ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÖII^AT

461 .R873

ENT

r

P.

QL 461 R873 ENT

VII. kötet.

5Í5|i

í>oc.

-7ash.

igoo. szeptember hó.

7.

füzet.

ROVARTANI LAPOK HAVI FOLYÖII^AT

m

különös tekintettel a

hasznos és kártékony

^ rovarokra

m BEDÖ ALBERT CHYZER KORNÉL

DR

'Mi

m

DR-

DfDR-

&^

ENTZ GÉZA

HORVÁTH GÉZA

KÖZREMKÖDÉSÉVEL SZERKESZTIK

A.

AIGNER LAJOS

és

CSÍKI

ERN.

m •<&fi>;p^y

1^

BUDAPEST.

;l^; í|3|:|

i|y1:

A

ROVARTANI LAPOK SZERKESZTSÉGE

ÉS

RÖKK-SZILÁRD-UTCZA

S2.

VII'.,

KIADÓHIVATALA

m 3^3r^^-^^^Wfr^-^^^^-o;^'»J Megjelenik minden hónap els napján, július és augusztus havak Elfizetési ára egész évre 8 kor.

kivételével

Tartalom. I. A. Aigner Lajostól. ^ Kaliforniai bogarász naplóiából. II. Dr. Fényes Bélától Eperjes környékének nappali lepkéi I. Dahlströni Gyulától

Az Acherontia Atropos hangja

Magyarország Endomychidái Csiki Különfélék :

.

.

.

.

.

Erntl

Állattani szakosztály

144 151 152 152 153 153 153

,

Érdekes Carabus-torz. Józsa Jánostól. Ábrával A » Természetrajzi Füzetek « A rovarok rendellenes párosodásáról

A

kárpit-moly

133 137 141

,

Idjósló rovarok Egézséges selyem pete Külföldi entomologusok hazánkban

154 154

Levélszekrény. K. E. ÚPnak. Méh-., darázsvetlenül a csipés után konyhasót bedörzsölni.

vagy szunyogcsipés kell

nedvesíteni

s

lehetleg köz-

ellen.,

a csipés

helyét azzal

A Zichy-féle mnek állattani része közelebb fog megnyomatása már igen elre haladott. Ellenben a Staudinger-Rebelféle Lepidoptera- katalógus Staudinger betegsége által ké-edclmet szenvedett, s ennélfogva csak az év végén fog megjelenni. T. K. úrnak.

jelenni;

D. G. úrnak. Treitschke Frigyes lepkegyüjteménye., melyet halála után 1842-ben a Magyar Nemzeti Múzeum 3000 írtért megszerzett, 1.582 palaearktikus íajt 9500 példányban foglalt magában.

A

kir.

Természettudományi Társulat állattani minden hónap elsö péntekén (Vili Eszterházy tart. Vendégeket szívesen lát. magy.

szakosztálya utcza

féle

I.)

ülést

,

A budapesti entomologusok minden pénteken este a Muhrvendéglben (Kerepesi-út 44.) találkoznak.

Az 1897., 1898. és 1899-iki teljes évfolyammal még szolgálhatunk. Az elbbi kötetekbl csak egyes példány áll rendelkezésre ezek következ áron kaphatók: I. kötet 10 kor, II. kötet 6 kor, ill. kötet ;

10 kor.

Az elfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz utcza 32.) czímzendk.

(VIII.

Rökk-Szilárd-

Az

Acherontia Atropos hangja. Irta

A. Aigner Lajos. I.

Az Atropost tották

;

utóbb azonban számos más

hangot.

Ezek közül az els közben

röpülés

gítségével

lepkén

tar-

észleltek valamiféle

is

Thecophora fovea, melynek

volt a

mélyedés s ezt fed hártya seátható rezg hangot hallat, hasonlót

lev

szárnyán

hímje, az alsó

lepkének

hangot adó

egyedüli

az

sokáig

kis

ahhoz, melyet szálltában a sáska idéz el. ^) Csakhamar a Vanessákon is észrevettek valami halk hangot, a mely S vv n t o n szerint valószínleg az által keletkezik, hogy dörszöszárny érintkez szélein lev reczés erek egymáshoz i

két

ldnek. ^) Hasonló oknak chopus niveus

nev

,

japáni

szöv

Arctia caja

az

tulajdonítják

czirpelését.

a Diony-

s

3)

*)

Megfigyelték továbbá, hogy feltzéskor hangot ad úgy a Pleretes matronula S) s a Sphinx ligiistri, '^) mint az Orthosiák ^) s a

Hylopkila prasinana

A

mely hangot szintén dörzsölés hozza létre. nsténye is czirpel hangot ad, mely a lá-

^),

Parnassiiis Apolló

baknak

Darwin hangot,

szárnyaknak dörzsölésétl ered. ^) Ageronia feronia-tól az egymást

s az alsó

z

mely a lassabban forgó kerepléhez

hasonlít,

hallott ol>

úgy

s

véli^

Frivaldszky. J«llemzö adatok 1865. 153. 1. Insect Life 1889. 307. 1, Cfr. White: 2) Ent Month. Mag. 1876. 169. 1. és Transact. Ent. Ent Month. Mag, 1876. 208. 1.; Jones: U. o. 258. 1.; Greene : 1. Soc. London 1853. IL 98. 1. Hewitson U. o. 1856. IV. 2. Ent. Month. Mag. Entomologist 1881. 178. 1.; Swinton 3) Lovett: 1)

;

;

:

1883. 83. 4)

1.

Dönitz. Berl. Ent. Zeit. 1887.

1873—1876. VI. 68. 1. 5) Czerny: Verh. 19.

d.

9.

1.

zool. bot. Ges.

és Mitth.

Wien

Ges. Naturk. Ostasiens

1857. 217.

1.

és 1859. Sitzb.

lap.

8)

Demaison Bull. Soc. Ent. Franca 1888. 184. 1. Haldemann Ann. Soc. Ent. Francé 1859. VII. Hedworth: Entomologist V. 1870. 126. 1.

9)

Frings: Societas Ent.

6)

7)

:

:

XL

Rovertani Lapok. 1900. szeptember hó.

1897

191.

1.

Bull. 43.

1.

A. Aigner Lajos.

13 i

hogy azt csak a párzási inger csalja azonban a lepke felsszárnyának tövén s a hangadást ennek tulajdonítja.

A

belle

;

Doubleday

kis hártyás hól3''agot talált

rokon Ageronia Areihusa hangja a felsszárny tövén

két tüskének a tor

lábfejét (protarsus) a ^)

értekeztek

Haase

és mások.

^)

Hasonló, de sokkal gyöngébb hangot észleltek báboknál azt a szelvények

*)

faj

s

hangot

bír

is

egymáshoz súrlódásának adni, mint

a Sattirnia Pyri,

sisterg hangot

küls

;

ers hangja pedig onnan, hogy fels szárny alapján lev ránezos részéhez hímjének

Számos egyéb lepke hangjáról

hernyó

lev

dörzsölésébl származik

tüskéjéhez való

két

az Aegocera trtpartita

dörzsöli.

ki

hallatt,

^)

mely a tehát

pl.

fej

tulajdonítják.

egyik

is,

s

Némely

^)

amerikai Smerinthits

és tor széleinek súrlódásánál

épen úgy mint a

lepkék, mindig

szervek segítségével.

Ily számos megfigyelés után felmerült az a vélemény, hogy minden lepkének van hangja, csakhogy az emberi fül azt a legtöbb

esetben

nem képes

^)

felfogni.

Legersebb azonban az Atropos recseg, siránkozó tása,

Esper

melyet

Scopoli és Híifnagel

,

ahhoz,

Kühti a cziczkány (Sorex

pedig az

való

araneiis)

czinczogásához hasonlítja,

egér

dörzsölésével idéznek

füttyentéséhez,

hang miként

a

a vélemények.

A

Rössler

megjegyezvén, hogy

hang csupán bels izgalomból veszi eredetét, és hogy nemcsak megérintésekor haDatja, hanem akkor is, ha üvegén át menekülni akar.

Hogy

sipoga-

czirpeléséhez hasonlít;

melyet a dzinczérek (Cerambyces) a

kemény szárnyfedkhöz

hátpaizsnak a

el

a Polyphylla fulló

a

azt az állat pl.

az ablak

nagyon eltérk 1736-ban Réaumur kezdte meg,

keletkezik, arra nézve

magyarázat sorát

hang a szipókának a belül hártyás tapogatók tövével való dörzsöldésének eredménye ; mert midn a szipókát felnyis

szerinte a

totta,

megsznt

csavarodott,

ha

a hang, s

pedig

újra

kezddött,

a szipóka

nem

Hampson. Proc. Zool. Soc. London 1892. 188. 1. Corresp.-Bl. d. Iris I. 1884—88. 113. 337. 1. 3) Stett Ent. Zeit. 1877. 86. 1. MüUer: Kosmos II. 218. 1.; Ent. Montli. XIV. 137. 1. *) Reed: Canad. Ent. I. 40. 1.; IV. 329. Mead: U. o. I. 47. 1. «) Krancher: Psyche II. 1882. 363. 1.; Landois, Thierstimmen 88. 1. «) Reuter: Med. Soc, Faun. Fennica I. 1875. 133. 1. 1)

2)

Mag

mihelyt az megint be-

érintkezett a tapogatókkal

1.

Az Acherontia Atropos hangja. a hang

megsznt

is

gatót húzta

Ez

félre.

13Ö

és gyöngébbé vált, ha csupán az egyik tapo-

')

a nézet sokáig közkelet volt, s elfogadták azt

De Geer hang okát

is.

Ugyancsak a szipóka

Schröter

módosítva, szintén

a

Gu

é r

szintúgy mint

is;

prothorax n

i

fej

pedig,

eleinte

és

La

elbbi nézetét

dörzsölésében,

scutellum

és

st

^)

is,

és

Duponchel

^)

Linné

dörzsölésében kereste a

n d o

i

^)

s is azt tartotta

és szipóka dörzsölése idézi el a hangot. ^) S némi módosítással Van derHoevenis, azt hogy a hang a szipókának a trészszel való dörzsölése által

hogy a tapogatók ugyanazt t.

i.

keletkezik

vallotta,

')

Huber

Ellenben már a jeles méhész

határozottan

tagadta,

hogy a hang a szipóka és a tapogatók súrlódásából származik, nemkülönben R ö s e is, megjegyezvén, hogy a lepke sipogatásánál több mozgást vett észre a tor és a potroh közt, mint a szipóka s a tapogatók közt. S e p p meg R é a u m u r-rel szemben felhozta, hogy mások a hangot a fej és tor dörzsölésének tulajdonítják, megemlítvén egyúttal, hogy a pille akkor is czirpel, ha nyugton ül, anélkül, hogy hármi küls mozgás észrevehet volna. ^) "')

1

Ellenben

Vallót

gásától ered, a mikor

hogy

a

potrohát emelgeti, fejét leszorítja

a lepke

is

és csápjait hátra csapja.

megjegyezvén,

hogy a hang a szárnyak moz-

azt vitatta,

^)

hang

K

azonban

Ezt

r

i

b y kétségbe vonta,

eredhet a szárnyak mozgásától,

alig

mert ha azokat, valamint torát és potrohát leszorítjuk, a hang csak

ersbödik.

R ban

—

é a

lOj

u

m

annak

u

r

nézetét osztotta eleinte

Ro

kétségbe vonva

helyességét

s s

—

i

is,

arra

utóbb azona

meggyz-

leveg okozza, n) szintúgy mint Paris, ki azt állította, hogy a hang a szipóka belsejében a tapogatók segítségével, a kitoluló leveg által 12) jön életre, désre jutott, hogy a hangot a szipókán át kitóduló

1)

Mém.

2)

Der Naturlorscher

p.

st^rv.

á

l'liist.

d.

Ins.

•'')

Ann. Snc. Ent. Francé 1H39.

<)

U.

o.

1839 65.

1736. 289.

II.

1785. XXI. 06. 59.

1,

1.

5)

Zeitschr-f. wiss. Zool. 1848. 55.

1.

0)

Tijdschr. Ent. Nederl. 1859.

II.

4.

")

Noiivelles observ.

300.

1.

8)

Nerland. Insecta

111.

1765. 87.

»)

L. Institut

IV.

7.

18.-)4.

II.

1804

Kirbia. Spence, latrod, to. Ent.

11)

Opusz.

1782. 173.

117.

1.

1.

10)

scelti

1.

1.

7.

1.

") Ann. Soc. Ent. Irance. 1846. 96.

1.

ed. 493.

1.

A. Aigner Lajos.

136

Mások az Atropos potrohán

Nordmann

hetni.

a

els stigma

alatt,

ránczot fedezett

dobhártya

fedi.

Ha a lepke

ervel

tolul ki,

hiszi,

dobhártya megrezdül

nagyobb

és hallhatóvá

i)

magáévá

Ezt a nézetet

közvetlenül az

melyet fehér hártya, szerinte a

— a leveg a lélekz nyilason

megfeszült

a

fel.

forrását felfedez-

szelvényén,

szárnyát megfogjuk, —abbeli erlködésé-

ben, hogy magát kiszabadítsa,

válik a sipogó hang.

hang

vélték a

potroh els

Layar

tette

lev ers fed

hogy a hang a potroh trészén

d

is,

aki szintén

azt

két stigma által akként

szrpamatot a kitoluló hogy a nyilasukat ^) leveg hozza mozgásba. Ugyanazt vallja L o r ey ^) is, és Goureau is azt állítja, hogy a hang a potroh tövének egy ránczától ered. ^) Utóbb azonban S w n t o n kimutatta, hegy az említett szrpamat nem más mint másodrend nemi jelleg, mint pl. az Acidalia remtitata is a párkeletkezik,

i

zásnál alkalmaz.

*)

Az eddig felhozott véleményekkel szemben állanak azok, melyek a hang keletkezését bels szervnek tulajdonítják. Már D e G e e r mvének német fordítója, G o e z e, jegyezte meg, hogy ismersei, kik e hangot megfigyelték, R é a u m u r állításával ellentétben azt hiszik, hogy a lepkének valami bels szervvel kell bírnia. ^) De csak félszázaddal utóbb akadt e gyanítasnak tudományos

Ez P

vitatója és kifejezje.

hang a

fej

a s se

r

i

n

i,

ki

vélekedik, hog}' a

úgy

üregében keletkezik, mely a tapogatók úgynevezett ha-

mis csatornájával

összefüggésben.

áll

Ezt a theoriát Duponchel valószínnek, hogy

'')

igyekezett pótolni, mivel

fejüregben hang

képzdjék.

nem

látszott

Burmeister

^)

nem képzelhet, hogy a levegnek puszta be-s oly ers hang keletkezzék, ha az üreg száján

szerint pedig

kitódu-

lása

nincsen

oly lene

által

szerv, melyet

kimutatni,

a

hogy

légáram rezgésbe teljesen

hozhat.

érthet legyen az

Ily szervet

a

kel-

mechanismus,

mely a siránkozó hangot létrehozza. Duponchel szerint a szemek és a szipóka közt kifeszített finom hártya lebeg, mely a hang okozója lehetne, ha az említett üreg közvetlenül melAcad. Imp. Science.

1)

Bull.

'2)

Tennent, Nat.

3) *) »)

6) ">)

8)

St.

Petersbourg

III.

Ceylon. 1861. 264. 1. Godart, Lépid. de Francé III. 1821—42. 18. hist.

1837. Ib4.

1.

of.

1.

Ann. Soc. Ent. Francé 1840. 125. 1. Ent. Month. Mag. XIII. 1876. 217. 1. Zur Naturgesch. d. Ins. 7 kötet 1776—83. Ann. Se. Nat. 1828. 332. 1. Ann. Soc. Ent. Francé XIII. 1828. 332. 1.

I

137

Kaliforniai bogarász naplójából.

ama

fekszik s

lette

De

hozza.

hang

Burmeisler lev külön

a fejben

Ennek daczára s e r

i

n

nézetét, így

i

leveg rezgésbe abban a véleményben van, hogy a

hártyát

a

is

kitoluló

be- s

mködése

szerv

2)

és

i)

útján keletkezik,

szakember

sokáig a legtöbb

Chavanne

'

osztotta

Rochebrune,

s)

P a smajd

Goureau ellenében Abicot 4) és Ghiliani, utóbb Newman, ki valamint Moseley, Johnson, Preston és Taylor, s)

^)

az Atropos fejüregének s izmainak

P

as

s e r

i

n

i

ellenében, ki

mellett állást

idközben

Wagner

új

rajzát és leírását is adta.

Westmans

foglalt

elméletet

állított

is

')

S

Wagner

^)

fel.

ugyanis észrevette, hogy az Atroposnak a gyo-

R.

mor eltt fekv levegvel is megtelhet begye aránylag igen nagy s a test bels üregének egész mells részét foglalja el. Ennélfogva csaknem kizonyosnak tartja, hogy a levegnek a begybl a szk garaton és kivált a szipókán át történ beszívása s fleg kibocsátása útján keletkezik a

a levegnek az a

részének tódul

ki.

nem

hang

lehetnek

;

el

része idézi

záródása

teljes

tartja

azonban

azt

is,

hogy

a hangot, a mely a szipóka két

mutatkozó

folytán

kis

résen

ö;.

Kaliforniai bogarász naplójábólIrta

—

II.

A

Dr. Fényes Béla.

kaliforniai Tenebrionidák.

—

Termékeny Magyarország bogárgyjtinek alig van alkalmuk számos Tenebrionida fajt zsákmányul ejteni. Ezen család képvi-

bven term

seli ugyanis nagyobbára kerülik a

padékban gazdag égöveket, terméketlen és

es

nagy számmal lépnek

ellenben

1)

Handb.

a)

Act. Soc. Helv. se. Nat. 1832. 93.

3)

Act. Soc. Linn.

Ent.

1832. 514.

I.

véve,

1.

6)

6)

N. O.

6)

The Entomologist

2844. 72.

1.

8) 9)

Müller's Arch.

f.

1.

1864., 284., 325., 330.. 335.

Nature 1872. 151. 1. Tijdschr. Ent. Nedere. 1859.

7)

fel

a

hogy a Tenebrioni-

1.

Bordeaux 1832. V. 120. Ann. Soc. Ent. fmnce I. 1943. 50. 1. II.

és a csa-

tekintetében szegény sivatagokban és az ezeket

környez félpusztaságokban. Tekintetbe d.

talajt

Physiol.

III.

II.

V. 131; 1860.

1836.

).

II.

120.

1.

Dr. Fényes Béla.

138

dák csaknem kizárólag növényekkel táplálkoznak, szinte különösnek látszik, hogy legtöbben közülök megelégszenek azon fukaron asztalon, melyet a sivatag nyújtani képes.

terített

Lacordaire mes

Latr.

gazdagon képviselve: denczéje ;

A

3.

;

azon

i.

1.

következ

;

6.

A

2.

partvidéke

kaspi tenger

melyekre a fentebbi

fajok,

Egész Afrika;

Peru és Bolívia

Chili,

5.

t.

illenek, a föld

megjegyzések leginkább

tinia

Tenebrionidák (Melaso-

szerint az epigeikus

Pimeliens Blanch.),

;

me-

Patagonia és Argen-

4.

;

vannak

részein

földközi tenger

Északamerika központi és nyu-

gati államai

A nem

Teneh-ionidák

epigeikus

vannak a föld színén elosztva, az

meglehets

eme fajokban

egyenletesen

a többi faunáknál

gazdagabb intertropíkus Délamerika kivételével. Az Egyesült Államokban Kalifornia és a vele keleten határos államok faunája bír a legtöbb Tenebrionida fajjal, melyek nagyobbára

Latreille „Mclasomes"

könny

magyarázatát

leli

csoportjába tartoznak. Ezen

különböz

a

nyokban, valamint a növényzet minségében. Keleti Kalifornia a nagy Kolorado pusztaság egy ilyen osztozik a

mint

pezi, és

szegénységében. alig

A hmér

fagypont

száll a

115

felhajtja

— 125

még a tél maga

bizonyos

nyár egy-egy izzó napja, ságban, vagy ennél épen

téli

igen rövid

míg a

;

és

es

napokon

leghidegebb

is

hosszií

magashelyeken könnyen

a tenger színével egy

alacsonyabban fekv

Fahrenheit

részét ké-

puszta forró éghajlatában

itt

a

alá,

állítás

földrajzi és éghajlati viszo-

fokig a

hmér

higanyát.

A

légköri

csapadék mennyisége ritka évben haladja itt meg a két angol hüvelyket néha, mint például ez évben a Palm Springs nev faluban, 12 hónapig esnek híre sincs. Ezen sajátos- körülniényeknek ;

megfelelleg

a

növényzet

nem n,

törpe

szegény

és

néhány bokor kevés rövid élet szerény virág tengdik a pusztában

fa

Kissé

különbözk

;

a

tulajdonképeni

és kaktusz,

csak

forró

valamint

homokban.

a viszonyok nyugati Kaliforniában, mel}^ a

—

es és köd csendes tenger partját foglalva el, az év folyamán több légköri csapadékhoz jut, mint a különben vele alakjában

—

meglehetsen hason

talajú

part átlagos évi csapadéka

az éghajlat

egyenletes,

(homokos) délen

igen

enyhe

keleti

Kalifornia.

A

tenger-

északon 30 angOl hüvelyk;

10, :

télen

gyakran

esik,

míg a

nyár egyedüli csapadéka a reggelenkínt fellép tengeri köd. A növényzet megfelelleg dúsabb, örökzöld tölgy, sykamore, f^.fa, továbbá számos virágzó bokor és növény tenyészik itt nagy válto2atosságban.

Kaliforniai bogarász naplójából.

139

Közép-Kalifornián a hatalmas Sieira Nevada („hóliegység") húzódik keresztül, a legmagasabb hegycsúcsok (9—11,000 angol láb) az egész éven át hóval vannak takarva itt a tél megfe-

—

;

lelleg a tenger színe eséssel, a nyár

közöttük a föld

magasságnak

feletti

enyhe,

esben

—

úgynevezett

az

kemény, gyakori hó-

tlevel

Hatalmas

szegény.

fák,

vörösfeny („sequoia"), fehér és sárga feny, tamarák, továbbá számos lombos fa a Sierra Nevada oldalain, a völgyekben cserjék és virágok foglalnak el minden talpalatnyi helyet. faóriásai,

kaliforniai

n

A és a

tél

növényzet bujaságával,

a légköri csapadék .mennyiségével

zordonságával fordított viszonyban

jok száma

;

nagyobb a csendes tenger partján, míg puszta bogártaunájának jellemz részét

A

a

áll

Tenebrionida

a tulajdoképeni

a

Asida, úgyszintén

kövek

keresnünk.

fajok

.A

képezik.

Eleodes (a pa-

nemekben

kell

Kolorado

lenebrionidák

Kaliforniában a polyn"iorph

család óriásait

laearktikus Blaps rokon neme) es

alatt

fa-

ez utóbbi legk'sebb a Sierra Nevadában, jelentékenyen

Coelocnewiis

ritkábban fatörzsek

alatt,

lordulnak el.

Talán a legérdekesebb

kaliforniai Tenebriottida,

a legkisebb ezen családhoz tartozó

északamerikai

singiUaris, egy vak bogár, mely mint hangyaiészkek

a hangyaálczák levedlett

Ezen nemnek

kozik.

breivel és

közeli

egyedüli képviselje

az

rokona

egyéb

az Alaudes

ta

vendége,

hulladékokkal

Cnemeplatia,

északamerikai

egyszersmind

faj,

táplál-

mely utóbbinak

kontinensen

a

kaliforniai

Cnenieplatia sencea, növényi törmelékek alatt elvétve, vagy a vaszi nászrepülés alkalmával

számban

meleg, szélcsendes esteken

ta-

nagyobb

található.

ílasonlóképen hangyák között laknak az Araeoschiztis fajok,

viszonyuk a gazdaállatok háztartásához azonban

Az Araeoschizák

felderítve.

téveszthetk az idával,

A zül a

Anchomma

felületesen

még

vizsgálva

nincs teljesen

könnyen össze-

costatutmnal, egy délkaliforniai Colydi-

mely bogár ugyancsak hangyafészkek vendége. szájszervek sajátságos alkatánál fogva kitnik rokonai köpusztában elforduló, hosszúkás és szárnytalan Craniotus

pubescens szont az

;

nála a fels ajak teljesen elzárja a

eltakarja

a mandilulákat,

torokürt, elannyira,

vi-

hogy

úgy a Ezen nemnek rokona a kevésbbé rejtett szájszervekkel bíró, gömbölyded kövek és szintén szárnyatlan Edrotes, hasonlóképen a pusztában, all

teljesen

maxiiiák, mint a

nyelv bonczolás

nélkül

nem

tartozik

a

vizsgálhatók.

alatt található.

Az

Asididák

alcsaládjához

kicsin}',

szárnyatlan

Dr. Fényes Béla,

140

Anepsitts delicatiihts, melynek különös ismertetjele

hasgyrvarratokon

dott hátsó

keresend

A

;

ezen

faj

kövek

kívül, a

az elszariíso-

mells tibiákban

széles

félpusztában fordul el.

alatt a

BLapstinus, Conibius és Notibiiis nem, számos

Conibius parallelus

kövek

azok

képviselve a Kolcrado pusztában és

alatt

gyakoriak.

trt vendég különböz

valószínleg

van

fajjal

hangya-

fészkekben.

Különösen érdekes morphologiai szempontból a fakéreg lakó Dacoderus striaticeps

Tenebrionida az

liforniai

;

mells czombízületi rökkel

confluens

bír.

Eg}' másik különös ka-

UsecJms lacerta,

mely bogár ugyancsak

tíz-íz csápokkal,

egyszersmind azonban a

felülrl

csápok

látható, a

tor

felvételére szolgáló

mint Dacoderus,

látva, és

fakéreg

alatt

A

Nyctoporis fajok fakéreg alatt

nem

az utóbbi

két

és

nem,

Emmenastus

továbbá a

—

fajjal

számos,

nehezen definiálható

nagy

vetrucosa

a

A

—

és nagyrészt

szárnyas Eiirymetopon

pusztában egy hüvelyes bokor (Prosopis),

félpusztaságban

örökzöld

szárnyatlan fajok kövek alatt és éltök

el-

Colydiidát,

Eiirymetopon és Emmenastus,

népesítik a pusztát.

fajok a

kaliforniai

Cryptoglossa

alatt,

van

ritkák.

Triorophtis, Auchntobius,

opinionativ

oldalába vésett és barázdával

Usechns lacerta utá-

él.

nozza külsben Rhagodera tuberculatát, egy pusztában kövek

alatt

ezen bogár ugyanis tiz-íz csápokkal és

kérge

tölgy

más

alatt élnek,

alkalmas rejtekekben

a

töltik

részét.

A Zophernsok csoportjának képviseli Kaliforniában Nosoderma diabolicnm, plicatum és porcatum, az els Dél-Kaliforniában friss

alatt

nagyobbára tölgykéreg alatt, a második azonkívül néha fagombákon, a harmadik Északkaliforniában fenykéreg

nem

ritka.

A

csendes tenger partján mélyen a homokba ássák magukat a Coehis fajok, gömböly, szárnyatlan, az Asidiidák alcsaládjához tartozó bogarak

nem

ritkák

a

közeli rokonaik, az

;

pusztában kövek

Stenotrichus, az Eleodes

nem

Eusattns

alatt.

rokonai,

és

Coniontis

Amphidora,

fajok

Cratidus és

lassan mozgó, szárnyatlan

bogarak, csaknem kizárólag a puszta lakosai, rendesen társaságban élnek kövek

alatt.

Fenykéreg viselje

egy

;

alatt él

az Iphthimus

nem

északkaliforniai kép-

sebes patakok mentén a Sierra Nevadában kavicsok

alatt

Scaphidema különféle fák kérge alatt a Platydema és Hypophloeus fajok, míg Phylethus bifasciatus fagombákon néha nagy számmal található. ;

Rperjes környékének nappali lepkéi.

A néhány

f

tengerpartra kivetett tengeri

Phalenia és Stibia fajok

az Európában

;

alatt is

1'41

élnek

a

különböz

ismeretes Helops nem,

képviselje fák kérgét választja lakóhelyül. utánozzák alakban és nagyságban az Apocrypha fajok, melyek nyugati Kaliforniában kövek és száraz

A

falomb

A

kaliforniai

Dyschiritis fajokat

alatt

találhatók.

fentebbi, futólagosan összeállított és

némi fogalmat nyújtani

lán képes lesz

tökéletlen névsor ta-

a kaliforniai

1

enebrionida

nagy számáról, míg az egyes fajok egyedeinek mennyisége gyakran meglep. így az Eleodes fajok megfelel helyeken százáfajok

val lépnek

fel

;

Cnemeplatia sericea tavaszszal az alkonyati nászkülönben alig nevezhet kö-

repülés idején igen gyakori, jóllehet

zönséges fajnak; a Blapstinusok borús

nyugatkor nag}^ számmal találhatók

minden

a legtöbb, talán épenséggel

napokon vagy pedig nap-

az utakon. Mint bogárfaj,

valószínleg

úgy ezen Tenebrio-

nidák is gyakoriak a nekik ízl tápanyagot nyújtó helyeken és a metamorphosis idejében mely fentebbi körülmények ismeretén és azoknak kizsákmányolásán alapul az eredményes gyjtés titka. ;

Eperjes kornyékének nappali lepkéi. Irta

Dahlström Gyula. I.

Eperjes környéke, úgy geológiai alakulásának, mint flórájának változatosságánál fogva a lepkékre nézve rendkívül kedvez. A

környék fogalmát kissé gyjtési területem 15

ll a 1000

D

Branyiszkóhegység

— 1500

m.),

melyet

tág értelemben

használom,

a mennyiben

mértföldre terjed. Határa északnyugat (giánit, gneisz, csillámos pala és

sr

fenyveserd

borít,

csupán

fe-

mész, kisebb

völgyeiben akad lomberd is. Ugyanily alkotású és növényzet a Kelet felé emelked Viso-Hola- és Sírokánál a Battria-hegység. Az észak felé csatlakozó lipóczi hegyekben a triaszkori mész az ettl ;

Abosig húzódó hegylánczban pedig a

homokk

az uralkodó. Terü-

melynek fmentén alkotó eleme a trachyt, föd. lomberd A Tarcza húzódó sóvári hegységé, melyet többnem letem északi határát

a strázsa-kapii hegység vonja, szintúgy,

íolyó mellett fekszik Eperjes

sz.

k.

mint a Tarcza

folyó

város terjedelmes

völgyben

Dahlström Gyula.

142

melynek feneke úgy mint a számos többi völgyé

Ennek

hogy Középmind

sokfélesége, melynek jellemzéséül elég megjegyeznem,

Európa

bokor-nemei,

és

fa-

egynek-kettnek

eredet.

a növén\zet

megfelel

geológiai alakulásnak

a változatos

alluvialis

kivételével,

képviselve vannak.

Gazdag lepke-faunánk jegyzékét már Húsz Ármin eperjes' minthogy én azonban a környéket már 28 tanár is adta (1881) év öta ernyedetlenül kutatom s ama közleménynek megjelenése ,

óta

is

tom

számos újabb

lepke-faunáját bvített

közzéteszi, annál inkább, mert

magam ritka,

A

r.

találtam.

^=

ritka,

A gy.

ritkasági

=

k.

melyeken a hernyót

fel,

lokozatot

gyakori,

jelzem

is

=^ közönséges,

=

r.

(i.

igen

= hernyó).

h.

azonban nem

megnevezését

lelhelyek

pontosabb

tar-

abban a helyzetben vagyok, hogy a adhatom. A idejét is

csak azokat jegyzem

tápnövények közül

nem

alakban újból

hernyók elfordulási

és a

lepkék röpülési

figyeltem meg,

faj változatot

és

fajt

fölöslegesnek, vidékünk

tartottam

szükségesnek.

Rhopalocera. Papilio Podalirius L. I. ivadék, gy. IV. 14 V. 30. H. 15.~VII. 30. Bábja zöld: ebbl kel ki a II. iv. ab. Zanclaeiis Prunus Z. n. r. VII. 15— Vili. 30. H. VII. 25— X. 15. leginkább spinosán. Bábja barnás, kitelel. Belle lesz az I. iv. közt a var. tmdecimlineatns. Eim. r.; Machaon L. gy. IV. 10 V. 30. és VI. 20.— VIII. 20. H. V. 1.— VI. 15. és VII. 4.— VII. 30. leginkább Daucus carota és Peucedanum oreoselinumon. VI.

T h a s Polyxena F. Húsz szerint a Hernádvölgyben. Parnassius Apolló L. gy. VI. 28— VII. 30. H. V. 15— r.

i

VI. 28.

Sedum album

VI. 20. H. IV.

és

10.— V.

Mnemosyne

telephiumon;

L. k.

V.15

15.

4—

Aporia crataegi L. k. VI. 30-tól és VI. 30. H. Vllt. befont levelek közt kitelelve V. 15 ig, Prunus és Crataegus oxyacanthan, olykor roppant mennyiségben. Pieris brassicae L k. V, 10— VI. 5. és VIII. IX 8. H. VI. 20— \1I. 25. és IX. 20 -X. 10. és ekkor nagy mennyiségben káposztaféléken; rapae L. gy. V. 15 VI. 10. és VII 28 15— VII. 25. és IX. VIII. 30. H. VI. X. 15. Erysimumon é^, Brassicán; napi L. k. I. iv. és ab. bryoniae O. 1. iv. ritkább, mind a kett IV. 15— V. 20. H. V. 30— VI. 28. Turritis glabra és Erysimumon. Ebbl lesz a II. iv. vBíV. napaeae Esp. gy. VII. 10 VIU. 25. rí. IX. X. 10. Bábja kitelel Daplid'ce L. II. iv- i. gy.

5—

—

6—

4—

Vll.

25— IX.

8.

Az

;

1.

10— Vll. 4. Anthocharis Vll.

15.

Turritis

a Branyiszkón.

és

iv.

var.

Bellidice 0.

cardamines L. Cardaminen. Az

r.

k. IV.

ab.

V.

10

10— VI.

6.

H. VI.

V. 25. H. VI. 5

turritis O.

Húsz

szerint

Eperjes környékének nappali lepkéi.

liS

Leucophasia

sinapis L. 11. iv. k. Vll. 10 IX. 20. var. 18— V. 20. var. Sartha. i. 1. 1. iv. r. V. 10. var. diniensis B. 11. iv r. Vll. 10— IX. 25. ah. erysimi

lulhyri Hb.

10— VI. Bkh

iv.

11.

Co

1

iv.

1.

a s

4— IX.

10— IX.

Vll.

r.

i.

i

IV.

k.

25.

Phicomone Esp.

péld. (Húsz);

1

Hyale

L. V.

12

VI.

flava Húsz 11. iv. r. Vll. 30— VUl. 30. ab. sareptensis Stgr. r. 11. \v.;Chrysotheme Esp. r. Húsz szerint a sóvári hegységben.; Myrmidone Esp, gy V. 10 VI. 2. és Vll. 22- IX. 8. ab. paliida Dahístr. r. Vll. 25— Vlll. 30. ab. álba Stgr. i. r. VII. 20— Vlll. 10.; Edusa F. gy. Vll. 17— Vlll. 25. ab. Helice Hb. i. r. Rhodocera rhanmi L. k. Vlll. 5 X. 30. és kitelelve IV. Vili.

8.,

3C és

kitelelve IV. 30-ig, ab.

i.

I— V.

15.

e c a betulae L. gy. Vll. 26— IX 6. H. V. 20— IV. 25 spinosán. ah. spinosae Gerh. r.; spini Schiff. n. r. VI. 28- Vll. 20. H. V. 10— VI. 6. Prunus spinosán, ab. Lynceus Hb. r., var. major. i. 1. r.; W.-album Kn. r. VI. 15 Vll. 20.; ilicis Esp. gy. VI. 2o— Vll. 20.,ab. cerri. Hb. v.\ acaciae F. n. r. VI. 18— Vll. VI. 28. H. V. I— V. 30. Prunus domestica 20.; prtini L. gy. VI. quercus L gy. Vll. Vlll. és spinosán 4. H. V. VI. 8. Zuercus bokiokon, ab. helliis Gerh. r; nihi L. gy. IV. 25 V. 15.

Th

1

Prunus

—

4-

8— Vlll.

és Vll.

8—

8—

;

4.

—

P o > o m m a t u s virgaureae L k. VI. 25 Vll. 2ö, var. Miegii Vog. r. Húsz szerint a sóvári hegységben; Thersamon Esp. IS Vlll. Wnb. gy Y. 16 -VI. 2. és Vll. 20.; m/í7//.s n. r. Vll. 10— Vlll. 15.; Hippothoé L. gy. VI. 2— VI. 26. ab. conjhiens Gerh. r. és ab. Eiiryhia 0. r.; Aciphron Rótt. gy. VI. 8 - Vll. 4 V. var. Gordins Sulz. r. Branyiszkó (Húsz); Dorilis H. k. V. 4 Vll. 30. és Vll. 4 28., var. subalpina Spr. r.; Phlaeas L. k. V. 5— V. 30., var. Elens F. 11. iv. k. Vll. 15— Vlll. 30., ab. Sckmidtii iv. r Amphidamas Esp. r. Sóvár, Hernádvölgy (Húsz). Gerh. 1

,

—

1.

Ly II.

;

iv. k. VII.

10— VIII.

V. 25. és Vlll. VI. 10. és VII. decolorata Stgr. VII.

ab.

10.

haetica L.

c a e n a

8.— IX. r.

I.

10.,

Argyrognomon

és

r. Hernádvölgy (Húsz); Argiades Pali. Polysperchon Bgst. I. és III. iv. k. V2.— ab. Coretas O. gy. I. és II. iv. V. 20.— i.

ab.

15.— VIII.

Bgst.

var. decolor Stgr.

8.,

II.

Árgus

14.;

VIII.

8.,

I.

iv.;

L.

r.

I.

és

iv.,

II.

ab.

Aegon Schiff. k. V. 6. VI. 2. és k. ugyan akkor mint az elbbi faj.,

és

iv.; oftilete

II.

Kn.

r.;

VII. 15

VIII.

nigra Gerh. ritkább. VII. 1.— VII. 30.; Baton Bgst.r. VI. 6.— VI. 30 és VII. 15.— VIII.8.; Astrarche Bgst. gy. I. iv.

2.;

Orion

Pali.

15— VI. V. aestiva Hb.

r.;

ab.

ab. allmis

6.,

Hb.

r.

II.

iv.

VII.

10— VIII.

6.,

var.

25.— VI. 30. és V. VII. 20. IX. 8., ab. Icarinus Ser. r., ab caerulea Fuchs i. r., var. glanca Maass i. r. Enmedon Esp. gy. VI. 15.— VII. 10., var. Fylgia Spb. i. r. és ab. Speyeri Húsz. i. r.; Bellargüs Rótt. gy. V. 15 VI. 18— VIII. 20.; ab. cinntis Hb. i. r., ah. ceronns Esp. r 8. és VII. gy.

II.

iv.;

Icartts

Rótt.

k.

;

Corydon Poda VII.

15— VIII.

Esp. gy.

VII.

k.

VII.

4.— Vlll.

2.

;

Hylas Esp. VI. 2— VI. 30 és Hernádvölgv (Húsz); Mdeager

Dámon Schiff. r. 10— VIII. 16.; Argiolus

20.;

L. IV.

15— V.

10. és VII.

U4

Magyarország Endomychidái.

10.

VIII.

ab.

8.,

parvipnncta Fuchs csak a

25.— VI.

V.

B.

r.

V.

20— VI.

28.

és Vll.

16.

és VII.

28— VIII.

15— VI.

10., ab.

Sehrus

között;

iv.

II.

umiima

15.;

Fssl.

k.

simplex Aign. (alsószárny 6 VI. 30. ab. caeca VI.

szem nélkül) r. semiargus Rótt. Fuchs r. cyllariis Rótt. gy. V. 8. -V. 30. és Jolas 0. Hernádvölgy (Húsz)., Alcon F. gy. alul

28— VIU.

Vll. VII.

15.

2— VII.

30.,

12 Eiiphemus Hb. Vll. VIII. alconides 6., Dahlstr. gy. Vili. gy. V. 10— VI. 6. és Vll. 12— VIII. 4.; Árion L. gy. Vll. iC, var. obscura Christ. r. és ab. iinicolor Horm. r.; Arcas Rótt. ah.

2—

Húsz

fogta.

Magyarország Endomychidái. Irta

Csiki

Ern.

Az Endomychidae bogárcsaládnak

600

ezideig mintegy

faját

ismerjük, ezek azonban leginkább a tropikus tájak lakói, hazánkban és

egyáltalában a paláarktikus

A

régióban kevés a képviseljük.

magyar bogárkatalógus szerint (Fauna Regni Hungáriáé, Coleoptera 1897.) hazánkban 26 faj és 3 fajvált(jzat fordul el; az ott felsoroltak közül azonban a Myrmecoxenns genus 2 fajjal a Colydiidae, genus

Lithophilus tozik.

A

1

fajjal

pedig

a

Coccinellidae

bogárkatalógus megjelenése óta faunánk 2

családba tar-

fajjal

gyarapodott,

nevezetesen a Lycoperdina banatica Ganglb. és Alexia. tatrica Reitt.

(= Sphaerosoma

punctattmi Reitt. var.) fajokkal. Alábbiakban mint

7

a

faunánkra

kok

legelször

tetnek

ala-

új

e nli-

Sphaerosoma

:

Seidlitzi

Reitt.,

Lyco-

perdina síiccincta Linn. var.

disca

Mycetina 1.

ábra.

var.

Mycetina cruciata Schall.; 2. ábra. Costa; 3. ábra. var. Fussi m-

calabra

(nov. var.)

Ami

Endomychidák

az

pöffetegekben

kérge

alatt,

elfordulását

és

crnciata Fiissi

m.

var.)

illeti,

azok leginkább

Bovista, Lycoperdon), taplógombákban, korhadó fák

lomb

Hampe, öreg

Schall. var. (^nov.

Gerst.

alatt és

tölgyfák

ságában élnek.

egy

faj,

a ritka Pleganophorns bispinosus

kérge és mohvánkosai

alatt

hangyák

társa-

Ern

Csikj

145

Táblázat az alcsaládok, tribusok meghatározására: 1.

A

négy ízbl állók, de a 3. szorosan függ össze az utosó ízzel és a 2. íz m yfelületének barázdájában van elrejtve. Subfam. E n d lábfejek álnégyízesek, azaz

izük

— 2.

3.

— 4.

—

kicsi,

chinae. A lábfejek

...

..

.

.

...

.

...

...

— 6.

— 7.

Az

utómell oldalt

nem

terjed az

8.

epipleurákig, mert az

—

—

4.

5.

—

A

lábfejek 3 ízbl

állanak, a test

Líesthes Redtb., Gangib.

majdnem félgömb-

... alakú, a szárnyfedk rendezetlenül pontozottak ... A lábfejek 4 ízbl állanak, a test tojásdad alakú, a szárny... _fedk tübbé-kevésbbé sorokban pontozottak

6.

7.

csápok 10 ízbl állanak, az eltörn ívelt hosszbaráz2. Mychophilus Friv. ... ... -. _ ... dák nincsenek az olkétoldalt eltörn állanak; az 1 ízbl 1 A csápok dalszéllel párhuzamosan haladó ívelt vonal van ... 3 Clemmys Hampe, Seidl. bemélyedés van, közepéig ér a oldalt egy eltörn Az a szárnyfedk varratvonala teljes, válldudorok vannak,

A

hosszabb

utómell

mint

az

els hasiszelvény. 4.

oldalán egy barázda van, a

Az eltör mindegyik széltl

távolodó varratvonal

Symbiotes Redtb

elfelé az oldal-

teljes,

szárnyfedkön

válldu-

utómell rövidebb 5. Nlycetaea Steph.

nincsenek, az

dorok ----mint az els hasiszelvény. Az elüls csipk érintkeznek, csak elül választja ket egymástól el az elmellnek egy igen keskeny és hegyes a potroh 5 szabadon fekv hasiszelvénynyúlványa és

8.

-

ell széles és hátrafelé keskenyed fels oldalszegylemezek elválasztják azoktól. Subfam. Mycetaeinae A csápok szabadon a homlok elüls részén, a szemek 1. Trib. Mycetaeini között vannak elhelyezve. A csápok a szemek eltt, a homlok oldalszéle alatt 2. Trib Liesthini. Egy nemmel: vannak elhelyezve

az

—

--

négyízesek (szabadon fekv 3 ízzel) vagy .-. — . 2. _.. ... háromízesek. ... ... ... ... .__ A csápok vastagok, négy ízbl állók, az utolsó íz igen nagy. Subfam. Trochoideínae. Ide egy nem tartozik. 7. Pleganophorus Hampe Az utómell elüls szöglete oldalt eléri a szárnyfedk epipleuráit, a fels oldalszegylemeze elöfelé hegyes, hátrafelé szélesed. Subfam. Sphaerosominae. Ide egy nem tartozik kis gömböly állatkákkal. I. Sphaerosoma Leach.

6. 5.

nemek

és

—

;

—

bl

"

áll

...

.-

...

— — —

-

-

— — —

9^^

Az elüls csipk között az elmell szabadon fekv nyúlványa van, tehát nem érintkeznek az elmell nyúlványa hátrafelé meghosszabbított és a közép mellig terjed; a hasiszelvények száma hímeknél vagy nstényeknél is 6. ;

11.

Magyarország Endomychidát

146

9.

—

A test felülete durván pontozott, az els hasiszelvény rövidebb mint a következ három szelve n\^ együttvéve; a csápok vékonyabbak, 3. ízük hosszú, atöbhi valamivel hosszabb mint széles __. ... ... 8. Dapsa Latr. ,_. A test telüleie finoman pontozott az els hasiszelvény oly hosszú vagy hosszabb mint a következ három együttvéve; a csápok vastagabbak, a 2 és 3. íz m^ijdnem egyenl hosszú, az 5 8. oly hosszú mini széles vagy szélesebb .__ __. .__ ... 10. __ ._. ... ... .. ;

—

10.

— 11.

—

A

bunkója

csápok

vastagodó

lassankint

hírom

ízbl

az ízek alig hosszabbak mint szélesek. 9 Lycoperdina Latr. A csáook bunkója három harántos hosszánál sokkal szélesebb ízbl áll ... .. ... .. ... 10. Hylaia Redtb. Az alsó állkapcsi tapogatók utolsó íze kúpszeren hegyes, az 1. és 2. lábfejíz egyenl széles. ... ... ||. Mycetina Muls. Az alsó állkapcsi tapogatók utolsó ize baltaform;), vége felé szélesed, ferdén lemetszett a 2. lábfejíz szélesebb mint az els . ... ... .,. ... 12. Éndomychus Panz. áll,

;

Táblázat

Sphaerosominae. Sphaoi'osoma Leach.

Subfam.

l.

1-

(Alexia 1.

fajok meghatározására:

a

Steph.,

Hygrotophila

Champ.)

Rövid tojásdad alakú, fekete, (ki nem színezdött példányok barnásvörösek) a csápok, tapogatók és lábak sárgás vörösek felül sí ina vagy csak néhány igen finom póttal beszórva. Némelykor a fej es az eltör finoman, a szárnyfedk ersen és ponFelül csupasz.

;

srn

— — 2.

(= Nem

tozottak

var.

m.

ritka.

—

A

Reitt.)

—

Hossza 11 VQ m./. globosum Stiirm.

szrös

Felül

___ ... „__ ._. _. __. ._ ._. ^^ rövidek, a testhez simulok ... ... __. ._. hosszúak, ferdén állók vagy igen hosszúak

A szrök A szrök és elállók.

3.

glabrum

...

..

.

és az eltör

fej

mivel

—

ersebben

__.

.._

...

._.

...

_..

__.

2.

3.

5.

finoman, a szárnyfedk valaszétszórtan Hoszsza pontozottak. igen

\A 1'5 mm. — Faunánkra új; a M. Nemz. Múzeum gyjteménvében 2 Horvátországból származó példány

—

van

A

fej

(pilosum Reitt.) ^.. ... ___ ... .__ 2 és az eltör elég ersen, a szárnyfedk pontozottak ... __. ... ... 1_ __.

srn 4.

Seidltízi Reitt.

ersen ._

és ...

Nagyobb. Hossza 17 mm. Fekete, hosszabb kissé a testhez simuló szrzettel fedett; a fej és az eltör finoman, a szárnyfedk ersebben pontozottak, utóbbiak némely-

korsrn

és

erse

i

pontozottak

(=

var.

tatricum Reitt.)

4.

Csiki Brnö.

—

147

Magyarországon kívül Stájerország, Krajna és Szerfaj vált )zata a Magas Tátrában fordul el

biában,

punctattim

3.

—

Reitt.

—

Kisebb. Hossza 1'3 r4 mm. Szrzeie megleheícs rövid, testhez simuló fekete, a feje, eltora és a szárnyfedk A Kárpátokban honos. varratja gyakran barnásvörös. 4, carpathiciim Reitt. ;

—

•

5.

A szárnyfedk

hosszú,

ferdén álló

—

—

gásvörösek.

Európában honos, hazánkban nem Duv.,

— tí.

Reitt.;

szrzettel fedettek

fekete, a csápok, tapogatók és lábak sárHossza 1*4 17 mm. Közép- és Dél

félgömbszer,

ignorans

A szárnyfedk

Reitt.)

ritka (piliferum Jaqu.

_.

.._

szrzete igen hosszú,

5.

,.

felálló

_

pilosttm Panz. ._.

...

6.

mm. A fej és az eltör nagyon \ 'l Kisebb. Hossza tinoman, alig észreveheten, a szárnyfedk durván és pontozottak barnás- vagy sárgasvörös, a csápok Egész Európában tapogatók és lábak világosabbak. található, hazánkban eddig csak Horvátországban találták. 1

srn

;

—

7.

—

.

1*3

Nagyobb. Hossza (jól

láthatóan), a

— 15

mm. A

szárnyfedk igen

piliferum Reitt

és az eltör

fej

srn és

srn

nem nagyon

pontozottak. Fekete, a csápok, tapogatók és lábak sárgás vörösek, némelykor a fej és az eltör vagy Eddig csak hazánk délaz egész test barnásvörös. keleti hegységeibl ismeretes (pilossima Reitt.) ^)

durván

—

6.

II.

Subfam. 1.

Reitteri

Ormay.

Mycetaeinae.

Trib. Mycetaeini.

S- iM^'ehophiliis F'riv. fertlén felálló elég hosszú szrvagy barnássárga, a csápok és Har4 mm. lábak világosabb színek. Hossza 1 zánkon (Budapest, Herkulesfürd, V.-Gorica) kívül 1. minntns Friv. ..-.. ... Szerbiában is megtalálták ...

Félgömb-alakú, domború, zettel

fedett,

rtszín

3-

—

Olemmj^s

—

Heidll.

(Clemmus Hampe, Clemnus Redtb.)

Hosszúkás gömböly, hátul csúcsos, szrzete hosszú, rtszín vagy barnássárga, a csápok és lábak sárgásvö1)

Ide sorolja Kuthy D.

synonymákként még

(Fauna

Rcgni

Hungária.

Coleopt. 1897. 88.)

a pilosissima Friv. és pubescens Friv. fajokat

helyes, mert azok jó fajok,

—

Trökországban

is,

de ez

nem

és Kis-Azsiában fordulnak elö.

Magyarország Endomychidni.

148

—

—

Termhelyei: I. HagyHossza TS 2 mm. mádfalva; IV. Nagyszeben; VI. Német-Bogsán Mehádia; 1. troglodytes Hampe. _. VII. Zupanje, V.-Gorica. .__ rösek.

.

^. 1.

Symbiotes Redtb.

Hossza 1-5— rS mm. Tojásdad, rozsdavörös vagy sárgás vörös, fén^^I, az eltör igen finoman pontozott, a szárnyfedk szrösek, a varratvonal elül kifelé hajlik és a Termhelyei szárnyfedk tövének közepéig terjed. I. Budapest, Kalocsa, Szombatság; II. Fels-Löv; III. Mehádia. Ritka faj V. VI. K.-Kálna Nagyszeben (pygmaeus Hampe) ... ._. ... .-. 1. gihberosns Lucas. Hossza 23 mm. Tojásdad, rozsdavörös vagy sárgásvörös, fényl, az eltör ersebben pontozott, a scutellum harántos, igen keskeny; a szárnyfedk 4. rovátkája nem függ össze a varratvonallal a szárnyfedk tövén. Egyetlen példánya ismeretes, melyet Zágráb mellett

—

;

—

:

;

—

gyjtöttek.

.__

...

...

...

...

_._

5. IVJLycetaea

__.

2.

armatus

Reitt.

Steph-

Hosszúkás ovális, szrös^ a szárnyfedkön a szrök sorokban vannak elhelyezve, rozsdavörös, fényes, a csápok, tapogatók és lábak világosabb rozsdasárgák. Hossza r5 r9 mm. Pinczékben penészes hordókon gyakori ... 1. hirta Marsh. ... ._. ... ... ... ... ... ...

—

—

2.

Trib. Liesthini.

6. Liesthes Grangflb. (Leiestes Redtb.)

Hosszúkás,

vörös,

utómell és a

potroh

szárnyfedk, a közép és nem színezdött példá-

fényes, a

fekete, ki

nyoknál a szárnyfedk csúcsa és a mell barnásvörös vagy az egész állat ságásvörös. Hossza VQ 3'4 mm. ritka. Hazánkban eddig Korhadt fák kérge alatt él csak a délkeleti hegyvidékben találták 1. seminigva Gyllh.

—

—

;

III.

"T.

Subfam.

Trochoideinae.

í^legfanophoruis

Hampe.

A csápok négy ízbl

állanak, a 4. íz igen nagy, a 3. íz ízbe ékelt. Rozsdabarna, rövid és finom szrzettel borított, a fej finoman, az eltör finoman és igen

a

4.

srn, Hossza

a szárnyfedk valamivel durvábban pontozottak. 3 '5 3'8 mm. Öreg tölgyfák vastag kérge

—

—

Csiki Ernn.

149

vagy mohvánkosai alatt a Lasius alienus Först. vagy L. brunneus Latr. társaságában él; hogy myrmekophil állat, azt már a csápok szerkezete is bizonyítja. Termhelyei: V. Nagyszeben; VI. Mehádiá; Görögországban is gyjtötték.

Igen

ritka

Subfam.

IV.

81.

Az eltör

...

...

...

bispinosus

Hampe.

Endomychinae.

Dapsa

oldalai az

1.

...

Latr.

elüls szögletek eltt mélyen kimet-

szettek, a szögletek ennélfogva

kampószeren

kiállók.

—

Subgen. Dapsa s. sir., Mtils. Rozsdavörös vagy sárga, gyéren szorzott, mindegyik szárnyfed közepén egy nagyobb folt és egy hossziikás varratmenti folt az utolsó harmadban fekete, némelykor e foltok összefüggk. Ritkán a fej, az eltör, a mell és a potroh töve is fekete (^^ var. nigricollis Gerst.) Hossza 4 45

—

mm.

—

Hazánkban

ennek termhelyei:

—

elég gyakori, fajváltozata ritka,

Herkulesfürd és Korniaréva. 1. denticollis Germ. Az eltör oldalai az egyszer elüls szögletek eltt ki nem metszettek. Subgen. Phylira Mnls. VI.

—

A

hasonló színezdés, de a közepén lev folt inkább hosszúkás, egyébként az eltör egyszer elüls szögletei alapHossza ján attól könnyen megkülönböztethet. 4 A'ö mm. Déleuiópai faj, melyet hazánkban Ferenczfalva egyszer a krassó-szörény-megyei 2. trimacnlata Motsch. mellett találtak. _.. ... ... D. denticollis-hoz

szárnyfedk

—

Q Lycoperclina 1.

A

szárnyfedk varratvonala elül ersebb az elüls lábszárak egyszerek.

mint hátul

;

Lycoperdina --

A

s.

str. ...

..-

._ .

...

és mélyebb,

—

...

Subgen. ...

-.

2.

finom vagy teljesen elenyészett; az elüls lábszárak hímeknél tüskeszer

szárnyfedk varrat vonala

ers

foggal

elül igen

vannak felfegyverkezve, nstényeknél

szélesedettek. 2.

L^atr.

—

Subgen.

Golgia

Mnls.

._.

...

kissé ...

3.

A szárnyfedkön a vállon belül egy rövid mélyedés van, a varrat elül ersen bemélyedt. Fekete, fényes, a fej (némelykor), a szárnyfedk csúcsa, a csápok és lábak

—

—

Ritka. Termhelyei barnásvörösek. Hossza 4 o mm. III. Trencsén (K.-Kubra); IV. Czéke; V. Nagyszeben.

—

Bovistae Fabr. nincs, a varrat elül kevésbbé vagy annyira bemélyedt, mint há10. íz hatul. A csápok rövidebbek, ersebbek, az 5 1.

A szárnyfedkön

a

vállon

belül

bemélyedés

—

Magyarország EndOtnychidni.

150

lantos; az eltör oldalt

4 3.

—5

mm.

—

finomabban szegélyezett. Hossza Herkulesfürd. ... ... 2. banatica Ganglb^

Termhelye

:

A

csápok vastagok, hosszabbak, a 2. íz hosszabb mint hosszabb mint a 2., a 4. kissé, az 5. alig szélesebb mint hosszú, a 9. hosszabb ts szélesebb minta a 10. Az eltör szívforma, oldalai 8., de kisebb mint hátul párhuzamosak. Rozsdavörös, a szárnyfedk egy széles, a 3.

szeles fekete harártsávv'al, az utómell és a potroh fekete vagy barna. Némelykor az eltör közepe is fekete vagy barnás (=-- var. disca Gerst ) Hossza 4 4'5 mm.

—A

—

törzsalak Magyarország egész területén

változata a faunára új III.

Beszterczebánya

termhelyei (PáveU;

V

:

fordul

;

faj-

Debreczen (Bíró;; Nagyszeben (Csíki.) I.

3.

—

el

sticciucta Linn,

A csápok

vastagabbak, rövidek, a 2. íz kissé szélesebb mint hosszú, a 3. oly hosszú mint széles, a 4—8. íz 10. sokkal szélesebb mint hosszú, utóbbi két kissé, a 9 az eltör közepétl szélesbedett íz befelé fogszeren hátrafelé gyengén keskenyedik, a czombok és lábszárak vastagok. Egyebekben a L. succinctával azonos. Hosz4. crassicornis Reitt. V. Fels-Kerecz. _.. sza 4 5 mm.

—

;

—

10. Hjylaia

Kedtb.

(Ceramis Gerst.)

Hosszúkás ovális alakú, rövid szrzettel fedett, rozsdautómell es az els vörös, a szárnyfedk, a közép és négy hasiszelvény feketék, némelykor a szárnyfedk epipleurái elül, a váll alait szinten rozsdavörösek, ki

színezdött példányok egészen 2'8

—3

Moldova

mm.

—

.._

...

...

11.

IM^ycetina 31iils-

Termhelyei: ___

...

nem

-argásvörösek. Hossza VI. Herkulesfürd, Uj___

-_-

1. riibricollis

Germ

szárnyfedkön keresztalaku fekete a csápok és lábak, a közép- és utómell és a potroh töve fekete. Némelykor a középs harántsáv megvan szakítva úgy, hogy csak a varratszél és egy kerek folt mindegyik szárnyfedn (2. ábra) marad fekete (=^ var. calabra Costa), vagy egészen varratfolt a csúcs eltt vörös, a varrat és egy közös fekete {= var. Fiissi m. nov. var.) Hossza (3. ábra) 4'5 mm. A törzsalak és a var. calabra egész 3 8 Magyarországon található, de elég ritka; a másik fajOválís, fényes, vörös, a

rajzolattal (1. ábra),

—

—

Különfélék. változat, melyet

kére

gyjtje

Fussi névvel (Szeben vm.) származik. var.

1

Hosszúkás

^

151

boldogult Fuss Károly emléjelöltem, a Feleki-hegyekbl ')

.__

...

...

;.

crticiata

SchalL

Endoiiijv^clius í*anz.

(elfakult példányok sáregy középs hosszanti sáv az eltörn es négy folt a szárnyfedkön feketék, a csápok és lábak feketék. Némelykor a fej és az eltör egeszén vörösek (=- var. Bielvi Reiit./ Hossza 4—6 mm. Hegyvidékeinkben elég gyakori fajváltozata Zemplén megyében és Erdélyben fordul el. ... 1. coccineiis Liiin. Szélesen, ovális, skárlátvörös, a fej, az egész eltör és négy íolt a szárnyfedkön fekete, kissé ibolyásan fényl, ritkán az eltör sötét barnásvörös. Hossza 5 6 mm. Az erdélyi és krassó-szörény-megyei havasokon fordul el. 2. thoraciats Chaip. ovális, skárlátpiios

gásvörösek), a

fej,

—

;

—

—

Küloníélék. A Kir. M. Természettudományi Társulat íl-én tartott ülésén D r. szakosztályának i. évi feb. Horváth Géza bemutatott egy kis tölgyfaágat a Pterocliloi ns Állattani szakosztály.

állattani

longipes DítJ

nev

levéltetünek tömegesen letojt petéivel.

Az

ujjnyi

vastagságú ágacska melyet Pável János 189ÍI. novemberben a budai kamaraerdbl hozott, mintegy 20 cm. hosszúságban teljesen borítva volt az apró fényes fekete petékkel; ezeknek száma, az eladó becslése szerint, valami 1600-ra rúgott. A márc. „Az Acherontia Atropos 2-án tartott ülésen hangja" czímen tartott eladást, melyhez érdekes megjegyzéseket lévai tanár és mások. Utána Dr. Kertész fzött K r c k bemutatta az általa összeállított „Catalogus Tabanidarum"-ot, mely hézagpótló munka az egész földkerekségrl eddig jegyzéke, majd „A magyarországi Notacanthákleírt bögölyfélék ról" értekezett, mely dolgozat az új folyóiratban, az „Állattani Közlemények" ben fog megjelenni. Mocsary Sándor megtartotta „Á legnagyobb nappali pillangók" czím eladását, mely múlt havi számunkban jelent meg. Az április 6-iki ülésen C s k i

Aigner Lajos

i

Kálmán

Jen

i

Ern

bemutatta „Magyarország Cicindela-féléi" czím eladása Ma ász mellett az eddig hazánkból ismeretes Cicindélákat. obsoletits tartozó Carabus és alnembe a Loxocarabns József varietásairl kritikus tanulmányt írt, melyet az illet állatok bemu1

1

1; E^y másik érdekes fajváltozatot nem régiben írtam le (TermészetFüzetík XXIII. 1900. 401.) a Balkán íelszisetröl i'a>-. baUanica név alatt, ennek szárnyf-idöi egészen feketék, csak az cpipieurák vörösek.

lajzi

Különfélék.

152

Gyz

a palaearkSzépligeti adott. Sigalphus-féléket felölel munkáját löviden isZoldán mertette és néhány új állatot be is mutatott. a „Formaldehyd-praeparatumokról" tartott eladást, röviden vázolván úgy a saját mint mások kutatásainak eredményét. A május szakosztály nevében ülésen Dr. 1 1-iki

tatása' mellett

el

tikus Bracon-

és

is

Szilády

Horváth Gézaa

meleg szavakkal üdvözölte Mocsár y Sándort abból az alfelsége „a tudomány terén szerzett érdemeiért" kalomból, hogy t a királyi tanácsosi czímmel kitüntette. Ezután az ünnepelt eladást méhfélékrl" és bemutatta ennek kapcsán a tartott „A legszebb M. Nemz. Múzeum páratlan Eugl^tssa- és Centris-gyjteményét. Utána Dr. Kertész Kálmán ismertette Ficalbi: Venti specie di zanzare (Culicidae) italiane classate stb. czímü munkáját. Érdekes Carabus-torz. A Szolnok-Doboka megyei Deés határában a Carabus Hampei Küst. egy oly példányát gyjtöttem, melynek hátulsó balczombja a rendesnél háromszorta vastagabb és vége eltt két ágacskára oszlik. A czomb mindegyik ágából egy-egy rendes lábszár indul ki, a fels lábszárhoz a rendes öt lábfejíz (tarsus) sorakozik, az alsóhoz azonban csak kett, ezek közül a második lábfejíz lapított,

^C^^^^^*^*"*^

mr

^^°>?«*a^

>

végefelé csúcsosodó. mutatja oldalról nézve,

A

ábra a. alatt a torzláb rajzát pedig alulról nézve. Józsa János.

mellékelt

b. alatt

újabban megjelent kötetei és annak a nagy gondnak, melylyel

Füzetek"

A „Természetrajzi

füzetei ismételt tanúbizonyságai

Sándor ezt a folyóiratot szerkeszti. XXII. köt. négy füzetének gazdag entomologiai tartalmából megemközleményeit, melítjük els helyen Dr. Horváth lyekben az Aphelocheirus-genus monographiáját, új madagaskari Notonectidák, japáni Hemipterák és új Heteropterák leírását adja. Centrisés Chrysida-fajokat ír le új hazai fürkész darazsakat ismertet Szépligeti C s i k E r n új Coleopterákat. Külföldi tudósok közül F r i e s e H. az Englossa-genusról, K 1 a p á 1 e k F. pedig a magyar Trichopterák- és Neuropterákról ír. Különösen érdekes az a czikk, melyben küldelegyek asztalközösségét tárgyalja az Bíró kiváló tudósunk

Mocsáry

A

Géza

Mocsáry Sándor

Gyz

;

;

i

Lajosa

;

ményeivel pedig többen és

foglalkoznak, így Dr.

Mocsáry Sándor

gyönyör

leírnak egy új ábrája a legújabb füzeiben jelent

Kálmán V

is

e s

t

r

i

néhány

F. pedig új

új

légyfajt,

C

Diplopodákat

s

i

ír

k

Horváth Géza

Troides-fajt,

meg;

E

Dr.

melynek

Kertész

n új bogarat, S 1legújabb ketts füzet gyjtéseivel foglalBraconidák, C s k 1

le.

r

i

A

tartalmának jó része szintén Bíró Lajos kozik; így Szépligeti F. Odonatákat, új Coleopterákat (3 közleményben), Förster és S t e i n P. Anthomyidákat ír le, Dr. pedig a N. Múzeum Troideseit ismertetve Biró után neveznek el. Ezeken kívül írnak Dr. új fajváltozatot

Gyz

i

i

Ern

Horváth Géza

Mocsáry Sándor

153

Különfélék

Horváth Géza új Jassidákról, F r e s e közleményben), Mocsáry Sándor a i

(3

ról,

Szépligeti

Gyz

füzet kiegészít részét képezi Dr. müve, a Tabanidák jegyzeke.

H.

méhfélékrl

új

hazai Neuropterák-

pedig hazai Ichneumonidákról.

Kertész Kálmán

A

jeles

Jakobson

A rovarok rendellenes párosodásáról újabban G. orosz entomologus értekezett s az idevágó összes irodalom tekintetbe vételével az ily párosodásnak háromféle lehetségét tárgyalva következ eseteket sorolja fel: 1. A párosodás különböz Telefajú hím es nstény között: Buprestis es Elater, Elater és phorus melanurus F. es Synoptus filitormis F., Telephorus melanurus F. es Athous niger L. Strophosomus coryli F. és Chrysomela (Orina) cacaliae Schr., Hypera simplex F. és Coccinella bipunctata L., Donacia simplex és Opoderus coryli L., Coccinella valammt es Chrysomela; Ocneria dispar L. és Pieris brassicae L 2. A párosoHibernia marginaria Bkh. és Orrhodia vaccini L. ,

—

Melolonfha vulgáris és Melolontha vulgáris, dás ket hím közt: Melolontha vulgáris es Melolonthn hippocastani, valamint Telephorus melanurus és Lampyris noctiluca, Gadeauval a szerz szükségbeli és hajlambeli paederastiát különböztet meg. 3. A párosodás több hím és egy nstény közt. Dyctyoptera sanguinea 5 hím: 1 nstény, Tortrix viridana hím és egyúttal Tortrix heparana hím és him: 1 nsTortrix viridana nstény, valamint Cerocoma sp.? tény. Ez a jegyzék korántsem teljes s a kifelejtett esetek közül 1. ponthoz: Epinepbele janira és itt csak néhányat hozunk fel; az E. hyperanthus; a 2. ponthoz: Luciola lusitanica Charp. és Ragonycha melanura ¥., Bombyx quercus és B. quercus, Parnassius Charltonius var. princeps és v. princeps; a 3. ponthoz: Bupalus piniarius, Bombyx móri stb. A kárpit-molyra {Trichophaga tapetzella L. felvetették azt a kérdést^ hogy ennek a kártékony molynak hernyója voltaképen hol él, a mire abbé J. de. Joannis azt állította, hogy az emberi lakásokon kívül. Ezt immár B r o w n R. következ adatai igazolják: havában egyik bagolyfaj fészkeit vizsgálta s azok 18^)7. október tartalmát haza vitte. Ebbl nov. 3-án s utóbb márczius végétl június közepéig 31 ily moly kelt ki. A kutató több éven át ugyaní-

—

Ezzel szemben felhozza L a f a u r y eredményt érte el. mennyiségben látta oly szobában, molyot nagy 1874-ben a hogy C, melyben egy zsák tollú volt, a melyet annak hernyója tökéletesen tönkre tett, úgyszintén ócska sznyegbl 1864-ben számos hernyót gyjtött, viszont 1898-ban elhagyatott madárfészkekben is találta. Dr. Standfuss M. is említi, hogy szülei házában Sziléziában a moly igen kellemetlen vendég volt, a menyiben az egész család télen a nagy hideg miatt nemez czipt viselt, melyet nyáron a moly hernyója rendesen tönkretett. Úgylátszik tehát, hogy az megél mindenütt, ahol tollút vagy szrmét talál.

azt az

Idjósló rovarok. Ha nyáron, a midn a legtöbb zivatar szokott lenni, korán kirándulunk, már útközben az erdfelé vehetjük észre, hogy a rovarok közt nagy a sürgés forgás. Az utakon sietve futkosnak a nagy Carabusok, Staphylinusok, Amarák és egyéb

Különféléid.

154

bogarak, a legyek már reggel is a szokottnál inkább alkalmatlankodnak, s az úton hever állati trágya körül az Apodius-fajok Az erdben a különben csak éjjel mutatkozó rajai röpködnek. Carabus auronitens és Carabus glabratus nappal is látható. A vörös színével

némi

levegben rajzik, Rhagium mordax ruhánkra röpül s azon ülve marad. Oxymirus cursor, Tetropium luridum és

feltn

inquisitor

Rliagium ideig

Elateroides dertnestoides a és

Callidium violaceum szintén gyakrabban mutatkozik mint egyébkor. Számos Coccinella már korán reggel röpköd, úgyszmtén a Bostrychus-fajok és apróbb Staphylinidák röpködve sütkéreznek a napon. zsákmányt nyújt. Szóval a gyjtre nézve a zivatart megelz id De zivatar után és a rákövetkez napon is jó szüretje van, mert a hirtelen ers es a fákon és virágokon él vagy ott tartózkodó

b

könny szerrel gyjthetk. A lepszintén megfigyelt tény, hogy meleg napon abban a pillamelyen a napot felh borítja el, a lepkék csöndben natban, ha a napsugár ismét éri: ülnek és csak akkor röpködnek újra ha pedig a zivatart megelz hvös szell érezhet, az addig vigan röpköd lepkék egysze re. mintha eltntek volna: biztos helyen bogarakat lesodorja, úgy hogy

kékrl

várják

meg

a

csakhamar bekövetkez

zivatart.

Egészséges selyempete. A selyemhernyó igen sokat szenved oly halálthozó betegségben, melyet az olaszok pebrinanak, okozóit pedig Corpuscoli di Cornalia-nak neveznek, a betegség azonkívül Igen ragadós és lepkére s így tovább átszálló. Ennélfogva igen fontos a termelre nézve, hogy lehetleg egészséges petét kapjon. Ezt az oloszok következ eljárás mellett érik el: A lepkének mindig csak egy hímét és egy nstényét kötik tüllzsákba s azt petéstül úg}^ hagyják Télen vagy kora tavaszkor az idközben megszáradt nstényt porrá törik és valami folyadékkal leöntik. Ha ebben nagyító segítségével kimutathatók azok a jellemz ovális testecskék, melyeket a Psorospermákhoz s a legalsóbb rend állatalakokhoz akkor a petéket zsákostul elégetik, ellenkez esetben sorolnak, pedig a tenyésztéshez felhasználják. Ama testecskék magában a petékben is találhatók s ennélfogva azt is megvizsgálják. Külföldi entomologusok hazánkban. F o u n t a n e Margit E. angol lepkészn, ki már két ízben járt Magyarországon, az iden is, Görögországból jövet, ellátogatott hozzánk és 12 napi tartózkodása alatt Budapest környékén több kiránduláson vett részt. A miss csak palaearctikus nappali lepkéket gyjt s eddig m. e. 330 fajt és fajváltozatot m. e. 2600 példányban gyjtött össze, még pedig a continens csaknem minden országában saját gyjtése folytán; gyjreDr. V e r h o e ff Kámcnye Angolországban jó hírnek örvend. roly bonni entomologus, Boszniából jövet szintén ismételten gyjtött hazánkban. Legközelebb az erdélyi Diplopodákról bocsátott ki Gróf Attems Károly, újabb közleményt, melyre még ráiérünk. isniíft myriopodologus, Budapesten járt, hol a M. Nemz. Múzeum gyjteményeit megtekintette. Innen Erdélybe utazott, a hol mint Bánffy báró vendége Válaszúton és Tusnádon gyjtött. A Zichyféle expeditió százlábúit is ö dolgozta fel.

—

í

—

—

„ROVARTANI LAPOK" Auszug der Aufsátze dieser

ín

nagar. Sprache erscbeinenden entomologíschen Monatscbriít

Unter Mitwirkung von Dr. A. Bedö, Dr. C. C/iyzer, Dr. G. redigir

V. Aigfner- Abafi urici K. Osiki.

JL.

Budapest

VIII..

1900. Sept

I.

S.

L

32.

Bánd

Heft 7

Stimme von Acherontia Atroseit Reaumur. dem Tagebuche eínes califor-

Aígner-Abafí: Die

V.

Die Ansichten der álteren Autoren 187. Dr. B. Fényes:

fasser schildert

Aus

Die caiifornischen Tenebrioniden. Verzunáchst die geographische Verbreitung der Tene-

Coleopterologen.

nichen

Röck-Sz.-Gasse

VII.

113.

S.

pOS L.

Entz und Dr. G. Hovátli

von

II.

und in Amerika insbesondere und constatiert, und den östlichen Nachbarstaaten die meisten Tenebrioniden-Arten vorkommen. Es ist aufallend, dass das Vorkommen dieser Vegetarianer im verkehrten Veriiáltnisse steht zu der Üppigkeit der Vegetation, der Menge die athmospháricnen Niederschláge und der Rauheit des Winters. Die wenigsten Tenebrioniden lében in der pflanzenreichen Sierra Nevada, weit mehr an brioniden überhaupt dass in Californien

den Gestaden des

armen

eigentlichen

stillen

Oceans, die meisten aber in der pflanzenfür derén Káfertauna die Te-

Wüste Kolorada,

nebrioniden charakteristisch sind. lil. J. Dahiström Die Tagfalter der Umgebung von EperVerfasser, der seit 28 Javren in dieser oberungarischen saminelt, bietet eine Enumeration der dortigen überaus Stadt reichen Lepidopteren-Fauna mit Angabe der Flugzeit, bezvv. Vorkommens der Raupen, welche, mit H. bezeichnet sind die selten, sehr selten, r. übrigen Abkürzungen bedeuten i. r. gémein. Mit Bcrücksichtigung dieser Abkürgy. = háufití, k. S.

jes

:

I.

;

:

zungen

ist

die

=

^

ganze Enumeration auch für den deutschen

Leser

verstándlich. S.

144. E. Csiki

:

Bestimmungstabelle der beschreibt bei dieser

Ungarns Endomychiden. Verfasser

stellt

eine

Endomychiden Ungarns zusammen und

Gelegenheit

eine interresante

neue Varietát

von Mycetina criíciata Schall. unter dem Namen var. F u s s i, die weil. Kari Fuss im Feleker Gebirge (Com. Szeben) sammelte. Diese Varietát ist ganz roth, nur die Naht der Flügeldecken ist schmal, nach hinten sich ervveiternd schwarz (siehe Fig. 3 im undünkelste garischen Text). Dies ist alsó die lichteste Form, die var. halcanica Csiki. (Természetrajzi füzetek. XXIII. 1900. 401.) mit ganz schvvarzen Flügeldecken (nur dieEpipIeuren roth) zwischen diesen beiden Formen steht die typische M. criiciata Schall. und var. calabra Costa. ist

;

14

Kleínere Mittheílungen.

AbiheiUmg der Kgl. ung. NaiurGesellschajt hielten vöm 9. Febr. bis 11. Mai VorDr. G. über Eierablage tráge entcmologischen Inhalts von Pterochlorus longipes L. v. Aigner-Abafi über die Stimme 151. In der zoologischen

S.

histo'rischen

Horváth

:

;

Kertész

über die ungarischen grössten Tagfalter und E. C s k über die Cicindelen über die schönsten Bieiienarten Ungarns J. a 11 á s z über Carabus obsoletus und seine Varietáten; V. Szépligeti über die palae irktischen Bracon- und SigalphusArten und Z. S z 1 á d y über Formalhedyd-Praeparate.

von Acherontia Atropos A M o c Notacanthen ;

;

Dr. K.

s á r

über

y

die

i

;

i

M

;

i

152. J. Józsa

S.

beschreibt

eine

interessante

Monstrositdt

von Carabus Hampei Kiist. Das Exemplar sammelte er bei Deés (Com. Szolnok-DoDoka). Der linké Hinterschenkel isi sehr stark verdickt und vor der Spitze in zwei Theile getheilt, aus jedem dieser Theile entspringt eine normálé Tibié. An die obere Tibié reihen sich die normalen fünf Tarsenglieder an an der untern finden wir aber nur zwei Tarsenglieder, das zweite Glied ist etwas platt und gegen das Ende zugespitzt. Die Abbildung (siehe im ungarischen Text) zeigt a den linken Hinterfuss von der Seite, b. von untén gesehen. ;

S. 152. » Természetrajzi Füzetek" Die neueren Hefte dieser vom Ungar. National-Museum herausgegebenen, und von A. Mocsáry .

enthalten vieles Interessante u. z. von Dr. G. Horváth: Monographie des Genus Aphelocheirus, neue Notonecta aus Madagaskar, Japanische Hemipteren und neue Heteropteren von A, Mocsáry: Neue Centris- und Chrysis-Arten von V. Szépligeti: Ungarische Schlupfwespen von E. C s i k Neue Coleopteren. Von auslándischen Gclehrten schreibt H. F r i e s e über das Genus Euglossa und F. Klapálek ü'^er ungarische Trichopteren und Neuropteren. Besonders interessant ist L. B i r ó's Aufsatz über die Tischgemeinschaft der Fliegen. Von den Sendungen desselben beschreiben Dr. G. und A. zwei neue Troides-Formen Dr. K. Kertész: Neue Dipteren ; E. C s k Neue Coleopteren F. Silvestri: Neue Diplopoden V. Szépligeti: Braconiden Förster: Odonaten P. F. S t e i n Anthomyiden etc. redigirten Zeitschrift

;

i

,

Horváth

:

:

Mocsáry

;

i

i

:

;

;

;

;

:

S. 153.

Regelwirdrige Paarung bei Insekten. NachG. Jakobson.

S.

153.

Trickophaga tapatzella. Nach Browii und Lafaury.

S.

153.

Wetterpvophezeihende Insekten.

Gesunde Eier von Bombyx móri zu erhalten.^^ S. 154. Aíisldndische Entomologen in Ungarn. Die englische Lepidopterologin M. E. Foimtaine, der Diplopodologe Dr. C. Verhoff und der M^TÍopodologe Gráf Attems habén auch dies Jahr Ungarn besucht und hier gesammdt. S.

154.

Keresek jobb ajánlok európai

kérem. Tavarnok

fajú Coleopterákat,

exota

és u.

bogarakat

és

fajonkint

4—16

lepkéket.

Doubletta-lísta

Cserébe

példán)'!.

küldését

N.-Tapolcsány.

p.

Kelecsényi Károly.

Coléoptera-kereskedés. Mint honunkban a legrégibb rovarkereskedés tulajdonosa,

ajánlom

és legnagyobb magángyjtöknek, iskoláknak, gazdá-

szoknak és erdészeknek 8C00 hibátlanul meghatározott honi és külföldi fajból álló rovar-készletemet. Honi faunánk közönséges és legritkább fajai nagy számban, továbbá több száz exotikus faj. Iskolák részére gyjteményeket olcsón állítok össze. Honi gyjtökkel szívesen lépek csere viszonyba. Megkeresésre nyomatott árjegyzéket ingyen és bérmentve küldök. •

Német-Bogsán. (Krassó-Szörénymegye.)

Merkl Ede

A

hazai madárvilág megismerésének vezérEzen munkából megjelent az 1 — 3. füzet; az els füzet a szisztematikai részszel kezddik s az Éneklök rendjének négy családját, úgymint: a varpt-, sárga-rigó-, seregély- és pintyféléhet a második füzet a pacsirta-, billegtetö- és poszátaféléket a harmadik a vízirigó-., ökörszem- és rigóféléket; a negyedik pedig a pipöke-, czmege-, küll-, famászó-, gébics-, selyemfark-, fecske- és légykapóféléket Mag'yaPOPSzág' madarai.

fonala. Irta:

Dr.

Madarász Gyula.

;

;

tartalmazza.

A munka

díszes kiállításban, a szeizö

eredeti

rajzaival, és színes táb-

—

formátumban 10 12 füzetben fog befejezést nyerni. Az általános ismeretekre vonatkozó bevezet rész az utolsó füzetben a tárgymutatóval egyetemben jelenik meg. lákkal, quart

Elfizetési ára

Az

1

—1

elfizetési pénzek Dr.

füzetnek 1 írt 50 kr, az Jegész munkának 15 frt. Madarász Gyulá-hoz, (Magyar Nemzeti Múzeum)

vagy a Rovartani Lapok szerkesztségéhez czímzendök.

RovaF-gyüjtemények ket) felkérjük,

ölelnek tötte,

fel,

tulajdonosait

(magánosokat úgy mint intézeteazok min rovarrendekei

szíveskedjenek velünk közölni, hogy

körülbelül

mely években?

hány

fajt és

A

példányt foglalnak magukban, ki gyj* Rovartani Lapok* szerkesztsége.

AehePOntia AtPopos. Felkérem t. rovarászainkat, hogy a halálfpillét lehet nagy számban hozzám beküldeni szíveskedjenek: Készséggel szolgálok cserében más lepkékkel. Szívesen fogadnék el cserében Saturnia pyrit, Vanessa C-albumot és egyéb közönségesebb fajokat is, s e czélra kérem a lölös példányok jegyzékét. és bábjai

Budapest VUI. Rökk-Szilárd-u.

32.

A. Aígner Lajos.

Entomologiai

mvek.

Általános. Kárpáti £. Álbatunzeum, utasítás állatok kitömesére s eltarBein K. A kis csontvázak készítésére, ábrákként 1 kor. 40 fill. rovarg5rjtö. Utasítás a kiválóbb rovarok megismerésére és gj'üjtésére 2 kor. Lejtényi S. Kovargyjtö. Szekeres F. Ö. .\ rovargyüjt 1 kor. 00 lill. Kriesch J. A Segédkönyv a középiskolai iíjuság számára, kötve 1 kor. Dr. Horváth G. A rovarok dimorprovarok világa. 16 ábrával 80 fill. filI. Kirándulók zsebkönyve. 70 rajzzal, hismusárál. 1 táblával 80 Dr. Lendl A. Rövid útmutatás a természetkötve 3 kor. 60 fii. Kleitt gyjtemények konzerválásához 80 fii. Gy. A rovarevö nörajzi Dr. Daday /.Rovartani mszótár 1 kor. 60 fii. vényekrl 6 rajzzal, -50 ül. Kolbe, Einführung in die KenniHojjer., Praxis der Inscktendunde. 3 kor. niss der Insekten 17 kor. Schlechtendal und'Wünsche., die Insekten, Anleitung

—

tására, és

—

—

— —

—

—

—

—

—

zur Kennt'iiss derselben.

Hymenoptera. Mocsáry

A magyar fauna másnej

S.

A magyar

darazsai 2 táblával

szag fürkész darazsainak ismeretéhez 40 kor. Magyarország Állatvilága) 9 kor. 60 fii. Lepidoptera. Bein K. A kis A. Aigner L. gyjtése 2 kor.

magánrajza

—

—

I.

1

fauna

l'émdarazsai 2 kor. 40 fii kor. üO fii Adatok Magyaror

1

kor. 20

fii.

Hymenoptcrái lepkegyjtö.

A

Földünk íémdarazsainak (A magyar Birodalom

A

lepkék

ismertetése és

Magyarországon Magyarország Lepidop-

lepkészet története

A. Aigner L., Pável J. és Dr. Uhryk N. Befge, Schmetterlingsbueh 8. (A magy. Birod. ÁUatvilágíi) 6 kor. Hofmami, Die GrossAufl. 1300 Abb. auf 50 farb. Tafeln 25 koi. 20 fii. Schmetterlinge Euvopas 2. Aufl. 2C00 Abb. auf 71 farb. Tafeln 3U K. Die Raupen der Gross-Schmetterlinge Europas. 1900 Abb. auf 50 Tafí"eln 30 K. Egy tömegesen tenyész légyfaj az Alsó-Duna Diptera. Tömösváry Thalhammer J. Magyarország Dipterái (A m. mellékeirl 8 tábl. 60 fii. Kertész K. Catalogus Tabanidaium orbis Birod. Állatvilága) 4 kor. 8U fii. 8 kor.

—

terái

—

.

—

—

terrarum universi 6 kor. Coleoptera, Török P. Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. Bein K. A kis Ftivalászky J. A bogárgyüjtö. A bogarak ismertetése és gyjtése 2 kor. magyarországi téhelyröpüek (Coleoptera) mszavainak magyarázata, rövid boncz Kntliy 0. Magyarország Coleopterái és élettani ismertetéssel. 2 kor. 40 fii Cahver. Kaferbuch 5. Aufl. mit A m. Birod. Állatvilága) 14 kor. 40 fii. Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. 48 color. Tafeln 24 kor. Hemiptera. Dr. Horváth G., Magyarország Bobodács-féléinek magánAdatok a hazai félröpüek ismeretéhez 40 fii. A marajza 1 tábl. 5 kor. ^arországi Psyllidákról 40 fii. Az Eremocoris-fajok magánrajza. 2 tábl. 60 fii. JBkyar ország Hemipterái (A m. Bírod. Állatvilága) 4 kor. 80 fii. ^Ofthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Frivaldszky J. A magyarPungur Gy. A magvarországi országi egyenesröpüek magánrajza 7 tábl. 8 kor. Pungur Gy. és Mocsáry S. Magyatücsökfélék természetrajza 6 tábl. 5 kor. rország Orthopterái, Pseudoneuropterái és Neuropterái. (A m. Bírod. ÁllatviKohaut R. Magyarország szitakötö-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60 fii. lága) 3 kor. Myriapoda. Dr. Daday f. A magyarországi Myropodák magánrajza 4 táblával 4 kor. Dr. Daday J. Magyarország Myriopodái és Crustaceái (A m. Birod. ÁUatvüága). 2 kor. Araehnoidea. Dr. Chyzer K. és Kulczynski L. Araneae Hungáriáé Hennán O., Magyarország pókfaunája 3 kötet, csak a 8 kötet 24 kor. 2 Dr. Lendl A. A pókok, különösen a kerekhálós 3. kötet kapható 16 kor. Arachtioidea: Chyzer, Scorpiones, pókok természetes osztályozása 1 kor. Daday, Pssudoscorpiones et Opilíones, Chyzer et Kulczynski, Araneae. (A iLarpeles L. Adalék Magyarország m. Birod. Állatvilága) 2 kor. 40 fii. atkafaunájához. 8 táblával 2 kor. Crustaeea Dr. Daday J. A Magyarországban eddig talált szabadon él evezölábú rákok magánrajza. 4 tábl. 3 kor. Á magyarországi Branchipus1 kor. átnézete. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 kor fajok E müvek szepkesztöségünk útján is megrendelhetk.

—

—

—

—

—

—

—

—

'

-,

—

—

—

— —

:

Schmidl Sándor, könyvnyomdája Budapest,

VI,,

Szerecaen-u 6.

SMITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES

3 9088 01427 0201