BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR
Nemzetközi Kommunikáció szak Távol-Keleti Interkulturális Menedzsment szakirány
A konfucianizmus társadalomképe és a vállalati menedzsment Dél‐Korea és Vietnám Vu Thuy Hanh 2009
Konzulens: Osváth Gábor, főiskolai docens, BGF KKFK, Keleti Nyelvek Szakcsoport Dr.Csoma Mózes, egyetemi adjunktus, ELTE, Koreai Tanszék
Tartalomjegyzék
1.
Bevezető ...................................................................................................................4
2.
A keleti etikai, filozófiai alapok ...............................................................................6
3.
2.1.
A konfucianizmus [11] ......................................................................................6
2.2.
A konfucianizmus Koreában [16]....................................................................13
2.3.
A konfucianizmus Vietnámban .......................................................................14
Korea társadalma, vállalati menedzsmentje a konfucianizmus tükrében...............16 3.1.
A koreai társadalom .........................................................................................16
3.1.1.
A tradicionális társadalmi struktúra és értékek ........................................16
3.1.2.
A hagyományos családi élet [31] .............................................................19
3.1.3.
A modern családi élet [18] .......................................................................21
3.2.
Az oktatás ........................................................................................................23
3.3.
A nők helyzete és a házasság a koreai történelem során [13][29] ...................25
3.3.1.
4.
A változások és a nők jelenlegi helyzete [1][12][13]...............................28
3.4.
A koreai csebolok [19][20] ..............................................................................31
3.5.
A dél-koreai vállalati menedzsment ................................................................33
3.6.
A vállalati szervezeti kultúra [19]....................................................................34
3.7.
Vállalati menedzsment [19] .............................................................................37
3.7.1.
Egyszemélyi vezetés.................................................................................37
3.7.2.
Döntési mechanizmus...............................................................................37
3.7.3.
A munkaügyi rendszer..............................................................................38
Vietnám társadalma és vállalati menedzsmentje....................................................41 4.1.
Vietnám társadalmi rendszere és kapcsolatai ..................................................41
4.1.1.
A tradicionális társadalmi forma ..............................................................41
4.1.2.
A vietnámi társadalom az 1945-1975 közötti időszakban........................43
4.1.3.
Vietnám 1975 után ...................................................................................44
4.2.
Az oktatás [7]...................................................................................................45
4.3.
A társadalom magja: a család régen és ma [36][37][45] .................................47 2
4.4.
Konfuciánus értékek a nők életében [23] ........................................................50
4.5.
A vállalati menedzsment Vietnámban .............................................................53
4.5.1. 4.6.
A vietnámi menedzsment az 1986 előtt [42] ...................................................54
4.7.
A vietnámi menedzsment sajátosságai 1986 után [42]....................................55
4.7.1.
Az állami szektor menedzsmentjéről [42]................................................56
4.7.2.
A magánvállalatok menedzsmentjének legfőbb vonásai [3][42] .............57
4.7.3.
A vegyesvállalatok menedzsmentjének sajátosságai [26][42] .................58
4.8. 5.
A menedzsment és a nemzeti kultúra [42] ...............................................53
A koreai és a vietnámi menedzsment összehasonlítása ...................................59
A keleti–nyugati gazdaság és a világvallások ........................................................62 5.1.
A konfucianizmus és a kapitalizmus [22]........................................................62
5.2.
A globalizáció kihívásai [9][27] ......................................................................64
6.
Záró gondolatok......................................................................................................67
7.
Irodalomjegyzék .....................................................................................................68
3
1.
Bevezető
Azért választottam ezt a témát, mert mélyebben szeretném megismerni az adott országok (ebben az esetben Vietnám és Korea) társadalmi, illetve vállalati életét a világvallások szempontjából, ezek közül is kiemelve a konfucianizmus óriási szerepét. Azért választottam Vietnámot és Koreát, mert bár a konfuciánus etika, filozófia nem ebből a két országból származik, de elterjedése, gyakorlása, hatása talán sokkal jelentősebb ebben a két országban, mint bármelyik más távol-keleti országban. Vietnámban születtem és Magyarországon nőttem fel; magamon tapasztaltam a két kultúrkör különbségét. Ezért a kutatásaim során fel szeretném tárni, miben különbözik, és milyen tényezők határozzák meg ezt a különbséget társadalmi és vállalati szempontból. Részletesen ismertetni fogom a nyugati világ egyistenhívő vallásait, illetve a keleti világ konfucianizmusát. Ennek alapján elemezni fogom a vallások társadalmi és vállalati életre gyakorolt hatását, megjelenési formáit Korea és Vietnám vonatkozásában, valamint a vallások hatását a kapitalizmus nyugati megjelenésére. Arról fogok írni, hogy hogyan vezethetők vissza a konfucianizmusra a hagyományok, szokások, az etikett szabályai és elvei a két ország társadalmi életében és vállalati menedzsmentjében. Dolgozatom végén rátérek arra, hogy milyen szerepet játszik Korea és Vietnám a mai világban, milyen hatással van a globalizáció a két ország társadalmi és vállalati vezetésére; milyen eredményeket értek el a koreai multinacionális vállalatok és a vietnámi cégek. Hogyan tudják megőrizni a hagyományt és ugyanakkor beilleszkedni az övéktől annyira eltérő környezetbe? Azok a kérdések izgattak, hogy melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák a két ország pozícióját a világgazdaságban, milyen szerepet játszik a konfucianizmus a két ország szociális és vállalati életében. Hogyan függnek össze a konfucianizmus tanításai a két ország mindennapjaival? Milyen aspektusban nyilvánulnak meg ezek a vallási, etikai tanítások? A kutatásom célja tehát ezekre a kérdésekre megfelelő
4
magyarázatot adni, illetve ennek alapján felrajzolni a két ország (Korea és Vietnám) társadalmi és gazdasági helyzetét.
5
2.
A keleti etikai, filozófiai alapok
2.1. A konfucianizmus [11] A konfucianizmus a Zhou-dinasztia (i.e.1028–249) végén létrejött filozófiai iskola, illetve eszmerendszer. Megalapítójának az Európában latin néven ismert Konfuciuszt tartják, eredeti kínai neve K’ung fu-ce, azaz Kung mester. Konfuciusz i.e. 551-ben, Santung tartományban, a mai Jencsou város mellett fekvő Luban született, születési éve szerint kortársa volt Buddhának és Püthagorasznak. Konfuciusz gyermekkoráról keveset tudunk, csak annyit, hogy háromévesen elvesztette az apját, ezután édesanyjával szegénységben éltek, de ennek ellenére kitűnő tanítók segítségével nagyon jó nevelésben volt része. Már tizenhét évesen vállalt magántanítást hivatalnokok gyermekeinek, amikor a szülővárosában zavargások törtek ki, ő egy szomszédos államba ment. Az ottani uralkodó udvarában szolgált, de hamarosan visszatért a szülőföldjére, mert az ottani hivatalnokkal nézeteltérései támadtak. Lu fejedelemségben viszont nem vállalt hivatalt, ekkor kezdte el az ősök régi műveit tanulmányozni. De később egy kerület közigazgatási főnöke lett i.e. 501-ben. A tevékenysége olyan sikeres volt, hogy végül igazságügyi miniszter lett belőle. I.e. 496ban lemondott az állásáról, és folyamatosan tizenhárom éven át a tanítványai kíséretében az egyik helyről a másik helyre utazott. Végül i.e. 483-ban hazatért, tiszteletteljes fogadásban részesítették, beleszólása viszont nem volt a kormányzásban. A haláláig (i.e. 479) irodalmi tevékenységet folytatott, sírját Santung tartományban, Küfouban helyezték el. Tágabb értelemben a konfucianizmus az az ideológia, amelynek vallási-etikai, valamint politikai-társadalmi-eszmei tanításai évezredeken át a kínai társadalom jellegét, az államrendszert, és az egész kínai életformát meghatározták. Szűkebb értelemben a konfucianizmus Konfuciusznak és követőinek etikai, filozófiai, államelméleti tanait jelenti.
6
Konfuciusz a tanításait nem foglalta írásba, azokat a tanítványai később párbeszéd formájában foglalták össze. A Lun jü (Beszélgetések és mondások) a négy klasszikus könyv közül az egyik leghíresebb mű, amely a mester és tanítványainak beszélgetését tartalmazza 20 fejezetben. E gyűjteményből megismerhetjük a mester jellemét és személyiségét. A modern kutatók szerint a Lun jüben elmondottak nem magára Konfuciuszra vonatkoznak, hanem az általa kialakított „nemes emberek” (junzi) ideáljára. A Lun jüben olvashatjuk (R. Wilheim fordításában): „Amikor a mester nem volt elfoglalt, derűs és nyájas volt „(7, 4), „mentes volt négy dologtól: nem volt magánvéleménye, nem voltak előítéletei, nem volt makacs és önző” (9, 4). „Szelíd volt, de mégis méltóságteljes, tiszteletparancsoló, de mégsem indulatos, tisztelettudó és mégis öntudatos” (7, 37). Rendkívül érdekelték a régi dalok, a történelem és a rítusok (7, 17). A régi zene oly mélyen meghatotta, hogy emiatt egyszer három hónapig megfeledkezett a húsfogyasztásról (7, 13).1 Láthatjuk, hogy számára milyen fontos volt a zene, és ezzel együtt a tánc is nélkülözhetetlen volt a szertartásokban. Számos eltérő vélemény alakult ki azzal kapcsolatban, hogy valóban vallás-e a konfucianizmus? Egyes kutatók a konfucianizmust vallásnak tekintik, mivel az ősöknek bemutatott áldozatok, a szertartások és a rítusok igen is fontos szerepet kaptak benne. Mások szerint nem tekinthető vallásnak, mert szerintük a konfucianizmus inkább az emberek közti viszonyt tárgyalja, társadalom- és az erkölcsfilozófiát dolgoz ki, nem foglalkozik az ember és valamilyen transzcendens hatalom kapcsolatával, így a halállal vagy a túlvilági dolgokkal sem. „ Ha az ember még az életet sem ismeri, hogyan ismerhetné akkor a halált?” (L. 11, 11). „Nem (az igazság) ismeretével jöttem a világra, szeretem az ókort, és komolyan törekszem (hogy megismerjem).” 2 E szavaival egyértelműen fejezte ki, hogy nem a természettől kapott speciális képességei segítségével akarja megérteni a világot, hanem az ősi hagyományok szorgos tanulmányozásával kívánta megszerezni a szükséges ismereteket. 1 2
Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat, 1975, 151–152.old. Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat, 1975, 152.old.
7
Konfuciusz élete a hívei által kialakított kép szerint szenvedélymentes volt. Fölé helyezte a belső nyugalmat a külső gazdagságnak. Mindig is szerényen élt, annyit evett, amennyi szükséges volt, nem volt jellemző rá a fényűző életmód, mint bármely udvari hivatalnok esetében. Viszont egyesek szerint szenvedélymentességének és tartózkodó magatartása ellenére égett benne a becsvágy és a hatalmi törekvés. Ha jobban belegondolunk, akkor ennek az elképzelésnek némi igazsága lehet, hiszen e két tényező nélküli államférfi még soha sem létezett. Egy dolog, amit viszont nem lehet kétségbe vonni, hogy ritka az olyan államférfi, aki rendelkezne hasonló etikai tulajdonságokkal, mint Konfuciusz. Míg a zsarnokok és a világhódítók erőszakkal, egyeduralommal és hódító háborúval kívánták uralni a népet és kialakítani az erős államrendszert, addig Konfuciusz a tartós államszervezet alapjának a békés harmóniát tekintette. Elképzelése szerint az ideális államszervezet hierarchikus, élén az uralkodó áll, aki a vezetéshez minden szükséges erénnyel rendelkezik, az alattvalói pedig engedelmességgel, tisztelettel, hűséggel szolgálják. Az alá-fölérendeltségi viszony a társadalmat meghatározó öt alapvető kapcsolatban nyilvánul meg: a fiú és az apa, az alattvaló és az uralkodó, a feleség és a férj, a fiatalabb és az idősebb, a (fiatalabb) barát és a (idősebb) barát
kapcsolatában.
Ahhoz,
hogy
megteremtsék
a
harmóniát
mind
az
államszervezetben és a társadalomban, jól be kell tartani ezekben a kapcsolatokban az előírt illemet, viselkedést. Azt mondja, hogy mindenkinek megvan a maga helye a közösségben, és ennek megfelelően kell teljesítenie a kötelességeit. A konfuciánus gondolkodás két kategóriába osztja az embereket: vannak „kis emberek” (xiaoren), és vannak „nagy vagy nemes emberek” (junzi). „Nemes emberré” bárki válhat, csak mindig törekedjen a tökéletességre, rendelkezzen olyan alapvető erényekkel, mint emberségesség (ren), kötelességtudat (yi), szertartásosság (li), bölcsesség (zhi), s az igazságosság. A nemes emberré válás mindenki számára a legfontosabb feladat volt, tehát az indiai társadalomban lévő kasztrendszertől eltérően, Konfuciusz tanításai értelmében mindenki, a származásától függetlenül, csupán erkölcsi tökéletességgel s állandó önműveléssel nemessé válhat. Konfuciusz filozófiatudós volt, aki mind az egyén, mind az állam kormányzása számára örök normákat, etikát tanított. Ezért rendkívül fontos az ő és a tanítványai által gyűjtött, rendezett s közreadott iratok, könyvek, amelyeket két csoportra oszthatók: a kanonikus szövegekre, amelyeket ő maga dolgozott ki, és a klasszikus szövegekre, amelyeket a tanítványai állítottak össze, és könyv formájában foglaltak össze. Meg kell 8
azonban említeni, hogy a könyvégető első császár, Si Huangti bukását követően a Handinasztia korszakában kezdték el csak összegyűjteni ezeket a könyveket, ekkor vált a konfucianizmus igazán állami ideológiává. A Han-dinasztia idejében Konfuciusz szülőföldjén templomot emeltek neki, később a császár egy rendeletet adott ki, amely szerint mindegyik tartományban Konfuciusz- templomot kell létesíteni. A korábban említett öt kanonikus könyv (wu king) a következő: 1. Ji king, Változások könyve: állítólag a Fu Hszi mitikus császár koráig nyúlik vissza, misztikus mű, amely a természetfeletti hatalmakkal, és azok egymáshoz való viszonyával foglalkozik, és ez a könyv főleg jóslási célokat szolgál. 2. Si king, Dalok könyve: Konfuciusz által összeállított gyűjtemény, amely 305 régi dalból áll. 3. Su king, Írások könyve: Jao császár korától egészen Csin-dinasztia koráig, rendeleteket, nyilatkozatokat, és más egyéb dokumentumokat foglal magába. 4. Cs’un c’iu, Tavasz és Ősz: Konfuciusz szülőhazájában, a Lu fejedelemségben lezajlott eseményekről ad morális bírálatot, és a fejedelemség történetét mondja el. 5. Li ki, a Szertartások feljegyzései: a Han-dinasztia idejében keletkezett mű részben a Konfuciusz iskolájából származó feljegyzéseken alapuló vallási és társadalmi szertartásokkal foglalkozik. A négy klasszikus könyv (szi su) a következő: 1. Lun jü: Konfuciusznak a tanítványaival folytatott beszélgetései, amelyből többékevésbé tudomást szerezhetünk a mester természetéről és a jelleméről. 2. Ta hio, a Nagy Tanítás: rövid, részben Konfuciusztól származó erkölcsi értekezés. 3. Csung jung, a közép mozdulatlansága: belső kiegyensúlyozottság állapotával foglalkozik, amelyet a bölcsnek meg kell őriznie. Részben Konfuciusztól származik, részben az unokája műve. 4. Meng-ci (Meng-ce): latinosan Menciusz, Konfuciusz egyik tanítványa, aki a tanításait e műben összefoglalta, Konfuciusz tanításait továbbfejlesztette. A konfuciánus etika azon a gondolaton alapszik, hogy az emberi lény természetétől fogva jó, és hogy minden rossz tulajdonsága vagy cselekedete a belátás hiányából fakad. Ez az elmélet már jóval Konfuciusz előtt ismeretes volt, hiszen az a kínai univerzizmusig nyúlik vissza. Menciusz a Meng-ce című művében részletesebb 9
magyarázatot is találhatunk, amely szerint „az emberek között nem akad olyan, aki ne volna jó éppúgy, mint a vizek között nem akad olyan, amelyik ne lefelé folyna.”3 Az ember nevelése ezért abból áll, hogy a helyes ismereteket közlik vele. Ha ezeket az ismereteket magába olvasztotta, megérti azoknak lényegét, és akkor elkerülheti a hibákat, és ezután csak az erényre törekszik. Ezért a történelmi szentek, nagyok erkölcsi példaképeit kell követnünk, hogy kellő ismereteket szerezzünk. A konfucianizmus legjelentősebb erénye a család, azon belül a gyermek szeretete, és a szülők iránti tisztelet. A gyerek–szülő kapcsolatban a szülők számára a gyerek 70 évesen is gyerek marad. Addig, amíg ők élnek, még tudnak gondoskodni róla és meg tudják védeni a gyermeküket. A konfuciánus etika szerint a gyerek szintén a szülő haláláig köteles „szolgálni”, hogy meghálálja mindazt, amit a szülők érte megtettek. Ez az erkölcsi tanítás nem maradt a családon belül, hanem a társadalomban általános humanitássá bővült, melynek öt feltétele van: a méltóság, a nagylelkűség, az őszinteség, a szorgalom és a jóság. A méltósággal az ember tisztességet nyer magának másoktól, a nagylelkűséggel megnyeri a tömeg támogatását, az őszinteséggel a bizalmat, a szorgalommal sikereket ér el, a jósággal pedig irányítani tudja az embereket. A helyes viselkedéshez egy általános érvényű aranyszabályt tanított Konfuciusz, ugyanúgy, mint Buddha és Jézus. Ennek a lényege: ne tégy olyasmit másokkal, amit te nem szeretnél, ha veled is megtennének. Tehát a helyes emberi viselkedés a teljes kölcsönösségen alapszik. Ez a szabály a buddhizmus oksági elvével egyezik meg, mely szerint minden tettnek, gondolatnak, kívánságnak megvan a következménye. Minden tett megtermi a maga gyümölcsét: rossz tettek – rossz gyümölcs, jó tettek – jó gyümölcs; vagy ebben az életben, vagy a következő életben. A nemes lélek törekedjék elfogulatlanul az igazságra (L.4,10). Az igazságosságnak azonban korlátai vannak, ha az apa bűncselekményt követett el, akkor a fiának nem kell őt feljelentenie, mert az apa–fiú viszony magasabb rendű ebben az esetben. Trompenaars 7 kulturális dimenziója közül az első dimenziónak (univerzális vs. partikuláris) volt egy dilemmája, amely feltételez egy helyzetet: autóval utazol egy jó baráttal. Ő elütött egy gyalogost. Tudod közben, hogy legalább 35 km / órával ment a 20 km-es övezetben. Nem volt szemtanú, te lennél az egyetlen szemtanú. Az ügyvéd azt mondja, ha igazolod a hatóságoknak, hogy ő a megengedett sebességgel ment, akkor ez megmentheti őt a súlyos büntetéstől. A kérdés
3
Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat, 1975, 156.old.
10
az volt, hogy te mit tennél, megmondod az igazat, vagy nem? A felmérés kapcsán ezt az eredménytáblázatot kaptuk:
1.
ábra: Az autóvezetés dilemma eredményének százalékban
Láthatjuk, hogy Dél-Korea a harmadik helyen áll 37 százalék nem válasszal Ez egyértelműen bebizonyítja, hogy a koreai kultúra milyen partikuláris, azaz Koreában nem mindig a törvény áll mindenek felett. Többféleképpen vizsgálhatjuk az efféle viselkedést, de a koreai kultúrkörben a konfucianus etika mélyen gyökerezett generációról generációra. Ahol jellemző az individualista kultúra és a kapitalizmus,
11
mint az Amerikai Egyesült Államok vagy Svédország esetében, ott majdnem 100 százalékban az igazság mellé állnak, a személyes kapcsolat a háttérbe szorul. A konfuciánus etika elsősorban nem csak az egyesek számára teremt nemes jellemet, hanem a társadalom bármelyik rétegéből származó egyén, ha képes élete végéig folyamatosan tanulni és tökéletesíteni önmagát, az megérdemli, hogy „nagy ember” legyen. A mester tanításai az uralkodókhoz, az államférfiakhoz is szólnak, amely szerint egy jó uralkodó legyen példaképe a népének, hogy felnézzenek rá. A „tehetség, bölcsesség és erkölcs” kombináció alapján kormányozzon, ne csak parancsokkal vagy büntetéssel tartsa fenn a rendet, mert akkor a nép csak kényszerből engedelmeskedik, és nem lesz lelkiismeretes. Konfuciusznál az erkölcsi rendnek is megvan a metafizikai alapja, amelyet nem a megszemélyesített Isten hozott létre, hanem a személytelen világrend (T’ien) alkotta meg. A konfuciánus iskola legnagyobb alakjának Menciuszt (Meng-cét) tekintették, aki K’ung mester tanításait részben megőrizte, részben továbbfejlesztette. Minden támadással szemben igyekezett megvédeni azt az elméletet, hogy az ember természeténél fogva jó. Ezt az elméletet viszont az i. e. 3. században kétségbe vonta Szün-ci, aki szerint az ember születésétől fogva gonosz, neveléssel azonban javítható. A Han-korszakban a konfucianizmus optimista felfogása felülkerekedett és államvallássá vált. A konfuciánus tudósok voltak a trón legerősebb támaszai. Ők viszont ideológiai egyeduralkodó helyzetüket mindenképpen meg akarták őrizni, ezért szembeszálltak minden más irányzattal, sőt üldözték is azokat. A taoizmus és a buddhizmus tanait eretneknek tartották. A Szung-korszakban viszont rájöttek arra, hogy a konfucianizmus egymagában túl kevés, és elégtelen a világ mindenségének magyarázatára; ezért ebben a korszakban a konfuciánus tudósok kialakítottak egy olyan rendszert, amelyben taoista illetve buddhista eszmék is találhatók. Az újítók legjelentősebb alakja Csou-ci volt, aki továbbfejlesztette a Ji king legfőbb tanítását, amely a jin és a jang elméletét tartalmazza. A megújított szent szövegeket Csu-hszi adta közre, őt a kínai társadalom Aquinói Tamása volt. Csu-hszi szerint a világ és az ember li-ből (értelem, ész) és k’iből (anyag) áll. Az anyag és az ész hatására létrejön a jin és a jang, amelyeknek különféle keveredéséből alakul ki az öt őselem. Csu-hszi iskolájának fő műveit a Ming-
12
dinasztia idején a 15. század első felében összegyűjtötték. Ez a 18. században egyetlen művé lett rövidítve, és ez tekinthető e filozófia kézikönyvének. A konfucianizmus fejlődése során számos követője igyekezett K’ung mester tanítását másfajta eszmékkel összekeverni, kibővíteni, illetve átdolgozni. A tanítványai és követői igen tisztelik őt, templomot emeltek neki. Kínában 1910-ben kísérletet tettek, arra, hogy a konfucianizmust keresztény mintára államvallássá fejlesszék. Mindezen próbálkozások ellenére sem tekinthetjük önálló vallásnak a konfucianizmust, mert Konfuciusz az emberi léttel kapcsolatban a honnan és hová kérdésre nem ad választ. Ezért van az, hogy a tanítványai mindig igyekeztek más tudósok elméleteivel kiegészíteni a mester tanításait, hogy e világ minden dolgának megfelelő magyarázatot adjanak. A konfuciánus etika nem állt meg Kína határain, hanem elterjedt egész KeletÁzsiában, a kínai kivándorlók ahova eljutottak, magukkal vitték, tisztelték és olvasták őt. Vietnámban az állami vezetők átvették, Koreában a Li-dinasztia idején (1392-1910) állami támogatást kapott. Japánban háromféle iskolája jött létre: 1. A teisu (Teishu), amely Csu-hszi neokonfuciánus tanait vallotta. 2. A jómei (Yômei), amely Wang jang-ming idealista monizmus elméletét tanítja. 3. A kogaku, amely az őskonfuciánus etikát kívánja helyreállítani.
2.2. A konfucianizmus Koreában [16] A konfucianizmus körülbelül kétezer évvel ezelőtt Kínából Koreába jutott, ahol széleskörűen elterjedt, hamarosan mély befolyást és hatást gyakorolt a koreai kultúrára. Jelentős szerepet játszott az állami politikai szervezet működésében, a társadalom normájává vált a konfuciánus etika. Az emberek Konfuciusz tanításai, alapelvei szerint gondolkodtak, éltek és dolgoztak. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész koreai kultúra és életstílus a konfucianizmusban gyökerezik. Koreában a konfucianizmus hivatalos adaptálása előtt a társadalmi-, oktatási-, és politikai rendszerben fontos szerepet töltött be a buddhizmus is. A konfucianizmus a Li-dinasztia idején érte el virágkorát (1392–1910), ekkor ténylegesen elnyerte az állami támogatást, valóságos államvallássá vált.
13
Különösen kiemelkedő szerepet játszott a tan elterjesztésében a Li-dinasztia negyedik uralkodója, Szezsong király. Uralkodása vége felé alakult meg a Songgyungwan, amely egy olyan tudományos intézmény, ahol Konfuciusz tanításait oktatták és tanulmányozták; a király itt tartotta az őseinek szentelt szertartásokat is. Összegezve: a Li-dinasztia idején (más néven Choson-dinasztia) a király a buddhizmus és az ősi sámánizmus mellett az állami és a szociális rendszerbe beépítette a konfuciánus (neokonfuciánus) eszméket is. Rengeteg konfuciánus iskola épült, amelyek kitűnő tanítókkal, hatalmas könyvtárakkal, művészekkel rendelkeztek. A neokonfucianizmus két jelentős alakja a 16. században tevékenykedett, ők Li Hwang (1501–1570), és Li I (1536–1584), akiket Toegye és Yulkok néven is említenek. A konfucianizmus a Choson-dinasztiával együtt öt századon keresztül élte virágkorát. A Choson-dinasztia képviselte konzervativizmus viszont a 19. században, a nyugati és a japán behatolás idején elveszítette befolyását a koreai társadalomban. A konfuciánus elveket és etikát viszont továbbra is vallották és vallják a társadalmi élet sok területén: az emberek közötti kapcsolat és érintkezés szabályait sok vonatkozásban ma is a konfuciánus etika szabályozza annak ellenére, hogy a hívők fele keresztény.
2.3. A konfucianizmus Vietnámban Kína majdnem ezer éves uralma alatt Vietnámba is átterjedt a konfucianizmus, mint társadalmi erkölcsi norma, és mint állami ideológia, a domináns szerepe nem volt vitatható. Habár voltak függetlenségi mozgalmak, de ezek csak átmeneti eredményt hoztak. Vietnám továbbra is csak félig volt független Kínától. 938-ban a híres Bach Dang-i csatában Ngo Quyen hadvezér vezetésével Vietnám kivívta szabadságát. A függetlenség idején (i.u. 939–1404) a többség körében továbbra is hatott a konfuciánus etika; az irodalom, a képzőművészet stílusában egyaránt megtalálhatjuk ennek az elveit, tanításait.[46] Le Thai To királysága idején, főleg 15. században élte virág korát a konfucianizmus; ez a kínai állami modell több mint 360 évig kitartott. A konfuciánus etika és tanítás egészen a francia invázióig jelent volt a vietnámi oktatási rendszerben. Kialakult egy elitréteg, amelyhez azok tartoztak, akik konfuciánus iskolába járhattak, ők általában nemes származásúak voltak Később általánosabbá vált, és elvileg mindenki számára elérhető lett. A színházakban olyan színdarabokat 14
játszottak, amelyekben az alapvető öt erényen (emberségesség, igazságosság, bölcsesség, szertartásosság, kötelességtudat) alapuló öt kapcsolatra (a fiú és az apa, az alattvaló és az uralkodó, a feleség és a férj, a fiatalabb és az idősebb, a (fiatalabb) barát és a (idősebb) barát helyezték a hangsúlyt. A francia megszállás azonban jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnámi társadalomban. Európai oktatási rendszert alakítottak ki, és széleskörű keresztény propagandát fejtettek ki, amelynek a hatására a konfucianizmus elveszítette domináns szerepét Vietnámban.[36][47] Ám hasonlóan a koreai helyzethez, a történelem során mélyen meggyökerezett konfuciánus etika maradt az alapja minden ember életvitelének, a társadalmi viszonyoknak, a társadalom, s azon belül a család értékeinek. A nyugati civilizáció és kultúra beáramlása ellenére még ma is lehet tapasztalni a konfucianizmus elveinek a megnyilvánulását – bár már nem olyan jelentős mértékben – a vietnámi családokban, a társadalomban, és az államvezetésben. Az utóbbihoz érdemes még hozzáfűzni, hogy 1975 után kialakult egy ún. szocialista - konfuciánus kormányzati rendszer, amelyben a kommunista-, és a konfuciánus elvek egyaránt érvényre jutottak. Számos első generációs kommunista vezető mandarin háttérrel rendelkezett. A konfuciánus elvek értelmében ők voltak azok az államférfiak, akik a nép támogatását nem erőszakkal, hanem neveléssel és példamutatással szerették volna elnyerni. Ilyenek voltak például Ho Chi Minh, Vo Nguyen Giap, Le Duc Tho, Mai Chi Tho.[44]
15
3.
Korea társadalma, vállalati menedzsmentje a konfucianizmus tükrében
3.1. A koreai társadalom A koreai társadalom a történelem során a királyok államalapításától a modern korig számos változáson ment át. Ez a harmadik fejezet belátást enged a koreai társadalom struktúrájába, amelynek a legfontosabb tényezője a konfucianizmus szerint a családegység, a családtagok közötti harmónia. A mai társadalmi értékek a különböző belső és külső hatások egyesítése és fejlődése során alakultak ki. A legjelentősebb külső hatás a Kínából átterjedt neokonfuciánus doktrína, amelynek a befolyása a későbbi generációkban már nem csak Koreában, hanem Japánban is érezhető volt. A koreai társadalom mentalitását mélyen áthatják a konfuciánus gondolkodás erkölcsi normái, a koreai viselkedést a szigorú munkaerkölcs, illetve a konzervatív szellem jellemzi.
3.1.1.
A tradicionális társadalmi struktúra és értékek
A legenda szerint Korea 5000 éves múlttal rendelkezik. A legendát máig sem felejtették el és minden évben megtartják az ”isteni eredet ünnepségét”. A koreai társadalom civilizációját és politikai rendszerét, európai szemmel nézve, stabilnak tekintik. A változás és a stabilitás a történelem során összekapcsolódik a vallással. Miközben Európában a protestantizmus, a reformáció a változást tartotta fontosnak, ezzel szemben Keleten és így Koreában is a konfucianizmus (neokonfucianizmus) az állandóságot tekintette elsődlegesnek.[20] A neokonfucianizmus az 1500-as évek közepén Koreában egyre szigorúbbá és konzervatívabbá vált. Az emberi kapcsolatokban lévő hierarchiára, illetve az egyén önfegyelmére tette a hangsúlyt. Az ideológia szerint minden embernek megvan a helye a társadalomban, illetve kötelezettségei vannak, amelyeket a saját érdeket félretéve a 16
társadalom harmóniájára törekedve kell teljesítenie. Az ideális férfi és nő az volt, aki a saját szenvedélyeit és érzelmeit irányítani tudta annak érdekében, hogy a társadalmi kötelezettségeit hibátlanul teljesíthesse. Ha a konfucianizmus által meghatározott öt alapvető emberi kapcsolatát vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy a társadalom mindegyik rétegét szigorúan áthatotta az alá-fölérendeltségi viszony. Az uralkodó engedelmességet vár el az alattvalóitól, a családfő a gyermekeitől és a feleségétől, az idősebb testvér a fiatalabb testvértől, ezért cserében a fölérendeltek jól bánnak az alárendeltekkel. Így tartható fenn a harmónia a társadalomban.[30] A társadalom fejlődése során már a koreai ókorban kialakult egy kasztszerű rendszer, amely a középkori társadalomra is jellemző volt. A társadalmat ennek megfelelően négy rétegre osztották [19]: •
Az arisztokraták, a jangban réteg: ide tartoznak a hivatalnokok, tisztviselők, akik a sikeres versenyvizsgák után az udvarban szolgálhattak. A Korjo-dinasztia idején a jangbanokat két csoportra osztották: állami hivatalnokok, akik átmentek az állami versenyvizsgán; a katonai tisztviselők, akik inkább a nemes származásuk miatt került a pozíciójukba. Továbbá azokat is jangbanoknak tekintették, akik ugyan szegények voltak, s a király szolgálatában nem álltak, de a konfuciánus szertartásokat és rítusokat gyakorolták. Ezért a királytól földbirtokot és kiváltságokat kaptak. A jangbanok rétege fontos része volt a koreai középkornak, még a II. világháború után is számon tartották, hogy ki jangban, és ki nem.
•
A közemberek, csunginok rétege: A társadalom második rétege, amelyhez az orvosok, a csillagászok, a tolmácsok, a művészek, az írnokok tartoztak stb. A helyi ügyeket intézték, azaz a helyi törvényeket, szabályokat meghatározták és végrehajtatták. Őket a jangbanok és a nép közötti közvetítőknek tekintették. A Choson-dinasztia korában néhányuknak megvolt az a lehetőségük, hogy magasabb pozícióért versenyezzenek.
•
A csunginoknál egy fokkal alacsonyabb „közemberek”, vagy „jó emberek” a sangminok. Ez a réteg a társadalom 75 százalékát képezte. Ide tartoztak a földművesek, a kereskedők és a szabad parasztok.
•
A társadalom „alantas emberei” a ch’onminok, akik a társadalom alacsony presztízsű munkáit végezték. Ilyenek a szolgák, a börtönőrök, az elítéltek, a női 17
szórakoztatók (kisaeng), a színészek, és más „nem tiszta” foglalkozásúak, mint például a pöcegödörtisztítók vagy a paekcsonok, a húskereskedők, a hentesek. •
A japán Tojotomi Hideyoshi inváziója idején számos származási feljegyzést elégettek, tönkretettek. A 18. és a 19. században ez a társadalmi megkülönböztetési struktúra összeomlott. A közemberek a kora Choson időszakban nem rendelkeztek családnévvel, így később, amikor a származást pénzzel is meg lehetett vásárolni, felvették a jangban származást, hogy elkerüljék a megbélyegzett alacsony státuszt és a katonaszolgálati adót.
Az 1894-ben bevezetett az ún. Kabo reformok következtében felszámolták a ch’onmin réteget, a csunginokat, és a sangminokat pedig egyenlővé tették a jangbanokkal. A konfuciánus államvizsgákat szintén eltörölték. A japán megszállás idejében a koreaiak kegyetlen elnyomás alatt éltek, ám ez a korszak a városiasodást és az iparosodást viszont elősegítette. A japánok vasutakat, közutakat, iskolákat, kórházakat építettek, ezen kívül modern közigazgatási rendszert alakítottak ki. Az elnyomást jelezte az a tény, hogy a koreaiaknak kevés lehetőségük volt kulcspozíciót betölteni a kormányban, s hogy képzett jogászok, orvosok, üzletemberek stb. lehessenek. A japán megszállás azonban a mai koreai gazdasági növekedés feltéteteleit sok vonatkozásban elősegítette (32). 1945 után érdemes három fejleményt említeni, amelyek fontos szerepet játszottak a koreai társadalom modernizálásában. Az első változás a földreform volt, amelyet az 1945 és 1950 között hajtottak végre Dél-Koreában. Ennek az volt a lényege, hogy a japán kézbe került földeket újraosztották. Ezzel egy új, független társadalmi osztály jött létre. A második változást a menekültek tömegének beáramlása jelentette Koreába, amelynek az volt az előnye, hogy az országban nőtt az ipari munkaerő létszáma. Az 1945–1949 közötti időszakban körülbelül 1,5–2 millió ember tért haza Japánból, Kína északi tartományaiból, és más külföldi országokból. A harmadik fejlemény a koreai háború közvetlen eredménye volt. Korea a japán gyarmatosítás idején nem rendelkezett saját katonai erővel. A három évig tartó háború után 1961-ben Pak Csong Hi tábornok kijelentette, hogy a katonai hatalom egyben a politikai hatalmat jelenti. Az 1961-es katonai puccsot követő három évtized során a katonai erő fenntartásának fő célja a harmonikus s a fegyelmezett társadalom létrehozása volt, ami a konfuciánus etika egyik alapeszméjét tükrözi.[35]
18
A gyors gazdasági növekedés, az iparosítás és a városiasodás következtében a koreai társadalom lényeges változásokon ment keresztül. A tradicionális maradványok mellett megjelentek a modern elemek. Sokak szerint a koreai társadalom a régi és az új értékrendnek a keveredése. Mások úgy tartják, hogy a nyugati elemek lassan átveszik a konfuciánus etikán alapuló vertikális társadalom hagyományos értékrendjének a helyét. A konfucianizmus valóban tartalmaz olyan elemeket, amely sokak szerint gátja lehet a modernizációnak, mint például a vertikális társadalmi berendezkedés, ahol az egyén a felsőbbrendű hatalomnak teljes mértékben alá van rendelve. Ez ellentmond a nyugati, horizontális típusú társadalmi berendezkedésnek, amelyben érvényesül a demokrácia, és az egyén érdeke a középpontban áll. A konfucianizmus azonban számos olyan elemet is tartalmaz, amelyeket a mai modern világban is fontosnak tartanak. Ilyen például az oktatás fontossága, a kemény munkához való hozzáállás, az emberséges viszony, a magas motiváció a fejlődést illetően, a családi jólét fontossága.
3.1.2.
A hagyományos családi élet [31]
A konfucianizmus egyik fő erénye a családi szolidaritás elve. A családtagok közötti helyes viszonyt tartják a legfontosabb társadalmi rendező elvnek; a családi értékek a társadalom értékei is egyben. A családon belül a gyermeki tisztelet a legfontosabb, amely meghatározza az apa–fiú kapcsolatot. Az apa, egyben a családfő hatalmát és tekintélyét a konfuciánus doktrínák nagyban alátámasztják. Ezek a doktrínák a fentebb leírtak szerint a társadalmi normákat is alapvetően meghatározzák. A gyermeket úgy nevelték és nevelik ma is, hogy engedelmességgel és megbecsüléssel kellett viseltetnie nemcsak a családon belül az apja és az idősebb testvére iránt, hanem általában az idősebbek iránt is. A gyermeki tisztelet, a hsziao alapvető magatartási szabálya, hogy a gyereknek keményen kell tanulnia, hogy felnőtt korában, amikor teheti, viszonozhassa a szülői gondoskodást és szeretetet. A konfucianizmus értelmében a rítusok és a szertartások gyakorlását a családon belül nélkülözhetetlennek tartották. A Chosondinasztia alatt írott Négy rítus könyve összesen négy kötelező rítust ír elő. Ezek a beavatási rítus; a házasság; a temetés és az ősök tisztelete. Ezek közül az ősök tisztelete volt a legfontosabb. A gazdagabb családnál külön helyiséget tartottak fenn a szentély számára, a szegényebb családnál pedig az egyik szobában egy polcon tartották az ősök szelencéjét. Az emberek a konfuciánus társadalomban hisznek a halál utáni életben, ugyanúgy, mint buddhizmusban, amely szerint az ember halála után újjászületik 19
valamilyen más alakban, formában, de a szelleme megmarad a családban. Az ősök tisztelete összefüggésben áll a családi jóléttel, a gyermekáldással. Abban hisznek, hogy az elhunyt szülők a másik világból továbbra is figyelnek élő gyermekeikre, és biztonságot, védelmet nyújtanak nekik. A szertartások gyakorlása az idősebb fiúnak a feladata. A hagyomány szerint az idősebb fiúnak és családjának a szüleivel kellett laknia. Így alakul ki a „nagycsalád” (k’ŭnjip). A többi, fiatalabb testvére külön „kis házban” (chagŭnjip) lakott a családjával. Az őstisztelet fontossága szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítottak a fiúgyermek születésének A rokonsági kötelékeket rokonsági rendszernek is nevezhetjük. A koreai rendszernek négy szintje van. Az első szint a kisebb család egysége, mint fentebb említettem. A második szint a tangnae, amelyhez azok tartoznak, akiknek a kiinduló családtól négy generációig visszavezetve közös ősük van. A tangnae családi szertartásokat szervezett az ősök sírjánál. Hasonló feladatot láttak el a harmadik szinthez tartozók, a lineage (p’á) tagjai, akik a Chosŏn időszakban általában falun éltek. A p’á azon kívül, hogy a szertartásokat szervezte, a fiatalok nevelésében is részt vett, a helyi társadalmi szolgáltatásokat is ellátta. Ilyen például az iskolák működtetése, a rendőrség, a társadalmi jólét fenntartása. A negyedik, egyben az utolsó szint a klán, a nemzetség (koreaiul tongjok), melybe az azonos családi nevet viselők tartoznak. „A különböző nemzetségeket a vérségnek az ősidőkig követhető vonala alapján egy óriási klánba fogják össze.”4 Érdemes a család mellett a házasságról is beszélni. A régi időkben a házasságokat általában egy középkorú hölgy, egy házasságközvetítő szervezte. A házaspárok minden előzetes udvarlás nélkül, csak a szülők akaratából házasodtak össze. Voltak olyan esetek, amikor a leendő férj és feleség nem is ismerték egymást, kizárólag a házassági ceremónián látták először egymást. A rokonságon belüli házasság szigorú szabályai miatt az egy tongjokhoz tartozók nem házasodhattak össze, még akkor sem, ha közös őseik csak több évszázaddal korábban éltek. Az 1990-es évek elején néhány női- és más szervezet, módosítást javasolt a házassági törvényben. A változtatások értelmében csak azok nem léphetnének házasságba egymással, akiknek a közös őseik kevesebb, mint négy generációig vezethetők vissza. A mai dél-koreai kormányzat ma már egy ennél is sokkal korszerűbb, liberálisabb házassági törvényt fogadott el. Az idősebb konfuciánus
4
Francis Fukuyama: Bizalom. Európai könyvkiadó, Budapest, 1997. 135. old.
20
hívők erősen ellenzik az ilyenfajta újítást, mert szerintük az exogámia a koreai társadalom fennmaradásának egyik erős záloga. Az idősek körében gyakran hangzik el, hogy csak a civilizálatlan emberek házasodtak össze egy klánon belül.
3.1.3.
A modern családi élet [18]
A gyors gazdasági növekedés és a városiasodás folyamata következtében a családi életmód, s annak jellemzői is teljesen megváltoztak. A korábbi tipikus három generációs (nagyszülő, szülő, gyerek) vagy az egyenes ági (p’á) struktúra helyett egyre inkább a nyugati modellhez hasonlóan nukleáris család válik elterjedtté. A nukleáris családi modell kialakulásának egyik oka a vidékről nagyvárosokba irányuló költözés a fiatalok körében. Ők a jobb megélhetési lehetőségben és a továbbtanulásban reménykednek, hiszen a legjobb egyetemek és a nagy elit cégek mind a nagyvárosokban találhatók. Így gyakran a szüleik otthon maradnak vidéken, a fiatalok pedig a saját családjukkal élnek együtt a városban. A rokonsági vagy szomszédsági alapú kapcsolatok helyett egyre több a „funkcionális” alapú kapcsolat. Az emberek már nem az ismerősök, vagy a rokonok körében, a termőföldön, vagy a halászhajón dolgoznak, hanem ismeretlen emberekkel együtt a gyárakban, az irodákban, vagy az üzletekben. Tanulmányaim során sikerült összebarátkoznom néhány koreai diákkal, és nagy volt mindig az egymás kultúrája iránti érdeklődés. A beszélgetések alapján kiderült, hogy mind a három koreai barátom bár Szöulban született, de a nagyszüleik még mindig a szülőföldjükön élnek. A szüleik azokhoz a fiatalokhoz tartoznak, akik Szöulban tanultak, egyetem után ott maradtak munkát keresni és családot alapítani. Hétvégén vagy nagy ünnepségeken haza szoktak menni, meglátogatják a nagyszüleiket és az ott élő rokonokat. A fejlett infrastruktúrának és Dél-Korea viszonylag kis területének köszönhetően nem jelent akadályt az egyik városból a másikba való közlekedés. A fiatalok általában albérletben laknak a nagyvárosban, így nem tudják a hagyomány szerint megtartani a szertartást. Az ősök tiszteletének rítusát tehát csak a szülőföldjükön, az e célra fenntartott szentélynél van lehetőségük gyakorolni. A három koreai barátom mindegyikének csak egy testvére van. Szerintük Koreában egyre többen inkább csak egy gyereket vállanak, vagy egyet sem. Ennek számos oka van. Egyik oka 21
lehet az idő hiánya. Kichul (egyik barátom a három közül) szülei mindennap reggel héttől este hatig dolgoznak. Vacsora után alig maradt idejük pihenni. Koreában a magas tandíj szintén nagy terhet ró a családokra. A szülők legfőbb célja a gyerekeket a legjobb iskolákba íratni, és ha megtehetik, akár külföldre is elküldik őket. E cél megvalósítása komoly pénzösszeget igényel. A három koreai barátom (nevük: Choi Taihoon, Han Eunjin, és Shin Kichul) közül Eunjin egy évig kint volt New Yorkban, ahol tanult és dolgozott egyszerre. Azon kívül számos európai országba utazott, legutóbb Portugáliába kapott ösztöndíjat egy félévre. Taihoon és Kichul helyzete ugyanaz. Amikor felsorolták, hogy mely országokban voltak utazás és tanulás céljából, megdöbbenésemre két kezemmel, lábammal nem tudtam összeszámolni. Koreában az iskolai végzettség a későbbi elhelyezkedés alapja. De nem mindegy, hogy hol végzett az ember. Az iskola hírneve szintén nagyon fontos. Hiszen csak a legjobb egyetemre járó diákoknak van nagyobb esélyük a legjobb cégekhez kerülni. A következő szempont, amelyet érdemes még részletesebben kifejteni a családon belüli szerepek felcserélése. Régen a családfő, az apa majdnem „egyeduralommal” rendelkezett. A gyerek és a feleség az apa alá voltak rendelve. Manapság a férj–feleség, az apa–fiú viszonyban némi egyenlőséget észlelünk, ezzel együtt a nők helyzete is megváltozott. A nők élete már nemcsak házimunkából, és gyereknevelésből áll, hanem emellett sokan munkát vállalnak. Ezért függetlenebbek a férjüktől, és több beleszólásuk van a család ügyeibe. A gyerekek pedig magasabb szintű oktatásban részesülnek, mint a szüleik vagy a nagyszüleik generációja. Kialakult egy érdekes változás: míg régen a szülők a gyermeküket tanították, ma viszont azt lehet látni, hogy a gyerekek a szüleiket tanítgatják a számítógép vagy internet használatára; angol szövegeket fordítanak le szüleiknek stb. Láthatjuk, hogy az idősek ezekkel a változásokkal párhuzamosan többékevésbé elveszítik a hatalmukat és a tekintélyüket. A társadalom intézményrendszerében bekövetkezett hatalmas és gyors változások ellenére számos régi hagyományos norma máig fennmaradtak. Elsősorban a szülő és gyerek közötti bensőséges kapcsolat, amely földrajzilag kitágult és némileg módosult. Gyakran van az, hogy a szülők felköltöznek a gyermekükhöz. Ennek az az előnye, hogy a gyerekek gondoskodni tudnak a szüleikről és fordítva. Amennyiben a szülők vidéken élnek, és ragaszkodnak az ottani élethez, akkor a gyerekek rendszeresen hazaküldik a pénzt és hazalátogatnak. Mint azt már korábban említettem, a mai fiatalok a nagy városokban általában albérletben laknak, ezért nem teremtődnek meg számukra az 22
őstisztelet rítusához a szükséges feltételek. Ám ha a szülőföldjükre vissza tudnak költözni, akkor általában megtartják ezt a hagyományt. A rohanó életmód következtében a fiataloknak nem marad idejük ismerkedni, így továbbra is nagy szükség van a házasságközvetítőre. Annyi a különbség a régi, hagyományos házasságtól, hogy ebben az esetben a fiatalok már maguk hozzák meg a döntést, a szülői beleszólás csekély mértékű.[5] A konfucianizmus tanítása a szerény és a takarékoskodó élethez ma már nem annyira jellemző a modern társadalomban. Ennek egyik megnyilvánulása a pompás esküvői ceremónia. A pazarló, költséges esküvőt általában a drága házasságkötő termekben rendezik. A szülőtisztelet a temetési szertartásban is megmutatkozik, s ennek formája is a túlköltekezés. Az elhunytak sírját olyan pompásan feldíszítik, akárcsak egy királyét.
3.2. Az oktatás A konfucianizmus tanítása alapján mindenkor fontos szerepet kapott az oktatás. Már a három királyság idejében lehetőség nyílt mind az arisztokraták, mind a köznép számára, hogy tanuljanak. Az iskolákban egyrészt kínai klasszikusokat, másrészt fegyverforgatást tanítottak. A 4. századtól kezdve kifejlődött a paksa rendszer.5 Számos koreai paksa ment Japánba oktatni, a társadalomban magas presztízzsel rendelkeztek. A kínai Tang-korszak fővárosában, az akkori világ legnagyobb oktatási központjában, Csanganban is tanultak koreai diákok. Tanulmányaikat a Tang-kormányzat és a koreai Silla-királyság finanszírozta. Feljegyzések szerint akkoriban legalább 58 koreai diák tanult Csanganban, az akkori fővárosban.6 A középkori oktatást tulajdonképpen két ágra lehetett osztani: az egyik ága a nemesek (jangbanok) gyermekei képzését, nevelését szolgálta, hogy a későbbi fontos állami feladatokra legyenek készek, s ezért az oktatás jellege általában elvont, elméletorientált volt. A jangbanok fiai egyetem előtt helyi iskolákba jártak, amelyekbe később az alsóbb osztályok tehetséges gyermekei is járhattak. Innen felvételiztek a nemzeti egyetemre, a Songgyungwanba, ahol a konfucianizmus oktatása folyt. A felvettek
5
A paksa széles tudással rendelkező tanítót jelent. Többféle tantárgyat oktattak egyszerre, mint például aritmetika, jogászat, orvostan stb. A mai egyetemi doktorátusi címmel lehet őket azonosítani. 6 Marosi Miklós: Távol-keleti Menedzsment. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997. 81.old.
23
száma igen alacsony volt, körülbelül 200 főre tehető. Az oktatás másik ágában az alacsonyabb rangúak fiait oktatták, elsősorban alap- és szakismeretekre, amelyekre a későbbi feladatuk teljesítésében szükségük volt. Ha ezt az egész rendszert összehasonlítjuk a mai oktatási rendszerrel, illetve a cégen belüli ranglétrával, akkor néhány azonosságot találhatunk. Például azok az emberek vannak alul, akik operatív, vagyis gyakorlati munkát végeznek, a vezetők inkább az elméleti feladatokkal foglalkoznak. Azonban meg kell említeni, hogy számos olyan vezető van, akik szintén a ranglétra legalsóbb szintjén kezdtek, és csak sok-sok éves tapasztalat után érték el a vezetői pozíciót.[20] A Korjo-dinasztia idejében a vizsgarendszerben három „fokozatot” lehet elkülöníteni: •
Az első fokozatban a költészetről és politikai kérdésekből kellett írni.
•
A másodikon a kínai klasszikusokból,
•
A harmadik pedig egyfajta összetett vizsga volt, amely a jog, az aritmetika, az orvostan, a földrajz, a kalligráfia stb. ismeretéből állt. [20]
A 19–20. században megjelentek a katolikus és az amerikai iskolák, amelyek tanulási lehetőséget teremtettek a lányok számára is. Ezeket az iskolákat „nyugati tanításnak” nevezték. Japán megszállása idején változások következtek be. Az 1931-es mandzsúriai incidens után betiltották a koreai nyelv használatát, a koreaiak onnantól kezdve csak japán nyelven tanulhattak az iskolában. A korábbi keresztény iskolákat is bezárták. Habár nemzeti egyetemet nyitottak Szöulban, de a felvettek közül csak 40 százalék volt koreai, a maradék 60 százalék japán nemzetiségű volt.[17] A 20. század második felében amerikai alapú iskolai rendszert vezettek be: az általános iskola 6 évig, az alsó középiskola 3 évig, a felső középiskola szintén 3 évig, és a főiskola vagy egyetem 4 évig tart. Koreában a kormány igen nagy anyagi ráfordításokkal támogatta az oktatást. Az állami költségvetésben az oktatásra fordított összeg 1975-ben még csak 13,9 százalékot tett ki, de 1986-ban már 27,3 százalék fölé emelkedett. Az állami támogatás ellenére az iskoláztatási költség nagyobb részét a szülők állják. Ezért is magasabb a koreai társadalomban a takarékoskodási hajlam, hiszen e nélkül nem sikerülne a két- vagy 24
három gyermekes családnál mindegyik gyereket iskolába íratni és végig támogatni őket legalább a gimnázium elvégzéséig.[17]
3.3. A nők helyzete és a házasság a koreai történelem során [13][29] A 2.2 pontban leírtak szerint a konfucianizmus a Li-dinasztia idejében élte virág korát. Ekkor vált az állam- és a társadalom fő ideológiájává a konfucianizmus. Öt századon át mély hatást gyakorolt a koreai társadalom minden területére. De vajon hogyan éltek a nők Li-dinasztia előtt? Az összehasonlítás érdekében tehát a Lidinasztiát megelőző időszakokban lévő házasság jellemzőit és a nők életének mindennapjait foglaljuk össze röviden. A Három Királyság idejében a nők viszonylag több szabadsággal rendelkeztek. A Silla királyságban a nők aktívan dolgoztak és részt vettek a mezőgazdasági munkában. Ugyanúgy adót kellett fizetniük és volt beleszólásuk a család ügyeibe, a férjükkel együtt vezették a háztartást. Ebben az időszakban, ha a nőnek nem születhetett fiúgyermeke, ez akkor még nem volt váló ok. 7 A Kogurjo királyság (i.e. 37) időszakában megengedett volt a különböző társadalmi osztályok közötti házasság. A mennyasszonyok esküvő után továbbra is a szüleik házában laktak az első fiúgyermek születéséig. Ezt a szokást seyokje-nek hívták. 8 A nőknek a Kogurjo- és a Pekcse királyság alatt viszont nem volt joguk családfőnek lenni, mint a korábbi Silla királyságban. Őket meg lehetett büntetni, ha házasságtörést követtek el, ezután a férjük házában szolgaként éltek tovább.9 A partnerválasztásban maximális szabadságot kaptak akkoriban a nők. Habár ez a fajta szabadság gyakoribb az alacsonyabb rangú nők körében, mint a nemeseknél. A nemeseknél azért volt fontost a megállapodott házasság, mert a nő pozíciója a férjétől, vagy a fiától függött. Szintén alapvető elvárás volt, hogy mindig méltó férjet találjanak. A megfelelőség a vőlegény családi helyzetét, társadalmi státuszát jelentette.
7
Kim Young Chang: Women of Korea: A History from Ancient Times to 1945. Korea: Iwah Women’s University Press, 1982. 39. old. 8 Kyen Sun Young: Marriage and Family in Confucian Culture: Comparative Research between Korean and Chinese Women, Reports during Academic Exchange Conference between Iwah Women’s University and Peking University, 1996. 32. old. 9 Lee Bae Young: How our women lived: From Ancient till Choson, Chongneinsa, 1990. 78. old.
25
A seyokje mellett létezett akkoriban egy másik fajta házasság is, ahol a lányt kicsi korában a leendő férj házába küldték, és ott nevelkedett addig, amíg elég idős lett a házassághoz. Miután visszaküldték a szüleihez, a vőlegény csak egy bizonyos „mennyasszonyi áron” tudta visszakapni a lányt. Ez a gyakorlat inkább a szegény családoknál volt gyakoribb. Mivel a lány nevelésére szükséges költségeket helyettük a fiú családja állta, a lányért még egy összeget is kapott a fiú családjától. Ezt a fajta házasságot Minmyonuri-nak hívták, és elvileg a Li-dinasztia végén még létezett az alacsonyabb rangú, szegény családoknál. Az Egységes Silla (i.sz.668) királyság állami filozófiáját, és az állami struktúráját erősen befolyásolta a kínai Tang-dinasztia, illetve a Kínától „importált” konfuciánus ideológia. A konfucianizmus hatása legjobban a nemesi nők körében volt érezhető az ún. három engedelmesség értelmében (samjong jido): gyerekkorban az apának engedelmeskedik, a házasságban a férjének, az öregkorában pedig a fiának. Az esküvő ceremónia ebben a korban nem a mennyasszony házában zajlott, hanem a vőlegény házában. A nők helyzete az Egységes Silla királyságban egyre romlott. A családfő szerepében a férfi játszott domináns szerepet, miközben a nők érezhetően alá voltak rendelve.10 A Korjo-dinasztia (935–1392) az Egységes Silla királyságot követi, amelyben a konfucianizmus mellett hangsúlyt kapott a buddhizmus is. A Három Királyság korához hasonlóan a „vegyes házasság” a különböző társadalmi osztályok között elvileg nem, de gyakorlatilag megengedett volt. Ennek a gyakorlatnak két okra vezethetjük vissza. A felső rangúaknak azért volt fontos, mert így tudták megőrizni a hatalmukat azzal, hogy az alsóbbaktól kaptak támogatást. Az alacsonyabb rendűeknek még nagyobb fontosságú ez a fajta „vegyes házasság”, mert lehetőséget adott a magasabb társadalmi rang, s vagyon megszerzésére. A házasság azok között volt megtiltva, akik ugyanazt a családi nevet hordták. A rokonsági házasságot tehát megtiltották. Csak a királyi családon belül történhetett a rokonságon belüli házasságkötés.11 A többiek gyermekeit az állami versenyvizsgából való azonnali kizárással büntették meg e törvény megszegése esetén.
10
Kim Young Chang: Women of Korea: A History from Ancient Times to 1945. Korea: Iwah Women’s University Press, 1982. 45. old. 11 A királyi családon belül néha megeshetett, hogy egy férje volt két testvérnek, vagy az unokaöccs elvehette feleségül a nagynénjét.
26
Az esküvői ceremónia ebben a korszakban a mennyasszony házában történt, illetve az esküvő költségeinek nagyobb részét a mennyasszony családja állta. Ezért volt sok olyan eset, amikor a szegény családok lányai az esküvőhöz szükséges fedezet hiányában buddhista apácának mentek. Esküvő után a házaspár a feleség szüleinél lakott, egészen addig, míg az első fiúgyerek megszületett. Később csak a gyerek felnőtté válása után költöztek vissza a férj házába. A férj szintén ott lakhatott a felesége házában. Ilyenkor az anyós-após számára a férj biológiai fiújukként viselkedett. Bármi büntetés érte volna a felesége családját, egyben őt is sújtotta. Minmyonuri-hoz hasonló házassági fajta a yeso annyiban különbözik az előzőtől, hogy itt a fiút a leendő felesége házában nevelték. A nemek megkülönböztetése a házasságtörés szigorában nyilvánult meg. A válást kizárólag a férfi kezdeményezhette. A nők viszont újra házasodhattak. Az öröklési jogot is megkapták a nők, majdnem egyenlő arányban kaptak a vagyonból, mint a fiúgyermekeik. A Korjo-dinasztia vége felé Korea a mongol inváziótól szenvedett. A fiatal lányokat kellett „ajándékozni” a mongol eredetű kínai Jüan-dinasztia császárának. Ezért a szülők eléggé fiatalon adták férjhez a lányukat, hogy ne küldhessék el őket Kínába. Ekkor a koreai nők gyakran magukkal vittek egy kis tőrt, amellyel a „tisztaságukat” védték meg. A Li-dinasztia vagy más néven Chosŏn korszak idején a neo-konfucianizmus az állam, a társadalom, és a gazdaság legfőbb irányelvévé vált. A nők helyzete ez alatt az idő alatt egyre jobban romlott. A családon belül korlátozott volt a szabadságuk, és a társdalmi szerepük egyre jelentéktelenebb lett. A kínai Ming-dinasztia büntető törvénykönyve szerint a nőknek nem volt joguk a párválasztáshoz. Mindenről a szüleik döntöttek. A törvénykönyv előírta, hogy a férjnek joga van elválni a feleségétől, ha a feleség a korábban említett három engedelmesség, és a hét bűn közül valamelyiket elkövette. A hét bűn a következő: nem fogad szót a férj szüleinek, nem születik fia, házasságtörést követ el, féltékenykedés, öröklött betegséget hordoz, túlságosan bőbeszédű (pletykás), és lopást követ el. A Li-dinasztia idejében mindezeket átvették, annyi enyhítéssel, hogy a férj bizonyos körülmények között nem hagyhatta el a feleségét. Ilyen volt például, ha a feleségnek nem volt hozzátartozója a férjen kívül, ha a férj meggazdagodott, miután elvette a feleségét. A házasságot a szülők vagy a királyi családtag gyászideje alatt nem volt szabad megkötni. Az özvegyasszonyoknak megtiltották a második házasságkötést, különben annak a fiát, és az unokáját az állami 27
vizsgákból kizárták. A férfiak számára nem volt külön törvény, amely ellenezte volna az újranősülést, kivéve a király vejét. Az újraházasodási tilalom a közembereket nem érintette, de mégis szégyennel bélyegezték meg azt a nőt, aki ezt elkövette. Ezért a közemberek létrehozták az ún. elrabolt házasság szokását, amelyet később hivatalosan elismertek és elfogadtak. A törvény előtt a tizennégy éves leányok és tizenöt éves fiúk köthettek házasságot. Gyakorlatilag, ha mindkét család megegyezett, akkor ennél korábban is léphettek házasságra. A korábbi Korjó-királysággal ellentétben tilossá vált volt a különböző osztályok közötti házasságkötés. Ha kiderült, hogy egy jangban lánya hozzáment egy sangmin férfihoz, akkor őket azonnali válásra kényszerítették. A nőket a szabadtéri játékokból és ünnepségekből kizárták, még a saját házuk kertjében sem mehettek ki, kivéve néhány speciális alkalmat.12 Mindennap este kilenc órától hajnali kettő óráig mehettek ki az utcára, és fátyolt kellett viselniük, hogy az ismeretlen férfiak ne lássák az arcukat. Volt olyan törvény, amely szerint a fiúk és a lányok hét éves koruktól nem ülhettek együtt egymás mellett. Ezzel megelőzték, hogy személyes kapcsolatba kerülhessenek egymással, mielőtt összeházasodnának. A házaspárok szintén elkülönítve éltek néha még a saját házukban is. Habár a törvény megállapította a fiú- és lánygyermek számára az egyenlőséget a vagyon öröklésében, de később gyakorlatilag a férfiak élveztek elsőbbséget a vagyon elosztása során. A nőket továbbra is sújtotta a számára kedvezőtlen, igazságtalan törvények, szabályok. A Li-dinasztia korszaka előtt az ősök tiszteletének a szertartását a nők gyakorolták, de a konfuciánus társadalomban ezt a feladatot már a legidősebb fiú végezte. A nőknek hosszú időre nem volt saját nevük sem. Esküvő után a férjük feleségeként ismerték, vagy később a fiúgyermek anyukájaként.
3.3.1.
A változások és a nők jelenlegi helyzete [1][12][13]
A változások gyors bekövetkezése a koreai társadalomban magával hoztat a nők helyzetének módosulását is. A kereszténység Koreában a 17. században jelent meg, s hirdette a nemek közötti egyenlőséget, és az osztályok közötti korlátokat is segített 12
Lee Bae Young: How our women lived: From Ancient till Choson, Chongneinsa, 1990, 99.old.
28
ledönteni. Ezután sorban következtek a reformmozgalmak, például 1860-ban a Tonghak, és 1894-ben a Kabo reform, amelyek szintén a férfi és a nő közötti egyenlőséget, a régi kasztrendszer, a fiatalkorú házasságkötés eltörlését, és az özvegyek újraházasodásának törvényesítését tűzték ki célul. Az 1910–1945 közötti japán gyarmati uralom idején hivatalosan is eltörölték a konfuciánus elvek és szokások gyakorlását. Ennek ellenére a konfucianizmus etikája továbbra is mélyen gyökerezett a koreai társadalomban. Alapvető elveket, attitűdöket fogalmazott meg a koreaiak mindennapi életében, illetve a társadalmi kapcsolatok kialakulásában. 1960 óta Korea gyors gazdasági növekedésnek és iparosodásásnak indult. Ekkor az olcsó női munkaerő szükségessége lehetővé tette sok nők számára a megélhetést, illetve ettől váltak a nők pénzügyileg önállóbbak. Ezzel szemben vidéken az alacsonyabb rangú nők továbbra is földműveléssel foglalkoztak. A vidéki férfiak továbbra is elsőbbséget élveztek. Külön asztalnál elkülönítve ültek a nők és a férfiak, általában a férfiaknak szolgálták fel először az ételeket, csak ezután ehettek a nők. A 80-as években a nők részesedése a gazdasági szférában egyre nőtt. Általában mezőgazdaság-, halászat-, erdészet-, vagy képzettséget nem igénylő területen dolgoztak. Lehetőségük nyílt a magasabb képzésekre, oktatásra. 1990-ben az írástudatlanság aránya a 15 éven felüli fiataloknál csupán 3,7% volt.13 Már a század elején a keresztény misszionáriusok kezdeményezésével számos lányiskola jöttek létre. Az 1985-ös felmérés szerint a férfiak 79,5%-a, és a nők 75,5%-a középiskolai végzettséggel, felsőoktatás végzettséggel a férfiak 25%-a és a nők 14,9%-a rendelkezett. A szintén ebben az évben átdolgozott családtörvény szerint eltörölték a férfi és a nő közötti diszkriminációt a munkaerő toborzásánál. A nőknek joguk van a családi vagyon örökléséhez, a fiúgyermekkel szemben egyenlő arányban. Joguk van a közös családi vagyonból részt kapni, és a gyerekfelügyeleti jogot megszerezni válás esetén. A módosított családtörvény fokozatosan az egyenlőségen alapuló családi felépítésre irányult, hogy ezzel megadják a nőknek a férjükkel azonos, egyenlő státuszt. 14 Habár a jelenlegi társadalomban mind a két nemnek joga van a válás kezdeményezéséhez, az elvált nőket azonban hátrányos előítéletekkel sújtották. A modern társadalomban a nők későbben 13
Laurel, Kendall, Mark Peterson (szerk.): Korean Women: View from the Inner Room. New Haven: East Rock Press, 1983. 113. old. 14 Laurel, Kendall, Mark Peterson (szerk.): Korean Women: View from the Inner Room. New Haven: East Rock Press, 1983. 92-97. old.
29
házasodnak meg, általában 25-29 éves között szoktak férjhez menni. 1980-1990 között a válások száma rohamosan nőtt: 1975-ben mindössze 17 ezer válásra került sor, ez a szám azonban a 80-as években 23–26 ezerre növekedett. 1987-ben például a válások száma elérte a 45 ezret. A nők „felszabadulásának” talán egyik következménye a válások arányának a rohamos növekedése, mert a nők egyre önállóbbak, szabadon választhatnak partnert, a társadalomban a férjükkel szemben egyenlő szerepet kaphatnak. Míg régen a tradicionális családoknál a férfiak a külső, állami illetve gazdasági életben játszottak jelentős szerepet, addig a nőknek nagyon kicsi mozgástere volt. Az oktatás a külföldi hatás megérkezéséig is csak a férfiaknak kedvezett. Egy férfi-dominált társadalomban élve a koreai nőknek nehézségekkel és igazságtalanságokkal kellett szembesülniük. Manapság a törvény előtt a férfiakkal azonos jogokat élveznek, de továbbra sem ért véget a nehéz helyzetük, mivel kettős szerepet kell vállalniuk: az egyik a társadalmi szerep, a másik a családon belüli szerep, mint feleség és anya. Vannak nők, akik mindkét feladatot jól teljesítik. Vannak, akiknek csak az egyik feladatra jut idejük és erejük. Ennek következtében a nők körében a munka és a család két dimenzióját tekintve három csoport alakult ki: •
a sikeres, társadalomban magas pozíciójú nők, akik a családi életben kevésbé boldogok;
•
a másik szélsőség a háziasszonyok, akik vagy a kezdettől fogva, vagy csak az esküvő után maradnak otthon, és a gyereknevelés a fő hivatásuk;
•
a kettő között tehát maradnak azok, akiket szerencsésnek tekinthetünk, mert a mai nők számára véleményem szerint már nemcsak a család, hanem az önmegvalósítás, a karrierépítés is nagyon fontos.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nyugati hatásra bekövetkező modernizáció szemmel látható változásokat hozott koreai társadalomban, szűkebb értelemben a nők életében is. Sokan szerint eltűnőben vannak a konfuciánus jegyek, saját tapasztalataim és kutatásom szerint lehet, hogy nem szóról szóra érvényesek a konfuciánus tanítások, de a koreai emberek gondolkodásában, életmódjában, a vezetés stílusában megnyilvánulnak. A következő alfejezetben egy másik szempontból közelítem meg a konfucianizmus befolyását, mégpedig a vállalati menedzsment szemszögéből fogom elemezni. 30
3.4. A koreai csebolok [19][20] A koreai gazdaságában meghatározó szerepe van a cseboloknak. A csebol nagyjából a következőképpen definiálható: „Olyan, nagyvállalatokból álló üzleti csoport, amely diverzifikáltan, az üzleti élet sok területén működik, és amely egy-egy család tulajdonában van, és a családtagok irányítják.” 15 A csebolok tehát dél-Korea óriás konglomerátumok megnevezése, amelyek az 1945-től 1960-ig terjedő időszakban jöttek létre. Ezek egy része korábban kisebb méretű vállalatként jött létre, például az 1938ban alakított Samsung Group. A csebolokat a japán zaibatsu nevű nagyvállalatokhoz hasonlíthatjuk; annyiban különbözik a japán vállalati modelltől, hogy a csebolok vérségi kötelék alapján működnek, és nem rendelkeznek saját bankkal. A bankokat államosították, ezért minden hitelfelvételre, illetve pénzügyi támogatásra az állam jóváhagyása szükséges, és csak általa folyósítható. A támogatások csak az állam által megtervezett az ún. ötéves tervrendszerben foglalt területekre, fejlesztésekre irányulnak. A dél-koreai állam paternalista állam, ami a vállalatok világában azt jelenti, hogy szoros kapcsolatban állnak a vállalatok az állammal. A vállalatok önállóan nem működhetnek, csakis a tervrendszer és egyéb kormányzati előírások keretében. Tehát ha egyáltalán szeretne létezni egy vállalat, annak első és feltétlen szükségessége a kormánykapcsolatok felépítése. Vegyük például a Kukje csebol, a hetedik legnagyobb vállalatcsoport esetét. A vállalat1985-ben csődbe jutott. Ennek oka az volt, hogy az akkori kormányzat Seamaul (Új falu) nevű mozgalmát nem megfelelő mértékben támogatta a cég, azaz a többi csebolhoz képest kevesebb összeggel nyújtott támogatást. A kormány válaszként utasítást adott a bankoknak, hogy ne fogadják el Kukje csekkjeit. Ennek következtében a Kukje fizetésképtelenné vált, és csődbe ment. A csebolok gazdasági hatalma egyre erősödik, a tíz legnagyobb csebol jövedelme a nemzeti jövedelem 75%-át tette ki.16 Csun elnök a csebolok monopolhelyzetét akarta csökkenteni,
ekkor
kibocsátották
a
monopolellenes
törvényt,
amely
piaci
dominanciával való visszaélést szigorúan bünteti. A kormány a csebolok hatalma megtörésének érdekében kötelezi leányvállalataik, részlegeik eladását. A Samsung például 1991-ben hét leányvállalatot adott el, papíripari, áruházi, hotelvállalatokat,
15
Yoo, S. Lee, S.M.: Management Style and Practice of Korea Chaebols, California Management Review, 1987. 4. sz. 16 Sung Yeung Kwack: The Economic Development of the Republic of Korea. In: Lau, L.J.: Models of Development. ISC Press,1990. 22. old.
31
majd 1993-ben további 14 leányvállalatot. Ezzel a profilját leszűkítette elektronikára, pénzügyekre és a nehéziparra. Hasonló csökkentéseket hajtott végre a Sunkyong vállalatcsoport, amely nyolc leányvállalatot adott el. Az állami acélipari csebol, a POSCO is bejelentette, hogy hét leányvállalatát adta el, és tizenkét más leányvállalat részvényeit pedig piacra bocsátotta. A legújabb adatok szerint a következő táblázatba foglaljuk össze bevételük szerint a tíz legnagyobb csebolok rangsorát:17 Rangsor
Csebolok
Bevétel (Mrd USD)
1
Samsung Group
174.20 109.80
2
Hyundai Kia Automotive Group
3
LG Group
94.80
4
SK Group
88.00
5
POSCO
34.00
6
Korea Electric Power
31.40
7
GS Group
29.50
8
Shinhan Financial Group
28.70
9
Woori Financial Group
28.60
10
STX Corporation
24.50
Bevételek összesen
643.50
GDP összesen
1,321.00
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Chaebol
17
A CIA, CNN magazin, és a cégek által kiadott adatok a 2008-as évben értendők.
32
A fenti adatok szerint láthatjuk, hogy bár a 80-as években kezdődött csökkentések ellenére a tíz legnagyobb csebol bevétele még ma is a dél-koreai GDP-nek a 48.7%-át teszi ki. A fejezet elején megfogalmazott definíció szerint a csebol tehát diverzifikált üzleti csoport, amely a gazdaság számos területén tevékenykedik. A Samsung például foglalkozik elektronikai iparral, mellette hajógyártással, építőiparral, papírgyártással, óraiparral stb. Hasonló módon erősen diverzifikáltak a többi csebol vállalat is. Ami a vérségi köteléken működő vállalati típust illeti, ezek a csebolok részvényeinek nagy része családi tulajdonban van. 1982-ben a csebolok tőkéjének több mint 30%-a volt családi tulajdonban. 18 A legnagyobb húsz csebol felső vezetőségének a 31%-a volt családtag. Egy 1985-ben kiadott vizsgálat eredménye szerint a csebolok 25,5%-a az alapító, 18,5%-uk az alapító fia, 21,2%-uk a saját nevelésű nem rokon káder, és 35,1%uk külső alkalmazott.19
3.5. A dél-koreai vállalati menedzsment Ezzel a témával kapcsolatban egy általam elkészített esettanulmány alapján fogok a koreai vállalati menedzsmentről beszámolni. A koreai vállalati menedzsment az európai vezetéshez képest számos ponton eltér, de még a Távol-Kelet konfuciánus országai (Kína, Japán) között is – habár sok közös vonásuk van – kitűnik eltérő sajátosságaival. A következő rövid tanulmányban a koreai vállalatok szervezeti kultúrájára, vállalati menedzsmentjére szeretnék kitérni. Ebben az esetben egy magyarországi koreai non-profit vállalat, a KOTRA szervezeti struktúrájából hozok fel példákat. Közben a Samsung példáját is párhuzamosan bemutatom, hogy lássuk mi a különbség, illetve hasonlóság egy hagyományos koreai vállalat (csebol) és egy non-profit vállalat között. A magyarországi Samsung Electronics Inc.-ról konkrét adatok, információk sajnos nem állnak rendelkezésemre, ehelyett a Kotráról fogok beszámolni: a szervezet működéséről, a személyzeti politikájáról stb.
Néhány szó a Kotráról:
18
Yoo, S - Lee, S. M.: Management Style and Practice of Korea Chaebols, California Management Review, 1987. 4. sz. 19 Marosi Miklós: Japán, koreai és kínai menedzsment, Aula, 2003. 23. old.
33
A Kotra 1962-ben alakult ki Korea Trade Promotion Corporation néven, majd később 1995-től Korea Trade-Investment Agency néven fut. A szervezet legfőbb tevékenysége a koreai kereskedelem elősegítése külföldön, illetve külföldi partnereket keres, segítséget, tájékoztatásokat nyújt azoknak, akik Koreával szeretnének kereskedni, vagy befektetni akarnak Koreában. A Kotrának ma már világszerte 68 országában van kihelyezett székhelye. Szervezeti felépítése:
2. ábra: A KOTRA szervezeti felépítése
3.6. A vállalati szervezeti kultúra [19] A koreai szervezeti kultúra sajátosságai és hasonlóságai a többi távol-keleti országgal összehasonlítva: •
A japánokhoz képest inkább individualisták, ami a koreaiaknál azt jelenti, hogy kifelé kollektivisták, és a kollektivista csoporton belül individualisták.
•
A krízishelyzetben is szeretnek dolgozni, kockázatot vállalni. Például az 1997-es pénzügyi válság idején leépítés helyett sok vállalat inkább a terjeszkedést választotta. A koreaiak szerint, ha a krízist egy lehetőségnek tekintjük, és megfelelő módon járunk el, akkor ezzel újabb esélyt kaptunk a haszonszerzéshez.
•
A lojalitás a szervezethez, a kemény munka, az odaadás társadalmi norma.
34
A lojalitás, mindenem a cég élete, érdeke. A Samsungnál ez jobban érvényesül. A Samsungnál fontos a kemény munka, és ennek függvényében megfelelő teljesítményt, eredményt várnak el. Ezzel szemben a Kotránál valamennyivel lazább a tempó, bár ez emberfüggő dolog, hogy adott időszakban ki a vezető, és neki milyen elvárásai, elvei vannak. De a mostani Kotra vezetőjének az a főelve, hogy az eredmény nem annyira fontos, hanem maga a folyamat, a pozitív hozzáállás. Ha kiad valamilyen feladatot, akkor nem mond nemet neki az alkalmazottja (mellékesen ők nem szeretik, ha nemet mondanak nekik), hanem azt mondja, hogy igen, és megpróbálom megcsinálni. Itt tehát a megoldás keresésében való törekvést értékelik. A koreaiaknak van a leghosszabb munkaidejük a világon. A munkaidő a 80-as években heti 68 óra volt a Samsung suwoni üzemében. A 90-es években viszont változások következtek be: a koreai Samsungnál például a munkaidő reggel 7-től délután 4-ig tart. Tehát a 6 helyett heti 5 munkanap lett, és körülbelül napi 8–9 órára rövidült a munkaidő. •
Jelenlét-orientált.
Ez a Kotránál is teljesen igaz. Mindig azt akarják látni, hogy csinálsz valamit ott az irodában, a munkahelyen. Az már kevésbé fontos, hogy otthon is el tudod végezni a munkát vagy sem. Nagyon kevés a szabadság, összesen 10 napot kapnak a dolgozók. Ha esetleg tartósan betegállományban van valaki, akkor helyette felvesznek valakit, de annak a fizetését a beteg dolgozó béréből finanszírozzák. •
Mint minden más konfuciánus kultúrakörhöz tartozó közösségben, a koreai szervezeti kultúrában is jellemző az alá-fölérendeltségi viszony. Más szóval a hierarchikus viszony a vezetők és az alkalmazottak között.
A Kotránál lehetett látni, hogy amikor a munkahelyre belép a három főnök, köztük van egy nagy főnök, és két kisebb rangban lévő főnök, e két főnök között is az egyik alacsonyabb rangban van, mint a másik, akkor a rang szerint lépnek be sorban. Amikor elmegy a nagyfőnök, akkor is muszáj a többinek felállnia és meghajolnia. A hierarchia még az ülésrendben is megmutatkozik a tárgyalóasztalnál, az étteremben egyaránt: mindig a legnagyobb főnök ül az asztal rövidebb oldalának a közepén és jobbjára, baljára ülnek rangsor szerint a többiek. Ezt az ülésrendet szintén megfigyeltem a koreai családoknál is étkezés közben. Még egy érdekesség, hogy a Kotránál, bár nincs 35
kijelölve külön, hogy melyik kocsi hova parkoljon, de a legnagyobb főnök kocsija mindig középen van, és mellette két oldalán a másik kettő vezetőé. •
Csapatszellem és az együttműködési hajlamosság
Kotránál eléggé világosan láthatjuk, hogy ki milyen pozícióban van, és hogy mit csinál az adott pozícióban. De gyakorlatilag az egész munkafolyamat az együttműködésről és a csapatmunkáról szó. A piackutató nemcsak a piackutatással foglalkozik, hanem, ha kell, besegít más kollégája tevékenységébe is. Ha egy rendezvény, vagy egy kiállítást kell megszervezni, akkor összeülnek megbeszélni, hogy lesz megszervezve, ötleteket, javaslatokat adnak egymásnak. •
A harmónia (in-hwa = ember + harmónia). Ez azonban nem konszenzusos alapon, hanem a felettes hatalmán alapul. A vezető csaknem abszolút hatalommal rendelkezik, de ugyanakkor nem zsarnokoskodó. Igyekszik kielégíteni a beosztottak kívánságait, és jó kapcsolatban áll velük.20
•
Az „apai” gondoskodás a cégtől. Vagyis a dolgozó különböző bónuszokat kap temetkezésre, a gyerekek tandíjának egy részét, vagy egészét a cég állja.
•
A „juttatás és büntetés” rendszere, amelyet egyfajta motiváló erőnek tartanak, azaz ezzel növelik a versengést a dolgozók között, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak.
•
A korrupció szintén nagy problémát jelent ezeknél a nagyvállalatoknál. Mivel a kormánytól különböző kiváltságokat kapnak, és fontos szerepet játszanak a nemzetgazdasági növekedésben, így legtöbb esetben elhallgatják ezeket a „hibáikat”. Lásd a Samsung legutóbbi korrupciós botrányát. (http://www.mfor.hu/cikkek/40396.html)
A munkahely felépítése egy légterű, de attól különbözik a japánéhoz képest, hogy mindenkinek van saját irodája, de mindig nyitva vannak az ajtók, és ezek az irodák úgy vannak beállítva, hogy onnan a vezető látja a kimenő-bemenő dolgozókat (ez csak Kotra esetében.) De itt is általában a felső vezető az, aki legkorábban jön a munkahelyre, és ő utána mehetnek csak haza a dolgozók. Vagyis ezt várja el tőlük.
20
Hary Judit (ford.): Milyen a dél-koreai vezetési stílus? Korszerű vezetés, 1996. 10. sz.
36
3.7. Vállalati menedzsment [19] 3.7.1.
Egyszemélyi vezetés
A vállalatot a családfő vezeti. A vállalat vezetője és a többi anyavállalathoz tartozó vezető között nagyon nagy a távolság. Ha például egy értekezletre a vezető belép, mindenkinek fel kell állnia. A vállalat irányítása is erősen centralizált. Klasszikus példa erre a Hyundai vállalat alapítója, aki minden reggel telefonon adja ki az utasításokat, és kapja a beszámolókat. A tengerentúli Hyundai-cégek vezetői kevés önállóságot és felhatalmazást kapnak. A Samsung vállalat az általános találkozókon, vagy vezetői bizottságon keresztül hozza meg a döntéseit. Lee úr, a Samsung alapítója szintén utasításokkal, vagy megbeszélésekkel irányítja a vállalatokat. A helyzet a Kotránál szintén ugyanaz, az itteni Kotra vezérigazgatója a szöuli Kotrától kapja meg a feladatokat, és az utasításokat; a feladat megoldása már pedig rá van bízva. Meg kell említenünk, hogy a 90-es évek elején Lee úr úgy látta, hogy néhány módosításra és reformokra van szükségük a fennmaradásért. Így a centralizált irányítás helyett a „subcore” vállalatok igazgatójának több önállóságot, és hatalmat adott.
3.7.2.
Döntési mechanizmus
A döntés gyakran centralizált, egyoldalúan a felső vezetőség hozza, legfeljebb szűk körben folyik a konzultáció a döntéshozatal előtt. Például a pénzügyi döntéseknél a döntést a vezetőknek mindig alá kell írniuk. A beosztottak azonban nem szokták kifejteni a véleményüket, mivel a vezető számára a kölcsönös bizalom a legfőbb érték. A döntés tehát felülről születik, a felelősség viszont decentralizált, vagyis mindenki felelős a kapott feladat végrehajtásáért. A Kotránál a döntési folyamatban szintén csak a felső vezetőség vehet részt. Javaslatokat, ötleteket meghallgatnak az alkalmazottaiktól, de ritkán veszik azokat figyelembe. A magyar és a koreai alkalmazottnak egyaránt nincs hatáskörük, beleszólásuk a döntésbe. A magyarországi Samsungnál egy kicsit más a helyzet, habár a felső vezetésnek a döntő szerepe vitathatatlan, de a középső vezetői rétegben már szerepelnek magyar emberek is, így az egész döntési folyamatban, nekik is van beleszólásuk, mivel jobban 37
ismerik a magyar piac helyzetét, értékes javaslatokat, tanácsokat adhatnak, és így hatékonyabban tudnak együttműködni, gyorsabban hoznak helyes döntéseket. Ez talán a siker egyik kulcsa a Samsungnál, amikor külföldön terjeszkedtek. A Samsung Group Koreában az a gyakorlat, hogy egy konkrét értékesítési vagy termelési szerződés megkötése esetén 21 aláírást kell gyűjteni a legmagasabb szintű vezetőtől lefelé. Így egyetlen befektetési terv jóváhagyása több hónapig is eltarthat.21
3.7.3.
A munkaügyi rendszer
A cseboloknál a dolgozókat három főcsoportba lehet sorolni: •
Törzsgárda-tagok: a tulajdonosok és a fontos alkalmazottak
•
Tartós jelleggel foglalkoztatottak, egyik részük törzsgárda taggá válhat, más részük idővel kilép, vagy máshol helyezkedik el.
•
Időlegesen foglalkoztatottak
Hasonlóan, mint a japánoknál, itt is folyik a rotáció a vállalaton belül, melynek célja, hogy a dolgozók minél jobban ismerjék meg a vállalat működését. Ha a Samsung cég példáját vesszük, a Samsungba belépő újoncokat általában egy félévre vagy egy évre elküldik Koreába, hogy ott megismerkedjenek a cég gyártási mechanizmusával és a vezetési filozófiával. Az egész életre szóló foglalkoztatás a koreaiaknál rugalmasabb, és nagyobb a mobilitás. A japánoktól eltérően a dél-koreai vállalatoknál nem feltétlenül a kor szerint válogatják be vezetői pozícióba a munkaerőt, hanem a teljesítményét is figyelembe veszik, és ezt a bérezési rendszerben párhuzamosan játszik szerepet a szenioritás mellett. A koreai vállalatok a bérezésben a kort és a teljesítményt általában 50–50%-os vagy 40–60%-os arányban alkalmazzák.22 Például a magyarországi Kotrának az egyik alacsonyabb rangú vezetője korban idősebb, mint a nála magasabb rangú vezető. A felvételinél, főleg a vezető pozícióba nagyon fontos az egyetemnek a hírneve. Felmérések szerint hét legnagyobb csebolban lévő felső vezetők 62,3 %-a Szöuli Nemzeti Egyetemen végzett. Dél-Korea három legtekintélyesebb egyeteméből (Szöul 21
Hary Judit (ford.): Milyen a dél-koreai vezetési stílus? Korszerű vezetés, 1996. 10. sz.
22
Dong Ki Kim: The Impact of Traditional Korean Values, 150. old
38
Egyetem, Yonsei Egyetem, Koryo Egyetem) került ki a csebol felső vezetőinek a 84%a. 23 A Samsung Magyarország jelenlegi alelnöke, Jong-Yong Yun szintén a Szöuli Nemzeti Egyetemen végzett. A szervezeti kultúrára és a vállalati menedzsment szempontjából vizsgáltam a Kotrát és Samsungot. Nagyon kis eltéréseket tapasztaltam, amelyek csakis a szervezeti forma különbözősége miatt adódnak. A koreai szervezeti kultúrának az „apai” gondoskodás, illetve a „juttatás és büntetés” vonatkozása itt inkább a Samsungra jellemző, itt nagyobb a fegyelem, fontosabb a teljesítmény, ami szerint minősítik a dolgozókat. A Samsungnál jellemzőbb az individualizmus, míg a Kotránál – a dolgozók kis létszámát is figyelembe véve – sokkal családiasabb a hangulat, itt inkább a kollektivizmus a jellemző. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jóindulatú autoritarizmus az, ami a leginkább tükrözi a dél-koreai cégek irányítási stílusát. A dél-koreaiak motivációja nagyfokú. A magas szintű munkaerkölcs a konfucianizmus hagyományaira, az engedelmességre, a kemény munkára, és a harmóniára épült. A vállalaton belül illetve kívül lévő emberi kapcsolatok az egymás iránti bizalmi elven alakultak ki. Íly módon őrzik meg a harmóniát. Az egymás iránt tiszteletadás szintén konfuciánus etikai norma, amely a kommunikációban is megnyilvánul. Ilyen a koreaiak körében használt nuncsipogi kifejezés: az elutasítást nem kimondott szavakkal, hanem szempillantásokkal fejezik ki. Ezzel elkerülhetik a másik félnek az „arcvesztését” mások előtt. A lojalitás a mai fiatalokra már nem annyira jellemző, az előző generációhoz képest magasabb a cégek közötti mobilitás, és a munkahelyváltási hajlam. A koreai cégek további fejlődéséhez, a világban való terjeszkedésükhöz viszont a vállalati menedzsmentben némi reformokra van szükségük. Ennek az élén jár a Samsung Csoport, a Samsung Electronics leányvállalata, csatlakozik a reformokhoz az LG, a Korea Telecom. A reformok a következő lényeges szempontokra koncentráltak: a tisztább, átláthatóbb vállalati irányítás, a központosított szervezet helyett több önállóságot adnak a középszintű vezetésnek, a hatékonyság érdekében nyitottnak kell lenni a külső menedzserek felvételénél, csökkenteni kell a családok dominanciáját. 23
Chang, C.S.-Chang, N. J.: The Korean Management System: Cultural, Political, Economic Foundations, Westport, Quorum Books, 1994. Pawan S. Budhwar, Yaw A. Debrah: Human Resource Management in Developing Countries, Routlegde, 2001. 48. old.
39
Továbbá a kormány nyomásgyakorlatán, a cégek működésébe való beleavatkozásán lazítani kell. Több támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalatoknak. Ennek a „középrétegnek” a fejlődése egyben pluszlökést jelenti Korea gazdaságának. [21][33][34]
40
4.
Vietnám társadalma és vállalati menedzsmentje
4.1. Vietnám társadalmi rendszere és kapcsolatai A ma Vietnamként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint a mai vietnami civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen kultúrával. I.e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra a Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok, amelyeket az UNESCO világörökségnek minősített. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután délkelet-ázsiai hatások érték.24 A vietnámi társadalmat és a benne lévő kapcsolatokat, hasonlóan a többi távolkeleti országok társadalmához, stabilnak tekintik. Ennek az lehet az oka, hogy Vietnámban a népesség homogén. Vietnámban a legnagyobb nemzetiségen, a vieten (kinh), kívül 54 más nemzetiség létezik, de ennek az aránya nem éri el a 20%-ot. Ezek a nemzetiségek általában hegyvidékiek, többségük mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, kézimunkával foglalkozik. Az életszínvonaluk igen alacsony, a törzsi viszonyok sok vonatkozásban fennmaradtak. A vietnami társadalmi szerkezet az ókortól, a kínai uralomtól kezdve a francia invázióig, majd az amerikaiakkal vívott háború után az ország függetlenségéig igen változó volt.
4.1.1.
A tradicionális társadalmi forma
Évszázadokon át, a majdnem ezeréves kínai uralom alatt, a vietnámi társadalom struktúrája
a
kínai
konfucianizmus
ideológiája
alapján
átszerveződött.
A
konfucianizmus hatására a vietnámi társadalomban a koreaihoz hasonlóan kialakult a 24
Vietnam: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vietnam
41
merev hierarchia, a szülőtisztelet dogmája, a nők teljes alárendeltsége, és az egész családi rendszer. A hagyományos régi társadalmat a végzettség és a foglalkozás alapján négy különböző csoportra osztották: az állami hivatalnok (sĩ), a földművelők (nông), a kézművesek (công), a kereskedők (thương) csoportjára. A közigazgatásba akkoriban csak az állami (királyi) vizsgával lehetett bekerülni. Az első ilyen vizsgát 1075-ben Ly Nhan Tong királysága idején tartották. A király csak akkor hirdette meg a vizsgát, amikor az államnak szüksége volt hivatalnokra, így két vizsgaidőszak között eltelhetett akár 40 év is. A Tran-dinasztia idején az államvizsgát gyakrabban, minden hetedik évben rendezték. A Le-dinasztia korszakában már minden harmadik évben volt lehetőség hivatalnoki vizsgát tenni. Ez a gyakoriság az utolsó vizsgáig, azaz 1919-ig tartott. A hivatalnoki vizsga elvileg, a származástól függetlenül, mindenki számára nyitott volt. Gyakorlatilag azonban csak a meglévő mandarinok fiainak volt lehetőségük éveken keresztül elméleti előkészítőre menni, amit egy farmer fia nem engedhetett meg magának. Habár a politikai-, és a törvényhozói hatalom a király, illetve a hivatalnokok kezében maradt, a gazdaság tényleges befolyásoló tényezői a földbirtokosok (nông) voltak. Ők egyben a saját földjüket művelték, ezért a társadalomban a hivatalnokok után a második helyen álltak. A 15. században a feudális rendszer lebontásának köszönhetően meggazdagodtak, és kialakult egy köznemes réteg, amelynek rendkívüli hatása volt a helyi mezőgazdaságra. A kereskedők azért helyeztek el a társadalom legalsó ranglétráján, mert akkoriban csak a művelt, becsületes embereket tartották tisztességesnek. A kereskedőket azonban ravasznak, aljasnak gondolták, sokan szerint ők csak piszkos trükkökkel kereshettek pénzt. [6][38] A társdalom szerkezete a 19. századi francia behatolás idejében megváltozott. Nyugati hatásra elkezdődött az iparosodás és városiasodás, a kereskedelem és a mezőgazdaság gyors fejlődése. A francia oktatási rendszer lassan felváltja a régi állami vizsgaformát. Míg az 1876-1879 között tartott állami vizsgákon 6 ezer jelentkező vett részt, addig 1913-ban ez a szám 1330-ra csökkent. A 19. század végére egy új értelmiségi elitréteg emelkedett ki, akik a kínai klasszikus irodalom és konfuciánus filozófia helyett tudományban, földrajzban és más egyéb modern tantárgyakban jeleskedtek.
Egyre
jobban
elterjedt
a
nyugati
típusú
oktatás,
az
ország
legkonfuciánusabb városában, Hueben, egy gazdag család a lányát addig nem adta
42
férjül egy hivatalnok fiához, amíg a fiú nem szerezte meg a nyugati típusú végzettséget. Kínai típusú hivatalnoki vizsgát 1919-ben tartottak utoljára. A francia uralkodás idején felgyorsult a városiasodás, amelynek hatására kialakult egy újabb fehérgalléros réteg. Ők azok a tikárok, tolmácsok, ügyintézők stb. voltak, akik az állami szektorban dolgoztak. 1890 és 1919 között a bányászat felvirágzott, főleg Vietnám északi részén, mert a legtöbb ásványkincs ott található. A bányászok, a munkások a gyárakban egy új osztályt képeztek. Észak Vietnám akkoriban az ország ipari központja volt, míg délen inkább a mezőgazdaság dominált. A kereskedelemben, a bányászatban és az infrastruktúra építésében fontos szerepet játszottak a Vietnámban élő kínaiak (hoa) is.[38]
4.1.2.
A vietnámi társadalom az 1945-1975 közötti időszakban
1945-ben az ország két részre szakadt: északon a kommunizmus, délen pedig a Bao Dai királyság uralkodik, Ngo Dinh Diem ekkor délnek az elnöke volt. A több mint húsz év kettészakadás miatt két különböző társadalmi struktúra alakult ki északon és délen. Északon a kommunisták reformokat vezettek be, elsősorban a gazdaság területén, de később a politikai és társadalmi szinten is változásokra került sor. A lakosság túlnyomó része, majdnem 90%-a parasztokból állt. Az élősködő, gazdag réteget felszámolták, a kommunista párt a paraszt-, és a munkásosztály nevében uralkodott. A földeket államosították, ezután létrehozták a szövetkezeteket, amelyekben a parasztok közösen művelték a földet és értékesítették terményeiket. Az újságírók, és a művészek az állami ügyekből ki voltak zárva, vidékre küldték őket fizikai munkára, vagy az ottani parasztok oktatására. A vezetői rétegben szerepeltek a kommunista párt (Đảng Cộng Sản Việt Nam) azon tagjai, akiket a forradalom idejében szerzett érdemeik, nem pedig a végzettségük, vagy a képzettségük alapján válogattak be. A nem párttagok, de az állam működéséhez, és vezetéséhez szükséges szakmai ismeretekkel rendelkezők, ilyenek például
a
pénzügyi-,
műszaki-,
közigazgatási
szakértők,
részt
vehettek
a
kormányzásban. A lakosság nagyobb részét parasztok, katonák, munkások, bányászok, kézművesek, tanárok és kereskedők alkották. A párt a marxista ideológia értelmében egyenlő, osztályok nélküli társadalmat akart létrehozni. A túlzott állami beavatkozás és szabályozás azonban korlátozta a rejtett lehetőségek kiaknázását. Az ország a 70-es évekig sem lábalhatott ki a szegénységből. Délen a vidéki és városi életet szintén 43
befolyásolta a többséget alkotó földművesek osztálya. Ngo Dinh Diem azonban csak a hatalma megőrzésére ügyelt, nem szándékozott semmiféle reformot bevezetni a társadalomban. Diem kormánya 1963-ban bukott meg, a kommunisták (Viet Cong) délen is államosították a földeket. Északtól eltérően Délen megmaradtak a társadalmi osztályok. A városokban a felső elitréteg tagjai korlátozták a magas szintű állami pozícióba való bekerülést. Az elit továbbra is nagy érdeklődést mutatott a nyugati kultúra iránt. Azok gyermekei nyugati oktatásban vehettek részt. Többen külföldre is mehettek tanulni. A városi középosztályba tartoztak a köztisztviselők, a tanárok, a katonák, a vállalkozók stb. Néhányuk rendelkezett főiskolai végzettséggel, de legtöbben csak érettségivel. A legalsóbb városi réteg a képzetlen bérmunkások és a kiskereskedők voltak. Ezeknek az életszínvonala nagyon alacsony volt, a gyermekük kellő iskoláztatását nem tudták biztosítani. A vidéki lakosság 80%-a földművesekből állt. A földműveseket három csoportra oszthatjuk: az első csoportba azok a földbirtokosok tartoztak, akik a földjük művelésére parasztokat béreltek; a második csoportba tartoztak azok a földbirtokosok, akik a saját földjüket művelték és csak akkor bérelnek dolgozókat, amikor az szükséges volt; a harmadik csoport a földbérlőkből állt, akik nem rendelkeztek saját birtokkal.[40]
4.1.3.
Vietnám 1975 után
1975. április 30-án több mint húsz év kettészakadás után egyesítették Vietnám északi és déli részét. Az egyesítés után Vietnám néhány tekintetben kettéosztott maradt, nem a külső, újabb külföldi gyarmatosítás miatt, hanem azért, mert míg északon a szocialista rendszer szilárd volt, délen a kapitalista elemek egy ideig fennmaradtak. Az emberek többsége a régi társadalmi értékek helyett a szocializmus által meghirdetett munkaszeretet, közös tulajdon, hazafiasság jegyében cselekedett és elfogadták a proletardiktatúra létét. Ennek ellenére 1970 közepére a családok életszínvonala megromlott. A legfontosabb gazdasági feladattá a túlélés vált. A 80-as években az évi 200 dolláros egy főre jutó jövedelemmel Vietnám a világ egyik legszegényebb országa maradt. – „Havi 15 dollár volt a fizetésem 1985-ben gyári dolgozóként, a 90-es évek végére ennek a dupláját kerestem, azaz 30 dollárra emelték a béremet” – mesélte az anyukám. „Akkoriban jegyrendszer volt, a kapott jegyek mennyisége az egyén foglalkozásától függően változott. Én például havi fél kilogramm húst, egy kilogramm tofut, fél kiló sót és cukrot vehettem meg. Piacon árulták ugyan ezeket, csak sokkal 44
drágábban, és a vásárlást kevesen engedhették meg maguknak az akkori körülmények között” –emlékezett vissza az anyukám. A lakosság 80%-a ekkor a mezőgazdasággal foglalkozott. A városban a régi elitréteg helyére a párt hivatalnokai léptek. Elvileg a kormány felszámolta a parasztokat kizsákmányoló réteget, de gyakorlatilag délen az ipari szektorban kis számban maradtak még burzsoák, akik az előző földbirtokos módjára kizsákmányolták az embereket. A kormány az életszínvonal javítására több politikai tervet dolgozott ki, például a lakosságnak a Vörös- folyó partjára való kitelepítését. Ennek az volt a célja egyrészt, hogy a városok túlzsúfoltságát csökkentse, másrészt az élelmiszertermelés arányát növelje. A túlnépesedés szerintük szintén a szegénység egyik okozója. A vietnámi családoknál hosszú időre megmaradt a konfuciánus gondolkodás, hogy minél nagyobb családot alapítsanak, és addig, ameddig nincs fiúgyermek, folytassák a próbálkozást. A kormány nagy kihívás elé állt, amikor a népesség 1,7%-os évi növekedését vagy még ennél is alacsonyabb születési rátát akart elérni 1990-re. Ennek érdekében kiadott egy törvényerejű rendeletet, amelynek értelmében minden családnak csak két gyerek születését engedélyezte. E szabály megszegése esetén hatalmas bírságot kellett fizetni, vagy az illető elveszítette a munkáját. Ez a szabályozás hasonló, mint Kínában, ahol szintén az egy család-egy gyermek jelszó volt kitűzve.[25][38][43] A 80-as, 90-es években vidékről a nagyvárosokba nagy tömeg munkavállaló özönlött be, akikből egy új társadalmi réteg alakult ki. Vietnámi nyelven oshinnak hívják azokat a nőket, akik a háztartásokban gyermekfelügyelőként, bejárónőként dolgoznak. Egész évben annál a családnál laknak, ahol alkalmazzák őket, és évenként csak egyszer-kétszer mennek haza.
4.2. Az oktatás [7] A vietnámi nép az ősidőktől kezdve a szorgos tanulás hagyománnyal büszkélkedik. A konfucianizmus alatt a tanulás volt a feltétele a király udvarhoz köthető madarin cím megszerzésének. A francia gyarmatosítás idején, bár a gyarmatosítókkal szemben nem sokan élhettek a tanulási lehetőséggel, az oktatás továbbra is fontos maradt. Hiszen csak azzal juthattak be a francia kormányzatba vagy dolgozhattak fehérgalléros, magas státuszú munkakörben. Az ország kettészakadásának időszaka alatt szinte csak a tanulás kultusza bizonyult az egyetlen közös elemnek az északi és a déli társadalom életében. 45
A több mint ezeréves kínai uralom alatt Vietnám átvette Kínától az oktatási rendszer mintáját, amelynek az akkori legfontosabb része Konfuciusz tanítása, azaz a neki tulajdonított könyvek voltak. A Ly-dinasztia idején rendezték az első ilyen versenyvizsgát 1075-ben. A vizsga előtt a jelentkezőnek meg kellett írnia egy tesztet a saját
tartományában,
csak
annak
megszerzése
után
juthatott
a
tényleges
versenyvizsgához. A versenyvizsgának három köre volt:[6] •
Hương, vagyis a kerületi forduló, értelemszerűen a jelentkező ott vizsgázik, ahol tartózkodik. A sikeres hương forduló után a vizsgázó megkapja a cử nhân címet, ami a mai egyetemi végzettségnek felel meg. Ha tovább nem kívánja folytatni a következő körben, akkor a helyi kormányzatban helyezkedik el.
•
A következő forduló a hội, a fővárosban tartják a versenyvizsgát. A vizsga több részből áll és több napig tart. Ebbe csak azok kerülhetnek be, akik a hương fordulóban sikeres vizsgát tettek le. A sikeres vizsga után a vizsgázó tiến sỹ címet kap, amely a mai doktorátusnak felel meg.
•
Az utolsó forduló a đình, ahol kiválasztják a legjobb vizsgázót, aki a királyi udvarban maradhat magas pozícióban. Ebben a fordulóban a király maga tehet fel kérdéseket a vizsgázónak, és ez a vizsga ezért a királyi palotában folyt.
1950 előtt a szegénység volt a legnagyobb akadálya a tanulásnak. A lakosság nagyobb része még elemi iskolába sem járhatott. A 60-as, 70-es években a tanárok, a tankönyvek, a tantermek és a tanítási eszközök hiányának ellenére mind északon és délen széles körben elterjedtek a tanulási lehetőségek. A francia oktatási rendszer modelljét vette alapul az állam, de az oktatási anyag inkább a vietnámi irodalomra, a történelemre, és a vietnámi nyelvre tette a hangsúlyt. Északon, Hanoiban pedig ezek mellett a marxista-leninista ideológia is fontos helyet kapott a tananyagban. 1975 után mind az állami, mind a magániskolákat átvette az állam, és átszervezte őket. Az 1979-ben bevezetett oktatási reform szerint az oktatás azon az alapon szerveződött, hogy minél jobban igazodjék a társadalmi szükségletekhez, és a nemzetgazdaság igényeihez. Így inkább ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákat hoztak létre. Az első 9 tanév kötelező volt mindenki számára, de mivel az állam nem 46
tudta kellőképpen támogatni, így inkább csak az első öt osztály volt kötelező. Azonban a jó állás megszerzéséhez minél magasabb szintű képzésre volt szükség, így egyre többen tanultak tovább a felsőoktatásban. 1964-ben 50 000 hallgatóról 150 000 hallgatóra emelkedett a felsőoktatásban résztvevők száma 1980-ban, ezek 23%-a volt nő. A 80-as évek közepére több tízezer vietnámi diák vett a részt diákcsere programban, amelyben Vietnám, a Szovjetunió és a többi szocialista ország között folyik. A hallgatók száma 1986-ban elérte a háromszázezer főt, legtöbben orvosi, jogi vagy mérnöki szakra jelentkeztek. Az oktatási rendszer a következőképpen szerveződött át: az általános iskola 5 év, az alsó középiskola 4 év, a felső középiskola pedig 3 év. Ekkor visszállították azt a szabályt is, hogy az általános és az alsó középiskola kötelező. [7] Az oktatás színvonala azonban alacsony maradt. Az órák túlnyomó része elméleten alapult, a reális tantárgyakhoz, például fizika, matematika, vagy kémia, szükséges kísérleti eszközök teljesen hiányoztak. A másik probléma az volt, hogy az állam nem ismerte fel az emberi erőforrás fontosságát, ezért nagyon szerények voltak az oktatás fejlesztésére fordított összegek. A tandíj, illetve a tankönyvek költségének 2/3-át a család állja.
4.3. A társadalom magja: a család régen és ma [36][37][45] Công cha như núi Thái Sơn25 Nghĩa mẹ như nước trong nguồn chảy ra Một lòng thờ mẹ kính cha Cho tròn chữ hiếu mới là đạo con. (Az apai gondoskodás olyan nagy, mint Thai Son- hegy, Az anyai szeretet olyan bőséges, mint a forrás vize, Teljes szívből tisztelni és becsülni az apát és az anyát, Így teljesül a gyermeki kötelezettség a szülők iránt.) Ezt a rövid verset minden vietnámi gyerek számára tanítják, mihelyt meg tanulnak beszélni.
A
szülőtiszteletet
a
legfontosabb
etikai
követelménynek
tartja
a
konfucianizmus. Kung mester szerint a szülőtisztelet és a testvéri, baráti engedelmesség eredete minden jóindulatú cselekedetnek. 25 26
26
A konfucianizmus meghatározza a
a Thai Son- hegy Kínában található „Filial piety and fraternal submission- are they not the root of all benevolent actions?”
47
kötelességeket és felelősséget a szülő iránt, a kisebb testvér helyes viszonyát az idősebb testvér iránt, a feleségét a férje iránt. A fenti rövid vers szerint a szülőknek köszönhetjük, hogy világra hoznak, és felnevelnek minket. Kötelességünk tehát meghálálni mindazt, amit nekünk adtak, értünk tettek. A haláluk után sem felejthetjük el őket. Ezért a vietnámi családban nagyon fontos az ősök tisztelete, és ennek szertartása. Ez a gyakorlat a családtagok hitükből származik. Abban hisznek, hogy elhunyt őseiknek haláluk után csak a testét temették el, a szellemük viszont megmaradt a családban, és végigkíséri a családtagok életét. Ha imádkozunk hozzájuk, segíteni fognak bennünket bármilyen esetben, lehet egy vizsga sikerért, a családi balszerencse esetén, a házasság, a temetés, vagy a munkában történő előléptetés esetén. Régen, amikor a nagycsalád, vagy az ennél nagyobb nemzetségek és klánok együtt éltek a faluban, akkor a temetés, vagy az esküvő alkalmából összegyűltek, és a legidősebb fiú házában együtt hajtották végre az őstisztelet szertartását. A konfuciánus egyik lényeges eleme a családi jólét fenntartása, amely fontosabb az egyén érdekénél. „Amikor még élnek a szülei, a fiú ne merészelje magáénak mondani a saját vagyonát, sem felhasználni azt saját dolgára.” 27 – mondta Konfuciusz. Manapság sokan már a nagyszülők, vagy a szülők életében felköltöznek a nagyvárosba. Így inkább csak a temetésen szokott lenni a nagy családi összejövetel, mert szokás szerint, mindig a klán falujában temetik el a klánhoz tartozó elhunytakat. A közös temetőben pedig családonként külön vannak elhatárolva a sírhelyek. Gyakran előre megveszik a helyüket az idősek, hogy meghatározzák, hol szeretnének nyugodni haláluk után. A családban a legidősebb fiúnak van a legnagyobb tekintélye, egyben a legnagyobb feladata, a családnév továbbvitele, vagyis a fiúgyermek nemzése. Emellett az volt a hagyomány, hogy csak áldott családnak születnek egészséges gyerekei. Így a minél több gyerek születése érdekében a férfinek megengedett volt a többnejűség. Ők vagy egy háztartásban laktak együtt, vagy az első feleségen kívül, a többi feleség (ágyas) a saját szülőházában maradhatott. A hagyományos családi struktúra tehát 1954-ig megmaradt. 1959-ben néhány reformot vezettek be a családjogi törvénybe, amely szerint megtiltották a többnejűséget, az ágyasok tartását, és a családon belüli a nők megalázását. A törvény egyenlővé tette a nőket a férfiakkal. Kimondja, hogy a nőknek egyenlő joguk van a munkavállalásban, és 27
„While his parents are alive, a son should not dare to consider his wealth his own, nor to hold any of it for his private.”
48
a társadalmi életben. A törvény bevezetésével összhangban számos kampányt szerveztek a nagycsalád, a pazarló esküvők, a fiatalkori házasság ellen. A 18 évesnél fiatalabb nő, és a 20 évesnél fiatalabb férfi nem léphetett házasságba. A fogamzásgátló módszereket széleskörűen terjesztették egyes kerületekben, mindegyik család csak 2 gyereket vállalhatott. A háborúk idején a nőket ugyanúgy bevették a felszabadító forradalmi szervezetekbe, ilyen volt például a Ho Chi Minh Ifjúsági Kommunista Szövetség, vagy a Vietnámi Nők Szövetsége. Többségüket káderekké képezték ki, akik később akár gyárigazgatók is lehettek. A 60-as, 70-es években Dél-Vietnám felszabadítása érdekében inkább az északon élő családokon volt érezhető a változás. Egyre több nő szerepelt a gazdasági életben és a háborúban is. Egy 1975-ös felmérés szerint a nők több mint 60%-a dolgozott a gazdaság valamelyik területén. Ha Thi Que, az akkori Vietnámi Nők Szövetségének elnöke úgy vélekedett, hogy habár a reformok bevezetése óta a nők helyzete javult, de a 80-as években továbbra is megmaradtak a régi hagyományok. Főleg vidéken, vagy az elmaradottabb hegyi körzetekben ez a változás lassabban zajlott le. Vidéken a nők részt vettek ugyan a termelésben, otthon sokan vezették a háztartást és a családi pénzügyeket is ellenőrzik, de hiányzik belőlük az öntudat, hogy már nem csekélyebb értékűek. A közvetített házasság gyakorlata továbbra is megszokott volt. Az ilyen házasság alapját gyakran a két család vagyona és társadalmi státusza határozta meg. Délen az első kísérlet a családi rendszer módosítására szintén 1959-ben történt. Ekkor a Ngo Dinh Diem rezsim alatt eltörölték a többnejűséget és az ágyasságot. A válás e törvény értelmében sem vált, viszont a férj és a feleség vagyona közösnek számított. Az ősök tiszteletére irányuló konfuciánus szertartás gyakorlását a nem keresztény családok számára megengedték. 28 1964-ben, a Diem rezsim bukása után módosították az 59-es családi törvényt annyival, hogy a házasságkötést követően két év után a válás megengedett, házasságtörés, erőszak, vagy bűncselekmény elkövetése esetén. A házasságtörés elkövetésért már nem járt bírság vagy börtönbüntetés.1977-ben az észak és a déli családi törvényt egyesítették. Manapság hasonló a helyzet, mint koreai családok esetében, azaz a családok nyugati típusú nukleáris családi modellbe szerveződnek. Több okra vezethető vissza ez a változás: az 59-ben létrejött családjogi törvény, a háborúk, és a vidékről városba
28
Diem uralma alatt a keresztény vallás volt délen az „állam” vallása.
49
költöző fiatalok a főbb tényezők ebben a folymatban. A háborúk idején a legtöbb férfi katonának ment, harcoltak a hazai függetlenségért, néhányuk hazatért, néhányuk elesett a csatában. 1975-után délről többen elmenekültek külföldre, és nem jöttek vissza azóta sem. A gyors urbanizáció következtében a földművelés többé nem biztosítja a jólétet, és a társadalmi elismerést a családoknak. A szülők mindent megtesznek azért, hogy a gyermekük egyetemre járhasson. A fiatalok diplomaszerzés után inkább a városban maradnak munkát keresni. Szerintük a nagyvárosok jelentik az egyetlen megoldást a szegénységből való kilábalásra. A fiatalok a munka miatt csak hétvégén utaznak vidékre meglátogatni a szüleiket, vagy néhány nagy családi alkalomkor viszik haza a gyerekeket a nagyszülőkhöz. Az idősek szokás szerint ragaszkodnak a szülőföldhöz, mert ott van az ősök szentélye. Az ősök tisztelete továbbra is nélkülözhetetlen tényező a modern családokban. Nemcsak Vietnámban, hanem a külföldön élő vietnámi családoknál is megtartják ezt a hagyományt. „Uống nước nhớ nguồn, ăn quả nhớ kẻ trồng cây.” Ez a mondás tükrözi a vietnámi emberek értékrendjét. Magyarul: „Ha iszol, mindig emlékezz a forrásra. Ha gyümölcsöt eszel, mindig emlékezz arra, hogy ki termesztette.” A vietnámi emberek, bárhol élnek a világon, ezt a szép hagyományt mindig megőrzik.
4.4. Konfuciánus értékek a nők életében [23] A vietnámi társadalom, kifejezetten a konfuciánus etika alapján, meghatározta a nők szerepét, mint lányét, feleségét és anyáét. A hagyományos konfuciánus család modell a férfinak, mint családfőnek, a feleségével és gyerekeivel szemben királyi pozíciót biztosít. A nők számára megszabták a három engedelmesség elvét, és a négy erényt.[41] A három engedelmesség elve: •
Tại gia tòng phụ- otthon engedelmeskedik az apjának
•
Xuất giá tòng phu- amikor férjhez megy, akkor a férjének engedelmeskedik
•
Phu tử tòng tử- amikor meghalt a férje, akkor a fiának engedelmeskedik.
A négy erény (tứ đức) a következő:
50
•
Công: a nőnek életében mindig szorgalmasnak kell lennie. A szülei házában a szüleit ápolni, a férje családjában a férjéről, és annak szüleiről, rokonairól kell figyelmesen gondoskodnia. Értsen a háztartási munkához.
•
Dung: mindig szépnek maradni. Itt nem csak a külső szépségre vonatkozik, hanem inkább a belső értékekre.”Tốt gỗ hơn tốt nước sơn”- szól a mondás. Magyarul azt jelenti, hogy „Inkább legyen jó maga a faanyag, mint a festék.” A külső szépség előbb-utóbb az idő elmúlásával nem marad meg, ennek ellenére a belső szépség, vagyis a lelki szépség örökre megmarad.
•
Ngôn: mindig udvariasan, szépen és helyesen kell beszélnie. A nőket gyerekkorától kezdve az anyjuk megtanította helyesen beszélni, viselkedni. Soha nem szabad hangosan nevetni, beszélni. Csakis válogatott, szép szavakkal szabad beszélnie.
•
Hạnh: a helyes viselkedési forma. Ilyen például az idősek iránti tisztelettudó magatartás, a megfelelő köszönéssel járó gesztusok stb. „Kính trên nhường dưới.”„Tisztelni az idősebbet, és figyelmesnek lenni a fiatalabbal.” – szól a mondás.
Egy lánynak azért fontos mindig helyesen viselkednie, mert ha a férje családjában, vagy mások előtt bármilyen hibát követ el, akkor nem csak magát szégyeníti meg, hanem a családját is, leginkább az anyját. A hagyományos családmodellben egy nő nem ülhetett egy asztalhoz a férfiakkal enni. Miután felszolgálta az ételeket, a gyerekekkel együtt a konyhában étkezett. A házasságról nem volt joguk dönteni. A következő közmondás a szülő hatalmát érzékelteti „Cha mẹ đặt đâu con ngồi đó” „Ahová mutatnak a szülők, a gyerek odaül.” Ez leginkább a házasulandó lányra vonatkozott. A szülők a férfi családjának státusza, körülménye és vagyona szerint rendezték a házasságot. Az ifjú pár gyakran csak az esküvő napján ismerkedett meg, azaz akkor látták először egymást. Régen volt olyan szabály a nők számára, hogy szűzen kell férjhez mennie, majd ezután végig hűségesnek kell lennie a férjhez, és a halála után nem szabad újraházasodnia. A házaspárnak az ágyát fehér lepedővel borították le, a nászéjszaka után a férj kivágja azt a véres lepedőrészt, amely a lány szüzességét bizonyította. Kora reggel ezt meg kellett mutatni a fiú anyjának. A nők számára a szüzesség akkoriban a legértékesebb vagyontárgy volt. 51
Ezért azok a lányok, akiket az külföldi agressziók idején kényszerítettek prostitúcióra, inkább a nyelvüket elharapva öngyilkosok lettek, de semmi áron nem engedték meg, hogy megbecstelenítsék őket. Az idő múlásával enyhítettek a nőkre vonatkozó szabályokon. Megengedték az újraházasodást, de a nő csak a férje halálát követő három év elteltével tehette meg. A szocialista társadalomban a nők több jogot kaptak. Nem csak házon belül, hanem házon kívül is a társadalmi szerepük vitathatatlanul fontossá vált. A modern társadalomban egyre önállóbbakká válnak a nők. A férjükkel együtt mindketten családfői szerepet, töltenek be, mert a gyerek iskoláztatási költségéhez, és a mindennapi fogyasztáshoz többé már nem elég a férj jövedelme. Felmerül a kérdés, maradt-e a régi hagyományos értékekből valamilyen maradvány? A válasz igen, legalábbis az én generációmban még érvényesül néhány közülük, csak másképpen nyilvánul meg. Manapság még megszólják azt a nőt, aki a házasság előtt, vagy férj nélkül esik teherbe. Hiába mennek a televízióban az amerikai filmek, vagy folyik a kulturális globalizáció, legtöbben mégis megőriznék a szüzességüket a házasságuk előtt. Már szabadon választhatnak párt maguknak, de a szülői, s a rokonsági beleegyezés rendkívül fontos számukra. Kevesen vannak azok a lázadók, akik elhagynák a családjukat és összeköltöznének a párjukkal szüleik engedélye nélkül. A mai nővel szemben az az általános elvárás, hogy a társadalmi életben és a házaséletben egyaránt sikeres legyen. „Kínai ételt egyél, nyugati házban lakj, ázsiai feleséget szerezz.” – szól a közmondás. Vajon mennyire igaz még, hogy az ázsiai feleség, ebben az esetben a vietnámi feleség olyan engedelmes és alávetett? Véleményem szerint manapság nem hívjuk engedelmességnek, ha egy vietnámi feleség enged a férjének. Hiszen a családi béke érdekében valamelyik félnek néha engednie kell. Megfelelő pillanatban, mint két egyenlő partner, leülnek beszélni egymással. Tény, édesanyámat és számos más vietnámi nőt figyelve, hogy a vietnámi nők rendkívül türelmesek, és önfeláldozók a férjükkel szemben. Tehát a vietnami nők helyzete soktényezős. A képlet ugyan bonyolultabb, mint ahogy azt az álomfeleség sztereotípiája mutatja, de kétségtelen, hogy még volna mit behozniuk emancipáció ügyében a vietnámi nőknek.
52
4.5. A vállalati menedzsment Vietnámban 1986
decemberében
összehívták
a
Vietnámi
Kommunista
Párt
hatodik
kongresszusát, amelyen számos reformot vezettek be a gazdaság átalakítása érdekében. A Đổi Mới-nak, azaz a megújításnak alapelve a termelés növelése, az állami részvétel csökkentése és a belföldi, illetve külföldi befektetés ösztönzése volt. Megnyitni az ország kapuját a világpiacra, lehetőséget, egyben kockázatot jelent az ország számára. Néhány vállalatnak sikerült beilleszkedni az új környezetbe, és hatékonyan működnek. Néhányuknak sajnos nem sikerült alkalmazkodni az új körülményekhez, így eléggé nehéz helyzetbe kerültek. Képzeljük el, hogy egy vállalat olyan, mint egy vonat, amelynek A-tól B-be kell mennie. Mik azok a tényezők, amelyek a vonat biztonságos érkezését biztosítják? A vonatvezető és a személyzeti az, aki tudja, hogyan kell vezetni, milyen helyzetben, mit kell tenni. A továbbiakban tehát a következő kérdésre keresem a választ: •
A vállalatok menedzsment stílusa, és az hogyan befolyásolják a vállalatok működésének hatékonyságát.
•
Különböznek-e a menedzsment stílusok egymástól az állami vállalatok, a magánvállalatok, és a vegyes vállalatok esetében?
•
4.5.1.
Van-e kapcsolat a vállalati vezetés és a konfuciánus filozófia között?
A menedzsment és a nemzeti kultúra [42]
A menedzsmentet a következőképpen lehet definiálni: „ A célok kitűzésének és megvalósításának folyamata a négy menedzsment funkció által (tervezés, szervezés, irányítás, ellenőrzés); humán, pénzügyi és anyagi források felhasználásával.”29 Azt állítják, hogy a nemzeti kultúra lényegesen befolyásolja a menedzsment stílusát és a szervezeti kultúrát. Így a vietnámiaknak is van külön menedzsment stílusa, ahogy az amerikaiaknak, a briteknek, a franciáknak, vagy éppen a japánoknak is. Vietnám több mint 4000 éves kulturális örökséggel rendelkezik. Ebből majdnem 1000 éves kínai 29
John R. Schermerhorn, Jr., James G. Hunt, Richard N. Osborn: Organizational Behavior, University of Phonenix, Wiley, 2002. 10. old. John R. Schermerhorn, Jr.: Management, New York, Wiley, 1999.
53
uralom miatt mindmáig érezhető mind kulturális, mind üzleti szempontból a kínai hatás. Ha Hofstede 5 kulturális dimenziója szerint vizsgáljuk a vietnámi nemzeti kultúrát, akkor a következőket írhatjuk le: nagy hatalmi távolság, magas kollektivizmus, közepesen bizonytalanságkerülő, maszkulin kultúra, és hosszútávú orientáció jellemzi. Az alá-fölérendeltségi viszonyok, a nagy hatalmi távolság dimenziójában a konfucianizmus mellett a szocialista ideológia szintén fontos szerepetjátszik. A nagy hatalmi távolság a vietnámi családban, a vállalatoknál, illetve a kormányzat irányításában egyaránt megmutatkozik. A státusz, a jó modor és a formalitás nagyon fontos a vietnámi társadalomban. A kollektivizmus már régóta jellemzi a vietnámi társadalmat. Ezt a cégeknél az egymást védő, és harmóniában együttműködő magatartás mutatja. A harmóniát a vezetői hatalom biztosítja. Bízvást mondhatjuk, hogy a konfucianizmus etikája tökéletesen megegyezik a kommunista párt „egységes gondolkodást” követelő álláspontjával. A tárgyalásoknál inkább elkerülik a konfliktusokat, és a nyer-nyer kompromisszumkötésnél maradnak. Az egy csoporthoz tartozó tagok még egymással is választékosan és formálisan beszélnek, tehát olyan tárgyalási stílust alkalmaznak, amely kritikus pillanatokban is biztosítja az „arc megőrzését”. A vietnámi ember rendkívül takarékos, ennek számos oka van. A magas oktatási költségek, az egészségügyi szolgáltatás díjai, a drága gyógyszerek, illetve a nyugdíjrendszer hiánya,
30
mindezek ösztönzik a takarékoskodást a vietnámi
társadalomban. Az oktatás és az egészségügy területén az államtól sajnos nem kapnak támogatást, vagy csak nagyon szerény összeget. Emellett, habár legtöbben nukleáris családban élnek manapság, tehát külön a nagycsaládtól, de ha valamelyik rokon meghal, vagy rokon esküszik, még mindig szokás bizonyos anyagi támogatás nyújtása a klánon belül. Az előre nem jósolható esetekre is kell takarékoskodni – vélik a vietnámiak.
4.6. A vietnámi menedzsment az 1986 előtt [42] 1986 előtt, az ország gazdaságát a Kommunista Párt által meghatározott központosított tervutasítás szerint irányították. A párt dolgozta ki a stratégiát és a terveket, ő és az általa felügyelt kormányzat irányította az egész nemzetgazdaságot, a 30
A nyugdíjrendszer csak azokra vonatkozik, akik állami vállalatoknál, vagy állami szerveknél dolgoznak. A lakosság többi részének tehát takarékoskodnia kell öregkorára.
54
vállalatokat, az összes szövetkezetet. Bármilyen vállalat, vagy egyesület létrehozásához állami engedélyt kellett szerezni. Az előírt terveket egy szigorú bürokratikus és hierarchikus menedzsment-rendszer szerint hajtották végre. A döntéseket tehát erősen centralizáltan, fentről lefelé hozták. Hivatalosan tartottak ugyan éves találkozókat, vagy kisebb csoportos konzultációkat, de ezeken inkább bejelentették a meghozott döntéseket, azaz nem kérték ki előzetesen a mások véleményét. A vezetői stílusra jellemző a paternalista-autokratikusvezetés. Az egész vállalat olyan, mint egy család. A családban a családtagok egymásról gondoskodnak, miközben a vállalatvezető apai szerepet játszik. A vállalat bónuszokat adott az alkalmazottaknak egyes alkalmakon, mint például Újévkor, a gyerekek új tanévkezdetekor, vagy valamelyik családtag temetésekor. Mindezek ellenében az alkalmazottaktól elvárták a céghez való lojalitást. Az efajta vezetési stílus sajátosságait a következő táblázatban foglalom össze: Szempontok
Jellemzők
Tervezési időtartam
Rövidtávú (1–2 éves)
Vezetési stílus
Paternalista- autokratikus
Személyzeti irányelv
Nem mobilis, nincs rotáció
Döntési és kommunikáció mechanizmus
Fentről lefelé
Munkások képzése
A
munkában
való
képzés
(On-the-job-
training), de ez nem volt annyira hatékony és releváns Motivációs eszközök
Anyagi és fizikai eszközök
A vezető kiválasztása és a fizetésemelés elve
Szenioritási elv
4.7. A vietnámi menedzsment sajátosságai 1986 után [42] Truong Quang és Nguyen Tai Vuong 1998-ben végzett kutatást a vietnámi vállalatok menedzsmentjéről. A kutatás a közép- és nagyméretű állami-, magán-, és vegyesvállalatokat vette figyelembe. A megkérdezettek felső-, középvezetőkből és alkalmazottakból álltak, akik különböző területen dolgoztak: turizmus, közlekedés, informatika, nehézipar, építőipar, telekommunikáció, kereskedelem. A menedzserek nagy része férfi, 90,2%-uk az állami szektorban, 83,3%-uk magánvállalatoknál és 55
86.1%-uk vegyes vállalatoknál dolgozott. Az állami vállalatoknál a vezetők átlag élet kora jóval idősebb (48 éves), mint a másik két szektorban (38 és 42 éve között), ami jól tükrözi a szenioritási rendszert. Az állami szektorban a menedzserek általában több mint tíz éves tapasztalattal rendelkeztek, míg ez a szám a magán-, és a vegyesvállalatoknál csak 6–7 évre tehető. Truong Quang és Nguyen Tai Vuong a többváltozós variációs analízis (multivariate analysis of variance- MANOVA) módszerével vizsgálta a következő szempontokat mind a három szektorban: a vezetési stílus, a vezetési gyakorlatok, a vezetési stílus és a szervezeti hatékonyság.
4.7.1.
Az állami szektor menedzsmentjéről [42]
Vietnám a WTO csatlakozása után fel szeretné gyorsítani több területen az állami vállalatok privatizálását. A vietnami ipari és kereskedelmi kamara adatai szerint az 1990-ben még 12 ezer nyilvántartott állami vállalat száma mára 3 ezerre zsugorodott. Ezeknek csak mintegy harmada nyereséges, egyharmaduk veszteséggel működik, további egyharmad hol nyereséget, hol veszteséget termel. Ezeknek az állami vállalatoknak a menedzsmentjére jellemző a bürokratikus módszer. A vállalatok az állam és az általa ügyelt szervezetek, minisztériumok szubvenciójának rendszerében működtek. Ezért a veszteség vagy a nyereség fogalma nem játszik nagy szerepet ezen vállalatok életében. Fő céljuk a fennmaradás és a terjeszkedés. A vezetők képzettsége igen alacsony, nagyon kevesen rendelkeznek gazdasági vagy közigazgatási diplomával, jobbára csak személyes tapasztalattal vagy szervezőkészséggel. A pozíciót legtöbb esetben a kapcsolatok révén szerezték meg. A családi, patriarchális vagy a konzervatív vezetés szintén megjelenik az állami vállalatoknál. Ezek a jellemzők azt mutatják, hogy igen szoros kapcsolatban van az állami vállalatok vezetési stílusa a nemzeti kultúrával. A döntési rendszer tekintetében nem mutat sok eltérést az 1986-as reform bevezetése előtti döntési gyakorlattól. A vezetők maguk hozták meg a döntést, és csak formailag tartanak konzultációt az alkalmazottakkal, miközben már meghozták a döntést fentről. Ebben szerepet játszhat a konfuciánus filozófia, de nyilvánvalóan szerepet játszik a kommunista ideológia is, ahol a párt szabja meg a feladatokat, sőt a feladatok végrehajtásának a hogyanját is. Tehát az alkalmazottak a saját területükön sem dönthetnek szabadon arról, hogy milyen módon végezzék a feladatukat. Truong 56
Quang és Nguyen Tai Vuong kutatásából kiderült, hogy a döntéshozatali folyamat hatékonysága érdekében számos cégnél bevezették az új vezetési módszereket és technológiákat például a kommunikációs rendszerek, az informatikai rendszerek korszerűsítése.
A
jó
kapcsolatépítés
nagyon
fontos
tényező
a
vállalatok
teljesítményének biztosításában. A kapcsolat- és a bizalomépítéshez nélkülözhetetlen a kommunikációs csatorna létesítése. Az állami vállalatoknál a formális kommunikáció csatornán kívül fontos szerepet tölt be az informális csatorna is. Az ebédszünet, a kávészünet, vagy a céges vacsora például a legjobb alkalom egy menedzsernek, hogy információt szerezzen. A kutatás megkérdezetteinek 58%-a azt állítja, hogy nagyon tisztában vannak a cég helyzetével és annak irányelveivel. Néhány állami vállalatnál már bevezették a kétirányú kommunikáció csatornát, amely lehetőséget ad az alkalmazottaknak a felső vezetéshez javaslatokat, panaszokat eljuttatni. A harmóniára való törekvést és a konfliktus elkerülését tűzte ki célul a vállalat. Az apai gondoskodás a vezetőségtől elvárt viselkedés, amelynek cserében az alkalmazottak lojalitását biztosítják. Láthatjuk, hogy az állami vállalatok vezetési stílusában nem sok változást észlelhetünk, az lényegében megegyezik az 1986 előtti időszak menedzsmentjével.
4.7.2. [3][42]
A magánvállalatok menedzsmentjének legfőbb vonásai
Manapság nagyon sok magánvállalkozás került be a Fortune 500-ba. 31 Néhány felmérés azonban azt mutatja, hogy a magánvállalatok 95 %-a a harmadik generáció után gyengülésnek indult. Vajon mik azok a hátrányok, előnyök, amelyek meghatározzák a magánvállalatoknak a sikerét, vagy kudarcát? A válasz ezeknek a vállalatoknak a vezetésében rejlik. A magánvállalatok általában kis és középméretű családi vállalatok. A vezetőség nagyobb része a családtagokból, vagy a közeli barátokból, rokonokból áll. A kulcspozíciókat a családtagok töltik be. A vállalatok részvényei, és tulajdona a családtagok kezében van. Néhány vállalatnál alkalmazzák a külső embereket is, de a hatalmi távolság a rokoni és nem rokoni dolgozók között igen nagy. A céget – beleértve az operatív és stratégiai döntéseket – a tulajdonos irányítja. Hasonlóképpen vezették a vállalatot, mint az állami vállalatok esetében; a bürokratikus, a tekintélyelvű 31
www.vnr500.com.vn
57
és a konzervatív vezetés tehát dominál az intuitív vagy a részvételi vezetéssel szemben. Az állami szektorhoz hasonlóan sok figyelmet fordítanak az alkalmazottak feladat teljesítésének felügyeletére, és az alkalmazottak érdekeire. Az alkalmazottak és a vezetőség közötti kommunikációra jellemző a nyitottság. Itt az állami szektornál elvileg több az alkalmazottaknak a véleménynyilvánítása a döntésekben, de gyakorlatilag a döntések kivitelezésében már nem számít fontosnak. Az irányítási mechanizmust illetően a megkérdezettek 75%-a szükségesnek találta, hogy a vezetők szigorúan a feladat kiadásától a végeredményig folyamatosan irányítás és felügyelet alá vonják a dolgozókat. Az állami szektorral szemben a magánvállalatok legfőbb célja a profitszerzés, a minél magasabb nyereség. A profitszerzés céljának megvalósításában nem ismernek határt, akár a csalás, a kormányzati hivatalnok megvesztegetése is előfordulhat. A családi vállalatok legnagyobb problémája a rövidtávú fejlődés és fennmaradás. A legtöbb családi vállalat (95%) nem tudott többé nyereséget produkálni a harmadik generáció után. Vajon ennek mi lehet az oka? A probléma a családtagok közötti tulajdon- és hatalommegosztás. A harmadik generációban nem a vállalat ésszerű irányítására fektették a hangsúlyt, hanem inkább a vállalati tulajdon és pozíció megosztására. A külső objektív szakértő vélemények hiányában a konfliktus meg nem oldása vezeti kudarchoz a vállalatot. A tapasztalat az, hogy csak a maradék 5% sikeres családi vállalat esetében sikerült a tulajdon és a menedzsment különválasztása. Meg kell tehát határozni, melyik családtag milyen pozíciót tölt be. Egy jól szervezett igazgatótanács és vállalatirányítási szabályzat sokat segít a vállalat hatékony működésében. A vezetőségből nem tanácsos kizárni a nem rokon tagokat, a külső menedzsmentet, hiszen ők adhatnak pártalan véleményt, döntést, illetve szakmailag lehet, hogy jobbak a családtagoknál.
4.7.3.
A vegyesvállalatok menedzsmentjének sajátosságai [26][42]
Az 1986-as reform után a kormány több határozatot hozott létre, amely ösztönzi és bátorítja a külföldi befektetéseket. A vegyesvállalatok egyre nagyobb szerephez jutottak. Összesen 140 külföldi vállalat szerepelt a Fortune 500 rangsorolásban, közülük a többség a termelőiparban tevékenykedik, ahol képzett szakemberekre, vezetőkre, és magas szintű technológiára van szükség. Ezeknél a vállalatoknál inkább a 58
nyugati vezetési modell érvényesül, ahol a vertikális szervezeti felépítés helyett preferálják a horizontális koordinációt és az együttműködés. A vezetőség tagjainak életkora az állami szektoréhoz képest viszonylag fiatalabb. Itt a munkaerőt a felvételnél nem a kapcsolatok útján, hanem a tényleges képesség kritériuma szerint toborozzák. Tehát nem kizárt olyan eset, amikor a felsővezető korban fiatalabb, mint a középvezető. Truong Quang és Nguyen Tai Vuong kutatása szerint az együttműködő vezetés mellett fennmarad a bürokratikus vezetés néhány jellegzetessége. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a legtöbb vegyesvállalatnak a másik része állami vállalat, ezért még mindig megmaradhat náluk ez a szervezeti tulajdonság és vezetési stílus. A másik két szektorral ellentétben itt több teret biztosítanak az alkalmazottnak a döntéshozatali folyamatban, és a munkájukban. A legtöbb feladatot csapatmunka formában szervezik meg, ahol a felelősség decentralizált, mindenki felelős az általa végzett munkáért, de a végeredményért a csapatvezető a felelős. A csapatmunkának számos előnye van. Ezek például a felelősség megosztása, a munkamegosztás, a folyamatos konzultálás, és ellenőrzés, az információcsere, a hatékony kommunikációs csatorna kiépítése a vezető– beosztott, illetve a beosztott–beosztott között stb. Egyre több fiatal vezető hatékonyabbnak látja az efféle vezetést, és széleskörűen alkalmazzák. A megfelelő motivációhoz többé nem elég csak az anyagi feltételek biztosítása, emellett a tanulás, a továbbképzés is jelentős motivációnak bizonyul. A vegyesvállalatok voltak ennek úttörői. A mai fiatalokat, ha megkérdezik, ők inkább a külföldi, vagy vegyes vállalatoknál szeretnének dolgozni. Ennek két lényeges oka van: az egyik a külföldi vállalatoknál több lehetőséghez juthatnak az önmegvalósítás terén, jobban segítik elő szakmailag a fejlődésüket. A másik ok az, hogy általában a külföldi vállalatoknál magasabb a fizetés, és kedvezőbb juttatási csomagot biztosítanak.[4]
4.8. A koreai és a vietnámi menedzsment összehasonlítása A három vietnámi vállalati formát nem tudjuk egyetlen egy menedzseri stílussal azonosítani. De láthatjuk, hogy az állami- és a magánszektor vezetési stílusában jellemző a bürokratikus, a családi, a konzervatív elem és a tekintélyelvűség. Ebben a két vállalati formában találhatjuk legtöbb közös jellemzőt a koreai csebol esetével. Vannak eltérések a koreai és a vietnámi menedzsment között, de ezek kismértékűek. Az alábbi pontokban felsorolom a hasonlóságokat és a különbségeket:
59
•
Az alá-fölérendeltségi viszonyok, a nagy hatalmi távolság.
•
A kollektivizmus, az egyén és a közösség közötti kapcsolat fontossága. A vietnámi állami vállalatok esetében a párt és a vállalatok közötti bizalom. A magánvállalatok esetében a koreai csebolokhoz hasonlóan a vérségi kötelék a legfontosabb.
•
A lojalitás és a szorgalmas, kemény munka a társadalmi elvárás. Vietnámban ez a mondás járja: Cần cù bù thông minh. ’A szorgalom pótolja a hiányzó okosságot.’
•
Egyszemélyi vezetés: az utasításokat föntről hozzák, a vezetés erősen centralizált.
•
A harmóniára való törekvés mindkét ország vállalatainak fontos tényezője. A koreai vállalatok esetében a harmónia a konfuciánus hagyomány szerint előírt
társadalmi
norma,
elvárás.
Vietnám
esetében
a
harmónia
megvalósítását a konfuciánus etika mellett a kommunista párt ideológiája is meghatározza. •
Az alkalmazottak felvételénél fontosnak számít a személyes kapcsolat és a végzett egyetem hírneve. A vietnámi vállalatok esetében a személyes kapcsolat és az ajánlás néha felülmúlja a szakmai téren tanított képességet.
•
A koreai csebolok bérezési gyakorlata inkább a vietnámi állami szektoréhoz hasonlít. Vietnámban azonban a szenioritási elv dominál a teljesítménnyel szemben.
•
A döntési mechanizmusban mindkét ország esetében centralizált a döntéshozatal. A koreai csebol esetében a felelősség viszont decentralizált, mindenki felelős az általa végzett feladatért. A vietnámi vállalatok esetében azonban a felelősség vállalati szintén inkább centralizált.
•
A koreai csebolnál jellemző az alkalmazottak rotációja. A vietnámi vállalatoknál ez a gyakorlat rugalmatlanabb vagy egyáltalán nem valósul meg.
60
Összefoglalóan mindkét ország vállalati menedzsmentjében számos olyan jellemző található, amelyek a konfuciánus tanításhoz, ideológiához fűződnek. Sokak szerint az efféle konzervatív, centralizált, és kollektivista vezetés gátolja a világpiacra való kijutást. Szerepelnek azonban olyan tanítások, elemek a konfucianizmusban, amelyek a mai világban is fontosak, csak kissé másképpen érvényesülnek. Ilyen például a harmóniára való törekvés, amely az együttműködő, a kompromisszumokra hajlamos képességben realizálódik; a kemény munka kultusza; az egymás iránti tiszteletadás, a takarékosság fontossága és így tovább. Mindkét ország vállalatai – a vállalati formától, menedzsment-stílustól függetlenül – egyetlen egy célra törekszenek: hogy helyt álljanak a világpiacon. Ehhez szükség van Korea esetében több olyan sikeres vállalatra, mint például a Samsung Electronics, Vietnám esetében pedig több vegyesvállalati tapasztalatra, a decentralizált vezetésre. Az anyagi erőforrás mellett több figyelmet kellene fordítani a humánerőforrás menedzsmentre. Az emberközpontú vezetés sikerei reális stratégiának bizonyultak, amely biztosíthatja a vállalatok további sikereit az egyre erősödő versenykörnyezetben.
61
5.
A keleti–nyugati gazdaság és a világvallások
Az ókori Róma bukását követően mintegy tizenöt évszázadban a nyugati világhoz képest más civilizációk álltak inkább a világtörténelem középpontjában. Ilyen volt például Kína, India, vagy a közel-keleti arab világ. Elsősorban a kínaiak voltak sokkal fejlettebbek a technológiai és gazdasági fejlettség tekintetében, mint a nyugati világ. Minek köszönhető, hogy a 16. századtól kezdve Európában felgyorsult a gazdasági fejlődés? De vajon napjainkban miért helyeződik át a gazdasági növekedés motorja Ázsiába? Vajon szerepet játszottak-e az eltérő gazdasági eredményekben a világvallások tanításai? Ez a fejezet választ kíván adni mindezekre a kérdésekre.
5.1. A konfucianizmus és a kapitalizmus [22] A konfucianizmusról összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ennek legfontosabb jellemzője, a társadalmi kötelezettségek teljesítése és a hagyományok megtartása. A 20. században a kínai gondolkodók szerint a konfucianizmus megakadályozta a modernizációt, a tudomány és a demokrácia fejlődését. Fontos tétele a társadalom, és annak legfontosabb tényezője a családi egység, az egyén elsősorban a családja szükségleteinek kielégítése érdekében megtesz mindent; a család jóléte tehát elsődleges feladat az ember életében. A felhalmozott javakat az ember a saját jólétére fordítja, nem akar szükséget szenvedni semmiben. Ha pillantást vetünk a nyugati gazdasági fejlődésre, Weber elmondása szerint valami teljesen eltérő dolgot találunk. A javak felhalmozásával kapcsolatban teljesen más attitűd figyelhető meg, ezt az attitűdöt Weber a kapitalizmus szellemének nevezte. A kapitalizmus szelleme azon értékek és meggyőződések rendszere, melyet az első kapitalista kereskedők és gyáriparosok vallottak. Ők is a személyes vagyon felhalmozását tekintik életük elsődleges céljának, de ezt a felhalmozott vagyont nem egy luxuséletforma fenntartására fordították, hanem újból befektették az általuk vezetett vállalkozás további terjeszkedése érdekében. A
62
konfucianizmus ezzel szemben elítéli a profithajhászást. 32 A konfucianizmus szerint nem szabad, hogy az egyén cselekedeteit a profit motiválja, a profithajhászás veszélyezteti az állam, a társadalom harmóniáját, ami a konfucianizmus legfőbb tanítása. Míg a konfucianizmust a távol-keleti gazdasági csodával kapcsolják össze, addig a Nyugaton létrejött kapitalizmus szellemében az igazi hajtóerőt Weber szerint a protestantizmus hatása jelentette. Az első vállalkozók ebben az időszakban többnyire kálvinisták voltak. A kálvinizmus bizonyos hittételei tehát hozzájárultak a nyugati gazdaság fejlődéséhez. E vallás első új gondolata az volt, az Isten megköveteli az emberektől, hogy hivatást válasszanak Isten nagyobb dicsőségére. A második fontos vonatkozás az eleve elrendelés (predesztináció) elve volt, amely szerint az ember születése előtt az Isten meghatározta annak sorsát, függetlenül attól, hogy e világban jó vagy rossz cselekedeteket fog követni. Az embernek az evilági anyagi jólétben megmutatkozó sikeressége jelezte számukra, hogy ő valójában egy a kiválasztottak közül. Ez az eszme elősegítette a nyugati gazdasági fejlődés kibontakozását. Ugyanakkor a hívek fontosnak tartották a felhalmozásra való törekvés mellett a szigorú, önmegtartóztató életvezetést. Weber a kínai konfucianizmust vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy Kína igen hosszú ideig a világ leghatalmasabb és kulturálisan a legfejlettebb civilizációja volt, a konfucianizmus uralkodó tanai azonban megakadályozták a további gazdasági fejlődését. A konfucianizmus a világgal való harmóniát, nem pedig a világ tevékeny meghódítását hirdette. Azt hangsúlyozta, hogy Kínában egyes időszakokban elindult a kereskedelem, az ipar és az urbanizáció, de ezek láthatóan nem vezettek radikális változáshoz a társadalomban, míg a nyugati világban, ezzel ellentétben, a kapitalizmus ezen a téren jelentős eredményeket hozott. Visszatérve a konfucianizmus profit-ellenes tanításához, és Kína, illetve más konfuciánus országok (Korea, Vietnám, Japán) „gazdasági csodájához”, felmerül az a kérdés, hogy vajon hogyan lehetséges ez? Hogyan fér össze bármely profitszerző tevékenység a konfuciánus erkölccsel? Hogyan lehet racionális döntést hozni, miközben elsősorban nem a profit motivál bennünket?
32
JONATHAN CHAN: Confucian Business ethics and the Nature of Business Decisions. Houston: Universityof St Thomas, Center for Business Ethics, www.stthom.edu/cbes/jonachan.html+Business
63
A modern konfuciánus gondolkodás szerint az egyén úgy köt üzletet, hogy tevékenységének az eredményét előre látja anélkül, hogy döntései szándékoltan a profitra irányulnának. A profit előre látható, de nem motiváló erő, az igazi cél az emberek körülményeinek a javítása. Ilyen módon lehet harmonizálni a konfucianizmust a kapitalizmussal. A vállalatokat Korea és Vietnám esetében, mint fentebb említettük, nagy családokként kezelik, amely komoly motivációt jelenthet az ott dolgozók számára. A két ország menedzsmentjét vizsgálva láthatjuk ennek egyik jellegzetességét, a bürokratikus vezetést. Weber munkássága során sokszor veti fel a bürokrácia problémáját. Szerinte a bürokrácia lehetővé teszi a nagyméretű szervezetek hatékony irányítását, viszont gondot okoz a demokratikus részvétel hiánya a modern társadalom kialakításában. A távol-keleti országok – e szakdolgozat témája szerint különösen Korea, Vietnám – a felzárkózás érdekében igyekeznek befogadni a korszerű konfuciánus tanokat, illetve bizonyos nyugati értékeket elsajátítani. De úgy akarnak modernizálni, hogy közben nem „nyugatosodnak el”.
5.2. A globalizáció kihívásai [9][27] A globalizáció korában élünk, amelynek fő hajtóereje a Nyugat volt. A globalizáció rendkívül összetett és sokszínű jelenség: beszélhetünk a technológiai, gazdasági szerkezet, a tudományos fejlődés, sőt az életmód nagymértékű homogenizálásáról, de ugyanakkor a nyugati stílusoktól való eltérésről, és a nyugati hatásokkal szembeni ellenállásról is. A globalizáció fő hatása a gazdasági téren érezhető, a globális pénzügyi kapitalizmus kialakulásának fő okozója. A hidegháború végét követően a szovjet blokk államkapitalizmusa helyébe lépett be a globális pénzügyi kapitalizmus. Ez olyan államokba is beépült, mint a névlegesen kommunista Kínai Népköztársaság, vagy a Vietnámi Szocialista Köztársaság. Az új információs technikák nemcsak átalakították a társadalmat és a gazdaságot, hanem szorosabbra fűzték a világ országait. Emellett az életstílusok
és
a
kultúra
bizonyos
mértékben
globalizálódtak
(lásd
a
„McDonaldizálódás” jelenségét). Természetesen ez a globalizációs folyamat más-más országokban eltérő tempóban és módon megy végbe. Innen keletkezik napjaink közismert fogalma: a glocal kifejezés. Szűkebb értelemben ez azt jelenti, hogy a 64
globális jelenség helyi megvalósulása. Korea, és Vietnám esetében nem tagadhatjuk a régi értékek, hagyományos fogyasztási szokások, illetve specifikus kulturális jellegzetességek fennmaradását. Dél-Koreába, vagy Vietnámba érkezve, a két ország nagyobb városait nézve talán azt gondolhatjuk, hogy nem sokban különböznek a Nyugati városaitól. Hiszen megjelennek mindenhol a felhőkarcolók, a KFC, a Burger King vagy a McDonald’s éttermei. A bevásárlóközpontokban majdnem ugyanolyan világmárkákat találhatunk, mint New York, Párizs, vagy bármely európai országban. Szöulban nagy a nyüzsgés, rengeteg az autó, pókhálóhoz hasonló metróhálózattal rendelkezik. De ha az ember letér a széles utakról, akkor olyan, mintha egy másik városba ment volna. Ott megtalálhatja a külsőleg átalakult Korea mögött a régi koreai várost, ahol a régi tradíciók élnek még. Vietnámban még nem épült meg a metróhálózat, az első még csak tervben van meg, de Szöulhoz hasonlóan jellemző az állandó zsúfoltság. A nagyvárosok közül Hanoiban, és Hueben maradt meg a legtöbb tradicionális szokás, a fogyasztási szokásoktól kezdve az életmódig. Ho Chi Minhváros habár nem az ország fővárosa, de az ország legmodernebb városa, Hanoi a politikai-kulturális központ maradt. Napjainkban az információs társadalom mellett sokszor hallhatjuk a fogyasztói társadalom fogalmát. Az emberek manapság mértéktelenül fogyasztanak és vásárolnak. A protestáns etika tanításáról elfeledkezve nem tartják be a józan és mértékadó életmód szabályait. A mértéketlen hitelfelvétel korunk legmegrázóbb gazdasági válságának egyik okozója, amely Amerikában kezdődött, és egész világon elterjedt. Ebből merült fel újra a közismert kifejezés, amely éppen illik ebbe a helyzetbe: az eladósodott társadalom. Manapság a modernizáció szó, amely a globalizáció mellett napjaink másik jelszava, az egész világon hallatszik. A modernizációs folymatban sokak szerint a társadalmi kulturális örökségek lesznek azok, amelyek ténylegesen befolyásolják a helyi gazdaság fejlődését. Huntington a fő vallások mentén fogalmazta meg azt a nyolc civilizációt, amely a modernizáció viharában is fennmarad. Ezek a nyugati civilizáció, az ortodox, az iszlám, a konfuciánus, a japán, a hindu, az afrikai, és a latin-amerikai.33 Fukuyama ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy amelyik társadalomban hiányzik a kulturális örökség, a bizalom, az a globális piacon elveszíti a versenyképességét, mert
33
Samuel P. Huntington: The Clash of Civilizations and the Remaking of the World Order, New York, Simon and Schuster, 1996.
65
egy ilyen társadalom nem lesz képes naggyá fejlődni, és kiépíteni a maga komplex társadalmi intézményrendszerét.34 A globalizáció összekapcsolódik a világ országainak óriási változásával, főleg a hagyományos társadalmi értékeknek és eszméknek a változásával. De ez egyben nem jelenti ezeknek az országoknak a kulturális konvergenciáját, vagy a világ kultúrális homogenizálását. A jövőben lehet, hogy a világ „Mc Worldnak” fog kinézni, de soha nem lesz egységes.
34
Francis Fukuyama: Trust: The Social Virtues and the Creation of Prosperity, London, Hamish Hamilton, 1995.
66
6.
Záró gondolatok
Egy civilizáció, egy ország, és azon belül a társadalmi-, állami rendszer kialakulásához számos tényező kapcsolódik. Ezek közül a kutatás végére érve megállapíthatjuk, hogy a vallás és a kulturális örökség ebben nagy hangsúlyt kapott. Huntington megállapodása szerint a konfuciánus civilizáció manapság is létezik. A modern értelmezés pedig úgy látja, hogy a konfuciánus értékek előnyösek a globális kapitalizmus számára. Áttekintve a távol-keleti országok (Kína, Dél-Korea, Japán, Vietnám stb.) gyors gazdasági növekedésének ütemét, megállapíthatjuk, hogy ebben nem kis szerepet játszik a vallás; Korea és Vietnám esetében a konfucianizmus. A szorgalom, a kemény munka, a bizalomépítés, a tiszteletadás, az önművelés, a takarékosság hajlama, a nem puszta profit motiválta tevékenység végrehajtása stb. ezek a konfuciánus értékek mind kulcsszerepet játszottak a koreai és vietnámi vállalatok sikerében. Nem építhető a jövő világ gazdasága és társadalma olyan módon, hogy az etikai kérdéseket mellőzi. A kooperáció, az együtt érző szolidaritás számos világvallás közös eleme. Ezért, ha nem is számolhatunk a globalizált világ egységes morális kódexével, a morális kérdések súlyának fokozódásával bízvást számolhatunk a jövőben. Bizonyos értelemben a nem pusztán profit-motiváló tevékenység alapján szerveződött gazdaság versenyképesebb, mint a modern nyugati gazdaság. A túlságosan individualista társadalomban, gazdaságban az ember mindent pénzért vásárol és pénzért dolgozik, cselekszik, ami erőteljes bérharcra kényszeríti. Ugyanakkor a keleti világnak is van még mit tanulnia a Nyugattól. Ha a két világ, gazdasági és vállalati vezetésének pozitív jellemzőit összhangba tudjuk hozni, elősegíthetjük a jövő harmonikusabb fejlődését.
67
7.
Irodalomjegyzék
[1] Andrea Matles Savada, William Shaw (szerk.): South Korea: A Country Study for the Library of Congress, Washington, 1990. http://countrystudies.us/south-korea/40.htm (06/02/2009) [2] Chang, C.S.-Chang, N. J. : The Korean Management System: Cultural, Political, Economic Foundations, Westport, Quorum Books, 1994. [3] Dang The Duc: Quan Tri Cong Ty Gia Dinh Tot: Kinh Nghiem thanh cong cua nhung doanh nghiep lon. (A családi vállalatok menedzsment: a nagy családi vállalatok sikerének kulcsa.) http://www.vmi.edu.vn/index.php?option=com_content&task=view&id= 22&Itemid=37 (23/11/2008) [4] Dr.Phan An: Chinh sach nao de phat trien doanh nghiep lon Vietnam? (Melyik gazdaságpolitika segíti a vietnámi vállalatok fejlődését?) http://www.vmi.edu.vn/index.php?option=com_content&task=view&id= 23&Itemid=28&lang=vietnamese (23/11/2008) [5] Drjenovszky Zsófia: Dél-Korea tegnap és ma, Terebess Ázsia E-tár http://terebess.hu/keletkultinfo/drjenovszky.html (10/02/2009) [6] Duong Quang Ham: The Essential History of Vietnamese Literature, Center of Educational Resource, 1968. [7] Education in Vietnam, Library of Congress, USA, 1990. http://www.country-studies.com/vietnam/education.html (06/02/2009) [8] Francis Fukuyama: Trust: The Social Virtues and the Creation of Prosperity, London, Hamish Hamilton, 1995. [9] George W. Iggers: A globális történetírás kihívásai. http://www.ketezer.hu/menu4/2005_01/iggers.html (12/02/2009) [10] Hary Judit (ford.): Milyen a dél-koreai vezetési stílus? Korszerű vezetés, 1996.10. szám. [11] Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat, 1975
68
[12] Hildi Kang: The legacy lingers on: Korean Confucianism and the Erosion of women rights, http://ieas.berkeley.edu/cks/k12_kang.html (12/02/2009) [13] Jeong Ae Yoon: The Challenge of the Marriage Metaphor of Hosea 1-3 to Confucian Marriages Practices in Korea. http://eapi.admu.edu.ph/eapr00/yoon.htm (12/02/2009) [14] John R. Schermerhorn, Jr., James G. Hunt, Richard N. Osborn: Organizational Behavior, University of Phonenix, Wiley, 2002. [15] John R. Schermerhorn, Jr.: Management, New York, Wiley, 1999. [16] Korean Confucianism, http://en.wikipedia.org/wiki/Korean_Confucianism (10/02/2009) [17] Korean Education System, http://countrystudies.us/south-korea/42.htm (10/02/2009) [18] Korean Family and Social Life in Cities, http://countrystudies.us/southkorea/39.htm (06/02/2009) [19] Marosi Miklós: Japán, koreai és kínai menedzsment, Aula, 2003 [20] Marosi Miklós: Távol-keleti menedzsment, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997 [21] Martin Fackler: Samsung scandal may herald end of Chaebol's grip on South Korean economy, International Herald Tribune, http://www.iht.com/articles/2008/04/23/business/samsung.php?page=2 (23/04/2008) [22] Max Weber: The protestant ethic and the spirit of capitalism, Roxbury Edition, 1998. [23] Nguyen Van Ky: Vietnam Exposé: Rethinking the Status of Vietnamese Women in Folklore and Oral History (87-107.old.), Hanoi, 1998. [24] Pawan S. Budhwar, Yaw A. Debrah: Human Resource Management in Developing Countries, Routlegde, 2001 [25] Pham Xuan Nam: Quan Ly Su Phat Trien Xa Hoi Tren Nguyen Tac Tien Bo va Cong Bang (Managing Society’s Developement on Principles of Progress and Justice), Hanoi, 2001. [26] Quang Truong: Conflict Management in Joint Ventures in Vietnam, Transitions, 1997. [27] Raymond Breton- Jeffrey G. Reitz (szerk.): Globalization and Society, London, Westport, 2003. 69
[28] Samuel P. Huntington: The Clash of Civilizations and the Remaking of the World Order, New York, Simon and Schuster, 1996. [29] South Korea: Changing Role of Women, Library of Congress, USA, 1990, http://countrystudies.us/south-korea/40.htm (10/02/2009) [30] South Korean Social Structure and values, The Library of Congress Country Studies, http://www.country-studies.com/south-korea/socialstructure-and-values.html (10/02/2009) [31] South Korean Traditional Family Life, http://countrystudies.us/southkorea/38.htm (10/02/2009) [32] South Korean Traditional Social Structure, http://countrystudies.us/southkorea/35.htm (10/02/2009) [33] Tariq Hussain: Diamond Dilemma: Shaping Korea for the 21st century, Lulu.com, 2007 [34] Tariq Hussain: What’s a Chaebol to do? Stategy and Business, http://www.strategy-business.com/li/leadingideas/li00020 (04/03/2007) [35] The Emergence of a South Korean Modern Society, http://countrystudies.us/south-korea/36.htm (10/02/2009) [36] The Religions of South Vietnam in Faith and Fact, US Navy, Bureau of Naval Personnel, Chaplains Division [1967], at sacred-texts.com. http://www.sacred-texts.com/asia/rsv/rsv06.htm (13/02/2009) [37] The Vietnamese Family, http://www.country-studies.com/vietnam/thefamily.html (10/02/2009) [38] The Vietnamese Social System, Library of Congress, USA. http://www.country-studies.com/vietnam/the-social-system.html (10/02/2009) [39] The Vietnamese Society and its environment, http://www.countrystudies.com/vietnam/the-society-and-its-environment.html (10/02/2009) [40] The Vietnamese Society in the 1954-75 period, The Library of Congress Country Studies; CIA World Factbook. http://countrystudies.com/vietnam/society-in-the-1954-75-period.html (10/02/2009) [41] The Vietnamese Women: Societal Expectations, http://www.suite101.com/article.cfm/vietnam/23936 (08/08/1999)
70
[42] Truong Quang, Nguyen Tai Vuong: Management Styles and Organisational Effectiveness in Vietnam, Research and Practice in Human Resource Management, 2002. [43] Vietnam after 1975, The Library of Congress Country Studies; CIA World Factbook. http://country-studies.com/vietnam/vietnam-after1975.html (10/02/2009) [44] Vietnam Political Culture, The Library of Congress Country Studies http://www.country-studies.com/vietnam/political-culture.html (10/02/2009) [45] Vietnam Religions http://www.history.navy.mil/library/online/religions.htm (12/02/2009) [46] Vietnám történelme, http://hu.wikipedia.org/wiki/Vietnam#.C3.9Ajkor (11/02/2009) [47] Vietnamese Religion: Confucianism, http://www.vietnamculture.com/articles-112-16/Confucianism.aspx (11/02/2009)
71
72
