Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Logisztika szakirány
KUBA GAZDASÁGA, KAPCSOLATAI AZ EURÓPAI UNIÓVAL ÉS MAGYARORSZÁGGAL
Készítette: Fernandez Szöllősi David Budapest, 2006
3 Tartalomjegyzék Bevezetés ..................................................................................................................................... 5 I. Kuba történelmének rövid áttekintése a kezdetektől Castro hatalomra kerüléséig ........ 6 II. A Castro rendszer 1959-től 1986-ig ..................................................................................... 10 II.1. A kubai gazdaság 1959-től 1963-ig...................................................................................... 10 II.1.1. Földreform ......................................................................................................................... 10 II.1.2. Államosítás az iparban....................................................................................................... 11 II.1.3. A tervgazdálkodás bevezetése ........................................................................................... 12 II.1.4. Szociális körülmények változása....................................................................................... 13 II.1.5. A kubai gazdaság problémai a 60-as évek elején .............................................................. 13 II.2. A kubai gazdaság alakulása 1963 és 1970 között................................................................. 14 II.2.1. Új gazdaságpolitikai irányvonal ........................................................................................ 14 II.2.2. A külkereskedelem alakulása ............................................................................................ 15 II.2.3. Szociálpolitikai intézkedések ............................................................................................ 15 II.3 A szigetország gazdasága az 1970-es évektől 1986-ig.......................................................... 16 II.3.1. Növekedés és a gazdasági struktúra .................................................................................. 16 II.3.2. Adóssághelyzet.................................................................................................................. 21 III. A „kiigazítás” évei 1986-1990 ............................................................................................. 24 III.1. A Rectificación Program..................................................................................................... 24 III.2. A rectificación hatása a gazdaságra..................................................................................... 25 III.3. A külkereskedelem alakulása .............................................................................................. 26 IV. Az 1990-es évek Kubai gazdasága, a túlélés stratégiája ................................................... 27 IV.1. A kelet-európai változások hatása....................................................................................... 27 IV.2. A reformok előtt – a gazdasági túlélés szükség programja................................................. 30 IV.3. Kuba a reformok útján – további túlélési stratégiák ........................................................... 31 IV.3.1. Gazdasági stratégiák ........................................................................................................ 34 IV.3.2. Árfolyamrendszer és valuta ............................................................................................. 35 IV.3.3. Költségvetési átalakítási program .................................................................................... 35 IV.3.4. Külkereskedelem és tőke ................................................................................................. 36 IV.3.5. Élet a reformok után........................................................................................................ 36 IV.3.6. Agrárium .......................................................................................................................... 37 IV.3.7. Valutarendszer ................................................................................................................. 37 IV.3.8. Külkereskedelem és külgazdaság..................................................................................... 38 IV.3.9. Külkereskedelmi forgalom............................................................................................... 39
4 IV.3.10. Termékszerkezet ............................................................................................................ 40 V. Gazdasági kapcsolatok Magyarországgal és az Európai Unióval..................................... 41 V.1. A magyar-kubai külgazdasági kapcsolatok.......................................................................... 41 V.2. Az Európai Unió és Latin Amerika külgazdasági kapcsolatai ............................................. 42 V.2.1. Az Európai Unió és Kuba külgazdasági kapcsolatai......................................................... 43 V.2.2. Az Európai Unió és Kuba számokban............................................................................... 44 VI. Kuba az ezred fordulón....................................................................................................... 45 VI.1. 2001..................................................................................................................................... 45 VI.2. 2002..................................................................................................................................... 46 VI.3. 2003..................................................................................................................................... 47 VI.4. 2004..................................................................................................................................... 49 VI.5. 2005..................................................................................................................................... 57 Befejezés ...................................................................................................................................... 59 Mellékletek.................................................................................................................................. 60 Irodalomjegyzék ......................................................................................................................... 71
5
Bevezetés Kuba a változások korát éli. A szocializmus utolsó mentsvára rálépett a gazdasági reformok útjára. A történelmének kezdete óta nyitott ország, amely a földrajzi fekvésének köszönhetően már az Újvilág felfedezésétől kezdve jelentős szerepet töltött be a karib-tengeri térségben az 1990-es évek első felében súlyos gazdasági válságba került. A Szovjetunió és a szocialista tömb felbomlása, s a térséggel folytatott kereskedelem megszakadása az évtizedek óta hatalmon lévő Castro kormányt válaszút elé állította. A tét a gazdasági túlélésen túl a politikai hatalom megtartása is volt. Castro választott. A kínai és Vietnámi példát követve politikai reformok nélkül gazdasági nyitásra szánta el magát. Dolgozatomban az eddig megtett utat – egészen a kezdetektől, ismertetve Kuba forradalom előtti történelmét, végigkövetve a Castro-rendszer 4 évtizedét – s a túlélés érdekében végrehajtott reformokat, illetve azoknak a kubai gazdaságra gyakorolt hatását kívánom bemutatni. A témaválasztásomat elsősorban az indokolja, hogy a Kubában megindult gazdasági reformfolyamatok hazánk szempontjából is jelentősséggel bírhatnak. Bár kapcsolataink a KGST felbomlása után megszakadtak, ezek újbóli felvétele mindkét ország számára előnyökkel járna. A gazdasági növekedés jeleit mutató szigetország ugyanis mindazon túl, hogy új exportpiacot jelenthetne Magyarországnak, a Karibi Államok Szövetségének tagjaként utat nyithat hazánk előtt a többi latin-amerikai ország felé is.
6
I. Kuba történelmének rövid áttekintése a kezdetektől Castro hatalomra kerüléséig Kubát, a Nyugat-indiai szigetvilágnak – a Nagy Antilláknak – a legnagyobb szigetét (a Kubai Köztársaság ezen kívül még 1600 kisebb szigetből áll), amelyet Észak-Amerikától, Florida legdélebbi pontjától (Key West) 180 km, Mexikótól, a Yucatan - félszigettől 210 km, Jamaicától 140 km, Haititől pedig 77 km választ el Kolombusz Kristóf vezette expedíció fedezte fel 1492-ben. Azonban régészeti kutatások szerint már a spanyolok megjelenése előtti időszakból három kultúra mutatható ki. A legrégebbi őslakók a guanajatabey indiánok voltak. Ezek Kuba nyugati partján telepedtek le, s főleg gyűjtögetésből szerezték élelmüket. Kolombusz megjelenése idején még néhány csoportjuk élt a szigeten. Egy fejlettebb kultúrával rendelkező népcsoport, a siboney indiánok, akik Florida felől érkeztek i. sz. 1 évezredében, a gyűjtögetésen kívül már a növénytermesztéssel is foglalkoztak. Az indiánok egy másik csoportja, a tainó indiánok pedig a felfedezés előtti évszázadokban telepedtek meg a sziget keleti és északi partvidékén. Ezek már kertgazdálkodást folyatattak, ismerték a kukoricát, a gyapotot és a dohányt is. A spanyol gyarmatosítók, akik Diego Velázquez vezetésével az első állandó települést 1511-ben hozták létre, aranyat és ezüstöt keresve a szigeten az őslakós indiánokat kényszermunkára kényszeríttették. A kényszermunka, az üldöztetések és a behurcolt betegségek következtében 1555-re az őslakosság szinte teljesen kipusztult, s ezért helyükbe afrikai rabszolgákat hoztak a hiányzó munkaerő pótlására. 1880-ig több mint egy millió afrikait szállítottak a szigetre. A néger rabszolgákon kívül az 1880-as évek közepétől kínai munkásokat is alkalmaztak. A spanyol telepesek miután a kevés aranyat és ezüstöt kitermelték,
gazdálkodásra
rendezkedtek
be.
Szarvasmarhát
tenyésztettek,
dohányt
termesztettek és a kávét is meghónosították. A XVII-XVIII századtól szintén a spanyolok által meghónosított cukornád kezdett egyre jobban tért hódítani – trópusi erdőket, pálmaszigeteket vágtak ki, korlátozták a más kultúrnövények vetés területét a cukornádtermelés felfuttatása érdekében. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a XVIII. században Európában igen megnőtt a cukor iránti kereslet, ezáltal a cukornádtermelés igen gyors meggazdagodást jelentett a spanyol származású földbirtokos osztály nemesei számára. Kezdetben a spanyol király a földeket használatra adományozta a gyarmati közigazgatást végző nemesek számára, azonban a XVII. Században a virágzó cukor
7 és dohánytermesztés hatására meginduló újabb bevándorlási hullámot kihasználva a spanyol udvar már pénzért adta el a kubai földeket a kivándorló nemeseknek. Kubában ezzel indult meg a nagy latifundiumok kialakulása. A cukornád gyors térhódítása, illetve a feldolgozás korszerűsítése következtében Kuba az 1860-as évekre a világ cukortermelésének egyharmadát adta.1 Cukoriparának köszönhetően Kuba gazdasága az 1800-as években annyira megerősödött, hogy pénzügyi segítségre már nem volt szüksége az anyaországtól (Spanyolországtól), viszont a spanyolok gyarmati uralma továbbra is meghatározó volt a kubai gazdaság és politika minden területén. Kialakult egy olyan társadalmi szervezet, amelyben a politikai hatalom a Spanyolországból kiküldött katonák és tisztviselők kezében volt, míg a gazdasági erőforrások a telepesek leszármazottai (kreolok) birtokolták és ezen kívül ott voltak még a rabszolgák is. Amellett hogy a kubai termelők a cukrot és a dohányt csak spanyol királyi kereskedőknek adhatták el, a spanyol udvar szigorú adókat vetett ki háborúinak, illetve felfedező expedícióinak finanszírozására. A kubaiaknak egyáltalán nem volt beleszólásuk az őket érintő döntések meghozásában. Az ellentétek éleződéséhez hozzájárult még a földbirtokok koncentrálódása, s a kisbirtokosok ezzel egyidejű elszegényedése. A helyzetet az is súlyosbította, hogy a rabszolgaságban élő négerek többször is fellázadták elnyomóik ellen, esküdt ellenségei voltak a spanyol gyarmatosítóknak. A spanyolok gyarmati uralma elleni törekvések végül is az 1868-ban kitört függetlenségi háborúba – az úgynevezett 10 éves háborúba – torkollottak. Bár ezt a függetlenségi harcot a spanyoloknak sikerült leverniük, 1895-ben újabb népfelkelés robbant ki melynek fő szervezője José Marti, a kubaiak nemzeti hőse volt. A küzdelembe 1898-ban az Egyesült Államok is beavatkozott a Maine csatahajó havannai felrobbantásának ürügyén, mivel az USA-t érzékenyen érintette a szigeten folyó harcok miatt leálló cukortermelés (Kuba cukortermelésének 83%.át az Egyesült Államok vásárolta fel az 1860-as években2) Az U.S.A már korábban is próbálta megvenni Kubát Spanyolországtól, a spanyolok viszont nem voltak érdekelve az eladásban. 1898-ban Spanyolország viszont vesztesen került ki a függetlenségi háborúból, így kénytelen volt megegyezni az Egyesült Államokkal és lemondani Kuba feletti fennhatóságáról. A békeszerződés eredményeképp a szigetország ugyan formálisan elnyerte függetlenségét, de ténylegesen az USA befolyása alá került. Az amerikai megszállás 1901-ig tartott, s ez az idő elég volt ahhoz, hogy az USA gazdaságilag magához kösse a szigetországot. 1 2
James Harkins: The New Americans, New Jersey, Enslow Publisher, 1982 p.7. Haskins, James: i.m.p.8.
8 Az amerikai csapatokat 1901-ben vonták ki a szigetről, de Kuba alkotmányába bekerült az úgynevezett Platt-módosítás, amely jogot biztosított az USA számára Kuba belügyeibe való beavatkozásba. (A módosítást csak 1934-ben helyezték hatályon kívül). A kubai és az amerikai kormány közötti szerződés részét még az is, hogy az USA 1903-ban bérbe vette a Guantanamoi-öböl környékét, s ott katonai támaszpontot épített ki. Ez a terület jelenleg is az Egyesül Államok kezében van. Míg a XX. század elejétől 1959-ig Kuba politikai életében diktatúrák sora követte egymást – 1933-ban az USA támogatását élvező Gerardo Machado Morales diktatúráját megdöntve Fulgencio Batista került hatalomra, aki 1940-től 1944-is hivatalosan is Kuba elnöke volt.1952-ben államcsíny útján újra Batista került hatalomra, s az Egyesült Államok segítségével önkényuralmat hozott létre – addig Kuba gazdaságára gyakorlatilag az USA neokolonista politikája nyomta rá a bélyegét. E félgyarmati helyzet legfőbb jellemzője az volt, hogy gazdaságilag az Egyesült Államoktól, mint fő exportpiactól (Kuba exportjának kb. 71%-a származott az USA-ból), illetve mint fő külföldi befektetőtől nagymértékben függött.1 (Az amerikai tőkebefektetések értéke 1958-ban már meghaladta az 1 milliárd dollárt. Az USA tőkeérdekeltségeinek a kezében volt a cukortermelés 40%-a, az áramszolgáltatás és híradás 90%-a, a vasutak 50%-a, a szolgáltató szektor kb. 40%-a. Az ország termőföld területeinek a 30%-át és a sziget legfontosabb nyersanyaglelőhelyeit szintén az amerikaiak birtokolták)2 Az amerikai érdekeltség megfigyelhető volt a gyorsan fejlődő idegenforgalomban is. Ez valamennyire enyhítette a nagyarányú munkanélküliséget (1957-ben a munkaképes kubaiak 16,4%-ának nem volt munkája)3 , az innen befolyt pénzt a kubai társdalomnak azonban csak szűk rétege élvezte. A lakosság nagyobb része, különös tekintettel a vidéken élő kubaiak rendkívül szegény volt. Ezenkívül a virágzó idegenforgalomnak köszönhetően a szerencsejátékok, a prostitúció, a bűnözés elterjedése is negatívan hatot a kubai társdalomra. Bár az 1959-3s kubai forradalmat megelőző években némileg felgyorsult az ipari fejlődés Kubában, a gazdaság hagyományos szerkezete viszont nem változott. Az export továbbra is három termék kivételére korlátozódott: a cukorra, melynek részesedése az exportban 80%-kal bírt, a nikkelre valamint a dohányárukra. Ezek együtt a Kubai export 99%át tették ki.4 1
World Development: Vol. , No.1. 1987 i.m.p 31 World Development: Vol. , No.1. 1987 i.m.p 31 3 World Development: Vol. , No.1. 1987 i.m.p 31 4 Fekete Károly: A kubai gazdaság strukturális és növekedési sajatosságai a 80-as években, Konjuktúra és Piackutató Intézet, 1987 p.3 2
9 Kubának az egyoldalú termelési szerkezete miatt még az alapvető élelmiszerek nagy részét is meg kellett vásárolnia, s ez kb. 25-30%-át jelentette az összbehozatalnak. A behozatalban viszont jelentős arányban szerepeltek a nyersanyagok, alkatrészek illetve luxuscikkek, amelyeket elsősorban az Egyesült Államok szállított a szigetországnak. Kuba ezáltal korlátlan piacot biztosított az USA mezőgazdasági terméki és iparcikkei részére. Az amerikaiak a külkereskedelem monopolizálásával, valamint a nagyarányú tőkebefektetések révén állandósították a szigetország egyoldalú termelési szerkezetét, s kiszolgáltatottságát az Egyesült Államoktól. Az amerikai befolyás alá került Batista diktatúra ellen már 1953-ban titkos szervezkedések folytak, melynek fő vezére Fidel Castro volt. 1953 július 26.-án a Castro vezette forradalmárok megtámadták a Santiago de Cubai Moncada laktanyát, az akció azonban nem sikerült. Fidel Castro és társai börtönbe kerültek, ahonnan kiszabadulásuk után Mexikóba menekültek. Castro és a köréje csoportosult emigránsok 1956 novemberében tértek vissza Kubába, ám többségüket elfogták vagy bebörtönözték. 12-en viszont – köztük Castro is – behúzódtak a Sierra Maestra hegységbe és onnan gerillatámadásokat hajtottak végre. 1957ben és 1958-ban forradalmárok újabb csoportjai csatlakoztak hozzájuk, amelynek eredményképpen 1959. január elsején győzött a népi forradalom, s a törvényhozói és végrehajtói hatalom a Fidel Castro vezette kormány kezébe került.
10
II. A Castro rendszer 1959-től 1986-ig II.1. A kubai gazdaság 1959-től 1963-ig Kuba gazdasági, politikai és társadalmi életében gyökeres változások zajlottak le a Batista diktatúra megdöntése után, Fidel Castro hatalomra jutásának kezdetével. II.1.1. Földreform A kormány által elindított reformok sorát az 1959. május 17.-én meghirdetett első földreform nyitotta meg. A törvény súlyos csapást mért mind a kubai nagybirtokos osztály, mind pedig az amerikai tőkére. A földtörvény ugyanis eltörölte a latifundiumokat. A 402,6 hektárt meghaladó területű földbirtokokat kisajátították, a meg nem művelt földeket állami tulajdonba vették, s a földnélküli mezőgazdasági munkásokat és kisparasztokat ( kb. 200000 nincstelen parasztot) földhöz jutatták elsősorban az USA cukortársaságainak tulajdonában lévő nagybirtokok terhére.1 A kisajátított földterületekért 20 éves részletekben évi 4,5%-os kamatozású kötvényekkel akartak kártalanítás fizetni a volt, főleg amerikai tulajdonosoknak. A feltétele ennek azonban az volt, hogy Kuba és az Egyesült Államok között továbbra is fennmaradjanak a gazdasági kapcsolatok. Az USA ezzel szemben – miután Kuba 1960-ban a Szovjetunióval és a szocialista országokkal is felvette a kapcsolatot – felmondta a cukorkvóta-egyezményt, beszüntette a kubai cukor felvásárlását. A két ország közötti viszony 1961-ben tovább romlott. (Az USA nem nézte jó szemmel Kuba közeledését a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz). 1961. április 17.-én a Disznó-öbölben az USA-ban kiképzett ellenforradalmárok szálltak partra, de Castro egységei megsemmisítették őket. Az amerikai katonai fenyegetés hatására Kuba ezek után tovább erősítette kapcsolatait a Szovjetunióval, s 1961 decemberében Kubát kommunista állammá nyilvánította. Ennek hatására a szigetországot 1962-ben kizárták az Amerikai Államok Szövetségéből, az USA pedig teljes kereskedelmi és gazdasági embargót rendelt el Kuba ellen. 1962 októberében a helyzet tovább súlyosbodott. Az USA újabb Kuba elleni inváziójának elhárítása érdekében ugyanis szovjet rakétákat és bombázókat telepítettek a szigetre. Ezeket azonban az amerikai műholdak felfedezték, s az Egyesült Államok tengeri 1
Dr. Árva Lászlo: A világ országainak mezőgazdasági enciklopédiája, Kuba, Agroinform, Budapest 1987, p. 20.
11 blokádot létesített a szigetország körül megakadályozva ezzel, hogy további szovjet rakétákat szállító katonai hajók Kubát elérjék. A hideg háborús időszak egyik legveszélyesebb konfrontációja végül is a szovjet rakéták Kubából való kivonásával végződött. A törvény rendelkezett még ezen kívül még arról, hogy földtulajdont csak kubai állampolgár vásárolhat, ajándékozhat, illetve örökölhet a szigetországban. A szövetkezesítés ösztönzése szintén részét képezte a földtörvénynek. A földreform hatását a tulajdonviszonyokra az 1. számú melléklet jól érzékelteti. A nagybirtokok 1961-re megszűntek, s a társadalmi tulajdon – állami gazdaságok és szövetkezetek formájában – vált uralkodóvá. Mindazonáltal az 1. számú mellékletből kiderül az is, hogy bár társadalmi tulajdonba kerül a földterület jelentős része, a magángazdálkodást folytató birtokok száma még így is meghatározó szereppel bírt, a kubai gazdaság működésében. Ezért 1960 végétől a kisbirtokosokat arra kényszeríttették, hogy „földjüket az állami gazdaságoknak adják el vagy adják bérbe, illetve, hogy termelésüket az állami gazdaságok termelési terve szerint tervezzék”.1 Ezzel egyidejűleg betiltották a bérmunka alkalmazását, valamint a termékek magánutón történő eladását. A második földreform, melyet 1963. október 3.-án léptettek életbe, következetesen tovább csökkentette a magántulajdonban lévő birtokok számát. 67 hektárban limitálta a földbirtokok felső határát, s ezzel gyakorlatilag állami tulajdonba került a mezőgazdasági földterület 70%-a. II.1.2. Államosítás az iparban Az iparban a mezőgazdasághoz hasonlóan szintén mélyreható változások mentek végbe. A kormány ipart érintő intézkedéseinek sora a kubai és észak-amerikai nagyvállalatok államosításával kezdődött, majd fokozatosan kiterjedt a közép, illetve kisvállalatokra is. Gyakorlatilag 1963-ra a külföldi, valamint a kubai vállalatok államosítása befejeződött és a termelőeszközök döntő része állami tulajdonba került
1
Burgerné Gimes Anna: A világ mezőgazdasága, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1992 p. 65.
12
1. táblázat Állami szektor részaránya az egyes iparágakban 1961 (%)
1963 (%)
Mezőgazdaság
37
70
Ipar
85
95
Építőipar
80
98
Közlekedés
92
95
Hírközlés
100
100
Kereskedem
52
75
Forrás: World Development, Vol. 15 No. 1, 1987 p. 160. II.1.3. A tervgazdálkodás bevezetése A földreform, illetve a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele után a Castrokormány hozzáfogott a tervgazdálkodás bevezetéséhez. A tervgazdálkodás részeként 1961 végére széles körű iparosítási programot dolgoztak ki Kubában. A fejlesztési stratégiában, mely „egyfajta kubai vas és acél koncepció volt”1 1965-ig az ipar átlagos növekedését 17,9%-ra, a bányászatát és gépiparát pedig ezen belül 26%-ra tervezték. A gazdasági növekedés ütemének évi 10-15%-ot kellett volna elérnie, az ipar arányát a gazdaságban 60%-ra, a nehézipar arányát az iparban 1970-re 80%-ra szándékozták emelni. A terv szerint Kubának 10 év alatt gazdaságilag fel kellett volna zárkóznia a fejlett tőkés országokhoz. Szintén a tervgazdálkodás részeként került meghirdetésre a mezőgazdaság diverzifikálásának a programja is, melyben elsődleges célként a monokultúrás termelés (egészen
pontosan
a
cukornádtermesztés)
felszámolását
és
a
szigetország
élelmiszerszükségletének a hazai forrásból való fedezését határozták meg. Bár eredetileg a cukornádon kívüli hagyományos növénytermesztés bővítését, a mezőgazdasági termelés diverzifikálását a cukornád vetésterületének a csökkentése nélkül kívánták megoldani, a gyakorlatban azonban az mégis ennek rovására valósult meg. Ennek következtében a
1
Fekete Károly: i.m.p.5.
13 cukortermelés
az
1961-es
rekorderedményhez
képest
jelentősen
visszaesett,
ami
nagymértékben hozzájárult az egyensúlyi problémák kiéleződéséhez. A mezőgazdaság diverzifikálásának, illetve az iparosítás felgyorsításának alapjául több indok is említhető. Egyrészt Kuba szakítani akart a cukortól való túlzott függőségén, diverzifikálni akarta monokultúrális gazdaságát. Az Egyesült Államok gazdasági és kereskedelmi blokádja – Kuba cukorexportjának legfőbb célpontját vesztette el az USA-ban a forradalom utáni években – valamint az alacsony nemzetközi cukorárak is erősítették a monokultúrával való szakítás vágyát. Ehhez társult még az a tény is, hogy a cukor Kubában az emberek számára a megdöntött rendszert, s e rendszer alatti évek nyomorát jelentette. A másik tényező, mely közrejátszott a stratégiakialakításában a Szovjetunió, illetve a szocialista tervezési gyakorlat kubai lemásolásának tudható be. II.1.4. Szociális körülmények változása A már korábban említett intézkedéseken túl a Castro-kormány legfontosabb célkitűzései között szerepelt a lakosság szociális helyzetének a javítása is. E terv magvalósítását célozták a lakosság élelmiszerszükségletének minél nagyobb kielégítését szem előtt tartó programok, az analfabétizmus felszámolására, az oktatási rendszer átalakítására, az egészségügyi ellátás átszervezésére, s a lakásépítések felgyorsítására vonatkozó programok. Az intézkedések eredményeképp a közoktatás ingyenessé vált, az analfabétizmust sikerült majdnem felszámolni, a közszolgáltatások díjai mérséklődtek, illetve részben el is törlődtek. Ezen kívül a kormány emelte a béreket, növelte a foglalkoztatottak számát. A munkanélküliek száma, mely a forradalom előtt oly magas volt, erőteljesen visszaesett. II.1.5. A kubai gazdaság problémai a 60-as évek elején Bár 1958 és 1961 között összesen a mezőgazdasági termelés 9%-kal, az ipari termelés pedig 8,3%-kal növekedett, 1962-re ennek ellenére (elsősorban a munkaerő-tartalékok jelentős mértékű bevonásának köszönhetően) a kubai gazdaságnak súlyos problémákkal kellett szembenéznie.
14
II.2. A kubai gazdaság alakulása 1963 és 1970 között II.2.1. Új gazdaságpolitikai irányvonal Az új, 1964-ben indított gazdaságpolitika a korábbi évek elképzeléseitől sokban eltérő volt. Miután bebizonyosodott, hogy a cukoripar kiemelkedő jelentősséggel bír, az új stratégia ezt az ágazatot kívánta erőteljesen fejleszteni. Az elgondolás az volt, hogy a cukorbevételek fokozásával megteremthetik a gazdaság diverzifikálásának, elsősorban az ipar fejlesztésének a pénzügyi forrásait. „Monokultúrával a monokultúra ellen”1 – ezt hirdette Fidel Castro. A cukortermelés fejlesztésére vonatkozó terv 1970-re, a cukortermelés erőteljes növelését irányozta elő. Ennek érdekében a cukortermő területeket kiszélesítették, gépesítették a betakarítás nagy részét, felújították a cukorfinomítókat. A terv azonban annak ellenére, hogy a világpiaci árak is kedvezően alakultak, valamint létrejött a Szovjetunió és Kuba között az a hosszú lejáratú egyezmény, mely alapján a Szovjetunió 1965 és 1970 között rögzített áron 5 millió tonnára emelte cukorfelvásárlását2, mégsem tudott megvalósulni, a 8,5 tonnát nem sikerült meghaladni. Az erőltetett tervfeladatok végrehajtása – különösen a cukortermelés túlzott fokozása – azonban a gazdaság egészében súlyos károkat okozott. Az ipart a jelentős beruházások ellenére, (1963 és 1968 között a beruházásokra fordított összeg kb. a kétszeresére emelkedett) melynek nagy része a cukortermeléssel összefüggő iparágakra irányult, elhanyagolták. A cukor az alapvető élelmiszerek termelésétől a termőföldet, az eszközöket és a munkaerőt egyaránt elvonta. A reális fejlesztési lehetőségeket meghaladó termelési célok a tervfeladatok erőltetett végrehajtására, az irányítás nagyfokú centralizációja, illetve az anyagi ösztönzés hiányából adódóan a termelési eredmények nem a vártnak megfelelően alakultak. Míg 1962 és 1965 között a bruttó anyagi termelés átlagosan évi 3,7%-kal nőtt, addig az 1966 és 1970 között már csak évi 0,4%-ot ért el.3 A termelési, fejlesztési szempontból kiszemeltek voltak (cukortermesztés, szarvasmarha-tenyésztés, citrusfélék termesztése, az iparon belül a
1
Fekete Károly: i.m.p.7 Fekete Károly: i.m.p.8. 3 Dr. Árva László: i.m.p.9. 2
15 mezőgazdasági termékeket feldolgozó vagy a mezőgazdaság számára termelési eszközöket előállító ágazatok). Erre az időszakra volt jellemző még, hogy a magánkereskedelmi és magántermelői tevékenységet erőteljesen korlátozták, visszafogták. A magántermelőket megpróbálták rávenni, hogy állami gazdaságokban tömörüljenek, s ez által fokozni a központi felhalmozást, amelyre azért volt szükség, mivel továbbra is magas szinten akarták a szociális kiadásokat tartani. II.2.2. A külkereskedelem alakulása A fizetésimérleg egyensúlyának helyreállítása érdekében a 60-as évek második felében nagymértékben visszafogták az importot, s fokozták az exportra termelést. A külkereskedelmi forgalomban, ezekben az években, jelentősen megnőtt a szocialista országok (különösen a Szovjetunió) szerepe. 1968-ban az össze külkereskedelmi forgalom 77%-át bonyolították a szocialista országokkal, amelyen belül a Szovjetunió 34%-kal részesedet. Az exportban a szocialista országok részesedése 75%-ot (ezen belül a Szovjetunió 44,5%-ot), az importban pedig 78,6%-ot (Szovjetunió 59%-ot)ért el. Az árucsere-forgalmi megállapodásokat olyan hitelnyújtási és fizetési kedvezmények is kiegészítették, melyek garantált árakat (a világpiaci ár többszörösét) biztosították a kubai cukorvásárlásokra,
valamint
ezeken
felül
hozzájuttatták
Kubát
a
legfontosabb
energiahordozókhoz (kőolaj), beruházási (gépek) és fogyasztási javakhoz (gabona). A szocialista országok burkolt támogatásai sem tudták ellensúlyozni azt a hatást, amit az import, a magántermelői tevékenység visszafogása, a nem kielégítő termelési eredmények, illetve az anyagi ösztönzés elmaradása okozott. Mindezen tényezők viszont egyenesen vezettek a rossz áruellátáshoz, a lakosság fogyasztásának visszafogásához, a jegyrendszer általánossá válásához. (2. számú melléklet) II.2.3. Szociálpolitikai intézkedések Nem vitatható azonban az a tény, hogy a gazdasági problémák ellenére 1963 és 1970 között jelentős eredmények születtek a lakosság szociális helyzetének, kulturális színvonalának javításában. Ezekben az években a forradalom győzelme utáni megkezdett politikát tovább folytatva, a szociális kiadásokat a korábbi magas szinten tartották, melynek eredményképpen
16 nagymértékben fejlődött az oktatás (minden szinten bevezették az ingyenes oktatást, az analfabétizmust megszüntették, jelentősen nőtt a felsőoktatásban résztvevők száma), az egészségügyi ellátás (1958 és 1972 között a korházak száma hatszorosára nőtt, a súlyos fertőző és járványos betegségeket majdnem felszámolták, a gyermekhalálozási arány jelentősen lecsökkent) és javult a lakáshelyzet is (1959 és 1968 között 142,3 ezer új lakás épült, a 60-as évek első felében a kiadások 33.7%-át fordították lakásépítésre).1 A szociális körülmények javulásának (óvodahálózat, szociális ellátás színvonalának emelése) köszönhetően valósulhatott meg többek között a nők mind nagyobb számban történő munkába állása is. 1973-ra már fél millióra emelkedett a foglalkoztatottakból a nők aránya, ami a női munkaképeskorú lakosság kb. 20%-át jelentette. Megjegyzendő azonban, hogy míg a női munkaerő bevonása a foglalkoztatásba is csak részben tudta csillapítani az égető munkaerőhiányt. A munkaerőhiány okai között a fejlesztési tervekből adódóan a megnövekedett munkaerő kereslet mellett a demográfiai változás nagy súllyal szerepelt. A megváltozott szociális helyzetből következően nőtt a természetes szaporulat és kitolódott az átlagéletkor határa. A fiatalok nagy része azonban, akik régebben már korábban munkába álltak, ekkor az oktatási lehetőségeket kihasználva folytatták tanulmányaikat, a lakosság azon része pedig, akiknek korábban életkorra és egészségi állapotra való tekintet nélkül dolgoznia kellett, nyugdíjba mehettek. Az aktív keresők számának az ilyen nagy arányú lecsökkenése viszont munkaerőhiányhoz vezetett, amelynek az enyhülése csak a 70-es évek elejére következett be.
II.3 A szigetország gazdasága az 1970-es évektől 1986-ig Az 1970-es, illetve a 80-as évek elejének célkitűzései alapvetően nem jelentettek változást az előző évek stratégiájához képest. Ezt az időszakot a „gazdasági és gazdaságirányítási konszolidáció”2 éveinek is nevezhetjük. II.3.1. Növekedés és a gazdasági struktúra A gazdasági növekedés üteme ezekben az években különösen 1971 és 1975 között, amikor is a társadalmi termék átlagosan évi 7,5%-kal nőtt, jelentősen felgyorsult. Bár a
1 2
World Development: i.m.p.30-31. Fekete Károly: i.m.p.10.
17 növekedés 1976 és 1980 időszakában visszaeset évi 4%-ra, 1980 és 1985 között a termelés ismét évi 7,3%-kal nőtt.1 Az 1970-es évek első felében végbe menő növekedésben szerepet játszott, hogy a belső tartalékokat hatékonyabban használták fel, a munkatermelékenységet fokozták (1970ben bevezették a normarendszert, 1971-ben a munkafegyelem javítása érdekében megszületett a munkakerülés elleni törvény, 1973-ban pedig bevezetésre került a gazdasági ellenőrzés rendszere), támogatták az anyagi ösztönzést, illetve a KGST-be való 1972-es belépéssel fokozódott Kuba részvétele az akkori szocialista országok nemzetközi munkamegosztásában. A KGST-hez való csatlakozásból Kubának számos előnye származott: a KGST-országok biztos piacot és garantált árat biztosítottak Kuba export cikkeire (elsősorban a cukor számára), ellátták a szigetországot nyersanyaggal, energiahordozókkal, beruházási és fogyasztási cikkekkel, KGST programok indultak Kuba természeti kincseinek kiaknázására, számos iparágának
a
fejlesztésére
(cukoripari
rekonstrukció,
energetika,
nikkelfeldolgozás,
autóbuszgyártás, citrusfélék termesztése). Mindezeken kívül a világpiaci cukorárak is kedvezően alakultak az évtized első felében (1974-ben a cukor világpiaci ára rekordmagasságot ért el: 64 centet fizettek egy font cukorért)2. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tény, hogy az 1970-es évek elején változás következett be Kuba nemzetközi megítélésének tekintetében (1975-ben az Amerikai Államok Szervezete teljesen feloldja az 1962 óta érvényben lévő gazdasági és kereskedelmi embargót, az Egyesült Államok szintén lazít a Kuba elleni kereskedelmi embargón 1974-ben), amelynek folytan a szigetország kapcsolatai bővülnek a latin-amerikai, illetve a tőkés országokkal. Az 1975 és 1980 közötti időszakban az előző évekhez képest viszonylag lassúbb gazdasági növekedés következet be. Ehhez hozzájárult a világpiaci cukorárak rohamos csökkenése. A már említett 1974-es rekordhoz képest 1976-ra a cukor ára 7 centre esett vissza3, s ez a tendencia a következő években is folytatódott. A gazdasági növekedés visszaesésének magyarázatául szolgál még az is, hogy erre az időszakra tehető a kubai gazdaság számára nagy fontossággal bíró energiahordozók és nyersanyagok árainak az emelkedése is. Mindezek Kuba számára a kereskedelmi cserearányok (53%-os), igen jelentős romlásához vezetett 1975 és 1979 között a tőkés országok viszonylatában.4
1
Dr. Árva László: i.m.p.10. World Development:i.m.p.167. 3 Világgazdaság 1980. november 26. p.4. 4 Világgazdaság 1984. március 22. p.7. 2
18 A világpiaci árak ilyen kedvezőtlen alakulásának ellenére azonban a cukortermelés egyenletesen 1976 és 1979 között 30%-kal emelkedett. 2. táblázat Cukortermelés alakulása Év Mennyiség (ezer tonna)
76
77
78
79
6156
6485
7351
7992
Forrás: World Development i.m.p.150. A cukorszektor kedvező eredményein túl más fejlesztési programokra kiszemelt iparágak is fejlődtek. Beruházásokra 1976 és 1980 között 13,2 milliárd pesot fordítottak, ami 75%-kal volt több mint a 70-es évek első felének ráfordításai, illetve háromszorosát használták fel az iparban, míg a mezőgazdaságra 19% jutott.1 A beruházások eredményeképp sikereket könyvelhetett el a nikkelipar, az építőipar, a halászat, a mezőgazdaságban a rizs és citrusfélék termesztése, fejlődött a műtrágyagyártás, a mezőgazdasági gépgyártás és az infrastruktúra is. A fogyasztási javak termelése azonban annak ellenére, hogy 1975-ben bevezették az úgynevezett „Új irányítási és tervezési rendszert”2, melynek fő céljai közé tartozott többek között az anyagi ösztönzés és hatékonyság fokozása, illetve, hogy 1976 után engedélyezték, bizonyos magántermelői, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységeket (elsősorban a virágzó feketepiac megfékezése végett) elmaradt a kívánatostól. Az alapvető és a tartós fogyasztási cikkek továbbra is csak jegyre voltak kaphatók Kubában. (A rossz gazdasági helyzet, melyet fokozott az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok 1979-es hazalátogatása is, 1980 nyarán a kubaiak tömeges meneküléséhez vezetett Kuba Mariel nevű kikötőjéből az Egyesült Államokba.) (3. számú melléklet) Érezhető javulás csak az 1980-as évek első felében következett be a lakosság életszínvonalában, mikor is több intézkedés született az ellátás javításának érdekében. Ekkor jelent meg a „párhuzamos piacok”3 rendszere (mercados paralelos), ahol a kubaiak a
1
World Development: i.m.p.31. Dr. Árva László: i.m.p.10. 3 Fekete Károly: i.m.p.33. 2
19 jegyrendszeren kívül beszerezhették – bár igen magas piaci árakon – azokat a cikkeket (főleg élelmiszereket), amelyeket az állami és szövetkezeti kereskedelem értékesített. Ekkor engedélyezték a kistermelői agrárpiacok, szabadpiacok megnyitását is, ahol a termelők a feleslegüket közvetlenül a lakosság számára adhatták el. A szabadpiacok szerepe, mint ahogyan azt a 3. táblázat is mutatja, egyes termékek értékesítésében elérte 1981-ben a 80%-ot. 3. táblázat A szabadpiacok szerepe a mezőgazdaság termékeinek értékesítésében Termék
Százalék
Rizs
79,8
Bab
83,2
Zöldség félék
21,5
Sertés hús
79,8
Baromfi
51,8
Forrás: Fekete Károly: i.m.p.34. A 80-as évek első felében elért, a már korábban említett 7,3%-os átlagos évi növekedés – amit azonban némi fenntartással kell kezelni a kubai statiszták miatt – pozitív eredménynek tudható be, ha figyelembe vesszük, hogy a cukorexporttól oly nagymértékben függő kubai gazdaságnak ebben az időszakban is rendkívül alacsony világpiaci cukorárakkal kellett szembe néznie. Bár a cukorágazat, ahogyan azt a 4. táblázat is érzékelteti, javuló teljesítményt mutatott (köszönhetően többek között a feldolgozás, illetve a betakarítás korszerűsítésének is), a cukor világpiaci ára az 1985-86-os idényben igen alacsonyra, 6,03 centre csökkent le.
20 4. táblázat A cukortermelés és a cukorárak alakulása Év
Eredmény (millió tonna)
Cukorár (cent/libra)
81-82
8,30
8,39
82-83
7,20
8,48
83-84
8,33
5,20
84-85
8,20
4,03
85-86
7,20
6,03
Forrás: Fekete Károly: i.m.p.17. A több éve tartó szárazság, illetve a „Kate” nevű hurrikán 1985-ös pusztítása szintén jelentős károkat okozott a cukornádtermelésben. A cukor világpiaci árának esése azonban nem érintette a szocialista országokba (elsősorban a Szovjetunióba) irányuló kubai cukoreladásokat, amelyek az export 80%-át, a cukorból származó összes bevételnek a 90%-át adták.1 A Szovjetunióval kötött hosszú távú cukoregyezmény, amely szerint Kubától a világpiaci ár többszöröséért vásárolták a cukrot a szovjetek, egyfajta segélyként is lehetett értékelni. A nemzetközi egyezmények alapján Kuba kb. 2 millió tonna cukrot értékesíthetett japán és nyugat-európai piacokon, azonban ezt többnyire nem tudta leszállítani a belföldi felhasználás miatt.2 A cukorból származó évi devizabevételre (kb. 250 millió dollár) nagy szüksége volt a szigetországnak ahhoz, hogy be tudja szerezni az elengedhetetlenül fontos gépeket nyugatról. A 80-as években azonban a nyugati importcikkek árának folyamatos emelkedése érzékenyen érintette a kubai gazdaságot, s ezt még a szovjet kőolaj re-exportjából származó dollárbevételek sem tudták ellensúlyozni. (A Szovjetunióval kötött megállapodás alapján a kubaiak, ha az igényeltnél kevesebb szovjet olajt használta fel, a fennmaradó mennyiséget a szabadpiacon értékesítették) Kuba 1984-85 folyamán kb. 3 millió tonna olajt értékesített tőkés piacokra, ami a kubai dollárbevételek 42%-át jelentette3. 1986-ban az olajárak drasztikus
1
Világgazdaság 1985. március 12. p.4. Világgazdaság 1985. március 12. p.4. 3 Világgazdaság 1987. július 4. p.2. 2
21 visszaesése következtében azonban a szigetország jelentős dollárbevételektől esett el. Az 1984-86-os időszak főbb fejlődési mutatói a 4. számú melléklet foglalja össze. II.3.2. Adóssághelyzet A
kubai
gazdaság
alacsony
hatékonysága,
az
olajáresés
párosulva
a
dollár
árfolyamcsökkenésével, a kedvezőtlen cukortermés, illetve az alacsony cukorárak miatti bevétel csökkenés és a nyugati importcikkek árainak emelkedése következtében az ország 1985-re mind a szocialista, mind pedig a tőkés országok felé jelentős mértékben eladósodott. Míg a szocialista országok felé kb. 10 milliárd rubel tartozása állt fenn (ebből 7,5 - 7,6 milliárd rubel szovjet hitel), addig a dollártartozások 3,6 milliárdos értéket értek el.1 Kuba konvertibilis adósságának alakulását a 5. táblázat tartalmazza. 5. táblázat Kuba konvertibilis adósságának alakulása (millió pesoban)
Kormány garanciával biztosított hitelek Nemzetközi hitelek Nemzetközi pénzügyi hitelek Teljes nettó adósság
1980
1981
1982
1983
1984
1985
1046,6
1045,1
1048,9
1113,3
1377,3
1652,3
278,7
221,4
198,7
191,7
174,3
135,9
1837,1
1826,4
1327,3
1334,9
1164,4
1345,7
3226,8
3169,6
2668,7
2789,7
2988,8
3621,0
Forrás: Fekete Károly: i.m.p.22. , EIU Country Profile 1988-89 p. 27. Míg a szocialista országok hitelei folyamatosan a forradalom kezdeti szakaszától áramlottak Kubába, addig a dollártartozások döntően a 70-es évek közepe óta halmozódtak fel. Kuba nyugati hitelezői a Párizsi Klubba tömörült országokból kerültek ki, mivel az USA akadályozta más pénzügyi szervezetekben Kuba hitelfelvételi lehetőségeit. A hitelfelvétel 1
Fekete Károly: i.m.p.22.
22 okai között elsősorban az szerepelt, hogy a gazdaság diverzifikálása, s a beruházások nagy kiadást jelentettek a költségvetés számára, illetve, hogy a rossz cukortermések és az alacsony cukorárak okozta dollárkiesést is külső forrásból kellett pótolni. Kuba fizetési nehézségei 1982-ben olyan mértékűvé váltak, hogy ekkor kellett először kérelmeznie dollártartozásának átütemezését. Az átütemezés 1,2 milliárd dollárt érintett, amelyből 250 millió kormányhitel volt, a többit pedig kereskedelmi bankoknak kellett volna törleszteni.1 1985 júliusában újabb, összesen 250 millió dollártartozás átütemezésérül egyezett meg Kuba a Párizsi Klubbal2. 1986 folyamán az adósságprobléma tovább súlyosbodott, s mivel a kubaiak nem tudtak kedvező megállapodást elérni a Párizsi Klubbal, júliusban felfüggesztették adósságaik, illetve azok kamatainak kifizetését. Az adósságok törlesztésének a felfüggesztésében az is közrejátszott, hogy Kuba 1985 tavaszán egy adósság stratégiát hirdetett meg, amelyben az adós országok (elsősorban a latiamerikai országok) összefogására buzdított a gazdag „kizsákmányoló” hitelezőkkel szemben.3 A kubaiak szerint a hitelezők a rendkívül magas kamatok révén az eladósodott szegény országok helyzetét tovább súlyosbítják, s ezért az adósságok és kamatok visszafizetésének a megtagadására szólított fel. A programnak azonban nem volt sikere a latin-amerikai országok körében, a negatív hatása viszont annál inkább érezhetővé vált, mivel a nyugati hitelezők óvatosabbá váltak, akadályozva ezzel a további kölcsönök felvételét. Érdekessége ennek a programnak az, hogy az ezred forduló után Nagy-Britannia a legszegényebb fejlődő államok vele szemben fennálló adósságának eltörlését jelentette be. Ez a Világbanknál és más fejlesztési bankoknál lévő, fejlődő országok által felhalmozott összadósság mintegy 10 százaléka. Nagy-Britannia egyben felszólította a másik hat legfejlettebb országot, hogy ők is engedjék el a feléjük fennálló adósságokat.4 A brit adósságleírás összértéke mintegy 100 millió font - 147 millió euró. Gordon Brown brit pénzügyminiszter vasárnap Brightonban közölte, hogy London akkor is kész elengedni a feléje fennálló adósságot, ha a G7 (a világ hét gazdaságilag legfejlettebb országa) többi tagállama nem követi példáját, bár az a harmadik világ tehermentesítése céljából kívánatos lenne. A brit kezdeményezést néhány nappal a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank washingtoni tanácskozása előtt jelentették be. Gordon Brown jelenleg az IMF elnöke, és 1
Világgazdaság 1984. október 16. Fekete Károly: i.m.p.24 3 Fekete Károly: i.m.p.24 4 http://origo.matavnet.hu/uzletinegyed/hirek/vilaggazdasag/20040927brit.html - 2005. szeptember 27. 15:42 2
23 többször hangoztatta már, hogy az eladósodott országok Nagy-Britanniával szembeni adósságát teljes mértékben el kell törölni. Szakértők szerint az IMF és a Világbank washingtoni tanácskozásán a brit kezdeményezés miatt áttörés lesz a legfejlettebb államok adósságkezeléssel kapcsolatos magatartásában. Nagy-Britannia ugyanis nem csak az IMF-en keresztül felé fennálló adósságot törölné el, hanem a pénzügyminiszter közleménye szerint úgy tehermentesítené az eddig felé tartozással bíró szegény országokat, hogy az IMF-nek fizetendő törlesztőrészleteket is átvállalja, méghozzá 100 millió font (a Nagy-Britannia felé fennálló adósság mértéke) értékben. Erre a Blair-kormányzat a költségvetésben már el is különítette az összeget, mondta Gordon Brown a brit munkáspárt éves konferenciáján tartott beszédében.
24
III. A „kiigazítás” évei 1986-1990 III.1. A Rectificación Program Az adósság helyzet folyamatos súlyosbodása, a kubai gazdasági teljesítmény csökkenése, a költségvetési deficit növekedése, az import visszafogása, az ellátási problémák és a szociális feszültségerősödésének hatására 1986 áprilisában, az 1970-es években megkezdett liberalizáltabb, az anyagi ösztönzésre és a piaci mechanizmusokra is figyelmet fordító gazdaságirányítási gyakorlatot félbeszakították, s elindították az úgynevezett „tévedések és negatív tendenciák” kiigazítási kampányát.(rectificación)1 A kampány beindításakor Fidel Castro hangsúlyozta, hogy az előző évek politikája (a szabadpiacok beindítása, az anyagi ösztönzés fokozása, az egyes ágazatok rugalmasabbá tétele) nem járult hozzá a hatékonyság növeléséhez, sőt a gazdasági ösztönzök egyoldalú alkalmazása többet ártott a gazdaságnak mint használt, mivel romlott a munkaerkölcs, „egyesek ügyeskedéssel hatalmas vagyonokat szereztek”, a decentralizáció révén a bérgazdálkodás feletti ellenőrzés csökkent, s káosz uralkodott el a gazdaságban.2 A Rectificación program keretében a következő intézkedésekre került sor: ¾ Bezárták a kisparaszti szabadpiacokat, s a helyüket a már korábban is működő állami párhuzamos piacok vették át. (A szabadpiacok bezárását azzal indokolták, hogy a „szövetkezesítés fékjeivé” váltak3, illetve, hogy a látványosan gazdagodó parasztok ellenszenvet, szociális feszültséget váltottak ki a lakosság körében.)4 ¾ Több ezer párt és állami vezetőt vontak felelősségre visszaélések és mulasztások miatt. ¾ Szigorították a munkanormákat. ¾ Megerősítették a rendőri erőket az elszaporodott bűncselekmények feltárására. ¾ Harcot indítottak a „kapukon belüli” munkanélküliség ellen. ¾ Az anyagi ösztönzés helyében az erkölcsi ösztönzést állították. ¾ Célul tűzték ki a gazdasági egyensúly megteremtését, a kereskedelmi és költségvetési deficit mérséklését, a bevételek növelését, s az export diverzifikálását. 1
Világgazdaság 1986. december 6. p.1 Világgazdaság 1986. december 6. p.1. 3 Világgazdaság 1986. június 18. p.5. 4 Világgazdaság 1986. június 18. p.5. 2
25 III.2. A rectificación hatása a gazdaságra A kiigazítási kampány ellenére azonban a kubai gazdaság helyzete a 80-as évek második felében tovább súlyosbodott, s 1990-re krízis helyzet alakult ki. A gazdaság kritikus állapotát jól szemlélteti a 6. táblázat is, amelyből kiderül, hogy 1986 és 1990 között a GDP alig növekedett, az export és az átlagbérek stagnáltak, a munkatermelékenység csökkent, s a cukortermelés sem a vártnak megfelelően alakult. Ezzel szemben viszont a költségvetési hiány (7. táblázat), s a konvertibilis adósságállomány tovább emelkedett. (1989-ben a konvertibilis adósságállomány már elérte a 7,3 milliárd pesot.) A kereskedelmi deficit, az export erőteljes ösztönzése, illetve az import drasztikus visszafogása ellenére (az import visszafogása egy sor beruházás leállítását is maga után vonta) szintén növekedett. Mindezen tényezők kihatásaként a közellátásban is zavarok keletkeztek, bővült a hiánycikkek köre, szinte mindent jegyre lehetett már csak kapni, s a lakosság életszínvonalában jelentős visszaesés következett be. 6. táblázat Gazdasági mutatók 86-89 /milliárd pesoban/ 86
87
88
89
GDP
27,3
26,3
26,9
27,2
Export
5,3
5,4
5,5
5,4
Import
7,6
7,6
7,6
8,1
Kereskedelem
-2,3
-2,2
-2,1
-2,7
Költségvetési deficit
0,2
0,6
1,1
1,6
Cukortermelés
7,2
6,9
7,8
7,3
Munkatermelékenység
9,2
8,8
9,6
8,4
4,9
6,0
6,4
7,3
Konvertibilis adósságállomány
Forrás: Transition 1995. március p.15.
26 7. táblázat Költségvetés /millió pesoban/ 85
86
87
88
89
Bevételek
12.294
11.699
11.272
11.386
11.904
Kiadások
12.547
11.887
11.881
12.532
13.528
Egyenleg
-253
-188
-609
-1.146
-1.624
Forrás: The Economist Inteligence Unit, Country Profile, Cuba 1993/94 p.29. A kubai kormány a kiigazítás negatív hatásait azonban nem ismerte el, a gazdasági válság okaként külső tényezőket, a csökkenő világpiaci olajárakat, illetve a cukorárakat, az USA gazdasági embargóját, valamint a kedvezőtlen időjárást tette felelőssé. III.3. A külkereskedelem alakulása Míg 1959 előtt Kuba legfőbb külkereskedelmi partnere az Egyesült Államok volt, addigra a forradalom győzelme után az USA helyét fokozatosan átvették a szocialista országok. Kuba függősége mind az import, mind pedig az export terén e régiótól, ezen belül is elsősorban a Szovjetuniótól, amit a 5. és 6. számú mellékletben szereplő adatok is alátámasztanak az 1980-as években nagy mértékben növekedett. 1989-re a szocialista országok Kuba exportjából 86%-kal (Szovjetunió 67%-ot képviselt ebből), importból pedig 87%-kal (Szovjetunió 71%) részesedtek.1
1
EIU Country Profile 1995-96 p.32.
27
IV.Az 1990-es évek Kubai gazdasága, a túlélés stratégiája IV.1. A kelet-európai változások hatása Az 1980-as évek végén Európa keleti részében döntő politikai és gazdasági változások mentek végbe. A Szovjetunióban 1985-be Mihail Gorbacsov által elindított reformok 1989 és 1991 között az egész szocialista tömb felbomlásához vezettek ebben a térségben. A szocialista országok mindegyikében politikai és gazdasági rendszerváltás zajlott le, aminek eredményeképpen a korábban tervutasítással dolgozó államok a piacgazdaság útjára tértek át. A Szovjetunió, illetve a volt szocialista tábor összeomlásával a KGST is megszűnt létezni (1991), s a korábbi KGST-tagállamok kapcsolatában a szabadpiaci árakon való kereskedelem és a konvertibilis elszámolás vált uralkodóvá. A Kelet-Európában lezajlott rendszerváltás ellenére azonban Kuba elhatárolta magát a reformoktól, nem volt hajlandó gazdasági stratégiájának megváltoztatására, a szocializmus „karibi bástyája”1 maradt. Hiába utasította el Kuba a reformokat, s ragaszkodott az egy párt rendszer fenntartásához az előbb említett változások hatásai hamar érezhetővé váltak a szigetországban is. A Szovjetunió 1989-től fokozatosan elkezdte felszámolni a Kubának nyújtott támogatásokat: a cukor világpiaci áron felüli vásárlását, a kőolaj világpiaci áron aluli szállítását. ( Míg Kuba 1989-ben 15 millió tonna kőolajat importált, a Szovjetunióból, s ebből 2 millió tonnát adott tovább jelentős haszonnal, addig a reexportált mennyiség 1990-ben a szovjet olajexport csökkenése miatt a felére esett vissza2, a fejlesztési segélyek értéke 1988ban elérte a 400 millió rubelt)3 Mindezek oka, túl a szovjet gazdasági válságon, illetve a külkereskedelmi tevékenység decentralizálásán (a szovjet vállalatok 1989 áprilisától jogot kaptak a külföldi piacokon való közvetlen megjelenésre, s azok a cégek, amelyek terméke hiánycikk volt a belső piacon vagy megfelelt
a
világpiaci
színvonalnak,
nem
voltak
érdekelve
a
Kubával
való
együttműködésben)4 az volt, hogy a nyugati hitelező országok a Szovjetuniónak nyújtott pénzügyi segélyekért cserébe kérték, hogy Moszkva állítsa le a korábbi Harmadik Világbeli
1
Gazdaság politikai információk 4/1990 p.5. Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból 1990 január 24 p.53 3 Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból 1990 január 24 p.53 4 Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból 1989. augusztus 3. p.20. 2
28 szövetségeseinek támogatását. Amerikai források a szovjet segélyek összegét évi 15 milliárd dollárra becsülték.1 A burkolt támogatások megszűnése azonban csak 1991-től vált igazán érezhetővé, mikor a szovjet-kubai gazdasági kapcsolatokban lejárt az előző ötéves megállapodás, s a korábbi évek rubelelszámolású árucsereforgalmát konvertibilis elszámolás és világpiaci áron való kereskedelem váltotta fel. A Szovjetunión kívüli többi volt KGST ország szintén áttért a keményvalutás elszámolásra, amely összességében a devizahiánnyal küszködő Kubával való külkereskedelmi forgalmának drasztikus csökkenéséhez vezetett. A kelet-európai volt szocialista országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok megszakadása, a szovjet támogatások elapadása párosulva a tervutasításos kubai gazdaság strukturális hibáival, alacsony hatékonyságával, valamint a továbbra is érvényben lévő USA embargó 1993-ra rendkívül súlyos helyzetet teremtett Kubában. Az export a piachiány miatt jelentősen visszaesett, a devizahiány állandósult, Kuba friss hitelekhez, adósságtörlesztésének (7. számú melléklet) megtagadása miatt nem tudott hozzájutni, a külföldi tőke érdeklődése, nem volt számottevő. Mindezek hatására az importot vissza kellett fogni, a gazdaság teljesítményeinek a zuhanásához vezetett. A kubai gazdaság teljesítményének a visszaesését, a válság súlyosságát a táblázatban szereplő főbb mutató számok is jól érzékeltetik. 8. táblázat
89
90
91
92
93
94
GDP (milliárd peso)
19,6
18,76
14,07
11,54
10,00
10,07
GDP növekedés %-ban
0,1
-3
-10,5
-11,8
-15
0,7
Teljes export (milliárd dollár)
5,4
4,9
3,6
2,2
1,7
1,8
Teljes import (milliárd dollár)
8,1
6,7
3,7
2,5
2,2
2,3
Kereskedelmi egyenleg
-2,7
-7,8
-0,1
-0,3
-0,5
-0,5
6,2
7,0
8,4
10,0
10,8
Konvertibilis adósság állomány (milliárd dollár)
Forrás:EIU Country Report, 1st quarter 1995 p.4.) 1
Világgazdaság 1990. július 11. p.2.
Nem ismert
29 A kubai GDP az 1989 és 1993 közötti időszakban majdnem a felére csökkent. Míg 1989-ben a bruttó társadalmi össztermék 19,6 milliárd peso volt, addig az 1993-ra 10,00-ra esett vissza. Az export 69%-kal, míg az import 75%-kal csökkent ugyanabban az időszakban. A kereskedelmi deficit 2,7 milliárd pesoról 0,5-re változott, mivel a Szovjetunió nem tudta, illetve nem volt hajlandó tovább finanszírozni a bilaterális kereskedelmi deficitet. A fogyasztási cikkek, nyersanyagok, gépek, devizahiányból adódó importjának visszafogása mind a lakossági ellátásban, mind pedig a mezőgazdasági és ipari termelésben zavarokat okozott. Számos ágazat megbénult. 1993 és 1994 között a szigetország gyárainak 80%-ában szünetelt a termelés üzemanyag, nyersanyag és gépalkatrészek hiánya miatt.1 A beruházások az importkorlátozások, illetve a hitelfelvételi nehézségek miatt 57%-kal csökkentek 1989 és 1993 között.2 A leállított gyárak, beruházások tömegével bocsátották el a dolgozókat, az elégtelen mezőgazdasági termelés hatására az élelmiszerhiány fokozódott, a lakosság életszínvonala miatt energiaválság alakult ki. A nehézségeket tovább fokozta, hogy 1992-ben a Bush-adminisztráció megszigorította a 30 éve érvényben lévő amerikai gazdasági embargót. A külföldön tevékenykedő amerikai leányvállalatokra is kiterjesztett embargó nagymértékben visszafogta a külföldi befektetések növekedését Kubában. Az importált javak, köztük a kőolaj drágulása, valamint a kiviteli termékek, első sorban a cukor és nikkel árának zuhanása szintén kedvezőtlenül hatott. Kuba 1993-ban a forradalom történetének a legnehezebb évét élte át. A gazdaság teljesítményében némi javulás csak 1994-ben volt tapasztalható, mikor is a GDP 0,7%-kal növekedett, s az exportban illetve az importban fellendülés következett be. 1995-ben a növekedés már 2,2%-ot ért el, jelezve, hogy Kuba az 1993.tól végrehajtott óvatos gazdasági reformoknak köszönhetően, melynek egyben a Castro-renszer politikai túlélését is szolgálták túljutott a mélyponton. A növekedés egy olyan piacorientáltabb gazdaságpolitikának a következménye volt, amelyet már – bár a politikai rendszer változatlanul hagyása mellett a központi irányítás decentralizálása, a külföldi tőkebefektetések, a vegyes vállalatok, a magánszektor ösztönzés, illetve az export diverzifikációjára tett kísérletek jellemeztek.
1 2
Transition, 1995. March, Volumen 6, Number 3 p.11. The Columbia Journal of World Business, Spring 1995. p.7.
30
IV.2. A reformok előtt – a gazdasági túlélés szükség programja A gazdasági válság kezelésére 1990 augusztusában a „békeidőszak különleges időszaka”1 lépett életbe, amelynek célja a gazdaság megmentése volt az összeomlástól. Ennek keretében szigorú nyersanyag- és energiakorlátozást vezettek be mind a mezőgazdasági, mind az ipari szektorban, mind pedig a lakosság körében: családonként 10%kal mérsékelték a villanyáram-fogyasztását, 30%-kal csökkentették a benzinadagokat, több százezer biciklit rendeltek Kínából az autóforgalom helyettesítésére, leállítottak több beruházást (Cienfuegos-i kőolaj-finomító), visszafogták a lakásépítést, bezártak több gyárat (Moá-i nikkelgyár), az agrárszektorban a traktorok helyett igavonó állatokat fogtak be, megszüntettek több napilapot, magazint.2 1990-ben
hirdették meg az élelmiszer programot is, mely a lakosság alapvető
élelmiszerekkel való ellátásának biztosítását célozta meg. Elsősorban a gyümölcs és zöldségfélék termelésének a fokozását kívánták megvalósítani, mivel ezekből az ország adottságaival szemben a kínálat nagyon szegényes volt. A helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy a támogatások elapadása, illetve a szovjet gabonaszállítmányok akadozása miatt a kenyéradagokat is csökkentették, további termékek kerültek jegyre, s emelték egyes élelmiszerek árát.3 (8.számú melléklet) Az élelmiszer program keretében tízezreket – elsősorban munka nélkül maradt munkásokat, diákokat, értelmiségieket köteleztek arra, hogy kisegítő munkálatokat (betakarítást) végezzenek az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben. A dolgozók mezőgazdaságba való irányítása mindazon túl, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő mezőgazdaság gondjait enyhítette (a városokba való áramlás már a 70-es években megindult), a tömeges munkanélküliség feltartoztatását is szolgálta, mivel az energia válság miatt leálló gyárak, üzemek nagy számban bocsátották el a dolgozókat.4 A munka nélkül maradók számára megindult az átképzés is. A szükségprogram részét képezte még az is, hogy a párt apparátus létszámát a felére csökkentették. A program legfontosabb célja azonban a mindenáron való devizáshoz jutás volt. Ezt a külföldi befektetések fokozott ösztönzésével, az idegenforgalom fellendülésével, a biotechnológia fejlesztésével próbálták megvalósítani.
1
HVG 1990. szeptember 22. p.15. Világgazdaság, 1990. szeptember 22. p.2. 3 Gazdaság politikai információk 1990/4 p.60. 4 Világgazdaság, 1990. november 27. p.2. 2
31
IV.3. Kuba a reformok útján – további túlélési stratégiák A kubai gazdaság egyre mélyülő válságát – mélypont: 1993 – az 1990-ben született szükségprogram sem tudta ellensúlyozni. A túléléshez és a válságból való kijutáshoz reformokra volt szükség. A Castro-kormány 1993-ban a kínai és vietnámi példát követve – a politikai rendszer változatlanul hagyása mellett, a központi irányítást és a párt hatalmát fenntartva – az óvatos gazdasági nyitás mellett határozta el magát. A válságon való túljutás, a gazdasági szerkezetének átalakításának érdekében a következő reformintézkedések születtek a 90-es években: ¾ 1992. július: a Nemzetgyűlés által végrehajtott alkotmánymódosítás értelmében megerősítik a már 1982 óta érvényben lévő vegyes vállalatok alapítását engedélyező törvényt, elismerik a vegyes vállalatok, a gazdasági társulások által szerzett magántulajdont
(mely
azonban
nem
foglalhatja
magában
az
alapvető
termelőeszközöket), garantálják a külföldi befektetések védelmét, korlátozzák az állam kizárólagos monopóliumát a külkereskedelemben, lehetővé teszik a nyereség haza utalását a külföldi cégeknek a 30%-os nyereség adón túl, de a külföldi tulajdonrész továbbra is 49%-ban marad maximalizálva. Az alkotmánymódosítás ezenkívül kimondja: a nemzetgyűlés tagjait ezentúl közvetlenül választják meg, a vallásszabadság bevezetését, az államelnök jogkörének bővítését, a rendkívüli állapot életbelépését. ¾ 1992-tól adó és vámkedvezmények a külföldi tőkebeáramlás ösztönzésére. ¾ 1993 lehetővé teszik, hogy a külföldi bankok teljes körű szolgáltatást nyújtó fiókokat nyissanak.1 ¾ 1993 májusától kormányközi egyezmények a külföldi befektetések ösztönzéséről és védelméről, 1993 Olaszország, Oroszország, 1994 Spanyolország, Németország, 1995 Nagy-Britannia. ¾ 1993 augusztusában engedélyezik a kubai állampolgárok részére a külföldi deviza birtoklását a feketepiac visszaszorítása, illetve a külföldön élő kubai rokonok által hazaküldött „devizasegélyek” ösztönzése érdekében. ¾ 1993 szeptemberében engedélyezik kb. 140 szakmában az egyéni munkavállalást a feketegazdaság visszaszorítása, a munkanélküliség enyhítése és a lakossági ellátás 1
Világgazdaság 1993. augusztus 6. p.2.
32 céljából. (A rendelet megszorításai közé tartozott, hogy a „kizsákmányolás elkerülése céljából”1 mindenki csak egyedül, alkalmazott nélkül dolgozhatott, a diplomásokat kizárták a vállalkozók köréből.) Ez az intézkedés törvényessé tette az állami ellenőrzés alatt álló gazdaság mellett létező magánvállalkozásokat. ¾ 1993 szeptemberében az állami gazdaságokat később szövetkezetekre bontották, megszüntetve ezzel az agrárágazatban fennálló állami monopóliumot. A rendelet szerint a szövetkezetek az állami gazdaságtól vehették bérbe a földeket, azok felügyelete alá tartoztak, a tagok jövedelme azonban a termelékenységből, az általuk végzett munkától függött. Azt azonban, hogy „hol, miből, mennyit kell vetni”2 továbbra is központilag határozták meg, az árukat pedig csak az államnak adhatták el. Saját művelésre magánszemélyek, főleg nyugdíjasok kis parcellákat is kaphattak. ¾ 1993 novemberében először sugároznak reklámokat a kubai televízióban ¾ 1994 elején a Banco Internacional de Comercio, az első kubai kereskedelmi bank létrehozása. ¾ 1994 áprilisában csökkentik egyes minisztériumok apparátusát. A gazdasági változások hatására létrehoznak több új minisztériumot: Idegenforgalmi Minisztérium, Gazdasági és Tervezési Minisztérium, Pénz- és Árügyi Minisztérium. ¾ 1994 májusában a bevételek növelése, a költségvetési hiány csökkentése és az árufedezet nélküli pénz (1 milliárd peso) egy részének a forgalomból való kivonása céljából áremeléseket hajtanak végre (közellátási cikkek. Rum, dohány, benzin) ¾ 1994 júliusában Kuba a Karibi Államok Szövetségének tagja lesz. ¾ 1994 júniusában egyezmény születik az állami tulajdonban lévő távközlési társaság 49%-os részesedésének az eladásáról a mexikói Grupo Domos telekommunikációs cégnek, mely az első részleges közüzemi privatizáció a forradalom óta.3 ¾ 1994 augusztusában a mexikói Cemex vállalat földet vásárolhat Kubában (korábban nem volt ilyenre példa). ¾ 1994 augusztusában a nemzetgyűlés jóváhagyta az új adózási rendszert, amely 1995től kerül fokozatosan bevezetésre (társasági adó, személyi jövedelemadó, forgalmi adó). A költségvetési hiány csökkentése céljából visszafogták az állami veszteséges cégek, illetve közintézmények támogatását. (A forradalom óta először ekkor kell
1
HVG 1993. szeptember 25. p.21. HVG 1993. szeptember 25. p.22. 3 The Columbia Journal of World Business, Spring 1995. p.32. 2
33 fizetni az iskolai étkeztetésért, az iskolai nyelvórákért, múzeumokba való belépésért, sportolási lehetőségekért.) ¾ 1994 szeptemberében a kivándorlási hullám után a közellátás javításának érdekében újra megnyitják a mezőgazdasági szabadpiacokat, ahol az állami és a magán termelők közvetlenül a lakosságnak értékesíthetik a termékeiket a kereslet-kínálat által alakított árakon. ¾ 1994 szeptemberében emelik az elektromos áram, a telefonhasználat és a tömegközlekedés díjait. ¾ 1994 októberében engedélyezik a magánvállalkozók (cipészek, kézművesek) számára, hogy termékeiket kézműves piacokon, boltokban árulhassák, a kereslet-kínálat által megszabott árakon. ¾ 1994
októberében
az
amerikai
távközlési
cégek
engedélyt
kapnak,
hogy
szolgáltatásaikat Kubában kínálják. ¾ 1994 decemberében bevezették a konvertibilis pesot a külföldi pénzeszközök Kubán belüli forgalmának helyettesítésére. ¾ 1995 júliusában, az 1993-ban engedélyezett szakmák mellé újabb 19 szakma kerül be, a diplomások azonban továbbra sem használhatják fel képzettségüket egyéni nyereségszerzésre. ¾ 1995 őszében engedélyezik a magánéttermek nyitását, de ezekben nem lehet több 4 asztalnál és összesen 12 széknél.1 ¾ 1995 szeptemberében a nemzetgyűlés elfogadja az új beruházási törvényt, mely szerint bármilyen nemzetiségű külföldi – akár az Egyesült Államokban élő emigránsok is – befektethetnek a kubai gazdaság bármelyik területén, kivéve az egészségügyet, az oktatásügyet és a honvédelmet. A törvény lehetővé teszi a 100%-os külföldi tulajdonban lévő vállalkozások létesítését is, illetve lakások, irodák megvásárlását külföldiek számára. Egyéb ingatlanokat hosszú távú haszonbérlet formájában szerezhetnek meg a külföldi befektetők, akárcsak korábban.(9. számú melléklet) A törvény szavatolja a nyereségnek az országból való kivizelhetőségét 30%-os adó megfizetése után. Az engedélyezési eljárást is felgyorsították azzal, hogy minden befektetési ajánlatra 60 napon belül hivatalos választ kell adni. A törvény ezen kívül különleges vámmentes gazdasági övezetek létrehozását is lehetővé teszi. A kubai fegyveres erők által működtetett vállakózásokban is engedélyezik a külföldi
1
HVG 1996. február 27. p.32.
34 részvételt.1 A beruházások védelméről a törvény úgy rendelkezett, hogy a külföldi tulajdont csak nemzeti érdekből és kártalanítással lehet államosítani. A beruházási törvény azonban továbbra sem intézkedett arról, hogy a külföldi befektetők szabadon alkalmazhassanak munkaerőt, s hogy a dolgozók bérét dollárban fizessék ki. A gyakorlat az maradt, hogy egy állami hivatal közvetítésével vehettek fel dolgozókat, s a bért, melyet az a külföldi vállalattól dollárban kapott meg, pesoban fizette ki az alkalmazottaknak.2 ¾ 1995 októberében lehetővé válik a pénzváltó irodák működése, ahol már kubai nemzeti valutát (pesot) is lehetet dollárért vásárolni.3 ¾ 1995 szeptemberében az országba külföldről áramló valuta ösztönzésére, illetve az idegenforgalomban dolgozók valutabevételeiből való részesedés céljából engedélyezik a kubai állampolgároknak és a külföldön élő kubaiaknak, hogy konvertibilis valutájukat bankszámlán helyezhessék el. ¾ 1996 januárjától bevezetik a keményvalutás bevétellel rendelkezők esetében a személyi jövedelemadót. IV.3.1. Gazdasági stratégiák Először 1959 előtt számított meghatározó gazdasági ágazatnak a turizmus. Elsősorban persze az Egyesült Államokból érkezett a látogatók nagy része, de Európából és LatinAmerikából is sokan utaztak a karibi szigetre. A forradalom után hanyatlásnak indult ez a szektor, és az USA embargója is érezhető károkat okozott. Először 1982-ben merült fel a turizmus feltámasztásának gondolata, melyet később (1983-ban) törvény követett, aminek keretében a külföldi befektetők vegyes vállalati formában megjelenhetnek a szektorban. 1988ban jöhetett csak létre az első üzlet. Az elapadt szovjetforrások játszották a legnagyobb szerepet abban, hogy a vezetés elindított egy olyan programot, melynek keretében a fő „export”-ágazattá kívánta fejleszteni a turizmust. Amire azonban ekkor nem számítottak, hogy a külföldi, a nyugati turisták beözönlése igen nagy politikai problémát, társadalmi feszültséget hozott, további reformokat kikényszerítve. A program ugyanis hozzájárult a társadalmi különbségek kiéleződéséhez. Noha a terv az volt, hogy minimálisra csökkentik a külföldiek és a hazai lakosság érintkezési lehetőségeit,
1
NETI Szemle 1995. szeptember 18. p.3-4. NETI Szemle 1995. szeptember 18. p.3-4. 3 HVG 1995. október 28. p.20 2
35 ez nem volt megvalósítható. A hazaiak egy része dollárhoz juthatott a turizmusnak köszönhetően, míg másik része csak pesohoz. Igaz, hogy a devizabevételek az 1989-es 200 millió dollárról 1995-re 1,1 milliárdra, majd 2000-re már kétmilliárd dollárra nőttek, de emellett virágzott a fekete gazdaság is. A peso-infláció a feketepiacon magas volt. Az átalakítási folyamat egyik alapvető célja az agrárszektor termelésének felfuttatása volt. Ezt úgy kívánták elérni, hogy csökkentették az állami tulajdonban lévő termőföld arányát, gyakorlatilag a negyedére. A dolgozók kezébe kerültek a földek, akik szabad áron értékesíthették megtermelt fölöslegüket a piacon. IV.3.2. Árfolyamrendszer és valuta A másik meghatározó reformintézkedés az volt, amikor lehetővé tették a külföldi valuták, főként a dollár birtoklását, és dollárboltokat nyitottak. Erre azért volt szükség, mert a turizmusból befolyó bevételek, és az Amerikába vándorolt rokonoktól érkező támogatások révén gyakorlatilag mindenki megszegte a korábbi törvényt. 1994-ben bevezették a konvertibilis peso-t, de mellette megmaradt a korábbi nem konvertibilis is. Az új peso azonos értékű az USD-vel, és teljes fedezettel bír. Forgalomban van, de csak az ország területén belül érvényes. 1995 óta pedig legálisan lehet a régi pesot szabad piaci áron dollárra váltani. Ezen felül a kubaiak külföldi deviza alapú bankszámlát nyithatnak. IV.3.3. Költségvetési átalakítási program Párhuzamosan a fenti intézkedésekkel legálissá vált az egyéni vállalkozások intézménye, melynek eredményeképp 1998-ban már 160.000 egyéni vállalkozó működött az országban. A költségvetési átalakítási program részeként igyekeztek csökkenteni az állam szerepét a gazdaságban, hisz nagyon nagy méreteket öltött a kormányzati deficit (1993-ban több mint 30%-a a GDP-nek). Új adókat és járulékokat vezettek be a pénzmennyiség szabályozására. 1997-ben létrejött az új Központi Bank, mely a monetáris politikát felügyelte. Modernizálták a bankrendszert. Számos külföldi bank is megjelent az országban. Leépítették az állami apparátust, csökkentették az állami vállalatok támogatását, és az állami beruházások mértékét.
36 Ami példaértékű a mai napig, hogy az egészségügyi, oktatási és szociális kiadásokat változatlanul hagyta Kuba, annak ellenére, hogy igen sok téren megszorító intézkedéseket hozott. IV.3.4. Külkereskedelem és tőke Az átalakítás e téren már 1992-ben elkezdődött, ekkor ugyanis az állami tulajdonú vállalatok már közvetlenül is kereskedhettek az országon kívül, azzal a feltétellel, hogy előteremtik az ehhez szükséges devizát. Ahhoz, hogy pótolni tudják a kieső szovjettámogatásokat, külföldi tőkére volt szükség. Ennek elősegítése érdekében az alkotmányban újra elismerték a külföldi tőkebefektetők tulajdonjogait. 1995-ben már az oktatás, az egészségügy, és a hadiipar kivételével minden területen lehetővé vált a külföldi vállalati jelenlét. A jogi keretek ugyan megvannak, de a tényleges befektetőket a kormány a mai napig megválogatja. Néhány feltétel, melyek közül legalább egynek meg kell felelnie az illető vállalatnak: ¾ Tőkét és új technológiát biztosít a gazdaság számára ¾ Új piacokat tesz elérhetővé a kubai termékek számára ¾ Hozzájárul a turizmus fejlődéséhez Jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlott az utóbbi tíz évben az országba. Pontos adatokat nehéz találni, de megközelítőleg 1999 márciusáig kétmilliárd dollár értékben érkezett tőke az országba. Ekkora összeget a Szovjetuniótól évente kapott Kuba, de a mostani pénzek felhasználása már jóval hatékonyabban zajlik. IV.3.5. Élet a reformok után A reformok hatására növekedésnek indult a gazdaság, megindult egy szerkezeti átalakulás. A jelek azonban sajnos azt mutatták, hogy a kormány csak olyan mértékben akarja liberalizálni a gazdaságot amennyire feltétlenül szükséges. Habár történt előrelépés sok téren a GDP máig nem közelítette meg az 1989-es nagyságot. A legfőbb ok a cukortermelés stagnálása, 2000-re ugyanis felét tudták előállítani annak a mennyiségnek, amit 1990-ben termeltek. Voltak olyan „húzó ágazatok”, melyekkel igyekeztek helyettesíteni a cukoripar hiányát. Ilyennek számított a turizmus, a bányászat és az építőipar a reformokat követő években. A turizmus 1989-ről 2000-re hatszorosára nőtt, a
37 bányászat másfélszeres eredményeket produkált, míg az építőipar a külföldi beruházásoknak köszönhetően 1995 és 1998 között 8,8%-kal növekedett. IV.3.6. Agrárium A földek magánkézbe adásának közvetlen hatása az volt, hogy nőtt a termelés hatékonysága, bővült a megtermelt élelmiszerek mennyisége és köre. A magánkézben lévő birtokok kétharmadát művelték a kilencvenes években, míg az állami kézben lévő földeknek csak 44%-át. 1997-ben az állami szektor piaci részesedése már 40%-os volt, de erre az arányra is csak azért volt szükség, hogy „piaci” eszközökkel kontrollálni tudják, alacsonyan tartsák az árakat. A legtöbb szabad termelői piac Havannában található, és annak ellenére, hogy itt vetik ki a legkisebb mértékű adót (5%) a termékekre, mégis itt a legmagasabbak az árak. Furcsa kettősség is jellemzi a fővárosi keresletet, az emberek egy része nem tudja megfizetni a szabad piaci árakat, mégis itt van a legnagyobb fizetőképes kereslet a termékek iránt. Ami a szövetkezetek működését illeti, 1996-ban összességében alig több mint egyharmaduk bizonyult nyereségesnek. A nyereségesek is többnyire a gyümölcs-, rizs- és kávétermesztők közül kerülnek ki. A legkevésbé sikeresnek a cukor- és dohánytermesztésre szakosodottak mondhatók. Úgy tűnik igazi változást csak azok a nemzetközi, rövid lejáratú kölcsönök hoztak, amelyekkel sikerült túllépni az 1997-98-as szárazság következményein. IV.3.7. Valutarendszer A valutarendszer sajátos Kubában. A reformokat követően kénytelen együtt élni az állam által előnyben részesített szocialista, tervgazdasági rendszer és a versenygazdasági szféra. Két peso létezik, különböző árfolyammal és a dollár szerepe is jelentős. A közalkalmazottak bérezése, szociális juttatások…stb. kifizetése például régi pesoban történik, míg a piacokon a konvertibilis peso és a dollár a fizetőeszköz. Az állam bevételeit is jellemzően dollárban kapja. Érdekes helyzet az is, hogy az úgynevezett dollarizáció csökkenti a Központi Bank lehetőségeit az infláció befolyásolásában, inkább a FED politikája az ami kihat rá. A jelenlegi helyzetben ez persze nem is olyan nagy gond, hisz a Központi Bank nem igazán tudna függetlenedni a kormánytól. A dollárt, mint fizetőeszközt beszüntetni nem lehet, mert azzal a kormány egyrészt elveszítené a lakosság bizalmát, másrészt felvirágoztatná a feketepiacot. Ezt pedig nem kockáztatják meg.
38 IV.3.8. Külkereskedelem és külgazdaság Az elmúlt évtizedben e területen történtek a legmarkánsabb változások. Ezek egy része magát a krízist takarja, másik része viszont az erre adott válaszok következménye. Az 1989-es évek előtt mikor Kuba is KGST tagország volt, Európa jelentősége 88,7%-os volt. Ez az arány 2000-re 46%-ra csökkent. A KGST-országok külkereskedelmének jelentős része az európai szocialista országok között és a Szovjetunióval bonyolódott. (1. ábra)
1. ábra
Ugyanebben az időben az EU-tagországok főként a fejlett ipari országokkal kereskedtek. (2. ábra)
39 2. ábra
Nőtt az EU-tagországok súlya, különösen Hollandiáé, ahová az export 15%-a irányult 1998-ban. Ugyanekkor az import 17%-a származott Spanyolországból. A fontos partnerek között ott volt Venezuela, Kanada, Oroszország, Kína, és Franciaország. (10. számú melléklet) Új partnerek keresése is indult, olyanokkal élénkültek a kapcsolatok, mint pl. az amerikai kontinens, avagy Ázsia. Előbbi 6,3%-ról 39%-ra, utóbbi 4,4%-ról 14%-ra nőtt 1989 és 2000 között. Kanada különösen fontos partnerré lépett elő, mind az export, mind az import esetében 10% fölötti a részesedése. IV.3.9. Külkereskedelmi forgalom Mivel a gazdaság helyzetéről nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, így a külkereskedelmi forgalom eredményeiben is egy sajtónyilatkozatra kell hagyatkoznom, melyet 2000-ben a külkereskedelmi miniszter tett. Állítása szerint ebben az évben 6,5 Mrd dollárt tett ki a külkereskedelmi forgalom. Az export 12%-kal, míg az import 14%-kal nőtt az előző évhez képest. A kereskedelmi mérleg hiányát az idegenforgalom fokozatosan növekvő bevételei ellensúlyozzák, azonban a 2001. szeptember 11-i események káros hatással voltak erre is. 2000-ben a kubai külkereskedelem 22%-os cserearány-romlást volt kénytelen elszenvedni az olajárak emelkedése miatt.
40 1998-ban Kuba az ALADI (Latin-Amerikai Integrációs Társulás) teljes jogú tagja lett és megfigyelői státuszban részt vett az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok között az új Lomei Egyezmény létrehozásával kapcsolatos tárgyalásokon.1 Folytatódik tehát a külkereskedelem reorientációja. A fent említettek közül újra kiemelném, hogy a legfontosabb kereskedelmi partnerek ma; Kanada, az Európai Unió és a Karib-térség országai. Ellenben a közép-kelet-európai régió változatlanul kis súlyt képvisel. 1998 végén a Központi Bank olyan rendeletet hozott, mely eredményeképp a devizatartalékot nem dollárban, hanem euróban képezik, az állami vállalatok pedig 1999 júliusától csak euróban bonyolíthatnak le tranzakciókat az Európai Unióval. IV.3.10. Termékszerkezet Az export 1989 és 1993 között visszaesést mutatott, ami részben a cukortermelés és az árak csökkenésével, részben pedig a KGST piacok elvesztésével magyarázható. Ezután növekedés látható, de a cukor helyét átvették más termékek, elsősorban a nikkel. Az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak a biotechnológia és a gyógyászati ipar termékei. Ezekre ugyanis mindig sokat költött a kormány, és mentesültek mindenféle megszorító intézkedés alól, még a legválságosabb időkben is. A dohányipar is növelte részesedését az exporton belül. A legnagyobb változás persze ebben az országban is a szolgáltatások terén következett be, míg 1989-ben a devizabevételek 10%-át adták, addig 2000-ben már 65%-át. Az import a fent említett kritikus időszakban a negyedére esett vissza. Az ország csak a legfontosabb, létszükségleti cikkekre áldoz a szűkös devizakészletekből: olajra, élelmiszerre és az egészségüggyel kapcsolatos termékekre. Az importált olaj mennyisége csökkent, jelenleg körülbelül hatmillió tonnás szinten állandósult. A hazai termelés még megnövelve is csak az olajszükséglet egyharmadát fedezte 2000-ben. Az importban nőtt a gépek és berendezések súlya, 2000-re megközelítette a 30%-ot. Az élelmiszerek súlya továbbra is jelentős (20% körüli). Végeredményképpen azt mondhatjuk habár jelentős változások zajlottak a külkereskedelem terén is, még sokáig az olaj, a cukor és a nikkel világpiaci árának alakulása az, ami meghatározza a külkereskedelmi forgalom mérlegét.
1
http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/88BE7B8F-1C9C-4B08-BEB9-DBC7BE532332/0/kuba.pdf - 2005. november 12 14:20
41
V. Gazdasági kapcsolatok Magyarországgal és az Európai Unióval V.1. A magyar-kubai külgazdasági kapcsolatok Gazdasági kapcsolatainkat jelentősen befolyásolják a kubai gazdaság súlyos gondjai, az ország fizetésképtelensége és a nagy földrajzi távolság. Export- és importforgalmunk szintje továbbra is minimális. A magyar-kubai gazdasági kapcsolatok 1990 után egyik napról a másikra megszűntek, csökkentek vagy módosultak. A bilaterális kapcsolatok 1998-2002. között a mélyponton voltak. A
kétoldalú
kereskedelem
intézményes
kereteit
a
gazdasági-kereskedelmi
együttműködésről 1997. január 24-én Havannában aláírt kormányközi egyezményből adódó, a nemzetközi gyakorlatban általánosan alkalmazott feltételeknek megfelelően jogok és kötelezettségek képezik. 2000-ben az előző évinél 17%-kal alacsonyabb, kereskedelmi forgalom valósult meg: kivitelünk –38%, behozatalunk pedig +51% volt.
Exportunk 71%-át gépek, gépi
berendezések, 29%-át pedig feldolgozott termékek adták. Importunk 98%-a élelmiszer. A Magyar Nemzeti Bank 1995. december 29-i nyilvántartása szerint követeléseink Kubával szemben a végleges kamatelszámolások nélkül 216,1 millió transzferábilis Rbl-t tettek ki. A legutóbbi egyeztetés alapján az összeg időközben 226,2 millió tr. Rbl-re emelkedett. A fizetőképes kubai kereslet korlátozott volta miatt nem várható a kereskedelmi forgalom számottevő növekedése a közeljövőben sem. A 2003 végén megtartott VB-ülés azonban már előrelépést jelentett, azzal, hogy az együttműködés jövőjével kapcsolatban immár mindkét fél részéről rugalmas hozzáállás volt tapasztalható egyes kérdések megítélésében. Miközben a Kubai Kereskedelmi Kamara és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) között figyelemre méltó együttműködés indult be, a kölcsönös látogatások és a Havannai Nemzetközi Vásáron (FIHAV) való magyar részvétel két alkalommal is ígéretesnek mutatkoztak. 2003. végén Budapesten 17 taggal megalakult a Vállalkozói (Üzleti) Kör, Havannában pedig 2004. elején 13 taggal. A magyar vállalkozók és a kubai állami (más egyelőre nincs) vállalatok fokozatosan – de még mindig visszafogottan - keresték és keresik egymást az üzletkötés reményében, egyelőre szerény konkrét eredménnyel. Ugyanis Kubában a piacra jutás körülményei és feltételei meglehetősen sajátosak és nem egyszerűek. A fogadó ország piacára történő exportszállításokat
42 gyakorlatilag két tényező korlátozza: a termékek földrajzi távolságból eredő magas árfekvése és a kubai vállalatok fizetési feltételei. Latin-Amerikában számunkra Kuba jelenleg nem tartozik a kiemelt relációk közé. Az ország azonban folyamatos odafigyelést érdemel, mivel napjainkban elsősorban az Európai Unió tagországai (pl. Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Németország) azok, amelyek Havannával már konszolidált árucsere-forgalommal rendelkeznek, továbbá az Egyesült Államok, Kanada és a legújabb kubai külkereskedelmi politika érvényesítése révén Kína fokozatosan lefedik a kubai piacot. 2004-ben kivitelünk 591,2 ezer USD, behozatalunk pedig 204,7ezer USD volt. Exportunk túlnyomó többségét feldolgozott termékek, gépek, gépi berendezések (nukleáris mérőműszerek, adatfeldolgozó gépek alkatrészei, radioaktív izotópok), adták. Importunk 98%-a élelmiszer (grapefruit koncentrátum ital, dohányáru, fagyasztott homár és rák).
V.2. Az Európai Unió és Latin Amerika külgazdasági kapcsolatai Az Európai Unió és Latin-Amerika térségének politikai kapcsolatait az 1994. október 31én aláírt alapdokumentum határozza meg. 1995-ben a Madridi Európai Tanács jóváhagyta: „Az Európai Unió és Latin-Amerika: a jelenlegi helyzet és kilátások a közelebbi kapcsolatokra 1996-2000” egyezményt. A következő prioritásokkal kívánják erősíteni a politikai és gazdasági együttműködést: ¾ intézményi segítség a demokratikus folyamatok megerősítésére ¾ szegénység, társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem ¾ gazdasági reformok támogatása és a nemzetközi versenyképesség javítása A fenti dokumentumoknak köszönhetően a politikai kapcsolatok elmélyültek, a kereskedelem a két térség között növekedett, és az uniós beruházások is növekedtek. 1997-ben az Amszterdami Európai Tanács jóváhagyta, hogy szervezzenek az Európai Unió, Latin-Amerika és a karibi országok részvételével csúcstalálkozót, állam- vagy kormányfői szinten. Erre a találkozóra sor is került 1999-ben Rio de Janeiro-ban. Európa tehát egyértelműen növekvő érdeklődést tanúsított a térség iránt, ami nem volt véletlen, hisz komparatív előnyöket látott a közös kereskedelemben. 2002. ápr. 22-én az Európai Unió országai regionális kooperatív stratégiát dolgoztak ki a 2002-2006-os időszakra, melyben három területen határozták el, hogy támogatást nyújtanak.
43 ¾ A két régió civiltársadalmi hálóján keresztül az együttműködés erősítése ¾ Kezdeményezés a szociális egyenlőtlenség szűkítésére ¾ Természeti katasztrófákra való felkészülés Az Európai Unió szociokulturális egységként szemléli Latin-Amerikát, tisztában van heterogenitásával, azzal, hogy nagyon eltérő fejlettségű a különböző országok gazdaságának fejlettsége. A differenciált megközelítés jegyében a következő szinteken épült ki az Unió kapcsolatrendszere: ¾ Átfogó parlamentközi politikai párbeszéd ¾ Együttműködés a szubrégiók szintjén (MERCOSUR, CAN, CARICOM, MCCA) ¾ Szerződéses kapcsolatok egyes kiemelt vagy speciális helyzetű államokkal (Mexikó, Chile, Kuba) ¾ Külön említésre méltő az ibéro-amerikai csúcstalálkozók rendszere V.2.1. Az Európai Unió és Kuba külgazdasági kapcsolatai A kilencvenes években az Európai Unió kormányai felhatalmazták az Európai Bizottságot vizsgálja meg egy együttműködési szerződés aláírásának lehetőségeit Havannával. Fidel Castro kezdeti érdeklődésének elmúltával az elnök és miniszterei kissé terhesnek érezték az Európai Unió demokratikus és gazdasági reformokat sürgető felhívásait. „Bár az ország kívül maradt az Európai Unió számos együttműködési szerződésének hatókörén, melyeket más Latin-Amerikai országokkal kötöttek, Kuba most megfigyelői státuszt kapott a Loméi Konvencióban. Havanna teljes jogú tagságára vonatkozó kérését elutasították, mivel az Európai Unió és az ACP országok miniszterei úgy vélik, még „jelentős haladást” kell tennie ahhoz, hogy csatlakozhasson a kereskedelmi és együttműködési egyezményhez.” Így Kuba és az Unió kapcsolatait az 1996-os Közös Álláspont szabályozza. Az EU a „konstruktív elkötelezettség” jegyében a demokratikus pluralizmus felé történő békés átmenet, az emberi jogok érvényesítése és a lakosság életszínvonala javítása érdekében együttműködik Kubával. Az USA-val ellentétben az Unió bevonja Kubát a Latin-Amerikai térséggel folytatott párbeszédének struktúrájába, tagállamai a szigetország legfontosabb külföldi tőkebefektetői. Az együttműködés magában foglalja a segélyezési rendszert, a fejlesztési és a gazdasági kapcsolatokat.
44 V.2.2. Az Európai Unió és Kuba számokban Az Európai Unió által Kubának nyújtott segély 1995-ben elérte a 11 milliárd ECU-t, az 1990-1996 közötti támogatások évi átlaga pedig 26,5 milliárd ECU volt. A következő adatok millió dollárban értendők. 9. táblázat Az Európai Unió külkereskedelmi mérlege Kubával 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
524
423
235
240
279
457
471
468
10. táblázat Az Európai Unió exportja Kubával 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
946
822
594
569
678
932
1009
1025
11. táblázat Az Európai Unió importja Kubával 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
422
399
359
329
399
475
538
557
12. táblázat Az Európai Unió hivatalos fejlesztési támogatása 1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
33
18
11
26
35
47
44
46
Forrás: European Union Latin America Caribbean – Advancing together, Office for Official Publications of the European Communities, European Commisin, 1999 június
45
VI. Kuba az ezred fordulón Ma Kuba az utolsó szocialista országok, közé tartozik Vietnammal, Kínával és ÉszakKoreával. . Ez a szigetország a szocializmus mintapéldája is lehetett volna, mert talán ez volt az első eset, hogy az eszméket „komolyan gondolták”, és nem csak demagóg eszközként használták fel a társadalmi feszültségek enyhítésére, vagy a nép kizsákmányolására. A rendszer azonban bukását is ennek köszönheti; éppen szélsőségessége miatt romlottak meg nemzetközi kapcsolatai, s így elszigetelődve nem képes a további fejlődésre. Hiába az 1959es Castro-ista forradalom jótékony intézkedései az abszolút politikai elnyomás és az egyre erősödő megélhetési gondok miatt a kubaiak nagy többsége úgy gondolja, Castronak mennie kell. Az elkövetkezendőkben rövid betekintést szeretnék adni a 2000. óta általam külkereskedelmi, és politikai kapcsolati szempontból fontosnak tartott eseményekbe.
VI.1. 2001 Ebben az évben meglepő és meghökkentő esemény történt a kereskedelem terén. Kuba amerikai búzát vásárolt. Erre az embargó 40 évvel ezelőtti bevezetése óta nem volt példa. Ugyan a két fél hangsúlyozta, hogy egyszeri alkalomról van szó, az ügylet mégis a kapcsolatok változásának jele. Az embargó ellenére Havannának eddig is jogában állt élelmiszert és gyógyszert vásárolni, de csak akkor, ha készpénzben fizet. A kubai döntést nagyban befolyásolta a Michelle hurrikán fél országot romba döntő pusztítása. Washington hangsúlyozta a kereskedelmi embargó mindaddig érvényben marad, amíg Kubában nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Szintén változás mondható el az EU azon döntése nyomán, mely szerint a karibi országgal egy évvel ezelőtt megszakadt kapcsolatait most fel szeretné újítani. Az emberi jogok kérdése gátolta a szigetország és az EU kapcsolatainak rendezését az utóbbi hónapokban. Az 1996-ban elkezdődött párbeszéd egy tavalyi ENSZ-szavazás után állt le, ahol több uniós tagállam is elítélte Kubát az ellenzékiek elhallgattatása, és a politikai foglyok börtönben tartása miatt. Válaszképpen Havanna az utolsó pillanatban visszautasította részvételét az unió és a fejlődő országok közti kedvezményes kereskedelemről folyó tárgyalásokon. A mostani tárgyalásokon úgy tűnik, sikerült háttérbe szorítani az ellentéteket, és ismét megkezdődött a politikai közeledés. Mellesleg az üzletnek nem állták útját a
46 nézeteltérések: a szigetország legnagyobb befektetői között szép számmal vannak spanyol, olasz, német, brit, francia és holland cégek, Kuba pedig kereskedelmének 40%-át bonyolítja EU-tagállamokkal.
VI.2. 2002 A márciusi hétvégén Monterreyben tartandó nemzetközi csúcsértekezlet a szegénység felszámolásáról korántsem ígérkezett zökkenőmentesnek.1 Nem várt engedményként hatott, hogy az USA a következő három évre ötmilliárd dollárral megemeli a szegény országoknak szánt segélykeretet. Ez azt jelenti, hogy a mostani 10 milliárd dolláros segélykeret 2004-től kezdve 2006-ra lépcsőzetesen 15 milliárdra növekszik. Az USA azonban így is csupán hazai össztermékének 0,1 százalékát fordítja segélyezésre, amely nem vált ki osztatlan lelkesedést. A konferencia résztvevői kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2015-ig felére csökkentik a szegények számát. A támogatások megemelését jelentette be az Európai Unió is: a mostani 25 milliárd dollárt kitevő segélykeretet 2006-ra hétmilliárddal emelik meg. Mindeközben az egyik fejlődő, ám az USA-tól semmiféle segélyben nem részesülő állam, Kuba, azzal vádolta George Bush amerikai elnököt, hogy nyomást gyakorolt a mexikói kormányra, hogy kikényszerítse Castro idő előtti távozását az ENSZ-csúcsértekezletéről. Amerikai részről cáfolták a vádat. Castro pedig arra hivatkozva, hogy jelenléte „különleges helyzetet” idézett elő, ezért kénytelen távozni, a továbbiakban nem vett részt a fórumon. Történelmi jelentőségű volt az a látogatás melyet Jimmy Carter tett Kubában. 1928 óta nem járt magas rangú politikus az Egyesült Államokból. A volt amerikai elnök útjára árnyékot vetett az a vád, amely szerint Kuba biológiai fegyvereket gyárt, és a felhasznált technológiát az Egyesült Államok ellenségeinek is kiszolgáltatja.2 Példátlannak számított ebben az útban az is, hogy a volt elnök nyíltan, Fidel Castro jelenlétében bírálhatta a kubai „demokráciát”. Washington addig nem oldja fel a Kubával szembeni kereskedelmi és utazási embargót, amíg ott politikai foglyok vannak, nem rendeznek szabad választásokat, nincs demokratikus kormány, és nem kezdődik meg a gazdaság liberalizációja. Így vázolta Kubapolitikáját 2002. május 25-én George W. Bush amerikai elnök. Ez a beszéd az előtte lévő
1 2
Magyar Hírlap - Eredményt hozott a mexikói csúcsértekezlet 2002. március 25. Magyar Hírlap - Cartert békülékeny Castro fogadta 2002. május 13.
47 héten Jimmy Carter volt elnök által tett nyilatkozatra volt válasz. Az exelnök ugyanis az embargó feloldását sürgette.1 Az Európai Unió ez év májusában támogatásáról biztosította a Kubában élő ellenzékiek által a rendszer megreformálására indított – 11 ezer aláírással támogatott és a havannai parlament elé terjesztett – Varela tervet, amelyet a többpárti demokrácia felé vezető átmenet első lépésének tart.
VI.3. 2003 Ez az év Kubában a választások ideje volt. A kérdést egyik napilapunk úgy tette fel: kommunista vagy kommunista győzelem?2 Ezzel azt hiszem mindent elárultunk. Kubában ötévente tartanak választást. Mindössze egyetlen jelölt „közül” választhat a 8,2 millió szavazásra jogosult állampolgár. Habár az ellenzéki csoportok ezúttal is a szavazás bojkottjára, érvénytelen voks leadására buzdították a kubaiakat, ez nem járt eredménnyel. Maradt hatalmon a Kubai Kommunista Párt, élén a 77 éves Fidel Castroval. Ugyan ebben az évben, januárban írnak arról is, hogy Kubában teret hódít az euró. Egyre több turista fizet vele, mióta tavaly májusban bevezették a hatóságok ezt a lehetőséget. Elsőként a leghíresebb üdülőhely, Varadero üzletei, éttermei és három kijelölt szállodája fogadhatta el az új európai pénzt.3 Az új pénz térhódítása elemi kubai érdek, mert nemcsak Kuba legnagyobb kereskedelmi partnerének számít az Európai Unió, de a turisták 55%-a is Európából érkezik. Mindezek alapján sokak szerint az euró esetleg teljesen átveheti a dollár szerepét az országban. A kormány örömmel szabadulna meg az amerikai dominancia jelétől, a dollártól, azonban ez nem történhet meg egyik napról a másikra, már csak azért sem, mert Kuba gazdasága erőteljesen függ az USA-ban élő honfitársak „zöldhasú-küldeményeitől”. Ez év tavaszán (márciusban) Fidel Castro arra kényszerült, hogy elfogadjon bizonyos EU-segítséget, és ennek fejében a szabadságjogok növelését ígérte, konkrétan azt, hogy a kubaiak a jövőben útlevelet kaphatnak, és külföldre utazhatnak. Egy spanyol lap szerint a kubai kormány újra közeledni szeretne az EU-hoz, és január 28-án csatlakozását kérte az úgynevezett Cotonou-i Megállapodáshoz, amely saját mechanizmusán keresztül 13,5 milliárd eurót oszt szét mintegy 80 fejlődő országnak4. A döntést áprilisban hozzák meg.
1
Magyar Hírlap - Washington nem enged Kubának 2002. május 20. Magyar Hírlap – Kubai választások: kommunista vagy kommunista győzelem 2003. január 19. 3 Figyelő - Kubában is hódít az euró 2003. január 15. 4 Figyelő - Castro Európára figyel 2003. március 3. 2
48 Az EU márciusban nyitotta meg első hivatalos képviseletét Havannában, melynek vezetője a dán Poul Nielsen, a fejlesztési és humanitárius segélyekért felelős biztos. Az áprilisi események minden eddiginél jobban felkorbácsolták az indulatokat Kuba körül. Ekkor ugyanis őrizetbe vettek 75 kubai ellenzéki személyiséget1, majd olyan kirakatpereket rendeztek, amelyek megcsúfolták volna még a múlt század közepén a Szovjetunióban és Kelet-Európában rendezett bírósági színjátékokat is. Jól ismert értelmiségieket, újságírókat, könyvtárosokat, „ellenzékieket” hattól 28 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. A vád árulás volt. A súlyos ítéletek még a hagyományos barátot, Itáliát is felbőszítették, olyannyira, hogy határozatot hoztak Rómában miszerint felfüggesztik a gazdasági segítséget, amíg a foglyokat szabadon nem engedik. Az EU is Kuba-ellenes szigorító intézkedéseket tett, méghozzá úgy, hogy csökkentette a kulturális kapcsolatok szintjét, miközben több ellenzéki kubai vezetőt meghívtak Rómába és Madridba. Erre válaszul Fidel Castro és testvére ezrek élén masírozott az olasz és spanyol nagykövetségek elé.2 Fidel már megszokhatta az Egyesült Államok negyven éve tartó Kubaellenes politikáját, azonban sokkal érzékenyebben reagál az Európai Unió szigorításaira. Pedig az EU az ítéletek megszületése előtt alig néhány héttel nyitotta meg képviseleti irodáját Havannában, azzal a szándékkal, hogy tovább mélyítsék a gazdasági kapcsolatokat. Mindeközben a kubai gazdaság az utóbbi évek legsúlyosabb válságát éli át, elemzők szerint az ellenzék elleni látványos kirohanásnak is éppen e gondok elkendőzése lehet az egyik oka. A helyzetet 1994-hez hasonlítják. A kilencvenes évek második felére magára találni látszó gazdaság az utóbbi években folyamatosan gyengélkedett, az 1999-2000-es 6 százalékról 2001-re 3, 2002-re pedig 1,1 százalékra lassult a gazdaság növekedése.3 Júliusban újabb sértődés történt, miután az EU feltételekhez kötötte a szigetországnak szánt segélyek kifizetését. A koppenhágai csúcs határozata az EU bővítéséről minden korábbinál élesebben vetette fel a kérdést, hol húzódnak Európa végleges politikai határai. A kérdés nem akadémikus, hiszen az utóbbi években olyan esetleges tagjelöltek neve is felmerült, mint Marokkó, Izrael vagy Kuba. A spanyol Carlos del Ama, a navarrai San Sebastián Egyetem professzora Az Európai Unió identitása és küldetése című, az interneten is hozzáférhető tanulmányában például azt állítja, ha „elfogadjuk Európa földrajzi határaira azt a definíciót,
1
Magyar Hírlap – Castro rendszere a végkimerülés határán 2003. május 22. Magyar Hírlap – Castro a spanyol és olasz követség előtt tüntetett 2003. június 12. 3 HVG – Kuba és a külvilág 2003. július 12. 2
49 hogy „odatartozik az európai szubkontinens és az azt körülvevő tengerek környező szigetei, akkor Törökország, Oroszország, Ciprus vagy Izland tagsága mellett komolyan figyelembe kell venni Kubáét is”. Ami, állítása szerint, a spanyoloknak legalább annyira szívügyük, mint amennyire Franciaroszágnak Martinique vagy Réunion szigetek sorsa. Az EU-nak a két Németország egyesülése óta amúgy is van tapasztalata abban, hogy egy volt kommunista országot a liberális piacgazdaság útjára segítsen, ami ez esetben azért sem lenne nehéz, mivel „a legtöbb európai országnak több történelmi és kulturális kapcsolata volt Kubával, mint például Albániával”.
VI.4. 2004 Bush élesen bírálta az Amerikai Államok Szervezetének januári csúcstalálkozóján az onnan kitiltott Fidel Castrot, de a kubai kommunista vezérről senki más nem ejtett szót. A találkozón Latin-Amerika vezetői keményen bírálták az Egyesült Államok által az egész térségben preferált „féktelen liberális gazdaságpolitikát”. 2005. január elsejétől megvalósul a 800 milliós szabadkereskedelmi övezet az FTAA a NAFTA kibővített változata, így az USA elégedett lehet.1 Februárban újabb meglepetést hozott a Kuba által egy millió dollárért vásárolt állattakarmány. Ezen felül 120 ezer tonnára növeli a szigetország az amerikai baromfiimportot.2 Májusban újabb konfliktusnak lehetünk tanúi. Mexikó és Peru összeveszett Fidel Castroval. Mexikó hazarendelte havannai nagykövetét, Peruban pedig bejelentették, hogy mostantól ideiglenes ügyvivő áll majd a perui követség élén Havannában.3 A vita azért tört ki, mert Mexikót és Perut erősen bírálták a kubai vezetők, miután azok április közepén megszavaztak egy Kubát elítélő határozatot az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában. Úgy tűnik Castro kommunista országmodellje manapság nem éppen vonzó Latin-Amerikában sem. A kubai vezető örökös „visszakapcsolása”, az ellenzékkel való bánásmódja még az Európai Uniót is taszítja, pedig ott mindig voltak barátai. Ugyanebben a hónapban Fidel Castro kubai államfő azzal vádolta az Európai Uniót, hogy csatlakozott az Egyesült Államokhoz a Kuba elleni összeesküvésben. Az Európai Unió egy sor diplomáciai szankciót léptetett életbe a karibi szigetország ellen, válaszul a kubai 1
Magyar Hírlap - Felvizezett döntések az amerikai csúcson 2004. január 12. Figyelő 2004. február 23. 3 Magyar Hírlap - Castro lassan kifogy a barátokból 2004. május 4. 2
50 ellenzékiekkel való kíméletlen leszámolásra. Az Európai Unió egyhangúlag döntött arról, hogy
felülvizsgálja
kapcsolatait
Kubával,
korlátozza
a
kétoldalú
magas
szintű
kormánylátogatásokat, csökkenti a tagállamok részvételét kulturális eseményeken, illetve kubai ellenzékieket hívnak meg az uniós nemzeti napok ünneplésére. A soros görög EUelnökség diplomáciai jegyzéket küldött Havannának, amelyben "mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok, valamint a kubai ellenzék és a független újságírók alapvető szabadságjogainak folytatódó, kirívó megsértése miatt." Egyúttal felszólította a kubai hatóságokat az összes politikai fogoly azonnali szabadon engedésére. Az uniós döntés előzménye az volt, hogy április elején kivégezték egy sikertelen kompeltérítési kísérlet három fő tettesét, majd súlyos ítéleteket - 28 évig terjedő szabadságvesztést - szabtak ki 75 rendszerbírálóra. Az összesen 1454 év börtönre ítélt ellenzékieket azzal vádolták, hogy veszélyeztették az ország függetlenségét és integritását, s ennek érdekében az Egyesült Államokkal is összeesküdtek. 2004-ben állandó figyelemmel kísérték a lakosság élelemmel való ellátását. A szociális ellátás 20%-kal nőtt, beleértve az iskolák ellátását, amely révén 306 373 tanuló kap ingyen uzsonnát és a következő hónapokban ez az ellátás eléri a városi középiskolák 100%át.1 A szárazság és a hurrikánok ellenére a mezőgazdasági termelés növekszik: a gumós növények 5%-kal, a zöldségek 2%-kal, a banán 1%-kal, a bab 3%-kal, és a gyümölcsök 3%kal. Szintén növekszik az élelmiszeripar termelése: a joghurté 5,2%-kal, az evaporizált tejé 44%-kal, a húskonzerveké 11%-kal.2 A lakosság legfontosabb szükségleteinek megfelelő ellátását segítette a városi mezőgazdasági munka, az állami piacok fejlődése, az állatállomány megőrzése és az élelmiszerek behozatala, ami lehetővé tette a stabil ellátást, annak ellenére, hogy a nemzetközi piacon ezeknek a termékeknek magas az ára. A kiskereskedelmi forgalom hasonlóképpen viselkedik, 2,4%-kal nő. Az átlagkereset 354 peso, amely tartalmazza a bért és a különböző járulékokat, de nem veszi figyelembe a különböző ingyenes juttatásokat. Ebben az évben nagy erőfeszítésekkel dolgoztak ki, hogy növeljék a fogyasztási cikkek kínálatát és a szolgáltatásokat. A megfelelő pénzügyi politikával és az előbb felsoroltakkal tudták tartani a peso egyensúlyát a lakosság körében. Ehhez hozzá kell tenni,
1 2
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
51 hogy a pénz kb. 50%-a takarékbetétekben van elhelyezve, ebből 18% 3 éves lekötésre, ami azt mutatja, hogy a lakosság bízik a nemzeti valutában. Az ipari termelésre több dolog negatívan hatott, ennek ellenére a 20 ágazatból 10-ben növekedés mutatható ki, kiemelve a bányászatot és a színesfém kohászatot (10,7%) és az elektronikai ipart (4%). A cukoripari termelés 2004-ben 2,5 millió tonnás volt, 14,4 százalékkal magasabb, mint a megelőző esztendőben (2003-ban volt a legutóbbi hetven esztendő legalacsonyabb termelése).1 Bár még nem érték el a tervezett eredményeket a cukornádtermeléstől felszabadult földek kihasználásában, eddig csak 64%-át tudták kihasználni, pozitív eredmény várható. Az eddiginél nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célokat az állattenyésztésben és az erdőgazdaságban. A világpiaci árak kedvezőtlen alakulása miatt az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent a cukor-export súlya, de változatlanul ez a kubai bevételek legfontosabb tétele a nikkel, az idegenforgalom és a dohány (szivar) mellett. Ebben az évben a nikkel kitermelése 7,5%-kal nőtt, a világranglistán Kuba foglalja el az 5. helyet, és nagyobb bevételt hozott, mert a piacon nőtt az ára, és új befektetésekkel erősíti szerepét a nemzetgazdaság fejlődésében. Aláírásra került egy 500 millió USD értékű kínai beruházásról szóló megállapodás, amellyel a vásárló ország biztosítani szeretné folyamatos nikkel beszerzés biztonságát. Az energiaipar még mindig rendkívüli ágazat, ennek ellenére 2004-ben jelentős nehézségekkel küzdött. Ebben az évben az olajtermelés csökkent, de nőtt a gáztermelés (3,9 millió tonna), ez mindenképp alacsony eredmény. Ez a helyzet a tervezett furások elmaradásából, és a meglévő kutak nem várt eredményeiből adódott. Ennek ellenére sikerült az elmúlt hónapokban megfelelő körülményeket teremteni, hogy új eredményeket érjenek el 2005-ben. Az előzőek miatt az áramtermelés (nemzeti forrással) csak 81,7% volt, ami miatt növelni kellett a magas árú energiahordozó behozatalát. Az áramtermelés 1,4%-kal csökkent, az előző évhez képest 88 áramszüneti nappal volt több. A háztartási energiahordozó területén fejlődés mutatható ki, 12%-kal több gázt kapott a lakosság és 46%-kal több kerozint. Ez nem elégíti ki a szükségleteket, de mindenképp fejlődést jelent 2003-hoz képest. Az átadott mennyiség értéke átszámítva a nemzetközi piaci árakkal meghaladja a 100 millió dollárt.2 Az építkezések 11,2%-kal növekedtek, ami a jó beruházásoknak köszönhető. Az utóbbi 7,8%-kal nőtt olyan jelentős gazdasági és stratégiai ágazatokban, mint a kőolaj, 1 2
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
52 villamosipar, turizmus, valamint a legfontosabb szociális programok és a honvédelem területén. Továbbra sem növekedett a lakásépítés és a rendelkezésre álló eszközök nagy részét az előző évek illetve Charley és Iván hurrikánok természeti csapásai által okozott károk helyreállítására fordították. Összesen 14 700 lakás építését sikerült befejezni ebben az évben, ebből 8000 lakást az állam épített. 95 506 esetben történt felújítás. Sürgős befektetésekre volt szükség a szárazság által okozott károk ellensúlyozására, különösen a nyugati régióban és Camagüey tartományban. A hírközlés területén 12,5%-os növekedés mutatható ki, ami a televíziós sugárzás esetében 58,5%-os, az új telefonvonalak kiépítése területén 7,3%-os és a rendszer digitalizálása területén 84%-os növekedést jelent.1 A külkereskedelemben változatlanul szükség van az újjászervezésre, beleértve többek között azon vállalatok revízióját, amelyek az elfogadott nómenklatúrát megvalósítják és a stratégiai jelentőségű termékek behozatalát központosítják. Ide tartozik azoknak az üzleteknek az ellenőrzése, melyek cégekkel, összekötőkkel és külföldi társaságokkal vannak kapcsolatban. A cél a tevékenység eredményesebbé tétele. Ez a tevékenység 2005-ben folytatódik és még eredményesebb lesz. Változatlanul az volt a célúk, hogy a termékeket kedvező feltételekkel és még kedvezőbb áron szerezzék be, ugyanakkor sikerült eredményeket elérni az ország külső adósságának a konszolidálásában. Ugyanakkor arra törekedtek, hogy növeljék az exportot és minél jobb piaci árakat érjenek el. Ilyen módon az áruexport 32,5%-kal növekedett, jobban, mint az elmúlt években és több mint 2000 millió dollár értékben, amit 1991 óta egy évben sem értek el. Ki kell emelni többek között a nikkel, a languszta, a gyümölcslé, a rum és a méz eladásának növekedését. Az import 14,3%-kal nőtt. Az USA kormányának agressziója és az év második felében jelentkező nehézségek miatt csökkent a Kubába érkező turisták száma. Ennek ellenére a turizmus területén 7,6%-os növekedés várható, 2,05 millió látogatóval számolva a bevétel várhatóan 15%-kal javul.2 A látogatok számát tekintve Kanada áll az első helyen, majd Olaszország, Nagy Britannia, Spanyolország, Németország és Franciaország. Jelentős strukturális és szervezeti változások zajlottak ezen a területen, nagyobb fegyelem és ellenőrzés bevezetésével, ami eredményesebbé tette a munkát és lehetőséget adott fontos tartalékok felismerésére. Erre a jövőben is figyelni fognak.
1 2
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
53 Az itt felsorolt gazdasági eredményeket egy olyan évben érték el, amit természeti csapások nehezítettek, amelyekre nagyon sok költséget fordítottak, és amit nem hagyhatunk említés nélkül az az, hogy a kubai nép rendkívüli képességekkel rendelkezik az ilyen különleges helyzetek megoldásában. Csupán egy hónap különbséggel a Charley és Iván hurrikán jelentős veszteségeket okoztak. Augusztusban Charley jelentős károkat okozott az elektromos áram termelésében elsősorban Havanna tartományban és Havanna városban. Pinar del Río tartomány több mint 10 napig el volt zárva a nemzeti elektroenergetikai központtól, ami megbénította az alapvető szolgáltatásokat a lakosság számára és mindenféle termelést. Ez a hurrikán 76 821 lakásban okozott kárt, köztük 4 425 teljesen tönkre ment és komoly károkat okozott 54 325 hektáron a mezőgazdaságban, valamint a baromfi- és sertésállományban különösen Havanna tartományban. Összességében 1 223 millió peso kár keletkezett. A nagy erősségű Iván hurrikán az ország nyugati részét érintette, veszélyessége miatt több mint 2 millió 266 ezer embert kellett evakuálni, valamint több mint 2,4 millió állatot kellett biztonságos helyre szállítani, beleértve szárnyasokat is, aminek a tenyésztése jelentős károkat szenvedett. A hurrikán 7 napon át megbénította az ország gazdasági tevékenységének nagy részét, ezen kívül kárt okozott 23 445 lakásban, ezekből 935 teljesen tönkre ment. A kár 923 millió peso. Más nehézségek is -nem természeti jellegűek- próbára tették az ország ellenálló képességét. Az USA kormánya új intézkedést hozott májusban, új korlátozásokat vezettek be a Kubába való utazásokhoz, illetve csomagok küldéséhez, maguknak követelve a jogot, hogy eldöntsék, ki a családtag illetve nem. Ezeket az intézkedéseket maga az Egyesült Államok sajtója is gyalázatosnak találta. Nemrég, ahogy Fidel Castro részletesen tájékoztatta a kubai népet, tudomást szereztek arról, hogy meg akarják akadályozni, hogy külföldön dollárt lehessen a bankokban elhelyezni, aljas módon arra törekedve, hogy ezeket illegális tevékenységek részeként tüntessék fel, ugyanakkor szankcionálták és megrágalmazták a külföldi bankokat. Ezért teljesen megszüntették a dollár forgalmat a belkereskedelemben, és helyette bevezették a konvertibilis pesot november 15-e óta és bevezették 10 % kezelési költséget a dollár tranzakciókra ugyanakkor teljes garanciát biztosítottak a lakosságnak a dollár birtoklásához és a dollárbetétek elhelyezéséhez.1 Ezzel az intézkedéssel biztosítva a nemzet (pénzügyi) monetáris hatalmát olyankor, amikor már néhány éve arra törekedtek, hogy a nemzeti pénzt erősítsék, és megszüntessék a vállalatok közötti dollártranzakciókat 2003-ban.
1
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
54 A külföldön – elsősorban az USA-ban - élő kubaiak hazautalásai 2003-ban elérték a 915 millió USD értéket. 2004-re hasonló értéket prognosztizálnak. Külföldi elemzők 2004-re 3,1 százalékos inflációt értékeltek. A munkanélküliség mértékére is eltérő nemzetközi becslések láttak napvilágot. Az Economist Intelligence Unit a 2003. évi 2,4 százalékkal szemben 2,6 százalékot valószínűsít. Az általános iskolai oktatásban –minden 20 tanulóra jut egy tanító – a gyerekek differenciáltabb és integrált oktatásban vehetnek részt. Az országban 9000 általános iskola van, ennek 74 % -a falusi környezetben van, de úgy vannak szerelve, mint a városi iskolák. Javult a tanulók élelemmel való ellátása, általánossá váltak a nevelő televízió és az audiovizuális eszközök és növekedett az informatika használata. Az ország minden részén megvannak ezek a feltételek, és ennek köszönhetően javultak az oktatás eredményei. Mérések azt mutatják, hogy egy gyerek így 2,2 -szer több matematikát és 1,5-szer több spanyolt tanul. Nemzetközi felmérések szerint Kuba az elért eredményekkel a régióban az első helyen áll. Nincs a világon másik olyan oktatási rendszer, ami az igazságosság tekintetében mindenféle megkülönböztetés nélkül, egységesen magas színvonalával és személyes segítséget nyújtva a legrászorultabbaknak olyan módon, hogy a hozzáférés általános eredményes és nem formális. Amikor Latin Amerika szociális panorámáját elemezzük, teljesen különböző a helyzet. Így például a nagyobb jövedelemmel rendelkező családok gyerekeinek a 10 % -a átlagosan 11,4 évet tanulnak, addig a szegényebb családok gyerekeinek a 10 %-a csupán 3,1 évet, ami eleve meghatározza azt, hogy ezek a különbségek a jövőben is folytatódnak, sőt nagyobbakká válnak, s minden egy olyan régióban van, ahol a lakosság 43 %- a szegény –kb. 222 millió ember – ami erősíti a kirekesztettséget és a társadalom szélére való kerülést.1 Az oktatással együtt, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás az egyik legfontosabb emberi jog, mivel meghatározza az emberek élet-, illetve elhalálozás lehetőségeit. A kubai egészségügyi rendszer, amit folyamatosan tökéletesítenek, elősegítve egy hosszú egészséges élet lehetőségét, egyforma és hozzáférési lehetőséget biztosít minden állampolgár számára, s egyben magas szintű ellátást biztosít. Minden meghozott döntés ezt a célt szolgálja.
1
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
55 A biotechnológia, - Fidel stratégia látásának terméke - fejlődött ebben az évben, a magas szintű tudományos kutatás élére került, aminek az alapja a tudás és jelentős gazdasági eredményeket hozott az ország számára. Exportbevételei állandóan növekednek és ebben az évben 20 beruházás volt, ami növelte az ipari termelés kapacitását. Új termelési technológiákat és gyógyszereket vezettek be 2004-ben, mint pl. a Haemophilus és négyszeres DPT-Hepatitis vakcinákat. Több mint 20 új gyógyszert, köztük 3 az AIDS kezelésére, valamint a rákos betegek kezelésére, beleértve kubai vakcinát a tüdőrák kezelésére, ahol a tervezés és a gyártás tervezése mind kubai kutatás eredménye. Ezen a területen meg kell említeni a Molekuláris Immunológiai Központ és az észak amerikai CANCERVAX közötti óriási jelentőségű (szerződést) együttműködést a rák ellenes vakcinák fejlesztése és termelése céljából.1 A jelentős károk okozta energiaellátási nehézségek és üzembezárások ellenére a kubai gazdaság jól teljesített, a közzétett adatok szerint a GDP 5 százalékkal növekedett, a 2003-ban elért 2,6 százalékkal szemben. Külföldi elemzők – irreálisnak értékelve a hivatalos kubai számításokat – 3 százalék körüli GDP növekedéssel számolnak. Külföldi források számításai szerint Kubában a GDP értéke 2004-ben 33,92 Mrd USD volt, az egy főre jutó GDP értéke 3000 USD.2 E tekintetben emlékezni kell arra, hogy az elmúlt évben a Nemzetgyűlésen elhangzott, hogy arra törekszenek, hogy az ország fejlődésének eredményeit a legpontosabb indikátorokkal jelezzék, figyelembe véve a szociális szolgáltatásoknak a hagyományos formájában való alábecsülése egy olyan gazdaságban, mint a kubai, hiszen ingyenes szolgáltatásokról van szó, ahol nem termelődik nyereség, mint ahogy ez bármely piacgazdaságban van. Az a mutató, amiről beszélnek úgy lett kidolgozva, hogy figyelembe veszi a használati díjat, amit ha alkalmaznak a szolgáltatások esetében, jobban tükrözi a kiegészítő értéket, ami létrejön, ha ezeket a GDP-be beszámítják. Az év során végrehajtottak sok határozatot és a következő évben folytatni fogjak ahhoz, hogy át tudjak rendezni a gazdaságukat, és hogy megsemmisítsék az észlelt negatív hatásokat. Az átrendezéshez sorolhatjuk: ¾ Csökkenteni kell a valutában működő vállalatokat. ¾ Levinni az árakat, melyek valutában vannak. 1 2
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
56 ¾ Termelés és szolgáltatás fizetése nemzeti valutában, amely régen valutában történt. ¾ Korlátozni a valutában számított szerződések és hitelek végrehajtását. ¾ Új szabályokat kell rögzíteni a külkereskedelem gyakorlásához. ¾ 5988 vállalat és költségvetési egység ellenőrzése és átrendezése. Az előbbiekhez hozzá kell adni a Turisztikai ág átrendezését és újraszerkesztését, valamint a dollártól szabadult gazdagságot. Az amerikai befolyás a világgazdaságban egyre nagyobb és erre az évre tervezett gazdagsági növekedés nem nyugtathatják meg a világot. A fogyasztás 67 %-kal nő és túlhaladja a reális határt, hitel rendszeren alapul és emiatt az amerikai háztartások adóssága meghaladja a 7,2 milliárd dollárt. A nagy és irracionális fogyasztás egy negatív ingadozást okoz a külkereskedelemben. Októberig már 500 milliárd dollár volt és ehhez kell adni a 412 milliárd dollár költségvetési hiányt. Vagyis, egy billió dollárt kell szerezni a világtól ahhoz, hogy képesek legyenek fenntartani magukat. Ez komoly következményekkel jár, ide sorolható a dollár gyengülése és leértékelése, ez sok veszteséget jelent azoknak az országoknak, ahol az export dollárban történik. 2004-ben már az olaj ára 56 dollár/hordó volt és 2005-re magasabb árakat jósolnak. Ez nagy kihívás Kubának, mert ha egy dollárral nő a hordó ára, akkor az olaj számlája 45 millió dollárral nő. Emiatt jobban kell tanulmányozni az energetikai politikájukat, és hogy jobban és hatásosabban tudjak használni az energiahordozókat, valamint csökkenteni kell az áramtermelés költségeit. Most jó kilátások nyílnak a befektetésekre és gazdasági együttműködésre, például Kína jó feltételeket kínál, Venezuelával is erősítették és mélyítettük kapcsolatainkat. A gazdasági tényezők mellett el lehet mondani, hogy a világ több részén nő Kuba hírneve. Kuba 170 országgal bonyolít le külkereskedelemi forgalmat, amelynek összetétele: Európa 41 %, Amerika 39%, Ázsia 18 %, Afrika és Óceánia 2 %. 2003-ban a legfontosabb partnerek voltak, az összforgalom 78 százalékával: Venezuela, Spanyolország, Kína, Kanada, Hollandia, Franciaország, Mexikó, Olaszország, Brazília.1
1
Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social
57 2004-ben a legfontosabb kubai exportpiacok: Hollandia (28 %, nikkel), Kanada 20%, Venezuela 13%, Oroszország 8 %, Spanyolország 7 %, Kína 7 %. 1 2004-ben a export 32,5 százalékkal emelkedett (2,2 Mrd USD), az import pedig 14 százalékkal (5,3 Mrd USD).2 Kubát jelentős külkereskedelmi mérleghiány jellemzi, mértéke eléri a GDP 10 százalékát. A kereskedelmi mérleg hiányát az idegenforgalom fokozatosan emelkedő bevételei ellensúlyozzák.
VI.5. 2005 A külügyminiszterek 2005. január 31. ülésén az EU feloldotta a Kuba elleni, 2003-ban bevezetett diplomáciai szankciókat. Bár néhány tagállam ellenezte a döntést a miniszterek úgy döntöttek párbeszédet kezdeményeznek a kubai vezetéssel és az ellenzékkel is. Az EU 2003-ban azután szakította meg kapcsolatát az országgal, miután Fidel Castro 75 ellenzéki politikust bebörtönzött. A kapcsolatok újrafelvételére azért kerülhetett sor, mert a múlt évben 14 ellenzékit szabadon engedtek. Kuba érdekeiben egyébként legerősebben Spanyolország lobbizott.3 Mivel Csehország és Lengyelország is erősen ellenezte a lépést, a januárban kiadott tanácsi dokumentum szövegezését megváltoztatták. A végső szöveg szerint az egyes tagállamok saját maguk dönthetnek, hogy meghívják-e az ellenzéki politikusokat kubai követségeikre. Az elmúlt időszakban ugyanis Fidel Castro kormánya neheztelését fejezte ki, amiatt, hogy egyes EU tagállamok követségei kubai ellenzékieket, és disszidenseket hívtak meg az ott rendezett fogadásokra. A tanácsi döntés értelmében az EU intenzívebb kapcsolatot épít majd ki a békés ellenzéki csoportokkal és a kubai civil szervezetekkel is. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítását júliusban tárgyalta újra az Európai Tanács. Ennek érdekében Louis Michel, az Európai Unió humanitárius ügyekben illetékes és fejlesztéspolitikai biztosa a kubai államfővel vitatott meg emberi jogi kérdéseket.4 Michel kijelentette, az EU álláspontja az emberi jogi kérdésekben és a bebörtönzött ellenzékiek szabadon engedése ügyében nem változott, az unió azonban nem támaszt
1
http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/Amerika/kuba/gazdasagi_ kapcsolatok.htm - 2005 október 16 15:40 2 Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social 3 http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=1612 - 2005. október 16. 15:30 4 http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=1764 - 2005. október 16. 15:40
58 feltételeket Kubával szemben abban a reményben, hogy a párbeszéd és ne a szankciók hozzák meg a javulást e téren. Louis Michel az Európai Unió eddigi legmagasabb rangú képviselője, a bizottság egyik tagja, aki Kubába látogatott a megromlott kapcsolatok helyreállítása végett. A 2005-ös évben várhatóan az olaj és gáz kitermelése 8,8%-kal fog nőni (4,2 millió tonnát fognak elérni). Stabilizálni kell az áramtermelést és 2,6%-kal növelni kell a gáz kitermelését. A nikkeltermelés el fogja érni a 77 000TM-át. A nem cukoripari termelés 2,1%kall fog nőni. Az élelmiszeriparban a joghurt termelése 68%-kal, a liszté 45%-kal fog nőni. Az acél és cement gyártása fokozatosan javul, 70%-kal illetve 43%-kal nő. A turisták száma eléri majd a 2,3 milliót, ez 12,2%-os növekedést jelenti. Az export 9%-kal, az import 4%-kal nő. A kiskereskedelemben 7,3%-os lesz a növekedés. Új munkahelyeket fognak teremteni.
59
Befejezés Kuba, a karib-tengeri térség stratégiailag jelentős szigetországa (erre a címerében található kulcs – a Mexikói- öböl bejáratának a kulcsa – is utal jelképesen) kilábalni látszik a 90-es évek súlyos gazdasági válságából. Az eddigi óvatos próbálkozásokon túl azonban Castro nem hajlandó átfogó, a gazdaság és a politikai rendszer egészét érintő reformok végrehajtására. A merev politikai ragaszkodás gátat szab azon józan törekvéseknek, amelyeket a párt apparátus egyes fiatal reformerei ösztönöznek. Kuba gazdasági fejlődésének kulcsa tehát Fidel Castro kezében van, aki egyenlőre nem szándékozik lemondani kormányfői és pártvezetői funkciójából. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az Egyesült Államok szerepe szintén meghatározó lehet a kubai gazdaság további fejlődésében. Ha a kapcsolatok normalizálódnának a két ország között, ez jelentősen megnövelni a szigetország esélyeit. Erre azonban a jelenlegi politikai helyzetben nem sok esély van. A jövőben tehát Kuba számára az embargó ellensúlyozása létfontosságú, hogy javítsa más országokkal való gazdasági kapcsolatait, illetve, hogy újakat építsen ki.
60
Mellékletek
61 1. számú melléklet Mezőgazdasági tulajdonviszonyok változása
1959 előtt
1961 után
Megnevezés Birtokok
Földterület Földterület
Birtokok
Földterület Földterület
száma
(ha)
%
száma
(ha)
%
28735
628673
7,4
154703
2348151
31,5
9752
1641440
19,3
10623
1725404
23,2
3602
6252163
73,3
592
377456
5,1
-
-
-
-
2995549
40,2
42089
8522276
100
-
7446560
100
Magántulajdon 67 ha-nál kisebb Magántulajdon 67,1 és 402,6 ha között Magántulajdon 402,6 ha-nál nagyobb Társadalmi tulajdon
Összesen
Forrás: Dr. Árva László: i.m. p. 21.
62 2. számú melléklet Fejadagok ¾ Tej (0-7 éves korig) napi 1 liter/fő ¾ Tojás 2 hetenként 4 db/fő ¾ Bab havi 1,5 kg/fő ¾ Rizs havi 3 kg/fő ¾ Cukor havi 2 kg/fő ¾ Hal havi 1 kg/fő ¾ Csirke havi 1,5 kg/fő ¾ Kenyér napi 1 zsemle ¾ Szappan havi 1 db/család ¾ Cipő évi 1 pár ¾ Nadrág/szoknya évi 1 db/fő ¾ Benzin havi 20-40 liter ¾ Cigaretta havi 4 db doboz/fő ¾ Rum havi 0,75 liter/család
Forrás: HVG 1993. szeptember 28. p.32.
63 3. számú melléklet Kivándorlási hullámok Kubából Év
Menekülők száma
Menekülési mód - csónakokon (nincs közvetlen
1962-1965
30000
légi járat Kuba és USA között)
1965-1973
270000
-USA szponzorálta „Szabadság repülőjáratok” -harmadik országon keresztül (Mexikó, Spanyolország,
1973-1980
40000
Jamaica) -repülőjáratok Kubából -csónakokon
1980 (április 28 – szeptember 29) 1980-1994 1994 (augusztus 18 – szeptember 6) 1994 szeptemberétől
125000 6000 40000 pár száz 30000 fő/év
-csónakokon (Mariel) -csónakokon, tutajokon -tutajokon -csónakokon -vízummal
Forrás: Mindel, C.H., Habenstein, R.W., Wright, R.: Ethnic Families in America, Business Week, Aug. 29., 1994., HVG 1996. február 17.
64 4. számú melléklet Gazdasági mutatók 1984-86 /millió pesoban/
84
85
86
GSP
25890
27070
27390
Export
5476
5992
5322
Import
7228
8035
7596
Költségvetési deficit
76
253
188
Cukortermelés
8207
8004
7254
Munkatermelékenység
9175
9373
9235
2988,8
3621
4985
Konvertibilis adósságállomány
Forrás: Transition, November 1990. p.8.
65 5. számú melléklet Kuba Kelet-Európával folytatott kereskedelme 1985 és 1987 között /millió USD/ Január – December
Január – December
Január – December
1985
1986
1987
Szovjetunió
4632
5515
5901
Bulgária
225
250
229
Csehszlovákia
189
211
268
Lengyelország
35
27
38
Magyarország
77
52
48
Románia
84
88 b.
106 b.
Teljes export
5240
6143
6590
Szovjetunió
4947
5398
6051
Bulgária
228
206
291
Csehszlovákia
173
167
215
Lengyelország
10
8
31
Magyarország
22
17
21
Románia
126
132 b.
158 b.
Teljes import
5506
5928
6767
Export Kubába
Import Kubából
b.: becslés Forrás: EIU Country Report 3rd quarter 1994. p.38.
66 6. számú melléklet Kuba külkereskedelme régiók szerint 1988-ban Export
Import
Millió pesoban
Összes %-ban
Millió pesoban
Összes %-ban
Európa
4948,9
89,7
6911,9
91,2
EC
393,3
7,1
398,4
5,3
EFTA
36,8
0,7
80,3
1,1
Kelet-Európa
4518,2
81,9
6432,5
84,9
0,6
0,0
0,7
0,0
Ázsia
406,1
7,3
294,6
3,9
Afrika
64,9
1,2
12,1
0,2
Amerika
98,1
1,8
360,5
4,7
Kanada
38,5
0,7
28,6
0,4
ALADI
32,0
0,6
303,7
4,0
CACM
20,1
0,4
11,1
0,1
CARICOM
0,7
0,0
1,5
0,0
6,8
0,1
15,6
0,2
0,3
-
0,7
-
5518,3
100
7579,8
100
Egyéb európai országok
Más latinamerikai országok
Óceánia Összesen
Forrás: EIU Country Profile, 1995-96 p.32-33.
67 7. számú melléklet Kuba adóssága fő hitelezői szerint (1992) Konvertibilis adósság állomány USD
7,6 milliárd
Japán
1,8
Spanyolország
1,5
Szovjetunió / Oroszország
1,1
Argentína
1,0
Franciaország
0,6
Mexikó
0,3
Olaszország
0,2
Chile
60 millió
Anglia
60 millió
Brazília
40 millió
Kolumbia
33 millió
Uruguay
30 millió
Transzferábilis adósság állomány (rubel)
20,1 milliárd
Szovjetunió / Oroszország
1720 millió
NDK
800 millió
Románia
740 millió
Csehország / Szlovákia
680 millió
Bulgária
300 millió
Magyarország
205 millió
Lengyelország
92 millió
Forrás: EIU 1st quarter 1993. p.25.
68 8. számú melléklet Külkereskedelmi forgalom a volt Szovjetunióval /millió rubel/ Export fob (a reexportot is
Január – December
Január – December
beleértve)
1990
1991
Nyersélelmiszerek
256
56
Élelmiszeripari termékek
153,1
129,0
Fogyasztási termékek
136,7
6,0
Faipari termékek
148,0
20,7
Olaj és olaj ipari termékek
1637,0
560,7
Ásványi anyagok, fémek
250,0
183,8
Vegyipari termékek
79,9
18,3
Építőipari termékek
18,7
6,7
Gépek, közlekedési eszközök
1263,4
474,9
Millió rubel
4006,8
1550,1
Millió dollár (a)
7211,7
2827,1
Össze export
Import fob Nikkel
211,2
Cukor
3335,9
Össze import Millió rubel
3657,5
1003,0
Millió dollár (a)
6583,0
1829,3
a: hivatalos árfolyam:
1990 végén: 0,556 rubel 1 dollár 1991 végén: 0,548 rubel 1 dollár
Forrás: EIU Country Report 3 rd quarter 1994. p.39.
69 9. számú melléklet Külföldi befektetők ¾ Nikkel bányászat: Challenger Mining (Ausztrália) ¾ Citrusfélék termelése, feldolgozása: Grupo BM (Izrael) és Ingelco (Chile) ¾ Hajókarbantartás: DAMEX és Curacco Drydock Company (Hollandia) ¾ Szállodaépítés: LTI International szállodalánc (Németország) ¾ Távközlés: Stet International (Olaszország) ¾ Autógyártás: MERCEDES-BENZ (Németország) ¾ Szivartermelés: B.A.T. Industries (Nagy-Britannia) ¾ Dohánytermesztés és finanszírozás: Tabacalera(Spanyolország), Seita of France (Franciaország) ¾ Extil és kénfeldolgozóipar: latin-amerikai cégek ¾ Cienfuegosi atomerőmű építésének folytatása (1992-ben felfüggesztették az építését a szovjet hitelek elakadása miatt) (Oroszország – Brazília – Németország – Olaszország – Nagy-Britannia közös vállalkozás) ¾ Műtrágyák, növényvédő szerek vásárlásának finanszírozása: Westdentshe Landesbank (Németország + angol, svájci, holland, francia cukorügynökségek és bankok) ¾ Cukorgyárak rekonstrukciója, olajfinomítók korszerűsítése (orosz cégek)
70 10. számú melléklet Kuba legfontosabb partnerországai és a külkereskedelem forgalma Oroszország
import: 310 Millió USD export: 200 Millió USD
Kína
import: 140 Millió USD export: 120 Millió USD
Spanyolország
import: 290 Millió USD export: 80 Millió USD
Kanada
import: 80 Millió USD export: 140 Millió USD
Mexikó
import: 143 Millió USD export: 10 Millió USD
Németország
import: 60 Millió USD export: 40 Millió USD
Forrás: Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Havannai Kirendeltségének féléves jelentése
71 Irodalomjegyzék Olvasmányok, tanulmányok: 1. Dr. Árva Lászlo: Mezőgazdasági világjárás /A világ országainak mezőgazdasági enciklopédiája/ Kuba, Agroinform, Budapest 1987. 2. Burgerné Gimes Anna: A világ mezőgazdasága, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1992. 3. European Union Latin America Caribbean – Advancing together, Office for Official Publications of the European Communities, European Commisin, 1999 június 4. Fekete Károly: A kubai gazdaság strukturális és növekedési sajatosságai a 80-as években, Konjuktúra és Piackutató Intézet, 1987. 5. Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Havannai Kirendeltségének beszámolója, 1995. július 20. 6. Informe sobre los resultados económicos del 2004 y el Plan Económico Social (2004 gazdasági eredményeinek beszámolója és a Szociális Gazdaság Terve) Folyóiratok: 7. Figyelő - Kubában is hódít az euró 2003. január 15. 8. Figyelő - Castro Európára figyel 2003. március 3. 9. Figyelő - Élénkülő gazdasági kapcsolatok Kuba és az USA közt 2004. február 23. 10. Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból - A KGST reformok és a szovjet-kubai gazdasági együttműködés, 1990. január 24. p. 53. 11. Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból - Export trópusi kivitelben, 1989. augusztus 3. p. 19-21. 12. Gazdaságpolitikai információk 1990/4 13. Heti Világ Gazdaság (HVG) - Elcsábítva és elhagyatva, 1990. szeptember 22. p. 15. 14. HVG - Sziget az áramlatban, 1993. szeptember 25. p. 21. 15. HVG - Kubai pénzváltók, 1995. október 28. p. 20. 16. HVG 1996. február 17. - Mindel, C.H., Habenstein, R.W., Wright, R.: Ethnic Families in America (Etnikiai családok Amerikában), Business Week, Aug. 29., 1994 17. HVG 1996. február 27. 18. HVG - Kuba és a külvilág, 2003. július 12.
72 19. James Harkins: The New Americans, New Jersey, Enslow Publisher, 1982 p.7. 20. Magyar Hírlap - Eredményt hozott a mexikói csúcsértekezlet, 2002. március 25. 21. Magyar Hírlap - Cartert békülékeny Castro fogadta, 2002. május 13. 22. Magyar Hírlap - Washington nem enged Kubának, 2002. május 20. 23. Magyar Hírlap – Kubai választások: kommunista vagy kommunista győzelem, 2003. január 19. 24. Magyar Hírlap – Castro rendszere a végkimerülés határán, 2003. május 22. 25. Magyar Hírlap – Castro a spanyol és olasz követség előtt tüntetett, 2003. június 12. 26. Magyar Hírlap - Felvizezett döntések az amerikai csúcson, 2004. január 12. 27. Magyar Hírlap - Castro lassan kifogy a barátokból, 2004. május 4. 28. NETI Szemle - Külföldi beruházások, 1995. szeptember 18. p. 1-3. 29. The Economist Inteligence Unit, Country Profile 1988-89 30. The Economist Inteligence Unit, Country Profile, Cuba 1993/94 31. The Economist Inteligence Unit, Country Report 1st quarter 1993. 32. The Economist Inteligence Unit, Country Report 3 rd quarter 1994. 33. The Economist Inteligence Unit, Country Report, 1st quarter 1995. 34. The Economist Inteligence Unit, Country Profile 1995-96 35. The Columbia Journal of World Business, Spring 1995. p. 1-72. 36. Transition - Counter Reform Accelerates Crisis, 1990. November, Volumen 1, Number 8 p. 7-8. 37. Transition - Castro Fries Survival Strategy, 1995. March, Volumen 6, Number 3 38. Világgazdaság 1980. november 26. 39. Világgazdaság 1984. március 22. 40. Világgazdaság - Kuba ösztönzi az exportot, 1984. október 16. p. 4. 41. Világgazdaság 1985. március 12. 42. Világgazdaság - Fidel Castro a neokapitalista jelenségek ellen, 1986. június 18. p. 5. 43. Világgazdaság 1986. december 6. 44. Világgazdaság 1987. július 4. 45. Világgazdaság 1990. július 11. 46. Világgazdaság, 1990. szeptember 22. 47. Világgazdaság - Erőfeszítések Kubában a munkanélküliség feltartoztatása ellen, 1990. november 27. p. 2. 48. Világgazdaság - A külföldi tőke és Kuba 1993. augusztus 6. p. 9. 49. World Development, Vol. 15 No. 1, 1987.
73
50. http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=1612 - 2005. október 16. 15:30 51. http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=1764 - 2005. október 16. 15:40 52. http://www.mfa.gov.hu/NR/rdonlyres/88BE7B8F-1C9C-4B08-BEB9DBC7BE532332/0/kuba.pdf - 2005. november 12 14:20 53. http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/ Amerika/kuba/gazdasagi_kapcsolatok.htm - 2005 október 16 15:40 54. http://origo.matavnet.hu/uzletinegyed/hirek/vilaggazdasag/20040927brit.html - 2005. szeptember 27. 15:42
