KÜRTÖS. Ára 0,40 EUR 150,- Ft

s Q t r W k X. évfolyam 4. szám

KÜRTÖS Közéleti havilap

2 0 1 2 . április

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

AZ ÉLŐ BOLYGÓ A világ ma is egyik legnagyobb környezetszennyezõjének országából indult el 1970. április 22-én a Föld védelmében az a mozgalom, amely ma az egész Földre kiterjedt. Az említett napon több mint 25 millió amerikai állt Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mögé a Föld védelme érdekében. Ma több mint 125 ország polgárai, s ezernél több szervezetei kapcsolódnak be a programokba. Ez egy olyan esemény volt, amely fontos változásokat hozott az egész világon. Szigorú törvények születtek a levegõ és vizek védelmére, környezetvédõ szervezetek alakultak, és a közös felelõsségünkre hívták fel a figyelmet. Ha nincs ez a mozgalom, akkor ma talán kevésbé volna ismert, hogy az elmúlt 20 évben mennyire pusztult a bioszféra, mennyire terjedt el az ipari szennyezés, az õserdõ kiirtása, a sivatagok terjeszkedése, milyen káros az üvegházhatás, az ózonlyuk, a veszélyes hulladékok, a savas esõk, az óceán szennyezettsége, a világûr szennyezettsége stb., de ide tartozik a világ egyes részeinek túlnépesedése is, ami katasztrofális, kezelhetetlen egészségügyi és élelmezésügyi helyzeteket teremt. Ismert az a mondás, hogy a „Földet unokáinktól kaptuk kölcsönbe“, tehát ehhez tartsuk magunkat. A mozgalom kezdete óta az elmúlt egy évtizedben, de különösen az utóbbi 20 évben sokat tett az emberiség környezete védelmére. De a rohamosan romló helyzet nagyobb erõbedobást igényel. Ne csak az országok kormányaitól várjuk a megoldást, hanem mindenki a maga kis környezetében aktívan hozzájárulhat a tisztaság megõrzéséhez, a szennyezõdések csökkentéséhez. Sokszor elég, ha napi szokásainkon, életmódunkon változtatunk. Nagy szerepet kaptak a helyi kezdeményezések terén az iskolák, ill. a pedagógusok. Évente legalább egyszer legtöbb helyen a diákok részt vesznek a közterek, ligetek, árokpartok tisztogatásánál, ezenkívül

környezetvédelmi könyvekkel, szórólapokkal ismerkednek meg az év folyamán. Reméljük, nekik már természetes lesz az, aminek betartása nekünk még most is néha a terhünkre van. Környezetünk óvását segítik az olyan intézkedések, mint a szelektív hulladékgyûjtés, vásárolhatunk környezetbarát termékeket, kerékpárutak építése, szélkerekek, napkollektorok segítik az energiaellátást, de még mindig sok a felesleges fogyasztás, a vegyszerhasználat, a szemét, az autózás, az energiapazarlás általában a természet szolgáltatásainak túlhasználata. Mindezek következményeként pedig nõ az üvegházhatású gázok kibocsátása, és ez növeli az éghajlatváltozás veszélyét. És ez a változás nem a jövõ eseménye. Az éghajlatváltozás már itt van. 2010-es adatok szerint már 0,7 Celsiusfokkal nõtt az átlagos globális hõmérséklet, és a felmelegedés üteme az utóbbi tíz évben fokozódott. Valószínû ennek is tudhatjuk be az utóbbi években sûrûsödõ földrengéseket, a vízárakat, a hosszan tartó szárazságokat, vagy éppen esõzéseket, következésképpen az árvizeket. Vigyázzunk Földünkre, jövõnkre, és tartsuk két Celsius-fok alatt a felmelegedést. Mi úgy segíthetünk, hogy figyeljük az ezzel kapcsolatos programokat, csatlakozunk, és együtt cselekszünk. A világ eljutott arra a pontra, hogy a Föld napját nemcsak ünnepelni kell, hanem tenni, sokat tenni azért, hogy szûkebb és tágabb környezetünkben megóvjuk a levegõt, a vizeket, növényeket, állatokat. „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?“ - így hangzik a Föld napja mozgalom egyik jelmondata. Rajtunk is múlik. A világháló nyomán: BG

„Érzem, elkopott mind, / Mi a miénk volt − s újat létrehozni / Erőnk kevés. Hallgass meg, Istenem. / ... / Az Úr meghallgatott. − Tekints körül, / Az elkorcsult föld újra kezd születni. / ... / Legyen hát célod: Istennek dicsőség, / Magadnak munka. Az egyén szabad / Érvényre hozni mind, mi benne van. / Csak egy parancs kötvén le: szeretet.“ Madách Imre: Az ember tragédiája Hatodik szín − Rómában

Közélet

2 Kürtös

2012. április

NÉPCSERÉK 65 ÉVE

Csak ülök az üres papír felett, és azon töprengek, hogy mi indít embereket arra, hogy aljas cselekedeteket hajtsanak végre, irányuljon az bárki és bármi ellen. Hogy nem az igazságosság, a józan felismerés, a megbocsájtás, a szeretet és még sorolhatnám, vezérli tetteiket, az biztos. Így volt ez mindig, és sajnos napjainkban is így van. Minden, ami rossz, össze lehet kötni a hatalommal, a hatalmi vággyal a minden áron birtokolni, mások fölé kerülni, és ha megtehetem, akkor ezt éreztetni is mindenkivel, mert mit ér az olyan hatalom, ha nem élvezheti gyümölcseit. Ami másnak keserû, az neki édes, mámorító ugyan, de magával hozza mások megvetését is. A világháború után Csehszlovákiában beindult egy olyan gépezet, amely emberek millióit hozta újra kiszolgáltatott helyzetbe. A hatalom újra lihegett, mint az éhes farkasok, és készült a nagytakarításra. Akárhogy is szépítik a múltat, és idézik a kor szellemét, amelyben ez nem tûnik olyan igazságtalannak és erkölcstelennek, a bûn az bûn. Ezt követték el rajtunk, magyarokon, amikor az ördögi tervüket elkezdték rajtunk megvalósítani. Emberek százezreit tartották bizonytalanságban, és tízezreit tették földönfutóvá. Indoklás? Az állam biztonsága és jövõje a tét. Milyen biztonság és jövõ lehet ott, ahol ez hazugságra épül? Mint általában, az igazság ki szokott derülni, de a beismerés és bûnbocsánat helyett tovább ragozzuk azt, amit már védeni józan ésszel nem lehet. Annak idején, amitõl megfosztották az embereket, most ezt erkölcsi és anyagi jóvátételben kellene a kárvallottaknak visszaadni. Elvenni azonban könnyebb, és úgy tenni, mintha továbbra is az oldalukon állna az igazság, de nem áll. „Könnyebb“ volt az embereket marhavagonokba rakni, mint a határt kiigazítani. Ennek már az említése is fõbenjáró bûn volt, most is az, és a

jövõben is az lesz. Már ha nekünk, unokáinknak még lesz itt jövõjük. Minden külsõ és belsõ (népszámlálási eredmények) igyekezet azt mutatja, hogy nem lesz. Zsugorodásunk és megosztottságunk ezt eleve kizárja. A jövõjérõl az embernek saját magának kellene döntenie, ha megvan a kellõ akarata és ereje hozzá, nekünk pedig ez veszik el. Egy

erõtlen kis tömeg már csak alkalmazkodni tud, ha nem is olvad be, de a teljes megsemmisülés felé halad nyelvében és szellemiségében is. Ne ámítsuk magunkat, az adatok magukért beszélnek. Ma „modern“ eszközökkel érik el azt, amihez valamikor vagonok kellettek. Elég, ha nincs munka, az emberek maguk elmennek. Ha nincs kellõ megélhetés, akkor a konc odavetése tovább zülleszti a tömeget. Akik tehetnének valamit, vagy kiállhatnának értünk, elsõsorban a saját betevõjüket sütögetik, és az „érzékenység“ álarca mögé bújva keresik a kisebb ellenállás útját, minden nap mást emlegetve és akarva, ahelyett, hogy már legalább a helyes irányt kitûztük volna. A háború után évek teltek el a jogfosztottságban állampolgárság nélkül.

Reszlovakizáció, lakosságcsere, deportálás. A teljes vagyonkiforgatástól és munkahelyelvesztéstõl való félelembõl majdnem annyian adták be reszlovakizációs kérelmüket, mint amennyien ma vagyunk a népszámlálási adatok szerint. Akiét nem fogadták el a hatóságok, azok legtöbbje csomagolhatott, ha volt rá ideje, néha csak órák. Családunk is így került marhavagonba télvíz idején, amikor húgom még csak másfél hónapos volt. A gazda, akihez Csehországba kerültünk, a kutyába se vett bennünket. Amikor még a 15. évét sem betöltõ bátyámat munkára akarta kényszeríteni, apám ellenállt. A „magyar disznók“ cím ránk ruházása után õ is megkapta a maga „zakóját“, aminek bíróság lett a vége. A csoda folytán a hatóságok õt marasztalták el, mert a bérünkkel is tartozott. Máshová kerültünk. Ez csak egy példa a sok közül, voltak tragikusabb sorsok is, amit a számok, a statisztika nem tud visszaadni, de tükrözi meghurcoltatásunk tényét. Mirõl is szól ez a 65 évvel ezelõtti esemény, hogy egy kis ízelítõt adjunk a számokból is. Reszlovakizációs kérvényt

423 ezren adták be, ebbõl 327 ezret fogadtak el a hatóságok. Csehszlovákiából 76 616 magyart telepítettek ki és 59 774 magyarországi szlovák költözött vissza. A menekültekkel együtt ez 90 ezer személy tett ki, kb. ugyanennyi a Csehországba deportáltak és elhurcoltak száma. Nyilvánvaló volt az etnikai egység további megbontásának szándéka és folytatása. Ez az „élesztõ“ ma is „jótékonyan“ fejti ki hatását. Ha ma a politikusok status quo-t emlegetnek, akkor a jogok bõvítésének további megtagadásáról beszélnek. Ezek a kilátások nem egy békés szándékról és jövõrõl szólnak. Tehetünk, teszünk érte valamit? Balogh Gábor

2012. április

Közélet

Kürtös 3

Nyílegyenesen Lapunkban az elmúlt évben három alkalommal (7., 10., 12. sz.) is foglalkoztunk az íjászattal, mely egyre népszerûbb sporttá, egyfajta nemes szórakozássá válik a fiatalok és idõsebbek körében egyaránt. Mai cikkünkben a zsélyi Victoria Club íjászai mutatkoznak be. Vezetõjük Oravec Gyula, Szlovákia talán legidõsebb íjásza, aki az idén tölti be 78. életévét, és még mindig aktív.

Cikkem címét Szöllõsi Antal: Nyílegyenesen címû kötete adta, amelyet ezúttal ajánlok minden íjászattal foglalkozó kezdõ vagy haladó részére. A szerzõ a könyv bevezetõjében elmondja, az íj több mint sporteszköz. Megismerése és az íjászat tudományának elsajátítása fegyelmet, türelmet, kitartást követel. Szerintünk, aki ezeket az erényeket magába hordozza és betartja, az az életben is sikeres lesz. Hasonló értékeket jelképez az íjászok jelmondata: Mindig, mindent, pontosan, ugyanúgy! Minden siker titka a kezdeti megismerésen, lelkesedésen kívül a kitartó munka, melyet az ember nemcsak magán gyakorol, de egy cél elérése érdekében másokért is végez. Így jellemezhetném Oravec Gyulát az életben, a méhészetben és természetesen az íjászatban elért eredményei és személyes élményei alapján. Ha sikereirõl faggatom, akkor is mindjárt másokról kezd beszélni. Szemmel látható, hogy legnagyobb sikerének és élményének tartja a másokkal való törõdést, ha jó hangulatú versenyt tud összehozni, vagy olyan csapatot, amely a közösséget és nem saját személyét tartja a legfontosabbnak. Õ ebben példaképül szolgált, hiszen olyan 25-30 tagú csoportot kovácsolt össze, amely rendszeresen edz, készül a versenyekre, vagy csak egyszerûen egy jó bulira a családtagokkal együtt. Ennyi embert összehozni, akik ráadásul nem is egy járásbeliek, csak egy jó vezetõnek, szervezõnek lehet, akinek kellõ hozzáállása és személyi varázsa van. Aki a közösségi szellemet helyezi elõtérbe, ezért õ és családja is áldozatot vállal, habár õk ezt nem érzik annak.

Már nem volt éppen fiatal, amikor mintegy húsz évvel ezelõtt egy rokoni látogatás kapcsán Szûgyön egy íjat kapott ajándékba. A rokon, Fülöp Géza tanította meg az íj kezelésére. Ezt az íjat ma is õrzi, és becsben tartja. Ezek voltak az elsõ lépések, amelyek rátérítették arra az útra, amelyrõl aztán a mai napig nem tudott letérni. Meg nem is akart. A természet szeretete eleve benne volt, hiszen Szlovákia-szerte sikeres méhészként is ismerik. Ezt sem tudta feladni még a mai napig sem. Mindkét hobbija csökkentését tervezi, hiszen az egészsége sem a régi már. Míg a méhészettel családon belül nincs probléma, az íjászatnál más a gond. Mint minden sportban, az emberek elsõsorban saját teljesítményük növelésére összpontosítanak, nem akarják szabadidejüket még szervezési gondokkal is tetézni. Ehhez már jártasnak kell lenni bizonyos dolgokban, ismeretségeknek, fõleg az anyagiak biztosításához, ismerni kell a törvényeket, a szabályokat, mi minden kell egy verseny lebonyolításához, biztosítani a helyszínt, a tárgyi eszközöket, engedélyeket, az egészségügyi és higiéniai ellátást, biztosítani a biztonságot és a tûzvédelmet, egyeztetni a vadászokkal és minden olyan hatósággal, melyeknek ilyen-olyan okból vagy elõírásokból közük van az akcióhoz. Biztosítani a közösség, a családtagok igényeit, szórakozási lehetõségeit és más fontos dolgokat, hiszen egy-egy verseny vagy akció egy egész napot vesz igénybe. Meg kell találni azokat a társakat, embereket, akik hajlandóak a szervezésbe besegíteni. Mindent fel sem lehet sorolni, amivel törõdni kell, mert még a verseny alatt is adódhatnak olyan személyi vagy bárminemû problémák, amelyeket rögtönözve kell megoldani. És mobilisnek kell lenni. A csoport, a tagság szervezeti életét is tudni kell vinni, melynek minden tagja érzi a vele való törõdést, foglalkozást. A versenyekrõl, a klub életérõl krónikát is vezet. Ebben az írás ugyan kevés, de rengeteg a kép. Kevesen vannak, akik mindezt bevállalnák, hiszen ez nagy lekötöttséget, és odaadást igényel. Számára már a versenyzés is megerõltetõ, hiszen ez állandó, jó fizikai erõnlétet is igényel, ez pedig a korral, ha tetszik, ha nem, csak csökken. A támogatások terén a legjobban az Agrospol vállalkozásra és a községre támaszkodhat, de kisebb támogatásokat másoktól is kapnak. De nézzük át egy kicsit a klub tevékenységét is. Miután megvolt az elsõ íjam és gyakorolgattam, megismerkedtem pár íjásszal, és eldöntöttük, hogy klubot alakítunk. Be is jegyezett minket a miniszté-

rium 1996 decemberében. Az elsõ tagjaink helybõl, Bussáról, Dacsókeszirõl, Závadáról voltak, idõközben váltakoztak. Mikor már úgy éreztük, hogy valamit tudunk, beneveztünk az elsõ versenyünkre Szûgybe. Azért ide, mert ide jártunk tanulni, gyakorolni, kezdetben tõlük kaptuk a segítséget. Itt a fiatalok jól szerepeltek. Elhatároztuk, hogy Zsélyben is megszervezünk egy versenyt, így került sor a farsangi versenyre a vendéglõben. A következõ évben már a hely kicsinek bizonyult, mert sokan neveztek be, így a helyszínt áttettük az épülõ kultúrházba. Itt csak egy gond van, hogy nincs fûtés a mai napig. A verseny nevét is megváltoztattuk Bálint-napi Íjászversenyre. Ezen 50-70 versenyzõ szokott részt venni, de pl. az idén 100 versenyzõnk volt, ehhez hozzá kell tenni még a családtagokat és azt a 2-3 vállalkozót, akik íjászfelszereléseket és hozzá való kellékeket árulnak. Ez már egy tömeg, ezekkel törõdni kell. A hazain kívül nagyon sok versenyen részt veszünk, a helyszínek Rimaszombat, Divény, Füleki vár, Ipolynyék, Szûgy, Hugyag, Patvarc, Balassagyarmat, Szécsény, Rétság, Kiskérpuszta, Salgótarján és környéke. Ezek már szabadtéri versenyek. Mi is rendezünk egy ilyet kint, a zsélyi pincéknél. Ez 3 D-és vadászíjász verseny, nem céltáblákra lövünk, hanem élõ nagyságú állatfigurákra mint a medve, vaddisznó,

róka, õz, szarvas. Egyszer kaptunk támogatást a megyétõl, ebbõl a támogatásból sikerült megvásárolnunk az állatfigurákat, védõhálót, íjakat, az íjak javítására szolgáló eszközöket. Ez nagyon fontos dolog, mert így saját magunk, illetve egy betanított emberünk meg tudja javítani a sérült íjakat, íjhegyeket, tollakat stb. A versenyre összepárosítják a csapatokat, kettõt-kettõt. Ez azért van, mert a pontok összeszámolásánál egymást ellenõrzik, ez fontos a hitelesség szempontjából. A verseny végén az összeadott pontok döntenek a helyezésekrõl kategóriák szerint. (Folytatás az 5. oldalon)

Közélet

4 Kürtös

Anyanyelv-használati útmutató A közelmúltban jelent meg a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában az Anyanyelvhasználati útmutató módosított kiadása, amely a többi között arról tájékoztatja az olvasót, hogy milyen jogaink vannak anyanyelvünk használata terén, hol használhatunk magyar feliratokat, mikor használhatjuk az anyanyelvünket, stb. Az útmutató a 2012. március 1-ji, szlovákiai jogállapotot tükrözi. A kiadvány elõszavából: „A mindennapokban sok esetben nem is tudjuk, milyen jogaink vannak. Sokszor szlovákul szólalunk meg, vagy szlovák nyelvre váltunk a hivatalokban, az üzletekben, az utcán, idegenekkel találkozva, miközben magyar az anyanyelvünk, és magyarlakta településen élünk.

Ha a gyerekeink már nem látnak magyar feliratokat, és nem hallják a magyar szót, ha nem tapasztalják meg, hogy szüleik számára természetes dolog nemcsak otthon, hanem másutt is magyarul beszélni, anyanyelvük a szemükben értéktelenné válik. Azt hiszik majd, hogy anyanyelvük másodrangú nyelv, amelyen nyilvánosan nem illik megszólalni. Az anyanyelv használatához való jog elidegeníthetetlen emberi jog, amit elismer számos nemzetközi szerzõdés és a demokratikus jogállamok alkotmánya. A Szlovák Köztársaság alkotmánya is. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektõl nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösségben saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.“ A Szlovák Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek a nyelvüket nemcsak a magán- vagy a nyilvános, hanem a hivatalos érintkezésben is használhatják. Amikor Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához és a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezményhez csatlakozott, nemzetközi kötelezettséget vállalt a kisebbségi nyelvek használatának biztosítására és támogatására.“ szerk.

2012. április

Nemzetközi műemléki nap

Az UNESCO nemzetközi mûemlékvédelmi szervezetének (ICOMOS) javaslatára április 18-át nemzetközi mûemléki nappá (a mûemléki és történeti együttesek nemzetközi napjává) nyilvánították, s elõször 1984-ben ünnepelték. E napon világszerte különbözõ rendezvényeken hívják fel a figyelmet a mûemlékekre, különösen azokra, amelyek megmentéséhez segítségre van szükség. Mûemlék minden olyan épület, építmény, létesítmény, amely múltunk kiemelkedõ jelentõségû építészeti, történelmi, tudományos, városképi, képzõ- és iparmûvészeti, kertépítészeti, régészeti, néprajzi vagy technikatörténeti emléke, amely ezen értékei miatt védelemre s megtartásra érdemes, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak. Az UNESCO kezdeményezéséhez eddig 36 ország csatlakozott 2011-ben a világnap központi témája a „víz kulturális örökségei“, vagyis leginkább azok az épületek, létesítmények kerülnek fókuszba, melyek az éltetõ folyadék megõrzésére, tárolására, továbbítására, felhasználására kínáltak és kínálnak alternatívát. A mûemlékvédelem feladata, hogy felkutassa, számba vegye és dokumentálja a mûemléki értékeket, meghatározza a mûemléki területeket. Emellett a mûemlékek és környezetük fenntartása, helyreállítása, védelme, eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításuk biztosítása, a mûemléki szempontból védett területek fenntartása, fejlesztése és az értékvédelmét szolgáló kezelés összhangjának megteremtése, a tudományos alapkutatások és kutatások, oktatás, ismeretterjesztés is ide tartozik - rendelkezik a törvény, melynek értelmében e feladatok ellátása a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatáskörébe tartozik. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya is nagy jelentõséget tulajdonít ezen örökségek feltárásának, számbavételének és megõrzésének, ezért 2012-ben programjába foglalták az ezzel kapcsolatos tevékenység hatékonyabbá tételét járásunk területén. Felkérte az alapszervezeteket, évzárójukon foglalkozzanak a témával, javasoljanak legalább egy személyt abba a csoportba, amely kidolgozza és elkezdi azt a lépéssorozatot, amely ezen értékek feltárására és számbavételére irányul. Részünkrõl nem csak azon mûemlékekrõl van szó, amelyek a törvény szerint ide sorolhatók, hanem minden olyan értékrõl, amely az adott helységben a közösség számára jelentõséggel bír pl. helytörténeti vagy egyéb szempontból. Reméljük, kezdeményezésünk támogatásra talál. A világháló nyomán: Balogh Gábor

2012. április

Nyílegyenesen (Folytatás a 3. oldalról)

Hogy a verseny mindenki számára reális legyen, különbözõ korcsoportokban adunk lehetõséget az indulásra, így gyerekek, serdülõk, felnõttek, fiúk, lányok és hát fegyvernemek szerint is mint pl. a reflexíj, csigás íj, történelmi íj, botíj stb. A jövõben versenybíránk is lesz Varga Attila személyében Salgótarjánból, aki háromszoros Európabajnok. Eljár közénk, ill. a versenyekre Lõcse Imre is, Rozsnyó mellõl, aki a rokkantak olimpiáján is részt vett. A verseny végén a helyezettek oklevelet, érmeket kapnak. Ha volt pénzünk, serleget is adtunk, de most már úgy döntöttünk, hogy serleget csak az fog kapni, aki a hat versenyen részt vesz, és a legtöbb pontot gyûjti össze. A hat verseny abból áll, hogy a hat, egy régión belüli klub, ezek Rimaszombat, Divény, Zsély, Ipolynyék, Szûgy, Rétság, megrendezi a maga versenyét, és ezt egyben díjazza. A versenyeken kívül népszerûsítõ bemutatókra is járunk, mint pl. falunapok, iskolák, gyermeknapok, különféle kulturális rendezvények. Csak a helységneveket sorolnám fel: Ipolybalog, Ebeck, Szklabonya, Ipolyvarbó, Ipolykér, Óvár, Tesmag, Kékkõi vár, Bozóki vár, Divényi vár és hát Magyarországon is a szûgyiekkel vegyesen. Ami a jövõt illeti, szeretnénk a klubot legalább a jelenlegi létszámon tartani, a korösszetételt állandóan frissíteni, feltölteni fiatalokkal, a versenyeken felmérni a felkészültségünket, szorosabban együttmûködni az ipolynyékiekkel, hogy osszák meg velünk versenyzõi és más tapasztalataikat, mert eddig ez a kapcsolattartás elég laza volt. Jó lenne állandó támogatókat szerezni, akik legalább a fõbb versenyeinket részben támogatnák, illetve egy-egy kiváló versenyzõnknek nyújtanának anyagi segítséget. Mint a fentiekbõl is kiderül, rengeteg versenyen, bemutatón veszünk részt, mindezt nagyrészt önköltségen, ami a családok részére is megterhelõ. Az íjászat ma már nemcsak egyéni hobbi, de egyre nagyobb a társadalmi elismertsége, hasznos lehet az ifjúság nevelése és a hagyományõrzés terén is. A jövõhöz tartozik az is, hogy szeretném ezt a stafétabotot átadni egy fiatalabbnak, mert az én munkabírásom már csökkenõben. Szívesen segítek még a jövõben is, de a felelõsségteljes munkát már a fiatalabbakra bíznám. Ezúton is köszönöm minden klubtagunknak, támogatóinknak, barátoknak és családtagoknak az eddigi segítségüket, megértésüket és támogatásukat. Befejezésül hadd idézzem Dr. Saxton Pape ide vágó versének címét, melyhez talán magyarázat nem szükségeltetik. „A nyílvesszõ röppályája az élet szimbóluma“. A beszélgetést lejegyezte Balogh Gábor

Közélet

Kürtös 5

1 0 0 é v z ö l d n y a k k e n d őb e n Egy remek szabadidõs tevékenység, több mint 100 éves mozgalom, világméretû szervezet, nevelési módszer vagy életforma? Szerencsére nem muszáj csak egyet választani, hisz a cserkészet mindezt jelenti. Felvidéken a kezdetektõl Lord Robert Baden-Powell angol katonatiszt 1907-ben fektette le a cserkészet alapjait, 1912-ben hivatalosan is megalakult a Magyar Cserkészszövetség. 1913-ban, a magyar cserkészet elsõ jelentõs rendezvényén, a vági tutajtúrán pedig már ott voltak az elsõ felvidéki cserkészcsapat tagjai is Komáromból. A történelem alakulásának következtében, hol egyik vagy másik ország cserkészeihez tartoztak a szlovákiai magyar cserkészek, hol pedig illegalitásban mûködtek. 1990-ben a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség az elsõk között volt a megjelenõ civil szervezetek között. Ma a legnagyobb felvidéki magyar ifjúsági szervezetként folyamatos nevelõi és értékõrzõ tevékenységet végez a magyarság megtartásáért.

Észrevétlen nevelés Lord Robert Baden-Powell a cserkészetet nem egyszerûen csak a szórakoztatásra szánta. Legfõbb célja az volt, hogy a cserkészet berkein belül a társadalom számára hasznos, megfelelõen helytálló és önállóan dönteni képes felnõtteket neveljen fel. Ehhez dolgozta ki a cserkészmódszert, amely több alapon nyugszik. A cserkésztörvények a keresztény, nemzeti és közösségi értékeket helyezik elõtérbe, miközben egyetlen tiltást sem fogalmaznak meg. A játszva tanulás során az ismeretek elsajátítása közvetlenül az élményszerzés közben történik meg. Fontos alappillér a kiscsoportos rendszer, az õrsökben történõ foglalkozás. A cserkészet nagy hangsúlyt fektet az önnevelésre. Nincsenek általánosan kitûzött célok, ez mindig az egyéni képességekhez és tehetségekhez alakul, hogy mindenki abban bontakozhasson ki, amiben valóban jó tud lenni. A cserkészethez elválaszthatatlanul hozzátartozik a természet tisztelete. A mindennapi tevékenységek során a cserkész megtanulhat együtt élni környezetünkkel, anélkül, hogy abban maradandó károsodást okozna. Mindezek elsajátítása után pedig a vezetés oldala vár a fiatalra. Cserkészet napjainkban A cserkészet fennállásának 100 éve alatt értékeibõl semmit sem veszített, ugyanakkor a fejlõdõ világot figyelemmel követi, és nevelõmunkáját ehhez igazítja. Korunkban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az önkéntes munkára, a békés együttélésre, a kreatív gondolkodásra, mások elfogadására. A cserkészet biztosítja, hogy ezek az eszmék a fiatalok számára természetessé váljanak. A világ legnagyobb ifjúsági mozgalma olyan érdemeket képvisel és közvetít, melyek idõtállóak és nélkülözhetetlenek társadalmunkban. szmcs-p

6 Kürtös

Kultúra

József Attila-díjjal tüntették ki Németh Zoltánt Idén a március 15-iki nemzeti ünnep alkalmából Réthelyi Miklós nemzeti erõforrás miniszter 17 kategóriában 105 mûvész - színészek, zenemûvészek, képzõmûvészek, kritikusok stb. kiemelkedõ teljesítményét ismerte el. A díjakat a nemzeti ünnep elõestéjén, március 14-én a Szépmûvészeti Múzeumban vették át a díjazottak. A József Attila-díjat kiemelkedõ irodalmi tevékenységéért 13 magyarországi, ill. határon túli író vehette át, köztük az Ipolybalogon élõ Németh Zoltán költõ, irodalomtörténész. Németh Zoltán a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékének docense, több kritika- és tanulmánykötet, monográfia és verseskötet szerzõje. A József Attila-díjat a magyar írószervezetek delegáltjaiból álló kuratórium javaslatára kapta eddigi irodalmi munkásságáért. A díj történetébõl: A József Attila-díjat 1950-ben alapították, a Baumgarten Alapítvány megszüntetése után a Baumgarten-díj helyét vette át. 1950 és 1990 között április 4-én osztották ki, azóta március 15. az átadás napja. 1992-ig többnyire nyolc, majd késõbb tíz személyt jutalmaztak, 2001 óta tizenhárman vehetik át a díjat. A kitüntetett igazoló okiratot, pénzösszeget és bronzplakettet kap. Utóbbi 1992-ig hetvenöt milliméter átmérõjû, kétoldalas érem volt, amelynek elõlapján József Attila jobbra nézõ portréja és a „JÓZSEF ATTILA 1905-1937“, hátlapján pedig a „JÓZSEF ATTILA DÍJ“ felirat volt látható. Az újabb, Vígh Tamás szobrászmûvész által tervezett plakett egyoldalas, átmérõje nyolcvan, vastagsága nyolc milliméter, József Attila domború arcképét ábrázolja, és „JÓZSEF ATTILA DÍJ“ felirattal van ellátva. Szerkesztõségünk gratulál a díjazottnak, s további alkotókedvet és sok sikert kíván munkájához. Szerk.

J Ó Z S E F A T T I L A : A DUNÁNÁL (részlet) 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivembõl folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az esõ cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt.(...) A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idõ árján úgy remegtek õk, mint sírköves, dülöngõ temetõk. (...)

3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. (...) A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók gyõznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövõvel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendõ harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendõ, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet õseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. 1936. június

2012. április

A RAKODÓPART ALSÓ KÖVÉN ÜLVE… Ha napjainkban a költészet napján, egy-egy versmaraton-hír hallatán alig kapja fel valaki a fejét a napi gondok és terhek súlya alatt, akkor nem állunk messze az igazságtól. A vers a rohanó életünk kilométerköveinek árnyékában csendesen pihen. Pedig a költészet, a vers olyan, mint egy falat kenyér, egy pohár tiszta, éltetõ víz. Néha az élet, néha a sarokkõ, Déva-vár. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, verssel még nem nyertek háborút, nem tódultak százezrek az utcára hiánya vagy éppen fennköltsége okán, mégis háborgó lelkünk csendes, érintetlen szigete a szó. A költészet, a vers a világpiacon ma nem árucikk. A szó nem „József Attila-i“ értelmében került a rakodópart alsó kövére. Van-e még visszaút, van-e még helye a költészetnek mégis az életünkben? A válaszom: igen! A vers egy olyan tömény eszenciája a nyelvnek, a szó szépségének, melyhez nincs fogható a világunkban. Olyan, mint tavasznak a virág, mint a nyárnak a gyümölcs íze, mint õsznek a levélhullás, mint télnek a menyasszonyfátyolos hótakaró. Vajon milyen lenne a magyar nemzet Balassi, Ady, József Attila, Nagy László vagy Illyés Gyula nélkül? Aki nem olvas verset, még nem érintette meg a szépség, a valóság, a magasság vagy a mélység. Aki nem vitte még át a szerelmet a túlsó partra, aki nem tört be Dévénynél új idõknek új dalaival, aki nem térdelt le a virág elé, az nem tudja milyen a haza a magasban, s még nem volt maga is szem a láncban. Leülni egy percre a rakodópart alsó kövére, és nézni, hogyan úszik el a dinnyehéj ma megnyugtatóbb kép, mint valaha. Ott ülhetünk a mindig magunkban hordozott költõvel, együtt írjuk a verset, s õ fogja a ceruzánkat. Együtt vagyunk költõ, olvasó, vers, nyelv, szó, történelem, édesanyák és tanítók, osztálytársak és iskolák, gyermekkor és az elsõ betûvetés. Ott vagyunk egymás mellet a zavaros víz forgatagában. A dinnyehéj hajókon. Ott úszunk, s jutunk el egymás kezét fogva az értõl az óceánig, s mint fel-feldobott kõ, mindig visszahullva, Góg és Magóg fiaiként. Kérdezhetnénk „Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenõ nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útra kelni, akárhová?“ Nem tudom. Csak egyben vagyok biztos, hogy a költészet nélkül nincs túlélés. A költészet maga az élet. Végigkocogni az üvegtengeren, és kinyitni a könyvet! Palócz

Kultúra

2012. április

Kürtös 7

„Nekem fontos volt a közösség“ A Csemadok Ipolynyéki Alapeszervezete által alapított Ipolynyéki Magyar Kultúráért Díjat ebben az évben Cseri László nyugalmazott pedagógus kapta meg. Ennek apropóján készült az alábbi interjú a díjazottal. Köszönet egy élet munkájáért „Várnak ránk a naptól fényes tájak, várnak ránk az apró magyarok, szabad világunk kacagó kis népe, ifjú tanítók, hát induljatok!“ A szalagavatói mottóját osztja meg velem beszélgetésünk elején Cseri László pedagógus, akinek a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezetének vezetõsége idén odaítélte az Ipolynyéki Magyar Kultúráért Díjat. - Elõször arról kérdezem, hogyan kezdte pályafutását. Cs.L.: Pályám elején Szécsénkén tanítottam, s a késõbbiekben azzal a feltétellel kaptam helyet Nyéken, hogy zenét és tornát fogok tanítani. Idõközben már a folklórcsoporttal szerepeltem Szécsénkén, ahol megismerkedtem feleségemmel, Ilkával. Mihelyst Nyékre kerültem, megkezdtem a kultúrtevékenységet itt is: 1968-ban már a vegyeskórusommal szerepeltünk, tanácsért Sebény Feri bácsihoz fordultam, a járási úttörõház által megrendezett versenyeken. Legyen az ének vagy szavalat, mindig jelen voltunk, szólistákat készítettem fel. 1973tól a Csemadok karnagyi tanfolyamára jártam. A legszebb, legtevékenyebb 10 évem 1970 és 1980 között volt - évente csaknem 20 aktivitásba bekapcsolódtam diákjaimmal /tanévnyitó ünnepség, NOSZF, fenyõünnep, jelmezbál, társastánctanfolyam, pionírünnep, május1-jei ünnepségek, nyári táborok és még sorolhatnám/ munkahelyemen és a Csemadokban is, s pedagógus lévén ez a kettõ sokszor összefolyt. - Mi vitte Önt erre a pályára, hogy gondolkodik ennyi év távlatából a pedagógus feladatáról? Cs.L.: Már kisgyerekkoromban sem tudtam elképzelni az életem játszótársak nélkül - nekem fontos volt a közösség, a csapat. Korán elvesztettem édesapámat, szegény édesanyám nem tudta egyedül biztosítani azt, ami a családnak kellett, már 12 évesen kaszáltam, teheneket gondoztam. Édesanyám keresztény szellemben nevelt minket, érdeklõdtem a papi pálya iránt, de az akkori rendszer hallani sem akart arról, hogy egy jó tanuló papi pályát válasszon. Értettem a zenéhez, ezért elhatároztam, hogy ha pap nem lehetek, akkor kántortanító lesz belõlem. Ezt soha nem bántam meg, mert engem mindig feltöltött a diákokkal való munka, nekem a tanítás volt a felüdülés, a gyerekek között elfeledkeztem a gondjaimról. Akinek nincs türelme a gyerekhez, az ne menjen pedagógusnak. Ha újra kezdeném, megint ugyanígy csinálnám, még ha anyagilag nem is volt megbecsülve a tanító, de érzelmileg mindent kárpótoltak a diákok rajongásukkal, szeretetükkel. Otthon is biztos ez ragadt át a családra, hiszen lányom is tanítónõ Magyarországon, unokáim közül is van, amelyik nyelvtanár, van, amelyik biológiatanár akar lenni. Egy volt tanárom azt mondta nekünk, hogy egy igazi tanító sohasem tûnhet el az élet

színpadáról - ezért tettem és teszem ma is a dolgom a magyar kultúra szolgálatában. - Mesélne nekünk legszebb élményérõl? Cs.L.: Épp a Lakodalmas volt terítéken Nyéken, amikor Korcsog Laci bácsi összehívott bennünket, és elmondta, hogy meghívást kaptunk Detvára. Akkor már túl voltunk a Tavaszi szél… pozsonyi országos döntõjén, de ettõl valahogy mégiscsak megijedtünk. Én nagyon féltem, hogy szlovák környezetben leszünk, úgysem fog senki érteni bennünket, majd biztos kifütyülnek. Az elõadás napján 11 000 ember volt a nézõtéren, köztük a Csehszlovák Köztársaság minisztere. Elkezdtük az elõadást /sajnos ezt az olvasók nem hallhatják - Laci bácsi dalra fakad - a szerzõ megjegyzése/, minden nagyon jól sikerült, jól fogadta a közönség a mûsorunkat, hatalmas tapsot kaptunk, ölelgettek bennünket, dicsértek, magyar barátoknak neveztek nekem ez volt a legszebb élményem. Elõtte való nap annyira féltem, hogy nem akartam kimenni a többiekkel mulatni, és az asszonyok ágyastól kezdtek el kihúzni, hogy menjek én is velük! - Mit jelentett Önnek a Csemadok? Cs. L. : Nekem? A Csemadok volt a mindenem. Ezáltal találtam barátokat, ismerkedtem meg a feleségemmel, és tudtam folytatni azt a tevékenységet, amit mindig is kedveltem, szerettem. Ezért vagyok most nagyon büszke erre a díjra, mert az ember szívét az tölti el a legnagyobb örömmel, amikor a sajátjai köszönik meg az elvégzett munkáját. Nekem ez a kitüntetés nem azt jelenti, hogy elégedetten hátradõlhetek, hanem azt, hogy ha kérnek, ha tudok, most is, ezentúl is segítsek a szervezésben vagy szereplésben. - Kedves Laci bácsi, engedje meg, hogy gratuláljak a díjhoz, és nagyon jó egészséget kívánjak, hogy még sokáig köztünk maradjon tevékenyen. Köszönöm a beszélgetést!

Cseri Ilona

2012. április

8 Kürtös

A szabadság lángja ismét lobbant Óvár Március 18-án a déli órákban k a t o n a i indulók mellett indult a 1948-49-es szabadságharc és forradalom 164. évfordulója alkalmából tartott megemlékezõ ünnepség a szabadságharc emlékmûvénél. A jó idõ, illetve a gazdag kulturális program szép számban csalogatta oda a falu lakosságát. Az ünnepség fényét emelte a megjelent polgármesterek és a járás elöljárójának részvétele. Az óvári Szent Erzsébet Egyházi Alapiskola, valamint a varbói Mikszáth Kálmán Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola mûsora nagy sikert aratott a megjelentek között. A polgármesteri bevezetõ után Simon Zsolt leköszönõ mezõgazdasági és vidékfejlesztési miniszter ünnepi beszédében rámutatott identitásunk, összetartozásunk és összetartásunk szükségességére. Ezután Vízi Kinga elõadása gondolkodtatta el a jelenlévõket. A Szivárvány folklórcsoport elõadása kíséretében elhelyezték a megemlékezés koszorúit: Simon Zsolt, a HÍD párt alelnöke, Baki Attila és Nagy József, a HÍD párt járási elnöksége nevében, Vízi Mária, az MKP helyi szervezetének elnöke, Filip József, Martin László,falvaik önkormányzatai képviseletében, illetve az óvári önkormányzat. Forradalmi dalok és a nemzeti himnusz közös éneklése után a polgármesteri hivatal nevében Vízi József polgármester megköszönte a jelenlévõknek a részvételt, és emlékplakettet nyújtott át a földmûvelés és vidékfejlesztési miniszternek, és hozzáfûzte: „ritka eseménynek lehetünk tanúi, mivel a leköszönõ miniszter személyében talán hosszabb idõre utoljára fogadhatott szlovákiai magyar minisztert a község“. VJ

Ipolybalog

Kõkeszi Kõkesziben idén sem feledkeztünk meg március 15-rõl. A templomk e r t b e n gyûltünk össze a kopjafánál, ahol Doncs Bojtos Katalin, a CSEMAD O K alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. Molnár Csaba szavalata után Pixiadesz Piroska, az MKP helyi szervezetének elnöke megkoszorúzta a kopjafát, majd a Kossuth-nóta közös eléneklésével zárult a rövid megemlékezés. DBK

Szécsénke Az 1848-as szabadságharcra emlékeztek Szécsénkén március 18-án. Délután 3 órai kez-

dettel a Csemadok-tagok mondták el a Keresztutat nemzetünk megmaradásáért, melyet nemzeti imánk eléneklésével zártak, majd a temetõkert bejáratánál lévõ 1848/49es kopjafánál rótták le tiszteletüket a szabadságharc hõsei elõtt. Az ünnepi beszédet Kliment Éva, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke tartotta, majd a Kelemen Mária által összeállított kultúrmûsor következett. Végezetül a helyi Csemadok és MKP nevében elhelyezték az emlékezés . koszorúit. KÉ

Ipolynyék

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójáról március 18-án vasárnap, a szentmise után emlékeztek meg Ipolybalog lakosai. A temetõkertben található kopjafánál Skerlec Bianka szavalatával vette kezdetét az ünnepség, majd az alapiskola énekkara és a helyi Szent Korona Kórus fellépése következett. Az ünnepi beszédet Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke mondta, s ezt követõen Cseri Lajos polgármester az önkormányzat, Bojtos Magdolna pedig a Csemadok Ipolybalogi Alapszervezete nevében helyezett el koszorút a kopjafánál. A megemlékezés közös imával és a Szózat eléneklésével zárult. MB

Ipolynyéken az elõzõ é v e k h e z hasonlóan két helyszínen, a fõtéren elhelyezett Pajor István egykori szabadságharcos, ipolynyéki szülött emléktáblájánál, valamint a helyi temetõben Sáska Sándor huszárhadnagy sírjánál és kopjafájánál tartanak megemlékezést a helyiek. Hagyományosan a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete rendezésében kerül sor az ünnepi megemlékezésre 2012. március 18-án, vasárnap délután 15.00 órai kezdettel. Az ünnepi mûsort a helyi Balassi Bálint Alapiskola diákjai adják. Ünnepi beszédet mond Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere. Szerk.

Kürtös 9

2012. április

A z I p o l y i A r n o l d A l a p i s k o l á b a n immár második éve egész napos programmal emlékeztek meg a diákok s a pedagógusok a magyar szabadságharc évfordulójáról. A reggeli ünnepi mûsort az iskola tanulói készítették Vincze Lendvay Gabriella és Zolczer Erika tanító nénik vezetésével. A kultúrmûsor hangulatát jól érzékelteti a következõ dalszöveg, amelyet az énekkar egyik szólistája, Hlavács Réka elõadásában hallhattunk: „Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád / Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát / Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet / A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed…“ Ezt követõen Molnár Barnabás iskolaigazgató beszélt errõl a jeles évfordulóról, annak fontosságáról a magyarság történelmében. A temetõben található kopjafát is megkoszorúzták a diákok, ám az igazi attrakciót a balassagyarmati mûvelõdési központ népmûvelõinek történelmi játszóháza jelentette számukra. Az alsó tagozatosok Mátyás király udvarába csöppentek segítségükkel, míg a felsõsök egy középkori vásárt elevenítettek fel. Minden tanuló készített valami aprócska tárgyat, amelyet hazavihetett, vagy eladhatott „jó pénzért“ a vásárban. Így a reggeli megható emlékezés után egy vidám, kellemes élményekkel teli délelõttöt tudhattunk magunk mögött, melynek során a diákok tanulhattak, emlékezhettek és szórakozhattak is egyaránt. -ná-

Nagycsalomja

Községünk azon települések közé tartozik, ahol évrõl évre megemlékezünk az 1848/49-es magyar szabadságharcról. Az ünnepi megemlékezést az idén is a CSEMADOK és az MKP helyi szervezete és a falu önkormányzata rendezte. Polgármesterünk, Nagy Mihály köszöntötte a megjelenteket, majd Nagy Anna, Molnár Csaba és magyar alapiskolába járó tanulóink verssel tisztelegtek a szabadságharc hõsei elõtt. Ünnepi beszédet Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke mondott, aki ebben az évben is megtisztelte jelenlétével összejövetelünket. A mûsor fénypontja Ipolyság város Musica Aurea énekegyüttese elõadása volt, mely már nem elõször szerzett örömet Nagycsalomja lakosainak. Ezt az élményt még tetézte Kiss Kristófnak, az Ipolybalogi Mûvészeti Iskola fiatal, tehetséges tanárának zongorajátéka. Õszintén reméljük, hogy 1848 márciusának csillaga még sokáig ragyogni fog az Ipoly mindkét partján. Vanda Zsófia

Inám Inámban a Magyar Koalíció Pártja Helyi Szervezete kezdeményezésére tartottak rövid megemlékezést az 1948-49-es magyar szabadságharc 164. évfordulóján. A résztvevõk a helyi temetõben Nagy Tamás nemzetõr síremlékének megkoszorúzásával adóztak a szabadságharc hõsei emlékének. /Br/

Csáb Csábon március 15-én, a Magyar Koalíció P á r t j a helyi szervezetének rendezésében emlékeztek az 1848-49-es magyar szabadságharc 164. évfordulójára. Sokan jöttek össze a helyi iskola éttermében, hogy részesei lehessenek nagy nemzeti ünnepünk alkalmából tartandó, és mint a résztvevõk tapasztalhatták, színvonalas megemlékezésnek. A Kissimon Ildikó vezette rendezvény mûsorába jól illeszkedett a hatodik osztályos Balga Tamás szavalata, a Tóth Árpád karnagy vezette Szeder Fábián Dalegylet repertoárja, a nemrégiben alakult és megzenésített versek tolmácsolására vállalkozó SZEVÁM együttes és nem utolsó sorban az iskola magyar tagozatos tanulói énekkarának fellépése. Az ünnepi megemlékezés részét képezte Fónod Zsuzsanna helyi pedagógus „Harc a hazért és a szabadságért“ címmel tartott és vetítéssel színesített történelmi elõadása. Az ünnephez méltó és színvonalas megemlékezés nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével zárult. B.Gy.

Lukanénye Március 15-én a Lukanényei Alapiskola diákjai Kuzma Zoltán p o l g á r mesterrel és a község lakosaival közösen vonultak végig a falu fõutcáján, hogy megkoszorúzzák a falu határában nyugvó Gracza László szabadságharcos huszár sírját. Az ünnepi menet a községi hivatal elõl indult, a hangszóróban „forradalmi zene“ szólt, gyerekeken és felnõtteken egyaránt ott tündökölt a nemzeti színû kokárda… Lengtek a piros-fehér-zöld zászlók, a nap meleg fényével árasztotta el a felvonulókat, a szemekben könnyek csillogtak, a szívekben a hála és a büszkeség érzése… A domboldalon kimagaslott szabadságharcos sírját körülvették a diákok, és egy rövid irodalmi mûsor keretében emlékeztek meg a történelmi napokról. Kuzma Zoltán, Híves László és Baska László közösen helyezték el a hála koszorúját, és fejet hajtva tisztelegtek a forradalmi harcos emléke elõtt. A megható ünnepség után a gyerekek legnagyobb örömére polgármesterünk a gazdagon megterített asztalokhoz invitálta a résztvevõket, és a hosszú gyaloglás után ki-ki kedvére fogyaszthatott a jobbnál jobb falatokból, amelyért a leghálásabb köszönet illeti a polgármesteri hivatal dolgozóit. Gyönyörû délután volt… Ragyogtak a kokárdák, lengtek a zászlók… Szöveg: Balázs Éva, Kép: Molnár Tamás

Kultúra

10 Kürtös

SZEVÁM − úton Rimaszombatba

2012. április

TMOVPM − országos elődöntő 2012. március 27-én Losoncon a mûvelõdési házban zajlott a XXI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok Versenyének elõdöntõje. Az országos döntõbe az aranysávos minõsítést elért elõadók kerülhettek, akik a Nagykürtösi járásból a következõk: 2. kategória - próza: Oroszlány Natália, Ipolybalog 3. kategória - vers: Oroszlány Enikõ, Ipolynyék Török Máté, Lukanénye, 6. kategória - megzenésített versek: Szevám zenekar, Csáb. Az országos döntõre 2012. április 26. és 29. között kerül sor Rimaszombatban. Az elõadóknak gratulálunk, további sikereket és jó eredményeket kívánunk.

TÛNÕDÉS VA R Á Z S V Í Z A Nagykürtösi járás falvai közül Csáb mindig is kitûnt zenei sokszínûségével. A faluban számos szólista, együttes, zenekar mûködik és mûködött, de a község kórusát, a Csábi Szeder Fábián Dalegyletet is immár több mint egy évtizede jegyzik a legkiválóbb szlovákiai magyar énekkarok között. 2010-ben újabb színfolttal bõvült az amúgy is gazdag paletta: Csábon megalakult a SZEVÁM, mely magyar versek feldolgozásait szólaltatja meg három nõi szólistával, akiket basszusgitár és ebben a mûfajban ritkaságnak számító hárfa kísér. Az öttagú együttes tagjai fontosnak tartják, hogy minden fellépésükkor csak saját számokat szólaltassanak meg, valamint, hogy dalaikban az énekesek sokszor különbözõ szólamokat énekeljenek - a többszólamúság tapasztalt kórusénekesekként már szinte a vérükben van. A SZEVÁM idén elindult a Tompa Mihály Országos Versés Prózamondó Verseny énekelt versek kategóriájában, ahol az országos elõdöntõn, Losoncon a közönség és a zsûri osztatlan elismerését kivívva nyert aranysávos minõsítést, és jutott elsõ helyen az országos döntõbe. A finálét hagyományosan április utolsó hétvégéjén rendezik meg Rimaszombatban, ahol az ország legjobbjai között mutathatják meg a csábi fiatalok, milyen zenét hívtak elõ belõlük a magyar költõk szövegei. Bõvebben a SZEVÁM-ról: www.szevam.easypc.sk, www.facebook.com/szevam Zatyko Ervin

KELLENE?

Az alábbi sorokat még húsvét elõtt vetettem papírra. Közeledik a húsvéti locsolkodás, de nekem már elõre kedvem van hozzá, hogy leöntsek valakit. Szeretnék egy nagy vödör hideg vízzel leönteni egynéhány olyan embert, akiket fel kellene ébreszteni, gondolkodásra serkenteni, tevékenységre biztatni, vagy egyszerûen észhez téríteni. Talán valamiféle varázsvíz kellene, melynek hatására az emberek rádöbbennének, hogy mik az élet igazi értékei. Elhinnék, hogy az a jó mindenkinek, ha végre õszinte lesz másokhoz és önmagához is. Ha átéreznék, mennyire hasznos, ha kötõdnek az õseik hagyományaihoz, ha a magyarságukat mindennap megélik, és talán vágyódnak is a magyar közösségi élet után. Március 15-én Ipolyvarbóra készültem kistérségi nemzeti ünnepünkre. Kocsival menvén szívesen vittem volna magammal néhány embert. Akiket megszólítottam, mindegyiknek volt valami kifogása. „Nem megyek, mert holnap wellnessbe megyek“, „Nem mehetek, mert holnap Nyitrára készülök kiállításra.“ „Engem már nem érdekel. Nem akarok szabadságharcünnepélyt szervezni, mert ez a hülye nép nem érdemli meg.“ „Áááá, én nem megyek!“ Hogy lehet ez? Hiszen mindenki tudja, mi van március 15én, és ha magyar ember, azt is tudja, ünnepség lesz, és ha igazi magyarnak tartja magát, akkor menni akar a megemlékezésre, mert ott magát jól érezve, fennkölt hangulatban, élményt szerezve ünnepelhet. Vagy csak addig ér a magyarságunk, amíg arról beszélünk, s netán abból valamilyen dicsõség vagy haszon származik? Nem beszélni, sajnálkozni, botránykozni, hencegni kell, de tenni kell. Tenni a saját érdekünkben és a közösség érdekében egyaránt. Azt sem úgy, hogy kiszámolgatjuk, hogy mennyit fáradoztunk és milyen érdemeink vannak, de úgy, hogy be tudjunk számolni az eredményrõl. Ehhez kell az ébren levõ, õszinte, tettre képes ember, s nem rossz, ha ismeri a világot, és vannak kivitelezhetõ, eredményre vezetõ elképzelései. Bõhm András

2012. április

Oktatás - Közélet

Kürtös 11

Az Ipolybalogi Alapiskola lövészeinek legújabb sikerei

Az Ipolybalogi Alapiskola fiatal lövészei minden évben bekapcsolódnak az egyes lövészversenyekbe. Nem volt ez másként az idei évben sem. Tanulóink elsõ versenysorozata a Besztercebányai kerületben is megrendezésre kerülõ „Fiatal tehetségek lövészbajnoksága“ volt. Október és november hónapokban négy különbözõ helyen folyt a küzdelem. Az I. fordulóra Alsófehérkúton (Príbelce) került sor 2011. október 12-én. Iskolánkat csapatban Nede¾a Edvin, Oroszlány Bianka és Zolcer Gábor valamint egyéniben Nagy Bálint képviselte. Csapatunk a II. helyezést szerezte meg. A második forduló Nagykürtösön volt 2011. november 8-án. Csapatban sikerült megszerezni az elsõ helyet, egyéniben Nede¾a Edvin II., Oroszlány Bianka pedig III. lett. Az utolsó elõtti III. fordulónak Breznóbánya adott otthont 2011. november 18-án, ahol csapatunk ismét a II. helyet tudhatta magáé-

nak. A versenysorozat záróakkordjaként Nagyszalatnán (Zvolenská Slatina) a IV. fordulóban csapatunk az I., egyéniben Nede¾a Edvin pedig II. helyezést szerezte meg. Ez volt a fiatal tehetségek lövészbajnoksága fináléja. Összesítésben lövészeink a Besztercebányai kerület II. legjobb csapata címet érdemelték ki. Nede¾a Edvin egyéniben szintén a kerület II. legjobb lövésze lett. A kitartó edzések után a téli szünetben az év utolsó elõtti napján versenyzõink a már hagyománnyá vált „Silvestrovská diabolka“ elnevezésû Alsófehérkúti versenyen vettek részt. A Pavel

Tomaškin által nagyszerûen megszervezett versenyen tanulóink és felkészítõ tanáruk is szép eredményeket értek el. Zolcer Gábor Slávia légpuska - fekvõ kategóriában I., Nede¾a Edvin diopter légpuska - fekvõ kategóriában II. valamint Ing. Molnár Barnabás diopter légpuska - állókategóriában sikerült a tavalyi év eredményét megismételve az I. helyet megszereznie. A februári hónap ismét versenyre hívta lövészeinket. A járás iskoláinak légfegyveres koedukált csapatversenyén (a szabadidõközpontok CVÈ-k szervezésében) Alsófehérkúton iskolánk ismét az I. helyezett lett. Így a Nagykürtösi

járást a balogi csapat képviselte a kerületi fordulón Garamszentkereszten (Žiar nad Hronom). Az elmúlt öt év során csapatunknak most másodízben sikerült a kerület húsz csapatát maguk mögé utasítania. Nemcsak csapatban, de egyéniben is két elsõ helyezést szereztünk. Nede¾a Edvin az idõsebb, és Zolcer Gábor a fiatalabb fiúk kategóriájában lett a kerület bajnoka. A fiatal lányok kategóriájában Oroszlány Bianka III. lett. A kitûnõ eredményeknek köszönhetõen a Szlovák Bajnokság döntõjében a Besztercebányai kerületet csapatban az Ipolyi Arnold Alapiskola képviselhette 2012. március 30-án Szentpéteren. Sajnos versenyzõink nem tudták hozni a legjobb formájukat, de így is büszkén mondhatjuk el, hogy iskolánk az egyedüli magyar tanítási nyelvû alapiskola, akik kerületi, illetve országos szinten megmérethették magukat. A versenyek májusban folytatódnak, ahol tanulóink a honvédelmi többtusán mérhetik össze tudásukat és felkészültségüket. Elismerés illeti a versenyzõinket, akik kitartóan, lelkesen, hétrõl hétre rendszeresen edzenek, valamint felkészítõ tanáruknak Ing. Molnár Barnabásnak, aki immár tizenöt éve foglalkozik rendszeresen a sportlövészekkel. MB

Kanadában is olvassák a KÜRTÖSt

Mégpedig a csábi és igen szorgalmas lapterjesztõnk, Miskei Ferenc jóvoltából. Miként is jut el lapunk Kanadába? - kérdeztük ezt a végtelenül szerény, készséges szimpatikus fiatalembert, aki néhány hónappal ezelõtt vállalta fel a KÜRTÖS terjesztését. „Nincs ebben semmi meglepõ. Testvérem, László a niagarai régióban található 40 ezer lakosú Wellandban végzi papi szolgálatát, és én minden hónapban elküldöm címére a KÜRTÖSt, amely kézrõl kézre jár az ottani magyar családokban“ - mondta Miskei Ferenc, aki szakmáját tekintve géplakatos. Korábban a LIAZ-ban, majd 14 évig a Dolina bányában dolgozott. Jelenlegi munkahelyén, a csábi iskolában negyedik éve gázkazánfûtõ és iskolagondnok. Felesége, Mónika ugyanitt konyhavezetõ. Ferenc fia Ipolyságon gimnazista, Mónika lánya pedig a helyi alapiskola magyar tagozatának tanulója. Mi késztette lapunk terjesztésére? Kérdésünkre így válaszolt: - Évekig a helyi Jednota boltban vásároltam az újságot, de miután valamilyen oknál fogva megszûnt a bolti árusítása, hogy ne maradjunk újság nélkül, elhatároztam magamban, hogy megpróbálkozom a terjesztésével. Utánanéztem a bolti eladóknál, ki voltak a KÜRTÖS rendszeres vásárlói, és elmentem utánuk, hogy ha továbbra is akarják, házhoz viszem nekik az újságot. Hát valahogy így kezdõdött a lapterjesztési tevékenységem. Elõször csak 15 darabot kértem, aztán látva, hogy egyre többen igénylik az újságot, hónapról hónapra emeltettem a példányszámot. Jelenleg 23-nál tartok, és szeretném, ha havonta legalább 25 darab elkelne belõle. Mihelyt megkapom a szerkesztõségbõl az újságokat, egy órán belül már a megrendelõk postaládájába kerül a lap. Csak köszönni tudjuk a csábi önkormányzat képviselõjének, Miskei Ferencnek a példamutató segítõkészségét. Kép és szöveg: -bgy-

Hitélet

12 Kürtös

2012. április

A feltámadási körmenet A körmenetek az istentisztelet sajátos megnyilatkozásai, amikor a katolikus keresztények a vallásuk illetve áhítatuk kifejezésére kivonulnak az utcára, földekre, mezõkre. Vallásos jellegû ünnepi vonulást értünk a körmenet alatt. A katolikus egyházban csak 313 után találkozunk körmenetekkel. A 4. századból való a nagyszombat éjjeli körmenet, amikor a keresztelõ kápolnából vonultak a templomba. Nagyszombat estéjén, húsvét éjszakáján a feltámadási körmenet a vigíliaszertartás leglátványosabb része, amely az egyház peremén élõk számára a húsvét legjellemzõbb liturgiája. Bár tudatosítanunk kell, hogy ez a húsvéti körment Jézus Krisztus föltámadásának nem szorosan vett liturgikus ünneplése. A feltámadási szertartást a X. századtól németföldön húsvét hajnalán tartották. Két részbõl állt: elõször a szentsírban fekvõ keresztet vagy Oltáriszentséget ünnepélyesen kivitték a templomból, majd három, palástba öltözött pap a „három Máriát“ játszotta el liturgikus formában. Ebben a sírnál zajló párbeszédet elevenítették fel. Ez a szokás a XII-XV. században Európa több országában virágzott. Magyarországon már 1625-tõl az esztergomi rituáléban megtalálható. Többek között a Pray-kódex is említést tesz róla. A húsvéti vigília szertartása a X. századtól egyre korábbi idõpontra került, míg végül a XVI. században reggeli liturgiaként rögzült, amelyen a hívek nem is vettek részt. Az egész napos szentsírlátogatás után a hívekkel együtt csak a késõ délutáni órákban kezdték meg a feltámadási szertartást. Ebben a pap a segédkezõkkel az oltárhoz ment, majd monstranciával a kezében énekelte: „Feltámadtam!“ - a kar pedig folytatta. Majd a pap a fõoltártól énekelte háromszor egyre magasabban: „Békesség veletek, alleluja“. Innen indult a körmenet a „Feltámadt Krisztus e napon“ régi népének hangjaival. A feltámadási körmenet kivonult a templomból, s a feltámadási körmenet alatt 4x szentségi áldást adott a celebráns. A szertartás - néhány apróságtól eltekintve - ma is e rend szerint zajlik. Ez egy eucharisztikus körmenet, de a monstranciát vivõ pap elõtt a feltámadt Krisztust szimbolizálja a húsvéti gyertya és a feltámadt Jézus szobra, az ún. Alleluja-szobor. Ezt a szobrot egy „érdemesebb“ férfi viszi: pl. aki a passióban

Jézust énekelte vagy a bíró, ill. a harangozó. A legtöbb helyen baldachint és lámpákat is visznek az Oltáriszentség tiszteletére. Ezeket vinni külön tisztség, régebben az Ipoly mentén házasulandó legények, napjainkban általában az egyházközség képviselõ-testületének tagjai viszik. A feltámadási körmenet az egész közösséget és a lakott területet is bekapcsolja a feltámadás örömébe. A feltámadási körmenet végén az Alleluja-szobrot az oltárra vagy külön tartóra helyezik, s ott marad áldozócsütörtökig. A húsvéti körmeneten való részvételnek megvoltak az öltözködésben is megnyilvánuló szokásai. Sok helyen még a legidõsebb asszonyok is fehér ruhában, fehér kendõben vettek részt, vagy a leányok derekukra fehér szalagot kötöttek, hajukat kieresztették. Voltak települések, ahol viszont bekötött fejjel illett megjelenniük. Napjainkban városon is szokás az ablakba égõ gyertyát tenni a feltámadási körmenet útvonalán, s minden résztvevõ lehetõleg égõ gyertyát visz a kezében. A római rituálé és a misekönyv ezt a feltámadási szertartást korábban nem ismerte, és ma sem hozza, mindig csupán a helyi rituálék, ill. a szokásjog szabályozza. 1955-ben a húsvéti vigília liturgiáját XII. Piusz pápa az éjszakai órákra helyezte vissza. A rendszerváltás elõtti idõben politikai okokból sok helyen nem lehetett az éjszakai liturgiát gyakorlattá tenni, mert minden utcai gyülekezésnek a sötétedés elõtt be kellett fejezõdnie. 1948 után hatósági engedélyhez kötötték, s ahogy lehetett, akadályozták. 1951-ben, mivel nagyszombat április 4-re esett, a magyarországi püspöki kar elrendelte, hogy a szertartásokat reggel 8-ig, a körmenetet pedig délután 3-ig vagy legkésõbb a felszabadulási ünnepély elõtt 1 órával be kell fejezni. 1955-ben pedig délután 4-7 óra között kellett megtartani a feltámadási körmenetet, s idõpontját 5 nappal korábban be kellett jelenteni. Mivel a feltámadási körmenet napjaink-

ban is tömegeket mozgat, érdemes az útvonalat a rendõri biztosítás miatt elõre bejelenteni. Napjainkban lelkipásztori kérdés, hogy mikor kerüljön sor a feltámadási szertartásra és körmenetre a sötétedés után kezdett vigília-liturgiát követõen, vagy a reggeli mise elõtt. Ügyelnünk kell arra, hogy a körmenetek ne váljanak külsõséggé életünkben, hanem õszinte hitvallássá fejlõdjenek. Jó lenne, ha a templomon kívüli körmeneteken imádkozva, énekelve vennénk részt, és így kifejeznénk Krisztushoz tartozásunkat. Arra kell törekednünk, hogy a körmenetek annak szimbólumává váljanak, hogy Istennek Krisztuson és az egyházon keresztül kiárasztott kegyelme az egész teremtett világot megszenteli. A húsvéti körmenetben a feltámadás örömhírét visszük meg a világba, s tanúságot teszünk a feltámadásba vetett hitünkrõl. De egyben túláradó örömmel ünnepeljük, énekeljük a köztünk haladó Krisztust, akire emlékeztet a feltámadási szobor, a húsvéti gyertya, de valóságosan is ott megy köztünk az Oltáriszentségben. Belekiáltjuk tehát az éjszakába, hogy emberek ébredjetek, feltámadt az Úr, a templom falai nem tudják maguk közt tartani azt az örömet, mit ekkor érez a keresztény ember. Balga Zoltán, ipolysági káplán Fejes Ádám:

FELTÁMADOTT! (részlet) Feltámadott! - ezt zengje ajkatok. Értelmet ad, ha nemcsak angyalok jó híre jõ. Csodálkozó szívek, kiknek e jel több volt, mint bárkinek az üres sírt ámulva érik el Péter kiált, a szíve énekel. (…) Feltámadott! Élete gyõzelem! Bûn és halál, nincs dolgotok velem! Az elmúlás az utolsó adó, Mert ez a test bûnös és rothadó, De épp mint Õ, majd új életre kel, Velünk az Úr egyszer még remekel, Kilépünk majd, s a széttört istenarc Ragyog… ragyog… Mert gyõztes volt a harc, Melyet Urunk érettünk megvívott! Élsz én Uram! Krisztus feltámadott!

2012. április * 75 éve, 1937. április 2-án halt meg nádudvari Tormay Cécile írónõ, mûfordító, közéleti szereplõ. (*1875) * 60 éve, 1952. április 2-án halt meg Molnár Ferenc író, drámaíró, újságíró, A Pál utcai fiúk c. ifjúsági regény írója. (*1878) * 40 éve, 1972. április 4. hunyt el Fenyõ Miksa újságíró, a Nyugat címû folyóirat alapítója, szerkesztõje. (*1877) * 100 éve, 1912. április 5-én született Örkény István Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztõje; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtõje. (†1979) * 75 éve, 1937. április 6-án halt meg Juhász Gyula a 20. század elsõ felében Magyarország egyik legelismertebb költõje. (*1883) * 110 éve, 1902. április 8-án született Szombathy Viktor író, mûfordító, szerkesztõ. (†1987) * 165 éve, 1847. április 10-én született Pulitzer József (Joseph Pulitzer) magyar származású újságíró, a modern amerikai újságírás atyja, sajtómágnás, a Pulitzer-díj alapítója. (†1911) * 170 éve, 1842. április. 11-én halt meg Darjeelingben Kõrösi Csoma Sándor, magyar orientalista és világutazó, a tibetisztika megalapítója, az elsõ tibetiangol szótár és nyelvtan alkotója. (*1784) * 65 éve, 1947. április 14-én született Keszeli Ferenc szlovákiai magyar költõ, író, újságíró, mûfordító. * 270 éve, 1742. április 20-án született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró. (†1820) * 100 éve, 1912. április 24-én halt meg Borovszky Samu történész, az MTA levelezõ tagja. Közremûködésével készült el a Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat. (*1860) * 95 éve, 1917. április 24-én halt meg Tömörkény István magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. (*1866) * 45 éve, 1967. április 24-én halt meg Széchenyi Zsigmond vadászíró. (*1898) * 5 éve, 2007. április 30-án halt meg Székely Magda Kossuth-díjas költõnõ. (*1936)

Évfordulónaptár

Kürtös 13

Juhász Gyula Szegeden született 1883. április 4-én Juhász Illés posta- és távirdafõtiszt és felesége, Kálló Matild elsõ gyermekeként. Szegeden a piarista gimnáziumban tanult, majd a pesti egyetem magyar-latin szakos hallgatója volt. Barátságot kötött Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsõvel. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá. Tanárvizsgát tett, majd rövid ideig a máramarosszigeti gimnáziumban tanított. 1907-ben publikálta elsõ újságírói sikerét jelentõ vezércikkét a Szeged és Vidékében. Õsszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani, majd pár hét után ezt is otthagyta. Közben Szegeden megjelent elsõ verseskötete, Juhász Gyula versei címmel. Több helyen is dolgozott tanárként: Nagyváradon, ahol megismerte Sárvári Anna színésznõt, az Anna-versek ihletõjét, akihez reménytelen szerelem fûzte; utána Szakolcán, majd Makón. 1914-ben öngyilkosságot kísérelt meg, 1917-ben idegrohamot kapott, és „hivatalosan elmebetegnek nyilváníttatott“. 1915. január elején megjelent második kötete, Új versek címmel. 1918. november 22-én tagja lett a szegedi Nemzeti Tanácsnak, ám életét derékba törte a tanácsköztársaság bukása. Nyugdíjat nem kapott, verseivel, cikkeivel kereste kenyerét. Negyedszázados költõi jubileumán Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ és Móra Ferenc köszöntötte. 1925-ben egyik cikke miatt bíróság elé került, de fölmentették. 1929. január 18-án elsõként jutalmazták Baumgarten-díjjal (1930-ban és 1931-ben is megkapta), a siker azonban megbénította. Az év nagy részét egy budai szanatóriumban töltötte. 1937. április 6-án, Szegeden veronállal megmérgezte magát. Juhász Gyula pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektõl rányomta bélyegét verseire. Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költõi stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelõ nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetõbb. Az impresszionista hangulatlíra mûvelõje volt. Örkény István jómódú zsidó polgárcsaládban született a 1912. április 5-én Budapesten. Édesanyja Petõ Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a piarista gimnáziumban, majd a Mûegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. Késõbb átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben. Kapcsolatba került a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte mûegyetemi tanulmányait, s 1941ben diplomázott mint vegyészmérnök. A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza. Elõször az Ifjúsági Színház, késõbb a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. Dolgozott a Szépirodalmi Kiadó lektoraként is. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá - ez idõ alatt az Egyesült Gyógyszergyárban dolgozott vegyészmérnökként. Elsõ felesége Gönczi Flóra, második F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró, harmadik pedig Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja volt. József Attila-díjjal jutalmazták 1955-ben és 1967-ben. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott. 1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetõben helyezték örök nyugalomra. Örkény a magyar abszurd dráma kitûnõ képviselõje. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelmûen jó vagy rossz ember - a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplõi hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre. Ismert mûvei: Macskajáték, Egyperces novellák, Tóték, Nászutasok a légypapíron, Pisti a vérzivatarban stb. Szerk.

Közélet

14 Kürtös

A homeopátia védelmében Szakképzett belgyógyász-hematológus /a vér és a vérképzõ szervek megbetegedései-szakterületen/ gyakorló orvos vagyok, és hároméves homeopatia egyetemet végzett szakképzett homeopata is. Kiemeltem az is-t, mert az egész bevezetõbõl ez a legfontosabb. Ugyanis 35 éves orvosi praxisom alatt megtanultam a legeslegfontosabbat: mégpedig, hogy a gyógyszeres kezelés, a mûtéti szerveltávolítás vagy bármely formája a hagyományos orvosi kezelésnek mindmind csupán alternatív /részleges/ formája a gyógyulási folyamatnak. Az ALOPATA /gyakorló orvosok által receptre írt, és gyógyszertárakban kiváltható gyógyszer - így nevezzük szaknyelven - megkeresi a szervezetben a beteg helyet, és elkezdi a helyszínen gyógyítani. Közismert az antibiotikumok hatása, megkeresi a baktériumokat, amelyek a gyulladást okozták és megöli õket. De így hatnak a szívgyógyszerek. Megkeresi az érszûkületet, és kitágítja azt, stb. Ellenben a HOMEOPATA gyógyszerek, hangsúlyozom, gyógyszerek /hiszen gyógyszertárakban, a legszigorúbb ellenõrzés mellett, gyógyszertári technológiával gyártják õket/ és feladatuk, hogy a lebetegedett emberi testet mint egységes egészet gyógyítsák. Helyrebillentve a lelki egyensúlyt, megerõsítik a szervezetet és az immunrendszert, mozgósítják az „eltakarító“ vérsejteket, hogy a szervezet beteg szemetet önmaga takarítsa el, és így a gyógyulás sokkal gyorsabban halad. Igen tanácsos tehát az alopata és a homeopata gyógyszerek együttes használata, mert tökéletesen kiegészítik egymást. Fontos tudnivaló ám, hogy úgy az alopata gyógyszerek, mint a homeopatikumok vagy a gyógynövények használata /teaként/ tinktúrák vagy kenõcsök formájában, valamint a gyógyító diéta, a gyógytorna, a gyógyfürdõ, a gyógyiszappakolás, a gyógymasszázs mind-mind alternatív módszer csupán. Az embernek önmagában, belül és egyedül kell elindítania a gyógyulási folyamatot /ugyanúgy, ahogy a romboló, pusztító folyamatot is elindította önmagában/ kezdve a természetes gyógymódokkal, mert kevésbé ártalmasak, mint a vegyileg gyártott gyógyszerek. Furcsa lehet ilyet olvasni egy orvostól, engedjék meg, hogy megmagyarázzam, elõször elméleti szinten, majd a gyakorlatban: tudományos, bizonyított alapokon a statisztikák szerint. A magyar nyelv õsrégi kódolt nyelv, s a szer szó még a nyelvújítás után is Istenhez kapcsolódott. Például szertartás: Isten dicsõségére összegyûltek közös cselekménye. Vagy: szerszám: Isten áldásával az ember kifejezõ eszköze, eltartja vele a családját. Vagy: szerv: Isten teremtette egyforma funkciójú sejtek, szövetek elhatárolt egy-

sége. Vagy: szervezet: Isten teremtette egységes mûködésû tökéletes egész stb. A modern korban azonban jöttek a különféle izmusok, köztük a tudományos materializmus, amely tagadván Isten létezését, a szer szavunkat fõnévhez ragasztva minden mesterségesen /ember által/ létrehozott mû dolgok elnevezését gyártotta le. Így keletkezett az élelmiszer, vegyszer, gyógyszer, tápszer, mûszer stb. szavunk, és ezek mind-mind mûdolgokat fejeznek ki, és sajnos a többsége a szervezetbe kerül. Csakhogy testünk enzimháztartásában nincsenek olyan enzimek, amik ezeket a mû dolgokat le tudnák bontani, tehát gyülemlenek a szervezetben, és egy kritikus szint után már mint mérgek károsítják a szervezetünket. Ha vízben oldódók, a gyógyszerek többsége szerencsére ilyen, akkor a vesék sok vízfogyasztás mellett, megterhelve ugyan, de ki tudják választani a vérbõl, és vizelettel elhagyják a testet. Ha vízben nem oldódnak, akkor a májnak kell elégetni, és az epével a belekbe kiválasztani. Igen ám, de az élelmiszernek nevezett margarin például nem ég el csak 75 Celsius fokon, és csupán hamvasztás alkalmával hagyja el a szegény testet, az élõ szervezetben gyülemlik, majd agyban rakódik le, okozván így Alzheimer-kórt. Persze ez agyon van hallgatva, és a televízióból évek óta ömlik a reklám a szívbarát margarinról. Ami, ha a szívet nem is, az agyat biztos, hogy tönkreteszi. Végezetül pedig egy 2010-es USAstatisztika, ami szerint 2010-ben az USAban az elhalálozók 40 százaléka a gyógyszerek káros mellékhatása miatt halt meg. Ez a szám magasabb, mint a rákbetegségben, balesetekben vagy szív- és érrendszeri megbetegedésekben elhunytak száma! Igen elgondolkodtató, mert köztudott, hogy az USA-ban az emberek 90 százaléka fogyaszt valamilyen gyógyszert, és a szabadon vásárolható gyógyszereknél jóval átlépik a maximális napi adagot /a fájdalomcsillapítóknál, nyugtató- és altatószereknél/. Ezért ennyire fontos a sorrend, hogy mivel kezdjük és mivel folytatjuk a betegségeink kezelését. Logikus, hogy a természetes gyógymódok az elsõ állomás, és csupán ha nem kielégítõ a javulás, akkor kell orvoshoz fordulni, és szedni a homeopata, majd az alopata gyógyszereket, vagy kihagyni a mûtéti beavatkozást. Igenis minden betegségnek vannak fizikai, látható okai, amiket az orvos tud kezelni, és lelki-szellemi, azaz pszichés, láthatatlan okai, amelyeket mindenkinek önmagában kell megtalálni. És ha ismeri õket, szakemberhez /orvos, pszichológus, pszichiáter/ segítségével orvosolni azokat. Kollárné, Dr. Czibulya Klára Ildikó

2012. április

Nosztalgia Lenin élt... Jut eszembe a vicc: Mi volt a 20. század tragédiája? Hogy nem az Auróra, hanem a Titanic ütközött jégheggyel... Apropó, Auróra. Régóta õrizgetek egy újságcikket, amely arról szól, hogy Lenin, az 1917-es októberi forradalom szellemi elõkészítõje és egyik vezére, a szovjetállam létrehozója és vezetõje valószínûleg nem is Iljics, azaz apja nem Ilja Uljanov volt, egyetemet sem végzett, állította a forradalmárról április 22-i születésnapján megjelent írások egyike. Az már kiderült, hogy az Auróra ágyúi nem dördültek el, és nem ostromolták meg a Téli Palotát, s nem is a Finn-öbölnél bujkáló Lenin vezényelte az eseményeket. Pedig mi, akik még a szoci idején koptattuk az iskolapadot, ennek éppen az ellenkezõjét tanultuk. Pontosabban tanították a történelemkönyvekbõl. A 142 éve született szovjet-orosz politikusról Akim Arutyunov Leninkutató állítja, a vezér nem is volt Iljics. Apja, Ilja Nyikolajevics a kormányzóság állami iskoláinak felügyelõje volt, 434 iskolát alapított. Lenin és testvéreinek apja a pletykák szerint a család orvosa, bizonyos Szidorovics Pokrovszkij volt. Ugyanis míg Uljanov a környék iskoláit járta, felesége bensõséges kapcsolatot ápolt a jóképû háziorvossal. A genetika segítségével egyszerû lenne tisztázni a kérdést, de bizonyíték még nincs. A fényképek szerint Lenin erõsen hasonlít Pokrovszkij doktorra. Ha nem kerül ismét kezembe az újságcikk, amelybõl a fentieket merítettem, eszembe sem jutott volna, hogy mikor és melyik hónapban jött a napvilágra a világ proletariátusának vezére, ahogy az iskolában oktatták. Pedig annak idején kötelezõen dicsérõ, hadd ne mondjam, dicsõítõ cikkek jelentek meg az újságokban Lenin születésnapján. Emlékszem, hogy a Lenin-kultusz egyik bugyuta megnyilvánulása volt az utak mentén sok helyen pléhtáblákon díszelgõ felirat: Lenin élt, él és élni fog. Kérdés, hogy egyáltalán elhitte-e ezt valaki? Gondolom, maguk a szöveg kiagyalói sem. Apropó, Titanic. Az Olympic-osztályú utasszállító hajó egy jégheggyel történt, 1912. április 14-i ütközésérõl és egy nappal késõbbi elsüllyedésérõl vált ismerté. A 100 évvel ezelõtt történt tragédiában egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. Csak az biztos, hogy 1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötõjébõl New York felé az úszó palota 2207 utassal. /bodzsár/

2012. április

KERTI

Szabadidõ

Kürtös 15

M U N K Á K T AVA S S Z A L

Április elején már ébredeznek azok a kártevõk, amelyek téli védelmet találtak a gyümölcsfák törzsének és vastagabb ágainak felváló kéregpikkelyei alatt. Ha most fakaparóval és drót-kefével letisztogatjuk a fákat, a kéregtörmeléket fóliára kell gyûjteni és elégetni, akkor rengeteg kártevõtõl szabadulunk meg, kevesebb gondunk lesz a nyári növényvédelemmel. Ehhez a munkához tartozik az a fontos feladat is, hogy a fák koronájában található moníliás gyümölcsmúmiákat, a hernyófészkeket és a tojáscsomókat le kell szedni és el kell égetni. Néhány kerti növényt minden tavasszal termõre kell metszeni. Ilyen az õszibarack fája, amelynek az egyéves vesszõit metsszük viszsza úgy, hogy a termõvesszõ alatt (vagy közelében) egy rövid is maradjon a jövõ évi termés érdekében. Az õszibarack- és a kajszifáknál a metszést nem szabad elsietni. Ennek akkor van a kedvezõ ideje, amikor a virágrügyek már bontakozni kezdenek. Meg kell metszeni a meggyfákat is, mégpedig úgy, hogy a felkopaszodott gallyak tövén fejlõdött egyéves vesszõt hagyjuk meg. Ne hanyagoljuk el a gyümölcsfák talajának ápolását! Ha õsszel nem történt volna meg, akkor most ássunk be a fák aljának a földjébe érett istállótrágyát, tõzeges sertéstrágyát vagy mûtrágyát. Ha szûkös volt a téli csapadék, akár már most meg lehet kezdeni a gyümölcsfák öntözését. Igaz, szükséges rossz, de nem élhetünk meg permetezés nélkül. Különösen a szõlõ és a gyümölcsfák szorulnak rá a vegyi növényvédelemre. A szõlõtõkéket már közvetlenül a rügyfakadás után, mégpedig megelõzõ jelleggel kell permetezni a peronoszpóra ellen. Ezek olyan növényvédõ szerek, amelyek felszívódnak a szövetekbe, és három hétig megvédik a fertõzésnek kitett hajtásokat, sõt azokat a hajtásrészeket is, amelyek a permetezést követõen nõttek ki. Aki muskátlisládákkal kívánja szépíteni a környezetét, az most készüljön ehhez elõ! Az ültetõedény lehet cserép, fából, mûanyagból, bádogból készült láda, csak az a fontos, hogy a felesleges esõ- vagy öntözõvíz el tudjon szivárogni belõle. A láda alá kerüljön alátét, amely az épületet óvja meg az elszivárgó víztõl. Az átteleltetett töveket a kiültetés elõtt vissza kell metszeni! Egy méter hosszú ládába 3-4 növényt ültessünk. A muskátli szereti a középkötött, tápanyagban gazdag, agyagot is tartalmazó, ún. C típusú földet. Mivel a tövek sok lombozatot és virágot fejlesztenek, sok vizet és tápanyagot fogyasztanak, ezért a nyár folyamán a talaj tápanyagtartalmát pótolni kell tápoldatozással. A nálunk elterjedt muskátliknak két fõ típusuk ismeretes: a kerti muskátli szereti a meleg, napsütéses helyet. Naponta kell öntözni. A futómuskátli az olyan helyet kedveli, ahol a nap egy részében árnyék, a másik részében napsütés éri. Több párát és vizet igényel, forró nyári napon akár kétszer is meg kell öntözni. Az elsárgult leveleket és az elnyílt virágokat rendszeresen el kell távolítani. A muskátlihoz szokásos dolog kísérõnövényt is ültetni. Itt széles a választás lehetõsége, csupán arra kell ügyelni, hogy a társnövény környezeti igényei egyezzenek meg a muskátliéval. Erre a célra nem csak egynyári virágpalántát, hanem alacsony fûszernövényeket (pl. metélõhagyma, borsfû, majoránna, kakukkfû, bazsalikom) is ültethetünk. Bálint gazda nyomán: ber

Pánikbetegség, pánikroham A leggyakoribb szorongásos betegség a pánikbetegség. Ez olyan szorongásos rosszullét, ami váratlanul tör rá az egyénre. Testi és lelki tünetei is vannak: erõs szívdobogás, mellkasi szorítás, torokszorítás, remegés, fulladás érzése, megõrüléstõl való félelem, halálfélelem, izzadás... A pánikrosszulét a pánikbetegséggel nem azonos. Pánikszerû rosszullét bárkinél elõfordulhat egyszer-kétszer életében. Pánikbetegségrõl akkor beszélünk, ha egy hónap alatt legalább négyszer vagy többször jelentkezik a roham, ami tíz perc alatt eléri tetõfokát, és húszharminc perc alatt lezajlik. A vérben a CO2 szint hirtelen lecsökken, ezért jó nylonzacskóba kifújni a levegõt, majd ugyanezt belélegezni négyszer-ötször. Jelentkezhet bármely napszakban és bárhol. Gyakran nyilvános helyen tör rá az egyénre, aki ezért a rosszulléttõl való félelmét a rosszullét helyével köti össze, így létre jöhet melléktünetként az agorafóbia (biztonságos környezet elhagyása ház, autó..... következtében föllépõ szorongás). Nõknél kétszer gyakrabban fordul elõ, mint férfiaknál, társulhat hozzá depresszió. Kezelése pszichiátriai gyógyszerekkel történik: Xanax, Frontin stb. Jól reagálnak a pszichoterápiára, ezen belül a kognitív-viselkedésterápiára. Kiegészítõ kezelésnek jó a kalcium, magnézium, B-vitamin. Ezek hozzájárulnak az idegrendszer egészséges mûködéséhez, és hogy az agy elegendõ ingerületátvivõ anyagot termeljen. Jó még a macskagyökér, orbáncfû, mámorborskivonat, citromfû. Mellõzni kell a túlzott kofein-, alkohol- és cukorfogyasztást. A mozgás szintén jó hatással van az idegrendszerre, endorfin hormon szabadul föl a szervezetben, ami jó közérzetet biztosít. Folyt. köv. Molnár Judit

Köszöntõ - Felhívás

16 Kürtös

BOLDOG

SZÜLETÉSNAPOT!

2012. április

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Szociográfia, szociofilm és szociofotó a magyar-szlovák határ mentén

Április 18-án tölti be 80. életévét

Belák Margit szül. Cseri Ipolykeszin. E szép évforduló alkalmából köszöntik lányai, Rózsi, Mari és Kati, valamint fia, Tibi a családjaikkal és az összes unoka és dédunoka. Köszönünk mindent, míg velünk van, nem vagyunk egyedül.

Jaja domáci kutil kínálata: fa, fém, mûanyag és alumínium függönyrudak - karnisok ***** Legolcsóbbak vagyunk a piacon. Címünk: Ve¾ký Krtíš, Ul. Škultétyho 32 www.garnize.eu

Úgy érzi, elveszik a munkában? Mi segítünk, hogy otthona, lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. Szolgáltatásaink: - ablakmosás - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás - porszívózás - felmosás - mosás - vasalás - bevásárlás - fûnyírás - sövényvágás - rendezvények elõtti és utáni takarítás - lépcsõházak takarítása - irodák, üzlethelyiségek takarítása Érdeklődni lehet a: 0907 66 80 28-as telefonszámon!

A szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet és magyarországi partnerei pályázatot hirdetnek szociográfia, szociofotó és szociofilm témában. A pályamûvek beérkezésének határideje: 2012. június 4. Olyan alkotásokat várunk, amelyek a szociográfia, szociofotó és szociofilm hagyományait követve a valósághoz hûen, egy-egy kisebb közösségen vagy személyen keresztül, ám a szélesebb közönség számára élvezhetõen mutatják be a dél-szlovákiai és észak-magyarországi emberek életét. Földrajzi lehatárolás: a bemutatott téma a szlovák-magyar államhatárokkal szomszédos megyék valamelyikéhez kötõdjék (beleértve a nagyvárosokat is: Pozsony, Budapest, Kassa). A pályamunkákat Szlovákiában a következõ címre kell beküldeni: Sociography, Tóth Károly Fórum inštitút pre výskum menšín Parková 4, 931 01 Šamorín E-mail: [email protected], Információs vonal: +421 905 41 64 94 Ünnepélyes eredményhirdetés 2012 õszén várható. Az egyes pályázati kategóriák leírása: SZOCIOGRÁFIA - NOVELLA 5-15 oldal terjedelmû pályamûveket várunk, amelyek a szociográfia hagyományainak megfelelõen, szépirodalmi eszközökkel mutatnak be délszlovákiai vagy észak-magyarországi élethelyzeteket. Figyelem: tisztán szépirodalmi (fikciós), illetve tudományos vagy helytörténeti munkákat nem várunk! Nem kizáró ok, ha a mû interneten vagy nyomtatásban (folyóiratban, lapban) már megjelent, amennyiben nem telt el három év a közlés óta!A legjobb 15 alkotást kötetben fogjuk közreadni magyar és szlovák nyelven. SZOCIOFILM Min. 5 perc, max. 90 perc hosszúságú, az elmúlt öt évben befejezett, kész filmalkotásokat várunk, amelyek a szociofilmes hagyománynak megfelelõen (dokumentumfilmes és játékfilmes megoldások ötvözésével) mutatnak be délszlovákiai vagy észak-magyarországi élethelyzeteket. Figyelem: tisztán játékfilmes (fikciós), illetve alkalmazott (pl. híradós) munkákat nem várunk! Nem kizáró ok, ha a mû interneten, fesztiválon vagy sugárzásban már szerepelt! A legjobb 4-6 alkotást szlovák vagy magyar feliratokkal látjuk el, és kiajánljuk helyi és regionális televízióknak. A filmekbõl részleteket vetítünk majd egy kísérleti, szlovák-magyar kétnyelvû élõ tévémûsorban, melyet mindkét országban egyszerre sugároznak. A pályamûveket DVD-n várjuk. SZOCIOFOTÓ 2010-2012-ben készített fotókat várunk, amelyek a szociofotó hagyományainak megfelelõen mutatnak be dél-szlovákiai vagy észak-magyarországi élethelyzeteket. Nem kizáró ok, ha a mû interneten, sajtóban vagy fotókiállításon már szerepelt! A legjobb 40 alkotást kinagyítjuk, és kiállítás formájában mutatjuk be a nagyközönségnek mindkét országban. A pályamûveket digitális formában várjuk. FIGYELEM: a fájlokat ne csatolják az e-mailhez, hanem valamely fájlküldõ rendszer segítségével várjuk (pl. mammutmail, toldacuccot.hu stb.). A papír alapú nagyításról (a nyertes pályamûvek esetében) a Pályáztató szervezetek gondoskodnak.

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. Közéleti havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.

KÜRTÖS