Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Szakdiplomácia szakirány

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Szakdiplomácia szakirány

EGYHÁZI PROTOKOLL ÉS RENDEZVÉNYSZERVEZÉS (TÖRTÉNELMI/NAGY- ÉS KISEGYHÁZAK) NEMZETKÖZI ÉS FELEKEZETKÖZI RENDEZVÉNYEK SZERVEZÉSE

Készítette: Szűcs Zsuzsanna

Budapest, 2004.


I.

Bevezetés

6

Protokoll és Egyház II.

A protokoll alapjai és a kereszténység

9

II.1.

Illem és etikett, párhuzamban a bibliai értékekkel

9

II.2.

A protokoll fogalma és céljai, funkciói és szintjei

10

II.3.

A viselkedéskultúra alapjai, viselkedéstechnikai elemek (aktívák/passzívák) és bibliai normák

III.

8

Protokoll a keresztény egyházakban Magyarországon

11 21

III.1. Az egyházi protokoll és liturgia kapcsolata – jelentésük, jelentőségük, szerepük, helyük

22

III.2. Protokolláris rendezvények az egyházban

24

III.2.a. Konferencia az egyházban

24

III.3. Nagyegyházi protokoll- és liturgiai szokások – katolikus, református, evangélikus felekezetek

26

III.3.a. Köszöntés, megszólítás (szóban, írásban)

27

III.3.b. Tegezés, magázás

30

III.3.c. Kézfogás, egyéb üdvözlési módok

31

III.3.d. Rangok, rangsorolások

32

III.3.e. Pontosság, meghívás, meghívók

34

III.3.f. Névjegykártya

34

III.3.g. Ajándékozás

35

III.3.h. Díszítés szerepe

36

III.3.i. Liturgikus rend, összejövetelek, szertartások

37

III.3.j. Sajátos szokások, törvények

43

III.3.k. Az egyház ünnepei

44

III.3.l. Egyéb rendezvények

45

III.3.m. Étkezési szokások

46

III.3.n. Öltözködés, kellékek, színek szerepe

46

III.3.o. Fényképezés, videózás, média jelenléte a szertartásokon, egyéb szerepük

49

III.3.p. Az egyházak szervezeti felépítése

49

III.3.r. Az egyházi zene

50

3


III.4. Kisegyházi liturgia és protokoll – néhány kisegyházi keresztényközösség szokásai alapján (Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Magyarországi Baptista Egyház, Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet)

51

III.4.a. Köszöntés, megszólítás (szóban, írásban)

54

III.4.b. Tegezés, magázás

57

III.4.c. Kézfogás, egyéb üdvözlési módok

57

III.4.d. Rangok, rangsorolások

58

III.4.e. Pontosság, meghívás, meghívók

59

III.4.f. Névjegykártya

60

III.4.g. Ajándékozás

60

III.4.h. Díszítés szerepe

61

III.4.i. Liturgikus rend, összejövetelek, szertartások

62

III.4.j. Sajátos szokások, törvények

70

III.4.k. Az egyház ünnepei

71

III.4.l. Egyéb rendezvények

72

III.4.m. Étkezési szokások

72

III.4.n. Öltözködés, kellékek, színek szerepe

73

III.4.o. Fényképezés, videózás, média jelenléte a szertartásokon, egyéb szerepük

74

III.4.p. Az egyházak szervezeti felépítése

75

III.4.r. Az egyházi zene

78

III.5. A nagy- és kisegyházi liturgia és protokoll elemzése, összehasonlítása

80

III.6. Egy rendezvény megtervezése, leírása – Nemzet- és felekezetközi konferencia (jellege, funkcionális tartalma, ideje, helye, látogatók, résztvevők, közreműködők, szervezők, sajtó, VIP) III.7.A rendezvény sajátosságai:

81 82

III.7.a.Nemzetközi – a résztvevő országok szokásainak, esetleges országspecifikus egyházi liturgiájának és protokolljának figyelembe vételével

82

III.7.b. Felekezetközi – az eltérések és hasonlóságok mérlegének alkalmazásával

83 4


IV.

Nemzet- és felekezetközi konferencia szervezése

83

IV.1. Forgatókönyv

84

IV.2. Előkészítés

85

IV.3. Érkezés előtti szervezés

87

IV.4. Lebonyolítás

90

IV.5. Utólagos feladatok

92

V.

Összegzés

94

VI.

Melléklet

95

VII. Bibliográfia

97

5


I.

Bevezetés

Ma, az egyesülés, egységesülés – a globalizáció és az “uniók” – világában az egyházak között is egyre erőteljesebb közeledés figyelhető meg. Elegendő-e az ökumenizálódó1 keresztény “világban” pusztán csak az egyes liturgiai2 rendekre támaszkodni e közeledési törekvések során? Vagy szükséges egyfajta “rendező elv”, mely létrehozza az egységet a különbözőségekben? Működik-e az egyházi protokoll? Szakdolgozatomban a fenti kérdésekre keresem a választ. Célom tehát elsősorban megvizsgálni a különböző nagy- és kisegyházak jellegzetességeit liturgia és protokoll tekintetében. Másodsorban pedig az így nyert ismeretek segítségével egy nemzet- és felekezetközi egyházi rendezvény szervezését, az előkészületektől az utólagos munkákig, kívánom vázlatosan leírni, mintegy irányvonalat adva hasonló rendezvényekhez. Az

egyházi

protokoll

témaköre

még

nem

teljességgel

feldolgozott,

szakirodalomban meglehetősen hiányos. Gyarmati Ildikó: Egyházi protokoll (Athenaeum 2000 Kiadó, 2003) címmel megjelent könyve átfogóan ír a nagyegyházak protokoll- és liturgiai szokásairól (katolikus, evangélikus, református és zsidó), ám kisegyházak tekintetében ilyen jellegű írás még nem áll rendelkezésünkre. Kutatásomat így inkább a kisegyházi liturgiára és protokollra szeretném fókuszálni, megismertetve néhány ismert/ismeretlen kisegyház, felekezet (baptista, pünkösdi, szabadkeresztyén) szokásait, rendezvényeit. A várhatóan igen jelentős protokoll- és liturgiai szokások-beli (hangsúlyozottan a nagy- és kisegyházak között, de egyes csoportokon belül is!) eltérések miatt kihívásnak érzem egy felekezetközi, nemzetközi rendezvény (konferencia) megtervezését. Kutatásom célja, tehát, egy kérdésben megfogalmazva: Melyek azok a protokolláris

szempontok

–

az

egyes

egyházak,

felekezetek

liturgiáját

és

jellegzetességeit tekintve -, melyeket figyelembe kell venni egy felekezetközi konferencia szervezésekor, különös tekintettel arra, hogy annak résztvevői különböző nemzetek polgárai? Ökumenizmus, ökumenikus mozgalom: gör.-lat., vall. – a világ összes keresztény egyházainak egyesítésére és együttműködésére irányuló mozgalom, amelyben főleg a protestáns egyházak vesznek részt - Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára (1989) 1 Liturgia – gör., vall. – egyházi szertartásrend - Bakos (1989) 1

6


Mivel hosszú ideje látogatója, részvevője (aktív/passzív), közreműködője és gyakran szervezője / rendezője vagyok különböző egyházi rendezvényeknek, illetve munkám is kiterjed e területre (Frontvonal Alapítvány), ezért gyakorlati tapasztalatom, reményeim szerint, nagy segítséget fog jelenteni kutatásomban. Fel kívánom használni továbbá Gyarmati Ildikó: Rendezvényszervező Kézikönyv (Szókratész Külgazdasági Akadémia, Bp. 2001) és Gyarmati I.: Egyházi protokoll című könyveit (Athenaeum 2000 Kiadó, 2003.). Hogy dolgozatom gyakorlati oldalát hitelessé tegyem, megkérdeztem néhány nagyés kisegyházi személyt (rendezvényszervezőket, rendezvények aktív és passzív részvevőit, /elsősorban/ kisegyházak elnökeit, alelnökeit, egyházi szervezetek, tömörülések vezetőit) véleményükről, tapasztalataikról az adott témában. Jelenlegi munkám révén széles réteggel (határon innen és túl) nyílik lehetőségem kapcsolatban állni, mely, reményeim szerint kutatásomat mélyebbé, színesebbé fogja tenni. (Néhány név, akiket kutatómunkám során megkérdeztem e témában: D. Nagy Tamás – az Evangéliumi Pünkösdi Közösség missziós elnökhelyettese, lelkipásztor; D. Szabó Dániel – a Magyar Református Világszövetség Alelnöke, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke; Durkó Sándor László – keresztény PR, média és rendezvényszervező szakember; Fábián Attila – az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetségének elnöke, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke; George Jesze – német anyanyelvű, nemzetközi, felekezetközi egyházi rendezvények tolmácsa; Izsák Norbert – a HVG újságírója; László Viktor – az Ez az a nap! (keresztény) rendezőiroda vezetője; Mézes László – a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet elnöke; Pataky Albert – az Evangéliumi Pünkösdi Közösség általános elnökhelyettese; Simon Attila – a Nyitott Ajtó Baptista Gyülekezet presbitere; Szentesi Zoltán – a Szeráf Zenei Alapítvány igazgatója, kisegyházi és felekezetközi rendezvények zenei szervezője, lelkipásztor és média-szakember; Takács Károly – a Frontvonal Alapítvány igazgatója).

7


Protokoll és Egyház

Magyarország, vallási térképét tekintve is, igen sokszínű ország (lásd Melléklet - 1.sz. táblázat – Magyarország népességének vallási megoszlása számokban). E sokszínűség elkerülhetetlenül von magával különbözőségeket. Ezen különbözőségek pedig – bármennyire is legyen szó vallási csoportokról, egyházakról – gyakran feszültségekhez vezetnek. E nehézségek feloldásában, az egymáshoz való közeledésben segíthet a protokoll, mivelhogy a protokoll feladata általában az egyes csoportok közötti kapcsolatok (tárgyalások, egyéb hivatalos és mindennapi érintkezések) gördülékenyebbé tétele, egymás szokásainak és hagyományainak megismerése és tiszteletben tartása. Sokáig azonban nem esett szó egyházi protokollról. Nem, mintha nem működött volna e gyakorlat, ám inkább mélyen összekapcsolódva az egyes felekezetek liturgiai rendjével, szokásaival. Ma azonban, mikor nagy fokú nyitás tapasztalható az egyházak között, az egyház irányából a „világ” felé, s az egyén felé, ill. az országhatárokon túl nyúlva is (pl. az egyházak szerepe és helye az Európai Unióban!), egyre inkább előtérbe kerül a kifejezés: egyházi protokoll. Vizsgáljuk meg tehát a protokoll fogalmát, céljait, funkcióit, ezzel együtt a viselkedéskultúra alapfogalmait, ill. a keresztény egyházak szerinti, bibliai normák alapjait. Található-e párhuzam közöttük?

8


II.

A protokoll alapjai és a kereszténység

“A civilizáció egyik ismertetőjele, hogy egy közmegegyezésen alapuló erkölcsi értékrendszer vagy magatartási normarendszer szabályozza az emberek együttélését. Ezen alapul a parlamentek által alkotott törvények többsége (Robert J. Ringer : Milliókat érő szokások, 1990.). Az erkölcsi értékrend iránytűként szolgál az ember életében, meghatározza magatartását.” Protokoll (2002):p.11. A

civilizált

közösségek

erkölcsi

érték-,

ill.

magatartási

normarendszere

nagymértékben a bibliai normákra, értékekre épül. Mivel az egyházak célja is, hogy iránytűként működjenek az egyes kultúrákban, ezért nem áll távol az illem, etikett és protokoll, illetve a viselkedéskultúra a bibliai normáktól, értékektől, vagyis magától az egyháztól sem.

II.1.

Illem és etikett párhuzamban a bibliai értékekkel

“Az illem az emberek egymással szembeni viselkedését szabályozó normák rendszere…” Protokoll (2002): p.11. Az illem párhuzamban áll a mindenkori törvényekkel (mely kötelességeket és jogokat határoz meg), az erkölccsel, (mely egy belső iránytű arra nézve, hogy mi helyes vagy helytelen), és az adott társadalmi konvenciókkal (melyek előírják az emberek viselkedésének normáit). A fenti szabályok összessége bármely megkülönböztetést félretéve – nemi, faji, vallási, kor, ill. nemzetiségi – mindenkire nézve kötelező jellegű Protokoll (2002). Ezek tehát azok az irányelvek, melyek segítenek eligazodni a civilizáció világában. Az etikett – a mai értelmezés szerint – a társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszere, mely felöleli a viselkedéskultúra valamennyi elemét - Protokoll (2002). A XXI. századi hétköznapi ember értelmezésében az illem és az etikett fogalma talán egy polcon porosodik a bibliai értékrenddel, megmerevedett szabályrendszernek tekinti azt csupán. Mégis, gyakorlatban igazából megmutatkozik az, hogy e normák és szabályok ma is megállják helyüket, helyénvalók, követendők, sőt, bizonyos lépések csak az általuk megvilágított úton tehetők meg sikeresen. Gondoljunk csak egy fontos üzleti 9


tárgyalásra, vagy nemzetek közötti diplomáciai kapcsolatokra, vagy akár “csak” egy egyházi esküvői szertartásra, például! Egy olyan korban, mikor az értékek és normák erőteljes torzulása tapasztalható, jelentős feladata és szerepe van tehát mind az egyháznak, mind pedig az etikett- ill. illemtannak és a protokoll gyakorlatának.

II.2.

A protokoll fogalma és céljai, funkciói és szintjei

A protokoll a két görög szó, “protosz” és “kolla” (első+enyv) összetételéből ered, bár mai formájában latinos alakja (protokollum) tette ismertté és használatossá. Jelentése eredetileg “a könyv elejére ragasztva” iratok, dokumentumok mellett elhelyezett rendszerező funkciót betöltő kiegészítőre utalt. Mai használatában a protokoll jelentése kibővült, és értelmezése több szempontból is lehetséges, ám természetszerűleg, minden esetben az eredeti jelentéstartalomhoz, illetve az illem témaköréhez kapcsolódik. Dolgozatom témáját tekintve azonban a protokoll fogalmához a következő meghatározás áll a legközelebb: “a protokoll a hivatalos érintkezésekre vonatkozó íratlan szabályok és érvényben lévő szokások összessége” Bakos (1989):p.691. “A protokoll céljai: 1;

zökkenőmentes

utat,

udvarias

magatartást

(minimális

értelemben:

elviselhető légkört) biztosítani a hivatalos kapcsolatokban; 2;

simává, gyorssá, egyszerűvé tenni az államközi kapcsolatokat közvetítő személyek egymás közti szóbeli és írásbeli érintkezését” Protokoll (2002):p.13.

Joggal vetődik fel a kérdés: az előbbi definíció alapján van-e helye a protokollnak az egyházi életben? A válasz egyértelműen igen. Hiszen, noha az egyházak a bibliai normákat követve (melyeket később fogok részletesen vizsgálni) élik meg hitéletüket, mégis szükséges egy olyan iránytű, mely viselkedésüket, érintkezésüket zökkenőmentessé, egyszerűvé teszi hétköznapi, hivatalos és nemzetközi kapcsolataikban. A fentiekben leírtakat támasztja alá a protokoll fő funkciója is: “biztosítani az emberek közötti kapcsolatteremtés és kapcsolattartás lehetőségét” Protokoll (2002):p.14. Ez pedig erőteljesen egybehangzik az egyház (egyik) céljával: elérni az embereket, 10


elősegíteni az emberekkel való kapcsolatteremtést, kapcsolattartást, megfelelő, sőt, a lehető legjobb légkör és kapcsolat biztosításával.

II.3.

A viselkedéskultúra alapjai, viselkedéstechnikai elemek (aktívák/passzívák) és bibliai normák

“A viselkedés alapszabályai kötelező érvényűek minden ember számára” Protokoll (2002):p.16. Ám, ahogy a törvényt és más szabályokat is megsért sok ember, így a viselkedési szabályokat is gyakran áthágja. Ezen formaságok ismerete, de, még inkább, gyakorlata azonban általános érvényű korra, nemre, fajra, rangra, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül minden emberre, szerte a világon. E szabályok összecsengenek a bibliai normákkal és értékekkel. Melyek tehát a viselkedéskultúra alapjai? -

kölcsönös tisztelet “Senki nem követelhet több tiszteletet a másiktól, mint amennyit ő maga tanúsít a másik fél iránt” Protokoll (2002):p.16. Manapság, a tegeződések és a “nagy egyenlőség” korában már kopott kifejezésként hat a tisztelet; nem is tudjuk talán, hogyan kell megadni társainknak a tiszteletet úgy, hogy az ne megalázkodás, “hajbókolás”, vagy nevetséges színjáték legyen. A “régimódi gentleman-ek” segítséget tudnának ebben nyújtani. Mindazonáltal, a tiszteletteljes magatartás ajtókat tud megnyitni és nyitva tartani, kapcsolatokat tud életben tartani hosszú távon. A (kölcsönös) tisztelet megillet minden embert, tartozzon a társadalom bármely csoportjába. Az egyház is ismeri a tisztelet-adást. A vallásos ember elsősorban Istent tiszteli, de az Isten tiszteletével együtt jár az embertárs tisztelete is: “… a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 12. rész 10. vers), és “… mindenkit tiszteljetek” (Péter apostol 1. levele 2. rész 17. vers).

11


-

határozottság A XXI. század embere határozott fellépés nélkül elveszett mind a hétköznapi, mind a hivatalos életben. A határozottság nem durvaság, nem “kivagyiság”, hanem a tények és véleményünk, értékeink ismerete és egyértelmű, tiszta felvállalása.

-

mértéktartás A mértéktartás az élet minden területén kívánatos érték, bár a poszt-modern világ éppen az ellenkezőjét tükrözi és sugározza. “A kevesebb-több” elve azonban mégis, még ma is működő szabályként, pozitív értékként jelenik meg a viselkedéskultúrában. A túlzásokkal szemben az önfegyelem határozottságról tesz tanúságot. Az egyház is mértékletességre int, jóllehet, néhány felekezet látványosan, saját maga szegi meg a “szabályt” például külsőségekben. Mégis, a Bibliában, a kereszténység alapkönyvében ezt találjuk: “… legyetek mértékletesek” (Pál apostolnak Tituszhoz írt levele 2. rész 5. vers) és “… a tudomány mellé mértékletességet ragasszatok” (Péter második levele 1. rész 6. vers).

-

szerénység A szerénység a realitás figyelembevételével, személyünk, képességeink, körülményeink sem alá-, sem túlbecsülésével nem járó határozott viselkedés. A szerénység nem egyenlő az álszerénységgel. A szerénység erény; a művelt, intelligens, kultúrált emberek attribútuma. “… ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, erős ne dicsekedjék az erejével, gazdag se dicsekedjék gazdagságával” (Jeremiás könyve 9. rész 23. vers).

-

tapasztalat A tapasztalat kizárólag személyes élményeink útján szerezhető meg. Nem egyenlő a tudással, mely könyvekből és egyéb forrásokból nyerhető. Egy tanult ember nem feltétlenül tapasztalt, ám a tudás tapasztalatok nélkül gyengébb. Egy jó protokollos és rendezvényszervező minden alkalmat megragad, figyel, hogy tanulhasson, tapasztalhasson – legtöbbször olyan dolgokat, melyeket nem lehet könyvekből megtanulni. 12


A tapasztalat megszerzése egyenesen arányos az életkorral – elméletben. Egy fiatal is lehet tapasztalt, ha nyitott szemmel jár, míg egy idős ember is lehet oly mértékben tapasztalatlan, akár egy fiatal, ha nem szentel figyelmet helyzetekre. Persze, azért – a legnagyobb mértékben – az idősebbek a tapasztaltabbak, így jó jellemről tesz bizonyságot, ha a fiatalabb, tapasztalatlanabb alázattal és tanulásra készen aláveti magát a nála tapasztaltabb nagy kincsének, melyet senki nem vehet el – a tapasztalatnak. A

tapasztalat

elemi

segítség

lehet

egy

protokollosnak,

rendezvényszervezőnek (de igaz ez az élet minden területén) az idő előrehaladtával: gördülékenyebbé teszi a munkát. Ugyanakkor veszélyt is rejt magában: tapasztalatból, rutinból soha nem szabad cselekedni, hiszen minden eset más. Bölcsesség kell tehát a tapasztalat kamatoztatásához (is). “… hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága” (Jób könyve 32. rész 7. vers). “… a bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel” (Prédikátor könyve 10. rész 7. vers). -

magatartás A (helyes) magatartás a szocializálódási folyamat során alakul ki. Alakítja minden tényező, körülmény, ember és maga a személy is – valamilyen mértékben. A magatartás “… erkölcsi jelenséggel bíró cselekedetek összessége, amely jellemző az egyénre, magában foglalja valamennyi tettét” Protokoll (2002):17. A magatartás kialakulásában illetve befolyásolásában tehát szerepe van a családnak,

az

munkahelynek,

oktatási a

rendszernek

társadalmi

és

egyéb

körülményeknek,

“fórumoknak”, a

a

környezetnek

(életkörülmények, társaság, barátok), a kultúrának és az erkölcsi tudatnak. A családi körülmény és az oktatási folyamat jelentős szereppel bír, hiszen fiatal korban nagyon fogékony az ember, ekkor alakul ki tulajdonképpen mindennek az alapja. Egy protokollos ill. rendezvényszervező magatartása kitűnő/kifogástalan kell,

hogy

legyen.

Nemzetközi

események

tekintetében

pedig

elkerülhetetlen az erős kulturális háttér-tudat és a többi (érintett) kultúra ismerete, s a megfelelő magatartás ezek fényében. 13


Az erkölcsi tudat és az erkölcsi tisztaság nagyon fontos, különösképpen az egyházban. -

viselkedés “A magatartás formai megnyilvánulása a viselkedés; minden személyes kapcsolatban ennek alapján ítélik meg az egyént” Protokoll (2002):p.17. A magyar nyelv kifejezései: “Viselkedjél már!”, vagy “Nem tud viselkedni.” is mutatják, mennyire fontos a viselkedés és annak milyensége. De mi az a támpont, mely alapján egyetemlegesen megállapítható, hogy tude valaki viselkedni, vagy sem?

Az ember viselkedését az ún. viselkedéstechnikai elemek jellemzik. Ezek két nagy csoportra, “aktívákra” és “passzívákra” oszthatók. A “passzívák” azon elemek, melyek minden cselekvés nélkül jellemzik egy személy ismereteinek színvonalát, melyből megállapítható, hogy az illető tud-e viselkedni vagy sem. Lássuk tehát a passzívák elemeit: -

előzékenység Az előzékenység alkalmazása sokszor függ a szituációtól, az abban részvevők nemétől, korától, társadalmi helyzetétől, ám számos esetben független ezektől. Az előzékenység nem udvariaskodás, hanem a tisztelet kifejezése, a másik fél elismerése.

-

fellépés Emberi kapcsolatokban meghatározó a fellépés, különösen nagy jelentősége van az első találkozás alkalmával. Egy határozott, de mégis kellemes benyomást keltő fellépés “útlevél” lehet bármely fórumra, bármely személyes érintkezés esetében. A fellépés nem más, mint az általánosan elfogadott és követett normák betartása. A legpozitívabb fellépés, ha a fenti vonalat alkalmazva, megjátszás nélkül, természetesen viselkedünk.

14


-

figyelmesség A figyelmesség illemtani erény, különösen a XXI. század rohanó világában. A figyelmesség azt jelenti, hogy valami pluszt adunk a “természetesen” túl. Lehet az egy kedves szó, apró kis ajándék, egy nehéz csomag cipelése más helyett. A figyelmesség nem korlátozódhat(na) csupán különleges alkalmakra (évfordulók, rendhagyó események), de a mindennapok forgatagában bizony oda kell figyelnünk, hogy figyelmesek legyünk egymással. Pedig a figyelmesség olyan ajtókat nyit meg, melyeket ezer más apró “trükkel” sem tudnánk megnyitni!

-

illedelmesség Egyfajta ún. “emelkedett viselkedés”, mely tiszteletet ébreszt. Az illedelmes embert mindenhol szeretik és becsülik, az illedelmesség nem kelt ellenérzést. Megjelenési formái: ·

jó modor Azt

jelenti:

alkalmazkodunk

az

adott

esemény

formai

kívánalmaihoz. Ellenkezője a modortalanság (mely lehet pl. egy zsebre dugott kéz tárgyalás közben). ·

udvariasság Az illemszabályok betartása, mely mindenkitől elvárható. Nagyban formálja a családtagok és környezetünk értékrendje és példája, azonban javítható, tanulható.

·

tapintat és empátia Lelki

tulajdonságok,

odafigyeléssel

fejleszthetők.

Beleérző-

képességet jelent, mely együtt jár azzal, hogy verbális és nonverbális módon megkíméljük a másik felet bizonyos helyzetekben. -

jellem A jellem a magatartásban megnyilvánuló erkölcsi tulajdonságok összessége - Protokoll (2002). Nem örökölhető, de fejleszthető, formálható, átalakítható. Az egyház tekintetében az igazi érték az erős, egyenes, szilárd, “krisztusi” jellem. A jellem formálásában két döntő tényező van: 15


·

a helyes magatartásformák gyakorlása

·

a megfelelő magatartási normák tudatosítása (mivel csak az sajátítható el, amit begyakoroltunk, a gyakorlás pedig egy megszerzett tudás ismétlését feltételezi, tudatos cselekvésről van szó!)

A jellem alkotói közül a két legfontosabb: ·

a munkához, a tulajdonhoz, a másik emberhez való viszonyulás mikéntje,

·

az

eszmei,

társadalmi,

akarati

és

a

becsületre

vonatkozó

tulajdonságok. Ezekre utal úgy az egyház, mint a “krisztusi” jellem elemei. -

lelkiismeret “A lelkiismeret megszemélyesített erkölcsi tudat; birtokában az ember megítéli saját tetteinek, érzéseinek erkölcsi helyességét, erkölcsösségét.” A lelkiismeret

az

egyén

képessége

az

önkontrollra,

cselekedeteinek

szabályozására - Protokoll (2002):p.19. A lelkiismeret erkölcsi iránytű. Lelkiismeretünk nem áll tudatunk szabályozása alatt. A lelkiismeret az a “belső hang”, ami sokszor még a tudattal is szembekerül. -

önuralom és türelem Az önuralom és türelem nagyon fontos erények, a Biblia szerint a lélek gyümölcsei.

Hatékony

fegyverek

lehetnek

ingerült

környezetben,

“bevetésük” mindig kifizetődő – többszörösen is: békét teremthet, és pozitív jellemről tesz tanúságot. Az önuralom és türelem segít uralkodni az adott helyzeten, tisztán látni, és sokszor így kedvezményekhez jutni. A türelem gyakran egyenlő a béketűréssel. “Egymással békességben éljetek” és “… türelmesek legyetek mindenki iránt” (Pál első levele a Thesszalonikabeliekhez 5. rész 13-14. vers részletek). -

pontosság A pontosság nem csak “a királyok erénye”. Noha, jellemében király az, ki pontos! Pontosságunk azt fejezi ki, hogy az adott szituáció vagy a másik 16


ember fontos a számunkra, így megtiszteljük őt. A pontosság azonban lehet relatív – az esemény jellegétől függően. Egyes esetekben percnyi pontosság a kívánatos (pl protokolláris rendezvények), míg más alkalommal néhány perces késés megengedett, sőt, talán, még “természetes” is (pl. koktélpartik). Mindennapi életünkben a munkahelyi pontos megjelenés a leggyakoribb elvárt “élethelyzet” pontosság terén, ám a pontosság a laza, baráti összejöveteleken sem hanyagolható el, “jó pontnak” számít. A passzívák körébe tartozik még a megjelenés és öltözködés. Itt csak néhány szóban kívánok foglalkozni e két passzívával, mivel dolgozatomban később részletesen fogom elemezni a megfelelő öltözködés, megjelenés fontosságát, jellegzetességeit és formai követelményeit az egyes felekezetek körében. “A megjelenés alapja formai oldalról az öltözködés, amely ·

a ruházat színének, anyagának, szabásának jellemzőit,

·

a ruhadarabok számát és divatos voltát,

·

az öltözék tartozékait,

·

a hajviseletet

·

az ékszerviseletet,

·

a smink és /vagy illatszerek, kozmetikumok alkalmazását,

·

valamint a testi higiénia, a fogak és a körmök rendszeres kezelését,

·

illetve a mindezek által sugallt üzenetet foglalja magában.” Protokoll (2002):p.20.

Az ápolt, tiszta, választékos öltözet és külső bizalmat ébreszt a másik félben. A megjelenés, öltözködés egyfajta üzenet-hordozó, mely a találkozás első pillanatában “beszél” a másik fél számára. Minden alkalomhoz illik kiválasztani a megfelelő öltözetet és megjelenést – különösen igaz ez az egyházi rendezvényekre! Most pedig tekintsük át a viselkedéstechnikai elemek aktíváit. Aktívák azok az elemek a viselkedésünkben, melyekhez tennünk kell valamit – mondani vagy cselekedni -, hogy megnyilvánuljanak. Ezen elemeket most szintén csak vázlatosan kívánom vizsgálni, mivel az egyes felekezetek szokásainál részletesen fogunk vele foglalkozni. Melyek tehát az aktívák? 17


-

bemutatás, bemutatkozás “Mindkét fogalom a megismerkedés mozzanatához kötődik. A bemutatás harmadik fél segítségével történő megismerkedés, míg a bemutatkozásra harmadik fél segítsége nélkül kerül sor.” Protokoll (2002):p.23. Bemutatkozáskor csak a legfontosabb információk cseréje történik meg magunkról; ezeket később, a beszélgetés után tovább bővíthetjük. Ha nincs lehetőség a hosszas ismerkedésre, egy névjegykártya-váltás megkönnyítheti a későbbi kapcsolatfelvételt. A rendszerezett, tömör, lényegretörő bemutatkozás/bemutatás jó benyomást kelt, míg a terjengőzős, nem a megfelelő információt tartalmazó bemutatkozás/bemutatás az öntelt, unalmas, rendszerezetlen ember képét hordozza.

-

kézfogás A kézfogás története több ezer évre tekint vissza. Ezt, a találkozásnál használt viselkedési elemet azonban ma nem minden nemzet/népcsoport alkalmazza (pl. japánok). A kézfogás békés közeledést jelent, visszautasítása nagy modortalanságra vall, sértő. Egy határozott, de nem “csontropogtató” kézfogás felér egy névjeggyel.

-

kézcsók Régies, udvarias szokás, a köszöntés egy különleges formája. Manapság egyre ritkább, megjelenése, használata egyre specifikusabb; kitüntetett figyelmet, kedvességet, tiszteletadást hordoz magában. A kézcsók napjainkban talán többnyire inkább visszatetszést vált ki (noha nem kellene!), főleg, ha nem megfelelő módon és körülmények között adják. Egyes egyházaknál a kézcsók a teljes tisztelet, hódolat, alárendeltség kifejezési módja, melynek megvan a helye és formalitásai.

-

köszönés A köszönés minden személyes kapcsolat alfája és ómegája. Azonos korúak, neműek, rangúak esetében az a szabály érvényes, hogy egymásra nem várva 18


köszöntik egymást, szinte egy időben. Ha valaki belép egy helyiségbe, akkor viszont ő az, akinek először kell köszöntenie az ott bennlévőket. Általános szabályként elmondható, hogy a férfi előre köszön a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú/beosztású a magasabb rangúnak/beosztásúnak. Ám ezek az alaphelyzetek változhatnak, ha például egy alacsonyabb beosztású hölgy találkozik egy magasabb beosztású férfival (a férfi köszönti a nőt ebben az esetben). -

meghajlás, kalapemelés A meghajlás és kalapemelés mára már egy kissé “kopott” szokások – sajnos. Pedig – akár csak a kézcsók – tiszteletet, megbecsülést fejez ki. Manapság a meghajlás inkább csak főhajtást (“biccentést”) jelent, a kalapemelés pedig egyre ritkább. Amikor mégis találkozhatunk még ezzel a “gentleman-os”

szokással:

hölgyek

üdvözlésekor,

bemutatkozáskor

(kézfogás vagy kézcsók közben), társasági összejöveteleken. Egy országban azonban nagyon jellemző aktíva a meghajlás, ez pedig Japán: minél magasabb rangú egy személy, annál mélyebb meghajlás illeti meg. Egyes egyházi személyeket is mély meghajlás illet meg! -

megszólítás Megszólítások során különös figyelmet igényel a megszólított neve, rangja, beosztása, és minden tévedés kerülendő! Mindenkit megillet a megfelelő megszólítás. Azonban arra is kell vigyázni, hogy a megszólítás “cirádái” ne “fojtsák meg” eredeti célunkat – a tisztelet kifejezését. Manapság

“úr”-azunk,

hölgyek

esetében

pedig

a

“kisasszony”,

“asszonyom”, ill. a “hölgyem” megszólítás él. Ugyan úgy, ahogy a protokolláris formaságok megvannak egy helyes megszólításra (név, rang, ill. a kettő együttes használatával), az egyház is különböző szabályokat “tart fenn” az egyes megszólításokra, melyek betartása és helyes használata különös figyelmet igényel - különösen felekezetközi események alkalmával!

19


-

társalgás “A társalgás tárgyaláson kívüli beszélgetés” Protokoll (2002):p.26. Társalgáskor fontos figyelembe venni, hogy: ·

kerüljük az ún. tabu témákat (ez nemzetenként változó, de általában: vagyoni/pénzügyi helyzet, egészségügyi állapot, családi ügyek, magánéleti kérdések, problémák a beszélgetőpartner életében)

·

használjunk “szalonképes” szavakat, kifejezéseket, ill. az egyes rétegnyelvek, csoportok ún. “szleng” formáit kerüljük. Visszatetsző továbbá a mesterkélt, egyéniségünkhöz nem illő hanghordozás és az idegen szavak, kifejezések “puffogtatása”, mely tudálékosságnak

tűnhet.

Kommunikációnk,

beszédünk

legyen

világos, “sóval fűszerezett” (Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. rész 6. vers). -

tegezés, magázás, önözés A magyar nyelv sajátosságai (bár hasonló formulák sok más nyelvben is fellelhetők, mint pl.: német, francia). Mindhárom megszólítási forma kifejezi a kapcsolat jellegét. Az “ön” a legfinomabb, leghivatalosabb, legudvariasabb, “legformaibb”. Helye az állami és üzleti életben van, ill. az udvarias hétköznapi megszólításokban. Egyenrangú felek kölcsönös távolságtartását, ugyanakkor tiszteletét fejezi ki. Mindenféle – pozitív, negatív – érzelemtől mentes. A “maga” elsősorban a magánéletben használatos, a közvetlenség és a távolságtartás együttes kifejeződése. Régen, a családokban a szülők iránt érzett tisztelet kifejezése volt a magázás (még ma is jelen van egy-egy családban – a szülők tegezik a gyerekeket). A mindennapi életben mára már talán egy kicsit durva hanghordozással kerül használatra a “maga”. A “semleges” “ön” használata azonban soha nem fog kiváltani nem kívánatos érzelmeket! A “tegeződés” formai sajátosságai egyre inkább kezdenek elmosódni napjainkban (talán az amerikanizálódás hatására?) – az általános tegeződés kezd teret hódítani az élet legtöbb fórumán, legyen szó bármely korú vagy nemű, beosztású, rangú beszélgetőpartnerről. 20


Az egyházban nagyon fontos szerepe van a “tegezés”, “magázás”, “önözés” formáinak: a megszólítási módok felekezetenként igen eltérőek lehetnek, ezért fontos tisztában lenni velük. A következő fejezetekben ezekkel a témákkal is fogok foglalkozni. Az egyéb viselkedéstechnikai elemek, az ún. “kiegészítők” is a továbbiakban fognak elemzésre kerülni, “felekezet-specifikusan”. Címszavakban ezen “kiegészítők”: névjegy, ajándékozás, levelezés, stb. Lássuk tehát az egyes egyházak, felekezetek szokásait, jellegzetességeit, formaságait. Ezen túl szeretném kifejezetten a célra, egy nemzet- és felekezetközi konferencia megszervezésére koncentrálva folytatni elemzésem, csak az erre vonatkozó specifikumokra (különbözőségekre ill. hasonlóságokra) fordítva jelentős figyelmet. (Elemzésem nem teljes, az összes létező nagy- és kisegyház kimerítő bemutatására itt nem is kerülhetne sor, célom nem ezirányú.)

III.

Protokoll a keresztény egyházakban Magyarországon

Nagyon sokáig nem esett szó egyházi protokollról. Nem mintha nem létezett volna, csak talán nem kapott akkora figyelmet. A keresztény ember számára fontos, hogy „minden illendően és rendben történjék”. (Pál első levele a Korinthusbeliekhez 14. rész 40. vers). Vonatkozik ez egyházi és világi tevékenységeire egyaránt. Inkább a nagyegyházak tekintetében használható az „egyházi protokoll” terminus, már csak azért is talán, mivel ők a liturgiai rendhez is jobban ragaszkodnak. Kisegyházak esetében nem is nagyon esik szó „egyházi protokollról” a szó nemes értelmében. Tiszteletben tartják az egyes egyházak szokásait, liturgiai rendjét, betartják az általános protokoll-szabályokat, de kifejezetten kisegyházakra jellemző, a nagyegyházakétól nagyban eltérő protokollról nem beszélhetünk. Ennek oka, minden bizonnyal, a szabadabb, kötött formalitásoktól és liturgiától mentes egyházi élet. Ők az általános illemszabályokat betartva tartják egymással, más egyházakkal és a „világgal” a kapcsolatot.

21


A kisegyházi protokoll forgalma inkább csak másik irányból érvényesül: a kívülálló ember ismerete az egyes kisegyházak szokásai tekintetében, ezek tiszteletben tartása, vagy követése. Míg a nagyegyházaknál jellemzőek az állammal közös ünnepek, rendezvények, ahol az állami vezetés képviselői is megjelennek, addig a kisegyházak nem igazán találkoznak ilyen formában a világgal. A velük, kisegyházi személyekkel szemben alkalmazandó protokolláris viselkedés is az általánosan elfogadott illemszabályoknak és világi protokoll-szokásoknak felel meg (részletesebben lásd később). Ezért, felekezetközi rendezvények esetében a kötöttebb, hagyományosabb formát és a szabadabb, modernebb szokásokat együttesen, ill. az arany középutat megtalálva kell alkalmazni. László Viktor, az Ez az a nap! szervezőiroda vezetője szerint: „Nem egy olyan egységet próbálunk bemutatni, ami nincs, hanem ami van!” (2004. április 30-án adott interjú alapján). Vagyis nem a különbözőségeket, hanem a hasonlóságokat, az egységet, a közös elemeket kell keresnünk és figyelembe vennünk.

III.1. Az egyházi protokoll és liturgia kapcsolata – jelentésük, jelentőségük, szerepük, helyük Az egyházi protokoll magában hordozza mindazt, amit a protokoll hétköznapi szinten – a mindenki által ismert és alkalmazott illem- és viselkedési elemekre, kulturált magatartásra gondolok itt – és diplomáciai szinten – ahol a cél: zökkenőmentessé tenni a hivatalos és személyes kapcsolatokat – jelent, és még többet. Az egyházi protokoll a fentiek és az egyes egyházak liturgiájának, szertartásrendjének ismerete, betartása, tiszteletben tartása. Az ebben a fejezetben vizsgálatra kerülő nagyegyházak jól ismerik egymás liturgiai szokásait, azokat tiszteletben tartják. Ez akkor különösen fontos, mikor közös rendezvény kerül megrendezésre. Ilyenkor előzetes megbeszélések során készítik elő az alkalmat, teszik azt gördülékennyé, szem előtt tartva az illem, a protokoll, s a közös egyezmény elemeit. „Kötött”, általánosan alkalmazható protokolláris rend így tulajdonképpen nem létezik a felekezetközi rendezvények tekintetében. Minden rendezvény más és más, mindig az adott helyzethez igazodva készül el az alkalomhoz illő liturgiai és protokolláris rend. Egyetlen állandó „rendező elv” azonban mégis él, mégpedig a létszám szerinti besorolás: a katolikus egyház rendelkezik a legtöbb taggal, tehát bármely „sorrendben” ők az elsők, 22


utána következik – nagyság szerint – a református egyház, majd az evangélikusok, és végül, de nem utolsó sorban a zsidó felekezet. A történelmi nagyegyházak tehát megfelelő ismerettel rendelkeznek egymás szokásairól. De mi a helyzet a kisegyházi liturgia és protokoll tekintetében? Úgy vélem, ezen a területen hiányosságok vannak, egy átlag, vagy akár (nagy)egyházi ember ismerete meglehetősen kevés e téren. Ez távolról sem róható fel magának az egyes személynek. Inkább abból a tényből fakadhat az „ismeretlenség”, hogy nagyon sokáig bizonyos (sőt, gyakran teljes) fokú elzárkózás volt tapasztalható a nagyegyházak részéről a kisegyházak irányába (és ez viszont is igaznak bizonyul). Hosszú ideig a kisegyházakat „szektának”3 tartották, a szó negatív értelmében, melytől tanácsos volt elzárkózni. Manapság azonban egyre szélesebb körű nyitás tapasztalható a kisebb egyházak felé, irányukból pedig a nagyegyházak felé, ill. a kisegyházak között is. A kis részek – a szekták -, melyek eddig elkülönültek, mert valamiben mások voltak, most keresik egymás és a „nagyok” társaságát, a hasonlóságokat – ez is az ökumenizálódás része. Ez azonban egy új helyzetet állít elő: meg kell ismerni a kisegyházak szokásait, szertartásrendjét. A feladat nem „bevehetetlen”, hiszen sok sajátosság található a nagyegyházak liturgiájából a kisegyházak rendjében, továbbá meglehetős hasonlóság tapasztalható az egyes felekezetek között. Dolgozatom végcélja egy nemzet- és felekezetközi konferencia megtervezése, megtervezéséhez javasolt irányvonalak leírása. E feladat csak úgy teljesíthető, ha megismerjük, és összhangba hozzuk az egyes felekezetek szokásait. Először a nagyegyházakat kívánom vázlatosan megvizsgálni bizonyos vezérelvek alapján, majd elemzésem ugyanezen pontok alapján néhány kisegyházra szeretném kiterjeszteni. Mindezek előtt azonban lássuk, milyen protokolláris eseményekkel találkozhatunk az egyház életében.

23


III.2. Protokolláris rendezvények az egyházban Az egyházi személyek – különösen a nagyegyházak jeles képviselői – gyakorta kaphatnak meghívást világi rendezvényekre. Ebben az esetben sem elkerülhető – a meghívók, vendéglátók, szervezők részéről – az adott egyház(ak) rendjének ismerete. Viszont az egyházak is rendezhetnek olyan eseményeket, melyek protokolláris jellegűek – ez lehet egy többfelekezetű tanácskozás, vagy adott esetben akár egy „vegyes” esküvő is. Ilyenkor tiszteletben kell tartani egymás szokásait, liturgiai rendjét, azok szerint alakítani együttesen a „közös rendet” az adott alkalomra. Egy felekezet- és nemzetközi konferencia kimagaslóan nagy kihívás lehet mind a szervezők, mind pedig a részvevő egyházi személyek részéről. A konferencia hagyományosan is protokolláris rendezvénynek számít, hivatalos, több napos esemény, több tíz-száz részvevővel, adott témában. Ha több nemzet tagjai vesznek részt egy konferencián, még több figyelmet igényel szervezése, levezénylése (a nemzeti sajátosságok miatt). Ha pedig számos egyház képviselője, tagja vesz részt, kiemelt gondosságot, az egyes felekezetek szokásainak mély ismeretét „érdemli” az előkészítés és lebonyolítás. A következőkben az egyházi konferenciák történetét, jelentőségét és jellemzőit kívánom áttekinteni.

III.2.a.Konferencia4 az egyházban A konferenciák története messzire visszavezethető az egyházban, már az időszámításunk előtti zsidó közösségeknél megfigyelhető. Bár ezeket többnyire nem konferenciának nevezték, hanem (sátoros) ünnepeknek, vagy később zsinatoknak, mégis, a mai konferenciák alapvető formai jellegzetességeit és célját magukban hordozták. Az ószövetségi zsidók kommunális életének nagy ünnepei sokszor napokig tartottak, ahol egy esemény köré csoportosult figyelmük (pl. gyász Mózes esetében, mely közösségi esemény volt és 30 napig tartott). szekta: lat, vall. – az uralkodó egyháztól elszakadt, többnyire nem bevett vallási csoport; szorosan összetartó, azonos nézetű, a külvilágtól elkülönülő csoport - Bakos (1989):p.797. 4 konferencia : lat – tanácskozás, értekezlet, vitaülés - Bakos (1989):p.448. 3

24


Az I. században, a kereszténység kialakulásával és elterjedésével az összejövetelek kezdtek a mai egyházi konferenciákra hasonlítani céljukban: az apostolok által rendezett I. jeruzsálemi zsinat (i.e. 48) különféle vélemények ütköztetésének fóruma volt ugyanazon kérdésekről. Az első pünkösd is egyfajta konferencia-alkalom volt, aztán pedig, mikor az újonnan megtért keresztények ún. „gyülekezetekbe” rendeződtek, ez szintén nevezhető egyfajta konferenciai szerveződésnek. A nagy, történelmi egyházak tanácskozásai (konzíliumok) zsinat5 néven váltak ismertté. Az 1500-as években. a Luther Márton által kezdeményezett reformációs mozgalom idején ún. hitviták, nagy, nyilvános konferenciák során szintén vélemények ütköztetése, tárgyalások zajlottak, s ez később is jellemző volt. Ebben a rendszerben kialakultak bizonyos bizottságok – a presbitérium -, mely később a nyugat-európai parlamentarizmus alapjául szolgált (a döntések konzultációkkal születtek, nem püspöki hatalom alatt). Ez az ortodox Kelet-Európát nem érintette, ott maradt a papi hierarchia és annak rendszere. Kb. 200 évvel ezelőtt, a különféle missziós szervezetek születésével robbanásszerű növekedés volt tapasztalható az egyháztörténetben: az ún. szocietász-ok (societas – lat.) rendszeresen találkoztak, konferenciák alkalmával tárgyalásokat folytattak. Ezek a szerveződések az ökumené6 irányába vitték az egyházat. Az ökumenikus mozgalomból 1948-ban Amszterdamban létrejött az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches), mint a keresztény egyházak közössége, amelyet az Egyházak Ökumenikus Tanácsának is neveznek. A világtanács, mely ma Evangéliumi Alliansz néven ismert, több mint 300 tagegyházból és 100 országból összesen kb. 400.000 millió hívővel7 „rendelkezik” – a római katolikus egyház kivételével. A keresztény konferenciák (melyek gyakorta jellemzően interdenominálisak, vagyis felekezetköziek, ill. gyakran felekezetek-felettiek, nyitottak minden felekezet tagja felé) a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államokból kiindulva meghódították a

zsinat:: gör – szünodosz; lat – concilium – összejövetel, gyülekezet. A katolikus egyházban az egész vagy részegyház püspökeinek és a velük egyenlő joghatósággal felruházott főpapoknak egyházi ügyekben határozatok hozatalára jogosított ünnepélyes gyülekezete. A protestáns egyházakban zsinatnak nevezik a lelkészekből és világiakból választott nemzeti jellegű törvényhozó testület meghatározott időnként tartott ünnepélyes gyűlését.- Magyar Nagylexikon (1998):p.264. 6 ökumené: gör – oikumené - a lakott (föld). A keresztény egyházak összessége. Az ökumenikus mozgalmat Nathan Söderblom svéd érsek és hittudós kezdeményezte: 1925-ben Stockholmba összehívott egy világértekezletet, amely utakat kívánt keresni a protestáns egyházak közös cselekvéséhez a gyakorlati kereszténység megvalósítása végett - Gerhard J. Bellinger (1993):p.270. 7 Forrás: Gerhard J. Bellinger, Nagy valláskalauz, Akadámiai Kiadó, Budapest 1993. 5

25


(keresztény) világot az ún. evangélizációs kampányok keretében (pl. Billy Graham evangélizációs kampányai és konferenciái). A mai konferenciák „liturgiája” – ha ez liturgiának nevezhető még! – a templomi liturgiától nagyban eltér, sokkal „modernebb”, szabadabb (részleteiben lásd később!). Új énekek születtek az idők során, és ezeket a konferenciákon énekelték, éneklik, így lassan „bevonulnak” a templomi liturgiába is. Az öltözet tekintetében is nagyobb szabadság érzékelhető: egy-egy felekezetközi rendezvényen nem valószínű, hogy papi öltözetben jelenik meg bármelyik egyházi személy (esetleg a papi civilben). A keresztény világban a konferencia-rendezvények nagyon gyakoriak. Mai funkciójuk: inkább hitmélyítés, lelkesítés, közösségépítés, mint vitaülés, tárgyalás. Ám egy-egy konferencia alkalmával az ún. szekciók, szemináriumok keretében manapság is lehetőség nyílik vélemények ütköztetésére és cseréjére, vagyis „konferenciázásra” (értekezésre, tanácskozásra).

III.3. Nagyegyházi protokoll- és liturgiai szokások – katolikus, református, evangélikus felekezetek vizsgálata Ebben a fejezetben elemzésem alapjául nagyrészt Gyarmati Ildikó: Egyházi protokoll c. könyve (Athenaeum 2000 Kiadó, 2003.) szolgál. E példátlan, egyedülálló mű átfogó és mély elemzést nyújt a történelmi nagyegyházak liturgiai és protokoll szokásairól. Kutatásom során néhány elemmel találkoztam, melyekkel, úgy érzem, érdemes kiegészíteni a fent említett könyvben leírtakat. Továbbá olyan kiegészítéseket is lejegyzek, melyek erőteljesen a kisegyházi szokások, jellegzetességek irányába mutatnak: az egyes történelmi

nagyegyházak

ún.

„karizmatikus”8

vonalát

vizsgálva

számos,

az

alapszokásoktól eltérő motívumra találtam.

8

karizma: gör., vall. – természetfeletti adomány, képesség - Bakos (1989):p.412.

26


III.3.a. Köszöntés, megszólítás (szóban, írásban) Bármely egyház képviselőjéről, hívéről legyen szó, minden esetben helyénvaló érkezéskor az „Isten hozta/hozott!”, távozáskor pedig az „Isten vele(d)!” köszöntés. Kívülállóktól azonban általánosan elfogadott a napszaknak megfelelő köszönés. Magasabb rangú egyházi vezető köszöntésekor használhatjuk az ünnepélyes „Tisztelettel köszöntöm, … (pl. Érsek Úr)!” („Tisztelettel köszöntöm” + a köszöntött rangja) formulát. Mikor egy keresztény ember köszön, ezzel vallást is tesz hitéről, vagy áldást kíván másokra. Lássuk, egyházanként hogyan alakul a köszönés! Katolikus egyház:

Dicsértessék a Jézus Krisztus! válasz: Mindörökké, Ámen! (Gyakorlatban találkozhatunk azzal is, hogy röviden csak annyi hangzik el: Dicsértessék…!. A válasz erre ua., mint fent)

Görögkatolikus egyház: Dicsőség Jézus Krisztusnak! válasz: Dicsőség Jézus Krisztusnak! Húsvéti időszakban: Feltámadt Krisztus! válasz:

Valóban feltámadt!

A Pápának a következő köszönés jár: Sia laudato Gesù Cristo! (olaszul), vagy Sit laudatus Jesus Christus! (latinul) válasz: Sempre laudato! (olaszul), vagy Semper laudatus! (latinul)

Megszólítás: Rang

Írásban

Pápa

Szentséges Atya! (de

ha

Szóban írunk

róla:

„Őszentsége”) Bíboros

Eminenciás Bíboros Úr!

Eminenciás Bíboros Úr! 27


Érsek

Excellenciás/Főtisztelendő

Excellenciás Úr!

Érsek Úr!

(nemzetközi kapcsolatban: Érsek Úr!)

Excellenciás/Főtisztelendő

Excellenciás Úr!

Püspök Úr!

(nemzetközi kapcsolatban: Püspök Úr!)

Pap

Főtisztelendő Úr!

Főtisztelendő Úr!

Kispap/Diakónus

Tisztelendő Úr!/ Diakónus Tisztelendő Úr!

Püspök

Úr! Református egyház: Áldást, békességet kívánok!, vagy a rövidebb forma: Áldás, békesség! válasz: Istené a dicsőség!, vagy ma elterjedtebb az, ha a válasz ua., mint a köszöntés. Megszólítás: Rang

Írásban

Elnök-püspök

Főtiszteletű XY Úr, a Zsinat lelkészi

Szóban -

elnöke! Zsinat

és Főtiszteletű …!

-

hivatala Püspök

Főtiszteletű XY Püspök Úr!

Egyházkerületi

Főtiszteletű …!

Püspöki Hivatal

(ugyanígy a főjegyzők és a teológiai

Főtiszteletű Püspök Úr! -

professzorok esetében is) Esperes

Nagytiszteletű XY Református Esperes Nagytiszteletű Esperes Úr! Úr!

Egyházmegyei

Nagytiszteletű …!

-

Esperesi Hivatal Lelkész

Nagytiszteletű XY Református Lelkész Nagytiszteletű Lelkész Úr!/ Úr!

Nagytiszteletű Lelkipásztor Úr!

Lelkészi Hivatal Nagytiszteletű …! Segédlelkész/

Tiszteletes XY Úr!

Tiszteletes Lelkész Úr!/

Teológiai

Tiszteletes Teológiai hallgató

hallgató

Úr! 28


A testületek címe az ott elnöklő személy címe szerint alakul írásban: pl. : Presbitérium – Nagytiszteletű Presbitérium!, vagy Zsinat – Főtiszteletű Zsinat! Fontos megjegyezni, hogy a református egyházban nőket is szentelnek lelkésszé, és elvileg az összes említett szolgálatot betölthetik hölgyek. Ilyen esetekben az „Úr” megnevezés helyett, természetesen az „Asszony”, „Nő”, vagy „Kisasszony” szavak használandók. Arra viszont ügyelni kell, hogy, mivel a református lelkészek nősülhetnek, az ő feleségük is hordozza férjük titulusát (pl. Nagytiszteletű Asszony). Így különbséget kell tenni a lelkipásztor nő és a lelkipásztorné, a tiszteletes nő és tiszteletesné között. Evangélikus egyház: Erős vár a mi Istenünk! válasz: Erős vár a mi Istenünk! Megszólítás: Rang

Írásban

Szóban

Elnök-püspök

Tisztelt Elnök-Püspök Úr!

Főtiszteletű Elnök-Püspök Úr!

Püspök

Tisztelt Püspök Úr!

Főtiszteletű Püspök Úr!

Esperes

Tisztelt Esperes Úr!

Nagytiszteletű Esperes Úr!

Lelkész/Lelkésznő

Tisztelt Lelkész Úr!/

Nagytiszteletű Lelkész Úr!/

Tisztelt Lelkésznő!

Nagytiszteletű Lelkésznő!

Tisztelt Segédlelkész Úr!/

Tisztelendő Úr!/

Tisztelt Segédlelkésznő!

Tisztelendő Asszony!

Segédlelkész

Diplomáciai gyakorlatban és külföldiek között az evangélikus püspököt is az „Excellenz” (Excellenciás Uram!) címzés és megszólítás illeti meg. Általánosságban elmondható az, hogy, legyen szó bármely egyházról, az egyházi tisztségviselők szóbeli megszólítási formulái már nem annyira hivatalosak, úgyszólván demokratizálódtak, így nem kötelezőek. (A hívek, bármely hierarchiai szinten is legyenek, egymás között gyakorta a „Testvér” megszólítást használják.) Ugyanakkor, ökumenikus környezetben, ill. udvariassági formulaként továbbra is használatosak.

29


III.3.b.Tegezés, magázás Mint ahogy a megszólításban sem tartják már az egyes egyházak a formalitásokat, úgy a tegezés, magázás területén is egyre nagyobb teret nyer az általános tegeződés. Azonban ennek is azért megvan a helye és ideje, és vannak bizonyos szituációk, mikor egyáltalán nem megengedett. A tegeződést egyházi körökben talán oda lehetne visszavezetni, hogy a keresztény ember, amint azt már említettem, testvérének tekinti hívő társát, a testvérek pedig a mindennapi életben is tegeződnek. Másik ok lehet például, hogy sok helyen, közösségben, családban az egyházi személy (különösen a pap, a lelkész) szinte családtagnak számít. Ám, még így is fontos, hogy a tegezés ne a „haverkodást” tükrözze, s legyen a tegezésben is egy bizonyos tiszteletadás (ez pl. a titulusok használatával érhető el: Szervusz, Tisztelendő Úr!). Lássuk, hogyan valósul meg mindez az egyes egyházak életében! Katolikus egyház:

Írásban, hivatalos iratban nem használatos a tegező forma, még akkor sem, ha szóban tegeződünk. Katolikus egyházi személyt „letegezni” nem illik, sértő. A tegező formát így csak az egyházi személy kezdeményezheti, kortól, nemtől függetlenül. Ám ebben az esetben is, magasabb rangú személy esetében a tegező forma mellett használjuk az egyházi fokozatot tiszteletünk jeléül!

Református egyház: A református egyházban jellemzőbb a tegeződés, szélesebb körben találkozhatunk vele. A felszentelt lelkészek közötti tegeződő forma általános, függetlenül a betöltött hivataltól (hacsak nem nagy a korkülönbség az illetők között). Az általános szabály, mely szerint az idősebb és magasabb rangú kezdeményezését illik megvárni, itt is érvényes. Kollegális viszonyban erre egy kivétel van: lelkésznő esetében korra, rangra való tekintet nélkül a hölgyé a kezdeményező szerep a tegeződésben. Evangélikus egyház: A katolikus egyházhoz hasonlóan az evangélikusok között is az a szokás él, hogy hivatalos, ill. írásos megszólításokban a magázódó forma használandó. A tisztelet és udvariasság jeleként nagy közösségekben

az

egyházi

fokozat

használata

jelezheti 30


megkülönböztető figyelmünket. A tegeződés az evangélikus egyházban is csak megfelelő körülmények között kezdeményezhető, jellemzően a lelkész(nő) részéről indítványozva.

III.3.c. Kézfogás, egyéb üdvözlési módok Az etikett általános szabályai a kézfogással kapcsolatban nagyban változnak: egyetlen szabály van, ez meghatároz és egyben át is húz bármely szituációt vagy nem-/korbeli megkülönböztetést, mégpedig az, hogy egyházi személyeknek „civil” nem nyújthat kezet, kivéve a köztársasági elnököt (a kézfogást enyhe meghajlás is kísérheti bármely fél részéről). A hívek körében (főleg az ún. karizmatikus közösségekben) terjed az arcra adott „csók”/puszi, kézfogással kísérve. Ez szintén a „testvériességre” vezethető vissza. Katolikus egyház:

A katolikusoknál a hódolat, tisztelet jeleként a kézcsók adható az egyházi személyeknek, ez kifejezetten a Pápa esetében igaz. Ez az aktus a Szentatya halászgyűrűjének csókkal illetésével történik (inkább az idősebbek körében jellemző, a fiatal generáció már nem igazán követi e szokást, noha ez a mély tisztelet jele). Katolikus egyházi személyek között nem jellemző a kézfogás!

Református egyház: A reformátusok között az általános kézfogási szabály érvényes: a kor, a rang és a nem a meghatározó tényezők. A nem egyházi személyek viszont mindig várják meg, hogy a lelkész/lelkésznő nyújtsa a kezét. Evangélikus egyház: A köszöntés ezen nem-verbális formájában az evangélikusok között a fő vezérelv az egymás kölcsönös elfogadásának és a kölcsönös tiszteletnek a kifejezése. Ám, általánosságban elmondható, hogy esetükben a megszokott illemszabályok vonatkoznak a kézfogásra (nem, kor, rang vonatkozásában). 31


III.3.d. Rangok, rangsorolások A protokoll szempontjából nagyon fontos a rangsorolások ismerete és megfelelő használata. Az egyes egyházak rangsorolása elég eltérő, s egy „civil” számára meglehetős nehézséget okozhat megjegyzésük és alkalmazásuk. Ám ezek is hozzátartoznak a tiszteletadáshoz. A következőkben megismerhetjük, hogyan rangsorolják az általam vizsgált nagyegyházak szolgálattevőiket. Katolikus egyház:

A katolikus egyház saját maga által meghatározott hierarchiája: -

pápa

-

bíborosok (kardinálisok)

-

érsekek (metropoliták)

-

apostoli nunciusok (doyenként ő áll az egyházi diplomáciai testületek élén)

-

(címzetes) érsekek, püspökök (megyés és segédpüspökök)

-

kanonok (a székesegyházi káptalan tagjai, akik saját egyházmegyéjükben a bíborosokat és a püspököket kivéve megelőznek mindenkit)

-

pap, kispap

-

papság része még: •

azok a személyek, akik nincsenek még pappá felszentelve,

de

már

szolgálnak,

ők

a

diakónusok •

akolitusok (az oltár szolgálatára felavatott férfiak)

• Református egyház: -

hitoktatók, hittanárok, nővérek, testvérek

gyülekezetek – élükön a lelkész

-

egyházközségek - élükön a lelkész és a gondnok

-

egyházmegyék - élükön az esperes és az egyházmegyei gondnok

-

egyházkerületek - élükön a püspök és a főgondnok

32


-

székhely – élén az egyik kerületi püspök, mint a református zsinat lelkészi elnöke, és az egyik egyházkerületi főgondnok, mint a zsinat világi elnöke

Minden hierarchia mellett azonban hangsúlyozandó, hogy „Az egyház a gyülekezetben él.”. A gyülekezeteknek megvan a maguk rendelkezési joga, autonómiával rendelkeznek, persze mindezt a Magyarországi Református Egyház törvényei, rendelkezései, írott és íratlan szabályai alapján végezheti. Így például maguk választhatnak lelkipásztort, akit ők is tartanak el, önálló költségvetésük van, stb. Evangélikus egyház: Teológiai alapon nem rendelkezik az evangélikus egyház papi hierarchiával. Egyetlen szolgálati forma létezik, a lelkészé, akit, miután személyes elhivatottságáról bizonyságot tesz, vagy az egyház erre elhívja, a püspök ordinálja. Mindazonáltal, a lelkészi titulus mögött különféle „beosztások” találhatók. Ezek: -

teológus/teológiai hallgató: a lelkészi hivatásra készülő személy

-

segédlelkész(nő): a végzett, felavatott, de lelkészvizsgával még nem rendelkező teológus

-

parókus: választható gyülekezeti lelkész (két év után a segédlelkész lelkészvizsgát tesz, így lesz parókus)

-

esperes: a lelkészi vezető egy-egy egyházmegye élén

-

püspök: egy-egy egyházkerület élén

-

elnök-püspök: a püspökök közül a vezető

Az egyházközségi/-megyei/-kerületi és országos egyházi szinteken az egyházi szolgálattevőknek világi vezetőtársuk is van, aki velük egyenrangú (felügyelők).

33


III.3.e. Pontosság, meghívás, meghívók Az egyházi rendezvényekre is illik pontosan, vagy 5-10 perccel korábban érkezni, de semmiképpen ne késsünk. A meghívókra, meghívásokra illik szóban vagy írásban válaszolni (nemleges válasz esetén is), különösen akkor, ha ez a meghívón kérésként szerepel. Katolikus egyház:

A legrangosabb főpap érkezik az eseményre percre pontosan, utána nem illik érkezni. Ha magas rangú főpapot (bíborost, nunciust, érseket, stb.) hívunk meg, illik a meghívó mellé kísérőlevelet is küldeni. (Csak a velük egyenrangú személy – miniszterelnök, köztársasági elnök – által történő invitálás esetében elegendő csupán a meghívó.)

Református egyház: A templomi rendezvények kezdetét harangszó jelzi, ez után nem illik érkezni. Evangélikus egyház: Körükben is a meghívásokra, meghívókra, pontos megjelenésre vonatkozó általános szabályok érvényesek.

III.3.f. Névjegykártya Az egyházi személyek is használnak névjegykártyát, sőt, egyre elterjedtebb körükben, hiszen részt vesznek bizonyos világi eseményeken, tárgyalásokon, rendezvényeken is. A névjegykártya mindig tartalmazza az egyházi személy nevét, rangját, beosztását vagy tisztjét, és szolgálati helyének (vagy annak központjának) pontos címét, telefonszámát (manapság az e-mail címet is). Az egyházi névjegykártya mindig egyszerű, visszafogott, esetleg egy címert, jellegzetes szimbólumot tartalmazhat. Katolikus egyház:

Bíboros, érsek nem rendelkezik névjegykártyával, de nem is lenne illő

tőlük

kérni.

Elérhetőségüket

az

őket

kísérő

titkártól, 34


irodaigazgatótól

kérhetjük,

de

az

érsek,

bíboros

közvetlen

telefonszámát ők sem adják meg. Református egyház: A református egyház társadalmi szerepvállalásának növekedésével egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a névjegykártyák is. Evangélikus egyház: Középszintű vezetőktől felfelé a rangsorolásban a névjegykártyák használata

íratlan

szabályként

kötelesség,

egyéb

szinteken

általánosnak mondható.

III.3.g. Ajándékozás „Az adakozás és ajándékozás rokon fogalmak és rokon cselekedetek. A hívő ember, amikor adakozik és ajándékoz, tudja, hogy ’semmije sincs, amit ne úgy kapott volna’.” Gyarmati I. (2003):p.61. A hívő ember szívesen ajándékoz ezért, de soha nem az ajándék értéke a fontos, hanem a gesztus, és a mögötte lévő cél (örömszerzés, az egyház „építése”) és az érzelmek. Az ajándék legyen mindig egyszerű. A hívek és a szolgálattevők is ajándékozhatnak. A hívek adhatnak CD-t, könyvet, Bibliát, dísztárgyat, virágot, például, az egyházi személy pedig általában vallási témájú könyveket, írásokat, Bibliát, énekeskönyvet ajándékoz. Az egyházi ember részéről megtiszteltetésnek számít, ha olyan ajándékot kap, ami a templomot díszíti, vagy a közösség javára szolgál (pl. virág, vagy új papi öltözet). A református és evangélikus ünnepekkor a lelkészné (is) kapjon virágot. Ajándék gesztussal bírhat egy látogatás, vizit is – betegek látogatása vagy „udvariassági” látogatás. Figyelni kell azonban itt is, csakúgy, mint egyéb látogatásaink előtt, hogy, ha lehet, a találkozást előre jelezzük, egyeztessük az időpontot. Az adakozásban is „ajándékozhat” egy hívő, például külön gyűjtés alkalmával a tizedén, egyházi „adón” felül bizonyos pénzösszeget adományozhat, mondjuk egy új templom építésére, vagy missziós szervezetek segítésére.

35


III.3.h. Díszítés szerepe A díszítés különböző jelentőséggel bír az egyes egyházakban. E szerint alakul a virágok, zászlók, egyéb textíliák használata is. Katolikus egyház:

A katolikus templomok gazdagon díszítettek. A színeknek (lásd később), virágoknak, faragásoknak, festményeknek, szobroknak, gyertyáknak,

a

világításnak

és

egyéb

díszítéseknek

nagy

jelentőségük van. A katolikus templomban sokféle gyertyát találhatunk: színeseket, képpel ellátottat, fehéret, egyszerűt és cirádásat – mindnek megvan a maga funkciója és helye. A templombelsőt mű- és élővirág is díszítheti. Fontos azonban az, hogy a gazdag díszítőelemek mindig összhangban legyenek. A katolikus templomok jellegzetes virágai: rózsa, liliom, írisz, harangvirág, ibolya – mind a hozzá kapcsolódó szimbolikával. Az egyes ünnepeknek megvannak a maguk virágai: évközben, hétköznapokon a zöld színű díszítés dominál, pünkösdkor és Vértanúk napján a piros. Húsvétkor és elsőáldozáskor a fehér, tavaszi virágok, egyházi ünnepeken, vagy ha a bíboros vagy a nuncius celebrál, a sárga-fehér szín, egyházi-nemzeti ünnepek alkalmával a piros-fehér-zöld díszítés jellemző. Esküvőkön általában a pasztellszínek használatosak, temetéskor pedig a virágkultusz általános szabályai érvényesek. Zászlók is díszíthetik a katolikus templomokat, melyek szimbolikus ábrázolásokat hordoznak magukon. A templom díszítésénél (bármilyen díszről legyen is szó), mindig figyelembe kell venni a templom méretét és az alkalom jellegét. Református egyház: A

református

templomok

vagy

teljesen

dísztelenek,

vagy

visszafogott díszítéssel találkozhatunk. Egyszerű faragások, nem hivalkodóan hímzett, díszített templomi textíliák, kelmék (a szószéket vagy az úrasztalát díszítve) jellemzik. Ezért fontos, hogy a 36


virágdíszítés mindig jelen legyen, de az is visszafogottan. Ezeket bárki hozhatja, és a szószékre vagy az úrasztalára teheti. Evangélikus egyház: Az evangélikus templomban mindig találunk virágot, de csakis élőt (hitük szerint az élő virág Krisztus jelképe, az élet jele). Általános szokássá vált mára a keresztény egyházakban, hogy karácsonykor karácsonyfát állítanak a templomban (az evangélikusok csak élőt!) – díszítő elemként is csodálatos, és családias hangulatot áraszt.

III.3.i. Liturgikus rend, összejövetelek, szertartások „A liturgia (gör. – leiturgia; köz- vagy vallásos tevékenység) valamely vallás szertartásrendje, rítusainak rendszere.” Vallástörténeti kislexikon (1983). „A liturgiát Isten népe, vagyis az Egyház végzi, amikor az imádkozásban, áldozatbemutatásban énekkel, szóval, cselekedettel kifejezi Isten iránti szeretetét és tiszteletét.” „… a liturgia … párbeszéd és életcsere Isten és ember között.” Gyarmati I. (2003):p.15. A liturgikus rend a történelem során alakult ki. Tartalmaz Isten által ihletett részeket, melyek nem változtathatók, és emberi elgondoláson alapuló, megváltoztatható részeket. A liturgiának közösségalkotó szerepe is van a szellemi töltet mellett. Kapcsolatban áll az emberi élet történéseivel, az emberi szükségekkel. A liturgia elemei: -

-

megfoghatatlan, „szellemi/lelki” elemek: •

imádság

•

jelek, jelképek (szimbólumok), ezen belül: ♦

a kéz jelei (áldó kezek, imádságra kulcsolt kezek…)

♦

a test jelei (meghajlás, térdelés…)

tárgyi, kézzel fogható elemek: 37


•

jelek, jelképek (szimbólumok), ezen belül: ♦

természeti jelképek (víz, kenyér, bor…)

♦

ember alkotta jelképek (oltár/úrasztala, keresztelőkút, a templom berendezése…)

Katolikus egyház:

A katolikus egyház liturgiája és szimbólumrendszere meglehetősen összetett és kötött. Részletes elemzésbe itt most nem kívánok bocsátkozni, Gyarmati Ildikó könyve kimerítő ismertetést tartalmaz e témában. Vázlatos áttekintésem, a célomat szem előtt tartva, csak a sarkalatos, nagyon jellegzetes, vagy egy felekezetközi konferencia szervezése szempontjából fontos elemeket fogja tartalmazni.

Katolikus liturgiai elemek: -

víz:

az élet jelképe, az isteni kegyelem kiáradását szimbolizálja szenteltvízként használatos, pl. kereszteléskor

-

tűz:

Krisztusra emlékeztet, hogy a hívek ne járjanak sötétségben a megtisztulás utáni vágy kifejezése a liturgiában (pl. nagyszombati tűzszentelés)

-

gyertya:

Krisztus isteni fényét sugározza a szentmisén legalább két gyertyának égnie kell (különleges alkalmakkor többnek, számuk az alkalomtól függ) (pl. megyéspüspök szolgálatakor hét gyertya)

-

olaj:

az isteni áldás jele, a Lélek ajándékát közvetíti szenteléskor használják

-

krizma:

olaj és balzsam keveréke használatos: keresztségkor, bérmáláskor, szentelésekkor (krizmával való megkenés: Krisztus = „felkent” szimbolika)

-

tömjén:

az ószövetségi illatáldozat mai képe tiszteletet fejez ki, liturgia szerint alkalmazzák

-

hamu:

a bűnösök szívét, és a bűnösség beismerését jelképezi (megbánással)

-

só:

a romlás megakadályozásának szimbóluma (pl. a szenteltvízben is van só)

38


-

kenyér és bor: kovászos kenyeret használnak tiszta búzalisztből, a bor tiszta szőlőbor

-

koszorú:

kenyér:

Jézus megváltó, éltető személye

bor:

a Krisztussal való egyesülés jelképe

erényesség, vértanúság, szűziesség jelképe, egy-egy jócselekedet jutalma A koszorúzás tiszteletet fejez ki.

-

keresztvetés: a kereszt a megváltás jele Katolikus hit szerint keresztvetés által megszentelődés nyerhető, erőt ad a kísértésben és védelmet nyújt a veszélyben.

-

mise:

A katolikus liturgia legfontosabb eleme és eseménye. Két része van: tanító és áldozati rész. Jelképes testtartások: •

„A hívők és vendégek állnak: ”1.

A mise kezdetén, amikor a püspök vagy pap és a segédkezők, a ministránsok bevonulnak, s a mise végén kivonulnak.

2.

A mise végén a templomban is állva éneklik a Himnuszt és a Szózatot.” Gyarmati I. (2003):p.21.

•

térdelés: Isten iránt érzett hódolat, imádat, tisztelet kifejezése 1.

A hívek térdelnek az ún. „átváltozás” alatt (mikor a pap elmondja Jézus utolsó vacsorán mondott szavait)

2.

Az oltári szentség felmutatásakor, a Miatyánk után

A mise alatt a nem-híveknek nem kötelező követni az összes „mozgást”, de a leülés-felállás rájuk is vonatkozik. Illik a perselybe pénzt dobni és a Himnuszt és Szózatot énekelni. -

keresztelés:

Ezáltal válik Krisztus követőjévé az ember. A keresztelés ma már leöntéssel történik, korábban az alámerítés volt jellemző. A katolikus egyház gyermek- és felnőtt keresztelést is végez.

-

bérmálás:

a keresztségi ígéretek megújítása kézrátétellel és krizmával megkenéssel kísérve 39


-

áldozás:

az oltáriszentség vétele, Krisztussal való egyesülés

-

befogadás:

a más egyházközösségekben születettek (és megkeresztelkedettek) befogadása egy mise keretén belül

-

esküvő:

Az előzetes polgári házasságkötés ma már nem kötelező a katolikus egyházakban és nem kell aláírással megerősíteni a házasságkötést. Ez egy jogcselekmény, melyben a pár kijelenti, hogy egybe kíván kelni, ugyanakkor áldás is, a hármas javak (gyermekáldás, egység és felbonthatatlanság) jegyében. A katolikus egyházi esküvő meghatározott liturgia alapján történik.

-

gyászszertartás: Az elhunyt személytől való búcsúzás, róla való megemlékezés helye. Előtte vagy utána szentmise tartható az elhunyt lelki üdvéért. A temetésnek is megvan a maga katolikus liturgiája.

A liturgia szereplői katolikus szertartásokban: -

kántor:

zeneértő keresztény, aki járatos a liturgiában és vezeti a népet az éneklésben és az imádkozásban

-

ceremoniárus: szertartásmester, ünnepélyes eseményeknél ő vezeti és irányítja a főcelebránst és a segédkezőket

-

a papság és szolgálattevők (a rangsorolásnál felsoroltak szerint)

Református egyház: A reformátusokra az egyszerűség, visszafogottság jellemző. Ez szövi át egész viselkedésüket, liturgiájukat. Hitelveik: -

egyedül Krisztus által (Solus Christus)

-

egyedül kegyelem által (Sola Gratia)

-

egyedül hiten keresztül (Sola Fide)

-

egyedül a Szentírásból (Sola Scriptura)

-

egyedül Istené a dicsőség (Soli Deo Gloria)

Ezek alapján leegyszerűsödik: -

istentiszteletük (tanító jellegű, önvizsgálatra hív)

-

a templom külseje és belseje (a szószék, az úrasztala központi helyen áll; nincsenek képek, szobrok, jelképek, vagy csak nagyon visszafogottan) 40


-

a lelkész ruhája is egyszerű: palást, sötét öltöny és nyakkendő, fehér ing

-

a kántor szerepe is háttérbe szorul: az éneket kíséri

-

egyszerű szóhasználat jellemzi a reformátusokat A református emberek lelkes „nyelvművelők”, sok régies magyar szót, kifejezést használnak

-

az istentiszteleten az egyetlen mozgás a felállás, ill. leülés, és az imádságra kulcsolt kéz

A liturgia elemei, istentiszteleti szokások: -

istentisztelet: A gyülekezeti életben és a református családok, emberek életében kiemelkedő szerepe van az istentiszteletnek. Egy vasárnap 2, de akár 3 istentiszteleti alkalom is lehet! Fő elemei: éneklés, imádság, prédikáció/igeolvasás és –magyarázat, adakozás.

-

úrvacsora:

Általában csak nagyobb ünnepekkor része az istentiszteletnek, de egyre több helyen szokás havonta egyszer úrvacsorai alkalmat tartani. A nagyobb ünnepekhez kapcsolódó úrvacsorát bűnbánati hét előzi meg (ebben az időszakban nem illik reformátusokat bárhova is meghívni, vagy náluk látogatást tenni!). Az úrvacsorában csak az részesedik, aki élt a bűnbánattal. Az úrvacsorai jegyek: kenyér és bor, mely úrvacsorai tálcáról és kehelyből kerül kiszolgálásra.

-

keresztelés:

liturgiája, menete tulajdonképpen megegyezik az istentiszteletével, mely kiegészül néhány ünnepi motívummal. A keresztelés után a lelkészi hivatalban történik meg az anyakönyvezés. A református egyház végez gyermek- és felnőtt keresztelést is.

-

konfirmáció: hitbeli megerősítési istentisztelet, a keresztelésre mondott tudatos, újbóli „igen” A református gyülekezet és család egyik legnagyobb ünnepe. Ezután teljes jogú taggá válik a konfirmált, úrvacsorát vehet a gyülekezettel. Oktatás és felkészítés előzi meg.

-

esküvő:

a házasságkötésre áldást kérő (nem eskető!) istentisztelet 41


A református esküvő nagyon bensőséges, családias, egyszerű, a maga menyegzői liturgiai rendjével, tartalmazva a „hagyományos” istentiszteleti elemeket is. A református egyház csak az előzetesen megkötött polgári házasságra kér áldást. -

temetés:

A temetési szertartást ritkán templomi istentisztelet követi, de jellemzőbb, hogy a temetést követő vasárnapon történik a templomi megemlékezés. A lelkész temetési igehirdetése nem búcsúbeszéd, hanem az élet kihirdetése a halál felett.

Evangélikus egyház: Az evangélikusok nem fogadják el a katolikus egyház hitelveit (pl. tisztítótűz, szentek közbenjárása), gyakorlatuk, hitelveik inkább a reformátusokéra hasonlít. „Zsinórmértékük”: a Szentírás. Két dologban

hasonlítanak

mégis

a

katolikus

egyházra:

templomberendezésükben (meghagyták templomaikban az oltárt, oltárképet, gyertyákat, de mindezt egyszerűbb formában) és az istentiszteletük liturgikus rendjében. -

istentisztelet: Az oltári és szószéki igét a gyülekezet fennállva hallgatja, imádság alatt viszont ülve maradnak. Az istentisztelet énekléssel kezdődik, aztán következik az igehirdetés, majd az úrvacsoraosztás, könyörgő imádság és végül áldás. Az úrvacsoraosztás gyakorisága változó. A jegyek vétele előtt azonban mindig van egy közös bűnvallás, gyónás. Az evangélikus egyház tagjai konfirmációt követően részesülhetnek az úrvacsorai közösség áldásaiból

-

keresztelés:

istentisztelet keretében történik általában A gyermeket leöntik, vagy meghintik vízzel a keresztelőmedence fölött. Az evangélikusok is keresztelnek felnőttet is.

-

konfirmáció: a gyermekkeresztség megerősítése, megújítása hitbeli alapokon, ünnepélyes keretek között. Oktatás, felkészítés előzi meg.

-

esküvő:

a polgári esküvő egyházi megerősítése és megáldása A lelkész anyakönyvi kivonatot állít ki az esküvő után.

-

temetés:

hasonlóan történik, mint a többi protestáns egyházban, így pl., mint a reformátusoknál. 42


Lényege: hogy az örök élet hirdettessék. A temetést emlékistentisztelet követheti.

III.3.j. Sajátos szokások, törvények Itt is felsorolás jellegű lesz leírásom, csak a témával kapcsolatos, lényeges elemeket kívánom kiemelni (Gyarmati Ildikó könyve alapján).

Szokások: Katolikus egyház:

-

betegek kenete

-

békecsók

-

boldoggá, szentté avatás

-

búcsú

-

bíboros(ok) kinevezése

-

(dísz)doktoravatás

-

harangszentelés, -megáldás

-

házszentelés

-

papszentelés

-

plébános-beiktatás

-

püspökszentelés, szentelési szertartás, beiktatás

-

templomszentelés

Református egyház: -

házi istentisztelet, betegek úrvacsorája

-

templom- ,harang- ,zászló- ,sírkő- ,házszentelés

-

lelkészszentelés, püspökszentelés, lelkészbeiktatás

-

doktorrá avatás

Evangélikus egyház: -

lelkészavatás

-

püspökavatás 43


Törvények, viselkedési szabályok: Katolikus egyház:

-

templom előtt keresztet vetnek, a férfiak megemelik a kalapjukat

-

a férfiak csak fedetlen fővel mehetnek be a templomba, a hölgyek hordhatnak fejfedőt (ez ugyanígy igaz a reformátusokra és evangélikusokra is)

-

az előcsarnokban a szenteltvízzel keresztet vetnek a hívek, majd előrébb lépve térdet hajtanak, távozáskor ugyanígy tesznek

-

a hívek követik a liturgia szerinti rendet, mozgásokat (felállás, leülés, stb.) (ez, természetesen, a többi felekezet esetében is igaz!)

Bármely felekezetről is legyen szó, alapvető „elvárás” a hívek felé, hogy a templomban oda illő ruházattal jelenjenek meg, és a helyhez illő módon viselkedjenek.

III.3.k. Az egyház ünnepei Katolikus egyház:

-

állandó ünnepek: pl. karácsony (dec.25.)

-

mozgó ünnepek (húsvét dátumától függően): pl. pünkösd

Az ünnepeket fontossági sorrendbe sorolják: -

főünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd)

-

vasárnap

-

emléknapok

-

köznapok (pl. advent hétköznapjai)

A legnagyobb ünnepek a nagyböjt, húsvét, advent, karácsony időszaka. 44


Egyéb ünnepek: -

névnap (a keresztségben kapott név miatt van nagy

jelentősége) -

házasságkötés évfordulója

-

pappá-, püspökké szentelés évfordulója

-

szerzetesi fogadalomtétel évfordulója

-

házszentelés, stb.

Református egyház: -

nagypéntek

-

óesztendei hálaadás és újévi köszöntés

-

nemzeti ünnepek (márc.15., okt.23., aug.20., okt.31.) – a magyar nemzettel való azonosság kifejezésére Ezeken az ünnepeken kifejezetten jellemző a világi vezetők jelenléte az egyházi eseményeken, rendezvényeken, ahol az egyházi és világi protokoll fúziója, együttes működése megvalósulhat!

-

advent, karácsony

-

böjt, virágvasárnap, húsvét

-

áldozócsütörtök, pünkösd, Szentháromság napja

-

hálaadó ünnepélyek (újkenyér, újbor ünnepe)

-

halottak napja, mindenszentek

Evangélikus egyház: Az egyetemes keresztény ünnepeket ünneplik (Mária- és szent ünnepeket nem!). Hangsúlyos ünnepük: okt.31-e, a reformáció emlékünnepe.

III.3.l. Egyéb rendezvények Az egyes egyházak liturgiájához és egyházi ünnepeihez kapcsolódó eseményeken kívül egyéb rendezvényekkel is találkozhatunk, különösen az utóbbi időkben. Ezek a megmozdulások a történelmi, hagyományos vonalra is jellemzőek, de megjelenésük jócskán

köszönhető

inkább

az

egyházon

belüli

nyitásnak,

mondhatnánk, 45


„modernizálódásnak”. Ilyen események például, a katolikus lelki gyakorlatok (egyfajta konferenciák),

református

és

evangélikus

ifjúsági

találkozók,

konferenciák,

szemináriumok, koncertek, egyéb művészeti jellegű rendezvények (pl. színdarab, kiállítás).

III.3.m. Étkezési szokások A keresztény ember az étkezések előtt és után imádkozik, megáldva az ételt és hálát adva érte. Minden egyház ismeri a böjtöt; egyikük szigorúbban veszi, mások nem annyira, ill. más formában tartják. Katolikus egyház:

Böjtöt hamvazószerdán és nagyböjt péntekjein tartanak. A böjt bizonyos ételektől, italoktól való tartózkodást jelent.

Református egyház: A református egyházban a böjt a zavaró tényezők kiiktatására, önmegtartóztatásra, áldozathozatalra, fokozott Istenre-figyelésre irányul. Nagypénteken tartanak böjtöt, ekkor nem esznek állati eredetű ételeket. (Úrvacsora előtt is jellemző, hogy sokan nem étkeznek, de ez nem kötelező.) Italokra vonatkozóan nincsen szabályozás, de a református és keresztényi mértéktartás itt is irányadó! Evangélikus egyház: Az evangélikusoknál nem kötelező a böjt. A böjtjük célja egyébként: önfegyelem gyakorlása, lelki felkészülés Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésére.

III.3.n. Öltözködés, kellékek Az egyházi ruhák, öltözetek, kellékek változatosak, szépek, mind jelentéssel, szereppel bírnak. Részletes bemutatásra itt most nincs lehetőség, és nem is ez a célom. Az 46


alábbiakban felsorolás-szerűen kívánom számba venni a ruhákat és kiegészítőket, illetve a színek jelentőségét és jelentését.

Katolikus egyház:

-

ruhák: •

melyeket a papság a szentmise alkalmával hord,

•

melyeket a papság a szentmisén kívül végzett szertartások alkalmával visel.

(tunicella, karing, liturgikus öv, miseruha, stóla, vállkendő, vecsernyepalást, alba, birétum, kappa, kukulla, manipulus, pallium, palást, pásztorbot, ferula, pillolus, tiara, püspöksüveg, reverenda, vélum) -

kellékek: ostyatartó tál, misekancsó, kehely és vélum (többféle rendeltetésű kendő)

-

színek: A 13. században kánonilag szabályozták a liturgikus színek használatát, azóta is ez érvényes (az idők során némely változtatáson átesett ez a kánonjogi kódex). •

arany, ezüst: díszítésre használatos

•

bíborvörös:

méltóságteljes szín Használata: csak a bíboros és a prímás használhatja

•

fehér:

a tisztaság színe Használják: pl. húsvétkor

•

fekete:

a sötétség, a halál, a bűn színe Használata: gyászszertartásokkor

•

lila:

az

elmúlást

és

bűnbánatot jelképezi Használata: advent és nagyböjt idején •

piros:

dinamizmust fejez ki

47


Használata: nagypénteken vagy pünkösdkor •

rózsaszín:

Használata:

advent

3.

és

nagyböjt 4. vasárnapján •

zöld:

a megújulás, remény színe Használata:

pünkösdtől

adventig, évközi vasárnapokon és hétköznapokon A liturgiában nem használt színek: szürke, kék, barna, narancssárga és citromsárga (bizonyos ritka kivételekkel!) Református egyház: A református egyház egyszerűségre való törekvése a ruházatban és kellékekben is megjelenik. A palást nem az egyházi méltóságot, hanem a szolgálatra való felkészültséget és elkötelezettséget, a templom egyszerűsége és a kellékek, jelképek csekély száma pedig a megüresítést, alázatot, szimplicitást jelképezi. (A lelkészi öltözet: civilben is hordják a palástot, ez alatt sötét öltöny és nyakkendő, fehér ing van, de „világi” ruhában is jár a református lelkész – ilyenkor is visszafogottság jellemzi kinézetét!) Református jelképek, amiket használ az egyház (de nem a szimbólumnak magának tulajdonít jelentőséget, hanem a mögötte rejlő szimbolikának): csillag, kakas, égő szív, kehely, pelikán, zászlós bárány, Biblia, hajó, kereszt. Ezek megjelennek a templomokban és egyéb közösségi helyeken, de egyébként nem jellemző a harsányság – színekben sem. Evangélikus egyház: -

a püspök öltözete: ún. Luther-kabát aranykereszttel a nyakban

-

ordinált

lelkészek:

Luther-kabát,

Mózesi-tábla-jelképes

gallérral -

papi civil: fekete/szürke ing, fehér körgallér

48


-

szabadtéri kiegészítő: baret (bársonyból készült fekete fejfedő)

III.3.o. Fényképezés, videózás, média jelenléte a szertartásokon, egyéb szerepük Az egyházi szertartásokat zavarni fotózással, videózással nagyfokú tiszteletlenség. Egyes templomokra ki is van függesztve, hogy tilos a felvevőgépek használata. Leginkább egyházi-családi eseményeken elfogadott és megengedett a templomi fotózás és kamerázás. Személyes jellegű liturgiai mozzanatoknál (pl. úrvacsora, imádkozás) nem illik fényképezni, videózni. Manapság a média egyre nagyobb teret kap az egyházi életben. Minden egyházi felekezet

rendelkezik

valamilyen

nyomtatott

sajtói

anyaggal,

irodalommal,

szóróanyagokkal, traktatusokkal, stb., illetve megjelenik a TV-ben, rádióban, s többnyire külön, a médiára szakosodott, ezzel foglalkozó munkásosokkal rendelkeznek. Nem szabad azonban itt sem megfeledkeznünk arról, hogy minden egyházi keretek között, keresztényi mentalitással történik, történjen.

III.3.p. Az egyházak szervezeti felépítése Katolikus egyház:

Az egyházmegyék élén a megyéspüspök áll, az egyházmegyék pedig egyháztartományt egyházmegyét

alkotnak,

plébániák,

élükön parókiák

a

metropolitával.

építik

fel,

Az

plébánosok

vezetésével. Ezek egysége az esperesség vagy esperesi kerület, élén az esperessel. A főesperességet pedig főesperesek vezetik. Magyarországon

a

katolikus

egyház

4

érsekségben

14

egyházmegyében él, ezeken kívül még a Tábori Püspökség és a Bencés Főapátság működik. 49


Református egyház: A református egyház hierarchia-ellenes: Isteni alárendeltségben él testvéreivel közösségben, Isten, mint Atya, közvetlen kapcsolatban áll az egyénnel, nincs emberi „közbenjáró”. Ugyanakkor a református hit hangsúlyozza a lelkész szerepét és méltóságát, de a hívek felé rangban nem emeli, csak funkcióban. A református egyház minden szervezetében kollektív döntéshozó mechanizmus működik a paritás elve alapján (paritás – lelkész és világi vezető elnöklése). (A szervezeti

felépítés

rendszere

megfelel

a

rangsorolásnál

megadottaknak.) Az egyes tisztségek tehát nem hierarchikus rendre, hanem az egyházi misszió betöltésére rendeltettek. Nagyobb református egységek még: a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Református Világszövetség. Evangélikus egyház: Az egyházi rendszer alapja a gyülekezet (egyházközösség,) a presbitérium, közgyűlés, lelkész és az egyházközösségi felügyelő vezetése alatt. Ezek közössége az egyházmegye, élén az esperessel és egyházmegyei

felügyelővel.

Az

egyházkerületi

felügyelő

Legfelsőbb

áll.

egyházkerületek szint

az

élén

az

Országos

Közgyűlés, mely az Országos Presbitériumból és Országos Elnökségből áll. Az egyházban a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom szét van választva, megfelelő fórumokkal. Az evangélikus egyház nemzetközi szövetsége a Lutheránus Világszövetség.

III.3.r. Az egyházi zene Az egyházi zene a liturgia szerves része, felbecsülhetetlen kincsestár, mely évszázadok során alakult mai formájára. Általános célja az Isten dicsőítése és a hívek megszentelődése, továbbá segít ráhangolódni az igei üzenetre. Az egyházi zene szent, mindenki által elfogadható, liturgiába illő kell, hogy legyen. 50


Minden templomban található orgona, melyet az énekkar és a hívek éneke kísér. Manapság a templomokban használt zeneszerszámok skálája kibővült, gyakoriak az ún. „gitáros” misék, istentiszteletek, például. Vannak olyan hangszerek, melyek „nem valók” templomi környezetbe, ilyenek például a citera, kereplő. Az ún. „karizmatikus” egyházakban azonban a hangszerek széles skálájával találkozhatunk, tulajdonképpen megkötések nélkül.

III.4. Kisegyházi liturgia és protokoll – néhány kisegyházi keresztény közösség szokásai alapján (Magyarországi Baptista Egyház, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet) Ebben a fejezetben célom: a magyarországi elismert, ill. bejegyzett kisegyházak történetének (kialakulásának), szokásainak és liturgiájának, illetve az általuk és irányukban alkalmazott egyházi protokoll bemutatása. Mivel az egyes elismert keresztény kisegyházak meglehetősen hasonlítanak egymásra, elemzésem csak néhány példán keresztül fogom folytatni, a megadott irányvonalak alapján. Először is lássuk, hogy Magyarországon mit jelent az „elismert egyház” kifejezés. „Az 1990. évi IV. tv. – a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról – I. fejezetének 8. § 2. kimondja, hogy ’Egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes és amely törvénybe nem ütközik.’ A hivatalos elismeréshez szükséges, hogy legalább 100 természetes személy alapítsa, alapszabálya, ügyintéző és képviseleti szervei legyenek, és a székhelye szerinti illetékes megyei bíróság vagy a Fővárosi Bíróság bejegyezze.” Magyar Nagylexikon (1998):pp.226-227. Ezek szerint a Magyarországi Baptista Egyház, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, és a Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet például, a magyarországi elismert egyházak közé tartozik. Az egyházban mindig voltak olyan csoportok, melyek máshogy éltek meg bizonyos hitéleti elemeket, vagy egyes részeket fontosabbnak tartottak másoknál, vagyis hitelveik különböztek másokétól. Így folyamatosan alakultak ki a mai kisegyházak (de 51


tulajdonképpen a történelmi nagyegyházak létrejötte az ószövetségi zsidó vallásból is ennek köszönhető). A továbbiakban szeretném vázlatosan áttekinteni néhány, az általam vizsgált kisegyház történetét (lásd: Melléklet - 1.sz. ábra - Az egyházak és hitvallások törzsfája) Magyarországi Baptista Egyház:

A világon ma kb. 100.000.000 baptista9 él, ebből

hozzávetőlegesen 20.000 főre tehető a Magyarországon élő, a magát a baptista egyházhoz tartozónak vallók száma10. A baptista egyház az anabaptizmus (az újrakeresztelők mozgalma) elfojtása után keletkezett. A több irányra szakadt, de nem szétváló baptisták először Hollandiában alapítottak gyülekezetet, majd a XVII. században Angliában és az Egyesült Államokban is megerősödtek, Németországba pedig a XIX. században érkeztek. Az 1800-as évek második felében innen kerültek a baptista eszmék Magyarországra, ahol 1905ben váltak államilag elismertté. A kálvini megigazulást valló baptisták

a

felnőtt

keresztséget

gyakorolják,

teljes

alámerítéssel. A Magyarországi Baptista Egyház önálló gyülekezetek szövetsége. Evangéliumi Pünkösdi Közösség:

A pünkösdi mozgalomhoz tartozó hívők száma ma a

világon

kb.

500.000.00011,

a

pünkösdi

közösségek

összlétszáma a világon pedig 24.785.000 körüli12. Amikor, a Biblia szerint (Apostolok cselekedetei 2. rész) az apostolok az első keresztény pünkösdkor megtapasztalták a Szentlélek eljövetelét, az abban nyilvánult meg, hogy képesek voltak más szólni, prófétálni és gyógyítani. Az ezt felidéző mozgalom 1901-ben indult az Amerikai Egyesült Államokban (Kansas), és ez 1905-ben teljesedett ki. A

baptista: gör., baptisztész – keresztelők, Gerhard J. Bellinger (1993):p. 244. Forrás: www.baptista.hu (letöltve: 2004. ápr. 15. 19:07) 11 Forrás: www.epk.hu (letöltve: 2004. ápr. 16. 18:25) 12 Forrás: Gerhard J. Bellinger (1993):p. 245. 9

10

52


mozgalom tagjai új templomokat építettek, gyülekezeteket hoztak létre, és hitük az egész világra elterjedt azóta. „Magyarországon a pünkösdi mozgalom előfutárai az első világháborúból hazatérő hadifoglyok és az Amerikából visszajött emigránsok voltak.” (www.epk.hu, letöltve: 2004. ápr. 16. 18:26) Az első magyarországi pünkösdi imaház 1926-ban épült fel Darányban. A pünkösdi közösségek istentiszteleti alkalmait bibliai tanítások, elmélkedések jellemzik, buzgó imák, énekek és hálaadások

kíséretében,

gyakorlásával.

Hitük

a

szerint

Szentlélek a

adományainak

felnőtt

keresztséget

gyakorolják, alámerítéssel. Az 1960-as évektől a pünkösdi vonal (karizmatikus vonal) a protestáns, a római és görög katolikus egyházak keretein belül is jelentkezik. Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet:

A

Magyarországi

Szabadkeresztyén

Gyülekezet, ahogy azt neve is mutatja, magyarországi közösség,

a

szervezetileg

világon

máshol

ehhez

tartozó

gyülekezettel,

a

kisegyházhoz

közösséggel

nem

találkozhatunk, jóllehet, a magyarországi szabadkeresztyének igyekeznek

más

keresztyén

közösségekkel

„szeretet-

kapcsolatra”13 törekedni. Így ma hozzávetőlegesen 1200-1500 taggal rendelkezik a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet. A közösség gyökerei az 1920-as évekbe nyúlnak vissza. Két fő ágon indult el a gyülekezet: az egyik Debrecenben és környékén, Sándor János kezdeményezésére, a másik pedig a II. világháborút követően Budapesten, mely a Dr. Mézes Zsigmond által vezetett hívő orvoskörből hamarosan a Szabadegyházak közé is hivatalosan bejegyzett közösség lett. A két ág 1966-ban egyesült. Az addig főleg református és

13

Forrás: A Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet 2000. július 1-én kiadott Szervezeti Szabályzata alapján

53


baptista hitelveket követő közösség mai irányvonalát 1975 körül nyerte el. 1988-ban született meg az első saját szabadkeresztyén imaház (közösségi gyülekezőhely) Budapesten, itt található ma a közösség központja is. A

szabadkeresztyén

hitelvek

alapjaikban

egyeznek

a

pünkösdi hitelvekkel: alappillérei az úrvacsora, a bemerítés (felnőttkeresztség), és a Szentlélek adományainak (karizmák) elfogadása és megélése. A

Magyarországi

Szabadkeresztyén

Gyülekezet

a

Szabadegyházak Tanácsának alapító egyháza.

III.4.a. Köszöntés, megszólítás, (szóban, írásban) A kisegyházak szokásai sokat változtak, változnak az évtizedek alatt. Így közöttük is találkozhatunk hagyományos, tradicionális, és ahogy ők nevezik, „új hullámos”14 közösségekkel, szokásokkal is. Kötött köszöntési formával sehol sem találkozhatunk, ám az idők során kialakultak bizonyos formulák, amiket mégis gyakrabban használnak a többi, egyéni, többnyire áldáskívánással egybekötött köszönési fordulatokkal összehasonlítva. Köszöntés: Magyarországi Baptista Egyház:

Áldjon meg az Úr! válasz: Áldjon meg az Úr!, vagy: Téged is!, vagy: Áldás, békesség!, erre a válasz ue. Gyakorta köszönnek a baptisták a napszaknak megfelelően,

különösen

távolságtartás,

esetleg

azonban

feltétlenül

kívülállóknak,

tisztelet csak

kifejezésére. a

vagy Ez

hagyományos

„új hullámos” – Az 1990-es években egy új látásokkal, elgondolásokkal, szokásokkal, formai megnyilvánulásokkal teli mozgalom szele érkezett Amerikából és Ausztráliából. Ez sok Magyarországi kisegyházra hatott. Ha új közösségek nem is jöttek létre, mégis, sok eltérés tapasztalható az egyes felekezeteken belül is, az egyes gyülekezetek között.

14

54


gyülekezetekre jellemző. A karizmatikus vonalat képviselők

különféle

áldásokat

mondanak

köszönésképpen.

Evangéliumi Pünkösdi Közösség:

Békesség! válasz: Békesség! Ezzel a köszönési formával azonban már csak a tradicionális gyülekezetekben, illetve az idősebb generáció körében találkozhatunk. A ma használatos forma általában egy áldáskívánással egybekötött formula, pl.: Áldjon meg az Úr!, Isten áldjon, kedves testvérem!, mire a válasz: (Áldjon meg az Úr) téged is! Találkozhatunk

azzal

is,

hogy

a

napszaknak

megfelelően, vagy egy Szia! – val, Szervusz! – szal köszöntik egymást a hívek. A pünkösdi hivő köszöntése kívülálló részéről lehet szintén a napszaknak megfelelő köszöntés. Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet:

A gyakori köszönési forma:

Áldjon meg az Úr!, erre a válasz: (Áldjon meg az Úr,) téged is! A

szabadkeresztyének

is

szeretnek

különféle

áldásokat kívánni másoknak köszöntésükben, vagy csak egy Szia! / Szervusz! hangzik el. Az idegenek köszönhetnek a napszaknak megfelelő formulákkal.

Megszólítás: A megszólítási formulák jellegzetessége, hogy az egyes közösségeken belül, illetve közösségek között sem használatosak, kivéve, mikor erőteljes tisztelet kifejezésére 55


törekednek, de ez sem jellemző. Így a rangokkal egybekötött hivatalos megszólítási formák inkább csak a kívülállók által használatosak. Mivel ennek nincs meg a kötött, szabályozott rendje, úgy, mint a nagyegyházaknál, ezért többnyire a nevet és a szolgálati „rangot” használják megszólításokban, de az „Úr” / ”Asszony” / ”Kisasszony” fordulatok is bátran használhatók. Magyarországi Baptista Egyház: Rang

Szóban

Írásban

Elnök

XY Úr! /

Tisztelt XY Elnök Úr! /

Hívők között: XY Testvér!

Hívők között: Kedves XY Testvér!

Főtitkár,

XY Úr! /

Tisztelt XY Főtitkár Úr! /

Missziós igazgató,


Tisztelt XY Missziós igazgató Úr!/

Gazdasági igazgató

Tisztelt XY Gazdasági igazgató Úr! Hívők között: Kedves XY Testvér!

Lelkipásztor

XY Úr! /

Tisztelt XY Lelkipásztor Úr! /



XY Úr! /

Tisztelt XY Gyülekezetvezető Úr! /



Vezetőség:

XY Úr! /

Tisztelt XY Úr! /

Presbiter

XY Asszony/Kisasszony!

Asszony/Kisasszony!

Diakóniai szolgáló

Hívők között:

Hívők között:

XY Testvér(nő)!

Kedves XY Testvér(nő)!

Gyülekezetvezető

Evangéliumi Pünkösdi Közösség: Rang

Szóban

Írásban

Elnök,

XY Úr! /

Tisztelt XY Elnök(helyettes) Úr! /

elnökhelyettes



(Vezető)lelkipásztor XY Úr! / Hívők között: XY Testvér!

Tisztelt XY (Vezető)lelkipásztor Úr! / Hívők között: Kedves XY Testvér!

Presbiter /

XY Úr! /

Tisztelt XY Úr!

vezetőségi tag


Hívők között: Kedves XY Testvér! 56


Diakóniai szolgáló

XY Úr! /

Tisztelt

XY Asszony/Kisasszony!

Asszony/Kisasszony!

Hívők között:

Hívők

XY Testvér(nő)!

Testvér(nő)!

Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet:

XY között:

Úr!

/

Kedves

XY

A formulák megfelelnek a pünkösdi

gyakorlatnak.

III.4.b. Tegezés, magázás Általánosságban elmondható, hogy a kisegyházi hívek között jellemző a tegeződés. A modernebb felfogású gyülekezetekben a fiatalok is tegezik az időseket, rang és nem-béli megkülönböztetés nélkül. Ilyenkor a beszéd hangvételével szokták kifejezni tiszteletüket. A hagyományosabb felfogású gyülekezetekben (pl. baptista, vagy egyes pünkösdi gyülekezetek) a fiatalok „tetszikelik” az idősebbeket, és a magázódással is találkozhatunk, sőt, a baptista közösségekben inkább a magázódás az elterjedtebb és elfogadottabb, kifejezetten a vezetők és a lelkipásztor felé, de a tagok között is. Ahol tegeződnek, ott a tegeződéssel testvéri voltukat, tulajdonképpeni (Isten előtti) egyenlőségüket fejezik ki a kisegyházi keresztények. A kívülálló hogyan szólítsa meg a kisegyházak tagjait, képviselőit? A magázódás itt is helytálló, csakúgy, mint a mindennapos életben. Ami a tegeződésre váltást illeti, szintén az általános szabályok érvényesek: mindig várjuk meg, hogy az egyházi vezető, illetve az idősebb, vagy a hölgy kezdeményezzen.

III.4.c. Kézfogás, egyéb üdvözlési módok A tradicionális gyülekezetekben a kézfogás az elterjedt és általános köszöntési, nonverbális forma, vagy egy biccentés kísérheti még. A modernebb gyülekezetek tagjai között gyakori az arcra adott „puszi”, többnyire egy kézfogás kíséretében, de ez bizonyos közelebbi viszonyt (rokon, családi barát, stb.) feltételez. 57


Mindezek mellett, a rangban felette állóval szemben a kisegyházi keresztény is tisztelettel kell, hogy viseltessen: nem illik puszit adni (esetleg a különleges kapcsolat indokolhatja), és meg kell várni, hogy ő nyújtsa először a kezét. A világi ember egy udvarias kézfogással köszönthet mindenkit, ügyelve a nem- és kor szerinti alapszabályokra. A kisegyházi vezetőkkel szemben azonban illő megvárnia, hogy a másik fél kezdeményezzen, vagyis, hogy ő nyújtsa a kezét. Kezet csókolni nem szokás a kisegyházak gyülekezeteiben, sem a vezetőknek, sem a hölgyeknek.

III.4.d. Rangok, rangsorolások A kisegyházak gyakorlatában a különféle rangsorolások nem kifejezetten alá- vagy fölérendeltséget jelentenek, hanem egy-egy szolgálati területet jelölnek. Igazi rangsorolás így nem állítható fel. Az a rend, ami mégis él, a szolgálati beosztással járó felelősséget ill. elszámoltathatóságot jelöli. A közösségek, az egyház feje maga Krisztus. Az Atya (Isten) gyermekeiként pedig mindenki testvér, rangsorolásban egyenlő. Magyarországi Baptista Egyház:

A baptista közösség országos vezetése az elnök, főtitkár, missziós igazgató és gazdasági igazgató hatáskörébe tartozik. A gyülekezetek élén a lelki vezető a lelkipásztor, és a gyülekezet a helyi tagok közül választ egy gyülekezetvezetőt is. A gyülekezet vezetői rétege közé tartoznak a vezetőségi tagok, presbiterek, diakónusok. Sok gyülekezet ide sorolja a gyermektanítókat, az ifjúsági- és zenei vezetőket is.

Evangéliumi Pünkösdi Közösség:

A közösség élén az elnök és a két elnökhelyettes (általános és missziós elnökhelyettesek) állnak. A gyülekezetek élén a (lelki)pásztor áll, nagy gyülekezet esetében lehet több pásztor is szolgálatban, ilyenkor van egy vezető lelkipásztor. és másodpásztorok. A presbitérium és a vezetőség tagjai látják el következő 58


szinten a gyülekezet vezetését, a pásztor, mint vezető alatt/mellett.

A

vezetőségbe

tartozhat

a

gyermektanítók vezetője, a házicsoportok vezetője, a zenei vezető, az ifjúsági pásztor, a pénzügyi felelős, stb.

A

diakóniai

szolgálat

az

ún.

kiszolgáló

feladatokat látja el. Ilyen például a vendégek üdvözlése és fogadása, a konyhai szolgálatot végzők, stb. Női szolgálattevő a vezetőségi szintig elfogadott, de női presbiter ill. vezető lelkipásztor (sem elnök) a magyarországi

pünkösdi

gyakorlatban

nem

áll

szolgálatban. Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet:

Az országos gyülekezet élén az elnök

áll. A gyülekezeteket a helyi lelkipásztor (és gyakran azok szintén lelkésznek felavatott felesége) és a presbitérium

ill.

szabadkeresztyének

vezetőség hitelvei

vezeti.

szerint

A

bármely

szolgálatot betölthet hölgy is, ha erre egyértelmű ajándéka (talentuma, képessége), ill. elhívása van. A diakónia szolgálata itt is megtalálható.

III.4.e. Pontosság, meghívás, meghívók A hívő (és a „civil”) ember egyik erénye a pontosság. 5-10 perces késés azért bárhol elfogadott, de a megkezdődött alkalmat nem illik zavarni. Inkább igyekezzünk, hogy odaérjünk időben! A meghívókra illik válaszolni, nemleges válasz esetén is. A meghívót protokollárisan tulajdonképpen bárki küldheti bármely szolgálati rangot betöltő személynek, de ha alkalom van rá, az egyes szervezeteken belül találjuk meg a címzettnek megfelelő „rangú” embert, aki a meghívást intézi a kisegyházi személy felé. 59


III.4.f. Névjegykártya A kisegyházak képviselői is ott vannak az élet sok területén, sokféle eseményén. Igaz, nem jellemző, de azért tartják a kapcsolatot (egy bizonyos szinten) a világi szféra vezetőivel is (állami és „civil” szinten egyaránt). A kisegyházak között, általában elmondható, hogy jó és folyamatos kapcsolat él, és igyekeznek a nagyegyházakkal is gyakorta érintkezni, jó kapcsolatot kiépíteni, a régi elzárkózást feloldani. Így szinte elkerülhetetlen, hogy a kisegyházi személyek névjegykártyával rendelkezzenek (inkább vezetői szinten jellemző). Az ő névjegykártyájuk lehet modern, vagy visszafogottabb, de sosem lehet túlzó; minden fontos információt (név, beosztás, elérhetőségek – székhely címe, telefonszám/fax, e-mail cím, esetleg otthoni elérhetőségek) tartalmaznia kell (jó, ha magyarul és angolul is, ami a nemzetközi kapcsolatok gyakorisága miatt „praktikus” és illendő), és lehet rajta egy címer vagy jelkép is, ami az adott közösségről „beszél”.

III.4.g. Ajándékozás A kisegyházi hívek is szeretnek adni, hiszen úgy tartják, az ajándékozás áldás mind az ajándékozottnak, mind pedig az ajándékozónak. Egymás közötti ajándékozáskor a hitükkel kapcsolatos könyvek, zenei kiadványok, dísztárgyak gyakoriak, de ajándékoznak nem vallási jellegű tárgyakat is. Egy gyülekezeti vezető, lelkipásztor, közösségi elnök, vezetőségi tag, s tulajdonképpen bármely szolgálattevő nagyon szívesen veszi az olyan ajándékot, mely szolgálatához kapcsolódik, azt segíti. A hölgyeknek illik virágot adni – a szolgálattevők feleségeiről sem feledkezzünk meg! Szokás egy-egy gyülekezetben, hogy a bemerítkezőknek virágot és Bibliát adnak, az esküvőn is gyakran kap Bibliát az ifjú pár, amellett, hogy a gyülekezet átadja közös ajándékát, gyermekbemutatáskor is meg szokták lepni a szülőket valami jelképes ajándékkal, avatási / beiktatási alkalmakkor is ajándékot kap a frissen beiktatott szolgáló. A gyülekezeti hagyományoktól függően az ajándékozás kiterjeszthető egyéb alkalmakra is, 60


mint pl. gyermeknap, anyák-napja, születésnapok, névnapok, stb. Nagyon szép és kedves gesztus lehet a közös köszöntés és ünneplés, akár ha csak egy szál virággal történik is. Ezek a szokások is a testvéri közösséget, közelséget, egységet fejezik ki és erősítik. III.4.h. Díszítés szerepe A kisegyházi közösségek nem templomokban, hanem imaházban, gyülekezeti épületben jönnek össze. Ezek lehetnek egyszerűek, vagy akár a legkorszerűbben, legmodernebb felépítettek és berendezettek. A gyülekezeti épületekhez általában még külön tartoznak, vagy benne foglaltnak bizonyos funkcionális helyiségek. Ilyenek például a gyülekezet irodája, higiéniai helyiségek (mosdók, takarító szertár, stb.), konyha és étkező (közösségi eseményekre), a gyermekeknek fenntartott helyiségek, stb. A közösségi élet helyein nem jellemző a túldíszítettség. Az egyszerűség, funkcionalitás jellemző az imaházakra. Virág általában mindig található (cserepes vagy vágott) a fő helyiségekben. A kisegyházak gyülekezetein kívül vagy belül, de szinte kivétel nélkül találkozunk egy kereszttel („üres”, jelezve, hogy Jézus már nem függ rajta), és esetleg egy jelképpel, ami lehet Biblia, galamb, kehely, imádságra kulcsolt kezek, áldó kezek. Noha zsidó eredetű, de a menóra (hétágú gyertyatartó) sem kizárt díszítő elemként és jelképként. Egyes ünnepekkor az egész épületet, vagy legalábbis a fő helyiségeket virágokkal „borítják el”, ilyen esemény lehet, pl.: esküvő, bemerítési ünnepély, húsvét, pünkösd. A kisegyházak is állítanak karácsonyfát, és egyéb karácsonyi díszeket is találhatunk, mint pl. az adventi koszorú és gyertyák, lámpások. Egyes gyülekezetek zászlókat helyeznek el gyülekezési termükben, melyeken esetleg feliratok, jelképek találhatók. Egyéb textíliák a szószéken és az úrasztalán használatosak, (hímzett terítők formájában) – ott, ahol még használnak ilyen „berendezési tárgyat”. Néhány helyen feliratok olvashatók a falon, melyek lehetnek hitbeli megvallások vagy áldáskívánások (Pl.: Baptistáknál: „A Te Igéd Igazság”, Pünkösdieknél: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!”). Az istentiszteleti helyeket igyekeznek úgy kialakítani, hogy „emberközeliek” legyenek, otthonos, családias hangulatot árasszanak.

61


III.4.i. Liturgikus rend, összejövetelek, szokások A kisegyházak liturgiája nagyban eltér a nagyegyházi szokásoktól. Rendjét, kötöttségét, változtatható,

ill.

változtathatatlan

voltát

nehéz

meghatározni.

Tulajdonképpen

elmondható, hogy a kisegyházi liturgia nem kötött, hiszen szervezetileg meghatározott rend nincs, noha vannak olyan elemek, melyek nem hagyhatók el. Kötött viszont olyan értelemben, hogy az egyes ember (a közösségi alkalmak vezetője, vagy a lelkipásztor) a kötött forma hiányában, azért, hogy „legyen mire támaszkodni”, felépíthet magának egy olyan rendszert, amely aztán megszilárdul, és kialakul egy „egyedi liturgia”. A nem kötött liturgia viszont nem teszi megszokottá az egyes alkalmakat, a részvevők mindig valami újdonsággal, felpezsdítővel találkoznak. Általánosságban elmondható, hogy van egy ún. „keret-menetrend” (nevezhető liturgiának is), melyek tartalmazzák azokat a mozzanatokat, amik „nem maradhatnak ki”, és ezek kiegészülhetnek egyéb elemekkel. A nem elhagyható liturgiai formák sorrendje inkább kötött, mint laza, hiszen hitelvi megfontolásokra épülnek. (Ám nem számít „szentségtörésnek”, ha a sorrend egy kicsit változik, vagy egyes elemek talán megismétlődnek – például az igehirdetés megtörténhet az úrvacsora előtt is, noha előtte bekövetkezve betölti „felkészítő” szerepét, vagy a zenei szolgálat / dicsőítés többször is elhangozhat, tulajdonképpen bármely fázisban helye van, csakúgy, mint az imádságnak.) Kisegyházi liturgiai elemek, istentiszteleti szokások: -

istentisztelet:

a közösségek fő alkalmai A baptisták, pünkösdiek és szabadkeresztyének a keresztyén

hit

alapján

vasárnap

gyűlnek

össze

istentiszteleti alkalmaikra. Általában a 9, 10 órai kezdés jellemző délelőtt, illetve délután 4, 5 óra. Egyes helyeken két alkalom is van egy nap (ez főleg a baptistáknál van így), máshol csak egy, délelőtt, vagy délután. Az istentiszteleti összejövetelek központi, ill. hangsúlyos része az igehirdetés. Ez olyan elem, mely nem elhagyható. További elemek: ima, ének, zene, egyéb (pl. 62


prózai

szolgálatok:

bizonyságtétel,

versmondás,

adakozás – a körbevitt perselybe), melyek esetlegesen elhagyhatók, még inkább jellemzően sorrendjük és gyakoriságuk, a mód, ahogy megtörténnek, változtatható. Ezek az elemek tulajdonképpen az egyes gyülekezeti adottságok, igények alapján alakulnak ki. Egy vezérelv van: „mindenek ékesen és jó renddel legyenek”15. Általános liturgia rend, mely kisebb változtatásokkal, de bárhol „megállja a helyét”: • az alkalom megnyitása • éneklés • kötetlen

elemek

(bizonyság,

énekkar,

vers,

gyermekszolgálat, stb.) • áldáskérés az elhangzó igére, ima (fennállva) • az ige felolvasása (a gyülekezet áll) és igehirdetés • hálaadó ima (fennállva) • záró elemek (ének, áldásmondás, zárás) A hagyományos baptista liturgia, néhány változással a következőképpen alakul: • a lelkipásztor bevonulásával a gyülekezet feláll • ima (általános, áldáskérő, fennállva) • közös ének (mely már ülve hangzik el) • az ige felolvasása (fennállva) • ima (áldáskérés az igére, fennállva) • az énekkar szolgálata • igehirdetés • az énekkar szolgálata • szavalatok, bizonyságtételek (a gyülekezet tagjaitól) • közös leborulás (ima, térden)

15

Forrás: Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Szervezeti és Működési Szabályzata (1997):p. 4.

63


• közös ének (ezalatt megtörténik az adakozás a persely körbevitelével) • záró ima (fennállva) • „Ámen!” – közös záróének • A lelkipásztor záró szavaira: „Az Úr közel!” a gyülekezet válaszol: „Jövel, Uram, Jézus!”. Ezen elemek kiegészülhetnek bárhol, bármely fázisban egy-egy imával, énekkel, vagy akár más, nem szokásos elemmel is. -

evangélizációs istentisztelet: nyilvános istentiszteleti alkalom, ahol a megváltás üzenet a központi téma, mely Krisztus melletti döntésre való

lehetőségre

hív.

Menete

tulajdonképpen

megegyezik az istentiszteletével -

bibliaóra:

a Biblia tanulmányozásának fóruma, ahol kötött vagy kötetlen formában történik a beszélgetés Az élet különböző kérdései is témaként elékerülnek, melyeket a Biblia alapján beszélnek meg a jelenlévők. Néhány ének, és természetesen az ima szintén része a bibliaórának. Manapság a bibliaórák helyét kezdik átvenni az ún. házicsoport vagy sejtcsoport alkalmak, melyek, mint ahogy nevük is mutatja, házaknál, családoknál gyűlnek össze kisebb csoportokban hetente egyszer. Ezek a kisebb közösségek jó lehetőségek a testvéri kapcsolatok ápolására, egymás megismerésére. E csoportok egy-egy vezető tekintélye alatt működnek, ők a házicsoportvezetők.

-

imaóra:

ezeken az alkalmakon, természetszerűleg, az imádkozás áll a középpontban (könyörgés, dicséret/imádat és

64


hálaadás formájában). Helyet kap még a rövid igei buzdítás és néhány ének is. -

gyermekbibliakör (vasárnapi iskola): a gyermekek értelmének figyelembevételével kialakított csoport(ok), ahol a bibliai üzenetek tanítása, megbeszélése, éneklés, imádkozás, és foglalkoztató tevékenységek a jellemzők, korspecifikusan A

gyermekek

gyermektanítók

csoportjait végzik

felkészült, általában,

(képzett) segítőkkel,

felügyelőkkel kiegészülve. A gyermekbibliakör alkalmakon a gyermekeknek és tanítóiknak

lehetőségük

van

felkészülni

olyan

szolgálatokkal (pl. ének, vers, színdarab, stb.), melyek alkalmanként

(főleg

ünnepekkor)

beilleszthetők

a

gyülekezeti, istentiszteleti rendbe. -

ifjúsági óra:

a fiatalok részére szervezett lazább összejövetel, általában péntek, vagy szombat este Az ifjúsági óra keretében lehetőség nyílik a fiatalokat érintő és foglalkoztató kérdések, problémák, és a mindennapi élet dolgainak megbeszélésére, bibliai alapokon. Része lehet még az éneklés, imádkozás, közösségépítő társasjátékok, esetleg kisebb „zsúr”, ahol személyes beszélgetések is kialakulhatnak.

-

úrvacsora:

Az egyik az elhagyhatatlan, és kötött liturgiai elemekből. A gyülekezetek általában egy hónapban egyszer tartanak úrvacsorai istentiszteletet, illetve nagyobb ünnepekkor (Húsvét, Pünkösd, újév), de ezek rendje sem kötött. Az úrvacsorai istentisztelet rendje megegyezik az „általános” vasárnapi renddel (általában az igehirdetés után van az úrvacsora kiszolgálása). Úrvacsorát a bemerítkezett gyülekezeti tagok vehetnek. Úrvacsorai alkalom előtt mindenki saját maga vizsgálja meg életét, hogy bűneit megbánva járulhasson a 65


kegyelmet és új erőt, újbóli szövetségkötést jelentő jegyekért. Az úrvacsorai jegyeket a lelkipásztor, ill. a presbitérium és a vezetőség tagjai osztják. Ez történhet úgy is, hogy a hívők az úrasztalához járulnak, és ott veszik a jegyeket, vagy az említett vezetők viszik körbe a padok között, úgy kiszolgálva azt. Az úrvacsorai jegyek: kovásztalan kenyér és tiszta (vörös) szőlőbor (A baptista és manapság már a szabadkeresztyén és pünkösdi gyülekezetekben is a kenyér nem kovásztalan, hanem a hagyományos, „pékkenyér”). A jegyek kiszolgálása speciális edényekből történik: a kenyér tálcáról vagy lapos tálból, a bor pedig, a régi hagyományok szerint egy nagy kehelyből, melyből mindenki egymás után iszik, vagy, manapság, egyre gyakoribb a nagy kehelyből kisebb poharakba szétosztva kiszolgálni az úrvacsorai bort (baptista szokás szerint a kezdetektől a kis pohár volt a megszokott). Fekvőbeteg

gyülekezeti

tagoknak,

ha

kérik,

a

lelkipásztor vagy megbízottja elviszi az úrvacsorát. A szabadkeresztyén gyülekezetekben külön kérésre esküvők alkalmával az ifjú pár is vehet közösen úrvacsorát. -

gyermekbemutatás:

Mivel

a

kisegyházak

hite

szerint

a

gyermekek

keresztelése nem elfogadott (a kisgyermek nem képes dönteni, hogy Isten szerint akar-e majd élni, és hogy abban a közösségben-e, ahol ez történik), mikor gyermek születik a gyülekezetben, elviszik, és bemutatják a gyülekezetnek, és áldást kérnek Istentől életére. Ezzel a gyermek még nem vált teljes jogú taggá a gyülekezetben. Mikor arra képes lesz (e tekintetben nincs korhatár), hogy

felelősségének

teljes

tudatában,

átgondoltan 66


döntsön, hogy Krisztust akarja követni, és ezt az adott közösségben

kívánja

megtenni,

megtörténhet

a

következő lépés, a tulajdonképpeni keresztel(ked)és – a bemerítés. -

bemerítés:

A bemerítést felkészítés előzi meg, ahol a bemerítkezésre jelentkezettek megismerkednek az adott kisegyház hitelveivel, szervezeti és működési szabályzatával, és a bibliai alapigazságokkal. A bemerítési istentisztelet ünnepi istentisztelet. Nem kötött rendszerességgel történik, gyakorisága változó (a jelentkezők

számától

és

a

gyülekezet

ezirányú

lehetőségeitől függően, pl. hogy rendelkeznek-e saját bemerítő medencével, vagy keresniük kell egy erre megfelelő helyet). A bemerítési istentisztelet elemei: • ének, ima, igehirdetés • a fehér ruhába öltözött (a megtisztulás jelképeként) bemerítés

előtt

állók

bizonyságot

tesznek

és

megvallják hitüket a gyülekezet előtt • ezután a lelkipásztor egyenként bemeríti őket „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. Amikor a víz alá merülnek, jelképesen meghalnak régi énüknek a „hullámsírban”, és mikor feljönnek a vízből, megtisztulva régi bűneiktől, „új emberré” válnak, új életet kezdhetnek Istennel. • a bemerítést követően a gyülekezet, a presbiterek és a lelkipásztor vezetésével áldást kér az új testvérekre (A szabadkeresztyén gyülekezetben nem csak a pásztor és a presbiterek kérhetnek áldást a bemerítettekre, hanem bármely gyülekezeti tag). A

bemerítés

megtörténtével

nem

válik

senki

„automatikusan” taggá, ezt külön kérni kell, és a 67


gyülekezet elé terjesztve, a gyülekezet elfogadásával lehet teljes jogú tag (aki részt vehet a közösségi döntésekben, és úrvacsorát vehet). • a

bemerítés

történhet

medencében

(a

legtöbb

gyülekezet, legalábbis a nagy létszámú gyülekezetek rendelkezik bemerítő medencével), de a szabadban is (természetes álló- vagy folyóvízben). -

esküvő, menyegző:

a kisegyházak gyakorlata szerint a menyegző kifejezés helytállóbb, mivel nem eskütétel történik az egyházi szertartáson, hanem áldáskérés Erre az ünnepi istentiszteletre csak és kizárólag a polgári házasságkötés után kerülhet sor, mivel az ott megkötött frigyre kér áldást a gyülekezet (az ún. „élettársi kapcsolatot” az általam vizsgált kisegyházak egyike sem fogadja el, áldását nem adja rá). Más közösségbeliekkel való házasságkötéshez csak akkor járulnak hozzá a közösségek, ha a pár lelki közössége biztosítottnak látszik. Nem hívő párok nem tarthatják menyegzőjüket a vizsgált egyházak egyikében sem. A kisegyházak az esküvők népi hagyományait (ún. „lagzi”) nem tartják, az egyházi ünnepi istentisztelet után egy szerény szeretetvendégséget szokás tartani a gyülekezet és barátok részére, ezután pedig a család privát ünnepel. A kisegyházakban tartott esküvők jellemzően nagyon családias, meghitt légkörűek. Az ünnepi istentisztelet hossza változó, a pár kívánsága szerint állítják általában össze részeit. Állandónak mondható elemei: igehirdetés, vagy igei „útravaló”, ének, a házasulandók igénye szerint fogadalomtétel (ami vagy a reformátusok által használt szöveg, vagy speciálisan az adott alkalomra íródott), áldáskérő ima. 68


Ezekhez járulhat még továbbá egyéb ünnepi mozzanat, mint

pl.

a

családtagok

köszöntője,

zenei/prózai

„ajándékok”, stb., szintén a pár igénye és a helyi szokások, lehetőségek szerint. -

temetés:

a temetési szolgálat is istentisztelet, mely az evangélium hirdetését,

a

gyászolók

vigasztalását

szolgálja.

Mindhárom vizsgált kisegyház vállalja a közösséghez nem tartozók temetési szertartásának lebonyolítását, a hozzátartozók kérése alapján. A

temetői

istentisztelet

részei:

igehirdetés,

ima,

megemlékezés, vigasztalás, ének. -

testvérióra/zártkörű közösségi óra: a tagsággal kapcsolatos kérdések, a gyülekezet lelki és anyagi életére vonatkozó ügyek fóruma. Rendszeressége

nincs

megszabva,

de

bizonyos

rendszerességgel tartandó. A testvériórát a gyülekezet vezetője hívja össze (Soron kívül összehívható, ha azt a vezetőség kétharmada írásban kéri.). A döntések nyilvános

szavazással,

szótöbbséggel

születnek,

a

vezetőség által megvitatott javaslatok alapján, mely döntéseket jegyzőkönyv (esetleg még hangfelvétel is) rögzíti. Testvériórán csak az adott gyülekezet tagjai vehetnek részt (más gyülekezetek tagjai pásztori engedéllyel lehetnek jelen, és külön felkérés alapján szólhatnak bele a kérdésekbe). -

vezetőségi megbeszélés: a testvéri órákat megelőzően itt kerül sor a felmerült kérdések megvitatására, s az itt elfogadott döntéseket terjesztik a gyülekezet elé a testvéri órán tudomásul vételre ill. jóváhagyásra. A megbeszélésről szintén jegyzőkönyv készül. 69


-

szolgálók összejövetele: az egyes szolgálati ágak, diakónia, vezetőség és presbitérium tagjai csoportonkénti vagy teljes létszámú összejövetele,

az

őket

megvitatására,

célirányos

érintő

speciális

imádkozásra

az

témák adott

területekért. A liturgia tárgyi elemei: -

az úrvacsorai kehely a borral, és a tálca a(kovásztalan) kenyérrel

-

az úrasztala, ahonnan az úrvacsora kiszolgálásra kerül (ez ún. „látható bizonyságtétel”, rajta általában egy kinyitott Bibliával, menórával, virággal, úrvacsorai alkalmakkor pedig az úrvacsorai jegyekkel terítve)

-

a szószék, ahonnan az igehirdetés (és az igék felolvasása történik) – manapság egyre inkább háttérbe kerül a szószék használata és így jelentősége is, bár ez nem jellemző a tradicionális, hagyományosabb gyülekezetekben

-

a bemerítő medence (amely szintén „látható bizonyságtétel”) – ahol megtalálható a gyülekezetben, többnyire egy látható, figyelemfelkeltő építmény, ahol az alámerítés megtörténhet (szakrális helynek számít, megfelelője tulajdonképpen a nagyegyházi templomokban található keresztelő kútnak)

III.4.j. Sajátos szokások, törvények -

a gyülekezet a felolvasásra kerülő igét fennállva hallgatja meg minden kisegyházi gyülekezetben (ez alól kivétel lehet, ha a felolvasott szakasz igen hosszú, ekkor ülve is meghallgathatja a közösség), ezzel adva meg a tiszteletet Isten szavának

-

imádkozás alatt is áll a gyülekezet (bár ez sem szigorúan megváltoztathatatlan szokás)

-

az istentisztelet további részeiben (éneklés, igehirdetés, egyéb szolgálatok ideje alatt) a gyülekezet ül

-

egyedi, gyülekezetekre jellemző szokásként, de nem előírásként, szerepel, hogy az úrvacsorai jegyek vételét megelőző és/vagy az azutáni imára letérdel a közösség

-

a karizmatikus jellegű gyülekezetekben, ahol a liturgia nem annyira kötött, és nem szokásokon alapszik, illetve ahol a hagyományos formákon kívül más 70


megnyilvánulási formák is megjelenhetnek, találkozhatunk az éneklés (dicséret, dicsőítés) alatt felemelt kezekkel, vagy tapsolással, vagy azzal, hogy valaki térdre hull, akár imádkozás alatt is, míg mások állnak. Gyakran hallhatunk az ilyen jellegű összejöveteleken „bekiabálásokat”, mint pl. „Ámen!”, vagy „Halleluja!”, melyek az elhangzottakkal való egyetértést, lélekben együtt-mozdulást fejezik ki. Az ilyen gyülekezetekben bármit tehet a hívő ember, amivel úgy érzi, hogy Istent dicsőíti és a lelkét közelebb emeli Istenhez. Mindezt persze úgy, hogy szem előtt tartja a gyülekezeti rendet, hogy ott „minden jó renddel és ékesen történjék”, másokat ne botránkoztasson meg. -

az általános illemnek megfelelően a gyülekezeti helyekre férfiaknak nem illik kalapban bemenni, míg a nők hordhatnak fejfedőt. Sőt, egyes hagyományosabb szemléletű helyeken (kifejezetten a baptistáknál és a pünkösdieknél az 1980-as évekig jellemzően) a férjes asszonyok csak bekötött fejjel vehettek/vehetnek részt az istentiszteleten, különösen annak imával egybekötött részein.

-

a gyülekezetekbe csak illendő, vasárnapi öltözetben menjen a hívő és a kívülálló is, megtisztelve ezzel elsősorban Istent, de embertársait is.

Bármely kisegyházi gyülekezet istentiszteleti vagy közösségi alkalmain veszünk részt, az illem azt várja, hogy a fő mozgásokat kövessük: tehát mikor felállnak, álljunk fel mi is, mikor leül a gyülekezet, üljünk le mi is. A többi elemet nem kötelező követni, már csak azért sem, mert azok többnyire perszonális jellegűek.

III.4.k. Az egyház ünnepei A kisegyházak is az általában elfogadott egyházi ünnepeket ünneplik, hitük szerint egyiknek-másiknak kisebb-nagyobb jelentőséget tulajdonítva. Az ún. többnapos ünnepekkor (húsvét, pünkösd, karácsony) a baptisták jellemzően, de a pünkösdieknél is fellelhető még a szokás, az ünnep első és második napján is két összejöveteli alkalmat tartanak (vagy az első napon kettőt – délelőtt és délután - , a második nap pedig egyet - délelőtt). Az ünnepi istentisztelettel megtartott ünnepek: óév és újév napja (gyakori, hogy a kettő együtt történik, egy szilveszter éjszakai közösségi alkalommal), virágvasárnap, 71


húsvét (a vasárnapi istentisztelet mindenhol elhagyhatatlan elem, de húsvét hétfőjén jellemzően inkább csak a baptista gyülekezetek jönnek össze), pünkösd (ami természetszerűleg a pünkösdi közösségek számára hordoz kiemelt jelentőséget), advent és karácsony. Nem meghatározott időben, de jellemzően ősszel tartott ünnep a hálaadó nap, melyen hálát adnak az elmúlt időszak áldásaiért, a termésért, és gyakran együtt ünnepelnek a körzetükbe tartozó többi gyülekezettel.

III.4.l. Egyéb rendezvények Az egyéb rendezvények közé sorolhatók a különféle konferenciák, találkozók, táborok, szemináriumok, és egyéb közösségi alkalmak. Néhány példa: -

testvéri találkozók (ahol a környék-, és régióbeli gyülekezetekkel lehetőség nyílik a testvéri kapcsolatok ápolására egy egész napos, közös étkezéssel, délelőtti és délutáni istentiszteleti alkalommal egybekötött konferencia-jellegű esemény keretein belül)

-

ifjúsági találkozók (a fent leírtak egy változata, ahol fiatalok vesznek részt, és a központi téma mindig egy, az őket érdeklő és érintő kérdések közül kerül ki)

-

kirándulások, (nyári)táborok (pl. ifjúsági-, vagy gyermektáborok)

-

a kisegyházak körében jellemző és elterjedt a konferenciák azon fajtája, melynek célja a hitmélyítés és a közösségépítés

A kisebb, állandó alkalmak, a liturgiához nem szervesen tartozó összejövetelek, például: -

a különféle szolgálati ágak vezetőinek összevont, vagy munkaterületekre lebontott alkalma, „munkagyűlése”, vagy közösségépítésre szánt eseménye

III.4.m. Étkezési szokások 72


A kisegyházak hitelveik (és a Biblia) alapján tartózkodnak az állatok vérének, illetve az abból készült ételek fogyasztásától. A mértékletesség szerint a hívő, Isten törvényeit megtartó ember nem esik túlzásokba sem az étel fogyasztása, sem pedig italfogyasztás terén. Tulajdonképpen semmi nem tiltott, de „nem minden használ”. A kisegyházi keresztények is böjtölnek. Ezek a böjtök nem kapcsolódnak szervesen egy ünnepváráshoz sem, inkább az élet által hozott események hatására dönt úgy az egyén (vagy történhet akár közösségi felhívásra is), hogy böjtöl. A böjt hagyományos fajtája, mikor nem eszik (esetenként még inni sem iszik) a böjtölő egy bizonyos ideig (1-től akár több napig is terjedhet). Más esetben a böjt szólhat arról, hogy a számára kedves dolgoktól vonja meg az ember magát egy időre (pl. csokoládéevés, TV-nézés). Bármely böjtről legyen is szó, célja: a test megtörése, háttérbe szorítása minden zavaró tényezőnek, hogy a hívő jobban tudjon figyelni és közelebb kerülni hitének „személyéhez”, Istenhez. A baptisták, pünkösdiek és szabadkeresztyének is hálát adnak az ételért és megáldják azt minden étkezéskor. Ez történhet erre a célra született rövid versikékkel is (Jövel, Jézus, légy vendégünk, áld meg, amit adtál nékünk! Ámen!, vagy Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott! Ámen!), de jellemzően inkább saját szavaikkal mondják el imájukat.

III.4.n. Öltözködés, kellékek A kisegyházak rendje nem kíván meg speciális liturgikus öltözeteket. A keresztény ember, mikor az Isten házába megy, tisztelje meg először is Istent, másodsorban pedig hittestvéreit azzal, hogy ápolt, tiszta, és az alkalomhoz illő ruházatot visel. A rövidnadrágos, miniszoknyás, erőteljesen fedetlen vállú, esetlegesen kihívó megjelenés nem való a gyülekezetbe. Az öltözködésükre különösen a szolgálattevőknek kell kiemelt figyelmet fordítaniuk. Az ő megjelenésük rendezettséget, testi és lelki tisztaságot kell, hogy tükrözzön. Ezek alapján a lelkipásztorok, presbiterek, vezetők (és az összes többi szolgáló, például énekkari tag, gyermektanító, zenész) felé íratlan szabályként „elvárható”, hogy mikor 73


szolgálatukat végzik, öltönyben, nem feltűnő ingben és nyakkendőben álljanak a gyülekezet és Isten elé (hölgy vezetőségi tagok vagy diakonisszák esetében a kosztüm, vagy azzal egyenrangú összeállítás a megfelelő öltözet, természetesen nem túl rövid szoknyával vagy nem túl szűk nadrággal). Aki az igét hirdeti, ingujjban, nyakkendő nélkül nem illendő, hogy odaálljon a szószékhez (nyáron, kánikulában azért – az illem szerint – a gyülekezet „engedélyét kérve” levetheti zakóját). Egyes helyeken az énekkar (vagy a karizmatikus gyülekezetekben a dicsőítő csoport, mely funkciójában tulajdonképpen az énekkar megfelelője) tagjai egyenruhát viselhetnek, de ez manapság már kikopóban lévő szokás. A kisegyházak gyakorlatában a liturgiához tartozó kellékek száma igen csekély. Ide sorolhatók a már előzetesen említett úrvacsorai asztal kellékei, és az úrasztalát letakaró terítő (ám ezek kinézetére vonatkozó szigorú előírás nem létezik, szokás szerint azonban az úrvacsorai teríték elemei fémből – kis pohár esetén természetesen üvegből – készülnek, a terítő pedig hagyományosan fehér színű, egyszerű hímzéssel, vagy, kifejezetten úrvacsorai töltetű hímzésmintával, például szőlőfürttel). A bemerítkezők fehér ruhába öltöznek az ünnepélyre (fehér, egyszerű ruházat, nagyon gyakran egy hosszú, egyszerű vonalvezetésű hálóing, vagy ing és nadrág), ez azt szimbolizálja, hogy minden bűnüktől megtisztulnak, életük „tiszta lappal” újra indul.

III.4.o. Fényképezés, videózás, média jelenléte a szertartásokon, egyéb szerepük A kisegyházakban többé-kevésbé teljességgel megszokottnak és mindennaposnak tekinthető a különböző kép- és hangrögzítő eszközök jelenléte és használata. Fényképezni ünnepekkor vagy egyéb kiemelkedő esemény alkalmával a gyülekezetben erre megbízott személy szinte mindig szokott. Szokás szerint ezeket a képeket a közösség megőrzi, rendelni is lehet belőlük. A technika egyre szélesebb körű térnyerésével a gyülekezeti alkalmakon is egyre elterjedtebb a kamera használata, egyelőre kifejezetten nagy jelentőségű összejövetelek (konferencia, találkozó, esküvő) idején. Találkozhatunk olyan közösséggel is, ahol minden egyes istentiszteleti alkalmat hanghordozóra (MC, CD) és videóra rögzítenek, melyek a gyülekezet dokumentációs anyagába bekerülnek, illetve igény szerint sokszorosítják őket, így megrendelhetőek. 74


Nagyobb, főleg családi jellegű ünnepekkor a vendégek, vagy profik, szakemberek kamerázása megengedett. Ügyeljünk azonban arra, hogy ne zavarjuk a gyülekezeti rendet és az alkalom menetét, illetve ne viselkedjünk illetlenül (pl. hangoskodással, zörgéssel). Minden általam vizsgált kisegyházi felekezetben (baptista, pünkösdi és szabadkeresztyén) működik egy országos (vagy legalábbis széles) körben terjesztett közösségi írott sajtói anyag, újság, magazin (a szabadkeresztyének „Tekintet” című lapja egyelőre nem országos szinten terjesztett). Megjelenési gyakoriságuk közösségenként változó, lehet havi, kéthavi (a pünkösdi lap, az „Élő Víz”, például kéthavonta jelenik meg), de hetilap is, mint a baptisták lapja, a „Békehírnök”. A baptista közösség rendszeresen megjelenik a televízió műsorán is. A pünkösdi közösség pünkösdi félórával szokott jelentkezni a Kossuth rádióban, a szabadkeresztyén gyülekezet rendszerességgel nem jelenik meg az elektronikus médiában, de azért velük is találkozhatunk TV-ben, rádióban egy-egy riportműsor keretében (a megjelenés gyakorisága az egyházak taglétszámától függő kvótarendszer szerint alakul). A televízió illetve a rádió alkalmanként élő adásban közvetít egy-egy istentiszteleti alkalmat egy adott gyülekezetből. Ilyenkor az alkalom rendjében és menetében kis mértékben igazodik, igazodhat a körülményekhez és a feltételekhez, de mindig szem előtt kell tartani, hogy a fő esemény az istentiszteleti alkalom közvetítése, s annak liturgiája nem borítható fel (Talán éppen ezért például a konferenciákon gyakran keresztény médiacsoport dolgozik, akik ismerik a liturgiai rendet és szokásokat.).

III.4.p. Az egyházak szervezeti felépítése A kisegyházak hierarchia-ellenesek. A betöltött szolgálati rangok, mint ahogy már azt említettem, nem alá- vagy fölérendeltséget, hanem az elszámoltathatóság és felelősség mértékét és irányát (ki ki felé tartozik elszámolással illetve felelősséggel) jelzik. Természetesen a magasabb „rangú” szolgálót azért a megfelelő tisztelet illeti meg, mindazok mellett, hogy testvérként, Isten gyermekeként mindenki egyforma. A vezetés kisebb-nagyobb egységekben történik. Alapjaiban a három kisegyházi közösség felépítésében többnyire megegyezik, de van néhány eltérő elem. Lássuk most ezeket! 75


Magyarországi Baptista Egyház:

A

Magyarországi

gyülekezetek

Baptista

szövetsége.

Ez

Egyház azt

önálló

jelenti,

hogy

hitelveikben egységes rendet igyekeznek követni, ám szervezeti rendszerük nem annyira kötött, az egyes gyülekezetek a hitelveket és a bibliai alapokat követve alakíthatják ki szervezeti rendszerüket. Az általános felosztás a következő: Az országos vezetést az elnök, főtitkár, missziós igazgató, gazdasági igazgató látja el. A fő döntési szerv: a gyülekezeti küldöttekből álló Közgyűlés, mely évente tanácskozik. A köztes időben a Szövetségi Tanács (SzT) látja el a gyülekezeti küldöttekből álló szerv szerepét. A SzT tagjai a lelkipásztorok, a missziókerületek elnökei (6 missziókerület működik: a Budapesti, az Északi, a Déli, a Dunántúli, a Körösvidéki és a Tiszántúli Missziókerület) és a bizottsági elnökök (különböző bizottságok működnek a különböző területek ellátására: pl. diakóniai, zenei, építési bizottság). A SzT-ban az egyház elnöke elnököl. A gyülekezetek felépítése gyakorlatilag szervezeti autonómiájuk tárgya. (Bővebben lásd a III.4.d. pontban leírtakat.) Evangéliumi Pünkösdi Közösség:

Az országos vezetést az elnökség, vagyis az elnök és két

elnökhelyettese

(általános

és

missziós

elnökhelyettesek) látja el. Az Országos Presbitérium a gyülekezetek és/vagy az azokhoz tartozó ún. „szórvány-gyülekezetek” presbitereinek (a gyülekezet nagyságától függően 2-5 fő), vezetőinek, és nem utolsó sorban, lelkipásztorainak közössége, mely rendszeresen

összehívott

ülésein

(Országos

Közgyűlés, ahol a közösségi intézmények vezetői és egyéb meghívott tagok is részt vehetnek) a közösségi 76


ügyeket, melyeket az elnökség tár eléjük, megvitatja, és döntéseket hoz azokkal kapcsolatban, illetve javaslatokat indítványoz. A régebben működő kerületi egységek rendszere megszűnt, azóta a következő szervezeti

egység

gyülekezeteket

a

presbitériummal gyülekezetekben

maga

a

lelkipásztor és

gyülekezet. vezeti

a

vezetőséggel

vezető

A helyi

(nagyobb

lelkipásztor

és

másodpásztor/ok/ szolgálnak). (A presbiterek és vezetők közötti különbség a döntések és a „dolgok menetébe

való

beleszólás

terén”

az,

hogy

általánosságban, míg a presbiterek a lelki, szellemi dolgokban gyakorlati

hordoznak dolgokban

felelősséget, dönthetnek.

a

vezetők Máshogy

fogalmazva: a presbitérium a gyülekezet szellemi irányvonaláért felelős, a vezetőség pedig az ún. „ügymenetért”, és ők a presbiterek, de főleg a lelkipásztor szellemi tekintélye alatt vannak.) Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet:

A közösség élén az elnök áll a testvéri

tanáccsal (TT). A TT-t elnök és elnökhelyettes vezeti. A TT lelkipásztorok köre, az előkészítő, koordináló és döntési szerv országos ügyekben. Az Országos Gyülekezeti

Munkáskonferencia

közgyűlésén

a

gyülekezetek más szolgálattevői, vezetői, illetve a közösségi intézmények vezetői is részt vesznek. A gyülekezetek szintjén a pünkösdi minta működik, egy kivétellel: a szabadkeresztyén gyülekezetekben nők is hirdethetik az igét a szószékről, míg ez sem a baptistáknál, sem a pünkösdieknél nem megengedett.

77


III.4.r. Az egyházi zene A kisegyházak gyakorlatában (is) nagy szerepe és hagyománya van a zenének, a zenei szolgálatnak. A baptista, pünkösdi és szabadkeresztyén gyülekezetek gyökerei távolra nyúlnak vissza, zenéjük gyakran a református, evangélikus, lutheránus, kálvini irányzatokból táplálkozott, és táplálkozik még ma is. Azonban ahogy a világi zene is fejlődött, változott az évtizedek során, az egyházi zene is követte azt, ha nem is olyan nagy léptekben és stílusban. Ez a fajta zenei változás a kisegyházakban különösen tapasztalható, kifejezetten a pünkösdi és szabadkeresztyén gyülekezetekben. Ahogy azt már korábban láttuk, a liturgia gyülekezetenként változó lehet egy közösségen belül is, és így, a liturgia részeként, a zenei szokások is eltérők. Találkozhatunk a hagyományos vonallal, ahol énekkar és (fúvós) zenekar szolgál, a közös énekeket pedig közösségi énekeskönyvből éneklik. Másrészről, az ún. karizmatikus vonalat képviselők az énekeskönyvi és énekkari énekléseket kezdik elhagyni, és helyette egy új szemléletű zenei elem tölti be az „Istenre hangolódás” e formáját – ez az ún. „dicsőítés”. Ahol a gyülekezeti énekeskönyvből énekelnek, ott többnyire orgona (manapság az elektromos zongora és a szintetizátor is megengedett) kíséri az éneket. A dicsőítésben tulajdonképpen bármely hangszer részt vehet, de a legelterjedtebbek a zongora, szintetizátor, dob, basszus- és szóló, ill. dobgitárok, fúvósok és vonósok. Az elektronika nélkül ma talán egy istentiszteleti alkalom sem működhetne ebben a formában, így a gyülekezetek kisebb-nagyobb hangosító-berendezésekkel rendelkeznek (a hangerő szintje gyülekezetenként változó, van, ahol visszafogott, van, ahol kihasználják a technika lehetőségeit…). Lássuk most az egyes felekezetekre lebontva a fent felsoroltakon belüli jellegzetességeket! Magyarországi Baptista Egyház:

A baptista hagyományokra inkább az énekkaros, fúvós zenekaros, közös énekeket éneklő zenei élet jellemző.

Énekeskönyvük:

(karénekeskönyv: Evangéliumi találkozhatunk

Énekeljünk

Vegyeskarok). azonban

a

Hit az

Hangjai Úrnak!

Egyre zene

és

inkább modernebb

változatával, például az ifjúsági zene-szolgálatok során, ahol a közös énekektől eltérő, másabb, 78


modernebb hangvételű ifjúsági énekek kerülnek feldolgozásra változatos hangszerekkel (jellemzően zongora és gitár, fúvósok és vonósok, esetleg halk dobkísérettel). Az ún. „dicsőítés” még nem jellemző a baptista

gyülekezetekre,

de

egy-egy

helyi

közösségben találkozhatunk vele. Evangéliumi Pünkösdi Közösség:

A pünkösdi zenei hagyományok nagyon hasonlóak a baptista gyakorlathoz, ám a változások hamarabb mentek végbe a közösségben. A gyülekezeti énekkar és zenekar szolgálata szinte már nem is jelentkezik az istentiszteleti alkalmakon, esetleg egy-egy nagyobb ünnepen. A közös énekek itt is az énekeskönyv alapján hangoznak el (Hitünk Énekei), de az éneklés ezen formájával is egyre ritkábban találkozhatunk a pünkösdi gyülekezetekben. A karizmatikus vonal nyomán az utóbbi 10-15 évben kialakult, és még most is alakulóban van, a dicsőítés. A dicsőítés céljában, alapjaiban megegyezik a hagyományos közösségi énekekkel: közel kerülni Istenhez a zene és ének által. Ez azonban kibővült, olyan formában, hogy a dicsőítés személyes teret enged a teremtettnek, hogy Teremtőjét saját módján, tulajdonképpeni kötöttségek, formalitások nélkül imádja a zene segítségével. (Noha ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy a dicsőítés liturgia-mentes, azt tapasztaljuk, hogy e zenei elemnek is kialakultak már a szokásos fordulatai és formaságai. - „Liturgia a liturgia-mentességben”.) A dicsőítő énekek zeneileg teljességgel a modern zenei alapjaiból

építkeznek,

természetesen

egyházi

szövegezéssel. E zenei szolgálatban az összes létező hangszer használható – Isten dicsőségére.

79


Magyarországi Szabadkeresztény Gyülekezet:

A szabadkeresztyén zenei szokások

megegyeznek a pünkösdi szokásokkal.

III.5. A nagy- és kisegyházi liturgia és protokoll elemzése, összehasonlítása Vizsgálatom során megállapíthattam, hogy a nagyegyházak (katolikus, református, evangélikus) gyakorlatára jellemző egyfajta rend (mindegyiknek a maga sajátosságaival), vagyis a liturgia. Az említett kisegyházak ezt a liturgiát követik hitéletük eseményei során (esetleges, időnkénti kisebb eltérésekkel, de ezek nem jellemzőek). Így, ismervén liturgiájukat és szokásaikat, véleményem szerint egyszerűbb feladat felállítani azt a rendszert, a nagyegyházi protokoll rendszerét, mely szabályozza, de egyben meg is könnyíti

hivatalos

és

nem

hivatalos

érintkezéseinket

ezen

felekezetekkel,

ill.

képviselőikkel. A kisegyházak szokásait vizsgálva szintén találtam egyfajta, a közösségi gyakorlatokra vonatkozó rendet, ám ez nem bizonyult olyan kötöttnek, ill. állandónak, mint a nagyegyházak esetében. Sőt, itt a többféle irányzat, hitéletük megélésének különféle módjai még tovább színesítették a palettát. A tradicionális vonalat követve megpróbáltam rendszert találni alkalmaikban és tevékenységeikben, mely a mély irányvonalakat, tulajdonképpeni hitelveiket (és mondhatni sajátos liturgiájukat) tekintve, azokat követve vázlataiban sikeresnek tekinthető. Tapasztalataim alapján viszont azt kell, hogy mondjam, hogy a kisegyházi protokoll „szabályainak” felállítása, bizony sokkal nehezebb, köszönhetően e „színességnek”, mint a nagyegyházak esetében. Elmondható, hogy a kisegyházak képviselői között nem jellemző a protokolláris fordulatok használata. De mit tegyen a kívülálló? A gyakorlat azt mutatja, hogy vagy a nagyegyházi szokások és liturgia alapján próbál rendszert találni, és így osztályozni a kisegyházak jellegzetességeit, vagy a világi protokoll- és illemszabályokat követi. A kisegyházak képviselői felől ez nem tekinthető tiszteletlenségnek, mindkét formát elfogadják.

80


III.6. Egy rendezvény megtervezése, leírása – Nemzet- és felekezetközi konferencia (jellege,

funkcionális

tartalma,

ideje,

helye,

látogatók,

résztvevők,

közreműködők, szervezők, sajtó, VIP) A konferencia lehet egynapos, vagy többnapos, kisebb vagy nagyobb (több száz, vagy több ezer fős) létszámú rendezvény. Így az egyházi konferenciák is lehetnek hosszabb, vagy rövidebb időtartamúk, sok, vagy kevés látogatóval és részvevővel. A tanulmányomban vázlataiban megtervezni kívánt konferencia tehát jellegét tekintve egyházi. Ez azt jelenti, hogy már az előkészítéskor, szervezéskor szem előtt kell tartani a keresztény hit alapjait, normáit, szokásait. Funkcionális tartalma szerint, amint azt megnevezése is mutatja: konferencia. Ez azt jelenti, hogy a rendezvény időtartama alatt a fő esemény mellett szekcióülések is helyet kapnak. Az egyházi konferenciák többségére ez azonban nem jellemző (ez inkább az ún. zsinat-szerű konferenciák attribútuma); az egyházi konferencia célja, mint azt már korábban is megjegyeztem, a hitmélyítés és közösségépítés. Az egyházi – különösen a felekezet- és nemzetközi jellegű – rendezvények időpontját érdemes olyan dátumra tenni, mikor egyik egyháznak sincs ünnepe, böjti időszaka, vagy egyéb, fontos megmozdulása. Ilyen időszak lehet az ősz, például. Sok felekezetközi konferencia szeptember végén – október végén kerül megrendezésre. Mivel a rendezvény nemzetközi is, a meghívni tervezett nemzetek szokásait és ünnepeit (akár nemzeti, állami ünnepeit!) is figyelembe kell venni. A hely kiválasztása nem könnyű feladat. A konferencia helyszínének bárki, ill. mindenki által jól megközelíthetőnek kell lennie, a környéken pedig az összes, a rendezvényhez csatlakozó egyéb infrastrukturális feltételnek jelen (vagy a közelben) kell lennie (pl. közlekedési feltételek, szálláslehetőségek). Továbbá magának a helynek is alkalmasnak kell lennie a „feladatra”: szükség van egy nagy helyiségre a közös alkalmak megtartására, néhány kisebb teremre az esetleges szekcióülésekhez és egyéb szükségek betöltésére, mint például az öltözők, és egyéb kiszolgáló helyiségek (mosdók, büfé, stb.). Javaslatom: Budapesten az Olimpiai Körcsarnok és épületkomplexuma (néhány nemzet- és felekezetközi, egy- és többnapos rendezvény, konferencia helyszínéül már szolgált ez a hely, és alkalmasnak bizonyult a feladatra). 81


A rendezvényen megjelenő emberek csoportját öt alcsoportra oszthatjuk: -

látogatók (vagy vendégek)

-

résztvevők, közreműködők (az előadók, a konferencia házigazdája, a különféle szolgálatokban részvevők, pl. a zenészek, énekesek, a tolmácsok)

-

szervezők (akik a rendezvény szervezésében és lebonyolításában aktívan részt vesznek)

-

sajtó (esetünkben az egyházi és, a rendezvény nyitottságától függően, a „világi” sajtó)

-

VIP (lehet látogató, vagy résztvevő)

Ezek tehát a fő vonalak, melyet szem előtt kell tartanunk a rendezvény előkészítésekor és lebonyolítása alatt is végig, sőt, még utána is. A következőkben még a két jellegzetesség velejáróit és „buktatóit” kívánom számba venni: a konferencia nemzetközi és felekezetközi.

III.7. A rendezvény sajátosságai Nem létezik egy általános menetrend a rendezvények szervezését illetően. Minden rendezvény más és más, és a jellegzetességek meghatározzák a szervezés lépéseit és hogyanját (jóllehet egy általános váz azért minden rendezvény esetében bátran alkalmazható vezérfonalként).

III.7.a. Nemzetközi – a résztvevő országok szokásainak, esetleges országspecifikus egyházi liturgiájának és protokolljának figyelembe vételével Nemzetközi rendezvények szervezésekor figyelembe kell venni az egyes országok népeinek szokásait, ünnepeit, az általuk beszélt nyelve(ke)t, stb. A Magyarországon szervezett felekezet- és nemzetközi rendezvények részvevői általában a környező országok (magyar ajkú) lakossága, ill. azok a nemzetek, akikkel a részvevő, szervező egyházak tartják a kapcsolatot, vagy akiket kifejezetten erre a 82


rendezvényre hívtak meg (pl. kapcsolatfelvétel céljából). Így a részvevő nemezetek között általában nagy valószínűséggel találkozhatunk: erdélyi (/román), kárpátaljai, szerb, ukrán, cseh, szlovák „testvérekkel”, illetve kisebb számban, de jelen vannak németek, amerikaiak, stb. A részvevő országok listáját ismervén tehát elkészíthető egy olyan tervezet, mely igazodik az összes érintett nemzet szokásaihoz, liturgiájához és a protokoll szabályaihoz.

III.7.b.

Felekezetközi

–

az

eltérések

és

hasonlóságok

mérlegének

alkalmazásával Láthattuk, hogy az egyes keresztyén egyházak között is milyen eltérések mutatkoznak liturgia és szokások tekintetében, különösen a nagy- ás kisegyházak között. Ezeket nagy feladat összehangolni. De, ahogy azt már korábban is megjegyeztem, nem egy olyan egységet kell megpróbálni „kreálni”, ami nincs, hanem ami van! A közös alapokra kell építkezni, a különbözőségeket pedig át kell lépni vagy hidalni. Ha nagyon akarunk egy-egy felekezetnek, vagy nemzetnek „kedveskedni”, megtehetjük, hogy például a felolvasásra kerülő bibliaidézeteket hol az egyik felekezet által használt bibliafordításból olvassuk fel, hol pedig egy másikból, és esetleg, ha rövidebb a szakasz, a részvevő nemzetek saját nyelvén. Ez azonban nem minden esetben megoldható, hiszen időigényes. De a protokolláris szempontokat szem előtt tartva, és a kapcsolatok ápolására egy-egy ilyen mozzanat azért időnként beilleszthető. „Sikere” nem marad el!

IV.

Nemzet- és felekezetközi konferencia szervezése

A továbbiakban egy vázlatos vezérfonalat kívánok adni nemzet- és felekezetközi konferenciák szervezéséhez és lebonyolításához, néhány praktikus tanáccsal kiegészítve. Egy teljes konferencia tervezésének és lebonyolításának átfogó, részletes bemutatására itt most nem nyílik lehetőségem. 83


A tervezet vázlata, mivel minden rendezvény egyedi, nem az egyetlen megoldási mód, csak egy általam javasolt lehetőség.

IV.1. Forgatókönyv A forgatókönyv tartalmazza a rendezvénnyel kapcsolatos összes alapvető és lényeges információt. Így megtalálható benne: -

-

összefoglaló információk: •

időpont

•

időtartam

•

helyszín

•

a részvevők tervezett létszáma

•

a közönség és látogatók tervezett létszáma

események: •

a főesemény(ek) (konferencia)

•

mellékesemény(ek) (pl. művészeti rendezvények – koncert, kiállítás, színdarab)

-

•

kiegészítő esemény(ek) (kirándulás, városnézés)

•

protokolláris esemény(ek) (megnyitó- .s záróalkalmak)

a rendezvény szervezeti rendszerének és folyamatának leírása: •

szervezeti felépítés (bizottságok, albizottságok, vezetők, felelősök)

•

a szervezeti egységek részletes felsorolása és hatásköre (elérhetőségeikkel)

•

a rendezvény folyamatának leírása (tevékenysége; azok teljesítésének, vagy részteljesítésének határidői; a végrehajtás felelősei, módja, eszközei)

-

-

a rendezvény arculata: •

jelmondat, mottó

•

jelképek (audio, vizuális, audiovizuális)

•

szerzői és szomszédjogokkal kapcsolatos ügyintézés

a rendezvény eseményein résztvevők, közreműködők, szervezetek felsorolása: •

részvevő szervezetek (pl. a szállítmányozó cég) 84


•

közreműködő szervezetek (pl. az ének- és zenei szolgálatot ellátó csoport)

•

szponzorok, támogatók szervezete

•

alvállalkozó szervezetek (egy-egy részesemény lebonyolítói)

•

beszállító szervezetek

•

engedélyes szervezetek (média; bármely jellegű, a konferencia jellegéhez kapcsolódó árusítások; vendéglátók)

•

hatósági és nem hatósági szervezetek (rendőrségi és önkormányzati engedélyek, KÖJÁL, Mentők, Tűzoltóság, stb.)

•

a felsoroltakhoz kapcsolódó bármely jellegű dokumentációk csatolva

Ezen kívül használható egy forgatókönyv a részletes, időlebontásos programmal (annyi nyelven, ahány nemzet részt vesz a rendezvényen), amiből minden vendég és részvevő kap, és egy technikai forgatókönyv, amiből csak a rendezők kapnak.

IV.2. Előkészítés A nemzetközi események tekintetében figyelembe kell venni, hogy azok egy, ún. rotációs rendszerbe tartozó sorozat részei, vagy rendhagyó, egyedi események. Ha az előbbi kategóriába tartoznak, az érintett (nemzetközi) szervezetnél megrendezését kérvényezni és engedélyeztetni kell (Ilyen lehet például az Evangéliumi Alliansz). Mivel egy ilyen jellegű rendezvény nagy felelősséggel és kimerítő szervezési feladatokkal jár, szükséges egy olyan főfelelős kijelölése, aki a rendezvényes kapcsolatos összes mozzanatot felügyeli és koordinálja. Helyettese legyen olyan személy, aki váratlan helyzetekben is képes a feladatokat azonnal átlátni és döntéseket hozni, cselekedni. Fontos, hogy a főfelelős és helyettese ne csak a feladattal legyenek tisztában, hanem az érintett egyházak liturgiáját és szokásait is jól ismerjék. A helyettes felelős hozza létre a szervezésért felelős bizottságot, melynek tagjai felépítik az egyes területekért felelős albizottságokat. -

szervezési albizottság •

felméri a részvevők várható létszámát és felkéri a rendezvény díszvendégeit

85


•

lefoglalja a szállodát, megrendeli és megszervezi az étkezéseket a rendezvény díszvendégeinek és előadóinak (egyházi rendezvényeken általában csak ők kapnak teljes ellátást)

•

szervezetté teszi a (dísz)vendégek érkezését és elutazását, a transzfereket

•

előkészíti az egyéb programokon való részvételt (díszvendégek és előadók számára) (pl. városnézés, egyházvezetőkkel való találkozás, stb.)

• -

létrehívja az információs szolgálatot

személyi albizottság •

koordinálja a tolmácsok, rendezők, ún. lelkigondozók felkérését és időbeosztását

•

megszervezi az orvosi ügyeletet és a készenléti mentőszolgálatot a rendezvény helyszínén

• -

kapcsolatot tart a biztonságért felelős vezetőkkel

pénzügyi albizottság •

előkészíti a költségvetés jóváhagyását

•

bekéri a szükséges árajánlatokat (ezek alapján a megtörténhetnek a megrendelések)

•

ellenőrzi, hogy az előirányzott összeg a megfelelő módon és keretek között van-e felhasználva, hogy az a tervezett kiadásokat fedezze

• -

ellenőrzi a beérkezett számlákat és rendezi azokat

műszaki albizottság •

gondoskodik a rendezvény helyszínéről

•

gondoskodik a szükséges technikáról (hangosítás, tolmácsolás megoldása, stb.)

•

biztosítja a dekorációt (virág, feliratok, zászlók, egyéb kellékek), a kiszolgáló-helyiségek rendezettségét

• -

gondoskodik az előadók és tolmácsok számára frissítőkről

sajtó-albizottság •

tájékoztatja a megfelelő sajtóorgánumokat a rendezvényről

•

gondoskodik arról, hogy a rendezvény részvevőiről fotók (illetve a rendezvényről magáról hangi és képi felvételek) készüljenek (különféle dokumentációs célokból) 86


-

biztonsági albizottság •

gondoskodik a részvevők életének, épségének, értékeinek védelméről és biztosításáról (megszervezi a biztonságiak és rendezők csapatát és a védelem rendszerét)

IV.3. Érkezés előtti szervezés Az érkezés előtti szervezés első lépése a rendezvény költségvetési tervének és ütemtervének előkészítése. Ebben rögzítésre kerül, hogy mely költségek terhelik az alkalom rendezőit, és melyeket kell esetlegesen a részvevőknek állniuk. Az egyházi konferenciák és egyéb rendezvények alkalmával, mivel szállást csak az előadók kapnak, és belépődíj nincs, a részvevők felé felmerülő egyetlen költség a regisztrációs díj lehet, mely magában foglalja a rendezvény adminisztrációs költségeit, ill. a nyomtatott anyagokat, melyeket a részvevők megkapnak, miután regisztrálják magukat (ez lehet egy programfüzet például, benne információval az előadó(k)ról, a témákról, az együtt énekelt énekek szövegével, stb.). Nagyon gyakran azonban regisztrációs költséget sem kell fizetni az egyházi rendezvényeken részvevőknek. Az viszont igen gyakori, hogy a rendezvény járulékos költségeire gyűjtést (adakozás) tartanak. Ha külföldi előadók is jönnek, ők sokszor felajánlanak egy bizonyos összeget, mellyel a rendezvényt támogatják (itt visszautalnék arra, hogy a keresztény embernek mennyire fontos az adakozás, ajándékozás!). (Ez ugyanígy magyar részről is megtörténhet, akár „kívülálló” felajánlásaként is, szponzori formában.) Az is gyakori, hogy a szervező egyházak összefogva a rendezvény költségeinek egy részét vagy akár egészét magukra vállalják. Az ütemterv egy időtáblázat, mely a rendezvény kezdetéig hátralévő időt, és az addig elvégzendő feladatok időarányos felosztását mutatja. Ez segít az egyes munkafázisok készültségi fokát időről-időre ellenőrizni, s a további intézkedéseket megtenni. A rendezvény engedélyeztetése és a költségvetési- ill. ütemterv elfogadása után szokták általában az időpontot és helyszínt rögzíteni (ezt persze tájékozódások előzik meg, hogy abban az időben, ill. helyen, vagy régióban hasonló rendezvényt terveznek-e mások). 87


A helyszín kiválasztásánál figyelembe kell venni: -

a főterem nagyságát (a várt létszámnak megfelel-e), és hogy megfelel-e a hangosítási feltételeknek (ne legyen visszhangos, pl.), elfér-e (vagy ami ott található, méretben megfelel-e) egy nagyméretű színpad a terem elején

-

rendelkezésre áll-e megfelelő létszámú és tulajdonságú kiegészítő helyiség (az információs és a rendező/szervező iroda felállítása céljából; az esetleges hivatalos tárgyalások, megbeszélések számára egy hely; az előadók részére, hogy ott megpihenjenek; a tolmácsok részére egy pihenőhelyiség; a zenekar részére egy öltöző; lelkigondozásra alkalmas helyiségek; orvosi szoba)

-

van-e hely az esetleges árusítók részére, és az megfelelő-e

-

a környéken a parkolási lehetőség megfelel-e a várható létszámnak

-

tömegközlekedési eszközökkel jól megközelíthető-e a helyszín

A protokollos, ill. a főrendező feladata a helyszínek előzetes bejárása és megismerése. Ha a szállásfoglalást a vendéglátók végzik (ez többnyire így történik), érdemes olyan szállodát választani, ami a rendezvény (vagy főesemény) helyszínének közelében van (ez, esetünkben, mivel az Olimpiai Körcsarnok épületkomplexumát javasoltam, a Stadion Hotel lenne, ám magas rangú vendég számára nem tartom megfelelő helynek. Javaslom, tehát, egy belvárosi szállodában történő szobafoglalást, mely viszonylag könnyen megközelíthető a helyszínről és színvonala is megfelelő). Szállásfoglaláskor számba kell venni, hogy hány fő számára történik, milyen a nemek aránya, házaspárok érkeznek-e, esetleg azt is, hogy kik szeretnének szomszédos szobát kapni, és hogy van-e valami speciális igény (pl. egy mozgássérült vendég esetében). Az „átlag” vendég illetve részvevők részére szállást ilyen rendezvényeken jellemzően nem szokás foglalni, ismerősök körében oldják meg, vagy saját maguk rendezik foglalásukat. Javaslom viszont, hogy néhány hotel, szálló és szálloda elérhetőségét és ajánlatait biztosítsuk számukra az előzetes meghívások és tájékoztatások alkalmával, megkönnyítve így az ő szállás-találásukat is (meg is egyezhetünk az adott szálláshelyekkel, hogy a konferencia vendégei részére külön „csomagot” állítsanak össze, különféle lehetőségekkel és kedvezményekkel). Az érkezés előtti szervezés része a program elkészítése is. A program szakmai / a főeseménnyel kapcsolatos, szabadidős és technikai részekből áll. A főeseménnyel kapcsolatos, ill. szakmai („hivatalos”) programok: -

megbeszélések, tárgyalások az egyházi vezetőkkel 88


-

egyházi közösségek és szervezetek látogatása (esetlegesen)

A szabadidős tevékenységek, többnyire: -

városnézés, kirándulások

-

díszétkezések

A technikai rész pedig: -

elszállásolás

-

étkezések

-

transzferek

-

tolmácsok biztosítása

-

találkozók megszervezése

-

a termek és egyéb helyiségek berendezése

-

ajándékozás

A véglegesített programot az összes érintett személy megkapja (magyar és idegen nyelven). A programnak tartalmaznia kell az összes kezdési és végidőpontokat, hogy mindenki tisztában legyen a rendelkezésre álló idővel. Bármely jellegű programváltozás esetén az összes érintett felet értesíteni kell! A költségvetés jóváhagyását követően a meghívni szánt vendégek két, egymás utáni körlevélben kapnak értesítést a rendezvényről és az azzal kapcsolatos részletekről. Az első meghirdeti a rendezvényt, tartalmazza annak célját, főbb témaköreit, idejét / időtartamát, a várható részvevők körét, és előzetes tájékoztatást nyújt a fakultatív programokról és az esetleges részvételi díjról. Az előadókat meghívással kérik fel a rendezvény idejére. Csoportos érkezéskor jelezni kell a csoport várható létszámát. A visszajelzéseket megkapva a szervezők összesítik a beérkezett adatokat, s azok alapján begyűjtik a különféle ajánlatokat (a különféle programok tekintetében). A második körlevél tájékoztat az elsőben megadott pontok részleteiről, továbbá a szállás- és programajánlatokról, ha van részvételi vagy regisztrációs díj, akkor a fizetési feltételekről, továbbá a kiállítási, árusítási, hirdetési és szponzorálási lehetőségekről. A levél mellékleteként a (praktikus, ha másolható) jelentkezési lapok, meghívók kerülnek postázásra. Programfüzetet a részvevők, rendezők, és a biztonságiak kapnak, melyben benne van a rendezvény napirendje. Az előadók és VIP vendégek kapjanak részletesebb programfüzetet, hogy tisztában legyenek nem csak az egyes programok időpontjaival, hanem az összes egyéb mozgással (pl. a távozás időpontja egy másik helyszínre). 89


Egyéb technikai-adminisztratív nyomtatványokra is szükség van, mint például a részvevők névkártyája, melyet a regisztrációs pultnál kapnak meg (ha van regisztrálás) (ez megkönnyíti a részvevők kapcsolatteremtését és a részvevők nyilvántartását), a rendezők, szervezők, technikai személyzet és egyéb közreműködők névkártyája a rendezvényen betöltött szerepükkel, a tájékoztató - útba igazító táblák (hol találhatók az egyes helyszínek), a transzparensek és zászlók, visszajelzőkártyák, stb. A díszvendégek, előadók, VIP személyek megfelelő fogadásáról gondoskodni kell. Az érkezők rangjának megfelelő rangú személyek fogadják a repülőtéren, állomásokon a vendégeket. (Ügyeljünk arra, hogy: külföldi vendégek esetén tolmács is legyen jelen, a hölgyek – ha kísérők, akkor is! – kapjanak virágot, és ha lehetőség van rá, béreljük ki a VIP várót, hogy egy kicsit megpihenjenek továbbindulás előtt – itt a protokolláris mozzanatokra is lehetőség nyílik, mint pl. az üdvölés, gyors tájékoztatás.) A részvevők fogadása is fontos, hogy megfelelő módon történjen: a kapuban és a főbb bejáratoknál álljon eligazító-fogadó személyzet. Ők a rendezvény teljes ideje alatt is ott maradhatnak, kérdések esetén útbaigazíthatnak. A kiemelt vendégek, előadók étkezéséről gondoskodni kell. A tolmácsok, zenészek ellátása történhet helyben, büfé-rendszerben. A fővendégek, és –előadók étkeztetése azonban a megfelelő helyen kell, hogy történjen (színvonalas étteremben, mely előre lefoglalandó, vagy a szálláshely éttermében, így ha lehetőség van rá, étkezések után helyben van alkalmuk röviden pihenni, felfrissülni is). Az étkezések szervezésekor nem szabad elfeledkeznünk a különféle diéták és étkezési szokások (pl. epebeteg, vegetáriánus vagy zsidó) figyelembe vételéről sem, illetve minimum kétféle menüajánlatot kérjünk! A rendezvényt kísérheti (előtte vagy utána) protokolláris étkezés is, pl. egy állófogadás az egyházi vezetők képviselőivel és a díszvendégekkel, előadókkal, melynek előkészítése szintén kiemelt figyelmet igényel.

IV.4. Lebonyolítás A rendezvény lebonyolításában nélkülözhetetlen segítséget nyújt a forgatókönyv. Általában kétféle forgatókönyv készül: az egyik a programfüzet része, melyet a részvevők kapnak meg, és a rendezvény időbeli beosztását tartalmazza, a másik pedig részletes leontásban tartalmazz a szervezéssel kapcsolatos lépéseket, időpontokat, felelősöket, a lebonyolítás ill. 90


teljesítés (készültségének) fokát, melyek elvégezve kipipálhatók, s így az előkészítés és lebonyolítás teljes menete végigkövethető. Ez a forgatókönyv részletezi például az előirányzott költségvetés és a valós költségek adatait, a szállodai elhelyezés adatait (pl. szobaszámok), stb. Itt kerül még nyilvántartásra az ún. rekvizitumok (színpad, dekoráció, hangosítás, székek, stb.) elrendezése is. A színpad elég nagy kell, hogy legyen egy zenekar és énekesei részére, és arra, hogy egy kisebb „szószék” is elférjen, ahonnan az előadások (egyházi rendezvény lévén a prédikációk, tanítások) elhangozhatnak. A szószék ne legyen túl nagy, hogy helyet adjon az előadó és tolmácsa számára az esetleges szabad mozgásra. (Készítsünk oda frissítőt is, beszéd közben jól jöhet!) A díszítés legyen összehangolva a különféle egyházak díszítési szokásaival és szimbolikájával. Egy egyszerű élővirág (vágott vagy cserepes, ill. vegyesen is lehet) díszítés biztos elnyeri mindenki tetszését. Figyeljünk arra, hogy a kompozíciók ne legyenek túl nagyok: ne zavarják se a közlekedést, se a kilátást, és a figyelmet se vonják el. Megtisztelő és protokolláris fordulat a részvevő nemzetek zászlóinak központi helyre állítása. A rendezvény témáját vagy mottóját egy nagy transzparensre nyomtatva szintén központi helyre függeszthetjük, egy, esetleg két nyelven (magyar és egy idegen nyelv). A hangtecnika felelősei már jó előre rendezzék be és próbálják ki a különféle berendezéseket. A színpadon jó, ha rendelkezésre áll több mikrofon is, de legalább kettő: az előadó és tolmácsa részére (a tolmács hálás lehet, ha kontroll-hangfalban hallja az előadót!). (Kisebb egyházi – nemzetközi – rendezvények alkalmával nem jellemző a szinkrontolmácsolás, a tolmácsolás konszekutívan zajlik. Nagyobb rendezvények esetében a tolmácsolás tolmácsfülkékben és tolmácsfejhallgatókkal zajlik, melyek elhelyezéséről szintén gondoskodni kell, bennük frissítőkkel.) A részvevők, vendégek székeit úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen a várható létszámnak és a terem kapacitásának. A fontosabb vendégek, VIP személyek részére előre foglaljuk le, és jelöljük ki a kiemelt helyeket. Ha az előadónak szüksége van szemléltetőeszközökre, akkor tájékozódni kell arról, hogy milyen eszközöket kíván használni, azokat biztosítani kell, és gondoskodni kell pótlásról is! Az egyházi rendezvényeken szokás az énekek szövegének kivetítése. Az ehhez szükséges eszközöket is előre be kell készíteni, és ellenőrizni kell, hogy megfelelően működnek-e, illetve, hogy mindenki által látható legyen (ha ez nem megoldható, a programfüzet is tartalmazhatja az énekszövegeket). 91


Az esemény nyitóalkalmára a szervezők már mindent (újra) leellenőriztek, bárminemű változásról az összes érintettet azonnal értesítik. A rendezvénynek általában van egy általános levezetője (celebrálója), de az is lehet, hogy minden egyes részt másvalaki vezet, azért az egy részért/napért felelős. A szervezők munkája a megnyitóval sem ér véget, végigkövetik az eseményeket, és készenlétben állnak. Ha a konferenciát kisebb szekcióülések, szemináriumok kísérik, gondoskodni kell arról, hogy mind az előadók, mind pedig a részvevők megtalálják azok helyszínét. A nyomtatott ill. elektronikus médiának is lehetőséget kell biztosítani, hogy munkájukat végezzék. Ha felvétel készül az alkalomról, az nem zavarhatja az eseményt! Jobb előre tisztázni, hogy mely előadókkal, ill. részvevővel, díszvendéggel szeretnének találkozni, interjút készíteni, s ezt előkészíteni, időt és helyet biztosítva. A rendezvény eseményein kívül gondoskodni kell ún. fakultatív programokról is, melyek az aktív pihenést, kikapcsolódást és a környezettel való ismerkedést teszik lehetővé (pl. gyülekezet-látogatás, egy egyházi szervezet megismerése, kulturális program, városnézés, kirándulás), de nem fárasztja ki a részvevőket. A kísérők „szórakoztatásáról” is gondoskodni kell, különösen, ha ők nem vesznek részt az eseményen, vagy csak egyes részein (ám az általam vizsgált rendezvények esetében a kísérők (többnyire családtagok, vagy munkatársak, szolgálótársak) is részt vesznek a programokon). A rendezvény nem a záróalkalommal, hanem a vendégek távozásával ér véget (igazából még akkor sem, mert ezután következnek az utólagos munkálatok). A díszvendégek, előadók és VIP személyek búcsúztatása hasonló körülmények között és módon kell, hogy történjen. Szokás ilyenkor kisebb ajándékkal búcsúzni, ám arra figyeljünk, hogy az semmiképpen ne okozzon gondot utazáskor (mérete, jellege miatt, vagy a vámvizsgálatkor).

IV.5. Utólagos feladatok A konferencia lezárását követő utólagos feladatok majdhogynem olyannyira fontosak, mint az előkészületek és maga a lebonyolítás!

92


Ekkor kerül sor: -

a rendezvény kiértékelésére (ebből sokat lehet okulni, hasznos a jövőre nézve, és a munkások értékelése is megtörténhet),

-

az adminisztratív feladatok végigkövetésére és lezárására,

-

a pénzügyi lezárásokra (a számlák bekérésére és rendezésére), illetve a végleges költségvetés elkészítésére és kiértékelésére,

-

a dokumentációk rendezésére, archiválására,

-

a rendezvény területének rendezésére, takarítására,

-

a technikai és egyéb berendezések elszállítására,

-

stb.

Az utólagos feladatok sosem hagyhatók el. A következő hasonló rendezvények alapjául szolgálhat az így leszűrt tanulságok összessége, a pénzügyi- és egyéb kapcsolatok rendezése.

93


V.

Összegzés

Szakdolgozatom elemző, feltáró és gyakorlati megoldásokat javasló jellegű tanulmány. Vizsgálatomat az egyházi protokoll és rendezvények és azok történelmének, illetve egyes nagy- és kisegyházak protokoll- és liturgiai szokásainak megismerésével kezdtem. Az így nyert információkra alapozva igyekeztem egy nemzet- és felekezetközi konferencia megszervezéséhez és lebonyolításához gyakorlati tanácsokat adni. Tanulmányom során felismertem, hogy a felekezetközi rendezvények esetében a vezérelv nem a különféle szokások összemosása kell, hogy legyen, hanem a hasonlóságok és egységes alapok megtalálásával egy olyan rend megteremtése, mely tulajdonképpen felekezetek feletti. Kutatásaimat jelentősen segítették a témában fellelhető szakirodalom darabjai, így Gyarmati Ildikó: Rendezvényszervező kézikönyv, és Egyházi protokoll című művei illetve a Magyar Protokollosok Klubja által kiadott Protokoll egyetemi jegyzet. Itt szeretnék köszönetet mondani a következő személyek szakértő segítségéért: D. Nagy Tamás – az Evangéliumi Pünkösdi Közösség missziós elnökhelyettese, lelkipásztor; D. Szabó Dániel – a Magyar Református Világszövetség Alelnöke, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke; Durkó Sándor László – keresztény PR, média és rendezvényszervező szakember; George Jesze – német anyanyelvű, nemzetközi, felekezetközi egyházi rendezvények tolmácsa; Izsák Norbert – a HVG újságírója; László Viktor – az Ez az a nap! (keresztény) rendezőiroda vezetője; Mézes László – a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet elnöke; Pataky Albert – az Evangéliumi Pünkösdi Közösség általános elnökhelyettese; Simon Attila – a Nyitott Ajtó Baptista Gyülekezet presbitere; Szentesi Zoltán – a Szeráf Zenei Alapítvány igazgatója, kisegyházi és felekezetközi rendezvények zenei szervezője, lelkipásztor és média-szakember; Takács Károly – a Frontvonal Alapítvány igazgatója. Külön köszönet illeti Fábián Attila Urat, az Evangéliumi Szabadegyházak Szövetségének, és az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnökét.

94


VI.

Melléklet

1.sz táblázat Magyarország népességének vallási megoszlása számokban Vallások

százalék

Római katolikus

51,9%

Görög katolikus

2,6%

Református

15,9%

Evangélikus

3,0%

Izraelita

0,1%

A többi vallás

1,1%

Egyházhoz, felekezethez nem tartozik

14,5%

Nem kíván válaszolni

10,1%

Ismeretlen, nincs válasz

0,7%

Összesen:

100%

(A Központi Statisztikai Hivatal /KSH/ által végzett 2001-es népszámlálás adatai és a KSH Népszámlálási főosztálya által kiadott Népszámlálás 2001, 5. kötet: Vallás, felekezet (Budapest, 2002) alapján. Az adatok kerekítve vannak.) Forrás: www.apologia.hu (letöltve: 2004. ápr. 15. 19:47)

95

Forrás: Gerhard J. Bellinger, Nagy valláskalauz, Akadémiai Kiadó, Budapest 1993, p.244.

Az egyházak és hitvallások törzsfája

1. sz. ábra


96


VII.

Bibliográfia

A Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet Szervezeti Szabályzata, 2000. Az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Szervezeti és Működési Szabályzata, 1997. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Kilencedik, ismételten átnézett és függelékkel bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989. Bellinger, Gerhard J.: Nagy valláskalauz. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993 (pp.233-273.) Cambridge Enciklopédia. Maecenas Kiadó, Budapest, 1992. Gyarmati Ildikó: Egyházi protokoll – Nagyegyházak protokoll- és liturgiai szokásai. Athenaeum 2000 Kiadó, 2003. (pp.9-102.) Gyarmati Ildikó: Rendezvényszervező Kézikönyv. Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest, 2001. (pp.5-45.) Magyar Nagylexikon, Hetedik kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998. Protokoll – Egyetemi jegyzet, Második, javított kiadás. Magyar Protokollosok Klubja Országos Egyesület, Budapest, 2002. (pp.11-35.) Vallástörténeti kislexikon, Ötödik, bővített és átdolgozott kiadás. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983. www.epk.hu www.extra.hu/baptista www.ezazanap.hu www.lutheran.hu www.reformatus.hu www.szabadkeresztyen.hu

97

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Szakdiplomácia szakirány

Recommend Documents