Rovartani Lapok I.
1884. márezius.
kötet.
A
3. füzet.
rovarok osztályozásáról. i.
Mieltt a tudomány emberei a rovarokat figyelmükre méltat ták s a rovarvilágot tanulmányozni és bizonyos elvek
latosságokat jóval
és
eltt
az
nevekkel
különbségeket észrevette
felruházta.
is
A
s
osz-
megfigyel tehetségével, már
éles
feltnbb
a
rovarok
ezer,
csoportokat
meg
gyjtnevek
a
külön-külön
ezerféle
megkülönböztetésére azért már a népnyelvben névvel találkozunk, mely
szerint
nép a rovarok között mutatkozó hason-
tályozni kezdették volna, a
küls
alakjainak
gyjt-
számos
is
alak és az életmód
különbözsége szerint a különféle rovarok megjelölésére szolgálnak. rovarcsoportokkal mindenki tisztában van, és mindenki tudja, hogy mit értsen a bogár, lepke, légy, szúnyog, méh, darázs,
A feltnbb
hangya, szitaköt, tücsök, sáska, poloska
A
szaktudomány feladata
stb.
elnevezések
életmódjuk tekintetében tüzetesen megvizsgálni tok határait szabatosan
s
alatt.
szerkezetük és
a csoportokat
volt,
az egyes csopor-
bizonyos egyöntet
körülírva, valamennyit
rendszerbe foglalni.
A
is ugyanazok a f irányelvek szolmelyek általában minden osztályozó rendszer
rovarok osztályozásánál
gálnak útmutatóul, felállításánál
szem eltt tartandók.
A
rendszer
itt
is
csak bizonyos
jellemvonások azonosságára vagy különbözségére van alapítva.
A
rovarok, mint
tudjuk, az
állatok seregében
Ízeltlábú
külön nagy osztályt képeznek. Tudjuk továbbá azt varok osztálya az átalakulás módja u.
m.
tökéletes
rovarokra.
átalakulással
Ennek megfelelen
szerint
lyozásánál legkiválóbb fontossággal bir.
egyes
átalakulással biró
az átalakulás módja képezi az
fbb
Ehhez
egy
hogy a ro-
fcsoportra oszlik,
két
bíró és tökéletlen
nevezetes jellemvonást, a mely a rovarok
pül
is,
els
csoportjainak osztá-
járul aztán
még
a re-
szervek alkata, valamint a szájszervek szerkezete, a melyek az csoportok szerint különböz
módon vannak idomulva
és ki-
fejldve.
A
szerkezetnek
eme lényeges különbségei
alapján a rovarok 4
:
.
50
fbb
osztályát 8
rend
;ordo) a
csoportra lehet
E
osztani.
nyolcz
csoport vagyis
következ
7.
Bogarak (Fedelesszárnyuak — Coleoptera). Hártyásszárnyuak (Hymenoptera) Lepkék (Pikkelyesszárnyuak — Lepidoptera). Legyek (Kétszárnyúak — Diptera). % Reczósszárnyuak (Neuroptera). Szitakötk (Psendoneuroptera). Egyenesszárnyúak Orthoptera).
8.
Félfedelüek
1.
2. 3.
4. 5. 6.
(
Ezek közül alakulással,
—
az
[Hémiptera^.
els
az utolsó
rovarok
rendbe tartozó
öt
tökéletes át-
három rendbe tartozók pedig
tökéletlen
átalakulással bírnak.
E
rövid bevezetés
meg
közelebbrl,
magukkal az egyes rendekkel
szintén lehetleg röviden 1.
ismerkedjünk
után
Bogarak.
A
de
is.
(Coleoptera.)
bogarak tökéletes átalakulással és
rágó szájszervekkel bíró rovarok, melyeknek
fels szárnyaik kemények, szarunemüek és
nem
repülésre,
hanem tulajdonképen csak
hártyás alsó szárnyaik befedésére szolgálnak.
E
nyú
rovaroknak
A 11. ábra.
—
Egy bogár
:
;
fels állkapocs rendesen
A
állkapcsot áll,
u.
*)
A
(11. ábra),
tudjuk
szerkezetet
—
meglehetsen
mutatnak.
A
száj nyilasát s
(12.
(12. ábra a) fedi.
Ez
(12.
a
fels
többi szájszerv egy részét felülrl a
ajak
—
bonyolult
alatt fekszik
a
b), mely bels szélén gyakran ers melynek a tápláló anyagok eldara-
ábra
és
mindig a legnehezebb munka szokott osztály-
fels állkapcsok alatt találjuk a szintén páros
m. egy bels
ható részbl.
bogarak rágó szájszervei
egy elbbi czikkben*) megemlékeztünk,
mint
fogakkal van fegyverezve,
részül jutni.
fedelesszár-
nevezhetk.
feje
szájszervei alulról tekintve a, alsó ajak ; c, az alsó ajak tapogatója; d, fels állkapocs ; e, alsó állkapocs és h' annak csúcsa i, az alsó állkapocs tapogatója.
bolásánál
is
a melyeknek lényeges alkotó részeirl már
és
két
miatt a bogarak
bogárnál két
alsó
részbl
ábra c);
ez
és egy
küls,
egymástól függetlenül mozgat-
a
táplálék finomabb elaprózására
Mind a két
rész
rovarok szerkezetérl,
6.
1.
a
legtöbb
51
szolgál, s
még
azon kivl
arra
is
való,
hogy a bogár nyálmirigyeinek
váladékát, a nyálat a táplálékkal összekeverje.
ered
a
négy izülékbl
Az
alsó állkapocsból
mely a nyelv sze-
állkapocs-tapogató,
álló
kivl a tápláléknak a száj Mind ezeket a szerveket alulról egy páratlan lapos lemez, az alsó ajak (12. ábra d) fedi, melyen
repét viseli, a mennyiben a tapogatáson nyilasba való betolására
szintén két tapogató,
három izüléküek
-
szolgál.
az alsó
ajak tapogatói
állanak
;
e tapogatók
kivl abból
és feladatuk a tapogatáson
hogy
áll,
a táplálókot falatozás közben hol elre, hol hátra tologassák.
A még
bogarak rendjének egyik jellemz sajátságát képezi azonkivl
a mellkas alkotása.
a két utolsó
12. ábra. h,
gyr,
— A
A
mellkas három
gyrje
közöl ugyanis
a közép- és az utómellkas egymással, valamint
bogarak szájszerveinek egyes részei:
fels állkapocs
;
c,
alsó állkapocs,
tapogatójával
;
a,
fels ajak;
d, alsó ajak,
páros tapogatójával.
az
utómellkas a
mellkas a
potrohhal szorosan össze van forrva; mig az el-
középmellkassal csak szabadon mozgatható
Ízület
útján
függ össze.
A
bogarak
már közel 80,000 lönfélesége szerint
rendjébl faj
ez
ismeretes
ideig ;
e
a
különböz
rengeteg sok
faj
világrészekbl
a szerkezet kü-
nemekbe, a nemek ismét családokba vannak
cso-
Terünk nem engedi, hogy az egyes családokat itt akár Elegendnek tartjuk, ha ez úttal is felsoroljuk. némi tájékoztatásul csak néhány ismeretesebb ós jellemzbb alakot
portositva.
csak
név szerint
elemlítünk. Ilyenek
:
a
futrinkafélék közöl a
bábpusztitó futrinka 4'
52
—
(Calosoma si/cophanta
bogár
13. ábra), a
legyezscsápuak közöl a csere-
szipolyok, a lágyfedelüek
és a
közöl
a
sz.
János bogár és
krisbogár, az orrmányosak közöl a gabonazsizsik, a
czinczérfélék
közöl a nagy hsczinczér, a levélbogarak közöl a honvédbogár stb.
A
legnépesebb bogárcsaládok
közé tartoznak a futrinkafélék
(Carabidae), a legyezscsápuak (Scarabaeidae), az orrmányosak (Curculionidae), a czinczérfélék (Cerambycidae) és a levélbogarak (Chry-
Csak a futrinkafélékbl eddig már 9000 fajnál több van ebbl Európában körülbelül 1400, hazánkban pedig több
somelidae). leirva
;
mint 500
faj
tenyészik.
A bogarak melyek ép
álczái
vagy hat lábú vagy lábatlan kukaczok,
úgy, mint a tökéletesen kifejldött bogarak, vagy
13. ábra,
— A bábpusztitó
a
állati
futrinka (Calosoma sycophanta)
bábjával és álczájával együtt.
vagy növényi anyagokkal táplálkoznak. Az
állati
anyagokkal táplál-
kozó bogarak közöl azok, a melyek eleven zsákmánynyal élnek, és
melyeknek táplálékát más eleven rovarok, álczák, csigák stb. képezik, határozottan hasznos állatoknak tekintendk mert a kártékony ;
fajok pusztításával
nek. Különösen
áll
bogárcsaládról;
a
embernek
nagy szolgálatokat teszez a ragadozó futrinkákról és még néhány más
az
bödefélék
péld. álczáikkal együtt
folyvást
vagyis
az ártalmas
katiczabogarak levéltetvekkel
(Coccinellidae)
táplálkoznak
s
azoknak legszorgalmasabb pusztítóik.
A növényev olyan, a mely,
bogarak között azonban viszont van számos ha túlságos mértékben felszaporodik, kultivált nvé-
53
De st még
nyeinkre vagy termékeinkre nézve kártékonynyá válik. az állati anyagokból
él
bogarak között
vannak egyesek (a Dera melyek óléskamaráinkban és ruhanemink-
mestidák családjából),
Is
ben garázdálkodni szoktak. T. Ö.
Hermaphrodita rovarok a A
rovarok
az
állatvilág
fejldési
magas fokon állanak;
ezt bizonyítja
tat a töb bi között az
is,
in. n.
múzeumban.
sorozatában
aránylag mái-
Erre muhogy a két ivar valamennyi rovarnál már külön van válva, és hogy a hím- és nstény-ivarszervek mindig különkülön egyénekben vannak elhelyezve. A két ivar között fennálló különbség aztán rendesen
nem
egész
szervezetük.
szorítkozik csupán csak a tulajdon-
képeni bels ivarszervek különbözségére,
küls jellemvonásokra is, úgy, hogy nyire már külsleg is hol kisebb,
hanem kiterjed még más hímek és nstények többhol nagyobb mértékben, st a
gyakran igen tetemesen eltérnek egymástól.
A t.
i.
hermaphroditaság
(ketts-ivarúság)
tüneménye,
mind a hím-, mind a nstény-ivarszervek egy
egyénben
egyesítve
s
egyaránt
E
állandóan soha sem fordul el. állatoknál oly gyakori,
a
vannak,
kifejldve
tüneméuy,
rovarok
a
midn
és
ugyanazon
a
rovaroknál
mely az alsóbbrend
osztályában
szintén mutatkozik
ugyan, de mindig csak igen ritkán és kivételesen. Az illet rovar-
példányok mindig csak unicumok és méltán a legnagyobb ritkasá-
gok közé tartoznak. ményei
is
kély számát,
A
magy. nemz. múzeum gazdag
mindössze csak 10 hermaphrodita
és tekintve a
fel,
A
még
rovarok
ez a
szám
tartalmaznak;
efféle
esetek cse-
aránylag nagynak mondható.
is
hermaphroditasága mindig
hogy az illet rovarnak az egyik
dig a
rovart
szakirodalomban eddig ismertetett
rovargyüjte-
fele
olyan
alakban
tnik
a hím, a másik fele pe-
nstény jellemvonásait mutatja. Az egész rovar a középvonal
hosszában mintegy felezve van és úgy néz ki, mint ha valaki két külön ivarú és hosszában ketté metszett egyénnek féltestét mesterségesen összeragasztotta
volna
:
a
két ivar
küls
bels ivarszervek különbözségének megfelelen, a
jellemvonásai, a test
középvona-
lán a legélesebben elütnek egymástól.
Hermaphrodita rovarok eddig leginkább a lepkék közöl ismemi legalább részben bizonyára annak tudható be, hogy valamennyi rovar között a lepkék vannak ez id szerint aránylag
retesek, a
:
;
54
A magy. nemz. múzeumban rzött 10 nem kevesebb, mint 9 a lepkék közé múzeum tulajdonát képez két klasszi-
a legjobban tanulmányozva.
hermaphrodita rovar közöl tartozik
;
is
nagyobb részük a
Treitschke és Ochsenheimer kus lepkegyüjteménynyel gyjteményeivel került hozzánk s e két rovarász nagy munkájá,
—
ban (Die Schmetterlinge von Európa. 1— X. Leipzig, 1807 35) le is van írva. Nem tartom feleslegesnek ebbeli leirásaikat itt szintén közölni,
nemcsak a tökéletesség kedvéért, hanem azért
mert az
is,
Ochsenheimer-Treitschke-féle nagy munka alkalmasint csak kevés hazai rovarásznál van meg.
A
többi rovarrendbl a hermaphroditaságnak
esete jutott köztudomásra. len
egy
ilyen
A
példánynyal
még
alig
néhány
magy. nemzeti múzeum csak egyet-
mely a hártyásszárnyú
dicsekedhetik,
rovarok közé tartozik, és melyet a hermaphrodita lepkékkel együtt a
következ sorokban van szerencsém bemutatni a) 1.
Hymenoptera.
Pepsis dimidiata Fabr. Szép nagy
díszdarázs
(Pompilida),
mely több rendes alkotású társával együtt Braziliából került a múzeum gyjteményébe. A Pepsis-fajok általában Dél-Amerikában tenyésznek és
úgy nagyságra, mint
fé-
nyes színpompára nézve va-
lamennyi díszdarász között a
legels
helyet
foglalják
el.
Rendesen nagyobb pókokban szoktak
ivar egymástól
nézve
A
kifejldni.
is
már
két
külsejére
különbözik.
A
hím
termete kisebb és karcsúbb csápjai hosszabbak,
lékbl állanak lála
után
is
s
;
13 izü-
a rovar ha-
mindig egyenesen
vannak kinyújtva
;
tarsusai
aránylag valamivel hosszab14. ábra.
—
bak Hermaphrodita
és
mottak.
oldalvást
A nstény
összenyoellenben
Pepsis dimidiata Fabr.
sokkal csápjai rövidebbek, csak
vannak
nagyobb, zömökebb
12 izülékbl állanak és óra -rugó módjára
összekunkorodva; tarsusai rendes alkotásuak.
Ugyanezek a különbségek
mutatkoznak a Pepsis dimidiata
55
melynek hímé 21, nsténye pedig 23 mill. hosszú szoamannak csápjain az utolsó három izülék, emezéin pedig az utolsó hat izülék világos sárga. Az egész rovar teste és lábai különben szép sötét ibolyakék színek és csillogó fények; fajnál
a
is,
kott lenni
;
csápjai feketék
végs
sárga szárnyainak
;
sötétbarna.
fele szólesen
Tökéletesen jól kivehetk a két ivar között lev különbségek az ide mellékelt rajzon (14. ábra), mely hermaphrodita példányunkat természetes nagyságban mutatja. Különösen feltnik a különb-
mely els pillanatra
ség a csápjainak alkotásában és színében,
hogy az illet rovar jobboldali nstény. E példány hossza 23 mill. s árulja,
el-
baloldali fele pedig
him,
fele
szerint nagyságára nézve
e
a normális nsténynyel megegyezik.
Lepidoptera.
b)
Egy Erdélybl származó példány, mely gyjteményével került a magy. nemz. mú-
Pieris Daplidice L.
2.
Frivaldszky
Imre
zeumba, jobboldali felén a him,
—
baloldali felén pedig
nstény
a
jellemvonásait mutatja.
Bpinephele Janira L.
3.
már Treitschke
példányt
lesfürdknél egy tekintve, him, a
Treitschke-féle
gyjteményben lev p.
34)
leirta s
is
»Dahl a mehádiai Herkuhermaphroditát fogott. A jobboldali fél, felülrl baloldali nstény. Még feltnbb alsó lapja, mely emlékezett meg:
következleg
arról a
A
(Schmett. Europ. X.
a két ivar összes szinezeti különbségeit a legtökéletesebb kifejldés-
ben mutatja. A pillangó ingadozó, bizonytalan repülése, a mit a him oldal csekélyebb szárny terjedelme okozott, tette Dahlt reá legelször figyelmessé. (Hülfsbuch, tab. 2.
Trochilium
4.
«
fig.
Treitschke e példánynak rajzát 2.
is
közölte.
E
felett a
3.)
apiforme
Cl.
ab.
sireciforme
Esp.
hires példány felett, melyet 1823. június 10-én Bécs mellett fogtak, és
Treitschke még
melyet
jában (X.
116
p.
— 118)
elevenen mégkapott ós
bvebben
keletkezett. Irt róla láttatlanban dr. A.
1869. tek.
p.
V.
zölte.
p.
252—253); majd 194—197),
Erre az
már egész
leirt,
Hermán
Speyer
Ottó
munká-
kis irodalom
(Stett.
Ent. Ztg.
(Természetrajzi
a ki az illet példánynak szines rajzát
Füzeis
kö-
»Entomolog. Nachrichten « 1883-iki évfolyamában e
két szerz között
még polémia
is
keletkezett.
—
A
dolog voltaké-
pen úgy áll, hogy e vitás lepke szintén csak hermaphrodita, melynek jobboldali fele him, baloldali fele pedig nstény. 5.
Ino
ampelophaga Bayle.
A
budai hegyek között
Anker
:
56
Rudolf 1881-ben fogott egy példányt, melynek jobboldali fele him, baloldali fele
nstény.
Leucoma Salicis L. A Treitschke-féle gyjteményben lev példányt már Treitschke maga (X. p. 175) igy irta le: Jobb6.
kisebbik fele
oldali,
fele
nstény,
az
itt
a csáppal együtt
baloldali nagyobbik
him, a
lev csáp csak kocsánjában van
tövén néhány rövid fogacskával, azontúl sima
kifejldve,
a potroh termetére
;
nézve a himé és nstényé között áll«. 7. Ocneria dispar L. Az Ochsenheimer-féle
gyjteményben
van egy példány jobbfelén nstény, balfelén him jellemvonásokkal.
Az egész
meglehetsen
pille
sérült
van már; a balol-
állapotban
(6) szárnyak csak oda vannak ragasztva, de a sértetlenül maradt csápok valódi hermaphroditaság mellett tanúskodnak. *)
dali
8.
Saturnia Pyri S. V. Az Ochsenheimer-féle gyjteményben
lev példány 9.
jobboldali fele him, baloldali fele nstény.
Saturnia Pavonia L. (Carpini S.
heimer-féle gyjteményben 10.
heimeré
volt,
de a melyet
E
példány, mely eredetileg az Ochsen-
késbb
Treitschke
szerzett
meg gyj-
hogy valóságos hermaphrodita léNéhány pete még most is oda van száradva
arról nevezetes,
tére mégis petéket tojt.
végéhez.
Ochsen-
jobb oldala nstény, bal oldala him.
Harpyia vinula L.
teménye számára, potroha
;
az
V.) Szintén
Ochsenheimer
(III.
p.
24)
e
példányról,
melynek jobb oldala hím, bal oldala nstény, a következket irja »Charpen tier úr Szászországban Freyberg mellett a szabadban találta
;
megdöglött, mialatt
petéket rakott,
melyek
halála
után,
megszáradva, a nstény ivarrészen függnek«. Ennek a szép esetnek
Treitschke
ábráját
Az eddig
is
felsorolt
közzé
tette.
(Hülfsbuch, tab.
2.
fig.
4.)
példányok mind valóságos hermaphroditák,
azaz olyanok, a melyeknél a hermaphroditaság által az illet rovar
testének kell közepén, a
két
ivarnak
megfelelen hosszában
fe-
lezve van.
Van azonban a m. n. múzeum gyjteményében még egy rendkivl érdekes és a maga nemében a rovaroknál eddig tudtommal páratlan esete az ál-hermaphroditaságnak is. Ez a Saturnia Pavonia L. fajnak egy nsténye, mely részben a him ivar jellemvo-
*) Az Ochsenheimer által (IV. p. 189. a) leirt példány, melyet Treitschke (X. p. 175) mint nem-tökéletes hermaphroditát emlit, és mely ez
utóbbinak
a
és valamivel
gyjteményében van, úgy zömökebb eltorzult him.
látszik csak egy szabálytalanul színezett
:
57
Az illet példány a Treitschke-féle gyjteményben van Ochsenheimer, kitl azt Treitschke megszerezte, a következ leírását adta (IV. p. 188.): »Egy nstény, két him csáppal s a nstény ivarrészszel a rendes helyen. Az elszárnyak oly alakúak, násait mutatja. ;
mint a himéi, de oly
mint a nstényéi, csak a bal szárny
szintiek,
els harántcsíkja vörhenyesbarnák mint a himnél, s alól a mells szegély vörhenyessárga. Az utószárnyak nstény jellemvonásuak, a baloldalinak közepén s a jobboldalinak küls szegélyén töve és
egy vörhenyessárga
foglal
folt
A
helyet.
hát jobb
oldala vörhe-
nyesbarna. «
Ez a rendkívül érdekes melybe
tartozik, a
ugyanabba a kategóriába a szakállas asszonyok, agancsos z-suták
péld.
eset tehát
és kakastollas tyúkok.
Mocsári/ Sándor.
j
levéldarázs-faj.
Szilágymegye ós különösen Tasnád környéke rovartani tekintetben egyike hazánk legérdekesebb vidékeinek, hol faunánkat egy
vagy más tekintetben igen jellemz,
számos rovarfaj
Tulnyomóak ezek között
részben
alakjai
;
st
a délkeleti,
között vannak olyanok
a hártyásszárnyú rovarok
el.
fordul
mediterrán fauna
a
is,
a
melyek mind eddig az ideig kizárólag csakis innen ismeretesek. Ilyen péld. három méhfaj a Tetralonia-nembl, u. m. Tetralonia Bírói, tenella és lyncea, melyeket Mocsár y Sándor m. n. múzeumi segédr úr általam
itt
gyjtött példányok
után
irt
le.
Itt
Dours nev fajt is, melyre hazánkban eddig másutt még sehol sem akadtak, ós mely azonkivl még csak Dél-Francziaországban és Algirban tenyészik. Ezek mellé a ritkaságok mellé méltán sorakozik egy levéldarázs-faj, a melybl 1883. április 14-én ugyancsak Tasnád mellett a Macskarét nev kaszálón két tökéletesen egyforma nstényt találfedeztem
fel
a
tam, és mely a Leirását a
Tetralonia
nigrifacies
tudományra nézve
egészen
Dolerus quadrlnotatus
n.
felfedezést
képez.
sp.
Niger, nitidus, cinereo-pubescens noti
új
következ sorokban közlöm
;
lateribus lobi medii meso-
macula cuneiformi, angulis superioribus mesopleurarum vero-
macula triangulari pallide-ferruginea ornatis stigmateque piceo-nigris apicale ferrugineis.
;
;
alis
hyalinis,
calcaribus pallidis, unguiculis ultra
nervis
médium
?. Long. 10 mill.
Capite nigro, nitido, thorace multo angustiore, cinereo-pubes
58
centé
labro et fronté inaequaliter rugoso-, vertice crasse minus dense
;
punctatis, hoc post ocellos fossulis duabus notato vix longioribus, nigris
rugoso-punctato
;
prothorace nigro, subopaco, dense subtiliter
tello postscutelloque nigris,
medii pallide-ferrugineis
dense punctatis
paco, rugoso-punctato, griseo-pubescente,
sopleurarum macula
pallide-ferruginea
mine
pubescente,
nigro,
nitido,
stigmateque
nervis
antennis thorace
mesothorace subaenescenti-nigro, parce pubescente
;
sparsimque punctato, lateribus lobi
hyalinis,
;
pectore
;
scu-
;
subo-
nigro,
me-
angulis superioribus
triangulari
terebra
piceo-nigris
ornatis
abdo-
;
pallide-ferruginea ;
pedibus
alis
;
pubes-
nigris,
ultra
'médium apicale ferru-
quatuor
pallide-ferrugineis no-
centibus, calcaribus albidis, unguiculis gineis, unidentatis.
Species, mesothorace maculis tata,
Dol. vulnerato Mocs. proxima.
In Hungária orientali specimina duo conformia
1883
mense
hamu-
Feje fekete, fényes, a mellkasnál sokkal keskenyebb,
szín szrözettél pontozott, a
;
fels
ajka
és
homloka
szabbak, feketék ránczos
egyenetlenül ránczosan
szemek mögött a pontozat kissé ritkábbá
tetn két hosszúkás benyomás van ;
;
az el-mellkas fekete,
pontozással
;
a
válik
közép-mellkas
srn
fémszín
rtszín
pontozott
sr
fényes,
kissé fekete,
rély oldalain egy-egy ék alakú halvány és a postscutellum fekete,
a
;
fej-
csápjai a mellkasnál alig hosz-
;
finom
tünettel,
középs ka-
ritkás szrözettél s finomabb szétszórt pontozással, a
lum
Aprili
légi.
folttal
;
a
scutel-
melle fekete, kissé
szrözet a mesopleurák fels háromszög halvány rtszín folt van; potroha finom szrözet tojócsöve halvány rtszín szár-
fényes, ránczos pontozású, szürkés
;
szegletén egy-egy fekete, fényes,
;
;
nyai átlátszók, szárnyerei és a stigmák szurokszínek ték, szrösek, sarkantyúi fehéresek,
karmai
a
;
közepén
lábai túl
feke-
rtve-
resek, középen egy-egy foggal fegyverzettek.
A
szibériai Dolerus vulneratus Mocs. fajhoz leginkább hasonlít,
de úgy ettl, valamint többi fajrokonaitól mellkasának négy vörhenyes foltjáról könnyen megkülönböztethet. Biró Lajos.
59
APRÓBB KÖZLEMÉNYEK. Kártékony bogár-e a csajkó ? — A csajkót nálunk a szlkben feltétlenül kártékony rovarnak tartják, arra hivatkozván, hogy a bogár a fiatal szlhajtásokat lenyesi és földalatti fészkébe hordja. Saját megfigyeléseim részben ellenkezt bizonyítanak. Mert igaz ugyan, hogy a csajkó, a délkeleti
faunának
szlterm
faja levén, leginkább csak
egyik jellemz
állat-
vidékeken fordul el, és ma-
mindamellett még soha sem láttam, is ilyeneken találtam hogy szlhajtásokat lenyesett és czipelt volna, hanem mindig csak különféle fszálakat. Nagyvárad mellett a Sebes-Krös jobb partján elterül dombok mind szlvel vannak beültetve, de azért ott
gam
;
hanem igen
a csajkót hiában keressük, vele
vezet,
Fáczános-kerthez
a
melynek kissé lejts oldalain alább
is
ezrével
félórányi távolságra van a
jó
azt alig tételezhetjük
fel,
rovarászok részére százakra
nom
men
és kiküldenem, valamivel
bogár életmódjának
A
találkozhatunk szekérúton,
használt
E
tenyészik.
szlhegyektl
hogy a csajkók
távolságról hordják fészkeikbe.
sren
is
kevéssé
már pedig
;
a szlhajtásokat ekkora
60-as években, a
midn
külföldi
példányokat kellett összefogdos-
behatóbban foglalkoztam
megfigyelésével.
különös
e
Ekkor számtalanszor
láttam,
hogy a csajkó fészkébe mindig kizárólag csak fszálakat Ebbeli
ama
vitt be.
Dezs
úrnak megegyezik K ú t h y hogy Péczel mellett Pestmegyében, a hol e
észleleteimmel
szóbeli értesítése,
rovar szintén igen közönséges, a csajkót a
szlk
között alig
hanem igenis az erd szélén egy hegyoldalon, a szlktl egy órányi távolságra fekszik. E tapasztalatokra támaszkodva, abban a véleményben
hatni,
tehát,
hogy a
rólag csak a
utalva,
csak kivételesen kártékony.
hogy
talál-
mely a
vagyok mennyiben táplálkozásában nincsen kizá-
csajkó, a
szlre
a
szekérút leg-
a
szlkben nem
hanem
feltétlenül,
Erre mutat már az a körülmény
e rovar Dél- Oroszország
síkságain,
a
hol
pedig
a
is,
szlmi-
velés nincsen annyira elterjedve, mégis igen gyakori szokott lenni.
Nem
mulaszthatom
még egy más
kérdést
is
el,
hogy ez alkalommal a csajkót illetleg
meg ne
pendítsek.
hogy a csajkó földrajzi elterjedésének nyugati határa épen Magyarország területére esik, érdekes volna Ugyanis tekintve
e határt tüzetesen
szükséges volna
azt,
kinyomozni és pontosan megállapítani.
mindazokat
a
helyeket
ismerni,
a
hol
E
czélra
e bogár
60
nálunk tényleg elfordul és tenyészik.
termhelyeit ismerem
:
Én
eddig a következ hazai
Beczkó (Trenesénmegye), Nyitra,
Rozsnyó
és Tornallya (Gömör), S.-A.-Ujhely, Sáros-Patak, Tokaj, Debreczen,
Nagyvárad,
Veszprém
Szász-Sebes,
Szegvár
Budapest,
(Csongrád),
még
és Eszék. Vájjon hol él
azonkivul, és hol
—
már, különösen a nyugati megyékben?
További adatok óhaj-
tandók volnának.*)
Jfocwlfy Sándor.
—
A pirreg tücsök Baranyában. 1-s füzetében
idei
kez
közlött
észleleteket
e
A
Lapok ez
Ptovartani
még
rovarról
a követ-
adatokkal pótolhatom meg.
Az tücsök
olasz
Sa1v
mindenféle
i
múlt századbeli közlését,
növény székébe rakja csupán csak szlvenyigékbe, saját tapasztalataim e
Péczel,
hiányzik
cserjés
szlk
napokban a pécsi
orgona
egy
között
sövény gyenge hajtásaiban szintén felfedeztem kat és petéket.
A
nek tavalyi száraz
nem
igazolják. így
is
(Síjringa a
közelben találtam azonkivul
hogy a pirreg petéit, tehát
vulgáris)
jellemz fúrásogaznövény-
valami
melyekben szintén látszottak hasonló fúrások, de peték már nem voltak bennök. Ez a tücsök tehát, úgylátszik, csakugyan nem igen ügyel a botanikára, de bele rakja petéit mindenféle növénybe, a melyben lyukat fúrhat és petéinek helyet
szoríthat.
gyakran oly
a
hajtásait,
Ebbl magyarázható
helyeken
is
szól,
a
az
a
hogy
tény,
szlt
hol
e
rovar
mértföldekre sem
le-
het találni.
A zését
sen
mi a pirreg tücsök népies neveit és szólamának értelme-
illeti,
a baranyamegyei nép
gazdag.
Magyar nevei közül
szike (vagy szike)
;
de
még
leginkább
a kik igy
is
el
Pécsett úgy magyarázzák: Magyar-Peterden és Kvágó-Szllsön »sz!
»szüjj
—
:
Püspök-Bogádon » gyjts! Martonfán: »csr! mindent a csrbe takarítani
—
!)
;
:
takaríts !«;
!
—
— gyújts — csr!«
!«
A
terjedve
!
az
is
többfélét
—
fonyj!«;
sz!« (sz
!
—
Egerághon: »gyjts!
;
t.
rövidített
néven nevezik a drávamelléki, különösen
van
hivják, azok
értenek szavából:
sz
meglehet-
nyelve e tekintetben
igyekezzetek már szke (vagy szke)
i.
ormánysági magyarok, a
—
—
sz!), s sz!« (sz! »sz! még külön igével is jelölik, azt mondván, hogy az »csürrög«. Némely helyen, péld. Szent-Ivány községben, az egyszer sz (vagy sz) név szokásos a Duna- és
kik szerint a rovar azt mondja:
a kik a pirreg tücsök czirpelését
—
;
*)
T. olvasóinkat
kérjük,
hogy
e
részben
megfigyeléseiket velünk közölni szíveskedjenek.
szerzett
tapasztalataikat
Szerk.
és
«
;
61
Dráva-képezte saroktertilet református, hit magyarjai
szi féreg nevet
az
Baranyamegye
használják.
csr
a
különösen a hegyháti járásban
Zalamegyóben
igy nevezik állítólag
is,
szl
nemsokára csurog a
A pirreg
leve
azt
mondja: »süss!
dik
már
csrbogár név szól, akkor
német neve a baramelyrl azt hiszik, hogy
—
Weinvogel, a
Brüh'
»Brühe« névvel
!«
—
süss!« (édes!
szl. Más részük pedig
—
!
a
!
E
prí!«,
svábok ugyanis a
jelölik
t. i. hogy édesehogy a rovar tulaja mi annyit tenne, hogy
édes!),
azt vallja,
—
donképen azt hangoztatja: »prí! »Brüh'
még
a hol
részében, elterjedve
tücsöknek legközönségesebb
nyamegyei svábok között a a
van
elnevezés
«Ha a csrbogár
otthonos és az a mondás divatos:
is
pedig már
éjszaki
még
el
nem
forrt
mustot
a rovar szava e szerint tehát a must ide-
;
jének közeledését hirdetné. Kokon evvel a felfogással a Brühvogel elnevezés, a melyet
svábok Baranyában szintén többfelé hasz-
a
nálnak. *)
A nevet a
pécsi bosnyákok
sokacz
(kath.
vagy »cern! (érik
—
!
—
érik
vagy horvát) falvakban,
szerb
az egész
azt jelentené
—
»zrij(e)
Mint láthatjuk, van
A
megyében
tehát
szláv
a
hol
pirregését
—
zrije!«
görög keleti hit szerbek-
éneke pedig szerintök
;
ennek az állatkának Baranyában
De nem
—
ez a nép Mikor a tavalyi karczos már ós mikor a »pógár embör« gégéje már majd kell.
legkedvesebb, legpoetikusabb rovara
elhasad a nagy
más
zrij(e)«.
annyi neve, a mennyi csak
réges-régen elfogyott,
két
vagy »zrije!
fehér!)
szavakkal értelmezik.
nél zrikavacz a neve :
—
biel!« (fekete!
!)
még
néven hivják rovarunkat többnyire
hallottam. Sztricsak
is
nevén kivl
cern-biel
szárazságtól,
is
csoda;
!
akkor egyszerre csak megszólal
az
Hiába mondják nekem, hogy e rovar a télre, a takarékosságra, munkára, meg nem tudom ón mire figyelmeztet; bi'>szike«
zony
.
nem
felbuzdul
.
ezért örül
a
meg szavának
gondolatra,
hogy az
a nép,
új
bor
ma S ára!
*)
hanem csak azért, mert már nem várat sokáig Horváth Antal.
A Buda
környékérl Pécsre
származott
sváb vinczellérek a pirreg
tücsköt Wei nhahidl-iíSik nevezik, de többnyire furcsa tévedésben vannak felle
;
hogy a buzgó manó (Mantis religiosa) szól esténkint a szlben, és hogy ez a Weinhahndl. Egyébiránt ez még nem a legnagyobb furcsaság mert találkoztam már olyanokkal is, a kik a krisbogarat tartják anazt hiszik ugyanis,
;
nak az állatnak a mely a pirreg tücsöktl származó hangokat elidézi.
62
KÜLÖNFÉLÉK. A kártékony rovarok rendszeres földmivelés-,
ipar-
és
kereskedelemügyi
—
érdekében a megfigyelése m. k. minisztérium f. évi
7881. sz. alatt kelt intézkedésével elrendelte, hogy folyóiratunk a rovarkárok bejelentésére ajánlkozott valamennyi állandó gazdasági tudósítónak, valamint az összes gazdasági tanintézeteknek és vinczellériskoláknak, továbbá a kerületi phylloxera-felügyelknek és borászati vándortanítóknak díjtalanul megküldessék. Midn a nevezett minisztériumnak ebbeli intézkedéséért úgy a magunk nevében, mint az ügy érdekében hálás köszönetünket kifejezzük, egyszersmind felkérjük a t. tudósító urakat és a minisztériumnak többi hivatalos közegeit, hogy a mködésük területén mutatkozó kártékony rovarorovarkárok megfigyekat éber figyelemmel kisérni szíveskedjenek. lésének és bejelentésének módjára nézve tájékozást nyújt ez idei 1-sö füzetünkben a kártékony rovarok rendszeres megfigyelésérl szóló czikk. Bvebb felvilágosítással fognak szolgálni e tekintetben a kártékony rovarokra vonatkozó közleményeink, a melyekre a t. tudósító urak becses figyelmét különösen felhívjuk. Egyszersmind kijelentjük, hogy e tárgyban hozzánk intézend kérdéseikre mindenkor a legszivesebben fogunk minden kitelhet felvilágosítást megadni.
A
—A
párisi entomologiai társulat D o 1 1év elején 300 franknyi díjjal szokta megjelent legjobb franczia rovartani jutalom odaítélésénél kiváló figyelemben részesülnek azok munkát. a munkák, a melyek valamely nagyobb rovarcsoportot felölelnek, és a melyeknek különösen a kezd rovarászok jó hasznukat vehetik. Az egész jutalomdíj magában véve aránylag csekély ugyan, de nagybecsüvé teszi azt ama testületnek a tudományos tekintélye, a mely kiosztja. Az 1883-ik évre szóló Dollfus-dij felett f. évi február 27-én n d r é Ern az tartott ülésében elöntött az illet társulat és azt európai hangyákról szóló jeles munkájának (Species des Formicides d'Europe et des pays limitrophes. Gray, 1883) ítélte oda. Az 1881-iki n d r é Ödön Dollfus-dijat ugyancsak ennek a szerznek testvére nyerte el az európai hártyásszárnyú rovarokról irt nagy munkájának
A
fus
párisi
DollfllS-dij.
alapítványából minden jutalmazni a megelz évben J.
A
A
A
els
kötetóért.
A rovarkárok nemzetgazdasági jelentsége.
— Midn a franczia
szenátus 1877-ben a káros rovarok irtásáról és a hasznos madarak védelmérl szóló törvényjavaslatot tárgyalta, a bizottsági eladó vicomte delaSicotiere a többi között a következ adatokat terjesztette el: »Ha felveszszük azt, hogy Francziaországnak évi kö-
zéptermése 48 millió hektoliter bor, 95 millió hektoliter gabona és 32 millió mázsa ezukorrépa szokott lenni, és ha felveszszük, hogy akez az összes termés 3 milliárdnál nagyobb értéket képvisel, kor Guérin-Méneville tudós rovarászszal el kell ismernünk, hogy a rovarkárok évenként a termésnek egy tized-, egy ötöd-, st
—
63
néha egy negyedrészét tönkreteszik, tehát hogy legalább
is 300 milösszegbe nincsen bele foglalva az a 300 milliónyi kár, a melyet a phylloxera átlag minden évben okoz. E szea kártékony rovarok évenként termérint az összes adó, melyet 600 milliót meghaladja st némelyek szerint sünkre vetnek, a egy milliárdot tesz ki, azaz: kétszer vagy háromszor na-
lióra rúgnak.
Ebbe
az
;
gyobb mint az összes földadó, a hozzá tartozó pótadókkal együtt.« A magyar méhészet a középkorban. — A móhészkedés a régi idkben sokkal fontosabb szerepet játszott, mint napjainkban. Mióta a méznek általános használatát az ételek készítésénél a nád- és rópaczukor leszorította, mióta az újkor két nevezetes világító anyaga, a stearin és a petróleum, a viaszgyertyák fényzését könnyen nélkülözhetvé tette, a méhészet is aránylag tetemesen hanyatlott. Csak modern és okszer alapokra fektetve újabb idben kezd ismét múlt századokban azonban egész másnagyobb lendületet venni. képen állott a dolog akkor a méhtenyésztés virágzó és jövedelmez, mert nélkülözhetetlen gazdasági ágat képezett. így volt ez a középkorban egész Közép-Európában, így hazánkban is. Számos oklevél bizonyítja, hogy a méhészet kivált Magyarország területén, hajdan csakugyan szép virágzásnak örvendett. seink már az Arpádházi királyok idejében is nagyban méhészkedtek. Erre mutat II. (vak) Béla királynak 1138-ban kelt egyik adománylevele, a melyben az atyja Almos által alapított dömösi prépostságot megersítette, és mely szerint 59 község egyéb tartozásokon kívül egyenként és évenként 175 akó méhsört tartozott a prépostságnak beszolgáltatni, tehát összesen 10,325 akót. Ez bizonyára elég tekintélyes mennyiség, a melybl már egy magából is következtetni lehet, hogy mennyire el volt terjedve hazánkban abban az idben a méhtenyésztés, és hogy milyen tömeges volt akkor nálunk a méz- és viasztermelós.
—
—
A
;
IRODALOM. Szaniszló Albert, Vezérfonal a gazdasági tanintézetek és akadémiák állattani (kiválólag rovartani) eladásaihoz. Kolozsvár, 1884. (VIII. és 222. 1.)
Szerz, ki a kolozsmonostori gazdasági tanintézeten az állatmunkájában eladásaihoz készült kézi jegyzeteit állította össze. A munka tehát voltaképen tankönyv, melyet a szerz els sorban tanítványainak nyújt. Saját észleletei mindenütt terjedelmesen, néhol igen is részletesen vannak benne ismertetve, míg viszont egyik-másik nevezetesebb állatfaj, mely bvebb tárgyalást érdemelt volna, csak röviden van érintve. E miatt az egész munkában, a melynek nagyobb része a kártékony rovarokkal foglalkozik, hiányzik az egyöntetség és könny áttekinthetség, a mi pedig egy tantant tanítja, e
64
könyv értékét
és hasznavehetöségét bizonyára
nem
csekély mértékben
csökkenti.
Goethe Rezs,
A
vértet, Schizoneura (Aphis) lanigera. (Gyümölcsé65 1.) Konyhakertészeti Füzetek. V. 61
szeti és
A
német eredetibl fordított czikk népszer modorban, de elég alaposan ismerteti a vértett és az ellene használható óvó- és ellenszereket. E rovarfaj, mely Európa nyugati részében az almafákban nagy károkat okoz, eddig hazánkban szerencsére még nem igen fész-
magát és a pozsonymegyei Puszta-Födémesen kivül nálunk sem észleltetett de tekintve azt, hogy a rovar jóformán egész Németországban el van terjedve, attól tarthatunk, hogy a külföldrl importált almafacsemetékkel elbb-utóbb a vértet is nakelte be
még már
sehol
;
gyobb mértékben be fog hozzánk hurczoltatni s itt szintén kártékony mennyiségben felszaporodván, tovább terjedni. Az almafacsemetéknek külföldrl való behozatalánál ennélfogva mindig a legnagyobb óvatossággal kellene eljárni.
LEVÉLSZEKRÉNY. •^•Hír-
Kérdések. Oleanderfáim leveleit valami pajzstet-faj oly nagy mértékben ellepte, hogy a levelek úgy néznek ki, mintha penészesek volnának. Miféle eljárással lehet ezektl az oleandert megszabadítani s a rovart távol tartani ? Huszár Károly. (3.)
*
A
rovarok feltzéséhez való gombostket nségben és jutányos áron kapni? (4.)
hol lehet jó mi-
Lehmr
yy^
Feleletek. Az
(3.)
oleander-cserjén
élsköd
pajzstet
(Aspidiotus Nerii)
ellen legczélszerübb eljárás, a meglepett ágakat és leveleket lágymeleg
szappanos vízzel vagy gyenge lúggal gondosan lemosni, illetleg lágy kefe vagy szivacs segélyével ledörzsölni. A mveletet egy pár nap múlva ismételni kell. H. G. (4.)
A
id
legjobb rovartüket készíti ez
tgyáros Bécsben
(II. ;
Karmelitergasse Nr.
szerint 2.)
Müller
ós pedig
József
úgy közön-
séges fehéreket, mint feketéket. A fekete rovartüknek a fehérekkel szemben az a jó oldaluk van, hogy nem rozsdásodnak, vagyis hogy a gombostnek azon a részén, mely a feltzött rovar testében, valamint közvetetlenl felette és alatta van, zöld rézrozsda nem képzdik.
A
fekete ós fehér
változik: 1 frt.
10
—
rovartk ára egyenl
finomabb tkbl (3/0 40 kr., a vastagabbakból
a
1.
(2
s
sz.)
12.
a
tk
vastagsága szerint darabnak az ára 1 frt. pedig 80 kr.
1000 sz.)
—
M.
S.
