s Q t r W k IX. évfolyam 10. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2 0 1 1 . október
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
Kellenek a hidak! A Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttmûködési Program 2011-2013 keretén belül a RáróspusztaRárós közötti Ipoly-híd átadási ünnepségére került sor 2011. október 11-én. Madar Gyula, a kivitelezõ Ipoly A-H konzorcium vezetõ tagja, az A-Híd Építõ Zrt. vezérigazgatója Orosz Ferencnek, a magyar beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztõ Zrt. vezérigazgatójának jelentette a híd építési munkálatainak befejezését. Ünnepi beszédet mondott dr. Völner Pál, a Nemzeti Fej-
lesztési Minisztérium infrastruktúráért felelõs állam-titkára és Érsek Árpád, a Szlovák Köztársaság Köz-lekedésügyi, Építésügyi és Regionális Fejlesztési Minisztériumának államtitkára. Völner Pál úgy fogalmazott: ez a híd több mint egy alkotás, hiszen a két ország kapcsolatának is kifejezõje, ami a közlekedés terén mindig kiváló volt, és a jövõben is nagy fejlõdés elé tekint. Az ünnepségen felidézte: 2005 októberében állapodott meg a két kormány arról, hogy az Ipoly folyó mentén is megújítják a lerombolt hidakat. Az eltelt hat év bizonyítja, hogy mennyire nehéz egy hidat megalkotni a szándéktól az átadásig - tette hozzá. Mint elmondta, további Ipoly-hidakról és komáromi hídról tárgyalnak, az önkormányzatok pedig számtalan közúti összeköttetést létesítenek a következõ években a határ menti együttmûködési programban. Érsek Árpád, Szlovákia közlekedésügyi államtitkára kiemelte: ezek a hidak összekötnek minket, ezért fontos, hogy minél több ilyen létesítményt tudjunk építeni a közeljövõben. Hozzátette, hogy a Ráróspuszta-Rárós híd mellett még két új híd készül, ezek részben pótolják az egykori átkelõket, hiszen egykor 47 híd vezetett át a szlovák-magyar határfolyón. Az ünnepség egyperces néma tiszteletadással kezdõdött, emlékezve a néhány hónapja tragikus hirtelenséggel elhunyt Molnár Katalinra, aki fáradhatatlan mozgatórugója és
kezde-ményezõje volt az Ipoly-hidak újjáépítésének. Tevékenysége kitörölhetetlen azok emlékezetébõl, akik ismerték, akik együtt dolgoztak vele a térség felemelésén. Mint az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás elnöke a társulás többi tagjával együtt elérte azt, hogy a döntési pozíciókban lévõ politikusok és hivatalnokok számára nem maradt más lehetõség, mint hozzájárulni a hidak felépítéséhez. Aki úgy gondolja, hogy a hidak csak építmények, mint egy lakóház vagy mint valamilyen más épület, az nagyon téved. A híd ugyanis kapcsolat. Kapcsolat a két part között, és ami fontosabb, kapcsolat a két parton élõ emberek között. Évtizedek óta egymás közelében élõ, de egymást nem ismerõ embereket kapcsol össze, rádöbbentve õket egymás megismerésének fontosságára, hogy egymást megismerve és egymást segítve könnyebben boldogulhatnak. Határokat és gátakat töröl el, új lehetõségeket nyit a térség emberei elõtt. Ezért fontosak a hidak, ezért fontos, hogy a valamikori 47 hídból az Ipolyon minél több legyen újra felépítve. Hiszen valamikor azért volt ennyi híd, mert a két parton élõknek ennyire volt
szükségük gazdasági, társadalmi, kulturális szükségleteik kielégítésé-hez. Ezért furcsa az itt élõk számára, hogy távoli „szak-emberek“, az itteniek éle-tét nem ismerõk akarják eldönteni, hogy szükség van-e ezen vagy azon a folyószakaszon hídra. És akinek nem jut híd, az költözzön oda, ahol van? Madách (úgy hírlik a szomszédos Alsósztregova egy-kori urának nevét viseli majd Rárós hídja) falansztere jut errõl eszembe, ahol a tár-sadalom a kollekti-vizmusra van ala-pozva, mindent a tudomány irányít. Ez azonban gátat szab az egyéniségnek, megszüntet minden szépséget, mint fölösleges dolgot. Nincs haza, nincsenek nemzetek, múzeumba kerülnek a kedves állatok, a virágok, valamint a mûvészek megmaradt emlékei. Eltûnt a család, tiltják az érzelmeket. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik õket. Kiürült, rideg, boldogtalan, embertelen világ lenne ez. Gondolom, nem ez a szándékunk. Szerintem nem
Közélet
2 Kürtös
2011. október
Ü l é s e z e t t a k o r m á n y N e m z e t i s é g i Ta n á c s a Szeptember végén, immár második alkalommal ülésezett a kormány Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Bizottsága, ahol a magyar nemzeti közösséget a hazai civil szervezetek képviselõi által tavasszal titkos szavazáson megválasztott öt közéleti ember, Pék László, Öllõs László, Géresi Róbert, Hrubík Béla és Orosz Örs képviseli. Az ülés napirendjére számos olyan téma is felkerült, mely az elmúlt hónapokban igencsak felkorbácsolta a kedélyeket, fõleg a hazai civil társadalom berkeiben. Ilyen volt többek között a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása, ill. a 2011-es évi kisebbségi kultúrákra szánt pénzek elosztása, valamint a 2012-es évi támogatási rendszer elveinek felvázolása. A 2011-es támogatási rendszerrõl szóló jelentést a bizottság tagjai azzal utasították el, hogy az pusztán adatok halmaza, és egyáltalán nem fedi azt a valóságot és tényeket, ami a pénzek elosztása körül keletkezett. Kifogásolták többek között, hogy a pályázatokat elbíráló bizottság bizonyos pályázatok esetében nem javasolta azokat elfogadásra, mégis tetemes nagyságú támogatásban részesültek, valamint az sem felelt meg a valóságnak, hogy a bizottság tagjai kiemelten értékelték, és elõnyben részesítették az országos rendezvényeket. Érdekes módon az országos rendezvények sorában
szinte csak a Csemadok nagy rendezvényeire nem jutott pénz. Említhetnénk itt az immár harmadik alkalommal megrendezett Magyar Kultúra Napja rendezvényt, vagy a 44. Országos Népmûvészeti Fesztivált, a XIII. Országos Citeratalálkozót vagy éppen a régiónkban megrendezésre kerülõ XII. Õszirózsa országos nótaversenyt. Többen kifogásolták a bizottság felállítását, mely állítólag pártatlan és független szakemberekbõl állt, de akik érdekes módon mégis pontosan kiérezték az anonimitás leple alá rejtett pályázatokból, hogy azok melyike áll igen közel a jelenleg kormányon lévõ Most-Híd párthoz. Nos a bizottság végül megegyezett abban, hogy mind a 2011-es jelentést, mind a jövõ évi támogatási rendszer elveit egy rendkívüli ülésen vitatják meg, melyet október közepén tartanak Pozsonyban a kisebbségekért felelõs miniszterelnök-helyettes vezetésével. Remélhetõen itt objektíven és felelõsen értékelhetik ki azokat a hibákat, amelyekbõl a jövõ évben tanulni lehet. Már csak az a kérdés, hogy akarnak-e tanulni ebbõl, vagy csak folytatódik a demokráciára való játszás megszokott gyakorlata, mely nem idegen ennek az országnak a politikai gyakorlatától. Palócz
Testvér-települési megállapodás
Inám község polgármestere és önkormányzati képviselõi szeptemberben két alkalommal is találkoztak a Nógrád megyei Cserháthaláp testvértelepülés és a csehországi Vlachova Lhota leendõ testvértelepülés képviselõ-testületének tagjaival. A hónap elején, 4-én a Cserháthalápon tartott szüreti ünnepség keretében, ahol a három település polgármestere ünnepélyes keretek között írta a testvér-települési megállapodást. Október 1-jén megismétlõdött a találkozó, ezúttal Inám község látta vendégül a cserháthalápi, illetve a Vlachova Lhota-i képviselõket a háromoldalú testvér-települési megállapodás ünnepélyes aláírására. A három példányban - magyar, szlovák és cseh nyelven - kiállított dokumentumot Mészáros Sándorné, Nagy József és Libor Maòa polgármesterek látták el kézjegyükkel.
Többek közt az áll a megállapodásban, hogy az önkormányzatok - kölcsönös látogatásuk után - megismerve egymás településeit, a képviselõ-testületek
halápon, mind Inámban négynapos közös programot szerveztek, amelyben volt gulyásfõzés, kispályás foci, múzeumlátogatás, borkóstoló, szemétszedés és termé-
tagjait, kinyilvánítják azon szándékukat, hogy a jövõben hosszú távon kívánnak együttmûködni. A felek az együttmûködés fõ területeiként az oktatást, a kultúrát, a hagyományápolást és sportot jelölik meg. Ebbõl az alkalomból mind Cserhát-
szetesen kötetlen ismerkedés, szórakozás. Jövõre a fennállásának 600. évfordulójára készülõ csehországi testvértelepülés várja és látja vendégül a cserháthalápiakat és az inámiakat. -bgy-
2011. október
SaS−oknál magasabban Véget ért az a politikai cirkusz, melynek élõ egyenesben voltunk tanúi a tavaly megtartott parlamenti választások óta. Megbukott az, aminek meg kellett buknia. A minden hétre egy kormányválság konyhai receptje megülte a politikában még csak óvodai pantallóban járó SaS-ok, mára verébbé töpörödött gyomrocskáját. Ott akartak elvi politizálást folytatni - a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában - ahol leginkább a politikai prostitúció volt jellemzõ az elmúlt 17 évben. Legrosszabbul persze azok jártak személy szerint, akik a négy biztos év tudatában banki kölcsönöket vettek fel a parlamenti fizetésükre. Nem mintha nagyon sajnálná õket az ember, de hát, aki másnak vermet ás, maga esik bele. Az elmúlt választási idõszakban már sok szatelitpárt alakult és tûnt el Szlovákia politikai süllyesztõjében. Még emlékezhetünk a „kelnyajánosokra“, „susztermaradjakaptafánálokra“, „markízásfricikre“, „kasparkokra“, és most végleg beírták nevüket a hallhatatlanok táborába a „sasfészekesek“ is. Hála istennek, nagyok még e kis ország politikai szemétdombjának fejlesztési lehetõségei. Máris jönnek az új megváltók egyszeri vagy egyszerû(?) emberek néven, remélhetõleg egyszeri használatra. A szlovák politika végre elérte azt, amit akart. A parlament keddi ülésén végre a világ figyelmének középpontjában álltak. Még az amerikai tõzsdét is meg tudták ingatni. Ez nem semmi! Tényleg igaznak tûnhetnek Slota Jánosnak azon szavai, hogy a szlovákokat a jóisten is arra teremtette, hogy a világot irányítsák. Persze nem mellékes az a tény sem, hogy a középpontban való szereplés árát most mindnyájan megfizetjük, hiszen a szlovák politika teljes hitelvesztése a gazdasági fejlesztések elmaradását, az európai nagyhatalmak elfordulását és a befektetõk teljes kiábrándulását vonja maga után. A kormány bukásának egyetlen gyõztese, Szlovákia „cáratyuskája“, Vlagyimír Iljics Ficó, aki megint bebizonyította, hogy a legjövedelmezõbb politikai irányvonal a populizmus, hiszen a juhtúrón edzõdött és marginalizálódott hazai választóréteg még mindig a vezérelvû és vezérként is viselkedõ politikát jutalmazza zegzugos tájainkon leginkább. Nem tudjuk mi fog ezután következni, egy viszont biztos. A jelenlegi kormánykoalíció politikai ámokfutása egy jó idõre teljesen szétverte még a leghalványabb esélyét is annak, hogy Szlovákiában egy erõs, jobbközép kormány vezethesse ezt az országot. Tehát irány elõre! Jöhet a szamovár, a széles nyomtávú vasút, és a 2,30-as kenyér. De szigorúan csak euróban! Palócz
Közélet
E LFELEDETT
Kürtös 3
ÜNNEPEINK
Furcsa kettõsségben élünk mi, határon, de gyakran hatályon túli magyarok. Azokról a ünnepekrõl, melyekkel az adott országban élve pusztán a munkaszüneti nap okán kerülünk kapcsolatba, nem igazán veszünk tudomást, nemzeti ünnepeinkrõl pedig, lévén nem az anyaországban élünk, gyakran és szívesen megfeledkezünk. Ilyen ünnepeink október havában az aradi vértanúk emléknapja, valamint az 1956-os ünnep. Mivel nem vagyok sem elõfizetõje, sem olvasója az egyetlen, magyar betûkkel írott napilapunknak, az interneten keresem vissza, vajon érdemesnek találták-e nagyra becsült tollforgatóink az aradi 13-ról való megemlékezést. Már a címlap is izgalmasnak tûnik, hiszen megtudhatjuk, hogy II.Erzsébet királynõ ablaka alatt hullát találtak, Fico vereséget szenvedett a fõügyészválasztás kapcsán, indul az NHL, és ultimátumot kaptak az orvosok. Nos a maga nemében igen érdekesek a cikkek. Gondoltam, talán a kultúra rovatot tölti meg a dicsõ 13, de csak egy mozimustrát, egy kiállításmegnyitót, és egy fogadóirodai ajánlatot kaptam megemlékezés helyett. Kicsit jobban jártam a régiók rovatban, ahol a pozsonyi és komáromi megemlékezések tényét ugyan közölték, de ezzel ki is merült és ki is aludt az aradi megemlékezések mécsese. Ennyi lenne a nemzeti ünnep egy nemzettelen lapban, mely mostanában nem véletlenül a „nemzeti“ kifejezést szinte szitokszóként vagy gúny tárgyaként kezeli liberális tollforgatóin keresztül. Nem igazán tetszik nekik, hogy a magyar nemzet vezetõi kezdik lerázni magukról azt az idegen igát, melyet az elmúlt nyolc év balliberális hazaárulói raktak a nyakukba, s mellyel majdnem csõdbe is vitték a magyar nemzetet. Persze hiba az bennünk is van bõven, hiszen az aradi hõsök, a dicsõ negyvennyolcas eseményektõl eltérõen, már inkább a vereségre, a szomorúságra emlékeztetnek mindnyájunkat, és ebbõl bizony kötetre való volt a magyar nemzet több mint 1100 éves történelmében, ezért talán a lelkes emlékezés elmaradása. Érdekes módon ugyanez tapasztalható az 1956-os forradalom kapcsán, mely tulajdonképpen - némileg leegyszerûsítve - területileg Budapesthez köthetõ, bár mindenki tisztában van vele, hogy következményeiben az egész nemzetre hatással volt, hiszen több mint 200 000 ember hagyta el az országot, melynek máig érezhetõ szellemi hatása van a magyar közéletben. Itt is leginkább az október 23-i események mint egy tiszta forradalom kezdete dominálnak. A vérbe fojtott forradalom befejezésének dátuma is inkább a sebek feltépését, mintsem gyógyítását helyezi elõtérbe. A hõsök azonban nem azért áldozták életüket, nem hiába, hogy a feledés homályába vesszenek. Aki igazán érez a nemzettel, aki saját vagy hozzátartozói, barátai sorsán keresztül átélt valami hasonlót az életében, annak megdobban ilyenkor a szíve. Mert a hõsök, akik életükkel fizettek a nemzet felemelkedéséért, nem akkor halnak meg, amikor a maguk fizikai valóságában megsemmisítik õket, és testüket átadják az anyaföldnek, hanem akkor, amikor elfelejtik õket. Az utókor akkor tesz a legtöbbet értük, ha emléküket átadja, mint édesanya a szavakat, a dalokat és a meséket. Aki pedig egy-egy ilyen ünnep kapcsán szégyelli, hogy nemzete történelmében vannak ilyen hõsök, akikrõl meg kell, sõt kötelességünk megemlékezni, van választása más nemzethez tartozni. Szégyenkezzenek azok értük, és ne mi, akik igenis büszkék vagyunk, hogy voltak ilyen fiai a magyar nemzetnek, akik nem féltek szembenézni a halállal, és az életüket egy magasabb, szent eszméért, a nemzet szabadságáért áldozták. Isten áldja õket haló porukban is. Palócz
4 Kürtös
MADÁCH -NAPOK
Kultúra - Közélet
MÁSKÉNT
A cím részben megtévesztõ, de csak azért, hogy a kedves olvasót megragadja, és beleolvasson az írásba. A részben szó azt jelenti, hogy némileg változott a helyszín, tehát a szokott ünnepségek helyszíne nem a Madách-kastély volt, hanem a szomszédos evangélikus lelkészház. Ennek egyszerû prózai, de annál örvendetesebb oka, a kastély teljes felújításának a kezdete. A Szlovák Nemzeti Múzeum - Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Nógrád és Besztercebánya megye közremûködésével Közös örökségünk - Madách címen projektet adott be, és nyert pályázati forrást. A mintegy kétmillió euróból a Madách-kastély teljes felújítását (1,371 millió euró), a magyarországi Csesztvén pedig a Madách-kúria részleges felújítását végzik el, valamint új kiállítást is készítenek. A kastély felújítását régészeti feltárás elõzi meg. A teljes külsõ (beleértve a tetõteret is) és belsõ felújítás mellett a mûszaki infrastruktúra és a nyílászárók cseréjére is sor kerül az épület mûemlékjellegének és eredeti külalakjának megõrzése mellett. A tetõtér egy részében szálláshelyeket, az eddig kihasználatlan pincehelyiségekben múzeumpedagógiai termet, pódiumszínpadot, irodalmi kávéházat, klubhelyiséget terveznek kialakítani. A felújítási munkálatokat a losonci PS Novops részvénytársaság végzi. Az építkezést jövõ év július végéig kell befejezni, az újranyitást szeptember végére tervezik. Az idei ünnepségre szeptember 30-án került sor, fõ programja a „Madách Imre élete és munkássága“ címû kiállítás megnyitása volt az említett evangélikus lelkészházban, amely kiállítás a kastély felújításának egész ideje alatt itt lesz megtekinthetõ az idelátogató érdeklõdõk számára. A kiállítást Dr. Kovács Anna irodalomtörténész nyitotta meg. A Közös örökségünk - Madách címû projekt eddigi eredményeit Jarábik Gabriella, az SZMKM igazgatója és Molnár Ildikó, a Palóc Múzeum munkatársa, projektmenedzserek ismertették. A jelenlévõket Alsósztregova község nevében Anka Malatincová alpolgármester köszöntötte. Bemutatkoztak az építõk is, és megköszönték a bizalmat, hogy õket választották a tervek kivitelezésére. Az ünnepség a Madách-síremléknél folytatódott, ahol Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész mondott egy szép emlékbeszédet. A program egész ideje alatt Híves Mária mûködött közre szép énekével. A Madách-napi ünnepségek másnap a magyarországi Csesztvén folytatódtak, ahol a Madáchminitárlat címû kiállítást nyitották meg, továbbá bemutatták a Közös örökségünk - Madách címû projekt keretében készülõ „Az emberiség haladt, ha az egyén nem is vette észre“ Madách Imre és Az ember tragédiája címû állandó kiállítás terveit, valamint a közös projekt eddigi eredményeit. Az ünnepségek koszorúzással zárultak a Madách-szobor elõtt. Balogh Gábor
2011. október
EP-hírek:
Megnyitotta kapuit a brüsszeli Parlamentárium
Parlamentárium - Október 14-én nyit az EP új látogatóközpontja. Szeretne többet tudni az európai polgárok által közvetlenül választott uniós intézményrõl? Érdekli, hogy mibõl áll az európai parlamenti képviselõk munkája? Kíváncsi arra, hogy az EP döntései miként alakítják a hétköznapokat? A brüsszeli Parlamentáriumban minderre választ kaphat. „A látogatóközpont bemutatja, hogy milyen hosszú utat tett meg Európa: túlélt két világháborút, majd hosszú megosztottság után egyesült. A közös politikai erõfeszítések eredményeként pedig meggyõzõdésem, hogy napjaink kihívásaival is megbirkózik” – mondta el elöljáróban Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke. A látogatók 23 nyelven rendelkezésre álló multimédiás kalauz segítségével fedezhetik fel az interaktív kiállítást, amely bemutatja az Európai Unió és az Európai Parlament múltját, jelenét, és elgondolkoztat a legfontosabb jövõbeni kérdésekrõl is. Praktikus információk A gyerekek és felnõttek számára egyaránt sok felfedeznivalót kínáló brüsszeli Parlamentárium október 14-én nyitja meg kapuit a közönség számára, de akár már most is ízelítõt kaphat az EP látogatói honlapján. A Parlamentárium hétfõ délelõtt és egyes ünnepnapok (január 1., május 1., november 1., december 24., 25., 26 és 31.) kivételével naponta látogatható, a belépés ingyenes. Cím:Rue Wiertz 60/Wiertzstraat 60, Brüsszel. Forrás: az EU sajtóosztálya Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak az elsõ két híd megépüléséhez az Ipolyon. Hálásak vagyunk nemcsak a politikai élet, az önkormányzatok és a hivatalok képviselõinek, a szakembereknek, a társadalmi szervezeteknek, hanem azoknak a mindennapi embereknek is, akik hittek abban, hogy elszántsággal, összefogással, kitartással és nem utolsó sorban sok-sok szorgalmas munkával megvalósulhat egy sokéves álom. Fájó szívvel emlékezünk Molnár Katalinra, aki sajnos nem élhette meg azt napot, amikor az általa oly nagyon szeretett Ipoly-hidak elkészültek. Kérjük, akik ismerték és szerették, gondoljanak rá jó szívvel, és gyújtsanak gyertyát emlékére!
Közélet - Kultúra
2011. október
Kürtös 5
Szőttes, Kredenc, Jolly és Suzy
Hogy mi közük van egymáshoz a címben szereplõ neveknek? Õk voltak a sztárvendégek Ipolykeszin a 2011. szeptember 11-én, vasárnap tartott falunapi ünnepségen. Vegyük azonban sorjában a nagy érdeklõdéssel várt rendezvény menetét. Délelõtt ünnepi szentmisét tartottak a bensõleg is szépen felújított templomban, délután három órakor kezdõdött a
falunapi szórakoztató program, amelyet Kosík Szilvia polgármester asszony nyitott meg, majd Csáky Pál, az MKP Országos Elnökségének tagja mondott köszöntõ beszédet. Türelmetlenül várakoztak a szabadtéri színpad feljárójánál a mûsor elsõ szereplõi, a helyi óvodások. Aztán a Csemadok alapszervezetének Aranyesõ folklórcsoportja mutatkozott be nagy sikerrel. Mint minden alkalommal, Básti János nótaénekes ezúttal is vastapsot kapott a közönségtõl, de bõven kijutott a tapsból a bussai Melódia nõi énekkarnak, a balassagyarmati Kamarás Sándor dalénekesnek és nem utolsósorban a délutáni sztárvendégnek, a SZÕTTES Népmûvészeti Együttesnek. Megtriplázódott a közönség száma az esti órákban, amikor a magyarországi sztárvendégek, a Kredenc, valamint Jolly és Suzy lépett színpadra. Az esti szabadtéri bálon pedig az ipolysági Nosztalgia együttes szolgáltatta hajnalig a zenét. A rendezvény krónikájához tartozik, hogy a délután folyamán a Balassagyarmatról érkezett lovas hintó a patak partján kocsikáztatta a gyerekeket, azok nagy örömére. -bgy-
Mikola Anikó (1944-1996) Mikola Anikó a mátyusföldi Jókán született, Zselízen érettségizett, Tornalján mezõgazdasági szakiskolát végzett. Pozsonyban a Kis Építõ, a Nõ, majd a (Cseh)Szlovák Rádió Magyar adásának szerkesztõje lett. Kora ifjúságában lakva ismerte meg Dél-Szlovákia nagy részét, mivel édesapja református lelkész volt, s ez a hivatás a szolgálati hely gyakori változásával járt. Mikola Anikó nagyapja, Mikula József 1880-ban született Csalárban, felesége, Králik Ilona pedig 1894-
ben szintén Csalárban. Esküvõjük a csalári római katolikus templomban volt 1913. február 10-én. A költõ édesapja, Mikula László 1914. január 17-én született Vajszkán, a volt Jugoszláviában, de gyermekkorának és vakációinak nagy részét Csalárban, a nagyszüleinél töltötte. Mikola Anikó családjában a szó, a szellemiség nagy szerepet játszott, így nem véletlen, hogy már kora gyermekségében elkötelezte magát az irodalom mellett. A protestáns közeg meghatározta szóhasználatát, nyelvezetét, ahogy egy rádióinterjúban maga mondta: „Mérhetetlenül nagy élmény volt a Biblia, a Károli-féle fordításnak a hatalmas szókincse, amely tulajdonképpen megtanított
engem is beszélni, illetve inkább írni, mert beszélni sosem tudtam folyékonyan és sziporkázó szellemességgel.“ 1970ben az Egyszemû éjszaka címû versantológiában mutatkozott be mint az ifjú
költõnemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Szigorú józansággal és önfegyelemmel megírt versek a költeményei, melyek - gyakran finom szimbolikán átszûrve - sokat feltárnak a modern ember életérzésébõl. Mikola Anikó ritkán szóló költõ volt, élményeit, versihletõ mondanivalóit hosszan érlelte. Ebbõl ered csiszolgatásuk, tartalmi-formai fegyelmük. Elsõ önálló kötete Tûz és füst között, a második Fák és hajók a szélben, a harmadik pedig a Madárnak lenni címet viseli. A kritika a legszebben szóló magyar költõk egyikének nevezte. Életmûvének színe javát egy vékonyka válogatás õrzi (Versek - 1994), amely nem sokkal halála elõtt jelent meg. A halál korán kiütötte kezébõl a tollat, berekesztette a lassan, de folyamatosan gazdagodó, mélyülõ költõi pályáját, értékes mûfordítói tevékenységét.
Mikola Anikó emlékére és tiszteletére az ANIMA Társaság, az AB ART Könyvés Lapkiadó, az SZKC Központ Irodája, a Csemadok OV, a Posonium Társaság és magánszemélyek elhatározásából született a Mikola Anikó-díj, amelyet immár negyedik éve ítél oda a kuratórium egy, a szlovákiai magyar mûvészeti életben tevékenykedõ, humánus és közösségi értékeket képviselõ, létrehozó nõnek. Halálának 15. évfordulója alkalmából a Csemadok Csalári Alapszervezetének kultúrcsoportja szeptember 18án egy összeállítással emlékezett meg Mikola Anikóról a helyi kultúrházban. A Mikola Anikó verseibõl elõadott válogatást Farkas Sándor vezetésével a következõ tagok adták elõ: Ádám Iveta, Bacsa Tímea, Bacsa Lídia, Bacsa Adrianna, Sásvári Anett és Sásvári Krisztina.
A megemlékezés apropóját az adta, hogy Mikola Anikó gyökerei Csalárból származnak. A megemlékezés végén a polgármester, Ádám Béla megköszönte a közremûködõknek a színvonalas elõadást. Farkas Sándor, Csalár
6 Kürtös
Közélet
2011. október
Szüreti felvonulás Évszázados hagyományai vannak Csábon a szõlõtermesztésnek, egészen pontosan, ahogy a község tartalmas honlapján olvastam, az itt élõk a középkor óta foglalkoznak szõlõmûveléssel. Emlékszem, a múlt század második felében hatalmas érdeklõdés kísérte a csábi szõlõhegyen tartott jó hangulatú járási szüreti ünnepélyeket, amelyeknek, ha nem tévedek, a nyolcvanas évek elején az vetett véget, hogy a rendezvény színhelyéül szolgáló területen községi víztározó építésébe fogtak. Lényegében ennek helyébe lépett a 90-es évek második felétõl zsinórban, évente megrendezendõ falunapi ünnepségek a sportpálya melletti szabadtéri színpadon. Közel harminc évnyi szünet után idén október 2-án, vasárnap újra szüreti felvonulást tartottak a településen Csáb község, a Motív Polgári Társulás és a Gerusa Polgári Társulás szervezésében. A községi hivataltól a szabadtéri színpadra induló menet élén a magyarországi Herencsény testvértelepülés népviseletbe öltözött fiatalja haladtak a szüreti koszorúval a 100 tagú cigányzenekarból meghívott zenészek muzsikálásától kísérve. A felvonulók között voltak szintén népviseletben a lengyelországi Saflary testvértelepülés néptáncosai is. A szabadtéri színpadon a község tavaly megválasztott polgármestere, Martin László köszöntötte a testvértelepülések küldöttségeit, a vendégeket és a közönséget. Más évekhez viszonyítva némileg új tartalommal töltõdött meg a szórakoztató program, melynek mûsorvezetõje, Bodzsár Gyula elsõnek a herencsényi Tiszavirág Hagyományõrzõ Csoportot kérte színpadra. Miként a herencsényiek, a saflaryi népmûvészeti együttes tagjai sem elsõ alkalommal mutatkoztak be a csábi közönségnek. Mindenképpen új színt hozott a mûsorba a Balko Zsófia által irányított lukanényei amatõr színjátszók kabaréjelenete, és hasonlóképpen a már említett 100 tagú cigányzenekar meghívott zenészeinek bemutatkozása. Az idén tavasszal alakult lukanényei nõi éneklõcsoport a 70-80-as évek slágereibõl adott ízelítõt, míg a Slovenská Lupèa-i Partizán Néptánccsoportból ezúttal a szeniorok produkcióját láthatta a közönség. A délután programot a sikert sikerre halmozó lukanényei citerások zárták szatmári, sárközi és Galga menti dalok elõadásával. Az est sztárvendége pedig a tájainkon is egyre több meghívásnak örvendõ Magyar Rózsa volt, aki a csábi közönség szívébe is gyorsan belopta magát szépen csengõ hangjával, dalaival. Bár mindvégig kellemes, nyárias idõ volt, de a nappalok rövidülését jelezte, hogy a több mint 1500 euró értékben felajánlott közel száz tomboladíj kisorsolásához már be kellett kapcsolni a nézõtér reflektorait. Azzal kellett volna kezdenem, hogy tulajdonképpen kétnapos rendezvényrõl volt szó, hiszen október 1-jén, szombaton délután ugyancsak a szabadtéri színpadon borbemutató és -kóstoló, falusi disznótor, élõ zenei koncert, este pedig szüreti mulatság várta az érdeklõdõket. B.Gy.
LUKANÉNYEI SZÜRET Lukanénye Község Képviselõ-testülete Kuzma Zoltán polgármester javaslata alapján 2009-ben jóváhagyta, hogy testvértelepüléseink képviselõinek minden évben lehetõvé teszi a részvételt a lukanényei szüreten. Idén harmadik alkalommal érkeztek kedves barátaink az erdélyi Gyergyócsomafalváról Márton László Szilárd polgármesterrel, valamint a magyarországi Baktalórántházáról Nagy Lajos polgármesterrel és Ráckevérõl Szadai József polgármesterrel. Az elsõ napon Kuzma Zoltán, Lukanénye polgármestere a képviselõkkel szívélyesen fogadták a testvértelepülésekrõl érkezõ küldöttségeket. „A mi közös Európánk“ címszó alatt közös beszélgetést folytattak, ahol a fõ téma a testvérközségek polgárainak megismerkedése, tapasztalatcseréje, többek között a helyi szintû önkéntes tevékenységekrõl. A délután folyamán vendégeink megtekintették községünk nevezetességeit. Másnap minden kedves vendégünk és a helyi képviselõ-testület tagjai a polgármesterrel az élen munkaruhában, traktor vontatta pótkocsin mentek a helyi szövetkezet szõlõsébe. Valamennyi külföldi barátunk elsõ alkalommal vett részt szõlõszüreten, elsõ alkalommal láthatták, sõt ki is próbálhatták, hogyan lesz a szõlõbõl nemes nedû. Akik már részt vettek valamikor szüreten, azokban elõjöttek a régen megélt gyermekkori szüreti emlékek. A vendégek meglátogatták a pincesort is, ahol saját kezûleg próbálták ki a szõlõ darálását és sajtolását is. A jól kiérdemelt vacsora után, nótaszó közepette, borkóstolásra került sor. A találkozó utolsó napján, a reggeli után, egy workshop keretén belül az európai uniós pályázatok lehetõségeirõl tárgyaltak a jelenlevõ községek polgármesterei és képviselõi. A csodálatos napsütéses idõjárás kedvezett a sportpályán megszervezett testvérközségi vendégek és a hazaiak közötti focitornának is. A hölgyek teniszben mérettették meg magukat. Azok, akiknek nem volt kedvük a sportoláshoz, elkészítették az ínycsiklandozó gulyást. A három nap befejeztével elégedett vendégeink hazautaztak, s mindanynyian reméljük, hogy csupa szép és felejthetetlen élménnyel gazdagodtak. A rendezvénysorozat az Európa a polgárokért program keretén belül és pénzügyi támogatása mellett zajlott. KH
2011. október
Közélet
Kürtös 7
Zajlik az élet Bussán Augusztus 20-a Bussán Szent István ünnepe. Ebben az évben is - úgy, mint az elmúlt évben - ismét gyülekeztek augusztus 20-án az ifjabb CSEMADOK-tagok a múzeumkertben. Voltak köztük, akik megkérdezték, hogy mi is történt ezen a napon valaha? Örültem, és szívem mélyén köszöntem elhunyt anyósomnak, Bombor Gábornénak, valamint a magyar tannyelvû alapiskola tanárainak, hogy ezt az ünnepnapot a mai fiatal generáció tovább élteti, és ma is tudják ezek a fiatalok, hogy miért kell megemlékezni István királyról. Ez alkalommal a magyar himnusszal kezdték el a megemlékezést, ifj. Laboda Róbert gitárkíséretével. Ezt követõen bográcsban lecsót készítettek. Bizony az illata minket is, idõsebbeket is odacsalogatott. Mit kell ehhez hozzátenni? Annyit talán, hogy jól éreztük magunkat, és egyben köszönöm az ünnepi élményt. Nagytakarítás a falumúzeumban A nyári szünidõ sokunknak arról is szól, hogy kitakarítjuk a télen kissé elhanyagolt helyiségeket. Három lelkes fiatal lány felajánlotta, hogy kitakarítják a falumúzeumot és a Zsélyi Aladár-emlékszobát. Mi tagadás, ennek nagyon megörültem. Bevásárolták a tisztítószereket, egy kis frissítõt, és nekiláttak a nagytakarításnak. Volt mit csinálniuk, mivel az épület nagyon dohos. Kihasználva a jó idõt, kirakták szellõztetni a dunnákat, párnákat, pokrócokat, szõnyegeket. A bútorokat is lekezelték, felsúroltak, pókhálóztak, az ablakokat is megmosták stb. Aminek különösen nagyon örülök, hogy a Zsélyi Aladáremlékszobát is kitakarították, mivel már sajnos nincs olyan
lelkes gondviselõje, mint amilyen Molnár Katalin volt. Lányok, köszönet az õ nevében is! Én pedig a Csemadok Bussai Alapszervezete nevében köszönöm meg a segítséget. Szüreti ünnepség Idén október 8-án került sor Bussán a szüreti ünnepségre. Szokás szerint szentmisével kezdõdött a rendezvény, és a mise keretében Hrablay atya megáldotta az új kenyeret, az újbort és az idei terményeket. Aki tehette, népviseletbe öltözött, mert bizony a bussai népviselet igen gazdag és mutatós. Mivel ebben az évben a Csemadok tagsága gazdagabb lett a Kispalócokkal, így többen voltunk a díszmenetben. Október 8-a katolikus naptárunkban Szûz Mária, a Magyarok Nagyasszonya ünnepeként van jegyezve. Ez alkalomból az asszonykórus elénekelte az „Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye“ kezdetû egyházi éneket. Mit tegyek ehhez hozzá, csak úgy zengett a templomunk az énektõl. Ezután a kultúrház nagytermében gyülekeztünk, ahol felléptek a Kispalócok, akiket Berta Viktória és Gyuro Andrea tanítanak lelkesen. Jelenleg a csoport 17 taggal rendelkezik, de számuk még nõ. Ez dicséretes, mert a fiatal tagokra nagy szükségünk van, és lehetõség szerint támogatni is fogja õket a vezetõség. Remélem, továbbra is aktívak lesznek, és ezúton is köszönetet mondok fõleg az említett két fiatalasszonynak és nem utolsó sorban a gyerekeknek és szüleinek. Továbbá fellépett a Melódia asszonykórus és végül ifjabb Laboda Róbert, aki elsõ énekszámát az elhunyt Molnár Katalin emlékére énekelte. Megemlítem, hogy a színpad mindkét oldalán gyertya égett az elhunyt Csemadok-tagok emlékére, hogy lélekben velünk legyenek õk is. Az ünnepségen részt vett a CSNTV elnöke, Balogh Gábor úr, polgármesterünk, Végh Zoltán mérnök úr és felesége, Hrablay Ján plébános atya és sokan mások. Végezetül volt egy kis eszem-iszom, egy kis dalolgatás, persze jó bor és murci mellett ez természetes is. Köszönöm mindenkinek, aki eljött erre a rendezvényre, avagy bármilyen módon támogatója volt. Bombor Ivett, a Csemadok Bussai Alapszervezetének elnöke
8 Kürtös
Közélet
2011. október
CSUPASZÍJ Mikor ezt a szót meghallottam, azt hittem, hogy valamit félreértek. Eddig fogalmam sem volt az íjak megnevezésérõl, mi gyermekkorunkban nyilazni szoktunk a magunk gyártotta nyilainkkal mindenféle csatározások folytán. Amikor megtudtam, hogy az orrunk elõtt, Ipolynyéken egy fiatalember íjász-világbajnokságon vett részt, megdöbbentem a ténytõl, hogy róla eddig még csak nem is hallottunk. Pedig, aki eddig eljut, annak elõzményének is lennie kell. Így került sor erre a beszélgetésre Valent Lászlóval, aki 1969-ben született, és az ipolynyéki Csemadok íjászklubjának a tagja. Azt hiszem, az országban ez az egyedüli Csemadok mellett mûködõ íjászklub. - Hogyan került kapcsolatba az íjászattal? - Négy évvel ezelõtt egy barátom meghívott egy gulyáspartira, mint késõbb kiderült ez egy íjászverseny, a gulyásparti csak álca volt. Itt többféle íjat láttam, lehetõségem volt ezeket kipróbálni. A próba jól sikerült, megtetszett, elhatároztam, hogy én ezt gyakorolni fogom, és kerestem erre a lehetõséget. Utánanéztem az interneten, hol vannak klubok legközelebb, üzletek, ahol íjat lehet venni. Találtam is egy közelit Gödöllõn. Elmentem, és kértem egy íjat. Az eladó megkérdezte, hogy milyet? Mondom, én azt nem tudom. Mégis, milyet szeretnék? Hát, amivel messzire lehet lõni és pontosan. A csupaszíjat ajánlották, hát ebbe az irányba indultam el. - Elmagyarázná? - A csupaszíj az olimpiai íjnak lecsupaszított változata, Nincs célzó, nincs stabilizátor, csak maga a modern íj, tehát fém középrész, karbon vagy hasonló anyagú karokkal, és persze az ideg, szintén karbonból vagy hasonló anyagból. Itt a használatos lõtávolság 30-50 m. Az olimpiai íjnál 70-90 m a lõtávolság. - Így már akkor kétfajta íjat ismerünk, milyen a harmadik fajta? - Ez a csigás íj, a legmodernebb változat, leginkább vadászatra fejlesztették ki, mert sokkal nagyobb erõt képes átadni, gyorsabb, pontosabb és kisebb méretû. - Drágák ezek az íjak? - A jó minõség mindig drága. Ez egy csupaszíjnál ezer euró körül mozog, más fajtáknál hozzá kell még számolni a célzót, stabilizátort stb. Egy szál vesszõ is kb. húsz euróba kerül. Kezdetnek az olcsóbbak is megfelelnek, ezekkel is jól lehet lõni. Az íjász ún. fejlettségi foka késõbb megköveteli a jobb minõséget. A kezdet nehéz volt, mivel csak magamra számíthattam, mindent magamnak kellett kitapasztalnom, magamnak rájön-
nöm. Ez a magamra utaltság késõbb biztosan jól jött, mert mint a szakkönyvek írják, a siker 70 százaléka az emberen múlik, a maradék csak a jó íjon. - A klubalapítás hogyan vetõdött föl? - Mintegy két év után két barátom, Valent Gábor és Refka Dániel (õ már sajnos nem él) megkerestek, hogy õket is érdekli az íjászat, így hárman alakítottuk meg a klubot. Azóta is együtt edzünk, együtt járunk versenyekre, szívesen látunk minden érdeklõdõt, bemutatót is tartottunk. Egyelõre még nem találkoztunk olyan érdeklõdõvel, aki hasonlóan elkötelezte volna magát, mint mi, mert ez bizony költséggel és sok lemondással jár. Mindennemû költséget magunknak kell állni, még a versenyeken is, az országos bajnokságokat vagy a világbajnokságot is beleértve. A szövetség a költségeket vagy azok egy részét csak kimondottan jó szereplés esetén állja. Csak az vállalja ezt, aki anyagilag is megengedheti, vagy vannak támogatói. - Beszéljünk a versenyekrõl! - Elsõsorban megemlíteném, hogy két világszervezet van, amely versenyeket szervez. Mindkettõnek tagja lehet bárki. Az IAA 3D-s szervezet az idén vált világszervezetté magyarországi székhellyel, eddig csak európai szövetség volt. Õk a hagyományos és vadászíjászat terén rendeznek versenyeket minden kategóriában és mindhárom fajta íjjal. A lõtáv 30 m. A másik világszervezet a FITA, itt olimpiai versenyszámok is vannak a 3D-s versenyszámokon kívül, valamint céltáblás versenyszámokat is szerveznek. A 3D azt jelenti, hogy ezek háromdimenziós életnagyságú állatfigu-
rák természeti környezetben elhelyezve. A céltáblák ugyanúgy terepen vannak elhelyezve, itt a maximális lõtáv a csupaszíjnál 50 m. Vannak elõre nem megadott távolságra elhelyezett céltáblák, itt az íjászon múlik mennyire tudja felmérni a távolságot hogy a célt eltalálja, illetve jól pontozott helyen találja el. Bármilyen kategóriájú a verseny, a távot jól felmérni elengedhetetlen tényezõ. - Egy világbajnokság milyen gyakran van, és hogyan kerül ki oda az ember? - A FITA kétévente rendez 3D-s világbajnokságot (30 m). A vb-re egyénileg nem lehet nevezni, ide országok szövetségei neveznek, küldenek ki csapatot. A tavalyi eredményeim alapján kerültem be a válogatottba. Elõször én is az IAA 3Ds szervezethez jelentkeztem be versenyre két éve. Mindjárt sikerült megnyernem a szlovák országos bajnokságot Pezinokban. Elõtte azért már sok versenyen vettem részt, fõleg Magyarországon, mert itt sok az íjászklub, ezek mind megszervezik a saját versenyeiket. A hivatalos versenyen egy célpont egy lövés. A bajnoki címért kétnapos verseny volt 28 célponttal, az elért pontok összeadódtak. - Mi lett a folytatás? - Az lett, hogy a következõ évben bejelentkeztem a FITA-hoz is mint tag. Itt már volt 50 méteres táv is, ami új kihívást jelentett számomra. A 30 m-es táv már jól ment, úgy gondoltam, hogy a másik is hasonló, de nem volt ez olyan egyszerû. Az országos terepíjász-bajnokságra az utolsó pillanatban jelenkeztem be. Mivel ilyen jellegû versenyen még nem voltam, egy versenyen kvalifikáltatnom kellett magamat. Ezen a versenyen a bajnokságon való részvételi limitet teljesítettem. Az országos bajnokság elsõ napján a kvalifikációk voltak. Itt, kezdõ létemre a legmagasabb pontszámot értem el, elsõ helyen végeztem. Igen ám, de másnapra a legjobb nyolc versenyzõt összepárosították. A párbajok gyõztesei jutottak a legjobb négy közé, majd mérkõztek a bajnoki címért. Én ezt a párbajt elbuktam egy sajnálatos hiba folytán, így csak a harmadik helyet tudtam megszerezni, mint mondtam annak ellenére, hogy a legmagasabb pontszámot értem el. Ennek köszönhetõen azért elsõ számú válogatottá léptem elõ, ami azt jelenti, hogy jelentkezésem esetén elsõként jelölnek a válogatottba. A világbajnokság az idén volt, tehát már kivívtam a jogot, hogy jelöltethessem magam az országos szövetséggel. Három versenyszámban hatan indultunk. (Folytatás a 9. oldalon)
2011. október
Közélet - Oktatás
Kürtös 9
Beiratkozási ösztöndíjak
(Folytatás a 8. oldalról)
A vb, amelyen 26 ország versenyzõi vettek részt, az ausztriai Donnersbachban volt augusztus 30. és szeptember 3. között. Ez kétnapos és kétkörös verseny volt. Kategóriámban 41-en indultunk. Az elsõ nap két kör és kétszer 20 lövéses verseny volt. Itt dõlt el, hogy ki jut a legjobb 16 közé. Az elsõ nap jól ment, és nyolcadikként kerültem be. A 16 közötti versenyben másnap 10. lettem, nem jutottam a legjobb nyolc közé, így már nem szólhattam bele a helyezésekbe. A mezõny nagyon szoros volt, mert az elsõ és a tizedik helyezett között csak 16 pont volt a különbség. Életem elsõ világbajnoki részvételébõl azt a tanulságot is leszûrtem, hogy fõleg azok a versenyzõk tudnak eredményeket elérni, ahol sok jó versenyzõ van, konkurálnak egymással, és magukkal tudják húzni a többieket is. Sajnos ez nálunk nem áll fenn. Az elsõ tízben 3-3 spanyol és svéd, valamint két olasz elõzött meg. Amit én eddig elértem, azt csak a saját magam tapasztalatai alapján és gyakorlási módomon értem el. Senki nem segített, és senkihez nem tudtam ilyen ügyben tanácsért fordulni. Az idén rengeteg verseny volt, megemlíteném még a cseh, szlovák és lengyel szövetség által rendezett kupaversenyt az IAA szervezeten belül. Ebbe jövõre talán már Magyarország is bekapcsolódik. Ebben a kupában legalább négy versenyen kell résztvenni, mert a legjobb négy elért pontszámot adják össze. Résztvettem egy-egy versenyen Csehországban és Lengyelországban, Szlovákiában kettõn. Végül elsõ helyen végeztem. - Hogyan tovább? - Télen vannak teremversenyek is, itt a lõtávolság 18 m. Eddig ilyenen még nem vettem részt, de lehet, hogy az idén kipróbálom ezt is. Jövõre az IAA szervezésében lesz Európa-bajnokság, ezen indulni szeretnék és hát a hazai országos bajnokságokon. Ezek mellett ott vannak még a különbözõ kupaversenyek, pl. a Kárpát-kupa. A versenyek általában szombatonként vannak, ha kétnaposak, akkor vasárnap is. Nagyon kevés szabad szombatom van, az edzéseket csak hétköznap tudom megejteni, minden másnap 1-2 órában. Egy edzésen kb. 300 lövést ejtek meg. A jó fizikai állapot elsõrendû kell hogy legyen, mert a terepen egy-egy verseny három órát is eltart különbözõ természeti és idõjárási viszonyok közepette. - Mit tudna ajánlani a kezdõ érdeklõdõknek? - Elõször is tudni kell, hogy mibe fog bele az ember, látni kell az íjászat szépségeit, de a hátrányokat is fel kell mérni. Amíg valaki nincs tisztában a saját képességeivel, addig ne is vegyen íjat. Többszöri alkalommal való próbálgatás és elhatározás után sem kell drága íjat venni, egyszerû íjjal kell kezdeni. Én is úgy kezdtem, elsõ versenyemet egy harmincezer forintos íjjal nyertem. Amikor már magasabb szintet értem el, kb. másfél év után, magam is rájöttem, hogy ez az íj már többet nem tud, váltanom kell egy jobb íj felé. Az itt leírtakon kívül sok szó esett még az íjászatról, talán már én sem vagyok teljesen analfabéta ebben a versenysportban, de a kimaradtak inkább egy élménybeszámoló idejét merítenék ki, újságunkban sajnos erre nincs hely. Így is azt hiszem, hogy be tudtuk mutatni az íjászat szépségét, buktatóit, és lehet, hogy másoknak is kedvet adtunk legalább egy próbálkozás erejéig. A szerkesztõség nevében köszönjük Valent Lászlónak ezt a bemutatkozó riportot, a további versenyekhez pedig sok sikert kívánunk. Eredményeirõl majd a továbbiakban tájékoztatjuk kedves olvasóinkat. Balogh Gábor
A Nagykürtösi járásban 2011. szeptember 20-án, három helyszínen került átadásra a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíja 35 magyar iskolakezdõ kisdiáknak. Ipolybalogon az ösztöndíj-átadási ünnepséget az iskola énekkara, valamint egy versmondója nyitotta meg, majd Molnár Barnabás iskolaigazgató köszöntötte az egybegyûlteket, köztük a falu polgármesterét, Cseri Lajost és Z. Urbán Aladárt, a Nagykürtös és Vidéke Célalap vezetõjét. Ezt követõen Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség fõtitkára és Urbán Aladár foglalta össze az ösztöndíj üzenetét és a magyar iskolaválasztás fontosságát. Ipolybalogon a helyi iskolakezdõk mellett az ipolyhidvégi és az óvári iskola elsõseinek szülei vehették át a tízezer forintos ösztöndíjat. Ipolynyéken Jusztin Imre igazgató köszöntette az egybegyûlt ipolynyéki és inámi szülõket, majd az iskola diákjainak mûsorával folytatódott az esemény. A szövetség képviselõjének beszédét követõen 11 ipolynyéki és 4 inámi iskolakezdõ vette át az ösztöndíjat. A lukanényei alapiskolában Kuzma Zoltán polgármester üdvözölte a helyi és a csábi iskolakezdõ diákokat, illetve szüleiket. A szövetség képviselõjének felszólalását követõen átadásra kerültek az ösztöndíjak. Lukanényén vette át Pacholik Timót, zsélyi szülõ Balassagyarmaton tanuló 3. osztályos gyermekének ösztöndíját, egy korábbi megállapodás értelmében. A nagykürtösi célalap területén Urbán Aladár kérésére valamennyi iskolakezdõ megkapta Petrolay Margit Palócföldi mesék címû könyvét. rakocziszovetseg.hu, -ná-
2011. okt. 11-én részt vettünk a Ráróspuszta-Rárós közti Ipoly-híd ünnepélyes átadásán, ahol egy dallal emlékeztünk meg Molnár Katikáról, majd ezt követően egy-egy szál élő virágot küldtünk neki az Ipoly vizén. Bombor Ivett
10 Kürtös
Kultúra
2011. október
KÖZÖSSÉGMEGTARTÓ EREJE VAN A DALNAK Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ami az ÕSZIRÓZSA, a magyarnóta-énekesek országos versenyének felhívásában évrõl évre olvasható, vagyis, hogy a magyar nóta is a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legõszintébb hangon szól a magyar ember örömérõl és bánatáról, a szerelemrõl és az elmúlásról. S ami nagyon lényeges, a dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Nem közhelyes megállapítás, hogy évrõl évre egyre nagyobb érdeklõdés nyilvánul meg a szlovákiai magyarnóta-énekesek országos versenye iránt. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya az Országos Tanáccsal közösen idén immár tizenkettedik alkalommal hirdette meg az énekkultúra fejlesztése és a tehetségek felkarolása céljával az ÕSZIRÓZSA nevet viselõ országos seregszemlét, amelyre Szenctõl Királyhelmecig 43 elõadó küldte el nevezési lapját. Igaz, miután kiderült, hogy a magas létszámra való tekintettel elkerülhetetlen az elõdöntõ megrendezése, a jelentkezõk közel egynegyede visszalépett, mert egyéb programja miatt nem tudta vállalni a kétnapos rendezvényt. Azonban így is még 32 énekes várta október 1-jén, szombaton a megmérettetést Ipolykeszin a kultúrházban. Tulajdonképpen, ha csak egy elõdöntõ idejére is, de néhány év után visszakerült az ÕSZIRÓZSA az ipolykesziek nagy örömére oda, ahol korábban 5 évig otthont kapott a rendezvény. Az öttagú szakmai zsûri Tarnai Kiss László, elõadómûvész, a Magyar Rádió fõmunkatársa elnökletével várta a kürti Balogh Béla és cigányzenekara által kísért énekesek bemutatkozását két magyar nótával, azaz egy hallgatóval és egy csárdással. Az elõdöntõ eredményhirdetésekor a bírálóbizottság évek óta visszajáró elnöke nem titkolta, hogy a jobbnál jobb elõadók közül nem is volt olyan könnyû kiválasztani azt a 18 nótaénekest, akik másnap Ipolynyéken találkoztak a döntõben, amelynek egy részét egyébként a Pátria Rádió egyenes adásban közvetítette. Annak ellenére, hogy válogató elõzte meg a finálét, így is maratonira sikeredett a másnapi rendezvény, mert délelõtt folyamán a Magyarországról, illetve a Kárpát-medencébõl érkezett 19 elõadó produkcióját minõsítette a bírálóbizottság. Ehhez tudni kell, hogy míg a hazai nótaénekesek nemcsak minõsítést, hanem helyezést is szerezhetnek, addig a külföldiek csak minõsítést. Bizony, estébe nyúlt már az idõ, amikor ünnepélyes eredményhirdetésre és a minõsítést igazoló oklevelek kiosztására került sor. A külföldi énekesek közül a vajdasági Csókáról érkezett Cára Arankán kívül aranykoszorús minõsítést szerzett Hlavátsch László, Smidéliusz Éva /mindketten Budapestrõl/, Szávolovics Gabriella /Dunaföldvár/ és Teplán Sándor a Nógrád megyei Karancslapujtõrõl. Négyen kaptak ezüst-, öten bronzkoszorús minõsítést, a többiek elismerõ oklevélben részesültek. Úgy tûnik, mintha a zsûri szûkmarkúbb lett volna a hazai versenyzõkkel szemben, már ami az „aranyérmeket“ illeti, hiszen mindössze csak hármat osztott ki, mégpedig a kisbári Szabó Horkay Hajnalkának és a szenci Lukáè /Galambos/ Editnek, akik holtversenyben a 2. helyen végeztek, valamint a lévai Gubík Magdolnának, a verseny abszolút gyõztesének. A verseny 3. helyezettje a balonyi Vörös Károly lett, aki ezüstkoszorús minõsítést ért el. Rajta kívül tízen kaptak ezüst-, négyen bronzminõsítést. Cakúgy, mint az elmúlt évek során, a helyezettek az idén is fellépési lehetõséget kapnak a Duna TV Kívánságkosár címû mûsorában. Külön is említést érdemel, hogy aranydicséretes ezüstkoszorús énekes lett Bátorkeszi polgármestere, Sipos József, aki tettekben megnyilvánulva valóban szívügyének tartja az ÕSZIRÓZSÁt. Hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy tavalyelõtt és idén is saját költségeire vállalta a nótaverseny résztvevõinek változatos étkeztetését. Csak az elismerés hangján szólhatunk a CSNTV ügyszeretetérõl, hiszen annak ellenére, hogy a szlovák kormányhivatalból a rendezvényre benyújtott pályázatára ezúttal egy árva cent támogatást sem kapott, az elõzõ évek színvonalán sikerült megrendeznie az Õszirózsa nevet viselõ országos magyarnóta-versenyt, köszönhetõen a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásának. A rendezvény elõkészítésébõl, szervezésébõl és zökkenõmentes lebonyolításából oroszlánrészt vállalt magára Kliment Éva, a területi választmány agilis titkára. Nem hagyhatjuk szó és elismerés nélkül az ipolykeszi és ipolynyéki önkormányzat, illetve a két település Csemadok-alapszervezetének segítségét sem. Végezetül elmondhatjuk, hogy az idei nótaverseny is teljesítette küldetését, hiszen a tehetségek felkarolásán túl jó szórakozási lehetõséget teremtett, és erõsítette a nemzeti összefogást. /Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Pátria Rádió a versenyrõl készített felvételt 2011 november 1-jén, délelõtt ismétli meg./ Bodzsár Gyula
2011. október
Kultúra
Kürtös 11
„Várjatok még, őszirózsák…“ /Egy országos rendezvény margójára/ Ha majd egyszer valaki megírja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által meghirdetett és szervezett ÕSZIRÓZSA, magyarnóta-énekesek országos versenyének történetét, akkor az idei, sorban a tizenkettedik rendezvényrõl bõven lesz mit - jót és kevésbé jót feljegyeznie. Hogy könnyebb dolga legyen a leendõ krónikaírónak, elmondok néhány észrevételt a nótaverseny margójára. Azt mindenképpen rögzíteni kell, hogy a viszonylag nagyszámú érdeklõdésre való tekintettel az ÕSZIRÓZSA eddigi történetében elõször kétnapos volt a rendezvény, két elõdöntõbõl és a vasárnap délutáni döntõbõl állt. Az elõdöntõbõl, ha úgy tetszik, válogatóból a 29 nótaénekesbõl /eredetileg 43-an jelezték részvételüket/ a legjobbak jutottak a döntõbe. Feltétlenül említést érdemel az egyik elõdöntõnek helyet adó Ipolykeszi polgármester asszonyának lírai hangulatú megnyitója, mely a zsûri elnökének utólagos dicséretét is kiváltotta. Kosík Szilvia hangsúlyozottan kiemelte a magyar nóta szeretetének fontosságát. „Szeretjük azért, mert csak a miénk, MAGYAROKÉ!“ Megható volt, ahogy köszöntõje végén felidézte elhunyt édesapjának kedvenc, írásunk címadó nótáját, a „Várjatok meg õszirózsák, ne mondjatok búcsút a szép nyárnak…“ kezdetût. Faluhelyen õszi, dologtevõ idõben, ráadásul szombaton kora délután kezdõdõ rendezvényre sem helybõl, sem a környezõ falvakból nem könnyû telt házat biztosítani. Ennek ellenére jó hangulat uralkodott a némileg foghíjas nézõtéren és a nótaénekesek körében is, amit még csak fokozott az ipolykesziek ritkaságszámba menõ vendégszeretete. Ha már a ritkának számító dolgot említettem, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a megmérettetésen a hölgyek /17/ vezették a mezõnyt, és õk érkeztek legtávolabbról is. A hazaiak versenyében a szlovák-holland kettõs állampolgárságú Visser Ágnes például Hágából utazott haza az Õszirózsára, míg a Bodrogközben élõ, de hetedik éve már Angliában dolgozó kisbári Szabó Horkay Hajnalka az elõdöntõ hajnalán repült haza magyarországi férjével Manchesterbõl. Nem elõször vett részt a nótaversenyen a Kassán túli Miglécrõl Szitás Ida, vagy a Pozsonyhoz közeli Szencrõl Lukáè /Galambos/ Edit. A minõsítésért ringbe szálló magyarországiak, illetve Kárpát-medenceiek közül legtávolabbról, a szerbiai Csóka településrõl érkezett Cára Aranka, Kali Margit Marosvásárhelyrõl, Bordás Cecília immár második ízben Münchenbõl. Visszatérõként Sipos Izolda Nyíregyházáról, Nádasdi László Balmazújvárosból. Szintén messzebbrõl, Dunaföldvárról nevezett be Szávolovics Gabriella. Mindezt csak azért soroltam hosszasan, hogy érzékeltessem, ki milyen távolságból idõt és fáradságot nem sajnálva vállalta a részvételt, míg a mi járásunkból, talán elsõ alkalommal történt meg, hogy senki sem mutatott érdeklõdést az Õszirózsa iránt. Apropó, érdeklõdés. Mit mondjak, Ipolynyéken a vasárnap délután tartott döntõre is kevesen váltottak jegyet, mindössze 91 fizetõ nézõ ült a széksorokban. És úgy látszik, magyarnóta-kedvelõ vállalkozókból is híján vagyunk, mert a zsélyi Balázs Katalinon és Oravec Gyulán kívül senki sem ajánlkozott, jelentkezett a rendezvény támogatóinak sorába. Ennek két oka lehet. Vagy nem értesültek róla, vagy a szervezõknek egyszerûen már nem maradt idejük, divatos szóhasználattal élve, lekommunikálni velük a szóba jöhetõ anyagi támogatást. Kérdés csupán az, ha lett is volna idejük rá, nem maradtak-e volna csalódottak? Lévén szó országos rendezvényrõl, érdekes módon a szlovákiai magyar média sem kapott rá igazán a nótaversenyre, kivéve a Pátria Rádiót és részben a Szabad Újságot. Legkevésbé a szlovák kormányhivatal, ugyanis egy fia centtel sem támogatta az Õszirózsát, amely ettõl függetlenül jövõre is nyílni fog… /bodzsár/
SOHASEM KÉSÕ… Ez év nyarának közepén került a hazai magyar és szlovák lapok címoldalára Gubík László, miután elsõnek jelentette be nyilvánosan, hogy felvette a magyar állampolgárságot. Ezzel akaratlanul is hírnevet szerzett magának és Léván élõ családjának is. Hírnév dolgában édesanyja, Gubík Magdolna sem panaszkodhat, hiszen az idei magyarnóta-énekesek országos versenyének abszolút gyõztese lett. Közvetlenül a nótaverseny döntõje után készült vele az alábbi villáminterjú. - Mit kell tudni Gubík Magdolnáról? - Kiskérbõl származom, Zsemlérre mentem férjhez, és onnan költöztünk 21 évvel ezelõtt Lévára, ahol egy ékszerbolt vezetõjeként dolgozom. Amióta Léván lakunk, tagja vagyok katolikus templomunk énekkarának. - Honnan ered a magyar nóta iránti vonzalma? - Túlzás nélkül mondhatom, kiskorom óta énekelek. Óvodásként, késõbb pedig az alapiskolában is gyakran énekeltem különbözõ rendezvényeken, vettem részt énekversenyeken, amelyeken legtöbbször az elsõ helyen végeztem. Egyébként a családunkban mindenki szépen énekelt, de fõleg édesapámnak volt szép hangja, és mindene volt a nótázás. Mindig is vágytam magam megmérettetni nótaversenyen, és ennek, úgy látszik, idén jött el az ideje. Hiszen májusban a II. Egri Országos és Határontúli Nótaversenyen aranyminõsítéssel végeztem az elsõ helyen, most pedig az Õszirózsán szereztem aranykoszorús minõsítést úgy, hogy egyidejûleg a verseny abszolút gyõztese lettem. - Számított rá? - Mivel már tavaly is részt vettem ezen a színvonalas seregszemlén, tudtam, hogy erõs mezõnyben kell bizonyítanom, ezért kissé tartottam is a versenytõl. Mellesleg részben László fiamnak is köszönhetem ezt a szép sikert, mert õ buzdított, kapacitált, hogy nevezzek be. Sõt, õ küldte el a jelentkezési lapomat is a versenyre. - Hogyan tovább az énekléssel? - Már eddig is sokan biztattak, bátorítottak, hogy ne adjam fel, folytassam az éneklést. Elárulhatom, beneveztem a Nóta TV Nótasztár tehetségkutató versenyébe, és több száz jelentkezõ közül bekerültem a legjobb hatvan közé. Innentõl aztán élésbe megy majd a verseny. Talán valóra vágyik régi vágyam, dédelgetett álmom, hogy hivatásos nótaénekes lehessek. Úgy érzem, sohasem késõ elkezdeni… -bgy-
12 Kürtös
Kultúra
2011. október
Őszirózsa 2011 Az alábbiakban interjúkat olvashatnak a nótaverseny két, második helyezést elért, egyben aranykoszorús minõsítést szerzett versenyzõjével. Következõ, novemberi lapszámunkban pedig újabb versenyzõket mutatunk be kedves olvasóinknak.
- Mit kell tudni Szabó Horkay Hajnalkáról? - Szlovákiában, Kassán születtem. Kisgyermekkoromat Alsóláncon (Nižný Lanec) töltöttem. Késõbb szüleimmel Kisbáriba (Malá Bara) költöztünk, ott nevelkedtem fel. A közeli Sátoraljaújhelyen a Lavotta János Mûvészeti Iskolában magán énekórákat vettem. Több mûfajban is kipróbáltam magamat, keresve azt a területet, ahol igazán jól kifejezhetem önmagam. Igazából a kiindulópont Abaújszina volt, ahol a Csemadok alapszervezete által évente megrendezett esztrádmûsorokon énekesként kipróbálhattam magamat. Úgy is mondhatnám, hogy ezek voltak az elsõ szárnypróbálgatásaim az énekesi pálya felé. Ezek után több énekversenyen is részt vettem, mint pl. a kisvárdai kifutókon, miskolci népdal és musical énekversenyeken és még különféle más énekversenyen is. - Honnan ered a magyar nóta iránti szereteted, hogy nem ismerve távolságot, határt, a messze Angliából neveztél be a versenybe? - A családban szinte mindenki muzikális, de visszatekintve talán Bittó nagyapámtól örököltem a nóta iránti vonzalmamat. Õ kántortanítóként mûködött és egyben nagy nótamûvelõ is volt. De ha visszaemlékszem a gyermekkoromra, ritka volt az a vasárnap, mikor nem hallgattuk a rádióban a Jó ebédhez szól a nóta címû mûsort. Az angliai kiutazásom elõtt egy évvel vettem részt elsõ alkalommal a Miskolci Regionális Magyar Nóta Énekversenyen, amelyen a második helyezést értem el. Itt nagy szeretettel
fogadtak, és ez az élmény végigkísért egész idáig. Azóta vágytam arra, hogy egy nótaversenyen újra megmérettessem magam, de ez idáig nem jött össze, ugyanis általában évente csak kétszer járunk haza, viszont ebben az évben nem sikerült nyáron hazajönnünk. Az országos magyarnóta-versenyrõl a Facebookon értesültem, amelyet az unokatestvérem, Szitás Ida tett fel, és amelyen õ szintén részt vett. Elõször elérhetetlennek tûnt a részvételem, ugyanis õsszel már nem állt számításunkban hazajönni, de végül egy hirtelen ötlet által elhatároztuk a férjemmel, hogy jelentkezem, nagy meglepetést okozva a szeretteinknek is:-). - Hogyan és mikor kerültél ki Angliába? Mióta vagy, vagytok ott? - Otthon sajnos munkanélküli voltam, ezért döntöttem úgy, hogy kimegyek Angliába szerencsét próbálni. Ennek lassan már 7 éve. Kint dolgozom Manchesterben, ahol rátalálhattam a Magyarországról származó férjemre is. Ugyanúgy a helyi színjátszó körünkben tevékenykedem, ezáltal is képezve a hangomat. Hogy meddig maradunk Angliában, az még a jövõ titka, de nem tûnik úgy, hogy végleg le szeretnénk telepedni, ugyanis a szívünk és az anyaföld hazahúz... - Milyen benyomásokkal tértél haza a rendezvényrõl? - Nagyon izgultam a verseny alatt, fõleg az elõdöntõn, ugyanis csak aznap hajnalban érkeztünk, így csupán pár óra alvás után elég fáradtnak éreztem magam. A pozitív visszajelzések viszont elfeledtették velem az utazás fáradalmait, és izgalommal vártam az eredményhirdetést. A döntõbe jutásomnak nagyon örültem, azt kívánva, hogy legalább olyan jól tudjam átadni a magyar nótát a közönségnek és a rádió hallgatóinak, ahogyan ezt az elõdöntõben is tettem. A jó Isten segítségével sikerült is! Hihetetlenül örültem annak, hogy a Pátria Rádió élõ adásában énekelhettem, és így a keleti régiót is képviselhettem. A legjobban igazából annak örültem, hogy itt, az országos magyarnóta-versenyen aranykoszorús minõsítést kaptam, és a dobogó második fokára is felléphettem. Ez számomra nagy dolog volt, hiszen bizonyíthattam azoknak, akik bíztak bennem és támogattak. Remélem, lesz még alkalmam fellépéseimmel szórakoztatni a kedves közönséget.
- Mit kell tudni Lukáè /Galambos/ Editrõl? - Amint már az adataimból kiderült, 44 éves vagyok, van egy 15 éves kisfiam, aki jelenleg a Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola kilencedikes tanulója Szencen. Tavaly végeztem távúton a Selye János Egyetemen Komáromban gazdaságtudományi szakon, 18 éve egy szlovák minisztérium munkatársa vagyok. Kisfiamat egyedül nevelem. Örök életemben szerettem énekelni, az alapiskolán szinte minden énekversenyen részt vettem. Mindig is a magyar nóta volt a gyengém.
- Milyen minõsítést remélt a zsûritõl? - Elõször két éve (2009-ben) próbálkoztam az Õszirózsa versenyen. Akkor a zsûri nem minõsített. Az idei versenyen õszintén megmondva bronz- vagy ezüstkoszorúra számítottam. Sajnos szombaton az elõdöntõre munkámból való elfoglaltságom miatt (szolgálati út) késõn érkeztem, ezért nem volt nagyon lehetõségem összehasonlítani magamat a többi versenyzõvel. Amikor vasárnap megtudtam, hogy bekerülök a Pátria Rádió élõ adásába, azt hittem, ez a legnagyobb értékelés, amilyet kaphatok (amint késõbb kiderült, nem volt igazam), az értékelésre már úgy mentem föl a színpadra, hogy engem már úgyis magasan értékeltek, meghallgatom, mit kapnak a többiek, szóval az aranykoszorú teljes mértékben meglepett, és a 2. helyezés meg úgymond le is vett a lábamról - errõl álmodozni sem mertem volna!!! - Milyen benyomásokkal tért haza a rendezvényrõl? - A verseny után még pár napig zenebonált a fejemben az a kitûnõ hangulat, amelyet csak a magyar nóta és a kedves rendezõk tudnak az emberbõl kiváltani. Azóta is „élvezem“ a sikert, az elsõk között fogadhattam a szenczi MKP-elnök és a megyei alelnöknõ gratulációját, akik nagyon büszkék voltak rá, hogy ilyen szépen képviseltem Szenc városát a versenyen. Bodzsár Gyula
2011. október
Hitélet
Kürtös 13
10 0 é v e s a M a g y a r o k N a g y a s s z o n y a p l é b á n i a t e m p l o m N a g yc s a l o m j á n Nagycsalomja a történelmi Hont megye legõsibb községei közé tartozik. A régi írások mint Egyházas-Csalomját is említik, így természetes velejárója, hogy temploma is volt, valószínûleg fából, ez a tatárdúlás idején elpusztulhatott. Ekkor épülhetett fel a hajdani Árpád-kori Pusztatemplom, amely a régészeti kutatások szerint már a 13. században állt. Az idõ foga aztán ezt is kikezdte. A zsindelytetõ egyik fele 1868-ban beszakadt, azóta a templomot nem használták, ma már csak romjai találhatók. A nagycsalomjaiak azonban ekkor sem maradtak templom nélkül, mert az 1845-ben felépült Szûz Mária-kápolnát kezdték templomként használni mindaddig, amíg fel nem épült az új templom 1911 õszén. Az új templom védõszentje a Magyarok Nagyasszonya lett, egyházi ünnepe pedig X. Pius pápa rendelete alapján október 8. A templom tehát az idén ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Az évforduló tiszteletére 2010-ben arra, hogy mióta volt egyáltalán lehetõség a templomoknak védõszentként Nagyasszonyunkat megtenni. A Nagykürtösi járásban több mint 15 templom és kápolna épült a Szûzanya tiszteletére. Prédikációja végén így szólott a megjelent sokasághoz. „Ha az ember bûnbocsánatot kér, akkor meg kell bocsátania, ha kegyelmet kér, akkor jónak kell lennie, ha az üdvösségre vágyik, azért valamit tennie is kell. És nemcsak a maga üdvösségére, hanem a többiek üdvösségére kell valamit tennie. Végül: térjünk haza abban a meggyõzõdésben, hogy Szûz Mária által közelebb kerüljünk Jézus Krisztushoz, de egymáshoz is.“ A mise végén Szabó Magdolna az önkormányzat nevében köszönte meg mindenki jelenlétét, segítségét, és a vendégeket meghívta a kultúrházban megkészített közös asztalhoz. Az új
belülrõl szakavatott templomfestõk (M.J. Švec, P. Záhumenský, M. Bödör) restaurálták, az idén pedig a külsõ felújításra került sor, amelyet az ipolybalogi BALMAL cég végzett el. A felújítás kiadásaihoz a helyi polgárok, az önkormányzat és az egyházközség egyaránt hozzájárult. A besztercebányai püspökség hosszú lejáratú kölcsönnel járult hozzá a kiadásokhoz. A munkálatok szervezésében nagy érdeme volt Hutár Márk helybeli plébánosnak és Pölhös Gábor templomatyának.
A hálaadó szentmisét a Besztercebányai Egyházmegye kormányzója, Mons. Marián Bublinec felkérésére Mons. Orosch János nagyszombati segédpüspök végezte, és áldotta meg a külsõleg-belsõleg felújított templomot. A szentmise kezdetén Balázs Kornél, a plébániaközösség tanácstagja üdvözölte a püspök urat, a megjelent lelkiatyákat, a vendégeket és a híveket. Megköszönte, hogy elfogadták a meghívást, és jelenlétükkel magasztosabbá tették e szép ünnepet. A püspök atya szentbeszédében kitért a templom felszentelésének elõzményeire, ill.
püspökség nevében Jozef Štrba, az egykori püspök, Rudolf Baláž személyi titkára köszöntötte a jelenlevõket, és köszönte meg mindenkinek, hogy Isten házát ilyen széppé tették, és jelenlétükkel megtisztelték egymást a hálaadó szentmisén, és közösen adtak hálát Istennek, hogy a mai napon sor kerülhetett a felújított templom újraszentelésére. Az ünnepi ebéd elfogyasztása elõtt Hutár Márk plébános úr köszönte meg mindenki jelenlétét, kiemelten megköszönte az önkormányzatnak, annak munkásainak, a falu polgárainak, a helyi mestereknek, templomfestõknek, tanácstagoknak, a kórusnak, a harangbeállító mesternek odaadó munkáját, segítségét, szereplését. A hálaadó szentmise méltó befejezése és egyben kifejezése is azon igyekezetek sorozatának, amellyel a nagycsalomjaiak készültek erre az ünnepre. A teljes díszben pompázó templom az itt élõk hitbéli elkötelezettségét hirdeti, munkájukkal biztosan közelebb is kerültek egymáshoz, mint ahogyan azt a püspök úr beszéde végén ajánlotta. Balogh Gábor
Hitélet
14 Kürtös
A
RÓZSAFÜZÉR
Õsz van. A nyári munkában elfáradt nap alacsonyan jár, és megnézi, van-e érett fürt a tõkék levelei mögött. Az alkony homályában keresztény templomok világító ablakai, egy sokak elõtt ismeretlen, de hathatósságban egyedülálló imádságra hívnak bennünket. Október van, a rózsafüzér hónapja. Az imafüzér õsi jelenség, mely más nagy vallásokban is a mai napig él (buddhizmus, hinduizmus, iszlám). Ezt a formát azért tisztelik, mert belsõ nyugalmat és összeszedettséget kíván az ima végzése alatt, de azért is, mert úgy vélik, az imák halmozásával „megostromolható“ az ég. A keresztény ókorból különösen a sivatagi atyák és aszkézisük utánzói imaláncairól tudunk. Az imaegységek számolására kövecskéket és más hasonló tárgyakat vagy megcsomózott zsinórokat használtak. Nagy jelentõségû lett a Miatyánk sorozata a zsoltárimádság helyettesítésére - amely az írástudatlanok számára gyakran lehetetlen volt. Ez a 150-es szám (ennyi zsoltárt tartalmaz a Szentírás) elõnyben részesítéséhez vezetett. Ennek az imaláncnak a máriás áhítatba való átmenete a XIIIXIV. században kezdõdött el. Egyrészrõl rímbe szedett, Szûz Máriához intézett üdvözlõimák keletkeztek, amelyek versszakait szívesen kezdték „Ave“-vel. Másrészt pedig a XI-XII. századtól kezdve az Üdvözlégy Mária imádság egyre inkább népi fohásszá vált. A XV. századtól Jézus életének eseményeit 50 zárómondatban foglalták össze, amelyeket az Üdvözlégy - akkoriban egyedül szokásos - elsõ részéhez kapcsolták. A 15 titokra való szûkítés (XV-XVI. század) és az imafüzér tízes csoportba való tagolása által keletkezett a napjainkban is használatos rózsafüzér. A három Üdvözlégy Mária hozzácsatolása a három isteni erényrõl (hit, remény, szeretet) szóló kéréssel a Trentói Zsinat utáni jámbor korszakból nõtt ki. A rózsafüzér imádságot tulajdonképpen a rózsafüzér-társulatok juttatták hatalmas népszerûségre. Az elsõ ilyen társulatot 1470-ben alapította Alanus de Rope. Azóta is a rózsafüzér egyik legjellemzõbb kifejezõje katolikus voltunknak. Legyen mindig kezünk ügyében akár a hagyományos öt tizedes láncos olvasó, akár az egy tizedet számláló, ujjunkra húzható fogasgyûrû. Ez bárhol, bármikor használható. Ne szoktasson le róla minket se ellenségeink gúnyolódása, se kortársaink közömbössége, se a lanyhák jól hangzó kifogása, hogy nem bírják elviselni a gépies egyhangúságot az imában. Megfontolandó azonban az is, hogy egy olyan mély és kritikus teológus és filozófus, mint Romano Guardini ezt az imádságot egy külön könyvecskéjében teljes mértékben helyeselte és ajánlotta, mondván: a rózsafüzér imádkozása nem más, mint „Mária életterében való tartózkodás, amelynek tartalma Krisztus volt“, és így „legmélyebb értelemben Krisztus-imádság“. Balga Zoltán, ipolysági káplán
2011. október
Bemutatjuk György Ferenc plébánost Múlt havi számunkban megígértük olvasóinknak, hogy közelebbrõl bemutatjuk György Ferenc ipolybalogi plébánost, aki szeptember 21-én töltötte be hatvanadik életévét. Ferenc atya innen, a palóc vidékrõl származik, és csaknem három évtized után került vissza ide, az Ipoly mentére. Ez véletlen volt, vagy Ön kérte a szülõföldre való visszatérést? - Véletlen? Isteni rendelkezés? Emberi döntés? Ki tudja, de tény az, hogy az egyik bérmálkozás alkalmával Nagycétényben, elõzõ plébánosi helyemen édesanyám arra kérte a bérmáló püspök atyát, Tóth Domonkost, hogy ha majd új plébánosi helyre kapok kinevezést, szülõföldemre, Palócországba helyezzenek. - Több helyen is szolgált, s ha összehasonlítja régiónk népének vallásosságát az Ön által megismert településeken élõ emberekével, miben látja a különbséget, vagy tapasztalt-e egyáltalán ilyet? Visszatekintve eddigi életútjára, mi az, amire legszívesebben emlékezik? - Harminchét éves papi szolgálatom során három régióban éltem hosszabb-rövidebb ideig. Elsõ helyem a csallóközi Gúta városa volt, ott másfél évig káplánkodtam. Nehezen szoktam meg a tömeges hitetlenséget, ui. az akkor kb. 12 ezres kisvárosnak jó, ha 5 százaléka volt gyakorló keresztény. Azután Keszegfalvára kerültem plébánosnak - ez még mindig a Csallóköz - és késõbb hozzám csatolták Ekel községet a hozzátartozó falvakkal együtt, így összesen 11 községnek voltam plébánosa. Ekkori plébániám területe 27 km hosszú volt, és ezt a távolságot minden héten legalább háromszor megtettem a hittanok, ill. a hétvégi szentmisék alkalmával. Itt 14 évig szolgáltam, és jött az elõzõ rendszer bukása, új helyre, a zoboralji Nagycéténybe kerültem a volt nagycétényi plébános Filo Vladimír, az újonnan kinevezett nagyszombati segédpüspök jóvoltából, merthogy õ akarta, hogy menjek Nagycéténybe. Valóságos felüdülés volt ez a sokévi eredménytelen robotolás után. Hívekkel teli templom, több mint kétszáz hittanos gyerek, hatvan ministráns fiú meg ennyi felolvasó leány, jól mûködõ dalárda. És ez a sok hívõ ember feladatra várt: a fiatalokkal színjátszó csoportot hoztunk létre, és a Zoboralja magyar falvait is látogatva adtunk elõ színmûveket Szt. István, Szt. László, Szt. Erzsébet, Szt. Margit, ill. Szt. Domonkos, Szt. Ferenc életérõl, aztán minden karácsonykor betlehemes játékot mutattunk be híveinknek. És mindezeket színfallal, zenei aláfestéssel, színes világítással... Lelkendezve beszélek ezekrõl, mert felszabadult örömmel játszottak a fiatalok, és lelki haszonnal szemlélték ezen színdarabokat a zoboralji magyar hívek, és nem utolsó sorban örültem én is, mert végre megvalósíthattam sok-sok elképzelésemet, szolgálatomnak volt értelme és eredménye. További gyönyörûségek: csak gyermekekbõl alakult meg négy rózsafüzér csoport, továbbá 32 leánnyal létrejött a Mária Kongregáció, melybe minden évben új tagokat vettünk fel, két-három autóbusszal mentünk minden Komáromi Imanapra, minden évben külföldi zarándoklaton vettünk részt, Lourdes, Fatima, Medjugorie, Czenstochowa, Máriacell, olalszországi körút... Sorolhatnám még sokáig az ott történteket, de ez már velejárója minden papi szolgálatnak. Aztán következett a harmadik plébánosi kinevezésem: 200l-ben egy júniusi délután telefonált Ján Sokol nagyszombati érsek úr, hogy elfogadom-e Ipolybalogot? Ha nem Ipolybalogról lett volna szó, talán kértem volna, hogy maradhassak még Nagyétényben, de ismervén e falunak vallásos életét, meg hogy Palócországba, szûkebb pátriámba jöhetek vissza, azonnal igent mondtam. De nem volt könnyû Nagycéténybél eljönnöm, a fentebb felsorolt okok miatt. Azt hiszem, az elõzõ, hosszabb fejtegetésben javarészt már e1mondtam azt is, amire hálával és örömmel emlékezem vissza, talán még azt fûzhetném hozzá, hogy mindig szívügyem volt a papi és a szerzetesi hivatásokért való ima, hivatások ébresztése, megtalálása, megõrzése.
2011. október
Hitélet
Kürtös 15
(Folytatás a 14. oldalról)
És örömmel mondhatom el, hogy minden plébánosi helyemen születtek papi és szerzetesi hivatások, 6 fiú lett pap, és 11 lány lépett kolostorba, hála Isten kegyelmének. - Ipolybalog mellett még két községnek a lelkipásztora. Milyennek látja ezen falvak lakosságának hitéletét? - Ipolybaloghoz jelenleg két község tartozik: Szécsénke és Kelenye. Mindhárom községre jellemzõ a hagyományos vallásosság, ami egyrészt jó, mert a hagyományok megtartása segíti az embert egy közösségben, egy életformában megmaradni, de másrészt veszélyes is lehet, mert ha a vallásosság csak ennyi és nem több, ez bizony kevés, lassan élettelenné, szokványossá, unalmassá válik, és idõvel meg is szûnik. És ez nem csupán plébániám három falvára érvényes, hanem mindig és mindenütt így van. - Hittant is tanít, nem gondolja, hogy a fiatalok többsége legszívesebben mellõzné a vallást? Észrevettem, hogy a fiúk már nem szívesen ministrálnak. - Hittant mindig szerettem tanítani, egyébként a pap elementáris kötelessége a hit terjesztése, a tanítás és a prédikálás. Sohasem értettem meg a hittant tanítani nem akaró paptestvéreket. Mint köztudott, palóc népünk még hagyományosan vallásos, ennek egyik kifejezõje, hogy a szülõk iskolás gyermekeiket hittanoktatásra jelentik be. Balogon és a környék falvaiban 1-2 esetet kivéve minden iskolás gyermek hittanos, de megesik, hogy némely gyermek számára a hittan nem több, mint bármely más tantárgy, holott nem gyõzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a hittan azért más, mert az örök életre készít fel bennünket. Lehet, hogy ha nem lesz valaki jó matematikus, nyelvész vagy sportoló, az életben azért érvényesülhet, de ha valaki hitében vagy erkölcsében megbukott, az elveszett az örökkévalóság számára. Hogy a fiúk némely helyen nem szeretnek ministrálni, ez nem általános, mert viszont mások máshol szívesen ministrálnak. A kelletlenség okát abban látom, hogy a fiúk többsége figyel egymásra, sõt felfigyel valakire, a falkavezér-elv érvényesül, és ha egy közösségben a „vezér jó fej“, a tagok is ilyenek akarnak lenni. Ha pedig a hangadó példakép negatív tulajdonságokkal teli, sajnos a többség is ehhez alacsonyodik. - Talán olvasóinknak nem kell mondanunk, hogy 2005-ben Ipolybalogon elkészíttették a Szent Korona másolatát, amelynek Ön is tevékeny részese, közremûködõje volt. Emlékszem, milyen nagy és szép tervek voltak egy ún. Szent Korona-búcsúval kapcsolatban. Mi az, ami ebbõl megvalósult, és mi az, amit még szeretne ezzel kapcsolatban elérni. - Ami a Szent Korona Ünnepély búcsúvá válását illeti, elmondhatom a következõket. Ez ügyben levélben fordultam Erdõ Péter esztergomi bíboros érsek úrhoz, hogy mi a teendõ. Õ azt válaszolta, hogy ilyen esetben az illetékes egyházmegye fõpásztora jogosult dönteni, rendezvényt, ill. helyet búcsúi rangra emelni. Azonban ekkor még a Nagyszombati Egyházmegyéhez tartozott Ipolybalog, fõpásztora Ján Sokol érsek úr pedig nem éppen a felvidéki magyarság iránti szeretetérõl volt ismert. Meg sem próbáltam kéréssel hozzá fordulni, mert elõre sejtettem, milyen választ kaptunk volna, és hogy a következõ kérvény benyújtására esetleg csak sokkal késõbb lenne mód, így tehát a kérvény elküldése nem volt aktuális. Közben a besztercebányai püspökséghez csatoltak, itt sem láttam több esélyt arra, hogy kérésünknek eleget tennének. Talán egy kicsit késõbb... - Nem érzi úgy, hogy a Szent Korona Ünnep valahogy más irányba fordult el, mint ahogy az méltó lenne hozzá? Gondolok itt elsõsorban a délutáni programokra, ami inkább egy falunapnak felel meg, mint egy egyházi búcsúnak, nem kellene ezt a kettõt különválasztani? - Igen, én is úgy látom, hogy a magasztosnak indult Szent Korona Ünnepség degradálódott, lefokozódott. Ami a szent-
misét illeti, igyekszünk mindig fõpásztort - püspököt - hívni annak celebrálására, az, hogy a környék magyar papjai vagy magyar helyeken szolgáló papok egyike-másika egyszer sem jött el az ünnepi szentmisére, vagy ki sem jelentette híveinek ezt az ünnepséget, ez is tény, de amit mi teszünk, arra bizony nekünk kell odafigyelnünk. Biztos, hogy nagy baj lenne, ha a délutáni programokra a vásári búcsú, ismerõsök piknikelése lenne a jellemzõ. És ha az ünnepség fõatrakciója az esti beat-rock koncert lesz, akkor a megszünés veszélye fenyegeti. Ez esetben a bibliai Gamáliel rabbi mondása érvényesiil: „Ha Istentõl való, fenmarad, ha emberektõl származik, magától megszûnik.“ Hogy ez ne így legyen, változtatni kell sok mindenen. Ha a Kápolna-domb alatti rész egyházi tulajdonba kerül, és a tervezett Kálvária 14 stációja is megépül, nem lesz azon a helyen sem koncert, sem diszkózene. - Tudtommal felmerült már a gondolat, hogy Ipolybalogon megalakítják a Szent Korona Társaságot, amelynek elsõdleges feladata lenne a Szent Korona-eszme ápolása és természetesen a Szent Korona Ünnepek megszervezése. Mi ennek az akadálya? - Ez a terv is elaludt, mint sok más egyéb jó ötlet, de ami késik, nem múlik. Köszönöm a kérdést, mert ezt egy sürgetõ felszólításnak veszem, hogy lépjünk ez ügyben. Megszereztem a magyarországi Szent Korona Társulat, ill. Társaság alapszabályzatát, és minden egyéb ahhoz szükséges iratot, amely segítségével regisztrált, jóváhagyott társulat jöhet létre. Ugyancsak szükséges lenne egy állandó Szent Korona Õrséget is létrehozni arra alkalmas férfiakból, hogy az Ünnepség alkalmával õk töltsék be e szerepet, és álljanak díszõrséget a Szent Korona mellett. - Vannak még megvalósítatlan tervei? - Minden nap hozza a maga programját. Világot változtató terveim nincsenek, csupán annyi, hogy becsülettel szolgálhassam népünket még sokáig. - Ön szerint az új egyházmegyék létrehozása javított-e a vallásgyakorlásban, vagy csak az adminisztrációt növelte? - Nem tudjuk, kinek a fejében született ez az ötlet! Azzal, hogy két, zömében magyar járást egy tiszta szlovák egyházmegyéhez csatoltak, nem látok semmi hasznot, de észszerûséget sem. Igaz, hogy sovinizmust nem tapasztalok a szlovák papok részérõl, valójában ez a két régió - az Ipoly mente és KözépSzlovákia - sohasem tartozott egybe. Az pedig, hogy a közelmúltban megszûnt öt, hat-hétszáz éves magyar plébánia, ugyancsak értetlen. Bízunk abban, hogyha elegendõ magyar papi hivatást imádkozunk ki magunk közül, akkor a most megszüntetett plébániák újraindulnak, ill. a magyar plébániákat magyar lelkiatyák fogják ellátni. - Milyennek látja az állam és az egyház viszonyát? - Természetesen a régi ateista rezsim bukása után sok pozitív változás történt ezen a téren. Nem szükséges pontokba szednem, és külön-külön szólnom, tudjuk mindannyian, mi minden változott. De a történések mindig az emberektõl függenek, akár nagyban, állami szinten, akár kicsiben, helyi szinten. Vagyis: hogy az éppen regnáló kormány összetétele milyen világnézetû, vagy egy-egy polgármesteri hivatalban, iskolában milyen az elöljáró vagy a pedagógusi kar hozzáállása a hithez, valláshoz. Én, hála istennek, a bársonyos forradalom óta készséges, segítõkész polgármesterekkel, pedagógusokkal találkoztam, soha e téren nem volt probléma. És a jövõt is így tudom áldásosnak elképzelni, hogy az állam igényli szolgálatunkat az ifjúság nevelése, formálása, a családi élet értékeinek felmutatása és továbbadása területén, de mindenütt másutt is számol jelenlétünkkel az emberek földi - és örök - életének boldoggá tételében. - Köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre, és kívánok Önnek további erõt és kitartást lelkipásztori tevékenységéhez. Kliment Éva
16 Kürtös
Tö r t é n e l m i e s e m é n y n a p t á r
Október 2. 1848 - Lemond az elsõ felelõs magyar kormány (Batthyány Lajos kormánya). 1849 - Komárom városa kapitulál. Október 4. 1490 - II. Ulászló magyar király és Beatrix özvegy királyné titkos házasságot kötnek. 1896 - Átadják a budapesti Ferenc József hidat (ma Szabadság híd). Október 6. 1395 - Zsigmond király kérésére IX. Bonifác pápa kiadja az óbudai egyetem alapítólevelét. 1666 - A Wesselényi-féle összeesküvés kezdete. 1849 - Pesten kivégzik gróf Batthyány Lajost, Magyarország elsõ alkotmányos miniszterelnökét. 1849 - Aradon kivégzik a szabadságharc 12 honvéd tábornokát és egy ezredesét, az aradi vértanúkat. 1956 - Ünnepélyesen újratemetik az 1949-ben kivégzett, 1955-ben rehabilitált Rajk Lászlót és mártírtársait. Október 7. 1411 - Luxemburgi Zsigmond németrómai császár, magyar és cseh király Pozsonyban eljegyzi kétéves leányát, Erzsébetet a 14 éves V. Habsburg Albert osztrák herceggel. 1848 - Az újonnan alakult magyar honvédsereg Ozoránál megadásra kényszeríti a császári tábornokok hadtestét. Október 8.
1902 - Átadják a Steindl Imre által tervezett Országházat. Október 9. 1305 - Vencel Brünnben lemond magyar királyi címérõl, a Szent Koronát átadja III. Ottó bajor hercegnek. Ottó rövidesen Magyarországra érkezik. Október 10. 1307 - A rákosi gyûlés Károly Róbertet ismeri el magyar királynak. Október 11. 1648 - II. Rákóczi György elfoglalja trónját, mint Erdély fejedelme. 1944 - Horthy kormányzó megbízottai Moszkvában aláírják az elõzetes fegyverszüneti megállapodást, melynek értelmében Magyarország köteles kiüríteni minden 1937. december 31-e után szerzett területet, és azonnal hadat üzenni Németországnak.
Október 12. 1684 - Lotaringiai Károly és Sobieski János lengyel király Párkánynál gyõzelmet aratnak a török haderõ felett. Október 14. 1235 - Róbert esztergomi érsek Székesfehérváron magyar királlyá koronázza Béla királyfit, IV. Béla néven. Október 15. 1944 - Sikertelen kiugrási kísérlet a II. világháborúból, Szálasi Ferenc és az általa vezetett Nyilaskeresztes Párt átveszi a hatalmat Budapesten. A Rádióban beolvassák Horthy Miklós kormányzó proklamációját a fegyverszünetrõl, majd Vörös János vezérkari fõnök parancsát a harc folytatásáról. Német csapatok megszállják a budapesti hidakat, a nyilasok elfoglalják a Rádiót. Egy SS-különítmény elrabolja ifjabb Horthy Miklóst. Október 16. 1448 - Hunyadi János vereséget szenved Rigómezõnél. Október 17. 1540 - I. Szulejmán szultán elismeri a gyermek János Zsigmondot, Szapolyai János fiát magyar királynak. 1552 - Eger ostromának utolsó napja. Ezen a napon vonul el a török haderõ a vár falai alól, melyet a körülbelül 2000 fõnyi védõ 38 napig hõsiesen védelmezett. 1918 - Gróf Tisza István volt miniszterelnök a Parlamentben bejelenti: a háborút elvesztettük. Ugyanaznap Csehszlovákia bejelenti elszakadását az Osztrák-Magyar Monarchiától. Október 18. 1514 - Megszûnik a magyar jobbágyok szabadsága. Az ország minden parasztját (kivéve a szabad királyi városok lakosait) szabadságvesztéssel büntetik, ha engedély nélkül elköltöznek. Bevezetik a robotot, a cenzust és a kilencedet. 1514 - Elkészül a Tripartitum (Hármaskönyv). Október 23. 1613 - A kolozsvári országgyûlés erdélyi fejedelemmé választja Bethlen Gábort. 1620 - A besztercebányai országgyûlés magyar királlyá választja Bethlen Gábort. 1956 - Az 1956-os forradalom kitörése. A forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekrõl kiinduló békés tüntetésével kezdõdött 1956. októ-
2011. október
ber 23-án, és a fegyveres felkelõk ellenállásának felmorzsolásával fejezõdött be Csepelen november 11-én. 1989 - A Magyar Köztársaság kikiáltása. A déli harangszó után a Magyar Köztársaság megbízott elnöke, Szûrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot a Parlament erkélyén. A Kossuth téren több százezer ember gyûlt össze a III. magyar demokratikus köztársaság kikiáltásakor. Az I. magyar köztársaság kikiáltására 1918. november 11-én került sor, a második pedig 1946. január 31-én került elfogadásra. Október 24. 1956 - A szovjet csapatok bevonulnak Budapestre. Szovjet harckocsik sorakoztak fel az Országház körül, valamint a hídfõknél és a legfontosabb útkeresztezõdéseknél. Október 25. 1781 - II. József német-római császár, magyar és cseh király kiadja Türelmi rendeletét. Ebben a protestáns (evangélikus és református) és az ortodox hívõknek szabad vallásgyakorlatot biztosít. Rendelete lehetõvé teszi e hívõk magasabb állami hivatalokban való alkalmazását, engedélyezi számukra templomok építését, papok tartását, és kivonja õket a római katolikus püspökök ellenõrzése alól. 1956 - Gyilkos sortûz zúdul a Kossuth téren békésen és fegyvertelenül tüntetõ tömegre. Több tucat halott és temérdek sebesült marad a kövezeten. Október 29.
1906 - A kassai dómban örök nyugalomra helyezik Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc Törökországból hazahozott hamvait. Október 30. 1956 - Elhangzik Kádár János és Nagy Imre beszéde a Magyar Rádióban. - A felkelõk megostromolják az MDP budapesti székházát a Köztársaság téren. - Mindszenty József hercegprímás kiszabadul házi õrizetébõl. Október 31. 1918 - Budapesten kitör az õszirózsás forradalom, Károlyi Mihály kormányt alakít. Tisza István miniszterelnököt lakásában magyar katonák keresik fel és agyonlövik.
2011. október * 250 éve, 1761. október 2-án halt meg zágoni Mikes Kelemen, II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása. (*1690) * 45 éve, 1996. október 2-án halt meg Lesznai Anna (szül. Moscovitz Amália) magyar író, grafikus, iparmûvész, a Nyolcak vendégtagja. (*1885) * 135 éve, 1876. október 9-én született Szini Gyula író (†1932) * 130 éve, 1881. október 10-én született Kittenberger Kálmán magyar Afrika-kutató, zoológus, vadász és szakíró. A magyar vadászirodalom klasszikusa, a Nimród vadászújság fõszerkesztõje. (†1958) * 130 éve, 1881. október 13-án született Csathó Kálmán magyar író, színházi rendezõ, MTA-tag. († 1964) * 40 éve, 1971. október 13-án halt meg magyargyerõmonostori báró Kemény János író, színházigazgató, mecénás, a marosvécsi Helikon írói munkaközösség megalapítója. (*1903) * 30 éve, 1981. október 16-án halt meg Várnai (Weisz) Zseni József Attiladíjas költõ. (*1890) * 25 éve, 1986. október 22-én halt meg Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas magyar orvos és kutató, a C-vitamin felfedezõje. (*1893) * 200 éve, 1881. október 22-én született Liszt Ferenc zeneszerzõ. (†1886) * 70 éve, 1941. október 24-én halt meg Reményik Sándor költõ, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedõ alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi idõkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert õt és költészetét 1945 után - jórészt politikai megfontolásokból - évtizedekre számûzték a magyar irodalomból. (*1890) * 295 éve, 1716 október 27-én halt meg gróf Bethlen Miklós Bethlen János kancellár fia, államférfi és emlékíró. (*1642) * 110 éve, 1901. október 31-én született Dallos Sándor József Attila-díjas magyar író, újságíró, forgatókönyvíró. Legnépszerûbb és legjelentõsebb alkotása Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza (A nap szerelmese, Aranyecset). (†1964)
Évfordulónaptár
Kürtös 17
Liszt Ferenc Emlékév 2011 Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a 2011-es évet Liszt Ferenc Emlékévvé nyilvánították. A jubileumra országszerte színes programokkal emlékeznek januártól decemberig. Liszt Ferenc a nyugat-magyarországi Doborjánban (Raiding) született 1811. október 22-én. Apja, Liszt Ádám, az Esterházy-uradalom gazdatisztje korán felismerte a gyermek kivételes zenei tehetségét, és minden lehetõséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság elõtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan mûpártolók vállalták külföldi taníttatását. 1822-ben Bécsben mutatkozott be, ahol Beethoven is felfigyelt rá. Bécsben Czernytõl és Salieritõl tanult. Itt jelent meg nyomtatásban elsõ mûve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára, amelyekre Beethoven híres zongoramûvét írta. A következõ évben Párizsban a Conservatoire-ra kérte felvételét, ezt azonban, külföldi lévén, a Cherubini igazgatása alatt mûködõ nagyhírû intézményben megtagadták tõle. Zeneelméletet, ellenpontot magánúton tanult Paer és Reicha vezetésével, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba és ismét Angliába. Mûsorán többnyire a népszerû operákra írt ábrándok, csillogó parafrázisok szerepeltek. Közben apja elhunyt, és a tizenhat éves Lisztnek egyedül kellett gondoskodnia magáról és édesanyjáról. 1827-ben egy idõre Párizsban telepedett le, ahol, mint a társasági élet ünnepelt hõse, megismerkedett a szellemi élet kiválóságaival és ugyanakkor a forradalom tanaival is. Chopintõl a zongorajáték árnyalatait tanulta el, Berlioztól a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait. Paganini hegedûtechnikájának bravúros eszközeit a maga zongorajátékában hasznosította. 1835-39 között romantikus szerelmével, Marie D'Agoult grófnéval Svájcot és Olaszországot járta be: ezeknek a festõi benyomásoknak emlékét õrzi Vándorévek címû zongoraciklusa. A harmincas évek végén ismét hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjainak megsegítésére felajánlotta Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmét. Ugyanilyen bõkezûen járult hozzá néhány évvel késõbb a bonni Beethoven-emlékmû létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett a megújult orosz zene alkotóinak mûvészetével és az új szerelmet jelentõ Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnõvel. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett. Mint tevékeny és az újért lelkesedõ, vezetõ posztot betöltõ muzsikusnak, nemegyszer nyílt alkalma az ígéretes tehetségek felkarolására, ösztönzõ pártfogására. Bemutatta többek között Wagner három korai operáját (Lohengrin, Tannhäuser, Bolygó hollandi) és Berlioz Benvenuto Cellini-jét. Közben Európa minden részébõl zarándokoltak hozzá a zongoramûvész-jelöltek, hogy tanítsa õket. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. 1875 márciusában Budapesten kinevezték a Zeneakadémia elnökévé. Készséggel segítette a magyar zenekultúra új központjának fejlõdését, és szívesen vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. Õ maga tulajdonképpen már a weimari letelepedés óta visszavonult a koncertezéstõl, bár alkalmilag olykor még pódiumra lépett. Életcélját azonban végérvényesen a zeneszerzésben látta. A weimari évek alkotói termése jelentõs mértékben eltér az egykori világjáró zongoravirtuóz mûveinek stílusától. A tetszetõs csillogás és ördöngös technika eltûnt ezekbõl a kompozíciókból, hogy helyet adjon az újat keresõ - harmóniai szempontból egyre merészebb, formai szempontból egyre egyszerûbb, mondanivalóját tekintve egyre mélyebb - alkotásoknak. Az egy témára épült zongoraversenyek, a h-moll szonáta monumentális tömbje, a Haláltánc-változatok keserû hangja, a Faust-szimfónia drámai víziója egy-egy állomás e fejlõdés útján. A kései zongoramûvek: az utolsó Elfelejtett keringõk, a végtelen magány ihletébõl született vad és nyers Csárdások pedig egyre meredekebben ívelnek e muzsika kései örököse és folytatója, Bartók felé. Forrás: világháló
18 Kürtös
Közélet
2011. október
Ketyeg a „pénztárgépes“ vekker…! Sokan úgy gondolják - „tudják“, hogy a szlovákiai pénztárgépek mûködését szabályozó törvényt nem fogadta el a parlament, illetve nem érvényes. Az igazság viszont az, hogy érvényes, és minden Szlovákiában használt pénztárgépnek meg kell felelnie a törvény elõírásainak 2012. január 1-jétõl. Mirõl is van tehát szó, hogy is van ez? - kérdeztük Pulai Gábort, a Nagykürtösi PGP cég tulajdonosát, aki pénztárgépek forgalmazásával, szervizelésével foglalkozik már a kezdetek kezdetétõl, és sok o l v a s ó n k számára más hasonló technikai aktivitásairól is ismert. A pénztárgépekrõl szóló 289/2008 számú törvény értelmében egy úgynevezett fiskális pénztárgépnek a következõ feltételeknek kell megfelelnie - röviden a legfontosabb pontok: - a felhasználótól elzárva és hozzáférhetetlenül egy fiskális memóriát kell tartalmaznia, ami biztonságos módon tárolja elektronikus formában az eladási adatokat, blokkokat - a fiskális pénztárgépnek az adóhivatal által kiadott és hiteles biztonsági zárjeggyel kell lennie megjelölve, illetve „leplombázva“ - a fiskális memóriának leolvashatónak kell lennie számítógépen keresztül - a fiskális memória regisztrálja - tartósan bejelzi a memóriájába, ha a pénztárgép valamelyik berendezését lekötik, például a nyomtatót, display-t, esetleg magát a fiskális memóriát - a fiskális pénztárgépnek lehetõvé kell tennie szükség esetén a fiskális memória adatainak kiolvasását, illetve ezen adatok - a bizonylatok és zárások nyomtatását - a pénztárgépnek elektronikus táp- és áramforrás kiesése esetén is képesnek kell lennie a betáplált adatokat 90 napig tárolni - az adatok archiválásáért a törvény szerint a felhasználó felel 10 évig - a „fiskális modul“ memóriájával való munkákat, cseréket és egészében véve a fiskális pénztárgépek javítását csak az adóhivatal által jóváhagyott és hitelesített szervizközpont végezheti el - minden számlának és zárásnak kötelezõen kell tartalmaznia az FM védjegyet - a felhasználó köteles a pénztárgép karbantartását elvégeztetni a jogosult szervizközponttal, amirõl idõben informálnia kell a felhasználót, általában 60 nappal elõtte - minden napos visszaszámlálással a határidõ múlását jelezve - ami nagyon fontos: mivelhogy a fiskális pénztárgép nem nyomtatja az eladási adatokat a hagyományos és megszokott módon másik papírtekercsen - tehát csak 1 papírtekercs van benne, ezeket az adatokat elektronikus formában tárolja a memóriájában. Ezen adatok tárolásáért, archivációjáért szintén a pénztárgép üzemeltetõje, használója felel. Biztonsági okokból természetesen ez a memóriarészleg meghatározott nagyságú, ezáltal idõrõl idõre megtelik, úgymond „le kell húzni az adatokat“ a pénztárgépbõl, és archiválni kell (USB-memória, CD, DVD segítségével), illetve némely pénztárgép automatikusan tárolja ezeket a beépített memóriakártyára.
Hogyan lehet ezeket a követelményeket teljesíteni? - Új fiskális pénztárgép megvásárlásával - A meglévõ berendezés felújításával, úgynevezett fiskalizációjával Végezetül, mint szakember, mit ajánlanál, hogyan lépjenek az érdeklõdõk a továbbiakban? Kinek mi felelne meg jobban, melyik forgalmazó mit tud ajánlani, illetve milyen szinten biztosítja a szolgáltatásokat, szervizelést, útmutatást, esetleges a felmerülõ problémák orvoslását, mindenkinek magának kell eldöntenie, kihez fordul. Egyszer, régen kedvenc humoristám, Hofi Géza mondta „AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA, DE AKINEK INGE, AZ ÖLTÖZKÖDJÖN FEL, ÁMDE RENDESEN!“ (Br)
ÁCSMESTER Tetõt építeni a jövõben is kell Ez az ember nem a földön jár - mondják sokszor, ha meg fõleg a háztetõkön, az sem mindennapi, mint ahogy tette évtizedekig Ambrus János ácsmester. Ipolyvarbón született, és édesapja mesterségét követve került a nagykürtösi ipariskolába ácstanulónak. A szakmai gyakorlatot az Építõipari Vállalatnál szerezte, és máig szeretettel emlegeti mesterét, Kiszel Jánost. Akkor épült a város, sorjáztak az új emeletes házak, volt hol megtanulni a mesterséget. Mikor felszabadult, elsõ munkahelye egy építõipari vállalatnál volt, aztán édesapja keze alá került egy évig, akivel a községi hivatalnál dolgoztak ácsként. Majd Zólyomban egy nagy vállalatnál alkalmazták, ahol hidakat, csatornákat építettek. Ezen a munkahelyen végezte el a három év mesteriskolát, és ezt követõen a zólyomi ipariskola szakmai tanára lett. Itt 15 évig dolgozott szakoktatóként, és ácstanulók sokaságával ismertette meg a mesterség fortélyait. Számára emlékezetes, jó tanítványai is voltak, és életének szép szakasza volt, hogy tovább tudta adni a szakmát, amelyet mestereitõl, édesapjától tanult. Akkor még volt munka, sorra épültek a gyárak, a lakótelepek, a falvak új lakásai, és kellett a munkáskéz, kapósak voltak az ácsok, a szakiskolában végzett segédeket már munkahely várta. Aztán a zólyomi ipariskola mestere egy besztercebányai magáncégnél építésvezetõ lett, és itt fõleg családi házakat építettek. Németországban is dolgozott ácsként, de Karancsalján, Budapesten a házépítéseknél is ott van a keze nyoma. Ambrus János 1962ben Kóvárról nõsült, és kedves felesége négy szép lánnyal ajándékozta meg, akiket kiházasítottak, és örömükre most született a nyolcadik unokájuk. A nyugdíjas ácsmester sajnálja, hogy a mai világban szakemberek sokasága van munka nélkül. Reméli, hogy több ács kerül ki a szakiskolákból, és nekik lesz munkájuk, mert zsaluzni, tetõt csinálni az emberek feje fölé a jövõben is kell. Szabó Endre
2011. október
ÕSZ
Szabadidõ - Oktatás
A KERTEKBEN
Kürtös 19
A Kőhegyen voltunk...
A veteményeskertben hozzá kell látni a kiürült ágyások kötött talajának felásásához. Arra kell törekednünk, hogy minél mélyebben lazítsuk fel a talajt a gyomok irtása, a csapadékvíz tárolása és a kedvezõ talajállapot céljából. A hantokat nem kell elegyengetni, a téli fagyok szétomlasztják a rögöket. Az idén sok gondjuk volt a gyümölcstermelõknek a gombás megbetegedésekkel, fõként a meggyfák moníliás pusztulásával. A további fertõzéseknek úgy tudjuk elejét venni, ha most a lehullott lombot gondosan összegyûjtjük és megsemmisítjük. Ezt követõen, de még a fagyok beállta elõtt kell megpermetezni a meggy- és egyéb gyümölcsfákat gombaölõ szerrel. A legolcsóbb és leghatékonyabb a 2 százalékos bordói lé. A vályog- és agyagtalajú kertekben a közeljövõben kell felásni a gyümölcsfák alját, a virágágyak talaját is. A homoktalajú kertekben hagyjuk ezt a munkát tavaszra, nehogy a téli szelek a fellazított és fedetlenül maradt homokot elhordják. A szép pázsit minden kertkedvelõ embernek a szeme fénye! A tavasztól õszig gyakran öntözött és rendszeresen nyírott gyep igen sok tápanyagot használt fel. A többéves gyepek talaja megtömõdött, helyenként a gyomok, a mohák is elszaporodtak benne, és az értékes pázsitfüvek tápanyaghiányban szenvednek. Ezért most fontos feladat a talaj fellazítása. Erre a célra kiváló eszközök állnak rendelkezésre, amelyek éles kései meghasogatják a földet, kihúzzák a mohát és a gyomokat. Ültessük el a tavaszi virágok hagymáit. Ássuk ki és vigyük be a dáliákat és kardvirágokat. Szárítsuk, tisztítsuk meg és tároljuk hûvös, fagymentes helyiségben. Néhány fagy után tegyünk talajtakarót az évelõ virágos kertbe. Egy 2,5 cm-es szalma- vagy apróra vágott levélréteg segít megõrizni a talaj nedvességét, és megvédi a gyökérzetet. Ha úgy döntünk, hogy új fákat vagy bokrokat telepítünk házunk köré, olyan fajtákat válasszunk, melyek kifejlett méretükben is illeszkednek a helyhez. Ez nagymértékben csökkenti a jövõbeni nyesés és más karbantartás szükségességét. Szedjük le a hernyókat az örökzöld cserjékrõl. Ezzel megelõzzük azt, hogy tavasszal kikeljenek az áttelelt lárvák. Távolítsuk el a leveleket a pázsitról, hogy elejét vegyük a gyeppel kapcsolatos problémáknak. Komposztáljuk vagy vágjuk össze õket, és használjuk talajtakaróként. Õsszel van itt az ideje, hogy kiirtsunk néhány olyan lomblevelû gyomnövényt a pázsitból, mint a fehér lóhere, a pitypang és a földi borostyán. Távolítsuk el a beteg vagy rovarokkal fertõzött növényanyagot kertünkbõl, mert az szállást adhat az áttelelési szakaszban levõ betegségeknek és kártevõknek. Ha a kertünkben hagyjuk a beteg növényeket, akkor otthagyjuk a betegségeket és a rovarokat, amelyek újra elkezdenek szaporodni jövõ tavasszal, súlyosbítva a kártevõkkel kapcsolatos gondokat. Ültessük szét az évelõ örökzöldeket. Emeljük ki a földbõl õket, válasszuk szét a töveket, és ültessük át õket jó minõségû talajba. A fák körül nemcsak a törzs közvetlen környékét, hanem az egész korona alatti területet szerves vagy mûtrágyával trágyázzuk meg. A nagyobbak 1-2 kg, a kisebbek mintegy fél kg foszfor és kálium mûtrágyát kaphatnak. (Nitrogént majd tavasszal adjunk!) Ezután ássuk fel. Nagyon jó, ha marhatrágyával, komposzttal is takarjuk. Ha most becserepezünk néhány szép szamócatövet, és az elsõ fagyok után bevisszük, akkor tavasszal korán is szüretelhetünk. ber
(a lukanényei diákok élménybeszámolója) Egy napsütötte, verõfényes õszi reggelen elindultunk a Kõhegyre. Vezetõnknek az örökifjú Berec Petit kértük meg, aki nagy túrakedvelõ hírében áll. Az autóbuszt a kirándulásra polgármesterünk biztosította. Nemsokára ott álltunk a Kõhegy lábánál... Csodálatos látvány tárult elénk! A természet gyönyörû színekben pompázott. A sárguló szõlõlevelek zamatos fürtjeikkel, a kéklõ égbolt, a halvány köddel borított látóhatár elvarázsolt bennünket. Ám a tájat mégis a Kõhegy uralta! Fenséges módon magasodott ki a természet ölébõl.....
Elindultunk fel a hegyre. Vezetõnk gyors iramot diktált, levegõt kapkodva botladoztunk fel a hegy csúcsára. A csapat nõi tagjainak mégis volt erejük a gyakori fényképezkedésre. A fiúk inkább evés-ivással voltak elfoglalva, osztálytársunk, Matyi egész úton szõlõszemeket csipegetett. Legyõztünk minden elénk táruló akadályt, és feljutottunk a csúcsra. Fent, a hegyen hihetetlen szépség fogadott minket. Még a szívünk is hevesebben dobogott, amikor megláttuk az alattunk elterülõ Palócföldet. Szülõföldünk, te drága.... A hegy tetején magányosan álló kereszt vigyázó tekintetével szemlélte a tájat. Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, felfedezõ útra indultunk az erdõ sûrûjébe. Kis idõ múlva két tanárunk el is tévedt. Mondanunk sem kell, hogy nem estünk miattuk kétségbe.... Pihengettünk, beszélgettünk, s közben lábunkat lógattuk a Meggypatak hûsítõ vizébe. Lelkiismeretünket megnyugtatva mégis a két tanár keresésére indultunk, aminek az lett a vége, hogy mi is eltévedtünk. Kiáltozásainkkal vertük fel az erdõ csendjét, míg végre hosszas keresés után rátaláltunk egymásra. Tekintetünket még utoljára a Kõhegyre szegeztük, majd fáradt léptekkel tértünk vissza az autóbuszhoz. Mély ábrándozásunkat csak az autóbusz motorzúgása zavarta meg... (8-9. B osztály)
Hirdetés - Programajánló
20 Kürtös
2011. október
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Október 14-én ünnepelte 8.születésnapját
Lenicky Barbara Ipolynyéken. E szép ünnep alkalmából sok szeretettel köszöntik, további jó tanulást kívánnak: keresztszülei, valamint unokaöccsei: Erik és Krisztián
„A koporsó lezárta szeretõ szívedet, Nem látjuk már többé mosolygó szemedet. Fáj a szívünk, mert minket itt hagytál, búcsú nélkül örökre elindultál. Küzdöttél, de már tovább nem lehetett, most már a csend ölel át és a szeretet. Végleg elmentél hosszú utadra, hangod nem halljuk többé már soha. Fájó szívünk felzokog érted, örökké szeretünk, nem feledünk Téged.“ Mély fájdalommal emlékezünk halálának 2. évfordulójára
BALÁZSNÉ szül. CIBULYA ANASZTÁZIA 1969-2009 Gyászoló szüleid és testvéreid Úgy érzi, elveszik a munkában? Mi segítünk, hogy otthona, lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. Szolgáltatásaink: - ablakmosás - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás - porszívózás - felmosás - mosás - vasalás - bevásárlás - fûnyírás - sövényvágás - rendezvények elõtti és utáni takarítás - lépcsõházak takarítása - irodák, üzlethelyiségek takarítása Érdeklődni lehet a: 0907 66 80 28-as telefonszámon!
Ingyenes esküvõ és re n d e z v é n y szervezés Ha esküvõre készül, de nincs ideje szervezkedni? Nem ismeri a megbízható szolgáltatókat? Hívjon minket! Okleveles esküvõszervezõ csapat várja Önt! Elérhetõségek! 0908 13 87 64
A Csemadok égisze alatt mûködõ Csábi Szeder Fábián Dalegylet immár negyedik alkalommal várja a modern zene rajongóit hazánk egyetlen kortárszenei fesztiváljára, az együttes otthonába. A Hajnalok Völgye 4 - Kortárs Kórusfesztivál Csábon nevû rendezvény november 5-én, szombaton, 16 órai kezdettel a csábi római katolikus templomban kerül megrendezésre. A csábi fiatalok által életre hívott rendezvényen a meghívott együttesek a XX. és a XXI. század kórusrepertoárjából meríthetnek, egyetlen megkötés azonban, hogy minden együttesnek el kell énekelnie egy addig még soha, sehol fel nem csendült mûvet is. Az így elhangzott õsbemutatók közül a szakmai zsûri és a közönség is kiválasztja kedvencét: elõbbi a fesztivál nagydíját, utóbbi pedig annak közönségdíját nyeri el. Idén olyan neves énekkarok vállalták a fellépést, mint a Grassalkovich Énekegyüttes Hatvanból, a VOCES énekegyüttes Kassáról, illetve a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa. A szervezõ Csábi Szeder Fábián Dalegylet szeretettel vár minden kedves érdeklõdõt ezen a Szlovákiában teljesen egyedülálló rendezvényen, bízva abban, hogy ezáltal is közelebb kerülhet mindenki a modern kóruszene különleges, varázslatos világához. Bõvebb információk a WWW.FESZTIVAL.DALEGYLET.COM oldalon találhatóak.
PULAI GÁBOR
PGP
ÚJ ÉS HASZNÁLT PÉNZTÁRGÉPEK FORGALMAZÁSA, SZERVIZELÉSE, BÉRLÉSE ÉS FISKALIZÁCIÓJA Ve¾ký Krtíš, Banícka 33 Telefon: 0948-527565
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
