KÜRTÖS MIKSZÁTH- ÉV. Közéleti havilap. VIII. évfolyam 2. szám. Ára 0,40 EUR 150,- Ft február

s Q t r W k VIII. évfolyam 2. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben február 21-ét nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték elõször. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. Ekkor a rendõrség összetûzött a tüntetõkkel és öt diákot megöltek. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot. Ezen a napon emlékeztetni szokás az UNESCO szakembereinek a véleményére, amely szerint a XXI. században az anyanyelvek nagyméretû visszaszorulására lehet számítani. A 2000-ben a világ közvéleményéhez intézett drámai felhívás szerint a nyelvek, s az azokat hordozó kultúrák többsége hamarosan eltûnik. A borúlátás egyik oka, hogy a Föld lakóinak háromnegyede az elsõ száz nyelvet beszéli - tíz nagy nyelven beszél a Föld lakosságának a fele, még néhány tucat nyelven a milliós nemzetek -, a többit csak egészen parányi népek, néptöredékek. A másik ok, hogy a világ legtöbb nyelve nem élvezi az államnyelvi elõnyöket. Márpedig nyelvében él a nemzet. Sokan ismerik ezt a fontos mondást, akárcsak a szintúgy gyakran idézettet: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz“. IV. Károly német-római császár, akitõl e bölcsesség származik, öt nyelvet beszélt. Mi a különbség az anyanyelv és az elsajátított, beszélt nyelvek között? Az emberek többsége - érthetõen - anyanyelvén képes a legválasztékosabban kifejezni magát. Az anyanyelv gondolkodás-meghatározó, gondolkodásformáló, identitásjelölõ. Alkotó nyelvi megújításra, tehát emberi teljességünk kibontakoztatására is fõként anyanyelven vagyunk képesek. A szórványmagyarság a példa rá: akinek két „anyanyelve“ van, az könnyebben tanul meg egy harmadik nyelvet is. Aki pedig más nyelvet tanul, az toleránsabb, befogadóbb ember lesz, mert megismerkedik a világ látásának más módjával. Ezért is fontos, hogy a nyelvi sokféleség, sokszínûség szerte a világban fennmaradjon. Az anyanyelv erõforrás. Birtoklása egyedülállóan nagy élmény, kivételes lehetõség, az élet ragyogó ajándéka, örökség, jog és kötelesség. Elhagyása vagy megtagadása a közösség elhagyását, megtagadását jelenti. Kosztolányit idézve: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.“

MIKSZÁTH-ÉV

2 0 1 0 . február

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

A szent és sérthetetlen jelzõt a cikk címadójaként Molnos Angéla világhírû lélekgyógyász és nyelvésztõl kölcsönöztem. Õ ezt a tiszta magyar nyelvre, a szeretet nyelvére értette, és mint tovább kifejtette, ez a nyelv egyetlen szerves és tömör egység, szókincse kimeríthetetlenül gazdag. Mi a helyzet velünk, nyelvi kisebbségben élõkkel? Nyelvünk helyzete az elszakított területeken a Kárpát-medencében, különösen ott, ahol a magyarok szórványban élnek nem rózsás. Az uralkodó nyelv fokról fokra kiszorítja és elnyomja az alárendelt magyar nyelvet. Ez történik mindenütt a világon: a többség nyelve lemészárolja a kisebbség anyanyelvét. Ebben sok helyen segít a zsarnokoskodó, kisebbségellenes államhatalom. Az ilyen és hasonló helyzeteknek tanúi vagyunk nap mint nap. Sõt Szlovákiában szenvedõ alanyai is egyre gyakrabban. A jelenlegi kormánykoalíció három év óta tartó magyarellenes intézkedései bizonyítják a magyarellenességet, amely a szlovák identitástudat részét képezi. Ezek a megnyilvánulások a társadalomban már több évtizede jelen vannak, beépültek a szlovákok tudatába. A fiatalságnak is ez van adagolva az oktatás folyamán, ezt hallják a családban, olvassák a sajtóban és a közmédia is ilyen irányba hangolja õket. Ezt a tényt bizonyítja a legutóbbi felmérés is a fiatalok körében. Mindebbõl az következik, hogy a szlovákok nem szívesen látják, hogy az ország határain belül magyarok élnek, sõt õshonosnak tekinthetõk. Legutóbbi támadásuk következménye a parlament által 2009. június 30-án elfogadott „államnyelv“-rõl szóló törvény, amely ugyan leszögezi, hogy nem vonatkozik a kisebbségek nyelvhasználatára, viszont bizonyos esetekben (nem definiálják, hogy mikor) megszegésük bírsággal sújtható. Nos ennek a magassága is hol van már a valamikori húsz koronához viszonyítva. Most ez a 21. században fájdalmasabb, mint az egykori pofon, amit azért kapott valaki, ha az utcán megszólalt magyarul. Ezekre és a hasonló tényekre is illik rámutatnunk és emlékeznünk az anyanyelvek világnapján. Végezetül hadd idézzünk Czuczor Gergely, híres nyelvész és költõ, a magyar nyelv nagy szótára egyik megalkotójának versébõl: „Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene. Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk.“ Összeállította Balogh Gábor

„ .Hiszen talán hasznos több nyelvet tudni, de ez még nincs

eldöntve. Mert az anyai nyelv valóságos szeretõje annak, akit megigézett, s attól tartok, hogy csak az elõtt veti le a ruháit, annak mutatja meg titkos bájait, édes szépségét, aki csak õelõtte térdepel, és nem húz másokhoz. “

1847 - 1910

Közélet

2 Kürtös

2010. február

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a nemzetiségi jogok átfogó rendezését sürgeti A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Koordinációs Bizottsága állásfoglalást tett közzé az államnyelvtörvény módosításának elfogadása után kialakult helyzetrõl, egyben javaslatot fogalmaztak meg a nemzetiségi jogok átfogó rendezésére: A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala értékelése szerint az államnyelvrõl szóló törvény módosítása után kialakult állapotok újból igazolják, hogy a szlovákiai nemzeti kisebbségek jogait átfogó módon kell rendezni. A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy nincs egyensúly a többségi nemzet nyelvének védelme és a számbeli kisebbségben élõ népcsoportok nyelvének védelme és ápolásának aktív támogatása között. A kisebbségi jogokra vonatkozó jogi normák szétszórtan vannak jelen a Szlovák Köztársaság jogrendjében, gyakran alacsonyabb rendû jogszabályok, félreértelmezhetõ, egymáshoz szervesen nem illeszkedõ megfogalmazások formájában. Ez a gyakorlatban ahhoz vezet, hogy az alkotmányban és a Szlovák Köztársaság által ratifikált nemzetközi emberi jogi és kisebbségjogi dokumentumokban rögzített jogok érvényesítése akadályokba ütközik vagy egyáltalán nem lehetséges. Miközben a szlovák politikai elit azt hangoztatja, hogy a nemzeti kisebbségek jogai magasan átlagon felüliek, mi ezt nem így látjuk, és a tények sem ezt igazolják. A modern demokráciák alapismérve, hogy a számbeli kisebbségben élõ - nemzeti, vallási, faji, világnézeti vagy egyéb csoportok érdekeit az állam respektálja, és az õket közvetlenül érintõ ügyekrõl csak az õ bevonásukkal dönt. Ellenkezõ esetben a demokrácia a többség (illetve a többség nevében fellépõ politikai elit) önkényuralmává válik. Szeretnénk elkerülni, hogy hazánk ilyen országgá váljék. Ezért indítványozzuk, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya az elkövetkezõ másfél-két év távlatában hajtsa végre az alábbi intézkedéseket: 1. Dolgozzon ki egy átfogó törvényt a nemzeti kisebbségek jogállásáról és védelmérõl (nemzetiségi törvény), valamint egy átfogó törvényt a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról. A nyelvhasználatot szabályozó rendelkezések a nemzetiségi törvény részét is képezhetik. Amennyiben két törvényben lennének összegezve a számbeli kisebbségben élõ õshonos közösségek jogai, akkor ezeknek szervesen kell egymáshoz illeszkedniük, és ugyanazokat az alapelveket kell követniük. A nemzetiségi törvény tartalmazná a nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását, megjelölné az õshonos nép-

csoportok típusait keletkezésük szerint Szlovákia területén, valamint definiálná alkotmányos jogállásukat. A törvény átfogó keretet biztosítana - olyan feltételek megteremtéséhez, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai szabadon gyakorolhassák jogukat kultúrájuk és identitásuk kifejezésére, megõrzésére és fejlesztésére vonatkozóan, beleértve az ehhez szükséges intézményi és anyagi háttér kialakítását; - a nemzeti kisebbségekhez és a többséghez tartozó személyek közti teljes és tényleges egyenlõség megteremtésének elõsegítéséhez a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén; - a nemzeti kisebbségek hatékony részvételéhez szükséges feltételek megteremtéséhez az õket érintõ kérdésekben történõ döntéshozatalban. A kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása az alábbi feltételek teljesítése mellett képzelhetõ el: - a törvény teremtse meg a jogi kereteit annak, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a gyakorlatban érvényesíthessék a hivatalos érintkezésben történõ nyelvhasználathoz való jogukat, az anyanyelven történõ információszerzéshez és információterjesztéshez való jogukat, az oktatás és a kultúra területén, valamint a közélet egyéb területein történõ anyanyelvhasználathoz való jogukat, mindenütt, ahol ez a kisebbség aktív jelenléte, számaránya és igényei alapján természetes, méltányos és helyénvaló; - a törvény kidolgozását megelõzõen kerüljön elõterjesztésre egy részletes és elfogulatlan jelentés, amely feltárja a nyelvi jogok érvényesíthetõségének tényleges állapotát a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken; ennek elkészítésében vegyenek részt a nemzeti kisebbségek, a helyi szlovákok és a nemzetközi intézmények képviselõi is; - a törvény biztosítson egy alapos, részletes végrehajtási keretet azokra a kötelezettségekre vonatkozóan, melyeket a Szlovák Köztársaság a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásával vállalt; - a törvény kidolgozása történjék a nemzeti kisebbségek aktív bevonásával és hatékony közremûködésével - az arányosság és a teljesség elvének betartása mellett; - a nemzeti kisebbségek eltérõ tipológiáját és számarányát az elõterjesztõ szintén vegye figyelembe: a területhez köthetõ nemzeti kisebbségek a Charta értelmében kapjanak ilyen státuszt, ezt pedig a törvényalkotó vegye tekintetbe az

egyes csoportok konkrét jogosultságainak specifikálásakor; s egyáltalán, a törvény megfogalmazásánál minden nemzeti kisebbség véleményét és érdekeit érdemben tárgyalják meg; - a jogszabály elõkészítése során a kormány egyeztessen az Európa Tanács, az EBESZ és az EU intézményeivel. 2. Az államnyelvtörvény szankciókról szóló rendelkezését függesszék fel mindaddig, amíg a szóban forgó új kisebbségi nyelvhasználati törvényt el nem fogadják. Az államnyelvtörvény jelenlegi formájában diszkriminatív: alapfilozófiájának következményeként elsõsorban a kisebbségek tagjai, tehát a lakosságnak csak egy része szankcionálható. Ebbõl a szempontból lényegtelen, hogy a bírságot természetes személy vagy közigazgatási szerv alkalmazottja, szolgáltató vagy más jogi személy részére szabják-e ki. A szankciókról szóló paragrafus szövege továbbra is homályos és fenyegetõ - megfogalmazása nem világos, különösképpen ott, ahol arról van szó, hogy a törvény „megszegéséért“ mely esetben kerül kiszabásra 100 € összegû pénzbírság, és mikor 5000 € összegû. 3. Legkésõbb a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása kapcsán de inkább a legkorábbi lehetséges idõpontban - a kormányzat módosítsa az államnyelvtörvényt mindazon rendelkezéseiben, amelyek indokolatlanul beavatkoznak a magánszférába, az üzleti szférába, a nemzeti kisebbségekhez tartozó vagy másnyelvû személyek, szervezetek belsõ életébe, más nyelvek szabályaiba, s amelyeknek humanitárius szempontból negatív következményei vannak (például a betegellátás területén). Elvárjuk, hogy a hatóságok és a vezetõ politikusok adjanak világos és egyértelmû jelzést a közvélemény, a közalkalmazottak, a médiák, valamint a szolgáltatók felé, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a törvényes keretek között szabadon használhatják nyelvüket a magánéletben és a nyilvánosság elõtt is. A nyelvi alapon történõ, egyre gyakrabban elõforduló szolgáltatásmegtagadást és diszkriminációt ítéljék el félreértelmezhetetlenül minden esetben, ne csak akkor, amikor szlovák nemzetiségû személyrõl van szó. A Kerekasztal és annak egyes tagjai készek részt venni a fenti célkitûzések megvalósításában. 2010. január 26. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága Kapcsolat: Petõcz Kálmán, ügyvivõ Fórum Kisebbségkutató Intézet

Közélet

2010. február

Kürtös 3

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala informális intézmény létrehozását a Dél-szlovákiai Civil Információs Hálózat kezdeményezte a Civil Fórum 2008 címmel megrendezett konferenciáján 2008 novemberében Somorján. Célul tûzte ki egy olyan reprezentatív, elsõsorban az intézmények részvételével megvalósuló egyeztetõ fórum létrehozását, amely megvitatja a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, az elfogadott konszenzusos döntéseit a résztvevõ intézmények, szervezetek közös akaratát. Az alakuláskor mintegy ötven országos hatáskörrel bíró, reprezentatív, az elmúlt idõszakban már sokat bizonyított

szlovákiai magyar szervezet és intézmény képviselõjét sikerült egy asztalhoz ültetni. A szervezeteken túl jelen voltak a megbeszélésen azok a vállalkozók, akik az elmúlt években jelentõs anyagi eszközökkel támogatták a szlovákiai magyar kultúrát és intézményrendszert, illetve olyan magánszemélyek, akik a korábbi évtizedekben mind szakmai, mind pedig egyéb területeken kitüntetett szerepet vállaltak a szlovákiai magyarok közéletében (Kossuth-díjas írók, professzorok, EU-s parlamenti képviselõk). BG

Eu r ó p a i ku r i ó z u m : n ó g r á d i identitásház Balassagyarmat önkormányzata a Madách- és Mikszáthhagyaték elhelyezésére ingyenes használatra ajánlotta fel a Palóc Múzeum közelében található, rendkívül patinás Aninger-házat, amelyben idõszaki kiállítótereket hoznak létre, és a termékre irodalomtörténeti, mûveltségi turisztikai utakat, rendezvényeket építenek. - A nógrádi identitásház olyan multidiszciplináris, vagyis több tudományt átfogó intézmény lesz, amely a történeti Nógrád és Hont vármegyék múltját, jelenét és jövõjét mutatja be az ide kötõdõ tudósok, alkotók, mûvészek szellemi örökségén keresztül, interaktív kutatóhelyként, adatbázisként szolgálva, idõvel kitekintve az egész felvidéki-szlovákiai magyarság identitására is. A földszinten korhû díszletek között

számítógépes technikával ellátott Madách-, Mikszáth- és idõszaki kiállítótereket hoznak létre, irodalomtörténeti, mûveltségi turisztikai utakat, rendezvényeket ajánlanak ki, illetve szerveznek. Az emeleten két korszerûen felszerelt kutatóhely fogadja majd a látogatókat. - A tulajdonos a város lesz, a mûködtetõ a Palóc Múzeum, s a város ingyenes használatra ajánlja fel az épületet a megyének. A cél az, hogy évi 25 000 látogatóval számolhasson a Palóc Múzeum és az Aninger-ház, s így a város is, s Balassagyarmat a Felvidék kapujaként egyfajta kezdõ állomás legyen a tematikus programok iránt érdeklõdõ turisták számára. nport.hu

Évzárók után járási konferencia Csakúgy, mint a tavalyi, az idei év is a választások éve lesz. Június elején parlamenti, késõ õsszel pedig helyhatósági választásokat tartanak Szlovákiában. Mivel mind a két megmérettetés nagy jelentõséggel bír a Magyar Koalíció Pártja számára, a párt helyi szervezeteiben a január hónap folyamán megtartott értékelõ évzáró taggyûléseken fontos napirendi pontként szerepelt a múlt év eredményeinek értékelésén kívül a választásokra való alapos felkészülés megtárgyalása, ezen belül is megfelelõ jelöltek állítása a parlamenti választási listára. Jelenleg a járásban 32 helyi szervezete van a pártnak, és kevés kivételtõl eltekintve mindenütt megtartották az évzáró taggyûlést, ahol a megadott kulcs szerint küldötteket is választottak az értékelõ járási konferenciára. Több mint 80 küldöttet várnak a 2010. február 21-én Kelenyén tartandó járási tanácskozásra. /Br/

T E G Y E N PA N A S Z T, ha nemzetiségi incidens éri az orvosi ellátás során Az államnyelvtörvény megszigorítását követõen újra akadnak egészségügyi intézmények, ahol baj, ha nem beszéli tökéletesen a szlovák nyelvet a beteg. - Mit tehet a páciens, ha az õt ellátó orvos kifogásolja magyaros névhasználatát, vagy magyar nemzetiségét, illetve azt, hogy az illetõ nem tudja szabatosan, pontosan államnyelven elmondani egészségügyi problémáját vagy diagnózisát? Hol tehet panaszt, ha ilyen eljárással találkozik? Az MKP egészségügyi alelnökét, dr. Hugyivár Imre körorvost, az állami egészségügyi felügyelet felügyelõtanácsának tagját kérdeztük. - Arra kérek mindenkit, aki ilyen bánásmóddal találkozik, hogy forduljon írásos panasszal az állami egészségügyi felügyeleti hatósághoz, mert a történtek példátlanok az orvoslás történetében. Aki hippokratészi esküt tesz, nem viselkedhet így. Kötelessége a beteget ellátni az általa beszélt nyelvtõl függetlenül, s neki kell megoldania, hogy a diagnózis felállításához szükséges beszélgetés is a lehetõ legalaposabban folyjon le. …Az ilyen állapotokat nem lehet eltûrni, sem elfogadni. Napjaink Európájában, ahol 27 uniós tagállam polgárai jogosultak azonos orvosi ellátásra akárhol éri is õket baj, felháborító, ha ilyen incidensre sor kerül, mert az orvos van a betegért, nem pedig fordítva. Az állami egészségügyi felügyelet elérhetõségei: Úrad pre doh¾ad nad zdravotnou starostlivos ou Grösslingová 5 812 62 Bratislava Odbor doh¾adu nad zdravotnou starostlivos ou MUDr. Beata Èernáková, PhD., MPH riadite¾ka tel: +421-2-59311 320 fax: +421-2-59311 381 e-mail: [email protected] Felvidék Ma

Közélet

4 Kürtös

2010. február

A „gömöri rögtõl“ a „falu kincséig“

Életmû-díjak a magyar kultúra napján Egy jó döntés helyességét sokszor csak hosszú évek múltával igazolja az idõ. A Csemadok Országos Tanácsának két évvel ezelõtt meghozott döntését, mi szerint a magyar kultúra napját az országos rendezvényeinek sorába emelte, s azon Életmûdíjak kiosztását javasolta a kultúrában évtizedes töretlenséggel és hûséggel munkálkodók számára, már e röpke két év is igazolta. Ez még akkor is így van, ha a hazai magyar média csak nyomokban, vagy még úgy sem tudósított e magasztos ünneprõl, melyet pedig megünnepelnek szerte a világon, ahol magyarok élnek Sydneytõl, New Yorkig. Aki jelen volt január 24-én, a Galántai Mûvelõdési Központban, átélte annak hangulatát, bizonyára elgondolkodik azon, hogy ebben az ínséges idõkben, amikor az emberi érték megbecsülése és felvállalása területén is igen nagy az ínség, vajon miért nem kelti fel a hazai újságírás krémjét egy teltházas, országos rendezvény egy politikailag erõsen megosztott idõben. Az csak hab a tortára, hogy a meghívott húsz parlamenti képviselõbõl mindössze hatan találtak idõt, hogy személyes jelenlétükkel is tüntessenek a Himnusz születésnapján az anyanyelvünk fontossága mellett, hozzátéve azt is, hogy az újonnan alakult politikai formációnk egyetlen képviselõje sem MOST, sem máskor, még a helyben élõ Gál, alias „bonviván“ sem találta saját értékrendjéhez közelállónak ezt a magasztos ünnepet. A tavalyi évben öten - Takács András, Ágh Tibor, ÚjváryLászló, Gaál Sándor és Õszi Irma - részesülhettek elsõ alkalommal a Csemadok által alapított Életmûdíjban. Idén ez a szám hatra kúszott, jelezve, volt kibõl válogatnia az Emlékmûdíj Bizottságnak, s a kitüntetésre javasolt további várományosoknak csak az idõ és tér szab korlátokat. Az ünnepi mûsor felvezetõjében Kölcsey Ferenc Himnuszát Jakubecz László galántai származású színmûvészünk tolmácsolta, majd a komáromi Concordia Vegyeskar a Szózat gyönyörû dallamaival bûvölte el a jelenlévõket. Õket Duka Zólyomi Árpád, az MKP volt európai parlamenti képviselõje követte, aki ünnepi beszédében kiemelte: Azt, amire szüleink neveltek, ami bensõnkben, érzéseinkben és lelkünkben él, azt nem lehet erõszakkal kiszakítani, megsemmisíteni. Küldetésünk, a közmûvelés és szövetségünk közösségteremtõ ereje szorosan összefügg, ami szilárd

nemzeti öntudattal átitatott új életminõséget jelent. Kultúránk elválaszthatatlan nyelvünk mûvelésétõl, amelyet minden körülmények között világosan, tisztán, magyarosan és szabatosan kell használnunk. Jelenleg nagyon idõszerû ez a kérdés! Állandóan szembe kell néznünk és meg kell küzdenünk a szélsõséges erõk magyarellenes gyûlöletével. A hatalom eltökélt célja nyelvünk és kultúránk fokozatos megsemmisítése. Ebben az állapotban csakis az összefogás és a határozott föllépés hozhat eredményt. Az ünnepi beszédet követeõen a Csallólözi Dal- és Táncegyüttes lépett színpadra, hogy köszöntse az elsõ díjazottat, Quittner Jánost, akinek munkásságát és életútját Takács András méltatta. Sajnos a mai pedagógustársadalom, mint a társadalmunk egésze is, sok gonddal küszködik. A régi nagy „néptanító“ nemzedék, mely lámpásként világított a volt rendszer sötétségében, mára kiöregedett, de emlékük, munkásságuk, nem merült a feledés homályába. Talán éppen ezért esett a javaslat a nagy tanítónemzedék egyik kiemelkedõ egyéniségére, Oláh Ödönre, akit a felsõszeli Árvalányhaj Éneklõcsoport és a Hunor citerazenekar köszöntött. Méltatására nem is vállalkozhatott volna méltóbb személy mint Varga László, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi választmányának elnöke, pedagóguskollégája, aki sok-sok éven keresztül dolgozott Oláh Ödönnel a Csemadokban a szlovákiai magyar kultúra napszámosaként. Barátja életútját Gárdonyi Géza Lámpásához hasonlította. Hitvallása volt, és ma is az, hogy tanítónak, „lámpásnak“ lenni küldetést jelent, nemcsak emberi, de nemzeti értelemben is. Igen. A falunak egy jó tanító nagy kincs volt régen is, és most is az. Nincs ez másképpen még egy olyan nagy és híres szülötteket felvonultató városban sem, mint amilyen Komárom, ahol Bajnok

István, a Csemadok egykori alelnöke él, s aki már régen kiérdemelte volna azt az odafigyelést, melyet most, az Életmûdíjjal pótoltak a szervezõk. Bajnok István betegsége miatt nem lehetett személyesen jelen, de videoüzenetében felvillantotta nagyszerû jellemét, melyet nem tört meg sem az idõ, sem a kór, mely az emberi testet ugyan megrokkantja, de a szellemet soha. A díjat helyette felesége vette át, aki a Concordia vegyeskar oszlopos tagja, nem véletlenül. Bajnok Istvánról barátja, Batta György újságíró, költõ, író szólt szívhez szólóan, a farnadi Saróka Liliána és a vágsellyei Takács Krisztina verséneklõk mûsorának gyûrûjében. Kiemelte: ,,a magyarság semmit sem kap ingyen a vele együtt élõ népektõl - mindenért meg kell küzdenie. Kultúránk csakis a közös sors vállalására épülhet. Mondai õstörténetünkbõl Hunor és Magyar példája lelkesít - éljünk egymásért, ne egymás rovására! Ez az egyetlen életszemlélet, amely felemelheti nemzetünket, és megtarthatja kulturánkat - ebben a szellemben munkálkodott Bajnok István is.“ A Csemadok „szent õrültjeinek“ társaságából nem maradhatnak ki a szövetség motorjai, a szervezõ titkárok, akik a kezdetekben, mint egykoron Õszi Irma néni, biciklin és gyalogosan jártak ki alapszervezeteket alapítani, tagokat toborozni, mûsorokat szervezni. Nélkülük ma nem lenne szövetség, az õ munkájukkal teremtett alapokra lehet jövõt építeni. Egy ilyen motorja, építõje volt a Rozsnyói járás kultúrájának Szõllõs Sándor, akit egykori kollégája, Turay László köszöntött. Nem véletlen, hogy gyermekek, a felsõszeli Kiss Lilla és Kiss Virág népdalénekesek varázsolták hangulatosabbá Szõllõs Sándor méltatását, hiszen a fiatalok azok, akik utánunk jönnek, akik majd megõrzik a jövõnek azt, amit a nagyszülõktõl, szülõktõl kapnak útravalóul: az édes anyanyelvet. Ilyen fiatalokat nevelt és tanított jó szóval, példával és tettel Sidó Zoltán is, aki a Csemadok és a SZMPSZ egykori elnökeként olyan idõkben állt helyt, amikor mások elbújtak, meghúzódtak az árnyékukban. A folytonos küzdelmeibe végül belerokkant, de hitében erõs maradt. Õ is a technika segítségével üzent egykori és mai tisztelõinek. Szeretett városának, Érsekújvárnak csalogányai, Berényi Dávid és Remény Éva köszöntötték õt távollétében. Folytatás a 10.oldalon

Közélet

2010. február

Kürtös 5

Magyar őstörténeti válogatás Õstörténet-kutatásunk titkai Sorozatunkban most egy Bakay Kornél professzorral készült interjút közlünk, amelyet a világháló segítségével tárunk olvasóink elé. Bakay Kornél pályájának kezdete: ,,A magyar õstörténet és egyáltalán a magyarság történetének kutatása, nagy fordulópontot jelentett az életemben, hiszen bizonyos körökben jól ismert, hogy én magam is az úgynevezett hivatalos úton indultam el: több mint egy évtizedig az MTA munkatársa voltam. Ennél fogva, ha szabad így mondanom, belülrõl ismerem a társaságot. Csakhogy rendelkezem egy olyan elõnnyel, amilyennel sok kollégám nem: egy csodálatos tudós és nagyszerû magyar ember, László Gyula régészprofesszor közvetlen tanítványaként nõhettem fel. A Lászlóiskola egy bizonyos fokú nyitottságot, védettséget, szélesebb látókört biztosított az embernek. Úgyhogy amikor kikerültem az MTA állományából, már érlelõdött bennem, hogy a magyar õstörténetkutatás több sebbõl vérzik“ - nyilatkozta Bakay Kornél. Bakay Kornél azon alig tucatnyi szaktekintély közé tartozik, akinek szavait azok szakmai megalapozottságánál fogva senki nem kérdõjelezi meg. A neves történészt a legújabb, genetikán és tényeken alapuló eredményekrõl kérdeztük, valamint õshazánkról, a Kárpát-medencében való jelenlétünk folytonosságáról. - Milyen úton jutott el az MTA berkeibõl oda, hogy megkérdõjelezze a „hivatalos“ álláspontot eredetünket illetõen? - Az 1990-es években jutottam el oda, hogy különféle szerencsés külföldi tanulmányutak, illetve meghívások eredményeképpen hozzájuthattam mindazokhoz a történeti és régészeti forrásokhoz, amelyek lehetõvé tették, hogy áttekintsem a teljes rendelkezésre álló régészeti forrásanyagot. Ennek következtében született meg az a felismerésem, hogy a finnugor származás- és rokonságelmélet a magyar õstörténet szempontjából tarthatatlan. Ennek bizonyítását egy, a történettudomány és fõleg az õstörténet-kutatás szempontjából hihetetlen csodafegyver segíti, amely nemrég tûnt fel a tudományos kutatás égboltján: a genetika, a DNS-vizsgálatok. Nyolc évvel ezelõtt Amerikában a világhírû Science magazinban tették közzé az elsõ, õstörténeti szempontból valóságos atombombaként robbanó közleményt „Európa benépesülése“ címmel, amely olyasféle tanulmány volt, mint Einstein kis 16 oldalasa. - Mi volt a publikáció üzenetének lényege?

- A viszonylag rövid tanulmányban felvázolták, hogy azok a különbözõ népességekre, etnikumokra jellemzõ genetikai jellemzõk, amelyeket angolosan „markernek“ neveznek, milyen arányban fordulnak elõ az egyes etnikumokban. A vizsgálat a legrégebbi idõkig visszavándorolva folyt le, Eurázsia benépesedési idejéig, ami több, de alapvetõen két nagy hullámra bontható. Az egyik még messze a jégkorok elõtt következett be: az elsõ nagy benépesülés a Neander-völgyi ember által történt, ami durván a Krisztus születése elõtti 300-400 ezer évvel ezelõtti idõszakot jelenti. Ezt váltotta fel késõbb egy (indulási idejét tekintve százezer évvel korábbra tehetõ) Európa vonatkozásában 40 ezer évvel ezelõtt kezdõdõ bevándorlási hullám, amelynek embercsoportjai tulajdonképpen a mai Homo sapiens õseiként foghatók fel. E 40 ezer évvel ezelõtti betelepülés következtében jöttek létre Eurázsia térségében azok az etnikumok, népcsoportok vagy népességcsoportok, amelyekbõl mi is származunk. - Hogy végezték el az összehasonlítást? - A DNS-vizsgálatok további mintáit a ma élõ emberi „anyagból“ vették, tehát a mai emberek genetikai adottságait vizsgálták meg. Ebbõl összeállítottak egy kimutatást, amely azt jelzi, hogy a legrégebbi, tehát a betelepülés legelsõ hullámát kitevõ népesség jelzõgénjei mely népességekben vannak jelen, milyen százalékarányban és hol, Európán és Eurázsián belül. A korszakalkotó tanulmány és a jelzõgének által szolgáltatott legjelentõsebb újdonság (és ezzel nagyon finoman fejeztem ki magam), hogy a legnagyobb tömegben a magyarság génállományában találhatók meg, mégpedig a Kárpát-medencei magyarságban, s az arány magasabb mint 62%! Ami szinte hihetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy más népeknél csak elenyészõ számok mutathatók ki. Kivételt csak NyugatEurópa bizonyos õsetnikumainak leszármazottai képeznek, például a baszkok. Külön érdekesség, hogy az utánunk következõ legmagasabb százalékos arányt a horvátoknál mutatták ki, a harmadikat pedig a lengyeleknél. Nem véletlen tehát az õsi horvát-magyar unió, mely Szent László óta 1918 októberéig egy országot alkotott és az „örök lengyel-magyar barátság sem“. - Ez nyilvánvalóan más népek eredetét is más megvilágításba helyezi. - Természetesen. A kérdés azt is felveti, hogy az említettek nem lehettek eredetileg indoeurópai szláv nyelvû népek,

mint ahogy meg vagyok gyõzõdve róla, hogy nem is voltak. Kizárólag nyelvcserével válhattak szláv nyelvûekké, mint ahogy a finnek is nyelvcserével lettek az eredeti indoeurópai germán genetikájukkal egy kétségtelenül ragozó nyelvvel rokon nyelvûekké. Tehát egy fordított folyamat játszódott le. Ez az õstörténet szempontjából azért rendkívül jelentõs, mert az akadémiai álláspont, túl azon, hogy dogmává merevítette a finnugor származás- és rokonságelméletet, feltételezi, hogy mi jöttünk ide valahonnan Keletrõl. Meghonosították azt a Hérodotosztól eredõ toposzt, miszerint ezek a keleti népek örök vándorlásban voltak, szekereikre felrakott holmijukkal, birkáikat terelgetve, 15 ezer kilométereket átívelve bolyongtak a világban, majd egyszer csak valamilyen oknál fogva, mindenki által megveretve és elûzetve fejvesztetten, mindenüket elhagyva zuhantak be a Kárpát-medencébe... - Õstörténeti körökben egyesek a magyar õshonosság elméletét vallják, mások a többszörös honfoglalásét, hazatérését. Az ön kutatásai milyen eredményt hoztak? - Hozzá kell tenni, hogy mára világossá vált: mi is jöttünk ide valahonnan. Ez azért kulcskérdés, mert nem lehet kétséges az írott források és a régészet alapján, hogy ennek valóságalapja kõkemény. Mint régész, aki közel fél évszázadon át végeztem ásatásokat a Kárpát-medence különbözõ pontjain, teljes felelõsségemmel kijelenthetem, hogy a térségben igenis megjelent a Krisztus születése utáni X. század második felétõl egy olyan új régészeti kultúra, amely addig itt nem volt megtalálható. Tehát hogy érkezett ide egy népesség, az nem kétséges. A nagy kérdés az, hogy mit találtak, amikor ideértek a Kárpát-medencébe. Tegyük hozzá, abba a medencébe, mely Európa egy isteni egysége: 340 ezer négyzetkilométeres zárt térség. Zárt vízrendszerrel, hegyrendszerrel, annak az összes, rendkívül különleges adottságával, gyógyvizekkel, ásványi anyagok tömegével az aranytól a sóig, és még sorolhatnánk. Ez egy olyan csodálatos egység, amely a trianoni borzalmas szétdarabolás következtében mindmáig hatóan szinte halálos sebet kapott. Nemcsak a magyarság szemszögébõl, hanem minden más megközelítésbõl is szörnyû csapást jelentett ennek az isteni egységnek történeti, gazdasági, geológiai felszabdalása. Folytatjuk. Forrás: világháló

6 Kürtös

2010. február

Oktatás

„Jövőnk az iskolában van…“ Minden év eleje az iskolai beiratkozások ideje, ami fõleg februárban szokott csúcsosodni. Ekkor jelennek meg a cikkek és az eredmények, holott tudjuk, hogy ekkor már minden eldõltnek látszik, és csak kisebb kozmetikázás javíthat vagy ronthat az eredményen. Ezt kellene megelõznie egy egész évi közbeesõ hathatós munkának. Kinek kellene ezt a munkát elvégeznie? Milyen mértékben kellene hozzájárulnia? Bizonyára sokat és sokáig vitatkozhatunk ezen, de optimális eredményre nem jutnánk. Ugyanis a kérdés bonyolult. Ebben a folyamatban részt kellene vennie a bölcsõtõl a sírig mindenkinek, természetesen más-más felelõsséggel és beleszólási lehetõséggel. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2009. január 29-én Somorja-Csölösztõn megrendezett tanácskozásán elhangzott egy elõadás A. Szabó Lászlótól a fenti címmel. Ebbõl szeretnénk a tisztelt olvasó számára ízelítõt adni. Tisztelt Hölgyek, Urak, kedves Barátaim! Egy régi adoma szerint a vasárnapi szentmisén a tisztelendõ a szószéknél állva így szól a hívekhez: ma a prédikáció elmarad, mert valami fontosat szeretnék mondani… Így vagyok ma ezzel én is. Az eredetileg tervezett korreferátumom elmarad, mert fontos dolgokról szeretnék beszélni. Nem tudom, mennyire volt a szervezõk szándéka vagy a sors keze, de ahogy a korábbi elõadásokat hallgattam, egyre inkább felerõsödött bennem az érzés, hogy éppen a számunkra legfontosabb témával zárjuk a mai találkozót. Kissé szerénytelenül saját iskolám, a dunaszerdahelyi magángimnázium szlogenjét idézném, amely akár oktatáspolitikai deklaráció is lehetne: „Jövõnk az iskolában van…“ Javarészt ugyanis éppen az oktatási intézményeinken múlik, hogy milyen lesz nemzetrészünk jövõje. Fõképp az õ felelõsségük, hogy milyen kultúrát közvetítenek, miféle hagyományokat örökítenek át, milyenné formálják a fiatal generációkat. Épp ezért cseppet sem mindegy, hogy milyenné tesszük iskoláinkat, mennyire fontos számunkra, kik és hogyan oktatnak bennük, milyen körülmények között nevelik gyermekeinket, hogyan próbálnak tartós értékeket teremteni. Fontos tehát, hogy milyenek az iskolaerõdeink falai, milyen benne az arzenál, de sokkal lényegesebb, milyen a várvédõk hite és lelke. Mert jövõnk valóban az iskolában van. Ha ennek

a kijelentésnek a súlyát nem ismerjük fel mindnyájan, hiába teszünk bármit, a szlovákiai magyarok fogyása szinte megállíthatatlan lesz. ...Kötelességünk fellépni minden veszélyforrás ellen és minden pozitív kibontakozás érdekében. Ez persze csakis akkor lehetséges, ha tökéletesen megismerjük vizsgálódásunk tárgyát, ha minden részletre kiterjedõen kielemezzük, hol vannak erõsségeink és gyengeségeink, milyen eleddig kiaknázatlan lehetõségek segíthetik céljaink megvalósítását, és mindeközben miféle vészterhes kockázatok leselkednek ránk. Imitt-amott egy-egy intézmény vagy épp egy megszállott magánember már megpróbálkozott ezek számbavételével, kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak tehát pozitív példák, hogy mit és hogyan kellene követni. Ami azonban továbbra is hiányosságaink számlájára írható, az a nélkülözhetetlen koordináció és kooperáció elégtelensége. Mert tegyük szívünkre a kezünket, és valljuk meg õszintén, hányszor éreztük úgy, hogy együtt kellene mûködnünk a szomszéd iskolával, a közeli településsel, egy távolabbi járás képviselõivel, egy másik civil szervezet szakértõivel, egyéb szakterületek avatott reprezentánsaival. Gondoljuk csak át, hányszor kértünk segítséget vagy tanácsot, hányszor konzultáltunk kényes ügyekben! Vizsgáljuk meg, hogy hány egymástól független, gyakorta ugyanazt a célt szolgáló dokumentum született, majd süllyedt el az íróasztalok fiókjában! Hány országos vagy helyi szintû helyzetelemzés készült cselekvési terv nélkül. Nézzünk utána, hány falu vagy város fejlesztési tervében szerepelnek az oktatási kérdések, mely régiók tekintették át, hogyan lehetne ésszerûbben és költséghatékonyabban, ugyanakkor a szülõk és gyermekeik számára is elfogadható módon megszervezni az oktató-nevelõ munkát! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tehetek mást, mint hogy közösségvállalásra buzdítok. És titkon remélem, hogy ez a fórum végre kellõ impulzust ad minden érintettnek. Minden szinten össze kell fogni, és össze kell végre hangolni az intézményeink munkáját. Harmonikus háttérmunkára van szükség, elemzéseket készítõ és megoldásokat kínáló agytröszt létrehozására, tudományos szemléletû, profi szakértõkkel. Rá kellene már végre döbbennünk, hogy számottevõ különbség van „politics“ és „policy“, tehát nagypolitika és szakpolitika között, hogy ne

csupán a politikába csöppent pedagógusok vegyenek részt az intézményi, települési, regionális, országos vagy akár a nemzetközi szinteken az oktatási kérdések megvitatásában. ... Mibõl kell kiindulni? Elsõsorban az adott helyzetbõl, ahol az oktatás pártpolitikai csatározások és konfliktusok színterévé vált. Látnunk kell, hogy minden egyes oktatási rendszer ismérvei között ott szerepel a politikai rendszer legitimációja érdekében kifejtett igyekezet. Nem várhatunk el hát mást a mindenkori szlovák kormányzattól sem. Viszont mindenkor szem elõtt kellene tartanunk, hogy szlovák segítség nélkül soha nem valósulhatnak meg elképzeléseink. Ezért aztán meg kell találni azokat a szlovák fórumokat is, amelyeken keresztül hatékonyabban tudjuk érvényesíteni szándékainkat és/vagy jogszabállyá formált törekvéseinket. E lépés megtétele nélkül okafogyottá válhat minden erõfeszítés. Ha pedig már pártpolitikát emlegetünk, van még egy veszély, amelyet ki kell küszöbölnünk, erre pedig legjobb eszköz a társadalmi csoportok nyomása és az ígéretek számonkérése. Ez a veszély nem más, mint amirõl több mint tíz évvel ezelõtt egy brit szakember, Michael Barber egy tanulmányában írt gondolata szerint: Manapság a politikusoknak annyi mindent át kell gondolniuk, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a végén semmit sem tesznek. Az események nyomása behatárolja cselekvési terüket. Olyanná válnak, mint a tengerész A. A. Milne versében (1927): Volt egy öreg tengerész, kit jól ismert a nagypapám, Annyi mindent akart tenni reggel, délben, délután, Hogy ahányszor úgy gondolta, itt van a tett ideje, El se tudta kezdeni, mert máshol járt a feje. ...Így aztán a vége az lett, semmit sem tett, hanem ott a fövenyen egy kendõbe burkolózva napozott. S azt hiszem, hogy olyasmit tett, amit tenni nem való: Mindaddig feküdt, míg érte nem jött a mentõhajó.“ (Fordította Devecseri Gábor) A dokumentum alapján összeállította Balogh Gábor

Oktatás

2010. február

Kürtös 7

LEZAJLOTTAK AZ ISKOLAI BEÍRATÁSOK Iskoláinkban január végétõl február közepéig tartott a leendõ elsõsök beíratása. Leginkább és leggyakrabban az iskolai beíratások idején szembesülünk az évek óta tartó csökkenõ gyermekszaporulattal, hiszen nem egy olyan település akad, ahol teljesen kimarad egy-egy évjárat, vagyis az adott évben egy gyermek sem született. Lapunk januári számában közöltük a beiratkozások idõpontját a magyar tanítási nyelvû alapiskoláinkban. Most pedig arról kérdeztük tanintézményeink vezetõit, milyen eredménnyel zárult a beíratás. Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola - Az iskola vonzáskörzetébõl beíratott 18 jövendõ elsõsbõl 7-en helybeliek. Most egy híján 170 gyerek tanul az iskolában, a végzõs száma pedig 20. Ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola - Jelenleg 141 tanulója van az iskolának, közülük júniusban l4-en intenek búcsút a tanintézménynek, a beíratott elsõsök száma 9 /ebbõl egyet Gyürkibõl, egyet Kõkeszibõl fognak Ipolynyékre járatni/.

Inámi Alapiskola - A helyi 1-4. osztályos kisiskolának 8 tanulója van. Közülük szeptembertõl ketten lépnek felsõbb osztályba, és a két új elsõssel változatlan marad az iskola létszáma. Ipolyhidvégi Szent Rita Egyházi Alapiskola - Jelenleg 8 gyerek látogatja a helyi kisiskolát, az új tanévtõl pedig 4 elsõssel bõvül a létszám. Ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola - Régebben sem bõvelkedett gyermeklétszámban a helyi tanoda, jelenleg is mindössze 50 tanuló van az iskolában. A vonzáskörzetéhez tartozó Szécsénykovácsiból és Ipolykérbõl egy gyermeket sem, helybõl 3-at írattak elsõ osztályba. A kilencedikesek száma 7.

Óvári Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola - Kisiskoláink közül itt található a legkevesebb tanuló, hiszen ez idõ tájt mindössze hatan vannak. A mostaniak közül hárman ugyan felsõ tagozatra lépnek, de a létszám változatlan marad, mert ez év szeptemberétõl 3 elsõs nebulója lesz az iskolának.

Lukanényei Alapiskola - Ebben a közös igazgatású tanintézményben a magyar tagozatot 54 gyerek látogatja, ebbõl 5 a végzõsök száma. Szeptember 1jétõl öten /egy Apátújfaluból/ kezdik meg tanulmányaikat magyar elsõ osztályban.

Csábi Alapiskola - A helyi közös igazgatású tanintézmény magyar tagozatára két elsõst írattak be a 2010-2011-es tanévre. Összeállította: -bgy-

18 elsõs Ipolybalogon

A magyar kultúra napja A magyar kultúra napja alkalmából pályázatot hirdetett a Palóc Társaság, melyen az egész Kárpát-medencébõl érkeztek pályamûvek. Erdélybõl, Délvidékrõl, Kárpátaljáról és a Felvidékrõl is 6 iskola képviselte magát a versenyen. Az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola részérõl is nagyon szép eredmények születtek. Az iskolából 3 tanuló dolgozata nyerte el a zsûri tetszését. Nagy Viktória 9.-es tanuló az ipolynyéki Haydin-kastély történetét dolgozta fel. Munkája 3.

Az Ipolyi Arnold Alapiskolában 2010. február 10-én zajlott a beiratkozás. A leendõ elsõseket majdani tanító nénijük és az alsó tagozatról jövõre fellépõ negyedik osztályosok fogadták. Majd Az aranyszõrû bárány c. mesejátékot nézhették meg immár az egész alsó tagozat nebulóival együtt. A kis ovisokról el lehet mondani, hogy nagy részük egyáltalán nem volt megilletõdve, nem feszélyezte õket az ismeretlen közeg, vidáman kapcsolódtak be a dramatizált játékba is. Az idei beiratkozás legörvendetesebb ténye, hogy az elkövetkezõ 2010/2011-es tanévre 18, azaz tizennyolc leendõ kis elsõst írattak a szülei az ipolybalogi alapiskolába. Köszönhetõ ez természetesen az iskola eléggé nagy vonzáskörzetének is, hisz a hét helybeli kisdiákon kívül Kelenyébõl, Ipolyhidvégrõl, Ipolykeszirõl, Kóvárról és Nagycsalomjáról is lesznek elsõsök a következõ tanévben. -ná-

helyezést ért el. Novák László 8.-os tanuló Régen volt, igaz volt címû munkája 2. lett, Novák Bernadett 6.-os tanuló pedig különdíjas lett a rovásírás eredetérõl írt munkájával. A kiértékelés 2010. 1. 24-én volt Budapestnek a budai részén. Az ünnepségen a zsûri által különösen tartalmas fogalmazásokat felolvasták a beküldõ tanulók. Jutalomban részesültek nemcsak a fogalmazások szerkesztõi, hanem a felkészítõ tanárok is. A díjazottak értékes könyvjutalomban részesültek, és nyári táborozást kaptak jutalmul. Az ünnepségen nagyon jól éreztünk magunkat, és élményekkel gazdagon tértünk haza. Novák László 8. osztály

8 Kürtös

2010. február

Kultúra

Kiûzetés a Paradicsomból Egy Madách-ünnepség margójára A balassagyarmatiak sohasem unatkoznak, mert itt mindig történik valami. És ebben a valamiben tevékenyen mindig ott vannak a történelmi Nógrád vármegye, jelenleg ideiglenesen nem Magyarországhoz tartozó részei. A városban a magyar kultúra napján, január 22-én tartják a város, a megye és a helyi könyvtár rendezésében a hagyományos Madách-napi ünnepségeket, mely Madách Imre monumentális szobránál koszorúzással veszi kezdetét. A program része a Madách-díjak átadása, melyet a megyei kulturális életben kiemelkedõ tevékenységet végzõk, valamint Madách Imre életmûvének kutatásában jeleskedõk kapnak immár két évtizede. A díjat határon túli személyiségek is megkapták már, többek között Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke. A Madách-díjat ebben az évben Dr. Máté Zsuzsanna irodalomtörténész, a Madách-életmû kutatásáért, valamint Matúz Gábor újságíró, a Balassagyamatról készített, A legbátrabb város címû filmjéért kapta. Az ünnepi köszöntõre ebben az évben Hrubík Bélát, a Csemadok országos elnökét kérték fel, aki számtalan módon kötõdik a városhoz, többek között több mint egy évtizede tagja az itt mûködõ Komjáthy Jenõ Irodalmi Társaságnak. A alábbiakban ünnepi köszöntõjének rövidített szövegét közöljük, tisztelegve Madách Imre emléke elõtt, aki Az ember tragédiájának halhatatlan írójaként vonult be a magyar irodalmi nagyságok közé:

„Kevés olyan tája van a világnak, amelyet úgy megáldott a Teremtõ írófejedelmekkel, mint a Palócföldet, ám a jó Isten aligha igazodott a palócokhoz, akik azt tartják, hogy jó, ha mindenbõl sok van, de legalább kettõ. Csak így történhetett meg, hogy még erre is ráfejelve, e nagyságokból mindjárt hármat is küldött a világnak eme kis szegletébe, ahol, ha az ujjunkat rátesszük a térképre, vígan elfér alatta a Balassiak õsi fészke, Kékkõ; a nagy palóc, Mikszáth szülõfaluja, Szklabonya; és az oroszlánbarlangot rejtõ

Madách-fészek, Alsósztregova, nem is beszélve Szindbádról, aki éppen innen, Szécsénykovácsiból, a Trianonban hajózhatónak nyilvánított Ipolyon evezett fel a magyar irodalom nagyjai közé. Csak az idõ és tér hiánya hallgattathatja el velem az olyan további nagyságokat, mint Szabó Lõrinc, Komjáthy Jenõ vagy éppen az irodalmi aprószentek közt is emlegethetõ, nemrégiben öröklétre szenderült barátainkat, Csikász Istvánt vagy T. Pataki Lászlót. És akkor még nem is beszéltem azokról, akik éppen a világhír felé vezetõ úton megálltak vagy viszszafordultak, s akikbõl még akármi lehet. Ki gondolhatta, mely látnok, próféta vélhette, hogy ez az 1823-as esztendõ a magyar nemzet sorsát máig meghatározó magvetés és sarjadás ideje? Ami történelemnek bizonyul, az most még családi esemény: gyöngécske fiúgyermekek születnek majd Kiskõrösön Petõfi Sándor, Alsósztregován Madách Imre. A mai napon azonban Madách Imrének kell állnia a középpontban, annál is inkább, mert e kis ember, aki 1823. január 21-én úgy döntött, hogy éppen annak a napnak az elõestéjén tekint szét idekint a világban, amikor Kölcsey Ferenc befejezi a magyar nép imáját, megíródik egy vers, amirõl csak szerzõje tud, valahol az ország keleti végein, s amely vers azóta is zsoltáros teljességgel szól a nemzeti sorsról. Így nemcsak címe, hanem mondanivalója miatt is a nemzet himnusza lett. S hogy ez a nap majd egykoron a magyar kultúra napja lesz, ekkor még senki sem sejthette. De lehetne e szebb felfuttatása e napnak mint éppen Petõfi Sándor, Mikszáth Kálmán és Madách Imre születésnapja? Aligha.

Fényes Elek Madách szülõfalujáról a korabeli geográfiai szótárában még úgy ír, hogy „tót falu Nógrád vármegyében egy völgyben, minek földje agyagos, néhol köves, néhol vadvizes, hegyes és vízmosásos. Legjobban termi a rozsot, zabot, burgonyát, veres lóheréjét, rétjei néhol háromszor kaszálhatók.“ Fényes Elek azonban még nem olvashatta ekkor Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyõjét, ahol erre a csodára, hogy egy évben háromszor is kaszálhatják a rétet, mint Glogován, elég meggyõzõ példa szolgáltatik. A Madách-családba azonban már beleszületni sem volt akármilyen tett, hiszen a 12. századig visszavezethetõ családfán a középkori vitéztõl, a törökverõ hõsökön keresztül, a kuruc fõtisztig mindenki virágzott, s hogy írói vénáját sem csak úgy a sztregovai patakban találta, bizonyítékként ott volt felmenõi között a költõ Madách Gáspár vagy éppen Zrínyi Miklós. Írói fantáziám nem enged nem eljátszani a gondolattal, vajon miként élne és alkotna ma Madách Imre? Vajon a XX. és az alig kifutott XXI. század nemzeti és világ tragédiáit hogyan dolgozná fel az önmagával is sokat vívódó drámaíró? Az oroszlánbarlang magányába menekült remete vajon hogyan járná végig a mai kor világpolgárai által gerjesztett lelki pusztaságban Az ember tragédiájának helyszíneit? Az elsõ színben valószínûleg a teremtés befejezését ünneplõ angyalok helyett az Úrral együtt keseregne Ádám képében a világ végének kezdete fölött, ahová az emberiség egyre nagyobb telhetetlensége, a Földnek, a természetnek, és a természeti erõforrásoknak minden következmény nélküli kizsákmányolása

Kultúra

2010. február

Kürtös 9

Kiûzetés a Paradicsomból Egy Madách-ünnepség margójára (Folytatás a 8. oldalról)

okán jutott. Az égbõl kitaszított Luciferrel együtt Ádám és Éva hiába keresnék a számukra tiltott két fát és annak gyümölcseit, mert mire a Paradicsomba érnének, azokat már ellopták volna, a kerítésbe vezetett villanyáram ellenére is. Mire Ádám leveri a kerítés cövekeit, és Éva lugast alkot, Lucifer képében megjelenik az APEH-ellenõr, és befizetteti velük az ingatlanadót. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy maguktól is, hátrahagyva a két tiltott fa hûlt helyét, hanyatt-homlok elmeneküljenek a Paradicsomból. Valószínû azonban, hogy nem menekülnének Egyiptomig. Elégséges lenne, ha a Parlament lépcsõjéig eljutnának, s ott az ismert mondatok is elhangozhatnának a rabszolga szájából: „Uram, segíts!“ Éva pedig, akár az egyiptomi színben, férjére borulva elmondhatná: „Hiába kéred azt, ki kínjainknak nem volt részese. Nem ért, nem ért! - Halk a jajnak szava, s a trón magas.“ A következõ színben, mely akár Athén is lehetne, de nem az, a H1N1 vírussal sújtott fõvárosban, ahol a zsíros végkielégítések számlálásában kimerült BKV-vezetõket már sem a sztrájkkal fenyegetõ munkások, sem az ital, sem az öszödi és egyéb más Kossuth-téri nemzetmentõ beszédek nem szórakoztatják, megjósoltatják Joshi baráttal a birodalom bukását. A nyugati fejlett civilizáció közben Tankréd lovag képében vívja modern keresztes hadjáratait Irakban, az egykori Babilónia földjén, és Afganisztánban, ahol mindenki, akinek más a bõrszíne és szakálla van, Oszama Bin Ladennek nyilváníttatik, és a civilizáció atommáglyájára vettetik. Közben, mint egykoron Kepler, a világ valamelyik sötét hegyén (de lehetõleg Amerikában), megépítik a világ legnagyobb teleszkópját, hogy az ember ellásson a csillagokon túlra, a Teremtés koráig, lehetõleg úgy, hogy lássa, ahogyan Isten az idõ kezdetén elhelyezi az õsrobbanás gyújtózsinórját. S miközben kutatjuk a végtelent az újabb és újabb galaxisok után, elnézünk embertársaink feje fölött, akik százezrével halnak éhen és szomjan körülöttünk, válnak hajléktalanná, vagy áldozataivá lesznek esztelen, gyilkos öldöklésnek a harmadik világban. Ádám joggal tehetné fel a kérdést, vajon mi van távolabb az embertõl? Egy-egy galaxis, vagy a másik ember fájdalma és nyomora? De megérkezünk a rendszerváltás éveibe, ahol ismét a szabadság, egyenlõség, testvériség jelszavát tûzhetjük a zászlónkra, melyeket késõbb átírnak, fõleg itt Közép- Európában, a gyûlölet,

megalázás és kiszolgáltatottság jelszavára a nemzeti nacionalizmusok jegyében. Nyelvtörvényeket alkotnak a többségi nemzet védelmében, embereket aláznak meg nemzeti hovatartozásuk miatt. S jön egy író, aki megírja: „A szabadság a legnagyobb jó az életben, de igen nagy ára van. Ez az ár, a szabadság ára, olyan magas, hogy csak kevesen hajlandók megfizetni. És mindenki egyedül döntheti csak el, hajlandó-e ezt a félelmetesen nagy árat megfizetni… Az élet tele van nyomorúsággal és megalkuvással. És névtelen, kis emberek millióitól nem lehet követelni, hogy hõsök legyenek, feláldozzák a szabadságért a családjuk biztonságát, a mindennapi kenyeret vagy éppen az életüket… Nem tudok ítélni egy társadalom felett, amely a zsarnokságban elveszíti szabadságigényét. Ilyen az élet. Ilyen az ember. De azt megmondhatom, hogy mindazon utálatosságok között, amit ebben a korszakban megéltem… nem azokra haragudtam, akik nem voltak hajlandók megfizetni a szabadság árát, hanem azokra, akik állandóan keresni is akartak azon, hogy nem voltak szabadok.“ Ezt az írót Márai Sándornak hívják. Nem értettük, amikor azt mondta, hogy a bolsevizmusnál csak egy rosszabb van, ami utána jön. Ma már tudjuk. Igaza volt. A következõ színekben látjuk, ahogyan a szemünk elõtt omlik össze minden, amit a szabadságról, a jogról és az egyenlõségrõl hittünk. Eljátszották a bizalmunkat. És eljutunk a modern kori falanszterbe, az egységesült Európába, ahol a kereszténység eszméje, mely a családot, az erkölcsöt testesíti meg, már nem fontos. Az új európai eszmék: a csoportérdekek, a piac, a termelési mutatók hálójában vergõdõ társadalmak, a gazdasági válság és kiszolgáltatottság. A család, mint a társadalom sejtje, felbomlóban van. A Németországban dolgozó apuka, az Angliában szociális munkás anyuka és a bébicsõsz gyerek Hollandiában már nem alkot családot. Ami összeköti õket, az a mobiltelefon, az internet és a skype, falanszteri átalány díjszabás alapján. Pedig még felhallatszik a távolból Ádám egyre halkuló szava: „Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk? Egyet bánok csak: a haza fogalmát. Megállott volna az tán, úgy hiszem, ez új rend közt is.“ Elgondolkodtató a figyelmeztetése: „Mi eszme az, mely a széles világot eggyé olvasztja, mely a lelkesülést, az emberszív e szent örök tüzét, mit eddig száz hitványsággal szított, s ábrándos harcra zsákmányolt ki csak, nemesb célhoz vezérelendi végre.“

És eljutunk az ûrbe, hogy megtudjuk, mi van a Hold túlsó felén, pedig azt sem tudjuk, mi van az utca, a ház, a domb, a folyó túlsó felén. Kijutunk a világûrbe, hogy megérthessük, az ember a Föld foglya, és az is marad. Nem kell elmennünk az eszkimókhoz, hogy megtudjuk, kevés a fóka, s a Föld nemhogy kihûl, de felmelegszik. Mi, emberek még ott is fel tudjuk olvasztani a jeget, ahol elméletileg nem is olvadhat. Rá kell jönnünk, hogy a tudomány nem mentheti meg a Földet, mert azt a politikusok irányítják, tartják a markukban. És eljutunk az utolsó színhez. „Uram, rettentõ látások gyötörnek, és nem tudom, mi bennök a való. Óh mondd, óh mondd, minõ sors vár reám…“ Igen. Mostanában, egyre többen újra Istenhez fordulunk. Vajon mi lesz velünk? De a kérdésre a választ magunknak kell megadni azzal, hogy végre felismerjük, az ember legnagyobb tragédiája maga az ember. Isten hat nap alatt megteremti a Földet. A hetedik napon megpihen, és végignéz nagy mûvén. De jön az ember a nyolcadik napon, végignéz azon, amit Isten teremtett, és elpusztítá azt. Ecce homo! Nem tudom, mennyi a valószínûsége annak, hogy a sztregovai patak fûzfáiról lehullott levelekbõl az Ipolyon, a Dunán és a Feketetengeren keresztül, eljut-e valamennyi az óceánig. Hitem szerint egy eljutott. Az értõl az óceánig. És ez megnyugvással tölt el. „És mindvégig Az ember tragédiáján hangzik az a bánatos muzsika, amelyet maguknak, magukban vonnak a férfiak, akik a Nõben megcsalatkoztak. Néha úgy tûnik fel e drámai költemény, mintha a sztregovai uraság pusztán a maga mulattatására mártogatta volna pennáját a tintatartóba, aminthogy a naplókat és önéletrajzokat azok írják, akik némi elégtételt akarnak venni az élet bántalmaiért“ - írta Krúdy Gyula. Azt hiszem, igaza volt. S mintha csak Az ember tragédiájának utolsó mondatait hallanánk Ádámtól, Ady Endre egyik versének felejthetetlen sorai jutnak eszembe: „Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem én magyarnak születtem Szent galamb nehogy zöld ágat hozzon Üssön csak ostorozzon Ha van Isten, földtõl a fényes égig Rángasson minket végig Ne legyen egy félpercnyi békességünk Mert akkor végünk, végünk!“ Hrubík Béla

Kultúra

10 Kürtös

CSODÁLATOS ÉVZÁRÓ 2009. december 30-án az esti órákban évzáró citerakoncertre került sor a citerazenekar próbatermében. A jelenlevõ 8 citeráson és feleségeiken kívül részt vett a meghívott polgármester, Kuzma Zoltán és felesége is. Az estet Tóth László, a citerazenekar vezetõje nyitotta meg, értékelve a sikerekben hihetetlenül gazdag óévet, elemezve a megtett utat, méltatva az elõrelépést és kiértékelve az eredményeket. A polgármester megköszönte a zenekar hozzáállását a falu közönségéhez, a példás Csemadok - citerazenekar - község hármas együttmûködést! Szavakkal ki sem lehet fejezni az ezek után kialakult bensõséges hangulatot. Szebbnél szebb nóták csendültek fel, az asztalra jobbnál jobb borok, finomabbnál finomabb ételek és sütemények kerültek. Büszkék voltunk az elmúlt évre, és bátran nézünk az új év elébe. A felkérések és hétvégi programok már most nagyrészt megtöltik a kalendárium piros betûs ünnepeit. Kedves citerások, a falu vezetése nevében köszönjük községünk egész évi méltó képviseletét országhatáron belül és kívül. Reméljük, hogy 2010-ben jókedvvel énekelhetjük majd, hogy „ha kimegyünk a nényei nagyhegyre…“! Lukanénye Képviselõ-testülete (Befejezés a 4. oldalról)

2010. február

Olvasóink kérték Lapunk elõzõ, januári számában egyik kedves olvasónk, mint mondta, érdeklõdéssel olvasta A magyar kultúra napja c. írásunkat. Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák, újra megemlítjük, hogy a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük minden év január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be nemzeti imádságunk írását. Olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, ha lehetséges, közöljük a Himnusz teljes szövegét fõleg azon fiatal olvasóink kedvéért, akik nem anyanyelvi iskolába jártak, és legfeljebb csak jelesebb egyházi ünnepen a templomban hallották a Himnuszt, de annak is csak az elsõ strófáját. Olvasónk kérésének örömmel teszünk eleget.

Kölcsey Ferenc: H i m n u s z A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bõséggel, Nyújts feléje védõ kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt! Õseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hõs magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szõlõvesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bûneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgõ fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktõl rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Gyõzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában,

Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kõhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak vérébõl, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hõ szemébõl! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védõ kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendõt, Megbûnhõdte már e nép A múltat s jövendõt! Cseke, 1823. január 22.

Ugyancsak olvasói kérés, hogy közöljük lapunk hasábjain a Pátria rádió elérhetõségeit. Rádio Patria Slovenský rozhlas Mýtna 1 811 90 Bratislava

tel.: 02/ 5727 3716 fax: 02/ 5727 3559 web: www.radiopatria.sk e-mail: [email protected]

A Nagykürtösi járásban a Pátria rádió adása a Kékkõi adó 98,3 MHz-es frekvenciáján fogható naponta 6:00-18:00 óra között.

Életmû-díjak a magyar kultúra napján

A díjat fia, Árpád vette át, vállalásokkal, küzdelmekkel teli életútját pedig egykori kollégája, Csicsay Alajos foglalta össze. Kodály városában, a hazai kórusmozgalom fellegvárában, Galántán lehetetlen elkerülni, hogy kórusvezetõ ne legyen a díjazottak között. Azonban biztos, hogy nem csak ez vezérelte a javaslattévõket akkor, amikor a választásuk Lévai Tibor karnagyra esett, aki a szó legnemesebb értelmében mûvelte a zenét, minden módon, ahogyan azt egy ember csak megteheti. A Concordia Vegyeskar karmestere, Stubendek István, ehhez méltóan fonta csokorba mondandóját, ami nemcsak a zenészrõl, a karnagyról, de az emberrõl is

tiszta, igaz képet varázsolt elénk. Hat ember, hat életút, hat példakép. Gyakran kérdezzük magunktól, vajon megtettünk-e mindent azon embertársainkért, akik, mint e fenti sorokból is kitûnik, mindent egy lapra tettek fel a közösségük szolgálatában, égették a gyertya kanócát mindkét végén úgy, hogy gyakran bele is rokkantak. Azt hiszem, nem. De az ilyen pillanatok, mint amilyen a galántai ünnep is volt, visszaadnak nekünk valamit az elveszettnek vélt hitünkbõl, a sors igazságtalanságaira pedig gyógyító írt hoznak. A kérdés nem az, hogy felemelkedhet-e az ember olyan magasra, hogy meglássa Istent, hanem az, hogy le

tud-e hajolni olyan mélyen, olyan alázatban. Megpróbáltuk ezt megtenni, s legkevésbé sem a mi tisztünk megítélni, hogyan sikerült. Csak reménykedhetünk, hogy fénytelen idõkben is tudunk lángokat gyújtani, hogy mindig lesznek közülünk olyanok, akikre felnézhetünk, és maradnak még emberek, akik nem feledik, hogy a köszönetet valakinek ki is kell mondani. Talán mások helyett is. Talán azok helyett is, akiknek tisztjük is volna, csak nem tudnak, vagy mernek lehajolni olyan mélyre, hogy ezt meglássák. „Isten, áldd meg a magyart!“ Hrubík Béla

Kultúra

2010. február

Kürtös 11

Csemadok-évzárók Folytatódtak a Csemadok-alapszervezetek évzárói. Vannak alapszervezetek, ahol ezt összevonták a Csemadok megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezéssel, van, ahol mindkét eseményre külön-külön került sor. Az eddig tudomásunkra jutott adatok szerint megtartották évzáró közgyûlésüket a csalári, az ipolyhidvégi, a nagycsalomjai, ipolynyéki, kõkeszi és ipolyvarbói alapszervezetek. Reméljük, e hónap végéig ezt minden alapszervezet megteszi, és az errõl szóló dokumentációt megküldi a TV irodájába.

Telt házas Csemadok-évzáró Ipolynyéken Sem a cím, sem a hír nem új az ipolynyéki Csemadok háza táján, de a megerõsítés azért fontos, hogy mindenki láthassa: így is lehet csinálni. Sõt! Csak így érdemes. Alig néhány héttel a Csemadok helyi szervezetének ünnepi taggyûlése után, melyen megemlékeztek a szövetség megalakulásának 60. évfordulójáról, február 7-én, vasárnap hagyományos évzáró taggyûlésre invitálta a tagokat a helyi szervezet vezetõsége. A taggyûlést Refka György nyitotta meg, aki a Magyarország címû népszerû slágerrel köszöntötte a népes tagságot. Ilyenkor cserélnek gazdát a tagsági bélyegek, és a taggyûlés az ideje annak, hogy új tagok felvételét is megejtse a vezetõség. Már régen nem volt példa arra, hogy közel ötven taggal bõvüljön a szervezet taglétszáma. Úgy látszik, a kitartó munka ezekben az ínséges idõkben is meghozza az eredményét. Az évzáró taggyûlést megtisztelte jelenlétével Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke, valamint Tóth István, Ipolynyék község polgármestere is. Ez utóbbi, régi tagja is a szervezetnek. Hrubík Béla, aki országos elnökként moderálta a mûsort, külön köszöntötte Parák József helyi plébánost, aki szintén belépett a szervezet tagjainak sorába, valamint Dombi Ferenc kanonokot, aki néhány héttel ezelõtt ünnepelte 95. születésnapját, s akit a lelkes tagság vastapssal köszöntött, így utólag is ezen szép, kerek évforduló alkalmából. Pobori Sándor, a helyi szervezet elnöke részletesen beszámolt az elmúlt év eseményeirõl, Nagy Teréz pénztáros pedig a pénztár állásáról adott számot. 2007 óta minden évben kiosztásra kerül az Ipolynyéki Magyar Kultúráért Díj, melyet a vezetõség javaslatára idén egy régi, de még mindig aktív tag,

Gyurász Gábor vehetett át, aki a tavalyi országos Csemadok kitüntetés mellé, most már begyûjtötte a helyi közösségének a megtisztelõ elismerését is. Laudációját a Csemadok országos elnöke, Hrubík Béla tartotta, majd az érintettség jogán a kitüntetett kért szót. Elmondta, úgy érzi, az elismerés nemcsak neki, hanem az egykoron általa vezetett és irányított csoportoknak, vezetõségnek is szól, majd köszönetet mondott családjának a türelemért és megértésért, ami egy vezetõ poszton lévõ ember munkáját kell hogy kísérje. A tartalmas vitában többen is, köztük a már említett vendégek is elismerõen szóltak hozzá, majd a 2010-es munkaterv és a határozati javaslatok elfogadása után az évzáró taggyûlés baráti beszélgetéssel, jó hangulatban ért véget, melyhez igen jó okot szolgáltatott a helyi Vágány nevû dûlõbõl származó fehérbor, valamint ifjabb Szõllõsi Sándor és zenekarának zenei kísérete. Az ipolynyéki helyi szervezet, amennyiben a helyi önkormányzat nemrégiben benyújtott, négy uniós tagállam települését érintõ európai uniós pályázatát siker koronázza, mintegy két éven keresztül kultúrmûsorokkal, rendezvényekkel, koncertekkel és konferenciák szervezésével is erõsíteni fogja a helyi önkormányzattal meglévõ szoros és példaértékû kapcsolatát. A helyiek sikerének titka a jó szervezés, az önzetlen munka és a kultúra szeretete. Ez ilyen egyszerû! Palócz

Tollfosztás Bussán Talán a fiatalabbak azt sem tudják, mi az a dunyha, és hogy az igazi paplan alapja a fosztott tollú, vagyis „tollyú“, ahogy

Bussán mondják. A régi tollfosztás hangulatát kívánta feleleveníteni a Csema-

dok Bussai Alapszervezete a 2010. január 15-én tartott tollfosztóval. A helyi hangszóróban elhangzó invitálás sokakban kíváncsiságot keltett, és sokan eljöttek a tollfosztóba, zömében Csemadok-tagok. Fantasztikus volt a hangulat, szerintem a szájak gyorsabban jártak, mint a kezek, és volt férfi „tollfosztó részleg“. A legidõsebb hölgy korát nem írom le, de a legfiatalabb mindössze 15 hónapos volt. A vendéglátás sem volt mindennapi, kacsazsíros és disznózsíros kenyér, herõke /túrós és natúr/, mákos kukorica, különféle sütemények, forralt bor. A jó hangulatot tetézte a közös éneklés, tánc és bohóckodás. Végül is a kifosztott „tollyú“ senkinek a kelengyéjét

nem gyarapította, mert tánc közben „valaki“ beleugrott a zsákba, és a toll szanaszét repült. Hatalmas élmény volt, el tudják képzelni? Lejegyezte: Molnár Katalin

12 Kürtös

Sport

2010. február

Te r ü l e t i a s z ta l i t e n i s z - b a j n o ks á g I p o l y b a l o g o n Jelentõs sporteseményre került sor Ipolybalogon a helyi Ipolyi Arnold Alapiskola tornatermében 2010. február 7-én, amikor Besztercebánya megye 4. ligájának asztaliteniszezõi a területi asztalitenisz-bajnokságra gyûltek össze. A rekordszámú résztvevõk (52-en neveztek be a versenyre) elõször csoportmérkõzések során mérték össze erejüket, majd a továbbjutók egyenes kiesési rendszerben folytatták. Az egyesek versenyét végül a kékkõi színekben versenyzõ, osztrák illetõségû Günter Kühn nyerte a zólyomi Doprastav asztaliteniszezõi, Vladimír Hrnèiar és Igor Dubovský elõtt. A párosok versenyét szintén járásunk pingpongozói nyerték: a Günter Kühn - Róbert Repa kékkõi - nagykürtösi páros a Dezider Benc - Igor Dubovský, illetve Ján Lauko - Vladimír Hrnèiar zólyomi párosok elõtt magabiztosan végeztek az elsõ helyen. Járásunkat a versenyen az ipolybalogi, kiscsalomjai, zsélyi, kékkõi és nagykürtösi asztaliteniszezõk képviselték. A versenyen megfigyelõként részt vett a nagykürtösi Milan Chamula nemzetközi asztalitenisz-bíró és a JOOLA asztalitenisz-márka képviseletében a zselízi Ferda Róbert. Németh Zoltán

M á r i á s b a j n o ks á g o k Leszenye - Február 7-én már harmadik alkalommal rendezték meg a tornát, amelyen 11 községbõl (Szlovákgyarmat, Ipolynyék, Ipolykér, Nagycsalomja, Nagykürtös, Szelény, Magasmajtény, Taszármalonya (Tesárske Mlyòany), Kóvár, Zahora, Leszenye) 30 játékos képviseltette magát. A vándorserleget az elsõ helyért járó kupával együtt a leszenyei Pavel Michna nyerte el. Kiváló, maximális, 6x5 pontot elérõ teljesítménnyel megvédte tavalyi elsõségét. Második helyen Rába Jaroslav (Szlovákgyarmat), harmadik helyen pedig Nagy Róbert (Kóvár) végzett. Ebben az évben kivételesen a negyedik helyezést elérõ Roman Bado (Zahora) is jutalomban részesült. E z ú t t a l köszönjük meg Pavol Michnának a verseny megszervezését, Jozef Bakošnak és társainak a bíráskodást, a szakácsoknak és támogatóinknak (Molnár Attila, Ing. Miroslav Hudec, Ladislav Bordáš, Pölhös Gábor, Erik Vlkolensky, Antolík Štefan, Jaroslav Képeš) hozzájárulását a verseny színvonalassá tételéhez. Majdán László

Nagycsalomja - Január 10-én elsõ ízben találkoztak a máriás kártyajáték kedvelõi Nagycsalomján, hogy elnyerjék a polgármester által felajánlott serleget.

A versenyen hat falu (Nagycsalomja, Leszenye, Szlovákgyarmat, Magasmajtény (Hrušov), Szelény, Ipolynyék) 21 játékosa vett részt, amely jó hangulatban zajlott. A gyõztes Ing. Marián Povrazník lett, Ivan Boriak és a hazai Gemer Lajos elõtt. A versenyt Pölhös Gábor, Ing. Miroslav Hudec, Cseri László, a Pe-Ga plast, és Nagy Mihály polgármester támogatták. Köszönet mindenkinek, aki a szép sportesemény lebonyolításához hozzájárult. Vanda Zs.

Jótékonysági farsangi bál Ipolybalogon Mint minden évben, idén is megrendezték a jótékonysági farsangi bált Ipolybalogon 2010. február 6-án az Ipolyi Arnold Alapiskola nagytermében. Az idei évben nem érte el a vendégek száma a 100-at, mégis nagyon sikeres bál volt. A bálon nagy megtiszteltetés érte az óvoda mellett mûködõ szülõi szövetséget, hiszen tiszteletét tette az ipolybalogi polgármester úr, Cseri Lajos és kedves felesége, az inámi polgármester úr, Nagy József és kedves felesége, az ipolynyéki polgármester úr, Tóth István és kedves felesége, a szlovákgyarmati polgármester aszszony, Árvai Denisza és kedves férje, az alsószemerédi polgármester úr, Balázs Vendel és kedves felesége. Az ünnepélyes megnyitót az SZSZ elnöke, Nedela Tímea tartotta, melyben köszönetét nyilvánította ki azon kedves támogatók felé, akik segítettek a rendhagyó bál megszervezésében. Majd az óvoda

igazgatónõje is szívélyesen köszöntött minden jelenlévõt. A vacsorát 22.00 órakor szolgálták fel, melyet az ipolybalogi iskolai étteremben készítettek el. A zenérõl és a jó hangulatról a csábi OKÉ zenekar gondoskodott, és bizony nem okoztak csalódást senkinek, hiszen reggel hat órakor a kedves vendégek még mindig koptatták cipõjük talpát a parketten... Éjfélkor mindenki már nagyon várta a tombolahúzást, hiszen szép számban sorakoztak a tomboladíjak. A díjak között voltak viccesek és voltak értékesebbek is. A bálon szerzett bevételt a szülõi szövetség az ipolybalogi óvoda támogatására fordítja. Az ipolybalogi óvoda mellett mûködõ szülõi szövetség elnöke ezúttal is köszönetét fejezi ki azon kedves szülõknek és magánvállalkozóknak, akik lehetõvé tették a bál sikeres megszervezését. Nedela Tímea

2010. február

Közélet

Az ipolynyéki DOBOS SÁNDOR volt Százd első magyar tanítója Ebben az idõszakban /2008-2010 években/ a Felvidék számos településén megemlékeznek a második világháború után újraindult magyar nyelvû oktatás 60. évfordulójáról. Ugyanis az OktatásiNépmûvelésügyi Hivatal /a Magyar Bizottság javaslatára/ 1948. október 12-i utasítása szerint az 1948/49 tanévtõl /helyenként hamarább is/ a szlovák elemi iskolákban párhuzamos magyar osztályok létesülhettek. A Nagykürtösi járásban elsõként Ipolybalogon éltek ezzel a lehetõséggel. 1950-tõl önálló magyar iskolák is nyíltak. Talán a KÜRTÖS olvasói közül kevesen tudják, hogy a jogfosztottság után pályára lépett magyar tanítók közül az ipolynyéki DOBOS SÁNDOR az én szülõfalumban, Százdon kezdte meg mûködését. Akkor még mindkét település a Besztercebányai kerülethez s ezen belül az Ipolysági járáshoz tartozott. Bár jelenleg Százd Nyitra megye /Lévai járás/ alig 400 lakost számláló kis települése, Ipolynyék pedig Besztercebánya megye /Nagykürtösi járás/ kiemelt központi községe, de 60 évvel ezelõtt mindkét falu polgárai egyformán örültek az oktatás terén bekövetkezett pozitív változásoknak. Az én falumban /Százdon/ 1950. szeptember elsején egyszerre két magyar iskolatípus nyitotta meg kapuit: Az 1-5. évfolyamú NEMZETI ISKOLA /Národná škola maïarská/ és a DEMÉNDI SZLOVÁK TANNYELVÛ /nem teljesen szervezett/ KÖZÉPISKOLA /Neúplná stredná škola v Demandiciach/ III. kihelyezett magyar osztálya. Az eddig szlovák iskolába kényszerült magyar gyerekek tehát újra magyar iskolába járhattak. 1950. szeptember elsején 26 gyerek /köztük 7 elsõs/ lett a magyar nemzeti iskola tanulója. A község elöljárósága és a szülõk örömmel fogadták a falu háború utáni elsõ magyar tanítóját, DOBOS SÁNDORT. A helyi nemzeti bizottság lakóházat biztosított számára, s amíg be nem vonult katonának /1952. október 31-ig/ Erzsébet nejével és Margit lányával százdi lakos volt. Bár tudom, hogy Százd háború utáni elsõ magyar tanítóját a Nagykürtösi járásban sokan ismerik /szülõfalumban is tisztelettel emlékeznek rá/ mégis úgy gondolom, ha távirati stílusban is, de illõ feleleveníteni gazdag életútját, pedagógiai pályafutását /Ebben JUHÁSZ BÉLA barátom, nyugdíjas tanár volt a segítségemre/. Dobos Sándor 1926. október 3-án Ipolynyéken született. Mivel a II. világháború miatt nem tudta befejezni tanulmányait, a DOLGOZÓK KÖZÉPISKOLÁJÁBAN érettségizett. Pedagógiai pályafutását Százdon kezdte. Leszerelése után Ipolynyéken tevékenykedett. A POZSONYI FELSÕBB PEDAGÓGIAI ISKOLÁN fõiskolai képesítést szerzett, s nyugdíjba vonulásáig az Ipolynyéki Magyar Tannyelvû Alapiskola igazgatóhelyettese volt. Falujában aktívan bekapcsolódott a társadalmi szervezetek /CSEMADOK/ munkájába. Egy választási idõszakban - pedagógiai tevékenysége mellett - a HNB titkára is volt. Dobos Sándor 2005. június 16-án halt meg. A magyar nyelvû oktatás újraindításának 60. évfordulójáról a megemlékezés csak úgy lesz teljes, ha az elsõ magyar tanítók úttörõ munkáját is felelevenítjük. Százd lakosai /különösen az egykori kisdiákok/ tisztelettel és szeretettel emlékeznek elsõ tanítójukra, az ipolynyéki DOBOS SÁNDORRA is. Budai Ernõ

Kürtös 13

Lapszélen Március 1. A polgári védelem világnapja 8. Nemzetközi nõnap 15. Fogyasztóvédelmi világnap A magyar sajtó napja 21. A költészet világnapja A faji megkülönböztetés elleni küzdelem napja 22. A víz világnapja 23. Meteorológiai világnap 24. Ifjúsági világnap 27. Színházi világnap A tavasz kezdete: március 20-án 18.32 perc Nyári idõszámítás: március 28-tól október 31-ig Havi középhõmérséklet: Átlagos csapadékmennyiség: Napsütéses órák száma:

5,4 Celsius-fok 36 mm 142

Mars hadistenrõl nevezték el a hónapot. A hagyomány szerint õ volt Romulus és Remus apja. Böjtmás hava a tavasz malmára hajta a vizet. A tél villongásának többnyire véget vet Sándor, József /18.,19./ a „zsáknyi meleggel“, Bendekkel /21./ elérkezik a csillagászati tavasz, és gyakran idéz kora nyarat. Kalocsán például 24,2 fokot mutatott a hõmérõ 1920-ban Tamáskor /7./. Napoztak a paksiak 2004-ben Sándor napján a 24,2 fokos melegben, másnap a szegediek is sütkéreztek 24,9 fokban. A debrecenieknek hõséget hozott 1974-ben Benedek: 26,3 fok volt a városban. A kalocsaiak sem fáztak az 1977-es Gábor-napi /24./ 27,2 fokos melegben. A mosonmagyaróváriak fagyoskodtak 1958-ban az arkangyal ünnepén a -15 fokban, dideregtek a paksiak is 2003. március 23-án a -11,3 fokban. Zord idõ, hõség: 1715-ben cseppnyi esõ sem volt tavaszelõn. 1730-ban esett az esõ nyár végéig. 1767-ben havazott egész hónapban. 1782-ben árvizek nehezítették az életet. 1794-ben „a földek megrepedeztek a nagy hévségtõl.“ 1823 aszályos tavaszelõjén az eke száraz hantokat hányt ki a földbõl. 1832-ben szél hordta a homokot, a gyíkok elõbb jelentek meg a fecskéknél. Néphit: Márciusi hó akkor sem jó, ha zsákban viszik keresztül a határon. ++ Március, ha nedves, gazdának nem kedvez. ++ Gergely napja /12./ ritka, ha jó, hideg, szeles, sokszor van hó. ++ Ha Gyümölcsoltó Boldogasszonykor /25./ megszólalnak a békák, hideg lesz még 40 napig. ++ Márciusban meleg nyár, áprilisban fehér szakáll. Horoszkóp: Március 20-ig a Nap útja a Halakban vezet. A zodiákus utolsó állomása a Halak, mely jegy az élet viszonylagosságát jelképezi. Arra tanít, hogy örüljünk az életnek, a természetnek, és felejtsük el az anyagias érdekekért folytatott küzdelmeket. A mindennapos gondok felejtése, az élet gyönyörûségeinek észrevétele, és a lét megélése - e jegy tulajdonsága. S mivel a lét, a teljesség, a mindenséget jelenti, a Halak jegyû ember van a legkevésbé tisztában a saját identitásával, gyakran azonosul másokkal, nem ismeri fel határait. Határozatlan és túlérzékeny is egyben.

14 Kürtös * 200 éve, 1810. március 1-jén született Frédéric Chopin lengyel zeneszerzõ († 1849) * 35 éve 1975. március 3-án hunyt el Németh László író (*1901) * 50 éve, 1960. március 5-én halt meg Asztalos István romániai magyar író, publicista (*1909) * 535 éve 1475. március 6-án született Michelangelo Buonarotti olasz reneszánsz szobrász, festõ, építész és költõ (†1564) * 55 éve 1955. március 11-én hunyt el Alexander Fleming Nobel-díjas skót orvos, a penicillin feltalálója (*1881) * 50 éve, 1960. március 16-án született Kaszás Attila magyar színész († 2007) * 45 éve, 1965. március 18-án tette meg az elsõ ûrsétát a szovjet Voszhod-2 ûrhajósa, Alekszej Leonov, aki 12 percet töltött kint az ûrben. * 110 éve 1900. március 18-án született Gyõry Dezsõ író, költõ (†1974) * 110 éve 1900. március 19-én született Frédéric Joliot-Curie Nobel-díjas francia fizikus (†1958) * 325 éve 1685. március 21-én született Johann Sebastian Bach német zeneszerzõ (†1750) * 105 éve 1905. március 24-én hunyt el Jules Verne francia író (*1828) * 165 éve 1845. március 27-én született Wilhelm Conrad Röntgen Nobel-díjas német fizikus, a róla elnevezett sugárzás felfedezõje (†1923) * 100 éve 1910. március 27-én született Peéry Rezsõ író, kritikus, a Sarló-mozgalom egyik szervezõje (†1977) * 150 éve 1860. március 26-án fejezte be Madách Imre Az ember tragédiáját * 75 éve 1935. március 27-én született Klimits Lajos (Pozsony) dramaturg, író, könyvkiadó, mûfordító, rendezõ (†1996) * 125 éve, 1885. március 29-én született Kosztolányi Dezsõ író, költõ, mûfordító (†1936) * 110 éve 1900. március 29-én született Jiøí Wolker cseh költõ (†1924) * 110 éve 1900. március 31-én született Szabó Lõrinc költõ (†1957) * 25 éve, 1985 március 31-én halt meg Sáska Elemér a 2. magyar hadsereg vezérõrnagya (*1898, Kassa)

Évfordulónaptár

2010. február

Kosztolányi Dezsõ 1885. március 29én született Szabadkán Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermekeként. A gimnáziumot Szabadkán kezdi, majd kicsapják, Szegeden tesz érettségit. 1903ban Budapestre utazik; a bölcsészkar magyarnémet szakát végzi; megismerkedik és barátságot köt Négyesy professzor stílusgyakorlatain Babitscsal, Juhász Gyulával. Hatással vannak rá a kortárs Zalai Béla filozófiai munkái. 1904ben beiratkozik a bécsi egyetemre; 1905-ben hazatér, de nem megy vissza az egyetemre. Újságíró lesz, 1906-ban a Pesti Napló kéri fel munkatársnak Ady helyére, aki Párizsból küldi tudósításait. 1907-ben jelenik meg elsõ verseskötete, a Négy fal között - elismerõ a fogadtatás, egyedül Ady bírálja. Kosztolányi a késõbbiekben kilenc cikket ír Adyról. Kosztolányi szerint Ady költészete idõszerûtlen, az általa képviselt magatartás visszautalja õt a XIX. századba. Elutasítja szerelmi költészetét, mely nem újszerû, hanem mélyen konvencionális. Bírálólag szól Ady ún. nyelvteremtõ zsenijérõl, rámutat arra, hogy az Ady-kultusz, illetve költészetének kizárólagossá tétele gátat emel a magyar líra fejlõdése elé. 1913-ban házasságot köt Harmos Ilona színésznõvel, aki Görög Ilona néven írt is. 1915-ben születik fia, Kosztolányi Ádám. Mint minden írástudó és mûvész, az elsõ napokban támogatja a Tanácsköztársaságot. A bukás után az Új Nemzedék címû lap szerkesztõje, s a cikkek vitriolos hangon szólnak a Tanácsköztársaságról és annak vezetõirõl. Emiatt éles támadás éri Kosztolányit mind a politika jobb, mind a bal oldaláról. 1933-ban mutatkoznak betegsége elsõ jelei. 1934-tõl sorozatos mûtéteken esik át. 1935-ben szerelemre lobban Radákovich Mária iránt. 1936. november 3-án halt meg Budapesten. Legismertebb mûvei: A szegény kisgyermek panaszai, A bús férfi panaszai, Esti Kornél, Nero, a véres költõ, Pacsirta, Édes Anna. Szabó Lõrinc Miskolcon született, 1900. március 31-én. Református papi családból származott, apja Gáborjáni Szabó Lõrinc mozdonyvezetõ, anyja Panyiczky Ilona. 1905-ben apját áthelyezik Balassagyarmatra, itt jár elemi iskolába. 1908-ban Debrecenbe költöznek, középiskolai tanulmányait a református kollégiumban folytatja. 1915-ben az önképzõkörben hall elõször Babitsról, s tagja egy csoportnak, amelyik levélben fejezi ki hódolatát a költõnek. 1918 õszén, az õszirózsás forradalom kitörése után megérkezik Budapestre. Beiratkozik a Mûegyetem Gépészmérnöki Karára, majd két hét múlva átiratkozik a Bölcsészkar magyar-latinnémet szakjára, Babits Mihály tanítványa lett, és nemsokára barátja is. 1921 januárjában megismerkedik Mikes Klárával, Mikes Lajos lányával, s december 31-én házasságot kötnek. E kapcsolat révén került Az Est szerkesztõségébe munkatársnak. 1923-ban megszületik kislánya, Kisklára. 1924-ben ismeri meg A huszonhatodik év majdani hõsnõjét, V. Korzáti Erzsébetet, s az iránti érzelme válságba sodorja házasságát. 1932-ben Baumgarten-díjat kap. 1935-tõl kezdve Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója köti a színházhoz a mûfordító költõt. 1947-ben többek tiltakozása ellenére felvették az írószövetségbe. 1950. február 12-én öngyilkos lett V. Korzáti Erzsébet. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Budapesten hunyt el 1957. október 3-án. Halálát szívroham okozta. Legismertebb mûvei: Föld, Erdõ, Isten; Különbéke; Tücsökzene; A huszonhatodik év c. verseskötetek. Szerk.

Szabadidõ

2010. február

K ERTÉSZET Néhány napos, enyhe nap után a február megajándékoz bennünket az elsõ tavaszi virágokkal. Védett helyen már elõbújik a téltemetõ, a korai krókusz és a hóvirág. De ugyanilyen gyorsan újra hótakaró alá kerülhetnek. A kora tavaszi virágokban ez azonban nem tesz kárt. Ha a hideg csomagolás elolvad, tovább virágoznak, mintha mi sem történt volna. A konyhakertben Gondoskodjon már februárban a tavaszi vetõmagokról. Az elõzõ évrõl megmaradt (felbontott) vetõmagot vesse csíráztatási próba alá. Tegyen 10 magot nedves papír közé. Ha több mint 5 kicsírázik, érdemes elvetni. Ne spóroljon, ha vetõmagot vásárol. Csak a minõségi vetõmagok garantálják a jó termést. Ha még nem készítette el a zöldségágyás tervét, most már feltétlenül tegye meg. A cserélendõ és vegyes kultúrákat gondosan fel kell tüntetni. Ezzel elkerülhetõ a talaj egyoldalú kihasználtsága. Korai vetés Üvegházban vagy meleg trágyaágyásban már február második felében lehet karalábét, tavaszi salátát és retket vetni. A karalábét és a salátát ablakpárkányon hajtassa elõ. Ezeket a növényeket márciusban már ki lehet ültetni a kertbe, elsõsorban fóliasátorba. A zellert is korán el kell vetni, mert lassan fejlõdik. Csíráztatásához sok melegre van szükség. Ezért már februárban cserépben vagy üvegházban kell elõnevelni. Az enyhébb napok azonban ne tévesszék meg. A tél még itt van! A hideg, nedves földbe elvetett magok elpusztulnak. Csak egészen enyhe idõben lehet február közepétõl elkezdeni a spenót vetését. A gyümölcsösben Februárban, amikor meleg nappalok és fagyok éjszakák váltogatják egymást, egyes gyümölcsfák veszélyben vannak. A sejtnedvek kitágulnak - a kéreg megrepedhet. Hogy az ilyen hõmérsékletváltozással járó következményeket elkerülje, kenje be a fatörzseket meszes lével. A világos szín visszaveri a napsugarakat, ezáltal enyhíti a szélsõséges hõingadozásokat. A kereskedelmi forgalomban kapható fatörzsvédõ készítmény, mely mészen kívül kéregápoló anyagokat is tartalmaz. Ha ezt a keveréket permetezi a ribizli- vagy málnabokrokra, a vastag, duzzadt rügyeket megvédi a madaraktól. Talaj-elõkészítés Jó idõben szórhat trágyát és meszet az ágyásokra. Ezeket a hó bemossa a földbe. Csak ott használjon mésztartalmú trágyát, ahol a talaj valóban mészhiányos. A kereskedelemben kapható olyan teszt, mellyel rövid idõ alatt megállapítható, hogy a kert földje savas, lúgos vagy kiegyensúlyozott. A legtöbb növény számára az enyhén savas (6-7-es pH értékû) talaj elõnyös. Ha

a föld nem fagyos, gondozhatja az ágyásokat komposzttal vagy trágyával. Ezeket a felsõ talajrétegbe kell begereblyézni. Ha a talaj már fagymentes, februárban még ültethetünk tulipánhagymát. Ültetésnél vigyázzunk arra, hogy a hagymák ilyenkor már duzzadtak, és ültetés során a friss hajtásai ne sérüljenek. A hagymákat ne nyomjuk be a talajba, hanem ültetõlapát segítségével ültessük el. A fagymentes helyiségben áttelelõ dézsás növényeinket, pl. a leandert télen is meg kell öntözni. Az örökzöld növények télen is párologtatnak, ezt pótolnunk kell. A locsolással várjunk mindaddig, amíg az edényben a föld majdnem teljesen kiszárad. A teleltetõ helyiség szellõzését is biztosítanunk kell, mivel nyirkos helyiségben a gombabetegségek könnyen megtámadják a növényeinket, és ezt csak rendszeres szellõztetéssel tudjuk megakadályozni.

Kürtös 15

Számítógép a mindennapokban Az információ gyors fejlõdésével egyre nagyobb és szorosabb kapcsolatok jönnek létre az egyes szervezetek, cégek között. A digitális technológiák térhódítása erõteljesen befolyásolja a munkáltatók elvárásait is az alkalmazottak irányában, mivel egyre gyakoribb követelmény a digitális technológiák ismerete egy-egy munkahely betöltésénél.

Holdnaptár márciusra 1

V

2

H

3

K

4

Sz

5

Cs

6

P

7

Sz

8

V

9

H

10 K 1 1 Sz 12

Cs

13

P

14

Sz

15

V

16

H

17

K

18

Sz

19

Cs

20

P

21 Sz 22

V

23

H

24

K

25

Sz

26

Cs

27

P

28

Sz

29

V

30

H

31 K

Hogyan olvassunk a holdnaptárban? Fogyó hold - az energia a növények gyökereibe húzódik. Ez kiváló alkalom az ültetésre, átültetésre, a fiatal növények gondozására, ugyanúgy a gyökérzöldségek betakarítására, komposztálásra. Növekvõ hold - a növényi nedvek ismét a növények felsõ részeibe áramlanak, ezért ez a legjobb idõszak gyümölcsbetakarításra és nemesítésre. Ebben az idõszakban kell elvégezni a fák metszését is. Virágok napja: Ültetés, gondoskodás a virágzó növényekrõl. Ide tartoznak a virágok, gyógynövények, brokkoli, bimbós kel. Levelek napja: Leveles növények vetése, ültetése. Ide tartoznak a saláta, rebarbara, spenót, kel, leveles növények, pl. a petrezselyem. Termések napja: Olyan növények vetése, ültetése, amelynek terménye van, pl. gyümölcsök, hüvelyesek, paradicsom, paprika, uborka, karalábé. Gyökerek napja: Gyökérzöldségek ültetése, vetése, pl. sárgarépa, krumpli, retek, hagyma, fokhagyma. -be-

A digitális technológiák megváltoztatták az információszerzés módszereit is. Kulturális események idõpontjai, utazási információk, hivatalok fogadóideje mind-mind hozzáférhetõk a digitális technológiák révén. Az internetes információcsere (drótposta, ICQ, Skype), mobilhasználat mindennapos tevékenységgé váltak. Az egyes információk értéke különbözõ, de többnyire van saját szerzõjük, és a szerzõi jogokat be kell tartani. Információnk megvédésérõl már esett szó az elõzõ részekben is. A biztonság szempontjából eddig, többnyire az elsõdleges cél a számítógépek vagy a hálózatok megvédése volt a külsõ támadásokkal szemben. Napjainkra ez megváltozott a tavaly év végi statisztikák azt mutatják, hogy a szervezetek közel 60 százalékát érte különbözõ kár információvesztés miatt. Ezek 80 százaléka pedig „belsõ“ munka volt. A belsõ támadás különösen érzékenyen érintheti a szervezetet, mivel ismeri a rendszert, és hozzáfér a kényes információkhoz, de azt se felejtsük, hogy aki igazán ellehetetlenítheti a szervezetet, az maga a menedzser vagy igazgató. Továbbra is válaszra vár a Platón által ismertté vált kérdés „Ki õrzi az Õrzõket?“. RNDr. Balázs Péter

Programajánló

16 Kürtös

2010. február

Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya

SzMKM - Mikszáth Kálmán Emlékház, Szklabonya Mikszáth-emlékév programtervezete - 2010 Február 19.

-

Március 26.

-

Április 22.

-

Május 21. Június 19.

-

Szept. 17.

-

Október 9.

-

November 12. December 10. -

Szklabonya - M i ks z á t h - d é l u t á n o k 16.00 - Filmvetítés - beszélgetés: Szent Péter esernyõje; Szklabonya - M i ks z á t h - d é l u t á n o k - Mikszáth-novellák - elõadó Trevalecz László - beszélgetés Mikszáth Kálmán Alapiskola, Ipolyvarbó - Regionális Mikszáth-vetélkedő az emlékév alkalmából iskolások részvételével Mikszáth - Madách - Balassi-körút - emlékhelyek megtekintése járásunkban Mikszáth irodalmi túra: Balassagyarmat - Palóc Múzeum Mohora - Tolnay Klári Emlékház és Mauks Emlékház Horpács - Mikszáth-kúria - Mikszáth Kálmán Emlékház Zsély - Zsélyi Nagy Lajos irodalmi délután a költõ halálának 5. évfordulója alkalmából Mikszáth szülőföldje - szklabonyai körséta A Csemadok NTV õszi ülése Lukanényei Alapiskola - Kreatív foglalkozások és játékok - kétnyelvû program Erkel Ferenc születésének 200. évf. (nov.7.) - rövid megemlékezés (Himnusz) Szklabonya - Mikszáth-év záróprogram és értékelés - Megemlékezés Széchenyi Istvánról a Széchenyi-év alkalmából (halálának 150. évford.) Hálás szívvel és sok szeretettel köszöntjük

Jogsegélyszolgálat

Oroszlány Máriát

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2010. február 1-jétől jogsegélyszolgálatot indít mindazok számára, akiket valamilyen sérelem ért az államnyelvtörvény kapcsán vagy a nyelvi jogai érvényesítése terén Szlovákiában. Ez nem pusztán bírságot jelenthet, hanem a munkáltató-munkavállaló viszonyban, a hivatalos érintkezésben, vagy a hétköznapi élet bármely területén tetten érhető nyelvhasználati jogok korlátozását is. Kérjük, hogy az egyes eseteket jelezzék az alábbi szolgáltatás egyikén: 1. Ingyenesen hívható telefonvonal (zöldvonal): 0800 500 565 Hívható munkanapokon 8.30 és 16.00 között

70. születésnapja alkalmából, melyet március 7-én ünnepel.

2. A www.jogsegely.sk weboldalon található Bejelentő lapon. Tóth Károly, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ügyvivője a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója

Ipolynagyfalun

Adjon neki a jó Isten erõt, egészséget és még sok örömteli esztendõt szerettei körében, akik ezúttal is szeretnék kifejezni köszönetüket mindazért a szeretetért és áldozatért, amelyet a hosszú évtizedek során nyújtott nekik. Isten áldása kísérje minden lépését, kívánják ezt lányai, vejei, unokái, dédunokái, unokavejei és testvére, Pista.

Einstein-feladvány Ígéretünkhöz híven közöljük annak az Einstein-feladványnak a megoldást, amit a decemberi számunkban közöltünk. Amint az a részletes megoldásból kitûnik a megfejtés a következõ: a hal a németé. Reméljük olvasóink közül sokan eljutottak a helyes megoldáshoz. HÁZ

1 2 3 4 5

NEMZET SZÍN

Norvég Dán Brit NÉMET Svéd

sárga kék piros zöld fehér

ITAL

CIGI

ÁLAT

víz tea tej kávé sör

Dunhill Marlboro Pall Mall Rothmanns Winfield

macska ló papagáj HAL kutya

havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.