2010. Advent - Karácsony
57. szám
A Budapesti Katolikus Egyetemi és Fıiskolai Lelkészség lapja Mottó: „Adveniat regnum tuum” (Jöjjön el a te országod!)
A KTUALITÁS „Közel van hozzátok az Isten országa!” (Lk 5,9). Valóban az Úr országa már itt van közöttünk! … Adjunk hálát Istennek azért a lehetőségért, amelyet az ökumenikus egyetértés és együttműködés képvisel, s amelynek keretében közösen tanúskodhatunk Isten igéjének megmentő igazságáról a mai gyorsan változó társadalomban. A különböző adományok között, amelyeket Szent Pál felsorol az Egyház tagjaival kapcsolatban, (vö. Róm 12:7) szerepel a tanítás. Az evangélium hirdetése mindig összefonódott a szó fontosságával, Isten sugalmazott szava a kultúrával, amelyben ez a szó gyökeret ereszt és virágra fakad. Itt Skóciában az itteni három pápai alapítású, középkori egyetemre gondolok, többek között a Saint Andrews Egyetemre, amely most ünnepli alapításának 600. évfordulóját. Az elmúlt harminc évben az állami hatóságok segítségével, a skót katolikus iskolák vállalták, hogy a növekvő létszámú diákság integrált oktatásban részesüljön, amely nemcsak elősegítette a fiatalok szellemi és személyiségi fejlődését, hanem a szakmai körökben és a közéletben történő megjelenését is. Az Egyház számára ez nagy remény forrása, és ezért buzdítom a skót katolikus szakembereket, politikusokat és tanárokat, hogy soha ne tévesszék szem elől
azt a hivatást, hogy talentumaikat és tapasztalataikat a hit szolgálatába állítsák és áthassák ezzel a jelen skót kultúra minden szintjét.
A kultúra evangelizálása rendkívül fontos a mai időkben, amikor a „relativizmus diktatúrája” azzal fenyeget, hogy elhomályosítja az állandó igazságokat az ember természetéről, az identitásáról és a végső jóról. Vannak, akik arra törekszenek, hogy kirekesszék a vallásos hitet a közéletből, hogy a magánszférába száműzzék azt, sőt az egyenlőséget és szabadságot fenyegető tényezőnek állítsák be. Ezzel szemben, a vallás valójában az igazi szabadság és egymás tiszteletének garanciája, amely arra vezet minket, hogy mindenkit testvérnek tekintsünk. Különösen ezért fordulok hozzátok, világi hívekhez, hogy a keresztségben kapott hivatásotoknak és küldetéseteknek megfelelően ne csak a hit példaképei legyetek az életben, hanem képviseljétek a hit bölcsességének és jövőképének előmozdítását közéleti fórumokon is. A mai társadalomnak tiszta beszédre van szüksége, amely kimondja jogunkat az
élethez, nem az önpusztító és önkényes szabadságok dzsungelében, hanem egy olyan társadalomban, mely az állampolgárok valós jólétéért munkálkodik, és eligazítást és védelmet nyújt nekik gyengeségük és esendőségük ellenében. Ne féljetek felvállalni e szolgálatot testvéreitekért és jövőbeni szeretett hazátokért! Szent Ninian, akinek ma van az ünnepe, maga sem félt magányos szószólónak lenni. Az Úr által előtte küldött tanítványok lábnyomában Ninian az egyik legelső katolikus misszionárius volt, aki a brit testvéreinek Jézus Krisztus örömhírét elhozta. Misszionárius temploma Gallowayben az ország az első evangelizációs központja lett. Az ő munkáját folytatta később Szent Mungo, Glasgow védőszentje, és mellette más szentek is, kik közül a legnagyobbak Szent Kolumba és Skóciai Szent Margit. Az ő példájuk nyomán számos nő és férfi munkálkodott évszázadokon át, hogy a hitet továbbadják Nektek. Törekedjetek arra, hogy méltóak legyetek e nagy elődökhöz! Szent Pál tanítása … legyen állandóan szemetek előtt: „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkűek, az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.” (Róm 12,11-12). Végül szeretnék néhány szóval Skócia fiatal katolikusaihoz szólni. Arra bíztatlak Benneteket, hogy Urunkhoz és magatokhoz
2 méltón éljetek (vö. Ef 4,1). Minden nap sok kísértés állja utatokat – kábítószer, pénz, szex, pornográfia, alkohol -, amelyekről a világ azt állítja, hogy boldogságra vezetnek, de ezek pusztítóak és széthúzást hoznak. Csak egy dolog tartós: Isten mindegyiketek iránti személyes szeretete. Keressétek őt, ismerjétek meg, szeressétek, és ő megszabadít a csillogó, de felszínes lét rabságától, amelyet a mai társadalom oly gyakran kínál. Tegyétek félre az értéktelent és tanuljatok istengyermeki méltóságotokból. A mai evangéliumban Jézus azt kéri, hogy imádkozzunk hivatásokért: én azért imádkozom, hogy sokatok ismerje meg és szeresse Jézus Krisztust, és - a vele való találkozás következtében – szentelje magát teljesen Istennek, különösen azok közületek, akik a papi vagy a szerzetesi életre kaptak maghívást. Ezt a kihívást adja ma számotokra az Úr: az Egyház ma a tietek! Kedves barátaim! … Örömmel imádkozom értetek hazátok ősi nyelvén: Sìth agus beannachd Dhe dhuibh uile; Dia bhi timcheall oirbh; agus gum beannaicheadh Dia Alba. Isten békéje és áldása legyen Rajtatok; Isten töltsön el Benneteket; és Isten áldja meg a skót népet!
XVI. Benedek pápa a Bellahouston Parkban – (Glasgow) 2010. szeptember 16-án; fordította: Stróbl Erzsébet
Hogyan kerülhetık el az egyetemista lét veszélyei? Egy amerikai főegyházmegyei ifjúsági és egyetemi lelkészségi munkatárs szerint a kezdő egyetemisták új, független életformája – amellett, hogy vonzó és sok lehetőséget kínál – jó néhány veszélyt is rejt magában. Christopher
Stefanick, a Denveri Főegyházmegye munkatársa négy fontos területre hívja fel a figyelmet, ahol a családtól, a barátoktól és a régi plébániai közösségtől elszakadó fiatalnak különösen óvatosnak kell lennie jövője és lelki élete érdekében. A vonzó módon, csábító ajánlatokkal kínált hitelkártya nagyon sok fiatal életében vezet pénzügyi gondokhoz és tragédiákhoz – figyelmeztet. Igen sok egyetemista túlbecsüli anyagi lehetőségeit, és félreérti a bankok ajánlatait. Ez az oka annak, hogy a tavalyi évben fizetésképtelenné vált személyek 19 százaléka egyetemista vagy főiskolás diák. Ugyancsak veszélyt jelent az egyetemi campusokra jellemző szexuális szabadosság. Amerikában az egyetemi évek alatt minden negyedik diák nemi úton terjedő betegséggel fertőződik, ami ellen egyedül az önmegtartóztatás ad biztonságos védelmet. A fertőzés és a nem kívánt terhesség kockázatán kívül Stefanick arra is felhívja a figyelmet, hogy a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok sokszor életre szóló lelki sérüléseket okoznak. Arra a kérdésre, hogy „meddig szabad elmenni” a párkapcsolatban, az ifjúsági felelős így válaszol: „Ha becsuktátok az ajtót, már túl messzire mentetek. Hagyjátok nyitva az ajtót, és nem kerültök bajba!” A kábítószernek és az alkoholnak is sok áldozata van a szórakozni vagy barátkozni vágyó diákok között. Aki nem akar áldozatul esni, annak – amellett, hogy mindig igyekszik megőrizni a józanságát – érdemes megbízható, felelősségteljes fiatalokból álló baráti közösséget is keresnie. Az egyetemista lét egyik leggyakoribb nehézsége a stressz és a depresszió. Az öngyilkosság nagyon is valós veszélyt jelent e korosztályban. Az első év az élet egyik legstresszesebb időszaka. „Soha ne szégyelljetek segítséget kérni szüleitektől, jó paptól, egyetemi lelkipásztortól
vagy hivatásos tanácsadótól!” – biztatja a fiatalokat Stefanick. Az ifjúsági vezető végül hangsúlyozza: rendkívül fontos, hogy a kezdő egyetemista értékes barátokra tegyen szert, akikkel elbeszélgethet a katolikus hit kérdéseiről, és akikkel együtt élheti meg hitét. Nem könnyű új barátokat találni, mégis ez a legjobb módja annak, hogy az ember elkerülje a jelenére, jövőjére és lelkére leselkedő veszélyeket. „Minden azon múlhat, kikkel barátkozol össze az első napokban” – figyelmeztet. Már az évkezdet előtt érdemes felvenni a kapcsolatot az egyetemi katolikus közösségekkel, szolgálatokkal vagy az egyházmegyével. Aki így jár el, azt nem örvénybe rántja, hanem segíti és gazdagítja az egyetemi élet újfajta függetlensége. (Stefanick a CNA-ben, ld. Magyar Kurír, 2010. szept. 9.)
A Mi Atyánk legnehezebb kérése „Ne vigy minket kísértésbe!” A Mi Atyánk hatodik kérése első hallásra azt a látszatot kelti, hogy Isten maga kísért. A Jakablevélben azonban ezt olvassuk: „Senki se mondja, aki kísértést szenved: „az Isten kísért”, mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra” (Jak 1,13). Miről van tehát szó? Ismét csak az ószövetségi szemlélet alapján érthetjük meg a szöveget. Szentírási szóhasználat alapján „kísérteni” annyit jelent, mint próbára tenni, kipróbálni. Ezt írja a Ter 22,1 Ábrahám áldozatáról: „Isten megkísértette Ábrahámot”, a történetből kiderül, hogy próbatételről van szó. Pál apostol biztosít, hogy „hűséges az Isten, erőnkön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok”
3 (1Kor 10,13). Ha tehát elbukunk, Isten nem hibás, egyedül a mienk a felelősség. Az a tudat viszont, hogy elbukhatunk, félelmet kelt, ezért kérjük, hogy Isten ne tegyen próbára bennünket. Azt sem szabad gondolni, hogy a próbatétel valamilyen külön isteni beavatkozás volna. Mivel az ember erkölcsi lény és szabadon dönt, azért az élet eseményei állandóan döntés és válaszút elé állítják, s a kísértés ezekből adódik. Főleg azért, mert az embernek ösztönei és szenvedélyei is vannak, s azok a múló értékekbe akarnak belekapaszkodni. Jézus maga is átment a kísértésen messiási küldetésével kapcsolatban (Mt 4,1-11). Ilyen figyelmeztetést is adott: „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41). A kísértés arra ösztönöz, hogy elforduljunk Istentől, az ima pedig a feléje való fordulás kifejezése, tehát benne van az orvoslás. Azért a Mi Atyánk kérését így lehetne megfogalmazni: Ne engedd, hogy elszakadjunk tőled! Mivel Máténál a Mi Atyánk eszkatológikus vonású is, annak hatodik kérésében a kísértés jelenti a világvégi nagy megpróbáltatást is. Erről mondta Jézus, hogy „ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem” (Mt 24,22). Így a kérés a mindvégig való kitartásra is vonatkozik.
Kegyelmed Uram, amelynek nincs határa, velünk volt, s velünk maradt, a történelem csodálatos forgatagában. De velünk vagy, Uram, az örömben és a bánatban, a születésben és a halálban, minden sóhajtásban, minden könnycseppben, s a természet csodájában, velünk vagy az egész életben. S az élet hol kezdődik, Uram? A fogantatásban. Közénk jött Szent Fiad, hogy testben élhessen. Édesanyánk szíve alatt fogant meg, s az angyali szó, amely tőled jött, életet adott az életnek. Az élet a Te kegyelmed, Uram, amely a fogantatással kezdődik, s kik vagyunk mi emberek, hogy mindezt kétségbe vonjuk? Kegyelmeddel megáldottál minket, embereket – add, hogy méltóvá váljunk rá életünk során! Fehér Csongor (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)
Jakubinyi György erdélyi érsek (Máté evangéliuma, Szent István Társulat Bp., 1991, 79-80)
December 8.: Szőz Mária szeplıtelen fogantatásának ünnepe Elhangzott egy szó, elhangzott egy mondat, s fényesség áradt a világba. A kérdés, amelyre nem tudtuk a választ, végül nem maradt kérdés, egy angyal válaszolta meg.
Bibliai morzsák Az ember – még a nő sem – kezdetben nem félt Istentől. - Megijedtem (Ter 3,9) Lassan-lassan, amint előrehaladunk az években, s ha megadatik a kegyelem, hogy kevesebb dolog akad, amit megszerezzünk, vagy megvédjünk, akkor, íme, világo-
sabban látszik, hogy sok (valamennyi) minket marcangoló probléma, aggodalom, viszálykodás gyökere pontosan az, amit Ádám mondott ki félénk védekezési kísérlete alkalmából: megijedtem. Nem másoktól. Magamtól. Mindenféle típusú zavarral, kétségbeeséssel, önlebecsüléssel, haraggal vagy önmarcangolással..., amely ezzel a fájdalmas érzéssel együtt jár... a leplezetlenségtől. Leplezetlen, elsősorban magam előtt, gyötrelmesen elégtelen és alkalmatlan, állandóan és hasztalanul azon fáradozva, hogy leplezzem magam. - Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? (Ter 3,11) Így születtem, aztán meg mindig is így volt. Azelőtt nem voltam, amikor, mondják, létrejött a rossz, amelyet belül hordozunk mindig valami elrejteni való szégyennel, amiért elpirulunk, amin fulladozva próbálkozunk túllépni, ügyetlenül helyrepofozni, keservesen sírni... Így aztán emberségünk szép és meglepő ajándéka, a világ s mindaz, amit magában foglal, a világegyetem, amelyben van, amit felfedezhetek, aminek örülhetek, ahol dolgozhatok, házat építhetek – és a nő (vagy férfi) akiért teremtettem – akivel meg kell tanulni szeretni, meg a többiek akikkel nőni és tervezni, megosztani az életet, ismételten új dolgokat kitalálni... Mindez nehéz, idegen vagy ellenséges vitapartnerek lettek, mert velük szemben is el kell rejtőznöm, kevésbé, vagy nagyon. Mindig félelemből! Úgy, mint ők előttem! A szív sohasem szabad, hogy alázatosan és mezítelenül önmaga legyen. És a szeretet, ha minden jól megy – és nem hal el – összezsugorodott! Nem erősíti felmelegítő, tisztító s mind jobban növelő képességét, amellyel csak ő rendelkezik, hogy emberivé tegyen minket, s elvegye belülről regresszív sorsunk szomorúságát. Földből vétettünk és szétfolyó földdé kell válnunk. Porrá! Vagyis semmivé!
4 - Legyen nekem a te igéd szerint! (Lk 1,38) Az Ige az, aki a világot alkotta, mert a világ előbb volt. Annak szava, aki mindaz, ami lehet. Következésképpen sohase elégedett önmagával! És akkor szerető és jóságos szavakat mond. Szava az egyedüli dolog, amely nem dolog, mint a többiek..., tudományos adat, vagyis szükséges kapcsolat, ok/okozat, fizikai, biológiai, kémiai vagy pszichológiai téren. Az Ige szabadság, szeretet: annak a személynek intimitása, lelke, aki afelé fordul, aki képes meghallani. A legjobb a másik személy, az egyedüli, aki nem nagyon képes az engedelmességre, mint inkább téged befogadni. Valaki, aki nem fél tőled. Ki tudja, mily titok során született, miből lett ez a leány, aki nem félt, mert kegyelemmel volt teljes, vagyis bizonyos, hogy szeretik. Mily erősen ragaszkodhatott a forráshoz, amely a szeretet, még a félelem előtt, ami aztán megmérgezett belülről minden embert. Ő is zavarba jön, de nem fél saját magától, a másik miatt fél, mit is jelent, mi az értelme annak, amit mond... Vagyis hogyan tegye magáévá. Amikor megérti, oly nyitott szabadságának és szeretetének befogadó képessége, hogy teljes mértékben a megmagyarázhatatlan misztériumra bízza magát. Csak abban biztos: Istennek – aki szereti – semmi sem lehetetlen. - Kiválasztott minket őbenne a világ teremtése előtt (Ef 1,4) Íme, hol volt a forrás még mielőtt a rossz megfertőzte volna. A terv szép, romlatlan volt, szeretettől, jóakarattól duzzadó. Talán az ’áldás’ (a jót és a szeretetet alkotó ige) valamelyik lépésében megakadt? Nem volt menetközi üzemzavar. Kezdettől fogva minden titokzatos módon, előrelátható volt, amikor még a világ teremtése előtt kiválasztott minket (pontosan meghatározott és szeretett), hogy a történelem napfényes és árnyas ös-
vényein visszavezessen minket, hogy „szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben”. Vagyis mi is áttetszőek, félelemmentesek! Ennek titka ismét az Ige, ahová Isten szerető tervének nyomai vannak leírva. Ezért van, hogy Mária, aki az idők teljességében befogadta az Igét és testté formálta méhében, egyszer s mindenkorra mindannyiunk számára, anya és nővér. P. Giuliano B. (fordította: M. Amata Kinsztler karmelita nővér, Sassuolo)
Víz-jel (egy szimbólum nagyvonalú értelmezése) Minden bizonnyal vitán felül áll, hogy a víz csodálatos módon tud beszélni. De vajon nem akadályozzuk a liturgiánkban itt-ott a beszédben? Sőt, nem engedünk meg akár félreértéseket is neki? Forró napokon igazán jóleső érzés a vízzel való locsolkodás. A gyerekek lelkesen ugrándoznak az öntözőkészülék sugarai között. Kacagva locsolnak le bennünket és egymást. Alapvetően semmi ellenvetésünk sincs a húsvéti vigílián egy mosolygó, nevető közösséggel szemben. Sőt, egy barátom Húsvét éjjelére egy új, különös szenteltvíz-hintőt is vásárolt, ami legtöbb kortársunkat elkerülhetetlenül (Uram bocsá’!) toalett kefére emlékeztetné. Teljes sikere volt, ahogy a latin mondja: risus paschalis (húsvéti nevetség, vígalom). De a benyomás – „lefröcskölt minket!” – nem csak a gyermekekben marad meg. Vidám, vagy kellemetlen? Ha lehetséges, én évek óta az alámerítést részesítem előnyben. Újra meg újra beigazolódik számomra, hogy a keresztségi fogadalom megújítása a húsvéti vigílián
mennyivel hatásosabb, ha a fogadalom megújítása után a frissen szentelt vizet tálakba öntjük, s ezt mikrofon segítségével a hívek számára is jól halhatóvá tesszük. Ezt a vizet aztán a ministránsok vagy az egyházközségi tanács tagjai készenlétben tartják ott, ahol a szentáldozás szokott lenni. A jelenlévők egy rövid bevezető után (vagy már a prédikációban erre buzdítva) sorról sorra előre jönnek, és maguk merítenek a szenteltvízből. „Újra elindulnak az úton”, az élet alapelemével való testközeli érintkezésben kézzelfoghatóvá válik, ami a Krisztussal való út kezdetén történt. Magától értetődik a gyermekek „érintettsége”, amikor elsőáldozásuk ünneplésekor, Krisztus megkeresztelkedésének ünnepén vagy más különleges alkalmakkor a keresztelőkúthoz vonulhatnak. Ilyenkor mindig arra bátorítom őket, hogy ne csak az ujjaik hegyét nedvesítsék meg. „A keresztség tulajdonképpen alámerülés!” Mivel nálunk az alámerítéssel történő keresztelés egyelőre kivétel, e ponton egy jó és teológiailag is fontos kiegészítés kínálkozik. Micsoda életre szóló élmény, ha a megkeresztelt után a keresztelő legifjabb résztvevői maguk is felmászhatnak egy zsámolyra és egész karjukat a vízbe márthatják. Természetesen erőteljesen öntöm a vizet a keresztelőkútba, hogy a keresztelés közben már ezáltal is jól hallható legyen a csobbanása. A barkaágak és csokrok, kegytárgyak, és többek között épületek, járművek szenteltvízzel való meghintéséhez lehetőleg már nem használok szenteltvíz-hintőt. Sokkal inkább kivonulok a kertbe az áldás előtt. Az örökzöld tűlevelűek sok fajtája megfelel e szolgálatnak, nem feltétlen kell mindig bukszus ágat keresni. Egy házszentelés alkalmával a lakók még örülnek is, hogy a szenteltvíz-hintő helyett használt ágakat később egy feszületre vagy egy Mária-kép mellé
5 tűzhetik. Ha a házban nincs szenteltvíz, akkor a vizet egy üvegtálon vagy edényben áldom meg. (Nem tagadom, erről néha megfeledkezem és bízom benne, hogy az imádságunk és a cél által, amit betölt, már elegendő áldás érkezik.) Különös figyelmet érdemel az is, hogyan használjuk a vizet a szentmise keretén belül. Amikor azt látom, hogy a muzulmánok a mecsetben ima előtt milyen bőséges vízzel mosakszanak meg, irigység, ha nem kis harag fog el a szenteltvíztartóink alatti tócsák láttán. Valóban, ha túl sok van a tálban, a gyerekeket csábítja, hogy fröcsköljenek a vízzel. Na és? Egy kis visszaélés néha-néha csak nem csorbítja a jel teljességét. Tényleg elképzelhetetlen, hogy sekrestyéseinket arra kérjük, szombatonként bőségesen töltsék fel a szenteltvíztartókat friss vízzel? Ez néhol talán az idősebb ministránsok szép pluszfeladata is lehetne, mielőtt még az első hívek megérkeznének az istentiszteletre. Amennyiben a keresztelőkút a bejárat közelében áll, megfontolandó, hogy a fedelet, legalább vasárnaponként, kinyissák a belépők számára. „Vándorpapként” halkan mindig meg kell kérnem a ministránsokat, hogy a kézmosáskor pár cseppnél egy kicsit többet juttassanak nekem. Sajnos ez gyakran okoz problémát, mivel a kehelybe való és a kehely purifikálásához kellő víznek csak egy kis kancsó áll a rendelkezésre, és mosdótálnak is csak egy lapos tálcácska. Miért nem tartozik már régóta a szabványhoz egy rendes, egyszerű kézmosó eszköz: egy nagyobb kanna és egy tál? Ha ezek a fiatalabb ministránsok még gyenge karjainak túl nehezek lennének, akár kettejüket is megbízhatjuk a feladattal. Ilyen esetben a (frottír)törölközőt (nem kehelykendőt) a tálat hozó ministráns tartaná a karján. Ha már a ministránsok kezeinél tartunk: Néhány éve nagycsü-
törtökönként tizenkét ministráns lábát megmosom, miközben két idősebb társuk gondoskodik a friss törölköző utánpótlásáról. A jelet mindannyian rögtön megértik: Akinek itt tekintélye van, szó nélkül leereszkedik a gyermekek és fiatalok előtt. Ilyenkor mindig nagy csend van a templomban. Az első alkalommal még nem igazán akarták, akárcsak egykor Simon Péter. Most azonban már vita nélkül hozzátartozik „szenvedésének előestéjéhez” és magától értetődik a délelőtti rövid próbán. A temetés egészen különleges megnyilvánulási lehetőséget ad víz-jel nyelvünknek, annak ellenére, vagy éppen azért, mert a víz nem csupán lételem, de akár halált is hozhat. A koporsó vagy urna megáldását, ami már a temetési szertartás első részében lehetséges, én mindig kiegészítem a jelenlévők megáldásával, akik többségükben szintén megkereszteltek, és ebből a tényből éppen e pillanatban tudnak reményt meríteni. Magától értetődően röviden értelmezem ezt a cselekvést. Aztán a koporsó vagy urna után magamat is meghintem vízzel, hogy ne kívülállóként jelenjek meg, hanem sokkal inkább áldottként adjam tovább az áldást. Ennél a résznél soha senki nem nevet! Ha száraz nyári napokon a vágyott esőt említem, a „locsolást” is megfelelően lehet értelmezni. Még világosabbá válik a víz értelme, amikor – például egy hamvasztás előtti búcsúünnepségen, ha azt nem követi egyházi temetés – a szenteltvíztartó edényt átnyújtom a gyászolóknak, és mindenkit, aki szeretné, arra kérek, hogy lépjen közelebb, merítse meg a kezét a vízben és hintse meg, vagy akár érintse is meg a koporsót, miközben visszagondol a saját és az elhunyt keresztelőjére. Egy oroszországi német temetésén csaknem az öszszes gyászoló megtette ezt, egy vagy három keresztet vetve a koporsó fedelére. Az utóbbi időben a megáldott vizet néha ténylegesen
beleöntöttem a sírba, ráadásul már az után, hogy a földet a koporsóra szórták. Így az ültetés vagy vetés képe még világosabban idéződik fel (vö. Jn 12,24 és 1Kor 15,4244). Ily módon az új élet üzenete eljuthat még a szeretett „pogányokhoz” is. Gerhard Dane (bedburg-kasteri segédlelkész, ford.: Mukics Dorottya)
Gaudì felszentelt „kis” bazilikája A pápa ezév november 7-én ünnepélyes szentmise keretében szentelte fel Barcelonában a Sagrada Família templomot, a modern építészet egyik remekművét. A bazilika építése 127 évvel ezelőtt kezdődött el, de egyelőre befejezetlen, előre láthatóan 2030 körül lesz kész. Az UNESCO befejezetlenül is az európai örökség részévé nyilvánította ezt az építészeti csodát, amely kétmillió látogatót vonz évente. Antoni Gaudí negyven évet szentelt az életéből a templom építésére, formába öntötte a templom teológiai fogalmát: az Eukarisztia és az Istent dicsőítés helye. Gaudí híres fiatal építész volt, amikor vállalta ezt a feladatot. Ahogyan egyre jobban belemélyedt a tervekbe, egyre inkább magával ragadta az elképzelés és minden más munkáját hátrahagyta, hogy teljesen ennek a végtelen műnek szentelje életét. A templom plébánosa így ír róla: „Nem vágyott pénzre, dicsőségre, szenvedély égette, amely mély vallásos hitéből fakadt, és egész munkásságát folyamatos imádsággá változtatta. Minden művét Istennek szentelte, igyekezett a polgári alkotásokon is vallásos jelet hagyni: egy Máriaszobrot, keresztet, vagy hasonlót”. Az építkezés úgy kezdődött, hogy Szent József tisztelőinek tár-
6 sasága templomot akart építeni a Szent Család tiszteletére. Az eredeti tervben két építész szerepelt, ők azonban nem értettek egyet egymással. Az eredeti koncepció egy neogótikus templom lett volna. Ekkor, 1883-ban kérték fel az akkor már híres Gaudít, aki új, meglepő, a legkisebb részletekig kidolgozott tervet alkotott. Rengeteg pénzre lett volna szükség, de senki másra nem számíthatott, csak a Szent József Társaságra. Mindennap imádkozott és halála előtt azt mondta, Szent József fejezi majd be a művet. Ő maga egy kis kamrában lakott. Amikor nem volt elég pénz, Barcelona utcáin koldult, sokan őrültnek nézték emiatt. Az adományokból folytatta az építkezést. Ezt vallotta: „A Sagrada Família teljes egészében az isteni gondviselés műve, beleértve az én építészként való közreműködésemet is”. Sajnos nem tudta befejezni művét, 1926-ban elgázolta egy villamos. A részleteket azonban előre kidolgozta, rengeteg rajzot, vázlatot készített, így aztán munkatársai folytathatták művét. A polgárháború alatt azonban Spanyolországban ateista szelek fújtak, vandál csoportok Gaudí alkotása ellen fordultak, sok vázlatot megsemmisítettek, megszentségtelenítették az építész sírját, és megpróbálták megrongálni a templomot is. A háború végeztével a munkálatok folytatódtak. Gaudí mélyen hívő keresztény volt. Minden reggel elment misére, teljes szegénységben élt, még megfelelő ruhája sem volt. Amikor elgázolta a villamos, nem ismerték fel és a hajléktalanok kórházába vitték. A temetésén viszont hatalmas tömeg vett részt. Halála után megjelent egy kötet, amelyben tizenhét ismert író vallott róla, és már akkor nyilvánvaló volt, hogy szent életet élt. Az egyik fejezet címe ez volt: „Isten építésze”. 1992-ben barcelonai katolikusok egy csoportja létrehozott egy társaságot Antoni Gaudí boldoggá ava-
tásáért, összegyűjtötték a szükséges dokumentumokat. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2003-ban lezárult, a dokumentumok már Rómában vannak.
A katedrálisnak nem csupán építészeti, hanem vallásos jelentősége is van. Úgy épült, mint a nagy középkori katedrálisok, a hit különleges emlékműve akart lenni, kőből írott könyv, amely Istenről, a teremtésről, és az emberi történelemről szól. A Sagrada Família belsejében nincsenek képek, szobrok, nincsenek oldalkápolnák, semmi nem vonja el a figyelmet az oltárról, a tabernákulumról, a szentmiséről. Három ábrázolás látható csupán: Jézus, Szűz Mária és Szent József ábrázolása, vagyis a Szent Család. Minden más szimbólum a templomon kívül található: a liturgikus év menetét követve ábrázolja az egész keresztény misztériumot. A szentek alakjain és a bibliai jeleneteken túl Gaudí minden egyes részletet a katalán növény- és állatvilág jeleivel, jelképeivel díszített, hogy a templom a lehető legteljesebben szimbolizálja a katalán népet is. Amikor Francesco Ragonesi bíboros – aki 1913 és 1921 között spanyol apostoli nuncius volt – meglátogatta az épülő templomot, megdöbbent an-
nak szimbolikájától és így szólt Gaudíhoz: „Maga az építészet Dantéja”. Bírálták, hogy sokat törődik a tetőzettel, hiszen „azt úgysem látja senki”. „De látják a madarak és látja Isten” – válaszolta. A templom eddig 60 százalékában készült el. Amikor teljesen elkészül, valószínűleg a világ legnagyobb temploma lesz. Készen van a főhajó, a padlózat, az üvegezés, a főoltár. Három homlokzata van, amelyeket Gaudí maga nevezett el a születésről, a szenvedésről és a dicsőségről. Mindhárom homlokzatnak három kapuja van, a három teológia erény szimbólumai: a hit, a remény, és a szeretet kapui. A születés homlokzata napkelet felé néz, és az életet jelképezi. Gótikus stílusban épült, modern elemekkel egészül ki, és számos, természetből vett megjelenítéssel, virág- és állatábrázolással, teknőcökkel, csigákkal, kacsákkal, kakasokkal, baglyokkal, amelyek élénkséget kölcsönöznek a homlokzatnak. A szenvedés homlokzata Jézus szenvedésére és halálára emlékeztet, az elkeseredést és a fájdalmat jeleníti meg: csupasz, egyszerű formákkal, mértéktartó díszítéssel, őszi-téli hangulattal. A dicsőség homlokzata még befejezetlen, dél felé néz, és az embert ünnepli a teremtésben. A templom másik oldala egy erdőre emlékeztet, magas, ég felé törő fákkal. Gaudí azt akarta ábrázolni, hogy a természet a teremtő Istenhez vezet. Úgy vélte, a teremtés nem fejeződött be, hanem folytatódik azokon a teremtményeken keresztül, akik Isten lelke szerint munkálkodnak. Azt mondta: „Akik a természet törvényeit választják új műveik alapjául, együttműködnek a Teremtővel”. A Sagrada Famíliatemplom építményén 18 különböző magasságú torony emelkedik az ég felé. Tizenkét torony a tizenkét apostol szimbóluma. A négy magasabb torony a négy evangélistát jelképezi, az ő hagyományos szimbólumaik díszítik csúcsaikat.
7 Még magasabb a Szűz Máriának szentelt torony, ezen egy csillagkorona áll. A legmagasabb pedig Jézus tornya, amelyen egy nagy kereszt áll. Ez a torony 170 méter magas és messziről látszik. Nappal csillognak rajta a mozaikok, éjjel pedig a többi torony felől rá vetített fénytől ragyog. (a Magyar Kurír alapján)
Fengsui – keresztény szemmel Az utóbbi években divatba jött, hogy a lakások és a nyilvános helyiségek belső tereit a fengsui tanítása szerint alakítják ki. Az ezotéria térhódításával ez a gyakorlat is a Távol-Keletről került Európába, ahol erősen meggyökerezett. Mi a fengsui, milyen gondolkodás áll mögötte, és hogyan viszonyuljon hozzá a keresztény ember? Mi a fengsui? A fengsui kínai kifejezés; jelentése: „víz, szél”. A fengsui gyakorlata Kínában az ősök kultuszára vezethető vissza. Az elhunyt hozzátartozók számára a legmegfelelőbb temetkezési helyet igyekeztek megtalálni, hogy szellemük jó levegőt (szelet) és jó vizet tudjon majd biztosítani. A taoizmus szemléletéhez kapcsolódóan a hangsúly eltolódott, és egyre inkább a kozmikus energia (csi, qi vagy ki) helyes áramlását kezdték keresni. A fengsui a csi létezésébe vetett hitben gyökerezik. A taoizmusban a csi a mindent fenntartó, egyetemes életerő, amelyből minden ered. Az energiának e fizikailag nem érzékelhető formáját „a sárkány leheleteként” határozzák meg. A taoizmus, amely nem ismeri a személyes teremtő Istent, ezt az erőt tekinti a világegyetem többékevésbé isteni elemi erejének. A fengsui nyugati formái Az ezotéria térhódításával nyugaton is elterjedtek a távolkeleti világ- és emberszemlélet
elemei. Ezért vált oly széles körben elfogadottá az a felfogás, hogy az egészség és a boldogság feltétele az isteni energia, a csi harmonikus áramlása. Mivel e keleti eszmék szerint az ember kizárólag az isteni energia kiáradásaként fogható fel, minden a helyes energiaáramláson múlik. A csi-mozgalom a gyakorlatban nagyrészt terápiás eljárásokkal kívánja megőrizni az ember helyes „energiaegyensúlyát" (csikung, taicsi, shiatsu stb.). A fengsui ugyanakkor az ember környezetére, a lakásra, a házra, a kertre összpontosít. A fengsui építészeti és lakberendezési tippeket ad, amelyek alapján biztosítható a csi-erő kiegyensúlyozott, helyes áramlása. E szabályok be nem tartása következtében ártalmas csi-erő keletkezhet, ami egészségi vagy emberi problémákhoz vezethet. Az építési és lakberendezési szabályok mellett bőséges a kínálat olyan tárgyakból, amelyek pozitívan befolyásolhatják a lakás energiaáramlását. A tükrök, csengettyűk, kristályok stb. a helyes csatornákban tartják és vezetik az energiát, és biztosítják harmonikus áramlását. Hogyan alkalmazzák a fengsuit? Egyesek könyvekből szerzett ismeretekkel, ötletekkel is beérik. De működnek speciálisan képzett fengsui-tanácsadók is, akik – jó pénzért – megállapítják (sokszor inga vagy varázsvessző segítségével), hogyan kell berendezni a belső teret. A különböző fengsuiiskolák különböző szempontokat tartanak fontosnak. A lakberendezési tippek önmagukban nem elvetendők. Sokszor természetes esztétikai elvek alapján születnek, amelyek kétségkívül helyesek (de amelyekre józan paraszti ésszel bárki rájöhet). A belső tér kialakítására vonatkozó javaslatokkal együtt azonban egy ideológiát is terjesztenek, ami már okozhat problémákat. Eszerint a hétköznapi élet valamennyi problémáját a negatív energiaáramlás okozza. Az egyet-
len megoldás tehát az, ha átrendezik a bútorokat vagy energiavezető kristályokat, tükröket stb. függesztenek ki – ahelyett, hogy megkeresnék a bajok valódi okát, és azt próbálnák orvosolni. Keresztény kritika A fengsui gyakorlata a taoista vallás és filozófia összefüggéséből kiragadott elemeket importál – álcázott formában – a nyugati kultúrába (pl. a taoista vallástól elválaszthatatlan csi-fogalmat). A kritikusok szerint Kínán kívül a fengsui nem más, mint „kínai babonaságból, európai vulgárokkultizmusból és kritikátlanul elfogadott, idejétmúlt ezoterikus eszmékből álló, sajátos potpourri”. A fengsui az ezoterikus gondolkodásra jellemző, redukcionista, leegyszerűsítő emberszemléleten alapszik. E felfogás minden bajt és nehézséget kizárólag a rossz energiaáramlásokra vezet vissza, sőt magát az embert is csupán egy „energiakvantumnak” tekinti. Szembetűnő, hogy sok fengsuikönyv negatív hatást tulajdonít a keresztény jelképeknek. E hozzáállás mögött könnyen felfedezhető a New Age ideológiája. A fengsui ugyanazt az alapvető világszemléletet erősíti, amely az egész ezoterikus világban elterjedt. A tudatos keresztény ezért más szempontok alapján rendezi be lakását és környezetét.
Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség összefoglalója. További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele.
(a Magyar Kurír alapján)
8
V ISSZATEKINTÉS Pax Romana Erdélyben Ősszel tanulmányi napokat rendeztek a Pax Romana erdélyi és vajdasági magyar szervezetei. Szeptember 10-13. között a katolikus értelmiség szerepéről folyt a tanácskozás Brassóban, szeptember 25-én pedig liturgikus kérdéseket vetettek föl Bácsfeketehegyen, különös fgyelemmel az Isten és ember közötti kapcsolat elmélyítésére. Részleteiben négy téma került megvitatásra: Erdély keresztény gyökerei történeti nézőpontból; a misztérium és a szakramentum szerepe a hit megélésében; egészség, hit és vallás, valamint Isten népének feladata a hit átadásában. Marton József teológiai tanár Erdély keresztény gyökereiről szólva először a latin nyelvre és a Rómához fűződő kapcsolatra utalt, ugyanakkor érzékeltette, hogy a Róma és Bizánc közötti választás kérdése nem egyszerűsíthető le néhány aktusra, hanem mintegy három évszázados folyamat volt, amelynek végeredményeként a középkori magyar állam és társadalom, és benne az Egyház a nyugati kultúrkörben találta meg helyét. Nem kétséges, hogy Magyarország és Erdély az államalapítást követően a nyugati világ része lett. Ma is vállalható hagyomány azonban a sokszínűség is az Erdély-tudat ápolásában. E fölvetésre az előadó úgy reagált, hogy a sokszínűség mást jelent Erdélyben, mint Magyarországon, és a manapság sokat emlegetett multikulturalitást Erdélyben az itt élő magyarok sokszor inkább a lehetőségek szűkítéseként élik meg. Ilyés Zsolt szemináriumi spirituális arról beszélt, hogy milyen szerepet tölt be a misztérium és a szakramentum a hit megélésében. A misztérium titkos igazságot, de rítust is jelent, sőt az Ó- és Újszö-
vetség fényében Isten terveiről értesülünk, amikor misztériummal találkozunk. A tények földerítése lehet fontos, a misztérium azonban e körön kívül van. Megállapítható, hogy az oksági összefüggések világában levont következtetések igazsága messzire esik a misztérium igazságától. A szentségekben való részesülés a szélső pontok elkerülése: nem jámbor, de testetlen fideizmus, de nem is panteizmus vagy bálványimádás, ahol a tárgyak önálló életre kelnek, és nem is antropomorfizmus, amit követve emberi ésszel megszemélyesítjük azt, ami isteni. A második napon Pál Jakab Imola pszichológus beszélt sebzettségünk milyenségéről. Az emberi életút a gyökerek adottságai, a szárnyalás lehetősége és a transzcendencia elérése mentén, ill. fázisaiban írható le. A gyógyulás útja pedig úgy néz ki, hogy előbb saját életünk rendbetétele szükséges, azután a családtörténet feltárása, majd a kollektív tudattalan animálása. Ez utóbbi történik meg pl. akkor, amikor a szentmisében a világért imádkozunk. Felhívta az előadó a figyelmet annak fontosságára, hogy feltárhatók legyenek a lélek sötétségei, utalva a holokauszt-túlélő Viktor Emil Franklra. Csató Béla a test és lélek egyensúlyáról beszélt, kiemelve azt, hogy a kegyelem ráépül az ember természetére. A tesi-lelki egészség kulcsa az összhang meglelése értelem, akarat és érzelem között, egyensúlyozva annak tárgyai, az igaz, a jó és a belső béke között. Meg kell az embernek tanulnia az elkerülhetetlenül megérkező betegséggel együtt élni. Csiszér Albert-András, Székely Dénes és Józsa Zsuzsa kerekasztal beszélgetésének tárgya a misszió volt, vagyis Isten népének feladata a hit átadásában. A Vajdasági Pax Romana néhány év óta Bácsfeketehegyen tarja rendes évi őszi tanulmányi hétvégéjét. Így történt ez ebben az év-
ben, szeptember 25-én is. A tanulmányi nap ökumenikus imádsággal kezdődött, és zárónyilatkozat elfogadásával fejeződött be. A főelőadást Kovács Ervin Gellért, O.Praem. tartotta, amelyben értő módon, nagy elevenséggel tolmácsolta Benedek pápa tanítását a liturgiáról. Az egykori Ratzinger bíboros szerint az Egyház jelenlegi válsága éppenséggel a liturgia széthullására vezethető vissza. Mások ezt úgy gondolják, pl. Henri Boulad jezsuita szerzetes, hogy az Egyház mai válsága a nyelv kiüresedésére és a misztikum elhalványulására vezethető vissza. Az előadásokat követő diszkusszióból leszűrhető: a liturgia az Isten és a hívő közösség közötti összekötő elem; az ortodoxoknál inkább csak Isten hangsúlyozódik, a reformátusoknál a közösség, a katolikusok viszont a kettő között helyezhetők el. Mindazonáltal tapasztalható, hogy a hívek ma már fokozottan igénylik a párbeszéd fórumait, a misztériummal való érintkezésben azonban szerepe van az Egyházi Tanítóhivatalnak és az isteni kegyelem munkálkodásának is. Deák Dániel egyetemi tanár
Heiligenkreuzi „zarándoklat” Régóta tervezett, rövid „zarándoklat”-ra mentünk szeptember közepén Heiligenkreuz in Wienerwald ősi monostorába, amely Bécstől 20 km-re délnyugatra, egy varázslatos vidék központjában fekszik. A ciszterci apátságot 1133ban, tehát még Szent Bernát életében a Babenbergiek családjába tartozó Szent Lipót őrgróf alapította, ez az egyetlen ciszterci monostor, amely azóta is (tehát 877 éve) folyamatosan működik.
9 A megkésett zarándoklat fontos személyes motivációja az a tény volt, hogy Heiligenkreuzot szoros kapcsolat fűzte a történelem folyamán szülővárosunkhoz, Szentgotthárdhoz, ahol III. Béla 1183-ban alapított ciszterci monostort. A török időkben elnéptelenedett, majd romhalmazzá vált alapítás tulajdonjogát III. Károly a heiligenkreuzi Apátságnak juttatta. 1736-ban a messzire tekintő Robert Leeb apát nagyszabású építkezésbe kezdett az apátság újjáépítése céljából. Bár az új kolostornak csak a déli szárnyára jutott pénz és az északi szárny csonka maradt; felépült, csodálatosan egységes és gazdag eszmei programmal és képzőművészeti kivitelezésben az impozáns templom, egy igazi „Gesamtkunstwerk”! 1878-ban a heiligenkreuzi Apátságnak le kellett mondania Szentgotthárd tulajdonjogáról, ahonnan 1950-ben a kommunisták a szerzeteseket elkergették, és 1989-ben a rendnek nem volt ereje az újabb benépesítésre. A történelem különös fordulata, hogy Magyarország Heiligenkreuztól kapta „ajándékba” az ország legszebb barokk templomát, amely ma magyar szerzetesek nélkül, mint „egyszerű” plébániatemplom működik (a kolostorépület a helyi önkormányzat székhelye), míg Heiligenkreuz dúskál szerzetesekben és negyedszázaddal ezelőtt alapított egy új monostort Németországban a Ruhr-vidéken. Zarándoklatunkat rossz előjelek előzték meg. Azután minden jóra fordult. Esőben indultunk Budapestről, de mire négy órás utazás után megérkeztünk a Bécsi Erdő közepén épült monostorba, a Nap kisütött, és a rákövetkező három napban olyan aranyló fényben és kék égben volt részünk, amilyent egész nyáron sem élvezhettünk. A fogadtatás barátságos volt és első pillanattól otthon éreztük magunkat, a szállásunk és ellátásunk egyszerű, de kifogástalan zarándok-
szállás volt, a Heiligenkreuzban töltött három nap pedig nagy kegyelemnek bizonyult. A liturgikus program a péntek esti vesperással kezdődött és a hétfő reggeli szentmisével zárult. Mivel részt akartunk venni a szerzetesek minden nyilvános liturgikus aktivitásában, a nap kezdetét reggel öt órakor az olvasmányos imaórára hívó harangszó jelezte, és este negyed kilenckor a befejező imaóra végén a Salve Regina hangjára megkonduló lélekharang zárta. Heiligenkreuz privilégiuma, hogy saját zsolozsmáskönyve van, ami részben eltér az egyetemes egyházétól, az officiumot és a szentmisét latin nyelven és gregorián stílusban éneklik. A laikus résztvevők is zsolozsmás könyvet kaptak, amelyből a liturgiát nagyrészt jól lehetett követni. Különleges élmény volt az Egyház ősi anyanyelvén gregorián dallammal hallani a sokszor több ezer éves imákat egy több százéves kolostorban 2010-ben. Ma Heiligenkreuzhoz szoros értelemben mintegy nyolcvanöt szerzetes tartozik, egy részük a környékbeli plébániák papi szolgálatát is ellátja. Egyike tehát a nyugati világ legnagyobb, élő kolostorainak. Idén Nagyboldogasszony ünnepén, az előző évihez hasonlóan, öt új jelöltet vettek fel, a szerzetesek jelentős része a fiatalabb korosztályhoz tartozik, átlagéletkoruk 46 év. Nemcsak Ausztriából, hanem a nyugati világ más országaiból, sőt a Távol-Keletről és Afrikából is vannak szerzetesei. A hely különleges szellemét tehát a fokozódó laicizálódás ellenére megérzik a fiatalok. A kolostoregyüttes szervesen fejlődött a történelem folyamán, amint a benne folyó élet megkívánta. Legrégibb része a 12. század második felében a ciszterci előírásoknak megfelelőn emelt, magasztosan egyszerű és dísztelen román stílusú templomhajó, a 13. század végén épült gótikus csar-
nokszentély viszont már tágas és színes. Az együttes művészileg legszebb része a kerengő és a középkori kolostorokban elmaradhatatlanul fontos forrásház. Az épületegyütteshez monumentális barokk keresztút csatlakozik. Az apátságban Filozófiai-teológiai Főiskola is működik több mint száz diákkal. A környék apró falvaiban és útjain a keresztény kultúra számtalan, gondosan ápolt apró emléke látható. A monostor évszázadok óta birtokolja Krisztus szent keresztjének több mint harminc centiméteres darabját (innen az apátság neve: Heiligenkreuz = Szentkereszt), amely a templomhoz épült Kereszt-kápolna ereklyetartójában látható. Zarándoklatunk (véletlenül?) éppen a Szentkereszt őszi ünnepét (szeptember 14.) követő hétvégére esett, így részt vehettünk felmagasztalásának megható ünnepi szertartásán is. Utunk során természetesen szakszerű ismertetést kaptunk a monostor történetéről, művészi értékeiről és a falai között folyó, messzire sugárzó, korszerű szerzetesi tevékenységről, de megéreztük a ciszterci rend tradicionális, de megújulásra mindig kész és ma is élő szellemét is. A zöld dombokkal körülvett völgyben meghúzódó, piros tetős kolostor a természet és történelem, a kultúra és kegyelem különleges találkozó helye, és az ott eltöltött három, imádságos nap gazdag alkalmat nyújtott a meditációra. Megújulva jöttünk haza. Minél több honfitársunknak kívánjuk ezt az élményt! Ld.: http://stiftheiligenkreuz.org;
[email protected] Szabó László emeritus professzor
A Szentatya diakónusa voltam - Szia! Akarsz október 24-én a közel-kelet szinódus záró miséjén a
10 pápa mellett diakonizálni? – kérdezi minden bevezetés nélkül István atya hangja a telefonomban. Egyszerre szalad át rajtam öröm és félelem... a pápa mellett... a közelében... – egy ekkora szertartáson, hogy fogok én ott csetlenibotlani... olaszul sem tudok... Hát... nem hiszem, hogy még egy ilyen lehetőség adódik az életemben, persze... Így kezdődött – és másnap repülőjegy rendelés (persze, volt), szállás keresés (István atya talált), a Gondviselés mindent elrendezett. Gyors gyakorlati liturgikus továbbképzés a YouTube akadémián a papal mass címszó alapján; hogy mozog, mit csinál a diakónus a Szentatya mellett... és 23-án már a Szent Péter Bazilikában vagyunk a másnapi liturgia próbáján. Megint a Gondviselés, hogy azonnal egymás mellé kerülünk azzal a Spanyolországból jött, éppen Rómában tanuló kispap-diakónussal, aki németül is jól beszél. Van, aki segítsen, ha nagyon nem értek valamit. Szereposztás. Rendesen két diakónus szolgál a pápai miséken, az ilyen nagy alkalmakkor viszony öt. Kettő közülük amolyan „díszdiakónus”, annyi a szerepük, hogy a pápa két oldalán vannak az egész szertartás alatt, őt kísérik, bárhová megy. Ketten az evangéliumot olvassák, egyikük latinul, a másikuk görögül. Végül az ötödik az oltárszolgálatot végzi – ez jutott nekem. A próbán az is látszott, hogy nem kell félni – minden mozgást nagyon hozzáértő ceremonáriusok kísérnek, vezetnek. Nyugodt örömmel tudtam készülődni lélekben is a következő napi liturgiára. Másnap reggel a Szent Péter Bazilika hátsó, a bejárathoz közeli részében gyülekeztünk, ott, ahol Michelangelo Pietà szobra is van. Szép volt, hogy ilyenkor kinyitják a szobrot védő üvegfalat, egészen közel lehetett menni az alkotáshoz. Így még lenyűgözőbb, mint meszsziről, az üvegen át. Beöltözés, fel-
állás a bevonuláshoz. Megint eszembe jutottak az annak idején a diakónussá szentelésemhez választott 121. zsoltár szavai: „Örvendeztem, mikor azt mondták, az Úr házába felmegyünk...” Három ilyen nagy „bevonulást” tudok felidézni életemből; esküvőnk, a diakónusszentelés és a mostani. Mind a három egyfajta „csúcs” és egyben beteljesedés volt. Olyan, amit nem én készítek magamnak, olyan, amit nem kiérdemeltem, hanem ajándékba kaptam. Újra meg újra visszhangzik bennem a páli mondat, amíg lassan vonulunk a bazilika hosszában; „mid van, amit nem kaptál?”
A szentmise első részében nem sok feladatom volt. A hívek könyörgése alatt már készültünk a felajánlási körmenetre. Az én tisztem volt az oltár előkészítése, a kelyhek, a paténa, a pikszisek elrendezése. Olyan apróságokon is lehet izgulni, hogy a bor és víz két, első látásra teljesen egyforma ezüst kancsóban volt – honnan fogom tudni, melyik a bor és melyik a víz? Azután a ceremonárius mutatott rá egyikre, másikra – és akkor tűnt fel az is, hogy az egyiknek a tetején a „fül” egy V(ino), a másiknak egy A(qua) betűvel jelzi tartalmukat. Ebben a misében mintha a megszokott gesztusok is kitágultak volna. Mindig a szívemben vannak azok, akik szenvedését kísértem, amikor a bor és víz egymásba öntését végzem. Hiszen a diakónus küldetése éppen hozzájuk szól, és a felajánlás szimbólumaiban – Teilhard de Chardin nyomán – a kenyér mindig a gyarapodás, a növekedés, a bor és víz
a szenvedés, az elmúlás jele számomra. Szent Péter sírja felett, a kereszténység szívében ez a gesztus különösen kitágult; az egész világ felajánlásává lett. S az ajándékokat is a Szentatya, Krisztus földi helytartója kezébe adom át – ami még tovább, már közvetlenül a transzcendensbe tárja a pillanatot. Utána következett a felajánlás előtti incenzálás. Ez is kettős jelentésű gesztus ugyanazon mozdulat mögött. Hiszen az oltár, a felajánlási ajándékok, a kereszt tömjénezése tisztán a hódolat jele. Amikor viszont a diakónus a Szentatyát, majd a népet füstöli meg, az sokkal inkább a tömjénfüst ókortól ismert tisztító, gyógyító hatását idézi számomra. Lehet, hogy liturgikusok vitatkoznának ezzel, de engem a lábmosás pillanatára emlékeztet, amikor a celebráns engedi, hogy a diakónusa megfüstölje, elfogadva ezt a tisztulás eszközeként. Persze, hogy benne van a hódolat is Őszentsége felé, illetve afelé a személy felé, aki majd a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatja. Pál apostol is nevezi a híveket szenteknek. De legalább ennyire – vagy még jobban – beleérzem ebbe azt is, hogy amíg itt a földön vándorlunk, mindannyian tisztulásra is szorulunk, a Szentatyával együtt. Nagyon szép volt ez a pillanat is! Prefáció, római kánon, átváltoztatás – Krisztus földi helytartója mondja ki a misztikus szavakat, hosszan mutatja fel Krisztus testét és vérét. Majd a kánon végén a csúcspont, a kis úrfelmutatás. A Szentatyával együtt emeljük fel Krisztust – ő a Testet, én a Vért – hogy bemutassuk az Atyának. A diakónus oltárszolgálatában ez a meg nem haladható csúcs – itt a földön nem képzelhető el a liturgiának olyan pillanata, ami ezt felülmúlná. Közösen a Szentatyával mutatni fel Krisztust – az Atyának és az egész emberiség számára, hiszen itt is kitárulnak a horizontok, eltűnnek a falak, a Szent Péter Ba-
11 zilika, és csak Isten és az emberiség áll egymással szemben. „Nézd kegyesen Fiad áldozatát...” könyörög az egyház, felmutatva a világ kezdete óta leölésre kész Bárányt. „Őáltala, Ővele és Őbenne...” figyelmeztet minket, hívőket, hogy csak Krisztus által juthatunk el az Atyához, arra az életre, amelyre végtelen vággyal sóvárog minden ember. Legmélyebben talán ez a pillanat égett bele a lelkembe ebből a szentmiséből. Megint mélyebbé és tudatosabbá vált valami számomra, - szívvel megértett lett a szentmise időfeletti, kozmikus dimenziója. Szép volt, hogy maga a Szentatya áldoztatott meg bennünket, diakónusokat. Krisztus földi helytartója maga nyújtja azt, akit képvisel. Megható, megrázó pillanat. A mozdulat egyszerű, megszokott, a pillanat mégis mély – alig van időm akkor átélni, mert a Szentatya odaadja a cibóriumot, hogy levigyem a lépcső aljára, ahol majd visszaadom neki, hogy áldoztatni menjen. Purifikálás a diakónus társakkal, és most van időm kicsit leülni, elcsendesedni, hálát adni. Áldozás után a Szentatya hosszabb csendet hagy, és ez nagyon jó. Most már nincs izgalom, csak a csendes öröm és hála. Szívemet betölti az elmúlt másfél óra minden pillanata, csodája; képek, pillanatok, gondolatok hullámoznak bennem. Milyen hatalmas és mennyire szerető a Mennyei Atya! Milyen váratlan és felülmúlhatatlan ajándékokkal tud meglepni, amelyek azonban gondjaimra bízott talentumok is. Segíts, hogy jó gazdájuk legyek! A kivonulásban mindig van számomra valami felszabadult beteljesedettség. A „szép volt” öröme. A befelé még inkább várakozó arcok a tömegben ugyanezt sugallják. Valóban eucharisztia, hálaáldozat a szentmise. A Pietà előtti térben várakozunk, amíg megjön a Szentatya is. Szépen, félkörben áll az asszisztencia, csattognak a
fényképezőgépek. A Szentatya először a vele oltárnál koncelebráló keleti püspököket fogadja, egyenként járulnak oda hozzá. Utána – végső meglepetésként – mi következünk. Megcsókolom a gyűrűjét – ahogy megfogom, egészen finom, puha, törékeny csontú keze van. Nagyon kedves, mosolygós tekintettel néz rám. „Honnan jött?” – kérdezi olaszul. „Budapestről – felelem németül – és a budapesti egyetemisták üdvözletét hoztam magammal.” „Nagyon szép, köszönöm...” – és már a könyökömnél fogva finoman terelnek tovább, ez nem a diskurálás ideje. Boldogan megyünk spanyol diakónus társammal levetni a liturgikus öltözetet. „Ez igazi meglepetés volt – magyarázza lelkesen ritka, hogy a Szentatya így fogadja az egész asszisztenciát is.” Valóban, az utolsó cseppig teljessé vált minden vágy, álom, ami attól a pillanattól bennem élt, hogy felhangzottak a meghívó szavak a telefonban. Vagy annál is sokkal több, hiszen kiutazás előtt még azt mondtam, már az is csoda, ha valahol a szentélyben a Szentatya közelében állhatok. Isten mindig sokkal többet ad, mint amit megérdemlünk vagy kérni merészelünk. Egri László a Lelkészség diakónusa
K ÖNYVISMERTETİ Lelkészségünk egykori lelkes tagja, az imperfectum egyik alapítója, Gégény Pisti két új kötettel jelentkezik: A Vízenjárás a sivatagban című könyve az elmúlt tíz évben született publicisztikái közül negyven írást tartalmaz. A főként az Új Ember hetilap hasábjain megjelent cikkekben – konkrét eseményekhez kapcsolódva – arra keresi a választ, hogyan valósítható meg napjainkban Krisztus követése. A válogatás által sajátos kép rajzolódik
ki arról, miként fest a harmadik évezred kezdetén az Egyház „belülnézetből”. Az új ember ébredése című a harmadik verseskötete, Simon András grafikusművész ajánlásával. A gyűjtemény 57 verset foglal magában, köztük John Henry Newman két versének műfordítását, valamint egy olyan fejezetet, amelynek segítségével a keresztút állomásait elmélkedhetjük végig a történet mellékszereplői - a lepel, a kalapács, a keresztfa deszkája, a Golgotára vezető út pora - szemszögéből. A kiadványokba a http://www.sti.hu honlapon lehet belelapozni. A szerző e-mailen is elérhető:
[email protected]. Megrendelés a honlapon (valamint a nagyobb katolikus könyvesboltokban is kapható), ára 850.- Ft. * Szunyogh Xavér Ferenc bencés atyának, a múlt század nagy liturgikus megújulása magyarországi apostolának óriási irodalmi hagyatéka maradt a Pannonhalmi Főmonostori Könyvtárban. Ebből a kincsestárból jelentette meg volt osztályának két tagja A Lét bölcselete című könyvét, amely eredetileg 1947-ben sokszorosított jegyzet formában látott napvilágot. A metafizika és a természetes Isten-tan (Isten-érvek) aránylag rövid, alig kétszáz oldalas könyvecskéje érdekes olvasmánya lehet bölcsésznek és reál érdeklődésű egyetemistának egyaránt, akiket foglalkoztatnak létünk alapkérdései. (Megjelent: a novum pocket kiadásában 2010-ben, kapható a bencés könyvesboltokban 2850 Ft-ért.) * Bizonyára nagy érdeklődésre számíthat Pályi Gyula, a modénai egyetem kémia professzorának, az (olasz) Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagjának A torinói lepel című könyve. A szerző, aki velünk volt tavasszal a kiállított Lepel előtt Torinóban, két évtizede foglalkozik behatóan
12 Urunk halotti leplével mind történeti mind természettudományos módszerekkel. Pontosan leírja a tényeket, az eredetiség kérdésének eldöntését azonban meghagyja az illetékeseknek, illetve az olvasóra bízza. A 238 oldalas könyvben sok ábra, táblázat, fénykép és bőséges bibliográfia egészíti ki a leírtakat. Olvasmányos stílusa végigvezeti az olvasót a Lepel kalandos történetén, amelynek magyar vonatkozásai is vannak. (Szent István Társulat 2010, 2600 Ft.)
R ECEPTEK Ezúttal a karácsonyi asztalra kínálunk ünnepi fogást, és az esztendő búcsúztató koccintás mellé egy kis harapnivalót is ajánlunk. Sajtos pontyszeletek 80 dkg pontyfilét megmosunk, és tenyérnyi szeletekre vágjuk, besózzuk. Nagy tűzálló tálat vajjal kikenünk, és kb. 1 dl száraz fehér bort öntünk az aljára, majd belehelyezzük a halszeleteket. Előmelegített, középmeleg sütőben lefedve 15 percig pároljuk. Ez idő alatt 1 dl tejszínben elkeverünk 15 dkg reszelt trappista sajtot és egy csomag megmosott, apróra vágott snidlinget, pici sót és késhegynyi őrölt fehérborsot. A tejszínes keveréket elterítjük a halszeleteken és 200 C fokos sütőben addig sütjük, amíg a sajt el nem kezd pirulni. Vajas, főtt burgonyával tálalhatjuk az ünnepi asztalra. Sonkás pogácsa A hozzávalók: 12,5 dkg liszt, 25 dkg főtt, áttört burgonya, 25 dkg egészen apróra vágott puhára főzött sonka, 5 dkg vaj, kávéskanál só, késhegynyi őrölt feketebors. Az alapanyagokat keverőtálba öntjük, és gyorsan összegyúrjuk. A tésztát lisztezett gyúródeszkán kisujjnyi
vastagságúra kinyújtjuk, és apró pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Kivajazott tepsibe helyezzük, és egy felvert tojásba mártott kenőtollal megkenjük. Előmelegített sütőben készre sütjük. Lehetőség szerint gyorsan végezzük az összes műveletet. Langyosan a legfinomabb, de mire kihűlne, már úgyse marad belőle! Jó főzőcskét! Zakar András
VICCES - Mi a különbség a teológus és a geológus között? - Ég és föld! * A pap becsönget egy házba. Kiszól egy női hang a kaputelefonon: - Te vagy az, Angyalkám? A pap mosolyogva visszaszól: - Nem egészen, de ugyanaz a cég… * A repülőgép viharba kerül, ide-oda dobálják a légörvények. Az egyik utas odafordul a szomszédjához, egy paphoz: - Atyám! Ön mégiscsak Isten szolgája, nem tudna valamit tenni az érdekünkben? - Gyermekem - válaszolja a pap -, sajnos én a marketing osztályon dolgozom, nem a menedzsmenten. *
H IRDETÉSEK 1. Advent első vasárnapján a szentmise keretében öt hitjelöltet veszünk fel a katekumenek sorába, akik a tanév kezdetétől készülnek a Húsvét második vasárnapján esedékes keresztelésükre. Imádkozzunk értük, hogy hűséges, jó keresztények legyenek! 2. November 29-én, a hétfői hittan keretében vetített képes úti beszámolót
hallunk Lourdes-ról és a Pireneusokról, valamint megtekintjük Egri Laci római élményeinek képeit. 3. December 1-jén, szerdán 19 órakor a LÖK-ben tartjuk az adventi ökumenikus áhítatot. Igét hirdet Bolyki László professzor. Mindenkit szeretettel várunk, az alkalmat agapé követi. 4. December 3-5. között Petőfiszálláson tartjuk a félév lelkigyakorlatát, amelyre várjuk a jelentkezőket. A pálos kolostorban tartandó hétvége összköltsége: 2.000,- Ft; hálózsákot kell hozni. Téma: "Isten a királyunk!" 5. December 10-én, pénteken 19 órai kezdettel a Magyar Szentek Templomában tartja adventi áhítatát az imperfectum együttes. Jeles alkalom ez, mivel éppen tíz évvel ezelőtt vonult el a karthauziakhoz Móré Balázs, a közösség egyik alapítója. 6. December 12-én, a vasárnapi mise után lesz a félév utolsó lelkészségi tanácsülése. 7. December 13-án, hétfőn 16 órától Karácsony előtti szentgyónási alkalom lesz a lelkészségi irodában. Ekkor tartjuk a szokásos decemberi szentségimádást is, 19-20 óráig. 8. December 23-án, csütörtökön 22 órakor a Sziklakápolnában szentolvasót imádkozunk Magyarországért (Eperjes Károly szervezésében). 9. A karácsonyi miserend: december 25-én 19 órakor, 26-án 19 órakor, január 1-én 19 órakor és január 2-án szintén 19 órakor lesznek az egyetemista szentmisék (dec. 31-én a péntek reggeli szentmise elmarad). 10. Az MKK megrendezi a szokásos szilveszteri bált, jegyek a felelősöknél kaphatók. 11. A KELET (Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozója) az idén Sopronban lesz január 28-30. között. Lehet rá jelentkezni. 12. A második félévet kezdő "kis Veni Sancte" február 6-án lesz a MSzTban. 13. A Jegyesiskola február 23-án, szerdán 19 órakor indul – hat alkalom, előre kell jelentkezni rá. * * *
Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Jelencsik Mátyás lelkészségi titkár Köszönjük: XVI. Benedek pápa, Christopher Stefanick, Deák Dániel, Egri László, Fehér Csongor, Jakubinyi György érsek, Gerhard Dane, Giuliano B., P. I., Szabó László és Zakar András írásait, a fordítók munkáját és a Magyar Kurír hozzájárulását! A képek Vámos István illusztrációi. Minden olvasónknak kegyelemteljes Karácsonyt és békés, boldog újévet kívánunk! A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar Tudósok krt. 1. Tel/fax: 203-1734,
[email protected], www.egylelk.com
