s Q t r W k XII. évfolyam 11. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2014. november
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
25 éve történt A napokban emlékeztünk korunkbeli hazai történelmünk egyik legnagyobb eseményére, a bársonyos forradalomra. Miért bársonyos? Azért, mert a forradalom egyetlen áldozatot sem követelt. Ezért nevezték el a nyugati újságírók bársonyosnak. A forradalom szlovák neve: nežná revolúcia (V. Mináè: lágy forradalom). Sokáig lehetne elemezni, hogy ez a forradalom is kinek a szülötte, de azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy mi a hozadéka. Kétségtelen, hogy a társadalom életébe ez minõségi változást hozott, új alapokra helyezte a gazdaságot, más lett a politikai irányultság, és beindult a demokratizálódási folyamat. Negyedszázad távlatából visszatekintve szinte hihetetlennek tûnik, hogy a szocialista tábort alkotó országok rendszere hetek alatt összeomlott, eltûnt. Persze semmi sem a véletlen mûve, vagy ok nélküli következménye, de most nem a történelmi háttér áttekintése a célunk, hanem inkább a forradalom hozadéka. Az általános vélemény szerint a forradalom idején az emberek legfõképpen a becsületesség, a kultúra, a szabadság, az értékek, a világgal való kommunikáció és természetesen a jobb anyagi helyzet után vágyódtak leginkább. Nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Egészében véve helyzetünk Európában, a világban stabilnak mondható, gazdaságilag megerõsödtünk. A fordulat után a hazai össztermék (GDP) 27 %-ot zuhant, 1996-ban a gazdaság teljesítménye újra behozta az 1989-es szintet, és ma már az 1989-es szint 190 %-án teljesít. Ez aprópénzre levetítve nem jellemzõ az ország minden régiójára és az ott lakó emberekre. A szociális különbségek elmélyültek, ma még nem vagyunk képesek olyan környezet biztosítására, hogy emberibb körülmények között, nagyobb szociális biztonságban éljünk. A magas munkanélküliség még ma is az országos 13-15 %-os skálán mozog,
65
egyes régiókban olykor veri a 30 %-ot is. Mindez annak ellenére, hogy százezrek próbálnak szerencsét külföldön. Mi a politikai helyzet? Csak kevés (kis) ország engedheti meg magának, ha egyáltalán van ilyen, hogy semleges vagy különutas politikát folytasson. Az Unióba való belépésünk meghatározza politikai irányultságunkat is, ezen belül nincs választási lehetõség, véleménynyilvánítás is csak módjával. Az uniós politika alá van rendelve a gazdasági (globalizációs és liberális) érdekeknek. A termelés és így a profit állandó növelése országokon, Unión belül újabb nyersanyagigényt támaszt, többlettermeléshez vezet, ezeknek új piacok kellenek, melyeket a politikának kell megteremtenie. Ez békés úton nem mindig sikerül, lásd Ukrajna. Lássuk a szabadság kérdését. Ennek is több fajtája van, így szólásszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a szabad mozgás, külföldre való utazgatás, a kereskedés szabadsága stb. A régi rendszerben mindezek erõsen korlátozva voltak, mert politikailag voltak motiválva. A mai rendszerben mindez szabadon gyakorolható, csak nagymértékben eredménytelen. A mai társadalom az egyén szabadságát és korlátlan lehetõségeit deklarálja, elzárkózik és fékez minden kollektív megnyilvánulást, ezért ignorál mindenféle véleménynyilvánítást, erõtlen tüntetéseket, ha a politikai (kormányzó) hatalom érdeke ezt kívánja. Nem tudunk egyetlen példát felhozni arra, hogy az eddigi tömegmegmozdulások komoly eredményt tudtak volna kicsikarni. Ma már mindenki utazgathat a világon keresztül-kasul, ha van rá pénze. Ezt leginkább csak a munka keresésére, vagy a munkába való oda- és visszautazásra használjuk ki, már aki olyan szerencsés, hogy van munkája. Helyben vagy közelben jelképesen mondva - az egy kezünkön meg tudnánk számolni. (Folytatás a 4. oldalon)
„ ... J ó l t u d j á k , h a a m a g y a r o k f e l i s m e r i k ö s s z e t a r t o z á s u k a t , ha összefognak, hatalmas erőt lesznek képesek felmutatni. ... a hazafiatlan szerencselovagoknak az a jó, ha nincs történelem− tudat, ha nincs nemzettudat,ha nincsenek közös célok. Ha nincs remény.“ Kondor Katalin: Lészen csillagfordulás
2 Kürtös
Önkormányzati választások
A Nagykürtösi járás 2014-ben megválasztott polgármesterei Ipolybalog Bátorfalu Brusník Bussa Csáb Csalár Èelovce Èerveòany Daèov Lom Inám Dolná Strehová Dol. Plachtince Dol. Strháre Gyürki Galábocs Horná Strehová Horné Plachtince Horné Strháre Hrušov Haraszti Chr any Ipolyhídvég Kõkeszi Ipolykér Kelenye Kóvár Dacsókeszi Ipolykeszi Szécsénykovácsi Leszenye ¼uborieèka Malá Èalomija Malé Straciny Malé Zlievce Malý Krtíš Kékkõ Rárósmúlyad Lukanénye Nová Ves Obeckov Óvár Apátújfalu Opava Pôtor Pravica Príbelce Ipolyszécsényke Szelény Senné Sklabiná Szlovákgyarmat Slov. K¾aèany Stred. Plachtince Sucháò Suché Brezovo Sirák Šu¾a Terbegec Nagycsalomja Ipolynagyfalu Ve¾ké Straciny Felsõzellõ Nagykürtös Ve¾ký Lom Vieska Ipolynyék Ipolyvarbó Záhorce Závada Zombor Zsély
2014. november
Nem volt telitalálatos tippszelvény
Bálint Péter 56 éves /Független/ Daniela Lichvárová 52 /Smer-Most-Híd/ Zuzana Mališová 64 /Smer/ A lapunk elõzõ számában közölt Végh Zoltán 41 /F/ választási tippszelvényen 15 teleTóth Henrik 44 /MKP/ pülés polgármesterjelöltjei szereÁdám Béla 46 /Most-Híd/ peltek. Olvasóink közül a vártnál Ján Petroch 55 /Smer/ ugyan kevesebben kapcsolódtak be Radoslav Palášthy 38 /Smer/ játékunkba, ám akik vették magukŠtefan Škraban 49 /Smer/ nak a fáradságot, és beküldték szerRégi Zsolt 51 /MKP/ Dušan Mališ 52 /Smer/ kesztõségünkbe a kitöltött szelCyril Bartók 34 /SDKÚ/ vényt, meglehetõsen tájékozottnak Gabriela Hudecová 40 /Sie bizonyultak a feltüntetett községekEgry Éva 55 /MKP-Most-Híd/ ben a polgármesterjelöltek esélyeit Chudý István 42 /F/ illetõen. Kilencen a teljes listát x-elJana Kukuèková 52 /Smer/ ték, heten csak saját településükön Ladislav Nozdrovický 37 /Smer/ tippeltek a megválasztandó polgárJuraj Pastorok 54 /SDKÚ/ mesterre. Ez utóbbiak közül hatan Pavel Bendík 52 /F/ telitalálatot értek el, míg a teljes Varga József 51 /Smer, Most-Híd listát kitöltõk közül senkinek sem Ján Belov 47 /SDS/ Lestyánszky Viktor 52 /Most-Híd/ sikerült elérni telitalálatot. Ezért Pixiádes László 27 /F/ úgy döntöttünk, hogy a legtöbb jó Suchánský Pál 57 /Most-Híd/ találatot elért játékosaink között Csáky Ilona 52 /MKP/ sorsoljuk ki a Magyar Közösség Grešina Erzsébet 57 /Most-Híd/ Pártja Járási Elnöksége által felajánGyurász Éva 50 /Smer-Most-Híd, MKP/ lott díjat. Sorsolással nyert Csáky Košík Szilvia 48 /MKP/ Szabolcs, inámi olvasónk. Filip József 52 /SDKÚ, Most-Híd, KDH/ Csak a saját falujuk polgármesMajdán László 45 /Smer, SDKÚ, Most-Híd/ terjelöltjeire tippelõ és telitalálatot Ján Žilka 48/SDKÚ,Sie ,KDH/ elért játékosaink közül az MKP díját Miroslav Hlaèok 59 /Smer/ Tatiana Káššayová 52, /Smer, SDKÚ, Most-Híd/ sorsolással nyerte Lõrincz Norbert Jozef Filkus 50 /Sie / csábi olvasónk. A tippszelvényt Václav Hájevský 52 /F/ beküldõk között három MKP-s szuAladár Bariak 57 SDKÚ, KDH, Nova/ venírcsomagot sorsoltunk ki. A szeNagy Béla 55 /F/ rencsés nyertesek: Cseri Nortbert Kuzma Zoltán 57 /F/ /Ipolybalog/, Gajdács Márta /IpolyŠtefan Paholík 61 /Smer/ keszi/, Tóth Kálmán /Ipolynyék/. ¼udovít Roško 58 /Most-Híd, Sie / A nyerteseknek gratulálunk, a Vízi József 45 /Most-Híd/ nyereményeket személyesen adjuk Kálazy Csaba 38 /F/ át! Ján Krnáè 36 /SaS/ Miroslav Èinèura 51 /F/ -bgyPavel Lenhard 39 /Demokratikus Szlovákia Pártja/ Tibor Èierny 44 /Smer/ Deák József 29 /F/ Köszönet a választóknak Pavol Celeng 53 /Smer, Most-Híd/ Ján Ragaè 58 /Smer/ A 2014-es év a választások Marta Kálovcová 48 /Smer, KDH, Most-Híd/ éve volt, hiszen idén négy alkaÁrvay Denisa 41 /F/ lommal járultunk az urnákhoz. Anna Mužíková 31 /Smer, SDKÚ/ Legutóbb november 15-én, a Štefan Benko 51 /F/ helyhatósági választásokon. A Anna Triznová 54 /Smer/ Magyar Közösség Pártja NagyEva Pasiarová 60 Smer/ kürtösi Járási Elnöksége ezDímik Tibor 50 /Most-Híd/ úton is köszönetét fejezi ki Miroslav Vozaf 51 /F/ Krnáè Marek 29 /MKP/ járásunk azon választópolgáNagy Mihály 58 /MKP/ rainak, akik településükön az Kerata László 40 /MKP-Most-Híd/ önkormányzati választásokon Ján Jakab 54 /Smer/ az MKP polgármester- és Ivan Krahulec 48 /SDKÚ, Most-Híd, KDH/ képviselõjelöltjeit támogatták Dalibor Surkoš 54 /Smer, KDH/ szavazatukkal. Michal Minár, 28 /F/, Pavel Šimún, 35 /F/ -holtversenyben Gratulálunk és sok sikert Anna Makovníková 52 /Smer/ kívánunk megválasztott polHrubík Béla 50 /MKP/ gármestereinknek és képviseFagyas Marcel 38 /MKDSZ/ lõinknek! Branislav Kázmer 43 /F/ Miroslav Kalmár 50 /Smer/ Balík László, Marián Galo 43 /Smer/ az MKP járási elnöke Makó Gyula 56 /Smer, Modern Szlovákia Pártja, NOVA, SNS/
2014. november
Önkormányzati választások
ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK 2014 Bombameglepetések, szoros eredmények A Nagykürtösi járás 71 településén november 15-én 192 polgármesterjelölt és 974 képviselõjelölt szállt ringbe a választók kegyeiért. Legtöbb polgármesterjelölt, öszszesen hat volt Bátorfaluban, míg öten-öten indultak Lukanényén, Ipolyszécsénykén, Alsópalojtán, Kékkõn, járási székhelyünkön viszont csak négy jelölt akadt. Ha már „statisztikázunk“, érdekességként említjük Zsélyt, ahol 37 képviselõjelölt indult a választáson, Középpalojtán 25, Szklabonyán 22, Alsósztregován, Ipolynyéken 21-21, Csábon 20, a kisebb települések közül Bátorfaluban és Kiszellõben 19-19, Hrussón 18 jelölt közül választhattak a helyi polgárok. Nézzük, hogy a vegyeslakta településeken miként alakult a polgármesterjelöltek csatája. Ipolybalogon a jelenlegi polgármester, Cseri Lajos /MKP/ kihívója Bálint Péter /független/ jelölt volt, aki magabiztosan nyert. Bátorfaluban a 6 jelölt közül a hivatalban levõ faluvezetõ, Daniela Lichvárová, hasonlóképpen Bussán is Végh Zoltán /független/ irányíthatja továbbra is a települést. Nagy meglepetést hozott Csábon a négy jelölt megmérettetése, ahol Tóth Henrik /MKP/ mindössze egy szavazattal gyõzött a mostani polgármesterrel szemben, míg Inámban Nagy József /Most-Híd/ hivatalban levõ polgármestert szoros küzdelemben egyedüli kihívója, Régi Zsolt /MKP/ váltotta, és Lestyánszky Viktor /Most-Híd/ személyében Ipolyhídvégnek is új polgármestere van. Négy új jelölt indult Kõkesziben, és a voksok többségét a 27 éves Pixiades László /F/ szerezte meg, Kóváron pedig a három induló közül Grešina Erzsébet /Most-Híd/ jelenlegi polgármester. Ipolykeszin két hölgy szállt ringbe a polgármesteri székért, amelyben továbbra is Kosík Szilvia /MKP/ foglalhat helyet. Szécsénykovácsiban sem született meglepetés, hiszen a négy jelölt közül változatlanul Filip József /SDKÚ, Most-Híd, KDH/, míg Leszenyén is a két jelölt közül Majdán László /SDKÚ-Most-Híd/ kezében maradt a polgármesteri pálca. Lukanényén öten mérették meg magukat, és mint az várható volt, ismét az MKP támogatottja, Kuzma Zoltán /F/ került ki gyõztesen. A járás polgármestereinek doenje, Jámbor László hat cikluson át irányította sikeresen Apátújfalut, de az idei választáson már nem indult, a két új jelölt közül Kálazy Csaba /F/ kapta a legtöbb szavazatot. Öten vágtak neki a polgármesteri választásnak Ipolyszécsénykén, ahol újraválasztották Deák Józsefet
Urnazárás
/F/, Szelényben pedig Pavol Celenget /SmerMost-Híd/. Sirákon a korábbi polgármester, Dímik Tibor /Most-Híd/ volt eredményesebb egyetlen ellenjelöltjével szemben, Terbegecen viszont nagy meglepetésre a húszas éveinek végén járó Krnáè Marek /MKP/ mind Baki Attila korábbi, mind Sás Erika jelenlegi polgármestert is maga mögé utasította. Szlovákgyarmaton a voksok többségét a jelenlegi polgármester asszony, Árvay Denisa /F/ nyerte el, Felsõzellõben pedig szintén a mostani faluirányító, Krahulec Ivan /SDKÚ, Most-Híd, KDH/. Járásunk legnagyobb községében, Ipolynyéken a két jelölt közül újra fölényesen nyert Hrubík Béla /MKP/, Ipolyvarbón a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség színeiben induló Fagyas Marcel mindössze 2 szavazattal elõzte meg a mostani polgármestert, Zsélyben pedig Makó Gyula /Smer, Modern Szlovákia Pártja, NOVA, SNS/ szintén 2 szavazattal nyerte meg a választást. Lényegében a papírforma érvényesült Csalárban /Ádám Béla - Most-Híd/, Gyürkiben /Egry Éva - MKP-Most-Híd/, Kelenyén /Csáky Ilona - MKP/, Dacsókesziben /Gyurász Éva - SmerMost-Híd, MKP/, Ipolykérben /Suchánský Pál - Most-Híd/ Óvárban /Vízi József - MostHíd/ és Rárósmúlyadon /Nagy Béla - F/, vagyis mind a hét településen maradt az eddigi polgármester. Nem akadt kihívója Nagycsalomján Nagy Mihálynak /MKP/, Ipolynagyfalun Kerata Lászlónak /MKP-Most-Híd/, Galábocson Chudý Istvánnak /F/ és Harasztiban Varga Józsefnek /Smer-Most-Híd/. Ami pedig a képviselõjelöltek versengését illeti a vegyeslakta településeken, a Magyar Közösség Pártja 64, a Most-Híd Polgári Párt 50 képviselõi helyett szerzett a helyi önkormányzatokban. BGy
Kürtös 3 Minijegyzet
Van, aki nyert, van, aki nem... mármint a polgármesterés képviselõjelöltek közül a napokban lezajlott önkormányzati választáson. Örülnek a gyõztesek, bánkódnak még egy ideig a vesztesek, esetleg folytatják a választási kampány ideje alatt oly jól begyakorolt sárdobálást a választók többségének akaratából megválasztott polgármesterek vagy képviselõk egyikére-másikára. Az már egy más lapra tartozik, hogy nyert-e a település a megválasztott polgármesterrel vagy képviselõkkel. Ugyancsak más lapra tartozik, hogy egy-egy községben a választók mennyire voltak elfogultak/elfogulatlanok a jelöltekkel szemben. Vagy melyik jelöltnek volt kiterjedtebb rokoni vagy baráti köre, amely sokat nyomott a latba. Bárhogy is nézzük, a lényegen nem változtat, mert demokráciában a többség akarata érvényesül, és a választások eredményét tetszik, nem tetszik - mindenkinek tudomásul kell venni. És még valamit. Felettébb káros megközelítése a dolgoknak, ha most egyesek úgy gondolkodnak, ha nem engem választottak, vagy nem az általam futtatott jelöltet választották meg polgármesternek/képviselõnek, akkor innentõl fogva elzárkózom a helyi közélettõl, nem kívánok semmit sem tenni a köz/ös/ség javára, érdekében. Ellenkezõleg, folytatom tovább azt, amivel hasznos tagjává válhatok a közösségnek. Merthogy, négy év múlva is lesznek helyhatósági választások... /bodzsár/
Közélet
4 Kürtös
2014. november
46. KAZINCZY NAPOK A rendezvényt a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok Kassai Városi Választmánya szervezte meg, amelyre november 6-8-án került sor a Thália Színház Márai Stúdiószínpada termében. Hogy miért írok pont errõl az országos rendezvényrõl, és más országos rendezvényekrõl esetenként említést sem teszünk? Talán azért, mert témaköre a magyarság és európaiság volt. Lássuk néhány elõadás címét: Kazinczy Ferenc véleménye az európai példáról; Magyar-
ság és európaiság Márai Sándor õrjárataiban; A magyar nyelv az Európai Unióban; A nemzeti tudat dimenziói a nyugatpannon térségben; Az európai kultúra alapjai és jövõje. Ezen elõadások témái mind nagyon izgalmasak és érdekesek voltak, de én legfõképpen inkább Dr. Máté László, az Anyanyelvi Konferencia kassai elnöke megnyitó beszédébõl idéznék és fejtenék ki gondolatokat. „Egy nép tükre, lényege, önkifejezése a nyelve!“ „Nyelvében él a nemzet.“
Ki állíthatja ma, hogy ez frázis? - tette fel a kérdést 1967. október 20-án írásában Fábry Zoltán az I. Kazinczy Napokon. „A nyelv az emberi létet jelent: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amibõl logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség ... Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv, a szó: „Kezdetben vala az ige!“ Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet.“ Megállapítása szerint is az utóbbi évtizedekben nyelvünk állapota romlik, a magyarség fogyatkozik,iskoláink diáksága csökken, a közéletben magyarellenes atrocitásokra kerül sor, s ezek megrettentik a kevésbé elszánt magyarokat. A magyar nyelvû helységnévtábla, valamint feliratok használatáért, a közélet magyar nyelvhasználatáért harc folyik. Visszaesnek a nyelvet erõsítõ és megtartó, a nyelvet mûvelõ és felvirágoztató, a nyelvhasználati önbizalmat növelõ közmûvelõdési rendezvények. Az elmúlt idõkben Kassán otthontalanságra jutott a magyar nyelv! Különösen igaz ez a tavalyi év vonatkozásában, amikor Kassa város Európa kulturális
25 éve történt
(Befejezés az 1. oldalról)
A kereskedés szabadsága ugyan megvan, mindenki szabadon vállalkozhat, csak éppen megélni nehéz belõle. A kis- és középvállalkozóknak a mai napig nem volt megteremtve olyan feltétel, hogy normális útonmódon vállalkozhasson, hogy ebbõl tisztességesen megéljen. A politika, elsõsorban az uniós politika olyan feltételeket szabott meg (szabad kereskedelem korlátozások nélkül), amelyek fõleg a nagyvállalatoknak, kereskedelmi láncoknak, mindkét esetben fõleg a tõkeerõs külföldieknek kedvezzen, így a hazai termelés és kereskedelem a hazai termelõket és kereskedõket jóformán ellehetetlenítette, adósságba, majd csõdbe vitte nagy részüket. Így van, volt ez az ipar területén, de markánsan fõleg a mezõgazdaságban, a mezõgazdasági termékek területén mutatkozik meg. Hogy ez így van, ez sem a véletlen mûve. Szlovákia társadalma nem egyöntetû, etnikailag különbözõ, habár az alkotmány ezt másként határozza meg. A feljebb vázolt
fõvárosaként mellõzött mindent, ami magyar hagyományokkal, a magyar történelemmel és a magyar nyelvvel kapcsolatos. Közösségünkben megindult az erõs erózió, a szórványosodás. Fábryt kell követnünk? „Nem elég csak titokban helyteleníteni a zsarnokságot, hanem nyíltan szót is kell emelni ellene.“ Mert a zsarnokság nem csak a diktatúrákban van, most is vannak bennünket megnyomorító jelei. Identitásunk alapja az anyanyelv. Évszázadokkal a törökvilág megszûnése után nálunk tovább folyik a „janicsárnevelés“, amikor a magyar szülõ önként, megtévesztve, netán „kényszerbõl“, szlovák iskolába adja gyermekét, ezzel elszakítva õt a magyar nyelvtõl, hagyományoktól, kultúrától és közösségtõl. El kell érnünk, hogy az anyanyelvhez való viszony életszükséglet legyen, „haza a magasban“ (Illyés,), a Márai által megfogalmazott érdemben: „Nincs más haza, csak az anyanyelv.“ Szükséges erõsíteni a belsõ nemzeti szolidaritást, amit Szabó Dezsõ így fogalmazott meg: „Minden magyar felelõs minden magyarért.“ Összeállította: Balogh Gábor
általános helyzetbõl kiindulva az összbenyomást még sötétebbé teszik a regionális adatok. A tények makacs dolgok, és ezek azt bizonyítják, hogy az õshonos nemzeti kisebbségek által lakott területek (magyarok, ruszinok, cigányok-romák) - minden téren - jóval hátrányosabb helyzetben vannak az átlaghoz képest, tulajdonképpen õk az átlagrontók. Mintegy száz év óta ezeken, rajtunk verik el a port, és ezt még a jelenlegi, várva várt, mindenható, mindenre receptet adó „demokrácia“ sem tudta megoldani, mert nincs rá politikai akarat. Ezek, mi mindig is kockázati tényezõ voltunk, vagyunk, és míg élünk, azok is maradunk. A minap részt vettem egy kisebb konferencián, elõadáson, A felvidéki magyarok és a rendszerváltás címmel. A tényfeltáró elõadásokból le lehetett szûrni azt a tényt, hogy a felvidéki magyar elit sohasem volt igazán felkészült a társadalmi kihívásokra, nem tudta ezeket soha a saját javára kihasználni, mert mindig megosztott volt politikailag, szellemileg, de gazdaságilag is, gyengítette a szlovákiai magyar nemzeti tartást, amely olyan fontos a túlélés szempontjából. Persze ez nem menti fel a többségi nemzetet az alól a tény alól, hogy a szlovák értelmiség, a szlovák politikai elit nem jött elõ egyetlen javaslattal sem a felvidéki magyar közösség sorsának, problémáinak megoldása érdekében. A legszomorúbb azt látni, hogy a szlovákiai magyar nemzettudat jelentõsen csökken, létezésünket a szlovák elvárásoknak rendeljük alá. Ezt a filozófiát pedig még a vegyespárt is képviseli és támogatja. Mit tehetünk ez ellen? Talán azt, hogy legyen egy magunkra szabott értékrendünk, melynek segítségével küzdjünk jövõnkért, jobb esélyeinkért, megmaradásunk érdekében. Balogh Gábor
2014. november
Kultúra
Kürtös 5
Krúdy Napok Szécsénykovácsiban Október 21-én lenne 136 éves Krúdy Gyula. Az õsei által Szécsénykovácsihoz kötõdõ íróra, a modern magyar prózaírás kiváló mesterére emlékeztek a hagyományos Krúdy Napokra ellátogatók. Ebben az esztendõben a már hagyományossá váló forgatókönyv szerint budapesti kirándulással kezdtük az ünnepségeket, amely keretében ellátogattunk Óbudára, ahol meg-
Szécsénykovácsi polgármestere az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör tiszteletbeli tagja címmel lett adományozva, amellyel az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör eddigi
látogattuk a Kéhli vendégfogadóban, Krúdy kedvenc vendéglõjében az íróról elnevezett szalont, ahol havonta tartja összejöveteleit az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör. Az ünnepi közgyûlésén sok jelentõs íróval, költõvel, festõmûvésszel, képzõmûvésszel, színésszel volt alkalmunk találkozni, akik a
saját és alkotótársaik mûveinek elõadásával szórakoztatták a megjelenteket. Meghallgattuk a Kör elnökének, Király Lajosnak költeményeit saját elõadásában, az egykori olimpikon Németh Nyiba Sándor megzenésített verseit gitárkísérettel és a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Keres Emil színmûvész csodála-
tos átéléssel elõadott verseit. Ezt követõen az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör vezetése elismeréseket és díjakat osztott ki. Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke és Filip József,
tevékenységüket jutalmazta. Az ünnepség után vacsorára megkóstolhattuk az író kedvenc ételét is, amelyre vendégül láttak bennünket. Október 19-én gyönyörû napsütés fogadta a Krúdy ünnepség szereplõit, nézõit Szécsénykovácsiban. Az író dédszülei sírkövének koszorúzásával kezdtük az ünnepséget, majd emlékezõ szentmisét mutatott be Zolczer György atya, ipolyvarbói plébános a helyi templomban a Krúdy család megholtjaiért. A falu közepén elhelyezett emléktáblánál a szécsényi Krúdy Gyula Mûvelõdési Ház színjátszói emlékeztek meg az író életének jelentõsebb állomásairól. Ebéd után a helyi kultúrházban folytatódott a megemlékezési mûsor, amelyben elõször Szeredy Krisztina énekmûvész, a Debreceni Csokonai Színház, a Budapesti Turay Ida Színház és a Kassai Thália Színház tagja remek mûsorral teremtette meg a jó hangulatot, és énekeltette meg a színültig megtelt kultúrházba kilátogatókat. Ezután az Óbudai Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjai: Király Lajos elnök, költõ, mûfordító, a Magyar Kultúra Lovagja, Kanizsa József író, költõ a Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára, a Magyar Kultúra Lovagja, Kõbánya Díszpolgára, az egykori olimpikon, Németh Nyiba Sándor zenész és elõadómûvész, Szénási Sándor István József író, költõ, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör próza szakosztályának vezetõje, a Magyar Kultúra Lovagja és Fenyvesi Mária Annunziata, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör szervezõje adtak elõ a Kör tagjainak mûveibõl. A színvonalas mûsor végén abban a reményben köszöntünk el egymástól, hogy jövõre ismét találkozunk majd a Krúdy Napokon Szécsénykovácsiban. fj
6 Kürtös
Kultúra - Oktatás
2014. november
XII. HEGYALJAI ŐSZNYITÓ
2014. szeptember 28-án került sor Kõkesziben a tizenkettedik Hegyaljai Õsznyitóra. A délutánt a Molnár Csaba Doncs Bojtos Katalin páros konferálta a tõlük megszokott formában. A mûsor, mint mindig, most is színes és érdekes volt: A megnyitóról, most is a helyiek gondoskodtak. Az Õsszel érik babám már tulajdonképpen az Õsznyitó himnusza, a kõkeszi Férfikórus elõadásában hangzott el. Népdalokat hallhattunk még az apátújfalusi, ipolykéri, óvári, valamint a lukanényei asszonykórustól is. Az ipolykesziek is megtiszteltek jelenlétükkel, hoztak hagyományõrzõ- és retromûsort is. Az utóbbi nagyon ötletes slágerválogatás formájában szórakoztatta a közönséget. Ipolykeszirõl érkezett Básti János nótaénekes is, aki hozta a tõle megszokott mûsort és színvonalat. Nagycsalomját a citerások képviselték. Balassagyarmatról a Tormay Cécile Irodalmi és Történelmi Társaság hozott egy verses-dalos összeállítást. Fellépett még Vaculcsiak Tamás, valamint Galamb Zoltán gitármûvész. Az érdekes, színes programot követõen a nézõk és a vendégek jót falatozhattak az ízletes gulyásokból, amit a helyiek készítettek. A kötetlen beszélgetéseket hallva megállapíthattuk, hogy a XII. Hegyaljai Õsznyitó is hozta a tõle megszokott színvonalat. Doncs Bojtos Katalin
Rendhagyó irodalomóra az Ipolyi Arnold Alapiskolában
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának szervezésében rendhagyó irodalomórákra, író-olvasó találkozókra került sor Szlovákia több magyar tanítási nyelvû oktatási intézményében. A körút egyik állomása az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola volt, ahová két szlovákiai magyar író, költõ, publicista, szerkesztõ látogatott el október végén. 2014. október 24-én két író látogatott
iskolánkba, mégpedig Szászi Zoltán és Mizser Attila. A rendhagyó irodalomóra egy pénteki napra esett.Az órán a nyolcadik és kilencedik osztály tanulói vettek részt. A két íróvendég elmondta, hogy milyen költõnek lenni, mit csinálnak mindennapjaikban, miért tartották az irodalmat fontosnak. Kis humorral színesítették elõadásukat. Buzdítottak minket, hogy olvassunk, játsszunk a fantáziánk-
kal, és sokat gondolkodjunk. Azt is elmondták, hogy hogyan kezdték el pályafutásukat. Szászi Zoltán beszélt arról, hogy 3 év alatt 5 könyvet írt, de lehet, hogy 10 évig 1 könyvet sem fog tudni megírni, ha nem jön meg az ihlet. Ezen mindenki eltöprengett. Azt hittük, hogy a költõknek egyszerû az írás, hogy az ihlet csak úgy magától jön. De ez nem így van. Mizser Attila a költészet mellett egy irodalmi folyóiratot is szerkeszt. Az elõadás végén kérdéseket lehetett föltenni. Elõször mindenki ijedten hallgatott, majd elhangzott pár kérdés. Szerintünk érdekes volt az elõadás. Máskor is megismételhetnénk ezt a találkozót. a 9. oszt. tanulói
Kultúra
2014. november
BUSSAI
SZÜRETI
Kürtös 7
Ü N N E P É LY
felléptek a bussai fiatalok táncbemutatókkal, az ipolybalogi Bukréta Hagyományõrzõ Folklórcsoport, a nagycsalomjai citerások és volt egy sztárvendégünk Magyarországról is. Hegedûszó Zsuzsival címmel fergeteges szórakoztató mûsort hallhattunk-láthattunk, Zsuzsi megtáncoltatta és dalra bírta a közönséget is.
2014. szeptember 28-án került sor Bussán a hagyományos szüreti ünnepségre. Ebben az évben a helyi Csemadok vezetõsége úgy döntött, hogy vasárnap tartják ezt a rendezvényt. Reménykedtünk, hogy talán vasárnap az emberek jobban ráérnek, vagy talán nagyobb lesz az érdeklõdés e rendezvény iránt. Hát - sajnos - nem nagy sikerrel jártunk. Én nem is tudom, hová vezet ez az út. Az embereknél nem látok a kultúra iránt érdeklõdést, mi több, ami számomra szívügyem, a magyar kultúra iránt sem. Valahogyan mégiscsak fel kéne ébreszteni legalább azokat az embereket, akikben még némi magyarság van. Azért említem ezt a tényt, mivel a szüreti ünnepségünk egyben a Csemadok megalakulásának 65. évfordulójával volt egybekapcsolva. Nem kevés a 65 év egy emberéletre, sem hogy ennyi éven keresztül fenntartottuk ezt a magyar kulturális szervezetet. Buzdítani szeretnék minden magyar ajkú embert, fõleg a fiatalokat, hogy ne hagyjuk összedõlni mindazt, amit szüleink, nagyszüleink felépítettek...
A kultúrmûsor után az ott levõ vendégeket és minden Csemadok-tagot vendégül láttunk. A töltött káposzta mindenkinek ízlett, persze erre aztán jó csúszott a murci, illetve a bor is a vendégeknek.
Ami sajnálatos volt ezen az ünnepségen az az a tény, hogy éppen ezen a napon a reggeli órákban elhunyt egy igazi Csemadok-tagunk, Végh Anna. Ezért fájó nyomot hagyott bennünk az idei Szüreti ünnepség. Annus keresztanya minden alkalommal támogatta a Csemadok tevékenykedését, és szerette a magyar kultúrát, A délutáni órákban kezdõdött az ünnepélyes szentmise, melynek elején koszorút helyeztünk el a Bussán szolgálatukat teljesített plébánosok emléktáblájához. Majd a szentmise keretében lelkiatyánk megáldotta az oltár elé hozott terményeket, kenyeret, bort, gyümölcsöt, zöldséget, mézet stb. A szentmise minden elhunyt és élõ Csemadok-tagért volt felajánlva. Ezt követõen a bussai kultúrház nagytermében gyülekeztünk, ahol a vendégeket polgármesterünk, Végh Zoltán mérnök úr és kedves neje fogadták jó parasztos zsíros kenyérrel, hagymával, no és persze finom murcival. A rendezvényt a Csemadok helyi szervezetének elnöknõje nyitotta meg, és a polgármester úr köszöntötte a jelenlévõ vendégeket, többek között jelen volt Balog Gábor úr, a CSNTV elnöke, lelkiatyánk, Hrablay Ján és sokan mások. Ezek után következett a kultúrmûsor, amelyben elsõként a bussai Melódia asszonykórus köszöntötte ünnepélyes dalokkal a jubiláló Csemadok megalakulásának 65. évfordulóját. Majd
történelmet, hagyományokat. Nagy veszteség ért minket, mert úgymond - õ volt nekünk az élõ krónikásunk. Ezért néhányunk számára kicsit gyászos hangulatban múlt el a rendezvény, de az élet megy tovább... Köszönet illet mindenkit, aki segített, és támogatta ezt az ünnepi összejövetelünket. Bombor Ivett
Közélet
8 Kürtös
2014. november
Nagyjaink nyomában… jának van szentelve. A kiállítás megtekintéséhez igénybe lehet venni a szlovák, angol, német, illetve magyar nyelvû elektronikus tárlatvezetõ (audio guide) készülékeket. A kiállítás a Közös örökségünk Madách címû magyar-szlovák uniós projekt részeként (Madách-kastély, Alsósztregova) a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Palóc Múzeum (Balassagyarmat)
A Bethlen Gábor Alap támogatásának jóvoltából az idén már másodszor került sor arra a regionális körútra, melyeknek során járásunk magyar tanítási nyelvû alapiskolásai, pedagógusai, iskolatámogatók és szülõk meglátogathatták régiónk irodalmi emlékhelyeit, s bekapcsolódhattak ezen emlékhelyek megismerésébe. Nagyobb és összetettebb áttekintést nyerhettek régiónk történelmi gazdagságáról, ennek egy szûkebb, válogatott szeletébõl.
a köztudatba, szélesebb körben propagáljuk, és ezeket helyileg feltárva látogathatóvá tegyük nem csak régiónk, de a szélesebb közönség, az irodalmi turizmust kedvelõk számára is. és a Petõfi Irodalmi Múzeum (Budapest) szakmai együttmûködése révén valósult meg. A nap másik fõ programja a fent jelzett uniós projekt részeként felújított alsósztregovai Madách-kastély, múzeum és ennek állandó kiállítása volt. A kiállítással már más cikkeinkben foglalkoztunk, ezért ezt nem részletezem. A lényeg
Az idei túra legfõképpen járásunk magyar iskoláinak végzõs diákjait célozta meg. Az elõzõ túra útvonala kibõvült, egy kis kiruccanásra átugrottunk a magyarországi Csesztvére, (a határtól 15 km-re) ahol megtekinthettük a Madách Ez a túra annál is fontosabb, mert a térségnek - középiskola híján - nincs olyan más intézménye, amely népszerûsíteni tudná, de elsõsorban az itt élõ magyarság iskolaköteles diákjaival megis-
mertetné ezeket a helyeket. Fõleg azért, mert a sok nagyság közül nem mindegyik iskolai anyag, és ami nem kötelezõ, ugyebár az sok diák, de felnõtt szemében nincs is. Ezért nagyon jó hézagpótló az ilyen rendezvény, hogy jobban bevigyük
Imre Emlékmúzeumot. Az emlékházban nyolc terembõl álló állandó irodalmi kiállítás van. A kiállítási anyag az elsõ négy teremben fokozatosan mutatja be a költõ életútjának állomásait, megpróbáltatásait, a családi tragédiákat, a börtön hónapjait, a házasság összeomlását, a sikert hozó mûhöz, Az ember tragédiájához vezetõ utat, valamint az utolsó esztendõket. A további négy terem Az ember tragédiá-
az, hogy a tanulmányút résztvevõi még ezt nem látták, így mindenképpen új élményt jelentett számukra valamint összehasonlítási alapot a két helyszín között. Megállapításaink szerint mindkettõ nagyon jól sikerült, nagyon gazdag és látványos mestermunka. A tanulmányút résztvevõi egy kis kiadványt kaptak kézhez, amely tartalmazta az egyes emlékhelyeket, egyúttal ismereteik bõvítésére is szolgál. Köszönjük az iskolák együttmûködését a tanulmányút megszervezésében. Balogh Gábor
2014. november
Kultúra - Oktatás
Országos Színjátszó Fesztivál
Szögezzük le elõre, a rendszerváltás utáni egyik, ha nem a legfontosabb szlovákiai magyar kezdeményezésérõl van szó. Az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál (lánykori nevén: Falusi Színjátszók és Esztrádcsoportok Fesztiválja), ahogy Juhász Katalin leszögezi az egyetlen felvidéki magyar napilapban, kishitûségbõl született. De mégis bizonyságot tett afelõl, hogy így is lehet nagy és csuda dolgokat alkotni. (…) Pár éven belül minden olyan „mellékíze“ megjelent a fesztiválnak, amely nélkül nem igazi egy fesztivál, így lett Lakoma névre keresztelt fesztiválújságja, Mics Károlyról elnevezett életmû-, s Németh Péterrõl elnevezett legígéretesebb tehetség díja. S mivel nemcsak a falusi színjátszók és az esztrádcsoportok találtak otthonra, a fesztivál nevet változtatott, s ha már az egy évig a városban színészkedõ Egressy Béni lett a névadó, egy szobor is dukált neki, amely el is készült. Ferenc György szobra büszkén feszít a két templom közötti téren, csak a stábnak egykor helyet adó parasztháztól voltak kénytelenek megválni a szervezõk, és a fesztivál alaphangulatát évekig meghatározó dísztökkiállítás merült feledésbe. (…) Amíg a szervezés rutinból próbált építkezni, addig a benevezett csoportok ugyancsak kitettek magukért. Régen volt ennyire változatos a program, mint az idén, s a színvonal is ugyancsak egyenletesre sikeredett. 14 elõadás (ebbõl kilenc versenyben), amelyek középpontjában ugyan mi más is állhatott volna mint a szerelem és a puszta szexualitás, így akár több elõadás plakátjára is odakerülhetett volna a tizennyolcas karika (gondolok a nemesócsai s a két füleki elõadásra). Az idei mûsorban megjelent a monodráma mûfaja (a rimaszombati Alterna és a füleki Édes Kettes), a jókaiak távollétében az újonc réteiek hozták el a hamisíthatatlan falusi fílinget, de voltak tipikus városi produkciók (Királyhelmec, Fülek) is. Az idén nem hiányzott az esztrád sem, sõt a Nagyfödémesi Esztrádfesztiválról két csapat (Vezekény,
Vágkirályfa) is érkezett, ahogy fergeteges örömszínházat mutatott be a nánai csapat, akik egy kissé a falusi színjátszás elé is görbe tükröt mutattak, míg a programban õket követõ, határon túli magyar diákokat a soraiban tudó budapesti Wataridori egy teljesen más, lírai hangnemet hozott magával. Ahogy a kamaszok és idõsebbek is békésen megfértek egymással a szepsi és a buzitai színpadon a három nap alatt. A rimaszombati Klaudia Belicová és a teljes nemesócsai gárda az egyik oldalon, a rétei Farkas Irma a másikon. Számomra ez utóbbi éltes hölgy önfeledt színpadi létezése volt az idei fesztivál messze legmeghatározóbb élménye. A nemesócsaiak külön örömet szereztek azzal, hogy ha már a szervezõk lemondtak a dísztökökrõl, addig, ha egy elõadás erejéig is, de a NEFISZ visszalopta a tököt a fesztiválra. Mics Károly és Németh Péter öröksége, vagyis Ipolynyék és Nemesócsa. Az idén teljesen véletlenül, de összeért a jelen és a múlt. Az ipolynyéki Mics Károly kapta az elsõ életmûdíjat, s most, kilenc év múltán a színköri örököse, Balik Judit vehette át a mesterérõl elnevezett életmûdíjat. A legígéretesebb tehetség díját annak idején a nemesócsai Németh Péterrõl neveztük el, s idén a több éves kihagyás után visszatérõ nemesócsai színkör oszlopos tagja, Hölgye Boglárka vehette át. Az a Hölgye Boglárka, aki másodszor vehette át az elismerést, az elsõt még abban a Pomádéban nyújtott alakításáért, amelyben a partnere Németh Péter lehetett. A XVI. Egressy Béni Fesztivál a szervezésbeli hiányosságok ellenére is sikeres véget ért. A siker a mozgalom életképességében keresendõ. Sokan vagyunk úgy, hogy még le sem gördül a függöny, még éppen csak elhangzik utoljára a fesztivál szignálja (elhangzott?), már a következõ fesztiválra, az újabb találkozásokra gondolunk. Ahogy a polgármesterségtõl 24 év után búcsúzó Zachariaš István is figyelmeztetett köszöntõjében, már a fesztivál utáni másnapon a következõ fesztivál szervezésén kell „agyalni“. A XVI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál szombaton véget ért. Csak remélni tudjuk, hogy már vasárnap elkezdték a szervezõk a felkészülést a tizenhetedik évfolyamra. Juhász Dósa János Balik Judit laudációja lapunk következõ oldalán olvasható.
Kürtös 9
Irodalomóra a Mikszáth Kálmán Emlékházban
Nyolcadikos diákként az ember irodalomóráról irodalomórára életrajzi adatok sokaságával találja magát szembe. Valljuk be, ez nem mindig tartozik a kedvenc tanulnivalóink közé. Ezért, mikor Mikszáth Kálmán életrajza következett, az a nagyszerû gondolat jutott a tanító nénink eszébe, mi lenne, ha az órát Szklabonyán, a Mikszáth Kálmán Emlékházban tartanánk meg. Így elindultunk erre a kis 19. századi idõutazásra Szklabonyára, az író szülõfalujába, hogy a helyszínen szívjuk magunkba a tudást. Nagyon jól sikerült a látogatás, sok tudnivalót, látnivalót elraktároztunk magunkban. Talán azt sem túlzás állítani, hogy megérintett minket a „nagy palóc“ szelleme, és na-
gyobb kedvet kaptunk a kötelezõ olvasmányok elolvasásához. Hisz, ahogy Mikszáth is vallotta: „Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, sem koszorúkkal úgy, mint azzal, ha õt mûveiben megösmerik: ez a legnagyobb jutalma.“ Ezt a nemes gondolatot magunkénak érezzük mi is, akik az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskolában tanulunk. a 8.o. tanulói
10 Kürtös
Kultúra Folytatás a 9. oldalról
Tisztelt ünneplõ közönség, kedves fesztiválozók! Engedjék meg, hogy a CSEMADOK Ipolynyéki Alapszervezetének elnökeként eleget tegyek azon kedves kötelességemnek, hogy a mai ünnepségen méltassam Balik Judit díjhoz kapcsolódó tevékenységét. Annál is szívesebben teszem ezt, hogy a Mics Károly Díjról van szó, amelynek névadója a mi mesterünk volt - hosszú évekig, egészen váratlan és kegyetlenül hirtelen jött haláláig rendezte a helyi mûkedvelõ színjátszók elõadásait. Nem volt kérdés 2005-ben, hogy ez után a fájdalmasan szomorú esemény után kit lehet megbízni a munka folytatásával. Nem volt véletlen, hogy éppen Balik Juditot kértük fel a feladatra - aki örömünkre igent is mondott a felkérésre, hiszen õ akkor már sokéves színpadi tapasztalattal rendelkezett. Gyerekkora óta aktív szereplõje volt ünnepi megemlékezéseknek, irodalmi esteknek, szavalóversenyeknek. Gimnazistaként Vas Ottó József Attila Irodalmi Színpadában volt négy évig lelkes szavaló. Fõiskolásként a nyitrai kollégiumi rádió magyar adásának volt szerkesztõje és bemondója. 1985-ben „debütált“ otthon, Ipolynyéken, A néma levente címû Heltaivígjáték Zíliájaként - ebben a darabban játszott elõször a díj névadójával, Mics Károllyal. És attól fogva nem került színjátszóinktól bemutatásra olyan darab, amelyben Judit ne szerepelt volna. 1987-ben Komáromban, a Jókai Napokon Kiváló Alakításért Díjat kapott Dávid Teréz Idõzített boldogság címû vígjátéka egyik szerepének megformálásáért. De elmondása szerint soha nem a díjakért mûvelte, illetve mûveli mind a mai napig az amatõr színjátszást. Egyszerûen hisz a közösség megtartó erejében, a fiatalok és idõsebbek szabadidejének ily módon történõ értelmes eltöltésében és nem utolsó sorban a közönség szórakoztatásában. Szereti, ha összejön egy jó csapat olyan emberekbõl, akik összetartanak, barátkoznak, jól érzik magukat a közösségben és amellett kicsit „színészkednek“. Tudatában van annak, hogy manapság úgymond „menõ“ különféle alternatív, modernista, kicsit elvont darabokat színpadra állítani és ezekkel meghökkenteni, akár sokkolni a közönséget; de lévén szó falusi színjátszók vezetõjérõl, akik elsõsorban a saját falusi közönségükért tevékenykednek, õ megmaradt a közérthetõ, szórakoztató, könnyedebb daraboknál. Sok ember megfordult már vezetése alatt a csoportban: volt, aki 1-2 évig tudott csak szerepet vállalni, de olyan is akadt, aki akár évtizedekig dolgozott közösen a díjazottunkkal. Fontosnak tartja hangsúlyozni és megköszönni az önzetlen segítséget, amit akár a CSEMADOK-szervezet vezetõségétõl, akár a helyi önkormányzattól kap a munkájához. Az Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon vagyunk, így feltétlen szeretném megemlíteni, hogy Balik Judit itt már többször szerepelt, akár színészként, akár rendezõként. Elõször 2003-ban a Huszárkisasszony címû zenés vígjátékkal, legutóbb pedig
2014. november
Balik Judit laudációja
tavaly, a Jegygyûrû a mellényzsebben címû darabbal voltunk jelen a fesztiválon. Eddig Judit színjátszó csoportban végzett munkájáról beszéltem; el kell azonban mondanom, hogy egyéb téren is abszolút aktív CSEMADOK-tagról van szó. Sok olyan terület van, ahol becsülettel mûveli és képviseli a magyar kultúrát. Nem múlik el helyi rendezvény, amelynek szervezésében és megvalósításában ne venné ki részét. Hosszú évekig mûködött nemcsak Ipolynyéken, de a régióban is különféle kulturális rendezvények szereplõjeként, mûsorközlõjeként, tevékeny tagja a Palóc Társaságnak, és sorolhatnám még a kisebb-nagyobb feladatokat, amelyekkel hozzá lehet fordulni a sikeres megvalósítás reményével. Teszi mindezt nem kevés iskolai feladata mellett, lévén szó aktív pedagógusról. Ezért is örülünk, hogy munkáját nemcsak otthon, de itt, az Egressy Béni Fesztiválon Önök is értékelik és díjazzák. Köszönjük szépen! Judit, szeretettel gratulálunk! A fesztivál fõdíját, valamint a a Kazincbarcikai Városi Hivatal és Önkormányzat 20.000 Ft értékû pénzjutalmát a Nánai Színjátszó Csoport nyerte. További díjazottak: Nívódíj - az emberi kapcsolatok fontosságának hiteles tolmácsolásáért: Bodrogközi Színjátszók (Királyhelmec) Nívódíj - a vérbõ komédiázásért: Vezekényi Görbetükör Színjátszó Kör A legjobb férfi alakítás díja: Ivány Árpád (Vezekény) A legjobb nõi alakítás díja: Gyetvai Viktória (Fülek) Legjobb alakítás díja: Farkaš Irma (Réte) A legígéretesebb tehetség díja - Németh Péter-díj: Hölgye Boglárka (Nemesócsa) A legjobb férfi epizódszereplõ díja: Hobot Csaba (Vezekény) A legjobb nõi epizódszereplõ díja: Matus Orsolya (Nána) A legjobb színpadkép díja: Rétei Színjátszó Csoport Egyéni díj kiemelkedõ alakításért: Góra Róbert (Nána) Különdíj - a népi hagyományok õrzéséért és közvetítéséért: NEFISZ (Nemesócsa) A szakmai zsûri különdíja - a drámai színházi kísérletért: Zsákszínház (Fülek) A szakmai zsûri különdíja: Poloska Színház (Nagymegyer) A szakmai zsûri különdíja - kortárs szerzõ mûvének elõadásáért: Bodrogközi Színjátszók (Királyhelmec) A szakmai zsûri különdíja - magyar szerzõ mûvének leleményes stilizálásáért: Nánai Színjátszó Csoport A Csemadok Buzitai Alapszervezetének díja: Zsákszínház (Fülek) A Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának díja: Féktelen Komédiások (Vágkirályfa) Szepsi város polgármesterének díja: Rétei Színjátszó Csoport Buzita község polgármesterének díja: Poloska Színház (Nagymegyer) A Lakoma fesztiválújság díja: Zsákszínház (Fülek) A szakmai zsûri különdíja - a legjobb gyerekszereplõnek: Jantosík Napsugár (Nána)
2014. november * 80 éve, 1934. november 3-án halt meg Jarnó József író, költõ, mûfordító, a Kassai Napló szerkesztõje. (*1904) * 105 éve, 1909. november 9-én hunyt el Gyulai Pál író, költõ, egyetemi tanár. (*1826) * 70 éve, 1944. november 9-én szenvedett vértanúhalált Radnóti Miklós, a 20. század egyik legjelentõsebb magyar költõje. (*1909) * 100 éve, 1914. november 13-án született Határ Gyõzõ Kossuthdíjas magyar író, költõ, mûfordító, filozófus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. (†2006) * 145 éve, 1869. november 17-én született Ignotus publicista, kritikus, író, a Nyugat címû folyóirat alapítója. Eredeti nevén: Veigelsberg Hugó. (†1949) * 350 éve, 1664. november 18-án halt meg gróf Zrínyi Miklós horvát bán, Zala és Somogy vármegyék fõispánja, nagybirtokos fõnemes, költõ, hadvezér és politikus. (*1620) * 195 éve, 1819. november 22-én hunyt el Baróti Szabó Dávid költõ és nyelvújító, jezsuita, késõbb világi pap és tanár. (*1739) * 115 éve, 1899. november 25-én született Szenes Piroska író. A Nyugat folyóirathoz kötõdõ írói kezdetek után Besztercebányán is élt. Ismert mûve a Csillag a homlokán c. regény. (†1972) * 110 éve, 1904. november 25-én született Kassán Urr Ida költõ, orvosi szakíró. (†1989) * 70 éve, 1944. november 30-án halt meg Szomory Dezsõ, született: Weisz Mór magyar író, drámaíró. (*1869) * 95 éve, 1909. november 30-án született Darvas Szilárd költõ, humorista, konferanszié. A legsokoldalúbb magyar írók egyike. (†1961)
Évfordulónaptár
Kürtös 11
Szenes Piroska 1899. november 25-én született Marosszalatnán. Erdélyben született, de gyermekkorában a családja a Felvidékre költözött. Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, ekkoriban közelebbi kapcsolatba került Babitsékkal, és a Nyugat novellapályázatán 1925-ben dicséretet kapott. Elsõ könyvének budapesti megjelenése után, 1927-ben visszatért Szlovákiába, férjhez ment Halász Miklós ügyvéd íróhoz, s Besztercebányán lakott, de irodalmi kapcsolatai akkor is Budapesthez kötötték, ott jelentek meg mûvei.1938 õszén a fasizmus fenyegetése elõl férjével Párizs, Spanyolország és Portugália érintésével az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1930-ban jelent meg Csillag a homlokán c. regénye, amely mind itthon, mind Magyarországon viharos visszhangot váltott ki. A csehszlovák cenzúra a szlovák nép állítólagos becsmérlése miatt nem engedélyezte a terjesztését, a magyarországi nacionalista kritika pedig hazaárulónak bélyegezte a szerzõt, mert „nem világítja meg a nagy változást, amely a felvidéki társadalomban az elszakítás következtében végbement“. Magyarországon Móricz, Kassák és Schöpflin Aladár nagy elismeréssel fogadták a mûvet, Schöpflin A magyar irodalom története a XX. században c. munkájában az élvonalbeli fiatal magyar írók közé sorolta a szerzõt. Ez a regénye 1982-ben újabb kiadásban is megjelent, elbeszélései a csehszlovákiai magyar novellát bemutató antológiák állandó darabjai. Szenes Piroska1972. április 28-án halt meg New York-ban. Mûvei: Az utolsó úr (regény); Csillag a homlokán (regény); Jedviga kisaszszony (elbeszélés); Egyszer élünk (regény); Lesz-e gyümölcs a fán? (regény). Szerk.
Könyvajánló Pogány Péter:
Volt egyszer egy FELVIDÉK Pogány Péter vegyészmérnök, dr., jelenleg a MTA Természettudományi Központjában dolgozik. A kémia mellett ugyanolyan szenvedélyesen szereti a történelmet is. Ráadásul szemtelenül fiatal, rengeteg tapasztalattal maga mögött. A szerzõ a könyv elõszavában megjegyzi, hogy nem tudományos munka. Érdekes stílusban igyekszik elõadni a Felvidék, vagyis a mai Szlovákia történeti-kulturális és szociológiai sajátosságait. A könyv tartalmilag négy részre oszlik, mindegyik túra alkalmával a Felvidék más-más tájaival, történelmi összefüggéseivel ismerkedhetünk meg. Tehát nemcsak útleírásként érdekfeszítõ, hanem történelmi és irodalmi ismereteink pótlására, elmélyítésére is szolgálhat. Nem beszélve a gyönyörû felvételekrõl, amelyek mind-mind a térség szépségét, gazdagságát van hivatva bemutatni. Ha meg akarja ismerni a mai és a történelmi múlton keresztül a régi Felvidéket, okvetlen el kell olvasnia ezt a könyvet. Mi valahogyan mindig úgy vagyunk a saját értékeinkkel, hogy azokat hagyjuk utoljára, és inkább megyünk száz meg ezer kilométereket más tájak megismerése végett, semhogy elsõsorban a hazai tájak szépségeiben gyönyörködnénk elsõsorban. A szerzõ maga is beismeri, hogy hosszabb-rövidebb idõt töltött Skóciában, Franciaországban, jelenleg Németországban tartózkodik, mely tájakra egyrészt a kíváncsiság, más kultúrák megismerése, illetve az új dolgok megtanulásának és megtapasztalásának a vágya vitte. Itthoni tartózkodása döbbentette rá igazán, hogy nincs miért szégyenkeznünk otthon, hiszen otthon is megvan minden, ami az ember számára fontos. Az utazások befejeztével az embert az emlékük még hosszú ideig kíséri, és akarva-akaratlanul is visszaemlékezik a régi zarándokokra, akik jól tudták, hogy: „Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.“ (Márai Sándor) Balogh Gábor
12 Kürtös
Hitélet
Megemlékezés Galábocson Galábocs községben a mindenszentek és a halottak napja alkalmából a hõsi halottainkra is emlékeztünk. Ebbõl az alkalomból került felavatásra és megszentelésre a helyi temetõben az az emlékmû, amely az elsõ és a második világháborúban elesett galábocsi katonáknak állít méltó emléket. Ez az emlékmû legyen a tanúbizonysága annak, hogy akik életüket áldozták hazájukért, szülõföldjükért, családjukért, nem vesznek el a feledés homályába. Az elsõ világháborúban elesettek: Molnár István, Erdélyi Ferenc, Gubányi Mihály, Lakatos András, Marcsok Pál, Oszagyán Márton, Gulyacs István; a második világháborúban elesettek: Mózer Antal, ifj. Gubányi Pál, Marcsok András, Tõzsér József, Gubányi András, Baranyi László. Mert ahogy Szakály Sándor történész fogalmaz: „Egy nemzet halottai iránti tisztelete jelzi az adott nemzet kultúrájának színvonalát és igényességét. Aki nem temeti el és nem emlékezik meg saját halottairól, az nem érdemli meg az utókór megbecsülését. Mert annál, ami a két világháborúba vezényelt katonáinkkal történt, csak egy valami lehet szörnyûségesebb, éspedig, ha elfelejtjük Õket. Minden ember addig él, amíg gondolnak rá.“ Az emlékmû egy plusz érzelmi töltést is hordoz, mert a fa, amelybõl kifaragták, hazai földben növekedett. Hosszú idõk óta magányosan, kiszáradva állt az erdõben, mintha elõre érezte volna sorsát. Az emlékmû Kanyó Balázs nógrádsipeki fafaragó munkája. -che-
Kosztolányi Dezső: Halottak Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók közt titokzatos megállók. A mély, sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megdermedtek és örökre szépek. Nem-élõk, mindent felejtõ, mindent porba ejtõ henyélõk, kiknek kezébõl a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul, Kleopátra a csókokat feledte és Shakespeare elfelejtett angolul. Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogos talányát. Ábrándok õk, kiket valóra bûvöl az áhítat, az ima és a csók. Idézetek egy régi-régi mûbõl, kilobbant sejtcsomók.
2014. november
A gondoskodó szeretet szentjei A november 11-én ünnepelt Tours-i Szent Márton, valamint Árpád-házi Szent Erzsébet, akinek emléknapját november 19-én tartjuk, életpéldájukkal, szociális érzékenységükkel, valamint karitatív tevékenységükkel segítenek megértetni, hogyan kell keresztényként segítõ emberekké válnunk - így követendõ példaként állnak korunk embere elõtt. Napjainkban ugyanis a világon több millió ember számára okoz gondot a mindennapi betevõ megteremtése, valamint több millió gyermek kényszerül dolgozni a világ szinte minden pontján embertelen körülmények között, hogy így meneküljenek meg az éhhalál szörnyûségétõl. Ezek az emberek tõlünk - modern kori szentektõl - várják a segítséget. Napjainkban gyakran félremagyarázzák a szentek tevékenységét, sokak szemében a szentek életidegen különcök, akik nem ebbe a világba valók, mert „tagadják az ember jogát az örömhöz“. Sajnos nagyon félreismeri a világ a szenteket, akiknek a fõ jellemvonásuk a szolgáló felebaráti szeretetben való segítségnyújtás volt melyet nekünk is el kellene sajátítanunk! Ékes példa erre Szent Erzsébet is, aki hosszú évszázadok óta a segítségnyújtás és az elesetteket felkaroló szeretet példaképe volt. Személyiségében az elesettek szeretete nem csupán egyfajta érzelgõs rendkívüliség. Életpéldája arra tanít, hogy a felebarát iránt érzett szánalom sem nyelvtõl, sem társadalmi rangtól nem függ(het) a segítségnyújtás mindenkit megillet! Segít megértetni, hogy a valódi, keresztény segítségnyújtás nem csupán valami divatos jótékonykodás, hanem naponta megélt, alázatos tevékenység. Szent Erzsébet magatartása tehát - a korszellemet tekintve - valóságos forradalmi magatartás volt, melyet napjainkban is meg kellene élnünk. Életszentségének sokrétûsége folytán Szent Erzsébet a szolgálatkész fiatalok, a hû feleségek, a családot gondozó édesanyák, a tevékeny, segítõ szeretetet gyakorló özvegyek és az életszentségre törekvõ hívõk olyan példaképe, akit érdemes, lehet és kell is követni. Akárcsak Tours-i Szent Mártont, az egyesült Európa kiemelkedõ szentjét, akinek élete mindannyiunk számára példaként kell hogy szolgáljon, hiszen a Tours-i szent korának olykor embertelen körülményein is felül tudott kerekedni, és tudott keresztényként cselekedni - annak ellenére, hogy pogány neveltetésben részesült, ugyanis édesapja magas állású katonatiszt volt. Életét, püspöki szolgálatát az önzetlen segítségnyújtás jellemezte. A harmadik évezred elején nekünk is olyan szentekké kell lennünk, akik nem sajnálják palástjuk felét felkínálni a rászoruló didergõnek, és egy életen át a segítõ szeretetnek élni! Így válhatunk valamennyien a szentek segítsége által segítõ szentekké. Balga Zoltán, ipolyviski plébános
Közélet
2014. november
Kürtös 13
Idős polgártársaikat köszöntötték
November második napsütéses vasárnapján a galábocsi szépkorúak összejöttek, hogy méltón megünnepeljék az idõsek világnapját. A polgármester úr, Chudý István köszöntõjében elhangzott, hogy „azokat az embereket ünnepeljük, akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk mögött. Segítségükkel ápoljuk a hagyományainkat, és szeretettel gondolunk rájuk nemcsak ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz szeretetükkel, bölcsességükkel õk is mindig a rendelkezésünkre állnak. Feladatunk lehetõvé tenni számukra az öregkorhoz méltó életet, támaszt nyújtani nekik a pihenés éveibe. Vigyázni kell rájuk, segíteni õket, hogy a hosszú évek kemény munkája után örömteli életet élhessenek.“ Az ünnepi köszöntõt követõen kultúrmûsor vette kezdetét, amelynek elengedhetetlen résztvevõje volt Bodzsár Gyula, akit mindig nagy szeretettel várnak és fogadnak a helybeliek. Most is
humorbonbonokkal édesítette meg a vasárnap délutánt, és szerzett önfeledt perceket a jelenlévõknek. A délután fénypontja az ipolynyéki Szabó Erzsi és Klátyik Szörény fellépése volt, akik gyönyörû dalcsokorral kedveskedtek, és csaltak könnyeket a jelenlévõk szemébe. A merészebbek együtt énekeltek, sõt még táncra is perdültek a dalok hallatán. Ifj. Ádám János pedig szavalatával tette még meghatóbbá az ünnep perceit. A kultúrmûsor végeztével megvendégelés és egy kis ajándék várta községünk szépkorú lakosait. Záró gondolatként pedig álljon itt Antoine de Saint-Exupéry gondolata: „Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelõsnek lenni. Érezni, hogy a kõ, melyet lehelyezel, a világot építi tovább.“ -che-
Ipoly menti népművészeti csoportok találkozója Paláston A Lévai és Nagykürtösi járás népmûvészeti csoportjainak találkozóját szervezték meg Paláston. A IV. Õszi Találkozót a Csemadok Lévai Területi Választmánya és a Csemadok Palásti Alapszervezete rendezte meg.
„Negyedik alkalommal szerveztük meg a találkozót, melyen a Csemadok alapszervezetei mellett mûködõ csoportok lépnek fel. Célunk az Ipoly mente népmûvészeti csoportjainak bemutatása, emellett tapasztalatcserére is alkalmasak ezek az események“ - nyilatkozta Szarka Katalin, a palásti alapszervezet vezetõje. A november 8-i rendezvényen kilenc csoport mintegy 130 fellépõje jelent meg. A palásti kultúrházban megszervezett találkozót Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke nyitotta meg. Jelen volt Duba Ernõ, a Lévai Területi Választmány tit-
kára, valamint Szkladányiné Helység Anikó, Palást polgármestere is. A mûsor-vezetõ Jakab Jelen Marianna volt, kinek szintén szívügye a kultúra és a hagyo-mányok ápolása. A fellépõk közt volt a tesmagi Cseperedõ csoport, az Ipolyhídvégi Éneklõcsoport, az Ipolypásztói Asszonykórus, a Lontói Palóc Néptánccsoport, az Ipolynagyfalusi Hagyományõrzõ Éneklõcsoport, a palásti Búzavirág Folklórcsoport. Emellett a Garam Menti Néptánc Együttes szenior- és ificsoportja is fellépett. A találkozó érdekessége volt a magyarországi Kétbodonyi Hagyományõrzõ Csoportjának fellépése. Mint Szarka Katalin elmondta, többéves kapcsolat köti össze a palásti és a kétbodonyi csoportot. Kölcsönösen fellépnek egymás rendezvényein. A fellépõ csoportok különféle népi hagyományokat dolgoztak fel. A népdal és nóták mellett a néptánc is megjelent. „Tarka és érdekes program állt össze. Baráti csoportépítõ céllal, a hagyományok ápolását figyelembe véve állt össze a szombati nap“ - jegyezte meg a szervezõ. A Lontói Palóc Néptánccsoport 2008ban alakult, mûsorukban gömöri tán-
cokat mutattak be. A nagy múltra visszatekintõ Garam Menti Néptánc Együttes repertoárjában Rábaközi táncok, Ipoly menti táncok, Magyar szóló szerepelt. Az 2005-ben alakult Ipolypásztói Asszonykórus magyar és szlovák nótákat adott elõ. A hosszabb kihagyást követõen 2012-ben újjáalakult Ipolynagyfalusi Hagyományõrzõ Éneklõcsoport népdalcsokorral szórakoztatta a palásti közönséget. A fiatalokból álló tesmagi Cseperedõ csoport néphagyományokat dolgozott fel. A palásti Búzavirág Folklórcsoport Regrutabúcsúztató programját adta elõ. A magyarországi vendégek Mennyasszony-öltöztetõ címmel adták elõ produkciójukat. A Csemadok Palásti Alapszervezete idén ünnepli megalakulásának 65. évfordulóját. Az alkalmat kihasználva tortával ünnepelték ezt meg. A polgármester aszszony emléklapot adományozott a helyi szervezetnek. Pásztor Péter
14 Kürtös
Gondolatébresztő Márciusi számunkban indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:
Felelõsek vagyunk a világért! Az értéket megtartani, a jót megõrizni veszélyek között is képes az ember. A „lét pásztora“ az ember. A béres feladja a rábízottakat, ha érdekei másként kívánják. Nem véletlen, hogy a pásztorbot a kultúrtörténeti jelképek egyikévé vált. A páfrány hajtása lassan a magasba emelkedik, a pásztorbotra emlékeztet. Mesterségbeli tudás vagy a másokról való gondoskodás jelképe a pásztorbot. A pásztor botja védelmet ad és fegyelmez. Hanyag ember kezében nem áll jól. A lelkiismeretesség, a feladat ellátásának áthagyományozott eszköze, mely a közösségben vállalt felelõsséget szimbolizálja. Aki gondját viseli a rábízottaknak, örülhet azok gyarapodásának is. Biztonság és támasz egyszerre a gondos ember a családban. A mások életét megzavaró, rendetlen ember híján van az egyik legszebb emberi tulajdonságnak, melyet felelõsségvállalásnak, gondoskodásnak nevezünk. A család épsége és biztonsága az édesapa és az édesanya gondos szeretete által jön létre, amely kerüli az aggályoskodást, és erõhöz mért próbákkal készít fel mindenkit a rá váró feladatokra. A közösségben megtanuljuk, hogyan kell gondot viselni másokra, miként tartja kezében az események irányítását a felelõsséget vállaló. A vezetési stílus nehézségeit átélve azt gondoljuk, mi különbek leszünk másoknál. Nagy vezetõk, felelõsséggel megszólaló tevékeny emberek vagy a legkisebb dolgokért is aggódó édesanyák mind-mind a maguk helyén látták el feladatukat. Pótolhatatlanul. A gyermekkortól kezdve felelõsséget vállalni a legkisebb feladat ellátásakor, a szoba rendjének megtartásakor gondosan takarítani, valójában az élet nagy eseményeire való felkészülést jelenti. Boldog az a gyermek, aki a maga idejében, a maga helyén önállósága és függetlensége szerint képes dolgairól, másokról gondoskodni. Éretté válik kötelezettségek vállalására, mások vezetésére. Csak az képes vezetni, aki engedelmeskedni is tud. A világ minden dolga összhangban van egymással, csak néhány baja van, és azt Te javíthatod meg. A világ még nincs készen! Mit tennél másként, mint szüleid, mint a barátaid? Kritizálod szüleidet, tanáraidat, vezetõidet, de tudod-e valóban, mit kellene tenni? Vizsgáld meg eredményeidet, és ne hidd, hogy mindenkinél okosabb vagy! Miben kell változnod?
Közélet
2014. november
Emléktáblát avattak November 2-án, vasárnap kora délután ünnepélyes keretek között leplezték le Inámban a falu jeles szülötte, Nagy Gyula tiszteletére állított emléktáblát. A helyi önkormányzat kezdeményezésére került sor a rendezvényre, amelyen méltóképpen megemlékeztek a 100 éve Inámban született Nagy Gyuláról, a kiváló néptanítóról, vadászati szakíróról, a Mátra Múzeum alapítójáról. Nagy József polgármester tisztelettel köszöntötte az ünnepség résztvevõit, külön és név szerint is Nagy Gyula lányát, dr. Pálos Lászlóné Nagy Rózsa muzeológust, Szolcsák Gyulát, Inám testvértelepülése, Gyöngyössolymos leköszönõ polgármesterét, Kiss Istvánt, a gyöngyössolymosi önkormányzat képviselõjét, az emlékoszlop elkészítõjét. Nagy József emlékezõ szavait Skerlec Kamilla, nagycsoportos óvodás szép szavalata követte, majd dr. Pálosné Nagy Rózsa emlékezett édesapjára, méltatta sokrétû munkásságát. /Beszédébõl az alábbiakban olvashatnak részleteket./ Kiss István Nagy Gyulára mint osztályfõnökére emlékezett néhány keresetlen szóval, végül pedig Bodzsár Gyula, a helyi önkormányzat képviselõje, az emléktábla állításának elindítója rövid beszédében fontosnak tartotta megemlíteni, hogy jó lenne létrehozni az immár megüresedett helyi iskola épületében, ahol Nagy Gyula édesapja is tanított, és maga Nagy Gyula is itt kezdett járni iskolába, a falu neves szülötte tiszteletére egy emlékszobát. Az emléktáblát Parák József püspöki helynök áldotta és szentelte meg. -bgy„Emlékezni jöttünk a 100 éve Inám községben született Nagy Gyulára, a néptanítóra, a gyöngyösi Mátra Múzeum alapítójára, a Mátra, a természet szerelmesére, a vadászra, a vadászati kultúra terjesztõjére. Polihisztor típusú ember volt, szenvedélyes vadász, természetjáró, a Mátra kiváló ismerõje, kitûnõ író és költõ. A Hont megyei Inám községben született 1914. április 9-én. Édesapja Nagy Miklós kántortanító volt. Szüleit korán elvesztette, így húgával együtt 9 évesen került apai nagyanyjához Felnémetre. Tanulmányait Egerben folytatta. Nagyon éles eszû, kalandvágyó gyerek volt, rengeteget olvasott, fõként útleírásokat. Ezért elhatározta, hogy elmegy Afrikába. Elhatározását tett követte. Barátjával gyalog indultak, de csak Bajáig jutottak. Ezért a gimnáziumból eltanácsolták. A Tanítóképzõben tanult tovább, ott szerzett tanítói oklevelet. Kitûnõ szervezõképessége, irodalmi érdeklõdése már itt megmutatkozott. Önképzõköri elnöknek választották, s az õ szerkesztésével jelent meg a tanítójelöltek verseibõl két antológia. Egy évig nem tudott elhelyezkedni, ezért különféle munkákat vállalt, és elhatározta, hogy ismét elindul Afrikába. A helyi lelkésztõl ajánlólevelet kapott, mely útja során segítséget jelentett volna. Indulása elõtt két nappal jött az értesítés Gyöngyössolymosról, hogy a megüresedett segédtanítói állást elnyerte. 1935 szeptemberében került Solymosra, ahonnan elindult tanítói és múzeumigazgatói pályafutása. A következõ évben megnõsült, két fia és egy lánya született. Sajnos, az egyik fia 5 éves volt, amikor elvesztette, a másik fia pedig 42 évesen hagyta itt a családot. Kiváló nevelõ volt. Megszervezte a falu sportját is. Mezítlábas futóival országos és több észak-magyarországi bajnokságot nyert.
2014. november
Szabadidõ - Közélet
Kürtös 15
Télelő a kertekben
(Folytatás a 14. oldalról)
Kiváló nevelõ volt. Megszervezte a falu sportját is. Mezítlábas futóival országos és több észak-magyarországi bajnokságot nyert. A diákjait a természet megismerésére, szeretetére, az állatok védelmére nevelte. Madarakat gyûrûztek, madárodúkat készítettek. A madárvédelem terén elért munkásságáért a Madártani Intézet rendkívüli tagjává választották. Elkezdte a Mátra madárvilágának rendszerbe foglalását, ám az összegyûjtött anyag a háborúban megsemmisült. A vadgazdálkodásban is aktívan részt vett, elõször mint társadalmi munkás, majd mint a községi vadásztársaság tagja. Rendszeresen publikált, vadászattal, madarászattal kapcsolatos cikkei a magyar Vadászújságban, majd a Nimród vadászlapban jelentek meg. 1951-ben iskolaigazgatóvá nevezték ki (1957-ig látta el ezt a feladatot). Az iskolai szemléltetés számára természetrajzi, helytörténeti és néprajzi anyag gyûjtésébe kezdett, melyet kiállítás keretében be is mutatott. Ez az esemény vezetett el a Mátra Múzeum életre hívásához, megszervezéséhez. Megbízták a szervezõ- és gyûjtõmunkával, melyet óriási energiával kezdett el, s ennek eredményeként 1957-ben a gyöngyösi Orczy-kastélyban megnyílt az elsõ állandó kiállítás. Ekkor kinevezték múzeumvezetõnek is. A tanítást így csökkentett óraszámban látta el. A múzeum munkájának segítésére létrehozta a Múzeumbarátok Körét. 1958-ban megjelentette a Múzeumi Füzetek c. kiadványt. 1964-ben kinevezték a múzeum fõállású igazgatójának. Ám a tanítást, az ismeretek átadását, az ismeretterjesztést soha nem hagyta abba. A TIT tagjaként elõadásokat tartott a Mátra üdülõiben. Megírta Gyöngyössolymos történetét 1968-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem szakon jelesre diplomázott. 1972ben Vadászattörténetünk problémái címmel doktori címet szerzett. 1972-ben elvégezte a soproni Erdõmérnöki Karon a Felsõfokú Vadgazdálkodási tanfolyamot. 1983. április 14-én munkába indult, de csak az örök vadászmezõkre jutott el. Sokoldalú munkásságának elismeréseként több kitüntetést is kapott. Gyöngyössolymoson utcát neveztek el róla, és az általános iskola is felvette a nevét. Faluját, az Ipolyt sokat emlegette, tartotta a kapcsolatot két barátjával: Nagy Sándorral és Volkovics Istvánnal. Többször meglátogatta õket, a falut, ellátogatott a dadájához s természetesen a temetõben szülei sírjához. Barátai is többször voltak nálunk. Köszönöm mindazoknak, akik lehetõvé tették, hogy ez a felemelõ ünnepség, az emléktábla avatása létrejött.“
Az õszi kerti munka nem látványos, mégis sokat megtakarítunk vele, tavasszal sokkal korábban kezdhetjük az ültetést. Az idén sok gondjuk volt a gyümölcstermelõknek a gombás megbetegedésekkel, fõként a meggyfák moníliás pusztulásával. A további fertõzéseknek úgy tudjuk elejét venni, ha most a lehullott lombot gondosan összegyûjtjük és megsemmisítjük. Ezt követõen, de még a fagyok beállta elõtt kell megpermetezni a meggy- és egyéb gyümölcsfákat gombaölõ szerrel. A legolcsóbb és leghatékonyabb a 2 százalékos bordói lé. A veteményeskertben hozzá kell látni a kiürült ágyások kötött talajának felásásához. Arra kell törekednünk, hogy minél mélyebben lazítsuk fel a talajt a gyomok irtása, a csapadékvíz tárolása és a kedvezõ talajállapot céljából. A hantokat nem kell elegyengetni, a téli fagyok szétomlasztják a rögöket. A vályog- és agyagtalajú kertekben a közeljövõben kell felásni a gyümölcsfák alját, a virágágyak talaját is. A homoktalajú kertekben hagyjuk ezt a munkát tavaszra, nehogy a téli szelek a fellazított és fedetlenül maradt homokot elhordják. A szép pázsit minden kertkedvelõ embernek a szeme fénye! A tavasztól õszig gyakran öntözött és rendszeresen nyírott gyep igen sok tápanyagot használt fel. A többéves gyepek talaja megtömõdött, helyenként a gyomok, a mohák is elszaporodtak benne, és az értékes pázsitfüvek tápanyaghiányban szenvednek. Ezért most fontos feladat a talaj fellazítása. Erre a célra kiváló eszközök állnak rendelkezésre, amelyek éles kései meghasogatják a földet, kihúzzák a mohát és a gyomokat. Ha ezt a munkát elvégeztük, kerül sor a gyep trágyázására. Erre a legalkalmasabb az apró, érett szarvasmarhatrágya, a dúsított komposzt, illetve a gombakomposzt. Ha vegyes mûtrágyát használunk, akkor arra törekedjünk, hogy négyzetméterenként 5-6 dekát szórjunk a frissen lenyírt gyepre. Ha tavasszal akarunk füvesíteni, akkor novemberben ássuk fel a területet. Így a föld tavaszig leülepszik. A felásott földet csak tavasszal gereblyézzük simára. Ásáskor a talajjavítást is végezzük el. Legjobb, ha komposztföldet vagy tõzeget dolgozunk be a talajba, szükség esetén meszezzük is. Elkezdhetjük betakarítani a zellert, de igazából tavaszig folyamatosan áshatjuk õket a földbõl. Osszuk szét a rebarbaragyökereket. November elején pedig a fokhagymát is kiültethetjük. Itt az ideje a póréhagyma begyûjtésének, mielõtt még megfagyna. Ha tettünk el zöldségeket vagy gyümölcsöket, figyeljünk rájuk, hogy ne rothadjanak meg, illetve, hogy ne fertõzzék meg egymást. Kezdjük el begyûjteni az olyan zöldségeket, amelyeket egész nyáron át neveltünk, például a paszternákot és a kelbimbót. Még mindig van idõ elvetni a disznóbabot és a borsót, de üvegbura alatt tegyük, vagy valamilyen hasonló védõszerkezet alatt. Figyeljünk oda a rágcsálókra is, akik igencsak nagy elõszeretettel fogyasztják az apró magokat. A hónap vége felé metsszük meg a lombhullató fákat és cserjéket, beleértve ebbe a gyümölcsfákat és bokrokat is. Gondoskodjunk mulcsról a megmetszett fák és cserjék köré. Még mindig nem késõ eltenni a tavaszi gumós virágokat - rakjunk liliomot és tulipánt a következõ évre. Ha szeretjük a rózsákat, akkor most van itt az ideje, hogy szabadgyökeres rózsákat vásároljunk. Sokkal olcsóbbak, mint az elültetettek, és jobban megtelepszenek a meleg õszi talajban. Védjük meg a kertben álló fákat! Mésztejjel kell lekenni a fák törzsét, ami azért jó, mert visszaveri a napfény melegét, és a nagyon hideg, fagyos éjszakákon megakadályozza a veszélyes fagyrepedések kialakulását. A pampafû hosszú virágfüzéreit vágjuk le, és állítsuk például padlóvázába. Ezután a töveket télire takarjuk be. A levágott hajtásokat kössük össze úgy, hogy a csapadék lecsuroghasson. Mivel a növények fagyérzékenyek, vastagon takarjuk õket száraz lombbal, valamint fenyõgallyakkal, hogy a lombot ne tudja elhordani a szél. A fiatal növényeket világos, fagymentes helyiségekben, cserépbe ültetve is átteleltethetjük. Minden, földben áttelelõ hagymás, gumós és hagymagumós dísznövényt novemberben takarjunk le. Lomb helyett inkább takarjuk õket istállótrágyával vagy tõzeggel 5-6 cm vastagon. Összeállította -be-
Hirdetés
16 Kürtös
november
KÖSZÖNTŐ
Történelmi adósság Történelmi adósságot törlesztünk, amikor igyekszünk feltérképezni a felvidéki magyarság történelmének egyik legtragikusabb, egyben legkevésbé ismert fejezetét. 1944. november 13-án hirdették ki a Kárpátalját megszállt 4. ukrán front katonai tanácsa által kiadott, 0036. számú szigorúan titkos parancsot a kárpátaljai magyar és német nemzetiségû hadköteles férfiak letartóztatására és elhurcolására. A hadi parancs alapján minden kárpátaljai magyar és német származású férfinek, 18 és 50 éves életkor között, jelentkeznie kellett a szovjet hatóságoknál. Ezt a jelentkezési kötelességet 1945 februárjáig kiterjesztették az Ung-vidéki és Bodrog-közi területeken kívül a történelmi Abaúj és Torna területeire is. Az önkéntesen jelentkezõ férfiakat a jelenlegi Szlovákia területérõl, Nagykapostól Rozsnyóig, minden alattomos ígéret - a háromnapos munka, „málenkij robot“ - ellenére, fogolytáborokba zárták. A foglyokat néhány napos, esetleg néhány hetes fogság után kényszermunkatáborokba deportálták, többségüket a Kaukázusba vagy a Donyeck-medencébe. A szörnyû, embertelen körülmények között eltöltött fogság és kényszermunka évei után sokan csak egészségükben megtörve tértek haza. Viszont azokról, akik áldozatául estek ennek a pánszláv sztálinista önkénynek, 1989-ig nem volt szabad megemlékezni. Az elmúlt években azonban falvainkban emlékhelyek születtek, de a mai napig nem mértük fel összességében a magyar közösségünk veszteségeit. Ezen okból a Csemadok azon tiszteletteljes kéréssel fordul minden községhez, közösséghez, személyekhez, hogy ha tudomása van az 1944-45-ben a szovjetek által deportált áldozatról, áldozatokról a jelenlegi Szlovákia területérõl, kérjük, juttassa el az érintett személy adatait - név/születési adat/ lakhely/ deportálás idõpontja/fogva tartásának helye/hazaérkezésének idõpontja. Megértésüket elõre is köszönjük. Köteles László, a Csemadok alelnöke Jelenteni lehet levélben is a következõ címre: Csemadok, Hviezdoslavova ul. 32, 04501 Moldava nad Bodvou,
[email protected], telefon: 0905/207549 A borítékra kérjük a „málenkij robot“ jeligét feltüntetni!
Böjtösné Urbancsik Ildikó I p o l y k e s z i n 2 0 1 4 . o k t ó b e r 18 - á n t ö l t ö t t e 40 . é l e t é v é t . Ezen szép ünnep alkalmából szeretnénk neki szívbõl gratulálni. Kívánunk számára erõt, egészséget, sok szerencsét, szeretetben és Isten áldásában gazdag hosszú boldog életet. Ezúton is szeretnénk megköszönni türelmes és odaadó munkáját, mellyel a falu folklórcsoportját irányítja, és a kulturális életet támogatja. „Isten nem ígért mindig kék eget, mindig virágos víg ösvényeket. Ború nélkül derût, árnyék nélkül fényt és fajdalom nélkül békét. De ígért erõt minden új naphoz, munkádhoz nyugalmat, virágot utadhoz. Bajban is kegyelmet és segítõ kezet, mindig Veled érzõ ÖRÖK SZERETETET!“
Boldog SZÜLINAPOT kíván: AZ ARANYESŐ FOLKLÓRCSOPORT
Köszönet Jámbor Lászlónak A Csemadok Apátújfalui Alapszervezete ezúton is köszönetét fejezi ki Jámbor Lászlónak, községünk leköszönõ polgármesterének az elmúlt évek során a szervezetünknek nyújtott sok jó és hasznos tanácsért, anyagi támogatásért. Kétségtelen, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett falunk kulturális életének fellendítésében. Nyugdíjba vonuló polgármesterünket az alábbi versidézettel köszöntjük: Felejtsd a munkát, de ne feledj minket, Döntésed értjük, hogy pihenni vágysz. Hiányozni fogsz nekünk, hát kérünk téged, Nézz be néha hozzánk, ha erre jársz. Emlékezz a szépre, jóra, A rosszat pedig dobd a sutba. Reméljük, te is kaptál tõlünk Pár szép percet emlékül. Csemadok Apátújfalui Alapszervezete
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail: csema
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
