Satyananda Yoga Hírlevél

Satyananda Yoga Hírlevél 2006. március 31.

IV. évfolyam, 3. szám

Hírek, felhívások Köszönet

Kedd este: XIII. Budapest, Pozsonyi út 4. földszint, 18.30–20.00. (A Jászai Mari térnél) Csütörtök este: XIII. Budapest, Pozsonyi út 4. földszint, 18.30–20.00. Mindenkit szeretettel várunk az új helyszíneken!

A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány ezúton fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a jótékonysági akciókban. A ruhákat, a gyermekjátékokat és az egyéb eszközöket nagy örömmel fogadták az õrbottyáni Juhász Zsófia Szeretetotthonban és a veszprémi Kozmucza Flóra állami gondozottak iskolájában. A jótékonysági akció nem ért véget; a gyûjtés folyamatos, továbbra is várjuk 2–50 év közötti embertársaink számára a ruhákat, játékokat és számítástechnikai eszközöket.

***

Tájékoztató a 2006. évi programokról Az Alapítvány 2006-ban is különleges és magas színvonalú hazai és nemzetközi programokat ajánl az érdeklõdõknek.

***

Március 31.–április 2: Satkarma hétvége Dobogókõn Bhaktanandával. Jelentkezés: [email protected]

Felhívás

Május 19–21.: Nemzetközi Szatjánanda Jóga Fesztivál az olaszországi Velencében Paramahamsza Nirandzsanánanda vezetésével. Mantra diksa (beavatás) is. A beavatásról bõvebben a Hírlevél 2005. augusztusi számában. Jelentkezés: a [email protected] címen

Anyagi segítséget keresünk. Az Alapítvány 2006 júniusában kirándulást szervez a veszprémi Kozmucza Flóra állami gondozottak iskolája tanulói részére Budapestre. Fogyatékos gyermekekrõl van szó, akik még nem jártak a fõvárosban. A program: Parlament, Budai Vár, Jövõ Háza. A kirándulás útiköltségének elõteremtéséhez – buszbérlés – keressük az anyagi segítséget, amelyet az alábbi számlaszámra várunk: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány: 10102244 - 53191500 - 01000001

Május 26–28.: Nemzetközi Szatjánanda Jóga Szeminárium Szlovéniában Paramahamsza Nirandzsanánanda vezetésével. Lehetõség beavatásra. Az Alapítvány közös utazást szervez a programra. Jelentkezés az [email protected] címen.

***

Június 9–11: Dr. Rishi Vivekananda, a Bihar Yoga Bharati a világ elsõ jógaegyeteme - nagykövete, világhírû pszichiáterjógi három napos szemináriuma Dobogókõn. A téma: „Az emberi személyiség fejlesztése a jógával”

Parahamsza Nirandzsanananda nemzetközi programjai Paramahamsza Nirandzsanananda Szaraszvatí közeli európai országokban tart programokat 2006. május-júniusban. Ezek az alkalmak kivételes lehetõséget jelentenek a jóga útját járó gyakorlónak, hogy személyesen találkozzon élõ guruval, ugyanis a legtöbb nagy jógaiskolának nincs élõ guruja. A hagyomány szerint a guru az Istenhez legközelebb álló földi személy, aki megkönnyíti az egyén fejlõdését minden szinten. A guru és a tanítvány kapcsolódása a beavatáson keresztül történik. E programokon lehetõség nyílik a tanítvánnyá válásra a beavatás által.

Június 24–július 1.: Szatjánanda Jóga Nyári Tábor Sn. Atmatattwa és Achyutananda vezetésével Dobogókõn. November: Közös utazás Indiába, Paramahamsza Szatjánanda asramjába, és részvétel a Szat Csandi Jagján

***

Hatha jóga gyakorlások Új helyszínek és idõpontok: Csütörtök délelõtt: XIII. Dagály utca 15/b Ifjúsági Ház 09.00–10.30.

1

A belsõ guru – Szvámi Nirandzsan (Yoga Magazine, 1997 június) – A belsõ guru a guru erejének felébredése a tanítvány életében, testében és személyiségében. A guru energiájának kivirágzása, ami belül manifesztálódik. A „guru” szó jelentése: a sötétség eloszlatója. Lehet egy személy, de lehet egy koncepció vagy gondolat, lehet bármi. A belsõ guru olyan valami, ami segít túljutnod a természeted korlátok közé szorított jellemvonásain, és hogy szélesebb látóköröd alakuljon ki önmagadat és a világegyetemet illetõen. Sokak számára a guru egy könyv, másoknak pedig a hit és az odaadás élõ jelenléte vagy ideája. A szíkhek számára a végsõ guru a Guru Granth Sahib. A legfontosabb írás és guru, amit a legnagyobb tisztelettel és hittel követnek, a tradíciójuk tíz gurujának tanításaiból összeállított gyûjtemény. Nincs fizikai, élõ gurujuk. Még a Szanatan spirituális tradíció követõi számára is a Védák és az Upanisadok jelentik a gurut. Számos spirituális keresõ számára a guruk élõ személyek vagy erõk, míg másoknak a guru az isteninek egy ideája vagy koncepciója, amely felé mély, belsõ tiszteletet, elfogadást és hitet mutatnak. Azonban bármilyen megjelenési formájú gurud van, az egyszerûen csak egy eszköz vagy médium, amelyen keresztül túljuthatsz a korlátaidon, eloszlathatod a tudatlanság fátylát, és megtapasztalhatod a fényt. A teremetés kezdetétõl fogva jellemzõ tulajdonság, hogy az ember önmagát egy másik megtestesülésre vonatkoztatja. Mindig egy másik személyre néztünk, hogy vezessen a felfedezõ folyamatban. Ezért, modern kontextusban, a guru kapcsolatot jelent egy élõ személlyel, aki egy idea betetõzését vagy egy koncepció beteljesülését jelenti. A koncepció beteljesülése fontos energiává válik. A bhakti orientált emberek vigaszt találnak, amikor például elmennek a Hare Krisna közösségbe. Az intellektuális késztetésû emberek kielégülést éreznek, amikor ellátogatnak valakihez, mint Szvámi Csinmajananda, aki egy magasan intellektuális

személy volt. Az olyan szabálytalan alakú, színû és formájú emberek pedig, mint mi, vonzalmat érzünk egy olyan ember felé, mint Szvámi Szatjánanda. Most, hogy megtapasztaljuk a belsõ gurut, a tanítványnak vagy aspiránsnak erõfeszítést kell tennie, hogy elengedje a védekezéseit, és hagyja, hogy a guru ereje belülrõl megváltoztassa egész lényét. Ha fürödni akarsz, elõször le kell vetned a ruháidat. Ha el akarsz végezni egy munkát, adoptálnod kell az ahhoz szükséges módszert. Ha meg akarod tapasztalni a belsõ gurut, át kell adnod magad. Át kell adnod magad, mert amíg fennáll a „Én más személy vagyok, mint a guru, és én vagyok a gurum utasításainak a bírája” korlát, addig a lényed legmélyébõl vágyhatsz ugyan a belsõ guru megtapasztalására, de nem fogod megtapasztalni, mert fennáll a kettõség, a dvaita bhava. Az „én” és az „õ” képzete áll fenn, és fennáll az „én” és a guru, mint különálló lények képzete. A „de” és az „és” az a két szó, ami nem létezik az önátadásban. A „de” jelenti az egót, az „és” pedig az egyén ambícióját. Ha átadod magad, akkor fogod megtapasztalni a belsõ gurut. Ezért más sze-

méllyé kell válnod. Nem lehetsz önmagad, nem lehetsz az, amit önmagadként érzékelsz. Nem „Én vagyok a személy, akinek ez az elképzelése, ez a vágya, ez a motivációja, ez az érzése.” Ha ez az, ami vagy, akkor nem igazán érdemes vagy szükséges tanítvánnyá válnod. Ha nem gondolod azt, hogy „én ez vagyok, én az vagyok”, akkor könnyebb a guru energiájának messze ható testével egyesülni. Ez több szabadságot hagy. Máskülönben az egész olyan, mint a folyóban úszni nagy csomagokkal a hátadon, amelyek lefelé húznak. A személy a másik parton azt mondja: „Dobd le a terheidet a hátadról!” és te azt mondod „De hát ebben van az egész élettapasztalatom. Hogyan tegyem?” Tehát, ha nem tudod megtenni, elsüllyedsz. Ki törõdik vele? A guru nem fog vele törõdni, neki mindenkivel törõdnie kell. Miért ölje meg magát azért, mert valaki a rögeszméje miatt nem akar hallgatni rá. Ez a guruság gyakorlati jellege. A tanítványnak más félének kell lennie, olyannak, aki egyszerûen azt mondja „Oké, levettem a terheimet, és könnyûvé tettem a haladást. És most mit tegyek?” Ganga Darshan, 1994

Szvámi Nirandzsan

„Ha belépsz a csendbe a mély meditácón keresztül, a külsõ világ és minden gondod elmúlik.” Szvámi Sivánanda

2

Elengedni a múlt benyomásait – Dr. Rishi Vivekananda Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2003 március) – A régi tapasztalatok elnyomott emlékei nagyon erõteljesen képesek befolyásolni életünket. A jóga gyakorlatai segítenek ezeknek az emlékeknek felszínre kerülni, feloldódni és javítani életünkön. A következõ három történet ezt mutatja be. *** Szvámi Sankardévananda mint asztmás beteg jött jógázni. A jóga gyakorlatok segítettek neki, de az asztma nem akart eltûnni. Aztán egy nap Mungerben mialatt meditált egy meghökkentõ élménye volt. Amikor meditálunk, gyakran egy kérdés motoszkál a fejünkben…, nem lenne szabad ott lennie, de hát ott van. Természetesen az õ kérdése ez volt: „Honnan jön ez az asztma?” és hamar rá is jött. A csidákását nézte, a behunyt szemek mögötti képernyõt, a két szemöldök közötti pontot, ahol is látott egy hatalmas nõt egy sütõtökkel teli óriási kanállal. Érezte, hogy a nõ le akarja nyomni a torkán a falatot, és hogy fulladozik. Aztán az elnyomott emlékek elárasztották. Amikor kisgyerek volt, volt egy nevelõnõje, aki eldöntötte, hogy meg kell ennie a sütõtököt, még akkor is, ha nem akarja. A nevelõnõ gyõzött, és leerõltette a sütõtököt a torkán. Pontosan ez a fulladásos élmény ismétlõdött az asztma rohamoknál. Ez után a meditációs tapasztalás után lassan el is múltak. Már évtizedek óta nem volt asztma rohama. * Szvámi Niscsalandanda azért jött jógázni, hogy a klausztrofóbiáján segítsen, a félelmén attól, hogy bezárt helyeken legyen. Egy reggel, amíg meditált hirtelen beugrott annak az idõnek a képe, amikor kisgyerek volt, és kukacokat gyûjtött egy befõttes üvegbe horgászáshoz. Azonban aznap nem ment horgászni, és amikor pár nap múlva kinyitotta az üveget rengeteg húslégy repült ki belõle, egyenesen az arcába. Mindenhová berepültek, bemásztak az orrába, szemébe, füleibe. Teljesen megrémült. Épp ez a rémület volt az oka klausztrofóbiájának, és miután meditá-

cióban elengedte ezt az élményt, a klausztrofóbia eltûnt. * Az elsõ meditációs élményem körülbelül harminc évvel ezelõtt volt, amikor még házi orvos voltam. Egy nap dolgozni indultam és láttam egy fiatal férfit és nõt,

Paramahamsza Nirandzsanananda ahogy átszaladnak az úton, és épp lekésik a Sydney-be tartó buszt. Megálltam és felajánlottam, hogy elviszem õket, amit hálásan elfogadtak. A nõ mellém ült az elsõ ülésre, a férfi hátra. Pár perc múlva a nõ így kezdett el téríteni: „Jézus Krisztus Urunknak adta már a szívét, vagy még mindig bûnös lélek?” Ez végül is elfogadható volt, mivel ez volt az õ vallásos hite. De én annyira dühös lettem és olyan erõsen markoltam a kormánykereket, hogy az ujjperceim kifehéredtek. Annyira dühös voltam, hogy azt képzeltem, szétverem a nõ arcát. A reakcióm teljesen sokkolt. Nem emlékeztem, hogy valaha is ennyire erõszakos lettem volna egész életemben. Itt vagyok én, a megbecsült doktor, aki arról fantáziál, hogy megöl egy nõt, csak

3

azért, mert az a saját vallásos hitérõl beszélt neki. Azt gondoltam: „Ez már túl sok”, így hát megállítottam a kocsit és azt mondtam: „Ki kell szállniuk.” Õ azt válaszolta: „De hát azt mondta, hogy elviszi minket Sydney-be.” Megismételtem a kérésemet. Ahogy kiszállt és becsapta az ajtót, alig tudtam visszafogni magam, de csak még jobban szorítottam a kormánykereket és a rendelõmbe hajtottam. Azt mondtam a recepciósnak, hogy: „Senki se zavarjon. Még akkor sem, ha valaki haldoklik a váróban, keressenek másik doktort, valamit azonnal meg kell oldanom.” Lefeküdtem a vizsgáló asztalra és jóga nidrába merültem feltéve a kérdést: „Miért lettem ennyire erõsen és halálosan dühös?” Hirtelen beugrott a nagy képernyõ a csidákása területén egy nagy emberrel, aki nagyon dühös és hatalmas piros arca van. Lefelé nézett rám és ír akcentussal a következõt mondta: „Ha nem mész katolikus iskolába a pokol tüzén fogsz megégni!” Szinte pánikban jöttem ki a jóga nidrából, aztán nevetésben törtem ki, mert rájöttem, hogy ez éppenséggel velem történt meg, amikor négy és fél éves voltam. De teljesen kiesett a tudatosságomból és többé nem volt elérhetõ emlék. Apám presbiteriánus kõmûves volt Glasgowból, anyám pedig római katolikus Edinburghból. Ez a korai harmincas években egy robbanóanyag kombinációja volt, de õk nagy szeretetben éltek. Megállapodtak, hogy gyerekeik a helyi vasárnapi iskolába mennek, amely az én esetemben az út egyik oldala melletti gyülekezeti templom volt, a helyi iskola viszont, amely az én esetemben a katolikus iskola, az út másik szélén volt. A harmincas években a katolikus templom és iskola nagyon más volt, mint napjainkban. A nõvérek zaklattak, mert a gyülekezeti vasárnapi iskolába járok. Ezért a szüleim kivettek és az állami iskolában írattak, amely egész messze volt onnan. Egy nap, ahogy mentem hazafelé, a helyi plébánia papja jött velem szemben, leszólított az utcán és rám ijesztett ezzel a pokol tüzén égéssel. Megrémültem. Négy és fél éves voltam (folytatás a következõ oldalon)

ebben az idõben és õ nekem egy hatalmas szörnyeteg volt feketében. Még csak nem is tudtam ki õ. Azt gondoltam, hogy meg akar ölni, vagy valami hasonló kellemetlent fog tenni. Kiabálva rohantam haza, és teljesen elnyomtam magamban az eseményt. Késõbb egyáltalán nem volt róla emlékem, de ez az élmény egy nagyon erõteljesen befolyás volt az életemben majdnem 30 éven keresztül. Mindig is teljesen ateista voltam, és különösen meg voltam gyõzõdve arról, minden látható ok nélkül, hogy a legördögibb befolyása a földön a katolikus egyháznak van. Természetesen ma már nem így gondolom, mert az az egy jóga nidra felszabadította emlékeimet. Megnyitotta számomra a lehetõséget a spirituális élet felé, és szintén megnyitotta a lehetõséget a papokkal való barátkozásra, ahogy ezt két éven keresztül, mint jóga tanár meg is tettem Kolumbiában. Az az egy pillanatnyi jóga nidra megnyitotta életemnek egy területét, a legfontosabb területét - a spirituális területet. Ha ez nem történt volna meg, a mai napig is rejtve lenne, megmérgezve az egész személyiségemet és életem lehetõségeit. Tehát csak egy icipici pratjáhára (érzékek visszavonása, pld.: jóga nidra) is találhat valamit a mélyben lent, és ez óriási pozitív visszahatással lehet életünkre. A pszichológia nagy része segít abban, hogy jelenlegi érzelmeinket kezeljük és abban is, hogy elnyomott emlékeinket a tudatos felszínre hozzuk. Ez az, amirõl a pszichoanalízis és a hipnoterápia szól. A jóga pszichológia a jógát használja azért, hogy jótékony fejlõdés következzen be mentális mûködésünkben, érzelmi mûködésünkben, más emberekkel való kapcsolatainkban, hozzáállásunkban és spirituális valóságunkban. Szintén útja annak is, hogy felfedezzük azoknak a dolgoknak a helytelenségét, amelyeket egyáltalán meg sem kérdõjelezünk. Mi „tudjuk”, hogy rendben vannak, még akkor is, ha valójában nincsenek rendben. Én teljesen ateista voltam. „Tudtam”, hogy Isten nem létezik. Nem csak hogy gondoltam ezt, hanem tudtam is. De tévedtem, ez a meggyõzõdés megbé-

nította életem legfontosabb területét. Innen jön hozzáállásunk, véleményünk, vakbuzgóságunk és elfogultságunk is. Egy csomó ilyesmink van, amely azon alapul, ami a mélyben el van temetve, de nem férünk hozzá soha többé, mert az eredeti tapasztalat emlékei el vannak nyomva. Ha nekilátunk felszabadítani ezeket, le kell mennünk értük, felfedni és kidobni õket. Patandzsali az emlékeket a vrittik egyikeként határozta meg. Egyike azoknak a dolgoknak, amelyek megzavarják személyes tudatosságunkat. Az emlékezet nagyon sok szinten mûködik. Itt van a mindennapos emlékezet. Amikor találkozom valakivel, tudom jól ki az, azonnal vissza tudom idézni a nevét és egy csomó dolgot vele kapcsolatban. De ha látok valakit egyszer, aztán hosszú ideig nem, nem tudom felidézni a nevét, de azért azonnal felismerem. Tehát ahelyett, hogy a memória felidézés szintjét használnám, lejjebb megyek a megismerés szintjére, amely mélyebben fekszik. Ezek az emlékek könnyen elérhetõek. Mindössze annyit kell tennünk, hogy lemegyünk és felidézhetünk valamit, vagy legalábbis felismerjük. Aztán jön az elnyomás beton fedele, amely egy csomó dolgot mélyen eltemetve tart. Miért vannak ezek elnyomva? Azért, mert ezek az emlékek olyan negatív érzelmekhez vezetnek, mint félelem, horror, bûntudat, stb. Az én kisfiú korabeli élményem abszolúte terror volt és teljesen el lett fedve az elfojtás által. Hogyan tudunk alámenni ennek? A jóga gyakorlatok azért vannak, hogy ezeket a dolgokat felszínre hozzák, így el tudjuk engedni õket. Néha ezek nagyon egyszerû dolgok, akár elõzõ életbõl is lehetnek, amihez még mindig hozzáférünk. Ha ez nem verbális szinten van, mivel azelõtt történt, hogy beszélni tudtunk volna, akkor még szavak sincsenek hozzákapcsolódva. De az élmény még mindig itt van, és újra át kell élnünk. Beszélhetsz róla, amíg szomorú vagy miatta, de egyáltalán nem tesz jót, mert a lényeg a tapasztalás. És a jóga természetesen a megtapasztalásról szól. A jóga nidra gyakorlásának szépsége abban van, hogy ez egy lépésrõl-lépésre haladó folyamat, amely a pratjáhára álla-

potába visz minket. A neurofiziológusok ezt alfa-théta állapotnak mondanák, épp az alvás határvonalának. Ez ugyanaz az állapot, ahová a hipnózis visz le, de a hipnózis technikája teljesen más. Azon a szinten a tudattalan és minden elnyomott emlékünk elérhetõ. Néha kombinált formában. Lehetséges, hogy a korai életszakaszokban ismétlõdõ bizonyos stressz úgy mutatkozik meg lent, mint egy kombináció, amit tapasztalhatunk. Talán nem éppen ugyanaz, ami aktuálisan történik velünk, de lesz egy érzelmi feloldódása. Ha tudjuk, ameddig csak lehet, tartsuk fenn az egykedvûségünket, egyensúlyunkat, a megfigyelõ, a tanú helyzetünket ebben a folyamatban, mert így feljön, feloldja magát és eltûnik. Sokkal jobb emberekké válunk. Tereket, lehetõségeket és képességeket fog megnyitni olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket azelõtt egyáltalán nem tartottunk volna lehetségesnek. A pratjáhára állapota, az alfa-théta állapot, hozzáférhetõvé teszi számunkra a tudattalant, így meg tudjuk tapasztalni ezeket a dolgokat. Ha valami történik az életedben, amely érzelmi zûrzavart okoz, menj le a pratjáhára állapotába és fedezd fel mi is az. Sõt, tovább is mehetsz a meditációs gyakorlatban, ha meg van rá a képességed, a dháraná (koncentráció) és dhjána (meditáció) állapotokba. Csak gyakorold a csidákása dháranát és kérdezd a tudatodat: „Mi okozta ezt? Mondd meg, miért viselkedem így?” Elég gyakran a történés mélyén lévõ tapasztalás felszínre kerül és tudsz vele foglalkozni. Pozitív megerõsítéseket is mondhatunk tudatunknak, amikor pratjáhára állapotban vagyunk. Ez a szankalpa szerepe, amit a jóga nidrában használunk. Sok ember igazából nem tudja, hogy alkossa meg saját szankalpáját. Legyen pozitív, jelen idejû, úgy mint: „Egyre magabiztosabbá válok, egyre jobban képessé arra, hogy szeretettel és részvéttel törõdjek más emberekkel”, stb. Sose mondj olyat, hogy „Nem leszek többé szemét disznó”, mert a tudattalan csak azt hallja „szemét disznó”, ahelyett, hogy „nem leszek” és ennek negatív hatásai vannak. A szankalpa mindig pozitív és minél rövidebb legyen.

„Hagyd, hogy az életed a jóga állandó folyamata legyen. A tevékenységekben való rátermettség jóga. A kötöttségek nélküli szolgálat is jóga. Az önzetlen munka is jóga. Az elme harmonizálása is jóga. A meditáció is jóga. Most gyere és légy jógi!” Szvámi Sivánanda

4

A mantra ereje – Sinkó Judit beszámolója a négynapos februári jógatáborról – Februárban ismét olyan szerencsések voltunk, hogy Szannjászin Atmatattwa és Szannjászin Acsjútananda oktatásában részesülhettünk. És megint sikerült újat hallani… rengeteg hasznos praktikával gazdagodni… Számomra ezek a táborok olyanok, mint amikor a mobilomat rácsatlakoztatom a töltõjére. Ismét használható leszek. Emberekkel foglalkozom, igen szoros kontaktusban, és ez nem mindig egyszerû. Néha igencsak kizsigerlõ foglalkozás. Idõnként jó, ha velem foglalkozik valaki, és megtanít arra, hogy hogyan foglalkozzak magammal. Szn. Atmatattva és Acsútananda két csodálatos ember. Atma- ahogy szólítjuk- lágyságával, érzékenységével, nõiességével és együtt érzõ képességével, mindenki szívét megnyitja. Meghallgat és tanácsot ad, mindenkihez van egy jó szava. Acsúta, a sármos angol úriember, ragyogó humorával biztosítja, hogy a hangulat kellõen oldott legyen. A komoly belsõ munka és vidám könnyedség tökéletes összhangját teremtik meg.

A napi program a reggeli ászana (fizikális gyakorlatok) órával kezdõdött, majd a reggeli után mantra gyakorlás következett. Az azt követõ elõadáson megtudhattuk, hogy pontosan mit nevezünk mantráknak, és hogy milyen fantasztikus hatással bírnak mind fizikális, mint mentális állapotunkra. Az ebédet nem adták könnyen- karma jóga (a munka öröméért végzett munka) keretén belül láncba állva, lehordtunk egy nagy rakás fát a Shaolin falu pincéjébe. Óm-óm-óm, használjátok az univerzális mantra erejét- ajánlotta Atma, amikor egy-egy nehezebb rönköt kellett továbblendíteni. Az Óm néha nyögésekbe, majd kitörõ kacagásba alakult át. Hát igen, messze még a megvilágosodás, de addig is jól érezzük magunkat. Ebéd után szabadidõ (hurrá alhatunk egy jót), majd Jóga Nidra, a jógikus mélyrelaxáció, amit egyesek a délutáni alvás meghosszabbításának tekintettek. Bevallom, én is jókat szoktam aludni a Jóga Nidra gyakorlása alatt, de most valaki olyan hangosan horkolt mellettem, hogy ébren maradtam, és meglepõdve

tapasztaltam, hogy milyen jó kis vizualizációkat hagytam ki eddig. A relaxáció után gyakorolt meditáció igen intenzívnek bizonyult. A teáért való sorban állás hozott vissza a földi valóságba. Délután még néhány ászana, majd a mantra írott gyakorlásának variációi következtek. Este vacsora, majd ereszd el a hajamat: Kirtan (közös éneklés), vagyis alkoholmentes „jógabuli” zárta a napot. Az este további óráira Atma mounát (teljes csönd) javasolt, azért hogy megfigyelhessük az intenzív gyakorlással töltött nap hatásait, a feltörõ gondolatokat, érzéseket. Hát ez kemény dió! Az egész napos introvertáltság után, gejzírként törtek fel a szavak, de a második, harmadik nap végére érezhetõen elcsöndesült a csoport. A negyedik nap záró programja sajnos túlságosan hamar eljött. Kihúzták a „töltõkábelemet”, és csak reménykedni tudok, hogy a felhalmozott életerõ kitart nyárig, amíg Atma és Acsjúta ismét vendégünk lesz. Hari Óm

A tanítványság – Szvámi Nirandzsanananda Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2001 július) – Guruvá válni könnyû, de tanítvánnyá válni nehéz. A guruságot könnyû elérni, de tanítványként élni szinte lehetetlen. Tanítványként élve mindig küzdeni kell az elmével, a tudat ambícióival és az egóval. Az igazi tanítványság olyan személyt kíván, aki teljesen nyitott, üres, szabad - és ez nem lehetséges. Akkor hát a tanítvány másik definíciója, ha az elsõ elérhetetlen: a személy, aki kész tanulni, és nem azt mondja, hogy „én tudom, én tudom”. Aki kész meghallgatni, és nem azt mondja: „Tudom, mit fogsz mondani, nem is kell mondanod.” Aki kész állandóan tanulni, akár ugyanazt

a dolgot hússzor is, és ugyanazzal a lelkesedéssel, mint elõször. Ez a tanítvány egyik tulajdonsága, és valószínûleg a legfontosabb és a legerõsebb. Én így próbáltam formálni az életemet minden téren; filozófiai, spirituális, adminisztratív és szociális téren. Ez egy más mentalitást jelent; hajlandóságot jelent tanulni, nem pedig tudni. Amint egyszer tudsz valamit, azt hiszed, mindent tudsz. Olyan, mintha azt mondanád, hogy egyszer már láttál egyet, akkor mindegyiket láttad. A hétköznapi emberek így gondolkodnak, de a tanítvány másképpen gondolkodik. Még akkor is,

ha ugyanabban a helyzetben vagy, ugyanazzal a személlyel, ugyanazzal a tudással, ugyanabban az eseményben milliószor, ne engedd az egót, hogy azt mondja „tudom”, mert abban a pillanatban, amikor kimondod „tudom”, egy pszichológiai blokk jön létre, egy korlát a tanulási folyamatban. Ez a pszichológiai korlát jelenti az emberi tudatosság hanyatlásának kezdetét. Az egó korlátozza, megfékezi, gátolja és elfojtja a kreativitást. A „tudom” elfojtja a kreativitást, a „megtanulom” fokozza azt. Az egész csak a kettõ közti választás kérdése. Ganga Darshan, 2000. január 24.

„Istennek mesteri terve van. Ebben mindannyiunknak megvan a része. Tehát játszd jól a szerepedet.” Szvámi Sivánanda

5

Szabadság – Szvámi Sivánanda Szaraszvatí tanításaiból – A szabadság az ember vele született joga. A szabadság halhatatlanság. A szabadság tudás, béke és boldogság. Tudatosan vagy tudattalanul, szándékosan vagy akaratlanul, de mindenki próbálja megtalálni ezt a szabadságot, legyen az akár nemzetek küzdelme a csatatéren vagy egy lopás, melyet a szükségtõl való megszabadulás motivál. Lábunk minden mozdulata a szabadság irányába mutat. Mindenkiben van egy veleszületett erõs belsõ késztetés a függetlenné válásra. Senki nem akarja, hogy mások kívánságai irányítsák. Az embernek azért vannak ilyen érzései és vágyai, mert az ember a halhatatlan lélek, az átman, melynek nincs vetélytársa, mely a belsõ uralkodó, mely az egész univerzum fenntartója. Valóban, mi vagyunk ez az átman. Minden szívben ott a függetlenség iránti vágy, ez a mindent elpusztító szenvedély a szabadság után. A szabadság az örökké szabad lélek legigazibb természete. A szabadság a lélek attribútuma, velünk születik. Semmilyen erõ, semmilyen ismert emberi szerkezet nem tudja elnyomni ezt a vágyat. A szabadság lángja örökké ragyogóan ég. A móksa, vagyis a szabadság a legvégsõ cél. Az emberek a test, az érzékek, a tudat, a kényelmi kellékek, az étel és a divat rabszolgáivá váltak. A szabadság a tudat és az anyag szolgaságától való függetlenedés. A beszéd szabadsága nem szabadság. A gondolat szabadsága nem szabadság. Céltalanul jönni-menni, nem szabadság. Tenni, ami csak jól esik, nem szabadság. Sok mindennel bírni, nem szabadság. Kényelmes életet élni, nem szabadság. Mérhetetlen gazdagsággal rendelkezni, nem szabadság. Leigázni nemzeteket, nem szabadság. A felelõsséget csökkenteni, nem szabadság. Megtagadni a világot, nem szabadság. Az anyagi függetlenség nem fog tökéletes boldogságot adni. Kenyér és lekvár nem adhat igazi boldogságot. A világ ilyen kis dolgai nem tudnak örök élvezetet biztosítani. Az igazi szabadság: szabadság a születéstõl és a haláltól, szabadság a karma kötelékébõl, szabadság a testtõl való

Paramahamsza Szatjánanda függéstõl, szabadság az egoizmustól és a vágyaktól, szabadság a gondolatoktól, a szeretem és nem szeretem-tõl, szabadság a testi vágytól, a dühtõl, a kapzsiságtól, és így tovább. Az igazi szabadság a legfelsõbb Énnel való azonosulás. Az igazi szabadság az Abszolútba való beleolvadás. Szabadság a lelki függetlenségben, a vágytalanságban, a tudattalanságban. A vágyak kiirtása és kioltása a legmagasabb boldogság magasztos állapotához és a tökéletes szabadsághoz vezet. Az ember vágyaival, ragaszkodásával, egoizmusával és sóvárgásával maga hozza létre saját rabszolgaságát; és az ember felszabadulás után kiált. A ragaszkodás maya leghatékonyabb fegyvere. Az ember soha nem jönne erre a világra, ha nem lenne ragaszkodása. Az elsõ ragaszkodás rögtön a fizikai testtel kezdõdik. Aztán felbukkan az összes többi ragaszkodás is. Az Én azonosulása a testtel kiterjed azokra is, akik kapcsolatban vannak a testtel, például a feleség, a gyerek, a ház, az apa, az anya, a nõvér stb., és a gond százszorosára növekszik. És a gondjukat akarjuk viselni mindezeknek az embereknek. Ezeknek a gondoknak és aggodalmaknak soha nincs végük. Ahogy a selyemhernyó és a pók saját nyálából megalkotja a saját maga elpusztítására szolgáló szövedéket, úgy teremti az ember saját tudatlanságával a gon6

dokat és aggodalmakat saját maga megsemmisítésére.

A tudat játéka A tudat az okozója mind a szolgaságnak, mind az üdvösségnek. A tudatnak két aspektusa van: megkülönböztetõ és képzeletet alkotó. A megkülönbözetés felszabadítja a tudatot a szolgaság alól, és megvalósítja a móksát. A képzelet hozzáköti a tudatot a világhoz. A tudat köti az embert a világhoz. Ahol nincs tudat, ott nincs szolgaság sem. Ahol nincs „én” vagy egoizmus, ott a szabadság. Ahol van „én” vagy egoizmus, ott van szolgaság is, van születés és halál. Szolgaság az, amikor a tudat ragaszkodik egy tárgyhoz vagy egy érzékszervhez, és szabadság az, amikor a tudat nem ragaszkodik. Szolgaság az, amikor a tudat vágyik valamire vagy bánkódik valami miatt, visszautasít vagy elfogad valamit, haragot vagy bol dogságot érez valami miatt. Szabadság az, amikor a tudat nem vágyakozik, nem utasít el és nem fogad el, nem érzi magát sem boldognak, sem haragosnak. A felszabadulás az egótól és annak vágyaitól, és az érzéki sóvárgástól való megszabadulás. (folytatás a következõ oldalon)

ve ehhez a múlandó világhoz. Gondolunk a testünkre, az ételünkre, a családunkra, a gyerekeinkre, a barátainkra, stb., de nem fordítjuk tudatunkat befelé, hogy kitaláljuk, mi van ott belül bennünk. Azt hisszük, hogy testünk - ez a köteg hús és csont - valóságos, és erre az alapra építjük fel életünk ambícióinak és cselekedeteinek egész fellegvárát. Összetévesztjük az árnyékot az anyaggal. Megelégedtünk a felszínes dolgokkal. Habár fel vagyunk ruházva a gondolkodás képességével, nem akarjuk használni ezt az erõt a halhatatlan Én felkutatásában. Otthagytuk átman drága ékszerét, és egy darab üvegcserepet fogtunk meg helyette. Hát nem esztelen cselekedet ez? Szvámi Szatjánanda A tudat hidat képez az anyag és a tiszta lélek között. Menjünk át ezen a hídon. Ellenõrizzük a tudatunkat. Így el fogjuk érni a szabadságot. Megszabadulunk a születés és halál nyûgétõl. Az „én”, „te”, „õ” közötti különbség tétel eltûnik. Megszûnik az összes szomorúság, bosszúság, nyomorúság, baj, fájdalom. Aki legyõzte a tudatot, bármit megtehet. Oda tud menni, ahova csak

akar. Olyan szabad, mint levegõ. Boldogsága, szabadsága és békéje minden kötöttség nélküli. Ismerjük meg igazi, isteni természetünket. Jöjjünk ki ebbõl a földi kerékvágásból. Oroszlánok vagyunk, nem birkák. Császárok vagyunk, nem koldusok. Isten gyermekei vagyunk, nem nyápic, gyenge emberek, akik hozzá vannak köt-

7

Ismerjük fel, és tudatosítsuk igazi, isteni természetünket. Tudatlanságunk miatt összetévesztjük a testet átmannal, és megpróbáljuk, hogy ne legyen vetélytársunk a fizikai testben, az üzletben, a fõiskolán, a játékokban, vagy ténykedésünk bármely területén. Átman mivoltunk realizálásával az egész univerzum legfõbb kormányzói, abszolút uralkodói lehetünk. Ezért ébredjünk tudatára ennek a csodálatos átmannak, és legyünk a három világ igazi, hatalmas urai.