2007. Karácsonyvárás
45. szám
Egyetemes A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja M o t t ó : Vigilandum est semper, multae insidiae sunt bonis! (Virrasztani mindig kell, mert sok cselvetés leselkedik a jókra!)
A KTUALITÁS Hogy lesz az alapkőből zárókő? Karácsony (crăciun) elé Elgondolkodtunk-e már azon, mi volt akkor, amikor valami nem volt? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kor, amikor nem volt karácsony. Pedig már volt kereszténység. A keresztények vajon mikor kezdtek el Eucharisztiát ünnepelni – mai szóval misézni? Jézus végakaratának megfelelően, a legelején. Hogy mikor volt ez a legeleje, ezt nem tudjuk, el lehet rajta gondolkodni: lehet, hogy már Pünkösd táján megkezdték, lehet, hogy már minden héten, az Úr feltámadásának napján. Ezért mondja az olasz: domenica (melynek eredete latin: Dies Dominica, s mely fordítás görögből: a Küriosz napja. Az újlatin nyelveken ez köszön vissza: dimanche [fr.], domingo [sp. és port.], duminică [román].) A vasárnap tehát az Úr napja, a szó eredeti jelentésében. Annyira, hogy már nem a szombat – a sabbat – a szent nap, hanem a vasárnap. Mikor kezdték el ünnepelni a keresztények az első húsvétot? Ha az Úr feltámadását, az első Pünkösdöt követő időszakban hetente visszatért az Eucharisztia közös megünneplése, akkor kizárt,
hogy az első évfordulón, a zsidó Pészah ünnepe táján, ne ünnepelték volna meg az első húsvétot. Ilymódon a húsvét a legősibb keresztény ünnep, viszont sokáig nincs még mindig karácsony. Mikor kezdődik a karácsony? Érdekes módon Jézus földi életének kezdete nem érdekelte annyira az első nemzedékeket, annyira hatása alatt voltak az Úr föltámadásának, de nem csupán annak. Az első nemzedékek a Küriosz újbóli eljövetelét várták, még nem rendezkedtek be a liturgikus évben. S voltak más, fontosabb feladataik. Ilyen volt pl. az igehirdetés rendjének kialakítása. Nem mintha valamilyen rendben gondolkodtak volna. De oda kellett figyelni, hogy az igehirdető valóban olyat hirdessen, első kézből, amit vagy ő maga tapasztalt meg. Az apostolok igehirdetői tekintélye így például vitán felüli, és utólag is hiteles, hiszen életüket adták ezért az igehirdetésért mind egy szálig. Akik személyesen őket hallgathatták, s úgy adták tovább az Örömhírt, azok az ún. apostoltanítványok. Később ezek tanítványai azok, akik tovább viszik az igét, amely lassan írásban is rögzül. Ez az újszövetségi kor kezdete, az újszövetségi írások kezdete. Ezután hamarosan indulnak a nagy viták a különböző eretnekségekkel, amelyek a környező római világ számos és számtalan egyéb vallásával való
párbeszédben, illetve inkább a velük folytatott vitában alakultak ki. A karácsony ünnepe a kupola az őskeresztény kor fizikailag nem létező, de a szívekben élő bazilikájának építményén. Még az utolsó nagy üldözés és a kereszténység szabaddá tétele előtt, a 3. század végén került bele a liturgikus évbe, nem utolsósorban a Napot istenként tisztelőkkel való vita jegyében.
(A szláv népek „korcsun” – jelentése: átlépés – nevű ünnepét is a fény születése, a napok hosszabbodása inspirálta, innen a magyar karácsony szó is – a szerk. megj.) Az erre adott keresztény válasz: Jézus az Úr, Ő a mi napunk. Így lesz a születés (Natale [ol.], Dies Natalis [lat.], Noël [fr.], Navidad [sp.], Natal [port.] – románul viszont crăciun) megünnepléséből utolsónak érkezett ősi elem a liturgikus évben. Így lett az Alapkőből Zárókő hitünk ünnepeinek hierarchiájában – a Szegletkő pedig maradt a Húsvét. P. Dr. Somorjai Ádám OSB, Róma
Egyetemes
2 Mai karácsonyi történet: "Kézcsók Világ! Ma 10 óra 40 perckor 3500 grammal és 54 centivel Dániel Áron néven megszülettem! A szüleim tök odavannak tőlem! Szimpik! Na, mentem aludni!" (Nagyék második gyermeke; Jézus is így lépett a világba.)
V ILÁGEGYHÁZ Nagyszeben: a kultúra és a keresztény egység fővárosa 2007. szeptember 4–9. között a romániai Nagyszeben (Sibiu) adott otthont a Harmadik Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek. Az előző kettő helyszíne Basel (1989) és Graz (1997) voltak. Most egy, az Európai Unióba frissen belépett és kelet-európai ország rendezte a tízévenként esedékes keresztény találkozót. Az első ilyen alkalom az igazságosság és a teremtés kérdését, míg a második a megbékélés fogalmát állította középpontba. A XXI. század első ökumenikus öszszejövetele a misszióra, az evangelizációra és a keresztények felelősségére helyezte a hangsúlyt. Megközelítőleg két és félezer keresztény – köztük nagyon sok fiatal – képviselték kisebb-nagyobb delegációval saját egyházaikat. Románia ortodox vallású ország, de jelentősek a római katolikus, a görög katolikus és a protestáns (református, evangélikus, unitárius) közösségek is. Így még érdekesebb volt a párbeszéd, mivel eddig a protestáns és katolikus NyugatEurópa fogadta be a nemzetközi konferenciákat. Most viszont kimozdultak a nyugati keresztények megszokott technikai és kényelmi szempontból is felszerelt központjaikból, és vállalták a hosszú utat, Franciaországtól, Spanyolországtól, Angliától, Olaszországtól és Németországtól kezdve az európai egyházakat megjelenítő keresztény
delegáltak így számukra új, ismeretlen területen vitathatták meg az Európával és a kereszténységgel összefüggő kérdéseket. A százötven évre visszavezethető európai egységtörekvés már eddig is nagyon sok szakadást és előítéletet szüntetett meg, mivel az afrikai és távol-keleti missziókban maguk a keresztény igehirdetők döbbentek rá arra, hogy egy megosztott kereszténységet vittek olyan területekre, amelyek addig még nem hallottak Jézus Krisztusról. 1948-ban, éppen hatvan évvel ezelőtt jött létre az Egyházak Világtanácsa Amszterdamban, hogy enyhítse a széttagoltságot. Európa egységesülése viszont a keresztények oldaláról igényes hozzájárulást feltételezett, s ennek immár harmadik alkalommal igyekeztek eleget tenni. A nagyszebeni találkozót egyébként két nagy európai keresztény szervezet, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) rendezte, melyre a katolikus, protestáns és ortodox egyházak képviselői kaptak meghívást. A konferencia mottója: „Krisztus világossága ragyog mindannyiunk fölött, aki a megújulás és az egység reménye Európa számára” jól kifejezi azt a szándékot, amellyel a keresztények szeretnének hozzájárulni Európa lelki fejlődéséhez. A találkozó konkrét célja az volt, hogy a Strassbourgban 2001. április 21-én elfogadott ökumenikus alapokmányt, a Charta Oecumenicát továbbgondolják, és javaslatokat fogalmazzanak meg az európai keresztény egyházak és a társadalmi élet vezetői számára. Az egyhetes tanácskozás során a résztvevők megvitatták a kereszténység és a vallások találkozása témakörét Európában, továbbá a bevándorlás, a környezetvédelem, az igazságosság és a szegénység összefüggéseit. Kiemelkedő volt katolikus, ortodox és protestáns részről az egyházak
legmagasabb képviselőinek jelenléte, köztük Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke, Christoph Klein, a román evangélikus egyház püspöke, Jean-Arnold de Clermont, a KEK elnöke, Daniel, Moldávia és Bukovina metropolitája, Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának prefektusa, Kirill, Szmolenszk és Kalinyingrád metropolitája, Wolfgang Huber püspök, a németországi evangélikus egyház elnöke, Samuel Kobia metodista tiszteletes, a Egyházak Világtanácsának elnöke, Dionigi Tettamanzi bíboros, Milánó érseke és Andrea Riccardi a Szent Egyed Közösség vezetője. Felolvasásra került XVI. Benedek pápa levele – akihez egy gyertyát küldött a nagygyűlés Mariazellbe –, és Rowan Williams canterburyi érsek üzenete, valamint Ishmael Noko, a Lutheránus Világszövetség elnökének köszöntése. Emellett jelentős világi személyek is értékelték az európai keresztények összefogását Európa érdekében. Így Trajan Bacescu, a Román Köztársaság elnöke és Manuel Barroso, az EurópaBizottság elnöke is. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök a Kelet-Romániát sújtó esőzések következtében kialakult helyzet miatt nem tudott megjelenni, de köszöntését felolvasták. A keresztény egységet csak tovább erősítette a zárónyilatkozat (www.eea3.org) elfogadása és az abban foglaltak közzététele. A tíz ajánlás között szerepel a keresztények közeledését előmozdító törekvések folytatása, mint például a keresztség szentségének kölcsönös elismerése és a közös teológiai képzés. A résztvevők külön felhívást intéztek Európa felé az egyházak társadalmi szerepvállalását komolyan vevő magatartás érdekében. Az üzenet többek között hangsúlyozottan kiemeli az afrikai kontinenssel való szolidaritást, mert a két földrész, már közelsége miatt is, összetartozik. Európa lel-
Egyetemes kiismeretére hatva pedig kinyilvánítja, hogy Európának inkább a népek közösségévé, mint gazdasági területté kell válnia. A nagygyűlés azzal a reménnyel zárult, hogy Krisztus ragyogó fényessége megvilágítja és megerősíti az egyházak és Európa egységét. Dr. Kránitz Mihály az MKPK Ökumenikus Bizottságának tagja, nagyszebeni delegátus
Egy különleges fényképész Arturo Mari ötvenéves pályafutása során összesen hat pápát fényképezett nap mint nap. Ebből huszonhét évet töltött II. János Pál közvetlen közelében, akire olyan szeretettel gondol, mint saját édesapjára. A világ egyik legismertebb fotóriportere nemcsak a hivatalos pillanatokat örökítette meg, de módja volt ellesni egy-egy meghittebb pillanatot is a pápák életéből. Felvételei a történelmet örökítették meg: elég, ha VI. Pál és Athenagorász konstantinápolyi pátriárka találkozójára, vagy éppen a II. János Pál elleni merényletre gondolunk. A pápa kíséretében bejárta a világot, és tanúja lehetett felemelő és nehéz pillanatoknak egyaránt. 1940-ben a Vatikán közelében született Arturo Mari, akit ugyancsak a pápai városállamban dolgozó édesapja indított el a fényképezés útján. Már fiatalon olyan hírre tett szert fényképészkörökben, hogy alig tizenhat évesen, 1956-ban szerződtette a Szentszék félhivatalos napilapja, az Osservatore Romano. Azóta megszakítás nélkül dolgozott az újság fotószolgálatánál egészen idén májusig, amikor – sokak kérlelése ellenére – végleg nyugdíjba vonult. Utolsó hivatalos útja XVI. Benedek brazíliai látogatása volt, ám azóta sem sokat pihen otthon, hiszen személyes emlékeire, tapasztalatára világszerte kíváncsiak, s
3 egyre-másra hívják előadásokat tartani. A különleges fényképész a Városmisszió idején járt Budapesten, akkor mesélte el, hogy 1984es koreai látogatása során a Szentatya felkereste a Sorok Do szigeti lepraterepet. Minden protokolláris – és egészségügyi – korlátot átlépve odament egyenként a mintegy nyolcszáz beteghez, és mindegyiküket átölelte, megsimogatta, sőt meg is csókolta. Mari szerint leírhatatlan körülmények uralkodtak a szigeten és szörnyű látványt nyújtottak a leprások, akiknek talán ez a pápai érintés adta vissza emberi méltóságukat. Igen megrendítő pillanatként említette, amikor a római Bambin Gesù (Kis Jézus) kórházban az onkológiai részlegre érve egy édesanya a rákban szenvedő, alig néhány hónapos kisbabájával a karjában sírva borult a pápa lábaihoz. Azt mondta, hiszi, hogy szent ember, aki csodát tud tenni a gyermekével. És II. János Pál letérdelt az elkeseredett asszonyhoz, átölelte, elbeszélgetett vele. Az asszony végül mosolyogva mondott köszönetet. Nemcsak az emberi nyomorúságtól és betegségtől nem félt II. János Pál, de a világ hatalmasságaitól sem. 1988-ban a bolíviai Oruróban tartott mise végén egy bányásznak valahogyan sikerült átverekednie magát a biztonságiakon. Odaszaladt a Szentatyához, és előadta a vidék lakóinak sanyarú helyzetét. Ezt követően a pápa az államelnökkel találkozott, aminek Arturo Mari tanúja volt, mert a négyszemközti megbeszélésen véletlenül „bennragadt”, és így hallhatta, amint II. János Pál minden kertelés nélkül nekiszegezte a kérdést az elnöknek: ön ennek a népnek a képviselője, mit tesz azért, hogy enyhítse nyomorukat? Hasonló jelenetet lesett el a fényképész 1993-ban Szudánban
is, ahol a déli, keresztények lakta vidékeken folyt már akkor is a népirtás. A Szentatya rögtön a lényegre tért: elnök úr, mit tesz az erőszak megfékezéséért? A szudáni elnök megpróbált kitérni, mondván: borítsanak fátylat a kérdésre, beszéljenek másról, ám a pápa felugrott, és energikusan szemébe vágta: én azért vagyok itt, hogy hangot adjak azoknak, akiknek nincsen! Bill Clinton amerikai elnökkel sem udvariaskodott, amikor a négyszemközti megbeszélésen kérdőre vonta, miért nem tesz semmit az akkoriban zajló ruandai népirtás megfékezéséért: „Talán mert nincs olajuk?” A két jelenet, amit Arturo Mari sohasem fog elfelejteni, II. János Pál életének legdrámaibb pillanatai voltak. 1983. május 13án a Szentatya autója mellett ment, amikor eldördült a merénylő fegyvere – sokáig fülébe csengett még a lövések zaja – és ekkor készítette a felvételeket, amik bejárták a világot a titkára karjaiba hanyatló sebesült pápáról. Mint mondta, a pápa orvosai később megmutatták neki a röntgenfelvételeket, így saját szemével láthatta a Szentatya életét megmentő csoda nyomait: a testébe hatoló lövedék kétszer is „megállt” és hirtelen irányt változtatott, kikerülvén a létfontosságú szerveket. A másik megrendítő élménye a II. János Pállal történt utolsó találkozása volt. Dziwisz érsek hat órával a Szentatya halála előtt szólt neki, hogy a pápa látni kívánja. Odakísérte ágyához, és a Szentatya ráemelte tekintetét. „Soha olyannak nem láttam még a szemeit” – mondja Mari. Letérdelt, a pápa megáldotta majd annyit mondott neki: „Köszönöm!” Halálakor mindenkin, aki ott volt a közelben, mintegy természetfeletti nyugalom lett úrrá – mondta. Többen őrizhetjük itt, Magyarországon is a II. Já-
Egyetemes
4 nos Pállal való személyes találkozás életre szóló élményét. – Az ezt megörökítő fényképek, amelyek nemegyszer szobánk falát díszítik, Arturo Mari művei. Dr. Érszegi Márk Aurél
Megrázó tanúságtétel Carlo Acutis 2006 őszén 15 éves korában leukémiában elhunyt milánói fiú igazi „mai srác” volt. Szeretett számítógépezni, szívesen olvasott számítástechnikai könyveket. Fontosak voltak számára a barátai. Mindemellett Carlo – akinek életrajza a közelmúltban jelent meg olasz nyelven – mély lelki életet élt. „Elsőáldozása óta napi áldozó volt. Mindennap elimádkozta a rózsafüzért és rövid szentségimádást végzett” – idézi fel Carlo gyerekkorát édesanyja. „Carlo hihetetlenül nagylelkű volt mindenkivel. Nyitott volt mindenki iránt. Szeretettel fordult az idegenek, a fogyatékosok, a gyerekek és a koldusok felé. Olyan volt, mint egy üdítő forrás” – idézik az édesanyát. Így emlékezik vissza fiára: „Nem sokkal halála előtt felajánlotta szenvedéseit a pápáért és az egyházért. Hősiesen viselt szenvedése mindenkit megindított. Amikor orvosa megkérdezte, sokat szenved-e, azt felelte: Vannak, akik sokkal többet szenvednek.” Francesca Consolini, a Milánói Főegyházmegye szentté avatási eljárásainak posztulátora szerint az előírt öt év letelte után indokolt Carlo boldoggá avatásának elindítása. „Korához képest egyedülállóan erős, tiszta hite volt. Normális, szelíd, őszinte fiú volt, akit érzékenyen érintettek a körülötte élők problémái. Az életet Isten becses ajándékának tartotta. Halála után sokan leírták vele kapcsolatos emlékeiket, és vannak, akik imádságban a közbenjárását kérik” – nyilatkozott a posztulátor. (részlet a Magyar Kurírból)
VISSZATEKINTÉS: VÁROSMISSZIÓ Megnyíltak az ég kapui A napi gondok, rohanás, pénzszerzés, szórakozás őrületében élő Budapest életében való igaz: „megnyíltak az ég kapui”, ahogy egy általában eléggé szkeptikus, középkorú ismerősöm mondta. Ez a Városmisszió. A nap minden pontján történik valami: magas röptű konferenciabeszédek, előadások, a nagy világnyelveken szimultán fordításban, tömjénfüstös, igazi nemzetközi nagymisék a bazilikában, Lisieuxi Szent Teréz ereklyéjének pazar útja a magyar fővárosban, szakrális művészetek hete a múzeumokban, ifjúsági fesztivál, sátrak és standok az emberek meghallgatására, befogadására, tanítására, imára hangolására. Már a nyitó éjszaka sokat ígérő volt: Budapest templomainak lámpásai szombat este nem aludtak ki, sőt a kapukban kedvesen invitáló helybéliek terelték az érdeklődőket; sok helyütt megnyíltak a tornyok, a pincék, az oratóriumok, amelyeket máskor zárva tartanak. A Magyar szentek templomában a nyitott templomok éjszakájának legsikeresebb programjai az imperfectum együttes áhítata, az irodalmi est és a szentségimádás voltak. A Mária Rádió egyenes adásban közvetítette a fiatalok imádságos énekét a betegeknek, úton lévőknek. A város, bár általában mindenki folytatta normál munkáját, életét, mégis megváltozott. Egy idősebb fiatal esti körsétánkon egyszer csak felkiáltott: olyan ez, mint Köln, vagy Róma… utalva az ifjúsági világtalálkozók felejthetetlen élményeire. Tényleg: mosolygós, missziós lelkű fiatalok, szerzetesnövendékek, kedvesnővérek, kispapok osztogatnak ismertető lapokat, apró ajándékokat, virágot az utcán sétáló, igyekvő tömegeknek.
Megszólítanak olyanokat, akiket általában elkerülnek az emberek, s akik elkerülik a templomot, az egyházat. A Ráday utcában egy zárda hátsó kapualjában „Kolostor-kávézó” nyílt, őszinte, okos, igaz tanúságtételekkel. Közben feltűnnek egységhátizsákos külföldi zarándokok, a városmissziós sállal, jelvénnyel, nyakba akasztható kis névtáblácskával. Tanúja voltam egy megható találkozásnak: a Franciaországból jött olasz származású plébánoshoz odament egy fiatalember. „Atya, én az előző közösségében bérmálkoztam!” Megörültek egymásnak, itt a budapesti városmisszión találkoztak újra. Máris vannak csodái e kegyelmi napoknak: felhívott telefonon egy tíz éve az egyetemi lelkészség közösségében keresztelkedett fiú. Könnyeivel küszködve mondta: meghalt az édesanyám, szeretnék visszatalálni. Éppen a nyitó vasárnap üzenete volt az elveszett drachma, bárány és a tékozló fiú evangéliuma! Megnyíltak az ég kapui: Budapest átitatódik kegyelemmel, ugyanakkor integrálódik a világegyházba. Sok-sok vendéggel, idegen nyelvvel, lelkiségi mozgalmak temperamentumával, elmélyedt szentségimádásokkal, taizéi imaórákkal, játékkal, színházzal, mindennel, ami szép, ami fölemelő, ami lélekből fakadó. Úgy érezzük magunkat, mint elődeink 1938-ban, a budapesti Eucharisztikus Kongresszuson, vagy ifjaink Kölnben, Rómában. Süt a nap, nyári meleg van, Budapesten az ég kapuin át, aki csak akarja, egészen az Atyaisten mosolyáig elláthat… *
A legifjabb magyar teológiai főiskola, a Sapientia Szerzetesei Hittudományi Főiskola növendékei a díszteremben találkozhattak Christof Schönborn bíborossal. Figyelmet lekötő, baráti-atyai módon beszélt az új Katekizmus születéséről, ő, aki a mű egyik szer-
Egyetemes
5
kesztője volt. Személyes emlékeket elevenített fel Ratzinger bíborossal való közös munkájáról. Még közvetlenebb módon szólt a saját tudományos tevékenységéről, könyveiről. Elmondta: a legjobb krisztológiai órát az édesanyja tartotta neki, aki egy igen egyszerű, de mélyen hívő asszony volt. Amikor Rudolf Bultmann mítosztalanításáról tanult, és hazamenve elmesélte édesanyjának, ő csak ennyit szólt: Fiam, számomra Jézus az Isten Fia, ezen áll, vagy bukik minden! Püspöki, lelkipásztori munkáját Bécs kisebbséget alkotó katolikusai, ugyanannyi volt katolikus és nagy számú iszlám hitű, valamint kevés protestáns keresztény között végzi. Eredeti és hiteles volt megállapítása, amit Hans Urs von Balthasartól idézett: „a teológusok közül engem a szentek érdekelnek”, az a teológia a hiteles, amely térdelő teológia. Nem triumfálunk, hanem múltunk teljes tudatában alázattal igyekszünk öntudatos keresztények lenni - mondta. A bíboros igen hiteles és hatékony tanúságot tett az Evangélium mai pásztori szolgálatáról. Pákozdi István
UTAZÁS Spiritualitás Európában Konferenciabeszámoló Szeptember 21-23. között a Leuveni Katolikus Egyetemen került megrendezésre a 4. SPES Fórum, amelynek témája az volt, hogy miként gazdagítható az európai integrációs folyamat spirituális értékekkel. Az integráció kulcsa a párbeszéd, a megértés nyelvének a kialakítása, a különféle társadalmi szereplők bekapcsolása az európai identitás kifejezésének folyamatába. Az utóbbi két évben tapasztaljuk, hogy az integráció folyamata elakadt vagy legalább is lelassult. A konferencia résztvevői föltették a kérdést: vajon ennek
nem egyik oka-e a spirituális deficit? Nincs-e az Európai Uniónak egy spirituális missziója? Nem kell-e az európai üzletembereket mozgósítani, hogy a spirituális értékek iránt elkötelezetten hozzanak döntéseket? Fölismerhetjük, hogy a kultúrák találkozása egyben az istenképek, vallások és spirituális értékek találkozása, ami nem mindig békés folyamat. Tennünk kell tehát ennek megváltoztatásáért. A pluralitás elfogadása – egyebek mellett a kereszténységen belül is – ennek elengedhetetlen feltétele. Beláthatjuk, hogy a jóléti állam válsága egyebek mellett a spirituális értékekben való szűkölködésre vezethető vissza – fogalmazza meg egyebek mellett Luk Bouckaert, a leuveni egyetem üzleti etikai központjának alapítója, a konferencia házigazdája.
A SPES Fórum nem bejegyzett szervezet, hanem olyan hálózat, amely magába fogadja mindazokat, akik elkötelezettek a humanizmus és a spiritualitás értékei iránt, társadalmi, vallási hátterüktől függetlenül. Ebbe a hálózatba nemcsak egyének vagy vállalatok kapcsolódhatnak bele, hanem európai városok vagy régiók is, túllépve a nemzetállam sokszor megtapasztalt merev, szűklátókörű és önző intézményrendszerén. A konferencián egyetemi oktatók és kutatók mellett olyan humán értékekre nyitott üzleti szervezetek képviseltették magukat, mint pl. a zürichi székhelyű World Spirit Forum, a döntéseit szociálisan felelős módon meghozó Triodos Bank vagy az angliai székhelyű Goodbrand vállalat. A civil
gazdaság elképzelése szerint valaki csak oda fektet be, ahol a pénz felhasználásának céljával egyetért. Nem szabad kölcsönözni olyan célokra, mint pl. fegyverkezés, prostitúció, dohányipar, vagy a génkezelt mezőgazdasági termékek gyártása és forgalmazása. A pénz a társadalmi érintkezés eszköze, a közbizalom terméke, és mint ilyen, nemcsak anyagi, hanem spirituális tartalma is van, nem lehet semleges a humán, sőt a spirituális értékek iránt sem. A pénzhasználatnak, a befektetéseknek a testvériességet, az emberi méltóság elismerését, az életminőség javítását kell szolgálnia, feltéve, hogy a bankári tevékenység horizontja túlmutat az egyszerű nyereségességi szempontokon. A gazdaság végül is arról a kockázatról szól, hogy döntéseket kell hozni olyan helyzetben, amikor még nem lehet tudni azt, hogy a munka tervezett teljesítését a társadalom miként fogja elismerni. A tőketulajdonosoknak a munkateljesítmény elfogadásról szóló döntését nagyban befolyásolhatja az, hogy milyen a piaci döntések társadalmi fogadtatása. Ma már a széles értelemben vett társadalmi érdekhordozók véleménye szinte pénzben egzakt módon kiszámolható fontossággal bír. Innét nézve nem meglepő, hogy etikus bankári tevékenységről értesülhetünk. Ez nem jelenti azt, hogy a nyereségérdekeltség, a hatékonysági szemlélet és az instrumentális racionalitás mellőzhető lenne a gazdaságban. Azt azonban jelenti, hogy a bank megnézheti, hova teszi a pénzét, és ellenőrizheti, hogy etikusan használták-e fel a kölcsönt. Bár, ahogy Henri Bergson vélekedik, szabadság és egyenlőség mostoha testvérek (egyik a másik ellen törhet), az európai történelem arról szól, hogy szerencsés időszakban, mintegy kegyelmi állapotban megteremthető az összhang. Még ha a gazdasági döntéseket azok hozzák is meg, akik az
Egyetemes
6 erőforrások felett szabadon rendelkeznek, a széles értelemben vett demokrácia segít az egyenlőtlenségből adódó társadalmi problémák megoldásában. Ha a nagyobb gazdasági-társadalmi döntési folyamatok nyilvánosságot kapnak, átláthatóak és ellenőrizhetőek, és a következményekről nyílt társadalmi vita folytatható, ha kialakulnak a jó kormányzás elvei, és azokat szokásosan be is tartják a hatalom letéteményesei, ha széles körben alakul ki jogbiztonság, akkor a fent jelzett mostoha testvéri viszony átváltoztatható harmonikus együttműködéssé. A transzparencia és a jogbiztonság még a demokráciát is megelőzik: nem alakulhat ki valódi demokrácia ott, ahol nincs társadalmi konszenzuson nyugvó, a nyíltságon és a kiszámíthatóságon alapuló jól működő intézményrendszer. A funkcionális differenciálódás folyamatában az önkorrekciós piaci mechanizmusok átlényegülhetnek autopoiezissé: emberek együttműködésének olyan rendszerévé, amely idővel a saját maga által belsőleg kialakított szabályok szerint fejlődhet tovább, miközben a kölcsönös belátás révén olyan szakmailag és emberileg hiteles, koherens nyelv alakul ki az érintett társadalmi szereplők között, amelynek a segítségével, legalábbis mikro szinten, esetről estre biztosítható a tartós együttműködés, a javak és a terhek méltányos elosztása. A civil gazdaság körülményei között egyidejűleg valósulhat meg az egyenlőség és a sokszínűség. Nemcsak fenntartható gazdaságra van szükségünk, hanem kívánatos cél a fenntartható társadalom megteremtése is. A konferencia fő előadója, Stefano Zamagni bolognai közgazdász professzor volt (aki a közgazdasági tárgyat érintő szentszéki dokumentumok kidolgozásában is közreműködik). Szerinte a mai közgazdaság-tudományban uralkodó racionális választás elmé-
letét jól jellemzi Ulysses és a szirének története. Ulysses eljárása racionális, amikor viasszal tömeti be a matrózok fülét, hogy ne hallják a szirének énekét, mert így megmenti életüket. Mivel azonban nem hallhatják a gyönyörűséges zenét, magasabb értelemben véve mégsem ésszerű az, amit Ulysses tesz. Ezzel szemben magasabb rendű értékeket képes közvetíteni Orpheus, aki olyan fenséges zenét játszik, amivel elfordítja a matrózok érdeklődését a veszedelmes szirénektől, és aki a szeretet hatalmával még az istenek szívét is meglágyítja. Orpheus úgy lesz sikeres, hogy cselekvéseit a reciprocitás elve, nem pedig az egyirányú önzés mozgatja. A konferencia harmadik napján ökumenikus imádságra került sor a Pater Damiaan központban, ami egyúttal a záró aktus is volt. Egy-egy rövid részlet meghallgatása Buddhától és a mi Szentírásunkból alkalmat nyújtott a meditációra. A központnak nevét kölcsönző jezsuita atya Indonéziában, Molokai szigetén töltötte élete nagy részét, leprás betegeket gondozva. Maga is megkapta a betegséget, de mindhalálig szeretetben kitartott ápoltjai körében. Nemrég egy országos felmérés alapján Boldog Damiaan atyát a Belgiumot legméltóbb módon kifejező személyiséggé választották meg, aki így népszerűségben még a híres Eddy Merckxet is megelőzhette. Érhet-e a mai világunkban valakit ennél nagyobb elismerés? Dr. Deák Dániel Corvinus Egyetem
S szörnyűek az állat-hős igék S a csillagszóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét, S akik még vagytok őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán. Részlet Ady Endre: Intés az őrzőkhöz c. verséből
K ÖNYVAJÁNLÓ A názáreti Jézus Óriási könyvsiker mindenütt a világon, egyre több nyelvre fordítják le. Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa új könyve, amely két hónapja jelent meg magyarul (Dr. Rokay Zoltán profeszszor fordításában). Igazán jó karácsonyi ajándék lehet magunknak és azoknak, akik szívesen olvasnak Jézusról. A hívő teológus pontosságával, a tudós ember igyekezetével, de az egyszerű bibliaolvasó számára is szánt olvasmányos formában megírt mű elkíséri Jézust keresztségétől nyilvános működéséig, különlegesen is hangsúlyt fektetve a Mi Atyánkra, példabeszédeire és a János-evangélium képeire: a vízre, a szőlőtőre, a kenyérre és a pásztorra. Az Egyetemes korábbi számában már olvashattunk belőle egy cikket („Ne vigy minket a kísértésbe” 43. szám vezércikke), most itt az egész könyv! Alkalmas karácsonyi, lelkigyakorlatos, vagy csak éppen érdeklődő tanulmányozásra. Nehezen lehet letenni! 340 oldal, 2600 Ft, kapható a Szent István Társulat boltjaiban.
A piarista diák Rómában
V ERS Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni
Sokféle szempontból, sokféle céllal lehet az Örök Városban zarándokolni, ezek közül az egyiket választotta ki Ruppert József piarista paptanár, aki hosszú idő óta rendje központi szolgálatában, Rómában dolgozik. A piarista diák és öregdiák mindig nagy érdeklő-
Egyetemes déssel kereste fel a szent várost vonattal, busszal, autóval, vagy kerékpárral, egyénileg, vagy csoportosan. Ruppert tanár úr kis útikönyve, füzete jó „kalauz” azoknak, akik nem csak úgy általában akarnak sokat látni, megismerni itt, hanem fel akarják fedezni Róma piarista múltját és emlékeit is. A rend kiindulási pontja és alapítójának valóságosan a szíve a város központjában lévő San Pantaleo templom és rendház. Dolgozószobája, ágya, használatai tárgyai mellett itt őrzik Kalazancius szívereklyéjét is. A kis könyv vezetésével a nagy bazilikák, és a kisebb templomok látogatásán keresztül kirajzolódik előttünk az örök város piarista gazdagsága, az emlékhelyek, emléktáblák sokasága, amelyek ma is Kalazanci Szent József, rendje és iskolái jelentősségéről szólnak. Hasznos e kis füzet, mivel alaprajzok, emléktáblák szövegei, útbaigazítások segítik a diákzarándokot. A római helyek mellett elkalauzol minket Frascatiba is, ahol még az alapító szent idején történt első Rómán kívüli iskolaalapítás ma is működik. A történeti, kulturális és vallási ismertetőket imák, énekszövegek színesítik. Az úti füzet a szerző szándéka szerint a piarista diák alap beállítottságát tükrözi, ahogy a rendi himnusz is zengi: „menni előre, hogy az Úrhoz érjünk!” Beszerezhető a szerzőnél, vagy a római Szent István Házban (Via Casaletto, 481).
Ökológiai gazdálkodás Nemcsak biológusoknak és kertészeknek, hanem minden, a világ sorsáért aggódó gazdálkodó és fogyasztó részére tankönyv és hasznos olvasmány lehet Dr. Radics László, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanárának két kötetes munkája. A biokultúra terjedésével, a „zöld stratégiával”, környezetünk szennyezés-mentes, okos és felelős felhasználásával a Teremtő szándékait igyekszünk
7 érvényre juttatni, s így biztosítani a magunk és utódaink jövőjét. Ökológiai gazdálkodás I-II., Dinasztia Kiadó 2001, Szaktudás Kiadó Ház Bp., 2002, képmellékletekkel.
A karácsonyi asztali díszítést el is fogyaszthatjuk, ha a következő receptet készítjük el.
P. I.
1 dl langyos, pici porcukorral édesített tejben megfuttatunk 3 dkg élesztőt. 50 dkg lisztbe beleöntünk 5 dkg porcukrot, egy kávéskanál sót, beleütünk egy tojást és hozzákeverünk 5 dkg szobahőmérsékletű vajat. A megkelt élesztőt is beledolgozzuk a tésztába. A kívánt lazaságot tej és olaj váltakozó hozzáadásával érhetjük el. A dagasztás utolsó fázisában 3 dkg tejben előzőleg beáztatott mazsolát adagolunk a tésztába. Kb. egy órán át langyos helyen kelesztjük, majd a tésztából hat egyforma rudacskát sodrunk. Margarinnal kikent tepsibe először a tepsi oldalaihoz fektetetünk egy-egy rudat, úgyhogy a végeik összeérjenek, majd középre egyet, és ezen keresztbe az utolsót. Így a tepsi alakjától, ill. a rudak hosszától függően négy téglalap vagy négyzet alakú ablakot kapunk. Megkenjük tojással és a közepesen forró sütőben megsütjük. Óvatosan tálcára helyezzük, ügyelve nehogy szétessen. Sütőpapír használatával könnyebb lesz a dolgunk! A kalácsot az ünnepi asztal közepére helyezzük, és az ablakokat kitöltjük almával, dióval, mandarinnal, datolyával.
RECEPTEK A karácsonyi készülődéshez szeretnénk kulináris ötleteket adni: Tepsis ponty A tepsit margarinnal jó vastagon kikenjük és beterítjük 60 dkg vékony korongokra szeletelt krumplival. Erre ráfektetjük a kb. másfél kilós megpucolt, de egészben hagyott pontyot, amelyet kétujjnyi szélességben a gerincig bevagdosunk. A halat kívül-belül megsózzuk és megborsozzuk. A bevágásokba finomra vágott vöröshagymát és egy-egy vékony csík margarint gyömöszölünk. 40 dkg gombát megmosunk és vékonyra szelünk, két zöldpaprikát felkarikázunk, és ezekkel beborítjuk a hal körüli krumpli ágyat. Megsózzuk, frissen őrölt borssal meghintjük, meglocsoljuk 5 dl tejföllel, és a tetejére morzsolunk kb. 15 dkg margarint. Először közepesen forró sütőben kb. 30 percig alufóliával letakarva pároljuk, majd a fóliát levéve forró sütőben (220 C fokon) ropogósra sütjük.
Karácsonyi asztali kalács
Jó főzőcskézést! Jó étvágyat! Dr. Zakar András
V ICCES Találós kérdés Heti két órával többet dolgozik és 5 e Ft-tal kevesebbet keres, ki az? (a tanár) * Igazán feltett kérdés: vajon melyik gyerekdalra gondoltunk? 1) Figyelem! Sürgősen megkérünk minden házzal rendelkező
Egyetemes
8 puhatestűt, hogy ingatlanát záros határidőn belül hagyja el, az annak külső felszínén keletkezett, és azóta is folyamatban lévő tűzeset miatt. A károsultakat folyékony és félig megszilárdult tejipai termékekkel kártalanítjuk, amelyek együttes mennyisége egyelőre kétnapi fejadagot tesz ki. 2) Sürgős figyelmeztetés minden kiskorú Katalin nevű lakosunk részére! Tudomásunkra jutott, hogy hazánkba betört oszmán csapatok Önöket célpontjuknak tekinthetik. Áldozataikat először mély nátrium-kloridos forrásban szeretnék megmeríteni, majd pedig abroncsok alsó tesztelésére használják fel. Tájékoztatjuk Önöket továbbá, hogy a nagy sebességgel közeledő oszmán csapatok megérkezésük után fejlövéssel történő kivégzést foganatosítanak. 3) Megkérünk mindenkit, aki lépéseit nem tudja az általunk megadott ritmushoz koordinálni, ne álljon sorba este az üzemi konyhán, mivel számukra rétest biztosítani nem áll módunkban. Emellett felhívnánk viszont a figyelmet az említett táplálék pozitív tulajdonságaira, valamint arra, hogy Honvédségünk számára kifejezetten ezt az ételtípust írják elő a hivatalos szervek. 4) Mivel a körzetünkben észlelhető csókák csípése madárinfluenzával fenyegethet, valamint látásában korlátozott kiskorú varjak jelenléte is aggodalomra adhat okot, gyermekünk keresztanyja két lóerős járművéért küldetett. Meg kell azonban tagadnom ezt a kérését, mivel e közlekedési eszközt szintén potenciális veszélyforrások, pontosabban tollas baromfi(a)k
foglalták el. 5) Teljesen felújított, eredeti meghajtással rendelkező nosztalgiavonat indul a második vágányról Kanizsa állomásra. Megerősítjük, hogy a vonat a kanizsai pályaudvarra megy. A szerelvény elején az irányítási funkciókért a gépészmenedzser felel, ő az, aki a szerelvényt hajtó mozdony irányvektorát és sebességét meghatározza. Más források szerint vonatkísérőként az utolsó kocsiban tartózkodik az a töltött tésztaféleség, amelynek feje táplálkozásunk egyik legfontosabb gumós gyökérnövényévé alakult. (A helyes megfejtéseket a Lelkészség e-mail címére kérjük beküldeni, a nyertesek között „értékes jutalmat” fogunk kisorsolni.)
H IRDETÉSEK 1. Hitjelöltjeink ünnepélyes felvétele a katekumenek közé: dec. 2án, advent 1. vasárnapján az esti szentmisében lesz. 2. Az adventi szerdai és péntek reggeli szentmiséink a mi rorátéink, karácsonyi készületként vegyünk részt rajtuk minél többen! 3. Dec. 3-án, a hétfő esti hittan keretében Dr. Béres Tamás evangélikus teológiai tanár tart előadást az ökológia és a kereszténység kapcsolatáról. 4. Dec. 5-én, szerdán 19 órakor ökumenikus istentiszteletet tartunk a LÖK-ben (a Magyar Szentek temploma mellett lévő Ökumenikus Központban). Prédikál: Szűcs Balázs, a PPKE egyetemi lelkésze. 5. Dec. 7-én, péntek reggel várha-
tó az egyetemi Mikulás érkezése. 6. Dec. 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén 16 órakor lesz Barna Boldizsár keresztelője a Bécsi úton lévő szalézi templomban. 7. Dec. 9-én tartjuk a félév utolsó lelkészségi tanácsülését a vasárnap esti mise után a sekrestyében. 8. Dec. 10-én, a hó második hétfőjén 19 órakor szentségimádást tartunk a MSzT alagsorában. 9. Dec. 22-én szombaton 18 órakor lesz Koronkai Zoltán jezsuita diakónussá szentelése a Mária utcai jezsuita templomban. Isten éltesse Zolit, aki sok éven át volt a lelkészség derűs és igen aktív tagja! 10. Dec. 23-án vasárnap, 19 órakor lesz az utolsó adventi vasárnapi szentmise. 11. Dec. 24-ről 25-re virradóan karácsonyi éjféli mise a MSzTban. 12. Dec. 25-én, Karácsonykor szentmise: 19 órakor a Piarista kápolnában. 13. Dec. 26-án, Karácsony másnapján mise ½ 12 órakor a MSzT-ban. 14. Dec. 30-án, ½ 12 órakor lesz Pári Maja keresztelője a MSzT-ban vasárnapi szentmise keretében. Aznap, Szentcsalád vasárnapján a szokásos időben, 19 órakor egyetemi mise a Piarista kápolnában. 15. Dec. 31-én MKK szilveszteri bál. (Helyszíne: Érseki Katolikus Gimnázium) 16. Az újév első szentmiséjét jan. 1-jén 19 órakor tartjuk a Piarista kápolnában.
Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Jelencsik Mátyás lelkészségi titkár Jelen számunkat a következő szerzők írásai gazdagítják: Dr. Deák Dániel, Dr. Érszegi Márk Aurél, Dr. Kránitz Mihály, Dr. Pákozdi István, P. Dr. Somorjai Ádám OSB és Dr. Zakar András. Illusztrációk: kép a címlapon: Karácsony-1 (2004), kép az 5. lapon: Karácsony-2 (2001), kép az 7. lapon: Betlehem (színes tus), Vámos István grafikái (www.vamosistvan.hu). A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar Tudósok krt. 1. Tel/fax:203-1734,
[email protected], www.egylelk.com
