A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja. A békességszerzők Isten fiai! (vö. Mt 5,9)

2003. Nagyböjt - Húsvét

26. szám

Egyetemes A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja A békességszerzők Isten fiai! (vö. Mt 5,9)

A KTUALITÁS Andrea Riccardi

A Béke Evangéliuma 1989 után felerősödött az emberek igazi béke vágya. Nem tiltott dolog álmodni. Az álom tárgya: befejezni a háborúkat. És lettek is eredményei, például 1992-ben Mozambikban. Utópia? A nagy álmok mind megvalósíthatatlanok? Aztán láttuk, mennyi gyűlölet, lefojtott indulat, nacionalizmus, érdekek, gyűlölet… A háború az emberiség legnagyobb problémája. A háború az oka az emberiség mindenütt tapasztalható szegénységének. Napjainkban még harminchárom befejezetlen háború dúl vagy lappang a világon. Azokon a földrészeken, ahol ettől szenvednek, nehezen álmodhat az ember jobb napokról. A gazdasági hatalom erőszak-tevékenysége annyi meg annyi millió ember szegénységét okozza. A megszületendő gyermekek 90 %-a szegény vidékeken látja meg a napvilágot. Hiányzik a nemzetközi megegyezés, a nemzetek világméretű összefogása. Nehezíti a világ helyzetét a gyógyíthatatlan AIDS betegség terjedése, negyvenhat millióan megfertőzöttek a világon, akiknek háromnegyede Afrikában él. Mit tehet mindezekkel szemben a keresztény? Képtelenség, tehetetlenség, pesszimizmus jellemez sokakat. A pápa szava, aki szüntele-

nül felemeli hangját a békéért, nem talál nagy visszhangra, nem talál meghallgatásra. A média világán átfolyik, mint valami zene, sokan úgy vélik: ez a dolga, ezt hivatalból tennie kell… Marad „a háború elkerülhetetlen”, „ennek így kell lennie”, „mindig is így volt”, „semmit sem tehetünk”, a lemondás, a belenyugvás életérzése.

Szélvihar a tengeren; miniatúra egy 1040 körüli perikópáskönyvből

E mögött a pesszimista látásmód mögött a félelem kultúrája rejlik. Pedig a Biblia szüntelenül arra szólít minket, hogy ne féljünk! A férfiak talán jobban félnek, mint a nők. Gondoljunk csak a tanítványokra a szélvihar idején, amikor Jézus a bárka farában aludt. Elhagyottnak, szerencsétlennek, veszélyeztetettnek gondolták magukat. Jézus joggal kéri számon tőlük: „Miért vagytok gyávák, kicsinyhitűek?” (Mt 8,26) De hangsúlyosan azt is hozzáteszi: „Még mindig nincs hitetek?!” (Mk 4,40) Ameddig eszközökben, módszerekben, intézményekben gondolkodunk, addig nem hagyunk helyet a hit-

nek. Pedig csak a hit képes hegyeket megmozgatni, akár fegyverhegyeket is. A keresztényeknek meg kell újulniuk a hitükben! Újra el kell indulnunk Isten igéjének meghallgatásától, az imádságtól, a rendszeres, napi imádságtól, amely képes megerősíteni a hitünket. Ha az imádság, a szentírásolvasás, a liturgia életté válik, akkor nem marad hely bennünk a félelemnek, helyét kitölti a remény. A Béke Evangéliuma ez: mártírium (szenvedés), imádság és Eucharisztia. Lehet, hogy elvész az életem, de megnyerem azt, minden megtörténhet, mégis mindenből szeretet születik. Ezért hagyta ránk Jézus a békesség evangéliumát, mint hatalmas örökségét. A béke nem más, mint önmaga, ő a mi békességünk, Isten maga. A béke nem a politika kérdése, hanem az Istennel való kapcsolatunké, a megbocsátásé, a kiengesztelődésé. Az erőszak sosem köt házasságot a békességgel. Amikor Jézus elé viszik a két kardot, azt mondja: „Elég!" (Lk 22,38) A háborúról való lemondás, a béke útja a keresztények sajátsága: ne használjuk az erőszak nyelvét, ne tápláljuk magunkban képeit, érzéseit, mondjunk le a fegyverek erejéről! Nem vagyunk pacifisták, de békesség teremtők szeretnénk lenni! Amint az assisi Poverello, Szent Ferenc tette a maga idejében: nagylelkűséggel, udvarias-

Egyetemes

2 sággal, eszköztelen, fegyvertelen szeretettel. Az Egyház legyen a béke helye, az álom folytatódjék: a keresztények őrizzék közösségeikben a békét, teremtsék meg a békesség kultúráját. Boldog XXIII. János pápa szavaival reméljünk tovább: „Pacem in terris!” A Béke Evangéliuma még nem teljesült be, de útban vagyunk. Értsük meg minél jobban, hatoljunk a mélyére, tudjuk napról napra jobban! (A szerző a St. Egidio Közösség alapítója, előadása a közösség fennállásának 35. évfordulóján hangzott el Rómában 2003. február 6-án, lejegyezte: P. I.) Chiara Lubich

„Boldogok a békesség szerzők” Tudod, kik azok, akikről Jézus beszél? Nem azok, akiket pacifistáknak tartunk, akik szeretik a nyugalmat, nem viselik el a vitát, s akik természetüknél fogva készségeseknek mutatkoznak a tanácsadásra, valójában azonban nem szeretik, ha zavarják őket. A békesség szerzők még csak azok sem, akik jó emberek, akik Istenre bízzák magukat és akkor sem reagálnak, amikor provokálják vagy megbántják őket. A békesség szerzők azok, akik annyira szeretik a békét, hogy nem félnek közbelépni a konfliktusok idején, hogy megvédjék azt a széthúzást okozóktól. „Boldogok a békesség szerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni!” (Mt 5,9) Csak az tud békét hozni, aki magában birtokolja. Béke teremtővé kell lennünk magatartásunkkal minden pillanatban, egységben Istennel és az ő akaratával. A békesség szerzők erőnek erejével kapcsolatokat hoznak létre, személyek közti viszonyokat szilárdítanak meg, enyhítenek feszültségeket, hidegháborús helyzeteket oldozgatnak, falakat bontanak le, családokon belül, munkahelyen, iskolában, a sport-életben, nemzetek kö-

zött és így tovább. Ha közösségben élsz, bizonyára megfigyelted már, mennyi kisebb, nagyobb nézeteltérés támad és növekszik. A televízió, az újság, a rádió azt harsogják, hogy a világ egy kórház, a nemzetek mennyire betegek, nagy szükség van a békesség megteremtőire, hogy gyógyítsák a feszültségeket, s hogy fenyeget a háború, amennyiben már meg is kezdődött. „Boldogok a békesség szerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni!” (Mt 5,9) A béke a keresztények tipikus vonása, ha a hívő ember keresi annak helyreállítását, megalapozását azok között, akikkel találkozik, vagy ahol véletlenszerűen megfordul. Ott jön létre, ahol az őszinte, csalás és megtévesztés nélküli szeretet teremt szálakat, amelyekből teljességgel hiányzik az erőszak, a versengés, az egymás túlszárnyalása vagy az önzés. Azon munkálkodni, és ezeket megszilárdítani a világban forradalmi tettnek számít. A társadalomban szokásos viszonyulások mások. Jézus tudta, hogy az emberi együttélésben ilyen szabályok működnek, ezért arra kérte tanítványait, hogy ők tegyék meg az első lépést, ne várjanak arra, hogy a másik kezdeményezzen, ne feltételezzenek kölcsönösséget: „Mondom néktek, szeressétek ellenségeiteket... Ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi különöset tesztek?” „Boldogok a békesség szerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni!” (Mt 5,9) Jézus azért jött, hogy békét hozzon. Egész tanítása erről szóló üzenet. Hogyan élhetünk szavai szerint? Mindenekelőtt mindenütt a világban a szeretet terjesztésével. Feszültségek oldásával, még a humor eszközét is felhasználva. Egy rabbinikus szöveg szerint: „Az eljövendő ország azoké lesz, akik önfeledten viccelnek, mivel ők a béke munkásai a veszekedő emberek kö-

zött”.

Krisztus bevonul Jeruzsálembe szamárháton (Bertram mester)

Talán lehetsz úgy is békesség szerző, ha életet adsz, abban az értelemben, hogy környezetedben ötleteiddel, szándékaiddal, jóakaratoddal növeled a szükséges béke tudatát. És azután úgy is fönntarthatod a békét, mint annak őszinte és nagy művelői, mint Calcuttai Teréz anya, vagy II. János Pál pápa, mennyien vannak hozzájuk hasonlók nemzetedben és a világon! Az a lényeges, hogy meg ne állj, lásd be, milyen kicsi az az idő, amelyben nem zárulhatnak be emberi kapcsolataid anélkül, hogy ne a rád váró örök életre készülj! (A szerző a Focolár lelkiségi mozgalom alapítója, elhangzott magyarul az egyetemisták Imádság a békéért estjén, 2003. március 3-án a MSzT-ban)

N AGYBÖJTI GONDOLAT Carlo Maria Martini bíboros

Felelősség Úgy tűnik, megértettem, hogy az Úr felelősséggel ruház fel bennünket, még akkor is, ha ismételten megtapasztaljuk, milyen nagyon és mérhetetlenül gyöngék, szegények és alkalmatlanok vagyunk. Az ember oda jut, hogy

Egyetemes meglepetéssel kiált fel: nem gondoltam volna, hogy ilyen gyenge vagyok! Valóban, az a benyomásunk, az Úr levetkőztet, megtisztít és kifacsar bennünket, mint mosásra szánt ruhát, hogy észrevegyük: saját erőnkből képtelenek vagyunk kigondolni valamit is magunkról, és hogy képességünk Istentől ered (vö. 2 Kor 3,5).

Bambergi Apokalipszis 1020 körül

Nemcsak hiányosságaink és személyes bűneink nehezednek ránk, hanem mulasztásaink is a bennünket sürgető sok dologgal szemben és mindenek fölött a mindennapi zaklatás (vö. 2 Kor 11,28), az egyház előrehaladása iránt érzett felelősségünk, amely aggodalommal von kérdőre bennünket: amit teszek, amit éppen felvetek, tényleg az evangélium szándéka szerint való? Netalán eláruljuk Krisztus küldetését? Nemde azt a veszélyt kockáztatjuk, hogy elhanyagoljuk az igazán lényegeset? Vajon nem hagyjuk-e magunkat félrevezetni a megszokás, a lustaság, a hiábavaló félelem, kedvteléseink és az evilági lelkület csapdája által? Ezek és hasonló kérdések tépázzák az ember szívét, és ha az a bizalom révén nem az irgalmas Istenbe rejtezne, akkor a kísértések felőrölnének minket. (A te szavadra című pásztorleveléből, 2001-2002)

3 K ÜLFÖLDRŐL Indiai mozaikok Indiában nincs szó a köszönömre. Kb. egy hónapos ittlétem után magyarázta el nekem egy pap, hogy ez nem műveletlenség (az angol nyelvel együtt már mindennapi ak ezek a formulák), ők mindezek helyett sokkal inkább szemmel kommunikálnak, verbálisan pedig rögtön azzal kezdik, hogy „Merre mész?”. Az idősebb, vagy tiszteletre méltóbb észlelésére kisebb ceremóniák vannak, a férfiak leeresztik térdig felhajtott lungijukat (egyfajta szoknyájukat), a buszmegállóban ülő lányok felállnak. Három fiatal tanárnő a tisztelet e formáját, egyszer még szerény személyemnek is megadta; padon ültek az iskola folyosóján és érkezésemre felpattantak. Üdvözlet Delhiből, a mohamedán uralkodók pompás fővárosából. Megvallom én eddig csak nagyon keveset tudtam arab építészetről, de az elmúlt napokban egyre jobban a csodálójává váltam, pedig még a Taj Mahal hátra van. Mindezek mellett a britek is felépítettek a régi főváros mellé egy újat (Új-Delhi). Ez teli van nyílt térrel, parkkal. Bár érdekes ez is, de meg sem közelíti a középkori építmények csodáit. Minap kb. 1600 km-t jöttem északra és a 18-32 fokos napi hőmérsékletből a 10-25 fok zónába kerültem. Bizony két nap kellett az új időjárás megszokásához. Egy-egy család meglátogatása úgy viszonyul az utazás többi részéhez, ahogyan egy képes szakácskönyv olvasása egy helyi vendéglő meglátogatásához. Ráadásul még az otthon érzése is közelebb kerül. Az elmúlt két hónapban négy család házában volt szerencsém 1-3 napot eltölteni és vagy másik fél tucat otthon vendége voltam egy-egy étkezésre, beszélgetésre. Íme, egy-egy benyomás: Január másodikán egy keralai (dél India) papszentelésen találkoztunk egy onnan 1000 km dolgozó pap barátommal. Az igen szép és tartalmas keleti keresztény szertartás után (3,5

óra) egy terepjárót nyergeltünk meg, hogy eljussunk szülőfalujába, de útközben még két új pap házát is meglátogattuk. Ez az egész annyira indiai volt. A főútvonalon a járda hiánya, az állat vontatta járművek, biciklisek, motorosok stb. miatt kb. 30-40 km/h átlaggal mentünk, 120 km majdnem 4 óra. Aztán jött a kitérő, egy látogatás. Ami egy nyugatinak, egy térkép, vagy jó leírás alapján 5 perc, az nekünk, 10 értelmiséginek (egy terepjáróban!) fél óra volt. Ugyanis Indiában a térkép valahogyan nem része a hétköznapoknak (kivéve a praktikus szempont szinte haszontalan teljes India térkép), persze sem utca, sem városnévtáblák nem léteznek. Tehát az indiai kérdez, és mivel a megbízható információ ritka, így ezt minden sarkon teszik. Szóval egy kis telefonálgatás, tanácskozás és másodjára már nem csak elmentünk, de be is fordultunk a megfelelő utcasarkon. A házban csak három asszony, 23 gyerek tartózkodott, így gyorsan hívták is az „embereket”, mi pedig székeket kaptunk, de csak egy idősebb nő álldogált velünk, a fiatalabbak egy függöny mögül leselkedtek, illetve a konyhában tevékenykedtek. A hazaérkező családfő is csak körüludvarolt bennünket, de nem ült le, ez csak az ünnepelt új pap fiának járt ki. A kaja nem volt rossz, de azért fájlaltam, hogy utólag értesültem a közelgő jobb ételekről. A viszszavezető úton motoros felvezetést kaptunk. A következő megálló egy velünk utazó új pap otthona volt, a látogatás tervezett volt és már csak maga a tény, hogy a fiú távoli (4 nap utazás) telephelye miatt csak 3 évente jöhet haza, nagy hacacáréra késztette a háziakat. Magam is meglepődtem, hogy az asztalfőre kellett ülnöm, az új pap fiú mellettem és minden kérésemet tolmácsolta a vendégeket kiszolgáló apjának, bátyának. Az egyetlen feladatom az étel dicsérése volt. A háziasszony szinte ki sem jött a konyhából.

Egyetemes

4 Az idősebb fiú nősülésre készült éppen, egy hónap volt vissza az esküvőig. A mai modern felfogásnak a megfelelően a szülök által a kiválasztott leányról fiuk véleményét is kikérték és csak ez után kezdtek el tárgyalni a részletekről. A feleség keresésének kezdetétől kb. 3 hónap telik el az esküvőig. Egy európai számára ez tökéletes dráma forgatókönyveként hangzik, de a gyakorlat más. A következő 3 napban egy ilyen szervezett házasság alapján alapított családban töltöttem (Indiában a házasságok 99,9%-a ilyen). Barátomnak, Sony atyának 16 testvére van, 8 fiú és ebből 6 az ősi ház közvetlen szomszédságában telepedett meg. Mi a legidősebb báty házában vendégeskedtünk, de egy vacsora, illetve egy-egy ital erejéig a szomszédos testvérekhez is betértünk. Erre a házak tágasak, 2-3 szobásak, a bútorzat sok helyen még ülőgarnitúrát is tartalmaz, de a szekrény ismeretlen. A konyhában csak úgy, mint minden szobában betonból kiöntött polcok vannak papírral lefedve. A hűtőszekrények mind legalább 180 cm magasak, kisebbet még nem láttam Indiában habár még rengeteg házban nem jelent meg e hétköznapi luxus. Sajnos a televízió és kábeltv nagyon elterjedt, jobban mint otthon. A több mint száz éves tőkeház közepén egy faszerkezetű kamra van kisebbnagyobb rekeszekkel, füstölő kamrával. A konyhában még alapvető a fafűtésű tűzhely, bár a gázzal működő is ott van mellette. A koszt pazar volt, minden étkezéskor hús, sokszor 2-3 féle, sok hal... Naná, hogy a házi asszony sohasem ült az asztalhoz, még a házigazda is csak az én unszolásomra. Egyszer még az is megesett, hogy a lányok egy asztalnál ettek velünk, de csak késve csatlakoztak, az Indában egyébként nagyon elterjedt fém tányért használtak (mi porcelánt) és hát itt egy kicsit kibújt a szög a zsákból. Az asszonynépség csak sokkal kisebb mértékben részesül a finomságokból. Ez akkor is előjött, amikor a nagyobbik lány egy fino-

mabb gyümölcs felbontására bíztatott, hiszen én bizonyosan megosztom vele. Esténként a testvérek öszszegyűltek vacsorára, főleg az én jelenlétem miatt, de csak a vendéglátó család gyerekei és asszonya. A gyerekek velünk párhuzamosan a lépcsőn vagy a konyhában ettek. Mi pedig rettenetesen rossz rummal oldottunk az egyébként is jó hangulatot. Én annyira megszoktam ez egynemű, nagyon közvetlen társaságot, hogy közvetlenül a társaság elhagyása után egy szerzetes nővérnek a vállára tettem a kezem szavaim jobb kifejezése érdekében... Én is meglepődtem. Férfiak és nők élte közösségi, nyilvános szinten nagyon elkülönül; a vendég pár férfi tagja fotelban asztal körül társalog velünk, míg a nők hátrébb egy aranyos padon ültek le és csacsogtak valószínűleg nálunk is önfeledtebben. Ennek a szeparációnak a révén egy olyan fajta intimitás alakulhat ki, aminek szinte teljesen híján van a nyugati világ. Férfiak egymásba karolva, kézen fogva sétálnak, gesztusokat, érzéseket fizikai kontaktusokkal is kifejezik. Egész érdekes volt figyelni Sony-t, aki 5 évet töltött Európában; többször jól láthatóan visszatartotta magát egy baráti érintéstől, illetve meghagyta nekem az indiainál jóval nagyobb személyes távolságot (nyugat:30 cm, India:5 cm pl.:: vállak távolsága sétánál). Én legtöbbször hálás voltam ezért, mivel mi több hétig voltunk együtt és én még ma is nagyon európai vagyok. Egy későbbi teaültetvény látogatása alkalmával este elment az áram, így hát egy jó óráig TV nélkül mécsesfényben üldögéltünk. Én a kávés zsákok tetejére másztam fel, mivel ezek folyamatosan termelnek egy kis meleget. A harmadik vesszőszékbe az anyuka telepedett, közvetlenül az apa mellé, kicsit odébb a nagyobbik fiú. A tíz éves srác anyához bújt, a vékony, törékeny, magas nőhöz. Bizonyosan kényelmetlen volt minden pozitúra, de a mama valami belső, egész mély, most is kicsit rejtve maradt kedvességgel „vi-

selte el” a fiút. Az idő java részében a csend barátságát élveztük. Befejezésül egy életkép egy delhii házból. Két napot töltöttem egy Taizéban futólag megismert ifjú családjával. Külvárosi házuknak csak egy szobája van (logikátlanul nagy fürdőszoba), a két fiú élettere és hálószobája a nappali (étkező). Itt kaptam meg én a fiúk dupla ágyát, míg ők egy kisebben osztoztak. A történet pikantériája a reggelek voltak. A szülök 6 óra fele kelnek és az egész házat belakják, az épület egyik végéből kérdeznek a másikba legtöbbször az alvó ifjúság feje felett. Ez a helyzet, akkor sem változott, amikor kedvetlenül forgolódtam, sőt ők kávéval kínáltak (nem cinikusan). Persze az indiai fiúk zavartalanul aludtak 8-ig. Indiában még az átlagosnál jobban kell és lehetséges is befolyásolni az embernek saját hangulatát jó hozzáállással és okos útitervvel. Egy szemléletes példa még az első napokból, Kalkuttából. A buszokon teljes tömegnyomor van, legtöbbször túl alacsonyak, látni csak a járdát lehet az ablakból. Rémisztő! Ha viszont az ember felfigyel arra, hogy még ha nem is lehet levegőt venni soha senki taszít rajtam, hogy rengeteget tologatják finoman, de durvaságnak vagy a türelmetlenségnek a jele sem jelentkezik... Mintha csak barátok között lenne az ember a kalauz pedig bár gyenge angolja miatt nem kommunikál mégis minden alkalommal szólt, amikor le kellett szállnom. Persze ha ballábbal kell az ember csak a nagy tömeggel találkozik és a szervezetlenséggel. Ilyen dolgok, végletek között csaponganak az én napjaim is, vendégszerető és pénzéhes indiaik között. Ráadásképpen második napja szakaszosan fáj a gyomrom, de ez csak szokásos átmeneti. Már evéskor is gyanús volt az a tojás, de mivel a vendéglő teli volt nem tartottam valószínűnek, hogy korábbról is maradt ételük. Ez szubkontinens két világ vallás szülőföldje plusz a muzulmánok is

Egyetemes

5

itt vannak ezer éve én meg persze a keresztény gyökereket bogozgatom... Manapság úgy érzem , hogy elnyel e dzsungelszerű világ és már semmit sem értek, látok át benne. Keresem az egyensúly jó tervezés és dolgokra való ráhagyatkozás, tűnődés, rácsodálkozás között. Ne feled, a világ nem csak Indiában van teli csodákkal! Szaszkó Sándor

E MBERNEK LENNI II. rész Andreas Pohlnak a fenti címet viselő lelki füzetkéjéből itt olvashatjátok néhány újabb gondolatát: „Bármilyen szemüveget viselsz, bármilyen távcsövön keresztül nézed a világot, a valóságnak mindig csak egy kis részét látod, sose az egészet egyszerre. Túl gyengék a szemeid, hogy mindent egyszerre láthass.” „Nézéskor a legfontosabb, hogy láss is. Az igazi meglátásokért viszont a belső szemed felelős, az, amellyel a szíved lát.” „Élesítsd a szíved látását, és nyisd nagyra lelki szemeid, ha ember szeretnél lenni. Így láthatsz más emberek szívébe is helyesen, hogy megismerd és megérthesd azokat...” ford. Halmy Imre

V ENDÉGÜNK VOLT , vagyis HHH. Február 24-én, a „Hétfő Hittan Hétkor” keretén belül kaptunk egy kis ízelítőt a héber nyelvű imából és a zsidó szokásokból (régen és ma) Verő Tamás ifjúsági rabbitól. Megtudtuk, hogy ma Magyarországon 13 rabbi él, ebből kettőt vidéken találunk, és egy kivételével mindenki a pesti zsinagógához tartozik. Az egyetlen kivétellel töltöttük együtt ezt az estét. Az imádság során megtapasztalhattuk a zsidó hagyományt: meg-

hallgattuk héberül (és természetesen magyarul) a Sema-t, („Halld Izrael” – a zsidó hitvallás) illetve a 18 áldást. Ezeket az imákat megpróbáltuk ide illő gitáros énekekkel kiegészíteni – több-kevesebb sikerrel. Ízelítőt kaptunk a „tárgyiszokásokból” is. Az imaszíjon kívül tollak, tekercsek könyvek jártak a kezekben. Gondolatban belepillanthattunk egy sabbat menetébe (ami természetesen péntek este már kezdetét veszi), külön az ember és az asszony napjára – az utóbbinak nem kötelező elmenni a zsinagógába. Sikerült számtalan kérdést feltennünk, melyek közül egyikkelmásikkal mintha zavarba is hoztuk volna kedves vendégünket, de remélem, nem ijesztettük el őt teljesen magunktól. Ilyen kérdések közé tartozott például a házasság témája is. A jegyespár az esküvő előtt egy hétig már nem találkozik. Így volt ez vendégünk esetében is tavaly, aki szerényen megjegyezte, hogy azért volt némi sms és e-mail váltás közöttük. ☺ Szó volt még a hétköznapi öltözködésről is. Ebben a témakörben hivatkozott a Hegedűs a háztetőn c. musicalban látható ruhákra; miszerint, amit ott látunk, az a valóságnak megfelelő. Végül, befejezésképpen egy kényesebb téma, az étkezési szokások is felmerültek. Szigorú törvényeik vannak: pl. tejes ételeket nem kevernek húsossal, olyannyira, hogy nem is készítik el ugyanazon edényben. A hússal kapcsolatban nem csak az a meghatározott, hogy mit ehetnek, de az is fontos, hogy miként vágják le az állatot. Éppen ezért a hithű zsidó nem tudja éhségét csillapítani bármelyik utcai büfében. E kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mennyire jó nekünk: némely barátommal a kapcsolattartás egy-egy jobb pizzériában való falatozás során történik, és ezt nem tehetnénk meg, ha minket is kötnének ezek a szigorú szabályok. Számunkra azonban ezek a törvények

érvényét vesztették Krisztusban, melyet Pál így fogalmazott meg: Krisztus “alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson mindket a törvény szolgaságából” (Gal 4,4b-5). A hosszúra sikerült “előadás” után még a szerencsésebbeknek sikerült személyes beszélgetésbe is elegyedni vendégünkkel, aki szívesen lát minket a zsinagógában egy viszontlátogatásra is. Petrásovits Katalin

K IRÁNDULTUNK Éjjel-nappal Jubileuminak is tekinthető volt ez a mostani kirándulás, hiszen a Lelkészség fiúkollégiumainak lakói ötödik alkalommal indultak útnak István atyával. Hagyományosnak azonban nem minden szempontból nevezhető, tartogatott ugyanis újdonságot: Szabolcs, a gondnokék fia is velünk tartott (aki a „Gerlóczy” kollégium születése után nem sokkal pillantotta meg először a nap fényét – ennyit egyelőre a napról, az éjszakáról majd később). Hol is tartottunk? Ott, hogy épp' elindultunk. A pénteki szentmise utáni reggelit a buszon kipihenve érkeztünk Bodajkra. A Máriazarándokhelyet, amely gyógyvizű forrásáról is nevezetes volt, Szt. István alapította; a király sokszor betért templomába imádkozni útközben. Az Ő példáját követtük mi is – útközben – Zirc felé. A zirci apátsági templomot, melynek homlokzata a felújítást várja, a délelőtti napsütésben csodálhattuk. Több időt töltöttünk azonban benne a freskókat figyelve. Nem hiába. A renoválás során derült ki, hogy a templom falain egy helyen kettő freskó áll, melyek közül a későbbit el kellet távolítani ahhoz, hogy feltáruljon a vidám és világos barokk. Hazánkban a sötét, komor barokkhoz szoktunk, amelyben a barna nagy szerepet tölt be. Itt azonban kiderül, hogy alatta az eredeti szín rózsás pasztell, halványsárga, hogy a férfiarc nőét fedi, hogy a

Egyetemes

6 fehér szobor eredetileg aranyban fénylett. Bakonybélbe a délután közepén értünk, elfoglaltuk remek szállásunkat. Közösen énekeltük el a vesperást a bencés Iván testvérrel, szót ejtettünk Szent Gellértről és az alapító Szent Istvánról, aztán kicsit beleszagolhattunk a gyertyaöntésbe, könyvkötésbe és kerámiázásba. Jött az éjjel, s vele az, amit a vacsora után legjobban vártunk (vagy legalábbis kíváncsiak voltunk rá, tekintettel a hidegre, a hóra és annak napközbeni olvadására): az éjszakai túra. Hogyan is írhatnám le mindezt? Sötét volt. Eltévedésről azonban nem is álmodhattunk (pedig éjfélkor már jött az álom a szemünkre), hála vezetőnknek, aki a tájvédelmi körzet főerdésze, s akit nehezen ismernék meg, hiszen csak a setét éjszakában láttam. Egy biztos, szakálla van, s örömmel mesél az erdőről, a vadakról, madarakról és a tájat jellemző növényekről. A fagyott tetejű hóban dülöngélve, jókedvűen jártunk, mármár otthonosan mozogtunk a csillagok fényénél, s mivel látni oly' sok mindent nem lehetett (főleg akkor, amikor fényképező útitársunk felénk villantott vakujával), hát beszélgettünk és nevettünk. Egy óra felé pedig jól esett a pihenés. Hogy sportpályafutásunk meg ne törjék nádszál módjára, szombaton délelőtt a neves balatonfűzfői uszoda vizében tettünk meg súlyos métereket - kilátással a Balaton vizének egy részéből fagyott roppant jég felett lebegő köd takaró homályára. Mire Tihanyba érkeztünk, a köd felszállt, tekintetünk koppanhatott a tó jegén (nincs minden évben íly' hideg). Az I. András által csodás hegyen alapított bencés apátság templomának sajátossága, hogy a nálunk máig kevéssé ismert Szt. Ányos és Szűz Mária Mennybevétele tiszteletére szentelték. A kor szelleméről maguk a kövek és Hildebrand atya tanúskodtak. Ebédünket Csopakon ettük-ittuk, Csákváron még édesítettük szánk

ízét, s hamarosan visszatértünk a hagyományhoz, mely szerint minden jó kirándulás véget ér egyszer. Göndics Márton

I RODALOM Gégény István: Január huszonhét és fél Csendben, álmoktól menekülve állok újra a mindegy, hol, s mikor, de épp itt és most előttem nyíló, múló világot látó ablakomba’. Csak nézek, bámulok, szótlan egymagamba’ a kékesen feketéllő hajnalba. Ó, hányan álltak már itt, s találtak rá ámuldozva igazönmagukra! Magukra és Terád is, a majdnem-elérhetetlenre, a messzi távolban rejtező leghűbb, legszebb közelségre. Nincsenek fények, nincsenek zajok… Azaz vannak, ám valahogy, titkon ma éjjel mégsem ugyanazok. Ha holt képét mutatja is a néma táj, odabenn hallom, vagy tán csak érzem, ahogy a szél, s a Lélek erre jár. Fűtőtestbe kapaszkodom, s hogy így láss, egyszerűségemben, jó így, hagyom. Aludni kéne már, pihenni, tudom, de könnyű most az ébrenlét és szép nagyon. Újra itt állok, mint százszor tettem már. Mögöttem, előttem élet, köröttem halál. Csendtől bűvölten, lelki őrhelyemen állok, közben Rád, vagy inkább önmagamra; egy boldog ébredésre várok

Juhász Erzsébet imádsága Valaki értem imádkozott

Mikor kíntól elgyötörten A lelkem fájdalmat hordozott, Egyszer csak könnyebb lett a terhem. Valaki értem imádkozott. Talán apám, anyám régen, Talán valaki más is, aki szeret, Jó barátom, nagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nekem megváltást hozott, És azért is, aki értem, Csak egyszer is imádkozott! (A szerző Juhász Erzsébet, hosszú időn át volt buzgó sekrestyésünk, akitől az elmúlt év december 15-én elköszöntünk, aki betegen fekszik München közelében egy kórházban, s akinek ezúton is jobbulást kívánunk!) Még egy szót a függésről! Láttam magamat egy szakadék fölött, törékeny ágba kapaszkodva, Istenhez fohászkodván segítségért. Isten így felelt: „Ereszd el az ágat!” De csak szorítottam görcsösen. S akkor így szóltam magamhoz: „Hé, te! Igen, te, ott azon az ágon! Miért szorongatod azt a fadarabot? Hisz’ mindjárt letörik! Miért ragaszkodsz úgy hozzá?” „Jól érzem itt magam. Ég és föld között szabad vagyok!” „Dehogy érzed jól magad! Hiszen szenvedsz.” „Mit tudod te, hogy szenvedek-e?” „Ha tényleg jól éreznéd magad, nem könyörögtél volna az imént Istenhez.” „Hálát adtam neki ezért a faágért.” „Nevetséges vagy! Csak markolászol egy faágat, ami bármely pillanatban letörhet. Miért hiszed azt, hogy így jobb, mintha elengednéd?” „Ha elengedem, lezuhanok és összetöröm magam.” „Miből gondolod, hogy összetöröd magad? Honnan tudod, mi van a szakadék mélyén? Talán ez a szakadék végtelen, s hol lehetnél szabadabb, mint a Végtelenben, zuhanva, súlytalanul...? Miért nem bízod magad Istenre? Ereszd el!” „Félek.”

Egyetemes

7

„Mitől félsz? Miért nem bízol? Ereszd el!” „Nem megy.” „Ereszd el!” S láttam magamat zuhanni a Végtelen felé... „Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.” (Zsolt 18, 17) Írta: ágrólszakadt énem

V ICCEK Nagy mondások Azt hiszem, felkötöm magam. Persze, csak ha minden kötél szakad. Úgy nézel ki, mint az egyiptomi múmia fásli nélkül. A régész karrierje romokban hever. Az őserdőbe emberi kéz még nem tette be a lábát. Hányatott gyermekkorom volt. Valószínűleg a répafőzeléktől. Gyerekszáj a párkapcsolatról Hogyan döntsük el, ki legyen a házastársunk? Olyan embert kell keresni, aki ugyanazokat a dolgokat szeretni mint mi. Például ha te szereted a sportot akkor a lánynak ezt szeretni kell, és hoznia kell mindig a chipset. (Alan, 10 eves) Igazából felnőtt kora előtt senki nem dönti el, kivel akar összeházasodni. Isten mindent eldönt már előre, aztán később kiderül kihez ragasztottak. (Kirsten, 10 éves) Hány évesen kell megházasodni? 23 a legjobb kor, mert addigra már örök idők óta ismered a másikat. (Camille, 10 éves) Nincs a házasságra alkalmas kor. Bolondnak kell lenni, hogy megnősülj. (Freddie, 6 éves) Honnan tudja egy idegen, hogy valakik házasok? Szerintem csak kitalálni lehet, pl. ha mindketten ugyanazzal a gyerekkel ordítoznak. (Derrick, 8 éves) Szerinted mi a közös a szüleidben? Egyikük sem akar több gyereket (Lori, 8 éves)

Mit csinálnak az emberek a randevún? A randi azért van, hogy jól érezzük magunkat, és hogy megismerjük egymást. Meg a fiúk is tudnak mondani valamit, ha elég sokáig hallgatsz. (Lynette, 8 éves) Az első randin csak hazugságokat mondanak, ettől érdekesebbnek tűnnek és másodszor is találkozni akarnak. (Martin, 10 éves) Mit csinálnál az első randin, ha az roszszul sülne el? Hazaszaladnék, és halottnak tettetném magam. Másnap felhívnám az összes újságot, hogy minden halotti rovatban szereljek. (Craig, 9 éves) Mikor szabad megcsókolni valakit? Ha gazdag. (Pam, 7 éves) A törvény szerint 18 éves korodig várni kell, ezzel nem packáznék. (Curt, 7 éves) Házasnak vagy egyedülállónak jobb lenni? A lányoknak jobb egyedülállónak lenni, de a fiúknak nem. A fiúknak kell valaki aki takarít utánuk. (Anita, 9 éves) Hogy működhet egy házasság? Mondd a feleségednek hogy jól néz ki akkor is, ha ronda, mint egy busz. (Ricky, 10 éves) Utazási ajánlataink Szabolcs-Szatmár-Bereg, hármat fizet, egyet kap akciónk keretében kalandhétvége az ország legkeletibb megyéjében. Utazás távolsági busszal, garantált távolság, talán busz. Debrecentől garantált kisebbségi érzés. Útközben a helyi kisebbségek által bemutatott középső ujj megtekintése. Igényeseknek külön Interszittya vonat a Nyugatiról. Indulás menetrend szerint, érkezés rendszerint... A vonaton fakultatív menetjegy- és váltókezelés igény szerint. Westend jelenetekkel tarkított vonatrablás ukrán nyelven, magyar tolmáccsal, szórványos ellenállással. Hivatalos személy elleni erőszak megtekintése. Nyíregyházán a helyi taxisok által előadott szamurájbemutató, majd a versenyzők összeállítása. Hazatérés részben vagy egészben.

Együtt az országos Kék Róka útvonalain Indulás délelőtt tíz órakor a Nyársapáti Borozóból. Útvonal: Lóbár Szimpátia Büfé - Laci és Juli Non Stop Csemege - 423. sz. italbolt (3 km- 12 feles) Kövesd a répát! Last Minute - A No Return Travel ajánlata Afganisztán - Barlanghotel Tora Bora - 45.000,- forint Izrael - Gyertyafényes Ciszjordánia 35.000,- forint (fakultatív programok Ramallah die night) Peru fényes ösvényein - 98.000 forint Fülöp-szigetek - Túszcsere gazdag német turistákra - Csak a repülőjegyet kell kifizetni! Észak-írország - Utóhúsvét Belfastban - Protestánsoknak 150.000,forint, katolikusoknak 180.000,A BKV ajánlatai: Budapest csúcsformában, Bosnyák tér - Bornemissza tér 7-es busszal szállás a buszon 2 nap, 2 éjszaka 120 forint. Gyalog a négyes metró útvonalán egyenlőre ingyen! Túlélőtúra a 6-os villamoson - Rákóczi tér - Mester utca csúcsforgalomban, 120 forint. Sportriporterek érdekes mondásai: Nagy előnyt jelent neki, hogy a gátat mindkét lábával képes átugrani. És most pont ugyanaz a sorrend mint a startnál, csak a versenyzők mások. Előfordulnak sérülések és halálesetek a boxban, de egyik sem súlyos. Figyeld az időt. Ez visszajelzést ad, hogy milyen gyorsan futsz. Azt kell mondanom, amit már Dobó István is mondott 1566-ban az egri vár védése közben: feljöttek a törökök. Tipikus svéd kapus: beállt a kapuba, s véd. Most nem akarok beleszólni, mert gyásszünet van. A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáte-

Egyetemes

8 szem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert. Milyen jól el lehetne adni ezeket a játékosokat, ha gépkocsik lennének. Az eladónak csak annyit kellene mondania: ezt nézze uram, alig futott. És igen, itt jön a magyar zászló! A felső szín piros, a középső fehér, az alsót nem látom. Kobaljov megvárja, míg kiáll a pattogás a labdából. Még néhány a javából: Kovácsné Pistikével az Állatkertben sétál. Megállnak az elefánt előtt, és Pistike így szól az anyjához: - Mama, megkérnélek, mesélj valamit arról, hogyan születik az elefánt. De nehogy azt akard nekem bebeszélni, hogy ezt is a gólya hozza! Történelem órán szegény Katitól azt kérdezi a tanár hogy mikor volt a Dózsa féle parasztfelkelés. Kati ránéz nagy szerelmére, aki kézzel próbálja az évszámot elmutogatni, rögtön rá is vágja. - 15 óra 14 perckor! Béla hazamegy az orvostól és nagyon nyugtalannak tűnik. - Mi a baj? - kérdezi a felesége. - A doki azt mondta, hogy most már mindennap be kell vennem egy tablettát életem végéig. - És? Sok embernek kell tablettát szedni egész életében! - Tudom, de a doki nekem csak 4-et adott!

Nyelvtanórán : - Pistike, mondj egy igekötőt és egy névmást! - Ki? Én? Az újdonsült autótulajdonos mérgesen ront be a kocsi előző gazdájához: - Amikor a kocsira alkudoztunk, ön azt mondta, egyik ámulatból a másikba fogok esni ! És most tessék, be sem indul a járgány! - Na látja, ez az első... - Mit csinál a kaméleon a kályhában? - Beleolvad a környezetébe... - Mi az abszolút kellemetlenség? - Ha a hülyeség akaraterővel és szorgalommal párosul. Hisztérikus hangon telefonál egy nő a rendőrségre: - Úristen, kirabolták az autómat! Elvitték a rádiót, a kormánykereket, mindent! A rohadékok nem kímélték a pedálokat sem! - Nyugodjon meg asszonyom, egy járőrünket mindjárt odaküldöm! Két perc múlva a járőr jelent: - Negatív. A hölgy véletlenül a hátsó ülésre szállt be.

4.

Március 29-én, szombaton de. 10-13 között tartjuk az egyetemi oktatók lelki napját, „Böjt, imádság, egészség” címmel.

5.

Április 6-án, az Arénában (megújult Sportcsarnok) lesz a „Kit kerestek?” II. Keresztény Ifjúsági Találkozó.

6.

Április 13-án, a virágvasárnapi, egyetemista esti szentmise keretében (19 óra) Bíró László püspök állandó diakónussá szenteli Dr. Egri Lászlót a Piarista kápolnában.

7.

Április 14-én, nagyhétfőn 18.30kor a Duna TV keretében Erdő Péter prímás, érsek a Mindentudás Egyeteme vendége, az élő adásban személyesen is részt lehet venni Műegyetem 26-os előadó).

8.

A nagyheti liturgiát a Piarista kápolnában a szerzetesek, a MSzT-ban a plébánia vezeti. Az egyetemi lelkész a ciszter nővérek szent három napja liturgiáját vezeti Kismaroson nagycsütörtöktől húsvét vasárnapig (csatlakozni lehet).

9.

Pax Romana kongresszus lesz április 23-26-ig Szegeden, témája a „Fides et ratio” pápai enciklika. Jelentkezni lehet: 62/548-485, vagy az alábbi emailcímen: [email protected].

A tanító néni felszólítja Pistikét: - Mondj nekem egy gyűjtőszócskát! - Persely.

H IRDETÉSEK 1.

Tanár: - Móricka, ragozd el a menni igét! - Én megyek.... te mész.... ő megy... - Egy kicsit gyorsabban! - Én futok, te futsz, ő fut... Mikor lesz Magyarországon jó világ? Ha a négy nyelven beszélő rendőr kikerüli a három diplomás szőke nőt, hogy felsegíthesse a munkában megfáradt romát a budapesti mágnesvasútra, amin gazdag polgárok és becsületes vállalkozók utaz-

órakor lesz a böjti ökumenikus istentiszteletünk a MSzT mellett álló Ökumenikus Központ kápolnájában.

nak a korrupció miatt elítélt politikusok tárgyalására.

2.

3.

Március 21-23-ig lelkészségi hétvége lesz Iszkaszentgyörgyön, a főelőadást Dr. Baán István gk teológus tartja a Szentháromságról, vendégünk lesz Gerendai Sándor magyaralmási plébános is. Az imádságokat Tegzes Katalin segítő nővér vezeti. Március 23-án a MTV 1 egyenes adásban közvetíti BatthyányStrattman László boldoggá avatását Rómából. Március 26-án, szerdán este 19

Az ünnepélyes felnőtt keresztelés, bérmálás és első áldozás ünnepe április 27-én este 19 órakor lesz a Piarista kápolnában.

10.

Mindszenty József politikai kollégium indul a Lakiteleki Népfőiskolán, érdeklődni lehet Szécsi Árpádnál: 20/390-5237, [email protected]

11.

Az %AS?N?G?M alkotói: Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Merkel Norbert. Az írásaikkal gazdagították: Dr. Pákozdi István, Andrea Riccardi, Carlo Maria Martini bíboros, Chiara Lubich, EőryKatalin, Gégény István, Göndics, Márton, Halmy Imre, Juhász Erzsébet, Petrásovits Katalin, Szaszkó Sándor. A képek: forrása Herder Lexikon: Symbole, 1991. A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar tudósok körútja 1., tel/fax: 203-17-34, [email protected], http://bkefl.katolikus.hu.

Egyetemes Május 1-én, este 19 órakor MISZTRÁL koncert lesz a lelkészség szervezésében (MSzT).

12.

9