Satyananda Yoga Hírlevél 2006. július 30.
IV. évfolyam, 7.szám
Hírek, felhívások Hatha jóga foglalkozások Kapolcson
Az év legfontosabb programja – utazás Indiába novemberben
2006. július 29-én tíz napon keresztül minden reggel hatha jóga órák lesznek Kapolcson, a Malomszigeten. A Kapolcsi Mûvészeti Napok fõszervezõjének meghívására
2006. november 21-én kezdõdik a tizenegyedik Szat Csandi Mahájagja Szvámi Szatjánanda ásramjában. Ez egy rendkívüli lehetõség az élet folyamatának kedvezõ befolyásolására. Úgy tartják, hogy egy ilyen valóban sorsfordító eseményre csak az igazán szerencsések juthatnak el. Az eseményrõl lásd a Meghívás címû írást a Hírlevélben. A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány utazást szervez a programra, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel vár. A részletek és a jelentkezés feltételei az interneten: www.satyananda.hu
***
A világ elsõ jógaegyetemének gyakorlati tankönyve magyarul Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha Részletes információ és megrendelés az interneten a www.nagyjogakonyv.hu oldalon.
***
Magas szintû jógagyakorlatok – nem csak haladóknak
***
Guru Purnima – 2006 július
A jóga tudományának legmagasabb szintû gyakorlatai közé tartozik a karma jóga és a széva. Ezek a fogalmak olyan tevékenységeket jelentenek, amelyeket magas szintû tudatossággal végzünk anélkül, hogy ellenszolgáltatást vagy elismerést várnánk értük. A széva olyan tevékenység, amelyben a fókusz nem önmagunkon van, hanem másokat segítünk, rászorulókat támogatunk önzetlenül. A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány fogyatékkal élõ gyermekeket támogat a Budapesthez közeli Csomádon, valamint Veszprémben. Ruhákat, játékokat, oktatási-, és gyógytorna segédeszközöket, számítógépeket gyûjtünk és ajánlunk fel nekik, valamint programokat is szervezünk számukra. Ehhez szívesen és örömmel fogadunk minden adományt, támogatást és minden olyan ötletet, amelynek célja a rászorulók – közösségek vagy egyének – támogatása. Csatlakozzon hozzánk, vegyen részt tevékenységeinben, induljon el a legbiztosabb úton a magas szintû jóga felé! Tegye meg az elsõ lépést ma!
A guruk elõtt tisztelegtünk 2006. július 12 -én a júliusi telihold napján, amit Guru Purnimának neveznek. A kora reggeltõl késõ estig tartó programon mintegy 30 fõ vett részt. Az eseményrõl készült képes beszámolót lásd a hírlevél utolsó oldalán.
Keresse az Alapítványnál Sinkó Juditot. Telefon: 20 3457 757 E-mail:
[email protected] Folyamatos jótékonysági tevékenységeinkhez továbbra is várjuk az anyagi támogatást az alábbi számlaszámra: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, Budapest Bank: 10102244 - 53191500 - 01000001
A három guru
1
Meghívás – Szvámi Szatjaszangananda Szaraszvatí Az örökkévalóság óta az egyetemes tudat két különbözõ módon fejezi ki magát; anyagi módon és spirituálisan. Noha látszólag távoli pólusok, ezek a kifejezõdések mégis ugyanannak az egy tudatnak a megnyilvánulásai, amely ebben az eltérõ teremtésben bontakozott ki. A Védák a Purusát dicsõítik, a kozmikus lényt, amely önmagát áldozta, hogy a világegyetemmé váljon. Ez a Purusa Szukta szelleme, a magasztos himnusz, felfedve az örökkévaló, végtelen lény átváltozását a véges, megismerhetõ anyagi világba, elindítva a teremtés véget nem érõ láncolatát. Te és én, a teljes növényi, ásványi és állati birodalom, a nap, a hold, a csillagok és bolygók, az óceánok, a hegyek, a sivatagok és az egek, a teremtés minden része a legkisebb amõbától a leghatalmasabb galaxisig azzal a nagyszerû és bámulatos erõvel tündököl. Ennek az anyagi teremtésnek a forrása az a homogén tudat. Azonban, noha ez ennek a teremtésnek a katalizátora, mégis teljes marad, tökéletesen osztatlan, töretlen és egész. Poornamadah poornamidam poornaat poornamudachyate poornasya poornamaadaaye poornameva avashishyate. A teljesbõl a teljeset elvéve mégis a teljes marad. Nem csoda hát, hogyha és amikor hatni akarunk az életre, a legjobb és legsikeresebb módja ennek a legfõbb tudat megidézése, amelynek akaratából jön létre a teremtés. Elsõsorban ez a jagja szerepe az életünkben. Az isteni közbenjárás keresése a vágyaink beteljesítésében, az utunkba kerülõ akadályok eltávolításában, a jobb jövõ felé vezetõ út kikövezésében, a gondolataink struktúrájának megváltoztatásában, cél és irány megadásában, az önmagunkkal és a környezetünkkel való kapcsolódásban, vagyis röviden a minden módon való felemelkedésben. A ma emberének szükséglete a jólét, nem pedig a móksa (a megvilágosodás vagy megszabadulás). A verseny e cél beteljesítéséért folyik. Szentélyek, me-
csetek, templomok zsúfolásig megtelnek emberekkel, akik azért fordulnak e helyekhez, hogy az isteni beavatkozást kérjék életükhöz. Van, aki gyereket akar, van, aki munkát, van, aki gyógyulást betegségbõl, van, aki munkahelyi elõmenetelt, van, aki változást, külföldi utat vagy egy jobb házat, jobb kocsit, jobb férjet vagy feleséget. Senki sem kéri a móksát, avagy a megszabadulást!
Szvámi Nirandzsanánanda Ez nemcsak a mára igaz; még a védikus idõkben is ez volt az igény. Valamennyi védikus ima és fohász az istenségekhez a jó termésért, a kellõ idõben érkezõ esõért, egészséges borjúért, bõséges gabonáért volt. Ezért vágyták az istenségek és istennõk segítségét. A jagjákat azért tartották, hogy elnyerjék a különbözõ istenségek kegyeit, akik mintha úgy érkeztek volna oda, mint ahogy ma egy miniszter vagy egy fontos méltóság érkezik, hogy megtisztelje az eseményt, és áldást adjon és beteljesítse a jelenlévõk kívánságait, legyen az egy gáztartály vagy benzinkút, vagy
2
egy elsõrendû föld törvényesítése. A ma kedvencei, amelyekre mindenki vágyik. Pontosan így és ezért váltak a jagják olyan népszerûvé a védikus idõktõl fogva. Megvolt a bennük rejlõ erõ és potenciál, hogy teljesítsék a tömegek igényeit. A rítusok és szertartások, avagy kanda karma, a mantrák egyesítették a kollektív tudatot, hogy megfelelõ környezetet teremtsenek az isteni lények leereszkedéséhez. Az istenség érkezése és jelenléte elektromos energiával töltötte meg a légkört, ami mindenkit pozitív és kedvezõ irányban emelt fel a saját gondolatai és energiái áramlásába a céljaik és szándékaik beteljesítéséért. A jagják békét, bõséget és jólétet adnak az isteni energia közvetítõ eszközén keresztül, amely a mantrák és szertartások által idézõdik meg. Az isteni közbenjárás az akadályok elhárítása, a nehézségek és a klésák, avagy szenvedések vagy csapások eloszlatása miatt vágyott, és ezek az isteni erõk csodálatosképpen lehetõvé teszik, hogy a legmélyebben kívánt vágyak és kívánságok teljesüljenek. Így egy ezoterikus tetten keresztül az exoterikus vágyak beteljesülnek. Ez nem ászana vagy pránájáma vagy dhjána vagy a jóga bármelyik formája. Nem kell végrehajtanod egyetlen pózt sem vagy fejen állni, vagy mélyen belélegezni és elzárni az orrnyílásokat, és nem szükséges behunyni a szemed és koncentrálni, hogy mélyre menj belül. Ez a jagja, egy tisztán nem-intellektuális dolog, ahol az elme, az intellektus és az intelligencia nem játszik szerepet. Ebben a helyzetben a gyermeki ártatlanság és a spontaneitás fizet magas jutalékot. A jagján a jelen pillanatra kell hangolódnod egy gyermek természetes könynyedségével. Mint ahogy a gyermek tudatossága nem tulajdonít nagy jelentõséget a múltnak vagy a jövõnek, hanem egyszerûen pillanatról pillanatra él, ugyanígy a tudatosságodnak is össze kell hangolódnia a szertartás környezetével, mert egy magasabb erõ közelsé(folytatás a következõ oldalon)
gében vagy. Szanszkritül ez a szampija, vagyis közel lenni az istenihez. Végül is ez a célja minden keresõnek, vagyis megtapasztalni az istenit. Tudni és megérteni egyszerûen nem elegendõ, ha az nem párosul az átéléssel. Kapcsolatot akarunk az istenivel, még ha csak vágyaink teljesítése miatt is. Van olyan, aki mentes a vágyaktól? Nem, egyáltalán nincs. Még aki látszólag mindenrõl lemondott az életben, az is ellentmondásban él, mert a megszabadulás vágya még mindig erõs benne. A vágy magja, avagy iccsa sakti, bennünk rejlik. Vágy következtében születünk, vágyakban elmerülve élünk, és a vágy ott van minden egyes tettünk gyökerénél. Ha nem volnának vágyaink, úgy poshadnánk és romlanánk meg, mint a konyha polcán a karfiol vagy a krumpli. Ezért fontosak számunkra a jagják, mert megvan az erejük, hogy beteljesítsék minden egyes vágyunkat, legyen az artha, káma, dharma vagy móksa, az egyén tudatának frekvenciájától függõen. A jagja nagyon különleges szertartása képes életünk valamennyi dimenzióját megérinteni, mivel a megidézett erõ egy mennyei istenség, aki teljesítheti minden vágyunkat a fenségestõl a nevetségesig. Ezért a jagja nem tekinthetõ pusztán a szent tûznek bemutatott áldozat felajánlási szertartásnak. A fontosabb érték a rituálé mögötti szellem, amely az istenségek vagy dévaták és az emberi lények bekövetkezõ egyesülésének eszköze. Ezeket a dévatákat, vagy ragyogó, fénylõ lényeket arra kérik fel, hogy ereszkedjenek le a djulókából, avagy a ragyogó tartományból, hogy elnököljenek a szertartáson, és noha láthatatlanok a puszta szemnek, mint a lélek a testben, kimondhatatlanul mélyrehatóan és mindörökké hatnak ránk. Azt lehet erre mondani, hogy ezek nem hihetetlen állítások, mivel igaznak bizonyultak a Szat Csandi Mahájagja elmúlt tíz évében. Minden esztendõben bõséges felajánlásokat tettetek a jagja istenségének, amelyek praszádként (ajándék) lettek szétosztva Sri Szvámidzsi szomszédainak. Azért tesztek ilyen jelentõs hozzájárulást és felajánlást a jagjának, mert a vágyaitok beteljesülnek. Ez önmagában bizonyíték, mivel ha a szankalpáitok nem teljesültek volna, nem volnátok ennyire adakozóak. Tavaly a Szat Csandi Mahájagja és a Szita Kaljanam, melyek egy nagyobb eseménynek a Rádzsaszúja Jagjának a részei, hatalmas siker volt. Több mint
negyven országból vettek részt rajta, és jöttek India valamennyi államából és sarkából. Mielõtt a jagja elkezdõdött volna, Szvámi Szatjánanda jelenlétével tisztelte meg a jagja helyszínét, és megáldott minden jelenlévõt, elmondva, hogy a jagján csak a rendkívül szerencsés lelkek számára adatik meg a részvétel lehetõsége. Elmagyarázva a jagja fontosságát az ember tudatosságának megváltoztatá-
Havan sában, a primitív embertõl a modernkori emberig, Sri Szvámidzsi beszédével és jelenlétével megszentelte a jagja teljes helyszínét. Beszélt Dévirõl és arról, hogy ez az erõ hogyan ölt majd testet a kanjákon (kislányok) keresztül, akiket az utolsó napon fognak istenként imádni. Befejezésül azt mondta: „Éljük át e jagját, mint ezek a gyermekek, ártatlansággal, tisztasággal és spontaneitással.” Ezután úgy tûnt, mintha Dévi összes isteni energiája ebben a sejtmagban, Rikhiában kristályosodott volna ki. Egyetlen szó van, amely megfelelõen leírhatja a következõ öt napot - varázslatos! A kanják és a batukok (kislányok és kisfiúk) által énekelt kirtanok, mantrák, sztrótrák és védikus himnuszok igézõ dallamai és a panditok által recitált Durga Saptashati Path meghódította minden résztvevõ szívét és elméjét. Védikus mantrák lebegtek a levegõben, és az egész környéket átitatta 3
a mély és finom fényesség, amely éjjel és nappal állandó maradt. A rikhiai kanják és batukok, akik a Sri Szvámidzsit képviselõ hivatalos házigazdák voltak, naponta ezreket köszöntöttek e szent eseményen. Képzeld el! E hét és tizenkét év közötti gyerekek végeztek minden feldatot; a kirtant és a bhadzsant (énekek), a púdzsát (szertartás) és az áldozatokat, a bejelentéseket és az üdvözlõ beszédeket, az ültetést, az ételek felszolgálását, és Sri Szvámidzsi vendégeinek szívélyes szórakoztatását szeretettel, ártatlansággal, tisztasággal és spontán módon. Egyszerûen mindenkinek adtak egy kis boldogságot, tisztaságot és örömöt. Csinosan jelentek meg minden nap új ruháikban, melyeket Sri Szvámidzsitõl kaptak a Dévi praszádjaként, pompásan és sugárzóan néztek ki, tökéletesen az alkalomhoz illõen. Akár a Spanyolországból érkezett farmert, akár a radzsasztáni ruhát, vagy a Delhibõl és Tamil Náduból kapott ruhákat vették fel, mindegyiket elegánsan és stílusosan viselték. A kanjákon és a batukokon kívül több mint hatvan falu minden egyes családja és a szomszédos pancsajatok is kaptak gabonákat, ruhát, gyapjúnemût, edényeket, pokrócot, termo fehérnemût, vetõmagokat, naptárt, vödröt, és egy vadonatúj, meleg takarót, ami tavaly az újdonságot jelentette a graminoknak vagy falusiaknak szánt Dévi praszádban. Az egyenesen Radzsasztánból hozott meleg takarónak köszönhetõen a környéken élõ gyerekek és idõsek melegben és kényelmesen alhatnak még a csípõs hideg éjszakákon is. Igazán inspiráló! Ez a jagja dicsõsége, mivel boldogságot hoz mindenkire. Amint a jagja elkezdõdött, a jagja fõ embere, vagy házigazdája Szvámi Nirandzsanánanda, megfogalmazta a „bahudzsana hitaja bahudzsana szukhaja” szankalpát, ami annyit tesz: sokak jólétéért, sokak boldogságáért. Bármit teszel sokak boldogságáért és jólétéért, az jagja. Az a dharma. Ezzel szemben minden, amit azok jólétéért és boldogságáért teszel, akiket a magadénak tartasz, az karma. A bölcsek és a régiek azt mondják, hogy az élet minden területén való fejlõdéshez meg kell teremteni a törékeny egyensúlyt a dharma és a karma között. Ezek olyanok, mint a madár két szárnya. Ha levágod a madár egyik szárnyát, egyszerûen nem tud nagy magasságokba emelkedni. Tehát gyertek mindannyian, és vegyetek részt e szent eseményen, hogy életetek a Gurun és az Istenanyán – Dévi Má – keresztül kivirágozhasson.
A relaxáció mûvészete – Szvámi Sivánanda Szaraszvatí tanításaiból – Manapság rendkívül komplexé vált az élet. A létért való küzdelem igen éles és heves. A napi munka és az egészségtelen életmód következtében nagy mennyiségû állandó mentális és fizikai feszültség terheli az emberiséget. A tettek mozgásokat hoznak létre, ezek pedig szokásokat alakítanak ki. Az emberek sok mûvi szokásra tettek szert. A helytelen testtartások feszültséget váltanak ki sok izomban és idegben. Az emberek elfelejtették a relaxációt, mint legfontosabb alapelvet. Ha rendszeresen relaxálunk, nem pocsékolunk el energiát. Aktívak és energikusak leszünk. A relaxáció alatt az izmok és az idegek pihennek. A prána, energia elraktározódik és megõrzõdik. A legtöbb ember felesleges mozdulatokkal elpazarolja az energiáját, és nagy feszültség alá helyezi az izmokat és az idegeket. Sok ember szükségtelenül rázza a lábát ülés közben. Mások dobolnak az ujjukkal az asztalon, miközben tudatuk tétlen vagy üres. Sokan fütyörésznek. Megint mások rázzák a fejüket. Sokan ütögetik az ujjukkal a mellkasukat vagy a hasukat. Az energia a felesleges mozdulatok folytán így szétszóródik, mivel az embereknek hiányzik a tudásuk a relaxáció tudományának alapvetõ elveirõl. Ne tévesszük össze a lustaságot a relaxációval. A lusta ember inaktív, letargikus és tehetetlen. De a relaxáló ember csupán pihen. Életerõs, élénk, erõs és kitartó. Soha nem hagyja, hogy akár egy kis mennyiségû energia is elszivárogjon. A legrövidebb idõ alatt könnyedén el tud végezni nagy mennyiségû munkát. A könnyen felizgatható természetû emberek nem élvezhetik a tudat békéjét. Az agy, az idegek és az izmok állandóan nagy feszültség alatt vannak. Az illetõ, még ha jelentõs fizikai erõvel bír is, gyenge, mert nagyon könnyen elveszíti a tudat egyensúlyát. Ha valóban élvezni akarjuk a háborítatlan békét és a tartós örömöt, meg kell próbálnunk az aggodalom, a félelem, a düh impulzusainak kiirtásával megvalósítani a nyugodt, ellenõrzött és kiegyensúlyozott tudat állapotát. Ha gyakran aggódunk, aggodalmaskodó jellem fejlõdik ki. Vitalitásunk és energiánk elfolyik. Az izmok és az idegek állandóan összehúzott állapotban
és nagy feszültség alatt vannak. Miért is kellene tartanunk bármitõl, mikor minden a mi saját Énünk, és semmi más. Az impulzusok és ellenimpulzusok ébredése, vagy az impulzusok elfojtása feszültséget okoz az idegekben, az izmok-
Szvámi Nirandzsanánanda ban és az agyban. Sok ember az impulzusainak a rabja; ezért nem tudják élvezni a tudat békéjét. Ide-oda hányódnak. A relaxáció mûvészete egzakt mûvészet. Igen gyorsan meg lehet tanulni. Az izmok lazítása ugyanolyan fontos, mint az összehúzásuk. É nagy hangsúlyt helyezek a tudat, az idegeke és az izmok lazítására. Kétféle relaxáció van – fizikai és szellemi.
Fizikai relaxáció Tudnunk kell a test összes izmai ellazításának mikéntjét. Ez pihenteti a testet és a tudatot. Az izmokból eltávozik a feszültség. Azok az emberek, akik ismerik a relaxáció mûvészetét, nem pocsékolnak el energiát. Õk jól tudnak meditálni. Miután befejeztük a gyakorlatokat és az ászanákat, feküdjünk a hátunkra. Tartsuk kezünket ellazítva a test mellett. Tartsuk õket egészen lazán. Lazítsuk le 4
az összes izmot a fejtõl a lábig. Vigyük végig a figyelmünket a fejtetõtõl a lábujjakig. Esetleg úgy találjuk, hogy bizonyos izmok nem lazultak el teljesen. Lazítsuk el ezeket is. Forduljunk egyik oldalunkra, és lazítsuk el amennyire, csak lehet. Ne feszítsük meg egyetlen izmot sem. Lazuljunk el tökéletesen. Forduljunk a másik oldalunkra, és lazítsunk ismét. Mindannyian ezt tesszük alvás közben természetes módon. Lazítsuk le a fejet, a vállat, a felkart, az alkart, a csuklót, az ujjakat, combot, a lábat, a bokát, a lábujjakat, a térdet, a könyöket, a derekat, stb. A gyakorlat végzése közben gondoljunk a nyugalomra, az erõre. A relaxáció tökéletesen felfrissít minket. Ha nem ismerjük a belsõ és külsõ relaxáció tudományát, számottevõ mértékben elpazaroljuk fizikai és szellemi energiáinkat. A jógik elraktározzák fizikai és mentális energiáikat, és a legelõnyösebben hasznosítják azokat. Akik relaxációt gyakorolnak, soha nem lesznek kimerültek. Egy pár percre behunyják szemüket, még akár állás közben is, és így készítik fel magukat a további munkára. Energia áramlik idegeikbe, míg így relaxálnak, mint ahogy a víz folyik, amikor a csap nyitva van. A fizikai relaxáció mûvészet, és mint ilyent, rendszeresen kell mûvelni a siker elérése és a maximális haszon megszerzése érdekében. A fizikai lazításban elért siker könnyebbé teszi a szellemi relaxációt.
Szellemi relaxáció Ahogy az ászanák és fizikai gyakorlatok után ellazítjuk az izmainkat, úgy a koncentráció, a meditáció, az emlékezet gyakorlása és az akarat mûvelése után a tudatot kell ellazítanunk. Az izmok lazítása nyugalmat ad a tudatnak, és a tudat lazítása nyugalmat ad a testnek. A test és a tudat a legszorosabb kapcsolatban vannak egymással. A test egy öntõforma, melyet a tudat készít magának, a saját élvezetére. A tudat a testen keresztül gyûjt tapasztalatokat, és együttmûködik a pránával, (folytatás a következõ oldalon)
az érzékszervekkel és a testtel. A tudat befolyással bír a testre. Ha az ember jókedvû, a test is egészséges és erõs. Ha az ember depressziósnak érzi magát, a test sem tud mûködni. Mindez viszont is igaz: a testnek is van befolyása a tudatra. Ha a test erõs és egészséges, a tudat is boldog, derûs és erõs. Ha például fáj egy kicsit a hasunk, a tudat nem tud igazán mûködni. A gondolatok cselekedetként nyilvánulnak meg, és a cselekedet visszahat a tudatra. Ha eltávolítjuk az izmokból a feszültséget, az nyugtatja és pihenteti a tudatot. A relaxációval pihentetjük a tudatot, a fáradt idegeket és a túlhajszolt izmokat.
A tudat mérhetetlen békéjét, erõt és vitalitást kapunk ezáltal. Ha a test vagy a tudat relaxálását gyakoroljuk, nem szabad, hogy az agyunkat különféle lényegtelen, a kívülrõl származó gondolatok töltsék be. A düh, irigység, csalódottság, kudarc, szomorúság, bánat, aggodalom mind belsõ mentális feszültséget okoznak. A tudat lazításának gyakorlata elûzi ezt a belsõ szellemi feszültséget, és új mentális energiával tölti meg a tudatot. Ez derûssé és boldoggá tesz bennünket. Üljünk 15 percig valamely könnyû, kényelmes pozícióban. Hunyjuk be szemünket. Vonjuk vissza figyelmünket valamennyi tárgyról. Csendesítsük
le a tudatot. Csillapítsuk a felbugyogó gondolatokat. Gondolhatunk valamilyen kellemes dologra, egy szép jelenetre, egy gyönyörû naplementére, a hatalmas kiterjedésû óceánra, a végtelen kék égre. Képzeljük el, hogy az egész világ, és a mi testünk is szalmaszálként úszik a szellem mérhetetlen óceánján. Érezzük, hogy érintkezésben vagyunk a Legfõbb Lénnyel. Érezzük, hogy az egész világ létezése rajtunk keresztül lüktet, vibrál és dobog. Aztán nyissuk ki a szemünket. Hatalmas mentális békét, szellemi energiát és tetterõt fogunk tapasztalni. Gyakoroljuk, és érezzük ezt az erõt belül.
Guru purnima – Dr. Szvámi Sankardévananda Szaraszvatí – A Hold reprezentálja elménket és személyiségünket. A telihold fejezi ki a tudatosság fényével teljesen megvilágított elmét; a nap pedig a magasabb Ént, az Átmant. A telihold szerencsés és jó hatású idõpont spirituális gyakorlatok végzésére. A normális ébrenléti tudatosság ahhoz az állapothoz hasonlítható, amelyben elménk egyetlen gyertyaláng fényének világító erejével telik meg. Bizonyos meditációs gyakorlatokban egyetlen gyertyalángot vizualizálunk a szív terében, mint szemlélõdésünk részét az emberi állapoton. A felébredt spirituális tudatosság olyan állapothoz hasonlítható, amelyben elménk sok-sok Nap ragyogóan világító fényével telik meg. Bizonyos meditációs gyakorlatokban ehhez a magas tudatossághoz hangoljuk magunkat a fejtetõnél lévõ korona csakránál (szahászrara) vizualizált hatalmas fénnyel. A júliusi telihold, amelyet Guru Purnimának neveznek, különlegesen szerencsés idõpont a spirituális gyakorlók számára, és valamennyi szellemi tradíció tanítványa számára. A Guru Purnima jelenti az idõt, amikor a saját tudatunk intuitív iránymutatása, a belsõ gurunk erõteljesen megtapasztalható, amennyiben megteremtjük hozzá a szükséges körülményeket. Ez azt az alkalmat is jelenti, amikor áldást kaphatunk, ami egy újabb évig támogatja a spirituális tevékenységeinket.
Azt mondják, a spirituális életben semmi nem fontosabb a gurunál. A guru az iránymutató forrás, amely
Paramahamsza Szatjánanda lángra lobbantja a magasabb tudat ébredését. A Guru vezeti a spirituális keresõt, hogy az a kiegyensúlyozott személyiséget (egészséges Hold) és magas szintû tudatosságot (a Nap által jelképezett önismeret) fejlesszen. A Guru megmu5
tatja a tanítványnak, hogyan haladja meg a saját korlátok közé szorított társadalmi-biológiai Énjét, hogy kapcsolatba kerülhessen (és végül eggyé váljon) az egyetemes Énnel. Ha csak pusztán a társadalmi tudatosságunkban élünk, az végül depreszszióhoz és hiányérzethez vezet. Ezért a jógi célja, hogy tudatosságát túl vigye a társadalom által létrehozott valóságon, hogy a hatalmasabb kozmikus ritmus része legyen. E törekvés lehetõséget ad, hogy tudatosabb életet fejleszszünk mélyebb kapcsolattal, jelentéssel és céllal. A jógik felismerték, hogy a jógikus gyakorlaton, a szádhanán keresztül önmagukban ráhangolódhatnak a kozmikus körforgásra. A magasan fejlett jógi a saját tudatán belül érezheti a bolygók és a körülöttük lévõ világ mozgását. Mi, akik nem értük el az intuíciónak e szintjét, asztrológiai számításokat alkalmazhatunk, hogy tudjuk a bolygók helyzetét és hatásaikat. Ez segít, hogy jelezzék számunkra a legalkalmasabb idõt a spirituális gyakorlásra; az idõt, amikor a körülöttünk lévõ világ a legjobban támogat és elõremozdítja haladásunkat. A „Purnima”, ami teliholdat jelent, a Védikus asztrológiában egy szakszó a lunáris nap kifejezésére. Egy lunáris nap – tithi – körülbelül 22 óra, vagyis rövidebb, mint a szoláris nap 24 órája.
Guru Purnima
6
Útmutató a spirituális élethez – Optimizmus – és derûssé teszi az embert. A dolgokról kiderül, hogy jobbak, mint azt reméltük.
Az optimizmus az a nézõpont, hogy minden dolog a legjobban van elrendezve. Arra való hajlam, hogy a dolgoknak mindig a pozitív, reményteli oldalát tekintsük. Az optimista hiszi, hogy bármi is van vagy történik velünk, az helyes és jó, jóllehet a dolgok néha éppen az ellenkezõ értelemben tûnnek fel.
Minden szituációnak van pozitív oldala. Alakítsuk ki a tudat reményteli, bizakodó állapotát. Akkor a problémát már félig legyõztük, még mielõtt elkezdtük volna. A baleset nem olyan szörnyû, mint ahogy féltünk tõle. A domb nem olyan meredek, mint azt gondoltuk, mielõtt elkezdtük megmászni. A nehézség nem olyan nagy, mint vártuk. Az optimista mindig a legjobbat kapja az élettõl.
A pesszimizmus az optimizmus ellentéte. Az optimista minden nehézségben a lehetõséget látja; a peszszimista minden lehetõségben a nehézséget látja. Az optimista mindig a legjobbat reméli, a legjobbat feltételezi az emberekrõl és a körülményekrõl, és a legjobbat gondolja az emberekrõl. Az optimizmus boldoggá
Szvámi Sivánanda
7
