2004. Ádvent Karácsony. A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja

2004. Ádvent – Karácsony

33. szám

Egyetemes A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja

mottó: „O Emmanuel…, veni ad salvandum nos”  (Dec. 23­i Ó­antifóna)

AKTUALITÁS Az Eucharisztia éve Az   egyház   minden   pillanatban három  fogalomból él,  amelyek  az átváltoztatáskor   hangoznak   el: kezébe vette, megtörte, odaadta.  E három   szóban   fedezzük   fel krisztusi   hivatásunkat,   amelyet   az Eucharisztia ünneplése táplál. Jézus   először   is   kezébe   vette   a kenyeret,   amint   a   Szent   Szűztől testet   öltött.   E   kézbevétel   által kivétel   nélkül   minden   embert elfogadott.   Mindegyikünk elmondhatja:   az   Úr   engem   is vállalt,   engem   is   elfogadott,  ezért én   is   elfogadom   saját   magamat olyannak,   amilyen   vagyok.   Aki nem   fogadja   el   magát,  az   nem  is adhatja   oda   önmagát.   Lehetetlen tíz dollárt adni, ha üres a zsebem. Az   odaadás   előtt   szükséges   az elfogadás.   Mint   az   egyház   tagjai csak akkor tudunk felebarátainkért felelősséget   vállalni,   ha   előbb elfogad minket az Isten. Amit, akit Isten   elfogadott,   azt   többé   nem ereszti   ki   a   kezéből,   az  már   nem magához   tartozik,   hanem   az Úrhoz. Az egyház jó kezekbe adja az   Úr   Jézus   testét   a szentáldozáskor. Ez a kenyér nem egy tárgy, hanem egy személy. Ez nem   egy   valami,   hanem   az   Úr maga.   Amikor   pedig   vele   lépünk

kapcsolatba,   akkor   eszünkbe   kell, hogy   jusson,   amit   a papszenteléskor   mond   az   egyház: „Gondoljátok meg, amit tesztek, és kövessétek   is   azt!”   Jézus   kezébe vette a kenyeret, elfogadott minket és   ezzel   adakozóvá,   mások kenyerévé tett bennünket. Hol is a mi   életterünk?   –   Jézus   adakozó tenyerében, ott vagyunk igazán jó helyen   embertársainkkal   együtt. Akkor   is,   ha   netán   a   kezére lépnénk, ő soha ki nem ejt onnan    

minket.   E   három   szó:   vétel, megtörés,   odaadás   előzménye   az árulás.   A   legnagyobb   szeretet gyakorlását   előzi   meg   a legaljasabb   tett,   az   árulás.   Isten hűsége   akkor   is   tartós,   ha   mi felbontanánk   vele   a   szövetséget. Az   ő   hűsége   nem   törik   meg   az ember   árulásával.   Ez lerombolhatatlan bizalmunk alapja a   jövőre   nézve.   Kezébe   vette   a kenyeret és vele együtt minket és jövőnket.

Másodszor  megtörte a kenyeret. A szeretet ajándékozni akarja magát. Isten   a   megtört   kenyérben, akárcsak   az  emmauszi tanítványok   lángoló   szívében   a felismerés,   általunk   akarja   magát az   éhezőknek   nyújtani.   Legyen ezért   mindig   kenyér   a tarsolyunkban,   amit szétoszthatunk,   s   nyíljon   ki   a szemünk   a   lelki   és   a   fizikai nyomor   felismerésére!   A   kenyér, amelyet   a   szentáldozásban megosztunk,   a   megtört   kenyér, Krisztus   valóságos   teste embertársaink javára. Aki  ujjaival aranyport   érint,   annak   ujjai aranyozottá   válnak.   Aki   Krisztus testét   érinti,   annak   élete   is osztogathatóvá   kell,   hogy   váljon. A szeretet eloszthatóvá akar válni, ezért   mondom,   hogy   legyen mindig   egy   kis   kenyér   a zsebünkben   és   egy   kis   szeretet   a szívünkben,   hogy   osztogatni tudjuk,   megtörhessük   és ajándékozhassuk   azt felebarátainknak!   A   keresztények korai ismertető jele, ­ amikor még személyi igazolvány nem létezett, ­ ez   a   folyamatos   szeretetgyakorlás volt.   Ha   két   barát   elvált egymástól,   azért,   hogy   később majd   újra   találkozzanak, kettétörtek   egy  tányérkát. Mindegyikük   elvett  belőle  egy darabot, s amikor újra találkoztak, összeillesztették   a   darabokat. Kinyílt   a   szemük,   mert   tudták,

2

Egyetemes

hogy összetartoznak. A keresztény lét   szétosztó   egzisztencia,   mert Isten   a   megtört   kenyérben   van jelen. Harmadszor:   Jézus  odaadta  a kenyeret.   Aki   odaad,   az   szegény lesz.   Jézus   kiüresítette   önmagát. Isten abból él, amit odaad, mint a koldus   abból,   amit   elfogad.   Az evangéliumban   szerepel   a boldogság   és   a   szegénység összefüggése. Ha Isten megszűnne adni, akkor nem lenne Isten. Aki a szentáldozásban   megízlelte   Isten stílusát, annak kezei egyre inkább adakozóbbá   válnak,   Jézus kiüresítettségében és

 

boldogságában   részesül. Az egyik legszebb   ismertetőjele:   boldog szegény.   Az   egyház   abból   él, amint   Isten   is,   amit   odaad. Szentáldozáskor   ezt   az   Istent utánozzuk.   Egyháza   akkor   a leggazdagabb,   amikor   áldoztatói teli   cibóriummal   lépnek   a   hívek elé,   a   megáldozottak   tömegei pedig kilépnek a templom kapuján, hogy megnyissák zsákjaikat, hogy a   mindennapi   kenyerüket megosszák   az   éhezőkkel.   Ha betiltanák   az   egyház   adakozását, nem lenne Krisztus   egyháza   többé.   Ha   egy Krisztus­hívő   nem   nyitná   kezeit adakozásra,   nem lenne keresztény többé. Mi válna egy papból, ha a rábízott   férfiak   és   nők  nem folytatnák   az   adakozást?   – Önmaga  karikatúrája  lenne…A

bolsevista   időkben   egy   útszéli keresztről   levágta   valaki   Krisztus karjait.   A   jámbor   plébános hazavitte a torzót, és kihelyezte a templomába.   Felírta   alája: Mostantól   már   csak   a   ti   kezeitek vannak nekem! Joachim Meisner bíboros,  kölni érsek beszéde  a mexikói Guadalajaraban tartott Eucharisztikus kogresszuson, 2004. október 15­én. Fordította: Ifi Géza balatonfenyvesi plébános

IMA A KERESZTÉNY EURÓ PÁÉRT  Urunk,   Atyánk,   ki   mindannyiunk élete vagy, alázatos szívvel adunk hálát neked nagy jóságodért,  amit naponta   tapasztalunk   e   földi   élet során. Köszönjük   Néked,   hogy   Szent Fiad útján áldásban és békességben egységesíted Európát. Add meg nekünk, hogy Szent Fiad által erősödjenek meg vezetőink. Képviseljenek   abban,   hogy szívünk és történelmünk összetartó szavát   a   közös   európai alkotmányunkban   is   képviseljék, ott is kereszténnyé válhassunk. Add   meg   a   kegyelmet,   hogy   az ifjúság   megismerje   a   békét,   a szabadságot,   és   ne   kerüljenek   az életet eltipró zsarnokság és háború martalékaivá. Legyen minél több halandó, nő és férfi,   akik   megtisztult   lélekkel járják a béke és a szeretet útját, a mi   Urunk   Jézus   Krisztus   által. Ámen. (Bakk István, a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke)

ŐSZI GONDOLATOK    Ha   meghal   egy   közeli ismerősöd,   sokszor   kérdések merülnek föl benned: Mi mindent kellett   volna   még   megbeszélned vele?   Jobban   el   kellett   volna   őt fogadnod?   Megbántottad valamivel? Nem mindig vettél róla tudomást?   Mit   mulasztottál   el? Miért nem mentél még egyszer oda hozzá?    Az ilyen kínzó kérdésekkel ne is szomorítsd   magad,   arra   viszont vigyázz,   hogy   ne   is   mentegetőzz. Aki   mentegetőzik,   mindig   talál okokat,   hogy   miért   nem   hibás   és miért csinált mindent jól. Mondj le arról   is,   hogy   magadat   korhold, vádold   és   hogy   furdaljon   a lelkiismeret. Vidd Isten elé bűneid, és   hidd   el,   hogy   mindent megbocsát.   Mondd   el   gyónásban is, ami a lelked  nyomja, hogy mi mindent   mulasztottál   el   az elhunyttal   szemben.   Ha   a   pap feloldoz,   bocsáss   meg   Te   is magadnak. Ne vádold magad, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Ne   is   törődj   ezzel,   biztos   lehetsz benne,   hogy   Istennél   bocsánatot nyertél.   Abban   sem   kell kételkedned,   hogy   az   elhunyt   is már   régen   mindent   megbocsátott. Ő most Istennél van és ott nagy a békesség.   Nincs   benne   már fájdalom, se sérelem, amit talán te okoztál. Aki meghal, Istennél talál igazán   magára.   Onnan   látja   a   te életed   is,   és   érti,   hogy   mi   miért történt, és miért tetted, amit tettél. (…)  Korábbi  generációk a  gyász idején szertartásokat végeztek, ami segített a fájdalmukat kifejezni  és újabb erőt meríteni az élethez. Ma nehezünkre esik az ilyen rituálé, de talán   ki   tudsz   magadnak   egyet találni, ami a bánatodban segít. Ez szólhat   a   búcsúzásról,   a

3

Egyetemes bocsánatkérésről   vagy   az emlékekről.   Felírhatod   külön   kis papírokra,   hogy   mely találkozásokra   és   élményekre emlékszel szívesen, mitől furdal a lelkiismeret,   mi   tett   feszültté benne, amíg élt, mi bántott téged, mivel bántottad meg őt és ma mit mondanál   neki.   Felírhatod,   hogy mely  közös  élményekért mondasz Istennek   köszönetet.   Aztán eldöntheted, mit kezdesz ezekkel a papírokkal.   Megőrizheted   és odateheted   meghitt  imasarkodhoz, ahol imádkozni szoktál. Meglátod, az imában minden, amit leírtál más megvilágításba   kerül.   El   is égetheted   a   cetliket   és   így jelképesen   el   is   búcsúzhatsz minden emlékedtől.    Végül   mondhatsz   egy   imát, melyben azt kéred Istentől, hogy a múltat magad mögött hagyhasd és nyílt   lehess   arra,   amit   Isten   a megboldogulton keresztül mondani akar neked. Köszönj meg mindent, amivel   Isten   rajta   keresztül megajándékozott Téged. (…) P. Anselm Grün: Míg a mennyben újra találkozunk (részlet)  Halmy Imre fordítása

LEVÉL Kedves Testvérek! Népünket,   csak   is   a szeretet,   az   önzetlen   jóság,   s   a tiszta   erkölcs   teheti   jobbá, értékesebbé.   Az   elutasítás,   a kizárás,   az   elzárkózás,   se   egy pártot,   se   egy   nemzetet   nem   tud, nem   tehet   erősebbé,   gazdagabbá tenni. Az az ember, az a párt, az a nép,   melyik   nem   akar   integrálni, befogadni, nagyobb lenni, szeretni, az   el   fog   tűnni   a   történelem színpadáról.   Jézus   Krisztus, minden   népet   és   minden   embert

meghív a maga országába, integrál győzedelmesen.   Árpád   vezér,   a vérszerződésben   testvérként befogad   idegen   törzseket,   és megszüli   a   magyar   népet.   A történelem   azoknak   a nagyjainknak   a   nevét   őrzi,   akik befogadtak,   otthont   adtak, szeretettel   integrálták   az   ajtónkon kopogtatókat. A   bezárkózó,   testvéreket elutasító, a nemzetet szétamputáló politikusok, pártok felett nem kell ítéletet   mondani,   nem   kell   őket kirekeszteni,   hanem   imádkoznunk kell értük, hogy ok is az egyszerű emberben   értéket,   gazdagságot lássanak. Hogy érezzék az erőt, az áldást az Isten adta nagycsaládban, a   gyermekben,   hogy   ők   is vágyjanak   a   testvérben   testvérre találni. Ha   nem   győz   a referendumon   a   jobbik   ész,   nem kell   elszomorodnunk.   Az   idő   így is­úgy is nekünk dolgozik. Ezelőtt pár   évvel   még   a   magyar igazolvány   is   szinte   égbekiáltó bűnnek tetszett, ­határon innen és túl­ nagyon sokaknak. Ma már úgy érezzük, hogy ennél töbre a kettős állampolgárságra   is   joga   van   az akarata ellenére a határokon kívül, születet   magyarságnak.   Hiszem, ahogy   nem   lehetett   leállítani   a francia forradalom eszméit, vagy a német   újraegyesítés   utáni   vágyat, úgy   nem   lehet   megalítani   azt   a folyamatot,   hogy   a   "határon   túli magyarok"   otthonra   találjanak   a magyar   testvéreik   között. Hiszem,hogy   a   közel   jövőben mindenképpen   megvalósul   ez   a tiszta,   szíveinkbe   írott   vágy. Hiszem, hogy megvalósul, mert a falak,   a   határok,   nem   Istentől vannak. Fontos,   hogy   kimondjuk,   az összetartozás   utáni   vágy   nem valaki   ellen   irányul.   Az   egység utáni   vágyat   Isten   oltotta   a

szívünkbe.   Hiszem,   hogy   bölcs alázattal, meglehet kapni azt a jogi formulát, mely a Kárpát  medence minden   lakója   számára elfogadható,   mely   mindenkit gazdagabbá   tesz.   Hiszem,   hogy Isten   olyan   világot   teremtett, melyben mindenki otthon érezheti magát. Én Erdélyben születtem, és Erdélyben   akarok   meghalni, gyermekeinket   a   szülőföld   iránti szeretetre   nevelem,   arra,   hogy becsülettel   dolgozzanak   és mindenkivel   éljenek   jószomszédi viszonyban.   És   meg   vagyok győződve arról, hogy nekem, mint magyar embernek, Isten erre reális lehetőséget adott Erdély földjén.     Arra kérlek, nagy­nagy alázattal, hogy mondj Igent az Életre!     Igent a gyermekzsivajtól hangos családra.       Igent a népedre, s annak közös vagyonára.     Igent a testvérre, még ha határok választanak is el egymástól.       Igent egy Isten akarata szerinti, erőszakmentes testvéri világra. Kisebb testvéri szeretettel  

Böjte Csaba ofm Déváról

EMINENCIÁSOK DISPUTÁJA König és Ratzinger bíborosok beszélgetés közben – legendás dokumentum a „Zeit” archívumából Franz   König   bíboros nyugalmazott bécsi érsek és Joseph Ratzinger   kardinális,   aki   a   római kongregáció   prefektusa,   néhány éve   vitát   folytattak,   amelyet   a hamburgi   „Zeit”   hetilap   római tudósítója, Hansjakob Stehle 1991. november 28­án jelentetett meg. A

4 szöveg   egyházi   berkeken   kívül   is feltűnést   keltett,   mert   két   olyan rendkívüli   egyéniség   találkozását dokumentálta,   akik   egyben   az egyház sokszínűségét és határait is megmutatják.   Az   írás   König bíboros   halála   után   is   figyelemre méltó. A püspökök kollegialitása König:  Az   egyháznak   végig   kell mennie   egy   tanulási   folyamaton! El kell kerülni azt az újra és újra feléledő benyomást, hogy a római kúria   mindent   irányítani  és   uralni akar. A püspököknek a zsinat óta fontos   funkcióval   bíró kollegialitása   nem   működik megfelelően.   Ezért   a   püspöki szinódus   inkább   csak tartalékmegoldás… Ratzinger:  Bizonyos,   hogy   a jelenlegi helyzetben a kollegialitást újra   el   kell   sajátítani.   Számomra természetesnek   tűnik,   hogy alkalmanként   az   egyházival egybevetve   a   helyi   bürokrácia inkább   hátráltató   tényezőként jelenik   meg,   s   mégis   az   egyházi hivatal befolyását és hatékonyságát messze túlbecsülik. Itt még valamit megfontolás tárgyává kell tenni: a katolikusok   alapöntudata napjainkra   messzemenően felbomlott.   A   papi szemináriumokban   megfigyelhető például,   hogy   a   teológusok egymástól teljesen eltérő spirituális „szigeteken”   élnek   és   nehezen sikerül  a közös  alapot megtalálni. Ahol   az   egység   e   belső   alapjai felbomlanak, ott az egység minden konkrét   működési   mechanizmusa is egyre nehezebbé válik. König:  A   zsinat   óta   sok   minden megváltozott.   Az   egyház   számos maradiságtól megszabadult, ám ezt gyakran elfelejtik. A világ azonban érthető módon türelmetlen.

Egyetemes A pápa és a tanítói hivatal Ratzinger:  A   pápa   nem   abszolút módon dönt, ő csupán az adott hit védelmezője,   amely   akárcsak mindenki   mást,   őt   magát   is   köti. Természetesen   egyre   nehezebbé válik,   egy   ilyen   típusú   feladatot felügyelni. Egyébiránt a pápa nem saját   elképzelései   szerint cselekszik, hanem tanácsok széles skálájának   segítségével:   püspöki szinodusok,   a   püspökök   szokásos un. ad limina látogatásai Rómában, stb. König:  Így van, magát a pápát is, ahogy mondod, kötik az előírások. Ebből   aztán   számos   konfliktus keletkezik, – a személyi politikától egészen   az  erkölcstanig,   s   ezek   a feszültségek   talán   elkerülhetők lennének.   Így   például   a   vitatott németországi,   ausztriai   és   svájci püspöki   kinevezések   esetében. Mindezek következtében az utóbbi időben   Rómában   gyakran   az   a vélemény alakult ki, hogy a helyi egyház   és   pásztoraik   véleményét nem   veszik   eléggé   figyelembe. Néha csodálkozom azon, hogy az egyház mindezt kibírja!

meghallgatásából kell kinőnie, – ez az   előzetes   tájékozódási   eljárás értelme. König:  Ha   áttekintjük   az   egyház történetét,   akkor   néhány   jelenség történelmileg   determináltnak   és tévesnek   bizonyult   a   „Galilei esetétől”   IX.   Pius   pápáig,   aki   a XIX.   század   folyamán   a demokrácia   és   az   emberi   jogok ellen   is   szót   emelt.   Ő   hirdette   ki 1870­ben   a   pápai „csalatkozhatatlanságot”   mint dogmát. Ratzinger: Kétségtelen, hogy ez a tanítói hivatal nem könnyű dolog, az   egyház   kortörténeti eseményekbe   is   belebonyolódik. IX.   Pius   antiliberális   álláspontja, amelynek   nem   minden   állítását lehet   védelmezni,   nem   volt azonban   teljes   mértékben helytelen.   Akkoriban   ugyanis   a liberalizmus   is   intoleránsnak, harcosnak,   s   ha   szabad   így fogalmaznom,   „dogmatikusnak” bizonyult.   A   liberalizmusnak   a szabadságról   alkotott   sajátos, egyeduralmi törekvésével szemben az egyház létét kellett megvédeni. König:  Különbséget kell tennünk, hogy   minden   kor   számára   mi Krisztus hite, s küldetése és mi a kortól   függő   külső   máz,   járulék. Amennyiben   ezen   a   téren   nem tudunk különbséget tenni, akkor az újra meg újra tévutakhoz vezet. Fogamzásgátlás

Ratzinger  (mosolyogva):  Mindez isteni   eredetének   egyik bizonyítéka.   A   püspököt,   akinek minden   korban   az   egyházat   és   a hitet   kellett   képviselnie,   ugyan nem   demokratikusan   választják, ám   kinevezésének   a   nép megismeréséből   és

König:  Az   a   benyomása   az embernek,   mintha   a   katolikus erkölcstan   kizárólag   erre   a témakörre  összpontosítana. Ezenfelül   még   mintha   irritáló módon   megkülönböztetné   a „mesterséges”   és   „természetes” fogamzásgátlást,   családtervezést. Ez   gyakran   sok   emberben   azt   a benyomást   kelti,   mintha   a születésszabályozás azonos lenne a

5

Egyetemes terhesség­megszakítással.   Így mindannak   a   hitelességét kockáztatjuk,   ahol   tulajdonképpen a   morális   szempontok számítanak… Ratzinger:  A   „mesterséges­ természetes”   terminológia kétségtelenül félreértésekhez vezet és a kérdést rossz vágányra tereli. A   médiák   azt   a   helytelen   hatást közvetítik,   mintha   a   pápa   a szexualitás   problematikájára összpontosítana.   Sok   lelkésznek gondot   okoz   ez,   s   már   néhány barátom   megjegyezte:  nincs   más mondanivalótok   ott   Rómában?   A valóságban   azonban   a   pápai megnyilatkozásoknak   csupán töredéke   érinti   ezt   a   témakört. Elsőbbséget   kell   élveznie   annak, hogy a csupán állatias szexualitást az   emberiesség   irányába igyekszünk   terelni,   azon   szeretet közösségének   irányába,   amelyből kibontakozik   az   emberi   jövő. Minden mást ehhez kell mérni. A megfogalmazás   problematikus   és félreérthető   lehet.   Ám   annak   az alapvető   készségnek,   hogy   az   új életet, egy ember életét elfogadjuk, ténylegesen léteznie kell. Egy nem kívánt   gyermek   milyen   gyakran válik később áldássá. König:  A   pápának   is   számos alkalommal   tanácsadói   és bizottságai   nyelvén   kell beszélnie… Ratzinger: A veszély abban rejlik, hogy egyoldalúan vesszük nagyító alá   a   probléma   pszichológiai oldalát, és figyelmen kívül hagyjuk az   emberi   dimenziót.   Minden esetre a „tabletta” címszó alatt nem csupán   „módszertani”   kérdésről van   szó.   A   tablettához   való menekülés   például   a   machizmus egyik   formája   is   lehet.   Ekkor megérthetjük azokat a nőket, akik azt   mondják:  mikor   lesz   végre tabletta a férfiaknak is…

König:  Talán   egyszer   írhatnál erről bővebben, jó lenne! … A kivonatos fordítást  Kocsis András készítette.

BEMUTATJUK HITJELÖ LTJEINKET Ebben a tanévben is sokan készülnek   a  katekumenátusban felnőtt   keresztségükre, bérmálásukra,   elsőáldozásukra. Advent   1.   vasárnapján   kilenc katekument   mutatunk   be   a közösségnek.   Hitet   tesznek amellett,   hogy   Krisztushoz   és   az Anyaszentegyházhoz   akarnak tartozni. Balogh Emese  budapesti, a Károli Gáspár   Református   Egyetemen végzett   jogot,   a Pénzügyminisztériumban dolgozik, egy   testvére   van,   keresztanyja   a tavaly   szintén   nálunk keresztelkedett   Belevsky   Zsuzsa lesz. Belevsky   Dárkó  a   boszniai Tuzlában   született,   animációs rajzfilm­rendező,   felesége   tavaly keresztelkedett   meg,   három gyermekük   van.   Keresztanyja Reizinger Réka lesz. Bresztyenszky   Éva  szintén budapesti,   bankban   dolgozik, keresztszülője Koltai Dániel lesz. Dr. Csorba János az ELTE Bárczy G.   Főiskoláján   tanár, gyermekpszichiáter,  két   gyermeke van, keresztanyja Dr. Héjja Margit domonkos nővér lesz. Ónody Mária  a budapesti Baleseti Intézet   műtősnője,   keresztszülője Somogyi Lászlóné lesz. Kiss   Adriána  Kazincbarcikán született,   a   Dekoratőr   és Kirakatrendező   Iskolát   végzi, keresztszülője Fülep Máté lesz. Tapolcai   László  tanársegéd   az ELTE BTK Kelet­Európa története

tanszéken,   két   gyermeke   van. Keresztszülei   Faykiss   István   és Marillai Zsuzsanna lesznek. Várhegyi   Viktor  Dunaharasztiból való,   a   BME   Informatikai   Karán végzős   hallgató,   keresztanyja   Tar Tímea lesz. Veres Viktória érdi származású, az ELTE   TTK   III.   éves   geológus hallgatója,   keresztszülője   egy évfolyamtársa lesz: Lázár Márta. A   keresztelendők   olajával megjelölt   hitjelölteknek   azt kívánjuk,   hogy   minél   jobban megtalálják   helyüket   a közöségünkben, legyenek örömteli tagjai   az   Egyháznak,   és   a   többi tizenegy   bérmálásra   készülő társukkal  együtt   továbbra   is szorgalmasan   járják   a   húsvéti beavatás   ünnepe   felé   vezető készület útját!

ESEMÉNYEK

  „Úton egy európai társadalom felé”

Egy   szép   szeptemberi reggelen elindultunk Franciaország felé   az   idén   százéves   francia Szociális   Hetek   jubileumi konferenciájára   –   igaz,   útlevél nélkül. Kicsit félve teszteltük az új rendszert, de határőrrel  sem  oda­, sem  visszafelé  nem  találkoztunk. A kétnapos utazás gyorsan elszállt, bár   egy   rövidítés   miatt   néhány órával   többet   utaztunk.   A   velünk tartó   nővérek   és   kispapok jóvoltából   minden   reggel alkalmunk   volt   egy   kicsit elcsendesedni,   imádkozni   a buszon. Megérkezésünk   estéjén

6 még   részt   tudtunk   venni   a konferencia   megnyitójának   egy részén,   amikor  Romano   Prodi beszédét   hallgattuk   meg   a huszonötök Európájának jövőjéről. A résztvevők is hozzászólhattak az elhangzottakhoz   és   feltehették kérdéseiket egy külön erre a célra rendszeresített   lapon.   Ezt   a módszert használták a konferencia további   előadásai   során   is.   Az előadók   között   meghallgathattuk többek   között  Andrea   Riccardit, Jean   Vanier­t,  Chiara   Lubich­et, Jacques   Delors­t   és  Jean­Claude Juncker­t. Nekünk Jean Vanier és Juncker miniszterelnök úr előadása tetszett a legjobban. Szakítottunk   időt   a programok   között   a   város megismerésére   is.   Mindenesetre érdekes ízlése van a lille­ieknek… Jóllehet   a   belvárosi   épületek szépek, annak ellenére, hogy nem tipikusan   franciák,   viszont   a bambuszból   épített   utcadíszek jelentésére nem sikerült rájönnünk. A város szélén áll a Napkirály által épített  erőd, amelyben még ma is laktanya   működik,   ezért   csak kívülről   tudtuk   körbejárni, megcsodálni.A szállásunk Lille­től kissé messzebb, egy „franciásabb” hangulatú (kis)városban, Arras­ban volt. Sajnos így nem tudtunk részt venni   a   konferencia   keretében szervezett   reggeli   és   esti   taizé­i imádságokon. Hasznos   tapasztalatokkal gazdagodtunk a konferencia során: a   franciák   szervezni   nagyon tudnak,   főzni   már   kevésbé…   Az érintett témák (a család, a béke, a lelkiismereti   szabadság,   a közéletben   való   részvétel,   a kiegyensúlyozott és tartós fejlődés, a   szegénység   és   Európa nyitottsága) általánosak voltak, így a   konferencia   néhány   napja   alatt nem   igazán   volt   lehetőségünk elmerülni egy­egy részterületen. A

Egyetemes társaság   egy   része   nagyon   jól összekovácsolódott,   ennek   (is) köszönhetően szép  utunk volt. Winkler Móni, Tátrai Antal,   Kovács Béla  *** Krakkóban voltunk Hogyan   lehet   valakiből   VIP­ vendég   egy   egyházi rendezvényen? A válasz egyszerű: el   kell   vinni   ötven   egyetemistát egy zarándoklatra Krakkóba. 

(A krakkói Wavel)

Ez   történt   október   elején   az Egyetemi Lelkészség kollégistáival és   a   „szimpatizánsok”   csapatával, akik egy csütörtöki reggel indultak útnak.   A   legelső   megálló Szlovákiában   volt.   Azt tapasztaltuk,  hogy  EU­csatlakozás ide, határok légiesedése oda, azért javarészt   a   jó   bevált   s   bejáratott útlevél   került   elő   a   táskákból.   A tarisznyából   elővett   ebédet Rózsahegyen  (szlovákul Ruzomberok)   fogyasztottuk   el, ahol   egyben   élvezhettük   a Szatmári   Irgalmas   Nővérek   (egy meleg   teányi)   vendégszeretetét. Vojtika  nővér   magyar   kiejtése mosolyt   keltő   volt,   egy   áldott, gazdag nővérszívről tett tanúságot előttünk.   Ezt   követően meglátogattuk   az   ottani   katolikus

egyetemet, megismerkedhettünk az intézmény   rektorával,   egy   ott tanító   lengyel   professzorral,   egy szupermodern   számítástechnikai laboratóriummal  és   a   könyvtárral. Igaz, mind a mai napig nem derült ki,   hogyan   keveredtünk   ide,   de veszíteni nem veszítettünk semmit (na, talán csak egy kis időt). Még   Szlovákiában   a   buszból legközelebb az Árva vármegyéhez tartozó  Váraljában  szálltunk   ki, ahol   egy   enyhén   hisztérikus   és kissé „magyarfób” hölgy kalauzolt minket.   A   vár   alatt   elterülő   táj viszont   mindenkit   kárpótolt, ráadásul   itt   egy   régi   festményről megismerkedtünk   mostani pénzügyminiszterünk   (esetleges) távoli   rokonával,   (nem   hiszem, hogy   büszke   lenne   kései leszármazottjára). A várból azután már egyenes út vezetett Krakkóba, ahová esteledés után érkeztünk. Célirányosan   a   łagiewniki Isteni   Irgalmasság   bazilikájához futottunk be, itt zarándokleves várt minket, no meg a hatalmas nemzeti esemény   fő   szervezője,  Pawel Cebula  minorita   atya.   Az   ő figyelmessége   révén   nézhettük meg   soron   kívül   a   felszentelendő kápolnát,   amely   a  Communio Sanctorum  (Szentek   közössége) nevet   kapta.  Puskás  László  görög katolikus   lelkész   kétrészes   és középső   mozaikjai   díszítik   a kápolnát. A magyar és tágabban, a térség   szentjeit   (pl.   Szent   István király),   boldogjait   (Batthyány­ Strattmann László) vagy szentéletű személyeit   (Mindszenty   József bíboros,   vagy   Márton   Áron püspök) ábrázolja. A kápolna egy modern,   monumentális   templom altemplomában, a Szent Fausztína nővér rendháza közelében épült, és a   pápa   által   felszentelt   Isteni Irgalmaság   bazilikájában   kapott helyet.   Felmehettünk   lifttel   a   42 méter magas a kilátótoronyba, ­ ez

7

Egyetemes a templom tornya, ­ de az éjszakai Krakkó látványa helyett be kellett érnünk   az   üvegben visszatükröződő   saját képmásainkkal. Szállásunk   szerencsére   a belvárosban   volt   egy   piarista rendházban   (aki   jó   korán   kelt,  az találkozhatott rendbéli szerzetessel is).   Felkelni   pedig   viszonylag korán   kellett,   hiszen   péntek délelőtt az  Auschwitz­Birkenauban található haláltáborokat látogattunk meg.   Itt   szembesülhettünk   az emberi gonoszág mélységeivel. Az ember   csak   értetlenül botorkálhatott   a   tábor  területén;   a sok  „miért”­re pedig nem sikerült választ kapni. Ezért megható volt a birkenaui   tábor   közvetlen közelében   megünnepelt eucharisztia,   hiszen   a krematóriumok,   hátrahagyott használati   tárgyak   tengerén   át láthattuk,   hogy   a   halált   egyedül Jézus képes legyőzni. Délután   lehetett   választani   az egyéni/csoportos   városnézés és/vagy Misztrál­koncert között (a Jagello   Egyetemen),   de   időben kellett   hazaérni,   mert   a   szállás bejáratánál   kulcsos   emberek várakoztak.   Szombat   délelőtt   volt az   az   esemény,   amiért   valójában Krakkóba   jöttünk.   A   łagiewniki bazilikában   a   szentmisét  Erdő Péter  magyar   és  Franciszek Macharski  lengyel   bíboros celebrálta   sok­sok   pürpökkel   és pappal, de részt vett a szertartáson a kollégisták régi ismerőse  Orbán Viktor  volt   miniszterelnök   és hitvese, egyben a magyar kápolna fővédnöke,  Lévai   Anikó  is,   (akik háromszor   is   hatalmas   tapsot kaptak   a   hívektől).   A   kápolna felszentelésével   egy   újabb zarándokhellyel   gazdagodhattunk, ahol remélhetőleg szívesen fognak honfitársaink   imádkozni,   lelkileg feltöltődni. 

Egy   iskolában   elköltött   tábori ebéd után újra fel lehetett fedezni a város   szépségeit.   A   többség   a királyi várat, a Wawelt választotta, este   viszont   koncerten   vettünk részt. Két „rockzenekar” (az egyik a Testvérek volt) közé „beszorult” a   velünk   utazó  imperfectum együttes,   amely   inkább   a reflektívabb,   nyugodtabb   zenével ajándékozták   meg   hallgatóikat. Vasárnap   reggel   a   lengyel   Tátra fővárosa, Zakopane vettük utunkat. Itt   –   igaz   rövid   időre   –   valódi hegyi   levegőt   haraphattunk,   majd gyorsan átszeltük Szlovákiát, hogy immáron   magyar   földön, Diósjenőn  fogyasszuk   el  a  kitűnő ebédet   (és   akinek   hiányzott,   még kávét is). Hála Istennek, örömmel érkeztünk   vissza   Budapestre.   A Piarista   Kápolnában   volt   utunk lezáró szentmiséje. Köszönjük  István   atyának,   aki fáradalmat   és   akadályt   nem ismerve   megszervezte   és levezényelte az utat!

volt   arra,   hogy   a   „szív­agy harmóniáját”   élje,   vagyis   szívével és   eszével   adott   igenlő   választ Isten meghívására. (Nem úgy, mint egyesek,   akik   vagy   „agyasok” vagy   csak   „szívesek”.)   Minden napunk   lehet   adventi   készülődés vagy   egy   „fogyasztói   vau”,   a döntés   bennünk   van.   Két   létezés van,   mondja   Szamóca,   az öntörvényű   és   az   Isten­törvényű. Az   első   az   egoista   létezés,   ami mindig   valamilyen   izmusba torkollik. A mi hitünk azonban egy nagyon komoly dolog, amely a hét szentségre épül, s ahol a bűnbánat szentsége,   a   gyónás   („wash   and go”) egy külön kegyelem Istentől, amellyel   bűn   nem   élni.   (Viccre fordítva:   olyan   ez,   mint   a mosógép.   A   református testvéreinknek csak van, de mi be is kapcsoljuk…”). 

Lagzi Gábor *** Szamóca a Koliban Eperjes Károly színművész előadása a lelkészség kollégiumi estjén, november 18­án Idei   közös   adventi előkészületünkön   Eperjes   Károly (Szamóca)   osztotta   meg   velünk átélt, személyes hitvallását, vidám, humoros   keretbe   foglalva   a   mély lelki mondanivalót. Ebből emelnék ki néhány értékes gondolatot. „Minden döntésünk advent, ha jó a döntés.   Minden   rossz   döntésünk kárhozat.” Szamóca, mint nagy Mária tisztelő, Mária   feltétlen   „Igen”­jére   hívta fel először figyelmünket, aki képes

Kicsit   tágítva   a   kört,   Szamóca aktualizálta az identitás kérdését is. Itt a sorrend a fontos: Isten­család­ haza­egység, ez a katolikus utunk, szellemi,   lelki   döntésünk.   Így vagyunk   az   egyetemes   emberiség tagjai.   Politizálni   pedig   kötelező, vallja, hiszen az ember társas lény,

8

Egyetemes

egy   közösség   tagja,   melynek legkisebb sejtje a család. Már itt is politizálunk,   meséli   viccesen, hiszen   ha   a   születésnapjára kedvenc   ételét  kéri, vadast, akkor az   egész   családnak   ezt   kell   enni, mese nincs, ez már politika. Kitért   az   előttünk   álló   fontos választásra   is,   „kétigenes” döntésünkre:   „igened   legyen igen…”.   Felelősek   vagyunk egymásért,   a   körülöttünk   élőkért, ezért „magunkért vezeklünk, értük engesztelünk”.   (Így   talán bekerülhetünk   majd   Szent   Péter bebocsáttatásával   a   kispadra tartalékosnak )Minden   napunk lehet   Úrjövet   várás.   Katolikusnak lenni   a   legnagyobb   vállalás   és   a legnagyobb   lehetőség   is   egyben. Tudatosan   kell   követni   a keresztény   értékeket,   hitünkért küzdeni   kell,   kérni   kell   és megtartani azt.  Színes,  mély   gondolatokat  ötvöző előadását  Máriával  fejezte be, aki tökéletes   Krisztus­követőként példát adhat életünkben. Köszönjük   Eperjes   Károlynak   az első   ”gondolatlépéseket”   ádventi megtisztulásunk   felé,   reméljük tékozló   fiúként   térhetünk   mi   is „haza”. Gulyásné, Felkai Ágnes

HÁZUNK TÁJA Polgári szolgálatost váltó lelkipásztori munkatárs Nem   kis   fejtörést   jelentett számunkra   a   kötelező   katonai szolgálat megszűnésével a polgári szolgálat   egyik   napról   a   másikra történt   felfüggesztése,   amelynek következtésben   el   kellett búcsúznunk  Gégény  István  eddigi polgári   szolgálatosunktól.

Szolgálati   idejében lelkiismeretesen,   gyorsan, egyházias   gondolkodásmóddal szervezte   az   egyetemisták szállásügyeit,   maga   is   létrehozott egy   lakó­közösséget, megszerkesztette a programfüzetet és   számítástechnikai   ismeretit csillogtatva   igen   gyorsan   és ügyesen   az   előző   Egyetemest. Hálásan   köszönjük   neki,   hogy nemcsak az  imperfectum  ügyeivel, programjaival,   hanem   önzetlenül az egész Lelkészség gondjaival is szívesen   foglalkozott!   Kívánjuk, hogy   ne   szakadjon   el   tőlünk, olykor­olykor   térjen   vissza gitározni,   énekelni   és   dalokat szerezni… Kölnbe nem utazhatunk nélküle! Pisti helyét november 1­től  Tímár Dániel  új   lelkipásztori munkatársunk   vette   át,   aki   a Cseresznye utcai kollégium lakója, a   PPKE   Teológiai   Karának hallgatója.   Tapasztalatai,   a zalaegerszegi   ifjúsági   csoportban betöltött sokféle eddigi szolgálata, és   türelmes,   vidám   természete reményt   nyújt   arra,   hogy   a Lelkészség kibővült szolgálataiban nem lesz fennakadás. Személyesen a   Lelkészség   irodájában (iskolaidőben)   szerdánként,  16­18 óra   között   található.   Az   albérlet közvetítés   ügyeit   e­mailen keresztül   bonyolítjuk.   Hirdetni, felajánlani,   keresni,   kérni   a Lelkészség   címén   lehet: [email protected]. P. I.

RECEPTEK Babos pogácsa 40   dkg   tarka   babot   sós   vízben puhára   főzünk,   leszűrjük   és kihűlés után húsdarálón ledaráljuk. Hozzáadunk   40   dkg   zsírt,   5   dkg élesztőt,   2   dl   tejfölt,   2   db   egész

tojást,   2   dkg   sót,   kávéskanálnyi frissen   őrölt   borsot   és   5   dkg szójalisztet.   Összegyúrjuk,   és   a lágy kovászt 15 percig pihentetjük langyos   helyen.   Ezután hozzágyúrunk   1   kg   lisztet,   majd 15   percig   ismét   pihentetjük.   A megkelt  tésztát   2cm  vastagságura kinyújtjuk,   tetejét   késsel keresztirányban   megvagdossuk   és közepes   méretű pogácsaszaggatóval   kiszaggatjuk és   a   pogácsák   tetejét     egész tojással   megkenjük. Középmeleg sütőben 20  –   25 percig   sütjük.   A   legjobb borkorcsolyák egyike ez a Sopron környéki specialitás. Picadillo 40   dkg   darált   marhahúst meglocsolunk   néhány   csepp kifacsart   citromlével   és   kevés száraz,   nem   fanyar   vörösborral. Olajban   (legjobb   a   sütésre   szánt olivaolaj)   puhára   pirítunk   két   fej lila   vöröshagymát,   majd hozzákeverünk egy kis doboz 

sűrített  paradicsomot. Amikor   jól összeállt,   beletesszük   a   daráthúst, felöntjük   1   dl   vörösborral, hozzáadunk 5 dkg mazsolát, 10 – 15   szem   kimagozott   zöld olajbogyót, csipet sót, csipet   chili paprikát   és   fedő   alatt  lassú   tűzön 15 percig pároljuk. Köretnek rizst illik   hozzá,   ami   apróra   vágott snidlinggel   díszíthetünk.   Jótanács: az   a   bor,   amelyik   ivásra   nem méltó, azzal főzni sem érdemes! ­ Jó főzőcskét! Dr. Zakar András receptkönyvéből

9

Egyetemes

VIDÁM PERCEK A biztosítá s

­   mind   elsodri   előlem   a húskát! ***

­   Hová   való,   barátom?   – kéredezi   Pompéry   János   a jász   atyafit,   ki   biztosítás végett   jött   be   az   Első   Magyar Általános   Biztosító   Társaság intézetébe. ­ Jász­apátiba. ­   Látom,   hogy   sűrű   égések esnek a maguk városába… Bizony,   uram, gyújtogatunk ott.

Üljön le! Forinyák  Gyula  altábornagy, József   főherceg   segédje ugyancsak   megütötte   a katonai   mértéket,   hat   láb magas   volt.   Egyszer   a szinházban   az   első   sorban foglalt   helyet.   Egyszer   csak megszólalt   valaki   a   hátsóbb

padra.   E   napon   azonban minden   pad   üres   volt.   Csak   a plébános   és   a   püspök   sétáltak a   néptelen   utcákon.   Hazafelé menet   találkoztak   egy asszonnyal.   –   Mit   csinálnak ma   délután,   hogy   egy   lelket sem   lehet   látni   az   utcán?   ­ kérdezte   a   plébános. Lefeküdtünk   egy   kicsit aludni.   –   Ebéd   után?   – kérdezte   meglepve   a   pap.   – Persze,   ­   válaszolt   kissé elpirulva  az asszony:  mert  ma nem   aludtunk   a   prédikáció alatt a templomban… ***

***

Érseket vern i

Nem csoda

Haynald   Lajos   kalocsai   érsek 1878­ban   egykori   tanárát, Kutserik   Sándor   kegyesrendi szerzetest,   szentszéki ülnökké   nevezte   ki.   A   74 éves   agg   piarista   ezt   a kitüntetést   éppen   akkor   ment megköszönni   az   érseknek, amikor   a   bécsi   nuncius vendégeskedett nála. ­   Íme,   bemutatom excellenciádnak   –   szólt Haynald, ­ egykori tanáromat. Bizony   egyszer   jól   meg   is meg is vert engem. ­   Hát,   hogy   merte   az   érseket megverni?   –   kérdezte mosolyogva a nuncius. Azért,   hogy   érsek   legyen belőle   –   felelte   az   öreg tanár.

A   northamptoni   új buszpályaudvaron   hatalmas figyelmeztető   tábla   jelent meg:   „Óvakodj   a tolvajoktól!” – Ellopták.

***

Ebéd Kunsá gban Fiú:   ­   Éd’s   apám,   mi   jaz   a avörös a kee szájába? Apa: ­ Haat a nyelvem. Fiú:  ­  Hogy   a  nyila üsse mög,

sorokból:   Üljön   le!   Majd többen   is,   egyre   erősebben ismételték:   Üljön   le! Forinyák   kíváncsian tekintett   hátra,   s   meglepve vette   tudomásul,   hogy   ő   az, akit   egyre   elégedetlenebbül szólítanak.   Bizonyítandó, hogy   nem   áll,   hanem   ül, fölállt.   –   No,   most   meg föláll   a   székre,   hallatlan!   – zengték.   ­   Még   csak   ez hiányzott!   Egyre   fokozódott az   elégedetlenség,   amíg hátra   nem   ment   az   utolsó sorba. ***

Ha a püspök beszél Prohászka   Ottokár   püspök egy   faluban   prédikált vasárnap.   A   község   népe nagy   tetszéssel   hallgatta. Délután   az   itt   lakók   ki szoktak   ülni   a   házaik   elé   a

***

Színek A   szegedi   Dóm   téren   zsúfolt nézőtér   előtt   játszották   Az ember   tragédiáját.   A szinpadon   a   londoni   szín kavargása   után   már   a falanszter   szereplői játszottak.   Csak   a   második sor   közepén   hajol   egymáshoz két   idősebb   hölgy. Mindketten   csokoládébarnák, nagyon   elegánsak   és   tele vannak   ékszerekkel.   Kis akcentussal   beszélnek.   Nem nehéz   megállapítani,   hogy idegenbe   szakadt   hazánkfiai. –   Édesem!   Ez   még   a   londoni szín?   –   Mire   a   másik:   ­   áh, dehogy,   ezt   már   Siófokon szereztem! ifj. Pallai Béla peleskei parochus gyűjtése

10

Egyetemes

HIRDETÉSEK 1. Adventi   ökumenikus imá dsá got  tartunk   a   LÖK­ ben   december   2­án, csütörtökön   19   órakor, amely  végén  megtekinthető az   1986­os   Assisi imatalálkozóról   készült film   (a   St.   Egidio Közösség bemutatásában).

2. Mikulá s­party  lesz   a LÖK­ben   december   3­án, pénteken   18   órai   kezdettel, a   vidám   ökumenikus   estre mindenkit   szeretettel várnak a rendezők!

3. December   5­én  a   szokásos vasárnap   esti   mise   végén várható   a   (katolikus) Mikulás…

4. December   6­á n,  a   hétfő esti   hittan   közös   játékkal fog eltelni.

5. Egyetemi   oktatók   közös imá dsá ga  lesz december 7­ én,  kedden   19   órakor   a MSzT­ban,   utána beszélgetés   az   alagsori hittanteremben.

keresztelője   lesz   a Bazilikában   december   12­ én 16 órakor.

7. Antall­requiemre  kerül sor   Advent   3. vasárnapján,   december 12­én   19   órakor   a szokásos   egyetemi szentmise   idejében   (a Piarista   Diákszövetség rendezésében).

8. Kará csonyi   miserend:  a karácsony   előtti   utolsó szentmisénk:   december 22­én,   szerdán   7   órakor lesz   a   MSzT­ban.   Nem tartunk   szentmisét: december   24­én,   25­én   és 26­án.   Évvégi   hálaadó szentmisét   mondunk december   31­én,  pénteken 7   órakor   a   Piarista Kápolnában,   valamint újévi   misét   tartunk   január 1­én,   szombaton   de.   9 órakor   ugyanitt!   – Ügyeljünk   az   (új, szokatlan)   időpontokra! (Január   2­án,   vasárnap   19 órakor   rendes   időben   és szokott   helyen,   a   Piarista Kápolnában   lesz   a vasárnapi szentmise.) 9. Már   lehet   feliratkozni   a kölni   Ifjú sá gi Vilá gtalá lkozóra,   amely

2005.   augusztus   11­21. között   lesz.   A   magyar csoportban   az   Egyetemi Lelkészég   50   fős közössége,   ­   bajorországi előtalálkozóval,   ­   külön autóbusszal vesz részt. 10.A   II.   félévet   kezdő   un. „kis­Veni   Sancte”  2005. február  6­án lesz 19   órakor a Piarista kápolnában. ***

Minden  egyetemi  oktatónak, diáknak,   egyetemistának   és főiskolásnak   a   Lelkészség áldott,  békés,  kevés  tanulással telő,   de   sok   lelki   élményt jelentő   karácsonyi   ünnepeket kíván!

6. Arapovics   Anna   Rita Az Egyetemes készítői: Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István, egyetemi lelkész, szerkesztő: Tímár Dániel  Az írások szerzői: Joachim Meisner, Bakk István, P. Anselm Grün, Pákozdi István, Winkler Móni, Tátrai Antal, Kovács Béla, Lagzi Gábor, Gulyásné Felkai Ágnes, Zakar András, Ifi Géza, Halmy Imre, Kocsis András,ifj. Pallai Béla  Képek: Szent Miklós in: Das große Handbuch der Heiligen, Mária élőképei in: Magyar Katolikus Lexikon,  A lelkészség címe: 1117 Magyar Tudósok körútja 1., tel./fax:203­17­34, [email protected], http://www.egylelk.com