Satyananda Yoga Hírlevél 2006. július 6.
IV. évfolyam, 6. szám
Hírek, felhívások Tûzszertartás Szóládon
9–11 között háromnapos szemináriumot tartott Dobogókõn 50 fõ számára. A téma „Az emberi személyiség fejlesztése a jógával” volt. A program elõtti napon A Tan Kapuja Buddhista fõiskolán tartott nyilvános programot „Élni és szeretni az életet a jóga segítségével” címmel, amelyre 100 fõ látogatott el.
Szvámi Nirandzsanananda a SatyanandaYoga/Bihar Yoga rendszer vezetõje 2005-ben engedélyt adott a Satyananda Yoga Magyarországon Alapítványnak, hogy megvásároljon egy közel 20000 négyzetméteres területet Szóládon egy jógaközpont létrehozására. A terv egy olyan elvonulási hely létrehozása a közeli jövõben, amely otthont adhat valamennyi magyarországi Satyananda Yoga rendezvény számára, és lehetõvé teszi mintegy 60 fõ számára a bentlakásos részvételt. A terv megvalósításához az Alapítvány szívesen fogad minden fajta ötletet, gondolatot és segítséget. A földterület megvásárlását elkötelezett magánszemélyek nagyvonalú adakozása tette lehetõvé. Az Alapítvány ezért ezúton fejezi ki hálás köszönetét az alábbi személyeknek: Antal Csaba, Bogár Ákos, Sinkó Judit. 2006. június 17-én 12 órakor Szannjászi Atmatattwa és Achyutanada – a Bihar Yoga Bharati tanárai – tûzszertartást vezettek Szóládon, amelynek célja a földterület megszentelése volt. Az eseményen közel ötvenen vettek részt. A program a Gajatri és a Mahámritjundzsaja mantra recitálásából és kirtan éneklésbõl állt, amely után vidám piknik következett.
Június 18-án Pécsett, 21-én Veszprémben Rishi Vivekananda tartott nagy sikerû programot Szannjászi Atmatattwa és Achyutananda. Pécsett 45 fõ, Veszprémben 30 fõ vett részt a programon, amelyben ászana, pránájáma, elõadás, meditáció, jóga nidra és kirtan szerepelt. A nyári Szatjánanda Jóga tábor témája az „Antar Mauna”, avagy a belsõ csend meditációs gyakorlata, és a Drasta – szemtanú – kifejlesztése önmagunkban, valamint az elme és az érzelmek kezelése volt. Az egy hetes elvonulást Szannjászi Atmatattwa és Achyutananda, a Bihar Yoga Bharati – a világ elsõ jógaegyeteme – tanárai vezették összesen 51 fõ számára. ***
Utazás Indiába novemberben Az utazás részletei és jelentkezés az interneten: www.satyananda.hu ***
***
Fogyatékos gyermekek kirándulása
A világ elsõ jógaegyetemének gyakorlati tankönyve magyarul
Az Alapítvány 2006. június 13-án kirándulást szervezett a veszprémi Kozmucza Flóra állami gondozottak iskolája tanulói részére Budapestre. A testi és szellemi fogyatékos gyermekeket elvittük a Parlamentbe, a Budai Várba és a Jövõ Házába. A kirándulás költségeit magánszemélyek adakozásából fedezte az Alapítvány. Folyamatos jótékonysági tevékenységeinkhez továbbra is várjuk az anyagi támogatást az alábbi számlaszámra: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, Budapest Bank: 10102244 - 53191500 - 01000001 Az Alapítvány ezúton mond köszönetet a segítségért mindazoknak, akik hozzájárultak a program megvalósításához. A programról szóló írást és képes beszámolót lásd a Hírlevélben.
Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha Bõvebb információ és megrendelés az interneten a www.nagyjogakonyv.hu oldalon. ***
Beszámoló kiemelkedõ programokról Dr. Rishi Vivekananda, a Bihar Yoga Bharati – a világ elsõ jógaegyeteme – nagykövete, világhírû pszichiáter-jógi június
1
Felkészülés a beavatásra – Szvámi Nirandzsanánanda (Yoga Magazine, 1997 július) – Sok ember kér dzsigjaszu szannjásza beavatást anélkül, hogy tudná mi az. Erre a kérdésre õszintén kell válaszolnotok. Ha elmennétek egy keresztény kolostorba, elfogadnátok a köntösüket anélkül, hogy bármit is tudnátok a hagyományról vagy a fegyelemrõl? Sok ember, aki beavatást kér, még soha sem volt ásramban. Semmit sem tudnak a szannjásza hagyományáról vagy a fegyelemrõl. Csak azért, mert valami ingyen elérhetõ, akarják. A szannjásza hagyomány semmilyen formájába nem akarok ilyen embereket beavatni. Ti talán készen álltok, de a döntés, hogy megadjam, az enyém és nem a tiétek. Bizonyosnak kell lennetek, mert ennek van negatív aspektusa is. Ha nem tartotok ki a szannjásza hagyomány fegyelme mellett, akkor nagyon sokat fogtok pszichikusan szenvedni. Én nem leszek felelõs a szenvedésetekért.
Van egy negatív aspektusa is a szannjásza létnek. Ha nincs meg a szadhána alapja és a tudat megalapozott fegyelme, valamint az elkötelezõdés érzése a hagyomány iránt és az igazság felé – amelyet megértve értékessé válsz önmagad számára –, akkor pszichikusan sok szenvedést fogsz tapasztalni. Talán az egész világod darabokra hullik. Talán depressziós
Hozd létre a kapcsolatot a guruval
Hozd létre egy jóga szádhána (jóga gyakorlat) szilárd alapját A szannjásza létnek két tapasztalása van. Egy pozitív, amelyet megvalósíthatsz, miután hosszú ideig gyakoroltad a mantrádat. Például sok ember, aki mantrát kapott tegnap, dzsigjaszu akar lenni holnap. Ez nem lehetséges. Minimum egy évig kell gyakorolnod a mantrádat, és aztán kérheted a dzsigjaszu avatást. Nem úgy, hogy mantra ma, dzsigjaszu holnap, karma szannjásza rákövetkezõ nap, poorna szannjásza utána és aztán visszatérsz a régi életmódodhoz az összes csalódásoddal, félelmeddel és bizonytalanságoddal. Ha nem így cselekszel, akkor a szannjásza lét semmiféle változást nem fog hozni az életedben. Az egy éven keresztül történõ mantra gyakorlás segít, hogy megtisztítsd természeted és tudatod. Aztán megkérdezheted tõlem: „Kész vagyok a dzsigjaszura?” Ha azt érzem, hogy kész vagy, akkor megadom a beavatást. Ha azt érzem, hogy nem vagy kész, akkor szükséges lesz még egy évig gyakorolni a mantrádat. Ez az az eljárás, amit követned kell, hogy a legtöbb hasznot, jótéteményt megkapd. Csak ekkor szabadulnak fel az energiáid pozitív, harmonikus módon.
sziósnak és feszültnek. Ezért, mielõtt dzsigjaszu avatást kértek, gyakoroljátok a mantrátokat minimum egy évig, a megfelelõ jóga szadhánával együtt; ászanákat, hogy harmonizáljátok a test energiáit; pránájámát, hogy megváltoztassátok és felébresszétek a pránát; relaxációt, hogy elengedjétek az idegi, érzelmi és mentális állapotok feszültségeit; meditációt és koncentrációt, hogy közelebb kerüljetek a belsõ valótokhoz. Tanulmányoznotok kell a jógikus hagyományt. Tanulmányoznotok kell a szannjásza hagyományát is, mi a célja, vajon képesek vagytoke teljesíteni a szannjásza élet alapvetõ elvárásait vagy sem. Csak akkor, ha már megértettétek és kifejlesztettétek a hagyomány tiszteletét, jöhettek és kérhettek tõlem beavatást. Akkor örömmel és megtisztelve avatlak be benneteket a szannjászin életmódba, de elõbb nem.
Szvámi Nirandzsanánanda leszel, vagy meg is õrülhetsz. Az egész világod összedõlhet azért, mert nem vagy kész. Megpróbálsz 11000 volt feszültséget egy 220 voltos konnektorba dugni. Mi történik? A vezeték elolvad, elég, és ha egyszer az élet vezetéke elégett, elolvadt nincs arra mód, hogy kicseréljük. Egy másik életre lesz majd szükséged, és csak imádkozhatsz, hogy megmentsenek, máskülönben örök kárhozat vár rád. Ez nem vicc. Nyersen mondom el nektek, mi történhet, és csak a jó ítélõképességetekben bízom, hogy elfogadjátok azt, ami számotokra jó. Ha felveszitek a szannjásza életmódot, akkor annak boldognak, örömtelinek kell lennie, és nem szenvedéstelinek, depresz-
2
Egy másik fontos pont, ha fel akarod venni a szannjászát bármilyen formában is, a kapcsolat, kapcsolódás, amelyet a tanítvány és a guru közt kell megalapozni. E kapcsolat nélkül senki sem haladhat. Ez nem egy racionális, intellektuális kapcsolat; ez pszichikus. És ha egyszer ez a kapcsolat létrejött, akkor mindig az a bölcsesség, erõ, hatalom és inspiráció vezet majd, amelyrõl a guru gondoskodik számodra. Tehát elõször hozz létre egy szilárd alapot a saját spirituális és jóga gyakorlataiddal. Másodszor próbáld megteremteni a kapcsolatot, kapcsolódást a guruval, elsõsorban a nem manifesztált guruval – nem-manifesztált azt jelenti, hogy Isten –, mert a valóságban a guru benne van. A külsõ személy egyszerûen csak katalizátorként mûködik. A Szat Csandi Mahá Jagja alatt úgy gyújtjuk meg a szertartási tüzet, hogy összedörzsölünk két fadarabot. A tûz benne van a fában, bár nem látható. A dörzsölés súrlódást okoz, a súrlódás meleget, és a meleg füstöt és tüzet. Ugyanígy, az igazi guru belül van, de jelenleg mindannyian tompák vagytok, nedves fa. (folytatás a következõ oldalon)
Nem számít, mennyire dörzsölöd össze a két nedves fadarabot, nincs szikra, nincs füst, ami emelkedik. Tehát szárítsd ki magad és fejleszd ki azt a kapcsolatot. Így hát beavatás csak akkor lehetséges, ha minimum egy éven keresztül rendszeresen gyakoroltad a mantrádat, de addig is van egy jóga szádhana alapod, amelyben gyakorlottá válhatsz, és amelyhez nem kell akkora erõfeszítés. Majd ha odabent már szilárdnak érzed magad, majd ha érzed az inspirációt, hogy dzsigjaszu szeretnél lenni és nem azért, mert a barátod már kérte vagy csak azért, mert nem jössz Indiába sokáig, vagy nem is tudod, mikor térsz ide vissza. Nem lehet ez a hozzáállás, a megközelítés, mert az emberek érzelmileg sérülhetnek, vagy a hétköznapi életük sérülhet. Nem tudják majd rendbe hozni: a férj és a feleség elkezd küzdeni, a gyerekeket elhanyagolják, és a család szétesik. Ezek megtörtént estek, mert külsõleg a beavatás nagyon egyszerûnek tûnhet, és talán örömmel hordod a feltûnõ díszruhát és azonosulsz valakivel vagy valamilyen hagyománnyal. De ha nem vagy kész, akkor a pszichikus átalakulás negatív is lehet. Ez megtörténhet a jóga min-
den folyamatában. Például Gópi Krisna azért gyakorolta a jógát, hogy felébressze a kundalanít, de a kundaliní a rossz ösvényen emelkedett, és õ majdnem meghalt. Szerencsére képes volt kontrollálni a folyamatot, de te is hasonló formátumú vagy? Nem vagyunk képesek ellenõrizni félelmeinket, aggályainkat, az érzelmek és a tudat nyugtalanságát, nem is beszélve a pszichikus eseményekrõl. Ez túl van a képességeinken.
Az igazság, a meggyõzõdés és a hit vizsgálata Tehát legyetek szívesek alaposan gondoljátok meg. Mindannyian jöhettek beavatásra, de csak a megfelelõ idõben. Ne rohanjatok. Elõször készítsétek fel magatokat. Még az sem baj, ha nem jöttök beavatásra. Sok embert láttam, akik beavatást kaptak, és nem voltak rá készen. Például nem alkalmazkodtak saját guru testvéreikhez, nem támogatták, segítették egymást, tudatos cél nélkül különbözõ irányokba mentek, féltékenyek és dühösek voltak egymásra. Miközben megpróbáltok egy kiegyensúlyozott, harmonikus
utat mutatni az embereknek, hogy azon menjenek, nem tudtok alkalmazkodni más beavatottakhoz, nem tudtok erkölcsi támaszt nyújtani egymásnak. Mi haszna az ilyenfajta szannjászának? Ez senkinek sem használ. A szannjászinnak képesnek kell lennie teljes szívbõl rábíznia magát a másikra, bármit is tesz az. A teljes szívbõl nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában, azt jelenti, hogy bármikor, amikor jógázol vagy a spirituális gyakorlatodat végzed, még akkor is, ha az egy fél óra, egy óra, csináld azt teljes szívbõl. Van egy tendencia: az emberek prófétákká akarnak válni egy éjszaka alatt a pénz miatt. Amikor Isten eljön az ítélet napján, a hamis szádhaka (gyakorló) cimkét rakja majd ránk. Te is egy ilyen hamis gyakorló akarsz lenni? Én nem szeretnék. Legalább megpróbálok az Istenemhez õszinte lenni, ha már másokhoz nem is. És ha megpróbálok Istenhez õszinte lenni, akkor meg kellene próbálnom önmagamhoz is õszintének lenni. Vagyis ez az igazság, a meggyõzõdés és a hit vizsgálata, amivel szembe kell nézned a szannjásza lét alatt. Ha elbuksz, ne aggódj, jönnek más lehetõségek. Ha átmész, az jó és rendben van.
Antar Mauna – Szannjászi Atmatattwananda (Yoga Magazine, 2002 május) – „Amikor a tudat csöndes és békés, nagyon erõteljessé válik. A földöntúli boldogság és a bölcsesség receptorává válhat, hozzájárulva, hogy az élet az öröm és a harmónia spontán árámlása és kifejezõdése legyen. Azonban… e belsõ csend nem jöhet létre, amíg jelen van a zavaró gondolatok és érzelmek állandó folyama. A gondolatok és érzelmek e belsõ zaját meg kell szüntetni, hogy igazán megtapasztalható legyen a belsõ csend hangtalan hangja.” Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí Béke, földöntúli boldogság, harmónia. Ki képes megtapasztalni ezeket az állapotokat? Oly sokan küzdenek manapság a tudatukkal. A kondicionáltságuk következtében és a napi élet nyomásaitól elborítva a kor egyre stresszesebb társadalmában tele vannak mentális feszültséggel, ami szorongásban, idegességben, bûntudatban, önbizalomhiányban, magányosságban, félelemben, rögeszmékben és fóbiákban nyilvánul
meg. Vannak, akik átmeneti menekülésért és vigaszért drogokhoz és alkoholhoz nyúlnak. Mások pszichiáterek és pszichoterapeuták költséges segítségét veszik igénybe, hogy megállják helyüket. Mindannyian valamilyen változást keresnek, egy kis megkönnyebbülést a belsõ konfliktusoktól és zûrzavartól, nyugodtnak akarják érezni magukat, vagy megtapasztalni, ha nem is az földöntúli boldogság, de egy cseppnyi békét és megelégedettséget. Akik elég szerencsések, hogy kapcsolatba kerüljenek a Satyananda Yogával, megismerhetnek és megtanulhatnak egy kíváló szisztematikus meditációs gyakorlatot az antar maunát, ami lehetõvé teszi számukra, hogy feloldják e nyomasztó mentális feszültségeket, és önmaguk pszichoterapeutáivá váljanak a folyamatban. Az antar jelentése belsõ, a mauna jelentése csend. Az antar mauna a pratjáhára (az elme visszavonása a külsõ 3
tárgyakról) elérésének technikája, ami a rádzsa jóga ötödik szakasza, és legteljesebb formájában dháranához (koncentráció) és dhjánához (meditáció) vezethet. Az antar mauna a buddhista gyakorlatok alapvetõ része vipasszana néven, másképpen alkalmazva.
A tudat tisztítása Általában hajlamosak vagyunk arra, hogy „jó” gondolatokat hagyjunk a tudatos észlelésünkbe engedni; a kellemes gondolatokat fogadjuk el és élvezzük. Amikor egy kellemetlen, fájdalmas vagy „rossz” emlék vagy gondolat keletkezik, hajlamosak vagyunk, hogy gyorsan visszanyomjuk a tudat tudatalatti rétegébe. Ez elfojtás, és mindanynyian ezt tesszük. Mindenkinek vannak mentális elfojtásai. Gyakran a gyerek(folytatás a következõ oldalon)
kortól kezdve programozva vagyunk, hogy ezt tegyük. De az elfojtás biztosan nem a megfelelõ válasz. Minden egyes elfojtott gondolat, amely kifejezetlenül marad, gátat jelent a tudat szabad áramlásában. A gondolatok és tapasztalati élmények mag formában megmaradnak alámerülve a tudat tudatalatti birodalmában, fájdalmat, boldogtalanságot és frusztrációt okozva az élet során. E finom impreszsziók vagy benyomások a szamszkárák. Anélkül, hogy felismernénk, hatalmas mennyiségû elfojtott gondolatot halmozunk fel, melyek sok feszültséget és zavart keltenek a tudatban és a személyiségben, kézzelfogható ok nélkül. Hogy megtaláljuk a tartós boldogságot és a tudat békéjét, e mentális benyomásokat gyökerestõl kell kihúznunk. Hasonlít ez a kertészkedéshez. Eltávolítjuk a szükségtelen gyomokat a tudatból. Ha csak a gaz föld feletti részét tépjük le, az ugyan pillanatnyi megkönnyebbüléshez vezet, de a gaz újra kinõ. Azonban ha mélyre ásunk és kihúzzuk gyökerestõl, elveszíti tartását és teljesen eltávolítható. Ha e negatív mentális benyomások elgennyesednek a tudatban, megmérgezik a pszichét, és ingerlékenységhez, agresszióhoz, haraghoz, meghatározhatatlan eredetû depresszióhoz, ok nélküli félelemhez és állandó fáradtsághoz vezetnek. Ez kihat minden interakciónkra az életben, és csökkenti a képességet, hogy hatékonyak, kereatívak és dinamikusak legyünk életünk minden szintjén. Az antar mauna képessé tesz, hogy feldolgozzuk e nemkívánt gondolatokat; eszközt ad kezünkbe a tudat tisztítására. Amint a mentális feszültségeket oldani kezdjük, megtapasztalhatjuk az energia és az inspiráció egyidejû felerõsödését, és az élet új dimenziót ölt. Ugyanúgy, ahogy kitakarítjuk a szobáinkat és megtisztítjuk a fizikai testet, fel kell vennük a tudat napi tisztításának szokását is, hogy megelõzzük a szenynyezõdés vagy szemét felgyülemlését. Ezért nagyon is szükséges e folyamat rendszeres és következetes ismétlése. Az antar mauna gyakorlata hat szakaszból áll. A legtöbbek számára az elsõ három elegendõ feladatot ad, és hogy a legjobb hatást érjük el, huzamos idõt kell tölteni gyakorlásukkal és tökéletesítésükkel, mielõtt a haladóbb szakaszokba lépünk, amelykrõl itt csak röviden teszünk említést. 1. szakasz: A külsõ érzéki észlelések tudatosítása Az antar mauna 1. szakasza a külsõ ingerek érzéki észlelésével foglalkozik. A fi-
gyelem tudatosan fordul az ízlelés érzékelésre, majd a közeli szagokra, utána a tapintásérzékelés megfigyelésére, a test a talajon, a ruha a bõrön, majd a figyelem a különbözõ hangokra irányul hallótávolságon belül anélkül, hogy analizálnánk vagy megneveznénk õket, egyszerûen csak a hangok minõségét figyelve. Azt hallottuk az elõbbiekben, hogy ez egy pratjáhára módszer, így a figyelem kifelé fordítása elsõre ellentmondásosnak tûnhet. Miért tesszük ezt? Mert ha megpróbálnánk közvetlenül befelé forditani a figyelmünket, mi történik? A majomhoz hasonló elme azonnal elkezd kifelé ugrálni, és elterelõdik a külsõ hangoktól vagy szagoktól és a tapintásérzékeléstõl, stb. Vagyis elõször teljes figyelmünkkel a külsõ érzéki jelek felé kell fordulnunk. Tudnunk kell mik azok, és hogyan hatnank ránk, és miként reagálunk rájuk. Három tényezõ van jelen: 1. az érzékelés külsõ tárgya (szag, íz, hang, látvány és tapintás); 2. az észlelés külsõ szervei (a gjánendriják: bõr, orr, fül, szem, nyelv); és 3. a belsõ érzékelõ – a szemtanú tudatosság – amely tudja, hogy megfigyel; „Tudom, hogy a külsõ hangokat hallgatom, és tudom, hogy tudom” a forma, amelyet e tudatosság ölthet. Az 1. szakasz mellékterméke, hogy mindegyik érzékszervi észlelés tudatosságát fokozza, hagyva, hogy például a hallásérzékelés olyanná váljon, mint egy radar vagy egy rádióantenna, felvéve a legfinomabb hangokat és a legdurvábbakat is, ezzel képessé téve tudatosabbá válni a környezetünket illetõen. Azonban e szakasz valódi célja a külsõ benyomások észlelésünkre gyakorolt
Tûzszertartás Szóládon 4
hatásának csökkentése. Arról van szó, hogy valami ismerõs volta annak semmibe vételét eredményezi. A külvilág tudatos és célzatos észlelése automatikusan közömbösséghez vezet. Az elme elunja magát az összes lehetséges elterelõ tényezõk vizsgálata után, és így megszûnik érdeklõdni, és zavartatva lenni a környezete által. Kifejlesztjük a képességet, hogy öszpontositottak, szenvtelenek, teljesen zavartalanok és kizökkenthetetlenek maradjunk minden körülöttünk történõ eseménytõl függetlenül. Ezért az 1. szakasz megteremti a pratjáhára elsõ szintjét, azaz az érzékszervek leválasztását a külsõ világról, amely felkészít, hogy a második szakaszban befelé lépjünk. 2. szakasz: A spontán gondolkodási folyamat tudatosítása Az antar mauna 2. szakaszában elhagyjuk a külvilágot, és befelé fordulunk, hogy a tudaton dolgozzunk. Ellazultan ülünk, és elkezdjük figyelni a tudat „képernyõt” a csukott szemeink elõtti térben. A cél meglátni, feldolgozni és kimeriteni a szamszkárákat, a negatív gondolatokat, élményeket, fóbiákat, régi emlékeket, érzelmeket és félelmeket, azaz a haszontalan hulladékot, amely a tudatalattiból jön elõ. E szakasz rendszeres gyakorlása megtisztítja a tudatot a régi szennyezõdésektõl, és megelõzi további hulladékok felhalmozását. A 2. szakasznak három követelménye van: Az elsõ: teljes szabadságot hagyni a tudatnak, hogy korlátozás nélkül gondoljon, amire akar. Hagyva minden (folytatás a következõ oldalon)
gondolatot spontán módon a felszínre emelkedni, tudatosítva minden kapcsolódó érzelmet vagy érzést, különösen a félelemeket, kétségbeesést, mohóságot, sóvárgást, bûntudatot, gyûlöletet vagy haragot. Ne legyen jelen a gondolatok irányítása, a róluk való ítélkezés vagy kritika – ezek szólhatnak a munkáról, otthonról, ételrõl, szexrõl, barátokról, ellenségekrõl, a szeretem és nemszeretem dolgokról; lehetnek triviálisak vagy magasröptûek, fennköltten gyönyörûségesek vagy erõszakosan vérengzõk. Vannak, amelyek kapcsolódnak, mások véletlenszerûek. Néha a gondolatok özöne árad, máskor csak csörgedezik. Ez mindegy, ami a fontos, az a második követelmény, hogy folyamatosan, abszolút éberen figyeljük a spontán gondolkodási folyamatot. A cél, hogy állandóan fejlesszük a szemtanú megfigyelési képességünket, mintha egy tévé képernyõt néznénk, mint egy közömbös megfigyelõ vagy nézõ, aki elfogulatlanul figyeli képek, gondolatok és események áramlását. A gyakorlat 2. szakasza során elkezdjük megfigyelni a tudat különbözõ tendenciáit. Látva, hogyan végezzük az elfojtást. Amikor ezt tesszük, biztosak lehetünk, hogy a gondolat vagy benyomás újra és még erõsebben megjelenik majd késõbb (ez hasonlatos a víz alá nyomott gumijátékhoz). Megfigyelve, hogyan nem engedünk el gondolatokat, felfedezve, milyen könnyen elveszíthetjük magunkat a saját mentális folyamatainkban, és megfigyelve, hogy talán rendelkezünk ismétlõdõ gondolat mintákkal. A tudat nagyon ravasz lehet. Például szereti a jó, fájdalmas mozit, és hajlamos lehet újra és újra lejátszani egy bizonyos traumatikus „videót”, tudva, hogy minden alkalommal jó érzelmi reakciót fog kiváltani. A szemtanú hozzáállásával megfigyelve a tudat játékát e gondolatok elkezdik elveszíteni érzelmi erejüket, és még a legfájdalmasabb élményeket is fokozatosan gyökerestõl kiirthatjuk. Némi idõt eltöltve e szakasszal, megadva a tudatnak spontán kifejezés szabadságát, az áradat csobogása kissé lecsendesedik. A tudat valamelyest csendesebbé kezd válni. Ezt azonban nem szabad összetéveszteni a csenddel vagy alvással, ami gyakran megesik, különösen kezdõk esetében. Az elalvásra való hajlam antar mauna gyakorlása közben a klasszikus formája annak, ahogy a tudat elfojt valamit, amivel nem akar konfrontálódni. Olyan, mintha a tudat felismerné, hogy valami más történik, hogy átveszed az irányítást, feltéve a kérdést: „Mire gondolok én most?” és
Tûzszertartás Szóládon abban a pillanatban a tudat lecsendesedik. Egyáltalán nincsenek jelen gondolatok! Ne csapd be magad azzal, hogy azt hiszed ez a megvilágosodás, ez inkább az elfojtásnak egy finomabb formája. Csak várj türelmesen egy rövid ideig, képzeld el, hogy egy üres utat nézel, és hamarosan ismét folytatódni fog a mentális csacsogás! A harmadik követelmény a bátorság, nyitottság és õszinteség, hogy személyiségünk mély, rejtett és elfojtott részei feltáruljanak elõttünk az antar maunával. Ez lehet valamely gyönyörûséges, szeretnivaló része a személyiségnek, ami addig szunnyadt, vagy akár csúnya, sötét oldala, ami ugyanúgy rejtve volt. Megtanuljuk megérteni tudatunk természetét és változatos tevékenységeit, megbarátkozni vele, tudatában lenni, és megfigyelni a különbözõ gondolatokra adott érzelmi reakcióinkat. Ez a folyamat képessé tesz önmagunk teljes elfogadására, nem amilyenek lenni szeretnénk, hanem amilyenek valójában vagyunk. 3. szakasz: Gondolatok létrehozása és eloszlatásuk Az antar mauna 3. szakaszában tudatosan hozunk létre gondolatokat és szabadulunk meg tõlük. Ez a második szakasz ellentéte. Itt nem megengedettek a spontán gondolatok. Inkább egy bizonyos témát vagy gondolatot választunk kívánság szerint, aztán egyideig szemlélõdünk rajta, annyi kapcsolódó gondolatot hozva létre csak ahhoz a témához, amennyit lehetséges. Minden szögbõl megvizsgálva a problémakört, gondolkodva rajta, hogy más szemé5
lyek is bevonódtak-e, megvizsgálva a dolgokat az õ szemszögükbõl, és így tovább. Néhány perc után e témát vagy gondolatot gyorsan kidobjuk a tudatból, mint ahogy a filmrendezõ kiadja az utasítást „Vége”, amikor az egyik jelenetnek vége, és egy másik témát választunk. Ez megismételhetõ többször is, minden alkalomal más témát választva. A gyakorló felé az a kérés, hogy inkább konfrontáló, bonyolult, negatív tárgyakat és témákat válasszon, mint jelentéktelen gondolatokat, amelyek inkább idõfecsérlést jelentenek. A 3. szakaszban valóban lehetõség van pszichoterapeutikus szinten dolgozni. Noha a 2. szakasz segít a mentális feszültségek oldásában azzal, hogy gátlás nélkül hagyja azokat felszínre törni, e tudatalatti gondolatok mélyen beáagyazódnak a tudat normálisan nem hozzáférhetõ területeibe, stabilan rögzülnek és meggyökeresednek a szokásos elfojtáson keresztül, és ezért nem szükségszerûen merülnek fel spontán módon. A 3. szakaszban a felvetett gondolatok felpiszkálnak egy sor kapcsolódó gondolatot. E tudatosan létrehozott gondolatok ingerlik és vonzzák a mélyebb gondolatokat és emlékeket. Ez a horgászás analógiája. A tudara kivetünk egy gondolat csalit. A csalit betesszük a vízbe (a tudatalattiba), ami más halakat vonz (mélyen beágyazódott tudatalatti és tudattalan gondolatokat vagy benyomásokat), amelyeket kifogunk, felhozunk, majd elengedünk. Ez oldja a lelki-idegi csomókat és blok(folytatás a következõ oldalon)
gek, a régen elfelejtett fájdalmas emlékek, félelmek, gyûlöletek és fóbiák gyökeres eltávolítását. A gyakorlat alapot ad minden mentális szennyezõdés és hulladék eltávolításához – ez a mentális sankhapraksálana egy formája. Az antar mauna különösen a tudatban lévõ mentális zaj megszûntetésére, és a béke, nyugalom, egyhegyûség és csendesség megteremtésére való. Az antar maunát egy olyan eszköznek is tekinthetjük, amellyel a sötétségbõl vagy öszszezsugorodott tudatállapotból a tudatosság táguló fényébe haladunk. Ily módon átalakíthatjuk negativitásainkat. A tudatlanság vagy negativitás ezen állapotából végül eljuthatunk egy meditatív állapotba, a nem-cselekvés semleges helyzetébe, ahol nincs elfoglaltság, csak a létezés. Ez automatikusan a tudat állandóságához és nyugalmához vezet, ellentétben a szokásos oszcilláló tudatállapotunkkal, a viksiptával.
A napi gyakorlás
Tûzszertartás Szóládon kokat. Amint ezekkel az emlékekkel és gondolatokkal szembetalálkozunk, elveszítik erejüket és érzelmi súlyukat, ami önmagunk jobb megértéséhez, tisztasághoz és erõteljes belsõ gyógyuláshoz vezet. 4, 5. és 6. szakasz A 4, 5. és 6. szakasz sokkal haladóbb szint, és csak idõfecsérlés lenne megpróbálkozni velük, ha elõtte az elsõ három szakaszt nem gyakoroltuk intenzíven. A 4. szakasz a spontán gondolatok tudatosítása és eloszlatása, az elõzõ szakaszok finomítása. Ekkorra sok negativitás és számos zavaró gondolat el lett takaritva. Ebben a fázisban a tudat nyugodtabb. A gondolatok más minõségûek lesznek, mélyebbrõl vagy finomabb térbõl felbukkanva. Az ember lényének egy új dimenzióját lehet itt felfedezni, a pszichikus szintet. Nem szabad kötõdni, ragaszkodni a felbukkanó dolgokhoz. Pártatlan tárgyilagosság a szükséges feltétel, hogy ne terelõdjünk el. Amikor befelé haladunk a felderítetlen területek felé, a szemtanú attitûdnek erõsnek kell lennie. A tudat fokozatosan tisztábbá és világossá válik. Az 5. szakaszban a cél a gondolatnélküliség megteremtése. Nincsenek gondolatok, a tudatnak ki kell üresednie, miközben az éberség és tudatosság fennmarad. Mint egy mentális vákuum, de ez nem alvás. Ez a súnja (a hatalmas ismeretlen üres tér). Ez a szakasz vezet
el a valódi antar maunához, belsõ csendhez és majdnem spontán módon kell létrejönnie az elõzõ szakaszok gyakorlása és tökéletesítése eredményeképpen. Idõnként itt is elfojtás történik, de a gondolatok csaknem jelentéktelenné válnak. Amikor az 5. szakasz könnyen megy, akkor kapja a gyakoló az instrukciót, hogy lépjen a 6. szakaszba, másképpen a tudat elveszik a lajában avagy a tudattalanban vagy alvásban. A 6. szakasz a pszichikus szimbólum tudatosítása. Ez a választott pszichikus szimbólum állandó tudatosítását kívánja, azért hogy ne terelõdjön el más pszichikus képek által. Ebben a szakaszban lehet tovább siklani a dháraná, sõt a dhjána állapota felé.
Az antar mauna jótékony hatásai Az antar mauna erõteljes pszichiátriai eszköz, amivel megtanulhatjuk megérteni a tudatot, összebarátkozhatunk vele, a tendenciáival, a reakcióival, amelyek a gondolatok miatt keletkeznek. Képessé tesz a tudat edzésére, a majomszerû elmét egy pontra összpontosítani, amivel sokunknak problémája van. És a legfontosabb, hogy megtanuljuk fejleszteni és erõsíteni a drastát avagy szemtanút, minden történés megfigyelõjét. Ez teszi lehetõvé a mélyen gyökerezõ feszültsé6
Az antar maunát nem tekinthetjük csak passzív ülõ gyakorlatnak. Az 1. és 2. szakaszok aktív gyakorlatok, amelyek célja, hogy bevonjuk a napi élet minden helyzetébe. Az antar mauna az egyik leghasznosabb elérhetõ eszköz, hogy tanulj önmagadról, a rejtett oldalaidról, a tudatodról, és hogy lásd, hogyan reagálsz az élethelyzetekre tiszta és õszinte módon. Gyakorold az elsõ szakaszt, amikor legközelebb belépsz egy zsúfolt, zajos szobába vagy vasútállomásra, amikor eszel, amikor zuhanyzol, amikor öltözöl. Gyakorold a második szakaszt naponta, gyakran, bármilyen helyzetben, elgondolkodva a kérdésen „Mit gondolok most?” „Mi történik a mentális és érzelmi területeimen?” Tudatára ébredve a történéseknek, anélkül, hogy azonosulnánk velük. Emlékeztetsd magad „Én nem ezek a gondolatok vagyok, nem ezek az érzelmek vagyok, én a megfigyelõ vagyok”. Így a megfigyelõ folyamat elkezd automatikus történéssé válni, ami megmutatja, hogy ki vagy, mit teszel, hová tartasz, hogyan teljesítsd ki pontenciálodat, és hogyan fejleszd ki a tudat valódi békéjét. *** Hivatkozás: Swami Satyananda Saraswati, A Systematic Course in the Ancient Tantric Teachings of Yoga and Kriya. Bihar School of Yoga, Munger, Bihar, 1981.
Találkozás a Guruval – Szlovénia, 2006 – Nemes Péter – „Amit a fejlõdés jelenlegi szintjének fogalmaival elõre láthatunk és megérthetünk, nem jelent igazi fejlõdést. Az igazi változás mindig egyet jelent azzal, hogy kilépünk az ismeretlenbe.” (Szvámi Adzsaja) Amíg nem kapunk beavatást egy valódi Gurutól, addig elképzelésünk sincs a fejlõdési potenciálunkról, valós lehetõségeinkrõl. Olyan ez mintha valaki begyújtaná a rakétáinkat –, amelyek létezésérõl eddig mit sem tudtunk. Felgyorsul a fejlõdésünk. Megváltozik az életünk – , amire már oly régóta vágytunk. Elengedve az önfejlesztés érdekében tett erõfeszítéseinket, a fejlõdés spontán indul be: a Guru látásától, a Vele való találkozástól, élõ Tanításától. Energiája áthatja hétköznapjainkat csakúgy, mint napi gyakorlatainkat.
Szvámi Nirandzsanánanda
Minden megváltozik, s pozitív irányt vehet egész életünk. Rendezõdhet lényünk s életünk minden területe. A fejlõdés – ami eddig gyakorlatilag kimaradt az életünkbõl – most egy csapásra valósággá válhat. A Guru energiája saját lankadatlan erõfeszítéseinkkel, rendszeres gyakorlásunkkal karöltve, lépésrõl-lépésre, fokozatosan pozitív változást hoz személyiségünk minden szintjén. Oly sokan akarnak változásokat az életükben, s talán még többen tudni vélik, hogyan lehetne megváltoztatni mások életét. Valójában egy valaki tudja – az utat, mely biztosan kivezet a szenvedésbõl, aki tudja, hogy lényünknek mire van szüksége, aki Õ maga az üdítõ s kristálytiszta víz forrása életünk kiszáradt sivatagában: – Õ a Guru.
Szívek melengetõje – Sinkó Judit – A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány budapesti látogatást szervezett a veszprémi fogyatékosok intézete két osztályának.
valami zavarba hozta õket, leszegték a fejüket és elfordultak. „Te vagy a szívem melengetõje” – mondta Dani, a tízéves fogyatékos kisfiú néhány órás ismeretség után, átölelt és puszit adott az arcomra.
A gyerekek kívánságára a program Parlamenti látogatással indult, azután megnéztük a Budai Várat és Vajdahunyad Várát, majd az ebéd nyújtotta rövid pihenõ után ellátogattunk a Csodák Palotájába. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a segítõknek, akik szabadidejükbõl áldoztak, illetve a támogatóknak az anyagi és egyéb segítségért. A gyerekek rendkívül jól érezték magukat, és bár végtelenül elfáradtak, soha senki nem akart pihenni; egymást segítve, tolva, lelkesítve vetették bele magukat az újabb élményekbe.
Önkéntelenül arra gondoltam, hogy ilyen kedveset még soha senki nem mondott nekem, és talán én sem mondtam senkinek.
Csodálattal töltött el, hogy ezekbõl a gyerekekbõl milyen egyszerûen és korlátok nélkül áramlanak az érzelmek. Nincs semmilyen tettetés, játszma, nyitott könyv az arcuk és a szívük. Ha valami tetszett nekik, ujjongtak; széles mosoly és hangos kiáltozás adta tudtunkra, hogy jól érzik magukat; ha 7
Szerencsésnek éreztem magam, hogy egy napot velük tölthettem, megnyitották a szívem és megtöltötték pozitív érzésekkel. A gyerekek köszönetképpen saját készítésû szõnyegekkel lepték meg a szervezõket. Úgy érezték, köszönettel tartoznak, pedig mi sokkal többet kaptunk e csodálatos, együtt töltött naptól.
8