KÜRTÖS. Közéleti havilap. XI. évfolyam 3. szám. Ára 0,40 EUR 150,- Ft március

s Q t r W k XI. évfolyam 3. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2 0 1 3 . március

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

Szent Világszabadság! Hallgatom a magyar miniszterelnök Orbán Viktor a nemzeti ünnep alkalmából a határon túli magyaroknak küldött üzenetét: „Ez az a nap, amikor az egész világ hallja a magyar szabadság hangját. Ez a hang azt mondja, hogy a szabadság azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják.“ Igaz. Nagyon mélyen. Különösen érthetõ ez az üzenet annak fényében, ami manapság Európában és a világban történik. Ez nekik is üzenet. És nekünk is. Merünk-e elég bátrak lenni ahhoz... Mihez is? Hogy felvállaljuk mindazt, amire egy ezredévnyi történelem magasít fel minket, azt, amire a szüleink tanítottak, a jóra, az igazra, önmagunk szabadságára. Ezt a szabadságot akarják ma elvenni a magyar nemzettõl, a jogot, hogy ne rabszolgaként, a bankok kiszolgáltatottjaiként, a jelzáloghitelbe megfulladóként, a házaikat elárverezettekként, mélyszegénységbe süllyesztettekként kelljen élnünk. A nemzet ma újra szabadságharcát vívja. De nem a fegyverek ellen, hanem a melegházasságot, a kereszténységet tagadó, a pénzt istenítõ hatalmak ellen, szinte az egész, Rotschildek által járomba hajtott világ ellen. Miért is van ez? Nézem az Európai Parlament ülését, ahol egy holland képviselõ habzó szájjal támadja Magyarországot, mert ismételten, a sokadik alkotmánybírósági döntés után sem fogadja el, hogy a vörös csillag, és a horogkereszt Európában nem lehet önkényuralmi jelkép, és büntetni, tiltani akarja annak használatát. Nem fogadja el, hogy nem csökkentheti a szegények és a magyar családok terheit. Hogy azt szeretné, ha házasság csak férfi és nõ között lehessen, hogy a magyar nép által kapott kétharmados szuverenitás okán joga van évtizedes hibás döntéseket kijavítani és teljes reformot végrehajtani a közigazgatásban, az alkotmányban, a nemzetpolitikában. És hallgatom az USA budapesti nagykövetét, aki szintén kioktatja a magyar riportert demokráciából, és aggódik a magyar jogalkotás miatt, miközben az amerikai hadsereg hazug hírszerzési forrásokra támaszkodva népeket, országokat taszít a nyomor, a kiszolgáltatottság és a háború borzalmas mélységeibe, árvákat, megcsonkított emberek ezreit, szétlõtt városokat és falvakat hagyva maguk után. Hogy is van ez? Miért olyan fontos e kis magyar nemzet belsõ forradalma a világ urainak? Mert rossz példa mások elõtt. Rossz példa, hogy nem kell rabszolgának lenni, hogy van emberibb, méltóbb igazabb élet is, mint a bankok szolgáinak lenni. És a legfõbb kérdés, amitõl ma mindenki ódzkodik, amitõl mindenkire rásütik, ha csak rágondol vagy utal rá, az antiszemitizmus bélyegét, hogy vajon kié is a BANK? Nos, erre a kérdésre mindenki keresse meg a választ. Mert amikor gazdasági válság van, amikor a kioktató USA-nak a belsõ adóssága már ezertrillió (!!!!!!) dollárra rúg, akkor a magyar emberek

keservesen megtermelt pénzébõl Európában szinte csak tõlünk kérik számon a gazdasági hiány 3 százalékos hiánycéljának betartását. És nézem az Európa Parlament ülését, és hallgatom, ahogyan a magyar képviselõ, Tabajdi Csaba olcsó politikai babérokra törve ócsárolja saját hazája jelenlegi kormányának politikáját, féltve a demokráciát és a szegények, a hajléktalanok érdekeit. Azon emberekét, akiket az általa támogatott és kiszolgált szocialista rablóhad taszított nyomorba, küldött az utcára, és hajtott a devizahitelekkel az adósságcsapdába az elõzõ nyolc esztendõben. És hallgatom, figyelem, ahogyan alattomosan jár, kel, utazik a világban Bajnai Gordon, a magyar családokat öngyilkosságba és teljes kilátástalanságba taszító mágnás, vállalkozó, akit a Soros Alapítvány pénzel, hogy diákokat, drogosokat és egyéb más pénzen megvehetõ csoportokat küld ki az utcára, hogy azt a látszatot keltsék, valami baj van Magyarországon a demokráciával. Nos, ismételten meg kell erõsítenünk nemzeti ünnepünk alkalmából, hogy a szabadság csak azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják azt. A mindennapokban. Mert ha ezt a szabadságharcot is elbukjuk, mint 48-ban, nem lesz lehetõségünk még egyszer talpra állni. Errõl gondoskodnak azok, akiknek nem jó, ha a magyar nemzet szabad. Akiknek nem jó, ha ez az üzenet sok helyre eljut Európában. Mert a szabadság túl drága ahhoz, hogy azt a bankok mindenható urai finanszírozzák. Szabadnak lenni ma Európában annyit jelent, megpróbálni magyarnak maradni, nyelvben, kultúrában, szellemben, hitben. A magyar szabadság léte vagy nemléte ma Európa szabadsága vagy teljes gyarmati sorba való taszításának kérdése egyben. Éjünk ezzel a szabadsággal, és támogassuk azt. Szívvel, hittel és cselekedettel. Hogy a magyar név megint szép legyen, mint régen, Európában és a világon is! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Hrubík Béla

„Hazám, hol vannak most ifjaid, / kiknek lelkében a töretlen hit honol? / Hová let− tek egykori nagyjaink, / kik példát mutatva éltek köztünk valahol? / Hol vannak Ők, óh, hazám, / kikre emelt fővel nézhet e gyenge nép? / Hol vannak hazám, azon lelkes ifjaid, / kiknek lekében igaz gyógyító−tűz él még? / Mondd hazám, lesznek−e szobraink és / emlékeinkben ismét újra−élő nagyjaink? / Mondd édes hazám, mivé leszel Te magad, / és mivé lesznek a tegnapi márciusi ifjaid?“ (M. Laurens: Márciusi ifjak)

Közélet

2 Kürtös

2013. március

-

Ünnepi üzenet h a t á ro n t ú l i h o n f i t á r s a i n k h o z Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket a magyar szabadság ünnepén. Ez az a nap, amikor az egész világ hallja a magyar szabadság hangját. Ez a hang azt mondja, hogy a szabadság azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják. Mi, magyarok kivívtuk. Sokat küzdött a magyarság az elmúlt évszázadokban, hogy ez ma így lehessen. Az elmúlt években elindítottuk nemzetünket a határokon átívelõ egyesítés útján. Így leszünk többen, így leszünk erõsebbek. Ezt az erõt éppoly bátran és elszántan, éppoly okosan és leleményesen kell használnunk, ahogy eleink tették. A nemzet újraegyesítésének értelme éppen az, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, részt vehessen a magyar nemzet és Magyarország építésében. A határon túl élõk részt vehetnek Magyarország erõsítésében, az erõs anyaország pedig többet tud tenni értük ott, ahol élnek. Régen voltunk ilyen közel ahhoz, hogy a magyarság céljait megvalósítsuk, a magyar szabadságot kiteljesítsük határokon belül és kívül. Régen voltunk ilyen egységesek. Használjuk ki a lehetõséget, amit közösen teremtettünk. Legyünk méltó utódai a '48-as magyar hõsöknek. Ehhez kívánok a magyar szabadság ünnepén minden magyarnak erõt, hitet és bátorságot! Orbán Viktor

PROJEKT HUSK /1001/1.1.2/0022 MEGALAKULT A VADÁSZATI ÉS ERDÉSZTI KLASZTER

Közel egy év szorgos munkájának eredményeképp 2013. február 19-én került sor a Vadászati és Erdészeti Klaszter alapító okiratának aláírására. Az alapító tagok a szlovákiai oldalról a Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség, a zólyomi székhelyû Nemzeti Erdészeti Központ, a Szlovák Állami Erdészet, Magyarországról pedig az Ipoly Erdõ Zrt., a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a gödöllõi Szent István Egyetem közös célkitûzése a határtérségben élõk életminõségének javítása széleskörû gazdasági együttmûködés fejlesztése által. Az együttmûködési területek között vadászati, ökoturisztikai és a megújuló energiákat is jelentõ erdõgazdálkodás területén várható a leghatékonyabb együttmûködés magán- és állami erdõgazdálkodók, vadásztársaságok, erdészeti és vadászati termékeket elõállítók és ezekkel kereskedõk, valamint szálláskínálók és turisztikai szolgáltatást nyúj-

tók között. A Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttmûködési Program által támogatott projekt elsõ tagtoborzó workshopját az ügynökség szervezésében 2013. március 6-án Ipolyvarbón tartották. A tanácskozás három tagozatban zajlott, ahol az aktuális vadászati, biomassza-feldolgozás és ököturizmus és erdei iskola témákban folyt az eszmecsere. Bár a pályázat elsõsorban a határtérséget célozza meg a rendezvényen a helyi magánerdõ-tulajdonosok, vadásztársaságok, biomassza-feldolgozók, turisztikai vállalkozások, önkormányzatok mellett nagy érdeklõdést mutattak a korponai Leader csoport képviselõi is, akik szorgalmazták, hogy mielõbb hasonló rendezvény keretén belül az északabbra esõ területeken is elkezdõdjön a tagtoborzás. Üdvözölték a kezdeményezést, mivel meglátásuk szerint a klasztertagság nagyon jó lehetõséget nyújt elsõsorban a turisztikai elképzeléseik megvalósítására, és lehetõséget nyit határon átnyúló kapcsolatok kialakítására. A workshop keretén belül az érdeklõdõk tájékoztatást kaptak a klaszter mûködési és szervezeti szabályozásáról, a klaszter nyújtotta lehetõségekrõl is, amelyek elsõsorban a közös érdekképviselet, marketingtevékenység, a vállalkozások fejlesztését elõsegítõ információk (pl. kereslet-kínálat) biztosítására, támogatási források közös elnyerésére irányul. A klaszterbe a belépés ingyenes. Már a worshop ideje alatt

többen éltek a lehetõséggel és benyújtották a belépési nyilatkozatot, illetve azóta is folyamatosan érkeznek a pozitív viszszajelzések, így elmondhatjuk, hogy ténylegesen is elindult a klasztertagság szervezése. Az ipolyvarbói rendezvény mintegy folytatásaként március 11-én Salgótarjánban került sor hasonló célú

rendezvényre a magyarországi partnerek szervezésében, amit szintén nagy érdeklõdés kísért. A klaszter továbbra is nyitott az új tagok felvételét illetõen. Az érdeklõdõknek bõvebb tájékoztatással az ügynökség nagykürtösi irodájában személyesen, vagy a 047/4911797 telefonszámon, illetve az [email protected] e-mail címen szolgálunk. További, a klaszterre vonatkozó infomációkat a magyarországi vezetõ partner www.ipolyerdo.hu honlapján is találnak. Lõrincz Mária Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség

Közélet

2013. március

Kürtös 3

Bemutatjuk Papp Zsolt épülettervezõt

„A családi háznak küldetése van...“ - Inámban kezdtél iskolába járni. És innentõl számítva hogy alakultak tovább, és hol fejezõdtek be tanulmányaid? - Ipolynyéken fejeztem be az alapiskolát, középfokú tanulmányaimat Losoncon folytattam, az ottani magyar tanítási nyelvû építészeti szakközépiskolában, majd Kassára kerültem, ahol az egyetemi éveimet töltöttem. 1996-ban diplomáztam a Mûszaki Egyetem Építészeti Karán, bár ezt az irányzatot a felvidéki magyar köznyelv inkább csak „architektúraként“ szokta emlegetni, tehát úgy is mondhatnám, hogy architektúrát tanultam. - Felsõfokú tanulmányaid során érezted-e akadályát annak, hogy anyanyelvi iskolába jártál? - Legfõként a kezdetekben éreztem komolyabb nyelvi akadályt, a késõbbiekben ez a hátrány jelentõsen mérséklõdött, s a felsõbb évfolyamokra már teljesen jelentéktelenné vált a számomra. Hálás vagyok a sorsnak, hogy anyanyelvemen sajátíthattam el az alapfokú tudást, úgy érzem, hogy az ebbõl adódó nyelvi akadályok eltörpültek annak mérhetetlen elõnyei elõtt. Az egyetem elsõ évfolyamát, velem együtt, még több száz tanhallgató látogatta, a diplomaosztásig már csak kevesebb mint kilencven fiatal jutott el. Lemorzsolódtak többek között azok a magyar évfolyamtársaim is, akik szlovák középiskolából érkeztek, mert hiába ment nekik jól a szlovák nyelvû társalgás, ha az összetettebb tananyagot már nem voltak képesek felfogni és elsajátítani. A magyar nyelv alapja a logika, ezért, aki magyar nyelven tanul, az nem csak egyszerûen megtanulja a tananyagot, aki magyar nyelven tanul, az az ismereteket nyelvi képek formájában szorosan beépíti a gondolkodásába, így gondolatai szinte eggyé válnak az elsajátított tudással. - Tanulmányaid befejezése után hol kezdtél el dolgozni, és jelenleg hol dolgozol, mivel foglalkozol? - A nagybetûs életet egybõl épülettervezéssel kezdtem el Léván egy tervezõirodában. Öt év gyakornoki munka után 2001-ben letettem a tervezõi jogosultsági vizsgát, és megalapítottam a lévai PROART tervezõirodát. Azóta már több mint 500 épület tervei kerültek ki irodánk falai közül.

Talán a legjelentõsebbek közé tartozik Nagy Lajos király véglesi (Víg¾aš) várkastélyának az újjáépítése, melyet romos, fákkal benõtt Csipkerózsika-álmából élesztettünk fel. Ez irodánk életében egy több évig tartó munka volt, hisz a négyszintes, egy hektáron elterülõ várkastély szerkezeteit már a felismerhetetlenségig tönkre tette az idõ vasfoga. Legújabb munkáink közé tartozik a Dituria (az egykori Prior) bevásárlóközpont átépítése Léva központjában és a losonci zsinagóga felújítása. Számomra a legkedvesebb tervezési feladatot mégis a családi házak tervezése jelenti, igazi embert próbáló kihívás, az építész a munkáján keresztül emberi sorsokkal kerül kapcsolatba, s azokat jó vagy rossz irányba befolyásolhatja. A mi felfogásunk szerint a családi háznak küldetése van: boldoggá tenni a benne lakó család életét. - Nemrégiben került átadásra Alsósztregován a kívül-belül felújított Madách-kastély. Te készítetted el a felújítás tervét, és te voltál az építkezési munkálatok mûvezetõje is. Értek-e meglepetések a felújítás során? - Mindig külön nagy öröm a számomra, ha szûkebb szülõföldemrõl, az Ipoly mentérõl kapunk megbízásokat. A Madách-kastély felújítását megelõzte a kékkõi Balassavárkastély renovációs terveinek az elkészítése, ahol meglepetések tömkelege várt bennünket. A kékkõi tapasztalatokból kiindulva Alsósztregován már számítottunk is rá, hogy egy-két régészeti leletnek elõ kellene kerülnie. Elõ is került, a központi palotaterem padlózata alól. Valószínûsíthetõ, hogy az egykori, 1758-ban tûzvészben megsemmisült Madách-kastély egyik körbástyáját ástuk ki. A leletegyüttest régészek feltárták, rögzítették, majd azokat visszatemettük. - Család, kedvtelés, kikapcsolódás, feltöltõdés? - Igen, pontosan ebben a sorrendben. Számomra a család kedvtelés, kikapcsolódás és feltöltõdés is egyben. Gyermekeim, Enikõ, Kitti, Gábor és Péter, mindegyikük egy külön egyéniség. A gyermekeimmel eltöltött idõ valódi lelki felüdülés. Hálás vagyok a Jóistennek és a feleségemnek, hogy velük egy családban élhetek. Szeretném, ha egyszer õk is így éreznének, ezért az én feladatom nem is lehet más, mint az általam ismert igaz emberi értékeket hagyatékként átadni, hogy a hitüket és a magyarságukat soha el ne hagyhassák! Bodzsár Gyula

BOMBOR MAGDI-DÍJ

Az idei évzáró taggyûlés keretében, amelyre 2013. február 24-én került sor, a BOMBOR MAGDI-díjat özv. Vámos Lászlóné kapta. A Csemadok vezetõsége úgy döntött, hogy Vámos Ilike igazán méltó arra, hogy ez a díj a tulajdona legyen. Ugyanis a mai napig aktív tagja a Csemadoknak, az énekkarnak,

és tiszteletbeli tagja a jelenlegi helyi vezetõségének is. Sok éven át, több mint 30 évig vezette mint elnök asszony a bussai Csemadok tevékenységét. Nem kevés munka van a neve mögött, valamint sok siker és odaadás is. Jelenleg már nyugalmazott tanítónõ, de még mindig segítõkész, és sok jó tanáccsal látja el kultúrcsoportjainkat. Ezúton kívánunk neki jó egészséget, kitartást, és szeretnénk buzdítani arra, hogy továbbra is maradjon hû tagja a Csemadoknak. Bombor Ivett

Közélet

4 Kürtös

2013. március

Az ipoly menti katolikus filmklubok találkozója Ipolyvisken „Én valami tartósabbat szeretnék adni, de csak meg tudom mutatni az utat arrafelé. Nekem nincs receptem arra, hogyan kell nyerni. A saját versenyét mindenki másképp futja, de honnan jön az erõ, amely a versenyen végigvisz? Belülrõl. Jézus azt mondta: Mert íme, Isten országa bennetek lakik. Teljes szívetekkel kerestek Engem, bizony megtaláltok Engem, életetek Krisztus szeretetében élitek, ez az a pálya, amelyen a ti versenyetek

a célig vezet.“ részlet a Tûzszekerek címû filmdrámából, amelyet az Ipoly menti Filmklubok elsõ közös találkozóján tekintettünk meg Ipolyvisken, 2013. február 17-én. A rendhagyó eseményen az ipolynyéki, ipolysági és ipolyviski filmklubok tagjai vettek részt; a filmklubok témavezetõi: Mahulányi József esperes - az Ipolysági Filmklub vezetõje, Parák József plébános - az Ipolynyéki Filmklub vezetõje, Balga Zoltán plébános - az Ipolyviski Filmklub vezetõje. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Dr. Török Csaba, teológiai tanár, az MKPV TV refrense, aki fontos szerepet töltött be az Ipoly menti filmklubok elindításánál. A filmklub moderátori szerepkörében ezúttal is Kosík Júliát üdvözölhettük, aki nemcsak a filmklubok ötletgazdája és fõszervezõje, hanem azok aktív résztvevõje. Továbbá kiválóan közremûködik ezen filmklubok eszmei tartalmának gazdagításában. Az Ipolyviski Községi Hivatalban megrendezésre kerülõ program keretén belül sor került a fent említett Tûzszekerek címû angol filmdráma megtekintésére, ezt követte a film

elemzése Török Csaba atya vezetésével. A filmklub az egyes témavezetõk beszámolójával folytatódott, akik az eddig megvalósuló filmklubok tevékenységét értékelték. Az Ipoly menti filmklubok többéves múltra tekintenek vissza. A legelsõ filmklub megrendezése még 2008-ban történt az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolában. Ezt követte a 2009-ben megalakuló Ipolynyéki Filmklub, amely helyszínéül az Ipolynyéki Római Katolikus Plébánia szolgál. Az Ipolysági Rk. Plébánián elõször 2010 szeptemberében került sor a filmklub megrendezésére, az Ipolyviski Rk. Plébánián pedig 2012 szeptemberében. Ezen filmklubok havi rendszereséggel kerülnek megrendezésre, résztvevõinek száma pedig 10 - 20 fõ. Milyen célt is szolgálnak ezek a filmklubok? Mit nyújtanak nekünk, résztvevõknek? Nem csupán a filmek megtekintése a cél, hiszen azt bárhol megtehetjük, akár otthon a televízió képernyõje elõtt, akár a mozikban. A filmklubok lényege azonban a film megtekintését követõ filmelemzésben rejlik és a filmklubok közösségépítõ szerepében. A filmelemzés során a közösségben megosztjuk egymással véleményeinket, beszélgetünk arról, hogy mit is nyújtott számunkra az adott film, hogyan szólított meg minket, milyen üzenettel rendelkezik, hogyan tudjuk átvetíteni a film üzenetét a saját életünkre. Való igaz, hogy a filmekbõl tanulni lehet, de ez akkor tud igazán megvalósulni, ha felfogjuk és megértjük a lényegét, az üzenetét. A közösségben történõ filmelemzések a film helyes értelmezésében is segítséget nyújtanak. Távol Afrikától, Õszi szonáta, Ments meg, Uram, Maléna, Marvin szobája, Úrvacsora, Országúton, Befejezetlen élet, Egy asszony illata, A kétely, Az igaz történet ... és még hosszan sorolhatnánk azokat a filmeket, amelyeket a filmklub során megtekintettünk, és amelyek mélyen bevésõdtek emlékeinkbe. Kiváló, remek alkotások, melyek lelkileg feltöltenek, erõt adnak számunkra, és üzenetük mélyen beépül életünkbe. Skultéty Bolgár Brigitta

13. keresztény jótékonysági bál Bussán Február 9-én 13. alkalommal rendeztük meg a bussai keresztény jótékonysági bált, amelyen 180 személy vett részt. A bevételt minden évben a bál keretében adjuk át plébános urunknak, tisztelt Hrablay Jánnak. A pénzösszeg - szokás szerint - a bussai templom, parókia javítására van szánva, ill. a templom környezetének tatarozására. Ugyanis a pénznek mindig van helye, és ezért szánjuk javításokra, építkezésekre és újításokra ezt a bevételt. Örömmel vesszük tudomásul, hogy az emberek szeretnek adakozni annak ellenére is, hogy nagyon nehéz idõket élünk. De aki szívügyének tartja a hitét és az egyházat, az nem sajnálja azt a pár

eurót, hiszen jó helyre megy. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a rendezõk nevében mindazoknak, akik segítséget nyújtottak, vagy bármilyen

módon hozzájárultak a bál sikerességéhez. A bálozók szórakoztak, jót mulattak, és remélhetõleg jól érezték magukat. És ami a lényeg, jót tettek. Adja isten, hogy jövõre is legyenek ilyen segítõkész emberek, és legyen erõnk ahhoz, hogy bálunkkal segíthessük templomunkat és egyházunkat. Kár lenne abbahagyni ezt a jótékonykodást, mert tudni illik, hogy jót tenni nemes és jó dolog. Minden csak rajtunk függ, embereken, hát tegyük szebbé és boldogabbá életünket. Igaz, sok oldala van földi létünknek, de mindenkinek tudnia kell, hogy hová tartozik. Bombor Ivett

Közélet

2013. március

HABEMUS

PA PA M

-

Kürtös 5

VA N P Á P Á N K

Az új pápa, az argentin Jorge Mario Bergoglio az elsõ latinamerikai és az elsõ jezsuita pápa. Tömegközlekedéssel jár, fõpapi rezidencia helyett apartmanban lakik, síkra száll a szegényekért. 76 éves, párbeszédre kész személyiség.

2013. március 13-án, 19.06 órakor fehér füst szállt fel a vatikáni Sixtus-kápolnára szerelt kéménybõl - ez azt jelenti, hogy a római katolikus egyház nyolcvan év alatti bíborosai megválasztották az egyház élérõl február 28-án távozott XVI. Benedek utódját, majd megszólaltak a harangok is, elõször a Szent Péter-bazilikában, majd egész Rómában, amelyek megerõsítették az új pápa megválasztásának tényét. Jean-Louis Tauran protodiakónus bejelentése után az új pápa, az argentin jezsuita Jorge Mario Bergoglio, eddigi Buenos Aires-i érsek 20 óra 21 perckor kilépett a Szent Péterbazilika erkélyére, és köszöntötte a híveket. Az esõ ellenére a Szent Péter téren több mint százezren gyûltek össze, és ünnepelték az új pápát. Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez: Testvéreimé s nõvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tûnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm! Elõször is imádkozni szeretnék emerituspüspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja, és a Szûzanya oltalmazza. A szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsõséget, majd így folytatta: Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévõ bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körû testvériség valósuljon meg. Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévõ bíboros helynököm fog segíteni, gyümölcsözõ legyen ennek a gyönyörû városnak az evangelizálásában! Most szeretnék áldást adni, de elõbb, elõtte szívességet kérek tõletek: mielõtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Õ megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem. Ferenc pápa Urbi et Orbi áldása után így búcsúzott: Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szûzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést!

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben, olasz bevándorló munkáscsaládban. Ötgyermekes családban nõtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, és a vasútnál dolgozott. Kémiát tanult, de a papi hivatást választotta. A szeminárium elvégzése után, 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A filozófiai doktorátus megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfõnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett, doktori értekezését Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke. Bergoglio teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, kész a párbeszédre. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett. Aszketikus hozzáállással viszonyul a világhoz: tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a fõpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög mûveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Jól úszik, erõs, holott gyerekkora óta tüdõproblémái vannak. A kevés szavú ember megszólalásainak súlya van a 40 milliós Argentínában, ahol a lakosság 90%-a katolikus. A világháló nyomán - szerk.

6 Kürtös

Oktatás

2013. március

Centenáriumára készül az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium 2013 õszén ünnepli fennállásának századik évfordulóját. Az elõkészületekrõl Petrezsél Zsuzsannával, az oktatási intézmény új igazgatónõjével beszélgettünk. - Mit jelent önnek e neves évforduló? - Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az idén százéves intézmény alkalmazottja és jelenlegi vezetõje lehetek. Annak idején én is itt tanultam, tehát elmondhatom, hogy a gimnázium mindig is igen közel állt hozzám. A tanári karral együtt arra törekszem, hogy a lehetõ legméltóbb módon ünnepeljük meg a közelgõ centenáriumot. Hiszem, hogy ez nemcsak az iskola életében, az itt végzett diákok számára fontos, hanem a városnak is, s bizonyos szinten a szlovákiai magyarságnak is.

- Miként tervezik megünnepelni a centenáriumot? - Ünnepségsorozatunkat 2013 októberére tervezzük, akkor lesznek a legjelentõsebb programok. Átfogó évkönyv jelenik meg, az intézmény gazdag múltját bemutató kiállítás nyílik, ünnepi mûsort - akadémiát - rendezünk. Szentmisét is tervezünk. Celebrálására a gimnáziumban végzett katolikus papokat kérnénk fel. Ez méltó zárása lenne az ünnepségsorozatnak. - Az ünnepi héten kívül lesznek más programok is? - A megemlékezésre az intézmény mostani és egykori diákjait is szeretnénk felkészíteni. Ezt szolgálnák a gazdag és színes kísérõprogramok. A 2013/2014-es tanév a kerek évforduló jegyében telik majd. Mindenképpen bevonjuk a mostani diákokat is. Egy verseny keretében a centenáriumhoz kapcsolódó témákat dolgoznának fel, és a legjobb munkákat a nagyközönségnek is bemutatják. Jó volna továbbá, ha a 2013-ban esedékes érettségi találkozókat is októberben rendeznék meg. - Mit ölelnek fel a kísérõprogramok? - A kísérõprogramok célja a generációk találkozása, egymás megismerése. Beszélgetésekre hívjuk volt diákjainkat, hogy megoszthassák élményeiket, tapasztalataikat a mostani gimnazistákkal. Jó volna megtalálni iskolánk legidõsebb diákjait, akik még a két világháború közti idõszakban, a háború idején vagy az újrakezdés utáni években érettségiztek. Fontos bemutatni azokat a volt diákokat is, akik a tudomány vagy a mûvészet különbözõ területein értek el eredményeket. Õk mondhatnák el, mit jelentett számukra az ipolysági alma mater, mennyiben határozta meg késõbbi életüket az itt töltött négy év. E beszélgetések felfoghatók akár informális pályaválasztási tanácsadásként is. A közelmúltban végzett tehetséges diákjainkat is

megszólítjuk, hogy meséljenek gimnáziumi éveikrõl, késõbbi tapasztalataikról. - Említette, hogy kiállítás is készül. - A kiállítás a gimnázium jelenlegi épületének kihasználatlan területén lesz látható. Szívesen fogadunk minden, az iskolához kötõdõ tárgyi emléket: fényképet, iratot és bármi mást, ami az iskolával összefügg. Kérem a volt diákokat és tanárokat, hogy a kiállítás idejére bocsássák a rendelkezésünkre a birtokukban lévõ tárgyi és képi emlékeket! Ezek akár már most is leadhatók az iskola titkárságán, vagy elküldhetõk az iskola címére (fénymásolt dokumentumokat is szívesen fogadunk): Gymnázium s VJM, Mládežnícka 22, 936 01 Šahy-Ipolyság. Esetleg a dokumentumok, képek másolatát elküldhetik a [email protected] e-mail címre. A tárgyak átadását, kölcsönzését illetõen személyesen, a jelzett e-mail címen vagy a 036/7411008-as vezetékes vagy a 0910/926165-ös mobil telefonszámon (külföldrõl: 00421/36/7411008 vagy 00421/910/926165) egyeztethetnek velünk. - A kísérõ- és fõprogramon kívül mivel készülnek még a centenáriumra? - Intézményünk testvériskolai kapcsolatai az elmúlt évtizedekben különbözõ okok miatt fokozatosan leépültek. Jelképértékû lenne testvériskolai együttmûködés kialakítása, és az errõl szóló megállapodást az ünnepségek idején írhatnánk alá. Szeretnénk a rendezvénysorozatba „emelni“ a sportot, hiszen az meghatározó jelentõségû a gimnázium életében, Gondoljunk csak az Ipoly Kupára, amely nemrég ünnepelte 40. évfordulóját. Az idei sportrendezvény is a centenárium jegyében zajlana. - A végére hagytam talán a legfontosabbat: az anyagi háttér kérdését. - Sajnos, az intézmény anyagi lehetõségei nagyon behatárolják az ünneplés elõkészítését. Elég, ha csak az évkönyv kiadási költségeit említjük. Mindenképp hangsúlyozni szeretném, hogy külsõ segítség, szponzorok bevonása nélkül nem tudjuk elõteremteni a szükséges pénzt. Várjuk volt diákjaink és más önzetlen támogatók jelentkezését, akik hozzájárulnak a méltóságteljes ünnepléshez és a jubileumi évkönyv kiadásához. A felajánlásokat a 7708765/5200-as OTP-bankszámlára küldhetik (külföldrõl történõ utalás esetén: 7708765/5200, IBAN: SK85 5200 0000 0000 0770 8765, BIC/SWIFT: OTPV SKBX). Bárminemû támogatást elõre is köszönök a százéves Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium nevében! Pástor Péter (Peter Paulenka felvételei)

2013. március

Kürtös 7

Az 1848−as forradalomra emlékeztünk Az idei évben nem volt kegyes az idõjárás a március 15-én ünnepelni vágyókhoz, mint ahogyan nem volt az 1848-ban sem, amikor a márciusi ifjaknak „csupán“ az esõvel kellett szembenézni, legalábbis ami az idõjárást illeti. Az Ipolyi Arnold Alapiskola e napra tervezett programját is kissé felforgatta a szeszélyes idõ, ám ennek ellenére bõséges és tartalmas program várta a diákokat, hogy megemlékezzenek a szabadságharc kitörésének 165. évfordulójáról. Az iskola igazgatójának, Molnár Barnabásnak a köszöntõje után György Ferenc lelkiatya szólt a diákokhoz, majd az iskola énekkara lépett fel Zolcer Erika tanító néni vezetésével és egy szavalat következett. A szívhez szóló csengõ hangok után a mûvészeti iskola növendékeinek zenekara mutatkozott be Szõllõsi Sándor tanár úr vezetésével. A három Csáky fivér: Matyi, Misi és Máté alkotják a zenekar gerincét, s mellettük Klacso Stella és Bodzsár Orsi hol énekükkel, hol pedig hegedûjátékukkal kísérik a fiúk zenélését. Fellépésükkel nagy sikert arattak az iskola tanulói körében. A reggeli mûsort követõen régi vendégeink, a balassagyarmati mûvelõdési központ munkatársai Jakus Juli vezetésé-

Nem engedtek a 48−ból

vel foglalkoztatták a kicsiket és nagyokat. Újra a magyar történelem egy szeletével ismertették meg a tanulókat játékos módon, hisz miközben elkészültek a hajpántok, díszes övek, apró sámándobok az alsó tagozat diákjainak szorgoskodása nyomán, sok mindent megtudhattak honfoglaló õseink hitvilágáról. Majd a felsõsök István király korába csöppentek a történelmi játszóház által, õk templomépítéshez díszes köveket faragtak, alapító okiratot írtak, karkötõt fûztek, majd törvény elé

vitték a bûnösöket, s rájuk mérték méltó büntetésüket. A nap folyamán az iskolában megtekinthetõ volt Somogyi Gyõzõ kiváló mûvész, Munkácsy-díjas grafikus A szabadságharc katonái címû kiállítása, amely a szabadságharc katonáit, azoknak egyenruháit, felszerelését mutatja be, nemzetõrökét, gyalogosokét, huszárokét, tüzérekét stb. Ezenkívül a nagyobb diákok megnéztek egy, a forradalom és a szabadságharc eseményeit feldolgozó dokumentumfilmet is. Emlékezéssel, tanulással, szórakozással telt el ez a nap, amely során az 1848-as forradalom kitörésére emlékeztünk. -náMárcius 17-én, vasárnap déli 12 órakor az óvári park 48-as emlékmûvénél falunkbeli honvédek emléktábláját avattuk fel a szabadságharc 165. évfordulóján. A tartalmas kultúrmûsort az egyházi alapiskola diákjai és a szivárvány folklórcsoport, valamint Vízi Mária verse biztosította. Az emlékezés koszorújával tisztelgett az ünnepi beszédet tartó Érsek Árpád és Csicsai Gábor parlamenti képviselõk, a HÍD párt és az MKP szervezetei, a környezõ községek önkormányzatai, illetve az anyaországbeli partnerközségek képviseletei. A rendezvényt a részben megújult kultúrházban ünnepi ebéd követte. /kh/

Óvár

Március idusán, az elõzõ évek hagyományaitól kissé eltérõen, de piros-fehér-zöldbe öltözött szívvel ünnepelték Ipolynyéken az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulóját. Az ünnepség a helyi kultúrház elõtt, Esterházy János felvidéki mártírpolitikus mellszobrának megkoszorúzásával indult, akinek március 14-én születésének 112. évfordulójára emlékeztünk. Hrubík Béla polgármester kiemelte, hogy Esterházy Jánosnak egyre nagyobb kultusza van nemcsak Felvidéken, hanem Magyarországon is, hiszen májusban, Budapesten a XII. kerületben egész alakos szobrot emelnek a róla elnevezett egyik közterületen, parkban, de a lengyelországi Szczawnicán is emléktáblát kap, lévén félig, édesanyja után, lengyel vér folyt az ereiben. A koszorúzás után a kultúrház nagytermében a szép számú közönség elõtt a helyi Balassi Bálint Alapiskola tanulói adtak ünnepi mûsort Nagy Teréz tanítónõ vezetésével. Õket a Csemadok helyi szervezetének énekesei, Balázs Ottó, Klátyik Szörény és Csinger Gabriella követték hagyományosan magas színvonalú elõadással. Az emléknap ünnepi szónoka Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség fiatal, rátermett titkára volt, aki kiemelte beszédében, hogy a 48-as hõsök példaképei a mai kornak, és a szabadságharc tulajdonképpen olyan, mint a szerelem, csak akkor érted meg igazán, ha átéled. Az ünnepi mûsort és beszédet követõen a Csemadok helyi szervezetének vezetõi, valamint a község képviselõi a rossz idõjárásra való tekintettel szûk körben megkoszorúzták Sáska Sándor huszárhadnagy sírját, valamint Pajor István, a 48-as hadnagy emléktábláját a helyi temetõben. HB

Kõkeszi ben 2013. március 17-én emlékeztek az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra. Doncs Bojtos Katalin, a CSEMADOK Kõkeszi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévõket, majd Molnár Csaba elszavalta Gyulai Pál Hazám c. versét. A szavalat után Doncs Bojtos Katalin mondott ünnepi beszédet, majd Pixiadesz Piroska, a Magyar Közösség Pártjának helyi elnöke, és Gyurkovics Tibor, a község polgármestere megkoszorúzták a templomkertben álló kopjafát. A koszorúzás után Kossuth Lajos toborzója eléneklésével zárult a megemlékezés. DBK

2013. március

8 Kürtös

Járási Nemzeti Ünnep Ipolyvarbón eredetileg Csáky Pál politikus, közíró mondott volna, de a szeszélyes idõjárás miatt nem érkezett meg az ünnepségre Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke tartotta. Bár a tervezett fáklyás felvonulás az említett okok miatt elmaradt, de akik koszorút hoztak, azok kimentek a temetõbe, és mindenki nevében elhelyezték

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, ipolyvarbói alapszervezete és Ipolyvarbó Község Önkormányzata közös szervezésében került sor 2013. március 15-én, Ipolyvarbón az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából rendezett Járási Nemzeti Ünnepségre.

A megemlékezés a 16.00 órai szentmisével vette kezdetét, amely a szabadságharcban elesett hõsökért lett bemutatva. Zolcer Görgy plébános ünnepi prédikációjában Radnóti Nem tudhatom címû versével próbálta megmagyarázni az ünnep lényegét, abból kiindulva, hogy egy szlovák barátjának szerette volna elmagyarázni, hogy mit is jelent nekünk március 15. „...Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent. Nekem akkor is szülõhazám. … Hitünk és nemzetünk szétválaszthatatlan. Ezt mutatja a ma is, mikor a magyarság ünnepén az Istenhez imádkozunk. Máskor pedig az Isten ünnepén magyarul fohászkodunk. Tiszteljük, szeressük e tájat, e földet. Tiszteljük, szeressük e helyet, szent helyünket. Akkor megmaradunk magyarnak, megmaradunk hívõnek. Megmaradunk magyar

hívõnek. S dicsekedjünk õseink érdemével, mindenekelõtt a szent magyarokéval. S ne feledjük, hitünkön és magyarságunkon múlik a jövõ. Gyermekeink jövõje. Petõfi tõlünk is kérdezi: Hát majd a jövendõ fog-e dicsekedni / Mivelünk? Vajon nem fogja emlegetni / Orcapirulással e kor gyermekeit? Rajtunk múlik, hisz a haza, s az Isten velünk. S ha Isten velünk, ki ellenünk?“ A szentmise után a Toborzó hangjai invitálták a lakosságot a mûvelõdési házba, ahol folytatódott az ünnepi program. A Chudý Erzsébet vezette kultúrmûsor elõtt Cserník Tibor polgármester köszöntötte a szép számban összegyûlt

közönséget. „OH SZABADSÁG, HADD NÉZZÜNK SZEMEDBE“ címmel adtak magas színvonalú mûsort az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola diákjai, az ipolybalogi Bukréta és Kisbukréta hagyományõrzõ folklórcsoport, a lelkes fiatalokból álló óvári Ifjú Szivárvány néptánccsoport, a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság, valamint Menyhárt Éva Õrhalomból. A zord idõjárás miatt a temetõbe tervezett program is a kultúrházban lett megtartva. Az ünnepi beszédet - amelyet

Nagycsalomján március 16-án emlékeztünk meg a magyar szabadságharc 165. évfordulójáról. A mûsort Nagy Anna nyitotta egy Petõfi Sándor verssel. Ezt követte az ipolybalogi Bukréta folklórcsoport szívet gyönyörködtetõ és melengetõ összeállítása. Ezután Balogh Gábor, a CSNTV elnöke tartotta meg ünnepi beszédét, majd a Himnusz eléneklésével zártuk ünnepségünk elsõ részét. Jó ötletnek tartottuk erre az alkalomra meghívni a lévai kultúrotthon mellett mûködõ Garamvölgyi Színpadot. Tamási Áron: Vitéz lélek c. székely góbés játékát mutatták be. Tamási darabja azt a csodát mutatja be, ahogy a (magyar) kisember a katasztrófák közepette is képes talpra állni, magára találni. Ez a tiszta lélek utat mutat a többiek számára is, segít magukba nézni. Az elõadás nagy sikert aratott, a szereplõk megérdemelten hozták el Szepsibõl, a 14. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválról az egyik fõdíjat, valamint a legjobb rendezés, a legjobb férfialakítás és a legjobb nõi epizódszereplõ díját. Úgy érzem, szép estét sikerült szerezni a megjelenteknek, és mindenki elégedetten, élményekkel gazdagodva tért haza. Vanda Zs.

az emlékezés koszorúit az 1848-as emlékmûnél és Erdélyi János honvéd sírjánál. Miután elmondtak egy imát az elesett hõsökért és a keresztények egységéért, visszatértek a kultúrházba, ahol felolvasásra került Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenete, melyet a határon túli honfitársaihoz intézett. Balogh Gábor pohárköszöntõje után a helyiek vendégszeretetét élvezhették a jelenlevõk, és kötetlenül elbeszélgethettek egymással.

A rendezvény alatt meg lehetett tekinteni Somogyi Gyõzõ, Munkácsy-díjas grafikus, kiváló mûvész A SZABADSÁGHARC KATONÁI címû kiállítását. Kliment Éva

Ipolyszécsénykén 2013. március 15-én a helyi hangszóróban hangzott el ünnepélyes köszöntõ az 1848-as események tiszteletére. A mûsorban közremûködtek: Ferenc Bernadett, Górász Erik, Oroszlány Natália, Csernus Réka, Ferenc Cyntia. A megemlékezés második része vasárnap, a szentmise után volt a temetõben, ahol a Csemadok nevében Kliment Éva és Ferenc Norbert, az MKP nevében pedig Bartos Gizella és Siket Gyula megkoszorúzta a kopjafát. A koszorúzás alatt a helyi kórus énekelt. A dalokat és verseket Kelemen Mária válogatta össze. Kelemen M.

Kürtös 9

2013. március

C s á b mindig is az a hely volt, ahol a március tizenötödikék piros betûs ünnepnek számítottak a helyiek körében. A falu apraja-nagyja összegyûlt, hogy meghitt körülmények között, közösen emlékezzen meg a jeles napról. Aki 2013-ban ellátogatott a helyi alapiskola éttermébe, megnyugvással tapasztalhatta, hogy vannak dolgok, amik nem változnak: a Magyar Közösség Pártja és a Csemadok helyi szervezetei összefogásában szervezett ünnepségen az alapiskola és a zeneiskola diákjai, valamint a csábi kultúrát több mint egy évtizede meghatározó Csábi Szeder Fábián Dalegylet léptek fel. Az immár hagyományosnak számító kultúrmûsor mellett nagyszerû újdonságokkal is várták a fiatalok az érdeklõdõket. A mûsor keretében, majd' 100 fõs közönség elõtt került bemutatásra két, a községgel kapcsolatos könyv is, mindkettõ Tóth Árpád és Za ko Ervin közös munkája. A Csáb faluba' címû kottásfüzet Kodály Zoltán 1910-es csábi népdalgyûjtésének teljes anyagát tartalmazza, míg a Hajnalok Völgye - Öt év õsbemutatói (2008-2012) impozáns kottáskönyve pedig a falu híres kortárs fesztiváljának, annak elsõ jubileumán állít emléket. A maguk nemében egyedülálló kiadványokat az ünnepség után örömmel és büszkén vették magukhoz a falubeliek. Mint mindig, ezúttal sem fejezõdhetett be a lélekemelõ ünnepség másként, mint úgy, ahogy szokott minden évben: a kórus a magyar himnusz négyszólamú feldolgozását úgy énekelte, hogy ahhoz kényelmesen csatlakozhatott a publikum is. Így vált közös ünneppé március 15-e falunkban. Za ko Veronika (Fotó: Göbölös Lajos, Za ko Ervin)

C s a l á r ban az 1848/49-es szabadságharc 165. évfordulója alkalmából tartott ünnepség március 17-én délelõtt 10 órai

kezdettel a szabadságharc tiszteletére állított kopjafánál zajlott le. A magyar himnusz és a Nemzeti dal elszavalása után következett a koszorúzás. Csicsai Gábor és Érsek Árpád országgyûlési képviselõk rótták le tiszteletüket, utána a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke, Balogh Gábor, majd Csalár polgármestere és a helyi Csemadok vezetõi következtek, majd a ludányhalászi testvértelepülés polgármestere, Kovács Imre és kedves felesége, továbbá Ipolykér, Szécsénykovácsi és Óvar falu polgármesterei következtek. Az ünnepi beszédet Csicsai Gábor országgyûlési képviselõ tartotta, melyben kiemelte a magyarok összetartásának és összefogásának szükségességét. A délután 14.00-kor kezdõdõ kultúrmûsor keretében a Csemadok helyi alapszervezetének kultúrcsoportja adott elõ válogatást Komjáthy Anzelm emlékirataiból. Ennek az elõadásnak az apropóját az adta, hogy a szabadságharc évei alatt Komjáthy Csalárban lakott. Az emlékmûsor után a közönség még megtekinthette Somogyi Gyõzõ festõ kiállítását A SZABADSÁGHARC KATONÁI címmel. Farkas

Az MKP Lukanénye i Helyi Szervezete idén is nagyszabású rendezvénynyel emlékezett meg március 15-érõl, a magyar szabadságharc ünnepérõl. Kuzma Zoltán, Lukanénye polgármestere, Baska László alpolgármester és Tóth László, az MKP elnöke együtt helyezett el koszorút Graca László sírjánál. A felnõtt lakosság részérõl a koszorúzási ünnepségen többen is részt vettek. A rossz idõjárásnak és a nagy hónak köszönhetõen a kultúrmûsorra ez alkalommal a helyi alapiskola épületében került sor. Ünnepi beszédet mondott Kuzma Zoltán polgármester, a diákok pedig versekkel és énekekkel emlékeztek a szabadságharc hõseire. Köszönet érte Bc. Török Teréznek, Bc. Molnár Tamásnak és Mgr. Balázs Éva pedagógusoknak. B.Zs

Ipolybalog on hagyományosan vasárnap tartották a negyvennyolcas szabadságharc megünneplését. A szentmise után az ünneplõ közönség a honfoglalás emlékére felállított kopjafa körül gyûlt

össze, és tartotta meg megemlékezését. A kultúrmûsort az iskola diákjai és a Bukréta hagyományõrzõ csoport tagjai adták. Az ünnepi beszédet Csáky Pál politikus és közíró tartotta, majd a falu polgármesterével és az MKP helyi alapszervezete elnökével közösen koszorúztak. Koszorút helyezett el még a Csemadok alapszervezete is. Az ünnepség a himnusz közös eléneklésével ért véget. Balogh G.

Nagykürtös ön március 14én a Magyar Közösség Pártja helyi szervezete és a Csemadok alapszervezete közösen rendezett ünnepi emlékestet az 1848as magyar szabadságharc és polgári forradalom 165. évfordulóján. A szabadságharc elõzményeit és lefolyását Pölhös Arpád, az MKP helyi elnökségének tagja elevenítette fel, míg Ádám János a Csemadok-szervezet alelnöke Petfõfi Sándor legszebb költeményeit adta elõ nagy átéléssel. Az ünnepi est második felében került sor a Kürtösi Magyarok Klubja /KMK/ alakuló ülésére. A résztvevõk mindegyike elfogadta a KMK 10 pontban megfogalmazott célkitûzéseit. Ezek egyike, hogy cselekvõen kívánnak hozzájárulni városuk magyar közösségének megtartásához és gyarapításához. /B.Gy./

10 Kürtös

2013. március

Komjáthy Anzelm, Nógrád vármegye kir. tanfelügyelője Komjáthy Anzelm Pálfalván (Nógrád megye) született 1818. július 13-án. Bölcsészeti és jogi tanfolyamot végzett, 1841-ben ügyvédi oklevelet kapott, vármegyéje tiszti alügyésze lett. A szabadságharc alatt, mint alszolgabíró, sokat tett a császári biztos törekvéseinek meghiúsítására. A világosi szomorú nap után birtokára vonult. 1850ben házasságot kötött Várady Czelesztinával. Alig 2 év múltán özvegyen maradt, Szécsényben ügyvédi irodát nyitott. 1867-ben vármegyéje törvényszéki bírónak választotta, nemsokára tiszti fõügyész. 1872-ben Nógrád vármegye fõjegyzõje lett. Olvasván Komjáthy Anzelm Önéletírását, amelyet 1899-ben írt meg az 1848-49-es szabadságharc és az utáni megtorlásokról, melyek a mi térségünkben játszódtak le, autentikus feljegyzései felkeltették érdeklõdésemet, s úgy gondoltam, hogy ezt érdemes szélesebb körben, közösségünkkel is megismertetni: „…Mint szolgabíró, a vármegyénk székhelyén, Balassagyarmaton a honvédállító bizottságnak állandó tagja voltam, s kint a járásombeli falvakban is toborzottam. (...) Rendes lakásom ezidõben Csalár községben volt, de hetenként kétszer is bementem Balassagyarmatra, hogy a honvédek szakadatlanul tartott sorozásánál részt vehessek. Az 1848. márc. 15-én Pesten történtekrõl Balassagyarmaton csak másodnapon, márc. 17-én vettünk hírt, s ezt másnap reggelig zeneszó mellett tartott vigadozással ünnepeltük meg. (...) Az 1848-ban Pesten tartott nemzetgyûlésre Madách Imre és Madách Pál testvérekkel egy kocsin utaztam, s eközben Madách Pali afölött vitatkozott velem, hogy én református és nem római katolikus vagyok, s miután Madách Imrének mellettem tett tanúskodása sem elégítette ki, egy vacsorába fogadtunk, s ezt Madách Pál barátom a Licinius címû étkezdében megfizette. Szabadságharcunk idejébõl sok érdekes dologra s különösen emlékezem azon napra, midõn 1849. jan. elején Görgey hadseregével vármegyénk délnyugati részén - Rétsághoz át a bányavárosok felé vonult. A magyar hadsereg elvonulása után másodnapra egy csapat osztrák lovas katona jött Balassagyarmatra, s ennek fedezete mellett érkezett ide báró Majthényi László császári biztos, ki mûködését Horváth Elek alispán és Prónay József fõszolgabíró elfogatásával és Budára küldésével kezdte meg, és Jankovich Lászlót elsõ, Veres Pált pedig második alispánnak nevezte ki, s engemet Prónay József helyettesítésével bízott meg. E minõségben nekem igen nehéz feladat volt kikerülni, hogy az ellenség élelmi és fuvar szükségletének kiszolgáltatásához ne járuljak; ezen kerülgetést a császári biztos csakhamar észre vevén, kérdõre vont, s mint egykori patvarista és jurátus társam, megelégedett azon mentséggel, hogy járásom vezetése nagyon elfoglal. (...) Nemsokára Gyöngyösre, azidõbeni fõhadiszállásunkra utaztam; Gyöngyösön tartózkodásom idején nevezte ki Kossuth vármegyénk kormánybiztosának Repeczky Ferencet, ki engemet utasításokkal ellátva visszaküldött Balassagyarmatra; útközben Szécsényben, jelenlegi lakásom helyén nagy ovatióval fogadtak (...) midõn az utcán zaj hallatszott, s

Érdemeit 1876-ban Õfelsége a Ferencz József rend lovagkeresztjével, 1880-ban pedig a kir. tanácsosi címmel méltányolta. 1880. augusztus 6-án Nógrád vármegye tanfelügyelõje. Irodalmi mûvei közül kiválik az 1846-ban kiadott „Magyar magánjogtan“. 1954-ben másodszor nõsült. Felesége Baloghy Berta 33 évi boldog családi élet után halt meg. Komjáthy 1900. április 19-én 83 éves korában halt meg. Utolsó éveit Szécsényben töltötte, és leginkább az irodalommal foglalkozott. Halála után leánya, Komjáthy Celesztina megjelentette apjának kéziratban talált munkáját Eszmetöredékek címen.

egy ember nagy robajjal nyitott be hozzánk, azt újságolva, hogy Jankovich alispánt ma reggel Balassagyarmaton elfogták a gerillák, és már hozzák ide, a városházához - így is lett. Jankovich alispán, ittlétemet egy õrtõl megtudván, magához kéretett, és az éjnek itt Szécsényben lehetõ töltésére kért fel, mert azt hitte, reggel utazva kevésbé fogják bántalmazni; kívánsága közbenjárásomra teljesíttetett, és ezért Jankovich, mint mondá, örökös hálára kötelezettem lett. Etájban, de már nem emlékszem, mely napon, jött még ide egy tízezer fõbõl álló sereg, (...) de 2-3 napig tartott pihenés után ez is elvonulván, vármegyénk egészen megtisztult. (…) Ezen seregnek itt idõzésekor mindenfelé õrszemek voltak felállítva, de ezek nagyon álmosak lehettek, mert a Kossuth Lajos kormányzó rendeletébõl Komáromba utazott Lenkey János tábornok egy éjjel Laczay Károly barátom társaságában ezen õrszemeken keresztül jött hozzám Csalárba, és itt egy napot töltve, a fõhadiszálláson vett utasításához képest arra kért, hogy Blakovics Pál volt huszárkapitányhoz Nényére kísérjem. Én dacára annak, hogy az ellenség száguldozó katonái majd itt, majd ott feltûnve vigyáztak, és így az utazás veszélyes volt, nem a rendes, hanem a hegyi utakon saját kocsimon vittem, illetve kísértem el Lenkeyt, ki mint tudjuk, szerencsésen el is ért Komáromba. Ezen utazás veszélyéhez hasonló volt az is, midõn egyszer 1849. ápr. 10-e táján Csalárból Balassagyarmatra menet bekapott hajdúm a petõi korcsma elõtt elvonuló országúton meglátván, hogy körülbelül 20 bakától kísért két szekéren osztrák tiszteket visznek, leugrott a bakról és kivont karddal „megállj!“-t kiáltott a bakákra, de ezek szerencsére nem tudván magyarul, csak bámulva néztek a kísért tisztekre, kik Branyiszlónál megsebesült betegek lévén, bágyadtan néztek körül, és hamar belátták, hogy itt csak egy részeg hajdúval van dolguk, és talán azt is, hogy én a kocsiról visszaintõleg rendelkezem a garázda hajdúval, szó nélkül tovább hajtattak.(...) Szabadságharcunk lezajlása után letiport hazánk sorsának fájdalmas érzetében elmerülve vonultam vissza a nagyvilágtól, és Csalárban volt lakásomon húztam meg magamat, és itt csakhamar egy híres eset ért. 1849. szept. hó végén egy vasárnapon estefelé mezei sétámból hazatérve a csalári szõlõkbõl egy csapat részeg ember jött felém, és hozzám hallatszott beszédjökbõl azt vettem észre, hogy meg akarnak támadni, de azon hitben, hogy embereimmel én mindég jól bántam, és községeimet átvonuló ellenség zsarolásától többször megmentettem, nem féltem, de midõn azt kezdték kiabálni: „ez is

Kossuth kutya, üssük agyon!“, szívem elszorult, és kínos érzelem fogott el, s ezen szokatlan érzelem nyomása alatt elhatároztam, hogy zsebkésemet a hozzám elõször nyúló támadónak szívébe döföm; ezen elhatározás után teljes elszántsággal vártam a támadást, ami csakhamar be is következett, de midõn a hozzám közeledett részeg csapat vezérére reá kiáltottam: „mit akarsz?“, ez megrezzenve gyáva meghunyászkodással csak azt felelte: „vagy maga az, tekintetes uram!“, és az útparton állott társaihoz menve azt mondotta nekik: „ne bántsuk, ez a mi volt szolgabíránk“. (…) … Az 1849. október 6. gyászos emlékû nap estéjén Jakabfalvy Antal honvédõrnagygyal Szécsényben találkozván, õ hozta meg Batthyány Lajos gróf, elsõ magyar miniszterelnökünk kivégzésének hírét; ennek hallatára elszorult keblem fájdalmas érzetével borultam e gyász hírt hozó barátom keblére; sírtunk és szótlanul néma megadásban fojtottuk el fájdalmunkat; ezen gyászhírt nemsokára követte a már földünk színérõl is eltûnt „Újépület“-ben és Aradon történt kivégzések híre, fájdalmunk tetõpontját érte, de fennhangon még sírnunk sem lehetett, mert a honfiúi érzésnek legkisebb nyilvánulása „felségsértésnek“ vetetvén, bitófát vagy börtönt vont maga után.“ Vármegyénk székhelyén, Balassagyarmaton valami Breisach nevû osztrák õrnagy ütötte fel sátorát, és elkezdvén az üldözést, többek közt engemet is berendelt, de Jankovich László már ekkor újból elfoglalván alispáni hivatalát, ennek pártfogása és jótállása mellett szerencsésen megszabadultam, és azt hittem, hogy már nyugodtan lehetek, de alig egy hó múlva, egy októberi napon alkonyat felé, Horváth Albert csendbiztos állított be hozzám, és az õrnagy rendeletébõl Balassagyarmatra akart vinni, de én férfias elszántsággal jelentettem ki, hogy nem megyek (...) „Hagyj fel szándékoddal, és jelentsd uradnak, hogy nem találtál itthon; ismered még maig is szolgálatomban levõ Imre hajdút“ - kirõl mint kiszolgált huszár káplárról általánosan tudva volt, hogy vakmerõségig bátor ember, és érettem tûzbe is menne (...) Horváth csendbiztos nem vévén tréfára a dolgot, távozott, és kérésemre megígérte, hogy az esetrõl Jankovich alispánt bizalmasan fogja értesíteni. Én még aznap este kocsira ültem, és a Pálfalvához közel fekvõ Karakó-pusztára hajtattam; itt és a környéken esmerõseimnél három hetet töltve csak akkor tértem vissza, midõn Jankovich alispán egy bizalmas ember által tudatta velem, hogy az üldözendõk lajstromából már törültetett. Csalár községbõl 1850. szept. hó végén tettem át lakásomat Szécsénybe. Farkas Sándor

Kultúra

2013. március

Kürtös 11

Járási szavalóverseny A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny járási fordulóját március 6-án Ipolyvarbón a Mikszáth Kálmán Alapiskolában rendezte meg a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A versenybe öt alapiskola (Csáb, Ipolybalog, Ipolynyék, Ipolyvarbó, Lukanénye) nevezett be 39 versenyzõvel. A zsûrit az elõzõ évekhez hasonlóan most is a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár biztosította, melyet ezúton is köszönünk. Tagjai: vers - Balláné Simon Mária, Csábi István, Oroszlánné Mészáros Ágnes; próza - Bacsó Józsefné, Engelberth Katalin, Hoffman Erzsébet.

A díjazott versenyzõk: Vers:

Próza:

I. kategória: 1. Pásztor Lili 2. Hlavács Réka 3. Nagy Bálint

Ipolybalog Ipolybalog Ipolynyék

1. Csáky Katalin 2. Mics Lili 3. Fábián Flórián

Ipolybalog Ipolynyék Ipolyvarbó

Ipolybalog Ipolybalog Ipolynyék

1. Csáky Máté 2. Molnár Dániel 3. Kováè Bettina

Ipolybalog Ipolyvarbó Ipolybalog

Ipolynyék Lukanénye Csáb

1. Zolcer Gábor 2. Nagy Richárd 3. Tóth Benjámin

Ipolybalog Ipolynyék Ipolybalog

II. kategória: 1. Hero Monika 2. Böjtös Natália 3. Šiket Viktória III. kategória: 1. Gömöry Eszter 2. Török Máté 3. Híves Boglárka

A versenykiírás alapján kategóriánként az elsõ helyezettek jutottak tovább az országos elõdöntõbe, melyet 2013. március 26-án rendeznek meg Tornalján a rimaszombati, nagykürtösi, losonci és tornaljai járási fordulókból továbbjutó versenyzõknek. A házigazdáknak, a versenyzõknek és felkészítõ pedagógusoknak köszönjük a munkát, amit ebbe a versenybe fektettek, és gratulálunk a továbbjutóknak. szerk.

A PEDAGÓGUSNAP alkalmából szeretettel köszöntjük pedagógusainkat az alábbi idézettel: „Vezesd őket, utat ne tévessz, S magadhoz mindig hű maradj, Mert élen állsz, és messze látszol, Sose feledd: példa vagy!“ (Nagy László)

12 Kürtös

Hitélet

TÍZEZER-NÉGYSZÁZNEGYVEN

2013. március

A hit elleni bűnök

A legutóbbi népszámlálás szerint a Nagykürtösi járásban 30 042 katolikus él, s ebbõl 10 440 magyar nemzetiségû. Egyharmada a járásunknak (még) tehát magyar római katolikus. Így a napokban több fontos esemény is érinthet minket mind a két hovatartozásunkat illetõen. A március 15-i dátumot hallva, és erre ébredve mindannyiunk szívét valami érdekes, de minden bizonnyal kellemes, bensõséges melegség és átérzés tölti el. Nagyon helyesen, hiszen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik legmeghatározóbb eseménye volt, s a nemzeti öntudat egyik alappillére ma is. De a nemzeti ünnep mellett, mely magyarságunk tudatát és érzetét ébreszti fel bennünk, nem szabad elfeledkeznünk vallásunk tudatáról, „ünneplésérõl“ sem, mely a nagyböjt szent idejét élteti meg velünk. Míg szívünk és lelkünk remélhetõleg telve van a hazafias ünnepéllyel, kicsit vissza kell fogni magunkat, ugyanis néhány nap múltával (inkább elteltével) itt a nagyhét, s a szent három nap, Urunk, Jézus Krisztus értünk vállalt szenvedésének, halálának és feltámadásnak megemlékezése, ünnepe. De vajon két teljesen különbözõ szándék és két teljesen különbözõ érdek játssza a meghatározó szerepet ezekben a napokban? Más szóval: Teljesen külön áll vallásunk és a nemzetünk? Ha hûen megéljük hitünket, s hûen megéljük magyarságunkat, akkor tetteinkkel ma is az ellenkezõjét bizonyítjuk: a magyarság és a kereszténység eggyé kell, hogy összeforrjon. Ha elmegyünk az Isten házába, hogy nemzeti ünnepünk emlékezésit Isten színe elõtt állva megszenteltessük - ezzel egészen magyarságunk s kereszténnyé válásunk gyökereihez térünk vissza nem csak gondolatban, de lényegileg. A legegyszerûbb és leghétköznapibb dolgokban vannak elrejtve a legmélyebb tanítások - írja korunk egyik jelentõs teológusa. Ha valaki egyszer képes lenne leírni, mit jelent egy kézfogás, vagy mit jelent egy búcsút intõ kézmozdulat, a legnagyobb tanítója lehetne az egész emberiségnek. A napokban találkozhatunk emberekkel, testvéreinkkel, honfitársainkkal határon innen és határon, pontosabban kis folyónkon túlról. Talán telefonon beszéltünk egymással egyszer-kétszer, vagy talán többször is az évben. De e nagy ünnepeken találkozunk. De el tudnánk mondani, mit jelent, vagy mi mindent foglal magába egy-egy mai õszinte és szívbõl jövõ, határozott kézfogás? Mi minden van mögötte? A közös barátságunk? Történelmünk? Sorsunk? Ez mind kevés. Hiába beszélünk errõl telefonon, hiába próbáljuk ezt elmondani, nem fog sikerülni. Csak mikor kezet fogunk - talán egy év után, újra - akkor értjük meg, hogy a legegyszerûbb és leghétköznapibb dolgokban vannak elrejtve a legmélyebb tanítások. Tehát nem a sok beszéd, hanem valami más a lényeg. A személyes kapcsolat. A hívõ ember életének alapvetõ része az ima. Urunk minket így tanított: Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk! Mi is talán imádkozunk esténként, napközben. De lehet, sokszor csak „telefonon“, sokszor csak messzirõl beszélünk Istenünkhöz. De ha tanulunk e talán mindenki által ismert imádságból, amit Jézus tárt fel nekünk, és Istent Atyánknak szólítjuk, akkor nemcsak hogy kezet fogunk vele, mint mi egymással, hanem átöleljük õt, õt, magát az Istent. Ahogy a gyermek átöleli szüleit akkor is, ha szomorú, akkor is, ha vidám, akkor is, ha hibát követett el. Mi is, ha ezt az imádságot tiszta szívbõl, õszintén mondjuk, átölelhetjük az Istent. És nemcsak évenként egyegy nagy ünnepen, mondjuk karácsonykor, húsvétkor vagy a márciusi ünnepségek alkalmával, mikor az Isten házában vagyunk, hanem minden egyes nap, amikor elmondjuk ezt az imádságot. A szürke, „ünneptelen“ hétköznapokon is. A Miatyánk talán a „leghétköznapibb“ imádságunk. De ünnepivé, felemelõvé, lelkesítõvé válik, ha õszinte, tiszta szívvel imádkozzuk. Az „ünnepi“ kézfogásunk és a már nem „hétköznapi“, hanem szintén „ünnepi“ Miatyánkunk hozzon közelebb minket egymáshoz, mindannyiunkat pedig közelebb Istenhez. S ha ezt megtesszük, akkor épp a mi példánknak köszönhetõen a tízezer-négyszáznegyven nem csökkeni, de növekedni fog. Egész biztosan. A szó legszebb értelmében: „Isten bizony“.

A nagyböjti idõszak a megtérés, a bûneinkkel való szembesülés idõszaka. Jelen írásunkban a hittel kapcsolatos vétkeinket, hitbeli hanyagságainkat szeretnénk górcsõ alá venni. A hagyományos teológiai gondolkodás a hit elleni bûnök tárgyalásakor elsõ helyen említi a hitet közvetlenül sértõ bûnöket, amelyek olyan jelentõs mértékben megcsonkítják a hit tartalmát, hogy már nem is az Egyház hitérõl van szó. Ide tartozik elsõsorban a HITETLENSÉG, ami tudatos és szándékos visszautasítása Istennek (tehát nem önhibáján kívüli - pl. ha az illetõ nem tehet arról, hogy nem hívõ, mert még nem állt módjában találkozni az evangéliummal), azaz valódi istentagadás, és a legnagyobb bûnök között tartjuk számon. A hitetlenség bûnébe esik az a személy is, aki elutasítja a hitbeli cselekedeteket, ugyanis ezzel a kegyelemnek és a hitnek a totális elutasítása mellett dönt. A HITEHAGYÁS (apostasia) bûnébe azok a hívek eshetnek, akik már megismerték az evangélium tanítását, keresztény életet éltek, és valamilyen oknál fogva megtagadják hitüket, keresztény mivoltukat. Ebben az esetben nem csupán a hitbeli kötelességek elhanyagolásáról van szó (!). Az ilyen „hívõ“ teljesen felfüggeszti hite gyakorlását - de bármikor felélesztheti azt. Jó alkalom erre pl. a nagyböjti idõszak. A hitehagyó ember minden erejével küzd a kereszténység ellen, megtévesztõ rágalmakat fogalmaz meg a hit ellen. Az Egyházi törvénykönyv önmagától beálló kiközösítéssel bünteti az ilyen magatartást, amely maga után vonja a szentségektõl való eltiltás és a temetési tilalom büntetését. Azok a keresztények, akik kitartóan tagadnak, vagy kétségbe vonnak valamilyen kinyilatkoztatott hitigazságot az ERETNEKSÉG (haeresis) bûnébe esnek. Itt nem ideig tartó, átmeneti kételkedésekrõl van szó, hanem kitartó hittagadásról. Az eretnekség bûnébe esett pl. Kálvin és Luther, de követõikrõl ezt már nem mondhatjuk el (!). A tévtanítás bûnébe azok esnek, akik tudatosan és szándékosan meg akarják változtatni az Egyház tanítását, hitét. A János apostol második levelében olvassuk: „Aki eltér Krisztus tanításától, s nem tart ki mellette, abban nem él Isten“. Az eretnekeket a Törvénykönyv ugyanazzal a büntetéssel bünteti, mint a hitehagyókat. SZAKADÁRNAK nevezzük azt a keresztényt, aki megtartja hitét, de elszakad a római pápa által vezetetett Katolikus Egyháztól. Minden eretnek automatikusan ebbe a bûnbe is beleesik. Megjegyzendõ, hogy ez a bûn is automatikus kiközösítést von maga után, de a leszármazottakra nem száll át. A felsorolt bûnkategóriákból világosan látszik, hogy a hit elpalástolása súlyos sebeket okoz az Egyház szövetén. Az ilyen magatartásformák a történelem folyamán komoly károkat okoztak az egység megélésében. A Hit Éve kegyelmi forrásai adjanak erõt mindannyiunk számára, hogy hitünk bátor megvallói tudjunk lenni!

Zolcer György, ipolyvarbói plébános

Balga Zoltán, ipolyviski plébános

2013. március * 165 éve, 1848. március 1-jén született ráczkevi Eötvös Lajos irodalomtörténész, bibliográfus, Eötvös Károly képviselõ öccse. (†1872) * 155 éve, 1858. március 3-án hunyt el Bajza József magyar költõ, kritikus, szerkesztõ és színigazgató. (*1804) * 15 éve, 1998. március 5-én hunyt el Rab Zsuzsa József Attila-díjas költõ, mûfordító, Kormos István költõ felesége. (*1926) * 100 éve, 1913. március 11-én hunyt el ifj. Ábrányi Kornél író, újságíró. id. Ábrányi Kornél zeneszerzõ fia. (*1849) * 100 éve, 1913. március 18-án született Forrai Sándor tanár, írástörténész, rovásírás-kutató, író. (†2007) * 75 éve, 1938. március 18-án halt meg Szemlér Ferenc romániai magyar költõ, író, mûfordító, kritikus. (*1871) * 100 éve, 1913. március 19-én született Szobotka Tibor József Attila-díjas író, mûfordító és irodalomtörténész, Szabó Magda író férje. (†1982) * 100 éve, 1913. március 21-én született Beregszászon Osvát Erzsébet író, költõ, újságíró, a gyermekirodalom elismert alakja. (†1991) * 70 éve, 1943. március 24-én született Schwajda György magyar drámaíró, dramaturg, színházigazgató. (†2010)

Pályázati felhívás Óvár község a Tt.596/2003 számú törvény 4 §-a a Tt.552/2003 számú törvény 5 §-a értelmében pályázatot hirdet az Óvári Óvoda igazgatói tisztségének betöltésére. A jelentkezés határideje: 2013. április 2., 12.00 óra. A jelentkezés feltételeirõl és a csatolandó okmányokkal kapcsolatos részletes információkról a községi hivatalban érdeklõdhetnek. Telefon: 047/3811591. E-mail: [email protected]. A pályázati felhívás iránt érdeklõdõk kérvényüket a szükséges okmányokkal együtt a megadott határidõig juttassák el a községi hivatal címére: Obecný úrad Olováry Olováry è. 129 991 22 Bušince A borítékra írják rá: „VK riadite¾ MŠ“.

Évfordulónaptár

Kürtös 13

Bajza József mûvelt kisnemesi családban született 1804. január 31-én. Tanulmányait Gyöngyösön majd Pesten végezte, ahol bölcsészetet, késõbb jogot hallgatott, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt. Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költõt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát késõbb megteremtõ tehetséges fiatalokat gyûjtötte maga köré. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok címû folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeum folyóiratot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Bár költõnek indult, maradandót kritikáival és tanulmányaival alkotott. 1823tól egy évet töltött Pozsonyban, 1829-tõl pedig Pesten, a német színházban ismerkedett a teátrumok világával. 1837-1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatójaként kidolgozta a színház mûködési szabályzatát. Az újonnan megnyílt színház mûsorarányainak kérdésérõl 1837-ben vita robbant ki, melynek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyóirat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, hogy az Erkel Ferenc által erõsen támogatott operamûvek túlsúlya a magyar dráma ügyére káros hatással lesz. Bajza és köre nem az operák ellen szálltak harcba, hanem a magyar nyelv ügyét támogatták azáltal, hogy a magyar nyelvû drámákat szerették volna látni a színház repertoárjában, a zenés-táncos szórakoztató színdarabok helyett. Ennek a vitának lett a következménye az Athenaeum-per, mely során ellenfeleik megpróbálták negatív színben feltüntetni a folyóiratot és annak szerkesztõ triászát. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtõjévé vált. Mindemellett aktív színházi ember is, 1847-48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója, korábban a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja volt. Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840es évek közepétõl minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. Fõszerkesztõje lett a Kossuth Hírlapja címû forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett. 1851-ben, Haynau bukását követõen szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s az 1858. március 3-án bekövetkezõ haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt. S z o b o t k a Tib o r 1913. március 19-én született Budapesten.1930-1935 között angolnémet-mûvészettörténet szakon a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett; középiskolai tanári oklevelet és bölcsészdoktori címet szerzett. Tanulmányai befejezése után Angliába utazott, majd hazatérve angol-német levelezõként helyezkedett el. A második világháborúban katona volt. 1945-tõl a Magyar Rádió munkatársa. A Tükör és a Magyar Nemzet munkatársa (lektor, szerkesztõ, rovatvezetõ), majd a Magyar Rádió mûsorfõtitkára, ahonnan 1950-ben elbocsátották. 1950-1952-ig a Tankönyvkiadó Vállalatnál dolgozott nyomdai korrektorként illetve a kereskedelmi részleg alkalmazottjaként. 1952-1954 között általános iskolai tanár. 1954tõl az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) kari titkárságán mûködött, 1957-tõl a világirodalmi tanszéken, elõbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett. 1973-ban nyugállományba vonult. A Pen Club egyik alelnöke volt, rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban, a Kortársban. 1982. február 26-án halt meg Budapesten. Sinclair Lewis, John Galsworthy, George Eliot és James Joyce fordításai jelentõsebbek. Életmûsorozatát 1983-ban a Magvetõ Könyvkiadó indította el. A rendelkezésre álló naplók, tartalomtervezet és elkészült részek segítségével életrajzát felesége, Szabó Magda fejezte be (Megmaradt Szobotkának). Szerk.

14 Kürtös

Sport

2013. március

A csábi focicsapat a lengyel Szaflaryban

„Irány Szaflary, végre kimozdulunk a hosszú téli napokból!“- hangzott el az örömteli hír a csábi focicsapat tagjai között. Csáb falu testvérközsége a 3500 lakosú Szaflary, amely Lengyelország déli részén található, egy ötnapos, élményekkel teli megvendégelésre hívta és várta a csábiakat. Mivel lengyel testvérközségünk képviselõi, elõadói és lakosai immár háromszor ellátogattak környékünkre, és emlékezetes vendégfogadásban részesültek, ezért úgy gondolták, hogy az idén 2013. február 20-tól 24-ig megmozgatják a csábi felnõtt focicsapat játékosait. Ugyanis a kirándulás és a szórakozás mellett egy fontos feladat várt a csábi játékosokra, hogy az egy-két napos edzés és tréningezés után összemérjék tudásukat és erejüket Szaflary község focicsapatával. Szerda délelõtt volt a gyülekezõ a csábi focipálya mellett, ahol a játékosok vidáman és izgatottan tervezgették az elkövetkezõ 5 napot, valamint összecso-

magolták a szükséges dolgokat. A nagy útra készülõ csapatot elkísérte Csáb polgármestere, Martin László, aki egyrészt „mindent bele“ - szavakkal buzdította õket, másrészt pedig feladataként tovább mélyítette a két testvérközség közötti jövõbeni együttmûködést. A csapattal tartott Ïörï Márió, a csábi futballklub alelnöke, György József vezetõségi tanácstag és csapatvezetõ, valamint Zatyko József edzõ. A teli kisbusz csak falta a kilométereket a Tátra felé, s a 250 km megtétele

után, Zakopane érintésével megérkeztek az úti cél végállomásához. A buszból kiszállva a dermesztõ hideg és a nagy hó ellenére Szaflary csodálatos téli tájképe lenyûgözte az utazókat. A vendéglátó lengyel testvérek közül a község elöljárója, Pavel Cetera fogadta õket, aki egy csodálatos hotelbe vezette az hosszú utat megtett csapatot. Mikor már mindenki elhelyezkedett és kicsomagolt, a település polgármestere Vladislav Migel nagy szeretettel üdvözölte Csáb polgármesterét és a csábi focicsapat tagjait. Az elkövetkezõ két nap szorgalmas edzésekkel zajlott le. A reggelit egy délelõtti tréning, az ebédet pedig egyórás

rította el a csábi csapatot, hanem inkább még jobban elmélyítette a két testvérközség kapcsolatát. A csábiak sok tapasztalatot és felejthetetlen élményt nyertek lengyel testvéreiktõl, akik megköszönve a játékot várják a legközelebbi találkozót.

Persze az utolsó este sem maradhatott el búcsúvacsora nélkül, ahol egyaránt a csábi, illetve a szaflaryi lakosok nagyon jól érezték magukat. Vasárnap eljött a megérdemelt késõi kelés, a csomagolás és a búcsúzás ideje. Csáb település polgármestere, a csapat vezetõ képviselõtagjai, valamint a csapat játékosai megköszönték az egész ottani létet, a gazdag és szívélyes vendéglátást. Köszönet a szervezõknek és a lengyel testvérközségnek, hogy ilyen élményt szereztek a csábi focicsapat tagjainak, akik feltöltõdve a közös nagy kiránduláson, elégedetten vágtak neki a hazautazásnak. Az egyik legfontosabb érdeme ezen útnak az otthontól lévõ 250 km-es távolság volt, amely még jobban összekovácsolta a csábi focicsapat játékosait. pihenés, valamint egy kiadós edzés követte, ahol a csábi csapatnak volt ideje felkészülni a szombati megmérettetésre. Annak ellenére, hogy fárasztóak voltak az edzések, mégis jutott egy kis idõ az esti kikapcsolódásra. A lengyel testvérközség a tréningezés mellett néhány kellemes programot is biztosított a vendégeknek. Péntek este szórakozásképpen két órát tekéztek egy helyi vendégfogadóban, szombat este pedig a helyi termálfürdõben - wellnessben pihenték ki a lengyelekkel való focimecscset. Ugyanis szombaton délután háromkor került sor az összecsapásra Szaflary község sportpályáján, amelyet „bojiskonak“ neveznek. A fekete-sárga mezben játszó csábi csapat és a piros mezben játszó szaflaryi csapat között félidõben az állás 1:1 volt. A barátságos meccset Csáb polgármestere, Martin László vezette, aki a második félidõt lefújva kihirdette az 1:4-es állást a szaflaryi csapat javára. Egy barátságos meccs elvesztése nem szomo-

Elbúcsúzva, a csábiak viszonzásképpen átadták meghívásukat Szaflary község vezetõtagjainak és lakosainak. Remélve és nagy szeretettel várjuk õket 2013 nyarán, hogy ellátogassanak csodaszép környékünkre, hogy õk is olyan emlékezetes pillanatokkal és élményekkel gazdagodjanak kultúránkból és szívélyes vendégfogadtatásunkból, amelyeket Csáb képviselõi is átéltek a lengyel Szaflaryban. Fónod Zsuzsanna

2013. március

Szabadidõ

K ERTI MUNKÁK MÁRCIUSBAN A naptár szerint beköszöntött a tavasz, ezért az idõjárástól függõen kezdõdhetnek a növényekkel kapcsolatos munkák. A következõkben néhány tanácsot szeretnénk adni, hogy milyen munkák várnak ránk márciusban a kertben. Fólia vagy fátyolfólia alá már ültethetõ a saláta. Próbálkozhatunk a rukkolával vagy más néven bormustárral. A zöldségeskert ápolása nem mindig kellemes elfoglaltság, de a saját termésû friss saláta a legfinomabb. Itt az ideje az ültetésnek! A legegyszerûbb, ha ún. tépõsalátát vetünk, amelyet hamarosan szedhetünk. A hónapos retek, a zöldborsó és a hagyma sem igényel különösebb gondozást. Vetés a szabadba: spenót, zöldborsó, sárgarépa, hónapos retek, hagyma, tépõsaláta, petrezselyem. A vetés után elszaporodott gyomnövényeket virágzás elõtt feltétlenül el kell távolítani. Megjelennek az elsõ csigák. Az összegyûjtés jó és természetes növénykímélõ módszer. Talaj-elõkészítés: kapával vagy más talajlazítóval lazítani, majd a komposztot a felsõ talajrétegbe bedolgozni. A nagyobb évelõ fûszernövényeket, például lestyán, citromfû vagy mezei sóska már szabadföldbe ültethetjük. A gumós és gyökérnövények, például a csicsóka vagy a torma és a hónap második felétõl a korai burgonya éppúgy ültethetõ a fagymentes földbe. Egyetlen kert sem teljes illatos virágok nélkül! A kövek repedéseibe ültessünk római kamillát vagy vad kakukkfüvet. Mindkettõ gondozás nélkül is szépen fejlõdik a legkisebb repedésekben vagy a burkolókövek között. Lépteinket végigkíséri a kis növények áradó illata. A fagyok elmúltával felébreszthetjük a rózsát téli álmából: a takarást megszüntethetjük és metszhetjük - akkor megfelelõ az idõpont, ha virágzik az aranyfa. A fûmagvetéshez (április végétõl) elõkészíthetjük a talajt. Tisztítsuk meg a gyepet a lomb- és egyéb téli „maradványoktól“. Különben a fû rothadásnak indul. Csak az elsõ nyírás után végezzük el a levegõztetést, mert akkorra a gyökerek már megfelelõen besûrûsödnek. A gyepen lévõ lombmaradékokat hordjuk a komposztra. A sövények alatt maradjon a lomb - védelmet nyújt a hasznos rovaroknak. Az örökzöld sövények éves visszavágását még idõben végezzük el a március végi kihajláshoz - így erõsebb hajtásokat hoznak. A balkonnövények, dézsás- és cserepes növények átültetése. Ha nem kell átültetni, akkor 1-2 cm friss földet helyezzünk rá. Osszuk szét a komposztot. Ezt a minden növénynek erõt adó tápanyagot az összes ágyásra (kb. 2-3 cm vastagon), fák és bokrok alá, rózsák alá és virágágyásokra terítsük szét. Csak könnyedén dolgozzuk be (gereblyével vagy talajlazítóval). Növényvédelem Legkésõbb most van itt az ideje, hogy megkezdjük a harcot a kártevõk ellen a gyümölcsösben, az enyves gyûrûket el kell távolítani. Teremtsünk ideális életfeltételeket növényeinknek. Megfelelõ termõhely, elegendõ tápanyag, és a növény elég erõs lesz a kártevõk elleni védekezéshez. (Az egészségesen táplálkozó emberek is ritkábban betegszenek meg!) Aki a szamóca közé fokhagymát ültet, annak késõbb kevesebb dolga lesz a betegségekkel. Levendulát ültessünk a rózsák közé jó vízáteresztõ talajba, a levéltetû ellen. Márciusban kell elbánni a levéltetvekkel az áttelelt dézsás növényeknél. Mindegy, hogy levéltetûrõl, pajzstetûrõl, gyapjas pajzstetûrõl vagy egyéb tetûrõl van szó, mindegyik károsítja a növényeket. Levéltetû ellen ajánlható a szappanos lemosás (1 liter, víz, 1 evõkanál kenõszappan, kevés spiritusz). Minden levéltetûfaj közös ellensége a megfelelõ levegõmozgás. Feldolgozta: -be-

Kürtös 15

A

STRESSZRÕL

Az eseményeket, a körülményeket, amelyek stresszt okoznak, stresszoroknak nevezzük. Zaj, hõmérsékletváltozás, túllépett határidõk, házasságkötés, vita vagy bármilyen szituáció, ami alkalmazkodást követel meg tõlünk. Az eseményeket, amiket megélünk, folyamatosan alkalmazkodásra kényszerítenek bennünket, ez mind stresszel jár, errõl szól az élet. Ezért is a stresszt teljesen megszüntetni nem lehet, valójában stresszmentes emberek csak a temetõben vannak. Kétfajta stresszt ismerünk. Az egyik az eustressz, másik a distressz. Amikor egy kihívást jelentõ eseménnyel találkozunk, ösztönzöttek, produktívak, energetizáltak, optimististák vagyunk. Ez ad egyfajta lökést, hogy a kihívásnak eleget tudjunk tenni. Majd rövid idõn belül a test visszatér saját egyensúlyi állapotába. Ez a fajta stressz a pozitív stressz, amely testre és lélekre nem gyakorol túlzott terhelést. Ennek ellentéte a distressz, melynek velejárója a tehetetlenség, frusztráció, csalódottság érzése. Ezek az érzések jelzik, hogy nem megfelelõen kezeljük az adott szituációt. Ez a stressz a negatív stressz, mely hosszútávon megbetegíti a testet és lelket egyaránt. Vannak fizikai, érzelmi és viselkedési jelei. Fizikai jelek: allergiák, magas vérnyomás, érelmeszesedés, fertõzések, rák, cukorbetegség, álmatlanság, gyomorfekély, fejfájás, mely két fajta lehet. Az egyik az izmok megfeszülése, ezt migrénnek nevezzük. Ekkor a véredények a koponyában kitágulnak, és nyomni kezdenek bizonyos idegeket, melyek a legapróbb nyomásra is érzékenyek. Ez a fájdalom általában egyoldali. A másikfajta fejfájás a véredények összeszûkülése következtében jön létre, ilyenkor a fej bármely része fájhat. Érzelmi jelek: depresszió, kedvtelenség, mentális kimerültség, alacsony önértékelés, szorongás, ingerlékenység, tagadás, legyõzöttség érzése. Viselkedési jelek: munkakerülés, visszahúzódás, fokozott alkoholfogyasztás, fokozott dohányzás, fokozott gyógyszerfogyasztás, szexuális problémák, alvási szokások megváltozása. Ha túl sok a stressz az életünkben, és nem tudunk lazítani, akkor megbetegszünk. Ezért elengedhetetlen a gyakori relaxálás, kikapcsolódás. Folyt.köv. Molnár Judit

Felhívás - Sport

16 Kürtös

2013. március

FELHÍVÁS TISZTELT VOLT IPOLYSÁGI GIMNAZISTA! Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium 2013 õszén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját, amelyre rendezvényekkel, iskolatörténeti kiállítással és emlékkönyv megjelentetésével is készül. Az intézmény kéri volt diákjait és tanárait, azok hozzátartozóit, hogy - legalább a kiállítás idejére - bocsássák rendelkezésre az iskolával kapcsolatos tárgyi és képi emlékeket, kéziratban maradt vagy megjelentetett visszaemlékezéseket. Ezek akár már most is leadhatók az iskola titkárságán, vagy postázhatók az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium címére: Gymnázium s VJM, Mládežnícka 22, 936 01 Šahy (Ipolyság). A dokumentumok, képek, visszaemlékezések fénymásolatát elküldhetik a [email protected] e-mail címre is. A kölcsönzést, adományozást illetõen a jelzett e-mail címen, a 036/7411008-as vezetékes vagy a 0910/926165-ös mobiltelefonszámon (külföldrõl: 00421/36/7411008 vagy 00421/910926165) egyeztethet a gimnáziummal. Kérjük, jelezze, miként tudná segíteni a centenáriumi ünnepségek elõkészületeit! Az elõkészületekrõl gimnáziumunk honlapján (www.gimi.saag.sk) és Facebook-profilján (Gimnázium Ipolyság) is folyamatosan tájékoztatunk. Mivel anyagi lehetõségeink korlátozottak, várjuk szíves hozzájárulását a méltóságteljes ünnepléshez és a jubileumi évkönyv kiadásához. A felajánlásokat a 7708765/5200-as bankszámlára (OTP Banka Slovensko) küldhetik, külföldrõl történõ utalás esetén: 7708765/5200, IBAN: SK85 5200 0000 0000 0770 8765, BIC/SWIFT: OTPV SKBX Tisztelettel köszönünk minden segítséget! Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvû Gimnázium

Asztalitenisz-bajnokság 2013. március 16-án került sor Ipolybalogon a hagyományos falubajnokságra. Az idei évben hét versenyzõ indult a felnõttek között, míg a junior kategóriába tízen neveztek be. A felnõttek versenyében minden versenyzõ összemérte erejét az összes indulóval, s így alakult ki az egyesek szerint várható, mások szerint pedig meglepõ végeredmény. Az elsõ helyezést a legfiatalabb induló, a 13 éves Súth Ákos érte el, maga mögé utasítva a rutinos Kukuèka Józsefet és a szintén

tapasztalt Bevíz Józsefet. Koránál fogva az elsõ helyezett a gyerekek versenyében is indult, és itt - nem meglepõ módon szintén a képzeletbeli dobogó legfelsõbb

bajnokság végeztével az „A“ csapat a tabella 5. helyén végzett, amellyel a Nagykürtösi járás csapatai közül a legjobb eredményt érte el, a „B“ csapat pedig a járási bajnokságban ért el szép

fokára állhatott. A további helyezettek pedig: Klinko Gergely és Tóth Richárd. Az ipolybalogi pingpongcsapatok a kerületi szintû 4. ligában, ill. a járási 5. ligában szerepelnek eredményesen. A eredményt. A 4. liga egyéni ranglistáján 67 versenyzõbõl Németh Zoltán a 8., Bevíz József a 11., Csíri Gábor a 15. helyen végzett a 2012/13-as szezonban. Az elért eredmények a kitartó és rendszeres munkának, edzésnek köszönhetõek, amelyek remélhetõleg a jövõben is folytatódnak majd. -ná-

S FINANÈNOU PODPOROU BANSKOBYSTRICKÉHO SAMOSPRÁVNEHO KRAJA. E SZÁM MEGJELENÉSÉT A BESZTERCEBÁNYAI MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected] Telefon: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.