2006. Nagyböjt
38. szám
Egyetemes A Budapesti Katolikus Egyetemi és Főiskolai Lelkészség lapja M o t t ó : Invocabit me… (Hozzám kiált, Nagyböjt 1. vasárnapjának Introitusa)
A KTUALITÁS Az Isten szeretet (XVI. Benedek pápa első enciklikája) Január 25-én hozták nyilvánosságra és publikálták a pápa első enciklikáját, amelynek latin címe (a kezdő szavakról): Deus caritas est. Az enciklika, görög szóból ered, magyarul apostoli körlevél a VII. századtól kezdve az a pápai irat, amely az egész egyháznak szól. A XVIII. századtól szakkifejezéssé válik, kezdő szavairól nevezik el, és köztudomású, hogy a pápák akkor élnek vele, ha fontos, egyetemes mondanivalójuk van, amelyet mint pápai tanítást bíznak a világra. Úgy kell, tehát fogadnunk, mint a rendes tanítóhivatal megnyilatkozását, figyelmes engedelmességgel, ám mégsem a hittételek iránti teljes hűséggel. Nem biztos, hogy az enciklikák végérvényes állításokat akarnak közzé tenni, idővel a benne foglaltakat módosított formában is közzéteheti a pápa. Az enciklikák korhoz, aktualitáshoz kötöttek (pápai szolgálat kezdete, jubileumi szentév, stb). II. János Pál pápa 14 enciklikát írt (s még 13 apostoli buzdítást, 53 apostoli levelet és 3 könyvet). Minden új pápa első körlevele a szokottnál is nagyobb érdeklődést vált ki, hiszen benne programja, a világról és a hitről való személyes látása, tanítása van megfogalmazva.
Ahogy annak idején II. János Pál pápa első enciklikája (Redemptor hominis) Wojtyla-pápa emberközpontúságát, a krisztusi megváltás emberi vonásait emelte ki, úgy most Ratzinger-pápa a kereszténység központi mondanivalóját tárja elénk első enciklikájában. Már a címválasztás is sokatmondó: az 1 János levél 4,16-ból való. Nem egy teológiai fogalom a körlevél címe, hanem egyenesen egy bibliai mondat. Ezzel a kétezer éves egyház legfontosabb küldetését, a szeretet megvalósítását állítja központba.
Állítja, hogy a szeretet Isten lényegéből fakad. A mű két részből tevődik össze, egy elméleti kifejtésből és egy gyakorlati útmutatásból. Mindkettőt átjárja az a szellemi, lelki ihletettség, amely mindig jellemzője volt Joseph Ratzinger teo-
lógiájának. Az enciklika nem könnyű olvasmány, gondolkodásra késztet; nem erőszakos, nem a hatalom magasából szóló, hanem elmélkedésre és mindennapi cselekvésre segítő. Kifejezetten meggyőző a szeretet görög, majd szentírási fogalmainak és a filozófia kritikai reakciójának részletes elemzése. Az ismert bibliai képek szinte új üzenettel telítődnek. Az egyház szeretettevékenységének leírásakor nem kerüli ki a dokumentum a társadalmi szociális igazságosság fontosságát, a szakszerű, szervezett, karitatív tevékenységet, de érinti az igazság és a szeretet viszonyát is. Kimondja, hogy az igazságosság minden politika célja és mércéje, és az igazságos társadalom megteremtése nem lehet az egyház munkája, azt a politikának kell megvalósítania. Az egyház feladata, hogy megtisztítsa az értelmet, ébren tartsa a lelki és erkölcsi erőket, szorgalmazza a személyes, szeretettel teljes odaadás, az önzetlen szolgálat gyakorlását a világban. Vannak az enciklikában olyan rövid mondatok, amelyek az elemzők szerint igen fontosak, egyéniek, XVI. Benedek pápa jellemzőek. Ilyenek: „Manapság a szeretet szavát használják a leggyakrabban, és ezzel a szóval élnek vissza a legtöbbször” (2). „A szeretet törődés a másikkal és aggódás a másikért” (6). „Világos, hogy a szeretet
Egyetemes
2 nem puszta érzelem, az érzelmek jönnek és elmúlnak” (17). „A szeretet szeretet által növekszik” (18). „Az élő víz forrásává legyünk egy szomjazó világban” (42). Igen, lehet még újat mondani a szeretetről, lehet tisztázni a félreértéseket, újra lehet értelmezni a kinyilatkoztatást és világosan meg lehet fogalmazni feladatainkat és felelősségünket. Az új pápa ezt üzeni az egyháznak és a világnak. Január 25-én hozták nyilvánosságra és publikálták a pápa első enciklikáját, amelynek latin címe (a kezdő szavakról): Deus caritas est. Az enciklika, görög szóból ered, magyarul apostoli körlevél a VII. századtól kezdve az a pápai irat, amely az egész egyháznak szól. A XVIII. századtól szakkifejezéssé válik, kezdő szavairól nevezik el, és köztudomású, hogy a pápák akkor élnek vele, ha fontos, egyetemes mondanivalójuk van, amelyet mint pápai tanítást bíznak a világra. Úgy kell, tehát fogadnunk, mint a rendes tanítóhivatal megnyilatkozását, figyelmes engedelmességgel, ám mégsem a hittételek iránti teljes hűséggel. Nem biztos, hogy az enciklikák végérvényes állításokat akarnak közzé tenni, idővel a benne foglaltakat módosított formában is közzéteheti a pápa. Az enciklikák korhoz, aktualitáshoz kötöttek (pápai szolgálat kezdete, jubileumi szentév, stb). II. János Pál pápa 14 enciklikát írt (s még 13 apostoli buzdítást, 53 apostoli levelet és 3 könyvet). Minden új pápa első körlevele a szokottnál is nagyobb érdeklődést vált ki, hiszen benne programja, a világról és a hitről való személyes látása, tanítása van megfogalmazva. Ahogy annak idején II. János Pál pápa első enciklikája (Redemptor hominis) Wojtyla-pápa emberközpontúságát, a krisztusi megváltás emberi vonásait emelte ki, úgy most Ratzinger-pápa a kereszténység központi mondanivalóját tárja elénk első enciklikájában. Már a
címválasztás is sokatmondó: az 1 János levél 4,16-ból való. Nem egy teológiai fogalom a körlevél címe, hanem egyenesen egy bibliai mondat. Ezzel a kétezer éves egyház legfontosabb küldetését, a szeretet megvalósítását állítja központba. Állítja, hogy a szeretet Isten lényegéből fakad. A mű két részből tevődik össze, egy elméleti kifejtésből és egy gyakorlati útmutatásból. Mindkettőt átjárja az a szellemi, lelki ihletettség, amely mindig jellemzője volt Joseph Ratzinger teológiájának. Az enciklika nem könnyű olvasmány, gondolkodásra késztet; nem erőszakos, nem a hatalom magasából szóló, hanem elmélkedésre és mindennapi cselekvésre segítő. Kifejezetten meggyőző a szeretet görög, majd szentírási fogalmainak és a filozófia kritikai reakciójának részletes elemzése. Az ismert bibliai képek szinte új üzenettel telítődnek. Az egyház szeretettevékenységének leírásakor nem kerüli ki a dokumentum a társadalmi szociális igazságosság fontosságát, a szakszerű, szervezett, karitatív tevékenységet, de érinti az igazság és a szeretet viszonyát is. Kimondja, hogy az igazságosság minden politika célja és mércéje, és az igazságos társadalom megteremtése nem lehet az egyház munkája, azt a politikának kell megvalósítania. Az egyház feladata, hogy megtisztítsa az értelmet, ébren tartsa a lelki és erkölcsi erőket, szorgalmazza a személyes, szeretettel teljes odaadás, az önzetlen szolgálat gyakorlását a világban. Vannak az enciklikában olyan rövid mondatok, amelyek az elemzők szerint igen fontosak, egyéniek, XVI. Benedek pápa jellemzőek. Ilyenek: „Manapság a szeretet szavát használják a leggyakrabban, és ezzel a szóval élnek vissza a legtöbbször” (2). „A szeretet törődés a másikkal és aggódás a mási-
kért” (6). „Világos, hogy a szeretet nem puszta érzelem, az érzelmek jönnek és elmúlnak” (17). „A szeretet szeretet által növekszik” (18). „Az élő víz forrásává legyünk egy szomjazó világban” (42). Igen, lehet még újat mondani a szeretetről, lehet tisztázni a félreértéseket, újra lehet értelmezni a kinyilatkoztatást és világosan meg lehet fogalmazni feladatainkat és felelősségünket. Az új pápa ezt üzeni az egyháznak és a világnak. Pákozdi István
G ONDOLKODÓ Nem keresnél, ha már nem találtál volna meg (B. Pascal)
Néhány gondolat a tudomány és vallás kapcsolatáról Közhely az a megállapítás, hogy a tudomány korszakát éljük. Még a fogkrémeket is tudományos címkével árusítják, és kiemelkedő tudósok, köztük Nobel-díjasok, népszerűsítő könyveik tömegében jogot formálnak arra, hogy „tudományos választ” adjanak olyan alapvető kérdésekre, amelyeket korábban csak a teológusok és filozófusok vetettek fel. A könyvesboltokban viszont egyre több helyet foglalnak el a korábban egyszerűen babonának nevezett „ezotériával” foglalkozó irományok. Sajnálatos módon az Egyház igehirdetésében is jelentkezik két szélsőség: egyesek vallási kérdésekben még mindig figyelmen kívül hagyják világképünk gyökeresen új vonásait, mások viszont szinte lihegve igyekeznek a tudomány eredményeivel alátámasztani teológiai állításaikat. Ilyen körülmények között szükség van arra, hogy a hívő értelmiségi ember tiszta és világos formákban értesüljön a tudomány és vallás kapcsolatáról. Mi, magyarok, e tekintetben szerencsés helyzetben vagyunk, mert Jáki L. Szaniszló
Egyetemes Templeton-díjas bencés profeszszornak, a Pápai Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának személyében olyan teológustól és fizikustól hallhatunk és olvashatunk anyanyelvünkön fontos információkat, aki e kérdésnek világszerte ismert szakértője. Az alábbi írás jelentős részben, de nem mindenben az ő gondolataiból merít. A továbbiakban (nem helyesen, de a Magyarországon is egyre inkább terjedő szokásnak megfelelően) tudomány alatt a kvantitatív tényeken és matematikán alapuló, „exakt” természettudományokat (elsősorban a fizikát), vallás alatt pedig a kereszténységnek dogmatikailag jól megalapozott (elsősorban katolikus) formáját értjük, mert e két eszmerendszer között épültek ki jelentős kapcsolatok.
1. A vallás és a tudomány viszonyának kérdése alapvetően Isten és a kozmosz (creator et creatura) kapcsolatára koncentrálódik. A Biblia első könyvének, a Genezisnek első fejezete a világ teremtéséről szól. Értelmezése kétezer éve viták tárgya, és félreértelmezése minden másnál nagyobb kárt okozott az Egyháznak. Pedig már Szent Ágoston megadta a Biblia helyes értelmezésének elvét (amelyet azonban, sajnos, ő maga sem alkalmazott következetesen): Amikor a Biblia egy állítása ellentétbe kerül egy biztosan megállapított tapasztalati ténnyel, az előbbit kell átértelmezni az utóbbi figyelembevételével. Ennek alapján a Genezis 1-et nem szabad tudományos beszámolónak tartanunk, hanem metaforikus leírásnak kell te-
3 kintenünk, amely azt hangsúlyozza, hogy a mindenséget Isten a semmiből teremtette, minden, amit teremtett, jó, sőt igen jó, és az ember az ő különleges teremtménye. 2. Számos teológus törekszik arra, hogy a teremtésből „tudományosan” bizonyítsa Isten létét. Ez azonban lehetetlen. Egy metafizikai létező létét ugyanis tudományos módszerrel, - amely megfigyeléseken és méréseken, valamint matematikai egyenleteken alapszik, - bizonyítani nem lehet, hanem csak tapasztalati tényeken alapuló metafizikai következtetéssel lehet igazolni. Ennek az igazolásnak viszont más a kényszerítő ereje is, mint a tudományos bizonyításé. Elfogadásáról mindenkinek a hit személyes aktusában kell döntenie. Hitünk tanítása szerint az ehhez szükséges kegyelmet mindenki megkapja, de az egyéni döntést senki sem kerülheti ki. 3. A fizikusok régi álma egy olyan elmélet kidolgozása, amely a mindenség történéseit ellentmondásmentesen (konzisztensen), matematikailag megalapozott rendszerbe, a „mindenség elméletébe” (Theory of Everything) fogja öszsze, hogy azután következtetéseit a megfigyelt tényekkel és megmért adatokkal összehasonlítva megállapíthassák: az univerzum konzisztens, a Teremtő létének feltételezése tehát fölösleges. Kurt Gödel azonban már 1931-ben kimutatta, hogy egy valamennyire is bonyolult (nem-triviális) matematikai rendszer konzisztens volta nem bizonyítható, de nem is cáfolható. Mivel pedig a „mindenség elmélete” bonyolult matematikán alapul, magának a mindenségnek konzisztens voltát sem lehet tudományos módszerrel igazolni vagy cáfolni. Ha tehát a kozmoszt a konzisztensen kölcsönható dolgok teljességének tekintjük, konzisztens voltát csak egy rajta kívüli létezővel, vagyis a Teremtővel való kapcsolata
(kontingenciája) biztosíthatja. 4. Mindennapos tapasztalatunk az, hogy környezetünkben és a mindenségben is állandó változások vannak. Ezek mind részletesebb és pontosabb feltárásában a tudomány csak annyiban illetékes, de annyiban csak a tudomány illetékes, amennyiben megállapításai kvantitatív tényeken (méréseken) és kapcsolatokon (egyenleteken) alapszanak. Ezért a tudomány a kozmosz létéről, tér- és időbeli korlátairól (kezdetéről és végéről, végességéről vagy végtelenségéről), és így értelemszerűen teremtett vagy teremtetlen voltáról nem nyilatkozhat; ha mégis ezt teszi (amint ez számtalanszor megtörténik), jogtalanul átlépi illetékessége határait, és rendszerint téves megállapításokra jut. 5. Időről időre, sokszor vallásellenes éllel, felvetődik az a kérdés, hogy van-e élet a Földön kívül. Mivel az életnek fizikai, tehát kvantitatív alapjai vannak, a kérdés eldöntése a fizikára tartozik. A Földön kívüli élet lehetősége dogmatikai nehézséget nem jelent. Az életnek azonban rendkívül szűk tér- és időbeli feltételei vannak, ezért a magasabb rendű, különösen pedig az emberi élet a Földön kívül igen kevéssé valószínű, és jelenleg semmi bizonyíték nincs rá. Ez az igen kis valószínűség persze nem jelent lehetetlenséget. Ezzel kapcsolatban a fizikusok, Isten léte elismerésének kikerülésére, mind gyakrabban feltételezik, hogy (végtelen) sok univerzum létezik, amelyek közül az egyik lehet az, amelyben mi élünk. A multiverzum feltételezésében azonban belső ellentmondás van: ha az univerzumok létét kvantitatív adatok igazolják, akkor a mi univerzumunkhoz tartoznak; ha nem tartoznak a mienkhez, akkor nem is tudhatjuk, hogy léteznek-e. 6. Tudjuk, hogy a mindenség-
Egyetemes
4 nek abban a részében, amit jelenlegi tudásunkkal térben és időben át tudunk fogni, az entrópia növekedésének árán határozott irányulás nyilvánul meg az egyszerűtől a bonyolult felé és az egyre nagyobb koherencia irányában. Ennek az elemi részektől a bonyolult csillagrendszerek felé mutató kozmikus evolúciónak természetesen része az egysejtű biológiai lényektől a rendkívül gazdag emberi közösségekig terjedő biológiai-szellemi evolúció (bioszféra és nooszféra) is. E területen számos jelenséget, mint célra irányuló tevékenységet szoktunk leírni. E tevékenység azonban, az emberi szférát kivéve, nem tekinthető tudatos folyamatnak, hanem inkább a kozmoszban mindenütt megnyilvánuló azon tendenciát mutatja, amely a részek beilleszkedését tanúsítja az egyre nagyobb egészbe. Tudjuk, hogy a mindenség törvényei és legfontosabb állandóinak kvantitatív értékei nagy pontossággal olyanok, hogy abban az ember megjelenhetett (kozmológiai antropikus elv). Ha ezek az értékek csak igen kis mértékben mások lennének, ez nem lett volna lehetséges. 7. A fentiek alapján világos, hogy a tudomány és a vallás a valóság különböző területeire vonatkoznak, e területek azonban ugyannak a valóságnak a különböző területei, ezért érthető, hogy kapcsolat is van közöttük. Az ember esetében ez a kapcsolat elsősorban az anyag és szellem, közvetlenebbül a test és lélek, még inkább leszűkítve az agy és elme viszonyában merül föl. Ez utóbbi tekintetében a rendkívül szoros kapcsolat nyilvánvaló, még akkor is, ha kapcsolatukról jelenleg talán nem tudunk többet mondani, mint hogy állítjuk ugyannak az éremnek, a valóságnak két, egymásra vissza nem vezethető oldalát. Minőségi különbözőségüket azonban könnyen beláthatjuk, ha pl. magunk elé idézzük az elektromos potenciálváltozások
azon összességét, amelyet Haydn Teremtés című oratóriumának számkódokkal rögzített rezgési frekvenciái agyunk idegsejtjeiben a megfelelő CD lemez lejátszásakor kiváltanak, és azt a zenei élményt, amelyet közben átélünk. Különbözőségük akkor is megdöbbentőnek tűnik, ha megfontoljuk, hogy az ember és legközelebbi rokona, a csimpánz genetikai állománya közel 99 %-ban azonos, pedig az ember szellemi tevékenységével alapvetően megváltoztatta a Föld felszínét és behatolt a világegyetem titkaiba, a csimpánz viszont minderre képtelen. Az agy és elme kapcsolatában szokás arra is hivatkozni, hogy bizonyos szellemi tevékenységek, így a beszéd egyes elemei bizonyos agyi sejtcsoportokhoz vannak kötve. E sejtcsoportok azonban számos további, pl. a gégeizmokat működtető vagy a külső benyomásokat közvetítő sejtcsoportokkal vannak kapcsolatban, minden sejtnek pedig szüksége van vérellátásra, vagyis nem egyes izolált sejtcsoportok, nem is egyszerűen az integráló agy, hanem az egész ember folytat szellemi tevékenységet. De az ember sem önmagában, hanem társaival és környezetével kölcsönhatásban él. A Föld pedig a kozmosz többi részével áll kapcsolatban létezése közben. Vagyis a kozmoszban minden mindennel összefügg. 8. A tudomány egyre jobban megismeri a teremtésnek, vagyis a kozmosznak a kvantitatív aspektusaival kapcsolatos tulajdonságait, és ennek alapján előkészíti az utat nemcsak ahhoz a következtetéshez, hogy van a kozmosznak Teremtője, hanem ahhoz is, hogy a Teremtő abszolut és személyes, végtelenül bölcs és hatalmas, és ezért imádás illeti meg. A Teremtő és teremtmény közötti legszorosabb kapcsolatot azonban azt jelentette, amikor az „idők teljességében” a Fiú az Atya akaratából és a Szentlélek közreműködésével ebbe a koz-
moszba testesült. Jézus Krisztus személyében az örök Ige, mint valóságos Isten exisztenciális kapcsolatba (szakkifejezéssel hiposztatikus unióba) került egy valóságos emberrel, és benne egyetlen személyben az emberi és az isteni nem összekeveredve, de nem is szétválasztva létezik. A megtestesülésnek természetesen szükséges, de nem elégséges feltétele volt a kozmológiai antropikus elv, egyik legközvetlenebb következménye pedig számunkra az, hogy Jézus genetikai állománya több mint 99 %-ban azonos a mienkével, tehát valóban nemcsak tágabb, metafizikai, hanem szoros, biológiai értelemben is testvérek vagyunk. Az üdvtörténet eseményeit jobban megértjük és magunkévá tesszük, ha tudjuk, hogy azok a tudomány által is tanulmányozott univerzumban játszódnak le. (A fenti témák egy részének részletesebb kifejtése megtalálható az alábbi könyvecskében és az abban megadott további irodalomban: Jáki Szaniszló: A tudomány és a vallás kapcsolatának ábécéje. Fordította Kerényi Dénes. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005.) Dr. Szabó László a Semmelweis Egyetem emeritus professzora
Láttató Egy filozófia professzor előadását úgy kezdet, hogy fogott egy üveget és feltöltötte 5 cm átmérőjű kövekkel. Megkérdezte a hallgatóságát: telve van-e az üveg. Igen volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy
Egyetemes az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt is beletöltötte. Újra megkérdezte és megint csak igen volt a válasz. Ekkor elővett egy pohár vizet és azt is beletöltötte az üvegbe. A kavicsok, homokszemcsék között bőven volt még hely a folyadéknak is. – És most, - mondta, vegyétek észre, hogy ez az életetek! A kövek a fontos dogok, - a család, a pár, a gyermekek, a barátok, az egészség, - ha minden mást elveszítene az ember, életünk akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munka, a ház, az autó. A homok az összes többi apróság. Ha a homokot töltjük be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életben is: ha minden időt és energiát az apróságokra fordítunk, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak. – Fordíts hát figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod érdekében! Játssz a gyermekeiddel, szakíts időt orvosi ellenőrzésre! Vidd a párodat táncolni! Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj, azokra, amit igazán számítanak! A többi csak homok… Barcsák János és Martiann közlése
E MLÉKEZÉS Andrea Riccardi: Egy ártatlan római pap halálára Andrea Riccardinak, a Sant’Egidio Közösség alapítójának elmélkedése, amelyet Don Andrea Santoro, római pap emlékére tartott imádságon mondott 2006. február 6-án a Santa Maria in Trastevere Bazilikában. Santoro atyát február 5én, a vasárnapi liturgia után a törökországi Trebzonban barbár módon meggyilkolták.
5 „
Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!” (Mt 10,16) - Jézus e szavakat a tanítványoknak mondta. De gyakran elfelejtkezünk arról, hogy ezek nekünk is szólnak. Ma este megemlékezünk Andrea Santororól, arról a római papról, akit úgy ölték meg néhány nappal ezelőtt egy törökországi templomban, mint egy bárányt, az Úrnak egy szolgáját a farkasok közt. Idézzük fel Ghassan Tueni* szavait, amelyeket meggyilkolt fia temetésén mondott: „Nem a gyűlöletre és a bosszúra szólítok fel, hanem arra, hogy a fiammal együtt temessük el örökre a gyűlöletet is.” Egy keresztény halála a békére hív! Andrea atyát Trebzonban a Szűz Mária templomban ölték meg, ahol a pár emberből álló helyi közösséggel együtt mutatta be a vasárnapi eukarisztikus liturgiát. Valaha ezen a helyen nagy létszámú keresztény közösség élt. Régi templomok és kolostorok vannak itt. A múlt század elején még több nyelven miséztek. Örmények és görögök énekei szálltak fel az égbe. Az első világháborús üldözések és szörnyű népirtás miatti népvándorlások következtében majdnem teljesen kihalt ez a közösség. A modern város elrejti az emberek szeme elől e régi szenvedéstörténetét és a sok keresztényét, akik kimerítő menetelés közben vagy tömeggyilkosságban, vagy a tengerbe fúlva lelték halálukat. Majdnem száz éve történt Törökországban, amely valaha keresztény föld is volt, hiszen hazája volt a keresztény prédikációnak, Pál apostol, tarszuszi polgár evangélizációjának, szülőföldje a Jelenések könyve egyházainak. Néhány keresztény maradt csak meg, mintha egy régi történet kísértetei lennének. A szíriai Tur Abdinban élők például 1500 éven át kitartottak, de mára kihaltak. Egy zátonyra futott történet hajótöröttei ők. Jövő nélkül. A Bibliát
olvasó ember számára ismerős nevek ezek. De ma már senki se siratja őket. Valaki azonban emlékezett rájuk. Andrea Santoro közel 60 évesen indult el e föld iránti hivatásnak engedelmeskedve. Nem áttéríteni akarta az embereket, hanem egyszerűen csak tanúskodni jelenlétével arról, hogy az Isten szeretet: mindenkit szeret, a keresztényeket, a törököket, a muzulmánokat, a zsidókat. Ez nem akármilyen misszió! Ez megszentel föld: azok áldották meg, akik innen elindulva hirdették Jézus örömhírét. Nem maradhatott a szeretet missziója nélkül ez a föld, amely Pált és más szenteket adott a világnak. Andrea Santoro 2000-től kezdve élt itt egy Fekete-tenger melletti török faluban, távol a világtól, a római egyházi élettől és korábbi plébániájától. Az emberek iránti gyengéd szeretet és kedvesség, jámbor vallásosság és hit, sok imádság jellemezték őt.
Türelmesen, sietség nélkül várta egy új nap hajnalának eljövetelét. Vasárnap eljött érte a halál. Egy fiatalember képében, aki a szemtanuk szerint ezt a csatakiáltást üvőltötte: „Allah akbar”. Őrültség? Bizonyára köze van a muzulmán világban elterjedt feldühödött hangulathoz, amely a Mohamedről készült karikatúrák miatt alakult ki. De abban az órában Isten nem megdicsőült, hanem megaláztatott, ahogy a szenvedés óráiban. Megalázott, mert az ő nevében gyilkolták meg a barátját. Nem a mi feladatunk kimondani, hogy ez nem az Iszlám, de azt állíthatjuk, hogy
Egyetemes
6 ez embertelenség. Szegény Andrea atya! Elment közülünk és magával vitte az álmait, a római barátainak írt üzeneteit, a honlapját, amely ablak volt a Közel-Keletre; magával vitte a keleti kereszténység, e föld nagy történelmi emlékei és jelene iránti szenvedélyes szeretetét. Jóságos atya, a Zsinat nyugtalan gyermeke, Vincenzo Pagliának, közösségünk papjának évfolyamtársa, aki az életszentséget a miszszió nyugtalan keresésében találta meg. Példát vehetünk róla: papok és világi keresztények. 60 évesen ment el. Mint bárány a farkasok közt. Muzulmán volt az, aki megölte? „A testvér testvérére fog támadni”. Igen súlyos! Így ismétlődik meg Káin és Ábel története. Hiszen Andrea atya nem volt más csak testvér. A muzulmánok testvére akart lenni. Károlyhoz, Jézus kistestvéréhez hasonlóan, akit ostobán meggyilkoltak a Szaharában, és akit nemrég avatott boldoggá XVI. Benedek pápa. A gyilkos mindig ostoba. Andrea atya testvérként halt meg egy olyan városban, amely a keresztények számára sivatag volt. Testvérként azok között, akiket szeretett. Még meddig gyilkolják egymást a testvérek? Még meddig gyújtják fel egymás templomait úgy, mint Libanonban? „Aki embervért ont, ember ontsa ki annak vérét, mert az ember Isten képére alkottatott”- mondja a Szent a Noéval kötött szövetségben. Minden embert tisztelni kell, bármilyen vallású is. Nem lesznek bosszúra kinyújtott kezek. És nem azért, mert gyöngék vagyunk, hanem azért, „mert erős, mint a halál a szeretet”. A kövek és a kések megrövidíthetik a keresztény jelenlétet, de nem tudják megakadályozni a szeretetet. A kiontott vér olyan emberé, akit Jézus neve miatt gyűlöltek. Talán egy valaki, talán tízen gyűlölték. Nem tudjuk. De az élete evangélium. Ez a kiontott vér megmutatja
mindannyiunknak, milyen értékes az a föld. Olyan földnek tűnik, amelyen nem születnek keresztények. Felesleges tehát művelni, felesleges az életét áldozni az embernek érte. Ezt gondolják a legtöbben. De Andrea atya másképp gondolta. Ő az apostolok nyomait látta ezen a földön. Nem kell-e nekünk is, kedves testvéreim jobban szeretnünk ezt a földet, az ott élő keresztényeket és az ott élő nem keresztényeket? Ez is szeretet: terméketlennek tűnik, mint az idősek iránti szeretet. De alkony nélkül nincs hajnal! Ez drága, bearanyazott alkony, ahogy Isten barátainak a vére, amelyben titokzatos módon van elrejtve a feltámadás. *Libanoni újságíró, aki parlamenti képviselő fia meggyilkolása után nyolcvanévesen visszatért a politikai életbe, hogy a megbékélést képviselje (fordító). fordította: Klemencz Zsuzsanna ***
Egy elfelejtett egyetemi lelkész (Sorsunk, „Látlelet”, Dr. Pallos László könyve Kis László egyetemi lelkészről, Püski, Bp., 2005) A könyv dokumentum. Egy igen kevéssé ismert, múlt században, a negyvenes években tevékeny egyetemi lelkészről és a nevéhez kötődő un. Egyházközségi Népi Diákotthonokról, amelyeket 1948 őszétől a többi ifjúságnevelő szervezettel együtt felszámoltak. Kis László atyának a rendőrségi kihallgatásokon töretlen erővel kellett tudnia, hinnie: lesz még rendszerváltozás! 1970 februárjában hunyt el, akkor ennek még a jeleit sem érezhette. Azoknak a papoknak a sorába tartozik, akik Lénárt Ödönnel, Faddi Ottmárral, Olofson Placiddal, Kerényi Lajossal erősek voltak, és
maradtak, tudtak küzdeni, nem voltak megalkuvók, ezért példaképek lehetnek. Pallos László kutatásának, összeállításának anyaga az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára anyagából kifénymásolt dokumentumok, iratok és a még élő, egykori diákotthonok lakóinak emlékezete, vallomásai. – A könyv érdekfeszítő olvasmány, nemcsak történészhallgatóknak, de mindnyájunknak, akik múltunkat kevésbé ismerjük. Jó kézbe venni eredeti dokumentumokat, jegyzőkönyveket, leveleket ahhoz, hogy magunk alkossunk ítéletet arról, ami a kommunizmus idején hazánkban végbement, s aminek örökébe léptünk, aminek emlékét nem halványíthatják el a múló évtizedek. – Beszerezhető: Püski Könyvesház 1013 Bp., Krisztina körút 26. Tel.: 375-7763.
V ERS Vagy – vagy Vagy egy nagy mű, - vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, - vagy gyémántfényű tél. Vagy az Úristen, - vagy az emberek. Vagy a kolostor, - vagy fészekmeleg. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze. Vagy fent, vagy lent, élőn, halálraváltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan! (1934. május 19-én írta a költő azt a verset, amelynek utolsó versszakát tettük a Budapesti Ökumenikus Egyetemi Programfüzet e félévi számának hátoldalára.)
Egyetemes LELKIPÁSZTORKODÁS PSZT! Csak 14 éven felülieknek Ez a kamasz, ez a törékeny, de büszke virágszál, ez a jó szóra fitytyet hányó lator, hirtelen nőtt langaléta, ez a javíthatatlan álmodozó, eszméletlen vigyori, vérig sértett idealista, huncut szőke, dörzsölt bőrkabátos vagy sündisznófejű zselé-reklám! Vagy hogy is nevezzem ezt a csivitelő csapatot péntek este a főplébánia kapujában, valahol 14 fölött, a felnőttkor küszöbén? Szégyentelen és visszavonhatatlan módon belopták magukat a szívembe. Hogy miért? Tükörbe nézek, ha rájuk nézek. Még övék az egész világ, bárha csak gondolatban is. Mindent akarnak, és mindent elérhetőnek tartanak. Miért ne éppen ő fedezné fel a rák ellenszerét, miért ne válhatna belőle pápai főállatorvos, és miért ne éppen ő lenne a kivétel minden szabály alól, amelyet „elhibázott életű, megkeseredett felnőttek” alkottak? Okítsam őket, vagy csak legyek velük, hallgatva néha igaz, néha csak fantázia szülte történeteiket? Ahogy beszélgetünk, persze inkább egymásra figyelnek. Jól tudom, drága kincs minden pillanat, amikor az idősebb útkereső és emitt-amott már felsült kalandor jogán élvezhetem kétkedő, mindent mérlegelő, mégis végtelen tiszta tekintetüket, figyelmük éltető erejét. Gyakran vizsgáznak, és nemcsak nyelvvizsga vagy újraírt érettségi ürügyén. Igazi feladatuk, hogy felfedezzék önmagukat, keressék és megtalálják életük célját, amelyhez érdemes lesz egy életre hűségesnek maradni; és hogy ajándékként meg feladatként elfogadják a földgolyónak éppen ezt a pontját, ahol élniük és halniuk kell. „Jézus rátekintett, és megkedvelte”
7 – olvasom újra a jól ismert mondatot Márk evangéliumában. Mester, ugye látod és kedveled őket is? Vezesd őket, és vezess közéjük sokakat, másokat, összenőni, összetartani – és végre felnőni hozzád, egyetlen hiteles Felnőtt! Dr. Martos L. Balázs szombathelyi székesegyházi káplán
IMÁDSÁG A történész imája Alfa és Ómega, világot fordító Jézus! Görnyedt, bús Jeromosként, ha hívlak, Vérszagú, pénzért vett lapok közt ülve Tudod, hogy Isten Fiának vallak. Keresztem, hogy keressem, mi még nincs, S hitessem el, hogy enyém a jó; Add az Igazság szilánkját pusztán, Hisz az egyetlen Igaz a Mindenható. ’Nem vagy te semmi’, szólít a hang, ’Néma papírhoz fohászkodsz mindig; Ó mondd, hogy Mária több mint Klió, Mondd már, hogy „szentély”, s nem „támív”.’ ’Nem lehet az a Forrás, mit szájas, Ódon fiókszörnyek féltve rejtenek, A felejtés vizét nyeldekled hasalva, Míg elméd csak e világon pergeted.’ Nikodémus szeretnék lenni, nem lator;
Új írástudó, ki nem ó farizeus: Ki szívével olvas, s nem a fejével, S nem kérdi, miért nincs több jambus. Egyszerű elmét adj nekem, kérlek! Fáraszt a sok néma adatlista; S megértő gyermeki szívet is kérek, Mert elvész az, ki csak humanista. Segíts, hogy másnak szolgálhassak Érted, Hogy leszálljak saját magas katedrámról! S gondolkozva éljek, hisz életem könyvében Te leszel majd az egyetlen lektor. Légy irgalmas, munkám segítsd, Vezesd hát tollam tintás kezemben, Mert jobb vonás nélkül halni egykor, Mint könyvekkel állni eléd szégyenben. Ámen. Jakab Péter (ELTE BTK, 2005 Köln)
Egyetemes
8 LELKIGYAKORLATOS HÉTVÉGE
Fészekrakó hétvége Nemesnádudvaron A 2002. évben tartott jegyesiskola résztvevőiben felmerült a kérdés: miképpen lehetne folytatni a jegyesiskolát, más formában de a kapcsolat bizalmát növelve, szorosabb kötelékkel? Az ébredő gondolat segítségére sietett a gondviselés. Pákozdi István egyetemi lelkész és Egri László diakónus, orvos vezetésével útjára indult a Fészekrakó közösség. A sok év alatt örömben és bánatban együtt hordozva egymás terheit, egyre öszszébb forrt a fészeklakó családok élete. Ebben a máig tartó folyamatban nagy segítséget nyújt az évente megszervezett lelkigyakorlat, amelynek idén tavasszal Nemesnádudvar adott helyet. A Kiskunság peremén, a Duna közelében fekvő szőlőtermesztő vidék németajkú települése idilli és ideális hely az elcsendesedésre, továbbá magunk, egymás, Isten keresésére és megtalálására. Az egy hétvégés lelkigyakorlat a tanúságtétel és az ökumenizmus köré épült. A péntek esti érkezést az elcsendesedés jellemezte. Szombaton a tanúságvállalás körében először az Egri házaspár életével ismerkedhettünk meg. Hogyan küzdhetők le a fiatal házaspároknak a gyermekáldással, életcélkereséssel felmerülő gondjai? Életpéldájukon keresztül ráismerhettünk életünkben rejlő gondok és bajok gyógyszerére, Jézus Krisztusra. A belé vetett hit és az őt követő élet, az életszentség az egyetlen orvosság és út. Az Egri házaspár nemcsak az Isten keresésében, hanem az egymásra figyelésben is példát mutat minden házaspárnak. A sok lelki szenvedés és Istenért Istennel szembeni lázadás és vá-
laszkeresés közben is szeretet vezérelte életüket. Szeretet Isten iránt és szeretet egymás iránt. Az Egri házaspár csak akkor döntött a család életét befolyásoló kérdésekről, ha azt mindkét fél átgondolta, elfogadta azt. Erre időt kell hagyni egymásnak, sok időt, mely sok türelmet és sok szeretetet igényel. Minden nagy lépés előtt mindkettejükben kétségek ütötték fel a fejüket, és sok vívódás után az Isten adta meg a választ. A választ, hogy lépj, támogatlak, és ne félj. Azt tapasztalták, hogy Isten mindig lépett kérdésükre, kérésükre, mint a cipzár újabb és újabb bekapcsolódó fogai. A későbbi életük során csak úgy tudták a három örökbefogadott gyermeküket szeretetteljesen felnevelni, hogy minden nap időt szántak egymásra. Szükség van a szülők lelki feltöltődésére, melynek egyik módja a házastársak saját elkülönített együttléte és belső kapcsolata. A házaspár erős szeretet kapcsolata alapvető fontosságú a család összetartásában, mely nem a tekintély hatalmán, hanem a szeretet és igazság erején alapul. A délelőtt folyamán még az ökumenizmusról beszélgettünk, amely kimeríthetetlen téma. István atya összefoglalta, hogy milyen folyamat vezetett el az ökumenizmus mai szintjéhez, és milyen irányban vezet a további út az egység felé. Kíváncsiak voltunk azoknak a házaspároknak a véleményére is, akik vegyes házasságban élnek. A házasságon belüli ökumené megélésére a Fészekrakó csoportban is akad néhány szép példa. Felmerül a kérdés, vajon mi mit tehetünk a keresztények egységéért? Hogyan tehetünk mi is tanúságot hitünkről, Krisztusról? A délelőtt lezárásaképpen István atya Egri László közreműködésével misét celebrált, a Tábor-hegyi
világosságot csempészve prédikációjukban a hideg templomba. Az ökumenizmus témáján még elmélkedve, a tanúságtevők másik példájaként, veséjét beteg férjének felajánló fiatal anyuka történetét ismerhettük meg egy „Tanuságtevő” TV-film megtekintésével. Balázs és Zita példáján keresztül ráismerhettünk arra, hogy néha nem csak a szeretetet adása a nehéz, hanem az elfogadása is. Ehhez a férjnek is fel kellett ismernie hiúságát, majd legyőzni azt. Örömmel láthattuk nyugodtságukat és önzetlen szerénységüket, amely kívülről parasztkunyhó, ám belépve tágasabb és gyönyörűbb minden palotánál. A léleképítésre szánt szombat estén, beszélgetni lehetett Egri László diakónussal, gyónni István atyánál. A három órás fakultatív szentségimádás alkalmat adott arra, hogy kétségeinket Isten elé tárjuk, s csöndben, türelmesen várjuk a választ kérdéseinkre, majd közös kompletóriummal zártuk a napot. A lelkigyakorlat mellett volt idő sétára, borpincék látogatására, - az egyházi levéltárak életének megismerésére Lakatos Andor volt egyetemi lelkészségi tag, jelenleg kalocsai gyűjteményi központ igazgató vendég előadása nyomán, pihenésre, elcsendesedésre ugyanúgy, mint játékra. A vasárnapi értékelésen megfogalmaztuk, milyen nagy igényünk van beszélgetésre, elmélyedésre, majd közös misén vettünk részt a falu lakóival, amelyben németül olvasták fel az olvasmányt és a mise némely kötött része is német nyelven folyt. A vasárnapi szentmisét követően finom ebéd elköltése, és csoportos fényképek készítése után, nagy búcsúzkodások után, - elindultunk hazafelé. Lestyán és Tabajdi házaspár
Egyetemes
9
ÁTVÉTEL ÉLET
L EVÉL T ORONTÓBÓL Kedves István atya!
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy kis hívő, a másik egy szkeptikus. A szkeptikus azt kérdezi a testvérétől: - Te hiszel a születés utáni életben? – Hát persze! – mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre. Hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket! – Ostobaság! – mondja a szkeptikus. Hogy nézhet ki a kinti külső élet? – Még nem tudom, mondja a kis hívő, - de biztos, sokkal világosabb, mint itt bent. Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a lábunkkal tudunk majd menni. – Ez lehetetlen! – mondja a szkeptikus, - megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal? Micsoda butaság! Fura ötlet. Hogyan is működhetne? Itt van a köldökzsinór, ami adja a táplálékot. Nem, nem lehet élet a születés után! Születés után vége az egésznek. Az élet nem más, mint egy sötét tortúra. – Ha nem is tudom pontosan, hogy milyen lesz a születés utáni élet, mondja a kis hívő, - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk. – Anya?! Te hiszel az Anyában? Hol van? – kérdezi a kis szkeptikus. – Itt van körülöttünk. Mi benne vagyunk, és általa létezünk. Nélküle nem létezhetnénk, válaszolta a kis hívő. Mire a kis szkeptikus: - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs ilyen! A kis hívő elgondolkodik egy pillanatra: - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat, mondja azután halkan, - mindenesetre, én hiszem, hogy igazi életünk a születés után kezdődik. Rajki Sándor (Új fedél nélkül. Hajléktalanok időszakos lapja, 2003. október 17-i számából.)
Kezdek már egészen hozzászokni a tengerentúli világhoz. Az első dolog, amit említeni szeretnék Torontóval kapcsolatban az a mókusok. Ezek a kedves kis fekete, barna, vagy mindenféle foltos kis állatkák ott vannak mindenütt. Csodálatos fürgeséggel szaladnak a fára, amikor feltűnik egy gazdáját sétáltató kutyus. Egyébként az embertől nem félnek, vidáman rágcsálják mogyorójukat, az arra haladó emberektől nem is zavartatva magukat. Kitűnően tudnak egyensúlyozni is, bármelyik légtornász megirigyelhetné őket. No, kicsit komolyabbra fordítva a szót, sikerült valóban jól beilleszkednem az itteni életmódba és a tanulmányokat nagyon szeretem. Alapvető témám a teológián belűl kegyelemtan. Az itteni oktatási rendszer elég más, mint az öreg kontinensen. Alig van előadás és rengeteg a kötelező olvasmány. Félév közben kiselőadásokat kell tartani, a végén pedig egy 25 oldalas dolgozatot kell benyújtani valamilyen saját kutatási területről. Első ciklusban nem ajánlanám ezt a módszert, de licenciátusra készülve valóban nagyszerű, valódi tudományos munkára készít fel. A könyvtár nagyszerű. Több teológiai kar nyilvántartása van összekötve (protestánsok és katolikusok) és valóban szinte minden megvan. Eddig nem volt olyan könyv, amit ne találtam volna meg. Három remek kurzusom volt. Iraeneus: Adversus Heresis című munkájáról volt egy teljes kurzus. Sok gondolatát tudtam felhasználni egy másik kurzusom dolgozatához, amit Jézus Krisztus, mint egyetemes üdvözítő a zsidósággal való dialógus kontextusában címmel írtam. Ez a kereszténység és világvallások kurzushoz tartozott. Hallatlanul ak-
tuális kérdéseket vetett fel ez a kurzus, főleg itt Kanadában, ahol annyi féle vallás él együtt. A korszellem itt a tolerancia. Kanadában ez szinte a legfőbb társadalmi dogma. Tolerancia mindenkivel, aki nem terrorista. Mindenki lehet az, ami akar lenni. A kínaiaknak saját negyedük van, ahol gyakorlatilag még az utcaneveket is kínai karakterekkel írják ki. De angolul már sok helyen hiányzik a kiírás. Sok kínai üzletben angolul nem szolgálnak ki, egyszerűen azért, mert nem értik. A tolerancia további megnyilvánulása, hogy egyesek már nem beszélnek karácsonyfáról, mert az esetleg bántó és holiday tree-t azaz ünnepi fát emlegetnek. Nagy pozitívum, hogy a különböző csoportok nem tépik egymás haját de ez a szélsőséges tolerancia nem tudom hova fog vezetni hosszabb távon. Lehet egy társadalmat csak a toleranciára építeni? Sikerült jó témavezetőre is találnom, Hans Urs von Balthasarból szeretném írni a tézisemet. Valahogy az imádság és a hivatás teológiájának az alapjait kutatnám, az Úr hívása címmel. A kérdés, ami foglalkoztat, hogy mi a keresztény ima alapja teológiailag. Valóban minden ima ugyanoda vezet? Buddhista, zen meditáció stb, és az ignáci ima mind lényegileg azonos? Nagy szükség van ma tisztánlátásra és alapokra ezen a téren. Sok értékes dolgot lehet tanulni más vallásoktól, de tudnunk kell, hogy mi az ami a keresztény sajátosság és lényeg. Nem hiszem, hogy olyan egyszerűen állítható lenne, hogy minden ima ugyanoda vezet. Elég csak a lelkigyakorlatokra gondolni, hogy ennek milyen forradalmi hatása volt a keresztények életére, micsoda missziók apostoli munkák születtek ebből. Volt ehhez fogható társadalmi gyümölcse a Buddhista meditációnak? Hát nem úgy néz ki. Mostanában kezdik kifejleszteni az „engaged” Buddhiz-
Egyetemes
10 must, és főleg nyugaton. Az ignáci megközelítést jobban megismerendő pedig Jean Brebeuf SJ mártír, misztikus és misszionárius életébe és írásaiba szeretném beleásni magam, aztán jövő ősszel jöhet a tézis. Azt hiszem, hogy a keresztény hit és tradíció mély ismerete az, ami az alapja lehet egy valóban termékeny dialógusnak a mai kultúrában. Csak Krisztusban gyökerezve lehet felismerni azt, ami igazán érték és jó más vallásokban és a mai kultúrában. Üdvözlök mindenkinek a Lelkészségen! in Domino: Koronkai Zoli SJ
K ONFERENCIA Kommunikáció és egyetemi pasztoráció Február 10.-12. között gyűltünk össze, hazai és a határokon túli katolikus és protestáns egyetemi lelkészek és munkatársaik, az évente egy alkalommal megrendezett Egyetemi Pasztorációs Konferenciára, az idén Máriapócson. Házigazdánk Seszták István görögkatolikus főiskolai lelkész volt, aki a mintegy ötven résztevővel ismertette meg, hogy milyen is a görögök vendégszeretete. A kétnapos együttlét célja egymás jobb megismerése, a tapasztalatcsere, valamint az előadások megvitatása nyomán a továbbképzés. Az alábbiakban e konferencia gyümölcsét olvashatjátok: A XII. Egyetemi Pasztorációs Konferencia záró nyilatkozata Immár tizenkettedik alkalommal találkoztak a magyarországi és határon túli egyetemi lelkészek és munkatársaik. Az ez évi máriapócsi találkozó önmagában véve nagy érték, hiszen a különböző egyetemi városokban, főiskolai és egyetemi gyülekezetekben és lelkészségekben egyre bontako-
zóbb élet alakul ki. Egyre több helyen és egyre nagyobb számban dolgoznak hivatalos egyházi és egyetemi megerősítéssel lelkipásztorok, szerzetesek és világiak azon, hogy az evangélium megérintse és áthassa a felsőoktatásban tanuló ifjúságot és oktatóikat. Konferenciánk alkalmat ad minden évben arra, hogy testvériességben és imádságban gondolkodjunk a lelkipásztori problémák megoldásairól, illetve a közös jövőnk tervezéséről. Így választottuk ki ebben az évben a kommunikáció témáját, amely mind a diákélet, mind a lelkipásztori munka fontos kihívása. Szétszórtan és saját kezdeményezésre indult el ezekben az években a lelkészségek és gyülekezetek híradása, megjelenése az interneten és egyéb fórumokon. Előadásaink a kommunikációs eszközök bátor, határozott és felelősségteljes használatához adtak indítást és konkrét ötleteket. Tátrai József, a Veszprémi Főegyházmegye rendszergazdája, előadásában az interneten való megjelenés előnyeit, hátrányait és felelősségét tárgyalta. Gyakorlati útmutatást adott az információcsere és a közösségek önmagukról való híradásának megvalósítására. Szilágyi Barnabás, nyíregyházi főiskolai tanár, a kommunikáció alapelemeire hívta fel a figyelmet. Nem is gondolunk rá, mennyire fontos emberei kapcsolatainkban, döntéseinkben, azaz mindennapjainkban a meggondolt, korrekt kommunikáció. Szeretnénk a ránk bízottakat is erre tanítani. A harmadik előadásban Kondás Sándor, a Hajdúdorogi Egyházmegye médiafelelőse, filmillusztrációkkal mutatta be a képi média nyújtotta lehetőségeket, főként az ifjúsági pasztoráció területén. Mindezek alapján egyre fontosabbnak érezzük, hogy lépést tartsunk korunk kommunikációs igényeivel, felhasználjuk a techni-
ka által egyre bővülő lehetőségeket, ugyanakkor ne váljunk ezek rabjaivá. A kommunikáció fejlesztése és technikai kiépítése komoly anyagi áldozatot jelent. A gyülekezetek és lelkészségek nem számíthatnak a tanuló ifjúság tartós támogatására, így ezek fenntartásához az egyházi hatóság és az egyetemek, főiskolák jóindulatára szorulunk. Szinte mindenütt önkéntes diákok nyújtanak segítséget a megvalósításban, de szakszerű működtetéshez és a hosszú távú fenntartáshoz nem elegendő a puszta lelkesedés. Az előadások megerősítettek bennünket abban, hogy a különféle egyetemi lapok, honlapok, programfüzetek, stb. szerkesztése, terjesztése egyre nagyobb átgondolást, szakértelmet igényel. A helyi próbálkozások csak közös összefogással érhetnek el eredményeket. Már egy év óta működik a www.egyetemilelkeszseg.hu honlap, ahonnan az összes egyetemi lelkészség és gyülekezet elérhető. A kommunikációról és egyetemi pasztorációról szóló konferencia így hatékonyan járult hozzá egymás és közösségeink jobb megismeréséhez, illetve a hírközlő eszközök eredményesebb használatához. Máriapócs, 2006. február 10-12. Dr. Pákozdi István, budapesti r.k. egyetemi lelkész Pálfai Zoltán, szegedi r.k. egyetemi lelkész Gál Károly, pécsi r.k. egyetemi lelkész P. Szomszéd Tamás SJ, miskolci r.k. egyetemi lelkész Fehérvári Lajos, esztergomi r.k. főiskolai lelkész P Iraeneus Wysokinski OP, debreceni r.k. egyetemi lelkész Dr. Seszták István, nyíregyházi g.k. főiskolai lelkész Papp András, miskolci g.k. egyetmi lelkész Marincsák László,
Egyetemes debreceni g.k. egyetemi lelkész Orbán László, kolozsvári r.k. egyetemi lelkész Édes Árpád, budapesti ref. egyetemi lelkész Turcsik Ferenc, miskolci ref. egyetemi lelkész
R ECEPTEK
11 Sütőben kb. 180 C fokon 30-40 perc alatt átsütjük, és tortaszerűen szeletelve tálaljuk. Az édesszájúak még egy kis mézzel meglocsolhatják a tányérjukon.
Malacka, hozok egy létrát!” Mire a malacka: „Nem várok!”
Jó főzőcskét!
- Egy dupla méretű vízágyban elegendő víz van ahhoz, hogy egy 200 négyzetmáteres lakást 12 centi magasságig ellepjen.
Dr. Zakar András mérnök
A böjti időszakban is ehetünk finomat!
Túrós rudacska 40 dkg krumplit sós vízben, héjában megfőzünk. A főzővízbe dobhatunk egy gerezd fokhagymát és két darab babérlevelet, ez kicsit „megbolondítja”. A burgonyát megpucoljuk, és melegen krumplinyomóval áttörjük. 20 dkg száraz tehéntúrót is áttörünk és hozzáadjuk a kihűlt krumplihoz, ízlés szerint megsózzuk. Hozzákeverünk 8 dkg olvasztott vajat, egy csipet őrölt szerecsendiót, és három tojás sárgáját. A keverékből ujjnyi vastag, 6-8 cm hosszú rudacskákat formázunk, és prézliben megforgatjuk. Forró olajban pirosra sütjük. A tányéron tálalhatjuk tejföllel, amelyet frissen vágott snidlinggel hintünk meg. Rakott mákos metélt Sós vízben kifőzünk 25 dkg széles metélt típusú tésztát, ügyelve, hogy ne főzzük túl. Míg a tészta fő, 20 dkg frisses darált mákot összekeverünk négy evőkanál akácmézzel és 1 dl langyos tejjel. A tésztát leszűrjük, és egy tálban összekeverjük két evőkanál olíva olajjal. Egy mély tűzálló tálat kikenünk olajjal és meghintjük prézlivel. Belehelyezzük a tészta harmadát és rákenjük a mákos massza felét. Erre rásimítjuk a tészta következő harmadát, majd a maradék mákot végül a kimaradt tésztát. Két tojásfehérjét 2 evőkanál porcukorral kevés reszelt citromhéjjal habbá verünk, és elterítünk a tészta tetején.
D ERŰS P ERCEK
Amiket az ember sosem tudna meg, ha nem lennének gyerekei
- Ha hajlakkot fújsz szőrcicákra és utána át görkorizol vagy rollerezel rajtuk, akkor begyulladnak.
Agresszív kismalac Az agresszív kis malac fölmászik a cseresznyefára, és elkezd almát enni. Arra megy a kis nyuszi és megszólítja: „Mit csinálsz malacka?” – „Almát eszem.” – „Na ne mond már, hiszen ez cseresznyefa!” – „Hoztam.” Utazik az agresszív kis malac a villamoson. Fölszáll az ellenőr és megszólal: „Jegyeket, bérleteket!” – „Nem kérek!”- mondja a kismalac. Biciklizik az agresszív kis malac, és nagyot esik. Odaszalad a nyuszika és vigasztalja: „Megütötted magad? Nagyon fáj?” – „Kuss! Így szoktam megállni!” – hangzik a válasz. Az agresszív kis malac átszalad a piroson. A másik oldalon már várja a rendőr, és azt mondja neki: „Hát malacka! Ez bizony 5000 Ft-ba kerül neked!” – „Kösz! Nem kérem!” – válaszol a malacka. Az agresszív kis malac pofon vágja a kis nyuszit palacsintával. „Malacka! Ez szándékos volt?” – kérdezi megdöbbenve a kis nyuszi. – „Nem! Lekváros!”- hangzik a válasz. Az agresszív kis malac beleesik egy gödörbe, ahonnét nem juthat ki. Arra felé megy a nyuszika, meglátja, bekiált neki: „Várj csak,
- Ha egy pórázt tekersz a csillár ventillátorára, a ventillátor motor nem lesz elég erős ahhoz, hogy egy 21 kilós batmannek öltözött gyereket megpörgessen. - Ha fékfolyadékot clorox nevű háztartási tisztítószerrel keversz, akkor rengeteg füstöt kapsz eredményül. - Bizonyos lego építőelemek sérülés nélkül keresztül tudnak jutni egy négy éves homo sapiens emésztőrendszerén. - Mindegy mennyi zselét keversz a fürdőmedencébe, nem fogsz tudni járni a vízen. - A benzintartályba került üveggolyók rettentő furcsa zajt tudnak okozni vezetés közben. - A mosógép centrifugájától a földigiliszták nem elszédülni fognak... - Az autód kazettás magnója perselynek kicsi. - Nincsenek is törhetetlen szemüvegek és poharak. - Ha az ember bedug valamit - pl. egy üveggolyót v. borsószemet - az orrába, akkor az ki tud jönni a száján. És fordítva. - A graffitit a gyermek találta fel.
Egyetemes
12 H IRDETÉSEK 1. Március 11-én, szombaton bekapcsolódunk az európai katolikus egyetemisták IV. imanapjába, amely lényege Rómában a pápával tartott ünnepélyes rózsafüzér. Ebbe televíziós körkapcsoláson át nagy városok egyetemi csoportjai is bekapcsolódnak. Ilyen volt a mi imádságunk is az MSzT-ból 2002ben és a Szent István bazilikából 2004-ben. A televíziós közvetítés elérhető a Mondovision SAT2000 állomáson. 2. Március 12-én, Nagyböjt 2. vasárnapján az esti szentmisében Pipó József és barátai zenélnek, akik a mise után előadják Tűz Tamás keresztútját. 3. Március 13-án, hétfőn este 19 órai kezdettel a MSzT-ban tartjuk a lelkészség második közös szentségimádását nemzetünk lelki megújulásáért, amelyet az MKK vezet. 4. Március 20-25 között lesz a KEN = Keresztény Egyetemi Napok rendezvénysorozata. Megnyitó előadás: márc. 20-án, hétfőn 16 órakor: „3 püspök – 1 jövő” (Veres András katolikus, Szabó István református és Gáncs Péter evangélikus püspökkel beszélget Süveges Gergő TV-ripoter. Helye: ELTE BTK Múzeum krt. 19 óra: Jézus Krisztus szupersztár filmbemutató, és beszélgetés a MSzT alagsorában. Márc. 21. 16 órakor Dr. Egri László: Spiritualitás és egészség című előadása a SOTÉ-n. Károli Gáspár Református Egye-
tem BTK, VIII., Reviczky u. 4/c, díszterem. Istenérvek és valószínűségszámítás, beszélgetőpartnerek: Mezei Balázs, Szalai Miklós, Kodácsy Tamás
majd pedig teázunk Bea nővérnél. Megközelíthető gyalog a Moszkva téri órától együtt: 18.30-kor, vagy a 128-as autóbusszal, szintén a Moszkva térről.
Március 23. csütörtök, Corvinus Egyetem, 17 óra, BÖBE: Fogyasztói társadalom és a keresztény ellenállás lelkisége.
9. Április 8-án, este 7 órakor a Szent István Bazilikában nagykanizsai Magvető közösség adja elő a Passiójáték c. zenés misztériumjátékát. Bővebb információ www.magveto.net.
18.15 Bárczi Gyógypedagógiai Főiskola, Ecseri u. 3. C/107: Kiégés. Előadó Dr. Komlósi Piroska.
10. Április 7-9 között lelkészségi hétvége Tihanyban.
19 óra, LÖK, Gospel koncert. Március 24-25: KEN-maraton. 1616 óráig, 24 órás pingpong,csocsó, és közben non-stop filmvetítés a LÖK nagytermében. 5. Március 25-én, szombaton lelkészségi kirándulás a Börzsönybe. Találkozó 7.45-kor a Nyugati pu. 7.55-kor induló vonatánál, Kismarosig váltott jeggyel. Friss levegő - tavasz- közösség. 6. Március 25-éről 26-ra az órát előre kell állítani 1 órával. 7. Március 30-án, csütörtökön este 19.30-kor közös lelkészségi koncertlátogatás a Nemzeti Hangversenyteremben. Program: Szabados: Kantáta férfikarra, ősbemutató. Schoenfield: Four Parables, magyarországi bemutató, Gershwin: Egy amerikai Párizsban, Szentpáli Roland: Beatus vir, ősbemutató. Jegyeket a lelkészségen lehet igényelni. 8. Április 3-án, hétfőn lelkészségi kis-zarándoklat lesz a budai Kútvölgyi kápolnába, ahol 19.30kor közös rózsafűzért imádkozunk nemzetünk lelki felemelkedéséért,
11. Április 10-én hétfőn este 19 órai kezdettel lesz a MSzT-ban a lelkészség második közös szentségimádása nemzetünk lelki megújulásáért, amelyet a házas hittanosok csoportja, a Fészekrakó vezet. 12. Április 13-án, nagycsütörtökön 18 órakor kezdődik az utolsó vacsora szentmise íz MSzT-ban a lábmosás szertartásával együtt. Utána agapé, majd virrasztás lesz 22 óráig. 13. Április 16-án, Húsvétvasárnap lesz 19 órakor esti szentmise a PK-ban. 14. Április 23-án, Fehérvasárnap lesz 19 órakor a PK-ban a felnőtt keresztség, bérmálás és elsőáldozás. 15. A Kárpát-medencei egyetemi lelkészségeinek elérhetőségei, és honlapcímei megtalálhatóak a www.egyetemilelkeszseg.hu weblapon. Adjátok át a hírt minél többeknek, főleg az ebben az évben érettségizőknek!
Felelős kiadó: Dr. Pákozdi István egyetemi lelkész. Szerkesztő: Tímár Dániel lelkipásztori munkatárs Illusztráció: Vámos István grafikái: Jeremiás, Dániel, Getszemáni kert, Jelenések angyala. A Lelkészség címe: 1117 Bp., Magyar Tudósok krt. 1. Tel/fax:203-1734,
[email protected], www.egylelk.com
