BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR
TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS GAZDASÁGI SZAKFORDÍTÓ ÉS TOLMÁCS SZAK
FORDÍTÁS ANGOL-MAGYAR ÉS MAGYAR-ANGOL NYELVPÁROKBAN GAZDASÁGI TÉMÁBAN I. ANGOL-MAGYAR FORDÍTÁS: THE FALLING DOLLAR – A ZUHANÓ DOLLÁR II. MAGYAR-ANGOL FORDÍTÁS: ARAB KÖZÖS PIAC – ARAB COMMON MARKET
Készítette: Komoróczy Zsuzsa Judit Debrecen, 2008.
1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ................................................................................................................................2 1. Elemzés ..........................................................................................................................................3 2. Angol-magyar fordítás ...................................................................................................................5 3. Magyar-angol fordítás..................................................................................................................14 4. Irodalomjegyzék ..........................................................................................................................18 5. Melléklet ......................................................................................................................................19
2
1. Elemzés
Mindkét forrásszövegem célközönsége azonos: a gazdasági – politikai élet iránt érdeklődők. Forrásaim közül a The Economist angol nyelvű nemzetközi, míg a HVG magyar gazdasági-politikai hetilap. A jólismert magyar hetilap, a HVG olvasótáborához tartozik –a Szonda Ipsos felmérése szerint „A hazai üzleti döntéshozók (179 ezer fő) fele. A HVG a lakosság több kulcsfontosságú rétegének rendszeres hír- és információforrása, üzleti döntéseinek befolyásolója.”1 Az angol - magyar fordításomnál legnagyobb problémát a szöveg első olvasatra könnyed hangvétele és plasztikus fogalmazásmódja mögött fellehető szakmaisága okozta. Mivel a szöveg szépen felépített, érdekes és logikus, könnyen átugorhatja az olvasó a számára nem ismert fogalmakat. Bár a cikk nem kifejezetten a szakmának szól, alapvető pénzügyi és gazdasági ismereteket feltételez olvasóitól. Egyes terminusok értelmezése és helyes fordítása mint például a „credit-related securities” – vagy a „dollar assets,- bonds” gyakran igényelt hosszas utánajárást. Egy esetben pedig „the basket of leading currencies tracked by the America’s Federal Reserve” hiába fordultam szakmabeliekhez, internetes forrásokhoz, nem körülbelüli magyarázatok kaptam, de kielégítő választ a fordulat bevett használatára illetve fordítására nem. Kihívást jelentett a szöveg fordításánál, a szerző hajlandósága a túlzó képes, metaforikus megfogalmazásra. Megítélésem szerint, a magyar gazdasági szövegre nem jellemző az ilyen mértékű képiesség, a túlzott jelzőhasználat, és a metaforikus megformálás, kivételt képeznek természetesen a cikkek címei. Ezért legtöbb esetben, az erős képi megfogalmazások visszaadására nem törekedtem. Ilyen esetekben, például a „If the dollar dominance is to be end, two or more curriencies are likely to share the crown”, nem törekedtem a trónkövetelés metaforájával élni, vagy a „now it faces a nasty squall that combines both cyclical and structural blasts” esetében, a viharok és széllökések taglalásába belemenni. 1
forrás: http://hvg.hu/ratecard.hvg/gazdasagipolitikaihirmagazin.aspx 3
Hasonló jelenség volt, amikor az angol szövegíró, több hasonló értelmű hangsúlyozó szóval fogalmazott meg mondatokat. Ilyen például: „What lends the dollar's decline an air of crisis is that the world's bloated currency reserves are crammed with depreciating dollar assets.”- ahol a „bloated” és „crammed” kifejezések hasonló jelentéssel bírnak „felhalmoz, dagad, belegyömöszöl”, és könnyen túltölthetik, idegen hangzásúvá tehetik a magyar szöveget. Mindkét szövegre jellemző volt a hosszú mondatszerkesztés, számos esetben alkalmaztam így a mondathatárok felbontását a simább és logikusabb felépítés érdekében. Jelentés betoldást használtam intézményeknél, szervezetek nevénél („a világ egyik legnagyobb pénzintézetének, a Morgen Stanley-nek”). Talán a városnevek, országnevek esetében nyilvánvaló a célnyelvi ellenőrzés a fordító számára, ez mégsem olyan elterjedt személynevek esetében. Az iráni elnök nevét, mindkét forrásyelvi szöveg említi. Érdekesség, hogy a két nyelv a saját kiejtését követi a név írásmódjában, („Mahmúd Ahmadinedzsád - Mahmoud Ahmadinejad”). A magyar szövegben a legnagyobb kihívást, a gazdasági szövegekre jellemző trendek, számadatok leírása jelentett. Bár szakmai szövegeknél nem feltétlenül kívánatos a változatos kifejezések alkalmazása, különösképpen, ha ez félreérthetőség lehetőségét rejti magában, itt mivel hetilapról lévén szó, és mint olyan a tények közlésén kívül igényes olvasmány is kíván lenni, törekedtem az igényes és változatos kifejezések alkalmazására. Ellentétben, az angol-magyar szöveg terminusaival, a magyar – angol szöveg szakmai kifejezései közül nem fordult elő olyan kifejezés, melyet megfelelő szótárakban ne találtam volna meg. Külön technikai probléma volt a grafikonok átültetése magyar nyelvre, hiszen a grafikonok szövegét a formátumbeli adottságok nem engedték szerkeszteni, ezért képaláírást alkalmaztam.
4
Angol – Magyar fordítás
A zuhanó dollár
Megingott a zöldhasúba vetett bizalom A The Economist nyomtatott kiadásából 2007. november 29.
Meddig lehet a dollár a világ vezető valulája? Erre a kérdésre vonatkoztatható a sajátos nézeteiről ismert pénzügyi hírlevél, a Daily Reckoning kiadójának - a neves pénzember - Bill Bonnernek egyik kedvenc mondása: az összes papír alapú fizetőeszköz értéke hosszú távon a nullával egyenlő. Miért is különbözne ettől az amerikai dollár? Ütött az óra, legalábbis az iráni elnök, Mahmúd Ahmadinezsád szerint, aki egy két héttel ezelőtti sajtótájékoztatón a dollárról, mint „értéktelen papírfecniről” beszélt. A jó szimatú befektetőként ismert Jim Rogers sem gondolkodik másképp, ő is feltette a kérdést, vajon ki kívánna dollárt venni manapság? Az amerikai fizetőeszköz krízise az USA gazdaságára és kereskedelmi piacára is begyűrűzött. Stephen Jen a világ egyik legnagyobb pénzintézetének a Morgan Stanley-nek 5
vezető közgazdásza szerint a spekulatív dolláreladások rekord méretet érnek el. Sokan úgy vélik és szemmel láthatóan remélik, hogy a zöldhasú mint első számú globális tartalékvaluta, pályafutásának végéhez közeledik. Aggasztó párhuzam látszik az amerikai dollár jelenlegi zuhanása és az egykori tartalékvaluta, a font sterling fél évszázaddal ezelőtti hanyatlása között. Az utóbbi időben a dollár árfolyama történelmi mélypontra került a FED által követett vezető valutakosárral szemben, összességében pedig az utóbbi öt évben egyéb valutákhoz viszonyított értéke negyedével csökkent. Különösen nagy vesztéséget könyvelhet el a dollár a 2002-ben még 86 centet érő euróval szemben, ma az átváltás 1.48 – on zajlik. A valuta árfolyamok rekord méretű ingadozásai nem tekinthetők újdonságnak a piacon. A jelen helyzetet az teszi kritikussá, hogy a megnövekedett globális valutatartalékok döntő részét a leértékelődő dollár és annak pénzeszközei adják. Az új évezred kezdetétől a globális valutatartalék megháromszorozódott. Az 5700 milliárdnyi dollártartalékból a kínai jegybank mint legfőbb felhalmozó 1400 milliárdnyi részt tudhat magáénak, melyet japán követ 1000 milliárd dollárral. A dollár a tartalékbővítés időszakában is meg tudta tartani előkelő helyét. Az IMF, a Nemzetközi Valutaalap legfrissebb adatai szerint a mérhető valutatartalékok javarészt – közel 65%-ban –, USA dollárban fekszenek, ami nagyjából összhangban áll mindenkori százalékos megoszlásával (lásd 1. ábra).
Kína és a közel-keleti olajexportőrök
dollártartalékaival – melyet a Nemzetközi Valutaalap becslése nem tartalmaz – ez az arány akár magasabb is lehet.
6
1. ábra - Dollár tartalékok az össz valutatartalék arányában; Forrás: M. Chinn, J Frankel; NBER Working Paper 11510, 2005
A válságvaluta Úgy tűnik, hogy a dollár visszatérő gyengélkedései minduntalan felvetik a kérdést, vajon meddig érdemes a zöldhasú a tartalékvaluta szerepre. Az 1977-79-es, az 1985-88-as és az 1993-95-ös mélyrepülések kapcsán is számos prognózis jelent meg, miszerint a kormányzatok dollártartalékaikról más valutára készülnek áttérni. A 70-es évek végén felszökő infláció miatt leértékelődő amerikai fizetőeszköz a mostani helyzethez hasonló komoly aggodalmakat keltett. 1978-80 között az amerikai államkincstár 6,4 milliárd dollárnyi, főleg német márkában denominált „Carter kötvény”-t bocsájtott ki a dollár értékének megőrzése érdekében. 1980 januárjában az arany történelmi rekordot döntött 835 dollárt elérő árával (2250 mai USD-nek megfelelő), mivel a befektetők alternatív tartalékképző eszköz után néztek. Majd amikor a dollár 1995-ben már 81 jenért cserélt gazdát, sokan – beleértve az Economist-ot is – a dollár tartalékvaluta korszakának végét jósolták.
7
A dollár kiállta ezeket a viharokat, ám a mostani rendkívülinek tűnik, ami a strukturális alapokat látszik kikezdeni. Az utóbbi öt év leértékelődési folyamata hatalmas méretű tőkeveszteséget jelent a valutatartalékok kezelőinek. Amennyiben a központi bankok számára ez kritikus szintet ér el, a további veszteségek elkerülése érdekében a dollár elhagyása mellett dönthetnek, felgyorsítva ezzel az értékvesztés folyamatát. Tovább fokozza az eladási hajlandóságot az a köztudott tény, hogy a központi bankok mindegyike hatalmas dollártartalékokkal rendelkezik; akinek a leghamarabb sikerül megszabadulni a terhétől, annak van a legnagyobb esélye tőkéje megmentésére. Az USA túlzott igénye a külföldi tőkebeáramlásra további nyugtalanságra ad okot. Az Egyesült Államok sok éven át tartó túlköltekezése hatalmas állandósuló folyó fizetésimérleg-hiányt eredményezett, ami az elmúlt évben elérte GDP 6%-át. A hiány finanszírozására külföldi befektetők dollár alapú eszközök -kötvény, részvény vagy tulajdon vásárlásaira van szükség. Minél nagyobb azonban a külföldi amerikai hitelállomány, annál valószínűbb, hogy az USA-nak törlesztésbeli nehézségei adódnak pénzügyi kötelezettségei felé, a fizetőeszköz gyengesége, vagy a meglóduló infláció miatt. Az ilyen típusú gazdasági sebezhetőség nem számít egyedinek, de egy rosszul teljesítő gazdaságban komoly problémaforrássá válik. A másodlagos jelzáloghitel-piaci veszteségek felerősítették az ingatlanpiac negatív trendjét és megbénították a hitelpiacokat. A recessziós félelmek a FED-et már két kamatvágásra késztették, amit minden valószínűség szerint újabbak követnek majd. A visszaeső növekedés és a kamatláb csökkentés a valuta gyengülése irányába hat, kiváltképp, ha a növekedési mutatók máshol rózsásabbak. Ugyanakkor súlyosan érinti az amerikai tőkepiacokat az is, hogy a korábban első osztályúnak számító értékpapír hiteleit sorozatosan leminősítik. Az USA gazdaságának gyengélkedésével egyéb problémák is felszínre törnek. Az öbölmenti olajexportőr államok között is felvetődött már, hogy elhagyják valutáik dollárhoz rögzítését, ez ugyanis állandó dollárvásárlásra kényszeríti őket, ami gátja saját valutáik felértékelődésének. A dollárhoz való rögzítés megnehezíti az infláció mérséklését, különösen a gyorsan növekvő olaj alapú gazdaságok esetében, ahol egy kevésbé merev, valutakosárhoz rögzített árfolyamrendszer szabadabb kamatpolitikát eredményezhetne. Ezzel a rendszerrel csökkenthető lenne a dollár iránti igény, ez pedig kedvezően hatna 8
számukra azokban az időkben, amikor a dollárba vetett hit épp megcsappan. Ezen tényezők összességében nem kedveznek a dollár tartalékvaluta helyzetének. Habár jelenleg az amerikai fizetőeszköz meglehetősen nehéz időszakot él át, nem szükségszerű a katasztrofális végkimenetel. A félelem, hogy a dollár most könnyedén kitaszítható vezető szerepéből, arra az elméletre támaszkodik, hogy egy időszakon belül, mindig csak egy valuta lehet monopol közeli helyzetben. Tehát, ha mindenki azért tart dollárt, mert mindenki más is így tesz, könnyen elképzelhető, hogy a fizetőeszköz globális tartalékainak esésével megindul a központi bankok hirtelen átállása új valutára. A dollár nemzetközi kereskedelemben betöltött előnyös helyzete valamiféleképp ennek a típusú hálózati hatásnak köszönhető. A globális árupiacokon az árak meghatározása és a kereskedés szinte kizárólag dollárban történik, hiszen mind az eladónak, mind a vevőnek ez a legkényelmesebb. Bármennyire is hiszi Ahmadinezsád elnök úr, hogy az olaj ára magasabb lenne euró vagy font alapú árazásnál, ez nem így van. Az állandó verseny, a kereslet és a kínálat határozza meg az olaj árát, a dollár használatával csak könnyebben követhetők lesznek ezek a mozgások. A dollárban való jegyzést legfőképp akkor alkalmazzák, ha a kereskedelmi partner vagy partnerek fizetőeszközei nem használatosak a kereskedelemben. Ha már egy bizonyos valutához kötött kereskedelmi rendszer használatban van, egy új pénzeszközre való áttérés bizony költségekbe kerül. Az előny, amit az Egyesült Államoknak a legelterjedtebb tranzakciós valuta kibocsátása jelent, gyakran túlértékelt. A pénzügyi rendszerek fejlődésével a megnövekedett kereskedelmi volumen a dollártól sokkal kisebb árfolyammozgást követel, mint a múltban.
A bizalmi tényező A dollár tartalékvaluta és nemzetközi tranzakciós eszköz szerepe erősen különbözik egymástól. A valutatartalékok felhalmozása az egyes államok számára nem kereskedelemi célokat szolgál, hanem egyfajta biztosítékot jelent saját valutája számára. A valutatartalékoknak ugyanis két kritériumot kell teljesíteniük: egyrészt könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük – így bármikor felhasználhatók sürgősségi likviditási forrásként –, másrészt stabil értékkel kell bírniuk. A dollár nagy volumenű és likvid 9
tőkepiacaival az első kritériumot sikeresen teljesíti, míg a másodiknak, legalábbis mostanság nem felel meg. A kaliforniai Berkeley Egyetem közgazdaságtan professzora, Barry Eichengreen érvelése szerint nem indokolt, hogy egy adott valuta, például a dollár, töltse be a kulcsvaluta szerepet, hiszen a dollár korszakot megelőzően is több valuta szolgált tartalékvalutaként. Az első világháború előestéjén, amikor a legfőbb kereskedelmi nagyhatalom NagyBritannia volt, a világ tartalékvalutáinak a felét a font tette ki, a francia frank és a német márka mellett. A háború befejeztével ez a hármasság megmaradt, azzal a különbséggel, hogy a dollár vette át a márka helyét. Abban az esetben, ha a dollár meghatározó szerepe ténylegesen véget ér, kettő vagy akár több trónkövetelő is osztozhat a megüresedett pozíción. A nagyobb történelmi léptékben gondolkodók körében a kínai jüan a biztos befutó. Ellenben a dollár legnagyobb jelenkori riválisa mégiscsak az euró. Számos olyan fontos jellemzővel rendelkezik, amely ideális tartalékvalutává tenné, ilyenek például az euróövezet nagysága, tőkepiacának volumene vagy a régió világkereskedelemből kivett része (lásd 1. táblázat). Ugyanakkor ellentétben az Egyesült Államokkal, az euróövezet viszonylag kiegyensúlyozott folyó fizetési mérleget tudhat magáénak.
1. táblázat – Tartalékvaluták – a dollár és az euró összevetése az USA és az euróövezet GDP-je (ezermilliárd USD-ra), devizapiacuk volumene (a teljes %-ára dollárban ill. euróban), értékpapírpiaci forgalma (ezermilliárd USD-ra), forgalomban lévő pénzösszege (milliárd USD) szerint; Forrás: BIS, ECB, IMF, DoTS, Thomson Datastream 10
Az euró már többször tévedt be a dollár territóriumába. Az 1999-es bevezetésekor a régi nemzeti valutákat - márka, frank, líra stb. – felváltó euró a világ hivatalos valutatartalékainak kevesebb mint egyötödét adta. Ez az arány mára elérte az egynegyedet, még úgy is, hogy a világ valutatartalékai jelentősen bővültek. Az euróövezet gazdasága kevésbé függ az olajimporttól, nem úgy, mint az amerikai, továbbá a kivitele is magasabb nemcsak az olajexportőr országok felé, de olyan gyorsan fejlődő gazdaságok irányába is, mint Kína vagy Brazília. Mégis, az euró jelenlegi vonzerejét mintha túlhangsúlyoznák. Bár értéke erősen felszökött, ez főleg azon tényezők folyamatosan visszatérő hatásának tudhatók be, melyek az euró dollár viszonyában az eurónak kedveznek. Ugyanakkor még egy éve sincs, hogy Olaszország lanyha gazdasági teljesítménye és fiskális problémái kapcsán az euróövezet felbomlásáról is szó esett, öt éve pedig az eurót szinte menthetetlenül gyengének tartották. Habár az euró rövidtávú kilátásai kedvezőnek mondhatók, középtávú helyzete mégsem egyértelműen pozitív. Az euró megítélése már magán az övezeten belül is feszültséggel teli. A kedvezőtlenebb demográfiai helyzet miatt az elkövetkező évtizedekben a munkaerő elöregedése nagyobb mértékben érinti majd az euróövezet országait az amerikainál, ami korlátozni fogja a gazdasági lehetőségeket és növekvő költségvetési terhekben jelentkezik majd. Az is kérdéses, hogy a befektetők mennyire tudnak hinni egy olyan valutában, mely mögött nem áll egy központi pénzügyi hatóság. Bármi is történik a valutaárfolyamokkal a dollár jelenléte túlságosan is nagyarányú a globális valutatartalékokban, a tartalékvaluta szerep más fizetőeszközökre is kiterjeszthető. Számos döntően dollár alapú tartalékokkal rendelkező országnak okoz most problémát a meglóduló infláció, mely saját valutáját az amerikai fizetőeszközhöz rögzítette. Amennyiben megmaradnak a rögzítés mellett, a jelenleg recesszióval fenyegetett amerikai gazdaság intézkedéseit kell, hogy alkalmazzák saját gazdaságukban, ellenben, ha elhagyják a rögzítést, a dollárt a jelenleginél még nehezebb helyzetbe kényszerítik. Kompromisszumos megoldás lenne, ha elhagynák a dollárhoz való rögzítést, és helyette egy olyan valutakosárhoz csatlakoznának, melyben a világ erős valutái mellett a dollár is 11
szerepel.
Egy
ilyen
lépéssel
kiterjesztenék
monetáris
politikájuk
mozgásterét,
felszabadíthatnák önmagukat a FED intézkedéseinek követésétől, ugyanakkor dollár vásárlásaikat is fokozatosan mérsékelhetnék. Elkerülhető-e a dollár csődje? Az optimista vélemény szerint, ha a központi bankok nem szándékoztak valutatartalékaikat dollárról diverzifikálni, amikor az euró 86 centet ért, kevéssé valószínű, hogy ezt épp most tennék meg, amikor az árfolyam lassan eléri az 1,50 dollárt. Ha a két valutát a vásárlóerő paritással vizsgáljuk - mely elterjedt módszer alternatív árfolyamszámításra - az euró drágábbnak tűnik, mint a dollár. Így nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy új lovat fogjanak a szekér elé. Ameddig a dollárt birtoklók informálisan kartellként viselkednek, addig a legnagyobb tulajdonosok cselekedetei lesznek iránymutatóak. Japán úgy tűnik, egyelőre nem szándékozik megszabadulni hatalmas dollártartalékaitól, és éppen ez az, ami kapaszkodót ad a dollárnak a jenhez képest. Ha Kína is kivár, az összeomlás talán elkerülhető, a leértékelődő dollár ugyanis hatalmas öngól lenne az amerikai pénzeszközöket ilyen nagymértékben felhalmozó országnak. A pesszimista álláspont szerint a fejlődő országok valutáinak a dollárhoz való újraértékelése könnyen eredményezhet nagyobb pénzpiaci zavarokat. Bár a közgazdasági logika a kritikusan mélypontján lévő dollár eladása ellen szól, láttuk már a központi bankokat is szorult helyzetben lévő portfólió menedzserként viselkedni – amikoris a tartalékaikat az éppen mélypontját elérő aranyból menekítették. Igen, a dollár most olcsónak tűnik, de a valutaárfolyamok gyakran szélsőségesen ingadoznak. Így felelőtlenség lenne megítélni, hogy leértékelődése mikor áll meg.
Elkerülni az összeomlást Az aggodalmak és a borús hangulat ellenére vannak jelek, amelyek szerint a dollár hanyatlása a végéhez közeledik. Az elmúlt hetekben erősödött néhány fontos valutához viszonyítva, mint az angol font és az ausztrál dollár, ami jelzi, hogy a gyengébb valuta máris jó hatással volt a külkereskedelmi mérlegre, az USA külkereskedelmi hiánya ugyanis a drága nyersolaj importja ellenére csökkent. 12
Rendszerint a központi bankok nem avatkoznak be a valutaárfolyamok meghatározásába, de a Morgan Stanley munkatársa, Stephen Jen szerint is, a fordulópontokat gyakran megelőzi valamilyen hivatalos intézkedés a világ devizapiacain. Ha igaza van, akkor a retorika megváltozása vagy egy összehangolt beavatkozás fogja a piacokat meggyőzni arról, hogy a dollár zuhanása megállítható.
13
2. Magyar – angol fordítás ARAB COMMON MARKET An interesting alliance
9, January 2008
The Gulf common market, launched a few days ago by the six-member Gulf Cooperation Council, is usually considered to be the world’s biggest capital resource. After a Customs Union was finalised, it plans to achieve a currency union. However, Gulf common market is more a theory than a practice.
Five decades after signing the Treaty of Rome in 1957, and preparing the establishment of the European Common Market, six Gulf Arab states – members of the Gulf Cooperation Council – (GCC) – Saudi Arabia, Kuwait, Bahrain, Qatar, United Arab Emirates (UAE) and Oman – started a similar process and entered a new era of economic integration on the first of January with the introduction of the GCC common market. The implementation process has proven to be quite slow since the decision to create the common market was made in 1981, the same time as the foundation of the GCC. However, only last December at the GCC summit in Doha was it put into final form. Under the agreement, not only capital can circulate freely within the GCC, but citizens from each of the six member states also have the right to free movement within the territory of the organization. The Common Market grants citizens the rights to free settlement, to buy and sell properties, corporates and shares, to set up companies within the GCC, and furthermore to work in both the state and private sectors. Citizens have the same rights in areas such as health care – i.e. they can claim social security contributions or in education, where the right to free movement of students is guranteed. 14
However, these rights are not granted to everyone in the Community. In the six GCC states out of a total population of 35 million, there are some 40% foreign workforce – largely from regions of eastern and southern Asia. For the majority of foreign workers, employment and settlement has always been strictly regulated. Under the new plans, there will be a lift in the measures, still imposing a six-year residency cap and prohibiting permanent settlement. The Council has the opportunity to play a key role in the global economy. In 2006, the total GDP of the GCC, which was founded in 1980 to strengthen the Arab Gulf States after the outbreak of the Iran-Iraq war, was close to 800 billion dollars. The total state investment fund of the six Gulf states amounts over 1 billion dollars. A.T. Kearney, a global management consulting company, understands that the Council owes another 4000 billion dollars in reserves, due to soaring oil prices. Buy-out potential of GCC’s investment funds is almost in line with with the combined GDP of Great Britain and France, and its size is the double of China’s investment fund. The avarage economic growth of its member states is much higher than that of the developed countires, the least expanding economy of Kuwait reached 3.5% GDP growth last year, while Qatar with its 14.1 per cent economic growth, leads the regional bloc. The GCC, whose crude oil reserves contribute 50% to the OPEC total with its 500 billion barrels, introduced a customs union in 2003. This step has made it possible for the EU and the GCC to open free trade negotiations, which according to the latest news are so well advanced that even in a few weeks’ time these could conclude with a ceremonial signing. The next step in the integration process is the establishment of the new single currency, the preliminary deadline of which was the year 2010, however, more member states have pointed out recently that it is unlikely that they could stick to this schedule. Until recently, all Gulf States have currencies whose value is pegged to the US dollar in preparation for the introduction of a GCC single currency. At last month’s summit five states agreed on continuing to link their currecies to the Greenback, so that no more pressure should be added on the depreciating US currency. The dollar’s decline has had a
15
dramatic impact on the revenues of the oil exporting Golf Arab monarchies. Although the Gulf Arab states are predominantly dollar export earners, they mainly purchase in euros. The introduction of currency integration is also hampered by the fact that the GCC customs union still has not been fully implemented at a national level and the common market has started to function more in theory than in practice. “Although the GCC has already achieved consensus on a vast number of laws, their actual implementation on the national levels still lags behind and detailed specifications and unified regulatory frameworks are absent in many cases,” he said. “No doubt, next year will mark the beginning of a long process, and not the start of a full fledged common market,” stated Eckart Woertz in several studies, an economist at the Gulf Research Center (GRC) with its headquaters in Dubai. Wörtz warns that corruption, being common in all member states, and the significant restrictions on foreign labour and ownership are strongly hindering the integration. At the same time, the organisation plans to initiate integration in other fields as well. On January 2, on a Qatar occasion of the Arab Police Day, a widely acknowledged celebration in the Arab World, speakers insisted on the importance of a closer internal cooperation between GCC member states in the fight against international crime. Massive migration of foreign workforce to the wealthier member states and towns, such as Dubai or Abu-Dzabi in UAE, or Doha in Qatar poses furher problems. Last year, the expanding demand for properties and services faciliated a 10-20% rise in rent prices, and a double-digit growth is expected for this year as well. In order to soften the impact of high inflation rate that reached 10% percent, the highest in the past 20 years, the goverment has increased wages of public-sector employees with some 70%. GCC member states, together, as growing into a more consistent community, are likely to play not only an important economic but a political role on a regional and global scale. The fact that President Mahmoud Ahmadinejad, for the first time ever in history of the GCC, has been invited to the summit of last December, received extra attention from the media over the issue of the common market. However, while President Ahmadinejad failed to allay concerns over the territorial dispute over Gulf islands, Ahmadinejad proposed his 16
GCC neighbors a regional security pact and a 12-point cooperation plan, promoting free trade and joint investments in oil and gas. The issue of the Council enlargement with Yemen has been considered many times. However, the economic gap between the GCC countries and Yemen is still hindering accession. The aim of bridging the gap has initiated GCC countries to approve recently a US$ 2.7 billion donor aid package to the development of Yemen. Yemen participation in some of the cultural and sport activities of GCC counties had also been approved. However, Yemen’s national team is still missing from the first GCC Gulf Cup, the currently held football tournament.
17
3. Irodalomjegyzék - The Economist, Vol 385, 8557 szám, 2007. december 1., 75‐76. oldal - HVG, XXX. évfolyam 2. (1494.) szám, 2008. január 12., 103‐104. oldal
18
4. Melléklet – angol nyelvű forrás
19
20
Melléklet - magyar nyelvű forrás
21
22
