Tartalom. ... .. Ern: Gerger Ede. Arczképpel Aigher Lajos: Magyarország pillangói XXI. ... ... ... ... ... Snt: A.-. \y. amerikai lepke-faunáról .. Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti .1. Aigner Lajos
Csiki
...
.1.
...
:
gyjteményébl
III.
Egy ábrával
Ern: Magyarország
Csiki
szúfeléi
...
VIII.
...
...
139 L40 145
...
Múzeum
...
...
14S
...
...
L53
Különfélék.
—
... ....... Linné-ünnepély ... lepkék ... ... .!. Aigner Lajos: Mehádiai és Orsovai ... ... ... ... Entomologiai eladások /'. ... ... ... I>. Rovarok egyidej röpülésérl DaMström Oyula: A Papilio Podalirius hernyója Parnassiud Mnemosyne . -.. ._. A. Aigner Lajos ... ... ... Szedlacsek látván éö Dahlström Gyula .. .
.
.
:
—
.
1Ö7 158 ..
lö'.)
...
1-7.)
...
L59 L59 160
...
Irodalom.
Lampert,
A'..
Die Grossschmetterlinga und Raupj£n Mitteleuropas, Aigner Lajos ... ... ... ... ... 160
Ismerteti A.
A
kir.
_
Természettudományi Társulat állattani minden hónap els péntekén (VIII. Eszterhazytart. Vendégeket szívesen lat.
magy.
szakosztálya utcza
fóle
16.)
ülést
A budapesti entomoloqusok minden pénteken este a Kaszás(Muhr utóda) vendéglben (Rákóczi úr 44) találkoznak.
Kedvezmény. Az 1897., 1898
,
1899
1905-iki teljes évfolyammal
,
1900.,
1901
,
1902.,
meg szolgaihatunk
Új
11)03.
1901
elfizetk
és
fele
áron
kaphatják. Az elbbi kötetekbl csak a II. kötet kapható, Ara 6 kor. Az és III. kötetet készpénzen visszaváltjuk Az elfizetési összegek kiadóhivatalunkhoz (IX.. Erkel utcza I.
12.)
czimzendök.
Eladó bogár-gyüjtemény. Magyarország területén elforduló bogarakból ca 40(30 fajból álló gyjtemény pontosan meghatározva, skatulyák nikül, darabonként 4 fillérért eladó. Minden fajitol csak egy darab van a gyjteményben. Bvebbel a „Rovartani Lapok" szerkesztségénél.
Gerger Ede. 1838-1907. Irta
kat.
Csi/ii
Nem hivatásos rovarász Gerger Ede, a ki
Sarajevoban,
hogy
érdeme,
Ei n.
emlékezetének évi
f.
1875-ben
szentelem
április
e
soro-
hunyt el mutatta ki az
25-én
elsnek
Már azeltt is szabad idejében sókat foglalkozott mikroszkopiával és így egyebek között a hetvenes évek elején Prancziaországból hozatott mikroszazóta hírhedté vált
filokszerát
Magyarországról.
készítményeken a Phylloxera vastatrix-ot is tanulmányozta. Egyidejleg éveken át vizsgálgatta a délvidéki szlk gyökerét, de filokszerát nem talált. Végre 1875. évi augusztus 30-án Pan-
kópi
csováról
beküldött
szlgyökeren
megtalálta,
mirl
a m.
kir.
íoldmivelésügyi minisztériumot és a temesvári fkapitányságot
is
Ugyanakkor Temesvárott népszer eladást tartott a filokszeráról s ezen eladását a Délmagyarországí Természettudományi Társulat ki is nyomatta és terjesztette. Azután
azonnal
is
sokat
értesítette.
foglalkozott
a
fllokszera
tanulmányozásával,
készített
több ezer mikroszkópi készítményt, ezeket pedig a hazai tanintézetek és
érdekldknek
Rovartani Lapok. XIV,
7.
díjtalanul küldötte
f!907. IX.
1.)
meg.
Ern
Csíki
140
Körraöczbányári, hol Iskoláztatását
volt.
Bécsben
következk: Született L838. június 7-én atyja János a pénzver intézet osztályfnöke szülvárosában kezdte, majd 1851-tl kezdve
adatai r
Életrajzi
folytatta,
itt
pályára lépett, elvégezte azonkí-
az orvosi
képzmvészeti akadémiát
vül a
tanulmányait
orvosi
conservatoriumot
és a
Mieltt
is.
1859-ben állami szolgá-
befejezhette volna,
Az országos filokszera-bizottság fölállítása alkalmával varosának filoklett és _1 éven át volt Temesvár szera-biztosa. Érdemei elismeréséül 1884-ben a koronás arany lopott.
latba
annak tagja
érdemkereszttel tüntették
ki.
Állami szolgálatban mint távirdatiszt
mködött, míg L897-ben mint távirda-felügyel vonult nyugalomba. Sarajevoban L900 óta lakott. Mikroszkópi készítményeinek gazdag gyjteményét a körmöczbányai gymnásiumnak hagyományozta. Boldog bázaséletének gyümölcse két gyermeke: fiában a magyar bogárfauna lelkes gyjtjét ismerjüjv.
Magyarország Irta
pillangói.
A. Aigner
Lajos.
XXI. IV.
alcsalátl
Satyrinae.
:
Ez az alesalád az elbbivel
közel
rokonságban
hosszú és ers,
Nymphalinák csápja gyönge; mindkét ivar lábai tettek, részben fogaznunk a
;
duzzadt, az alsó szárny
a
fels szárny
a
rövid
szárnyak
tövén
potrohot.
a
1,
de míg
áll,
Satyrináké
a,
csenevészek;
körülfogja
*)
és
lekerekí-
2 vagy
Többnyire
-'!
ér
sötet-
szinü pillangók, a szegély eltt teher pupillás szemekkel, melyek
olykor világos tagodott,
szalagokban
hátul
füveken
részt
hegyes
él,
kis tüske
a földön, vagy
nappal
A Sntyrinák a
begyben
rejtzik és
van; részint
a föld
Satyrok
:
A bábok
függk,
tejen
részint
f
két alatt
szövedékben alakulnak át. körben nem által vannak 1
alatt, olykor. laza
palaearetikiis
A fels szárny töven 1
végzdik; legnagyobb-
kitelel.
fejjel lefelé
1
képviselve, ezek közül 7 hazánkban 1.
A hernyó közepén megvas-
állanak.
ós kot
ellapult
•_'
vagy
Baclius kisér&i
-'!
él'
is
el.
duzzadt..,
...
...
4
Magyarország pillangói
141
a eostalis ér vagy az se duzzadt bunkóvá megvastagodott; az els lábak A csáp fokozatosan
A fels szárny tövén csak
2.
2
rendkívül aprók, a tapogató fekete, oldalt kissé szorzott,
hegyes, csupasz
a
;
hullámos.
kissé
szárnyak
lekerekítettel-:,
alapszín
fehér,
Az
A
csáp
fokozatosan
A czomb
rövidebb a tarsusnál
kissé
barna, többnyire
rtszín
...
...
3
a szárnyak lekerekí-
;
alapszínük
fogazatlanok,
tettek,
...
Meig.
meg-
összenyomott,
nyúlt tojásalakú bunkóvá megvastagodott 3.
rajzokkal.
nem Melanargia
1.
nem
a szegély
fekete
vagy
fekete
feketés-
szalagokkal vagy foltokkal, a
melyekben gyakran pontok vagy fehér pupillája szemek állanak... 4.
A fels
...
...
...
_.
2.
...
...
szárny tövén 2 ér duzzadt
alsó szárny többé-kevésbbé fogazott...
A fels lanok 5.
...
A szem
...
...
...
...
...
Erebia Daim.
...
.
...
...
5
a szárnyak fogazat-
tövén 3 ér duzzadt,
szárny
nem
a két szárny, kivált az
;
...
.'..
__.
...
...
csupasz, a csáp bunkója összenyomott, tojásalakú
9
;
a középtibia ersen tüskés, végén egy karommal fegyver-
rövidebb a tarsus felénél; a rojt többnyire kétszín.
zett,
A
szárnyak szélesek, barna, vagy fekete alapszínek, szalaggal
lágos
vagy szemfoltokkal
3.
A szem szrös 6.
A csáp
hirtelen
kétszín
._.
...
___
bunkóvá megvastagodott
sötétbarnák,
;
Satyrus Latr.
— — — hullámos.
szalagokkal
vöröses-sárga
6
a rojt többnyire
kevéssé
az alsó szárny szegélye
;
szárnyak
nem ...
...
...
vi-
díszítettek.
A
vagy
sárgás foltokkal és szemekkel díszítettek.
A
csáp rojt
7.
Az Az
egyszín
...
...
;
...
._.
— — —
...
—
bels szegélye kimetszett ... ... ... szárny bels szegélye nem kimetszett az els lábak a hímnél nagy mértékben csenevészek; a tapo-
alsó
rojtjuk
végs
egyszín
díszítettek.
középtibia
...
íze hosszú.
...
valamivel
...
...
...
A
szárnyak lekerekítettek,
feketés
fehéres;
...
...
5.
rövidebb a
barnák, szemekkel ékítvék gazott
7
8
;
gató hosszú,
A
...
alsó szárny
kivált
8.
...
4. nem Pararge Hb. a megvastagodott
bunkóvá
fokozatosan
...
;
barnák,
szemekkel
nem Aphantopus Wallgr. tarsusnál. A szárnyak
az alsó szárny szegélye fo...
...
6.
nem
Epinephele Hb.
A. Aigini La
Í-IJ
9.
A
középtibia
fokozatosan megvastagodott, valamivel szárny elüls
vékony,
mint a tarsus; a csáp
hosszú
oly
szegélyének
rövidebb a
A szárnyak
felénél.
fels
fogazat-
lanok, barnák, vöröses-sárgák vagy okkersárgák.
nem Coenonympha
7.
nem Melanargia
1.
Középnagyságú
szalagokkal és foltokkal
fekete
Meig.
szemök
díszítettek;
megvastagodott;
csáp rövid, fokozatosan
fehéres vagy sárgás
alapszniuk
pillangók,
man
csupasz,
alig
mm.
1
hossznak,
csaknem csupasz. A hernyó vastag, orsóalakú,
ízük
szrözött, kitelel, rejtzve
A
bábozódik.
báb
él
hosszú
tojásalakú,
fino-
füveken es szabadon a földön
csaknem kizárólagosan
Mélanargiák
a
ér duzzadt;
costális
a
mindkét ivar elslábai ersen csenevészek, 5
Hb.
A
szárnyhüvely ékkel.
palearctikus
a
körre szorít-
koznak (16 fajjal) s a mediterrán területen leggazdagabban vannak képviselve hazánkban csak 3 faj él. 1. Mindkét szárny töve fekete vagy sötét-szürke, fehér foltok;
kal
ékesített
...
...
Mindkét szárny töve szárny közeitsejtje
2.
— —
...
t
._.
...
fehér folt
szürke,
...
...
nélkül,
a
2
...
fels
fell félig sötét-szürke vagy fekete
közepén túl harántos csíkkal ... Larissa H-G. A fels szárny közepsejtje tövén és csúcsán fekete, közepén fekete harántos esik nélkül
A fels
szárny
közepsejtje
...
...
feketés csipkés harántos esik van 1.
Linné,
Systema
A szárnyak kete; az
in
Abbild.
fehér
1.
Taf.
foltok sora
közepsejtje töven es csúcsán fekete
Fig.
all
;
középsáv
vagy barnás;
mutatkozik.
fels
;!.,
Esper,
Die
Taf. 25. Fig.
1.
;
szárnya
Alsó
fels szárny fehéres,
a
közte
befolyó két nagy fekete folt van: az alsó
fekete
Cr.
)
(1758);
7.
Japygia
...
sárgás-fehér, tövük és szegélyük fe-
alapszíne
utóbbin
L.
Ed. X. 474
Naturae.
enrop. Sehmetterl.
...
L.
közepén
fekete,
_.
Melanargia Galatea
Gálatea
...
...
nem
töven
s
a szegély közt egy-
szárnyon szabálytalan
lapja a V-nél
csúcsán
egy
fehéres-sárga
szemfolt
jelenkezik,
mely olykor fölül is látható az alsó szárny szegélyén ö -6 fehér pnpillas szem van, ezek fölül közönséges világos foltokként mu;
tatkoznak. 1 1
Tengeri nimfa neve.
143
Magyarország pillangói.
Hazánkban országszerte igen gyakori hegyi s erdei réteken 58 mm., elvétve csak 36 mm. széles, általában többnyire 45 valamivel nagyobb a németországi példányoknál.
—
Színe rendszerint fehér, gyakran
homokos
és Peszcr
azonban,
talaján oly sárgás
kivált
tünetü,
mint
Isaszegh az
olasz
példányok.
Nagyobb az eltérés a többé-kevésbbé kiterjed fekete rajz tekintetében. Ez a kiterjedés számos esetben az összes rajzelemekre hat ki, gyakran azonban a szegély fehér foltjai s holdjainak elnyomásában
barna (nem fekete) aránylag igen
A
nyilatkozik
is
sárgás-barnából
világos
rajzzal,
? alsó lapján
kávés-barnáig
a
úgy hogy
a színezés a
váltakozik,
rajzú
fekete
alul
sötétebb fehér $
ritka,
Gyakrabb jelenség az oly, valamivel késbb megjelen ? melynek alsó szárnya alul egyszín fehér vagy halvány sárgás: az ab. leueomelas Esp})
példányok,
Sötétebb
melyeknél a fekete
szegélyek és sá-
1
vok szélesebbek, a var. Procida Hbst.-hez ) tartoznak, melynek rajza Fiúménál inkább feketés-barna mint fekete. Ez az alak északon ritkább, déli tájakon mind gyakoribbá válik, elannyira, hogy ott a törzsalakot szinte helyettesíti különösen sötét példányok fordulnak el Mehádiánál és Orsován. Mindkét helyen, úgyszintén Nagyszeben és Fiume környékén akad közte oly ?, mely alul ép oly fehéres és rajztalan, mint is ;
az ab. leueomelas:
Még inkább
Ulbrichi Aig.
ab.
példányok, melyeken a fehér szín
elsötétedett
még
2 jóval inkább el van nyomva, az ab. turciea O.-hoz ) vezet-
nek,
amely
lép
csak
Carlopagönál,
Dalmácziában
és
Boszniában
fel.
A
törzsalak közt igen ritkán
szem
lapon
az alsó
nélkül,
jelenkezik
vagy csak 2
—3
az ab. Galene O. 1 )
szemmel. Csupán
Lipiken, Pécsett, Esztergomnál és Szolnokon figyelték meg.
Viertl
Pécsett
A. 1882-ben
az alsó szárny fekete szegélye
pontok és háromszögek Petéje gömbalaku, J ) l )
Leuco
:
A
l
Nimfa neve.
török.
fogott, s
:
melynél
abban
fehér
álltak.
fölül s alul kissé lelapított,
fehér, melas
Sziget, Nápolynal.
-)
)
nem
oly Oalateát
rendkívül széles,
fekete.
fényes fehé-
1
4-t
res.
Aigner
.1.
Lajos.
Hernyója élénk zöld vagy sárgás-szürke,
hatan sötél vonal,
30 mm. hosszú. Április-májusban él a. növényeken: következ Trüicum repens (taraczk búza), Phleum pratense (perje), Brachipodium pinnátum (kurtatopp). Napközben oldalt Bárgás sáv fut
füvek
le,
rejtzik, de mindjárt
alatt
naplementé
után
felmászik
fszálakra és meringetés útján könnyen gyjthet. Bábja alakú. sima,
Bárgás.
Parasitája
:
Elfordul
V — VIII.
Braconida-faj.
Apanteles nothus Marsh.
szomszédországokban
összes
az
VI— VIII,
F. -Ausztria
Morvaország VII- VIII, Csehország, Bukovina VI VIII, Románia az Uraiig
Szilézia
37o éa Spanyol-
~>7
10 -77". -
Japygia Cyrilli, Entomologia Neapolitana
Suwarovius H
(1787).
tem
aller
H
Clotho (9
:
[nseeteii
e r
s
1)
VIII.
p.
szerek
-1
a b
182.
tab.
13.
[.
on
1
)
tab.
fig.
5
Fig.
7
(1796); - .n (
in
(1777).
2.
összevágnak
nstényen
a
kissé 8árgás.
Raj-
csakhogy mar a de még mindig sáv-
Galateá-év&l,
a
keskenyebbek,
jóval
5
fig.
3.
Natursys-
s k y,
r.
A szárnyak alapszíne teher,
egészben
Japygiá-u
&
t
1
Samml. europ. Schmetterl. Fig-. 190 Arge Uussioe E s p e r, Die europ. Schmetterl. b n e
ii
Abbild. Taf. 84.
zai
Galiczia
VII,
Melanargia Japygia Cr. var. Clotho Hb.
2.
Isztria,
-VIII,
VI— Vffl.
Livlandtól Szicziliáig
Elterjedési köre:
A. -Ausztria
:
V]
Karinthia
V— VIII, országtól
a
rojás-
kisebbek,
szárny szemei azonban tisztán láthatók, a szegélyen álló pettyek háromszög alakúak s a fels szárny közép sejtjét
nál
;
a kél
közepén csipkés harántos sav osztja
az
összes rajzok
mindig magasan
vonalszerek,
iveitek,
befelé irányuló:
itt
a
az
alsó
szemek
Szei fölött
irányban.
szárnyon
szemekbl
Clotho-
pettyek
lekerekített csúcsuk
áll,
nincsen
össze-
melyeknek-
füstös
érintkezik egymással.
Budapest közvetlen környékén évek eltt
—
az egyediili. mely feljegyezve van. Ellenben
I'.
Peszér homokos talaján,
június havában, és bizonyára J
var. álló
lokális.
fogtam egy példányt. déli
A
ketté.
szegélyen
sora a szegélylyel
kötve és többnyire elkülönített
szín kerete olykor
a
i
mai Kalabría
;
Clotho
erdei
elfordul a
léteken gyakori
hason
párkák egyike
talajú
és
Magyarország
növényzet más
50—56 riáikat
helyeken
alföldi
145
pillangói.
Példányaink
is.
kifeszítve
ram, nagyság dolgában tehát a dél-oroszországi és Szibé-
(45—50
ram.)
ennélfogva
erteljes,
meghaladják. azoktól
Rajzuk is sokkal kevésbbé Suwarovius Hbst.) kiilön-
(var.
választandók.
Hernyója ismeretlen hre: Dél-Oroszország, nyugati Szibéria, Altai, Tarbagatai, Ala Tan A törzsfaj csak Kalabriában és Sziczilián. Elterjedési
3.
Hübner,
Nlelanargia Larissa H. G. 1 )
Saml. europ. Schmetterl
,
von Geyer.
fortgesetzt
Fig.
896—99
(1ö27?) szárnyak alap zíne sárgás fehér, tövük szélesen barnásszürke, fehér folt nélkül; a fels szárny közepén keskeny fekete Galatea-éhoz egyébként a M. harántos csík fut le: rajza fehér hasonlít, csakhogy szemfoltjai az alsó szárnyon kék vagy
A
pupillájúak. Alul az alsó szárnyon fekete keretben fehér és a szegélyen 5 szem folt Hazánkban junius-juliusban Fiume
van. Kifeszítve
szalag
és
világosabb
és
Portoré
és
környékén
Carlopagóig és Dalraácziáig található.
a Velebitben
nagyobb
Herta
var.
H. G.
2 )
középs
45—55 mm. A
jóval
Carlopagónál
Dalmáeziában fordul el május végén. Fiúménál éri el mind két alak elterjedésének véghatarát nyugat és észak felé.
és
a
Hernyója ismeretlen. Elfordul
Armeniában
a
törzsalak
a
és Kurdisztánbaii
;
Balkánfélszigeten,
Kisázsiában,
fajváltozata csak Bulgáriában és
Görögországban. Elterjedési
hre: Fiúmétól Kurdisztánig 45 — 38o és
Az amerikai Di\ S e
A
circumpolaris
i
t
34— 110"
lepke-faunáról. z
A.
elterjedési!
nyomán.*)
arctikus
faunából kifejldt
elmész fauna Déli-Kanadától Texasig teljesen az európai és közép-
-)
Város Thessaliában. A skandinávoknál a föld istennje.
*)
Exotisehe Grossschmetterlinge. Lief.
i)
1-
Seftz A.
!»-.
146
megközelít
ázsiai állatvilágot kelt
latú területein a
ölt.
Nemcsak hogy
fszerep
a
mérsé-
r
nagyobbrészt
melyeknek az ó-világ azonos éghaj-
oly csoportokhoz tartoznak,
itt
jelleget
éghajlatú Észak-Amerikában domináló allatok
hanoin a földrajzi elterjedésben
jut,
legfeltnbb analógiák mutatkoznak. A lepkék közül
Európában, mind
Észak-Amerikában az Are.üidák
is
mind
az Argynnis^
s
nemek a vezérl alakok. mar felületes áttekintésnél is szembeszök a Hesperidák túlsúlya Amerikában az ó-világ Satyridáival szemben. A megfigyelt alakok teljes szama azonban a két félgömb mérsékelt éghajlatú északi részében csaknem "".
Vanessa,
Apatura és Catocala
jyedüli lényeges különbségként,
ugyanaz, vagyis a
keleti
az összes nyugati
rész
ugyan
annyi
lepke.
rész szárazulatán,
melynek
kiterjedése
területének körülbelül megfelel,
t.
mintegy 6500
i.
faj
es
faj
csaknem
változat
for-
dul el.
Mindez változik, mihelyt Amerikában délnek haladva, latosság az ó-világgal. A a
es
Castnia
elér-
Csaknem egy csapásra eltnt minden hason-
jük a meleg zónát.
Glaucopis,
Morpho, Tthomia, Melinaea és HeMconius, a
Pericopis és
Cyllopoda
nemek
sajátsá-
gos és jellemz alakjainak, az Erycinidák sajátságos formáinak, hosszú farkú Hesperidáknak ját.
nek,
Ezek hogy
a
stb.
az ó-világban
nem
leljük
a
pár-
délamerikai faunának oly sajátos jellege, kölcsönöz-
azt földünk legsajátosabb faunájának tekinthetjük.
Hogy ennek daczára szerz
az észak- es délamerikai fauná-
nem
nak szorosan vett különválasztását
alkalmazza
abban
az
irányban, melyet a zoographia eddig a neotropikus es nearcktikus
fauna elkülönítésében
tráliai
követett, azt azzal
indokolja,
hogy
éles
epén úgy hiányzik, mint az indiai és auszfaunaterület között. Miként érvénytelennek bizonyul a e által a lepkékre nézve megállapított határ, azon-
dául összehasonlítjuk az amerikai viszonyokat a sokkal tömörebb Afrikáéival, azt tapasztaljuk,
hogy
Szaharatói
a
délre
nincsen
Pararge és Ocnogyna szóval hiányzanak éppen
Aporia, JUuehlo'é es Proeris, nincsen Vanessa^ es nincsenek valódi
Zyga&nák
azok a fajok, melyek Afrika
sem.
északi
részében
gyakoribb, legközönségesebb képviseli.
Afrikában Euphaedra, Cymothoe vagy
nyoznak
a
a
Viszont
Bhtryphene,
lepkevilág
nincsen
leg-
Észak-
szintúgy
hiá-
többi tropikus Afrikában elforduló Papüio-és Pierida-
Amerikai
csoportok
az egész tropikus Afrikára fölöttébb jellemz Amauris-
s
fajokat hiába
Oly
147
lepke- faunáról.
keresnk
stb.
áthághatatlan gát,
min
a növényzet
nélküli Szahara,
Amerikában teljesen hiányzik. Ennek következtében a határozottan délamerikai Neotropidák Kaliforniában s a Heliconidák Flori-
dában
északi
elre
;
irányban
hatolnak
fel,
az
viszont
Argynnis-,
Andesek mentén délnek nyomulnak annyira folyik egymásba, hogy va-
Catocala-f&jok stb. az
Colias-,
szóval a két fauna
lami mesterséges határnál jobb, semmiféle határt vonnunk.
Az amerikai fauna rendkívül gazdag fajokban. Igaz ugyan, hogy a tömör és többnyire határozott esidény nélkül való DéJAmerikának lepkealakokban való túlsúlya tetemesen csökkent, mióta az ó-világ
annyi helyi varietásra, subsperciesre, es-
fajait
és szárazsági formára,
havasi és síksági
lakókra
szétforgácsol-
tak. Hogyha azonban megfontoljuk, hogy bármily fajta lepke Amerikában voltaképpen Kanadától a Hoornfokig repülhetne, anélkül, hogy közvetetlen is áthághatatlan akadályba ütköznék, azaz
nem
találkoznék
sem
oly élesen elzáró sivataggal, mint az Észak-
Közép- és Dél-Afrikától
Afrikát
elkülönít
Szaharával, sem oly
mely Ausztriáliát Indiától elválasztja, érthet, mi az oka annak, Neotropidák. Hesperidák vagy Caiagramminden amerikai területen sajátos, több-
széles tengerrel, mint az,
—
akkor egyáltalában
hogy
a
Castniák,
niiík-niús.
csaknem
nem könnyen
nyire semmiféle átmeneti
alakkal
össze
nem
kötött
formáival
találkozunk.
Szerz bvebben
ismerteti a déiamerikai
lepkéknek
rikító
pompázó ruházatát s a különös és sajátos modificált módon feltn mimikryt, mely bizonyos vidé kek abbeli hajlamának felel meg, hogy lakóit uniformizálja, egyöntetvé tegye. Rámutat továbbá arra, hogy a délamerikai lepés ragyogó színekben pazarul
emlsök faunája is nélkülözi az A lepkék mérete közepes határok
kék, valamint az tikus alakokat.
alakjukban sem
mutatják azt a grotteskre,
az
összes
Sericinus,
Drurya
stb.
tanúsítanak.
Az
gigan-
mozog
s
érthetetlenségre
való hajlamot, melyet az ó-világ faunáiban számos tocirrus,
közt
faj,
pl.
Lep-
alsó szárny far-
kiczáira nézve az amerikai lepkék ritkán haladják meg a barokk formák határát. Az amerikai faunának eme nehezen magyarázható sajátosságaihoz járul még néhány más is. melynek oka, érthetbhpl. a horodimorphismus a déli részen, .-ihol tulajdonképpeni esés száraz évszak
nincsen.
1
Dr. Setíz A.
18
Amerikában a
a
bsége szorosan helyhez
Lepkék
növényzeti viszonyok sajátosságával
kötött,
magyarázható.
ami
Valamint
az ó-világ steppeterületei, azonképpen az északamerikai
praeriák
nem
délamerikai pampasok
képesek nagy alakbséget vagy akárcsak imposáns vagy elegáns fajoknak csak mérsékelt számát s
a
a
Ennélfogva a Morphók, a nagyobb
létrehozni.
is
Castniák meglehets közvetetlenül
Nymphalidáh, eltnnek, mihelyt a dél- és
középamerikai nagy erdséget elhagyjuk. S az az oka annak is, hogy az erdkben szegény, vagy erditl megfosztott nyugatindiai szigetek 1 ipke-faunájuk tekintetében annyira elmaradnak a szomszédos szárazulat faunája mögött, holott viszont Keletindia
lepkékben különösen gazdagok. A lepkészre nézve, al- az amerikai kontinens különböz pontját meglátogatja, nagyon meglep az a nagy hasonlatosság. mely az északi s a déli területek lepkéi közt mutatkozik, terüegyáltalában nem hasonló hatalmas letek, melyeket hozzájuk szigetei
i
szárazulat választ
egeszén analóg,
el
egymástól.
Az
nagy
mint az Egyesült-Államok
a
praeriáin,
közbenes egész neotropikus serdben nem
nem ugyanazon
lepkék
foknál,
találhatók,
melyek
oly fajok,
Morpho
utolsó dél
a
Csak-
tenyésznek.
melyen az elhagy bennünket, fellépnek mind észak, mind szélességi
pampasokban
argentinjai
st gyakran ugyanazok
felé
Pyra-
a
Az Euptoieta ('/malin alig különböz alakjai elfordulnak az Egyesült-Államokban éppen úgy. mint Uruguayban, holott ez a faj a közben elterül tropikus Dél-Amerikában egyáltalában nem található, illetleg itt a lényemeis
Carye, a
Colifis-,
és Deiopeia-f&)ok.
gesen eltér Euptoieta Hegesia helyettesíti.
Mindezek megállapíthatók, de nehezen magyarázhatók
Lepke-eltérések a Magyar Nemzeti
Múzeum gyjteményébl. Irta
.1.
Aigner Lajos. 111.
Melanargia Oalatea Összes rajzolata, alul is.
L.
ab.
Franzenaui
fakóbarna.
Aig.
(
.
Öi*
mm.).
(Frivald vszky : gyüjte
Magyar Nemzeti Múzeum gyjteményébl.
Lepke-eltérések a
péklány
meny). Hasonló
C
1899. jul. 2
Frigyes).
e r v a
alul
45 mm.). (Sziget-Csép,
(£,
149
Erebia Medusa F. var. Psodea Hb. nagyon elfakult, szürkésbarna. is
(?,
48 mm.).
(T
r e
i
t s
Fölül
is,
c h k e-gyüj-
temény).
48 mm.). Alapszíne nem vöröses barna, hanem szürkésbarna, a fels szárny igen széles szalagja, valamint az alsó szárny keskeny szalagja nem sárgás vörös, hanem Erebia N&rine Frr.
fakó barnás. (T
r e
i
t
(?,
h k e-gyüjtemény.)
s e
Satyrus Dryas Se.
o7 mm.). A fels szárny két nagy még egy apró, kék pupillás szem-
(?,
szemfoltja között, a 5. sejtben folt jelentkezik.
Esper
c.
(1.
I.
sokkal világosabb szín.
cellata-n&b nevezem
Taf. 40. Fig.
Ezt
az
.
(£,
Aphantopus Hyperanthus
L.
Alul
szemfoltjai fehér pupillások. foltja pupillástul
r e
i
($,
a
az alsó
;
t s
ab.
szemfolt-
szárny
szem-
c h k e-gyüjtemény).
45.5 mm.)
fels
Fölül
összes
fels
szárny
szem-
hosszúkás, az alsó ketts szemfolt igen kicsiny
az alsó szárnyon az elüls szegélyen lev, folt
utólag,
53 mm.) fels szárnyának
kisebbek a rendesnél. (T
is
Gyula.)
egészen hasonló, de ezennel,
eltérést
keretük nagyon halvány
jai igen aprók,
1.)
el.
Pararge Achine Se, foltjai
Dahlström
(Eperjes, 1895. jul. 29.
példánya
;
meglehets nagy szem-
pupillástul hosszúkás.
Más példányon
45 mm.) a fels szárny szemfoltjai aprók, Alul hiányzik a fels pupillások. alsó szárny elüls szeaz szárnyon az alsó harmadik szemfolt; gélyén lev szemfolt mellett apró fiókszem jelentkezik. ($,
az alsó szárnyon gyöngén
Harmadik példányon
44 mm.) a szemfoltok
(5,
pupillások. Alul az alsó szárny elüls
szegélyén
aprók,
levó
alig
szemfolt
mellett második szemfolt kezdete van jelen. Mind a négy példány a
T
r
e
i
t
s c h
k e-féle gyjteményben.
Coenoníjmpha Arcania
L.
(£,
36
mm.)
Fels szárnyának
fonákján hiányzik az apicális szemfolt, az alsó szány szegélyén csak egy nagyobb és két egészen apró szemfolt jelenkezik.
(T
r e
i
t
s
c h k e-gyüjtemény).
Nemeobius Lucina L. (£, 28.5 mm.). Fölül egészen feketés barna, csupán a megfogyott bels sáv és a megíogyott submarginaalapszínt, amelynek különben csak lis íoltsor tartotta meg az csupán
32.5 mm. Chrysophanus dispar Hm. var. rntilus Wernh. szárnyának bels és küls szegélye Alltiiiotikus példány. Fels J
,
(
z k y- gyjtemény).
F ri v a 1 d s
fehéres sárga. (Ulma,
Chrysophanus Alciphron
Rótt.
.
|
szegélye eltt egy sornyi meglehets
F
jelenkezik (Magyarország,
Lnm/iülcs
kék csillámmal. rak futnak
a
nak fehéres helyettesítik.
ky
v a
i
Frr.
biih-iin'u-n
d s
1
20 mm.). Szürkés
(r,
Fels szárnyán
fehér középterén a szárny töve fele
F
(Törökország. r
i
v a
I
r
i
v a
d s z k y
I
d
1
m
foltok
s z r
nem
barna,
szegély
barna
szeles
közép- éa ttéren az összes
az érdekes eltérést F 8 z
r
3? mm). Alsó szárnyának nagy világos kok petty z k y -gyjtemény).
;
suga-
alsó szárnyá-
sugarak
efféle
k y-gyüjtemeny.).
e tiszteletére
F
r
i
F.zt
v a
1
d-
i-nak nevezem.
Lycaenz Argiades Pali. (?, 29 mm.). Fonákján hiányzanak a szemfoltok, melyeknek csak teher kerete maradt meg. (Eperjes, LS92. jul. 30. Dah Iström Gyula). Fz az eltérés ah. caecanak nevezhet. Gen. vem. Polysperthon Berg,
(?,
20 mm.). Fels
az alsó szárnynak csak a töve és szegélye kék. ápr.
10.
Más
I)
a
hrstr
ö
m
példánynak
<í (
.
y u
1
szárnyá-
szegély sáv kék tünet ,
nak töve és közepe, valamint a gyönge
(Eperjes,
L834.
a).
23 mm.)
egész
felülete
kék
tünetii.
CSak az alsó szárny elüls szegélye fekete. (Ugyanott 1891. máj. 14.). Ennek az eltérésnek az ah jodma nevet. adom.
Lyeaena Árgus
L.
(Aegon Schiff.)
(£,
24 mm.). Fonákján
a
Magyar Nemzeti Múzeum gyjteményébl,
Lcpke-eltcrések a
151
fels szárny fels öt szemfoltja megnyújtott. (Budapest, 181)1. P á v e 1 János). Lycaena orbitulns Prun. (2, 2ó mm.). Fonákján a fels szárny korongsejtjében és középterén lev foltok igen homályosok. Mindfoltjai csak nyomokban vannak meg. két szárnynak egyéb
(Frivaldszk y -gyjtemény). Lycaena Icarus Rótt. lyén hat fekete
mutatkozik. (Eperjes, 1895.
folt
ström Gyula).
31 mm.). Alsó szárnyának
(2,
Ez az
jul.
eltérés ab. punctigera-m\k
31.
szegé-
Dahl-
nevezhet.
Más példány (?, 31 mm.) Fonákján a fels szárny koronglev bels folt, valamint a szegély béli pontoknak egy
sejtjében
része megnyújtott, a
középs
pontsor
hiányzik
;
alsó
szárnyán
néhány szem megnyújtott. (Tr ei t sch k e-gyüjtemény). Lycaena Amanda Schn. (?, 34 mm.). Felülete, a fels szárny elüls és küls szegélyének kivételével, élénk aczélkek tünet. (0 c h s e n h e m e r-gyüjtemény). Ez az el érés az ab. i
cyanea nevet viselheti.
Lycaena Hylas Esp.
34 mm.). Alsó szárnyának fonákján levn kívül, csak némi
(S,
a szemfoltoknak, az elüls szegélyen
nyoma van meg.
(T
r e
i
t
s c
h k e-gyüjtemény).
Lycaena Bellargus Rótt. (ó, 32 mm.). Fonákján a fels szárny összes foltja többé-kevésbbé megnyújtott, úgyszintén az áls szárny elüls szegélyén levk. (T r e 1 s c h k e-gyüjtemény). 1
Lycaena Dámon Schiff. (2, 34 mm.). Az alsó szárny bels zugában 3 kékes fehér petty jelenkezik. (Ochsenheimergyjtemény). Lycaena Semiargus
L.
($,
30 mm.). Fels szárnya fonákján
a foltok részben igen megnyújtottak. (T
r
e
i
t
s
c h k e-gyüjtemény).
Lycaena Árion L. (?, 40 mm.). Fölül rendkívül gazdag rajzolatú. A fels szárnyon a középtér 6 foltja igen erteljes, nagyon megnyúlt, a koronysejtben van két s a bels szegély felé az alsó szárny középterén meglehets nagy egy fekete folt négy folt van. (T r e t s c h k e-gyüjtemény. ;
i
Hesperia Carthami Hb.
gos fakó barna, a fels 1899. jul. 4.
Cerva Frigyes).
mm.), foglaltatik a
T
r e
i
t s
Acherontia Atropos L.
A küls
32 mm.). Felülete egészen
(?,
szárny
csipkés vonaltól a
alul
szintolyan.
vilá-
(Sziget-Csép
Egészen hasonló példány
(2,
31
e h k e-gyüjteményben. (2,
116 mm.)
küls
Asymmetrikus példány.
szegély fele elterül
terület a
•'•_'
Aiguer Lajos,
.1.
1
jobb fels Bzárnyon sokkal (Eperjes,
oldali.
világosabb és szélesebb, mini a bal-
Dahlström Gyula).
Ki
1893. okt.
Mas asym metrikus példány. szárnya szabályos, a
mm.)
111
(-'.
fels
baloldali
ellenben keskenyebb
a jobboldali
tövétl
és
szegélyig egészen abnormális: az összes savók és csipkés vo-
még
nalok, sör
a jellemz fehér
középs
szegély
részlete
ehhez csatlakozott sugár
fekete
fut
lyen egy nagy
Gy
u
világos szürke,
szegélyhez,
hiányzik, az elüls
korongsejt
a
szárny
a
fekete. (Eperjes,
folt
is
középtéren nagy fekete
a a
középfolt
töve
L893. okt.
s
Bzürke,
amelytl 3 bels szegé-
folt.
a
Dahlström
12,
a.)
1
Dilina
Tiliae
L.
fels szárnyán
oldali
(
65 min.). Ásymmetrikus példány. Jobb-
,
középs sav közepén
a
(ab.
maculata Wallgr.), a baloldalin
(ab.
costipuneta Clark) (T r e
i
t s
megszakított
kissé
hiányzik a sáv
része
alsó
c h k e-gyüjtemény).
Drymonia faimacula Esp var. Dodonea Hb. ($, 35 mm.). A fels szárny küls fele egészen lisztszin. (Élpatak, ('lement Róbert). Elég jól vág Herr ich- Sch affér (1. c. II. Taf. 16.
Esper
Fig. 84.) es
hanem
dás barna,
kális folt sárga.
III.
Taf.
Esp.
(5,
c.
(I.
Ptilophora plumigera
sötét szürkés
4
dö mm.). Alapszíne nem rozsbarna, a hullámvonal s az api-
Wass
(Szent-Gothárd, gróf
Porthesia similis Fuessl.
Bzegélye közepéig,
a
(£,
korongsejt
s
Dahlströ
ra
(í
y u
1
Béla).
mm.). A fels szárny elüls
81
a középtér fels része barnás, a
bels zugban barnás apró kettspont 8.
ábrájával.
van
(Eperjes,
1895.
jul.
a).
Lymantria dispar L. 68 mm.). Rendkívül erteljes rajzoA fels szárnyon három barna csipkés vonal fut le, t. i. (
latú
egy
.
szegelyteren es kett, mely
a
tárát
alkotja, a középtér közélten
a
közepter küls és bels ha-
szeles barna árnyéksáv húzódik
az elüls szegélytl a belsig, e savók kezdete az elüls szegélyen,
valamint
a középpont, a korongsejt kampós záruléka s a szegélj pontok feketék; a barnás alsó szárnyon az igen gyönge harántvonal barna, ugyan olyan a szegélybeli szeles holdak béli
kerete
s
korongsejt
a
feketék. (Eperjes,
kampós
L895. jul. 30.
záruléka, a szegélybeli
Ugyanoly erteljes rajzolatú példány tik
a
T re
Sepp
i
t
s e h
ke-fele
gyjteményben.
ábrájához (Nederl. [nsecteii
nsténye
eredeti rajzolatának.
pontok
Dahlström Gyula).
111.
($,
7
Mind
Taf.
:>
).
a
iniii.J
kett
Ezt
foglalta-
hasonlít
tartom
a
faj
Lepke-eltérések a
Magyar Nemzett Múzeum gyjteményébl.
példányon
Rendkívüli gyér rajzolatú
középpont, a kampós lyen,
szegély pontoknak
Páv
e
néhány pont
harántér,
nyoma
csak
52 mm.)
(?,
a szegélypontok sora feketésbarna;
s
van
153
csak
elüls
az
szegé-
az alsó szárnyon
meg.
a
(Budapest,
a
1888
János).
1
Malacosoma
castrensis L.
(j.
28.5 mm.). Egész felülete fehér,
Pá vei János).
kissé barnás, rajztalan. (Budapest,
rés ab. designata
Ez az
elté-
nak nevezhet. (?, 39 mm) a fels szárny középs szalagja
Más példányon
két keskenyebb sávvá oszlott, az egész
világos
szegélytér
gás barna; az alsó szárny egyszín barna. (T
r
e
t
i
s
sár-
eh ke-gyüj-
temény).
Lasiocampa Quercus L. elüls szegélye és összes a közép
69 mm.). Fels szárnyának ttere,
;
barnába megy
az alsó szárny
fele áttetsz. (T r e
i
t
s
ez a színezés
okkersárgák,
élénk
és szegély téren vöröses
gély egészen áttetsz
küls
(?.
erei
bels
át,
fele
a széles sze
vöröses
barna,
c h k e-gyüjtemény).
Mas példány (?, 65 mm.) egyszín okkersárga, mindkészárny középs sávjának csak nyoma látszik. (Treits eh kegy üjtemény). Saturnia Pyri
Bord.
ab. Abafii
L.
(?,
150 mm.).
A fels
szárny egész középtere tejszín, közepén az árnyéksáv s a csipkés vonal barna; az alsó szárny középtere világos vörös-barna, a Alul mindkét csipkés sáv vörösesbarna, a ttér barnás szürke szárny
Ben B
t-
ez e)
o r d a
és középtere
tejszín.
Esper
Ili
(1.
c.
(Nyék,
Taf. 1) ábrája
nésWugner példányai (Rovart.
Meszlényi
1890.
elég
Lap. VII.
p.
jól
egyezik;
125, VIII
1
7.)
valamivel sötétebb színek.
Magyarország szféléi. Irta
Ern.
Csíki
VIII 6.
nem
:
Myelophilus EichhofF.
( Blastophagus
Eichh. olj
szórványosan szrös és szétszórtan pontozott. A csápostor fonálforma, hat ízbl álló, bunkója hegyes r tojás orma, ízeit egyszer gyrk választják el. A szemek hosz-
A
test felül és
alul
Ern
Csiki
L64
szúkás tojástormák, belaö szélük nem öblös, a homlok közepén gödröcske van. Az eltör háta barántos, fényl, egyszeren pontozott,
hefzdtt,
elül
szárnyfedk
hajló éa
befelé
szrökkel,
elüls
itt
téle
1.
has
a
hosszabb mint a többi, a harmadik
A faj k meg A szárnyfedk második tett
es
A
ersen
h a
á
t
els
Az
szeles kétkaréjú.
kulcsa:
o z ó
r
íz
az
rövid,
vízszintes.
kÖzfcerecskéje a csúcson mélyí-
szemesesor nélküli
itten
öblös. felé
mellt
A
domború,
összeálló elüls csípkig kimetszett; lábfejíz
paizsocska
a
megszakított, felületükön sorokban elhelyezett
csúcsuk meredeken
a
nem
közepén
széle a
felbajló fogacskázott
1.
piniperda.
A szárnyfedk második közterecskéje a csúcson nem mélyített es itten úgy mint a töltin szemcsesorral diszitct'.
ormányan felül éles kiemelked Az eltör háta szelesebb mint hosszú, kúpforma, elül befzdött, felül szétszórtan és nem mélyen pontozott, hosszanti középvonala sima. A szárnyfedk pontozottan-barázdasok, a köz-
szétszórtan mélyen pontozott, leczczel.
terekben finoman pontozottak. elül hatni
sortét
ránezoltan
szemerskezettek.
visel szemecskesorral. A hímek kisebbek,
fedCSÚCS barázdája melyebb", 4 — 4.5 nem.
a
nstényeké
a
szarny-
sekélyebb.
Hossza
Elfordul majdnem az egész palaearktikus tájban es Észak
Amerikában. Ismeretes
egész
Algírból, a Kaukázusból.
termhelye (Vas
viil),
Lapphon.
Termhelyei:
a
Kanári-szigetekrl, legészakibb
Japánból,
és
Szegzárd,
Mátyásdomb
Trencsen, Poprád- völgy, Bártfa, Xagy-Mihály.
bocskó, Hadad.
Maroslieg\ seg,
Románja Tápnövénye az
Viicjalnka.
planina,
BraSSÓ,
Kis-Talmács
:
Nagy-
Bosznia
:
Semee, Rogatica, Kalinovik.
feny
erdei
strobus, cembra, pinea,
(Pi/nus
süucstris),
továbbá
/'.
maritima, emstriaca és ritkán Pieea exelsa,
Larix ewropaea. Az erdei óriási
Európából,
Szibériából
feny nagy
ellensége, ilyen fenyvesben
kezddik. A hefúrnsát a kéregbe
karokat okoz. Rajzása sokszor mar aprilisbeii
nstények ilyenkor
megkezdik a menetek
es ekkor történik a
párzás
is.
Évenkélll
két
nemzedéke
van,
a
Magyarotszág
teljes átalakulás 7
—9
hét alatt
lev
bogarak a fák tetején
155
szúféléi.
megy
sszel a kifejldött
végbe.
a hidegebb idjárás bekövetkeztéig pusztítják, alján a
kéreg
alatt telelnek át.
és egyszer, hossza 8 a lárvamenetek
— 10
azokat
és
azután
a
törzs
Az anyamenet függélyesen halad
cm., belle 1
—2
szelel nyílás
nyílik.
majd
haladnak,
vízszintesen
eleinte
meg
hajtásokat támadják
irányban szerteszéjjel. Nagyon közönséges és mennyiségben fejldik ki, mindazonáltal meglehet
minden rengeteg nagy küzdeni.
vele
Els sorban
a fenyvesnek a beteges fáktól való megtisztításával
és fogófák
alkalmazásával
mindig
eredményes
számíthatunk
védekezésre. 2.
Myelophilus minor Haltig.
majdnem
Teste hosszúkás,
hengeres,
fényl
nák.
A
szétszórtan és mélyen
fej
pontozott, az
finom
fekete,
szürke szrökkel fedett, a szárnyfedk vöröses- vagy
szurokbar-
ormány
bordás.
Az eltör háta szélesebb mint hosszú, kúpforma, elül oefzödött, nem mélyen pontozott, sírna, hosszanti középvonala elmosódott. A szárnyfedk finoman pontozottan-barázdások, tövükön ránczolva-szemecskézettelv, a második és harmadik közterecskén a csúcson is van sörtétvisel szemcsesor. Hossza felül szétszórtan és
3'">— 4
mm.
Elfordul Európában és Ázsiában Japánig, nálunk ritkább Pesurici, Rogatica, Starigrad termhelyei Pop-Iván Bosznia ;
:
Herczegovina
:
;
:
Ruiste.
Szintén az erdei
megtalálták
:
még
a
feny (Pinus
silvestris) e
következ fenyfajokon: P.
tápnövénye, de
austriaca, pina
leucodermis, strobus, cemhra, pínea, montaha. és ritkán Picea exelsa-i\
Életmódja az elbbi fajéhoz hasonló. Közép-Európában két nemzedéke van, északon és hidegebb vidékeken, valamint kedveztlen rossz esztendkben csak egyetlen nemzedéke fejldik ki. Rágvanya ketts vízszintes anyamenetbl áll, melynek közös belépcsatornáját a hím rágja. A szelel nyilasok srn állanak egymás mellett, Az is.
elbbi
fajjá;
szeretettel
együttesen lép
7.
A áll,
fel,
külön-külön alig
támadja meg az erteljes nedvdús fák
test
nem
finoman
:
találjuk.
El-
ágait.
Dendroctonus Erichson.
szrös
és pontozott, a csápostor
a csápbunkó kerekített és lapított,
gató els íze hosszú, tövén
ízeit.
keskenyed.
Az
alsó
A szemek
öt
ízbl
ajaktapo-
nagyon
kes-
Csiki Ei
homlok közepén gödröcske van. Az eltör A mellt az elüls csípk eltt rövid.
Fekete, hosszú sárga szrökkel fedett, a csápok és a lábak
barnások, teste nagy és hosszúkás, hátrafelé gyengén szélesed.
A
srn
fej
öblös, felül
Az eltör háta felényivel szélesebb mint és itten befzdött, elül
pontozott.
ersen keskenyed
hosszú, elrefelé
mélyen
szabálytalanul
középvonala csak elül kifejldött. gerdedek, finoman
pontozott,
pontozottah-barázdásak,
szú.
a
harmadik
széles,
kétkaréjú. Hossza
Ez a legnagyobb szú-faj elfordul
pában
es
Szibériában.
Termhelyei
:
a
szélesek,
közterek
Az els
szabálytalanul ránczolva-szemecskézettek.
hosszanti
sima.
A szárnyfedk
heii-
szélesek;
Iábfejíz
hosz-
8—9 mm.
Észak-
Közép-Euró-
és
(Trencsén vm.),
Szelecz
Késmárk és Bosznia- és Herczegovina. Tápnövénye a lúczfeny (Pice" exelsa), ritkábban
Tátrafüred,
feny
a jegenye-
feny (Pinus silvestris). Lassan azután tart. állapot majdnem egy esztendeig A nstény a kéreg alá rövid menetet fúr. mely-
(Abies picea) és az erdei
fejldik, a lárva
babba alakul át. bl több szelel nyílás nyílik, ebbe rakja azután egy csomóban 100 150 petéjét, az ezekbl kikel lárvák azonnal hozzáfognak
—
a
rágáshoz és
kamra m
a
gödröt
folyton
nagyobbítják.
Ezen
családi
van lisztszer anyaggal, az allatok ürülékével. Különagyobb fák tövét lepi el es ha kamrái a fa egész
tele a
kerületen találhatók, azt néhány hét alatt elpusztíthatják. Nagy is mindig mennyiségben nem lép fel, de azért kártétele így na-y. Védekezni ellene leginkább úgy lehet, hogy az általa meg-
támadott fákat eltávolítjuk 8.
nem
Hylastinus Bedel.
:
A test szrös, a szemek bels széle nem öblös. A csapbunkó tojásforma, ízeit. Az eltör háta szelesebb mint hosszú, elrefelé keskenyed, srn ránczolva pontozott. A szárnyfedk felhajló töele fogacskázott, itten
két
szélesen megszakított,
a
paizSOCSka pontozott
bels barázda melyebb, a közterek
fele
beleli'
barázdái alig olyan
hajló
erteljesek,
és a
szélesek mint
a barázdák, felületük finoman szrös, hosszabb kiálló szrsorral. A mellközép és mellvég oldalai ezüstfehér szrökkel fedettek.
.
Magyarország
Egyetlen hazai ban (H.
tartozik ide, egy-egy
faj
Fankhameri
'? ,
és
Reitt.)
jordul el. 1. Hylastinus obscurus Dilit
157
szúféléi.
Algírban
Marsham
másik
(B.
{trifolii
faj
az Alpok-
Achiüei Mull.,
Reitt.)
crenatulus
crenatulus 01 iv.)
Teste hosszúkás tojásforma, szurokbarna, a csápok és lábak sárgák. szeles, oldalai
A felstor háta nem
kerekítettek, felületén
srn
gyengén
fényl,
hosszabb
mint
ránczolt, a hosszanti
A
szárnyfedk szürke szrökkel fedettek barázdákkal, a közterek keskenyek széles mélyen pontozott sze'tnecskézettek, a téi rovátkos. Hossza 2 2\5 mmr Elfordul Közép-Európában, a Pyreneusokban, Madeirában. Angolországban és a Kaukázusban. Termhelyei Budapest, középvonal elmosódott.
—
:
Kalocsa, Zircz, Herczegovina
Travnik.
:
Tájnövénye a lóhere (Trifolium prateuse), azonkívül a sep-
rs
zanót (Sparthm scoparium), az
igiicz
{Ononis natrix)
európai sül-zanót (Ulex europaeus), mindezek gyökerében tólag két nemzedéke van. Helyenkent meglehets Anyamenete kétágú harántmenet.
kárt
es él,
az állí-
okozott.
Különfélék.
állat-
A
Természettudományi Társulat és növénytani szakosztálya f. é. május 23-án megünnepelte
Linné-ünnepély.
Linné Károly
m.
kir.
kétszázadik
születésének
évfordulóját.
W art ha
Az
Vincze nyitotta meg, mire Entz Géza emlékbeszédet tartott Linnérl. Magvas eladásb m ecsetelte a kort, melynek Linné szülötte volt, eleünnepélyt a társulat elnöke
mezte a viszonyokat és hatásokat, melyek fejldését irányították es
mködésére
melyek az
s mérlegelte az eredményeket, megújhodására vezettek. Linné
befolyással voltak
állat és
növénytan
hatása kétségkívül páratlan
a
maga nemében
s
hátrahagyott
müvei fényes szövétnekként világítanak be az akkori idk méhébe, ámde az nagy szelleme, tehetsége és tudása ennél sokkal magasabbra tört. Lelke vágyódása már megközelítette azokat a nagy eszméket, melyek a mi korunkat mozgatják s ha tisztult
158
Különfélék.
mégsem tudott müveiben határozott alakot ölteni, annak oka nem benne, liánom korának kevéssé emelkedett színvonalában rejlett, amely még nem tudta volna az ö nagy eszvilágnézete
—
befogadni.
Linnét
mint
Horváth Géza jellemezte Klóin Gyula mint
Énnek utánna
pedig
végül
zoológust,
botanikust.
Mehádiai és orsovai lepkék. Az lepkész kereste
kies
a
föl
Fischer Hermin
dr.
bl május közepétl
es.
július
báró R o
1
h s
eh il
múzeum
ezen
gyjtött. Június
is
tartózkodott
d
W alté
a
Idközben lon-
a
Budapesten fölváltotta
öt
Tring-muzeum tulajdonosa,
ki
Hartert
igazgatójának. Dr.
St.-Pölten-
H..
elzleg
napjaiban
utolsó
r.
ott.
-Ionos Albert
társulat pénztárnoka, ki
doni entomologiai
Peszéren
vezértörzsorvos
kir.
elejéig
több
Nevezetesen
Herkulesfürdt.
10 napra
lerándult június közepén
os
és
folyamán
nyár
idei
fekvés
Ern
társaságában
lepkéket végéig rendkívüli buzgalommal gyjtötte a Hozzájuk csatlakoztak július elején Sehmidt Antal, a nemzeti múzeum segédre s öccse és az alulírott is, kik nem kevesebb buzgalommal gyjtöttünk. A társasagot egy-egy alkalommal kiegélepszítettek Halietin J á n o s és R a c hl Sándor orvosai július
i
Dr. Pártos Sándor fürdorvos és Braun J., a villamos telep igazgatója. Daczára annak az igen hátrányos körülménynek, hogy a Lymantria dispar hernyói a, környék erdit kopaszra rágtak és ezernyi lepkéje folyton alkalmatlankodott, egészben mégis mindnyájan Dr Fiszép eredménynyel gyjtöttünk. Villamos lámpán fogta s o he rjul. ls.-án a rendkívül ritkád cronyeta pontica hímjét, melynek A gyjtésben
készek.
segédkeztek
1905-ben nstényjét fogta következtethet, hogj
gyjt
többi
melyei errl p.
meridionalis,
Ezeket aki
az
az
oly
is,
Fiúméról,
még
Mnemosyne Chrysophanus
években
úgy hogy Caítaroról
ezt
sem
senki
ab.
melaina,
Álriphrón
fölülmúlta
Orsován
v.
amibl
arra
faunánkban.
A
meg,
figyelt
jegyzett
fel.
Napi
Pieris
Gordius
stb.
Raichl Sándor,
villamos rámpán
a
Periso-
csakhamar azután megtalálta annak herhazánkban eddigelé csak a fajt, mely
és
a
Fruskagórából
orsovai faunában honosnak tekinthetjük. fogta
lett
fajváltozatot
és
fajt
eredményeket
utóbbi
L905. 208),
L.
állandóvá
ez a faj
ni&na caeeigenai fogta és
nyóját
Rov.
területrl eddig
a
Parnassius
o.
v.
néhány
(L.
volt
az
ismeretes,
h Ugyancsak R a a Lemonia bakaniea
az Aliionhegyen acety lenlámpa mellett
i
<•
1
159
Különfélék.
példányát, mely fajt eddig csak Bolgár- és S. néhány Örményországból ismertünk és mely eszerint faimánkra egészen új.
H.
A. Aigner Lajos.
Entomologiai eladások. sulat állattani osztályának
A
kir.
1907.
m. Természettudományi Tármárcziusi
C
ülésében
s
i
k
i
Ern
„A bogarak elterjedése a Kárpátokban" czím eladásában Hol cl ha us a bogaraknak a középeurópai havasokon való különösen a Kárpátokra és elterjedésérl szóló közleményét hogy a bogaraknak életmódjuk szerint való csoportosítása merben téves gonAz nem szabatos. dolat s a magassági övek megállapítása
vonatkozó adatait ismertette, rámutatva arra,
—
ülésen
áprilisi
Szilády Zoltán „A
függélyes
elterjedés kér-
czímen
dése, a Retyezát ízeltlábú faunájából vett példákkal"
a
gyér irodalom (Heer, Pagenstecher stb.) bírálata és összefoglalása után saját retyezáti gyjtéseire tér át, amelyek nagyobbára igazolják az Alpokban eddig szerzett tapasztalatokat, de új óhajtana
irányt
szabni a további
kutatásnak.
tása czéltalan és ingatag alapokon
álló
A
régiók
amelynél
kísérletezés,
sokkal biztosabb lesz a barometrikus és térképpel
is
felállí-
ellenrzött
masgassági adatok alapján külön-külön keresni minden jedésének határait. Ebbl következtethetünk azután
faj elter-
azoknak
eury- vagy stenotermás voltára, beszarni ázására stb. Végül a jól
repül* és nem repül fajoknak a havasi logatódását mutatja ki.
A rovarok egyidej repülésérl. A idben
"szór tapasztaltam, hogy ha egy lifica
kerülte azon
szelek által való
Ribeseknél
kivá-
egynéhány-
virágoztak, az Apis mel-
Ribeseket, amelyekre az Anthophoroh szállot-
Figyelemmel kisértem két egymás mellett lev Ribes aurantiumot, ha az egyikre az Anthophoroh szállottak, a Polistesek a má-
tak.
sikra és megfordítva.
Ha
akkor
a Polistesek elröpültek,
az.
Antho-
phordk azonnal átröpültek a Polistesek helyére. Nevezetes az is, hogy azokra a helyekre, melyeken Polistesek voltak, a Syrphusok szívesebben szállottak, mint oda, ahol Antophorák voltak. D..E. A Papilio Podalirius hernyóján igen érdekes megfigyelést
Az 1905-év nyarán ugyanis a kökényen, többnyire különapróbb bokrokon találtam a kifejldött hernyót, olykor kettt egy hajtáson. Az egyik világos zöld volt, a másik sötétebb
tettem. álló is
zöld, sárga pettyekkel.
Mind a kett
egyidben
világos zöld hernyó bábja zöld volt és belle kikelt az ab. Zanclaeus
;
bábozódott,
rövid
a másik hernyó sárgás
a
id múlva
barna
bábbá
A
16(3
lett
n
a
/
'lék.
lepke belle csak tavaszkor kelt
Parnassius Mnemosyne
Stichel
Ent
H. (Berl.
L.
új
Zeitsch.
Dahlström Oyulct:
fajváltozatát irta
L9.06.
mely
a törzsalakot a var. nubilosus-sz&l
nak
üveges
—5
szegélyében 4
p.
le
újabban
Athene név
88.)
alatt,
F>lsö szárnyá-
köti össze.
mely
fehéres foltocska sorával,
háttér mellett jól latható, de
kivált sötét
Pedig mind a kett
ki.
anyától származott.
kétségtelenül eg}
nem
határozottan,
oly
van nubilosuson, melyen a foltocskák száma is nagyobb. A fajváltozat typusa Görögországból való. de elfordul Dél-Frangyakori s elég cziaországban és Csehországban is Hazánkban eddig a var. nubilosusü&k tartották melynek helyébe teend. mint
a,
Aigner Lajos
.1.
István és Dahlström
t Szedlaczek kész, elhunyt 1907.
ju:i.
buzgó
Gyula, e két
lel-
16 án. illetleg aug. 13-án. Legközelebb
közöljük életrajzukat
Irodalom. s s c h m etterlin g e un d R a u p e n mit besonderer Berücksichtigung der biologisen Verhaltnisse. Esslingen, Schreiber. Lief. 1 9. Az egész munka 95 színes táblán 2000 rajzot es (i szövegközti ábrát fog tartalmazni. Az egésznek ara 21 korona. aránylag elég tehát jutányos mely nagy munka lesz, súlyt helyez a lepkék morphologiajara. fejldésére és életmód-.
Lampert,
D i e Gr o s
K.,
Mitteleur o
jára
s
azt
foglalja
p a
s
magában A ro v
Ennek egyes fejezetei
:
—
a
a
íl
ro
k a
füzetre k at a. 1
terjed A e p k 1
lepke, a pete, a hernyó, a báb. A lepkék, a nedvesség b ab o k r aj z ol at a befolyása ;
kata: és hmérséklet a
1
hernyók
m
befolyása;
bevez e
;
a
nemi és idszaki lepkék es hernyók életmódja s a báb állapotot: a hernyók életmódja: a báb. A lepkék és hernyók élettartama, a kitelelés,
alkalmazkodás (védszín, mimikry) dimorphismu s melanisraus és albinismus. a
:
;
l-e pkék jelentsége a termeszét háztartásában: haszon és kár: ellenségek es betegségek. A lepkék elterjed é s e é s r e ndsz e r t a n a A e p k é k n o m e n c la n r a a A g y é s é s k k é s z é s módja.
vándorlások. A
1
1
Az egyes fajok Ajánlható a bírják.
ii
j
t
i
í
t
i,i'on rövid s az eltérésekre ki nem terjed. Oly kezdknek-, kik a magyar nyelvet nem
leírása
munka
j
ROVARTANI LAPOK' XIV. Bánd
Heft.
7.
September
1907.
S. 139. E. Csiki: Eduárd Gerger, geb. 7. Juni 1838 zu Körmöcz bánya*, gestorben 25 April 1907 zu Sarajevo, hat sieh durch die Entdeckung der Phylloxera vastatrix 1875 inUngarn an Reben aus Pan csóva und Stúdium derselben verdient gemacht. Wurde Mitglied der Landes-Phylloxera-Comission und war 21 Jahre hindurch Phylloxera- Comissár der Stadt Temesvár. Viele tausende von míkroskopischen Praparaten der Phylloxera, die er sandte er unengeltlich an anfertigte, die Schulen des Landes. Für seine Verdienste wurde er 1884 mit dem goldenen Verdienstkreuz mit der Krone ausgezeichnet. Sein Vortrag über die Phylloxera wurde von der Sjidungarischen Naturwissenschaft-
lichen Gesellschaft herausgegeben. Die S. 140. L. v. Aigner-Abafi faltér XXI Der Bestimmungs Tabelle der Saiyrinen folgt das Genus Melanargia. M. Galatea überall sehr háufig, darunter háufig die ab. leucomelas, dagegen sehr selten die ab. Galene die dunklere var. procida mehr im Síiden des Landes, daruntnr ziemlich selten die ab. Ulbrichi Aig. mit weisser Hinterflügel Unterseite die ganz dunkle ab. turcica nur bei Carlopago, in Bosnien und Dalmatien. M. Japygia var. Clotho Hb., die Verfasser der Grösse und weit lichtern Zeichnung wegen von var. Suwarovms trennt, nur in Peszér. M. Larissa bei Fiume, Portoré, Carlopago und in Dalmatien, die var. Herta nur bei Carlopago und in Dalmatien. S. 145 A. Seitz die S c h m e 1 1 e r 1 i n g s f a u n a :
Tag
Ungarns
;
;
:
Über
von Amerika. Auszug. Aigner-Abafi: Schmetterlings- Aberratiodes Ung. National-Museums. III. Beschrieben wird u. A. Satyrus Dryas mit einem dritten Auge in Zelle 3. und erhalt hier nachtraglich den Namen ab. ocellata Aig. 148. L.
S.
n en der
v.
Sammlung
Brke n ka fer
S. 153. E. Csiki Die setzutig der Bearbeitung der Ipiden. :
Ungarns.
Fort-
Es werden die Gattungen Myelophilus, Dendroctonus, Hylasiinus und Kissophagus behandelt. Diese Gattungen werden ebarakterisirt, dann Sehliissel zur Bestimmung der Arten gégében und diese beschrieben, nebst Angaben über derén Verbreitung und Riologie. Kleinere Mitteilungen. S.
157. Linné-Feier.
Budapest einer
feierte
am
Eröffnungsrecle
23
Die Naturhistorisehe Gesellschaft zu Mai den 200. Geburtstag Línnés. Xach
der Prasidenten
W.
Wartha
hielt
G.
Entz eine Denkrede über Linné. Hierauf eharakterisirte G. Horváth Linné als Zoologen, J. Klein aber als Botaniker.
10 s.
157. L.
Lepidop terén von Meha-
Aigner-Abafi.
v.
dia und Orsova. Das
gelegene Herkulesfürd wurde Lepidopterologen besucbt. So sammelten hier General-Stabsarzt Dr. H. Fischer, A. H. .Ionos. Cassier der Londonéi* ení. Gesellschaft, Báron W. Rothschild, Besitzer des Tring-Museums und Dr. E. II a r tért, Direktor jenes Museums, sowíe A. Schmidt, CustosAdjunkt des üng. National-Museums und séin Brúder, sowiederUnterzeichnete. DieGesellschaftwurdezeitweiligergánztdurchdieSammler J.Habetinund A. Raichl aus Orsova. Beim Fang waren auch Budarzt Dr. A. Pásztor und J. Braun, Director der elektri -ohon Anlage, behilflieh. Trotzdem Millionen von Lymantria dispar das Sammeln erschwerten, wurden befriedigendc Resultate erzielt Dr. Fischer fing :un Licht die seltene Acronycta pontica schon 1905., die Art ist somit als hier stabil zu betrachteh, das Die übrigen Sammler fingén einige bis dahin hier nicht beobachtete Fimen, wie Pamássius Mn&mosyne ab melaina, Pieris Napi var. mer idionalis, Ch/rysophanus Alciphron var. Gordius etc. Diese Érfolge übertraf A. Raichl, der in den letzteren Jahren in Orsova am Licht Perisoma eaecigena fing, auch die Raupe fand. Ebenso fing derselbe Lemonia balcanica, fiir Ungarn neu. s. L5b>. Entomologische Vortráge. In der Naturhistorischen Gesellschaft hielt E. Csiki im Márz 190"/. cinen Vortragüber die V e r b r e t u n g d e r K ii féri n d e n K a r p a r h e n, worin or einen Aufsatz von Holdhaus besprach und darauf hinweis, dass ciné Gruppirung der Káfer nach ihrer Lebensw cisc sehr verfehlt sei, lm April 1907. hielt Z. Szilády einen Vortragüber die verticai e Verb rei timg d e r In sekte n. Die Aufstellung von Regionén sei zwecklos und auf sehr s'chwan kender Basis beruhend, sicherer sei es, auf Grund barometrischer Höhenanguben die Verbreitungsgrenze jeder Art zu bestimmen. S. 1 58. E. D. Gleichzeitiger F l u g d e r I n s e k t e n \n zwei Ribes-Stráuchen sah Verfasser, dass wenn die Antophoren an einen Strandi flogen, die Polistes auf den andern zusteuerten und reizeiul
Sommer von mehreren
iliesen
i
Wenn uragekehrt. verlassene Stelle.
davon
letztere
flogen,
bezogen
erstere die
S. 158. J. Dahlström beobachtete, dass von zwei, an einem Strauch gleichzeitig gefundenen Raupen von Pajnlio Podalirius, die sich gleichzeitig verpuppten die eine (blassgrüne) ciné grüne Puppe und nach kurzer Zeit ab. Zanclaeus, die andere (gefleckte) eine braune Puppe und nach der Überwinterung die Stammforn]
ergab. 8. St. Szedlaczek und lopterologen Bind am 1(>. Juni, Biographie derselben folgt. .
.
.
J.
Dahlström, zwei eifrige Lepi Aug. gestorben. Die 13.
bez.
Literatur.
ampert, Raupen M 1 e L
i
1
K., 1
e
u
Grossschmetterlinge und
Die r o p a
s.
Kmpfehlende Besprechttng.
mvek.
Entomologiai
Birodalom Állatvilága. (Fauna Regni HrngÁltalános. A Magyar m. Termézet udományi Társulat. a k. Kiadja Arthropoda. kötet. riae). Kárpáti E. Állatmuzeum, utasítás állaÁra 35 k., társulati tagoknak 20 kor. korona ok kitömesére s eltartására, és csontvázak készítésére, ábrákkal 1 t 4(1 Bein K. A kis rovargyüjt. Utasítás a kiválóbb rovarok megismefill, III.
—
'
—
résére és gyjtésére 2 kor.
—
Szekeres F. Ö.
S Rovargyüjt. Segédkönyv
Lejté-iyi
—
A rovargyjt
a középiskolai
kor. 60 fül.— számára, kötve
1
ifjúság
—
Kirándulók rovarok világa. 16 ábrával 80 fill. Dr. Lendl A. Rövid útmutatás kötve 3 kor. 50 fül. konzerválásához 80 fill.— Dr. Daday /. Rovara természetrajz^ gyjtemények Hojfer, Praxis der Insektenkunde. 3 kor. fül. 60 kor. 1 mszótár ani Kolbe, Emführung in die Kenntniss der Insekten 17 kor. l
kor.
Kriesch
zsebkönyve. 70
A
J.
—
rajzzal,
-
—
Hymenoptera. Mncsáry S. A magyar tauna l'émdarazsai 2 kor. 40 fill. Magyaro r A magyar fauna másnejü darazsai 2 táblával 1 kor. 20 fill Adatok szag fürkész darazsainak ismeretéhez magánrajza 40 kor.
I.
1
kor. 20
fill.
Földünk lémdarazsainak
köLepidoptera. Aigner. Magyarország lepkéi 51 színes táblával. Dis^ Magyarországon története lepkészet A L. Aigner A. tésben 30 kor. Aigner-Pável-Uhryh, Magyarország lepkéinek jegyzéke 5 kor. 3 kor. auf71farb. Hofmann, Die Gross- Schmetterlinge Europas 2. Aufl. 2000 Abb IÍ100 Abb. Europas G.oss-Schmetterlinge der Raupen
-
—
-
Tafeln 3u kor. Die 50 Tafeln 30 kor.
aul
légyfaj az Alsó-Duna Diptera. Töinösváry Ö. Egy tömegesen tenyész orbis terra Tahamda.um Catalogus K. Kertész mellékeire, 3 »*H. 60 fill.
—
rum
uni versi 6 kor.
-
Bem K. A kis Bogár-határozó 2 kor. 80 fill. Coleoptera. Török Caliver, Káferbucr kor. gyjtése 2 és ismertetése bogarak bogárgyjt. A Seidlitz, Fauna Transsylvanica 12 kor. kor. 5 Aufl mit 48 color. Tatéin 24 a hazai félröpek ismeretéhez Adatok Horváth G., Hemipiera. Dr. magánrajzaA magva, ország. Psyllidákról 40 fill. Az Eremocoris-fajok
P
.
.
-
-
40
fül.
2 tábl. 60
sza^i
fill.
A magvaror Orthoptera, Pseudoneuroptera és Neuroptera. Pungur Gy. Magyarország R. Knhaut természetrajza 6 tábl. 5 kor.
-
tücsökfélék
•szitaköt-féléi. 3 színes tábl. 2 kor. 60
Myri poda. Dr. Daday 4 táblával
/.
fill.
A magyarországi
Myriopodák
maganra )Z a
4 kor.
Hungária AFaehnoidea. D>. hyzer K. és Kulczyhslti L. Araneae csak a kötet, pókfaunája 3 Magyarország Hennán O., 3 kötet 24 kor. a kerekhálókülönösen pókok, A A. Lendl Dr. kor. 16 2-3 kötet kapható Kaifeles L. Adalék Magyarország pókok természetes osztályozása 1 kor.
—
-
-
atkafaunájához. 8 táblával 2 kor.
A Magyarországban eddig talált szabadon J. magánrajza. 4 tábl. 3 kor. A magyarországi Branchipus kor. A magyarországi Diaptomus-fajok átnézete 1 koi.
