s Q t r W k XIII. évfolyam 2. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2015. február
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
Háború és Béke Két nehéz fajsúlyú szó, a köztük lévõ különbség óriási, megannyi lehetõséget és veszélyt takar. Az emeriség mindig kísértette saját maga létét, sokan mások bõrére játszottak, mások kihasználták ezt saját gyarapodásukra, de mindig az ártatlanabbja volt a szenvedõ alany, és vitte el a balhét. Európában már majd húsz éve nem volt háború, de már élesztgetjük a tüzet, hogy szükség esetén a tûz lángra lobbanhasson. Mi lehet a sok csetepaténak a vége? Egy régi közmondás szerint, ha sokan beszélnek a békérõl, akkor kezdd el tisztítani a fegyvered. A háború kérdése napjainkban olyan közel van, olyan nyíltan beszélnek róla és olyan hangsúllyal, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze, akik ezt teszik, azok a háborútól messze lesznek, biztonságban, a kibicnek semmi sem drága. De ki érezheti ma itt magát egyáltalán valahol biztonságban? Amikor már a világ másik végén is tudják, ha akarják, hogy mirõl beszélgetek akár a szomszédommal, mert hát, ugye, sosem lehet tudni. Ma már minden és mindenki gyanús, senkiben sem lehet megbízni. Miért? Mert így állítottuk, állították fel azt a rendet, mozgásteret, amelyben mozoghatunk, mint a sakkjátszmában a gyalogok szerepére vagyunk ítélve. A lapok szét vannak osztva, az emberiség megosztásának terve halálpontosan mûködik, az agymosás vígan folyik minden szinten. Szinte hihetetlen, hogy bizonyított tényeket hogyan hallgatnak el, az igazságra figyelmeztetõket hogyan hallgattatják el, állandó hazugságok politikai szintre emelése az igazi mûvészet, a mindent szabad elv csak besegít ezekbe a játszmákba. Aztán csodálkozunk, hogy kitör a balhé, mert hát a véleménynyilvánítás szabadsága és az ebbõl fakadó cselekvési lehetõségek hozzák el majd az emberiség nagy szabadságát és jólétét. Ebbõl a szemléletbõl kihagyják az erkölcsöt, a másság tiszteletét, az önrendelkezési jogot, az egymás békén hagyásának a lehetõségét. A jelenlegi világ az erõszakra alapoz, az igazságtalanságra és az információözönre,
amelyben képtelenség eligazodni, de mindent bele lehet magyarázni. Hogy utólag kiderül, hogy a fele sem igaz? Kit érdekel már akkor az igazság, mert az új helyzet újabb orvoslásra vár. Az emberek már mindenbõl kiábrándulnak, álomvilágba menekülnek, olyan, saját maguk alkotta kis világba, ahol úgy érzik, talán kimaradhatnak a valóságban zajló történésekbõl. Ezt nevezik struccpolitikának. A világot mozgató erõk pont ezt akarják elérni, eltakarni a valóságot, manipulálni mindent és mindenkit. Ami nagyban folyik, az folyik kicsiben is, mindenki rovására, illetve a védekezésre képtelenek rovására. Vígan folyik az állami javak elrablása a politikai elit segítségével, a pénz mindenhatósága segedelmével a pénzügyi és gazdasági hatalom megerõsítése egy szûkebb réteg számára, de így van ez az egyháznál is, lásd a Sokolügyet, a Baláž-ügyet, a Bezák-ügyet, az Orosch-ügyet, hogy csak kiragadva a nagyobbakról tegyek említést, az egyházi megyék átszervezésérõl nem is beszélve. Rá lehet ezekre fogni, hogy mindez az egyszerû emberek érdekében történik? Még a legnagyobb jó szándék mellett sem! Közben mindenki egy jobb világ felé sóvárog, ami emberileg érthetõ, de azért mindenki otthon vívja ki a jogait, és tegyen meg minden lehetõt sorsa jobbra fordulásáért. Persze van, ahonnan menekülni kell, akár egy nemkívánatos rétegnek, kisebbségnek, de ez már a nagypolitika része, amibe nem volt, nincs és nem is lesz soha beleszólásunk, mert akkora szabadságot sosem fogunk kivívni, hogy a világot irányító erõknek megálljt parancsolhassunk. Legalább is ennek még nincs itt az ideje. Addig is azonban vegyük ki a fejünket a homokból, és apró lépések megtételével ébredezzünk, vegyük észre magunkat. Kezdjük a szûkebb környezetünkkel, hogy aztán jobban szétnézve, egymást támogatva, segítve próbáljunk változtatni helyzetünkön, hogy csökkentsük a manipulálás lehetõségét, növeljük a társadalmi igazságosságot, biztonságunkat és egyéni cselekvési szabadságunkat. Balogh Gábor
„ Én nem a győztest énekelem, / nem a nép−gépet, a vak hőst, / kinek minden lépése halál, / tekintetétől ájul a szó, / kéznyomása szolgaság, / hanem azt, aki lesz, akárki, / ki először mondja ki azt a szót, / ki először el meri mondani, / kiáltani, bátor, bátor, / azt a varázsszót, százezrek / várta, lélekzetadó, szent, / embermegváltó, visszaadó, / nemzetmegmentő, kapunyitó, / szabadító drága szót, / hogy elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már! “ (Babits Mihály: Húsvét előtt )
2 Kürtös
Közélet
2015. február
Az Isten sem bocsátja meg?!
Csökkent a bûncselekmények száma
Évek óta látjuk, tapasztaljuk, hogy az iskolai beíratások idején a Rákóczi Szövetség, a Csemadok, az MKP, újabban a Via Nova Ifjúsági Csoport és nem utolsó sorban a magyar iskolák pedagógusai mennyi idõt, energiát fordítanak fõleg az ingadozó magyar szülõk meggyõzésére, hogy gyermekeiket magyar tanítási nyelvû iskolába írassák. Aminek, ugye, magától értetõdõnek kellene lennie. De, sajnos, nem az, mert a megcélzott szülõk legtöbbször meglehetõsen gyenge lábakon álló érvekkel, kifogásokkal hárítják el az anyanyelvi oktatás fontosságát és elõnyeit pozitív példák egész sorával, vagy kézzel fogható adatokkal, bizonyítékokkal ecsetelõ „agitátorok“ igyekezetét. Leggyakoribb kifogásaik egyike, hogy a magyar iskolába járó gyerekek nem tanulnak meg rendesen szlovákul, s ennél fogva nehezebben érvényesülnek az életben. Száz meg ezer példával cáfolható ez az eléggé sántító megállapítás. Bizonyított tény, hogy az anyanyelvükön tanuló magyar gyerekek semmivel sem gyengébbek a szlovák nyelvtant, helyesírást és irodalmat illetõen, mi több, jobban ismerik, mint a szlovák iskolába járó magyar gyerekek. Legfeljebb késõbb jönnek bele a kommunikációba, de ez abszolúte nem jelent leküzdhetetlen hátrányt, ha a késõbbiek során szlovák nyelven folytatják tanulmányaikat. Hosszú volna felsorolni, hogy csak a járásunkból hány magyar mérnök, pedagógus, pap vagy orvos van, aki anyanyelvén tanulta a betûvetést, és ami szintén fontos, legtöbbje jó és elismert szakember. Mivel az emberfia elõbb-utóbb leginkább az orvosokkal kerül kapcsolatba, most megkísérlem ábécé-sorrendben felsorolni azoknak az orvosoknak, a nevét /nõk esetében lánykori nevüket tüntettem fel/, akik magyar alap- és középiskolába jártak: Alaksa Vince, Balga József, Balík László, Berek Anikó, Berek Péter, Celeng Ferenc, Celeng Csilla, Cseri Beáta, Cseri György, Czibulya Klára, Gyüre Melinda, Kanyó József, Kopcsányi Lajos /állatorvos/, Korcsog Péter, Lackó László, Lóska Szilvia, Mézes Zsófia, Molnár Judit, Nagy Nándor, Pásztor József, Pásztori Ilona, Pásztori Károly, Rados György, Skerlec József /állatorvos/, Surový Ferenc, Urbán Gyula, Tandel Beáta, Torma Dóra, Zolczer Zoltán /állatorvos/. Ha jól számoltam, és ha senki sem maradt ki a felsorolásból, 28 orvosról van tudomásunk, akik a múlt század második felében, illetve a rendszerváltást követõ idõszakban végeztek. /Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy az ipolybalogi magyar alapiskolába járók közül 13-an szereztek orvosi diplomát!/ Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy azok közül a magyar gyerekek közül, akik nem anyanyelvi iskolában tanultak, nem kerültek ki orvosok, mérnökök stb., de a magyar iskolába járókhoz viszonyítva bizonyíthatóan jóval kevesebben. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy magyar iskolába járva is egyetemi végzettséget szereztek volna. Tegyünk különbséget azok között a magyar szülõk között, akiknek a lakóhelyén vagy annak vonzáskörzetében nem volt magyar iskola, és azok között, akiknek lehetõségük volt magyar iskolába íratni a csemetéjüket, és mégsem azt választották. Mit is mondott a nagy tudós és pedagógus, Comenius /ha úgy tetszik, Komenský/? „A bûnök között, amelyekben kifogyhatatlan az emberi természet, legnagyobb az anyanyelv elvétele. Olyan lopás ez, amelyet az Isten nem bocsát meg!“ Comenius, a népek tanítómestere már évszázadokkal ezelõtt megállapította, hogy a nevelésnek az anyanyelvi tanítás az alapja, mert az anyanyelvet nem lehet csorbulás nélkül más nyelvvel helyettesíteni. Megint csak azt mondom, félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a szlovák iskolát végzett magyarok elveszítik anyanyelvüket, kiváltképp, ha továbbra is tartósan magyar közegben élnek, de már gyakrabban keverik beszédükben a szlovák szavakat /figyeljük csak meg: „beszéltem a sztarosztával“, „megyek az obecnýra“, stb., stb./. Az ilyenek aztán elõbb asszimilálódnak, könnyebben lépnek vegyes házasságra, gyengébb az önazonosságtudatuk, persze, akadnak üdítõ kivételek is, de általánosságban ezek a jól megfigyelhetõ kísérõ jelei az anyanyelvi oktatás hiányának. Befejezõdött az iskolai beíratás a 2015-2016-os tanévre. Az ott látható számadatokból viszont egy nagyon lényeges dolog nem derül ki, mégpedig az, hány magyar szülõ nem adta gyermekét anyanyelvi iskolába. Mit tehetünk mást, mint hogy tiszteletben tartjuk a szülõk döntését, és jövõ ilyen tájt majd ismét belevágunk a magyar iskolák melletti agitálásba. Tényleg nem tehetünk mást?! De, igen. A már annyiszor és annyi helyen elhangzott, elmondott vasárnapi magyar iskolák megszervezésére kellene nagyobb hangsúlyt helyezni. Mert egy arab mondás szerint, ha nem tettünk meg mindent egy ügy érdekében, nem tettünk meg semmit. A vasárnapi magyar iskolák beindításának lehetõségeirõl és elõnyeirõl majd egy másik alkalommal írunk. B.Gy.
Besztercebánya megyében az elmúlt évben 10 009 bûncselekményt követek el, ami a 2013. évhez viszonyítva 1 197 bûnesettel kevesebb. A rend õreinek 6 105 bûncselekményt sikerült felderíteniük. A megyei rendõr-fõkapitányság tájékoztatása szerint a megye területén 724 erõszakos bûncselekményt /101-gyel kevesebbet, mint egy évvel korábban/ követtek el, amelybõl 546-ot felderítettek. A tavaly történt 12 gyilkosságból mindössze ötöt sikerült kinyomozni, míg 2013-ban a 11 gyilkosságból kilencet. Örvendetes, hogy 2014-ben a Nagykürtösi járásban is csökkent /31-gyel/ a bûncselekmények száma, és a 678 bûnesetbõl 475-re fény derült. Szerencsére gyilkosság nem fordult elõ, és a rendõrök a 2013ban történt két gyilkosságot is kinyomozták. Járásunk területén az elmúlt évben 57 közúti baleset történt, ami az elõzõ évihez viszonyítva hattal kevesebb. A balesetekben 44 személy sérült meg, ebbõl 12 súlyosan, halálos kimenetelû baleset szerencsére nem fordult elõ.
Bezár a bánya Már évekkel ezelõtt rebesgették, hogy végnapjait éli a nagykürtösi Dolina Bánya részvénytársaság. Bár a kormány már 2001 októberében elrendelte a bánya fokozatos likvidálását, és a kormányhatározat értelmében 2004-ben be kellett volna fejezni a szénfejtést. A bánya vezetésének sikerült azonban négyszer meghosszabbítatnia a bezárás eredeti idõpontját, de 2012-ben megszületett a végleges és megmásíthatatlan döntés, miszerint 2015. december 31-ig be kell zárni ezt az egykor nagyon sok embernek megélhetést biztosító munkahelyet. A részvénytársaság vezetése úgy döntött, hogy jóval a megadott határidõ elõtt, vagyis május végén befejezik a gazdaságosnak már egyre kevésbé mondható szénfejtést. /POKROK nyomán rövidítve, -bgy-
2015. február
Közélet
Kürtös 3
Nemzetközi összefogás az Ipolykéri-mocsár ökoturisztikai fejlesztéséért Az Ipolykéri-mocsár térségünk természeti kincsei közé tartozik, amelynek létezése ugyan köztudott, de a környezetvédelmi szakembereket kivéve kevesen látták közelrõl, élték meg azt a harmóniát, amit csak az érintetlen táj nyújthat. Ennek egyik oka az, hogy természetvédelmi területrõl van szó, amelynek egyes részei szigorúan védettek. A maga nemében egyedülálló láp megtartotta természetes jellegét, egyedi állat- és növényvilággal. A Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával célunk olyan megoldások keresése, amelyek szigorúan betartva a környezetvédelmi elõírásokat segítik elõ a természeti értékeink megismerését, támogatják a természettudatos gondolkodást, és egyben fenntartható ökoturisztikai látványosságként is mûködnek. Mindez egy hosszú távú regionális fejlesztést kezdete lehet. Hasonló kezdeményezésekre más térségekben akad több jó példa is, amit külföldi partnereink segítségével szeretnénk megismerni és hasznosítani a készülõ megvalósíthatósági tanulmány kidolgozásánál. Partnereink közt szerepel a határ túloldaláról az Ipoly-Táj Területfejlesztési Társulás, amellyel már hosszú évek óta kiváló együttmûködést ápolunk. Csehországból Vlachova Lhota Község Önkormányzata támogatja céljainkat az eddigi együttmûködés folytatásaképp, viszont a lengyelországi partnerszervezettel elõször dolgozunk együtt. Maga a pályázat megvalósítása január közepén kezdõdött, és az
év végéig tart. Ez idõ alatt készül el környezetvédelmi szakemberek bevonásával a megvalósíthatósági tanulmány, amely meghatározza majd az Ipolykéri-mocsár természetvédelmi terület ökoturisztikai felhasználási lehetõségeit. A jó tapasztalatok bemutatását és hasznosítását a projektpartnerek biztosítják, ahol kétnapos tanulmányutak során lesz alkalmunk megismerkedni több sikeres ökoturisztikai megoldással. A projekttevékenységek során négy fõrendezvényt szervezünk az elkövetkezõ hónapokban. A munkaértekezletet követõen mindez a Balassagyarmaton megtartandó workshoppal kezdõdik áprilisban. A második tanulmányutat júniusra tervezzük Lengyelországba. Nyár végén Csehországban találkoznak majd a projekt résztvevõi, a zárórendezvény pedig Nagykürtösön lesz késõ õsszel. A húsz százalékos önrész mellett, amit szervezetünk biztosít, a Nemzetközi Visegrádi Alap 10 658 euróval járul hozzá a projekt megvalósításához. Hosszútávú célunk egy határon átnyúló projekt keretén belül a természetes élõhely megtartása mellett ökoturisztikai látványosság kialakítása az Ipoly mentén, ezzel is segítve a térség gazdasági fejlõdését. Lõrincz Mária Középsõ-Ipoly Mente Regionális Fejlesztési Ügynökség
Má r a m in i s zt éri u m b a érkeze t t a Zólyom - Ipolyság vasút i forgal om visszaállításáért meghirdetett petíció A Zólyom-Ipolyság vasúti járat visszaállításért harcoló petíciós bizottság február 3-án átadta a közlekedési minisztériumnak az aláírt petíciós íveket a hozzá fûzõdõ tanulmánnyal. Az aktivisták 7377 aláírást gyûjtöttek össze az érintett régióban. Ez az ott lakók mintegy 27 százaléka. „A közlekedési minisztériumnak benyújtott petíciónk a régió polgárainak valós igényeit türközi“ - nyilatkozta a TASR hírügynökségnek Dušan Németh, a petíciós bizottság vezetõje. Hozzátette: a minisztérium szerint az említett szakaszon jó állapotban vannak a vasúti sínek, ugyanakkor jelezték, hogy a peronok állapota nem felel meg az uniós elõírásoknak. Mint a szaktárca közölte, az állomáshelyeken szilárd alapanyagú peronokat kellene létrehozni a jelenlegi kavicsos helyett. Ám erre a vasúttársaságnak jelenleg nincs pénzforrása. „Ezért a tárca egy tanulmányt készít arról, mennyibe kerülne ennek a kivitelezése. E kalkuláció alapján dönthetnek a vasúti közlekedés újraindításáról“ - fogalmazott a bizottság vezetõje. Hangsúlyozta: a minisztérium nem zárja ki a vasúti személyszállítás visszaállítását. Megjegyezte, hogy a régió polgármestereivel és a tárca szakembereivel további megbeszéléseket folytatnak. A petíciós bizottság az ügyet szeretné a február végén esedékes besztercebányai kihelyezett kormányülésen is felhozni. Ezzel kapcsolatban elmondta: „a vasúti személyszállítás újraindítása a kormánytagok politikai akaratától is függ.“
Németh kijelentette, a vasúti járatokat az autóbuszjáratokkal összhangban szeretnék visszaállítani, így egymást egészítenék ki a régióban. A korponai kezdeményezés alapján, december folyamán gyûjtötték az aláírásokat, többek között Ipolyságon és környékén is. A Szlovák Vasúttársaság Rt. több mint tíz évvel ezelõtt szüntette meg a Zólyom-Ipolyság közti közlekedést. Ennek köszönhetõen sok más település mellett Gyûgy, nemzetközileg is ismert fürdõhely is megközelíthetetlen vonaton. PP, Felvidék.ma
Közélet
4 Kürtös
2015. február
Érvénytelen lett a népszavazás Mint az várható volt, érvénytelen lett a család védelmérõl február 7-én tartott népszavazás, mivel Szlovákia történetének 8. országos voksolásán a részvételi arány jelentõsen alatta maradt az 50 százalékos érvényességi küszöbnek. Újra beigazolódott az eddigi tapasztalat, miszerint a szlovákiai választók a népszavazások iránti érdeklõdése rendkívül alacsony, de megmutatkozott a népszavazással és annak kérdésfelvetéseivel szemben folytatott masszív ellenkampány hatása is. A szavazásra jogosult polgárok 24,41 százaléka vett részt a Szövetség a Családokért civil szervezet által kezdeményezett népszavazáson. Vagyis a 4 411 529 szavazásra jogosult polgár közül 944 674-en mentek csak el. A résztvevõk túlnyomó hányada igennel válaszolt a referendum kérdéseire, az igen válaszok aránya mindhárom kérdés esetében meghaladt a 90 százalékot. A legnagyobb arányban az elsõ, a viszonylag legalacsonyabb arányban a harmadik kérdésre válaszoltak igennel a voksolók. A népszavazáson részt vevõ polgárok aránya, régiók szerinti lebontásban Eperjes megyében bizonyult a legmagasabbnak, ott 32,30 százalékos volt, ellenben a legalacsonyabb részvételi arányt - 15,80 százalékot - Besztercebánya megyében mérték, de Pozsony megyében is csak 16,9 százalékos volt. A Nagykürtösi járásban 15,87 százalékos volt a részvételi arány, ami azt jelenti, hogy a 36 119 választásra jogosult polgárból csak 5 676 vett részt a voksoláson. Az alábbiakban a feltett kérdésekre a vegyeslakta települések eredményeit adjuk közre. 1. Egyetért-e azzal, hogy a házasság csak egy férfi és egy nõ között jöhet létre? 2. Egyetért-e azzal, hogy azonos nemû párok ne fogadhassanak örökbe gyermeket? 3. Egyetért-e azzal, hogy az oktatási intézmények ne követelhessék meg a gyermekek részvételét azokon az órákon, amelyeken a szexuális viselkedés, illetve az eutanázia a téma? Település Ipolybalog Bátorfalu Bussa Csáb Csalár Inám Gyürki Galábocs Haraszti Ipolyhídvég Kõkeszi Ipolykér Kelenye Kóvár Dacsókeszi Ipolykeszi Szécsénykovácsi Leszenye Rárósmúlyad Lukanénye Óvár Apátújfalu Ipolyszécsényke Szelény Szlovákgyarmat Sirák Terbegec Nagycsalomja Kiscsalomja Ipolynagyfalu Felsõzellõ Nagykürtös Ipolynyék Ipolyvarbó Zsély Zombor
Választásra jogosultak száma
Érvényes szavazatok száma
Százalék
1. kérdés
2. kérdés 3. kérdés igen válaszok százalékban
681 303 1147 864 312 405 115 94 200 503 284 264 235 220 456 390 299 439 220 1128 265 520 314 176 410 181 166 523 185 332 375 9 932 1588 310 1084
289 48 97 165 79 72 18 26 22 83 92 38 67 35 57 98 22 106 42 257 80 121 72 48 4 38 31 67 30 62 39 891 407 67 156
42,73 15,84 8,45 19,32 25,64 18,02 15,65 27,65 11,00 16,50 32,39 15,15 29,36 15,90 12,50 25,38 7,35 24,14 20,00 23,40 30,58 23,46 23,56 27,27 12,19 20,99 18,67 13,00 16,21 18,67 10,40 9,09 25,88 21,61 14,39
93,75 93,75 83,50 94,61 97,50 91,78 83,53 92,30 95,45 96,38 94,56 85,00 84,05 100,00 92,98 90,90 95,45 94,33 86,36 89,01 90,12 95,90 90,54 93,75 82,00 97,36 93,54 95,58 90,00 88,70 84,61 91,36 95,37 94,02 94,23
94,15 87,50 80,41 89,82 91,25 89,04 77,77 92,30 95,45 95,18 92,39 87,50 82,60 97,14 98,24 88,88 81,81 90,56 54,54 86,36 82,71 94,26 91,89 91,66 84,00 94,73 96,77 89,70 80,00 90,32 84,61 88,48 95,13 97,01 92,30
94,15 83,33 82,47 91,61 91,25 91,78 83,33 76,92 86,36 92,77 86,95 90,00 79,71 100,00 91,22 91,22 90,90 94,33 63,63 87,50 76,54 92,62 89,18 95,83 84,00 94,73 90,32 85,29 80,00 85,29 76,92 84,49 92,20 100,00 92,30
102
3
3,92
75,00
75,00
75,00
A vonal alatt található Zombor ugyan nem vegyeslakta község, csak azért került oda, hogy itt volt a járásban a legalacsonyabb a részvételi arány. Legmagasabb - 42,73 százalék - pedig, amint a táblázatban is látható, Ipolybalogon volt. Besztercebánya megye déli járásai közül a Nagykürtösi járásban volt legmagasabb /15,87 %/ a részvételi arány, míg a Losonci járásban 9,28, a Rimaszombatiban pedig csak 7,93 százalék. Összeállította: -bégyé-
2015. február
Közélet
Kürtös 5
Ünnepség a Barátság I. kõolajvezeték felújítása alkalmából Kistompán
Az Ipolyság és Kistompa közt található átemelõállomáson ünnepélyes keretek közt átadták a felújított észak-déli áramlatú kõolajvezetéket. Február 9-én Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák kormányfõ közösen nyitotta meg az átalakított szakaszt. Az átadáson a MOLcsoport, a Transpetrol és a Slovnaft vezetõi is jelen voltak, megjelent továbbá Pavol Pavlis gazdasági miniszter is. A MOL-csoport és a Transpetrol befejezte a Barátság-Adria kõolajvezeték Százhalombatta és Ipolyság közti szakásznak felújítását és kapacitásbõvítését. A stratégiai beruházásnak köszönhetõen Magyarország, Szlovákia és Csehország energiaszolgáltatásának további diverzifikációjára nyílik lehetõség, ezzel jelentõsen javul a térségi energiaellátás biztosítása. A mintegy 128 kilométeres szakaszból 9 kilométer található Szlovákia területén. A munkálatokat közel egy év alatt végezték el, összértéke meghaladta a hetven millió eurót. A beruházásnak köszönhetõen a 3,5 millió tonnáról 6 millió tonnára nõ a kõolajvezeték éves kapacitása. Mindkét miniszterelnök stratégiai fontosságúnak nevezte az átadást, amely-
lyel bizonyították a két nemzet sikeresen együttmûködõ kapcsolatát is. Ivan Krivosudský, a Transpetrol vezérigazgatója elmondta: „a vezeték nem csupán két céget köt össze, hanem két államot is, két nemzet összetartását is jelképezi“. Mint megjegyezte, korrekt és hatékony módon kapcsolódtak be a különbözõ állami szervek a projektbe a közös cél érdekében. A kõolajvezeték legnagyobb haszonélvezõje a Slovnaft, ám e vezetéken keresztül Csehországba is szállítanak nyersanyagot - fogalmazott a vezérigazgató. Stratégiai jelentõségû a bõvítés, mivel lehetõvé vált a pozsonyi finomító nyersanyagának a biztosítása az Adriai-tengerbõl. „Az elmúlt szûk egy évben nagyobb átmérõjû vezetékekre cserélték a mintegy 7000 darab egyenként 17 méter hosszúságú elembõl álló rendszert. Ugyanakkor felújították a szakaszoló- és szivattyúállomásokat. Ezeknek köszönhetõen közel a duplájára nõtt a kõolajvezetékek kapacitása“ - nyilatkozta Fasimon Sándor, a MOL Magyarország ügyvezetõ igazgatója Kistompán. Robert Fico kifejtette: ez az együttmûködés nagyon fontos mindkét fél számára. Szlovákia a kõolajszükségletének 99 százalékát külföldrõl szerzi be, ezzel egy idõben tranzitvezetéken nyugat felé is szállítjuk a kõolajat. „A magyar és szlovák vezeték kapacitását növeltük meg a projekt által. Rezervvezeték kialakítása is megtörtént. Így nemcsak nyersanyagot kapunk délrõl, hanem kõolajat szállíthatunk is déli szomszédunknak“ hangsúlyozta a szlovák kormányfõ.
Orbán Viktor az átadón jelezte: a mai esemény fontos lépés a két állam energiabiztonságának fejlesztése érdekében. „Magyarország elkötelezett az együttmûködés folytatásában. A két ország kapcsolatai ezáltal is magasabb szintre emelkednek“ - hangzott el Kistompán. A magyar kormányfõ reflektált az ukrajnai helyzetre is: „minden mozgás-
ban van, a beruházás észak-déli összekötésével energiabiztonságunkat növeljük. Fontos, hogy a régió országai közösen keressék azokat a lehetõségeket, amelyekkel kiküszöbölhetõk az esetleges szállítmányleállítások.“ Az együttmûködés két állami cég között jött létre politikai akarattal - jelezte végezetül. Az esemény vendégei a két kormányfõvel az élen közösen fordították el ama kerekeket, amelyekkel szimbolikusan megnyitották a felújított kõolajvezetéket. Pásztor Péter
A Legbátrabb Város
Vannak évfordulók, amelyekrõl soha sem szabad megfeledkeznünk, évente emlékeznünk kell, legyenek azok számunkra dicsõséget jelentõk, avagy szenvedést okozók. Egy ilyen eseményrõl emlékeznek meg évente a balassagyarmatiak, amely polgáraik dicsõséges tettét hivatott hirdetni mindörökkön örökké. Kilencvenhat évvel ezelõtt, amikor az ország elvesztette területe kétharmadát, megszûnt az ezeréves magyar királyság, a nyugati antanthatalmak kegyébõl létrejött országok megnövekedett étvágyukat követve újabb területeket akartak elfoglalni. Így a cseh katonaság január 15-én
több ponton átlépte az Ipolyt, elfoglalták a folyó déli partján fekvõ vasútvonalat és Drégelypalánkot, majd bevonultak Balassagyarmatra. Területszerzési törekvéseik azonban megtörtek a gyarmatiak fegyveres ellenállásán, akik a közös cél érdekében összefogtak, és támadást intéztek a cseh katonaság ellen, akik január 29-én megadták magukat. Balassagyarmat felszabadult, majd a következõ napokban az Ipoly teljes bal partja is. 1920. január 28-án Balassagyarmat „nagyközség“ képviselõ-testülete a csehkiverés méltó megünneplésére határozatot hozott, hogy január 29-én mindig hazafias ünnep rendeztessen. 1998-ban január 29-ét Balassagyarmat képviselõtestülete városi ünneppé nyilvánította. Az országgyûlés 2005-ben törvényben rendelkezett arról, hogy a város a Civitas Fortissima címet használhatja. Az idei, 2015. évi emléknap a temetõi és vasútállomási megemlékezéssel kez-
dõdött. Bemutatásra került a Civitas Fortissima Múzeum és Kiállítóhely. Polgármesteri ünnepi beszéddel, majd a Városháza falánál koszorúzással folytatódott a megemlékezés. A koszorúzást követõen a Mûvelõdési Központban Medvácz Lajos polgármester és Csach Gábor alpolgármester átadták a város elismeréseit. A Balassagyarmat díszpolgára kitüntetést dr. Csekely László vehette át, a Balassagyarmat Emlékérmet - Pro Urbe dr. Kiss Tamás, dr. Hausel Sándor, Horthy István és Herczeg Hajnalka kapták. Az emléknap egy Jazz Quartet koncerttel ért véget. Balogh Gábor
6 Kürtös
Oktatás
Ipolysági gimisek fölényes gyõzelme Balassagyarmaton
2015. február
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA IPOLYVARBÓN A magyar kultúra napja alkalmából az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskolai diákjai immár második alkalommal kapcsolódtak be a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja és Területi Választmányának akciójába, mely hagyományteremtõ szándékkal kívánja megünnepelni a közös nagy történelmi évfordulókat, így erõsítve az egy nemzethez tartozás érzését.
2015. január 29-én már 7. alkalommal rendezték meg Balassagyarmaton a Civitas Fortissima történelmi vetélkedõt magyarországi és felvidéki középiskolák számára. A színvonalas verseny szervezõi a Via Nova ICS és a balassagyarmati Fidelitas voltak. Ebben az évben rekordszámú, 17 csapat vett részt a szellemi megmérettetésen. A Felvidéket két ipolysági iskola: a Szondy György Gimnázium és a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola képviselte. A verseny témája az 1919-es balassagyarmati csehkiverés és a magyar honfoglalás története volt. A három fordulóból álló, több mint háromórás vetélkedõ igényes, nehéz írásbeli feladatokból állt. Volt köztük idõutazás, titkos küldetés, keresztrejtvény, kronológia és képfelismerés is. A csapatok otthon elkészítendõ, elõzetes feladatot is kaptak: weblapot kellett készíteniük a Civitas Fortissima témájával kapcsolatban, egy megadott történelmi személy nevében. Az írásbeli fordulók után Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatóhelyettesének elõadását hallgathatták meg a résztvevõk A Civitas Fortissima és elõzményei címmel. Mindezek után került sor a várva várt eredményhirdetésre. A díjakat Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere és dr. Szakács Gábor, a Civitas Fortissima Kör elnöke adták át. Az elsõ helyen az ipolysági Szondy György Gimnázium csapata végzett, több mint 60 ponttal maga mögött hagyva a mezõny többi 16 csapatát! Ez kimagasló eredmény, fölényes gyõzelem! A vetélkedõ 7 éve alatt immár negyedszer állhattak szondysok a dobogó legfelsõ fokán, s ez a csapat tavaly is elsõ lett! Az „aranycsapat“ tagjai: a csábi Miskei Ferenc, az inámi Nagy Károly és az ipolynyéki Novák Lázsló. Felkészítõ tanáruk Tóth Tibor volt. Az ezüstérmet pedig az ipolysági egyházi gimnázium csapata szerezte meg, így joggal mondhatjuk, hogy az ipolysági gimisek újra taroltak Balassagyarmaton. Büszkék vagyunk rájuk és gratulálunk! TT
Ebbõl az alkalomból iskolánk diákjai együtt elszavalták nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd emléklapot vehettek át a jeles nap alkalmából. A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a magyar kultúra napja alkalmából másnap a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban látogatható volt a magyar Himnusz eredeti
kézirata, valamint az Erkel Ferenc által készített eredeti kotta. A szülõknek, tanároknak és Fagyas Marcelnak, Chudý Istvánnak, Vízi József polgármestereknek köszönhetõen mi is megtekintettük és tiszteletünket tettük a „nagy mû“ elõtt. A Kubinyi Ferenc Múzeumban megtekintettük az állandó kiállításokat is. A „Tárgyakba zárt múlt“ címen az õskor világába tettünk egy kis idõutazást, majd a Vár állott c. tárlat a középkori nógrádi várak világába nyújtott betekintést, és végül a Rákóczi állama és Nógrád vármegye c. kiállítás zárta a sort. Nagyon szép és tartalmas délutánt tudhattunk magunkénak, és ismét gazdagodtunk egy szép közös emlékkel. -che-
Kultúra
2015. február
Kürtös 7
Kulturális évadnyitó rendezvények Új év, új feladatok, kezdõdik az új kulturális év. A magyar kultúra napja (MKN) talán szerencsésebb idõpontra nem is eshetett volna, mint januárra, mert mintegy jelképes elindítója lehet az év kulturális eseményeinek. Így van ez mifelénk is, hiszen számunkra éveken keresztül január 16-a, Mikszáth Kálmán születésnapja az „indító“ a rendezvények sorában, amikor ezen a napon összejövünk. Összejöttünk most is egy kis koc-
cintásra a szklabonyai emlékházba, ahol megjelent Jarábik Gabriella és lelkes csapata, a balassagyarmati Mikszáth Kör tagjai, Csemadok-tagok, iskolák képviselõi és más érdeklõdõk. Olyan ez, mint az iskolai tanévnyitó. Szinte számadást tartunk, hogy itt vagyunk-e mindnyájan, akikkel az idén együtt szeretnénk dolgozni, felhívni a figyelmet, hogy számítunk rájuk, és hogy számíthatnak ránk. A Koccintás tulajdonképpen szimbolizálja is az együttmûködést, mert ez az elsõ a rendezvények sorában, és az elsõ közös rendezvény, tehát indítónak sem rossz. Ráadásul nemzetiségileg is kettõs, hiszen Szklabonya község polgármestere és
csapata rendszeresen részt vesz rajta. Lesznek még ilyen hasonló identitású rendezvények az idén, mint pl. Alsósztregován (Madách Imre), Alsóesztergályon (Kubányi Lajos), Kékkõben (Balassi Bálint), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Jövõ feladataink közé tartozik még további hasonló, nagyjainkról való közös megemlékezés, mert több helységben - helyi képviseletünk hiányában - szlovák többségû faluban nincs, aki
felkarolná a róluk való rendszeres megemlékezést, ezért üdvösnek tartanánk az
önkormányzatok bevonását. Hagyatékaink ily módon való felkarolása erkölcsi kötelességünk is. A koccintásos emléknap a Mikszáthszobor elõtt kezdõdött egy kis kultúrmûsorral, amelyet az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola tanulói adtak elõ, majd Szászi Zoltán költõ, irodalomkritikus emlékezett a nagy íróra. Tette min-
emlékezés a Köztársaság téri Madáchszobor megkoszorúzásával kezdõdött és a városi könyvtárban folytatódott, ahol a Horváth Endre-díj átadására került sor Kusnyár Evelin festõmûvésznek, kinek kiállítását is megtekinthettük a könyvtár galériáján. A díjat Medvácz Lajos polgármester nyújtotta át, a mûvész munkásságát Kiss-Mohay Orsolya, a könyvtár igazgatója méltatta.
Ezek után került sor a 2015. évi Madách-díjak átadására, melyeket Skuczi Nándor Tibor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyûlésének elnöke adta át. Kitüntetést kapott dr. Limbacher Gábor néprajzkutató, valamint Vidnyánszky Attila, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendezõ. Díjátadó beszédébõl idéznék részleteket: „… Madách életmûve teljes, világszemlélete pedig ma is él. … A küzdés, az állhatatosság, a hûség, a vágyakozás szépsége olyan érték Madách
dezt olyan stílusban, mintha az író itt lenne közöttünk, és mi beszélgetnénk vele ízes palóc nyelven. A koszorúk elhelyezése után egy kis pohárköszöntõvel köszöntöttük egymást az új év kezdetén, és kértük egymás támogatását a következõ rendezvényeink során. Utána szabad beszélgetéssel és koccintgatással múlattuk az idõt.
Madách Imre születésnapja alkalmából tartott hagyományos megyei Madách-ünnepséget Nógrád Megye Önkormányzata és Balassagyarmat Város Önkormányzata a Madách Imre Városi Könyvtár rendezésében január 23-án. Az
szemében, amely újra meg újra nagy tettekre, szellemi és anyagi javak alkotására sarkallja az embert. S így az élet a maga árnyoldalaival is mégis értékes és teljes. Soha semmit fel nem adni - ez Madách világszemlélete, s egyben mondanivalója.“ A díjazottak munkásságát Madáchdíjjal korábban kitüntetettek méltatták. Csábi István tanár, elõadómûvész laudálta dr.Limbacher Gábor néprajzkutatót, Matúz Gábor íjságíró, szerkesztõ, rendezõ méltatta Vidnyánszky Attila Kossuthés Jászai Mari díjas rendezõ, színigazgató munkásságát. Balogh Gábor
Kultúra
8 Kürtös
2015. február
Karnevál, ahogyan mi szeretjük
A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete nemcsak arról nevezetes, hogy a régió alapszervezetei közül a legtöbb tagot számlálja, hanem arról is, hogy ilyenkor, farsang táján, minden évben zenés szórakoztató mûsorral lepi meg a hálás közönséget és tagságot. Nem volt ez másképpen ebben az évben sem, hiszen immár 11. alkalommal került megrendezésre a Karnevál operett- és popgála a helyi kultúrház nagytermében. A helyi énekesek alaposan kitettek magukért, még akkor is, ha egy-két énekes betegség miatt távol kellett hogy maradjon a fellépéstõl. De akik ott voltak és felléptek, azok kitettek a többiekért is, hiszen, Klátyik Szörény, Mészáros Erzsébet, Jámbor Viki, Rados Tamás, Molnár Tamás, Csinger Gabriella és Káplár Bea csodálatos légkört és hangulatot varázsolt
a terembe. Külön örömet és élményt jelentett mindenki számára a fiataljaink szereplése, akik így is bizonyítják, hogy megfelelõ utánpótlásuk van az ipolynyéki aranyhangú csalogányoknak. Az elmúlt évekhez képest az idei Karnevál abban különbözött a többitõl, hogy a mostani fellépésre sztárvendégeket is hívott a Csemadok helyi szervezete, mégpedig Zsapka Attila és Vadkerti Imre
személyében. Ez utóbbit már többször is megcsodáltuk az István, a király Koppány szerepében, legújabban pedig a
Kormorán frontembereként élvezhetjük tehetségét a hazai és külföldi színpadokon. A Szállj sólyom szárnyán címû mûsoruk óriási sikert aratott, talán azért is mert a családias hangulatban nemcsak önmagukat, de a közönséget is alaposan megénekeltették. A fellépést hajnalig tartó retró diszkó követte, ahol fiatalok és idõsek egyaránt ropták a táncot kifulladásig. A kiváló zenékrõl DJ Robo gondoskodott. Megállapíthatjuk, hogy Ipolynyék a régió kulturális és zenei központja is egyben, hiszen énekeseink egész évben látogatják különbözõ meghívásoknak eleget téve a helyi és határon túli rendezvényeket is, ahol mindig óriási sikert és elismerést szereznek a Csemadok immár 65 éve tartó sikersztorijának. Palócz
Színvonalas bál kevés érdeklõdõvel Egy mondatban így jellemezhetnénk a Léna Polgári Társulás szervezésében 2015. január 31-én tartott II. Palócbált. A rendezvény színhelyén, Balassagyarmaton az egykori megyeháza színháztermében a Vajdaságból érkezett JOKER zenekar húzta a talpalávalót. A szépen elkészített bálterem ajtajában két, népviseletbe öltözött, csinos õrhalmi leányzó várta és vezette helyükre a báli vendégeket. Annál is inkább említsük meg a két ifjú hölgy nevét, mivel tavaly a balassa-
gyarmati Szent Anna-napi hagyományos búcsún Farkas Andrea elnyerte a Palócország Szépe, Bóta Bettina pedig a Palócország legszebb menyecsékje címet. Segítségükre volt a bálozók fogadásában Farkas Andrea, az Õrhalmi Hagyományõrzõk titkára és egy fiatalember, a szintén õrhalmi Pilisi Balázs néptáncos, hagyományõrzõ. Horváth Magdaléna, a bál fõszervezõje rövid köszöntõjében a meghívott vendégek sorában külön is köszöntötte
Sándor Zoltánt, Magyarország pozsonyi nagykövetségének elsõ tanácsosát, Jámbor Lászlót és Kollár Ondrejt, Besztercebánya Megye Önkormányzatának képviselõit és dr. Kiss Tamást, akit a Civitas Fortissima január 29-én tartott ünnepségén Balassagyarmat város önkormányzata Pro Urbe-díjban részesítette. A palotás nyitótáncot a Balassagyarmathoz közeli Ilinybõl érkezett ifjúsági hagyományõrzõ tánccsoport tagjai mutatták be nagy sikerrel. Ez mondható el a csodálatos népviseletükrõl ismert kazári asszonykórus, a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes, az ipolykeszi Aranyesõ hagyományõrzõ csoport bemutatkozásáról is. A vacsora ideje alatt Básti János aranykoszorús nótaénekes szórakoztatta a közönséget, harmonikán kísérte Skamla József. A táncközi színvonalas mûsorok csúcspontjának számítottak Szeredy Krisztina operettprimadonna és Ocsko Aladár szólista által elõadott örökzöld operettek. Emelte a bál színvonalát és hangulatát az ipolynyéki Zsigmond-pincészet borainak bemutatója, degusztálása, de a zsélyi Oravec Zsolt ribizliborai iránt is érdeklõdés nyilvánult meg, és mindehhez jól illeszkedett a szentei Maszlik Zoltán családi vállalkozásában készült finom tehénsajtok kóstolója. Mindenestere a II. Palócbálon minden szükséges „kellék“ adva volt a jó és szín-
vonalas szórakozáshoz. Kezdve a zenétõl a vacsorára felszolgált és ízletesen elkészített kacsasültön, a desszertként szolgáló túrós rétesen keresztül az éjfél után megkészített svédasztal választékáig.
Okkal-joggal berzenkedhet a bál fõszervezõje, hogy a meghívott illusztris vendégek közül többen távol maradtak a bálról, miként az Ipoly egyik meg másik oldaláról is lehangolóan kevesen érdeklõdtek a rendezvény iránt, holott idõben reklámozva volt nemcsak plakátokon, szórólapokon, hanem a hazai és magyarországi médiákban is. Csak találgatni tudunk az érdektelenség okairól, bár a fõszervezõ némi „ellenszelet“ sejtet a kellõ érdeklõdés hiánya mögött. Egy biztos, bármi áll is a dolog hátterében, ez a szervezõk részérõl nem kis idõt, fáradságot, energiát és sok-sok utánjárást igénylõ színvonalas rendezvény jóval, de jóval több bálozót érdemelt volna. -bégyé-
2015. január
Kultúra
Kürtös 9
Patkány Etus esete a naftalinnal, avagy a diófa szekrény titka
A legritkább esetben fordult elõ a világtörténelemben, még inkább a színháztörténelemben, hogy egy darabban a fõhõs egy diófa szekrény, vagyishogy a fõ kellék az események központi figurája. Erre még Ipolynyéken is igen ritkán
szaladjunk ennyire elébe az eseményeknek, hiszen a történet szálai egy pesti bérház szobájába vezetnek, ahol is a fõszereplõ, illetve a fõszereplõnek helyt adó szekrény, elég gyakran telik meg különbözõ szereplõkkel, mely azután az orvostudomány, meg hát a bérlõk és bérbeadók nagy megrökönyödésére, férfibõl nõvé transzformája, magyarul alakítja át a benne megfordulókat, de nem nagy valószínûséggel a naftalin hatására, sokkal inkább a darab szerzõjének jóvoltából, melyet akkoriban és most is Heltai Jenõnek hívnak, s mely szerzõ már igencsak sok alkalommal tette ezt a tréfát velünk az elmúlt évtizedekben elõadott darabjaiban Az, hogy végül is hogyan lesz
szekrényeknél is elõkelõbb szerepekben. A darab mellékszereplõi Kabóczáné, (Fekete Zsófia) Ilka (Belá Ramóna) és Milka (Szabó Laura) is mindent megtettek a darab megbonyolításában, de min-
denképpen üde színfoltjai voltak a naftalintól átitatott színpadi levegõnek. A további szerepekben Pobori Mátyás, Kapronczai és Petrezsél Attila, Olcsvai szerepében töltötte ki azt az ûrt, melyet a történések között éppen a szekrény és a naftalin közös hatása okozott. Így együttesen azonban elmondható, hogy a helyi színjátszók megint nagyot alakítottak, melyrõl bizonyára a két napban a helyi színházteremben megfordult mintegy 900 nézõ is tanúbizonyságot tesz. A farsangi idõszak méltón, a hagyományokhoz hûen zárja be kapuit Ipolynyéken, hogy a vidámság helyét átvegye a böjti
került sor az elmúlt évtizedek során. Annál inkább örömteli ez a tény, hogy az
említett esemény éppen ebben a községben látott napvilágot. És mivelhogy, meg egyáltalán farsang utolsó hétvégéje adott otthont ennek a különös eseménynek, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az egészhez igencsak elõre eltervezett módon köze volt a helyi Csemadok Mics Károly Színjátszó Csoportjának. De ne
Laboda Péterbõl Patkány Etus és fordítva, arra csak a rendezõ, Balík Judit és a szerep megformálói, Fekete Dániel és Zolnay Lilla adhatnak mindenre kiterjedõen kimerítõ választ. A háttérben, mint minden Heltai-darabban, persze egy látszólagos mellékszereplõ, ebben az esetben a házfelügyelõ, illetve házmester, aki csak szerényen és röviden „mesternek“ hívatja magát, kuszálja össze a szálakat, s akit ezen a hétvégén, mondhatni egészen jól, Gömöry Lóránt alakított. Nem különben élvezte a játékot kiemelkedõt nyújtva Cseri Gábor dr. Csapláros Károly szerepében és Pobori Tamás dr. Szakolczai Bálint bõrébe bújva. De mit sem érne az egész egy Terkát alakító, Oroszlán Enikõ és Mancit megtestesítõ Baráth Petra feleségek nélkül, melyek a Heltai-darabok elengedhetetlen kellékei, s még azt is meg merem kockáztatni, hogy olykor a
idõszak, mely a húsvéti ünnepkörrel zárul. Csak reménykedni tudunk, hogy aki nem tudta most megtekinteni a darabot, még lesz erre lehetõsége, hiszen a csoport február 21-én Csábon vendégszerepel. Köszönet a rendezõnek, a szervezõknek, a szereplõknek és nem utolsó sorban a hálás közönségnek, hogy ismét együtt mutathattuk meg a közösség erejét, tudását, összetartását. Palócz
Évfordulónaptár
10 Kürtös
2015. február
Gáspár Imre Gáspár Imre 1854. február 24-én született a Hont megyei Nagycsalomján. Evangélikus szülõk gyermeke lévén a szomszédos Kiscsalomján keresztelték február 25-én. Imre apja, Gáspár György 1860-ban Hont megye fõszolgabírója lett. Az anya, Karassiay Mária gazdag polgárok lánya volt. Pestrõl került a nagycsalomjai udvarházba, s amíg a férj dáridózott, õ gyakran „bezárkózott szobájába, a legfinomabb ételek és hatalmas csésze feketekávé mellett írta rosszul sikerült frigyének vég nélküli sirámait francia nyelven“. A gyerekekkel ebben a környezetben aztán senki sem törõdött. Így a gyermektelen sógor, Kalauz Pál hájniki nemesember magához vette a három Gáspár-fiút. Imre kisgyermekként Zólyom megyébe, a Szliács melletti Hájnikra került. A családból vihette magával íráskészséget és a nyelvek iránti tehetséget, meg a mulatozás iránti hajlamot, ami fõleg Pesten bontakoztatott ki élete utolsó szakaszában. Tíz-egynéhány éves Gáspár, amikor a híres Selmeci Evangélikus Líceumba kerül. Tagja az önképzõkörnek, munkái jelennek meg a Korányban; Petõfi lesz a fiú ideálja. Azonban már itt ellenzéki magatartást tanúsít - Kívánalmak címû röpirata miatt el is kell hagynia az iskolát. Rimaszombatban folytatja tanulmányait. A Gömöri Lapoknál jelentkezik elsõ cikkecskéivel, melyekben a gyermekkori tájat mutatja be. Tanult ezenkívül Zólyomban, Pozsonyban és Pesten. Gáspár Imre elsõ irodalmi kísérletei Balassagyarmaton, az Ipoly és a Nógrádi Lapok hasábjain jelen-
tek meg. Az itteni írók szellemi vezérüknek tekintették õt. 1877-ben jelent meg Balassagyarmaton a Röpke Ívek, a megye elsõ irodalmi lapja, melynek Gáspár is munkatársa volt. Idõközben Pesten dolgozott a Pesti Naplónál, a Népszavánál, az Új Budapesti Napilapnál s még számos korabeli újság közölte a munkáit. Irodalmi társulatot is akart alapítani, tervezte egy ifjúsági folyóirat kiadását - lapvezérül magát Jókait is megnyerte. A hetvenes évek végén meglepõen merész cikkeket írt az Új Budapesti Napilapban. 1877-ben a Cigaretta címû szatirikus lapot szerkesztette. 1879ben már a munkásmozgalom körül szervezkedik Gáspár. Lapszerkesztõi-újságírói tevékenységét és elképzeléseit valójában Debrecenben bontakoztatta ki. Bár az újságírás terén Gáspárnak valóban elévülhetetlen érdemei vannak, õ mindenekelõtt költõnek hitte magát. Igaz, hogy több önálló verseskötete is megjelent, költészetét tekintve azonban a menynyiség nincs arányban a minõséggel. A bálkirálynõ dalai és a Válogatott költemények darabjai, bár szép gondolatokat tükröznek, gazdag érzelemvilágról árulkodnak, a versekben ugyanakkor „a cigányos cikornyákat s a kiegyezési kor polgári szalonjaira jellemzõ modoros mûbánatot is megtaláljuk.“ (Sziklay) Újabb dalok az idõnek címû kötete 1878-ban jelenik meg. Kéziratban maradt regényei, a Lapis Refugii, a Nagy pálya kezdetén és a Hónapos szobák komoly problémákat vetnek fel: rámutatnak az arisztokrácia és a dzsentri züllésére, s már a kapitalizmus
Könyvajánló Ferencz Vilmos:
Erdélyi utazások kézikönyve Egy régi mondás szerint nyáron kell a télre felkészülni, télen pedig a nyárra. Az idén is bizonyára sokan felkerekednek egy kis nyári kirándulásra, családi túrára és lehet, hogy már elkezdték fontolgatni, merre is menjenek, anyagilag meddig nyújtózkodhatnak. Az alábbiakban egy viszonylag olcsó egyéni vagy akár családi kirándulási lehetõséget ajánlunk, illetve ajánl ez a könyv. Mint a szerzõ írja, ez a kézikönyv nem az „Utazások Erdélyben“ címû útikalauz nyomdokain kíván haladni, nem kívánja követni annak szellemiségét sem, mert abban benne volt a román történészek tudatos hamisítása (történelmi és földrajzi is), kihagyva olyan helységeket, amelyek fontos szerepet játszottak a magyar történelemben. Egyáltalán: elködösítette azt a történelmi igazságot, hogy Erdély a honfoglalástól kezdve a trianoni békeparancsig Magyarország szerves része, a magyar nyelv, a magyar szellem, a nemzet otthona volt.
ridegségét, zordon önzését is bírálják. Gáspárt Sládkoviè magyar tanítványaként, a szlovák irodalom elsõ tolmácsolójaként is emlegetik. Gáspár a korabeli sajtóban sorozatosan írta ismertetéseit a szlovák irodalomról, fordította a költõk verseit, s 1879-ben megjelentette a Hazánk tót népe címû antológiát is. Gáspár Imrérõl nemcsak monográfia íródott, hanem egy-két Krúdy-regény is megörökítette alakját. Mint a budai kiskocsmák törzsvendége, az állandó pénzzavarral küszködõ öregedõ újságíró többször is felbukkan Gáspár 1910. augusztus 19-én halt meg tragikusan. Már-már egyedül és magányosan élt ebben az idõben Budapesten. Alig akadt, aki eltemesse. Kemény János, a volt debreceni vendéglõs fizette a temetés költségeit. Rákoskeresztúron tért örök nyugalomra. (Csáky Károly: Egyházascsalomiától Nagycsalomjáig c. könyve alapján)
Természetesen egy útikönyv nem történelmi vagy irodalmi mû, tehát nincs módja követni az etnikai változásokat, az Erdélyben erõszakkal végrehajtott „népcseréket“. Turisták számára Erdély ma már könnyûszerrel megközelíthetõ, személygépkocsival egyénileg vagy autóbusszal csoportos kirándulás esetén. Az útikalauz, végigjárva egy-egy fontosabb útvonal helységeit, bemutatja a tájat és a környék nevezetességeit, a határátkelõktõl a Székelyföldig vezetõ utak mindegyikét, módszeresen, mégis egyszerûségre, könnyen kezelhetõségre törekedve, mintegy 285 oldalon. A három ajánlott fõ útvonalon belül még további alternatív útirányokat javasol 10-12 napi idõtartamra, illetve egy-egy alternatív útvonal 4-6 napba is belefér. A könyvet lapozva az ember szinte megborzong a szép történelmi és földrajzi nevek, vidékek, a hagyományok és kultúra ismertetésében. Aki már járt Erdélyben, az is szívesen veheti kézbe, mert Erdélyt teljesen megismerni és megunni nem lehet. Magam is voltam többször, összehasonlítani nem lehet egy tengerparti üdüléssel, mert itt az ember feltöltõdhet olyan ismeretekkel és élményekkel, amelyek nem csak rövid idõre nyújtanak erõt a további élethez, hanem évekre. Kiadta a Közlekedési Dokumentációs Kft. Balogh Gábor
2015. február
Közélet - Kultúra
Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:
Felelõséggel tartozunk a jövõért! Háromlevelû. A természet minden törvénye érvényesül, amikor kifejlõdik. Nagy levéllemezeit a szél minden fuvallatára megremegve tartja a fény felé. Sokan vannak, hogy melyiknek mi lesz a sorsa, megmondhatatlan. Hiába is keresnénk más törvényt a természetben. Adottságaink, lehetõségeink nem függetlenek a természet erõitõl. A végtelen azonban nem azonosítható semmilyen paraméter szerint, nem fogható be egyetlen koordinátarendszerben sem, mégis felismerhetõ, és betöltheti szívünket. A hiedelmeket számon tartjuk, a csillagok járásán jóslatokba bocsátkozva vonatkoztatjuk az eseményekre. Ilyen felületesek vagyunk, vagy ilyen okosak? Nem született még olyan elõrelátó ember, nincs az emberiség még olyan tudás birtokában, hogy képes volna bárki is sejtéseit bizonyossággá változtatni, hogy elképzeléseinek igazságtartalmát megnövelhetné. Senki nem látja elõre a jövõt. Bárkinek szöget üthet a fejébe, hogy akit szeret, annak sorsát sem látja elõre. Sok ember esetében nem a bizonyosság, hanem a meghatározhatatlanság növekedése következik be. A jövõt nem látjuk elõre, mégis felelõsségünk van alakításában. A világ sorsát az ember befolyásolhatja, még akkor is, ha nem tudja elõre a pontos jövõt. Felelõsséget kell vállalnunk a jövõért. Tetteink meghatározzák személyes jövõnket, de kihatással vannak ez egészre is. Nincs olyan cselekedünk - legyen az bármilyen egyszerû vagy lényegtelennek tûnõ -, aminek ne lenne hatása másokra. Az elõrelátás a fontos, nem a megismerhetetlen jövõ kutatása. A családban a szülõk inkább a személyes felelõsség megértésére és a feladataik ellátására törekedve válnak hivatásukra méltókká, semmint az „égbolt alját figyelve“. A sejtéseiben bizakodó ember nemcsak önmaga bizonytalanodik el, hanem határozatlanságát környezetére is kiterjeszti. A félelmek és aggodalmak ellen védtelenné váló ember nem találja meg békéjét és nyugalmát a jóslatokban sem. A felelõsségteljes cselekedetek adják meg az ember békéjét. A jövõ ismeretével adós marad az ember mindhalálig. Az elrendeltség és a sorsszerûség kérdései azonosak volnának az elõrelátással és a sorsunk alakításával? Csak egészen rövid idõre elõre látható-e, hogy mi történik? Miféle bizonyosságú az a távoli jövõ, amelyet a jelen pillanatból kémlelünk? Ha semmit sem láthatnánk elõre, hogyan érvelhetnénk, hogy mit tegyünk, mire készüljünk fel, mi ellen védekezzünk?
Kürtös 11
Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 16. alkalommal fogjuk megrendezni a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk, fõleg fiatal olvasóink figyelmébe ajánlva. A mai korban, amikor az éneklés és a szórakozás más mûfajokban merül ki, a fiatalok egyre jobban elvesztik a magyar nótával való kapcsolatukat, így szegényebbek lesznek egy csodálatos dallamvilággal és mondanivalójukkal. Ezentúl minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. Szándékosan írtuk úgy, hogy énekeljék, dalolják, mert egyesek szerint a nótát nem énekelni, hanem dalolni kell. Ezt a kedves olvasók döntésére bízzuk. Vágjunk bele közösen.
Akinek a lelke beteg Akinek a lelke beteg, gyenge szíve vérzik, Hajítson be négy-öt lityit minden nap egy hétig. Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit: (hogy) Jegenyefák, jegenyefák nem nõnek az égig. Búnak-bajnak orvosságát kis kocsmákban mérik, Ott kúrálgatom magamat hajnaltól-éjfélig. Öt-hat lityit behajintok, hej azt a kis késit (hogy) Jegenyefák, jegenyefák nem nõnek az égig.
Van egy nóta nem dalolja senki, Elfelejtett kopott kis regény. Barna kislány fekete szemébe, Szerelmes lett egy barna legény. Minden este húzza halkan csendben, Egy muskátlis kis ablaka alatt. Sírt a legény, zokogott a lelke, S kacagott a leány ez alatt. Refr. Szállj, szállj szerenád Egy holdvilágos éjjen át. Barna kis lány azt dalolja: Ablakában szépen szól egy halk szerenád! Halk koppanás elnémult a nóta, Darabokra tört a hegedû. Õ azóta a világot járja, Kezében a törött hegedû. Oda jár õ minden áldott este, Hová szíve vágya kergeti. És amikor nem hallja õt senki, Ezt a nótát énekelgeti. Refr. Szállj szállj szerenád! Egy hold világos éjjen át. Barna kislány azt dalolja: Ablakában nem szól többé szerenád!
12 Kürtös
Hitélet
Püspöki látogatás Ipolyhídvégen Immár hivatalosan is testvértelepülések Ipolyhídvég /Szlovákia/ és Bátonyterenye /Magyarország/ „HÍDÉPÍTÉS“ volt a mottója annak az ünnepi rendezvénynek, amelyet 2015. február 1-jén tartottak Ipolyhídvégen, a helyi Rózsafüzér Királynõje tiszteletére szentelt róm. kat. templomban. Az ünnep hangulatát fokozta, hogy elfogadta a meghívást Dr. Beer Miklós, a Váci Egyházmegye püspöke, valamint megtisztelt jelenlétével mons.Ph.Lic.Ing. Branislav Koppal, a Besztercebányai Egyházmegye általános helynöke. A szentmise elején az egyházközség nevében Gyönyör László plébános és a község polgármestere, Lestyánszky Viktor köszöntötték a meghívott vendégeket, a koncelebráló papokat, az egyházi és világi képviselõket, valamint a nagy számban megjelent helyi és környékbeli híveket. Gyönyör László plébános bevezetõjében megköszönte a püspök atya több célra nyújtott anyagi támogatását, és kifejezte, hogy a mai találkozó is az összefogás és a közös célok érdekében valósulhatott meg. A püspök atya homíliájában utalt Ipolyhídvéghez kötõdõ kedves emlékére, ugyanis az 1970-es években baráti kapcsolatot ápolt az akkori plébánossal, Mészáros Árpád atyával (1972tõl 1983-ban bekövetkezett haláláig volt a falu plébánosa). A szentmise befejezõ áldása után a környékbeli települések - Ipolyság, Tesmag, Drégelypalánk, Szécsényke, Kelenye, Ipolynyék, Inám, Ipolykeszi, Ipolybalog, Bátonyterenye - polgármesterei röviden ismertették az általuk irányított települések történetét és jelenét. Ezt követõen ünnepélyes keretek között került sor Ipolyhídvég és Bátonyterenye polgármestereinek testvértelepülési megállapodásról szóló szerzõdés hitelesítésére, amelyet a két polgármester, Lestyánszky Viktor és NagyMajdon József saját kézjegyével látott el. Az ünnepi aktus alatt Balga Gabriella operaénekesnõ Pietro Mascogni: Ave Maria c. dalát tolmácsolta Kutrik Bence zeneszerzõ kíséretében. Ezt követõen Hlavács Réka szépen csengõ hangján elénekelte Nagy László: Adjon az Isten szerencsét c. megzenésített versét. A szentmisét még ünnepélyesebbé tette a népviseletbe öltözött helyi és az ipolynagyfalui asszonykórus közös éneklése Huszár András kántor kíséretével. A hivatalos ceremónia után a meghívott vendégek a helyi kultúrházban az ünnepi asztal mellett kötetlen beszélgetéssel egybekötött baráti összejövetelen osztották meg tapasztalataikat és véleményeiket. Czibulya Magdolna
2015. február
Negyven napig a pusztában Végeláthatatlannak tûnik az a negyven nap, amelybe most léptünk. Pláne akkor telik lassan az idõ, ha kényszerûségbõl, egyszerû szokásokhoz való ragaszkodásokból, kínzó önsanyargatásból fog állni. Ilyenkor tényleg azt mondhatjuk a zsoltárossal: „üresen telnek napjaink, mert haragszol“. Meg kell töltenünk tartalommal az idei nagyböjtöt is. Nem jó, ha üresség vesz körül bennünket, mert akkor belül is üresség fog tátongani. Mihez lehet hát kezdeni a nagyböjtben? A lemondásokat vállaló, pusztába, sivatagba, csöndbe és magányba vonuló ember Isten arcát keresi egész nagyböjt folyamán. Talán eszünkbe jut a kisböjt, vagyis az advent hajnalain felhangzó ének egyik sora: „elrejtetted elõlünk arcodat“. És ahogy akkor, úgy most is Isten arcát próbáljuk megtalálni. Talán sikerült is. Advent végeztével, karácsonykor megláthattuk Isten szeretõ arcát egy csöppnyi gyermek mosolyában. Talán nagyböjt elteltével mi is elmondhatjuk, hogy a küzdelmes, kísértésekkel teli idõszakban, ha csak egy pillanatra is, de megláthattuk Isten arcát, amely erõt adott, hogy kitartsunk az Isten-keresésében és húsvétkor megláthassuk az irgalmas Isten-arcot. Jézus kiment a pusztába, hogy egyedül legyen, egyedül Istennel. Látni akarta az Atya arcát, mert a küldetéséhez ez kellett. Mózes is, amikor negyven éven át vezette népét a pusztában, megerõsödött benne a vágy, hogy végre már hadd lássa Isten arcát. Neki ez még nem adatott meg. Jézusnak nem volt olyan pillanata, hogy ne az Atya tekintete elõtt élte volna életét, de mégis kellett neki kiemelt idõszak, amikor Isten tekintetében elmerülhetett. Isten arcát látni megerõsítõ és bátorító. Mintha egy bújócskát játszó kisgyerek kérné társát, hogy fedje fel magát; sehol nem talál rá, és ez aggódással, kétségbeeséssel tölti el, mi is úgy kérjük Istent: „Ne rejtsd el elõlem arcodat, mert csak benned bízom“ (Zsolt 143). Hol is láthatjuk meg Isten arcát? Nem a nagyböjti lemondások miatti rosszullét vizionálásait kell áhítanunk (az okos, ésszerû böjtölés úgysem eredményezi ezt), hanem például ha azt az étket, amirõl lemondunk, jó szívvel megosztjuk egy rászorulóval, akkor köszönõ szempillantásaiban megláthatjuk Isten arcát. Keresztutat járva Veronika kendõjén ismét rábukkanhatunk Isten elrejtett arcára. Sõt, ha a nagyböjtben igazán sikerül magunkba tekintenünk, akkor a sok, ránk rakódott máz, bûn okozta szennyfolt alatt Reményik Sándorral mi is ráébredhetünk, hogy „egy istenarc van eltemetve bennem“. Ebbõl is látszik, hogy nem Istennek van szüksége a mi böjtölésünkre, lemondásunkra, mélyebb és töprengõbb imáinkra, hanem nekünk. Nem Isten fog ezáltal jobban szeretni, hiszen a szeretetet nem megfizetni, kiérdemelni kell, hanem fölismerni. Ezért magunkat kell ebben a negyven napban alkalmassá tenni, hogy felismerjük Isten szeretetét, szeretõ tekintetét, az Õ arcát. Balga Zoltán, ipolyviski plébános
2015. február
Közélet
Kürtös 13
Farsangi csalogatók
A farsangi idõszak, ami az idén igen csak rövidre sikeredett, általában megnöveli az emberek aktivitását minden téren. Talán azért is, mert már érzõdik a tavasz lehelete és a téli zimankó, bezártság után jól esik egy kis felszabadultság. Ipolybalogon is igyekeztek a farsangi idõszakot kitölteni egy-egy, ma már hagyományossá vált eseménnyel. Elõször a kártyajátékot kedvelõk ültek asztalhoz január 25-én, hogy forróra keverjék a lapokat, és eldöntsék, ki a nap kártyása, kihez pártolt jobban a szerencse, mert ebben a játékban a lapok járása nagyon fontos. Az idén a XIV. évfolyamába lépett hazai Máriás-bajnokságra tizenketten neveztek be, és öt
fordulón át kísértették szerencséjüket. Egy-egy forduló asztalonként tizenöt leosztást jelentett, ami ezért a szerencsén kívül tartós odafigyelést, fizikai kitartást is igényel. A mezõny elsõ felében hét játékos közt csak négy pont volt a különbség és pozitív a részarány, népiesen mondva a gólkülönbség. Az elsõ öt hely sorrendjét csak az utolsó forduló döntötte el, így a játék mindvégig izgalmas és fordulatos volt. Végül az elsõ helyen Nedela Imre végzett 21 ponttal, megismételve tavalyi elsõségét, második Varga Zsolt lett 19 ponttal, a harmadik helyen pedig Gyurász Pál végzett szintén 19 ponttal. A vándorserleget és a díjakat Bálint Péter polgármester és Skerlec József (Öcse) fõszervezõ adták át. A következõ héten, február 1-jén a s a k k o z ó k ültek asztalhoz, szintén 12-en, hogy immár X. alkalommal döntsenek a torna gyõztesérõl. A sakknál, nem úgy mint a kártyajátéknál, már a szerencse járásáról nemigen beszélhetünk, mert itt mindenki maga dönt a játéka minõségérõl, minden külsõ behatás nélkül. A feltételek majdnem azonosak, a sorsolás szeszélye folytán van, aki többet játszik fehér bábukkal nyitó játékosként,
de azért akadnak olyanok is, akik a kezdeményezés helyett inkább kivárnak, és az ellentámadásban bíznak. Mivel ez csak egy torna, így a játékidõ is csökkentett, tehát egy-egy lépés megtételére kevesebb idõ jut, mint egy hagyományosan megrendezett sakkversenyen, bajnokságon, de ez így izgalmas. Itt is fontos tényezõ a több órán át tartó koncentrációs képesség, a fizikai erõnlét, hogy a játékos minél jobban ki tudja zárni a környezeti
zajokat, mert síri csöndet nem lehet itt sem bebiztosítani. A tizenegy fordulón át tartó küzdelmet végül Gyurász Péter, többszörös tornagyõztes nyerte veretlenül 11 ponttal, rácáfolva tavalyi megingására, amikor dobogóra sem jutott. Tornagyõzelmét lényegében már a kilencedik fordulóban biztosította. Második helyen 9 ponttal a tavalyi gyõztes, Celleng István, a harmadik helyen pedig Bodzsár Gábor, a tavalyi második helyezett végzett 8,5 ponttal. A fordulatos partik jó szórakozást nyújtottak a játékosoknak, nézõknek egyaránt. A vándorserleget és a díjakat Bálint Péter polgármester és Skerlec József fõszervezõ adták át.
A legnagyobb „tömeget“ mozgató rendezvényre február 8-án került sor az iskola aulájában, amikor a falu n y u g d í j a s a i t invitálta egy kis tereferére a Csemadok alapszervezete és a község önkormányzata. A hangulatos délutánon Lenicky Anett, Csemadokelnök köszöntõje után az iskola diákjai szerepeltek, majd M. Nagy László fotómûvész kétrészes filmbemutatójára került sor, melyekben a több száz fotóból készült válogatáson keresztül mutatta be a természet szépségeit, melynek során a növény- és állatvilág, az Ipoly, mintha megelevenedtek volna, és röpítették a
nézõket e csodálatos világ közelébe, közepébe. A vetítés második részében a mára már kiveszett paraszti élet viszontagságait mutatta be mint életformát, sor-
sot. A ma mezõgazdaságból, földmûvelésbõl élõk életvitele már nem hasonlítható össze a régebbi korok parasztságának életével, ezért ezek a felvételek akár dokumentumértékûnek is tekinthetõk. Az idõsebbek részére nosztalgiaként, a fiatalok számára pedig ismeretanyagként
szolgálhat a múlt jobb megismeréséhez. A vetítést Nagy Margitka, László feleségének szép éneklése gazdagította. A vetítés elõtt a fotómûvész, aki alkalmi humoristaként is szokott szerepelni, igyekezett a jelenlévõket egy kis farsangi vidámságra deríteni. A délután végén
Bálint Péter polgármester köszöntötte a nyugdíjasokat, akik ajándékcsomagot vehettek át, és egy jó vacsorával lettek megvendégelve, miközben a lukanényei citerások játszottak a jó étvágy mellé, és emelték a délután színvonalát. Játékukat vastapsokkal köszönte a hálás közönség. Köszönet az iskolának is a szép programért és a hely elõkészítéséért. Balogh Gábor
14 Kürtös
Életmód
Ebben az évben Életmód címmel új rovatot indítunk, amely felváltja az eddigi Szabadidõ rovatot. A rovatba minden bekerül(het), ami a ma emberének életmódját jellemzi, meghatározza, s ami a test és lélek épülését szolgálja. Olvashatunk majd itt a helyes táplálkozásról, az alvásról, az egészséges életvitelrõl, valamint egyéb életmódtanácsokról, ötletekrõl. Reményeink szerint sok érdekes és hasznos információt találnak majd olvasóink ebben a rovatban is, és nemcsak szórakoztató, de hasznos idõtöltést is jelent majd Önöknek.
2015. február
12 szerencsét hozó virág Régen úgy tartották, hogy minden hónapnak megvan a maga virága. A fáma szerint fontos, hogy mely hónapban születtünk, mert az ahhoz társított virág számunkra szerencsét fog hozni. Nézzük Fortuna szerint - melyik virág tartozik hozzánk. Február virága az ibolya Az ibolya. Régebben a gyerekeknek ibolyakoszorút adtak a születésnapjukra, hogy szerencsét hozzon nekik.
Kiváló antioxidáns a szõlõmagolaj Sokszor hallunk ma a különféle magokból préselt olajok gyógyító, egészségvédõ hatásáról. Egyik kedvenc a szõlõmagolaj. A szõlõmag olaja maga a két lábon járó gyógyszertár. Leginkább magas antioxidáns hatását szokták emlegetni: szinte hússzor jobb, mint a C-vitamin, és ötvenszer jobb, mint az E-vitamin. Erõsíti a vér- és hajszálerek falait, megvédi az érrendszert a meszesedéstõl. Növeli a jó koleszterint, és csökkenti a rosszat, megelõzve a szívinfarktus kialakulását. Stressz ellen is kiváló szer, erõsíti a szervezet védekezõképességét is, védi a sejtek genetikai anyagát is. A szakemberek ajánlják a prosztataproblémák és a nõknél fellépõ változókor tünetei ellen is. Száraz bõr ápolására kiváltképp ajánlják, több kozmetikai szerünk alapanyaga is. Ezen felül pedig kisimítja a petyhüdt, fakóvá vált bõrt, mintegy megfiatalítva azt. Hetente egy-két alkalommal arcra és dekoltázsra kenjünk fel egy vékony réteget a szõlõmagolajból, majd hagyjuk rajta 15-20 percet állni. Masszírozzuk be, majd a fölösleget öblítsük le. Belsõ használatra naponta egy kávéskanállal fogyasszunk. Várható hatások: csökkenti az LDL-koleszterinszintet, ugyanakkor növeli a HDL-(védõ) koleszterin szintjét, gyulladásgátló, tumor ellenes hatású, gátolja a rák kialakulásának veszélyét, erõsíti a vérereket és a hajszálereket, védi az érrendszert a meszesedéstõl, szívbarát, védi a keringési rendszert a meszesedéstõl, csökkenti a trombózis lehetõségét, kedvezõ hatása van a prosztatára és az impotenciára, nõknél enyhíti a változó kor kellemetlen tüneteit, magas antioxidáns-tartalma miatt gátolja az öregedést, és fiatalítja a bõrt, védi a szemet, segít megakadályozni a szürke hályog kialakulását. Külsõleg alkalmazva heti 1-2 alkalommal arcra vagy beteg, égett bõrfelületre is lehet használni. A szõlõmagolajos masszázzsal rendkívüli eredmények érhetõk el ekcémás és érzékeny bõrön. A hajtöveken alkalmazva regenerálja a hajhagymákat. Fogtisztítás - másképpen A fogon jelentkezõ elszínezõdés legtöbb esetben a kávétól, teától, vörösbortól, dohányzástól alakul ki. A szódabikarbóna megszünteti az elszínezõdést, fehérebbé, csillogóbbá teszi fogainkat, mindemellett eltávolítja a fogkövet is. Néhány hét alatt óriási változásnak lehetünk szemtanúi. A kórokozók nagy ellensége a szódabikarbóna, tartós használatával nemcsak a fogszuvasodástól szabadulhatunk meg, hanem a fogkõtõl és kellemetlen szájszagtól is. Sok, egészségre ártalmas hatás olvasható a fluoridról, az aszpartmanról, szacharinról stb. Alternatív, otthoni fogkrém használatával ezektõl mind megóvhatjuk magunkat. Kicsit furcsa eleinte a sós, de néhány nap alatt meg lehet szokni. A frissesség, csillogó, egészséges fogak és íny mindenért kárpótolni fog.
Házi fogkrém receptje * 2 evõkanál extra finomra darált szódabikarbóna * 2 evõkanál tisztított extra finomra darált tojáshéjpor * 2 evõkanál extra finomra darált xillit vagy stevia por * 20 csepp illóolaj (fodormenta, borsmenta) * hidegen sajtolt olaj, amennyit felvesz a por, hogy krémessé váljon Ha valaki nem szereti az ilyen macerás dolgokat, akkor a szódabikarbónát és a tojáshéjport 1:1 arányban használhatja fogporként, kávédarálóban lehet finomra darálni. A nedves fogkefét kell belemártani a porba. A tojáshéjat így lehet ehetõen tisztává varázsolni: Vizes ruhát szódabikarbónába mártunk, majd ledörzsöljük vele a pecsétnyomot és az egyéb szennyezõdéseket a tojásról, majd alaposan leöblítjük forró vízzel. Ezután feltörjük a tojásokat, leöblítjük róla a fehérjét, végül kiszárítjuk. Így már darálható lesz. Kókuszolajos fogkrém A fogkrém elkészítéséhez fele-fele arányban használjon kókuszolajat és szódabikarbónát. Kezdetben kis mennyiséggel kezdje. Ha elnyeri tetszését, adhat hozzá néhány csepp borsmentát vagy fodormentát és egy pici steviát a cukormentes édesítéshez. Keverés után tartsa egy pici üvegben vagy tégelyben lezárva. Kicsi kanállal tegyen a fogkefére, vagy csak egyszerûen nyomja bele a száraz fogkeféjét. A keveréket nem kell hûtõgépben tartania, mivel a kókuszolaj antibakteriális, vírus- és gombaellenes. Fogmosás után meleg vízzel öblítse ki a fogkeféjét, hogy a kókuszolaj ne szilárduljon meg a mosdóban vagy a lefolyóban. -ber-
2015. február
Felhívás - Hirdetés
Pályázat napközis nevelő munkakör betöltésére A szalatnyai alapiskola igazgatósága pályázatot hirdet napközis nevelő munkakör betöltésére. A betöltendő munkakörre vonatkozó adatok: 1. A munkakör megnevezése: nevelõ (napközis munka) 2. A munkavégzés helye: Szalatnyai Alapiskola 3. A munkakör betölthetõségének idõpontja: 2015.09.01. 4. A foglalkoztatás jellege: teljes/részmunkaidõs A munkakör betöltéséhez elõnyt jelentõ infor matikai rendszerismeret: MS Office felhasználói szintû ismerete. A munkakörre kiírandó pályázat adatai: 1. A pályázó által a pályázathoz csatolandó iratok: a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséget igazoló okirat(ok) másolata, önéletrajz, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány 2. A pályázat benyújtásának határideje: 2014.05.01. 3. A pályázat benyújtásának módja: írásban az iskola levelezési címére Riadite¾stvo ZŠ s VJM Slatina 24, 93584 vagy a
[email protected] e-mail címre 4. A pályázat benyújtásának feltételei: pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges végzettség, büntetlen elõélet 5. A pályázat elbírálásának határideje: 2015.06.1.
A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya felhívása
Kürtös 15
Köszönetnyilvánítás Mély fájdalommal mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2015. február 8-án elkísérték utolsó útjára a nagykürtösi temetõbe drága halottunkat, SUPPEN GYULÁT. Köszönjük a virágokat, koszorúkat és a vigasztaló szavakat. Gyászoló felesége, Erzsébet és fia, Igor.
Pályázat tanító munkakör betöltésére A szalatnyai alapiskola igazgatósága pályázatot hirdet tanító munkakör betöltésére. A betöltendő munkakörre vonatkozó adatok: 1. A munkakör megnevezése: tanító (alsó tagozatos osztályfõnöki munka) 2. A munkavégzés helye: Szalatnyai Alapiskola 3. A munkakör betölthetõségének idõpontja: 2015.09.01. 4. A foglalkoztatás jellege: teljes munkaidõ A munkakör betöltéséhez elõnyt jelentõ az alsó tagozatos angol, ill. informatikai rendszerismeret: MS Office felhasználói szintû ismerete. A munkakörre kiírandó pályázat adatai: 1. A pályázó által a pályázathoz csatolandó iratok: a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséget igazoló okirat(ok) másolata, önéletrajz, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány 2. A pályázat benyújtásának határideje: 2014.05.1. 3. A pályázat benyújtásának módja: írásban az iskola levelezési címére Riadite¾stvo ZŠ s VJM Slatina 24, 93584 vagy a
[email protected] email címre 4. A pályázat benyújtásának feltételei: pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges végzettség, büntetlen elõélet 5. A pályázat elbírálásának határideje: 2015.06.1.
FELHÍVÁS Tisztelt adófizetők!
A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, együttmûködve a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézettel, 2015-ben elindítja a Csemadok történetének kutatását és feldolgozását a jelenlegi Nagykürtösi járás területén lévõ, volt és jelenleg mûködõ alapszervezetek bemutatásával és segítségével. Ennek elsõ szakasza 1968. augusztus 1jéig terjedne, mivel ekkor alakult meg a Nagykürtösi járás. Járásunk megalakulása elõtt jelenlegi falvaink Ipolyság, Kékkõ és Losonc járások területéhez tartoztak, ezért a dokumentumok beszerzése körülményesebb. Kérjük a még élõ Csemadok-tagokat, minden kívülállót, akinek birtokában van bármilyen írásos anyag, újságcikk, krónika, fénykép, hangfelvétel vagy egyéb tárgyi anyag (oklevelek, serlegek, díjak stb.), tegye hozzáférhetõvé számunkra, hogy minél gazdagabb terjedelembõl állíthassuk össze a készülõ anyagot. Kérjük feljegyezni az adatközlõ nevét és életkorát. Az átadott anyagokat visszaszolgáltatjuk.
A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya fennállása óta elsõ ízben használja ki azt a lehetõséget, hogy Önökhöz fordul. Az állam az Önök által befizetett adóból lehetõvé teszi, hogy a befizetett adó 2 %-áról Ön döntsön, azaz ezt a 2 %-ot felajánlhatja azon civil szervezetnek, amelyet Ön elõnyben részesít, illetve támogatja célkitûzéseit. Ha Ön nem dönt, akkor az államnál marad ez a 2 %, felhasználásáról az állam szabadon dönt. Szervezetünk csak pályázati pénzekbõl tartja fenn magát, ezek odaítélése mindig bizonytalan, mennyisége változó, ezért nálunk minden összeg számít. Tevékenységünkrõl meggyõzõdhetnek a Kürtös havilap oldalain (h t t p : / / c s e m a d o k . s k / p e r i o d i ta l / ku r to s / ), amelyet szintén mi adunk ki, de a lap kiadásának támogatását célzó pályázatainkat itt, Szlovákiában majdnem mindig elutasítják. Szórólapunkat minden felajánlóhoz idõben eljuttatjuk, amennyiben ezt igényli, és megköszönjük felajánlását. Elérhetőségeink: telefon: 0907 856296, 0907 842267 e-mail:
[email protected]
Felhívás
16 Kürtös
2015. február
Felvidéki emlékhelyek - Tárjuk fel ... - Csemadok-történet
A Csemadok és általában a Felvidéken élõ magyarság történetével, jelenével, jövõjével foglalkozó szakemberek, tenni vágyó emberek mindig keresik a módját, hogyan tehetnék az elképzeléseiket, javaslataikat ismerhetõbbé, gyakorlatiasabbá, megvalósíthatóvá. Mert mindenhez elsõsorban emberek kellenek, de pénz sem árt, ha van, mégpedig nem kevés. Van, amikor az ilyen elképzelések találkoznak, egyeztethetõvé és megvalósíthatóvá válnak, közkincsé lehetnek helyben, regionálisan, országosan. Ezeket az elveket megerõsítendõ és a praktikus megvalósítás felé tett lépésként kell kezelni, és az együttmûködés egyik formájának kell tekinteni azt a találkozót, amely február 7-én valósult meg Ipolybalogon az alapiskola épületében. A nemrég átalakult, mai nevén Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet Dunaszerdahely, mint a Csemadok szakmai háttérintézménye, a Nagykürtösi Területi Választmány és alapszervezetei, iskolák képviselõi és más érdeklõdõk részvételével három témakör is megbeszélésre került. A mûvelõdési intézet elindított egy projektet az emlékhelyek felkutatása érdekében Felvidéki emlékhelyek címen, amelyet kivetítve Huszár László, az intézet igazgatója mutatott be, annak fontos lépéseinek kihangsúlyozásával. Rámutatott, hogy ez a program lehetõséget ad a fiatalok megnyerésére és bekapcsolására a Csemadok munkájába.
Erre a projektre rákapcsolódva Balogh Gábor, a TV elnöke újból ismertette azt a programot, amelyet 2011-ben indított el a TV elnöksége, és amely ugyan már ért el részeredményeket, de nagyon vontatottan halad, még mindig keressük azokat az elhivatott embereket, akik ebbe a programba bekapcsolódnának, hajlandóak volnának feltáró tevékenységet folytatni helyben vagy akár szélesebb körben is. A felvázolt „követelmények“ tulajdonképpen közös értékeink
megõrzésére irányuló törekvéseket takar, mert közel az az idõ, amikor már nem nagyon lesz mit feltárni és megmenteni, amikor a jelenben is sorra számolódnak fel emlékhelyek, tûnnek el dokumentu-
mok, íródik át a történelem. A mi programunk: Tárjuk fel és õrizzük meg emlékeinket lényegében ennek az országos projektnek egyik része lehet, és elsõsorban a mi szempontunkból fontos. Másoké nekik fontos, de összerakva lesz egy kerek történet, ami már közös, mindnyájunk szegényes vagy gazdag története, hozzáállásunktól függõen.
A Csemadok megalakulásának története, kezdeti éveinek alakulása 65 év távlatából már igen távolinak tûnik, és már alig élnek emberek, akik még emlékeznek ezekre az eseményekre. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg dokumentum és más emlékek, amiket még át tudnának adni a mai generációnak, mennek veszendõbe, ha nem lépünk idõben. A mûvelõdési intézettel együttmûködve szeretnénk a járásunk jelenlegi határain belül mûködött és jelenleg is mûködõ alapszervezetek történetét megírni a kezdetektõl egészen 1968-ig, amikor a Nagykürtösi járás megalakult. Ehhez kérjük az alapszervezeteket, a még élõ, erre az idõkre emlékezõ Csemadok-tagokat, mindenkit, akinek birtokában van valamilyen írásos anyag, újságcikk, fénykép, hangfelvétel vagy egyéb tárgyi anyag (oklevelek, díjak, kitüntetések stb.), tegye hozzáférhetõvé számunkra, hogy minél gazdagabb anyagból állíthassuk össze a készülõ kiadványt. Ezt az együttmûködést és segítségnyújtást, a források felkutatását vázolta fel Varga László, a rendezvény második meghívott elõadója. Mindhárom témakör fontos része falvaink történelmének, ezért köszönjük a saját településeik Csemadok-alapszervezeteit képviselõ három, jelen lévõ polgármesternek is a részvételt, és reméljük, hogy lehetõségük szerint támogatni fogják ezt a közös vagy helyi kezdeményezést is. Balogh Gábor
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: csema
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
