CREDO. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 11. szám november. Boldoggá avatták VI. Pál pápát

CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 2014. november 16. évfolyam 11. szám - 164 -

Boldoggá avatták VI. Pál pápát

CREDO - 2014. november


Helytörténet

Boldoggá avatták VI. Pál pápát

1976–78 között, két éven át katonáskodott először Nagyatádon, később pedig Marcaliban. A nehéz szolgálat elviselésében vele volt a Gondviselő Isten áldása és a kispaptársai szeretete. Csak néhány név a sok közül: Bicsár László kutasi plébános, Hortobágyi Cirill bencés perjel, Pajor András budapesti plébános, több ifjúsági könyv szerzője. Három évet végzett el a teológián 1978–1981 között. Amikor a szent tudományokat végezte és igyekezett fölkészülni a papság iránti nagy elvárásokra, a hívatásában elbizonytalankodott. Búcsút mondott az esztergomi szemináriumnak, de a Lelkek Örök Pásztora, Jézus Krisztus nem engedte el a kezét. 1981–1992 között a Központi Szemináriumban befejezte a hátralévő teológiai tanulmányait. Minden vizsgáját sikerrel tette le. Még Erdő Péter kánonjog professzor, a későbbi bíboros úr is tanította. A tanulmányai végzése mellett sekrestyésként és hitoktatóként működött. Ez volt számára a gyakorlat az ifjúsággal való foglalkozás terén. 1992–1996–ig a Szent Jeromos Biblia Társulatnál tevékenykedett. 1996–ban a fiatal kaposvári püspökség szolgálatába lépett. 2001–ig akolitusként működött a somogyszobi plébánián. Ekkor ismertem meg, és azóta is töretlen a barátságunk. Az akolitusi munkakör fölébresztette benne a szent vágyat a papság iránt. A főpásztora örömmel szentelte pappá a segesdi kegytemplomban 2001. november 3–án. 2001. november 4–én mutatta be első szentmiséjét a somogyszobi plébániatemplomban. Első állomáshelye, magától értetődően a somogyszobi plébániához kötődik. 2002. augusztus 1–én a püspök úr Somogyapáti plébánosává nevezte ki. A 13 fília, a rengeteg mise, a szerteágazó hittanórák a sok templomi, kápolnai felújítás és tatarozás a missziós életforma megélését jelentette számára.

Marics József (Berzence): Nagybajom katolikus papjai

Ferenc pápa október 19–én, a Szent Péter téren a napi evangélium – az adópénz példázata – híres jézusi mondásával kezdte homíliáját a családszinódust lezáró szentmisén, melynek keretében boldoggá avatta elődjét, VI. Pált.

30. A sokrétű plébános: RAJKAI ISTVÁN (2006–)

A pápa hangsúlyozta: ebben az alázatosságban ragyog fel Boldog VI. Pál nagysága, aki, miközben kibontakozott a szekularizált és ellenséges társadalom, türelmes nagylelkűséggel – és néha magára hagyatva – tudta kormányozni Péter bárkáját, sohasem veszítve el az örömet és az Úrba vetett bizalmat. VI. Pál valóban meg tudta adni Istennek, ami Istené, egész életét a szent, ünnepélyes és súlyos „E nagy pápára, bátor keresztényre és fáradhatatlan elkötelezettségnek adva. Egyik homíliájában így apostolra tekintve csak egy egyszerű, őszinte, fontos fogalmazott: „folytatni az időben és kiterjeszteni a szót mondhatunk Isten előtt: Köszönet! – mondta a földön Krisztus küldetését”, szeretve az egyházat és boldoggá avató szentmise prédikációjában Ferenc kormányozva az egyházat, hogy „egyszerre legyen pápa. – Köszönjük, kedves és szeretett VI. Pál pápa! minden ember szerető édesanyja és az üdvösség Hála a Krisztus és az ő egyháza iránt érzett szeretetről kiosztója” (Ecclesiam suam, előszó). való alázatos és prófétai tanúságtételedért!

Ferenc pápa ezután Montini pápának, a zsinat nagy irányítójának személyes naplójegyzetét idézte. VI. Pál ezeket írta a II. Vatikáni Zsinat befejezése után: „Talán az Úr nem azért hívott engem és nem azért tart meg e szolgálatban, mivel alkalmas lennék rá, vagy azért, hogy kormányozzam és kivezessem az egyházat a jelen nehézségekből, hanem azért, hogy szenvedjek valamit az egyházért, és világos legyen, hogy ő, az Úr és nem más vezeti és menti meg az egyházat.”

VI. Pál pápa

2

Horváth Lóránt plébános után az Egyházmegyei Hatóság Rajkai István atyát nevezte ki Nagybajom lelkipásztorának. Városunk új plébánosa 1957. június 12–én született Budapesten. Mélyen vallásos, hithű katolikus családból származik. Testvéreivel együtt szorgalmasan ministrált a kelenföldi plébániatemplomban. A hittanórákra is szorgalmasan eljárt. A szentmisén és a vallásos foglalkozásokon sok atyát megismert, akik nagy hatással voltak az értelmes, a világ dolgai iránt nyitott és minden szépre, jóra kész diák életében és szellemi–lelki kibontakozásában. A sok derék lelkipásztor közül Élő József plébánosra, Pálos Iván atyára, a későbbi esztergomi segédpüspökre, Bán Imrére, Sávai Tiborra és Balás Bélára emlékezik és gondol rájuk hálás szeretettel. A fiatal Balás Béla atya, az ifjúság nagy barátja és a Regnum Marianum kimagasló oszlopa meghatározó lelkiatya volt István számára, akitől elsajátíthatta az ifjúság szeretetét, nevelését, a velük való törődést és a papi hívatás iránti komoly érdeklődést. A Regnumban áldásosan tevékenykedett: Emődi László, Keglevich István és Tompa Nándor atya is, akik a lelkiélet nagymesterei voltak a megszervezett, veszélyek közepette is kitűnően működő regnumi közösségben. Amire István atya élete végéig nemes büszkeséggel emlékezik, hogy aktív tagja lehetett a kelenföldi fiúcsapatnak. István atya 1975–ben érettségizett a Kaffka Margit (az egykori Árpád házi Szent Margit) Gimnáziumban. Az érettségi után a vallásos ifjú a Kertészeti Egyetemre készül: táj– és kertépítő mérnök szeretett volna lenni, de a Gondviselés másként intézkedett. Egy évig a külkereskedelemben dolgozott, ahol sikeres vizsgát tett német nyelvből, melynek azóta is lelkes és kiváló művelője. Kirándulásaink során könnyedén és nagyszerűen tölti be a tolmács szerepét. 3



2006–ban a főpásztora egy életképes, és tapasztalt lelkipásztort igénylő Nagybajomba küldte lelkipásztornak. A plébános és a nyáj elég hamar megismerte, elfogadta és megszerette egymást. Nagybajomi atyaként a hagyományos lelkipásztori tevékenység mellett fölépítette a pálmajori templomot, melynek modern és ízléses berendezése, környékének szép parkosítása óhatatlanul ráirányítja az ember figyelmét a templom és az egyház szeretetére. Nagybajomban a hívek nagy örömére elkészült a temető kápolna teljes külső és belső felújítása. A plébános atya szívügye a Kolping iskola működtetése, a hitoktatás, az ifjúsággal való foglalkozás, a táborozások, a kirándulások, a vidám közösségi együttlétek megszervezése és a tudatos közösségépítés a hívek körében. A sikeres lelkipásztori élet mellett a szenvedés keresztje is felbukkan István atya életében, de a jó Isten ekkor is vele van, hogy a keresztje ne lehúzó, hanem felhajtó és gyümölcsöző erő legyen papi életében. A jóságos plébánosunk iránti szeretetünk jeleként: legyünk aktív segítői lelkipásztori munkájában, és imádkozzunk Érte, hogy a jó Isten nagyon sokáig éltesse jó egészség és öröm közepette Nagybajom szeretett plébánosát.

Magának a jelen szinódusi ülésnek az előkészítése is lehetővé tette a számunkra, hogy megismerjük a világszerte élő sok család élettapasztalatát az egyház számára megküldött válaszokból, amelyeket a kérdéseinkre kaptunk. A szinódus napjaiban folytatott párbeszédünk révén kölcsönösen gazdagítottuk egymást, és hozzásegítettük egymást ahhoz, hogy meglássuk azt az élő és összetett valóságot, amelyben a családok élnek. Emlékeztetünk benneteket Krisztus szavaira: „Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20). Ahogy akkor is tette, amikor a Szentföld útjait járta, és betért a házakba és a falvakba, Jézus ma is járja városaink utcáit. Otthonaitokban együtt van jelen a fény és az árnyék, a felemelő kihívások, ugyanakkor a drámai megpróbáltatások is. A homály még mélyebbé, végül egészen sötétséggé válik, amikor a gonosz és a bűn beférkőzik a család szívébe. Az első nagy kihívás a hűség a házastársi szeretetben. A családi életben is megtapasztalható a hit és az értékek meggyengülése, az individualizmus, az emberi kapcsolatok elszegényedése, a fékevesztettségből fakadó, amely képtelen az elmélyülésre. Ebből adódik nem kevés házasság válsága, s ezeket gyakran csak felületesen akarják megoldani, anélkül, hogy elég bátrak lennének a dolgok türelmes megvizsgálásához, a kölcsönös megbocsátáshoz, a kiengesztelődéshez és akár az áldozathoz is. A bukásokból így új kapcsolatok, új párok, új élettársi kapcsolatok és új házasságok születnek, ezáltal összetett és keresztény szempontból problematikus családi helyzetek jönnek létre. Ezek között a kihívások között meg kell említeni a léttel járó fáradságot, elegendő, ha egy fogyatékkal élő gyermekre, egy súlyos betegségre, az öregek idegrendszeri leépülésére, egy szeretett személy halálára gon-

Püspöki Szinódus Záró üzenet Mi, a szinódusi atyák, akik egybegyűltünk Rómában Ferenc pápa körül a püspöki szinódus rendkívüli közgyűlésére, üzenettel fordulunk a különböző földrészeken élő valamennyi családhoz, különösen azokhoz, akik követik Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. Kifejezzük nagyrabecsülésünket és hálánkat azért a mindennapos tanúságtételért, amit nyújtotok nekünk és a világnak hűségetekkel, hitetekkel, reményetekkel és szeretetekkel. Mi, az egyház pásztorai is más–más történetű és sorsú családokban születtünk és nőttünk fel. Papként és püspökként is találkoztunk családokkal és köztük éltünk, s ők a fényes pillanatok, ugyanakkor nehézségek egész sorát mondták el szavaikkal és mutatták meg tetteikkel. 4

dolunk. Csodálatra méltó sok család nagylelkű hűsége, akik e megpróbáltatásokat bátran, hittel és szeretettel élik meg, s nem úgy tekintenek ezekre, mint valamire, ami elszakít vagy lesújt, hanem mint amit ajándékként kaptak, s amit maguk ajándékba adhatnak, meglátva a szenvedő Krisztust a beteg emberi valóságban. Gondolnunk kell a gazdasági nehézségekre is, amelyeket az önmagukból kifordult rendszerek okoznak, „a pénz bálványozása, az arctalan s az igaz emberi célt nélkülöző gazdaság diktatúrája” (Evangelii Gaudium, 55), amely megalázza az emberi méltóságot. Gondoljunk a munkanélküli édesapákra vagy édesanyákra, akik képtelenek családjuknak még alapvető szükségleteit is előteremteni, vagy azokra a fiatalokra, akik előtt üres napok állnak, nincs mire várniuk, s ezért a kábítószer vagy a bűnözés zsákmányává lesznek.

Krisztus azt akarta, hogy egyháza olyan ház legyen, amelynek mindig nyitva áll az ajtaja a befogadásra, és nem zár ki senkit sem. Hála illeti meg tehát azokat a lelkipásztorokat, világi híveket és közösségeket, akik készek rá, hogy segítsék, magukra vegyék a párok és családok belső és társadalmi sebesüléseinek a terheit. *** Létezik azonban a fény is, amely esténként ott ragyog a városok házainak ablakaiban, a külvárosok szerény otthonaiban, a falvakban és még a kunyhókban is: ez világítja be és melegíti át a testet és a lelket. Ez a fény a találkozás révén gyullad fel a házaspárok belső életében: ajándék, kegyelem, amely akkor jut kifejeződésre, amikor – a Teremtés könyvének a szavaival (2,18) – a két arc egy másikkal „szemközti” valóság, a „neki megfelelő”, vagyis egyenlő és kölcsönös segítségnyújtásban (2,18). A férfi és a nő egymás iránti szeretete azt tanítja a számunkra, hogy mindkettőnek szüksége van a másikra ahhoz, hogy önmaga lehessen, noha identitásában megmarad tőle eltérőnek. Ez az identitás a kölcsönös önátadásban nyílik meg és kerül kinyilatkoztatásra. Ezt fejezi ki szuggesztív módon a nő az Énekek énekében: „A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok… Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém” (Én 2,16; 6,3). A találkozás hitelességéhez vezető út az eljegyzéssel, a várakozás és felkészülés időszakával veszi kezdetét. Beteljesedése a házasság szentsége, amelyre Isten helyezi rá pecsétjét, jelenlétét és kegyelmét. Ezen az úton jelen van a szexualitás, a gyengédség és a szépség, amely elkíséri az embert az ifjúkori erőn és frissességen túl is. A szeretet természeténél fogva örökre szóló, az ember kész odaadni életét is azért, akit szeret (ld. Jn 15,13). Ebben a fényben látjuk, hogy a házastársi szeretet, amely egyedüli és felbonthatatlan, megmarad az emberi korlátok számos nehézsége ellenére, ez az egyik legnagyobb csoda, még ha közben ez a leggyakoribb is.

Gondoljunk a szegény családok tömegeire, akik lélekvesztőkön indulnak útnak a túlélésért, a menekült családokra, akik reménytelenül vándorolnak a sivatagokban, azokra, akiket egyszerűen a hitük, lelki és emberi értékeik miatt üldöznek, és azokra, akiket a háborúk és az elnyomás sújtanak. Gondoljunk azokra a nőkre is, akik erőszaknak vagy kizsákmányolásnak, emberkereskedelemnek esnek áldozatul, valamint azokra a gyermekekre és fiatalokra, akikkel még olyan személyek is visszaéltek, akiknek őrizni és bizalomban nevelni kellett volna őket, gondoljunk a megalázott, nehézségben élő családok tagjaira. „A jóléti társadalom kultúrája elkábít minket, s […] a lehetőségek hiánya miatt derékba tört életek csak olyanok számunkra, mint valami látványosság, ami egyáltalán nem zavar bennünket” (Evangelii Gaudium, 54). A kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez fordulunk, hogy mozdítsák elő a családok jogainak érvényesülését a közjó érdekében.

5



Ez a szeretet a termékenység és az életadás által növekszik, s ez nem csupán a gyermeknemzést jelenti, hanem az isteni élet továbbadását is a gyermekek keresztsége, nevelése és hitre oktatása révén. Benne van az élet, a szeretet, az értékek felkínálásának képessége. Erre a tapasztalatra az is szert tehet, aki nem nemzhetett saját gyermeket. Azok a családok, akik vállalkoznak erre a ragyogó kalandra, ezzel tanúságot tesznek sokak, elsősorban a fiatalok előtt. Ennek az útnak során, amely nem egyszer fáradságos és buktatókkal teli magas hegyi ösvényhez hasonlít, Isten mindig velünk van és elkísér bennünket. A család megtapasztalja ezt a férj és feleség, a szülők és gyermekek, a testvérek közötti szeretetben és párbeszédben. Megéli ezt akkor, amikor együtt hallgatják Isten Szavát, vagy amikor együtt imádkoznak: olyan ez, mint a lélek kicsiny oázisa, amelyre minden nap rá kell szánni egy kis időt. Emellett nap mint nap el kell köteleződni arra, hogy a gyermekeket a hitre, az evangélium szerinti jó és szép életre, a szentségre neveljük. E feladatban gyakran nagy szeretettel és lelkesedéssel vállalnak részt a nagyszülők is. Így válik a család hiteles család–egyházzá, amely a családok családjává szélesedve alkotja az egyházi közösséget. A keresztény házaspároknak az is feladatuk, hogy a fiatal párok számára a hit és a szeretet tanítómesterei legyenek. A testvéri közösségnek van egy további kifejeződése: a karitatív munka, az ajándékozás, a közelség vállalása a kirekesztettekkel, a szegényekkel, az egyedülállókkal, a betegekkel, az idegenekkel, a válságban lévő családokkal, annak tudatában, amit az Úr mondott: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). Ez az anyagi javak, a társaság, a szeretet és az irgalmasság odaajándékozását jelenti, mely egyben tanúságot tesz az igazságról, a világosságról, az élet értelméről. A csúcspont, amely magába foglalja az Istennel és a felebaráttal való közösség minden szálát: a vasárnapi szentmise, amikor a család az egész egyházzal asztalhoz ül az Úrral. Ő odaadja önmagát mindannyiunknak, akik a történelemben zarándokolunk a végső találkozás felé, amikor „Krisztus lesz minden mindenben” (Kol 3,11). Ezért foglalkoztunk szinódusi munkánk első szakaszában az újra megházasodott elvált személyek lelkipásztori gondozásával és szentségekhez való járulásával. Mi, a szinódusi atyák, azt kérjük tőletek, hogy folytassuk együtt az utat a következő szinódusig. Előttetek jár Jézus, Mária és József családjának a jelenléte, az

ő szerény otthonukban. A názáreti Szent Családdal egyesülve mi is mindenki Atyjához fordulunk imánkkal, amikor a föld összes családjáért könyörgünk: Atyánk, add meg minden családnak az erős és bölcs házastársak jelenlétét, akik váljanak a szabad és összetartó család forrásaivá! Atyánk, add meg a szülőknek, hogy legyen olyan otthonuk, ahol békén élhetnek családjukkal! Atyánk, add meg a gyermekeknek, hogy a bizalom és a remény jelei lehessenek, s add meg a fiataloknak a bátorságot a szilárd és hűséges elköteleződéshez! Atyánk, add meg mindenkinek, hogy keze munkájával megkereshesse a kenyerét, hogy megízlelhesse a lelke kiegyensúlyozottságát, és elevenen tartsa a hit égő fáklyáját a sötétség idején is! Atyánk, add meg mindnyájunknak, hogy megláthassuk, miként virágzik ki a mind hűségesebb és hitelesebb egyház, az igazságos és emberi társadalom, egy világ, amely szereti az igazságot, az igazságosságot és az irgalmasságot.

Életünk

Szép Józsira emlékezve Csendben, szinte szótlanul élt közöttünk. És úgy is ment el, ahogyan élt. Csendben, szinte szótlanul. Nem szerette a feltűnést, sem a csillogást… A gyermek Nagy Józsika születése után rögtön gyermekotthonba került. Szülei lemondtak róla. Édesapja később felkutatta, és látta őt, még beszélt is vele, de nem árulta el neki, hogy kicsoda ő. Megnyugodott, hogy szeretettel nevelik fiát, sokkal jobb sorsot adva neki, mint amit ő valaha is nyújthatott volna. Másfél éves, amikor magukhoz vették őt a Szép szülők, tragikusan elhunyt gyermekük, Józsika helyett. Fogadott apja, Feri bácsi, fogadott anyja, Bernus néni saját gyermekükként szerették. Gondozták, nevelték és mindent megadtak neki. Az örökbefogadás, a nevükre vétel azonban igen sokáig elhúzódott. Mire Szép Józsi lett belőle, évek teltek el. Kis iskolás lett, amikor megtörtént mindez, osztálytársai viszont, amikor rájöttek erre, „lelenc gyereknek” csúfolták őt. Ő persze nagyon örült az örökbefogadásnak. Mesélik, a zsebpénzéből mindig félrerakott, és nem tudták elképzelni, mire. Amikor végre Szép Józsi lett, nagy virágcsokrot vásárolt, és boldogan adta át anyjának, Bernus néninek, majd vitte a Szűz Anyának. 6

Kedves Józsi! Örültünk, hogy itt voltál közöttünk. Sajnos, csak nagyon rövid ideig! Köszönjük szolgálataidat, amelyet mindig szívből, és szeretettel tettél. Köszönjük a gitározást, az ifjúsági szentmiséken, a templomkert és a plébánia rendben tartását és sorolhatnám még tovább segítségeidet. Őszintén remélem, hogy megnyugodtál Teremtőd mellett, aki biztosan kárpótol földi kudarcaidért és szenvedéseidért. Adjon neked az Úr örök nyugodalmat és békét odafent! (István atya)

Szülei vallásosan nevelték. Hite mindvégig megmaradt, még a legnagyobb megpróbáltatásokban is. Talán ezért is érezte meg a hívást Istentől, és jelentkezett a teológiára kispapnak. A vizsgáktól, a tanulandó anyagtól azonban valószínűleg megijedhetett. Néhány hónap után elhagyta a szemináriumot. Ha ekkor valaki melléje áll! – panaszolta később nekem. Aztán házasságot kötött. Anita fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. Házassága azonban több ok miatt – zátonyra futott, nem sikerült. Válás lett a vége, ami nagyon megviselte őt, mert feleségét és gyermekét, Józsikát nagyon szerette. A pohárral már korábban hadilábon állt, hiszen ezért maradt abba hitoktatása, akolitus (lelkipásztori kisegítő) szolgálata. Mégis a sok kudarc és csalódás hatására az ital föléje nőtt. Hiába kértem, szakítson végleg vele, és ne igyon többé soha egy kortyot sem. Nem tudta megállni. Amit nem tudott elmondani szóban, azt versekben próbálta elmondani. Kétség kívül, Józsiban volt tehetség, termékeny költő lett, 3 kötete jelent meg magánkiadásban. Makacssága miatt nem fogadta el a jóindulatú kritikát, pedig, ha egy kissé belemélyed és megtanulja a versírás művészetét, a magyar nyelv pontos használatát, nagyobb sikerrel írhatott volna. A másik terület, ahol érzéseinek szabad utat engedett, – az a gitár. Éveken keresztül órákat töltött kettesben az Istennel, és Neki énekelte ki szívének minden bánatát. Aztán lassan jöttek a különféle betegségek, amit nem vett komolyan. Orvoshoz csak hosszú rábeszélés után fordult. „Kezeletlen magas vérnyomás” – áll az orvosi látleletben több más betegség mellett, – de ez okozta hirtelen, álmában történt halálát. Érdekes, egyik versében mindezt előre megírta. Álljon itt e néhány sor, hogy mindenki megismerhesse!

Te győzz le! Győzz le Te engem, ha éjszaka álmomban jössz. Mert végképp az kell, oly csend nyugalom. S tűnődve nézem szenvedéseim. A világ oly változó, de Mindig örömre kell, hogy keljen. Nem lehet elviselni se kimondani, hogy Te milyen jó vagy hozzám. Ragyogj az ég sötétben te magány. Tied a szív, rózsával teli, csenddel S mi gyönyörűbb kell, megteszem. Csak adj erőt, hogy elviseljem Szúrásait, ha sebet ejtenek. Élsz a szívemben lángoló szeretettel Oly hatalmas ábrák, tőled jönnek. Némán elsiketítenek, de vagyok Ragadj magadhoz, ha hűtlenségemet legyőzted. Te győzz le, kiben bízom én Fogadd be a törött edényt, Komor sötétség.

7



Marics atya 70. születésnapjára

Marics atya 70 éves Október 20–ára, Szent Vendel napjára hívta össze ünnepelni József atya rokonait, barátait, ismerőseit egy ígéretes délutánra majd pedig egy estére, hiszen ezen a napon született. Először egy szentmisére, majd pedig egy jó hangulatú együttlétre. A berzencei nagytemplomot éppen belülről restaurálják, ezért a négy berzencei templom közül a Jézus Szíve templomban találkoztunk. Az esperesi kerület szinte minden papja ott volt Mackó Gyula esperes atya vezetésével, de a szomszéd kerületekből is számos pap, világi kisegítő, hitoktató rokon és jó barát, sőt, szép számmal jöttek el a veszprémi Egyházmegyéből is papok, lovagok. Szlovéniából a muraszombati egyházmegye magyar származású általános helynöke, Ferenc atya is vele örült, vele ünnepelt. Berzencéről a hívek szép számmal jöttek el, hamar tele lett a templom. A gyermekek kis műsorral kedveskedtek neki. Közben gitáros kísérettel énekelt az ifjúsági zenekar modern, szép énekeket. Majd az egyházközség képviselőtestülete köszöntötte és adta át a hívek ajándékait.

Lempach Gabriella: Hittanosaink őszi kirándulása

Az esemény, ha nem változik emlékké, meg sem esett, minél könnyebben változik viszont azzá, annál értékesebb. Az eseményt emlékre–hajló képessége már akár a következő pillanatban rávési életünk falára. Úgy, hogy onnét többé halálig letörölhetetlen, fölidéződik száz arc s idő, jön vissza szépen.

Október 4–én elérkezett a várva várt nap, 42 gyerkőccel a fedélzeten zötykölődött a buszunk a Katica tanyára. Odaérkezésünkkor hatalmas üdvrivalgás tört ki, hiszen jó páran már tudták, mi vár ott rájuk (osztálykirándulás keretében már jártak Patcán). A nap első felében lelki kincseink után kutakodhattak a mindenre eltökélt és roppant kíváncsi csapatok. Egy–egy borítékot rejtettem el a tanya különféle pontjain, amiben egy lelki kincsünk,(szeretet, bátorság, hit, engedelmesség…) és a hozzá választott bibliai történet volt, plusz egy puzzle. A borítékok keresése közben pedig bebarangolták az egész területet, felfedezve annak látnivalóit, szépségeit.

E sótalan, gyalogos okoskodást, ó, Jóska kérlek, hogy megbocsásd. Azért volt szükség rá, hogy megértsed, mily sok az, amit Barátom, kaptam Tőled.

mennyei Atya jóságát és irgalmát. Ilyenkor már elmondhatja az ember, hogy megette kenyere javát. Minden nap, minden óra ettől fogva Isten ajándéka.” Mi, bajmiak, vasárnapi szentmisénken imádkoztuk József atyáért, városunk szülöttéért. Tartsa meg erőben és egészségben, hogy még sokáig tudja becsülettel és szeretettel szolgálni azokat, akiket az Úristen reábízott. Hogy a bajmiak is képet alkothassanak a felemelő pillanatokról, álljon itt néhány fénykép az ünnepi szentmiséről és köszöntésről. „A 70 év jó alkalom az összegzéshez, amikor az ember megáll és visszatekint az eltelt néhány évre.” – kezdte a szentmisét köszöntőjében József atya. – „Számot vet csendben eddigi életével. Alkalom a hálaadásra, hiszen számtalanszor megtapasztalhatta a

(Fotó: Kepe Tiborné Magyar Klára)

Mert azt mondom, első kézfogásunk óta emlékké érett minden találkozás, óra. és amikor most emlékeimbe visszatérek, és mindent, ami szép és jó, felidézek. Ledőlök egy terebélyes emlék–fa tövébe, a közösen töltött megannyi év rejtekébe. Köszönöm a sok úti élményt, a sok szépet, a szívedből jött tanítást és bölcsességet. Köszönöm, hogy ember tudtál maradni, kudarc s felejtés ellenére – előre haladni, És mint a gazdag, kit vagyona hatalma mozgat, aki számára az élet újat már nem hozhat, a Tőled kapott kincsekben dúskálunk boldogan.

Ebéd után következett a már nagyon várt program, a gokart és a csúszdapark. Mondanom se kell, gyerekeinket alig lehetett „kiimádni” a nap végén, annyira belemerültek a játékokba. Szükségesek ezek a külön programok, az iskolában kevés idő jut egy–egy gyerek megismerésére, beszélgetésre, ilyenkor kicsit oldottabb helyzetben, környezetben megnyílnak, elmesélik problémáikat, örömeiket, közelebb kerülünk egymáshoz. A visszajelzések is igazolják ezt, az egyik leányzó megkérdezte: Gabi néni, egy hónap múlva nem szervez nekünk ismét egy kirándulást? Ez mindent elmond. Háát, szabadkoztam, tavasszal ismét útnak indulunk… :-)

Megint egy évvel öregebb leszel, Jóska, mire ma éjfelet fog ütni az óra. De ne félj, jön még ez őszre tavasz, 70 éves is csak egy évig maradsz. Legyen részed az érett és aranyló öregkor, egészség, bölcsesség s boldogság mindenkor. Adja az Úr papi életedre áldását–kegyelmét, Hozza el számodra odaát a mennyek örömét! Isten éltessen!

8

(További fotók a hátoldalon!)

9


Táskai Vivien (3. o.) élménybeszámolója: Indulás szombaton reggel a templomtól. Egy nagy busszal érkeztünk Patcára. Gabi néni kincskeresést szervezett nekünk délelőtt. Csapatokat alkottunk, kint meg kellett keresnünk a kincseket. Kincskeresés közben állatokat néztünk és gyönyörködtünk a tájban. Bementünk ebédelni, és azután csúszdáztunk, kint meg gokartozhattunk. Mindenki jól érezte magát. Sajnos a nap véget ért, jött értünk a busz. Vidáman jöttünk haza.


Hírek innen–onnan Papok tánc–párbaja hódít az Interneten A két Rómában tanuló, egymással táncpárbajt vívó amerikai pap videója olyan sebességgel hódította meg az internetet, mint pár hónappal ezelőtt Cristina nővér bemutatkozása az olaszországi Voice tehetségkutatóban – tájékoztat a CNS és a Vatikáni Rádió angol nyelvű szerkesztősége.

Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: október 3.: Orsós Imréné (született Orsós Mária) – élt 60 évet. Gyászolják: férje, Imre, gyermekei: Imre és Gyöngyi, unokái: Bálint, Laura és Máté. Menyei, veje és testvére családja. október 8.: Tamás István – élt 58 évet. Gyászolja: testvére, László, sógornője, Andrea, unokaöccse: Ádám. október 13.: Szép József – élt 43 évet. Gyászolja: anyja, Bernus néni, és fia, Józsi október 14.: Horváth József – élt 70 évet. Gyászolja: családja. október 21.: özv. Kovács Lajos – élt 69 évet. Gyászolja: testvérei, gyermekei, és unokái október 22.: özv. Orsós Jánosné (szül.: Bogdán Anna) – élt 74 évet. Gyászolja: leányai, unokái és dédunokái.

A 29 éves new york–i David Rider és a 28 esztendős milwaukee–i John Gibson először áprilisban keltette fel sokak érdeklődését, amikor videóra vették egy jótékonysági rendezvényen, a római Észak–Amerikai Pápai Kollégiumban előadott táncukat. Múlt héten egy római eseményen megismételték a nagysikerű műsorszámot. David Rider sztepptánccal hódította meg a közönséget, majd John Gibson következett, aki ír táncot adott elő. Kettejük fürge lépésű párbaját videóra vette a EWTN munkatársa, aki később megosztotta azt a YouTube–on . A videó nézettsége gyorsan emelkedett, Keresztelés: ez idáig több mint 700 000 ember látta a felvételt. október 5.: Flórián – Orsós István és Árk Mária fia, David Rider már 17 évesen sikeres sztepptáncosként, Nagybajom, az Egyesült Államokat bejáró 42nd Street elnevezésű október 5.: Dzsenifer–Renáta – Orsós István és Broadway show egyik főszereplője volt. A CNS katoÁrk Mária leánya, Beleg, likus hírszolgálat kérdésére elmondta, példaképe október 5.: Liliána–Barbara – Kalányos Attila és II. János Pál pápa halálának hatására döntött a papi Orsós Krisztina leánya, Pálmajor, hivatás mellett. október 12.: Noémi – Bogdán János és Orsós Edit Cristina Scuccia olasz szerzetesnővérhez szokták leánya, Nagybajom hasonlítani a két pap fellépését, és a nővérhez hasonoktóber 19.: Vivien–Mária – Orsós István és lóan őket is érik kritikák az elismerő megjegyzések Horváth Mária leánya, Nagybajom mellett; egy kommentelő például azt kifogásolta, hogy a feszület és Ferenc pápa portréja előtt táncolnak, amit tiszteletlenségnek érzett a hozzászóló. David Rider csak annyit fűzött a kritikákhoz: “Olvassák a Bibliát. Az Úr arra hív minket, hogy örömben éljünk”. (Fotó: News.yahoo.com) 10

A svájci gárda szakácsa receptkönyvet írt a pápák kedvenc ételeiből Mi volt a kedvenc étele II. János Pál pápának és hogyan változott a vatikáni konyha menüje, amióta az argentin Ferenc pápára főznek? – ezt is elárulja David Geissernek, a svájci gárdisták szakácsának a könyve – tájékoztat az MTI. A Buon Appetito (Jó étvágyat!) című, egyelőre csak németül kiadott könyv a receptek mellett a Vatikán és az utóbbi évtizedekben egymást követő pápák hétköznapi életébe is betekintést nyújt. A szerző a lehető legközelebbről szerezte tapasztalatait: a 24 éves svájci David Geisser a pápákat védelmező svájci gárda szakácsaként szolgált. A könyv a pápák kedvenc ételeinek receptjeit tartalmazza: II. János Pál hazája konyháját, vagyis a tészta– és káposztaalapú lengyel fogásokat kedvelte, a német XVI. Benedek emeritus pápa nevéhez fűződik a rántott hús (amelyet németek és olaszok teljesen másképpen készítenek el), Ferenc pápával pedig megérkezett a pápai állam konyháiba az argentin nemzeti édesség, a tejből és cukorból készített ‘dulce de leche’ (karamellizált tejkrém). A könyvből az is kiderül, hogy Pietro Parolin bíboros, jelenlegi szentszéki államtitkár a krumplis tésztából gyúrt ‘gnocchi’ nudlijait szereti, Georg Gänswein, XVI. Benedek személyi titkára pedig a római konyha tipikus húsételét, a ‘saltimbocca alla romana’–t (római zsályás borjú). A kötet bemutatóján Daniel Anrig, a svájci gárda parancsnoka kijelentette: “a katona akkor harcol jól, ha jót evett, az olasz konyha pedig a legjobb a világon!”.

Néhai II. János Pál pápa és XVI. Benedek nyugalmazott pápa az apostoli paloták pápai lakosztályaiban lakott, és itt lengyel, német és olasz nővérek főztek rájuk. Ferenc pápa tavalyi megválasztása óta a Szent Márta–házban él és ennek a vatikáni szállásnak a menzáján étkezik. (MTI)

11



Lelkiség

A szentek zsenik, Isten megszállottjai, a szeretet elkötelezettjei, a hit bajnokai. Ragadjon minket magával az ő nagyszerű példájuk, hogy az ég felé törekedjünk, ne álljunk meg a lelki Horváth István Sándor: tökéletesedés útján, amíg el nem jutunk Istenhez, aki Mindenszentek az örök boldogságot ígéri és adja nekünk. A beszéd, a szóbeli tanítás minden korban kevés „A szenteknek megvan a saját országa, van saját volt, s ez különösen igaz a mai időkben. Az Isten ragyogásuk, vannak diadalaik, van dicsőségük. Nincs által küldött szentek cselekedetei és szenvedései azonszükségük sem földi, sem lelki hírnév. A hírnév sem- ban mindenkor lelkesítő erőként hatottak a hívőkre és mit sem adhat számukra és elvenni sem tud tőlük meggyőző tanúságtétel volt még a nem hívők számára semmit, nem tudnak mit kezdeni vele. Isten és az is. Vegyük észre napjaink szentjeit! És törekedjünk az angyalok látják őket, nem földi emberek, nem kíváncsi életszentségre! lelkek. Isten elegendő az ő számukra” – írja Blaise Pascal a Gondolatokban. Sok igazság van a francia természettudós és vallásfilozófus szavaiban. Mielőtt Halottak napja azonban a szenteket egészen a földtől elrugaszkodott Hogyan tekintünk a halálra? Mint ellenségre? Vagy embereknek gondolnánk, tegyük hozzá, hogy hús vér emberek voltak ők is, akik megküzdöttek emberi gyar- mint testvérre? Mint az élet végére? Vagy mint egy fúj lóságaikkal, átélték a lelki sötétséget, s nem egyszer élet kezdetre? Azoknak a súlyos betegeknek, akiknél hitbeli kételyeik is támadtak. Ha olvasgatjuk a szentek a halál bekövetkezte hamarosan várható, szokták életét, szinte kivétel nélkül mindegyiknél találkozunk mondani: „próbálkozz megbarátkozni a halál gondolatával.” a lélek sötét óráival. A halállal, mint ellenséggel, aligha lehet megbarátNem azzal a szándékkal állítom egymás mellé, mindenszentek ünnepén e két oldalt, hogy a nekik kozni, de ha hívő emberként testvérként tekintünk rá, kijáró dicsőség fényétől megfosszam és az emberi sikerül. Mert a hívő ember másként tekint a halálra, gyarlóság mocsarába süllyesszem a szenteket, hanem mint a nem hívő. Hisz a feltámadásban, hisz az örök azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyire hősies életben. Hiszi, hogy a halállal csak a földi élete ér cselekedet volt részükről legyőzni emberségükből véget, de azonnal elkezdődik számára egy új, soha fakadó hibáikat és minden erejükkel engedelmeskedni véget nem érő élet. Segítsen bennünket a halál–testvérre való megIstennek. Az elmúlt évszázadokban többször úgy mutatták be a szenteket, mintha nem is emberek lettek barátkozásban, hogy az Atya ölelésében otthonra, volna, hanem már földi életükben is angyalokként örök hazára, örök szeretetre találunk. Ajánljuk egész viselkedtek. Ha ez így lett volna, akkor nem tudnánk életünket Istennek, hogy halálunk pillanatában követni őket, nem lehetnének számunkra példaké- őszintén tudjuk Krisztushoz hasonlóan mondani: pek. Fel kell ismernünk, hogy Isten kegyelme valóban „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” különös módon működött bennük, de ez nem azt jelenti, hogy bűnös emberi természetüket felülírta, megsemmisítette volna a kegyelem, hanem azt hogy együttműködtek a kegyelemmel. A szentekben van bizonyos titokzatosság, természetfeletti erő, emberfeletti hősiesség, mégse száműzhetjük emberségüket. A szenteket nem valamiféle emberi kiválóság jellemzi, hanem abban az értelemben rendkívüliek, hogy Isten emeli ki őket az emberek sorából. Kivételes jellemek ők, akiket Isten kiválasztott egy sajátos feladatra. A szent vallásos ember, és éppen vallásosságában emelkedik ki a többiek közül. A szentek vallásosságban zsenik. Zsenik, akik sokszor megelőzik korukat, meglátnak olyan dolgokat, amit mások észre sem vesznek. 12

Légy velem

Megyek Feléd Uram…

Ha gyötörnek a földi kínok, S ha szenvedés azt életem, Kínjaimat könnyebben bírom, Óh Uram, csak Te légy velem.

Lassan az út végén járok, Elfáradok, meg–megállok. Keresem a Fényt, honnan jön felém. Vigyázok, hogy utat ne tévesszek én.

Légy velem la hosszú éjszakákon, Vigasztalj, hogyha csüggedek, Lelkemnek égő sebeivel Uram, elédbe térdelek.

Csendben lépek, hogy halljam szavadat, Uram, a Te titkos hívásodat. Az élet szép meséket is adott, Nem mind igaz, amit megálmodott.

Nem félek a sötét éjszakától, Ellenségtől sem reszketek, Mert felettem őrködve állnak Az örökké vigyázó szemek.

De én hiszek a tavaszban, a nyűárban, A ragyogó ősz szép mosolyában. A fenyvesek illatában. Rétek, mezők virágában.

S ha majd egyszer eljön az óra Örök álomra lezárom szemem, Könnyebben hajtom fejem nyugovóra, Óh, Uram, csak Te légy velem, Ámen.

Hiszek a szeretetben, a jóságban, A szívek megbocsátásában. Hiszek Uram, mert tudom, hogy vitted Keresztedet, S a bűnös Föld beitta ártatlan véredet. Hiszek akkor, ha fájó sebet kapok, Fájón is Hozzád, Feléd bandukolok.

Az imát közreadta: Kostyál Lajosné

Te tudod, hogy rövid, vagy hosszú az utam? Viszem a könnyet, s a mosolyt egymagam, Egy lépés, vagy száz, nem számítanak, Az idő végtelen, – csak megtaláljanak.

Papp Margit: Nehéz a keresztem Nehéz a keresztem, megváltó Jézusom, De amit rám mértél, szívesen vállalom. Szeretlek, ha meg is látogatsz, Elibéd térdelek, bármilyen csapást adsz.

Jászai Joli néni szép versét közreadta Kissné Juliska

Te Úr Jézus voltál, mégis összerogytál, Én semmiség, kisebb a pornál. De viszem a keresztem, csak erőt adj hozzá, Ha úgy tetszik, váljak áldozattá. Minden bűneimet bocsásd meg a földön, Hogy a másvilágon engem ne gyötörjön. Légy irgalmas hozzám mennynek–földnek ura. Könyörögj érettünk, Istennek Szent Anyja

„Kérjetek és kaptok, Keressetek és találtok, Zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”(Máté 7)

13



Felhívás imavirrasztásra!

vér szerinti uralkodója és legfőbb törvényhozója előtt mutatja be hódolatát. A keresztény ember tudja, hogy Isten nem büntet és nem jutalmaz, minden emberi tettet a földi életben. Ha a csapások súlya alatt és az élet egyenlőtlenségeinek a láttára olykor panaszra is fakad, tudja, hogy annak az Istennek a terveiben, aki az ember megváltásáért egyszülött Fiát áldozta fel, a szenvedésnek van valami titokzatos szerepe, és van valami nagy és titokzatos értéke….

„2004 Adventjétől folyamatos virrasztást szervezünk a magyarság erkölcsi megtisztulásáért, lelki megújulásáért, hogy Mária országa kivirágozzék.” A Szombathelyi Egyházmegye felhívását 10 éve olvastuk a Keresztény Élet hasábjain. Csatlakoztunk a felhíváshoz. Összeszövetkeztünk és tíz éve, minden hónapban 30–án 24 órás virrasztást tartunk. A nap minden órájában valaki imádkozik hazánkért, nemzetünkért. Mint ahogy azt Máté evangélista írja: kitartóan kérünk, zörgetünk. Kérjük a magyar szentek és boldogok közbenjárását. Bízunk benne, hogy Isten meghallgatja kitartó és hő imáinkat és segít rajtunk. „Gondviselő irgalmas Istenünk dicsőítünk és áldunk Téged! Kérünk áraszd végtelen irgalmadat és jóságodat az egész világra, különösen hazánkra, népünkre, nemzetünkre, hogy a magyarság erkölcsileg megtisztuljon, lélekben megújuljon, hogy Mária országa kivirágozzék. Kérünk bocsásd meg bűneinket, mulasztásainkat. Vezess minket Szentlelked által az igaz úton. Jézusunk, segíts, hogy a keresztény értékek szerint éljünk, s legyünk evangéliumod megélői, ezáltal hirdetői. Szűz Mária égi édesanyánk könyörögj velünk!”

Horváth Józsefné Annuska: ENGESZTELJÜNK Urunk és Istenünk! Könyörögve kérünk; Tengernyi sok bűnünk, bocsásd meg minékünk! A bálványnak hódol nemzetünk nagy része, Elfelejtett Téged, Szégyen a fejére. Kérünk, térítsd észhez, hite hagyott népünk! Ó bánd bűneidet maroknyi Nemzetünk! Adjál nagyobb hitet, Isten szeretetet. Istenem, Istenem! Ments meg e nemzetet! Bocsásd meg Istenünk hűtlenségeinket! Bocsáss meg! Bocsáss meg! Ellened vétőknek, Akik oly könnyedén nélkülözünk Téged. Nem hisszük, nem valljuk a Te Istenséged.

Szükség van imádságos lelkekre, várjuk kedves testvérek jelentkezését!!

… Ugye megkönyörülsz bűnbánó népeden? Nem akarod Te azt, hogy örökre elvesszen. Istenem könyörülj! Irgalmazz minekünk! Jóságodért áldunk! Míg élünk dicsérünk!

Kedves imádkozó testvérek ünnepeljük meg tíz éves jubileumunkat! Krisztus Király vasárnapján (november 23–án) a Krisztus Király család tagjaival közösen szentségimádással és hálaadással imádkozzunk! (Pontos időpont a hirdetésekben)

Áldott légy Istenünk! Égnek Földnek Ura! Áldott légy Krisztusunk! Világ megváltója! Áldott légy Szentlélek! Világosíts minket! Ismerjük fel a bűnt! S bánjuk bűneinket.

Márton Áron szentbeszéde Krisztus király ünnepén (részlet)

Vezess a jó úton, hogy el ne tévedjünk! Istenem, bocsásd meg tengernyi sok vétkünk! Dicsőség Istennek! Három egy személyben: Atya, Fiú, Lélek. Szent; a Földön s mennyben.

Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! Tizenkilenc század története tanúskodik ennek a diadaléneknek a győzelmes igazsága mellett. A századok halhatatlan Királya, Jézus Krisztus őrködik a történelem hullámverésében küszködő emberiség fölött. A megsúlyosodott nehézségek között az elkövetkezendő időkben gondoljatok hittel erre. És gondoljatok a halottakra. És gondoljatok élő gyermekeitekre! Krisztus Király ünnepén az Egyház a megtestesült második isteni személy előtt, mint az emberi nem

Boldogságos Szűz, Égi Édesanyánk! Imádkozzál értünk, mennyei patrónánk! Könyörögj érettünk, szent Fiadnál! Kérünk! Urunk Jézus Krisztus! Irgalomért esdünk! Ne taszítsd a pokolra kikért Véred hullott! Szentséges Szűz Anyád neve legyen áldott! 14

Úti beszámoló

Viszont láttuk vele szemben a többször átépített, – mai zeneiskolát, amelyben a hagyomány szerint 1660–ban halt meg I. Rákóczi György özvegye, Lorántffy Zsuzsanna. A bejárat felett ott ékeskedik a család címere.

István atya: Felvidéki utazások (2) Néhány éve jártunk már Kassán, ezért most a város környékének magyar emlékeit szerettük volna megismerni. Akkor felkerestük a város szívében álló székesegyházat, a Szent Erzsébet–dómot, imádkoztunk a nagy magyar fejedelem, II. Rákóczi Ferenc sírjánál a kriptában. Megnéztük a fejedelem rodostói házának másolatát is, amit 1906–ban építettek fel a városban. Idei utunk jelentős része a Rákócziak nyomában telt el, hiszen úton–útfélen találkozhattunk olyan emlékekkel, amelyek e nagy magyar családhoz köthetők. No meg az ő birtokaikon jártunk vendégségben. Első úti céljaink között szerepelt Borsi (Borsa), a nagyfejedelem, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. Útközben Borsi felé át kellett haladnunk Nagykaposon (Velky Kapusany). Számunkra ez a kisváros azért nagyon kedves, mert itt élt néhány évig plébánosként a múlt század nagy papköltő óriása, Mécs László. Oly híres versek alkotója, mint a Királyfi három bánata, Vadócba rózsát oltok vagy A gyermek játszani akart c. versek szerzője. 1895–ben született He r ná ds z e nt ist v ánon . Falusi tanító fia volt. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte el. 1913– 1914 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója lett. 1914–ben belépett a premontrei rendbe. 1915–től jelentek meg folyamatosan versei. 1916– Mécs László ban a premontrei rend tanárjelöltjeként folytatta tanulmányait. 1918–ban pappá szentelték Jászóváron. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros lett, majd 1920–ben került Nagykaposra, ahol 1929–ig volt plébános. 1923–ban jelent meg első műve (Hajnali harangszó). Nevére megteltek az előadótermek, a templomok, oly annyira népszerű lett, hogy 1929–ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930–ban a premontrei rend főnöke Királyhelmecre (Král Chlelmec) helyezte át, ott működött 16 éven át. (Helmecen a gótikus– barokk templomot éppen tatarozták, a plébános sem volt otthon, így nem tudtunk bejutni a régi plébániára sem, amely Mécs László emlékházként működik.

Mécs László 1935–ben sikeres erdélyi körutat tett, és megfordult Franciaországban, és a Benelux államokban is. Ekkor találkozott Paul Valéry–vel, aki 1944–ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941–1942 között a Vigília főszerkesztője volt. 1953– ban „többszörös röpiratok terjesztése” vádjával 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956–ban hátralévő büntetésének elengedésével szabadult, és újra lelkipásztori tevékenységet folytatott: rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. Miután azonban ismét tömegek hallgatták, Pannonhalmára küldték. 1978–ban ott ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját, hagyatékát a pannonhalmi bencés közösség gondozza. 2011–ben tüntetik ki halála után a Magyar Örökség–díjjal. Főleg a magyarsággal, a hittel foglalkozó verseivel szerzett népszerűséget, illetve alkalmi költeményeivel. Egyik legkedveltebb verse volt az 1933–as Vád– és védőbeszéd című, mely így kezdődik:

Én, Mécs, Isten szavának trombitája, S mint költő, élő lelkiismeret: Szétkürtölöm most minden égi tájra, Hogy vannak züllött ifjú emberek, Kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős!

Nagykapos plébániatemploma, Mécs László szolgálati helye Szent Simon és Júdás Tádé apostolok tiszteletére 1815 és 1816 között épült, a város Kiskapos nevű részében. A premontrei rend építtette klasszicista stílusban. Jelenlegi formáját többszöri felújítás után nyerte. A templom előtt ott áll a nagy költő–plébános emlékszobra. Szerencsénk volt. A sekrestyés éppen takarította a templomot, különben nem láthattuk volna az épületet belülről. Sajnos Szlovákiában is, – mint itthon nálunk, – ha csak nem híres műemlékről van szó, a templomok napközben zárva vannak.

15



Tovább utazva elhaladtunk Lelesz (Leles) mellett is. A helyiség prépostságáról híres. A Felvidéken a premontrei rendnek két nagy központja van. Mindkettőben jártunk. A két központ: a nagyobbik Jászóvár, a kisebbik Lelesz. A leleszi apátságot 1180–ban alapította a váci püspök, erődítései a 16. században épültek. 1213–ban az itteni templomban helyezte el II. Endre király a meggyilkolt Gertrúd királyné jobb kezét, amellyel gyilkosai ellen védekezett. A király által kibocsátott leleszi alapítólevél fontos nyelvemlékünk. Az apátság a 13. századtól 1567–ig hiteles hely, ahonnan számos fontos oklevelet kelteztek. 1241–ben elpusztították a tatárok, azonban rövidesen helyreállították és továbbra is uradalmi központ maradt. Lelesz másik nevezetessége a Szent Gotthárd híd. A Ticce patak egykori medre fölött ez egy, a középkorban épített – a híres hortobágyi kilenclyukú hídhoz hasonló – kőhíd. Ennek az építménynek azonban négy íve van. Ma már csak a híd van meg, az út másfelé vezet. A figyelmetlen ember észre sem veszi, hiszen ma a réten áll, és a gaz is igen benőtte. A tábla is elrozsdásodott, kidőlő félben van, amely hirdeti: „Gótikus kőhíd, műemlék”. Az apátságot belülről nem láthattuk. Álljon itt egy régebbi, fekete–fehér fotó számunkra is, milyen látvány fogadott volna, ha sikerül bejutnunk.

Maga a várkastély ma igen lehangoló képet mutat, hiába hozták többször is rendbe, legutoljára akkor, amikor a második bécsi döntés értelmében a múlt század közepe felé visszakerült hazánkhoz. A szlovákok nem fordítottak sok energiát a kastély állagának megőrzésére, hiszen magyar emlék, sőt inkább kirabolták, elvitték értékeit, és engedték, hogy az ebek harmincadjára jusson. Sőt, a rossz nyelvek szerint azt is mondták akkoriban, – a magyarok vigyék haza a nagyfejedelem földi maradványait, ha annyira szerették. Szerencsére ma is ott nyugszik a dómban, örök mementóként arra emlékeztetve, kik is éltek korábban azon a földön. Az épülettől délre, a Bodrog patak felé egykor reneszánsz kert terült el, északnyugat felé egy négyköves malom a Ronyva duzzasztott tavával, a töltés előtt kis filagória. A kastély mennyezetei „aranyos gombosak”, míves kiképzésűek. A bővítést feltehetően Lorántffy Zsuzsanna végeztette el, akkoriban a déli, női szárny kiépítésére koncentrálódtak a feladatok. A várkastély I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága révén került a Rákócziak birtokába. Érdekesség továbbá az is, hogy ebben az időben, az ebédlő palotában a 12 fős asztal mellett egy kis asztalt is találhattunk, két kis székkel. E nagypalota mellett nyílt az „Úrfiak palotája”–a, későbbi II. György, erdélyi fejedelem és Zsigmond szobája. Mellette volt a mindenkori tanító lakhelye. Igaz, 2000–ben elkezdődött a kastély felújítása, amelyet a kis falu polgármesteri hivatala, Szabó Mihály polgármester szervezett, elsősorban szlovák és magyar állami, valamint európai uniós keretek felhasználásával.

Lelesz községet elhagyva nemsokára elértük tulajdonképpeni úti célunkat: Borsit (Borsa). Itt látta meg a napvilágot II. Rákóczi Ferenc a véletlennek köszönhetően 1676. március 27–én. Szülei Munkácsról Regécre vezető útjukon itt, a várkastélyban szálltak meg néhány napra megpihenni. Édesanyját, Zrínyi Ilonát itt érték el váratlanul a szülési fájdalmak, ezért hát itt adott életet fiának a kastély palota szárnyában. Impozáns és lebilincselő látványt nyújt még romjaiban is a fogadó terem méreteivel, ahol a nagy bálokat és mulatságokat rendezhették.

A terveket a budapesti műemlékvédelem építésze és egy kassai, magyar építészmérnök közösen készítették el. A tervek szerint a kastélyban múzeum, konferenciaközpont, könyvtár, internet–kávézó, szálloda és étterem nyílik. 2005–ben ugyan több földszinti helyiséget felújítottak, 2006–ban pedig a születés emlékszobáját újították meg, e néhány munkálaton kívül azonban a tervek megvalósulásának nemigen láttuk nyomát. Napunk utolsó állomására érkeztünk, Tőketerebesre (Trebisov). Méltó befejezése lett ez napunknak, hiszen gyönyörű az Andrássy–kastély (ma múzeum, és konferencia terem), és itt nyugszik egy mauzóleumban, a kastély kertjében Magyarország kiegyezés utáni első miniszterelnöke, gróf Andrássy Gyula. A városhoz közeli hegyen állnak Párics várának romjai. A vár régészeti kutatása megtörtént, de restaurálásának még semmi jele, a területét ismét sűrű bozót foglalta el. Az Andrássy– kastély 1786–ban épült nagyrészt a vár anyagából, a 19. század végén fényűző módon empire–neoreneszánsz stílusban építették át. Parkjában a felduzzasztott várárokból csónakázó tavat létesítettek. A parkban álló Mária– oszlop 1800 körül készült.

A Sarlós Boldogasszony plébániatemplom gótikus eredetű, 1404 előtt épült. 1696–ban barokk stílusban építették át, majd 1770–ben és 1830–ban megújították, de gótikus jellegéből sokat megőrzött. A templomban 1400–ból és 1519–ből származó epitáfium látható. A román stílusú Szentlélek templomnak csak az alapjai maradtak meg, melyeket a temetővel együtt régészeti kutatás tárt fel. Pálos kolostora 1502–ben épült , 1876– ban átalakították. (folytatjuk)

Gyermekeknek A farkas és a hét kecskegida Volt egy öreg anyakecske s annak hét gidácskája. Úgy szerette őket, ahogy csak anya szeretheti a gyerekeit. Egyszer eleségért készült az erdőbe. Összehívta a gidákat, és így szólt hozzájuk: – Kedves gyermekeim, kimegyek az erdőre. Vigyázzatok, óvakodjatok a farkastól: ha beengeditek, szőröstül–bőröstül fölfal. Furfangos állat a farkas, még azt is megteszi, hogy idegen bőrbe bújik, de ha jól figyeltek, reszelős hangjáról, fekete mancsáról nyomban ráismertek. – Vigyázunk, édesanyácskánk, hogyisne vigyáznánk! – mondták a gidák. – Elmehetsz nyugodtan. Erre a kecskemama búcsút vett tőlük, és elindult az erdőbe. Alig telik el egy negyedóra, kopogtatnak az ajtón, s valaki beszól: – Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. Mindegyikteknek hoztam valami finomságot! Hanem a gidák tüstént felismerték a farkast reszelős hangjáról. – Nem nyitjuk ki! – kiabálták. – A mi édesanyánknak kedves, lágy a hangja, a tiéd meg csúnya, reszelős. Nem is édesanyánk vagy te, hanem a farkas! A farkas mordult egyet, bosszantotta, hogy így túljártak az eszén. Kapta magát, elszaladt a boltba, vásárolt egy jókora darab krétát. – Minek neked az a kréta, ordas koma? – tréfálkozott a boltos. – Talán beiratkoztál az iskolába? De a farkasnak nem volt kedve a tréfához. Végigmérte a boltost úgy, hogy annak majd elhűlt a vére; azt sem tudta, hogyan szabaduljon a kedves vevőtől. A farkas pedig megette a krétát, s attól egyszerre vékony lett a hangja, szinte maga sem ismert rá. “No – gondolta –, ez így jó lesz” – azzal visszament kecskékhez,

Andrássy kastély

Pálos kolostor

16

17



megint bekopogtatott, s megint beszólt nagy mézesmázosan: – Nyissátok ki, kedveseim, én vagyok itt, édesanyátok. Hoztam mindegyikteknek valami jó falatot! De már annyira kívánta a gidahúst, hogy nem tudta megállni, be ne lessen az ablakon, és szemügyre ne vegye a kívánatos pecsenyét. Éppen csak egy pillanatig tartott az egész, aztán máris lekapta a fejét, nehogy észrevegyék, a mancsát azonban meggondolatlanul otthagyta az ablakpárkányon. A gidák meglátták, és visszakiabáltak neki: – Nem nyitjuk ki, dehogy nyitjuk! A mi édesanyánknak szép fehér lába van, a tiéd meg csúnya fekete. Nem is édesanyánk vagy te, hanem a farkas! A vén ragadozó dühösen körülszaglászta a házat, nincs–e rajta valahol rés, amin befurakodhatna; de még egy fia repedést sem talált. Erre nagy mérgesen elszaladt a pékhez. – Megütöttem a lábamat, kenj rá gyorsan egy kis tésztát! A péktől meg loholt a molnárhoz. – Szórd be hamar liszttel a mancsomat! A molnár nem tudta mire vélni a furcsa kívánságot. “No, ez a hamis jószág megint rosszban töri a fejét” – gondolta. Hímezett–hámozott, de a farkas rámordult: – Egy–kettő, vagy nyomban fölfallak! A molnár megijedt, nem teketóriázott tovább, beszórta liszttel a farkas lábát, úgyhogy az tiszta fehér lett. Akkor a rosszcsont harmadszor is bekopogtatott a kecskéék ajtaján. – Nyissátok ki, kedveskéim, én vagyok itt, édesanyátok. Találjátok ki, mit hoztam nektek az erdőből! – Előbb mutasd meg a lábadat! – szóltak odabent az óvatos kis gidák. A farkas nagy bátran föltette csirizes–lisztes mancsát az ablakpárkányra. Fehér volt, a kecske lába sem lehet fehérebb. Erre a gidák nyugodtan ajtót nyitottak. Bezzeg megrémültek amikor meglátták a dühös ordast! Ahányan voltak, annyifelé menekültek. Az első az asztal alá ugrott, a második az ágyba bújt, a harmadik a kályhába, a negyedik a konyhába, az ötödik a szekrénybe, a hatodik a mosdótál alá, a hetedik meg a faliórába. De a farkas megtalálta őket; éhes is volt, mérges is volt, egymás után mind bekapta. Csak a legkisebbiket nem lelte meg azt, amelyik a faliórában rejtőzött. Mikor jóllakott, odébbállt. Lefeküdt kint a réten egy fa alá, és elaludt.

Nemsokára megjött az erdőből a kecskemama. Majd meghasadt a szíve attól, amit látott! Az ajtó tárva– nyitva, asztal, szék, lóca egymás hegyén–hátán, a mosdótál összetörve, vánkos, takaró lehúzva az ágyról. Kereste a gyerekeit, de hiába. Sorra kiabálta a nevüket, de nem felelt senki. Végül, amikor az utolsót hívta, megszólalt egy cingár hangocska: – Itt vagyok, édesanyám! – Hol? – kiáltotta kétségbeesetten szegény kecskemama, és föl–alá szaladgált a romok közt. – Hol vagy, édes lelkem? – Itt, az órában! – cincogta a gida. A kecskemama fölágaskodott, és kiszedte az órából a csemetéjét; a többit siratta, ennek az egynek meg úgy örült, hogy csak úgy potyogtak a könnyei. – Hát még akkor hogy potyogtak, amikor a legkisebbik gidától megtudta, mi történt! Azt sem tudta, hová legyen bánatában; már–már azon volt, hogy nekiszalad keservében a világnak. Kifordult a házból, neki a rétnek, a kis gida meg sírva–ríva a nyomában. Hát ahogy a rétre ért, szinte gyökeret vert a lába. Ott feküdt a farkas a fa alatt, és horkolt, hogy csak úgy remegtek belé az ágak! Az öreg kecske nézte, nézte, mint aki kővé dermedt. Addig nézte, míg észre nem vette, hogy valami fickándozik a farkas kövér hasában. “Uram teremtőm, csak nem az én szegény gyerekeim mozognak ott?” – gondolta. Hazaszalasztotta a gidát ollóért, tűért, cérnáért, aztán nekilátott, kezdte fölvágni az ordas bendőjét. Alig nyisszantott egyet, máris kidugta a fejét egy gida. – Csakhogy látlak, édesanyám! – kiáltotta, s örömében már–már a nyakába ugrott kecskemamának. 18

De az most nem ért rá az ilyesmire; szaporán csattog- Rejtvény tatta az ollót metélte a farkas irháját, míg csak mind a hat fia ki nem ugrott a bendőből, s ott nem táncolt Mi volt Szent Márton eredeti foglalkozása? körülötte. Mert hát a mohó fenevad egészben nyelte le (ünnepe november 11. ) valamennyit! Írd be a négyzetekbe, hogy mit ábrázol a kép és olvasd Mikor mindnyájan együtt voltak már, s alaposan ki össze a sötétre színezett sávban található betűket! is örvendezték magukat, azt mondta a kecskemama: – Menjetek, keressetek jó nagy köveket! Belevarrjuk 1. 1 ennek a tűzre való állatnak a hasába, amíg alszik! 2 A gidák egész halom követ hordtak össze, aztán nekifogtak, s annyit tömtek az ordasba, amennyi csak 3 2. belefért. Mikor a rakodással elkészültek, kecskemama 4 sietve összevarrta a farkas irháját. Észre se vette a 5 gonosz, olyan mélyen aludt, meg se moccant közben. Késő délutánig horkolt, akkor elfordult az árnyék, 3. 6 rásütött a lemenő nap és fölébresztette. Ásított egy nagyot a koma, aztán föltápászkodott, hogy igyék egyet a kútnál, mert rettenetesen meg4. 5. 6. szomjazott. – Úszni akarnak a gidák! – mormolta kedélyesen. Csak azt nem értette, hogy lehet ilyen átkozottul nehéz az a hat gyenge csontú gidácska. Lépett egyet–kettőt, A képeken Szent András apostol látható. imbolyogva, mint a részeg; a kövek meg összekocód- (ünnepe november 30.) tak, zörögni kezdtek a hasában. Keresd meg a két kép közti 4 különbséget! Mi csörög, mi zörög? A hasamban mi görög? Azt hittem, hat gidát nyeltem, mégis csak kő kocog bennem... dünnyögte bosszúsan, s alig várta, hogy egy jót kortyolgasson a jéghideg vízből. Áthajolt a káván, s abban a pillanatban a sok kő mind előrelódult a hasában. Fejest bukott a kútba, és szánalmasan belefulladt. A gidák a sövény mögül lesték, mi történik. Mikor az ordas eltűnt a kútban, nagy vidáman előszaladtak, körbe fogództak, nótára gyújtottak, azt énekelték: Kellett neked kecskegida? Odalettél, farkas koma! És örömükben anyjukkal együtt körültáncolták a kutat.

CREDO

164. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162 E-mail címünk: [email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztő: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs Munkatársak: Lukáts Istvánné és Lempach Gabriella. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: ZPress, 7516 Berzence, Szabadság tér 16. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk december elején jelenik meg.

A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 19

Hittanos kirándulás, 2014. október 4.

CREDO. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 11. szám november. Boldoggá avatták VI. Pál pápát

Recommend Documents