2009. Veni Sancte
52. szám
A Budapesti Katolikus Egyetemi és Fıiskolai Lelkészség lapja Mottó: „Veni, Sancte Spiritus…” (Jöjj, Szentlélek Úristen!)
A KTUALITÁSOK Az európai egyetemisták római találkozója
„Ti vagytok Európa jövıje!” Rómában július 9-12. között tartották azt az egyetemista találkozót, amelyen Magyarországot 35-en képviselték (ezen kívül voltak még 25-en magyarok Erdélyből is, Csapai Árpád csíkszeredai egyetemi lelkész vezetésével) a különböző egyetemi városokból, a budapesti egyetemi lelkészségről és a PPKE-ről. A Lateráni bazilikában Marek Jedraszewski, poznáni segédpüspök sok pap koncelebrálásával mutatta be a megnyitó szentmisét, amelynek keretében ünnepélyesen hozták be valamennyi résztvevő nemzet zászlóját, a magyart a győri Szabó István, volt kollégistánk lengette. A megbeszélések nyelvi csoportokban folytak a reménység, az új élet lehetősége és az értelmes szeretet témáiban. A több mint 1500 örvendező fiatal együttlétében érezhető volt az ifjúsági világtalálkozók „fílingje”, különösen is a 2000-ben Rómában tartotté, amely pontosan azon a területen, Tor Vergatán, az egyetemi kampuszon zajlott, ahol akkor egymillió fiatal vett reszt. A találkozó csúcspontja a Tarcisio Bertone biboros, vatikáni államtitkár vezetésével bemutatott szentmise volt a Szent Péterbazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadja az
egyetemistákat. A külön kihallgatás az ún. Áldások termében volt, július 11-én, Szent Benedek ünnepén, a pápa második névnapján. Beszédében utalt a találkozó mottójára: „Az új emmauszi tanítványok. Kereszténynek lenni az egyetemen” – témára, vagyis hogy mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel, Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresztényekként formálni azt a világot, amelyben ki-ki diákként vagy tanárként dolgozik.
Mondanivalójának lényege egy felkiáltásban foglalható össze: „Ti vagytok Európa jövője!” – azaz a ma tanuló ifjúságtól sokat vár Európa és a világ, egyre növekvő erkölcsi minőséget, mind értékesebb lelkiséget, egyfajta új kulturális szintézist, a globalizálódó világban újraéleszteni az ember vágyát az istenkeresésre. A pápa üdvözölte a 31 különféle nemzet képviselőit, az egyetemi lelkészségek vezetőit és munkatársait, apostoli munká-
jukhoz a boldogságos Szent Szűznek, a Sedes Sapientiae-nek, a Bölcsesség Székének közbenjárását kérve. Ezt követően egynéhányan külön is a pápa elé járulhattak. Kézfogáskor bajor köszöntéssel azt mondtam neki: „Grüß Gott! Szentatya, a magyar fiatalok a szívükbe zárták!” – aminek láthatóan örült. Kimenetkor sok magyar résztvevő is megérinthette a kezét és a gyűrűjét. A magyar csoport zarándokáhítata a Santa Maria Maggiore bazilikában kezdődött (Melo Lajos domonkos atya vezetésével), a közös programokat követően látogatást tettünk a Szent Kallixtusz katakombában, majd pedig a bencések Szent Anzelm Egyetemén, az Aventinuson lévő Szent Szabinabazilikában, ahol Somorjai Ádám bencés atya vezetésével imádkoztuk el a vesperást, végül Nettunóban, Goretti Szent Mária sírja fölött hálaadó szentmisét mutattunk be Németh László rektor vezetésével. A magyarok saját római programját tengeri fürdőzés zárta, ezt követően indult haza a csapat vonattal. Minden római út egy zarándoklat, tele sok olyan tapasztalattal, amelyek Isten rendkívüli szeretetéről szólnak. Már maga az utazás létrejötte is ilyen. A résztvevőknek alig került többe ötvenezer forintnál, menetjeggyel, szállással, étkezessel együtt. Mindez csak azért, mert háttérben maradó jótevők segítették az egyetemistákat. A befogadó családok, akiknél a magyar
Egyetemes
2 résztvevők laktak, önzetlen, igazi „római” keresztények voltak, akik családi otthonukba, szívükbe fogadták a mieinket. Az utazások során történtek: volt, hogy egy hatalmas autóbusz nem tudott tovább haladni az útban levő kis „csinkvecsentó” miatt. Négy egyetemista felkapta a kis autót és arrébb tette, a sofőr pedig hálás volt érte. A Rómában lakó „Erzsébetnővérek” igen udvarias, bőséges vendéglátó szeretettel várták a fiatalokat, még énekeltek is a csapatnak azok, akik éppen ott lelkigyakorlatoztak. Útra kelni, zarándokolni érdemes, még akkor is, ha az Örök Városban júliusban „gatyarepesztő” a kánikula. Ha már végképp kiszáradtunk, az útszéli kutak friss vizet kínáltak, a szökőkutakban pedig akár meg is lehetett mosakodni. Képek, mély benyomások maradnak az európai egyetemisták római találkozójáról a komputereinken, a fényképezőgépeinkben, de leginkább a szíveinkben. Nem felejtjük a pápa szavait: Európa jövőjének kell lennünk! Pákozdi István
Biológiai evolúció I A klasszikus biológiai evolúció Charles Darwin születésének 200. és A fajok eredete megjelenésének 150. évfordulója alkalmából 2009. március 3. és 7. között a Pápai Gergely Egyetem (Róma) – a University Notre Dame (Indiana, USA) közreműködésével – „Biological Evolution: Facts and Theory” címmel nemzetközi konferenciát rendezett mintegy ötszáz kutató részvételével. A konferencia alcíme pontosabban körülírta a témát: „Egy kritikus méltatás a ›The Origin of Species‹ után 150 évvel”. A konferencia 33 előadásában és számos hozzászólásában felölelte a téma biokémiai, antropológiai, filozófiai és teológiai aspektusait,
sőt érintette a kozmikus evolúciót is. Sajnos, a kémiai aspektusok alapvető jelentőségére egyedül e sorok írója mutatott rá hozzászólásaiban. Az alábbi beszámoló természetesen csak rövid áttekintést adhat a problémáról. A klasszikus biológiai evolúció. Az élőlényeket megjelenésük és szerkezetük alapján régóta fajokba sorolták, és a Biblia első könyvének, a Genezisnek téves értelmezése alapján sokáig állandóknak tekintették („Annyi faj van, amennyit a Teremtő kezdetben teremtett”). A XIX. század elején jelentek meg azok az elképzelések, amelyek a fajok közötti genetikus kapcsolatokra vonatkoztak. Az első összefoglaló munka, Darwin A fajok eredete című könyve azonban csak 1859 novemberében jelent meg, és azonnal óriási feltűnést keltett. A könyv anyaga két tézisre épült: 1. A fajok egyedei a leszármazás során bizonyos apró változásokon mennek keresztül (variabilitás); 2. A nagy számú utód közül a legéletképesebb egyedek maradnak fenn és szaporodnak tovább (szelektivitás). A fajok nagy variabilitását már Darwin idejében is széleskörű tapasztalatok és gondos megfigyelések támasztották alá. A szelektivitás fogalmát azonban E. Blyth vetette fel először 1836-ban, és az első, e tárgyban írt rövid tanulmányt A. R. Wallace publikálta 1856-ban. Darwin tehát sem eredeti, sem első nem volt e területen, de óriási adatismeretével, gondos megfigyeléseivel, erős rendszerező képességével és nagy szorgalmával méltán tekinthető a fejlődéselmélet megalapítójának. Az élőlények változékonysága (variabilitás) és a természetes szelekció (szelektivitás) a biológiai evolúció szilárd elemeinek bizonyultak. Ma már azonban tudjuk, hogy a molekulák közötti kémiai folyamatok képezik az életjelenségek, így a biológiai evolúció alap-
ját is. A fejlődés mechanizmusát tehát csak akkor értjük meg, ha ismerjük a molekuláris szintű kapcsolatokat. A paleontológiai leletek korlátozottsága és a kémiai– biológiai tudományok kezdetleges állapota miatt Darwin idejében erről szó sem lehetett, és így a fejlődési vonalak sorában nagy hiányok és szakadások voltak, amelyeket sokszor merész, néha irreális vagy bizonyít(hat)atlan hipotézisekkel kellett pótolni. A fejlődés feltétele természetesen az élőlények bizonyos tulajdonságainak öröklése, amiről azonban még alig lehetett valamit tudni. Maga Darwin is tévesen azt feltételezte, hogy a szerzett tulajdonságok is öröklődnek. G. J. Mendel csak néhány évvel később kezdte úttörő munkáját az öröklés alaptörvényeinek felderítésére. Ennek során több mint harmincezer kísérletet végzett, és azokat matematikai módszerekkel értékelte ki. A biológusok a munkát nem méltatták figyelemre, Darwin a Mendel által neki megküldött és az eredmények leírását tartalmazó küldeményt fel sem bontotta! A Mendel-törvényeket csak 1900-ban fedezték fel újra és csak akkor ismerték el jelentőségüket. Az eredmények először hangsúlyozták a folyamatok kvantitatív jellegét a biológiában, ami a természettudományok egyik alapfeltétele. A darwinizmus ideológiai ballasztja. Az evolucionizmus darwinista formája rögtön A fajok eredete megjelenése után viták kereszttüzébe került, és kezdettől fogva érzelemmel és ideológiával volt megterhelve. Míg az élőlények variabilitásának elve hamar elfogadásra talált, a természetes szelekció problémájára „A fajok eredete” nem adta meg azt a választ, amelyet címében ígért, mert egyrészt a fajfogalom nem volt megnyugtatóan tisztázva (ma is viták folynak róla!), másrészt Darwin egyetlen fajnak egy másikká történő átala-
Egyetemes kulását sem tudta egzakt módon bizonyítani. Ezt maga vallotta be egyik levelében: „A természetes szelekcióban nem azért hiszek (kiemelés a szerzőtől), mert akár egyetlen esetben is bizonyítani tudom egy faj átalakulását egy másik fajjá, hanem mert csoportosít, és jól magyaráz egy sereg tényt a klasszifikációban, az embriológiában, a morfológiában, a homológiában, a csökevényes szervekben, a geológiai sorrendben és földrajzi megoszlásban.” Az ellenfelek leginkább a köztes alakokat hiányolták (amelyek nagyrészt ma is hiányoznak). Ez azonban értelmetlen és irreális követelmény, hiszen ezek valószínűleg vagy a szülőknek vagy az utódoknak megfelelő fajhoz tartoznának. A természettudományban azonban még a molekuláris szinten lezajló változásokban sem tudjuk az átmeneti szerkezetet (nem a köztiterméket!) kísérletesen igazolni, csak a kezdeti és végállapotból tudunk arra következtetni. Az élőlények variabilitása lényegében az örökletes tulajdonságok megváltozását jelenti. A változások általában a genetikai állományban, a genotípusban történnek, és a kifejlett egyedben, a fenotípusban nyilvánulnak meg. A genotípusban bekövetkező változások két legfontosabb forrása az apai és anyai kromoszómák véletlenszerű rekombinációja és a kromoszómákon belül hirtelen fellépő mutációk. A rengeteg vizsgálat ellenére e változások törvényszerűségeiről keveset tudunk, ezért a darwinisták véletlennek tekintik azokat. A „véletlen” kifejezés azonban egyik esetben sem jelenthet ok nélkülit, hanem csak ismeretlen ok hatására bekövetkező változást. Helytelen tehát a darwinistáknak az a makacsul hangoztatott véleménye, hogy az evolúciót a véletlen irányítja. Sokkal helyesebb lenne bevallani a nagyfokú tudatlanságot ebben a kérdésben. A természetes szelekció az
3 egyedek nagy variabilitást felmutató populációin megy végbe. A darwinizmus szerint a „létért való küzdelemben a legrátermettebb marad fenn”. Az élővilágban gyakran valóban kegyetlen harc folyik, de súlyosan egyoldalú az a szemlélet, amely nem látja meg, hogy a szimbiózis és kooperáció szükségszerűen hozzátartozik az evolúció mechanizmusához. A darwinizmus gyakran hangoztatja, hogy a véletlenszerűség következtében a szelekciónak nincs iránya és célja. Valójában azonban szinte bármely evolúcióval foglalkozó könyv bármely lapján célszerű folyamatokról vagy célként szolgáló szerkezetek kialakulásáról olvashatunk. A szelekcióban meghatározott kiindulási állapotok meghatározott körülmények között meghatározott végállapotokat hoznak létre, amelyeket joggal nevezhetünk céloknak. Ez a „célra” irányultság természetesen nem tudatos akció, hanem egy-egy elemnek az egészbe történő beilleszkedése, amit a természeti törvények irányítanak.
Mindezekhez az agnosztikus ideológiai motívumokhoz a darwinizmusban szorosan csatlakozott az az ateista konklúzió is, amely azt vallotta, hogy a fajok átalakulásának ismerete fölöslegessé teszi a Teremtő működésének hipotézisét és Isten létének feltételezését. Ez a nézet ma is uralkodik az ideológiailag elkötelezett tudósok körében. Elsősorban a protestáns felekezetek, amelyekben a Bibliának kizárólagos szerepe van, élesen szembehelyezkedtek a darwinizmussal és a harc mindkét részről elkesere-
detten folyt. A katolikus egyház tanult a Galilei-ügyből, és hivatalos pápai nyilatkozat nem hangzott el a vitában, bár természetesen számára is elfogadhatatlanok az ateista következtetések. Az ideológiai ballaszt a legtöbb mai evolúciós szakkönyvből vagy internetes honlapról is kiirthatatlan, és az olvasónak fel kell vérteznie magát ezek elviselésére. A XX. század második felében azonban olyan változások következtek be a természettudományban, amelyek a biológiai evolúció tudományos jellegének megerősítésére a korábbinál sokkal kedvezőbb keretet biztosítottak. Erről a tanulmány második részében lesz szó. Dr. Szabó László emeritus professzor
Mit mondott a pápa valójában az AIDS-rıl és az óvszerekrıl? Immár hagyomány, hogy amikor a pápa repülővel indul lelkipásztori látogatásra, az úton újságírók utaznak vele, és kérdéseket tesznek fel neki. A France2 újságírója az AIDS terjedéséről és a katolikus egyház álláspontjáról kérdezte a Szentatyát márciusi afrikai útja során. Válasza és véleményének bírálata világszerte az újságok címlapjára került. Konkrétan ez a kérdés és válasz hangzott el: Philippe Vaseyras: Szentatya, a sok probléma között, amely Afrikát gyötri, ott van az AIDS terjedése is. A Katolikus Egyház álláspontját az AIDS elleni küzdelemmel kapcsolatban sokszor nem tartják realisztikusnak és hatékonynak. Ezzel a témával is foglalkozik majd utazása során? XVI. Benedek: Én inkább az ellenkezőjét állítanám ennek. Úgy gondolom, hogy az AIDS elleni harcban a leghatékonyabb, a leginkább jelenlévő éppen a Katolikus
Egyetemes
4 Egyház – mozgalmai és különböző közösségei révén. Gondolok itt például a Sant’Egidio közösségre, amely sokat tesz az AIDS elleni küzdelemért látható és nem látható módon, gondolok a kamilliánusokra és mindazokra a nővérekre, akik a betegek szolgálatában állnak. Úgy mondanám, hogy az AIDS problémáját nem lehet csak reklámszlogenekkel elintézni. Ha nincsen benne lelkület, ha az afrikaiak nem segítenek egymáson, nem lehet megmenekülni ettől a problémától az óvszerek osztogatásával, sőt, az a veszély forog fenn, hogy csak növeljük a problémát. A megoldást csak egy kettős elkötelezettség révén találhatjuk meg. Egyrészt emberibbé kell tennünk a szexualitást, vagyis lelki és emberi értelemben elő kell segítenünk a megújulást, ami magában hordozza az egymás iránti magatartás új módját, másrészt igazi barátsággal kell közelítenünk a beteg emberekhez is, áldozatok és személyes lemondás árán is, hogy mellettük álljunk. Ezek azok a tényezők, amelyek segítséget jelentenek, és látható előrelépést hozhatnak. Ezért állítom, hogy kettős az erőfeszítésünk, amellyel belülről szeretnénk megerősíteni az embereket: hogy erőt adjunk nekik a helyes magatartásra a saját és más ember testével való kapcsolatban, valamint annak képessége, hogy együtt szenvedünk a szenvedőkkel, velük maradunk a megpróbáltatás időszakában. Úgy gondolom, hogy ez a helyes válasz, és az Egyház ezt is teszi, s ezzel nagyban és jelentősen hozzájárul a helyzet megoldásához. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezt teszik. (Magyar Kurír)
Kálvin Jánosra emlékezünk 500 éve született a reformáció kiemelkedő alakja, Kálvin János teológus, humanista tudós. Külföldön és nálunk is országszerte
tartottak megemlékezéseket. Berlinben, a hugenották templomában tartották a központi ünnepséget, Genfben pedig több hetes rendezvénysorozatot. Július 10-én született, s mivel 2014-ben lesz Kálvin halálának 450. évfordulója, a reformátusok úgy határoztak, hogy 2014-ig bezárólag tartanak a Kálvin-évek. – A jubileum önvizsgálatra késztetett sok református gondolkodót, ezek közül egy délvidéki református püspök ezt nyilatkozta: „Kálvin tanítását elfogadtuk, mint biblikusat. De vajon, ha Kálvin eljönne közénk, vajon mit szólna? Elismerne-e bennünket reformátusoknak, keresztyéneknek? Ő harcolt – egyebek közt – mint az egyik legfontosabbért: az Eucharisztia minden vasárnapi ünnepléséért. A Katolikus Egyház még az életében, 1546-ban III. Pál pápa elnöklete alatt, elrendelte a minden vasárnapi ünneplését, nagyvárosokban pedig minden nap. Ebben a tekintetben, de sok másban is, a Katolikus Egyház reformáltabb, mint a magát Reformátusnak nevező Egyház”.
Érdekes adatok rólunk A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából harmadik alkalommal végeztek nagymintás ifjúságkutatást a 15–29 éves korosztály körében. A mintegy 8000 fiatal megkérdezésével készült vizsgálat célja az volt, hogy rögzítse – az előző felmérésekhez képest – a különböző korosztályok iskoláztatását, elhelyezkedését, karrierjét, önállósodását és boldogulási esélyeit befolyásoló társadalmi tényezők változását. Az Ifjúság2008 gyorsjelentése szerint 2008-ban a magyar fiatalok 84 százaléka használt valamilyen formában számítógépet. A vizsgált korosztály mintegy 6 százaléka tölti szabadidejét egy átlagos hétköznap bevásárlóközpontban. A felmérés összegzései között szerepel az is, hogy míg 2004-ben a fiatalok 45 százaléka
gondolta azt, hogy a közeljövőben javul a személyes helyzete, addig 2008-ban már csak 28 százalékuk. A fiatalok a legégetőbb problémák között a munkanélküliséget, a kilátástalanságot és a céltalanságot említették legtöbbször. A kutatás készítői szerint az egyik legizgalmasabb eredmény, hogy a 15–29 évesek egyhetede azon a véleményen van, hogy bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint a demokrácia, további közel egyharmaduk számára pedig gyakorlatilag lényegtelen, hogy demokratikus vagy diktatórikus körülmények között él-e. Egy másik figyelemreméltó megállapítás a záró megjegyzések közül: a rendszerváltoztatást követően megváltozott a családok és a fiatalok felhalmozáshoz, a jövő anyagi megalapozásához való viszonya. Előtérbe került az azonnali fogyasztás (jelen) és az ehhez kapcsolódó státusszimbólumokká váló tárgyak birtoklása. Ezt 2000-ben a DVD-lejátszó, 2004-ben a légkondicionáló berendezés és a plazmatévé jelenítette meg. 2008-ra ezek a tárgyak is mindennapossá váltak. A státusszimbólumok megteremtésének forrását nem a félretett és megspórolt jövedelem, hanem az időközben felvett hitelek jelentették. Ezt jelzik a vizsgálatban tapasztalt adatok is, amelyek szerint 2000-hez képest jelentősen csökkent a pénzt félretevők aránya, és növekedett a hitellel rendelkezőké. A vallásosságot kutató kérdésekből kiderül: 2008-ban ennek a korosztálynak a fele tartotta magát vallásosnak. A 2000-ben végzett felméréshez képest több mint duplájára nőtt a meg nem kereszteltek (illetve be nem jegyzettek) aránya, az 1979 és 1993 között született korosztály több mint egyötöde saját állítása szerint nem részesült keresztségben. 2004 után másodszor szerepelt az ifjúságkutatás kérdőívében az a kérdés, amely a vallási tradíció egyéni életre gyakorolt hatását hivatott vizsgálni
Egyetemes
5
egy olyan életfordulón keresztül, amely leginkább erre a korosztályra a jellemző. Eszerint a korosztály kb. egyharmada biztos benne, hogy lesz egyházi esküvője is, illetve ezen belül egy kisebb csoportnak már volt is. További 22 százalék valószínűsíti, hogy egyházi házasságot is fog kötni, ezért kimondható, hogy a fiatalok többsége számára az egyházi szertartás – továbbra is – fontos. (Magyar Kurír)
E SEMÉNYEK MKK Közitábor 2009 (Pusztafalu, 2009. július 9-15) Hurrá, itt a nyár! Mint minden évben, idén sem maradhatott el a közitábor. Az idén Magyarország egyik legészakibb pontján (nem messze a 2 évvel ezelőtti táborhelyszíntől), Sátoraljaújhely közelében, kb. 300 km-re Budapesttől, Pusztafalun táboroztunk. Miután a naptár lapjain elérkeztünk a várva várt július 9-re, összecsomagoltuk nélkülözhetetlen apróságainkat és hatalmas csomagjainkkal nekivágtunk a hosszú útnak. Sokan vonaton zakatolva közelítették meg a kis falut, az országút szerelmesei autóba ültek, míg egy kisebb tiszteletreméltó csoport két kerékre pattanva vágott neki a hosszú útnak. Ki előbb, ki később, de végül mind megérkeztünk a mit sem sejtő, békés kis faluba és gyorsan otthon éreztük magunkat szobáinkban, az Öreg Bence Turistaházban. Júl. 9. csütörtök: épp hogy észhez tértünk a hosszú utazásból, máris kirándulni indultunk a Füzéri várba. Az erdő és a hegyek szépsége magával ragadó volt, nem beszélve a kilátásról, amely a várból nyílt a közeli falucskára. Miután hazaérkeztünk az első napi „bemelegítő” kirándulásból, a tábori kiscsoportok összeismerkedős beszélgetése következett, majd vacsora.
S aki ezek után sem tudott felesleges energiáival mit kezdeni, kimehetett a közeli sportpályához, és a többnyire fiúk alkotta alkalmi focicsapatban, gólkirályként bontakoztathatta ki tehetségét. Júl. 10. péntek: a gitáros ébresztő után reggeli torna, ima, majd reggeli következett. Ezt követően mindenki gyorsan elkészült, és már indultak is kirándulni a táborlakók. A túra „félórázással” indult a Magyarország és Szlovákia közt húzódó közeli hegyekben. A meredek emelkedőkön és lejtőkön „csúszvamászva” élményekből nem volt hiány. A hegymászást követően pedig nekivágtunk az erdőnek és következő célpontunk az Izra-tó volt Szlovákiában. Miután mindenki kedvére kilubickolta magát, mivel péntek volt, a hazaúton keresztutat jártunk. Mire a táborhelyre értünk, már várt is bennünket a meleg, gőzölgő vacsora. Este pedig pingpongoztunk, közösen énekelhettünk egy-két lelkes gitáros kíséretével, vagy akár filmvetítésen is részt vehettünk, és megtudhattunk a főhős szemszögéből milyen az embernek „A boldogság nyomában”. Júl. 11. szombat: a délelőtti métát és kiscsoportos beszélgetéseket követően Hajdú Miklós sátoraljaújhelyi börtönlelkész látogatott el körünkbe és mesélt nagyon sok érdekeset a magyarországi börtönökről, a rabok életéről és a munkájáról. Délután szabadprogramok, később pedig Juhász Peti balti táncháza következett. Nagyon sok kedves és hangulatos új tánccal gazdagodtunk. Este a táborokból kihagyhatatlan tábortűz, szalonnasütés, gitározás, éneklés mellett, természetesen Ákos is szívesen szórakozatta előadásaival a közönséget, s végül így repült el ez a nap is. Júl. 12. vasárnap: reggel néhányan átrendezték a kertben lévő pajtát, padokat vittek elé és már készen is állt a helyszín a szentmiséhez. Kálmán atya a szentmise
után ezüstmisés áldásban részesítette a jelenlévőket. Ezt követően egy újabb előadó jött hozzánk: Téglásy Ferenc. a Magyar Televízió Vallási Szerkesztőségének vezetője, aki munkájáról, a katolikus műsorokról és a szentmiseközvetítésekről tartott nagyon érdekes előadást. Délután megkezdődött a csocsóbajnokság. Ki-ki kedve szerint tölthette az időt. Sokan pingpongoztak, fociztak, de a sportolás után a nagy többség újra ellátogatott az Izra partjához. Este szabadprogram következett. A lelkes Terence Hill-rajongók megnézhették a „Nevem: Senki” című filmet. Júl. 13. hétfő: a nap nagy része az Ipé és Juhász Peti által szervezett tájfutással telt. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy megdőltek a statisztikák a résztvevők számát illetően. Kocsikkal utaztunk néhány faluval arrébb a tájfutás helyszínére, és megcsillogtathattuk tudásunkat rövid vagy hosszú távon, csapatban vagy akár egyénileg is. Visszaérkezésünk után kiscsoportokban beszélgettünk. Este pedig ismét tábortüzet gyújtottunk. Júl. 14. kedd: a visszaszámlálás a végéhez közelített, ez volt az utolsó nap a „Géza-évből”. A délelőtti sorversenyre Jani rendezésében került sor. Csapatunkért mindent elkövetve megmutattuk, milyen gyorsan tudunk futni, pókjárásban haladni, vaníliás karikát enni vagy egy cukrot szájjal kihalászni egy vízzel teli tányér aljáról. A sorverseny végén kisebbnagyobb locsolkodásra is sor került. A nagy melegben az „üdítő frissítőt” a rendezők is és a közivezető is kiérdemelték. A délutáni pihenő után kicsíptük magunkat az esti bálra, és elindultunk az egyik szomszédos faluba, a bál helyszínére. A bált megnyitó angolkeringő után kezdetét vette a tánc, amely egészen éjfélig tartott. Mikor éjfélt ütött az óra, Géza leköszönt, mi pedig a közösség nevében köszöntük meg egész éves
Egyetemes
6 munkáját, majd jelképesen átadta a hatalmat Robinak, aki sajnos külföldi tanulmányai miatt nem tudott személyesen jelen lenni, de virtuálisan értesült az eseményekről és telefonon üzent Gézának és a közösségnek. Koccintottunk az új és a régi vezető egészségére, majd az előttünk álló új év sikerére. A bál végén gyorsan elpakoltunk és viszszautaztunk táborhelyünkre. Júl. 15. szerda: reggel kissé kótyagosan kikászálódtunk az ágyikóból, megreggeliztünk, elpakoltunk. Összeszedtük a sátorfánkat, „könnyes” búcsút vettünk egymástól, majd nekivágtunk a hosszú hazaútnak. Köszönjük szépen a szervezőknek a jól sikerült tábort! Tudjuk, hogy sok munkába és fáradságba került! Kiss Zsófi (Drapp)
Gólyatábor másodszor Augusztus 23-a és 27-e között immár második alkalommal adott otthont Esztergom a keresztény gólyatábornak. A rendezvényen olyan leendő elsőéves hallgatók vettek részt, akik ősztől valamelyik felsőoktatási intézményben kezdik meg tanulmányaikat. A tábor célja az volt, hogy a keresztény szellemiségű fiatalok, akik az új tanévben bekapcsolódnak az egyetemi életbe, megismerhessék egymást, illetve találkozhassanak akár leendő iskolatársaikkal is. A résztvevők az ország különböző pontjairól érkeztek, és különféle egyetemekre nyertek felvételt. Az együtt töltött idő alatt tájékozódhattak a felsőoktatási intézményekről, a keresztény ifjúsági közösségekről, és igyekeztünk hasznos információkat adni nekik a kollégiumi életről, tankönyvekről, közlekedésről, étkezésről, azaz a rájuk váró mindennapi életről. Voltak kiscsoportos beszélgetések, itt a gólyák kérdezhettek a felsőbb éves hallgatóktól. A tábortűz körül
kötetlenebbül is társaloghattak, a közös éneklés és tánc pedig már első este megalapozta a jó hangulatot. Külön sikere volt a Lumen Christi együttes koncertjének, illetve az azt követő teázásnak és énektanulásnak. Alkalom nyílt arra is, hogy együtt játsszanak, sportoljanak, a Búbánat-völgybe tett túra fáradalmait pedig feledtette a Dunára és a környező hegyekre nyíló csodálatos kilátás. A programot színesítette Fábry Kornél atya előadása, a kötetlen beszélgetés Veres András szombathelyi megyéspüspökkel, és a közös elmélkedés Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttal. A táborozók ellátogattak Székely János püspök úrhoz is, egy kerekasztal beszélgetés keretében pedig többek között Süveges Gergő osztotta meg velük gondolatait. Az utolsó közösen eltöltött napon a résztvevők egy vetélkedőn megismerhették e nagy múltú város nevezetességeit és az egyetemi élet kihívásait, este pedig tábori bálra került sor a Szent Adalbert Központban, ahol volt társastáncoktatás, illetve görög táncház is. A program csütörtök délelőtt szentmisével ért véget, melyet Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész, Pálfai Zoltán szegedi egyetemi lelkész és Matolcsy Kálmán atya, az MKK lelkivezetője közösen mutattak be a bazilika altemplomában. A tábor beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mert elérte célját. Az elkövetkező hetekben, hónapokban ezek a diákok talán nem érzik majd teljesen idegennek a felsőoktatás világát, illetve bármikor segítséget kérhetnek itt megismert társaiktól - legyen szó akár a felsőbb évesekről, akár a velük egykorúakról. Köszönet illeti a szervezőket, a segítőket és támogatókat, nélkülük biztos nem lett volna ilyen színvonalas ez a tábor. Végig remek hangulat uralkodott, mindannyian szép emlékekkel tértünk haza. A gólyáknak pedig azt
kívánjuk, kísérje áldás útjukat! (http://golyatabor.egylelk.com) Daubner Tímea Krisztina
Szent Imre ösztöndíjpályázat A Katolikus Központi Alapítvány pályázatot hirdet a 2009/2010-es tanévre a Szent Imre ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj egy tanévre nyerhető el. Pályázni kizárólag űrlapon lehet, amely letölthető a www.katolikus.hu oldalról. Információ telefonon: 3426959 (munkaidőben). A pályázathoz csatolható az oktatási intézmény vezetőjének, diákönkormányzatának és a helyi plébánosnak, hitoktatónak az ajánlása. A pályázatokat 2009. szeptember 26ig kérjük benyújtani postán a Katolikus Központi Alapítvány címére: 1406 Budapest, Pf. 79. A borítékra kérjük ráírni: „Ösztöndíjpályázat”. A kiértesítés postázásához a pályázat mellé bélyeggel ellátott, megcímzett válaszborítékot kell csatolni!
LÁTTUK Regensburg A kőkorszak, a kelták kora (Radasbona), római kor (római légió tábora volt: Castra Regina, ahogy egy Marcus Aurelius korabeli, 179-ben készült kőtábla hirdeti), a bajor hercegek kora és Nagy Károly… mind felfedezhető a földalatti maradványokból. Regensburgnak két kapuja van: a római Castrum északi kapuja, és a Porta Praetoria. Ma is áll a 900 éves kőhíd, amelyen keresztül Goethe is elcsodálkozva lépett be a városba. A város sok zöld fáját, ligetét a Thurn és Taxis herceg bőkezűsége kezdte el telepíteni. Közel a Jurahegység romantikus, sziklás völgyeivel és öreg malmaival, vala-
Egyetemes mint a Bajor-erdő előhegyei. Körös-körül folyóvizek: Duna, Regen, Naab, Fekete Laaber. A püspökséget Szent Bonifác alapította 739-ben. Híres püspökei voltak: Emmeram, Ernhard, Rupert, Wolfgang. A 12-13. században Regensburg fontos központ volt Párizs-Velence és Kijev között. Jeles püspöke volt a városnak Nagy Szent Albert (1260-62-ig). 1542-ben a városi tanács az evangélikus hit felvétele mellett döntött, ekkor volt itt az első úrvacsora. Johannes Kepler csillagász nagy betegség után ebben a városban hunyt el. 1630-1806-ig itt volt a birodalmi Reichstag: a Német Nemzet Szent Római Uralmát 1806-ban törölték el. 1809-ben Napóleon alatt a francia csapatok megtámadták és ostromolták a várost. 1810-től az új bajor uralmi körzet központja lesz, Oberpfalz fővárosa. 1859-től van vasútvonala München és Nürnberg felé. 1938-ban az uralmi kristályéjszakán lerombolták a zsinagógáját. 1943-ban légi támadást kapott, ekkor 402 halott volt a városban. 1945-ben felrobbantják a Duna-hidat. Híres volt a nők felvonulása a város vértelen átadásáért, és a híres, Dr. Johann Maier dómprédikátor lelkesítése. Végül az amerikaiak elfoglalták a várost. 1946-ban Regensburg nagyvárosi rangot kap. 1965-től megépül itt a 4. bajorországi egyetem. 1994-ben ünnepelte az egyházmegye védőszentjének, Szent Wolfgangnak halála 1000-és jubileumát. Jelenlegi püspöke: Dr. Gerhard-Ludwig Müller, egykori müncheni teológiatanár, dogmatikus (hatalmas dogmatikai tankönyve magyarul is megjelent a Kairosz Kiadónál). – Itt él, mint nyugdíjas pap XVI. Benedek pápa bátyja, Georg Ratzinger prelátus, akivel együtt szentelték pappá, s aki a dóm kórusát vezette sokáig. Josef Ratzinger többek között itt volt teológiatanár a városban, itt a közelben vásároltak egy házat a
7 bátyjával, ahol a közben elhunyt leánytestvérükkel együtt kívántak nyugdíjas korukban, visszavonultan élni. A város főbb templomai: A Szent Péter-dóm, a gótika egyik csodája. A Szent Kereszt domonkos templom (Nonnenplatz 1). A Domonkos Nővérek Szent Balázs temploma (Albertus Magnus Platz). A Szentháromság-templom (Am Ölberg 1). A Szent Vitus, karthausi templom (Ludwig-Thona Str. 14), a Niedermünster plébániatemplom (Unter der Schwibbögen 17). Szent Emmeram-bazilika és kripta (a VII-VIII. századi apátságból, Emmeramplatz 3). A 2005-ös kölni ifjúsági világtalálkozón részt vett magyar fiatalok örömmel emlékeznek vissza a városban töltött napfényes, vidám vasárnapra. Jakab Péter
KÖNYVAJÁNLÓ „Amit érdemes megtanulni a multiktól, és amit nem” (Kisvállalkozók figyelmébe) Hegedűs Zoltán könyve sok értékes tapasztalatot ad át azoknak, akik vagy keveset tudnak a mai közgazdasági élet rugóiról, vagy éppen nyakig benne vannak, és nehezen látnak ki belőle. Egyszerre szólítja meg a könyv az érdeklődő olvasót és a szakembert. Már a bevezetőben igen vonzó módon szól a szerző szüleiről, családi örökségéről. Ez a keresetlen stílus olvasmányossá, érthetővé teszi a mélyen keresztény, katolikus szerző munkáját. 10 sajátosság, 10 alapelv, 10 buktató, 10 javaslat, 10 tévhit mind a Tízparancsolat irányába mutatnak. Igen érdekes fejezetek találhatók a könyvben, pl. a multik hasonlósága az egyházhoz, az innovációról, a piackutatásról, a tudatosságról: rend a polcokon - rend a fejekben. A mű újszerű, főként XVI. Benedek pápa utolsó, nemrég
kiadott szociális enciklikája fényében. (Megjelent a HVG könyvek sorában, Budapest 2009. 308. lap, 3900.- Ft.)
R ECEPTEK Az ősz kezdetén a természet számos finomságot kínál konyhai alapanyagnak.
Rókagomba tojással A gombák között a rókagomba a legízletesebbek közé tartozik. Beszerzési forrása: piacokon fellelhető alkalmi gombaárusítóknál. Fél kiló rókagombát folyó vízzel leöblítünk, és papírtörlővel egyenként megszárogatjuk, majd nagyobb darabokra vágjuk. Egy nagy fej vöröshagymát apróra szelünk és meleg vajban világosra pirítunk. Hozzáadjuk a gombát, meghintjük sóval és őrölt fehér borssal. Addig melegítjük, amíg összeesik, levét kiengedi. Ekkor leszűrjük a levét egy keverőtálba, a gombát pedig félretesszük. A gomba levéhez hozzákeverünk 2 dl főzőtejszínt, 3 dl tejfölt, egy csokor apróra vágott petrezselymet, 10 dkg reszelt sajtot, sót, őrölt fehér borsot és 5 tojást. Egy lapos tűzálló tálat vastagon kikenünk vajjal, meghintjük prézlivel az oldalait és belesimítjuk a pirított gombát. A tejszínes tojással leöntjük a gombát, meghintjük 5 dkg reszelt sajttal és apró vajdarabkákat tördelünk a tetejére. Előmelegített sütőben 220 C fokon kb. fél órán át sütjük. Kínáljunk mellé paradicsomsalátát és friss kenyeret!
Túrós-almás lepény 10 dkg vajat és 6 dkg porcukrot habosra verünk, majd hozzáadunk egy tojást, egy kávéskanál sütőport és 15 dkg lisztet. A jól összedolgozott tésztát alaposan kivajazott 2628 cm átmérőjű tűzálló tálba nyomkodjuk, a szélénél kis pere-
Egyetemes
8 met képezve. Elkészítjük a tölteléket: 3 darab szép nagy almát meghámozunk és durvára lereszelünk. A reszelt almát összekeverjük 25 dkg natúr krémtúróval, 3 dl tejföllel, 2 tojással, 4 dkg porcukorral, egy késhegynyi őrölt fahéjjal és egy fél rúd vanília rúdból kinyert kaparékkal. A keveréket szétterítjük a tésztán és 200 C fokos sütőben 25-30 percig sütjük. Jó főzőcskét! Dr. Zakar András
VICCES Meghal a forint, és felmegy a mennybe. Ott az ajtóban közlik: az 1, 2, 5, 10, 20, 50, és 100 forintos címletek bemehetnek! Néhány perc múlva kiszólnak az ajtón: a 200, 500 forintosok is bemehetnek. Kint kitör az elégedetlenség: És mi van a többiekkel? Titeket, 1000, 2000, 5000, 10000 és 20000 forintosok, soha nem láttunk a templomban.
A paraszt és a csacsi Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette, mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld
után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált! – Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról, és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad, és lépj egyet feljebb!
H IRDETÉSEK 1. Keresd az egyetemi lelkészség féléves programját, a leporellót, és vigyél társaidnak is belőle! 2. Új kurzusa indul Dr. Puskely Mária nővérnek: „Fejezetek a Batthyány család történetéből” (XVIXX. század). ELTE BTK Főép. 321 kedd. 3. A már keresők, akik éveken át boldog „haszonélvezői” voltak a lelkészségnek, támogatásukkal segíthetik a mindenkori egyetemisták közösségét. Mi ennek a módja? Az adóbevallásnál a „0853-01 Az öszszevont adóalap adóját csökkentő adókedvezmények részletezése” lapon a 100-as mező: „Közhasznú szervezet, egyház részére, közérdekű kötelezettségvállalás céljára befizetett összeg 30%-a, legfeljebb 50 000 Ft” visszaigényelhető. Amennyiben ez rendszeres adomány, további 5%-kal megtoldható a visszaigénylés. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha valaki havi 11.904 - Ft-ot átutal egyházi szervezet részére, akkor ebből 50.000.- Ft-ot év végén az adójá-
ból leírhat. Ennek feltételei: (1) Az egyházi szervezet igazolása szükséges a befizetésekről. (2) Az adományozó jövedelme nem érheti el a bruttó 3.900.000.- Ft-ot (325.000.- Ft/hó). A lelkészség minden éves adományról igazolást küld az adakozónak. 4. Ismét Országos Egyetemista Zarándoklatra indulunk (OEZ 09)! A tavalyi első, de nagy sikerű kezdeményezést az idén is folytatjuk: Salgótarjánból gyalog zarándokolunk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a zarándokházban alszunk, és másnap ünnepi szentmisével és ebéddel zárul a program. Ideje: szeptember 19-20., szombatvasárnap. Budapestről indulás 19én 7 órakor a Keleti pu-ról induló vonattal. A részvételi költség minimális (3.000.- Ft), hálózsákot nem kell hozni! Jelentkezni lehet a Lelkészségen E-mailben:
[email protected] 5. Szeptember 23-án 18 órakor imaestet tartanak az Örökimádás templomban a tisztaságért. Házigazda a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség, a kezdő szentmisét Bíró László tábori püspök vezeti. Az alkalom agapéval ér véget kb. 22 órakor. 6. Pálffy Lehel és Zakar Katalin nászmisés házasságkötése lesz a MSzT-ban szeptember 26-án 11 órakor. 7. Október 10-én, az Örökimádás templomban (Üllői út) lesz Tamáska István és Ács Szidónia nászmisés esküvője 15 órakor. 8. Szeptember 29-én indul az idei katekumenátus, felkészítő kurzus olyanok számára, akik még nincsenek megkeresztelve, vagy még nem bérmálkoztak, nem voltak elsőáldozók. Jelentkezni lehet a Lelkészségen.
Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Jelencsik Mátyás lelkészségi titkár Jelen számunkat a következő szerzők írásai gazdagítják: Daubner Tímea Krisztina, Dr. Pákozdi István, Dr. Szabó László, Dr. Zakar András, Jakab Péter, Kiss Zsófi, Illusztrációk: Vámos István grafikái. A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar Tudósok krt. 1. Tel/fax:203-1734,
[email protected], www.egylelk.com
