KÜRTÖS
s Q t r W k IX. évfolyam 2. szám
AZ
Közéleti havilap
2 0 1 1 . február
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
ÉVTIZED ESEMÉNYE
Mint azt januári számunkban ígértük, havonta tájékoztatni fogjuk olvasóinkat a számunkra oly fontos esemény, a népszámlálással kapcsolatos fejleményekrõl. Februári számunkban az alábbiakban közöljük a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának nyilatkozatát és egyéb más információkat. „A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala az elkövetkezõ hónapokban felvilágosító kampányt folytat a 2011. május 21-én megvalósuló népszámlálással kapcsolatban. Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét a népszámlálás fontosságára. A népszámlálás lesz ennek az évnek a legfontosabb eseménye, amely egy évtizedre meghatározza a szlovákiai magyarok lélekszámát, társadalomi súlyát, jelenlétét az államéletben, az igényelhetõ anyagi támogatások mértékét, a magyarszlovák viszony alakulását. Szlovákia alkotmánya, a nemzetközi szinten és az Európai Unióban vállalt kötelezettségeink biztosítják a nemzeti közösségek fejlesztésének lehetõségét Szlovákiában. Éljünk ezzel a lehetõséggel! Magyarként élünk ebben az országban, a népszámláláskor vállaljuk hát nemzeti és nyelvi hovatartozásunkat, hiszen ez a legtermészetesebb dolog. A kérdõívek névtelenek, senkinek sem kell tartania attól, hogy valaki visszaélhet a személyes adataival. A népszámlálás fontosságát tudatosítva a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a
felvilágosító munka megszervezésére és koordinálására külön bizottságot hozott létre, amelynek tagjai a legfontosabb országos civil szervezetek (Célalapok, Csemadok, Diákhálózat, Fórum Intézet, Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Szlovákiai Magyar Szülõk Szövetsége, Vox Juventae), de a politikai pártok is (Magyar Koalíció Pártja, MostHíd). Olyan példaértékû összefogás ez, amely a jövõben is alapja lehet az ésszerû és hatékony együttmûködésnek, közös ügyeink képviseletének. Arra kérjük az elektronikus médiát, a helyi, regionális és országos sajtót, a hetilapokat, az internetes portálokat, a települési honlapokat, a közösségi oldalakat, a szlovákiai magyar szervezeteket, baráti társaságokat, családokat, egyszóval: mindenkit, hogy kapcsolódjanak be ebbe a munkába. Lehetõségeikhez mérten járuljanak hozzá, hogy minél többen valljuk magunkat magyarnak és magyar anyanyelvûnek a 2011-es népszámláláskor!
Felkérjük mindazokat, akik a magyar kultúrát szeretik, és bármiképpen kötõdnek hozzá, hogy segítsék munkánkat! Mi sem lehet felemelõbb, mint hogy összetartozunk.“ Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Kerekasztal elkészít egy népszámlálási tájékoztató kiadványt is, a nemrég megjelent Nyelvi jogok Szlovákiában címû anyanyelv-használati útmutató mintájára. Ezt ugyancsak terjeszteni fogják nyomtatott és elektronikus formában, többek között a közösségi hálózatokon is. E füzetecske közérthetõen mondja majd el, miért fontos a nemzeti identitás felvállalása a népszámláláson. A kampány része lesz egy kisfilm is. A Kerekasztal a közeljövõben több szakmai konferenciát is szervez: így március 8-án Dél-Szlovákia gazdasági helyzetérõl, április 8-án demográfia, népesedés, asszimiláció témakörben, májusban pedig az európai kisebbségi önkormányzati modellekrõl. Az idei év prioritásai közé tartozik két törvényjavaslat kidolgozása, elõkészítése is. A kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet tartalmazni fogja a nemzeti kisebbség definícióját, illetve az önrendelkezési intézmények létrehozásáról, ezek kompetenciájáról szól majd. Ez utóbbi lesz a fõ témája a Kerekasztal hagyományos õszi országos konferenciájának is. Idén a kisebbségi kultúra finanszírozásáról szóló javaslatot is elkészítik. Balogh Gábor
„Egy−egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől. Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak. Nem könnyű vizsga ez. Sokkal nehezebb annál, ami elé a fajta testi jegyeinek kutatói állítják az embert. Itt a lelket kell kitenni.“ (Illyés Gyula: Ki a magyar?)
2 Kürtös
Közélet
Mit szabad és mit nem a nyelvtörvény szerint? Február 2-án befejezõdött a szlovák államnyelvtörvény hosszan elhúzódó módosítása. A kiszabható bírságok és a törvény által biztosított nyelvi jogok témakörét érdemes még egyszer áttekinteni, hiszen a Radièová-kormány országlása alatt már nem valószínû, hogy változni fog. Az új államnyelvtörvény március elsejétõl hatályos. Legtöbbet vitatott alkotóelemét a kiszabható bírságok képezik. A végleges változat szerint bírságot csak jogi személyek kaphatnak, magánszemélyek nem. Jogi személynek minõsülnek például az önkormányzatok, szervezetek, vállalkozók. Õket abban az esetben lehet büntetni, ha közterületen olyan tényekrõl nem tesznek közzé információkat államnyelven, amelyek az emberek (például egy falu lakosai) testi épségét, egészségét és vagyonát veszélyeztethetik (például járványveszély). Erre a cikkelyre hivatkozva megbírságolhatnak például egy kocsmárost, aki a vendéglõjében található vízcsap fölé nem írja ki államnyelven, hogy a csapból nem ivóvíz folyik. De ha valaki az utcaajtóra kifüggesztett táblával harapós kutyára figyelmeztet, a szlovák felirat hiánya miatt nem büntethetõ, mivel magánszemélyrõl van szó. A büntetések a fenti esetekben 50-tõl 2500 euróig terjedhetnek, viszont csak akkor szabhatóak ki, ha az illetékesek a minisztérium írásos figyelmeztetése után sem pótolták a hiányzó szlovák feliratot. Ha viszont ezt az érintett el is mulasztaná, a minisztérium akkor sem köteles megbírságolni õt, viszont jogában áll ezt megtenni. (Ivan Gašparoviè köztársasági elnök javaslata egyébként ezt kötelezõvé tette volna, viszont a parlament ezt nem szavazta meg.) Az önkormányzatok krónikáinak kétnyelvû vezetésénél a magyar és a szlovák változatnak tartalmilag azonosnak kell lennie. Az önkormányzati üléseket meg lehet tartani magyarul, de csak ha az összes képviselõ beleegyezik. Az oktatási intézményekben az úgynevezett egyéb pedagógiai dokumentáció szlovák nyelven való vezetésének kötelezettségét is törölték a törvénybõl. Ezt az oktatásügyi minisztérium határozza meg rendeletben. Ugyancsak megszüntették a bírságolást azért, ha valaki nem közli szlovák nyelven a kisebbségeknek szánt szórólapok, kulturális programfüzetek, nyomtatványok, kulturális felhívások szövegét pontos fordításban. Itt csak annyit ír elõ a törvény, hogy az eseményrõl egy szlovák nyelvû alapinformáció is szerepeljen az anyagon. A módosítás értelmében tehát nem büntethetik meg a kalászi színjátszókat sem, akiknél tavaly áprilisban azt kifogásolta a nyelvrendõrség, hogy nem szerepelt szóró-
lapjaikon a magyar szöveg tükörfordítása. De ha adott esetben az elõírt szlovák „alapinformáció“ is lemaradna a szórólapról, büntetést már azért sem kaphatnak. A kulturális rendezvények felkonferálásánál is elõírja a törvény, hogy szlovákul is foglalják össze a kisebbség nyelvén elmondottakat, de hasonlóan az elõbbi területhez, bírságolni itt sem lehet majd, ha valaki nem tartja be a törvényt. A nyilvánosságnak szánt kereskedelmi jellegû feliratok (például reklámszövegek) esetében a magyar szöveg szerepelhet az elsõ helyen (de szintén csak a 20 százalékos részaránnyal rendelkezõ településeken). Cégneveket, szlogeneket nem kell lefordítani. Az emlékmûveken és emléktáblákon álló feliratoknál a törvény nem írja elõ, hogy melyik nyelvû felirat szerepeljen az elsõ helyen, így az nyugodtan lehet a magyar is. Ez viszont csak azokon a településeken érvényes, ahol hivatalos érintkezésben használatos a kisebbségi nyelv (vagyis, ahol a kisebbségi lakosság részaránya eléri a 20 százalékot). Törölték továbbá azt a bekezdést, amely szerint a minisztériumnak kellett volna jóváhagynia az emlékmûvek, emléktáblák szövegét. Változatlan maradt a nyelvtörvény 3. paragrafusának elsõ bekezdése, melynek értelmében a földrajzi neveket az információs táblákon csak szlovák változatban szabad használni. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban a törvény szerint a Cyklistická trasa Dunaj magyar változatban Dunaj-kerékpárútként kell szerepeljen. De ha valaki Duna-kerékpárutat ír, bírságot akkor sem kaphat. (A községek határait jelzõ tábláknál nincs változás, ezt más törvény szabályozza.) A rendõrség és a vasúti rendõrség, a tûzoltóság, valamint egyéb fegyveres testületek kötelékében szolgáló egyének továbbra is az államnyelvet használják munkavégzés közben. Ebbõl a körbõl a községi és városi rendõrök, valamint az önkéntes tûzoltók kerültek ki, õk tehát a lakosokkal és egymás között folytatott kommunikációban is használhatják a magyart. A törvény kimondja, hogy azoknak az intézményeknek és egyéb jogi személyeknek, akiket a szabályozás érint, 2011. augusztus harmincadikáig kötelesek olyan módosításokat eszközölni a hatáskörükbe tartozó feliratokon, hogy a törvény által elõírt állapotot tükrözzék. Az emléktáblák és oszlopok feliratait illetõen ez nem vonatkozik azokra, amelyeket 1996 elõtt állítottak. Azokra sem, amelyeket 2009. szeptember 1-je elõtt állítottak, és a szlovák és a magyar felirat tartalmilag azonos rajtuk.
2011. február
LÉTÜNK A TÉT Az MKP Nagykürtösi Járási Elnöksége ezzel a címmel tartott 2011. január 31-én évindító találkozót, amelyre meghívást kaptak a párt helyi elnökei, járási elnökségi tagjai, polgármesterei, továbbá az MKP-hoz közelálló független magyar polgármesterek, valamint a Csemadok Területi Választmányának tisztségviselõi. Lukanényén a mûvelõdési házban Kuzma Zoltán polgármester a rendezvény vendégei között köszöntötte Berényi Józsefet, az MKP elnökét és Hrubík Bélát, a Csemadok elnökét. Az MKP helyi szervezetének jelöltjeként megválasztott polgármester üdvözlõ szavai után Balík László, az MKP járási elnöke is köszöntötte megnyitójában a találkozó vendégeit, és mindenkit, aki elfogadta a meghívást erre az összejövetelre. Emlékeztette a jelenlevõket, hogy a Járási Elnökség szervezésében tavaly tartottak elsõ alkalommal, és pedig Ipolybalogon, évindító találkozót, amely iránt fokozott érdeklõdés nyilvánult meg, s ezen felbuzdulva döntött úgy a járási testület, hogy érdemes folytatni és hagyományossá tenni az évindító találkozót. Nem véletlenül kapta az idei rendezvény a Létünk a tét címet, mert mind a tisztújító évzáró taggyûlésekre készülõ helyi szervezetek helyzetével, mind a májusban esedékes népszámlálás feladataival foglalkozó napirendi pontokban a megmaradásunk, a létünk állt a figyelem középpontjában. A megnyitót követõen Berényi József részletesen tájékoztatta a résztvevõket a Magyar Koalíció Pártjának jelenlegi helyzetérõl, legfontosabb célkitûzéseirõl, az ország belpolitikai helyzetérõl, ezen belül is a ma kezdõdött parlamenti ülés napirendjére került kettõs állampolgárságról szóló törvény módosításának várható alakulásáról. Tájékoztatójának további részében foglalkozott a tisztújító taggyûlések és a közelgõ népszámlálás jelentõségével is. A napirendi pontot érintõ hozzászólásokra, észrevételekre és kérdésekre készségesen válaszolt az MKP elnöke, aki ebben a minõségében elsõ alkalommal látogatott a járásba, amelyet a népszámlálás szempontjából kulcsfontosságú térségnek jelölt meg. A májusi népszámlálás legfontosabb feladatairól Hrubík Béla, a Csemadok elnöke tájékoztatta a találkozó résztvevõit. B.Gy.
Közélet
2011. február
Kürtös 3
Az Európai Parlament c é l k i t ű z é s e a z e n e r g e t i k a é s k ö r nye z e t v é d e l e m t e r ü l e t é n Az Európai Unió céljai között szerepel, hogy megfelelõ mértékben szerepet vállaljon az energetika és a környezetvédelem körüli problémák, nehézségek megoldásában. Bár az EU 2020 stratégia is alátámasztja, hogy az unió szívén viseli az olyan problémákat, mint a klímaváltozás, a globális felmelegedés, sajnos egy globális jellegû egyezmény még nem áll rendelkezésünkre, ami lényegesen megkönnyítené tevékenységüket. Az államok közös problémáját képezi a fogyó nyersanyagkészlet, a földgázellátás területén jelentkezõ problémák, melyeket az unió nem vehet félvállról. Ezért oly fontos, hogy a politikai élet közös összefogással törekedjék a probléma megoldására. Az energiahatékonyság területén már több elõrelépés figyelhetõ meg. Az EP már megszavazta a törvényt az épületek energiahatékonyságáról, melynek eredményeként minimalizálódna az épületek energiafogyasztása. Ezt egyrészt az épületek kor-
Tanácskozás a szórványsorsról E hónap elején tartotta ülését a Magyar Állandó Értekezlet Szórvány Albizottsága. A budapesti tanácskozáson a felvidékrõl Ladányi Lajos és Papp Adrianna MKP elnökségi tagok vettek részt. Ladányi Lajos a Felvidék Ma hírportálnak nyilatkozva egyebek mellett ezeket mondta: - A Felvidéken legalább háromfajta szórványsorsot kell megkülönböztetnünk. A két nagyváros, Pozsony és Kassa jelentõs magyar szórvánnyal rendelkezik, a zoboraljai magyarság egy nyelvszigetben /szlovák falvakkal körülvéve/ létezik, vannak még a peremvidékek szórványterületei. Mindenhol más-más sajátosságok, problémák vannak, melyek megoldására különbözõ eszközöket kell alkalmazni. Az eszközök ugyan mások, de a cél természetesen egy: a szórványsorsban élõ magyarok õrizzék meg magyar identitásukat. A Felvidéken tehát Pozsonytól Királyhelmecig feltérképezzük a szórványvidékeket. Magától értetõdõen minden problémára nem lehet támogatásokat eszközölni, ezért fel kell állítani a prioritásokat. Abban teljes egyetértés van, hogy az oktatásügynek, az iskoláink megõrzésének kiemelt figyelmet kell szentelnünk. Össze kell hangolnunk a térségek együttmûködését, hogy tapasztalatokkal segítsék a többieket. A leghatékonyabb az lenne, ha létrejönne egy országos felvidéki szórványközpont az igények koordinálására, gyûjtésére, feldolgozására. E mellé ún. szórványpontokat kellene kijelölni, amelyek maguk köré csoportosítanák az adott régióban meglévõ magyar intézményeket. Összeállította: Bodzsár Gyula
szerûsítésével érnék el, másrészt az energiapazarló berendezések lecserélésével. Ennek érdekében tiltották be a 100 W-os égõket 2009-ben, illetve 2010-tõl már a 75 W-os izzók forgalmazását is, mivel a felhasznált energiának csupán minimális része szükséges a világításhoz. Túllépve az EU határain, az unió más országokkal, régiókkal is együttmûködik. Válságkezelõ és békefenntartó missziókat szerveznek közös erõbõl, humanitárius segélyt nyújt, támogatja a demokratikus értékeket. A Lisszaboni Szerzõdés ratifikálásával megteremtõdött a közös külpolitika, de nehezíti az együttmûködést, hogy az egyes államok más és más pontokra helyezik a hangsúlyt. Ennek ellensúlyozásaként említhetjük Catherine Ashton kinevezését az EU kül- és biztonságpolitikai fõképviselõjének. Csáki Edina
Járásunkra is jellemzõ a szórványosodás Lapunkban is hírt adtunk arról, hogy a Nyitra melletti Alsóbodokon 2008 májusában szórványkonferenciát szervezett az MKP Stratégiai Tanácsa. A tanácskozás jelentõségét az adta, hogy a magyar párt stratégiai tervet készített a felvidéki szórványmagyarság felkarolására. Mint az a konferencián is elhangzott, a szórványosodás és a szórványok megléte nem új jelenség, viszont mindeddig nem született meg a szórványkezelés átfogó nemzeti programja. Hiba volna magunkat abban a tévhitben ringatni, hogy a járásunkra nem jellemzõ a szórványosodás. Egyrészt mi is peremvidék vagyunk, másrészt a településeinken, még ha egyike-másika nem is fekszik szórványvidéken, sok esetben megjelennek a szórványosodás jellemzõi: nincs magyar nyelvû szentmise a faluban, megszûnt a magyar iskola, eltelepülnek a fiatalok. Tehát sok esetben etnikai jellemzõk nélkül, pusztán gazdasági, megélhetési alapon is elindulhat a szórványosodás. E folyamat legbiztosabb jele, de oka is, a közösségi élet leépülése, az identitást erõsítõ vagy megtartó eszközök használatának beszûkülése vagy elvesztése, a nemzethez való tartozás jegyeinek a napi életbõl való kiszorulása. Járásunkban egyre inkább jellemzõ a szórványosodás Zsélyre, Felsõzellõre, részben Bussára is. Ezekben a falvakban az utcán egyre több szlovák szót hallani, mint magyart. Említhetnénk azokat a településeket is, ahol már a negyedik nemzedék is szlovák iskolába jár. Például Leszenyén, Harasztiban, Sirákon, Szelényben, Szlovákgyarmaton, Galábocson. Ezekben a falvakban nincs magyar közösségi vagy kulturális élet, hiányos az emberek anyanyelvi tudása, hibridnyelven beszélnek. Ezek mind olyan intõ jelek, amelyek megoldására, vagy mérséklésére, a szórványosodás lassítására intézményesített keretek közt szórványkezelési programokra van szükség. BGy
Pályázati felhívás óvoda igazgatói posztjának betöltésére Az Ipolynyéki Községi Hivatal az iskolák mûködtetésérõl szóló 596/2003 sz. törvényrendelet 4. § 1. bekezdése értelmében pályázatot hirdet az ipolynyéki óvoda igazgatói posztjának betöltésére. A jelölttel szemben támasztott követelmény: - min. 5 év pedagógiai gyakorlat, - vezetõi és szervezõi képesség, - jogi, ekonómiai és munkabiztonsági elõírások ismerete, - számítógépes ismeretek Pályázathoz csatolandó: szakmai pedagógiai bizonyítvány hitelesített másolata erkölcsi bizonyítvány (výpis registra trestov) 3 hónapnál nem öregebb szakmai önéletrajz beleegyezés a személyi adatok felhasználásához a pályázat keretén belül a funkció betöltéséhez szükséges egészségügyi igazolás A pályázat benyújtásának határideje 2011. március 31. 10.00 óra, személyesen vagy postán a következõ címre: Obec Vinica, Cesta slobody 466/44 991 28 Vinica. A borítékra kérjük írják rá: „Výberové konanie MŠ“ Bõvebb információ: a www.vinica.sk honlapon.
4 Kürtös
Közélet
2011. február
A magyar állampolgárság megszerzése (kivonatos tájékoztató) Tájékoztató az egyszerûsített honosítási eljárásról A magyar Országgyûlés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását, bevezetve az egyszerûsített honosítási eljárást. Az egyszerûsített honosítási eljárás lényege, hogy nem kell Magyarországon letelepedni a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzéséhez, nem kell állampolgársági vizsgát tenni, elegendõ a magyar nyelv ismerete, és nem kell a magyarországi lakóhelyet és megélhetést igazolni. Az új szabályokat a 2011. január 1. után benyújtott kérelmekre kell alkalmazni, de nincs idõbeli korlát, azaz évek múlva is be lehet azonos feltételek mellett nyújtani az állampolgársági kérelmet. A kérelem benyújtása, benyújtandó okiratok Kérelmet bárki benyújthat, nemcsak az a személy, aki megfelel az egyszerûsített honosítás/visszahonosítás törvényi feltételeinek. A korlátozottan cselekvõképes, illetõleg a cselekvõképtelen személy nevében a törvényes képviselõje terjesztheti elõ a kérelmet. Kérelmet az nyújthat be, aki a kedvezményes honosítás következõ (együttes) feltételeinek maradéktalanul megfelel: - maga vagy felmenõje magyar állampolgár volt vagy valószínûsíti magyarországi származását, - magyar nyelvtudását igazolja (ezt a kérelmet átvevõ szerv ellenõrzi), - a magyar jog szerint büntetlen elõéletû és büntetõeljárás nincs ellene folyamatban, és - honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. Az állampolgársági kérelem mellett a kérelmezõnek be kell nyújtani a születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat (házassági anyakönyvi kivonat, válást igazoló dokumentum stb.), valamint a magyar származást igazoló dokumentumokat (például a felmenõk születési anyakönyvi kivonatai, de lehet plébánosi/lelkipásztor igazolás vagy régi magyar okirat, például illetõségi bizonyítvány, iskolai bizonyítvány, egykori állampolgársági bizonyítvány, honosítási/visszahonosítási, elbocsátási okirat, névváltoztatási okirat, korabeli magyar katonakönyv, útlevél, személyi igazolvány, munkavagy cselédkönyv, lakcímbejelentõ lap, illetõségi bizonyítvány stb.). A magyar származás igazolásánál fontos, hogy a családi kapcsolat, azaz a leszármazás végig követhetõ legyen. Mellékelni kell még egy magyar nyelven, saját kézzel írt önéletrajzot és két darab igazolványképet (külföldön élõnek egyet). Benyújtandó okiratok Elsõdlegesen a felmenõ anyakönyvi kivonata alkalmas a magyar állampolgártól való leszármazás igazolására. A „leszármazási láncot“ addig kell visszavezetni, amíg olyan felmenõhöz nem jutunk, akirõl vélelmezni lehet, hogy volt magyar állampolgár. A felmenõ egykori magyar állampolgárságának igazolására alkalmas pl.: anyakönyvi kivonat (születési, házassági, halotti), állampolgársági bizonyítvány, opciós bizonyítvány, illetõségi bizonyítvány, honosítási/visszahonosítási okirat, kora-
beli munkakönyv, cselédkönyv, névváltoztatási, elbocsátási okirat, iskolai bizonyítvány, korabeli lakcímbejelentõ, katonakönyv, korabeli magyar útlevél. A magyar állampolgártól való leszármazás igazolására a plébánosi/lelkipásztori igazolás is alkalmas, ha az 1895 elõttrõl szól. Természetesen még hajadon/nõtlen kérelmezõknek errõl nem kell igazolást hozniuk. A kérelem elbírálása A közigazgatási és igazságügyi miniszter elõterjesztése alapján a kérelemrõl a köztársasági elnök dönt. A miniszter az elõterjesztést a kérelemnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz történõ beérkezésétõl számított három hónapon belül nyújtja be a köztársasági elnöknek. Ebbe az idõtartamba azonban nem számít bele: - a hiánypótlásra felhívástól annak teljesítéséig terjedõ idõ, - az eljárás felfüggesztésének idõtartama (ilyenkor a döntés olyan kérdés elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik), - a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés idõtartama, - az állampolgárságot érintõ adat vagy okirat beszerzése érdekében más hatósághoz vagy állami szervhez intézett megkereséstõl a válasz megérkezéséig terjedõ idõ. Ez azt jelenti, hogy a kérelem benyújtásától számított 4-5 hónap után lehet választ várni, természetesen annak függvényében, hogy hány kérelem kerül benyújtásra. A honosított személy választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. Az esküt vagy a fogadalmat a honosított vagy magyarországi polgármester elõtt, vagy a magyar külképviselet vezetõje elõtt teszi le. A cselekvõképtelen személy nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselõje teszi le. A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. A magyar állampolgárság megszerzése nem jelenti automatikusan a magyar útlevél megszerzését. A magyar útlevél igénylésének elõfeltétele a magyar állampolgárság, tehát az útlevelet csak akkor lehet igényelni, ha a kérelmezõ már magyar állampolgár (megkapta a honosítási okiratot, és letette az esküt). Idegen nyelvû okiratok lefordítása Az idegen nyelvû okiratot nemzetközi szerzõdés eltérõ rendelkezése vagy viszonossági gyakorlat hiányában hiteles magyar nyelvû fordítással, és ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs, diplomáciai felülhitelesítéssel ellátva kell a kérelemhez csatolni. Hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvû hiteles másolatot a Magyar Köztársaság területén az Országos Fordító és Fordításhitelesítõ Iroda (OFFI) készíthet. A Magyar Köztársaságnak a külügyminiszter által egyes közjegyzõi feladatok végzésére felhatalmazott konzuli tisztviselõje egyebek mellett - okiratról hiteles fordítást készíthet vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja.
2011. február
Közélet
A magyar állampolgárság megszerzése (kivonatos tájékoztató) Folytatás az elsõ oldalról
Hazai anyakönyvezés A hazai anyakönyvezés a magyar állampolgárok külföldön történt anyakönyvi eseményeinek (születés, házasságkötés, bejegyzett élettársi kapcsolat és ez utóbbiak megszûnése, valamint a haláleset) bejegyzése egy központi magyar anyakönyvbe. A honosítottak és visszahonosítottak esetében a magyar állampolgárság megszerzését - 2007 óta kötelezõen követi a hazai anyakönyvezés. A honosítást és visszahonosítást kérõk külföldön történt születésének, házasságkötésének és bejegyzett élettársi kapcsolata létesítésének hazai anyakönyvezéséhez adatlapot kell kitölteni. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejû rendelet 11. § (1) bekezdése szerint: „Az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. Az állampolgárság megváltozása nem érinti a korábbi személyi állapotot és az annak alapján létrejött jogokat és kötelezettségeket.“ Az elõbbiekbõl következõen általában nem kell vizsgálni, hogy a magyar állampolgárság megszerzése elõtt, a korábbi személyes jog alapján milyen módon alakult az érintettnek pl. a névviselése. Az adatlapon egyes kérdésekrõl azonban nyilatkozatot kell tenni, pl. anya születési családi neve, házassági név, a születendõ gyermekek családi neve stb. Az állampolgárság megszerzése után is járnak a Magyar Igazolvány nyújtotta kedvezmények A kettõs állampolgárság megszerzése után sem esnek el az eddigi támogatásoktól a Magyar Igazolvánnyal rendelkezõk a státustörvény módosításának. A kedvezmények köre nem változott, minden juttatás ugyanúgy jár majd, mint eddig. Újdonság, hogy az oktatási-nevelési támogatás éves, húszezer forintos összege az óvodások után is jár ezentúl. Az iskolások után ezenfelül egy kétezer forintos taneszköz-vásárlási támogatást is utalnak. Az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos bõvebb útmutatást a magyarországi hivatalokon kívül a világhálóról kaphatnak: www.allampolgarsag.gov.hu Az MTI alapján összeállította: Balogh Gábor
Semjén: A Felvidék magyarjainak nincs okuk a félelemre A magyar hatóságok semmiféle információt nem adnak ki állampolgáraikról sem Szlovákiának, sem bárki másnak, a felvidéki magyaroknak nincs okuk a félelemre - reagált Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes csütörtökön az MTI-nek arra, hogy a szlovák kormánykoalíció visszavonta az állampolgársági törvényt módosító indítványát. A KDNP elnöke közleményében azt írta, pártját mélyen felháborítja, hogy a szlovák kormánykoalíció visszavonta az állampolgársági törvényt módosító indítványát. Ezzel Iveta Radièová kormánya nem tudott érvényt szerezni annak a politikai ígéretének, hogy a magyar állampolgárság felvétele a jövõben ne járjon az eredeti elveszítésével - közölte.
Kürtös 5
Alapvetõ jogi információk Tisztelt olvasó! A következõ hónapokban szeretném Önöket megismertetni a családjog alapjaival. Az elsõ „komolyabb találkozásra“ a családjoggal a házasságkötéskor kerül sor, amikor valójában nem is tudatosítjuk, hogy egy jogi viszony részeseivé válunk. A házasság egy jogi viszony a férfi és a nõ között, amely a törvényi feltételek teljesítése után keletkezik a törvény által elõírt formában. Éppen ez a meghatározás zárja ki (t. i. hogy férfi és nõ között), az azonos nemûek közötti házasságkötést. Még azokban az államokban sem, ahol engedélyezik az ún. regisztrált partnerséget, nem lehetett ezt a viszonyt házasságnak nevezni. Bár az utóbbi idõben ezen a téren is aránylag nagy törés következett be, ugyanis néhány országban engedélyezték a házassági kötelékbe való lépést az azonos nemûek számára is. Így történt ez Mexikóban is, amelyre jellemzõ, hogy a katolikus egyháznak nagy hatása van a társadalmi történésekre. A szlovák családjog alkotmányjogi alapjai a Szlovák Köztársaság Alkotmányában vannak lefektetve. A családjog területén fontosak a törvény által elõírt módon ratifikált az emberi jogokról és az alapvetõ szabadságjogokról szóló nemzetközi szerzõdések. Ide sorolhatjuk a Gyermekek jogairól szóló egyezményt, A külföldi tartásdíj behajtásáról szóló egyezmény, A gyermekrablás polgári jogi vonatkozásairól szóló egyezményt stb. Ezenkívül a Szlovák Köztársaságban - a többi európai uniós országhoz hasonlóan - az Európa Tanács rendeletei érvényesülnek, amelyek érintik a családjog problémakörét. A szlovák családjog alapvetõ forrása a családról szóló 36/2005 sz. törvény. A törvény négy alapvetõ irányelvet fogalmaz meg, amelyek elsõsorban a férfi és a nõ kapcsolatának egyediségét fejezik ki, amelynek fõ célja a családalapítás és a gyermeknevelés. Egyben leszögezi a társadalom komoly érdekét ebben a kapcsolatban, amely a szülõknek nemcsak védelmet nyújt, hanem megfelelõ gondoskodást is. A családtörvény 5 részbõl áll. Az elsõ rész a házasság megkötésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza, leírja azokat a körülményeket, amelyek kizárják a házasság létrejöttét, a házastársak közti viszonyt, a házasság megszûnését, a válást. A második részben a szülõk, ill. a gyermek és az egyéb rokonok közti viszonyra vonatkozó rendelkezések találhatók, a harmadik rész a tartásdíjról rendelkezik, a negyedik rész a szülõi jogosultságról és az örökbefogadásról, az ötödik rész pedig közös, átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmaz. Legközelebb részletesen a házasságról olvashatnak. Konkrét kérdéseiket az alábbi e-mail címre küldhetik:
[email protected]. Telefonszámomat megkaphatják a szerkesztõségben. Mgr. Novák Gabriella, jogász-mediátor
6 Kürtös
AZ
2011. február
Kultúra
ÉVINDÍTÓ
MIKSZÁTH
MADÁCHRA
EMLÉKEZVE
Régiónkban az elsõ fontosabb kulturális esemény - így év elején - mindig a Mikszáth Kálmán születésének évfordulóján való megemlékezés. De nemcsak nálunk, Szklabonyán, Mikszáth szülõfalujában, de rendszeresen koszorút helyeznek el Budapesten is az író Mikszáth téri szobránál a Petõfi Irodalmi Múzeum szervezésében, ahol rendszeresen Mikszáthtal kapcsolatos kiállításokat is rendeznek. Az idén Mikszáth Kálmán fekete városai címmel nyílt kiállítás.
Január 15-én Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékházban jöttek össze az irodalomkedvelõk, hogy megkoszorúzzák az író mellszobrát, majd meghallgassák Németh Zoltán irodalomkritikus, a Bél Mátyás Egyetem tanárának beszédét, melyben az írót úgy mutatta be, ill. méltatta mint kortárs magyar írót. Természetesen ezzel arra célzott, hogy a kortárs magyar prózaírók hogyan jelenítik meg írásaikban Mikszáthot. Beszédében kiemelte, hogy „a mikszáthi életmû rendkívül erõsen szólítja meg a kortárs olvasót, a huszadik század végének és a huszonegyedik század elejének olvasóit, értelmezõit és íróit. Az olyan események, mint a nemrég véget ért Mikszáth-év, abban is segítenek, hogy még inkább felfigyeljünk a mikszáthi életmû hihetetlen korszerûségére, szárnyalására a kortárs irodalomban és irodalomtudományban is. …Jól van az úgy, hogy a kultusz helyén egy jelentõs író kultikus életmûvérõl és annak hatásáról esik szó. Hiszen a kultusz a szövegek halhatatlanságából, folytonos, szinte mindennapos olvasásából, Mikszáth Kálmán életmûvének újragondolásából, újraírásának szükségszerûségébõl fakad. Úgy tûnik, a Mester életmûve egyenesen kikényszeríti a figyelmet. Jobban kortársunk õ, mint gondolnánk.“ Az idei megemlékezõk szerint Mikszáth Kálmán ma is a legolvasottabb, legnépszerûbb magyar írók egyike, hatása több kortárs szerzõnél is kimutatható. A megemlékezést követõen bemutatásra került az a kétnyelvû irodalmi topográfia, amely a Mikszáth-centenárium alkalmából tavaly jelent meg a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának gondozásában. Sipos Szilvia az író életében szerepet játszó városokat és településeket mutatja be a fotókkal gazdagon illusztrált kötetben, amely egyébként kereskedelmi forgalomban nem kapható. Az érdeklõdõk csupán a szklabonyai emlékházban, a pozsonyi székhelyû Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, valamint a budapesti Petõfi Irodalmi Múzeumban férhetnek hozzá. A szerzõvel a topográfia létrejöttérõl Németh Zoltán beszélgetett. A Mikszáth-napi koccintásra Jarábik Gabriella múzeumigazgató és Balogh Gábor invitálták a szép számmal megjelenteket itthonról és Magyarországról.
Mint minden év januárjában, születésének évfordulóján, Nógrád megye hagyományos Madách-napi ünnepséget szervezett Balassagyarmaton, a valamikori megyeszékhelyen. Ezen a rangos ünnepségen évente képviseltették magukat a politikai és társadalmi élet képviselõi. Az idén nem vettek részt az ünnepségen az MSZP és a Jobbik képviselõi. Így tiltakoztak amiatt, hogy a Madách-díj kitüntetettje Bayer Zsolt író, publicista lett. Az ünnepség hagyományosan Madách Imre Köztársaság téri szobránál kezdõdött. A résztvevõk elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd a mûvelõdési ház könyvtárában tárlat megnyitására került sor. Ezúttal a Horváth Endre mûvészeti díjat Kirják Miklós festõ és grafikusmûvész vehette át Medvácz Lajostól, Balassagyarmat polgármesterétõl. A díjátadó ünnepségen a megjelenteket Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyûlésének elnöke üdvözölte, és adta át a 2011. évi Madách-díjakat. Egyikük, mint említettük, Bayer Zsolt író, publicista és szerkesztõ volt. A másik kitüntetett, a salgótarjánibaglyasaljai születésû Pándy Piroska, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Madách Színház mûvésze személyesen nem tudott részt venni külföldi fellépése miatt, kitüntetését egy filmbejátszáson köszönte meg. A köszöntõt Halász János, a Nemzeti Erõforrás Minisztérium államtitkára mondta. Köszöntõjében kiemelte, hogy akkor érünk célt, ha a kultúra nemcsak információ és irodalmi törzsanyag, hanem élmény. Különösen fontos ez egy olyan korban, amikor sajnos minden kulturális teljesítményt szinte kizárólag a hírnév igazol. Az államtitkár kitért arra, hogy Balassagyarmat olyan kiválóságokat adott az országnak, mint Jobbágy Károly költõ, Markó Iván táncmûvész vagy Zórád Ernõ, a magyar képregénymûvészet legnagyobb alakja. Hozzátette: az1964-ben alapított Madách-díj jelzi, hogy a nógrádiak büszkék az idei kitüntetettekre is. Az oldal anyagát írta BG
Kultúra
2011. február
URBÁN ALADÁR
A
Kürtös 7
M A G Y A R K U L T Ú R A L O VA G J A
Január 22-én a Corinthia Hotel Budapest dísztermében megrendezésre kerülõ XV. Magyar Kultúra Napja Gálán 7 ország 36 személyisége vette át a kultúra lovagja címet a magyar és egyetemes kulturális örökség ápolása, közkinccsé tétele, alkotó fejlesztése, a kultúrák nemzetközi együttmûködésének elõsegítése, valamint kulturális tevékenység támogatása érdekében huzamos idõn át kifejtett önzetlen tevékenységéért. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány civil szervezetek jelölése alapján 2011-ben a Magyar Kultúra Lovagja elismerést adományozta négy felvidéki örökségápolónak, köztük, õszinte örömünkre, lapunk korábbi szerkesztõjének, Urbán Aladárnak is. A KÜRTÖS olvasói közül bizonyára sokan ismerik Urbán Aladárt és munkásságát, ezért különösebb bemutatásra nem szorul. A lovagi cím megtisztelõ elismerés indoklásában az áll, hogy megalakulásától elnöke a Palóc Társaságnak, és további felvidéki és magyarországi civil szervezetek munkájának
segítõje. Az óvári Szent Erzsébet Magyar Tanítási Nyelvû Egyházi Iskola igazgatójaként ment nyugdíjba. Harminc éven át volt a Csemadok Ipolyvarbói Alapszervezetének elnöke. Számos helyi, regionális és országos esemény szervezõje. Emlékmûvek emelésének aktív részese. Palócföldi pedagógusok találkozóinak szorgalmazója. Évkönyvek megjelentetõje. Írásaival nevel, tanít. A honismerettel a honszeretethez a magyar mûvelõdéstörténeti emlékeket felkeresõ tanulmányi kirándulások és bemutatók szervezõje. A Falvak Kultúrája Alapítvány megítélése szerint a felvidéki magyarság lámpása. „Magyar kultúra határon túli ápolása érdekében kifejtett életmûvéért“ ütötték lovaggá. Szerkesztõségünk nevében tisztelettel gratulálunk Urbán Aladárnak a lovagi cím elnyeréséhez! Bodzsár Gyula
Díjazott ipolynyéki diák Budapesten a Magyar Kultúra Napját is köszöntve a Magyar Kultúra Alapítvány székházában került sor a Palóc Társaság 15. alkalommal meghirdetett pályázatának díjkiosztó gálájára. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke elmondta, pályázatukra mintegy száz pályamû érkezett. A pályázat értelmében a magyar identitástudatról küldtek be pályamunkákat a diákok, megfogalmazva véleményüket, hogy „ki a magyar, illetve mitõl magyar valaki?“ „Én legszívesebben mindenkinek I. díjat adtam volna, de egy versenyt értékelni kell“ - mondta a Palóc Társaság elnöke. Az alapiskolások versenyében második díjat kapott Novák Bernadett, az Ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola 7. osztályos tanulója. Pályamunkáját az alábbiakban olvashatják.
A lélek üzenete: édes anyanyelv - Az anyanyelv védelmében Sokáig gondolkodtam azon, hogy milyen témát is válasszak. Amikor elkezdtem gyûjteni az anyagokat, rábukkantam olyan tényekre, amelyek nagyon megérintettek. Akkor eldöntöttem, hogy a magyar nyelvrõl fogok írni. Arról, hogy milyen különleges, és itt nem csak az õstörténetére gondolok. Mivel ismerem a rovásírást, és egy párszor magam is részt vettem rovásírásversenyeken, már régebbrõl érdeklõdtem a magyar nyelv múltjáról. De most olyan információkhoz jutottam, amelyeket szeretnék megosztani másokkal is. Eddig is büszke voltam arra, hogy beszélem a magyar nyelvet, de most jöttem rá, milyen kincs is van a birtokomban. Én magyarnak tartom magamat, habár nem mondhatom el azt, hogy az anyanyelvem magyar. De attól még szeretem a magyar nyelvet, és most még büszkébb vagyok arra, hogy magyar iskolába járok, és beszélem a magyar nyelvet. Miért is írtam, hogy még büszkébb vagyok arra, hogy beszélem a magyar nyelvet? Azért, mert megtudham, hogy: 1) A honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkeztünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 6000 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal. Ez volt a rovásírás. Ezek az írásjelek megtalálhatóak pl. Tatárlakán, nagyon híresek az
agyagtáblába vésett sumér intelmek is. A magyar nyelv emlékei közül egy kõbevésett magyar rovás található az észak-amerikai Újfunland (Új-Skócia) Yarmout-öblénél is. Ezt a 992-ben alapított, ma 1005 éves, nemrég megfejtett emléket Amerika elsõ felfedezõirõl dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet magyar rovással, kõbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1884, London) állapította meg elsõként, hogy Tyrkir magyar volt. Az izlandi nyelvben „Tyrkir“ a „Turk“ megfelelõje, amelyet arab, görög és török források egyöntetûen turkokként a magyarok jelölésére használtak. Ezt a 1700-as években megtalált követ ma a Yarmout Country múzeumban õrzik - a súlya 181 kg. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné, és így szól: „Ericson járt e helyen is sok társával“. Arról, hogy a legõsibb eurázsiai nyelv a magyar, Barát Tibor „Magyar népek õstörténete“ címû munkájában is olvashatunk, rajta kívül ezt állítja Kemény Ferenc nyelvész is. Grover S. Krantz amerikai kutató ezt mondta: „A magyar nyelv õsisége Magyarországon /…/ meglepõ: úgy találom, hogy átmeneti kõkori nyelv megelõzte az újkokor kezdetét /…/ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.“
2) Az elsõ hittérítõk bejövetelével sajnos véget ért a rovásírás korszaka is. Tûzzel, vassal irtották és pusztították a rovásírásos tárgyi emlékeket, mivel ezeket az ördög írásának tartották. Így aztán a keresztény hit felvételével áttértünk a latin betûkre. Az elsõ fenmaradt szórványemlékünk 1055-bõl származik, ez A tihanyi apátság alapítólevele. 1200 körül íródott a Halotti beszéd és könyörgés. Kevesen tudják, hogy a világ második alkotmánya a magyar. Az elsõ, az izlandi 720-ból. Ez az állítás „Az ezeréves ifjú tanulmányok Szent Imre herceg 1000 évérõl“ (Székesfehérvár, 2007) címû könyvben található. Nem szabad megfeledkeznünk az Ómagyar Mária-siralomról sem. Nem csak azért, mert a legrégebbi írásos emlékeink közé tartozik, hanem azért, mert szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét mind a mai napig használjuk. Shakespeare drámáit, a mûvelt angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott a nyelvük az elmúlt 440 év során. A miénk megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba, hiszen több ezer éve kiforrott, és csak minimális változtatásokra van szüksége. (Folytatás a 9. oldalon)
8 Kürtös
Kultúra
2011. február
Méltó ünnep a Magyar Kultúra Napján A Csemadok Országos tanácsának megbízásából, immár harmadik alkalommal, Galántán a Magyar Kultúra Napja alkalmából a VMK épületében emlékünnepségen adták át a Csemadok Életmû Díjakat. A kitüntetettek: Danis Tamás, Méry Béla, Mag Albert Péter, Cséplõ Ferenc, Sipos Béla, Dobos László. A galántai ünnepséget Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke nyitotta meg, a kultúrmûsorban felléptek az elmúlt évek országos rendezvényeinek gyõztesei és díjazottjai, énekeltek a Felvidéki Rockszínház mûvészei, a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola gyermekkara és a Galántai Kodály Zoltán Daloskör. A közel háromórás maratoni mûsor csodálatos légkörben és méltó módon állított újabb példaképeket a kultúrában tevékenykedõ emberek, fiatalok elé, bizonyítva, hogy érdemes tisztességes munkát végezni, nem letérni a kijelölt útról, és hûnek maradni a szülõföldhöz és a nyelvhez. Az ünnepséget számos közéleti személyiség, a kitüntetettek családtagjai, egykori barátok tisztelték meg jelenlétükkel. A dicsõségtábla, melynek névsora most már egyre több személyiséggel bõvül, a helyi VMK elõcsarnokában is megtekinthetõ volt. A méltató beszédek sorából most Hrubík Bélának, a Csemadok országos elnökének a köszöntõjét idézzük: „Az emberiség fejlõdésének sok százezer évében számtalan olyan nemzet, nép felemelkedését, tündöklését és bukását is megéltük már, mely népeknek emlékét mára már csak a történelemkönyvek sárgult oldalai õrzik. A történelem jobb és rosszabb korszakai is úgy követték egymást, mint a nappalok és az éjszakák, számunkra azonban a mai napon a viharos évszázadok forgatagában megbúvó egyetlen év s annak egyetlen napja áll szívünkhöz legközelebb, s ez az idõ 1823. január 22-e. Valahol Szatmárcsekén, a csónakos fejfák árnyékának közelében egy író, Kölcsey Ferenc letette íróasztalán a tollat, hátradõlt szegényes szobájának megkopott székén, és csak annyit mondott: kész! Nem tudhatta azonban sem õ, sem a környezete, hogy ez az utolsó simítás, mely egy költemény sorait volt hivatott végleg elrendezni, egy egész nemzet sorsára, küldetésére, lelkére lesz kihatással, mint ahogyan az éppen abban az idõben világra jött aprócska és törékeny gyermekek, a kiskõrösi Petõfi Sándor, vagy az alsósztregovai Madách Imre sem sejthették még, hogy génjeikben már ott lüktet a Nemzeti dal, vagy az Ember tragédiájának minden rezdülése. Nem tudhatta, hiszen ahhoz, hogy egy versbõl a nemzet imája legyen, valahol meg kellett születnie Erkel Ferencnek, aki 1844 februárja után megírja a Himnusz zenéjét. Anekdotikus feljegyzés szerint az idõs Erkel így emlékszik erre vissza: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz.“ Valahogy így születnek a csodák a teremtõ Isten embert megáldó tehetségének a csendjében és magányában. Mint ahogyan Széchenyi István sem készült a legnagyobb magyarnak, vagy Kölcsey Ferenc a nemzeti imánk írójának, azok a barátaink sem sejthették, akiknek életmûve elõtt ma itt fejet hajtunk, hogy sorsuk kiszámíthatatlan útjai valamikor a XXI. század elsõ éveiben majd keresztezik egymást a nemzet himnuszának küldetésével a Magyar Kultúra Napján. Van úgy, hogy az ember nem mérlegel, amikor egy útra lép. Az elsõ lépések még félénkek, bátortalanok, mint a fészkébõl
kirepült fecskék szárnypróbálgatásai. Aztán a lépések egyre erõsödnek, már az út porát sem félik, majd visz a láb, mindig csak egy lépést, majd még egyet, még kettõt, és észre sem vesszük, amikor lassan elfogy alólunk az út. Rosszul tette a Teremtõ, amikor nem adta meg az embernek, hogy a lelke együtt szórja el az éveket, a marék idõt, mint a test, mert míg a szív, az elme tervez, dolgozik, nem pihen, addig a természet teszi a dolgát, miért ne tenné. Istené a végsõ szó. S bár hisszük, hogy lépéseinket egész életünkben Isten figyeli, nem árt, sõt kifejezetten jó, ha néha mi, emberek is figyelünk egymásra, mert talán ez teszi az életünket jobbá, emberibbé. A naptár úgy hullatja oldalait, mint az õszi fák, ki figyeli az órákat, napok tûnnek el, mint a porszem, elvisz a szél mindent, minket is tán? Csak az idõ fut, bizony, barátaim, sosem érjük utol, ennyi öröm nekünk is maradhat, hadd fusson, ha kedve van. Vannak emberek, akik a tudománynak szentelik életüket, bolygókat fedeznek fel, új elemeket, megtörik az atomot darabjaira, vagy könyvet írnak, zenét szereznek, amit majd évmilliók múltán csillagok pengetnek az üstökösök fényes, hulló, aranycsóvás hárfáin. Megremeg majd akkor vajon Isten keze? Felemel-e az emlékekbõl egy maroknyit, az emlékekbõl, amit hátrahagyunk, mert vannak másfajta emberek is, nem tudósok, nem mûvészek, nem királyok. Csak EMBEREK, csupa nagybetûvel, akik szolgálnak, nem tündökölnek, s magukból is csak annyit hagynak, ami ébren tartja a lángot, az utolsó parazsat, amibõl még jobb idõkben valami nagy-nagy tüzet lehet rakni. A mai nap is olyan, hozzánk közel álló emberek, barátok életútja elõtt tisztelgünk, akik soha nem mérlegelték, vajon az emberségük, a társadalomban betöltött szerepük, a kultúra napszámosaiként hasznot hoz-e számukra. Tették a dolgukat, amit a szívük diktált a legjobb tudásuk szerint. Szóban, dalban, cselekedetben nõttek fel közösségünk, kultúránk legjobbjaivá, olyan emberekké, akik példaképeink, akikre jövõt lehet építeni. A jövõt, melyre egyre többen, egyre kérdõbb tekintettel, egyre félénkebben nézünk, mert nem értjük, miért mondanak le egyre többen errõl a nyelvrõl, errõl a kultúráról, a nagyszülõk örökségérõl, az édesanyák meséirõl. Nem értjük, és nem is akarjuk elfogadni, hogy ez így legyen. Ezért állítunk példaképekbõl tükröt azok elé, akik nem mernek szembenézni önmagukkal, hogy láthassák: van más út is az önfeladásnál, vagyunk sokan, akik nem félünk hinni egy balsors tépte nemzet jobb sorsra fordulásában. Tisztelt barátaim! Harmadik éve immár, hogy a Csemadok országos tanácsa megbízásából a Magyar Kultúra Napján, országos rendezvény keretén belül, Életmû Díjjal tüntetjük ki tagtársainkat, és külön örömmel tölt el mindnyájunkat, hogy a kitüntetésre méltók névsora egyre csak nõ és nõ. Mint egy kiapadhatatlan forrás, melybõl nemzeti közösségünk életfája táplálkozik, gyarapodik, virágot és termést hoz. Örömmel tölt el minket, hogy a munkában, a teremtésben megõszült hajú embertársainkra nem nyûgként tekintünk, mint ahogyan azt a globalizálódó világ el akarja velünk hitetni mint a természet rendjeként, hanem szeretettel, büszkén, megbecsüléssel. Nem fintorgunk rájuk, amikor reszketõ kézzel szorongatják és mutogatják nekünk a fiókok mélyérõl elõkerült megfakult színû nemzeti szalagocskákat, elsárgult fényképeket, elmosódott iratokat. Örülünk nekik, mert megõriztek valamit abból a múltból, ami ugyan már nem jön vissza soha, de örökre az életünk részévé vált már, és méltán foglalhatja el a helyét közösségünk történelemkönyvében. Ha érdemes élnünk, hát így érdemes, egyenes gerinccel, szálfaként, dacolva az élet minden viharával. S ha néha meg-meg is hajlunk a szélben, a teremtõ nap fényében újra kiegyenesedhetünk. Sütõ Andrást idézem:
Kultúra
2011. február
Kürtös 9
A lélek üzenete: édes anyanyelv - Az anyanyelv védelmében (Folytatás a 7. oldalról)
Magyar írásos emlékek megtalálhatóak Európa több könyvtárában is. A British Múzeum könyvtárában a legértékesebb közép-európai õsnyomtatvány szövege így kezdõdik: „Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelenek elsew capitoliuma“. Keletkezésének idõpontja 1533, és magyarul íródott. 3) Nagyon büszkék lehetünk a magyar nyelv szerkezetére is, amely évezredeken keresztül megõrizte eredetiségét. A Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépekkel a nyelvek õsiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv õrzött meg a legtöbbet az õsmûveltség elemeibõl, az õs-etimonokból, alapszavakból a következõ eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a héber 5 % etimont, a latin 5 % etimont, a csendes-óceáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az õs-török, türkmén 26 % a mai magyar nyelv 68 % õs-etimont tartalmaz! A Magyar Nemzet 2003. XII. 2, 5. oldalán Ove Berglund svéd orvos és mûfordító gondolatai találhatóak: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem, hogy: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.“ Nyelvünk õsiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, ekként jellemzett az 1830-ban megjelent „Poetry of Magyar“ címû verses kötetének elõszavában: „A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlõdött, és szerkezetének kialakulása olyan idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt matézis, erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke… A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az elsõ tételét…“ Kiss Dénes az Õsnyelv - nyelvõs címû kõnyvében a kõvetkezõt állítja: „A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerûség, a konkrét hasonlatokra, képekre építõ kifejezésmód.“ Nem csoda, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon. Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyûvõt, hétfejû sárkányt, a túl az Óperenciánt még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá. Ez is alátámasztja Kiss Dénes gondolatait a képekre építõ kifejezésmódról. Jakob Grimm XIX. századi meseíró, aki egyben az elsõ német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, ezeket mondta: „A magyar nyelv logikus és
tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.“ Ki tudja, milyen meséket írt volna meg ez a világhírû meseíró, ha magyar nyelven írta volna õket. George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bõvebben kifejtve) ezt mondta: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyõzõdésemmé vált: ha magyar lett volna anyanyelvem, az életmûvem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerûen azért, mert ezen különös, õsi erõktõl duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.“ A népmûvészetnél maradva: ne feledkezzünk meg a mesék mellett a népdalokról sem. A Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200000-ik magyar népdalt, amelybõl 100000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 népdalt tudtak összegyûjteni. Magyarul nem is olyan nehéz meséket mondani, vagy népdalokat énekelni, és nem csak azért, mert a magyar nyelv egyszerre eszköz és közvetítõ, számtan és muzsika, dallam és logika, játék és törvény, hanem azért is mert a nyelvek öszzehasonításában mint a legdallamosabb az elsõ helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik. Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Õ maga mondta, Ludwig August Frankl költõnek: „Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és görög után leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlõdésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklõ költõi lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok úgy látszik még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben…“ ... Úgy gondolom, elég érvet sorakoztattam fel arra, hogy a magyar nyelvünkre büszkék lehessünk. De ez csak egy töredéke annak, amit a magyar nyelvrõl tudnunk kellene. „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!“ - mondta Széchenyi István. Mostanság a magyarok nem arról híresek, hogy büszkék a múltjukra, és ezzel kockára teszik a jövõjüket is. Itt egy párbeszéd jut eszembe, amely Napóleon és Francois Talleyrand-t között zajlott. Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal, aki ezt válaszolta: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz“. A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét, és sajnos ma is ez folyik. Itt az ideje, hogy magunkhoz térjünk, s megbecsüljük kultúránkat és nagyjainkat!
Méltó ünnep a Magyar Kultúra Napján (Folytatás a 8. oldalról)
„Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim írott gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a felszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam veletek, sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán.“ Nagy veszély idején a nemzet mindig összetartóbb kell hogy legyen. Lám a
Csemadokon belül, ahol megannyi irányzat, izmus és politikai beállítottság fér meg egy helyen, a kultúra, a nyelv, a hagyományok tisztelete és ápolása összekovácsol minket. Talán azért, mert itt nem osztogatnak élet és halál urai posztokat, bársonyszékeket, talmi hatalmat. Itt csak küzdés van, önzetlenség, munka, néha köszönet nélkül, de sokszor örömmel is, mint éppen ma. Mi azért tudjuk, ezt elsõsorban önmagunk miatt tesszük, mert ez életünk fontos része. Hány indulást éltünk már meg. Hányszor torpantunk és álltunk meg. De mindig továbbmentünk. Mert a mi sorsunk a
küzdés, nép lenni a népek, ember lenni az emberek között. Ennek a küzdésnek a reményében köszönöm meg a mai napon kitüntetettjeinknek azt a munkát, melyet elvégeztek közösségünk javára, kultúránk szolgálatában, anyanyelvünk védelmében. Isten áldja meg mindazokat, akik nem fáradnak el a nemzet szolgálatában, akik fel mernek nõni a fák hegyéig, s akiknek az emberi hangjuk messzire hallatszik a sokszor némaságra kárhoztatott idõkben is, mert balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendõt, megbûnhõdte már e nép a múltat s jövendõt. Palócz
Hitélet
10 Kürtös
BETEGEINK
NAPJÁRA
II. János Pál kezdeményezésére 1992-tõl február 11. a betegek világnapja. Az ellene elkövetett merényletet követõen egyre inkább megtapasztalta a betegség keresztjét, s különös együttérzéssel fordult a betegekhez. A boldoggá avatás elõtt álló pápa közbenjárására bekövetkezett csoda szintén a betegséghez kapcsolódó, mégpedig egy francia szerzetesnõ súlyos betegségébõl való gyógyulása. A világnap célja, hogy az egyház kellõ figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elõ a szenvedés megértését. Manapság egyre gyakrabban olyan betegségek szedik áldozataikat, amelyek évtizedekkel ezelõtt még ismeretlenek voltak. A rákos megbetegedés nagyon súlyos tünetek formájában jelentkezik, ezáltal fájdalmat okoz az embernek. A hívõ ember is felteszi a kérdést egy-egy betegség alkalmával: „Miért éppen én?...“ A betegséget Isten büntetésének tartják, magukba zárkóznak, és nincs bennük érdeklõdés, élni akarás, majd önmagukat pusztítják. Betegségüket, sírásukat, kitaszítottságukat megbélyegzésnek tekintik. Maguk sem tudják az okát, csak észlelni kénytelenek, hogy elhagyta erejük. Érzékenyebben reagálnak környezetükre, sérülékenyebbek. Igazában az emberen múlik, hogy egy-egy élethelyzetbõl mit hoz ki. Mert a szenvedés talán egy lehetõség... Vannak betegek, akik betegségük idején lettek hívõk, és fordultak Isten felé. Betegségeinkben Isten látogat meg minket, és megadja az esélyt arra, hogy ha esetleg eltávolodunk tõle, visszatérjünk a hozzá vezetõ útra. Az egyház papjai, amikor a betegeket szolgálják, Jézusnak nem csupán a példáját követik, hanem jelenvalóvá is teszik õt a betegágy mellett. A szentség érzékelhetõ jelei, az olajjal való megkenés és az ima biztosan jelzik Jézus jelenlétét, sõt segítségét is: a bûnbocsánatot és a gyógyítást. A testi betegség mellett meg kell említeni, hogy a lelki betegségek fertõje is leselkedik mindegyikünkre. Látjuk, hogy önzõ világunkban, amikor mindig rohanunk, mindig dolgunk van, tönkre tesz minket a hajsza. Állandóan foglalatoskodunk, mégis keveset teszünk. Kevés olyat, ami elõbbre vinné emberségünket, és szorosabban összekötne az emberekkel. Ellenben sok olyat teszünk, ami megfertõzi lelkünket, ami elszakítja Istennel és embertársainkkal összekötõ szálainkat. Addig súlyos betegségben szenved minden ember, míg így beszél: „Ez vagy az az ember ilyen hozzám, ezért én is olyan leszek hozzá.“ Akkor vagy egészséges ember, ha ezt mondod: „Isten jó hozzám, bár nem érdemlem meg, hogy ingyen kapjam a szeretetét, ezért nem tehetek mást, minthogy a gyógyító szeretetet tovább adjam.“ Számunkra szép példakép kalkuttai Teréz anya, aki sok betegrõl gondoskodott. Segített a szegényeknek, a kábítószereseknek, az AIDS-betegeknek. Halálukban elkísért hindukat, muszlimokat, keresztényeket és ateistákat. Szeretetének nem volt határa, nem tett faji, vallási vagy világnézeti különbségeket. Teréz anya lelkiségének talán legjobb összefoglalása egy indiai fényképész fotója. Ezen a Szeretet Misszionáriusainak nõvére látható, amint egy haldoklót ápol. Mögötte a falon nagy betûkkel ez áll: „Body of Christ“ - Krisztus Teste - a legszegényebbek eltorzult alakjában.
2011. február
Balázsáldás - oltalom „a torokbajtól és minden más bajtól“ Február 3-a a katolikus egyházban Szent Balázs püspök és vértanú ünnepe. Ezen a napon, a szentmisén az Anyaszentegyház balázsáldásban részesíti a híveket, mely megvéd minket a „torokbajtól és minden más bajtól“. Eme szentelmény kiszolgáltatása során két (régebben X, ma Y alakban összekötött) gyertyát tartanak elénk, miközben a pap a következõ áldást mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.“ A Magyar Katolikus Lexikon szerint Szent Balázs püspököt keleten már a 6. században a torokbaj ellen védõ szentként tisztelték, s gyertyát ajánlottak föl gyógyulásukért. A 12. században tûntek föl a torokbaj ellen védõ, ill. áldó könyörgések. A Kárpát-medencében a 16. századtól ismerjük a gyertyaáldást és a balázsáldás könyörgését. A Balázs-tisztelet nyilvánvalóan nem közvetlenül Szent Balázs püspök halála után kezdõdött (keleten legkésõbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól). Annak alapján, hogy a kínzó torokfájás esetén segített, a késõ középkorban a tizennégy segítõszent közé sorolták. Ezek ismeretében meglepõ, hogy a balázsáldás mindmáig élõ liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében. Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án. Szent Balázs püspök és vértanú a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akinek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban figyelemreméltó elevenséggel maradt meg, életére vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történetinek tekinthetõk. Egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. Szent Balázs püspök megáldotta a fiút, egy másik változat szerint eltávolította a szálkát, és így megmentette a haláltól. Az anya hálája jeléül gyertyát ajándékozott a püspöknek - innen eredhet a balázsáldás gyertyával való kiszolgáltatása. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus anyák szintén Szent Balázshoz fordultak, ugyanis a fentebb említett csoda miatt õ különösen is patrónusa az ilyen betegségeknek. Szent Balázs emléknapján gyertyát szenteltek, amelyekkel megérintették a beteg, torokgyíkban szenvedõ gyermek torkát. Innen alakult ki az áldás ma is használatos formája (a pap két égõ gyertyát tart a hívõ torka elé), melyet a hívõ nép még ma is szívesen fogad. Balga Zoltán, ipolysági káplán
Közélet
2011. február
Búcsú Kajtor Páltól
A Szabad Földmûves szakrovataiban találkoztam elõször nevével. Ezt az újságot nagyon szerettem, mert mint fiatal mezõgazdásznak nagyon sok hasznos és friss ismeretet adott. Aztán egyszer az autóbuszban munkából hazafelé menet egymás mellé kerültünk. Ekkor ismertem meg személyesen. Az ilyenfajta talál-
kozások aztán többször megismétlõdtek. Ilyenkor, az alatt a rövid pár kilométer alatt csaknem kizárólag a rovatokról beszélgettünk. Elmondtam, hogy személyesen mirõl szeretnék bennük olvasni és miért. Késõbb a kultúra terén végzett önkéntes munka hozott bennünket össze újra. Ha ritkábban is találkoztunk, de úgy éreztem, sok mindenben rokon lelkek voltunk. Átérezte az egyszerû emberek problémáit, és sokat tett a kisebbségek megmaradásáért. Véleménye, szókimondása lehet, hogy sokaknak nem tetszett, de a szavaiban rejlõ igazságot nem tudták kiforgatni. Valamikor is kevesen voltak azok, akik leplezetlenül ki merték mondani, amit gondoltak, vagy védeni azt, ami védelemre szorult. Ma már ezt nem teheti. Alulmaradt egy másik küzdelemben, amelyben egyszer már úgy tûnt, nyertes lehet. Bevégeztetett, pedig még tenni akart a közösségért. Az úton már nélküle megyünk tovább azokkal együtt, akik vele közös úton jártak. S amíg
Betegeink napjára Folytatás a 10. oldalról
Ez a gondolat érzõdik az egykori szemorvos, herceg dr. Batthyány-Strattmann László végrendeletébõl: „Életem egyik fõ feladatának tûztem ki, hogy orvosi mûködésemmel a szenvedõ emberiségnek szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetszõ dolgokat cselekedjem. Az Úristen kegyelmébõl évek hosszú során dolgoztam kórházamban, tehetségemhez képest segítve beteg embertársaimon.“ Egy kis városban egy fiúcska lépett a gyógyszertárba. Az ablak mögül nem is lehetett õt rendesen látni. A gyógyszerésznõ megkérdezte tõle, milyem gyógyszert szeretne. „Kérek szépen egy csodát“- hangzott a válasz. A csodálkozó gyógyszerésznõ nem tudta elképzelni, mit akar. A fiú könnyes szemmel mondta: „Minden pénzt kivettem a perselyembõl, mert az öcsikémnek csodát kell vásárolnom. Nagyon beteg, és az orvos azt mondta, hogy már csak a csoda segít rajta.“ Ezt a beszélgetést egy idõs úr is hallotta. Ránézett a gyógyszerésznõre, aki tanácstalanul tárta szét a kezeit. Így szólt: „Menjünk el hozzátok! Látni akarom az öcsédet.“ Híres orvos volt. Segített a fiú öccsének. A fenti esetben a fiú nem gyógyult volna meg idõsebb fiútestvére jószívûsége nélkül, aki elment a gyógyszertárba, és kész volt odaadni minden megspórolt pénzét kistestvéréért. A mi családjainkban is vannak betegek. Néha tudomást szerzünk valamelyik ismerõsünk, barátunk betegségérõl. Mit tehetünk ilyenkor? Elmehetünk a gyógyszertárba csodát vásárolni? Aki jószívû, talál módot, hogyan segíthet. Jézus azt mondta, hogy amikor eljön a világ végén, megítéli a világot. Azokat, akik meglátogatták és kiszolgálták a betegeket, segítettek a szükséget szenvedõknek, úgy jutalmazza meg, mintha neki magának tették volna. És ez örömmel tölt el minket. A betegek és ápolóik zúgolódás nélkül vegyék fel mindennapi keresztjüket. Amint egykor Cirenei Simon segített a kereszthordozónak vinni a terhet, vagy Veronika megtörölte a szenvedõ arcát, úgy siessünk segítségükre a szükséget szenvedõ betegeinknek. -P.J.-
Kürtös 11
emlékezni fogunk rá, addig velünk lesz. Isten veled! Kajtor Pál Zsélyben született 1944. november 17-én. Mint mezõgazdasági mérnök agronómusként, szövetkezeti elnökként, a kürtösi régiót is, de fõleg Ipolyság és vidékét szolgálta. Így volt ez a Zelenina lévai üzemének igazgatóhelyettesi funkciójában is, de újságíróként is. Ötven év a Csemadokban, különbözõ tisztségekben is arról tanúskodik, hogy elveihez ragaszkodó ember volt. 2009ben Ipolyság Város Díjjal tüntették ki a város kulturális életében végzett tevékenységéért. Nyugdíjas éveiben a helyi nyugdíjasklub vezetõje volt. Ebben a tisztségében is a közért dolgozott, beszélgetéseket szervezett vezetõkkel, közéleti személyiségekkel. Az idei évre tervezett velem való beszélgetést már csak máshol ejthetjük meg. Ez év január 14-én halt meg, élt 66 évet. Tisztelet emlékének! Balogh Gábor
„A emberben lévõ nemes ösztönöket kell serkenteni, hogy merje vállalni legszebb álmait. És ne csak vállalni merje, de megvalósítani is. Ne kössön kompromisszumokat! Hiszem azt, ha Isten belém ültetett egy vágyat, az megvalósítható. Sok ember fél felvállalni saját álmait, pedig csak egy életünk van.“ Cs.t.
Felhívás Kedves Barátaink! „Az életnek az az értelme és célja, hogy egymásból kihozzuk a legtöbbet, a legjobbat, ahogy a földbõl a napfény és az esõ kiszereti a kalászt, a rózsát... Mindannyian mikor megszületünk, kis magok vagyunk, de jóságból és Szeretetbõl meg tud születni bennem is, és benned is a csoda, a végtelen felé nyitott ember, aki kézen fogja társát és elindul a Szeretet felé.“ Cs.t. Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás immár 6. alkalommal szervez gyûjtést a dévai /Románia/ Szent Ferenc Alapítvány gyerekotthonainak lakói részére. A Böjte Csaba által vezetett alapítvány jelenleg Erdélyszerte 50 településén van jelen, a 2000 gyerekbõl kb.7-800 a bentlakásos. Napközi otthonaiban a napi ellátást biztosítja: 1 gyermek egy napi szükséglete kb.1 euróba kerül. A gyûjtést leginkább pénzadományokra korlátoznánk, mert arra hihetetlenül nagy szükség van. Tisztítószereket, játékokat, tanszereket és tartós élelmiszereket is eljuttatunk. Az összegyûjtött pénzösszeget és az adományokat 2011 márciusának végén szeretnénk átadni Déván az árvaház igazgatójának, Böjte Csabának. Amennyiben a gyûjtésben és az adományok átadásán részt kívánnak venni - ígérjük, életre szóló emlékben lesz részük -, nagy szeretettel fogadjuk! Részletes információ céljából kérem, hogy a következõ telefonszámon keressenek: 0915/808056 Hálás szívvel köszönünk meg minden segítséget! Molnár Katalin „Nagy baj van a világunkban, de a baj nem ott van, hogy a bankok összeomlanak, hanem ott, hogy életünket nem a szeretet, a szolidaritás sziklakemény alapjaira építettük, hanem a fogyasztás, a csillogó-villogó limlomok homokjára.“ Cs.t.
12 Kürtös
Tö r t é n e l m i e s e m é n y n a p t á r
Február 1. 1946 - A nemzetgyûlés elfogadja a Magyarországot köztársasággá kinyilvánító 1946 évi I. törvénycikket, Tildy Zoltánt a II. köztársaság elnökévé választják, a kormányfõi megbízatást Nagy Ferenc kapja meg.
1988 - Magyarországon tüntetés zajlik a román nagykövetség elõtt a román falurombolás miatt. Február 3. 1642 - Az erdélyi országgyûlés II. Rákóczi Györgyöt fejedelemmé választja, trónját csak 1648. október 11-én foglalja el. Február 4. 1849 - A vízaknai ütközetben Bem József vezérõrnagy erdélyi hadserege vereséget szenved Puchner Antal altábornagy császári csapataitól. 1946 - Nagy Ferenc miniszterelnök kormányt alakít. Február 8. 1949 - A magyar népbíróság életfogytiglani börtönre ítéli Mindszenty József hercegprímást. Február 10. 1947 - Magyarország aláírja a párizsi békeszerzõdést, amely visszaállítja az ország trianoni határait. Február 11. 1945 - Megkezdõdik a magyar és német katonák kitörési kísérlete a körülzárt Budáról. Február 13.
1948 - A magyar kormányzat megalapítja a Kossuth-díjat, a kiemelkedõ kulturális és mûvészi teljesítmények elismerésére. A díjat elsõ alkalommal 1948. március 15-én adták át.
Február 14. 1997 - Átadják az elsõ Balassi Bálintemlékkardot a budai Gellért szállóban. A Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díj, amely a magyar líra élvonalába tartozó, európai szellemiségû költõket, valamint a magyar költészetet - köztük Balassi verseit - fordító idegen anyanyelvû külföldi irodalmárokat tünteti ki.
Február 15. 1991 - Visegrádi Találkozó - Antall József magyar miniszterelnök, Lech Wa³êsa lengyel és Václav Havel csehszlovák köztársasági elnökök részvételével. 1924 - A Népszövetség 1923. április 23-i döntése értelmében a Nógrád megyei Somoskõ és Somoskõújfalu Csehszlovákiától visszakerül Magyarországhoz. 1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskõi Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává“ nyilvánítja, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik. Február 16. 1141 - 11 éves korában megkoronázzák II. Géza Árpád-házi uralkodót. Február 17.
2011. február
1568 - Szokoli Mehmed török nagyvezír és II. Miksa német-római császár, magyar király megkötik a Drinápolyi békét, melynek értelmében Miksa évi 30 000 arany fizetésére kötelezi magát. 1867 - Megszületik a kiegyezés. I. Ferenc József osztrák császár, magyar király - Deák Ferenc javaslatára - Gróf Andrássy Gyulát nevezi ki magyar miniszterelnöknek. Létrejön a dualisztikus államszerkezetû Osztrák-Magyar Monarchia. Február 18. 1948 - Magyarország megköti a Szovjetunióval a barátsági, együttmûködési és kölcsönös segítségnyújtási szerzõdést. Február 21.
1711 - II. Rákóczi Ferenc örökre elhagyja Magyarországot. Február 27. 1849 - Bem csapatai, Medgyesrõl kiindulva az Urban ezredes által vezetett császári erõk ellen vonulnak, és kiszorítják õket Erdélybõl, Bukovina felé. 1946 - Budapesten aláírják a magyarcsehszlovák lakosságcsere egyezményt. Szerk.
2011. február * 50 éve, 1961. február 1-jén hunyt el Csók István Kossuth-díjas magyar festõ, kiváló mûvész (* 1865). * 140 éve, 1871. február 2-án hunyt el báró Eötvös József író, az elsõ magyar kultuszminiszter, az MTA és a Kisfaludy Társaság elnöke, Eötvös Loránd fizikus apja (* 1813). * 895 éve, 1116. február 3-án hunyt el Székesfehérváron Könyves Kálmán magyar király (* 1074 körül). * 100 éve, 1911. február 4-én született Püski Sándor magyar könyvkiadó, a nemzeti irodalom mentora († 2009). * 45 éve, 1966. február 8-án hunyt el Rideg Sándor Kossuth-díjas magyar író (* 1903). * 130 éve, 1881. február 9-én hunyt el Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író (* 1821). * 1280 éve, 731. február 11-én hunyt el II. Szent Gergely pápa (* 669). * 200 éve, 1811. február 11-én született Gróf Teleki László magyar politikus, író, a Határozati Párt vezetõje, az MTA tagja († 1861). * 120 éve, 1891. február 11-én született Komját Aladár költõ († 1937). * 60 éve, 1951. február 12-én hunyt el Bajor Gizi (született Beyer Gizella) magyar színésznõ, Kossuth-díjas kiváló mûvész, a Nemzeti Színház örökös tagja; villája ma a Bajor Gizi Színészmúzeum (* 1893). * 870 éve, 1141. február 13-án hunyt el II. (Vak) Béla, Árpád-házból származó magyar király 1131. április 28-ától haláláig (* 1108-1110 körül). * 15 éve, 1996. február 15-én hunyt el Straub F. Brunó biokémikus, akadémikus, 1988 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa utolsó elnöke (* 1914). * 20 éve, 1991. február 23-án hunyt el Csanádi Imre költõ, író, mûfordító, balladagyûjtõ; publicista, szerkesztõ (* 1920). * 175 éve, 1836. február 24-én halt meg Berzsenyi Dániel költõ, táblabíró, „a niklai remete“ (*1776). * 200 éve, 1811. február 24-én meghalt Bessenyei György író, költõ, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége (*1746 vagy 1747). * 225 éve, 1786. február 24-én megszületett Wilhelm Grimm német irodalomtörténész, nyelvész, a Grimm-mesék egyik szerzõje (†1859). * 125 éve, 1886. február 28-án született Rácz Aladár Kossuth-díjas cimbalommûvész (†1958).
Évfordulónaptár
Kürtös 13
Bessenyei György (Tiszabercel, 1746 vagy 1747 - Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811. február 24.) író, költõ, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége. Bessenyei Zsigmond vármegyei táblabíró és Ilosvay Mária fia. 1755-ig szülõfalujában élt, majd 1760-ig a sárospataki kollégium diákja volt. A végzése után atyja hazavitte, s egy évig házi tanításban részesítette, ami latin stílusgyakorlatokra szorítkozott. Szabolcs vármegye ajánlására 1765. június 8-ától Mária Terézia frissen felállított magyar testõrségében teljesített bécsi szolgálatot. Itt kezdett tanulni, és évekig kitartó szorgalommal foglalkozott a tudományokkal. 1768 végén és 1769 elején Itáliába utazott. 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája címû mûve. 1773-ban betegsége miatt, gárdahadnagyi rangban megvált a testõrségtõl, és a protestáns ügyek bécsi képviselõje lett. 1782-ben visszatért a szülõfalujába, majd 1785-ben átvette a Bihar vármegyei pusztakovácsi örökségét. Itt remete életet élt 1804ig, mikor bátyjának, Lászlónak leánya, Anna odaköltözött hozzá ápolónak. Végrendeletét 1810. november 27-én írta, mikor már súlyos beteg volt, és 1811. február 25-én bontották azt föl; ekkor már õ nem volt az élõk közt. Mûveiben a felvilágosodás eszméit hirdette. Társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozott, szorgalmazta a magyar nyelv és tudomány fejlesztését. Elsõként kísérelte meg Magyarországon egy tudományos akadémia (Hazafiúi Magyar Társaság) megszervezését. Szatirikus, a vallást és a feudalizmust támadó államregényében az 1930-ban kiadott Tarimenes utazásában kora társadalmát bírálta. Vásárosnaményi báró Eötvös József (Buda, 1813. szeptember 3. - Pest, 1871. február 2.) író, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke, Eötvös Loránd fizikus apja. Báró Eötvös Ignác és báró Lilien Anna fia volt. Iskoláit Budán végezte, egyetemi tanulmányait pedig a pesti egyetemen bölcselet és történelem szakokon, késõbb ügyvédi vizsgát tett. Volt aljegyzõ, dolgozott az udvari kancelláriánál, majd az eperjesi kerületi tábla közbírája lett. Beutazta Németországot, Svájcot, Hollandiát, Franciaországot és Angliát. Az Akadémia rendes tagjává 1839. november 23-án választotta. A késõbbiekben 1855-ben másodelnökké, 1866. március 18-án pedig elnökké nevezi ki. 1840-ig apja birtokán élt, és szinte teljes egészében az irodalomnak szentelte magát. A karthausi címû regénye nagy elismerést szerzett neki mind az irodalomban, mind a közéletben. 1838-ban a Kisfaludy Társaság is tagjának választotta, végül 1860. május 24-én elnökké választották. 1840-ben az országgyûlésen mint felsõházi tag szerepelt az ellenzék soraiban. 1841-ben, amikor gróf Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadásba lendült, Kossuth Lajos védelmére kelt. Az 1847-es pozsonyi országgyûlésre is mint képviselõ akart elmenni, azonban Békés megyében, ahol birtokai voltak, nem volt esélye arra, hogy megválasszák, tehát visszalépett a jelöltségtõl. Csak az 1848. március 3-ai kerületi ülés után ment el Pozsonyba, amikor a dolgok kedvezõ alakulását már elõre láthatta. Az elsõ magyar felelõs minisztérium megalakult, neki a vallás- és közoktatási tárca jutott. Augusztus elején elõterjesztette törvényjavaslatát, amelyet az ellenzék megtámadott, csak nagy nehézségek árán tudta javaslatát keresztülvinni. Õ mindig a birodalmi kormánnyal való kiegyezést pártolta, az események azonban egyre inkább forradalmi színt kezdtek ölteni. Bécsbe utazott családjához, majd továbbment Münchenbe, ahol folytatta történelmi és bölcseleti tanulmányait, és kizárólag az irodalomnak élt. 1861-tõl ismét komolyan részt vett a politikai életben. Pest városa országgyûlési képviselõvé választotta. Az országgyûlés azonban sikertelen volt, feloszlott, Eötvös pedig újra visszatért az irodalomhoz. Az 1870. évi költségvetés tárgyalásakor az ellenzék heves támadásokat intézett ellene, melynek hatása alatt összeroppant. Karlsbadba ment felépülni, ám decemberben ismét súlyosan megbetegedett, és Pesten meghalt. Szerk.
14 Kürtös
Kultúra
2011. február
Aki felfedezte a magyar irodalom számára Krúdy Gyulát Gondolatok Gáspár Imre emléknapján
Örvendetes tény, hogy a rohanó világunkban, még a nagyvilág zajától néha oly messzire esõ tájakon is, mint amilyen a Palócföldünk akácfákkal benõtt csücske, felüti fejét az irodalom iránt való igény. Ebben persze legfõképpen azok játszanak kiemelkedõ szerepet, akik ezt az igényt táplálják, már csak annak okán is, hogy nyelv és mûveltség nélkül az ember legfeljebb élõ lény, de élete nem teljesedik ki igazán. Nos, talán ennyi felvezetés elégséges is lenne annak az irodalmi, írói estnek a kapcsán, melyet a Csemadok Nagycsalomjai Alapszervezete és a község önkormányzata szervezett, néhány hónap késéssel, a helyi születésû Gáspár Imre költõ, mûfordító halálának centenáriumán. Gáspár Imre 1854. febr. 24-én született Nagycsalomján, bár születése dátuma és helye is sokszor tévesen jelent meg egy-két felületesen szerkesztett lexikon hasábján. Újságíró, költõ és mûfordító volt életében, de ha a hálás utókor ma érdemeket szeretne szerezni, felvonultatni irodalmi tevékenysége mellett, akkor mindenféleképpen azt kellene megemlítenie, hogy õ volt az, aki a magyar irodalom számára felfedezte Krúdy Gyulát, akinek gyökerei, mint tudjuk, szintén az Ipoly mente egyik zegzugos csücskében, Szécsénykovácsiban kapaszkodtak meg az anyaföldben. Gáspár Imre neve ma nem túl gyakran hangzik el irodalmi viták kapcsán sem, ettõl függetlenül azok közé az írók közé tartozik, aki korának irodalmi aprószentje volt, s aki nélkül talán az akkori pesti vagy debreceni közélet is fakóbb lett volna. Talán ezért döntöttek úgy az irodalmi est meghívott elõadói, Csáky Károly helytörténész, író, Hausel Sándor balassagyarmati levéltáros, Bényei Miklós, egyetemi tanár Debrecenbõl és Antolov Pavel történész, hogy elõadásaikon keresztül tüzetesebb képet festenek a kor irodalmi életérõl, melyben kortársaival élt, s mely korról oly hû képet festett írói felfedezettje, Krúdy Gyula is. A Gordonkázás címû könyvében így ír Gáspár Imrérõl: „Gáspár Imre a korán elfeledett írók közül való, bár életében õ volt a legnevezetesebb örökös az írók között. Háromszor örökölte és háromszor verte el aztán örökségét, melybõl dúsgazdag ember lehetett volna. Abból a felsõ-magyarországi költõcsapatból való, amely egykor áhítatos zarándokcsapatként vonult Zólyomból, Abaújból, Pozsonyból Pest felé, hogy itt a költészetben elfoglalja megilletõ helyét. Reviczky, Rudnyánszky, Koroda Pál és mások már ismeretlen csapatához tartozott „Gasparone“. Túláradó ambícióval telepedtek meg a Korona kávéházban és a folyóiratban, boldogan nélkülöztek, legmodernebbek voltak korukban, francia költõket olvastak eredetiben, és mindig irodalomról beszéltek. A felvidéki ifjú inkább születik a svihákságra, mint a költõi élet savanyúságára. Gáspár Imre, bár módos famíliából származott, egy ifjúkori könnyelmûség
folytán kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni: divat volt ez akkoriban. Gáspár Imre maga küldte be az akkori újságoknak öngyilkossági hírét, és az akkori primitív szolgáltatás mellett elparentálták a tehetséges ifjú költõt, aki halált választott, holott a legnagyobb dicsõségek várakoztak reá. A kor hazug volt és színészkedõ, nem csoda hát, hogy az ifjú költõnk, a késõbbi Gasparone az élet sebei, a holnap félelmei és a könnyelmûség következményei elõl egy álöngyilkosság hamis függönye mögé rejtõzködik, hogy annál kedvesebb legyen majd a visszatérése a valóságos életbe. Gasparone korának egyik legmûveltebb embere volt. Személyesen ismerte azokat az írókat, akiknek nevét itt rajongva ejtették ki, tudott franciául, eredetiben olvasta Flaubert, úrnak nevezték a zólyomi kastélyban, szellemes volt. Pesten a Józsefvárosban lakott, és az Ivkoff család kiskocsmájában szórakozott esténként az öreg és fiatal barátaival. Ismertek minden kocsmát, és étlap nélkül is tudták, mikor kell menni az öreg Kleinhez a Soroksári utcába csontos marhahúst enni, hol mérik a legjobb bort és sört. A kocsma asztalánál néha csodálatos elbeszéléseket tartott a francia és az angol irodalomról. Élete utolsó éveiben elhagyta a protestáns hitet, a Mária utcai templomban áttért a katolikus vallásra, a jezsuiták sánta, öreg kertésze volt a keresztapja, s bizonyosan sokat foglakozott magában vallási tételekkel, amíg a Rókus-kórházban ismeretlenül, elhagyatva betegeskedett, s végül a kedves testvér lefogta a szemét. Alig volt túl az ötvenen.“ Ha kicsit mélyebben akarunk belepillantani életpályájába, el kell mondanunk, hogy 1872-ben Pesten telepedett le. Pályája elsõ felében a Gyulai Pál vezette hivatalos irodalommal szemben álló irodalmi ellenzékhez tartozott, támadta az arisztokráciát, a klérust, a dzsentri életmódot és a kapitalista társadalom morálját is. 1877-ben szerkesztette a Cigaretta címû szatirikus lapot. 1881-83-ban Székesfehérvárott a Szabadság, 1885-89ben a Debreczen, 1890-91-ben a Debreczeni Hírlap szerkesztõje, 1892-ben a Torontál címû napilap társszerkesztõje. 1893-ban a Debreczeni Ellenõr szerkesztõje és megalapítója a Debreczeni Reggeli Újság-nak. A szlovák költészet egyik elsõ hazai ismertetõje és fordítója volt; elsõnek ismertette a nemzetközi munkásköltészetet. Élete végén tollát a kormány és a klerikalizmus szolgálatába állította. Utolsó éveiben a miniszterelnökségi sajtóirodában dolgozott. Fordított Miczkievicz és Schiller mûveibõl. Fõ mûvei: A bálkirálynõ dalai (versek, Pest, 1872); Dalok az idõnek (Bp., 1877); Válogatott költemények (Bp., 1878); Újabb dalok az idõnek (Bp., 1878); Hazánk tót népe (Tanulmány és mûfordítások, Bp., 1879). - Irod. Sziklay László: A századvég ellenzéki irodalmának történetébõl (Bp., 1955); Krúdy Gyula: G. I. (Írói arcképek. I. Bp., 1957); Komlós Aladár: A magyar költészet Petõfitõl Adyig (Bp., 1959). - Szi. Krúdy Gyula: Hét bagoly (Bp., 1954). Bár korának olyan nagyságaival is, mint Mikszáth Kálmán, olcsó irodalmi „töklinc“ vitákba keveredett, neve mára már csak az irodalmi lábjegyzetek között található, egy-egy helyi szintû irodalmi konferencia kapcsán. Nekünk mégis kedves, mert annak a hõskornak az utolsó, letûnt írói közé tartozik, ahol még az olyan nagyságok, mint az öreg honvéd Krúdy Gyula, vagy Pajor István, Szabó Endre, Benedek Aladár utaztak a „Vörös postakocsi“ bársonyülésein, s határozták meg a kor irodalmi arculatát, közéletét. Együtt múltak el a térben a Gracza Györgyök, Fejérváry Gézák és a Muraközi Sándorok társaságában, hogy az örök irodalom mezején mulattassák az idõt a mennyei kávéházak örökösen zsúfolt, felhõszínû termeiben. Palócz
2011. február
Szabadidõ - Felhívás
F EBRUÁR A KERTEKBEN
Kürtös 15
Pályázati felhívás
Kertünkben a legfontosabb tennivaló februárban a gyümölcsfák metszése, és ezt követõen a lemosó permetezés. A metszéshez ismernünk kell a gyümölcsfák termõrészeit, az egyes fajok élettani tulajdonságait, a koronaformákat. Ehhez a munkálathoz segítséggel, szakkönyvek tanulmányozásával kezdjünk hozzá, hogy ne okozzunk több kárt, mint hasznot a beavatkozásunkkal. A helyesen megmetszett korona szellõs (befelé növõ ágakat eltávolítjuk), nem túlságosan sûrû, de nem is kopasz. Õszibaracknál a levélsodrosodás, a kajszinál és a szilvánál a monília károkozása csökkenthetõ a körültekintõen elvégzett metszéssel. A sebkezelés (fa géllel) és a metszõ szerszámok fertõtlenítése sem elhanyagolandó. Ideje felkészülnünk a facsemeték telepítésére, ha õsszel ezt valami oknál fogva elmulasztottuk. A gyümölcsfák tisztogatását is ilyen tájban végezhetjük. Elõször az almatermésûeket, majd a gyümölcsbokrokat vegyük sorra, ám a ribiszke, a köszméte, a málna, valamint a csonthéjasok közül a kajszi és az õszibarack metszésével várjunk rügyfakadásig. Ha szeretnénk, hogy a sövény tavasszal megfelelõen kihajtson, akkor a metszést február végéig fejezzük be. Kizárólag fagymentes napokon metsszünk. Ha erõs fagynál metszünk, akkor több kárt okozunk, mint hasznot. Ilyenkor a hajtások ridegek és törékenyek, és a hajtásokon ejtett sebek sem képesek begyógyulni. A szõlõ tõkepótlására viszont felkészülhetünk, csakúgy, mint a tél végi lemosó permetezésre. Persze a gyümölcsösök mellett a veteményessel is törõdnünk kell. A fagyok elmúltával készítsük elõ a veteményes- és virágágyásokat szerves trágya vagy komposzt kijuttatásával. Ezután már vethetjük a vöröshagymát, a retket, a salátát, a sárgarépát, a petrezselymet és a hideget egyébként nagyon jól tûrõ pasztinákot. Kertünk tervezése, építése során gondoljunk arra is, hogy a hagymás és az egynyári növényeknek is hagyjunk helyet a kertünkben a cserjék és örökzöldek mellett. Azért van erre szükség, mert így tudunk folyamatosan más és más színekkel virágzó ágyásokat kialakítani. Ha a talaj már fagymentes, februárban még ültethetünk tulipánhagymát. Ültetésnél vigyázzunk arra, hogy a hagymák ilyenkor már duzzadtak, és ültetés során a friss hajtások ne sérüljenek. A hagymákat ültetõlapát segítségével tegyük be a talajba. Az örökzöld fákat és cserjéket védjük az erõs napsugárzástól. Az évelõ ágyban és a sziklakertben a fagy hatására felemelkedett gyökereket nyomjuk vissza a talajba. A rózsák metszése enyhe idõjárásban elvégezhetõ. Fagymentes napokon örökzöld vagy nyáron, illetve õsszel virágzó fák, cserjék ültetését elvégezhetjük. Az évelõ ágyakat szedjük rendbe, az öt évnél idõsebbeket felásás és talajjavítás után fiatal növényekkel ültessük be. A hónap végén, ill. márciusban a kertben lévõ virágtartókba és balkonládákba a vásárolt kétéves virágokat (százszorszépet, árvácskát, nefelejcset) beültethetjük. A zöldséges ágyásokat készítsük elõ. Az idõs magok csírázóképességét csíráztatással ellenõrizzük. Rendeljünk vagy vásároljunk új magokat. Némely zöldségfaj (saláta, hónapos retek, spenót, hagyma) és palántaneveléshez a káposztafélék (korai fejes káposzta, karfiol, brokkoli, kelkáposzta) és egyéves virág magját melegágyba vagy házunkban cserépbe, illetve ládába vessük el. Februárban már kijuttathatjuk a komposztot és a komplex mûtrágyákat a gyümölcsfák köré és a zöldségeskertbe. Végül ne feledkezzünk meg az énekesmadarak etetésérõl se. Kevés ember tudja közömbösen szemlélni a fagyos, téli napokon eleséget keresõ madarakat. -ber-
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete Emlékezzünk Czinka Pannára! címmel pályázatot írt ki az elsõ magyar cigányprímás életének és munkásságának bemutatására alap- és középiskolás diákok számára esszé, riport, rajz, poszter, tárgy kategóriákban. A pályázatra olyan munkákat várunk, amelyek Czinka Pannát, az elsõ magyar cigányprímás életét és korát idézik fel. A pályamunkákban lehetõség van arra, hogy bemutassák a példaképként szolgálható legendás magyar cigányprímásnõ erényeit, zenei virtuozitását, regényes életútját, emlékezetét. Az alkotásokban érdemes csak egy témakört alaposan körbejárni. A pályamunka technikájának kiválasztása egyéni döntés. Beküldhetõk esszék, riportok, rajzok, poszterek fotók, saját készítésû tárgyak, montázsok, saját versek, leírások, amelyek legjobban kifejezik az adott kort, a történelmi eseményeket, társadalmi viszonyokat. A pályamunka elkészítéséhez a tanulók kérjék a szülõk, osztályfõnök, illetve a történelem, magyar, zene vagy rajz szakos tanáraik segítségét. A nyertes pályamûvek készítõi értékes ajándékokban részesülnek, minden pályázó alkotása emlékkiállításokon vesz részt. Az elbírálásnál figyelembe vesszük a kreativitást és hitelességet egyaránt. Egy pályázó csak egy pályamunkát adhat be! A pályázatokat a következõ címre várjuk: Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete Uzovská Panica - Uzapanyit 26. 98022 Ve¾ky Blh - Nagybalog További információ:
[email protected] e-mail címen kérhetõ, a témával kapcsolatos további segítség és útmutatás: a www.balogvolgy.polgarinfo.hu honlapon található. A pályamunkához a következõ adatokat szükséges csatolni: név, születési dátum, lakhely, értesítési cím, iskola, osztály, pályamunka címe, felkészítõ pedagógus vagy személy megnevezése. „Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszûnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az õt környezõ népek tengerébe.“ (Tolnai Vilmos: Halhatatlan magyar nyelv)
Hirdetések - Programajánló
16 Kürtös
BOLDOG
SZÜLETÉSNAPOT!
2011. február
Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás felhívása
Csíksomlyói Pünkösdi Búcsú 2011. június 9 - június 13.
Ipolykeszin
ifj. Cibula Erik
Szeretettel várom a kedves érdeklõdõket az alábbi programra:
február 17−én ünnepli első születésnapját.
2011. 06. 9., csütörtök indulás Nagykürtösrõl reggel 7-kor, este vacsora és szállás Kolozsvárott a Szent Kamill Szeretetotthonban 2011. 06. 10., péntek A jó Isten adjon neki reggeli, városnézés, megérkezés Csíksomlyóra, erőt, egészséget és elszállásolás /5 ágyas diákkollégiumi szobákban/ hosszú boldog életet. vacsora /inkább estebéd/ 19.00 nyitó szentmise a Kegytemplomban 2011. 06. 11., szombat Az MKP Ipolykeszi Helyi szentmisék a Kegytemplomban 7.00, 8.00, 19.00, XI. bussai Szervezetének vezetõsége reggeli, csoportos zarándoklat az ünnepi szentmisére keresztényszeretettel meghívja Önt a a Hármashalom oltárhoz 12.30 kezdettel. Vacsora, 18.00 csángó mise a Szent Péter-templomban Bálint-napi batyubálra, jótékonysági bál 22.00-24.00 ifjúsági virrasztás a Kegytemplomban. amely 2011. 06. 12., vasárnap 2011. február 26-án Helyszín: szentmisék: 7.00, 8.00, 10.30, 19.00 a Kegytemplomban lesz az ipolykeszi kultúrház nagyterme reggeli, Kirándulás a Pongrác-tetõre /1256m/, Békáskultúrházban. Idõpont: szoroshoz, Gyilkos-tóhoz /csónakázás/, vacsora. 2011. március 5. Belépõ 3 euró. 2011. 06. 13., hétfõ 18.30 reggeli, hazaindulás, Megállók: Szovátán a dévai Szent Meglepetésvendég: Ferenc Alapítvány Gyerekotthonában, Korond -vásárlás. Bunyós Pityu. Zene: Bencze Alfréd Jelentkezni lehet Megérkezés Nagykürtösre kb. reggel 6-kor 2011. 06. 14-én. Belépõdíj: Részvételi díj: 120 euró /biztosítással együtt/ Kosík Szilvia Lillánál tel.: 10 EUR Jelentkezés: április végéig /befizetéssel/ 0907 64 66 65. /2 vacsora, italok, sütemény/ Úti okmány: érvényes személyazonossági igazolvány Felszállási lehetõség: Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat Úgy érzi, elveszik a munkában? ÚRAD VLÁDY SR Telofonszám: 047 48 92 204, mobil: 0915 80 80 56 Mi segítünk, hogy otthona, Mindenkit szeretettel várunk: Molnár Katalin KORMÁNYHIVATAL lakása, udvara tisztább és rendezett legyen. A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete tisztelettel ÁLYÁZAT Szolgáltatásaink: meghív minden érdeklõdõt a - ablakmosás Felfívjuk a 2011. február 20-án, - kárpittisztítás - szõnyegtisztítás Csemadok vasárnap délután 15.00 órai kezdettel tartandó - porszívózás alapszervezeteinek nóta-pop-sláger gálamûsorára. Fellépnek Ipolynyék - felmosás jeles énekesei és a Felvidéki Rockszínház énekesei. - mosás - vasalás figyelmét, hogy Belépõdíj egységesen 1,- €. - bevásárlás megjelent a Helyszín: Ipolynyék, kultúrház - fûnyírás pályázati felhívás a Mindenkit szeretettel vár a rendezõség! - sövényvágás Nemzeti Kisebbségi - rendezvények elõtti és utáni takarítás A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete tisztelettel Kultúra - lépcsõházak takarítása meghív mindenkit 2011. március 5-én 18.00 órai finanszírozására. - irodák, üzlethelyiségek kezdettel és március 6-án 15.00 órai kezdettel takarítása Schöpflin Aladár: Piros ruhás hölgy Bõvebb tájékoztató: címû darabjának elõadására. http://www.viceprem Érdeklődni lehet a: Belépõdíj egységesen: 1,- € ier.sk/index.php?ID= 0907 66 80 28-as Mindenkit szeretettel vár a rendezõség! 24332 telefonszámon!
P
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.- korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül. Realizované s finanènou podporou Ministerstva Kultúry SR - podprogram Kultúra národnostných menšín.
