Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK. Levelező tagozat. Európai üzleti tanulmányok szakirány

A csatlakozni kívánó országok számára nyújtott EU támogatások és azok felhasználása a Schengeni Egyezmény megvalósításához

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Levelező tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

A CSATLAKOZNI KÍVÁNÓ ORSZÁGOK SZÁMÁRA NYÚJTOTT EU TÁMOGATÁSOK ÉS AZOK FELHASZNÁLÁSA A SCHENGENI EGYEZMÉNY MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

Budapest, 2003 Készítette: Árvay Krisztina

2/74


Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS ............................................................................................................................................ 4 2. AZ EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSI FORMÁK ISMERTETÉSE ................................................ 6 2.1. A PHARE-PROGRAM ........................................................................................................................... 6 2.1.1. A támogatások odaítélése ............................................................................................................. 9 2.1.2. A PHARE 1990–1998 között......................................................................................................... 9 2.1.3. Változások 1997-től .................................................................................................................... 14 2.1.4. A PHARE Új Orientációja.......................................................................................................... 14 2.1.5. A PHARE-program 2000 után.................................................................................................... 16 2.2. AZ ISPA PROGRAM ............................................................................................................................ 19 2.2.1. A támogatás formái és mértéke: ................................................................................................. 21 2.2.2. Az ISPA támogatás feltételei....................................................................................................... 21 2.3. A SAPARD PROGRAM ....................................................................................................................... 23 2.3.1. A SAPARD program költségvetése ............................................................................................. 24 2.3.2. A SAPARD támogatás lehetséges területei ................................................................................. 25 2.3.3. A szükséges intézményi háttér..................................................................................................... 26 2.4. AZ EURÓPAI BEL- ÉS IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS ....................................................................... 28 2.4.1. A bel- és igazságügyi együttműködés kezdetei............................................................................ 28 2.4.2. A Schengeni együttműködés........................................................................................................ 29 2.4.3. A Maastrichti Szerződés ............................................................................................................. 30 2.4.4. Az Amszterdami Szerződés.......................................................................................................... 33 2.5. A SCHENGENI EGYEZMÉNY ................................................................................................................ 35 2.5.1. A Schengeni Információs Rendszer (SIS).................................................................................... 37 2.5.2. A Schengeni acquis beemelése a közösségi jogba ...................................................................... 38 3. A TAGJELÖLT ORSZÁGOK SCHENGENI EGYEZMÉNY MEGVALÓSÍTÁSÁRA TETT TÖREKVÉSEI............................................................................................................................................ 40 3.1. MAGYARORSZÁG ............................................................................................................................... 41 3.2. BULGÁRIA .......................................................................................................................................... 50 3.3. CIPRUS ............................................................................................................................................... 52 3.4. CSEHORSZÁG...................................................................................................................................... 53 3.5. ÉSZTORSZÁG ...................................................................................................................................... 55 3.6. LETTORSZÁG ...................................................................................................................................... 57 3.7. LITVÁNIA ........................................................................................................................................... 59 3.8. MÁLTA ............................................................................................................................................... 60 3.9. LENGYELORSZÁG ............................................................................................................................... 61 3.10. ROMÁNIA ......................................................................................................................................... 63 3.11. SZLOVÁKIA ...................................................................................................................................... 65 3.12. SZLOVÉNIA ....................................................................................................................................... 67 3.13. TÖRÖKORSZÁG ................................................................................................................................. 68 4. BEFEJEZÉS ........................................................................................................................................... 69 5. IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................................ 71

3/74


1. Bevezetés “1.§ (2) A határőrizet az Európai Unió közrendjét, közbiztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekményeknek a külső határon, továbbá a határterületen történő megelőzésére, felderítésére és megszakítására is irányul.” Magyar Köztársaság Kormánya T/3709. számú törvényjavaslat

Az Amszterdami Szerződés részét képező, a schengeni vívmányokat az Európai Unió keretébe integráló jegyzőkönyv egyértelműen kinyilvánítja, hogy a schengeni vívmányokat és az azok alapján meghozott intézkedéseket olyannak kell tekinteni, amelyeket valamennyi csatlakozni kívánó államnak teljes egészében teljesítenie kell. Az Európai Unió tagállamaiban a határőrizet célja már nemcsak a saját terület és az államhatár ellenőrzése, hanem a teljes uniós térség biztonságának megóvása is. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 61. cikkében megfogalmazott szabadság, biztonság és igazságosság térségének létrehozása és a Szerződés 14. cikkében meghatározott személyek szabad áramlásának egyik alapvető feltétele az Európai Unió külső határainak hatékony őrizete. A külső határokon elhelyezkedő államoknak kell védeniük az uniós térség közrendjét, közbiztonságát a beutazás és tartózkodás feltételeit teljesíteni nem tudó, azt megszegő személyekkel szemben, ezért a határőrizet tartalmát meghatározó törvénynek is meg kell fogalmaznia ezen célokat. Dolgozatom célja áttekinteni a tagjelölt országok a Schengeni Egyezmény megvalósítására irányuló törekvéseit, az EU által erre a célra nyújtott támogatásait. Dolgozatom témájául azért választottam ezt a területet, mert kiemelten fontosnak tartom az Európai Uniós csatlakozás tekintetében a külső határok védelmének megoldását, illetve mert előző munkahelyemen, ahol a határvédelemmel kapcsolatos EU pályázatok elkészítését koordináltam, lehetőségem volt ezzel a területtel részletesebben is megismerkedni.

4/74


Kutatásom célja az volt, hogy a tagjelölt országok által pályázat útján igénybe vehető támogatási lehetőségeket ismertessem, rövid áttekintést nyújtsak ezen országok határvédelmének jelenlegi helyzetéről, illetve hogy bemutassam, a szóban forgó országok hogyan és mire használták fel a határvédelem megerősítésére kapott uniós támogatásokat. A tagjelöltek közül részletesebben foglalkozom majd Magyarországgal, hiszen hazánknak, mint a kibővített Európai Unió egyik leghosszabb külső határszakaszával rendelkező majdani tagjának, ha lehet, még több figyelmet kell fordítania erre a kérdésre. Csatlakozásunk időpontjában nekünk is, mint a többi tagjelölt országnak készen kell állnunk arra, hogy biztosítsuk az Európai Unió országa polgárai számára a szabad mozgás lehetőségét, az áruk gyors, zökkenőmentes átjutását közös határunkon. Ezzel egyidejűleg azonban biztosítanunk kell azt is, hogy olyan ellenőrzés mellett léptessük be más országok polgárait és azok áruit, ami lehetővé teszi, hogy azok további ellenőrzés nélkül akár az Atlanti Óceán partjáig is eljussanak. Dolgozatom első felében szeretném a tagjelöltek számára fenntartott támogatási lehetőségeket áttekinteni, a Bel- és Igazságügyi Együttműködést (ezen belelül a Schengeni Egyezményt bővebben is) ismertetni, majd a második felében a tagjelöltek határvédelmének jelenlegi állapotát – lehetőség szerint minél részletesebben – különkülön is bemutatni, kitérve országonként a kapott támogatások mértékére és a támogatások felhasználási területeire. Szeretném továbbá kiemelni, milyen eredmények születtek az uniós támogatások segítségével, illetve rámutatni az esetlegesen még fennálló hiányosságokra. Kutatásaimat szakirodalomra,

a

elsősorban csatlakozni

a

nyomtatott

kívánó

országok

formában

rendelkezésre

minisztériumainak,

álló

statisztikai

hivatalainak és az Európai Unió jelen témával foglalkozó dokumentumainak Interneten közzétett adataira, eddigi tanulmányaimra és a napi munkám során szerzett személyes tapasztalataimra alapoztam. Itt szeretnék köszönetet mondani főiskolai konzulensemnek, Káldyné Dr. Esze Magdolnának, és külső konzulensemnek, Bánhelyi Zoltánnak, a PRO PATRIA Rt. gazdasági igazgatójának a dolgozat megírásában nyújtott segítségéért.

5/74


2. Az Európai Uniós támogatási formák ismertetése

Dolgozatomat az Európai Uniós támogatási programok ismertetésével szeretném kezdeni, ezen belül is részletesebben bemutatnám a PHARE-programot, mint a schengeni követelmények átvételéhez nyújtott EU támogatások fő eszközét. Jelen fejezetben ezen kívül rövid áttekintést nyújtok a Bel- és Igazságügyi Együttműködésről, majd részletesebben kitérek a Schengeni Egyezmény ismertetésére.

2.1. A PHARE-program Az Európai Közösségek Tanácsa 1989 decemberében indította a Poland–Hungary Assistance for the Restructuring of the Economy (PHARE) elnevezésű programját, amelynek részletes végrehajtási szabályzatát 1990. szeptemberében fogadták el, majd többször módosították. A Magyar Köztársaság és az EU Bizottság 1990. szeptember 3-án kötötte meg azt a keret-megállapodást, amely szabályozza a támogatás odaítélésének, illetve felhasználásának általános jogi, pénzügyi és adminisztratív kérdéseit, valamint a fogadó ország jogait és kötelezettségeit. A PHARE -program kezdetben három lényeges elemből állt: az EK először elhatározta a diszkriminációmentesség azonnali tényleges helyreállítását, vagyis az 1998ban kötött magyar–EK kereskedelmi és együttműködési megállapodás szerint eredetileg 1995-ig terjedő korlátozáslebontási program egy csapásra történő teljesítését 1990. január 1-jei hatállyal. Másodszor – szintén 1990. január 1-jei hatállyal – felfüggesztette a nem diszkriminatív importmennyiségi korlátozásokat, és kiterjesztette Magyarországra, valamint Lengyelországra az általános vámpreferenciákat. Harmadrészt konkrét segélyekkel, hitelekkel, tanácsadással segítette a magyar és a lengyel gazdaságot. Az 1989. évi döntés értelmében tehát a PHARE első kedvezményezettjei Magyarország és Lengyelország voltak. Azonban a térségben bekövetkezett történelmi

6/74


eseményekkel párhuzamosan bővült (illetve esetenként szűkült) a kedvezményezett országok köre. 1990 végére a programot kiterjesztették Csehszlovákiára (később értelemszerűen Csehországra és Szlovákiára), Bulgáriára, Jugoszláviára és az NDK-ra. (Az utóbbi két ország alig egy évig volt a program kedvezményezettje, az NDK a német egyesüléssel került ki a körből, Jugoszlávia kedvezményezett státuszát pedig a háborús események miatt függesztették fel.) 1991-ben Románia és Albánia, 1992-ben a balti államok és Szlovénia vált kedvezményezetté. 1994-ben volt a program utolsó bővítése, Macedónia,

Bosznia-Hercegovina

és

Horvátország

részvételével.

(Horvátország

kedvezményezett státuszát 1995-ben felfüggesztették). A Phare jelenleg a legnagyobb közép-európai pénzügyi támogatási eszköz. A program támogatásának teljes összege meghaladja az évi 1 milliárd ECU-t. Ebből Magyarország részesedése arányban áll az ország népességével, éves átlagban közel 100 millió ECU-t tesz ki. 1. sz. Táblázat: A PHARE program 1990-1999. közötti költségvetése Teljes PHARE költségvetés

Magyarország részesedése

millió ECU (euró)

millió ECU (euró)

1990

498

100

1991

774

119,5

1992

1011

97,5

1993

1007

100

1994

973

85

1995

1155

92

1996

1223

101

1997

1351

88

1998

1397

87

1999

1188

91

Év

Forrás: Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája (2001):p.111

7/74


„A PHARE-program működésének első öt éve alatt összesen 4,283 milliárd ECU támogatást nyújtott a programban részt vevő 11 közép- és kelet-európai országnak. 1995 és 1999 között az Edinburghban jóváhagyott közös költségvetésből – a külső akciók címén rendelkezésre álló 27,5 milliárd ECU-ből – 7,1 milliárd ECU támogatásban részesülhettek a közép- és kelet-európai térség országai. (EUR-OP News, 1995)” (Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája (1999):p.157)

8/74


2.1.1. A támogatások odaítélése A támogatások odaítéléséről az EU Bizottság dönt a fogadó ország javaslata és a brüsszeli PHARE Management Committee ajánlása alapján. A programokkal kapcsolatos szakmai és adminisztrációs feladatokat a kedvezményezett ország látja el. A fogadó kormány a segély megfelelő felhasználásáért teljes szakmai és anyagi felelősséggel tartozik. A közvetlen személyi felelősséget az adott programot végrehajtó intézmény (általában minisztérium) vezetője személyesen viseli. Hazánkban a PHARE -segélyek koordinációját tárca nélküli miniszter és az általa felügyelt Segélykoordinációs Titkárság látja el. A PHARE -program által nyújtott segélyek fogalmán csak a vissza nem térítendő támogatást értjük, vagyis a hivatal kedvezményes hitelekkel és egyéb visszatérítendő juttatásokkal nem foglalkozik.

2.1.2. A PHARE 1990–1998 között A PHARE-program 1990 és 1998 között kereslet által vezérelt program volt, amely a rendszerváltó országok által felállított prioritások alapján előkészített programokat támogatta. Ez idő alatt a PHARE-támogatások tervezett nagysága 8,891 milliárd eurót tett ki. A támogatások tervezett nagysága 1990-ben még csak 498 millió ECU, 1997-ben már 1351 millió ECU volt. Az évente átlagosan körülbelül 1 milliárd ECU támogatás mindössze 75%-át tudták a fogadó országok Pénzügyi Megállapodás keretében lekötni. A források 63%-a került csak ténylegesen kifizetésre. A PHARE program keretében Magyarország 1990 és 1998 között mintegy 800 millió euró vissza nem térítendő támogatásban részesült. Ez idő alatt a támogatások éppen a fogadó országok nagyon eltérő igényei miatt redkívül szétszórtak voltak, számos területet érintettek. A sokféle PHARE-programot négy nagy csoportba oszthatjuk: ♦ Országprogramok (Country Programmes) ♦ Határmenti együttműködési programok (Cross-border Cooperation Programmes, CBC)

9/74


♦ Közösségi kezdeményezésű programok (Community Initiative Programmes, CIP) ♦

Több kedvezményezettnek szóló programok (Multi-Beneficiary Programmes, MBP) A legjelentősebb különbség az egyes csoportok között azonban abban van, hogy a

programok prioritásait maga a támogatott ország vagy a Közösség határozza-e meg. Az országprogramok és a határmenti együttműködési programok esetében a támogatandó területek, prioritások és intézkedések kiválasztása a kedvezményezett országok joga. Ezzel szemben a Multi-Beneficiary és a Közösségi kezdeményezésű programok esetében a Közösség dolgozza ki a programok prioritását és tartalmát, a tagjelölt országok pedig választhatnak,

hogy

részt

kívánnak-e

venni

a

programokban.

A

Közösségi

kezdeményezésű programokat a tagállamok számára állították össze, válaszokat nyújtva a Közösség egészét érintő kihívásokra. Ezekben a tagjelölt országok kísérleti jelleggel, de a tagokkal azonos elbírálás alá esve vehetnek részt. 2. sz. Táblázat. A PHARE-segélyek ágazati megoszlása 1990 és 1998 között, millió ECU Összesen

Magyarország

Közigazgatás, közintézmények, civil társadalom, demokratikus intézmények

872,9

84,3

Mezőgazdaság

476,8

94,5

Oktatás, képzés, kutatás

983,3

136,4

Környezetvédelem, nukleáris biztonság, fogyasztóvédelem

740,6

104,7

Humantitárius segély, élelmiszersegély

213,9

0

Infrastruktúra, energia, közlekedés, távközlés

1920,2

125,8

Magánszektor, privatizáció, szerkezetátalakítás, KKV, pénzügyi szektor

1297,7

195,9

Területfejlesztés

1094,9

81,4

10 tagjelölt ország összeseh

7948,4

864

Albánia

493,1

-

Bosznia-Hercegovina

282,3

-

Macedónia

167,3

-

Szektor

Phare 13 összesen 8890,9 864 Forrás: CEC: Towards greater economic integration. In: Forman Balázs: Az Európai Unió struktúrális és előcsatlakozási alapjai (2001):p.167

10/74


Phare országprogramok A Legtöbb támogatás, az összes támogatás 80-85%-a a PHARE-országprogramokon keresztül érkezett a támogatott országokba. A hazai országprogramba tartozó programokat szeretném az alábbiakban vázlatosan ismertetni.

Gazdaságfejlesztés és szerkezetátalakítás

A gazdaságfejlesztés és a szerkezetátalakítás területén a legnagyobb súllyal a privatizáció és az ehhez kapcsolódó vállalati szerkezetátalakítás támogatása szerepelt, jórészt szakértői segítség, kisebb mértékben kedvezményes pénzügyi konstrukciók révén beruházások támogatása formájában. Jelentős támogatást kapott a kis- és középvállalati szektor fejlesztése (69 millió ECU, mely összeget a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kezeli), részben a kis- és középvállalatokat támogató információs és tanácsadó szolgáltatások kiépítése, részben a számukra nyújtandó kedvezményes hitelek forrásainak kiegészítése céljából. Mezőgazdaság

A mezőgazdaság fejlesztéséhez kapcsolódó támogatás az ágazati reformok, a piacgazdaságra

való

áttéréshez

szükséges

intézményfejlesztés,

szabályozás

korszerűsítését, továbbá a mezőgazdasági termelők hitelforrásainak bővítését segíti. A regionális fejlesztés támogatásával a fejlesztési politikák, a jogi szabályozás, az intézményrendszer kialakítása, s egyes régiókban a fejlesztési programok forrásainak kiegészítése valósult meg. Az infrastruktúra fejlesztése és a környezetvédelem

Az infrastruktúra fejlesztése és a környezetvédelem támogatása magában foglalja az energiaszektor, a közlekedés, a hírközlés, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem terén az ágazati fejlesztési politikák kialakításához nyújtott szakértői segítséget, ezen kívül a társfinanszírozás biztosítását az energiatakarékossági programokhoz, és egyes közlekedési, szennyvízkezelési és határátkelőhely-fejlesztési beruházásokhoz. (Az

11/74


infrstruktúra fejlesztését szolgáló első PHARE-projekt 1992-ben indult 2 millió ECU támogatással, amit a közlekedési jogharmonizáció előkészítésére, a közlekedésszervezés támogatására, képzésre és oktatásra fordítottak 23 kisebbb projekt keretében.) Kiemelt mértékű támogatást kap a környezetvédelem, elsősorban az önkormányzati és a vállalati szféra beruházásainak forráskiegészítésével. (A környezetvédelem támogatása magában foglalja a fogyasztóvédelmet és a nukleáris biztonság érdekében tett intézkedéseket is. Ez az egyik legjelentősebb nemzeti PHARE-program, ami 1990 és 1995 között 67 millió ECU támogatásban részesült.) Közigazgatás

A humán szféra és a közigazgatás fejlesztése területén a legnagyobb mértékű támogatást az oktatás és a szakképzés, ezen belül is a felsőoktatás fejlesztése kapta. Szakértői támogatásban részesül a közigazgatás reformja és a szociális, illetve az egészségügyi rendszerek fejlesztése. Szolgáltatás, integrációs felkészülés

A szolgáltatói szférában és egyéb területeken a PHARE -segélyek elsősorban a pénzügyi szektor modernizációját, a kutatás-fejlesztés feltételeinek javítását, a vám- és statisztikai rendszer fejlesztését szolgálják. Az integrációs felkészülés 1996-ig viszonylag kis mértékű támogatásban részesült, s ezek a források jórészt a jogharmonizációhoz, a jogszabályok fordításához, integrációs képzésekhez szükséges ráfordításokat finanszírozzák. A CBC programok A határmenti együttműködés programja (Cross-border Co-operation - CBC) az Unión belül sikeresen működő INTERREG mintájára nyílt meg az Unió külső határain. A CBC program szabályzata 1999-ig csak a tagjelölt országok és a tagállamok közös határai mentén

engedte

meg

ilyen

együttműködés

megindítását.

Ennek

ellenére

Magyarországnak Ausztria mellett már van önálló CBC programja Szlovákiával, Romániával, és Szlovéniával is.

12/74


A CBC programok fő céljai: ♦ a határmenti területek gazdasági és kulturális kapcsolatainak erősítése ♦ a területfejlesztési elképzelések kölcsönös összehangolása. A konkrét projektek közül példaként kiemelhetőek a különböző környezetvédelmi, természetvédelmi, turisztikai, infrastrukturális beruházások és humán erőforrás fejlesztési programok. A CBC tehát az egyes országokon belül megvalósuló területfejlesztési programokhoz hasonló komplex együttműködés. Intézmény- és gazdaságfejlesztési összefüggésrendszere a "nemzeti" programokéhoz teljesen hasonló. Sőt, nemzetközi jellegénél fogva bizonyos szempontból talán még alkalmasabb a struktúra-politikai felkészülés intézményi támogatására. A CBC együttműködést minden ország esetében Közös Programozó és Ellenőrző Bizottság (Joint Programming and Monitoring Committee - JPMC) irányítja. A JPMC mellett működik a szakértői egyeztetéseket és a döntések technikai előkészítését előkészítő munkacsoport, amelybe a két ország egyenlő számban delegál tagokat. A területfejlesztési és CBC programok közös célja a szubszidiaritás elvének erősítése, a helyi szereplők fokozott bevonása. Ebből adódóan a programok decentralizációja és a programok hatékonysága közötti összefüggés épp a területfejlesztésben a legerősebb. Multi-Beneficiary programok A PHARE Multy-Beneficiary programjait azon feladatok elvégzésére állították fel,

amelyek

egy-egy

közös

projekten

belül

több

országot

is

érintenek

kedvezményezettként. Ezen programokat a Bizottság központilag, a tagállamokkal partnerségben irányítja a tervezési és a végrehajtási fázisban is. Az egyes programok szabadon választhatók a kedvezményezett országok által, és az éves országprogramok keretébe illeszthetők. A programok prioritásait és támogatásainak területét a tagállamoktól függetlenül a Bizottság határozza meg a tagjelölt országok számára.

13/74


Közösségi kezdeményezésű programok Eredendően a közösségi programokból a tagállamok részesülhettek, azonban az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozóján döntés született arról, hogy az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép-keleteurópai országok is csatlakozhatnak.

2.1.3. Változások 1997-től Az 1997-ben jóváhagyott keretprogramjainak jellege jelentős mértékben eltér az előző években indított programoktól. Mivel a projektek kiválasztásánál részben már figyelembe vették az előkészítés alatt állt Új Orientáció céljait, az integrációs felkészülés közvetlen támogatása a korábbinál jóval nagyobb súlyt kapott. Az 1997. évi keretekből a csatlakozási felkészüléshez szükséges integrációs képzés, az EU közösségi szabályozásának átvételét megvalósító intézmények fejlesztése, s – első ízben – a bel- és igazságügyi együttműködés kapott jelentősebb támogatást. Számottevő támogatásban részesült a regionális fejlesztés, amely zömében két régióban megvalósuló fejlesztési programok beruházási forrásait egészíti ki, segítve az ipari szerkezetátalakítást, a vidékfejlesztést, a foglalkoztatást és az emberi erőforrás fejlesztését. A PHARE emellett támogatást nyújtott a TEMPUS (az intézményrendszerek fejlesztése az integrációra való felkészülés jegyében) folytatásához és Magyarország részvételéhez az EU egyes közösségi programjaiban (Socrates: Az Európai Unió felső- és közoktatási együttműködési programja eredetileg közösségi, majd csatlakozni kívánó és társult országok bevonásával; Leonardo: szakképzési együttműködés a tagországok, a társult és a csatlakozni kívánó országok közt, Youth for Europe: oktatáson kívüli ifjúságpolitikai program, különösen a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítésére).

2.1.4. A PHARE Új Orientációja A csatlakozási tárgyalások megindulásával párhuzamosan az EU alapvetően átértékelte a közép- és kelet-európai társult államok számára nyújtott 14/74


segélyprogramjainak szerepét. A magángazdaság megerősödött, a konkurencia további fejlesztését pedig – a még mindig aránytalanul fejletlen kis- és középvállalkozói kör kivételével – az európai adófizetők nem támogatják. Az Európai Tanács 1994-es esseni ülésén döntöttek arról, hogy a csatlakozásra való

felkészülés

érdekében

a

PHARE-programok

forrásait

nagyobb

léptékű

beruházásokra is fel lehet használni. A PHARE átfogó reformjáról az Európai Tanács 1998 tavaszán hozott végleges döntést. Ennek megfelelően 1998-tól a PHARE-segélyeket a társult államok kizárólag a csatlakozást közvetlenül elősegítő projektek finanszírozására használhatják fel. Az 1997. évi összesen 104 millió ECU keretekből az Európai Integráció fejezet 24 millió ECU-vel részesedik, a csatlakozási felkészüléshez szükséges integrációs képzés, az EU közösségi szabályozás átvételét megvalósító intézmények fejlesztése és a bel- és igazságügyi együttműködés fejlesztése révén. A PHARE-program Új Orientációját a Bitottság 1998-ban vezette be, és ettől kezdve a PHARE programok a korábbiaktól eltérően nem csupán kereslet által vezéreltek, hanem a csatlakkozásra való felkészülést szolgálják. Az 1998 évi támogatási keret 87 millió ECU. Az 1998-as Országprogram hat kiemelt, a Közösség belső piacára való felkészülést szolgáló területen –

jogharmonizáció

és

intézményfejlesztés,

határellenőrzés,

mezőgazdaság,

környezetvédelem, területfejlesztés, közösségi programok – 17 projekthez nyújt támogatást. Az Agenda 2000-ben az Európai Bizottság a 2000-től 2006-ig terjedő időszakra évente 1,5 milliárd ECU-t javasol PHARE-támogatásokra biztosítani. A PHARE, mint fő támogatási forma mellett további két új, 2000-től induló támogatási eszközre is javaslatot tett az Európai Bizottság: egy strtuktúrális támogatást nyújtó eszközre (az ISPA, amely a jelenlegi Kohéziós Alap mintájára működik a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a környezetvédelem

terén),

valamint

egy

mechanizmusra (SAPARD).

15/74

mezőgazdasági

támogatást

biztosító


2.1.5. A PHARE-program 2000 után A Berlinben elfogadott Agenda 2000 ugyan létrehozta az ISPA-t és a SAPARDot, mint az előcsatlakozás pénzügyi támogatását biztosító forrásokat, de továbbra is a PHARE-program marad a csatlakozásra való felkészülés átfogó támogatója a nemzeti, valamint a határon átnyúló és több országot érintő programok révén. A PHARE-program átfogó céljai 2000 után: ♦ az EU csatlakozásra való felkészülés, ♦ a Csatlakozási Partnerségben meghatározott, korlátozott számú, rövid- és középtávú prioritás teljesítése, ♦ a PHARE végrehajtási rendszerének átalakítása a gyorsítás, a hatékonyság és az átláthatóság növelése érdekében. Ennek része az az előírás, amely a minimális projektnagyságot 2 millió euróban határozza meg, és amely szerint csak a végrehajtásra teljesen előkészített projektek kaphatnak támogatást. A PHARE-program két fő területe a jövőben az intézményfejlesztés és a beruházás-finanszírozás lesz. Az előbbi a pénzeszközök 30, míg az utóbbi azok 70%-át teheti ki. Az intézményfejlesztés keretében lehetőség van szervezetfejlesztési, stratégia felkészülési, emberi erőforrás-fejlesztési és végrehajtható kapacitás-növelési projektek finanszírozására. A beruházás-finanszírozás egyrészt a közösségi jog és szabályozás átvételéhez közvetlenül kapcsolódó fejlesztések támogatását jelenti, másrészt azon gazdasági és társadalmi kohéziót erősítő intézkedések finanszírozására szolgál, amelyek az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap keretében megvalósuló

fejlesztések

előfutárainak

tekinthetők.

Mindez

például

az

EU-

szabványoknak és előírásoknak való megfelelés, a területfejlesztés és a kis- és középvállalatok horizontális eszközökkel történő támogatását jelenti. Az ISPA- illetve SAPARD-programmal való átfedések elkerülése végett a PHARE nem fog közlekedési, környezetvédelmi vagy mezőgazdasági projekteket támogatni, kivéve, ha a fenti ágazgatokhoz tartozó fejlesztések az adott regionális

16/74


fejlesztési programok nélkülözhetetlen részét képezik. A tervezet szerint ebben az esetben a PHARE által támogatott projekteknek kisebbnek kell lennie, mint az ISPAprogramban minimálisan meghatározott projekt nagyság, azaz 5 millió euró. A PHARE-források felhasználásához minden csatlakozó országnak ell kell készítenie egy előzetes Nemzeti Fejlesztési Tervet, amelynek tartalmaznia kell: ♦ az ország jelenlegi helyzetelemzését, az országon belüli valamint az ország és az EU közötti legkritikusabb fejlettségi különbségeket; ♦ a területi és társadalmi kohézió erősítése érdekében az alőcsatlakozási időszakban megjelölt legfontosabb fejlesztési prioritásokat; ♦ a kormányzat és az Eu a 2000-2002 közötti időszakra vonatkozó területfejlesztési költségvetési előirányzatait. Az Európai Bizottság irányelvei szerint a PHARE-program keretében rendelkezésre álló korlátozott forrás megfelelő hasznosulása érdekében a területfejlesztési PHAREtámogatások csak korlátozott számú célrégió támogatására fognak koncentrálni. A PHARE a kiválasztott régiókban az előzetes Nemzeti Területfejlesztési Tervben meghatározott prioritásokra koncentrál és megfelel a struktúrális alapok I. számú célkitűzésére vonatkozó támogatási elveknek. A támogatásra javasolt régiókat a csatlakozsra váró ország választja ki. A kiválasztásnak objektív kritériumokon kell alapulnia, tekintettel mind az országon belüli kohézió erősítésére, mind a csatlakozásra váró ország és az Európai Unió közötti különbségek csökkentésére. A célrégiókon belül a PHARE-program azokat az intézkedéseket fogja támogatni, amelyek megfelelnek az alábbi célkitűzéseknek: ♦ A gazdaság teljesítményének növekedése. Ezek az intézkedések a gazdaság diverzifikációját,

a

magánszektor

fejlődését,

az

ipari

szerkezetváltást

és

modernizációt támogatják. Lényeges, hogy az ilyen típusú intézkedések közvetlenül támogathatnak gazdasági társaságokat.

17/74


♦ Az emberi erőforrás fejlesztése. E célkitűzés az Európai Munkaügyi Stratégia négy alappillérét támogatja – a foglalkoztatottság javítását, a vállalkozási készség kialakítását, a vállalkozások alkalmazkodási képességének a fejlesztését, valamint a nők és a férfiak egyenlő esélye elvének az erősítését. Mindezt számos intézkedéssel kívánja elérni, így át- és továbbképzéseken, vezető képzéseken keresztül, innovációs képesség emelésével, stb. Különösen fontos, hogy az Európai Szociális Alap típusú foglalkoztatási PHARE-támogatások teljesen összhangban legyenek a nemzeti munkaügyi stratégiákkal. ♦ Gazdasági infrastruktúra javítása. Olyan infrastruktúrafejlesztések megvalósításá célozza, amelyek közvetlenül támogatnak gazdasági tevékenységet és javítják a helyi gazdasági feltételeket. Ez lehet többek között közlekedési fejlesztés, vagy környezetvédelmi beruházás is. Ezekben az esetekben a PHARE-projekt nagysága kisebb kell legyen, mint az ISPA-projektek minimális mérete (5 millió euró).

18/74


2.2. Az ISPA program Az ISPA - "A tagjelöltek számára az előcsatlakozási stratégia keretében nyújtandó strukturális támogatás" (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) - fő célja: ♦ a csatlakozásra váró országok felkészítése a Strukturális Alapok támogatásának fogadására, valamint ♦ az infrastruktúra és a környezetvédelem területén a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldása. Az ISPA létrehozatalának jogi alapja az EK Szerződés 235. cikkelye, formailag pedig a Kohéziós Alap analógiájára kerül kidolgozásra. A támogatásból 2000-2006 között a 10 tagjelölt közép- és kelet-európai társult állam részesül (Ciprus nem). A csatlakozó tagjelöltek a támogatástól csatlakozásuk időpontjában elesnek, a felszabaduló összeg a csatlakozásra várók között kerül felosztásra. Az egyes országokra érvényes ISPA -támogatás mértékét a Bizottság az ország lakosságának száma, az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számított GDP-je, valamint az adott ország területének nagysága alapján határozza meg. Az ISPA támogatás teljes összege évi 1,04 milliárd euró, amelyből az egyes országokra a Bizottság különböző

költségvetési

keretet

határozott

meg

az

alábbi

szempontok

figyelembevételével: ♦ egy főre eső GDP ♦ lakosságszám ♦ terület Az egyes országokra vonatkozóan minimum és maximum értékeket állapítottak meg, illetve meghatározták azt a középértéket, amelytől az éves keret megállapításánál eltérhetnek, figyelembe véve a benyújtott projektek minőségét, illetve az ország korábbi

19/74


teljesítőképességét. A Magyarországra meghatározott küszöbérték (7-10%) 72,4 - 104 millió euró vissza nem térítendő támogatást határoz meg. Az ISPA forrásaiból két típusú projekt finanszírozható: ♦ Környezetvédelmi beruházások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a tagjelölt országok megfeleljenek a Közösség környezetvédelemre vonatkozó jogszabályainak, emellett pedig a Csatlakozási Partnerségben lefektetett céloknak. Ezen belül is főként a levegő- és vízszennyezés, illetve a szenyvíztisztítással kapcsolatos beruházások támogathatók. A fő szempont, hogy a beruházásnak a közösségi jogszabályok követelményeinek való megfelelést kell támogatnia, tehát például szennyezett talaj megtisztítása nem támogatható. ♦ Közlekedési infrastruktúrális beruházások. A közlekedés területén azok a projektek támogathatók, amelyek részesei a Helsinkiben meghatározott európai közlekedési folyosóknak, illetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzeti közlekedési hálózatok kölcsönösen csatlakoztathatók és működtethetők legyenek

a

Transzeurópai

hálózatokkal, továbbá az azokhoz való hozzáférés biztosított legyen. A regionális és a gazdaságfejlesztési programok keretében tervezett közlekedési beruházások alapvatő finanszírozási forrása a PHARE. Hasonló a helyzet a határ menti együttműködést szolgáló közlekedési beruházásoknál, amiket a PHARE CBC támogat. A kiadások 45%-át a környezetvédelem, 55%-át a közlekedési projektek finanszírozására fordítják.

20/74


2.2.1. A támogatás formái és mértéke: Az ISPA keretében a Közösség által nyújtott segítség vissza nem térítendő közvetlen

segítségnyújtás,

visszatérítendő

segítségnyújtás

vagy

egyéb

formájú

segítségnyújtás formájában történhet. Az egyéb formájú segítségnyújtás irányulhat a pályázati dokumentációk nemzetközi szakértők általi minőségellenőrzésére, különböző kutatások elvégzésére, tanulmányok, felmérések elkészítésére, amelyek hozzájárulnak pl. a projektek felbecsüléséhez vagy megfelelő minőségű elkészítéséhez. A támogatás mértéke az állami vagy azzal egyenértékű kiadások 75%-áig terjedhet. A társfinanszírozás központi költségvetésből, önkormányzati forrásból, önkormányzatok által elérhető támogatásokból és hitelből biztosítható. Az önkormányzati hozzájárulás kötelező mértéke Magyarországon a támogatható költségek 10%-a.

2.2.2. Az ISPA támogatás feltételei Az ISPA -támogatás a Csatlakozási Partnerség dokumentumában rögzített feltételeknek lesz alávetve. A konkrét projekteket a Csatlakozási Partnerség szerves részét képező, az Acquis Communautaire átvételét szolgáló Nemzeti Program vonatkozó elemeire alapozva választják ki: ♦ az egyes projekteknek minimum 5 millió euró nagyságrendűnek kell lenniük. ♦ a közösségi támogatás mértéke az egyes projektek költségének legfeljebb 85%-ára terjed ki. ♦ a kedvezményezett országok támogatást kérhetnek előkészítő jellegű tanulmányokra és szakértői segítségnyújtásra, mely esetekben a közösségi támogatás értéke elérheti a költségek 100%-át. Az ilyen célú támogatások azonban nem haladhatják meg a projekt teljes költségvetésének 2%-át.

21/74


Az EU nagy hangsúlyt kíván helyezni a különböző támogatási formák (Phare, ISPA, előcsatlakozási mezőgazdasági alap) közötti átfedések megakadályozására, ill. az ezek közötti konzisztencia biztosítására, mivel egy projekt csak egy forrásból támogatható. Az ISPA -támogatásnak "stratégiai katalizátor" szerepet kell játszania (nemzetközi pénzintézetek, magántőke bevonásának ösztönzése). A pénzintézetek közül kiemelt szerepet kap az EIB (Európai Befektetési Bank) egyrészt előcsatlakozási hitelkerete miatt, másrészt pedig a Bizottság a projektek kiválasztása előtt ki fogja kérni a Bank véleményét. A Bizottság évente jelentést készít az ISPA -ról, amelyet a Tanács, az Európai Parlament, az ECOSOC és a Régiók Bizottsága elé terjeszt. A Bizottság biztosítja, hogy a kedvezményezett országok megfelelő információt kapjanak az ISPA -ról, míg a kedvezményezetteknek kell saját közvéleményüket tájékoztatni az ISPA által nyújtott lehetőségekről és a Bizottság szerepéről.

22/74


2.3. A SAPARD program A SAPARD program (Special Action Programme for Pre-Accession Aid for Agricultural and Rural Development) a harmadik előcsatlakozási alap, amelyik a 10 csatlakozásra váró közép-európai ország támogatására szolgál. A program célja kettős, egyrészt: ♦ segítséget nyújtani a jelölt országoknak az Acquis Communautairebátvételében, különös tekintettel az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból (EMOGA) finanszírozott agrárstruktúra- és vidékfejlesztési intézkedésekre. Másrészt ♦ hozzájárulni egy fenntartható és versenyképes agrárgazdaság kialakításához, valamit a vidék életképességének növeléséhez, azaz •

növelni az agrárgazdaság versenyképességét

•

csökkenteni a mezőgazdasági

tevékenységből

származó

káros

környezeti hatásokat •

elősegíteni a vidéki térségek adaptációs képességét

•

munkahelyteremtés és munkahelymegtartás

•

felkészíteni a tagjelölt országokat a Struktúrális Alapok elfogadására.

A SAPARD keretében folyósított támogatásokhoz történő hozzájutás alapfeltétele egy olyan 7 évre (2000-től 2006-ig) szóló mezőgazdasági és vidékfejlesztési terv készítése, melyet a benyújtást követően az Európai Bizottságnak kell jóváhagynia. - A Tervnek tartalmaznia kell a csatlakozni kívánó ország mezőgazdasági és vidékfejlesztési prioritásait (a Magyarország által megjelölt prioritásokat majd a későbbiekben ismertetni fogom), továbbá az ehhez kapcsolódó intézkedéseket, azok részletes ütemezését és költségvonzatát. A Terv prioritásainak összhangban kell lennie a Csatlakozási Partnerség Dokumentumban meghatározott feladatokkal és a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjával. A prioritások és és intézkedések kidolgozásakor figyelembe kell venni az adott ország azon kötelezettségvállalásait is, amelyeket a csatlakozási tárgyalások addigi fordulóin tett. - Ezen kívül ki kell építeni azt az uniós előírásoknak

23/74


megfelelő intézményi hátteret, amely a program zökkenőmentes, átlátható és ellenőrizhető lebonyolításához szükséges. Ehhez hozzátartoznak azok a rendeleti, illetve olykor törvényi szintű előírások is, amelyek biztosítják, hogy a segélyprogram az Unió előírásainak megfelelően működjön. Ez különösen azért fontos, mert a SAPARD programot -- ellentétben a Phare-ral és az ISPA-val -- a Bizottság csak utólag (ex-post) ellenőrzi, így kedvezményezettek önállósága, és persze felelőssége is jóval nagyobb.

2.3.1. A SAPARD program költségvetése Az Unió közös költségvetésén belül évente 520 millió eurót különítettek el a SAPARD prgramok számára. A jelentkező országok között a következő adatok figyelembevételével osztották el a támogatásra szánt közösségi forrásokat: ♦ egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) vásárlóerőben kifejezve ♦ a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ♦ a mezőgazdaságilag hasznosított terület nagysága ♦ területi sajátosságok „A SAPARD, az EU strukturásli támogatási rendszeréhez hasonlóan, előírja a nemzeti költségvetésből történő társfinanszírozást, melynek mértéke az intézkedés, támogatás jellegétől függően változik. Bizonyos esetekben a közösségi hozzájárulás elérheti a számításba vehető teljes költség 100 százalékát, míg például a jövedelemtermelő beruházások esetében a teljes költség 50 százalékos közráfordításának háromnegyede finanszírozható a közösségi támogatásból.” Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája (2001):p.112. Magyarország esetében az Unió által biztosított évi kb.10 milliárd forint mellé a költségvetésből még megközelítőleg 3,3 milliárd forintot kell társfinanszírozásként biztosítani. A csatlakozni kívánó országok számára szánt SAPARD támogatások éves összegét az „Előcsatlakozási alapok támogatásainak országok közötti allokációja” című, ezen fejezet végén található táblázatban tüntettem fel.

24/74


2.3.2. A SAPARD támogatás lehetséges területei

Az Unió a segély felhasználási céljainak meghatározását egy általa megjelölt, 15 elemből álló "menü" alapján a tagjelölt országokra bízza. Elvárja azonban, hogy a tagjelöltek

választásukat

erről

az

étlapról

az

Uniós

csatlakozás

stratégiai

dokumentumaiból vezessék le, figyelembe véve az Unió mezőgazdasági politikájának alapelveit is. A SAPARD programok lehetséges célterületei: ♦ agrárvállalkozások támogatása ♦ termelői csoportok felállítása ♦ farmigazgatást segítő szolgáltatások ♦ feldolgozottság és értékesíthetőség javítása ♦ állat- és növény-egészségügyi ellenőrzés javítása ♦ falu és vidékfejlesztés (infrastruktúra, műemlék) ♦ talajjavítás, parcellázás ♦ több lábon álló gazdasági tevékenységek kifejlesztése ♦ földnyilvántartás korszerűsítése ♦ szakképzés fejlesztése ♦ mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztése ♦ erdészet ♦ agrár környezetvédelem ♦ falvak helyreállítása és fejlesztése ♦ szakértői segítségnyújtás (ún. Technical Assistance -- TA). A SAPARD program nagy hangsúlyt helyez azon szolgáltatószektorok fejlesztésére, amelyek kiegészítő tevékenységek meghonosításával vagy a mező- és erdőgazdasági termékek hozáadott értélének növelésével kívánják a vidéken élők életszínvonalát emelni. A jelölt országoknak mezőgazdasági és vidékfejlesztési programot kell készíteni. A valamennyi jelentkező által a Bizottsághoz benyújtandó nemzeti mezőgazdasági és 25/74


vidékfejlesztési programokban foglalt projektek közül választják ki azokat, amelyeket az országos SAPARD programokba illesztenek, és ezáltal kívánnak részfinanszírozni. Ezekről a tervezett intézkedésekről a Bizottságnak hat hónapon belül kell döntést hoznia, amennyiben az összes szükséges információ rendelkezésre áll. A programokat, ha szükséges, újra lehet tervezni, ha a gazdasági-társadalmi fejlettségben, a megjelent új információkban, a programok végrehajtás során megfigyelt eredményekben megjelenő információk a segélyek hozzáférhető összegének a módosítását igénylik, vagy ha a csatlakozási Partnerség keretében a közösségi jog átvétele során ez szükségessé válik. Mindezek mellet az adott évben fel nem használt támogatás a következő évre nem vihető át, illetve ha azt nem az előírt célnak megfelelően használták fel, akkor a már felhasználásra került támogatást vissza kell fizetni. A SAPARD programoknál nincs az elfogadandó projektek költségvetésének alsó határa.

2.3.3. A szükséges intézményi háttér

A SAPARD egyik fontos célja, hogy a végrehajtást, ellenőrzést végző intézményrendszer

kialakításával,

valamint

a

szükséges

jogszabályi

struktúra

megalkotásával a tagjelölt ország felkészüljön a közösségi források fogadására. Az EU a SAPARD működtetéséhez az alábbi intézményi háttér létrehozását követeli meg: o Koordináló szervezet, a Nemzeti Alap, melynek szerepe elsősorban a SAPARD források fogadásához, a számlanyitáshoz és számlavezetéshez, illetve a források kifizető ügynökséghez történő folyósításához kapcsolódik. o Irányító hatóság. Fő feladata a SAPARD végrehajtása, szakmai irányítása és felügyelete o Igazoló szervezet. Elsődleges feladata a Kifizető Ügynökség pénzügyi eljárásrendjének auditálása, az elszámolások és kifizetések rendjének folyamatos ellenőrzése. o Kifizető Ügynökség

26/74


o Végrehajtó szervezetek. Feladatuk a támogatást kérő jelentkezési lapok formai és tartalmi elbírálása, a szúrópróbaszerű helyszíni ellenőrzések végzése és a beruházási munkák megkezdésének jóváhagyása. o Monitoring Bizottság. A SAPARD-ról szóló rendelet értelmében a program ellenőrzését és felügyeletét a Strukturális Alapokból folyósított támogatások esetében érvényes ellenőrzési rendszer szerint is el kell végezni. Ennek a rendszernek eleme a Monitoring Bizottság. Zárásképpen a következő táblázatban szeretném áttekinthetően összefoglalni a három fent említett program által 2000-2006. között nyújtandó támogatásokat. Az 1266/1999 EK Tanácsi rendelet szerint a tagjelölt országok a következő támogatásokat kapják 2000-2006 között átlagosan, évente: 3. sz. Táblázat. Előcsatlakozási alapok támogatásainak országok közötti allokációja, millió euró Ország

PHARE

ISPA Minimum

ISPA Maximum

SAPARD

Bulgária

100

83,2

124,8

52,1

Csehország

79

57,2

83,2

22,1

Észtország

24

20,8

36,4

12,1

Lengyelország

398

372,8

384,5

168,7

Lettország

30

36,4

57,2

21,8

Litvánia

42

41,6

62,4

29,8

Magyarország

96

72,8

104

38,1

Románia

242

208,0

270,4

150,6

Szlovákia

49

30,4

57,2

18,3

Szlovénia

25

10,4

20,8

6,3

Összesen

1085

1040

520

Forrás: CEC: Inforegio News. In: Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és Előcsatlakozási alapjai (2001):p.165

27/74


2.4. Az európai bel- és igazságügyi együttműködés

2.4.1. A bel- és igazságügyi együttműködés kezdetei

A bel- és igazságügyi együttműködés az 1970-es évek közepén kezdődött Európai Közösségek tagállamai között, az ún. Trevi csoport megalakulásával. A TREVI (nemzetközi terrorizmus, radikalizmus, extrémizmus és erőszak) az EK keretein kívüli kormányközi együttműködés volt. A hetvenes évek közepén az EK bel- és igazságügyi miniszterei döntöttek a TREVI együttműködés elindításáról, melynek célja a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés volt. A TREVI volt a bel- és igazságügyi együttműködés első szervezett, állandó formája, melyben a tagállamok számára több szinten lehetőség nyílt az egyeztetésre, az információ- és tapasztalatcserére, az együttműködés kialakítására. A közösségi intézmények ekkor még nem vehettek részt a folyamatban, mivel az kizárólag kormányközi keretben folyt. A Római Szerződést módosító 1986-os Egységes Európai Okmány fordulópontot jelentett az együttműködés ezen területén, mivel a személyek szabad áramlását az egységes piac egyik fő elemének tekinti és közösségi keretbe emeli. Az okmány célul tűzte ki 1993-ra az egységes belső piac megteremtését, mely olyan belső határok nélküli térség, ahol az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított. A személyek szabad mozgása és a belső határokon az ellenőrzés felszámolása azonban igen kényes kérdés, a tagállamok számára komoly biztonsági kockázattal jár. A biztonsági kockázat növekedésének ellensúlyozására a tagállamok a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzését szorgalmazták. Az Egységes Európai Okmány bevonta az együttműködés kereteibe a szervezett bűnözés és az illegális migráció elleni küzdelmet is. Felmerült továbbá, hogy a személyek szabad mozgásának megteremtésével párhuzamosan erősíteni kell a külső határellenőrzést, valamint egységes menekült- és bevándorlási politikát kell kialakítani. A szerződés aláírása után felállított új munkacsoportokban megfigyelőként részt vettek az Európai Bizottság képviselői is. Az

28/74


ad hoc bevándorlási munkacsoportban 1986-tól a bevándorlásért felelős miniszterek vettek részt, új munkacsoportok alakultak a vámegyüttműködés, a kábítószer ellenes küzdelem terén. A tagállamok igazságügy minisztereinek tanácsa rendszeres üléseket tartott, ahol az igazságügyi együttműködés büntető illetve polgári ügyekben felmerülő kérdéseit vitatták meg. Az Európai Bizottság 1985-ben kiadott Fehér Könyvének a személyek szabad áramlására vonatkozó ajánlásaival ellentétben a bel- és igazságügyi együttműködés továbbra is kormányközi keretben maradt és sem az Európai Parlament sem a nemzeti parlamentek nem rendelkeztek közvetlen ellenőrzési hatáskörrel. Az együttműködés egyezményekre, határozatokra, következtetésekre és ajánlásokra épült, melyeket az Európai Tanács keretein kívül fogadták el. Ilyen volt az 1990-ben elfogadott dublini egyezmény a menekültügyi kérelmek elbírálásával kapcsolatos eljárásról és a londoni menekültügyi határozatok.

2.4.2. A Schengeni együttműködés Franciaország, Németország és a Benelux-államok, látva azt, hogy a közösségi keretek közt igen nehéz konszenzusra jutni a személyek szabad mozgása, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés tekintetében, 1985-ben Schengenben egyezményt írtak alá, majd 1990-ben elfogadták ennek kiegészítéseként a Schengeni Végrehajtási Egyezményt. Az egyezmények célja a belső határokon az ellenőrzés megszüntetése, a külső határok őrizetének megerősítése, a menekültügyi, vízumpolitikai és rendőrségi intézkedések összehangolása, valamint az igazságügyi együttműködés. Ennek érdekében új operatív struktúrákat hoztak létre a rendőrségek és a vámhatóságok közti együttműködés erősítésére a Schengeni Információs Rendszer keretében (Schengen Information System, SIS).

29/74


2.4.3. A Maastrichti Szerződés

A ’80-as évek végén a közép és kelet-európai szocialista rendszerek összeomlása, az átalakulás kibontakozása során megerősödött az illegális migráció és a szervezett bűnözés jelensége. Az EK tagállamainak azon törekvése, mely szerint a belső határokon az ellenőrzés felszámolásával biztosítják a személyek szabad mozgását tovább fokozta az állampolgárok biztonság iránti igényét és elvárásait a külső határok őrizetével kapcsolatban. Ezt erősítette továbbá a ’90-es évek folyamán a tagállamok határaitól néhány száz kilométerre szinte szünet nélkül dúló délszláv háború következményeként kialakult rendkívüli migrációs nyomás. A stabil és hatékony ellenőrzési mechanizmus hiánya megfelelő táptalajt jelent a szervezett bűnözés kialakulásához, földrajzi és politikai határokat átlépő terjedéséhez. A nemzetközi fegyver-, kábítószer- és embercsempész hálózatok sikerének titka a jól szervezett

nemzetközi

együttműködésben

rejlik.

Nemzetközi

hálózatok

ellen

természetesen csak jól működő nemzetközi együttműködés keretében lehetséges hatékonyan fellépni. Hosszas viták eredményeként végül egy egészen újszerű együttműködési keretet alakítottak ki az 1992-ben Maastrichtban aláírt Európai Unióról szóló szerződés megkötésével. Az 1993. november 1-jén életbe lépett Maastrichti Szerződés létrehozta a három pillérből álló Európai Uniót. Az addigi Európai Közösségeket magában foglaló első pillér mellett az integrációs keretben új elemként jelent meg a második pillért alkotó kül- és biztonságpolitika, valamint a harmadik pillér, azaz a bel- és igazságügyi együttműködés. A bel- és igazságügyi együttműködés keretében a tagállamok bel- és igazságügyi hatóságai működtek együtt. Lehetővé tette a tagállamok rendőrségei, igazságügyi és vámhatóságai közötti párbeszédet, kölcsönös segítségnyújtást és kooperációt a közös érdekkörbe eső területeken. Bár a Maastrichti Szerződés nem definiálja a bel- és igazságügyi együttműködés fogalmát, a szerződés VI. címének K1 cikke felsorolja az ide tartozó területeket, melyeket a tagállamok az Európai Közösség (I. pillér) hatáskörén

30/74


kívüli, de az Európai Unió célkitűzéseinek megvalósítása érdekében közös érdekkörükbe eső területeknek tekintenek: ♦ menekültpolitika; ♦ a személyeknek a Tagállamok külső határain történő átlépésére vonatkozó szabályok és a személyek átlépésének ellenőrzése; ♦ bevándorlás-politika és harmadik országok állampolgáraival szemben folytatott politika (ideértve az illegális bevándorlás és illegális munkavállalás elleni küzdelmet); ♦ a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem; ♦ a nemzetközi szintű csalások elleni küzdelem; ♦ igazságügyi együttműködés polgári és büntetőügyekben; ♦ vámügyi együttműködés; ♦ rendőrségi együttműködés a terrorizmus, a tiltott kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi bűnözés egyéb súlyos formái elleni küzdelemben, valamint a megelőzésben. A bel- és igazságügyi harmadik pillér nem része az EK-szerződést módosító rendelkezéseknek, ebből adódóan a közösségi jogi eszközök (tanácsi, bizottsági rendeletek,

irányelvek,

határozatok)

sem

alkalmazhatóak

a

harmadik

pilléres

együttműködés során. A Maastrichti Szerződés létrehozta a bel- és igazságügyi együttműködési politika alakításának különleges jogi eszközeit, melyek természetüket tekintve a közösségi jogi eszközök és a klasszikus kormányközi együttműködés jogi eszközei között helyezkednek el. Ezek a következők: ♦ Közös álláspont – bizonyos kérdések kapcsán az Unió egységes megközelítését megfogalmazó jogi eszköz. Pl.: a menekült fogalmának meghatározása, a rá vonatkozó kritériumok egységes értelmezése. ♦ Együttes fellépés – akkor alkalmazzák, ha az EU céljai az együttes fellépés eredményeként hatékonyabban el-érhetők, mint az egyes tagállamok önálló fellépése által. 31/74


Ilyen például a rendőrségi, az igazság-ügyi szervek, a vámhatóságok közti együttműködési programok kidolgozása. Egyezmény – a nemzetközi jog hagyományos eszköze, melynek alkalmazása azonban nagyon hosszú időt vesz igénybe. Ilyen például az Euro-pol Egyezmény, mely először 1991-ben került az Európai Tanács elé, 1995-ben írták alá, 1998-ban lépett hatályba, és csak 1999. július 1-jétől alkalmazzák a gyakorlatban. Az együttes fellépés és a közös álláspont kapcsán problémát jelentett, hogy egyes tagállamok nem ismerték el kötelező jellegüket, mivel a Szerződésből nem derül ki világosan a jogszabályi jellegük. A harmadik pilléres együttműködés eszközeit tovább gyengítette, hogy a Tanács a jogalkotás során az új jogszabályi formák mellett gyakran alkalmazta a Szerződésben nem említett és kötelező erővel nem rendelkező eszközöket, mint: ♦ Ajánlás ♦ Vélemény ♦ Értelmezés ♦ Következtetés További problémát jelentett a közösségi intézmények szerepének kérdése. Annak ellenére, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés bekerült az Európai Unió intézményi struktúrájába, a Maastrichti Szerződés alapján a közösségi intézmények szerepe erősen korlátozott maradt, és nem volt megfelelő befolyásuk a tagállamok döntéseire. A közösségi jogalkotást ellenőrző Európai Bíróság ellenőrzési jogköre ezen a területen minimális maradt. Az Európai Parlament, melynek konzultációs jogkört biztosított a szerződés, csak utólag értesült a döntésekről, így semmilyen befolyása nem volt a folyamatra. Az Európai Bizottság jogalkotási kezdeményezési jogköre csupán hat területre terjedt ki, és megosztott volt a tagállamokkal. A büntetőügyi igazságügyi együttműködés, a rendőrségi együttműködés és a vámhatóságok közti együttműködés kapcsán csak a tagállamoknak volt kezdeményezési jogkörük. A Tanácsban minden döntés meghozatalához egyhangú szavazásra volt szükség, ami gyakran megbénította a döntéshozatalt.

32/74


A fent említett hiányosságok, illetve az Európai Unió tagállamaiban egyre nagyobb gondot jelentő közbiztonság-romlás, rasszizmus, a bevándorlás, a munkanélküliség, a nemzetközi szervezett bűnözés arra ösztönözte az Európai Uniót, hogy felülvizsgálja a Maastrichti szerződést. A felülvizsgálatra összehívott Kormányközi Konferenciát lezáró Amszterdami Szerződés jelentősen megreformálta a bel- és igazságügyi együttműködést.

2.4.4. Az Amszterdami Szerződés

Az Európai Unió tagállamai megállapodtak a Szabadság, biztonság és igazságosság övezetének létrehozásában, mely túllépve a maastrichti harmadik pilléres együttműködés keretein minőségi változást jelent az integráció folyamatában. A tagállamok elkötelezték magukat arra, hogy az Amszterdami Szerződés hatályba lépésétől számított öt év alatt fokozatosan közösségi hatáskör alá vonják a személyek szabad mozgásával, a külső határellenőrzéssel, a menekültüggyel, az idegenrendészettel, a bevándorlási és vízumrendészettel kapcsolatos szabályozási jogköröket, melyek eddig a harmadik pilléres együttműködés keretébe tartoztak, és melyeket a tagállamok nemzeti szuverenitásuk fontos elemének tartanak. Az átmeneti időszak alatt fokozatosan kapnak egyre nagyobb szerepet a közösségi intézmények a fenti területeken. Az Amszterdami Szerződés nemcsak átalakítja, hanem ki is bővíti a bel- és igazságügyi együttműködés területét. A schengeni megállapodásban és a schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezményben

elfogadott,

a

közös

külső

határőrizetre és a belső határokon az ellenőrzés megszüntetésére vonatkozó normákat a Tanács idén májusi döntése után az első pillérbe, azaz a közösségi joganyagba, illetve a harmadik pillérbe, a továbbra is kormányközi együttműködés keretei közé emelik. Ezen egyezményhez nem csatlakozott az Egyesült Királyság és Írország, valamint különleges elbírálás alá esik Dánia. Azzal, hogy az Amszterdami Szerződés, mely 1999. május 1-jén lépett hatályba, a bel- és igazságügyi együttműködés jelentős elemeit átemelte az ún. közösségi, első pillérbe, óriási jelentőséggel bír, mivel ezzel a lépéssel a tagállamok szuverenitásuk újabb 33/74


fontos elemeiről mondtak le a közösségi intézmények javára. Az Európai Unió eszközrendszere jelentősen bővült, különösen az első pillérbe átemelt területeken. A módosítás szerint közösségi hatáskörbe került: – a vízumpolitika, a külső határellenőrzés; – a menekültügyi politika; – a bevándorlási politika; – a személyek szabad mozgásához kötődő egyéb politikák. Ide tartozik az Európai Unió külső határainak ellenőrzése, valamint az igazságügyi együttműködés polgári ügyekben is. Ezeken a területeken tehát a közösségi intézmények, az Európai Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bíróság kulcsszerepet kaptak a közös uniós politika kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. A harmadik pilléres együttműködés is tovább működik, melynek tárgya a rendőrségi együttműködés és igazságügyi együttműködés a büntetőjogi kérdésekben. Célja a küzdelem összehangolása a következő területeken: ♦ rasszizmus és idegengyűlölet; ♦ terrorizmus; ♦ embercsempészet és gyermekek elleni erőszak; ♦ kábítószer csempészet; ♦ fegyvercsempészet; ♦ csalás és korrupció. A célok eléréséhez előirányozzák a szorosabb együttműködést a rendőrségek, a vámhatóságok és más illetékes szervek között a tagállamokban mind közvetlenül, mind az Európai Rendőrségi Hivatalon (EUROPOL) keresztül. Továbbá a bíróságok közötti együttműködés erősítésével, valamint a tagállamok büntetőjogi szabályozásainak közelítésével. A harmadik pilléres együttműködés céljait és eszközeit is jobban átláthatóvá tette az Amszterdami Szerződés.

34/74


2.5. A Schengeni egyezmény

Amikor 1957-ben a Benelux államok, Franciaország, Németország és Olaszország létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget, szándékuk az volt, hogy fokozatosan megteremtsenek egy olyan közös gazdasági térséget, piacot, amelyben az áruk, szolgáltatások, a tőke és a személyek mindenfajta nemzeti hovatartozáson alapuló megkülönböztetéstől mentes, szabad mozgása biztosított. Ezen egységes piac valójában azt jelenti, hogy a Közösség tagállamai egységes térséget alkotnak, amely külsőségeiben leginkább egy nemzetállamra hasonlít. Azzal a jelentős és mind a térség lakói, mind az odalátogatók, illetve ott gazdasági tevékenységet folytatók számára nem jelentéktelen különbséggel, hogy az egységes piac térségében eltűnnek a tagállamok közötti belső határok és megszűnik a határokon folytatott mindenfajta vám-, útlevél-, állategészségügyi és más ellenőrzés. A belső határokon végzett ellenőrzés átkerül a tagállamok külső határaira. Külső határnak számítanak az Európai Unió tagországainak azon szárazföldi határai, amelyek az Unión kívüli országoktól választják el őket. Az ellenőrzés szempontjából ide sorolhatók még a nemzetközi repülőterek és kikötők is. A nyolcvanas években az EK tagállamai között koncepcionális vita bontakozott ki a személyek szabad áramlásának kérdésében. Egyes tagállamok úgy gondolták, hogy a szabad mozgás csak a tagállamok állampolgáraira vonatkozik, fenn kell tehát tartani a belső határokon is az ellenőrzést a tagállamok és nem tagállamok állampolgárainak megkülönböztetése érdekében. Más tagállamok úgy gondolták, hogy a mozgásszabadság mindenkire vonatkozik, így fel kell számolni a határellenőrzést a belső határokon. Mivel a megegyezés akkor még igen távolinak tűnt, öt EK-tagállam: Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1985-ben aláírta a belső határokon a határellenőrzés felszámolását célul kitűző Schengeni Egyezményt. (Az Európai Unió 1997-es Amszterdami Szerződésében úgy döntött, hogy fokozatosan megszünteti azt a helyzetet, amely szerint egyes tagországai formailag szorosabban együttműködve, de mégis az Unió valamennyi állampolgárára kiható szabályozással és az egész uniós térséget érintő következményekkel hoznak intézkedéseket. Elhatározták a Schengeni Egyezmény rendszerének teljes beépítését az uniós jogrendszerbe, és az újonnan belépő 35/74


államok számára - így Magyarország számára is - kötelezővé teszik a Schengeni norma rendszerhez való csatlakozást.) Az 1985. június 14-én aláírt Schengeni Egyezmény után 1990. január 15-én aláírták a Schengeni Végrehajtási Egyezményt. A két egyezmény 1995-ben lépett életbe, és a schengeni térségben felszámolta a belső határellenőrzést, áthelyezve azt a külső határokra, ahol meghatározott szabályok alapján történik a beutazás és a bevándorlás ellenőrzése. A személyek szabad mozgásának biztosítása érdekében a biztonsági kockázatok kiküszöbölésére közös szabályokat fogadtak el a vízumpolitika, a menekültügy és a külső határellenőrzés területén. Az Egyezmény tagországai állampolgáraival, valamint a jogszerűen ott tartózkodó külföldiekkel szemben megnyilvánuló bizalom és a belső mozgás szabadsága biztonságot is jelent. A személyek ellenőrzés nélküli mozgásának biztosítása a tagállamok belső határain keresztül, az áruk akadálytalan, várakozásmentes szállításának lehetősége egyik országból a másikba megköveteli, hogy az államok a közös térséget határoló külső határaikon biztosítsák saját határaik és az egész közös térség lehető legjobb védelmét, a belépni szándékozó személyek és áruk alapos ellenőrzését. A külső határokon végzett ellenőrzés, a személyek és áruk belépésének engedélyezése az egész térségben való szabad mozgás engedélyezését jelenti a külföldi számára, hiszen a tagállamok egymás közötti határain már nincs ellenőrzés. A biztonsági kockázat ellensúlyozására további intézkedéseket vezettek be. Erősítették a rendőrségek, a vámhatóságok, az igazságügyi hatóságok közötti együttműködést, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet. Mindezen célok megvalósításának elősegítésére létrehozták a Schengeni Információs Rendszert, angolul Schengen Information System (SIS). A Schengeni Egyezményhez a kilencvenes évek folyamán az Egyesült Királyság és Írország kivételével valamennyi EU-tagállam csatlakozott. Olaszország 1990. november 27-én, Spanyolország és Portugália 1991. június 25-én, Görögország 1992. november 6-án, Ausztria 1995. április 28-án, végül 1996. december 19-én az északi államok, Svédország, Finnország és Dánia. Az egyezmény értelmében ahhoz csak EUtagállamok csatlakozhatnak. Tekintettel arra, hogy az EU északi államai tagjai a

36/74


Schengeni Egyezményhez hasonló tartalmú Északi Útlevél Uniónak, melynek tagja Norvégia és Izland is, a schengeni egyezmények aláírói társult tagságot ajánlottak fel az Északi Útlevél Unió azon tagjainak (Norvégiának és Izlandnak), melyek nem tagjai az EU-nak.

Norvégia

és

Izland

1999.

május

18-án

csatlakozott

a

Schengeni

Egyezményekhez. Az egyezmény hatályba lépésének második lépcsőjére, azaz az ellenőrzés felszámolására a belső határokon, az északi államokban 2001. március 25-én került sor, ezzel a szabad mozgást biztosító térség tizenöt országra terjedt ki, tizenhárom EU-tagállamra és a schengeni társult országokra, Norvégiára és Izlandra. A schengeni normák elfogadása magában foglalja

azok

maradéktalan

alkalmazását, az ehhez szükséges jogi, intézményi, technikai és személyi feltételrendszer megteremtését. Tehát csak ezen valamennyi feltétel teljesülése eredményezheti egy állam integrálódását ebbe az együttműködésbe, azaz csak valamennyi feltétel teljesítése után válik lehetségessé a belső határok felszámolása és a személyek teljes szabad mozgása.

2.5.1. A Schengeni Információs Rendszer (SIS)

A schengeni mechanizmus központi eleme a Schengeni Információs Rendszer, a szerződő államok biztonsági hatóságait összekötő informatikai hálózat, ahonnan a tagállamok rendőrségei és erre felhatalmazott hatóságai adatokat kaphatnak egyes személyekről, illetve ellopott vagy elveszett tárgyakról, járművekről. A rendszer célja a közbiztonság, közrend és a nemzetközi személyforgalommal összefüggő biztonsági intézkedések elősegítése. A külső határok átlépésekor a schengeni térségbe lépő személyeket ellenőrzik a SIS adatbázisában, és azokat, akik rajta vannak a tiltólistán, mert valamely tagállamból kiutasították őket, vagy bármely más okból bekerültek ebbe a rendszerbe, nem engedik az EU területére lépni, illetőleg megfelelő intézkedést foganatosítanak ellenük. A központi számítógép (C-SIS), mely Strasbourgban található, biztosítja, hogy a hozzá csatlakozó nemzeti hálózatok (N-SIS) azonos adatállománnyal legyenek ellátva. A rendszert kiegészíti az ún. SIRENE hálózat, mely a nemzeti és helyi rendőrségek,

37/74


vámhatóságok és igazságügyi szervek képviselőiből áll, feladata az információszerzés, információcsere, koordináció és konzultáció. A jelenlegi SIS rendszer technikailag elérte befogadóképessége határát, ezért új tagországok csatlakozására nincs mód. Fejlesztés alatt áll az új SIS rendszer, a SIS II, amely a technológiai fejlődés eredményeinek felhasználásával kiküszöböli a korábbi rendszer hiányosságait; funkcióit, alkalmazási területeit bővítik, és lehetővé válik majd a tagjelölt országok rácsatlakozása is. A Bizottság véleménye szerint a rendszer fejlesztésének befejezése 2006 előtt nem várható.

2.5.2. A Schengeni acquis beemelése a közösségi jogba

Az Amszterdami Szerződés aláírását megelőző kormányközi konferencián a tagállamok vezetői áttekintették az Uniót érintő kihívások leküzdését szolgáló eszközöket. Döntés született a „szabadság, biztonság és igazságosság övezetének” létrehozásáról, melynek keretében megfelelő intézkedéseket hoznak a személyek szabad mozgásának biztosításával összefüggésben az Unió biztonságát leginkább fenyegető veszélyek (szervezett bűnözés, illegális migráció, kábítószer-kereskedelem) leküzdésére. A tagállamok vezetői úgy értékelték, hogy az Unió céljainak megvalósítását segíti a schengeni együttműködés eredményeinek felhasználása, ezért elhatározták a schengeni joganyag átemelését az uniós keretekbe. Az Amszterdami Szerződés kiegészítő jegyzőkönyve rendelkezik a Schengeni Egyezmény alapján kialakított joganyag beemeléséről az Európai Unió jogi, intézményi keretébe. A schengeni joganyag uniós jogba történő integrációja nyomán a schengeni együttműködés vezető szerve, a Schengeni Végrehajtó Bizottság helyét az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága veszi át. A Tanács egyik legelső és legfontosabb feladata magának a joganyagnak a meghatározása volt, mely által megteremti a további együttműködés alapját. Ezt a feladatot a Tanács 1999. május 20-án teljesítette, a schengeni joganyagot képező acquis-lista elfogadásával. Ezek a jogszabályok, kivéve a titkos minősítésűeket, megjelentek az EU hivatalos lapjában, az Official Journalban. A

38/74


csatlakozásra váró országoknak feltétel nélkül át kell venniük ezeket az uniós jogszabályokat. A schengeni térségnek ma tizenhárom ország a tagja, az Egyesült Királyság és Írország fenntartotta magának a jogot a későbbi csatlakozásra. A lehetőséggel élve az Egyesült Királyság 1999 márciusában jelezte részvételi szándékát a rendőrségi és a büntetőügyekben történő igazságügyi együttműködésben. Dánia ugyanakkor tagja a schengeni csoportnak, de az egyezmények alapján hozott további intézkedések esetében dönthet arról, hogy kívánja-e alkalmazni azokat vagy sem.

39/74


3. A tagjelölt országok Schengeni egyezmény megvalósítására tett törekvései

Mint már az előbbiekben említettem, az Európai Unió 1997-es Amszterdami Szerződésében úgy döntött, hogy a Schengeni Egyezmény rendszerét beépíti az uniós jogrendszerbe, és az újonnan belépő államok számára - így Magyarország számára is kötelezővé teszi a Schengeni norma rendszerhez való csatlakozást. A Schengeni Egyezményhez való csatlakozás Magyarország, illetve a többi tagjelölt ország számára számára feladatot is jelent. Csatlakozásunk időpontjában - a harmadik évezred első éveiben - készen kell állnunk arra, hogy biztosítsuk az Európai Unió többi országa polgárai számára a szabad mozgás lehetőségét, az áruk gyors, zökkenőmentes átjutását közös határunkon. Ezzel egyidejűleg azonban biztosítanunk kell azt is, hogy határainkon olyan ellenőrzés mellett léptessük be más országok polgárait és azok áruit, ami lehetővé teszi, hogy azok további ellenőrzés nélkül akár az Atlanti Óceán partjáig is eljussanak. A továbbiakban be szeretném mutatni, hogy a tagjelölt országok – köztük Magyarország – hogyan próbálja a Schengeni Egyezményhez való csatlakozás során felmerülő feladatokat megoldani, illetve a feladatok megoldásához az Európai Unió milyen támogatásokkal járul hozzá. Ezen belül röviden bemutatok néhány, ezen területhez kapcsolódó EU-finanszírozott projektet. Továbbá ismertetem, hogy a különböző tagjelölt országokra – az EU megítélése szerint – milyen feladatok várnak még a jövőben a határőrizeti rendszer korszerűsítésével kapcsolatban. A tagjelölt országok – EU belső határ lebontására bizonyos idővel uniós tagságunk megvalósulása után kerül sor, mivel ennek feltétele, hogy a gyakorlatban is bizonyítsuk, hatékonyan, jól el tudjuk-e látni az Unió külső határainak védelmét.

40/74


3.1. Magyarország

A csatlakozási tárgyalásokon elsőnek Magyarországgal kezdték érdemben is tárgyalni - 2001. júliusában - a bel- és igazságügyi fejezetet. Azt követően került erre sor, hogy a tagállamok körében elhúzódó viták után sikerült elvi megállapodásra jutni a "Schengen-acquis" bizonyos fokú kettébontásában. Korábban egyes államok -- mindenekelőtt Franciaország -- azt szorgalmazták, hogy minden új EU-tag kezdettől fogva ültesse át a gyakorlatba az EU-joganyag minden lényeges vonatkozó elemét. Annak tisztázására azonban júliusban még nem kerülhetett sor, hogy mi tartozzon a "csatlakozási kosárba", és mi várhat néhány évet. A

kettéválasztást

egyaránt

elkerülhetetlenné

tették

technikai

és

politikai,

tárgyaláspolitikai szempontok. Az előbbiek közül a legfontosabb, hogy az egész Schengen-egyezmény műszaki alapjának tekintett, strasbourgi központú számítógépes nyilvántartás (a Schengeni Információs Rendszer SIS) kapacitása a mostani 15 tagállammal

lényegében

rákapcsolhassanak,

a

"megtelt",

rendszer

és

jelentős

ahhoz,

hogy

bővítésére,

újabb

voltaképpen

országokat egy

is

"SIS--2"

létrehozására van szükség. Márpedig ez utóbbira leghamarabb is csak 2005 végén kerülhet sor. Mindehhez társul az a különösen magyar részről sokszor felvetett bizonytalansági tényező, hogy mivel nem látható előre a bővítési folyamat alakulása, így az EU külső határainak hosszabb távú pontos holléte sem tekinthető eldöntöttnek, illetve -- a bővítés több hullámban történő bekövetkezése esetén -- néhol valószínűsíthető néhány éven belüli, többszöri változásuk is. Az unióhoz rendelt tagállami nagykövetek bizottsága (COREPER) döntése értelmében mindenekelőtt a EU külső határellenőrzése, a vízumpolitikai alapelvek alkalmazása, valamint a rendőrségek közötti együttműködés kell hogy az EUelvárásoknak megfelelően alakuljon már a taggá válás pillanatától kezdve. Mindezen területek egyes elemei értelemszerűen csak a Schengeni Egyezmény majdani hatálybahelyezésétől -- illetve ami ezzel egyenértékű: a leendő új és a mostani tagok 41/74


közötti Schengen-határok feloldásától -- válnak esedékessé. Az EU-szempontból "külsőnek" számító határok átlépésekor alkalmazandó feltételek és eljárások azonban már a tagság kezdetétől kell hogy működjenek. A mindehhez szükséges szempontokat a Schengen-acquis alapján határozzák meg. Magyarország - mint a többi tagjelölt ország – felkészülését az Európai Uniós csatlakozásra az EU különböző támogatásokkal segíti. A következő ábrán a Magyarország számára nyújtott EU források mennyiségét szeretném bemutatni, 1995-től egészen 2002-ig. 1. sz. Ábra. Magyarországnak juttatott új EU források (allokációk, 1999-2002)

Forrás: Miniszterelnöki Hivatal

A Schengeni Egyezmény megvalósításához a PHARE nyújt támogatást a csatkalozó országok számára. A PHARE új orientáció keretében működő előcsatlakozási programok végrehajtására minden kedvezményezett országban központi intézményt hoztak létre. Magyarországon ezt a feladatot a CFCU (Központi Pénzügyi és

42/74


Szerződéskötő egység – Central Finance and Contracts Unit) látja el. A CFCU-t a a Magyar Köztársaság Kormánya és az Európai Unió Bizottsága között 1998. december 1jén aláírt nemzetközi megállapodás hozta létre. Az egység 1999. március 1-jén kezdte meg működését. A magyarországi CFCU az 1998 után elfogadott intézményfejlesztési Phare projektek szolgáltatási, beszerzési és építési tendereivel kapcsolatos pénzügyi és adminisztratív feladatokat látja el. A CFCU mellett még néhány - egyes szakminisztériumokon belül működő - úgynevezett végrehajtó ügynökség jogosult arra, hogy Phare programok keretében szerződéseket kössön. A CFCU például 2000-ben 55,161 millió euró értékben kötött Phare-szerződéseket és 20 program több mint 750 szerződésének pénzügyi lebonyolítását intézte. 2. sz. Ábra. A PHARE program által nyújtott támogatások szektoronkénti megoszlása Magyarországon (1999-2000)

Forrás: Miniszterelnöki Hivatal

43/74


A Bel- és Igazságügyi Együttműködés 1999-es magyarországi költségvetése 26,8 millió euró volt. A HU9907-01 program keretében a határőrség kapott modern határőrizeti berendezéseket, a szervezett bűnözés elleni küzdelem elősegítésére a rendőrség infrastrukturális beruházásokat

hajtott

végre,

a

menekültügy pedig

információtechnológiai fejlesztésekhez jutott. A projektnek 10 komponense volt, amelyek az alábbi négy témakörbe csoportosítható: ♦ Magyarország határainak hatékony védelme a törvénytelen tevékenységekkel szemben; ♦ megbízható megelőző és felderítő rendszer a szervezett bűnözés elleni küzdelem számára; ♦ egy hasonlóan megbízható rendszer az illegális bevándorlás kezelésére, amely magában foglal egy rendőrségi felderítő rendszert is; ♦ az EU-ban használatos egységes vízumpolitika és vízum-kiadási eljárások létrehozása. A szerződések 2001. júniusa és 2001. szeptembere közötti aláírása után (három szerződés kivételével), megkezdődött a program végrehajtása; a kifizetési időszak 2002 szeptemberéig tartott. A CFCU által menedzselt 2000. évi programok közül a Külső határok szektor projektjei az EU jövendő külső határainak védelmét célozták. A "Vám 2000" (HU000501) projekt a VPOP 1998. évi Stratégiai programján alapult, és gondoskodott az EU vámellenőrzésre vonatkozó szabályozásának és eljárásainak hatékony alkalmazásáról a Közös agrárpolitika (CAP), valamint a bel- és igazságügyi együttműködés területén. A "Schengen-kompatibilis határőrizeti rendszer" projekt (HU0005-03) egy korábbi Phare program folytatása, és közvetlenül az 1999. évi Társulási Megállapodásban meghatározott prioritásokat célozta meg, azaz a határátkelőhelyeknek, illetve a zöldhatár ellenőrzésének modernizációját, az adat és távközlési infrastruktúrával együtt. A teljes 12,32 millió eurós programkeretből a Phare által nyújtott rész 5,25 millió euró volt. A (HUH0005-03) projekt keretében, a Magyar Határőrség részére PHAREtámogatásból beszerzett mobil felderítő egység illegális határátlépők elfogását megörökítő hőkamerás felvételét láthatjuk a 3. számú ábrán.

44/74


3. sz. Ábra. Hőkamerás felvétel illegális határátlépők elfogásáról a magyar-ukrán határszakaszon

Forrás: PRO PATRIA Rt.

A PHARE 2001. évi nemzeti programja Magyarország számára 89,8 millió euró értékben finanszírozott programokat, mely keretből az Igazságügyi, belügyi és határőrizeti kapacitás megerősítése szektor hátrom projektje 25,14 millió eurós támogatást kapott, melyben a Phare-rész 10 millió euró volt. A CFCU mindhárom projekt végrehajtó ügynöksége volt. A "Határőrizet megerősítése" (HU0103-01) projekt célja a schengeni acquis hatékony végrehajtása volt. Egységes rádiókommunikációs rendszer kiépítésére került sor, az intézményfejlesztési komponens (Filter System) pedig az illegális bevándorlás és a határon átnyúló bűnözés megelőzését és felderítését javította és erősítiette. A második projekt, a "Bírák és ügyészek képzése" (HU0103-02) a teljes bírói és ügyészi társadalmat kívánta felkészíteni a közösségi jogszabályok alkalmazására, és ehhez oktatókat is képzett. A bírák és ügyészek képzése mellett a képzés intézményi szervezetének létrehozása is a projekt feladata volt. A "Határátkelőhelyek modernizálása" (HU0103-03) projekt azokra a határszakaszokra fókuszált, amelyek valószínűleg hosszabb távon is az EU külső határai maradnak. A hercegszántói és drávaszabolcsi határátkelőhelyeket modernizálták, és monitoring rendszerrel szerelte fel az ukrán és a horvát határ vonalát.

45/74


A fentiekben áttekintettem, hogy Magyarország milyen projektek keretében használta fel a határőrizetének megerősítése, a Schengeni Egyezmény átvétele megvalósítására kapott PHARE támogatást. A következőkben azt szeretném bemutatni, hogy hogyan vélekedik az EU Magyarország felkészültségéről ezen a téren. Az Agenda 2000-ben a Bizottság rögzítette, hogy rendszeresen jelentést készít az Európai Tanácsnak valamennyi közép- és kelet-európai tagjelölt ország csatlakozási felkészülésben tett előrehaladásáról, továbbá, hogy az első jelentését 1998 végén nyújtja be. A luxemburgi Európai Tanács határozott arról, hogy: "1998 végétől a Bizottság éves jelentéseket készít a Tanács számára, és szükség esetén javaslatokat tesz kétoldalú kormányközi konferenciák indítására, áttekintve minden egyes közép- és kelet-európai állam csatlakozási felkészülését a koppenhágai kritériumok fényében, különösen azt, hogy milyen ütemben veszi át a közösségi vívmányokat" … “A Bizottság jelentései fognak alapul szolgálni azokhoz a Tanács keretében hozandó szükséges döntésekhez, amelyek a csatlakozási tárgyalások folytatására, vagy más tagjelölt országokra történő kiterjesztésére irányulnak. Ebben az összefüggésben a Bizottság továbbra is követi az Agenda 2000-ben elfogadott módszert annak értékelésére, hogy a tagjelölt államok mennyire képesek megfelelni a gazdasági kritériumoknak és teljesíteni a csatlakozásból fakadó kötelezettségeket." Ennek megfelelően a Bizottság 1998. októberében adta közre az éves jelentések első sorozatát, 1999. októberében a második sorozatát, 2000. novemberében a harmadik sorozatát és 2001. novemberében a negyedik sorozatát. A Bizottság 2002. évi jelentése szerint a 2001. évi jelentés óta Magyarországon jelentős előrelépés tapasztalható számos területen, mint például a vízumpolitika, a Schengeni Akcióterv, a csalások és a korrupció elleni küzdelem. Miután 2001. november 16-án Magyarország és az Europol között hatályba lépett az Együttműködési Megállapodás, a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (NEBEK) Adatvédelmi Felügyelete ötfős stábbal megkezdte működését. 2001

46/74


decemberében hat éves időtartamra megválasztották az Országgyűlés új Adatvédelmi Biztosát azután, hogy ez a poszt hónapokig üres volt. A külső határokon a határellenőrzéshez kapcsolódó infrastruktúrát tovább fejlesztették és felújították összhangban a schengeni/EU követelményekkel. Infra felderítő felszerelést, nagy sebességű őrhajókat, járőr felszereléseket és bűnügyi nyomozás során használt készülékeket telepítettek. A 2001-es év során okmány-leolvasó készülékeket is üzembe állítottak. Ezeken kívül mintegy 26 járművet, schengeni normáknak megfelelő buszt szereltek fel okmány-ellenőrző technikával. Minden busz rendelkezik a határellenőrzésnél használatos valamennyi eszközzel, mint pl. útlevélellenőrző számítógépek, karbon-monoxid mérő, Geiger-féle számláló és kábítószer azonosítására alkalmas készülékek. Az illetékes szerveket összesen 4000, a határőrök által használt felszereléssel, - amelyek tartalmaznak kábítószer-azonosító készüléket, járőrtáskát, hordozható fémdetektort és megafont – láttak el. Az információ-technológia használata terén jelentős fejlődés tapasztalható, és a VISION-rendszerhez való jövőbeni csatlakozás, valamint a SIRENE-rendszer fejlesztése tekintetében is további lépések történtek. Magyarország jövőbeni külső határain lévő határátkelőhelyei közül három (Záhony, Tompa, Gyula) esetében kezdődött meg a schengeni követelményeknek megfelelő működés kísérleti projekt keretében. A határforgalom és a migráció ellenőrzésének megkönnyítése érdekében további összekötő pontok létesítésére kerül sor az Ausztriával, Szlovákiával és Szlovéniával közös határszakaszon. Az elmúlt egy évben 87.5 millió legális határátlépést regisztráltak, amelyből 30.7 millió jármű volt. A belépésre és tartózkodásra vonatkozó feltételek nem megfelelő teljesítése miatt 30.115 embert fordítottak vissza a hatóságok. A Határőrség személyi állománya tovább nőtt; a közösségi vívmányokra vonatkozó, valamint nyelvi képzése folytatódott. Folyamatban van 50 jövőbeni összekötő tiszt és 100 okmányszakértő képzése is.

47/74


Magyarország 2002. júliusában benyújtotta a Schengeni Akcióterv felülvizsgált változatát. Az újonnan módosított menekültügyi törvény 2002. januárjában lépett hatályba. A jogszabály a közösségi szabályozással jelentős mértékben összhangban áll és végrehajtása jól halad. A vizsgált időszakban a közösségi szállásokon az általános életkörülmények javultak és ma már nagyrészt megfelelnek az európai normáknak és gyakorlatnak. Háromszáz fő befogadására alkalmas új integrációs központ nyílt meg 2002. júniusában. Ami a rendőrségi és szervezett bűnözés elleni együttműködést illeti, 2001. novemberében lépett hatályba a Magyarország és az Europol közötti rendőrségi együttműködésre vonatkozó megállapodás. 2002. áprilisára a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ (NEBEK) lett az egyedüli kapcsolati pont a nemzetközi együttműködés területén az összes magyar rendészeti szerv számára. A külső határok kapcsán az államhatár védelméről és a határőrizetről szóló 2001. januári törvény nagymértékben közelítette a magyar jogi szabályozást a vonatkozó uniós/schengeni normákhoz. Magyarország jelentős előrehaladást ért el a schengeni akcióterv végrehajtásában és aktívan lépett fel a határellenőrzésről, határőrizetről és rendőrségi együttműködésről szóló kétoldalú megállapodások megkötése érdekében. Magyarországnak még nem sikerült minden szükséges kétoldalú megállapodást megkötnie. Magyarországon jelentős az előrelépés a határátkelők fejlesztése terén. A határőrség létszámfejlesztése jól halad, az erőfeszítéseket ezen a téren folytatni kell, összhangban saját létszámfejlesztési stratégiájával. A szükséges követelmények elérése érdekében az eszközfejlesztés folyamatban van. Magyarországnak fenn kell tartania a határőrök képzésére fordított erőfeszítéseket. Rugalmas képzési rendszer létrehozása szükséges, ami magában foglalja a már folyamatban lévő képzést és képes megfelelni az új képzési igényeknek.

48/74


A tagságra való felkészülés befejezése érdekében Magyarországnak az erőfeszítéseit most a jogharmonizáció befejezésére (adatvédelem, vízumpolitika), a végrehajtási és irányítási képességeinek, valamint a jogszabályokat kikényszerítő hatóságok emberi és anyagi erőforrásainak további fejlesztésére, valamint a schengeni rendszer

gyakorlati

követelményeinek

teljesítésére

kell

összpontosítani.

Az

erőfeszítéseknek különösen arra kell összpontosulni, hogy biztosítsák a Schengeni Akcióterv végrehajtását, a bejelentett időrendnek megfelelően, melyre országunk 2003ban is kap az EU-tól támogatást. Számszerint 101,7 millió euró értékű támogatást nyújt Magyaroirszágnak a PHARE program, amelyet a magyar kormány 66,4 millió euró hazai finanszírozással egészít ki. A 101,7 millió euró PHARE támogatásból 18,2 millió eurót intézményfejlesztésre, 22,5 millió eurót a közösségi joganyag átvételének támogatására, 61 millió eurót pedig gazdasági és szociális kohéziót elősegítő fejlesztésekre fordítanak.

49/74


3.2. Bulgária

A 2001-es országjelentés óta Bulgária komoly fejlődést vitt véghez az acquis-hoz való közelítés, az igazságügyi és belügyi együttműködés terén, mindezek mellett a végrehajtás terén még jelentős erőfeszítésekre van szükség. A Schengeni Együttműködés követelményeinek való megfelelés érdekében 2001. novemberében létrehoztak egy végrehajtási tervet, mely terv a Schengeni acquis átvételéhez szükséges tennivalókat és azok határidejét szabályozza. A külső határvédelem területén némi előrelépést tapasztalható. 2002. májusában a kormány határozatot hozott a határátkelőhelyek működésének egységes szabályozására, ezzel lehetővé téve a jövőbeni integrált határmenedzsment stratégia kormányzaton belüli feltételét. Ezen kívül fejlődés történt abban, hogy a határőrség eddigi katonai jellegét fokozatosan felszámolták és helyette egy európai mintájú – inkább rendőrség jellegű - határőrséget alakítottak ki. Ezen eredmények mellett Bulgáriára természetesen további törvényhozási feladatok várnak a Schengeni Egyezmény követelményeivel kapcsolatban: ♦ a repülőtereken és a kikötőkben az EU tagállamokból érkezők, illetve az EU-n kívüli utasok útlevélvizsgálatának szétválasztása ♦ az EU tagállamaival történő rendőrségi együttműködés továbbfejlesztése. Ezen kívül fontos lenne Bulgária részéről a szomszédos országokkal való együttműködés továbbfejlesztése. Az

adminisztratív erőforrások kihasználásával

kapcsolatban Bulgáriának el kell fogadni egy integrált határmenedzsment-stratégiát, amelyben az eszköz- és személyi állomány határszakaszokon való hatékony elosztását szabályozzák. A fentieken kívül erősíteni kell a határőrség kapcsolatát a hírszerzéssel, illetve a többi fegyveres testülettel, továbbá meg kell teremteni az országnak a SIS II. átvételeléhez szükséges infrastuktúrát.

50/74


Természetesen ezeket a határőrizettel kapcsolatos fejlesztéseket nem kell Bulgáriának – úgy, mint a többi tagjelölt országnak sem – csak saját forrásból finanszíroznia. Például az eszközbeszerzések egy részét is az Európai Unió finanszírozza. 2000-ben az egyik legfontosabb határmodernizációs program a török határszakasz megerősítését szolgálta. Ez a 46 km-es határszakasz a legkritikusabb része lesz a kibővített Európai Unió külső határának, mivel itt várható a legnagyobb mértékű, Ázsiából Törökországon keresztül történő illeális bevándorlás. A projekt célja az volt, hogy modern járőrautók, felderítő rendszerek és kommunikációs hálózat segítségével létrehozzanak egy egységes operációs rendszert a régiónak. Ez a projekt volt az első, amely egy integrált határőrizet-menedzsment rendszer kialakítását célozta meg. Bulgária 2002-es EU támogatása 94,9 millió euró volt, melynek egy részét a határőrizetének modernizálására fordíthatta a BG 0203.08, BG 0203.09, BG 0203.10 és BG 0203.11-es projekt keretében. 4. sz. Táblázat. Bulgária néhány fontosabb, PHARE-finanszírozott határvédelmi projektje, 2002 BG 0203.08

Az európai vámszabályok átvétele és a DG TAXUD rendszerhez való kapcsolódás

BG 0203.09

A bulgár vámeljárás racionalizálása és megerősítése különösképpen a csempészet és az illegális kereskedelem kapcsán

BG 0203.10

a SIS kompatibilis információs rendszer létrehozása

BG 0203.11

A Duna és a Fekete-tenger őrizetéhez kapcsolódó parancsnoki és kommunikációs

központok

lértehozása

és

ezen

határszakaszok

járőrhajóval történő megerősítése Az 1997-es országjelentés azzal zárult, hogy középtávon Bulgária képtelen teljesíteni az acquis követelményeit, mivel bel- és igazságügyi területen jeletős volt az elmaradása. Azóta Bulgária jelentős fejlődésen ment keresztül, különösképpen a struktúrális reformok, azon belül is az igazságügyi reform kapcsán.

51/74


3.3. Ciprus

1998-as országjelentés szerint Ciprus fejlődést ért el a pénzmosás, drog és az illegális migráció elleni küzdelem teületén. Hiányosságként jelentkezik azonban, hogy az ország a nemzetközi törvényeket a polgári és büntető eljárásokban még nem vette át. Azóta a fenti hiányosságok leküzdésének törvényhozási kerete már elkészült. 2002 januárjában egy tanulmány a Schengen acquis követelményeinek elérése kapcsán azt javasolta, hogy az összes rendőri egységet, amelyik a külső határőrizettel foglalkozik, egy központi parancsnokság alá helyezzék. Ezeken felül Ciprus folytatja a felkészülést a Schengen Akció Terv teljesítésére, és a SIS II. átvételére. A repülőtereken és a kikötőkben az EU állampolgárok és az EU-n kívüli beutazók elkülönített útlevél-kezelése már megoldott. A ciprusi rendőrség bevándorlással foglalkozó egységei elsajátították a Schengeni rendszer szerinti eljárásokat. Hiányosság, hogy a kikötőkben a kihajózás és behajózás körülményei még nem teljesen EU konformok. Az útvonal a hajóktól a határellenőrző pontokig jelenleg még nem hermetikausan zárt, az ellenőrzésnél a határőrség jelenleg nem képes minden személyt egyenként leellenőrizni. Itt elvárható lenne a ki- és beszálló utasok teljes fizikai izolációja. A ciprusi fél 2005-ig ígérte a kikötők kompatibilissé tételét. Ciprus földrajzi helyzetéből adódóan szükséges lenne a határőrséget radarállomások rendszerével és ezekhez kapcsolt helikopterekkel és járőrhajókkal ellátni. A „kék” határ őrizetének jelenlegi hiányosságai megakadályozhatják a csatlakozás után Ciprus és a többi tagállam közti határellenőrzés eltörlését, amennyiben ezen a téren nem lesz lényegi változás. Jelenleg Ciprus két-két éjjellátó készülékkel felszerelt járőrhajóval és helikopterrel rendelkezik. Az Európai Unió a többi tagjelöt országhoz hasonlóan Ciprust is támogatja a Schengeni Egyezmény kritériumainak megvalósítása területén. Az ország 2000-2004 között 57 millió euró EU támogatást kap, ebből 2000-ben 9, míg 2001-ben 11,5 millió eurót kapott.

52/74


3.4. Csehország

Az Európai Unió 1989 óta segíti a Cseh Köztársaságot (a szétválás előtt Csehszlovákiát). Amíg az első években a segítség a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérésre fókuszált, addig az elmúlt években az Európai Unió a Cseh Köztársaság jövőbeni uniós tagságára való felkészülését szolgálja. A teljes éves pénzügyi támogatás körülbelül évi 180 millió euró, ami a három fő uniós támogatási eszköz együttesen: a PHARE, ISPA és SAPARD. Ezeknek a támogatási rendszereknek az igénybevétele egyúttal bevezetést jelent az országnak a jövőben már, mint uniós tagnak a támogatási pályázatokon való részvételre. A három támogatási eszköz az Európai Uniós tagság után a következőféleképpen fog megjelenni: PHARE

European Regional Development Fund, és European Social Fund

SAPARD

European Agricultural Guarantee, és Guidance Fund

ISPA

Cohesion Fund A PHARE programot az ország 1990 óta veheti igénybe, 2000-ig összesen 722

millió euró állt rendelkezésre. 2000-2006-ig további 79 millió euró támogatást kaphat Csehország. A 2002. áprilisában elfogadott határvédelmi törvény tovább erősítette a cseh törvényhozás addigi erőfeszítéseit a Schengen kompatibilitás eléréséhez. Ez a törvény volt az első, amely úgy foglalkozott az illegális határátlépéssel, mint a Schengeni előírások részével. Az erőfeszítések a határőrség operációs szintjein jelentős eredményeket

hoztak

a

migráció

ellenőrzésével

és

az

illegális

határátlépés

visszaszorításával kapcsolatban (főkén az osztrák és a német határokon). Hivatalos adatok szerint az illegális határátlépés 2001-ben 28%-kal csökkent. A cseh határőrség 2002. január 1-jétől új struktúrában működik, aminek az a lényege, hogy a regionális parancsnokságok nagyobb szabadságot kaptak. A szervezet most egy országos

53/74


főparancsnokságból, hét regionális igazgatóságból és kiegészítő osztályokból áll. A technikai eszközök területén szintén javulás volt tapasztalható, mint például éjjellátó eszközök

beszerzése.

2002.

első

negyedévében

intenzív

képzés

folyt

a

belügyminisztérium és a határőrség felső vezetői részére. A kiképzőtisztek munkájának segítésére egy új rendszer került bevezetésre az utazási okmányok vizsgálatára. 2002. februárban Velké Prilepy-ben egy új, illegális bevándorlók számára épült 145 fős befogadóállomást adtak át. 2001. november óta a cseh kormány hathavonta ellenőrzi a Schengen Akció Tervhez való felkészültség fokát. A határőrség vezetése elhatározta, hogy egy központi szerv felelős az N-SIS (National Schengen Information System) felállításáért. A határátkelő helyek munkája kielégítő, minden határátkelőhely online kapcsolatban áll a határőrség országos parancsnokságával. Ugyanakkor még mindig hiányosságok tapasztalhatók a zöldhatár védelmében a szlovák szakaszon. A cseh és a szlovák határőrizeti megállapodást át kell dolgozni. A regionális igazgatóságok hatáskörének megerősítésének pozitív eredményei vannak, azonban az országos parancsnokságot meg kell erősíteni. A Schengen Akció Terv követelményeinek eléréséhez még szükség van a fennmaradó bilaterális kiutasítási egyezmények megkötésére. Az uniós támogatások egyik fontos célja a shengeni folyamatokban nagyobb tapasztalattal rendelkező jelenlegi tagországokkal való határrendészeti együttműködés. 2003. márciusában a Cseh Köztársaságban egy 1 millió eurós program indult. A projektet a PHARE finanszírozza, és a schengeni követelmények teljesítésének lezárására való felkészülét segíti. A projekt a már előzőleg EU támogatással finanszírozott német és cseh határrendészeti együttműködésre alapoz, azt hivatott továbbfejleszteni. A projekt 18 hónapig tart, többek között fókuszba veszi a cseh törvényhozás jövőbeli feladatait a határőrizettel kapcsolatban, a határőrség felépítését és a cseh határőrség és igazságügyi szervek közötti együttműködést.

54/74


3.5. Észtország

Az 1997-es országjelentés szerint amennyiben a reformokat felgyorsítják, Észtország középtávon az összes feltételt teljesíteni tudja az Európai Uniós tagsághoz. A fenti véleményt a tagállamok jóváhagyták és a csatlakozási tárgyalások 1998-ban megindulhattak. Ezzel egyidőben az Európai Közösség létrehozott egy csatlakozási partnerséget, amiben lefektették a főbb prioritásokat a csatlakozásig. Minden évben az Európai Közösség az észt kormánnyal egyetértve kidolgozza a PHARE programot, ami megfelel a költségkeretnek és egyetért a Csatlakozási Partnerségben kidolgozott prioritásokkal. Ahogy az Európai Közösség és a tagállamok elfogadták a programot, a lebonyolítás felelőssége az észt kormányhoz kerül, amelynek három éve van arra, hogy elkészítse, lebonyolítsa és befejezze a projekteket. A fel nem használt pénzek visszakerülnek az Európai Közösséghez. Habár a programokat az észt kormány menedzseli, a támogatás felhasználását az Európai Közösség delegációja ellenőrzi. 1992-től 2001-ig Észtország 245 millió euró támogatást kapott a PHARE programból. Az adminisztrációs kapacitást figyelembe véve 2001. decemberében a határőrség és a vámhatóság között együttműködés született. Az együttműködés előírja a két szerv közötti információcserét, és szabályozza a határőrizeti munka felelősségét. Az észt határőrség az Európai Bizottság 2002-es országjelentése szerint megfelelően működik, azonban további módosítások szükségesek a Schengeni követelmények eléréséhez. Konkrétan, a határőrség személyi állományát meg kell erősíteni, a határőrök életminőségét javítani kell és felgyorsítani az eszközök modernizációját. A legnagyobb kockázat a személyi állomány létszámának kevés volta. További probléma a kompatibilitással kapcsolatban a tengeri megfigyelő rendszer hiánya, aminek pótlása már többször is késedelmes volt. A különböző fegyveres testületek közötti együttműködés javítása érdekében szükség van a már készülő együttműködési megállapodásra a határőrség és a randőrség között.

55/74


Az 1997-es országjelentés óta 2001-ben és 2002-ben jelentős fejlődés történt a törvényhozási folyamatban, miközben a lényegi struktúrális változások a határőrségen belül még váratnak magukra. Észtországban a PHARE 2001-ben 1,68 millió euróval támogatta a Schengeni Információs Rendszer kiépítését. A projekt közvetlen célja az volt, hogy a nemzeti információs rendszert és adatbázist integrálja a Schengeni Információs Rendszerbe. A program konkrét feladatai a követelmények értékelése, egy akcióterv elkészítése, az adabázisok frissítése és összekötése egy nemzeti információs rendszerbe, illetve a hozzá tartozó oktatás.

56/74


3.6. Lettország

Lettország 2001-ben készítette el a 2001-től 2005-ig szóló határőrizet fejlesztési koncepcióját, melynek a fókuszában a fejlesztéshez kapcsolódó törvényhozási munka állt. Az integrált határmenedzsment rendszer létrehozásának érdekében több együttműködési megállapodás írtak alá a különböző szervek, mint például a határőrség, a migrációs hivatal és a vámhatóság. A határmenedzsment rendszer fejlesztésének része volt az is, hogy a határőrség felelősségét az egész határra kiterjesztették, és létrrehozták a tengeri határőrséget. 2002-ben a lett hatőrség költségvetését megnövelték 3 határátkelőhelyet és hét megfigyelő tornyot építettek, továbbá modern felszereléseket, mint például video megfigyelő rendszer szereltek fel. Fejlődés volt a hamis dokumentumokat ellenőrző rendszer kiépítésében. 2002. májusában hamis dokumentumok

észlelésére

és

beazonosítására szolgáló készülékekkel látták el a határőrséget. A fenti erőfeszítések ellenére a lettországi eredmények a határőrizet megerősítésében még mindig nagyon szegényesek. Ennek megfelelően a csatlakozási folyamat egyik legfontosabb része az integrált határőrizeti rendszer kiépítése és a fent említett fejlesztési koncepció megvalósítása. Reményt keltő lépéseket tettek az eszközök modernizálására, a személyi állomány javadalmazásának növelésére és képzésére. Annak ellenére, hogy a különböző szervezetek közötti együttműködési megállapodásokat aláírták, maga az együttműködési folyamat a gyakorlatban nem működik, ezért a hatáőrizeti redszer integrált jellege még nem látható. A határőrizeti rendszer megerősítése érdekében a lett kormány 2000-ben összesen 14,1 millió LVL-t különített el az állami költségvetésből, amelyből 10,8 millió LVL fenntarrtási kötségeket fedezte, míg 3,2 millió LVL-t befektetésekre fordítottak. E mellet az Európai Unió 2000-ben 0,7 millió eurót fizetett ki a PHARE-98 program keretében és 3,2 millió eurót a PHARE-99 program keretében. Ennek során 1999-ben 2 megfigyelő torony épült a lett-orosz határra, határőr divíziót állítottak fel és két határátkelő helyet

57/74


létesítettek. 2000-ben kezdtek el építeni négy megfigyelő tornyot a fehérorosz-lett határra. 2001-ben három nagy projektet - „A keleti határ infrastuktúrális fejlesztése”, „Az államhatár megerősítése” és „Technikai megfigyelés, kontroll és információs rendszer fejlesztése” - finanszírozott ezen a területen a PHARE, összesen 3,19 millió LVL támogatásssal. 2002-ben a keleti határ megerősítésére 8,5 millió LVL-t fordítottak az állami költségvetésből és 1,82 millió LVL-t PHARE-támogatásból. Ennek keretében 20 megfigyelő tornyot építettek fel.

58/74


3.7. Litvánia

Litvánia az elmúlt években jelentős fejlődést ért el a Bel- és igazságügyi együttműködés területén azzal, hogy elfogadta a Schengen Akció Tervet. Az ország szépen fejlődött azzal, hogy implemetálta a határőrség fejlődési stratégiai tervét, amit 2001. szeptemberében fogadtak el. Mind a kék, mind a zöld határ technikai fejlesztése folyamatos. A 2001-ben átszervezett határőrség a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. 2001. októberétől a kormány elfogadta a stratégiai fejlesztési tervet, amiben a különböző szervezetek együttműködési megállapodást kötöttek. Ezek a megállapodások elősegítik a különböző szervezetek közötti együttműködést. 2001. májusában a határőrség, a rendőrség és a vámhatóság aláírt egy trilaterális megállapodást az illegális migráció, a csempészet és más, a határhoz kötött bűnesetek felderítésében. A nemzetközi együttműködés a litván és az észt határőrség között jelentősen javult. 5. sz. Táblázat. Az elmúlt évek PHARE-támogatott határőrizeti projektjei Litvániában Év

Projekt

PHARE támogatás összege

1999

A Schengen acqui elfogadása, implementálása és a 4 millió euró Nemzeti SIS létrehozása

1999

A Litván Köztársaság keleti határának kiépítése 1,06 millió euró Belorussziával

2001

Nemzeti SIS felállítása

15,48 millió LTL

2001

AZ EU jövőbeni keleti határának kiépítése

22,7 millió LTL

2002

Nemzeti SIS felállítása

11,2 millió LTL

59/74


3.8. Málta

A 2002-es országjelentés szerint Málta folytatta felkészülését a SIS II-vel való jövőbeni együttműködésre. 2001. novemberében a Máltai Tengerészeti Hivatal aláírt egy szerződést egy konzorciummal egy tengeri hajók fogadására alkalmas terminál megépítésére, amelyben a Schengeni acquis-nek megfelelően fogadják majd az utasokat. A határőrizet terén nagyarányú felkészítési tanfolyamok zajlottak le a határőrség személyi állománya részére, továbbá nagyobb összeget fordítottak eszközvásárlásra, mint például a hamis útlevelek kiszűrésére alkalmas berendezés megvételére. Máltának – a Bizottság jelentése szerint - szüksége van arra, hogy különbséget tegyen azok között a követelmények között, amik a tagság elnyeréséhez szükségesek és azok között a követelmények között, amelyek a belső határok eltörléséhez kellenek. Szükség van arra is, hogy részletes és reális időbeosztás készüljön annak érdekében, hogy a kikötők és repülőterek Schengen előírásoknak megfelelően működjenek. 2001. októberében véglegesítettek azt a tervet, amelyben előírták az acquis átvételéhez szükséges összes eszköz beszerzését és a személyi állomány részére szükséges továbbképzéseket. A továbbiakban Máltának növelnie kell a határőrség személyi állományának létszámát a határátkelőhelyeken, javítania kell a belépéskor történő ellenőrzést, és bővítenie kell a hamis útlevelek kiszűrésére alkalmas berendezések körét. Ezeken felül szükség van még fejlett kékhatár-védelmi eszközökre, mint például éjjellátó kamerákkal felszerelt járőrhajókra.

60/74


3.9. Lengyelország

A korlátozott pénzügyi lehetőségek ellenére Lengyelország folyamatosan fejleszti határőrségét. A Schengen Akció Terv teljesítésével kapcsolatban az Európai Unió tagállamaiból érkező utasok szeparálása a nem uniós országokból érkezőktől lassan halad, 2002-ig csupán három lengyelországi repülőtér tudta ezt megvalósítani. A 2002-ben elfogadott határmenedzsment stratégiának megfelelően sűrítették a járőrözést a határszakaszokon. 2001-ben öt új határjárőr egységet állítottak fel a fehérorosz és az ukrán határon. Ezek mellett 2002. júniusában egy újabb egységet állítottak szolgálatba Huwniki körzetében. A zöldhatár-védelmet tovább erősítették 2002. első felében, felderítő eszközök felújításával. Szintén 2002. júniusában az összes határállomást bekapcsolták a POLPAK-T

kommunikációs

hálózatba,

amely

a

tradicionális

telefonhálózatot

modernizálta. 2002. májusában létrehozták azt az új jogi környezetet, amely lehetővé tette a határőrség személyi állományának új kiképzési koncepcióját. Ezzel együtt, a személyi állomány kérdése maradt a legfontosabb megoldandó probléma. A 2000. júniusában létrehozott határmenedzsment stratégiának az a része, amely a sorállomány teljes kivonásával és a hivatásos állomány bevezetésével járna, még mindig nem megoldott. Ezt kiküszöbölendő, 2001 óta az összes újonnan felvett határőrt a külső határokon helyezték szolgálatba, miközben a nyugati határon a nyugállományba vonulók után támadt üresedést nem töltötték be. 2002. februárjában a lengyel és német határőrség aláírt egy együttműködési megállapodást a határmenti bűnözés visszaszorítása céljából. A

SIS

II.-höz

kapcsolódó

nemzeti

interfész

jövőbeni

elhelyezését

megváltoztatták. Eredetileg ezt a Belügyminisztérium keretein belül hozták volna létre, mint független szervezetet, e helyett azonban most a Bűnüldözési Nemzeti Információs Központban kapott helyet.

61/74


Pénzügyi korlátok miatt a 2002-es évben a határmenedzsment stratégia céljainak elérésére meghozott intézkedések eredménye nem felelt meg a vártnak. A határvadász egységek hálózatba szervezése megfelelően halad, de a fent említett folyamat – a sorállományú határőrök felcserélése hivatásos határőrökre – állandó problémát jelent. Ezen felül a lengyel határőrség több mint 30%-os létszámhiánnyal küzd. A jelen helyzetben az Európai Uniós tagság elérése után még jelentős idő fog eltelni addig, amíg a belső határokat meg lehet szüntetni. Végül Lengyelországnak a megfelelő törvényhozási munkát is szükséges elvégeznie: ♦ törvény a pénzmosásról ♦ törvény a vízumpolitikáról ♦ új, korrupcióellenes törvény. Érdekességként említeném meg, hogy a Lengyel Határőrség számára beszerzett, a PHARE által finanszírozott mobil felderítő rendszereket közel 3 millió euró értékben egy magyar vállalat, a PRO PATRIA Rt. szállította. A 10 mobil felderítő autóból, amely többek között hőkamerát, lézertávmérőt, GPS-t tartalmaz, kettőt Lengyelország nyugati, nyolcat pedig a keleti határán helyeztek üzembe.

62/74


3.10. Románia

Románia a Schengen Akció Tervet 2001. decemberében fogadta el. A határőrség decentralizációja és parancsnoki struktúrájának hatékonyabb felépítése folyamatban van. A román határőrség jogi helyzetének törvényhozási tisztázása 2002. márciusában és májusában történt meg. A sorállomány kicserélése hivatásos állománnyá, jelenleg is folyamatban van. A román határőrség kívánatos létszáma 19100 fő, amelyből jelenleg csak 15450 hely van betöltve. 2001. októberében egy minisztériumok közti integrált határmenedzsment csoportot állítottak fel, amelynek az volt a feladata, hogy elősegítse a határőrizethez kapcsolódó szervezetek egymás közti kommunikációját. 2002. júniusától működik a központi elszámoló rendszer, amely a határőrség és a vámhatóság közti munkát koordinálja. A szomszédos államokkal való megegyezés az integrált határmenedzsment rendszerről 2002-ig még nem történt meg. A régi típusú útlevelek kicserélése olyan úti okmányokra, amelyekben modern biztonsági eszközök találhatóak, 2002. januárjában kezdődött. Negatívumként lehet felróni, hogy a határőrizethez kapcsolódó szervezetek közti együttműködés még nem teljes. Az eszközök modernizációjához további pénzügyi forrás szükséges, melyhez egy több éves finanszírozási tervet kellene elfogadni. 1990 és 2000 között Románia 1,5 milliárd euró PHARE támogatást kapott. A 2000-2006-os periódusban Románia várhatóan évi 250 millió euróra számíthat, Lengyelország után a második legnagyobb támogatást élvező ország. Jelenleg a PHARE támogatás három fő témára koncentrál: ♦ regionális fejlesztés ♦ struktúrális fejlesztés ♦ az acquis céljából történő befektetések ösztönzése

63/74


2002-ben például a határőrség fejlesztése céljából a RO006.16 számú projektre 2,6 millió euró támogatást kapott az ország. A projekt keretében a határ-ellenőrzés javítását oldották meg az ukrán és a moldáviai határszakaszon.

64/74


3.11. Szlovákia

A külső határok védelme érdekében a szlovák kormány jelentős adminisztratív és jogi lépéseket tett. 2001-ben a határőrséget vertikális menedzsment rendszerbe szervezték át, 2002. januárjától önálló költségvetési szervként működik. Az átszervezés mellet azonban meg kell említeni azt, hogy az adminisztratív létszám nem elégséges egy független költségvetési szerv működtetéséhez. 2002. júniusától a szlovák kormány megkezdte a sorállomány kivonását a határőrség személyi állományából, és ezt a folyamatot 2003. januárjában befejezték. Ezzel egyidőben jelentős erőfeszítések történtek az eszközállomány modernizációjában is. Geopolitikai helyzetéből adódóan a szlovák államhatár őrizetének legfontosabb szakasza, a jövendőbeli kibővített Európai Unió külső határa, az ukrán határszakasz. Ahogyan ezt a Cseh Köztársaság viszonylatában is elmondtam, a két ország közötti bilaterális együttműködés módosításra szorul, mivel az nem egyezik az acquis követelményeivel. A következő ábrán a Szlovák Köztársaság részére az elmúlt években nyújtott Uniós támogatások láthatók: 4. sz. Ábra. a Szlovák Köztársaság részére az elmúlt években nyújtott Uniós támogatások

65/74


2003-ban a Szlovák Köztársaság számára szánt PHARE támogatás összege mintegy 57,1 millió euró. Ennek egy részét a határőrség kapja az alábbi feladatok megoldására: ♦ a nemzeti adatbázis fejlesztése a Schengeni Információs Rendszerhez kapcsolódva ♦ vízumról szóló jogalkotás felgyorsítása ♦ a határőrizethez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése ♦ a határőrség megerősítése az illegális migrációval kapcsolatos feladatok megoldására A Schengeni Információs Rendszerrel kapcsolatban a következő prioritásokat határozták meg: ♦ minisztériumok közti munkacsoport felállítása a schengeni követelményekkel kapcsolatban ♦ A Schengeni Akció Terv megvalósítása ♦ egy független szervezet felállítása a belügyminisztériumon belül, a személyes adatok védelmére ♦ egy független adatbázis felállítása a nemzeti SIS részére A külső határ védelmének prioritásai: ♦ a rendőrségi törvény módosítása ♦ új törvény megalkotása a Szlovákiában tartózkodó külföldiekkel kapcsolatban ♦ a szlovák légikikötők Schengen-kompatibilissé tétele ♦ a határátkelőhelyek munkakörülményinek Schengen kompatibilissé tétele. A vízumpolitika prioritásai: ♦ egy új vízumpolitikai koncepció kidolgozása ♦ egy online információs rendszer felállítása a vízumok kiadásával és ellenőrzésével kapcsolatban ♦ országlista elkészítése a vízumkötelezettséggel kapcsolatban.

66/74


3.12. Szlovénia

2000-ben az illegális határátlépés Szlovéniában 6%-kal emelkedett az előző évihez képest, többségük iráni, román és török, ugyanakkor a volt Jugoszláviából jövő illegális bevándorlók száma csökkent. A legtöbb illegális bevándorló a horvát határszakaszon jön át. A szervezett bűnözés elleni harc mellett az illegális migráció a legégetőbb probléma az európai rendfenntartó erők számára. Szlovéniában az illegális bevándorlás és a szervezett bűnözés szoros kapcsolatban áll egymással. E mellett az ország, mint az Európai Uniós külső határ egyik védelmezője, geopolitikai helyzeténél fogva is szembe találja magát az illegális bevándorlás elleni harccal. Ennek megfelelően várható, hogy a szlovén rendőrség személyi állományából sokakat áthelyeznek az unió külső határának védelmére. Jelenleg 700 határőr dolgozik a déli határon, de a jövőben 3000 fős határőrségre lenne szükség. A szlovén felkészülés a Schengeni követelményekre 670 km-es határszakaszt jelent Szlovénia és Horvátország között. A csatlakozási követelményben előírt harmonizáció a határőrség, a rendőrség és a vámhatóság között nagyjából megtörtént. Jelenleg a személyi állomány kiképzése folyamatban van. Az egyik célja a szlovéniai Schengen projektnek a jövőbeni külső határ védelmére szolgáló infrastruktúra kiépítése. 2000-ben a kormány felállított egy minisztériumok közötti koordináló csoportot az Európai Ügyek Minisztériumának vezetésével. Ennek a csoportnak volt a feladata, hogy felállítsa azokat az egységeket, amelyek felelősek az EU-konform határőrizet megteremtéséért. Végül, Szlovéniának szüksége van arra, hogy befejezze a törvényhozási folyamatot a migrációval és a menekültügyi kérelmekkel kapcsolatban, továbbá szükséges, hogy a Schengen Akció Tervet tovább folytassák.

67/74


3.13. Törökország

Törökországban a határőrizeti feladatok egy részét a csendőrségtől a szárazföldi erők parancsnoksága veszi át. A 83 kilométer hosszú török-szíriai és a 300 kilométer hosszú török-iráni határ már átkerült a szárazföldi erők parancsnokságához, míg a 387 km iraki és egy 90 km hosszú iráni határszakasz megmaradt a csendőrség hatáskörében. Törökország

az

utóbbi

időben

felállított

egy

munkacsoportot

a

belügyminisztérium keretén belül. Ebben a munkacsoportban több minisztérium és fegyveres testület képviselői vannak, a csoport munkájának célja, hogy átfogó stratégiát alkosson a török törvények és eljárások figyelembevételével a határmenedzsment és menekültügy terén. Az utóbbi időben elkezdődött a személyi állomány képzése a Schengeni követelményekkel kapcsolatosan. Az integrált határmenedzsment stratégia egy fontos lépés az EU kompatibilitás szempontjából. Törökország és az Európai Unió közötti visszaléptetési egyezmény aláírása még mindig függőben van, és jelenleg ez az egyik legfontosabb tennivaló az ország számára. Negatívum, hogy még a jelenlegi büntető törvénykönyv mostani módosítása sem elég ahhoz, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem legalapvetőbb kritériumait teljesítse.

68/74


4. Befejezés

Mint már azt a dolgozat bevezetőjében is említettem, az Európai Unió tagállamaiban a határőrizet célja már nemcsak a saját terület és az államhatár ellenőrzése, hanem a teljes uniós térség biztonságának megóvása is. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 61. cikkében megfogalmazott szabadság, biztonság és igazságosság térségének létrehozása és a Szerződés 14. cikkében meghatározott személyek szabad áramlásának egyik alapvető feltétele az Európai Unió külső határainak hatékony őrizete. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik – ha nem legfontosabb – feltétele a csatlakozó országok határőrizetének megerősítése, modernizálása, hiszen a közeljövőben ezen államok határai – köztük Magyarországé is – fogják az Unió külső határvonalát alkotni. Nagy a felelőssége az Európai Unió tagállamainak, mivel a bővítéssel ezen országokra kell majd bízni az Unió külső határainak védelmét, ezen országok fogják útját állni az illegális bevándorlóknak. Éppen ezért bír olyan nagy jelentősséggel az Amszterdami Szerződésben megfogalmazott kívánalom a csatlakozó országokkal szemben, miszerint a csatlakozás egyik feltétele számukra a Schengeni Egyezmény intézkedésinek teljesítése. És nagy a felelősségük a csatlakozó országoknak is, hiszen a jövőben sok millió EU állampolgár biztonsága nyugszik majd a vállukon. A dolgozatom célja az volt, hogy bemutassam, milyen támogatásokkal segíti az Európai Unió a tagjelölt országok csatlakozásra való felkészülését, ezen belül a határvédelmet erősítő, modernizáló törekvéseit, illetve a tagjelöltek hogyan, milyen fejlesztésekre, beruházásokra fordították az EU-tól kapott támogatásokat. Megpróbáltam bemutatni – a teljesség igénye nélkül -, hogy az Európai Bizottság legutóbbi jelentése szerint melyik tagjelölt ország milyen eredményeket ért el a Schengeni Egyezményben megfogalmazottakkal kapcsolatban, illetve, hogy még milyen hiányosságok fedezhetők fel az adott országok határvédelmében, amelyek esetlegesen kockázatot jelenthetnek az Unió számára a csatlakozást követően. Bár dolgozatom nem törekedhet arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le a tagjelölt országok jelenlegi, a határőrizet terén tapasztalható felkészültségi 69/74


állapotáról, de az általánosan megállapítható, hogy a tagjelöltek az elmúlt években nagyon sokat tettek határőrizetük EU-konformmá tételében. Jelentős előrelépés tapasztalható a hamis útlevelek kiszűrése, a személyi állomány felkészültsége, a törvényi háttér megteremtése területén. Hiányosság mutatkozik viszont az elkülönített útlevélkezelés, a kékhatár-védelem, a személyi állomány létszáma terén. Valamennyi tagjelölt állam számára problémát jelent a határszakaszok korszerű határőrizeti eszközökkel való ellátása. Mindezen hiányosságok miatt még számos beruházásra és fejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy ezen országok határai hatékonyan ellássák azt a feladatot, amit az Európai Unió megkíván a külső határain található államoktól. Mindezen, uniós segítséggel történő beruházások és fejlesztések után egyre közelebb kerül majd a kibővített Európai Unió is ahhoz, hogy a szabadság, biztonság és igazságosság térsége legyen.

70/74


5. Irodalomjegyzék

1. A Schengeni Egyezményről. www.mfa.gov.hu letöltés: 2003. 03. 19. 2. Az Európai Bizottság 2002. évi jelentése Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé. http://www.bkik.hu/euinfo/orszagjelent/evesjelentes02.htm 3. Az Új PHARE Program. http://europa.eu.int/comm/opoce/indexen.htm, letöltés: 2003.02.18. 4. Bel- és igazságügyi együttműködés az Európai Unióban. Felelős kiadó: A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Budapest, 2000 5. CFCU projektismertető. Projekt: HU9907-01 "A határőrizeti rendszer fejlesztése, küzdelem a szervezett bűnözés ellen, migrációs és vízumpolitika", Frissítve: 2001. szeptember 25. http://www.cfcu.hu/Sikeres/CFCU_9907-01hu.html letöltés: 2003.04.15. 6. Commission of the European Communities: Regular report on Bulgaria’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Bulgária csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/bu_en.pdf 7. Commission of the European Communities: Regular report on Cyprus’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Ciprus csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/cy_en.pdf 8. Commission of the European Communities: Regular report on Czech Republic’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Csehország csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/cz_en.pdf 9. Commission of the European Communities: Regular report on Estonia’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Észtország csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/ee_en.pdf

71/74


10. Commission of the European Communities: Regular report on Hungary’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Magyarország csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/hu_en.pdf 11. Commission of the European Communities: Regular report on Latvia’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Lettország csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/lv_en.pdf 12. Commission of the European Communities: Regular report on Lithuania’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Litvánia csatlakozás felé történő előrehaladásáról Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/lt_en.pdf 13. Commission of the European Communities: Regular report on Malta’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Málta csatlakozás felé történő előrehaladásáról Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/ml_en.pdf 14. Commission of the European Communities: Regular report on Poland’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Lengyelország csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/pl_en.pdf 15. Commission of the European Communities: Regular report on Romania’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Románia csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/ro_en.pdf 16. Commission of the European Communities: Regular report on Slovakia’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Szlovákia csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/sk_en.pdf

72/74


17. Commission of the European Communities: Regular report on Slovenia’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Szlovénia csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/si_en.pdf 18. Commission of the European Communities: Regular report on Turkey’s Progress Towards Accession. (Az Európai Bizottság Jelentése Törökország csatlakozás felé történő előrehaladásáról) Brussels, 9.10.2002. http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/report2002/tu_en.pdf, letöltés: 2003.02.20. 19. Conclusion of Phare project marks milestone in Czech preparations for EU Structural Funds. (A PHARE projektek befejezése Csehországban a csatlakozási felkészülés egyik lényeges mérföldköve) Published: 5 April 2003, www.evropskaunie.cz, letöltés: 2003. 04. 06. 20. Delegation of the European Commission: Phare in Estonia. (A PHARE program Észtországban) http://eng.el.hanashi.ee, letöltés: 2003.02.20. 21. ENLARGEMENT STRATEGY PAPER. Report on progress towards accession by each of the candidate countries, (A bővítés stratégiája) http://www.mic.org.mt/MALTAEU/composite_paper.htm, letöltés: 2003.03.12. 22. EU external border (Az EU külső határai). http://www2.gov.si/svez/svezweb.nsf/vzm_main_uk?openpage, letöltés: 2003.02.10 23. EU helps the Czech Republic in preparation for membership of the Schengen Convention.(Az EU segíti Csehországot a Schengeni kritériumokra való felkészülésben) Published: 3 March 2003, www.evropska-unie.cz, letöltés: 2003.03.14. 24. Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, Budapest, 2001 25. Füzes Oszkár: Négy tengerünk lesz az EU-ban. In: Népszabadság, 2003. január 27. 26. Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája. Osiris Kiadó, Budapest, 2000 27. Hargita Árpádné: A Maastrichti Szerződés és az 1996-97. évi kormányközi konferencia. In: Európa Kislexikon, BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 1999.

73/74


28. Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája. Az Európai Unió a változó világban, sorozatszerkesztő: Zeiler Júlia, Felelős kiadó: C.R.D.I Kutatási, Fejlesztési és Tájékoztatási Központ Kft., Budapest, 2001 29. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 1999., Harmadik, bővített kiadás 30. Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionálils politikája. Aula Kiadó Kft., Budapest, 1999 31. Kovács Péter: A schengeni kérdés. Osiris Kiadó, Budapest, 2000 32. MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA T/3709. számú törvényjavaslat a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény módosításáról, Előadó: Dr. Pintér Sándor belügyminiszter. Budapest, 2001. február 33. Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatal: A Phare-program 2002. évi teljesítése. 2003.01.28. www.kancellaria.gov.hu/tevekenyseg/esemeny/2003/01/0128.htm, Letöltés időpontja: 2003. 03. 21. 34. Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatal: Magyarország Brüsszelben mintaállam a 2002-2003-as Phare-program újításai alapján. 2002.08.08., http://www.kancellaria.gov.hu, letöltés: 2003.01.18. 35. Mission of the Czech Republic to the European Communities: EU Pre-Accession Aid to the Czech Republic, (Előcsatlakozási hozzájárulás a Cseh Köztársaság számára) www.mzv.cz/issionEU/preaccaid.htm 36. Overview of the committed SAPARD, ISPA and PHARE funds in the period between 2000 and 2002 in Slovenia, (A 2000. és 2002 közötti SAPARD, ISPA, PHARE hozzájárulások elemzése Szlovéniában) http://www2.gov.si/svez/svezweb.nsf/spp_main_uk?openpage, letöltés: 2003.03.20. 37. Pre-Accession Financial Regulation of the EU (2000-2004), in: Cyprus & European Union Accession Negotiations,(Csatlakozás előtti pénzügyi szabályzatok 2000-2004) http://www.cyprus-eu.org.cy/eng/08_eu_assistance/index.htm, letöltés: 2003.03.19. 38. Slovenia is preparing to establish a Schengen border, (Szlovén felkészülés a Schengeni határőrizetre) October, 2000, http://www.uvi.si/eng/slovenia/backgroundinformation/schengen-border/index.text.html, letöltés: 2003.02.18.

74/74


39. Szemléltető oktatás közben fogtak el határsértőket. 2002. november 15. péntek 16:37, http://www.origo.hu, letöltés: 2002.11.18. 40. The European Commission Delegation: Introduction to Phare, ISPA and SAPARD, (Bevezetés a PHARE, SAPARD és ISPA támogatásokba) http://www.eudel.lt/en/eu_assistance/index.htm, letöltés: 2003.01.27. 41. The European Union online: The total PHARE budget, (A teljes PHARE költségvetés) http://www.europa.eu.int/comm/enlargement/pas/phare/programmes/index.htm#3.1, letöltés: 2003.02.19. 42. Tóth László határőr ezredes: A Határőrség 2001 évi gazdálkodásának elemzése, a vagyonváltozásban megjelenő tendenciák, a 2002. év költségvetési lehetőségei. In: Bolyai Szemle, 2002. XI. évf. 2. szám

75/74

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK. Levelező tagozat. Európai üzleti tanulmányok szakirány

Recommend Documents