BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KERESKEDELEM ÉS MARKETING SZAK Nappali tagozat Minőségmenedzsment szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KERESKEDELEM ÉS MARKETING SZAK Nappali tagozat Minőségmenedzsment szakirány

BUDAPESTI KÖZTERÜLETI JÁTSZÓTEREK ESZKÖZEINEK ILLETVE AZOK TELEPÍTÉSÉNEK VIZSGÁLATA AZ MSZ EN 1176:2008 ÉS MSZ EN 1177:2008 MAGYAR SZABVÁNY ALAPJÁN A Fővám téri játszótér

Készítette: Kőrössy Tamás

Budapest, 2010 2

TARTALOMJEGYZÉK

1

BEVEZETÉS............................................................................................................ 5

2

A SZABVÁNYOSÍTÁS ........................................................................................... 7 2.1 . Mi a szabvány, mi a szabványosítás? ................................................................... 7 2.2 A szabványosítás célja és funkciói........................................................................ 9 2.3 Szabványtípusok ................................................................................................. 12 2.4 A szabványosítás rendszerének szintjei .............................................................. 14

3

JÁTSZÓTÉRI SZABVÁNYOSÍTÁS .................................................................. 20 3.1 Miért fontos a játszóterek szabványosítása? ........................................................ 20 3.2 A játszótéri szabványosítás kialakulása (az USA példáján keresztül) ................. 22 3.3 Játszótéri szabványok az Amerikai Egyesület Államokban................................. 24 3.4 Játszótéri szabványok Ausztráliában és Új-Zélandon .......................................... 26 3.5 Játszótéri szabványok Ázsiában ........................................................................... 29 3.6 Játszótéri szabványok az Európai Unióban és Magyarországon.......................... 30

4

KÖTELEZŐ JÁTSZÓTÉRI SZABVÁNYOK MAGYARORSZÁGON ......... 32 4.1 MSZ EN 1176-1:2008 Általános biztonsági követelmények ............................. 32 4.2 . MSZ EN 1176-2:2008 A hinták kiegészítő biztonsági követelményei............... 36 4.3 MSZ EN 1176-3:2008 A csúszdák kiegészítő biztonsági követelményei .......... 38 4.4 MSZ EN 1176-4:2008 A kötélpályák kiegészítő biztonsági követelményei ...... 40 4.5 MSZ EN 1176-5:2008 A forgóhinták kiegészítő biztonsági követelményei ...... 41 4.6 MSZ EN 1176-6:2008 A billenőeszközök kiegészítő biztonsági követelményei ..................................................................................................... 42 4.7 MSZ EN 1176-7:2008 Felszerelési, ellenőrzési, karbantartási és üzemeltetési útmutató .............................................................................................................. 43 4.8 MSZ EN 1176-10:2008 Teljesen körülzárt játszóeszközök kiegészítő biztonsági követelményei ..................................................................................................... 45 4.9 MSZ EN 1176-11:2008 Térhálók kiegészítő biztonsági követelményei ............ 46 4.10 MSZ EN 1177:2008 Ütéscsillapító játszótéri talajok. A kritikus esésmagasság meghatározása ..................................................................................................... 47

3

5

A FŐVÁM TÉRI JÁTSZÓTÉR MEGÉPÍTÉSE ............................................... 48 5.1 A játszótér megépítésének története ............................................................ 48 5.2 A játszótéri eszközök telepítése a szabványnak megfelelően ...................... 50 5.2.1 Négyüléses fém libikóka .............................................................. 50 5.2.2 Rugós dzsip .................................................................................. 52 5.2.3 Rugós bálna ................................................................................. 53 5.2.4 Kétüléses hinta fából ................................................................... 54 5.2.5 Neo-homokozó ............................................................................. 56 5.2.6 Kör alakú pancsoló asztal a homokozóba ................................... 57 5.2.7 Orient Express ............................................................................. 58 5.2.8 Philipp játékvár ........................................................................... 60 5.3 A játszótéri eszközök tanúsítása .................................................................. 62 5.4 Az ütéscsillapító talaj kialakítása és tanúsítása ............................................ 64 5.5 A játszótér tanúsítása és átadása .................................................................. 65 5.6 A játszótéri eszközökhöz kapcsolódó további dokumentumok ................... 66 5.7 Elégedettségi vizsgálat ................................................................................. 67

6

ÖSSZEFOGLALÁS .............................................................................................. 70

7

MELLÉKLETEK .................................................................................................. 73 1. Nyilatkozat arról, hogy a tanúsítási procedúra már folyamatban van ......... 74 2. A Fővám téri játszótér tervrajza ................................................................... 75 3. Egy Fővám téri játszótéri eszköz tanúsítványa ............................................ 76 4. Az öntött gumiszőnyeg burkolat tanúsítványa ............................................. 78 5. A tanúsítási jegyzőkönyv egy oldala ........................................................... 79 6. Egy Fővám téri játszótéri eszköz használati útmutatója .............................. 80 7. Egy Fővám téri játszótéri eszköz karbantartási utasításjegyzéke ................ 81 8. Egy Fővám téri játszótéri eszköz karbantartási protokoll jegyzőkönyve .... 82 9. Az elégedettségi vizsgálat során használt kérdőív ....................................... 83

8

ÁBRAJEGYZÉK ................................................................................................... 84

9

FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................ 87

4

1.

BEVEZETÉS Az elmúlt évszázadra a technológiai fejlődés és a fogyasztói igények egységülése

volt jellemző. Eme két dolog együttes hatásának köszönhető a szabványosítás robbanásszerű fejlődése. Az emberek egyre inkább hasonló termékekre vágytak és vágynak Dél-Amerikától Afrikáig és Ázsiától Európáig. Tömegtermeléssel sok ezer, sok millió azonos terméket lehet létrehozni, de apró különbségek, hibák, eltérések mindig is lesznek. Ezen próbál meg segíteni a szabványosítás, egységessé téve a gyártási és előállítási folyamatokat szerte az egész világon. A szabványosításnak köszönhetően a gyártási folyamatok egyre inkább hasonlóvá váltak szerte a világban (vagy egy adott régióban), és így a hibák előfordulásának valószínűsége is egyre alacsonyabb lett. Felkutatták a legjobb, legeredményesebb módszereket, és igyekeztek azokat elterjeszteni szerte a világban a hatékonyabb termelés elérése végett. A szabványosításnak köszönhetően egyre csökkent a selejt illetve a hibásan forgalomba került termékek aránya, így az emberek élete is egyre biztonságosabbá vált. A biztonságos használat minden terméknél alapkövetelmény, de talán azoknál a termékeknél még fontosabb ez, ahol az igénybevevők gyermekek. Gyermekeink egészsége és biztonsága mindannyiunk számára a legfontosabb. Minden gyermek szeret a barátaival a szabadban játszani, erre pedig a legalkalmasabb helyek a játszóterek. A játszótereken is sok veszély leselkedhet gyermekeinkre: szálkás gerendák, rosszul rögzített alkatrészek, elszakadt kötelek, túl magas játékok, nem megfelelő ütésvédő felület. Ezen hibák túlnyomó része megelőzhető a megfelelő gyártási és szállítási szabályok, szabványok betartásával. Persze hibák történhetnek a játszótéri eszközök telepítése után is, ezt kezelendően a játszótéri szabványok külön kitérnek a játszótéri eszközök rendszeres ellenőrzésére és karbantartására is. Dolgozatom témájának budapesti közterületi játszóterek eszközeinek illetve azok telepítésének vizsgálatát választottam az MSZ EN 1176:2008 és az MSZ EN 1177:2008 magyar szabványok alapján. Mindenféleképpen minőségmenedzsmenttel kapcsolatos témát szerettem volna választani, szakmai gyakorlatomat pedig egy játszóterek építésével is foglalkozó cégnél töltöttem el, így kézenfekvő volt számomra, hogy arról a témáról írok majd, amivel a szakmai gyakorlatom alatt is foglalkoztam. Így a főiskolán megtanult elméletet és a szakmai gyakorlat során megtapasztalt gyakorlatot használtam fel a szakdolgozatom elkészítése során.

5

Szakdolgozatom (a bevezetést és a befejezést leszámítva) összesen négy fő részből épül fel. Az első részben magáról a szabványosításról írtam: a szabvány fogalmáról, a szabványosítás történetéről, a különböző szabványtípusokról illetve arról, hogy hogyan is épül fel a szabványok hierarchiája (nemzetközi – európai – magyar szabványok). A második rész már konkrétan a játszótéri szabványosításról szól, ezek a fontosságáról, valamint arról, hogy hogyan és mikor alakultak ki az első játszótéri szabványok, és hogy a különböző régiókban illetve földrészeken milyen típusai vannak és milyen fontos különbségek vannak közöttük. A harmadik és negyedik rész már konkrétan a szakmai gyakorlati munkám eredménye. A harmadik részben a magyarországi játszótéri szabványokat vizsgáltam (MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008) meg főleg az eszközök telepítésének vonatkozásában. Az MSZ EN 1176:2008 szabvány kapcsán a különböző típusú játszótéri eszközöknél (hinták, csúszdák, térhálók) kötelezően előírt paraméterek, illetve ezen eszközök kötelezően előírt telepítési szabályai kerültek előtérbe. A másik magyar játszótéri szabvány (az MSZ EN 1177:2008) kapcsán pedig a megfelelő ütéscsillapító játszótéri talajokról írtam. Itt főleg arra helyeztem a hangsúlyt, hogy mennyiben és milyen módon függ a játszótéri eszköz méretétől és típusától az alája kötelezően telepítendő ütéscsillapító talaj típusa, nagysága és vastagsága, illetve hogy ezt milyen vizsgálatokkal mérik. A negyedik rész pedig az első három fejezetben ismertetett elméleti anyag gyakorlati megvalósulásáról szól. Arról pontosan, hogy a harmadik fejezetben bővebben leírt és kifejtett magyar játszótéri szabványok hogyan valósulnak meg egy konkrét játszótér, jelen esetben a Fővám téri játszótér eszközeinek gyártásánál és telepítésénél. Egy külön alfejezetben pedig a Fővám téri játszótérnél használt ütéscsillapító talajról (gumibeton) írtam, ennek a telepítéséről valamint a szabványnak való megfelelőségéről. A későbbiekben pedig bővebben szó van az MSZ EN 1176:2008 szabványban leírt telepítés utáni rendszeres ellenőrzésről, felülvizsgálatról és karbantartásról. Szakdolgozatom önálló kutatási munka eredménye. A főiskolán tanult elméleti anyagot vegyítettem a szakmai gyakorlat során megtanult gyakorlati tudnivalókkal és módszerekkel. A szakdolgozat harmadik fejezete (Játszótéri szabványosítás) internetes és könyvtári kutatómunka eredménye, a negyedik fejezet (Kötelező játszótéri szabványok Magyarországon) önálló dokumentumelemzés és minőségügyi szakemberekkel történő személyes konzultáció eredménye, az ötödik fejezet (A Fővám téri játszótér megépítése) pedig önálló dokumentumelemzés, az építésvezetővel történő interjú valamint személyes helyszíni vizsgálatok és mérések eredménye. 6

A SZABVÁNYOSÍTÁS

2.

2.1 Mi a szabvány, mi a szabványosítás? „ A szabvány a minőség törvénye.1 ” Legegyszerűbben ezzel a frappáns mondattal fogalmazható meg a szabvány mibenléte. A minőség törvénye, hiszen egy kötelező minta, melynek betartásával minőségi munkavégzés, azáltal pedig minőségi termék érhető el. A hosszabb és precízebb definíció pedig így hangzik: „ A szabvány ismétlődő műszakigazdasági feladatok optimális megoldásának mintája, amelyet közmegegyezéssel hoztak létre, és amelyet arra illetékes szerv jóváhagyott és (szabványként) közzétett. A szabvány tehát egy elismert szervezet által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan dokumentum, amely tevékenységekre vagy azok eredményére vonatkozik és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia.2 ”. Nézzük meg alaposabban a fent leírt definíciót! „Ismétlődő műszaki-gazdasági feladatok optimális megoldásának mintája.” Ahogyan a bevezetésben is leírtam a szabványok térnyerésének egyik mozgatórugója a tömegtermelés beindulása volt, hiszen ennek következtében egyre inkább ismétlődő műszaki és gazdasági feladatokat kellett megoldani. A céhek korában még minden cipész a saját elgondolásai alapján, önállóan gyártotta le egyesével a cipőket, a tömegtermelés beindulásával viszont már futószalagok mellett, gondosan megtervezett gyártási szakaszok elvégzése után készült el a cipő. Így minden termék egyforma lett, mivel egyazon gyártási struktúra alapján jött létre. Természetesen hibás termékek, selejtek, ilyenkor is létrejöttek. Ezek számának csökkentése a vállalkozók elemi érdeke, hisz a selejt elpazarolt alapanyagot és elpazarolt munkaidőt jelent. A selejtszám csökkentésének legkézenfekvőbb módja olyan optimális gyártási lépések és utasítások megteremtése volt, melyeknél a hiba előfordulásának esélye a legminimálisabb. Ezeknek az optimális megoldásoknak az egésze maga a szabvány. A fentebb említett definíciónak még van egy nagyon fontos eleme: „… optimális megoldásának mintája, amelyet közmegegyezéssel hoztak létre, és amelyet arra illetékes szerv jóváhagyott és (szabványként) közzétett.”. Anwar Mustafa-...: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.33 Anwar Mustafa-...: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.35

1 2

7

Tehát a szabványt mindig az arra illetékes szerv hagyja jóvá és teszi közzé. Ez nagyon fontos, mert így ellenőrizhető, hogy csak megfelelő háttérrel és megfelelő szakemberek segítségével kidolgozott szabványok készülhetnek el. Ilyen szervezet nemzetközi szinten az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet), regionális szinten, Európában a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság), helyi szinten pedig, Magyarországon az MSZT (Magyar Szabványügyi Szervezet). A szabványok jóváhagyására és közzétételére jogosult szervezetekről és az azok közti hierarchiáról bővebben a „A szabványosítás rendszerének szintjei” című fejezetben lesz szó. Most, hogy már megnéztük mi a szabvány, nézzük meg mi a szabványosítás. „A szabványosítás olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra, azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A tevékenység elsősorban a szabványok kidolgozásából, kibocsátásából és alkalmazásából áll.3”. Látható, hogy a definíció első fele tulajdonképpen megegyezik a szabványnál leírtakkal: ismételten felmerülő feladatokra, tevékenységekre, problémákra kínált megoldás, melynek célja, hogy az eredmény a lehető legkedvezőbb legyen. Tehát a szabványosítás a szabványokkal kapcsolatos tevékenység. A definíció második fele már magáról a tevékenységről szól, eszerint a szabványosítás a szabványok kidolgozásából, kibocsátásából és alkalmazásából áll. Látható, hogy maga a szabványosítás tulajdonképpen egy többszereplős folyamat: a szakemberek először létrehozzák (kidolgozzák), majd az arra illetékes szervezetek kibocsájtják, végül pedig a vállalatok alkalmazzák a szabványt. A szabványokkal kapcsolatban még egy dologra lényeges kitérni: különbséget kell tenni a szabvány és a sztenderd között. Hajlamosak lehetnénk azt hinni, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz (végül is a standard angol szó magyarul szabványt jelent), de nem így van. A szabvány egységes nemzetközi szinten (az ISO bocsátja ki ezeket), nem lehet a bevezetésükre kötelezni a cégeket, bevezetésük után tanúsíttatni és auditáltatni kell a céget. Időszakonként ellenőrzik, hogy a cég betartja-e a szabványban foglaltakat, évente ellenőrző auditot, háromévente pedig megújító auditot tartanak. Ha nem felel meg a cég működése a szabványban leírtaknak, az auditáló szervezet először ideiglenesen, majd ha nem történnek meg időre a változtatások, végérvényesen is elveheti a certifikátot (tanúsítványt). A sztenderdek nem kötelezőek, de egy nemzeti szervezet (pl. a HACCP esetében az ÁNTSZ) kötelezheti rá az adott céget. Csak egy adott földrajzi régióban használják, nemzetközi szinten nem egységes a használatuk (pl. HACCP-t az Európai Unióban és az 8

USA-ban használják). Nem auditáló cég ellenőrzi a sztenderdben foglaltak betartását, hanem egy felügyeleti szervezet (a sokszor említett HACCP esetében ez az ÁNTSZ). A felügyeleti szervezet nem megfelelő működés esetén szankcionálhat, pénzbírságot szabhat ki, vagy az adott vállalat bezárását is elrendelheti. A sztenderdeket validálni és verifikálni is kell.

2.2 A szabványosítás célja és funkciói Mint ahogy már a szabvány és a szabványosítás definíciójánál is láthattuk a szabványosítás célja elsősorban az adott ismétlődően felmerülő feladatra, tevékenységekre egy olyan megoldást (megoldási mintát) találni, amely használata során az eredmény a lehető legkedvezőbb. De nézzük meg most kicsit részletesebben, hogy mik is a szabványosítás céljai:„ – Az

általános

és

ismételten

alkalmazható

eljárások,

műszaki

megoldások

közrebocsátásával a termelés korszerűsítése, a szolgáltatások színvonalának javítása. – A nemzetgazdasági igények érvényesítése a nemzetközi és európai szabványosítási tevékenységekben. – A kereskedelem műszaki akadályainak elhárítása. – A műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű bevezetése. – Az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdek, a biztonság védelme, a megfelelőség-tanúsítás követelményrendszerének kialakítása. – A hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetése – A minőség védelme.3” A felsorolásból látható, hogy sokkal sokrétűbbek a szabványosítás céljai, mint ahogy a definíciók alapján gondoltuk. A szabványosítás sok mindenre és sok mindenkinek jó. A jól és kis hibaszázalékkal működő technológiák elterjedésének köszönhetően nő az előállított termékek és szolgáltatások színvonala, vagy más szóval a minősége. Ebből pedig látszik, hogy tulajdonképpen a szabványosítás célja megfelelő minőségű termékek és szolgáltatások létrehozása. Ez az általános minőségjavítás pedig sok mindenre hathat, javítja az országok közötti kereskedelmet, és az országok közötti technológiai együttműködést is. A máshol kitalált és bevezetett, jól működő gyártási eljárások gyorsan szabvánnyá válhatnak, és hamar elterjedhetnek az egész világon. A szabványosításnak köszönhetően létrejött megfelelő minőségű termékek és szolgáltatások pedig javítják a társadalom munkavégzését, egészségügyét, környezetét, tudásszintjét, egyéni- és közbiztonságát, azaz az emberek életszínvonalát. Véleményem szerint ezek alapján Anwar Mustafa-...: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.37 9

3

egyértelmű, hogy a szabványosítás célja tulajdonképpen az emberek életszínvonalának növelése, tehát a szabványok kidolgozása, kibocsátása és alkalmazása mindannyiunk közös érdeke. A szabványosítás funkciókkal is rendelkezik, nézzük meg, melyek ezek3: – Ismételhetőség, többszörözhetőség: Erről már többször is volt szó az eddigiekben, hisz

a

szabványok

tulajdonképpen

megoldási

minták

ismétlődően

felmerülő

tevékenységekre az optimális megoldás elérése érdekében. Tehát ennek a funkciónak köszönhető, hogy egy adott termék vagy szolgáltatás ugyanúgy készülhessen el, és ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezzen, bárhol is gyártják a világban. – Csatlakoztathatóság és cserélhetőség: A termékek minőségét javítja az is, hogyha könnyen használhatóak bárhol és bármilyen körülmények között. Jó példa erre az Amerikában vásárolt hajszárító esete is. Amerikában a hálózati feszültség 110 Volt, Európában 220-230 Volt. Ennek következtében az Amerikában árusított hajszárítók a 110 voltos feszültséghez készülnek, így ha ezeket hazahozzuk Magyarországra, akkor itthon nem fognak működni. Ha viszont a hálózati feszültség az egész világon egységes, szabványosított lenne, akkor ilyen probléma sem fordulhatna elő. Véleményem szerint könnyen belátható, hogy egy ilyen probléma megoldása is jócskán növelné az emberek életszínvonalát. Cserélhetőségen pedig az alkatrészek kompatibilitását értjük, tehát azt, hogy egy adott terméktípus különböző termékeinek alkatrészei a lehető legnagyobb mértékben kicserélhetőek legyenek egymás között. – Választékrendezés: Ez a funkció a gyártó és a vevő ellentétes érdekeinek összehangolásáról szól. A gyártó érdeke, hogy minél jobb terméket tudjon minél drágábban eladni, a vevőé pedig, hogy (szintén) minél jobb terméket tudjon minél alacsonyabb áron megkapni. Tehát mindkét fél érdeke a termékek színvonalának növelése, csak az árban vannak ellentétek közöttük. A választékrendezés a vállalatok közötti kooperációról is szól. A közgazdaságtan ír a komparatív előnyök modelljéről, miszerint egy adott vállalatnak vagy országnak az a leghatékonyabb, ha egy olyan termék vagy szolgáltatás előállítására szakosodik, amelyikben előnye van a többi vállalattal vagy országgal szemben. A szabványosítás pedig pont a szakosodást segíti elő, segítségével elérhető, hogy minden vállalat (vagy ország) arra szakosodjon, amiből hatékonyan tud magas minőséget előállítani. Így minden vállalat fejlesztheti a saját gyártási eljárásait, melyekből később szabványok lesznek, amelyek pedig majd elősegítik a magas minőségű termékek és szolgáltatások létrejöttét. Ez pedig végső soron szintén az emberek életszínvonalának növeléséhez járul hozzá. Anwar Mustafa-...: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.37 10

3

– A minőség szabályozása: Talán ez a szabványosítás legfontosabb funkciója. Az eddig leírtakból kiderül, hogy a szabvány egyértelműen meghatározza a minőséget. Mert mi is a minőség? „A minőség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzőinek egy csoportja a követelményeket. Ez azt jelenti, hogy a termék és szolgáltatás mindazon tervezési, gyártási, értékesítési és karbantartási jellemzőinek teljes összetettsége, amely által a termék és szolgáltatás a használat során kielégíti a vevő elvárásait. Tehát az igények és elvárások teljesítésének a mértéke.4” Tehát a definíció alapján látható, hogy a minőség azt jelenti, hogy a termék vagy szolgáltatás tulajdonságai mennyire elégítik ki a vevők elvárásait, kívánalmait. Magas minőség esetén nagymértékben ki vannak elégítve ezek az elvárások, alacsony minőség esetén kevésbé. Az eddigiekben már láthattuk, hogy a szabvány célja a leghatékonyabb módon, a fogyasztó elvárásainak leginkább megfelelő termékek és szolgáltatások létrehozása. Azaz olyan termékeké és szolgáltatásoké, amelyek leginkább megfelelnek a fogyasztók igényeinek, leginkább kielégítik azokat. Tehát a szabvány célja tulajdonképpen magas minőségű termékek és szolgáltatások létrehozása, azaz ahogy fentebb is írtam, a szabvány egyértelműen meghatározza a minőséget. – A technikai haladás aktuális helyzetének tükrözése: Erről tulajdonképpen már volt szó az eddigiekben. Ez a funkció azt jelenti, hogy a szabványok mindig a legújabb, legmodernebb, technológiailag a legmagasabb szinten álló módszereket és eljárásokat tartalmazzák, így elvileg a szabványok a technikai, technológiai haladás aktuális helyzetét tükrözik. Ahogy fejlődik a technika, új módszereket, új eljárásokat találnak ki, amelyek beépülnek a szabványokba, ezáltal pedig elterjednek az egész világon. – Alkalmasság: „A felhasználó általánosan támasztható igényeinek tolmácsolása a gyártóhoz, lehetővé téve a technika fejlődését a jobb minőség érdekében3”. Ahogyan „A minőség szabályozása” funkciónál is írtam, a szabvány célja tulajdonképpen magas minőségű termékek és szolgáltatások létrehozása. Mivel pedig a minőség a vevői igények kielégítésének a mértékét jelenti, ezért belátható, hogyha a szabványok segítségével minőségi termékeket és szolgáltatásokat akarunk létrehozni, akkor a termékek és szolgáltatások tulajdonságait, termékjellemzőit úgy kell megalkotni, hogy azok megfeleljenek a felhasználó általánosan támasztható igényeinek. – A vevők tájékoztatása: Természetesen minden vásárló szeretné a legkiválóbb minőségű terméket a legalacsonyabb áron megkapni, de ez sajnos nem lehetséges. A gyártók és a vevők közös érdeke, hogy a piacon egyaránt legyen kiváló és gyengébb minőségű áru is. Így a vevőknek lehetőségük lesz kiválasztani a számukra leginkább megfelelő ár-érték kombinációval rendelkező terméket vagy szolgáltatást. 11

Szabványtípusok

2.3

A

szabványok

értelemszerűen

nagyon

sokféle

típusúak

lehetnek,

hiszen

tulajdonképpen bármilyen tevékenységet (gyártás, szolgáltatásnyújtás, kereskedelem) le lehet szabályozni szabványok segítségével. Most bemutatnék egyfajta csoportosítást a szabványok típusait illetően4: – Alapszabvány: Ezek olyan szabványok, melyeknek vagy nagyon széles hatókörük van, vagy egy bizonyos területre nézve általános rendelkezéseket tartalmaznak. Az alapszabványokat lehet közvetlenül alkalmazni, de szolgálhatnak más szabványok alapjául is. Alapszabvány például az SI-mértékrendszer, mely a nemzetközileg általánosan elfogadott mértékegységeket (méter, kilogramm, másodperc) és azok pontos értékét tartalmazza. A szabványosítás a mai világban sem valósult meg teljes mértékben, ennek egyik példája, hogy a világ legtöbb országában ugyan ma már kilogrammban számolják a súlyt, de Angliában például még a mai napig is ragaszkodnak a saját hagyományos mértékegységükhöz, a fonthoz az emberek. – Terminológiai szabvány: Olyan szabvány, amely szakkifejezéseket (terminusokat) tartalmaz, rendszerint meghatározásukkal együtt, esetenként magyarázó megjegyzések, illusztrációk illetve példák kíséretében. A terminológiai szabványok nem tartalmaznak sem

műszaki

követelményeket,

sem

pedig

vizsgálati

módszereket.

Tehát

tulajdonképpen egy terminológiai szabványt úgy kell elképzelnünk, mint egy szakma vagy egy szakterület "értelmező szótárát", amely leírja az adott szakterület alapfogalmait, azok definíciót, esetleg illusztrációkkal és példákkal színesítve. – Termékszabvány: A termékszabványok olyan követelményeket határoznak meg, amelyeket egy terméknek vagy egy termékcsoportnak teljesíteni kell ahhoz, hogy alkalmas legyen a rendeltetésszerű használatra. Tehát a termékszabvány egy termékekkel kapcsolatos követelményszabvány, amely megszabja, hogy a kereskedelmi forgalomba kikerülő termékek adott termékjellemzőinek milyen paramétereknek kell megfelelniük. Többféle

típusú

termékszabvány

létezik,

vannak

anyagszabványok,

méretszabványok, és féleségcsökkentő szabványok. Az anyagszabványok a termék gyártása során felhasznált alapanyagok pontos meghatározását tartalmazzák, a méretszabványok pedig az elkészült termék méreteiről fogalmaznak meg előírásokat. A féleségcsökkentő szabványok a termékalkatrészek egységesítésének megvalósítására tartalmaznak előírásokat, így javítva a termékek egyszerűbb felhasználhatóságot és az alkatrészek kompatibilitást. Széchenyi István Egyetem, Mechatronika Tanszék: Műszaki dokumentumok (Szabványosítás), 2010

4

12

– Szolgáltatási szabvány: Nagyban hasonlít a termékszabványhoz, azzal a különbséggel, hogy ez szolgáltatásokra vonatkozik. Tehát a szolgáltatási szabvány olyan követelményeket határoz meg, amelyeket egy szolgáltatásnak ki kell elégítenie ahhoz, hogy a rendeltetésszerű alkalmassága megvalósuljon. Ilyen szolgáltatási szabványok vannak jelen a szállítás, a szállodaüzemeltetés, a távközlés, a bankügyek, a biztosítás és a kereskedelem területén is. – Eljárási szabvány: Az eljárási szabvány olyan követelményeket határoz meg, amelyeket egy eljárásnak ki kell elégítenie ahhoz, hogy rendeltetésszerű alkalmassága megvalósuljon. Ebbe a csoportba tartozik például egy termék előállítási eljárás is. Az MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány például vállalatok (illetve a vállalatok folyamatainak, eljárásainak) megfelelő működésének a szabályait rögzíti. A szabványnak való megfelelést audit keretében ellenőrzi le egy arra jogosult szervezet, és ha a működést és a folyamatokat rendben találta, akkor a cég tanúsítványt kap az adott szabványnak való megfelelésről. – Csatlakozási szabvány: A csatlakozási szabvány termékek vagy rendszerek csatlakozási

pontjainak

illeszthetőségével

(kompatibilitásával)

kapcsolatos

követelményeket határoz meg. Ha visszaemlékezünk a szabványok funkcióira, ott az egyik funkció a csatlakoztathatóság és cserélhetőség volt. A csatlakozási szabványok fő feladata pontosan ezen funkció teljesítése, például annak az elérésével, hogy az azonos típusú, de különböző márkájú termékek (pl. számítógépek, autók, elektronikai eszközök) alkatrészei minél nagyobb mértékben kicserélhetőek (kompatibilisek) legyenek egymással. – Vizsgálati szabvány: A vizsgálati szabvány vizsgálati módszerekkel foglalkozik, esetenként pedig a vizsgálatokhoz tartozó egyéb feladatokkal (mintavétel, statisztikai módszerek alkalmazása, vizsgálatok sorrendje) kapcsolatos előírásokat is megfogalmaz. Sok közös kapcsolódási pontja van a termékszabványokkal, ugyanis a termékek gyártása során elvégzendő vizsgálatok pontos feladatait, sorrendjét és statisztikai módszereit is gyakran ez a szabvány határozza meg. Így vannak olyan szabványrendszerek, ahol a vizsgálati szabvány a termékszabványok egy típusát testesíti meg. – A megadandó adatok szabványa: Ez egy olyan szabvány, amely azokat a jellemzőket tartalmazza, amelyekről adatot kell megadni, hogy ezáltal meg tudják határozni magát a terméket, az eljárást vagy a szolgáltatást. Ezek lehetnek a szállító vagy a vásárló által megadandó adatok. 13

2.4 A szabványosítás rendszerének szintjei5 A szabványosítás rendszerének alapvetően öt szintje van. Ezek hierarchikus viszonyban állnak egymással, a hierarchia szerinti sorrend a következő: a legmagasabb szinten a nemzetközi szabványosítás áll, azt követi a regionális szabványosítás, majd a nemzeti, a vállalati és a szakmai szabványosítás következik. Nemzetközi szabványosítás: A legfelső szintnek, a nemzetközi szabványosításnak a két legjelentősebb és legnagyobb szervezete az ISO és az IEC. Az ISO (International Standard Organization) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Az ISO a szabványosítás legnagyobb és legjelentősebb szervezete, 1946-ban alapították, központja Svájcban, Genf városában található. Ez tulajdonképpen egy nemzetközi szövetség, amely több mint 100 nemzet szabványosítással foglalkozó szervezetét (Magyarországról például az MSZT-t: Magyar Szabványügyi Testületet) foglalja magába. A világ 203 országából jelenleg 163 az ISO tagja (főleg afrikai és közép-ázsiai országok nem léptek még be). A szabványokat az ISO dolgozza ki, ezeket veszik át és adaptálják a regionális, majd pedig a nemzeti szinten lévő szabványügyi szervezetek. Egy szabvány kidolgozása és kiadása hosszú folyamat, nézzük most meg ennek a lépéseit6. Maga a folyamat 6 szakaszból áll. Első a javaslattételi szakasz. Ennek során a releváns technikai bizottságok (TC) és albizottságok (SC) tagjai szavaznak arról, hogy egyáltalán szükség van-e az adott szabványra. Az adott szabvány kidolgozásának javaslata akkor kerül elfogadásra, ha a TC és SC tagok többsége igennel szavazott, és legalább 5 tag vállalta, hogy a bizottságuk részt vesz majd a szabvány kidolgozásában. Második az előkészítési szakasz. Ebben a szakaszban általában szakértők egy csoportja egy elnök vezetésével (akit a releváns TC-k és SC-k választanak meg) elkészíti a leendő szabvány munkaközi tervezetét (working draft). A munkaközi tervezet a lehető legjobb technikai megoldásokat kell, hogy tartalmazza a szabvány által szabályozni kívánt terület eljárásaira, folyamataira, termékeire stb. vonatkozólag. Majd pedig az a bizottság, amely alá a szabvány kidolgozásában részt vevő munkacsoport tartozik, javaslatokat tehet a munkaközi tervezet esetleges javítására, átalakítására vonatkozólag. Harmadik a bizottsági szakasz. Miután az adott bizottság elfogadta a munkaközi tervezetet, az bejegyzésre kerül az ISO Központi Titkárságán. Ha a tervezet tartalmáról való konszenzus eléréshez szükséges más TC-k és SC-k is szavazhatnak a tervezetről. Miután a konszenzus létrejött, a munkaközi tervezet szövegét véglegesítik, és ISO szabványtervezet (DIS) készül belőle. Anwar Mustafa-...: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest, p. 39-43 14 Standards, 2010, Iso.org: Stages of the development of Inernational

5 6

Széchenyi István Egyetem, Mechatronika Tanszék: Műszaki dokumentumok (Szabványosítás), 2010

5

Negyedik a vizsgálati szakasz. A szabványtervezetet (DIS) az ISO Központi Titkársága eljuttatja minden nemzeti tagszervezethez szavazás és véleményezés céljából, melyre öt hónap áll rendelkezésükre. Ha a tagszervezetek kétharmada elfogadja a szabványtervezetet (és a tagszervezeti összlétszám egy negyedénél többen nem szavaznak ellene), akkor a szabványtervezetből végleges szabványtervezet (FDIS) lesz. Ellenkező esetben a szabványtervezetet visszaküldik a kidolgozásával eddig is foglalkozó munkacsoportnak további javítások céljából, majd ha ezeket elvégezték, akkor a Központi Titkárság újfent eljuttatja a tervezetet minden nemzeti tagszervezethez. Ötödik a jóváhagyási szakasz. A végleges szabványtervezetet megküldik az ISO minden nemzeti tagszervezetének egy végső Igen/Nem szavazásra, melyre 2 hónap áll rendelkezésükre. Az ezen időszak alatt kapott technikai észrevételeket már nem használják fel ebben a szakaszban, hanem feljegyzik őket a szabvány jövőbeli finomítása céljából. Ha a tagszervezetek kétharmada elfogadja a végleges szabványtervezetet (és a tagszervezeti összlétszám egy negyedénél többen nem szavaznak ellene), akkor a végleges szabványtervezetből

nemzetközi

szabvány

lesz.

Ellenkező

esetben

a

végleges

szabványtervezetet visszaküldik a kidolgozásával eddig is foglalkozó munkacsoportnak további javítások céljából, majd ha ezeket elvégezték, akkor az ISO újfent eljuttatja a tervezetet minden nemzeti tagszervezethez. Hatodik a szabványkiadás szakasza. Miután a végleges szabványtervezetet elfogadták, már csak apróbb szerkesztési változások történnek a végleges szövegben. Majd pedig a végleges szöveget eljuttatják az ISO Központi Titkárságára, ahol bejegyzik, mint nemzetközi szabványt. Minden nemzetközi szabványt a kiadás után minimum 3 éven belül egyszer felülvizsgálnak, majd az első felülvizsgálatot követően minden ötödik évben. A nemzeti tagszervezetek szavazatainak egyszerű többségére van szükség a szabvány megerősítéséhez, felülvizsgálatához vagy visszavonásához. A nemzetközi szabványosítás másik jelentős szervezete az IEC (International Electrotechnical Commission), azaz a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság. Hasonlóan az ISO-hoz, ez a szervezet is nemzetközi szabványokat alkot és bocsát ki. De míg az ISO általánosan, szinte minden szakma és terület számára dolgoz ki szabványokat, addig az IEC inkább csak az elektrotechnikai és a távközlési ipar számára. Szabványaik többek között generátorok, otthoni és irodai elektronikai eszközök, optikai szálak, félvezetők, elemek, illetve nap- és vízenergiát hasznosító eszközök szabályozására készültek. 1906ban alapították, székhelye a svájci Genf városában található. 59 teljes jogú tagja és 22 részleges jogosultságú tagja van, hazánk a teljes jogú tagok közé tartozik. 15

Regionális szabványosítás: A szabványosítás rendszerének második szintje a regionális szabványosítás. Ez a szint a nemzetközi és a nemzeti szabványosítás szintje között helyezkedik el, tulajdonképpen régiók (földrészek) szabványosítási tevékenységét jelenti. Minden földrészének (esetenként régiónak) külön regionális szabványosítási szervezete van. Európában ezt a feladatot a CEN látja el (Comité Européen de Normalisation, azaz Európai Szabványügyi Bizottság), Afrikában az ARSO (African Regional Organization for Standardization, azaz Afrikai Regionális Szabványügyi Szervezet), Latin-Amerikában a COPANT (Pan American Standards Commission, azaz Páneurópai Szabványügyi Bizottság). Óceánia és Ausztrália területén a PASC (Pacific Area Standards Congress, azaz Csendi-óceáni Szabványügyi Kongresszus), az arab országokban pedig az ASMO (Arabic Standards and Measurements Organization, azaz Arab Szabvány- és Mérésügyi Szervezet). Mivel szakdolgozatom a magyar játszótéri szabványokról szól (melyek az európai játszótéri szabványokon alapulnak), ezért úgy látom célszerűnek, hogy az európai regionális szabványügyi szervezetekről írok részletesebben. Az egyik legjelentősebb európai szabványügyi szervezet a CEN, vagyis az Európai Szabványügyi Bizottság. A CEN egyrészt saját szabványokat dolgoz ki, másrészt pedig az ISO által kibocsátott szabványokat adaptálja az európai regionális térség sajátosságaihoz. Ezek a szabványok EN ISO (norme européenne) kezdőbetűkkel kerülnek kiadásra, ezek elé kerülhet a nemzeti szabványügyi szervezet (Magyarországon az MSZT) jelzése is, ami ebben az esetben az MSZ. Így egy szabvány teljes nevének ezeket mind tartalmaznia kell, mint például az MSZ EN ISO 9001:2009 minőségirányítási rendszerekről szóló szabvány. Ha a szabványt a CEN készítette el és adta ki, akkor az ISO-nak nem kell szerepelnie a szabvány nevében, ilyen például a későbbiekben említésre kerülő MSZ EN 1177:2008 ütéscsillapító játszótéri talajokról szóló szabvány. A szabvány nevében a betűk után a szabvány száma (1177 a fenti példában), majd a kettőspont után a kiadás éve (2008 a fenti példában) kerül sorra. A CEN székhelye Brüsszelben, Belgiumban található. 1961-ben hozták létre. Harmincegy tagja van: a huszonhét európai uniós tagállam, valamint Horvátország, Svájc, Norvégia és Izland. A CEN a szabványok kibocsátásával hozzájárul az európai térség egységesüléséhez (azonos követelmények a termékekkel és szolgáltatásokkal szemben, azonos biztonsági előírások, egymással kompatibilis alkatrészek stb.), a szabad kereskedelem elősegítéséhez, a termékek és szolgáltatások általános biztonsági szintjének emeléséhez, valamint nem utolsósorban az európai emberek életszínvonalának javításához.

16

Szorosan együttműködik más európai szabványügyi szervezetekkel, többek között a CENELEC-kel és az ETSI-vel. Jelentős európai szabványügyi szervezetek a CENELEC és az ETSI. A CENELEC7 egy francia mozaikszó (Comité Européen de Normalisation Électrotechnique), azaz Európai Elektronikai Szabványosító Bizottság. A CENELEC felel az elektrotechnikai területeket szabályozó szabványok kialakításáért. Az ETSI-vel a CEN-el együtt alkotja az európai szabványügyi rendszer alapját. 1973-ban jött létre, a CENELCOM és a CENEL összevonásaként (azidáig ez a két szervezet foglalkozott az elektrotechnikai szabványok létrehozásával). Székhelye Brüsszelben, Belgiumban található. 31 tagja van, főként európai uniós országok, de a tagok közé tartozik Izland, Norvégia, Svájc és Horvátország is. Az ETSI8,9 (European Telecommunications Standards Institute) az Európai Távközlési Szabványosító Intézet angol rövidítése. 1988-ben jött létre az Európai Bizottság és az EFTA Titkárságának segédletével. Székhelye a franciaországi Sophia Antipolisban található. Az ETSI a telekommunikációs eszközök és hálózatok területén végzi szabványosító tevékenységét, részt vesznek többek között a mobiltelefonok, a mobiltelefon hálózatok (TETRA) és technológiák (3G), valamint különböző internetes eszközök és hálózatok szabványosításában. Érdekesség, hogy az ETSI tagjai nem országok, hanem különböző telekommunikációs vagy a kommunikációval (számítástechnikával) valamilyen módon kapcsolatban álló vállalatok. 740 tagja van a világ 62 országából. Tagjai között olyan nagy nevek is megtalálhatóak, mint az Apple, a Microsoft, a Nokia, a Sony Ericson, a Telenor és a T-Mobile. Habár az Európában használt szabványokat valamelyik nemzetközi (pl. ISO) vagy európai szabványügyi szervezet (pl. CEN) adja ki, a szabványokat kötelezővé csak az Európai Unió vagy az adott nemzet kormánya teheti. Az Európai Unió különböző szintű dokumentumokat adhat ki, ezek egymással hierarchikus viszonyban állnak. Legmagasabb szinten az uniós direktíva (irányelv) van, amely olyan elveket fogalmaz, melyeket a tagállamok kötelesek figyelembe venni és betartani a minél teljesebb európai jogharmonizáció elérése céljából. Ezeket az elveket nemzeti szinten jogszabályként kell rögzíteni, és alkalmazni. A direktívák alatt a hierarchiában az európai szabványok állnak (melyek jele EN, norme européenne). Ezeket vagy maga a CEN bocsájtja ki, vagy ISO által kibocsátott szabványok, melyeket a CEN adaptált az európai sajátosságokhoz. Ezeket nemzeti szinten nemzeti szabványként be kell vezetni, és minden régebbi vagy ezzel ellentétes szabványt hatálytalanítani kell. 7

Cenelec.eu: About Cenelec, 2010 Etsi.org: About ETSI, 2010 9 Portal.etsi.org: List of All ETSI Full Members,172010 8

Széchenyi István Egyetem, Mechatronika Tanszék: Műszaki dokumentumok (Szabványosítás), 2010

5

Az adott kormány jogszabályban szabályozhatja, hogy az így bevezetett szabvány használata kötelező vagy önkéntes-e az érintett szervezetek és vállalatok számára. A következő szinten a harmonizációs dokumentumok állnak (jelzésük HD, az angol „harmonized document” kifejezés alapján). Ezek a dokumentumok nagyban hasonlítanak az európai szabványokhoz, de a harmonizációs dokumentumok esetében alternatív lehetőségek állnak rendelkezésre az egyes nemzetek eltérő sajátosságainak megfelelően. Legalább a HD számának és címének közzétételével kell nemzeti szinten bevezeti, és az összes régebbi vagy vele össze nem egyeztethető szabványt hatálytalanítani szükséges. A hierarchia legalsó szintjén az európai előzetes szabványok (jelzésük ENV) állnak. Ezek jellemzően gyorsan fejlődő területek, például mikroelektronika, nanotechnológia, számára készülnek. Nemzeti bevezetésük nem kötelező, egy kétéves átmeneti időszakra bocsájtják ki őket, majd a tapasztalatok alapján döntenek a szabvány bevezetéséről, átalakításáról vagy megszüntetéséről. Közzé kell tenni az érdekeltek számára, de ebben az esetben az ellentmondó szabványokat nem szükséges hatálytalanítani. Az ENV szabványok kiadásának elsődleges célja a széleskörű tapasztalatok gyűjtése, és azok majdani beépítése az ENV szabványt felváltó végleges európai szabványokba. Nemzeti szabványosítás: A nemzeti szabványosítás szintje a nemzetközi és a regionális (jelen esetben európai) szabványosítási szint alatt helyezkedik el. Tehát a nemzeti szintű szabványosítás feladata tulajdonképpen a magasabb szintről érkező szabványok magyarra fordítása, esetleges kismértékű átalakítása, és kiadása. Önálló szabványokat is létrehozhatnak, de ez a feladat az európai uniós csatlakozás következtében egyre inkább kikerül a kezükből. A szabványok kidolgozásában a nemzetközi és regionális szervezetek (például az ISO és a CEN) bizottságain keresztül vesznek részt. Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozásával a kapocs még erősebb lett az európai szabványügyi szervezetekkel, a jogharmonizáció elérése végett egyre inkább összehangolták a magyar és az európai uniós szabványokat. Az 1995. évi XXVIII. törvényből kiderül, hogy a szabványosítás alapvetően önkéntes közhasznú tevékenység, a szabványosítással foglalkozó szervezeteknek pedig non-profit alapon kell működniük. Az önkéntességből adódik, hogy alapesetben a nemzeti szabványok alkalmazása nem kötelező, hanem önkéntes, de vannak olyan esetek (például a szakdolgozat témájául szolgáló játszótéri szabványok esete), amikor jogszabály egészében vagy részben kötelezően előírja a szabvány alkalmazását, és a szabványban foglaltak betartását az adott szervezetek és vállalatok részére. A szabványok alkalmazását kötelezővé tévő jogszabályok az esetek egy jelentős részében európai uniós jogharmonizációs törekvések eredményei. 18

Magyarországon a nemzeti szabványosítás feladatait a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) látja el10. 1921-ben alapították, 1995-től köztestületként működik (a fentebb már említett 1995.évi XXVIII. törvénynek köszönhetően). Az MSZT szervezete a következő testületekből áll: Közgyűlés, Szabványügyi Tanács (ez kiemeltem fontos, hisz az ő feladatuk a nemzeti szabványok jóváhagyása, módosítása és visszavonása), Pénzügyi Ellenőrző Bizottság, Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizottságok, Programbizottságok, Nemzeti Szakmai Bizottságok, és Ügyintéző szervezet. Az MSZT sok tevékenységgel foglalkozik, elsősorban természetesen szabványok kidolgozásával, módosításával és visszavonásával, valamint a szabványok érvényességével és értelmezésével kapcsolatos kérdések megválaszolásával. Szabványokat Magyarországon tőlük lehet vásárolni. Ezen kívül tanúsítással és minőségügyi oktatással is foglalkoznak. Az MSZT a szabványokat a Szabványjegyzékben tárolja, melyben a csoportosítás 1995 óta az ICS (szabványok nemzetközi osztályozása) alapján történik. Az ICS tulajdonképpen egy háromszintű osztályozás. Az ICS szám 3 számból áll, melyeket pont választ el egymástól. Az első szám két számjegyű, és az adott szakterületet jelzi, a második szám három számjegyű, és az adott csoportot jelzi, a harmadik szám (nem mindenhol van) pedig két számjegyű, és az alcsoportot jelzi. A szakdolgozat témájául szolgáló játszótéri szabványok a 97.200.40 ICS szám alatt találhatóak (Szórakozás –> Szórakozás eszközei –> Játszóterek). Szakmai és vállalati szabványosítás: A szabványosítás rendszerének szintjei közül ez a kettő helyezkedik el a legalacsonyabban. Ez a két szint sokban hasonlít egymáshoz, ezért együtt mutatom be ezt a két területet. Ezen a két szinten az érintettek nem a felsőbb szintekről (nemzetközi, regionális, nemzeti) származó szabványokat alkalmaznak, hanem ők maguk hoznak létre saját maguk számára szabványokat. Így lehet egy vállalatnak vagy egy szakmának saját szabványa, amelyet ők maguk kötelező jelleggel alkalmaznak. Ezek a szabványok mások számára korlátozottan vagy egyáltalán nem hozzáférhetőek. Ezzel biztosíthatják az adott vállalaton vagy szakmán belül többek között a magas minőséget, a folyamatokat leszabályozottságát valamint a gyártási és egyéb műveletek egységesítését. Jellemzően a vállalati szabványok a titkosabbak, ezeket a vállalatok gyakran féltve őrzött titokként vigyázzák, nehogy a konkurencia tudomást szerezzen legújabb és leghatékonyabb technológiájukról vagy eljárásaikról. A szakmai szabványosítás esetében a kidolgozók általában az adott szakmához, szakterülethez tartozó vállalatok, illetve némely esetben a szakmával kapcsolatban álló szövetségek és egyesületek. A vállalati szabványosítás esetén ezek pedig általában csakis a vállalat alkalmazottai lehetnek. A Magyar Szabványügyi Testület honlapja: Az MSZT-ről, 2010

10

19

JÁTSZÓTÉRI SZABVÁNYOSÍTÁS

3.

3.1 Miért fontos a játszóterek szabványosítása? Az előzőekben már említettem, hogy a szabványosítás végső célja annak az elérése, hogy a világ egészén magas minőségű és biztonságos termékeket tudjanak gyártani. A gyártási és termék előállítási folyamatok leszabályozásával és egységesítésével ezt kívánják elérni. A termékek magas minősége és biztonság az átlagosnál is fontosabb, ha a termék használói gyerekek. A gyerekek védtelenebbek, könnyebben sérülnek meg, és nehezebben tudják megoldani a veszélyhelyzeteket, mint a felnőttek. Így a gyermekek számára készülő termékek (pl. játszótéri eszközök) esetében még az áltagosnál is fontosabb a szabványosítás jelenléte. Ezt az állítást bizonyítja Tinsworth és McDonald tanulmánya11 a játszótéri eszközökkel kapcsolatba hozható halálesetekről és sérülésekről. A tanulmány 2001-ben került kiadásra, és az 1999-es évet vizsgálja. A tanulmány szerint az 1999-es évben az Amerikai Egyesült Államokban 200 000 tizennégy éves vagy annál fiatalabb gyermek szenvedett a játszótéri eszközökkel kapcsolatba hozható sérüléseket. Körülbelül 156 000 gyermek (78%) közterületi játszótereken, 44 000 (22%) gyermek pedig otthoni, vagy más magáncélra épített játszótéren sérült meg. Az alábbi adatokból is látható, hogy a sérülések döntő többsége közterületi játszótereken történik, ezeken ugyanis ritkábbak az ellenőrzések és a karbantartások valamint gyakoribb a vandalizmus. Magyarországon csak a közterületi játszótereknek kell megfelelniük kötelezően a szabványban előírtak, magáncélra mindenki olyan játszóteret épít magának, amilyet szeretne. A tanulmány rávilágít arra is, hogy a sérülések milyen jellegű játszótereken történtek. Az esetek 46%-a az iskola udvarában található játszótéren történt, 31%-a pedig sima utcai játszótéren. A gyermekek 10%-val óvodában illetve bölcsödében, 3%-val otthoni játszótéren, másik 3%-val lakóparkban elhelyezett játszótéren, 2%-val gyorséttermek játszóterén, 9%-val pedig egyéb helyszínen történt a baleset. Tehát látható, hogy a legfontosabb feladat a sima utcai játszóterek, valamint a bölcsődei, óvodai és iskolai játszóterek biztonságosabbá tétele, mivel ezeken történik a legtöbb baleset a gyermekekkel. A CPSC (Consumer Product Safety Commission, a magyar Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez hasonló intézmény az USA-ban) által kiadott tanulmány egy másik része12 a játszótereken bekövetkezett haláleseteket vizsgálja. A tanulmány az 1990 és 2000 közti időszakot vizsgálja, és szintén 2001-ben jelent meg. 11

Tinsworth-McDonald: Injuries and Deaths Associated with Children's Playground Equipment, 2001 Consumer Product Safety Commission: Special 20 Study, 2001

12

A tanulmány szerint az Amerikai Egyesült Államokban az 1990 és 2000 közti időszakban összesen 147 tizenöt évnél fiatalabb gyermek vesztette életét játszótéri eszközök használata során. A halálesetek 70%-a otthoni használat közben történt, 30%-a pedig közterületi játszótereken. Feltűnő, hogy a tendencia a haláleseteknél megfordult. A sérüléseknél az esetek döntő többsége közterületi játszótéren történt, a haláleseteknél ez az arány viszont épp fordított, ebben az esetben az esetek döntő többsége otthoni, magáncélra építetett játszótereken történt. Vajon mi lehet ennek az oka? Véleményem szerint egyrészt az, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is az otthoni játszótereket nem kell tanúsíttatni, nem kell megfeleltetni a szabványnak, valamint nem kell rendszeresen ellenőrizni és karbantartani, így csak a szülők és a gyermekek éberségén múlik, hogy időben felfedezik-e a tönkrement alkatrészeket, a nem megfelelően rögzített elemeket, és az összeszerelési hibákat. Valamint teljes más hatékonysággal tudja felfedezni az esetleges hibákat egy játszóterekkel foglalkozó minőségügyi szakember, mint egy laikus apuka vagy anyuka. Másodsorban pedig az, hogy egy közterületi játszótéren szinte mindig vannak más családok is, így egy esetleges sérülést jóval gyorsabban észre tudnak venni, és el tudnak látni (illetve hívni a mentőket), mint egy otthoni játszótér esetében. A tanulmány a haláleseteket okozatuk szerint is kategorizálta, az esetek 56%-ban akasztás, 21%-ban esés, 16%-ban az eszköz fel- vagy összedőlése, 5%-ban más ok, 1%ban pedig ismeretlen ok okozta a tragédiát. Akasztások esetén gyakran a gyermek ruhájának egy darabja (például a gallér) beleakadt a játszótéri eszköz egy nyílásába, és beszorult, ami fulladást okozott. Az ilyen beszorulási helyek megszüntetéséről külön is rendelkeznek a szabványok, épp az ilyen veszélyek elhárítása céljából. Esések általában többemeletes játszóvárak, csúszdák vagy mászóhálók esetében történtek, ezeknek az előfordulási esélyét több módon is lehet csökkenteni. A játszótéri szabványok részletesen írnak az adott magasságnál kötelezően előírt korlátokról és mellvédekről, a játszótéri eszközök köré és alá építendő ütéscsillapító talajokról, illetve mászóhálók esetében a háló lyukainak maximális méretéről. Az eszköz fel- és összedőlése sok esetben a hiányzó horgonyzás, vagy a tönkrement tartószerkezet következménye volt. Az ilyen esetek megelőzése miatt fontos a szabványban is leírt rendszeres ellenőrzés, karbantartás és felülvizsgálat. A fentiekből is látható, hogy a nem megfelelő odafigyelés és hanyagság milyen súlyos veszélyeket (gyakran életveszélyeket) okozhat. Ezek megszüntetésére alkalmasak a közterületi játszóterek esetén kötelezően előírt játszótéri szabványok. Talán sokszor túlzottan szigorún tűnnek, de belátható, hogy sok esetben életet menthetnek. 21

3.2 A játszótéri szabványosítás kialakulása (az USA példáján keresztül)13 A modern játszóterek a 1900-as évek elején kezdtek el kialakulni Amerikában. Ezek már olyan még ma is ismerős eszközöket tartalmaztak, mint a hinták, a csúszdák, a libikókák, a mászókák és a körhinták. Ezek a játszóterek még főleg a szegényebb városi gyermekek számára készültek, szabadidős és sportolási tevékenységekre. A játszóterek fejlesztésére nagy hatást gyakorolt az 1960-as években John F. Kennedy amerikai elnök „Testmozgás az Ifjúság Számára Tanácsa” (Council on Youth Fitness). Így a fő cél megint a sportolás és a testmozgás lett, így a játszóterek kikövezett burkolatot, drótkerítéseket és szürke, unalmas acélszerkezeteket tartalmaztak. A következő években játszótér tervezők és gyermekpszichológusok

hevesen

kritizálták

ezeket

a

hagyományosnak

mondott

játszótereket. A kritikák alapját egyrészt a játszóterek esztétikai megjelenése szolgáltatta (szürke, komor acéleszközök), másrészt pedig az, hogy ezek az eszközök csak testmozgásra voltak alkalmasak, mindenféle fantáziát és kreativitást kiöltek a gyerekekből. De a fő probléma a játszóterek biztonságossága volt. 1972-ben a kormány létrehozta a CPSC-t (Consumer Product Safety Commission, a magyar Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez hasonló intézmény), melynek egyik legelső intézkedése az volt, hogy egy átfogó felmérést készített a sürgősségi ambulancián. Egy statisztikát készítettek, hogy melyik sérülést, balesetet milyen típusú termék, milyen hibája, milyen körülmények között okozta. A statisztikából sok minden kiderült, például az is, hogy a játszótéri eszközök rengeteg sérülést okoznak. Így a CPSC egy részletes vizsgálatot végzett a játszótéri sérüléseket illetően 1975-ben, és az így szerzett tapasztalatok alapján 1981-ben kiadták a „Közterületi játszóterek biztonságossá tételének kézikönyvét” (Handbook for Public Playground Safety). Ez a kézikönyv önkéntesen alkalmazható szabványokat tartalmazott a játszótéri eszközöket illetően, melyeket rendszeresen frissítették. A kézikönyv többek között ma már annyira alapvetőnek számító dolgokat tartalmazott, mint a megfelelő ütéscsillapító talaj megléte (ne beton legyen, hanem minimum föld vagy fű), az éles sarkak és kiálló alkatrészek eltüntetése, a korlátok szükségessége a magasabb eszközökre, az esési terek kialakítása (ha leesik a gyermek az eszközről, akkor a talajra essen, ne pedig a játszótéri eszköz valamely alkatrészére), valamint a játszótér közvetlen környezetének tisztán tartása. A kézikönyv külön kitért a rendszeres ellenőrzések, felülvizsgálatok és karbantartások fontosságára is. Ez volt az első tulajdonképpeni játszótéri szabvány, és ennek is - a későbbiekhez hasonlóan – a fő célja a játszótéren bekövetkező sérülések veszélyének és valószínűségének csökkentése volt. Amy Widman: Kids ‘n Safe Play: A Little Playground Safety History, 2008 aug. 22

13

1981-től a CPSC tovább folytatta a tanulmányok készítését, valamint szabványainak - beleértve a játszótéri szabványt is - további kiegészítését és korszerűsítését. A CPSC szabványai továbbra is önkéntes használatúak maradtak, de néhány állam törvénybe iktatta a CPSC szabványok (vagyok azok némileg módosított verzióinak) kötelező használatát a közterületi játszóterek eszközeire vonatkozólag. Így ezekben az államokban minden közterületen álló játszótérnek és azok eszközeinek meg kell felelnie a CPSC kézikönyvében leírtaknak. Az elkövetkező években elkészített tanulmányok azt mutatták, hogy azokban az államokban, ahol kötelezőek voltak a CPSC szabványai, nőtt a játszóterek biztonsági színvonala és csökkent a sérülések száma. 2005-ben az Amerikai Gyermekorvosi Akadémia (American Academy of Pediatrician) folyóiratában megjelent egy cikk a játszótéri szabványok fontosságáról a játszótéren történő sérülések megelőzését illetően. A cikk egy kanadai tanulmányra hivatkozott, amely az új kanadai szabványnak megfelelően átalakított és át nem alakított játszótereket hasonlított össze. A szabvány olyan alapvető változásokat vezetett be, mint a megfelelő ütéscsillapító talaj kialakítása, de már ezek hatására is a vizsgált 136 játszótéren majdnem a felével csökkent a balesetek száma. Azokon a játszótereken, amelyek nem tartoztak a szabvány hatálya alá, és nem kerültek átalakításra, a balesetek száma változatlan maradt. Az Észak-karolinai Közegészségügyi Egyetem is végzett egy hasonló témájú kutatást. A kutatás azt vizsgálta, hogy hogyan változott meg a sérülések aránya ÉszakKarolina közterületi játszóterein az új szabvány 1996-os bevezetése óta. A szabvány bevezetését követő három éven belül 22 százalékkal csökkent a játszótéri balesetek következtében bekövetkező sérülések száma. Ez egy újabb példa volt a játszótéri szabványok jelentős sérülés- és balesetcsökkentő hatásának bizonyítására. Végezetül pedig az Amerikai Fogyasztói Szövetség (Consumer Federation of America) is kiadott egy előírás gyűjteményt „Beszámoló egy törvénymintáról a közterületi játszóterek és eszközeit illetően (Report on Model Law on Public Play Equipment and Areas)” címmel, mely nagyban hasonlított a CPSC által kiadott szabványokhoz. A XX. század második felére már szerte a világban egyre inkább megerősödtek a játszótéri szabványok bevezetését sürgető hangok. Mostanára a legtöbb fejlett országban már bevezettek (általában kötelező jelleggel) a játszótéri szabványokat. Az ISO még nem adott ki nemzetközi játszótéri szabványt, így az egyes régiók illetve országok saját regionális illetve nemzeti játszótéri szabványokat alakítottak ki maguknak. Ezekről lesz szó az elkövetkező néhány alfejezetben. 23

3.3 Játszótéri szabványok az Amerikai Egyesület Államokban14 Ahogyan az előző fejezetben már szó volt róla, az Amerikai Egyesült Államokban a CPSC (a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megfelelője az USA-ban) tette le az amerikai játszótéri szabványosítás alapjait. A CPSC által kiadott és rendszeresen frissített „Közterületi játszóterek biztonságossá tételének kézikönyv” útmutatásokat tartalmaz a közterületi játszóterek építésére, valamint a játszótéri eszközök elkészítésére és telepítésére vonatkozólag. Egyes államokban a kézikönyvben leírt útmutatásokat, javaslatokat kötelezően betartandónak nyilvánították közterületi játszóterek építése esetén. Magáncélra, otthonra készített játszótereknél azonban egyik államban sincs ilyen megkötés. A CPSC csupán egy javaslatgyűjteményt adott ki, de a tulajdonképpeni játszótéri szabványokat az ASTM adta és adja ki (ezek a szabványok nagy részben a CPSC kézikönyvére épültek). A szabványosítás rendszerének szintjeinél öt szintről beszéltünk, de az első két szint (nemzetközi és regionális) nem mindenhol található meg. Az Amerikai Egyesült Államok ilyen szempontból független, és nem az ISO szabványokra építi saját szabványait, hanem ők maguk készítenek saját szabványokat. Mivel az USA majdnem egy kontinensnyi területen fekszik, így regionális szabványügyi szervezetekről se lenne értelme ebben az esetben beszélni. Az Amerikai Egyesült Államokban a nemzeti szabványügyi szervezet az ASTM (American Society for Testing and Materials), ők adják ki az USA-ban kötelezően vagy önkéntes alapon használandó szabványokat. Az ASTM szabványok azonosítója némiképp eltér a Magyarországon és Európában megszokottaktól. A szabvány azonosítója minden esetben egy nagy nyomtatott betűvel kezdődik, ezek jelölik a főkategóriákat. Nyolc főkategória van, A-H-ig vannak megnevezve. Az A főkategória jelöli a vastartalmú anyagokról, a B a színesfémekről, a C a cementről, a kerámiákról, a betonról és az egyéb kőműves anyagokról, a D az egyéb anyagokról, az E az egyéb témákról, az F a speciális célokra alkalmazható anyagokról, a G az anyagok korróziójáról, megromlásáról és tönkremenéséről szóló szabványokat. A H főkategória pedig a különböző közös szabványügyi bizottságokat és kerületeket tartalmazza. A főkategória után következik a szabvány azonosítószáma (egytől négy számjegyig terjedhet a hossza), majd egy kötőjel, és a szabvány kiadásának éve (csak az évszám utolsó két számjegyét tartalmazza, tehát például 1998-ban kiadott szabványoknál ez 98, 2006-ban kiadottaknál pedig 06). Az egyik amerikai játszótéri szabvány azonosítója a következő: ASTM F2223–09. Ebben az esetben az ASTM a szabványt kiadó szervezetet, az F a főkategóriát (speciális célokra alkalmazható anyagok), a 2223 a szabvány azonosítószámát, a 09 pedig a szabvány kiadásának évét (2009) jelöli. 14

Astm.org: Standars, Annual Book of Standards, 2010 24

Most nézzük meg egyesével az amerikai játszótéri szabványokat és azok rövid tartalmát. A szabványokat az azonosítószámuk szerinti növekvő sorrendben ismertetem. Az első szabvány azonosítója ASTM F1292–09, ez a játszótéri eszközök szabad terén (az a terület, amelyet az eszköz használója az eszköz által kikényszerített mozgás során igénybe vehet, például egy csúszda esetében a beülési hely, a csúszdalap, és a leérkezési hely) belül elhelyezni szükséges ütéscsillapító anyagokról szól. A szabvány kifejti, hogy mekkora szabadesési magasság esetén milyen típusú (földtalaj, homok, gumibeton stb.) ütéscsillapító talajt kell alkalmazni és milyen vastagságban. Részletesen ír a vastagság kiszámításáról is, ami egy speciális módszer (HIC, Head Injury Criterion, magyarul Fejsérülési Kritériumrendszer) alapján történik. A következő szabvány azonosítója ASTM F1487–07ae1 (2007-ben ez már a harmadik kiadott verziója a szabványnak), és a közterületi játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről szól. Ez a szabvány eszköztípusonként (hinták, csúszdák, mászókák, stb.) csoportosítva leírja, hogy milyen eszköztípusnál mely dolgokra kell odafigyelni, milyen követelményeket kell betartani a balesetek elkerülése végett. Külön kitér arra is, hogy mely típusú játszótéri eszközt hány éves kor között lehet igénybe venni. A következő szabvány azonosítója ASTM F1918-04, és a SCPE (Soft Contained Play Equipment) eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről ír. SCPE eszközök Magyarországon főleg gyorséttermekben és bevásárlóközpontokban találhatóak, jellemzői a többszintes létesítmények, a műanyag alagutak, a labdákkal teli medencék, a csúszdák, a mászóhálók és a gumibeton talajborítás. Gyakran látni ilyeneket különböző gyorséttermek kültéri részein. A következő szabvány azonosítója ASTM F1951-09b, és a játszótéri eszközök köré és alá épített ütéscsillapító felületek kiválasztásának kritériumairól közöl részletes információkat. A szabvány alaposan kifejti, hogy mely helyzetekben milyen típusú ütéscsillapító felületre (földtalaj, gyep, gumibeton) van szükség, és hogy a különböző ütéscsillapító felületeknek milyen kritériumoknak kell megfelelniük. Érintőlegesen szóba kerülnek a kerekes székesek számára szükséges játszótéri átalakítások is. A következő szabvány azonosítója ASTM F2075–10a. Az azonosítóból látszik, hogy ez egy nagyon friss szabvány, 2010-ben adták ki. A játszótéri eszközök alá és köré elhelyezendő ütéscsillapító felületek közül, a mechanikusan felaprított fáról (kérget és lombot nem tartalmaz) szól. A szabvány a mechanikusan felaprított fára vonatkozó követelményekről (fadarabok mérete, tömörsége, tisztasága, nedvszívó képessége stb.) és az ezeket ellenőrző vizsgálati módszerekről ír részletesen. 25

A következő szabvány azonosítója ASTM F2223-09, és a játszótéri ütéscsillapító felületekről ír bővebben. A szabvány játszótér tulajdonosoknak, üzemeltetőknek és tervezőknek készült azzal a céllal, hogy bemutassa nekik az ütéscsillapítás fontosságát. Felvázolja az ütéscsillapító talajtípusok jellemzőit, illetve azok telepítését és időszakos karbantartását.

Nem

tartalmaz

technikai

információkat,

ezeket

más

játszótéri

szabványokban (ASTM F1292–09, ASTM F1951-09b, ASTM F2075–10a, ASTM F2479– 10 stb.) találhatja meg az érdeklődő. Az utolsó amerikai játszótéri szabvány, melyet bemutatok, az ASTM F2479-10 azonosítót viseli, és az öntött gumiszőnyegről, mint játszótéri ütéscsillapító talajtípusról, ír részletesen. Foglalkozik az öntött gumiszőnyeg speciális tulajdonságaival, illetve vásárlásával, telepítésével és karbantartásával is. A szabvány bővebb információkat közöl az öntött gumiszőnyeg (gumibeton) kívánatos struktúrájáról, alkotóelemeiről illetve azok megfelelő arányáról, valamint ismerteti a helyes telepítési folyamatokat. Ebből a felsorolásból látható, hogy az amerikai játszótéri szabványokat (hasonlóan egyébként a majd később bemutatásra kerülő magyar játszótéri szabványokhoz) alapvetően két csoportba lehet sorolni: a játszótéri eszközökre vonatkozó követelményeket tartalmazó, és a különféle ütéscsillapító felületekre vonatkozó követelményeket tartalmazó szabványokba. A szabványok alkalmazása az adott állam törvényalkotásától függően lehet önkéntes vagy kötelező jellegű. A későbbiekből majd kiderül, hogy sok más ország is átvette az ASTM játszótéri szabványokat, és kötelezővé tette azok használatát.

3.4 Játszótéri szabványok Ausztráliában15 és Új-Zélandon16 Ausztráliában a nemzeti szabványügyi szervezet a Standards Australia. A szervezetet 1922-ben alapították, székhelye Sydney-ben található. Tagja a két nagy nemzetközi szabványügyi szervezetnek, az ISO-nak (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) és az IECnek (Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság). A Standards Australiának három fő feladata van. Információkat gyűjt és közöl a nemzeti és nemzetközi szabványokról, és megteremti a konszenzust az érdekelt felek között (kormány, iparági szereplők, fogyasztók) a szabványok bevezetésének és alkalmazásának ügyében. Részt vesz új szabványok kidolgozásában és kiadásában, mellyel elősegíti az ausztrál iparágak technológiai fejlődését. Valamint megteremti az értékelés és a jutalmazás feltételeit. Létrehozták az AIDA-t (Australian International Design Awards, azaz Ausztráliai Nemzetközi Formatervezési Díjátadó Testületet), mely minden évben értékeli a legjobb ausztrál ipari designokat. Háromfelé díj létezik: Jó dizájn, Kiváló dizájn, és az Év dizájn-ja. 15

Standards.org.au: Developing Standards, 2010 16Standards.co.nz: Minimising Playground Accidents, 2006 aaa 26 15. Standards.org.au: Developing Standards, 2010 15. Standards.org.au: Developing Standards, 2010

Ahogy már az Amerikai Egyesült Államok esetében is láttuk, több játszótéri szabvány is létezik, vannak külön az eszközökről és külön az ütéscsillapító felületekről szóló szabványok. Nos, így van ez az ausztráliai játszótéri szabványok esetében is, itt is több játszótéri szabvány létezik. A szabványok azonosítójának felépítése viszont eltér az amerikai módszertől, ez inkább az európai (és magyar) módszerhez hasonlít. A szabványt azonosítója a nemzeti szabványügyi szervezet kétbetűs azonosítójával (AS) veszi kezdetét, majd ezt követi a szabvány négy számjegyből álló azonosítószám, majd egy kettőspont és a szabvány kiadásának éve. Tehát például az AS 4685:2004 szabvány ausztráliai, 4685 az azonosítószáma, és 2004-ben adták ki. Ha a szabvány azonosítószáma után pont és egy szám áll (pl. AS 4685.1:2004), akkor az a szabvány valahányadik részszabványát jelöli). A legfontosabb játszótéri eszközökről szóló ausztrál szabvány a fentebb már említett AS 4685:2004. Ez a szabvány hat részből áll, és a különféle játszótéri eszközökre vonatkozó követelményeket sorolja fel. Az AS 4685.1:2004 az általános biztonsági követelményekről és vizsgálati módszerekről szól. Az AS 4685.2:2004 a hintákra, az AS 4685.3:2004 a csúszdákra, az AS 4685.4:2004 a kötélpályákra, az AS 4685.5:2004 a körhintákra, az AS 4685.6:2004 pedig a billenőeszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről és vizsgálati módszerekről szól. Érdemes megfigyelni ezt a fajta csoportosítást, mert nagyon hasonlót fogunk majd látni a későbbiekben bemutatásra kerülő magyar játszótéri szabványoknál is. Az AS 2155:1982 (egy eléggé régi, 1982-ben kiadott szabvány) a játszótéri eszközök általános tájolásáról, telepítéséről és karbantartásáról közöl információkat. Az AS 2555:1982 a kalandparkok létrehozásáról, adminisztrációjáról és az eszközeire vonatkozó követelményekről szól. Az AS 1428.3:1992 egy speciálisabb szabvány, ez a fizikailag korlátozottak (mozgássérültek, vakok, stb.) számára tervezett játszóterekről, illetve a hagyományos játszóterek fizikailag korlátozottak számára történő átalakításáról szól. Érdemes megfigyelni, hogy Amerikában is van ehhez hasonló szabvány (ASTM F195109b), Magyarországon viszont nincs. Véleményem szerint pedig ilyenre szükség volna hazánkban. Az AS 4989:2006 pedig kifejezetten és csak a trambulinokra vonatkozó biztonsági követelményekről közöl információkat. Ausztrália és Új-Zéland között sok területen erős az együttműködés, ez alól a játszótéri szabványok sem képeznek kivételt. Két közös játszótéri szabványuk is van, az AS/NZS 4422:1996 és az AS/NZS 4486.1:1997. A szabványok azonosítójában az NZS az új-zélandi nemzeti szabványügyi szervezetet jelöli. Az előbbi szabvány a játszótereken elhelyezésre kerülő ütéscsillapító talajokról (illetve azok sajátosságairól, és az azokra 27

vonatkozó követelményekről és vizsgálati módszerekről) ír, az utóbbi pedig a játszótéri eszközök általános fejlesztéséről, telepítéséről, vizsgálatáról, valamint felügyeletéről és időszakos karbantartásáról közöl részletes információkat Új-Zélandon a nemzeti szabványügyi szervezet a Standards New Zealand (jelölése NZS). 1988-ban alapították, székhelye Wellingtonban van. Tagja az ISO-nak (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) és az IEC-nek (Nemzetközi Elektrotecnikai Bizottság) is. Szabványaik többségét a Standards Australiával (ausztrál szabványügyi szervezet) együttműködve hozták létre, ezek azonosítója AS/NZS jelzéssel (Australian Standard/New Zealand Standard) kezdődik. A legújabb új-zélandi játszótéri szabvány (NZS5828:2004) 2004-ben került kiadásra, és 2005 áprilisától kezdve egy törvény kibocsátásának köszönhetően minden új-zélandi játszótérre kiterjed a hatálya. A szabvány a játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről (valamint azok telepítéséről és karbantartásáról) közöl információkat, valamint szól az ütéscsillapító játszótéri talajokról is. Tartalma jelentős részben megegyezik a fentebb már említett két korábbi ausztrál–új-zélandi közös játszótéri szabvánnyal (AS/NZS 4422:1996 és az AS/NZS 4486.1:1997). A szabvány túlságosan szakmai jellegű volt, és elsősorban a gyártóknak és a tervezőknek szólt, így a játszótér tulajdonosok és üzemeltetők (iskolák, óvodák, lakótelepek, játszóházak, bevásárló központok) további felvilágosítást kértek a Standards New Zealand-tól. Erre válaszként a Standards New Zealand kiadott két kézikönyvet, amely bővebb és egyszerűbben (kevésbé szakmai nyelven) megfogalmazott magyarázatot nyújt az érintetteknek a szabványról. Az SNZ HB 5828.1:2006 (Standards NewZealand Handbook) azonosítójú kézikönyv az általánosan használt játszótéri eszközökre és játszótéri ütéscsillapító talajokra vonatkozó követelményekről ad bővebb tájékoztatást. A kézikönyv kifejezetten a játszótér tulajdonosoknak és üzemeltetőknek szól, számukra ad közérthetően megfogalmazott magyarázatot mind a kültéri, mind a beltéri illetve mind a közterületi mind a magán célra építetett játszóterekre vonatkozó követelményekkel kapcsolatban. Az SNZ HB 5828.2:2006 azonosítójú kézikönyv is a játszótéri eszközökre és a játszótéri ütéscsillapító talajokra vonatkozó követelményeket közöl, viszont kifejezetten bölcsődék, óvodák, gyermekmegőrzők és olyan létesítmények számára, ahol kisebb gyerekekkel foglalkoznak. Egy 1998-as rendelkezésnek köszönhetően Új-Zélandon minden kisebb gyermekekkel foglalkozó intézmény játszótereinek meg kell felelniük minden új-zélandi játszótéri szabványnak. Így ezen intézmények számára különösen fontos volt ez a kézikönyv, mivel könnyebben érthetővé és világosabbá tette az ilyen típusú 28

létesítményekben használatos játszótéri eszközökre (és azok telepítésére illetve karbantartására) vonatkozó követelményeket.

3.5 Játszótéri szabványok Ázsiában17 Ázsiában az országok túlnyomó többsége nem rendelkezik saját játszótéri szabvánnyal, általában valamely nevesebb külföldi szabványt (európai: EN, amerikai: ASTM, ausztrál–új-zélandi: AS/NZS) veszik át. Ezt alkalmazzák országtól függően önkéntes vagy kötelező jelleggel. Csak néhány országban alkottak saját szabványokat, de ott is a szabvány tartalma jelentős részben megegyezik valamely fentebb említett neves külföldi szabvány tartalmával. Három ázsiai ország példáján fogom a következőkben bemutatni a fenti állítások igazságtartalmát. Japánnak jelenleg nincs saját nemzeti játszótéri szabványa. A Japan Ministry of Construction-t (Japán Kivitelezési Minisztérium) bízták meg egy saját japán szabvány kidolgozásának feladatával. Hasonló szabványt akarnak létrehozni, mint az amerikai ASTM F1487–07 szabvány (közterületi játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről szól, eszközcsoportonként csoportosítva: hinták, csúszdák, mászókák stb.). Az 1995-ben létrehozott Playground Safety Network (PSN, Játszótéri Biztonsági Hálózat) foglalkozik a játszóterek biztonságával Japánban, oktatásokat szerveznek, illetve 1997-ben kiadtak egy kézikönyvet a játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről. Jelenleg Hong Kongnak sincs saját nemzeti játszótéri szabványa. A játszótéri eszközök és ütéscsillapító talajok biztonságosságának ellenőrzését külföldi szabványok (ASTM F1487-07, EN 1776, és AS/NZS 4486) alapján végzik el. A hong kongi törvények szerint nem kötelező a közterületi játszótereknek megfelelniük a szabványban leírtaknak, de a fogyasztói tudatosság növekedésével párhuzamosan ez egyre inkább kívánatosabbá vált. Speciálisan a játszóterek biztonságosságával foglalkozó szervezet sincs Hong Kongban. Egyedül a Playright (egy non-profit szervezet) foglalkozik hasonló dolgokkal, együttműködve az amerikai és európai szabványosítással foglalkozó kollégákkal. Szingapúr18 a fentiekhez képest kivételnek számít, hiszen rendelkezik saját nemzeti játszótéri szabvánnyal. A szabvány azonosítója SS 457:1999 (az azonosító felépítése hasonló az európai és ausztrál modellhez), és a közületi játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről szól. Az azonosító elején található SS (Singapore Standards) a szingapúri szabványügyi szervezet jelzése, mely szintén tagja az ISO-nak és az IEC-nek. A szabvány az amerikai ASTM F1487-07 szabvány adaptálásaként készült el. 17

Monty Christiansen: Playground safety around the world, 2001 Standards.org.sg: Newly published Singapore29 Standards, 2010

18

3.6 Játszótéri szabványok az Európai Unióban19 és Magyarországon Végezetül pedig az Európai Unióban (és így Magyarországon) is használt játszótéri szabványokat kívánom bemutatni. Ahogy a szabványosítás rendszerének szintjeinél már említettem Európában a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) a regionális szabványügyi szervezet, ők hozzák létre és adják ki az európai szabványokat, EN előjelzéssel. Két európai játszótéri szabvány létezik, az EN 1176:2008 (ez kilenc részből áll) és az EN 1177:2008. A szabványok azonosítójának felépítése megegyezik az eddig ismertetett szabványokéval (kivétel az amerikai), az azonosító elején a szabványt kibocsátó szervezet jelzése (jelen esetben CEN, melynek EN a rövidítése), utána a szabvány egy és négy számjegy közötti hosszúságú azonosítószáma, egy kettőspont, a végén pedig a szabvány kibocsátásának éve áll. Néhány esetben, ha egy szabvány több részből áll, akkor a részek számát a négyjegyű szabványazonosító után egy kötőjel és a rész sorszáma jelzi (például EN 1176-1:2008). Az EN 1176 és EN 1177 szabványok harmonizálnak a kontinens más, régebbi szabványaival20, például a BS 5696-al (brit szabvány, a BS a British Standard rövidítése, mely legkorábbi kiadása 1979-es, utána még többször frissítették, 1986-ban, 1996-1997ben és 2008-ban). Harmonizál továbbá a BS 7188-al (melynek legkorábbi kiadása 1989-es, majd 1998-ban és 2009-ben is frissítették) és a DIN 7926-al (német szabvány, a DIN a Deutsches Institut für Normung, azaz Német Szabványügyi Szervezet rövidítése, a szabvány több részből áll, mindegyiket a ’80-as években adták ki először). A BS 5696 szabvány a kültéri játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekkel foglalkozik, illetve tanácsokat ad azok telepítésére és üzemeltetésére. Valamint foglalkozik a követelményeknek való megfelelőséget mérő vizsgálati módszerekkel is. A BS 7188 szabvány pedig a játszótereken elhelyezett ütéscsillapító talajokról, valamint azok típusának és vastagságának kiválasztásáról szól. A DIN 7926 szabvány több részből áll, és a biztonsági követelményeket eszköztípusonként (hinták, csúszdák, körhinták stb.) csoportosítja, hasonlóan a ma használt EN 1176 szabványhoz. Az EN 1177:2008 szabvány az ütéscsillapító játszótéri talajokról, az azokra vonatkozó követelményekről, előírt tulajdonságaikról, valamint a kritikus esésmagasság kiszámításáról szól. Az EN 1176:2008 szabvány kilenc részből áll, az első rész, az EN 1176-1:2008 a játszóterekre vonatkozó általános biztonsági követelményekről ír, az EN 1176-7:2008 pedig a játszótéri eszközök telepítéséről, ellenőrzéséről, karbantartásáról és üzemeltetéséről ad tájékoztatót. A többi hét szabvány a különféle eszköztípusokra vonatkozó speciális követelményekről és esetleges eltérésekről szól. 19

EN-standard.eu: EN Standards, Engineering Standards, 2010 Rospa.com: EN 1176 Playground Equipment 30 Standard, 2010

20

Az EN 1176-2:2008 a hintákról, az EN 1176-3:2008 a csúszdákról, az EN 1176-4:2008 a kötélpályákról,

az

EN 1176-5:2008

a forgóhintákról, az

EN

1176-6:2008

a

billenőeszközökről, az EN 1176-10:2008 a teljesen körülzárt játszóeszközökről, az EN 1176-11:2008 pedig a térhálókról informál. Ezeket az EN szabványokat veszik át az európai (főleg az uniós) országok, a saját nemzeti szabványügyi szervezeteiken keresztül, minimális változtatásokkal az ország sajátosságainak megfelelőn (az EN 1176 és EN 1177 szabványok magyar és német verziói közötti kis különbségekről a későbbiekben bővebben is szó lesz). Az így átvett szabványok azonosítója elé odakerül az adott nemzeti szabványügyi szervezet rövidítése, így lett például brit BS EN 1176-1:2008 szabvány és német DIN EN 1176-1:2008 szabvány. Magyarországon

is

az

európai

EN

szabványokat

vettük

át,

minimális

módosításokkal, a nemzeti szabványügyi szervezeten keresztül. Ez hazánkban a Magyar Szabványügyi Testület, így a szabványok a szervezet nevének rövidítésével (MSZ) kezdődve az MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008 elnevezést kapták. Az európai uniós csatlakozás következményeképpen 2004. február elsején hatályba lépett a Gazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium 78/2003-as rendelete21 a játszótéri eszközök biztonságosságáról. A rendelet értelmében a magyarországi közterületi játszótereket átadás előtt tanúsíttatni kell, hogy megfelelnek-e az európai EN szabványokban foglaltaknak. A rendelet hatályba lépése előtt telepített eszközöket illetve játszótereket pedig legkésőbb 2005. június 30-ig tanúsíttatni kell, és nem megfelelés esetén pedig legkésőbb 2008. december 21-ig a szabványoknak megfelelőre kell átalakíttatni azokat. A fentebb említett GKM rendelet a mindig éppen hatályban lévő legfrissebb EN szabványoknak való megfelelésről ír. A rendelet hatályba lépésekor ez az MSZ EN 11761:1998/A1:2002 és az MSZ EN 1177:1999 szabvány volt. Csakhogy 2008-ban kiadták az MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008 szabványokat, így 2009. május elsejétől már az ebben foglaltaknak kell kötelező jelleggel megfelelniük a közterületi játszótereknek. Mivel van különbség a két szabvány között (pl. azon minimális esési magasság kapcsán, aminél kötelező az ütéscsillapító felület kialakítása), így sok játszótérnél az ennek való megfelelőséghez is jelentős átalakításokra volt szükség. Illetve 2009. május elsejétől már a megváltozott követelményeknek megfelelően kell létrehozni az új közterületi játszótereket, többek között ezeknek a megváltozott követelményeknek az összegyűjtésével és rendszerezésével foglalkoztam szakmai gyakorlatom során. A következő fejezetben pedig részletesen bemutatom a fentebb említett, 2008-ban kiadott játszótéri szabványokat. 21

: Net.jogtár.hu: 78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet a játszótéri eszközök biztonságosságáról, 2003 31

4

KÖTELEZŐ JÁTSZÓTÉRI SZABVÁNYOK MAGYARORSZÁGON

4.1 MSZ EN 1176-1:2008 Általános biztonsági követelmények Mint már említett szakmai gyakorlatom során azt vizsgáltam, hogy a régebbi és a 2008-as kiadású szabványok között milyen különbségek merültek fel, illetve azt, hogy mik a szabvány követelményei az adott játszótéri eszköztípusok telepítésével kapcsolatban. Ehhez a cég megvásárolta az összes hatályos játszótéri szabványt (egy kivétellel), én pedig ezekből dolgoztam ki az alábbiakban bemutatásra kerülő tartalmi összegzéseket. Az első játszótéri szabvány, melyről bővebben szó lesz, az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány és az Általános biztonsági követelmények címet viseli. Összesen 78 oldal, és hét fő fejezetből, valamint néhány mellékletből áll. Az első fejezet a szabvány alkalmazási területéről szól, a második a rendelkező hivatkozásokról, a harmadik a szakkifejezésekről és meghatározásukról, a negyedik a biztonsági követelményekről, az ötödik a vizsgálati módszerekről és jelentésekről, a hatodik a gyártó/forgalmazó által adott tájékoztatásról, a hetedik pedig az eszközök és alapvonalak jelöléséről. A szabvány felépítése (az első három-négy fejezetet tekintve) megegyezik a következőkbe bemutatásra kerülő játszótéri szabványokéval. A szabvány alkalmazási területe a közösségi (közületi) játszóterekre vonatkozik, minden közületi játszótéri eszközre általánosan érvényesek az ebben foglaltak. A szakkifejezések és meghatározásuk fejezetben a főbb fogalmak definíciót olvashatjuk, ezek közül néhányat most én is ismertetek és megpróbálok elmagyarázni a továbbiak könnyebb megértése érdekében. Az esési tér a „játszótéri eszközön, benne vagy körülette lévő olyan tér, amelyet az eszköz használója igénybe vehet, ha az eszköz magasabb részéről leesik.” Tehát az esési tér tulajdonképpen az eszköz belsejében és az eszköz körül meghatározott távolságig terjedő terület, például egy hinta esetében ez a hinta mozgása előtti és mögötti terület, ide eshet le a gyermek a hintáról. Az ütközőfelület „az a felület, amelyre a játszótéri eszköz használója az esési téren keresztül eshet”. Tehát másképpen fogalmazva az ütközőfelület minden olyan felület, ahova a gyermek az eszköz használata során valamiképp leeshet. Ezeket kell megfelelő anyagból kialakítani, hogy ne érhesse komolyabb sérülés a leeső gyermeket. A szabad tér „a játszótéri eszközön, benne vagy körülötte lévő olyan tér, amelyet az eszköz használója az eszköz által kikényszerített mozgása során igénybe vehet”.

32

Azaz az a terület, amelyet a gyermek az eszköz használata során érint, tehát például egy csúszda esetében a beülési hely, a csúszdafelület és a kiérkezési hely. A szabadesés-magasság „az egyértelmű, szándékos testalátámasztás és az ütközőfelület közötti legnagyobb függőleges távolság. A szándékos testalátámasztás magában foglalja az olyan felületeket is, amelyekhez a hozzáférés biztosítva van.” Tehát tulajdonképpen az a távolság, ami a talaj (vagy egy más ütközőfelület) és aközött a pont között van, ahol a gyermek keze, vagy lába van (ez az adott eszköztípustól függ, és később részletezve lesz). A kritikus esésmagasság pedig „az a legnagyobb szabadesés-magasság, amelynél az ütközőfelületnek még megfelelő ütéscsillapító hatása van.” Tehát az eszköznek az a magassága, ahol az eszköz alatt és körül elhelyezett ütéscsillapító felület (talaj) anyaga megfelel a követelményeknek. A szabvány még további alapfogalmakat (létra, rámpa, korlát, kapaszkodó, emelvény stb.) is tisztáz, de ezek definícióira és bővebb magyarázatára most nem térnék ki. Tulajdonképpen a cég, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem, Németországból importált játszótéri eszközökből épít közületi játszótereket, így az eszközök tulajdonságai megfelelnek a magyar szabványnak is (mint már említettem Németország is az EN szabványokat

adaptálta). Ezért elsősorban inkább azokkal

a követelményekkel

foglalkoztunk (és azok kerülnek itt részletesebb ismertetésre), amelyek az eszközök telepítésére és az ütéscsillapító felületek kialakításra vonatkoznak, hisz ez a cég fő tevékenysége. A szabvány 4.2.8.1 pontja a szabadesés-magasság meghatározásáról szól különböző típusú eszközök esetén. Ha az eszköz álló használatra tervezett (pl. egy emelvény, amire fel lehet mászni), akkor a szabadesés-magasság a láb helyzetétől tart a talajig (vagy más ütéscsillapító felületig). Ülő használatra tervezett eszköznél (pl. egy hinta) az ülőfelülettől tart az alatta lévő ütéscsillapító felületig. Függő használatnál (pl. olyan mászóka, ahol csak a két kezünkkel lehet kapaszkodni, és lábalátámasztás nélkül kell végigmenni rajta) a kézkapaszkodó magasságától az alatta lévő ütéscsillapító felületig tart. Mászó használatnál (pl. mászókötél, mászórúd, ahol kezet és lábat is kell használni) vagy a lábalátámasztástól kell mérni vagy a legmagasabb kéztámasztástól 1 méter levonásával. A szabvány kimondja, hogy az eszköz használata során a szabadesés-magasság sohasem haladhatja meg a 3 métert! Tehát nem következhet be olyan eset (a szabványban foglaltak betartása esetén), hogy a gyermek 3 méternél nagyobbat zuhanhasson.

33

A szabvány 4.2.8.2.4 pontja az ütközőfelület méretének meghatározásáról szól. Az ütközőfelületnek az eszközt körbe kell vennie, és általánosságban elmondható, hogy a mérete az eszköz szabadesés-magasságától függ. A szabvány ezen pontja tartalmaz egy ábrát is, ahol a kiszámítási módszer grafikusan is látható (1. ábra).

1. ábra: Az ütközőfelület méretének megállapítása

A képen egy koordináta rendszer látható, melynek vízszintes tengelye (X) az ütközőfelület legkisebb méretét jelöli (bármekkora ütközőfelületet ki lehet alakítani, de ennyi a szabvány szerinti minimum), a függőleges tengely (Y) pedig a szabadesés-magasságot. A kis b betűvel jelzett magasságig (0,6 méter) elég a követelmény nélküli talaj (azaz bármilyen ütéscsillapító felület jó, kivéve, ha az eszköz kényszermozgást végez, pl. hinták, ilyenkor meg kell nézni a hintákról szóló szabványt), a felett pedig (a-val jelölt szakasz) már a 4.2.8.5.2 pontban foglaltaknak kell megfelelni az ütéscsillapító talajnak. Az ábrán minden mennyiség méterben értendő. Az ábrából látható, hogy 0,6 méteres szabadesésmagasságtól kell csak speciális anyagú ütéscsillapító talajt kialakítani, mégpedig 1,5 méteres szabadesés magasságig 1,5 méter hosszút. A szabadesés-magasság növekedésével (melynek maximális mérete 3 méter lehet) egyenesen arányosan nő az ütéscsillapító talaj mérete is (3 méteres szabadesés-magasságnál ennek nagysága 2,5 méter). Az ütéscsillapító talaj pontos méretének kiszámítására (1,5 méteres szabadesés magasság fölött) a következő képlet használható: X = 2/3 * Y + 0,5 méter. Az X az ütközőfelület legkisebb méretét, az Y pedig a szabadesés magasságot jelenti. Tehát például 2 méteres szabadesés magasság esetén az ütközőfelület legkisebb mérete 2/3 * 2 (1,33) + 0,5, ami pedig 1,83 méter. A szabvány 4.2.8.5.2 a 0,6 méternél magasabb szabadesés-magasság fölötti eszközök (illetve kényszermozgású eszközök esetében) esetében kialakítandó ütéscsillapító talaj követelményeiről ír. Fontos, hogy az ütéscsillapító talaj kritikus esési magassága azonos vagy nagyobb legyen, mint az eszköz szabadesés-magassága. A pontos számadatok és a hozzájuk tartozó talajtípusok a szabványban táblázatba rendezve találhatóak meg, ez következik most (2. ábra).

34

2. ábra: Példák rendszerint használt ütéscsillapító anyagokra, rétegvastagságokra és megfelelő kritikus esésmagasságokra

Ha visszaemlékezünk az előzőekre, akkor tudhatjuk, hogy a kritikus esésmagasság az a magasság, ahol az ütéscsillapító talajnak még a szabvány szerinti ütéscsillapító hatása megvan. Tehát ez alapján a táblázat azt jelenti, hogy 1 méterig a gyepnek ütéscsillapító hatása van, azaz minden 1 méter alatti szabadesés-magasságnál kiválóan használható ütéscsillapító talajként. A Fakéregzúzalék pedig vastagságtól függően maximum 2 vagy 3 méteres szabadesés-magasság esetén használható, de például egy 0,8 méteres szabadesésmagasságnál használható gyep is, és fakéregzúzalék is, sőt akár homok, vagy kavics is. Fontos még, hogy laza szerkezetű talaj esetén (homok, kavics esetében) a legkisebb rétegvastagságot 100 mm-el meg kell növelni, azaz ilyen típusú homoknál és kavicsnál a 200-300 mm-ből 300-400 mm lesz. A táblázatban nem található anyagokat (pl. gumibetont) pedig típusonként külön-külön be kell vizsgáltatni a HIC-rendszer alapján, melyről az EN 1177 szabvány ír részletesen. A gyep ütéscsillapító hatása nagyban függ az éghajlati körülményektől, és mivel ez Európán belül változó, így szükségszerű, hogy változások találhatóak a nemzeti szabványokban (itt van szükség a nemzeti szabványügyi szervezetek adaptáló tevékenységére). Németországban (ahonnan a cég a játszótéri eszközöket importálja) más az éghajlat, mint hazánkban, és így mások a német szabvány előírásai is (ugyanazon EN 1176 szabvány különböző adaptációi). Erre mindig érdemes figyelni, mert Magyarországon csak az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban leírtak szerint lehet játszótereket telepíteni. A német szabvány hasonló jellegű táblázata a 3. ábrán látható. Észrevehető, hogy ez a táblázat már sokkal több talajtípusról is ír (beton, kő, bitumenkötésű talaj, felsőtalaj), de a leglényegesebb különbség, hogy itt a gyepet 1500 mm szabadesési-magasságig lehet használni.

35

Ez pedig azt jelenti, hogy egy olyan játszótéri eszköz köré, aminek a szabadesésmagassága 1300 mm, Németországban gyepet is lehet telepíteni, Magyarországon viszont gyepet nem, faaprítékot, homokot, kavicsot, gumibetont stb. viszont igen.

3. ábra: Talajtípusok a megengedhető szabadesés-magasság függvényében Németországban

4.2 MSZ EN 1176-2:2008 A hinták kiegészítő biztonsági követelményei Az előzőekben bemutatott szabvány (MSZ EN 1176-1:2008) általánosságban szól a játszótéri eszközökre vonatkozó biztonsági követelményekről, a most és a következőkben bemutatásra kerülők viszont mindig az egy-egy eszköztípusra vonatkozó speciális biztonsági követelményeket írják le. Az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány a hinták kiegészítő biztonsági követelményeiről ad tájékoztatást. A szabvány felépítése hasonló az előzőekben bemutatotthoz (első fejezet: Alkalmazási terület, második fejezet: Rendelkező hivatkozások, harmadik fejezet: Szakkifejezések és meghatározásuk, negyedik fejezet: Biztonsági követelmények, stb.) . A szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetben leírják a hinta definícióját („Olyan mozgó eszköz, amelyen a használó súlya csuklóra vagy egyetemes csuklóra függesztve adódik át.”) és röviden, ábrák és definíciók segítségével ismertetik a hinták különböző fajtáit (egy forgástengelyű, több forgástengelyű, egy ponton felfüggesztett, és kontakthinta). A biztonsági követelményekről szóló részből pedig kiderül, hogy ahol nincs külön kikötés ebben a szabványban, ott az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban leírtakat tekinthetjük érvényesnek és kötelezőnek. 36

Ebben a szabványban rengeteg műszaki követelményt és paramétert írnak le a hintákról gyártási szempontból, de mivel - mint már említettem - a cég, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem, játszótéri eszközök telepítésével foglalkozik, így én most itt és a következőkben is főleg az ezzel kapcsolatos követelményeket emelném ki. Ahogy az előző szabványnál láthattuk, ülő használatra tervezett eszközök esetében (ilyen például a hinta) a szabadesés-magasságot az ülőfelület és a talaj közötti távolság adja meg. A hinták esetében viszont fel kell emelnie a hintaülőkét olyan helyzetbe, hogy 60˚-os szöget zárjon be az állvánnyal, és úgy kell megmérni az ülőke és a talaj közi távolságot. Azért kell így kiszámítani a szabadesés magasságot, mert a gyermekek elméletileg a hintával maximum eddig a magasságig tudják ellökni magukat. Illetve a szabadesés-magasság kiszámításának egy másik módja, ha a felfüggesztőelem (azaz a hinta felfüggesztő kötelének) hosszát elosztjuk kettővel és hozzáadjuk a hintaülőke magasságát (a talajtól való távolságát) nyugalmi helyzetben (azaz 0˚-os szöget zárva a hintaállvánnyal). Ennek az utóbbi módszernek az az alapja, hogy a hintát elvileg egy gyermek maximum csak a felfüggesztőelem (kötél) hosszának feléig tudja fellökni, annál tovább nem (ez az a magasság, ahol a hintaülőke 60˚-os szöget zár be az állvánnyal). Ez a magyarázata annak, hogy mindkét módszerrel azonos szabadesés-magasságot kaphatunk. Az ütéscsillapító talaj típusát pedig a szabadesés-magasságból tudjuk megállapítani a 2. ábra (táblázat) alapján. A hinták telepítése kapcsán egy másik fontos kérdés az esési tér és az ütközőfelület méreteinek meghatározása, a szabvány ezekről is ír. Az esési tér kiszámítása némiképp bonyolultabb, először is venni kell a 60-os szögbe felemelt hintaülőke vízszintes távolságát a nyugalmi (0˚-ban álló) helyzettől. Ehhez hozzá kell adni egy meghatározott távolságot, mely a talaj típusától függ. Olyan talaj esetén, ami a környező felülettel azonos szinten van (pl. gumiburkolat) 1,75 métert, természetes talaj esetén (homok) pedig 2,25 métert. Az első esetben szükség van még a lengés irányában egy 0,5 méter hosszúságú, akadálymentesített, kiegészítő szakaszra (itt már nem muszáj ütéscsillapító felületnek lennie). Értelemszerűen esési teret és ütéscsillapító felületet csak a hinta lengésének irányában szükséges kialakítani, a lengési iránnyal merőlegesen nem, hiszen oda nem eshet a gyermek. A hinták telepítése szempontjából nagyon fontos kiemelnie azt is a szabványból, hogy a különböző hintaállványok hintaülőkéinek esési terei nem fedhetik át egymást, de egyazon hintaállvány hintaülőkéi igen, ha megvan köztük a megfelelő távolság. Valamint hinták és más játszótéri eszközök esési terei sem fedhetik át egymást. Ennek az az oka, hogy a hinta kényszermozgást végző eszköz, és az arról való leesés nagy lendülettel jár, ami sérülést okozhat a másik játszóeszköz esési terében tartózkodóknak. 37

4.3 MSZ EN 1176-3:2008 A csúszdák kiegészítő biztonsági követelményei Ez a szabvány a csúszdákra vonatkozó speciális biztonsági követelményekről szól. Felépítése (fejezetek száma és címei) teljesen megegyezik az előzőekben bemutatott MSZ EN 1176-2:2008 szabvánnyal. Az Alkalmazási terület című fejezetben a szabvány megalkotói kiemelték, hogy ezt a szabványt nem lehet vízi csúszdák, és olyan csúszdák esetén használni, ahol a csúszdát igénybevevők valamiféle segédeszközön (párna, szőnyeg, stb.) csúsznak le a csúszdán. Szerencsére ilyen csúszdák főleg aqua parkokban találhatóak, ezért a hagyományos közületi játszóterek esetében nyugodtan lehet használni a szabványban leírtakat. A Szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetben rögzítik a csúszda definícióját („Olyan ferde felületű szerkezet, amely a használót meghatározott pályán csúszva körülveszi és vezeti.”). Valamint ábrák és magyarázatok segédletével bemutatásra kerülnek a különböző csúszdafajták (hullámcsúszda, terepcsúszda, kombinált csúszda, alagútcsúszda stb.). A későbbiek megértése céljából úgy vélem szükséges leírnom és megmagyaráznom pár alapfogalmat. „A beülési hely a csúszdának az a szakasza, amelyen a gyermek csúszási helyzetbe hozhatja magát.” Ez tulajdonképpen azt a helyet jelenti, ahol a gyermek ül vagy fekszik, mielőtt ellökné magát, és lecsúszna a csúszdán. „A csúszási pálya a csúszdának az a szakasza, amelyen a használó rákényszerített mozgásnak van kitéve.” Tehát maga a csúszdalap, vagy a csúszda azon része, amin a gyermek csúsznak. „A kifutási hely pedig a csúszdának az a szakasza, amely a használó sebességét olyan mértékűre csökkenti, hogy a csúszda biztonságos elhagyása lehetséges legyen.” Ez az a szakasz a csúszdákon, ahol a vége felé a csúszda íve már kevésbé meredek, így a gyermek sebessége egyre csökken és biztonságos érhet le a talajra. A csúszdák telepítése szempontjából két nagy fontos dologról is írnak a szabványban, a szabad térről és az ütközőfelület kialakításáról. A szabad tér mindig a beülési helyen kezdődik és a kifutási hely végéig tart (tehát az a szakasz, ami a gyermek csúszdára történő ráülésétől a csúszdából való kiszállásáig tart). A csúszdára felvezető létra ennek okán például nem tartozik bele a szabad térbe. Nyílt (azaz nem zárt) csavarvonalas csúszdák esetén a szabad tér magasságának legalább 1 méternek kell lennie, azaz a csúszda felületétől 1 méter magasságig semmilyen tárgy, dísz, alkatrész stb. nem lehet, mert az veszélyeztetne a benne utazó testi épségét. A szabad tér szélességének a csúszda szélességével értelemszerűen egyenlőnek kell lennie (hisz a használó elméletileg csak a csúszdán belül mozoghat). 38

A csúszdák ütközőfelületének (ütéscsillapító talaj) méretének kiszámítását a szabvány 4.8 pontja írja le. A kifutási hely mindkét oldalán legalább 1000 mm szélességűnek kell lennie az ütközőfelületnek, és meg kell felelnie az 1000 mm-es kritikus esésmagasság követelményeinek (azaz legalább gyepnek kell lennie ott, de lehet homok, kavics stb. is). Kétféle típusú csúszda létezik, az 1. típusú olyan, hogy a kifutási hely rövidebb és az ütközőfelület hosszabb (azaz a csúszda vége kevésbé hosszú és meredekebb, így a gyermekek nagyobb lendülettel jönnek ki, de hosszabb az ütéscsillapító talajréteg, így nem szenvednek sérülést). Az 1. típusnál a csúszda kifutási helye elé (ahova a gyerek leérkezik a csúszdából) 2000 mm hosszú ütközőfelületet kell kialakítani. A másik típus (2. típus) pedig úgy néz ki, hogy a kifutási hely hosszabb (azaz kevésbé meredek, és a gyermek jobban lelassul a csúszda végére), de az ütközőfelület rövidebb, pontosan 1000 mm hosszú. A csúszda köré is ki kell alakítani ütéscsillapító talajt, de mindig a csúszda aktuális szabadesés-magasságának függvényében (az ütéscsillapító talaj mérete az 1. ábrából számítható ki, anyag pedig a 2. ábrából). Ahol a csúszda aktuális szabadesés-magassága nem éri el a 600 mm-t, ott nincs szükség külön ütéscsillapító anyagra, a sima földtalaj vagy beton is megfelel (de szabad helyet kell hagyni rajta). Az 1. ábrából az is kiderül, hogy a szabadesés-magasságtól függetlenül 1,5 méter méretű ütéscsillapító felületre mindenképp szükség van az eszközök körül, és ahogy nő az eszköz szabadesés-magassága (1,5 métertől 3 méterig) úgy nő az ütéscsillapító felület mérete is. Ezt grafikusan a 4. ábra szemlélteti. A-val a csúszda beülési helye, B-vel a csúszási pálya, C-vel a kifutási hely van jelölve az ábrán. Ra-val pedig azt az ütközőfelület azon méretét jelölték, ami a csúszda szabadesés-magasságtól függ. Látható, hogy ahol a csúszda szabadesés-magassága

nem

haladja

meg az 1500 mm-t, ott 1500 mm távolságig

kell

ütközőfelületet

kialakítani (R1500), ahol a szabadesésmagasság meghaladja, ott pedig az 1. ábra szerint kell kiszámítani (ezt jelöli a 4. ábrán az Ra). 4. ábra: Az ütközőfelület méretének kiszámítása (2. típusú csúszda) 39

4.4 MSZ EN 1176-4:2008 A kötélpályák kiegészítő biztonsági követelményei Ez volt az egyetlen szabvány, melyet a cég, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem, nem vásárolt meg, mivel kötélpályákkal nem foglalkoznak. Így a szabvány tartalmát a Szabványtárban néztem meg, és ott írtam össze a lényeges követelményeket. Ez a szabvány a kötélpályákra vonatkozó speciális biztonsági követelményekről és az ezekre vonatkozó vizsgálati módszerekről ír. Az Alkalmazási terület című fejezetből kiderül, hogy a szabványban foglaltakat csak helyhez kötött kötélpályák esetén lehet figyelembe venni (a játszótéri kötélpályák mindig helyhez kötöttek). A Szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetből megtudhatjuk, hogy pontosan mi is a kötélpálya („Olyan játszótéri eszköz, ahol a gyermekek a kötélen a nehézségi erő hatására haladhatnak.”). Tulajdonképpen úgy néz ki egy kötélpálya, hogy van két emelvény, melyeket egy kötél köt össze, amelyen van egy görgős felfüggesztő-szerkezet. A gyerekek felállnak az egyik emelvényre, rákapaszkodnak a felfüggesztő-szerkezeten lévő fogantyúra, ellökik magukat, aztán a nehézségi erő (és a lendület) hatására a felfüggesztő-szerkezet végiggördül a kötélen, és így ér át a gyermek a másik emelvényre. Két típusa van, a függő használatú (ebben az esetben a felfüggesztő-szerkezeten egy fogantyú van, ebbe kapaszkodik kezeivel a gyermek, tehát tulajdonképpen ezen lóg), és az ülő használatú kötélpálya (a felfüggesztő-szerkezeten egy rúd van, annak alján pedig egy ülőke, a gyermek arra ül rá, kezeivel pedig megfogja a rudat). A szabadesés-magasság kiszámításához mindig terheletlen állapotban kell vizsgálni a kötélpályát. Ülő használatú kötélpályánál ez legfeljebb 2000 mm lehet (ebben az esetben a szabadesés-magasság az ülőke és a talaj közi távolságot jelenti, ahogyan az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány megfogalmazza). Függő használatú kötélpálya esetében a szabadesés-magasság kiszámítása úgy zajlik, hogy megmérjük a fogantyú (amibe a gyermek kapaszkodik a használat során) és a talaj közötti távolságot, majd levonunk belőle 1500 mm-t (ez az átlagos játszótéri gyermek magassága). Az így kapott távolság (azaz maga a szabadesés-magasság) nem haladhatja meg az 1500 mm-t (azaz a gyermek semmiképp sem zuhanhat 1,5 méternél nagyobbat). Az ütközőfelületet (ütéscsillapító talajt) úgy kell kialakítani, hogy a kötélpálya mindkét oldalán (a kötéllel párhuzamosan) legalább 2000 mm széles, a kötélpálya mindkét végétől pedig legalább 2000 mm hosszú legyen (a fogantyú 45˚-os helyzete esetén). Az ütközőfelület anyagának mindenhol minimum meg kell felelni az 1000 mm kritikus esésmagasságnak (pl. gyep), 1000 mm-es szabadesés-magasságot meghaladó esetekben pedig az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban foglaltak a mérvadóak. 40

4.5 MSZ EN 1176-5:2008 A forgóhinták kiegészítő biztonsági követelményei Az MSZ EN 1176-5:2008 szabvány a forgóhintákra vonatkozó speciális biztonsági követelményekről és az ezeket vizsgáló módszerekről szól. Felépítése megegyezik az eddigi szabványokéval. Az Alkalmazási terület részben a szabvány alkotói kikötik, hogy az ebben leírtak csak 500 mm-nél nagyobb átmérőjű forgóhintákra vonatkoznak, olyanokra, mint a motorral hajtott forgóhinták vagy a vidámparki forgóhinták (körhinták) nem. Ugyanis ez a szabvány közületi játszótéri eszközökre érvényes, ahol nemigen fordulnak elő motorral hajtott eszközök, csak olyanok, amiket a gyermekek saját erejükkel tudnak hajtani. A szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetben rögzítik a forgóhinta meghatározását („Egynél több felhasználó részére tervezett játszótéri eszköz, amely központi függőleges tengely körül forog lengőmozgás nélkül.”). A szabvány külön-külön meghatározza az egyes forgóhinta típusokat, és csak ezekről ír, másfajta típusok esetén (ha megfelelnek az Alkalmazási terület fejezetben leírtaknak) az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban foglaltakat kell betartani. Léteznek forgókeresztek (ismert játszótéri eszköz: a függőleges középtengelyből vízszintes irányban 4 tartórúd áll ki, ezeket van egy-egy ülés, és az ülésen ülő gyermekek lábaikkal (vagy szülői segítséggel) tudják hajtani a forgóhintát, ami körbe-körbe forog). Vannak forgóhinták forgó padlóval egybeépítve (ez teljesen megegyezik a forgókereszttel, csak itt a padló is együtt mozog az eszközzel), valamint forgógombák (a tartószerkezeten kapaszkodók van, a gyermekek kezeikkel megfogják ezeket, és körbe-körbe lökik magukat) és forgótárcsák (egy alapzat, rajta egy felület, amire a gyermekek ráállhatnak vagy ráülhetnek, és az ennek hatására dőlni kezd. Alkalmas az egyensúlyérzék fejlesztésére). Megemlíteném itt is a telepítés szempontjából rendkívül fontos szabadesésmagasság, szabad tér (esési tér), és ütközőfelület kiszámításának módszerét (4.2 és 4.3 pont). A forgógombák kivételével a forgóhinta szabadesés-magassága egyetlen pontosan sem lehet nagyobb 1000 mm-nél (forgógombáknál a kapaszkodók és a talaj távolságából le kell vonni 1500 mm-t (ez az átlagos játszótéri gyermek magassága) és ez a távolság nem haladhatják meg az 1000 mm-t). Ugye ennek az a célja, hogy a gyermek semmiképp se zuhanhasson 1000 mm-nél nagyobbat (forgógombánál mivel függeszkedő eszköz ezért a gyermek lábától kell számolni a szabadesés-magasságot, ezért kell kivonni az 1500 mm-t belőle). Minden forgóhinta esetében a körülvevő ütközőfelületnek legalább 1000 mm kritikus esési magasságúnak kell lennie (lásd 2. ábra, azaz gyep is elegendő).

41

A forgóhinták esetében a fő veszélyt a centrifugális erő jelenti, amely az eszközt használó gyerekekre hat. Ezért egy esetleges kiesés vagy leesés esetén sokkal nagyobb lendülettel érnek földet, mint más játszótéri eszközöknél. Emiatt a forgóhinták oldalától legalább 2000 mm hosszú esési teret kell kialakítani (itt nem lehet semmi sem, aminek a gyermek esetleg nekieshetne), a forgóhinta feletti szabad térnek is legalább 2000 mm-nek kell lennie (ott sem lehet semmiféle olyan alkatrész vagy akadály, aminek a gyermek nekiütközhetne). Mivel a forgóhintából nagy lendülettel eshetnek ki a gyermekek, a forgóhinta ütközőfelülete és egy másik játszótéri eszköz ütközőfelülete semmiképp sem keresztezheti egymást.

4.6 MSZ EN 1176-6:2008 A billenőeszközök kiegészítő biztonsági követelményei Ez a szabvány a billenőeszközökre (rugós állatok, libikókák stb.) vonatkozó speciális biztonsági követelményekről és a rájuk vonatkozó vizsgálati módszerekről ad bővebb tájékoztatást. A szabvány felépítése megegyezik az előzőekkel. A Szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetben rögzítik a billenőeszköz definícióját („Olyan eszköz, amelyet a használó hoz mozgásba és általában jellemző rá a merev szerkezeti elem, amely egy központi alátámasztáson ide-oda billen.”). A továbbiakban még sokféle billenőeszköz típust meghatároz a szabvány, én mégis csak két típust emelnék ki, amelyek majd a későbbiekben bemutatásra kerülő Fővám Téri játszótéren is helyet kaptak. Az egyik ilyen a rugós billenőeszköz (általában valamilyen állatot mintáz, lásd 5. ábra), a másik pedig a mérleghinta (más néven libikóka, lásd 6. ábra).

5. ábra: Rugós billenőeszköz

6. ábra: Mérleghinta

A legnagyobb szabadesés-magasság (mérleghinták esetében) a legmagasabb ülőhelyzettől (4-essel jelölt hely a 6. ábrán) mért 1500 mm. Ez azt jelenti, hogyha a mérleghinta egyik végét letámasztjuk, akkor a másik végén (ami a levegőben van) található ülőhely és a talaj közötti távolság nem haladhatja meg a 1,5 métert. 42

Mérleghinták esetében a talaj feletti szabad távolság minimum 230 mm (azaz nem érhet le a földig a mérleghinta egyik vége sem, maximum 230 mm-re közelítheti meg a talajszintet), kivéve, ha van csillapítás a mérleghinta ülőhelyének alján (pl. rugó), vagy ha a határoló szerkezet mozgása főképpen vízszintes irányú. Rugós billenőeszközök esetében a maximális szabadesés-magasság (a rugós billenőeszköz ülőhelye és a talaj közötti távolság) nem haladhatja meg az 1 métert. A fentebb említett két eszköztípus (rugós billenőeszköz és libikóka) esetében nem ír a szabvány különleges esési térre és ütéscsillapító felületre vonatkozó követelményekről, így ezeknél az eszközöknél az MSZ EN 1176-1:2008 (Általános biztonsági követelmények) szabványban foglaltak a mérvadóak. Az esési tér és az ütközőfelület méretének kiszámítása az 1. ábra alapján, az ütéscsillapító anyag kiválasztása pedig a 2. ábra alapján történik. A rugós billenőeszközök szabadesés-magassága (azaz az ülőhely magassága) szinte soha nem haladja meg a 1,5 métert, így minden esetben 1,5 méteres sávban kell köré kialakítani az ütéscsillapító talajt. Általában a szabadesés magasság 0,6 méter alatt van, így külön ütéscsillapító talajra sincs szükség, a sima föld vagy a beton is megfelel. Általában a mérleghinták szabadesés-magassága (az ülőhely magassága a mérleghinta egyik végén, ha a másikat lenyomjuk) sem haladja meg a 1,5 métert, így ezen eszközök köré is 1,5 méteres sávban kell ütéscsillapító talajt kialakítani. Mivel a szabadesés magasság általában 1 és 2 méter közé esik, így a gyep vagy a sima felsőtalaj is ideális megoldás lehet (természetesen a biztonság kedvéért tehetünk faaprítékot, homokot, kavicsot vagy gumibetont is köré, de ez nem kötelező).

4.7 MSZ EN 1176-7:2008 Felszerelési, ellenőrzési, karbantartási és üzemeltetési útmutató Ez egy rövid szabvány (csupán 10 oldal), mely a játszótéri eszközök és talajok felszereléséről (telepítéséről), ellenőrzéséről és karbantartásáról ír. Felépítése hasonló az eddig ismertetett szabványokéhoz, de nem teljesen azonos velük. Az első fejezet a szabvány alkalmazási területéről szól, a második a rendelkező hivatkozásokról, a harmadik a szakkifejezésekről (az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban meghatározottak érvényesek itt is), a negyedik az általános előírásokról, az ötödik a szerelésről, a hatodik az ellenőrzésről és a karbantartásról, a hetedik az ellenőrzési tervről, a nyolcadik pedig az üzemeltetésről.

43

Az általános előírások között olyan alapvetőnek is mondható követelmények találhatóak, mint hogy a be nem fejezett vagy épp karbantartott eszközt szigorúan zárjuk el a gyermekektől, valamint hogy minden karbantartásról és ellenőrzésről vezessünk naplót. Ez nagyon fontos egyrészt a garanciális problémák megoldása szempontjából (nem érvényes a gyártói garancia, ha az üzemeltető nem ellenőrzi és tartja karban rendszeres időközönként az eszközt), másrészt egy esetleges balesetnél ezekkel lehet bizonyítani, hogy az üzemeltető mindent megtett a veszély elhárítása érdekében. Az eszközök beszerelésének (telepítésének) módszere tulajdonképpen mindig az adott eszköz típusától függ, így erről a szabvány külön nem is rendelkezik, de felhívja a figyelmet a nemzeti és helyi építési és biztonsági előírások betartására. A gyártó (forgalmazó) által adott tájékoztatókról (általános terméktájékoztató, szerelési útmutató, ellenőrzési és karbantartási utasítás stb.) és azok tartalmi megkötéseiről az MSZ EN 11761:2008 szabvány 6. pontja szól bővebben. Az eszközök ellenőrzését és karbantartását legalább a gyártó utasítása szerinti gyakorisággal kell elvégezni (persze annál sűrűbben is lehet). Általánosságban elmondható, hogy heti rendszerességgel kell szemrevételezéssel történő ellenőrzést lefolytatni, 1-3 havonta operatív ellenőrzést (pl. kopások vizsgálata), évente pedig komplex, átfogó ellenőrzést. Minden játszótérre kötelező ellenőrzési tervet készíteni (ez általában a gyártó feladata, de az üzemeltetőnek kell alkalmazni), ez szabályozza le az ellenőrzések gyakoriságát és folyamatát. Ha bármikor sérült vagy nem megfelelőképp működő játékot találnak, azt a lehető legrövidebb időn belül meg kell javíttatni, addig pedig el kell zárni a játszóközönség elől. Összességében elmondható, hogy ez a szabvány inkább csak általános irányelveket fogalmaz meg, konkrét követelményeket nem, mivel a telepítés, ellenőrzés és karbantartás jellege mindig az adott eszköztípustól, gyakorisága és speciális jellemzői pedig az adott gyártótól függenek. Hiszen különböző gyártóknál más anyagból, más körülmények között, más minőségű és más tervezésű hinták, csúszdák stb. készülnek. Tapasztalataim szerint a telepítésről általánosságban a gyártó (forgalmazó) cég gondoskodik, az ellenőrzésekről és karbantartásokról pedig az üzemeltető vagy a tulajdonos (persze mindig a gyártó cégtől kapott tájékoztatók alapján).

44

4.8

MSZ EN 1176-10:2008 Teljesen körülzárt játszóeszközök kiegészítő

biztonsági követelményei Az MSZ EN 1176-10:2008 szabvány a teljesen körülzárt játszótéri eszközök kiegészítő biztonsági követelményeiről és vizsgálati módszereiről szól. A szabvány felépítése (fejezetek) hasonló az eddigiekben ismertetettekhez (kivéve MSZ EN 11767:2008). Azt viszont érdemesnek tartom kiemelni, hogy ez a szabvány csak a 14 év alatti gyermekek részére tervezett teljesen körülzárt játszótéri eszközökre érvényes. A szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetben képet kaphatunk róla, hogy mik is azok a teljesen körülzárt játszóeszközök. „Olyan eszközök és szerkezetek, amelyekkel vagy amelyeken gyermekek játszhatnak, és amelyeket háromdimenziós teljesen körülzárt térben állítottak fel meghatározott be- és kijáratokkal.” Ebből a definícióból látható, hogy tulajdonképpen az ezen eszközök fő jellemzője, hogy teljesen zártak, illetve ki- és bejárataik vannak (jó példa ezekre az egyes gyorséttermek kültéri részén kialakított emeletes csúszdás-mászós játszókomplexumok). A szabvány ezen pontja ír a különböző típusokról is, ilyenek például az ejtőcsúszdák (a beülési helynél nyitott, majdnem függőleges szabadesésű csúszda) és a labdamedencék (nagyon közismert játszóeszköz, tulajdonképpen egy bekerített, kis műanyag- vagy szivacslabdákkal feltöltött medence). Tulajdonképpen teljesen körülzárt játszóeszköz bármi lehet, amit csak a be- és kijáratokon keresztül lehet megközelíteni, és csak 14 éven aluliak használhatnak. Ilyenek általában gyorséttermekben, játszóházakban, gyermekmegőrzőkben láthatóak. Ahogy az eddigiekben is, ennél a szabványnál is csak a telepítésnél fontos jellemzőkre (szabadesés-magasság, esési tér, szabad tér, ütközőfelület) vonatkozó követelményeket ismertetem, hiszen szakmai gyakorlatom során is csak ezekkel foglalkoztam. Ezekben az eszközökben a szabadesés-magasság legfeljebb 2 méter lehet. Mivel egy ilyen többemeletes játszókomplexum általában jócskán két méter feletti magassággal bír, így ezt a két méteres magasságot elválasztással és elhatárolással lehet elérni. Azaz tulajdonképpen azt kell elérni, hogy a gyermek az eszköz belsejében (függetlenül attól, hogy magától a talajszinttől milyen távolságban van), ne eshessen két méternél nagyobbat. Az esési tér és az ütközőfelület méretének és anyagának meghatározása az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban leírtak szerint kell, hogy történjen (1. és 2. ábra). Annyi kitétellel csupán, hogy az esési tér mérete az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban foglaltakéhoz képest 1000 mm-re csökkenthető, ha az esési tér függőleges felületén ütéscsillapítás van (tehát például puha, szivaccsal borított falak).

45

Az eddigiekből véleményem szerint látható, hogy mivel a teljesen körülzárt játszóeszköz nem egy kimondottan konkrét kategória (mint például a hinta vagy a csúszda), így tulajdonképpen a benne lévő eszközöktől függ a szabad terek, esési terek és ütközőfelületek mérete és kialakítása (ezért kell az általánosan alkalmazható MSZ EN 1176-1:2008 szabvány szerint meghatározni azokat).

4.9

MSZ EN 1176-11:2008 Térhálók kiegészítő biztonsági követelményei Ez a szabvány kifejezetten a térhálókra vonatkozó biztonsági követelményekről ír.

Felépítése megegyezik az eddig bemutatott szabványokéval. Az Alkalmazási terület című fejezetből kiderül, hogy a szabványban leírtakat csak a gyermekek által használt, helyhez kötött térhálókra lehet alkalmazni (a sportolók, alpinisták edzésein használt térhálókra más szabvány tér ki). A Szakkifejezések és meghatározásuk című fejezetben rögzítve van a térháló definíciója („Olyan mászóeszköz, amelyben a hajlékony elemek (kötelek, láncok stb.) úgy vannak összeszerelve, hogy 3 dimenziós mértani formát képeznek, amelyek az eszköz szerkezete miatt hajlékonyak lesznek.”). A 7. ábra néhány példát mutat be térhálókra. Tulajdonképpen szinte végtelen, különböző formájú térháló elképzelhető és létrehozható.

7. ábra: Példa térhálókra A térháló használati módjából adódóan, ha esés következik be, a használó függőlegesen lefelé irányuló mozgást végez a szerkezet belsejébe. Ezért nem probléma, ha a hálón kívüli szerkezeti elemek (pl. kitámasztók) az esési térben vannak (hiszen a gyermek befelé esik). Térhálók esetében a szabadesés-magasság a legmagasabb lábalátámasztás és az a közötti felület távolsága, ahova a gyermek a legmagasabb lábalátámasztástól akadálytalanul leeshet. Ez a távolság semmilyen esetben sem haladhatja meg a 3 métert (ezt írja elő az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.1 pontja is). Az ütéscsillapító felület méretét és anyagát az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban foglaltak alapján kell kiszámítani (lásd 1. és 2. ábra). 46

4.10 MSZ

EN

1177:2008

Ütéscsillapító

játszótéri

talajok.

A

kritikus

esésmagasság meghatározása Ez a szabvány – az eddig bemutatott MSZ EN 1176:2008 szabványoktól eltérően – nem a játszótéri eszközökről szól, hanem a köréjük telepítendő ütéscsillapító talajokról. Az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.5.2 pontja (2. ábra) kiköti, hogy mekkora kritikus esésmagasság esetén milyen anyagú ütéscsillapító talajt kell kiépíteni. Ez a szabvány viszont arról szól, hogyan olyan anyagoknál (pl. gumibeton), ahol nincs megszabva az MSZ

EN

1176-1:2008

szabványban,

hogy

mekkora

kritikus

esésmagasságnál

használhatóak, ott milyen vizsgálati módszerekkel deríthető ki ez. Tulajdonképpen azt határozza meg ez a szabvány, hogy hogyan kell megmérni, hogy egy adott talajtípusnál mekkora az a kritikus esésmagasság, melynél a fejsérülések valószínűségének felső határa (HIC-érték) a legkisebb (azaz a legbiztonságosabb). A szabvány nagyon hosszadalmasan és komplexen írja le a vizsgálati módszert és annak kritériumait, én ebből igyekszem a leglényegesebbeket összefoglalni. A vizsgálat tulajdonképpen úgy zajlik le, hogy az ütéscsillapító talajburkolattal (vagy annak vizsgálati mintájával) különböző magasságból egy mérőeszközzel ellátott vizsgálófejet ütköztetünk többszöri alkalommal. A vizsgálófejen egy gyorsulásmérő van elhelyezve, mely minden ütközésnél rögzíti az ütközési energiát, ez alapján pedig kiszámítható a HIC-érték, és a kritikus esésmagasság (az a legalacsonyabb esésmagasság, melybél a HIC-érték 1000). Fontos, hogy a vizsgálathoz használt eszközöket legalább évente validálni kell egy EN ISO/IEC 17025 (a vizsgáló és kalibráló laboratóriumok részére megalkotott nemzetközi (ISO) szabvány) szerinti illetékes laboratóriummal. Ügyelni kell a laboratóriumi és a helyszíni vizsgálat körülményeire is (laboratóriumi vizsgálatot csak 18˚C és 28˚C között lehet elvégezni, helyszíni vizsgálatnál pedig mindig rögzíteni kell a hőmérsékletet és a páratartalmat). Szintetikus talajborításoknál (például gumilapok, gumiszőnyeg esetében) legalább kilenc darab ejtőpróbát el kell végezni (azaz legalább kilencszer kell ütköztetni a vizsgálófejet az ütéscsillapító felülettel, és eredményt számolni). Szintetikus lapok esetén ejtőpróbát kell végezni a lap közepén, a két határolólap között, a kereszteződési ponton (ahol a legtöbb lap találkozik) és minden más olyan helyen, ahol egyenlőtlenségek vagy megszakítások vannak. Játszótér telepítőként vagy üzemeltetőként általában nekünk ezekkel a vizsgálatokkal nem kell foglalkoznunk, ezeket az arra illetékes és jogosult (az EN ISO/IEC 17025 szabvány szerint) laboratóriumok végzik el.

47

A FŐVÁM TÉRI JÁTSZÓTÉR MEGÉPÍTÉSE

5

5.1 A játszótér megépítésének története A játszótér megépítésének történetét azzal kezdeném, hogy bemutatnám a céget, amely a játszóteret építette (és ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem). A Tactic Sport22 (Tactic Kft.) immár 10 éve van jelen a magyar sportszerpiacon. A kezdeti időszakban még csak sportszerek importjával foglalkoztak, javarészt focihoz kapcsolódó termékek alkották a választékot. Az évek során dinamikusan fejlődődött a vállalkozás, így a kezdetben nem túl széles termékkör mára már meghaladja az 5000 terméket. Fő partnerei közé közintézmények, oktatási intézmények (óvodák, iskolák) és sportklubok tartoznak, de magánszemélyek is vásárolhatnak tőlük az interneten található online webáruházon keresztül. A cég – a sportszerek mellett – foglalkozik még készség- és mozgásfejlesztő eszközök illetve bölcsődei és óvodai bútorok (például fektetőágyak) forgalmazásával, valamint játszótéri eszközök importjával (Németországból) és ezek helyszínen való telepítésével is. A játszótereket általában közintézményekbe (óvodák, iskolák) telepítik, de előfordulnak közterületekre (pl. városi parkokba) történő játszótér építések is. A cég eddigi legnagyobb játszótér projektje a Fővám téri játszótér megépítése volt, erről lesz szó a következőkben. Az egész történet 2010. május 10-én kezdődött, amikor is a Tactic Sport-hoz ajánlatkérés érkezett néhány játszótéri eszközre. Ajánlatot készítettek, melyben eredetileg még multipondo szerepelt, de ezt végül is hintára cserélték ki. Az eredeti kiírásban HAGS eszközök (egy svéd gyártó termékei) szerepeltek, de végül beleegyeztek, hogy ezekkel egyenértékű Neopsiel–Playparc eszközökre adhassanak ajánlatot. A Neospiel egy németországi játszótéri eszközöket gyártó vállalat, melynek a Tactic Sport a kizárólagos magyarországi forgalmazója, ezért is ajánlották ezeket a termékeket. Az egész játszótér végső megrendelője az V. Kerületi Önkormányzat, az egész beruházás lebonyolítója pedig a BLV (Belváros-Lipótváros Vagyonkezelő Zrt.) volt. A teljes munkálatok kivitelezője egy másik cég (továbbiakban Fővállalkozó), ők végezték a teljes parkrekonstrukciót (szökőkút, játszótér stb.). 2010. augusztus elsején a Fővállalkozó elfogadta a Tactic Sport ajánlatát, és megrendelték az eszközöket. Illetve a Tactic Sport ajánlatot adott a játszótéri eszközök köré telepítendő ütéscsillapító talajra (211 m2 almazöld, vörösbarna és szürke színű gumiburkolat) és annak beépítésére is. Augusztus 15-én elfogadták az ajánlatot, és megrendelték a munkát. 22

: Tacticsport.hu: Kik vagyunk?, 2010 48

Szeptember harmadikám egy szerződésmódosítás történt, és az eredeti átadási határidőt kitolták szeptember 20-ról szeptember 30-ra, illetve az eszközök telepítését is a Tactic

Sporttól

rendelték

meg.

A

játszótér

megépítése

a

Fővám

téri

park

rekonstrukciójának része (szökőkutak, padok és márványpadló is készült, valamint fákat is ültettek), a parkrekonstrukció pedig a négyes metró építéséhez kapcsolódó beruházás. Szeptember 6-án elkészült a 10 cm vastag CKT (cementkötésű teherhordó réteg), erre került majd rá később a gumiburkolat. Szeptember 7-én beépítették a játékokat. Érdemes megemlíteni, hogy a szoros helyzetkihasználás (és az esési terek gondos figyelembe vétele) miatt a játékok helyét geodétával (földmérővel) tűzték ki. A játékok pontos elhelyezése után a Tüv Rheinland (a játszóteret az MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008 szabványok alapján tanúsító szervezet) képviselője kijött, és igazolta, hogy az eszközök elhelyezése megfelelt a szabványban leírtaknak. Szeptember 13-án elkezdték a gumiburkolat alsó rétegét teríteni, melynek 72 óra kötési ideje van. Ezek után lekenik a gumiburkolat felső rétegét, melynek EPDM az anyaga (etilén-propilén-diene-monomer, ez egy gumivegyület, fő jellemzője, hogy az erőhatások megszűnésével lényegében visszanyeri eredeti alakját, minimális az esély a maradandó alakváltozásra). A felső réteg három különböző színből áll, a játszótér egyik részén almazöld, másik részén vörösbarna, harmadik részén pedig szürke színűre lett kialakítva. Szeptember 23-ra elkészült a teljes gumiburkolat. A munkálatok során ötnaponta helyszíni bejárást tartottak, melyen részt vettek az Önkormányzat, az Eurometro (a metróépítéshez kapcsolódó beruházásokat felügyelő cég), a Fővállalkozó, a BLV, a Tactic Sport, a Tervezőiroda és a Főkert Nonprofit Zrt (a fővárosi parkok fenntartója) megbízottjai. Érdekes probléma volt az eszközök tanúsításával kapcsolatban, hogy ezeket kint Németországban a német DIN EN 1176:2003-07 szabvány szerint tanúsították, a tanúsítvány pedig 2010. december 31-ig érvényes. Ennek tartalma tulajdonképpen megegyezik

a

magyar

MSZ

EN

1176:1998/A2:2003

szabványéval,

viszont

Magyarországon 2009. május elsejétől az MSZ EN 1176:2008 szabvány a kötelező érvényű. Így hiába érvényes a német tanúsítvány 2010. december 31-ig, Magyarországon 2009. május elsejétől az a szabvány nem érvényes, mert az még egy régebbi EN szabványon alapult. Ennek megoldására kérni kellett a németországi TÜV-től egy igazolást, hogy az új EN szabvány (EN 1176:2008) szerinti tanúsíttatási procedúra már folyamatban van a német játszótéri eszközökre (lásd 1. számú melléklet).

49

Ezek után volt csak hajlandó a magyarországi TÜV Rheinland igazolni, hogy a játszótéri eszközök megfelelnek az MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008 magyar szabványoknak. Szeptember 30-án pedig megtörtént a végteljesítés és elküldték a gyártói nyilatkozatokat. A játszótéri eszközökre 5 év garancia vonatkozik, a gumiburkolatra pedig 3 év garancia, és 5 év jótállás. A Fővám téri játszótér tervrajza a 2. számú mellékletben található. Ezen pontos látszódik az eszközök helye, illetve a körülöttük lévő esési terek. A játszótérre összesen nyolc darab eszköz lett telepítve: egy négyszemélyes fém mérleghinta, egy dzsip rugós játék, egy bálna rugós játék, egy kétüléses hinta fából, egy Neo-homokozó, egy kör alakú pancsoló asztal a homokozóba, egy Orient Express (kisvonat) és egy Philipp játékvár (kombinált mászóvár). Ezekről az eszközökről, az ezekre vonatkozó, szabvány szerinti telepítési követelményekről, és azok megvalósulásáról a következő alfejezetben (5.2) lesz szó bővebben.

5.2 A játszótéri eszközök telepítése a szabványnak megfelelően 5.2.1 Négyüléses fém libikóka Cikkszám: NN-0202030 Méret: 4,00 x 0,20 x 0,80 méter Esési tér: 7,00 x 3,20 méter Ütéscsillapító tér: 22 m2 Szabadesés-magasság: 1,45 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: horganyzott fém, gumi és műanyag 8. ábra: A négyüléses fém libikóka A négyüléses fém libikóka a billenőeszközök közé tartozik, így rá az MSZ EN 1176-1:2008 és MSZ EN 1176-6:2008 szabványban megfogalmazott követelmények az érvényesek. Mivel az eszközt Németországból importálták, így a termékjellemzők tekintetében biztosan megfelel a hatályos magyar szabványoknak (mivel a német és a magyar szabvány is egyazon EN szabvány nemzeti szintre adaptált változata), erről egyébként tanúsítvány is rendelkezésre áll (lásd 3. melléklet). Így az eszköz teljesen megfelel Magyarországon is, csak a telepítésnél kell figyelni a szabványban előírt követelményekre. 50

Az MSZ EN 1176-6:2008 szabvány szerint a legnagyobb szabadesés-magasság (a legmagasabban fekvő ülőhely és a talaj közötti távolság abban az esetben, ha a mérleghinta egyik végét teljesen lenyomjuk) nem haladhatja meg a 1,5 métert. Ezen eszköz esetén ez természetesen teljesül is, ugyanis ez a távolság mindössze 1,45 méter. Akár azt is gondolhatnánk, hogy ezzel nekünk nem is kell foglalkoznunk, mert ez egy termékjellemző, és semmi köze az eszköz telepítéséhez. Csakhogy ez a magasság attól is függ, hogy az eszközt milyen mélyre telepítjük, minél nagyobb része van a föld alatt a libikóka középső tartószerkezetének, annál kisebb lesz a szabadesés-magasság. A szabvány azt is kimondja, hogy a libikóka legalsó vége és a talaj között minimum 230 mm távolságnak kell lennie (hogy a libikóka egyik vége se ütközhessen a talajhoz, és a használó ne sérülhessen meg). Kivételt képez ez alól, ha libikóka ülőhelyeinek aljának csillapítás van (ez tompítja a talajjal történő ütközést). A négyüléses fém libikóka esetében is erről van szó, ahogyan ez a 9. ábrán is látható.

9. ábra: Csillapítás a libikóka alján Az eszköz esési terére és az ütközőfelület kialakítására vonatkozólag semmilyen speciális követelményt nem ír elő az MSZ EN 1176-6:2008 szabvány, így ebben az esetben az általános követelményeket megfogalmazó MSZ EN 1176-1:2008 szabványra kell hagyatkoznunk. Ez kimondja, hogy 1,5 méteres szabadesés-magasság alatt (például ebben az esetben) az eszköz köré minimum 1,5 méteres sávban kell kialakítani az esési teret (lásd 1. ábra). Így a libikóka 4,00 x 0,20 méteres méretéhez (ez egy téglalap) mind a négy oldalon hozzáadunk 1,5 métert, így kapjuk meg a 7,00 x 3,20 méteres esési teret. Ebben semmilyen akadály, alkatrész, játszótéri elem (tábla, oszlop stb.) nem lehet, mert egy esetleges leesés esetén a gyermek erre a területre esik. Az ütéscsillapító talajfelület anyagát az 1,45 méteres szabadesés-magasság függvényében kell meg állapítanunk (lásd 2. ábra), így minimum gyepnek vagy felsőtalajnak kell lennie, de az egész játszóteret beborító gumiburkolat 1,60 méter esésmagasságig hitelesített, tehát megfelel az előírásoknak ebben az esetben is. 51

5.2.2 Rugós dzsip Cikkszám: NN-1108070 Méret: 1,89 x 1,00 x 1,20 méter Esési tér: 4,89 x 4,00 méter Ütéscsillapító tér: 19 m2 Szabadesés-magasság: 0,92 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: HDPE polimer (műanyag) 10. ábra: Rugós dzsip A rugós dzsip öt gyermek számára biztosít férőhelyet, egy darab központi rugó van az eszköz középső részén alul, négy darab kisebb rugó pedig az eszköz sarkaiban. Ez az eszköz a billenőeszközök közé tartozik, így rá az MSZ EN 1176-1:2008 és MSZ EN 1176-6:2008 szabványban megfogalmazott követelmények az érvényesek. Ahogy az összes többi fővám téri játszótéri eszköznél, itt is elmondható, hogy a termékjellemzők teljes egészében megfelelnek a magyar szabványnak (hisz Németországban már tanúsították őket a magyarral majdnem teljesen azonos német szabvány szerint), csak a telepítéssel kapcsolatos követelményekre kell odafigyelnünk. Az MSZ EN 1176-6:2008 szabvány előírja, hogy rugós billenőeszközöknél (ide tartozik ez a termék is) a szabadesés-magasság nem haladhatja meg az 1 métert. Mivel ebben az esetben ez 0,92 méter, az eszköz ebben a tekintetben is megfelel a szabványnak. Természetesen is itt is igaz, hogy a telepítésnél azért figyelnünk kell (egy 1,28 x 2,02 méteres, 0,50 méter magas gödörbe kell behelyezni a dzsip rugóinak tartószerkezeteit), mert ha kisebb lyukat ásunk, mint amit az eszközhöz csatolt telepítési útmutató előír, akkor az eszköz szabadesés-magassága ez által nőni fog, és esetleg meg is haladhatja az 1 métert. Az esési térre és az ütközőfelületre vonatkozó követelményeket ebben az esetben is az általános jellegű MSZ EN 1176-1:2008 szabvány tartalmazza. Mivel az eszköz szabadesés magassága nem haladja meg a 1,5 métert, így az eszköz köré mind a négy oldalról egy 1,5 méter széles esési teret kell kialakítani (lásd 1. ábra). Itt nem lehet semmilyen akadály, mert ide eshet le a gyermek az eszközről. Így számítható ki a dzsip 1,89 x 1,00 méteres méretéből (kétszer 1,5 métert hozzáadunk a szélességhez, és ugyanennyit a magassághoz is) a 4,89 x 4,00 méteres esési tér. Az egész játszótéren kialakított, 1,60 méter esésmagassági hitelesített gumiburkolat itt is megfelel, hisz a szabadesés-magasság mindösszesen 0.92 méter.

52

5.2.3 Rugós bálna Cikkszám: NN-1120060 Méret: 1,00 x 0,40 x 0,90 méter Esési tér: 4,00 x 3,40 méter Ütéscsillapító tér: 0 m2 Szabadesés-magasság: 0,60 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: HDPE polimer (műanyag) 11. ábra: Rugós bálna A rugós bálna a billenőeszközök közé tartozik, így rá az MSZ EN 1176-1:2008 és MSZ EN 1176-6:2008 szabványban megfogalmazott követelmények az érvényesek. Ennél az eszköznél is csak a telepítéssel kapcsolatos biztonsági követelményeket, és az azoknak való megfelelést ismertetném bővebben. Az MSZ EN 1176-6:2008 szabvány előírja, hogy rugós billenőeszközöknél (ide tartozik ez a termék is) a szabadesés-magasság nem haladhatja meg az 1 métert. Mivel ebben az esetben ez 0,60 méter, az eszköz ebben a tekintetben is megfelel a szabványnak. Természetesen is itt is igaz, hogy a telepítésnél azért figyelnünk kell (egy 0,60 x 0,60 méteres, 0,50 méter magas gödörbe kell behelyezni a bálna rugóinak tartószerkezeteit), mert ha kisebb lyukat ásunk, mint amit az eszközhöz csatolt telepítési útmutató előír, akkor az eszköz szabadesés-magassága ez által nőni fog. Mivel azonban a szabadesés-magasság 0,60 méter, a lyuk pedig mindösszesen 0,50 méter mély, ebben az esetben viszonylag nehezen képzelhető el, hogy annyira kis lyukat (10 centi mélyet) ássunk, hogy az eszköz szabadesés-magassága meghaladja az 1 métert. Az esési térre és az ütközőfelületre vonatkozó követelményeket ebben az esetben is az általános jellegű MSZ EN 1176-1:2008 szabvány tartalmazza. Mivel az eszköz szabadesés magassága nem haladja meg a 1,5 métert, így az eszköz köré mind a négy oldalról egy 1,5 méter széles esési teret kell kialakítani (lásd 1. ábra). Itt nem lehet semmilyen akadály, mert ide eshet le a gyermek az eszközről. Így számítható ki a bálna 1,00 x 0,40 méteres méretéből (kétszer 1,5 métert hozzáadunk a szélességhez, és ugyanennyit a magassághoz is) a 4,00 x 3,40 méteres esési tér. Mivel a szabadesés-magasság nem haladja meg a 60 cm-t, így bármilyen talaj (akár még beton is) megfelel. Az egész játszótéren kialakított, 1,60 méter esésmagassági hitelesített gumiburkolat pedig bőven eleget tesz a követelményeknek. 53

5.2.4 Kétüléses hinta fából Cikkszám: NN-0701033 Méret: 4,48 x 2,26 x 2,20 méter Esési tér: 4,48 x 7,40 méter Ütéscsillapító tér: 33 m2 Szabadesés-magasság: 1,24 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: fa és galvanizált acél (saruk és a keresztgerenda) 12. ábra: Kétüléses hinta fából A fából készült kétüléses hinta a hinták közé tartozik, így vele szemben az MSZ EN 1176-1:2008 (általános követelmények) és az MSZ EN 1176-2:2008 (hintákra vonatkozó speciális követelmények) szabvány fogalmaz meg követelményeket. Ennél az eszköznél is csak a telepítéssel kapcsolatos biztonsági követelményeket, és az azoknak való megfelelést ismertetném bővebben. Az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány előírásai alapján a hinták szabadesés-magasságát úgy számíthatjuk ki, hogyha a hintaülőkét a nyugalmi helyzettel 60˚-os szöget bezáró módon felemeljük, és az ebben a helyzetben lévő hintaülőke és talaj közötti távolság jelenti a hinta szabadesés-magasságát. Ez ebben az esetben pontosan 1,24 méter. Ebből pedig egy sinus szögfüggvénnyel (a 60˚-os szöget valamint a hinta magasságának és a szabadesésmagasságnak a különbségét felhasználva) kiszámíthatjuk a felfüggesztőelem (azaz a hintát tartó lánc) hosszát, ami ebben az estben körülbelül 1,67 méter. Mivel az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány nem ír elő külön követelményt a maximális szabadesés-magasságra vonatkozólag, ezért az MSZ EN 1176-1:2008 általános szabvány 4.2.8.1 pontját kell alapul venni. Ez pedig azt írja elő, hogy a szabadesés-magasság semmiképp sem haladhatja meg a 3 métert. Ennek a veszélye itt egyáltalán nem merül fel. Az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány a következőképp írja elő az esési tér kiszámítását. Először is (ahogy a szabadesés-magasság meghatározásánál már láthattuk) a hintaülőkét a nyugalmi helyzettel 60˚-os szöget bezáró módon felemeljük, majd megmérjük a nyugalmi helyzettől (0˚-os szög) való távolságát (nevezzük A-nak). Ehhez szintetikus talajburkolat (például az ebben az esetben kiépített gumiburkolat) esetén 1,75 métert adunk hozzá, illetve hagyunk még 0,5 méternyi szabad területet ezután (ahol már nincs szükség ütéscsillapító felület kialakítására). 54

Az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány az A távolság kiszámítására is ajánl egy módszert, mégpedig azt, hogy a felfüggesztőelem (azaz a lánc) hosszát szorozzuk meg 0,867-el. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért pont 0,867-el. Nos azért, mert a felfüggesztőelem hosszából (mint átfogó) és az A távolságból (mint befogó) megrajzolható egy derékszögű háromszög, melynek egyik szöge 60˚ (lásd 13. ábra). Az A távolság pedig a szögfüggvények segítségével kiszámítható úgy, hogy a felfüggesztőelem hosszát megszorozzuk sinus 60˚-kal. Sinus 60˚ kerekítve pedig éppen 0,867. Ez a matematikai magyarázata a szabványban ajánlott számítási módnak.

13. ábra: Derékszögű háromszög a hinták esési terének kiszámításánál A fenti módszerrel pedig egyszerűen kiszámíthatjuk az A távolságot, egyszerűen csak beszorozzuk a felfüggesztőelem hosszát (1,67 méter) sinus 60˚-kal, azaz 0,867-el, így pedig 1,45 métert kapunk. Ehhez adjuk még hozzá a fentebb már említett 1,75 és 0,5 métert. Így összesen 3,7 métert kapunk. Ezt a 3,7 méter hosszú sávot a hinta mozgásával párhuzamosan kell kialakítani, mind a hinta előtt mind a hinta mögött. A hinta két oldalánál (a mozgási iránnyal merőlegesen) nincs szükség a hinta két állványánál tovább ütéscsillapító talaj kialakítására (ugyanis arrafelé nem eshet a gyermek a hintából). Mivel a 3,7 méter csak a hinta egyik oldali esési tere, ezért a teljes esési tér kiszámításához ezt meg kell szorozni kettővel (így 7,4-et kapunk). A fentiek tükrében véleményem szerint teljesen egyértelmű, hogy hogyan lesz a 4,48 x 2,26 méteres hintaméretből 4,48 x 7,40 méteres esési tér. Azonos hintaállványok lógó hintaülőkék esetében az esési terek átfedhetik egymást, ennél az eszköznél is ez történt a két egymás melletti hintaülőke esetében. 55

Ám mivel a hinta kényszermozgást végző eszköz, nagyon fontos, hogy arra is ügyeljünk, hogy a hinta és más játszótéri eszközök esési terei véletlenül se fedjék egymást (az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány 4.10.2.1. pontjának előírása). Ez meg is valósult a Fővám téri játszótér esetében, lásd 2. melléklet. Az egész játszótéren kialakított, 1,60 méter esésmagassági hitelesített gumiburkolat itt is megfelel, hisz a szabadesés-magasság csak 1,24 méter.

5.2.5 Neo-homokozó Cikkszám: NN-1110227 Méret: átmérő 2,50 m x 0,27 m Esési tér: 1,5 méter védőtávolság az eszköz

széleitől

teljes

eszköz

kerülete mentén Ütéscsillapító tér: 0 m2 Szabadesés-magasság: 0,27 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: fenyőfa, HDPE (műanyag) sarokvédő elemek 14. ábra: Neo-homokozó Mivel nincs a speciálisan a homokozókra vonatkozó magyar szabvány, így ebben az esetben az általános biztonsági követelményeket ismertető MSZ EN 1176-1:2008 szabványra kell hagyatkoznunk. Ahogy az eddigi eszközök esetében is, itt is csak a telepítéshez kapcsolódó követelményeket ismertetném. A képen egy pancsoló asztal is látható a homokozó közepén, ettől most tekintsünk el, azt majd külön fogom vizsgálni az 5.2.6-os részfejezetben. Ahogy a képen is látható a homokozó hatszög alakú, de ez nem befolyásolja az esési tér és az ütéscsillapító felületek kiszámításának

módját.

A

homokozó

szabadesés-magassága

0,27

méter,

ami

tulajdonképpen a homokozó oldalának a magasságát jelenti (az eszköz használata közben maximum innen tud leesni a gyermek). Ugye a homokozó oldaláról két irányba eshet a gyermek, vagy az eszköz belsejébe, ahol egyrészt homok van (ami kiváló ütéscsillapító felület), másrészt pedig a homokréteg és a fenyőfa oldal közötti magasság jócskán kisebb, mint 27 cm. Illetve eshet kifelé is a gyermek, éppen ezért az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban írottak szerint az eszköz köré minden oldalról szükséges egy 1,5 méter széles esési teret kialakítani. 56

Így az eszköz 2,50 méteres átmérőjű hatszög alakjából ezzel a módszerrel egy ugyancsak hatszög alakú, de 5,50 méter átmérőjű esési tér alakítható ki. A képet megnézve felmerülhet a kérdés, hogy nem probléma-e, hogy az eszköz egyik oldalánál (a képen a bal felső oldal) a 1,5 méteres esési térben nem teljes egészében gumiburkolat az ütéscsillapító felület, hanem nagy részben beton. Nos, ez így teljesen rendben van, megfelel a szabványnak, ugyanis az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.2.4 pontja kimondja, hogy 0,60 méter szabadesés-magasság alatt az esési térben követelmény nélküli talaj is lehet. Ez azt jelenti, hogy bármilyen típusú talaj megfelelő ebben az esetben, még beton is, csak annyi a lényeg, hogy az adott területen ne legyen semmiféle akadály, aminek a gyermek nekiütközhetne. Így megállapítható, hogy az eszköz köré vont gumiburkolat és beton talaj, teljesen egészében megfelel a szabványnak, csak úgy, mint az eszköz telepítésével kapcsolatos minden más egyéb dolog is.

5.2.6 Kör alakú pancsoló asztal a homokozóba Cikkszám: NN-1114284 Méret: átmérője 0,80 méter Esési tér: Eszköz körül 1,5 méteren Ütéscsillapító tér: 0 m2 Szabadesés-magasság: beépítéstől függően 0,30 – 0,60 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: HDPE polimer (műanyag) 15. ábra: Kör alakú pancsoló asztal a homokozóba A kör alakú pancsoló asztal az előző részfejezetben (5.2.5) ismertetett Neohomokozó közepébe van elhelyezve a Fővám téri játszótéren. Az eszköz négy lábból áll, melyek a homokozó homokrétegébe vannak beépítve, a lábakra pedig egy kör alakú HDPE polimerből (műanyag) készült pancsoló asztal van rászerelve. Az eszköz szabadesés-magassága a beépítéstől függően (azaz, hogy milyen mélyen vannak az asztal lábai a homokban) 0,30 és 0,60 méter között változhat. A szabadesésmagasság ebben az esetben azt jelenti, hogy mekkora a pancsoló asztal asztallapja és a körülötte elterülő homokréteg közötti távolság (függőleges irányban, hiszen ha egy gyermek rááll a pancsoló asztalra, akkor onnan a körülötte lévő homokrétegre esik).

57

Igaz, hogy a szabadesés-magasság a beépítéstől függ, de szerencsére az MSZ EN 11761:2008 szabvány ugyanazt a követelményt írja elő 0,60 méter esésmagasság alatt, így tulajdonképpen ilyen szempontból mindegy is, hogy pontosan mennyi a szabadesésmagasság, csak annyi a lényeg, hogy ne haladja meg a 0,60 métert. 0,60 méteres szabadesés-magasság alatt az eszköz köré 1,5 méteres esési teret kell kialakítani (lásd 1. ábra) az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.2.4 pontja szerint. Jelen esetben az esési térbe beleesik a homokozó, illetve a homokozó köré elhelyezett gumibeton burkolat is, de ez nem jelent problémát. Ugyanis a pancsoló asztal átmérője 0, 80 méter, eköré alakítottunk ki egy 1,5 méter széles esési teret, így a homokozó és az esési tér teljes területének átmérője 3,80 méter (1,5+0,80+1,50), ami így jócskán meghaladja a homokozó 2,50 méteres átmérőjét. Ez pedig azt jelenti, hogy az esési tér átmérője 1,30 méterrel túlnyúlik a homokozón (ez ugye oldalanként 0,65 méter), így eléri a homokozó köré vont gumiburkolatot is. De mivel a homokozó esési tere szintén 1,5 méteres szélességben veszi körül a homokozót, így a pancsoló asztal esési tere beleesik a homokozó esési terébe, de ez szerencsére a szabvány szerint nem jelent problémát. A szabvány azt is előírja (lásd ugyancsak 1. ábra), hogy 0,60 méteres szabadesés-magasság alatt nem kell az esési térbe külön ütéscsillapító felület, bármilyen követelmény nélküli talajtípus (pl. beton is megfelel). Mivel jelen esetben a pancsoló asztal esési terében homok, gumibeton és beton van, így ez teljes mértékben megfelel a szabványban leírtaknak.

5.2.7 Orient Express Cikkszám: NN-1115200 Méret: 3,95 x 1,00 x 2,30 méter Esési tér: 6,95 x 4,00 méter Ütéscsillapító tér: 28 m2 Szabadesés-magasság: 1,00 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: fa és HDPE polimer

16. ábra: Orient Express (kisvonat) Az Orient Express egy kisvonat formájú játszótéri eszköz, de nem tartozik egyik főbb játszótéri eszköztípus-csoportba (hinták, csúszdák, stb.) sem, így erre is csak az MSZ EN 1176-1:2008 szabványban megfogalmazott általános biztonsági követelményeket lehet alkalmazni (mint a homokozó és a pancsoló asztal esetében). 58

Az eszköz teljes magassága 2,30 méter (a talajtól a mozdony tetejéig), de a szabadesés-magasság mégis csak 1,00 méter. Ennek az az oka, hogy a szabadesésmagasság azt a legmagasabb magasságot jelenti, ameddig a gyermek felmászhat az eszköz rendeltetésszerű használata közben. Persze elképzelhető, hogy egy gyermek felmászik a mozdony tetejére, de az már kimeríti a rendeltetésszerű használat fogalmát, hiszen nincsenek abba az irányba kapaszkodók és nincs semmiféle bátorító tényező a felmászására (mivel ezek nem teljesülnek, így az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.1 pontja szerinti a felmászás nem rendeltetésszerű használat). A használó a rendeltetésszerű használat során a mozdony középső szintjére mászhat fel (addig vezet fel feljáró, illetve létra), ennek pedig pontosan 1,00 méter a magassága, így ezt a távolságot kell szabadesés-magasságnak tekinteni ezen eszköz esetében. Mivel a szabadesés-magasság ennél az eszköznél sem haladja meg az 1,50 métert, így itt is egy 1,50 méter széles esési teret kell kialakítani az eszköz köré (lásd 1. ábra). Mivel 1,50 méteres esési tér helyezkedik el az eszköz minden oldala mentén, így az esési tér az eszköz méretének (3,95 x 1,00 méter) 3-3 méterrel történő megnövelésének eredménye (így kapjuk meg a 6.95 x 4,00 méteres esési teret). Az 1 méteres szabadesés-magasságnál szükséges ütéscsillapító talaj anyagának megválasztása is egy érdekes kérdés. Ugye az MSZ EN 1176-1:2008 szabványból tudhatjuk (lásd 2. ábra), hogy 1 méteres szabadesés magasság felett már nem alkalmas ütéscsillapításra a gyep és a felsőtalaj. De vajon mi lehet akkor, ha a szabadesés-magasság pontosan 1 méter? Nos, ha jobban megfigyeljük a 2. ábrát, akkor láthatjuk rajta, hogy az 1000 mm előtt egy nagyobb vagy egyenlő jel található (≤) áll, ez pedig azt jelenti, hogy 1 méteres szabadesés-magasságnál is megfelel a gyep vagy a sima felsőtalaj. Ebben az esetben viszont az eszközt (ahogy a Fővám téri játszótér összes többi játékát is) 1,60 méteres szabadesés-magassági hitelesített gumibeton veszi körül. Így ez az eszköz is teljes egészében (eszköz tulajdonságai és telepítése) megfelel a magyar MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008 szabványoknak. Az eddig bemutatott eszközöknél csak a telepítésről írtam, de itt felhívnám a figyelmet még egy érdekes dologra. Vajon mikor kell, és mikor nem kell a mozdony középső szintjére korlát illetve mellvéd? Nos, az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.4.1. pontja kimondja, hogy az ilyen típusú eszközökön 1 méteres szabadesés-magasságtól (tehát 1 méternél is) kötelező korlátot felszerelni (2 méteres szabadesés-magasság fölött pedig már mellvéd is szükséges). Így tehát teljesen érthető, hogy miért van korlát a mozdony középső szintjénél illetve a most következő Philipp játékvár emelvény részénél. 59

5.2.8 Philipp játékvár Cikkszám: NN-3009060 Méret: 4,10 x 3,80 x 2,70 méter Esési tér: 7,10 x 8,80 méter Ütéscsillapító tér: 48 m2 Szabadesés-magasság: 1,20 méter Használható: 3 éves kortól Anyaga: fa, HDPE polimer, GFKüvegszálas csúszdalap, fém lépcső, 17. ábra: Philipp játékvár (kombinált mászóvár) A Philipp játékvár egy kombinált mászóeszköz, több különféle játszótéri eszközből áll. Az egész alapja egy emelvény, amihez hozzá van építve egy acélsodrony kötélből készített mászóháló, egy mászófal, egy rozsdamentes acélból készített tűzoltórúd (ezen tudnak lecsúszni a gyermekek az emelvényről), egy GFK üvegszál erősítésű beülőkaros csúszda, és egy lépcső rozsdamentes lépcsőfokokkal. Most pedig nézzük meg egyenként az ezekre az eszközökre vonatkozó, szabvány szerinti biztonsági követelményeket, és ezek megvalósulását! Az emelvény magassága 1,20 méter, és mivel a rendeltetésszerű használat során ennél nem mászhat magasabbra a gyermek (nincsenek kapaszkodók illetve bátorító tényezők az ennél feljebb való mászásra, így nem minősül rendeltetésszerű használatnak a tetőre való felmászás, lásd MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.1 pont), ezt tekinthetjük az eszköz általános szabadesés-magasságának. Így ennek értelmében az teljes eszköz köré 1,5 méteres sávban kell az esési teret kialakítani (lásd 1. ábra), illetve mivel a szabadesésmagasság meghaladja az 1 métert, így a gyep vagy a felsőtalaj nem elegendő, homok, kavics, fakéreg, gumibeton, stb. anyagú ütéscsillapító felületet kell kialakítani az eszköz köré. (lásd 2. ábra) Mivel az egész Fővám téri játszóteret egy 1,60 méter szabadesésmagasságig hitelesített gumibeton burkolat fedi le, így ebből a szempontból az eszköz tökéletesen megfelel a szabványoknak. Ám mivel az emelvényhez különböző játszótéri eszközöket (mászófal, csúszda, tűzoltócső) kapcsoltak, így ezeket is egyenként meg kell vizsgálni, mivel a szabadesés-magasság és az esési tér ezek függvényében még változhat. Nincs kifejezetten a mászófalakra vonatkozó szabvány, így ebben az esetben az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 2. táblázatát (4.2.8.1 pont) kell alkalmazni, ami szerint a szabadesés-magasságot a legmagasabb lábalátámasztástól (az a lábtámasz, ahol a lábunk van, mikor épp felértünk a mászófal tetejére, azaz magára az emelvényre) kell számítani. 60

Mivel pedig a mászófal csak az emelvényig tart, ezért a legmagasabb lábalátámasztás magassága sem haladhatja meg az emelvény magasságát, így a mászófal megléte nem befolyásolja az emelvény köré vont 1,5 méter esési tér méreteit. A mászóhálókra vonatkozó speciális biztonsági követelményekről sem szól külön szabvány, így itt is az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 2. táblázata (4.2.8.1 pont) a mérvadó. Ahogyan a mászófalnál is láthattuk, a mászóeszközöknél a szabadesésmagasságot mindig a legmagasabban fekvő lábalátámasztás és a talaj közötti távolságként értelmezzük. Illetve kiszámítható úgyis a szabadesés-magasság, hogy a legmagasabban fekvő kéztámasz (azaz tulajdonképpen a mászóháló legfelső kötele) és a talaj közötti távolság lecsökkentve 1 méterrel. Mivel pedig a mászóháló teljes magassága 1,80 méter, így a szabadesés-magasság mindösszesen 0,80 méter ebben az esetben. Így itt sem befolyásolja a mászóháló az emelvény köré vont 1,5 méteres esési tér méreteit. Tűzoltórudak (mászórudak) esetében is az MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.1 pontjára kell hagyatkoznunk. A tűzoltórúd ugyanis nemcsak lecsúszásra alkalmas, az ügyesebb gyermekek fel is tudnak rajta mászni. Ezért ezeknél az eszközöknél a szabadesés-magasságot úgy kell megállapítani, hogy a mászórúd magasságából (jelen esetben 2 méter) levonunk 1 métert. Így a szabadesés-magasság 1 méter lett, azaz a mászórúd megléte sem befolyásolja az emelvény köré vont 1,5 méteres esési tér méreteit. A GFK-üvegszálas csúszda esetében azonban már más a helyzet. A csúszdákról ugyanis külön szabvány, az MSZ EN 1176-3:2008 rendelkezik. Ez a szabvány a csúszdákat két típusba sorolja, az 1. típusú csúszdák esetében a kifutási hely (a csúszda vége) rövidebb, az ütközőfelület pedig hosszabb, a 2. típusú csúszdák esetében ez pont fordítva van. Ez a csúszda az 1. típusú csúszdák közé tartozik, így itt a csúszda végétől számított 18. ábra: 1. típusú csúszda esési tere

esési tér a csúszda irányában 2 méter hosszú

kell, hogy legyen, a csúszda vége mellett pedig 1-1 méter széles (lásd 18. ábra). Így ez az egyetlen olyan eset, melynél egy az emelvényhez hozzáépített eszköz (csúszda) miatt megváltozott a komplett eszköz esési terének mérete. A csúszda kifutási helye köré vont esési tér ütéscsillapító talajfelületének meg kell felelnie legalább az 1 méteres kritikus esésmagasság követelményeinek, de mivel az eszközt körülvevő gumiburkolatot 1,60 méterig hitelesítették, ez sem okoz problémát. 61

5.3 A játszótéri eszközök tanúsítása Mint már említettem, minden Fővám térre telepített játszótéri eszközt előzőleg már a német gyártó tanúsítatott Németországban. Ezeket a tanúsítványokat mind megkapta a Tactic Sport, és (a magyar nyelvre lefordított verzióival együtt) bemutatta azokat a helyszínen a játszótéri tanúsítás során. Mivel a játszótéri eszközöket a német DIN EN 1176:2003-07 szabvány szerint tanúsítatták kint Németországban, így ezek hazánkban nem voltak megfelelőek. Mégpedig azért nem, mert Magyarországon 2009. május elsejétől kötelező érvényűek az MSZ EN 1176:2008 és MSZ EN 1177:2008 szabványok. Ez a két magyar szabvány az EN 1176:2008 illetve EN 1177:2008 európai szabvány adaptált változata, míg a német DIN EN 1176:2003-07 szabvány pedig a korábbi európai szabványé (EN 1176:2003). Így, mivel a játszótéri eszközöket Németországban még egy korábbi EN szabvány alapján tanúsítatták, ezeket Magyarországon nem megfelelőek, annak ellenére, hogy a német tanúsítványokon az érvényességi idő 2010. december 31. Ebből is látszik, hogy még messze nem tökéletes az európai harmonizáció ebben a tekintetben sem. Ennek a problémának a megoldásaként megkérték a gyártó céget, hogy kérjenek egy nyilatkozatot a németországi TÜV-től, hogy az eszközök tanúsíttatása folyamatban van az új (a magyarral megegyező EN szabványon alapuló) DIN EN 1176:2008 német szabvány szerint (lásd 1. melléklet). Most pedig bemutatnám, hogy hogyan is néz ki egy játszótéri eszköz tanúsítványa. Az összes eszköz tanúsítványának azonos a felépítése, én így most csak a fém libikókáét mutatnám be (lásd 3. melléklet). A tanúsítvány kétoldalas. Az első oldalon megtalálható a tanúsítvány száma (2589/06), a tanúsítvány tulajdonosa, illetve a kérelem és a kiállítás dátuma. A mellékletben megtalálható tanúsítványból kiderül, hogy összességében körülbelül 1 hónap a tanúsítvány kiállítása, bár ebben az esetben 1 hónap és 13 nap van a két időpont között, de ez az ünnep időszakkal és újévi időszakkal kapcsolatos szokásos szabadságokkal hozható összefüggésbe. Mivel minden tanúsítványt a termékek alapos vizsgálata után állítanak ki (a vizsgálatot egy akkreditált laboratóriumban kellett elvégezni), így az első oldalon megtalálhatjuk a vizsgálati jelentés számát is (5864/06/04). A tanúsítvány megléte esetében a gyártó (illetve a forgalmazó) az adott eszközön feltüntetheti a TÜV hivatalos jelzését, ez is látható az első oldalon. Ezután a tanúsított eszközök terméktípusa (játszótéri eszközök) és altípusa (mérleghinta) is látható. Itt meg kell jegyeznem, hogy a gyakorlatban nem egyesével tanúsíttatják a termékeket, hanem egyszerre mindig egy egész termékcsoportot. 62

Így egyszerűbb, gyorsabb és költséghatékonyabb is az egész eljárás. A tanúsított eszközök listáját (sorszámmal és névvel együtt) a tanúsítvány második oldalán, a mellékletben találhatjuk. Ezalatt még két fontos információt olvashatunk, a szabványok listáját, melyek alapján a tanúsítást megtörtént (DIN EN 1176-1:2003-07 és DIN EN 1176-6:2003-07) és az érvényesség időt (2010. december 31.). Ez a két szabvány két korábbi magyar szabvány, az MSZ EN 1176-1:1988/A2:2003 (Általános biztonsági követelmények) és az MSZ EN 1176-6:1998/A1:2002 (Billenőeszközök kiegészítő biztonsági követelményei) német változatai, tartalmuk majdnem teljes mértékben megegyezik. A tanúsítványok meglétét az eszközökbe épített fémkorongok is jelzik (19. ábra). A korongon látható a tanúsítvány száma (Nr.), a tanúsítása dátuma (Datum), és a tanúsítás alapját jelentő szabványszámot (EN 1176:2008-08). Ez a legfrissebb európai játszótéri szabvány, 2008 augusztusában (2008-08) került kiadásra, és ezen alapulnak a jelenleg hatályos magyar játszótéri szabványok (MSZ EN 1176:2008 ill. MSZ EN 1177:2008). Ebből is látszik, hogy ez az eszköz hazánkban is teljesen megfelel. A játszótér tanúsításához az eszközökön kívül az ütéscsillapító talaj tanúsítása is szükséges.

19. ábra: A tanúsítvány meglétét jelző fémkorong az eszközökön 63

5.4 Az ütéscsillapító talaj kialakítása és tanúsítása A Fővám téri játszótér egész területén ütéscsillapító talajként gumiburkolat, pontosabban öntött gumiszőnyeg burkolat található. Az egész kialakítás azzal kezdődik, hogy leterítjük a talajra a CKT-t, amelynél kiemelten fontos kritérium a burkolat megfelelő minősége, elkészülte után pedig szórópermetes locsolással kell kezelni. A CKT (cementkötésű teherhordó réteg, vagy másnéven földnedves beton) hasonlít a betonhoz, csak jóval gyengébb annál. Kisebb terhelésű járdák, utak esetében szokták alkalmazni, egy autót még könnyedén elbír, de egy többszáz tonnás gépet már nem. Ám mivel ez egy játszótér, és valószínűleg nem fognak rajta többszáz tonnás gépek közlekedni (még autók sem nagyon), így ide ez a talajtípus tökéletesen megfelel. A CKT terítése utáni hatodik napon következhet az impregnálás23. Az impregnálás a szigeteléshez hasonló eljárás, csak ebben az esetben a csapadék, a lecsapódó nedvesség ellen védekezünk a használatával. Az impregnálással gyakorlatilag vízlepergetővé teszünk egy anyagot, ezáltal pedig megakadályozzuk, hogy a nedvesség behatoljon az építőanyagok belsejébe és kifejthesse károsító hatását. Ez rendkívül fontos ebben az esetben, mert a beszivárgó víz romboló hatásának következtében romolhatna a gumiburkolat ütéscsillapító hatása, amely komoly problémákhoz vezethetne. Az impregnálást követő napon kell felvinni a rugalmasságot biztosító bázisréteget, ez 48 órán belül megköt. Ezután pedig fel kell vinni a teljes felületre az úgynevezett kötőhidat (a bázisréteg és az EPDM összeragasztásában játszik szerepet). Majd 24 óra várakozás után az igényelt színben fel kell vinni az EPDM-t24 (etilén-propilén-diene-monomer). Az EPDM tulajdonságai alapján az elasztomerek csoportjába tartozik, és jelentős nyúlóképességgel rendelkezik. Jellemző rá, hogy az erőhatások megszűntével lényegében visszanyeri eredeti alakját, maradó alakváltozása igen csekély. Így kiváló ütéscsillapító talajfelület játszóterek esetében. Ha a különböző színben felvitt EPDM találkozik (érintkezik) egymással, akkor minden egyes szín terítésénél minimum 24 óra kötésidőt kell hagyni a csatlakozások miatt. Maga az öntött gumiszőnyeg burkolat 50 mm vastag, és 1,60 méter kritikus esésmagasságra hitelesített. A kivitelezés lényegében az időjárás függvénye, így munkára alkalmas időjárás esetén a munka teljes időtartam körülbelül 11 nap. A munkálatokon résztvevő személyek létszáma munkafázistól függően 3 és 6 fő között változik. Természetesen az öntött gumiszőnyeg burkolatnak is meg kell felelnie a magyar szabványoknak, így rendelkezik tanúsítvánnyal is (lásd 4. melléklet). Mivel magyar termékről van szó, a tanúsítási eljárás is Magyarországon történt. : Wikipedia: Impregnálás, 2010

23

24

: Hydroproof: Mi az EPDM?, 2010

64

Gumiburkolat esetén (mivel ütéscsillapító talajtípusról van szó) az MSZ EN 1177:2008 szabvány követelményei az irányadóak (ez a szabvány fogalmazza meg a kritikus esésmagassághoz való hitelesítés módszereit is, bővebben lásd 4.10 részfejezet). A tanúsító szervezet ebben az esetben a TÜV SÜD KERMI Kft.25 volt, amely akkreditált laboratóriumokkal rendelkezik. Az akkreditáció nagyon fontos a laboratóriumok esetében, ugyanis csak ilyen laboratóriumok végezhetnek bevizsgálói tevékenységet. A vizsgálatokat végző laboratóriumok az MSZ EN ISO/IEC 17025 szabvány szerint vannak akkreditálva, a tanúsítási tevékenység pedig az MSZ EN 45011 szabvány szerint folyik.

5.5 A játszótér tanúsítása és átadása A játszótéri eszközök (valamint telepítésük) és a játszótéri ütéscsillapító talaj tanúsításával megtörtént a teljes játszótér tanúsítása. Ezt a Tüv Rheinland MEEI (Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet) végezte el. A teljes játszótér tanúsításáról jegyzőkönyv készült, melynek felépítését a következőkben mutatnám be. Az 5. melléklet a jegyzőkönyv egy oldalát tartalmazza, ezen keresztül mutatnám be az egész felépítését, mert a többi oldal is hasonló logika alapján készült el. A jegyzőkönyv legelső oldalán fel van tüntetve a megrendelő és az üzemeltető neve, a játszótér címe, az ellenőrzés jellege (első ellenőrzés, éves ellenőrzés stb.), és az ellenőrzés során alkalmazott szabványok listája. A jegyzőkönyv további részében az egyes szabványok (az 5. mellékletben bemutatásra kerülő oldalon például az MSZ EN 11766:2008, billenőeszközökről szóló szabvány) azon pontjait sorolják fel, amik az adott szabvány és az adott játszótéri eszköz szempontjából relevánsak. Tehát úgy néz ki az egész, hogy fel vannak sorolva a releváns szabványpontok (pl. 4.1, 4.2, 4.3), és az eszköz vizsgálata során adott értékelés. Háromféle értékelés lehet kapni ezekre: OK (megfelel a szabványnak), H (nem felel meg a szabványnak) és NV (nem vonatkozik rá a szabvány). Ha minden szabványpontnál OK vagy NV értékelést kapunk, akkor a tanúsítási procedúra sikerrel zárult le. A jegyzőkönyv utolsó oldalán fel vannak sorolva az azonnali intézkedést igénylő eszközök, a hibás, hiányos eszközök és a megfelelő eszközök. Az első két kategóriába akkor kerülhetnek eszközök, ha valamelyik szabványpontra H (nem megfelelő) értékelést kaptunk. A Fővám téri játszótér esetében ilyenre nem került sor, így a játszótér sikeresen tanúsíttatva lett, és szeptember 30-án átadásra került. A tanúsítvány öt évig érvényes, de a játszóteret (eszközök és ütéscsillapító talaj) kétévente ellenőriztetni, felülvizsgáltatni szükséges. Az ellenőrzést az üzemeltetőnek kell finanszíroznia, és neki kell felkérnie valamelyik tanúsító szervezetet az ellenőrzésre. : Kermi.hu: Amit a TÜV SÜD KERMI-ről érdemes tudni, 2010 65

25

5.6 A játszótéri eszközökhöz kapcsolódó további dokumentumok Az MSZ EN 1176-7:2008 szabvány a gyártó (forgalmazó) által az üzemeltetőnek átadni szükséges dokumentumokról és az azokra vonatkozó követelményekről is ír. A szabvány tartalmának rövid összefoglalását a dolgozat 4.7 részfejezete tartalmazza. Ilyen dokumentumok például a használati útmutató, a telepítési útmutató, a karbantartási utasításjegyzék és a karbantartási protokoll jegyzőkönyv. A következőben ezeket mutatnám be részletesebben. Minden eszközhöz tartozik egy-egy darab minden dokumentumból. A használati útmutató (lásd 6. melléklet) az eszköz részletes leírását tartalmazza, beleértve a felhasznált anyagok leírását is. A használat és a telepítés szempontjából fontos információkat tartalmaz, mint az eszköz befoglaló mérete, az esési tér mérete, az ütéscsillapító tér területe, és a szabadesés-magasság. Megtalálható benne az eszköz tisztításának módja, illetve a garancia időtartama és feltételei (például, hogy a gyártás során fellépő hibákra vonatkozik, vandalizmus és nem rendeltetésszerű használat következtében fellépő hibákra viszont nem). Az összeszerelési útmutató egy jóval hosszabb (gyakran 10-20 oldal, így erre mellékletként sem mutatok példát) dokumentum, mely rendszerint egyrészt az eszköz alapvető adatairól és méreteiről ad tájékoztatást, másrészt pedig a telepítés pontos menetéről, a lépések sorrendjéről, a pontos méretekről és a feltételekről. Például milyen széles és milyen mély gödröt kell ásni, hogyan kell lerögzíteni a kitámasztókat, az egyes alkatrészeket hogyan kell egymáshoz kapcsolni stb. Egy nagyon tömör és nagyon szaknyelvien megfogalmazott iromány. A karbantartási utasításjegyzék (lásd 7. melléklet) különféle karbantartásra vonatkozó utasításokat tartalmaz (pl. szemrevételezéses ellenőrzés), mellette pedig be van jelölve a vizsgálat elvégzésének gyakorisága (heti, 1-3 havi, fél-egyévi). Ezt a gyártó állítja ki, és az üzemeltető köteles eszerint végezni a karbantartási munkálatokat. Az utasításjegyzék alján a karbantartásra vonatkozó általános információk találhatóak (például csak szakképzett munkaerő végezheti, csak eredeti alkatrészt lehet alkalmazni stb.) A karbantartási protokoll jegyzőkönyv (lásd 8. melléklet) szorosan kapcsolódik a karbantartási utasításjegyzékhez. Tulajdonképpen egy üres táblázat, amit az üzemeltetőnek kell kitöltenie. Többek között olyan adatokat kell tartalmaznia, mint a karbantartás időpontja, elvégzője, eredménye, esetleges hibája, annak kijavítása stb.. A jegyzőkönyv alján megtalálható a gyártó és a hazai forgalmazó neve és elérhetősége, az üzemeltetőnek a kettő közül valamelyikhez minden évben el kell küldenie a jegyzőkönyv másolatát. 66

5.7 Elégedettségi vizsgálat Mivel a szabványok tulajdonképpen a játszóteret használó gyermekekért és szüleikért vannak, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes lenne a helyszínen egy elégedettségi vizsgálatot lefolytatni az éppen ott tartózkodó szülőkkel. Az elégedettségi vizsgálatot egy négy kérdésből áll kérdőív segítségével végeztem el egy 50 szülőből álló mintán. A teljes kérdőív a dolgozat 9. mellékletében található. Szerencsére minden szülő nagyon készséges és kedves volt, és örömmel válaszoltak a kérdőív minden kérdésére. A kérdőív első kérdése úgy hangzott, hogy: Mennyire elégedett Ön a játszótérrel? A válaszokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett bejelölni, ahol az 1 jelzi a legkisebb elégedettséget, az 5 pedig a legnagyobbat. A kérdőív első

kérdésének

pontos

eredményeit a 20. ábrán láthatjuk. Az 50 kitöltött kérdőívből a következőket sikerült leszűrnöm. 20. ábra: Mennyire elégedett Ön a játszótérrel? A válaszadók túlnyomó többsége (33 fő az 50-ből, ami 66%, azaz épp a válaszadók kétharmada) teljes mértékben elégedett volt a játszótérrel, ők az ötöst jelölték meg. A válaszadók 22 százaléka (11 fő) nagyban elégedett volt, ők a négyest jelölték meg. A maradék 12 százalék (6 fő) pedig a hármast jelölte be, azaz ők közepes mértékben voltak elégedettek a játszótérrel. Nagyon kedvezőnek tekinthető, hogy az 50 fős mintából egyetlen ember sem jelölte be se az 1-es, se a 2-es lehetőséget, így minden jelenlévő szülő legalább közepes, de inkább jó vagy teljes elégedettséget mutatott a játszótérrel kapcsolatban. Néhány statisztikai adat kiszámításával még többet tudhatunk meg a szülők véleményéről. Az első kérdésre adott válaszok átlaga 4,54 volt, azaz a szülők átlagosan a jó és a teljes elégedettség közötti értéket jelöltek be, ami mindenképpen nagyon pozitív visszajelzés. A válaszok módusza 5, azaz az ötös választ jelölték be a legtöbben, de ez már magából a diagramból is látszott. Végezetül pedig a válaszok szórását számítottam ki, ami 0,7059. Azaz az értékek az átlagtól átlagosan 0,7059 ponttal tértek el, ami azt jelzi, hogy nagyjából egyetértésben voltak a szülők, kevés volt az átlagtól való eltérés, és az sem volt jelentős mértékű eltérés.

67

A kérdőív második kérdése a következő volt: Mennyire tartja Ön biztonságosnak a játszóteret? A válaszadási lehetőség ugyanolyan volt, mint az első kérdésnél, egy 1-től 5-ig terjedő skála, ahol az 1 a legkevésbé biztonságos, az 5 pedig a legbiztonságosabb. Ennek a kérdésnek eredményei

a a

pontos 21.

ábrán

láthatóak. Az 50 kitöltött kérdőívből

a

eredményekkel

következő zárult.

A

válaszadók még az előzőnél is jelentősebb többsége (38 fő az 50-ből, azaz 76%, több 21. ábra: Mennyire tartja Ön biztonságosnak a játszóteret?

mint a válaszadók 3/4-e)

maximálisan biztonságosnak tartja a játszóteret. Hét válaszadó (az egész 14%-a) szerint magas szinten biztonságos a játszótér, négy válaszadó (az egész 8%-a) szerint közepes mértékben biztonságos, és egy olyan válaszadó volt, aki szerint kevéssé biztonságos (az egész 1%-a). Tehát ezekből az adatokból megállapíthatjuk, hogy a válaszadók 90 százaléka (76% + 14%) szerint a játszótér legalább magas szinten biztonságos. Azért is nagyon fontos ez a nagymértékű pozitív visszajelzés, mert a szabványok elsődleges célja a játszóterek biztonsági színvonalának minél magasabb szintre hozása. Ezekből a válaszokból pedig az derül ki, hogy van értelme ezeknek a szabványoknak, és ezek alkalmazásának, mert a szülők is észlelik a hatásait. Néhány statisztikai adatot itt is szeretnék bemutatni, hogy még teljesebb képet kapjunk az erre a kérdésre adott válaszokról. A válaszok átlaga 4,64, azaz a válaszadók átlagosan magas szintű és maximális közöttire értékelték a játszótér biztonsági színvonalát. Az első kérdésnél az átlag ennél alacsonyabb, 4,54 volt, így megállapítható, hogy a játszóterek biztonságosságát átlagosan magasabbra értékelték, mint a vele való elégedettséget. A válaszok módusza itt is természetesen 5, hisz a legtöbben itt is az ötös választ (maximális biztonságosság) jelölték be. Viszont érdemes arra is felfigyelnünk, hogy az előző válasszal ellentétben itt volt egy negatív visszajelzés is, az ötvenből egy ember a játszóteret kevésbé biztonságosnak értékelte. Ez mindenféleképp érdekes, talán érdemes lett volna ezzel a szülővel hosszabban is elbeszélgetni, hogy pontosan mivel nem elégedett. A szórás ebben az esetben 0,7216. Az előző kérdésnél ez az érték 0,7059 volt, tehát megfigyelhető, hogy annak ellenére, hogy többen jelölték be az ötöt, és kevesebben a hármast és a négyest, az átlagtól való átlagos eltérés mégis kis mértékben növekedett. 68

Ennek oka, hogy az az egy negatív vélemény (aki a kettest jelölte be) jelentősen eltér az átlagos értéktől (4,64), és ez nagyban hozzájárult a szórás értékének növekedéséhez. A kérdőív harmadik kérdése így hangzott: Tudja-e Ön, hogy Magyarországon minden kötelezően

közterületi meg

játszótérnek kell

felelnie

bizonyos játszótéri szabványoknak? A kérdésre érkezett válaszok arányát a 22. ábra mutatja. Látható, hogy a játszótérre 22. ábra: A harmadik kérdésre érkezett válaszok aránya

kilátogató

szülők

többsége (35 fő az 50-ből, tehát a

megkérdezettek 70%-a) tisztában van vele, hogy minden magyarországi játszótérnek meg kell felelnie bizonyos játszótéri szabványoknak. Ez a kérdés azért is nagyon fontos, mert azt méri, hogy egy átlagos szülő (aki gyermekét játszóterekre viszi) tisztában van-e a játszótéri szabványok létezésével. A válaszok alapján kijelenthetjük, hogy a válaszadók nagy többsége, egészen pontosan a megkérdezettek 70%-a tisztában van ezzel. Ez mindenestre nagyon örömteli hír. A kérdőív negyedik kérdése a következő volt: Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon minden közterületi játszótérnek kötelezően meg kell felelnie

bizonyos

játszótéri

szabványoknak? A kérdésre érkezett válaszok arányát a 23. ábra mutatja. A kördiagramból kiderül, hogy a 23. ábra: A negyedik kérdésre érkezett válaszok aránya

játszótérre

kilátogató

szülők

túlnyomó többsége (44 fő az 50-ből, tehát a megkérdezettek 88%-a) egyetért vele, hogy minden magyarországi játszótérnek meg kell felelnie bizonyos játszótéri szabványoknak. A válaszok ennyire meggyőző aránya számomra nagyon örömteli, mert azt mutatja, hogy az érintettek (akiknek tulajdonképpen a szabványok készülnek) egyetértenek vele, hogy szükség van ezekre a szabványokra. Érdekes megfigyelni azt is, hogy több embert ért egyet azzal, hogy szükséges betartatni ezeket a szabványokat (88%), mint ahányan egyáltalán tudnak róla, hogy kötelező ezen szabványok használata (70%). Természetesen az én felmérésem csak egyszeri volt, és csak 50 szülő véleményt tartalmazta, így nem lehet túlzottan messzemenő következtetéseket levonni belőle, de számomra a válaszok aránya mindenképp örömteli mind a négy kérdésnél. 69

6.

ÖSSZEFOGLALÁS Szakdolgozatom a játszótéri szabványokról szólt és azok alkalmazásáról a budapesti

Fővám téri játszótér esetében. A dolgozat négy fő fejezetből áll. Az első fejezetben bemutattam, hogy mi is az a szabvány és a szabványosítás, amiről tulajdonképpen a dolgozat egésze szól. Megismerkedhettünk a szabványosítás céljaival és funkcióival, valamint a különböző típusú szabványokkal is. Végezetül pedig a fejezet utolsó részében képet

kaphattunk

a

szabványosítás

rendszerének

szintjeiről.

A

nemzetközi

szabványosításról (melynek szervezeti az ISO és az IEC), a regionális szabványosításról (a különböző régiók közül az európait vizsgáltam meg alaposabban, és megismerkedtünk kulcsfontosságú intézményeivel, például a CEN-nel). Szó volt még a nemzeti szabványosításról, természetesen Magyarország példáján keresztül, és megtudhattuk mi is az az MSZT és hogyan is működik. Ezután pedig nagyon röviden szó volt a szakmai és vállalati szabványokról is. A második fejezet már magáról a játszótéri szabványosításról szólt. Először is konkrét tanulmányok és vizsgálatok segítségével képet kaphattunk a játszótéri szabványosítás fontosságáról, illetve kulcsszerepéről a balesetek megelőzésében. Majd egy ország (az Amerikai Egyesült Államok) példáján keresztül megnéztük hogyan és milyen okokból, milyen folyamatok végén alakultak ki az első játszótéri szabványok. Utána alaposabban szemügyre vettük a világ különböző régióinak (Amerika, Ausztrália, Ázsia, Európa) játszótéri szabványait, megismerkedhettünk a főbb ASTM, AS és EN szabványokkal. Érdekes volt látni, hogy az ázsiai országoknak tulajdonképpen nincsenek is saját játszótéri szabványaik, az amerikai és európai szabványokat használják. Végezetül pedig szó volt a magyarországi játszótéri szabványosításról, a régebbi és az európai csatlakozás utáni szabványokról, azok eredetéről, alkalmazási területéről és felépítéséről. A következő fejezet már teljes egészében a magyar játszótéri szabványokról szólt, egyesével összefoglaltam a szabványok tartalmát, főleg a telepítéshez kapcsolódó követelményeket (szabadesés-magasság és esési tér kiszámítása, ütéscsillapító felületek méretei

és

típusai

követelményekkel,

stb.). majd

Először pedig

az

megismerkedhettünk egyes

az

eszközcsoportokra

általános

biztonsági

(hinták,

csúszdák,

billenőeszközök stb.) vonatkozó speciális biztonsági követelményekkel. A fejezet végére képet kaphattunk a szabványok logikájáról, és már bármilyen játszótéri eszköz esetében tudtuk hogyan is kell azt a szabvány szerint telepíteni.

70

Az utolsó fejezetben pedig már magáról a Fővám téri játszótérről volt szó. Ez a játszótér idén ősszel készült, megtudhattuk ki építette, milyen módon és milyen eszközöket tartalmaz. Képet kaphattunk az építés és a tanúsítás során felmerült problémákról, illetve azok megoldásairól is. Majd pedig a játszótér mind a nyolc eszközét egyesével megvizsgáltuk, hogy telepítésükre melyik szabvány vonatkozik és milyen követelményeket ír elő. Megtudtuk, hogy mi van abban az esetben, ha az adott eszközről éppenséggel egyik szabvány sem ír. Ezután megismerkedtünk az ütéscsillapító talajjal (öntött gumiszőnyeg burkolat), annak elkészültével és tanúsításával is. Ezután szó volt a játszótéri eszközökhöz kapcsolódó dokumentumokról (használati útmutató, telepítési útmutató, karbantartási utasításjegyzék, ezekre mind példákat is láttunk a mellékletben), ezek felépítéséről, tartalmáról és fontosságáról a játszóterek üzemeltetése kapcsán. Végezetül pedig ismertettem az általam a helyszínen (a Fővám téri játszótéren) végzett 50 szülővel lefolytatott elégedettségi vizsgálatot, ahol a szülőkkel egy négy kérdésből álló kérdőívet töltettem ki a játszótérrel és a játszótéri szabványokkal kapcsolatos véleményükről. Utána az eredményeket különböző statisztikai módszerek segítségével elemeztem, és fontos következtetéseket vontam le belőlük. A szakdolgozatom önálló kutatási munka eredménye lett. A szabványosításról szóló fejezet könyvtári, még a játszótéri szabványosításról szólót internetes kutatómunka alapján írtam meg. Különböző külföldi honlapokat, tanulmányokat és szabványkivonatokat olvastam el, hasonlítottam össze, és írtam le a szerintem fontos tartalmi részeiket. A „Kötelező játszótéri szabványok Magyarországon” című fejezetben ismertetett szabványok egyik részét a szakmai gyakorlatom során ismertem meg, másik részét pedig a Szabványtárban olvastam el, és ott (konzultálva néhány szabványügyi szakemberrel) foglaltam össze a lényegét. Minden ismertetett szabványt végigolvastam, és az olvasottak alapján próbáltam meg kiemelni a legfontosabb részeiket. Végezetül pedig a Fővám téri játszótérről szóló fejezetben a szakmai gyakorlatom során végzett munkámat mutattam be, például számos eszköznél az esési tér és a szabadesés-magasság kiszámításában is tevékenyen részt vettem, így ahol lehetett, ott leírtam a saját tapasztalataimat és véleményemet ezekkel kapcsolatban. Szakmai gyakorlatom során tevékenyen foglalkoztam a tanúsítványokkal és konzultáltam ezügyben a németországi gyártóval is, így a tanúsítványok ismertetése főképpen a saját tapasztalataim alapján történt. A szakdolgozat végén pedig a saját elégedettség vizsgálatot mérő kérdőívemet mutattam be, amelyek eredményeit statisztikai módszerekkel értékeltem ki, majd pedig elemeztem azokat. . 71

Összességben úgy érzem, hogy dolgozatomban sikerült bemutatni a szabványok és a szabványosítás általános jellemzőit. Remélem sikerült megismertetnem az Olvasóval a külföldi és (főleg a) magyar játszótéri szabványokat, és azok főbb jellemzőit. Majd pedig bemutattam, hogy hogyan is kell kiszámítani egy adott játszótéri eszköz pontos szabadesés-magasságát, esési terét és ütközőfelületét. Illetve remélem sikerült érzékletesen és világosan leírnom, hogy hogyan is zajlik a tanúsítási eljárás az eszközöket, a telepítést, és az ütéscsillapító talajfelületet érintően egy konkrét, a közelmúltban épített játszótér esetében. Remélem, hogy szakdolgozatomat a Kedves Olvasó érdekesnek, könnyen érthetőnek és legfőképpen hasznosnak találta! Én mindenesetre élvezetem a megírását és a magam számára hasznosnak találtam.

72

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

1. számú melléklet: Nyilatkozat arról, hogy a tanúsítási procedúra már folyamatban van 74 2. számú melléklet: A Fővám téri játszótér tervrajza......................................................... 75 3. számú melléklet: Egy Fővám téri játszótéri eszköz tanúsítványa .................................. 76 4. számú melléklet: Az öntött gumiszőnyeg burkolat tanúsítványa................................... 78 5. számú melléklet: A tanúsítási jegyzőkönyv egy oldala ................................................. 79 6. számú melléklet: Egy Fővám téri játszótéri eszköz használati útmutatója .................... 80 7.számú melléklet: Egy Fővám téri játszótéri eszköz karbantartási utasításjegyzéke ....... 81 8. számú melléklet: Egy Fővám téri játszótéri eszköz karbantartási protokoll jegyzőkönyve ................................................................................. 82 9. számú melléklet: Az elégedettségi vizsgálat során használt kérdőív ............................. 83

73

74

75

76

77

78

79

80

81

82

83

ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: Az ütközőfelület méretének megállapítása Forrás: MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.2.4. pont 2. ábra: Példák rendszerint használt ütéscsillapító anyagokra, rétegvastagságokra és megfelelő kritikus esésmagasságokra Forrás: MSZ EN 1176-1:2008 szabvány 4.2.8.5.2. pont 3. ábra: Talajtípusok a megengedhető szabadesés-magasság függvényében Németországban Forrás: MSZ EN 1176-1:2008 szabvány F-melléklet, A-eltérések, F3.3. pont 4. ábra: Az ütközőfelület méretének kiszámítása (2. típusú csúszda) Forrás: MSZ EN 1176-3:2008 szabvány 4.8. pont a) ábra 5. ábra: Rugós billenőeszköz Forrás: MSZ EN 1176-6:2008 szabvány 3.1 pont 6. ábra: Mérleghinta Forrás: MSZ EN 1176-6:2008 szabvány 3.1 pont 7. ábra: Példa térhálókra Forrás: MSZ EN 1176-11:2008 szabvány 3.1 pont 8. ábra: A négyüléses fém libikóka Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 9. ábra: Csillapítás a libikóka alján Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren

84

10. ábra: Rugós dzsip Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 11. ábra: Rugós bálna Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 12. ábra: Kétüléses hinta fából Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 13. ábra: Derékszögű háromszög a hinták esési terének kiszámításánál Forrás: Átalakított ábra, amelynek alapja az MSZ EN 1176-2:2008 szabvány 4.10.2.1. pontjában található 14. ábra: Neo-homokozó Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 15. ábra: Kör alakú pancsoló asztal a homokozóba Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 16. ábra: Orient Express (kisvonat) Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 17. ábra: Philipp játékvár (kombinált mászóvár) Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren 18. ábra: 1. típusú csúszda esési tere Forrás: DIN EN 1176-3:2008 szabvány 4.8. pont 19. ábra: A tanúsítvány meglétét jelző fémkorong az eszközökön Forrás: Saját fénykép a Fővám téri játszótéren

85

20. ábra: Mennyire elégedett Ön a játszótérrel? Forrás: Saját készítésű oszlopdiagram 21. ábra: Mennyire tartja Ön biztonságosnak a játszóteret? Forrás: Saját készítésű oszlopdiagram 22. ábra: A harmadik kérdésre érkezett válaszok aránya Forrás: Saját készítésű sávdiagram 23. ábra: A negyedik kérdésre érkezett válaszok aránya Forrás: Saját készítésű kördiagram

86

FELHASZNÁLT IRODALOM

1.) A Magyar Szabványügyi Testület honlapja: Az MSZT-ről, 2010 http://www.mszt.hu/ Letöltés dátuma: 2010. november 10. 2.) Amy Widman: Kids ‘n Safe Play: A Little Playground Safety History, 2008 aug. http://www.centerjd.org/archives/studies/PlaygroundSafetyWhitePaperF.pdf Letöltés dátuma: 2010. november 15. 3.) Anwar Mustafa-Barta Tamás-Tóth Tihamér: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.33 4.) Anwar Mustafa-Barta Tamás-Tóth Tihamér: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.35 5.) Anwar Mustafa-Barta Tamás-Tóth Tihamér: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.37 6.) Anwar Mustafa-Barta Tamás-Tóth Tihamér: Minőségmenedzsment I., Szókratész Külgazdasági Akadémia, 2004, Budapest, p.39-43 7.) Astm.org: Standars, Annual Book of Standards, 2010 http://www.astm.org/Standard/index.shtml Letöltés dátuma: 2010. november 15. 8.) Cenelec.eu: About Cenelec, 2010 http://www.cenelec.eu/Cenelec/About+CENELEC/default.htm Letöltés dátuma: 2010. november 9. 9.) Consumer Product Safety Commission: Special Study, 2001 http://www.cpsc.gov/library/playgrnd.pdf Letöltés dátuma: 2010. november 15. 10.) EN-standard.eu: EN Standards, Engineering Standards, 2010 http://www.en-standard.eu Letöltés dátuma: 2010. november 18. 11.) Etsi.org: About ETSI, 2010 http://www.etsi.org/WebSite/AboutETSI/AboutEtsi.aspx Letöltés dátuma: 2010. november 9. 12.) Iso.org: Stages of the development of Inernational Standards, 2010 http://www.iso.org/iso/standards_development/processes_and_procedures/stages_d escription.htmd Letöltés dátuma: 2010. november 18.

87

13.) Hydroproof: Mi az EPDM?, 2010 http://www.hydroproof.hu/index.php?page=epdmd Letöltés dátuma: 2010. november 28. 14.) Kermi.hu: Amit a TÜV SÜD KERMI-ről érdemes tudni, 2010 http://www.kermi.hu Letöltés dátuma: 2010. november 28. 15.) Monty Christiansen: Playground safety around the world, 2001 http://www.thefreelibrary.com/PLAYGROUND+SAFETY+AROUND+THE+WO RLD-a074337041d Letöltés dátuma: 2010. november 17. 16.) Net.jogtár.hu: 78/2003. (XI. 27.) GKM rendelet a játszótéri eszközök biztonságosságáról, 2003 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300078.GKM Letöltés dátuma: 2010. november 20. 17.) Portal.etsi.org: List of All ETSI Full Members, 2010 http://portal.etsi.org/Portal_IntegrateAppli/QueryResult.asp?Alone=1&SortBy=&S ortDirection=&Param= Letöltés dátuma: 2010. november 9. 18.) Rospa.com: EN 1176 Playground Equipment Standard, 2010 http://www.rospa.com/leisuresafety/adviceandinformation/playsafety/en1176playground-equipment-standard.aspxd Letöltés dátuma: 2010. november 20. 19.) Standards.co.nz: Minimising Playground Accidents, 2006 http://www.standards.co.nz/news/Media+archive/Jan++March+06/Minimising+Pla yground+Accidents.htm Letöltés dátuma: 2010. november 15. 20.) Standards.org.au: Developing Standards, 2010 http://www.standards.org.au/DevelopingStandards.aspx Letöltés dátuma: 2010. november 15. 21.) Standards.org.sg: Newly published Singapore Standards, 2010 http://www.standards.org.sg/files/Vol7No2Art8.htm Letöltés dátuma: 2010. november 15. 22.) Széchenyi István Egyetem, Mechatronika és Gépszerkezettan Tanszék: Műszaki dokumentumok (Szabványosítás), 2010. július 11. http://muabra.sze.hu/node/1?path=/nappali-bsc/MUSZAKI-INFORMATIKUStavasz/MUSZAKI-DOKU-SZABV-%28NGB_AG012_1%29 Letöltés dátuma: 2010. november 3. 23.) Tacticsport.hu: Kik vagyunk?, 2010 http://www.tacticsport.hu/kik-vagyunk Letöltés dátuma: 2010. november 24.

88

24.) Tinsworth D, McDonald J. Special Study: Injuries and Deaths Associated with Children’s Playground Equipment. Washington (DC): U.S. Consumer Product Safety Commission; 2001 25.) Wikipedia: Impregnálás, 2010 http://hu.wikipedia.org/wiki/Impregn%C3%A1l%C3%A1s Letöltés dátuma: 2010. november 28.

89