Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Külgazdaság (ÚD) szak. Levelező tagozat. Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola

KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Külgazdaság (ÚD) szak Levelező tagozat Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

SVÁJC POLITIKÁJA ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ /TANULSÁGOK ÉS LEHETŐSÉGEK MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA/

Készítette: Dudás Anikó


Budapest, 2004 Tartalomjegyzék

1. Bevezetés………………………………………………………………………4 2. 1. Svájc bemutatása……………………………………………………………7 3.

1.1 Svájc történelme………………………………………………………...7

4.

1.2 Svájc földrajza………………………………………………………….12

5.

1.3 Svájc politikai berendezkedése………………………………………...14

6.

1.4 Svájc gazdasága………………………………………………………..16

7.

1.5 Svájc sajátosságai: liberalizmus, szubszidiaritás, izoláció, közvetlen demokrácia, többnyelvség………………………………………………….…...19

8. 2. EU röviden…………………………………………………………………22 9.

2.1 Az integráció rövid összefoglalása…………………………………….22

10.

2.2 Az EU intézményrendszere……………………………………………24

11.

2.3 Az EU jövője…………………………………………………………...25

12. 3. Svájc-EU kapcsolatának története………………………………………….26 13. 4. Kapcsolatok bővülése az ezredfordulóra…………………………………..38 14.

4.1 Svájc-EU dilemma – „nem”……………………………………………52

15.

4.2 Svájc-EU dilemma – „igen”……………………………………………57

16. Befejezés……………………………………………………………………...59 17. Bibliográfia…………………………………………………………………...62

3


Svájc politikája és az európai integráció /Tanulságok és lehetőségek Magyarország számára/

„A gazdaság az egyetlen tantárgy, ahol ugyanazokra a kérdésekre minden évben más válasz az igaz.”1

Bevezetés A 20. század második felében megváltoztak a gazdasági és politikai feltételek. Egyes szakemberek szerint, a hagyományos értelemben vett közgazdasági kategóriák tartalma és a gazdaság működési törvényszerűségei módosultak.2 A mai világot a globális világgazdaság jellemzi és a fokozott integráció. Az 1980-as évektől kezdve az egész világot átfogó globális struktúrák megjelenését érzékelhetjük. A másik nagy jelentőségű folyamat a regionalizálódás, a nemzetek közti regionális gazdasági integráció magas fokára az Európai Unió tudott eljutni. Ez az integráció már nem csak gazdaságilag hozott létre egy közösséget, hanem egyre inkább közös politikai elhatározások is jellemzik. Viszont létezik az EU közepén egy kis ország, amely látszólag dacol mindenfajta „modern” fejlődéssel. Svájc politikai berendezkedése egyedülálló Európában és talán az egész világon is. Ez az aránylag kis alapterületű ország szabad akaratából képes volt vállalni önállóságát, semlegességét, demokráciáját, okos politikájával, remek gazdasági teljesítményével megmenekült az Európát és a világot feldúló háborúk kegyetlen sodrásától. Méltán híres az itt teljes egészében kibontakozott liberalizmusáról és a működő szubszidiaritásról. Saját maguk által vállalt izolációjuktól azonban sokszor „szenvednek”, számos alkalommal megkérdőjelezik évszázados, hagyományos és meglehetősen 1

"Die Ökonomie ist das einzige Fach, in den jedes Jahr auf die gleichen Fragen andere Antworten richtig sind." Forrás: www.edimuster.ch/zitate

2

Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, Aula Kiadó, 2001, 9.p.

4


sikeres politikájuk mai napi érvényességét. Hiszen mára már változott a környezet: 2004. május 1-ével az eddigi legnagyobb bővítést hajtotta végre az Európai Unió. Ez a bővítés azonban számunkra különleges, egyrészt a belépésünk miatt, másrészt ez a lépés „már nem európai belügy, hanem a globalizáció kihívásainak tükrében értendő”3.A 15 tagállamból 25 lett, köztük Magyarországgal is gazdagodott a fejlett Nyugat-Európa. Viszont Svájc nincs ott ebben, a legsokszínűbbnek tartott közösségben. Ez a tíz ország: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia Magyarország, Málta, Szlovénia és Szlovákia, tudta teljesíteni az ún. koppenhágai kritériumokat:4 -

Politikai kritériumok: az országnak megbízhatóan működő demokratikus intézményrendszerrel kell rendelkeznie, mely biztosítja az emberi és kisebbségi jogok érvényre jutását.

-

Gazdasági kritériumok: az országnak működő piacgazdasága legyen, amely képes megfelelni az egységes piac versenykihívásainak.

-

Jogi, intézményi és adminisztratív kritériumok: képesnek kell lenniük az acquis communautaire átvételére, együttműködni az EU-s intézményekkel és a közösségi politikák megvalósítására.

Természetesen Svájcnak nem lenne akadály e kritériumoknak megfelelni, hiszen hosszú évek óta szinte megegyező körülmények között él. A csatlakozásnak vannak kötségvonzatai is valamennyi fél számára, a mostani bővítésre például már az Agenda 2000-ben, a 2000-2006-os költségvetésben, a tagállamok forrásokat különítettek el. Bár a svájciak igencsak anyagias embereknek nevezhetőek, nem valószínű, hogy ez a csatlakozási összeg riasztaná el őket Európától. Akkor hát hogyan lehetséges, hogy Európa szívében egy ilyen kis ország képes egyedül, szinte mindenfajta politikai integráció nélkül meglenni? A 21. század kihívásainak megfelelni nem egyszerű feladat még ennek az igen gazdag országnak sem, mára gyakori dilemmává vált, hogy ezeknek a kihívásoknak Svájc az EU-ba integrálódva, vagy különutasként tud-e megfelelni. Svájcban élesen különvált egy EU-t akaró és egy az EU-t elutasító vélemény. Dolgozatomban szeretném felvázolni ennek a véleménykülönbség kialakulásának állomásait, a véleményeket bemutatni, illetve kísérletet teszek arra, hogy a következő kérdéseket megválaszoljam, egyfajta hipotézis felállításával. Legfőbb és legérdekesebb kérdéseim: 3

Idézet Dr. Inotai András professzor üdvözletéből. Forrás: www.euroinfo.hu/egyebek/aubovitesinotai.pdf Letöltés időpontja: 2004. 05. 4.

5


-

Elválik-e egymástól Svájc politikai és gazdasági integrációja?

-

Elválhat-e modellértékűen?

-

Tagja lesz-e az EU-nak Svájc? Ha igen, mikor és miért? Ha nem, miért nem?

-

Ha Svájc belép (amire véleményem szerint nagy esély van), fog-e az EU változni? Fog-e Svájc változni? Hogyan?

-

Ha változik az EU, ez hogyan fog hatni a tagállamokra, többek között Magyarországra?

-

Svájc földrajzi helyzete, nagysága összehasonlításra hívhat minket, magyarokat. Milyen tanulságokat szűrhetünk le Svájc esetleges integrációjából?

-

Milyen félelmei lehetnek a kis országoknak az EU-ban?

-

Magyarország belépésével és egyáltalán a bővítéssel, milyen hatással lehetünk Svájcra?

Nehezen titkolható, hogy elsősorban svájci oldalról világítottam meg ezt a kérdéskört, hiszen magyar nyelvű szakirodalom nyilván kevesebb van ebben a témában, mint svájci, tehát német, francia és angol nyelvű cikkek. Mindenképpen ki kellett térnem persze arra is, hogy mi Svájc és az Európai Unió érdeke, illetve melyek azok a területek, ahol bármelyik fél hátrányt szenvedhet. Természetesen már nagyon sok integrációs tárgyalást folytatott le Svájc a különböző szervezetekkel és magával az EU-val is. Időről-időre felröppen a gazdasági integráció mellett a teljes politikai integráció terve is, és az adott vezetés természetesen megvitatja ezt polgáraival. Dolgozatomban még az integrációs tárgyalások részeiről és eredményeiről is szeretnék beszámolni. Az általam érintett témák a következők: jogrend, hatalmi ágak szétválasztása, kommunikációs politika, belső piac helyzete, a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások szabad áramlása, EU-s politika és programok, gazdaság, pénzügy, növekedés, foglalkoztatottság, iparpolitika, szociálpolitika, agrárpolitika, verseny-törvények, versenypolitika, adópolitika, regionális és struktúrapolitika, közlekedés, energia, környezetvédelem, telekommunikáció, kutatások, képzés, egészségügy, kultúra, közös külpolitika, külkereskedelem, az EU bővítése, Schengen, menekültpolitika, és kooperáció. Látható, hogy egy integrációs folyamat tel4

„Az Európai Unió bővítése” alapján. Forrás: www.eu.hu Letöltés időpontja: 2004. 04.10.

6


jes, átfogó képet kell, hogy nyújtson. Izgalmas mind a gazdaságban, mind a bel- és külpolitikában, vagy akár az általános emberi mentalitásban jelentkező, bekövetkező hatások vizsgálata. A 2004. május 1-ei csatlakozással sokan Svájcban nehéz idők eljövetelétől tartanak.5 Néhányan talán elveszettnek fogják érezni magukat a nagy Európai Unió mellett. Szép számmal vannak viszont az optimisták a bővítéssel kapcsolatban, mert ezáltal is sokoldalúbbá válik majd Európa, és ez kedvezhet a svájci elképzeléseknek, és további előnyökkel járhatna számukra. Mindenképpen privilegizált helyzetbe akar Svájc kerülni a csatlakozó országok gazdasági életében. Viszont hogy ez sikerülhet-e, nos azt majd az idő dönti el. De ebben a változó korban, ennek az országnak is képlékenynek és rugalmasnak kell lennie. Avagy, ahogy a svájciak mondanák: „mi továbbra is bátran pókerezünk, de a keleti bővítéssel, újabb, tehetséges játékosok ülnek az asztalunkhoz. A kártyapaklit, pedig egyre gyakrabban keverik össze.”6 1. Svájc bemutatása 1.1 Svájc történelme

A sajátságos ország mai helyzetének a megismerését elsősorban történelmi hátterének áttekintésével kezdhetjük. 1000 körül a Német-Római Birodalom része volt, ezt nevezték Raetia provinciának. A mai ország közepén, a Vierwaldstätter-tavaknál, már 1291-ben létrehozta a három legjelentősebb szabadparaszti közösség, későbbi kanton: Uri, Schwyz és Unterwalden, az ún. „Rütlibund”-ot, az „örök szövetséget” (Eidgenossenschaft) amely majd alapját képezi a későbbi Svájcnak. Ez a közös eskü egy különös állam létrejöttét jelentette. Ehhez a szövetséghez csatlakozott a többi közösség is, mint például 1350 körül Zürich és Bern, 1501-ig Basel, Solothurn, Schaffhausen és Fribourg. 1315-ben, a morgarteni csatában bizonyította először a szövetség, hogy képes sikerrel felvenni a kesztyűt a Habsburgok ellen. Sok véres háború után 1499-ben kivívták a kvázi függetlenségüket. A sváb háborúban való győzelemmel de facto „megszabadultak” a Német-Római Birodalomtól. 1513-ban már 13 kanton kapcsolódott egymáshoz, és továbbra is igyekeztek az expanziós politikájukat folytatni, azonban 1515 fordu5 6

Basler Zeitung Online 2004. 05. 01. Forrás: www.baz.ch letöltés időpontja: 2004. 04. 30. Langenthaler Tagblatt 2004. 05. 01. Forrás: www.baz.ch letöltés időpontja: 2004. 04. 30.

7


lópont volt a svájci történelemben. Marignano-ban (Olaszországban) a franciáktól vereséget szenvedtek. Itt zajlott le az utolsó csata, amelyet a svájci hadsereg elvesztett. Azért utolsó, mert a marignanói csata után a svájciak törvénybe iktatták országuk semlegességét, és közel félezer éven át sikerült magukat kivonni a körülöttük szinte szüntelenül dúló külső háborúkból és intrikákból. Legközelebb a reformáció hozott nyugtalanságot az országba, 1525-től datáljuk Zwingli reformációs törekvéseit Zürichben, 1536-tól Kálvinét Genfben. 1529 és 1712 között négy vallásháborút is el kellett a közösségnek szenvednie. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békében, 1648-ban hivatalosan és jogilag is semlegesnek nyilvánították Svájcot. Az ország csodákat művelt a semlegesség zászlaja alatt. A szinte minden természeti kincset és gazdasági előnyt nélkülöző kis hegyi ország a jólét olyan magas fokát tudta megteremteni polgárai számára, amelyet sokkal tehetősebb országok megirigyelhetnek. Mi több, ez a jómód nem kollektivista, hanem individualista alapokon nyugszik. A szegénység jórészt ismeretlen fogalom. Svájc menedéket nyújtott a századok során vallási és politikai menekülteknek mindenünnen, hogy csak a hugenottákat, a német zsidókat és a magyar szabadságharcosokat említsük. Több mint száz évet ugorva az időben, 1798 és 1815 között a napóleoni háborúk következményeként, Franciaország megszállja Svájcot és megalakítja a Helvét Köztársaságot, amely 19 kantont számlál már. 1815-ben a Bécsi Kongresszus lezárja ezt az időszakot, a nagyhatalmak elismerik Svájc határait és függetlenségét, amely ekkor már 22 kantonból állt. Az 1848-as események után az ország új szövetségi alkotmányt fogadott el, amit majd 1874-ben átdolgoznak. Svájc demokratikus köztársasággá válik, és a szövetség fővárosává Bern-t választják. Azonban nem minden svájci polgár gondolkodik a maga és más sorsáról elszigetelten: Henry Dunant a borzalmas, 1859-es solferinoi csata láttán elhatározza, hogy létrehoz egy magasan képzett segélyszervezetet, amely a háborúk sebesültjeit ápolná, és segítséget nyújtana. 1863. október 23-án ült össze az első konferencia Genfben: 16 állam kormánya 31 küldöttel képviseltette magát. Dunant elképzelése a semlegességet illetően érvényesült és elfogadták javaslatát, miszerint semlegesnek kell tekinteni a mentőkocsikat, az orvosokat és asszisztenseiket, valamint a sebesülteknek segítséget nyújtó helybéli lakosságot. Valamennyi ország az egységes emblémát használta: a fehér alapon nyugvó vörös keresztet, amelyet feltüntettek a mentőkocsik oldalán, a kórházakon és az egészségügyi személyzet ruháján. 1864. augusztus 22-én hosszas viták után 12 ország írta alá az I. Genfi Egyezmény 10 cikkét. Ez a dokumen-

8


tum, amely mérföldkövet jelent az emberiség történetében, szavatolja a segítséget nyújtók semlegességét. Dunant élete szélsőségesen változatos volt, sokáig szinte számkivetetten és szegényen élt, csak idős korában „fedezték” fel újra, ekkor kapta meg a béke Nobel-díjat („Tutti fratelli”7– valamennyien testvérek vagyunk). Így alakult meg 1864ben a nemzetközi Vöröskereszt szervezet. A semlegesség politikája megvédte Svájcot az I. Világháború vérzivatarától, tehát nem vett részt benne. Hogyan volt mindez lehetséges? Több okot is fel lehet sorolni: először is semelyik nagyhatalomnak sem volt a kis állam közvetlen háborús cél, Svájc szegény a háborúhoz szükséges nyersanyagokban és ásványkincsekben, a földrajzi fekvése (hegyek) nyilván nem tette vonzóbbá a hódítók számára, és nem utolsósorban a lakossághoz képest igen magas létszámú katonaság sem csábított senkit. A háborúból való kimaradás lehetőséget nyújtott a közép-európai országnak, hogy a mára már híres bankjaiba rengeteg pénz áramoljon, hiszen tudta szavatolni az összegek biztonságát, és a banktitok híresen szigorú volt arrafelé. Viszont a háborúban tevékenykedett a fent említett Vöröskereszt, humanitárius segítséget nyújtva a szenvedőknek. Az I. Világháború azonban belső szakítópróbához vezetett, ez már Ulrich Wille főparancsnok megválasztásakor látszott, aki köztudottan szimpatizált a németekkel, ami természetesen a nyugat-svájciaknak nem tetszett. A háború miatt drágultak az áruk és demonstrációkra és általános sztrájkokra került sor. 1920-ban Svájc belépett a Népszövetségbe, amely 1938-ban az abszolút és teljes körű semlegességét szavatolta az országnak. Persze a Népszövetségbe való belépés sem volt ilyen egyszerű az izolálódott Svájcban: 1920 májusára népszavazást rendeltek el, ugyanekkor magas beosztású értelmiségiekből bizottságok létesültek a belépés megakadályozására. Ezek úgy látták, hogy a csatlakozás veszélyeztetné az ország semlegességét, de az ország végül kis többséggel (főleg a francia nyelvű lakosság szavazataival) a belépés mellett döntött. A Népszövetség-ellenes bizottságok erre 1921-ben megalakították a „Volksbund für eine unabhängige Schweiz” (rövidítve: VUS-t), azaz az Uniót a Független Svájcért, és célul tűzték ki, hogy küzdenek minden népszövetségi kötelezettség ellen, amely veszélyezteti az ország függetlenségét. Bár a VUS kis elit csoport maradt, mégis némi sikert ért el, mert kitűnő kapcsolatai voltak bizonyos politikusokkal. Lobbizó csoportot alakítottak, vitafórumokat szerveztek a parlament tagjai számára, népszavazást kezdeményeztek, pl. a Genf körüli szabadkereskedelmi zónáról, azután felhívták 7

Dunant amikor a sebesülteket ápolta, akkor ezeket a szavakat ismételgette, azóta szállóigévé váltak.

9


a figyelmet a Ticino-t és néhány dél-svájci völgyet veszélyeztető olasz benyomulásra. Kampányt indítottak az idegen kitüntetések viselése ellen, nehogy Franciaország korrumpálhasson egyeseket. A VUS-ról hamarosan egyértelművé vált, hogy németbarát társaság, amely a II. Világháborúhoz közeledve egyre szélsőségesebb hangot ütött meg. A Népszövetség azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem tudta a II. Világháború kitörését megakadályozni. A háborúk közötti nehéz időszakot jellemezte a bizonytalanság, a stabilitás hiánya mind politikai, mind gazdasági színtéren. Nagy volt a munkanélküliség, amely kedvezett a szélsőséges ideológiáknak, az 1930-as években elsősorban a nácikkal szimpatizálók tábora nőtt meg német-Svájcban. Szintén egy főparancsnok, Henri Guisan állt az élére ennek a mozgalomnak, őt érezték igazán közel a náci hithez, ő volt az, aki nagyra tartotta többek között Mussolini politikáját is. De ide kívánkozik, hogy ebben az időben csak a svájci sajtó volt szabad a német nyelvterületről, csak itt tudtak a mindenkori német politikáról kritikusan megnyilvánulni. Habár a legfontosabb kereskedelmi partner (Németország), továbbra is igyekezett erősen befolyásolni a médiát. Legnagyobb hangja mégis a függetlenségi akaratnak volt, amely főleg a művészeteken keresztül hatott (például Tell Vilmos újbóli kiadása, színházi előadások, filmek). A II. Világháborúban Svájc szintén semleges, igyekszik kimaradni belőle, bár ez alkalommal ez nem sikerült az országnak minden ízében, 70-szer bombázták a területüket, az 1944-es schaffhauseni bombázásnak több halottja is volt, ami persze még így is eltörpül a többi résztvevő ország veszteségei mellett. Ismét felmerül a kérdés, hogyan tudott az ország mégis semleges maradni? Nos a válaszok sokban hasonlítanak az I. Világháború kapcsán adottakra. Svájc 1939-ben 430 000 ezer katonát vonultatott fel a határaihoz, demonstrálva a harckészségét, bár meg kell jegyeznünk, hogy a német páncélosoknak biztosan nem okozott volna problémát áttörni ezen a fronton, és Bernig masírozni. Ha ez megtörtént volna, akkor a svájciak valószínűleg partizánakciókhoz folyamodtak volna, illetve németnyelvűként folyamatos nyugtalanságot okozhattak volna a határhoz közel eső német vidékeken. Nem érte meg a németeknek Svájcot megtámadni, hiszen a tengelyhatalmak között (Olaszország és Németország) pont ez az ország terül el, túl nagy lett volna a kockázat, ha a logisztikai és kommunikációs útvonalat elvágják a svájciak. A németek méltán tartottak a hírhedt svájci „spionázstól”, a modern háborúzás egyik nagyon fontos részét Svájc tökélyre fejlesztette, majd minden nemzetközi szervezetben tartott titkosügynököket, besúgókat. És nagyon valószínűsíthető,

10


hogy a mai értelemben vett „pénzmosásban” is részt vett ez az ország, amikor is a nácik által a zsidóktól és más általuk alávetett nép polgáraitól elvett arany és pénz a svájci bankszámlákra vándorolt. Ez az erkölcstelen tett mára derült csak ki, és kezdte ki az eddig feddhetetlennek hitt svájci bankrendszer hírét. Sok svájci érzi a saját országát és a háborús generációját bűnösnek és nem semlegesnek a II. Világháborúval kapcsolatban. Mindenképpen szimpatikus vonás, hogy mára már nyílt párbeszédet folytatnak erről, próbálják a tényeket számba venni, és ezek teljes ismeretében véleményt mondani az elmúlt időszakról. Bizony nem ártana hasonló önkritikát folytatni Magyarországnak is, bár nálunk a sebek nyilván mélyebbek, fájóbbak és még nem letisztultak. A nyolcvanaskilencvenes években derült ki, hogy a náciknak már az 1920-as években is komoly pénzügyi kapcsolatai voltak Svájccal. Magas rangú német tisztek gyakran svájci frankban kapták a fizetésüket, vélhetőleg az óriási német infláció miatt. Állítólag több svájci szervezet pénzzel is támogatta az NSDAP-t8 bár erre -érthető okok miatt- viszonylag kevés bizonyíték van. A németek, lehet, hogy számoltak azzal, hogy majd esetleg Svájcból idővel német tartomány válhat? A két világháború, illetve a következményei inkább ellentmondanak ennek a teóriának. Mindazonáltal valószínűleg a náci pártnak fontosak voltak a Svájcból jövő adományok, mert a gazdasági krízishelyzetben a párt képes volt megtartani, sőt növelni a bázisát, és ezt csak pénzzel és befolyással tehették meg akkoriban. A sötét múltat követően a Második Világháború után azonban elindult az igazi jóléti állam kialakulása, ami a már így is meglévő, szilárd alapokra épülve mára az egyik leggazdagabb országgá tette ezt az államot, állampolgárai pedig irigylésre méltó bőségben élik életüket. A háború utáni gyors technikai fejlődés és gazdasági növekedés új dimenziókat nyitott, főleg Európa iparosodott országainak. Svájc, habár kicsi, annál jelentősebb ipari országnak számított már akkoriban is, a gépgyártásának, gyógyszergyártásának, vegyiparának és persze a kiváló pénzügyi helyzetének köszönhetően. A gazdasági fejlődéshez szükséges stabil politikai rendszer, szintén nem jelentett különösebb újdonságot a svájciak számára, hiszen a svájci az egyik legöregebb és legtökéletesebb demokrácia. Az összes fontos kérdésben nem a képviselők testülete, hanem közvetlen népszavazás dönt. Ezért Svájcot a világ egyetlen közvetlen demokráciájának 8

Raffael Scheck: Swiss Funding for the Early Nazi Movement: Motivation, Context and Continuities (Svájci anyagi támogatás a korai náci mozgalomnak – motiváció, háttér és összefüggések). The Journal of Modern History, 71. évf., 4. szám, 1999. dec., 793– 813. p. alapján.

11


szokták hívni. Svájcban a szövetségi kormány nem próbálja az uralma alá hajtani a kantonokat, és nem ruházza fel a köztársasági elnököt uralkodói jogokkal, pompával és hírnévvel. Svájcban senki sem próbálja a saját anyanyelvét szomszédaira rákényszeríteni. Az adócsalást a polgári, és nem a büntető törvénykönyv szankcionálja. A svájci polgár büszke arra, hogy kormányát ő tartja fenn, nem pedig fordítva. Legújabb történetéhez tarozik, hogy az 1956-os magyarországi forradalom leverése után, Svájc 10.000 magyar menekültet fogadott be a területére, ezt az adatot a mai napig számon tartják, az ún. 56-os magyarokat a svájciak általában megbecsülik és támogatják. Már a II. Világháború után közvetlenül Winston Churchill egységes Európáról álmodott, hogy ezzel (is) elejét vegye a náci rezsim visszatérésének, erre a kívánságra alakult meg az Európa Tanács 1949-ben. Fő célja az európai egység gondolatának védelme, kiterjesztése, az eddig elért szociális-demokratikus vívmányok megőrzése, illetve kiszélesítése. Természetesen Svájc kezdetben megelégedett a megfigyelő státusszal, majd csak 1963-ba válik ez az ország is taggá. Közben Németország, Franciaország, a Benelux Államok, és Olaszország szorosabbá fűzte kapcsolatait, megalakult a Montánunió, és körvonalazódni kezdett a későbbi, mára már sikeresnek mondaható Európai Unió. Ennek a versenytársaként és alternatívájaként jött létre az EFTA 1960-ban, azaz az Európai Szabadkereskedelmi Övezet. Alapító tagjai: Ausztria, Dánia, Norvégia, Portugália, Svédország, Nagy-Britannia és Svájc. Az EFTA elsősorban csak a gazdaságra koncentrál(t), ellentétben a politikai együttgondolkodást is előtérbe helyező Európai Unióval.

1. 2 Svájc földrajza

Svájc hegyvidéki ország Európa szívében, amelyet Franciaország, Németország, Liechtenstein, Ausztria és Olaszország határol. A hegyvidék az ország 60%-át teszi ki, így az ország átlagmagassága 1850 m. Legmagasabb hegye a Monte Rosa (4634 m), de az Alpok legnagyszerűbb és talán a legismertebb csúcsa a Matterhorn (4477 m) is itt van. Az itteni legforgalmasabb hágók a híres Nagy Szent Bernát és a Simplon. Svájc fő részei az Alpok, a nyugati Jura és a „Mittelland”, ez utóbbi egy barátságos dombvidék, az egyetlen régió, ahol mezőgazdasággal lehetett foglalkozni, ennek megfelelően ez a

12


legsűrűbben lakott terület az országban. A népvándorlások során eltérő sajátosságú népek vándoroltak erre, és telepedtek le ezen a vidéken, ennek köszönhető, hogy az országban többfajta nyelven beszélnek, és ezek a nyelvi határok jobbára élesen elkülöníthetők földrajzilag is. Az ország középső és északi részén kialakult 18 kanton elsősorban német ajkú, amelyek az ország lakosságának 74%-át adják. A nyugati részeken, körülbelül a lakosság 20%-a franciául beszél, a maradék olasz illetve egy nagyon kis része rétoromán nyelvet beszéli anyanyelvként, tehát az olasz és a rétoromán együtt kb. 6%. A ladinok és a rétorománok Graubünden kantonban laknak, és külön támogatást kapnak a Szövetségtől, hogy megtarthassák és fejleszthessék ezt a latin eredetű nyelvet. A lakosság nagy része tehát a Mittellandon él, az ország átlag népsűrűsége 172 fő/km, amely nem mondható alacsonynak. Svájc gazdasági élete számos ponton kötődik Európához, a mezőgazdasági népesség aránylag gyorsan és korán tudott foglalkozást váltani, így az ipar illetve a szolgáltatások váltak meghatározóvá. Sok vendégmunkás dolgozik Svájcban, amit a legtöbb svájci nem néz jó szemmel, holott a korábbi bevándorlók már bizonyították rátermettségüket. A svájciak nagyobb része városlakóvá vált, bár itt nem alakultak ki többmilliós városok. A lakosság reprodukciója viszonylag alacsony, a népesség a bevándorlók magasabb természetes szaporulatának köszönhetően növekszik. Vidéken elsősorban már csak kiegészítő tevékenységként űzik a mezőgazdasági foglalkozásokat, illetve a fizetővendéglátást. A svájci mezőgazdaság zöldmező-gazdálkodó, állattenyésztő jellegű. Az állattenyésztés jórészt fedezi a lakosság élelmiszerszükségletét. Legnagyobb és legjelentősebb városai: Zürich, Basel, Bern, Genf, Lausanne, Schaffhausen, Davos, Lugano és St. Moritz. Svájc szegény természetes erőforrásokban, de a korai polgárosodásnak és kereskedelmének köszönhetően, értelmes politikával a világ egyik leggazdagabb országává vált. A gazdaságra ösztönzően hat a semleges, kiegyensúlyozott politikai élet, sokat tudnak exportálni. Olyan cikkek termelésére álltak át, amelyek piacképesek a külső piacokon is. Mivel a gazdaság roppant piacérzékeny, Svájc gyorsan tud váltani, ha szükség van erre, így válhatott erőssé ez a kis ország. Egyes ipari ágazatokban igen erős a tőkekoncentráció, híres cégei többek között a mindenki által ismert: Swatch Group, Rolex, Novartis, Nestlé, Suchard. A legfontosabb ipari ágazatok: specializált gépgyártás, vegyipar (gyógyszerek), textilipar. A termelési koncentráció viszont nem magas, az iparban főleg a kis- és a középvállalatok a jellemzőek. Az ezredfordulóra azonban a szolgáltatóipar vált meghatározóvá Svájcban, a GDP

13


72%-át a tercier szektor adja, megelőzve az ipart és a mezőgazdaságot. Az alábbi táblázat jól mutatja a különböző szektorokban dolgozóknak az arányát, megfigyelhető, hogy harminc év alatt milyen ütemben növekedett a szolgáltatási szektor, és hogyan csökkent le a mezőgazdaság jelentősége Svájcban 2003-ra. Szektorok szerinti munkavállalók9 ( %-ban) Mező-és

1970

1980

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003

8.5

6.9

4.3

4.3

Ipar

46.2

38.1

30.2

28.9 28.0 28.2 28.6 27.5 26.2 25.7 25.4 25.7 25.6 24.9 23.9

Szolgáltatás

45.3

55.0

65.6

66.8 67.5 67.5 66.9 67.9 69.2 69.6 69.9 69.8 70.2 71.0 72.0

erdőgazdaság

4.5

4.4

4.4

4.6

4.7

4.7

4.8

4.5

4.2

4.1

4.1

Forrás: Erwerbstätigenstatistik (ETS)

Az ország méltán híres a bankjairól, biztosítóiról, a világ egyik pénzügyi központja, elsősorban vagyon- és értékpapír-kezelésre szakosodott, de vezető szerepe van a pénzpiacokon is. Svájc infrastruktúrája is fejlett, ez nyilván segíti a kereskedelmet, és így élénkíti a gazdaságot is. Az ország tranzitország, igen nagy az átmenő forgalma, jól karbantartott közútjai és villamosított vasútvonalai vannak. Vasútvonalai egyébként is nagyon gazdaságos működtetésűek, kihasználtsága rendkívül jó, világviszonylatban Japánnal vetekszik. Svájcban 5041 km hosszú a sínpálya van, amelynek több mint a fele a Svájci Szövetségi Vasutak tulajdonában van, a többi pedig 49 különböző magánvállalkozó kezében. Az úthálózata is igen fejlett, 1638 km autópályával rendelkezik, 43 repülőtere van, ebből három nemzetközi. Folyami hajózást tavain illetve a Rajnán és az Aare-n folytat. 239 km-es olajvezetékkel rendelkezik, és a földgáz részére 1986 km csővezetéket építettek. Végül említést kell tennünk a világszínvonalú svájci idegenforgalomról, amely több évszázados múltra tekint vissza. Az állam további támogatásokkal erősítené ezt a szolgáltatási ágazatot, hiszen Svájcnak rengeteg bevétele származik a turizmusból, bár az utóbbi években a kedvezőtlen nemzetközi helyzet miatt kissé viszszaesett a turizmusból befolyt összeg nagysága. Az ország szegény energiahordozókban, csak vízenergiája jelentős, ezt szokták találóan „fehér szénnek” nevezni. Svájc több mint félszáz vízerőművel büszkélkedhet, ezek a teljes energiaigényük csak tíz százalé-

14


kát fedezik, így szükség volt atomerőművek építésére is, ma Svájcban öt nukleáris erőmű működik. Svájc klímája kontinentális, de ez a tájegységek változásaihoz híven alakul át hegyvidéki éghajlattá illetve mediterrán jellegűvé, az ország nyugati felén természetesen az óceáni klíma jobban érvényesül.

1. 3 Svájc politikai berendezkedése

Hivatalos

neve

Svájci

Államszövetség,

németül

„Schweizerische

Eidgenossenschaft”(franciául „Confédération Suisse”, és olaszul „Confederatione Svizzera”). Föderalista, 1848 óta demokratikus állam. Svájcban ún. közvetlen demokratizmus van, azaz ott hozzák a döntéseket, ahol ténylegesen kell, hogy a döntés kifejtse hatását. A döntő szó a közösségeken (Gemeinde), kantonokon és a szövetségen keresztül az állampolgár kezében van, szövetségi szinten már elég 50.000 aláírás, amit három hónap alatt gyűjtenek össze, hogy népszavazást írjanak ki és megváltoztassák a törvényeket. A népszavazás eredménye végrehajtandó és végleges, attól függetlenül, hogy mennyien vesznek rajta részt. A Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) két egyenlő jogokkal rendelkező kamarából áll: a 200 fős Nemzeti Tanácsból (Nationalrat), és a 46 fős Kantonok Tanácsából (Ständerat). Minden kanton külön választási kört képez, és a teljes kantonnak két képviselője, a fél kantonoknak pedig egy képviselője van a Kantonok Tanácsában, akiket négy évre választanak meg. A Szövetségi Gyűlés együtt választja meg négy évre a héttagú kormányt, a Szövetségi Tanácsot (Bundesrat), és minden évben a Szövetségi Elnököt (Bundespräsident/in) a hét miniszter közül. A föderalista államfelfogásnak megfelelően a helyi illetve kantoniális pártszervezetek is nagy súlyt fektetnek az autonómiára. Ezért a szövetségi szinten a pártoknak nincs túl nagy hatalmuk, és nem is kapnak állami támogatást. Pártjaik: Szabadelvű Demokrata Párt (Freisinnig-Demokratische Partei/FDP), az 1948-as radikális liberálisok örökösei, Kereszténydemokrata Néppárt (Christlichdemokratische Volkspartei/CVP), a sok reform ellenére „csak” a katolikus többségű vidéki, belső Svájc támogatja, egyre népszerűtle9

Az eredeti német nyelvű táblázat fordítása, forrás: Erwerbstätigenstatistik, a www.statistik.admin.ch internetes oldalról.

15


nebb, kevesebben választják őket. A Szociáldemokrata Párt (Sozialdemokratische Partei/SP) 1943-tól van jelen a svájci politikában, baloldali és zöld politikát folytat, és évek óta támogatja a nők politikai szerepvállalását. Jelenleg belső viták és pénzügyi problémák hátráltatják a munkáját, és gyengítik befolyását. A Svájci Néppárt (Schweizerische Volkspartei/SVP) elsősorban a vidéki és konzervatív lakosság választja ezt a pártot, illetve a városi svájci német polgárság, Svájc Liberális Pártja (Liberale Partei der Schweiz/LP), amely liberális és konzervatív szavazatokat is kap, kissé elitista, és elsősorban Nyugat-Svájcban és Bázelban népszerű. A Svájci Demokraták, és a Lega dei Ticinesi/Lega pártok vannak a szélső jobboldalon, elsősorban a populista idegengyűlöletükről hírhedtek, de hagyománytisztelő, patrióta megnyilvánulások is jellemzőek rájuk. A szélsőbaloldali Munka Pártja 1989 után fokozatosan elvesztette a befolyását. A Zöldek próbálnak még a politikai palettához kapcsolódni, egyre nagyobb sikerrel. 2003. októberében Svájcban jobboldali győzelem született.10 A jobboldali populista néppárt mellett a szociáldemokraták és a zöldek is erősödni tudtak, míg a választás nagy vesztesei a centrista, jobbközép pártok. Visszaestek a liberális szabaddemokraták és a kereszténydemokraták is. Sokan féltik az EU-val folytatott tárgyalások eredményességét a választási eredmények ismeretében. Az elemzők szerint a populista párt egyértelműen a gazdasági nehézségeket használta ki arra, hogy rájátsszon a szavazók bizonytalanságérzésére. A durva választási kampány után tovább polarizálódott az egyébként hagyományosan stabil, közmegegyezésre törekvő politikai rendszer. A svájciak többségét persze nem az eredmények, hanem a választás hangneme aggasztotta inkább, hiszen a kormánykoalíció évtizedek óta nem változott. Vajon olyan problémás lenne a Svájc gazdasága, hogy ezzel egy egész választást lehet nyerni?

1. 4 Svájc gazdasága

A kilencvenes évek visszaesését követően, a 21. század első évtizedének elején minden jel arra mutat, hogy végre gazdasági konjunktúra köszönt Európára és ezzel 10

A „Figyelő” című gazdasági folyóirat 2003. október 20-ai – FigyelőNet összeállítás: „Svájcban jobboldali győzelem született cikke” alapján. Forrás: FigyelőNet: www.fn.hu Letöltés ideje: 2004. 03. 28.

16


együtt Svájcra is. Az árukivitel lassan növekszik, és továbbra is bővülést jeleznek a szakemberek. A legfontosabb külső célpiacán, az USA-ban is növekedik a svájci termékek exportja, és úgy látszik, hogy a távol-keleti piacon is kereslet alakul ki az ország exportcikkei iránt, amelynek feltétele, hogy a távol-keleti piacok is túl tudnak jutni a saját gazdasági nehézségeiken, a keleti államok, amire mára bíztató jelek mutatnak. Svájc minden vezető ipari ágazatában további erősödés figyelhető meg, tehát profittal kalkulálhat az óragyártás, a vegyipar és a gyógyszeripar, sőt az eddig keveset ígérő textilipar illetve ruhagyártás is talán növelni tudja termelését. A GDP 2002-ben és 2003ban is csekély mértékben növekedett, a növekedési ráta 2% körül mozog11. Az egy lakosra jutó bruttó bevételével Svájc a világon a negyedik helyet foglalja el, vásárlóerő szempontjából, pedig az ötödik leggazdagabb ország a világon. A legutóbbi felmérések szerint, amit a német Consodata Marketing Intelligence és az osztrák RegioData Research közösen végzett el12, kiderül, hogy Európa hét leggazdagabb régiója Svájcban van. A bruttó hazai termék fejenként 31.005 USD, magasabb, mint az EU-s átlag: 24.320 USD és magasabb, mint Ausztriában: 27.818 USD és Németországban: 26.542 USD.13 El lehet képzelni, hogy az új tagok belépésével az EU és Svájc közti különbség csak növekedni fog, természetesen az utóbbi javára. Míg a külső piacokon az ország jól tud teljesíteni, a szakembereket gondterheltté teszi a belső piac visszaesése, ez főleg a pénzpiacon érzékelhető, illetve abban, hogy a lakosok kevesebb gépet vásárolnak, és a turizmus is hanyatlást él meg. Egyedül az építőipar tud gyarapodást produkálni az utóbbi években a hazai piacon. Így a munka termelékenységének növekedését egyértelműen a megfelelő költségracionalizálásnak köszönheti inkább Svájc. A nem pénzügyi vállalkozások, tehát az árutermelés és szolgáltatások is pozitív eredményt hoznak, bár a munkanélküliség növekedett, de ezzel együtt nőtt a termelékenység és a versenyképesség is. A munkanélküliségi ráta 2003-ban 3,7 % körül mozog, ami magyar viszonylatban nem lenne rossz, de Svájcban ez magasnak számít. Munkanélküliség14

1970

1980

1990

2000

2001

2002

2003

11

A következő kijelentéseket a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai alapján fogalmaztam meg. Bundesamt für Statistik (BFS) 12 www.index.hu, 2004. 04. 08-ai hírei alapján. Letöltés ideje: 2004. 04. 08. 13 www.statistik.admin.ch 2001-es adatai alapján. Letöltés ideje: 2004. 04. 30. 14 Az eredeti német nyelvű statisztikai táblázat fordítása illetve rövidítése, forrás: Arbeitslosenstatistik, a www.statistik.admin.ch internetes oldalról

17

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Munkanélküliek

104

6 255

18 133

71 987

67 197

100 504

145 687

Munkanélküliségi kvóta %-ban

0,0

0,2

0,5

1,8

1,7

2,5

3,7

Férfiak

...

0,2

0,4

1,7

1,6

2,5

3,7

Nők

...

0,3

0,6

2,0

1,8

2,6

3,7

Forrás: Arbeitslosenstatistik

Jól teljesítettek az építőipari, vegyipari és kereskedelmi vállalkozások, de még mindig nem nyereséges a legtöbb gépipari és textilipari cég. Természetesen a pénzintézetek: a Nemzeti Bank, a kereskedelmi bankok, a tőzsde és egyéb pénzintézetek továbbra is fontos szerepet játszanak Svájc gazdasági életében. 2001-től nincsen növekedés és az értékpapír-kibocsátások volumene is csökkent, erre a bankok költségcsökkentéssel reagálnak, ezzel viszont veszélyeztetik az új beruházásokat és a versenyképességüket. A biztosítási tevékenység árai emelkedtek, ami összefügg a munkanélküliség növekedésével, így a biztosítótársaságok nagyobb rizikót vállalnak egy-egy üzletkötésnél. A belső kereslet csökkenése elsősorban a privát háztartások fogyasztásának a visszaesésével magyarázható, amely valamelyest csökkent az előző évi adatokhoz képest. Az emberek kevesebbet költenek élelmiszerre és dohányárura, ritkábban járnak éttermekbe, csak az egészségügyi kiadások nőttek tavaly óta. A nemzetközi konjunkturális válság természetesen befolyásolja az ilyen kis ország gazdasági helyzetét. Svájc kirívóan nyitott gazdaságnak számít, 250 milliárd svájci frankot kitevő, külföldön befektetett működőtőke állománnyal rendelkezik. A külső piactól való erőteljes függés aktív állami külgazdaság-politikát igényel, ezt a problémát a más országokkal partnerségi viszony kialakításával igyekszik kezelni. Svájcnak szüksége van az átlátható, kiszámítható nemzetközi politikára, a versenytársakkal megegyező módon történő bánásmódra, exportképes cégek támogatására külpiaci tevékenységükben. Svájc legfontosabb exportpartnerei: Nyugat-Európa, mindenekelőtt az EU országai, az Amerikai Egyesült Államok és Japán. Import szempontjából: Nyugat-Európa és megint az USA. Svájc tradicionálisan gépeket, precíziós eszközöket, fémtermékeket, élelmiszert, ruházatot, gyógyszereket és csiszolt drágaköveket exportál, ezek részaránya jól megtekinthető az alábbi diagrammon. Látható, hogy legnagyobb szerepe a már fent említett hagyományos kiviteli cikkeknek van. Az országnak cserébe mezőgazdasági termékekre, közlekedési eszközökre, textíliára, építőanyagokra, energiára, papírra és műanyagra van szüksége. Svájc soha nem látott

18


negatív kereskedelmi mérleget mutatott be az elmúlt években, a behozatala ötször gyorsabban nőtt, mint a kivitel, de 2002-től ez a mérleg is egyensúlyba került, problémák a fent említett iparágaknál vannak még. A különböző ingadozásokat elsősorban a nyersanyagok világpiaci árának a változásai okozták. A jövőre vonatkozóan pozitívak az elvárások, a termelés és a forgalom is növekedni fog, az ipar 2003 utolsó negyedében már 2,8%-os növekedést produkált. Svájc egyébként az EU csatlakozásokkal kapcsolatban a külkereskedelme bővülésére számít.15 Már korábban is meglehetősen élénk kereskedelmet folytattak a svájciak a csatalakozásra váró országokkal, főleg Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal. Mivel ezek az országok is 2004. május 1-től EU-s tagok, így Svájc behozatalában az EU külkereskedelmi részaránya 81,5 százalékra, kivitelben pedig 62,3 százalékra bővül.

Svájc exportja 2002-ben

Vegyipar és gyógyszeripar Órák, bizsu Fém, fémáru Gépek és elektrónika mezőgazdasági termékek Nemesfémek, ékszerek Textilipar, ruha Járművek Bőr, kaucsuk, műanyag Papír Egyéb áruk Energiahordozók Műtárgyak, antikvitás Kő

Forrás: OSEC, Swiss Foreign Trade 2003/2004,Facts and Figures, gestützt auf: Eidg. Zollverwaltung16

15

A „Figyelő” című gazdasági folyóirat 2004. március 30. megjelent cikke alapján. Forrás: FigyelőNet: www.fn.hu 16 Az eredeti német nyelvű statisztikák alapján készült. Forrás: OSEC, Swiss Foreign Trade 2003/2004,Facts and Figures, gestützt auf: Eidg. Zollverwaltung, www.zoll.admin.ch

19


1.5 Svájc sajátosságai: liberalizmus, szubszidiaritás, izoláció, közvetlen demokrácia többnyelvűség

Svájc liberalizmusa messze földön híres. Az állam berendezkedésére többek között hatást gyakorolt a 19. századi szabadelvűség, de jellemző rá az emberközpontúság, a többrétegű szabadságigény és az állami-központosítási kísérletek elleni védekezés. A svájciakat mélységesen áthatja a természetvédelem óhaja, vigyáznak a környezetükre, földjükre, hazájukra. Fontos hatékonysági tényező a helyiérdekűség, a szubszidiaritás, azaz a bevont adók illetve közterhek megjelenése egyazon „helyen”: a közösségek és a kantonok szintjén. A Szövetség a jövedelemadóból például nem is részesül. Az országban szigorú rend uralkodik, gyakran szokták rendőrállamnak titulálni, az viszont tény, hogy katonasága erős, de védekező milícia, így fegyverrel az ország határain nem lehet kilépni. Érdekes és nagyon jellemző történet, amikor a magyarországi 56-os események kapcsán egy svájci férfi teljes fegyverzetben megjelent a magyar határon, hogy segítse a magyar forradalmat (!), visszaküldték onnan, mert már november 5-e volt és elkésett. Otthon viszont bíróság elé állították, mert a törvényt megszegte. Egy éves felfüggesztett börtönbüntetést kapott, viszont az ítélethirdetés után a bíróság felállt és fejet hajtott előtte.17A svájci társadalom minden szinten működik, és ősi hagyomány, hogy egy számára kijelölt, általuk „harmadik út”-nak aposztrofált vonalon képzelik el az ország életét. Magyar kísérletek is történtek egyfajta harmadik út megtalálására, persze a magyar változat teljesen más irányultságú, mint az eredeti svájci elgondolás. Azonban egy kis országnak kevés a játéktere, mindenképpen függ több-kevesebb mértékben valamilyen nagyhatalomtól. Az ország gazdasága nyitott, millió szállal kötődik az EU-hoz, de politikailag nem olyan intenzív a kapcsolat, igyekeznek távoltartani magukat, hogy a politikai szuverenitásukat megvédhessék. Az ország egyébként példaértékű föderális egységet alkot, talán ezért ajánlotta fel Svájcot modellül Flavio Cotti elnök 1991-ben az in-

17

Willy Zeller: Piacgazdasági kiskáté – szabadelvű rendszer, Bern, 1995 24. p. alapján.

20


tegrálódó Európának. Az európai integráció kérdése Svájcban továbbra is éles vitákat vált ki. Felerősödtek az etnikai-nemzeti érdekcsoportok közötti különbségek, természetesen a német és francia nyelvű lakosság véleménye között van a legnagyobb eltérés. Ennek nyelvi-etnikai különbségnek van speciális svájci neve is: „Röstigraben”, amely pontosan a francia- és németnyelvű Svájc közötti határvonalat jelenti. Svájc többnyelvűségében korántsem könnyű eligazodni, a négy hivatalos nyelv mellett rengeteg nyelvjárás is létezik, mint például a berni német, vagy a zürichi német. Az utóbbi időben különösen fontossá vált e nyelvek kutatása, elsősorban a körülöttük élő népek számára. Nyilván izgalmas kihívás a németeknek, franciáknak és olaszoknak a különbségeket feltérképezni. Ráadásul ezek az országok Európa életében vezető hatalmaknak számítanak, az Európai Unió tagjai. Bár példaértékűen élnek egymás mellett a különböző anyanyelvű és kultúrájú emberek, de gyakran támad köztük ellentét, és sokszor a nyelvi határ a véleménykülönbségek vonala is. A német Svájcban az ún. „schwyzertüütsch”-öt beszélik, amely Hutterer szerint a svájci német lakosság alemann nyelvjárásainak, illetve az ezekből kialakult regionális köznyelvnek a neve. Írásbeliséggel is rendelkezik, különösen a zürichi változata (Züüritüütsch), és a legtöbb svájci napilap állandóan közöl schwyzertüütsch nyelvű szövegeket. A II. Világháború idején mozgalom indult meg azzal a céllal, hogy az irodalmi német nyelv helyett ezt tegyék hivatalos államnyelvvé, de erre végül is nem került sor. Svájc, Ausztriához hasonlóan, magáévá tette az 1901. évi össznémet ortográfiai és grammatikai határozatokat, de a német irodalmi nyelv Svájcban számos helyi sajátosságot őrzött meg, ami éppen a schwyzertüütsch hatására vezethető vissza. A dialektus a beszélt nyelvben még mindig nem tűnt el, habár az oktatásban és az írott nyelvben elsősorban az irodalmi nyelvet használják. A svájci franciát nem védték annyira, mint az összes többi dialektust, ennek oka, a francia irodalmi nyelv erős hatása. A nyugati kantonok eleve később kerültek be Svájcba, a vezető réteg arrafelé pedig mindig erősen lenézte a tájszólást, így az északfrancia, a párizsi nyelv vált követendő példává. Az olasz nyelvű Svájcban nagyon fontos szerepet játszik az olasz dialektus, holott jóval kevesebben beszélik, mint a másik kettő nyelvet. Viszont emiatt nagyon sokszor az olasz anyanyelvűeknek földrajzilag nehéz eljutni egy olasz nyelven oktató iskolához, gyakoribb, hogy az iskolákban németül kell tanulniuk az olasz svájciaknak is. A rétoromán lakosság viszont nem egy csoportban, hanem elszórtan él az országban, így számos helyi nyelvjárás létezik, így viszont egyik sem emelkedett irodalmi

21


nyelvi szintre. A nyelvészek meglehetősen nehezen tudják behatárolni ezeket a dialektusokat nyelvészetileg. Mivel egyre fogy a rétoromán lakosság, már az egy százalékot sem érik el a többi nyelvhez képest, valószínűleg hamarosan sajnos el fog tűnni. Azonban a svájciak nem csak ettől félnek, hanem többek között a legjobban közvetlen demokráciájukat féltik. Sokan úgy gondolják, amennyiben belépnek az EU-ba, akkor ez az intézményük eltűnik, és a mindenkori lakosságnak csorbul a joga. Tény, hogy a tagállamok néhány döntési jogot átruháznak az EU-ra, hogy ezáltal megkönnyítsék és gyorsítsák az EU fejlődését és életét. Így azonban nagy esély van arra, hogy Svájcban eltűnik ajánlási jog, illetve az önálló kezdeményezés joga. Az EU-ban egyrészről vannak olyan szakmai kérdések, amelyben az EU vezetés egyedül dönt, itt elképzelhetetlen, hogy a népi kezdeményezésre szülessen valamilyen elhatározás, ilyen területek például a vám, a kereskedelmi politika és a mezőgazdaság. Másrészről viszont vannak olyan területek is, ahol az EU csak részben dönthet, mint például a szociális ügyek, a közlekedés, adók vagy a biztosítás, itt van beleszólási joga az adott nemzetnek is. A számok azt mutatják, hogy a népi kezdeményezések nagy része nem esik bele az EU-s jogkörbe, tehát az esetleges csatlakozásnál nem jelentene talán olyan nagy problémát, ha a svájciaknak bizonyos jogaikról le kellene mondaniuk. 1990-94 között népi kezdeményezésre született döntések: 4018 Ebből az EU-s jogkör lefedi: teljesen

3

(7.5%)

részben 14 (35.0%) nem 23 (57.7%) Kantonális és közösségi szinten még kevésbé lenne érezhető a különbség, hiszen itt helyi érdekű dolgokról döntenek inkább, és ez az EU-ban is lehetséges. Persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az EU egy képlékeny szövetség, a tagállamoktól függ, hogy milyen irányba indul el az Unió, így sok változás elképzelhető Svájcnak kedvező és kedvezőtlen döntések képében. Nem elhanyagolható azonban a politikai és pszichológiai hatás, amely befolyásolhatja az emberek gondolatát, sokan érzelemből döntenek,

18

Dietrich Schindler: EU-Mitgliedschaft und direkte Demokratie, eredeti német nyelvű táblázata alapján. Forrás: Integrationsbüro EDA/EVD www.admin.ch

22


félnek az újtól és a mástól, inkább fognak a régi bevált módszerhez ragaszkodni, és az EU ellen dönteni.

2. EU röviden 2.1 Az integráció rövid összefoglalása

Az Európai Unió mára a világ egyik hatalmi pólusa, mind gazdasági, mind politikai értelemben meghatározó szerepet játszik. A történelmileg nemzetállamok meghaladott képét próbálja kézzelfogható, együttgondolkodó, régiókra felosztott szövetséggé változtatni. A 2004. május 1-ei bővítéssel, mely hazánkra is kiterjed, ismét bizonyíthatja azon képességét az Unió, hogy különböző gondolkodású, nyelvű, mentalitású, és gazdasági helyzetű személyeknek próbál biztonságos, sokszínű és élhető otthont nyújtani. Az Európai Unió létrejöttét számos politikai és gazdasági ok ösztönözte19: -

Az Amerikai Egyesült Államok a II. Világháború eredményeinek következtében túlságosan is megerősödött. Európa sok kisebb nemzete önállóan nem tudja felvenni a versenyt ezzel a szuperhatalommal, ezért mindenképpen együtt kell(ett) működniük.

-

A hidegháború idején az USA is támogatta a nyugat-európai integrációt, ezáltal is védelmet remélt a Szovjetuniótól.

-

Mivel a gyarmatbirodalmak megszűntek, ezért a volt gyarmattartó államoknak új gazdasági partnerek után kellett néznie, hogy gazdaságát megvédhesse és fejleszthesse.

-

A tudományos-technikai forradalom mindenképpen az ésszerűséget, a méretgazdaságosságot támogatta.

-

Felgyorsultak a transznacionális tőkemozgások, multinacionális cégek alakultak ki, amelyek újfajta, határokon átnyúló stratégiák kidolgozását és megvalósítását igényelték.

23


-

Az általános fejlődés következményeként elkerülhetetlenné vált a nemzeti energetikai, közlekedési, távközlési és informatikai rendszerek szorosabb összekapcsolása.

Kezdetben az integráció még csak gazdasági indíttatású volt, de az évek során egyre nagyobb szerepet kapott a közös politikai akarat kialakítása is. Az integráció legfontosabb állomásai: 1946-1960 közt a Benelux államok közötti fokozatosan kialakult vámunió, 1952-ben az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) létrejötte, 1957-ben aláírt Római Szerződés alapján megalakult az Európai Atomenergia-közösség, az Euratom és az Európai Gazdasági Közösség. A három szervezet vezető intézményei 1967ben egyesültek, ettől kezdve a nevük Európai Közösségek. Innentől kedve már nem pusztán gazdasági közösség, hanem közösen összehangolt politikával rendelkező nemzetek összessége. Az 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződéssel alakult ki a mai értelembe vett Európai Unió. A kezdetben hat tagból álló szövetség folyamatosan bővül(t). 1973-ban csatlakozott Nagy-Britannia, Írország és Dánia, 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália, 1995-ben Svédország, Finnország és Ausztria, és 2004-től további tíz állammal bővült az Unió, köztük Magyarországgal is. Az Európai Uniónak legfontosabb jellemzői: a négy alapszabadság, a közös európai szabványrendszer kialakítása, minden tagállam számára azonos versenyfeltételek biztosítása, hazai cégekkel azonos nemzeti elbánás elvének kiterjesztése, fokozatos piacliberalizáció, szakképesítések és diplomák kölcsönös elismerése, és törekedés a „határok nélküli Európára”. Ez utóbbi cél még nem teljesülhetett maradéktalanul, mivel nem mindegyik tagállam hajlandó vagy képes a Schengeni Egyezmény elfogadására. 2002-ben sikeresen megtörtént a régi nemzeti fizetőeszközök felváltása a közös európai pénzre, az euróra, amely azóta is funkcionál.

2.2 Az EU intézményrendszere

19

dr. Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest, 2000 alapján.

24


Mire valósággá vált a négy alapszabadság, az áruk, a tőke, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlása, addigra kialakult a közösség központi intézményrendszere is. Az Európai Uniónak öt alapintézménye van: -

Európai Parlament – ennek az intézménynek folyamatosan nő a politikai jelentősége, mert képviselőit a tagállamok egyes polgárai közvetlenül választják.

-

az Európai Unió Tanácsa (röviden a Tanács), a tagállamok kormányának az adott kérdésben illetékes minisztereiből áll, a legfőbb jogszabályalkotó és irányító szerve.

-

Európai Bizottság, elvileg a nemzeti kormányoktól független szervezet, a végrehajtó testület és sokat bírált bürokratikus szerv.

-

Európai Bíróság, a törvényességet ellenőrzi.

-

Számvevőszék, az EU pénzek szabályos és jogszerű felhasználását ellenőrzi.

További öt testület egészíti ki az intézmények rendszerét: -

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a civil társadalom képviseletében.

-

Régiók Bizottsága, a helyi és regionális testületek véleményét képviselik.

-

Európai Központi Bank, felelős a monetáris politikáért és az euró kezeléséért.

-

Európai Ombudsman.

-

Európai Befektetési Bank.

Ehhez kapcsolódik még és egészíti ki az intézményrendszert az EU-ban a rengeteg ügynökség és testület. Természetesen további információkról olvashatnak az érdeklődők Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról című művében.

2.3 Az EU jövője

2004. május elsejétől az EU tehát tíz további tagállammal bővül, ezek az országok: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia Magyarország,

25


Málta, Szlovénia és Szlovákia. Ezt 2002 decemberében döntötték el az akkori tagok Koppenhágában, ezzel az elhatározással, 75 millióval növekszik az EU lakossága, így körülbelül 450 millió polgára lesz ennek az integrációnak. Bulgáriával és Romániával még folynak a tárgyalások, valószínűsítik a 2007-es belépésüket, de többen szkeptikusak a két országot illetőleg, hiszen rendkívül elmaradottak még hazánkhoz képest is, holott nekünk is több generációs lemaradásunk van a fejlett Nyugathoz képest. 2004ben kezd el az EU Horvátországgal foglalkozni, és ekkor fognak dönteni arról, hogy megkezdik-e a tárgyalásokat Törökországgal is. Problémák merülnek fel az új tagállamok demokratikus berendezkedése kapcsán is egyébként. Törökország felvétele kockázatos lépésnek tűnik, hiszen ezzel nagy számú iszlám lakosság kerülne be az Unióba, sokak szerint erre még nincs felkészülve az egész EU-s társadalom. Törökországnak még további belépési kritériumoknak kell megfelelni, de hosszútávon várható az ő belépése is az Európai Unióba. A tíz új államnak a belépésével történelmi tettet hajtottunk végre, hiszen mostanra végre pontot tehetünk a hidegháború és az elmúlt évszázad vészterhes történéseinek a végére. Az Unió célja a békés egymás mellett élés, a stabilitás és a jólét megteremtése, a különbségek csökkentése. A nagy bővítéssel együtt jár az intézményi rendszer reformja, így a mai napig is nyitott kérdés az EU strukturális felépítése. A nagyhatalmak egy része „kétsebességes" Európáról beszél, eközben a kisebb államok sem szeretnének a döntéshozatalból kimaradni. Cél, hogy a közösség funkcionáljon, és döntőképes maradjon. A 2000-es Nizzai Szerződés alapján, amely 2003-ban lépett életbe, új strukturális változások következtek be. Az Európai Parlament helyeinek elosztása megváltozott, aztán a Minisztertanács szavazatarányát kellett módosítani, néhány bizottságot össze kellett vonni, illetve a szakmai tanácsadók létszámát megnövelni. Persze az is kérdés, hogy Európa nemzetállamok szövetsége, avagy egy föderatív szövetség lesze, hasonlatosan az Amerikai Egyesült Államokhoz. Sajnos azóta csak az bizonyosodott be, hogy még nincs egységes koncepció, sok a nézetkülönbség, nagyon sok tárgyalásra van még szükség.

Európa20

20

A „mai” Európa képe. Forrás: Integrationsbüro EDA/EVD, Bundeshaus Ost, CH-3003 Bern., 2001. Megjegyzés: Jugoszlávia már nem létezik, helyette Szerbia értendő. Horvátország mára már kandidatív.

26


Fordítás: -

1. A 15 tagú EU

-

2. 2004-es EU belépők

-

3. Az előreláthatólag 2007-ben belépők

-

4. Tagjelölt

-

5. Európai Gazdasági Térség

3. Svájc-EU kapcsolatának története

A II. Világháború után, Európa vágyott a békére és a gazdasági, politikai együttműködésre. Svájc azonban nem látta szükségét az integrációban való részvételnek, mert gazdasága közel sem volt olyan rossz állapotban, mint a háborús államoké, és a semlegességét továbbra is sikerült megőriznie. Amiként fent említettem, éppen ezért még az

27


Európa Tanácsba sem lépett be 1949-ben, csak jóval később, 1963-ban, amikor kétség merült fel a svájciakban, hogy talán nem jól döntöttek az izolációjáról. De nem csak Svájc, hanem a fejlett államok egy része kezdetben, némely most is, idegenkedett egy szorosabb integrációtól. Svájc már 1945-től kezdődően bizonyos szkepszissel tekintett a formálódó későbbi Európai Közösségre, éppen ebből a bizonytalanságból és óvatosságból kifolyólag néhány másik állammal együtt megalapították az Európai Szabadkereskedelmi Társulást, az EFTA-t, 1960-ban. Alapító tagjai voltak: Svájc, Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svédország. Csatlakozott hozzájuk 1961-ben Finnország, 1970-ben Izland és Liechtenstein. Az EFTA megalapítása nem csak egyfajta más gondolkodás kifejezése volt, hanem valamilyen szempontból egy „vészmegállapodás”, hiszen Franciaország De Gaulle vezetésével létszámstopot hirdetett meg az akkor hattagú Európai Gazdasági Közösségnél. Ezáltal is védték ezek az országok a saját kereskedelmi érdekeltségüket, ám Svájcnak inkább kellemetlen volt ez a helyzet, hiszen legnagyobb kereskedelmi partnerével, Németországgal, a vámok megnehezítették a normális kapcsolatot, ezért mindenképpen szabadkereskedelmi megállapodást szeretett volna kötni a hat állammal. Ez volt Svájc első kis lépése a későbbi bilaterális jellegű külpolitikájának a megteremtésének irányába. 1961-ben létrehozott egy koordináló intézményt, ez az EDA/EVD Integrációs Iroda21. Az EDA az Eidgenössische Department für auswärtige Angelegenheiten –nek a rövidítése, amely a Szövetségi Külügyi Osztályt jelenti, EVD: Eidgenössische Volkswirtschaftsdepartment, azaz Szövetségi Gazdasági Osztály. Feladatául kapta az iroda az európai integrációs politika megfigyelését, a vizsgálatát és megítélését, az esetleges kétoldalú kapcsolatok kiépítését, a lakosság informálását. Ennek a törekvésnek az első kézzelfogható eredménye az 1972-ben megkötött Szabadkereskedelmi Megállapodást az EFTA és az akkor már Európai Közösségre keresztelt szövetséggel. Nyilván Svájc nem kerülhette ki, hogy lazítani kellett az integrációs politikáján, viszont fenntartotta magának a jogot, hogy a teljes szuverenitásáról ne kelljen lemondania, és szabadon akart dönteni az esetlegesen később létrejövő további kétoldalú megállapodásokról. Így érintetlenül maradhatott a Svájcnak annyira fontos semlegessége, föderalizmusa és a direkt demokráciája. A szerződés alapvetően az ipari termékek vámtarifasémáját foglalja össze, a mezőgazdasági termékek képeztek csak

21

Ezen oldalak sorai is ezen iroda publikációinak alapján készülhetett.

28


kivételt ez alól.22 A feldolgozott mezőgazdasági termékekről egy külön fejezetben egyeztek meg. A megegyezés a megjelenített árukra tiltotta a vámokat, illetve mennyiségarányos kedvezményeket vezettek be egyes termékekre. Ellentétben a vámunióval, itt mindenképpen szükség volt a határokon a komoly minőségi, mennyiségi és eredet ellenőrzésre, még akkor is, ha bizonyos termékek vámmentesek voltak. Erre azért volt szükség, nehogy valamilyen külső áru az EGK keresztül „belopakodhasson” Svájcba. Ez a Szabadkereskedelmi megállapodás Svájc leghatalmasabb kereskedelmi partnerével nyilván hozott jóléti változásokat az országnak, persze azt se feledjük, hogy az akkori Közösségnek az USA után a második legfontosabb kereskedelmi partnernek számított Svájc, a maga 120 Mrd-os kereskedelmi volumenével23, ami nyilván az EU-nak sem elhanyagolható összeg. Történelmileg nézve az 1972. december 3-án aláírt Szabadkereskedelmi megállapodás tulajdonképpen egy mellékterméke volt annak, hogy az Egyesült Királyság és Dánia átlépett az EFTÁ-ból a nagyobb vámunióba, az akkori Európai Gazdasági Közösségbe. A Közösség és az EFTA között ez a Szabadkereskedelmi megállapodás képezte a hidat, a célja pedig az EFTA és a Közösség ipari termékeinek a szabad kereskedelme volt. Általában minden szabadkereskedelmi megállapodásnak homlokterében áll a különböző termékek eredetének a vizsgálata. A termékek származásáról szóló rendelkezések mindig a szabadkereskedelmi megállapodások legfontosabb része, hiszen a megállapodások folyományaként leépítik a vámokat, a különböző akadályokat, így igazán fontossá válik, hogy melyik áru honnan származik. Nem volt ez másként az 1972 Szabadkereskedelmi megállapodásnál sem, sőt itt a szabályzás igencsak szigorúnak sikerült. A szabályokat a következőképpen foglalhatjuk össze és értékelhetjük:24 -

Tarifák: az árukat pontosan be kellet kategorizálni, honnan származtak, másfajta tarifa alá esett a harmadik országból, tehát az EGK-n és az EFTÁ-n kívüli országok árui. Amennyibe az adott ország be akart kerülni a szabadkereskedelmi zónába, részt kellett vennie egy áru-feldolgozási folyamatban.

22

Az eredeti német nyelvű megegyezés alapján. Forrás: Abkommen vom 22. Juli 1972 zwischen der Schweizerischen Eidgenossenschaft und der Europäischen Wirtschaftsgemeinschaft - Nr. 0.632.401. – www.admin.ch

23

Freihandelsabkommen 1972. Forrás: www.admin.ch Thomas A. Zimmermann: Die Reformen der Ursprungsregeln… alapján. Forrás: www.home.tonline.de/home/zimmthompub2/PDFursprung.pdf , 2-5 p. Letöltés időpontja: 2004. 04. 15. 24

29


-

Áru-feldogozási folyamat: Ebben a folyamatban engedélyezték a harmadik ország áruinak, hogy bejöhessenek a szabadkereskedelmi zónába. A szabadkereskedelmi megállapodásokban pontosan leírják, milyen procedúrán kell keresztülmennie az adott árunak ehhez.

-

Százalékszabályozás: az áru-feldolgozási folyamat alternatív- és konkurenciaformája. Itt gyakorlatilag egyes produktumoktól függően, megállapított áruk alapján kiszabnak egy összeget, és ezt kell befizetni a harmadik országnak, hogy beléphessen az övezetbe. 1972-es megállapodás alapján ezt a százalékos elszámolást már csak a gépeknél és az elektromos eszközöknél lehetett használni.

-

Szigorú territoriális szabályzás: csak az számított eredeti árunak, amely készítése alatt soha nem hagyta el a szabadkereskedelmi övezetet. Ez elsősorban a textilipart érintette kényesen, hiszen az olcsó feldolgozás miatt az itteni cégek igyekeztek külföldön, a fejlődő országokban dolgoztatni.

-

A Szabadkereskedelmi megállapodás hiányos hálózata: a 70-es években az akkori EGK ezeket a megállapodásokat az EFTA államokkal egyesével, különkülön kötötte meg, így ezek az országok nem tudtak egy összefüggő hálózatot alkotni. Így nem tudták az esetlegesen létező kedvezményeket kihasználni, nem is beszélve a harmadik ország problémájának a feloldásáról. Ez a továbbiakban az EFTÁ-n belül is megnehezítette a helyzetet, nem tudták a munkát megfelelően és ésszerűen felosztani az akkori tagállamok.

-

Közvetlen szállítási szabályozás: a fent említett problémák miatt a közvetlen szállítás további nehézségeket jelentett. Ha például egy osztrák árut, Svájcon keresztül szállítottak mondjuk Franciaországba, akkor hiába volt egy EGK-osztrák szabadkereskedelmi megegyezés, de mégsem volt már vámmentes a termék, mert Ausztria szempontjából egy harmadik országon is áthaladt, így a fenti territoriális megegyezés szerint nem minősült eredeti terméknek. Érthető módon az EGK-val határos országok közötti kereskedelem drámaian visszaesett emiatt.

Összefoglalva: érthető, hogy sok svájci nem érezte jónak ezt a megállapodást, illetve voltak pozitív hatásai a gazdaságra, de erősen negatívak is. A környező államokkal viszszaesett a kereskedelme az országnak. Rosszabb, hogy sok vállalkozónak jobban kifizetődött, hogy lemond a szabadkereskedelmi zóna előnyeiről, és inkább választja a vámfizetést. Mint a gazdaságnak és az államigazgatásnak is drága volt ez a megállapodás.

30


Viszont az EGK felé sikeres volt a szabadkereskedelem, Ez a megállapodás játékteret nyújtott további megállapodásokhoz, amely a további 20 évben több mint száz kétoldalú megállapodásban manifesztálódott. A megállapodások már nem csak a kereskedelemre vonatkoztak, hanem már együttműködést tapasztalhattunk a közlekedés, a kutatás és a fejlesztések területén is. Megemlítésre került távlati célként a standardizálás problémájának a megoldása is. Ez a megállapodás-sorozat egészen a 80-as évekig sikeresnek bizonyult. 1986-ban megjelent az Egységes Európai Okmány, amelynek célja a teljesen egységes belső piac megteremtése volt. A svájci politika átgondolása tulajdonképpen ebben az évben kezdődött meg igazából, ekkor ugyanis a lakosság háromnegyede még az ENSZ-hez való csatlakozásra is nemet mondott. A világpolitikában rengeteg újdonság került a napvilágra. Szovjetunióban Gorbacsov lett a főtitkár, és bevezetésre került a „glasznoszty” és a „peresztrojka” reform, érezhetően nyitni kezdett a hidegháborús nagyhatalom, ezzel együtt a vasfüggöny keleti oldalán „feléledtek” a kommunizmus alatt szenvedő államok is. A franciául beszélő svájciak egyre inkább attól kezdtek félni, hogy az országuk talán teljesen elszigetelődik a világtól, nem csak gazdaságilag, hanem politikai értelemben is. Ez a gondolat lassan a német nyelvű svájciaknál is felmerült. Ennek következménye lett az aktívabb Európa-politika, és az 1988-ban elkezdődött, az Európai Közösség jogszabályainak az Acquis communautaire-nek a jogi vizsgálata. A Szövetségi Tanács még augusztusban kiadta az ún. „Első Európa-jelentést”, azaz Svájc akkori állásfoglalását az európai integrációs folyamatokban. Ebben szekciónként végigvették az eredményeket, a terveket, és először az ország történetében nem zárták ki kategorikusan az Európai Közösségbe való belépést. Népi kezdeményezésre 1989 januárjában kihirdették Svájc akaratát egyfajta gazdasági térségben való részvételről. Svájcnak ez mutatkozott volna az arany középútnak, mert az Európai Gazdasági Térség nem követelt volna közös politikát, sem közös gazdasági és pénzügyi szervezést, és jogilag sem igényelt volna nagy változtatásokat. Az EGT célja elsősorban az ún. technikai kereskedelmi akadályok lebontása lett volna, tehát, hogy működjön a négy szabadság, másrészt a közös környezetvédelem létrehozása merült még fel szándékként. Fontossá vált időközben a szociális ellátásról illetve a kutatásról való egyeztetés. Viszont nem kellett volna vállalni, például a közös külső vámot, a közös agrárpolitikát, vagy a halászati jog alkalmazását. Azonban 1989-től kezdve megindult a kötélhúzás az EK és az EFTA, valamint az EFTA tagok között, mert ott sem mindenki értett egyet az EGT összes pont-

31


jával. Szenvedélyes választási kampány kezdődött Svájcban, amely először tudta a lakosságot ilyen élesen kettéválasztani, ráadásul a már korábban említett nyelvi határoknál. Közben a világban hihetetlen változások indultak: a keleti blokk szétesése, a Szovjetunió megszűnése, Németország egyesítése, amelyek különbözően hatottak a választókra. Egyrészt világossá vált az integráció új vonala, ami kétségeket is ébreszthetett az emberekben, de lehetett azt is látni, hogy az EGT-n keresztül Svájc nem tud beleszólni az európai politikába, sokan úgy érezték, kimaradnak valamiből, azt is látni lehetett, hogy az EGT-n már túlhaladott az idő, hiszen az EU-ban már a közös monetáris unióról is megegyeztek, és az együttműködésük mind szorosabbá vált. A népszavazást 1992ben tartották, ahol is a lakosság 50,3%-a, 14 kanton és 4 félkanton elutasította az Európai Gazdasági Térséghez való csatlakozást. Svédország, Finnország és Ausztria kilépett később az EFTA-ból és a teljes jogú EU tagságot választotta. Az EGT-hez végül csak Izland, Norvégia és Liechtenstein csatlakozott. A „nem”-mel Svájcnak el kellett szenvednie a 20. század második felének leghosszabb gazdasági stagnálását, a GDP csak 12%-kal nőtt, sokkal lassabban, mint a többi nyugat-európai országban. A munkanélküliség nem csökkent, bár nem is volt olyan vészesen magas, de a közvetlen beruházások mennyisége csökkent, a versenyképességük szintén, világossá vált, hogy szükség van további liberalizációra. Egyes számítások szerint, ha Svájc nem integrálódik, és ez a gazdasági helyzet továbbra is fennállt volna, akkor 2021-ig behozta volna az EU a lemaradását Svájchoz képest, amit valljunk meg inkább csak egy érdekes adat, mint valós félelem. 1993. februárjában Svájc javasolta az EU-nak, hogy az 1972-es Szabadkereskedelmi Megállapodással összekapcsolva kezdjenek illetve folytassanak 15 területen tárgyalásokat. Új témaként merültek fel: az állat- és növényvédelem, a szellemi tulajdon védelme, a termékszavatosság. 1993-ban a Szövetségi Tanács bejelentette a kilencvenes évek külpolitikájáról szóló beszámolójukban, hogy véleményük szerint Svájc is felelős Európa sorsáért, ezért hosszú távú céljuknak tekintik az EU-s csatlakozást a jövőben. Azonban tudjuk, hogy ebben az országban minden a közösségekben, és a kantonokban dől el, nem pedig a választott kormány határozza meg Svájc jövőjét. A Szövetségi Tanács a véleményét fejezte ki ezzel a lépésével, illetve egy irányvonalat vázolt fel, hogy segítséget nyújtson majd a későbbi döntések meghozásában. Ezek után a rövidtávú bilaterális szerződésekre koncentráltak megint, melynek időszaka 1994 és 1998 közé esett. Erre az időre datálható az olyan csoportok létrehozása, mint a „Született december 7-

32


én”, vagy „Európa generációja”25, akik közeledni szeretnének az EU-hoz. 1996-ban különböző, az EU-t támogató szerveződések összefogtak, és életre hívták az „Igen Európára”26 népi kezdeményezést. Elképzeléseik közé tarozott: -

Svájc részt vesz az európai integrációs folyamatban, és végső célja az EU-hoz való csatlakozás.

-

A Szövetség azonnal, késlekedés nélkül megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat.

-

Népszavazást írnak ki a belépésről

-

A tárgyalásoknál nem tévesztik szem elől a hagyományos svájci értékrendet, mint a demokratikus, föderalista államberendezkedést és a szociális háló fenntartását.

-

A Szövetség mindig szem előtt tartja a kantonok érdekeit.

1997-ben a Szövetségi Kancellária megállapította, hogy a népi kezdeményezés az alkotmány előírásainak megfelel, és 1999-ben a Tanácsok elé vitte az ügyet. A Tanácsok 2000. július 30-áig kaptak időt arra, hogy kialakítsák álláspontjukat. 2001-re írták ki a választásokat, de a választók 77%-a elutasította a mozgalmat, sokan úgy érezték, hogy ez a lépés még korai lenne, Svájc nincs még felkészülve erre. Közben a kétoldalú tárgyalások tovább folytak az EU-val, és végül 1999-ben írták alá a megegyezést, és ez 2002. júniusában emelkedett erőre. Svájcot igencsak szorította már az idő, hiszen az EU kibővítésének tárgyalásai már javában tartottak (kelet-közép-európai országok és Ciprus), így hát ennek az országnak is tisztáznia kellett helyzetét az európai integrációban. A Szövetségi Tanács 1999-ben kiadta az „Integrációs Jelentését”, amelyben összefoglalta az eddigi tevékenységét.27 A jelentés célja, hogy megjelölje azokat a területeket, amiről már tárgyaltak az EU-val, illetve azokat, amiről még tárgyalni kellene, mivel szükséges tudni, hogy hol tartanak a tárgyalásokban, ehhez mérten tudják eldönteni és mérlegelni az EU-ba való belépés időpontját. A jelentésben utaltak az előző tíz év eseményeire, említést tettek a világpolitikai fejleményekre, nagyszabású változásokra, amelyek mind kihatottak ennek a jelentésnek az elkészítésére. Még a 90-es évek elején eldöntötték, hogy kialakítják Svájc helyét az új Európa térképén kelet és nyugat között. El 25

„Geboren am 7. Dezember”, „Génération Europe” „Ja zu Europa” 27 Az eredeti német nyelvű jelentés alapján - Schweiz - Europäische Union: Integrationsbericht 1999 vom 3. Februar 1999 – www.europa.admin.ch 26

33


kellett dönteniük, hogy miképpen viszonyulnak az EK egyre inkább érzékelhető dominanciájához, a bővítéséhez. Hogyan oldják meg az országok közti jogharmonizációs ellentéteket, hogyan védje meg Svájc a föderalizmusát és a szubszidiaritás elvét. A jelentésben leírják az ország gazdasági helyzetét, és hogy hogyan hatottak rá az integrációpolitikában történtek. 1995-től kezdve céljuk volt a gazdasági versenyképesség fejlesztése és egyben az EU-s integráció megkönnyítése a megfelelő pillanatban. A 99-es jelentésnek az elsődleges kiindulópontja mégiscsak az a mérhetetlen információhiány, ami jellemezte a kilencvenes években Svájcot. Miközben az EU kétszer is revideálta az alkotmányát egyszer Maastrichtban, majd Amsterdamban, és ezzel, többek között, megteremtette a valutauniót, a belső biztonságpolitikát és a menekültek ügyében is tudtak dönteni, közben bővítették a szövetséget, addig Svájcban "befagyasztottak" minden komolyabb próbálkozást, amely az EU-s integrációt érintette volna. A jelentés négy részből áll, az első a bevezető, a negyedik a befejező, a lényeg a középső két egységben van. A második rész egy rendszerezett képet nyújt az akkori politika eseményeiről és kihatásairól. Beszámol a Svájcnak fontos közösségek és szervezetek életéről, az akkori állapotukról. Beszél az elfogadott jogi berendezkedésről és a jogharmonizáció haladásáról. Ír a várható perspektíváról. A harmadik részben megpróbálnak választ adni a polgárok feltett kérdéseire az integrációval kapcsolatban, ezáltal is fejlesztve a vitakultúrát, és az emberek véleményformálási készségét. Ezeket a kérdéseket és megállapításokat kereken húsz kategóriába tudták sorolni és az integrációpolitika minden területét érintik. A leggyakrabban az integráció költségéről, az előnyökről és a hátrányokról kérdeztek. Sok embert érdekelt, hogy milyen hatással lesz mindez a közvetlen demokráciájukra, és hogyan lehet majd az eurót bevezetni Svájcban. Azokra a kérdésekre, amelyeket nem válaszoltak meg a jelentésben, külön publikációkban reagáltak. Nyilvánvalóan nem csak a tárgyalások eredményeiben kellett tisztán látniuk az ország lakóinak, hanem biztos tudással kellett rendelkezniük a nemzetközi eseményekről is. Ezért adta ki a Szövetségi Tanács 2000-ben az ún. „Külpolitikai Jelentést”.28 A Hidegháború befejezésével a világpolitikai függésrendszer már nem volt világos, USA vált az egyetlen világhatalommá, és ezért az EU mindenképpen erősödni akart, nemcsak gazdaságilag, hanem katonailag és politikailag is. A legfontosabb irányzat a globalizáció, amely az életünket továbbra is egyre inkább befolyásolni fogja. Azért, hogy elkerüljük a nemzetközi ellenté28

Der Aussenpolitische Bericht vom November 2000. Forrás: www.europa.admin.hu

34


tek kialakulását, törekedni kell az interkulturális nevelésre, oktatásra, hogy az emberek és a kultúrák megtanuljanak egymás mellett békében élni. Minden jel arra utal, hogy az államok játéktere szűkül, egyre kevesebb kérdésben dönthetnek a mindenkori kormányok önállóan. A nemzetközi kommunikáció, technika fejlődése, a média, de még az egyre növekvő nemzetközi bűnözés is a globalizáció terjedésére mutat rá. A fent említett területeken (is) elképzelhetetlen, hogy az államok nem működnek együtt. Ez viszont nem létezhet egy alaposan felépített nemzetközi rendszer nélkül, valószínűleg csak egyesített nemzetek szövetsége lehet az a megfelelő keret, amely meg tudja oldani a felmerülő problémákat. Bár a svájciak az országukat erősnek és életrevalónak tartják, világossá vált számukra, hogy a globalizáció nem áll meg a határaik előtt. A külpolitikai jelentésben is ábrázolják, hogy az országuk mára már rá van utalva a többi európai államra, így elkerülhetetlennek látszik az integráció. Bár a külpolitika a nemzetérdek érvényesítésére irányul, mégsem mehetünk el az olyan nemzetközi, világméretű problémák mellett, mint a szegénység, a környezetszennyezés, a terrorizmus, a menekültek áradata. Még a külpolitikában is kell lennie etikai elemnek, mondják példaértékűen a svájciak. A kilencvenes években Svájc a következő, elsősorban biztonságpolitikai intézkedéseket tette: -

Szankcionálja a biztonságveszélyeztetést.

-

1996-ban döntött arról, hogy részt vesz a békefenntartók munkájában.

-

Az ENSZ békefenntartó akcióiban szintén tevékenykedik.

-

Együttdolgozik a hasonló felfogású országokkal.

Ez Svájcnak mindenképpen játéktérnövelést jelent, hiszen nyitott az elszigeteltségből, látszik, hogy az állam keresi a helyét a nemzetközi biztonságpolitikai színtéren. Eredménynek tekinti, hogy a kelet-közép-európai országokkal kiépítette a kapcsolatát, és segítséget nyújtott nekik. Biztonságpolitikai szempontból Svájcnak mégiscsak a Balkán és a balkáni háború jelentette a legnagyobb kihívást, egyrészt a konfliktus közelsége miatt, az ártatlanok sérelmére elkövetett bűncselekmények és a kisebbségek rendezetlen helyzete miatt. Svájc itt békepolitikai aktivitást fejtett ki illetve diplomáciai képességeit vetette latba, hogy a helyzet valamelyest normalizálódjon. Humanitárius segítséget

35


adott, illetve az újjáépítésben szerette volna kivenni a részét. Sok menekültet befogadott az országába. Az összes segítség 200 M frankjába került az államnak, de mindenképpen példaértékű Svájc segítsége a balkáni övezet stabilitásában, már amennyire valamikor is nyugalom lehet ezen a vidéken. Sajnos Európa keleti és déli felén egyre több belső konfliktus merült fel az országokban, Svájc itt is próbált tevékeny maradni. A békepolitika persze csak gyűjtőnév, ez a fogalom sok tevékenységet foglal magába: nem csak segélyprogramokat takar, hanem képzéscsomagokat is, amire inkább szükség lenne. Nem jó az embereket arra rászoktatni, hogy „tartsák a markukat” a segélyért, mert így soha nem fogják önállóan megmutatni azt, hogy ők is képesek mások segítsége nélkül a termelésre és a munkára, magára az életre. Ez fényesen beigazolódott például Afrika esetében. Nem lehet elfogadni azt tényként, hogy ezek az emberek soha nem lesznek képesek magukat eltartani, ilyen körülmények között a segélynyújtásnak, szinte semmi értelme nincs, mivel nem követi fellendülés. Pontosan a képzést és fejlődést támogatandó hozták létre a svájciak „Segély az önmegvalósításért”29 programot, amely elsősorban a körülmények javítását szeretné, hogy ezáltal megkönnyítse az emberek számára a fejlődést. Fontos, hogy ez a változás hosszú távú és maradandó legyen, lehessen rá építeni, és az egyes emberre, illetve az egész társadalomra is hasson. Svájc sikeresen képviselte nézeteit nemzetközi szinten is, befolyása segítségével elérték 1993-ban a vegyi fegyverek tilalmát, és 1996-ban szerződést kötöttek az atomkísérletek tilalmáról, tagja lett a genfi leszerelési konferenciának is. A környezetvédelem sorsát ez az ország mindig is a szívén viselte, ezért képes nemzetközi szinten is küzdeni. Az ezen a területen megkezdett együttműködését az EU-val, természetesen tovább folytatta. Gazdasági szempontból annyit érdemes még megemlíteni, hogy 1995-ös Uruguayi Forduló végétől a GATTból átlépve Svájc a megszülető WTO-nak is alapító tagja lett. 1998-tól elfogadták a pénzmosás elleni törvényt, ezáltal is szeretné a rosszabbodó renoméját az ország javítani. Svájc szerencsés helyzetben érzi magát, hogy a világon minden országgal korrekt, nem ellenséges kapcsolatban áll, még a közvetlen szomszédaival sincsenek komoly nézeteltérései. Bár alkalomadtán felmerülnek természetes viták, mint például a nemrégiben kirobbant banktitok feloldása körüli botrány.30 Amikor is egyre több német állampolgár próbálta megtakarított pénzét a német – svájci határon átcsempészni (Németor29 30

Németül eredetileg „Hilfe zur Selbsthilfe”, de ezt nem lehet szó szerint lefordítani. A HVG 2004. 04. 3. XXVI, 14. szám „Határ és haszon” 38-39. o. cikke alapján

36


szágból maximum 15.000 eurót lehetne kivinni készpénzben), és egy diszkréten hallgató svájci bankhoz eljutatni. A német határőrök 36 millió eurót állítottak meg a szigorított ellenőrzéssel, és további 2 milliárd euró nyomára bukkantak Svájcban. A gond az, hogy a svájci bankok adózatlanul nyelik el a német állampolgárok pénzét, és ebben nyilván Németország ellenérdekelt fél. Bár az EU-nak a külső határa Svájc, de eddig különleges bánásmódban részesítették a svájci polgárokat. Viszont az új tagok belépésével Németországnak is példát kellett mutatni arra, hogy ők is betartják a szabályokat. Bár sokan úgy gondolják, hogy az EU nyomást akar gyakorolni Svájcra, hogy feloldja a híres svájci banktitkot. Német oldalról viszont nehezményezik, hogy Svájc csak a pozitívumokat szereti megkapni az Európai Uniótól, viszont sokallja az EU-ba lépésnek a költségeit. A bilaterális tárgyalások lassan folynak, és ezekről a pontokról még nem született megállapodás, nyilván ezzel a lépésével is fel szeretné az EU gyorsítani a tárgyalásokat. Meg kell jegyeznünk, hogy az ilyetén banki eljárást nagyon sok svájci is etikátlannak tartja. Valószínűleg diplomáciai tárgyalások útján ennek az ügynek a végére is pontot tudnak tenni. A Külpolitikai Jelentésben31 megfogalmazták a következő tíz évre vonatkozó politikai céljaikat is: -

Szerbiát el kell indítani a demokratizálódás útján.

-

Koszovó és Montenegró sorsát és helyzetét tisztázni kell.

-

Jugoszlávia utódállamainak azonnal kezükbe kell venni, és alkalmazni kell a politikai és gazdasági reformokat.

-

A menekülteknek vissza kell tudni térni a hazájukba.

-

A szervezett bűnözést le kell győzni.

-

Az elkövetkezendő tíz évben a legnagyobb kihívás mindenképpen Dél-Európa stabilizálása.

-

Szovjetunió utódállamait támogatni kell a gazdasági is politikai fejlődésben.

-

Észak- és Dél-Európa különbségeit kicsinyíteni kell.

31

Der Aussenpolitische Bericht vom November 2000. Forrás: www.europa.admin.hu Letöltés időpontja: 2004. 04. 10.

37


-

A fundamentalizmus megállítása.

-

Fellépés a terrorizmus ellen.

-

Fellépés a drogfogyasztás és a kábítószer-terjesztés ellen.

-

A gazdasági növekedés biztosítása.

-

A nemzetközi pénzügyi rendszer stabilizálása.

-

Együttműködés a nemzetközi szervezetekkel.

A svájci nép 2000. május 21-én elfogadta a hét bilaterális megállapodás törvényerőre emelését, amely megállapodást már 1999. júliusában a svájci és az Uniós vezetés aláírt. A részvételi arány nem volt túl magas: 48%, az igen 67,2%, a nem, pedig 32,8% volt.32 Az „Igen Európára” kezdeményezést viszont a polgárok többsége leszavazta, dacára ennek, a Szövetségi Tanács 2001. márciusában kiadott közleményében megerősítette az Európa politika fontosságát. A Tanács kidolgozta a rövid –, a közép- és a hosszútávú tervezetét. Ennek értelmében: -

Rövidtávon elsőbbséget élvez az 1999-es hét kétoldalú tárgyalás és megállapodás.

-

Középtávon a hangsúly a további bilaterális megbeszéléseken és megállapodásokon van. Itt elsősorban azokról a dolgokról tárgyalnak, amelyek kimaradtak az előző megállapodás-sorozatból, tehát a szolgáltatásokról, mezőgazdasági termékekről, környezetről, statisztikáról, a médiáról, az oktatásról, és a fiatalságról. Másrészt, pedig felmerülnek új témák, mint a biztonságpolitika, adójog. Négy területen: mezőgazdaság, környezet, statisztika, bűnüldözés, már 2001-ben elkezdték a megbeszéléseket, a többi témáról 2002-től tárgyaltak.

-

Hosszútávon pedig a Szövetségi Tanács célja az EU-ba való belépés. A Tanács meg van győződve arról, hogy ez az ország érdekeit szolgálja, sok problémát

32

Wichtige Etappen nach dem EWR-Nein – Forrás: www.europa.admin.ch Letöltés időpontja: 2004. 03. 02.

38


egyedül már nem lehet megoldani, csak egy erős szövetség tagjaként. A belépéshez azonban bizonyos kritériumoknak eleget kell tenni, Svájc először tapasztalatot akar szerezni az EU-n belüli életről, egyelőre még csak a megkötött szerződések alapján. A svájciak óvatosak, inkább kivárnak, először tapasztalni akarják a gyakorlatban is a változásokat, csak aztán fognak dönteni. Persze sok egyéb kérdés merül még fel Svájc kapcsán, ez alább még bemutatásra és tárgyalásra kerül az EU-t támogatók, illetve az EU-t elutasító vélemények ismertetésekor. Természetesen még szükség lesz a lakosság támogatására is ebben a döntésben. A célok eléréséhez nem tűztek ki maguknak időpontokat, de azt tudjuk, hogy a 2003 és 2007 közötti időszakban fognak arról dönteni, hogy megérett-e az idő a váltásra, avagy sem. 2001. júliusában újabb területekről kezdett Svájc és az EU tárgyalni: statisztikáról, a feldolgozott mezőgazdasági termékekről, és a csalások elleni fellépésről. Bizonyára az európai integrálódáshoz vezető fontos lépésnek tartja mindenki, hogy Svájc csaknem utolsó államként a földön, de belépett az ENSZ-be. Mint látjuk Svájc sokszor különös eset, például csak náluk történhetett meg, hogy ezt a bizonyos belépést a népszavazáson döntötték el. A szavazások 2002. márciusában voltak, az ENSZ közgyűlése pedig 2002. 09. 10-én felvette Svájcot a tagjai közé. Persze a népszavazás igen szoros eredményt hozott, az igen szavazatok az összes szavazat 54%-át képezték, ami ma is kérdésessé teszi sok integráció ellenes svájci polgár számára, hogy ténylegesen tiszta (!) volt-e a választás. Sok svájci napilap a megfontoltság és a józan belátás igenjének publikálta a választási eredményt, nem pedig a nép akaratának. Végre azonban Svájcnak is el kellett fogadnia, hogy véget ért a hidegháború, és ennek bizony mindenkire vonatkozó hatásai vannak. A nagyhatalmak idején kifejezetten kedvező volt Európának, hogy vannak semleges országok is, volt hely arra, hogy az ellenséges államok találkozhassanak, tárgyalhassanak. Ennek az időszaknak a végén ezt a jelentőségét Svájc elvesztette, és természetesen elszigetelődött. Az ENSZ-be való belépéssel sokan azt várják, hogy az ország ismét részt vehet a világpolitikában. Az ENSZ pedig boldog lehet, hogy végre egy jól fizető taggal is bővülhetett. Svájc igyekszik az ENSZ-en belül is különleges maradni, és ezt nem az égbetörő ambícióival szeretné elérni, éppen ellenkezőleg. Ez az állam „csak” az emberi jogi bizottságban szeretne teljes gőzzel tevékenykedni, és a nemzetközi bírás-

39


kodásban fontos pozíciót kiharcolni. Természetesen további érdeke, hogy az ENSZ különböző szervezeteibe jutassa be gazdasági és szociális vonalon tevékenykedő diplomatáit. A céljai eléréséhez persze idő kell, ezt tudják a svájciak is, ezért maguknak 20 évet irányoztak elő, míg ezeken a területeken döntő befolyáshoz jutnak.

4. Kapcsolatok bővülése az ezredfordulóra

Visszatérve az Európai Unióhoz való közeledéshez, érdemes megvizsgálni az eddig már lezárt fejezetek tartalmát, és feltenni a kérdést: hol tart most Svájc és az EU együttműködése. Az első, 1999-es bilaterális megállapodás alapján összefoglalhatjuk:33 -

Kutatás: a tárgyalások már 2002. december végén befejeződtek, de még nem léphet életbe a megállapodás, a fenn említett okok miatt. Egyébiránt a tárgyalások alapján elmondható, hogy a svájci kutatókat megilleti mindazon jog, ami az Európai Bizottság ötödik kutatási keretprogramjában található. Megjegyzendő, hogy mára már a hatodik keretprogram megy.

-

Közbeszerzés: 1996. január 1-e óta a WTO megállapodás közbeszerzésről szóló része van érvényben az országban. Ez a megállapodás képez alapot Svájc és az EU között is, és az új tárgyalásokkal újabb területeket is beemeltek a WTO megállapodás körébe, mint például a telekommunikációt, a vasúti közlekedést, a közösségek beszerzését, illetve a magánvállalkozásokat. A WTO megállapodás alapján minden eladónak egyenlő bánásmód, diszkriminációmentesség jár, ehhez viszont szükségeltetik a kereskedelem átláthatósága. A közbeszerzési pályázatokat is a megállapodásnak megfelelően kell kiírni, és ennek értelmében eljárni. A megbízót kötelezik, hogy a legolcsóbbat és gazdasági szempontból a legelőnyösebb ajánlatot válassza. Minden pályázatot meg kell vizsgálni határidő, minőségi, környezetvédelmi, munkafeltételi és diszkrimináció szempontjából. A kiválasztott ajánlatnak minden szempontból meg kell felelnie az elvárásoknak. A

33

Bilaterale Abkommen I. – Abkommen zwischen der Schweizerischen Eidgenossenschaft einerseits und der Europäischen Gemeinschaft und ihren Mitgliedstaaten – lezárva 1999-ben, törvényerőre emelkedett 2001-ben. Forrás: www.admin.ch Letöltés időpontja: 2004. 03. 02.

40


WTO megállapodás kiszélesítése Svájcnak előnyt és hátrányt is hozott. Előnyös az, hogy a folyamatok átláthatóvá válnak, diszkriminációmentesen kell eljárni, nagyobb lesz a verseny, és svájci vállalatoknak is lehetősége nyílik az EU-s kiírásokon pályázni. Hátrányos viszont azoknak a közösségeknek és a kantonoknak, akik átlépik egyes kiírásoknál a küszöbértéket, azoknak a WTO megállapodásban leírtak alapján ugyanúgy tendereztetni kell, mint az EU-ban bárhol máshol, és valószínűleg a pályázatot kiírónak a költségei ezáltal megnövekednek. -

Technikai kereskedelmi akadályok: a kétoldalú megállapodás előirányozza az országok különböző minőségi igazolásainak (vizsga, tanúsítvány, bizonyítvány, termékengedély) kölcsönös elfogadását a legtöbb áru esetében. Így a dupla engedélyeztetések eltűnnek. Azoknál az áruknál, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe, ott szükség van az EU és a svájci minőségi bizonyítványra is, de mindkét igazolás beszerezhető bármely svájci vizsgálóhelyen. A jövőben igyekeznek minden árura kiterjeszteni a közös minősítési rendszert. A megegyezés célja a technikai akadályok leküzdése, a kereskedelem könnyítése és élénkítése, és annak a problémának a megoldása, hogy a svájci minősítést –habár az sok esetben szigorúbb volt, mint az EU-s- nem fogadták el az Unióban. A megegyezés hatálya alá esnek: a gépek, a gyógyszerkészítmények, vegyi anyagok, játékok, építőipari gépek, traktorok, telekommunikációs eszközök, mérőeszközök, elektromos eszközök, védelmi berendezések, személyi védelmi berendezések, nyomtatógépek. A felsorolt produktumokon láthatjuk, hogy ebből a megállapodásból elsősorban a gépgyártók a vegyipari és a gyógyszeripari cégek profitálnak.

-

Mezőgazdaság: az EU és a Svájc közötti megállapodás leegyszerűsíti a mezőgazdasági termékek kereskedelmét egymás között, azáltal, hogy eltünteti a kereskedelmi akadályokat, és megtiltja ilyenek későbbi bevezetését. Kölcsönösen elismerik egymás technikai előírásait, amelyek a növényvédelemre, a biotermékekre, a zöldségek és növények minőségére vonatkoznak. A jövőben valószínűleg általánosan egyszerűsödik az agrártermékek piacra jutása, persze főleg azoknak a termékeké, amelyeknél Svájc versenyképes tud lenni, tehát a zöldségeknél és a gyümölcsöknél. A híres svájci sajtra 2004-től létezik szabadkereskedelmi

41


megállapodás az EU és Svájc között, nyilván azért, mert Svájc több sajtot exportál, mint importál, de e termékek szabadkereskedelméről már 1999-ben megállapodtak. Továbbra is vámköteles a friss hús, a búza és a tej. A svájciak akkor tervezik a további lépéseket, ha már az adott termékekben az ország annyira megerősödött, hogy bátran kiállhat az európai piacra velük. Az ország további célja a piac liberalizálása mellett, hogy az áruinak a minőségét tovább javítsa alapvetően az állategészségügy területén, szeretnének a tejhigiénián pozitívan változtatni, meg szeretnék állítani az állatokat érő esetleges járványok tovaterjedését. Bortermelésüket híresebbé szeretnék tenni, illetve a friss, feldolgozatlan gyümölcs exportját növelni. Svájc minden szektorában új lehetőségeket nyit ez a megállapodás, valószínűleg növelni fogja az ország exportját és versenyképességét, persze nagyon várják már a szakemberek, illetve a mezőgazdaságban dolgozók, hogy a nyitással együtt változtassanak az agrárium struktúráján is, mert sokak szerint szükség lenne az agrárreformra, különben nem lesz meg a várva várt eredmény. Attól is félnek a termelők, hogy az EU-ból megnő az import, ezáltal túl sok termék lesz bent az országban, így az lenyomja az árakat, és nagy konkurenciaharc várható. -

Légi közlekedés: a megegyezés alapján a svájci légitársaságok beléphetnek a liberalizált európai légpiacra. A Párizs és Zürich között 1999-től szabaddá tették a versenyt, 2001-től Zürich – Párizs - Madrid szabadon repülhető, és 2004-től már Lyonig ér a cabotage. Természetesen ezeken a szakaszokon nincs diszkriminálás (a cabotage-nak megfelelően). A svájci légitársaságok szabadon beruházhatnak a légi utaztatás területén az EU-ban, ami nyilván előnyös az országnak, mert így javul a versenypozíciója, vonzóbbá válnak a svájci légitársaságok a külföldi beruházók szemében. Ezenközben megmaradnak a duty-free boltok a svájci repülőtereken és repülőkön, és valószínűleg nagyobb lesz a légitársaságokból a kínálat, életben maradhatnak a kisebb és fapados cégek is, így biztosra vehető a tarifadíjak csökkentése. A megállapodás hátránya ugyanaz, amitől már egész Európa egyébként is szenved, a jelentős mértékben megnövekedett légi forgalom.

-

Szárazföldi közlekedés: az ország célja, hogy az Alpokat átszelő útjainak a nagy forgalmát a vasúton bonyolítsa, ezt sajnos még mostanáig sem tudta elérni, sőt

42


még a növekedés ütemét sem tudta fékezni, mára már ezeken az utakon közel kétmillióan szállítanak. A túlzsúfoltságot csak a kamionforgalom adójának emelésével és a vasúti közlekedés megkönnyítésével tudnák csökkenteni. Viszont a tarifaemelésről csak az EU-val együtt tudnak dönteni, különben retorzióval élnének ezek az államok Svájc ellen. (Ne feledjük Svájc tranzitország jellegét, illetve, hogy összeköti északot déllel, emiatt ilyen nagy az átmenő forgalom.) Ezzel a megegyezéssel az EU elfogadja a svájci közlekedéspolitikát, cserébe Svájc megnyitja a közlekedési piacát, amely a 40 tonnás limit bevezetését jelentette számára. A 40 tonnás limitnek gazdasági és környezetvédelmi haszna is van egyébként, hiszen eddig csak maximum 28 tonnát szállíthattak a kamionok. A limitemeléssel viszont ugyanannyi áru szállításához kevesebb kamion szükséges, ezzel nyilván költséget lehet csökkenteni, és kevésbé terheli a környezetet. Célja az országnak, hogy az éves 650.000 darabos járműforgalmat érje el, ami a mostani felét jelentené, sajnos ennek jelei még nem mutatkoznak. A továbbiakban a szárazföldi közlekedés minden területén együtt szeretnének működni az EU államai és Svájc, teljesen megnyitják a piacot, ennek az átmeneti szakasznak a végét 2008-ra datálják. Az autópályák használatának költsége továbbra is növekvőben van, ez egyébként az EU fejlettebb régióiban is így van, mindenhol a vonathasználatra, illetve más, környezetkímélő közlekedési eszközök igénybevételére szeretnék rászorítani az embereket. Fokozatosan harmonizálják a technikai ellenőrzések jogi hátterét, és fokozatosan vezetik be díjfizetési rendszert is (LSVA). Továbbra is tilos vasárnaponként, és éjszakánként 22: 00 és 5: 00 között a teherszállítás az országban. -

Személyforgalom: a lakóhely szabad megválasztásának jogával Svájc és az EU között egy résnyire megnyílt a munkaerőpiac. Ez a megállapodás a munkavállalókra és a vállalkozókra, de általában a fogyasztókra is vonatkozik, akik rendelkeznek olyan pénzügyi háttérrel, amely lehetővé teszi számukra, hogy egy másik országban élhessenek. A személyek szabad mozgása a négy alapszabadság egyike, így minden európai számára kiemelt jelentőséggel bír. Persze Svájc csak fokozatosan szeretné bevezetni a teljesen szabad munkavállalást, 2011-re várható a munkaerőpiac teljes és kölcsönös megnyitása. A lakóhely szabad megválasztá-

43


sával együtt elismerik egymás diplomáit és társadalombiztosításait. A megkötött megállapodás szerint, a már Svájcban tevékenykedő EU-s polgárok teljes mértékben integrálódtak, így ugyanolyan jogok illetik meg őket, mint a svájciakat. A szezonális státuszt megszüntetik, de megtartják az ideiglenes tartózkodási engedélyt, amely 1-től 5 évig tarthat, és csak indokolt esetben lehet meghosszabbítani. A már integrált külföldi munkavállalóknak lehetővé válik külön engedély nélkül is a földrajzi és foglalkozási mobilitás, azaz könnyedén lehet változtatni a lakóhelyen, és nem kell ekkor az adott közösséghez kérvénnyel fordulni. A munkavállaló magával viheti a családját is. A hetente hazautazóknak megkönynyítik a határon való átjutást. 2001-ben törvényerőre emelkedett, hogy nem szabad az otthoni munkavállalót előnyben részesíteni, illetve a külföldieknek ugyanazért az elvégzett munkáért ugyanazt a fizetést kell kapniuk. 2004-ben megszüntetik az EU-s polgárokra vonatkozó kontingenst, de amennyiben 10%kal növekedne az EU-s munkavállalók aránya az előző évhez képest, úgy a svájciak ismét megszabhatnak egy mennyiségi határt. Ez a szabály egészen 2011-ig érvényben lesz. 2011-ben pedig megvalósul a személyek szabad mozgása Svájcban, az EU ezt már 2001-re engedélyezte. A Svájcban munkát vállalókra vonatkozik mindaz a szociális biztosítás, illetve egyéb hozzájárulás, ami egy svájcit is megillet. Ha valaki az országban lett munkanélküli, és már egy integrálódott EU-s polgárról van szó, akkor ugyanúgy kaphat például munkanélküli segélyt, és vehet részt átképzéseken is akár. A megállapodások jog és intézményi kereteire nézve a hét megállapodás egymással összefügg. Az Európai Unió elfogadta a Svájc ajánlatait, illetve hosszadalmas tárgyalások után a vitás kérdésekben is kompromisszumhoz jutottak el a felek. Az 1999-es megállapodásokat öt liberalizációs megállapodásra ( a kereskedelmi akadályok leépítése, közbeszerzések, a lakóhely szabad megválasztásának joga, szárazföldi közlekedés és mezőgazdaság), egy együttműködési megállapodásra (kutatás), és egy részleges integrációs megállapodásra (légi közlekedés) oszthatjuk. A megállapodások értelmében mindkét fél végrehajtja a változtatásokat, és mindkét fél felelős a saját területén ezekért a folyamatokért. A megállapodásokban egyik fél sem tett javaslatot egy szupranacionális fellebbviteli jogot kifejtő intézmény létrehozására. A megállapodás végrehajtása mind-

44


két fél érdekében áll, ezért elégségesnek érezték a folyamatos információáramlást és az esetleges megbeszéléseket, amennyiben valamilyen probléma merülne fel a két fél között. Bármelyik megállapodás bármikor felmondható, de a hét megállapodás összekötése miatt, ezzel mind a hét megállapodás azonnal hatályon kívül kerülne. A gazdasági és pénzügyi hatásait vizsgálva megállapítható, hogy a GDP 2%-os növekedést ért el a megállapodások eredményeként, minden egyes százalék 400-500 M SFR bevételnövekedést hoz a csak Szövetségnek, kantonális szinten ez az összeg magasabb, mert az adórészesedések jóval magasabbak. Az LSVA kapcsán is milliárdos összeg folyik be az államkasszákba, és ennek az összegnek kereken egy harmada külföldi fuvarozóktól ered. Valószínűsítik a szakemberek, hogy a lakóhely szabad megválasztásával nem várató nagy számú bevándorlás az országba, és az Európán kívüli világból is csak a kvalifikált munkaerő fog Svájcba települni. Ennek megfelelően a munkanélküliség kicsit nőni fog. Ez azzal jár, hogy a fizetések nem fognak nagymértékben nőni, így a karrierjüket építőknek nem a fizetés, hanem a külföldön szerezhető tapasztalat lesz a csábítóerő. A gazdaság növekedésével viszont idővel ismét nagyobbak lehetnek a fizetések is. Mindazonáltal az átállásnak igenis komoly költségei vannak, azonban a gazdasági és kereskedelmi élénkülés ezt ki fogja egyenlíteni. A második, 2001-ben megindult kétoldalú megállapodás-sorozat eredményeiről még csak részben lehet beszámolni.34 A 2004. februári állapot szerint a két leginkább neuralgikus pont az adóztatás, és a pénzmosás, illetve csalás elleni fellépés. Svájc hajlandó a brüsszeli elképzelés elfogadására, azaz elfogadja az EU-s adóztatási szabályokat, illetve feloldja a híres-hírhedt svájci banktitkot meghatározott esetekben, ha három feltétel teljesül. 1. A tárgyalásoknak együtt kell haladnia Svájc által fontosnak ítélt területeken, mint például az első megállapodásokból kimaradtakkal, az ún. „maradékok”kal35: megmunkált mezőgazdasági termékek, statisztika, környezetvédelem, média, képzés, nyugdíjasok és szolgáltatások. Emellett tárgyalniuk kell Svájc részvételéről a Schengeni Rendszerben.

34

Bilaterale Verhandlungen II. – Aktueller Stand, Forrás: www.admin.ch Letöltés időpontja: 2004. 04. 30. 35 „Leftovers” / „Überbleibsel”

45


2. Az összes terület megbeszélésének párhuzamosan kell haladnia, és együtt, egyidőben kell lezárulnia. 3. Svájc kedvező pénzügyi pozícióját meg kell tartani. A tárgyalások tehát megindultak, és van néhány terület, ahonnan már eredményekről lehet beszámolni, ilyen például a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a média világa a képzés és a szolgáltatások. Kérdéses még a Schengeni Rendszer átvétele és a menekültekről való gondoskodás. A különböző területeknek a tárgyalásai párhuzamosan folynak, együtt és egyidőben kell meghozni a végső döntést. Ez viszont nehezen születik meg, érthető a fent említett okok miatt a pénzügyi szférában, hiszen Svájcnak elemi érdeke bankjainak, illetőleg a saját pénzének a védelme. Jelenleg a tíz dossziéból héttel végeztek, de természetesen meg kell várni az összes befejezését, a második bilaterális megállapodás lezárásáig. Valószínűsítik azonban, hogy a tizedik dossziét, amely a szolgáltatások liberalizációjáról szól, nem tudják az összes többivel egyidőben lezárni, mert még nagyon sok nyitott kérdés van, és az ezekről való döntés roppant komplex gondolkodásmódot igényel. Megegyeztek, hogy a szolgáltatásokról dönthetnek később is, hogy ne hátráltassák a többi területre vonatkozó változások bevezetését. A legtöbb konfliktussal járó kérdésben valószínűleg legmagasabb szinten fognak dönteni, de e döntéseket viszont nagyon alaposan elő kell készíteni. Svájc közben okosan politizál, húzza az időt, és csak akkor akarja elfogadni az adótörvényt, ha megtarthatja a banktitkot és egyéb pénzügyi érdekeltségeit. Most ismerkedjünk meg közelebbről a tárgyalt témákkal: -

Rendőrségi és jogi együttműködés, menedékjog és migráció: Schengen bevezetésével az EU belső határait le lehetett építeni, amely egyrészt megkönnyítette a személyek szabad mozgását, másrészt magával hozott más, számos biztonságpolitikai döntést is: a külső határforgalom ellenőrzésének megszigorítása, egységesített vízumpolitika, a menekültügyi kérdés koordinációja, a határon átnyúló rendőrségi munka javítása, a SIS rendszer bevezetése, a büntetőjog területén való együttműködés javítása. Svájcnak érdeke, hogy ebben az együttműködésben részt vegyen, így már létezik a rendőrség, valamint a vámőrség együttműködéséről szóló megállapodás Svájc és az EU között, de ennek az együttműködésnek sajnos vannak határai. Mivel a mai bűnözők meglehetősen mozgékonyak, ez a

46


megállapodás nem bizonyult elégségesnek, hiányzik a SIS rendszer a svájciaknak, mára e nélkül elképzelhetetlennek találják az eredményes bűnüldözést. Svájc az önállóságával itt európai biztonságpolitikai lyukat képezne, így Európának is szüksége lenne az egységes fellépésre. Viszont a svájciak a bevezetett Schengeni Rendszer után is szeretnék, ha a határaikon svájci határőrök szolgálnának, mert Svájc nem része az EU-s vámuniónak, így szükség lesz az árukat kísérő személyek további ellenőrzésére is. A „normális”, hétköznapi személyellenőrzésről sem szeretnének lemondani a svájciak, persze nem feltétlenül a határnál, hanem a határ körzetében mobil ellenőrzés folyna. Az országlakók úgy vélik, hogy az effajta ellenőrzés 40 százalékkal eredményesebb, mert erre általában nem számítanak az emberek, ráadásul így nem akasztja meg a forgalmat a határátkelésnél. Mindenképpen meg akarják tartani a Szövetség és a kantonok közti munkamegosztást a rendőrség területén. A Dublin-ban lezajlott EU-s menedékügyi tárgyalásokon megállapodtak, hogy egy menekült esetében az eljárást csak egy országban folytatják le. Ennek kapcsán pozitívan értékelhető két dolog: az egyik, hogy a menekültet nem szállítják keresztül kasul az Unió területén, így erősítik Európa humánus hagyományait. Másodszor egyes nemzeti menedékügyi hivatalok fellélegezhetnek egy kicsit, mert az adott menekült kiválaszthatja, hogy melyik országtól kérné a menekült státuszt, és a továbbiakban ez az adott ország foglalkozna ezzel az emberrel. A menekültnek joga van egy, de csakis egy menekültügyi eljáráshoz Európában. Svájc a Dublini Megállapodás tagja, így rá is vonatkozik ez az új szabály, és ezt üdvözli is az ország, mert így megkönnyebbülnek ők is valamelyest, mert nagyon sokszor a menekültek második választása volt Svájc, ezzel megnehezítve az ország dolgát. A kétoldalú tárgyalásokban Svájc valószínűleg egy- két év türelmi időt kér, Schengen bevezetésére, de valószínűleg látszik, hogy az ország bekerül ebbe a rendszerbe. A rendszer átvétele nem lesz egyszerű az országban, mert minden egyes változásban népszavazást kell majd kiírni. Mindazonáltal nem valószínű, hogy Svájc elutasítja ezt a megállapodást, mert egyszerűen túl veszélyes kimaradni ebből a rendszerből.

47


-

Kamat adóztatás: Minden EU-s polgárnak adóznia kell a jövedelme után, függetlenül attól, melyik országból származik ez az összeg. Az EU ezért megállapodott arról, hogy egy állam adóköteles polgára a megtakarításait nem viheti el egy másik tagállam bankjába, hogy ezáltal elkerülje a kamatok megadóztatását. Ennek köszönhetően például, ha egy német adózó Nagy-Britanniában számlát nyit, annak hozamát a német kincstár adóztathatja meg. Az irányelv nem kötelezi a tagállamokat azonban, hogy a kamatjövedelmeket is megadóztassa. A cél ugyanis a későbbiekben az európai adóharmonizálás, de most még az is elég, ha a tagállamok információkat nyújtanak egymásnak ebben a témában. Három kivétel van eddig, akik ezt az irányelvet nem követik: Ausztria, Luxemburg és Belgium, így ezekben az országokban így védik meg a banktitkot. Az EU-nak nyilvánvalóan célja lesz, hogy a megadózatlan megtakarításokat ne vigyék ki külföldre, tehát Svájcba se. Az ország bankjait folyamatosan követelésekkel bombázzák, hogy szolgáltassanak több információt külföldi ügyfeleikről, továbbá működjenek jobban együtt annak érdekében, hogy az európai számlatulajdonosok fizessenek adót Svájcban elért jövedelmeik után.36 Svájc és az EU közötti megállapodás, ennek a problémának a megoldását irányozza elő, ennek értelmében a bankok kötelesek lesznek forrásadót levonni az EU-s polgárok svájci off-shore kamatjövedelméből, és annak bizonyos részét át kell utalniuk az ügyfél országának adóhatóságához. Ez a bizonyos rész az első három évben 15%-os lenne, majd ez fokozatosan növekedne 20, illetve 35%-ra. Amennyiben a tárgyalásokat le tudják időben zárni, akkor ennek a bevezetése 2011-től válna valósággá. Várhatóan a Svájcban számlát nyitó szabadon választhat a kamatadóztatás és a forrásadólevonás között majd. Miután lezárták a tárgyalásokat nyilván következnie kell egy időszaknak, amikor a gyakorlatban is kipróbálásra kerül ez a fajta berendezkedés. E tapasztalattal gazdagabban kezdhetnek a felek ismét tárgyalásokat. Svájc mindenképpen vállalja, hogy állami, hivatalos segítséget ad meghatározott esetekben, de mindenképpen biztosítani akarja a pénzügyi világban megszerzett pozícióját. A megállapodás csak akkor léphet életbe, ha mindegyik fél elfogadta a feltételeket és aláírta azokat. Ez várhatóan 2005. januárjában fog megtörténni,

36

Idézet a „Figyelő” című gazdasági folyóirat „Elvesző paradicsom” című cikkéből. 2003. november 27. Forrás: www.fn.hu Letöltés időpontja: 2004. 04. 10.

48


de ehhez az is szükséges, hogy olyan harmadik államok, mint ebben az esetben USA, Andorra, Liechtenstein, Monaco és San Marino is elfogadják ezt az irányelvet, illetve az EU-Svájc megállapodást. Svájcnak mindenképpen érdeke lenne megkötni ezt a megállapodást, mert így egyrészt érintetlen maradna az EU és Svájc közötti adót érintő banktitok, másrészt valamennyi részét Svájc megtarthatná a forrásadó-levonásnak. Nagy valószínűséggel így tovább nőne a svájci bankok vonzóereje az EU-tagállamokban. Annál is inkább, mert manapság rossz idők járnak a svájci székhelyű bankokra, egyre több bank jut, a csökkenő befektetésekre. Ráadásul a szomszédos Németországtól a távoli Szingapúrig világszerte bankok sora azon igyekszik, hogy magának kaparintsa meg a svájci banküzlet egy részét. Két éve Olaszország adóamnesztiát hirdetett azok számára, akik kivonják a pénzüket Svájcból, és itáliai számlákon helyezik el. Most Németország és Belgium is hasonló lépést tervez. Egy másik fronton a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nyíltan bírálja a svájci adózási gyakorlatot, és azt akarja, hogy zárják be a magánszemélyek és a vállalatok által egyaránt használt kiskapukat.37 Az EU is képes lenne végre maradéktalanul létrehoznia belső piacot, így megmaradhatna a felhőtlen kapcsolat Svájc és az Unió államai között. Persze a megállapodásnak lehetnek negatív következményei is, például egy egységes, erős adóztatási rendszer elől lehet, hogy a tőkebefektetők elmenekülnek egy EU-n kívüli területre, ahol jobban megtalálhatják a számításukat. -

A csalás elleni küzdelem: Az együttműködés megerősítését határozták el a felek, hogy megakadályozzák a csempészetet, a vámcsalást. Ez a kiegészítés sok szempontból sikeresnek bizonyult, de fellépett néhány nehézség, mint például túlságosan hosszadalmas eljárás egyes bűncselekmények esetében. Ezért 2001ben további tárgyalásokról döntöttek a felek, és a tárgyalási területek közé felveszik a közvetett adózás körében elkövetett bűncselekményeket, az állami támogatásokat és a nyílt beszerzéseket. A tárgyalások eredményeként célul tűzték ki, hogy a svájci és az uniós vám-, adó-, és jogi együttműködés egyszerűbb és gyor-

37

Idézet a „Figyelő” című gazdasági folyóirat „Elvesző paradicsom” című cikkéből. 2003. november 27. Forrás: www.fn.hu Letöltés időpontja: 2004. 04. 10.

49


sabb legyen. Mára ezek a tárgyalások már előrehaladott állapotban vannak, különösen koncentrálnak a pénzmosás elleni küzdelemre. Az eddigi megbeszélések alapján elmondhatjuk, hogy Svájc mindenképpen jogi és hatósági segítséget fog nyújtani a fent említett területeken, eddig ugyanis ez számára nem volt kötelező, csak segíthetett, ha érdekében állt ez. Ez a most már kötelezően nyújtandó segítség már nem csak egyes estekre, hanem bűnszervezetekre is vonatkozik, hogy ezáltal is könnyebben tudják felgöngyölíteni a nemzetközi bűnszervezetek bűncselekményeit. Hatóságilag is lehetséges lesz például a házkutatás, tanúkihallgatás, vagy a bankszámlákra betekintést nyerni. Adócsalás esetében az adott ország polgárát átadhatják az anyaországnak, bár svájcit soha sem fognak ezért a bűncselekményért az országból kiutasítani. Külföldi hivatalnokok is megkapják mindazt a segítséget Svájcban, mint az állam polgárai. A pénzmosás kapcsán még nézeteltérések vannak, a svájciak csak akkor tekintenek egy pénzmozgást pénzmosásnak, ha az összeg csempészettel kerül a bankba, az EU-nak már az is elég, ha az összeg adócsalással áll kapcsolatban. -

Feldolgozott mezőgazdasági termékek: az 1972-es szabadkereskedelmi megállapodás Svájc és az Európai Közösségek között, szabaddá tette az ipari áruk szabad kereskedelmét. A vámokat fokozatosan leépítették. A mezőgazdasági termékeket azonban kihagyták ebből a megállapodásból, és a feldolgozott mezőgazdasági termékeknek, mint például csokoládé, bonbon, levesek, szószok, tésztafélék… stb., egy külön pozíciója van ezek mellett is, mert mezőgazdasági alapanyagokból és ipari munka hozzáadásából állnak. Az ilyen termékekre elég magas vámot vetettek ki, a mostani megállapodás igyekszik ezt a helyzetet finomítani és könnyíteni mindkét fél számára. Svájc tervezi az árukiegyenlítéses rendszer egyszerűsítését, cserébe az EU teljesen megszünteti a vámjait, illetve az állami szubvenciót. Svájc fokozatosan fogja a vámjait leépíteni, és a megállapodás eredményeit fokozatosan fogja egyre több árura kiszélesíteni. Mivel a svájci agrárnyersanyagok drágábbak, mint az EU-ban, ezért tudja az Unió egyáltalán azt elfogadni, hogy most az EU egyoldalúan szünteti meg a vámjait Svájc felé. Svájcnak érdeke ez a nyitás, mert a termékei így egyre több fogyasztóhoz juthat el, a növekvő kereslet biztosíthatja a svájci élelmiszeripar helyzetét, sőt a terme-

50


lését is növelheti. De nyilván lesznek az országnak vesztes árui és így vesztes termelői, amelyet olcsóbban megszerezhetnek az emberek az EU-tól, mint Svájctól. -

Környezetvédelem: a megállapodás célja ezen a téren, hogy Svájc beléphessen az Európai Környezeti Ügynökségbe, ez az intézet adatokat gyűjt a környezet mindenkori helyzetéről, és ezen adatok összehasonlíthatóságát szavatolja. Szeretné az EU-t objektív, megbízható információkkal ellátni, hogy ezáltal tudományos alapot nyújtson a természetvédelmi politikának. Nyilvánosságot biztosít a környezet állapotának megismeréséhez. A tudományos központ Koppenhága, ahol közel száz szakembert foglalkoztatnak. Habár az EU által létrehozott intézményről van szó, de nem csak az EU- államoknak szabad ide a belépés, 31 tagja van mára az ügynökségnek, az EU-s országok (25), a csatlakozásra várók (3) és az EGT országai Norvégia, Izland és Liechtenstein. Svájc eddig csak informálisan vett részt az intézet munkájában, az ország belépésével hivatalossá és szorosabbá kívánják tenni az együttműködést.

-

Statisztika: mára ez a tudományág nagyon fontos helyet vívott ki a politikai és a gazdasági döntések területén. Mindkét fél érdeke, hogy kiegyensúlyozott, átlátható, használható információval rendelkezzenek a releváns területeken. A megállapodás lehetővé teszi Svájcnak, hogy hozzájusson az Európai Gazdasági Övezet különböző adataihoz, és biztosítja az adatok összehasonlíthatóságát. Természetesen nem csak a gazdaság területén, hanem a szociális szférában, a közlekedésben, a környezetvédelem területén is együtt tudnának dolgozni a felek szakemberei. Az együttműködés kapcsán, a standardizálási folyamat is természetesen felgyorsulhatna, az újfajta rend egyébként már hellyel-közzel tapasztalható egyes svájci statisztikában, bár átmeneti időszakot fog kapni Svájc ehhez az átalakításhoz. Az EU-s statisztikai elvárásoknak nagy valószínűséggel az ország meg fog felelni, annál is inkább, mert az országnak szüksége van erre, hiszen átláthatóbbá válik Svájc helyzete a külső szemlélő számára.

-

Média: sajnos a nem európai filmek fedik le a mozipiac 80%-át és a tv-piac 60 %-át Európában, már önmagában ez a számadat is mutatja, hogy az európai

51


filmgyártás struktúraválságban szenved. A piac szempontjából probléma, hogy a nemzeti piacok kicsik, a nyelvek barikádokat képeznek, ellentétben a például amerikai filmek piacával. Ennek a problémának a megoldására jött létre még 1991-ben az EU MEDIA programja, amely zászlajára tűzte ki a közösen, koprodukcióban készülő filmeknek a támogatását és fejlesztését, illetve egy filmipari szakemberképzést. Ennek a programnak kellene az európai filmek versenyképességét növelni, az európai filmipart támogatni és stimulálni egyáltalán az európai filmgyártást. 2001-től ennek a programnak a harmadik generációja fut már, ahol is kiszélesítették a programban résztvevők listáját, ide tartoznak az EGT illetve a csatlakozó államok is. A program más országok számára is nyitott, csak teljesíteni kell az EU által megfogalmazott jogi háttér előírásait. Ezekben az években már támogatják a forgatókönyvírást, az eszközkiválasztást, a produkciós terv létrehozását, illetve a promóciós klipek leforgatását is. A továbbképzési program lehetővé teszi a jól képzett szakemberek számára a fejlődést, tanfolyamokat szerveznek és finanszíroznak, új eszközök használatát igyekeznek bevezetni, mint például a digitális kamerákat, tanácsot adnak jogi kérdésekben is. Svájc 1991-ben első nem EU-s tagként jelentkezett a programba, és tudott profitálni belőle. Az 1992-es „Nem” után azonban az EU nem támogatta a svájci filmgyártást a továbbiakban. A szponzoráló szerepet egy ideig a svájci kultuszminisztérium vállalta magára, de egyre inkább világossá vált, hogy az izolációt a média világa nagyon rosszul tűri. A médiáról szóló megállapodás tehát Svájcnak igen előnyös lehet: az újabb EU-s pénzekből ismét áldozhat a filmgyártására többet, ezáltal nyilván többen is megnéznék a svájci, vagy svájci koprodukcióban készült filmeket. Nyilván konkurenciaképesebbeké válnának ezek a filmek is nem csak Európában, hanem a világon is. A lelkes mozinézők számára pedig szélesebb palettát jelentene végre az amerikai filmek mellett megjelenő európai filmek. Az EU-s országok meg igazán szeretnének Svájccal dolgozni, hiszen ahol ennyiféle nyelven beszélnek az emberek, többfajta, többnyelvű filmet is lehet készíteni. -

Képzés, szakképzés és a fiatalság: az EU már a nyolcvanas évek derekától kezdve támogatja az oktatást és a szakképzést, illetve a szívén viseli az ifjúságpoliti-

52


kát. A támogatással lehetővé kívánják tenni a tanulók, tanárok, képzők, egyetemisták mobilitását, a minél igényesebb, sokrétűbb, minőségi oktatást. A 20002006 közötti időszakban most 31 tagállam vehet részt az EU által támogatott programokban. A leghíresebb és legnagyobb közös programok: a sokak által ismert Socrates, Erasmus, Comenius, Lingua, Grundtvig, Minerva, Leonardo da Vinci és Youth programok. 1992 után Svájc ezekben a programokban nem tudott teljes értékűen részt venni, a teljes körű részvételhez hiányzik ez a megállapodás, amit most szeretnének megkötni. Bár 1994-től „csendestárs”-ként Svájc is tagja lehetett egy-egy projektnek, de rendes megoldást a felek közti megállapodás hozna, hiszen így Svájc az EU „jóságától” függ. Tehát a felek célja a szorosabb együttműködés ezen a területen, évente fognak a partnerek találkozni és az adott programokat, projekteket megbeszélni, és a feltételekben megegyezni. -

Nyugdíjasok: az EU-intézmények forrásadót vetnek ki az alkalmazottaik bérére, ez azokra a nyugdíjasokra is vonatkozik, akik egy ilyen EU-intézménytől mentek nyugdíjba. Ez a forrásadó akkor is él, ha az a nyugdíjas történetesen Svájcban, vagy valamelyik harmadik országban telepszik le. A probléma az, hogy Svájcban a Szövetségen, a kantonokon és a közösségen keresztül adóztatnak, így az EU intézménytől nyugdíjassá vált polgárt Svájcban dupla adóztatás terheli. Ezt szeretné az EU a megállapodással negligálni. Gyakorlatilag financiálisan nem nagy jelentőségű ez a kérdés, mert körülbelül 50 olyan nyugdíjas van, akit a duplaadóztatás érint, de itt nyilván az általános jogi és etikai elvekről is szó van.

-

Szolgáltatások: Svájc az EU-s belső piacon a szolgáltatásaival csak korlátozott mértékben tud jelen lenni. Egy általános szolgáltatásról szóló megállapodással ezt a hiányosságot orvosolni lehetne. Svájc el szeretné érni, hogy a polgárai európaszerte ugyanazokkal a jogokkal rendelkezzenek a szolgáltatások területén, mint az EU-s lakosok. A lakóhely szabad megválasztásáról szóló megállapodásban már megindult egy nyitás mindkét fél részéről, és akkor megállapodtak, hogy továbbra is liberalizációs politikát kell folytatniuk. Az EU számára az a legfontosabb, hogy diszkriminációmentesség uralkodjon a belső piacán. Azonban az EU-s jogot Svájc igencsak vonakodva fogadná el, mert nyilván szeretné a tercier ágazatait jobban védeni, viszont az Unió azt szeretné, ha Svájc minden

53


szabályt, kivétel nélkül átvenne. A legfőbb probléma persze megint csak a pénzügyi szolgáltatásoknál van, a pénzmosás és a banktitok kérdéskörénél. Másrészt a szabad szolgáltatások közé tartoznának ezek után, például a posta, a telekommunikáció vagy az energiaszektor, viszont ezeknek a piacoknak a liberalizálása az Unión belül sokkal előrébb tart, mint Svájcban, és mivel ezek a területek politikailag is mindig érzékenyek, érthető, hogy a svájciak nem mennének a megállapodásba könnyedén bele. Mivel a kérdéskör roppant komplex, a tárgyalások alatt világossá vált, hogy itt a megállapodásig nagyon hosszú időnek kell még eltelnie. Nem valószínű, hogy a II. kétoldalú megállapodás-sorozat keretén belül ezt a kérdést mindkét fél részére megnyugtatóan le tudják zárni. Ezért 2003. márciusában úgy döntöttek, hogy a szolgáltatásokról külön fognak megállapodni, és elegendő időt szeretnének maguknak hagyni a tárgyalásokra. Svájc érdeke továbbra is megvédeni a jó teljesítményre képes szolgáltatóiparát. Manapság nem jelent problémát bárhol egy leányvállalatot alapítani, de ez természetesen mindig költségigényes, ráadásul a profit egy része az adó az EU-ban köt ki. Ezért a svájciaknak az lenne az érdekük, ha a szolgáltatásokat Svájcból és Svájcban kínálnák, így a profit az országban maradna, nem is beszélve a hazai adózásról. Ha sok szolgáltató maradna az országon belül, akkor az nyilván élénkítené a belső versenyt, és ez rövidesen alacsonyabb fogyasztási árakhoz vezethetne, ami valószínűleg megnövelné magát a fogyasztást. Az EU ezenközben rengeteg szolgáltatást exportál, és a világ szolgáltatásexportjának a 43,7%-át teszi ki, ezenközben majdnem ugyanilyen mértékben importál is szolgáltatást, többek között például Svájcból. A magas részesedést egyértelműen a nyitott belső piacának köszönheti, így számára továbbra is ez a rendszerű berendezkedés lesz a követendő. A 2004. április 1-én kiadott Szövetségi Tanács közleménye alapján38, az ország teljes mellszélességben kiáll a második kétoldalú tárgyalások sikeres befejezéséért. Továbbra is tartják magukat a párhuzamossághoz, kivéve a szolgáltatásokat, akkor szeretnék le-

38

Schweizerische Bundeskanzlei Information und Kommunikation – Medienmitteilung 2004. 04. 01. – Forrás: www.admin.ch Letöltés időpontja: 2004. 04. 10.

54


zárni a megállapodást, ha megnyugtatóan rendeződik a banktitok védelme, illetve Schengen kérdése.

4.1 Svájc-EU dilemma – „nem”

A Szövetségi Tanács és a Parlament láthatóan szilárdan elhatározta, hogy Svájcot elvezeti az EU-s csatlakozásig. Azonban sok svájci polgár kritikusan szemléli ezt a törekvést, és szkeptikus az ország helyzetének a megítélésében. Sok vélemény, tény, adat létezik a belépés és az elutasítás mellett is. Tekintsük meg az EU ellen szavazók legfontosabb problémáit, okait és kifogásait: -

Első helyen szerepel majd minden EU-t ellenző válaszban az ország szuverenitásának féltése. Számítanak a népi jogok nagyarányú eltűnésére és a közvetlen demokráciának a megszűnésére. Minden jel arra mutat, hogy az EU-s jogrend néhány szempontból igencsak ellentmond a svájci jogi berendezkedésnek. Az Unió egyre több területre terjeszti ki a hatalmát, ezáltal a tagállamok szuverenitása és autonómiája egyre csorbul. Hiába van együttdöntés, ha Svájc kisállam és a szava ennek megfelelően minimális hatással bírna az EU-n belül. Az is tény, hogy az Unió egyre inkább a többségi döntés felé tendál a legtöbb területen, így persze a kisállamoknak, köztük Magyarországnak is, egyre kevesebb beleszólása van a közös politikának a kialakításában. A nemmel szavazók véleménye továbbá, hogy az EU-s konstrukció nem demokratikus, és ez a fajta berendezkedés csak nézeteltérésekhez vezethet a szuverenitásra, illetve az egymásra figyelésre épült demokráciával rendelkező Svájcban. Véleményem szerint, ebben a kérdésben a polgárok inkább az érzéseikre hallgatnak, mint az eszükre. A közösségi, illetve kantonális szinten nagyon kevés olyan ügy van, ami az EU hatáskörébe tartozhat. Nyilván meg lehet érteni az emberi félelmet és óvatosságot minden új irányában, de talán az ország belépése után sok ember tapasztalni fogja, hogy akkora nagy változást számukra nem hoz az Unió. Nyilván Szövetségi szinten egyes döntések átkerülnek az EU-s körbe, de a megállapodások és maga a csat-

55


lakozás is igen sok kompromisszummal jár. Másrészt az EU változhat, különösen az új csatlakozók befolyásolásával. -

Az ország hagyományos értelemben vett semlegessége megszűnne az integráció hatására. Kérdés persze az, hogy milyen értelemben fogjuk fel a semlegességet. Mára már pusztán politikai értelemben vett semlegesség nem létezhet, hiszen a gazdasági kapcsolatok, érdekek áthálózzák a világot. Tény, hogy a külpolitika egységes lesz, de nem hiszem, hogy az Unió olyan szélsőséges lépésekre ragadtatná el magát, ami nem összeegyeztethető a svájci elképzelésekkel.

-

A belépésnek hatalmas költségei lennének, a Szövetségi Tanács is kereken 4 Mrd SFR-kal számol évente, ami az ellenzők szerint még mindig csak becslés, mert szerintük ennél sokkal több lesz. Ez a pluszkiadás pedig mindenképpen különböző kvóták bevezetéséhez és adónövekedéshez fog vezetni. Ráadásul, szerintük, előbb vagy utóbb, de biztosan be fogják vezetni a kamatadót, ami svájci pénzszektornak nagyon kényelmetlen és kellemetlen lenne. Abban egyetértek, hogy a csatlakozás költségekkel jár, viszont EU-s oldalról elképzelhetetlennek tartom, hogy a németek szavajárásával élve, a svájciak „a kalácsból csak a mazsolát egyék ki”, azaz csak a jó oldalát kapják meg egy megállapodásnak, csak kedvezményekben részesüljenek, és ne adjanak semmit a közösbe.

-

Egyes vélemények szerint, a csatlakozással járó változások következményeként a bérlemények ára körülbelül 20 százalékkal növekedne. Ez a növekmény beláthatatlan következménnyel járna az ingatlanpiacon és az építőiparban, egyes feketén látó elemzők akár válságtól is tartanak. Ez természetesen negatívan hatna ki az egész ország gazdasági teljesítményére. Erre, egyelőre még nincsen semmilyen előjel, a többi csatlakozó országot nézve, nem látszik, hogy az ingatlanpiac összeomlana. A drágulás elképzelhető, de ebből az építőipar profitálni is tudna, természetesen negatívan hatna a piacra.

-

A keleti bővítés tovább nehezíti mind az EU, mind Svájc helyzetét, hiszen mindez legalább 750 millió frank többletbefizetést követelne az országtól, ha EU-s tagállam lenne. További félelme Svájcnak az új országokkal kapcsolatban, hogy sok helyen még nem alakult ki megbízható módon a demokrácia intézményrendszere, ráadásul az országok különböző gazdasági, politikai és mentális stádiumban vannak. A négy alapszabadság bevezetésével Svájc akár kellemetlen

56


helyzetbe is kerülhet, mert egyes vélemények szerint túl sok külföldi kerülne megint az országba. Ezt a helyzetet kezelnék a különböző fent említett megállapodások. Természetesen előfordulhatnak külföldiek az országban, de mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy az EU tagállamai igenis védekeznek a tömeges külföldi munkavállalóktól. -

Az EU-ból származó ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező munkanélkülivé vált emberek számára további 170-400 millió frankot kellene az országnak kifizetni a Szövetség Tanács szerint. Ezt a számítást egyes szakemberek kritikával illetik, és egyértelműen illúziónak hiszik. Szerintük elég csak Franciaországra tekinteni, ahol ezek a költségek milliárdos nagyságrendűek. A félelem teljes mértékben érthető, de okos politikával kivédhető lenne.

-

Az EU-belépést ellenzőknek azért is fáj a feje, mert egyes számítások szerint nőni fognak az adóterhek, az illetékdíjak és az ország adóssága is. Ez természetesen csökkenti Svájc versenyképességét, kevesebbet tud majd beruházni, így, habár a kép roppant leegyszerűsített, de nőni fog a munkanélküliek száma. Nem győzi meg a legtöbb választót az sem, hogy a Szövetségi Tanács az 1999-es integrációs jelentésében csak valószínűsíti a svájci gazdaság javulását, ha belép az EU-ba az ország. Véleményem szerint is nőni fognak az adóterhek, valószínűleg ez a gondolat lesz az EU-t ellenzők legfőbb ütőkártyája. Őszintén szólva, kíváncsian várom, hogy miként fogja kommunikálni a Szövetség ezt a kritikát.

-

Mára egyértelműnek tűnik, ha Svájc belép az EU-ba, akkor automatikusan az ország rá lesz szorítva, hogy a monetáris unióban is tag legyen. Ezáltal azonban Svájc elveszítené a beleszólását a hazai valuta stabilitását előirányozó szabályzásban, és vele együtt az ország egyik legsikeresebb ágazatából esne ki a mindenkori vezetés. Nem feltétlenül lesz rászorítva, hogy vezesse be az eurót, lásd az Egyesült Királyságot, vagy Dániát. Nyilván nehezebb tárgyalások várnak e tekintetben Svájcra, de a hosszú évek tapasztalata és szakértelme valószínűleg megsegíti az országot.

-

A mezőgazdaság szempontjából viszont hatalmas kár érheti az országot. A kritikusok több mint egy Mrd frankkal számolnak, és az is igaz, hogy a Tanács is látja, hogy a svájci mezőgazdaság elvesztené a piacait, amit alig tudna túlélni. Az EU elsősorban a nagyobb területen való gazdálkodást támogatja gazdasági ren-

57


tabilitás szempontjából. Viszont Svájcban, ahol elég nagy hagyománya van a családi gazdálkodásnak, nyilván nem a legmegfelelőbb segítség, így a vidék inkább az integráció ellen van. A mezőgazdaság helyzete véleményem szerint is jogos kétségeket ébreszt (nemcsak) a svájciakban. A kezdetektől fogva problémás ez a terület az Unióban, és egyelőre nem is fog letisztulni a kép a csatlakozó új országok miatt. Itt talán kivárásra játszanék, igyekeznék a befolyásomat a csatlakozó országokban növelni, és a meglévő megállapodásokat az EU-val megvizsgálni és továbbfejleszteni. De mindenképpen elképzelhetőnek tartom, hogy a vidéki lakosság az integrációra nemmel fog szavazni. -

Az EU-ra nemet mondók továbbra sem látják kielégítőnek a menekültügyi problémának a rendezését. A Szövetségi Tanács szerint a Dublini Megállapodás elfogadásával megoldotta a problémát, és ezáltal sokkal kevesebb menekült fog a svájci határon kopogtatni, azonban az új rendszer kiépítése nagyon drága lesz, mondják a kritikusok, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy az új megállapodás szerint nem éppen a Svájcba menekülők száma fog növekedni, ha már csak egy államot jelölhet meg az adott menekült új hazájaként. Másrészt sok állampolgár aggódik a nemzetközi bűnözés növekedése miatt, az új csatlakozások miatt még veszélyesebbnek ítélik meg a helyzetet. Ez állandósult és általános félelem szinte minden országban, van is némi alapja, természetesen. Ezt az ellenérzést csak pozitív tapasztalatok árán lehet legyőzni, és csak hosszútávon.

-

Az EU-ban bizonyítottan nagy a korrupció, gyakran átláthatatlanul futnak a pénzügyek, Svájc, mint az egyik legnagyobb nettóbefizető, csak tovább finanszírozná ezt az erkölcstelen viselkedést. Jogos kritika, de Svájcban is eléggé szövevényesek a pénzügyi ügyletek, nyilván ez emberi botlás, és nem lehet általánosítani.

-

A közvélemény-kutatásokban válaszoló nemmel szavazók elsősorban a történelmi előzményekre utalnak vissza, amikor a legnehezebb időszakokban is Svájc erős és semleges tudott gazdaságilag, politikailag maradni. Sok ember nem érti, miért kellene változtatni a már bevált rendszeren. Talán az információhiány is okozza ezt az ellenérzést, e téren lehet, hogy javítania kellene a svájci vezetésnek.

58


-

A polarizálódott társadalmat sajnos meglehetősen kihasználja a politika, és gyakran bizonyos, átgondolatlan hívószavakkal próbálja befolyásolni az embereket. Gyakori kritika az, hogy az EU-kampány legfontosabb része a negatív reklám, miszerint, ha Svájc valamelyik szervezetbe nem lép be, illetve valamilyen szerződést nem ír alá, akkor innentől kezdve országnak „vége van”. Ilyen pesszimista képet nyújtottak egyes szakemberek például az 1992-es nem kapcsán, azóta viszont tény, hogy nem lett olyan elviselhetetlenül nehéz dolga az országnak, bár bizonyos visszaesés tapasztalható volt, de mégsem olyan szintű, ami alapjaiban rengette volna meg Svájcot.

-

Általában a nemmel szavazók agresszívabban lépnek fel minden területen, véleményüket markánsan, nemtetszésüket nagy szavakkal, többféle csatornán is igyekeznek mások tudtára hozni. Ennek az erősebb hangnak az oka lehet, hogy a Szövetségi Tanács, tehát az államképviselet szeretné leginkább az integrációt, az ellenzők nem tudnak a központi politikában részt venni, inkább egyes csoportok illetve közösségek nevében beszélhetnek. Sokszor magukat lenézettnek és alábecsültnek érzik, ami valószínűleg a nem helyes központi kommunikációnak a számlájára írható. Az ellenzők véleményében mindig több az érzelem, a másik oldal viszont próbál a józan gondolkodásra apellálni inkább.

-

Sok elemző úgy véli, hogy a véleménykülönbség már nem csak etnikai-nyelvi választóvonal mentén létezik, hanem a generációs ellentétek is megjelentek. Sok fiatal ugyanis támogatja az integrációt, viszont az ellenzők szemfényvesztésnek mondja a fiataloknak szóló híreket. A kritikusok szerint a megnyíló Európával nem fognak jobb minőségű oktatást kapni, hanem inkább olyan képzettséget, amivel később majd nem tudnak munkát vállalni, és csak a munkaügyi központok előtt állhatnak sorba munkahelyért. Ráadásul nehezményezik azt is, hogy a „jó minőségű” svájci diplomát egyenrangra hozzák a svájci kritikusok által sokkal alacsonyabb szintre besorolt német, francia és angol végzettségekkel. Ez is gyakori és véleményem szerint jogos kritika, és a magyarok is hasonló cipőben járnak. Nyilván reformra szorul az oktatási rendszerünk, de ami egyszer már világszinten bevált, és méltán híresek tudtunk lenni vele, arról bűn lenne lemondani. Minden kis országnak küzdenie kell a saját, jól bevált oktatási rendszeréért, de persze tény az is, hogy itt is törekednünk kell a harmonizációra.

59


-

A kutatások területén is roppan szkeptikusak a svájciak, mert átlagban a svájci egyetemek sokkal több pénzt költhetnek a kutatásokra, mint Európában. Az új megállapodással viszont rengeteg pénzt kell majd befizetniük az európai kasszába, amit egyértelműen nem az adott ország fog felhasználni, hanem valamilyen szegényebb tagállam. De még mindig kihasználhatják egyetemeik vonzerejét a külföldi intelligencia elszipkázására, amit mi, magyarok is nagyon megsínylünk.

4.2 Svájc-Eu dilemma - „igen”

A másik vélemény szerint persze a csatlakozás hosszútávon mindenképpen előnyös Svájc számára, hiszen számukra elképzelhetetlen, hogy az EU-n kívül maradva, a közös terheket nem cipelve az ország ugyanolyan, vagy jobb elbánást kapna Brüsszeltől, mint tagállamként. A bilaterális megállapodások ismertetésénél már képet kaphattunk arról, miért szeretné a Szövetség vezetése a csatlakozást mindenképpen. Az alábbiakban öszszegyűjtve megtekinthetjük azokat az argumentumokat, amelyet azok a svájci polgárok mondanak, akik az EU-csatlakozás mellett vannak. -

Különböző nyelvű és etnikumú kantonokból származó emberek tudták annakidején létrehozni magát Svájcot is, és az EU-t is így lehet elképzelni, tehát az Uniót is sok különböző, független állam hozta létre, az igent mondók szerint. Ráadásul az alapító ok szintén megegyezik: azonos cél érdekében együtt mozdulnak a tagok, viszont mindenki saját maga maradhat. Európa és Svájc célja egyaránt a sokszínűség, a különbözőség megtartása, de az egységes fellépés az állampolgárai érdekeiért. A csatlakozni vágyók szerint a kis államoknak is van beleszólásuk Európa életébe, ugyanúgy, mint Svájcban. Szép és szinte idealista elgondolás, nem biztos, hogy a cél ugyanaz volt és lesz.

-

A tradíció kapcsán pontosan tudják a svájciak, hogy működik a demokrácia, nagy tapasztalattal rendelkeznek az érdekegyeztetés területén is. Megtanultak együttélni különböző kultúrákkal, és az országban négy nyelven kell megértetnie mindenkinek magát. E fél szerint nem szabad félni az újdonságtól, főleg azért nem, mert Svájc mind gazdaságilag, úgy politikailag is felkészült állam, ha lesz-

60


nek is nehézségei az Unión belül, azt mindenképpen meg fogja oldani. Semmiképpen nem akarják elveszteni Svájc gazdasági és politikai súlyát, éppen ellenkezőleg, így próbálják az ország jelentőségét növelni. Nem tartják egyáltalán kizártnak, hogy Svájc bizonyos mértékben változtatni tud az eddigi európai berendezkedésen. Valószínűleg a belépéssel kevesebb népszavazás lesz otthon, viszont lehetőséget kapnak, hogy európai ügyekben dönthessenek. -

A belépés új kulturális lehetőségeket nyit meg az ország számára.

-

A kis és nagyobb vállalkozásoknak hihetetlen perspektíva nyílik ki a csatlakozással, hiszen több százmilliós piac várja őket, gondolják ezek az emberek optimistán. Az új beruházások pedig több munkahelyet jelentenek, és így végre a svájci cége ugyanolyan eséllyel indulnak a versenyben, mint az EU-s cégek.

-

A fiatalság egyenjogú európaiként akar felnőni és dönteni majd az életében, ugyanolyan esélyekkel akar indulni a munka világában. Az Internet világában a svájci polgároknak egyszerűen muszáj Európában mobilnak lenni.

-

Természetesen ezek az emberek nem tartják teljesen ideális képződménynek az EU-t. De több jó van benne, mint rossz. Éppúgy gondolkoznak, mint Magyarországon sokan, több előnnyel jár, mint kárral. Bizonyos területeken nem lehet egyedül elérni nagy eredményeket, itt nincs is más alternatíva, csak az integrálódás. Ilyen területeknek tartják például: a környezetvédelmet, a közlekedést, a migrációt, a kutatásokat és a bűnüldözést.

-

Az EU nagyobb biztonságról gondoskodik, köszönhetően az egységes szabályzásnak. A kontinensnek hosszútávon stabilitást adhat, a keleti államoknak esélyt adhat a fejlődésre. A semlegesség a béke gondolatára épül, és ez Európa célja is. Ezért sok támogató nem érti, hogy polgártársai miért féltik annyira ezt a semlegességet az EU-tól.

-

A történelem során, amikor az Államszövetség kantonról kantonra épült, mindig át kellett élnie bizonyos kríziseket, ez hozzátartozott a folyamathoz. Ugyanez a helyzet az Unióval is, vannak jobb és kevésbé jobb időszakok. Nem szabadna egyes politikai irányzatoknak az EU-ból Svájc ellenségét kreálni, annál is inkább, hiszen gazdaságilag nagyon is függ az ország az Uniótól.

-

Az ember nem tekinthet örökké visszafelé, sok svájci szerint itt az idő, hogy előre tekintsenek, és az új kihívásoknak megfeleljenek.

61


Mindkét oldalon megfontolandó gondolatok, kérdések, indítványok hangoznak el, mindazonáltal igyekeznek a svájciak higgadtak maradni. Számukra a döntést az idő és a folyamatos tárgyalás fogja megoldani.

Befejezés

Mit tehet ma meg egy kisállam Európában? Meddig lehet elmenni egy globalizációs politikában? Hogyan fognak az államok, a nagyhatalmak, a különböző szerveződések e század nagy kihívásaira válaszolni. Ezekre a kérdésekre még nem tud senki válaszolni, legfeljebb rövid- és hosszútávú próféciákra ragadtatja el magát, illetve próbál az eddigi ismeretei és valamiféle valószínűségi számítások alapján egy képet festeni magának. Svájc, és Európában az összes többi kis területű állam nincs könnyű helyzetben. Szeretne saját politikát folytatni, szeretne meghatározó döntéseket hozni, nem szeretné az állampolgárait rosszabb körülmények között tudni, mint hatalmas vetélytársaiét, és egyáltalán nem szeretne az európai palettáról eltűnni. Azonban a nagyobb államok sincsenek kényelmesebb helyzetben, mert rajtuk mindig döntési kényszer van, mindig új irányt kell mutatni, és lehetőleg a legjobbat, sok ember élete függhet egy-egy jó illetve rossz döntéstől, sokszor felelősséget és képviseletet is kell vállalni sok kisebb állam helyett. Valószínűnek tarom, hogy mint minden kisebb állam, végül Svájc is a biztonságosabb, nagyobb integrációt fogja választani, egyszerűen csak a józan megfontolások, illetve a gazdasági mutatók alapján. Míg Magyarország és a térség csatlakozói számára a csatlakozás nem is igazán kérdés, hanem egy elérendő cél, sokszor a gondolkozásunk és koncepcióink végállomása. Nálunk elenyésző azoknak a véleményeknek a száma, amelyek bizton hiszik, hogy Magyarország önállóan helyt tudna állni ebben a hatalmas világversenyben. Számunkra az EU elérése, vagy annak egy idealizált képének kívánása, már történelmileg beprogramozódott, mindig a fejlett nyugathoz akartunk tartozni. Evvel szemben Svájc mindig is oda tartozott, mégis kívülállóként viselkedik a mai napig. Neki van mit veszítenie, ez az ország tudja, milyen önállónak lenni, legalábbis a politika területén. Svájcnak van terve arra az esetre is, ha sikerülne a népszavazáson a csatlakozásra igent mondani, tudja, hogy mit szeretne az EU-n belül is elérni. Vannak gondolatai, és

62


bátran filozofál arról, hogy mennyiben lehetne az EU-t befolyásolni, hogy jobban illeszkedjen a svájci demokratikus, föderális elképzelésekhez, nem utolsósorban Svájc gazdasági érdekeihez. Nem hiszem, hogy az ország gazdasági és politikai integrációja elválhat egymástól, hiszen a politika és gazdaság mára már szinte minden területen öszszefonódik. Nehéz elképzelni egy olyan berendezkedést, amelynek gazdaságának a globalizáció diktálja az ütemet, viszont politikailag izolált helyzetben nem fog tudni az ország nagy horderejű kérdésekben dönteni. Ha a politikai éra most nem lép, akkor valószínűleg pár éven belül csak a gazdaság fog diktálni, és ez egy államnak, amelynek rengeteg funkciója között ott van az esélyegyenlőség megteremtése, és a kedvezőtlen gazdasági helyzeteknek a hatásainak az esetleges tompítása, a befolyásának a szűküléséhez vezet. Ha egy államnak nincs befolyása, akkor az állampolgároknak sem, ha az ember nem tud dönteni, akkor igazán nem lesz olyan helyzetben, ami motiválja a túlélésben, a fejlődésben, és ez visszahat minden területre, végül a gazdaságra. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy nem lehet ma már semmit elszigetelten, külön kezelni, mert minden összefügg. Természetesen Svájcnak érdeke az időhúzás, még megteheti, hogy kedvezőbb pozícióba jusson, és jobb feltételeket vívjon ki magának, ellentétben Magyarországgal. Svájc valószínűleg 2010 körül lehet tagja az EU-nak, amikor már pontosan látja a helyzetét és gyakorlatban tapasztalta a kétoldalú megállapodások előnyét és hátrányát. Persze nem szerencsés pontos dátumot jövendölni, mert ez az időpont még annyi mindentől függhet. Sokat nyom a latban, hogy a világpolitikai események milyen hatással lesznek Európára, az egyes államokra és állampolgárokra. Egy-egy krízishelyzet teljesen felboríthatja az eddigi számításokat. Ne feledjük, ha a Szovjetunió nem roppan össze, akkor ennek a dolgozatnak nem is lenne még témája, hiszen akkor Svájc valószínűleg egyáltalában nem fontolgatta volna a politikai nyitást. Persze lehet vitatkozni arról, hogy miért is kell nyitnia Svájcnak, és biztos-e, hogy annyira összeköttetésben van a politika a gazdasággal, hiszen ez az ország eddig is megoldotta a gazdasága és a politikai integrációjának a különválasztását, ráadásul sikeresen. Nos, a fent említettekkel együtt, nem szabad lebecsülni a globalizáció erejét, ami a maga nemében, ebben a formában soha nem látott fejlemény, igazából senki nem tudott nagy áldozatok nélkül nemet mondani neki. Másrészt ez a „különválasztás” is csak egy felszínes szemlélőnek lehet igaz, mert tudjuk, hogy az EU leghatalmasabb, gazdaságilag erős államainak igenis volt befolyása Svájcra politikailag is. Az EU-ban a német hatás mindig is megvolt, ha

63


Németország gazdasága megjavul, akkor sokkal erősebb befolyást fog kifejteni a többi országra, mint akár Franciaország vagy Anglia. Viszont, ha Svájc belépne, akkor nyernénk az Unióba egy igen erős kisállamot, aki talán a magyarok érdekeit is képviselni tudná. Persze tudjuk, hogy Magyarország és Svájc között lényeges különbségek vannak, egyrészt gazdasági teljesítmény kapcsán, másrészt politikailag nézve is, sőt a regionalizálódás útján is máshogyan megyünk végig. Viszont vannak hasonló vonásaink is, amely segíthetné majdan az együttműködésünket, ezek az összehasonlításra hívó jellemzők:

az

országaink

mérete,

lélekszáma,

kötődés

a

közigazgatási

szétaprózódottsághoz és persze kötődés az Európai Unióhoz is, bár itt vannak markáns különbségek is. Mivel az EU igencsak képlékeny állapotban van most az új csatlakozások idején, igazán össze tudnának fogni a kisebb államok, hogy véleményüket jobban figyelembe vegyék a döntési folyamatokban. Persze ezek is még csak elképzelések, de szerintem biztosnak látszik, ha Svájc belép és felveszik az EU-ba, akkor az hatással lesz a szervezetre. Valószínű Svájc magával fogja hozni a közvetlen demokráciáját, vagy legalábbis bizonyos, az Unióban is felhasználható részeit. Svájc már előrelátóan tervezi a tagállamokkal a kapcsolatfelvételt. Elsősorban az ország a kisállamokkal szeretne koalíciót kötni, már évekkel ezelőtt Dániát választotta ki magának ebből a szempontból, mert abban az országban sem ismeretlen a közvetlen demokrácia néhány eleme. A természetvédelem szempontjából jár el hasonló módon Finnországgal, és velünk, azaz a csatlakozókkal is mindenképpen együtt fog dolgozni, valószínűleg Magyarországgal együtt a kistérségek és a regionalizmus fejlesztésében, illetve a turizmus szempontjából fogunk tudni együttdolgozni. Nem valószínű, hogy félnie kellene a kisállamoknak az Európai Uniótól, inkább jó tárgyalási technikával, okos politikával, etikus magatartással az érdekeinket kell, hogy megvédjük. Természetesen a történelmileg megélt Magyarország képünktől ugyanúgy meg kell majd válnunk, mint ahogy a svájciaknak a tradicionális izolációjuktól, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy elveszítjük identitásunkat, nemzetiségünket, bár tenni kell érte, hogy a következő generációk ezt a fajta kultúrörökséget meg tudják becsülni. Érdekes helyzetben van a két ország, mert mindketten tanulhatunk majd egymástól, Svájc, mint a későbbi belépő, tapasztalatokat meríthet a mi belépési folyamatunkból, illetve lobbizási tevékenységünkből. Mi pedig tanulhatunk tőlük okos és takarékos gazdaságpolitikát, illetve értékén kezelt államigazgatási

64


rendszert. Remélhetőleg mindkét ország és az Európai Unió is eredményesen, sikeresen veszi az elkövetkezendő évek által hozott akadályokat.

Bibliográfia 1. Az európai integráció – tények és adatok, Begegnungen Schriftenreihe des Europa Institutes, Budapest, 2000, Europa Institut Budapest, MTA Történelemtudományi Intézet, 423 p. 2. Balázs Judit: A világgazdaság 2000 után, Nyusztay László: A világgazdaság és intézményrendszere, Sopron, 1998, 122 p. 3. Balázs Péter: Európai egyesülés és modernizáció, Oziris Kiadó, Budapest, 2003, 360 p. 4. Balázs Péter: Az Európai Unió külkapcsolatai és Magyarország, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996, 482 p. 5. Bundesverfassung der Schweizerischen Eidgenossenschaft vom 18. April 1999, Stand am 15. Juli 2003 ( Svájc Alkotmánya)

65


6. Claus Jürgen Hutterer: Die germanischen Sprachen, ihre Geschichte in Grundzügen, ( a germán nyelvek, történetük, alapjellemvonásaik) Akadémia Kiadó, Budapest, 1987, p. 543. 7. Európa A-tól Z-ig, Az Európai Integráció kézikönyve, Institut für Europäische Politik, Belgium, 1997, 311 p. 8. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, Magyar Országgyűlés, 2002, 508 p. 9. Képes földrajz – Európa, szerk.: D. Nagy Éva, Szabó József, Móra, 1989, p. 260. 10. Koncz János: Svájc: kantonok, régiók, európai integráció, Integrációs Stratégiai Munkacsoport, Európai Tükör: műhelytanulmányok, 1999, 72 p. 11. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999, p. 231 12. Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, 7. kiadás, Aula Kiadó, 2001, 379 p. 13. Práger László: A (világ)gazdaság és Magyarország a XXI. század elején, Károli Gáspár Református Egyetem, Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest, 2003, 354 p. 14. Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, ELTE, Eötvös Kiadó, Budapest, 2000, p. 580 15. Raffael Scheck: Swiss Funding for the Early Nazi Movement: Motivation, Context and Continuities (Svájci anyagi támogatás a korai náci mozgalomnak – motiváció, háttér és összefüggések). The Journal of Modern History, 71. évf., 4. szám, 1999. dec., p. 793–813. 16. Soros György: A globális kapitalizmus válsága – veszélyben a nyílt társadalom, Scolar Kiadó, 1999, 269 p. 17. Dr. Szanyi Gyula: Kreuz und Quer in deutschsprachigen Ländern, német nyelvi országismereti tankönyv, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989, p. 135. 18. Szentes Tamás: Világgazdaságtan – elméleti és módszertani alapok, Aula, 1999, 947 p. 19. The Swiss Confederation a brief guide 2003, Swiss Federal Chancellery, Information Service, 2003

66


20. Verstehen Sie politisch, Schweierische Bundeskanzlei Kommunikationsunterstützung, BBL, Vertrieb Publikationen, CH-3003 Bern, Art. Nr. 104.810.d 21. Világgazdaságtan, Szerk.: Blahó András – globális fejlődés gazdaságdiplomácia, Aula, 2002, 590 p. 22. Volkswirtschaftliche Gesamtrechnung der Schweiz 2002, Pressemitteilung, Neuchatel, 1. September 2003, Nr. 0350-0308-50 23. Wo man Deutsch spricht: Landeskunde einmal anders, Aula, 1994, 343 p. 24. Willy Zeller: Piacgazdasági kiskáté: a szabadelvű rendszer ismérvei, BKE Svájci Menedzserközpont, 1995, 62 p. 25. Thomas A. Zimmermann: Die Reformen der Ursprungsregeln eropäischer Freihandelsabkommen von 1994 und 1997, Handreichung zum Vortrag in der mündlichen Prüfung im Fach Europäisches Gemenschaftsrecht, 21. November 1997, www.home.t-online.de/home/zimmthompub2/PDFursprung.pgf, 10 p. Internet: - www.parlament.ch - www.europa.admin.ch - www.efd.admin.ch - www.schweiz-eu.ch - www.unifr.ch - www.osec.ch - www.nzz.ch - www.statistik.admin.ch - www.zeit-fragen.ch - www.aktuell.com - www.eda.admin.ch - www.freiburger-nachrichten.ch - www.admin.ch - www.hungemb.ch - www.swisscham.hu - www.fn.hu - www.eu.hu - www.euroinfo.hu - www.europa.eu.int

67


68

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Külgazdaság (ÚD) szak. Levelező tagozat. Európai Üzleti Tanulmányok szakirány

Recommend Documents