.BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK NAPPALI tagozat LOGISZTIKA szakirány
A TÉVÉ NEM VIRÁGTARTÓ, A MONITOR NEM AKVÁRIUM, AVAGY AZ ELEKTRONIKAI HULLADÉKOK KEZELÉSÉNEK PROBLÉMÁI MAGYARORSZÁGON
KÉSZÍTETTE: MÉSZÁROS VIKTÓRIA
BUDAPEST 2007
TARTALOMJEGYZÉK
I. Bevezetés ............................................................................................................ 5 II. Vizsgált területek............................................................................................... 9 II.1. Az Európai Unió környezetpolitikai szabályozása ..................................... 9 II.2. A magyarországi szabályozásról .............................................................. 10 II.3. A hulladékról általában............................................................................. 13 II.3.1. Meghatározások ................................................................................. 13 II.4. Logisztika.................................................................................................. 14 II.5. Logisztika és környezetvédelem............................................................... 16 III. Hulladékok, e-hulladék .................................................................................. 18 III.1. Keletkezés, mennyiség ............................................................................ 18 III.1.1 Számítógép mint veszélyes hulladék .................................................. 20 III.2. Az elektromos hulladékok kezelésének jogszabályi háttere ................... 23 III. 2.1 Begyűjtési kötelezettség .................................................................... 24 III.2.2 Hasznosítási ás ártalmatlanítási kötelezettség .................................. 25 IV. Logisztika az e-hulladékok kezelésében........................................................ 28 IV.1. Külföldi kitekintés................................................................................... 28 IV.1.1. Egy példa: Belgium........................................................................... 29 IV.2. Magyarországi körkép............................................................................. 31 IV.2.2. Hazai kutatások, eredmények............................................................ 32 IV.3. A hazai begyűjtésről................................................................................ 36
-3-
IV.3.1.Begyűjtés hulladékudvarban .............................................................. 36 IV.3.2. Begyűjtés kereskedőnél, forgalmazónál ( Media Markt ) ................. 39 IV.3.3 Begyűjtés közvetlenül a hulladék-feldolgozónál - Inter-Metal Kft. ... 41 V. Logisztika az e-hulladékok kezelésében Magyarországon ............................. 43 V.1. Az Electro-Coord Kht. bemutatása........................................................... 44 V.2. A Selector Kft. bemutatása és feldolgozási módszerének bemutatása..... 45 V.2.1. A telephelyről ..................................................................................... 45 V.2.2.1. Elektronikai hulladékok átvétele................................................. 47 V.2.2.2. Elektronikai hulladékok osztályozása ......................................... 47 V.2.2.3. Elektronikai hulladékok raktározása ........................................... 48 V.2.2.4. Elektronikai hulladékok bontása ................................................. 48 V.2.2.5. A másodlagos hulladékok raktározása ........................................ 52 V.2.2.6. A másodlagos hulladékok átadása más hulladékkezelő cégnek . 52 V.3. A COMP- CORD KHT.-ról ..................................................................... 54 V.4. Az Inter-Metál Cégcsoport bemutatása .................................................... 55 V.4.1. Újrafeldolgozás .................................................................................. 57 V.4.2. Képcsőhulladék kezelése .................................................................... 58 V.4.2.1 Katódsugárcsövek felépítése........................................................ 58 V.4.2.2 A környezetkímélő újrahasznosítás lehetőségei .......................... 59 VI. Összegzés ....................................................................................................... 61 Irodalomjegyzék................................................................................................... 64 Mellékletek........................................................................................................... 67
-4-
I. Bevezetés
Amikor környezetvédelemről beszélünk, nem kell nagyon elrugaszkodnunk mindennapi életünktől. Már kiskorom óta tanítanak, figyelmeztetnek, hogy a szemetesbe dobjam el a használt papírzsebkendőt és szalvétát, ne folyassam a vizet folyamatosan fogmosás közben, ne öntsem a WC-be a különböző festékmaradékokat, ne tárogassam a hűtőt, hanem gondoljam végig egyszer, mi mindent szeretnék kivenni onnan stb.. Azután következtek az általános iskolás szemétszedések, papír – és szárazelemgyűjtések, vagy a nyári szünetben a kertben összegyűjtött gaz átadása a telekszomszédnak, aki azt a maga módján komposztálta. Régóta hallom és igyekszem követni ezeket a tanácsokat, hiszen egyénként ez az, amit megtehetek környezetem további szennyezése, károsítása ellen. Azután idővel egyre többet tanultam - biológiát, közgazdaságtant, pénzügyet, társadalomismeretet -, és szkepticizmusom egyre nőtt, mert az egyéni felelősség felvállalása a multinacionális vállalatok és a fogyasztás-központú társadalmi beállítottsággal szemben elég csekély ahhoz, hogy a 21. századra elért, mindannyiunk jövőjét súlyosan veszélyeztető környezeti állapoton változtassak. Persze ez nem ment fel a felelősség alól és nem jogosít fel arra, hogy én is hanyagul viselkedjek, hiszen attól, hogy más még azt hiszi, hogy „szabad”, ez még nem igaz! Igenis meg kell próbálni erre nevelni a környezetünkben lévőket, meg kell nekik mutatni, hogy milyen károkat okoztak és okoznak az oda nem figyeléssel, ráirányítani a figyelmet arra, hogy az elkövetkezendő generációk elől vesszük el így a Földünket, az életteret, a lehetőségeket.
A problémát az Európai Unió (ekkor még Európai Gazdasági Közösség) vezetői is felismerték, melynek kezelésére 1972-ben létrehozták a közösségi környezetvédelmi politikát. Akcióprogramokat határoztak meg, melyekben az alapelvek és a kitűzött célok mentén irányelveket, javaslatokat, ajánlásokat dolgoztak ki, rögzítettek és tettek kötelező érvényűvé az egész Közösség területén.
-5-
A 4 célkitűzés: - a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; - az emberi egészség védelme; - a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása; - nemzetközi szintű intézkedések ösztönzése a regionális és globális környezeti problémák leküzdése érdekében. Az ehhez kapcsolódó alapelvek: - megelőzés elve - környezeti károk forrásuknál történő helyreállításának elve; - „szennyező fizet” elve - integrálás
elve
(minden
szakpolitikába
integrálni
kell
a
környezeti
szempontokat) - elővigyázatosság elve (amennyiben egy tevékenységnek káros következményei lehetnek, még a kár kialakulása előtt be kell avatkozni)1. Itt is látható, hogy a megelőzés került az első helyre, és azt hangsúlyozzák a károk mérséklése mellett. A gyakorlatban azonban ez a gondolkodás kevéssé érvényesül, mert a pénzközpontú szemlélet itt is uralkodó, és sokan vonatkoztatnak el a tényleges céltól, a haszon és nyereség reményében. A jellemző hozzáállások ismertek: - a hulladékkezelőknek nem érdeke a megelőzés, a hulladék mérséklése, hiszen abból élnek - ha már egyszer termelődik, akkor a hulladékhasznosító elvégzi a megfelelő újrahasznosítási tevékenységeket, de ez miért lenne elég?! Akkor is marad hasznosíthatatlan hulladék, amit el kell helyezni – a keletkező kiinduló mennyiség csökkentésével az ártalmatlanítandó végtermék is csökkenhet. - a kevesebb hulladék kevesebb pénzbe kerül, mert kevesebb hulladéklerakót kell fenntartani, kisebb mennyiségű szemét elszállítására van szükség, és ezeket a megtakarításokat a megelőzésre, a felvilágosításra, a környezettudatosságra való nevelésre lehet fordítani.
1
- Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról 2005, Budapest 6. átdolgozott kiadás -18. fejezet alapján -6-
Sajnos ez utóbbi még nem elég elterjedt, de bízom benne, hogy nem csak akkor ébredünk rá, hogy mekkora a baj, mikor már túl késő, hanem még viszonylag „időben” mérsékelni tudunk a károkon és a gondolkodásmódot is mihamarabb át tudjuk állítani. Ebben nyújthat segítséget a logisztika. Hogyan is? Maga a fogalom az ókorból származik, akkor még szinte kizárólagosan a hadászatban használták, és a csapatok mozgásával összefüggő élelmezési, szállásolási, egyéb utánpótlási feladatok megszervezését értették rajta. A világ, főként a történelem és technika fejlődésének előrehaladtával a logisztika módszerei és alkalmazási területei is egyre bővültek, a 70-es években a kereskedelemben és számítógépiparban terjedt el, a 80-as években pedig már egy újabb terület kezdett kibontakozni: az inverz logisztika. Ezzel kapcsolatban erősödött fel a szakszerű hulladékkezelés iránti igény; a 90-es évek második felétől pedig már a település - (city-) logisztika és a közlekedés-logisztika feladatait is próbálják összehangolni az eddigi alkalmazási területekkel, adaptálni a más rendszerekben már bevált módszereket ill. újakat kifejleszteni. A környezetvédelem és logisztika fogalmának egyik első összekapcsolódását tehát valamikorra a 80-as évekre tehetjük, amikor is az inverz logisztika fontossága egyre jobban felértékelődött. Főként a termelővállalatoknál okozott egyre nagyobb problémát a hulladékok (hibás nyersanyag, selejtes végtermék, csomagolási hulladékok) kezelése, és a környezetvédők egyre hevesebb tiltakozásai és figyelmeztetései is arra kényszerítették őket, hogy a jogalkotókkal együttműködve törvényi keretek adta választ adjanak a kérdésekre, megoldási javaslatokat a készítsenek, hangsúlyozva a közös felelősségvállalást. Korunk egyik legveszélyesebb hulladékforrásai az elektromos berendezések. A társadalom háztartásoknál
minden
éppúgy,
mint
szereplőjénél a
keletkezik
gazdaságban,
az
elektromos
iparban
hulladék,
éppúgy,
mint
a a
mezőgazdaságban vagy a szolgáltató szektorban. Ezért is közös érdekünk és feladatunk, hogy ez a kérdést megoldjuk. A legfőbb szempont egyénnél és közösségnél egyaránt a megelőzés, erre kell/kellene helyeznünk a hangsúlyt.
-7-
Hogyan is lehet megelőzni? Nem szabad engedni a divat, marketing és a kutatás-fejlesztés által lerövidített termék-életciklusoknak és pusztán a külsőségek miatt évente lecserélni a televíziót, vagy a hűtőszekrényt azért, mert megjelenik egy új verzió, még több lehetőséggel, több funkcióval felruházva, olyanokkal, amikre valójában nincs is szükségünk. Ugyanez érvényes a ritkán használt berendezésekre, amik ott porosodnak, mert egyszer szükség volt rájuk. Ilyen esetekben célszerű inkább kölcsönözni. A gyártók is a termékeik életciklusainak lerövidítésében, a készletek gyorsabb forgatásában érdekeltek, nem gondolva az erőforrások véges voltára és az így „termeltetett” hulladék sorsára, a következményekre. Ezt a szemléletet elég nehéz megváltoztatni, időt és energiaráfordítást igényel, hogy az emberek figyelmét felhívjuk arra, ami igazán fontos: a jövő, egy tisztább, biztonságosabb, egészségesebb jövő. A hulladék keletkezését nem tudjuk megakadályozni, még az energiatakarékos villanykörte is kiég egyszer, a számítógép monitora is tönkremegy. Ilyenkor mit szoktunk tenni?! Rakosgatjuk otthon jobbra-balra, hátha jó lesz még valamire, megpróbáljuk megjavíttatni, és ha már az sem működik, lomtalanítás idején kirakjuk a kuka mellé, és reméljük, hogy valaki csak elviszi, ezzel elhárítva magunkról a felelősséget, helytelenül. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal Magyarországon is kötelezővé vált a használatból
kivont
ártalmatlanításáról
elektronikai
való
termékek
gondoskodás.
A
gyűjtése forgalmazók
és
a sorra
feldolgozásról, alakítják
ki
gyűjtőpontjaikat, létrejönnek az elektromos hulladékot gyűjtő, - a fejlett technológiákat átvevő és újakat kidolgozó - feldolgozó, ártalmatlanító vállalatok, az ezeket összefogó, a feldolgozást koordináló cégek és szervezetek. Dolgozatom célja, hogy a lánc kiindulópontjánál lévő szereplőket és a visszaforgatási folyamatot megvizsgáljam, az egyes pontokon előforduló problémákra, hiányosságokra rámutassak, azokra megoldásokat keressek, és javaslatokat vázoljak fel.
-8-
II. Vizsgált területek
Ahhoz,
hogy
az
elektronikai
hulladékok
kezelésének
problémáit
megvilágíthassuk, meg kell vizsgálni a kapcsolódó területeket, azaz a környezetvédelem és környezetpolitika szabályozásait, a hulladékgazdálkodás általános rendszerét és előbbiek kapcsolódási pontjait a logisztika, közelebbről az inverz logisztika területével.
II.1. Az Európai Unió környezetpolitikai szabályozása Az Unióban az egységes környezetpolitika és szabályozás kialakításának kezdeti lépéseit
a
60-as
években
tették
meg,
melynek
folyományaként
környezeti
akcióprogramokat fogalmaztak meg. Ezekben rögzítették ill. az évek folyamán továbbfejlesztették a környezetvédelemmel, a hulladék-megelőzéssel és - kezeléssel kapcsolatos stratégiákat, alapelveket, jogszabályokat. Az első környezeti akcióprogram 1973-ban került elfogadásra, 1977-ben a második, ezt követte 1983-ban a harmadik, 1987-ben a negyedik, 1993-ban az ötödik akcióterv. A Maastrichti Szerződésben jelentősen bővítették a környezetvédelmi politika hatáskörét és célrendszerét a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésével összhangban alakították ki. A jelenleg érvényben lévő, a 2002-2012 közötti időszakra vonatkozó hatodik cselekvési program részben az előző akcióterv folytatása, annak elemeit viszi tovább elsősorban a vártnál szerényebb eredmények miatt - , de újabb területeket is meghatároz: -
éghajlatváltozás
-
természeti és biológiai sokféleség
-
környezet és egészség
-
természeti erőforrások és hulladék
„E négy területen a következő öt szempont szerint kíván eredményeket elérni a program: -
a létező környezetvédelmi joganyag érvényesítése
-
a környezeti szempontok minden releváns politikába való hatékonyabb integrálása
-9-
-
szoros együttműködés az üzleti szférával és a fogyasztókkal a megoldások meghatározása érdekében
-
a polgárok jobb tájékoztatása és a környezeti információkhoz való jobb hozzáférésük biztosítása
-
környezettudatosabb földhasználati magatartás fejlesztése”2
A sikertelenség okait főként ezeken a területeken látták, ezért is került nyomatékosításra a
környezettudatosság,
a
tájékoztatás,
a
fogyasztókkal
való
együttműködés
fontosságának hangsúlyozása. A célok és alapelvek nem helyettesíthetik a jogszabályokat, így a hulladékokra a 1975/442/EK keretirányelv, és ennek módosítása, a 1991/156/EK irányelv vonatkozik, tartalmazva
az
azokkal
kapcsolatos
legalapvetőbb
meghatározásokat
és
feltételrendszereket.
II.2. A magyarországi szabályozásról A Magyarországon érvényben lévő 1995. évi LIII. (a környezet védelmének általános szabályairól szóló) törvény már előírta, hogy a hulladékok kezelésének szabályozásról is mihamarabb rendelkezéseket kell hozni. Meg kellett teremteni a hulladékgazdálkodás jogi és intézményi kereteit, meghatározni a szereplők jogait és kötelezettségeit, és nem utolsó sorban gazdasági és pénzügyi hátteret teremteni a fokozatosan bevezetendő normákhoz. Az Európai Uniós csatlakozásunk előfeltételenként annyiszor hangsúlyozott jogharmonizációs kötelezettség ezen a területen is fennállt. A 1991/156/EK keretirányelv és annak kiegészítéseit fokozatosan átültetve és igazítva született meg a hazai 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról, mely részletesen taglalja a felelősségi, kötelezettségi köröket, és lefekteti az Országos Hulladékgazdálkodási Terv alapjait, melyet az Országgyűlés 2002 novemberében fogadott el, és első körben a 2003-08-as időszakra ír elő cselekvési tervet, megjelölve a feladatok, eszközrendszerek,
2
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról 6. átdolgozott kiadás HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó
Kft. Budapest, 2005. 504. p.
- 10 -
felelőseit és a hozzá tartozó a finanszírozási forrásokat. Az Uniós célokkal összhangban a magyar törvénykezés az alábbiakban határozza meg a hulladékgazdálkodás alapelveit: „A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni: a) a megelőzés, ezen belül az integrált szennyezés-megelőzés elve alapján legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében; b) az elővigyázatosság elve alapján a veszély, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének; c) a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal
szembeni
ellenálló
képességét,
a
termék
élettartamát
és
újrahasználhatóságát, a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is; d) a megosztott felelősség elve, a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük; e) az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a legkisebb mértékű legyen; f) az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra; a legkíméletesebb
környezet-igénybevétellel
járó,
anyag-
és
energiatakarékos
technológiák alkalmazására, a környezetterhelést csökkentő folyamatirányításra, a hulladékként nagy kockázatot jelentő anyagok kiváltására, illetőleg a környezetkímélő hulladékkezelő technológiák bevezetésére; g) a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott - 11 -
környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is; h) a közelség elve alapján a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a környezeti és gazdasági hatékonyság figyelembevételével kiválasztott - lehető legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor; i) a regionalitás elve (területi elv) alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni; j) az önellátás elve alapján - országos szinten, a területi elv és a közelség elvének figyelembevételével - a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üzemeltetni; k) a fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni; l) a példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit; m) a költséghatékonyság elve alapján a hulladékkezelés szabályainak kialakítása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak.”3 Konzekvens módon a magyar törvényben is első helyre került a megelőzés fontossága. Mégis úgy tűnik, hogy ezen a területen van a legtöbb munka, itt a legnagyobbak a hiányosságok, mert fejlett technika ide, bírságolások oda, ha az utolsó helyen
felsorolt
költséghatékonyságot
minimális
ráfordítású
intézkedésekkel,
látszatcselekvésekkel tekintik végrehajtottnak, a hosszú távú szempontokat figyelmen kívül hagyva.
3
2000. évi XLIII. törvény 4. §
- 12 -
II.3. A hulladékról általában
II.3.1. Meghatározások A hulladék fogalmát sokféleképpen értelmezhetjük, mert ami egy folyamat során hulladékká válik, az egy másikban nyersanyagforrást jelenthet. A Környezetvédelmi Lexikonban az alábbi meghatározás található: „Hulladék az az anyag (elhasználódott termék, maradvány, leválasztott szennyezőanyag, szennyezett kitermelt föld), amely az ember termelő-fogyasztó tevékenysége folyamán keletkezik, és amelyet az adott műszaki, gazdasági és társadalmi feltételek mellett tulajdonosa sem felhasználni, sem értékesíteni nem tud, ill. nem kíván, és ezért kezeléséről – a környezet szennyezésének megelőzése érdekében – gondoskodni kell.”4 A 2000. évi XLIII. törvényben szereplő definíció: „Hulladék: bármely, az 1. sz. melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.” Mivel ez a megfogalmazás eléggé általánosító, a gyakorlatban sokféle szempont szerint csoportosítják a hulladékokat és ezek alapján listákat készítenek, felsorolva az adott kategóriába tartozó anyagtípusokat. Néhány példa, melyek között természetesen átfedés lehet: Eredet/keletkezési hely szerinti csoportosítás: - települési (kommunális) - termelési
(ipari,
de
ide
tartoznak
a
szolgáltatási
szektorban
és
mezőgazdaságban keletkező hulladékok is) Halmazállapot szerint: - szilárd - folyékony - iszapszerű
4
Környezetvédelmi Lexikon, főszerkesztő: Láng István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. 396-397. p.
- 13 -
a
- gáznemű Veszélyesség szerint: - nem veszélyes - veszélyes hulladék: a fent nevezett törvény 2. számú mellékletében felsorolt tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkező, illetve ilyen anyagokat vagy összetevőket tartalmazó, eredete, összetétele, koncentrációja miatt az egészségre, a környezetre kockázatot jelentő hulladék. A veszélyes hulladékokra létrehozott irányelv a 1991/689/EK, melyet a 1994/31/EK irányelvvel módosítottak. Ez hazánkban a 98/2001. Kormányrendeletben került rögzítésre.
II.4. Logisztika A logisztika fogalma hosszú időkre nyúlik vissza. Napjainkban már majdnem minden területen használják a folyamatok irányítására, összehangolására, innen ered többféle megfogalmazása is, melyre néhány példa: Halászné Dr. Sipos Erzsébet-féle definíció: „A logisztika olyan menedzsment-szemlélet és módszer, amely az energia, információ, személyek és különösen az anyagok (alapanyagok, félkész- és késztermékek) egyes rendszereken belüli és rendszerek közötti áramlásának tervezése, szabályozása, megvalósítása és kontrollja, amelynek célja az áramlási folyamathoz járuló optimális összköltség és a legmagasabb szolgáltatási minőség elérése.”5 Dr. Knoll Imre-féle definíció: „A logisztika összefüggő gazdasági és társadalmi folyamatok átfogó, egyben integrált kezelésének tudománya. Célja a mikro- és makro-környezet hatásvizsgálataira folyamatosan támaszkodva, a lehetséges maximális gazdasági és társadalmi eredmény elérése.”6
5
Halászné Dr. Sipos Erzsébet: Logisztika – Szolgáltatások, versenyképesség 1998 33. p.
6
Dr. Knoll Imre: Logisztika a 21. században 1999 14. p.
- 14 -
A német Bundesvereinigung Logistik (Tartományi Logisztikai Egyesülés) által használt definíciók: 1, Általános definíció: A logisztika magában foglalja vállalatok és értékláncok (ellátási láncok) információ- és áruáramlásainak teljes körű tervezését, irányítását és végrehajtását, jelentős mértékű befolyást gyakorolva a vállat sikerére.7 2, Tudományos definíció: Röviden és célratörően a Plowman-féle 7M-es definíció kerül használatra, mely szerint: A logisztika annyit jelent, hogy a megfelelő jószág/árut megfelelő mennyiségben, megfelelő állapotban a megfelelő helyen és időben a megfelelő vevőnek a megfelelő költségen biztosítani tudjuk. Baumgarten definíciója: A logisztika magában foglalja a vállalaton belüli és vállalaton túl nyúló áru- és információáramlás teljes körű tervezését, irányítását, koordinációját, végrehajtását és ellenőrzését. Vállalatok, konszernek, hálózatok, sőt virtuális vállalatok egészeinek és részrendszerei számára nyújt folyamat- és vevőorientált megoldásokat. Fontos részterületei a beszerzési, termelési, elosztási, hulladékkezelési és közlekedési logisztika, melyek befolyással vannak az összes folyamatláncra és körforgásra.8 A fent említett meghatározások kisebb eltéréseket mutatnak, ezzel bizonyítva a logisztika szerepének felértékelődését, a szemlélet rövid idő alatti módosulását is. Kiemelendő az a rugalmasság, amivel igyekszik minél jobb megoldásokat nyújtani a célterület által támasztott követelményekre, hogy az adott szempontok alapján minél valósabb igényeket elégítsen ki.
7 8
www.bvl.de/67_1 www.bvl.de/68_1
- 15 -
II.5. Logisztika és környezetvédelem A környezetnek és logisztikának több kapcsolódási pontja is van: -
mikrologisztikai szinten: a vállalaton belül is kötelező a környezetvédelmi előírások betartása, mint pl. veszélyes anyagok kezelése, felhasználása, gázkibocsátás, vagy a hulladékok üzemen belüli visszaforgatása
-
metalogisztikai szinten: a mikrologisztikai rendszerek közötti árutovábbítás, közlekedés során, mint pl. útterhelés, balesetek,
-
makrologisztikai szinten: a mikrologisztikai rendszerek közötti együttműködés koordinálása intézményi, vagy akár globális szinten is pl: környezetvédelmi és hulladékkezeléssel kapcsolatos szabályozások, környezetkímélő megoldások keresés9
Ezáltal alakulhatott ki az inverz logisztika sajátos definíciója is: „Az inverz logisztika olyan tudományos és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok és módszerek összessége, amelyek alkalmasak az eredeti használaton kívülre kerülő áruk, termékek, erőforrások és az ezekhez kapcsolódó információk hálózatokon belüli és hálózatok közötti áramlásának koordinálására, a termék előállítók szolgáltatásainak bővítéséért és a környezetvédelmi előírások betartásáért.”10 A gazdasági-társadalmi hatások figyelembevételével kiegészülve az inverz logisztika, közelebbről a hulladékgazdálkodásban alkalmazott inverz logisztika feladatköre is jelentősen bővült, miközben maga is környezetvédelmi szempontból kritikusnak mondható ágazat. - gondoljunk csak egy hulladékhasznosító, -égető, vagy feldolgozó üzem létesítésének kockázataira, a hulladékot fuvarozó, nagy teherbírású gépjárművek zaj- és gázkibocsátására, az útminőségre gyakorolt hatására, vagy egy veszélyes hulladékot szállító jármű balesete során okozott károkra, nem beszélve a rosszul kialakított telephelyek okozta víz- és talajszennyezésről.
9
Halászné S. E i.m és Knoll I. i.m. alapján Mosonyiné Ádám Gizella: A környezetvédelem és az inverz logisztika; Eu working papers 2006/4 -
10
60.p.
- 16 -
A közös célok biztosításában a logisztikának is jelentős szerepet kell vállalnia, ennek egyik példája az 5R környezetvédelmi intézkedési terv, egyfajta újrahasznosítási menetrend, melynek elemei az alábbiak: 1. „Reduction at Source – a hulladékok keletkezési helyeinek felkutatása és ezeken a helyeken mennyiségének csökkentése 2. Replacement – a hulladékoknak, esetleg veszélyes anyagoknak kevésbé problémás anyagokkal történő helyettesítése 3. Recovery – lehetőség szerint, ezekből a hulladékokból, értékes anyagok, illetve energia visszanyerése 4. Recycling – a hulladékok szelektív összegyűjtése után, újrafeldolgozás 5. Re-utilisation – az előző folyamatba is sorolják, de alapvetően külön művelet az újrahasznosítás”11 Ezen szempontokat, illetőleg ezek megvalósulását kell megvizsgálnunk a hazai elektromos és elektronikai hulladékok kezelésének rendszerében, különös tekintettel a begyűjtésre.
11
Knoll Imre i.m. 154. p.
- 17 -
III. Hulladékok, e-hulladék
III.1. Keletkezés, mennyiség
160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0
2003 2004 2005
A
B
C
D
E
F
G H
I
J
K
L M
Elektronikai termékek a háztartásokban (száz háztartásra jutó darabszám)12
100,0
2003 2004
80,0
2005
60,0 40,0 20,0 0,0
A
B
C
D
E
F
G H
I
J
K
L
M
Elektronikai termékek a háztartásokban, az előfordulás százalékában13
(A: Hűtőgép, B: Fagyasztógép, C: Hűtő- és fagyasztógép, D: Mikrohullámú sütő, E: Színes televízió, F: Fekete-fehér televízió, G: CD-lejátszó, H: Videó, I: DVD, J: Digitális kamera vagy fényképezőgép, K: Számítógép internettel, L: Számítógép internet nélkül, M: Mobiltelefon)
12
Magyar Statisztikai Évkönyv 2003, KSH, Budapest, 2004. 128. p. Magyar Statisztikai Évkönyv 2004, KSH, Budapest, 2005. 138. p. Magyar Statisztikai Évkönyv 2005, KSH, Budapest, 2006. 94. p. 13
Magyar Statisztikai Évkönyv 2003, KSH, Budapest, 2004. 128. p. Magyar Statisztikai Évkönyv 2004, KSH, Budapest, 2005. 138. p. Magyar Statisztikai Évkönyv 2005, KSH, Budapest, 2006. 94. p
- 18 -
Az elektronikai termékek alakulása a háztartásokban: A vizsgált 3 év tendenciái azt mutatják, hogy a hűtő- és fagyasztógépek száma csökken, felváltják őket a kombinált eszközök. Háztartási gépek terén az utóbbi 10 év technikai újdonságát jelentő mikrohullámú sütő nálunk is nagy népszerűségnek örvend, már a háztartások több, mint 70%-a rendelkezik vele, és terjedőben van más többfunkciós kis háztartási eszközök használata is, pl.: turmix- és présgépek, gyümölcscentrifugák, grillsütő-lapok. Szórakoztató elektronika terén továbbra is a televízió a legáltalánosabban előforduló eszköz, színes tévét csaknem mindenhol találunk, számomra meglepő módon a fekete-fehér tévék aránya még most is 5% körül van (Feltehetőleg már csak „emlékként” őrzik otthon, a hétvégi házban ezeket a berendezéseket, helytelenül.). Legnagyobb fejlődést a DVD-lejátszók elterjedése mutat, ennek ellenére a videomagnók forgalma mégsem esett jelentősen. A mobil-kommunikációs díjak számottevő csökkenése maga után vonta a mobiltelefonok általános térnyerését a vezetékes telefonok hátrányára, 2007-ben pedig országunk is azok közé fog tartozni, ahol több mobil-előfizetés van, mint lakos. A tényleges mobilhasználók arányát a 2006-os felmérések alapján 76%-ra tehetjük, ami a hazai lakosság korösszetételét tekintve kifejezetten kedvező.14 A számítógépes ellátottság még közepesnek mondható uniós viszonylatban, ezzel együtt az internethez való hozzáférés száma is hagy kívánnivalót maga után, az iskolai, ill. az otthoni hozzáférések száma pedig inkább alacsonynak tekinthető. Ezen arányok javítására hirdették meg 2003 és 2006 között a Sulinet Expressz programot, melynek keretében 3 és fél év alatt közel 273 ezer számítógépes konfigurációt adtak el, így emelve a 2005-ös 42%-os ellátottságot 2006-ra 50%körüli értékre. A tarifák és előfizetés díjak nagy mértékű csökkenésével az internet-hozzáférések területén is előrelépés várható.15 A háztartások elektromos eszközökkel való ellátottsága jelentős mértékben nőtt, sorra jelentek meg a többfunkciós háztartási kisgépek, mint pl. a kenyérsütő gép, vagy a
14
www.ittk.hu/web/docs/ITTK_MITJ_2006.pdf 88.p.
15
http://hvg.hu/itthon/20070131_sulinet.aspx
- 19 -
különböző takarítógépek, ezáltal az elektromos hulladékká váló eszközök típusa és mennyisége is egyaránt komoly mértékben emelkedett és emelkedik is tovább. Az összes kategória vizsgálata nem célja dolgozatomnak, ezért továbbiakban a számítástechnikai eszközök, ill. képcsöves berendezések hulladékkezelési problémáit veszem szemügyre közelebbről.
III.1.1 Számítógép mint veszélyes hulladék A 21. század emberének élete elképzelhetetlenné vált számítógépek nélkül. Szükség van rájuk az élet szinte minden területén, legyen az termelés, kutatás, kapcsolattartás, szórakozás. Az internet ilyen horderejű fejlődésével - amivel szerintem kezdetben nem is mertek számolni a fejlesztők -, még inkább gépfüggővé és gépvezéreltté tesz minket, a mai ember alapvető jelzőjévé vált, hogy „online”, azaz bármikor, bárhol, bárkinek bármilyen célból/célra elérhető. Ennek technikai feltételeit a gyártók teremtik meg, egymással és az idővel harcolva, hogy mindig újabb és újabb területekre hatoljanak be, egyszerűbb, gyorsabb, jobb minőségű szolgáltatásokat tegyenek elérhetővé. A számítógép és az internet veszélyeiről számos helyen értesülhetünk, a hackerkedés, adatlopás, vírusok, illegális letöltések, e-kereskedelemben előforduló visszaélések nap mint nap szerepelnek a hírekben, szembesülhetünk velük, rosszabb esetben tapasztalhatjuk meg saját bőrünkön is. A témát én más szempontból szeretném vizsgálni. Részletesebben szemügyre véve egy számítógépet, számtalan veszélyes anyagot találunk benne. Mikor válnak veszélyessé az elektronikai berendezésekben található veszélyes anyagok? Rendeltetésszerű használat mellett ezek az eszközök nem jelentenek veszélyt a környezetre. Működésképtelenségük esetén azonban haszontalan hulladékká válnak és ha a kommunális hulladék közé keverednek, égetés vagy csapadékvíz hatására a bennük található, addig kötött állapotban lévő veszélyes anyagok a környezetbe jutnak.
- 20 -
Mérgek a számítógépben:
16
„Milyen veszélyes anyagokat tartalmazhat az e-hulladék? Ólom: vesekárosító, fiatal korban a szellemi fejlődést hátráltatja Báriumvegyületek: Nagyon mérgező anyagok. Legtöbbjük vízben, savanyú vízben vagy savban (így gyomorsavban is) oldódik, a szervezetbe jutva hamar felszívódik s jellegzetes izomsejtméregként hat. Tünetei a rossz közérzet, hányás és hasfájás mellett a fokozódó izomgyengeség és izombénulás (baritózis). Berillium: pora rákkeltő, izomsorvadást okozhat, szív és májkárosító. Higany: Rendkívül kis töménységben is gátolja a fitoplanktonban végbemenő fotoszintézist. A természetes táplálékláncon keresztül az élelmiszerekbe és az emberi szervezetbe is eljuthat (Minamata betegség). A higany és gőze, valamint vegyületei mind heveny, mind idült mérgezést is okozhatnak. Az előbbi tünetei a fémes szájíz, a nyelőcső-, gyomor- és bélfájdalom, a hasmenés és az ájulás, az utóbbi esetben
16
http://www.elektrohulladek.hu/pix/mergezo_pc.gif
- 21 -
szájnyálkahártya-gyulladás, ingerlékenység, fáradékonyság, foghullás, kézremegés, ideggyulladás, emlékezetkihagyás lép fel. Kadmium: pora, gőze rákot okoz és okozója volt a japáni itai-itai-betegségnek, amely csontelváltozásokat idézett elő és többnyire halálos kimenetelű volt. Belégzése heveny mérgezésnél köhögést, szomjúságot. majd tüdőödémát vált ki, idült mérgezés esetén, hasonlók mellett egyéb súlyos tünetek lépnek fel. Dioxin: (TCDD) Rendkívül erős méreg, tetraklór-származéka a dibenzo-dioxinnak. Emellett mutagén, teratogén és rákkeltő hatású anyag. A vietnami háborúban lombtalanításra használt Agent Orange nehezen bomló szennyezőanyagaként súlyos egészségi károsodásokat okozott. A háztartási hulladékban mindig akadnak klórtartalmú szénvegyületek, például PVC. Ezekből a szokásos 700-800 Celsius fokon való égetés közben dioxin is keletkezik. (Ezért kell a veszélyes vegyi hulladékokat 1200 Celsiusfok felett elégetni.) Miért veszélyes a dioxin? Nem csak és nem elsősorban, azért, mert erős méreg. Sokkal inkább azért, mert természetidegen, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan, továbbá olyan sok állati és emberi működésre hat, hogy következményei szinte kiismerhetetlenek. A dioxin által mérgezettek kezelésére semmiféle megelőző vagy gyógyító eljárásunk nincs. PDBE: műanyagok gyulladáskésleltetésére alkalmazott vegyület: zsírszövethez kötődik, nehezen bomlik. Svéd tudósok kimutatása szerint 1972 óta 40-szeresére emelkedett koncentrációja az anyatejben Az elmúlt években folytatott ez irányú vizsgálatok megállapították, hogy a halogénezett gyulladáskésleltető vegyszerek mérgezőek és felhalmozódnak az élő szervezetben. A máj és idegrendszer fejlődési zavarait okozhatják és hatással vannak a pajzsmirigy hormonjaira is. Hosszú lebomlási idejük miatt a halogénezett gyulladáskésleltető anyagok koncentrációja a táplálkozási láncban felfelé haladva növekszik. A törvény által betiltott két hatóanyagon kívül további 70 féle vegyszert használnak gyulladáskésleltető tulajdonságuk miatt elektromos berendezésekben, nyomtatott áramköri lapokban, kábelszigetelésben, építőanyagok, bútorok és gépjármű ülések előállításakor.”17
17
www.elektrohulladek.hu/elektrohulladek.html
- 22 -
III.2. Az elektromos hulladékok kezelésének jogszabályi háttere Az elektromos és elektronikai hulladékok kezelésére vonatkozóan sokáig nem született megállapodás, csak 2002-ben sikerült a Parlamentnek és a Tanácsnak is elfogadnia a 2002/96/EK irányelvet, ill. annak módosításaként a 2003/108/EK irányelvet. 2003. február 13-án érvénybe lépett a két EU direktíva: -
az egyik az elektromos és elektronikus készülékek hulladékainak kezeléséről (2002/96/EK - WEEE - Waste Electrical and Electronic Equipment ),
-
a másik a berendezésekben található veszélyes összetevőkről (2002/95/EK – RoHS - Restriction on Hazardous Substances) rendelkezik. A két jogszabály rendelkezéseinek teljes megvalósítására közel 6 év áll a tagországok rendelkezésére. A
direktíva
berendezéseket:
10
csoportba
sorolja
be
az
elektromos
és
elektronikus
18
1) Háztartási nagygépek 2) Háztartási kisgépek 3) IT és távközlési berendezések 4) Szórakoztató elektronikai cikkek 5) Világítótestek 6) Elektromos és elektronikus szerszámok (a helyhez kötött, nagyméretű ipari szerszámok kivételével) 7) Játékok, s zabadidős és sportf elszerelések 8) Orvosi berendezések (a beültetett és fertőzött termékek kivételével) 9) Ellenőrző és vezérlő eszközök 10) Adagoló automaták
A direktívák ütemezték a teljesítéshez szükséges feladatokat is:
18
Részletesebb csoportosítás: lásd 3. számú melléklet
- 23 -
Az első határidő 2004. augusztus 13-a volt: eddig az időpontig valamennyi tagországnak át kellett vennie a két törvény rendelkezéseit saját törvénykezésébe. Ettől az időponttól számított további egy év áll a hatóságok rendelkezésére, hogy az elektromos és elektronikus készülékek hulladékairól (WEEE) rendelkező törvénynek megfelelően biztosítsák a leselejtezett eszközök térítésmentes visszavételének lehetőségét, valamint a készülékek gyártói által finanszírozott begyűjtés, kezelés, hasznosítás és hulladéklerakás rendszerét. Magyarország, frissen csatlakozott tagállamként a 264/2004. Kormányrendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről és a 15/2004. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumi rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól című rendeletben vette át az uniós szabályzatot. A gyártók egyénileg felelősek az általuk 2005. augusztus 13-a után gyártott berendezésekért, míg a korábban piacra került eszközök hulladékairól közösen kell gondoskodniuk. A törvényi szabályozás előtti időkből hátramaradt
eszközök
hulladékainak kezelési költségét a gyártók beépíthetik az újonnan gyártott eszközök árába, mely költség a számlán külön feltüntethető Erre azonban csak egy átmeneti – 8 illetve nagyobb méretű háztartási eszközök esetében 10 éves – időszakban van lehetőség. A magyar jogszabály 2005. augusztus 13-ától biztosítja az EU irányelv rendelkezéseinek hazai alkalmazását. A kiterjesztett gyártói felelősség elve alapján a gyártók feladata az általuk gyártott elektronikai berendezésekből képződő hulladék begyűjtése és hasznosítása, mely feladatok elvégzését arra szakosodott és engedéllyel rendelkező cégekre bízhatják. A hazai jogszabály az alábbi begyűjtési és hasznosítási arányokat határozza meg:
III. 2.1 Begyűjtési kötelezettség A gyártónak a 264/2004-es Kormányrendelet 1. számú mellékletében vámtarifaszámmal részletezett berendezések hulladékai tekintetében, a felajánlott hulladék-berendezések visszavételén túl, kötelező begyűjtési arányt is teljesíteniük kell. Természetesen a begyűjtött mennyiségbe a visszavételből származó hulladékmennyiség is beleszámítandó.
- 24 -
A begyűjtési arány mértéke19
Elektromos és elektronikai berendezés-kategória
2005.
2006.
2007.
2008.
évben évben évben évben
1. Háztartási nagygépek
9%
18%
28%
36%
2. Háztartási kisgépek
5%
10%
15%
19%
3. Információs (IT) és távközlési berendezések
9%
17%
26%
35%
4. Szórakoztató elektronikai cikkek
9%
17%
25%
33%
5. Világítótestek
1%
2%
4%
5%
5. a) Gázkisüléses elven működő lámpák
0%
0%
1%
1%
1%
2%
4%
5%
0%
0%
1%
1%
6. Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok 7. Játékok, szabadidős és sportfelszerelések
A tárgyévi begyűjtési kötelezettség alapja, a tárgyévet megelőző évben forgalomba hozott berendezések mennyisége! Pl.: Ha az 3. berendezés-kategóriában a gyártó 1500 kg háztartási berendezést hozott forgalomba a 2005. évben, akkor a 2006. évben begyűjtendő mennyiség: 1500 x 0,17=255 kg. III.2.2 Hasznosítási ás ártalmatlanítási kötelezettség: A visszavett/begyűjtött berendezéseket a 264/2004-es Kormányrendelet 2. számú mellékletében meghatározott arányban hasznosítani kell. A nem hasznosított részarányt ártalmatlanítani kell.
19
http://www.termekdij.net/electro.php?sid=index&step=8
- 25 -
A hasznosítási és újrafeldolgozási arány mértéke20 2005.
2006.
2007.
2008.
évben
évben
évben
évben
Elektromos és elektronikai berendezés-kategória
(R)
(A)
(R)
(A)
(R)
(A)
(R)
(A)
1. Háztartási nagygépek
20%
19%
40%
38%
60%
56%
80%
75%
2. Háztartási kisgépek
18%
13%
35%
25%
53%
38%
70%
50%
19%
16%
38%
33%
56%
49%
75%
65%
19%
16%
38%
33%
56%
49%
75%
65%
18%
13%
35%
25%
53%
38%
70%
50%
20%
20%
40%
40%
60%
60%
80%
80%
18%
13%
35%
25%
53%
38%
70%
50%
18%
13%
35%
25%
53%
38%
70%
50%
-
-
-
-
-
-
-
-
18%
13%
35%
25%
53%
38%
70%
50%
20%
19%
40%
38%
60%
56%
80%
75%
3. Információs (IT) és távközlési berendezések 4. Szórakoztató elektronikai cikkek 5. Világítótestek 5. a) Gázkisüléses elven működő lámpák 6. Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok 7. Játékok, szabadidős és sportfelszerelések 8. Orvosi berendezések 9. Ellenőrző, vezérlő és megfigyelő eszközök 10. Adagoló automaták R – Hasznosítási arány
A - Újrafeldolgozási arány
A következő fontos határidő 2006. december 31. volt. Erre az időpontra a legtöbb EU tagországnak el kellett érnie a háztartásokból begyűjtendő 4 kg/fő/év elektronikai termékhulladék mennyiséget. Ugyanerre az időpontra a gyártók számára is volt kötelezettség: biztosítani kell a kategóriánként változó mértékben (70-80%) előírt hulladék újrahasznosítási rátát. Magyarország - néhány újonnan csatlakozott
20
http://www.termekdij.net/electro.php?sid=index&step=8
- 26 -
tagországgal együtt - a fenti feladatok teljesítésére 24 hónap haladékot kapott. (2003/108/EK irányelv módosítás) A RoHS – veszélyes összetevők felhasználásáról rendelkező másik – direktíva rendelkezései szerint 2006. július 1. után nem kerülhet piacra olyan elektronikai berendezés, mely ólmot, higanyt, kadmiumot és hat vegyértékű krómot tartalmaz, vagy a felhasznált műanyag alkatrészeket PBDE vagy PBB gyulladáskésleltető anyaggal kezelték. A Magyarország számára legfontosabb további határidő 2008. december 31., amikorra hazánknak is el kell érnie a háztartásokból évente begyűjtendő 40.000 tonna ehulladék mennyiséget. Ugyanez év végén az EU áttekinti a direktíva eredményeit és lehetőség nyílik majd az eszközök újrahasználatát is figyelembe vevő új kvóták meghatározására is.
- 27 -
IV. Logisztika az e-hulladékok kezelésében
A logisztika és környezetvédelem már említett kapcsolata indokolttá tette, hogy jelentős vizsgálatnak vessék alá az elektromos berendezések termelési, elosztási, felhasználási, majd hulladékként a visszaforgatási folyamatait. Megoldást kellett keresni a hulladék mennyiségének csökkentésére, környezetbarátabb gyártási technológiák kidolgozására, egységes minőségbiztosítási szabványok bevezetésesre és alkalmazására, és az összes szereplő jogait és kötelezettségeit lefektető törvényi háttér biztosítására.
IV.1. Külföldi kitekintés A fejlett nyugati országokban, különösen a környezetvédelmi témákra „érzékenyebbekben” (Ausztria, Svájc, Németország, Svédország; Kanada) már bevált gyakorlatai vannak a szelektív hulladékgyűjtésnek, ami alól az elektronikai berendezések sem kivételek. A nyersanyaghiánnyal küzdő országok is kezdték felismerni az elektromos hulladékokban rejlő alapanyagforrást, ezért sorban alakították ki a bontó- és feldolgozóüzemeket. Az Európai Unió régi tagállamaiban már az ezredforduló előtt is voltak törekvések az elektromos és elektronikai hulladékok gyűjtésének és feldolgozásának szabályozására. Ennek a 2002-ben meghozott WEEE-rendelet /Waste Electrical and Electronic Equipment/ adott törvényi keretet és terjesztette ki az egész EU-ra a kötelező visszagyűjtést és környezetkímélő feldolgozást ill. ártalmatlanítást. Az egyes országok egymástól eltérően működtetik rendszereiket. Számos verziót láthatunk, melyeket nem célszerű egy az egyben adaptálni, hanem összehasonlításokat végezve kiválasztani az egyes lépéseknél a számunkra legmegfelelőbb módozatot. Mérlegelni kell, ötleteket meríteni, és inkább egy hazai rendszer kialakítására törekedni, hiszen az országok eltérő gazdasági,
társadalmi
struktúrája,
a
meglévő
vagy
tanult
környezettudatos
gondolkodásmódból eredő különbségek a működést is nagyban befolyásolják, és elutasításhoz, eredménytelenséghez vezethetnek, ha csak „kényszerből” cselekszünk, vagy azért, mert „máshol már bevált”.
- 28 -
IV.1.1. Egy példa: Belgium
Belgiumban már 2001. július 1-je óta (azaz már a 2002-es WEEE rendelet bevezetése előtt) kötelezi a törvény a gyártókat és importőröket az elektronikai eszközök visszavételére. Ott ezt a feladatot a VoE Recupel végzi (Vereinigung ohne Erwerbszweck = non-profit egyesülés). A gyártók és importőrök által alapított cég feladata, hogy megszervezze az elektromos eszközökből származó hulladékok gyűjtését,
osztályozását,
feldolgozását
és
újrahasznosítását,
együttműködésben
kereskedőkkel, önkormányzatokkal, közszolgáltatókkal, újrahasznosító központokkal, speciális fuvarozó és feldolgozó cégekkel. A vállalat 7 szektort alakított ki az egyes hulladékfajták csoportosítása alapján, melyek irányító testületei mögött az illetékes szakmai szervezetek állnak, legyen szó orvosi
segédeszközökről,
világítótestekről,
kerti
szerszámokról
vagy
IT-
berendezésekről. 1. BW-Rec – nagyháztartási gépek, ipari nagy- és kis „fehéráru” 2. Recupel AV – háztartási és ipari audio- és videóeszközök 3. Recupel SDA – kisháztartási gépek 4. Recupel ICT – informatikai, telekommunikációs és irodaeszközök 5. Recupel ET&G – elektromos kerti és egyéb szerszámgépek 6. LightRec – világítótestek és gázkisüléses elven működő lámpák 7. MeLaRec – orvosi segédeszközök, laboreszközök, sporteszközök, termosztátok, teszt- és mérőeszközök Ezeknek a szektorális testületeknek tagjai a forgalmazott termékektől függően a gyártók és importőrök is. Az újrahasznosítási folyamatról röviden: A - Új készülék vásárlása: Új eszköz vásárlása esetén „Recupel-díjat” is kell fizetni. Ezzel az összeggel finanszírozza a vevő a jövőbeni begyűjtést és feldolgozást. A háztartási gépekre,
- 29 -
fénycsövekre éppúgy érvényes az átalánydíj, mint laboreszközökre vagy kerti elektromos készülékekre. Ezt az összeget azon készülékek gyűjtésére, osztályozására, elszállítására és feldolgozásra fordítják, melyek az eszköz vásárlásának időpontjában a boltba vagy a hulladékudvarba leadásra kerültek. A befolyt összeg egy részéből adminisztrációs és kommunikációs kötelezettségeknek tesznek eleget. A mérő- és kísérleti eszközökre (nem magán felhasználású gépek esetében) a piacra való bevezetéskor kell adminisztrációs díjat fizetni. Ez a jelentési és egyéb papírmunka költségeit fedezi, a szállítás és feldolgozás díját akkor számítják ki, amikor az eszköz leadásra kerül. B - Gyűjtés a gyakorlatban Az eszköz állapotától függően többféle megoldás lehetséges: 1, Ha a készülék még használható, akkor azt egy használtcikk-kereskedésbe kell vinni, ahol helyreállítás vagy rendbehozatal után alacsonyabb áron eladják. 2, Amennyiben az eszköz már nem működik, akkor le lehet adni hulladékudvarban. 3, Új készülék vásárlása esetén a régit le lehet adni az üzletben. C - Osztályozás A berendezéseket az alábbi 5 kategória szerint osztályozzák: - Hűtő- és fagyasztógépek - Egyéb nagyméretű háztartási gépek (mosógép, mosogatógép stb.) - Képcsöves berendezések - Gázkisüléses lámpák - Egyéb eszközök (vasaló, mobiltelefon, videomagnó,…) D – Újrahasznosítás - szétszerelés - aprítás és válogatás - szennyezőanyagok eltávolítása, feldolgozása - az újrahasznosított másodlagos nyersanyagok továbbítása alapanyagként a feldolgozó gyáraknak - „maradék-anyagok” felhasználása energiatermelésre
- 30 -
A számok tükrében: 2004-ben a Recupel által begyűjtött készülékek mennyisége meghaladta az 58000 tonnát, ami 1 főre vetítve közel 6 kg/fő/év. Megoszlás szerint 32%-ban kis háztartási eszközöket, 26%-ban nagy berendezéseket, 22%-ban monitorokat és képernyőket és 20%-ban hűtő- és fagyasztógépeket találhatunk. 1 tonnányi Recupel által begyűjtött hulladékban átlagosan 6 db hűtő- és fagyasztógépet, 12 db képcsöves berendezést, 5 db nagygépet („fehér árut”) és 45 db informatikai és háztartási kisgépet találhatunk.21 Látható, hogy Belgiumban sikerült megvalósítani a minden résztvevőre kiterjedő hálózatot. Az eredmények azt mutatják, hogy nemcsak anyagi motivációval és nyereség reményében gondolkodva lehet működtetni a rendszert. A dolgozatom keretein túlmutatna a két ország összehasonlítása a hulladékudvarellátottság szempontjából, ennek oka részben az információk, statisztikák hiánya, másrészt Belgium és Magyarország alapvetően eltérő gazdasági, demográfiai és közigazgatási rendszere, és főként a környezettudatosság szintje.
IV.2. Magyarországi körkép Az elektromos hulladékok kezelésének még hazánkban sincs komoly múltja. A 2001. január 1.-én hatályba lépett hulladékgazdálkodási törvény (2000. évi XLIII. tv.) rendezte a települési hulladékok begyűjtésre vonatkozó kötelezettségeket. Az önkormányzati kötelezettségként előírt közszolgáltatás és szakbegyűjtés rendszerét a helyi szabályozásokban (önkormányzati rendeletek) véglegesítették. A helyi közszolgáltatási rendeletek előírják, hogy az önkormányzat területén keletkező
települési
hulladékok
környezetkímélő
kezelésére
köteles
helyi
közszolgáltatást szervezni vagy arról gondoskodni. A közszolgáltatást vagy az önkormányzat látja el, vagy szakvállalkozót biz meg annak ellátásával. Az önkormányzat feladata a megfelelő kezelő telep kijelölése, amely a hulladék mennyiségével és minőségével arányos díjért köteles átvenni és a környezetkímélő előírások szerint kezelni a hulladékot.
21
www.recupel.be alapján
- 31 -
Az e-hulladék kezelésével kapcsolatban ennek ellenére jelentős áttörést csak az Európai Unió által elfogadott 2002/95/EK és a 2002/96/EK irányelv honosítása, a 264/2004 Kormányrendelet és a 15/2004 KvVM Rendelet hozott. Ezek a jogszabályok teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy ilyen tevékenységi körökben szervezetek alakuljanak. Közülük mutatok be néhányat, külön tekintettel arra, hogy a folyamatban részt vevők közül minél többfélét szerepeltessek a munkámban; kutatóintézettől koordinátoron keresztül feldolgozó és újrahasznosító cégekig.
IV.2.2. Hazai kutatások, eredmények A Bay Zoltán Kutatási Alapítvány már idejekorán felismerte, hogy az elektronikai eszközök és azok hulladékká válásából eredő problémákra mihamarabb megoldást kell találni. Csatlakozott a 1999-2002 között lebonyolított ECOLIFE projekthez, melynek célja, hogy „az elektromos és elektronikai termékek életciklusának minden résztvevőjét (gyártók, logisztikai szakértők, újrahasznosítók) a hálózatba bevonva, elsőként próbálja a termékek életciklusával kapcsolatos problémákat teljes egységként megközelíteni.”22 A projekt keretein belül nagyvállalatokkal (Sony, Philips), kutatóintézetekkel, tanácsadó cégekkel együttműködve igyekeztek megoldási javaslatokat keresni az elektromos és elektronikai termékekből keletkező hulladékok körében felmerülő környezetvédelmi, finanszírozási, jogi, technológiai és főként logisztikai kérdésekre. Az
elektromos
és
elektronikai
termékek
kezelési
rendszerének
egyik
legkritikusabb eleme az elhasznált termékek begyűjtése. Hiába alakul ki jelentős feldolgozó-kapacitással rendelkező háttériparág, ha a társadalomban a motivációk (anyagi érdekeltség, környezeti tudatosság stb.) ma még nincsenek jelen kellő mértékben, így más, kevésbé direkt módszerek alkalmazását látjuk célszerűnek: az illegális lerakatok, az út szélén „felejtett” hulladékok felszámolása még nem megoldott, és sajnálatos módon még nem számít „közös érdeknek”, ezért közös felelősségtudatról sem beszélhetünk.
22
www.bzlogi.hu/ecolife/Celkituzesek.htm
- 32 -
Az
ECOLIFE
projekt
eredményeként
kidolgoztak
egy
a
begyűjtésnél
alkalmazható rendszert, amit a gyakorlatban országjellemzőktől függően lehet adoptálni és bevezetni. A vizsgálat szempontjai alapján az alábbiakat állapították meg: „A gyűjtésnél források lehetnek: -
egyedi felhasználó helyek (pl. háztartás),
-
csoportos felhasználó helyek, mint pl. gazdasági társaságok, vállalkozások, intézmények, melyek egyszerre termékek nagyobb csoportját használják és vonják ki
-
olyan termelő és szolgáltató vállalatok, amelyek elektronikai hulladékot is előállítanak
-
szelektáltan elektromos hulladékokkal is foglalkozó vegyes hulladék begyűjtő cégek
-
elektronikus termék forgalmazó és karbantartó cégek szervízhálózatai
Az elhasznált EE termékcsoportra vonatkozóan a következő változatok fogalmazhatók meg: A termékeket a közszolgáltatás keretében szállítják el (A modell):
•
-
a kommunális hulladékkal együtt keverve;
-
a szállításnál szétválasztva.
Az első esetben a telephelyen szelektálni kell és kiválogatni az EE hulladékot (más termékdíjas hulladékkal hasonló eljárással).
- 33 -
A termékeket szakvállalkozó eleve szelektáltan, speciális járművel gyűjti és az
•
általa vagy szerződéses partnere által működtetett hulladékudvarban elkülönülten tárolja. (Ma még veszélyes hulladékra előirt, túlságosan szigorú előírások szerint.) (B modell)
Fejlett országokban gyakori, hogy a lakosság a szerviz, vagy a nagyfelhasználó
•
közvetlen egyedileg szállítja az elhasznált terméket a speciális hulladékgyűjtő helyre. (C modell).
C modell esetében célszerű, ha a lakosságtól való termék átvétel térítésmentes mindkét oldalról. A elhasznált termék gyűjtési módszerének kiválasztását követően a következő, a logisztikai rendszer kialakítására vonatkozó kérdéseket kell eldönteni: -
a gyűjtés fokozatainak száma (egy, két vagy háromlépcsős gyűjtés),
-
a gyűjtési központok kialakítása, - 34 -
-
a gyűjtés és feldolgozás anyag- és információ áramlási kapcsolatai,
-
menedzsment kialakítás kérdései,
-
logisztikai
biztonságtechnikai
speciális
kérdések
(termékek
őrzése,
dokumentálási feladatok, nyilvántartási eljárások alkalmazása), -
a feldolgozott termékekből kikerülő elemek és anyagok hasznosításának további rendszere (pl. alkatrész áruház, speciális feldolgozási technológiák stb.).
A fentiek alapján a logisztikai rendszer meghatározandó paraméterei a következők: -
a gyűjtési rendszer tervezése, eszközök kiválasztása,
-
rakodó helyek kialakítása a fogyasztónál,
-
egységrakomány képző eszközök megválasztása,
-
tároló helyek kialakítása, a tárolási mód kiválasztása,
-
fuvareszközök kiválasztása,
-
a gyűjtő, helyi lerakó helyek kialakítása,
-
média eszközökön keresztüli információ áramoltatás,
-
gazdasági ösztönző rendszer a begyűjtés elősegítésére,
-
lakosság és gazdasági szereplők tudatformálása.
A gyűjtő és feldolgozó helyek logisztikai kapcsolatának jellemzői: -
beszállítói hálózat kialakítása,
-
beszállítás ütemezése "push" vagy "pull" termelésprogramozási módszerekkel,
-
feldolgozó üzem be- és kimenő tárolóinak kialakítása, kapacitások, tárolási módok meghatározása, illetőleg kiválasztása,
-
szétbontott
"áruházi"
értékesítésre
szánt
alkatrészek
minőségbiztosítási
rendszerének kialakítása, -
információs
folyamatok
tervezése
(pl.
nyilvántartási rendszer). A teljes gyűjtési rendszer működtetésének jellemzői: -
gyűjtő járatok ütemezése és irányítása,
-
a rendszerek szállító eszközeinek diszponálása,
-
alkalmazandó irányítási rendszer kiválasztása,
-
működtető menedzsment feladatai, kialakítása,
- 35 -
termékazonosítás,
elszámolási,
-
jogi,
ügyviteli
rendszerek
kiválasztása,-
komplex
szimulációs
működésvizsgálatok elvégzése, a rendszer paraméterek pontosítása.”23 A gyakorlatban sajnos még nem fedezhetünk fel ennyi következetességet, de alapok már megvannak. Az általam vizsgált 3 begyűjtési forrásnál tapasztaltak optimizmusra adnak okot.
IV.3. A hazai begyűjtésről
IV.3.1.Begyűjtés hulladékudvarban
Hulladékudvar Nem minden hulladék szemét! - hirdeti a FKF Rt. hulladékgyűjtő udvarokat reklámozó szórólapja, amit a lakosság is kezd lassan megtanulni. A főváros 15 hulladékudvart üzemeltet, eltérő alapterületen és megközelíthetőséggel, de a funkció és cél
mindenhol
azonos:
a
lakosság
rendelkezésére
állni,
bevonni
őket
a
környezetvédelembe, a hulladékgazdálkodásba, és közös erővel küzdeni a feleslegessé ill.
használhatatlanná
vált
anyagok
újrahasznosításáért,
csökkentéséért.
23
www.bzlogi.hu/ecolife/Logisztika.htm
- 36 -
a
környezetterhelés
Fontos kihangsúlyozni, hogy csak a lakosságtól vesznek át hulladékot, intézményektől, szervezetektől, cégektől nem. A már jól ismert papír-, fém-, üveg-, műanyaghulladék mellett itt leadhatóak a veszélyes hulladékok is: - szárazelemek - használt sütőzsiradék - fáradtolaj - használt akkumulátorok - elektromos és elektronikai berendezések24 Az udvar betonozott, a kerítés mentén kb. 1 méteres sávban fűvel borított terület, víz és elektromos hálózattal ellátott. A zárható tárolóedények szabadon állnak, a terület közepén 5 x 4 méternyi fedett terület található, és egy külön konténer a veszélyes anyagok elkülönített tárolására, melyben kijelölt, egymástól elhatárolt helye van a fent említett hulladékfajtáknak, hogy a balesetveszélyt csökkentsük, ill. egy másik helyiség a dolgozóknak. Található még egy egyéb hulladékoknak fenntartott edény, melybe a leadni kívánt, de nem átvehető szemét kerül, mint pl. a vegyszeres műanyag flakon vagy a szennyezett papír. A terület rendezett, első látásra az ember nem is gondolná, hogy hulladékudvar, hiszen a berögződéseink alapján a szagot, a koszt, a rendetlenséget és a szemetet keresnénk. Kellemesen meglepődtem, hogy itt egyikről sincs szó. Az általam meglátogatott XV. kerületi telephely munkatársa elmondta, hogy rengeteg tévhit létezik arról, hogy a fogyasztók mennyire nem veszik komolyan a szelektív gyűjtési feladatokat. Ottjártamkor is legalább 10percenként érkezett valaki, és hozott többféle jellegű hulladékot: összegyűjtött újságpapírt és szórólapokat, PETpalackokat, konzervdobozt. A nyitvatartási idő (hétköznap 10-18 óráig; szombaton 0814 óráig) alkalmazkodni próbál az általános munkaidőkhöz, lehet jönni ebédszünetben vagy munka után, de hétvégén is, a takarítás végeztével. Van, aki hetente adott napon érkezik, van, aki havonta és akkor több zsáknyi hulladéktól szabadul meg, de előfordul olyan is, aki naponta lejár, és hoz egy-két darabot. A veszélyes hulladékokat előzetes bejelentés nélkül is fogadják, de gyakori, hogy az ügyfél odatelefonál, hogy megbizonyosodjon róla, viheti-e tönkrement monitorát, elhasználódott rádióját stb. Az elektronikai hulladék átadáskor igazolást állítanak ki a központnak és a hulladékot elszállító cégnek is, amelyen a darabszámot és a tömeget tüntetik fel, a leadó nevét és címét bemondásos alapon kérik, nem kötelező megadni.
24
www.fkf.hu/hull_udvar.html
- 37 -
A mennyiségtől függően, időközönként érkezik a gyűjtőjárat és elviszi a berendezéseket a Fe-Group Invest Rt. Jászberényi úti telephelyére, ahol a további munkálatokat végzik el. A hulladékszigetekkel ellentétben, az udvarban elhelyezett anyagok már nem kerülnek a válogatóba, ezért az itt dolgozó feladata odafigyelni arra, mi kerül az egyes gyűjtőedényekbe, - a lakosság pedig tanul, és tájékoztatja egymást, így következő alkalommal már figyel az esetleges hibákra, mint pl. kimossa az üveget, a háztartási nagygépek kartondobozából kiveszi a hungarocellt, a mosószeres flakont az otthoni szemetesbe dobja el. Sokan járnak családostul az udvarba, a héten otthon külön gyűjtött hulladékokat lehozzák, és gyakorlati példán keresztül nevelik a gyerekekbe az odafigyelés fontosságát. Tényleg csak ennyin múlna? Azért, mert a szigetek túl feltűnőek, mégse tartoznak senkihez, gondolkodás nélkül bármit bele lehet oda rakni, ami a lyukon átfér? A felügyelet lenne erre is a megoldás?! - hogy valaki megmondja, hogy nem-nem, az eltört képkeretet ne dobja be kérem az üveghulladékokhoz, még akkor is, ha logikusnak tűnik, hogy üveg-üveg. Kétlem. Itt inkább az oda nem figyelés (lustaság), a felelősség elhárítása és a tájékozatlanság együttesen a bajok forrása. Ugyanúgy, ahogy kézen fogjuk a gyereket, adunk egy szatyor ásványvizes üveget a kezébe és megmutatjuk neki, hogy ezt ebbe a (sárga) konténerbe dobhatja bele, ugyanilyen elven az egész lakosságot tájékoztatni és nevelni lehetne. Előző évben láthatóak voltak a tv-reklámok a különböző fajtájú hulladékok szelektív gyűjtéséről, de ezek eltűntek. Megfigyelhető, hogy az emberek elméleti tájékozottsága már viszonylag magas szintű de a tudatosság és a gyakorlatiasság még hiányzik. Valamilyen ösztönző rendszert kellene kidolgozni, aminek következtében elfogadja és elhiszi, hogy célja és haszna van a szelektív gyűjtésnek - még ha az nem is látható direkt -, hogy megéri 5 perccel előbb elindulni a munkahelyre, hogy az útba eső gyűjtőedénybe bedobja a felhalmozott befőttes üvegeket. Iskolák, óvodák, sőt a lakosság számára is kell nyílt napokat tartani, hogy ne csak az intézményes papírgyűjtések alkalmával tegyen a gyermek a környezete védelméért, hanem iskolán kívül is tudja, családon belül is lássa és mutasson példát, hogy tudja, hova viheti tönkrement távirányítású autóját, vagy apa villanyborotváját.
- 38 -
IV.3.2. Begyűjtés kereskedőnél, forgalmazónál ( Media Markt )
A Media Markt Európa egyik vezető elektromos és elektronikai berendezéseit forgalmazó áruházlánca. Magyarországon 13 nagyáruház található, ebből 6 Budapesten. Hangzatos, találó reklámszövegeivel, ismert személyekkel mint reklámarcokkal igyekszik a fogyasztókhoz eljutni és őket vásárlásra bírni. Hetente megjelenő akciós hírlevelükkel is ott vannak a háztartásoknál és hirdetik magukat. A törvény által meghatározott begyűjtési kötelezettséget a reklámújságban a „Szolgáltatásaink” címszó alatt fedezhetjük fel. „Használt elektronikai berendezések kezelése” címszó alatt hirdetik, hogy a felhasználó behozhatja az áruházba már nem használt, elromlott, kiöregedett, csereként felajánlott eszközét, és ők gondoskodnak annak megfelelő kezeléséről. Utánajártam, hogy ez hogyan is működik a gyakorlatban: Kezdetben csak cserelehetőséget biztosítottak a vevőknek, azaz hasonló kategóriájú és funkciójú elektronikai eszköz vásárlásakor volt lehetőség a régi készüléket leadni, ma már ez a kikötés nem áll fenn, ugyanúgy átveszik a sérült, hibás gépeket, akkor is, ha újat nem akar venni helyette a vásárló. Az elektronikai berendezések
mellett
gyűjtik
még
az
elemeket,
telefonakkumulátorokat,
nyomtatópatronokat és a fénycsöveket is, ill. a feldolgozás szempontjából kevéssé értékes CD-ket DVD-ket. A Vevőszolgálaton lehet leadni a régi terméket, melyért a fogyasztó egy Átvételi elismervényt kap (lásd. 7. számú melléklet). A berendezéseket az iroda hátsó részben tárolják az erre a célra elhelyezett műanyag konténerben, és amint kellő mennyiség összegyűlik, értesítik a hulladékkezelő partnercéget (jelen esetben a Loacker Kft.-t), aki a megfelelő fuvareszközzel elszállítja a szállítólevélen feltüntetett gépeket a telephelyére, és megkezdi a feldolgozási műveleteket. A begyűjtött és leadott készülékeket ott lemérik, melyről a mérlegjegy megfelelő példányát visszajuttatják az áruháznak, aki továbbítja azt a saját központnak az elszámolásra. A koordinációs tevékenységet az Electro-Coord Kht. végzi. Másik módja a leadásnak elsősorban háztartási nagygépeknél fordul elől. Abban az esetben, ha a vevő házhoz szállítást kér, a számlán fel kell tüntetni, hogy a
- 39 -
cserekészülékét le kívánja adni. Az így összegyűjtött készülékek már egyenesen a Loacker Kft.-hez kerülnek, és ilyenkor is a szállítólevél és a mérlegjegy igazolja az átadás-átvételt. Sajnos előforduló probléma, hogy a fogyasztó az előző berendezést nem „megfelelő”, kulturált állapotban adja át, ill. azt várja a házhoz szállítást végző sofőrtől, hogy ki- illetve bekösse az adott eszközt, mely nem tartozik feladatai közé. A használt eszköz leadásáért árkedvezményt nem kaphatunk, azt a gyártó határozza meg, hogy valamilyen arányban beszámítja-e az új készülék árába, mint például a Pannon GSMnél, ahol a leadott régi telefonokért 5000 Ft-os árkedvezmény jár, vagy a nemsokára megjelenő akció, melyben az X-Box 360-as játékkonzolok árába számítják be a régi PlayStation készülékeket.
- 40 -
IV.3.3 Begyűjtés közvetlenül a hulladék-feldolgozónál - Inter-Metal Kft.
Az Inter-Metal Kft. 12 éve foglalkozik a hulladékok feldolgozásával, főleg fémhulladékokkal. 2 telephellyel rendelkezik Budapesten, Óbudán és Csepelen, melyek közül utóbbi egyben a logisztikai központ is. Emellett 4 vidéki telephelyet működtetnek, mert felismerték, hogy a hulladékért „oda kell menni” - sajnálatos módon a lakosság környezettudatossága még kifejletlen, és nem, vagy csak nehezen akar megszabadulni a régi berendezésektől. Az Inter-Metal Kft. is felismerte az együttműködés nélkülözhetetlenségét: -
a Fémszövetség tagjaként lakossági tájékoztató projekteket indítanak, melynek keretében iskolákat és óvodákat látogatnak meg és tartanak előadást munkájukról, a szelektív hulladékgyűjtés fontosságáról, és megismertetik a gyerekekkel a különböző munkameneteket.
-
tanulmányokat
készítenek
egyetemekkel
(Műszaki
Egyetem),
kutatóközpontokkal (pl.: Bay Zoltán Kutatási Alapítvány) összefogva -
vidéken a közszolgáltatók által szervezett 1-1 napos lakossági gyűjtéshez biztosítanak eszközt a helyi önkormányzattal kötött közterület-használati engedély alapján
-
kis szervizektől és kereskedőkkel kötött keretszerződések alapján gyűjtik be az ott felhalmozódott hulladékokat, hiszen nekik nem ez a fő profiljuk, ezért tehermentesíteni kell őket
-
rendeleten kívül esik, de megoldandó feladat a gyártóknál (főként az informatikai cégeknél) termelődő selejt, amortizációs hulladék kezelése és ártalmatlanítása is A feldolgozónál történő begyűjtésbe való rövid betekintés jó rálátást adott a
folyamatra, hiszen hozzájuk többféle forrásból is érkezik a hulladék, és ők azok, aki fel tudják mérni a mennyiségek és saját kapacitásuk alapján a hazai helyzetet, ami jelenleg még nem túl kedvező. (A részletes feldolgozásról bővebben a következő fejezetben található leírás.)
- 41 -
Elsődleges következtetésként az vonható le, hogy az ellátási és a hulladék lánc kiinduló pontjánál lehet kezdeni a vizsgálódást, azaz a fogyasztónál és a gyártónál. Nekem úgy tűnik, hogy ez az a két szereplő, akikben nem tudatosult saját felelősségük, egymásra mutogatnak, a konkurenciára, az államra, csak azt nem veszik észre, hogy a kifogással maguk és mások elől veszik el a lehetőséget, az életteret. Nem akkora plusz energia-befektetés az egyes embernek a használt, elromlott, otthon felhalmozott háztartási gépet valamelyik gyűjtőpontra fuvaroztatni, vagy az elfuvaroztatást kérni, ill. egy gyártó kutatás-fejlesztésbe ölt millióit a kevésbé környezetszennyező alapanyagok felhasználásának ill. feldolgozási folyamatok kifejlesztésére fordítani. Ha ezek a szereplők is felvállalnák kötelezettségeiket és nem csak kényszer alapon tennének eleget azoknak, az állami szabályozásnak is könnyebb dolga volna. Átláthatóbbá téve a területet, oda tudna koncentrálni, ahol valójában probléma jelentkezik, és nem becsült adatok alapján hozott rendelkezésekkel, adó- és egyéb bevételforrást jelentő, de nem hatékony cégek működtetésével gátolni az amúgy is bonyolult összefüggésrendszert gazdaság, környezetvédelem, logisztika és főként társadalom között, mert bármelyik csoportban is tevékenykedjünk, elsősorban emberek vagyunk, akik egyformán felelősek a Földért és közös jövőnkért.
- 42 -
V. Logisztika az e-hulladékok kezelésében Magyarországon
Az elektromos és elektronikai termékek hatalmas fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években. A fejlődéssel arányban nőtt számuk, növekedett a bennük felhalmozott veszélyes anyagok mennyisége és csökkent életciklusuk. Az elektromos és elektronikai hulladékok eddig a kommunális hulladékba kerültek, ahol a bennük található veszélyes anyagok miatt a környezetre káros hatást váltottak ki. Mára a gyártókat és forgalmazókat valamint a tulajdonosokat jogszabályok kötelezik az elektromos és elektronikai eszközök gyűjtésére, ártalmatlanítására és hasznosítására. Az Unió által elfogadott 2002/96/EK és a 2002/95/EK rendeletet Magyarország is honosította, így a 264/2004 Kormányrendelet és a 15/2004 KvVM rendelet alapján fennáll a visszagyűjtési kötelezettség: azaz a gyártó, a kereskedő a lakosságtól és az egyéb szervezetetektől köteles átvenni a hulladéknak nyilvánított berendezéseket, és gondoskodnia kell azok begyűjtéséről, tárolásáról, ill. az előkezelésre vagy direkt hasznosításra való szállításról. A gyűjtésnek akkor van számottevő eredménye, ha a feldolgozás és a visszaforgatás is megoldott. A kérdés többféleképpen is megközelíthető, én a hulladék ellátási lánc mentén építem fel elemzésemet. A begyűjtés történhet: -
a forgalmazónál/kereskedőnél (pl. MediaMarkt):
-
hulladékudvarokban (XV. kerületi Hulladékudvarban tett látogatás alapján)
-
egyéb gyűjtőpontokon vagy közvetlenül hulladék-feldolgozó cégeknél mint pl. a, Inter-Metal Kft. b, Selector Kft. A begyűjtési forrásokat bővebben már az előző fejezetben tárgyaltam, most a
kiindulási pontból 2 feldolgozó vállalat vizsgálatán keresztül mutatom be a lehetséges kezelési módszereket és folyamatokat - 43 -
A rendszerben központi szerep jut a koordináló cégeknek, melyek a WEEE direktíva életbe lépése óta folyamatosan jelennek meg hazánkban, hogy összefogják és irányítsák az elektromos hulladékokkal foglalkozó ágazat szereplőit: fogyasztókat, gyártókat, kereskedőket, hatóságokat, feldolgozó és ártalmatlanító vállalatokat. Magyarországon ezt a feladatot először az Electro-Coord Kht. vállalta fel.
V.1. Az Electro-Coord Kht. bemutatása Az Electro-Coord Kht. 2005. január 1-je óta tevékenykedik a hazai piacon. Alapítói a CECED Magyarország Egyesülés tagjai ( BSH Kft., Dometic Rt.,Electrolux Lehel Kft., Fagor Hungária Kft., Gorenje Budapest Kft., Groupe SEB Central Europe Kft., HTM Kft., Indesit Company Magyarország Kft., Miele Kft., Whirlpool Magyarország Kft.) 2005 októberétől az European Lighting Companies Federation magyarországi tagvállalataival bővült a tulajdonosok köre. (GE Hungary Rt., OSRAM Kft., Philips Magyarország Kft.) Koordinációs szerepet vállalt fel, melynek lényege, hogy összehangolja az elektromos és elektronikai termékeket gyártó és az ezekből keletkező hulladékokat feldolgozó cégek működését, mindezt szerződéses keretek között. Működése abban áll, hogy a KvVM által elfogadott OHT (Országos Hulladékgazdálkodási Terv)-ben kitőzött célokat, előírásokat teljesítse, amennyiben a berendezéseket előállító és forgalmazó partnereitől átvállalja a jogszabályban meghatározott hulladékkezelési kötelezettséget, így azok a megbízás által mentesülnek a környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség alól is. Jelentős marketingkommunikációs tevékenységet is folytat, kampányokat dolgoz ki a fogyasztói magatartás befolyásolására, a lakossági környezettudatosság növelésére, ilyen pl. az több részből álló „Forgó-Morgó” is, melynek célja a háztartások motiválása arra, hogy az elhasználódott, nem energia-hatékony gépeket lecseréljék, az otthon heverő elektronikai berendezéseket, fénycsöveket visszagyűjtsék. 25 Az Electro-Coord Kht.-val együttműködésben áll a Selector Elektronikai Termék Újrahasznosító Kft., mely az elektronikai termékek, berendezések újrahasznosítását tűzte ki célul.
25
http://electro-coord.hu/documents/Electro-Coord_int.pdf Sell in Sell Out 2007/03; 12-15. p.
- 44 -
V.2. A Selector Kft. bemutatása és feldolgozási módszerének bemutatása26
A 2003 végén alapított, budapesti székhelyű vállalat az elektromos és elektronikai hulladékok szakszerű kezelésével, bontásával, a veszélyes anyagokat tartalmazó alkatrészek eltávolításával képes megvalósítani a veszélyes hulladékok szakszerű ártalmatlanítását és a keletkező frakciók újrahasznosításra való előkészítését. Olyan üzem létesítésére vállalkoztak, ahol a környezetet károsító anyagok (ólom, ezüst, stb.) újrahasznosításra kerülnek. A szétszerelést a legkorszerűbb 3M és UMS módszerek figyelembe vételével alakították ki. A kifejlesztett módszereket a hazai szakemberek is elfogadják.
V.2.1. A telephelyről: A telephelyet a Közép-Dunántúlon Bodajk községben létesítették. Az üzem rendelkezik önálló víz, gáz és elektromos hálózattal, teljes területén csatornázott. A telephely az utcafronton két helyen rendelkezik nagy tehergépjárművek közlekedésére is alkalmas bejárattal, a havi 7-8 kamion érkeztetése nem okoz gondot. Az épületek közötti terület jelentős részét beton térburkolat fedi, az egyéb területek is rendezettek. Az áramellátás a saját tulajdonú 2.000 kVA teljesítményű transzformátor állomásról, a teljes körűen kiépített hálózaton keresztül történik. Fentieken túl a telephely tűzoltóvíz-hálózattal, térvilágítási hálózattal valamint esővíz elvezető hálózattal rendelkezik. Az üzem ezen kívül rendelkezik a szétszereléshez szükséges az összes csarnokban kiépített sűrített levegő hálózattal, valamint az ehhez kapcsolódó működő kompresszor házzal. A csarnokok alkalmasak arra, hogy a zárt konténerben érkező árut befogadja. Az üzemben kialakították (szerelő padok, szétszerelő egységek beállításával, stb.) a szétszerelés végzésének feltételeit. A szétszerelés sűrített levegős kéziszerszámokkal történik (durva bontás), a jövőben a feldolgozottságot gépesítéssel növelik.
26
Az V:2. fejezet a www.selector.co.hu alapján készült
- 45 -
A feldolgozás folyamatábrája:
- 46 -
V.2.2. A feldolgozási technológia lépései 1. Elektronikai hulladékok átvétele 2. Elektronikai hulladékok osztályozása 3. Elektronikai hulladékok raktározása 4. Az Elektronikai hulladékok bontása 5. A másodlagos hulladék frakciók kialakítása 6. A másodlagos hulladékok raktározása 7. A másodlagos hulladékok átadása más hulladékkezelő, - hasznosító szervezetnek V.2.2.1. Elektronikai hulladékok átvétele Az elektromos és elektronikai hulladékok a hulladék birtokosától kerülnek átvételre a Selector Kft bodajki telephelyén. Az átvétel a hulladékokhoz mellékelt szállítójegy alapján történik az azon feltüntetett mennyiségnek megfelelően, amennyiben más okmánnyal kerül beszállításra a hulladék az a mérlegen lemérésre kerül és továbbiakban kilogramm mértékegységben kerül nyilvántartásra. Az elektromos hulladékok szállító, csomagoló anyagait az átvétel során eltávolítják és visszaadják a hulladék birtokosának. A hűtő és fagyasztó berendezések átvétele megtörténik, azonban rövid tárolás után átadásra kerül bontásához engedéllyel rendelkező más hulladék kezelőszervezetnek. V.2.2.2. Elektronikai hulladékok osztályozása Az elektronikai hulladékok az átvételt követően a 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet szerinti termék kategóriákba csoportosítják. (lásd 4. sz. melléklet) A szétválogatást követően a különböző berendezés kategóriák hulladékainak súlyát lemérik és egy nyilvántartó lapon annak mennyiségét (darab és kilogramm) rögzítik. Ezután a nyilvántartó lap alapján átadásra kerülnek a raktár részére. - Az így elkészült nyilvántartások közzétételével statisztikai elemzések készíthetőek pl. kutatás-fejlesztési célból is, melyekkel még hatékonyabbá lehetne tenni
- 47 -
a cégek begyűjtési és feldolgozási rendszerét annak függvényében, hogy milyen eszközök kezelésére célszerű többet fordítani. V.2.2.3. Elektronikai hulladékok raktározása Az elektromos hulladékokat berendezés kategóriánként csoportosítva tárolják. A tárolás zárt csarnokban történik az időjárás hatásaitól mentesen, idegen személyek számára nem hozzáférhető módon:a nagy gépeket a földön egymás mellett, a kis gépeket rekeszekben . Az információ technikai berendezések monitorjait külön tárolják, mivel azok a televíziókkal azonos módon kerülnek további feldolgozásra. A tárolt berendezések adatait állványcímkéken, a tárolt anyag mellett jelölik. A beérkezett hulladékokat a beérkezést követően bevételezik. A bontásra kiadott mennyiségeket pedig minden hétfőn reggel Hulladék átadási lapon adják ki a bontó műhelybe. Az elektromos hulladékokról 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet előírásainak megfelelő naprakész nyilvántartás vezetnek. - Túlmutat a dolgozat keretein, de érdemes lenne megvizsgálni, hogy milyen eltéréseket mutatna a helyigény, ha a bontási és feldolgozási lépések szerint csoportosítanák
és
tárolnák
az
eszközöket,
vagy
az
egyes
másodlagos
hulladékkezelőknek szánt anyagfajták szerint. V.2.2.4. Elektronikai hulladékok bontása A bontást külön bontó műhelyben végzik. A bontást kézi erővel kézi-, elektromos kézi-, és pneumatikus szerszámokkal forgózsámolyos asztalokon hajtják végre. A bontást egy-egy munkahelyen egy-egy személy végzi a teljes szétszerelés folyamatában. A bontás során eltávolítják a 15/2004. (X. 8.) KvVM rendeletben előírt veszélyes anyagokat tartalmazó alkatrészeket. A bontó műhelyben csak a heti munkavégzéshez szükséges elektronikai hulladékot és a keletkező másodlagos hulladékot tárolják. Az elektronikai hulladékokat hetente hétfő reggel veszik át, a másodlagos hulladékokat pedig hetente péntek délután adják át a raktár részére. A bontás során csak a kézi erővel szétszerelhető részekre bontják a berendezéseket. A kézzel tovább nem bontható anyagok egyben kerülnek tovább a - 48 -
különböző frakciókba. Kiemelt figyelmet fordítanak a veszélyes anyagokat tartalmazó részegységek sérülésmentes bontására. A bontás mentében folyamatosan megtörténik a bontási termékek, a másodlagos hulladékok frakciókra való szétosztása. A frakciókat fém és műanyag tárolórekeszekben tárolják. A másodlagos hulladék frakciók kialakítása: A frakciók kialakítására alapvetően a bontás során folyamatosan kerül sor, azonban a frakciók további tisztítására osztályozására a bontást követően a raktárba helyezést megelőzően hajtják végre. Az alábbi frakciók kerülnek kialakításra: Vas Vas hulladékba kerül a berendezések külső borító lemeze, a tartó konzolok, ellensúlyok, acél, vas és öntöttvas alkatrészek. A tovább már kézi erővel nem bontható, de más fémet is tartalmazó alkatrészek (transzformátorok, motorok, tekercsek) szintén a vas frakcióba kerülnek. Alumínium Alumínium hulladékba kerül minden tisztán csak alumíniumból álló alkatrész, más anyagot tartalmazó alkatrész ebbe a frakcióba nem kerülhet. Réz Réz hulladékba kerülnek a tisztán sárga- és vörösrezet tartalmazó alkatrészek (tekercsek, huzalok vezetékek), más anyagot tartalmazó alkatrész ebbe a frakcióba nem kerülhet. Műanyag Ebbe a frakcióba minden műanyag rész belekerül. A frakcióból eltávolításra kerülnek a műanyagokba beépített fém darabok, papír feliratok, szivacsok, Ezen tisztítást kézi gépekkel végzik. A tisztítást követően a frakciót tovább csoportosítják kézi erővel a külső jegyek, feliratok alapján Hőre keményedő műanyagok - 49 -
Polietilén PE Poliakril PA Polipropilén PA Polikarbonát PC Polisztirol PS Akril-butadién-sztirol ABS Poli-vinil-klorid PVC Égésgátló anyagot tartalmazó műanyagok. Ezen műanyagokat külön-külön tárolják, és tárolóedényeiken fajtájukat jelölik. Üveg Ebbe a frakcióba csak a tiszta síküvegek kerülnek elsősorban a berendezések ajtóinak, polcainak bontása során. Ólommal, higannyal szennyezett üveg hulladékok ebbe a frakcióba nem kerülnek. Fa Ebbe a frakcióba elsősorban a régi televíziók, rádiók külső borítását adó fa kerül. Ezen faanyag általában lakkal, festékkel átitatott, ezért háztartásban való égetése nem megengedett. Beton Ebbe a frakcióba régi automata-mosógépek kiegyenlítő súlyát képező beton tömbök tartoznak. Szennyezőanyagot nem tartalmaznak. Kondenzátorok Ebbe a frakcióba a poliklórózott bifenileket (PCB) tartalmazó kondenzátorok és a 2,5 cm-nél nagyobb elektrolitikus kondenzátorok kerülnek. A kiszerelés során a kondenzátorok sérülésének elkerülésére nagy figyelmet kell fordítani. A kondenzátorok szivárgásmentes műanyag ládákban tárolják. Kapcsolók és fénycsövek A frakcióba a higanytartalmú kapcsolók, háttérvilágítással rendelkező kapcsolók, a háttérvilágítást adó lámpák és a kompakt illetve lineáris fénycsövek kerülnek. Mind a kiszerelés, mind az anyagmozgatás, a raktározás során fokozott figyelmet kell fordítani - 50 -
a fénycsövek, lámpák törésének megakadályozására. Ezen másodlagos hulladékok szivárgásmentes műanyagládákban kerülnek tárolásra. Elemek és akkumulátorok Ezen frakcióba a berendezések működéséhez szükséges cserélhető elemek, kivehető és beépített akkumulátorok tartoznak. Savas akkumulátor nem része a frakciónak. A régi szünetmentes tápegységek, melyek bontása az akkumulátorok sérülése miatt nem lehetséges teljes terjedelmükben a frakcióba sorolandók. Szivárgásmentes műanyag ládában tárolják. Nyomtatott áramköri lapok Ebbe a frakcióba a mobiltelefonok mérettől független valamennyi nyomtatott áramköri lapja, valamint más berendezések 10 cm2 -nél nagyobb nyomtatott áramköri lapjai tartoznak. A nyomtatott áramköri lapokat 3 kategóriába válogatva csoportosítják. 1. IC-vel sűrűn borított lapok (alaplap, hangkártya, videokártya) 2. IC-vel közepesen borított lapok 3. IC-vel ritkán borított valamint barna színű lapok. Tonerek és festékkazetták Ebbe a frakcióba a nyomtatók, fénymásolók, faxgépek kiselejtezett folyadékos, zselés, poros, színes, fekete-fehér tonerjai, tintapatronjai tartoznak. Ezen másodlagos hulladékokat szivárgásmentes műanyag ládákban tárolják.
Katódsugárcső Ezen frakcióba a televíziók számítógép monitorok képcsövei kerülnek. Ezekről a külső könnyen leszerelhető fém alkatrészeket eltávolítják és más frakciókba gyűjtik. A képcsövek sértetlenül tárolják. A végleges ártalmatlanításukra egy
fejlesztést
követően
beszerzendő
alkalmazását követően kerül sor.
- 51 -
új
technológia
Folyadékkristályos kijelzők Ebbe a frakcióba a 100 cm2-nél nagyobb méretű elsősorban kézi, hordozható illetve asztali számítógépek folyadékkristályos kijelzői kerülnek a burkolatukkal együtt, ezen kívül az ennél kisebb kijelzők is idekerülnek amennyiben háttérvilágítással rendelkeznek. Külső vezetékek Ezen frakcióba az elektromos berendezések PVC-vel borított külső és esetleges belső vezetékei kerülnek V.2.2.5. A másodlagos hulladékok raktározása A másodlagos hulladékok a frakciók kialakítása után a bontó részlegből a raktárba kerülnek hetente. A raktárba történő átszállítás előtt ezen hulladékok mennyiségét lemérik és hulladék átadó lapon feltüntetik a mennyiségét kg-ban. A másodlagos
hulladékokról
ugyanúgy,
mint
magukról
az
elektromos
berendezésekről, a 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet előírásainak megfelelő naprakész nyilvántartás vezetnek. A hulladékokat az elszállításra gazdaságos mennyiség összegyűjtéséig a raktárban tárolják egymásra rakható kalodákban illetve műanyag rekeszekben és ládákban. A tárolt másodlagos hulladékok adatait állványcímkéken, a tárolt anyag mellett jelölik. V.2.2.6. A másodlagos hulladékok átadása más hulladékkezelő cégnek A raktárban a szállításra gazdaságos mennyiség összegyűjtését követően a másodlagos hulladék szállítólevélen átadásra kerül más az adott hulladékkezelésre engedéllyel rendelkező hulladékkezelő szervezetnek kezelés, hasznosítás illetve ártalmatlanítás céljából.
- 52 -
Jelenleg ezek az alábbi szervezetek
Alcufer Kft.
NETTA Kft.
V.H. Metál Kft.
Vas
Kondenzátorok
Nyomtatott áramköri lapok
Alumínium
Kapcsolók és fénycsövek
Réz
Elemek és akkumulátorok
Bodajki kistérségi
Műanyag
Tonerek és festékkazetták
hulladéklerakó
Üveg
Folyadékkristályos kijelzők
Fa
Külső vezetékek
Beton
Partnerek:
Silikon Kft. Ökomat Kht.
.
Erando Biztonságtechnikai Tanácsadó és Kereskedelmi Kft.
- 53 -
Jól látható, hogy a cég felkészült szakemberek segítségével alakította ki üzemét, a rendelkezésre álló „alapanyagokat” modern, lehetőséghez mérten környezetkímélő technológiákkal dolgozza fel, hogy a legtöbb használható másodlagos nyersanyagot tudja a visszanyerésre szakosodott vállalatok rendelkezésére bocsátani. A tervezett gépesítés is ezt a célt szolgálja: egyrészt a különböző veszélyes anyagokkal való érintkezés csökkentése, másrészt a munkafolyamatok pontosítás és gyorsítása. A lánc felépítése igazodik a feldolgozás egymás utáni lépéseihez, csökkentve a raktározás szükségességét, annak idejét, ezáltal elkerülve az ilyenkor bekövetkező kockázatokat.
75-80%-os piaci lefedettsége ellenére nem az Electro-Coord Kht. az egyedüli koordináló szervezet ezen a területen. Míg az Electro-Coord Kht. alapvetően az elektromos háztartási gépekből keletkező hulladékok visszaforgatásával foglalkozik, a Comp-Cord Kht., mely egy évvel később alakult, és főként az informatikai piacra koncentrál.
V.3. A COMP- CORD KHT.-ról
A COMP-CORD Elektromos Hulladékkezelő Koordinációs Kht. non-profit koordinációs szervezet, amelyet az elektronikai és elektromos berendezésekből származó hulladékok kezelésével összefüggő kötelezettségek átvállalására hoztak létre 2005 decemberében. A megcélzott termékkör főként az informatikai eszközökből származó elektromos és elektronikai hulladékok kezelése. A vállalat minden jogosítvánnyal rendelkezik, amellyel a gyártóktól és forgalmazóktól díjfizetés ellenében, szerződésben rögzített feltételek mellett átvállalhatja kötelezettségeiket, azaz a hulladékok megfelelő arányú begyűjtésének, hasznosításának és ártalmatlanításának szervezését. A feladatok elvégzésében a COMP-CORD az Inter-Metal cégcsoporttal is együttműködik, amely elsőként kezdte hazánkban az elektronikai berendezések hulladékainak feldolgozását. A kezelt hulladék újrafeldolgozásra alkalmas részei, vas és - 54 -
színesfém összetevők Magyarországon, míg egyéb fémek az unió egyes országaiban kerülnek értékesítésre. A további feldolgozásra nem alkalmas hulladékfrakciókat hulladéklerakókban helyezik el. A veszélyes hulladékokat az arra specializálódott lerakók fogadják be.27
V.4. Az Inter-Metál Cégcsoport bemutatása28
A Cégcsoport tagvállalatai 1999 óta foglalkoznak fémhulladékok begyűjtésével, kezelésével és hulladék haszonanyagok kereskedelmével. Engedéllyel rendelkeznek fémhulladékhoz kapcsolódó veszélyes hulladékok – pl. szennyezett fémhulladék, elektronikai hulladék, gépjármű katalizátor hulladék – átvételére, szállítására és kezelésére is. A hulladékbegyűjtést és fuvarozást az Inter-Metál Recycling végzi. Az Inter-Metál által átvett hulladékok kezelése az erre vonatkozó engedélyekkel rendelkező InterMetalex Kft.-nél történik. A két cég azonos telephelyen üzemel: Budapest közigazgatási területén belül, a Csepel-szigeten található 4 hektár nagyságú területen. Az Inter-MetálV Kft., a cégcsoport tagjaként külön telephelyet üzemeltet Budapest III. kerületében, Óbudán. A cégcsoport vállalatai nagykereskedelmi tevékenységet végeznek: beszállítóik között ipari termékeket előállító nagyvállalatok és szolgáltató cégek vannak. Az újrafeldolgozásra előkészített másodnyersanyagokat hazai és külföldi kohók és fémfeldolgozó üzemek számára értékesítik. Az Inter-Metalex Kft. nemzetközi fuvarozásának lebonyolítását a cégcsoporthoz tartozó Ferrocar Kft. végzi. Az összesen 11 db 23 tonna raksúlyú kamionból álló tehergépkocsiparkból 6 db billenőrakterű, ún. kipper szerelvény. A piac és az ügyfelek növekvő elvárásának megfelelően a cégcsoport ISO9001 és ISO14001 minőség- és környezetközpontú irányítási rendszer felügyelte alatt működik. Tagjai a Fémszövetségnek, a Hulladékhasznosítók Országos Egyesületének (HOE) és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ).
27 28
www.compcord.hu alapján Az V.4. fejezet a www.intermetal.hu és a www.elektrohulladek.hu alapján készült.
- 55 -
Referenciák Hulladékbegyűjtés, kereskedelem
Feldolgozás
Comp-Coord Kht.
Alublock Kft.
DHL Magyarország
Dunaferr Ferromark
Electro-Coord Magyarország Kht.
Fer.Go.Impex, Olaszország
Jacomij Metalen B.V, Hollandia
Metallochimiqe International, Belgium
Központi Statisztikai Hivatal
OAM Ózdi Acélmű
LINAMAR
Remats d.o.o., Szlovénia
Magyar Telekom Rt.
Umicore, Belgium
MEVACO Mofém Zrt. Orosházi Önkormányzat ÖKOVÍZ Kht. Paksi Atomerőmű Rt. Scanfil Solectron Hungary VISTEON XEROX Magyarország
- 56 -
V.4.1. Újrafeldolgozás Hulladék átvétele: Lakosság számára a települési önkormányzatok által üzemeltetett hulladékgyűjtő udvarokban az e-hulladék leadása ingyenes. További lehetőség a lakosság számára, hogy új készülék vásárlása esetén a kereskedők a régi, hasonló funkciójú készüléket térítésmentesen át kell vegyék. Cégek a feleslegessé vált eszközöket elektronikai berendezések hulladékainak átvételére engedéllyel rendelkező telepeken adhatják le. Ilyen például az Inter-Metal Recycling Kft. csepeli telephelye. Külön megállapodás esetén helyszínről történő elszállítást is vállalnak. Költségek: Az elektromos készülékek gyártóit jogszabály kötelezi a hulladékká vált berendezések
visszavételére,
újrahasznosítására
és
a
veszélyes
összetevők
ártalmatlanítására. Ezeket a feladatokat hatósági engedéllyel rendelkező hulladékkezelő cégek végzik el, melyek költségeit ún. kezelést koordináló szervezeteken keresztül a gyártók fizetik. Lakosságtól az e-hulladék átvételéért díj nem kérhető! Amennyiben a szállítással hulladékbegyűjtő céget bízok meg, a rakodási- és fuvarköltséget a legtöbb esetben ki kell fizetni. További hulladékkezelési díjat kérhetnek abban az esetben, ha a leadott hulladék nem tartalmazza a készülékre jellemző alkatrészeket (pl. a hűtőszekrény kompresszora hiányzik) vagy a készülék szállítása nehézségekbe ütközik (pl. TV készülék képcsöve törött). Az elmúlt évtizedekben piacra került és napjainkban hulladékká váló elektronikai eszközök 40-70% fémet tartalmaznak. A kézi szétszereléssel vagy gépi feldolgozással elkülönített fémek tisztítást és osztályozást követően kerülnek újrafeldolgozásra: az alumínium- és vashulladékot hazai kohókba, a réz, valamint egyéb színes- és nemesfémeket tartalmazó anyagokat külföldi feldolgozóüzemekbe szállítják. A veszélyes anyagok leszerelését és eltávolítását kézi bontással végzik. A kézzel nem bontható nagy mennyiségű hulladék berendezéseket a napi 20 t kapacitású aprítóválogató gépsorral dolgozzák fel.
- 57 -
A napjainkban jelentkező nehézipari nyersanyaghiány miatt különösen fontos, hogy a hulladékká váló fémekből minél többet „mentsünk meg”, és nyerjünk vissza másodlagos alapanyagként.
V.4.2. Képcsőhulladék kezelése A
selejtezésre
berendezések
kerülő
elektronikai
egyre
növekvő
hulladékáramában jelentős mennyiséget jelentenek számítógép
a
televíziókészülékek monitorok,
és
melyek
megsemmisítésre váró mennyisége 2003ban mintegy 400-500 ezer darabra volt becsülhető. Az említett készülékek összes tömegének
túlnyomó
részét
a
katódsugárcsövek jelentik: ezek hulladékát környezetre veszélyes összetételük miatt különös figyelemmel kell kezelni. A képcsöves berendezések hulladékainak tömeges megjelenése szükségessé teszi, hogy gyakorlati megoldást találjunk ezek környezetbarát újrahasznosítására. A hulladék képcsövek kommunális hulladéklerakóba történő lerakása az EU valamennyi tagországában tilos. A Magyarországon jelenleg tapasztalható gyakorlat szerint a kiszolgált televíziókészülékek és számítógép monitorok nagyobb része kommunális hulladéklerakókban vagy illegális módon fejezi be életciklusát, kisebb hányaduk a használtcikk kereskedelemben jelenik meg újra, amivel e készülékek hulladék-elhelyezési problémája néhány évvel későbbre tolódik, de nem szűnik meg. V.4.2.1 Katódsugárcsövek felépítése A képcső felső, kónuszos üvegrészébe - a működés közben fellépő röntgensugárzás elleni védelem miatt - gyártáskor ólomoxidot kevernek, melynek tömegaránya elérheti a 25%-ot is. A mérettől függően 6-35 kg tömegű képcső üvegét a benne lévő 1-4 kg ólomtartalom miatt veszélyes hulladékként kell kezelni (EWC 200135*).
- 58 -
A képcsőüveg nem egységes szerkezetű, az egyes üvegrészek anyagösszetétele az alábbi: Frontüveg: A képcső tömegének 2/3-ad részét adja. Bárium tartalmú üveg. Kónuszüveg: A képcső hátsó, az elektronágyúnál tölcsérszerűen összeszűkülő része. Ólomoxidot tartalmaz. Nyakrész: A kónusz legfelső, hosszúkás vége: belül a magas nikkeltartalmú elektronágyú, körülötte a lemágnesező réztekercs található. Az üveg ólomtartalma eléri a 35%-ot. További anyagok: Árnyékolólemez: a frontüveg belső felületéhez rögzített vékony vaslemez. Fluoreszcens bevonat: a frontüveg belső felületére felvitt fénypor hordozóanyaga a kadmium- vagy cinkszulfid, de ezen kívül számos ritka fémösszetevőt is tartalmaz. A képcsőüveg tömegének kb. 1/3 részét alkotó kónusz- és nyakrész-üveg magas ólomtartalma miatt az egész képcsőüveget veszélyes hulladékként kell kezelni. Amennyiben a két üvegtípust sikerül elválasztani egymástól, az addig veszélyes hulladékként kezelt mennyiségnek kb. 2/3 tömegrészét hagyományos üveghulladékként lehet kezelni. V.4.2.2 A környezetkímélő újrahasznosítás lehetőségei A képcsőüveg-hulladék újrahasznosításának két módja ismeretes. Az egyik esetben
folyósító
anyagként,
szilíciumoxid helyett
használják a másodlagos
ólomkohászatban. A gyakorlatban használt másik módszer, a zártkörű üveg újrahasznosítás során a képcső üveg anyagának tényleges újrahasznosítására kerül sor. Ez nem csak a leginkább környezetbarát megoldás, hanem energiatakarékossága miatt a leggazdaságosabb is. V.4.2.2.1 Zártkörű újrahasznosítás Zártkörű újrahasznosítás során a leselejtezett képcsövek üvegét új képcsövek gyártására használják fel, melynek során az ólomtartalmú kónuszüveg hulladékot és az ólmot
nem
tartalmazó
frontüveg
hulladékot
egymástól
elválasztva,
külön
munkafolyamatban hasznosítják. Zártkörű üveg visszaforgatással csökkenthető a kommunális hulladéklerakókban törvényellenesen elhelyezett ólom mennyisége,
- 59 -
egyúttal mérsékeljük az elsődleges ólomgyártás környezetre gyakorolt káros hatásait is. Zártkörű képcsőüveg visszaforgatást- ismereteink szerint - Európában egyetlen üveggyárban végeznek. A zártkörű képcsőüveg újrahasznosítás feltétele a frontüveg és kónuszüveg tökéletes szétválasztása és a kétféle üveghulladék keveredésének megakadályozása. Képcsőüveg szétválasztására alkalmas berendezés Magyarországon egyedül az InterMetál Recycling Kft. csepeli telephelyén működik: A 2003-ban üzembe helyezett, évente kb. 40 000 db képcső feldolgozására alkalmas számítógép vezérlésű Vicor-típusú berendezés lehetővé teszi a képcsöves berendezések (TV, számítógép monitor) üveganyagának újrahasznosításához szükséges előfeldolgozás elvégzését. A fűtőszálas technológiával felbontott képcsöveket megtisztítjuk a fémalkatrészektől, majd a panelüveg belső felületéről ipari porszívóval távolítjuk el a kadmium- és cinkszulfid tartalmú fényport. Magyarországon jelenleg három lehetőség kínálkozik a képcsöves berendezések hulladékainak legális elhelyezésére: veszélyes hulladék égetőben való megsemmisítés, veszélyes hulladék tárolóban történő lerakás vagy külföldön történő ártalmatlanítás. A zártkörű újrahasznosítás az említett eljárások költségének körülbelül feléért kínál megoldást a monitorüveg hulladék kezelésére. Az államigazgatási szektor intézményeiben közel 50-60 ezer darab PC monitort selejteznek le évente. A más eljárásoknál olcsóbb és leginkább környezetkímélő zártkörű újrahasznosítás alkalmazásával évente 30-35 millió forint költségvetési összeget lehet megtakarítani. Persze csak akkor, ha az elsődleges cél: a környezetkímélő hulladékkezelés, és nem az ezzel kapcsolatos kiadások ésszerűtlen csökkentése. Újra és újra felbukkannak ugyanis vállalkozók, akik meglepő módon nem, hogy pénzt kérnek, hanem még fizetnek is "szolgáltatásukért".
- 60 -
VI. Összegzés
Az
elektromos
és
elektronikai
hulladékok
kezelésének
problémája
a
hulladékgazdálkodás napjainkban egyik legégetőbb kérdése. Dolgozatom megírása során szembesültem azzal, hogy az emberekben milyen tévhitek élnek, mennyire tájékozatlanok. Ennek leküzdése hatalmas és nemes feladat. Felelősség, együttműködési hajlandóság és kitartás szükséges, mert a környezettudatos gondolkodásmódot másképp nem lehet „megtanítani”. A dolgozatban vizsgált szereplők egy bővített ellátási lánc egyes állomásait jelentik, melynek végén alapanyagokat, másodlagos nyersanyagokat kapunk, amelyek pedig egy másik termelési folyamatban kerülnek felhasználásra. Így még komplexebb a kép, még inkább állíthatjuk, hogy nehéz és komoly munkát jelent a résztvevők összehangolása.
Termelővállalatok,
koordinátorok,
kutatóközpontok,
állami
intézmények és a hulladékkezelő cégek, - mind-mind más célokkal és érdekekkel. Kutatásaim során ezeknek a motivációknak igyekeztem utánajárni, felderíteni és megoldási javaslatokat keresni azokon a pontokon, ahol egyetértések vannak, hogy átláthatóbbá váljon az „iparág”, megkönnyítve és leegyszerűsítve az együttműködést. Véleményem szerint szükség van egy, a folyamatorientált szemléletet érvényre juttatva működő, szakértőkből és az egyes szektorok képviselőiből álló koordinátorcsoportra.
Tagjaik
rendelkeznek
olyan
összetett
látásmóddal
és
kompromisszumkészséggel, amelynek segítségével esetenként a saját érdekeiket háttérbe szorítva a nagyobb, közös cél megvalósulását érnék el, legyen az alaposabb begyűjtés, új feldolgozási technológia kialakítása vagy az információszolgáltatási rendszer ellenőrzése. Ezt persze fenn kell tartani, ami nem kis anyagi hozzájárulást igényel. Mivel a kérdésben minden ember érintett (funkciójától függően akár többszörösen is), a teherviselést is közösen kell ellátni egy átlátható finanszírozási rendszer kialakításával. Az Unió által hangoztatott „regionalitás elvét” az elektronikus hulladékok kezelésének esetében is alkalmazni lehet. Az elektromos és elektronikai hulladékok feldolgozásának folyamatában vannak olyan kezdeti munkaműveletek, amiket helyben, az adott térségben is meg lehet oldani. Itt elsősorban munkahelyteremtő, kis befektetést igénylő kézi bontási műveletekről van szó. Az így kapott anyagokat már kedvezőbben
- 61 -
lehet a további feldolgozásra fuvarozni, akár vasúton is, hiszen a „kevésbé értékes” részegységeknél nagy távolságon ez is költséghatékonysági szempont, nem beszélve a közútterhelés csökkentéséről és a veszélyes anyagok fuvarozásánál fennálló baleset- és szennyezésveszély elkerüléséről. Ezzel ellentétben például a képcsöves berendezések feldolgozási költsége magas, azokat magukban szállítani fokozottabb odafigyelést igényel, ezért ott nem javasolt a kezdeti bontás, hiszen bármilyen sérülés bekövetkezése után már csak az ártalmatlanításról lehet gondoskodni, az újrahasznosítás lehetősége elveszik. A szervezett begyűjtések tapasztalata az, hogy nagyon magas arányban fordulnak elő régi képcsöves berendezések a háztartásokban, melyeket addig tévesen virágtartónak, akváriumnak, boroskannának és még ki-tudja-milyen célra használtak, veszélyeztetve egészségüket és környezetüket. Átlagban akár az adott alkalommal összesen begyűjtött mennyiség 40-60%-át is kiteszik ezek az eszközök. Feldolgozásuk időigényes, ebből kifolyólag komoly tárolókapacitásra van szükség. Magyarországon
sorra
jelennek
meg
a
hulladék-feldolgozó
cégek,
kisvállalkozások, akik nem megfelelő háttérrel vágnak bele ebbe a tevékenységbe. Téves feltételezés, hogy ez az iparág a 21. század kincsesbányája. Ezek a kis cégek, akik esetenként 1 kis telephelyen pár munkással kézi bontást végeznek, és gyakran fizetnek az amúgy értéktelen hulladékért, nem biztos, hogy mindenkire nézve is hasznosan dolgoznak, sőt a saját nyereségük sem biztosított hosszabb távon. A lomtalanításkor kibelezett eszközök, vagy gyűjtőhelyeken is előforduló anyagrablás mind-mind a rendszer kárára válik. Komplex megoldást kell találni, mert a hulladéknak csak nagyon kis részaránya hasznosítható valóban nyereségesen, amihez megfelelő kapacitás kell, és az ezekből visszamaradó hulladékmaradványokat is kezelni kell, amire már a fent említett „kis szétszerelő üzemeknek” se tőkéje, se kapacitása nincs, hogy azokat közvetlenül a feldolgozó üzembe juttassák. Erre a problémára lehetne megoldás a hulladékok nyomon követési módszerének kialakítása. A technikai háttér adott, az árutovábbítás többi területén már jól bevált rendszerek működnek, a vonalkódos áruazonosítástól a műholdas járműazonosítás és követésig számtalan variáció van. Miért ne lehetne a hulladékot, a feldolgozási helyre útnak indított rakományt és járművet is felügyelni, ezáltal elejét venni az útközben történő illegális lerakásnak, lopásnak vagy más cégeknek való „átadásnak”. A finanszírozás szempontja itt is túlhangsúlyozott és alapvető érv, de a gyártó felelősségi körébe tartozik/tartozna, hogy tudjon róla, hol ér véget a hulladék. Ezzel a módszerrel - 62 -
ellenőrizheti, hogy milyen vállalatot bízott meg annak kezelésével, hogy valóban elmondhassa magáról, hogy a termelési folyamat ezen részében odafigyel a környezetvédelemre. Hiszen a profit érdekében a termék-életciklus lerövidítése, a felesleges csomagolóanyagok alkalmazása és egyéb területen még van mit tanulni és fejlődni. Itt kerül a képbe az állami felelősség szerepe. Avval, hogy átvettük és beépítettük a magyar jogrendbe az Európai Unió által alkotott szabályozást, a feladat még csak megkezdődött. Az évi 4 kg/fős kvóta elérése nem nehéz 2 évvel a bevezetés után. Főként, hogy a háztartásokban felhalmozott hulladékok mennyiségét nehéz felmérni, hiszen itt nemcsak az előző években kibocsátott termékekről van szó, hanem 5-10, de akár 20 éves berendezésekről is. A kalkulációk pontatlanok, adatokat csak becsülni lehet, ezek alapján pedig a gyártók teljesítik is a megfelelő mennyiségeket. A minimumkvóták meghatározása nem elég ösztönző, Svédországban, ahol a környezettudatosság már jelentősen fejlettebb, és ahol minden hulladékot külön gyűjtenek, ott az évi 8 kg/főnyi mennyiség is elérhető. A felelősség és az ellenőrzés tudatosítása nagy feladat, amelyet az államnak és a koordináló szervezeteknek kell felvállalnia. Övék a tájékoztató és tudatformáló szerep, mert rendelkeznek azokkal a jogi és egyéb eszközökkel, amikkel az összes szereplőhöz eljuthatnak: szabályozni a gyártók működését, felelősségét, felügyelni a kereskedők munkáját, és ellenőrizni a begyűjtők és feldolgozók tevékenységeit. El kell érni, hogy csak azok a szereplők maradjanak a piacon, akik valóban tudásuk legjavát adva, mindenre kiterjedő odafigyeléssel végzik a feladataikat. A másik fél pedig a lakosság. Őket kell elérniük és meggyőzniük arról, hogy az otthon tárolt e-hulladéknak jobb helye van a feldolgozónál. Ő az, aki a visszanyert anyagokat a megfelelő cégeknek továbbítva hozzájárulhat az egyébként is kifogyóban lévő nyersanyagkészletek kíméléséhez azzal, hogy a (közel) azonos minőségű másodlagos alapanyagokat a termelővállalatok rendelkezésére bocsátja, másrészt pedig a
tovább
nem
hasznosítható
hulladékot
környezetkímélő
módon
elégetve
energiatermelésre fordítja. Bízom benne, hogy a tendenciák tovább javulnak, és a folyamat összes szereplője észbe kap és felvállalja a felelősséget és teljesíti a feladatát, melynek célja a közös jövőnk, a tiszta környezetünk és egészségünk fenntartása.
- 63 -
Irodalomjegyzék 1. Halászné Sipos Erzsébet: Logisztika – Szolgáltatások, versenyképesség, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1998. - 33-35. p. 2. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról; Hatodik, átdolgozott kiadás HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005. - 18. fejezet: 498-506 p. 3. Hulladékgazdálkodás - Alaptankönyv, szerkesztette: Zimler Tamás, Tertia Kiadó, Budapest, 2003. - 19-44. p.; 59-63. p.; 71-74. p.; 4. Knoll Imre: Logisztika a 21. században - Profitnövekedés logisztikai eszközökkel, KIT Képzőművészeti Kiadó és Nyomda Kft., Budapest, 1999. - 14. p. és 8. fejezet: 152-156. p. 5. Környezetvédelmi Lexikon, főszerkesztő: Láng István, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. - 396-397. p. 6. Magyar Statisztikai Évkönyv 2003. KSH, Budapest, 2004. 128. p. 7. Magyar Statisztikai Évkönyv 2004. KSH, Budapest, 2005. 138. p. 8. Magyar Statisztikai Évkönyv 2005. KSH, Budapest, 2006. 94. p. 9. Vermes
László:
Hulladékgazdálkodás,
hulladékhasznosítás,
harmadik,
átdolgozott és bővített kiadás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2005.; - 1.1 fejezet: 19-20. p.;2.1.-2.2. fejezet: 27-34. p.; 3.4. fejezet. 65-66. p. 10. Körmendi Lajos: Inverz logisztika az EU-startégia proritásainak tükrében, EU Working Papers, 4/2006 Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának házinyomdája, Budapest 2006.; 53-56. p.
11. Mosonyiné Ádám Gizella: A környezetvédelem és az inverz logisztika, EU Working Papers, 4/2006 Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának házinyomdája, Budapest 2006.; 57-67. p. - 64 -
Internetes források:
⇒
http://hvg.hu/itthon/20070131_sulinet.aspx
2007.04.25 21:09
⇒
www.bvl.de
⇒
www.bzlogi.hu/ecolife
⇒
www.compcord.hu 2007.03.30. 15:06
⇒
www.electro-coord.hu
⇒
www.electro-coord.hu/documents/Electro-Coord_int.pdf 2007.03.12. 23:05
⇒
www.elektrohulladek.hu
⇒
www.fkf.hu
⇒
www.intermetal.hu 2007.03.14.
⇒
www.ittk.hu/web/docs/ITTK_MITJ_2006.pdf
⇒
www.kvvm.hu
⇒
www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/hulladekgazdalkodas/hulladekgazdalkod
2007.04.02. 16:17 2007.03.23. 09:04 2007.03.12. 23:01 2007.03.14. 11:14
2007.03.14. 11:20 12:08 2007.04.25. 21:37
2007.03.08. 14:55
asi_tervek_oht_magyarul.html
2007.03.23. 18:54
⇒
www.mediamarkt.hu
2007.04.20. 18:47
⇒
www.recupel.be
⇒
www.recupel.be/recupel/pdf/fr/jdefr2005.pdf
⇒
www.selector.co.hu
2007.03.23. 14:27
⇒
www.termekdij.hu
2007.03.27. 09:12
2007.04.22. 13:48 2007.03.20. 17:43
Törvények és jogszabályok: Hazai jogszabályok
1995. évi LVI. (VI.23.) törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról.
10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról.
2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról - 65 -
98/2001. (VI.15) Kormányrendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről.
16/2001. (VII.18) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről. (EWC kódok)
110/2002. (XII. 12.) OGY határozat az Országos Hulladékgazdálkodási Tervről
53/2003. (IV. 11.) Kormányrendelet a környezetvédelmi termékdíj-mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről
164/2003. (X. 18.) Kormányrendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről
264/2004. (IX.23.) Kormányrendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről
15/2004. (X.8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól
Európai Uniós jogszabályok, direktívák:
1975/442/EK keretirányelv a hulladékokról – ennek módosításaként a 1991/156/EK irányelv
1600/2002/EK határozat a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról
2002/95/EK - RoHS - Restriction of the use of certain hazardous substances a veszélyes anyagok használatának korlátozására vonatkozó irányelv
http://europa.eu.int/eur-ex/pri/en/oj/dat/2003/l_037/l_03720030213en00190023.pdf
2002/96/EK – WEEE - Waste Electrical and Electronic Equipment directive irányelv az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2003/l_037/l_03720030213en00240038.pdf
2003/108/EK irányelv az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2002/96/EK irányelv módosításáról
- 66 -
Mellékletek 1. számú melléklet: 2000. évi XLIII. törvény 1. számú melléklete
Q1
A továbbiakban másként meg nem határozott termelési, szolgáltatási vagy fogyasztási maradékok
Q2
Előírásoknak meg nem felelő, selejt termékek
Q3
Lejárt felhasználhatóságú, szavatosságú termékek
Q4
Kiömlött, veszendőbe ment, vagy egyéb kárt szenvedett anyagok, beleértve a baleset következtében szennyeződött anyagokat, eszközöket stb. is
Q5
Tervezett tevékenység következtében szennyeződött műveletek maradékai, csomagolóanyagok, tartályok stb.)
Q6
Használhatatlanná vált alkatrészek, tartozékok (elhasznált szárazelemek, kimerült katalizátorok stb.)
Q7
A további használatra alkalmatlanná vált anyagok (szennyeződött savak, oldószerek, kimerült edzősók stb.)
Q8
Ipari folyamatok maradék anyagai (salakok, üstmaradékok stb.)
Q9
Szennyezéscsökkentő eljárások maradékai (gázmosók iszapja, porleválasztók pora, elhasznált szűrők, szennyvíziszapok stb.)
anyagok
(tisztítási
Q10 Gépi megmunkálás, felületkezelés maradék anyagai (esztergaforgács, reve stb.) Q11
Ásványi nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának maradékai (pl. ércbányászati meddő, olajkitermelés hulladékai stb.)
Q12 Tiltott anyagokat tartalmazó termékek (PCB-tartalmú olajok stb.) Q13 Bármely anyag vagy termék, amelynek használatát jogszabály tiltja Q14
A birtokosa számára tovább nem használható anyagok (mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok stb.)
Q15 Talajtisztításból származó szennyezett anyagok Q16
Bármely más hulladékká vált anyag vagy termék, amely nem tartozik a fenti kategóriákba
- 67 -
2. számú melléklet: 2000. évi XLIII. törvény 2. számú melléklete A veszélyességi jellemzők jegyzéke A veszélyességi jellemzők részletes tartalmát, az alkalmazható mérési és vizsgálati módszereket, valamint az értékelésnél alkalmazandó viszonyítási értékeket külön jogszabályok tartalmazzák.
H1
„Robbanó”: folyékony, képlékeny, kocsonyás vagy szilárd anyagok és készítmények, amelyek a légköri oxigén nélkül is gyors gázfejlődéssel járó hőtermelő reakcióra képesek, és amelyek meghatározott kísérleti körülmények között, illetőleg nyomásra vagy hőre felrobbannak
H2
„Oxidáló”: anyagok és készítmények, amelyek más, elsősorban gyúlékony anyagokkal érintkezve erősen hőtermelõ reakcióba lépnek
H3-A „Tűzveszélyes”: - folyékony anyagok és készítmények, amelyek nagyon alacsony lobbanásponttal rendelkeznek (beleértve a fokozottan tűzveszélyes anyagokat és készítményeket is) - anyagok és készítmények, amelyek a levegőn, normál hőmérsékleten öngyulladásra képesek - szilárd anyagok és készítmények, amelyek gyújtóforrás rövid ideig tartó behatására könnyen meggyulladnak, majd a gyújtóforrás eltávolítása után tovább égnek vagy bomlanak - gáz halmazállapotú anyagok és készítmények, amelyek a környezeti hőmérsékleten és nyomáson a levegővel érintkezve tűzveszélyesek - anyagok és készítmények, amelyek vízzel vagy nedves levegővel érintkezve tűzveszélyes gázt fejlesztenek, veszélyes mennyiségben H3-B „Kevésbé tűzveszélyes”: folyékony anyagok és készítmények, amelyek alacsony lobbanásponttal rendelkeznek H4
„Irritáló vagy izgató”: nem maró anyagok és készítmények, amelyek a bőrrel vagy nyálkahártyával történő rövid idejű vagy hosszan tartó vagy ismételt érintkezésük esetén gyulladást okozhatnak
H5
„Ártalmas”: anyagok és készítmények, amelyek belélegzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén halált vagy heveny egészségkárosodást okozhatnak
- 68 -
H6
„Mérgező”: anyagok és készítmények (beleértve az erősen mérgező anyagokat és készítményeket is), amelyek belélegzésük, lenyelésük vagy a bőrön át történő felszívódásuk esetén kis mennyiségben is halált vagy heveny egészségkárosodást okozhatnak
H7
„Karcinogén”: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön vagy a nyálkahártyán keresztül, vagy egyéb úton a szervezetbe jutva daganatot okoznak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik
H8
„Maró” (korrozív): anyagok és készítmények, amelyek élő szövettel érintkezve azok elhalását okozzák
H9
„Fertőző”: életképes mikroorganizmusokat vagy azok toxinjait tartalmazó anyagok, amelyek ismert módon vagy megalapozott feltételezések szerint betegséget okoznak az emberben vagy más élő szervezetben
H10
„Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító”: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva megzavarják, általában gátolják a reprodukciót, illetve az utódokban morfológiai, illetőleg funkciós károsodást okoznak, vagy előfordulásának gyakoriságát megnövelik
H11
„Mutagén”: anyagok és készítmények, amelyek belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül vagy egyéb úton a szervezetbe jutva genetikai károsodást okoznak vagy megnövelik a genetikai károsodások gyakoriságát
H12
Anyagok és készítmények, amelyek vízzel, levegővel vagy savval érintkezve mérgező vagy nagyon mérgező gázokat fejlesztenek
H13
Anyagok és készítmények, amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük a lerakást követően valamely formában - pl. kimosódás - a felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék
H14
„Környezetre veszélyes”: anyagok és készítmények, amelyek a környezetbe jutva a környezet egy vagy több elemét azonnal vagy meghatározott idő elteltével károsítják, illetve a környezet állapotát, természetes ökológiai egyensúlyát, biológiai sokféleségét megváltoztatják
- 69 -
3. számú melléklet: Az Európai Parlament és a Tanács 2003. január 27-i 2002/96/EK irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (WEEE)
IB melléklet az irányelv hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezések kategóriák szerinti (IA melléklet) listájáról 1.
Háztartási nagygépek Nagyméretű hűtőberendezések Hűtőszekrények Fagyasztók Élelmiszerek hűtésére, konzerválására és tárolására szolgáló egyéb nagyméretű berendezések Mosógépek Ruhaszárító gépek Mosogatógépek Tűzhelyek és sütők Elektromos sütők Elektromos főzőlapok Mikrohullámú sütők Főzésre és élelmiszer-feldolgozásra szolgáló egyéb nagyméretű berendezések Elektromos fűtőberendezések Elektromos fűtőtestek Helyiségek, ágyak, ülőbútorok fűtésére szolgáló egyéb nagyméretű berendezések Elektromos ventilátorok Légkondicionáló berendezések Egyéb szellőztető, elszívó és légkondicionáló berendezések
2.
Háztartási kisgépek Porszívók Szőnyegseprűk Egyéb takarító berendezések
- 70 -
Varró, kötő, fonó, és egyéb, textil feldolgozására használt gépek Vasalók és ruhanemű vasalására, mángorlására és egyéb kezelésére szolgáló más berendezések Kenyérpirítók Olajsütők Darálók, kávéfőző gépek és tárolóedények vagy csomagolások lezárására vagy felnyitására szolgáló berendezések Elektromos kések Hajvágó eszközök, hajszárítók, elektromos fogkefe, borotváló, masszírozó és egyéb, testápolásra szolgáló berendezések Ébresztő- és karórák, időmérésre, -jelzésre és -tárolásra szolgáló egyéb berendezések Mérlegek 3.
IT és távközlési berendezések Központi adatfeldolgozás Nagyszámítógépek Miniszámítógépek Nyomtatók Személyi számítógépek: Személyi számítógépek (CPU, egér, monitor és billentyűzet is) Hordozható számítógépek (CPU, egér, monitor és billentyűzet is) Kisméretű hordozható számítógépek Elektronikus jegyzettömb Nyomtatók Másoló berendezések Elektromos és elektronikus írógépek Zseb- és asztali számológépek valamint információk elektronikus eszközökkel történő összegyűjtésére, tárolására, feldolgozására, bemutatására, illetve továbbítására szolgáló egyéb termékek és berendezések Felhasználói terminálok és rendszerek Faxok - 71 -
Telexek Telefonok Nyilvános telefonok Vezeték nélküli telefonok Mobiltelefonok Üzenetrögzítő rendszerek valamint hang, kép vagy más információk távközlési eszközökkel történő továbbítására szolgáló egyéb termékek és berendezések 4.
Szórakoztató elektronikai cikkek Rádió készülékek Televízió készülékek Videokamerák Videomagnók Hi-fi berendezések Audio erősítők Hangszerek valamint hang, illetve kép, beleértve a szignálokat is, rögzítésére vagy reprodukálására szolgáló egyéb termékek és berendezések, a hang és kép továbbítására szolgáló nem távközlési technológiákat is beleértve
5.
Világítótestek Fénycsöves világítótestek a háztartási világítótestek kivételével Egyenes fénycsövek Kompakt fénycsövek Nagy intenzitású kisülőlámpák, beleértve a nagynyomású nátriumlámpákat és a fémhalogénlámpákat Kisnyomású nátriumlámpák Egyéb világítótestek, illetve fényszóró vagy fényszabályozó berendezések az izzólámpák kivételével
- 72 -
6.
Elektromos és elektronikus szerszámok (a helyhez kötött, nagyméretű ipari szerszámok kivételével) Fúrók Fűrészek Varrógépek Fa, fém és egyéb anyagok esztergálására, aprítására, csiszolására, őrlésére, fűrészelésére, vágására, nyírására, fúrására, lyukasztására, perforálására, hajtogatására, hajlítására és hasonló megmunkálására szolgáló berendezések Szegecselésre, szegezésre, csavarásra, illetve szegecsek, szögek, csavarok eltávolítására vagy hasonló célokra szolgáló szerszámok Hegesztésre, forrasztásra és hasonló célokra szolgáló szerszámok Szórásra, kenésre, diszperzióra, illetve folyadékok vagy gázok másfajta kezelésére szolgáló berendezések Fűnyírók és egyéb kertészeti szerszámok
7.
Játékok, szabadidős és sportfelszerelések Villanyvonatok vagy autóverseny-készletek Kézi videojáték konzolok Videojátékok Számítógépek kerékpározáshoz, búvárkodáshoz, futáshoz, evezéshez stb. Elektromos vagy elektronikus alkatrészeket tartalmazó sportfelszerelések Érmével működő játékautomaták
8.
Orvosi berendezések (a beültetett és fertőzött termékek kivételével) Sugárterápiás berendezések Kardiológiai berendezések Dializáló berendezések Lélegeztető gépek Nukleáris medicina Laboratóriumi berendezések in vitro diagnózishoz Analizáló berendezések - 73 -
Fagyasztók Megtermékenyítési tesztek Betegségek, sérülések vagy rokkantság kimutatására, megelőzésére, megfigyelésére, kezelésére és gyógyítására szolgáló egyéb berendezések 9.
Ellenőrző és vezérlő eszközök Füstjelző berendezések Fűtésszabályozók Termosztátok Háztartási vagy laboratóriumi mérő- és szabályozó berendezések Ipari létesítményekben használt egyéb jelző és ellenőrző műszerek (pl. vezérlőpultok)
10.
Adagoló automaták Melegital-automaták Palackozott vagy dobozos meleg- és hidegital-automaták Szilárdtermék-automaták Pénzkiadó automaták Termékek automatikus kiadására szolgáló mindenfajta berendezés
- 74 -
4. sz. melléklet - A Selector Kft.-féle csoportosítás: 1. Háztartási nagygépek (KT 101) Légszivattyú Légkompresszor Ventilátor Légkondicionáló berendezés Centrifuga Centrifugális folyadék (gáz) szűrő Mosogatógép Palack (kanna. doboz, zsák) töltőgép Csomagológép Szénsavazó gép Mosógép Szárítógép Elektromotor Elektromos generátor Elektromos átfolyásos vízmelegítő Elektromos hőtárolós radiátor Folyadékos elektromos radiátor Elektromos hősugárzó Elektromos ventilátoros légmelegítő Mikrohullámú sütő Elektromos sütő Elektromos tűzhely Elektromos főzőlap Elektromos forralógyűrű Elektromos grillsütő 2. Háztartási kisgépek (KT 102) Személymérleg Háztartási mérleg Háztartási varrógép Nedves és száraz porszívó - 75 -
Padlófényesítő Konyhai hulladékőrlő Élelmiszerdaráló Élelmiszer keverő Gyümölcscentrifuga Villanyborotva Villanyhajnyíró Hajszárító Hajsütő Kézszárító Villanyvasaló Elektromos kávéfőző Elektromos teafőző Elektromos kenyérpirító Elektromos edénymelegítő Olajsütő Kapcsoló, biztosíték, dugasz, foglalat, lámpafoglalat, csatlakozódoboz Óra 3. Információs (IT) és távközlési berendezések (KT 103) Írógép Szövegszerkesztő gép Számológép Könyvelőgép Bérmentesítő gép Jegykiadó gép Pénztárgép Adatfeldolgozó gép Nagyszámítógép Miniszámítógép Személyi számítógép Nyomtató Monitor Billentyűzet - 76 -
Számítógép hangszóró Mágneses és optikai leolvasó Sokszorosítógép Lyukasztó és fűzőgép Ceruzahegyező Érmeosztályozó Bankjegyszámláló Vezetékes távbeszélő készülék Vezetékes távíró berendezés Szövegismétlő készülék telefonhoz Diktafon Üzenetrögzítő Radarkészülék Rádiós távirányító Elektronikus fordítógép Fénymásoló Faxgép 4. Szórakoztató elektronikai cikkek (KT 104) Mikrofon Hangszóró Erősítő Lemezjátszó Magnetofon CD lejátszó Rádió Televízió Fényképezőgép Videokamera és vetítő Diavetítő Hangszer
- 77 -
5. Világítótestek, kivéve a normálizzók, halogénizzók és a háztartásban használt lámpatestek Lámpa Kompakt fénycső Lineáris fénycső Nátriumlámpák Halogénlámpák 6. Elektromos és elektronikus barkács gépek, szerszámok, kivéve a helyhez kötött, nagyméretű ipari szerszámok (KT 105) Ipari varrógép Fúrógép Menetvágó gép Marógép Gyalugép Vésőgép Fűrészgép Szerszámgép Eszterga Kovácsoló gép Sajtoló gép Hajlító gép Présgép Szegecselő gép Elektromos csavarhúzó Elektromos hegesztő Elektromos forrasztó Elektromos festékszóró Fűnyíró Egyéb kerti kisgép Varrógép
- 78 -
7. Játékok, szabadidős és sportfelszerelések (KT 106) Beépített motorral működő játék Villanyvonat Autóverseny Videojáték Napozóágy Pénzérmével működő játékautomata 8. Orvosi berendezések, kivéve a beültetett és a fertőzött orvosi berendezések Kardiológiai berendezés Dializáló berendezés Lélegeztető gép Analizáló berendezések Gyógyászati eszközök 9. Ellenőrző, vezérlő és megfigyelő eszközök (KT 107) Füst- és tűzjelző Betörés jelző Fűtésszabályozó Termosztát Mérő és szabályozó berendezés Egyéb jelző berendezések, központok 10. Adagoló automaták (KT 108) Bankjegykiadó automata Italárusító automata Automata elárusítógép (bélyeg, cigaretta, étel, dobozos és palackos ital) 11. Mobiltelefonok (KT 109)
- 79 -
5. számú melléklet – A háztartások tartós fogyasztási cikkeinek állománya: 5/A A száz háztartásra jutó háztartási cikkek darabszáma
A B C D E F G H I J K L M
Tartós fogyasztási cikk megnevezés Hűtőgép Fagyasztógép Hűtő- és fagyasztógép Mikrohullámú sütő Televízió, színes Televízió, fekete-fehér CD – lejátszó Videó DVD Digitális kamera vagy fényképezőgép Személyi számítógép internettel Személyi számítógép internet nélkül Mobiltelefon
2003 2004 2005 Száz háztartásra jutó darab darab darab 78,7 76 75,0 57,7 57 55,0 29,6 32 33,0 66,6 72 75,0 135,3 138 140,0 7,7 6 5,0 18,3 23 27,0 57,6 57 56,0 6,2 14 24,0 7,8 8 11,0 11,5 14 16,0 18,3 21 22,0 116,1 125 131,0
5/B. A háztartásokban előforduló elektromos eszközök aránya
A B C D E F G H I J K L M
Tartós fogyasztási cikk megnevezés Hűtőgép Fagyasztógép Hűtő- és fagyasztógép Mikrohullámú sütő Televízió, színes Televízió, fekete-fehér CD – lejátszó Videó DVD Digitális kamera vagy fényképezőgép Személyi számítógép internettel Személyi számítógép internet nélkül Mobiltelefon
- 80 -
2003 2004 2005 Előfordulási arány % % % 75,2 73,0 72,4 53,4 52,5 51,8 29,0 31,3 32,5 65,8 70,8 73,7 96,2 96,5 96,9 7,4 5,9 4,4 17,1 21,2 24,6 53,3 53,7 52,5 6,2 13,7 23,0 7,7 8,2 10,5 11,0 12,6 14,7 17,8 20,3 21,0 71,2 67,0 70,9
6. számú melléklet: A 2004-2005-ös évek hulladékmennyiségeinek idősora
Összes hulladékmennyiségek idősora Összes keletkezett h. Év
Veszélyes (kg)
Nem veszélyes (kg)
Összesen (kg)
2004 2005
950 619 006 1 172 326 179
11 520 705 933 10 957 203 112
12 471 324 939 12 129 529 291
Végösszeg
2 122 945 185
22 477 909 045
24 600 854 230
Év
Veszélyes (kg)
Nem veszélyes (kg)
Összesen (kg)
2004 2005
274 308 426 305 558 093
6 478 600 842 8 570 124 092
6 752 909 268 8 875 682 185
Végösszeg
579 866 519
15 048 724 934
15 628 591 453
Év
Veszélyes (kg)
Nem veszélyes (kg)
Összesen (kg)
2004 2005
93 823 881 182 985 755
1 627 720 378 2 151 542 779
1 721 544 259 2 334 528 534
Végösszeg
276 809 636
3 779 263 157
4 056 072 793
Év
Veszélyes (kg)
Nem veszélyes (kg)
Összesen (kg)
2004 2005
354 311 427 267 559 674
2 575 142 498 3 791 426 038
2 929 453 925 4 058 985 712
Végösszeg
621 871 101
6 366 568 536
6 988 439 637
Év
Veszélyes (kg)
Nem veszélyes (kg)
Összesen (kg)
2004 2005
378 638 819 1 251 198 156
10 258 161 975 13 528 480 596
10 636 800 794 14 779 678 752
Végösszeg
1 629 836 975
23 786 642 571
25 416 479 546
Begyűjtött h.
Előkezelt h.
Hasznosított h.
Ártalmatlanított h.
http://terkep.kvvm.hu/hirweb/module/prewiew.php
- 81 -
7. számú melléklet: A Media Markt Átvételi elismervénye
- 82 -
