KÜRTÖS
s Q t r W k VIII. évfolyam 3. szám
Közéleti havilap
A magyarság történelme folyamán sokszor kényszerült szabadsága, függetlensége kivívására. Tette ezt vagy önerejébõl, vagy mások segítségével, de mindig kereste a lehetõséget sorsának megváltoztatására. 1848/49 is ilyen harc volt, a szabadság és függetlenség kivívásának a harca. A magyarság - ahogy Jókai megfogalmazta - kereste „a szabadságot, mint egyedül boldogító hitvallást a földön“. S ez a szabadságvágy nemcsak a fiatal költõnemzedék - Petõfi és társai agyában és szívében vert gyökeret, de áthatotta a teljes magyar társadalmat. „Teremtsünk a népbõl nemzetet“ folytatta Jókai, vagyis keretet, értelmet adtak az emberek együttélésének. Új tartalmat kaptak a fogalmak, hirtelen eltûntek azok a korlátok, amelyek korábban elválasztották egymástól az ország lakosait. S az „ország“-ból hirtelen haza lehetett, amelyért harcolni, meghalni is felemelõ érzés volt. A szabadság boldogító érzésének keresése - s rövid idõre való megtalálása - volt a magyarság együttmunkálkodásának szent célja. És nemcsak 1848/49-ben. E magasztos cél elérésének érdekében a társadalom nagy része mindig összefogott. Sajnos csak akkor tudott jól mûködni, ha fõleg idegen erõk ellen kellett küzdeni. Vajon fel tudjuk-e ismerni végre azt a jelenséget, amely már szólásmondássá vált, hogy a magyar legnagyobb ellensége saját maga. Nem tud magával mit kezdeni, a kivívott szabadságát is elvakultságában veszni hagyja holmi pártütések érdekében, idegen érdekek kiszolgálójává válik. Egy õsrégi nemzet, melynek mindig meghatározó szerepe volt Európában, most méltatlan szerepre van kárhoztatva csak azért, mert fegyelmezetlen, mert hitehagyott, mert tagjai önös érdekek hajhászása közben a
MIKSZÁTH-ÉV
2 0 1 0 . március
nemzet érdekeit, becsületét, erejét veszni hagyják. Elfelejtettünk tudni lemondani és másokért önzetlenül cselekedni. Ne másokat hibáztassunk, másokban keressük a bajt, elsõsorban magunkba nézzünk. Ne azoktól vegyünk példát, akik mások kárán és hátán akarnak felemelkedni, bûnbakot keresni. A belsõ ellenség keresése, itt a kisebbségekre gondolok, csak a gyengék fegyvere lehet. Nagy a baj, ha a többség fél a kisebbségektõl, tõlük érzi veszélyeztetve saját felemelkedését. A szabadságharcra emlékezve vonjuk le saját következtetéseinket. Mint akkor eleink megtalálták a módját az együttmunkálkodásnak, és hazában gondolkodtak, a „nemzet“, amely nem egy népcsoportból állt akkor sem, megtalálta a módját az egymásra találásnak. Nem kell ahhoz fegyveres harc, hogy a ma kihívásait, az embereket megosztó folyamatokat felismerjük, ezeknek gátat vessünk, és az ész erejével oldjuk meg helyzetünket. Ebben biztos, hogy partnerekre lelünk. Az embertelen rombolás és tékozlás útjáról az összefogás, az egymás megbecsülése és segítése útjára lépjünk. Akik erre nem hajlandóak, azokkal szigorúbban kell eljárni. Az élõsködés, a visszaélések, a jogtalan haszonra való szert tevés mind az emberek ellen való bûntevés, aminek nincs helye egy toleráns, jogra támaszkodó társadalomban sem. Ismerjük a mondást, minden magyar felelõs minden magyarért, de úgy is meg lehet fogalmazni, hogy minden magyar
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
tegyen valamit minden magyarért. A sors szeszélye folytán a nemzet szétdarabolódott, tényleges vagy képletes határok választják el egymástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egymásnak ne tudnánk segíteni, ne tudnánk megtalálni azt az eszmei köteléket, ami alapja lehetne a magyar nemzet tagjainak szellemi egymásra találásának. Ez elõl azonban nem szabad elzárkóznunk, keresni kell ennek a módját. Mi, az anyanemzet határain kívül élõk ne csak a segítséget, a támogatást várjuk el, hanem magunkért téve és akarva segítsük sorsunk jobbulását, összhangban közös érdekeinkkel. Tudatosítanunk kell, hogy csak azonosan gondolkodva, közös erõvel javíthatunk mindnyájunk helyzetén. Amíg csak anyagiakban fogunk gondolkodni, addig a jogok tekintetében elõrelépés nem lesz. A magunkba vetett hit és összefogás azonban idõvel meghozhatja az anyagi jólétet is. A szabadság, egyenlõség, testvériség jelszava és fogalma ma is aktuális. Keressük azt, ami összeköt és ne azt, ami szétválaszt. Azokra hallgassunk, akik ennek szellemében dolgoznak, és nem a saját érdekeiket képviselik. Merjünk nagyok lenni, legyen egy biztató jövõképünk. Egy közmondás szerint, akinek nincsenek elérhetetlen álmai a jelenben, annak nem lesznek megvalósítható álmai a jövõben sem. A történelembõl tudni kell tanulni. Hasznos információkkal szolgál a ma emberének is. Legyünk büszkék hõseinkre, és akarjunk méltók lenni hozzájuk. Kiállásban, kitartásban, küzdeni akarásban, hûségben, tettre vágyón. Sokan az életükkel fizettek ezért, mi élni akarjunk ezzel, hogy utódaink rólunk is méltóképen emlékezhessenek, mert megtettük, amit megkövetelt a haza. Balogh Gábor
„ .Szóval csodálatos ünnep nálunk a március tizenötödike. A jó
keresztény meggyón évenként egyszer, és azt hiszi, hogy megint ártatlan és újra kezdheti a bûnlajstromot; a lankadó magyar belemártogatja lelkét évenként egyszer a március 15 emlékeibe, és azt hiszi, megint erõs és újrakezdheti a gyengeségeket. “
1847 - 1910
Közélet
2 Kürtös
A Magyar Koalíció Pártja Nagykürtösi Járási Konferenciájáról KÉPVISELŐJELÖLTEKET VÁLASZTOTTAK Az MKP helyi szervezeteinek évzáró taggyûlései elõzték meg a párt 2010. február 21-én Kelenyén tartott járási konferenciáját, amelyen a járás 32 szervezetébõl 27 képviseltette magát 72 küldöttel. A rendezvény nyitányaként Csáky Ilona, a község MKP-s polgármestere köszöntötte a tanácskozás résztvevõit, külön is a vendégek sorában Sárközy Klára, Duray Miklós és Miklós László parlamenti képviselõket, Csúsz Péter megyei képviselõt, a párt Országos Elnökségének tagját és Kerületi Tanácsának elnökét. Továbbá a munkaelnökség tagjait: Balík László járási elnököt, valamint a két alelnököt, Nagy Józsefet és a megyei képviselõként is jelenlevõ Jámbor Lászlót. A tanácskozás elsõ felében Nagy József elnökölt, aki miután megnyitotta a tanácskozást, ismertette a napirendet, amelyet a küldöttek egyhangúlag megszavaztak. Tulajdonképpen a 2009. évi megyei választások értékelése és a jelöltállítás az MKP parlamenti választási listájára képezték a konferencia leglényegesebb napirendi pontjait.
Balík László járási elnök végeredményben sikeresnek minõsítette a tavalyi megyei önkormányzati választásokat, hiszen az MKP jelöltjei összesítve jobb eredményt hoztak, mint a négy évvel korábban indulók, és ezúttal is egy képviselõje van a kerületi parlamentben. Kritikusan fogalmazott a helyi szer-
2010. március
Megkérdeztük Balík Lászlót, az MKP járási elnökét:
Kiknek szavaztak bizalmat?
vezetek évzáró taggyûléseit értékelve Bodzsár Gyula járási titkár. Kifogásolta, hogy egyik-másik helyen csak összecsapták az évzárót, vagy csak formálisan tartották meg. A jelöltállítást megelõzõen került sor a vendégek tartalmas, a parlamenti választásokon való minél nagyobb részvételre buzdító hozzászólásaira. Ami pedig a jelöltállítást illeti, a helyi szervezeteknek az évzáró taggyûlésen módjukban állt hiteles, szûkebb környezetükben népszerûségnek örvendõ személyeket javasolni az MKP választási listájára. A tanácskozás második felében elnöklõ Jámbor László sorra kérdezte õket, hogy vállalják-e a jelölést. Mivel mindannyian igent mondtak, a küldöttek titkos szavazással döntöttek arról, hogy a tíz jelöltbõl ki legyen az az öt ember, aki a párt parlamenti választási listájára kerülhet. Tavaly került sor az MKP Alapszabályának módosítására, melynek értelmében helyi elnök vagy helyi elnökségi tag sem lehet a járási etikai bizottság tagja, ezért szükségessé vált a járási etikai bizottságban az emiatt mandátumukat vesztett tagok helyébe újakat választani. Pobori Sándor és Skabela Rózsa továbbra is tagja maradt a Czibulya Márkkal, Nagy Mihállyal és Pažitka Józseffel kiegészült öttagú testületnek. A határozatok elfogadásával ért véget az egyébként viszonylag nyugodt légkörben lezajlott járási konferencia.
A párt járási konferenciáján a küldöttek titkos szavazással választották meg az MKP parlamenti képviselõjelöltjeit. Hogy ki milyen helyet kap majd a listán, arról a lapzártánkkal egyidõben ülésezõ Elnökök Tanácsa határoz, és az egy nappal késõbb összeülõ Országos Tanács fogja véglegesíteni a jelöltek helyezését az MKP 150-es listáján. Balík László járási elnököt arról kérdeztük, hogy a járási konferencián kik kaptak bizalmat a választási listára. - Elõbb szeretném elmondani, hogy szerintem konstruktív volt a tanácskozás, nyíltan és õszintén szót ejtettünk az elmúlt idõszak ügyes-bajos dolgairól is, nem sepertük szõnyeg alá a problémákat. Külön is kiemelném vendégeink tárgyilagos, megfontolt és elõremutató hozzászólásait, és ezúton is köszönetemet fejezem ki vendéglátóinknak, akik szervezésbõl és vendéglátásból is jelesre vizsgáztak… A jelöltállítással kapcsolatban pedig csak annyit szeretnék elmondani, hogy a helyi szervezetek az évzáró taggyûléseken foglalkoztak a jelöltállítással is. Ezt bizonyítja az is, hogy mind a tíz javasolt személy vállalta a jelölést a járási konferencián, ahol újabb nevek nem is hangzottak el, így hát ábécésorrendben Balázs Péter /Ipolybalog/, Balík László, Bodzsár Gyula /Nagykürtös/, Cseri László, Gömöry Lóránt, Hamerlik Richárd, Hrubík Béla /Ipolynyék/, Hrenák Aranka, Szabó Magdolna /Nagycsalomja/ és Tóth László /Lukanénye/ neve került fel a szavazólapra. Mivel a járásunkból öten lehetnek a párt választási listáján, tehát ebbõl adódóan a küldöttek legtöbb öt nevet karikázhattak a szavazócédulán. A szavazati joggal rendelkezõk túlnyomó többsége, az eredményesség sorrendjében, Hrubík Bélának, Balík Lászlónak, Bodzsár Gyulának, Balázs Péternek és Gömöry Lórántnak szavazott bizalmat.
Megszívlelhetnék a politikusaink Kelenyén a Magyar Koalíció Pártja járási konferenciáján a település polgármester asszonya bizony nem egy sablonos köszöntõt mondott. Csáky Ilona elgondolkodtató szavait érdemes volna megszívlelni minden politikusnak, mostani képviselõjelöltjeinknek és majdani képviselõinknek egyaránt. Idézet a köszöntõbõl: „Sokat gondolkodtam azon, mivel is indíthatnám útjára ezt a konferenciát, mit kívánhatnék az MKPnak az elõttünk álló 2010-es választási idõszakhoz. Egy bibliai idézet jutott eszembe: „Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok. És aki elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.“ Adja az Isten, hogy ezen a mai konferencián és a
jövõben is bölcs döntések szülessenek, hogy merjünk és tudjunk szabadon dönteni, keressük az egységet, de ne az acsarkodásban, ne az ellenségeskedésben, hanem a fölemelkedésben. Adjon az Isten alázatot, hogy értsük és értelmezni tudjuk, ami történik velünk. Adjon kitartást és erõt a változtatáshoz, és adjon türelmet, hogy ne ellenségként tekintsünk mindazokra, akik a dolgokat másként látják, másként értékelik. Kívánom, hogy soha többé ne legyenek idõszerûek Terhes Sámuel költõ szavai: Átok fogta meg a magyart, mert az soha együtt nem tart.“ A 2. és 3. oldal anyagát írta Bodzsár Gyula
2010. március
Közélet
Kürtös 3
A m i s z a b a d s á g h a rc u n k Legnagyobb nemzeti ünnepünk, március 15-e minden magyar ünnepe, aki a magyar nemzethez tartozónak érzi és vallja magát. Bár szent és oszthatatlan ez az ünnep, mégis azt látjuk az anyaországban, hogy mintegy kisajátítva maguknak az ünnepet, évek óta külön-külön emlékeznek a jobboldali meg a balodali pártok az 1848-49-es magyar nemzeti forradalom és szabadságharc évfordulóján. Idén sem lesz ez másképpen a szabadságharc 161. évfordulójának központi ünnepségein, és mivel hamarosan országgyûlési választásokat tartanak az országban, a pártok választási kampányának szerves részét fogják alkotni a különbözõ szintû megemlékezések. Tavaly ilyen tájt még egységes volt a szlovákiai magyar politizálás, idén azonban elsõ alkalommal, mintegy kicsiben kopírozva az anyaországi helyzetet, vélhetõen a megosztottság fogja jellemezni a hazai megemlékezéseket helyi és kistérségi rendezvényeinken. Köszönhetõen a múlt év nyarán megalakított Most-Híd politikai tömörülésnek. Csak ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, és ne higgyük el, hogy az új párt létrejöttével választási lehetõséget kaptunk. Csupán csak az egység megbontásának lehetõségét idézték elõ a hidasok, s ezáltal a szlovákiai magyar gyalogpolgár csalódottabbá, elkeseredettebbé és reményvesztettebbé vált. Mi több, ellenségesebbé és bizalmatlanabbá váltunk nemcsak a politikacsinálók, hanem helyenként egymás iránt is. És ahol felüti fejét a valakivel vagy valamivel szembeni elégedetlenség vagy bizalmatlanság, ott az emberek már manipulálhatók, és a manipulált ember már elveszíti Hogyan állunk a munkanélküliség terén?
szabadságát, könnyebben megtéveszthetõ, és hajlamosabbá válik a valódi értékek elutasítására. Kisebbségi létben az egység elengedhetetlen, és megtartó erõ, ha úgy tetszik, védõpajzs. Kisebbségi létben az egység egy sziget, ahol szabadok vagyunk, és biztonságban érezhetjük magunkat. A szlovákiai magyarság ereje a múltban és a jelenben is az egységben volt és van, amelynek megbontására, meggyengítésére a mindenkori hatalom részérõl mindig is nagy elõszeretettel történtek kísérletek. A mostani kormánygarnitúra a szégyentelen nyelvtörvénnyel megfélemlítésünket kívánja elérni. Hogy féljünk szabadon használni anyanyelvünket, hogy az ijedõsebbek és az identitásukkal hadilábon állók miatt rést üthessen egységünkön. Vegyünk példát a márciusi ifjaktól, készítsük el a magunk 12 pontját, amelyben többek közt követeljük szülõföldünkön anyanyelvünk szabad használatát hivatalokban, intézményekben, templomokban, kórházakban. S ha szükséges, szervezzünk tiltakozó nagygyûléseket, demonstráljunk utcán, tereken. Bátran vívjuk meg a mi, vagy mondhatnám úgy is, mai szabadságharcunkat. Az 1848-49-es nemzeti forradalom és szabadságharc egyik mának szóló üzenete kétségtelenül az összefogás jelentõségérõl és az egység megtartásának fontosságáról szól. Kisebbségi létben elengedhetetlenül egységbe kell fonni a különbözõségünk kínálta értékeket, mert ha nem leszünk egységesek, mint oldott kéve, széthullunk.
Elkészültek a választási jelöltlisták
Végérõl a 6. helyen Szlovákiát sem kerülte el a világgazdasági válság, amely természetesen éreztette hatását a munkaerõpiacon is, azaz munkahelyek szûntek meg, és észrevehetõen megnövekedett az állástalanok száma. Járásunkban 2008 októberében mérték a legalacsonyabb munkanélküliségi rátát, amely alig több mint egy év alatt 17,29 százalékról ez év január végére 24,79 százalékra emelkedett. Ami abszolút számokban kifejezve azt jelenti, hogy az értékelt idõszak alatt 1 459cel növekedett az állást keresõk száma. A közel 7 százalékos emelkedés hátterében látni kell azt is, hogy míg 2008-ban a munkaképes lakosság száma 21 138 volt, addig 2010 elejére ez a szám 19 621-re csökkent. Egyébként 2009-ben a járási munkaügyi hivatal dolgozói rugalmasan reagáltak a munkapiac igényeire, melynek következtében 1 094 állástalan talált magának munkát. Mindenképpen örvendetes, hogy tavaly a Technogym E.E. Kft, az Osram Kft és a Sisme Slovakia Kft jóvoltából növekedett az alkalmazottak száma, de említést érdemel, hogy a védett mûhelyekben és védett munkahelyeken 123 csökkent munkaképességû ember jutott munkához. Legkeresettebbek voltak az építõmunkások, raktárosok, termelési operátorok, szakácsok, pincérek, varrónõk, hegesztõk, festõk és bolti eladók. Jelenleg új befektetõk érkezése nem várható. Ami pedig a munkanélküliség arányát illeti, az elmúlt év végéhez szlovákiai viszonylatban a 79 járás közül a Nagykürtösi járás a 23,69 százalékos munkanélküliségi rátával a végérõl a hatodik, azaz a 73. helyen végzett. A járási munkaügyi hivatal igyekszik a munka nélkül maradtak segítségére lenni új munkahelyek vagy vállalkozások létrehozásában. Az erre irányuló pénzügyi támogatás eredményeként tavaly 468 állástalan kezdett önálló kereseti tevékenységbe. Idén is igénybe vehetõ majd anyagi támogatás munkahely teremtésére. A POKROK nyomán
Jó a ka p cs o l a t a m e gye e lnökke l Tapasztalatok igazolják, hogy a helyi és regionális politika nem mindig és nem mindenben tükrözi az országos politikát. Így van ez Besztercebánya megyében, ahol nemrégiben tanácskozott a közgyûlés, s mint azt Csúsz Péter képviselõ, az MKP megyei frakcióvezetõje a Felvidék Ma hírportálnak elmondta, a kialakult helyzettel elégedettek, mert 7 képviselõjük bizottsági tagságot szerzett, s a területfejlesztési bizottság élére is a párt tagja került. Emellett a megye elnökével is jó kapcsolatot tart fent a frakció, s inkább az együttmûködési lehetõségeket keresik, nem az országos politikában uralkodó ellentétek uralják a munkájukat. Az pedig sikerként könyvelhetõ el, hogy a me-
A parlamenti választások elõtt 90 nappal, tehát idén március 14-ig minden pártnak le kell adnia a jelöltlistáját. Mind a Magyar Koalíció Pártja, mind a Most-Híd párt lapzártánkkal egyidõben, március 6-án tartotta tanácskozását, amelyen véglegesítették pártjuk listáját. Az MKP-ban az elsõ 30 helyre 15 embert az Országos Elnökség, 15 embert pedig a régiók javasolhattak, az elõzetes sorrendet az Elnökök Tanácsa állította össze, és az Országos Tanács hagyta jóvá. A Nagykürtösi járást a párt 150-es listáján Hrubík Béla a 21., Balík László a 43., Bodzsár Gyula a 61., Balázs Péter a 91. és Gömöry Lóránt pedig a 135. helyen fogja képviselni.
gyében elfogadták azt az alapelvet, miszerint az iskolatanácsok tagjai csak saját körzetükben végezhetik munkájukat, más körzetekébe nem avatkozhatnak bele, ami a magyar iskolák számára is elõnyt jelenthet. Jámbor László, a járás MKP-s megyei képviselõje pedig arról tájékoztatta lapunkat, hogy továbbra is a közlekedési bizottságban végezheti munkáját, amelyben külsõs tagként helyet kapott a járásból Haško Dušan is. Járásunk másik két megyei képviselõje közül Milan Trojèák a külügyi, Kollár Ondrej pedig az egészségügyi bizottság tagja. Külsõ tagként az idegenforgalmi bizottságba választották Balík Lászlót.
Sorsok
4 Kürtös
2010. március
Milyen is Kazahsztánban MAGYARNAK lenni? A jó vagy a hasonló sors hozott össze Lesskó Lászlóval. Beszélgetésünk folyamán olyan sors tárult szemem elé, melynek történetét, úgy gondolom, érdemes megosztani Önökkel. (BG) Milyen is Kazahsztánban MAGYARNAK lenni? Ezt az egyszerû és banális kérdést szegezte nekem elsõként az a négy fiatal nyíregyházi másodéves egyetemista diák, akik a FIDESZ költségén utaztak felderítõ útjukra Alma-Atába még 1992-ben. Õszintén meglepett a kérdés, mert ilyen kontextusban korábban nem találkoztam vele. Azóta többször hangzott el az érdeklõdõktõl ugyanez, különbözõ változatokban. De mivel akkor még nem tudtam, hogy milyen MAGYARNAK lenni Magyarországon, vagy esetleg más országban (a hat évtizednyi élettapasztalatom - a „vasfüggöny“ miatt - csak a nagy unióra korlátozódott) ezért jobb híján csak azt javasoltam, hogy maradjanak Kazahsztánban legalább 1-2 évig, és egészen pontos, hiteles tapasztalatra tesznek szert… Nem maradtak, csak néhány napig. Jobbnak látták mielõbb hazatérni Magyarországra, hagyva minket az omladozó unióban a válaszolatlan kérdésekkel és a saját szószunkban. Mindmáig nem tudom, hogy ezek a diákok mirõl is számoltak be a megbízóinak, mert semmilyen visszajelzést nem kaptunk a látogatásukról, de a feltett kérdésük kõkeményen megragadt az emlékezetemben. Kísérletet teszek ezúttal megvilágítani egy-két oldalát ennek az egyáltalán nem egyszerû kérdésnek. A kérdést kénytelen vagyok felaprítani, illetve részletekben pontosítani. - Kik is a kazahsztáni magyarok, és hogyan kerültek ilyen messze a hazánktól? Ez egy meglehetõsen bonyolult történelmi folyamat eredménye. Több hullámban kerültek a honfitársaim erre a földrészre. Elsõként érkeztek az elsõ világháború hadifoglyai, majd a második világháborúé, utána a „málenykij robot“ áldozatai, jött 1956, de sokan lettek deportálva Kárpátaljáról is. Az 1989-es népszámlálás kis híjával 1700 fõ magyart tartott nyilván, gyarapítva a közel 150 nemzetiségû kazahsztáni lakosokat. A következõ népszámlálás 2001-ben már csak 432 magyart említ. Az asszimiláció eredménye ilyen nagy! Csak a gorbacsovi peresztrojka hozott a 80-as évektõl kezdve némi enyhülést és megkönnyebbülést. Engedélyezve lettek a nemzetiségi egyesületek. Ebben a német, görög, ukrán és zsidó nemzeti kisebbségek voltak az úttörõk. A „Hungaria“ Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetsége 1990
Dr. Mádl Ferencet Lesskó László tájékoztatja a kazahsztáni magyarokról, miután A. Kutovoj miniszterhelyettessel aláírásra került a Kazah-Magyar Kulturális Egyezmény.
karácsonyán született, és a tizenkettedikként lettünk bejegyezve a Kazah Köztársaság Igazságügyi Minisztériumában. A Szövetség legfontosabb tevékenységét a következõ szférákban látta: - a magyarságtudat és a magyar nyelv megõrzése és fejlesztése; - megszervezni a nyelvtanítást vasárnapi magyar iskolákban; - létrehozni egy szorosabb és eredményes kapcsolatot az anyaországgal; - a Szövetség tagjainak jogi- és érdekvédelmi képviselete; - a repatriálási folyamat elindítása. A kezdetekkor rendkívül nagy lelkesedéssel látott hozzá mindenki rátermettsége szerint - a feladatok végzéséhez. Nem szükséges különösen magyarázni, hogy szinte minden programnak vannak anyagi vonatkozásai. A Szövetség semmilyen anyagi támogatásban nem részesült, és büdzséje nem létezett. Az egyedüli anyagi forrása a tagsági díjból származott. Addig is minden lendületünk csupán a határtalan lelkesedésen és tenni akaráson alapozódott. Megszülettek az elsõ sikerélmények: - Elindult a vasárnapi magyar iskola Alma-Atában (a saját lakásunkban), majd késõbb Celinográdban (Asztanában) is; - 1991-ben - két iskolással - részt vettünk egy nemzetközi irodalmi versenyen, ahol Szvirida Julia különdíjat - és Lesskó Zoltán 1. díjat nyert; - 1991-ben 15 iskolásunk Magyarországon (Csillebércen és Zánkán) tölthette a nyári vakációját; - ugyanakkor megvalósult 3 gyermekünk megkeresztelése a Mátyás-templomban (Kazahsztánban abban az idõben nem volt erre lehetõség)! - ugyancsak 1991-ben a Szövetségünk tagja lett a Magyarok Világszövetségének; - 1991 és '94-ben elõkészítettünk és aláíráshoz vittük az ELSÕ két kazahmagyar államközi egyezményt az oktatás
és kulturális együttmûködések terén. - 1992-tõl tíz kazahsztáni diák tanul magyarországi egyetemeken és fõiskolákon a fent említett egyezmény értelmében, ebbõl 5 fõ - magyar származású!!! ; - a magyar nemzeti ünnepeinket nyíltan és legitim feltételek mellett rendszeresen megünnepelhettük, amire az elõzõ 75 évben nem volt lehetõségünk; - a „Hungaria“ KMKSz részt vett Magyarország vezetõinek ünnepi fogadásán az Alma-Ata-i látogatásuk során (Dr. Kelemen András, Horn Gyula, Göncz Árpád, Demszky Gábor) - a Szövetségünk megoldotta 12 idõs magyar származású honfitársunk egyhetes magyarországi látogatását. Mindenkinek sikerült kapcsolatot létesíteni az élõ hozzátartozóival; - 1999-ben az ELSÕ kazahsztáni magyar származású 4 fõs családnak (Poloncsák Jánoséknak és 2 kisfiának) sikerült visszatérni magyar hazájába, de nem a hivatalos szervek, hanem kimondottan a személyes ismerõseink - privát emberek lelkes segítségével! Részben ezeket említhetem meg a sikereink kapcsán, de ennél jóval több kudarcot is szenvedtünk szinte mindegyik programunkban, ami értékesebbé tette az apró sikereinket (pl.: - Horn Gyula nem talált egyetlen percet, hogy meghallgassa tájékoztatónkat a kazahsztáni problémáinkról; - Göncz Árpád megígérte, hogy „…gondolkozni fog, miként segíthet nekünk, kazahsztáni MAGYAROKNAK“-, de egyáltalán semmit nem tett ennek érdekében!!!; - Demszky Gábor hozzájárulását és segítségét kértük 3 kazahsztáni család hazatelepedésében - teljesen eredménytelenül!!!). A negatívumokat még sorolhatnám, de nem látom értelmét mindaddig, amíg hazánk mindenkori kormánya olyan szégyenteljes szemléletet fog képviselni, mint amilyen a 2004. 12. 5-i népszavazáson lett hitelesítve, amíg az anyaország egy jelentõs része a határon túli magyar testvéreinkkel nem ölelésre, hanem konfrontációra lett felszólítva. Mi, kazahsztáni magyarok, õszintén reméljük, hogy e kóros állapotból hazánk hamarosan meggyógyul, és felülkerekedik az igaz testvéri szeretet és a NEMZETI ÖSSZEFOGÁS, amivel szebbé és jobbá tehetjük egymás életét határon innen és túl. Lesskó László a „HUNGARIA“ Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke
Közélet
2010. március
Kürtös 5
Magyar őstörténeti válogatás Õstörténet-kutatásunk titkai Sorozatunkban most a Bakay Kornél professzorral készült interjút folytatjuk, amelyet a világháló segítségével tárunk olvasóink elé. Õshonosnak tekinthetõ a magyarság a Kárpát-medencében? Új megvilágításba helyezi a kérdést, hogy a Krisztus születése elõtti évezred második harmadától kezdõdõen, durván az i.e. VIII. századtól kezdõdõen az úgynevezett keleti népek, az egyre inkább elterjedõ kifejezés szerint az íjfeszítõ lovas népek (történelmi források szerint a kínaiak nevezték így az ázsiai hunokat), megtelepedésüket tekintve soha nem mentek tovább, mint a Kárpát-medence. Igaz ez a szkítákra, hunokra, avarokra, de a magyarokra is. Pedig katonai erejénél fogva ezt mindegyik nép, amely ezek közül katonailag kétvállra fektette az egész világot, könnyedén megtehette volna. Mint ahogy megtették az arabok, mert amit elfoglaltak az arabok, ott meg is telepedtek, így alapították például a kordobai emirátust. De említhetem a vikingeket, a normannokat, akik, amikor hajóikkal feltörtek a Szajnán és elfoglalták Párizst, akkor a tárgyalás során felkínálták a lehetõséget, hogy nem gyújtják fel a várost, ha megtelepedhetnek azon a földön, amit õk „elfoglaltak“. Vizsgálatunk szempontjából ez azért fontos, mert ezek a népek azért hódítottak, hogy területhez jussanak. A szkíta, hun, avar, magyar népek azonban nem ezt tették. Meghódították egész Európát, a hunok a Kelet- és Nyugat-római Birodalmat, Kínát, és épp Perzsia megszállására készült Atilla, mikor meghalt. De a történelmi Kárpát-medence térségét, amelyhez hozzá tartozott a bécsi medence is Linzig, településtörténetileg értendõen mi soha nem hagytuk el. Ide mindig visszatértünk. Mert innen is származtak? A kérdés megválaszolására hosszú évtizedekig semmiféle választ nem tudtak adni, pedig olyan gondolkodók mint a kiváló Magyar Adorján, már felvetették, hogy e jelenség oka csak az lehet, hogy a Kárpát-medence mindig is magyar volt. Hogy világos legyek: a viselet, a harcászat, az mindig az adott kor függvénye. Fõleg a harcászat, hiszen a fegyver soha nem maradhat ki a fejlõdés sodrából, mindig az a legkorszerûbb. A viselet pedig végképp. Például az ázsiai hunoknak a csodálatos állatábrázoló, úgynevezett állatszimbolikás mûvészetét az Európába került hunok teljesen föladták. Máig sem tudjuk, hogy mi van mögötte, nem tudjuk, mi az oka, hogy Atilla hunjai perzsa viseletben jártak, a cipõ csatjaitól
kezdve a hajtûkön át a fülkarikákig bezárólag, még fegyvereik vonatkozásában is. El nem tudjuk képzelni, hogy valójában mi váltotta ki ezt, ami azt jelenti régészetileg, hogy a szkítákból nem tudjuk levezetni a hunokat, a hunokból az avarokat, az avarokból pedig nem tudjuk levezetni a magyarokat a régészettudomány „elõírásainak“ betartása mellett. Most viszont, hogy a genetika ily módon bekerült a történészi, régészeti vizsgálatok módszerei közé, akár a csontokból kimutatható az õskõkor emberének DNS-mintája is, a régmúlt emberei is genetikailag feltérképezhetõvé váltak. Ebbõl az következik, hogy megszûnt a súlyos gát, már tudjuk bizonyítani a folytonosságot, mert az nem az övek, a szablyák, az íjak jellegébõl nem következik! A csontokra épülõ genetika egyértelmûvé teszi a kérdést. Ez kõkemény reáltudomány, amelynek eredményei vitathatatlanok. Összegezve: jelenleg az tûnik a magyar õstörténet legnagyobb fordulópontjának, hogy a Kárpát-medence birtokbavétele tulajdonképpen két elembõl áll. Az egyik elem a genetikai vizsgálatok alapján egy legalább 40 ezer éve itt élõ alapnépesség, ami nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a nyelvi közeg is megközelítõleg azonos lehetett. Tehát nagyon is indokolt, hogy a magyar mint õsnyelv szerepeljen a tudományos kutatásban, legalább ettõl az idõtõl kezdõdõen. És ez azt is jelenti, hogy ez a hosszú ideje itt élõ népesség, amelynek gyökerei, meglehet, még régebbre nyúlnak vissza, nyelvileg is, ha nem is uralta, de birtokolta a térséget. Ehhez mindig járult egy keletrõl érkezõ kultúrhullám, a szkíta, a hun, az avar, a kazár-türk és a magyar idõkben egyaránt. Sõt, a besenyõ-hunokat ideszámítva még ezt követõen is. Ennek a kettõnek a szimbiózisa hozhatta létre a magyar nemzetet. Hiszen a nemzet cselekvésben és nyelvben megnyilvánuló szellemi egység. Ennél rövidebben és találóbban nem lehet meghatározni. A genetikai vizsgálatok világossá tették, hogy csak egy példát emeljek ki, hogy amikor a magyar és a finn népnek a DNS-eit összevetették, kiderült, hogy szinte nincs is két egymástól messzebb álló genetikai csoport, mint a finn és a magyar. Ezzel gyakorlatilag egy húzással kivették a méregfogat, ami nem azt jelenti, hogy mi ne becsüljük nagyra ezt a hihetetlen fejlõdésen átment finn népet, hiszen õk megmutatták azt, amire mi nem vagyunk képesek az újkorban… Ettõl függetlenül a magyarság dominanciája a Kárpát-medencében nehezen
vitatható. Nem vitás, hogy akik ebbõl a földbõl országot, birodalmat hoztak létre, azok a magyarok voltak. Ennek a történeti és régészeti bizonyosságai a XVI. századig nem vonhatók kétségbe. A török idõk Mohácsáig a magyar nagyfejedelemség, illetve ha korábbról nézzük, Atilla hun birodalmától kezdve, hiszen ennek a Kárpát-medencei isten áldotta egység fõhatalmi egységét Atilláig senki nem tudta megteremteni. Gondoljunk csak arra, hogy a hatalmas Római Birodalom hatalmának csúcsán sem volt képes meghódítani az egész Kárpát-medencét. Birtokba tudta venni egy idõre Pannónia provinciát, egy egész rövid ideig birtokolta Erdély egy réstét Dacia provincia néven, de soha a közti részeket még átmenetileg sem tudta hatalma alá vonni. Erre elõször Atilla idejében történtek meg a kezdeményezések, az egész Kárpátmedence akkor lakható területek egységét Atilla valósította meg. Ettõl kezdve, bizonyos törésekkel ugyan, de végig ezalatt az egy fõhatalom alatti Kárpátmedence létezik. Ez a bizonyos törés épp Atilla halálát követõen történt, amikor a Nagykirály meggyilkolása után az ide beözönlõ germánság újra darabokra szaggatja a Kárpát-medencét. Egészen a VI. század közepéig, amikor az avarok Atillája, Baján megjelenik, és azonnal egységet teremt a Kárpát-medencében, birtokba véve a Bécsi-medencét is. És háromszáz esztendõn keresztül sûrû települések tömegével - az avar korból 65 ezer temetõnk és lelõhelyünk van, ami hihetetlen nagy szám, ami a terület lakható részének nagyon sûrû betelepítését jelentette. Ez megmaradt mindaddig, amíg a IX. század dereka körül az avar katonai birodalom megroppant. A nyugatiak ismét kísérletet tesznek, hogy szétszabdossák, de erre csak húsz évük adatott, mert megjelentek a magyarok. Keletrõl és nyilván mindig annak az alaplakosságnak a segedelmével, aki a dominanciát egyáltalán lehetõvé tette. A mi számításaink és a régészeti antropológiai adatok szerint itt a IX-X. századi Kárpát-medencei magyarság lélekszáma elérhette az egymillió fõt, de ez csak egy becsült érték. Mégis érzékelhetõ az akadémiai álláspont szerinti, 15 ezer, meg az ötvenezer meg a 200 ezerrel szembeni különbség… Egyrészt ez lélekszámbeli túlsúlyt is jelent, ami természetesen nyelvi túlsúlyt mutat, hiszen e nélkül rég nem volna magyar nyelv. Ez garantálta a térség birtokban maradását. Folytatjuk. Forrás: világháló
6 Kürtös
2010. március
Közélet
Az Ipoly−hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás 61. tanácskozása
Átadták a munkaterületet a Rárospuszta−Ráros közötti Ipoly−híd építésére 2010. március 2-án Losoncon az Orava étteremben került sor a Ráros-Rárospuszta közötti Ipoly folyó feletti közúti híd és a kétoldali útkapcsolat kivitelezési munkáinak elvégzéséhez szükséges munkaterület átadására ill. átvételére. A két beruházó - magyar részrõl a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztõ Zrt. és szlovák részrõl Besztercebánya Megye Önkormányzata, valamint az építõ Ipoly A-H 2009 Konzorcium /A- Híd Zrt, Hídépítõ Zrt./ és az építkezést felügyelõ Ipoly Konzorcium
Az alsósztregovai polgármester meghívására 2010. február 19-én a társulás Alsósztregován tartotta meg 61. ülését. A tanácskozás már szinte családias hangulatban zajlott. Ebben a csapatban mindenki mindenkit ismer, és tudja hogy még nagyon sok problémát kell megoldanunk. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy 2010. március 2-án átadták a rárosi híd építkezési területét. A Pe ov-Pösténypuszta hídnál a második közbeszerzési kiírás összege kevesebb a legalacsonyabb ajánlatot tevõ cég összegénél is, szóval még hiányzik a szlovák részen 243 000 euró. Tudjuk hogy a legalább 2,5 km útszakasz és egy ártéri híd építése nagyon megdrágítja a szlovákiai részt. Házi feladatként megkaptuk az új feladatot: 2 hét alatt biztosítani a forráshiányt. Remélem, hogy amikor ezek a sorok megjelennek, március 12-én - a jó Isten segítségével - már eredményt hirdettünk! Idén immár 3. alkalommal szeretnénk megszervezni a 3. szlovák-magyar vasutasnapot Szécsényben, a szakemberek tájékoztattak minket a lehetõségekrõl. Nagy meglepetésekkel szeretnénk kirukkolni, ezért még nagyon sok a tennivalónk. A tanácskozás színfoltja volt a készülõ wellness központ látogatása. Milyen szerencsés egybeesés hogy a rárosi hidat is és a wellness fürdõt is azon a napon tervezik átadni, vagyis 2010. 11. 30-án!!! Hát nem szerencsés véletlen, vagy véletlenek nincsenek? A következõ tanácskozásunk idõpontját nem pontosítottuk, mert most már nagyon felgyorsultak az események, és így napi kapcsolatban leszünk egymással. De ezt a kedves olvasó majd tapasztalhatja.
/VIA - PONTIS Kft, Utiber Kft./ a többi érintett szervezettel együtt írásban nyilatkoztak arról, van-e ellenvetésük az építkezéssel kapcsolatban a szlovákiai részen. A szakemberek elmondták, hogy március hónapban megkezdik a fák kivágását (polgári társulásunk tagjai elültetnek minden egyes kivágott fa helyett kettõt, ahol nem akadályozza az építkezést), s áprilisban megkezdõdik az építkezés. Ha minden a tervek szerint halad, ez év november 30-án lesz a híd avatása.
Molnár Katalin
Csak a felesleget adják el Érdeklõdéssel olvastuk szlovák nyelvû hetilapunkban, hogy a nagykürtösi kórház és rendelõintézet vezetése a vagyon egy részének eladásáról döntött. Természetesen nem értékes objektumokról vagy pavilonokról van szó, csupán holmi feleslegessé vált vagy hasznavehetetlen telkekrõl, illetve a kazánház épületérõl. Ugyanis szakértõk szerint rossz állapotban van a kazánház, amelynek felújítása jelentõs beruházást igényelne. Ennek elvégzése az új tulajdonosra vár, és ez fogja majd szolgáltatni a hõt a kórháznak. A kórház vezetését az intézmény rossz anyagi helyzete késztette feleslegessé vált ingatlanjainak eladására. -bo-
Ugyanazon a napon Nógrádszakálban a magyarországi érintett hivatalok képviselõi gyûltek össze. Itt is nagyon gyorsan és szakszerûen folyt a tárgyalás, bár kicsit tartottunk a madártani egyesület ellenvetésétõl, amely elõzõleg megváltoztatta az út nyomvonalát 10 km-rel. Minden rendben zajlott, így valóban kezdõdhet az építkezés. Errõl a kedves olvasókat továbbra is tájékoztatni fogjuk. Molnár Katalin
2010. március
Közélet
Kürtös 7
M ÁRCIUS IDUSÁN VARSÓBAN MUTATKOZIK BE AZ I POLY MENTE A 2009 októberében Nagycsalomján megrendezett „Lengyel menekültek a II. világháború alatt az Ipoly mentén“ címmel zajlott nemzetközi konferencia folytatásaként márciusban szíves meghívásnak tesznek eleget az Ipoly mente polgármesterei, közéleti személyiségei, borászai és népmûvészeti csoportjai, akik Varsóban, az ottani Magyar Köztársaság Nagykövetségének és a lengyel veteránügyi miniszternek lesznek a vendégei. A háromnapos rendezvény programjában városnézés, iskolalátogatás, elõadások, koszorúzás és természetesen gasztronó-
miai és népmûvészeti bemutató is lesz. Az Ipoly menti étel- és italkóstoló mellett a jó hangulatról és élményekrõl a ragyolci néptánccsoport és a Palócföld büszkesége, a messze földön híres lukanényei citerazenekar gondoskodik Tóth László vezetésével, valószínûleg profi szinten. A delegáció és a rendezvény programjának elõkészítésével a varsói szervezõk a nagycsalomjai Pölhös Vendelt és a siraki Molnár Csabát bízták meg. A lengyel borászok részérõl élénk érdeklõdés mutatkozik az Ipoly menti borok iránt, így nem kizárt annak a lehetõsége sem, hogy
üzleti szerzõdések megkötésére is sor kerülhet a találkozó keretén belül, ami a hatalmas lengyel piacot tekintve szép kilátásokat nyújthat a régió bortermelõinek. A vendégségbe készülõ Ipoly mentiek nem mennek üres kézzel a lengyel barátaikhoz, hiszen a napokban készült el az a kétnyelvû magyar-lengyel kiadvány, mely a tavalyi nemzetközi konferencia anyagát tartalmazza. A rendezvényrõl lapunk áprilisi számában részletesen tudósítunk. Palócz
Vi g y á z z a t o k é s i m á d k o z z a t o k . . . Átadták a Rákóczi Szövetség idei díjait Budapesten Évek óta ilyenkor, március idusán adnak találkozót egymásnak a Rákóczi Szövetség szervezésében Budapesten gróf Esterházy János, felvidéki mártírpolitikus tisztelõi. Nem véletlen az idõpont, hiszen március 8-a és 14-e, a politikus halálának illetve születésének évfordulója, és az eseményhez szorosan kapcsolódik a szervezõk által alapított Esterházy Emlékérem átadásának ünnep-
sége is. A megemlékezés kinti programjában, Esterházy egykori budapesti lakásának Szép utcai falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása szerepel, majd a Magyarok Világszövetségének székházában hagyományosan felvidéki vagy magyarországi politikusok és közéleti emberek kapnak lehetõséget, hogy ünnepi beszédükben megemlékezzenek a politikus életútjáról, hitvallásáról, annak üzenetérõl a mai ember számára. Ebben az évben, nem véletlenül, Németh Zsolt, a Magyar Országgyûlés Külügyi Bizott-
ságának az elnöke és Mészáros Alajos, az MKP európai parlamenti képviselõje szólhatott. Az elõbbi a hazai politikai irányváltásnak, az utóbbi a felvidéki politikus szellemi és emberi nagyságának szólt. A szervezõk nevében Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke vezette fel a mûsort, melyet a Zoboraljáról érkezett koloni vegyeskórus tett felejthetetlenné. Az idei esztendõben a Rákóczi Szövetség a tavaly 60 éves Csemadokot tartotta legméltóbbnak arra, hogy a Nagy János által készített Esterházy Emlékérmet átvegye a kitartó és pótolhatatlan munkájáért, amit a szövetség a felvidéki magyar kultúra megõrzéséért és fejlesztéséért tett. A kitüntetett szövetség 60 évét Mács József, a Pozsonyban élõ író méltatta, az emlékérmet pedig a Csemadok országos elnöke, Hrubík Béla vette át. Felszólalásában kiemelte, hogy ha hûek akarunk maradni Esterházy szelleméhez, és tényleg komolyan gondoljuk, hogy a mártípolitikus szellemi örökösei vagyunk, az elkövetkezõ idõszakban egyetlen szlovákiai magyar párt sem engedheti meg magának, hogy olyan szlovák kormánykoalíció része legyen, mely megakadályozza Esterházy János erkölcsi és politikai rehabilitációját. Ezzel nemcsak magunknak, a politikus leszármazottainak, de az egész szlovákiai magyar társadalomnak is tartozunk. Beszéde végén Wass Albertet idézte. „Üzenetünk nem lehet más az anyaország és a Kárpát-
medencei magyarság felé: Vigyázzatok és imádkozzatok...“ Az ünnepség keretén belül az évek óta zajló beiratkozási program eredményeirõl Kis Péter, a szövetség
titkára számolt be, majd ezt követõen átadásra kerültek azok a díjak, melyet a beiratkozási programban legjobban szereplõ felvidéki iskolák - Szepsi, Fülek és Komárom - iskolavazetõi vehettek át. A díjakhoz egyszeri, százezer forintos támogatást is átadtak a Rákóczi Szövetség képviselõi. Az ünnepi mûsort a Rákóczi Szövetség elnökének, dr. Halzl Józsefnek a felszólalása zárta, aki kiemelte, hogy mindnyájan nagy várakozással tekintünk az anyaországi politikai irányváltásra, mely feltehetõen ismét megadja azt az anyagi támogatást a civil szervezet áldozatos mukájához, mely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a beiratkozási program sikeresen folytatódhasson a Felvidéken. Adja Isten, hogy így legyen! Al
8 Kürtös
Kultúra
2010. március
Egyet fizet, kettõt kap Új darabokkal mutatkoztak be az ipolynyéki színjátszók Különleges próbálkozásnak lehettek szemtanúi azok a nézõk, akik a farsangi idõszak legvégén, a farsang farkán, ellátogattak a Csemadok Mics Károly Színjátszó Csoportjának bemutatójára, hiszen az elmúlt években ritkán fordult elõ, hogy a csapat két darabbal is elõrukkoljon a nagyérdemû közönségnek. Bár a gazdasági válság hatásai fõleg az iparban mutatkoznak, erõsen befolyásolják a civil szférát is, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a nagy háromfelvonásos darabok kora után, az egyfelvonásosok ideje érkezett el, mint a jelen esetben is. Az egyfelvonásos daraboknak egyébként nagyon sok hasznuk van, pláne ha kettõt is játszanak belõlük, mert úgy reklámozhatók, hogy egyet fizet, kettõt kap. Bár a mûfaj egyik legjobb képviselõje, Rejtõ Jenõ idén nem került a világot jelentõ deszkákra, érdeklõdéssel figyelhettük, hogy Gárdonyi Géza és Zilahy Lajos mûvei sem maradtak alul a várakozásunknak. Gárdonyi Falusi verebek címû komédiája a kor szellemének m e g f e l e l õ környezetben és témában tárta a közönség elé azt a miliõt, amit egykoron a szerzõ láthatott maga körül, bájos egyszerûségben, mely egyszerûséget Molnár Tamás és Fekete Zsófia szereplése tett emlékezetessé. Zilahy Lajos Házasságszédelgõ címû jelenetét már láthatta a nagyérdemû
Ipolynyéken, valamikor a kilencvenes évek elején, ez azonban senkit nem akadályozott meg abban, hogy könnyesre nevesse a szemét, köszönhetõen ezt a társulat minden egyes szereplõjének, mégis talán kiemeltem Takács Ágnesnek és Jámbor Máriának, ez utóbbi jelen esetben az aggszûz szerepében alakított parádésat mindenki örömére. Az elõadás szereplõi egyébként Molnár Tamás, Fekete Zsófia, Gömöry Lóránt, Nagy Teréz, Refka György, Pobori Sándor, Jámbor Mária, Buris Bernadett, Balík Judit, Cseri Árpád és Takács Ágnes voltak. A darabot Balík Judit rendezésében tekinthettük meg, aki évrõl évre, egyre színvonalasabb r e n d e zésekkel lép a csoport egykori névadójának, Mics Károlynak szellemi örökébe. A darab technikai oldalát Zsigmond Gábor, Balázs Ottó és Balík Margit biztosította kifogástalanul. A nagy sikerre való tekintettel a rendezõ, az alapszervezet elnöke és a társulat tagjai sem zárták ki annak a lehetõségét, hogy a tavalyi szünet után, ebben az évben megmérettessenek az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon Szepsiben és Buzitán. A csapatnak sok sikert kívánva, csak köszönettel tartozunk e pompás elõadásokért, melyekkel újra bizonyították az ipolynyéki színjátszás töretlen sikerét és folytonosságát. Palócz
Jubileumi keresztény-jótékonysági bál Bussán
A február 13-án megrendezett jótékonysági bál szervezését már decemberben megkezdtük, hogy a 10. alkalommal sorra kerülõ rendezvény még jobban sikerüljön, mint az eddigiek, s hogy mindenki még jobban
érezze magát. Reméljük, hogy ezt sikerült is elérnünk. A bálon valamennyi korosztály képviseltette magát, a 12 évestõl egészen a 90 évesig. A vendégeket 120 tomboladíj, háromfogásos vacsora és éjfél után svédasztalos vendéglátás várta. A kultúrmûsorban a modern és klasszikus programok, a zene terén pedig a hagyományos cigányzene és a modern zene váltották
egymást, hogy mindenki megtalálja az ízlésének megfelelõt. Az idei alkalommal is mindenki jól szórakozott, és közben adakozott. A 10 év mérlege pedig kb. félmillió korona, amelyeket adomány formájában összegyûjtöttünk, s jótékonykodásra fordítottunk. Molnár Katalin
Közélet
2010. március
Kürtös 9
Csemadok-évzárók Folytatódtak a Csemadok-alapszervezetek évzárói. Vannak alapszervezetek, ahol ezt összevonták a Csemadok megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezéssel, van, ahol mindkét eseményre külön-külön került sor. Az eddig tudomásunkra jutott adatok szerint megtartották évzáró közgyûlésüket a bussai, ipolybalogi, nagykürtösi, szécsénkei alapszervezetek. Reméljük, hogy ahol még nem került sor az évzáróra, ott az alapszervezetek legkésõbb a március 15-i ünnepségekkel kapcsolják össze, és az errõl szóló dokumentációt megküldik a TV irodájába.
FELHÍVÁS
Mikszáth-délutánok Február 19-én, a Mikszáth-emlékév programja keretén belül került sor arra a bevezetõ irodalmi délutánra, amelyen Mikszáth Kálmán legismertebb mûvének, a Szent Péter esernyõje címû regénynek 1958-ban készült filmváltozatát néztük meg. A maroknyi társaság igen jól szórakozott a filmen, amely hûen visszaadta a kor emberének észjárását, társadalmi beállítottságát, a kor szellemét. A film után egy kis frissítõ mellett még hosszan elbeszélgettünk a mûrõl, valamint arról, hogyan lehetne az embereket, fõleg a fiatalokat visszavezetni az olvasáshoz. Szomorú tapasztalat az, hogy a mai fiatal és középkorosztály egyáltalán vagy alig ismeri klasszikusaink mûveit, még a kötelezõ olvasmány szintjén sem. Ennek okait mindenki tudja, sejti, de ez sajnos keveseket érdekel. Régiónk abban a szerencsés helyzetben van, hogy négy nagy klasszikusunk (Mikszáth, Madách, Balassi, Krúdy) is kötõdik gyengébb-szorosabb szálakkal vidékünkhöz. Az erre az évre meghirdetett programok az õ életpályáik és mûveik jobb megismerését is szolgálják. Szeretnénk, ha ezekbe a programokba esetenként minél többen bekapcsolódnának. Az évi programokat a Kürtös eddigi számaiban már közöltük, de ugyanitt havonként majd igyekszünk elõre jelezni az egyes mûsorokat. Március 26-án (pénteken) délután Szklabonyán Mikszáth-novellákkal ismerkedünk, majd elbeszélgetünk ezekrõl az irodalmi remekekrõl. Mindenkit szeretettel várunk korra való tekintet nélkül. Ne hagyják ki ezt a lehetõséget!
A Szabad Újság minden számában egy oldalt biztosít a Csemadok-rendezvények népszerûsítésére. Ez azt jelenti, hogy a területi választmányok illetve alapszervezetek által küldött beharangozók, tudósítások megjelennek a hetilapban. Kérjük az alapszervezeteket, hogy éljenek a lehetõséggel, és a
[email protected] és a
[email protected] címekre küldjék el rendezvényeik beharangozóját.
Jogsegélyszolgálat A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2010. február 1-jétől jogsegélyszolgálatot indít mindazok számára, akiket valamilyen sérelem ért az államnyelvtörvény kapcsán vagy a nyelvi jogai érvényesítése terén Szlovákiában. Ez nem pusztán bírságot jelenthet, hanem a munkáltató-munkavállaló viszonyban, a hivatalos érintkezésben, vagy a hétköznapi élet bármely területén tetten érhető nyelvhasználati jogok korlátozását is. Kérjük, hogy az egyes eseteket jelezzék az alábbi szolgáltatás egyikén: 1. Ingyenesen hívható telefonvonal (zöldvonal): 0800 500 565 Hívható munkanapokon 8.30 és 16.00 között
2. A www.jogsegely.sk weboldalon található Bejelentő lapon. Tóth Károly, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ügyvivője a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója
Balogh Gábor
100 ÉVES A ZSÉLYI I. REPÜLŐGÉP 100 éves a magyar aviatika 2010. február 21-én emlékeztünk meg a Csalár községben híres szülöttünkrõl, Zsélyi Aladár okleveles gépészmérnökrõl, az elsõ magyar pilótáról, aki saját tervei alapján épített gépén szállt elõször a levegõbe. Ebbõl az alkalomból a CSEMADOK helyi szervezete szervezésében emlékelõadást tartott. MÜLLER PÉTER MADÁREMBER címû regénye alapján Farkas Sándor feldolgozásában készült színvonalas elõadás, melyben Zsélyi Aladár életútját és elsõ repülõgépének, a ZSÉLYI I. történetét mutatja be. A színvonalas elõadásban Farkas Sándor
feldolgozta a ZSÉLYI III. repülõgépének elkészítését, levegõbe emelkedését, amely már 140 km-es sebességgel szelte a levegõt egészen Zsélyi Aladár tragikus haláláig. A színvonalas elõadásért köszönet az elõadóknak: Baèa Adriannának, Šašvári Anettnek, Baèa Tímeának, Molnár Katalinnak, Baèa Lídiának, Ádám Ivetának és Farkas Sándornak. Ádám Béla
10 Kürtös
Közélet
2010. március
S Z E R É N Y S É G É N É L C S A K K I TA RT Á S A N A G Y O B B Szép természeti környezetben, a Korpona-hegység déli nyúlványainál a hegyek, dombok közti katlanban fekszik Kelenye. Ezen az alig 400 lélekszámú Ipoly menti településen szerények a sportolási lehetõségek, és mint általában a legtöbb faluban, a gyerekek, a fiatalok mozgásigényét itt is a focizás tölti ki. Tizenéves kamaszként Csáky Tibor, az Ipolysági Szakközépiskola fiatal testnevelõ tanára is elõszeretettel kergette a labdát a kelenyei futballpályán, és még a gimnáziumban is csak a foci jelentette számára az aktív sportolást. Ha nem is szakított a futballal, Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetemen már lehetõsége nyílt több sportágat kipróbálni. - Érettségi után számomra nem jelentett különösebb gondot a pályaválasztás. Csak a sportban tudtam elképzelni a folytatást. Felvételt nyertem az egyetem Padagógiai Karán testnevelés szakra, ahol 2007-ben végeztem. Szerencsém volt, hogy akkor ez nem párosult más szakkal. Tulajdonképpen egyetemi éveim alatt szerettem meg a turisztikát, de megkedveltem az úszást is, ugyanakkor már régebbtõl és szívesen kerékpározom, az atlétikai sportágak közül pedig a futást mûvelem - hallgatom a nem éppen bõbeszédû és halk szavú Csáky Tibort, akirõl nemhogy szûk környezetében, de még iskolájában is kevesen tudják, hogy a hegymászás szerelmese. - Egyik gimnáziumi osztálytársam, Viglas Flórián avatott be a hegymászás szépségeibe, rejtelmeibe. Aki megszereti a turisztikának ezt a válfaját, abban valami cél van, erõs akarat és elszántság. Nehéz leírni az érzést, hogy ott lehetek fent a magasban, tiszta környezetben, ahol nincsenek körülötted emberek, nincs zaj, nincs mobiltelefon. Jó érzés megmászni egy hegyet vagy hegycsúcsot. - Gondolom, nem éppen olcsó, ráadásul nem is veszélytelen kedvtelés a hegymászás? Kérdésemet hallva Csáky Tibor egy pillanatra elmosolyodik, majd elõbb fontosnak tartja megjegyezni, hogy a hegymászás széles fogalom. Ezen belül létezik falmászás, sziklamászás, glecscsertúra, magashegyi turisztika, magashegyi hegymászás stb. Ami a legjobban megfogta õt, az a téli magashegyi hegymászás. - Hátizsákkal, kötéllel és hágóvassal hóban, fagyban, felhõben kell meghódítani a kiszemelt hegyet. Természetesen sohasem egyedül indulok el, nem is szabad egyedül, magányosan hegyet mászni. Csak olyan emberrel együtt vágok neki a célnak, akiben
százszázalékosan megbízom. Tény, hogy veszélyeket is rejt magában ez az olcsónak sem mondható hobbi. Idén nyáron Flóri barátommal a Magas-Tátrában jártunk, ahol Szlovákia legmagasabb pontját, a 2 655 méter magas Gerlachfalvihegycsúcsot próbáltuk megmászni, és alig 200 méter hiányzott, hogy feljussunk a csúcsra. Ott történt, hogy az egyik párkányra érve jókora felhõ közeledett északról, amit nem láthattunk a hegytõl, és délelõtt 11 órakor teljesen besötétedett a környék, és villámlás, mennydörgés közepette jókora jégesõ zúdult ránk. Nem tehettünk mást, mint ráültünk a bivakzsák alatt a hátizsákunkra, és mintegy háromnegyed óráig tétlenül ültünk egymás mellett, és tehetetlenül néztük, ahogy közvetlen közelünkben becsapódnak a villámok. Ott és akkor féltem igazából elõször hegymászásaim során. Tavaly télen Szlovéniában a 2 864 méter magas Triglav hegycsúcsra igyekeztünk feljutni, de lavinaveszély miatt közel a céltól viszsza kellett fordulnunk, ez év februárjában és májusában az ausztriai Alpokban „túráztunk“. Egy biztos, kétezer méter tengerszint feletti magasságtól már viszonylag nagyon gyorsan megváltozik az idõjárás, szinte egyik percrõl másikra. És a hegymászónak ezzel is számolnia kell. - Tévedek, ha azt mondom, a hegymászás nem versenysport? - Valóban nem az, de azért van, amit lehet versenyszerûen is csinálni. Itt van például a serpa rally. Tavaly rendezték meg elsõ alkalommal Egerben. Idén újra megrendezik, és én is beneveztem a versenybe, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy 60 kilogrammnyi súllyal a hátunkon hegynek felfelé négy kilométeres távot kell megtenni, természetesen, idõre. Mivel nálunk, a faluban találni dombos területeket, van hol edzenem. - Távoli terveirõl a turisztikabarát sporttanár csak annyit mondott, hogy 10, 15 vagy 20 év múlva, nehéz ezt elõre megmondani, talán a 7-8 ezer magas hegycsúcsok megmászása is számításba jöhet. Ehhez szerencse meg pénz is kell. Egyelõre beéri az Alpokkal. - Beszélgetésünk elején említette Csáky Tibor, hogy az egyetemen megkedvelte az úszást is, bár lakóhelyéhez a legközelebbi fedett uszoda a jó negyven kilométerre levõ Nagykürtösön található, de Léva sincs hozzájuk közelebb. Ennek ellenére azért edzésben van, amit az is bizonyít, hogy ez év július végén benevezett a Balaton átúszásába.
- Ezen a hagyományos Balaton-átúszási viadalon 28 országból kilencezren vettek részt. A Révfülöptõl Balatonboglárig tartó 5,2 kilométeres távot megállás nélkül 2 óra 15 perc alatt tettem meg, amit elsõ nekifutásra nem tartok rossz eredménynek, feltéve, ha abból indulok ki, hogy aki az élen végzett egy óra néhány perccel, az profi úszó. Persze, olyanok is voltak, akik több-kevesebb pihenõvel öt óra alatt úszták át a Balatont. Gyermek vagy ifjúkori kedvenc sportjához, a labdarúgáshoz sem maradt hûtlen. Egy régebbi térdsérülése miatt ugyan lemondott az aktív focizásról, viszont játékvezetõként Magyarországon, a szomszédos Nógrád megyében a legalacsonyabb megyei osztályban fújja a sípot. - Lényegében még csak most kezdtem játékvezetõsködni, így hát kapok hideget és meleget is, de mindenképpen az a célom, hogy jó futballbíró legyek, és magasabb osztályokban vezethessek mérkõzéseket. Nem titok, hogy pénzzel jár a játékvezetõsködés, de az így kapott pénzt a hobbijaimmal járó kiadásokra fordítom. Mert mint már céloztam rá, nem olcsó kedvtelés a hegymászás. - Profitálnak-e a testnevelõ tanár hobbijaiból a diákjai? Vagy szokott-e nekik mesélni az élményeirõl? - Mondhatnám viccesen, hogy a hegymászás még nem szerepel a tantervben, de ha rákérdeznek a diákjaim, vagy õszintén érdekli õket, hogy legutóbb hol és merre jártam, szívesen megosztom velük élményeimet. Kérdezés nélkül viszont nemigen huzakodom elõ kedvteléseim bemutatásával. Közvetve persze, próbálok rájuk hatni, hiszen sokszor kerékpárral járok iskolába, amely lakóhelyemtõl közel húsz kilométert jelent oda és annyit vissza is. Mindenkinek szívesen ajánlom a kerekezésen kívül az úszást, futást, télen a síelést is, és a túrázás is kiválóan jó mozgáslehetõséget jelent, amire a mai tizenéveseknek is nagy szükségük lenne fizikai erõnlétük javítása érdekében. Mondhatnám, a példa adott testnevelõ tanáruk személyében, akinek szerénységénél valóban csak elszántsága és kitartása nagyobb. Bodzsár Gyula
2010. március
Sport
Kürtös 11
A sikersorozat folytatódik Az idei iskolai évben is vesznek az ifjúsági nemzeti folytatódott az ipolybalogi liga igen rangos versenyIpolyi Arnold Alapiskola sorozatában. Iskolánk két lövészeinek sikersorozata. tanulója: Cseri Magdolna Az alapiskolás fiú lö(diopter 40) és Nagy vészcsapatok járási bajnokSándor (diopter 40, légpiszságában - kalokagatia - az toly 40 és Slávia 30) az iskola lövészei a következõ alsófehérkúti lövészszerveeredményeket érték el: zet színeiben vesznek részt ebben a versenysorozatban. Csapatban: I. hely Januárban Vágsellyén és Egyéniben: Breznóbányán vettek részt Nagy Sándor - I. hely kétnapos versenyen. FebCseri Magdolna - I. hely ruárban TúrócszentmárNede¾a Edvin - II. hely tonban, valamint Zsolnán Csáky Mihály - 4. hely versenyeztek. Az idén elsõ alkalomStruhár Kevin, Csáky Mihály, Ing.Molnár Barnabás, mal került megrendezésre Befejezõdött a járási Nedeľa Edvin, Nagy Sándor, Cseri Magdolna, Koncz Bianca az Ipolyi Arnold Alapiskola négyfordulós lövészliga is Díjáért kiírt járási lövészverseny, melyen seinek Jászló-Apátszentmihályon (10. (diopter - álló helyzet), melynek I - IV. a járás alap- és középiskolásai vettek hely) megrendezett országos döntõjében fordulói Alsófehérkúton kerültek megrészt Ipolybalogon 2009. 11. 12-én. Itt is a Besztercebányai kerületet egyéniben is- rendezésre: jeleskedtek versenyzõink. Légpisztoly: kolánk tanulója, Nagy Sándor képviselte. Nagy Sándor - III. hely Csapat: I. hely A Nagykürtös járás bajnoka elneveEgyéniben: Felnõttek, diákok (diopter): zésû verseny Zsélyben zajlott, és kitûnõ Nede¾a Edvin - I. hely Cseri Magdolna - II. hely szerepléssel zárult számunkra: Cseri Magdolna - I. hely Ing. Molnár Barnabás III. hely fiúk: Nagy Sándor - II. hely Nagy Sándor - I. hely A lövészkör eredményeirõl és verCsáky Mihály - III. hely Nede¾a Edvin - II. hely senyzõirõl az alapiskola.ipolybalog.eu Koncz Bianca - 4. hely Csáky Mihály - III. hely honlapon olvashatnak. Struhár Kevin - 5. hely lányok: Az alapiskolás fiú lövészcsapatok Molnár Barnabás Cseri Magdolna - I.hely kerületi bajnokságában - kalokagatia A Nagykürtösi járás abszolút bajGaramszentkereszten is ott voltak leg- noka idén is iskolánk tanulói közül jobb lövészeink, sõt szép sikereket is került ki - Nagy Sándor Slávia légpuska elértek: kategóriában 296 körrel nyert (az elérIpolybalogon február 14-én hatodik Csapat: II. hely hetõ 300-ból). alkalommal rendezték meg a község Egyéniben: Iskolánk honvédelmi csapata a 2008/ vándorserlegéért folyó sakktornát. A Nagy Sándor - I. hely 2009-es év versenysorozatának össze- fordulatokkal teli versenyt végül a többCseri Magdolna - II. hely sítése alapján az országos 3. helyezést szörös tornagyõztes ifj. Gyurász Péter Nede¾a Edvin - 4. szerezte meg. Molnár Benedek, Pap nyerte, akinek már csak egy tornaA kerületi lövészbajnokság négyfor- Attila és Cseri Magdolna összeállításban. gyõzelem hiányzik a serleg végleges dulós versenysorozatában Breznóbányán, Egyéniben Pap Attila az országos elnyeréséhez. A torna végeredménye: Csábon és Nagyszalatnán versenyeztünk. listán az I. helyen, míg Molnár Benedek a Elért eredményeink: II. helyen végzett. Csapat: III. hely Az év utolsó versenyén az immár Egyéniben: hagyománnyá vált alsófehérkúti „SilNagy Sándor - I. hely vestrovská diabolka“ elnevezésû verseCseri Magdolna - III. hely nyen is jól teljesítettek versenyzõink: Nede¾a Edvin - II. hely Légpisztoly: Csáky Mihály - III. hely Nagy Sándor - II. hely A nagykürtösi járási bajnokság négyIng. Molnár Barnabás - 6.hely fordulós versenysorozatának helyszíne Idõsebb fiú és lány Alsófehérkút, Csáb, ill. Ipolybalog volt, Cseri Magdolna - II. hely melynek végeredménye a következõ: Nagy Sándor - III. hely 1. hely ifj. Gyurász Péter 6 pont Csapat: I. hely Fiatalabb fiú és lány (Slávia): 2. hely Skerlec József 4 pont Egyéniben: Nagy Sándor - I. hely 3. hely id .Gyurász Péter 4 pont Nagy Sándor - I. hely Felnõttek (diopter): 4. hely Valent Gábor 3 pont Cseri Magdolna - I. hely Ing. Molnár Barnabás - II. hely 5. hely Zolnay Gábor 3 pont Nede¾a Edvin - I. hely 6. hely Gyurász Gábor 1 pont Lézerpuska: A Kalokagatia versenysorozat orszá7. hely Hegedûs István 0 pont Nagy Sándor - I. hely gos döntõjében Simonyban (5. hely), A Molnár Barnabás által vezetett valamint a kerületi lövészligák gyõzteSkerlec József lövészkör versenyzõi az idén is részt
Fars a n g i s a k k to r n a
Közélet
12 Kürtös
2010. március
2011-ben népszámlálást tartanak Szlovákiában
Hányan voltunk, hányan leszünk? Minden bizonnyal a jövõ év elsõ felében népszámlálást tartanak hazánkban. Tízévente ismétlõdõ fontos társadalmi esemény a lakosság számának összeírása, ezen belül is nekünk, szlovákiai magyaroknak még inkább nagyobb jelentõséggel bír a népszámlálás, hiszen viszonylag pontos képet fest lélekszámunk alakulásáról. Ahhoz azonban, hogy hovatartozásunkat, nemzetiségünket bátran megvalljuk, jó, ha tisztában vagyunk múltunkkal, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk, ugyanis a múlt ismerete nélkül jelenünk lesz szegényebb, és észrevétlenül elsorvadnak jövõnket tápláló gyökereink. Egyszóval, múltunk megfelelõ ismerete nélkül szép csendben, szinte észrevétlenül gyökértelenné válunk, nevünkrõl lekerül az ékezet, és ami majd a véget jelenti, elfeledjük elõdeink nyelvét. Hogy ez ne így legyen, segítsen ebben lapunk most induló új sorozata, amely a jelent érintve rövid bepillantást is enged járásunk magyar vagy jobbára magyarok lakta falvainak távoli múltjába. A múlt század 90-es éveinek elején az azóta már régen
megszûnt A HÉT, a Csemadok színes hetilapjában TELEPÜLÉSLEXIKON címmel jelent meg Csáky Károly helytörténeti sorozata, amelyben Magyarok nyomában alcímmel vegyeslakta járásaink magyar településeinek múltját és jelenét foglalta össze dióhéjban. A közel húsz éve megjelent gyûjteménybõl a szerzõ beleegyezésével folytatásokban közöljük járásunk magyar településeinek krónikáját, természetesen kiegészítve idõszerû adatokkal. Elõbb nézzük, nem minden ok nélkül, hogyan is alakultak az elmúlt három népszámlálás adatai a Nagykürtösi járásban. 1980-ban a népszámlálás idején 45 887 személy élt a járásban, ebbõl 14 536 /31,67 %/ volt a magyar nemzetiségû. Az 1991-es népszámláláskor a lakosság lélekszáma 46 816 fõ volt, ebbõl 14 447 /30,86 %/ vallotta magát magyarnak. Tíz évvel késõbb, 2001-ben a régió 46 741 lakosából 12 823 /27,4 %/ jelentkezett magyar nemzetiségûnek.
TELEPÜLÉSLEXIKON Galábocs /Glabušovce/ - Kis település az Ipoly menti katlan egyik sekély patakvölgyében, Bussától délnyugatra. 1980-ban mindössze 176 lakost számláltak itt össze /ebbõl 128 magyar - 72,7 %/, alig valamivel több, mint a múlt század kilencvenes éveiben. Akkor 127 magyar és 2 szlovák polgára volt a falunak. A mostani /l991-es népszámlálásról van szó - a szerk. megjegyzése/ 138 lakosból 86 magyar nemzetiségû. A legutóbbi, 2001es népszámláláskor a 109 lakosból 57 /52,29 %/ vallotta magát magyarnak. A falu neve 1297-ben Galabuch alakban fordult elõ. A települést a törökök teljesen elpusztították. 1830-ban Jankovich Vince építtetett ide egy szép klasszicista kastélyt, körülötte pedig angolparkot létesített. Sajnos, mára mindkettõt elpusztította a gondatlanság. A község mûemlék jellegû haranglábját a XIX. század közepén emelték. A falunak nincs Csemadokszervezete, MKP-szervezete és iskolája. A község polgármestere Varga Lajos. Gyürki /Ïurkovce/ - Kisközség Ipolynyéktõl északkeletre. Nevével az 1351es okiratokban találkozhatunk elõször Gyiörk alakban. A múlt század elejéig a Gyürky-család birtokolta a falut. Ezután Teleki Lászlónak és báró Majthényi Lászlónak voltak itt birtokai. A századforduló táján 206 római katolikus és evangélikus lakos élt a faluban. Azon kevés településeink egyike, amelynek soha nem volt és most sincs temploma. A 90-es években a fa harangláb helyébe falazott harangláb került. A magyar tanítási nyelvû kisiskolája 1974-ben szûnt meg, utolsó pedagógusa Krnács Borbála volt. A falunak van Csemadok-
szervezete és MKP-szervezete is. A község polgármestere Egry Éva. Népszámlálási adatok: 1980: 216 lakosból 132 magyar /61,6 %/ l991: 156 lakosból 107 magyar /68,6 %/ 2001: l37 lakosból 87 magyar /63,50 %/ Inám /Dolinka/ - Régi Hont megyei község. Elsõ ízben 1260-ban említik a feljegyzések. A XIII. században már egyházashely volt. A XVI. században Radnóti György és Werbõczi István birtokolta a falut. 1539-ben János király a Bolgár-családnak kuriális jogot adott, majd a Skerlecz- és Buris-családoknak volt itt kuriális birtokuk. 1858-ban Inámban telepedett le Sõtér Kálmán /1834-1915/ méhészeti szakíró, aki országos hírûvé vált méhest alapított a faluban. A község temploma 500 éves, de 1895-ben teljesen átalakították. Megmaradt néhány értékes XVII. századi faplasztika. A faluban eredményesen tevékenykedik a Csemadok-szervezet és az MKP helyi szervezete. Az alsó tagozatos magyar tanítási nyelvû alapiskola igazgató-tanítója Siket Eszter. A faluban 2000-tõl minden évben megrendezik a más járásokból is érdeklõdéssel kísért mézkirálynõ-választással egybekötött Mézfesztivált, amelynek Bodzsár Gyula volt az ötletgazdája, elindítója és éveken keresztül egyik fõszervezõje. A község polgármestere Nagy József mérnök. Népszámlálási adatok: 1980: 563 lakosból 554 magyar /98,4 %/ 1991: 545 lakosból 537 magyar /98,53 %/ 2001: 513 lakosból 496 magyar /96,69 %/
Ipolykér /Kiarov/ - Nagy- és Kiskér egyesülésével keletkezett. Kiskér a középkorban a Marik-dûlõben települt, Nagykér ugyanakkor a Toldy-család birtokában volt. A XVIII. századtól Ipolykér kisnemesi község. A falu mûemlék jellegû épülete Oroszlányi László régi kúriája, mely a XIX. század elsõ felében épült neoklasszicista stílusban. A XVIII. századból való a barokk kápolna és a harangláb. A múlt század 20-as éveiben a községben tanított Farkas István csehszlovákiai magyar író, aki az elsõ köztársaság idején adta ki Szlovák prózai antológia címû fordításgyûjteményét. A településen ritka madár- és növényvilágával természetvédelmi körzet a Kéri-mocsár. Fényes Elek 1851-ben még pusztaként emlegette a két helységet, melynek 146 lakosa volt. Ez a szám 1892-ben 287re, a XX. század elejére pedig 303-ra emelkedett. Van a faluban MKP-szervezet, régebben nagyon aktívan mûködött itt az idõközben meglehetõsen fiatalon elhunyt Zatyko Sándor elnök vezetésével a Csemadok-szervezet. A falu magyar tanítási nyelvû alapiskolája 1978-ban szûnt meg. Az utolsó tanító a nemrégiben elhunyt Pásztor István volt. A község polgármestere: Suchánsky Pál. Népszámlálási adatok: 1980: 437 lakosból 418 magyar /88,4 %/ 1991: 376 lakosból 313 magyar /83,24 %/ 2001: 332 lakosból 245 magyar /73,80 %/ Összeállította Bodzsár Gyula
2010. március
Közélet
Nőnap vagy anyák napja A bársonyos forradalom óta nagyon sok minden megváltozott, sokminden, ami szép volt, hagyományokat õrzött, évtizedek harcát hordta magában eltûnt, és újabbak jöttek helyébe. Ezek közé tartozik a nemzetközi nõnap eltörlése és az anyák napi ünnep bevezetése, mely igazában nem honosult meg nálunk, egyrészt mert más májusi vasárnap ünneplik a magyar és más a szlovák naptár szerint. Nálunk ez az ünnep még nem honosodott meg igazán, és sajnálatra méltó, hogy lassan kiveszik a nõk iránti tisztelet, és ez nem csupán e két ünnep összeférhetetlenségének róható fel. Soraimat olvasva talán sokan arra apellálnak, hogy a nõk egyenjogúságot akartak, megkapták, így esélyt sem adnak a boldogságra, mely néha oly kevésbé figyelemkeltõ. A nõnap ne arról szóljon, hogy ezen a napon megkülönböztetett figyelemmel tüntetjük ki életünk párját, kolléganõinket, hozzátartozóinkat. Vajon férfitársaink elgondolkoztak-e már egy nõ napi munkabeosztásán, hogy helyt kell hogy álljon a munkahelyén, az otthoni munkákban, tovább kell képezni magát, átadni lénye minden szeretetét, féltését gyermekeinek s a családnak. Nem vagyok feminista, most mégis azt mondom, adjunk esélyt a nõknek a boldogságra, tegyük egyszerûbbé, gazdagabbá, boldogabbá életüket, ne szégyelljük kimondani a bûvös szót „szeretlek“ vagy „bocsáss meg“. Édesanyám 80. születésnapját ünnepeltük idestova 3 éve családi körben, amikor is õ nem várta meg, hogy köszönetet mondjunk neki mindazért az átdolgozott évekért, a ráncokért, a megfáradt életéért, amikor is sokszor magától vont meg mindent, hogy gyermekeinek megadhassa azt, amit más megkapott, hanem õ szólt hozzánk. Szavai mindannyiunkba belenyilalltak, és még ma is ott éltek, amikor is arra kért, hogy fogjuk meg egymás kezét, teremtsünk harmóniát a családban és a testvérek között, legyünk egymásnak fizikai és lelki támaszai. Nem, nem várt áldozatot még köszönetet sem, hogy felnevelt, óvott, szeretett, õ egyszerûen mindannyiunkat boldognak, kiegyensúlyozottnak, elégedettnek akart tudni. Kedves férfitársak, vajon hányan gondolkoztak el Önök közül, hogy néha az egyszerû dolgok is boldoggá tudják tenni életünk párját. Nem akarok mézesmázos szavakat írásomba rejteni, jómagam mindig is szerettem döntéseket hozni, független lenni, ennek ellenére nem szégyellem bevallani, hogy nagyon sokszor vágytam két erõs férfikézre, amelyre támaszkodhatok, amibõl energiát meríthetek, hogy felvértezzem magam az élet mindannapi akadályaival szemben, mert voltak szép számmal, de mosolyogva mentem a kitûzött cél felé. Lányommal mindig volt egy titkos mottónk, ha vizsgázni ment „Az erõs ember legyõzhetetlen“, sokszor csak akkor olvasta, amikor kinyitotta jegyzeteit a vizsga elõtt, de ebben a pár szóban minden benne volt. Most itt az alkalom, hogy esélyt adjunk magunknak a boldogságra, mely nemcsak a nõnapra vagy az anyák napjára szól, hanem egy egész életre. Ne szégyelljük érzéseinket, ha este odabújunk párunkhoz, mert akármilyen erõs is egy nõ, a társadalmunk még mindig jobban preferálja a férfiakat, fõleg a foglalkoztatottság terén. Becsüljük meg élettársunk kitartását, amiért az nem vár köszönetet, sem sajnálatot, próbáljuk meg más szempontból meglátni benne a nõt, hiszen egyszer minden családban eljön az az idõ, amikor üres lesz a ház, észre sem vesszük, és gyermekeink felnõnek, és kirepülnek az otthoni fészekbõl, és mindegyik a saját útját akarja látni. Sokszor talán teher a szülõk aggódása, pedig mi csak ugyanazt a szeretetet, jóságot akarjuk visszaadni, ami a szülõi örökségünk. A nõk kitartása igenis figyelemreméltó. Mégis felvetõdik bennem a kérdés, lehet-e egyáltalán számukra engedélyezett a boldogság? Gyermekeimet mindig arra tanítottam, hogy ha a jó Isten becsukja a nagykaput, nyitva hagyja a kiskaput. És ez így van a való életben is, õk derûsek, mosolyognak, még ha ez a mosoly olykor el is halványul egy kicsit. Nos, kedves férfitársak, gondolkozzunk el az együtt eltöltött éveken, mennyi fájdalmat vagy esetleg örömet okoztunk kedvesünknek, s mindezeket végiggondolva talán már másként fogjuk látni a szeretett nõt. És higgyék el, nem esik csorba a büszkeségükön, ha egy kevéske áldozatot hoznak a családért, az együvé tartozásért, és hogy a jövõben nem csupán fizikai /a legjobb esetben/, de lelki támaszt is nyújtanak majd, mert egy nõ, egy feleség, egy családanya hiányát csak akkor érezzük majd meg igazán, amikor már késõ lesz, akkor fogjuk igazán értékelni mit veszítettünk, és hogy igazából mire is képes egy családanya. Ennyit szerettem volna a nõnap vagy ha úgy tetszik az anyák napja margójára elmondani, hogy ma még nem késõ, de nem tudjuk, mit hoz a holnap, és eljön az a perc, amikor már mindezt nem tudjuk jóvá tenni és kimondani „szeretlek“. Nagy Mária, Inám
Kürtös 13
Lapszélen Április 7. Egészségügyi világnap 10. Nemzetközi rákellenes világnap 11. A magyar költészet napja 12. Az ûrhajózás napja 18. Nemzetközi mûemléki nap 22. A Föld napja 29. A táncmûvészet világnapja A hónap idõjárása Havi középhõmérséklet: 10,6 Celsius-fok Átlagos csapadékmennyiség: 48 mm Napsütéses órák száma: 179 APRIRE /kinyitni/ szóból ered az Aphroditénak /szépség, szerelem, vegetáció istennõje/ szentelt hónap neve. SZENT GYÖRGY HAVÁNAK szeszélyes idõjárásától minden kitelik, hozhat szélvihart, zivatart, havat, hideget, forróságot. A 2009-es aszályos tavaszon ez olyanynyira igaz volt, hogy 11-én megdõlt a melegrekord: 25,5 fokot mértek Újpesten. A bolondos Hugó /1-jén/ gyakran kitesz magáért: 1955-ben -7,6 fokos faggyal ébresztette a pécsieket. 1952-ben viszont 26,2 fok volt 1-jén Szegeden. 1934 április elején nagyon fáztak a debreceniek a -10 fokban, ahogy 2003-ban is a 9-ei -7,1 fokban. Izzasztó áprilisokra szintén akad példa: 1928-ban 25,6 fok volt 2-án Kecskeméten, Debrecenben 28,4 fokot mértek 1941-ben Vilmoskor /6./. Tikkasztó hõséget zúdított Dénes /8./ 1939-ben Szegedre: 30,2 fok volt. ZORD IDÕ, HÕSÉG: 1532-ben sok állat elpusztult a kisült mezõn. 1540-ben kiszáradt számtalan forrás, patak. 1549-ben a forróságot nyár végéig tartó aszály követte. 1614-ben megállt az élet a derékig érõ hó miatt. 1668-ban hótorlaszok zárták el az utakat. NÉPHIT: Ha Vilmoskor /6./ esik az esõ, szûk lesz az esztendõ. ++ Ha Tibor napján /14./virágzik a cseresznyefa, virágos lesz a szõlõ is. ++ Ha Szent Györgykor /24./ a holló el tud bújni a vetésben, akkor gazdag aratás várható. HOROSZKÓP - A Kos jegyében jár a Nap április 19-ig. Mint elsõ jegy az állatövben, az ember egóját jeleníti meg. Olyan vonásokat hord magában, melyek a kezdeményezõkészséget, a vállalkozási kedvet, az impulzivitást erõsítik. E jegy jelképezi a változás szükségességét, a sors kihívásait, ezért bátorságot kölcsönöz az embernek, és képességet arra, hogy a rejtett lehetõségeket felismerje. Ezért erõs kalandvágy is jellemzi, fontos az új utak keresése, tipikus úttörõ jegy. /Szabad Föld Kalendárium 2010 nyomán/ BGy
14 Kürtös * 170 éve, 1840. április 2-án született Emile Zola francia író († 1902). * 205 éve, 1805. április 2-án született Hans Christian Andersen dán meseíró († 1875). * 520 éve, 1490. április 6-án hunyt el Hunyadi Mátyás király, az UNESCO Memory of the World kitüntetõ keretébe felvett Bibliotheca Corviniana alapítója (* 1440). * 190 éve, 1820. április 7-én született Klapka György, emlékiratíró, az 194849-es szabadságharc honvéd tábornoka († 1892). * 150 éve, 1860. április 8-án hunyt el Széchenyi István (* 1791). * 155 éve, 1855. április 9-én született Reviczky Gyula költõ († 1889). * 105 éve, 1905. április 11-én született József Attila († 1937). * 110 éve, 1900. április 11-én született Márai Sándor író, költõ († 1989). * 125 éve, 1885. április 13-án született Lukács György filozófus, esztéta, egyetemi tanár, akadémikus, marxista gondolkodó († 1971). * 60 éve, 1950. április 14-én született Esterházy Péter író. * 315 éve, 1695. április 13-án hunyt el Jean de La Fontaine francia költõ (* 1621). * 245 éve, 1765. április 15-én hunyt el Mihail Vasziljevics Lomonoszov világhírû orosz fizikus, kémikus, költõ, nevelõ, az orosz felvilágosodás elsõ képviselõje (* 1711). * 180 éve, 1830. április 16-án hunyt el Katona József drámaíró (* 1791). * 55 éve, 1955. április 18-án hunyt el Albert Einstein Nobel-díjas német fizikus (* 1879). * 350 éve, 1660. április 18-án hunyt el Lorántffy Zsuzsanna (* 1600). * 80 éve, 1930. április 21-én született Beney Zsuzsa költõ, író, esszéista († 2006). * 100 éve, 1910. április 21-én hunyt el Mark Twain amerikai író (* 1835). * 415 éve, 1595. április 25-én hunyt el Torquato Tasso olasz költõ (* 1544). * 140 éve, 1870. április 30-án született Lehár Ferenc zeneszerzõ, operettkomponista, karmester († 1948).
Évfordulónaptár
2010. március
Márai Sándor Kassán született, 1900. április 11-én. Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az elsõ világháború után. Öccse, Radványi Géza, a késõbbi neves filmrendezõ, a Valahol Európában alkotója. Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a fõvárosba ment, a Budapesti Naplónál dolgozott. 1919 októberében Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. 1923-ban feleségül vette Matzner Ilonát; Párizsba költöztek; 1928-ban hazaköltözött. Elsõ regénykísérlete Bécsben jelent meg (A mészáros, 1924), tartósan azonban csak a húszas évek végétõl kezdett e mûfajjal foglalkozni. 1934-ben megjelent élete fõ mûvének, az Egy polgár vallomásainak 1. kötete; egyszeriben a magyar próza élvonalába került, a legnevesebb kritikusok méltatták elismeréssel önéletírását. Kosztolányi Dezsõ halála után Márai a Pesti Hírlap munkatársa lett, 1941-ben Kassa visszacsatolása után ellátogatott szülõvárosába, tapasztalatairól „õrjáratában“ számolt be. A második világháború utolsó éveit visszavonultságban töltötte, jórészt irodalmi tevékenységének élt. Megállás nélkül írta Naplóját. 1948-ban Svájcba utazott. 1950-ben Olaszországban, majd 1952-ben New Yorkban telepedett le; 1957-ben amerikai állampolgár lett. A nyugati magyar irodalom csoportosulásaiban nem vett részt. Idejének java részét megosztotta Európa és az USA között. 1956-ban az októberi forradalom hírére Münchenbe ment, de ott már a szovjet bevonulásról értesült. 1968-tól Salernóban (Olaszország), 1979-tõl San Diegóban élt. Utolsó éveit teljes visszavonultságban töltötte. Felesége és fia halála után szegénységben, betegen élt, törõdött egészsége miatt alig tudta ellátni magát. Önkezével vetett véget életének az Egyesült Államokbeli San Diegóban, 1989. február 21-én. Gróf Széchenyi István nagybirtokos arisztokrata család tagja, 1791. szept. 21-én született Bécsben. Apja Széchenyi Ferenc gróf, a Magyar Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapítója, anyja, a Georgikont alapító Festetics György gróf leánya, Julianna volt. A fõúri családok tradícióit követve katona lett, majd beutazta Olaszországot, Franciaországot, Angliát, Görögországot, Erdélyt, Dél-Németországot, Franciaországot. Az utazásai során látottak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán segítsen. Az 1825-ben megnyílt országgyûlésen egyévi jövedelmének felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót. 1828-ban jelent meg elsõ könyve (Lovakrul), majd 1830-ban a Hitel címû munkája, mely Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. Két következõ munkájában (Világ, Stádium) sürgeti a jobbágyság helyzetének javítását, az õsiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Nevéhez fûzõdik a Tisza-szabályozás megindítása, a balatoni gõzhajózás életre hívása, a Lánchíd megépítése. Ez volt az elsõ állandó híd Pest és Buda között. Széchenyi állandóan aggódó figyelemmel kísérte a radikális Kossuth Lajos politikai szereplését, melytõl saját alkotásai fennmaradását féltette. Az 1848 februármárciusi forradalmi hullám megrémítette; annál nagyobb örömmel fogadta a vértelen forradalom gyõzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást, s maga is részt vállalt a Batthyány kormány munkájában mint közlekedésügyi miniszter. Ám egyre határozottabban jelentkeztek rajta az elmebaj tünetei, és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1848. szeptember 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött elborult elmével az ideggyógyintézetben. 1857-ben kezdett újra írni, fõként röpiratokat. A rendõrség felfigyelt politikai tevékenységére, házkutatást tartottak nála, elkobozták iratait, melyek alapján kiterjedt politikai összeesküvést véltek fölfedezni. A félelem hatására, hogy erõszakkal elviszik vagy megölik õt, Széchenyi az 1860. április 8-ára virradó éjszaka fõbe lõtte magát. Temetése az abszolút rendszer elleni tiltakozássá növekedett. Szerk.
Szabadidõ
2010. március
K ERTÉSZET A nappalok végre egyre hosszabbak és világosabbak, a napsütés tavaszi hangulatot teremt, és nem csak bennünk. A természet is most ébred, és pompásan
virágzó sárga nárcisszal, kankalinnal, jácinttal örvendeztet meg minket. Ültessünk és vessünk kedvünk szerint. Tisztítsuk meg az ágyásokat az elhalt növényektõl, levelektõl és a különbözõ árnyékoló/takaró anyagoktól, hogy átjárhassa a talajt a levegõ és a meleg. Irtsuk ki a gyomnövényeket - ettõl a munkától sajnos egyetlen kertész sem kímélheti meg magát. Arra azonban figyeljünk, hogy a haszonnövényeket ne sértsük meg, nehogy elpusztuljanak. Szitáljuk át a komposztot, és frissítsük fel a tél folyamán összegyûjtött anyaggal. Akkor lehet az ágyásokban szétteríteni, ha egészen morzsáló az állaga. Márciusban már kellemes az idõ a szobanövények átültetésére. A balkonon és erkélyládában tartott növényeket tisztítsuk meg az elhalt részektõl, és vágjuk vissza õket.
csírakezdeményt. Vigyázzunk, túl hosszú csírával ne ültessük el a krumplit! Márciusban kell a palántázandó növényeket is vetni a nevelõ helyükre, ami klasszikusan fóliasátor, de kis mennyiségben edényekben, ládákban, speciális palántázókban is történhet. Ilyenek a paradicsomok, paprikák, káposztafélék (tavaszi, nyári fajták), zeller. Lehet az uborkát, tökféléket, dinnyeféléket is fészeknyi magmennyiséggel poharakban elõnevelni, ami általában 4 - 5 magot jelent, de kicsit késõbb vessük, mint a paprikaféléket. Márciusban van az ideje, még rügypattanás elõtt a fák, bokrok, szõlõk metszésének, tavaszi lemosó permetezésének (vannak bioszerek is). Minden fát fajtájának megfelelõen s korához igazodva gondozzunk!
Számítógép a mindennapokban Napjainkban sok szó esik a digitális televíziózásról. A digitális mûsorszórás (DVB - Digital Video Broadcasting) szabványcsaládot (szabadon hozzáférhetõ a www.etsi.org oldalon) 1993-ban hozták létre, melynek részei a DVB-T földfelszíni digitális mûsorszórás, DVB-S mûholdas digitális mûsorszórás, DVB-C kábeles digitális mûsorszórás, DVB-H mobil digitális mûsorszórás. A digitális földfelszíni
Holdnaptár áprilisra 1
Cs
2
P
3
Sz
4
V
5
H
6
K
7
Sz
8
Cs
9
P
10 Sz 11 V
A hideget jobban tûrõ, sõt a nyári nagy meleget szenvedõ, vagy csak hoszszú tenyészidejû növényeket vetjük márciusban. Ezek a répafélék, a borsófélék, retkek, saláták. A tavaszi fokhagymát, vöröshagymát is ilyenkor kell eldugni, illetve a hagymamagot elvetni. Vannak egyéves hagymák is, melyek magról közvetlenül fogyasztható méretûre nõnek. Március vége felé vethetjük a krumplit is, csak a talajhõmérséklet tartósan érje el a 10 C fokot. Ha nincs vetõkrumplink, akkor az éppen otthon levõ öreg krumpli is megfelel erre a célra, csak lássunk rajta
Kürtös 15
12
H
13
K
14
Sz
15
Cs
16
P
17
Sz
18
V
19
H
20
K
21 Sz 22
Cs
23
P
24
Sz
25
V
26
H
27
K
28
Sz
29
Cs
30
P
Hogyan olvassunk a holdnaptárban? Fogyó hold - az energia a növények gyökereibe húzódik. Ez kiváló alkalom az ültetésre, átültetésre, a fiatal növények gondozására, ugyanúgy a gyökérzöldségek betakarítására, komposztálásra. Növekvõ hold - a növényi nedvek ismét a növények felsõ részeibe áramlanak, ezért ez a legjobb idõszak gyümölcsbetakarításra és nemesítésre. Ebben az idõszakban kell elvégezni a fák metszését is. Virágok napja: Ültetés, gondoskodás a virágzó növényekrõl. Ide tartoznak a virágok, gyógynövények, brokkoli, bimbós kel. Levelek napja: Leveles növények vetése, ültetése. Ide tartoznak a saláta, rebarbara, spenót, kel, leveles növények, pl. a petrezselyem. Termések napja: Olyan növények vetése, ültetése, amelynek terménye van, pl. gyümölcsök, hüvelyesek, paradicsom, paprika, uborka, karalábé. Gyökerek napja: Gyökérzöldségek ültetése, vetése, pl. sárgarépa, krumpli, retek, hagyma, fokhagyma. -be-
mûsorszórás (DVB-T, Digital Video Broadcasting - Terrestrial) az eddigi 1 analóg adó helyén négy-öt digitális csatorna sugárzását teszi lehetõvé. Az analóg adásnál ismert hibák (szellemkép, villódzás, színtorzulás) nem jelentkeznek a digitális sugárzás esetében, itt a kép mindig jó minõségû vagy nincs. A DVB-T lehetõvé teszi a nagyfelbontású televíziós adások (HDTV) vételét. Európában a földfelszíni digitális adás 1997-ben az Egyesült Királyságban kezdõdött, az Európai Unió régebbi tagországaiban a digitális átállás már meg is történt, vagy éppen most zárul le. Magyarországon és Szlovákiában 2012-ig kellene lezárulnia a jelenleg is tartó digitális átállásnak. Az új tévék már technikailag alkalmasak a DVB-T adás vételére, a régebbi készülékeinkhez azonban földfelszíni digitális vevõkészülékre van szükség (set-top-box). Itt sem mindegy milyen készüléket vásárolunk, Szlovákiában ugyanis elég olyan készülék, amely csak az MPEG2-es tömörítési szabványt alkalmazza. Magyarországon viszont már a fejlettebb MPEG-4-es eljárás került bevezetésre, ez lehetõvé teszi a nagyfelbontású (HDTV) adást is. Viszont ennek vételére olyan készülékre van szükség, amely ezt a tömörítési formát is ismeri. A magyarországi és a szlovákiai digitális földfelszíni mûsorszórásról részletesebb információkhoz a www.mindigtv.hu és a www.dvbt.towercom.sk oldalakon juthatunk. RNDr. Balázs Péter
16 Kürtös
Március 15.
2010. március
MEGEMLÉKEZÉSEK
„Testvéreim, a pillanat, amelyet élünk, komolyabb teendõkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul. Haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat!… Mikszáth Kálmán: A nagy nap
Látszik, hogy költõt visz Petõfit Bem apó annyira szerette, hogy a „fiának“, ez pedig õt „apámnak“ nevezte. Az öreg egy fekete szõrû, lusta, vén paripát ajándékozott a költõnek Nagyszebenben. Nyilván azért ajándékozta meg ilyen vén csatalóval, hogy el ne ragadja vagy le ne vesse kedvenc költõjét. Mikor Bem apó Lugos alatt nagy hadiszemlét tartott, vágtatva jött ki a városból törzskarával. Kíséretében volt Petõfi Sándor is az õ lusta paripáján, amely azonban - a többitõl kedvet kapva - szintén vágtatott. Bem apó csodálkozva látta, hogy egyszerre milyen fürge lett az öreg csataló. Mosolyogva fordult Petõfihez, és franciául így szólt: - Látszik, hogy költõt visz, Pegazus lett belõle!
Az 1848/49-es szabadságharcról járásunk szinte minden magyarok lakta településén megemlékeznek. A legtöbb helyszínen nemzeti ünnepünk elõestjén, március 14-én, vasárnap tartják a megemlékezéseket, de Nagycsalomján már március 13-án, szombaton. Csalárban a vasárnap délelõtti szentmisét követõen 10.30-kor kezdõdik az ünnepi megemlékezés a kopjafánál. A rendezvény szónoka Hrubík Béla, a Csemadok elnöke és Kun Ferenc, a Rákóczi Szövetség alelnöke. A mûsorban közremûködik Ludányhalász testvértelepülés Hagyományõrzõ Csoportja. Ipolynyéken 2010. március 14-én vasárnap délután 15 órai kezdettel kezdõdik az emlékmûsor a helyi kultúrházban. A kultúrmûsor után fáklyás felvonulás lesz Pajor István elmlékhelyéhez és a temetõben állított kopjafához. Lukanényén délután 14 órakor Gracza László síremlékénél koszorúzással kezdõdik a megemlékezés, és ünnepi mûsorral folytatódik a kultúrházban. Közremûködnek a helyi alapiskola magyar tagozatának diákjai és a helyi citerazenekar. Vendég: Szigeti László, az MKP parlamenti képviselõje. Zsélyben a kultúrházba várják 14 órai kezdettel az emlékezõket. A rendezvény szónoka Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke. Óvárban a vasárnapi 11 órai szentmise után ünnepi megemlékezést tartanak a helyi egyházi iskola tanulóinak szereplésével a 48-as emlékmûnél. További megemlékezésekre is sor kerül március 14-én, mégpedig Szécsénkén a szentmise után a temetõkertben lévõ kopjafánál, Inámban a temetõben Nagy Tamás nemzetõr sírjánál, Ipolybalogon szintén a temetõben, a kopjafánál lesz az ünnepi megemlékezés, és Kőkeszin is ezen a napon emlékeznek a magyar szabadságharcra. Ipolyvarbón március 15-én kerül sor a Kistérségi Nemzeti Ünnepre. Kora délután szentmisével veszi kezdetét a megemlékezés, amit a toborzó követ, majd „S a honra, mely soká tûrt veletek, Derût vigaszt és áldást hozzatok“ címmel kulturális programmal folytatódik a mûvelõdési házban. Utána fáklyás felvonulás lesz a temetõbe, ahol elõbb a 48-as emlékmûnél, majd Erdélyi János honvéd sírjánál kerül sor ünnepi beszédre és koszorúzásra. Bussán ugyancsak március 15-én tartják az ünnepi megemlékezést. Minden emlékezni vágyót szeretettel várunk a megemlékezésekre!
Az ellenség nem tudja! - Mi jut eszedbe? Töltetlen puskával menni az ellenségnek? - mondá az egyik nemzetõr a másiknak a szabadságharcban. - Csitt! Hisz az ellenség nem tudja!
Orosz süveg Kossuthnak Komárom alatt a június 21-i csatában vagy ötven oroszt fogtak el a honvédek, s Görgei elé kísérték, aki fõleg azért jött oda, hogy meggyõzõdjék az orosz betörés igaz voltáról. Mikor aztán felálltak elõtte a orosz foglyok, az egyiknek a fejérõl levette a medvebõrös süveget, és honvédcsákót nyomott a helyébe. Aztán az orosz süveget bepakoltatta, s futárral elküldte Kossuth Lajosnak. - Jelentem a kormányzó úrnak - szólt a megérkezett futár -, hogy ilyen süveg alatt sok ezer fõt láttunk. - Rövidítsék meg egy fejjel õket! - ajánlotta neki a kormányzó.
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.
