Satyananda Yoga Hírlevél 2006. szeptember 29.
IV. évfolyam, 9. szám
Hírek, felhívások AZ ÉV LEGFONTOSABB PROGRAMJA – UTAZÁS INDIÁBA NOVEMBERBEN
MAGASSZINTÛ JÓGAGYAKORLATOK – NEM CSAK HALADÓKNAK
2006. november 21-én kezdõdik a tizenegyedik Szat Csandi Mahájagja Szvámi Szatjánanda ásramjában. Ez egy rendkívüli lehetõség az élet folyamatának kedvezõ befolyásolására. Úgy tartják, hogy egy ilyen sorsfordító eseményre csak az igazán szerencsések juthatnak el. A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány utazást szervez a programra, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel vár. Indulás: 2006. november 14. A részletek az interneten: www.satyananda.hu
A jóga tudományának legmagasabb szintû gyakorlatai közé tartozik a karma jóga és a széva. Ezek a fogalmak olyan tevékenységeket jelentenek, amelyeket magas szintû tudatossággal végzünk anélkül, hogy ellenszolgáltatást vagy elismerést várnánk értük. A széva olyan tevékenység, amelyben a fókusz nem önmagunkon van, hanem másokat segítünk, rászorulókat támogatunk önzetlenül. A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány fogyatékkal élõ gyermekeket támogat a Budapesthez közeli Csomádon, valamint Veszprémben. Ruhákat, játékokat, édességeket, oktatási-, és gyógytorna segédeszközöket, számítógépeket gyûjtünk és ajánlunk fel nekik, valamint programokat is szervezünk számukra. Ehhez szívesen és örömmel fogadunk minden adományt, támogatást és minden olyan ötletet, amelynek célja a rászorulók - közösségek vagy egyének - támogatása. Csatlakozzon hozzánk, vegyen részt tevékenységeinkben, induljon el a legbiztosabb úton a magas szintû jóga felé! Tegye meg az elsõ lépést ma!
***
JÓT TETTÜNK – AUGUSZTUS, SZEPTEMBER A nyáron is folytatódtak Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány jótékonysági tevékenységei. A Csomádi Juhász Zsófia szeretetotthonba juttattuk el az összegyûlt ruhákat, játékokat, édességeket. A Vakok Szövetsége két számítógépet kapott az Alapítványtól. E számítógépeket a Szövetség ellátja a vakok és gyengénlátók számára szükséges programokkal, majd rászorulók rendelkezésére bocsátja. Az Alapítvány ezúton fejezi ki hálás köszönetét az adakozóknak a nagyvonalú adományokért! A jótékonysági tevékenységekkel kapcsolatban érdemesnek tartjuk megjegyezni és tudatni mindenkivel, hogy a Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány non-profit szervezet, és nincsenek fizetett alkalmazottai. Az Alapítvány minden befolyó összeget jótékony célokra költ, és az adományokból a rászorulókat támogatja.
Információ: Bhaktananda; Telefon: 30 270 0470; E-mail:
[email protected] Folyamatos jótékonysági tevékenységeinkhez továbbra is várjuk az anyagi támogatást az alábbi számlaszámra: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, Budapest Bank: 10102244 - 53191500 - 01000001
***
SATYANANDA YOGA KÖZPONT – SZÓLÁD Bihar School of Yoga elnöke Szvámi Nirandzsanananda szándékának megfelelõen folyamatban van a szóládi Satyananda Yoga központ tervezése. A 2006. júniusában tûzszertartás keretében felavatott területen épül fel a 60 fõt befogadó létesítmény, amely megnyitását követõen otthont ad a bentlakásos jellegû Satyananda Yoga kurzusoknak és szemináriumoknak. Az elõkészítési munkák során szívesen fogadunk minden ötletet és javaslatot. E mail: info@anan da.hu
1
A tudomány – Szvámi Sívánanda Szaraszvatí tanításaiból – Sokan úgy hiszik, hogy a tudomány mindent képes megmagyarázni, és meg tudja oldani a világmindenség rejtélyét. Azt is gondolják, hogy a tudományos módszer az egyetlen az igazság felfedezésére, és hogy csak a tudományos képzés tud jellemet kialakítani. Ezek az emberek teljes egészében figyelmen kívül hagyják az erkölcsi tudományt, a moralitást és a vallást. Egyszer egy tudós odajött hozzám, és azt mondta: „Az Upanisádokat és a Brahma Szútrát nem tudományosan írták. Megpróbálok tudományos megközelítést adni ehhez az alapvetõ fontosságú témához.” Én nevettem, és azt mondtam neki: „Kedves tudós barátom! Az Upanisádok kinyilatkoztatások. A Brahma vidya transzcendentális. Átman is transzcendentális. Nem tudod a kísérleti csöveidet és spirituszlámpáidat Õ mellé tenni. A tudósok megfigyelései egyoldalúak, mivel azok csupán az ébrenléti állapottal foglalkoznak. Tapasztalataik viszonylagosak.” Három vak ember megtapogatta egy elefánt különbözõ részeit. Egyik a lábát fogta meg, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” Egy másik a fülét fogta meg, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy legyezõ.” A harmadik a hasát fogta meg, és azt mondta: „Az elefánt olyan, mint egy edény.” A tudós a fizikai síkot fedezi fel, és atomokról, energiáról és fizikai törvényekrõl beszél. Õ is olyan, mint egy vak ember, mivel tudása csak egy dimenziójú. Figyelmen kívül hagyja az álom és a mély alvás állapotát, és nem rendelkezik átfogó, minden részletre kiterjedõ tudással. Minthogy az élet a modern találmányok jóvoltából fizikailag kényelmessé és viszonylag könnyeddé vált, ezért az emberek hajlamosak túlértékelni az anyagi civilizációt. De az események mindig leleplezték a tisztán objektív látásmód és a fizikai tudomány módszereinek megbízhatatlanságát. Az ember igazából nem lett boldogabb, és ténylegesen a világ sem jobb, még azok után sem, hogy az ember fáradságos kísérleteket tett a külsõ természet rejtett erõforrásainak kimerítésére azért, hogy azokat saját céljaira hasznosítsa. Hol a megnyugvás, hol a boldogság, és hol a béke?
A tudományos találmányok tényleg boldoggá tudnak tenni bennünket? Mit tett értünk a tudomány? A tudomány eltüntette az idõt és a teret. A föld mára
Szvámi Sívánanda igen-igen kicsi lett. De a tudomány valóban hozzájárult az ember boldogságához? A válasz egy határozott nem. A tudomány megsokszorozta az emberi igényeket és a fényûzést. A ma luxusa a holnap szükségletévé válik. A tudomány sok csodálatos dolgot talált fel, de igen komplexszé tette az életet, és nagyon élessé a létért való küzdelmet. Fokozta a tudat nyugtalanságát, és nem járult hozzá a békéhez. A tudósok óriási haladást értek el a huszadik században, de nem javították az emberiség erkölcsi helyzetét. Nem oldották meg a munkanélküliség, a szegénység, a háború, az éhezés, valamint a közösségek, népek és kormányok közötti véleményeltérések problémáját. A tudós nem képes megérteni a teremtés és a Teremtõ misztériumát, és az élet értelmét. A tudósok igen-igen szorgalmasan tanulmányozzák a külsõ világot, és teljesen elfelejtették a belsõ világot tanulmányozni. A tudomány ismereteket nyújt az érzékelhetõ jelenségekrõl, de nem a mögöttük meghúzódó Valóságról. A tudomány nem képes megválaszolnia végsõ kérdéseket: Mi a
2
világ alapvetõ anyaga? Ki vagyok én? Mi a végsõ igazság? A tudomány azt mondja nekünk, hogy minden dolgok végsõ célja ismeretlen és megismerhetetlen. De a Védanta azt tanítja, hogy a végsõ cél Brahman, azaz a végtelen, és ezt fel tudjuk ismerni a hallás, az elmélkedés és a meditáció segítségével. A tudósok ismeretei csupán felszínesek. Nem az Igazságról szóló igazi tudás. A tudósok a mulandó jelenségekbe merülnek bele. Külsõ eszközökben, lencsékben és elméletekben bíznak. Tudásuk nem olyan tévedhetetlen és igaz, mint a bölcsek és a jógik tudása az Énrõl. A tudománynak nincs olyan mûszere, mellyel össze tudná gyûjteni a spirituális adatokat, és azokat az isteni tényeket, melyek ugyan léteznek egy finom formában, de nem látjuk õket. Az igazi tapasztalás magába foglalja a három állapot: az ébrenlét, az álmodás és a mély alvás tapasztalásait. A védantin tanulmányozza ezt a három állapotot. Több igazi tudáshoz jut, és a mély alvás állapotától megtalálja a nyomot a negyedik állapothoz, a turiya-hoz. A lélek az anyagi, a fizikai tudomány birodalmán túl van. Az ember lélek, mely fizikai testet visel. A lélek rendkívül finom. Finomabb, mint az éter, mint a tudat, mint az energia. A tudatosság és az intelligencia a léleké, és nem a testé. A tudatosság a lélek létezésének bizonyítéka. A lélek az ember halhatatlan része. A tudomány a tények szisztematikus tanulmányozása. Megpróbálja a megfigyeléseket, illetve a megfigyelt tényeket egy rendszerbe összegezni. A tudomány számára érvényes tényeknek felfoghatóknak kell lenniük az érzékszervek számára. Az érzékelés hamis tudás. Az intuíció az igazi tudás. Egyedül az intuitív tudás a legmagasabb tudás. Ez a maradandó, végtelen tudás az Igazságról. A tudós nem tudja megtalálni a tiszta tudatosságot a külsõ világban. Vissza kell vonnia érzékszerveit, és a saját belsõ Énjében kell pihennie. A tudomány nem ellensége a vallásnak, hanem annak elõkészítõje. A tudo(folytatás a következõ oldalon)
mány csak a babonák ellensége. Mind a tudomány, mind a vallás az igazság keresésében elkötelezettek. Hozzáállásuk lényegében azonos, de az alkalmazás területei különbözõek. A rádzsa jóga egzakt tudomány; módszerei nagyon tudományosak. A tudós egy külsõ rádzsa jógi. Az indiai rishik, próféták és bölcsek felismerték a tudomány és a vallás közötti harmonikus kapcsolatot. A tudomány elválasztása a vallástól lett az oka a zavarodottságnak és konfliktusoknak. A tudomány alkalmazott vallás, mely a véges természetben lévõ Igazság, a tárgy felderítésére szolgál. A vallás alkalmazott tudomány, mely a végtelen, a minden dolgok mögött meghúzódó Igazság, az alany felismerését célozza. A tudomány elemzi, osztályozza és magyarázza jelenségeket, de a Brahma vidya megtanítja meghaladni a jelenségeket, és elérni a halhatatlanságot. Az Igazság ilyetén megközelítései igazából egymás kiegészítõi és nem ellentétei. Nekik együtt kell nekifogniuk az Igazság közös és harmonikus keresésének, és az Igazság szerint élni itt. A tudomány
tényekkel, a spirituális tudomány értékekkel foglalkozik. A tudomány megfigyeléseinek és felfedezéseinek alapos tanulmányozása közelebb visz minket Istenhez. Ki adta az energiát az elektronoknak? Mi az alapja ezeknek az elektronoknak? Mi az az erõ, mely négy rész nitrogént egy rész oxigénnel kombinált? Ki szerkesztette meg a természet törvényeit? A természet vak. Mi az az intelligencia, mely mozgatja a természetet? A fizikai és szellemi erõk és törvények tanulmányozása nem elegendõ, hogy tökéletessé tegyen minket. Mélyreható tudással és felismeréssel kell rendelkeznünk arról a rejtett lényegiségrõl, mely rejtve meghúzódik a nevek és formák, és valamennyi fizikai és szellemi jelenség mögött. Minden világi tudomány alapja a Brahma vidya, vagy spirituális tudo mány. A Brahma vidya a legelsõ a tu dományok között, mert ezen keresztül érhetõ el a halhatatlanság. A világi tapasztalatok részlegesek, míg a spirituális tapasztalás teljes tapasztalás. Ha közvetlen intuíción keresztül megis-
merjük a Brahma vidya legfõbb tudo mányát, tudást szerzünk az összes töb bi világi tudományról is. A tudományok tudományát nem lehet megtanul ni semmilyen egyetemen. Ezt a guru tól kell megtanulnunk, miután már felügyelni tudjuk érzékeinket és tudatun kat. Az anyagot nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, de alá kell rendelni a szellemnek. Ha az ember egyedül a laboratóriumban éli le az életét, nem tudja élvezni a lélek örökös boldogságát. A tudomány nem adhat üdvözü lést. Keressünk befelé. A tudomány semmit sem tud az élet eredetérõl, a gondolat eredetérõl, és az emberi minõség és a világegyetem kezdetérõl és végérõl. A tudat és az intellektus véges mûszerek. Nem képesek felfogni a vég telen valóságot, hanem csak eszközök. Ha az értelem már átment az okoskodás valamennyi állomásán, és teljesen megtisztult, felsejlik a kinyilatkoztatás. (Forrás: Yoga Magazine, 2006 júniusi szám)
Satkarmák – Tisztító technikák Azok a satkarmák, melyek a test tisztulására hatnak, titkosak. Sokrétû, bámulatos eredményei vannak, és nagy becsben tartják õket a kiváló jógik. (Hatha Jóga Pradípiká 2:23) A jógikus tudomány ugyanolyan fontosságot tulajdonít bizonyos tisztító folyamatoknak, mint az ászanáknak és pránájámáknak. A szervezet rendszeres tisztítása nélkül nem nyerhetõ maximális jótékony hatás a jóga gyakorlatokból. A test tisztítása nélkül nem leszünk készen a jóga magasabb szintû gyakorlataira. A test tisztítás a satkarma vagy hat tisztító technika gyakorlatai által következik be, amelyek nagyon fontosak a fizikai és mentális egészség szempontjából. Ezek az egyszerû módszerek igen értékesek a belsõ rendellenességek gyógyítása szempontjából is. A satkarmáknak vagy jógikus tisztításnak az alábbi hat fõ csoportja van: 1. Néti: orrjárattisztítás, beleértve a dzsala néti és a szútra néti gyakorlatát. 2. Dhauti: az emésztõ szervek tisztítása.
3. Nauli: hasi masszázs. 4. Baszti: vastagbéltisztítás. 5. Kapálabháti: a frontális lebenyek tisztítása és vitalizálása.
6. Trátaka: pislogás nélküli nézés. Valamennyi csoport több mint egy gyakorlatot foglal magába, mint dzsala néti, vámana dhauti (vagy kundzsal krijá), múla sódhana, stb. Mindegyik kiváló gyakorlat, amelyeket arra 3
fejlesztettek ki, hogy tisztítsák az egész testet, és elsõ osztályú egészséget eredményezzenek. A tudat tisztaságát és harmóniáját is megteremtik. A „Satkarma” (néha Satkrijának is mondják) egy két részbõl álló összetett szó. A „sat” jelentése „hat”, a karma jelentése pedig „mûvészet” vagy „eljárás”. A „karma” vagy „krijá” szót a Hatha Jóga Pradípikában (A jóga lámpása) speciális szakkifejezésként alkalmazzák a tisztító gyakorlatok vonatkozásában. Noha mi itt hat csoportba osztottuk õket, a „Gherand Szamítha” és a „Hatha Jóga Szamítha” huszonegy ilyen gyakorlatot sorol fel, igaz, hat nagy címsor alatt. A „Satkarma Szamgraha” nem kevesebb, mint negyvenhat ilyen folyamatot ír le, mint vámana, viríhana, gandusa, udgara, és raktaszrava. A Hatha Jóga Pradipika azonban az egyetlen olyan hiteles munka, amely önmagát pontosan erre a hat tisztító gyakorlatra korlátozza, „Pránatósani” csak öt tisztító gyakorlatra utal. E (folytatás a következõ oldalon)
mûveken kívül egy tájnyelvi értekezés, Csarana Dasz „Bhakti Szagram” -ja írja le részleteiben a satkarmákat, és megemlít még négyet, amelyeket nem részletez. Dhauti, baszti, néti, trátaka, nauli, és a kapálabháti a hat hagyományosan ismert eljárás. A satkarma hat szinte valamennyi életfontosságú rendszerre a testben, és aktiválja azokat, különösen az emésztõ-, légzõ-, keringési- és az idegrendszert. Minden egyes fontos szerv, mint a nyelõcsõ, a gyomor, a vastagbél, a tüdõ, a szem és a fül ugyanolyan figyelmet kap. E tisztító eljárások egyaránt megelõzõ és gyógyító hatásúak. A satkarmák nagyon erõteljes gyakorlatok, amelyeket nem lehet könyvbõl vagy tapasztalatlan emberektõl megtanulni. Csak azok taníthatnak másokat, akik a gurutól kaptak erre utasítást. Gondolhatja valaki, hogy rendelkezik a tanításhoz szükséges képességgel, de
valójában nem biztos, hogy elegendõ tapasztalata és tudása van, hogy másokat szakértõ módon irányítson. Ez különösen érvényes a satkarmára. Ha képzetlen emberek tanítják ezeket, könnyen súlyos hibákat véthetnek. És az is hibát követhet el, aki függetlenül, a guru segítsége nélkül végzi a gyakorlatokat. A satkarmákat „titkos” gyakorlatoknak mondják, mivel a gyakorlót személyesen kell utasítani az egyéni szükségleteknek megfelelõen, hogy hogyan és milyen gyakran végezze azokat. Ehhez alapvetõ fontosságú a képzett és tapasztalt tanár. Akik komolyan meg akarják tanulni a satkarmákat, egy hatha jóga gurut kell találniuk, és keményen kell keresniük, mert kevés tanár számít szakértõnek a satkarmában. Három testnedv van jelen a testben: kapha (nyálka), pita (epe), vata (szél). A jógában és az ájurvédában ezeket tridósának nevezik. Ezek kiegyensúly-
ozott aránya megkönnyíti a testi funkciókat, de ha valamelyikbõl több van, a másikból pedig kevesebb, betegségek alakulnak ki a túlhevülés következtében, vagy azért mert nincs elegendõ hõ a testben. Vagyis a pránájámák megkezdése elõtt a dósákban (testnedvek) fennálló mindenféle egyensúlyhiányt meg kell szüntetni. A satkarma hatásait egy szóban lehet összefoglalni - tisztulás. Amikor a test különbözõ rendszerei megtisztultak, az általános eredmény, hogy az energia szabadon áramolhat a testben. Fokozódik a munka, a gondolkodás, az emésztés, az ízlelés, az érzékelés és az átélés képessége, és nagyobb tudatosság is kifejlõdik. Nem csoda hát, hogy a tökéletességet megvalósító jógik a satkarmát igen nagyra becsülik. (Forrás: Yoga Magazine 1991. májusi szám)
Kaka Bhusundi élete – Szvámi Szatjadharma Szaraszvatí – A Rámacsaritamanász (a Ramajana eposz újramesélése) utolsó fejezetében, az Uttarkandában találjuk Kaka Bhusundi – egy megvilágosodott szent egy varjú testében –, tanítását a bhakti jógáról Garudához, Visnu égi sasmadarához és jármûvéhez, hordozójához. Kaka Bhusundi nagyszerû, odaadó hívõje Rámának és a Rámának való odaadás ösvényérõl tanítja a mindenféle tollas népséget, amely összesereglik körülötte. Kaka Bhusundi elõször elbeszéli Ráma életének történetét, de ez több mint egy történet. Amit valójában átad, az a bhakti jóga ösvénye. Az Istennek való odaadás olyasvalami, amit soha sem érthetünk meg, hacsak Isten maga el nem jön egy ember alakjában. Megfogalmazhatunk néhány elvont filozófiai eszményképet, de az nem Isten. Mint emberi lények csak azt az Istent tapasztalhatjuk meg és arra tudunk vonatkoztatni, aki eljön hozzánk ugyanabban a formában, amelyben mi létezünk. Megérthetjük életünket és az embereket magunk körül, de sohasem érthetünk meg valami nagyon elvontat, amelyet még soha nem tapasztaltunk és ismertünk.
Ezért Ráma története Isten története, aki egy ember alakjában született meg.
Ki tudja? Ez indítja el a bhakti jóga ösvényét és létezõvé teszi számunkra azért, mert a bhakti jóga a megtestesült Isten, az em4
berként született Isten és a manifesztálódott Isten szeretete és nem a nem manifesztálódott Istené, hanem Istené, akit láthatunk, érinthetünk és akivel kapcsolatba kerülhtünk. Ez az a tanítás, amelyet Kaka Bhusundi Garudának adott, amikor elmondta Ráma életének történetét. Ebben az értelemben ez több volt mint egy történet. Ez egy dharsan volt, egy látomás Istenrõl mint ember. Garuda kétségei eloszlottak miután meghallgatta Ráma életének történetét, és megkérdezte Bhusundit: „De hogyan kerülhet egy ilyen nagy tudású személy mint te egy varjú testébe?” Bhusundi így válaszolt: „Nem mindig ebben a formában éltem, amelyben most látsz engem. Hallgasd hát meg annak a történetét, hogyan változott át fokozatosan egy hencegõ fiatal ember hívõvé, majd tiszta lélekké, aki teljesen egyesült Istennel.” Így Bhusundi saját életének történetét mondta el Garudának és ez alkotja tanításának második részét, amely nagy inspiráció közülünk fõleg azok számára, akik keresik a spirituális élet magaslatait anélkül, hogy megértenék mit vonhat ez maga után. (folytatás a következõ oldalon)
A korábbi élet Kaka Bhusundi nem volt mindig varjú. Eredetileg Ayodhyá-ban született és mint fiatal ember nagyon arrogáns és büszke volt. Fiatal korában Siva követõjévé vált és minden nap elment a templomba imádkozni. Ezidõben találkozott egy szenttel, aki Brahmana volt és szintén Siva hívõ, de ugyanakkor teljes tisztelettel adózott Ráma iránt is. Annak ellenére, hogy Bhusundi fiatal és arrogáns fickó volt, a szent nagyon kedves volt hozzá, nagyon sok tanítást adott neki és beavatta õt a Siva mantrába is. Bár Bhusundi Ayodhyában (Ráma születési helye) nõtt fel, nagyon erõs ellenszenvet táplált Rámával szemben. Valahányszor Ráma hívõit vagy szolgálóit látta nagyon dühös lett és gorombán beszélt hozzájuk és róluk. A kedves szent, aki megpróbált segíteni neki és tanítani õt naponta szemére vetette ezt és arra kérte ne viselkedjen így. „Nézd – mondta – a Sivának való áldozás gyümölcse csak a Ráma felé érzett hit és odaadás. Minden gyakorlat, amelyet végzel, minden erõfeszítés, amit azért teszel, hogy elnyerd Siva kegyelmét csak Ráma lábaihoz vezet majd téget.” Azonban Bhusundi még inkább dühös lett és néha még kiabált is szent tanítójával. Ez így ment egy ideig, de a tanító sohasem reagált. Folyamatosan próbálta javítani Bhusundit, aki csak Sivának akart áldozni, de nagyon egoisztikus módon. Egy nap Bhusundi Siva templomában dzsapázott azaz mantrákat mondogatott és mindezalatt úgy gondolt magára, mint egy nagyon nagy meditáló, ahogy néha mi gondoljuk ezt saját magunkról. Úgy gondolta jobban megértette az utat, mint kedves tanítója, aki vezette és beavatta õt. „Csak Sivát fogom követni – gondolta magában – mert Ráma alacsonyabb rendû, és még visszataszító is.” Így hát, amikor tanítója belépett a templomba Bhusundi ugyanúgy folytatta dzsapáját és meditációját, figyelembe se véve õt, mintha ott sem volna. Emlékezzünk, Bhusundi Sivához imádkozott és a szent szintén Siva hívõje volt. Így hát amikor Siva látta Bhusundi viselkedését hangosan megszólalt a templomban: „Te ostoba bolond! Elegem van az arroganciádból! Itt és most megátkozlak és nem menekülhetsz ez elõl az átok elõl!” Amikor a tanító ezt meghallotta nagyon megijedt és a fiatal Bhusundi is el kezdett reszketni az ülõhelyén. Siva folytatta: „Mivel túl lusta és nehéz felfogású voltál, hogy felállj és tiszteletet adj tanítódnak, amikor az belép, kígyóvá foglak változtatni. Mától fogva pitonná válsz és egy odvas
fában fogsz élni.” Amikor Siva ezt kimondta a tanítón úrrá lett a félelem és a szánalom tévelygõ és tudatlan tanítványa miatt. Ezért Sivához imádkozott Bhusundi nevében énekelve egy gyönyörû himnuszt (Namami szahimsana nirvanarópam – Uttarkanda 107), hogy enyhítse az átkot. Siva elégedett volt, mert az Úr mindig elégedett, ha tanítványa õszinte, kedves és megbocsátó. Tehát ezt mondta a tanítónak: „Rendben van, bármilyen adományt megadok neked amit kérsz.” A tanító azt válaszolta: „Nos, elõször is hadd legyek mindig odaadó híved. De másodszor, hadd legyen egy második kívánságom!” Siva beleegyezett és a tanító így folytatta: „Bocsáss meg Bhusundinak, a szegény, tudatlan fickó csak el van veszve az illúzióban és nem tud helyette jobbat.” Siva így válaszolt: „Szavaim sohasem lehetnek hiábavalóak, de megpróbálok segíteni neki. Bár ez az átok valóra kell hogy váljon, végül ez egy áldás forrásává válik számára. Ezer ember-alatti létezésben kell újjászületnie és különbözõ alacsonyabb létformákban élnie, de megkímélem õt a szenvedéstõl minden leszületésben. Sem a születés, sem a halál agóniájától nem fog szenvedni és nem fogja elveszteni elõzõ életeinek tudatosságát sem. És mivel Ayodhyában született és mert nekem áldozott, fokozatosan el fogja érni a Ráma iránti odaadást.”
Újjászületés És így történt az, hogy Bhusundi elhagyva a templomot azonnal az erdõbe ment, ahol levetette testét és megkezdte a lélekvándorlás folyamatát. Kígyóként született újjá, aztán ezer más ember-alatti létezési formát öltött magára. Minden formát, amelyet felöltött könnyedén vetett le, épp úgy, ahogy egy ember leveti régi ruháit és felveszi az újat. Értelme sohasem hagyta el. Végül mindezen lélekvándorlások legvégén mély szeretet ébredt benne Ráma iránt és Brahmanaként született újjá. Ahogyan növekedett, Bhusundit mindig csak az érdekelte, hogy Rámát hallhassa és eljátsza a róla szóló történeteket. Néha az apja próbálta tanítani õt, de soha sem érdekelték a világi dolgok. Csak Rámáról akart hallani. Elérve a nagykorúságot elment az erõdbe élni. Folyamatosan vándorolt egyik remetelakból a másikba, kérve a különbözõ szenteket, risiket és remetéket, hogy Ráma életérõl és isteni képességeirõl meséljenek neki. Hallgatta ezeket a történeteket és boldognak érezte magát, aztán újra elindult egy másik remetelak felé. 5
Minden világi vágya elhagyta és csak egy vágy nõtt a szívében: megpillantani Ráma lótusz lábait. Egy személytelen Isten képe, amelyet sok szent formált, számára egyáltalán nem volt vonzó, de a megtestesült Isten szeretete egyre jobban és jobban eltöltötte a szívét. Így járta az erdõt minden pillanatban erõsödõ szeretetben Ráma dicsõítését énekelve. Egy nap elérkezett egy Lómasa nevû szenthez, aki híres volt nagy tudásáról és útmutatást kért tõle, hogyan kell a megtestesült Istennek áldozni. A nagy szent mesélt Ráma néhány erényérõl és aztán belekezdett egy hosszú szónoklatba a nem megnyilvánult legfõbb szellem dicsõségérõl gondolván, hogy Bhusundi kész ilyen tudás befogadására. De az igazság, hogy az egyéni lélek és a formátlan, attributum nélküli, egyetemes Brahman azonosak, nem volt vonzó Bhusundi szíve számára. Meghajolva a szent felé újra kérte õt: „Kérlek mond el nekem, hogyan áldozzak a megtestesült Úrnak. A tudatomat örömmel tölti el Ráma épp úgy, ahogyan a hal szeret a vízben lenni és nem képes nélküle élni. Ezért ó nagy szent tanítsd meg nekem a módszert, amely által képes lehetek látni a Raghuk (Ráma családfája, õsei, családi vonala) Urát saját szemeimmel. Miután láttam az Urat meg fogom hallgatni elõadásodat az attributum nélküli Brahmanról.” A szent még egyszer elrecitálta Ráma történetét, de halomra cáfolva azt a tantételt, hogy a Legfõbb testi formában jelenik meg és újra létrehozta az állítást, miszerint a Legfõbb mindig is attribútum nélküli volt. Bhusundi meg saját nézetét hajtogatta konokul, így hát ezek ketten heves vitába kerültek. A lelkes szent újra és újra a forma nélküli Istent magyarázgatta, míg Bhusundi kérdésekkel válaszolt, amelyekkel saját érveit vitte elõre anélkül, hogy tisztelettel hallgatta volna a nagy szent bölcsességét. Végül a szent dühös lett Bhusundira és a következõket mondta: „Te nem vagy hajlandó elfogadni azt a bölcsességet, amit tanítok neked és van merszed végtelen vitába és ellenkezésbe merülni. Különösen csökönyös vagy, mint egy varjú, mindent bizalmatlanul méregetve. Ezért azonnal varjúvá fogsz változni.” Bhusundi meghajolt az átok elõtt – amelyet a szent kimondott – anélkül, hogy bármiféle félelmet vagy gyûlöletet érzett volna és abban a pillanatban varjúvá változott. A szenttõl elbúcsúzva, gondolatait Rámára összpontosítva Bhusundi örömtelin elröppent. (folytatás a következõ oldalon)
Mikor az Isten megtudta, hogy hívõje épp egy újabb átkott kapott, a szent elé állt és kérte õt, hogy javítsa ki a hibát. Lómasát ámulatba ejtette ez a rendkívüli béketûrés és hit, amelyet Bhusundi mutatott és udvariasan visszahívta õt, újra és újra megbánva szigorú tettét. Mindenféle módon vígasztalta Bhusundit és beavatta õt Ráma mantrájába és egy Rámán mint gyermeken való meditálás módszerébe, amellyel nagy örömet okozott neki. Szintén elrecitálta az egész Rámacsaritamanászt Bhusundinak és áldást adott neki, amely szerint odaadása Ráma iránt megszakítás nélkül örökké megmarad a szívében. Ebben a pillanatban egy menynyei hang hallatszott az égbõl: „Áldásod váljon valóra, ó, megvilágosodott szent, mert õ az én igazi hivem gondolatban, szóban és tettben.”
Bhusundi el volt ragadtatva az örömtõl, hogy hallotta az Úr áldását és minden kétsége azonnal eltûnt. Engedélyt kérve a szenttõl távozásra Bhusundi elment saját remetelakjába, ahol még a teremtés 27 ciklusán keresztül varjú formájában folytatta életét. Mindvégig megmaradt a Rámát dicsõítõ éneklések elfoglaltságában, mialatt a megvilágosodott madarak körégyûltek és hallgatták õt. Minden alkalommal, amikor az Isten hívõinek kedvéért egy ember alakját ölti fel Ayodhya városában Bhusundi odamegy, hogy gyermeteg idõtöltésének látványát élvezze. És a gyermek Ráma képét kegyelettel újból a szívébe zárva visszatér elvonultságába. Ez volt Bhusundi történte, amelyet Garudának, a madarak királyának mesélt
el, amikor az megkérdezte tõle, hogyan lakhat egy ilyen megvilágosodott lélek egy varjú testében. Amikor Garuda újra megkérdezte miért él még mindig ilyen alacsony létformában, mikor könnyedén felvehetne bármi más formát, Bhusundi így válaszolt: „Csak azért szeretem ezt a testet, mert ez volt az a forma, amelyben szívem megszakítatlan odaadása Ráma iránt felébredt. Az Isten ebben a testben áldott meg és minden kétségem eltûnt.” Bhusundi megtartotta az odaadás ösvényét, amelyért a nagy szent varjúvá átkozta. De végezetül elnyerte az adományt, amelyet keresett és amelyet még szenteknek is nehéz elnyerni. Ez a bhakti, az odaadás ereje. (Forrás: Yoga Magazine, 2004 januári szám)
SWAN Szádhana (spirituális gyakorlat) – Szvámi Jógaratna Szaraszvatí – A jóga szokásos gyakorlatain kívül, van egy másik aspektus, melyet szükséges fejlesztenünk az elõbbiekkel együtt. Ez történhet azon meditatív folyamaton keresztül, melyet SWANnak nevezünk, ami segít megérteni saját természetünket, elfogadni magunkat olyannak amilyenek vagyunk, és hogy abból a pontból kiindulva dolgozzunk, ahol vagyunk. A SWAN egy mozaikszó, amely az erõsség (Strength), a gyengeség (Weakness), az ambíció (Ambition), és a szükségletek (Needs) szavak kezdõbetûibõl tevõdik össze. A SWAN meditációs technika saját erõsségeink, gyengeségeink, ambícióink, szükségleteink tárgyilagos vizsgálatát, tanúként való megfigyelését foglalja magába, és megy el azok forrásáig. Szvámi Nirandzsanánanda szavaival "a SWAN meditáció (hamsza dhjána) célja létállapotunk tudatosságának fejlesztése, azáltal, hogy átvisz minket az élet mélyebb ahamkra (ego) aspektusainak megfigyelési és tudatosítási folyamatain. Az ego valódi természete az, hogy a cselekedetek és a reakciók abszolút tudatosságában élünk. Ez az ego pozitív szemléletének megvalósítása, amely a SWAN meditáció célja és szándéka.
Az erõsségek azok a minõségek, képességek, tehetségek és jellemvonások, amelyek támogatnak és segítenek minket, hogy fejlõdjünk. Ezek a személyiség azon aspektusai, amelyeket pozitívan és építõen alkalmazhatunk az életben, egyéniségünk azon pozitív jellem vonásai, melyeket karmáinkon keresztül szereztünk meg, és amelyek rányomták bélyegüket születési képletünkre, mint pl. bátorság, hit stb.. A gyengeségek személyiségünk hiányosságai, egyéniségünk azon jellem zõi, melyek akadályozzák fejlõdésünket vagy növekedésünket, mint pl. az apátia, a düh és a halogatás. Az idõ legnagyobb részében gyengeségeink befo lyásolnak minket, melyeket megpróbálunk elrejteni, de azáltal, hogy túlságo san rájuk fókuszálunk, hagyjuk, hogy ezek beárnyékolják erõsségeinket. Amikor számba veszed a SWAN aspektusaidat, ne engedd, hogy több gyengeséged legyen, mint erõsséged. Ez majd pozitívabbá tesz. Az ambíciók azok, amiket az életben tenni akarunk. E hajtóerõk állnak cselekedeteink mögött, ambíciók nélkül semmit sem tudunk elérni. A túlélés ösztönének ereje hozza létre az ambíciókat. Mi mindannyian azok akarunk lenni, amik nem vagyunk. Az ambíció 6
alapulhat félelmen, vágyon, hatalmon vagy az élet természetes szeretetén. Amikor a SWAN szádhanát gyakorlod, ne hagyd, hogy ambícióid beárnyékolják, vagy számban túllépjék szükségleteidet. Szükségletei mindenkinek vannak. A testnek szüksége van ételre, vízre, ru hára és hajlékra. Vannak mentális szükségletek, vágy az elégedettségre, valamilyen cél az életben, a természettel való belsõ harmónia és egyensúly szükséglete pedig a spirituális szükség leteket alkotja. A szükségletek szétválaszthatóak fizikai, mentális, érzelmi, személyes, szociális és spirituális aspektusokra (csakúgy, mint a SWAN másik 3 aspektusánál).
Szádhana elvonulásra A SWAN szádhanát lehet végezni meditációs technikaként, írásbeli gyakorlatként, elvonulási programként és mint napi gyakorlat. A SWAN lehet a fõ célja egy intenzív elvonulásnak. Az üléseket váltogathatjuk hatha jógával, kirtanok éneklésével és karma jógával. Az olyan meditációk, mint a jóga nidra (folytatás a következõ oldalon)
és az antar mauna összpontosíthatnak a SWAN-ra. Kezdhetsz írásbeli gyakorlattal vagy SWAN meditációval. Egy hétvégi elvonulás tartalmazhat 3-4 írásbeli gyakorlati órát és ugyanannyi SWAN meditációt. Az írásbeli gyakorlatban egy papírlapot használj egy SWAN aspektushoz, és szükség szerint adagold a további lapokat. Például lehet, hogy az összes erõsséged leírásával kezded, aztán egy másik lapra az összes gyengeségedet írod és így tovább. A második ülésben vizsgáld meg az erõsségeidet és válaszolj a velük kapcsolatos kérdésekre. Lehet, hogy hozzá akarsz adni még egy oldalt ehhez a szekcióhoz és így tovább. Miután leírtad az összes erõsségedet, gyengeségedet, ambíciódat és szükségletedet, amit csak ki tudtál gondolni, kezdj el kérdéseket feltenni magadnak minden egyes SWAN irányelvrõl. Ez lehet egy másik ülés témája, vagy ha jóga órán vagy hosszabb idõszakon át gyakorlod, akkor egy másik napon. Alább található egy válogatás ide vágó kérdésekbõl. Használhatod mindet, vagy néhányat közülük és összeállíthatod a sajátodat is. Írd le a kérdéseidre adott válaszokat minden egyes irányelv alá. A kérdések megválaszolása további gyakorlatot eredményez, amivel tovább dolgozhatunk egy következõ alkalommal. A. Erõsségek 1. Honnan tudom, hogy nekem megvan ez az erõsségem? 2. Mely erõsségek részei genetikai alkatomnak, melyeket örököltem és melyeket használhatom személyiségem szilárd alapjaként? 3. Mely erõsségek valódiak és melyek azok, amikre csak vágyódom? 4. Mely erõsségeket szeretném fejleszteni? 5. Mely erõsségeimet használhatom gyengeségeim legyõzésére? 6. Mely erõsségek képesek támogatni, és magukra ölteni ambícióimat?
B. Gyengeségek 1. Mely gyengeségeket tudom erõsséggé változtatni, vagy pozitív módon használni? Pl: a makacsság kitartásként vagy szívósságként is nézhetõ, és a po zitív munka irányába terelhetõ. 2. Mely erõsségeket használhatok egy adott gyengeség legyõzésére?
nem reálisak, ezek idõ és energiapo cséklások lehetnek. 4. Nézd meg ambícióidat. Ezek megfelelõek neked? 5. Nézd meg ambícióid gyökereit. Honnan erednek azok? 6. Mely ambíciók valóban intenzívek? Tartsd meg ezeket. 7. Mely ambíciók a család vagy a társadalom elvárásai? 8. Képes vagyok felismerni azon am bícióimat, amelyek karmám részei? 9. Változnak-e az ambíciók a kor-, körülmények stb. szerint Amikor ambícióink ismerõssé válnak számunkra, kezdjük dharmánkat meg érteni. Ez azért szükséges, hogy vegyük észre azt a szerepet, amire kijelöltettünk, vagy amit el kell játszanunk az életben. D. Szükségletek
Szvámi Nirandzsanánanda 3. El tudom fogadni, hogy gyengeségeim létezése rendben van, azt hogy mindenkinek vannak gyengeségei? C. Ambíciók 1. Tégy különbséget a vágyak és az ambíciók között. 2. Tégy különbséget az ambíciók és a szükségletek között. 3. Mely ambíciók praktikusak és elérhetõek? Távolítsd el azokat melyek
7
1. Tégy különbséget a szükségletek és a kívánságok között. Hagyj el bármit, amit tudsz, hogy egyszerûsítsd az életed. 2. Tégy különbséget a szükségletek és az ambíciók között. Rakd Azon szükségleteket, amelyek valójában am bíciók, rakd az ambíciók szekcióhoz. 3. Mik az én valódi szükségleteim és melyek azok, amelyek más emberek, mint pl. a család, társadalom elvárásai? 4. Hogyan tudok gondoskodni adott szükségletekrõl, hogy azok ne határozzák meg az életemet? Van néhány szükséglet, amelyhez muszáj ragaszkodnunk, azért hogy gondozzuk magunkat. Ahogyan tovább dolgozunk rajtuk, egyre csökkennek, de ne dobd ki õket erõszakkal, el fognak hagyni téged, ha eljön az idejük. Csak ismerd fel a szükségleteidet és aztán a dolog meg fog történni magától. Folytatás a következõ számban. (Forrás: Yoga Magazin, 2000 szeptemberi szám)
