2010. nyár
55. szám
A Budapesti Katolikus Egyetemi és Fıiskolai Lelkészség lapja Mottó: „Si Deus intersit…” (Ha Isten segít…)
A KTUALITÁS Három kérdés fiataloktól – három válasz a pápától A XXV. ifjúsági világnap elıkészületeként mintegy hetvenezer fiatal érkezett Olaszországból, fıként Rómából és környékérıl a Szentatyával való közös virrasztásra Virágvasárnapot megelızıen. XVI. Benedek a virrasztás során három római fiatal kérdéseire válaszolt. - Lehetséges valami szépet és nagyot kihozni az életünkbıl? Elıször is az a fontos, hogy ne önmagunkért éljünk, ne pazaroljuk el az életet, hanem a maga gazdagságában és teljességében éljük meg. De hogyan? Ugyanezt kérdezte a gazdag ifjú is. Az Úr válasza elsı pillantásra nagyon száraznak tőnik, mert azt mondja, tartsuk meg a parancsolatokat, de ezeket összefoglalhatjuk ebben a gondolatban: szeressük Istent teljes szívünkkel, és szeressük a felebarátot úgy, mint önmagunkat. Nos, ahhoz, hogy szeressük Istent, meg kell ismernünk. Az elsı lépés tehát: igyekeznünk kell megismerni Istent. Ennek során rájövünk, hogy az élet nem véletlen, Isten öröktıl fogva akarta, Isten szeret engem és terve van velem. A lényeg a szeretet. – A parancsolatok pusztán a szeretet gyakorlati kifejtését tartalmazzák, a szeretet útjára irányítanak. Olyan alapvetı értékekre figyelmeztetnek,
mint a társadalom alapját jelentı család; az élet, amelyet Isten ajándékaként kell tisztelnünk; a férfi és a nı megszentelt kapcsolata, valamint a társadalmi rend és igazság. Ezek azok az alapértékek, amelyek megmutatják az igaz szeretet helyes útját. Istennek minden emberrel terve van, de mindenkinek igyekeznie is kell azt tenni, ami a szeretet lényege: hogy élete ajándék legyen mások számára.
Ez sok lemondással jár, de aki igaz és nagy dolgokért adja oda magát, igazi életre lel. Mindenki megtalálja a maga hivatását az önkéntes szolgálatban, imaközösségben, mozgalmakban, a plébánián vagy a szakmájában. Nem az a fontos, hogy valaki tudós-e vagy földmőves: Isten számára mindenki fontos, és minden szép, ha teljes odaadással éljük, olyan szeretettel, amely valóban megváltja a világot.
- Szentatya, mit jelent az, hogy Jézus szeretettel tekint ránk? Ma is megtapasztalhatjuk ezt? Úgy gondolom, igen, mert az Úr mindig jelen van, és mindannyiunkra szeretettel néz, csak észre kell vennünk a tekintetét. Ahhoz, hogy találkozni tudjunk Jézussal, elıször is meg kell tapasztalnunk, hogy szeret, és meg kell ismernünk ıt. Ennek különféle útjai vannak. Az elsı: meg kell ismernünk Jézus személyét, ahogyan az evangéliumok bemutatják. A nagy példabeszédek – pl. a tékozló fiú vagy az irgalmas szamaritánus története – nagyon gazdag képet adnak róla. Ahogy a hegyi beszédben is, minden példabeszédben– világított rá a Szentatya – valóban megismerjük Jézus arcát, aki irántunk való szeretetbıl teljesen odaadta önmagát, egészen a kereszthalálig. Elmélkednünk kell tehát Jézus személyérıl, de nem elég pusztán elvont vagy elméleti síkon megismerni ıt. Fontos, hogy a szívünkkel is megismerjük, azaz beszélgessünk vele az imádságban. Egy embert nem lehet ugyanúgy megismerni, mint ahogy a matematikát tanulmányozzuk, vagyis kizárólag az értelmünkkel. A személy megismeréséhez, különösen, ha Jézusról van szó, az értelemre és a szívre egyaránt szükség van. Csak akkor tudjuk ıt egyre jobban megismerni és szeretetét megtapasztalni, ha szeretettel, vagyis nyitott szív-
2 vel fogadjuk mindazt, amit mondott és tett. Fontos tehát, hogy az Egyház közösségében figyelmesen hallgassuk Jézus igéjét, és válaszoljunk rá imádságunkkal, a vele való beszélgetéssel, amiben elmondjuk neki kéréseinket és kérdéseinket. Az igazi beszélgetés során egyre inkább rájövünk, hogyan ismerhetjük meg, s a megismerésbıl születik a szeretet. Természetesen nem elég csak elmélkedni, imádkozni: tennünk is kell. A cselekvés – jót tenni, törıdni felebarátainkkal – a Jézus felé vezetı út lényeges része. Számos lehetıség kínálkozik; mindenki tudja, mit tehet a plébánián vagy a közösségében, hogy Krisztussal együtt odaadóan tevékenykedjen másokért, hogy élıbb legyen az egyház, hogy a hit valóban hatékony erı legyen a mai társadalomban. A lényeg: tudjunk meghallgatni, válaszolni, merjünk belépni a hívık közösségébe, ırizzük a Krisztussal való közösséget a szentségekben (az Eucharisztiában és a szentgyónásban), váltsuk tettekre hitünk szavait, amelyek erıt adnak, és megmutatják Jézus igazi arcát. Az ı szeretete segít és átformál minket. - Szentatya, honnan meríthetek erıt a nagy döntésekhez, ki tud segíteni? Kezdjük egy nehéz dologgal: a lemondással, ami végül megszépül, ha tudjuk, miért vállaljuk. Ez indokolja a lemondással járó nehézségeket is. Szent Pál említi, hogy az olimpiai versenyzıknek nagyon kemény fegyelmezettségben kellett élniük, sok mindenrıl le kellett mondaniuk, hogy elnyerjék a gyızelmet. Ez a példa nemcsak a sportra, hanem az élet minden területére érvényes. Senki sem lehet például jó szakember megfelelı felkészültség nélkül, ami mindig fegyelmet és sok lemondást követel. Ugyanígy a mővészetben vagy az élet más területein. Vagyis meg
kell értenünk, hogy egy cél eléréséhez, legyen az akár szakmai, sport, mővészeti vagy kulturális, sok mindenrıl le kell mondanunk, áldozatokat kell hoznunk. Az emberi lét mővészete sok lemondást követel. A lemondások segítenek, hogy megtaláljuk az Isten igéje által mutatott utat, és ne kerüljünk a drog, az alkohol, a szexualitás, a pénz, a lustaság rabságába. Ezek eleinte szabadsággal kecsegtetnek, valójában azonban az egyre leküzdhetetlenebb rabság kezdetét jelentik. Igazi szabadságot az ad, és az teszi értékessé az életet, ha legyızzük a pillanatnyi kísértést és tovább megyünk a jó felé. – Látnunk kell tehát: ha nem mondunk nemet bizonyos dolgokra, nem erısödik a valódi életre kimondott, nagy igenünk. Legyenek példáink a szentek, akik tudtak lemondani, s így szabaddá váltak; gazdagítják az egész világot, és megmutatják, hogyan is lehet élni. Arra a kérdésre pedig, hogy ki tud segíteni, azt mondanám, hogy segítenek az egyháztörténelem nagy alakjai, segít Isten igéje, segít a plébániai közösség, a mozgalom, a vállalt szolgálat. Segít olyan emberek barátsága, akik elıttünk járnak az élet útján, és meg tudnak gyızni arról, hogy ez a helyes út. Kérjük az Urat, adjon nekünk mindig olyan barátokat, akik segítenek meglátni a helyes utat, s így szép és örömteli életre leljünk! (A válaszokat a SIR olasz katolikus hírügynökség szerkesztett anyaga szerint közöljük, a Magyar Kurír híradása alapján.)
CSÍKSOMLYÓ Böjte Csaba ferences szerzetes szentbeszéde a pünkösdi búcsún (május 22.-én) Szívem minden melegével, szere-
tetével köszöntöm egyházunk fıpapjait, népünk, nemzetünk elöljáróit és titeket, drága zarándoktestvéreim, itt, a Kárpát-medence talán egyik legszebb szentélyében, a csíksomlyói nyeregben. Szép ez a hatalmas bazilika, mert a mi Urunk, Istenünk építette, mert hittel, imádsággal, bőnbánó szívvel megtöltöttük. Annak idején Csíkban, gyerekkoromban hallottam, hogy a zarándoklásra sosincs rossz idı, legfennebb gyenge ember. Örvendek, hogy nem lettünk táposok. Nem ijedünk meg az esıtıl, a széltıl, a gondoktól, a bajtól. Mert sajnos tudom, hogy van sok gond, baj: az ember leül a gyóntatószékbe és hallja, hogy „most vesztettem el a munkahelyemet", „a bank el akarja venni a házamat" – krízis, gond, nehézség, családi viszályok, betegségek. És Anyánk, az egyház összegyőjt bennünket, hogy imádkozzunk, és együtt közösen mondjuk, hogy „Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szőzanya!” Igen, testvéreim, a keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, nem leül a földre, nem elbújik az árnyékba, hanem imádkozik, összeteszi a kezét és kéri az élı Istent, aki azt mondotta nekünk, hogy bármit kérünk az ı nevében, megadja azt nekünk. Imádkozunk. Imádkozunk és tanulunk Istentıl, az ı drága édesanyjától és népünk nagyjaitól, nemzetünk szentjeitıl. Mária tizenvalahány éves fiatal lány, amikor az Úr Angyala megszólítja és felkéri, hogy vállalja a Kis Jézus megszülését, felnevelését, és a Szőzanya nem nyafogva, kiutat keresve mondja, hogy ı nem tanulta meg az istenszülést, nevelést, a Megváltó nevelését, ilyen tantárgy nem volt az ı iskolájában. Nem abból indul ki, hogy ı emberi korlátai között mire képes, hanem tudja azt, hogy Isten, aki a teremtés hajnalán mondta, hogy „Legyen!” – s lett, képes továbbteremteni ezt a világot – általunk. S
3 ezért alázattal kimondja: „Legyen nékem a te igéd szerint!” Drága barátaim, a nehézségek, a gondok közepette ne a korlátainkat nézzük csupán. Kicsik vagyunk, egy marék porból teremtett bennünket az Isten, de az élı Isten teremtett bennünket, és arra hívott, hogy legyızzük a gondjainkat, nehézségeinket, összefogjunk. Olyan csodálatos a mi Urunk, Istenünk: karácsony éjszakáján közénk jön. Tarisznyájában csak a Mennyei Atya szeretete, jósága. Üres kézzel jön közénk, és nem azt mondja, hogy „Mennyei Atya, hát ki írta ennek a megváltásnak a forgatókönyvét, hát itt semmi nélkül hogy lehetne itt új világot teremteni?” Hanem hittel, végtelen szeretettel meghirdeti az Újszövetség nagy törvényét, a szeretet parancsát, és egyszerő embereket, pásztorokat, halászokat, vámosokat szólít meg, és egy új világot teremt számunkra. Persze akkor is voltak nehézségek, a mi Urunk, Istenünk is Jeruzsálem falai elıtt leborul, és sírva mondja, hogy „hányszor próbáltalak összegyőjteni benneteket, mint kotlós a csibéit, de hát nem akarjátok”. De Jézus Krisztus nem bedobja a törülközıt, hanem virágvasárnap újból bevonul Jeruzsálembe és próbálja összegyőjteni az ı népét. Sajnos akkor is nagyon sokan hiányoznak. És Jézus erre nem azt mondja, hogy „hát fiúk, megpróbáltuk, tettem én csodát, prédikáltam, nem akarjátok, nem megy, hát ne erıltessük”. Nem ezt mondja a mi Urunk, Istenünk, hanem nagycsütörtökön újból hívja az apostolait, megmossa a lábaikat, olyan szép, hogy saját kezével nyújtja a falatot tanítványainak, eteti ıket. Nagycsütörtök, nagypéntek: szörnyő, szomorú dolgok. Húsvét hajnalán Jézus Krisztus feltámad, s Mária Magdolnának elsı szava az, hogy „nem baj, ne is szólj a többieknek, találkozunk Galileában, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, nem kell megtorpanni, a Mennyei
Atya szeret benneteket, fog ez menni”. Döbbenetes, nem? Hihetetlen. Gyengék vagyunk, kicsik vagyunk, de annyira vigasztaló Istennek ez a kitartó szeretete. Olyan szép az emmauszi tanítványokkal való találkozás története. Ezek az emberek idáig vannak mindennel, Krisztussal, megváltással, fáradtak, csalódottak, letörtek és elindulnak hazafelé. Aki akar, maradjon, csinálja, de nekik elég volt. És milyen szép, hogy az élı Isten, Jézus Krisztus szembejön velük, átdöfött szívvel, átdöfött lábbal, kézzel s megkérdezi tılük: „Fiúk, mi a baj?” „Hát te vagy az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ott?” „Hát mi történt?” S Jézus meghallgatja saját sztoriját, mintha ott se lett volna. Bíztunk benne, hittünk, követtük, nem jött össze, kész, vége, megyünk haza, csalódtunk. Milyen döbbenetes, hogy Jézus Krisztus nem elítéli ezeket az embereket, nem megkérdezi tılük, hogy „akkor miért kellett, hogy ezer idegen, Simon segéljen a kereszt hordozásával?” Hanem elkíséri ezeket az embereket átdöfött lábbal. Jeruzsálemtıl távolodnak ezek az emberek és Jézus elkíséri ıket és útközben olyan szépen beszél hozzájuk, olyan szeretettel szól, hogy ık maguk azt mondják, „lángolt a szívünk, míg hallgattuk ıt”. Milyen szép! Ezeknek az embereknek éjnek idején annyira lángol a szívük, hogy van erejük visszamenni és felébreszteni a többieket is, hogy „fiúk, él az Isten, feltámadt, van remény, van jövı, bízzatok!” Milyen szép! Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus a mai evangéliumban azt mondja, „ha én elmegyek, Menynyei Atyám új vigasztalót küld helyettem”. Jézus Krisztus magát vigasztalónak nevezi és a Szentlélek Úristent is vigasztalónak, bátorítónak nevezi. Persze ilyenkor eszünkbe jut, hogy a prófétának is
ezt mondta az úr: „Menj, vigasztald meg az én népemet, bátorítsd!” Konszolidálni: ez többet jelent, mint vigasztalni, bátorítani, aláfalazni, megerısíteni. Istennek ez a vágya, hogy a próféta elmenjen az ı nevében és vigasztalja, erısítse meg az ı népét. S ezt tette a mi Urunk, Jézus Krisztus is, mindenütt akivel találkozott. Az öreg Nikodémusnak nem azt mondta, hogy „fiú, késın jöttél, elment a vonat, mit lehet csinálni?” Hanem hogy „újjá kell születni. Nehéz lesz, de segítek, itt vagyok, fog ez menni.” Bízik benne, hiszi azt, hogy ez az öregember újjá tud születni, újra tud kezdeni. És ugyanígy hosszan vehetnénk a többi szép szentírási történetet, hiszen igazából mindegyik errıl szól: Mária Magdolna, Zakeus, a gadarai ördöngıs. Ezeknek az embereknek a számára Jézusban van remény. Hiszik azt, hogy felkelsz, és többet nem vétkezel, meg tudsz térni. Olyan jó látni, hogy ez a lelkület, ez a szellem a történelem folyamán Jézus Krisztus követıiben, a szentekben is mennyire megvan. A mi drága népünk nagy szentje, Szent István király mondhatta volna, hogy „hát kinek kell itt király? Itt mindenki kiskirálynak érzi magát, véres karddal telerohangálták egész Európát, hogy lehet itt rendet teremteni?” Alázattal Isten elé járul, megkeresztelkedik és biztatja ıket, „igen, ti is, mindannyiunkra ráfér az a keresztvíz, meg kell térni. Minden tíz falu építsen szépen egy templomot. Igen, legyenek püspökök!” Képes megszólítani az országán keresztülutazó Szent Gellértet és mondani neki, „hová mész, fiam?” „Hát talán a Szentföldre.” „Ugyan, hagyd a csudába, ez is Szentföld lehet, ha imádkozunk, ha dolgozunk, ha megszenteljük. Nézd, Temesváron, Csanádon nincs püspököm, szükségem volna rád.” Szent István nem nyafog, nem si-
4 ránkozik, hogy mennyi pogány ember van, hanem nekiáll, hatalmas életerıvel, munkával, imádkozó szeretettel egy új világot teremt itt a Kárpát-medencében: a szeretet, a jóság, a másik befogadása, integrálása világát. Milyen jó lenne, ha mi is a magunk feladatainkhoz, nehézségeihez ezzel a Szent István-i hozzáállással állnánk. Igen vannak gondok, vannak bajok, de térdeljünk le az élı Isten elé. İ, aki ezt a világot teremtette, biztos, hogy közel négy és fél milliárd éve a tudósok szerint vezeti az életet, biztos, hogy tovább fogja vinni! Van jövı, van remény! Bízzunk az élı Istenben! Szent Ferenc atyánk egyszerő kistestvér, és a Mennyei Atya azt mondja neki, „meg kéne erısíteni, konszolidálni kellene ezt az egyházat!” És Szent Ferenc atyánk a maga egyszerőségében, szeretetében elkezd imádkozni: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy vigasztalást tudjak vinni oda, ahol szomorúság van, hogy erıt tudjak vinni oda, ahol csüggedés van.” És elindul, társakat győjt, és tényleg, kora egyházát képes megerısíteni, talpra állítani. Vigasztalás, bátorítás. Azt gondolom, itt Csíksomlyón mindenképpen kell szólnunk Domokos Kázmér ferences atyáról, aki az 1600-as évek elején született Szovátán. Abban az idıben 660 plébániából 58 maradt. A történelem vihara, a különféle hitújítások elmosták a hatalmas erdélyi katolikus egyházat. Nehézségek, gondok voltak. 1661-ben betör a török Csíkba. Megostromolják Mikó várát, majd felgyújtják és a védtelen népet lekaszabolják. 26 templomot égetnek fel csak itt, a Csíkimedencében. Az akkori, fából épült házak úgy éghettek, mint a zsír. Október 21-22.-én pusztítanak, a csíksomlyói templomhoz menekül több ezer ember, de számukra sincs irgalom, rájuk gyújt-
ják a templomot. Minden elpusztul. Több mint harmincezer rabot hajtanak el magukkal. Több mint négyezer szekér hadizsákmányt visznek el. És akkor Domokos Kázmér összegyőjti a maradék embert és a porból, a koromból, a füstbıl felemelik a Boldogságos Szőz Mária csodatévı szobrát, sírva, imádkozva összegyőlnek körülötte és kérik az erıt, hogy újjá tudjanak építeni mindent. Isten nem a csüggedés lelkét adta, nem a siránkozás, a nyafogás parancsát, hanem az imádság, a szeretet, a jóság parancsát adta nekünk, az újrakezdés erejét. És Domokos Kázmérék újraépítik a templomot. Még azon a télen elindul és körbejárja Erdély protestáns fıurait és prédikál alázattal, alamizsnát kér. És újraépül a templom, a kolostor, az iskola. Olyan döbbenten olvastam, amikor azt írja a történelemkönyv, hogy 1664-ben Kájoni János a csíksomlyói templomban már orgonát épít. Ez a hab a tortán, hogy orgona is legyen. Milyen szép! Nemcsak újraépítik a templomot, nemcsak az oltárait felépítik és az oltár legmagasabb, legszebb pontjára a Boldogságos Szőzanya szobrát állítják, hanem orgonadallal, énekkel dicsérik Istent, aki szeret bennünket, bármilyen megpróbáltatás, nehézség is van. Milyen jó lenne, ha Domokos Kázmér lelkületével fordulnánk a magunk mindennapi nehézségei, gondjai felé. Ne a gondok, a nehézségek diadalmaskodjanak, hanem az Istenben bízó ember, aki tudja azt, hogy Isten nemcsak megteremtett bennünket, hanem mellénk is áll. Olyan szép a Szentírás, amikor azt írja: „Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom”. Testvéreim, ebben az értünk munkálkodó Istenben bíznunk kell nekünk, hinnünk kell benne. Vannak nehéz pillanatok minden ember életében, a nép életében, a nemzet életében is. Talán legszörnyőbb idık Trianon után jöttek né-
pünkre itt az Erdélyi medencében, szörnyő napok voltak azok: világháború lóg a levegıben, és Márton Áron püspöktıl megkérdezik, hogy meri-e vállalni ennek az egyházmegyének a vezetését. Mer-e pásztor lenni ebben a vérzivataros idıben. És püspöki jelmondata Márton Áron püspöknek: „non recurso laborem”, nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást. Nem futok el a nehézségek elıl. Vállalom a küzdelmet. És tudjuk jól, hogy igazából börtönt, vértanúságot vállalt. S ı nagyon is tisztában volt ezzel. Tudta jól, hogy mi vár rá, mégis elindult, mert érezte, hogy az élı Isten hívja és küldi az ı drága népéhez és nem tehet mást, mint azt, hogy megvívja a jó harcot. Olyan döbbenten olvastam és örömmel gratuláltam Ervin atyának, hogy most a kolozsvári táblabíróságon kimondták, hogy semmisnek nyilvánítják annak a politikai pernek a végzését, amelyben ıt is halálra ítélték és utána életfogytiglanit kapott. Éveket, évtizedeket kell várni az igazság diadaláig, de hiszem azt, hogy igenis, nekünk a szeretet, a jóság útján kell mennünk és bízni abban, hogy Isten malmai ırölnek. Olyan nagy öröm mindannyiunk számára hallani azt, hogy anyanemzetünk, magyarországi testvéreink igenis szeretettel kinyújtják felénk a kettıs állampolgársággal a kezüket. Óriási dolog! Hiszem azt, hogy valamilyen módon meg kell tudjuk értetni egymással azt, hogy elég nagy ez a világ, elég nagy ez a Kárpátmedence: ha összefogunk, ha bízunk egymásban, ha Istenre figyelünk, akkor igenis felépül az, amiért mindennap imádkozunk a Miatyánkban, hogy jöjjön el az Isten országa. Kell, hogy bátorítsuk egymást ezen az úton. Nem az ellenségeskedést, nem a háborúskodás parancsát kaptuk sem a románokkal, sem a más velünk együtt élı nemzetekkel, hanem azt, hogy
5 együtt közösen építsük fel Isten csodálatos szép országát ezen a világon. A II. Vatikáni Zsinat olyan szépen mondja – én ezt a gondolatot papi jelmondatommá is választottam – Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak testvérei legyünk. Imádkozzunk ezért, kérjük Istent, hogy szentjeink vezetésével bátran, határozottan feladatainkat, mindennapi gondjainkat alázattal felvállalva és megoldva haladjunk elıre. Olyan jó hallani: csíksomlyói testvérek mondták, hogy itt kint a Nyeregben az elhelyezett perselyek összes bevételét felajánlják nagylelkően szeretettel a magyarországi árvízkárosultak számára. Hiszem, hogy a szeretet, a jóság, a szolidaritás útja mindannyiunkat boldoggá tud tenni. Szívem minden melegével bátorítom, biztatom drága népemet, hogy ezen az úton járjon. Végezetül: gyerekeket tanítok és mindig házi feladatot adok, hát önöknek is adnék egy feladatot. Ugye mindannyian Isten képére és hasonlatosságára születtünk. Ha Jézus Krisztus a maga és a Szentlélek legszebb jelzıjének a vigasztalást találta és ezt mondotta, akkor én arra kérlek benneteket, hogy errıl a hegyrıl lemenve egymást vigasztaljátok, bátorítsátok. Feleségeteket, gyermeketeket, vagy a munkahelyen: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Olyan sokszor kérdezik: hogy van nekem annyi jó gyerekem? Közel kétezer gyermeket nevelünk. Vagy pedig: hogy van nekem annyi hasznos munkatársam? Állandóan drukkolok nekik. Vigasztalom és bátorítom ıket. Futballmeccsen azok a nagydarab játékosok is igénylik azt, hogy valaki drukkoljon nekik, hogy kiabáljanak a lelátóról, hogy hajrá, mindent bele, fog ez menni! A feleséged, a gyermeked, a szomszédod, a kollégád vajon nem igényelné azt, hogy te bátorítsad, vi-
gasztaljad, erısítsed ıt, hogy drukkoljál neki? Milyen lenne az a futballmeccs, ahol mindenki a lelátón arról óbégatna: úgyis kikaptok, gól, jaj, Istenem, nem is nézem. Szegény játékosok szíve összeszorulna! A Szentháromság követésében egymást bátorítanunk, vigasztalnunk, erısítenünk kellene. Mindenkinek jólesik, ha valaki megsimogatja, és azt mondja: fog ez menni! Adná az Isten, hogy tényleg az erdélyi katolikus egyház, a Kárpát-medencei magyarság a vigasztalás, a bátorítás egyháza lenne! Ámen. (forrás: Magyar Kurír)
KURIÓZUM A pápa és az ördög (Szüksége van-e az egyháznak exorcistákra?) XVI. Benedek a harmadik évezred elsı pápája, és megválasztása kétségtelenül egy új korszak kezdetét jelenti. Ami azonban a technológiai fejlıdést illeti, a posztmodern kor a Vatikánban már II. János Pál hivatali ideje alatt elkezdıdött. Éppen a pápák, akik évszázadokon át minden természettudományos felfedezést elátkoztak, tudósokat sanyargattak vagy akár meg is öltek, ha nem tagadták le tudományos felfedezéseiket – éppen ezek a pápák most azok, akik az egyházi állam új technológiai eszközökkel való gyors felszerelkezését leginkább szorgalmazták. Már II. János Pál idején használta a Vatikán az internetet a pápai üzenetek terjesztésére, halálának hírét is email-en küldték el; továbbá hivatali ideje alatt alapítottak egy televíziós társaságot, a CTV-t (Centro Televisivo Vaticano), és Tucsonban, Arizonában (USA) még egy modern csillagvizsgálót is építettek. A Vatikán ma telekommunikációs szatelliteket használ, az archiváláshoz pedig a legmo-
dernebb digitális technikákat, és ami az új pápának még a világ modern technológiai fejlıdésénél is nagyobb gondot okoz, az a katolikus egyház régi, részben még mindig nehezen közvetíthetı öröksége. Hiszen a modernkor egyre kevésbé tanúsít megértést a katolikus egyház dogmái és hitbeli alapjai iránt. Egy olyan világ számára, amely szilárdan hisz a demokrácia elınyeiben, csak nehezen tehetı világossá, hogy a Vatikán többek között arra az elvre épül, hogy az uralkodó hercegnek, vagyis a pápának per dogma mindig, minden körülmények között igaza van és döntéseiben tévedhetetlen. Amikor a katolikus egyház kinyilatkoztatja, hogy Mária szőzen szült, az ma éppen annyira kevésbé meggyızıen közvetíthetı tanítás, mint egy katolikus templom miséjén a kenyér és a bor átváltozásában való hit. Különösen drasztikusan mutatkozik meg az új pápa problémája – vagyis hogy a katolikus egyház hitigazságait újból kell ismertetni és kifejteni – egy felettébb érdekes jelenség, az exorcizmus kapcsán. Aki Rómából az ostiai strand felé megy, annak el kell haladnia a Benito Mussolini által építtetett monumentális városnegyed, az EUR cementvárai között. A három bető az Esposizione Universale di Roma rövidítése, ami Római Egyetemes Kiállítást jelent – mivel a városrészt az 1940-es világkiállításra tervezték és építették, amely aztán a második világháború kitörése miatt nem került megrendezésre. Rómának meg kellett szoknia a városnegyed létezését, ami a fasiszta építészet és antik épületek másolatának keveréke, és már csak méreténél fogva is alkalmas az emberek megfélemlítésére. Éppen itt, az EUR szélén emelkedik egy hatalmas épületkomplexum: a Szent Pál Társaság fıhadiszállása – az exorcisták fellegvára. Itt praktizál évtizedek óta a katolikus egyház fı ördögőzıje, Gabriel Amorth
6 atya, aki naponta több tucat ördögőzést végez. Már hajnalban kis csoportok gyülekeznek az épület elıtt, többnyire rokonok hoznak állítólagos megszállottakat a kolostorhoz. Az ördöngısöknek hosszú, sötét folyosókon kell végigmenniük, amíg egy kis üvegajtóhoz nem érnek, amely mögött az exorcista várószobája található. Vízzel teli csiszolt üvegkancsó áll az asztalon, mellette szalvéták, és elvihetı szentképeket is készített oda az ördögőzı. A fal mellett hat egyszerő szék áll. Úgy néz ki, mint egy kicsi, átlagos, eléggé lepusztult váró, ami inkább egy rosszhírő orvosra utal. Alig gondolnánk arra, hogy egy ilyen szobában készítik elı Isten és ördög találkozását. A falakon hatalmas repedések láthatók – a kolostor ezen része kicsit besülylyedt a földbe, mintha a sátán akarna bosszút állni az ördögőzıkön. A váró mellett található egy mindössze nyolc négyzetméteres kis terem, itt készül elı Amorth atya a rítusra. Lila stólát vesz fekete reverendájára, kézbe veszi a szenteltvizet és az ezüst feszületet – öt könyvet írt az ördögőzésrıl, és meg van gyızıdve arról, amit csinál. A legkisebb kétsége sincs afelıl, hogy a sátán az emberben van – évtizedeken át győjtött tapasztalat alapján hiszi, hogy elbánik az ördöggel. Amorth szívesen ad részletes tájékoztatást arról, hogyan beszél a sátánnal. Az ördög hazudik – mondja – de néha kényszerítem, hogy válaszoljon. Úgy hangzik, mintha egy régi ismerısérıl beszélne. A pap így folytatja: Megkérdezem az ördögtıl, mi a neve, és gyakran válaszol is nekem. Általában több ördögrıl van szó, akik azzal fenyegetnek, hogy olyan sokan vannak, hogy elhomályosíthatnák a Napot. Úgy hívják ıket, ahogy a Biblia is említi a nevüket, vagyis sátán, Lucifer, Belzebub, vörös sárkány vagy öreg kígyó – meséli nyíltan Amorth atya. Az ördögőzés min-
dent eldöntı pillanata az atya magyarázatai szerint akkor kezdıdik, amikor az állítólagos megszállottnak megmutatja a kereszténység szimbólumait: a keresztet, a szenteltvizet vagy képeket Jézusról. Ez a pillanat – mondja Amorth – a valóban megszállottakból egy nagyon heves reakciót vált ki. Néha ez a reakció annyira heves, hogy Amorth atya a megszállottat az ördögőzés többi résztvevıjének segítségével egy ágyhoz kötözi. Ehhez elı vannak készítve a bilincsek, melyeket Amorth atya kiselejtezett zsinórokból barkácsol össze, melyekkel egyébként a kolostor ablakainak rolóit szokták felhúzni. A kevésbé lázongó páciensek leülhetnek egy egyszerő székre. Összesen hat ember fér el a szobában; többnyire jön egy rokon – a többiek pedig egy imacsoport tagjai, vagy papbarátok. Aztán Amorth elmondja a katolikus egyház ördögőzésnél alkalmazandó imáit: „Kiőzlek, tisztátalan lélek, kiőzöm az ellenség, minden gonosz szellem, minden ördögi légió támadását a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” A második ördögőzés így hangzik: „Kényszerítelek, öreg kígyó, az élık és megholtak bírájának, teremtıdnek és a világ teremtıjének nevében, annak nevében, akinek hatalma van téged a gyehenna tüzébe lökni, hogy félelemben és győlölettel teli seregeddel együtt elhagyd Isten ezen szolgáját.” A harmadik formula így szól: „Megparancsolom neked és minden tisztátalan léleknek, minden gonosz szellemnek és mindenkinek, aki a sátán hatalma által támad, Jézus Krisztus nevében, akit a pusztába vezettél, és aki téged saját házadban gyızött le, hogy engedd el ezt az embert, akit Isten teremtett a földbıl, saját dicséretére és dicsıségére.” 1986. február 22-én Joseph Ratzinger bíboros azt az utasítást adta a világ hívıinek, hogy ezt a
formulát „ne használják”. Mivel csak a katolikus papoknak megengedett – és nekik is csak akkor, ha püspöküket értesítették róla –, hogy exorcizmus-imát mondjanak – írta Ratzinger bíboros. Amorth tevékenységének több mint negyven éve alatt ördögőzések ezreit végezte. Ennek során szinte felfoghatatlan történeteket is átélt. Néhányat ezek közül tanúk is bizonyítani tudnak, másokat nem. Egy autószerelı nyugodtan dolgozott mőhelyében, míg egyszer csak különös zajt hallott. Átment a szomszédos helyiségbe és látta, hogy egy több tonnás fémszekrény közeledik feléje. Ezzel egy idıben az autók úgy fordultak a mőhelyben, hogy elzárták elıle a menekülés útját. A nehéz fémszekrény egyre közelebb jött hozzá, megingott és felé dılt. A szerelı az utolsó pillanatban el tudott menekülni, mielıtt ráesett volna a szekrény. A rokonai elvitték Amorth atyához. Az ördögőzés során a férfi fém alkatrészek kilóit köpte ki. De végül az atya mégis megszabadította. A katolikus egyház sok püspöke, de egyszerő papok és hívık számára is Amorth atya és a katolikus egyház más ördögőzıinek elbeszélései nem jelentenek mást, mint a babona egy formáját: sötét középkort, egyszerő hókuszpókuszt. Újra és újra javasolják teológiai bizottságok és fontos bíborosok az exorcizmus teljes betiltását. De éppen itt van a teológiai probléma: a kereszténység alapítója, a Názáreti Jézus minden kétséget kizáróan maga is őzött ki ördögöket. A Lukács-evangélium 8. fejezete a 26-34. versben mindenesetre azt mondja, hogy egy férfi jött Jézus elé, akiben ördög volt. Már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult elıtte és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” Mert pa-
7 rancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbıl. Jézus ekkor megkérdezte, mi a neve, és ı azt felelte: „Légió”, mert sok ördög szállta meg. Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek. Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték ıt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt. A Lukács-evangélium ezen helyére hivatkozik a világ minden ördögőzıje. Az Amorth atya által alapított Exorcisták Világszervezete mintegy hatszáz tagot számlál, de a Vatikánban nyilvánvalóan nem nézik jó szemmel a katolikus exorcisták azon kérvényét, hogy ott tarthassanak világkongresszust – eddig minden egyes alkalommal elutasították. Számos országban, mint pl. Németországban és Franciaországban a püspöki konferencia nem engedélyezi az exorcizmust, tilos az ördögőzés. A világ legtöbb országában a katolikus egyház csak azt teszi lehetıvé, hogy imacsoportok imádkozzanak a betegek ágyánál, és számos katolikus pap nyilvánosan tagadja az ördög létezését. II. János Pál azonban egyértelmően nyilatkozott ebben a kényes kérdésben, és maga is végzett ördögőzést. 1993. július 19-én vált ismertté Rómában a Mes six papes (Hat pápám) címő jelentés Jacques Martin francia bíboros tollából, aki a pápai ház egykori prefektusa volt. Ebben Martin bíboros leírja, hogy amikor Mons. Alberti spoletoi püspök egyszer pápai audienciára jött, hozott magával egy asszonyt, akit megszállottnak tartott: „egy démon, egy ördög költözött belé” – mondta. Az asszonyt Francesca F.nek hívták, földre vetette magát a pápa elıtt, és jobbra-balra fetrengett. Martin bíboros így írja le a történteket: „a zárt ajtó elıtt áll-
tam, és hallottam a kiáltásait. A pápa elkezdett imádkozni, elmondott több ördögőzı imádságot is, de eredménytelenül. Végül azt mondta: „Holnap misét fogok mondani érted.” Erre hirtelen felállt az asszony. Újra teljesen normálisan nézett ki, és bocsánatot kért a pápától különös viselkedéséért. Egy évvel késıbb a teljesen egészséges és feltőnésmentes aszszony férjével együtt visszajött a pápához, hogy elmondja neki, anya lesz, és soha többé nem volt rohama. A pápára nagy hatással volt ez a jelenet. Azt mondta, ez volt az elsı alkalom, hogy átélt egy ilyen eseményt – ’egy igazi bibliai jelenetet’ – a pápa szavait idézve.” Azáltal, hogy ı maga is végzett ördögőzést, II. János Pál világosan meghatározta a katolikus egyház iránymutatását, miszerint nem lehet kétséges, hogy az ördög jelen van a világban, és ezért szabad ördögőzést végezni. A pápa többszörösen is hangsúlyozta az ördög létezését. 1988. szeptember 4-én például egy drámai beszédben azt mondta Torinóban, hogy Torinó városa a mágikus háromszöghöz tartozik, melyet Prága, Lyon és Torinó képeznek, és ez a sátán háromszöge. A pápa egészen nyíltan beszélt az ördögrıl: ı „ennek a világnak az ura”. Más alkalmakkor is megemlékezett róla II. János Pál, „láthatatlan lénynek”, „a hazugság urának”, „öreg kígyónak” vagy „nagy sárkánynak, ördögnek vagy éppen sátánnak” nevezte. XVI. Benedek pápának tehát ebben a szélsıséges kérdésben is állást kell foglalnia.
Fordította: Bognár Eszter (Forrás: Andreas Englisch: Habemus Papam, C. Bertelsmann, München 2005., 319-324.)
***
U TAK Látogatás a vérrel festett ikonnál Május 7.-én pénteken 12.30kor, pontosan akkor, amikorra az interneten történt bejelentkezésünket visszaigazolták, egy ötvenfıs magyar zarándokcsoporttal beleptünk a teljesen elsötétített torinói székesegyházba. Megálltunk a fıoltár magaslatán vízszintesen elhelyezett szent Lepel elıtt. Az elsı érzés, amely megragadott: milyen nagy ez a vászon! Két embert meghaladó hosszúságú, hiszen a halottat lábtól fejig, illetve fejtıl lábig betakarta. Ezért látszik rajta a szenvedı elölnézetben és hátulról is. A lepedı kiterítve betölti a bazilika fıoltárának egész szélességét.
Egy vászon, egy lepedı, amelyet kétezer éve szıttek, és még ma is megvan. Hány hasonló anyag már darabokra foszolva égett el, tőnt el, lett a föld anyagával egyenlıvé. Ez a halotti lepel nem foszlott szét, nem szakadt szét, minden égési sérülése ellenére ma is, majdnem kétezer év óta magába rejti Krisztus arcát, alakját, sebeit, töviskoronának nyomait, megalvadt vérét, amely a szıttes redıi, apró szálai közé oly mélyen hatoltak, hogy azt kimosni sem lehet.
Álltunk a Sindone elıtt csöndben, áhítattal. Ott volt velünk lélekben az egész Lelkészség, a vizsgázók, az oktatók, az idén kereszteltek, bérmáltak, a fiatalok és az idısebbek egyaránt. Mindazok, akik a zsoltárossal együtt fohászkodnak: „A te arcodat keresem, Uram” (27,8). Szívük vágyik arra, hogy felfedezzék.
A Húsvét és Pünkösd között Torinóba látogató két millió zarán-
8 dok fogadása, odavezetése a dóm bejáratához, a mozgássérültekrıl való gondoskodás, minden példás rendben, óriási anyagi és lelki ráfordítással volt megszervezve. Volt, aki megállapította: a németek se tudták volna ennél precízebben, szebben lebonyolítani. Kegyelmi találkozás volt, megerısödés a hitben, az értünk szenvedett és feltámadt Krisztus szeretetében. P. I.
Kárpátaljai népmisszió Életünkben elıször jártunk Kárpátalján. Meglepett minket az, ami kívülrıl látszik: az elmúlt évtizedek maradéka. Nálunk otthon már kevesebb a régi monstrum gyár-rom, eltőntek az orosz autók és egyáltalán nem látni sehol cirill betőket… Ez azonban csak a külsı. Hamar tapasztaltuk az itt élık szeretetét, vendégszeretetét, vallásosságát. A szerény püspöki házban – amely egyáltalán nem nevezhetı palotának – együtt ebédel a fıpásztor, Majnek Antal püspök a munkatársaival. Igen sok a magyar emlék: a természetben, az épületekben, a mővészetben. Volt alkalmunk látni a munkácsi vár magyar történelmi emlékeit, hallani a magyar énekszót a templomban, látni, érzékelni a magyar líceum megmaradási gondjait. Jó volt egy estét együtt tölteni az ukrán görög katolikus atyával és a református lelkésszel, megérezni azt a testvéri barátságot, ami összefőzi ıket. A papok száma nagyon kevés: a munkácsi római katolikus egyházmegyében 37 pap szolgál, akik közül csak 16 helybeli (ld. www.munkacs-diocese.org). A népmisszió beszédeire, ha nem is teljesen telt meg a templom, de sok érdeklıdı eljött. Kitartottak öt napon át, pedig nem kis ideig kellett a templompadban ülniük: litánia, konferenciabeszéd,
szentmise. Érdeklıdı tekinteteket láttunk, volt, aki könnyezett is. Elhoztuk magunkkal a világ talán legkisebb egyházmegyéjének szíve dobbanását, hitét, reményét, vendégszeretetének örömét. Lehet, hogy az anyaország régebben nem emlékezett annyira itt élı gyermekeire, vagy talán nem is tudott sokat tenni értük. Mi annak örülünk, hogy a kapcsolatok erısödésében, újra építésében tehettünk valami keveset, legalább is lelkiekben. Igyekszünk megırizni az itt élıket a szívünkben! Pákozdi István egyetemi lelkész és Egri László diakónus
Egyetemi Pasztorációs Konferenciát tartottak a hazai és a határainkon túli magyar katolikus és protestáns egyetemi lelkészek és munkatársaik. A május 3. és 5. között Miskolcon, a Jezsuita Gimnázium kollégiumában és a Miskolci Egyetemen folyó elıadások, kerekasztal beszélgetések idén az evangelizációról folytak. Hámori Ádám ifjúságkutató és Blanckenstein Miklós szemináriumi rektor a szociológiai felmérések és a múlt tapasztalatai alapján szóltak a preevangelizációról. Obbágy László teológiai tanár Alexandriai Kelemen példáját és buzdítását fejtette ki, míg Kocziszky György dékán az oktatás és a nevelés ügyét tárta a hallgatóság elé a mai egyetemi körülmények között. Csoma Áron ref. lelkész és Lénárt Viktor ev. lelkész az újra-evangelizálásról tartott elıadást. Megtisztelte jelenlétével a konferenciát és köszöntést mondott Patkó Gyula rektor, aki befogadta és helyet adott az egyetemen a találkozónak. Érdekes és tanulságos volt a püspöki kerekasztal, amelyen Ternyák Csaba érsek, Csomós József ref., Ittzés János ev. valamint Kocsis Fülöp gk püspök vett részt. Mindannyian kifejezték elismerésüket
és támogatásukat az egyetemi pasztorációban dolgozók felé. A lillafüredi esti kirándulás, az Annabarlang megtekintése és a kötetlen vacsora oldottá tette az intenzív napokat. Köszönet a házigazda miskolci ökumenikus egyetemi lelkészség szervezéséért és a több mint harminc résztvevı aktív közremőködéséért, amely újra érezhetıvé tette az egyetemi pasztoráció fontosságát, terveit és reményeit. A résztvevık a másfél napot követıen záródokumentumot fogalmaztak meg.
A XVI. EGYETEMI PASZTORÁCIÓS KINFERENCIA ZÁRÓDOKUMENTUMA: Az evangelizáció formái az egyetemen (2010. május 3-5. Miskolc) Szociológiai felmérések által bizonyított tény, hogy bár anyagiakban, technikai lehetıségekben sokkal gazdagabb a mi világunk, mint a korábbi, a fiatalok között nı a pesszimizmus, sokakból hiányzik a jövıkép, a hosszú távú elkötelezıdés. A régi, gyökerekben hordozott vallásosság már a családi otthonból hiányzik, vagy bennük az érdektelenség. A transzcendens világ helyét kitölti a televízió, a számítógép, a játékok és az élvezetek. Kevés a szellemi értékek felé vonzódás és az Egyházba vetett bizalom. Az egyetemi lelkipásztorkodás szinte a nullpontról kell, hogy elinduljon. Olykor szinte elképesztı a hallgatók kulturális és vallási lemaradása, téves képzeteik az Egyházról. Ennek ellenére mégis élteti az egyetemi pasztorációt az ıskeresztényekre jellemzı rendíthetetlen hit, a Krisztusról ránk hagyott Evangélium, amelyet hirdetnünk kell, akár alkalmas, akár alkalmat-
9 lan (2Tim 4,2). Az ún. preevangelizáció keretében szeretnénk elérni az egyházi középiskolák végzıs diákjait, és tudatosítani bennük, hogy az egyetemi világban is számíthatnak az Egyház segítségére, jelenlétére az életükben. Az evangelizáció fontos vonása az egyetemi világban jelenlétünk, megszólalásaink, tanúságtételünk, közösségeink. Mindezt leginkább emberi kapcsolataink révén tudjuk felajánlani, hatékonnyá tenni. Egy alternatív társadalmat, tartós, boldog és kiegyensúlyozott életet tudunk kínálni. Azt szeretnénk, ha lelkipásztori szolgálatunk „lázítana” a szépre, a jóra, az igazra, ha az egyházi képviselık elérhetık lennének, ha olyan új utakat találnánk a fiatalok szívéhez, amelyek már régen is megvoltak, de amelyeket újra felfedezhetünk. Ilyenek lehetnek: az inkulturáció, Isten igéjének ereje, a bensıséges imaélet, amely misszionáló erejő lehet, az egyházszeretet és a keresztény erkölcsiség képviselete. Mindezt a személyes megszólítás erejével, nem erıszakkal, hanem szelíd erıvel, annak tudatában, hogy nem csak a fiatalok az Egyház jövıje, hanem számukra az Egyház az ı jövıjük, reménységük.
Az evangéliumból ismert Zacheus példája arra ösztönöz minket, hogy felkeltsük a vágyat egyre többekben arra, hogy látni kívánják Jézust, hogy tegyenek is valamit azért, hogy ez megtörténjen. Ebben sokat segíthet mind az intézményes struktúra, a lelkészségek és egyetemi gyülekezetek hazánkban és határainkon túl is ígéretesen növekvı száma, valamint a lelkészek és munkatársaik elkötelezett, személyes pásztori szolgálata. Mindehhez nagy bátorítást jelent az Egyház felelıs fıpásztorainak, vezetıinknek figyelme és az Egyház erkölcsi, anyagi támogatása, amely nélkül az egyetemi pasztoráció eszköztelen. Még több fıállású munkatársra lenne szükség! Ezért kérjük az egyetemi lelkipásztori szolgálatban tevékenykedık további segítségét és munkájuk megbecsülését, értékelését! Az evangelizáció ügye közös ügyünk, elsısorban Krisztus ügye, aki emberi eszközein keresztül ma is képes csodákat tenni, megtéríteni, a jó útra vezetni, ösvényeinket Országa felé irányítani. Miskolc, 2010. május 5.-én
Az evangelizáció útját nehezíti az ún. bolognai folyamat bevezetésével elıállt helyzet, a szakismeretek és az oktatás prioritása az értékrend átadással, a neveléssel szemben, az a rövid idı, amíg a hallgatók egy héten az egyetemen vannak (keddtıl csütörtökig), a sok már lelki sérültséggel, sebekkel érkezı diák lelkiállapota, a liberális felsıoktatás nehézségei, a deviancia. Sajátos missziós feladat vár ebben a helyzetben az Egyházra. Szükséges, hogy ne csak a hallgatókat szólítsák meg, de a tanárokat, oktatókat, az egyetem egész szférájában ténykedı valamennyi embert. Ehhez a József Attila-i gondolatra nagyon szükség van: „adódjatok össze!” (A számokról)
a résztvevı egyetemi lelkészek és munkatársaik
J ÖVİNK Párválasztás és gyermekvállalás Az MKK meghívására vendégünk volt április 29-én Dr. Kopp Mária Szent István-díjas orvos, pszichológus, egyetemi tanár. Az érdekfeszítı elıadásából pár kiemelt vázlatpont:
Mit bizonyítanak a legújabb népegészségügyi kutatások? A szingliség káros az egészségre! A gyermektelenség káros az egészségre! Ezeknek a kockázati tényezıknek a hatása erısebb, mint a dohányzás, vagy az elhízás! A 30-64 éves korosztályban a férfiak esetében az együtt élık 49%-kal, az egyedül élık 167%-kal nagyobb valószínőséggel halnak meg, mint a házasok. A nık esetében az együtt élık 53%-kal, az egyedül élık 75%-kal nagyobb valószínőséggel halnak meg, mint a házasok. A két vagy több gyermekes férfiak 30%-kal, a nık 50%kal kisebb valószínőséggel halnak meg ebben az életkorban, mint a gyermektelenek.
A jó házasság és a gyermekkel való jó kapcsolat a hosszú élet titka A legújabb amerikai hosszú távú követéses vizsgálat eredményei szerint az elvált férfiak 2.37-szer, az elvált nık kétszer nagyobb valószínőséggel haltak meg 1941 és 2006 között, mint házas társaik. Ez a különbség szignifikáns maradt akkor is, ha az adato-
10 kat az ismert kockázati tényezık szerint korrigálták, bár a házasok között a különbözı önkárosító magatartási formák (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás) is jelentısen ritkábbak. A válás nagyobb valószínőséggel következik be azok között, akik a házasságkötés elıtt már együtt éltek, akiknek nincs gyermekük, és akik nem vallásosak.
Az emberek túlnyomó többsége ilyen családot szeretne. Miért nem sikerül? Az ellenségességgel teli, agresszív, bántalmazó család, szülı a legsúlyosabb veszélyeztetı tényezı. A családon belüli konfliktusok, nehézségek megelızése alapvetı népegészségügyi feladat.
A nık új helyzete: Szignifikáns veszélyeztetı faktorok életkor, iskolázottság, dohányzás, alkohol abúzus és elhízás szerinti kontroll után (40-69 évesek 2002-ben).
Melyek a pozitív változások? Korábbi érdekközösség házasságok- regények témája, gyerekkori élmények. Magas gyermekhalandóság. Nık helyzete – elsı orvosnık – nagy királynék példája (Fest Sándor – Skóciai Margit, Malcolm, Magyarországi Szt. Erzsébet). Ma az életszövetség a cél – nincs kényszer.
Az életszövetség jellemzıi Önkéntes vállalás mindkét fél szempontjából. Akarom, hogy legyél! Ezzel szemben: a másik legyızése, kisebbségi érzés. Kommunikációs csapdák elkerülése.
A nık iskolázottsága védi a gyermekek, férfiak, a család egészségét. A nık sokrétő szerepe a társadalomban kihívás mind a nık, mind a férfiak számára. Etológiai örökség: hímeknél dominanciára törekvés, nıstények a fészek, utódok védelme. Ne a nı legyen jobb férfi, mint a férfiak, hanem kölcsönösen tanuljunk egymástól.
Feminista csapda: Nem lehet szembeállítani a nıi és férfi érdekeket. Finnországban a nık kényszerítették ki a férfiakat védı népegészségügyi programot Észak Karéliában – nem akarjuk, hogy férjeink meghaljanak. A férfiak és a nık ugyanannyi gyermeket szeretnének. Familist szemlélet, nem feminist szükséges.
A nık megváltozott helyzetének kihívásai: A család testi-lelki egészségvédı szerepe A szeretı, harmonikus család igen fontos egészségvédı tényezı.
A fogamzásgátlás új körülményei: A nemek közötti viszony alapjaiban változott meg.
A gyermekvállalás valóban vállalás lenne, azonban ez egyáltalán nincs így, A kívánt gyermekek nem születhetnek meg.
Népesedési helyzet: Utoljára 1980-ban volt pozitív a népesedési arány Magyarországon (0.3/1000). 1992-ben lépte át elıször a 30 ezret a fogyás. 1999-ben 48 565 fı fogyás (4.7/1000). 2001-ben 35.136 fı fogyás (3.4/1000) - 13.429 javulás, ez 28%-os javulás 1999-hez képest, visszafordítható a negatív tendencia. 2007-ben – 3.5/1000 a fogyás. Miért elıztek meg minket a szomszédaink? Magyarországon a halálozás 1000 fıre: 13.2 a természetes szaporodás/ fogyás: – 3.5, Élve születés nálunk a legalacsonyabb: 9.7 Európában csak Ukrajnában (16.4, -6.3, 10.2), Lettországban (14.5,-4.3, 10.2), Litvániában (14.5,-3.9,9.6) és Bulgáriában (14.8, -4.9,9.8) roszszabb, már Oroszországban is jobb: 4,6 -3,3 11,3 Romániában: 11,7 -1,7 10,0 Csehországban: 10,1 +1,0 11,1 Lengyelországban: 9,9 +0,3 10,2 Ausztriában: 9,0 +0,2 9,2 Norvégiában: 8,9 +3,5 12,4 Franciaországban: 8,4 +4,3 12,7 (Magyar Statisztikai Évkönyv 2007)
11 Gyermektelenek aránya Míg az 1965-ben született nık körében 32 éves korukban a 10 százalékot alig múlta felül a gyermektelenek részaránya. Az 1975-ben születtek körében már harminc százalékos ugyanez az arányszám.
Kívánt/tervezett gyerekek száma
Ne csak általában a társadalom, hanem a munkahelyek, önkormányzatok vállalják a családbarát attitődöt. Ez azonban hosszú távú érdek, az államnak komolyan kell támogatnia azoknak az érettségizett, szakközépiskolát, egyetemet végzett nıknek a gyermekvállalását, akiknek ez jelenleg rendkívüli anyagi és szakmai hátrányt jelent.
ideális életkorban is vállalhassanak gyermeket.
Alapelv: a kívánt gyermekek megszületését kell támogatni! Mit jelent ez a mai magyar társadalomban? Nem akar gyereket: 2,5% Egy gyereket szeretne: 11,3% Két gyereket szeretne: 60,3% Három gyereket szeretne: 20,4% Több gyereket szeretne: 5,5% A magyar társadalom családbarát: 87.3% a házasságot tartja a legjobb életformának, 70,5% úgy véli, nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyermeke.
Hogyan segítsük elı a kívánt gyermekek megszületését? A kívánt gyermekek megszületése az egész társadalom ügye – állam, munkahelyek, önkormányzatok felelıssége, különben nem lesz nyugdíj és egészségbiztosítás. Pl. „Otthon segítünk Alapítvány” támogatása (Benkı Ágota, Nagycsaládosok Országos Egyesülete) Biztosítani, hogy a nık képzésének eredménye ne vesszen el – az iskolázott nık kompenzálása, ha gyermeket vállalnak.
A magasabb végzettségő nık hátrányos helyzetének kompenzálása:
Három királyfi, három királylány mozgalom
2009-ben indítottuk. A népmesék archetipikus képeire épít. www.haromkiralyfi.hu A Népesedési kerekasztal 8 munkacsoportja.
Javaslatok: Oktatás-nevelés Minden korosztályban, már az óvodáskortól szükséges bevezetni olyan tárgyakat, programokat, amelyek segítik a helyes önismeret, a pozitív életszemlélet kialakulását, felkészítenek a felelıs és elkötelezett, egyenrangú társas kapcsolatokra, egymás közti kommunikációra, konfliktuskezelésre. Ennek érdekében nagyon fontos volna ilyen készségek tanítása a pedagógusok folyamatos továbbképzése keretében. Mindkét nemben igen fontos a szülıi hivatás fontosságának, méltóságának tudatosítása, hogy a gyermekek számától függetlenül a gyermek nevelése a legértékesebb életfeladat. Az egyetemeken, fıiskolákon családbarát környezetet kell kialakítani, ami lehetıvé teszi, hogy a felsıfokú végzettséget szerzı fiatalok a biológiai és pszichológiai szempontból
*** Sajtó, média, kultúra, modern kommunikáció (Internetes eszközök), reklámok Pozitív minták megjelenítése. Ösztöndíjak, pályázatok kiírása, a témába vágó írások, filmek, programok, mősorok támogatása. A lelki-testi egészségmegırzés támogatása, szakmai szolgálatok/szolgáltatások Meg kell erısíteni a meglévı szolgálatokat, hogy a párkeresı fiatalok, családok, (házas)párok számára könnyen elérhetı mentális támogató, megelızı családterápiás és tanácsadó hálózat jöjjön létre. A gyermekvállalásnak gyakori akadályai a férfiak/nık egészségi problémái, a szenvedélybetegségek, a lelki természető betegségek, az egyre gyakoribb meddıség, az egészségtelen életmód. További megelızési szolgáltatások bevezetését javasoljuk.
Kortárs programok, ifjúsági szervezıdések bevonása Egyházak, civil szervezetek szerepe Sokat tehetnek a civilek és az egyházak a fiatalok társtalálásának elısegítése terén. Támogatni kell az önkormányzati, iskolai, munkahelyi kórusok, táncházak, a fiatalok élettel kapcsolatos kérdéseit megbeszélı klubok, „szalonok” mőködtetését, az életkészségeket, stresszkezelést elısegítı csoportos tréningek tartását. Fel kellene újítani a komaság, keresztszülıség fontosságát, különösen a kényszerően gyermektelenek igen komolyan segíthetnék ilyen módon a gyermekes családokat.
12 Társadalmi-politikai elkötelezıdés, jogszabályok, kutatások. „Haza a magasban” – össznemzeti szintő lépések, kiterjesztés a Kárpát-medencére Közbeszéd: a párkapcsolatok/család realitásainak bemutatása, jó gyakorlatok. A közbeszéd tudatos megváltoztatása, ami elsısorban a médiumokat, politikumot, közszereplıket, orvostársadalmat stb. érintené, pl. „terhes” helyett „várandós”, a karrierista kifejezéshez főzıdı negatív zöngék tompítása, a „csonka család” kifejezés kritikája. A pozitív példák felmutatása: a médiában például 1. férfiak apaszerepben; 2. gyermekvállalás+hivatás nemcsak nık számára lehet elfogadott és járható út; 3. egyenrangú, szimmetrikus kapcsolatok modellje.
Ld. még: Skrabski Árpád, Kopp Mária: A boldogságkeresés útjai és útvesztıi a párkapcsolatokban, Váci Egyházmegye, Vác 2009. Valamint: www.magtud.sote.hu és www.haromkiralyfi.hu honlapokat.
K ÖNYVISMERTETİ Reinhard Marx: A tıke Reinhard Marx münchenfreisingi érsek, a Német Katolikus Püspöki Konferencia társadalmi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke névrokonának, a kommunizmus elméleti megalapozójának, Karl Marxnak a munkásságát elemezve keresi a választ arra, milyen hasonlóságok fedezhetık fel a XIX. századi primitív és gátlástalan kapitalizmus és napjaink tıkés társadalma között, s hogy melyek a leghatékonyabb válaszok a kétség-
telenül meglévı súlyos társadalmi és gazdasági egyenlıtlenségekre, igazságtalanságokra. Marx érsek napjaink világgazdasági fejlıdésérıl elmélkedve hangsúlyozza: úgy látszik, névrokonának volt igaza, hiszen a tıke szakadatlanul növekedésre törekszik, s ez a tendencia „a szó szoros értelmében határtalan”. Emellett Karl Marxnak abban is igaza volt, hogy a fejlıdésbıl elsısorban a kapitalista húz hasznot, akinek a kezében egyre több tıke halmozódik fel. Nem vitatható ugyanis, hogy ma is viszonylag kevés ember van olyan kedvezı kiindulási helyzetben, hogy a globalizációs folyamatokból hasznot húzzon, hacsak annak alakításában nem tud maga is részt venni. Napjainkban világszerte egymilliárd ember él végletes szegénységben, napi egy dollárból kénytelenek létezni, de ha a szegénység abszolút határát fejenként napi két dollárban állapítjuk meg, akkor azon emberek száma, akik e határokon kívül esnek, eléri a 2,5 milliárdot. Ezzel szemben a Föld javainak több mint felét az emberiség 2 százaléka birtokolja, közülük a leggazdagabbak önmagukban a világ vagyonának a 40 százalékával rendelkeznek. Az emberiség szegényebb felére a világ összvagyonának csupán egy százaléka esik. Egy 2008-as adat szerint 1125 milliárdos 4400 milliárd dollárt birtokol (2760 milliárd euró). Öszszehasonlításképpen: Németország GDP-je 2400 milliárd euró. A szupergazdagok száma évrıl évre növekszik, míg a XX. század nyolcvanas éveiben a számuk csak 140 volt, 2007-ben már 946 fı. A müncheni-fresingi érsek hangsúlyozza, hogy a kapitalizmus belsı ellentmondásait nem lehet vitatni. Ám határozottan elveti a Karl Marx által vallott erıszakos megoldást – névrokonával szemben vallja, hogy a munka felszabadítá-
sának nem forradalmi úton kell végbemennie, hanem a polgári társadalmaknak világmérető szociális gazdasági rendszerré kell fejlıdniük –, s vitatja azt a tézisét is, hogy a kapitalizmus önmagától menne tönkre. A fıpásztor ugyanis nem látja, hogy a piacgazdaság rendszerén kívül hogyan lehetne ellátni emberek hatalmas tömegét a szükséges javakkal és szolgáltatásokkal. Az pedig történelmi tény, hogy az alternatív modell, a szovjet kommunizmus központi tervgazdasága, s az erre épülı szocialista világrendszer teljesen megbukott, ahogy azt XIII. Leó pápa csaknem harminc évvel az 1917-es események elıtt elıre jelezte, 1891-ben megjelent Rerum novarum kezdető enciklikájában. Reinhard Marx számára az egyetlen helyes megoldás a szociálreformista irányzat, amelynek lényege a kapitalizmus megszelídítése és szociális piacgazdasággá fejlesztése, az erkölcsi kérdések elıtérbe helyezése, „a gazdaság nem öncél, hanem az ember szolgálója” elmélet gyakorlatba való átültetése. Kötetében a német érsek kiemelten foglalkozik a szabadság kérdésével, amelyre a fejlett polgári társadalmak mindig olyan büszkén hivatkoznak, azt állítva, hogy napjainkban olyan szabadon élünk, mint elıttünk még egyetlen korszakban sem. Reinhard Marx azonban figyelmeztet: az égetı gondokkal küszködı vállalkozó gazdasági szabadságának csökkenését éli meg. A munkanélküli, aki nem talál újabb munkahelyet, azért érzi magát rabnak, mert már nem szólhat bele szakmai sorsának alakításába, s önmagáról és családjáról sem tud megfelelıen gondoskodni. A szegény ember pedig azért nem szabad, mert nem folytathat olyan életvitelt, mint környezetének átlagembere. Karl Marx kérdése tehát jogos volt: mit használnak a polgári szabadság-
13 jogok, ha az emberek nem kapnak megfelelı bért a munkájukért, és nem tudnak kenyeret venni? A münchen-fresingi érsek II. János Pál pápát is idézi, aki Emlékezet és azonosság címő könyvében figyelmeztetett: „A szabadság anynyiban szabadság, amennyiben megvalósítja a jó igazságát. Csupán ekkor válik maga is jóvá. Ha a szabadság megszőnik kapcsolatban lenni a jóval, s már csak önmagától függ, úgy kártékony következményekkel jár, amelyek dimenziói olykor kiszámíthatatlanok.” Reinhard Marx hangsúlyozza, hogy a másokat elnyomó társadalmi-gazdasági rendszer nem lehet jó, s a valódi szabadság gátjává válik. Kérdése: lehetséges-e napjainkban az a fajta piacgazdaság, mely összekapcsolja a piac szabadságát a társadalmi kiegyenlítıdéssel? Válaszként a keresztény hit középpontjához nyúl vissza: Atya, Fiú, Szentlélek – Szentháromság, egy Isten és három személy, vagyis „Egy az Isten, és lényege szerint ez kapcsolat és dialógus. Ezért azt is mondjuk: Isten szeretet. És mert Isten szeretet, ezért az általa teremtett világ szerkezeti elve a szabadság.” Ez pedig egyenesen a személyesség fogalmához vezet, az önállóság és a vonatkozás egymáshoz főzıdı viszonyához: „Az, hogy Isten lényegében egyfajta viszony Atya, Fiú és Szentlélek között, mely egyben önállóság is, kiindulópontot szolgáltat a keresztény antropológiának és az ember személyrıl alkotott fogalmának, aki Isten képmása, ahogyan erre a Szentírás tanít bennünket.” Reinhard Marx emlékeztet rá, hogy a nyugati személyfogalom lényege: önállóság és vonatkozások, amit így is megfogalmazhatunk: „én, te és mi alapvetıen egymásra vagyunk utalva, s egymás nélkül megérthetetlenek vagyunk.” Azért vagyok, mert Isten, mint Teremtı szólít meg: „Élj!” Ez pedig különleges felelısséget ruház minden egyes emberre, abban
a tekintetben is, hogy hatalmával, gazdagságával nem él vissza mások kárára. A könyv szerzıje rámutat: a keresztény szociáletika célkeresztjében a saját közösségében cselekvı ember áll. A gazdaság vagy társadalom bármilyen szervezı formáját keresztény szempontból aszerint kell mérlegelni, hogy az menynyire segíti elı vagy akadályozza az ember személyi szabadságát és méltóságát. Az emberi méltóság, mint mozdíthatatlan keresztény érték figyelembevételét minden emberre vonatkozó követelményként kell értelmeznünk. Ez azokra is vonatkozik, akik még nem, esetleg már nem képesek a gazdasági eseményekben részt venni. „Az ember nem csak akkor ember, ha gazdaságilag hasznos lény, vagy a bruttó társadalmi termék növelı tényezıje.”
Reinhard Marx arra a sokat vitatott kérdésre is kitér, hogy menynyire avatkozzon bele az állam a piaci folyamatokba. Mint írja, egyetlen történelmi példát sem tud felhozni arra, hogy egy szabad piacgazdaság, mindenféle állami beavatkozás nélkül, a világon bárhol áldásosnak bizonyult volna a szegények számára. A könyv szerzıje
ismerteti a katolikus társadalmi tanítás fıbb téziseit is, s egyértelmően leszögezi: az Egyház abban az esetben igenli a piacgazdaságot, „ha az az emberi méltóságra és a közjóra van betájolva és ezt az irányultságot erıs keretfeltételek is garantálják.” A keresztény szociáletikától elválaszthatatlan a szolidaritás és a szubszidiaritás kérdésköre. A katolikus társadalmi tanítás az erıs állam szükségességét vallja, melynek a szolidaritás elvének megfelelıen mindenkire ki kell terjednie, különös tekintettel azokra, akik még nem, vagy már nem tudnak részt venni a munkafolyamatok piaci alakításában. A német fıpásztor számára egyértelmő: „A szolidáris közösségbıl senkit sem szabad kizárnunk, sem az öregeket, sem a betegeket, sem a munkanélkülieket, sem a gyermekeket, sem a családokat, sem pedig a következı generációkat… A gazdaság és a társadalom ne csak hatékony, hanem igazságos is legyen, bár ezeknek nem kell ellentétben állniuk egymással.” Reinhard Marx hangsúlyozza, hogy az Egyház számára nem lehet közömbös, hogy az emberek miként bánnak embertársaikkal és önmagukkal, Isten ugyanis „kimondhatatlan méltóságot adott az embernek: az ember élete szent. Ugyanakkor minden egyes ember élete egyben feladat is, melyet kinek-kinek meg kell valósítania. Ezért tartja kötelességének az egyház, hogy az élet szentségét annak minden területén hangsúlyozza és védje.” Egyértelmően ez a keresztény erkölcsi és társadalmi tanítás célja, „… a keresztény válaszadás része, amelyet a Krisztusban véglegesen megnyilvánuló isteni szeretetre adunk.” Az érsek idézi a két fıparancsot – „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbıl, teljes lelkedbıl és teljes elmédbıl… Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37-40) – és leszögezi: „… a keresztény élet nem léte-
14 zik felebaráti szeretet nélkül!” Reinhard Marx figyelmeztet: a keresztény tanításon alapuló globális irgalom és szolidaritás gyakorlatba való átültetésére van szükség, ellenkezı esetben újra találkozunk majd Karl Marx eszméivel, s könynyen megismétlıdhetnek a XX. század szörnyőségei, „ennek azonban az ember érdekében nem szabad megtörténnie! Karl Marx pedig nyugodjék békében!”
egy másik férfival. A fiú nem neheztelt, csak kifejezte háláját: „Köszönöm, hogy nem vetettél el engem, és lehetıséget adtál azoknak, akik örökbe fogadtak, hogy szülık lehessenek”. A fiú azóta átírta a csoport nevét a Facebookon: „Megtaláltam a mamámat! Köszönöm mindenkinek!” (MK 2010. április 21.)
(Szent István Társulat, 2009) Bodnár Dávid
E LGONDOLKODTATÓ
Szóval nincs több kifogás! Isten ki tudja használni a benned rejlı lehetıségeket. Egyébként pedig nem te vagy az üzenet, hanem te csak a hírnök vagy!
„Köszönöm, hogy nem vetettél el engem!” A 23 éves argentin Mauricio a Facebookon létrehozott egy csoportot, „Keresem a mamámat" címmel. A közösségi portálon több ezer ember segített neki a keresésben, s végül megtalálta édesanyját, aki születése után egy héttel hagyta el ıt. Azután Mauricio telefonon beszélt anyjával, aki mélyen megindulva azt mondta neki: „Fiam, én vagyok, a mamád. Kérlek, ne győlölj engem! Bocsáss meg nekem! Mindig itt voltál velem, sosem felejtettelek el!” A fiú pedig így szólt anyjához: „Köszönöm, hogy volt erıd életet adni nekem, és nem vetettél el!” Másnap sor került az érzelmeket felkavaró találkozásra, sok öleléssel és csenddel. A fiú így beszélt a találkozóról: „Teljesnek érzem magam, sohasem tapasztaltam ilyen nyugalmat a lelkemben. Végre lezárhatom a történetemet. Az egyetlen, amit mondani tudtam, hogy minden rendben van, és hogy én megbocsátottam” – mondta Maurício. A találkozón az anya elmondta, hogy nem született másik gyermeke, s hogy az édesapjával való találkozás csupán „baleset” volt, azóta újrakezdte életét
Dávidnak viszonya volt és ráadásul gyilkos is volt, Illés öngyilkos hajlamú volt, Izajás pucéran prédikált, Jónás menekült Isten elıl, Noémi özvegy volt, Jób csıdbe jutott, Keresztelı János bogarakat evett, Péter megtagadta Krisztust, az apostolok elaludtak ima közben, Márta mindenen aggodalmaskodott, a szamáriai asszony elvált, nem is egyszer, Zakeus túl alacsony volt, Pál túl aggályoskodó volt, Timóteusnak daganata volt, ÉS: Lázár halott volt!
(Internetes forrás)
R ECEPTEK Az isteni terv… avagy nincs pardon! Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy Isten nem tud téged használni, akkor emlékezz erre: Noé részeges volt, Ábrahám túl öreg volt, Izsák egy álmodozó volt, Jákob hazudozott, Lea csúnya volt, Józsefet rászedték, Mózes beszédhibás volt, Gedeon félıs volt, Sámsonnak hosszú haja volt és futott a nık után, Ráháb prostituált volt, Jeremiás és Timóteus túl fiatalok voltak,
A nyár közeledtével a szakácsok figyelme a friss gyümölcsök és zöldségek felé fordul és végre a szabadban is kotyvaszthatnak.
Meggyleves Egy közepes mérető fazékba öntünk fél kiló kimagozott megygyet, 20 dkg kristálycukrot és egy liter vizet. Beledobunk két-három fahéj darabkát és hat-nyolc szem szegfőszeget. Felforraljuk, majd apránként hozzákeverjük az elıre elkészített habarást. Ez 1 dl tej, 1 dl tejszín és 3-4 evıkanál liszt simára keverésével állítható elı. Egy-két percig lassú tőzön készre forraljuk, és eközben hozzáöntünk 2 dl vörösbort, egy csipet sót és egy fél citrom levét. A tőzrıl levéve hagyjuk kihőlni és egy éjszakára hőtıszekrénybe helyezzük. Kü-
15 lönlegesen finom ízt ad a levesünknek, ha a meggymagot is öszszegyőjtjük és teatojásban vagy tüllzacskóban a fızıvízbe helyezzük a meggyel együtt. A magokat a hőtıszekrénybe helyezés elıtt távolítsuk el a fazékból. Jéghidegen az igazi! Tálaláskor tejszínhabbal díszíthetjük és a hab tetejére egy szem meggyet tehetünk.
Pilisi sertésgulyás bográcsban 15 dkg apróra vágott, jó házi füstölt szalonnát kis tőzön kiolvasztunk a bográcsban, majd a zsírjában megpirítunk két fej finomra vágott vöröshagymát. Meghintjük egy evıkanál pirospaprikával és ráteszünk fél kiló ujjnyi darabokra szelt sertéslapockát. Hozzákeverünk ízlés szerint sót, egy evıkanál paprikakrémet (aki szereti, a csípıs változatot használja), egy kávéskanálnyi köménymagot és három fokhagyma gerezdet, apróra vágva. Lassú tőzön a zsírjára pirítjuk. Ezt követıen felöntjük a bográcsot 2 liter vízzel, és erısebb tőz mellett beletesszük a pucolt zöldségeket: 3 sárgarépa és 2 petrezselyem gyökér karikára vágva, negyed kiló zöld színő zöldbab 4-5 cm-es darabokra szelve, egy zöldpaprika és néhány szál zellerlevél. Forrás után lassú tőzön félpuhára fızzük a húst, ekkor belehelyezünk fél kiló meghámozott és nagy kockára szelt burgonyát, majd 10 perc elteltével két-három marék csipetkét. Megszórjuk egy csokor apróra metélt petrezselyem levéllel, és puhára fızzük. A tányérban egy-két kanál tejföllel még gazdagíthatjuk. Friss kenyérrel pazar lakoma a szabadban. A télutón is tálalhatunk ínycsiklandó fogásokat az asztalra:
Jó fızıcskét! Zakar András
VICCES Hogy hívják a háromdimenziós szekeret? – Térfogat. Mi lesz a buszból, ha karambolozik? – Rombusz. Melyik a legjobb gyógyszer? -5 mert, egybıl hat (1-6=-5) Mennyi a mindegy? 1111 Mi lesz, ha egy matematikus meghal? Már nem számít. Hogy hívja a matematikus a csirkét? 3,14; 3,14; 3,14 .... Miért tanulunk a konvergenciáról? A mihez tartás végett. Mitıl lesz a kert örvényes? A rotációs kapától. Kislány, egyedül oldottad meg az egyenletet? Nem, két ismeretlennel. *
* Két barátnı találkozik a cukrászdában: - Kinek viszed ezt a nagy szelet tejszínhabos tortát? - A férjem titkárnıjének. - Születésnapja van? - Nem. Túlságosan karcsú! * Egy keskeny lejtıs erdei úton két autó találkozik. Az egyikben, ami lefelé megy, egy férfi ül, a szembejövıben egy nı. Ahogy a két kocsi elhalad egymás mellett, a nı letekeri az ablakot, és odakiabál a férfinek:
- Disznó! A férfi visszafordulva kikiabál az ablakon: - Hülye liba! Majd száguld lefelé a lejtın, mikor belerohan az úton fekvı disznóba. * Nincs szükségem életbiztosításra. Azt akarom, hogy mindenki valóban szomorú legyen, ha meghalok. * Mama! Most, hogy 16 éves vagyok, használhatok szemfestéket, rúzst, alapozót, pudert, és felvehetek miniszoknyát és magassarkú cipıt? - Azt hiszem nem, Pistike! * Kosziginnek szobrot állítanak Moszkvában. A szakértık szerint nagyon jól sikerült az alkotás, ezért kihirdetik, hogy aki egy hibát is talál benne, magas jutalomban részesül, Özönlenek az emberek, de hibát senki sem talál. Egy öreg grúziai paraszt arra jár és kijelenti, hogy két hiba is van az alkotásban. Persze mindjárt körülfogják az emberek az öreget és kérdezgetni kezdik. - Bátyuska, no mondja már, mik azok a hibák! - Az elsı az, hogy ferdén van a kötél a nyakán. Mindenki elámul és szólnak az öregnek: - Bátyuska, a maga szemével valami baj van, hiszen nincs annak kötél a nyakán! Megszólal az öreg: - Hát ez a második hiba... * ENSZ: - Van egyáltalán bizonyítékuk, hogy az irakiak tömegpusztító fegyverekkel rendelkeznek? Bush: - Természetesen! Megıriztük a számlákat. * Gorbacsov hazalátogat a szülıfalujába. Találkozik egy régi ismerısével a falu legöregebb emberével Iván Kuzmicsovval. - Iván bátyám van magának videó-
16 ja? - kérdi tıle. - Hogyne - feleli az öreg - még hifi tornyom is van. Sıt videója és hifi tornya már mindenkinek van a faluban. - És TV-je van-e? - Hát persze, színes - vágja rá az öreg. - És tudja-e ki vagyok én? - Hogyne tudnám édes fiam. Te vagy a tegnap érkezett amerikai újságíró. - Iván bátyám hát nem ismer meg? Misa vagyok, a Gorbacsovék fia. - Akkor meg mit hülyéskedsz kérdi az öreg - hisz tudod, hogy nincs is villany az egész faluban. * A férj borotválkozik a fürdıben és morog magának: - A fenébe! Ezzel a borotvával még a nyakamat sem tudom elvágni! Az asszony beszól neki: - Beadjam a nagy kést? * - Hány szıkenıs vicc van? - Egy. A többi mind igaz sztori * A fiatal házaspár vesz egy új szekrényt. A férj hajnalban elmegy dolgozni és amikor reggel az elsı villamos elmegy a ház elıtt, a szekrényajtó magától kinyílik. A feleség becsukja, de a következı villamosnál megint kinyílik. Ez így megy egész nap, mire a feleség megunja és felhív egy asztalost, hogy szerelje meg. Áll a szerelı meg a feleség a szekrényajtó elıtt, és amikor a villamos jön, az mindig kinyílik. - Hát sajnos innen nem látok semmit, lehet, hogy belül van a baj, én beállok a szekrénybe, csukja rám az ajtót, hátha belülrıl látom, mi a hiba. - mondja a szerelı. Amikor a szerelı beáll a szekrénybe, a feleség rácsukja a szekrényaj-
tót, pont megérkezik a férj, veszi le a kabátját, és be akarja akasztani a szekrénybe, amikor meglátja bent a szerelıt. - Maga mit csinál itt? - kérdi. - Mondja, elhiszi nekem, ha most azt mondom, hogy a villamosra várok? * A pénz nem beszél, hanem káromkodik. Bob Dylan * Az egyik játékos vörös fejjel ugrik fel a kártyaasztal mellıl: - Álljon már meg a menet! - ordítja. - Kovács csal! - Mibıl gondolod? - kérdik a többiek. - Mert nem azok a lapok vannak nála, amiket leosztottam neki! * Katonaságnál - Miért ilyen görbe ez a sor? - kiabál az ırmester. - Azért, mert a Föld gömbölyő. feleli az egyik katona. - Ezt meg ki mondta? - Kopernikusz. - Kopernikusz lépjen ki! - De hát meghalt. - És ezt nekem miért nem jelentette senki? * A lónak is két oldala van, mégsem hanglemez. * - Maga a helyszínen volt, amikor ezt a képet csinálták magáról?
H IRDETÉSEK 1. Június 5.-én 15 órakor kezdıdik Tamás Olivér Viktor és Entz Adrienn Reményke házasságkötése a Magyar Szentek Templomában.
2. Június 6-án, 15 órakor az Ifjúsági találkozók nosztalgiája keretében adunk hálát a 2000-ben Rómában és 2005-ben Kölnben megrendezett eseményekért. Meghívtuk, és várjuk az akkori résztvevıket. A vasárnap délutáni találkozó a 19 órakor kezdıdı szentmisével ér véget, amelyen az imperfectum muzsikál. 3. Június 11-13. között Csobánkán tartjuk az idei Jegyeslelkigyakorlatot. Még lehet rá jelentkezni. 4. Június 14-én, hétfın 19-20 óra között lesz az idei tanév utolsó közös szentségimádása. 5. Június 20.-án 19 órakor tartjuk a tanévzáró Te Deumot. Erre minden diákot és oktatót szeretettel hívunk és várunk! 6. A tanév utolsó hétköznapi miséjét június 25-én péntek reggel, az utolsó vasárnapi miséjét pedig június 27-én tartjuk. Július és augusztus hónapban nem lesznek egyetemista misék. (A jövı tanév elsı miséje szept. 1.-én, a Veni Sancte pedig szept. 19-én lesz.) 7. Balogh Ákos és Palásthy Anna nászmisés esküvıjét július 3.-án, a veszprémi Szent Mihály székesegyházban tartják 16 órakor. 8. Illyés Zoltán és Pálos Andrea nászmisés esküvıje Zalaegerszegen lesz a Mária Magdolna plébániatemplomban, július 3.-án 16 órakor. 9. Pinke Balázs és Villás Zsuzsi nászmisés esküvıjét július 10.-én tartják 16.30-kor a MSzT-ban. 10. A Lelkészség honlapja: www.egylelk.com nyáron is frissül. Albérleteket lehet igényelni az
[email protected] címen. 11. Keresztény gólyatábort szervezünk Esztergomban augusztus 16 és 19 között. Információk a honlapunkon.
Felelıs kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztı: Jelencsik Mátyás lelkészségi titkár Jelen számunkat a következı szerzık írásai gazdagítják:
Bodnár Dániel, Dr. Egri László, Dr. Pákozdi István, Dr. Zakar András. A fordítást Bognár Eszter készítette, nyelvi lektor: Bata-Király Edina. Képek: Vámos István: Csodálatos halfogás, Kocsmaarcok, Hány üveget látok, Metaborfózis. A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar Tudósok krt. 1. Tel/fax: 203-1734,
[email protected], www.egylelk.com
