Satyananda Yoga Hírlevél 2006. január 31.
IV. évfolyam, 1. szám
Hírek, felhívások Tájékoztató a 2006. évi programokról
Emlékeztetõ: Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha
Az Alapítvány 2006-ban is különleges és magas színvonalú hazai és nemzetközi programokat ajánl az érdeklõdõknek. Minden programról részletes leírás található a www.satyananda.hu weboldalon.
Kiadás elõtt a világ elsõ jógaegyetemének gyakorlati tankönyve magyar nyelven
Február 23–26.: Hosszú hétvége Szannjászi Atmatattvával és Acsjútanandával Dobogókõn. Csütörtök estétõl vasárnap délig. Az elvonulás témája: „A mantara ereje”.
A Satyananda Yoga Magyarország Alapítvány örömmel tudatja, hogy februárban kiadja Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí világszerte ismert könyvét az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha-t. A Bihar School of Yoga által elõször 1969-ben kiadott mûben mintegy 260 gyakorlat - a kezdõ szinttõl a leghaladóbbig részletes leírása szerepel. A 2002-ben megjelent átdolgozott, bõvített kiadás egy teljes fejezetben taglalja a csakrák és nádík rendszerét is, és tartalmaz egy terápiás függeléket is a különbözõ betegségek jógikus kezelésének eszközeirõl. A könyv hasznos mindenkinek, aki bármilyen szinten is foglalkozik a jógával; gyakorlóknak, tanulóknak és tanároknak, férfiaknak és nõknek, egészségeseknek és betegeknek. A körülbelül 580 oldalas kézikönyv ára 5250 forint, és elõzetesen megrendelhetõ az
[email protected] címen.
Március: Satkarma hétvége Dobogókõn – 2 és fél napos gyakorlás Bhaktanandával. Május 19–21.: Nemzetközi Szatjánanda Jóga Fesztivál az olaszországi Velencében Paramahamsza Nirandzsanánanda vezetésével. Mantra diksa (beavatás) is! További információ: www.satyananda-yoga.it Május 26–28.: Nemzetközi Szatjánanda Jóga Szeminárium Szlovéniában Paramahamsza Nirandzsanánanda vezetésével. További információ: http://www.satyanandayoga.tara.si/seminar2006_eng.php. Június 9–11: Rishi Vivekananda (a BYB nagykövete) a világhírû pszichiáter-jógi három napos szemináriuma Dobogókõn. A téma: „Az emberi személyiség fejlesztése a jógával”
***
Hatha Jóga gyakorlások idõpontjai
Június 24–július 1.: Szatjánanda Jóga Nyári Tábor Sn. Atmatattwa és Achyutananda vezetésével Dobogókõn.
Kedd: 19 óra Dagály utca, Gyermek és Ifjúsági Ház
November: Közös utazás Indiába, Paramahamsza Szatjánanda asramjába, és részvétel a Szat Csandi Jagján
Szerda: 18 óra, Szentendre, Barcsay Általános Iskola Csütörtök: 9 óra Dagály utca, Gyermek és Ifjúsági Ház 19 óra Dagály utca, Gyermek és Ifjúsági Ház Információ az idõpontokról és a helyszínekrõl megtalálható a honlapon is: www.satyananda.hu *** Folytatódik ruha és játékgyûjtési programunk. Kérünk mindenkit, kinek környezetében feleslegessé vált ruha vagy játék fordulna elõ jusson eszébe, hogy vannak embertársaik akik örülnének ezen eszközöknek. Kapcsolatfelvétel: Sinkó Judit
[email protected] email címen. 1
Paradigmaváltás – Dr. Rishi Vivekananda Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2004 január) – A múlt évben elõadó körúton voltam Marokkóban, amely egy muszlim ország, és mivel semmit sem tudtam az iszlámról, elhatároztam, hogy utána nézek egy kicsit. Egy iszlámról szóló cikkben az író rámutatott arra, hogy a muszlim vallás gyakorlása az illetõ egész személyiségét megkívánja. Ahelyett, hogy orvosként, ügyvédként, anyaként, stb. azonosítaná magát, az illetõ elõször és elsõként is muszlim. Életének minden területe vallásával van kapcsolatban, amelyben Isten ott van, ahogyan természetesen mindenki Isten teremtésének megnyilvánulása. Ez a bhakti jóga és a Bhagavad Gíta tanítására emlékeztetett, amely azt mondja, próbáljuk meglátni Istent mindenben és mindenkiben. Az író úgy magyarázta, hogy a muszlim vallás gyakorlása, az iszlám egy „teljes Élet Minta”. A szó, hogy életminta igazán elgondolkodtatott és tanulmányoztam egy kicsit. Egy rövid definíció szerint a paradigma (minta): „egy teljes fogalmi rendszer/felfogásmód, amelyben az illetõ elmélyül”. Elkezdtem gondolkodni, hogy: „Én miben merülök el?”. A válasz: „A jógában.” A jóga egy fogalmi rendszer, és én elmélyültem benne. A jóga is egy életminta. Áthathatja életünk minden részét, kapcsolatainkat, munkánkat – ez utóbbi szíve a karma jóga. Minden idõben itt van – gondolkodási minták, a test és tudat teljessége, kapcsolatok, szeretet – életünk minden területéhez hozzá tartozhat a jóga. Sokunk számára a jóga életünk mintájává vált. Természetesen más életmintákat is megtarthatunk, és közben jó eredménynyel használhatjuk a jóga részeit, és ez a jóga jó tulajdonsága. A részei képesek segíteni az õszinte muszlimoknak, keresztényeknek, zsidóknak, stb. vagy akár az ateistáknak úgy, hogy közben hûek maradnak saját hitrendszerükhöz. Ezen kívül egy teljes életmintát ajánl azoknak, akik kiábrándultak abból, amiben felnõttek.
Mi az életminta? Mindannyiunknak van életmintája, de sokunk elmélyül más rész életmintákban, amelyeket hívhatunk „kiegészítõ
életmintáknak”. Vizsgáljuk meg mindkettõt.
Életminta Az életminta egy személy elképzelése arról, mi az élet, önmaga, más emberek, a világ, stb. vagyis minden. Ha csak ezt a
Szvámi Nirandzsan négyet vesszük, mint az emberek különbözõ látásmódját, észrevehetjük, hogy más életminták szerint gondolkodó emberek nagyon is különbözõképpen látnak, így az életben a reakcióik is különbözõek lesznek. A életminta teljesen körbevesz, életünk minden részletében ott van, benne van. Alapja az egyén személyes hitrendszere, amelyrõl késõbb fogunk beszélni. Belsõleg összefüggõ és úgy látszik, hogy minden kérdésre választ ad. Sok ember egy életmintával él egész életében, ez megadja életének értelmét és a
2
válaszokat az egyszerû hétköznapi kérdéseikre, amelyek felmerülnek bennük. Természetesen azok az emberek, akik elkezdenek nem-áltagosan, határterületeken gondolkodni, gyakran úgy találják, hogy életmintáikban, ahol a válaszoknak lenniük kellene, lyukak vannak. Ez komoly krízissé válhat az életükben, és arra motiválja õket, hogy máshol keressenek. Sok ember épp emiatt jön jógázni. Annak az embernek, aki azonosítja magát életmintájával, számára az a VALÓSÁG. Az emberek nagy többsége, aki csakugyan elmerül életmintájában, abszolúte nincs tudatában annak, hogy miben van elmerülve. Annak szintén nincs tudatában, hogy kint más embereknek teljesen más életmintájuk van, teljesen más gondolkodási mintái, más viselkedési mintái, döntéshozási-mintái, érzelmi reakciói és még sok más tulajdonsága van, amely megkülönböztet minket egymástól. Amikor el kezdünk utazni a világban, egy más életminta rendszerben kezdünk el élni, és ez számtalan módon megváltoztat minket. Elõször is kényelmetlen: kulturális sokknak hívják. Sokkal kényelmesebb megmaradni a régi jó rendszerben, és ugyanazokkal az emberekkel ugyanúgy találkozni, õk folyamatosan megerõsítik hitrendszerünket és meggyõzõdéseinket. Másodszor el kezd derengeni számunkra (ha hagyjuk), hogy más emberek ezekben a más életmintákban élnek, és ez kényelmes számukra. Elõször azt gondolhatjuk, hogy ostobák, mert így gondolkodnak, hisznek, viselkednek, de ha belenézünk a „valóságukba” láthatjuk, hogy az õ álláspontjuk is érvényes. Van egy régi mondás: „Az utazás szélesíti a gondolkodásmódot.” Könnyû beismerni, hogy miért. Mindannyiunknak van életmintája, de néhányunk ezen kívül talán beleássa magát egy kiegészítõ mintába.
Kiegészítõ életminta Egy példa az orvostudomány, amelyben életem legnagyobb részében elmélyültem. Amikor egy ilyennek a közepében (folytatás a következõ oldalon)
dolgokat, amelyeket fontosnak tekintünk. Szintén meghatározza döntéseinket, amelyeket életünk különbözõ helyzeteiben hozunk.
Életminta váltás
vagy, úgy tekinted, mintha minden kérdésedre választ kaphatnál azon a területen. Amikor háziorvos voltam a ‘70-es évek elején, emlékszem, hogy ha diagnosztizáltam egy ember betegségét megkérdeztem magamtól: „Milyen orvosságot tudok felírni erre a betegségre?” Aztán ahogy megtapasztaltam a gondolkodás jógikus módját, hirtelen felismertem, hogy ennek a területnek a tipikus orvosi kérdését tettem fel, de rossz választ kaptam. Azt kellett volna kérdeznem: „Hogyan tudom a legjobb módon segíteni ezt az embert?” Az elsõ kérdés a mai orvosi paradigma tipikus kérdése volt; a második kérdés annak az embernek a kérdése volt, aki el kezdte kiszélesíteni a látásmódját ennek a paradigmának a határain túl. A nyugati tudomány általánosságban véve szintén egy kiegészítõ életminta, és ezt az értekezést igazából itt kezdjük el. 1962-ben Thomas Kuhn, egy amerikai történettudós írt egy fontos könyvet, amelynek a címe: A tudomány megújulásának szerkezete. Azt állítja, hogy a tudományos gondolkodásmódot és kutatást paradigmák és fogalmi gondolkodásmód határozza meg, amely a következõ részekbõl áll: hivatalos elméletek, klasszikus kísérletek, megbízható módszerek. Kuhn rámutatott, hogy a tudósok az uralkodó paradigmát fogadják el, ebben mindannyian részt vesznek, és megerõsítik egymás látásmódját. Valójában akármelyikük is másképp kezd el gondolkodni, azt visszautasítják a többiek, és nem kap anyagi támogatást kutatása-
ihoz vagy egyetemi oktatói kinevezést. A vicc az, hogy a tudósok saját paradigmájukban dolgoznak, és nem is tudnak róla, hogy benne vannak, hanem csak természetesnek veszik, hogy mindannyian a helyes irányba haladnak. A másik vicc az, hogy természetesen MI sem tudjuk, hogy szintén SAJÁT életmintánkban vagyunk, mert olyan mélyen elmerültünk benne – van a halnak bármilyen elgondolása a tengerrõl? Ugyanígy a körülöttünk lévõ emberek mind megerõsítik a hitrendszerünket, amely fenntartja életmintánkat. Kuhn azt írta, hogy a tudományos paradigmában dolgozva a tudósok megpróbálják kiterjeszteni annak hatáskörét azáltal, hogy csiszolják az elméleteket, magyarázzák a rejtélyes eredményeket, a jelenségeket, amelyekkel dolgoznak, és jobb mérési módszereket találnak ki. Nem ezt tesszük mi is a saját életünkben? Nem ért egyet azzal a hittel, hogy a tudományos fejlõdés a tudás fokozatos halmozása, amely racionálisan kiválasztott elméleteken és kísérleteken alapul. Úgy érvel, hogy a paradigma diktál és korlátoz: a kérdés típusai, amit a tudósok feltesznek, a kísérletek, amelyeket végeznek, a problémák, amelyeket fontosnak tekintenek. Ha elgondolkodunk errõl, észreveszszük, hogy mi ugyanígy korlátozva vagyunk saját életmintánk által. Az életminta diktálja törekvéseink irányát életünkben, a kérdések típusait, amit felteszünk az élettel kapcsolatban (és ezért a válaszokat is, amelyeket kapunk) és a 3
Kuhn továbbá azt állítja, hogy végül is a tudósok erõfeszítései elméleti problémákat generálhatnak, amelyeket nem lehet megoldani. Vagy a kísérleti rendellenességek, amelyek kiderülnek, mutatják meg, hogy a paradigma elégtelen vagy éppenséggel önmagát cáfolja. Ezek a nehézségek krízist okoznak, amelyet csak úgy lehet megoldani, hogy a régi paradigmát egy újra cseréljük fel. Ezt nevezte õ paradigmaváltásnak. Ennek tipikus példája a következõ: 1. A csillagászatban azt a hitet, hogy a Föld a mindenség közepe, és hogy minden égitest körülötte forog, felváltotta Kopernikusz felfedezése majdnem 500 évvel ezelõtt, hogy épp a Föld kering a Nap körül és tagja a Naprendszernek, amely önálló része az Univerzumnak. 2. A múlt század elején egy másik fordulat következett be a fizikában, amikor Newton régi rendszerét forradalmasította a kvantumfizika és a relativitáselmélet. Kuhn szerint a paradigmaváltás módosítja az alapvetõ tudományos elképzeléseket. Az egész elképzelési rendszert megújították, így a kutatások mögötti gondolkodásmódot is. Azt mondta, hogy az új paradigma megkövetelte az új kutatási technikákat, a tudományos bizonyítékok új mintáját, szabványát, az elméletek és kísérletek új rendszerét, amelyek nagyon különböznek a régi paradigmától. Talán nem csak a tudomány az, ahol ennek a folyamatnak végbe kell mennie. Talán mai világunkban néhány „személyes életminta” fõ formája ugyan e felé a végzet felé halad. Természetesen sokunk ehhez hasonlóan éli át – tudatába kerülünk személyiségünk komoly, gyakran materialista hibáinak, életmintájának. Ez a krízis, amely így létrejön az életünkben a tipikus „lélek sötét éjszakája”, és sok ember nem éli túl. Mások tapasztalata egy spirituális mesterrel való kapcsolatba kerülés kegyelme akkor, amikor a helyzet a legsötétebb, és a guru válaszol a kérésre. Azt mondják, hogy „mikor a tanítvány kész, a guru megjelenik” – ez a „kész” gyakran a személy régi életmintájának haldoklása. Talán szintén látjuk a komoly hibás irányvonalakat, amelyek létrehoznak né(folytatás a következõ oldalon)
hány meghatározó világ paradigmát, amelyeket a nem túl távoli jövõben szükséges lesz kicserélni újakra. Hogyan tudjuk valamennyien fejleszteni személyes életmintánkat? A személyes életminta a minket érõ számtalan befolyás következtében jön létre, amelyet tudatos és tudattalan szinten egyaránt kapunk s ez az, amiért anynyira erõs. Az életmintánk is ezen a két rétegen épül fel, ugyanúgy miként a következõk:
Tudatos hatások Ezek azok a hatások, amelyek az egyszerû érzékelési csatornákon keresztül jutnak el hozzánk, mint látás, hallás, érintés, szaglás és ízlelés. Néha tudatában vagyunk ezeknek, de néhányan tudatküszöb alattiak, mint háttér zajok, emberek futó, jelentõségteljes pillantásai, stb. Ebbe a részbe tettem õket, megkülönböztetésül a különbözõ benyomásoktól, amelyeket fizikális csatornáinkon keresztül érzünk. A tudatos hatások a környezet különbözõ szintjeitõl származnak, amiben élünk, ezek: 1. Személyes tapasztalatok: A legkorábbi személyes tapasztalatok talán korábbi életekig mennek vissza, így hát, amikor erre a világra születtünk már réges-régi tapasztalatok óriási tárházával rendelkeztünk- ezt hívjuk „karmának” a jógában - és ebbe beleértjük a méhen belül eltöltött idõt is. Aztán természetesen itt van jelenlegi életünk tapasztalata, a hagyományos pszichológia és pszichiátria csak ezzel foglalkozik. 2. Családi hatások: Ezek alapvetõ tapasztalatok fejlõdésünk során, mert ez a fiatal és fogékony években következik be. Családtagjaink cselekedetei, hozzáállása és bánásmódja, különösen a minta, amit mutatnak nagyon erõsek abban, hogyan formáljuk saját életmintánkat. Például annak a személynek az életmintája, aki szeretõ, intim családban nõ fel más lesz, mint annak, aki a gyerekkort egy romboló és nyomasztó emlékû családban éli át. 3. Szociális csoportok: Ez olyan emberek befolyása, akik közel állnak hozzánk, de nem a családunkhoz tartoznak, mint például az iskolatársak és kisebb csoportok, ahová kötõdünk. Ezeknek az embereknek a viselkedése, hozzáállása és mintái szintén erõsen befolyásolják életmintáink kialakítását. 4. „Törzsi” csoportok: Ezek nagyobbak, mint a család és a kisebb csoportok, és szintén nagy befolyással vannak hitrendszerünkre és felfogásunkra arról, hogy kik vagyunk. Attól függ, hogy mi-
kor és hol nõttünk fel, ez lehet klán, mint a skótoknál, államok, népcsoportok, mint a kurdok vagy baszkok. 5. Nemzeti csoportok: Életmintánk kialakításában annak a nemzetnek is nagy szerepe van, amelyben felnõttünk és ez az oka annak, hogy utaznunk kell más országokba, hogy megtörjük ezt. Vannak nyilvánvaló különbségek még olyan hasonló országok között is, mint Ausztrália, Anglia és az Egyesült Államok, és más országok esetében is nagy különbségek vannak a nemzeti paradigmák között. A legtöbb ország vezetõi teljesen biztosak benne, hogy a hazaszeretet érzelmeit is hozzáadhatják saját aktuális paradigmájukhoz, és akár a háborúig is elmehetnek, ha szükséges. 6. Kulturális csoportok: Ezek nagyobb csoportok lehetnek, mint a 21. századi Nyugat vagy az iszlám csoportok, amelyek felfogása és hitrendszere szétterjedt a világban. Lehetnek kisebbek is, amelyek szintén nemzetköziek úgy, mint az orvosi hivatás, katonák, cserkészek és természetesen a jógások. Mindezek hozzáteszik a magukét azoknak az embernek az életmintájához, akik kapcsolatba kerülnek velük, csatlakoznak hozzájuk. 7. Kultúrák közötti kapcsolat: Ez fõleg az ipari társadalmakra és a vadászó-gyûjtögetõ társadalmakra osztható. Szükségtelen mondani, hogy milyen óriási különbség van azoknak az életmintája között, akik ezekben a csoportokban nõnek fel. Nagyon is nehéz a két csoportnak egyáltalán megértenie egymást és ez a nagyobb része a kapcsolati problémának, amely az ausztrál bennszülöttek, az abók vagy az amerikai indiánok és az ipari társadalom között van, amely betelepedett ezekre a területekre az utóbbi idõkben. 8. Emberiség: Nyilvánvaló, hogy az emberek általában önmagukat, a világukat, az élet értelmének mélyebb rétegeit másképp látják az állatokénál, de még így is van néhány állat, amelyekkel erõs, szoros kapcsolatot tudunk kiépíteni, míg másokkal nincs meg ugyanez a kommunikáció.
Tudattalan hatások Ezek pszichikus úton jutnak el hozzánk. Nyilvánvaló bárki számára, aki nyitott a tapasztalásra, és tudományosan is bizonyított, hogy képesek vagyunk más emberek gondolatait „fogni” – ezt hívják „mentális telepátiának”. Ugyanígy tudatában vagyunk létezésünk néhány szintjén az egész társadalmi gondolkodásminta nagy részének, és ez befolyásolja életmintánk fejlõdését. 4
A pszichikus kommunikáció az emberek között a családi „tudattalanban” a legerõsebb. Valójában sok ember az egész életét azzal tölti, hogy más családtagok rejtett ösztönzéseinek próbál eleget tenni, és ez az egész információ csere pusztán a pszichikus szinten történik meg. Aztán vannak kevert gondolatok, amelyek kialakítják a „társadalmi és törzsi tudattalant”, a „nemzeti tudattalant”, a „kulturális tudattalant”, a „kultúra-közi tudattalant” és az „emberiség tudattalanját”, amely néhányak szerint Jung "kollektív tudattalanja". Természetesen, azért mert a pszichikus hatásokat nem korlátozza a távolság, azokat az embereket is képes befolyásolni, akik már elhagyták szülõhelyüket. Különösen azoknak az embereknek az esetében, akik jóban vannak ezekkel a gondolatmintákkal, és nehéznek találják, bár nem lehetetlennek, hogy megváltoztassák õket még akkor is, ha elhagyták a családot, közösséget, országot, stb. A jóga egy út, ahogyan ezt a legjobban megtehetjük, különösen egy asram lelki védelmében. Emlékezzünk, hogy minden múltbéli emlékünk minden szinten, mélyen megmarad minden idõben, mindannyiunk tudattalanjában. Elmerülünk ezekben a hatásokban tudatosan vagy tudattalanul, és a magunkévá tesszük õket. Életünknek abban a pillanatában teljesen nem vagyunk tudatában, és még csak nem is tudjuk, hogy BENNE VAGYUNK. Ez nagyon nehézzé teszi, hogy megváltoztassuk, mert ez a személyazonosságunk. Csak azokat a dolgokat tudjuk megváltoztatni, amelyeket tárgyilagosan látunk. Az emberek többsége számára ez az anyag mind szubjektív, így hacsak nem kezdjük el fejleszteni a szemtanú vagy megfigyelõ állapotot magunkban, ugyanabban az életmintában fogunk maradni mindaddig, amíg meg nem halunk ,és soha sem fogjuk megtudni, hogy bele vagyunk ragadva.
Hol kezdhetjük el? Mindannyiunk életmintájának közepében, a személyes hitrendszerünkkel. Ez alapvetõ hitek csoportja, amelyet mindannyian fenntartunk, és amelyek tökéletesen irányítják életünket. Nagyon tisztába kell jönnünk ezekkel és látni, hogy a jóga mit tud tenni azért, hogy segítsen egy kielégítõbb hitet kifejleszteni. Melyek ezek az alapvetõ hitek, és hogyan tudnak ilyen erõsen befolyásolni minket? (A folytatás a következõ hírlevélben.)
Brahman, mint táplálék – Az étel átalakító ereje – Szvámi Vibhooti Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2005 október) – A híres Bhrigu Varuni ezzel kéréssel fordult apjához: „Nagyra becsült Úr, taníts engem Brahmanról!” Apja (Varuna) megtanította neki, hogy az étel, a prána, a látás, a hallás, a tudat és a beszéd, mind Brahman megismerésének eszközei. Varuna továbbá azt is mondta neki, hogy törekedjen megtudni, honnét születik valamennyi élõlény, miután megszülettek mibõl élnek, és végül hová tûnnek. Az Brahman. Bhrigu akkor elkezdte gyakorolni a tapaszt, és az aszkézisen keresztül megtudta, hogy a táplálék Brahman, mert minden élõlény táplálékból születik, miután megszülettek táplálékkal élnek, és végül ismét táplálékká válnak. Az embernek nem szabad ételt kifogásolnia. Követni kell ezt a szent szabályt. A prána ténylegesen táplálék. A test a táplálék fogyasztója. A test a pránától függ, és a prána a testtõl függ. Következésképpen a táplálék a tápláléktól függ. Aki ezt tudja, szilárdan megalapozottá válik (Brahmanban).
Taittiriya Upanisad – Bhrigu Vallii Az asramban az ételt prasád-nak nevezik, azaz amit megszentelt, megáldott vagy energetizált, és megtisztított egy magasabb vagy isteni energia, legyen az Isten, egy istenség vagy egy élõ szent. A Paramahamsza Alakh Bara-ban, Rikhiában az étel valóban megszentelt, hiszen egy megvilágosodott bölcs energiamezõjében készítik és fogyasztják. Ezért az étel pránával telített. A táplálék Dévi, és ekként kell elfogadni, kell vele bánni és kell azt tiszteletben tartani. Derûs elfogadással (prasád buddhi) kell ennünk. Annapúrna Dévi a (gabona)mag istennõje, és aki tényleg megérti prasádjának értékét és jelentését, az nem akar elpazarolni vagy kiönteni egyet sem az õ drága magjaiból. A karma törvényének megfelelõen azok, akik elpazarolják az ételt, vagy nem tisztelik azt mostani életükben, vagy akik nem osztják meg önként másokkal, kö-
Szvámi Sivamurti és Szvámi Ánandananda vetkezõ inkarnációjukban éhségtõl fognak szenvedni. Miért szenvedtek az emberek Rikhiában és oly sok más helyen az egész világban a táplálék hiányától? Szvámi Szatyánanda szerint azért, mert rosszul használták fel, vagy elpocsékolták a táplálékot korábbi inkarnációikban. A 2003-as és 2004-es Radzsaszúja jagja-k során magokat osztottak szét mindenkinek közvetlenül Devi által megszentelt prasádként. Indiában étkezés elõtt sok ember elõször egy szegénynek, vagy egy tehénnek, vagy akár egy kóbor kutyának ad enni. Ez a fajta cselekedet, hogy elõször más lényekre is gondolunk, megnyitja a szívet, és az ajándékozó tudatát békével tölti meg. Íly módon fejleszteni tudjuk a valamennyi lénnyel való közösség érzését (atmabhava). Aki megosztja ételét másokkal, legyen az bármilyen kicsi is, sosem fog éhezni. Ez is karmikus törvény. Az írások azt mondják, hogy a szegények, a brahminok és szerzetesek táplálása segít megtisztítani a karmánkat, felvidítja a szívet, és spirituálisan felemeli az embert. Rikhiában Sri Szvámidzsi rendszeresen ad enni a sze-
5
gényeknek. Ha azok boldogok, boldog õ is. Ha az õ hasuk tele, az õ szíve is tele, és az egész környezet lelkileg felemelkedik.
Agni Mielõtt az ashram prasádot felszolgálnák, felajánlják Agninak a tûz istenének, mivel a tûz ereje nélkül nem lehet megfõzni az ételt. Egyszer egy évben, Makar Sankranti-kor (téli napforduló, január 14.) sok indiai háznál egy különleges ünnepséget tartanak, ahol különféle típusú prasádokat ajánlanak fel a tûznek. De létezik egy másik Agni is, mely a manipúra csakrával, az emésztõ tûzzel van kapcsolatban. Ebben a jagjában mi vagyunk az áldozó papok, és a gyomor a havan kund, a tûzverem. Az étel, melyet a kund-nak, azaz a gyomorszájnak ajánlunk fel, a szamagri, az istennek felajánlott adomány. A bennünk lévõ életerõ, mint az öt életadó fiziológiai funkció vagy rendszer: légzõ (prána), kiválasztó (folytatás a következõ oldalon)
(apána), keringési (vjána), emésztõ (szamána) és fenntartó (udána). Ennek az erõnek ajánljuk az ételt a következõ mantrával: „Praanaaya swaahaa, apaanaaya swaahaa, vyaanaaya swaahaa, udaanaaya swaahaa, samaanaaya swaahaa, brahmane swaahaa.” A táplálék magunkba vételének folyamata a legfontosabb rituálé, egyfajta élõ jagja, mely átalakíthatja tudatunkat és gondolkodásunkat, így életünket. Az étkezés egyszerû aktusa a szattva, a harmónia és kiegyensúlyozottság állapota felé vezethet bennünket. A Bhagavad Gitá-ban (4:24) Krishna azt mondja Arjuna-nak: „Brahmaarpanam Brahma havir Brahmaagnau Brahmanaa hutam, Brahmaaiva tena gantavyam Brahmakarma samaadhinaa.” A verssor jelentése: „A jagja Brahman, az áldozat Brahman, aki felajánlja az áldozatot a tûznek, Brahman, és Brahman ezen tettében hitével szilárdan gyökeredzõ jógi által elnyert gyümölcs is Brahman.” Ezért, amikor eszel, ne gondold, hogy te vagy az, aki eszik. Gondold inkább, hogy az isteni táplálkozik rajtad keresztül, hogy az étkezés isteni folyamat, hogy az étel az isteni része, és hogy isteni lénnyé változtat át téged.
A táplálék és a tudat Az „Az vagy, ami megeszel”, és Tat Twam Asi (Te vagy a Brahman) mindannyiunk által jól ismert mondások, és ha igazán elgondolkodunk rajtuk, sokkal gondosabban figyelünk arra, mire gondolunk, amikor eszünk. Az étel életet, energiát és vitalitást ad nekünk. Az étel az életünk. Ahhoz, hogy az étel alaposan le legyen bontva, hogy aztán a finom eszencia felszabaduljon, és fel tudjon szívódni, tudatunk állapota fontosabb, mint az étel maga. Nemcsak ezt a durva testet kell táplálnunk, hanem az összes többi testet (kósát) is. Ha tudatod izgatott, zavarodott vagy haragos, vagy ha gyorsan, feszülten vagy irigységgel eszünk, ez nem tud megtörténni. Ez csak akkor lehetséges, ha gondolataink szattvikusak. A hallgatás (mouna) megtartása étkezés alatt nem csupán az emésztéshez és felszívódáshoz szükséges energiáink megõrzését segíti elõ, hanem erõsítõ rezgést és atmoszférát teremt, melyben újra fel tudjuk tölteni energiáinkat, lecsendesíthetjük tudatunkat, és helyre tudjuk állítani egyensúlyunkat. „Újra tudjuk tölteni akkumulátorainkat” mielõtt folytatjuk szolgálatunkat (és egyáltalán életünket). Brahman – hallga-
tás. A jóga az átalakulás gyakorlati, elõre haladó folyamata, melyet pillanatról pillanatra állandó figyelemmel kell megélnünk. Minden egyes cselekedet jóga-cselekedetté válhat, és mindent, amit az élet hoz, a jógi a prasad szellemében fogadja.
Mantra és táplálék Étkezés elõtt mantrák kántálása segít elõkészíteni a testet és a tudatot, és feltölti az atmoszférát. A mantrák létrehozzák a béke és a harmónia érzetét. Ha több ember gyûlik össze, a kántálás
egyesíti õket szellemben és pozitív érzésekben. A Bhagavad Gíta részeinek kántálása a prasad vétele elõtt mély és nyugtató hatású mind a testre, mind a tudatra, segít a szattva megteremtésében. Egy másik erõteljes mantra, mely nagymértékben megnöveli az étel körüli pránikus mezõt a következõ. „Annapoorney Sadapoorney, Shankara Prana Vallabhey, Jnana Vairagya Siddhyartham, Bhiksham Dehi Cha Parvati.” Ennek jelentése: „Annapúrna (más néven Parvati), aki mindig teljes, és aki Shiva Úr szíve választottja, ad nekem alamizsnát, hogy tökéletessé válhassak a jnana-ban és vairagya-ban.” Az étkezés végén ismételheted a „Om Vrikodaraaya Namaha” mantrát háromszor, hogy stimulálja az emésztõ rendszert. Vrikodara volt a név, melyet Bhima-nak, a Mahabharata-ban szereplõ Pándu öt fia egyikének adtak. Bhimanak félelmetes fizikai és morális ereje, és a legerõsebb emésztõ rendszere volt.
Elmélkedõ táplálkozás Az ashramban a széva dinamikus életvitelét folytatjuk, de mindig van idõ a nap során a nyugodt elmélkedés számára. Ezek az idõszakok igen értékesek a tevékeny munkanap során történõ különféle reakciók és interakciók mérlegelésére és megítélésére. Az étkezési idõ alatt szünetet tarthatunk, leltározhatjuk a dolga6
inkat, és összhangban tarthatjuk õket szándékainkkal.
Dinamikus ashram meditáció A harang megszólalt. Tedd félre a munkádat, és csak a figyelmedet magaddal víve, készülj fel a prasádra. Ahogy mész a konyha felé, légy tudatában a téged körül vevõ természeti hangoknak. Lásd a szemed elõtt lévõ szépséget – a fákat, a madarakat és a kis állatokat, az eget, a dombokat a távolban, melyek napról napra változtatják formájukat. Érezd magad egynek ezzel a környezettel. Lélegezz mélyen. Légy tudatában a testednek, a lépéseidnek, ahogy a csendben sétálsz át a kerten. A sor hosszú. Nem baj. Figyeld a lélegzeted, ahogy türelmesen várakozol. Vagy ismételd a mantrádat. Fedezd fel a csendességet, ahogy kezd szétterjedni a testben és a tudatban. Csak annyi ételt vegyél, amennyit tényleg szükséged van, vélemény és kifogás nélkül. Nincs ragadvésa, azaz szeretem, és nem szeretem. Fogadj el mindenbõl egy kicsit, a prasád buddhi érzésével. Mielõtt nekilátnál az evésnek, tekintsd végig azt a hosszú folyamatot, melyen az étel keresztülment, míg végül megérkezett eléd. Szentelj egy gondolatot a földnek, mely méhében hordta, ahonnét szárba szökkent; a napnak, mely szeretõ sugarait ontotta rá; az esõnek, mely gondosan öntözte; és a szélnek, mely életet lehelt belé. Ez a folyamat is egy fajta yajna. Mondj köszönetet a földmûvesnek és az aratónak, a boltosnak, a kereskedelemnek, a fõzésre és felszolgálásra fordított erõfeszítésnek. Gondolj azokra is, akik ma éheznek, és arra: milyen szerencsés vagy, hogy tiéd lehet ez az étel – mert „Minden Brahman”, csakúgy mint te. Légy teljesen tudatában annak, mit eszel, és értsd meg, hogy az étel át fog alakulni a te tudatodban és testedben, és valamennyi kósában. Ne siess. Lazíts. Add át teljes tudatodat a folyamatnak. Elmélkedj a Taittiriya Upanishad szavain: „A táplálék Brahman, mert minden élõlény táplálékból születik, miután megszülettek táplálékkal élnek, és végül ismét táplálékká válnak.” Ha befejezted, ülj vadzsrászanába, hunyd le a szemed, és fordítsd figyelmedet a manipúrára, a napfonatra. Tekintsd át a nap addig eltelt részét és a történt eseményeket. Nézd meg, mely cselekedeteidet korrigálnád, ha tudnád, és készülõdj újra az életjátékhoz való csatlakozásra.
A fegyelem célja – Szvámi Nirandzsanánanda Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2005 november–december) – A fegyelem a legkevésbé megértett szó a világon. A fegyelem célja egyszerûen az, hogy képesek legyünk az elme kifejezõdéseinek irányítására. Tudjuk, hogyan mûködik az elme. Tudjuk, hogy könynyedén szétszórt lesz, és hogy a szeretem és nemszeretem dolgoktól függ, hogy erõteljes elképzelései, érzelmei, meggyõzõdései és hitei vannak. Tudjuk, hogy a gunáktól függ – szattva, radzsasz, tamasz –, és amikor csak a saját viselkedése hat rá, akkor nagyon szeszélyesen, mindenfajta érthetõség nélkül mûködik. A fegyelem szerepe az elme kondicionálása, hogy az a pozitivitással és kreativitással kapcsolódjon. Normálisan vágyódhatunk arra, hogy pozitívvá és kreatívvá váljunk, de mentális állapotunk nem teszi ezt lehetõvé. Túlságosan sok elterelés van; folyamatos az önmagunkkal folytatott küzdelem. Önmagunk fegyelmezése a belsõ, békés természetünk bátorításának és támogatásának választását jelenti, nem pedig a mohó, kapzsi, vágyódó természetet, amelyet szokásosan az interakcióink során alkalmazunk. A fegyelem definiálható az elme megfigyelésének és lecsendesítésének képességeként. Azonban kezdetben, hogy érzékenyebbé váljunk mentális viselkedésünk észlelésére és az elme természetének megismerésére, olyan szabályokat kell követnünk, amelyek kívülrõl kényszerítenek bennünket. Miért? Azért, mert kezdetben ezek a szabályok hoznak létre segítõ környezetet személyiségünkben. A mouna az asram élet egyik rendszeres szabálya. A mounának nagyon egyszerû jelentése van – csend – de elõször nagyon nehéz gyakorolni. Amíg az elme nem végzi a mounát, amíg folyamatos fecsegés van, mi magunk is fecsegésre vagyunk kényszerítve. Ám, amint az elme ellazulttá és csendessé válik, a mouna természetes, spontán és könnyû lesz, és az elme nyughatatlan természetét a saját békés központunkból kezdjük figyelni. Ez példa arra, hogyan segíthet egy külsõ, kényszerített feltétel az ön-észlelés és megértés fejlesztésében, hogy boldoguljunk az elmével. Hogy hogyan szokunk rá egy ilyen diszciplínára, és hogy segít vagy gátol
bennünket, és meddig juthatunk azon az úton, rajtunk múlik. De a fegyelem célja az, hogy felismerjük az elme természetét, magatartását és viselkedését. Az elmétõl függni a viselkedés normális állapota, de amikor mi vagyunk képesek irányítani az elmét a vágyaink és a választásaink szerint, az már a fegyelem, és az vezet a jóga szubtilisebb fegyelmei felé. Az életünk során az elme igényei szerint teszünk, a szeretem és nem szeretem, a bölcsesség vagy tudatlanság, érettség vagy éretlenség szerint. Azon ban, akik képesek kontrollálni és irányítani az elmét, azt mondják, hogy a fegyelem fontos a belsõ béke és a megelégedettség megteremtéséhez, és a kreativitás és bölcsesség kifejezéséhez. Ebbõl a perspektívából a fegyelem egyszerûen az elme irányítását jelenti. Patandzsali Jóga Szútráiban az elsõ szútra az Atha jógah anusászanam, ami azt jelenti „Most a jóga szubtilis fegyelmei”. Ez a szútra megadja az irányt, amelyben a jóga halad, hogy elnyerjük a képességet az elme megfigyelésére és irányítására bölcsességgel, tu dással és megértéssel. Végül a fegyelem az összehangolt érzelmek és attitûdök kifejezõdésévé válik egy kiegyen súlyozott személyiségben. Hogy megteremtsük ezt az állapo tot, az életmód és a mentális viselkedésmód szabályozásával kell kezdenünk. Meg kell értenünk, mi megfelelõ és mi nem megfelelõ fejlõdésünk és növekedésünk számára és a környezetünknek, amelyben élünk. Azután fejleszthetjük személyiségünk kifejezõdéseit, interakcióinkat és viselkedésün ket.
Mi a különbség a hétköznapi vágyak és a spirituális vágyak között? A vágyak azok vágyak. Mindkét fajta a beteljesülés iránti szükségletbõl ered. Ha nincs jelen a kielégülés igénye, nem lesz vágy sem. A vágyak csak a kielégü lés igényét jelzik az egyén életében. Az más kérdés, hogy figyelmünk anyagi 7
elõnyökre vagy spirituális elõnyökre irányul, ám a vágyak adják a motivációt a cselekvésekhez, avagy karmákhoz. A megfelelõ vágy ötvözve a cselekvéssel, elvezet a beteljesüléshez. A kérdés az, hogyan vezessük és irányítsuk a vágyakat, és ez az igazi gyakorlás. A jógában a vágyakat nem követjük vakon, inkább a személyiség fejlesztésére használjuk. A hétköznapi életben az emberek vakon keresik a megelégedettség élményét azáltal, hogy minden vágyukat kielégítik, függetlenül, bármennyire is jelentéktelenek azok. A spirituális életben haladva megtanuljuk uralni természetünk azon aspektusát, amely a beteljesülés után vágyódik minden lehetséges eszközzel. A mesterek azt mondják, hogy a spirituális fejlõdés mérésének egyik mód ja, hogy a vágyak fogynak. A vágyak nem fogynak el teljesen, de szorításuk a személyiségen, amelyek érzelmi, érzékszervi és intellektuális beteljesülés felé kényszerítenek, enyhül. A vágyakban való elmerülés szüli a vonzás és a taszítás érzését, és a birtokvágyat és az elutasítást. A vonzás és taszítás kettõssége, amely a vágyak következtében keletkezik, a faktor, amely zavart és konfliktust kelt a fontossági sorren dünkben. Tehát szilárddá válni a spirituális életben nem a vágyak túllépésének kérdését jelenti, inkább az a tudás fontos, hogyan irányítsuk a vágyat, mert ez vezet a személyes fejlõdéshez. Valójában nem szükséges aggódni a személyes vágyak és törekvések miatt. Elegendõ egy cél, egy fókusz és a haladás az úton. Maradj hû a célhoz. Ez olyan, mint egy utazás az egyik városból a másikba. Az úton sokszor megállhatunk enni, vagy egy baleset miatt vagy, hogy gyönyörködjünk a tájban. Megállhatunk, ahányszor csak akarunk, de a törekvés mindig az, hogy elérjük a célállomást. Hasonlóan, ha egyszer meghatároztad a törekvéseidet és az életed irányát, tartsd mindig a fejedben a célt. Haladj a célod beteljesítése felé, és ugyanakkor kezelj minden vágyat, amint és amikor felbukkannak, meghatározva hasznosságukat saját beteljesülésed és az életedben való fejlõdésed szerint.
Egy paramahamsza kinyilatkoztatásai – Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí – Miért van szenvedés a földön, ha Isten mindenkit szeret? A szenvedés álruhába öltöztetett áldás. Mindannyian félünk a szenvedéstõl, és nem akarunk szenvedni. A szenvedés jelentése azonban a rossz karma felismerése és kiirtása. Örömmel kellene fogadni azt, miként az operációnak örülünk vakbélgyulladás esetén. Vannak emberek, akik nem szeretnek szenvedni, ezért is érzik többször ezt az érzést. Vannak, akik élvezik a szenvedést, mely által növekszik a türelem és az akarat. Fel tudjátok fogni mennyit kellett Krisztusnak vagy Mahatma Gandhinak szenvednie? Amikor épp szenvedsz, mindig arra kell gondolnod, hogy Isten megpróbál felébreszteni bódulatodból. A bánat létezik, mert az ember „élvezi” ezt az állapotot annak ellenére, hogy vágyódik a boldogság után. A szomorúság idején az elme ugyanis„egyhegyûvé”, „egy-központúvá” válik, boldogság esetén ez nem történik meg. Amikor az ember szembesül a szomorúsággal, az elméje „beleugrik” és hozzáragad, mint a ragasztó. Az elme vonzódik a bánat érzése iránt, mert az érzéknélküliség (hallás, látás, tapintás, szaglás, íz érzés) állapotát a pratjáhárát éri el általa. A bánat intenzív, erõs élmény. A boldogság enyhe tapasztalás. A bánat óriási hatással bír az elmére és az érzelmekre. Megértve a bánatot, és azt egyfajta szádhanává (spirituális gyakorlat) alakítva, ugyanaz a bánat az öröm forrásává válik, és a végeredmény rendkívül beteljesítõ. Még a halálnak és a szerencsétlenségnek sincs semmi jelentõsége. A boldogság keresése olyan, mintha a saját árnyékunkat szeretnénk elkapni és megtartani, ami lehetetlen. Sri Rama Isten egyik inkarnációja volt. Sok éven át szenvedett és nélkülözött. Miért nem élvezte a boldogság kincseit állandóan? A világ ura volt, mégsem változtatta meg életeseményeinek folyamát kényelme kedvéért.
Hit és bizalom Miért vagyunk képtelenek legyõzni az evilági szenvedést? Mert hiányzik belõlünk két képesség, a hit és a hûség képessége. A legtöbb ember képes mûködésbe hozni e
Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí képességeket, de csak rövid idõre, nem állandóan. Az Istenbe vetett hit néhány krízis szituációból ki fog hozni, de nem hisszük el, hogy ez mindig így lesz. Az emberek szenvednek saját vágyaiktól, és amikor ez a szenvedés elviselhetetlenné válik és nincs más út, Istenhez fordulnak. Fejlesztik a hitük intenzitását, és a krízis lassan elmúlik. A krízis ideje alatt kellene az egész életet megváltoztatni. A hit és a bizalom fõ célja az Isten iránti szeretet fejlesztése, a bhakti, addig amíg élünk ebben a külsõ átmeneti világban. Nem számít, átadod-e magad Istennek, végül minden jóra fordul. Nem ez a hit és a bizalom célja. A hit és a bizalom szükségesek, hogy kifejleszd Isten megtapasztalását, láthasd õt, és hogy elmerülj benne. Ez lenne a cél, ha nem ma, akkor holnap, ha nem holnap, akkor a következõ életben. Az ember legnagyobb erõssége nem az intellektusa, hanem a hite és a bizalma. Amikor e két képesség erõssé és stabillá válik, akkor azok meggyújtják Isteni erõt. Nagyon sok értelmes ember van, akik kérdést kérdésre halmoznak, matematikai logikát követve, de ez a gondolkodásmód itt nem segít. A hit és a bizalom nemcsak a bhakta életének az alapja, de ezek alkotják az emberi élet
8
alapját is. Honnan tudod, hogy ilyen és ilyen ember az apád? Mi a bizonyíték erre? Bárhol ahol hit és bizalom van, ott nincs szükség kérdésre. A hit és a bizalom a társadalmunk és a családunk alapjai is. A Bhagavad Gítaban (12:2) Isten azt mondja: „Azok akik elméjüket Rám irányítják, imádkoznak hozzám, mindig állhatatosak és páratlan hittel adományoznak azokat tökéletesnek tartom a jógában. A hit és a bizalom a bhakti alapja, és mindenki más életének alapja is. Ezek veleszületett képességek, és azonossággal látják el az egyént. Ezek az emberiség legnagyszerûbb tulajdonságai. E képességek nélkül nem élnénk túl egyetlen napot sem. Ha e képességek megfelelõen utat találnak Isten felé, akkor az élet megtelik áldással és csodás dolgokkal, és az életutunk sikeresen teljesítjük. Más ösvényeket, mint például a gjána jóga, rádzsa jóga, náda jóga, mantra jóga, kaivalya marga, ..stb. nagyon nehéz követni. Összpontosíthatod az elmét egy rövid ideig, de a koncentráció hamar megszûnik. A bhakti azonban soha nem szûnik meg, ez egy állandó folyamat, miként a Gangesz is megállás nélkül hömpölyög. A bhakti (odaadás) útja a legkönnyebb és a legegyenesebb út.
