BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Levelező Tagozat Gazdaságdiplomácia Szakirány
MEDITERRÁN ORSZÁGOK REGIONALIZMUSA ÉS AZ EURO-MEDITERRÁN PARTNERSÉG
Belső konzulens: Francisco Pellicer Ramírez
Készítette: Nemesrévi Ágnes
Budapest, 2012
1
2
TARTALOM 1. BEVEZETŐ ............................................................................................................................ 5 2. MEDITERRÁN TÉRSÉG, A SOKSZÍNŰ CIVILIZÁCIÓ .................................................... 7 2.1. Történelmi háttér............................................................................................................... 7 2.2. Civilizációk sokszínűsége: az iszlám és az arab világ ...................................................... 9 2.3. Európai befolyások ......................................................................................................... 11 3. MEDITERRÁN TÉRSÉG ORSZÁGAI ................................................................................ 13 3.1. Magreb országok............................................................................................................. 13 3.2. Masrek országok ............................................................................................................. 16 3.3. Ciprus, Málta és Dél-Európai Országok ......................................................................... 19 3.4. Törökország .................................................................................................................... 21 4. A „REGIONALIZMUS” MINT POLITIKAI- ILLETVE GAZDASÁGI JELENSÉG ....... 23 4.1. A regionalizmus jelensége .............................................................................................. 23 4.2. A regionális integráció típusai ........................................................................................ 26 4.3. Regionális integrációk a Mediterrán régióban ................................................................ 28 5. NATO ÉS A MEDITERRÁN TÉRSÉG ............................................................................... 31 5.1. A Mediterrán Dialógus és az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés .................. 32 5.2. Problémák a NATO-mediterrán együttműködésben ...................................................... 34 6. BARCELONAI NYILATKOZAT ÉS AZ EURO-MEDITERRÁN PARTNERSÉG .......... 36 6.1.Társulási szerződések ...................................................................................................... 36 6.2. Globális Mediterrán Politika ........................................................................................... 37 6.3. Barcelonához vezető út ................................................................................................... 38 6.4. Barcelonai Nyilatkozat ................................................................................................... 40 6.4.1. A Nyilatkozat pillérei ............................................................................................... 41 6.5. Euro-mediterrán Partnerség ............................................................................................ 45 6.5.1. Az euro-med megállapodások .................................................................................. 45 6.5.2. MEDA programok.................................................................................................... 46 6.6. Barcelonai folyamat ........................................................................................................ 50 6.6.1. A barcelonai folyamat eredményei és lehetőségei ................................................... 53 3
7. A VISEGRÁDI EGYÜTTMŰKÖDÉS VS MEDITERRÁN SZÖVETSÉG ........................ 57 7.1. A kezdeti nehézségek...................................................................................................... 57 7.2. A célok ............................................................................................................................ 58 7.3. A Visegrádi Csoport és az arab térség szövetségei ......................................................... 58 7.4. Sikerek és konfliktusok a térségben ................................................................................ 59 7.5. Az Európai Unió kapcsolata a két régióval .................................................................... 60 8. MEDITERRÁN TÉRSÉG POLITIKAI FORRONGÁSAI AZ ELMÚLT ÉVEKBEN, AZ ARAB TAVASZ ....................................................................................................................... 61 8.1. Új korszak a Közel-Keleten: demokratizálódás és függetlenedés? ................................ 63
4
1. BEVEZETŐ Szakdolgozatomnak „Mediterrán országok regionalizmusa és az Euro-mediterrán Partnerség” címet adtam. A címéből adódóan két nagy témát ölel fel, melyek ugyanakkor szoros összefüggésben állnak egymással. A témákat nagyon aktuálisnak találtam, mivel a regionális integrációs folyamatok szükségességének korát éljük, másrészt a béke és a biztonság fontos szemponttá vált az egész világban. Ez a több ágon futó, komplex szerkezetű térség potenciális lehetőségeket rejt, így bekapcsolódásuk a világban is egyre fontosabbá válik. Témám struktúrájában az időrendiséget és a cselekvések logikailag egymásra építését próbáltam megoldani. Mivel volt szerencsém hosszabb időt is eltölteni az adott területen, ezért elsajátítottam a spanyol és katalán nyelveket, valamint megismertem az ott élő embereket és kultúrájukat, melynek köszönhetően talán még közelebb áll hozzám e téma. Aktualitásából adódóan viszonylag kevés irodalmat találtam, így dolgozatom elkészítésében a magyar mellett angol és spanyol nyelvű források is segítettek, melyek szaksajtók, ellenőrzött online cikkek, hivatalos weboldalak, doktori disszertációk, és szakdolgozatok felhasználásával történt. Ezek nagy részét saját fordítással oldottam meg. Igyekeztem minél érthetőbben és lényegre törően elvégezni munkámat, mely remélem hasznos célt fog majd szolgálni.
Az elmúlt évtizedekben a mediterrán térség fontos események színtere lett és jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi. Történelmi múltjuk döntően befolyásolja a jelenüket. A gyarmatok függetlenné válása a dél- és kelet-mediterrán területen gazdaságuk gyors fejlődését követte, melyben a szomszédos országok, kiemelten az Európai Unió, lehetőséget látott az együttműködésnek teret adni és támogatni. A térség gazdasági és stratégiai szempontból kiemelkedően fontossá vált. Elég, ha az alapvető energiaforrásokra gondolunk, mint a kőolaj, a földgáz, vagy a víz, de a közel-keleti országokkal való béke és biztonság szempontjából ez egy 5
stratégiailag fontos terület volt és lesz mindig a történelem során. A mediterrán országok is érdekeltek az együttműködés lehetőségében, hiszen gazdaságuk többnyire egy-két ágazattól függ, így ha valamelyik működése megtorpan, komoly válságban viheti az országot. A régió eltérő civilizációkat és kultúrákat képvisel, ezek szembenállása lelassíthatja az integrációs törekvések menetét. Az iszlám, mely a köztudatban sajnos negatív megítéléssel bír, a Nyugat ellenségének tekinti, és az elmúlt időszakban lezajlott támadások ezt meg is erősítik. A mediterrán térség országai a gazdasági és politikai változatosságot és az azonosságot képviselik a térségen belül. Mint ismeretes, az együttműködés célját elsősorban a fejlődés és stabilitás vezérli, ám mint általában, az integrálódási folyamatokban bekövetkezhetnek ideológiai eltérések, mélypontok, érdekellentétek is. Ezek a ciklusok korlátokat emelnek a szervezet hatékony együttműködésében, így sok esetben mérlegelni kell az egyes lépések lehetséges előnyeit és hátrányait. Ily módon megpróbálom a Mediterrán térséget szemléletes és átlátható formában prezentálni. Ismertetném partnerségi viszonyait, elsősorban az Euro-Mediterrán Partnerséget, de kitérek a NATO-val való együttműködés kisebb nagyobb sikereire, eredményeire is, melyek meghatározóak lehetnek a Mediterráneum történetében. Ebben az időszakban az Európai Unió egy másik térségben, a Kelet-Európai Visegrádi Együttműködésben is részt vállalt. A két térség összehasonlítása és rálátása más-más szemszögből érdekes konklúziók levonását mutatja. Mivel az elmúlt években lezajlott politikai konfliktusok meglehetősen átalakították a térség szabályait, így fontosnak tartottam a folyamat eseményeit ismertetni, ami döntően megváltoztatta az érintett területek életét, gondolkodását és jövőképét. A Mediterrán térség olyan utat mutat, illetve mutathat a jövőben, ami a világban egy pozitív tendenciát kezdhet és átrendezheti a gondolkodásmódot az egyes civilizációs viszonylatban.
6
2. MEDITERRÁN TÉRSÉG, A SOKSZÍNŰ CIVILIZÁCIÓ A Földközi-tengerrel határos országokat képezi, melyek Európa, Ázsia és Afrika kontinenseket érint.
2.1. Történelmi háttér „A mediterrán térség történelmét legkönnyebben a civilizációk fejlődésén lehet végigkövetni, hiszen a jelenlegi politikai megosztottságon túlmenően ez a térség elsősorban három hatalmas és élő civilizációt foglal magában. A Nyugatot legelőször is, melynek ugyan a görög kultúra teremtette meg az alapjait, de ahol mégis érdemesebb lenne a Kereszténység fogalmát használni, vagy még inkább a Rómaiságot: Róma volt és maradt a központja a latin, majd a katolikus kultúrkörnek, mely egészen a protestáns világig terjed. A második kultúrkör az Iszlám, mely Marokkótól az Indiai- Óceánon túl terjed, és mely a Nyugat szemében egyfajta Ellen-nyugatként jelenik meg. A harmadik szereplő a görög világ, az ortodox kultúrkör, mely az egész Balkán félszigetet magában foglalja: Görögországot magát és kiterjed a hatalmas ortodox Oroszországig.
7
A civilizációk jellemzője, hogy a tágan értelmezett terüket, gondolatvilágukat hosszú távon uralják, birtokolják, ez a változatlanság az oka annak, hogy a civilizációk gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, mint az első látásra tapasztaljuk.”1 Az egyes civilizációkra jellemző, hogy erősen ragaszkodnak földrajzi helyükhöz, s ez a ragaszkodás időben hosszú távot jelent. Az idők folyamán az erősebb ideiglenesen gyarmatosíthat, így elnyomva az ottani civilizáció vonásait, de általában ezek kimenetele nem vezet sikerre. Az ilyen harcok helyszínéül a földközi térség kitűnő példa, hiszen például a törökök 1453 és 1514 közötti hódításuk a Balkán-félszigeten a görög és ortodox műveltség részeit uralta. Majd négy évszázadon át marad ez az állapot, míg 1918-ban az iszlám visszahúzódik, s az elfoglalt térség újra magára talál. A civilizációk története a térségben olyan tényező, mely jól tudja szemléltetni közös történelmük bemutatását. A hidegháborús időszakban a kétpólusú világpolitika három nagy részre szakadt. Az egyiket az USA élén gazdag, demokratikus országok alkotják, mely a Szovjetunió és a kommunista országok ellen versenyre keltek politikai, gazdasági és katonai téren. A valódi konfliktusok azonban a Harmadik Világban zajlottak. Ezen terület országait a szegénység jellemezte, függetlenségük kivívása után nem volt jelen a politikai stabilitás. A kultúra volt a népek közötti megkülönböztetés jele, nem az ideológia vagy gazdasági, politikai jegyek. A kulturális preferenciák is alakítják magatartásukat, nem csak a hatalomra és gazdaságra való törekvés. Az államcsoportokat már a világ hét vagy nyolc fő civilizációja alakítja s nem a hidegháborút követő három blokk. A hidegháború utáni világban a kultúra egyszerre volt megosztó és egyesítő erő: az ideológiailag elkülönülő, ám kulturálisan egységes népek egymásra találtak, ilyen volt a két Németország egyesülése; az ideológiailag vagy a történelmi körülmények következtében egyesített, ám különböző civilizációs társadalmak felbomlottak, mint a Szovjetunió, Jugoszlávia és Bosznia esetében történt. A jelen és a közeljövő legerősebb civilizációja a Nyugat, de ereje a többi civilizációéhoz viszonyítva csökken. A Nyugati kultúra értékei és érdekei erősen befolyásolják a nem nyugati társadalmakat, aminek következménye, hogy azok választásra kényszerülnek. Némelyek utánozni próbálják a Nyugatot, illetve csatlakozni hozzá, más országok megkísérlik növelni
1
Balbisi, Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének Tükrében, PhD-értekezés, BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD Program, Budapest, 2001., 5. oldal
8
gazdasági és katonai erejüket, hogy ellenálljanak a Nyugatnak és kiegyensúlyozzák annak befolyását.2
2.2. Civilizációk sokszínűsége: az iszlám és az arab világ Az iszlám kezdetét 622-től (Hidzsra) 3 számítjuk, mely rendkívül gyorsan terjedt el a térségben. A hódító arab törzsek a Hispán-félszigettől Perzsáig terjedő birodalmat hoztak létre, amely közel öt évszázadon keresztül nemcsak politikai és katonai erejét tekintve, de kulturális, tudományos szempontból is a legfejlettebb, legdinamikusabb civilizációnak számított. 4 Az iszlám azt vallja, hogy Allah az egyetlen Isten és Mohamed meg van győződve arról, hogy más monoteista vallás hívői is (zsidók, keresztények) is Allahot imádják, csak elkorcsosultak hitükben. Az iszlámban a Szent Könyv, a Korán nem az evilági életet mutatja be kimerítően, hanem a Végítéletet, az Utolsó Nap eljövetelét hirdeti, a hívőnek a Paradicsomra kell koncentrálnia, a szerint kell élnie, hogy eljusson oda. Megfigyelhető az iszlámban a zsidó, keresztény, hellenisztikus, indiai, régi arab szokások hatása, de ez a vallás azoknál egyszerűbb és érthetőbb. Nem hoz létre egyházat és papságot, mint a kereszténység, nincsen szüksége szentélyekre, az istentisztelet bárhol elvégezhető. Az ima egyaránt érvényes a sivatagban vagy a mecsetben, Allah minden igaz hitűt meghallgat. Az iszlám nézete öt alappillérre épül, mely a hívő öt kötelességét jelenti:5 1. Hitvallás (saháda), hogy egyetlen Isten van, és Mohamed az ő prófétája. Ez a legfontosabb pont, ettől eltérni nem szabad, ennek tagadása a sirk, a legfőbb bűn, mely eretnekségnek számít.
2
Balbisi, Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének Tükrében, PhD-értekezés, BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD Program, Budapest, 2001., 6-8.oldal 3 Hidzsra: Mohamed próféta Mekkából Medinába történt kivándorlásának napja, amely a muszlim időszámítás kezdőpontja. Mai időszámításunk szerint: 622. július 16. 4
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi Kapcsolatok, Budapest, 2002, 106-109.oldal 5 http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khai/0/26365/1 letöltés: 2012. március 16. 19:01
9
2. Az istentisztelet rítusai (szalát): virrasztás (vigília), recitáció, térdhajlítás, leborulás. Ezek a külsőségek keleti keresztény hatásra alakultak ki, az istentisztelet napja vasárnap vagy szombat helyett péntek. E napon csak az istentisztelet idejére tiltották a világi cselekedetek végzését, szemben
a
zsidósággal
vagy
a
kereszténységgel,
ahol
az
egész
nap
tiltott.
3. Alamizsnaadás (zakát). A kezdetben szabad, mindenki által önként meghatározott és önként adott összeg, később kötött mértékű állami adó. 4. Böjt (szaum). Zsidó eredetű, kezdetben az év első hónapjának 10. napja (a zsidó engesztelő böjt), majd a judaizmussal való szembefordulás után a Ramadán, tehát a mozgó holdév 9. hónapja. 5. Zarándoklás Mekkába (haddzs) a Kába-kőhöz. „Ezeken túl, szertartási előírásokat is tartalmaz a Korán (pl.: sertéshús és alkohol fogyasztásának tilalma, legfeljebb négy feleség). A vallás előírja a hitetlenek elleni szent háborút (dzsihád) s a hit minden eszközzel történő terjesztését. Ez a hódítások felé terelte az egységesülő arab törzseket. Az iszlám nem alakított ki bonyolult hittételeket (dogma), nem teremtett keresztény típusú hierarchiát, az egyház nem különült el az államhatalomtól (Mohamed utódai a kalifák egy személyben voltak vallási és világi vezetők), a papság nem játszott kivételes szerepet. Az arabok a VII. században elfoglalták a Perzsa államot, Bizánc is elvesztette területei egy részét. Szíria, Palesztina, Mezopotámia és Egyiptom megszerzése után Közép-Ázsiáig nyomultak előre. A sikerek okai röviden: 1) A vallásban meglévő harci fanatizmus. 2) Erős arab hadszervezet. 3) Az elfoglalt területek viszonylagos gyengesége, széttagoltsága. 4) Az arabok vallási türelme és mérsékelt adópolitikája. 5) A hasonló nyelvű és kultúrájú elfoglalt térségek könnyen integrálódtak. Az iszlám a Közel-Keleten és Észak-Afrikában fokozatosan túlsúlyba került, az arabok Damaszkuszból irányított birodalma az Ibériai-félszigettől Indiáig terjedt (Omajjád-dinasztia, 661-750). Ekkor alakultak ki az iszlám világát megosztó legnagyobb irányzatok is (szunnita, síita), de az egyre intenzívebb európai terjeszkedések mentették meg az arab uralomtól a térséget. Az új arab dinasztia (Abbászidák, 750-1258) Szíriából Bagdadba tette át székhelyét. Bár az arabok birodalma a X. század végére felbomlott, az arab világ kulturális hatásai ekkor mutatkoztak meg igazán: az antik-hellenisztikus, a zsidó-keresztény, a keletiiszlám kultúrák kölcsönhatásaiból fejlett civilizáció született (csillagászat, orvostudomány, földrajz, matematika, építészet stb.). Az arab világ kereskedői évszázadokon keresztül 10
közvetítették Európa felé az új ismereteket. (Központok: Bagdad, Damaszkusz, Kairó, Mekka, Szamarkand). A virágzó korszakába emelkedő Európa (XI.-XIV. századok) kiterjedt kereskedelmet folytatott a Közel-Kelettel (levantei kereskedelem), a keresztes hadjáratok (10961291) nemcsak a Szentföldön (szeldzsuk-törökök), hanem az Ibériai-félszigeten is összeütközést (mórok), ugyanakkor újabb hosszan tartó kölcsönhatást jelentettek az iszlám világgal (reconquista = visszahódítás). A félsziget államai (elsősorban Aragónia, Kasztília és a Portugál Királyság) győzelmet arattak az arabok felett: A XIII. század végén csak Granada maradt a mórok kezén. Az európai kultúra részeivé váltak az arab tudományos ismeretek, az iszlám erősen hatott a társas érintkezés normáira, az európai építészetre (Alhambra), a haditechnikára, sőt a konyhaművészetre is (új keleti fűszerek, növények).”6
2.3. Európai befolyások A XII-XIII. századi aranykor hanyatlásában a végső csapást a mongolok 1400-as évek elején történő betörése jelentette. XIV. században az oszmán-törökök terjeszkedésével az iszlám integratív és hódító jellege ismét erőre kapott, így újabb kihívás elé állítva Európát. A Közel-Kelet újabb egyesítését a XV. század második felétől az egyre erőseb oszmán törökök valósították meg, akik egészen a XX. századig meghatározó – bár egyre gyengülő – hatást gyakoroltak a térségre. Az Oszmán Birodalom hanyatlásának eredménye lett az európai hódítók befolyásának időszaka a terület felett. Észak –Afrika a franciák gyarmata lett, míg Anglia Egyiptom, valamint a Perzsa-öböl területének befolyásolását élvezhette. Az I. világháború után felbomlott az Oszmán Birodalom, s így a maradék közel-keleti tartományok (Szíria, Jordánia, Irak, Líbia) is e két nagyhatalom mandátumterületeivé váltak. A Magreb országok függetlenségüket visszakapták a II. világháború után. 1956-ban Marokkó és Tunézia békés úton, ám Algéria csak küzdelmek árán tudta megkötni a függetlenségi szerződést 1962 márciusában.
6
http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=480 letöltés: 2012. március 16. 20:55
11
A létrejött nemzetállamok célja egy működőképes nemzetgazdaság beindítása volt, mely elé számos akadály állt, többek között az iparosításhoz elengedhetetlenül szükséges tőkeforrások, technológia és oktatás.
12
3. MEDITERRÁN TÉRSÉG ORSZÁGAI A mediterrán régión belül az országok gazdaságpolitikai jellemzőit ismertetem az euromediterrán együttműködésig, a főbb eseményeket bemutatva, mely a következő fejezetek alapjául szolgálhat.
3.1. Magreb országok A magreb országok Észak-Afrika nyugati részén találhatók, melyet Líbia választ szét el keleti, masrek térségtől. A magreb arab szó, jelentése nyugat, „ahol a nap lenyugszik”. A térség az arab világ nyugati részét képezi, Algéria, Marokkó és Tunézia tartozik bele. Algéria a legnagyobb ország a három közül, 1962-ben kapta meg függetlenségét, addig a francia gyarmat részét képezte. Az ország 70%-a arab és 30% berber nép, 96%-a az északi területen él, amely az ország 20%-át jelenti. A 70-es években a gazdasági fellendülésüket főleg a kőolaj áremelkedésének köszönhették. Mivel jelentős kőolaj és földgáz készlettel rendelkezik, az Európai Közösség egyik legfontosabb partnere a mediterrán országok közül. 1976-ban megállapodást kötött az EK-val, melynek célja, hogy Algéria ipari termelését és gazdasági infrastruktúráját fejlessze és segítsen a tudomány, a technika és a környezetvédelem fellendülésében. Földrajzi adottságának köszönhetően a 80-as évek végére külkereskedelmi importját elsősorban az ipari berendezések, a félkész termékek és az élelmiszerek jelentették, ugyanakkor az áruexportjában szinte kizárólag a szénhidrogén termékekre (földgáz, kőolaj) támaszkodtak (97%), csak elenyésző mennyiségben kerültek kivitelre félkész termékek és ipari berendezések. 1992-ben a választásokat szavazatok többségével az Iszlám Üdvfront (FIS) nyerte, amely elkezdte az iszlám erőszakos elterjesztését, ezért a kormány hadseregének közbelépésével kellett beavatkozni és kezdetét vette egy polgárháború, mely erőszakok és véres támadások színtere lett. A világ értetlenül állt a kegyetlenkedés előtt, az ENSZ és néhány nagyhatalom az algériai kormányt kérik, hogy állítsa meg az erőszakot országában. Végül engedélyezte, hogy az EU tényfeltáró bizottságot küldjön. 13
2001-ben társulási szerződést kötött az Unióval, mely külkereskedelmében jelentős segítséget tudott nyújtani. Az EU mellet még USA-val és Brazíliával is fontos kereskedelmet bonyolít le. Marokkó 1969-ben vált egységes független királysággá a déli francia, az északi spanyol s Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével.7 Ugyanebben az évben társulása az EK-val 1969-ben, mely öt évre szólt, de 1976 júliusában preferenciális kereskedelmi egyezmény jött létre. A 90-es években politikai reformokat hajtott végre. 1992-ben az Európai Tanács lisszaboni ülésének eredményeként három évvel később egy új kereskedelmi és együttműködési megállapodás jött létre Marokkó és az Európai Unió között. 1996. április 26-án aláírt társulási egyezmény eredményeként a MEDA program8 keretében az Európai Bizottság 120 millió ECU támogatást hagyott jóvá strukturális fejlesztésekre, azzal a céllal, hogy biztosítsa a versenyképességet a mezőgazdaság és az ipar terén. 2004 júniusában szövetséget kötött az Amerikai Egyesült Államokkal és szabadkereskedelmi megállapodást írtak alá az Európai Unióval együttesen. Külkereskedelmi forgalmát tekintve óriási foszfát készleteiből adódóan az export több mint 30%-át teszi ki, ezen kívül jelentős a kivitel élelmiszerből, mely főleg gabona, déli gyümölcsök és hal. A turizmus fellendülése beindította a kézműipart, mely a szőnyeget és bőráruk kereskedelmét javította. Behozatalra szorul félkész termékekből és néhány fogyasztási cikkből. Földközi-tengeri tagoltságának köszönhetően stratégiailag fontos ország, lakosságának 75%-a berber és csak 15%-át képezi az arab nép. Tunézia szintén francia gyarmat volt 1956-ig, majd a függetlenségét elnyerő ország 1976. április 25-én együttműködési megállapodást kötött az EGK-val, azzal a céllal, hogy Tunézia gazdasági és társadalmi fejlődését támogassa, ezen belül főként az iparosításon, a mezőgazdaság korszerűsítésén és az infrastruktúra fejlesztésén volt a hangsúly. (Megszüntette a vámokat például az olívaolajnak, mely majdnem elérte az ország kivitelének 10%-át). Tunézia jelentős hátrányból indult el az iparosodás terén a függetlenségét követően, mivel hazai felvevőpiaca nem volt akkora, mint az előző két országé. A 70-es években, a gazdaság fejlődésének beindítását a kőolaj áremelkedése is jelentette.
7 8
http://hu.wikipedia.org/wiki/Marokk%C3%B3#Gazdas.C3.A1g letöltés: 2012. április 14. 13:08 Lásd: 7.5.2. fejezet
14
Az ország a 80-as évek elejére eladósodott, ugyanis a kivitele jelentősen lemaradt az import mögött, így a kereskedelmi mérleg deficitessé vált. A 80-as évek csökkenő olajárai szintén beleszólt a folyó fizetési mérlegbe. Az államadóssága elérte az 1,64 milliárd dollárt. Az adósságállomány nagy részét az állam által felvett hosszúlejáratú kölcsönök és külföldi közvetlen befektetések tették ki, melyek nagyrészt a Világbanktól, a nagyobb olajtermelő arab országoktól és európai nagyhatalmaktól folyt be. 1987-től reformintézkedések kezdődtek: az állami jelenlét leépítésével lehetőséget adtak a külföldi befektetőknek, a bankrendszer átszerveződésével versenyhelyzet alakult ki a bankok között, átalakították az adórendszert, illetve a vámokat és mennyiségi korlátozásokat fokozatosan csökkentették. A gazdasági reformok kidolgozásában közreműködött az IMF és a Világbank is. 9 A magreb térség a külföldiek előtt nem vált vonzóvá, mert hiányoztak az alapvető kiépítési és kutatási rendszerek, melyek vonzóvá tehetik a befektetéseket e területen. Az 1. számú táblázat alapján láthatjuk a három ország külföldi befektetéseinek nagyságát.
Külföldi közvetlen beruházások (FDI) nagysága 1. sz. táblázat
Algéria
millió USD
19871991
19921996
19972001
20022006
átlag
átlag
átlag
átlag
2007
2008
2009
2010
12,0
60,0
569,2
1.091,5 1.662,2
2.595,1 2.760,0
2.291,2
Marokkó
158,7
326,6
76,3
1.432,9 2.806,6
2.466,3 1.970,3
1.240,6
Tunézia
87,5
408,4
515,4
1.209,1 1.531.8
2.639,5 1.595,4
1.400,8
Forrás: The World Bank 2011
9
Polgár Attila: Tunézia és az Európai Unió kapcsolata, 41.oldal, BGF-KKFK Szakdolgozat, Budapest 2003.
15
3.2. Masrek országok10 A masrek országok csoportjába a következő államokat soroljuk: Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria, Izrael és a Palesztin Hatóság. A masrek országok sok szempontból közös tulajdonsággal bírnak. Fejlett, magas népesedésű országok, melyek gazdasági befolyásoltságot szenvednek a szomszédos olajban gazdag országok által. Másrészről ezekben az országokban a legmagasabb a védelmi kiadások aránya a GNP-hez viszonyítva, lévén a térség állandó háborús konfliktusainak. Mivel a legtöbb kiadásukat a háborúk fedezésébe fektetik, így nem tudtak kialakítani egy jól működő gazdasági mechanizmust, mely strukturális zavarokat generálnak. Az 1996-ban Egyiptom találkozott az Unióval, ahol egy új euro-mediterrán társulási egyezményről tárgyaltak és 275 ECU pénzügyi támogatásról született határozat. A gazdasági reformok lépéseként a gazdaság liberalizálását, a vámok átlagosan 25%-os csökkentését, és a külföldi befektetések előtti korlátok lebontását valósították meg. Az ország devizatartalékai 1997-re 20 milliárd dollárra emelkedtek (1991-es 4 milliárd dollárról), és az inflációt is sikerült 20%-ról leszorítani 5% alá. Az egyik súlyos probléma az emberi jogok területén a sajtószabadság korlátozása, mellyel a kormány ellenőrzése alá próbálja vonni a nem kormányzati szerveket, a másik a börtönviszonyok lesújtó képét mutatja. A katonai hatóságok vád alá helyeztek és halálra ítéltek polgári személyeket, a rossz ellátás és az orvosok gondoskodásának hiánya miatt az ügyvédek aggodalmukat fejezték ki, mivel nem feleltek meg a nemzetközi igazságos eljárás követelményeivel. A börtönviszonyok nyomorúságára 1995-ben derült fény. Jordánia lakosságának nagyjából 30%-a a palesztin-izraeli háborúk miatt elmenekült palesztinokból áll. A gazdasági reformok 1994-ben a kereskedelmi- és valutaliberalizációval kezdődtek meg. 1996-os tárgyalások az EU-val az együttműködésről folytak, a kitértek Jordánia strukturális fejlesztési támogatására és az euro-mediterrán társulási egyezmény kidolgozására. 10
Balbisi, Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének Tükrében, 73-76.oldal, PhD-értekezés, BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD Program, Budapest, 2001.
16
Az IMF által javasolt reformok közé sorolhatjuk a kormány közalkalmazottainak csökkentését, mely a munkaerő 40%-át teszi ki és a költségvetés közel felét veszi el. Az 1997. novemberi euromediterrán megállapodással szorosabb kapcsolatot hoznak létre a rendszeres politikai párbeszéd által, továbbá szabadkereskedelmi övezetet valósítanak meg. Ugyanebben az évben a választásokon az iszlamisták kirekedtek a politikai választásokon, mely radikálisabbá tette őket. A májusi sajtótörvény módosításával elérték, hogy az ellenzéki hangot korlátozzák, mellyel a megfélemlítés, letartóztatás és a munkahelyek elvesztése fenyegeti őket. 1996. május 28-án a libanoni miniszterelnökkel, Refic Haririvel tárgyalt az Unió egy társulási egyezményről, mely Libanon újjáépítését tűzte ki célul. A 90-es években Szíria GDP növekedését 11 fokozatos csökkenő tendencia jellemzi, miközben 15 milliós lakossága 3,4%-os évi gyarapodást mutat. A devizabevételek 60%-át az olajexport adja. Az állami ellenőrzés alatt álló bankok tovább fékezték a gazdaságpiaci folyamatokat. Az EU tárgyalásokat kezdeményezett a békefolyamatokról és a bilaterális kapcsolatokról a szíriai hatóságokkal. A párbeszéd megkezdésére a szíriai külügyminiszter is szándékát mutatta, mely 1996. július 23-án megvalósult Damaszkuszban. 1997-ben elkezdődtek az euro-mediterrán egyezmény tárgyalásai.
Izrael
az
Európai
Közösséggel
1970-ben
kötött
preferenciális
kereskedelmi
megállapodást, majd 1975-ben megújították és egy átfogó megállapodás jött létre. Ez a megállapodás a vámtarifáinak fokozatos csökkenését célozta meg, azzal a szándékkal, hogy 1977. július 1-ével megszűnnek. Az EK-ból származó termékek vámmentességét 1985-re meg kellett valósítania Izraelnek. 1996-ban az Európai Parlament jóváhagyta a társulási egyezményt, mely az akkori 15 tagállam és Izrael ratifikációja után 1997 januárjában hatályba lépett. Gazdasági-kereskedelmi téren az EU 35,5%-ban részesül Izrael teljes exportjából, így a legfontosabb partnerévé vált. Izraelnek az Európai Beruházási Bank 212 millió ECU kölcsönt folyósított, az Öböl-háború következményeinek felszámolására 160 millió ECU közepes lejáratú hitelt nyújtott.
11
1992-ben 10%, 1994-ben 8%, 1996-ban 6%, 1997-ben alig 4% volt a GDP növekedése
17
1993 augusztusában az oslói tárgyalásokon az izraeli és palesztin küldöttség alapjában véve megegyezik egy "területet békéért" elven működő megoldásban. 1993. szeptember 13-án a washingtoni Fehér Házban Jichák Rabin miniszterelnök és Jasszer Arafat PFSZ-elnök aláírja az oslói egyezmény néven ismert alapvető szerződést, amely 1999 májusára irányozza elő a végső rendezést. Az egyezmény felvázolja az izraeli csapatkivonást a Gázai övezetből és Ciszjordániából. A palesztinok úgy tekintenek a szerződésre, mint államiságuk egyfajta megfogalmazására az idegen uralom, a számkivetettség és a jogfosztottság hosszú évei után. Azonban egy zsidó fanatikus meggyilkolja a Palesztin vezetőt. 1995. szeptember 28-án a washingtoni Fehér Házban ünnepélyes keretek között, az utolsó percekig tartó civakodás miatt az előre beharangozott időponthoz képest némi késéssel, Izrael és a PFSZ aláírja az úgynevezett második oslói megállapodást, amely az izraeli katonák ciszjordániai kivonulásának szakaszait rögzíti.12 Külkereskedelmét tekintve az oslói szerződések aláírása idejére a palesztin gazdaság gyakorlatilag beépült az izraelibe, mivel exportjának több, mint 70%-a Izraelbe irányult, és az import egésze Izraelből vagy rajta keresztül érkezett. A más országokkal való kereskedelmet a palesztinok számára, biztonsági szempontokra hivatkozva, Izrael határozta meg 1996 októberétől a palesztin áruk speciális vámmentes státuszt élveztek az amerikai piacokon, bár kevés gyakorlati jelentőséggel.13 1996. december 10-én a Palesztin Felszabadítási Szervezet a Palesztin Hatóság nevében ideiglenes társulási egyezményt kezdeményezett az EU-val. Az Európai Unió az izraeli-palesztin viszonyainak rendezésére 1994 és 1998 között 250 millió ECU közvetlen támogatást nyújtott a palesztin adminisztráció
közigazgatásának és
rendőrségének részére. Az Európa- Masrek kapcsolatban fontos része a politikai párbeszéd, az Izrael- Masrek relációban viszont az EU arra törekszik, hogy intézményi kapcsolatok alakuljanak az országok között.
12
http://www.origo.hu/nagyvilag/19990904apalesztinizraeli.html letöltés: 2012. április 14. 20:40 Újvári Anna: A Palesztin gazdaság az 1990-es években, különös tekintettel az Oslói folyamatra, 43. oldal, BGFKKFK Szakdolgozat, Budapest 2008 13
18
A 3. számú táblázat a masrek országok külföldi beruházásainak nagyságát mutatja.
Külföldi közvetlen beruházások (FDI) nagysága
3. sz. táblázat
millió USD 19871991
19921996
19972001
20022006
átlag
átlag
átlag
átlag
2007
2008
2009
2010
Egyiptom
874,9
3442,0
955,3
3.511,2 11.578,1
9.414,6 6.711,6
6.385,6
Jordánia
17,5
7,7
403,1
1.450,1
2.622,1
2.826,4 2.426,9
1.701,4
Libanon
-
-
-
2.278,5
3.375,9
4.333,0 4.803,6
4.954,8
Szíria
34,6
121,2
161,0
341,8
1.242,0
1.467,0 2.569,5
1.380,8
Izrael
229,6
876,4
3.468,0
5.593,1
8.798,1 10.874,1 4.438,1
5.152,2
Forrás: The World Bank 2011
3.3. Ciprus, Málta és Dél-Európai Országok Ciprus egy kis sziget a Földközi-tengeren, mely összeköti Görögországot a közel-keleti országokkal. 1960-ig brit gyarmat része volt. Az országot két részre osztja a déli, főként görög lakosú, illetve az északi, Törökország által megszállt török lakta részeket elválasztó Zöld vonal. Az északi török ciprióta államalakulatot 1983-ban hozták létre és csak az anyaország ismeri el. 1972-ben írtak alá társulási szerződést az EU-val, ami 1973. január 1-én lépett életbe azzal a céllal, hogy létrehozzák a vámuniót. Ez 1988. január 1-ével megvalósult. Málta Észak-Afrika és Dél-Európa között elhelyezkedő szigetcsoport, mely helyszíne fontos tengeri és légi tranzitnak. Csak a három legnagyobb szigete lakott.
19
Társulási szerződésüket az EU-val 1970-ben kötötték meg, azzal a céllal, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos akadályokat megszüntetik és vámuniót hoznak létre. A gazdasági nehézségek miatt az első fázis határidejét meghosszabbították 1980-ig. 1996. január 1-én életbe lépett egy pénzügyi prioritást élvező programokról szóló egyezmény, az EU-Ciprus és EU-Málta viszonylatban, és még ugyanebben az évben az EU aláírta mindkét országgal. 2004. május 1-jén a Ciprusi Köztársaság megosztott államként lett az EU tagja. Az északi, megszállt területek EU tagsága a helyzet rendezéséig felfüggesztésre került. Ciprus 2008. január 1-jén csatlakozott az euró zónához, és bevezették az eurót. Nicosiában mindkét fél részére – a görög és a török városrész polgármestere – ünnepélyes keretek között megnyitotta Ledra nevű főutcáját, amely a kettéosztottság megszűnésének kezdetét jelképezi. 14 Máltára is ugyanazok a dátumok érvényesek az EU-hoz és az euró zónához való csatlakozásokra. A három dél-európai ország: Görögország, Spanyolország és Portugália a mediterrán térség európai országai, melyek integrációs törekvései legeredményesebben működött. A három ország hasonló adottságokkal rendelkezik, Európai Uniós csatlakozásukat követően megindult a fejlődés elmélyítése, a pénzügyi unió megvalósítása felé. Az európai integrációhoz való csatlakozás következményeként példázhatjuk, hogy a dél-európai országok egy főre jutó jövedelme a csatlakozás időpontjában jóval az EK országok átlaga alatt volt. A csatlakozást követően Spanyolország és Portugália gazdasági növekedésének üteme meghaladta a nyugat-európai átlagot, és ez által e két ország jelentősen előrehaladt a fejlettebb országok utolérése terén, ezzel szemben Görögországban stagnálást lehet megfigyelni. Spanyolország és Portugália 1986. évi csatlakozását követően számos jelentős változás következett be: − Spanyolország eltörölte az összes mennyiségi korlátozást, és vállalta, hogy a saját és az EK külső vámjai közötti különbség felét három év alatt leépíti,
14
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprus letöltés: 2012. április 15. 17:59
20
− Portugália megszüntette az importengedélyezés rendszerét és a speciális importilletékeket, eltörölte a kvóták egy részét, és vállalta, hogy hét év alatt az összes mennyiségi korlátozást megszünteti, − Görögország sem számolta fel előbb a kereskedelmi korlátozásokat, mint a másik két ország, holott öt évvel előbb csatlakozott az Európai Közösséghez, az EK vámokat csak 1986-tól kezdte alkalmazni, az importcikkek különadóját csak 1989-ben törölte el.15 A három ország közül Spanyolország volt gazdaságilag a legfejlettebb, kereskedelmi mérlege a csatlakozás előtt jelentős hiányt mutatott, a belépést követően azonban az exportbevételek növekedésnek
indultak.
A
90-es
évekre
a
magánszektor
élénkülése
megemelte
a
reáljövedelmeket, s így a lakosság megtakarítása, és ez által a beruházási tevékenységek is megnőttek.
3.4. Törökország A 70 milliós lakosú ország 90%-a muszlim, döntően török nemzetiségű 13-15 millió kurddal. 1963-ban aláírták a társulási egyezményt az EU-val, amely ebben az esetben azt jelenti, hogy a vámunió létrehozása független a csatlakozástól, illetve a 28. cikkelyben benne foglaltatik a török csatlakozás lehetősége: „Amint a megállapodás működése lehetővé teszi, hogy Törökország a Római Szerződésben rögzített kötelezettségeket teljesítse, a szerződő felek megvizsgálják Törökország belépésének lehetőségét”, de ez nem jelent egyértelmű felvételi kötelezettséget.16 Az EU és Törökország közötti vámunió 1996. január 1-én lépett életbe. A vámunió fontos lépés volt, mivel Törökország külkereskedelmi forgalmának több mint 50%-át a Közösséggel bonyolítja, azonban a török EU-csatlakozást ellenzők aránya az utolsó évtizedben a kétszeresére nőtt. 15
Balbisi, Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének Tükrében, PhD-értekezés, BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD Program, Budapest, 2001, 117.oldal 16 Balbisi, Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének Tükrében, PhD-értekezés, BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD Program, Budapest, 2001. , 81.oldal
21
Az egyik fő probléma az előnytelen változások hordozója, hiszen szegény államként növelné a gazdagabbak hozzájárulási kötelezettségét és csökkentené a szegényebbek támogatási összegét. Az EU bővítésével egyre jelentősebb erőt képviselnek az Unióban a kohéziós országok (ahol a nominális GDP/fő nem éri el az EU-átlag 90%-át). Az EU 15-ben Spanyolország, Portugália és Görögország súlya viszonylag csekély volt, a keleti bővítéssel azonban relatíve szegény országok csatlakoztak, így jelenleg már az Unió lakosságának közel 30 százaléka kohéziós országban él. 17 További indokok, melyek a csatlakozás ellen szólnak: - az EU keresztény kultúrára épülő közösség, Törökország pedig muszlim; - nem tartja be az emberi jogokat (kisebbségi jogok, kínzások a börtönökben) - a török hadsereg szerepe meg mindig jelentős - a török gazdaság fejletlen, sok pénzt kellene neki adni az alapokból - 10-15 év múlva, amikor belepnének a törökök, a népességük már nagyobb lenne, mint az eddig legnépesebb németeké (82 millió), ezáltal a döntéshozó szervekben nagyon nagy lenne a súlya - határai a Közel-Kelettel határosak, vagyis az EU a közvetlen szomszédja lenne a problémás területeknek - nem ismerték el, hogy léteznek kurdok (az ő szóhasználatukban „hegyi törökök”), igaz ma már elismerik, de nem teljesen. 2015-ben esetleg teljes jogú tag lehet, de ez most úgy néz ki, nem érhető el, elsősorban a németek és a franciák ellenzik a felvételét.
17
Szigetvári Tamás: Európa peremén: új tagok és szomszédok. Félhold a csillagok között. VKI, Kelet-Európa Tanulmányok, 2007/1. szám, 60.oldal
22
4. A „REGIONALIZMUS” MINT POLITIKAI- ILLETVE GAZDASÁGI JELENSÉG A régiók megalakulása elengedhetetlen a fejlődéshez, hiszen a belső források korlátozottan jelennek meg, így behozatalra szorulunk vagy kivitelre van módunk. Ez a hatékonyság maximalizálására törekvés, mellyel kihasználhatjuk komparatív előnyeinket is. A múltban a regionalizmust téves eszmék uralták, s a radikális csoportok elutasították a nagyobb fokú autonómia védelmében. A regionalizáció és lokális együttműködés mindvégig jelen volt az ember történetében, de visszatérése, újjáéledése és egyre szélesebb elterjedése kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb tendencia a legújabb-kori történelemben, amelyet a kiterjedés, a változékonyság, az alkalmazkodás jellemez.
4.1. A regionalizmus jelensége A mai világrendnek négy uralkodó tendenciáját fedezhetjük fel: globalizáció, interdependencia, transznacionalizálódás, regionalizáció (új regionalizmus). Századunkban a globalizáció elérte a világot, mely szorosan összefüggésben áll a regionális integráció jelenségével, eltünteti az államhatárokat, és a térségi integráció határai váltják fel. Ez a folyamat kiterjed a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területére, mely egy erőteljes piaci mozgás eredménye. Az átrendeződési folyamat a jelenben és a jövőben meghatározó mindannyiunk életére. A regionális integráció a térségen belül segíti a fejlődésben lévő országok könnyebb bekapcsolódását a világgazdaságba és az egymás közötti együttműködéssel – mind gazdasági, mind politikai téren – a nemzetközi versenyben is jobban helyt tudnak állni. A regionális együttműködési forma alkalmas egyrészt az érdekellentétek feloldására, azaz feloldják a korábbi ellenséges viszonyokat, másrészt a szubregionális érdekek közösségi szintű intézményesítésére, szintetizálására. A kialakult kapcsolatok új és szélesebb hálózatot hoznak létre. A folyamat a hidegháború után egyre mélyebben határozza meg a különböző népek és kultúrák világhoz és egymáshoz való viszonyát.
23
Glatz Ferenc történész, az MTA volt elnöke egyik előadásában a régiók és az állam a modern nemzetállam viszonyával kapcsolatban vezetett be két szemléltető modellt. Eszerint a modern nemzetállamok két ideáltípusát különítette el, amelyeket a szőlő és az alma szimbólumával jelölt meg. A szőlő jellemzi az európai részét a térségnek és az alma az arab világot képviseli. Kijelentése szerint: „A „szőlő” szimbólumával jelölt államtípus: -
individuális arculatú közösségek integrációja;
-
autonóm, decentralizált egységek koordinációja;
-
plurális szerkezetű, autonóm egységekre épül, a centrum kényszerhatalma minimális.
Az „alma” olyan államtípust jelöl, amely: -
homogenizált, nivellált, „gleichschaltolt”;
-
nincsenek benne önálló arculati egységek;
-
hierarchia, centralizáció és központi kényszer maximuma jellemzik.”18
A regionalizmusra nyitottabb típus a szőlő, mely a regionalizmus fejlődésének kedvez, ezzel ellentétben az alma-típusú állam gátat szab ennek a fejlődésnek. Glatz Ferenc ugyan ezt a példát a kelet-európai országok Európai Uniós berendezkedése viszonylatában értelmezte, de a mediterrán térség regionális folyamatában is fellépnek ezek a lényeges problémák. Az „új regionalizmus” döntően a II. világháború utáni jelenség, egy olyan megvalósítható stratégiaként indult, amely a biztonság, a béke, a fejlődés és a jólét szem előtt tartását fontosnak tartotta. A korai regionalizmus bipoláris hidegháborús struktúrában gondolkodott és a nemzetállamokat elsődleges szereplőknek tartotta. Az új regionalizmus tartalma is változik, a nagyhatalmak érdekében kedvező (vezető szellemiségű) regionalizmus ereje csökken és az aktuális irányzat már egy kényszerektől mentes fejlődést céloz, amely az alsóbb, lokális döntéshozatali szervekből vagy magukból a régiókból indul ki. A ma regionalizmusa inkább kifelé, mint befelé forduló, amely egy mélyebb egymásrautaltságot tükröz a globális politikai-gazdasági térben.
18
Szabó Máté: Civil társadalom – globalizáció – regionalizmus, Magyar- Svéd Online Források publikációja, 2004. augusztus 1. http://www.hunsor.se/dosszie/civiltarsadalom.pdf letöltés: 2012.04.01. 14:10
24
A mai nemzetállamok egyre inkább feladják tradicionális szuverenitásukat, hogy egy nagyobb politikai közösség félig független tagjai legyenek, hiszen a gazdasági és politikai biztonság és az egyensúly így biztosítható. Fontos a regionalizmus és a regionalizáció megkülönböztetése. A regionalizmus egy általános jelenségre utal, megcélozza a biztonság, a vagyon, a béke és a fejlődés megteremtését, fenntartását és mindezek szétosztását egy régión belül. A regionalizáció az aktivista elemeket tartalmazza és a tapasztalati fejlődést mutatja. Intézményi szinten irányított közigazgatásipolitikai folyamat. Földrajzilag egymáshoz közel fekvő területek, melyek politikusok irányításának hatására egyesülnek. A létrejövő régió egy mesterséges alakulat. A regionalizmus a globalizáció erősödésével párhuzamosan született egyfajta válaszként A globalizálódó világban a nemzetállamok igyekeznek a globalizációs folyamatba való bekapcsolódás mellett megőrizni nemzeti karakterüket. Ennek egyik formája, hogy szűkebb környezetükkel igyekeznek szorosabb kapcsolatot kialakítani. Egy adott földrajzi térség nemzetállamainak valamely szervezett formába tömörülését integrációnak nevezzük. Az integráció mélysége különböző fokú lehet, és különböző területekre terjedhet ki. Így például az Európai Unió kezdetben alapvetően kereskedelmi kérdésekre koncentrált, később egyre több területet vontak be a közös politikák közé. Ilyen például a szociális kérdések, pénzügyek vagy a kutatás-fejlesztés volt.19 Kocziszky György szerint regionális gazdasági integráción az adott földrajzi térségen belül elhelyezkedő két, vagy több nemzetállam független döntésén alapuló, a nemzetgazdasági korlátok és különbözőségek megszüntetésére, jószág- és erőforrás piacok egyesítésére irányuló, intézményesített kapcsolatát értjük.20
19
http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/15het/foldrajz/foci15.html letöltés: 2012. április 1. 12:02 Integrációelmélet –ZMNE – 12.dia, portal.zmne.hu/pls/.../B5B3067D2FCC0BCBE040E0C1044C40E1 letöltés: 2012. április 1. 13:21 20
25
4.2. A regionális integráció típusai A különböző integrációs típusok az integrációban résztvevő nemzetgazdaságok és nemzetállamok között az akadályok leépítését, majd a mind tökéletesebb harmonizációt tűzik ki céljukként. A regionális (gazdasági) integrációkat, mélységük alapján, a következő szintekre bonthatjuk: „A preferenciális megállapodás a regionális integráció leglazább formáját jelenti. Két vagy több ország megállapodik az áruk egy meghatározott körére vonatkozóan a vám és egyéb mennyiségi korlátozások leépítésében. A megállapodás értelmében a preferenciális rendszer lehet aszimmetrikus (egyoldalú), ilyenkor a fejlettebb gazdaságú ország kedvezményeket nyújt a fejletlenebbnek, anélkül, hogy annak hasonló kedvezményeket kellene foganatosítania. Ilyen kedvezményeket kaptak a legelmaradottabb fejlődő országok az EK-tól és más fejlett ipari országoktól, de erre épült az EK korábbi mediterrán politikája is. A szabadkereskedelmi megállapodás illetve övezet keretében az integrációs partnerek teljesen (vagy legalábbis nagy részben) liberalizálják az egymás közötti árukereskedelmüket. A harmadik országokkal szembeni kereskedelmi politikájukat ez nem érinti. Az áruk eredetének igazolása így alapvető, hiszen csak hazai eredetű termékekre érvényes a vámmentesség. A szabadkereskedelmi megállapodás létrejöhet két ország között, bilaterális szinten, de több ország részvételével is, ez utóbbi esetben szabadkereskedelmi övezet jön létre. Az integráció következő fokozata, a vámunió, harmonizálja a résztvevő országok külső vámszintjeit, illetve egyéb protekcionista eszközeit. Az egységes vámterület előnye, hogy szükségtelenné teszi a bonyolult és költséges eredetvizsgálatot. A közös piac esetében az árukra vonatkozó liberalizáció kiterjed a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad mozgására is. A gazdasági (és monetáris) unió még tovább megy a harmonizációba bevont területek tekintetében, amit a politikai unió, a teljes politikai rendszer egységes intézmény-rendszerbe kerülése tetőz be.”21
21
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi kapcsolatok, 4344. oldal, Budapest, 2002
26
3. táblázat A regionális integráció típusai
Egyes
Egymás
Azonos
Áru, tőke,
Gazdaság-
Politikai
termékekre
közti
szintű
szolgáltatás
politikák
rendszer
vonatkozó
vámok
külső
és
harmoni-
egységesítése,
vámked-
eltörlése
vámok
munkaerő
zációja,
erős
szabad
monetáris
szupranacio-
áramlása
unió
nális
vezmények
intézmények Preferenciális
x
megállapodás Szabadkeres-
x
kedelmi egyezmény Vámunió
x
x
Közös piac
x
x
x
Gazdasági unió
x
x
x
x
Politikai unió
x
x
x
x
27
x
4.3. Regionális integrációk a Mediterrán régióban A fejlődő országokban az integrációs törekvéseket főként a gazdasági szempont motiválja. Az arab országok a modern gazdasági integráció felé vezető útjának kezdetén járnak, míg az európai országok több évtizedes együttműködésük révén egy integráltabb bázisra támaszkodnak gazdaságilag, így az integrációs lépések jellege is eltérő. 1964-ben megalakult az Arab Gazdasági Egység Tanácsa (CAEU) 12 arab tagország részvételével (Egyesült Arab Emirátus, Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Kuvait, Líbia, Mauritánia, Palesztina, Szomália, Szudán és Szíria). A Tanács tagországainak képviselői melyek gazdasági és pénzügyminiszterek - évente kétszer üléseznek. Évente más-más ország tölti be az elnökségi funkciót. 1965-ben megalakították az Arab Közös Piacot (ACM) négy ország, Egyiptom, Irak, Jordánia és Szíria részvételével, azóta Jemen, Líbia és Mauritánia is csatlakozott hozzá. 1971-re a vámkorlátokat lebontották, de a mai napig nem sikerült liberalizálni a kereskedelmet, nem tudtak megegyezni a mennyiségi korlátokban, így egymással való kereskedelmük 1965 és 1979 között 2,7 %-ról 2,5 %-ra csökkent. Az ACM nem tekinthető komoly integrációs törekvésnek.22 Már 1956-ban - Tunézia és Marokkó függetlenné válásakor - felmerült egy másik regionális együttműködés megvalósításának gondolata, de több mint 30 évig nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Először 1988-ban találkoztak, majd 1989-ben az öt tagállam (Algéria, Marokkó és Tunézia mellett Líbia és Mauritánia) hivatalosan is aláírta az alapító okiratot, így megalakult szubregionális integrációként a Magreb Arab Unió (UMA). Az Unió egy afrikai pánarab kereskedelmi egyezmény, célja Észak-Afrika gazdasági és politikai egységének megteremtése. Az együttműködés reményteli indulása azt a célt tűzte ki maga elé, miszerint megteremtik az országok közötti vámunió és a közös piac létét 2000-ig.
22
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi kapcsolatok, 5859. oldal, Budapest, 2002
28
Az 1991-es casablancai csúcstalálkozón már kijelölték az egyes funkciókra vonatkozó székhelyeket is, ám ugyanebben az évben az Algériában kialakult politikai belviszályok 23 megfékezték az Unió további tevékenységének haladását, illetve a többi országokban fellépő politikai ellentétek is hozzájárultak ahhoz, hogy a magreb térség integrációs próbálkozásainak sorozata kudarcba fulladjon. 1993-ban az öt külügyminiszter döntése alapján bejelentették, hogy szünetet tartanak az egyezmények megvalósítását illetően. A Masrek régión belül az arab országok közül a 90-es évekig csak Egyiptom volt gazdasági kapcsolatban Izraellel. 1990-től enyhülés következett be. 1993-ban Izrael részéről Simon Peresz és a Palesztin Hatóság részéről Mahmoud Abbasz aláírták az Oslói Egyezményt, mely így viszonyuk normalizálódására tett szert. A konfliktus átmenetileg enyhült. 1994-ben Jordánia békét kötött24 Izraellel (Egyiptom után második országként), majd a határok megnyitásával elindult egy folyamat a szabad utazás felé. 1996-ban létrejött a két ország között egy kereskedelmi egyezmény. “A kereskedelmi korlátok lebontására és a gazdasági együttműködés növelésére több szcenárió is született, amelyek mind a 90-es évek elején lezajlott politikai változásokra alapoznak. Az egyik szerint például Izrael, Jordánia és a Palesztin Önkormányzat által alkotott Triád jelentené egy létrehozandó vámunió magját. Izrael öt év alatt leépítené a jordán és palesztin termékeket érintő vámjait, 2010-re pedig a vámleépítés kölcsönösen megtörténne, illetve Egyiptomot, Szíriát és Libanont is bevonnák, sőt Törökországot, Ciprust és a politikai viszonyok megfelelő alakulása esetén Irakot is.”25 Azonban
ezeket
a
gyakorlatban
nem
sikerült
megvalósítani.
További
eredményes
békefolyamatok nem jöttek létre az arab térségben.
23
Az iszlamista mozgalomból alakult párt, az Iszlám Üdvfront (FIS) térhódítását próbálták visszafogni a kormány katonák bevetésének segítségével, mely több-kevesebb sikert ért el. Az ország gazdasága is megromlott, így a reformfolyamatok leálltak. Habár a FIS-t 1992-ben betiltották, azonban egy másik megalakult iszlám csoporttal együtt vérengzésbe kezdtek, amely polgárháború kitörését eredményezte. 24 A békekötésben jelentős szerepe volt az USA-nak, aki cserébe az összes tartozást elengedte Jordánia részéről. 25 Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi kapcsolatok, 60. oldal, Budapest, 2002
29
Izrael számára az összes kereskedelmi partner közül az Egyesült Államok és az Európai Unió bizonyult a legfontosabbnak, így a legtöbb üzletet is velük kötötte meg - elsősorban a high-tech iparban és a gyémánt kereskedelemben.
30
5. NATO ÉS A MEDITERRÁN TÉRSÉG26 A Földközi-tenger lényeges szerepet játszik Európa biztonságában mind katonai, mind gazdasági szempontból. Megközelítőleg az olaj és földgáz 65%-a amely Nyugat-Európában kerül felhasználásra- ezen a tengeren megy át. Szállításuk hajóval és földgázvezetékeken történik, mely így egyesíti Líbiát Olaszországgal, illetve Marokkót Spanyolországgal. Évente körülbelül 90.000 kereskedelmi hajó megy át a Gibraltár-szoroson. A garancia, hogy ezek az útvonalak a tengeren állandóan nyitottak és biztonságosak legyenek, nélkülözhetetlen Európa túléléséhez. A tág mediterrán térség - melybe beletartoznak a Közel-Kelet és Perzsa-öböl területén fekvő országok - komoly veszélyforrásai voltak (és jelenleg is azok) az európai kontinens biztonságának. Ilyen az energiaellátás zárlata, a proliferáció, a tömegpusztító fegyverek, illetve a vallási szektorok fanatizmusából eredő terrorista támadások. A regionális konfliktusok és a demokratikus és gazdasági fejlődés hiánya, mely jellemzi néhány országot – a tengerparti tömeges migráció következményeként – szintén aggodalommal tölti el Európát. Emiatt elkerülhetetlenné vált, hogy a legtöbb európai ország biztonságáért felelős legfontosabb szerv a NATO (Észak Atlanti Kezdeményezési Szervezet) érdekelt legyen ennek a kiterjedt és változatos zónának a biztonság és stabilitás szempontjából. Ennek ellenére a hidegháború idején a Szovjetunió és a Varsói Szerződés fenyegetése azt eredményezte, hogy a NATO a mediterrán térséget csak egy déli szárnyként nevezze, és másodlagos fontosságot adjon neki. A kivételt Törökország képviselte, ahol specifikált megerősítést alkalmaztak, mivel határos a Szovjetunióval, valamint a Fekete-tengeri átjárás lehetőségét uralták. A hidegháború végeztével a NATO stratégiát váltott és szinte kizárólag a szárazföldi védelemre – konvencionális, vagy nukleáris – fókuszált és azon fáradozott, hogy egy biztonságos és stabil környezetet valósítson meg, és ezt fenntartsa az együttműködés és a párbeszéd segítségével, kiemelten az európai területet. Az 1999-es Stratégiai Koncepció, - mely még hatályban van -, 26
Jose Enrique de Ayala: La OTAN en el Mediterráneo (AFKAR/IDEAS, OTOÑO DE 2009) saját fordítás
31
úgy határozza meg a Mediterráneumot, mint a Szövetség érdekét képviselő kitüntetett terület, és amely megerősíti Európa biztonsága és a Mediterráneum stabilitása és biztonsága közötti szoros kapcsolatot.
5.1. A Mediterrán Dialógus és az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés Az nyilvánvaló felismerés előtt már az Észak Atlanti Szövetség 1994 decemberében elindította a Mediterrán Dialógust (MD). Ez a kezdeményezés feladatául tűzi ki a biztonság megteremtését, így javítva a kölcsönös ismeretek átadásán a transzparencia és a polgári, katonai és civil együttműködés segítségével. A kezdeményezés Egyiptom, Izrael, Mauritánia és Marokkó részvételével indult. 1995-ben Jordánia és Tunézia is csatlakozott, majd 2000-ben Algéria bővítette a részt vevők körét. 1997 júliusában megalakult Madridban a Mediterrán Együttműködési Csoport, ahol időszakosan gyűlést tartanak a Külügyminisztérium politikai vezetői, amely a Mediterrán Dialógus irányításával történik az Észak Atlanti Szövetség felügyelete alatt. A hét csatlakozott ország a Szövetséggel elsősorban bilaterális formában működik (NATO+1), de multilaterális gyűléseket is tartanak (NATO+7). Mindkét típusú találkozó nagykövetségi és munkacsoporti szinten zajlik, de 2004 óta vannak olyan találkozók, ahol a külügyminiszterek képviseltetik magukat. A Mediterrán Dialóguson belüli tevékenységeket összegyűjtik egy éves munkaprogramban és felhasználják számos területen, mint például a védelmi tervezés és politika, polgári veszélyhelyzeti tervezés, tudomány és környezet, információ és sajtó, válságkezelés, határvédelem,
proliferációs
és
terrorizmusról
való
konzultációk,
valamint
katonai
együttműködési program, melyet feladatok, látogatások, kurzusok, szemináriumok és logisztikai tevékenységek foglalnak magában. Habár a dialógus és az együttműködés ugyanaz minden tagország felé, az Egyéni Együttműködési Programok formájában minden egyes ország szabadon kiválaszthatja a részvétel kiterjedését és fokát. 2006-ban sikerrel átment az első Program Izraellel, majd 2007-ben és 2009ben Egyiptommal és Jordániával.
32
A 2001. szeptember 11-ei merénylet hatására a NATO mediterrán politikája jelentős mértékben tovább fejlődött a globális terrorizmus ellenes harc jegyében. A Szövetség 2001 októberében indította el Operation Active Endeavour néven a Földközi-tenger nyugati medencéjében a haditengerészeti ellenőrző műveletét, amelyhez a mediterrán államok is csatlakozhattak. A A művelet kiterjedt az egész mediterrán területre, a küldetések is szélesebb keretekben zajlottak, melybe a tengeri utak védelme is bekerült, így segítve a biztonságos közlekedést és a terrorizmus elleni fellépést. Következményeként a prágai 2002-es NATO csúcstalálkozón az állam- és kormányfők a terrorizmussal kapcsolatos kérdések Mediterrán Dialógusba való beemelése mellett döntöttek. A támadások megnövelték a Közel-Kelet-mediterrán régió stratégiai fontosságát. 2004 júniusában a szövetségi kormány- és államfők az Isztambuli csúcstalálkozón a Mediterrán Dialógus megszilárdításáról döntenek és a “megosztott tulajdon” elve alapján egy igazi társulást hoznak létre, mely a gyakorlatban egy új lökést adhat. Ugyanazon a találkozón egy másik programot is elindítottak, az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezést (ICI). A szándék ugyanaz volt, mint a Mediterrán Dialógusnál, de ezúttal a tág Közel-Keletre fókuszálva, konkrétabban első fázisként az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) tagjaira is vonatkozóan. 2005 első felében már az ICI tagjaként számolhatott Bahrein, Katar, Kuvait és az Egyesült Arab Emirátusok. Másik két ország (Omán és Szaúd-Arábia) érdeklődését mutatta az ICI felé és tárgyalások folynak a belépésre. Ahhoz, hogy a NATO e kezdeményezések révén sikeres lehessen, szükség van a két program, a MD valamint az ICI összehangolására. Ugyanakkor a siker érdekében bizonyos területeken meg kell húzni a határvonalat, így földrajzi és politikai értelemben is fontos a két program világos elkülönítése.
33
5.2. Problémák a NATO-mediterrán együttműködésben A Mediterrán Dialógus és az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés működése alatt nem történtek látványos változások. Annak ellenére, hogy a kollektív tevékenységek száma megnőtt, nem lehet kijelenteni, hogy az adott területen belül a biztonság jelentős javulása történt volna, valamint a NATO előérzete sem változott a 11 ország tekintetében. Az való igaz, hogy a Mediterrán Dialógus három tagországa, Egyiptom, Jordánia és Marokkó részvételét mutatta a NATO-val együtt a Bosznia-Hercegovinai (IFOR/SFOR) és a Koszovói (KFOR) műveletekben, valamint Izrael és Marokkó is közreműködött az Active Endeavour műveletben, de ezek inkább a nyugati országok - elsősorban az USA - jó kapcsolatának elnyerésével hozhatók relációba és nem az MD hatásaként tudhatók be. Mindkét kezdeményezés számos problémával terhelt. Az első talán az, hogy nem minden vonatkozott ország veszi ki részét benne. A Mediterrán Dialógus tekintetében hiányzik Líbia, Libanon és Szíria szerepe, mely szükségessé vált a bizalom mértékében. Ez komolyan korlátozza a projekt kapacitását, ami a Mediterrán térség biztonságának és stabilitásának növelését jelenti. A másik probléma a térség országainak hatalmas diverzitása. A stabil divízió ellenére – DM a mediterrán térség és az ICI a Közel-keleti rész képviseletében – mesterséges kialakításról van szó, olyan országok, mint Izrael, Egyiptom és Jordánia mindkét színtéren részt vesz. A politikai és gazdasági különbség nagysága az országok között, és az eredendő veszélyek különbsége azt mutatja, hogy képtelenség egy koherens politikát használni mindenki felé. Kétség kívül fő akadályként a tartós palesztin-izraeli konfliktussal kell számolni, amely a térségben majdnem minden nézeteltérés és probléma eredetét képviseli az elmúlt évtizedekben. Amíg ez a konfliktus nem oldódik meg, addig nehéz lesz az arab és muzulmán országok jó kapcsolatának léte az USA és a NATO irányába. “A NATO tevékenységének pozitív megítéléséhez szükség van a programok jobb megértésére és elfogadására a közel-keleti államokban. Ezt figyelembe véve döntött a NATO többek között amellett, hogy Isztambul szolgáljon e kezdeményezés meghirdetésének helyszínéül. Isztambul ugyanis szimbolikus értelemben hidat formál a két kontinens, a vallások, civilizációk, kultúrák
34
között. A kihívások, amelyekkel a NATO-nak és a közel-keleti államoknak egyaránt szembe kell nézniük, éppen ilyen hidakkal, együttműködési kísérletekkel oldhatók meg.”27
27
http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1033 letöltés: 2012.04.02 20:33 35
6. BARCELONAI NYILATKOZAT ÉS AZ EURO-MEDITERRÁN PARTNERSÉG
6.1.Társulási szerződések Az Európai Közösség külkapcsolati felépítését a Mediterrán térség országaival a Római Szerződésben szereplő idevágó rendelkezések alapján valósította meg. Alapvetően három típusa oszthatók: a csatlakozás (237. cikk alapján), társulási szerződés (238. cikk alapján) és a korlátozott kereskedelmi egyezmény (111. és 113. cikk alapján). Az Európai Közösség társulási szerződései három hullámban zajlottak le: Az első lépésként a dél-Európai országok csatlakozására került sor, mely társulási szerződés formájában kötődött meg. Mivel ezek az országok Európa részéhez tartoznak, így a jövőben teljes jogú tagokká válnak. E társulási szerződések aláírása Görögországgal 1961-ben, Törökországgal 1963-ban, Máltával 1971-ben és Ciprussal 1973-ban valósult meg. Görögország társulási szerződése kivételes volt, ugyanis mint elsőnek társuló ország bizonyos kedvezményeket kapott az EK-tól, például a fontosabb mezőgazdasági termékei (dohány, olajbogyó, szőlő) exportálásának könnyítésével.28 Törökországról ez a kiváltság nem mondható el. 1963-ban a felek aláírják a társulási megállapodást (az ún. ankarai megállapodást), melynek célja elősegíteni, hogy Törökország és az EGT között fokozatosan vámunió alakuljon ki, és hogy Törökország végül taggá válhasson.29 1995-ben a Törökország–EU társulási tanács véglegesíti a Törökország és az Európai Unió közötti vámuniót létrehozó megállapodást és 2008-ban a Tanács felülvizsgált csatlakozási partnerséget fogad el Törökországra vonatkozóan. Málta 1996-ban visszavonta csatlakozási kérelmét, azonban Ciprussal együtt 2004-ben teljes jogú tagok lettek az Európai Unió keretében. Spanyolországgal végül csak preferenciális kereskedelmi megállapodást kötöttek, gazdasági és politikai okokból, és Izrael is erre a sorsa
28
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi kapcsolatok, Budapest, 2002, 65. oldal 29 http://eur-lex.europa.eu/hu/dossier/dossier_07.htm
36
jutott.30 Az arab országok számára az EK által felajánlott további kereskedelmi preferenciákat, melyet Egyiptom, Líbia, Jordánia és Szíria fogadtak el.
6.2. Globális Mediterrán Politika Az EU külkapcsolati rendszerében a bilaterális társulási szerződések második nagy hulláma a déli országokkal való együttműködési megállapodások. Az 1972-ben megalakult Globális Mediterrán Politika keretében a külön-külön kötött új társulási egyezmények felfrissítették az EU mediterrán politikáját. Líbiát és Izraelt kivéve az összes Európán kívüli Mediterrán régió országa képviseltette magát. A társulási egyezmények megkötése így létrejött Marokkóval (1976), Algériával (1976), Tunéziával (1976), Egyiptommal (1977), Jordániával (1977), Szíriával (1977) és Libanonnal (1977). Líbia semmilyen megállapodást nem akart kötni a Közösséggel, míg Izrael különleges elbánást biztosító szabadkereskedelmi megállapodást írt alá politikai okok miatt. Az új kétoldalú társulási megállapodások helyett az elképzelés a Közösség részéről eredetileg egy egységes együttműködési konstrukció váltása lett volna, melynek keretében az északi országokkal vámunióra és teljes jogú tagságra törekedett. Azonban ez meghiúsult, mivel több tényező is közrejátszott. A Közösségen belüli országok féltették piacukat a konkurenciától, a mezőgazdasági termékekre biztosított koncessziók szelektívek voltak, így ellenszenvek alakultak ki az országok között. A másik fontos tényező a Yom Kippur31 háború kirobbanása, melynek következménye az Izraelt támogató európai és az 30
Az 1963-ban függetlenné vált Marokkó 1969-ben öt éves részleges társulási szerződést kötött az EK-val, mely kereskedelmi preferenciákat jelentett a citrusfélékre, így Spanyolország és Izrael előtt Marokkó kapta meg erre a kedvezményeket. Politikai részről Spanyolország társulását Hollandia megvétózta a Franco-rezsim ellenszenvét mutatva, Izraelét pedig Franciaország, mivel az arab-izraeli konfliktus miatt nem vetett volna jó fényt az arabok szemében. 31 Az izraeli titkosszolgálat (a MOSZAD) számára észrevétlenül Egyiptom és Szíria nagyarányú csapatösszevonásokat kezdeményezett szeptember közepén az izraeli határok közelében. Az arab államok összehangolt támadásának kitűzött időpontját 1973. október 6-án, szombaton 13:50-kor az egyik zsidó ünnep, az ún. engesztelés (Jóm Kippúr) napjának idejére tették, tudván, hogy ez időben nagyarányú szabadságolások kezdődnek az izraeli védelmi haderőben is. Katonai elemzőik elképzelései hozták a papírformát, ugyanis a támadás teljesen váratlanul érte az izraelieket.
37
arab országok közötti külpolitikai konfliktus. Az OAPEC (Arab Olajexportáló Országok Szervezete) bojkottálta a nyugat európai országokat, aminek az eredménye az 1973-as olajárrobbanás. Az olaj árának felszökése az Európai Közösségben gazdasági recessziót okozott. A következménye a világ gazdasági struktúráját is érintette.32 A három európai ország (Görögország (1981), Portugália és Spanyolország (1986) uniós csatlakozása további nehézségek elé állította a déli országok helyzetét.
6.3. Barcelonához vezető út33 A mediterrán térség a második világháborút követően a szovjet–amerikai konfrontáció egyik legfontosabb terepe lett, az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség eleinte csupán gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokra törekedett a térség országaival. Az Európai Gazdasági Közösség érdeklődése politikai szinten csak az 1970-es évektől nőtt meg. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) előkészítő tárgyalásainak folyamán felmerült a Mediterráneum kérdése, de a két szuperhatalom elutasította, mivel attól féltek, hogy a térség bevonásával a problémák megoldása kivitelezhetetlenné válik. Ugyanakkor Európa biztonsága a mediterrán államok közreműködése nélkül nehéz feladat lenne. Így az 1975ös helsinki záróokmányba bekerült „A Földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések” című fejezete. 1983-ban Francois Mitterand elnök rabati látogatásán javaslatot tett arra, hogy a NyugatMediterráneum államai tartsanak értekezletet, azonban ez meghiúsult Algéria ellenzése miatt. A 80-as évek végére azonban megváltozott a helyzet, ugyanis csökkent a kőolaj ára, s a Magreb országok eladósodtak, leginkább az Európával szemben. Mitterand javaslata öt évvel később 32
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi kapcsolatok, 65. oldal, Budapest, 2002 33 J. Nagy László: Az euromediterrán partnerség, Grotius http://www.grotius.hu/doc/pub/VZUXLF/j_nagy_laszlo-mediterraneum.pdf letöltés: 2012. április 7. 15:46
38
valósult meg ahol a hét állam (Algéria, Marokkó, Tunézia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália) szakemberei, politikusai gyűltek össze. Egy évvel később Rabatban is tanácskoztak, mely informális jelleggel Mediterrán Fórum néven működött, azzal a céllal, hogy megkönnyítse a mediterrán együttműködést egymás között. Ugyanebben az időben indult el Kelet-Európa átalakulási folyamata, mely példátlan átrendeződést eredményezett, a figyelem a kontinens keleti felére irányult, ami ösztönzőleg hatott a mediterrán politika kialakítására. 1990-ben az arab országok és a Földközi- tengeri országoktól Jugoszlávia, Málta és Ciprus felvetették, hogy a helsinki folyamatot követve hozzák össze a Mediterrán Biztonsági és Együttműködési Értekezletet, amit az Európai Bizottság elnöke, Jacques Delors jól fogadott, viszont ez is meghiúsult Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elutasításával. 1990-ben négy európai állam Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália valamint az Arab Magreb Unió tagjai (Algéria, Líbia, Mauritánia, Marokkó, Tunézia) létrehoztak egy 4+5-ös Nyugat-mediterrán Kooperációs Hálózatot, amely Málta 1991-es csatlakozásával 5+5ösre bővült. A központi téma a kooperáció lehetőségei, egy regionális pénzügyi szervezet létre hozása, élelmezési kérdések, a migráció, valamit a környezeti és kulturális együttműködés lehetőségei voltak. Az Európai Tanács 1992. júniusi – a portugál elnökség alatt megtartott – ülésén javaslatot tettek a
mediterrán
országokkal
való
együttműködés
horizontális
kiterjesztésére.
Ennek
eredményeképpen olyan új területek váltak az együttműködés tárgyává, mint a regionális kooperáció, a környezetvédelem, a demográfiai kérdések, a kulturális párbeszéd bővítése, a beruházások ösztönzése. A kezdeményezés hatására egy sor programot hirdettek meg és indítottak el, például a térség egyetemei közötti együttműködés elősegítésére (Med-Campus), a kutatóintézetek támogatására (Med-Avicenna), a városfejlesztés és városigazgatás javítására (Med-Urbs), a sajtó-, rádió- és televízió-hálózatok együttműködésének javítására (Med-Media), s a külföldi és hazai magánberuházások előmozdítására (Med-Invest). Az Európai Tanács 1994-es esseni záródokumentuma a Mediterráneumot “stratégiai jelentőségű, prioritást élvező térségként” kezeli, az 1995. júniusi cannes-i záródokumentum az EU Mediterrán politikájának részletes 39
tervét is tartalmazta, és ezen alapult az Unió álláspontja az 1995 novemberében megtartott barcelonai konferencián.34
6.4. Barcelonai Nyilatkozat Az EU közeledési politikája a mediterrán-régió felé irányuló közeledési politikája 1995ben indult el a Barcelonai Konferenciával az Unió és 12 mediterrán partnerország részvételével. A partnerek: Marokkó, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Palesztin Hatóság, Libanon, Szíria, Törökország, Ciprus, Málta. Líbia eddig, mint megfigyelő vett részt a találkozókon.
A Partnerséget létrehozó országok 1995-ben Az 1995. november 27–28-án megrendezett barcelonai külügyminiszteri konferencián létrehozott euro-mediterrán partnerség (Euro-Mediterranean Partnership – EMP) meghirdetése lényeges áttörést hozott. Az itt útjára induló barcelonai folyamat – a szakértők szerint – katalizátorszerepet játszhat a térség országainak gazdasági átalakulásában és világgazdasági integrációjában. Az EMP bilaterális és multilaterális kapcsolatokat egyaránt magában foglal, 34
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi kapcsolatok, 96.oldal, Budapest, 2002
40
politikai, gazdasági és kulturális együttműködést irányoz elő. Ez az egyetlen olyan multilaterális fórum, amelyben mind Izrael, mind pedig a Palesztin Nemzeti Hatóság részt vesz. A barcelonai folyamat célja az, hogy az abban részt vevők a Földközi-tenger térségében a biztonság és együttműködés olyan térségét hozzák létre, amelyben az államok együtt kezelhetik a felmerülő problémákat. Az 1990-es évektől a mediterrán térség és Európa közös kihívásai között megtalálhatjuk a nyersanyagokhoz (elsősorban a vízhez és energiahordozókhoz) való hozzáférés problémáját, amely minden érintett szereplő számára kulcsfontosságú. Az etnikai-kulturális konfliktusok, a terrorizmus, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, ha eltérő mértékben is, de szintén a térség összes államát érintő kockázat. A különböző okokra visszavezethető migráció ugyanakkor elsősorban az EU tagországai számára jelent egyre komolyabb biztonsági kihívást.35
6.4.1. A Nyilatkozat pillérei A Barcelonai Nyilatkozat fő alapelvei: • Megvalósítani egy békés és stabil euró-mediterrán régiót, amely olyan fontos elvekre épül, mint például az emberi jogok, valamint a demokrácia tiszteletben tartása. • Létrehozni egy olyan területet, ahol közös a jólét az EU és a partnerországok közötti, valamint a
mediterrán
partnerek
egymásközti
szabad
kereskedelme
fokozatos
kiépítésének
eredményeként. Az EU jelentős pénzügyi támogatást nyújt a partnerországoknak gazdasági együttműködésük fejlesztéséhez, valamint szociális és gazdasági reformjuk elősegítéséhez. • Fejleszteni az emberi erőforrásokat, támogatni az euró-mediterrán régió társadalmai közötti kulturális megértést, szabad és virágzó civil társadalmakat kiépíteni.36 A gazdasági együttműködés koordinálását a FEMISE (Gazdasági Intézetek Euro-mediterrán Fóruma) végzi. Az említett kérdések kezelésének elősegítésére az Európai Bizottság és a térség 35
Ligetvári-Takács Krisztina: A barcelonai folyamat és az Euro-Mediterrán Partnerség, Nemzet és Biztonság, 30. oldal, 2010. március 36 http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/37ED6124-A168-4C5D-933CD0209D6D9AEE/0/MEDA_EU_program.pdf 2012. április 6. 18:12
41
államai megállapodásokat írtak alá, az így kiépített partnerség három területet ölel fel, mely az alábbi pilléreket tartalmazza: „1. A politikai és biztonsági partnerség A partnerség első célkitűzése az, hogy a földközi-tengeri térségben előmozdítsa a béke és a stabilitás közös térségének létrejöttét. Ezt a célkitűzést a többoldalú politikai párbeszéd révén kell elérni, kiegészítve az euro-mediterrán társulási megállapodásokban előirányzott kétoldalú párbeszédet. Ennek megfelelően a partnerek vállalják, hogy: az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és a nemzeti jogban lefektetett alapelvek alkalmazásával tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, valamint ezeken a területeken információt cserélnek; tiszteletben tartják a jogállamiság és a demokrácia alapelveit, és elismerik a partnerek ahhoz való jogát, hogy politikai, társadalmi-kulturális, gazdasági és jogi rendszerüket szabadon válasszák meg és fejlesszék; tiszteletben tartják az államok szuverenitását, a népek egyenjogúságát és önrendelkezési jogát; tiszteletben tartják a területi integritást, a belügyekbe való be nem avatkozás és a békés konfliktusrendezés elveit; küzdenek a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem ellen; előmozdítják a regionális biztonságot, megsemmisítik a tömegpusztító fegyvereket, csatlakoznak a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására létrehozott nemzetközi és regionális rendszerekhez, illetve a fegyverkezés korlátozásáról és a leszerelésről szóló megállapodásokhoz. A résztvevők támogatják a közel-keleti konfliktusok igazságos, átfogó és tartós rendezését, elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataira támaszkodva. 2. A gazdasági és pénzügyi partnerség A földközi-tengeri térség harmadik országainak fenntartható és kiegyensúlyozott társadalmi-gazdasági fejlődése egy közös jóléti térség létrejöttéhez fog vezetni a mediterrán térségben.
42
A reformok lehetővé teszik egy szabadkereskedelmi térség kialakítását, amely a késztermékek kereskedelmét érintő vámtechnikai (vámjellegű és nem vámjellegű) akadályok fokozatos felszámolását jelenti majd. A partnerek a mezőgazdasági termékek és a szolgáltatások kereskedelmének fokozatos liberalizációját is tervezik. Az euromediterrán szabadkereskedelmi térség létrehozásának keretét az euromediterrán társulási megállapodások és a földközi-tengeri térség harmadik országai közötti szabadkereskedelmi megállapodások adják. Ezeket a megállapodásokat a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak tiszteletben tartásával kötötték meg. A szabadkereskedelmi térség létrehozásának elősegítése érdekében a partnerek a következő prioritásokat határozták meg: az áruk származási kumulációjára irányuló vámrendszer elfogadása, a versenyre, a gazdasági szereplők hitelesítésére és a szellemi tulajdonjogok védelmére vonatkozó szabályok kiigazítása; a földközi-tengeri térség harmadik országaiban a piacgazdaság, a magánszféra, a technológiaátadás és a gazdasági integráció fejlesztése; a gazdasági és szociális struktúrák korszerűsítése, valamint a leghátrányosabb helyzetű népességet támogató programok ösztönzése; a szabadkereskedelem előmozdítása, vámszabályok és -eljárások harmonizációja, a mezőgazdasági
termékek
kereskedelmét
érintő
indokolatlan
technikai
akadályok
felszámolása. Ezen felül a partnerek által kialakított gazdasági együttműködés céljai többek között az alábbiak: a magán megtakarítások és a befektetések, köztük a közvetlen külföldi befektetések előmozdítása; a földközi-tengeri térség harmadik országai közötti együttműködés ösztönzése; az ipar és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára kedvező környezet kialakítása; a környezettel, az energiával, a természeti erőforrásokkal és a halállományokkal való fenntartható gazdálkodás megteremtése; a nők gazdaságban betöltött szerepének előmozdítása; a mezőgazdaság korszerűsítése.
43
A partnereknek a közlekedési infrastruktúrákkal, az információs technológiák fejlesztésével és a távközlés korszerűsítésével kapcsolatos együttműködés prioritásait is meg kell határozniuk. Végül a partnereknek fokozniuk kell pénzügyi együttműködésüket, az EU-nak pedig erősítenie kell az elsősorban az Európai Beruházási Bank (EIB) által nyújtott hitel formájában történő pénzügyi segítségnyújtást.37 3. A szociális, kulturális és humán partnerség A partnerek együttműködést folytatnak az emberi erőforrások fejlesztése, a kultúrák közötti megértés és a civil társadalmak közötti kapcsolatok előmozdítása érdekében. Ezzel kapcsolatban a barcelonai nyilatkozat és annak munkaprogramja a következőkre helyezi a hangsúlyt: a kultúrák és vallások közötti párbeszéd fontosságára; a médiának a kultúrák kölcsönös megismerésében és megértésében betöltött szerepe fontosságára; a kulturális kapcsolatokra, a nyelvtanulásra, a kulturális identitást tiszteletben tartó oktatási és kulturális programok végrehajtására; az egészségügyi terület és a társadalmi fejlődés, valamint az alapvető szociális jogok tiszteletben tartásának fontosságára; a civil társadalomnak az euromediterrán partnerségben való részvételére, valamint a regionális és a helyi hatóságok közötti együttműködés megerősítésére; az illegális bevándorlás, a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, a nemzetközi bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre.”38 A Nyilatkozatot elfogadta 26 ország, a Palesztin Hatóság, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság. A barcelonai nyilatkozat értelmében a földközi-tengeri partnerek és az uniós országok külügyminiszterei rendszeresen üléseznek egymással.
37
Az elképzelések megvalósításához szükséges pénzügyi hátteret részben az ET által Cannes-ban elfogadott, az 1995-99 időszakra szóló 4685 millió eurós keret, az EIB által biztosított bővített hitellehetőségek valamint az egyes tagországok külön pénzügyi hozzájárulásai jelentik. A pénzügyi együttműködést az egyes országok sajátságaihoz igazítják, illetve figyelembe veszik (számon kérik) az egyes országoknál a megfelelő gazdaságpolitikát. 38 http://europa.eu/legislation_summaries/external_relations/relations_with_third_countries/mediterranean_p artner_countries/r15001_hu.htm letöltés: 2012. április 6. 19:47
44
6.5. Euro-mediterrán Partnerség
6.5.1. Az euro-med megállapodások A barcelonai keretegyezmény értelmében az EU a mediterrán partnerországokkal az ún. euro-med megállapodásokat dolgozott ki és írt alá, amelyek részletesen szabályozzák a kapcsolatok szorosabbá tételeit. A kapcsolatok elmélyítésének és a konfliktus forrásainak megfelelő kezelésének egyik kiemelt fórumaként hozták létre az Euro-mediterrán Partnerség (EMP) intézményrendszerét. A barcelonai nyilatkozat aláírói és az EMP létrehozói úgy vélték, hogy a partnerség, az együttműködés a politikai, gazdasági, kulturális, szociális területen komoly lehetőségeket kínál Európa számára az észak-afrikai és a közel-keleti térségéből érkező, biztonságot veszélyeztető kihívások csökkentésében. Gondot jelentett azonban, hogy az egyezmények előkészítése, aláírása és ratifikációja között általában több év telt el. A megállapodásból főként azok az államok profitáltak, ahol az életbeléptetés viszonylag korán megtörtént (Tunézia, Marokkó, Izrael, Jordánia). A ratifikációs lépések elhúzódásával ún. Átmeneti Megállapodást is kötnek a felek, hogy a szabadkereskedelmi térséggel kapcsolatos intézkedések megkezdődjenek. Az EU a Palesztin Hatósággal és Libanonnal ideiglenes megállapodást kötött, a megállapodások aláírása 2002-re Szíria kivételével megtörtént az összes Mediterrán Partner országgal. Szíriával az egyezményt 2004-ben parafálták, de csak 2008-ban jutottak el az aláírás stádiumába. Az egyes országokkal való szerződések alapjában, fő elemeikben hasonlóak, de részleteikben országonként specifikálódtak.39 A Mediterrán Partner országoknak juttatott pénzügyi támogatások megosztása komoly vitákat okozott az Uniónak. Az elképzelés40 bizonyos országokat hátrányosan érintett.41
39 Az EU Marokkó esetében például a mezőgazdaságra nagyobb hangsúlyt helyezett, így több agrártermékre terjesztett ki preferenciát és egyes kvótákat is megemelt.
45
6.5.2. MEDA programok A mediterrán térség gazdasági és pénzügyi együttműködésének legfontosabb alkotóeleme a MEDA program. 1995-1999-ig MEDA I, majd 2000-2006 között módosított MEDA II. a délmediterrán államok pénzügyi támogatását segíti. A MEDA program átveszi a korábbi bilaterális pénzügyi protokollok szerepét, melyet a PHARE és a TACIS programok inspiráltak, kiváltképpen a transzparencia és az információ területén. A programok és projektek finanszírozására egy költségvetési keretet hoztak létre.42 A MEDA programjaik beavatkozásával az euro-mediterrán közreműködésének céljait valósítaná meg, melynek három aspektusa van: 1. a demokrácia és a politika stabilitásának megerősítése; 2. létrehozni egy területet, ahol az EU és a partnerországok között, valamint a mediterrán partnerek egymásközti szabad kereskedelme fokozatosan kiépíthető. Az EU jelentős pénzügyi támogatást nyújt a partnerországoknak gazdasági együttműködésük fejlesztéséhez, valamint szociális és gazdasági reformjuk elősegítéséhez; 3. Fejleszteni az emberi erőforrásokat, támogatni az euró-mediterrán régió társadalmai közötti kulturális megértést, szabad és virágzó civil társadalmakat kiépíteni.
40
Az EU három fő kritérium alapján képzelte el: 1. A népesség; 2. Az egy főre jutó jövedelem; 3. Reformok iránti elkötelezettség 41 Libanon kevés lakosával és relatív magas GDP/fő értékkel az egyezményből adódó bevételkiesést és veszteséget jelent. 42 http://europa.eu/legislation_summaries/external_relations/relations_with_third_countries/mediterranean_p artner_countries/r15006_es.htm letöltés: 2012. április 9. 19:36
46
A MEDA programjainak céljai:43 „I. a) A gazdasági átmenet és az euró-mediterrán szabadkereskedelmi terület létrehozásának előmozdítása. b) A partner országok reformprogramjai megvalósításának elősegítése. II. Regionális, szubregionális, és határ-menti együttműködés. A) Regionális együttműködési struktúrák létrehozása és fejlesztése a mediterrán partnerek között, ill. köztük és az Európai Unió és tagállamai között. b) Egyéb regionális tevékenységek, beleértve az euró-arab együttműködést. c) Civil szervezetek csereprogramja az Unió és a mediterrán partnerek között. III. A jó kormányzás megerősítése, szorosan együttműködve a kulcsfontosságú intézményekkel és a civil társadalom szereplőivel - mint például a helyi hatóságok, vidéki és falusi csoportok, kölcsönös segélyegyesületek, kereskedelmi társaságok, a média és a vállalkozásokat segítő szervezetek; a helyi igazgatás fejlődésének segítése. IV. Az uniós intézkedéseknek figyelembe kell venniük a nők és férfiak szerepét a gazdaságban és a társadalmi életben, beleértve a nemek közötti egyenlőség szempontjait a fejlesztési együttműködési programok végrehajtásában. Különös figyelmet igényel a nők oktatása és képzése, munkalehetőségek teremtése számukra. Az intézkedéseknek szintén figyelembe kell venniük a fiatalok oktatási és elhelyezkedési lehetőségeit is, hogy később könnyebben tudjanak beilleszkedni a társadalomba. V. A környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele.” A MEDA éves költségvetését a Bizottság javaslata alapján a Tanács és Európai Parlament hagyja jóvá a több éves költségvetés határain belül. A MEDA a kifizetéseket a közösségi költségvetésből finanszírozza. Az 1995-1999 időszakában a MEDA keretében a mediterrán térség 3435 millió euró támogatást kapott a 4422 millió eurós költségvetésből, melyből végül 890 milliót használtak fel. 43
http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/37ED6124-A168-4C5D-933CD0209D6D9AEE/0/MEDA_EU_program.pdf letöltés: 2012. április 9. 20:01
47
A MEDA program vállalt és kifizetett támogatások alakulása 1995-1999 időszakban 4. táblázat
Millió EUR Vállalt
Kifizetett
1995
173
50
1996
403
155
1997
981
211
1998
941
231
1999
937
243
3.435
890
Összesen
Az 1995-1999. közötti időszakban a MEDA I által biztosított források mintegy 86 %-át a partnerekkel való bilaterális kapcsolatok fejlesztésére fordítottak, melyet a gazdasági átmenet támogatása 44 (15%) és a fejlesztési projektek (41%) jelentett (környezetvédelem, oktatás, egészségügy, társadalmi programok, stb.). A maradék 12% forrás regionális tevékenységekre, ebből 2 %-ot technikai kiadásokra fordítottak.45 Az EU szintén kidolgozta a Mediterrán Regionális Stratégiáját a 2000-2006-os időszakra. A stratégia 4 terület kiemelt finanszírozását jelöli meg: 1. az Euro-Mediterrán Szabadkereskedelmi Övezet megvalósítása 2. a regionális, infrastrukturális kezdeményezések ösztönzése 3. a törvény tiszteletével és a jó kormányzással összefüggő programok 4. a partnerség közelebb hozása az emberekhez
44
Ezek a támogatások: strukturális igazodás és a magánszektor, illetve a kedvezőbb gazdasági környezet megteremtésében vettek részt. 45 Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi Kapcsolatok, Budapest, 2002., 103.oldal
48
A 2000-2006-os MEDA II keretében összesen 5350 millió eurót pályázhattak meg. A Közösségi költségvetésből nyújtott támogatás mellett a partnerországok jelentős kölcsönöket is felvehetnek az Európai Befektetési Banktól (EIB). Az 1995-99 közötti időszakban az EIB kölcsönök teljes összege 4808 millió euró volt. A 20002007 közötti időszakra az EIB Euromed II alapban 6400 millió euró áll rendelkezésre. Ugyan ebben az időszakban a Bank további 1000 millió euróval járul hozzá a projektek támogatásához a saját erőforrásaiból és a saját kockázatára. Összegezve: az 1995 és 2007 közötti 12 éves időszakban 16 milliárd eurós keretből finanszírozták a barcelonai folyamatot, a rendelkezésre álló összegeknek azonban mindössze 70%-a került ténylegesen felhasználásra. A jelenlegi, 2007-2013 közötti költségvetési időszakban ugyancsak 16 milliárd eurót terveznek az együttműködésre költeni, csak épp fele annyi időre, mely bizakodást mutat a jövőre nézve. 2007. január 1-től új pénzügyi alap, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz (ENPI) jött létre, amely a MEDA helyébe lépett.
49
6.6. Barcelonai folyamat46 A barcelonai folyamat keretében a kétévente megrendezett konferenciák főbb lépéseit ismertetem. A máltai konferencia (1997. április 15-16.) 1997 áprilisában tartották Máltán (Barcelona II.) az első külügyminiszteri találkozót. Az arab-izraeli kapcsolatok miatt az arab országok részvétele az utolsó pillanatig bizonytalan volt, és a konfliktus az egész konferenciára rányomta bélyegét. A felek közötti fő konfliktusforrást az EU részéről a demokratizálódás és az emberi jogok, valamint a gazdasági reformok területén is tapasztalható túlságosan lassú változások, arab részről ugyanakkor a pénzügyi segélyek visszatartása, illetve a bevándorlás-politika rendezetlensége jelentette. A stuttgarti konferencia (1999. április 15-16.) A stuttgarti euro-mediterrán külügyminiszteri találkozóra (Barcelona III.) a német elnökség alatt került sor. A konferencián a fő hangsúlyt az első pillér kapta, A konferencián a gazdasági együttműködés 6 kiemelt területeként továbbra is a környezetvédelmet, a vízgazdálkodást, az ipart, az energetikát, a közlekedést és az informatikát jelölték meg. Ezeken a területeken számos együttműködési program folyt már ekkor (EUMEDIS, SMAP, SEMIDE). A konferenciára elkészült a Bizottságnak a máltai konferencia felhívására elkészített tanulmánya, a “Szabadkereskedelem és gazdasági átmenet a Mediterráneumban”. A szabadkereskedelem terén felhívta a figyelmet arra, hogy az euro-med megállapodások mellett mielőbb szükség lenne dél-dél megállapodásokra is ahhoz, hogy ténylegesen szabadkereskedelmi övezet jöjjön létre.
46
Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi Kapcsolatok, Budapest, 2002, 106-109.oldal
50
A marseille-i konferencia (2000. november 15-16.) A következő Euro-mediterrán konferenciát a francia elnökség alatt rendezték meg, 2000. Novemberében (Barcelona IV.). A konferencia alapvető célkitűzése – az eltelt 5 év eredményeinek értékelése mellett - az volt, hogy új erőt adjon a Barcelonában megkezdődöttek folytatásához. Az arab-izraeli békefolyamat helyzete erre a konferenciára is rányomta bélyegét, az arab országok, de egyes EU tagállamok is az Unió aktívabb fellépését sürgették. A miniszterek úgy döntöttek, hogy a politikai helyzetre tekintettel nem próbálnak megállapodni a Béke és Stabilitás Euro-mediterrán Chartájának tervezetéről. A gazdasági és pénzügyi kérdéseket illetően továbbra is néhány tartósan fennálló probléma állt a középpontban: az FDI szintjének növelése, a déli kooperáció hiányosságai. A valenciai konferencia (2002. április 22-23.) Libanon és Szíria - Izrael ciszjordániai katonai akciói ellen tiltakozva - nem vettek részt a konferencián. A 2002 márciusában a Toledóban tartott kereskedelmi miniszteri konferencia javaslata értelmében a pán-európai eredet-rendszert kiterjesztették az MPO-kra is, ezen kívül a regionális
integrációval
illetve
a
szolgáltatások
liberalizációjával
foglalkozó
munkacsoportokat hoztak létre. A kultúra területén - számos más kezdeményezés mellett – megállapodtak az Euro-Med Alapítvány létrehozásáról, amely a kultúrák és civilizációk közötti párbeszéd elősegítésére szolgál. Nápolyi Konferencia (2003. december 2 - 3.) A konferencián a politikai és biztonsági kérdések mellett gazdasági és szociális kérdések is napirendre kerültek. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy az Európai Unió bővítése illetve a Közel-Keleten kialakult helyzet miatt szükség van az országok közötti kapcsolat elmélyítésére. 51
A külügyminiszterek megállapodtak abban, hogy a nemzetközi béke biztosítása érdekében harcba szállnak a terrorizmus ellen. Megbeszéléseket folytattak az iraki eseményekről és a konfliktus utáni rendezés kilátásairól. A konferencia résztvevői javasolták az érdekelt feleknek, hogy ragadják meg a Road Map adta lehetőségeket a béke érdekében. Társulási szerződés o A Valenciai Akcióprogram résztvevői számos területet érintő intézkedésben állapodtak meg, melyekből egész sort sikerült megvalósítani. Jelenleg Tunéziával, Marokkóval, Izraellel, Jordániával, Libanonnal és a Palesztin Hatóságokkal folynak csatlakozási tárgyalások. A miniszterek ismételten megerősítették azon elkötelezettségüket, hogy a terrorizmus bármely megnyilvánulási formáját elítélik függetlenül attól, hogy ki által és hol követték el. A miniszterek üdvözölték az ESDP-hez kapcsolódó együttműködést, hiszen az EU Politikai és Biztonsági Bizottságával, valamint a szakértőkkel folytatott párbeszédek a barcelonai folyamat által létrehozott eszközökhöz, illetve intézkedésekhez jól illeszkednének. A hosszú távú Regionális Gazdasági Párbeszéd kialakítására törekszenek annak érdekében, hogy a térség tovább fejlődjön és a Mediterráneum országai elé kitűzött célok megvalósuljanak. A különböző euró-mediterrán térségbe tartozó kultúrákat hozza közelebb az Euró-mediterrán Alap, mely láthatóvá teszi a lakosságnak is a partnerség előnyeit.
52
6.6.1. A barcelonai folyamat eredményei és lehetőségei A barcelonai három pillérben megfogalmazott célok teljesítése messze elmaradt a várakozásoktól. A politikai-biztonsági együttműködést beárnyékolta, hogy a közel-keleti konfliktus központjában álló palesztinkérdésben újabb áttörés nem történt.47 2005 novemberében az Euro-mediterrán Partnerség 10 éves működését stílszerűen Barcelonában üdvözölték és az évet a “Mediterrán évének” nevezték el. Egy ötéves munkaprogramot fogadtak el, ahol hangsúly kapott az arab-izraeli konfliktus rendezésének elősegítése és a térségben megoldandó politikai reform támogatása. Az 1995-2006 között az EU a Dél-kelet Mediterrán (DKM) partnereknek a közösségi költségvetési alapokból kilencmilliárd eurót, és az Európai Fejlesztési Banktól 11 milliárd euró kölcsönt jutatott fejlesztési támogatásokra. E támogatás ellenére a DKM részesedése 2005-ben a világ exportjában 2,6%-ot, míg importjában is csak 3,6%-ot tett ki. A térség instabilitása a tőkebeáramlás volumenét is megfékezte, a második pillér célkitűzése meghiúsult. A harmadik barcelonai pillér, a kulturális együttműködés keretében több program indult, az egyik legjelentősebb eredménye az Anna Lindh Euro-mediterrán Alapítvány a Kultúrák Közötti Párbeszédért, amely főleg olyan projekteket támogat, melyek hozzájárulnak a kulturális sokszínűség elősegítéséhez. Az alapítvány olyan tevékenységekre fókuszál, mint a fiatalok képzése, művészetek, kulturális cserék, kutatások, és a nők szerepének erősítése. Az ötéves program legfontosabb lépéseként egy negyedik pillér beépítését tekinthetjük, mely a migráció kezelését, a társadalmi integráció előmozdítását, az igazságügyi és biztonsági együttműködést érintette. Az EU bővítése a 2004 és 2007 közötti időszakban (Kelet-közép Európa, Baltikum, Balkán) a biztonsági
kihívásokat
tovább
növelték,
47
melyet
a
2004-ben
elindított
Európai
Gazdik Gyula, Az EU és a NATO szerepvállalása a Mediterráneumban, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Elemzések, 5. oldal, 2010/12
53
Szomszédságpolitika (ENP) keretében próbálták kezelni. A résztvevők48 a jobb piaci feltételek hozzájutásának fejében szigorúbb cselekvési program elfogadását feltételezte. A finanszírozási alap az Európai Szomszédsági és Partnerségi Keret (ENPI) lett, a 2007-2013 időszakra12,4 milliárd eurót biztosított az EIB-en keresztül történő finanszírozásra. A támogatási keret a korábbinál 32%-kal több, melyből a Kelet-európai államok és Oroszország fejlesztésére 3,7 milliárd, az EMP céljaira pedig jóval több, kilenc milliárd eurót szántak.49 2008 áprilisában Nicolas Sarkozy Monacóban tett hivatalos látogatást, ahol kifejtette Albert hercegnek a Mediterrán Unióról szóló elképzeléseit. A francia elnök – akinek országa július 1-től a soros elnöki tisztet tölti be az EU-ban – kulcsfontosságúnak érzi ezt a tervet, és Franciaország egyik legerősebb diplomáciai elkötelezettségeként „aposztrofálta” azt, azonban nem minden uniós tagállam örült ennek az egyesülésnek és sokan szkeptikusan fogadták az ötletet. Németország például az EU-val vetélkedő versenytársat lát az elképzelésben, ezért vonakodik a támogatásától. Sarkozy viszont ragaszkodik az ötletéhez, melyet így definiál: „Stratégiát akarok váltani. Azt szeretném, ha közelednének egymáshoz a Földközi-tenger északi és déli partjain élők elképzelései a közös lehetőségeinkről, Van egy álmom, egy álmom, hogy ezek az emberek ugyanolyan bátrak és kreatívak lesznek, mint a kontinentális Európában élők.” 50 A földközi-tenger politikáját új alapokra helyezve, francia kezdeményezésre 2008. július 13-án tartott párizsi csúcstalálkozón megtörtént a Barcelona folyamat – Unió a Mediterráneumért (Union pour la Méditerranée) létrehozása. A csúcson a 27 uniós tag, 12 mediterrán és négy balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Montenegró) vett részt, összesen mintegy 756 millió lakossal. A Mediterrán Unió eredeti tervét ellenző német kancellárasszony, Angela Merkel gratulált Sarkozy sikeres indulásához és a kooperáció stratégiai súlyát emelte ki.
48
Európai részről hat, a mediterrán térségből tíz (Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztin Hatóság, Szíria, Tunézia) ország vett részt a programban. 49 49 Gazdik Gyula: Az EU és NATO szerepvállalása a Mediterráneumban, Nemzet és Biztonság, 21. oldal, 2010. szeptember 50 Miklósi Anna: Sarkozy a Mediterrán Unióért, Kitekintő.hu, 2008.április 28. http://kitekinto.hu/europa/2008/04/28/sarkozy_a_mediterran_unioert letöltés:2011.december.15 14:22
54
A csúcstalálkozóra a líbiai elnökön kívül minden meghívott megjelent,51 ugyanakkor a francia elnök kétoldalú tárgyalása az izraeli és palesztin vezetőkkel derűlátásra adott okot a béke esélyeire. Az állam és kormányfők kétévenként találkoztak, felállították a Közös Titkárságot Barcelonában,52 és egy brüsszeli székhelyű Állandó Bizottság váltotta fel az Euromed Bizottság helyét. Az együttműködés programjai közül hatot kiemelten kezeltek, ezek a következők: 53 1. A Földközi-tenger vízének és partjainak 2020-ig való megtisztítása; 2. A tengeri és a part menti utak, a kikötők összeköttetésének fejlesztése; 3. A katasztrófavédelem; 4. Az alternatív energiaforrások fejlesztése; 5. A felsőoktatási-kutatási együttműködés, a 2008-ban Szlovéniában létrehozott Euro-Mediterrán Egyetem támogatása; 6. Vállalkozásösztönző programok kezdeményezése. A kezdeményezésre bénítóan hatott a 2008-ban gázai háború, valamint az izraeli-török kapcsolatokban fellépő feszültségek. „Komoly gondot jelent, hogy a kiemelt kooperációs programok finanszírozása sem tűnik biztosítottnak. Többször is visszatérő panasz volt, hogy e projektek előkészítésénél főleg a francia szempontok domináltak. A mediterrán gazdasági csúcs 2010. júniusi nyilatkozata is hangsúlyozta, hogy az iránta megnyilvánuló felfokozott várakozásoknak Az UfM-projekt eddig nem tudott megfelelni, s a résztvevők kevesellték az üzleti világ bevonását a döntés-előkészítésbe. Mindezek azt valószínűsítik, hogy ha valami komoly fordulat
51
A távol maradó Moammer al-Kadhafi úgy fogalmazott, a Földközi-tengeri Unió nem más, mint a “gyarmatosítás modern formája” 52 Eredetileg három város volt versenyben a székhelyért: Barcelona, Tunisz és La Valletta. Tunézia visszavonta jelölését, Málta nem kapott elegendő támogatást. 53 Gazdik Gyula: Az EU és NATO szerepvállalása a Mediterráneumban, Nemzet és Biztonság, 21. oldal, 2010. szeptember
55
nem történik az EU déli kapcsolatrendszerében, a fragmentáció fel fog gyorsulni, s ez szaporíthatja a biztonságpolitikai kockázati tényezőket.”54
54
Gazdik Gyula: Az EU és NATO szerepvállalása a Mediterráneumban, Nemzet és Biztonság, 21. oldal, 2010. szeptember
56
7. A VISEGRÁDI EGYÜTTMŰKÖDÉS VS MEDITERRÁN SZÖVETSÉG
A kilencvenes években az Európai Unió számára legmeghatározóbb régiók a közép-kelet európai és a mediterrán országok voltak. A bipoláris világrend megszűnését követően és az Európai Unió politikai súlyának növekedésével párhuzamosan Európa szerepe és érdeklődése megnövekedett e térségek iránt. A közép-keleti térségben megalakult Visegrádi szövetség és a mediterrán
országok
hasonló
célokkal,
de
mégis
különbözőképpen
próbáltak
egy
demokratikusabb, prosperálóbb útra lépni.
7.1. A kezdeti nehézségek A visegrádi négyek több mint negyven évig a szocialista rendszer előírásai szerint éltek, ami nyomott hagyott a gazdaságban, valamint az emberek attitűdjében is. A szocialista időkben a keleti blokk országaiban nem, vagy alig beszélhetünk regionalizmusról. A szocialista tábor felbomlása után megindult egyfajta regionalizációs folyamat, de ezek általában felülről, központilag irányítottak voltak. A demokráciákat egypártrendszeres diktatúrákból kellett kialakítaniuk. A mediterrán térség a francia és brit nagyhatalmak gyarmatait képezték, majd függetlenségük után szinte újra kellett kezdeniük az ország gazdasági berendezkedését. A masrek térség gazdasági befolyásoltságot szenvedett a szomszédos olajban gazdag országok által, és a folyamatos egymás közötti háborúk védelmi kiadásokra kényszerítik az érintett országokat, így a gazdasági mechanizmusok sem tudnak jól működni a közel-keleti térségben. A magreb térség a külföldiek előtt nem vált vonzóvá, mert hiányoztak az alapvető kiépítési és kutatási rendszerek, melyek vonzóvá tehetik a befektetéseket e területen.
57
7.2. A célok A volt szocialista országok célja a gazdasági stabilitás létrehozásával egy korszerű piacgazdaság kialakítása, mely a kereskedelem liberalizációján keresztül, a Nyugathoz való integrálódással külkereskedelmi irányban megnyitja a lehetőségeket. A visegrádi csoport azon törekvés eredményeként jött létre, hogy a közép-európai régió országai az összeurópai integráció keretein belül közösen lépjenek fel a számukra fontos területeken. A Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia mindig is ugyanahhoz a civilizációhoz tartozott: közös kulturális és szellemi értékeket vallanak, közösek a vallási hagyományaik, amelyeket meg kívánnak őrizni és tovább kívánnak erősíteni. A mediterrán térségben a belső piac megteremtése mellett a béke és a biztonság megvalósítása vezérelte az országokat, hogy bekerüljenek az Európai Unióval való gazdasági vérkeringésbe. Amint látjuk, a létrejött nemzetállamok célja - mely egy működőképes nemzetgazdaság beindítása volt - elé számos akadály állt, többek között az iparosításhoz elengedhetetlenül szükséges tőkeforrások, technológia és oktatás.
7.3. A Visegrádi Csoport és az arab térség szövetségei A visegrádi összefogásnak komoly történelmi előzményei vannak, amelyek egészen a XIV. század első feléig nyúlnak vissza. Károly Róbert, magyar uralkodó 1335-ben Luxemburgi János cseh, és III. Nagy Kázmér lengyel királyt visegrádi udvarába hívta, hogy a politika és a kereskedelem területén szorosabb együttműködést alakítsanak ki, a létrejött megállapodás sikeresnek bizonyult, azonban csak rövid ideig működött. Egy fél évezredes szünet után, az 1989-90-es nagy változásokat hozó közép-kelet-európai politikai folyamatokat követően nyílt lehetőség arra, hogy újból életet leheljenek a kezdeményezésbe. A csoport nevét Václav Havel, a CSSZSZK köztársasági elnöke, Antall József magyar miniszterelnök és Lech Wałęsa lengyel elnök találkozóján választották egy 1991. február 15-én, 58
Visegrádon tartott eseményen. A találkozón a politikusok nyilatkozatot írtak alá, hogy a három ország szorosan együtt fog működni az európai integráció felé vezető úton. Ezt volt a Visegrádi Nyilatkozat. A „visegrádi hármak”, majd 1993-tól Csehország és Szlovákia kettéválása után a „visegrádi négyek” névvel folytatták tevékenységüket. Az Európai Közösség és a közép-európai térség országai számára egyaránt kiemelten fontos volt a gazdasági és a politikai kapcsolatok kiépítése és azok intézményes rögzítése. A V4-ek létrehoztak egy megállapodást, mellyel gyorsabban elérhetik az EU felé nyitást. 1992ben a CEFTA (Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás) aláírására került sor. Lényege az ipari vámcsökkentés és a szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt, ezzel kifejezték szándékukat a megnyitás felé. A mediterrán régión belül történt korábbi integrációs kísérletek elsősorban ideológiai alapokon, az arab egység eszméjétől vezérelve születtek. Így megalakult szubregionális integrációként a Magreb Arab Unió Észak-Afrikában és az Arab Közös Piac Közel-Keleten, melyek a vámkorlátok megszüntetését és az egymás közötti kereskedelmet próbálták megvalósítani kisebb-nagyobb sikerrel.
7.4. Sikerek és konfliktusok a térségben A V4-ek az együttműködés elején sikeresnek mondható, mivel elérte a rendszerváltás stabilitásának biztosítását és a szovjet csapatok kivonását. Azonban az EU-csatlakozás során versengés alakult ki egymás között, nem volt meg a kellő szolidaritás és együttműködési hajlandóság, így a nyugat-európai érdeklődés csökkent. A csoport újjászervezése után azonban dinamikus fejlődés következett be és az érdeklődés ismét szerephez jutott. Mediterrán területen a 90-es évek második felében a társulási egyezmények és pénzügyi támogatások eredménye a térségben beindította a gazdasági motort és a külföldi befektetők is hajlandóságukat mutatták aktív részvételükkel. Néhány próbálkozást tettek az izraeli-arab viszony simítására is, de ezek csak látszólagosan jutottak sikerhez. A belső konfliktusok olyan mértékben mélyültek el, hogy nem látni esélyt a békülésre a közeljövőben.
59
7.5. Az Európai Unió kapcsolata a két régióval Nyugat-Európának a két térség mind stratégiai, mind földrajzi szempontból kiemelten fontos terület. Az Európai Unió külkapcsolati struktúrája a preferenciális kapcsolatok hierarchiájára épül, melynek tetején az EU számára legmeghatározóbb régiók, Közép- és KeletEurópa valamint a mediterrán országok állnak. A két régió helyzete sokban hasonlít egymáshoz, az Unióhoz való csatlakozás lehetősége azonban alapvető különbséget jelent. Mindkét szervezet az Unió közreműködésével működik és az integrációs célokat veszi elsősorban figyelembe, melyek a kereskedelmi folyamatok előrelépését segíthetik. (A Nyugatnak is van érdekeltsége, mely elsősorban új piacok nyitásán alapszik, nagyvállalatok kitelepítésével és az olcsó munkaerő kihasználásával nyereséget kovácsolhatnak.) A mediterrán térség nagy részben Európán kívüli országok részvételével működik, így csak néhány országa tartozik az Európai Unióba. A különbség a szervezet tagjai közötti politikai, gazdasági és kulturális eltérésekben mutatkozik, mely a mediterrán térségnél szembetűnőbben ütköznek. Az 1995-ös Barcelonai Nyilatkozat egy olyan mediterrán politikát próbált megvalósítani, melyben a béke megteremtése mellett a pénzügyi és szociális partnerség együttműködésében is segít az Európai Unió. A MEDA programok pénzügyi támogatása nagyban hozzájárult a gazdasági struktúraváltásban és a partnerség szorosabbá válásában. A Visegrádi négyek azonban egy Eurorégió, azaz olyan együttműködést jelent, amely két vagy több európai országban található térség között jön létre. A visegrádi országok mindegyike törekedett az európai uniós tagság elnyerésére, a csatlakozást ugyanis újabb lépésnek tekintették, amely a kölcsönös támogatás révén segít a mesterséges európai határok lebontásában. Céljukat 2004. május 1-jén érték el, amikor is mindannyian az EU tagjai lettek.
60
8. MEDITERRÁN TÉRSÉG POLITIKAI FORRONGÁSAI AZ ELMÚLT ÉVEKBEN, AZ ARAB TAVASZ55
2011-ben az arab és iszlám világ felbolydult, Marokkótól Perzsiáig szinte mindenfelé forrongásokat, társadalmi megmozdulásokat láthattunk. A rezsimek megdőltek és bátran kijelenthetjük, hogy a forrongásokat követően a Közel-Kelet már nem lesz olyan, mint régen, az események mindenképpen nyomot hagynak majd az országokon és az egész világon. A korábbi évtizedekben használt, mára már kiüresedett érték- orientációkat (az arab nacionalizmust és a politikai iszlámot) tekintve pedig könnyen meg lehet, hogy demokratizálódásra kerül sor a térségben. Az arab világban jelentkező forrongások okát több tényezőre lehet visszavezetni, mert az utcákon megmutatkozó társadalmi elégedetlenségnek igencsak komplex okai vannak. Az általánosnak mondható frusztráció számos társadalmi, gazdasági, politikai sérelemből fakad, amelyeknek nagy része közel sem új keletű, már régóta jelen volt a fejekben és a statisztikai évkönyvekben. A közel-keleti problémákról a statisztikai mutatók lesújtó adatokat szolgálnak, a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés üteme és lehetőségei között vonnak párhuzamot. Az 1990-es években a régió exportja, mely 70 százalékban olajból vagy olajszármazékokból állt, mindössze 1,5 százalékkal tudott növekedni, miközben a globális exportnövekedés 6 százalékot mutatott. Észak-Afrikában és a Közel-Keleten az egy főre jutó GDP aránya tartósan nagyon alacsony, - az öböl menti olajmonarchiák és Líbia kivételével az arab országokban - tízezer dollár alatti ez az érték, mely aránytalanul oszlik meg a lakosságon belül.56
Egyiptomban például a közel 40 milliós lakosság fele napi két dollárból tengeti az életét. Sokak számára éppen ezért létfontosságú az állami támogatás, amely egyre nehezebben kivitelezhető a 55
Ablaka Gergely: Forrongások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, Beszélő Online, 2012. Március http://beszelo.c3.hu/cikkek/forrongasok-eszak-afrikaban-es-a-kozel-keleten letöltés: 2012. április 17. 20:24 56
hatalmas a társadalmi szakadék a gazdagok és a szegények között, és igen gyenge a középosztály
61
folyamatosan dráguló gabona- és élelmiszerárak mellett, továbbá problémát jelent az állandó demográfiai növekedés is. A közel-keleti régióra általánosan jellemző a magas munkanélküliség, amely különösen a fiatal korosztályt sújtja. Mivel a társadalmak döntő többségét a 35 év alattiak teszik ki, (az átlagéletkor 20 és 25 év között mozog), így képtelen felszívni a hazai gazdaság, 57 és semmilyen jövőképük sincs. Az olajból és turizmusból befolyó bevételekből az egyszerű polgárnak vajmi kevés jut, miközben a vezetésről és annak tisztségviselőiről köztudott, hogy velejükig korruptak. A tüntetők politikai reformokat követelnek, mellyel az alapvető polgári és politikai szabadságjogok érvényesülését kívánják elérni, azonban csak korlátozottan szólhatnak bele saját nemzeti ügyeik intézésébe vagy vezetőik kiválasztásába, mivel a valós politikai döntéshozatal még mindig a zárt elit58 kezében összpontosul. A tiltakozásokat közvetlenül kiváltó okok nagyrészt hasonlóak, de országonként eltérően alakul. Mindez annak tudható be, hogy a közel-keleti rendszerek nem azonosak, hanem rendkívül változatos képet mutatnak. A kibontakozó forrongások okaiban egyfelől a megélhetési problémák, másfelől a társadalmi frusztrációk, valamint az öntudatra ébredés is mind szerepet játszik. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában nincs olyan ország, amelyet ne érintettek volna a Tunéziában lezajló tömegtüntetések, amelyek végül Ben Ali elnök hatalomból való távozásához vezettek. Marokkótól Perzsiáig valamennyi országban megmozdultak az emberek, hogy a példán felbátorodva gyökeres társadalmi-politikai változásokat követeljenek, s elzavarják a régóta hatalmon lévő autokratikus és korrupt vezetőiket.
Egyiptomban 18 nap alatt bukott meg a Mubarak-rezsim, majd 2011. február 25-én szinte minden arab államban tüntetésekre került sor. Az eddig alattvalóként szolgáló társadalmak öntudatra ébredtek és fellázadtak. Muammer el-Kadhafi, a líbiai diktátor 42 év után bukott meg a 57
Lisa Anderson: Can Egypt Change? Prospects for Economic Reform. Foreign Policy, 2010. július 22. http://mideast.foreignpolicy.com/articles/2010/07/22/can_egypt_change letöltés: 2012. április 17. 20:38 58 Zárt elit: pártfunkcionáriusok, titkos szolgák, katonai vagy éppen vallási vezetők
62
hatalomból, amikor 2011. augusztusban a fél éve tartó polgárháború után elfoglalták a fővárost, Tripolit. „A drámai politikai változtatások jelentős mértékben megzavarták a gazdasági aktivitást a KözelKeleten és Észak-Afrikában, de a régión belül szelektíven, eközben a romló külső környezeti faktorok lelassították a növekedést egy becsült 1,7 százalékra 2011-ben. A növekedés várhatóan visszafogott marad (2,3 százalék) 2012-ben, majd 2013-ban emelkedik 3,2 százalékos magasságba.”59 Az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten zajló mozgolódásokat kiterjedtségük, hevességük, illetve megfogalmazott követeléseik alapján nevezhetjük forradalmaknak. Noha Egyiptomban és Tunéziában és Líbiában megdőltek a diktatórikus rezsimek, de hogy az egész közel-keleti térségen végigsöpörjön a rendszerváltás szele, annak kevés az esélye. Az arab világban jelentkező forrongások idővel talán lefékeződhetnek, megbukhatnak vagy akár rossz irányba is terelődhetnek, de a jelenlegi eseménysor aligha fog nyom nélkül a múlt homályába veszni. Sőt, a társadalmi aktivitást és politikai törekvéseket látva inkább egyfajta fordulóponthoz érkeztünk: új korszak kezdődött a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
8.1. Új korszak a Közel-Keleten: demokratizálódás és függetlenedés? Az arab és iszlám világot mozgató nacionalista és iszlám fundamentalista ideológiák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így például az igazságos és egyenlő társadalom megteremtését. Az észak-afrikai és közel-keleti országokban kibontakozó polgári forradalmak egyfajta paradigmaváltást is eredményezhetnek, mivel általuk új értékorientáció születhet: az „arab demokratizmus”. A demokrácia felé vezető ösvényen számos gazdasági, társadalmi, kulturális akadállyal kell szembenézni, amelyek leküzdése nem lesz könnyű. A gazdasági és demográfiai mutatókat szemlélve nem várhatunk csodát egyik napról a másikra. A hivatali korrupció felszámolása és a munkahelyteremtés nem lesz egyszerű feladat semelyik országban sem. 59
http://www.euroinfo.hu/pro-content-preview/globalis-gazdasagi-kilatasok-2012.html letöltés: 2012. Április 17. 22:43
63
A demokratizálódás sikerét illetően azonban nemcsak a gazdaság megléte számít, hanem a demokratikus politikai kultúra és a társadalmi középosztályé is. Az arab országokban eddig a demokratikus időszakok komolyabb tapasztalattal nem rendelkezik és a középrétegek megerősödése helyett inkább a társadalmi szakadék mélyülése jellemzi a régiót. Az események kifutásában a Nyugatnak is döntő szerepe lesz, amennyiben felismeri a történelmi pillanatot. A helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk. Az arab demokratikus forradalmak nem a legkedvezőbb környezetben és időben robbantak ki. A nyugati világ jelenleg inkább hajlik a realizmusra a külpolitikájában, mintsem hogy ideákat kergessen, s a stabilitást kockáztassa. A forrongások és átmenetek okozta hatalmi űrt több szereplő is igyekszik kihasználni. A szíriai elnök, Basar el-Asszad országának Amerika-ellenes „álláspontját” látta tükröződni a kairói eseményekben. De talán közelebb jár a valósághoz a török kormányfő, Recep Tayyip Erdogan, aki bejelentette, országa kész az új, demokratikus Közel-Kelet „vezetésére”. Az arab világ szívét és központját jelképező Egyiptomban történő változások azonban minden bizonnyal hatást fognak gyakorolni a régió valamennyi országára. Az új Közel-Keleten az Egyesült Államoknak és Európának is fel kell készülnie arra, hogy az eddig megszokott egy csatorna helyett többre kell majd figyelnie, s korántsem lesz egyszerű az eltérő érdekek összehangolása. Az arab politikai felvilágosodás a külpolitikai színtéren egyfajta függetlenedést, nemzeti önrendelkezést fog eredményezni, s talán az események hatására megváltozik a nyugati világ Közel-Kelet-politikája is, és a diktátorok támogatása helyett új szövetségesek után néznek.
64
“A közel-keleti és észak-afrikai események láttán mindenképpen bizakodnunk kell, mivel azok egyfajta arab felvilágosodásról tanúskodnak. A forrongások akár kezdeti lépcsőfokai is lehetnek a térség demokratikus átalakulásának. A főbb tanulságok, hogy a tiltakozások nem csupán a kenyér áráról, hanem politikai követelésekről is szólnak, hogy nincs biztonságban egyik diktátor sem a régióban, valamint hogy nem szabad az iszlamista erőket túldimenzionálni. De közben természetesen nem szabad megfeledkeznünk a történelmi tapasztalatokról sem, így például a nagy reményekkel indult „színes forradalmakról”, 60 amelyek végül mégsem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket és elvárásokat. Az arab és iszlám világ történetében az elmúlt hónapokkal minden bizonnyal új korszak kezdődött, de a demokratikus kormányzat megteremtéséhez még rendkívül sok a teendő.”61
60
Az ún. posztszovjet térségben kirobbant „színes forradalmakban” a résztvevők tömegtüntetés formájában elsősorban szabad választásokat követeltek. Az első „színes forradalom" Grúziában győzött (2003), a legnagyobb visszhangot azonban a kijevi „narancsos forradalom" keltette (2004). Gyorsabban lezajlott és sokkal kisebb figyelmet keltett a kirgíziai a „tulipános forradalom" (2005). Ezekben az országokban ugyan megtörtént a hatalomváltás , de más térségek nem váltották be reményüket. 61 Ablaka Gergely: Forrongások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, Beszélő Online, 2012. Március http://beszelo.c3.hu/cikkek/forrongasok-eszak-afrikaban-es-a-kozel-keleten letöltés: 2012. április 17. 23:24
65
9.IRODALOMJEGYZÉK Szakirodalom, tanulmányok: Balbisi, Louai: A mediterrán országok gazdasági kitörési kísérletei az Európai Unió kibővülésének tükrében, PhD-értekezés, BKÁE Nemzetközi Kapcsolatok PhD Program, Budapest, 2001. Gazdik Gyula: Az EU és NATO szerepvállalása a Mediterráneumban, Nemzet és Biztonság, 2010. szeptember Gazdik Gyula: Az EU és a NATO szerepvállalása a Mediterráneumban, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, Elemzések, Budapest, 2010/12 José Enrique de Ayala: La OTAN en el Mediterráneo, AFKAR/IDEAS, OTOÑO DE 2009, 2009. Október – (saját fordítás) Ligetvári-Takács Krisztina: A barcelonai folyamat és az Euro-Mediterrán Partnerség, Nemzet és Biztonság, 2010. március Polgár Attila: Tunézia és az Európai Unió kapcsolata, BGF-KKFK Szakdolgozat, Budapest 2003. Szigetvári Tamás: Euro-Mediterrán Partnerség. Az Európai Unió és a mediterrán országok kapcsolat-rendszerének elemzése és értékelése. PhD-értekezés, BKÁE Világgazdasági Tanszék, Nemzetközi Kapcsolatok, Budapest, 2002 Szigetvári Tamás: Európa peremén: új tagok és szomszédok. Félhold a csillagok között. VKI, Kelet-Európa Tanulmányok, 2007/1. szám Újvári Anna: A Palesztin gazdaság az 1990-es években, különös tekintettel az Oslói folyamatra, BGF-KKFK Szakdolgozat, Budapest 2008
Online tanulmányok J. Nagy László: Az euro-mediterrán partnerség, Grotius, 2007. június 22. http://www.grotius.hu/doc/pub/VZUXLF/j_nagy_laszlo-mediterraneum.pdf Lisa Anderson: Can Egypt Change? Prospects for Economic Reform. Foreign Policy, 2010. július 22. http://mideast.foreignpolicy.com/articles/2010/07/22/can_egypt_change 66
Taksás Balázs: Integrációelmélet, Globalizáció és regionális integráció - ZMNE portal.zmne.hu/pls/.../B5B3067D2FCC0BCBE040E0C1044C40E1 Szabó Máté: Civil társadalom – globalizáció – regionalizmus, Magyar-Svéd Online Források publikációja 2004. augusztus 1. http://www.hunsor.se/dosszie/civiltarsadalom.pdf Online szaksajtó Ablaka Gergely: Forrongások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, Beszélő Online, 2012. március http://beszelo.c3.hu/cikkek/forrongasok-eszak-afrikaban-es-a-kozel-keleten Miklósi Anna: Sarkozy a Mediterrán Unióért, Kitekintő.hu, 2008.április 28. http://kitekinto.hu/europa/2008/04/28/sarkozy_a_mediterran_unioert Egyéb Internetes elérések http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1033 http://eur-lex.europa.eu/hu/dossier/dossier_07.htm http://www.euroinfo.hu/pro-content-preview/globalis-gazdasagi-kilatasok-2012.html http://europa.eu/legislation_summaries/external_relations/relations_with_third_countries/mediter ranean_partner_countries/r15001_hu.htm http://europa.eu/legislation_summaries/external_relations/relations_with_third_countries/mediter ranean_partner_countries/r15006_es.htm http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/37ED6124-A168-4C5D-933CD0209D6D9AEE/0/MEDA_EU_program.pdf http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=480 http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khai/0/26365/1 http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/15het/foldrajz/foci15.html http://www.origo.hu/nagyvilag/19990904apalesztinizraeli.html http://hu.wikipedia.org/wiki/Ciprus http://hu.wikipedia.org/wiki/Marokk%C3%B3#Gazdas.C3.A1g
67
