V'r
^ ^r-
QL
"-'rh
461 R873
ENT
m XIV.
Május- Június
kötél. 1907.
5-6. füzet.
W.
ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÖII^AT különös tekiotettel a hasznos és kártékony rovarokra.
^
^
-*-
D«.
BEDÖ ALBERT DR-
•V
D"- CHYZER KORNÉL MOCSÁRY SÁNDOR
BÍRÓ LAJOS
ENTZ GÉZA
KÖZREMKÖDÉSÉVEI. SZERKESZTIK
m
A.
AIGNER LAJOS
és
CSÍKI
ERN.
jSj^y^
BUDAPEST, A
1907.
ROVARTANI LAPOK SZERKESZTSÉGE IX.,
ERKEL-UTCZA
És
KIADÓHIVATALA
12.
Mi
Vtegjelenik minden hónap
els napján,
július és auujusztus
Elfizetési ára egész évre 8 kor
havak kivételével
Tartalom. ... Csíki Ern: Puiígur Gyula. Arczképpel... A. Aigner Lajos : Japánország lepke-faunájáról Lósy József: A nagy és a kis viaszmoly _
...
...
...
_..
...
...
...
...
...
_. A. Aigner Lajos : Magyarország ^pillangói XX. ... ... Kárpáti Ern és Lakatos Dezs: Ujabb adatok Magyarország ... ... ... ... ... ... ... lepke-faunájához ... ... A. Aigner Lajos : Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti Múzeum
gyjteményébl II. 11 ábrával. ... ... ... ... ... Szilády Zoltán dr.: Rovartani jegyzetek és megfigyelések. Az els magyar lepkekönyv
...
...
...
_
... II. ...
93 95 102 109
117 122 131 132
Különf&lék.
—
A
... Cserebogár ... ... Az Aporia Crataegiról A rovarok védekezésérl. D. E. Entomologiai tanszék ... ... ... _. ... Dr. Horváth Géza A Kudsiri havasok faunája ...
...
...
...
...
..
..
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
...
__.
...
._
...
...
134 135 136 136 136 136
Irodalom. L. V. Aigner- Abafi, Schnietterlings-Aberrationen. E. Reite, Dictyopterus íiedleri. Ism. Csiki E. Csiki E. Magyarország bogárfaunája ... ...
A
kír.
...
...
...
...
...
...
...
137 138 138
Természettudományi Társulat állattani minden hónap elsö péntekén (VIII. Eszterházytart. Vendégeket szívesen lát.
magy.
szakosztálya utcza
féle
16.)
ülést
A budapesti entomologusok minden pénteken este a Kaszás(Muhr utóda) vendéglben (Rákóczi út 44.) találkoznak
Az
1897.,
1898,
1899,
l905-iki teljes évfolyammal
1900., 1901., 1902., szolgálhatunk. Új
még
1904 és elfizetk fele
1903,
Áron
kaphatják. Az elbbi kötetekbl csak a II. kötet kapható. és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk Ára 6 kor. Az Erkel-utcza Az elfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX 12.) Gzímzendk. i.
,
Eladó bogár-gyüjtemény. Magyarország területén elforduló bogarakból ca 4000 fajból
gyjtemény pontosan meghatározva, skatulyák
álló
darabonként 4 fillérért eladó. Minden fajból csak egy darab van a gyjteményben. Bvebbet a „Rovartani Lapok" szerkesztségénél. nélkül,
Pungur Gyula. 1843 -1907. Irta
Csíki
Ern.
A Bocche di Cattaro mellett fekv kies Zelenikán hunyt május hó 1 én Pungur Gyula tanár, a Magyar Ornithologiai Központ titkára, a hazai zoológusok kis csapatjának egyik buzgó tagja. Gyógyulást keresett itten betegségére, mely el
jL^
az utolsó években sokat gyötörte, a helyett azonban a kérlelhetetlen halál
nak
szólította
magához, elvágván
szorgalmas
munkálkodásá-
fonalát.
Született Erd-Szengyelen (Maros-Tor da május 24-én, honnan Marosvásárhelyre került,
vármegye) 1843. itt
kezdte iskoláz-
Ern
CsilH
94
tatását, elvégezte a
gymnasmmot, egy
praeparandiát és két
évi
évi jogot,
majd 1863-ban Nagyenyedre ment, ahol
mányokat
folytatott.
1865
— 66-ban,
hittani tanul-
mint tanító mködött Maros-
ugyanakkor letette a papi vizsgát. 1866 szén külment tanulmányai folytatására a hessen-marburgi egyetemre,
vásárhelyt, földre
majd
beutazta a Rajna-melléket,
megfordult
Francziaországban
és Dél-Németországban. Visszaérkezvén 1868
— lo70-ig Ugrón
Sándor
állást
földbirtokosnál
Hermán Ott
foglalt el
nevel
Mezzáhon, a
meg, ki felköltötte benne az érdekldést az állatvilág iránt, melynek tanulmányozásával azután mindvégig buzgón foglalkozott. 1870-ben szilágynagyfalusi lelkész, 1877 ben pedig a zilahi polgári iskola tanítója lett, mely állásában a Magyar Ornithologiai Központ felállításáig hol
mködött, a mikor 1906-ban
ismerkedett
ó-val
szolgálattételre ezen intézethez osztották be.
nevezték
ezen
ki
titkárává
intézet
és
tiszteleti
tagjává.
Pungur Gyula
zoológiai
mködése els
sorban az
tanulmányozására szorítkozott, majd hozzáfogott a népies állatnevek gyjtéséhez, az utolsó években pedig hivatásánál fogva a madártani irodalmat gazdagította legbecsesebb munkája e téren „A füsti fecske szi vonulása 1898ban Magyarországon" czím értekezése (Aquila XL, 1904., egyenesszárnyú
rovarok
;
1
—240.
1.),
szótárán,
e mellett szorgalmasan dolgozott a
nagyon
a
ezt
munkáját
várt
magyar állatnevek már nem
azonban
fejezhette be.
Rovartani
szárnyúakra
vetkez 18? 4. 1877.
A A
irodalmi
vonatkozik.
mködése majdnem mind Ez
irányú czikkeinek
az egyenes-
jegyzéke a kö-
:
szitaköt. (Természet. VI. 1874. 190.
magyarországi
Füzetek.
I.
tücsökfélék
1877. 22o.
1.,
1
1.).
felszárnya.
(Természetrajzi
táblával).
Gyümölcseink ellenségei. (A zilahi polg. isk. értesítje 1879). 1885. Bogarász história. (Szilágy 1885). 1886. Adatok egy kevésbbé ismert szöcske-faj természetrajzához. (Rovartani Lapok. III, 1886. 49. 1. táblával Math. term.-
1879.
;
tud. értesít. IV.
1886. 9.
1.,
1887. Beitráge zu Naturgeschichte
heuschrecken-Art. (Math. IV. 1886. 78.
1.).
u.
2 táblával). einer v^renig bekannten Laub-
naturw.
Berichte aus Ungarn.
Pungur Gyula
1890.
9 5
A tücskök tartózkodása és lakása. (Természettud. Közlöny. XXII. 1890. 628. 1.).
1891. Adatok
Szilágyvármegye Orthoptera-faunájához. (OrvosTermészettud. Értesít. Természettiid. szak. Kolozsvár. XIII.
1891. 255. 1) A magyarországi tücsökfélék természetrajza. Budapest, 1891. 1897. Adatok a ^^espa germanica táplálkozásához. (Természetrajzi
1891.
Füzetek.
Egy
1898.
XX.
20. sz. 4.
1897. 146.
a melyik
táltos,
1.).
nem
ájtatos. (A
Természet.
1898.
I.
8 ábrával.).
1.,
(Fauna 'Regni
1899. Orthoptera.
Hungáriáé.
Budapest,
1899.).
1900. Magyarország Orthopterái. (Rovart. Lapok. VI. 1900,
9.
1.).
Japánország lepke-faunájáról.*) Irta
Dr.
H
r
V á
t
h
A. Aigner Lajos.
G é z a,
a Kir. Magy. Természettudományi Tár-
sulat állattani szakosztályának alelnöke, egyik múlt
évi
ülésen
Japánország újabb állattani irodalmát ismertetvén, különösen azt az élénk sürgöldést méltatta, melyet a japán entomologusok kifejtenek.
Ezek közül alighanem Dr.
Matzumur a
Shon
e n, a
szapporói gazdasági intézet tanára a legtevékenyebb, aki néhány
év eltt Európában is járt s egy évig a Magyar Nemzeti Múzeumban foglalatoskodott. Ez alatt az id alatt a „Természetrajzi Füzetek "-ben feldolgozta a japáni Homopterák egyik
csoportját
német folyóiratban pedig Japánország kártékony lepkéit mutatta be. A dicsséges háború alatt, melyben nemzete a muszka kolosszust legyzte, úgy látszik csöndben folytathatta rovartani tanulmányait, mert annak lezajlása után „Ezer japáni rovar" czimú nagyszabású mvével lépett a nyilvánosság elé. Az {Jassinae), egy
öt kötetre tervezett
*)
Eladta szerz
munkában
ezer
japáni
rovart
szándékozik
a k. m. Természettudományi Társulat állattani szak-
osztály 1906. évi deczemberi ülésében. Az Állattani közleményekbl.
96
A.
Aigner Lajos,
els kötetben 200 rovarfaj van és 3. kötet nemrég hagyta
írásban és képben bemutatni; az leírva és 17 táblán ábrázolva, el
a sajtót
a
2.
a többinek nagy várakozással tekintünk elébe.
s
Mialatt ezek megjelenését elkészítette volna, 1906-ban egy
újabb entomologiai zékét,
melyet
az
mvet
tett közzé,
t.
a japán lepkék
i.
szándékozom
alábbiakban
az
jegy-
érdekldkkel
megismertetni.
A munka czímlapja japán nyelv, nemkülönben elszava is, melybl a helylyel-közzel latin írással is megnevezett szerzk nyomán arra következtethetünk, hogy a lepkéket leginkább
Hampson, Butler
Leech mvei
és
illetleg azok adatait használta fel és a 8
alapján határozta meg,
aud
1
i
nge
r
-
R e b e 1-
közbeszve azokat a nempalaearctikus családokat és nemeket, melyek csak Japánországban fordulnak el. A latin tudományos név s esetleges synonymái után következik minden egyes fajnak a japán neve (latin betkkel is), valamint annak jelzése, hogy az illet fajt Japánféle katalógus szerint állította össze,
meg
ország melyik részében figyelték
azokra a területekre, a melyeken kívül
is
az
továbbá
eddigelé, illet
faj
utalás
Japánországon
elfordul.
Ebben a tekintetben meglátszik a munkán a hevenyészett készítés nyoma, mert számos fajról nincsen följegyezve, hogy Európában vagy Ázsia szárazulatán hiányzik belle, a melyet
is
honos, azonkívül több oly faj
már Kirby mint Japánországban el-
fordulót sorolt fel katalógusában, ilyen a többi közt ieíAe Whitelyi
Buti.
és Lethe
kát végzett, a
M o s c h. Matzumura teljes
marginalis
Mindazonáltal
midn
t
ehsmerésre méltó mun-
nem-lepidopterologus létére hazájának lep-
ke-faunáját elsül állította össze, mert ebben a tekintetben
denütt azoké a
munka
oroszlánrésze,
a
kik
valamely
minország
elsben állapítják meg. Ezen a téren a japáni irodalomban mindenkor Matzumura fog úttörül szerepelni, épen úgy, mint hazánkban a magyar lepke-fauna els összeállítói P á v e 1 János és dr. Horváth Géza. Az úttörk alapvet munfaunáját
:
káját utólag
könny
Erre pedig
Al
kiegészíteni.
a
t
z
u
m
u
r
a
munkája nagyon
rászorul.
A
nála felsorolt Maerolepidoptera-fajok száma 1577-re, a Microlepi-
dopteráké 432-re, az összes japáni lepkefajok száma tehát 2009-re rúg, a mi, ha
csak
Magyarország lepkéit tekintjük (1579 Macro- és 1752 Microlepidoptera-, tehát összesen 3331 faj), vagy ha pl.
97
"Japánország lepke-f attnájáról
ama számokat a palaearctikus faunáéihoz hasonlítjuk (mintegy 4800 Macro- és 4960 Microlepidoptera, tehát összesen körülbelül 9760 faj), kétségtelenné teszi, hogy Japánország lepke-faunája, Microlepidopterák
kivált a
még
tekintetébl,
egyáltalán
nincs
kellen felkutatva.
A
Macrolepidopterákra vonatkozólag bizonyítékaim
Fru
van-
is
és
keresked
1899-ben Japánországban gyjtvén, rövid néhány hét
alatt egész
nak, mert
h
s t
or
fe r
M. berlini entomologus
sereg oly fajt figyelt meg, amelyeket Ilyenek leiis,
:
Fcqnlio Dehaanii, P. Thimhergi, P. Helenus
Xanthus^
P. Preyeri, P.
Enrema
Matzumura nem említ.
Terias
nndtiformis,
és Pidorus cdbomacidatus. Ezeket pedig
jában
lett
volna felsorolni,
„Insekten-Börse"
czím
mert
T.
biformis,
Myrrha, Curetis
cincta
M a t z u m u r a-nak
mód-
Colias Simoda, Libythea
Jaegeri^
nicconicco-
Fruhstorfer
1900-ban
az
lapban közzétett naplójában említi ket,
azonban Matzumura mvébl még azok a fajok is hiányoznak, a melyeket Fruhstorfer hazatérte után különféle folyóiratokban
írt
le.
Közvetetlen bizonyságul szolgálnak e tekintetben
u m u r a küldött nekem, de jegyzékébe még sem vett föl, Argynnis Niphe^ Taraka Hatnada, Píeris Melete var. veris és var. mandarina. Japánország lepkefaunája állatföldrajzi szempontok szerint négyféle elemekbl áll, jelesen: 1. oly fajokból, melyek Európában is elfordulnak 2. olyanokból, melyek a palaearctikus Ázsia kontinensén is tenyésznek; 8. olyanokból, melyek Japánországnak azok a lepkealakok,
a
melyeket
maga
Ma
t
z
ilyenek
:
;
csak északi szigetein
nosak
;
4.
s
részben (15
faj)
Formóza szigetén
is
ho-
olyan fajokból, a melyek csak Formózán és a Riu-Kiu
szigeteken fordulnak el.
Eme fauna-elemek számaránya, ha pl. a nappali lepkéket veszszük szemügyre, mint a melyek mindenütt a legjobban vannak felkutatva, japáni
Matzumura
adatai szerint a
nappali lepke közt van 30 európai
faj,
következ 59
ázsiai,
a 206
:
55 en-
demikus japáni és 62 formózai délszaki faj. Éles határt természetesen egy irányban sem lehet vonni, de egészben mondhatjuk, hogy Japánország nappali lepkéi 14*56"/o európai, 28'64'Vo ázsiai, 26"707o japán endemilvus (szorosan véve csak 19'457o7 i^^ert a többi 7 28", formózai) és 80*10°/o délszaki fajból áll. Ha már most közelebbrl tekintjük az európai és ázsiai fajokat, azt látjuk,
hogy az említett 30 európai
pai faj változataival együtt. Japánországban
is
faj
közül
3,
elfordul,
euró-
ezek:
*
98
Apatura Levcma,
A. Atgner Lajos.
Ilia és var.
Clytie,
porima és
ub.
Vanessa lo és ab. exoculata, AracJinia
var. jjrorsa,
fajváltozatával együtt és 9, a található
továbbá
mely csak
mely
a
3,
ázsiai
faj változatában
ázbiai
az elbbeiiiek Limenitis Síbylla és var. angustata, Argyn-
;
nis Düjjhne és var. Rabdia, nensis, az utóbbiak: Melitaea
Chrysophatius
Phoebe var.
phlaeas és
scotosia,
var.
M. Athalia
chi-
vaT.
Argynnis Ino var. amurensis., A. Aglaja var. Fortuna^ achinoides, Coevar. pallescens., Pararge Achine var. Adippe A. nonyynpha Iphis var. iphicles, Cyaniris argiolus var. Levetti, Augianijyhona,
des
comma
var. Florinda.
A
felsoroltakon kívül
találunk
japáni vajváltozatával együtt endemikus és 7 oly
még
3,
a mely
fajt,
Japánországban csupán japáni endemikus faj változatában ismeretes; az elbbiek: Papilío Macimon ^9, var. Hypocrates, Neptis Luvar. hamigera, az cilla és var. magnata^ Polygonia c. album és utóbbiak termedia,
:
Gonoptteryx
Cleopatra variatio, Nepdis Aceris
Vanessa Urticae var. connexa,
Argynnis
var.
Laodice
iii-
var.
Dryas var. bipuudatus, Libythea Celtis \síi\ lepita és Lycaena Euphemus var. Kosamoto. jóformán általánosan Ha ezek után helyet adunk annak elfogadott véleménynek, mely szerint az interglacialís korszak megsznte után Európa leginkább középázsiai, illetleg szibériai lepkefajokkal népesedett meg újra, akkor azt tapasztaljuk, hogy
japonica, Satyrus
a-
az imént említett fajok közül csupán 3 érte
Európát változatlanul, azokkal a fajváltozatokkal együtt, melyeket alighanem egyidejleg Japánországban is fejlesztett. Mas 3 fuj meghonosoel
ugyan Európában, de nem
vitte magával varietásait, melyek További 9 faj pedig Európában kivetkzött si ruházatából és új köntöst vett föl, míg a szibériai törzsalak még Japánországban is fennmaradt. Viszont 3 faj egyfell Európáig, másfell pedig Japánig nyomult el, de csak a
dott
kelet felé Japánig terjedtek
szigetország
éghajlata
alatt
el.
fejlesztett
jól
elkülönült varietást.
Végül 7 faj észreveheten átalakult a japánok földjén s itt csakis új ruházatában tarthatta fenn magát. Eme következtetéseknél abból a nézetbl indultam ki, hogy a jégkorszak megszntével nemcsak az európai lepke-fauna, ha-
nem
hasonló körülmények közt Japánország faunája
is
részben
déli Szibériából nyert kiegészítést,
a mely fajok azonban a
getország páratelt éghajlata alatt
jó
nézve
is
részben
színre
és
szi-
rajzra
elég jellemzen módosultak.
Bajos
is
lenne
föltennünk,
hogy a lepkék
bevándorlása
99
Japánország lepke-faimájárol.
ellenkez irányban történt volna, azaz, hogy Ázsiának nagykiterjedés palaearctikus része, valamint egész Európa Japánországbe. Ilyen kisugárzó el-
ból származó lepkékkel népesedett volna
csupán nagyobb terület központok fell képzelhetünk, épen Közép-Ázsia.
terjedést
a
min
Ennélfogva az európai fajok endemikus japáni fajváltzatait ezentúl
is
olybá kell tekintenünk, ellenben a Japánban
nem
bériában egyaránt elforduló, de Európában változatok voltaképen az
Szi-
ismeretes
faj-
törzsalakjának
eredeti
lepkefaj
illet
és
hogy úgy mondjam, elfajult alak csak fajváltozatként szerepelhetne. Ennek következtében a részben szibériai lepkékkel benévolnának tekintendk, melyek mellett az Európában,
pesül Japánországban oly keverékfauua keletkezett, melyet semmikép sem lehet egységes eredetim k tartanunk. St inkább a Felkel Nap országát állatföldrajzi tekintetben két részre, északira és délire oszthatjuk,
Az
ráutal. tót,
valamint Kiusu szigetét
foglalja
magában
iában fleg
Formóza a fokig
mire
földrajzi
fekvése
s
az észak
elterül
felé
és a 31. foktól az 51. fokig nyúlik
palae 22 — 25.
terjed
A tatja,
a
északi rész, a mely a fszigetet, Nippont
a r
etikus jelleg, míg
fok alatt fekszik
és faunájában
s
szinte
vagy Honszigeteket fel,
fauná-
déli része, jelesen
a Riu-Kiu-szigetekkel a 28.
határozottéin
délszaki jelleg-
mely az egész fauna SOlO^o-át szolgálBennünket közelebbrl érdekel az ki
trópusi részre,
nem terjeszkedem
északi rész.
Ennek a
faunája, mint fentebb láttuk, 14*56''o európai
és 28'647o ázsiai, összesen
tehái;
43'207o
palaearctikus
fajból,
továbbá 7'28Vo formózai és 19'427o seredeti iapáni fajból áll, úgy hogy a tulajdonképeni Japáiiország faunája korántsem oly kevert természet, mint azt széltében
hirdetik.
St Seitz
A.,
át az indiai és észak-
a ki Kelet-Ázsiában tizennyolcz ízben lépte
Japánban is gyjtött, Hakodatéban (Jesszó szigetének déh részén) gyjt, eey pillanatig sem érzi, mint ha Európán kívüli faunaterületen mozogna. Ezzel szemben Fruhstorfer Gifuról (Xippon-sziget déh ázsiai íaunaterület határát és több ízben
azt mondja,
hogy a
ki
„sajátságosan
ke-
megjegyzi, hogy Kiusu szigete, bár a
f-
részén) hangsúlyozza a japáni rovarfaunának vert természetét",
st
szigettl csak keskeny tengerszoros választja el, faunisztikai tekintetben kiválóan trópusi jelleg s ennélfogva külön japáni sub-
régiónak tekintend (Insekten-Börse, 1900,
p.
171,
174.).
100
rí.
Hasonló is,
véleményen
Aigner Lajos.
lehetett
Stau
inger
cl
japáni faunát fel akarták vsnni, kéáöbb azonban
Re bel
és
a kik ug3'an az általuk kiadott katalógusba eleinte
egész
az
kivihetetlennek
mert habár szerintük az északi sziget leplcefaunája túhi3'onió részben pahiearctikus jelleg, a déli szigetekében annyi a tisztán trópusi elem, hogy annak tekintetbevétele Koreának és Khina legnagyobb részének felvételét is megkívánta találták tervüket,
volna. Ezt a nehézséget
könnyen elkerülhetik vala
szerzi, ha a japán birodalmat a jelzett
módon
kintetben jól elkülönült két részre osztották
Koreát
vetkezni.
s
északi
az
belevonták volna, a mi elbb-utóbb úgy
is
E
úgy segítettek magukon, termhelyek közt Japánt is
is
te-
részbe
be fog kö-
hogy a palaearc-
helyett
tikus fajoknál a
katalógus
a
faunisztikai
szerepeltetik
és
az
endemikuá japáni fajváltozatokat is fölveszik, de csillaggal jelölik meg ket annak jeléül, hogy azok voltaképen a faunaterületen kívül esnek.
Ez az
eljárás
nézetem szerint
helytelen,
faunaterület katalógusában csak az sorolandó területen valóban elfordul.
hetleg
segít e bajon,
A
katalógus
fel,
újabb
mert a mi
valamely azon a
kiadása
remél-
mert Koreának és Japán északi részének
a palaearctikus faunaterületbe való beolvasztása
csak
id
kér-
dése lehet.
Eddig a tulajdonképeni Tibetnek északi határát s a Hoangho folyam alsó részét, valamint a Chingan-hegységet tekintették a palaearctikus faunaterület
déli, illetleg keleti határául, úgy hogy Mandzsúriának legnagyobb része, valamint Korea és Japán kívül estek rajta. S e i t z megjelen félben lev nagy lepkészeti
mvében
bizonyára egész Tibetet bele fogja foglalni
faunaterü-
annak határaként azután a Jancze-Kiang folyamot fogja kijelölni, onnan kezdve, a hol az a 30. fokkal csaknem egyenközben húzódik a tenger felé, vagyis a déli határt körülbelül ott fogja megvonni, a hol a palaearctikus faunaterület déli határát Afrikában is megállapították és a hová mi Japánország
letünkbe
s
palaearctikus részének déli határát helyeztük. Való, hogy ennek következtében a palaearctikus lepkefajok száma már csak magából Japánországból is néhány száz új és
nem fog ártani, ha megbarátkoznak azokk'al a fajokkal, melyeket a közel jövben bele kell majd vonniok gyjtésük körébe.
merben
szokatlan alakkal fog gyarapodni és
a palaearctikus lepkéket
gyjtk
jó eleve
Ml
Japánoiszdo- Upke-fatmájdról.
Végül nem lesz érdektelen, ha az európai lepke-fauiia nemeit is s ebben is a nappali lepkékre szorítkozva. Európában él 4 Papilio, Japánban 16 ellenben van Európában 3 Parnassius (Ázsiában :2L), Japánban pedig csak egy ázsiai fajnak a varietása az ^^^orm -nemet
összevetjük a japániakkal, beleértve a formózaikat
;
;
Európában
is,
Japánban
is
az egyetlen Crataegi képviseli, holott
Ázsiában azonkívül mé^ 4 faja fordul el; Pieris van Európában 8 (Ázsiában szintén 8), Japánban csak 4 a Colias-nemnek van Európában 8, Ázsiában 2o, Japánban 2 képviselje a Melitaea;
;
nemnek Európában
Ázsiábau
Japánban csak 2 faja él Argynnis Eiirópában 22, Ázsiában 14, Japánban 10 ismeretes; Erehia Európában b3, Ázsiában 28, Japánban csak egy ázsiai faj eltérése; szintoly gyöngén van képviselve Japánban a Satyrusneni, t. i. egy európai faj varietása által, 15 európai és 28 ázsiai fajjal szemben; Coenonympha van Európában 11, Ázsiában 10, Japánban csak 2; C/jri/sojj/iawiís Európában 9, Ázsiában l3, Japánban csak 1 európai fajnak a változata; Lí/ca^na Európában Hesperia Európában 15, Ázsiá43, Ázsiában 63, Japánban 19 ban 8, Japánban 1 végül Euchloe van Európában 8, Japánban 17,
14,
;
;
csak
1.
Kisebb eltérések mutatkoznak a következ nemeknél LepGonopteryx (2 3), Apatura tidia (Európában 2, Japánban 1), Danais (2 6), Arachnia {\ 2), 1), Limenitis (3-4), Neptis (2 :
— —
— —
—
—
Paraye (8 4), Thecla (6—3), Lampides (3—1), Cyaniris (1 2). Aiiyiades (ó 1). 8) és Thcmaos (2 2), Adopaea (3 Egyformán vannak képviselve a következ nemek Vcmessa Callo(6 2), Charaxes, Líbythea, 6), Fyrameis és Polyyonia (2 phris, Heieropterus és Párnára (1 1). A japáni faunában teljesen hiányzik a Aíelanargia-nem, melynek Európában 8 és Ázsiában 7 képviselje van, nemkülönben hiányzik az Oeneis és Ephinephele-w^ui az elbbinek Európában 5, Ázsiában 9, az utóbbinak Európában 6, Ázsiában pedig (1
—
3),
—
—
—
:
—
—
—
;
16 képviseljét ismerjük.
Hiányoznak továbbá a következ európai nemek is Thais. Triphyna, XemeoUus, Laeosopis, Thestor, Zegrís, Aphantopus, :
Chilades,
nem
:
Pamphüa
és Charcharodiis
Viszont nincsen Európában képviselve a következ 46 japáni Luehdorfia, Ponqjeoptera, Pontia, Catopsilia, Catophaga,
Terias,
Euripns,
Hehomoia,
Kallima,
Hestma,
Jiinonia,
Hypolímiius, Ergolis,
Atyma, Dichrorragía,
Cyrestis,
Atella,
Euploea^
A. Aigner Lajos
10'
Messaris, Radena, Nedaria, Yphthima^ Neojíe, Lethe^ Mycalesis, Elymnias, Debis, Melanitis, Rajjala, Satsuma, Niphanda^ Árhopcda^ Curetis, Aplinaeus, Zizera, Telicota, Hcdpe, Ismene, Notocrypta,
Pterygospidea,
Céloenorrhinus^
Bhopcdocampta,
Daímio,
Hasora,
Aeromachus és Isoteinon. Ezeknek a nemeknek részben a palaearctikus Ázsiában is van képviseljük, legnagyobb részük azonban tisztán trópusi és leginkább az ilyenek okozzák a japáni lepke-fauna kevert voltát.
Már ebbl a rövid összehasonlításból
kitnik, mily válto-
is
mennyire alkalmas egységes, az állatföldrajz szempontjából arra, hogy bizonyos nagyfontosságú elveket és következtetéseket vezessük le belle. zatos és érdekes Japánország lepke-faunája
A
nagy és a Irta
A méhek ki.
kis
Lósy
s
viaszmoly/)
József.
legnagyobb ellenségéi a lepkék sorából
Ezek a nagy viaszmoly
kerülnek
(Galleria mellionella L.) és a
Achroia grisclla F. (Galleria alvearia Dup.).
kicsiny
A méhesgazdák
sze-
mében különösen a nagy gylölt imposztor s sok van a rovásán. A méhek életét több éven át tanulmányoztam s bár egyenesen mégis
feléjük a figyelmem,
ritkán fordult
sikerült ellesnem. Megfigyeléseim
alapján
az
életükbl
életmódjukról
sokat szaba-
tosabb képet kivánok rajzolni. Elször a nagy viaszmolyról alkotott,
régebb nézeteket
gyeléseimet. és feltárt
A
mondom
el,
s
ahhoz
fzöm
az én
megfi-
kicsinyre csak újabban fordult élénkebb figyelem
kivánom a méhesgazdák
életmódjának ismertetésével
figyelmét ráterelni.
A
nagy viaszmoly életmódjáról
eddig
a
következ
véle-
ményt alkották meg.
Hubert *)
és
L.
Kivonat a szerznek „A
Szegeden
természetvizsgálók
hernyói júniusban és júliusban
dr. ^) szerint
méh néhány tartott
M.
orvosok
vándorgylésén
eladott
ellenségérl",
XXXIII.
a
értekezésébl. 1)
Dr.
354. 1886.
L
e
u n
i
s
Synopsis
der
Thierkunde.
III.
Auflage.
II.
Bánd.
p.
A
rongálják
a
Lepkéi
lépeket.
Taschenberg
iiagy és a kis viaszntoly
lO^j
szeptemberig
júliustól
rajzanak.
arra moly életefolyását a tapasztalatra jut, hogy a nagy viaszmoly kétszer jelenik meg az esztendben, tavaszszal és másodszor júliustól kezdve. Az utolsó ivadék bábalakban, tömött, hosszúkás gubójában telel át. Négy hétig elhentereg mieltt bábozódnék. A báb nyugalma körülbelül 18 nap lehet s ezután májusban jelenik meg a lepke. a Nyáron rohamosan fejldik, három hét alatt nagyra E. dr.
vizsgálva
a
^)
n
hernyó.
Hubert pedig
nem szabatos. T a s c h e n b ej' g-é mi viszonyainkhoz való módosításra
feljegyzése
a
és
kiegészítésre
szorul.
A
magam
hernyó életérl
is
még csak
kiegészítésre váró
képet nyújthatok, mely azonban az eddigieknél többet mond. Az esztend forgásában kétszer, esetleg háromszor él és pusztít a hernyó a kasban. Az 1903. év februárjának 12. napján az egyik
tenyészetembl kivettem 5
hernyót és kell táplálék-
db. fejlett
kal ellátva külön üregbe zártam. Lepkévé május hó 1-étl július l-ig fejldtek. (V. hó 1-én. 1 ?, V. 14. 1 db.,' VI. 14. í, VIL 2 1
$).
A nstények petéibl csak kevés hernyó kelt ki. Ezek 10-én 7 mm.-nél nagyobbak nem voltak. Nagyobb
szeptember részük
csak
elpusztult,
egy fejldött
vagy harmadik tizedében
lepkévé.
E
ki
hó második évben két gene-
november
szerint az
rácziója volt.
Ugyancsak két generácziós fejldést tapasztaltam egy máEbben 1902 július elején kifejlett hernyók és bábok, a hó harmadik tizedében és ismét november hó második és harmadik tizedében rajzó lepkék voltak.
sik tenyészetemben.
Ha más helyeken gyjtött veszem,
azt
az szutói
mondanom,
kell
rajzás a tömegesebb
tapasztalataimat
hogy és
a
nálunk
figyelembe
is
Magyarországon
leg-nagyobb jelentséggel hír.
1902 augusztus 28-án P.-Kondorosról kaptam viaszmolyos lépeket. Bellük a lepkék rajzása szeptember 13-án indult meg és no-
vember 8-ikán
A
ért véget.
2)
B
r e
h
lefolyása a
?
ms
Taschenberg.
következ
volt
november
október
szeptember
1902 év: hó tizedében
hím 5 nstény lepke.
A
L
I.
II.
H.
III.
I.
IL
-
60
35-27 35-28
14
29
6
—
9
26-34 22-29
16
23
3
—
—
Tierleben. 1892.
KI.
III.
III.
—
—
Auflage. Die Insekten. von Prof. Dr. E. L.
Lósy 'jósej
104
Ezeknek ivadéka a rákövetkez évben apró korcs ivadékban május 8-án 5 hím lepkével kezdte meg a rajzását és folytatta jmiius lo-ikáig. (Májusban szárnyra kelt 27 lepke, júniusban 11, köztük 8 nstény.) Tavaly Rákos-Palotan állítottam fel egy méliszínt, a kaptárakban tanyát vert a moly^ öszszel bábokat és lepkéket találtam bennük. Egy szerepi kaptárból küldött molyok legnagyobb része november második tizedében rajzott. Mindebbl azt szabad megállapítanunk, hogy a viaszmoly legnagyobb rajzása szutóra esik és hernyókorban éli át a telet. Úgy az szi, mint a kisebb és rendetlenebb tavaszi kelés tág idhatárokon belül esik meg, a mit egyrészt a kaptárakban lev a hfok és az élelem magyarázhat beavatkozó körülmények :
meg, másrészt pedig a viaszmoly életmódjában nyilvánuló olyan jelenségek, melyek más lepkéknél is feltnnek és a lepke fejldését gátló okok gyanánt elfogadhatók. A hideg és táplálék táplálék hiánya késlelteti a hernyó fejldését, a meleg és sietteti. Utóbbi esetben feltehet, hogy nálunk a szeptemberi szi
b
rajzásnak ivadéka
kedvez körülmények
lisban bonthat szárnyat.
A
a fejldést és korcsokat hozhat kifejldött elfekv hernjót melléje.
A hernyó
a
között kivételesen ápri-
hideg és a táplálék hiánya késlelteti létre.
tettem
következ év
1902.
kiilön,
április
október
élelmet
9-én
nál és molyoknal a hernyók elfekvése rendes jelenség. szerint egy
mit azt
ebbl
hónapig hever
el
nem
kötötte
bábját, tehát hat hónaing hevert étlen egy helyben.
berg
2-án
egy
adtam
meg
a
Az ilonczok-
T
a
s c
a hernyó. Ezt azonban
h e na
—
az esetbl és a második ivadék megjelenésének ide-
—
jébl kifol} ólag következtetni lehet szabálynak fel nem tehetmert jük. Nyáron is hosszabb ideig hentereg és a télre fejldöttek, nemcsak a kifejldött hernyó, de a növekedésben lev is elfekugyancsak hosszú idre fekszenek el. A hernyónak ez a szik szokása a saját szervezetében volt gátló oka a gyors fejldésének. Közvetetlenül és eiedetüeg a téli idszakhoz való alkalmazkodás lehetett, de megengedhetnek vélem, hogy a hosszas elfekvés egyes esetekben a szzen szaporodás következménye is lehet. Abban a tenyészetemben, melyben 5 hernyót neveltem volt manovemberben 14-ikén majd május és július 2-ikán volt, gános nstény lepke. A következ évben a tavaszi rajzás 4 lepkéje késbbre, július 19-ikére fejldött ki. A szzen szaporodás petéinek nagyobb része terméketlen és az álczák fejldése lassúbb lehet. Ez azonban ezen egy adat után még szinte ap-
—
—
A nagy riorisztiUusan
és
lUó
a kis viaszinoly
hangzik és azért érdemes volna u kérdést kíséra hideg mennyire gátolja a fejldést,
letekkel eldönteni. Hog^^
A
azt a most említett lepkék ivadékán tapasztaltam.
tenyésze-
hideg, ftetlen, kövei padozott helyiségbe helyeztem
tet
az
és
1905. év augusztusáig egy hernyó sem fejezte be a fejldését. Három különböz nagyságút találtam benne, két kb. 5 mm. és egy kb. 12 mm. aprót. Ez az eredmény azt sejteti, hogy a pete is
hosszabb ideig elfekszik
A
s
a hernyó életreébredése késik benne.
harmadik generáczió lehetségét
súlyozom, hogy
A
láttam.
magam
fölvetettem,
hang-
de
májusig fejldött nagy viasz moly t nem júliusban és augusztus
lepkét májusban, júniusban,
els tizedében láttam
rajzani.
a
tavaszi legnagyobb rajzást
A második nemzedék
nius második tizedében észleltem.
jú-
rajzását
szeptember második tizedétl deczember elsejéig figyeltem meg. Ezek szerint nálunk legtöbb a viaszmolíjlepke jimiushan és októberben.
Az
P.-Kondorosról küldött viaszlépekbl szutóján 278 lepke
rajzott ki, köztük 172
A
hím és 106 nstény ki,
köztük 59 hím, 24
rajzás természete tehát csak
rovaré.
lehetett.
B. -Szereprl küldött viaszlépekbl június
dében 83 viaszmoly rajzott
A
mint a nyári.
októberi rajzás tömegesebb,
A
Több
Ennek az
a szabadabban szálló hÍQinek szerte
is kell
fekv kasokban keresve nstényét,
A hímek
mint
olyan,
a hím, mint a nstény.
második
tize-
nstény
volt.
általában
legtöbb
lehet az oka, mert
szállani hogy, a távolabb
fölfrissítse
a
faj
életerejét.
rajzás kimutatásában
mint azt az említett szi korábban indulnak rajzásnak, mint a nsnyek, melyeknek ismét a faj életbenmarádása érdekében lehetleg a kaptárban kell maradniok. A kiszállások sorrendjében foazért, a
kifejezésre juttattam,
kozatosan növekszik a nstények száma és a
mi
ismét
a
faj
czélját szolgálja, a legkésbben kelk úgy nyáron mint még inkább szutóján, sok a töpörödött csonka szárnyú nstény,
között,
nem hagyhatja a kaptárt. méhesgazdát a nagy viaszmoly élete lefolyásának földerítésében a nyári hosszan elhúzódó rajzás azért érdekelheti, mert a tiszta kaptárokba akkor kerül be a legtöbb moly. Az szutói rajzás pedig megmagyarázza azt a szomorú csapást, hogyan és miért teheti télen tönkre a betelelt méhcsaládot a nagy viaszmely
el
A
moly.
Legtöbb méhesgazda csak
a
fiagy
viaszniolyt
kicsínvnek létezésérl sejtelme síncsen. Éppen ezért,
ismeri,
ha
a
a ki-
Lósy JózseJ
lUtj
is a nagyot vádolja meg. A nagy gyakran gátolja a kicsiny, ha vele együtt garázdálkodik a kaptárban. Könny a tévedés, mert a hol bven van kicsiny moly, ott egy-két nagy is akad és késbb, ha
csiiiyiiek kárát szenvedi,
akkor
életmódjának megismerését
is
felszaporodnak, azok vehetik át a vezérszerepet.
Az 1901. év augusztus hó 4-én egy gyékény kas Szereprl mind a nagy, mind pedig a kicsiny hernyómegtaláltam. Ugyancsak megtaláltam a hó '20-án, 2é. és 30-án
küldött szemétjében ját
gyjtött söpredékben. Szeptember 5-én a
kisérleti
kaptár
dékszemétjében találtam a kicsinynek, l5-én a nagynak
hnlla-
her-
a
Kürtösi József
méhészetébl (P.-Kondoros) 1902. év augusztus 28 án küldtek nagy viaszmolyos sonkolyt. A következ év május havában egyenként 5 kis viaszmoly is szárnyra kelt belle. Bár könnyen megeshetett volna, hogy valamelyik tenyészetembl kiszabadult kis viaszmolypille fertzte meg, ezt nyóját.
föltételeznem rövid
id
nem
alatt oly
a dróthálós borító
lehet,
mert a hernyó a
gyorsan is
nem
tél
közben esése miatt
fejldhetett, mert ennek lehetséget
megnehezítette és mert csak 5 példány
fej-
meg nem felel. Ugyanazon nekem Rá ez Béla kedves munkatár(^Paczek) Béla Méhészeti naptárának
ldött ki, mely szám egy peterakásnak év novemberében
sam, hogy
írja
Pataki
folyamában „egy méhesgazda a kisebbfajta viaszmoly egyenesen fiasitásrontónak mondja" és leír egy vele megtörtént esetet. Ö maga rögtön figyelmesen megvizsgálta a kaptárait és az egyikben talált is olyan keretet, melynek lépében a hasítás kiürült sejtjei között néhányból a méh nem tudott kibújni. Midn kifeszítette a sejtek falát, megtalálta a mélyben a viaszmoly hernyóját, mely szálaival a méhek lábát és szárnyát valóban 1901. évi
annyira összekötözte, hogy a
maguk erejébl soha
ki
nem
búj-
hattak volna.
Hogy a kis viaszmoly hernyója a fi ásítást a nagy hernyóhoz hasonlóan bebékiy ózhatja, bár ezek után valószín, mégis gondos megfigyelések útján biztos megállapítást kíván. Megjegya selyemnyál elválazzem, hogy a kis hernyónak rendkívül tása és ez finomabb szálaival srbb szövedéket alkot, mint a
b
nagyé. 1903. év április 8-án és 9-én 3 nstény
pillét zártam egy 400 köbczentiméteres üvegbe. A lerakott termékenyülcs nélkül maradt petékbl kikelt apró hernyók (talán 10 drb) rövid
kb.
életük (3 hóna])) alatt oly
sr
üveget, hogy az teljesen fehér
selyemfátyollal lett
és
bélelték
átlátszóságát
ki
az
elvesztette.
A
nagy
és
107
a kis viaszmoly
(Az üveget a Rovartani Állomás rzi.) Mindkét viaszmolyfaj hernyója selyemnyálából hosszú csöves lakóhelyet sz magának, hasonló folyosókat készit a lépben is, mégis ritkábban vergdik túlsúlyra a kicsiny, mint a nagy.
módjuk különbözségében
rejlik.
Ennek közvetetlen oka az
A nagy viaszmolynak
élet-
a mellett,
hogy durva selyemnyálával összevisszaságban egymásba akaszkodó szálakkal, szétterjed kusza szövetet készit, azt a mely a megrongált, szétmáladó sonkolyt szokta összetartani, rendes tanyája fenn van a sonkolyon, míg a kis viaszmoly selyemgunyhójánál egyebet alig sz és a kaptár alján lev szemétben is megmarad, a hol annyira elszokik a selyemszál eresztésétl, hogy a folyosóinak és gubóinak készítésén kívül szövmesterségével sehol sem él. Nyomósabb ok azonban ennél a fejldésük között lev különbözség. A nagy viaszmolynak az esztendben két rendesnek vehet gyors és szapora nemzetsége van, a kis viaszmolynak csak egy lassan fejld. Miután a kicsiny frajzásának idejét több rendbeli megfigyelés után megállapítottam és annak legmagasabb kulmináczióját július harmadik tizedében jelölhettem
meg, akis viaszmoly fejldésének lefolyását a molyokéhoz, köztük {Tinea pellíonella L.) hasonlónak találtam. A ruhamoly lepkéje a rendes idben, júniusban és júliusban rajzik. a ruhamolyéhoz
Ekkor van a frajzása. Mégis mindnyájan tudjuk, hogy elvétve tavasszal és sszel is röpköd moly, melynek hernyója hosszabb, rövidebb ideig hentergett, mert ezek a molyok is tanják az elfekvés szokását. Az aszalt gyümölcsön, száraz növényen, paprikán stb. él Ephestia elutella Hn. hernyóját mazsolaszlvel november 16-ikén kaptam. Mozdulatlanul feküdt július ]3-éig, csaknem kilencz teljes hónapig, a mikor megsápadt, 20 ikára bábbá kötötte magát és 29-ikén kikelt, mint lepke. A kis viaszmoly hernyója is elfekszik és különböz idig hentereg. E miatt és mert a kaptárnak a méhcsalád lélekzetével fútött levegjének hmérséklete a mi lakószobánk levegjével
sszel, tavaszszal csak úgy szállingózik, mint a mi ruhamolyunk. A kis viaszmolyt az év forgásában február
közel egyenl,
is
második tizedében (meleg szobában) április, május, június, július hónapokban, augusztus és október hó els tizeilében láttam röpülni. Tenyészeteimben 1901-ben tömeges rajzást észleltem május harmadik tizedében 2 tenyészetben és július harmadik tizedében ismét másik 2 tenyészetben. Az 1902. évben június els tizedében láttam a rajzást. Az egyéves fejldésú moly frajzá-
108
Lósy /ózsej
sának idejét legjobban 1901-beii figyeltem meg.
A
rajzás
lany-
hán, április 16-án egy kiszálló lepkével indult meg. Május 25-én
sok báb között S lepke pihen ismét
s
rendre kelnek
ki,
végre
90 — 100
repül lepkével megkezddik a tömeges rajzás. Közöttlik nstény elvétve akadt. Másnap 15 lepke repült 3—4 nsténynyel, 30-áig 50 repült, a nstények száma szemmel láthatóan szaporodott; 3 1-én 8 sürög a dobozban s a java nstény, mely a petéitl most szabadul augusztus 1 -én végre még 10 darab, 6 nsténynyel jelent meg, több közülük párbakapcsoltan ült szanaszét. Július harmadik tizedére esett tehát a legtömegesebb szárnyrakelés. Azontúl már csak szállingózva bújt
július 23-án
;
egy-kett el, az
is
többnyire
szzen
szaporító nstény,
és
az
els felében láttam a bábburokból kikelni. A következ évben a július havi peték ivadéka júniusban
utolsót október
Míg a tavaliak középtermetúek voltak, ezek korcsokká fejldtek, hosszuk a rendes középmértéknek ahg harmadára kisebbedett, (o mm.) Szkös táplálkozásuk egy hónappal siettette a fejldését. A nagy viaszmoly hernyójának fejldését lassítja az éhség, ezét sietteti. Ez is egyik oka a lepke tavaszi és szi szórványos megjelenésének. Az egyik kaptáraljból mint említettem íebruár 11 14-ig (1902.) 9 lepke szállott ki. Rendkívül nagy (a hím kb. 13 mm., a nstény 15—20 mm.) ers példányok voltak. Egy nstényt párzásban is láttam. Idegen, befolyásoló körülmény volt az, hog}- a kaptáraljat a szobában tartottam. Nagyobb bizonyító ereje van egy régebbi tapasztahitomnak. Az 1906. év szén kis üvegdobozba 10 darab picziny, nyári petébl (kb. július 15) kelt hernyót szinte légmentesen bezártam. A kaptárszemétbl csipetnyinek is kevés volt az a morzsa, a mit eledelül velük beadtam. A szk koszt ugyancsak siettette fejldésüket. A rákövetkez év tavaszán, április 16-án 6 kis viaszmoly-lepke izgett- forgott az üvegdobozban, egy már kimúlt volt, kett báb állapotban hevert és csak egyetlen egy tnt el rejtélyesen ez már kis hernyókorában pusztulhatott el. A rendes egyéves fejldésnek a hernyója, nyár derekán rakott petébl kel ki, lassan n, télen 5-12 mm. hosszú, fürge mozgású, vékony test hernyó. Tavasszal habozása eltt, durbélszemetjével vább, fehér nemezszövet, a rátapadó fekete Bábállapotában borított burokjában egy hónapig is elhentereg. rövid két hét alatt megfordul (biztos idadataim erre nincsenek) rajzott (jun.
táplálék
lO-én).
hijján
apró
—
—
;
•
—
A és mint lepke
nagy
és a kis viaszuio'y
legfölebb 10 napig
A
10'
viaszmoly gyorsabban mozog, mint a nagy a világosságot szintén kerüli s elle sebten sötétbe, árnyékba mének zik. él.
kis
;
A
a nstény is ügyesebb, mint a kevésbbé van a kaptárhoz kötve, mint a nagyé, ritkább közöttük a csonka szárnyú. Petéit ugyanolyan módon kupaczba rakja, mint a nagy. faj
A
végett
terjesztése
viaszmoly lepkéje
mert
s
méhekkel
élete
együttélésében,
való
mindig, mint a lépet aknázó,
hulladékos
többször csak a él.
kenyeres
virágporos
azonban
Elszaporodva,
Kaempf R*)
pusztító
megfigyelését
sejtekbe
míg a nagy viaszmoly betör szerepel, legszemétben koldus életet
felhúzódik a lépre és, amiben
is
megersíthetem,
furakodik és
tolvaj
különösen a méhbelle. Innen csak
lesz
egy lépést tesz a fiasítás sejtjeire, hogy a méhesgazdának és a méhnek a nagy viaszmolyhoz hasonló nagy kárt és veszteséget okozzon.
A nagy a kaptárban
viaszmoly és a kicsiny az els, amint azt s kiúzi a
fölszaporodik,
úgy mint a hangya, ban, figyelembe
otthonosan
magam
Csodálatos,
gazdát.
veszi, de
tri maga
Magyarország
is tapasztaltam, ha hogy a méh, éppen
kivált hernyó koruk-
vele lakó ellenségeit,
nem
berendezkedik
mellett.
pillangói.
Aigner Lajos.
Irta A.
XX. 42. Argynnis Latonia L.
Linné, Systema
Naturae.
Schmetterl. in Abbild.
Ed. X. I.
tab.
p.
^)
481 (1758); Esper, Die
19. fig, 2.
(1777.).
A szárnyak rt színek, a szegély eltt két sor fekete folt közt több szabálytalan alakú húzódik végig, ezek s a feketés fekete folt áll. Alul az ersen hajlított szegély fels szárny
t
csúcsán néhány apró *) 1)
A. Z.
f.
E. 1900.
ezüst petty van, az alsó szárny fterén és p.
Artemis mellékneve.
94.
A Atgner Lajos
110
nagy ezüstös
szegélyén
Ivüls
eltt a középtér
ezüstös,
felé
állnak, az utóbbiak
foltok
vagy sárga pupillájú
sora
sötét-barna
szemfoltok sorakoznak.
Hazánkban országszerte gyakori 2, st helyenkint 3 ivadékban is, márcz. végétl máj közepéig, máj, végétl aug. közepéig és szept. közepétl okt. közepéig. Nagysága nagyon különböz, tavaszi ivadéka többnyire csak 34 40 mm. a nyári és szi példányok pedig megütik a 45—50, st 52 mm.-t is. Az elsötétedésre való hajlama félreismerhetetlen. Rajzelemei közül különösen a fels szárny bels szegélyén háromszögben álló 3 foltja az, mely az összeolvadásra hajlik. Egyik I. ivadékú nsténynél a középtér összes foltjai kiszélesedtek s a legkivülebb álló az apexen levvel egyesült, szintúgy megszélesedtek többi
—
foltjai
a
is
t
fekete
irányában,
összefüggésben
melylyek
a
mely alul szabályos, átmeneti alak az ah. valdensis Esp.-hez. Ennek fjellege az, hogy ezüstfoltjai egybefolynak, a mivel gyakran karöltve jár az, hogy a felület fekete foltjai is egybeolvadnak; ajánlatos lenne, az összes melanotikus alakokat ide vonni. Typikus valdensist Budapesten, Eperjesen és Pujon figyeltek meg. Petéje kúpalakú^ szürkés-fehér. Hernyója sötétszürke, hátán
Ez a példány,
állanak.
fehéres,
30 él
oldalt
—40 a
mm.
sárga
sáv fut
le,
vöröses
tüskékkel
borított?
hosszú. Tavasztól kezdve csaknem egész nyáron át
következ növényeken
:
Viola
arvensis és tricolor
Onobrychis sativa (kakasfej), Anchusa lea millefolium (cziczkóró),
officinalis (atraczél), Achil-
Rubus fruticosus
Bábja barna, fémes fény Farasitái: Blepharidea
(ibolya),
caesius (szeder).
és
foltokkal.
vugaris Mg. Diptera-faj és Apanteles
spurius (Wasm.) Reinh. Braconida-faj.
Elfordul az összes szomszédországokban
IV— X.,
F.-Ausztria
Morvaország
IX— XI.,
V., X.,
Gahczia
Elterjedési köre 1
—
Systema
europ. 1)
III ~-X,
:
Lapphontól Algirig 68
— 30°
és Teneriffától
110° és a Himalájáig. 43. Argynnis Agiaja L.
Linné,
Karinthia
IV— VI, MI— X.
Románia
az Altaiig
:
IV— V, VII1-.IX., Tirol, Cseh- és VI— VII., Bukovina V— VI, VII -VIII,
A.-Ausztria
Naturae.
Schmetterl.
A Grácziák
egyike.
in
Ed. X. Abbild.
p. I.
i)
481. (1758); tab.
17.
Esper, Die
fig.
3,
tab. 60.
Magyarofszág pillangót
fig. 2.
(1777);
Sweden
A
stb.
szárnyak
Que nse & Acerb
Emília II.
p.
111
1
253. tab. 2
fig.
1.,
barnás-sárga,
felület'í
árnyalatú, tövük szélesen fekete
;
a
2.
Travels troiigh
i,
(1802).
nstényen
sötétebb
a szegély mentén csipkés vonal
alapszín holdakat zár magába, eltte a fels szárnyon 6 nagy folt áll egy harántsorban, köztük s a t közt az elüls szegélyen és középen néhány fekete folt van, a hímnél az 1 3. ér
fekete
—
Az
kissé megvastagodott. folt áll
szárnyon a szegély eltt 5 fekete sorban (kett olykor csak jelezve) tövén többnyire csíkos alsó
;
csaknem egyenes szegély fels szárny barnás-sárga, csúcsa zöldes, néhány apró ezüstös petytyel; fekete rajz van. Alsó lapján a
az alsó szárny alapszíne
alul
t
barnás-zöld, a középtl a
fell
sárgás-barna; szegélyén ezüst holdak sora-
szegély felé világos
koznak, középen egy sornyi, és tövén 6 ezüstös
mutatkozik.
folt
Hazánkban országszerte, kivált hegyvidékeken gyakori közepétl aug. elejéig, erdszélen virágzó gyalogbodzán
jun. és
Clematisen (bérese), rendesen szabályos nagyságban, 40—60 mm. Egyik eperjesi i fölül csaknem egészen fekete alul az alsó ;
szárny
egybefügg
tövén
Acerbi-hez
melynél
a
tartozik,
^)
állanak
ezüstpettyek
.
a var. Aemilia
ezüstpettyek
az
teljesen
hiányoznak Hernyója feketés, hátán két finom fehér vonal fut le, oldalt minden gyrn piros folt áll, tüskéi feketék, 45 48 mm. hosszú;
—
májusban Viola canina és tricoloron (ibolya) Babja sötétkék, tompa púpokkal. Parasitái teles
:
él.
Chaetolyga quadriimstulata F. Diptera-faj és Apan-
Vanessae Reinh. Braconida-faj.
Elfordul
az
Karinthia és Galiczia
Bukovina
VI— VIII.,
—
VI —
és
VII., Szilézia
A.-Ausztria
Elterjedési köre:
az Amurig 15
szomszédországokban
összes
VII— VIlL,
Lapphontól
Románia
VI— Vili.
Bulgária VI.
Persiáig 68
— 35°
és Angliától
150°. 44. Argynnis Niobe L.
Linné, Systema europ.
F. -Ausztria,
:
Naturae. Ed. X.
Schmetterl.
in
p.
Abbild.
^)
481. (1758); I.
tab.
18.
Esper, fig.
4.
Die
(1777).
Felülete színben, rajzban olyan mint az A. Aglaja-é, a
ns-
tény azonban halványabb szín, rajzolata erteljesebb, sok feke1)
Nöi név.
2)
Görög
nöi név.
A. Aigner Lajos
11]
tés behintéssel, kivált
gély fels
szárnyon
lapján a fels világos
szárny
tövén; a csaknem egyenes sze-
szárnyai 1
az
—
elüls
sárgás-vörös, tövén
4.
ér kissé
szegélye
zöldes
megvastagodott.
zöldes
árnyalattal
Alsó
szárny
;
az
;
közepén 7 nagy
alsó
mögötte b nagy ezüst folt áll egy — folt és a középsejtben egy ezüstös sorban; tövén 3 4 apróbb ezüstös vagy fekete pont van; a szegélyen apró ezüstös vagy
ezüstös foltból álló sáv fut
le,
sárga holdak sora jelenkezik
ettl befelé ezüstös pupillája apró
;
vöröses szemek sorakoznak.
Hazánkban
többé-kevésbbé
országszerte
helyenkint
ritka,
gyakori hegyi, erdei réteken virúgzó gyalogbodzán és Clematison (becse;, tekintélyes nagyságban (40—60 mm.) június elejétl jul. vé-
mentén megfeketedett, alsó szárnyának bels szegélyen igen széles feketés var. Eris Meig ^) falul ezüst petyA összekötöttek. által pecsét tyek nélkül) számos helyen igen gyakori s a törzsalakot helyettesíti. A nagyon elsötétedett ab. Pelopia Bkh. -) igen ritka, és csupán Tavarnokon, Novákon, Eperjesen és N.-Szebenben figyelték meg. Petéje kúpalakú, sárga vagy sárgás-vörös. Hernyója barnás, fehéres tüskékkel, hátán fehér, oldalt fekete sáv fut le, 45 48 mm. hosszú. Májusban él Viola odo-
géigrepül.
A
? olykor az erek
szegélypontjai pedig, kivált a
rata és tricoloron (ibolya).
Bahja rötszin, fémes foltokkal Elfordul 2.1 összes szomszédországokban még pedig: A.VII., KarinthiáAusztria, Szilézia, Galicza és Bukovinában VI
—
ban
VI— VIII.,
F.-Ausztria és Bulgáriában VI.
Elterjeded kö^e: Lapphontól Andalúziáig országtól az Altáig
Systema
europ. fig.
2.
^)
Esper, Die
Naturae. Ed. XII. 786. (1767);
Schmetterl. tab.
és Spanyol-
20—110°. 45. Argynnis Adippe L.
Linné;
68— 35o
74.
Abbild.
in fig.
1.
I.
tab.
2. 4.; tab.
18.
76.
fig. fig.
1.
2.
a.
tab.
43
(1777)
Felülete színben, rajzban olyan mint az A. Aglaja és Niobe,
csakhogy szegélye
kevésbbé
1)
A viszály istennje.
2)
Pelops liellen
3)
Görög nöi név.
liös
leánya.
fekete, töve pedig
nem
fekete, ha-
Magyaroi szdg pilUingói.
113
nem
zöldes-barna behintésú. Alsó lapján a csak kevéssé hajlított fels szárny csúcsán apró ezüstös pettyek mutatkoznak az alsó ;
szárny
tövén
középsejtje
nem
nagy fekete pont;
ezüstös
áll
egyébként olyan mint az A. Niohe, de zöldes árnyalat egészben is aiinál valamivel világosabb színezés.
Hazánkban országszerte gyakori, olykor talán
ivadékban
II.
gyalogbodzán
elejétl
(jun.
jul.
50—58 mm.
Clematison (bérese), rendszerint
és
méret példányokban. Az
közepéig)
Pécsett) erdei réteken virágzó
(pl.
is
nélkül
megfogyott vagy egészen azok ezü«t nélkül, ritkább és lokálisabb. A var Chlorodippe H.-Sr) alul. a fels szárny csúcsán négyszögben álló 4 ezüst petty van, az alsó szárny zöld, ezüstpettyekkel díszített, csak Josipdolnál figyelték meg. (Mann). ab. Cleodora
0.
alul igen
^),
petytyekkel,
Petéje kúpalakú, zöldes-barna.
Hernyója sötét-barna, hátán ketts fehéres hosszanti vonal fut le, rt tüskékkel borított. 45 48 mm. hosszú. Április-májusban
—
Viola tricolor és adoratán (ibolya)
Báhja
vagy
barnás
él
kékes
zöldes-szürke,
vagy
ezüstös
foltokkal.
Elfordul az összes szomszédországokban még pedig: AlsóAusztria és Szilézia VII., F.-Ausztria és Karinthia VI VII., Tirol, Gahczia VI— VII., Morvíiország M-VIII., Bukovina VII—
—
Románia
VIII.,
VI— IX.,
Elterjedési
Bulgária VI.
köre: Lapphontól
és Spanyolországtól Pekingig
1 i
a p.
s,
Reisen
durch versch. Prov.
470. (1771;;
tab. 93. fig.
E
s
1.;
p e tab.
r,
szárnyak
felülete
d.
Die europ. 102.
Samml. europ. Schmetterl.
A
—
Közép-Olaszországig
négyszög
— 37o
^).
russischen Reiches
I.
Schmetterl. in Abbild.
4.;
Cethosia
67—68
(179b).
fig.
Fig.
világos
G8
160".
Argynnis Laodice PaU.
4t).
Pa
:0
barnás-sárga,
H ü b n e r,
tövük
zöldes;
illetve melyek hegye befelé irányul, gyakran azonban csipkés sávvá egyesültek eltte ezeken belül számos kisebbkét sor fekete petty jelentkezik nagyobb folt van, melyek az alsó szárnyon némi sávot alkotnak;
a szegélyen egy sor
folt áll,
ki,
;
;
1)
A dicsséges, görög
2j
Chloros, zöldes.
3^
Görög ni név.
ni
név.
A
114
Aigncr Lajos
a fels szárny csúcsán rendszerint fehér pont
Alsó
lapján
az
szárnyat
alsó
sárgás nagyobb bels felében
is látható).
áll (alul
csipkés ezüst esik osztja ketté,
küls
két barna csík látható,
fele
ibolyás-barna.
Hazánkban csak 1894 óta figyelték meg, még pedig Szilágym ), Élpatak és Segesvár környékén, júliusban. Nálunk éri el elterjedésének nyugati véghatárát. Hernyója vöröses-szürke, rózsaszín tüsJiékkel, hátán sárga Cseh, Peér (Szilágy-
vonal fut
mm.
42
le.
hosszú, Viola caninán (ibolya)
él.
Bó.hja sötétbarna, feketés erekkel.
Elfordul
VI
Galiczia
—
szomszédországok közül a következkben Bukovina VII— IX. (gyakori) és Romániában
a
VII.,
(szórványosan).
57
Krimiáig
Livlandtól
köre:
Elterjedési
—
45'^
Peértöl
és
Pekingig 40—160".
47. Argynnis Paphia L.
Linné, Systema europ.
Naturae.
Schmetttrl.
')
Ed. X. 431. (1758); Abbild.
in
I.
tab.
E
p e
s
17.
Die
r,
fig.
1.
2.
(1777).
A
szárnyak felülete vöiöses-sárga (hím), vagy barnás-sárga
(nstény).
A
fekete petty
fekete áll
szegélybei
ezeken
;
pettyek
i
fels szárnyon a megvastagodott szárnyon pedig csíkot alkot. Alsó vöröses-sárga, csúcsán
zöldes
eltt
több fekete
belül
1
—
4.
érrel
két sor erteljes
folt terül
lapján a fels
bels
mely a az
alsó
szárny világos
küls
alsó szárnyának
;
tét-zöld és ibolyaszín vegyüléke,
el,
érintkezik,
fele a sö-
fele világosabb
vagy
sö-
tétebb zöld, 3 ezüstös sávval.
Hazánkban réteken
országszerte
többnyire
gyakori
hegyi
s
erdei
gyalogbodzán és szedren, rendesen igen nagy mm.) példányokban, május végétl jul. végéig repül.
virágzó
(59—76 Színezés
tekintetében
az alsó
jesi ?-nél
közepétl a bels
kevés az eltérés a felületen. Egyik eper-
szárny
felületén
a
fekete
pettyek a szárny
tünetek. Egy aradi színe a pirosasba hajlik, ó úgy hogy az csaknem fahéj színt mutat. Egy gyöngébb rajzú ? (Aradról) szintén pirosabb barna a szegélyig
pirosas
ezüst
rendesnél.
Az ^)
alsó szárnyon alul az ibolyás zöld szín egészen a hara-
Aphrodité mellékneve.
Magyayor'zdg piUungói.
115
gos zöldig váltakozik, a mellett az ezüstös sávok többé-kevésbbé
megfogytak vagy megszélesedtek. szín, zöld
Gyakran
válik az ibolvászöld
tünetú sárgás-barna színezéssé, igen megfogyott ezüstös
Igen
sávokkal.
hogy az egész Aig. ^) Ennek
esetben az ezüst
r.tka
és középteret
tö-
annyira
immaculata
ellentéte a var.
túlsúlyt
elfödi
rajztalaniil
Bell.
ezüst sávok teljesen hiányzanak. (Élpataknál). tedett, feketés barnás-zöld ab. ? valesína Esp.-t
A
:
^)
nyer,
ab Marilláé
melynél
fölül
az
megsöté-
csak Budapest,
^)
Arad, Pécs, Eperjes, Élpatak, Nagyszeben és Vinkovcze vidékén figyelték
meg.
Nem elüls
ritkák
fölöttébb
a
aradi í példányom.
Ilyen két
szegély fekete
küls
szegély eltt
sávvá
eg3'esül, a
lev
nagy
jellemz. Fels
egyiknek
pettyek
szétfolynak,
szabálytalanul
sora
mely a szegélybeli folttá
hajlamú példányok. fels szárnyán az
kiszélesedve
pettyei
alsó szárnyon pedig az összes
talan alakú
melanotikus
Az
míg a
szétfolyó
érintkezik; az
pettyekkel
fekete pettyek és sávok szabály-
tömörülnek.
szárnyán az elüls
A
másik
példány kevésbbé megnagj-ob-
szegély pettyei
bodtak és a szárny csúcsa felé egybeolvadnak.
Ezek a példányok a var. nigricans Cosm.-hoz ^) tartoznak, melynek néhány példányát Aradon és Budapesten fogták. Petéje kúpalakú, sárgás-szürke.
Hernyója barnás-fekete, sötét?árga tüskékkel bontott, hátán hosszú. Május végéig él a követle, 48—50 mm. növényeken Viola canina és palustris (ibolya), Hesperia
sárga sáv fut
kez
:
matronalis
és
tristis,
Dentaria bulbifera
Rubus
idaeus (málna),
Urtica (csalány),
(fogasír).
Babja barnás-szürke, 3 pár fémes folttal ékítve. A.- és F.Elfordul az összes szomszédországokban VIII., Galiczia Ausztria, Karinthia, Morvaország és Szilézia VII VII., Bukovina és Románia VII— IX., Bulgária VI. Elterjedési köre: Lapphontól Calabriáig 68— 37^ és Angliá:
—
tól
Japánig
1) 2)
3) •*)
15-1601
Termhelye, a Krassó-Szörény megyei
A A
foltatlan.
A
feketés.
vaileszi.
Marilla után.
Aigmr
A.
116
Pandora
48. Argynnis
Schi f f er mi ler
& Denis,
1
Gegend
Wiener
Schraetterl.
I.
Maja Cramer,
(1777);
Schiff.
Syst. Verz.
176.
p.
Abbild.
iii
Lajos
58. íig.
Papilloiis
Schmetterl.
d.
Esper,
(1776);
tab.
^)
1.
Die
2.; tab.
Exotiques
I.
d.
europ.
73. fig. 3-
tab.
25.
fig.
B. C. (1776).
A függ
szárnyak felülete zöldes sárgás-barna; a szegélyen egybepettyek
fekete
a középen
zeg-zugos
sora fut fekete
le,
csík
eltte 2 sor fekete petty vonul végig
;
a fels
áll
szárny
elüls szegélyén néhány fekete folt van a hím fels szárnyának 2. és 3. ere megvastagodott. Alsó lapján a fels szárny ibolyáspiros, nagy fekete foltokkal, csúcsa zöldes, olykor ezüstös pontokkal; az alsó szárny selymes-zöld, közepén két, szegélyén egy ;
ezüstös sáv húzódik alá, az utóbbi eltt sora
befelé
pontok
ezüstös
áll.
Hazánkban
csaknem mindenütt ivadékban, mely azonban két csotalálható, de
országszerte
egy hosszúan elnyúló ^június, oszlik (május
ritka,
portra
nagyok
általában
— (bO — 72
Scabiosán (síkkantyú)
A
ülni.
mm.).
el
is
tnnek.
hoz tartoznak. Hernyója, me]3'et
olykor
sávok néha
Ily
Wagn
szürkés-sárgák, 50
gyakori.
jóval világosabb zöldes,
igen
e r István
gyrn
mm.
hosszú
néha paupercula Ragusamegfogytak,
Budapesten fedezett
bársonyos ;
Példányaink bogájicson és
virágzó
példányok az ab.
bíboros barna, hátán minden tüskéi
Szeret
Némely évben
? színezése a rendesnél
a i-nél pedig az ezüstös
egészen
július - szeptember).
f^^kete
tolt
fel,
van,
májusig Viola tricoloron
(ibolya) él
Elfordul
a
VI., Krajna, Isztria, VIII.,
következ szomszédországokban: A. -Ausztria Morvaország IX., Galiczia, Bukovina VII
Románia VI— IX Elterjedési
P'erganáig
1^
A
1
—
.
Bulgária V.
köre: Krakkótól Tuniszig 50
— 100".
ZtíUá által teremtett
els
nö.
— 35«
és Teneriffától
újabb adatok Magyarország lepkefaunájához. Irta
Jen
Kárpáti
és
Lakatom Dezs.
(Dolgozat a budapesti Paedagogium biológiai laboratóriumából
tanárképz
természettudomány évben az ország különböz részeiben 237 faj lepkét 2241 példányban gyjtöttek. A gyjtött fajok közül 59 faj olyan van, melyeket az elbbi években eldeink ugyan azon a helyen találtak, azért e fajokat, miután azok az 1905. évben megjelent közleményben^ feltalál-
A
polgáriskolai
raath,
és
szakcsoport harmadik éves hallgatói az 1905.
hatók, az alább közölt enumeratióból kihagytuk.
A
névjegyzékét a
meghatározott lepkék
kir.
m. Természet-
tudományi-Társulat által kiadott „A Magyar Birodalom ÁllatviLepidoptera ezímú munka alapján lága", Abafi-Pável-Uhrik igazEgyúttal a Nemzeti Mazeum állattári soroljuk fel. :
gatójának,
jelesen
Abafi
azon
Aigner Lajos úrnak
szívessé-
geért, hogy a kétes lepkefajok meghatározását magára leghálásabb köszönetünket fejezzük ki e helyen is. A gyjtött fajok különben a következk:
Rhopalocera.
I.
Podalirius
Papilio
Tata-Tóváros,
Hatvan,
Czegléd,
L.
Mehádia,
Futak,
vállalta,
Fruska- Gora.
—
Khidgyarmat, Machaon L.
Czegléd, Acsalag, Mehádia.
Thais
Cassandm
Polyxena
Schiff.
Tata-Tóváros,
Visegrád.
—
var.
Mit. Budapest, Visegrád.
Aporia Crataegi L. Czegléd, Hatvan, Hódmezvásárhely, Khidgyarmat, Tata-Tóváros, Kassa, Futak, Mehádia. KhidPieris Rapae L. Czegléd, Hatvan, Harta, Acsalag, Acsalag. L. Napi Gora. Fruskagyarmat, Vratna, Mehádia, Daplidice L. Czegléd, Acsalag, Tata-Tóváros, Mehádia, Fruska-Góra.
—
*)
Vángel
Jen
dr.
:
Adatok Maaviimi-ízág
tera I, 11, HL, IV. (1905. 2.-o. füz
i
rovarfaunnájahoz.
—
Lepidop
Kárpáti
118
t''\
Dezs.
L'^kaios
Sinapis L. Khidgj^armat, Futak, Mebáclia.
Leucophasia Colias
Jen
Híjale
L.
Czegléd,
Hatvan.
Mátra-Kékes,
Harta,
Acsalag, Khidgyarmat, Tata-Tóváros, Fruska-Góra.
—
Edusa
F.
Harta, Mehádia.
Rhodocera Bhamni L. Czegléd, Mátra-Kékes, Acsalag, Khidgj'armat, Fruska-Góra,
Thecla Spini Sckiff. Futak.
—
TherPolyommatns Virgaureae L. Hatvan, Tata-Tóváros. samon Esp. -Hatvan, Acsalag, Khidgyarmat, Tata-Tóváros. dispar var. rutilus Wernb. Hatvan, Acsalag.
—
— Phlaeas L. Czegléd,
Hatvan, Tata-Tóváros.
—
Lycaena Argiades var. Pohjsperchon Bgst. Nagy-Szlls. Aegön Sckiff. Czegléd, Hatvan, Acsalag, Tata-Tóváros, Futak. Orion Árgus L. Czegléd, Hatvan, Tata Tóváros, Kassa, Futak. AstrarPali. Budapest, Visegrád. Baton Bgstr. Visegrád, ehe Bgstr. Budapest, Czegléd, Hatvan, Tata-Tóváros, Visegrád,
—
—
—
—
Icarus Rótt. Hatvan, Acsalag, Futak.
—
Hatvan, Acsalag, Tata-Tóváros, Visegrád, Futak.
Tata Tóváros.
—
—
Bellargus Rótt. Czegléd,
—
Coridon Poda.
Argiolus L. Czegléd, Acsalag, Tata-Tóváros,
—
Cyllarus Rótt, Visegrád.
Xemeohius Lucina L. Futak. Apatura Ilia Scliiff. Acsalag.
—
—
ah. Clytie Schiff.
Acsalag,
Tata Tóváros, Nagy-Szls, Futak. var. Metis Frr. Acsalag. Limenitis Camilla Schiff. Mehádia. C.-alhum L. Yanessa levana var. prorsa L. Hatvan, Futak, Hatvan, Hódmezvásárhely, Nagy-Szllös, Acsalag, Acsalag, Mehádia. polychloros L Hatvan, Hódmezvásárhely,
—
—
Tata-Tóváros, Kassa, Futak, Tata-Tóváros,
—
Arvaváralja,
Urticae L. Acsalag,
Kassa.
Hatvan, Acsalag, Arvaváralja, Fatak,
—
—
]o
L.
Mehádia.
Khidgyarmat,
Baja,
—
ab.
Czegléd, ioides
0.
—
AtaHatvan, Acsalag, Tata-Tóváros, Tata-Tóváros, lanta L. Czegléd, Hatvan, Acsalag, Khidgyarmat, Hatvan, Futak,
Antiopa L.
Fruska-Góra.
—
Cardui L. Czegléd, Hatvan, Khidgyar-
mat, Kassa, Futak, Mehádia,
—
Phoebe Melitaea Cinxia L, Khidgyarmat, Tata-Tóváros, Knoch L. Hatvan, Harta, Tata-Tóváros, Visegrád, Mehádia.
Didyma
0. Budapest, Mehádia.
—
—
Athalia var. mehadiensis Gerh.
Mehádia,
Argynnis Dia- L. Dapjhne Sckiff. Mehádia.
Harta,
—
Nagy-Szlls,
Latonia L.
Fruska-Góra.
Czegléd,
—
Mátra-Kékes,
119
kpkHammt„lwi Ujabb adciok Mugyiírország
Kóhidgyarmat, Tata-Tóváros,Vratna,
Aesala"-
K ássa,
Mehádia
-
Kmndgya™at.-A«e...i:mj^^.. - Paphm L Hatvan A,!ippe L. Tata-Tovaros.
MáliSKéUes,
SSr-i.
-
Kliidgvarmat. Tóváros, \-ratna. Mátra Kékes, Kóhidgyarmat, Tata
- ab. valesma
-
Esp. Tata-T6vá,-os^ Mátra-Kékes. ^ze^ieu ^^i ""^f^'-'^^^^J^'^Zm Melünarqia Galatea L. Budapest, FruskaMehadia, Tata-Tóváros, Kassa. Alacsacv Kóhidgyarmat, Tata-Tovaros, Hatvan, leucomelas Esp. Czegléd, al^. .
Górl-
'^''''£";
Mátra-Kekes. Kóhidgyarmat, Cuce F. Matra-Kekes Tata-Tóváros, Mehádia, Fraska-Góra. KohKlgyarmat, Semele L. Hatvan. MátraJ^ékes, Frnska-Góra. Ha^an Budapest, Aretlu.a Esp. Tata-Tóváros, Mehádia. Tata-ToAaros, Dryas Se. Kóhidgyarmat. Tata-Tóváros, Mehádia.
H^^nione
L.
-
Hatvan,
-
-
-
Fruska-Góra.
-
Megaem Tata-lovaros. Pararge Maera L. Kóhidgyarmat, ViseTata-Tovaros, Acsalag, L. Czegléd, Hatvan, Mátra-Kékes, ,
^r^.no^-n
_
Eqeria var. egerides Stgr. Acsalag. Ácsa lag, Czegléd, Hatvan, Harta, Epinephele Janira Tata-Tóváros, Kassa, Futak, Kóhidgyarmat, Mosón Szt -Péter, Kassa, Acsalag, Mo.ou-Szt.-Peter, Hyperanthus MehácUa. Nagy-SzóUös, Mehádia. Fruska-Göra. Hatvan, Acsalag. Coenonympha Tphis Sckiff. -Czegléd, Pami^/i^ín-s L. Czegléd, Kóhidgyarmat, Tata-Tóváros. Arcama
grád
E
-
E
-
-
E
Futak. Acsalag, Tata-Tóváros, Visegrád, Spilothyrns Alceae Esp. Mehádia. Czegléd, Visegrád. Syrichthus Malvae E. Budapest, Czegléd. Nisoniades Tages
E
Hesperia
Esp.
sylvanus
Acsalag, Mátra-Kékes Kassa, Futak, Mehadia. Trencsén-Teplicz, Mehadia.
Czegléd,
-
Tata-Tóváros, Trencsén-Teplicz, Hatvan, Moson-Szt.-Péter, comma
E
Heterocera.
II.
Sphinges.
Acherontia Atrojws E. Mehádia. Salgo-Tarjan, Acsalag, Tata-Tóváros, Sphinx ConvolviUi Ligustrí E. Salgó-Tarján. Mehádia. Salgótarján. Deüephtla EuphorUae E. Tata-Tóváros, ,
E
—
Elpenor L. Nagy-Szlls.
^
—
porcellus E. Czegléd.
-
Kárpáti
IJÍ)
Jen
Lakatos Dezs.
es-
—
Smerinthus ocellata L. Hatvan. Macroglossa SteUatarum
L.
Populi L. Czegléd.
Czegléd, Hatvan, Harta, Acsalag,
Khidgyarmat, Tata-Tóváros, Futak, Mabádia. Sciapteron Tabaniforme Rótt. Acsalag. ^esia tipuliformis
—
Khidgyarmat. Zygaena Futak.
—
Khidgyarmat.
Cl.
asiliformis
ichneumoniformis F. Hatvan.
Áchilleae Esp. Futak, Fruska-Góra.
— MelÜoti
Rótt.
Esp
— Filipendulae L. Czegléd, Mehádía. — Angelicae O. Khid-
Lonicerae Esp. Kassa, Futak.
Hatvan, Mátra-Kékes, Acsalag,
gyarmat
—
—
carniolica Se. Acsalag, Mehádía.
Syntomis Phegea L. Czegléd, Mátra-Kékes, Acsalag, Kaposvár, Tata-Tóváros, Kassa. Bomhyces. Setina mesomella L. Mosón- 8zt. -Péter. Lithosia complajia L. Xagy-Szölls.
Emydia
striata L.
Mehádía.
— Héra
Callimorpha dominula L. Hatvan.
L Hatvan, Mátra-
Kékes, Tata-Tóváros, Fruska-Góra. Arctia caja villica L.
L.
Khidgyarmat,
Harta,
—
Tata-Tóváros.
Czegléd, Tata-Tóváros, Mehádia, Fruska-Góra.
—
Hehe
L. Tata-Tóváros, Mehádia.
—
Hepialiis liqmlmus L. Hatvan.
hecta L. Tata-Tóváros.
Zeuzera Pyrina L. Czegléd, Hatvan, Tata-Tóváros.
Leucoma
salicis L.
l^'ruska-Góra.
Porthesia chysorrhoea L. Budapest, Kapuvár, Futak, Fruska-
Góra.
—
similis Fssl.
Hatvan, Kapuvár,
Tata-Tóváros,
Fruska-
Góra.
—
Oeneria disp)ar L. Hatvan, Acsalag, Tata Tóváros. Bomhy ^ Neustria L. Acsalag, Kapuvár, Futak, Fruska-Górai Trifolii Esp.
Acsalag.
—
Hatvan, Kapuvár.
Rubi
—
Quercus
L. Czegléd,
Hatvan.
L. Czegléd.
Lasiocampa Pruni L. Hatvan, Acsalag, Kassa. Saturnia Pyri Schiff. Acsalag. Sjnni Schíjf. Budapest.
—
Noctuae.
Acronycla Acens L. Budapest. L. Acsalag.
—
Bryophila Agrotis
—
Psi L. Hatvan.
— Rnmicis
Ligustri F. Budapest. recepitricula
fimbria
L.
Hb. Futak. Acsalag.
gyarmat, Tata-Tóváros, Futak,
—
angnr
Fruska-Góra.
F. Hatvan,
—
obscura
KhidBrahm
Ujabb
íuiiiiok
Maayaroi szag Icpk -faunájához.
—
Fruska-Góra.
Mátra-Kékes,
— ab.
1:1
L. Budapest,
prontiha
Hatvan,
—
inmiba Tr. Hatvan, orhona Hfn. Tatacomes Hh. Hatvan, Tata-Tóváros. Iticipeta F. Triciti var. aquilina Hh. Czegléd, Hatvan, Kassa.
Acsalag, Futak.
— —
Tóváros.
Hatvan.
—
—
segetum Schiff. Acsalag, Tata-Tóváros, Nagy-Szöls, Futak. Neuronia popularis F. Kassa.
Mamestra
léd.
—
dissímilis
—
Knoch. Acsalag.
Brassicae L. Czeg-
Genistae Bkh. Tata-Tóváros.
Valéria oleagina F. Budapest,
Luperina virens L. Hatvan. Haclena monologlypha Hfn. Esp.
Acsalag,
—
Tata-Tóváros.
Hatvan, ab.
Leucania albipímcta F. Czegléd. Caradrina Morpheiis Hfn. Cegléd.
van.
Acsalag.
leucostigma
—
—
Esp.
Kadenii
Didyma Acsalag.
Frr.
—
Taraxad Hh. Tata-Tóváros. Amphipyra Tragop)ogo7iis L. Acsalag, Árvavárai ja.
Hat-
— pyra-
Fruska-Góra.
midea L. Acsalag, Futak,
Calymnia trapezina L. Nagy- Szls. Scoliopteryx lihatrix L. Tata-Tóváros, Futak.
Cucullia Lactucae Esp. Czegléd.
gamma L. Czegléd, Szls, Mehádia, Fruska-Góra, Plusia
Acsalag, Visegrád, Kassa, Nagy-
Acontia lucida Hfn. Acsalag.
—
luctiiosa
Esp. Czegléd.
Agrophila trabealis Se. Acsalag, Tdta Tóváro.-, Futak.
Euclidia glyphica L. Visegrád. Cdtocala elocata Esp. Czegléd^ Acsalag,
Tata-Tóváros, Futak, Mehádia. promissa Esp. Fruska-Góra. Oior. Hatvan, Tata-Tóváros.
Hypena
—
—
Khídgyarmat, Paks,
—
—
mqjta L. Hatvan, Acsalag. puerpera electa Bkh. Hatvan.
—
paranymplia L. Hatvan.
rostralis L. Acsalag.
Geometrae. Acidalia
trilineata
Se. Visegrád.
—
inornata
Hiv. Hatvan.
Cabera pusaria L. Hatvan, Acsalag. Eugonia quercinaria Hfn. Mátra-Kékes.
Himera pennaria L. Acsalag. Angerona Prunaria L. .'\csalag. Acsalag. Venilia macidatia L. Budapest.
—
ab.
Spanhergi Lámpa.
122
Jen
Kdi-pdii
cs
Lakatos Dezs.
Hibernia aurantiaria Esp. Budapest.
Boarmia gemmaria Brahm. Czegléd. Phasicme glarearia Brahm. Budapest, Visegrád.
— clathrata
L. Budapest, Acsalag. Scoria lineata Se. Visegrád.
Lythria
jjurpuraria L. Czegléd, Hatvan, Acsalag, Tata-Tó-
város, Mehádia.
Eucosmia Cidaria
—
var. rotaria F.
Budapest.
Hb. Budapest.
certata
fuctuata
—
Budapest.
L.
Gmphg. Czegléd, Acsalag, Tata-Tóváros.
—
hUineata
ah. infuscata
Budapest.
corticata Tr.
Microlepídoptera.
Eurrhypara ürfÁcata L. Czegléd, Acsalag. Hydrocampa nymphaeata L. Acsalag, Futak. Ancylolomia palpella
Hatvan.
Sehiff.
Crambus chrysonuchellus
Se.
Budapest.
Pempelia semiruhella Se. Acsalag. Pterophorus monodaetylus L. Futak.
Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti
Múzeum gyjteményébl. Irta
A.
áigner Lajos. II.
Argynnis Selene
Sehiff.
(J,
33 mm.) Mindkét szárnya részben
fekete pikkelyekkel behintett, a rajzolat igen erteljes, a szegélybeli pontok, kivált az alsó
Zichy
szárnyon
hosszúkásak. (Oroszország,
Mihály). Felülete teljesen összevág
Entom. 1900. Taf. 14. Fig. Ab. Rinaldus Hbst. (á, 32'5 mm.).
(Tijdschr. v.
T
e r
H
aa
r rajzával.
8.)
A
fels szárny
sejtjében két fekete folt van, a submarginális
foltok
korong-
egyesülrek
a szegélyben foltok keretével, a középtér rajztalan; az alsó szárny feketés, csak a szegélybeli holdak és néhány vonal mutatja az
Lepke-eltérések a
Mn
Alul a fels szárnj'
eredeti színt.
123
rajztalan, az alsó szárnj'on a
legtöbb szegély béli ezüst foltok hosszúkásán megnyúltak. (0 e hs e
nhe
m e r-gyüjtemény.)
i
rich-Sehaffer Taf. 425.
Fig.
4.)
(1.
c.
és
Ez a példány némileg összevág H e rFreyer (Neue Beitr. V.
Fig. 150),
I.
Spangberg
Handl. 1878. No. 12. Fig.
3.)
(Bihang Sv. Vet. Akad.
ábrájával.
Más, igen hasonló példánynak
(i, 43 mm.) fonákja szabályos, h 1 s t r ö m Gyula.) Kevésbbé hasonló más példányon (á, 37 mm.) a fels szárny az alsó szárny szintén küls fele csaknem egészen fekete fekete, csak a középterén néhány hosszúkás folt s a szegélybeli holdak mutatják az eredeti színt. (12. ábra.) (Oraszország,
(Eperjes, 1899. aug. 2.
Da
;
Zichy
Mihály).
12. ábra,
Ugyancsak oroszországi más példány (J, 35 mm.) kevésbbé Mind a kett hasonlít némileg Freyer (Neue Beitr. V.
fekete.
Taf. 422. Fig.
3.)
és
Rib
b e ábráihoz.
(Iris
1890. Taf.
2. Fig. 7.)
Argynnis Ettphrosyne L. (5, 42 mm.) A fels szárny középterén lev foltsor széles szalaggá kiszélesedett; az alsó szárny t- és középtere egészen fekete. (13. ábra.) (Eperjes, 1878. aug.
13.
8.
Dahlström
Freyer.
(Beitr.
Gyula). III.
ábra.
Ez a példány
meglehetsen
Taf. 139.) ábrájához, kevésbbé
hasonlít
South-
1
^4
/-(.
AÍQner
Líijos:
éhoz (The Entomologist, 1894. p. 181. flg. 1.) Az efféle példányok, melyeken a szárnyak töve felé es foltok egybefolytak, nem ritkák hazánkban, kivált a Tátrában, minél fogva ezt az eltérést ab. /tíínm-nak nevezem. Argynnis Pales Schiff. (í 34. mm.) Felülete egészen füstösbarna, fonákján a fels szárny níjztalan, az alsó szárny tövén van 3 tejszinü nagy folt, a szegélybeli foltok megnyúltak, minden egyéb rajzolat hiányzik. (0 c h s e n h e i m e r-gyüjtemén} ). Ez az eltérés melyet ab. nigra-nak neveztem, némileg megegyezik F r e y e r (Neue Beitr.
11.
Taf. 187.
Fig.
1.)
és
Wagner
Jahrb.
(ÍV.
d.
Wien.
Ent. Ver. 1895. Taf. 12. Fig. 4.) ábrájával.
Argynnis Dia L.
(j,
34"5 mm.).
Mindkét szárny t- és kö-
zépterén a fekete foltok többé-kevésbbé egybefolytak (Treitsch ke-
gyüjtemény). Ez az eltérés,
melyet
hazánkban a tavaszi nemzedék I.
2.
Taf. 6l. Fig.
2.)
Ab. Hudáki Aig.
közt
ab.
nem
ritka.
E
s
neveztem, p e
r
(1.
c.
ábrája jól egyezik (á,
36.5
mm.)
A
erteljes; az alsó szárny egészen fekete
i4.
Fri V aldszky-gyüjtemény). Hudáki-nak
ornata-unk
neveztem,
fels
rajzolata
ábra.)
(Budapest,
eltérésnél,
melyet ab.
(14.
ánra.
Annál
az
az alsó szárny csak
hozzá vonom a fentebbi alakot
szárny
részben fekete, de
is.
15. ábra.
Argynnys Daphne
Schiff.
(?,
39 mm.). Melanotikus példány
Lepke-eJtéfesek
a Magvai- Nemzeti Múzeum gyüjieményéböl
Csaknem minden
fekete
ábra). (Budapest,
l89o. S
Más példány asymmetrikus.
A
rajzolata t
i
p an
44 mm.)
(á,
i
megnyújtott,
12.-)
szétfolyt.
(14.
c s József.)
melanotikns,
egészen
de
kissé
fels szárny közép- és szegélytere füstös barna,
egy nagy foltja s a szemutatja az alapszínt az alsó szárny középtere füstösbarna, a szegély foltjai megnyúltak. (16,
csak az erek, valamint a
korongsejt
gélytéren egy sornyi hosszúkás
(?),
c
h
s
e
1(5
Argijnnis Latonia L.
tterén lev összes foltok
egygyé
;
n h e i m e r-gyüjtemény). ohscura név alatt egyesíthet
ábra). (Bécs
alak ab.
folt
olvadtak.
(1 7.
hasonló
a
két
ábra.
A fels szárny közép- és megnagyobbodtak, részben h s e n h e i m e r-gyüjtemény.)
44 mm.)
(?,
rendkívül
ábra).
17
Nagyon
Mind
(0 c
ábra.
más példányon
(ó,
36 mm.) a közép- és
ttér kiszélesedett foltjai részint a széles fekete elüls szegélyj 1895 (Csepelsziget, egyesültek. sötét ttérrel lyel, részint a
P á V e 1 János). Két további igen hasonló
április,
példány (??, 47 és 49 mm.) van valamint az elbbia Treits eh ke-féle gyjteményben. Ezek, c. I. Taf. niek meglehetsen egyeznek H e r r i c h S e h á f f e r (1. 33. Fig.
153.) ábrájával.
Ugyanaz
(1.
c.
II.
Taf. 33.
Fig. 154.)
126
A. Aiqner Lajos.
csaknem egészen fekete
példány
rajzát
többé-kevésbbé sötét rajzú példányokat
nevezhetk
ab. hungarica-nak
Xb. valdensis Esp.
gélyének
Az
alsó szárny fonákján
A
34 mm.).
{i,
fels szárny
küls szegély
egybefolytak, a
foltjai
Mindezeket a
adja.
is
szabályos ezlistfoltokkal,
foltjai
elüls szehosszúkásak.
az összes ezüstös
foltok meghosszabky-gyüjtemény). Ugyanott van egy igen hasonló kisebb példány is (á, 31 mm.). Más példányon (á, 49 mm.) a fels szárny foltjai részben
bodtak.
F
(Magyarország,
r
i
v al d
s z
(0 c h
egybefolytak és megnyújtottak
s e
n h e
i
m
e r-gyüjtemény.)
Ugyanott meglehets hasonló nagyobb példány is van mm.). Ezek a példányok többé-kevésbbé egyeznek E^sper I.
2.
Taf. 91. Fig. 4
Freyer (Neue Schaffer c. Midn E s p
Suppl. Taf, 94. Fig.
;
Beitr.
V.
422.
Taf.
(1.
Taf. Íl5. Fig.
2.
Fig.
38
(c5,
c,
4.)*
ésHerrich-
1.)
Taf. 33. Fig. 152.) ábráival.
(1.
e r
Supl. p.
c.
(1.
1
12.)
az eltérést
ezt
leírta,
4 példány volt eltte, melyek közül hármat le is rajzolt. Egyike kevéssé rajzolatú, a töbl)i három azonban igen sötét rajzú, de az alsó szárny nem egészen fekete. Mindazonáltal diagnosisa így hangzott:
tisque
;
„Alis dentatis fnlvis, nigro
inferioribus
supra
nigricantibus,
induetis
macula-
maculis
subtus
longi-
tudinalibus argenteis". A leglényegesebb bélyeget képezik ennél-
fogva a megnyújtott volta
nem
a felület sötétebb vagy világosabb
ezüstfoltolc,
lényeges, vagyis minden példány,
akár
sötét
rajzú,
melynek ezüst foltjai megnyújtottak, ide vonandó. Argynnis Aglaja L. ab. Emilia Quensel, (á, 49 mm.) fölül egészen melanotikus, azaz fekete, úgy hogy az alapszín csupán a fels szárny két cellulararis foltjában s egy hosszanti sávjában érvényesül. Alsó szárnyának fonákján csupán a tnél lev ezüst foltok vannak meg, a középs foltsort fekete foltok helyettesítik. (Tata-Tóváros, 1905. aug. Z a 1 a István.)
akár nem,
Az Argynnis Aglaja L. rendkívül elsötétedett példányait melyeknek elkülönítették azokcsak felülete elsötétedett, tól, melyek felül is, alul is abnormálisak. Tanácsosnak látszik azonban, hogy a többé-kevésbbé melanotikus alakokat egyesítsük s
ers
az abnormális
elkülönítsük,
még
elnevezés alatt.
nem ismerem, 265.)
ábráját
rnjzú, de
pedig
az
ab.
nem
melanotikus
arvernensis
Minthogy ennek az eltérésnek ez alak
tekintem.
typusául Ide
C
1
a r k
vonhatók
példányokat
Guillemot eredeti
(Ent.
volnának
(1856 leírását
Rec. 1891.
p.
Herrich
Lepke-eltérések a
Scháffer Zeit.
1888.
232.) és
p.
(1.
ers
igen
1.)
Muzeum
ábrái, valamint
Mey er- D ür
495.),
p.
Xtuizcti
Wocke
18ó4.
Zeit.
Ent.
Schwei/
d.
említett
173.)
p.
Beitr.
(Berl.
(Verz. d. Schmett.
Ent.
(Stett.
(Neue
Honrath
a
127
gyiijttiiicnyéhöl.
Freyer
Taf. 31. Fig. UO.) és
(?.
Taf. 205. Fig.
III.
Magyar
rajzú példányok.
Az összes Quensel név
következ
példányok
melanotikus
ábrák és leírások
pedig
N1cker
:
az
tartoznak a
Böhmens
1,
Evúlía
ab.
Közvetetlenül ide
egyesitendök.
alatt
Tagfalter
VVeir, The Entomologist 1882. p. 44. Taf. 1. Fig. 1.; Tlieile, Berl. Ent. Zeit. 1895. p. (12); Lámpa, Entom. Tidskr. 1885. p. 20. S t i c h e 1, Berl. Ent. Zeit 1837.
21. Taf.
p.
Fig.
1.
1
;
;
1900. p. 134.
Bevonandó (Entom. Tidskr. sötét
szín
s
ide csatolandó lenne:
1885. p. 20.).
Ehhez
foltokkal.
Heinemann
(Schmett.
I.
La
ab. oberrans
ra
p a
ezüst
helyett
csatlakozik az a példány,
melyet
Fölül fekete,
Deutschl.
alul
1859. p. 50.) leírt;
2.
ab.
1.)
Az
18. ábra.
Holmgren
Wimani
(Ent.
Tidskr.
1888.
p.
l03. Fig.
elbbi alakhoz hasonlít, az alsó szárny fonákján azonban megvannak a töbeli ezüstfoltok, a középsk ellenben feketék. Ez az alak igen közel áll példányunkhoz, valamint a következk is S
c h e
t i
Berl
1,
Berl. Ent. Zeit.
Ent. Zeit.
1
900. p.
1888. p. 495. Taf.
1
32. Taf. 2. Fig. (
.
Fig.
H
2.
fer, Schmett. Europas. Taf. 31. Fig. 441.
és
4
er r
i
;
c
Honrath, h
-
S
c
Heissler,
ha
f-
Soc.
Ent. 1897. p. 163.
Ellenben éppen sel
íig}^
mint az Arcjynnis Latonúi ab. valdensis-
történt, az ab. Emilia-tó\ elkülönítendök
melyek
fölül,
az ezüstfoltok tartoznak.
vagy
fölül és alul
egybefolytak.
mindazon példányok,
feketések ugyan, de amelyeken
Ezek az
ab.
Charlotta
Haw.-hoz
128
Aigner
A.
Ab. Charlotta Haw.
54
(S,
rajzú: a szegélybeli holdak
L(ijo>>.
mm.).
Élénk szín, meghosszabbodott,
kerete
szárny bels csipkés vonala
két folttá
részint
erteljes
az
alakult,
alsó
részint
szalagszerúen megszélesedett. Az alsó szárny fonákjának tterén az összes ezüstfoltok három igen nagy folttá egyesültek, a középtér foltsora
pontokká zsugorodott, a szegélybeli nagy ezüstfoltok r e i t s c h k e-gyüjtemény). Példányunk felülete
hosszúkásak. (T
meglehetsen
South (The Entomologíst 1894. p. Holmgren (En Tidskr. 1888. p. 103.)
hasonlít
182. efr. Ibid. p. l3l.), és
Bu
5 Pig.
1
2.
1
(Trans.
3.)
ábráihoz.
Schmett. Sammler ábrája
:
.
e r
Ent.
London 1869.
Soc.
Treitschke
p. 67. Taf. 2. Pig.
The Entomologíst
1882. Taf.
(Hifsbuch
nem ismerem. (W
1.) 1.
Taf.
273.
p.
ábráját
Pig.
2— 2a.az
e
f. i
r
A. Adippe-
hez tartozik.)
Más példány
58 mm.) fölül egészen fekete, csak a felsó néhány folt és mindkét szárny szegélye
(á,
szárny középterén
lev sornyi hosszúkás folt mutatja az eredeti színt. Alul az alsó szárny tterén az ezüst foltok három nagy folttá egyesült, a középs foltsort ezüst pupillás fekete foltok apró
mentén
1892. jul. 16. Dahlström Gyula.) Ehhez a következk meglehetsen hasonlítanak: Weir, The Entomohelyesítik. (Eperjes,
logíst 1882. p. 49. Pig. r
a
t h,
Berl. Ent.
Entomologíst 1894. bélyege a
tbeU
Zeit. p.
Mensho
The Ennek az eltérésnek jellemz
1888. p. 495. és
329.
fig.
ézüstfoltok
1.
színt.
L. ab. Pelopia
sornyi
t
k
i
n,
ábra.
Bkh.
(J,
51 mm.) fölül egé-
szen fekete, csak a fels szárny korongsejtjének szegélye mentén egy
o
egybeolvadása.
19.
Argynnis Niohe
Hon-
1 (tévesen A. Adippe-i\^k jelzett);
hosszúkás
folt
egyik foltja és
mutatja az eredeti
Alul az alsó szárny igen sötét szín, a foltsor fels foltjai
fekete pikkelyekkel elborított; az ezüst foltok hiányoznak
:
Eris-
Magyar Nemzeti Muzeum
Lepke-eltérések a
Piso
alak. (19. ábra.) (Máramaros, 1&96.
3.)
Herrich-Schaffer
és
(1.
Kornél.)
Esper
nyak tekintetében hasonlít példányunk fig.
gytijtemenyébl.
c,
(1.
12Í)
A
fels szár-
c.
I.
Taf. 94.
Taf. 32. Pig.
I.
142-
143.) ábrájához.
Más példányon vagyis finom fekete
mm.) a fels
í,\
(S,
pikkelyekkel
szabályos. Fonákja a typikiis (F r
i
Va1d
s z
szárny
súrún
füstös
borított;
Eris-alakot
mutatja.
szín
alsó szárnya (20. ábra.)
k y-gyüjtemény.)
20. ábra.
52 mm.) egészen füstös szín, csupán a két szárny közép- és szegélytérének határán tnik fel az alapszín széles sáv alakjában. Fonákja olyan mint az elbbié. (21.
További példány
ábra.) (F r
i
v a1d
s z
(?,
k y-gyüjtemény.)
íl.
Argynnis Niohe
szárnyt-
52 mm.) Mindkét összes fekete foltok többé-kevésbbé
L. var. Eris
és középterén
egybefolytak. Fonákján
lev
az alsó
csillámot mutatnak. (Eperjes,
Argijnnis Aclippe
ábra
L,
szárny
(?,
holdfoltjai
Dahlström
var.
szárnya bársonyfekete szín,
Meig.
Cleodoxa 0.
csupán a ttér
némi ezüst
Gyula.) (?,
59 mm.) Fels
sárgászöld,
a sze-
A. Aioiiei' L'tjus.
130
gélj^
mentén pedig egy
szegélyen a 2
—
4.
sornyi
sejtben barna
rívóbb a sárga eellularis 1
900. jul. 15.
fedez
Török
tiszteletére ab.
folt
pikkelyekkel
hosszúkás
keret folt nyoma az alsó szárny
;
Ezt
Artúr.)
látszik
;
van
s a
annál
ki-
szabályos. (Párád,
gyönyör
a
folt
eltérést a fel-
Töröki-wek nevezem.
Argynnis Paphia L. fekete
barna
57 mm.) Fölül
(á,
srn
szürkésbarna, azaz
(Treitschke-
borított.
gyj-
temény.)
mm.) Fels szárnya egészen (?, 62 csupán a ttér sárgás zöld, a szegély mentén pedig hosszúkás barna foltok nyoma látszik; alsó szárnyának küls Ab. nigricans Cosm.
fekete,
fele fekete, a szegélytéren
egy sornyi hosszúkás barna
a szegélyholdak
Alul az alsó
barnák.
sávja nagy folttá folyt egybe, a látszik. (22. ábra) (Arad, 1895.
(á,
két
folt
van,
bels ezüst
középs ezüstsávnak csak nyoma
Gruber
22.
Más példány
szárny Ede.)
ábra.
64"5 mm.) fels
szárnyán a részben meg-
szélesedett erek összefolytak az igen hosszúra megnyújtott sub-
marginalis foltokkal, a szegélytéren
megnyúltak
lev
az alsó szárny középterén
;
foltok szétfolyó
szétfolyó
sávokká
fekete szalag
terül el, amelybl széles sugarak futnak a szegélyig. (T r e i t s c hk e -gyjtemény.) Harmadik példányon (í, 60 mm.) mindkét szárny összes foltja raegszélesedett, minek folytán a szárnyak küls fele csaknem egészen feketévé válik, csupán a szegély mentén lev
háromszög ezüst
bels külsnek pedig
foltok viselik az alapszínt. Alul az alsó szárny
sávjai
többé-kevésbbé
csak nyoma látszik.
egybefolytak,
a
(Treitschke- gyjtemény.)
Lefl;e-fH érései; a Ma^^yU''
Muztuin gyiijtemeiiyéböl
Kuiiireii
Negyedik, igen nagy példány
(?,
77 mm.)
az elbbiliez, de Ivevésbbé sötét rajzú,
l'll
nagyon
a foltok
liasonlit
tisztábban
lát-
hatók, de kevésbbé összefolytak. Alul az alsó szárny okkerbarna,
csak az elüls szegélyen van jókora nagy fzöld
középs
a
folt,
sáv eleje erteljes, de lefelé mind jobban elenyészik, az ezüstös szegély igen széles. (Corfu,
Treitschke- gyjtemény.) hasonlít Morton ábrájához
Az els példány leginkább (Ent. M. f.
Mag. 1898. Tab.
Ent. 1898. p. 376.
terberger
az általam
közölthez
Lap.
p.
s
(Soc. Ent.
f.
Ent. 1897. p. 652.), ki azt ab.
i
(111.
s
Rovart.
Fr ng
példányt említ
1.)
és
Zeit.
1899.
1900.
p.
83.)
hasonló
valamint
2.),
Zeit.
(111. ;
Un
-
Bjckeinek
nevezte, mely név azonban érvénytelen. Kevésbbé sötét rajzúak
a
következ ábrák: Mitis
Pig. 2.
és
(IV. Jahrb.
3.);Weir (The Entomologist
Friedlander
Ver.
Schiff.
73 mm.)
(?,
A
foltjai
lesedtek.
(Treitschke- gyjtemény.)
7.
4.)
Fig. 1.)
fels szárny középs
az elüls szegélyen nagy fekete
sávjának
1893.
p. 50. Taf. l.Fig.
Ent. Zeit. 1888. p. 491. Taf.
(Berl.
Argynnis Pandora
Wien. Ent.
1882.
megszé-
folttá
Rovartani jegyzetek és megfigyelések. Dr. Szilády Zoltán.
Irta
II
A karimás láin
Hemiptera.
poloska táncza.
A
kolozsvári fellegvár déli szik-
verfényes napos idben észleltem,
hogy
a
levelén
paréj
társaságban sütkérez karimás poloskák (Syromastes marginatus) szétterpesztett
A
szokatlan
többször
jobbra-balra himbálták széles testket.
lábaikon jelenséget
láttam
magara
guknak a szúnyogfélékiiek Tipula-féléket
négy lábon
például
függve
kísérmnek is.
A
is
mutattam
szúnyogpoloskáknak
ilyenféle
mozgása
és
azóta
és
ma-
ismeretes dolog.
gyakran láttam a pinczegádor tetzetén miközben testük függélyes
himbálódzní,
inkább rezgett meglehets fel s le mozgott vagy Nagyobb poloskákon azonban még nem vettem észre
irányban
se-
besen.
ezt
Rovaitani je^yzctili
132
megfigyelések.
c.->
mozgást és nem sejtem, hogy összefügg-e az ivari élettel vagy egyéb magyarázatát keressük ?*) Két új faj faunánkban. A Topánfalva melletti fenyerdben a különös
az Aphanus adEnnek a ritka északi fajnak ez az els hazai példánya azóta ugyanazon helyrl egyet sem kaphattam többé. Ugyanazon évben Nagyenyed melparti zugában lett a Maros folyónak egy sekélyes, moszatlepte apró vízipoloskákat fogtam, amelyek a Micronecta griseola Horv.
M.
nev
JR.
példányát
egy
1905. augusztus 8-án találtam
spersus
bodobács-félének. ;
fajhoz tartoznak. Ezeket
Romániában
mellett
mint új
fajt.
és
Montan akkor
d o n gyjtötte elször Zorleni
(189;J.)
XMII.)
(Rev. d'Entom.
Horváth Géza irta le Nagyenyed a második ter-
mhelye, amelyet ismerünk. Mindkét
zom
Múzeumnak adtam át; Géza igazgató úrnak tarto-
példányait a Nemzeti
faj
meghatározásukért
Dr.
Horváth
hálás köszönettel.
Az els magyar
lepkekönyv/'')
következket mondja el a szerz Mindezideig hiányzott irodalmunkban oly összefoglaló m, mely a hazai lepkéket tüzetesen tárgyalja, pedig ilyenre, a lepkék kedvelinek nagy számánál fogva szükség van, nehogy azok továbbra is kénytelenek legyenek lepkéik meghatározásánál külföldi mvekhez folyamodni. Ennek a hiánynak pótlására vállalkozott a kir. niagy. Természettudományi Társulat, a mennyiben megbízott
Elszavában
engem
avval,
*)
a
;
hogy az inmiár
Nemcsak
a Syromastes marginairts,
Verlusia rliomhea is hasonlóképen
kiadásban
nyolczadik
hanem
megjelent
hazai Coreidáink közül a
szokott ringatózni. Ez a szokása
megvan
tengermellékünkün honos botsáska {Bacillus Rossi) és több könyörg sáska (Isis oratoria, Empnsa). E ringó mozgásoknak nincs semmi közük az ivari élettel, mert az álczáknál is taDr. Horváth Géza. tapasztalhatók.
nagyon sok hosszúlábú rovarnak. így tesz
**)
Magyarország lepkéi
lepke-faunájára;
s
B
Lajos. A szöveget és 14
szövegköztj
Társulat.
e r g e-í'éle
átnézte Dr. képpel.
tekintettel
Európa többi országainak
írtaAbafi Aigner
lepke-könyv alapján
Horváth Géza.
Budapest,
Ára diszkötésben 30 K.
a
kiadja
a
m.
k.
51 táblán
935 színes
Természettudományi
Az els magyar
és
mvészies
képekkel
terliiigs-Buch
Magyarországi
Berge-féle lepkekönyv (Schmet-
ellátott
Auflage.
8.
133
lepkekönyv.
1899.) mintájára
Stuttgart,
nagy-lepkéket felölel kézikönyvet
az összes
szerkeszszeki
vagyis a nevezett müvet, a hazai viszonyok szemmel tartásával, dolgozzam át magyarra. szövegéhez, Ehhez képest nem ragaszkodtam az eredeti hanem azt ott, a hol szükségét láttam, rövidítettem vagy bvíhelyesbítettem más müvek és a legtettem, átalakítottam vagy
m
újabb kutatások alapján. Szóval, tekintve csekély
és
mkedvel gyjtink össze,
állítottam
igyekeztem
hasznát, vagyis
lepke-gyjtnek azonban
ban,
hogy annak
biztos
oly
sorban
mvet
haladottabb
a
az utóbbiak
lepkész
lássák
mely a kezd
nyújtani,
szolgáljon a lepkék
kalauzul
egyúttal
müvemet úgy
nagy számát,
els
lepkészeink
hivatásos
birodalmá-
kívánalmait
is
kielégítse.
Erre való tekintettel a bevezet részben a lepke morpholoannyit öleltem fel, a mennyit a
giájából, életmódjából stb. csak
tárgygyal komolyabban
foglalkozónak okvetlenül tudni kell és a
mennyinek tudása a kezd gyjtre nézve is kívánatos. A bevezetés második, gyakoilati részében, mely a lepkék fogását, tenyésztését, kikészítését és eltartását foglalja magában, lényegesebben eltértem a német mintától, a mennyiben itt csak oly eljárásokat, eszközöket, fogási és megölési módokat stb. ismermind mások tapasztalata tetek, a melyeií mind saját magam, szerint beváltak.
A leíró részben, a családok és nemek jellemzésénél, valamint az egyes fajok leírásánál a legjellemzbb bélyegekre szorítkoztam, mivel a hosszadalmas leírás a meghatározót épen úgy zavarba leírását
ejti,
mint
a
kelleténél
mellztem, mert
a
rövidebb.
legjobb
Az
leírásnál
ábrázolt is
többet
fajok ér
a
jó ábra.
Minthogy azonban számos esetben kétség merülhet fel a rendestl eltér lepkealakok hovátartozandóságára nézve, gondot fordítottam a rajzban vagy színben eltér hazai példányok ismertetésére is, a mennyiben azokról tudomást szerezhettem. A lepke tudományos neve mellett sok esetben közöltem a magyar elnevezést is, ha az már ismeretes és használatban van. Lehet pontossággal megjelöltem a lepkék és hernyók megjelenésének
Továbbá a legtöbb esetben feljegyeztem a lepkék mé-
idejét
is.
retét,
valamint
azt
is,
vájjon
az illet
faj
az egész
országban
A. Aigner Lajos.
134
vagy csak bizonyos részében fordul e]ö. A fajok nevét általában betvel írom s csak oly esetben használok nagy bett, ha a név tulajdonnév, mythologiai név vagy pedig, ha valamely növénynem neve után készült. A. hernyók tápláló növényeinek magyar nevét is felemlítem, hogy ezzel megkönnyítsem a hernyók felkutatását és kis
tenyésztését.
A
növények egy részét a rajta él hernyóval együtt remek kivitel eredeti táblák. Ezek száma mun-
tápláló
feltüntetik a
kámban egygyel gyarapodott, mert be akartam a jellemz hazai
kából hiányzik.
A
t
is,
melyeknek
mutatni
azokat
ábrája az eredeti
mun-
*)
azon
táblák
melyet S
fajokat
aud nge i
rendszer r
Ottó
szerint
vannak
összeállítva, a
második
lepke-katalogusának
kia-
dása (1871.) megállapított, és melyet Berge müve is követ. Ezt a rendszert, minthogy a tábláknak, illetleg azokon az
ábráknak sorrendjét
tam
magam
is
nem
megváltoztatni
Mindazonáltal
követni.
hol lehetett alkalmaztam
dásában (1901.) elfogadott
is,
lehetett,
kénytelen vol-
tekintetbe
vettem, és a
az említeti katalógus harmadik kia-
rendszert, mely különben ez elbbit Az egész új rendszert mellzendnek véltem annál inkább, mert az, szerzjének saját vallomása sze-
alaposan
rint
is,
új
megváltoztatta.
csak ideiglenes.
Egyébiránt voltaképpen meglehetsen közömbös, hogy rendszer
sorrendjében
állítjuk fel a
min
gyjteményt; a fdolog
az,
hogy az egyes fajok helyesen legyenek meghatározva. Erre nézve pedig módot és alkalmat nyújt a jelen m, mely mintegy 1500 fajnak
leírását
s
ezek
közül
870
fajnak rajzát
tartalmazza.
Különfélék. A cserebogár. Hogy milyen tömegben lepi el a cserebogár az egyes vidékek gyümölcsöseit, nagyjában elre meghatározható az álczák alakulásának évjáratáról. A jelen év egyike amaz évjáratoknak, a
midn
igen sok cserebogárnak megjelenése várható
úgy hogy a megyei közgazdasági bizottságok már most gondoskodnak az állatok sikeres irtásáról, a mi nem jár
országszerte,
1)
Az
51. tábla
Bordán István
festései után készült.
1--5
KiUönféléh.
nagy nehézséggel, csak akadjon elég gyermek és asszonykéz, a mely a férflmuiikás által a fákról lerázott kártékony állatokat összegyjtse. Ez az újabb pénzbeli kiadás mindenesetre keservesen hat a gazdatársadalomra, a melynek a munka drágulásán kívül ma még az idö mostohaságával és a hanyatló gabonaárakkal is kell küzdenie. Szolgáljon tehát a gazdáknak némi vigasz-
hogy az összegyjtött cserebogár inegfelelen értékesíthet s ne sajnálják, különösen gyermekek által, tehát olcsó napszám mellett. úgy gyümölcsösüknek sikeres védelme, mint saját anyagi hasznuk érdekében, a küszöbön lév cserebogár talásául az a tudat,
—
szezonban minél többet öszegyüjtetni a kártékony állatokból. A cserebogarat különben eddig is csak- minálunk volt szokásban összetaposva, a helyszínén hagyni, vagy a tzbe dobni. Az elrelátó külföldi
gazda mái régóta leforrázta a bogarakat és a kom-
poszttrágya közé öntötte, hol sok
nagyban
meghaladott
mert
álláspont,
tartalmazó
legényt
elösegítetették a trágya jóságát.
cszerebogarak
a
testükkel
Ma azonban már
ez is
jobban
sokkal
hogy az aprójószág leginkább csak szemmel táplálkozik, azonban szüksége van a zöld táplálékra s a vért srít húf- és rovarnemüekre is, milyenek az aludt vér, hús es az él vagy holt rovar. értékesíthetk mint baromfieledel és haltápszer.
Kiváltképpen szükséges ez a
táplálék
hogy tojóképességük az szi és a czélra, a
kendermag
Igaz,
tojástyúkjainknak
évszakban fokozódjék
téli
mellett, logjobb a cserebogár.
A
azért, s
erre
csere-
bogár évad azonban sokkal rövidebb, sem hogy az alatt az össze-
gyjtött bogarakat mind föletessük és egyoldalú táplálkozás
midn kell
a tyúk úgy
is
is
tojik.
s
ez egyszersmind
czéltalan
idben, bogarakat le
lenne és pedig éppen olyan Ezért az összegyjtött
forráznunk szitában-rostában
(de
nem
forró
vízbe
dobni,
—
ha nehogy megfjenek), azután vagy a napon, vagy pedig nincs Jiapos idjárás, kemenczében, kenyérsütés után teljesen kiszárítjuk ket és zsákokban, avagy száraz, szells helyen kiteregetve, eltarthatjuk egész tavaszig és csak akkor
jutattunk belle tyúkjainknak, a mikor és a
mennyire
s
annyit
azoknak
A hol tó- vagy egyéb halgazdaság van, ott a kitn haltápszeri is szolgál és pedig különösen B. H. midn a halakat hizlaljuk.
szükségük van. cserebogár akkor,
Az Aporia Crataegiról megemlíti Schugurow a chersoni oroszországi) lepke- fauna összeállításában, hogy ez a kártékony lepke azon a vidéken áprilistól-augusztusig, valószínleg (dél
136
Különfélék.
nemzedékben
három
afer, Oeneis
repül.
Itt
irányban, Melitaea Parthenie
irányban elterjedésének
és
végs
A rovarok védekezésérl. e
napon
éri
Eupheme,
Zegvis
el
Erebia
Tarpeia, Triphysa Phryne és Lycaena havius nyugati
találtam
egy
meg sem mocczant.
Nemeohius
pedig
lucina
keleti
határát.
gallica
hség
nagy
1905. ang. 26.
Polístes
volt,
hímet, mely a palánkon
hogy megdöglött, pedig megmozdult. Aug. 2/. nagy déli szél és nagy hség volt, az ablakrámán Polistes nstények voltak, ezek csak akkor mozdultak meg, mikor azokat skatulyába tettem. Még a legyek is elbújtak, máskor ezrével tolongtak. Ezen a napon a Chrysopák is menedéket kerestek és olyan helyzetben voltak, mint a Polístesek. Az állatoknak feje lefelé volt fordítva, tehát azt védelmezték. Este annyi Chrysojya röpült az elszobáD. E. ban a lámpa körül, mint azeltt sohasem. mikor
Eleinte azt hittem,
megérintettem
els
Entomologiai tanszék. Európában az entomologiának az
rendes
megyetemen
tanszéket a zürichi
tanszéket
Dr.
Standfuss
régen
rendes
tanárrá
M. foglalja
nagy hírnévre
készeti kísérletezései révén
neveztek
állították el,
íel.
Ezt a
a ki különösen lep-
tett szert, s
nem
a kit
Oly kitüntet elismerés ez,
ki.
mely minden entomologust örömmel tölthet el. Dr. Horváth Gézát, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatóját, a hírneves
legújabban
Hemipterologust,
Entomologiai Társulat megválasztotta
A
kudsíri
havasok faunája. Dr.
tiszteleti
Vánge
1
a csehországi
tagjává.
Jen
egyetemi
m. és paedagogiumi igazgató-tanár hallgatóival az 1906. év július hó második felében tanulmányi kirándulást rendezett a Hunyad
vármegye
déli
elz
részén
fekv
kudsíri havasokra.
Az akkor,
vala-
gyjtött állatokat és növényeket mutatta be a „Magyar Földrajzi Társaság"-nak folyó
mint az
évi április
évben két hallgatója
18-an tartott estélyen.
által ott
A valóságos
kis
expeditió
fel-
szerelésének ismertetése után az utat mutatta be, több mint
60 kép kíséretében. Majd a gyjtött anyag eredményének a vázolására került a sor. Gyjtöttek mintegy 1900 faj állatot Mamraalia 2 faj, 4 példány 15,408 példányban. Még pedig Amphibia 3 faj, 102 példány MyrioReptilia 5 faj, 72 példány poda 2i faj 90 pélyány Arachnoidea 13 faj, 43 példány; Vermes 3 faj, 50 példány; Orthoptera l8 faj. 374 példány; Neurop-
vetített
:
;
;
;
tera 19 faj, 65 példány; Pseudoneuroptera 18 faj,
Coleoptera körülbelül 800
faj
128 példány
8839 példány; Hymenoptera
;
207
KiUönJélék.
2260
és 4 faj változat,
faj
példány; Heniiptera 118
1
példány; faj
Lepidoptera
6
és
fajváltozat,
172
faj,
37
694
1060 példány; 2 példány és
Spongia 1 faj, 24 példány. Növényeket pedig 593 fajt, 4182 pélA gyjtött anyagot hallgatói a következképen felosztva dolgozták fel Quint József a Suriáni tengerszem kovamoszatait és mikrofaunáját Mócsa Miklós a Xeiiroptera-, Pseudoneuroptera-, Hymenoptera- és Coleopterákat Randray Oéza az Orthoptera-, Diptera- és Lepidopterákat Balabdn János a Hemipterákat és Ehman Tivadar a növényeket. A rovarok között sok ritka faj s hazánk faunájára számos új állat van. Mindezt kiegészítik a Suriáni tengerszem nagyságának és mélységének a meghatározására vonatkozó vizsgálatok, valamint a benne él mikrorganismusok horizontális és vertikális idszakos vándorláDiptera 300
vegyes 5 dányban.
faj,
l50l példány;
faj,
:
;
;
;
sának a meghatározása.
A
dolgozat a
„Földrajzi
Közlemények"
mellékleteként legközelebb jelenik meg.
A lini
jelen füzethez Grubert A. (czég
Hans Fruhstorfer)
ber-
rovarkeresked prospektusa van csatolva.
Irodalom. S 1
un g
V.
A
i
c
h
me
d e s
gn
er
-
1 1
e r
1
i
Ungar Abaf
i.
Aberrat nen aus der Nat ona -Museums s c h e n
ng i
s
-
i
i
(Annales
Musei
1
Nationalis
Sa
mm
-
v o n L.
Hungáriái. IV.
1906. p. 484—580. mit 2 Tafeln und 27 Textfiguren). Ezen dolgozatnak kivonati közlését már elbbi füzetünkben kezdtük meg. Elszavában szerz többi közt a következket mondja el A lepke-fajváltozatok és eltérések tanulmányozásának a faj megítélésére való fontosságát a kir. magy. Természettudományi Társulatban tartott eladásban már röviden jeleztem és hangsúlyoztam. ^) Feladatom körén túl esik ama törvények és okok fejtegetését vagy magyarázását csak megkisérleni is, a melyek az eltér színezés lepkék létrejötténél mérvadók lehetnek, tízen
kötet
:
1)
Rovartani Lapok XIU. 1906. 69.
1.
138
Irod^ilom.
törvények és okok kiderítése a kísérleti lepldopterologia feladata.
—
bármii}- becsesek és fontosak is az illet búvárak Standu s s, F i s c h e r. L i n d e n, S c h r ö d e r stb. eddigelé elért eredményeik. ann\'ira ellentétes az azok alapján alkotott nézetük,
De
—
f
még nem tekinthetjük megmegoldása csupán szakadatlan további kísérleti kutatások révén lesz megközelíthet. Ámde kétséget sem szenved, hogy a kérdés tisztázásánál fontos bizonjítékul szolgálhatnak a szabad természetben elforduló aberratiók és varietások. És ez értelemben mintegy ada ékül az eddig ismeretessé vált bizonyító aiiyag gyarapítására kérem jelen köziemén}^ úgy hogy a kérdést oldottnak.
A
egv'általában
kérdés
tekinteni. Reitter, Edm.,
D
i
c
t
y o p
e r
t
u
s
F
i
e d
1
tas entomologiea. XXII.,
1907., p. 25.)
Szerz Herkulesfürdrl
fenti
e r
n.
i
sp. (Socie-
név alatt új Cantharidát ír mely alakját illetleg a D. affinis-hez hasonló, rendtani helye pedig a D. alternatus mellett van. Az összes fajoktól abban tér el, hogy a szárnyfedkön két öblös, jól kifejldött hosszanti borda van. Homlokán a csápok töve között két dudorka emelkedik ki. Színe fekete, az eltör háta és a szárnyfedk czinóbervörösek. Az új faj egyetlen példányát Dr. C. F i e d 1 e r (Suhl, Thüle,
ringia) fedezte fel és
R
e
i
t t
e r-nek
engedte
át
gyjteménye
Csiki
E.
Csiki
részére.
Ern,
Magyarország (241—352.
b o g á r f a u n á
j
a
I.
köt.
Budapest, 1907. V. 10.
4.
füzet
A
hét nyomtatott ívre terjed legújabb füzetben befejezést
1.)
nyer a Bemhidiini nemzetség és sorra kerülnek a Trechinu gonini, Apotoínini,
Perigonini,
Panogaeini,
Chlaeuiini,
Po-
Oodini,
Amarini nemzetazonban a következ füzetre maradt. Sok faunánkra új adaton kívül néhány új névvel is találkozunk a füzetben, ezek az Anophthalmus cognatiis var. trogLicÍ7iini,
Amblystomini, Harpalini, ZahriJÚ és
ségek, utóbbinak befejez
része
lophüus a fericsei barlangból (Bihar m.), Zabi-us Dej. nec Tourcr.)
Amara Arpddis (proxima
Friv.
ignavus
{piger
nec Putz.). Csiki E.
„ROVARTANI LAPOK" XIV. Bánd 5
(í.
Heft.
Mai— Juni
1907.
S. 93. E. Csiki: Július Pungur, geboren 24. Mai 1843 zu Erd-Szengyel (Komitat Maros-Torda). Nach Absolvierung des Gymnasiums besuclite er die Praeparandie, hörte zwei Jahre Jus, dann Theologie, begab sich 1806 auf die Universitát Marburg und bereiste sodann die Rheingegend, Süd-Deutschland und Frankreich. Heimgekehrt. war er einige Jahre Privatlehrer, dann 1870 Pastor und 1877 Lehrer der Bürgerschule zu Zilah. Von hier wurde er zur Ornithologischen Ce.itrale berufen. wo er als Schriftführer und Ehrenniitiilied bis zu seinem Tode l. Mai rJ07 wirkte und in dieser Riclitung auch literarisch tatig war. Der Entomologie wandte sich P. anfangs der 70-ger Jahre zu und widmete sich speciell dem Stúdium der Orthopteren, über welche er zahlreiche Aufsátze schrieb und auch die Orthopteren-Fauna von Ungarn zusammenstellte (Fauna Regni Hungáriáé). Nebstbei arbeite P. jahrelang an der Zusammenstellung dsr ungarischen Tiernamen, welche Arbeit indessen unvollendet geblieben ist.
S. 95.
L. V. Aigner-Abafi:
Über
die
Lepidopteren-
Dr. Sh. Matzumura hatéin Verzeichniss der Lepidopteren-Fauna Japans zusammengestellt, welche hier mit der Fauna von Európa verglichen wird. auch plaidiert Verf. dafür, dass die Fauna des nördlichen Teiles von Japán, sowie Koreas zur palaearktischen Fauna gezogen werde. Der ganze Aufsatz erscheint übrigens demnáchst in einer deutschen Zeitschrift.
Fauna von Japán.
Die grosse und die kleine WachsJ. Lósy (GaUeria melLionella und Achroa griseUá). Auf Grund der literarischen Daten, sowie eigener Erfahrungen gibt Verf. die Beschreibung dieser beiden Schádlinge. Bei dem erstern falit die Flugzeit der I. Generation in den Juni, die II. stárkere Generálion fliegt von Miite Sept. bis Anfang November. Die Raupe überwinterc. Achroa grisella hat bloss eine Generation, die von Mitte April bis Ende Juli fliegt. S. 102.
:
motte
S.
XX.
109. L. V. Aigner-Abafi:
Die Tag faltér Ungarn
s.
stellenweise in H Qenerationen. valdensis sehr selten. A. Aglaja sehr háufig, die ab. die melanotische ab. Aemilia áusserst selten A. Niobe im Gebirg nicht selten, die var. Eris in der Ebene sehr háufig, ab.
Argynnis
Pelopia
Latonia überall
sehr
selten.
und
lokaler,
A.
in
2,
Adippe nicht
selten,
die var. Chlorodippe
nur
die ab.
CLeodoxa
A. A. Paphia sehr háufig, die ab. valesina überall selten, ebenso var. nigricans, die ab. Marilláé und var. imniaculata nur im Síiden. A. Pandora überall nicht selten, die ab. paupercula selten. seltener
Laodice erst
seit
1894 aus Ostungarn
bekannt.
bei Josipdol.
S.
E. Kárpáti
117.
zur L epido
p
und
teren-Fa
Neuere Beitrage von Ungarn. Die Hörer des
Lakatos:
D.
u n a
Paedagogiums in Budapest sammelten 1905 in verschiedenen Landesteilen 237 Arten, die hier verzeichnet werden. S.
123. L.
V.
tionen aus der
Schmetterlings-AberraUng. National-Mu-
Aigner-Abafi:
Sammlung des
m s II. Beschrieben werden Argynnis Selene, ab. Rinaldus, Euphrosyne, ab tatrica, Paks, ab. nigra. Dia ab. ornata, ab. Hüddki, Daphne ab. obscura, Latonia, ab. hungarica, ab. vaLdensis, Aglaj'a ab. Emilia, ab. Charlotta, Niobe ab Pelopia, ab. Eris, Adippe var. Cleodoxa, Paphia, ab. nigricans, Pandora. s e u
:
S.
131.
Dr. Z. Szilády:
und Beobachtungen
Éntomologische Notizen Hemiptera.
Syromastes margiSonnenschein mit dem breiten Körper schaukelnde Bewegungen. Ahniiche Bewegungen wurden auch bei Verlusia rhonibea, Bacillus Rossii, Iris oratoria und anderen Inselíten beobachtet. In Ostungarn fand Verf. das erste ungarische Exemplar des nordischen Aphanus adspersus. EbendB fand derseibe Micronecta griseola, bisher nur uns Rumanien bekannt. 8. 132. Das erste ungarische Sciimetteriingsbuciii L. v. Aigner-Abafi hat die Schmetterlingsfauna von Ungarn zusammengestellt und mit Benützung des Berge-schen Schmetterlingsbuches beschrieben. Demselben Werke sind auch die Tafeln natus macht
II.
bei
mit Ausnahme der 51. Tafel, auf welcher die ungarischen Arten abgebildet sind. Durch die Tafeln gebunden, musste das frühere Staudingersche System beibehalten werden, bei der Bezeichnung der Gattungen und Arten aber hat Katalogs befolgt. Die Verf. vielfach die Nomenclatur des neuen
entnommen, specifisch
Varietáten sind möghchst berücksichtigt, bei jeder Art ist Grösse und Flugzeit angegeben. Von den Pang- und Tötungsmethoden sind nur diejenigen erwáhnt, die sich als praktisch bewáhrt habén. Kleinere IVIitteiiungen.
wird im 1. J. in grosser Menge aufDie Landwirte werden ermahnt, die Káferr sammein zu lassen, aber nicht zu vernichten, sondern gedörrt als Hühnerfutter zu verwenden. Bei Regenwetter sitzen Polistes gallica und die S. 136. dem Kopf nach untén, um diesen zu mit Chrysopa-ÍKviQw S.
134. Der IVIaikáfer
treten.
schützen.
Das Polytechnikum zu Zürich hat den ersten LehrEntomologie errichtet und den durch seine Experimente berühmten Dr. M. S t a n d f u s s zum ord. Professor ernannt. Dr. G. Horváth, S. 137. Der bekannte Hemipterolog Direktor der zool. Abteilung des Ung. Natioal-Museums wurde jungst von der entom. Gesellschaft in Böhmem zum EhrenmitS.
136.
stuhl für
glied gewáhlt.
-CD
íf=3í?=D=
KZ CD-
=D=^G=il
Import.
Export.
J\.
Dried Insecls,
NW.
Turmstrasse 37.
Grubcrt, Berlin
21
o U
Insectes dessécliés.
Exotische railGf LXOlISCne Faltér
u. KaTGr. U. Káfer. Geschaítzeit8-l,3-7. Enfomologische Posfkarfen, Bücher, Bedarfsarfikel.
ILj3^D=
Supplement XVIl.
=D
Preise
=
S 25
c.
auch
trefíen
in
Mark ohne
1,25 Francs. ein kleiner Teil
Nur
Verbindlichkeit.
—
=
Mk.
1
D=
Kr.
1,20
=Dc=^C=JJ ö
W,
=
Sh.
1
=
meines g^rossen Lagers in Insekten findet sich hier verzeichnet,
forfwáhrend Nau-Eingánge
in Seltenheiten und Zierstücken ein. besseren Arten werden bekannten Herren und Museen gern gemachl; Bedingung ist í'reie Rücksendung nicht konvenierender Exemplare innerhalb 8 Tagén. Ceníurien und Lose, sowie Sammlungen in jedem Umfange, ganz nach meiner Wahl, '/M ungemein biliigen Qelegenheitspreisen insoliden Glas-Schaukásten schon von lOMk. an. Abonnemení auf Exoten für Herren, welche ihre Sammlung nach und nach ohne grosse Kosten vergrössern wollen. Monatsbeitrag 5 bis 30 Mk. Centurien ausgeschlossen. Portó und Verpackung ist stets extra. PreisHsten gegen Porto-Einsendung gratis.
AusWahlsendungen von
;
—
—
Tous les payements doivent étre faits d' avance. Les frais du port et de 1' emballage toujours extra. Pour la réponse dans 1' intérét de 1' interrogateur, priére de joindre une carte postaié ou un timbre poste. Seulement un petit nombre des Insectes se trouve ici, mai' on enverra de bon gré des assortiments d'une famille quelconque. Catalogues contre carte répons
.sönt
Only a small portion of Insects are here catalogued, but selections will be willingi. sent on approvál of all olher orders of Exotic Insects. Lists on application against card The amount always payable in advance. with reply. Packing, Cases, Postage are
—
—
charged extra.
Lepidopíeren-Sruíío-Preise.
Indo=Australier. Armandia lidder- cT 9 45,— 4,-
dalii
Sanais pumila
i»
cens lathonia
3.—
gong
3
d
Thecla tsangkie
Chrysophanes
4.50 1,50
li
indica erotus thydia
Sais „
Papilio homerus hochaelten. theramenes 2,50 „ 4, servijlei „ torquatus 2,50 „ ,,
ascanius
50,
Papilio oedippus
*
Archonias bellona 3,
Catasficta pitana sisamnus „
— 60,
„
,,
1,— 1,50
,,
5,—
„ „ „
10,—
hirlanda
1,50 7,50
márchalii „ Pieris ausia Catopsilia statira Colias amphidusa
0,80 1,50 0,30
6, Atfacus assamica Lymantriasumatranaö,—
Lycorea
0,80
„ „
Ituna phenareta
4,
,,
Spilarctia subfascia
Athesis clearista Tithorea fúria
4,
,,
„
Saphnis bhaga Lophura byas Erasmia intereisa
Phissama
3,
4,
1,
transiens 1,50 6,50
Arcte caerulea
Pofamopha
hageni 3,—
Nyctipao crepuscularis
.,
regalis
Thinopferyx
6,
cro-
copterata
Bursada obiana
3,
2,
,,
„ 0,60
8,
„
doryssides
1,50
,,
juntana
4,
menapis 1,50 macrinus 2,00 Ceratiniaeuryanassal ,00 metella 1,50 „ antonina 1,50 „
arzalia diasia
iphianassa inachia
kedema larina
peridia sao saturata salapia vela
1,00 1,60 1,00 2,00 1,00 1,50 1,00 1,20 3,00 1,20 1.00
2,00
2,00 1,00
cris-
4,00 1,20 Pseudoscadatimna 1,00 Hymenitisandromica 0,60 0,80 diaphanus 9,00 „ * gonussa 1,20 2,00 „ oto 0,40 0,80 ,, PteronymiasimplexO,50 0,80 Heliconiuschioneus 12,00 cvdno 4,00 ,, magdalena 1,00 2,00 „ * rosina 2,00 „ * xenoclea 6,00 ,, pinella
3,00
„ „
suna
*Leucothyris
1,
neitha 2,50 Melinaea messatis 5, 3, paraiya „
„
*
,,
1,
^Mechanitis methone 3,
2,
2, Gonitis distincta PhyllodescelebensislO, Euschema cyanoptera pugnataria 8, tt
atergatis
1,00
Ithomia ardea
*Hesperocharis
2,
aegle teaphia
9
4,00 3,00 1,00
Heferosais gedera 3,00 Sircenna euchytma 0,60
15,—
3,
rosalia espriella
Scada
,,
8,—
*
'
Chaerocampalucasii4,-
d
9
3,
Süd=Amerikaner. *
1,50 3,-
—
Bei Sarzahlung hoher Rabatt.
Bursadatontoliensis
4,— Neope ramosa Hypolimnas pallesArgynnis
j^. /^m
3,00
,,
makrena
''
2,50
3,— Napeogenesyanetta 3,00 Anfragen im Interessé der Pragesteller ersuche
das Rückporto beizufügen.
'*^B
Düten-Schmetterlinge aus allén Weltgegendon 2U überaus biliigen Preisen.
8
ra Eiitoffloloiísclie Fosttarten t^ mit farbigen Falter-Abbildungen. Collekíion 48 verschiedene 2,85 Mk. Serié A. 24 Stck. 1,10 Mk., B.: 4 Stck. 0,40 Mk., C: 20 Stck. 1,60 Mk., letztere auch mit Raupe und Futterpflanze, sowie Namen in 4 Sprachen.
Lieferung aller Sammel-,
vierung,
;
Auí Wunsch
und
Köderlampen 3,75—30,— Mk. Anflug-Apparat z. Einfangen der cf cT 3-4 Mk. Zuchtbehálter m.Kotsammel-Einricht. 4-5 -
liefere sámtliche
Wárme-Schrank
Temperatur-Experifür mente und Trockuen v. Insekten 35-45 Mk. Töíungs-Spritze 1-1,60 Mk. Mückenschutz „Ever ready" 0.25 Mk. Tötungsgláser 0,60-2,— Mk. Gyankali-Füllung, gegen Giftschein 0,50 Mk. Papier-Düten, 3eckig per 100 30-60 Pf. Insekten-Nadeln per 100 25-f35 Pfg., per 50 J 1,— +l,bO, per 1000 1,80+2,50 Mk. „ mit schwarzem Glaskopf p. 1000 Stck. 1,50. Torf, 28X10 cm, 50 Stück 2,50 Mk. Spannbretfer, verstellbare, 0,90—1,50 Mk., Prápariernadeln z. Aufspannpn 15 75 Pf.
sowohl Begleichung innerhalb 3 auch bei Bestellung über 20 solche durch 6 gleiche monatliche Teilzahlungen. als
lm Erscheinen
begriffen:
Die Sclimetterlinge Europas 3b Lírgn, m. ca. 95 Tfln. k 1,— Die Raupen Europas 20 Lfrgn. m. ca. 60 Tfln. á 1,—. Lnb. 30,— Die Grossschmetterlinge u. Raupen Europas 30 Lfrgn. a 0,75 Die palaarktischen Grossschmetterlinge auf ca. 225 farb. Tfln. ca. 100 Lfrgn. á 1,00
—
Spannadeln, 100
Insekten zwischen 2 Glasscheiben v.
60
Pf. an.
Glaskasten ohne Ins. Dtz. 6 Mk.
Besonders vorteilhaíte
!
20 Pfg., 1000 1,26 Mk.
—
Schmefferlinge íür Zeichenzwecke.
Holzrahmen mont.
St.
Pausleinen, bestes eng!., hochtransp., 1 Mk. Auívveich-Apparaf, i. Winter auch als Treibund Schlupfbehálter zu benutzen, 4 — 5 Mk. Pinceífen, 1,-1,60 Mk. Entfettungs-Pulver 25 und 50 Pfg. 50 150 Píg. Flüssigkeif „ Insektenleim, spirituslösl. 25 und 50 „ Insekten-Tableften, Mottenschutz, 16 St. 0,10. Formikarium (zur Beobachtung der Ameisen) 9—15 Mk.
e exotischen Grossschmetterlinge auf ca. 650 farb. Tfln. ca. 300 Lfrgn. á 1,50
u.
etc.
2,60-3,50 Mk. Netzbeutel, einzein 1,00-3,50 Mk.
gestatte
Mark
Konser-
sowie Hilfsmittel für Práparation
Fangnetze
Iniomologische iiteratur Monaten,
Fang- und Zucht-Geráte,
auch für Aufbewahrung, Einrichtung und
Insekten=Kásten
neue
13
o
aus Holz, aussen Nussbaum-Imit.. mit Glasdeekel. in Nut u. Féder schliessend, mit Auslage 30X40 cm 2,25 Mk. (1^2 ko.); ohne Glas, gebrauchsferfig. 2 Mk. (1 ko.), Verpackung für 1 Kasten 50 Pfg., für 2 80 Pfg,, für 4 : 1 Mk. 40X50 cm 3,00 Mk. [2^^ ko.): ohne Glas, gebrauchsferfig, 2,75 Mk. (IV2 ko.), 90 Pfg., für 4 : 1,25 Mk. Verpackung für 1 Kasten 75 Píg., für 2 :
:
:
:
Versand mit Glas nur auf besonderen Wunsch und Gefahr des Besfellers.
abinet-sheets, 1 j '
i. nicht staub end, Neuesfes, besíes, ideales Auslegemaferial für Insektenkasten Ne das zeitraubende und mühevolle Zusammensetzen und Egalisieren sowie die unschönen Nahte vermeidend, 60X60 cm, á Platté 1,35 Mk., 50X50 cm ^ 1 Mk. Auf ein 5 Kilo-Packet gehen ca. 11 dieser grossen Taleln.
\
j
*W"»W^*B^J
Bei allén Gegenstánden Portó
f ropical
und
eventl.
Uerpachung besonders.
lollGctor's Intomologial iutfíí:
2 large Kite Nefs, 6 Duplicafe Nets,
2 iarge Killing Botties (charged), 2 Forceps, 2 dozen sheets of Turf, 1000 Entomological Price 25 30 Mk. Parcel post rates extra. Pins, and directions for collecting.
—
Ankauf von Original-Sammel-Ausbeuten aussereuropáischer
I
Achat au comptant ou échange
Gross - Schmetterlinge
Káfer gegen sofortige Barzahlung, bessere Arten auch in Anzahl. Zusendung resp, Off'erten erbeten. Eigene Sammler in den Tropen gesucht.
und
dopféres
des Lépi-
Coleoptéres
exotiques, principalement des espéces grandes et magnifiques.
et
Envoyez-moi,
s.
v. pl., ce
que vous,
avez chassé derniérement.
Lepidoptera and Coleopfera. Best value given for coUections from all parts of the world. I shall aiways make an offer for any specimens you may hava to disposc of.
A. Gruberf, Berlin
21.
Bank-Conto
:
©resdner Bank, Berlin
be pleased to
21.
Lepidopfereit'SrutfO'Preisa.
d Eueides isabelia 1,20 Phyciodes angusta 0,70 crithona
„ „ „ „ „
etia
liriope
obliata orthia
„ „
Eresia
pella eliphiaea prisca
1
,00
1,20 0,40 2,00
2,00 0,60 1
,20
3,50 Chlosyne narva 3,00 Pyrrhogyra amra 2,00 crameri 1,60 „ maculata 2,50 „ Eunica celma 6,00 castalia 7,C0 „ cinara 14,00 „ ' flóra 5,00 „ caralis 7.50 „ modesta 1,50 „ G,00 elegáns „ phasis 3,50 „ * Orophila calamis 6,00 Temenis libéria 0,80 * laothoé 2,00 „ Callicore clymena 1,00 gabaza M,00 „ phlogea 1,50 „ Peria lamis 3,00 Perisamabonplaiidi 3,00 cabirina 4,00 „ comnena 5,00 „ euriclea 3,60 „ xanthica 2,00 „
Caíagramma ,,
*
* "
„ „ „ „ „ ,,
excelsior 20,00 2,00 1,50 hesperis 4,00 pitheas 2,00 pasithea 7,00 texa 6,00 zelphanta 3,00
brome eunomia
Megalura berania „
coriniia
„
livius
„
marcella raerops
„
1,50 1
,00
5,00 1,50
2,00
Callithea adamsi n.
spee. 16,00
Dynamine gisella
4,00
pebana
1,50 0,50 1,50
„ „ „ „
pitheus racidula theseus
0,60 2,50 mephistophelis 2,00
Adelpha eponina „
9
—
Mosf pcssible Discount
íor Cash-ordres.
—
Lepidopíeren-Brutto-Prelse.
Eueides isabella Phyciodes angusta crithona
„ „ „ „
d
9
obliata orthia pella eliphiaea
„
Anaea xenochs Profogonius
reides
Morpho
Eresia prisca
3,50 3,00 PyrrhogYra amra 2,00 1,60 crameri „ 2,50 maculata „ 6,00 *Eunica celma 7,C0 castaUa ,, 14,00 cinara „ ' 5,00 flóra „ 7.50 caralis „ 1,50 modesta „ 6,00 elegáns „ 3,50 phasis ,, * Orophila calamis 6,00 0,80 Temenis libéria * laothoe 2,00 „ Callicore clymena 1,00
Chlosyne narva
„ „
gabaza phlogea
cabirina
„
comnena
,,
euriclea
„
xanthica
*
*
brome eunomia
*
„ „
•'
3,00
1,20
4,00 1,50
„
Teracolus
myncea
1
„
renata
0,60
*
Lyropteryx
*
Amarynthis meneria
3,00 3,00 4,00
,00
3,00
„
Eumaeus
1,50
o,80 orasus 3,00 * insana 9,00 „ Thymele dorantes 1,50 Gonenyoplutonius 17,50
Pyrhopyge
Chaerocampa
*
6,00 nechus Ambulyx palmeri 27,50
*
22,50 * Attacus hesperus 7,00 „
daira orinata
„
oncaea
„
arcticincta
„
amulia
Euphaedra
3,
eurycles
2,
1,50
1,00 1,50 1,50 2,50 6,00 1,20
3,
eupale
2,50 3,00 3,00
1,80
„
*
Charaxes
5.—
4,
Violetta
Cymothoe
*
6,
egesta
6,
theodota
4,00
acliae-
menes
12,50 2,00
Tarucus plinius * Hypolycaena antifaunus *
'
3,00
Chaerocampa
* *
*
„
„
*Helias albiplaga
pitheus racidula theseus
buxtoni venturina
6,00 9,00 7,00
6,00 angolanus 18,00 „ rougeti 2,50 „ Precis nachtigalli 12,00 * 5, amestris „ 6, antilopa „ 3, trimeni „ 5, octaviae „ natalica 1,50 „ sophia 1,50 „ * Crenis mafiae 15,
*
marsyás minyas 2,00 Erycides zonara *
terpsichore
„
„
Sfalaohtissusanna3,50
*
„
„
zonica 1,60 Baeofis bacaenis 2,00 1,00 2,00 2,00
5,00
Danais alcippus Acraea bonasia
3,00
linus
jone theagone
„
2,00
Thecla
4,00
dissociatus
,,
Symmachia ama'
auri-
geneus *
apollonia 5,00 * Diorhina butes 3,50 * 1,20 periander „ *Zeonia sylphina 6,00 8,00 Monethe cajetanus 3,00 * 4,00 albertus „ 2,50 Siseme alectryo * caudalis 2,50 „
0,50 1,50 „ 0,60 „ Adelpha eponina 2,50 „ mephistophelis 2,00 „
„
80,00
Papiliö taboranus 15,00 angolanus 3,00 „ Myíothris agathina o,80 o,80 Pieris gidica
„
malia 5,00 1,50 Eurybia juturna 4,00 ftculhua cinaron
spec. 16,00
pebana
trcjana cacica nestira
anti-
machus 12,00 10,00 10,00 5,00 4,50 7,50 85,00-60,00 9,00
Lymanopoda
*
2,00
Afrikaner. Drurya
*
Taygefes marginata2,50
3,00
1,50 2,00
glipbica
,,
*
Dynamine gisella
—
typhlao,60 Eupfychia antonoé o,50 o,40 hesione
Callithea adamsi n.
3,
Oressinoma
1,50 3,00 3,00 4,00 5,00 3,50 2,00
2,00 1,50 * 4,00 hesperis ^ 2,00 pitheas „ * pasithea 7,00 „ 6,00 „ texa * zelphanta 3,00 ,, ' Megalura berania 1,50 corinna 1 ,00 „ livius 5,00 „ * marcella 1,50 „ 2,00 merops „ ,,
coelestis
„
occidua
*Callitaera aurora 2,00
excelsior 20,00 '
papyrius
„
„
hersilia
Syrnia hypnois Noropsis hiero-
Opsiphanes crameri2,00
Caíagramma
*
neoptolemus
„
„
**
„ „
*
3,00 50,00-65,00
cypris
.,
lí,00
Peria lamis Perisamabonplaudi ,,
**
*
titho-
*Agrias lugens
,20
0,80 2,50
andria
„
2,00 0,50 1
„
2,00 2,00
Letis scops
clothilda 4,00 1,00 felderi 8,00 griseldis 4,00 acca
„ *
1,20 0,40 2,00
liriope
d
9
hlorippe
2,00
,00
1
etia
„ „ „
cf 1,20 0,70
tor Cash-ordres.
Most pcsslble Disco unt
„
schenkii capensis
Nephele variegata Xanthospilop-
**
8,00 4,00 7,00
teryx superba 12,00 Actias mimosae 30,00
„Tropenfauna" 300 exotische Insekten. Diese Collektion reprásentiert sowohl viele farbenprachtigsten Arten, wie auch gigantische Schaustücke und groteske Zierstücke, Als erfreuendes Geschenk, aJs Grundstock einer welchtí nur der férne Südea hervorzaubert. liochinteressanten Sammlung gleich vortrelflich wie wohlfeil, 150-300 Mk. (100—200 Mk.) der
—%— — Bequeme -
Wanted
in
Teilzahluugen
evtl.
exchange or for oash íirst.class and
and Beelles
—
Quote prioes.
gestattet.
showy
——~w
fropical Butterflies A. Qrubert, Berlin 21.
\
Coieopteren-Brutfo-Preise. viriditincta
J.
1,50
vittaticollis
-
1,20
cofflptant
Áll
Heferonychus
A
0,30
chlorion coerulea
1.
1,20
-
1,20
ascauius S.
cupricollis
-
1,
minor 3, Corynoscelis
japonica
0,50 0,50
-
marginicollis-
ohausi A. parvula I. simoiii
1,
0,60 0,60
,.
Phaenomeris besckei A.
0,60
S.
cincta S. lucida -
0,80 0,50 1,20
-
1,
Macraspis lucida S.
Megaceras morpheus S. 2,00 1.00 Coelosis biloba S.
2,—
—
dilaticollis S. 1 2,50 schönberriS.2-3,501,80
Enema lum pan
lineolu
-
belti
2,50 0,80
S.
semiaurata
S.
Chrysophora
banksi S.
1,60
Anoplognathus analis
1
.
1
,60
chloropygus
-
2,40
olivieri
-
2,
porosiKs
-
1,80
rugosus
-
1,80
-
2,40
-
3,
velutinus viridiaeneus
Repsimus aeneus purpureipes
I. -
1.
1,20 2,50
1,
moseri K.
6.
subaenea
3,
rollei
6.-
-
Dyspilophora 1,
Glycíphanídae.
—
Trigonophorus liardwicki
7,
—
sumbawana - 1,50 Glyciphana
-
8,
pygmaea
I.
I.
Profaeíia mandarinea I. 0.60
argyrosticta
5,
0.60
1.
1.
I.
jucunda
decora I 7,50 punctatissima - 3,
0.60
Elaphinidae. Pachnoda cordata A. flaviventris A.
1.20 1.5o
1,
monacha
1.—
centaurus A,
6,
—
3,
—
Xyloírupes 1,20-2,50
I.
dicbotomus- 2,00-3,00 gideou 0,80-2,50
Eupatorus fruhstorferi
6,-18,
J.
Chalcosoma 10-20 4.— atlas I.
Megasoma
elata
-
2,40
impressa nyau8aiia
-
3,
-
3,
trivittata
-
1,50
gigantea japonica opalina
Golíathidae. Goliafhus oiganteusA.30-6 28,--
Mycferisíes 10,- 5,-
Eudicella euthalia A. 10,— 2.40 3
-
grallei v.
—5
A.
Nepfunides polychrous A. laeta
-
Des CoUections (des lots) á
mon
sobrina A.
rubra A.
Euphoria
1,
Siplognafha gagates A.
Holopyga brasiliensis S. liturata
— .90
—
.(ÍO
3.60
6.
buddha decorata
I. -
-
2.
1.
— 12.-
6.-
Inca bonplandi 8. 7.50
5.
Trichius bifasciatus
I.
12.
8.
Buprestidae.
Clerofa
1,80-3,60
3,50
I.
2.
striata
6.
Tríchiidae.
7.
frubstorteri
-
principális A.
Lomapfera ].
kérni
Conradfia
Agesfrafa
soror
-
hebraea A.
Macronotidae 1.
0.40
iris
Poecilophila
Marmarina punctipeunis8.
0.50
Díplognathidae.
2,40
S.
6,—
holochloris N. lurida S.
Gymnetis bajula
0.80 0.60
vitticoUis A.
— .60
-
1.
— —
Leucocelis
Chalcofhea
2—3
Ranzania bertolinii A. 2,—
S,
niutabiii.s
orichalcea
—
nigroscutellataS.0,90
50
2,
nitida
3,
woer-
lineatocollis S. 0,90
-
I.
Rhabdotis
Gymnetini.
:
grallei
impressus A.
1,20 3,5U
-
1.50
Conostethus
Cotinis
1,20
I.
cincta A.
Tmesiorrhina
Phileurus vervex 8.
7
I.
-
Sischisfa
Rhomborrhina
iris
6-18,-5,—
elephas 8.
Cyclocephala
2,50
20
o
2,
1,80
Dynastini.
I.
K
angustata
Pedinorrhina mediana A.
-
ruanni 12, 6, triliueata A, 7,50-24,—
Oryctoderus
8.
Poíosia
1,20
A.
Ceratorrhinidae
S 0,50 Geniafes
A.
0,20
cruda
0,60
sutiiralis
latitarsis
specularis
I.
floricola K. jousselini K.
Gnathocera
rhinopbyllus
Leucofhyreus
barbatus S.
Melinesthes umbonata A 2. — Taeniesthes
Coryphocera
1,50
Bola?c sulcicollis S.
Cefonia afflicta K. 1.20
afzeli
Adorefus fruhstorferi
dorsalis
Archon
australicus
Cofalpa lanigera N. 0,80
2.
1,60
bercules 45-75.00 30,00
Ciirysochlora S. 1,20
Areoda
2.
I.
Siaphonia
2,50
Dynastes
Pelidnoía
concolor
-
peteli
aeacus S. 7,50 3,00 porteri -2,50-6.00 3,50
1.60
I.
Cacochroa
Siceros
2,00
—
1.
-
Golofa 0,60 0,30
histrio S.
ausralasiae
1,
trivittata A.
4-7,50 2,50 2,00-3,00 1,50
A.
Eupoecila
Coryphocerini
julianus S.
Rufela
variolosa
oertzeni
S.
S.
A.
1.50
I.
Bricopfis
mutica
Sfrafegus
24-37,50
r.
sexraaculatal. 15-30,
afrikana
2-4,50 1,50
Heterogomphus
infundibu-
Fruhstorferia kolleri
1,50
I.
-
2.
I.
humeralis
Smaragdesthes
1,50 0,80
Oryctes 1-1,80
rhinoceros
vacua
4.
I.
Taeniodera Aíaenia
3 50 3.50 2,50
watlrinsiana-
Silöboderus S.
trisulcata
3,
mhondana A.
50 "/o
ie
variegata
Plaesiorrhina
2,
1,80
abderus
raDais
1,50
tricolor A.
Temnorrhynchus diaiia A.
m
Coelodera 4,50
tteferorrhina
—
5,
—
guttata A.
2.
entellus S.
2,
Stephanorrhina
Bothynus
0,60
Chlorota aulica 8.
0,60
I.
avec
Heterorrhinidae
boas A.
emarginata 0,80 Antichira
mixta morio
spec.
1,20
Lagochile badia
liornimani A.
0,60
S.
espeoes
Goelorrhina
^yscinefus dubius
Popillia hipuuctatti
plupart des
la
Sternocera
6.
7.—
8.
choix k des prix trés réduifs.
burcbelli A.
4.50
A. Gruberf, Berlin 21
-
-i*"rr-';.«t*i--HÖÍ,i«íí
50%
Coleopíeren-Brutfo-Preise. colmanti
Semiofus
15.
-
•
eschscholtzi A. 6.50 íunebris 3.
goetzeana orientális
buckleyi
12.
-
2.—
J.
Discount for Cash-orders of fhe mosi species.
Steraspis
Camaria
1.20
S.
fruhstorferi-
5.
trilineatus
-
1.20
imperialis regia
-
3.75
-
3.
flabellicornis A. 4-8.-
Catoxanfha
buqueti
-
radja
-
rugicollis
-
12.
vittata
-
2.
—
mus 8.
o.60 3,6
1.20
Lygisfropíerus succinctus S.
Evides Psilopíera amaurotica A 2.4o
sinuaticolle S.
attenuata S. okinawensis
fenestratis S.
—
5.
bonplandi
— .2o
vetustus
spec. S.
Síigmodera variábilis
4.
I.
gloriosa hauseri
Psammodes
3o.—
I.
gibbus A.
1,8Ü
Selinus
Calodema
amoroides A.
plebejus
o,90
Pseudoblaps
Selionofa *sumptuosa I. 2,
javán a
coriaceum I. truncatulum
2,
Neohulodes subvittata A. S.
S.
laticollis I.
I.
I.
1,20
biimpressa
maxima 1,20
polita
limbatus
S. -
Collecfions
1,
— —
(lofs)
1,50
1,50 1
O.50 cupripenne o,75 dorsocupreuml. 2.40 fairmairi I. 2.40
I. I.
asperifrons
I.
undulatum
Acanfhomera
chlorostigma
I.
tonkinensis
-
o.80
festivum A.
o 80
Mylabris bizonata A.
Cyphicerus
I.
ruficeps
-
auricinctus S.
Pyrofa
tribulus
buqueti S.
Decafoma
Rhigus tribuloides S.
imperialis S. nobilis
lineola
ü.60 ochraesignatusS. 1.20 pithecius S. O.60 -
A.
stuhlmanni
-
vestitus
-
o.60 2.10 O.80
I.
0.50
Platyomus o.6o 0.6o
Compsus
choice at very
—
1.
—
o.90
Rhynchifes ö.60
I.
Cholus albicinctus S.
1.50
Homalonofus porosus S. validus
-
1.20 7.50
Dionychus parallelogram.S.l.oO
Amerrhinus ynca
S.
.80
.
Desmidophorus imhoffi
I.
1.20
Cryptorrhynchus 4-vittatus S.
0.80
Macromerus flavipes S.
0,60
Cratosomus 1.2o
bituberosus S. croesus
I.
lactarius S.
hoplites S,
0.6o ü.8o
2.5o
Peridinctus
o.5o
-
1.
Hilipus
Cyphus
cultricollis S.
o.80
Chrysolopus
Hypomeces squamosus
—
1.
nitidirostris A.
aurolimbatusS. o.90
piscatorius
I.
Lixus
1.50
Curculíonídae.
equestris
1.60
-
Chlorophanus
heros
Ancysíronycha
hamatus
1.60
(Diamantkáfer.)
1,20 I.
o.8o
Enfimus
O.80
Lyífa
imperialis
o.80 o.60
gyllenhali S.
spectabilis
gigás A.
0.60
I.
Lordops
o.90
A
0.50
Lepfops
cavipennis S.
0,90 0.90
signata S histrio
1.20
Eníyits
1,
Epicauta japonica
o.60 o.90
indicus I
Aspidosíernum
1.20
1.60
my
A
grátilla
augustus S. gibber -
2)inoscelis passerini A. 1.80
according to
2.40 o.60
I.
S.
1.20
I.
Episomus
1.
-
1.50 1,50
Prioscelis tridens A.
splendens
S.
violaceum
.
Sefenis
2— 3,5o 1,
I.
S.
tonkinensis 1.20
Chalcolepidius
o,4j
Nycfobaíes
Hemirhipus lineatus S.
I.
fasciolatus A.
Alaus oculatus N.
Strongylium
1.20
I.
Copforhynchus
o.60
suturalis S.
1.60
I.
globulipennis
Polycleís
Taraxides
Lacon binodulus
o,60 o,30 0,90
quadricorne
,8o
3.60
Poecilesthus
Toxicum
Elateridae. Agrypnus í'usiformis
I.
chevrolati
3. I.
1.60
I.
Éupholus
80
Naupacfus
Ceropria
2,
Lissomus punctulatus
o,40
f.
Opaírum
Megacfenodes westermanni A.
zonat'is
1,60
Pimelia ambigua A. 1.50
Meíaxymorpha
1
)
Nyctelia 3.
I.
0.6
S.
Rhinoscapha macleayi
Pachyrrhynchus
cichorii 0,60-1,20 transversalisA. 0.80
1,
Tenebrionidae.
Nascio
2.40
-
1,25
Asfylus
2.
-
metallicus
grandé I. tonkineum
S. 0.6o
annulonotatusS. 2.40
Cantharídae.
Chauliognafhus
Capnodis tenebrionis K.
1,20
Calopteron
cupriventris A. 1.6o
3.
»
Lycus scutellaris S.
1.8o
flavicrus
rufipes
I.
3.
Chrysodema
I.
1,50
I.
I.
3.
bicolor
Malacodermidae
Euchroma I.
—
Lichas
2.6o
arrogáns
1,
Rhipidocera
Cyria
gigantea S.
S.
birmanicus mystacina
I.
—
Aptopus
Agelia
imperialis
1.
Probothrium pubescens
1.20 2.40
A.
o,90
sanguinicoIlisS.
3.
I.
fulmináns
peteli
fulvicornis S.
I.
Cyriogeton
Tomocephalus
4.
I.
Cardiophorus
—
Plesiophthalmus anthracinus
50 50
noctilucus S. pellucens
adamantinus
0.60-1.20
I.
1.2o
-
Eusfales
Prepodes
Pseudeumolpus spec.
Pyrophorus
Chrysoohroa fulgidissima
3.60
I.
Tefralobus
12.
3.75
ducalis
1.2)
sLibbrevicornis I.
-
1.
-
auratus
bicolor
1.20
-
amplipennis A. 6. modesta A. 7.60
bonvouloiri 1.2,40-4.50 gigantea I. 10.— opulenta 3.5o
gemmeus
I.
distinctus imperialis
Campsosfernus
3.60
aeneus
3
irroratus S.
r-,ü
Cenfrinus sanguinicoIlisS. 0.6o
Cyrtoírachelus 2.— I. - 2.50 6.— dux
bipartitus
moderaíe orices.
A
firntifirt.
fifirlin
21.
—
Coleoptaren-Sruffo-Preise.
Rhynchophorus palmarum
Acyphoderes
o,50 0.6O
aurulenta
phoenicis A.
sehach
l.'iO
concentricaIeS.2.50 sericeum S. 3. velutinum 4,
S.
I.
0.8O
I.
Teírafopus loBgicollis
sericans
Philemafium
1.50 1.20
I. -
íemorale A. fragraiis
Sphonophorus íericeus S.
Calandra o.20
Cacfophagus spinolae Mex.
— 10.
Philagafhes
Cerambycidae. Parandra 3. -
I.
-
morio
-
1,
-
succinctus
•
0,50 0,40
Phantasis brachyceroidesA.6, -
5
Prionus longicollis
I.
o,9o 1.20
Orfhosfoma S. 2,— Pyrodes
dorbignyi
speciosus S.
2.50 1.50
Xyafrocera lÍBeata
1.
chinensis Jap.
paris
I.
reticulata
frenatus A.
4.50
Cerambyx cantori I. velutinus K.
6.
o.30
Panfomallus morosus S. 3. Chlorida í'estiva S 0.6O
Eburia 8-guUaa S. 2,—
Auf Wunsch
50
4.50
brachyptera A.
albofasciata
J.
3.
-
4.
-
4,59 2.10
hector laena lineolatM
-
1.
I.
trib ultis A.
8.—
Quimalanca aulica A.
i
— .90
Penthea 2.-
I.
Oncoderes gibbera S. impluviata S.
pubicornis S.
2.
3,—
accentifer S.
longimanusS. 3.50 caliginosus S.
6.
6.
equestris S. 1. bistrionifium S. o,60 larva S. 1 -
1.
Sphenura Sfibara
imperialis
-
2.—
oriiata
-
12.—
virescens
-
1.
Chrysomelidae.
6.
-
2.
-
2.40
Peplopfera postica A.
1.20
Colaspis
puiieticolle
eventl.
2.
S.
2.50
-
I.
O.30 O.90
Cleopnrus Jeíevrei
I.
vuJearis
-
Zahlungserle ichterungen.
Ü.30
-
lutea
-
14-punctata
O.90 0.6O
I.
Oides bipuuctata
ü,90 1.20
I.
pectoralis
-
Diabrotioa 15-punctata
40
S.
Pleonexis fruhstorferi
1.50
I.
semiflavus
50
I.
singularis
1.20
I.
Alurnus marginatus
3.50
S.
Anisodera excavata
1.50
I.
Cassídinae. Calopepla leayana
2.
í.
Cesmonofa variolosaS., káfer
Schmuck1.20
Mesomphalla
Nodostoma I.
o.90
Halfica amethystina S. 0.6O cyanea I. o.20
Galeruclda
Hemilophus
flavipes S.
ferretti
bigaria S.
Haplosonyx
1.80
I.
1.20
Desmogramma
Dryoctenes
Sfernotomis 3.—
chrysoprás A.
1.50
Cacoscelis marginata S. o.50 Podoníia dalmani I. 90
speciosa tonkiuiana
1.80
10-iineata S.
spec.
Macropus
petronae
o.90
1.80
1.80
Pycnomorphus
4-lineata 8.
3.
Anisocerus scopifer S.
tetraspilota
o:20
fruhstorferi S.
3.
Afmodes
fortunei
o.90
I.
Cryptostefha
marmorata A.
stellio
I.
Doryphora 2.5
vermicularis
o.40 0.6O 0.60
I.
polyspila S.
Frea
I.
-
^ygogramma
2.40
I.
cinerea
0.6O o.50
I.
antennatus dejeani A. gibbifrons
Qerania
Ságra
3.
metallicum mutabile
Calligrapha
amethystiua A. 3. purpurea I. 1.50
Ancylonotus
Cülasposoma
separata
6.
Copfops leucostictica
-
0.6O 1.20 0.6O
Chrysomela
3.
leprosa A.
Apriona flavescens
rutiJans
Inesida
1.20
I.
Bafocera
6.
Plocaderus
1
Coelosíerna
-
Pycnopsis
.
Melanausfer
2.25
Meocerambyx
2,
-
bahiensis S.
Corynodes
Sfirasfoma
3,60
S.
scalaris
abdominale nitídus S.
2.
Taeniofes
1.5o
Mállódon maxillosus S.
Pelargoderus trivittatus I
Cfenoscelis acanthopus S. 4,5o
proximus A.
o,60 1,20
striatus
0.8O
Cyrfognaíhus indicus
1,60
—
5.50
jaspideus A.
bosci
o.90
I.
grandis -
Ceratifes
1.50
boisduvali S. dimidiatus equatoricus -
variábilis
Moecha
4.
Trachyderes
-
1.
—
IDorcacerus
Plychoderes
3ra S.
I.
barbatus S.
Anthotribidae. S.
o,80
-
subroseus A.
S. o,30 ffeíeropliíes celebicus I. 2.40
*
—
6.
Cerogenia
anchorago
nebulosus
S.
bicornis S.
Brenfhus
5.50
hecate A.
1,
hirticornis
I. 4.
3.
equestris S.
1.80-3.—
waterstradti
conradti A. heroica -
3.
Lophonocerus barbicornis S. 4.—
Euírachelus
3.60
I.
Ceroplesis
3.50
undatus
eurvidetis S.
quadricincta
20
Eumolpus
-
Sfernacanfhus
o.5ü
3.50
1
-
Merista
Thysia
-
Brenthidae. I.
3.—
reticulata A. trifasciata -
1.20
I.
pusilla
orientális
cyaneonigra A. 3,— Clyfus curvatus S. o,60
Tychaeus
fulvitarsis
irreguláris
Baryrrhynchus. áehiscens
Nodina
3.
Cinsíocsra
Compsomera
J.50
I.
A
nympha 3,50 Compsocerus
1.60
Sipalus qualidus A. 1. Perilepíus •ealptus
-
Chloridolum alcmene I. 6,—
o.30
eryeae A.
3.50 3.60
aba(f.
Tragocéphala variegata
1.
Callichroma
Cercidocerus fabhcator
S.
Gegen Casse höohstmöglicher
illustris
0.90
S.
div. Species
-
k
angulata S.
1.20 1.20
1.
Poecilaspis 0.6O
Chirida punctata
I.
A. Gruberf, Berlin
0.6O 21.
Coleopíeren-Brutío-Preise.
Cicindelidae. Manticora herculeana A.
Sineuíes luarginatus
beniiino^seniA. 16,
concolor
3.60 o,50 2,10 1,50
liammea
I.
6-punctata ismenia ív.
I.
3,
Odontochila 2,
brasilieiisis S.
Carabidae. Calosoma aeneum
1,50 ,50
I.
chinense
„
micado
„
vagans
S.
1
4,50 1,80
Pheropsophus bipunctata kersteni A. marginalis
1,50 1,20
S.
0,90
I.
Aníhia omoplata A.
4,50
Polvhirma 3, bilunata A. clathratipenDÍsA.2,4Ü
Tefílus hacquardi A. 4,50 violaceus
3,50
„
Chlaenius bimaculatus
I.
costiger nigricans pallipes praeíectus
„
„ „ ,.,
subhamatus
„
xanthopleurus
0,60 1,50 1,50 0,60 2,40 1,20 0,60
Trigonofoma perraudierei
1,80
I.
Triplogenius chalcothorax I. 1,50
Trichognathus marginipennisS,2,
Harpalus anceps S 0,60 amethystina
,.
0,60
Procrustes mulsantianus K. laticollis
K.
6,
Cybister limbatus I. truncatus S.
1,60 2,25
Hydaficus vittatus
0,20
I.
Orecfochilus landaisi
1,50
I.
Hydrophilus picicornis
0,60
J.
Sfefhoxus 0,8U
palpalis S.
Euhydrus sulcatus S.
A,
— Afrika,
1,20 I.
Pholidotus humboldti
2,—
S. 3-6,
Phalacrogiiathus luuelleri
aurata variáns
2,
,,
1,
1,20 1,20
2-3,50, 1,20
adolíinael. 14-25,16,—
I.
1,
bellicosus furiosus
2— 4,-
I.
2,50-8,—
I.
S. 2,— Oxysternon
Oniíis
I.
3-6,
3,50
„
3-8.
3,
binotus
I.
bonasus
„
5-! 3, 2,50
I.
savagei A.
2,50
Mefopodoníus cinnamomeus I. 3-7 Prosopocoelus
—
elegantulusl. 3, 7,50 fruhstort.L 9 15-22,50 zebra I. 7,50-37,50 natalensisA. 5-10 3,50
Cyclommatus freygessneril4, 50- 19,50
Euryfrachelus eurycephalus
6-12, —
I.
purpurascensL2,- 1,20 saiga
1-2,50
I.
1,50
Passalini
o,40 o,60
„
Saprosites dynastoides A.
illigeri
0,30
Phaeochrous emarginata I. o,80 madagascariensis A. 0,90 stercorarius A. o,90 laevislriatusJap. 1 ,50
Trox gemmatus A. suberosus
S.
vestita
o,60
guttulicollis
o,60 0,60
„
„
„
Eumelosomus
I.
variolosa viridissima
,,
„
Serica compressipes phucsonia
klugii A.
0,60
saiisibaricus A.
1,
annamensis
I.
sumatrae
0,90
tonkiniana
„
I.
Scarabaeidae. „
rutilans
„
0,60 0,90 0,80
S.
= lado-Australiei), K.
2,50
„
o,60 o,90 o,90 2,10
I.
o,90
Macrodacfylus aequatorius S. 1.50 flavolineatus S. 1,80
Khinaspis aenea
S.
== Klein^ Asien, N.
3,20
—
3,
subsericea
„
1,80
Brahminá flavonigra I. rudepunctata,, tonkinensis ,,
2,10 2,10 2,10
Milichrus kolbei
2,—
I.
Rutelíni.
Anomala aerata
1,
I.
antiqua o,60 „ aulax 1, castaneipendís Jap. 1,20-3,,,
costata
'
cuprea
!.
1,20
„
0,60
fruhstorferi
,.
rufocuprea
,,
1
,20
0,60 spiloptera „ 0,60 var. „ 0,60
sumbana
„
vetula
A.
1,20 1,
—
Spilota 1,20 2,40
I.
tonkiniana
T.
Euchiora costata jurinei
T.
„
0,-60
viridis
„
0,60
.
1,20
Adorefosoma atritarsis
2.
I.
elegáns
„
n. spec.
„
1,50 1,50
ohausi 0,90 Callistefhus ,,
iris
J.
1,50
Pseudosinghala transversa
Gynaufoserica
Deltochilum irroratum
1.
Aufoserica
pellecta
Canthon
2,10 0,90 1,80
2,10
I. .,
spec.
Melolonthini
o,80
1,20 0,90 0,90
1.
luteicollis
o,40 o,40
semihirta A.
Lepfaulax
chevrolati S.
o,60
í.
Hybosorus
Hoplia
S.
braeti
compárata
1,50
I.
0,40-0,60
3,-6,— Holdírichia
Aphodius moestus
D.
lullo
peteti S.
,20
0,90 o,4Ü
elegáns I
Ninus
bumerosuis rugulosus tonkinensis
1
0,40
Polvphylla
Eriesthis
Phoroneus quadricollis S.
,,
Onificellus
6,-30,—
alcides I
o,40
5,25
1.
fusca S.
(liiadripunctatus S.1,20
Cladognafhus confuciiis
1.
"
.20
1
Lachnosterna
coiispicillatum S.
phanaeicüllis
Odonfolabis cuvera siwa
2,50 1,50 S. o,60
telamon
sinuatus
„
íruhstorferi ,
,,
6.
1.
stigma
Cyphochilus
Oníhophagus
Neolucanus
Lepidiofa
2,50-4,—
,,
2,10 1,20
I.
I.
fruhstorferi
1,50 1,20
splendidulus
phiJemon
Hexarthrius
fruhstorferi
0,60
0,60—0,80
buqueti 1.3,50-10, 2,50
Ancisfrosoma 4.— Apogonia
buckleyi S.
scutellata
o,30
S.
cfS,
üneatocollis S. 1.50
Phanaeus
*
1,50
I.
opacus
—
inermis S.
Lucaiius
castanopterus
-
Qromphas
Neolamprima smithi
—
Catharsius molossus
S.
Plectris
o,80
,,
I.
1,50-3,
I.
mormon
amithaon
Lamprima latreillei
3,
carolinus S. haroldi
o,8
Lucanídae.
inlerstitiális
Hydrophilidae.
1,20
1.
cayenneiisis S.
micans
Pinotus
Silpha bruniieicollis
6.
Procerus
procerus
3,—
I.
1,50
Anachalcos
Necrophorus
Cicindela aagulata I. aurulental.
tesselatuu) S.
o,80
I..
Silphidae.
7,5U
1
Megacephala
A. Gruberí, Berlin 21.
1
1.60
1,
Mimela chinensis l. 1,50 heterochropusl. 1,50 opalina 1,-
poniacea
-
2,
princeps splendeus
-
1,8 J
-
1,80
= Nord-Amer ika,
S.
^= Süd-Amerika.
mvek.
Entomologiai A Magyar
Általános. riae).
Birodalom
IH. kötet. Arthropoda, Kiadja a
k.
(Fauna Re^ni ilungTermézettuJományi Társulat.
Állatvilága.
m.
—
Ára 35 k., társulati tagoknak 20 kor. A'ar/ia// £. ÁUatmuztum, utasítás állatok kitömesére s eltartására, és csontv.ázak készítésért', í,brákkal 1 korona 40 fill, Bent K, A kis rovargyjt. Utasítás a kiválóbb rovarok megisme-
—
résére és gyjtésére 2 kor.
—
A
Szekeres F. O.
lovargyüjtö
1
60
kor.
fill.
S
Rovargyjtö. Segédkönyv a középiskolai ifjúság számára, kötve 1 kor, Kriesch J. A rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, kötve 3 kor. 50 fill. Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetrajz? gyjtemények konzerválásához 80 fill. Dr. Daday /.RovarLejtényi
—
—
—
mszótár
ani
kor. 60
1
—
—
fill.
der Insektenkunde. 3 kor.
Hoffer, Praxis
—
Kolbe, Einführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor.
Hymenoptera. Mocsáry
A magyar fauna másnej
A magyar
S.
darazsai 2 táblával
szág fürkész darazsainak ismeretéhez
magánrajza
I.
1
1 kor.
tauna fémdarazsai 2 kor. kor. üO
20
fill.
40
fill.
Adatok Magyaro rFöldünk íémdarazsainak fill
40 kor.
Lepidoptera. Aigner. Magyarország lepkéi 51 szines
—
táblával.
Diaakö-
Aigner L. A lepkészet története Magyarországon 3 kor. Aigner-Pável-Uhryk, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. Hofntann., Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb auf 71 farb.
tésben 30 kor.
A.
—
—
Tafeln 30 kor. Die Raupeii der
auf
Gioss-Schmetterlinge
Europas
1900
Abb.
50 Tafeln 30 kor.
DipteFa. Tömösváry 0. Egy tömegesen tenyész légyíaj az Alsó-Duna mellékeirl 3 XAH. 60 fill. Kertész K. Catalogus Tabaiiidaium orbis terra
—
rum
universi 6 kor.
Coleoptera. Török P. Bogár-határozó
2 kor. 80
fill.
—
Bein
K.
A
kis
—
A
bogarak ismertetése és gyjtése 2 kor. Calwer, Káferbuch 5. Aufl. mit 48 color. Tafeln 21 kor. Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Adatok a hazai félröpek ismeretéhez fO fill. A magyarországi Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok magánrajzabogárgyüjtö.
—
2 tábl. 60
fill.
Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. A magyaror szági tücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. Kohaut R. Magyarország
—
szitakötö-féléi. 3 színes tábl. 2 kor.
MyPi poda. Dr. Daday 4 táblával
-i
60
/.
fill.
A magyarországi Myriopodák magánrajza
kor.
Araehnoidea. D-.
Jiyzer
—
O.,
K. és Kulczynski L. Araneae Hungária Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 2—3. kötet kapható 16 kor. Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálópókok természetes osztályozása 1 kor. Karpeles L. Adalék Magyarország 3 kötet
24 kor.
Hennán
—
—
atkafaunájához. 8 táblával 2 kor.
Crustaeea: Dr. Daday élö
/.
A
evezölábú rákok magánrajza. 4
lajok
átnézete.
1
kor.
A
Magyarországban eddig tábl. 3
magyarországi
talált szabadon magyarországi Branchipus Diaptomus-fajok átnézete 1 k< i.
kor.
A
>•
I Magyarország bogárfaunája. 1 magyar korona ter^ ^ ^ g elforduló bogarak megismerésére. ^ ^ ^ *C IRTA © # Vezérfonal a
szent
&^
orszáffaiiiak b
létén
^s
^ ^ ^ ^
A
három
morphologiai
részen
Staphylinoideákat, kat, dík
!^
g ^
munka els
kötetes
kívül
a
pedig
kötet
kötete
a
második
Di versi corniákat
Lamellicornia
^ ^ ^
^§
A Magyar Nemzeti Múzeum segédre.
és a
kötet
családsorozatokat
füzet
elfizetési
ára
2 kor, 40
Megjelent az
1.
a
2
és
Püloicorniás ,...«-
..
tartalmazta
áll,
korona,
bolti
ára
fill.
kötet 1
—
4.
VIII.,
^ ^ § ^!
füzete.
Eljegyzések és elfizetések a szerz czimére (Buda])est,
^ ^ ^
Rhynchophora fogja
Egy-egy kötet 5 füzetbl egy-egy
bevezet
'^oideákat
Heteromerákat
Phytophaga,
a
^
a
^!
^
Nemzeti Múzeum) küldendk.
^
•^ Schmidl Sándor könyvnyomdája Budapest,
VI.,
Uj-utcza
3.
SMITHSONIAN INSTtTUTION LIBRARIES
3 9088 01427 0763
