BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező tagozat Európai Uniós szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Levelező tagozat Európai Uniós szakirány

A NYUGAT-BALKÁN ORSZÁGAINAK GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE AZ ELMÚLT 10-15 ÉVBEN

Készítette: Simon Andrea

Budapest, 2007.

2

Tartalomjegyzék 1.Bevezetés…………………………………………………………………………………….5 2. A Balkán…………………………………………………………………………………….6 3. A Nyugat-Balkán országai, gazdasági adottságok, fejlődési irányok……………………….9 4. A Balkán közlekedés-földrajzi helyzete, fekvése és átjárhatósága………………………...16 5. I Bosznia-Hercegovina……………………………………………………………………..20 5.1

Mezőgazdaság, ipar……………………………………………………………………..20

5.2

Fő célkitűzések………………………………………………………………………….22

5.3

A támogatás fő területei………………………………………………………………...23

5.4

Gazdasági mutatók……………………………………………………………………...24

5.5

Segélyek………………………………………………………………………………..25

6. II Albánia…………………………………………………………………………………..27 6.1 Gazdaságról általában…………………………………………………………………….28 6.2 Gazdasági mutatók………………………………………………………………………..29 6.3 Mezőgazdaság………………………………………………………………………….....30 6.4 Ipar………………………………………………………………………………………..31 6.5 Szolgáltatások………………………………………………………………………….....32 6.6 Tervek az Albán privatizációról………………………………………………………......36 6.7 Az albán privatizáció célja……………………………………………………………......36 7. III Horvátország…………………………………………………………………………....38 7.1 Gazdaságról általában…………………………………………………………………….38 7.2 Gazdasági mutatók………………………………………………………………………..41 7.3 Gazdaságpolitika……………………………………………………………………….....41 7.4 Munkanélküliség……………………………………………………………………….....45 7.5 Pénzügyi politika……………………………………………………………………….....46 7.6 Stabilizációs programok…………………………………………………………………..49 7.7 Ipar, mezőgazdaság……………………………………………………………………….50 7.8 Támogatások……………………………………………………………………………...52 8. Koszovót is magába foglaló Szerbia-Montenegró…………………………………………54 8.1 Szerbia………………………………………………………………………………….....54 8.2 Montenegró………………………………………………………………………………56 8.3 Koszovó…………………………………………………………………………………..57

3

9. V. Macedónia……………………………………………………………………………...59 9.1 Gazdaságról általában……………………………………………………………………59 9.2 Gazdasági szerkezet, annak alakulása az 1990-es évektől………………………………..60 9.3 Ipar………………………………………………………………………………………..62 9.4 Támogatások……………………………………………………………………………...64 10. VI. Összefoglalás…………………………………………………………………………66 11. Irodalomjegyzék………………………………………………………………………….68

4

1. Bevezetés

Újabb diplomás, levelezős képzésben részt vevő hallgatókén, első ízben találkoztam a közgazdaságtan, s gazdaságpolitika mélyebb kérdéseivel. Szakirány választáskor, mikor az Európai Uniós szakirányt választottam, még nem sejtettem, hogy nem csupán tárgyi tudásomat, hanem szélesebb látókörömet is szélesíteni fogom, melyet nemcsak a hétköznapi életben, hanem remélhetőleg a leendő szakterületemen is biztonsággal felhasználhatom. A Nyugat-Balkán kifejezést az Európai Unió alkotta meg, amely nem is igazán egy földrajzi területet jelöl, hanem egy politikai régiót Amikor utána olvastam, számomra egyértelműen kiderült, hogy ezen országok nemcsak gazdasági, politikai, kisebbségi kérdéssel küzdenek, hanem mindennaposak a megélhetési, bűnözési problémákkal is. Mind többet és többet, kutattam-e téma után mind az volt az érzésem, hogy nem igazán tisztázott a Balkán kérdése, s sokan még azzal sincsenek tisztában, mely országok tartoznak a Balkánnak nevezett terület közé, pláne nem, hogy mely országokat illetik a Nyugat - Balkán titulussal. Akkor lepődtem meg igazán, amikor egy internetes portálon ( blog olvasásakor) az egyik fiatalember Magyarországot is a balkánhoz tartozó területhez sorolta.( nyilván csak tájékozatlanság állhat a háttérben .) Nem csak a Nyugat –Balkán országainak a kisebbségi helyzet, hanem gazdasági, politikai válsága is égető problémát okoz az Európai Uniónak. A Balkán Európa szerves része (Lukács György). Válsága nagymértékben befolyásolja az egész kontinens helyzetét, közvetlenül érinti és gazdasági, politikai, biztonsági veszélyekkel fenyegeti Európa valamennyi országát Ezen tapasztalatokat támasztják alá mindazon súlyos és feledhetetlen következmények, amelyeket a tragikus délszláv polgárháború okozott. Mindamellett, hogy a legélesebb, a fegyveres összecsapásokig fokozott ellentétek a korábbi Jugoszlávia utódállamai között robbantak ki, a Balkán válságának, konfliktusainak okait és megoldásának eszközeit, lehetőségeit vizsgálva nem szorítkozhatunk a délszláv válság

5

problémáira. Ezeken túl még számos veszélyes politikai, gazdasági, etnikai és vallási ellentét feszül a térség országai és népei között. Utalásként említhetnénk a görög-török,a macedóngörög, az albán-szerb ellentétekre, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a szélsőséges iszlám törekvések térhódítása ebben a régióban is fenyeget. Az európai béke és biztonság ügye, s ezzel együtt a Balkán sokoldalú válságának megoldása bár kétségtelenül mindenekelőtt az európai közösség érdeke, nem lehet az Európai Unió kizárólagos feladata. Magyarország geopolitikai helyzete, közvetlen érintkezése a Balkán térségével és problémájával indokolttá teszi, hogy behatóan tanulmányozzuk a régióban kialakult konfliktusokat, feszültségek kérdését, kiemelve a térség gazdasági fejlődését, valamint kereskedelmi kapcsolatok bővítését. S mivel ma már az Európai Unió teljes értékű tagjai vagyunk, és társult viszonyunk van a Nyugat-Európai Unióval, remélhetjük, hogy a jövőben nemcsak passzív tanúi lehetünk mások döntéseiben, hanem ha szerény mértékben is, de befolyásolhatjuk saját sorsunk alakulását, kifejezésre juttathatjuk sajátos nemzeti, gazdasági, biztonsági érdekeinket. Anélkül, hogy hiú ábrándokat táplálnánk, számíthatunk arra, hogy konzultációs lehetőségeinket, csatlakozási tárgyalásainkat felhasználva, tapasztalatainkat - különösen, amelyeket a délszláv válság során szereztünk és elviseltünk –hozzájárulhatunk a Balkán válságának megoldásához, és ezzel az európai béke, gazdasági stabilitás és biztonság megszilárdításához. Mindezen tényezők fényében döntöttem úgy, hogy szakdolgozatom témájául mindenképp a Balkán témakörét fogom választani, különösen a Nyugat-Balkán gazdasági fejlődését vizsgálva az elmúl tíz, tizenöt évben.

2. A Balkán

A Balkán mindig is fontos szerepet töltött be a nyugati világ képzeletében, nem utolsó sorban a róla kialakított kép miatt, amely szerint e vidék a törzsi hűség és árulás forrongó katlana, az etnikai erőszak és régi történelmi emlékek kavargó helyszíne.( Klió 2004 / 2 ).

6

Mark Mazower Délkelet-Európáról szóló, szigorúan érvekre építő áttekintése során arra tesz kísérletet, hogy kitöröljön, megcáfoljon egyes mítoszokat, behatoljon bizonyos sztereotip képzetek mögé, amelyek miatt a régió régen is, ma is szimbóluma a vallási és politikai instabilitásnak, sőt fenyegetést jelent a rendről kialakult európai elképzelésre is. Az európai rend természetesen néhány európai ország szemüvegén keresztül nézve értendő, a maguk terveivel, amelyek akadályozzák, hogy a Balkán fogalmának szélesebb körű értelmezést adjanak. Mazower könyvének végén azon tűnődött, hogy vajon az 1990-es évek háborúi miért helyezték hátrább a térképen a Balkánt, majd megállapítja, hogy e háborúk aggasztó első világháborús utalásokat hozott felszínre: „ Mialatt a kontinens többi része a tömeges bevándorlással, az új területi sokféleséggel, és a gyakran „ sok-kultúrájú társadalmaknak” nevezett jelenséggel birkózott , Délkelet-Európa mintha visszatért volna a területi háborúk és az etnikai homogenizáció régebbi történelmi logikájához. Vajon ez Európa múltja vagy a jövője ? „ A Balkán, a régi utazók többségének csak egy terület volt, amin átutaztak Közép-Európából Konstantinápolyba vezető útjukon. A „ Balkán „ szó egy hegyvonulat neve volt . Csak a 19. század közepén kezdték a földrajztudósok a „ Balkán „ szót az egész régióra használni. Amikor az ottomán Birodalom 1912 és 1913 között összeomlott a Balkánon, ebben a liberális megfigyelők a Nyugat keresztény értékeinek győzelmét látták, és a korszerűsítés felé vezető haladásban reménykedtek, mely remények nyomban szertefoszlottak, amint az újonnan alakult balkáni államok belesodorták magukat a második balkáni háborúba és Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásába Szarajevóban, 1914 júniusában.” A Balkán ettől kezdve elátkozottként élt az európai tudatban „ A Balkán-hegyvonulat soha nem állította meg az erőszakos betolakodókat, de akadályozta a mozgást, s időnként könnyebb volt kapcsolatot teremteni a félszigeten kívül eső helyekkel. Habár vannak helyi eltérések, a földrajzi és a mediterrán éghajlati viszonyok vad tájat alakítottak ki, mely nem igen kedvezett a gazdasági alaptényezők kialakításának. Tekintve, hogy a Délkelet a Közel- Keletről Közép – és Nyugat –Európa felé vezető utak mentén fekszik gyakori pestisjárványok és éhínségek sújtották, melyeket súlyosbított a politikai bizonytalanság, gazdasági kiszámíthatatlanság és a gyakori hadviselés. A népesség számának emelkedése és csökkenése a települési formák változásához vezetett, például a pásztorkodás a juhok számának csökkenésével lehanyatlott, melyet a rablóbandák elszaporodása és tömeges kivándorlás követett. Miközben a városok fejlődtek, túlsúlyban maradt a paraszti társadalom .

7

Az ottomán betörések új elitet találtak az elfoglalt földeken, főleg moszlimokat, de kisebb számban olyan keresztényeket is, akik egyre több falut és földet birtokoltak és növelték politikai hatalmukat. Ezek a tényezők, melyeket még tetézett a kizsákmányoló, adóztatófarmerkedő földesúri osztály ténykedése, a parasztság tönkretételéhez vezettek, bár azok, akik a hegyekben laktak, nagyobb biztonságban voltak, mert vagy nagyobb adókedvezményt tudtak kicsikarni maguknak, vagy pedig kiegyeztek a birodalmi kormánnyal, hogy védő, ütköző szerepet töltenek be az útonállókkal szemben, akik hol megtámadták a pásztorokat, hol meg azok álltak be közéjük a jobb megélhetés reményében. Mivel a városokat törökök és idegen kereskedők lakta központoknak tartották , a falu volt az, amit a tulajdonképpeni „szülőföldnek „ tekintettek . A hatóságokkal folytatott váltakozó küzdelem ellenére a falu volt mindig a Balkán vidéki lakossága életében a legfőbb szervező erő, a fő politikai , adminisztratív, pénzügyi és katonai egység. A parasztság, mivel bizalmatlan volt a pénzzel szemben, önellátó volt, és kezdettől fogva kevésbé érezte meg hatását fontosságúak

voltak

a

az ottomán uralomnak, mint a városok, amelyek döntő

birodalom

kormányzása

nemzetállamok felemelkedése idején a parasztok

szempontjából,

mégis,

a

balkáni

találták úgy, hogy az új kormányzati

intézmények pénz és kizsákmányolás zavarba ejtően új módjait hozták, miközben az új államok viszont arra jöttek rá, hogy a paraszti értékek nem adnak választ a felmerülő demográfiai és gazdasági problémára . A tanítót, a rendőrt és az adóbeszedőt arra használták, hogy szemmel tartsa a falvakat, a földreform pedig nem volt garancia a boldogulásra vagy a túlélésre, mert szétdarabolódást és a termelés csökkenését eredményezte. Az ottománok uralma alatt Délkelet-Európa lakossága a vallása által meghatározott közösség tagjának tekintette magát, mert a nemzetiségi kategóriák még ismeretlenek voltak, és a birodalom alattvalóival is vallásuk szerint bántak, nem pedig nyelvük szerint . A keresztény ortodoxia sokkal fontosabb volt a bennszülött lakosság számára, mint a nyelvi különbség a szlávok és a görögök között. Bár időnként előfordult az áttérés az iszlámra, főként társadalmi, politikai és gazdasági előnyökért, de ez nem fordult elő tömegesen, csak néhány területen volt jellemző. A Balkán modern térképét az Ottomán Birodalom 1923-as végső összeomlásával végződő korszak rajzolta meg. A Balkánon a nacionalizmus összetevői az ottománok elleni harc és az európai nagyhatalmak beavatkozásával szemben folytatott küzdelem voltak. A Balkán történelme etnikai gyűlölködések véget nem érő sorozatából áll.

8

Az a felfogás, miszerint a Balkán népei történelmük folyamán emberemlékezet óta végtelen véres öldöklést folytattak egymás ellen, a valóságban a nacionalizmus utóbbi két évszázadának a terméke. Ebből a nacionalizmusból az államiságnak sok hamis és mesterkélt értelmezése fakadt nem csupán maguk között a Balkán lakói között, hanem az egymással versengő nagyhatalmak között is, amelyek nem csak bátorították őket, hanem soha nem vették komolyan, sőt sokszor egyszerűen báboknak tekintették őket. Talán épp ez az arrogancia okozta a különböző európai hatalmak erőfeszítéseinek kudarcát, mert éppen az ő saját területi terjeszkedő terveiket vették át a régió új nemzetállamai.

3. Nyugat- Balkán országai, gazdasági adottságok, fejlődési irányok

A Nyugat-Balkán országainak gazdasági jellemzése, fejlődése előtt tisztáznunk kell, melyek a Nyugat- Balkánhoz tartozó országok, milyen természeti adottságokkal, természeti kincsekkel, infrastruktúrával, iparral, mezőgazdasággal rendelkeznek. A Nyugat-Balkán kifejezést az Európai Unió alkotta meg, amely nem igazán egy földrajzi területet, hanem inkább egy politikai régiót jelöl. Korábban sem földrajzi, se politikai értelemben nem használták ezt a fogalmat. Az Európai Unió Nyugat-Balkánnak nevezi keleti bővítés első és várható a második hullámból kimaradó balkáni államokat. Ezen államok közül Horvátországnak van esélye bekerülni az Európai Unió keleti bővítésének második körébe fejlettsége és felkészültsége alapján. A Nyugat-Balkán országai ( kivétel Horvátország ) rendkívül elmaradottak, s nehéz gazdasági helyzetben vannak. Az Európai Unió ennek az ellentmondásnak a mérséklésére alkotta meg a Nyugat-Balkán fogalmát, amellyel az Európai Unió azon szándékát fejezi ki, hogy ezen, ma még nyugati típusú tulajdonságokkal kevéssé mutató államokat, nyugatosítva integrálja az Európai Unióhoz. „ Nyugat- Balkán alatt sokan a volt Jugoszláviát értik, Szlovénia kivételével. „ ( Dr. Szűcs R: Gábor 2006) A térség számos jellemzője, a földrajzi közelsége ellenére nem ismert részletesen a magyar ( akár szakmai) követelmény előtt, holott e jellemzők, előzmények nélkül nem érthetők meg napjaink eseményei sem.

9

E térség, politikai és gazdasági szempontból egyaránt ma is viszonylag instabil, emiatt nem bocsátkozhatunk becslésekbe a jövőt illetően, nemcsak politikai, etnikai, de még gazdasági szempontból sem . (A délszláv háborúk rámutattak arra, hogy a Nyugat-Balkán, ha nem is egész Európa „ lőporos hordója”, mint a tizenkilencedik, huszadik században, ám, ha a viszonylag periférikus kaukázusi térségtől eltekintünk, kontinensünk egyetlen igazán neuralgikus, távlatilag veszélyes térsége. 2003-ra a helyzet viszonylag stabilizálódott, melynek döntő eleme volt Milosevic bukása.) A háborúnak pillanatnyilag vége, de az „ erőszak szele „ folyton ott lebeg a levegőben, nap, mint nap. A Nyugat-Balkán több választóvonal által erősen tagolt, s ez hatalmas különbségeket hozott létre a térségen belül.

a) A „Theodosius-vonal” : 395-ben, Nagy Theodosius római császár felosztotta birodalmát fiai, Arcadius és Honorius között, előbbi a Kelet-, utóbbi a Nyugat Római Birodalom örököse lett. Ez, a nagyjából a Duna vonalának meghosszabításában , északkelet-délnyugati irányba a volt Jugoszlávián végighúzódó vonal, meglehetős pontossággal

választ el egymástól két kultúrát, az ortodox pravoszláv, illetve a

nyugatinak nevezett keresztény civilizációt. Ez a választóvonal történelmi, gazdasági és politikai szempontból, így az Európai Unió-val kapcsolatos viszony szempontjából is meghatározó. Nyugati oldalán van a mai Szlovénia és Horvátország, a Vajdaság, illetve Bosznia-Hercegovina egy része, a keletin Szerbia, Koszovó, Montenegró , Macedónia, s Bosznia-Hercegovina másik része.

b) A török hódoltság: az 1389-ben elveszett rigómezei csatát követően a térség keletidélkeleti része fokozatosan, ám 500 évre az Ottomán birodalom részévé vált, s teljesen csak az 1912-13 - as balkáni háborúk végére nyerte el függetlenségét . A török hódoltság nem, vagy alig érintette a mai Szlovéniát és Horvátországot, ezért újabb szakadást hozott létre a térségben

10

c) Az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek 1918. december 1-jéig, a Szerb –HorvátSzlovén állam létrejöttéig Szlovénia, Horvátország, és egy ideig Bosznia-Hercegovina is része volt, ugyancsak kettészelte a térséget, s ez ismét hosszú időre szóló választóvonalat jelentett. A fentiekből nem csak az érthető meg, miért destabilizálódott mindkét ( az első és a második világháború utáni) Jugoszlávia, hanem az is, honnan származnak a hatalmas gazdasági fejlettségbeli különbségek, a térség országai , területei között. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Nyugat-Balkán országai közé tartoznak a következő országok:

I. Horvátország II. Koszovót is magába foglaló Szerbia-Montenegró III. Albánia IV. Bosznia-Hercegovina V. Macedónia Ismereteinket bővítve összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Nyugat-Balkán nem valamiféle távoli, egzotikus hely, hanem Európában, méghozzá Magyarország szomszédságában lévő térség . Instabilitása számunkra is komoly gondot okoz. Stabilitásának megteremtésében így Magyarország is jelentősen érdekelt. Ennek legfőbb eszköze a gazdasági együttműködés Az Európai Unió számos megoldatlan problémával küzd, s többek között a délkeletbővítése, a magyar tőkekivitel, beruházások révén. A térség közelebb kerülése az Európai Unióhoz ezért fontos a magyar érdek is egyben. európai politikája válaszúthoz érkezett. Ez különösképpen igaz a Nyugat-Balkánnal kapcsolatban. A jelenlegi helyzetet egy sor 11

olyan pozitív, de negatív hatás is jellemzi, amely a régió fejlődési folyamataiban való jelentős és egy évtizedig tartó európai uniós beavatkozás eredményeképpen alakult ki. Ezzel párhuzamosan a célországokban is meglehetősen eltérő vagy megkülönböztetett módon zajlottak a különböző folyamatok, a szerkezetváltás, az átalakítás, a modernizáció és az Európai Unióhoz való felzárkózás.( Inotai András: Gondolatok az Európai Unió 2007/1 21-30 ) . A régiók Európai Unióhoz közelítés szempontjából hátrányban lévő országai torz gazdasági szerkezettel rendelkeznek, ( Novák Tamás) (Bosznia Hercegovina, Albánia ) a termelőeszközök elavultsága jelentős mértékben megnehezíti a gazdaság modernizálását, mivel a rendkívül nagy tőkét igénylő befektetések elriasztják a külföldi érdeklődőket. A gazdasági helyzetet illetően speciális kezelést igénylő régió a Nyugat-Balkán ( Horvátország ebből a körből gazdasági fejlettségét, a piacgazdasági struktúrák stabilitását tekintve kiemelkedik ) . A fejlett nyugat-európai országokhoz való felzárkózás a közép- és délkelet európai térség országaiban jelentős konvergencia folyamatokat indít el, ezek közé

sorolhatjuk, a

növekedési folyamatok szinkronba kerülését. A régió összes országaiban pozitívak a beruházási várakozások, aminek oka az említett általános gazdasági stabilizálódás, a kedvező költségtényezők, a külföldi nagyvállalatok számára lehetőségeket nyújtó piacbővítési adottságok, egyes esetekben még a privatizációs kínálat elemei is ígéretesek. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a nyugat-balkán országok többsége szinte teljes egészében függ a külföldtől és a gazdaságban történő hatékony átalakítás belső erőből egyenlőre kilátástalan, ezért a Stabilizációs és Társulási folyamat, illetve az általa koordinált támogatáspolitika, valamint a gazdasági átalakítás hátterének a megalapozása döntő befolyást gyakorolhat az elkövetkező években a térségben megvalósuló gazdasági folyamatokra. A Nyugat-Balkán országainak alacsony fejlettsége, árfolyam értéken számolva még inkább egyértelmű, 2005-ös adatok alapján -Horvátország nélkül- az egy főre jutó GDP az EU 15 átlagának 6,5-11

százalék között alakul ( hozzávetőlegesen ). Az országok

többsége még 2005-ben sem érte el az átalakulás előtti GDP szintjén, ez csak Albániának és Horvátországnak sikerült, míg Macedónia ahhoz közel, Szerbia és Bosznia igen távol van attól ( e két ország szenvedte el a legnagyobb visszaesést a kilencvenes évek közepén, növekedési folyamataik azonban nem múlják felül a többi délkelet-európai országét, ezért a hozzájuk viszonyított relatív pozíciójuk sem javult ). 12

Az utóbbi őt év átlagában a növekedési ütem meghaladta az 5 százalékot, Albánia esetében, míg Szerbiában, Macedóniában és Bosznia Hercegovinában megközelítette ezt a szintet. Az egyszerű növekedési adatok sok olyan tényezőt elfelednek, amelyek jelentősen módosítják a növekedési folyamatok minőségének megítélését egyes esetekben. Amíg egyes országok viszonylag stabil fejlődést mutatnak, mások esetében erőteljes hullámzás jellemzi a növekedési ütemet, akár a külső konjunktúra, akár a belgazdasági politika ( privatizáció, belső kereslet élénkítése ) függvényében. 2001 után Albánia és Bosznia Hercegovina viszonylag gyorsan és nagyobb kilengésektől mentesen fejlődött az elmúlt években, de ez a két ország a legszegényebb és legfejletlenebb a régióban. Ezzel szemben a szerb és a Macedón gazdaság nagy ingadozásokat tükröz, egy-egy kedvezőtlen belföldi jelenség vagy nemzetközi hatás nagymértékben kizökkentheti a stabil folyamatokat. A térség összesített növekedése 2004-ben nagyon kedvező volt, több országban is rekordszintű bővülésre került sor, de 2005- ben a növekedési ütem lassulása volt jellemző. A térség egészében a jövőbeli fejlődés kulcskérdése a jelenlegi növekedés fenntarthatósága. Ebben a megfelelő hazai gazdaságpolitika mellett meghatározó szerepet játszanak a külső tényezők is, de a társadalom és az intézményrendszer felkészültsége, változási képessége és hajlandósága is. Kevesebb probléma merülhet fel azon országokban, ahol a növekedés inkább a kivitel és a beruházások dinamikus bővülésén nyugszik, mint ott, ahol az alapvetően a – néha mesterségesen felpörgetett – belső keresletre épül. A meghatározó módon a belső fogyasztásra épülő növekedés ilyen kis országokban rendkívül nagy kockázatokkal jár akár a költségvetés, akár a folyó fizetési mérleg gyorsan növekvő és finanszírozhatatlanná váló hiány miatt. Az elmúlt évek vizsgálatát követve láthatjuk, hogy nőtt a lakossági fogyasztás Horvátországban is. Ez azonban nem szorított ki a magán beruházásokat, mivel azokat részben a külföldről beáramló tőke, részben pedig a visszafogott állami költségvetés táplálta. Figyelemre méltó a beruházások szerkezetében jelentkező eltérés, a horvátországi beruházási tevékenység szinte teljes egészében az idegenforgalomra és az autópályaépítésre összpontosult, miközben a gazdaság technológiai színvonalának megújulása elmaradt. Az országok többségére jellemző a magas, esetenként igen magas munkanélküliség, amelyet, egyes eseteket eltekintve, az erőteljes gazdasági növekedés sem tudott csökkenteni. A munkanélküliségi adatok nem igazán megbízhatóak, s a különböző típusú módszertanok szerinti összesítések jelentős eltérést mutatnak. Annyi azonban így is megállapítható, hogy Boszniában, Macedóniában és Szerbiában a munkanélküliség valahol 30-45 % között alakul, s Albániában is közelítheti ezt a szintet. 13

Ez a hazai termelőkapacitások hiányára és sikertelen struktúraváltásra, a magánszektor gyenge munkahelyteremtő képességére utal. Az egyes országokban megfigyelhető viszonylag alacsony hivatalos adat nem annyira a sikeres alkalmazkodást tükrözi, mint sokkal inkább a strukturális reformok sorozatos halasztódására utal, ami a jövőben még a munkanélküliség jelentős emelkedését hozza. A munkanélküliség kezelhetetlensége sajnos mindennapos gazdaságpolitikai feladat, hosszabb

távon

nem

kevésbé

bizonyulhat

súlyosnak

a

demográfiai

helyzet

következményei. Ezek a népességcsökkenésből, az időskorúak arányának gyors emelkedéséből, továbbá a fiatalok látványos emigrációjából eredeztethetők. Nem könnyű a helyzet a másik ellentétes folyamatnál sem, amit Szerbia tapasztalt meg, nevezetesen a háború következményeként megjelent 700.000 menekült befogadása és telepítése. Bár ezek a gondok hosszabb távon jelentkeznek, a nyugdíjreformok kapcsán felmerülő nehézségek már most, illetve az elkövetkező néhány évben is súlyos problémát okoznak. Kedvezőbb a helyzet az inflációs folyamatok alakulását tekintve. A hiperinflációt mindenütt sikerült megfékezni, és az utóbbi években az esetek nagy részében egy számjegyűvé vált az áremelkedés üteme, ennek fenntarthatósága több szempontból is kérdéses. Egyrészt az infláció mérséklését az esetek többségében nem kísérték strukturális reformok. Másrészt számos központi árellenőrzés továbbra is fennmaradt, amit előbbutóbb meg kell majd szüntetni. Végezetül a térség országainak nagy részében túlértékelt nemzeti valuták ideiglenes védelmet nyújtanak az importált infláció ellen. Ám felvetődik az a kérdés, hogy ez az állapot meddig tartható fenn, hiszen ma már evidens, hogy akadályozza az exportot, a versenyképes termelés kialakulását, de a hazai piacra termelő vállalati szektor fejlődését is kedvezőtlenül érinti. A hosszabb távú fejlődés másik kedvezőnek tekinthető eleme az államháztartási deficitek kordában tartása a térség országaiban ( Horvátország kivételével .) A költségvetés viszonylagos kiegyensúlyozottságát az önálló árfolyam politika feladása vagy a strukturális reformok halogatása, illetve sokszor a nemzetközi pénzügyi intézményeknek való megfelelés kényszere magyarázhatja. A túl gyors hiány lefaragása azonban könnyen kedvezőtlen hatást válthat ki, és a hiány csökkenési politika újabb hiánynövekedést eredményezhet. Ezzel párhuzamban a magas folyó fizetési mérleg hiányok kezelésében az egész régióban meghatározó szerepe van a fiskális konszolidációnak. Azonban strukturális reformok végrehajtása nélkül ez meddő stabilizációs politika, hiszen sokszor a növekedés lassulásával jár. A sikeres struktúraátalakításához kapcsolódó húzóhatások nélkül kérdéses marad, hogy miképpen lehetne a növekedés gyorsulását elősegíteni. Az egyensúlyt és a 14

növekedési kérdések közötti összhang megtalálását jól szemlélteti a régió országainak eltérő tapasztalata, Macedóniában a stabilizálódás lassú növekedéssel jár, míg Horvátországban az egyensúlyhiányok növekedése a GD -bővülés lassulásával egyidőben megy végbe. A régióbeli növekedési folyamatok egyik legjellemzőbb vonása a magas és növekvő külkereskedelmi hiány. A külkereskedelmi áruforgalmi mérleg hiánya Boszniában meghaladja a GDP-50%-át, Szerbia-Montenegró esetében megközelíti a GDP 30%-át , de 20-25 % -ot ért el.( Eurostat, nemzeti statisztikai hivatal ). Albániában, Horvátországban és Macedóniában is, 10 % körüli. A külkereskedelmi hiány mindaddig nem jelent érzékelhető növekedési korlátokat, amíg egyéb bevételekből az finanszírozható .A külkereskedelmi mérleg

nagyon kedvezőtlen alakulása legtöbb

országban nem tükröződik egy- az egyben a folyó fizetési mérleg hiányában. Egyes országok jelentős bevételekre tesznek szert szolgáltatási bevételekből, míg mások esetében a beáramló külföldi működő tőke adja a meghatározó finanszírozási forrást. Az egyensúlytalanságot enyhíti az egyoldalú transzferek nagysága is, ez utóbbi külföldön dolgozók átutalásaiból, a nemzetközi segélyekből és hitelekből állnak össze. Szerbiában, Albániában, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában az ilyen típusú transzferek a GDpP13-25% át érik el, ami arra utal, hogy a jelenlegi viszonylag gyors növekedésben ez e tényező meghatározó szerepet tölt be. Elképzelhető, hogy a külföldi működő tőke jelentős mértékű beáramlása nélkül a kereskedelmi- és folyó fizetési mérleg hiánya középtávon nem fenntartható. Sőt még e feltételek mellett is csak akkor elképzelhető a zökkenőmentes fejlődés, ha a tőke egyre inkább exportorientált fejlesztéseket indít meg, és nem a belső piaci tevékenységre összpontosít. Habár az elmúlt években a térségbe beáramló tőke nagysága az általános stabilizálódás és a politikai kockázat csökkenése miatt növekedett, igazi áttörésre csak Horvátországban került sor, -ott ahol az EUcsatlakozás elve jelentős piaci alkalmazkodást követel meg, illetve bizonyos szektoriális adottságoknak köszönhetően igen kedvező befektetési lehetőségek alakultak ki. A többi országba beáramló tőke egyenlőre nem tudott a termelőkapacitások terén átfogó megújulást hozni, inkább szolgáltató-szektor egyes szegmensei, illetve különösen jó adottságú ágazatok vagy cégek a tőkebefektetések célterületeivé. A térségbeli országok közös problémája a hazai valuta felértékelődése. Ezt a folyamatot tulajdoníthatjuk a felzárkózás következményének, s elsősorban a versenyképesebb gazdasági szerkezet kialakulásához kapcsolódik. Továbbá a hazai valuta erősödésére hat a külföldi tőkebeáramlás erősödése. A valutafelértékelődés legfontosabb oka, a hazai és a nemzetközi inflációs szint különbsége. Ezt a különbséget egyetlen ország sem 15

semlegesítette valutaleértékeléssel, miután az infláció elleni harc és az árstabilitás fenntartása az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai cél ebben a térségben, nem utolsó sorban a kilencvenes évek hiperinflációs időszakainak következtében. Ez több országban is kötött árfolyamrendszert eredményez, a valutatanácsot fenntartó országok (Bosznia) pedig igazából nem is rendelkezik önálló árfolyam –politikáva. Ez a helyzet a jövőben befolyásolhatja a nemzetközi tőke áramlását, hiszen a felértékelődő valuta, főleg ha gyorsan emelkedő termelési költségek kísérik, gyengítheti az egyes országok tőkevonzó kapacitását. Lényegében a térség össze országa a hosszú távon kiegyensúlyozott növekedést és az ahhoz szükséges átalakulás melletti elkötelezettségét hangsúlyozza, azonban látható, hogy a reformok végrehajtása a legtöbb országban továbbra is kondicionalitás szigorúságának a függvénye.Ez vagy az EU- alkalmazkodást jelent, míg a többi országgal összefüggésben csak a nemzetközi szervezetek nyomásgyakorló ereje tudja rákényszeríteni őket a különböző feltételek teljesítésére. Emellett nagy kockázatot jelenthet és visszafohatja a középtávú növekedést a sokszor nem egyértelmű privatizációs politika és a külföldi tőke szerepvállalásával szembeni bizalmatlanság.

4. A Balkán közlekedésföldrajzi helyzete, fekvése és átjárhatósága Egy ország gazdaságának fejlettségét, fejlődését nagymértékben befolyásolja, milyen közlekedési hálózattal, a szállításnak megfelelő korszerű feltételekkel rendelkezik. Ez nem csupán a korszerű szállítást végző teherautókra, vasúti vagonokra, kamionokra, vonatokra, s más egyéb eszközökre korlátozódik, hanem magába foglalja az utak minőségét, mennyiségét, a vasúti hálózatok korszerűségét, sűrűségét. A Balkán átjárhatósága ma a domborzati ás politikai viszonyok által befolyásolt nemzetközi közlekedési folyosók használhatóságának függvénye: ( Transzeurópai közlekedési tengelyek fejlesztési iránya és hatása a Balkán térszerkezetére-a bővített változat változata- . Erdősi Ferenc: Pécs ) -

legtöbb táj az igen kedvezőtlen domborzati viszonyok miatt nem „ közlekedésbarát „A helyzetet súlyosbítja

16

-

a gazdasági-társadalmi elmaradottságot, a területi érdekek, konfliktusok sokasága .Mindezek következménye a legtöbb régiójára jellemző rossz közlekedési viszony.

A második világháborúban mellékfront jelentőségű Balkán kedvezőtlen terepviszonyait a páncélos hadműveletek szempontjából eltérően értékelték az ellenfelek: „ A harci tevékenységek méretéhez képest egyetlen fronton sem volt nagyobb veszteségünk páncélosokban és járművekben, mint az alig járható Balkánon „ ( Guderian, német tábornok ). A Balkán az európai közlekedési hálózati rendszerben csomópontként jelentéktelen, sem földi, sem légi közlekedésben nem játszik fontos szerepet. Harmadlagos kapuként említhetjük, tranzitterületként nagy fontosságú az Európa-Kis –Ázsia/ Közel-Kelet viszonylatban de lényegében csak egyetlen ( északnyugat-délkelet irányú ) korridorra szorítkozóan melyhez a Kárpát-medencével összekötő észak-dél és északkelet-délnyugat irányú, másodlagos jelentőségűek társulnak. A tranzitszerep politikai, katonai és gazdasági jelentőséggel bír. Európa modernkori közlekedési hálózata a nemzeti érdekek, az elkülönülési törekvések által befolyásoltan alakult ki. Összefércelt országos hálózatok aggregátumaként, melyben összeurópai érdekek nem érvényesültek, melyre az interoperabilitás, kompatibilitás hiánya volt jellemző. Az Európai Unió az Európai Közösség által támasztott követelmény a hatékonyabb, a globális piacon versenyképesebb Európa érdekében az átjárhatóság, az interoperabilitás ( kohéziós politika ) a fenntarthatóság, ( igényes korszerű energia és környezetpolitika ), s végezetül, a kiegyensúlyozotabb területi fejlődést, ( a regionális politika ) célozta meg. A versenyképes, koherens, kiegyensúlyozottabb Európa megteremtése érdekében a vonalas magisztrális infrastruktúra fenntartható, környezetbarát rendszerére van szükség. A Transzeurópai Hálózatok ( TEN ) a vonalas infrastruktúra ( a nemzeti fővonal hálózatok ) európai léptékű integrált rendszere. A fejlesztés legfőbb szempontjai: -

műszakilag és üzemeltetésben egységes rendszerben történjen,

-

a szubszidiaritás vezérelvnek megfelelően,

-

az országokat , fővárosokat összekötő folyosókra összpontosítson, 17

-

a nagyteljesítményű környezetbarát eszközöket ( villamosított vasút, tenger- és belvízi hajózás ) részesítse előnyben.

Páneurópai Hálózatok ( PEN) és TINA hálózatok Európa keleti felében -

1994: 9 krétai korridor

-

1997: 10 helsinki főkorridor és több mellékkorridor. A balkáni harci események szünetelése után a Balkánt északnyugat-délkeket, valamint észak-dél irányba átszelő X és Vc. Korridorral egészült ki a hálózat.

A tíz korridor közül -

négy távolról induló fő szárazföldi korridor végpontja balkáni tengeri kikötő,

-

a Duna alsó szakasza mint belvízi hajózási tengely kapcsolatot teremt a Feketetengerrel- mindezek a kapcsolatok a Nyugat-és Közép .Európától való függést segítik elő,

-

de csak egyetlen dél-balkáni korridor kezdő és végpontjai található a Balkánon belül

A korridorok túlnyomó része

Budapestről sugárnyalábszerűen szétágazva éri el a

Balkánt- képletesen és konkrétan Délkelet-Európából az út a Kárpát-medencén át vezet Nyugat-Európába-, majd a sugaras korridorok a Balkánon tovább osztódnak, illetve a más irányból ide tartókkal egyesülve csomópontokat hoznak létre a balkáni fővárosokban, kisebb jelentőségűeket egyes nagyobb gazdasági központokban. A Transzeurópai Hálózat finanszírozása az érintett országok feladata, az Európai Unió a nem tagországokban csak a költségek 2-4%- át állja . Az új tagországok akár 40-60 %os támogatásra is számíthatnak a Kohéziós Alapból, esetenként a Strukturális Alapokból, azonban a hangsúly a magánbefektetőket is mozgósító vegyes finanszírozási konstrukción van. Az érintett országok GDP-jének 1,5 % - át nem haladhatja meg a korridor beruházások összege. A Páneurópai Hálózatok ( PEN ) korridorok státuszuk szerint elvileg egyenlők, azonban egymagára a IV. korridorra ( Berlin-Isztambul ) a PEN költségvetés aránytalanul nagy hányadát, 30 %- át tervezték költeni. Ezt az indokolja, hogy rendkívüli geopolitikai jelentőségű az Unió szempontjából, kivételes jelentőségű térkapcsolati szerepet tölt be, stratégiai fontosságú forgalom hordozója. 18

-

Nato-Európai Unió térséget köt össze a földrajzilag izolált Nato- tag Törökországgal és a Nato és Európai Unió tag Görögországgal,

-

A transzeurázsiai Új Selyemút európai kiindulópontja felé tart

-

Németország és a munkaerő ellátásban kiemelkedő Törökország között teremt kapcsolatot.

Legproblematikusabb a IX. korridor, amely Helsinkiből indul, Oroszországon és UkrajnánMoldávián keresztül éri el Romániát. Úgy tűnik, hogy az Vc. Korridor is „ árnyékba került „ , mert a tervszándékkal szemben Bosznia-Hercegovina számára nem tölt be a NyugatEurópához fűző „ köldökzsinór szerepet. A TEN-T kiemelkedő jelentőségű projektjeinek 2003. évi listáján szereplő, a Balkánt érintő tervek csupán szegmensek, melyek nem alkotnak összefüggő hálózatot. A PEN dokumentumok szerint a vasutakat teljes hosszban nagy tengelynyomás hordozására képes, villamosított és túlnyomórészt kétvágányú pályává, a főutakat pedig gyorsforgalmi utakká kell építeni 2010-ig. A jelenlegi kiépítettségi szinten nagyok a különbségek és összességében a balkáni korridorhálózat készültségi foka nem több 30-40 % -nál . Több mint kétséges a határidőre való elkészülésük. Nem elhanyagolható különbség mutatkozik a vasút és autópálya fejlesztési arányok tekintetében a balkáni országok gyakorlata és az Európai Unió közlekedéspolitikai direktívái között. A környezeti vonatkozásokra nagy figyelmet fordító Unió a villamosított vasutak és a vízi utak fejlesztését preferálja, viszont a Nyugat-Európához képest nagyon elmaradott úthálózatra és az ebből eredő gazdasági veszteségekre hivatkozva a délkelet-európai országok az autópályák, gyorsforgalmi utak építésére összpontosítanak és lényegében uniós forrásokhoz való hozzájutáshoz kötik a nagyobb mértékű vasútfejlesztést Miközben a korridorokon belül éppen a vasutak műszaki színvonalában a legnagyobb a lemaradása, olyan autópályák is épülnek, melyek nem tartoznak a korridorokhoz. A balkáni hálózat olyan szerkezetben épült meg, hogy a benne rejlő stratégiai alternatívák minden körülmények között biztosítsák az Európai Unió magterülettel való közlekedési összeköttetést. Békés időkben a kapcsolattartást a legideálisabb a Közép –és Észak – Balkánon, Kárpát –medencén és dél-észak, illetve délkelet-északnyugat irányba vezető korridorok révén érhető el. A korridorok terület- és településfejlesztési hatásai ellentmondásosak. Klasszissal javítják a fővárosok közötti távolság nemzetközi közlekedés feltételeit, ezzel magukhoz vonzzák a 19

gazdasági vállalkozásokat, telephelyeket, végső soron a tőkét és a képzett, fiatal munkaerőt. Így kialakulnak a GDP előállításában kitűnő területsávok, autópályák melletti kontaktzónák, valamint a korridorok találkozási, metszéspontjában levő, kimagasló teljesítményt nyújtó nagy energiájú központok. Ugyanakkor a korridorok a nagy távolságban is érvényesülő elszívó hatásukkal meggyorsítják a távolfekvő, periférikus vidéki térségek kiürülését, leépülését .

5. Bosznia – Hercegovina

(1. kép Bosznia-Hercegovina zászlaja) Bosznia-Hercegovina Délkelet-Európában, a Balkán –félsziget nyugati felén fekszi . A Jugoszláv SZSZK egyik volt tagköztársasága .Keletről Szerbia, délről Montenegró, a többi oldalról Horvátország határolja.1992. április 5.-én vált függetlenné, ám az országon belül a szerb, a bosnyák és a horvát etnikum között ellentétek húzódnak. A milosevicsi Jugoszlávia beavatkozása a boszniai szerbek oldalán 1992-ben a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához vezetett. Az ország mai alkotmányos berendezkedését a háborút lezáró Daytoni békeszerződés ( 1995 ) határozta meg. Bosznia-Hercegovina két entitásból áll, az ország területének 51 % -át kitevő Bosznia-Hercegovina Föderációból – elterjettebb nevén ( bosnyák-horvát ) föderáció, amely bosnyák, illetve horvát többségű kantonokból áll, és a közigazgatásilag egységes szerb Köztársaságból. A daytoni béke óta az ország nemzetközi ellenőrzés alatt áll, a hatalom az ENSZ- főképviselő kezében összpontosul.

5.1 Mezőgazdaság, ipar: Bosznia –Hercegovina területének a 13,6 % - a termőföld, de mezőgazdasági művelés alatt csak 3 % - a áll. Az ország természeti erőforrása között említendők a szén, a vas, a bauxit, a mangán, a réz, valamint a fa és a jelentős víztömegek. Bosznia-Hercegovina

20

számára a ritkán előforduló földrengések és áradások jelentik az egyetlen komoly természeti erőforrást. Az ország gazdasága leginkább a kisparaszti termelők által működtetett mezőgazdaságot jelentette, amely mindig is nagyfokú importra szorult. A szocializmus idején Bosznia-Hercegovina a nehéz- és hadiipar élvezett elsőbbséget. A háború alatt tönkrement ipar, és a munkaerő felszámolása ( hadsereg toborzása, halálos áldozatok) óriási recesszióval sújtották az országot. A termelés 80 % - kal esett vissza. 1996 és 1998 között javult valamelyest a termelés, majd 1999-ben lényegesen lassult a növekedés. 2002-ben a munkanélküliség 40 % - os volt. Nehéz felmérni gazdasági állapotát, mert annak ellenére, hogy mindkét entitás kiadja a maga statisztikai adatait, az egész államra vonatkozó adatok korlátozottan állnak rendelkezésre. Emellett a hivatalos statisztika nem veszi figyelembe az országszerte elterjedt, és minden társadalmi rétegben jelentős mértékű szürkegazdaságot. 2003-as becslések alapján a GDP körülbelül 24, 31 milliárd USA dollár –t tesz ki, a növekedés mértéke pedig évi 3,5 %. Az egy főre jutó GDP 6 100 USA dollár. Ágazatonkénti lebontása a GDP 13 % a esik a mezőgazdaságra, 40,9 % az iparra, 46,1 pedig a szolgáltatásokra. A dolgozók 40 % a munkanélküli. Bosznia-Hercegovina fő mezőgazdasági terményei a búza, kukorica, valamint a különféle zöldségek és gyümölcsök. Kedvező kilátásokat jelent, hogy kezd újjáéledni a háborúval megszűnt turizmus. Ennek példázása egy lépés az 1993-ban boszniai horvátok hadserege által felrobbantott mostari híd 2003-as újjáépítése volt. A fő iparágak: acélgyártás, szénipar, vasipar, autóipar, textilipar, dohánygyártás, bútorgyártás és kőolaj feldolgozást. A fő importpartnerek Horvátország (24,3 % ), Szlovénia ( 15,5 % ), Németország (12,6 % ), Olaszország (12 %), Magyarország (8,6 % ) és Ausztria (6,6 % ). A fő exportpartnerek Olaszország (29 %), Horvátország (18,5 %), Németország (17,3 %), Ausztria (9,3 %) és Szlovénia ( 6,7 % ). Bosznia-Hercegovina gazdasága továbbra is nehéz helyzetben van. Az ország bel- és külpolitikai problémáiért a balkáni háború óta mindig a gazdaságával fizetett meg. A bel – és külpolitikai problémák megoldása viszont csak az ország gazdaságával lehetséges. A külföldi hitelekből finanszírozott kormányzatot nem lehet fenn tartani hosszú távon és az ehhez szükséges reformokat, új törvényeket további költségvetési terhekkel lehet finanszírozni. Az egyre növekvő költségvetési hiánnyal szemben bíztató a korszerű és igazságos, pénzügyi rendszer megteremtése az értéktöbbletadó bevezetésével vámrendszer működésének megkezdésével. Ezeket a reformokat azonban 2004-ben hosszadalmas 21

szakmai csatározások után a Bosznia-Hercegovina parlament az OHR nyomására fogadott el. A kormányzati bürökrácia a soklépcsős és ellentmondásokkal terhes adminisztráció a gazdaság fejlődését és a külföldi tőke bevonását. Ugyanakkor 2004-ben jelentős külföldi tőkebeáramlás kezdődött meg Bosznia-Hercegovina gazdaságába. Az Európai Unióhoz való közeledés a kormányzat alapvető politikai céljává vált, nem pedig létkérdés. De az Európai Unió normáinak megfelelő szervezetek létrehozása néhány folyamatot is szükségessé tesz. Bosznia-Hercegovina kormánya nemzetközi szakértők megállapítása szerint egy adott elvárható minimális teljesítménynek alig több, mint az 50 %- át teljesíti és nem mindig felel meg a normáknak. A megfelelő állami intézmények megteremtése előfeltétele a nemzetközi csatlakozásnak ( amelyek közül legfontosabbként a WTO és a NATO Békepartnerséget említhetjük ). Az entitások által való kétszeres adóztatása megszüntetése, a vámrendszer megteremtése, a jövedéki adó rendezése és az ÁFA bevezetése stabilitást hozott a gazdaság életében, bátorítva ezzel is a külföldi befektetőket. Az ÁFA bevezetésétől a szürke gazdaság arányának a csökkenését és az adóbevételek növekedését remélik. Az Európai bizottság 2000 decemberében indította el a CARDS programot, melynek célja, hogy a nyugat-balkáni országoknak segítséget nyújtson a regionális problémáknevezetesen a gazdaság talpra állítása, az újjáépítés, illetve a gazdasági és politikai rendszer megreformálására illetve megszilárdítása – megoldásában, illetve elősegítse a régió állami egymás közötti együttműködésének kialakítását. Ezt a két fő célkitűzést a Stabilizációs és Társulási folyamat ( SAP ) fektette le. Bosznia –Hercegovina vonatkozásában is a SAP célok elősegítése az Európai Uniós támogatás fő célkitűzése.

5.2 Fő célkitűzések : A békefolyamat és az entitások közötti együttműködés erősítése. Az etnikai megbékélés elősegítése és a menekültek lakhelyükre való visszatelepítése. Működőképes intézmények és demokratikus rend létrehozása a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása alapján. A fenntartható gazdasági növekedés és fejlődés alapjainak lerakása.

22

5.3 A támogatás fő területei:

1991 és 2000 között az Európai Közösség 2,5 milliárd euró összegű támogatásra vállalt kötelezettséget és 1,03 milliárd mértékben nyújtott humanitárius segélyt. 1996 és 2000 között 890 millió euró közösségi és 1,8 milliárd euró tagállami segélyben részesült az ország. A projektek keretében helyreállítottak számos infrastrukturális létesítményt, újjáépítettek több tízezer lakást, segítették a demokratikus intézmények létrehozását. 2001 és 2003 között 20 millió euró értékben technikai segítséget nyújtottak a gazdasági reform előmozdításához a piacgazdaság és a magántulajdon ösztönzésével. Helyi szegénység – csökkentő programokat valósítottak meg. 2003 óta erősödnek a támogatásnak a jövőbeni Európai Uniós –csatlakozást előkészítő elemei. 2001-ben a Bizottság által kidolgozott ország-stratégia a 2002-2006-os időszakot fogja át. A dokumentum 2002-2004 –re vonatkozó indikatív programja 172, 4 millió eurót irányoz elő nemzeti és 23 milliót regionális támogatási keretekben. Azon a tényen, hogy Bosznia-Hercegovina alapvetően nyitott gazdaságú, nem lehet csodálkozni, hiszen alapvetően – európai mérvével mérve- relatíve kis országról van szó.( Bilek Péter: ICEG Európai Központ ). Azonban a nyitottság szerkezete igencsak érdekes jelenséget mutat. A nyitottság meghatározó részét az import adja, ahol az import értéke a GDP közel 90 %- a . Ennek több oka is van .Egyrészt a Bosznia-Hercegovinát elhagyó, a fejlettebb országokban dolgozó munkavállalók igen nagy mennyiségű pénzt utalnak át otthon maradt rokonaik számára. Ennek az átutalásnak a döntő többsége aztán fogyasztási célú importtá alakult. Másrészt pedig a gazdaságnak agy igen nagy részét – becslések szerint 35-40 %-át – teszi ki a fekete vagy nem hivatalos gazdaság. Ez a magas arány pedig egyrészt csökkenti a bázist (GDP-t ), másrészt az ebben a gazdasági részben képződő jövedelem egy része megjelenik import oldalon , „ növelő „ tényezőként. Ez persze nem csak Bosznia-Hercegovinára igaz, hanem a többi országra is, bár igen nehéz megbecsülni, hogy az adott ország esetében mekkora is pontosan a feketegazdaság aránya. Az exporton belül főként könnyűipari termékek és nyersanyagok kivitele található, ami nem meglepő, hiszen alapvetően-az ipari szektort tekintve – kevésbé fejlett gazdaság, mely fő versenyelőnye az alacsony munkaerőköltség lehet. Vagyis a munkaerő-intenzív

23

termelési

folyamatok

esetében

van

jelen

pillanatban

versenyelőnye

Bosznia-

Hercegovinának, valamint az összes többi Nyugat-Balkánhoz tartozó országnak is. Az említett folyamatokat- növekvő importkereslet, általában gyenge exportteljesítmény – ismerve nem meglepő, hogy a külkereskedelmi mérleg hiánya folyamatosa n nő a vizsgált időszakokban. Bosznia - Hercegoviná- ban csökkent a külkereskedelmi mérleg hiánya, bár még mindig elképesztően magas, a GDP több mint 60 % - val egyenlő, - mindez persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük az import igen magas arányát és az igen gyenge exportteljesítményt. A romló külkereskedelmi mérleget látva azt gondolnánk, hogy a folyó fizetési mérleg is igen magas GDP arányt képvisel, azonban ennek éppen ellenkezője igaz. Bosznia-Hercegovina az utóbbi években nem tűnt csábító befektetési célpontnak a külföldiek szemében, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a korábban világpiacra termelő vállalatok most jelentős veszteségeket termelnek és így nem vonzóak a külföldi befektetők szemében. Mindamellett a privatizáció még javában zajlik, a magánszektor aránya még igen alacsony 50 %. Az iparban elsősorban a könnyűiparban és a nyersanyagtermelésben várható a külföldi tőke megjelenése, rövid- távon. A munkaerő olcsósága főként ezeket a munka-intenzív termelésű ágazatokat vonzza.

5.4 Gazdasági mutatók: 2004 a reál GDP növekedésének éve volt Bosznia-Hercegovinában . ( Balkán Monitor , 2005 / 1.) A reál GDP növekedés elérte az 5 %- ot , és az idén feltehetőleg tovább gyorsul. Az ipari termelés növekedése a Föderációkban jelentősebb volt (14 % ), mint a Boszniai Szerb Köztársaságban. A 2005-ös évben várhatóan mindként entitásban csökken majd az ipari kibocsátás növekedési üteme, 7 illetve 6 %- ra. A gazdasági növekedést az eurozónában tapasztalható fejlemények is támogatják: az ottani kamatok várhatóan lassan emelkednek majd. Ugyanakkor Bosznia-Hercegovinában a csaknem teljes mértékben privatizált bank szektorban tapasztalható fokozódó verseny hatására erős, a kamatok csökkenésére irányuló nyomás nehezedik a bankokra, ami a gazdasági növekedést segíti elő. Másrészt a kedvező növekedési folyamatok ellenére továbbra is nagy problémát jelent a munkanélküliség magas szintje. A munkanélküliségi rátát 2004-ben 42 %- ra becsülték, és

24

ez várhatóan többé-kevésbé változatlan marad még 2005-ben is, s a további évek mutatói remélhetőleg

pozitívabban

alakulnak.

Érdemes

azonban

megjegyezni,

hogy

a

foglalkoztatási statisztikák nagyon megbízhatatlanok. A szürkegazdaság még mindig jelentős mértékű az országban, és sok ember számára biztosít unkát oly módon, mely nem jelenik meg a statisztikai kimutatásokban. Ugyanakkor a stabilizációnak köszönhetően egyre több menekült tér vissza az országba, hozzájárulva a munkanélküliek számának növekedéséhez. Így a magas munkanélküliség várhatóan még hosszú ideig komoly probléma marad. 2004-ben az infláció nem jelentett problémát Bosznia-Hercegovinában. A Föderációban a fogyasztói árindex értéke 0, 2 % volt, míg a boszniai Szerb Köztársaságban 2,2 %. A szigorú fiskális politikának és a hatékonyan működő valutatanácsnak köszönhetően az elkövetkező időszakban sem várható az infláció jelentős emelkedése. A folyó fizetési mérleg hiánya magas maradt,s 2004-ben is még elérte a GDP 25,5 %- át. 2005-ben ennek enyhe javulása, a GDP 22,5 %- nak megfelelő deficitet regisztráltak. A 2005-ös változás többek között azzal magyarázható, hogy az ország megkezdte az Európai Unióval a tárgyalásokat a Stabilitási és Társulási Megállapodásról ( SAA.). A szerződés aláírásának elő követelményei részben politikai jellegűek voltak, de különböző gazdasági reformok és technikai követelményeknek is meg kell valósulniuk. Ezek a folyó fizetési mérleget is befolyásolták, hozzájárulva deficit csökkenéséhez. A külső adóság úgy tűnik nem jelent problémát Bosznia-Hercegovina számára.2004-ben a GDP 35 %- a alatt maradt, a külső adósság szintje, és ez a szint várhatóan nem változik. Annak köszönhetően, hogy az adósság legnagyobb része esetében a kormányzat az adós, a restriktív fiskális politika garantálni tudja, hogy az adósságszint ne növekedjen. Azonban le kell szögeznünk, hogy Bosznia –Hercegovina a nagyok követésével és kiegészítésével tud csatlakozni a gazdasági fejlődés folyamatába.

5.5 Segélyek: Bosznia-Hercegovina esetében kulcsszerepet játszottak a nemzetközi segélyek a külső finanszírozásban, köszönhetően annak, hogy az elmúlt tíz évben a közvetlen külföldi beruházások szintje alacsony maradt, és az alacsony hitelképessége miatt korlátozott volt az ország hozzáférése a nemzetközi pénzügyi piacokhoz . ( Balkán Monitor , 2004 / 3-4 ). Az 1992 és 1995 között zajló háború után különböző nemzetközi szervezetek és adományozó országok támogatása tette lehetővé Bosznia –Hercegovina számára azt, hogy újjáépítse az országot és a gazdaságot működő piacgazdasággá alakítsa.

25

Egy elemzés ( International Assistance to BiH, 1996-2002 ) szerint Bosznia 1996 és 2002 között jelentős mértékben részesült a nemzetközi segélyek : több mint 5 milliárd dollárt kapott különböző nemzetközi szervezetektől és országoktól. A segélyek éves átlagos mennyisége 700-750 millió USD- t jelentett ebben az időszakban, ami BoszniaHercegovina éves GDP – jének

körülbelül 10 %- át tette ki. Bosznia-Hercegovina

lakossága nagyjából 3,8 millió fő volt ebben a periódusban, így az egy főre eső külföldi segély majdnem elérte az évi 200 USD-t. A segélyek megoszlása azt mutatja, hogy a nemzetközi támogatás legnagyobb része az infrastruktúra fejlesztését és az újjáépítést segítette. A segélyek magas értékének hatására a gazdaság gyors ütemben nőtt : 1996 és 1999 között az éves átlagos GDP- növekedés 30 % körüli volt. Ez volt az ország felépülési folyamatának az újjáépítésre épülő időszaka. Ugyanakkor 2000-től –boszniai belpolitikai akadályok miatt –jelentős mértékben, 4-5 %ra csökkent az éves GDP –növekedés. Ezzel párhuzamosan 2000-től kezdve a külföldi segítségnyújtás fókuszpontja megváltozott, az intézményi reformok támogatása nagyobb jelentőséget kapott a nemzetközi segélyek céljai között. A 2004-2007 es időszakra a kormányzat elfogadott egy középtávú fejlesztési stratéiát, melynek a Szegénységcsökkentő Stratégia Programja, ( PRSP ) nevet adta. A PRSP fő céljai a következők: - a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés feltételeinek kialakítása és az ország hitelképességének növelése a nemzetközi pénzügyi piacokon - a szegénység 20 %- kal történő csökkentése és - az Európai Unió csatlakozási folyamat felgyorsítása. Ezen célok eléréséhez a következő feltételek teljesülése szükséges : 5-5,5 %- os éves GDP növekedés, alacsony infláció, csökkenő folyó fizetési hiány, magas exportnövekedés, összesen 2 milliárd dollár értékű közvetlen külföldi tőkebefektetés a fenti időszakban, hétszeres növekedés a belföldi megtakarításokban és az adósságállomány csökkentése . A megfogalmazott feltételek meglehetősen ambiciózusak, míg a PRSP céljai a nemzetközi segélyek további csökkenésével számolnak . Így a hitelképesség növelése kulcsfontosságú a közép- távú fejlesztési terv szempontjából. A gazdaság egyik legjelentősebb makrogazdasági problémája a magas folyó fizetési mérleghiány. Az utóbbi néhány évben a külkereskedelmi mérleg hiánya elérte a GDP 5560 %- át, aminek alapvető hatása volt a folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulására.

26

Ez utóbbi hiánya a GDP 20 és 30- % a között mozgott a 2000 és 2003 közötti időszakban. Habár a külkereskedelmi mérleg javult ezen időszak alatt,a folyó fizetési mérleg hiánya majdnem 10 %-al nőtt. A folyó fizetési mérleg romlásának legfőbb oka a folyó transzferek fokozatos, gyors ütemű csökkenése, amelyhez hozzájárult a jövedelmek egyenlege többletének csökkenése. Míg 1999-ben a nettó folyó transzferek elérték a GDP 33,5 %-át, ugyanezen mutató 2003-ban már 20 % alá süllyedt. Ez is szemlélteti azt a tendenciát, miszerint az elmúlt években folyamatosan csökkent a külföldi transzferek szerepe. Ennek következtében a javuló külkereskedelmi egyenleg ellenére sem tudott csökkeni a folyó fizetési mérleg hiánya. A jövőben a nemzetközi segélyek további csökkenése várható, így a külkereskedelmi hiány további mérséklésére és az üzleti környezet további javítására van szükség. Az előbbinek a dinamikus exportnövelés lehet a fő eszköze. 2004 első félévének adatai szerint az export növekedési üteme meghaladta az importét, ez pedig –értelemszerűen – szükséges feltétele a külkereskedelmi mérleg javulásának. Az év első felében az FDI megközelítette a 400 millió dollárt, így 27 %- kal haladja meg az előző év megfelelő időszakának értékét. Ez azt mutatja, hogy Bosznia-Hercegovina az elmúlt években- a nemzetközi segélyek csökkenésével párhuzamosan – megnőtt a közvetlen külföldi tőkebeáramlás jelentősége, elsősorban a felgyorsult privatizációnak köszönhetően.

6. Albánia

(2. kép Albánia címere) Albánia

természeti

erőforrásokban

bővelkedő,

de

elmaradott

gazdaságú

ország.

Elmaradottságának oka történelmi okokban gyökerezik: már 1912-es függetlenné válása idején is messze elmaradt Európa országaitól,s e gazdasági hátrány a későbbi évtizedek zűrzavarai és politikai csatározásai, majd a negyvenöt évig tartó, Enver Hoxha nevével fémjelzett kommunizmus csak tovább súlyosbította. Napjainkban az 1991-esrendszerváltás 27

óta eltelt nehéz átmeneti időszak végére látszik érni, de elmaradottsága még mindig számottevő . A gazdaság ugyan növekszik, az infláció alacsony és stabil, az egy főre jutó GDP is kiemelt Európa legszegényebb országának szerepéből, de a fejletlen infrastruktúra, a korrupció és a szürkegazdaság, ennek következtében pedig a számottevő külföldi befektetések hiánya miatt még meglehetősen távoli célnak tűnik az áhított európai uniós tagság.

6.1 Gazdaságról általában: Az Oszmán Birodalom hódoltsági területein élő albánok a 19. századik északon transzhumáló állattartással, míg délen földműveléssel foglalkoztak, amellett az albán kézművesek fafaragók, fegyverművesek, takácsok – Balkán szerte híresek voltak teremékeikről. Albánia függetlenségének 1912-es kikiáltásakor azonban Európa legszegényebb, gazdaságilag legelmaradottabb országa született meg, amit tovább súlyosbítottak az első világháború zűrzavaros évei, valamint az 1920-as évek politikai csatározásai és a gazdasági reformok elmaradása. A második világháborút követően a kommunisták vették át a hatalmat, s fokozatosan államosították a magántulajdonban lévő ipari, közlekedési és távközlési infrastruktúrát, a külkereskedelmet állami monopóliummá tették, s bevezették az állami tervgazdálkodást. Az életszínvonal és az ipari termelés volumene azonban alacsony maradt, bevezették az 1975ig fennálló jegyrendszert, s Albánia három évtizeden keresztül jugoszláv, szovjet, majd kínai gazdasági segélyre és szakembergárdára szorult. Miután 1978-ban Albánia patrónus nélkül maradt, a kis ország minden racionalitást nélkülözve a gazdasági önellátásra rendezkedett be, aminek következményeként egyre nyomorultabb helyzetbe került. Az 1991-es rendszerváltás óta eltelt időkben a kis balkáni ország a gazdasági próbatételekkel küzdve igyekszik megfelelni a szabad piac és az Európai Unió elvárásainak. A korábban állami kezekben lévő nemzeti vagyon tetemes részét az 1991-es rendszerváltást követően privatizálták, meggyarapodtak a magánvállalkozások, s 1996-1997-es piramisjátékválság, amelynek nyomán a lakosság közel háromnegyede elveszítette megtakarítását, és országszerte zavargások törtek ki. A belpolitikai helyzet stabilizálódásával 1998-óta ismét megindult a növekedés. A kommunizmusban erőltetetten kiépített ipar az 1990-es években összeomlott, a mezőgazdasági termelést nem sikerült hatékonnyá tenni, s így napjainkban Albániában a hazai össztermék döntő hányadát a harmadik szektor, a szolgáltatóipar termeli ki. 1998 után Albánia csatlakozott a Nemzetközi Valutaalap és Világbank gazdaságfejlesztő programjaihoz. Az 1998-as ESAF-2 egyezmény értelmében 2001-ig 45 millió dolláros

28

támogatásban részesült, majd a 2002-ben aláírt újabb szerződés úgy rendelkezett, hogy 28 millió dollár ellenében a kormányzat kötelezettséget vállal az infláció és a központi költségvetés deficitjének visszaszorítására. Emellett a Világbank további 197 millió dolláros összeggel támogatott különféle, az infrastruktúra fejlesztését és az életszínvonal emelését, valamint a korszerű pénzügyi szektor kiépítését célzó projektek 2002 és 2005 között. Ezek következtében felgyorsult a külföldi tőkebefektetés az országban. Az albán energetikai, könnyűipari és telekommunikációs piacon már korábban is aktív szerepet vállaló olaszországi és görögországi cégek mellett megjelentek más európai és közel-keleti befektetők is. A külföldi cégek ugyan vonzzák a számukra kedvezően alakított adózási feltételek, de elriasztja őket a továbbra is fejletlen infrastruktúra, a képzetlen munkaerő és a magas korrupció.

6.2 Gazdasági mutatók: Az albán külkereskedelmi mérlegben rendkívül magas importtöblet mutatkozik, 2005-ben az áruimport értéke (2, 622 milliárd USD ) többszörösen meghaladja az áruexportét ( 658 millió USD ). Albánia főként gyümölcsöt, zöldséget, textil- és cipőipari termékeket, valamint ásványi nyersanyagokat (kőolaj, aszfalt, ércek) exportál, a kiviteli oldalon főbb külkereskedelmi partnerei 2005-ben Olaszország (72, 4 %), Görögország ( 10,5 %), Szerbia és Montenegró ( 5% ) voltak. Az ország behozatalra szorul élelmiszer -, gép és vegyipari termékekben, s legfőbb importpartnerei 2005-ben Olaszország ( 29,3 % ), Görögország (16,4 %) , Törökország ( 7,5 % ), Kína ( 6,6 %), Németország (5, 4 % ) és Oroszország ( 4 % ) voltak. A folyó fizetési mérleg vonatkozásában pozitív tény, hogy Albánia külföldi államadósága 2004-ben alig haladta meg az 1, 5 milliárd dollárt. A kormányzat gazdaságkonszolidáló igyekezetét megnehezíti az alacsony adózási és járulékfizetési fegyelem. Az így kieső állami jövedelmet 2002-ben az adóhatóság eljárási jogkörének kiszélesítésével és a nyugdíjkorhatár felemelésével igyekeztek egyensúlyozni. Hasonló gondot okoz a központi költségvetés bevételi oldalán a fekete- és a szürkegazdaság markáns jelenléte, amelynek pénzforgalma becslések szerint a nemzeti össztermék 50 %-át is kiteheti. 2005-ben q regisztrált munkanélküliség 14,3 %.-os volta keresőképes korúak körében ,s mindegy 352 ezer albán külföldön, főként Olaszországban és Görögországban dolgozott vendégmunkásként.

29

A

munkaerőpiacon

elhelyezkedett

1,09

milliónyi

aktív

népesség

58

%-

a

a

mezőgazdaságban, 19 %- a az iparban, 23 %- a pedig a szolgáltatóiparban dolgozott 2004-ben.egy 2002-es felmérés még azt mutatta, hogy az albán lakosság 20% a a szegénységi küszöb alatt él, 5% a pedig szélsőségesen szegény, kevesebb mint 1 amerikai dolláros napi jövedelemmel s különösen a vidéki lakosságot, illetve az ország északkeleti régióit sújtja a

szélsőséges

szegénység. A Világbank becslése szerint 2003-ban a lakások 40 %- ban nem volt bevezetve az ivóvíz és a távhő. A GDP 1998 óta 4-7 % körüli értékkel növekedett, s 2006-ban vásárlóerő-paritáson számolva elérte a 20, 21 milliárd dollárt, az 5600 dollár/ fő. Ennek 23,3 % át a mezőgazdaság, 18,8 % át az ipar, 57,9 %- át pedig a szolgáltatóipar adta. Albánia ezzel Európában a háború sújtotta Bosznia-Hercegovinát és Szerbiát, illetve a még nagyobbb elmaradottsággal küzdő Moldáviát előzi meg. A GDP növekedése kis részben az agráriumnak, nagyobb részben a szolgáltatóipar fejlődésének és az állami mamutcégek továbbra is folyó privatizációjának köszönhető. A rendszreváltást, majd a piramisjáték –válságot követően meredeken megugró infláció a szoros monetáris politikának köszönhetően a 2000-es eleje óta nem haladja meg a 3-6 %- ot, 2006-ban 2,8 %- os volt. A nemzeti valuta, a lek ( ALL) folyamatosan erősödik, és míg 2003ban 1 amerikai dollárért 121,863 leket adtak, addig 2006-ban már csak 98, 5927-et.

6.3 Mezőgazdaság: Albánia hagyományosan és természeti feltételeinél fogva elsősorban agrár ország, a második világháború előtt a lakosság 85 %- a a mezőgazdaságban dolgozott. 2004-ben aktív népesség 58 %- a még mindig állattartással – földműveléssel foglalkozott, ugyanakkor az agrárium részesedése a nemzeti össztemékből az 1992-es 54,2 %- hoz képest 2006-ban mindössze 23, 3 %- os volt. A korábbi állami gazdaságok és termelőszövetkezetek az 1990 – es években megszűntek, a megművelt területek 98%-a ma kis területű családi és magángazdaságok tulajdonában van. Alacsony –Albánia feltöltött síkságai, a dombsági területek és MagasAlbánia medencéi kedvező adottságokkal rendelkeznek a mezőgazdasághoz, az ország nagy része azonban művelésre alkalmatlan. 2005-ben az összterület művelési ágankénti megoszlása a következő képet mutatta : 36 % erdő, 21% szántóföld, 15 % legelő, 3 % szőlő és gyümölcs , 5 % víz, 20 % egyéb, műveletlen terület. A havasi legelőkre épülő hagyományos külterjes állattartás ma már a mezőgazdasági termelésnek csupán egyharmadát adja. Jelentős a juh, a kecske, illetve a szarvasmarha tenyésztés, kevésbé számottevő a sertés, a ló és a baromfitartás . A nagy számban tartott

30

szamár és öszvér hús-vagy tejhaszna elenyésző, viszont a nehezen megközelíthető hegyvidéki területeken nélkülözhetetlen teherhordó állatok. Jelentős Albániában a méhészet is, az éves méztermelés 1100-1200 tonna körül mozog. A második világháború óta a termőföldeket a mocsarak lecsapolásával és meliorációs munkálatokkal bővítették, s a szántóterületek mintegy kétharmada öntözés alatt áll. Ennek ellenére az 1980-as évekbelihez képest a termésmennyiség visszaesett, s a belső felvevő piac számára sem elegendő. Albánia jelentős gabonaimportra szorul. Ugyanakkor a hektáronkénti terméshozamok javuló tendenciát mutatnak. A vetésterület több, mint a fele 2000-ben a gabonafélékre jutott. 800 méteres tengerszint feletti magasságig elterjedt a többnyire lugasos művelésű szőlő, s jelentős az erre épülő bor –és törkölypálinka - gyártás . A nagyobb városok környékén sokféle zöldség, különösen görögdinnye, és mérsékelt övi gyümölcs terem, de nagy kiterjedésű füge-és olajfa, valamint citrus ültetvények találhatóak az ország délnyugati részén. A tengeri tavi és folyami halászat 1991-óta jelentősen, az évi 10400 tonnáról 2002-re 4100 tonnára esett vissza. Az erdőgazdálkodás pedig nagyrészt tűzifa -, kisebb részben a haszonfaellátást szolgálja.

6.4 Ipar: A 20. század második felében, a kommunizmus alatt a gazdag ásványi nyersanyagot kitermelő bányászatot és a nyersanyagot kitermelő bányászatot és a nyersanyagok feldolgozására épülő nehézipart erőltetetten fejlesztették. A rendszerváltást követően azonban a torz iparszerkezet nyilvánvalóvá vált, a korszerűtlen és versenyképtelen, piacukat vesztett üzemegységek java része bezárt, s nagy-arányú dezindusztralizáció vette kezdetét Albániában. 2004-ben az aktív népesség 19 % a dolgozott az iparban, s az ipar részesedése a nemzeti jövedelemből 2006-ban mindössze 18.8 %-os volt. Ugyanakkor a feldolgozó könnyűipari ágazatoknak köszönhetően a 2000-es évektől az ipari termelés évenkénti 3 %-os növekedést mutat. Albánia ásványi nyersanyagokban gazdag ország, ami a kezdetektől tág lehetőségeket biztosított a bányaművelés kialakulására és fejlődésére. A 20. század másodok felében fejlesztették fel a Közép-Albán –hegyvidék barnakőszén –és lignitbányászatát, a krómérc, a bauxit, a nikkeltartalmú vasérc és a rézércfejlesztést. A rendszerváltást követően a bányaipar is összeomlott, 1996 után a bányákat főként olasz és török befektetőknek privatizálták, de ezek nagy része – különösen az ércbányák –működőképes tőke hiányában bezárt. Albánia 1988-ban évi 750 ezer tonnás mutatóval a harmadik legtöbb krómércet kitermelő ország volt a világon, 1996-ban már csak 300 ezer, 2000-ben pedig 80 ezer tonna kromitot bányásztak.

31

2000-ben a még meglévő bányaművelési ágak a következő éves mutatókkal termeltek, kőszén és lignit 33 ezer tonna, bitumen 17 ezer tonna, kősó 10 ezer tonna, rézérc 9 ezer tonna, vasérc 10 ezer tonna, nikkel 0 tonna, bauxit 5 ezer tonna, kőolaj 309 ezer tonna, földgáz 16 ezer tonna. Az ipar vezető ága a könnyűipar, a nagyobb városok majd mindegyikében épült szovjet és kínai

segítséggel textilkombinát vagy élelmiszer- ipari üzem, ezenkívül a fafeldolgozás

jelentős . Fontos kiviteli árúcikké állít elő a dohányipar, a konzervgyártás, és több városban is képviselt cipő-, ruha és bőripar. A rendszerváltást követően az alacsony bérek vonzották a külföldi befektetőket, különösen a textil- és a bőriparban, így ezek túlélték az átmenet gazdasági viharait, s a 2000-es évekre a kivitel

70 %- át teszi ki. Az élelmiszeripar,

számottevő fejlesztés nélkül ugyan, de továbbra is fontod iparág. A villamos áram 98 %- át kínai segítséggel az 1970-es, 1980-as években telepített hétszáz kisebb-nagyobb, továbbra is állami kézen lévő vízerőmű fejleszti ( 2004 –ben 5434 TWh, amelynek 96 %-a hazai fogyasztásra ment el .) ezek jelentősebbjei a Drin folyón épültek fel. Az albán kormányzat Vlora mellett egy hőerőmű építését tervezi Noha a korábbi évtizedekben fejlesztésére nem fektetett kellő figyelmet, az 1990-es évek óta a harmadik szektor, a szolgáltatóipar, s ezen belül is főként az idegenforgalom látszik döntő jelentőségűvé válni Albánia gazdaságában. Az ágazat fejlesztését a kormányzat is preferenciaként kezeli, s törekvésüket igazolja, hogy a 2006-ra vonatkozó becslések szerint a nemzeti össztermék 57,9 %- át a szolgáltatóipar adta, s 2004-ben a keresőképes lakosság 23 %-a a szektorban dolgozott.

6.5 Szolgáltatások: Az üzleti szolgáltatások ( ingatlanügynökségek, könyvelő-, ügyvédi, utazási és építészeti irodák ) terén Albániában nagy hiányosságok mutatkoznak, az ilyen típusú szolgáltatások szinte csak Tiranában érhetőek el. Ez alól kivételként csak a pénzügyi szektort tudnánk említeni, a bankhálózatok rendszerét. A korábban meglévő egyetlen állami bank mellett 1992ben alapították meg az első külföldi érdekeltségű pénzintézetet, s 2003 végére az albániai bankok száma elérte a tizenhatot. Köztük görög, olasz, bolgár, malajziai és kuvaiti cégek egyaránt megtalálhatóak, s mindössze két albán tulajdonú pénzintézet működik az országban: a Nemzeti Bank és a Hitelbank .Az ágazat fejlődését azonban lassítja, hogy az országban a 2000-es években is döntően készpénzforgalom zajlik,s a bank és hitelkártya –használat csak nehézkesen elterjedt.

32

A demokratikus átalakulás előtt mesterségesen alacsonyan tartották a fogyasztói igényeket, s csak a „ baráti „ országok termékeit, majd a hazai javak voltak elérhetőek az üzletek polcain. 1975-ig több főárú csak jegyrendszer keretén belül volt elérhető, 1991- után , a kereskedelmi sorompók felnyitásával az árucikkek széles választéka

vált elérhetővé Albániában. A

kiskereskedelmi ágazatot azonban ma is csak a kis üzletek és mezőgazdasági, illetve kézműves termékeket kínáló piacok képviselik,s csak a fővárosban, Tiranában, Durresban, Shkodrában nyíltak korszerű szaküzletek és áruházak. A vendéglátó-ipari egységek száma rendkívül magas, az albán életstílushoz, a hagyományos korzózáshoz alkalmazkodva rengetek étterem, kávéház, bár található mindenütt, de a nyugati típusú gyorsétterem láncok még nem vetették meg a lábukat Albániában. Az albán gazdaság jövőbeni nagy reménysége az idegenforgalom fejlesztése. Az AlacsonyAlbánia partvidéki, jobbára homokos tengerpartjai, Magas-Albánia érintetlen hegyvidékei, az országban fellelhető római, bizánci, török kori és hagyományosan albán építészeti emlékek, világörökségi helyszínek (Butrint, Gjirokastra ) nagy vonzerőt jelentenek a turisták számára. Az őket fogadó vendéglátó-ipari infrastruktúra és korszerű úthálózat azonban lassan épül. Tiranában és környékén négy, a nemzetközi feltételeknek is megfelelő szálloda várja a vendégeket, a tengerparton csak Durres és Saranda büszkélkedhet korszerű hotelekkel. Ezeken kívül komfortban szűkölködő, rossz ellátású szegényes szállók és vendégházak fogadják a turistákat. Ennek ellenére az országot a polgárháború szélére sodró, az 1997-es piramisjáték-válság óta folyamatosan növekszik az országba látogató külföldi turisták száma. A beutazások számát tekintve elmondhatjuk, hogy ma még sokkal jelentősebb a Görögország felé tartó tranzitforgalom, mint a célturizmus. Az Albániában eltöltött vendégéjszakák 71 %át 2001-ben maguk az albánok produkálták, külföldről inkább az olasz turisták érkeznek az országba. Albánia úthálózata a múlt örökségeként meglehetősen kiépítetlen és rossz állapotú. Az összesen 18 ezer kilóméternyi úthálózat mindössze 39 %- a burkolt, 15 % - a főútvonal, s nagy része még az 1931-as években épül. Az utak minősége a 80-as évekig nem okozott gondot, hiszen lakóhelyüket az emberek csak hatósági engedéllyel hagyhatták csak el. A helyzetet még az is súlyosbította, többek között a gazdaság fejlődését is, hogy az emberek nem rendelkezhettek személygépkocsival, így az utakat a lovas kocsikon és kerékpárokon kívül csak teherautók és helyközi buszjáratok használhatták. A rendszerváltást követően jelentősen megugrott a személygépkocsik száma, de ezt nem követte egyenes arányban az utak minőségének, aszfaltozott számának az aránya.

33

Az idegenforgalom és a nemzetközi közúti teherszállítás fejlesztése okán Albánia számára elengedhetetlen egy a kor követelményeinek megfelelő úthálózat kialakítása. Az Európai Unió támogatásával épült, a Balkán-félszigetet kelet-nyugati irányba átszelő főforgalmi útvonal, albániai részeként épül a Durres-Elbasan-Ohrid autópálya. Hasonló tervek születtek a Montenegrót Görögországgal összekötő, Albániát észak-déli irányba, Shkodra és Gjirokastra érintésével átszelő IV. számú korridor kiépítéséről. A Világbank kis arányú támogatásával az albán kormányzat 2003-ban fogadta el a Durrest az északkelet-albániai Kukesszal és Koszovó fővárosával, Pristinával összekötő 175 kilométeres autóút építési tervét. A demokratizálódó Albánia egy szerkezetileg és infrastrukturálisan is elmaradott gazdaságot örökölt a kommunista érából. A 90-es évek elején nem tudták megállítani a gazdaság hanyatlását, amely napjainkra teljes mértékben összeomlott. A termelés visszaesésével rohamosan nőtt a munkanélküliség (mára már közel 30 %-os ), az ország lakosságának egyharmada elszegényedett, az állampolgárok 15 %- a ( a 19-40 éves korúak 40 %- a ) emigrált. A kedvezőtlen folyamatok demográfiai és szociális feszültségeket okoztak. Az általános létbizonytalanság táptalaja lett a szervezetbűnözésnek. A csempészet, a korrupció és a feketegazdaság virágzásnak indult. Napjainkban a külföldi befektetők csak korlátozott mértékben vesznek részt az albán élelmiszer-, valamint könnyűipari termelésben, illetve a nyersanyagok és ásványkincsek kiaknázásában. Az ellenőrizhetetlen feketegazdaság összefonódásaiban nemcsak a külföldiek, de még az albán állam sem ismeri ki magát, és nem képes az adók behajtására sem. A szervezett bűnözéssel a legfelső politikai vezetés is szorosan összefonódott, ezért érdemi változásokra nemzetközi nyomás és pénzügyi segítség nélkül nem kerülhet sor. Albániában a szervezett bűnözésnek és a csempészetnek komoly múltra visszatekintő hagyományai vannak. Az ország földrajzi helyzetének (Európa és Ázsia közötti tranzitútvonalaknak)

köszönhetően

Albániában

virágzik

a

kontinensek

közötti

feketekereskedelem. A kábítószer - és fegyverkereskedelemre szakosodott albán maffia kiterjedt kapcsolatokat tart fenn az olasz és a török maffiával. Ebben a katasztrofális gazdasági helyzetben az albán nép egyrészt a minimális mezőgazdasági és ipari termelésből él, másrészt a feketegazdaságra és a külföldön élő családtagok pénzügyi segítségére támaszkodik. ( Szilvágyi Tibor : A Nagy-Albánia-eszmerendszere múltja és jelene ) A politikailag és kulturálisan megosztott albán társadalom gazdasága romokban hever, az államigazgatás rendszere döcögve működik, a hatóságok mélyen korruptak, a szervezett bűnözés virágzik, a közrend és a közbiztonság katasztrofális. A sajátos albán viszonyok közt európai mércével és értékrenddel nem lehet kiigazodni. Ezért nem is szabad túlzott 34

reménykedéssel tekinteni Albánia gyors felemelkedésére, az európai normarendszer elterjedésére, a demokratikus intézményrendszerek kiépülésére és a pluralizmus térnyerésére. Az ország mégis figyelemre méltó átalakuláson megy keresztül. A piramisjátékok elterjedésével a alakosság érdekelt volt a gyors meggazdagodásban, ami nagyon kecsegtette a szegény lakosságot. A lakosság az utcára vonult, és a pénzük visszatérítését követelték a kormánytól, amelyet a bűnözőkkel való összejátszásokat fegyveres zavargások követtek, s végül szükségállapotot hirdettek, s végül az ENSZ közbelépése teremtett békét a balkáni államban. Azóta viszont új épületek és irodák épülnek gyors ütemben, az ország úthálózatát felújítják és bővítik. Komoly intézkedéseket hoztak az embercsempészek ellen. A törvénytelen ügyletek csökkenésével az éttermek is egyre inkább a Macedóniából és Koszovóból utazni, pihenni vágyó albánokat veszik célba. A legutóbbi évek gazdasági stabilitása felkeltette a külföldi bankok figyelmét Albániában könnyebbé vált a hitel felvétel, és ez nagyban elősegíti a beruházási kedv fellendülését. Manapság is átfonja Albániát a szervezett bűnözés, az embercsempészet,a korrupció, a feketegazdaság, mégis elmondhatjuk, hogy a fejlődés lassú, de elkezdődött, s jó úton jár. Az elmúlt időszak tendenciáit összevetve mégis megállapíthatjuk, hogy erőteljes Albániában a gazdasági növekedés. 2004 –ben 6 % -kal növekedett a bruttó hazai termék ( GDP ), pontosan annyival, mint az előző évben. 2004-ben a növekedés fő motorja az építőipar és a mezőgazdaság volt. Az

ipari termelés 3,5 %- al emelkedett 2004- ben . A gazdasági

növekedés várhatóan továbbra is lendületes marad. Az ipari termelés 2005-ben 4 %- al nőtt, s az mezőgazdaság és az építőipar növekedése tovább várható. 2004-ben 14, 8 %-os volt a munkanélküliség az országban, ami csökkenést jelent az előző évhez képest. A munkanélküliségi ráta további csökkenése várható, a mutató értéke 2005-ben 14, 5 %, 2006ban 14 %. ( Balkán Monitor 2005 / 1 ) Az albán gazdaság az elmúlt években dinamikus növekedést mutatott és ezt a tendenciát várhatóan fent is tartja, de ahhoz, hogy Albánia elindulhasson az Európai Unióhoz vezető úton, továbbra is növekedésorientált gazdaságpolitika szükséges, és egy jelenleginél erősebb gazdaság. Talán az ország által kitűzött cél segítheti a gazdaság erősítését és elősegítheti az ország felzárkózását az Európai Uniós tagok közé. Ám ennek eléréséhez természetesen még sok idő kell, valamint sok segítség – főként az Európai Uniótól. Albánia további fejlődése annak függvénye, miként tud megfelelni az ország a komoly kihívásoknak és miként tudja véghezvinni a reformokat, például miként tudja leküzdeni a korrupciót vagy a szervezett bűnözést, vagy miként tudja erősíteni jogi rendszerét és az 35

államigazgatást. De egy biztos: az első lépést megtették az Európai Unióhoz vezető úton azáltal, hogy bejelentették, 2014-ben csatlakozni szeretnének.

6.6 Tervek az Albán privatizációról :

A privatizáció legtágabb értelemben a javak és szolgáltatások átkerülését jelenti az adóval támogatott és politikailag befolyásolt közszférából a magánszféra vállalkozásaihoz és a versenyző piachoz. ( Balkán Monitor, 2005 / 7 ). Elméletileg a privatizáció segít létrehozni a „ szabad piacot „ , valamint erősíti a versenyt, amely a támogatói szerint jobb lehetőségeket kínál majd a társadalomnak. Ezzel szemben a szocialisták negatív színben látják a privatizációt, érveik szerint ha átengedjük a magánszektornak az alapvető szolgáltatásokat, akkor csökken ezek fölött a közszféra ellenőrzése, ami munkanélküliséget és korrupciót eredményez. Tudományos kutatások szerint a versenyképes, jól informált fogyasztókkal rendelkező iparágakban

a

privatizáció

következetesen

javítja

a

hatékonyságot.

Az

ilyen

hatékonyságnövekedés egyszeri GDP –növekedést jelent, de ha olyan ösztönzőket alkalmaznak, melyek innovációra és költségcsökkentésre buzdítanak, akkor általában a gazdaság növekedési üteme is emelkedik. És néhány délkelet-európai országnak nincs más választása, hogy behozza lemaradását, elinduljon a fejlődés útján és modernizálja gazdasági rendszerét. Albánia nagyon jó példa erre.

6.7 Az albán privatizáció célja: -

az albán gazdaság serkentése a természeti és emberi erőforrások hatékony felhasználásával,

-

a magánszféra támogatása és fejlesztése, stratégiai és pénzügyi befektetők vonzása

-

a tőkepiac létrejöttéhez szükséges feltételek megteremtése, és

36

-

gyors, hatékony és hiteles privatizációs folyamat lebonyolítása minden szektorban.

Dacára annak, hogy 2000-es GDP már elérte az 1989-es szint 90 % - át, Albánia még mindig Európa egyik legszegényebb országa. A feketegazdaság fénykorát éli, becslések szerint a termelők a kereskedelmi forgalom 50- 70 % - ára nem fizetnek adót. A folyó fizetési mérleg hiánya 2004-ben 6, 8 %- ra emelkedett, 2005-ben pedig megközelíthetően 7,1 %. Albánia 2014-ben akar az Európai Unió tagjává válni, és e cél eléréséhez növekedési pályán kell maradnia és stabilizálnia kell fizetési mérlegét. A privatizáció egy lehetséges megoldás erre a problémára: a befolyó összegek nagy szerepet játszanak a mérleg kiegyensúlyozásában, mert a térség országainak nemzetközi tőkevonzó képessége nem kielégítő. De a korrupció, a hatóságok megbízhatatlansága és a nem befektetőbarát légkör megnehezíti a tőkebeáramlást Albániába még a privatizáció és a zöldmezős beruházások esetében is. Albániát nevezhetjük a gazdasági reformok legjobb példájának. 1992-ben a gyors árliberalizációval együtt zajlott le a kisvállalkozások privatizációja. 1995-ben az inflációt sikerült egyszámjegyűre csökkenteni, és ebben az évben kezdték magánosítani a közepes és nagyvállalatokat. Az úgynevezett kvázi-privatizáció módszerét alkalmazták ,mely az ingyenes kupon-privatizáción alapult, és több évig elhúzódott. A külföldi tőke beáramlása minimális szinten maradt sok éven keresztül. 2000-tő az albán kormány hangsúlyos gazdaságpolitikai céljai közt van a külföldi tőkebeáramlás elősegítése, a privatizációs folyamat felgyorsítása és eszköztárának kibővítés, és végül, de nem utolsó sorban a folyamat átláthatóságának javítása. Eltervezték a stratégiai szektorok (mint például a telekommunikáció, elektromos ellátás olajipar, vízellátás), valamint a pénzügyi szektor magánosítását. Az ország külgazdasági stratégiájának fő célja, hogy a folyó fizetési mérleg hiányát kiegyensúlyozza, az export és a turizmus bevételeit növelje, és idecsábítsa a külföldi beruházásokat. A privatizációhoz kapcsolódó strukturális reformok, mint az adó- és vámreformok, valamint a bankszektor modernizációja 2000-ben is folytatódtak. A kamatlábakat a kívánatos szintre csökkentették, ami serkentő hatással volt a beruházásokra. A sikeres privatizációs folyamat eredményeként 2001-ben a GDP 75 % - át már a magánszektor állította elő. Az albán kormány és a Világbank 2005-ben közös tervet készített a jövőbeli privatizációkra, az úgynevezett „ Privatizációs Stratégiai Program Technikai Támogatás”- t . Az elmúlt időszakban Albánia nem tűnt túlságosan vonzó célpontnak a nemzetközi befektetők számára. Az adminisztrációs korlátok megnehezítik, hogy a térségben a külföldi beruházók részt vegyenek a privatizációs folyamatban. Ahhoz, hogy fejleszthesse a gazdasági rendszerét 37

és közeledhessen végső céljához, az Európai Uniós csatlakozáshoz, Albániának kedvezőbb légkört kell kialakítania a privatizációhoz a jövőben.

7. Horvátország

(3. kép Horvátország zászlaja)

A Horvát Köztársaság közép- és délkelet –európai ország, Magyarország déli szomszédja. A két ország több mint 800 éves közös történelemre tekint vissza, lévén, hogy 1102 és1918 között perszonálunióban állt egymással .Nyugatról Szlovénia, keletről Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina , délkeleten pedig egy rövid szakaszon Montenegró határolja. Délen, az Adriai-tengeren keresztül, Olaszország a szomszédja . Horvátország Közép-, Dél – és Kelet-Európa találkozásánál található. Elnyújtott hosszú alakja van .Öt országgal határos,Szlovénia ( 670 km ), Magyarország ( 329 km), Szerbia ( 252 km), Bosznia-Hercegovina (932 km), és Montenegró ( 14 km) a szomszédai. Ha csak a szárazföldi részt tekintjük a szigetek nélkül, az ország akkor is két részből áll, Bosznia-Hercegovina közé ékelődik a partvonalon Neum közekében. Horvátország az egykori Jugoszlávia hat tagköztársaságának gazdaságilag legjobban fejlett régiói közé tartozott. Az 1980- as évek végén becslések szerint a jugoszláv nemzeti össztermék 25%-a innen származott.

7.1 Gazdaságról általában: Horvátország a piacgazdaság megteremtésében előnyt élvezett a többi közép-kelet –európai országot illetően, mivel sajátos önigazgatási rendszere szocialista berendezkedése ellenére – amely azonban nem a tipikus államszocializmus volt – lehetővé tette , hogy nem az állam határozta meg a gazdasági mutatókat és a fő gazdasági irányelveket , így működött a magángazdaság és fejlett iparral rendelkezett. A térség országaihoz képest magas volt a GDP – je. Mindezek következtében Horvátország jó lappal indult az átalakítási folyamatot illetően, melyet elősegített az infrastruktúra és turizmus magas színvonala, melynek következtében Európa nyugati régióival már korán kialakultak a gazdasági kapcsolatok és már függetlensége

38

kikiáltása előtt exportjának körülbelül 25 %- a Nyugat- Európa felé irányult. („ A horvát gazdaság és az Európai Unió: „ Lőrinczné Bencze Edit 2001 ) A 80-as években lezajló világgazdasági krízis éppen ezért súlyosan érintette az országot, csökkent a GDP, az eladósodás hatalmas méreteket öltött, ami hiperinflációt eredményezett. Mindezt fokozta a 90-es évek háborúja , amelynek következtében többek között Horvátország egyik fő bevételi forrása, a turizmus nagy mértékben visszaesett. A háború, a függetlenség, a tradicionális kelet-európai piacok elvesztése és a piacgazdaságra való átállás nehézségei rendkívüli gazdasági helyzetet okoztak: recesszió, pénzügyi gondok, magas infláció, növekvő munkanélküliség jellemezték a horvát gazdaságot. Nem kis mértékben a Világbank és az IMF segítségének köszönhetően és az újjáépítési kereslet által kiváltott növekedés következtében a 90-es évek közepén a piacgazdaságra való átállás tekintetében a térség egyik legsikeresebb országa lett. Ennek ellenére 1997-ben a gazdasági problémák újrakezdődtek, strukturális nehézségek, az adók és állami kiadások növekedése, az árak és bérek nagy ütemben történő emelkedése kétszer magasabbak, mint Magyarországon, a bankkrízis és ráadásul a koszovói helyzet gazdasági hanyatlást eredményeztek, amely 1999 őszén tetőzött. Az ezt követő időszakban Horvátországban az eddigi nemzeti központú gazdálkodáspolitikát felváltotta az exportot és foglalkoztatást segítő külföldi befektetések ösztönzése, a gazdasági nyitás. (European Commission Opinion ont he Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004 .COM ( 2004) 257 final .38.) A közép-kelet-európai országok- így Horvátország –számára is az Európai Tanács 1993. június 21-22- i koppenhágai ülése teremtette meg az elvi lehetőségét az Európai Unióhoz való csatlakozásnak, kijelölve ennek kritériumrendszerét. A tagság feltételének gazdasági kritériumai a működő piacgazdaság megléte, valamint annak a képességnek a megszerzése, hogy az ország meg tudjon birkózni az Unión belül uralkodó versenyviszonyokkal és a piaci erőkkel.( http:// europa.eu.int/comm/enlargement/intro ) A működő piacgazdaság feltételezi az árak, a kereskedelem liberalizációját, a tulajdon szabadságát, melyeket alátámaszt a jogállamiság. Mindezek megteremtésében Horvátország elkötelezett, melyet jól tükröz a 2000 óta ezen a téren bevezetett reformok és intézkedések sokasága. A gazdasági átalakítás folyamatát segíti ai IMF, a Világbank, a Gazdasági és Szociális Tanács, valamint a horvát Parlament által 2002 decemberében elfogadott „ Nemzeti program”.( Integration of the Western Balkans in the Internal Market . Regional Research Paper under the Specific Grant Agreement RELEX 1-2. 190202 REG 4-14. STRATEGMA Agency ltd.2004. 10-11.) 39

1990-ben 500 állami vállalat ment tönkre, 1991-ben a termelés az előző évhez képest 12 %-os csökkenést mutatott. A balkáni háború kitörésekor, 1991 júniusában kezdődött a horvát gazdaság eredményeinek csökkenése. Az államadósság 3 662 millió USD volt 1995-ben –az egykori Jugoszlávia adóssága nélkül. Az inflációs ráta 3-5 %- ot ért el (1996 ). A balkáni háború által okozott anyagi kár Horvátországban becslések szerint meghaladta a 20 milliárd USD összeget. A volt Jugoszláviából kiválással 1991-ben függetlenné vált országban, amelyhez a Duna mente csak 1998-ban került vissza, a piacgazdaságba való átalakulást sokáig a nemzetközi elszigetelés is lassította. ( Horvát-magyar együttműködés- Dél –dunántúli Regionális Portál ) A 2000. januárjában Tudman, jobboldali nemzeti pártját, a Horvát demokratikus Közösséget, szociáldemokrata vezetéssel 6 párti nyitást szorgalmazó koalíció váltotta fel. A kormányzást azóta azonban a koalíciós partnerek eltérő elképzelései és belső elégedetlenség nehezíti. A koalíció –amelyből az Istriai Demokrata Párt, majd a második legnagyobb erő, a SzociálisLiberális Párt is kilépett-2002. júliusában felbomlott, és ezért a kormány lemondott. Ha a jelenlegi kormány –a bírálók szerint- keveset is tett, az országot sikerült kivezetnie az elszigetelésből, megkezdődött a gazdaság stabilizálása, a bankrendszert privatizációval konszolidálták , csökkentek a körbetartozások , lépések történtek a külföldi tőke becsalogatására , a privatizáció továbbvitelére. Horvátország 2000-ben csatlakozhatott a WTO- hoz , 2002 végén pedig a CEFTA- hoz. Eddig 33 országgal sikerült aláírni a szabadkereskedelmi megállapodást . 2001 októberében létrejött az Európai Uniós társulási megállapodás, Horvátország a csatlakozási kérelmet 2003 .február 21- én nyújtotta be. A Nyugat a támogatásért cserébe elvárja a Hágai nemzetközi Bírósággal való együttműködést, a korábban nemzeti hősként ünnepelt tábornokok kiadása nehéz belpolitikai kérdés is. Magyarország és Horvátország kapcsolatát nem terhelik konfliktusok, a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a mindenkori kormányok prioritásként kezelik. A korábbi évek vegyes eredményei után 2001-ben áttörést jelentett a Szabadkereskedelmi megállapodás aláírása, amely a magyar exportőrök számára fontos előnyt jelentett, és 2002-ben exportunk 36 %- kos bővülést eredményezte. Egyre több közepes magyar vállalkozás alapít céget, vagy céloz meg ingatlanvásárlást, befektetést. Fokozatosan javulnak a magyar vállalkozások üzlet lehetőségei.

40

7.2 Gazdasági mutatók: Horvátország a piacgazdaságba való átmenetben –ami lelassított a háború –félúton van: más CEFTA országoktól elmaradt, de több térségbeli országot megelőz. Az egy főre jutó GDP alig kevesebb, mint Magyarországon, ugyanakkor az árak és a bérek kétszer magasabbak. Az 1991-1993. évi erő visszaesést az újjáépítési kereslet által kiváltott növekedés, 1997-től visszaesés, majd 2000-től ismét növekedés követte. A GDP 2001-ben 4, 1 %- kal, 2002-ben ennél kisebb mértékben növekedett. Az utóbbi 2 évben az ipari termelés 5, 4 %- kal, a kiskereskedelmi forgalom 12, 5 %- kal, a turizmus 3,4 %- kal nőtt. A külkereskedelem hiánya továbbra is magas, a deficit mindegy 20-%-kal meghaladja az exportot, ami eladósodáshoz vezet. A külföldi közvetlen tőkebefektetések értéke 1993-2002 között 7, 5 milliárd USD –t tett ki. A munkanélküliség 21, 5 %, bár ez a magyarországi módszerrel nemileg alacsonyabbnak adódnak. Az infláció 2, 2 –re csökkent az utóbbi időben. A reálgazdaság problémáit mutatja, hogy mintegy 18 ezer cég fizetésképtelen, a körbetartozás csökken, de még mindig 2, 5 milliárd USD-re becsülik. A bankszektor ugyanakkor stabilizálódott. Az ország mindössze 5 mezőgazdasági termékből ( tojás, baromfi, kukorica, búza, bor) önellátó, és az egyetlen tejimportőr Európában. Szlavóniában, az ország éléskamrájában a földekről az aknák eltávolítása még évekig tarthat, újra kellett telepíteni az állatállományt. A sertéstermelés 2005-ben, a marhahús -, tej-, zöldség- és gyümölcstermelés pedig csak még hosszabb távon fedezi majd a szükségleteket. Javulóak az előrejelzések a szolgáltatások, az ipari termelés növekedése tekintetében. A háború, az elszigetelés okozta súlyos problémákat, a piacgazdasági átmenet lassúságát, a külföldi befektetések elmaradását, a külkereskedelmi mérleghiányt, a körbetartozást, vagy a munkanélküliséget nem lehet máról holnapra felszámolni, ehhez konzisztens gazdaságpolitikai stratégia kell.

7.3 Gazdaságpolitika: A kormány az elmúlt néhány évben, a választások után gazdasági stratégiai kidolgozását ígérte , de máig csak addig jutott , hogy a korábbi bezárkózással szemben- meghirdette a nyitás, a külföldi befektetések, az export és a foglalkoztatás ösztönzésének gondolatát , illetve elfogadtatott és hozott néhány ebben az irányba mutató törvényt, intézkedést. Azok, amelyek javítják a magyar vállalkozások lehetőségeit is a horvát piacon, az alábbiak:

41

-

A WTO és CEFTA tagsággal Horvátország kötelezettséget vállal a vámok és az adminisztratív akadályok leépítésére.

-

A kormány súlyt helyez a szürke gazdaság visszaszorítására, a korábbi privatizációs visszaélések felülvizsgálata a megtisztulást segítette.

-

Folyik a horvát belső körbetartozások felszámolása, a kormány kifizette saját tartozásait, sok ezer cég ellen maga kezdeményezett csődeljárást. 3 év alatt javult a fizetőképesség.

-

2000-ben törvényt fogadtak el a befektetések ösztönzésére.

-

A külföldi befektetések és az export ösztönzése céljából 2002. végén a magyar ITDH Kht-hez hasonló ügynökséget hoztak létre.

-

Bár némileg lelassult a privatizáció, de az idegenforgalmi ingatlanok körében érdekes kínálatra lehet számítani.

-

A munkanélküliség lassan csökken az iparban némi fellendülésnek is köszönhető.

A bírálók kevésnek, lassúnak tartják-e lépéseket ,a közelégedetlenség , a várakozások és a realitás közti szakadék megosztja a koalíciós pártokat is. Valójában lassan indulnak be a piacgazdasági mechanizmusok, lassú a tőkebeáramlás, a versenyképesség fő akadálya a munkanélküliséggel párosuló magas bérszint. Új, versenyképes termelési struktúrák létrejöttéhez hatékony befektetői és export akvizíciót, áttörő gazdaságélénkítő programokat tartalmazó gazdaságstratégiára és annak következetes végrehajtásra lenne szükség. A horvát gazdaság egyik legkritikusabb területet az export több éve tartó stagnálása, a külkereskedelmi deficit aggasztó növekedése. 2002-ben a legnagyobb kereskedelmi partnerek Olaszország, Németország, Ausztria, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina voltak. Magyarország a horvát importban a 7. az exportban a 11. helyen állt. Az 1996. évi külkereskedelmi törvény szerint bármely gazdasági tevékenységet folytató személy vagy szervezet külkereskedhet. E törvény rendelkezik a piacvédelmi, köztük az antidöpming eljárásról is. A behozatal liberalizált, az engedélyezés a nemzetközileg 42

szokásos szűk termékkörre, veszélyes anyagokra korlátozódik. A WTO –ban történt belépés óta 2000-től egyszerűbb vámtörvény van érvényben, az uniós vámtarifák alkalmazzák, csökkentették a vámokat, és a mezőgazdasági termékekre alkalmazott pótvámokat is. A gyakorlatban egyes élelmiszerek – például a hús, vagy a tej- importját szigorú állatorvosi előírások nehezítik. A minőségi bevizsgálás főleg az élelmiszerek és egészségre veszélyes termék esetén kötelező és szigorú. Horvátországnak 33 országgal van szabadkereskedelmi megállapodása, amelyek alapján az ipari termékek döntő része vámmentes ,é s alacsonyabb a mezőgazdasági termékek vámterhelése is. 2001-ben még csak Magyarországgal, Szlovéniával, Macedóniával és Bosznia-Hercegovinával működött szabadkereskedelmi megállapodás, 2002. január 1-től további 23 országgal ( 15 EU és 4 EFTA ország, valamint Lengyelország, Csehország és Szlovákia ), 2003. január 1-től pedig újabb 6 országgal ( Bulgária, Románia, Albánia, Litvánia, Törökország és Jugoszlávia ) lépett életbe megállapodás. Horvátországot a külföldi befektetők eddig kockázatosnak ítélték. A Horvát Nemzeti Bank adatai szerint a közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke 1993-2002 közt 7,5 milliárd USD volt, a külföldi befektetések 25,3 %- a irányult a távközlésbe, 21,4 %- a a bankszektorban , 14 %- a a gyógyszeriparban. Ausztria vezeti a beruházók listáját. A privatizáció két szakaszban –döntően külföldi tőke nélkül – történt. Az 1991. évi átalakulási törvény alapján 1997-ig 2552 állami vállaltból 2300 –at privatizáltak, a dolgozók, a menedzsment, illetve néhány horvát nagytőkés kezébe adva azokat. Az 1996. januári, második privatizációs törvény alapján: a maradék állami vagyonból 150 ezer elűzöttet és hadirokkantat kárpótoltak. Ezzel a kis-és közép vállalatoknál jellemzővé vált a dolgozói tulajdon, és éveket vesz igénybe, amíg 700-800 ezer kisrészvényes kezében lévő tőke koncentrálódik. Másik szerkezeti jellegzetesség, hogy a nyugdíjalapok kezébe került a nemzeti tőke 30 %a. A bankszektor privatizációja lényegében megtörtént., mára a bank tőke döntő része,a 10 legnagyobb bank közül 8 külföldi többségi tulajdonba került. A nemzeti vagyon még 5055 %- a van közvetlenül, vagy közvetve állami kézben. Privatizációra vár a stratégiai szektorokat képviselő 10 nagy állami vállalat. A 22 %- os általános ÁFA kulcs mellett a kenyérre, tejre, anyatejpótlóra, gyógyszerekre , egyes egészségügyi eszközökre és könyvekre 0 %a forgalmi adó. Fogyasztási adót kőolajszármazékokra, dohánytermékekre, sörre, szeszes italokra , üdítő italokra, kávéra, repülőgépekre, vízi járműre személy- és egyéb gépkocsira kell fizetni. 43

Az exportőröknek –bár javul a helyzet –egy ideig még számolniuk kell egyes horvát cégek rossz fizetőképességével. Óvatosság szükséges, mivel a jól működők mellett jelenleg 20 ezer horvát cég van csőd közeli helyzetben, ugyanakkor igény mutatkozik a veszélyt hordozó halasztott fizetésre, 60-120 napos hitelekre. Az elmúl években Horvátországban alacsony volt az infláció . 2002-ben az éves átlagos áremelkedés mértéke 2,3 % volt. 2003-ban 1, 8 %, míg 2004-ben 2 %. 2004 végén egy enyhén növekvő trend volt megfigyelhető az éves infláció alakulásában, ám ezt januárban csökkenés követte. Ez utóbbi magyarázata valószínűleg a bázishatásában kereshető. (Balkán Monitor 2005 / 6 ). A termelői árak 2004 novembere óta folyamatosan csökkennek, a béremelkedés és növekvő olajárak már ezen időpont előtt kifejtették inflációs hatásukat. A GDP növekedése relatíve magas és egyre emelkedik az 1999-es mélypontot követően. 1996 óta napjainkig a GDP átlagosan 3, 7 %- al nőtt annak ellenére, hogy 1999-ben -0,9 százalékos emelkedést mutatott. Ugyanakkor, ha összevetjük az Európai Unió másik két tagjelölt országával jóé érzékelhető, hogy Horvátországban a gazdaság lassúbb ütemben növekedett, mint Bulgáriában és Romániában. (A tagjelölt országok tavaly jól teljesítettek – kitekintés 2005-re. ICEG EC-Corvinus- Balkán Monitor, 2005.1.7.) Ennek ellenére a GDP növekedése relatíve magasnak mondható, melynek magyarázata a szigorú monetáris politika, amely korlátozta a beruházási tevékenységet és a háztartások fogyasztását. Így 2004-ben a hazai kereslet volt a növekedés fő motorja, de a beruházások és a fogyasztás csökkenése a gazdaság teljesítőképességének romlását eredményezte, melyet fokozott , hogy a nagy közberuházások hatása szintén mérséklődött. Ezért a szakemberek 2005-ben lassú növekedést, a GDP 3, 3-3, 5 %-os bővülését állapították meg, reálértéken.( A tagjelölt országok tavaly jól teljesítettek – kitekintés 2005-re ICEG EC-Corvinus – Balkán Monitor , 2005. 1.8.) A költségvetési hiány relatíve magas a nemzetközi összehasonlítások tükrében, s a 90-es években egyre növekedett, egészen 1999-ig, amikor is elérte a GDP 8, 2 %- át. Ezután csökkenés következett be, 2000-ben 6, 5 %- ra esett vissza, míg 2001-ben ismét emelkedett, hanem is nagymértékben, de elérte a 6,8 %-ot. Az IMF nem kis szerepet játszott a költségvetési hiány leküzdésében, így 2002-ben a deficit már csak 4,8 % volt.2003-ban azonban a folyamat lelassult és megint elérte a GDP 6,3 %-át a tervezett 4,5 százalékkal szemben. ( European Commission Opinion ont he Application of Croatia for Membership of the European Union. ) .Brussels ,20 April 2004.COM (2004) 257 final.45.) 44

Az új kormány erőteljes fiskális konszolidációt valósít meg azzal a céllal, hogy a központi költségvetési deficitet csökkentette 2004-re a GDP 4,5 százalékára , míg 2005-re 3.7 százalékot ért el. (Államadósság Horvátországban. ICEG EC-Corvinus-Balkán Monitor, 2004.1.11.) Ennek megvalósítása során fontos feladat a külső egyensúlyhiány és a GDP-hez viszonyított külső adósság leszorítása. A kormányzat számos intézkedést vezetett be, amelyek közül kiemelkedik az egyszeri bevételek , a bérek és egyéb vonatkozó kiadások csökkentése, a költségvetési átláthatóság erősítése. A költségvetési hiány mérséklésében fontos szerepet játszottak az adóemelések, az adórendszer modernizálása az általános forgalmi adó és a jövedelemadó bevezetésével, az állami szubvenciók valamint a privatizációból befolyt pénzek.(Államadósság Horvátországban. ICEG EC-CorvinusBalkán Monitor, 2004.1.11.) Az általános decentralizációs törekvések részeként a központi irányítás egyre több korábban általa ellátott feladatot ruház át a megyékre és a városokra, így azok részesedése a GDP-ből 2000 és 2002 között 5, 7 százalékról 7, 1 százalékra növekedett. 2003-ban elfogadták az új költségvetési törvényt is, mely jó alapot teremt az Európai Unió által is megkövetelt pénzügyi stabilitás megteremtéséhez. ( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels, 20 April 2004. COM ( 2004 ) 257 final 46. )

7.4 Munkanélküliég: A munkanélküliség továbbra is Horvátország egyik alapvető problémája. Növekedése már az 1980-as évek elején elkezdődött és egészen 2001-ig tartott a már korábban meginduló gazdasági növekedés ellenére. A munkanélküliségi ráta az 1996-os 10 százalékról 2001-re 17 százalékra emelkedett , majd 2002-ben 14,4 százalék volt, 2003-ban pedig 14,1 százalékra csökkent, vagyis lassú javulás tapasztalható. Ebben fontos szerepet játszik a kormányzat 1996-ban bevezetett Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterve, mely szerint a legfontosabb kérdés a munkanélküliség csökkentése volt. 2003-tól érvényben vannak a munkajogra vonatkozó kiegészítések is, melyek jóval nagyobb rugalmasságot tesznek lehetővé a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a Horvátországban működő vállalatoknak mind a mai napig szembe kell nézniük a törvény szigorú rendelkezéseivel, hiszen a külföldi cégek is alig kapnak lehetőséget a nem horvát munkaerő alkalmazására, mely a magyar befektetéseket is nagyban korlátozzák.(A horvát-

45

magyar határmenti kapcsoltaok speciális területei. PTE TTK Földrajzi Intézet keletMediterán és Balkán tanulmányok Központja, Pécs, 2002. 36.) A munkanélküliség továbbra is igen jelentős és az egyes régiókban nagy eltéréseket mutat, kezdve a 13 %- tól egészen a 40 százalékig, különösen magasra szökve a határ menti régiókban. Az is probléma, hogy a hosszú távú munkanélküliek az összes munkanélkülinek az 53 százalékát teszi ki és a fiatalok ( 15-20 ) év körében szintén nagyon magas az arányuk elérve a 34,4 százalékot. ( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004. COM ( 2004) 257 final 39. )

7.5 Pénzügyi politika: Az infláció tekintetében Horvátország sikeres politikát valósított meg. Ennek előzménye a bankrendszer átalakítása, melynek első lépéseként 1990-ben létrehozták a Horvát Nemzeti Bankot, jelezvén függetlenségét a kormányzattól. 1991 december 23-án vezette be a horvát dinart, melyet 1994 májusától a horvát kuna váltotta fel. 1995 májusában a kuna konvertibilissé válásával a pénzügyi reform utolsó akadálya is megszűnt. ( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels, 20 April 2004. COM ( 2004 ) 257 final 40. ) A pénzügyi politika sikerét jelzi, hogy Horvátországban 1995-től kezdve az infláció egyszámjegyűvé vált, s 1996 és 2002 között a fogyasztói árindex vonatkozásában az infláció 4,3 százalékos éves átlagot mutatott, míg 2002-ben ez 2,2 százalékra, 2003-ban 1,5 százalékra csökkent le. ( European Commision Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels, 20 April 2004. COM (2004 ) 257 final 45.) Ugyanakkor a pénzügyi politika nem minden területen könyvelhetett el ilyen sikereket. Különösen a bankrendszerben jelentkeztek problémák, annak ellenére, hogy annak privatizációja szinte teljesen befejeződött. A rendszerváltás után a bankalapítási korlátozások megszüntetésével számos új, kisebb bank jött létre, amelyek azonban nem jelentettek igazi vetélytársat – különösen mivel hazai szerény tőkével rendelkeztek ( 1996ban az 58 kereskedelmi bankból 57 horvát tulajdonú volt ). Így a horvát bankrendszer oligopolisztikus szerkezete megmaradt. A banktőke 4 százalék mindössze két kereskedelmi bankhoz kapcsolódva még mindig állami kézen van, míg több mint 90 százaléka napjainkban már külföldi tulajdonba került, mely tendencia a politikai stabilitás után erősödött meg. 2004-ben a horvát bankrendszer 42 bankot ölelt fel , melyet 6

46

bankcsoport irányított . Két vezető csoport az összes tőke 49 százalékát birtokolja . A külföldi tőke bevonása versenyhelyzetet teremtett , melynek hatására a bankbetétek kamatai az 1998-as 10,1 százalékról 2001-ben 6,5 százalékra csökkentek. A banki kölcsönök 40,9 százaléka a magánszféra számára biztosítják általában egy éves , vagy annál rövidebb lejáratú kölcsönök formájában. A banki kölcsönök átlagos időtartama alig változott 1999 óta. Ugyanakkor a nem banki szektor csak 12 százalékát birtokolja a pénzügyleteknek. Kiépült a biztosítótársaságok hálózata, mely azonban kicsi és erősen centralizált. 2002- ben 24 biztosítótársaság működött, melyek közül a legnagyobb a piac 46 százalékát birtokolja. Míg a mellette funkcionáló öt nagy lényegében osztozkodik a kereslet többi részén. Mindemellett két tőzsde ( Zagreb és Varazdin),valamint öt kötelező és négy önkéntes nyugdíjpénztár található az országban.( European Commission Opinion ont he Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels, 20 Aoril 2004. COM ( 2004 ) 257 final 47-49. ) Az államadósság kérdése az egyik legégetőbb problémája az országnak. Mint a korábbiakban láthattuk, Jugoszlávia már a rendszerváltást megelőzően erősen eladósodott ország volt, és adósságállománya a volt tagköztársaságoknak – így Horvátországnak is – azóta csak növekedett. Ebben nem kis szerepet játszott az a tény, hogy magára vállalta Jugoszlávia adósságainak 295 százalékát. (ellentétben a balti államokkal, akik nem tekintették magukra nézve kötelezőnek ezt. ). Az ország talpra állása csak külföldi kölcsönök segítségével történhetett, így külföldi eladósodása egyre nagyobb méreteket öltött. Amíg 1997-ben adósságnak körülbelül a fele volt külföldi, addig 2003-ra ez már 59 százalékra növekedett. A külföldi hitelekkel történő finanszírozásnak több oka is van, többek között a kamatlábak közti különbség, a kuna és a valutában lévő adósság lejárásának eltérései, a fejlett hazai államkötvénypiac hiánya és a belföldi megtakarítások alacsony szintje. Mindennek következtében az államadósság növekedése maga után vonta a bruttó és nettó külföldi adósság emelkedését is. 2003 végén az ország külső adósságállománya elértre a 23, 6 milliárd dollárt. Az államadósság felhalmozódásában nagy szerepet játszott az állami garanciák növekedése, melyeket elsősorban a közszolgáltató és közlekedési ágazatban veszteségesen működő állami vállalatoknak nyújtott a kormány. A garanciák száma 1997 és 2003 között hétszeresére, GDP 1, 5 százalékáról annak 11, 5 százalékára nőtt. Ugyanakkor, ha összehasonlítjuk az államadósság szintjét, számos tagállaméval, akkor azt láthatjuk, hogy az nem túlságosan magas. Az igazi problémát az jelenti, hogy az adósság 47

felhalmozódásának a sebessége az elmúlt években aggasztó méreteket öltött, s míg a GDP – arányos államadósság 1997-ben még csak 26, 1 százalék volt, addig 2004 augusztusára ez 45,7 százalékra emelkedett.( Államadósság Horvátországban . ICEG EC- CorvinusBalkán Monitor , 2004 .1.10-11.) Az árliberalizáció területén jelentős előrelépés tapasztalható. 2000-től Horvátország új stratégiai célt tűzött ki maga elé, a stabil makrogazdasági környezet megteremtését, mely az Európai Unió ajánlásai között is kiemelt helyen szerepelt. Ennek részeként kezdték el az árliberalizációt, mely területen a Bizottság szerint az ország jelentős eredményeket ért el. Az árúk és szolgáltatások árliberalizációja lényegében megtörtént, kivéve néhány alapvető terméket, egy-két mezőgazdasági cikket, a tömegközlekedést, a tömegkommunikációt, postai szolgáltatást-ahol az állam fenntartja magának a jogot az árak ellenőrzésére. Ugyanezt tapasztalhatjuk a közüzemi szolgáltatások, a telefon, az energiahordozók és az elektromos áram, mint stratégiai gazdasági potenciálok esetében, ahol állami irányítással évente megvizsgálásra, és ha szükséges kiigazításra kerülnek az árak. ( European Comission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004. COM ( 2004 ) 257 final 46 ) A privatizáció kérdésében szintén jelentős sikereket ért el az ország, bár még mindig sok a tennivaló. Habár egyértelmű, hogy az állam visszavonulóban van, mint tulajdonos, mégis a gazdaság néhány ágazatában továbbra is meghatározó a szerepe. 1993 és 1999 között a privát szektor részesedése a GDP-ből megduplázódott, 30 százalékról 60 százalékra emelkedett, de azóta nem sok változás tapasztalható és a privatizáció üteme meglehetősen lelassult.( European Commission Opinion ont he Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004. COM (2004) 257 final 42.) Az állam mind a mai napig részvényes számos vállalatnál. 2000-ben még 1860 cég esetében, míg 2003-ra ez a szám már 1056-ra csökkent –ami még mindig igen sok.2004 – ben 170 vállalkozás tekintetében az állam, mint főrészvényes irányítja a céget, míg 822nél az állami részesedés körülbelül 25 százalékot tesz ki. Kiemelkedő az állami szerepvállalás a turizmus, a közlekedés, a biztosítás területén, az energiahordozók és elektromos ipar vonatkozásában.( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004 . COM (2004 ) 257 final 47. )

48

7.6 Stabilizációs programok: A stabil makrogazdasági környezet kialakítása, a kiszámítható gazdasági feltételek megteremtése ezen kritérium teljesítésének alapvető feltétele . Ennek megvalósításában kiindulópontot jelentett Valentic miniszterelnök 1993. október 4-én benyújtott stabilizációs programja, amely három fő területen jelölte ki a tennivalókat: -

antiinflációs gazdaságpolitika bevezetése, amely restriktív pénzügyi politika kialakítását és a fiskális politika újragondolását, átalakítását tűzte ki céljául.

-

strukturális reform bevezetése, amely felgyorsítja a privatizációs folyamatokat, a bankreformot és a veszteséges ágazatok újjászervezését

-

a gazdaság minden ágára kiterjedő növekedési program megvalósítását.

( www.ajk.elte.hu/TudományosProfil/Kiadványok/elektronikus/seminarium)

Erre alapozva Horvátország az 1989-99-es gazdasági recessziót követően jelentős sikereket ért el a gazdasági környezet stabilitásának megteremtése terén, ami lehetővé tette a gazdasági élet szereplői számára a biztonságos, kiszámítható döntéshozatalt. Másik fontos tényezőként említhetjük, a munkaerőpiac számos megoldásra váró feladatait. Az összes népesség arányában, a kedvező makrogazdasági mutatók összetevője a magas munkanélküliség. 2002-ben az aktív dolgozók száma csak 50, 9 százalék volt, így ezen a téren is előrelépésre van szükség. Mint ahogy javítani kell a termelékenységet is, hiszen ez jóval alatta marad az Uniós átlagnak. Habár a termelékenység lassan bővülő tendenciát mutat, ugyanakkor jelentős eltérések tapasztalhatók az egyes ágazatokban így a magas a szolgáltató szektorban, és jóval alacsonyabb az ipar és mezőgazdaság vonatkozásában, ezért leginkább itt van teendő. Ugyanakkor a gazdaság erőssége, hogy viszonylag magas szakképzettségű munkaerőpiaccal rendelkezik, mely állandóan emelkedik különösen a középiskolát végzettek tekintetében, viszont az egyetemet végzettek aránya 1996-tól napjainkig nem sokat változott, így 10, 7 és 13,4 százalék között mozog. Az oktatási rendszer prioritásai

49

közé tartozik olyan magas szakmai és gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakemberek képzése, akik képesek lesznek megbirkózni az Európai Unióban kialakult versennyel, ezért az oktatás minőségének az emelését és a szakmai képzés fejlesztését tűzték ki célul. (European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels, 20 April 2004. COM (2004) 257 final 50.) Az infrastrukturális beruházások 1996 és 2002 között fokozatosan emelkedtek és elérték a GDP 23 százalékát, majd 2002-ben már a 24, 8 százalékát. A beruházások legfőbb területei a kereskedelem, a közlekedés és a szállítás-különös tekintettel az úthálózat és ezen belül is az autópályák tekintetében. Ugyanakkor a közlekedés másik ágazatában, a vasúthálózat bővítésében alig történt előrelépés. Számottevő a haladás a telekommunikáció terén, különösen a telefont illetően, ahol a vezetékes hálózat teljesen digitalizált, míg a két jelentősebb mobilszolgáltató a piac 56 százalékát birtokolja.( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels, 20 April 2004.COM ( 2004) 257 final 51.)

7.7 Ipar, mezőgazdaság: Az ipar és a mezőgazdasági szektort vizsgálva, 1996 és 2001 közötti időszakban mind az ipar, mind a mezőgazdaság részesedése csökkent a horvát gazdaságban a GDP vonatkozásában, míg a hagyományosan is erős szolgáltató ágazat tovább erősödött. Mindkét ágazat hanyatlása mérsékelt, az ipar 2002-ben 25, 3 százalékkal részesedett a GDP-ből, míg a mezőgazdaság 10 százalékkal. A mezőgazdaságot a kicsi, életképtelen, családi farmok dominanciája jellemzi, melyek átlagos nagysága 2,8 hektár .Rendkívül magas , 47,5 % az aránya az egy hektárnál kisebb területeknek ezzel egyidejűleg a mezőgazdaság másik szereplői a hatalmas konglomerátumok, melyek még mindig állami kézen vannak és a privatizációjuk jelenleg is folyamatban van. Javítani kell a termelékenységet és a hatékonyságot, modernizálni kell a gazdaságot, át kell alakítani a még mindig hagyományos szerkezetet, ugyanis a mezőgazdaság fő terményei továbbra is gabonafélék, a búza és a kukorica. Mindezen feladatok megoldása csökkentheti a mezőgazdaságban dolgozók számát. ( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004. COM ( 2004) 257 final 70.) Az ipari tevékenységet 8500 vállalat végzi, melyek 300 000 főt alkalmaznak. Az összes vállalkozás több, mint a 90 százaléka kisvállalkozás, ugyanakkor a közép – és nagyvállalatok alkalmazzák az iparban dolgozók 84 százalékát. A legjelentősebb ágazatok

50

az élelmiszeripar, melynek részesedése az ipar össztermeléséből 20, 5 százalék, a vegyipar 11százalék, a textilipar 5, 6 százalék és a hajógyártás 4, 4 százalék. ( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004. COM ( 2004 ) 257 final 90-92.) A gazdaság legjövedelmezőbb ágazata az idegenforgalom, mely 2002-ben a GDP 17 százalékát adta. 2004-ben 9, 4 millió külföldi turista kereste fel az országot, s ezzel az idegenforgalomból származó bevételek értéke elérte a 7 milliárd eurót. A legtöbb turista Németországból érkezett, majd Olaszország és Szlovénia következik a sorban. Ezen kívül az osztrákok, a csehek és a magyarok is szép számmal látogatják Horvátországot. (Idegenforgalom Horvátországban. ICEG EC-Corvinus- Balkán Monitor, 2005.5.7.) A külkereskedelmet tekintve, már a rendszerváltás előtt jelentős volt az Európai Közösség tagállamaival, majd 1990 után gyors növekedésnek indult, mely tendencia 1995-ig tartott és mind az export, mind az import vonatkozásában elérte a 60 százalékot. A koszovói események megszakították ezt a felfelé ívelő folyamatot, mely 2000 után újraindult és 2004-ben elérte a 70 százalékot. Horvátország legfontosabb kereskedelmi partnerei Olaszország, Németország és Ausztria. A kereskedelmi kapcsolatok Jugoszlávia többi volt tagállamaival 1995-ig szinte a nullára csökkentek, napjainkban azonban újból nyitást tapasztalhatunk, különösen Szlovénia, Bosznia és Hercegovina irányában. A CEFTA országokkal való kereskedelmi kapcsolatok mérséklődtek . Oroszországgal és a Szovjetunió volt tagállamaival a függetlenség kikiáltása után teljesen visszaesett és azóta sem mutat növekedést, kivéve az orosz területekről érkező főként olaj importot. Sikeres volt Horvátország a kereskedelem liberalizációjának megvalósításában, mely folyamat már 1993-ban elindult, de ténylegesen az ország politikai elszigeteltsége miatt csak 2000 elejétől lendült fel. Azóta azonban kézzelfogható eredményeket ért el, hiszen 2000 novemberében csatlakozott a WTO- hoz, számos bilaterális szabadkereskedelmi egyezményt kötött beleértve az Európai Uniót az EFTA tagállamait és a szomszédos országokat. 2003 március1-től lépett életbe a CEFTA tagsága további bővülést vont maga után. Mindezen szerződések eredményeképpen az ipari termékekre kivetett átlagos vámtarifa 3, 5 %, míg a mezőgazdasági termények esetében ez eléri a 15.5 százalékot. A gazdaság szerkezetének átalakítása már a 90-es években elkezdődött, melyben kulcsfontosságú volta vállalkozások hozzáigazítása a piacgazdasághoz. A folyamat igazán 2001 után gyorsult fel, amikor a kormányzat elfogadott egy tervezetett a privatizáció felgyorsításáról és a gazdaság szerkezeti átalakításáról. Ennek megnyilvánulását láthatjuk abban, hogy a korábbi Horvát Posta és Telekommunikációs Vállaltot 1999-ben 51

kettéosztották, s míg a postát továbbra is állami kezelésben tartották, addig a Telecomot privatizálták. 2003 közepéig 30 vállalatot szerveztek át és további 20 átalakítása még folyamatban van. Elkezdődött a vasút átszervezése is. Mindezen egyedi eredmények ellenére a vállalatok és vállalkozások szerkezetátalakítására a kormányzat nem rendelkezik egy egységes átfogó tervezettel, csupán részterületeket ölelnek fel intézkedései, például hajógyártás és vasgyártás.( European Commission Opinion on the Application of Croatia for Membership of the European Union Brussels , 20 April 2004. COM ( 2004 ) 257 final 51.)

7.8 Támogatások: A különleges helyzetben lévő vállalkozások számára nyújtott állami segítség illetve támogatás mértéke még mindig tekintélyes és nagyon megterheli a büdzsét. Az Európai Unió ösztönzi ezen segélyek csökkentését, ezért az elmúl három évben megfogalmazódtak az állam gazdasági szerepvállalásának prioritásai. 2001-ben akciótervet fogadtak el – melynek végrehajtására a Világbank felügyel- mely szerint az állami segítségadás kritériumainak számát 2000 és 2002 között megduplázták és megszigorították . Ezzel egyidejűleg az állam belefogott a támogatásban részesülő ágazatok számának drasztikus csökkentésébe is –mezőgazdaság, szállítás, közlekedés, hajógyártás, turizmus és vasút- . ( Dubravko Mihaljek : Sustainability of Croatias Public and External Debt., Croatian Economic Survey No.7.2004.Institute of Economics, Zagreb) A Világbank folytatni kívánja az 1993-ban elkezdett programját Horvátország megsegítésére, ezért 2005 és 2008 között másfél milliárd dollárt kíván kölcsönözni az országnak az Európa Uniós tagsághoz elengedhetetlenül szükséges reformok és a koppenhágai kritériumok megvalósításához 2008-ig 1 milliárd dollárt hitelez és ha az átalakulás a tervek szerint halad, akkor ezt további fél millió dollár követheti. A segítségadás célja, hogy javítani lehessen Horvátország versenyképességét, a gazdaság átalakítását és teljesítményének javítását. A program megvalósítására 2005. január 19. –én Zágrábban a horvát kormány a Világbank segítségével megfogalmazta országstratégiáját. (2005 -2008-as időszakra). -

a makrogazdasági fenntarthatóság javítása hatékonyabb közkiadások, pénzügyi stabilitás és szigorúbb költségvetési program segítségével

52

-

a fenntartható gazdasági fejlődés kulcsa a magánszektor dominanciája, ezért ezen a területen biztosítani kell a pénzügyi fegyelmet és a kedvezőbb versenyfeltételeket, dinamikus, üzletbarát környezet kialakítását.

-

az oktatási rendszer átalakításával, eredményesebbé tételével, az egészségügyi reformjával, a szociális juttatások hatékonyabb, igazságosabb elosztásával, a közszférában a bérek és kedvezmények mérséklésével kell biztosítani a társadalom minél szélesebb körű részvételét a gazdasági növekedés folyamatában.

-

a környezetmenedzsment lehetőségeinek kiaknázásával és a környezet fenntarthatóság biztosításával, az infrastruktúra fejlesztésével, különösen a szennyvíz – és ivóvíz hálózatának korszerűsítésével és az uniós normákhoz való igazításával a természeti erőforrások és energiagazdálkodás hatékony megvalósításával megteremthetővé válik az Európai Unió gazdasági kritériumrendszerének teljesítése.

Az országstratégia legfőbb célja tehát, hogy támogassa Horvátország növekedési és reformstratégiáját a sikeres Európai Uniós csatlakozás megvalósításában, támogatja az acquis communautaire –hez szükséges harmonizációs tevékenységet, és javítja az ország képességét, hogy sikeresen megbirkózzon az Unióban uralkodó versennyel. (A Világbank stratégiája 2005-2008 között: Segítség Horvátországnak. ICEG EC- Corvinus- Balkán Monitor, 2005.3.3-5.o. ) Ahhoz, hogy Horvátország sikeres EU- taggá váljon, olyan feltételeket kell teremteni, melyek vonzzák a beruházásokat és serkentik a növekedést. (ICEG EC-Corvinus- Balkán Monitor, 2005/3 4.o ) Ezeket a feltételeket az alábbiak szerint különíthetjük el: -

makrogazdasági és pénzügyi stabilitás

-

stabil, progresszív és kiszámítható jogi és intézményi háttér

-

hatékony integráció az európai infrastrukturális hálózatba, biztosítva a költségek és a minőség versenyképességét, valamint

-

dinamikus, üzletbarát környezet

53

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a horvát gazdaság megfelelő feltételekkel, lehetőségekkel indul az Európai Unióhoz vezető út fel, s ha az elmúlt időszak tendenciáit követi, akkor megvan az esélye, hogy el is éri a hőn áhított tagságot.

8. Koszovót is magába foglaló Szerbia - Montenegró

(4. kép Szerbia-Montenegró címere) Szerbia és Montenegró két korábbi jugoszláv tagköztársaság Szerbia és Montenegró államszövetsége volt, amely 2003 február 4.-én alakult, és 2006. május 21.-én bomlott fel, amikor Montenegró lakossága népszavazás útján a függetlenség mellett döntött. Az új állam, 2006. június 3.-án nyilvánította ki hivatalosan függetlenségét. Szerbia és Montenegró, a valaha igen ígéretes szocialista Jugoszlávia romjain megmaradt ország, mind gazdaságával, mind politikájával eltért a többi európai államtól. Az 1990-es évek idején, amikor a térség többi országa komoly politikai átalakuláson ment keresztül, bíztató gazdasági fejlődést mutatott, az akkori Jugoszlávia gazdasági recesszióval küszködött.

8.1 Szerbia Szerbia gazdasága az elmúlt években fokozatosan stabilizálódott. ( Novák Tamás KeletEurópa Tanulmányok 2007/1.Európa peremén: új tagok és szomszédok.11.o.)

54

Ebben meghatározó szerepe volt a nemzetközi szervezetek által is felügyelt monetáris politikának, a viszonylag stabil –de a belföldi lakosság számára mégsem teljesen megbízható-hazai fizetőeszköznek, a fokozatosan megélénkülő gazdasági növekedésnek, a jelentős nagyságú külföldi transzfernek. Egyrészt, a háborús bűnösökkel kapcsolatos szerb álláspont miatt az Európai Unió megszakította az országgal a stabilizációs és társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokat. Másrészt Montenegró függetlenné vált, aminek következtében Szerbia egyedül maradt a volt Jugoszlávia romjain. Harmadszor pedig –s potenciálisan ez a legsúlyosabb következményekkel járó fenyegetés –Koszovó státuszának rendezése közeledik, amellyel kapcsolatban egyre inkább kikristályosodna az álláspontok: a nemzetközi közösség Koszovó függetlenségét támogatja, míg Szerbia ennek megakadályozására törekszik. Az ország vezetésének helyzetét ezek mellett megnehezíti a fenntartható társadalmi és gazdasági folyamatok feltételeinek kialakítása. Ilyen keretek mellett Szerbia látszólagos politikai stabilitása továbbra is jelentős kockázatokat rejt, amelyek meghatározó tényezője az elmúlt másfél évtized belpolitikai folyamatainak hatása, a demokratikus rendszerváltás kései és felemás megvalósulása, a nacionalizmus előretörése. A politikai kockázat az elkövetkező egy-másfél év során növekvő lehet. Ennek oka, hogy a Koszovó helyzetének rendezésével kapcsolatos megoldási tervek befejező szakaszukhoz érnek, ami a parlamenti választások utáni helyzetben nehezen kiszámítható következményekkel is járhat. Fontos kérdés lehet az is, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséről szóló tárgyalásokat az Európai Unió mikor lesz hajlandó ismét megnyitni. A reálgazdaság fenntartható fejlődése és a makrogazdasági egyensúly egyensúlyi mutatók megőrzése közötti - az elmúlt években megoldhatatlannak bizonyult –ellentmondást a gazdaságpolitika is egyértelműen felismerte, ezért kitörési pontokat keres. Ennek fő eleme egy új gazdasági stratégia megvalósítása, aminek lényege, hogy az állami beruházások felpörgetésével kívánják gyorsítani a gazdaság fejlődését. Ez a költségvetési bevételeket kedvezőtlenül érintő egyéb intézkedésekkel rontja a fiskális egyensúly, ami kedvezőtlenül hathat a folyó fizetési mérlegre is. Ennek a stratégiának a fenntarthatósága a korábbi évekhez képest is nagyobb mértékben függ majd a külföldi hitelezők és befektetők magatartásától, s nehezen kiszámítható következményekkel is járhat.

55

8.2 Montenegró

Montenegró független állam Dél-Európában, a Balkán-félszigeten, a volt Jugoszlávia területén. Fővárosa Podgorica. A legfrissebb FIAS ( Foreign Investment Advisory Service) jelentése szerint Montenegró legfőbb vonzereje a kedvező földrajzi elhelyezkedése, a gyors ütemű gazdasági reformok , a képzett, ám nem annyira drága munkaerő és végül de nem utolsósorban a gyors privatizáció. Ugyanakkor a montenegrói piac kicsi és kevésbé jövedelmező, ahol a gazdasági rendszerváltás viszonylag későn következett be. Montenegrónak több más problémával is szembe kell néznie: szerkezetileg gyenge iparágak, makrogazdasági instabilitás, korrupció és az államigazgatási rendszer hiányossága is jellemzik az országot. ( ICEG EC-Corvinus-Balkán Monitor, 2005/3 8.o.) Az országban jelentős a feketegazdaság szerepe, sokan élnek a különféle (főleg cigarettaés ember-) csempészetből. Ezeket a tevékenységeket az albán és az olasz maffia irányítja. Vitathatatlan, hogy Montenegró egyre előrébb halad a gazdasági átalakulás folyamatában –a pozitív eredményeket a nagyvállalatok és bankok privatizációi is jelzik-, ám az országnak még szembe kell néznie bizonyos problémákkal. A szakértők kihangsúlyozzák, hogy alacsony a reformokat megvalósítani hivatott államigazgatási kapacitás, és a vállalkozói kultúra is igényel még további fejlődést. Az átalakulás kezdeti szakaszának befejezése után a kormányzat új feladata egy középtávú terv létrehozása, egy mélyebb intézményi és szerkezeti reformokat célzó világos stratégia megalkotása. Úgy tűnik a kormányzat megpróbál erőfeszítéseket tenni a közvetlen külföldi befektetések Montenegróba vonzása érdekében, ideéretve a nagy értékű privatizációs pályázatok kiírását is. Ám további sürgős reformok szükségesek a közigazgatásban és a jogi rendszerben. Mindezen reformok célja a magánszektor fejlődésének felgyorsítása és a befektetői klíma javítása. A közvetlen külföldi befektetések Montenegróba vonzása nagy kihívás lesz az ország számára. ( ICEG EC- Corvinus-Balkán Monitor,2005/3 9.o. ) Montenegró eltér a régió többi kicsi országától. Ez pedig köszönhető annak, amit Szerbia elveszít, vagyis a tengerpartnak. A turizmus lehetőségei Horvátországhoz teszik hasonlatossá Montenegrót, amely egyértelműen erre kívánja helyezni jövőbeli fejlődése súlypontját. (Hírfutár, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2006. június, 8. évfolyam, 22. szám: Novák Tamás ) 56

Az ország adottságai - e téren kompenzálhatják a reálgazdaság elmaradottságát, s forrásokat nyújthatnak a gazdaság stabilizálásához és a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek erőteljes fejlődéséhez. A kis ország –lét Montenegró esetében kimondottan előnyt jelenthet: az idegenforgalomba a politikai kockázat csökkenésével párhuzamosan beáramló külföldi tőke várhatóan elég lehet arra, hogy a gazdaság egészét dinamizálja. Hosszabb távon is szolgáltatásszektor lehet az ország fejlődésének motorja. Ha nem sikerül valamilyen látványos eredményt elérni, és továbbra is marad a sodródó gazdaság, a kezelhetetlen munkanélküliség, a külső támogatás nélkül fenntarthatatlan pénzügyi helyzet, a szélsőséges esetben olyan szintre emelheti az elkeseredést, ami akár a magyar kisebbség helyzetét is veszélyezteti.

8.3 Koszovó

Koszovó közép-és hosszú távú stabilitása a tartomány gazdasági fejlődésétől függ. Noha 1999 óta előrelépés tapasztalható, továbbra is Koszovó a Nyugat-Balkán legszegényebb térsége. A körülbelül 1, 9 millió lakosú Koszovóban a bruttó hazai termék értéke igen alacsony: az egy főre jutó GDP hozzávetőleg 1000 euró. (A Bizottság Közleménye a Tanácsnak. Koszovó jövője: Európa. 2004/520/EK tanácsi határozat 4.o.) A koszovói statisztikai hivatal 2003-as adatai szerint a munkanélküliségi ráta 50 % körül mozog. Koszovó gazdasági növekedése azonban mindezidáig nem tudott megfelelni ennek az elvárásnak. A gazdasági fejlődést nagyban akadályozza a Koszovó jövőbeli jogállásával kapcsolatban uralkodó bizonytalanság, a gazdasági gondok megoldása azonban nem várhat addig, amíg a jogállás kérdése tisztázódik. Koszovó mélyen gyökerező gazdasági és társadalmi problémái komoly kihívást jelentenek az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Missziója és az Ideiglenes Önkormányzati Intézmények számára. Szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy a Koszovói Előírások Végrehajtási Tervében és az európai partnerség keretében meghatározott gazdasági prioritásokat teljesíteni tudják.

57

A Bizottság továbbra is segítséget nyújt abban, hogy Koszovó az Európai Közösség autonóm kereskedelmi intézkedéseit a lehető legjobban a maga javára tudja fordítani, támogatja a kereskedelmi és vámpolitika kialakítását, az egészségügyi és növény – egészségügyi követelmények betartását, s az exportbázis javítását célzó szerkezeti reformok megvalósítását. A Balkán szívében fekvő Koszovó kedvező földrajzi helyzetének és jelentős szénkészleteinek köszönhetően fontos szerepet játszhat, a regionális energiapiac kialakításában. Koszovó ezen előnyös adottságait a legfejlettebb tisztaszén-technológiára épülő villamosenergia-ellátásának várható nehézségeire, a fejlesztési kilátások ezen a területen- egy átfogó környezeti hatásvizsgálat eredményének függvényében –ígéretesnek mutatkoznak. Mivel Koszovó és a vele szomszédos országok stabilitása szorosan függ egymástól, Koszovó jövője kulcsfontosságú az Unió balkáni politikájának sikere szempontjából. Koszovónak konstruktív partnerré kell válnia, olyan területté, mely nem veszélyezteti a nyugat-balkáni régió biztonságát és jólétét. Véget kell vetni Koszovó elszigeteltségének annak érdekében, hogy lakossága az európai család tagjává válhasson. Koszovó lakossága a legfiatalabb Európában. Mind gazdasági fejlődése, mind a megbékélés szempontjából a fiatalok jelentik Koszovó legfontosabb erőforrását, ezt az erőforrást azonban csak akkor lehet jól hasznosítani, ha az oktatási reformok nagyobb támogatásban részesülnek. Koszovó helyzete speciális, hiszen nem független állam, státusza egyenlőre kétes, gyakorlatilag az ENSZ által ellenőrzött és irányított terület, NATO- békefenntartókkal. Az ENSZ úgy határozott, hogy ideje megkezdeni a státuszról szóló tárgyalásokat. Ezekben az EU értelemszerűen fontos tényező lesz. A politikai helyzetet értékelve a Bizottság jelentése megállapítja, hogy noha 2004-ben választásokat tartottak, azokon a szerb kisebbség nem vett részt. Pristina és Belgrád újraindult a technikai szintű párbeszéd. Valamennyi haladás történt a közintézmények beindításában, a gazdasági reformokban, de nem nagyon halad a menekültek visszatelepítése és olyan alapvető dolgok biztosítása, mint a tulajdonjog. A jogrend rozoga, a szervezett bűnözés és a korrupció elterjedt. Meg kell erősíteni a közintézményeket és az igazságszolgáltatást és biztosítani kell függetlenségüket, valamint javítani kell a szerb kisebbség helyzetét. A gazdaság helyzetét értékelve a Bizottság megállapítja, hogy Koszovó még igencsak az elején jár a működőképes piacgazdaság kiépítésének, bár az euró elterjedése legalább 58

pénzügyi stabilitást eredményezett és megindult a privatizáció is. A növekedés ugyanakkor lassú, részben a nemzetközi segélyek elapadása és a gazdaság enerváltsága miatt. A munkanélküliség nagyon magas, és ez alighanem így is marad, amíg ezeket az említett alapvető problémákat meg nem oldják és rendbe nem teszik az infrastruktúrát. Ami az uniós szabályok és sztenderdek átvételét illeti, a fogyasztóvédelem és a vám-és adóügy területén történt haladás, ahogy kisebb mértékben a környezetvédelem, az energia és a média területén is. Nem teljesen megbízható viszont az áramellátás, sokan nem is fizetnek érte rendesen és az egész rendszer rosszul is van felügyelve. Nem működik jól az adóbeszedés és a közintézmények statisztikai rendszere sem.

9. Macedónia

(5. kép Macedónia címere) Macedónia, a volt Jugoszláv Köztársaság a Balkán-félsziget egyik tengerparttal nem rendelkező, apróállama. 1991előtt Jugoszlávia legdélebbi tagköztársasága volt, határai meghúzására 1945-ben, a jugoszláv köztársaságok területének kijelölésekor került sor. Az országban élő macedónok a déli szlávok közé tartoznak. Nyelvük a bolgárokéval mutat közeli rokonságot. Az ENSZ, a KEK, az EBESZ, a Nemzetközi Valutaalap tagja. Csatlakozási kérelmet nyújtott be a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

9.1 Gazdaságról általában: Macedónia a volt Jugoszlávia legszegényebb vidéke volt . A macedón gazdaságot rengeteg gátló folyamat érte rövid történelme folyamán. A délszláv háború, a koszovói albán bevándorlás, az 1994-1995-ös görög gazdasági embargó, majd a 2001-es albán nemzetiségi kérdés mind-mind negatív hatással volt Macedónia amúgy is rossz gazdasági helyzetére.

59

Macedónia nagy utat tett meg 1991-es függetlenné válása óta. ( Szilágyi Judit. Kelet – Európa Tanulmányok 2007/1. Európa peremén: új tagok és szomszédok. MTA Világgazdasági Kutatóintézet –http:/www.vki.hu ) A volt Jugoszlávia legfejletlenebb tagköztársaságáról valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy –Szlovéniát leszámítva – az elsők között ír alá stabilizációs és társulási szerződést az Európai Unióval, majd nyer 2005 decemberében hivatalos tagjelölti státuszt. A makrogazdasági mutatók az utóbbi néhány évben stabilnak mondhatók, ezzel együtt számos strukturális probléma vár még megoldásra. A legnagyobb kihívást az alacsony növekedés-a magas munkanélküliség ördögi köréből való kitörés jelenti. A balkáni régió viszonylatában is kiemelkedően magas ( 37 % körüli ) munkanélküliségi ráta részben a szürkegazdaság rendkívül nagy arányának is köszönhető. Az elégtelen növekedés oka emellett a tőke-és a munkaerő alacsony termelékenysége, illetve a tőkefelhalmozás és – befektetés alacsony szintje is. Ehhez társul Macedónia gyenge tőkevonzó képessége, melynek egyik legfőbb oka, hogy az országnak nincs olyan komparatív előnye, mely vonzaná a tőkét, ugyanis a környező országok is bővelkednek a tömeges és alacsonyan képzett munkaerőben, ugyanakkor fejlettebb infrastruktúrával és intézményi hétérrel rendelkeznek. Emellett a gazdaság strukturális átalakítása is elkerülhetetlen lenne a külföldi befektetések megugrásához. A továbbra is meghatározó súlyú textil- és fémipar alacsony hozzáadott értéket ad, így nem elég jövedelmező. Mivel a textil –és fémterméke, valamint a dohány – és italáruk teszik ki az export jelentős részét is, ez tükröződik az alacsony exportbevételekben is. Az export dinamizmusa rendre elmarad az importétól, újratermelve a tetemes külkereskedelmi hiányt. A gazdaság dinamizálásának nehézségein túl Macedóniának meg kell küzdenie az etnikai problémák kezelésével is Jelenleg az etnikai konfliktusok kezelésében Macedónia megfelel az Unió elvárásainak, egyúttal mintaként szolgálhat a térség többi állama számára, ami minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Tanács tagjelölti státuszra javasolta. A csatlakozási tárgyalások tényleges megindulásáig, illetve a teljes jogú tagsághoz szükséges felzárkózásig azonban még hosszú út vezet.

9.2 Gazdasági szerkezet, annak alakulása az 1990-es évektől ( „Országtanulmány: Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság „- Dr. Pap Norbert – Reményi Péter- Végh Andor )

60

A macedón társadalom és gazdaság a függetlenné válást követően nagy gazdasági áldozatokat volt kénytelen meghozni. Az 1991. szeptemberi függetlenségi referendumot követően a macedón állam nehéz külpolitikai helyzetbe került, amely a gazdaságot is súlyosan, negatívan befolyásolta. A jugoszláv kapcsolatok a szerb-montenegrói államalakulat elleni kereskedelmi embargó miatt, illetve a szerb-macedón viszony megromlása miatt az 1990-es évek első felében megszakadt. A görögök a névhasználati vita miatt gazdasági blokád alá vonták (1993-1994) az új államot és késleltették a nemzetközi elismerését. A szaloniki kikötő használata létfontosságú volt az államnak. Az ENSZ –nem csak 1993-ban vált a tagjává, görög nyomásra, mint volt jugoszláv köztársaság. A térségbeli háborús események, a közlekedési elszigeteltség elriasztotta a befektetőket. 1995-ig az ipari termelés 40 %- al csökkent és minden más mutató is igen súlyos helyzetet mutatott. A békés körülmények és a reformintézkedések, a magángazdaság kialakulása, a kedvezőbb gazdasági klíma pozitív hatást gyakorolt, 1999-ig a macedón gazdasági mutatók javultak. Az ekkor bekövetkező koszovói háború és menekültválság újabb –a gazdaság állapotát is negatívan befolyásoló –válságot okozott. A 350 ezer menekült és a gazdaságban 500 millió eurósra becsült kárt a nemzetközi segítség csak részben tudta ellensúlyozni. A 2001-es polgárháborúval fenyegető krízis újabb gazdasági károkat okozott, ezúttal 700 milliós eurósra becsülték az okozott károkat. A gazdasági teljesítmény ebben az évben mintegy 4, 5 %- al csökkent. A rákövetkező években a gazdaságnövekedésnek indult ( 2002:0,9 % , 2003: 3,4 % ,2004: 4,1 %, 2005 : 3,7 % ) Az elmúlt bő egy évtizedben a piacgazdasági viszonyok megerősödtek. A gazdaság 90 %ban magántulajdonban van, csak egyes stratégiai területeken maradt fenn az állami tulajdon. A vállalkozások száma mintegy tízszeresére nőtt, ma mintegy 65 ezer cég működik az országban. Ezek közül 4 ezer külföldi, 6 ezer pedig vegyes tulajdonlású. A cégek méretére jellemző, hogy a vállalkozások 90 %- a kisvállalkozás. A GDP éves alakulása a függetlenné válás óta jelentős ingadozást mutat, jelentős mértékben a fent taglalt politikai változások miatt. A másik azonosítható ok, az ország gazdaságának a nagyfokú nyitottsága és függése az európai gazdaságtól, kisebb mértékben az amerikaitól.

61

A 2005 – ös évben a GDP 15,52 millárd USD volt, egy főre jutó GDP 7600 USD becsült érték volt. A teljes gazdaság 20 %- a szürke, vagy a fekete zónában működik, a hivatalos statisztikákon kívül. A költségvetés bevételi oldalán 2, 105 milliárd USD, a kiadási oldalon 2, 15 milliárd USD volt 2005-ben. Az államadósság ebben az évben a GDP 37, 4 %- a volt. A külső adósság közel 2 milliárd USD. Az országba érkező külföldi pénzügyi segélyek összege 250 millió USD volt 2003-ban. Macedónia a függetlenség elnyerését követően egy súlyos gazdasági válságon esett keresztül. A válságból jelentős ásványkincs vagyona és ipara révén tudott kilábalni. A macedón GDP megtermelésében több mint 50 %- os résszel a bányászat és az ipar vesz részt. Az export döntő részét is ezek az ágazatok állítják elő. A gazdaságpolitika a függetlenséget megelőzően, de az átmenet időszakában is különös figyelmet fordított az energiatermelésre a vas- és színesfém kohászatra, a fémmegmunkáló szektorra, a gyógyszerészeti és textil iparra.

9.3 Ipar: A macedón energiaigény 60%-át belföldi termeléssel elégíti ki, a maradékot az importból. Az energiatermelés részesedése a GDP – ből mintegy 20 %. A vaskohászat jelentősége hagyományosan nagy . Az ipari termelés 5% át adja, az exportból való részesedése 15 %. A színesfémkohászat alapja a jelentős ólom-cink érckészlete Macedóniának. Részaránya az ipari termelésből hasonló a vaskohászaténak, mintegy 5 % körüli. A GDP termelésben való részesedése durván 11 %. A termékek széles körét állítják elő, döntően exportra. A nagyrészt külföldi kézben lévő üzemek magas színvonalú technológiát alkalmaznak. Az üzemek jórészt rendelkeznek minőségbiztosítási bizonyítvánnyal. A vegyipar egy másik jelentős ipari ágazat. Alapanyagok széles körét állítja elő, illetve termékeket állít elő a mezőgazdaság igényei szerint. A legfejlettebbek a gyógyszer, illetve egészségügyi termékek. A textil iparból származik a GDP 11 %- a. Mint általában, a foglalkoztatási jelentősége nagy. Az ágazat az export 30 %- át adja. A bőripar jelentőségét elsősorban a hagyomány adja. Export orientált ágazat ( 5 %.). Marha -, borjú-, disznó- és báránybőrt egyaránt feldolgoznak. A GDP-ből való részesedése 2-3 %.A macedón építőipar híre hagyományosan jó a világban. A jugoszláv

62

időszakban a harmadik világban vállalt infrastrukturális beruházásokban sok elismerést arattak. Az építőanyag-ipar nagymértékben függ a rendelkezésre álló nyersanyagoktól. Az ágazat döntően a hazai piacra termel, de valamennyi szomszédos országban is értékesíti termékeit. A mezőgazdaság természeti környezete (klíma, talaj-adottságok) kedvezőek. A termékek egy jelentős része külföldi piacokra kerül. Különösen kiemelkedik a keleti típusú dohány . A szőlőtermelés és a bor előállítás jelentős (mintegy 30 ezer hektár termőterületen termelnek szőlőt, a bor 85 % -át exportálják). A vörösbortermelésük kiváló minőségű, jellemzőm fajta a Vranac. A macedón erdők sokféle fűrészárú alapanyagát adhatják. Az erdőkre települt ipar elsősorban az epítőanyag -iparban, másrészt a bútorgyártásban produkált termékeket. Az állattenyésztés adottságai jók, elsősorban a takarmánytermesztésre alapozva. Ez részben szarvasmarha tartását jelenti, részben pedig birkatenyésztést. A kereskedelem újraszervezése jelentős külföldi tőkeinvesztícióval zajlott. A nemzetközi kereskedelemben a fő import partnerek: Görögország 15, 5 %, Németország 13, 1 %, Szerbia és Montenegró 10,4 %, Szlovénia 8,6 % , Bulgária 8,1 %, Törökország 6 %, Románia 4,7 %. (2004). Az export partnerek a következők: Szerbia és Montenegró 31, 4 %, Németország 19,9 %, Görögország 9%, Horvátország 6,9 %, USA 4,9 %.( 2004 ) A turizmus kiemelkedő potenciálokkal rendelkezik, de a lehetőségektől messze elmarad a teljesítménye. A fogadó oldalon 80 ezer kereskedelmi szálláshely várja a turistákat. Az idegenforgalmi potenciál 70 % - a az ország nyugati határvidékén található tektonikus tavaknál összpontosul. Az Ohridi –tó és Ohrid városa az UNESCO védelmét élvezi. A hegyvidéken is jelentős tartalékok vannak. Sar, Bistra, Pelister és Galicica kínál hegyi attrakciókat. Kulturális emlékek, mint ortodox kolostorok és ókori rommezők érdemelnek még említést. A macedón társadalomra jellemző sajátosság volt a jugoszláv időkben, hogy az ún.” politikai gyárakban” a tagköztársaság macedón többségéhez tartozók biztos állásokhoz jutottak. Az albán kisebbséghez tartozók ezzel szemben nem rendelkeztek ilyen fajta biztonsággal, és meglehetősen korán vendégmunkásnak kényszerültek. A függetlenség után a macedónok tömegesen kerültek utcára és a piagazdasági viszonyokkal járó munkanélküliség főként őket sújtotta.

63

A vendégmunka ma is meghatározó jelentőségű. Jellemző, hogy az albánok és macedónok más területeket preferálnak. Az albánok a német területre, a macedónok jellemző módon inkább a skandináv térségbe kerülnek el munkavállalási szándékkal. A hegyvidéki, falusias, tanyás térségekben a munkaképes korúak távol dolgoznak családjuktól. Ez a tértípus láthatólag az egyik legkomolyabb regionális politikai célterület. A helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítése fékezheti ezen települési kör rohamos hanyatlását A munkaképes lakosság 855.000 fő volt 2005-ben. A munkanélküliség az elmúlt 15 évben egyes időszakokban meghaladta a 30 %- ot , mely egy kritikus küszöbérték. A munkanélküliségi ráta 38 %- os volt az elmúlt évben. ( 2005 ). 2001-ig a 887 millió USD volt az országba érkező külföldi tőke ( FDI ). A beruházások három kitüntetett területe az ipar, a pénzügyi szektor és a telekommunikáció volt. Sajátos jelenség, hogy tekintélyes skandináv, ausztrál és kanadai tőkét is vonz az ország, nem utolsósorban az ott élő jelentős létszámú macedón emigráció, vendégmunkások miatt. A külföldi tőkebefektetések erősen koncentrálódnak a fővárosba és néhány vidéki városba, főleg az északi ipari, urbánus sávba. A szolgáltató szektoron belül a turizmus lehetőségei jelentősek. A főbb vonzerők: az Ohridi –tó természeti és a környező települések kulturális öröksége, az ókori romok, a borkultúra, a hegyvidéki természeti értékei és a népi kultúra. Macedónia 2004. március 22-én jelentkezett EU-tagságért. 2004. április1-én életbe lépett Macedónia és az Európai Közösség között a Stabilizációs és Társulási Egyezmény, és Brüsszelben már lezajlottak a Stabilizációs és Társulási Bizottság első találkozói. Az Európai Unió jelenlegi alapjából 18, 5 millió eurót kívánnak fordítani a bírósági és rendőrségi reformokra és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre. A közigazgatási reform területén tervezett változások között van a statisztika és telekommunikáció adminisztratív kapacitásainak kiépítése, a decentralizációs folyamat támogatása, valamint a vám-és adóengedmények.

9.4 Támogatások: 2002-ben folytatódott a CARDS támogatások folyósítása, közel hasonló összeg állt rendelkezésre ( 37, 5 millió), mellyel többek között támogatták a társadalmi-gazdasági fejlődést is. -

Magán –és pénzügyi szektor fejlesztése ( 2 millió)

64

-

Kereskedelem fejlesztés ( 4 millió)

-

Helyi infrastruktúra-fejlesztés ( 14 millió)

-

Társadalmi kohézió erősítése ( 2,5 millió )

-

TEMPUS ( 3 millió )

Az EU támogatása segít megvalósítani az Ohrid Keret-megállapodást is, és megerősíti a kormány képességét az ország teljes újjáépítésére. A törekvések két területre koncentrálódnak. -

az új kormányzati szektorban megfelelő képességek kiépítése, melyek a keretmegállapodás megvalósításáért felelősek, valamint

-

az etnikai kisebbségek részvételének növelése a közigazgatásban

Ezekre a projektekre kétmillió euró áll rendelkezésre, és ugyanekkora összeget szántak Macedónia részvételére az Európai Közösség projektjeiben.( ICEG EC-Corvinus –Balkán Monitor , 2005/8 ) Összegzésképpen megállapítható, Macedónia számára az EU-ba való felvételi kérelem egy ésszerű döntés, hiszen ez segítheti az ország további stabilizációját és európai integrációját. Ugyanakkor a felvételi kérelem nem a legjobb időpontban született, hiszen az EU éppen története legnagyobb bővítésével van elfoglalva, amikor is tíz, többnyire kevésbé fejlett közép-és kelet-európai ország csatlakozik a Közösséghez. Így Macedónia nem számíthat arra, hogy gyors választ kap felvételi kérelmére. Bulgáriával és Romániával lezárultak az előcsatlakozási tárgyalások, és Horvátország esetében is hamarosan elkezdődnek a tárgyalások. Következésképpen Macedóniának türelmesnek kell lennie, de az megállapítható, hogy az ország európai integrációjának foka magasabb szintre emelkedett azáltal, hogy beadta felvételi kérelmét az EU-tagságra. ( ICEG ECCorvinus- Balkán Monitor , 2005/3. )

65

10. Összefoglalás

Az Európai Unió külkapcsolati rendszerében kiemelt helyen találhatóak az unióval közvetlenül határos térségek országai. Egyértelmű, hogy az ilyen helyzetben lévő országok kiszámítható, stabil gazdasági és politikai fejlődése a külső környezet fontos kedvező elemét jelenti az EU számára, míg a gazdasági, esetleg politikai instabilitás e térségben kedvezőtlenül hathat az EU fejlődésére. Az Európai Unió számára ebből adódóan kiemelten fontos a közvetlen szomszédságában fekvő térségek országainak politikai és gazdasági stabilitása, illetve az ezekkel az országokkal fenntartott kapcsolatainak kiszámítható fejlődése. Annak érdekében, hogy e stabilitáshoz a saját eszközeivel hozzájáruljon, az EU a legutóbbi évtizedben egyre inkább intézményesítette, strukturálta e kapcsolatokat. ( Külgazdaság, L.évf.,2006.április-május, 64 o. ) Az Európai Unió számára éppen ezért meglehetősen fontos a közvetlen szomszédságban fekvő országok politikai és gazdasági stabilitása, illetve az ezen országokkal fenntartott kapcsolatainak kiszámítható fejlődése. Annak érdekében, hogy e stabilitáshoz a saját eszközeivel hozzájárulhasson, az EU a legutóbbi évtizedben egyre inkább intézményesítette, strukturálta e kapcsolatokat. A fent nevezett megállapítások különösen igazak a Balkán-félsziget országaira. Már a strukturális kapcsolatrendszer kiépítésének megkezdésekor nyilvánvaló volt, hogy a térség országai sok tekintetben igen nagy eltéréseket mutatnak a gazdasági fejlettség, a politikai stabilitás, a demokrácia gyakorlása szempontjából. Ezek a kardinális kérdések alapvető fontosságúak az EU számára akkor, amikor szorosabb intézményes kapcsolat kialakítását fontolgatja egy-egy országgal. A Nyugat-Balkán országai az Európai Unió -hoz való úton haladással a lehető, számukra legjobb stratégiát követik, hiszen a felzárkózáshoz, a politikai, gazdasági stabilitáshoz elengedhetetlen az Unióba való felvételük, tagságuk. A Nyugat-Balkán országainak sok szempontból meg kell, hogy feleljenek az EU-nak. Az Európai Unióhoz kapcsolódó felzárkózási folyamat elsősorban az intézményépítésen és a jogharmonizáción alapul, amelyek közül mindkettő a fenntartható gazdasági fejlődés és a modernizáció fontos keretfeltételének számít.

66

Elmondható, hogy valódi gazdasági fejlődés nélkül ezek a keretfeltételek csak csalóka eredményeket hoznak, látszatot, amely mögött nincs olyan valódi tartalom, amelyre a „ klubon „ belül valódi együttműködés alapulhatna. ( Inotai András: Gondolatok az Európai Unió…2007/1 ( 21-30), 26.o. ) A nyugat-balkáni országok nemcsak a Közép-Európára jellemző fejlődési különbségekkel küszködnek. A nyugat-balkáni gazdaságok kevésbé fejlettek, sokkal gyengébbek, kiszámíthatatlanabbak, még nem hajtották végre a meghatározó strukturális reformokat, és nem rendelkeznek a nemzetközi termelő beruházások kritikus tömegével. Ezért a szabadkereskedelem pozitív szerepének evolúcióját nem segíti a liberalizált piacokra exportálható kibocsátás gyors növekedése. Mindamellet, ha a Nyugat-Balkán gazdasági fejlődését végigkövetjük, jelentős változások, fejlődések, felzárkózások történtek, még ha a feltételek nem is voltak mindig kedvezőek. Politikai téren mindenütt megvalósult a demokrácia keretén belül működő jogállamiság, rendeződni látszanak a háborús bűnösök kérdésköre. Rendeződnek a tisztességes verseny, a fenntartható fejlődés, a fejlődő gazdaság kritériumai. Minden nyugat-balkáni ország igyekszik a fekete, a szürkegazdaságot, a korrubciót, az embercsempészetet, a prostitúciót meggátolni, hiszen mára már minden nyugat-balkáni ember érdeke országának gazdag virágzása, jó hírnevének megteremtése. A köztudatban is fontossá vált a turizmus, a kereskedelem, az ipar fejlődése, s az otthon megtermelt tőke országon belül tartása. A gazdasági, politikai stabilitás mellett javultak, a létre, a közbiztonságra irányuló statisztikai adatok is. Csökkent a munkanélküliek száma, nőtt a szakképzett, magasan kvalifikált szakemberek száma, s a háború alatt elmenekültek visszatértek. Javultak a kereskedelmi mutatók, csökkent minden egyes országban az államháztartás hiány, s az infláció ( ha nem is állandó jelleggel ). Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Nyugat-Balkán országainak gazdasági fejlődése az elmúlt tíz-tizenöt évben jelentőset változott, jó úton halad az Európai Unió felé, még ha akadnak is hiányosságok minden egyes területen is.

67

11. Irodalomjegyzék 1. ICEG EC - Corvinus-Balkán Monitor, 2004/3-4. 2. ICEG-EC – Corvinus-Balkán Monitor, 2004/1. 3. ICEG-EC – Corvinus-Balkán Monitor, 2005/1. 4. ICEG-EC –Corvinus-Balkán Monitor, 2005/2. 5. ICEG-EC- Corvinus-Balkán Monitor, 2005/3. 6. ICEG-EC- Corvinus-Balkán Monitor, 2005/4. 7.

ICEG-EC- Corvinus-Balkán Monitor, 2005/5.

8. ICEG- EC- Corvinus-Balkán Monitor, 2005/8. 9. ICEG- EC- Corvinus-Balkán Monitor, 2005/7. 10. ICEG- EC- Corvinus-Balkán Monitor, 2005/6. 11. http://www.bruxinfo.hu (2007.03.30 ) 12. EuroHírek-Szent-Iványi:Nyugat-Balkán európai perspektívát kapott 13. http://www.nato.int/docu/review/2004/issue4/hungarian/debate.html 14. Horvát-magyar együttműködés-Dél-dunántúli Regionális Portál 15. Lőrinczné Bencze Edit: A horvát gazdaság és az Európai Unió 16. http://europa.eu.int/comm/regional_policy/atlas/croatia 17. www.ajk.elte.hu/TudományosProfil/Kiadványok/elektronikus/seminarium 18. N.Vadász Zsuzsa: Közel az egymilliárdos álomhatár. Világgazdaság, 2005.február8. 19. Szilágyi Imre (2002): Croatia and the European Union. Foreign Policy Review, No.1. 208-227 20. http://en.wikipedia.org/wiki/Croatia 21. http://en.wikipedia.org/wiki/Macedonia 22. Külgazdaság, L.évf.,2006.április-május( 64.old) 23. www.eubusiness.com. 24. Novák Tamás:”A délkelet-európai országok EU-csatlakozási lehetőégei-gazdasági adottságok, fejlődési irányok.” 25. Klió 2004/2.13.évfolyam 26. http://www.c3.hu 27. Európai Tükör,Lukács György:” Az Európai Unió szerepe a Balkán válságának kezelésében.” 28. http://europa.eu/generalreport/hu/2006/rg77.htm

68