Satyananda Yoga Hírlevél

Satyananda Yoga Hírlevél 2006. augusztus 25.

IV. évfolyam, 8. szám

Hírek, felhívások AZ ÉV LEGFONTOSABB PROGRAMJA – UTAZÁS INDIÁBA NOVEMBERBEN 2006. november 21-én kezdõdik a tizenegyedik Szat Csandi Mahájagja Szvámi Szatjánanda ásramjában. Ez egy rendkívüli lehetõség az élet folyamatának kedvezõ befolyásolására. Úgy tartják, hogy egy ilyen sorsfordító eseményre csak az igazán szerencsések juthatnak el. A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány utazást szervez a programra, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel vár. Indulás: 2006. november 14. A részletek az interneten: www.satyananda.hu Jelentkezési határidõ: 2006. szeptember 4. ***

HATHA JÓGA FOGLALKOZÁSOK IDÕPONTJAI SZEPTEMBERTÕL Budapesten: XIII. kerület, Pozsonyi út 4/b – Pedisuli – a Margit híd pesti hídfõjénél, a Jászai Mari térnél. Kedd este: 18.30-20.00. / szeptember 05-tõl Csütörtök este: 18.30-20.00. / szeptember 14-tõl XIII. kerület, Dagály utca 15. Csütörtök délelõtt: 9.00.-10.30. / szeptember 07-tõl Szentendrén: A Barcsay Általános Iskolában Szerda este: 18.00-19.30. / szeptember 13-tól Bejelentkezés és információ: Bhaktananada – telefon: 06 30 270 0470; E-mail: [email protected]

Szvámi Nirandzsanánanda

***

Ehhez szívesen és örömmel fogadunk minden adományt, támogatást és minden olyan ötletet, amelynek célja a rászoruló közösségek vagy egyének - támogatása. Csatlakozzon hozzánk, vegyen részt tevékenységeinkben, induljon el a legbiztosabb úton a magas szintû jóga felé! Tegye meg az elsõ lépést ma!

MAGAS SZINTÛ JÓGAGYAKORLATOK NEM CSAK HALADÓKNAK A jóga tudományának legmagasabb szintû gyakorlatai közé tartozik a karma jóga és a széva. Ezek a fogalmak olyan tevékenységeket jelentenek, amelyeket magas szintû tudatossággal végzünk anélkül, hogy ellenszolgáltatást vagy elismerést várnánk értük. A széva olyan tevékenység, amelyben a fókusz nem önmagunkon van, hanem másokat segítünk, rászorulókat támogatunk önzetlenül. A Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány fogyatékkal élõ gyermekeket támogat a Budapesthez közeli Csomádon, valamint Veszprémben. Ruhákat, játékokat, oktatási-, és gyógytorna segédeszközöket, számítógépeket gyûjtünk és ajánlunk fel nekik, valamint programokat is szervezünk számukra.

Keresse az Alapítványnál Sinkó Juditot. Telefon: 20 3457 757 E-mail: [email protected] Folyamatos jótékonysági tevékenységeinkhez továbbra is várjuk az anyagi támogatást az alábbi számlaszámra: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, Budapest Bank: 10102244 - 53191500 - 01000001 1

A szankalpa természete – Szvámi Anandakumar Szaraszvatí – A szankalpa egy választott elhatározás, amit a jóga nidra gyakorlata közben tesznek. Azt lehet mondani, hogy a jóga nidra fõ célja az ember szankalpájának megvalósítása. Akár igaznak gondoljuk akár nem, a szankalpának megvan a benne rejlõ képessége, hogy hatalmas erõt szabadítson fel azáltal, hogy tisztán meghatároz és fókuszál egy kiválasztott célra. Ennek hatása, hogy felébreszti a bennünk lévõ akaraterõt úgy, hogy egyesíti az éber tudatosságot a szunnyadó tudattalan erõkkel. Ez egy rövid kifejezés vagy mondat, tisztán és lényegretörõen megfogalmazva, amelyben minden egyes alkalommal ugyanazokat a szavakat használjuk, azért hogy egy pozitív változást hozzon az életünkben. Ekkor felmerül a fontos kérdés: hogyan válasszunk megfelelõ szankalpát? A szankalpát különbözõ nézõpontokból nézhetjük. Tegyük fel, hogy az élet olyan, mint egy folyó, amelyen át kell kelni. Onnan ahol most állunk, nem léphetünk át egyenesen, mert a folyó széles és az erõs árral szemben sem tudunk úszni. Ezért köveket keresünk a parton, melyeket egyesével lerakva, lépésrõl-lépésre biztonságosan átjuthatunk. Célunk, életünk célja: átjutni a folyón. Nagyon kevés ember tudja mi ez. Évekbe telhet, míg rájövünk. Majdnem minden ki, aki jógázni jött, felismeri, hogy próbál elérni valamit, de nem világos számára, hogy pontosan mi is az. Tehát az elsõ lépés: felismerni hol vagyunk most, hol állunk életünk folyójának partján, és aztán felismerni milyen változtatásokat kísérelhetünk meg, hogy elkezdjünk átkelni a folyón, hogy megtegyük az elsõ lépést. Ez rendszerint egy bizonyos negatív tulajdonság felismerését, csökkentését és eltávolítását jelenti, amelyrõl tudjuk, hogy visszatart minket, ahol egy uralkodó rossz szokás úgy mûködik, mint egy akadály az alapvetõ változás elõtt. Sok ember számára ez a kiindulópont. Ha ezt a negatív tulajdonságot sikeresen kezeltük és sikeresen bántunk vele, akkor már abban a helyzetben vagyunk, hogy felismerjünk egy pozitív változtatást, amit megtehetünk, hogy javítsuk életminõségünket. És ez a szankalpa következõ foka, ahol átalakíthatjuk életmódunkat, és viselkedésmódunkat a családdal, a barátokkal és a társadalommal.

Szankalpa Aztán mélyebbre és még pontosabban önmagunkba nézve, lehet bennünk egy bizonyos szunnyadó negatív tulajdonság, ami visszatartja vagy magába zárja rejtett képességeinket. Ezt akkor ismerjük fel, amikor a szankalpa még több erõvel telítõdik, mert ez a belsõ erõk, a tudatosság természete, hogy mindig egy pozitív megnyilvánulást próbál találni. De egy bizonyos korábbi minta, szamszkára vagy karma, ezt az erõt negatív megnyilvánulássá alakította vagy el lett fojtva és egyáltalán nem jut kifejezõdésre. Amikor a szankalpa ezen a szinten mûködik, az eddig természetes részünknek tekintett hozzáállásunknak, úgy látjuk, nem lesz többé valódi alapja. Ezután pedig hozzáállásunkban egy szemmel látható változás történik, ahonnan minden egészen másként látszik. Innentõl kezdve az életerõ fókusza meglehetõsen tisztává válik és az ember felismeri az erre az életre vonatkozó célját – ez az, amit mi a szankalpa alatt értünk. Ennek spontán módon kell jönnie, belülrõl, intuitív megértésként, onnan ahol természetünk, karakterünk, az ösvényünk és dharmánk harmóniában van. Itt való-

2

sul meg a szankalpa spirituális dimenziója. Habár így négy lépcsõt írtunk le: (i) rossz szokások kijavítása, (ii) életminõség és életmód javítása, (iii) valódi változás létrehozása személyiségünkben, és (iv) megvalósítása annak, amit próbálunk elérni ebben az életben – a szankalpa valójában mindig egy. De ahhoz, hogy felismerjük a szankalpa legmélyebb minõségét, lehet, hogy utunk során át kell mennünk néhány fokozaton, mint a köveken a folyón át, ahol minden következõ kõ az elõzõrõl elérhetõ. Azt mondják a szankalpát nem kell megváltoztatni addig, amíg meg nem valósul, de sokan nem tudják valójában mit akarnak és ezért valódi értelemben, nem ismerik a szankalpájukat. Így, ha az én eredeti szándékom, az hogy leszokjam a dohányzásról s ez nekem sikerül, a szankalpa – leszokni a dohányzásról – nyilvánvalóan meg fog változni. De valójában ez egy átmenet, (átlépés) egyik kõrõl a másikra, így most tehetünk egy magasabb elhatározást. És így tovább, amíg (folytatás a következõ oldalon)

a szankalpa valódi lényege meg nem valósul, amint a teljes perspektíva tisztábbá válik. Az út bármely pontjáról elindulha tunk, de a választás, hogy miféle szankalpát teszünk nagyon fontos és mindig azt kell célozza, hogy a legjobbat hozza ki belõlünk. Elõször kellõ idõt kell szentelni arra, hogy rájöjjünk milyen szinten vagyunk és mi a fontos nekünk jelenleg. Akár egy szokás, akár teljes személyiségünk megváltoztatása, ennek összhangban kell lennie személyiségünk természetével és ezért bensõnkbõl kell jönnie, nem pedig valami-

lyen sóvárgó gondolkodás vagy felszínes vágy eredménye. A szankalpa sikeréhez bizonyos feltételeknek teljesülniük kell. A szankalpa olyan, mint egy mag, amelynek hatalmas ereje lesz, de csak ha termékeny talajba vetik, gondozzák és ápolják naponta, azzal a belsõ bizonyossággal, hogy a mag, a maga idejében, meghozza gyümölcsét. Miután megtettük a szankalpát az elme mélyebb szinteken táplálja ezt. Amint a mag gyökerei mélyebbre mennek, az érzelmek olyan pozitív érzésként fejezik ki ezt, aminek hatalma és ereje van, a test vele együtt rezonál, és az intellektus nem kérdõjelezi

meg ezt - soha. A hit az, ahol a személyiségünk minden dimenziója harmóniában van, osztatlan és együtt mozog ugyanabba az irányba. Hogyan is ne sikerülne? Végül, a szankalpát nem csak szavakkal lehet befolyásolni. Vizualizálható szimbolikus képként, érezhetõ érzetként; ez felhozhat bizonyos érzéseket, amiknek felismerhetõ ereje van, vagy egyszerûen csak csendben tudjuk. Végül a szankalpa nem csak valami kellemes dolog, amit kimondasz két alkalommal háromszor yoga nidrában, hanem ez egy motiváló erõ, amit te megélsz és ami felé mozogsz állandóan, mindennap.

A jóga élménye – Szvámi Nirandzsanananda Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2004 január) – Mi a jóga? A helyes válasz az, hogy mi még mindig csak felfedezzük, hogy mi is a jóga. Ismerjük a hatha jóga, raja jóga, kriya jóga, kundalini jóga gyakorlatait és így tovább, de még nem fedeztük fel, hogy mi is a jóga. A szakirodalaom azt mondja, hogy a cél, a jóga beteljesülése a szamádhiban van. Mi a szamádhi? Meg lehet ezt az állapotot az intellektussal, logikával, racionalitással határozni? Vagy ez a létezés egy állapota? Jelenleg az azzá (megvilágosodottá) válás útján vagyunk, de csak ha elértük a létezés állapotát és azzá válunk, akkor leszünk képesek megérteni mit jelent a jóga. A jelenlegi megértésünk szerint a jóga az élet különbözõ minõségei felébresztésének, aktiválásának és ugyanakkor fejlesztésének is a folyamata. A jógában elõször erre összpontosítunk mielõtt még megpróbálnánk eléri a szamádhi állapotát. A szamádhi egy nagyon távoli valóság, egy nagyon távoli álom az életünkben. Ahhoz, hogy eljussunk arra a szintre nagyon sok feltételnek szükséges megfelelnünk, és sok elõkészületet kell megten nünk. Tehát nem a jóga céljáról beszélünk, hanem az elõkészületekrõl, amelyeket azért kell megtennünk, hogy megtapasztaljuk a jógát. Ezek az elõkészületek összhangba hozzák az életstílust és az életfolyamatot. Azért, hogy hallgatni tudjunk egy rádióállomást a jó frekvenciára kell hangolnunk. Ehhez hasonlóan ahhoz, hogy megértsünk valami transzcendentálist a

nem-transzcendentális elmével, erõfeszítéseket kell tennünk, hogy áthangoljuk az elme képességeit, abból a célból, hogy végül is transzcendentális létezõvé válhassunk.

A tudatosság és pozitivitás fejlesztése Az elsõ hangolás, amit a jógában el kell végeznünk az a tudatosság fejlesztése: lassan, fokozatosan, gyakorlatiasan terjeszszük a személyes tudatosság horizontját a magunkba zártságtól a nyitottság felé. A jóga második feltétele, hogy tudatába kerüljünk belsõ erõsségeinknek, és ne azonosuljunk a hétköznapi, szokásos gyengeségekkel. Az elme és a személyiség természete vagy hajlama amikor cselekszik a világban tamaszikus és radzsaszikus. Tamasz a kondicionált tudat, a kondicionált én, zárt elmével, amely nem fogad el semmi új értéket vagy elképzelést, nem nyitott új horizontokat, határokat felfedezni, hanem elégedett a saját ötlete ivel, hitével, rendszerével, gondolataival, életstílusával, stb. Radzsasz azt jelenti uralkodás, túlsúly, túl erõs meggyõzõdések, a saját igazam elõtérbe helyezése az ego, az énkép és a tekintély növelése érdekében. A tamaszikus és radzsaszikus viselkedés korlátolt és korlátozó. Nem teszi lehetõvé a mindent betöltõ self, azaz az önvaló megnyilvánulását. Ez látható az életünkben is. Ha van egy probléma, amely ál3

landóan a fejünkben jár, és mondjuk elmegyünk valahová, bár egy más, boldog környezetben leszünk, ugyanaz a gondolat, mint egy mágnes ott lesz a fejünkben. A probléma szívósan kitart és tudunk is róla. Így sohasem leszünk teljesen ott, ahol épp vagyunk. El leszünk különülve az eseménytõl, amelyen épp részt akarunk venni, csak hát nem tudunk.

Az érzékekkel való azonosulás csapdái A tamaszikus és radzsaszikus természet eme kondicionáltsága hívja életre az érzékekkel való azonosulást, és ez az érzéki azonosulás a probléma. A test a közvetítõ, amelynek segítségével kapcsolatba kerülünk a világgal, az érzékeken keresztül a tudatossal, a tudattalannal, az emlékekkel. Ezek a kapcsolódások váltják ki az elme és érzékek különbözõ megnyilvánulásait. Mindegyik azonos egyfajta hangulattal, amely szerint inkább emelkedettebb vagy depressziós hangulatban vagyunk, megelégedettek és boldogok, vagy frusztráltak és szorongóak. A hangulatnak megfelelõen változik a külvilággal való kapcsolatunk. Amikor boldogok vagyunk, a világot egy boldog helynek látjuk. Ha szomorúak vagyunk, a világot egy szörnyû helynek látjuk. Ez a hangulat az érzékekkel való teljes azonosulás és a rága és dvésa, a vonzás és taszítás megéléséhez vezet. A vágyott dologhoz való (folytatás a következõ oldalon)

vonzódással és el nem érésével pedig csak düh keletkezik. A Bhagavad Gítában ezt így határozzák meg (2:62-63): Egy dolog iránti vágy kötõdést ered ményez. A ki nem elégített kötõdés agresszióhoz, frusztrációhoz és dühhöz vezet. Amikor valaki dühöt, frusztrációt és agressziót tapasztal, akkor a bölcsesség elhomályosodik. Amikor a bölcsesség elhomályosodik a helyes döntés hozatal és a jót a rossztól való megkülönböztetés képessége szintén elhomályosodik.. Ha valaki nem tudja, mi a jó és mi a rossz az intellektus meghal. Az intellektus halála az egyén, a létezõ halála. Ez a Bhagavad Gíta tanítása.

gasabb tudatosságnak, amely az életünket irányítja. A nijamák: szaucsa (tisztaság): a test, tudat, beszéd, gondolat, cselekedet tisztasága. Szantósa – megelégedettség, a vágyak és érzékek mértékletessége. Tapaszja – vágy a változásra, késznek lenni arra, hogy bármilyen folyamaton átmenjünk azért, hogy változzunk, és jobbá váljunk

Kiegyensúlyozott bölcsesség Hát akkor mivé kellene válni? Az élet pozitív és felemelõ minõségeit fejlesztjük és azáltal, hogy az erõsségeinket és nem a gyengeségeinket kell fellelnünk elérhetünk a létezésnek egy pontjára, a sthita pradzsnahoz, a nyugodt bölcsességhez. A pradzsna bölcsesség, alkalmazott tudás. Sthita azt jelenti nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus. A Bhagavad Gíta második fejezetében Ardzsúna megkérdezi Krisnát: "Mi jellemzi azt a személyt, aki elérte a kiegyensúlyozott bölcsességet? Hogyan él a Földön, hogyan jár, gondolkodik, viselkedik és cselekszik egy ilyen tulajdonságokkal felruházott személy? Krisna nagyon egyszerû stílusban válaszolt: „Az a személy úgy járkál a Földön, mint te vagy én. Az a személy épp úgy eszik, mint te vagy én. Az a személy épp úgy alszik, mint te vagy én. Az egyetlen különbség az, hogy te azonosulsz a világgal, amaz pedig, aki stabil, nyugodt bölcsességgel bír, az önvalóval azonosul.” A világ a tamaszikus és radzsaszikus természetet jeleníti meg, az önvaló a szattvikus, fény természetet. Vagyis a pozitív tulajdonságokkal, erõsségekkel való azonosu lás a jóga második követelménye.

Jamák és nijamák – szattvára hangolódás Hogyan tudjuk a pozitív tulajdonságokat és hozzáállást ápolni és magunkévá tenni? A jamák és nijamák gyakorlásán keresztül. A jamák: szatja – igazság, áhimszá – nem-ártás, a személyiségbõl és az elmébõl hiányzik az ártás szándéka. Asztéja –nem vágyunk a szerzésre; aparigráhanem ragaszkodunk, és nem halmozunk; brahmacsárja – tudatában vagyunk a ma-

az életben. Szvadhjája – tudatában lenni hogyan van kölcsönhatásban a test, elme, érzékek és a magasabb tudatosság. Isvara pránidhána – az isteni akaratnak megfelelõen élni, hit az önvalóban. Akár Istenként határozod meg az önvalót, akár önmagadként, ez rajtad múlik. De létezel, tehát legyen hited ebben a létezésben, amely örökkévaló. Ha nem akarod azt a szót használni, hogy „Isten” vagy „én”, használd azt a szót, hogy „létezés”. Ezek a kulcsok, amelyekkel az emberi személyiséget a szattvára lehet hangolni. Ezek a kulcsok, amelyekkel az emberi személyiséget az áhimszára, szatjára, asztéjára, aparigráhára, stb. lehet hangolni. Mindezeknek a tulajdonságoknak a megvalósítása táplálni fogja a szellemet. Épp úgy, ahogy a testet az étel táplálja, a tudatot a boldogság, a szellemet pedig ezeknek a tulajdonságoknak a megfelelõ, pozitív, felemelõ kifejezõdése. Amikor valami jót teszel, hosszú ideig boldognak érzed magad. Spontán módon fellelkesült vagy, mindenféle külsõ segítség nélkül. Ez egy példa arra, hogyan tudja a pozitív, felemelõ minõség megváltoztatni és erõsíteni észlelésedet, motivációdat, kifejezésedet, kreativitásodat és hatékonyságodat. Ezért a jóga második követelménye az, hogy megtanuljuk kezelni a 4

tamaszikus és radzsaszikus minõséget és szattvára hangolódjunk.

Jóga – a valamivé válás folyamata A jóga a valamivé válás folyamata. Megpróbáljuk megtapasztalni ezt a valamivé válás folyamatát, amely a létezés egy olyan állapotához vezet, amelyben úgy létezünk, mint a mi igaz önmagunk, ahol az életünk szattvikus aspektusaival már azonosultunk. A valamivé válás folyamata során a hatha jóga, rádzsa jóga, karma jóga, bhakti jóga, kriya jóga, kundalini jóga, nada jóga, mantra jóga, laya jóga különbözõ módszereit, technikáit és gyakorlatait alkalmazzuk és még sok más jóga ösvényt, amely a tradícióban le van írva. A jóga ágai olyan gyakorlatokat tartalmaznak, amelyek elvezetnek minket annak a konkrét tulajdonságnak, képességnek, hatékonyságnak vagy kreativitásnak tökéletesítésére, amelyet önmagunkból hozunk fel. Ezt nem kívülrõl szerezzük meg. Egyszer megkérdeztek egy szobrászt: Hogyan faragsz ki egy gyönyörû szobrot egy puszta kõdarabból? A szobrász ezt válaszolta:"Az a gyönyörû elképzelés már benne volt a kõben. Én egyszerûen csak lefaragtam a szükségtelen darabokat." Ez a jógivá válás folyamata. Elkezdjük lefaragni életünkbõl, természetünkbõl, személyiségünkbõl a szükségtelen részeket, amelyek egy olyan kondicionáltságot hoznak létre, amely aztán hatalmába kerít, ural minden gondolatot, viselkedést, cselekedetet, amelyet véghezviszünk. Ez olyan, mint amikor a mágnes vonzza a vasreszeléket. A kondicionáltság az a mágnes, amely vonzza a gondolkodás, viselkedés, kifejezés, kommunikáció, vágyakozás, szeretem, nem-szeretem, boldogság, szomorúság, eufória és depresszió vasreszelékeit. Ez az, amit Szvámi Satyananda valaha régen úgy nevezett: "a salak eltávolítása". Faragd le a szükségtelent és nem kívánatosat. Tartsd meg, mûveld és fejleszd a kívánatosat. Tanulj meg alkalmazkodni, adaptálódni. Ilyen módon fejleszd ki a képességet, hogy felszámold a tamaszikus, radzsaszikus negatív benyomásokat, amelyek hozzákötnek a tudatosság durva anyagi síkjához és azonosulj inkább a belsõ intuícióval, amely a nyáján, az igazságon és a darmán, az erényen alapszik. Az emberi személyiség azon(módon való) fejlesztése, a szattva megteremtése, (folytatás a következõ oldalon)

életünkben a fény minõség elérése, jobb észlelés, jobb megértés és jobb kifejezõképesség a kezdete az emberi utazásnak.

Mi a hit? Miféle hitünk kell, hogy legyen az életben? Mi a fontosabb: a szerelem vagy a bizalom? Szerethetsz egy személyt anélkül is, hogy megbíznál benne. Nem szükséges, hogy a kettõ együtt járjon. Ez azt jelenti, hogy gondolsz a szeretetre, de nem adod magadból a teljeset. Ama teljesség a bizalom. Amikor megbízol valakiben az túl van a szereteten, mert ebben a bizalomban odaadtál valamit abból a teljességbõl és nincs korlát közted és a másik személy között. A szerelemben nincs teljes adás. Pontosabban az a szerelem válik a teljes rabszolgaság okává és további kondicionáltsághoz vezet. Úgy mûködik, mint egy közvetítõ közeg, ami felhozza a negatív minõségeket: féltékenységet, ragaszkodást, agressziót. A legtöbb ember ilyen módon tapasztalta meg a szerelmet. Hasonlóképpen a hit nem olyasmi, amivel kapcsolatban koncepciót lehet gyártani vagy intellektualizálni. Ez valami, ami neked van. Éppen úgy, ahogy ebben a testben ruháztak fel az élettel, ebben a testben felruháztak a hittel is. Az élet maga a hit. Senki sem született hit nélkül. A hited miatt élsz. De a hitet hamisan írták le és félremagyarázták, mint valaminek az elhelyezését valami-

lyen tárgyban, valamilyen edényben, valamilyen létezõben. Ez az, ahol a hit fogalma nem felel meg a róla alkotott elképzelésnek. A hit ártatlanságod kinyilvánítása bölcsességgel ötvözve és bizalommal valami iránt. Ennek a hitnek benned kell lennie, mert a bizalom önmagadban, az bizalom a tulajdonságaidban, amelyeket örököltél, mûvelsz és fejlesztesz. Ha azt akarod, hogy szeressenek légy kedves mindenkihez. Ha azt akarod, hogy utáljanak légy durva mindenkihez. Ez ilyen egyszerû. Ha valaki durva, azt nem lehet szeretni, nem számít milyen erõvel próbálkozunk. Ha valaki kedves, akkor erõlködés nélkül is van egy vonzódás és szeretet érzésünk. Hit önmagadban, hit abban, ami lehetsz, és ami vagy az elsõ lépés a hit mûvelésében. A hited, abban ami vagy az ego árnyéka és átszinezése nélküli kellene, hogy legyen, a kétség árnyéka nélkül, erõsséged, képességed, eredményeid arroganciája nélkül. Ez a feltétel. Klasszikus példa Hanumán a Ramajanában. A hõsök nagyon büszkék magukra. Hanuman volt a legnagyobb harcos, aki élt, de nem volt büszke bátorságára. Egyszer a tengerparton folyt egy beszélgetés arról, hogy ki tudja átszelni az óceánt. Egy majom azt mondta: „Fiatalabb koromban meg tudtam tenni, de kicsit már öreg vagyok.” Mi tükrözõdik ebben? A múlt büszkesége. Egy másik ezt mondta: „Én át tudom szelni, de nem tudom, hogy vissza tudok-e jönni újra.” Mi tükrözõdik itt?

Kétségek önmagamról. Valaki ezt mondta: „Eljutok majd félútig, ott meg elsüllyedek.” Mit tükröz ez? Kisebbségi érzést. Csak Hanumán ült csendben, szó nélkül. Janvant, az öreg medve megkérdezte tõle: „Miért vagy ilyen csendes? Mindannyiunk közül te vagy az egyetlen, aki oda-vissza át tudja szelni az óceánt. Te nem is tudod milyen erõd van. Kelj fel és próbáld meg.” Hanuman akkor szelíden és engedelmesen felállt, megpróbálta és sikerült neki. Ez az ártatlanság, amely bölcsességgel és teljes bizalmad adásával ötvözve együtt a hit. Következésképpen van egy régi mondás, hogy a hit hegyeket mozgat meg. A hit mûvelése az, hogy tudatába kerülünk önmagunknak a helyes perspektívából anélkül, hogy bármi is a pozitív vagy negatív oldalra lendítene minket. Képesek vagyunk fenntartani a harmóniát. Ezen harmónia fenntartását a Bhagavad Gítában úgy nevezik, hogy samatvam yoga ucchate – teljes teljesség, harmonikus teljesség. Mint spirituális keresõk ez az a cél, amelyet el kell érnünk az életben. Ez kell legyen a sankalpa, a fogadalom. Fejleszteni és mûvelni nem csak a hitet, hanem a bizalmat is, nem csak a bizalmat, de az erõt is, nem csak az erõt, hanem a bölcsességet is, nem csak a bölcsességet, hanem a megértést is, nem csak a megértést, hanem a tudatosságot is: a képességet arra, hogy lássunk. Ez a jóga teljes köre. (Ganga Darshan, 2003. április)

Csend – Szvámi Sívánanda Szaraszvatí tanításaiból – Az élet célja a csend. A csend Isten vagy Brahman nyelve. A béke - csend. A csend a szív nyelve. A csend a bölcsek nyelve. A csend roppant erõ. A csend ékesszólás. A csend hatalom. A csend élõ erõ. A csend az egyetlen valóság. Minden zajon és hangon túl a csend van, a legbensõbb lélek. A csend intuitív tapasztalat. Elcsendesedni annyi, mint Istenné válni. Nincs jobb gyógyító balzsam azok számára, akiknek valamilyen kudarc, csalódás vagy veszteség miatt sebzett a szívük, mint a csend. Az a csend, melyet mély alvás során élvezünk, vagy a csend, melyet az éjszaka kellõs közepén tapasztalunk, segít minket a csend óceánjának mibenlétét megérteni.

A fizikai hallgatás és a tudat csendje Hétköznapi értelemben a hallgatás nem más, mint nyugodtan ülni anélkül, hogy beszélnénk valakivel. Ha egy barátunk hosszú ideig nem ír nekünk, azt mondjuk: „A barátom hallgat. Nem tudom, miért.” Ha senki nem szólal meg egy nagy elõadó teremben, amikor egy izgalmas elõadást tartanak, azt mondjuk: „Amikor a filozófus tartotta az órát, akkora volt a csend, hogy egy gombostû leesését is meg lehetett volna hallani.” Ha a gyerekek nagyon hangosak az osztályban, a tanár azt mondja: 5

„Csendet kérek!” Ez mind a fizikai értelemben vett csend. Ha nem engedjük, hogy szemünk lássa a tárgyakat, ha visszavonjuk õket a tárgyakról a pratyahara gyakorlatának segítségével, akkor ez a szem csendje. Ha nem engedjük, hogy fülünk hangokat halljon, ez az adott érzékszerv csendje. Ha teljes böjtöt tartunk úgy, hogy akár csak egy csepp vizet is magunkhoz vennénk, ez a nyelv csendje. Ha nem végzünk semmilyen munkát, és három óra hosszat padmászanában ülünk, ez a kéz és a láb csendje. (folytatás a következõ oldalon)

Amire igazán szükségünk van, az a bugyborékoló, fortyogó tudat csendje. Tehetünk akár némasági fogadalmat, de a tudat akkor is folyamatosan képeket alkot. A csitta emlékképeket fog elõhívni. A képzelet, a gondolkodás, a reflexió és a tudat többi funkciója megállás nélkül megy tovább. Akkor hogyan tudunk igazi békét vagy csendet elérni? Az intellektusnak be kell szüntetnie mûködését. A belsõ asztrális érzékelésnek tökéletes nyugalomban kell lennie. A tudat valamennyi hullámának teljesen le kellene csillapodnia. A tudatnak a csend vagy Brahman óceánjában kellene pihennie. Csak ekkor tudjuk élvezni az igazi örökké tartó csendet.

Mauna, avagy némasági fogadalom A mauna némasági fogadalmat jelent. A mauna több fajtája létezik. A beszéd ellenõrzése a vang mauna. A fizikai tevékenység teljes felfüggesztése a kastha mauna. Nem szabad bólintani. Nem szabad írni sem, hogy gondolatainkat kifejezzük. Az elõzõek egyikében sincsenek azonban a tudati módosulások megszüntetve. A szusupti mauna a látottak egyformaságát, és a tudat nyugalmát jelenti azon elképzelés alapján, hogy az univerzum nem más, mint Brahman, miután biztosan ráébredtünk a világ illuzórikus jellegére. Brahmant maha maunának is nevezik, mivel õ a megtestesült csend. A maha mauna az igazi mauna. A beszéd csendje csupán segítség a maha mauna eléréséhez. A mentális csend messze magasabb szintû, mint a beszéd mauna.

A beszéd szerve A beszéd a maya veszélyes fegyvere, mellyel félrevezeti az embert, és megzavarja a tudatot. A beszédes emberek nem tudják élvezni a tudat békéjét, mivel a tudatuk állandóan kifelé irányul. Veszekedések és viták alakulnak ki e nyughatatlan érzékszerv játéka vagy bajkeverése folytán. A szavak olyanok, mint a nyilak. Megsértik mások érzéseit. A beszéd nagyon bajkeverõ, kellemetlen, féktelen és indulatos. Határozottan és fokozatosan meg kell fékezni. Amikor az ember elkezdi ellenõrzés alá vonni, megpróbál visszaütni. Legyünk bátrak! Ne engedjünk semmit kijönni a tudatból a beszéd szervén keresztül. Ha maunát tartunk, a zavaró tényezõk egy jelentõs forrását zártuk el. Ha a

beszéd ellenõrzött, a szem és a fül már könnyebben kontrollálható. Ha a beszédünket felügyelet alatt tudjuk tartani, már a tudat felét uraljuk.

A mauna gyakorlásának elõnyei Üres fecsegéssel és pletykálkodással energiát pocsékolunk el. A mauna megõrzi az energiát, és így több szellemi és fizikai munkát tudunk elvégezni. Sokat tudunk meditálni. Ez csodálatos nyugtató hatással van az agyra és az idegekre. A beszéd energiája lassan odzsasz saktivá, azaz spirituális energiává alakul, szublimálódik. A mauna fejleszti az akaratot, lefékezi a beszéd lendületét, és békét ad a tudatnak. A mauna nagy segítség az igazság észlelésében, és a düh féken tartásában. Az érzelmeink uralmunk alá kerülnek, és az izgatottság eltûnik. Ha az ember gyengélkedik, a mauna nagy békességet ad a tudatnak. Aki hallgat, békés, erõs és boldog lesz. A csendben bölcsesség van, szabadság, kiegyensúlyozottság, öröm és üdvösség.

Hogyan tartsunk maunát? Elfoglalt emberek naponta tartsanak maunát egy rövidebb, és vasárnaponként egy hosszabb idõre. Barátok és családtagok ne zavarjanak ilyenkor. Tudniuk kell, hogy ekkor és ekkor maunát tartunk. Használjuk ki ezt az idõszakot dzsapára és meditációra. Ha a hely nem alkalmas maunára, menjünk egy olyan elhagyatott helyre, ahol a barátaink nem tudnak meglátogatni bennünket. 6

Ha maunát akarunk tartani, foglaljuk el magunkat dzsapával, meditációval és mantra írással. Kerüljük mások társaságát. A beszéd energiáját szublimáljuk spirituális energiává, és hasznosítsuk a meditációban. Csak ilyen módon fogjuk élvezni a nyugalmat, a békességet és a belsõ spirituális erõt. A mauna ideje alatt ne olvassunk újságot. Az újságolvasás új életre kelti a világi szamszkárákat, és megzavarja tudatunk békéjét. Mauna közben ne írjunk túl sok cédulát, vagy írjunk az ujjunkkal az alkarunkra, hogy így fejezzük ki gondolatainkat másoknak. Ne nevessünk. Ezek mind megtörik a maunát és rosszabbak, mint a beszélgetés.

Néhány ötlet Amikor némasági fogadalmat teszünk, sose hangsúlyozzunk túl sokszor magunkban, hogy: „Nem beszélek.” Ez némi forróságot okoz az agyban, mert a tudat bosszút akar állni. Egyszerûen határozzuk el magunkat, és aztán maradjunk nyugodtak. Foglalkozzunk más dolgokkal. Ne gondoljunk állandóan arra, hogy „nem fogok beszélni, nem fogok beszélni”. Ha nekiállunk maunát tartani, kezdetben nehézségeink lesznek. A vrittik keményen támadni fognak. Különbözõ fajta gondolatok támadnak, és a némaság megtörésére akarnak kényszeríteni. Ezek mind a tudat üres képzelõdései és fortélyai. Foglaljuk le teljesen a tudatot. A beszélgetés és a társaság utáni vágy el fog halni. Megtaláljuk a békét. A mauna gyakorlása legyen fokozatos. Ha nehéznek találjuk hosszabb idõre (folytatás a következõ oldalon)

megtartani a maunát, vagy nem hasznosítjuk az idõt dzsapára és meditációra, szakítsuk meg rögtön. Ha a beszéd energiáját nem uraljuk, és nem hasznosítjuk megfelelõen spirituális tevékenységre, amikor ez az energia nem tökéletesen szublimálódott, akkor elkezd garázdálkodni és manifesztálódni, vagy kitör pl. „hu-hu-hu” hangok, különbözõ gesztusok vagy más hangok formájában. Ezáltal jóval nagyobb energiaveszteséget okoznak, mint egy normális beszélgetés. Érezzük meg, hogy a mauna megtartásából mennyi elõnyünk származik, és tapasztaljuk meg a nagyobb békét, belsõ erõt és örömöt. Csak ekkor fogjuk örö münket lelni a mauna megtartásában. Csak ekkor fogjuk megkísérelni, hogy ne beszéljünk egy szót sem. A szimplán után zásból vagy kényszerbõl magunkra erõ -

szakolt mauna nyugtalanná és komorrá tesz bennünket. Az erõltetett mauna csupán birkózás a tudattal. Erõlködés. A maunának magától kell jönnie; természetesnek kell lennie. Ha igaz módon élünk, a mauna magától jön. Csak ekkor lesz tökéletes a békénk.

A beszéd megfegyelmezése Próbáljunk megfontolt beszédû emberré válni. Szigorúan kerüljük a hosszú beszédet, a nagy beszédet, a túlzó beszédet, minden szükségtelen beszédet, az üres vitákat és szócséplést, és húzódjunk vissza a társaságtól, amennyire csak lehetséges. Ez már önmagában mauna. Figyeljünk minden szóra. Ez a legjobb fegyelmezés. A szó nagy erõ. Óvatosan bánjunk vele.

Ellenõrizzük beszédünket. Ne engedjük nyelvünket garázdálkodni. Ellenõrizzük szavainkat, mielõtt elhagyják ajkunkat. Keveset beszéljünk. Tanuljunk meg csöndben lenni. A hangzatos szavak kifárasztják a nyelvet; egyszerûen kimeríti maga a beszéd. Használjunk egyszerû szavakat, és õrizzük meg az energiánkat. Szenteljünk mind több és több idõt a belsõ életünkre, meditációra, elmélkedésre. Tisztítsuk meg a tudatot, és meditáljunk. Legyünk csendesek, s tudjuk, hogy mi vagyunk Isten. Csendesítsük le a tudatot. Csillapítsuk a bugyborékoló gondolatokat és a hullámzó érzelmeket. Merüljünk le mélyen szívünk legbelsõbb zugába, és élvezzük a nagylelkû csendet. Misztikus ez a csend. Lépjünk be a csendbe. Ismerjük meg a csendet. Legyünk a csend maga.

A jóga és a tantra – Szvámi Nirandzsanananda Szaraszvatí (Yoga Magazine, 2002 március) – Bár a jóga szélesebb körben elfogadott a világon, mint a tantra, tudnunk kell, hogy a jóga hajtása, része a tantrának. Ezért van az, hogy úgy találjuk, a tantra sok alkotóeleme, mint a mantra és a jantrán való koncentráció beépült a jógikus hagyományba. A jóga definíciója: megtapasztalni az egységet a test, a tudat és a szellem között. Ez a három tapasztalás szerves része az em beri fejlõdésnek. A jóga teljes rendszere hatalmas. Se gít megérteni, hogyan mûködik a fizikai test, és hogyan tudjuk a fizikai dimenzióban aktív energiákat csatornákban vezetni. Ez az annamája és prá namája kósa tudása. Segít megérteni a tudat különbözõ tulajdonságainak energiáit és funkcióit. Ez a manomája kósa tudása. Segít megérteni az embe ri tudatosságot, nem a korlátozott for májában, hanem kozmikus, univerzális formájában. Ez a vidzsnyánamája kósa tudása. És segít felismerni, hogy az igazi, lényegi természetünk nem korlá tozódik a világi, érzékszervi, érzéki ta pasztalásra, hanem van egy dimenzió, az érzékeken túl, ahol az emberi tuda tosság lehetõ legkedvezõbb, homogén és egységes formáját tapasztaljuk, ahol nem létezik a név, forma és idea világá hoz kapcsolódó fájdalom és szenvedés, ahol az üdv megértése, megtapasztalá -

sa és megélése történik. Ez az ánandamája kósa tudása. Azért, hogy bepillantást nyerhessünk az emberi tapasztalás eme különbözõ dimenzióiba a jóga különbözõ techni kákat használ. Néhány a sajátja, mások szülõjétõl, a Tantrából jönnek, mások pedig a Védanta és Számkja hagyományából. Valójában a jóga egy fonál, amely összeköti a különbözõ gondolatok, hagyományok és filozófiák rendszerét. Egy málának vannak önálló szemei, de ezek a szemek egy fonalra vannak felfûzve. Ehhez hasonlóan a Tantra, Számkja, Védanta és más filozófiákat úgy kezeljük, mint a saját jogán önálló és egyedi rendszereket. Ami hasznossá teszi õket az ember számára, az a jóga, amely összehozza õket és tiszta képet ad ezeknek a gondolkodási rendszereknek a hitérõl, filozófiájáról, technikáiról és alapelveirõl. Ezért helytelen azt gondolni, hogy a jóga egy független, önálló hitrendszer vagy filozófia, és ez nem szolgálja a jóga célját és szándékát sem.

Mantra A mantra célja, hogy a mentális di menziót felszabadítsa saját maga alkotta béklyóiból. Ez a mantra szó megha7

tározása. A mantra az az erõ, amely felszabadítja az elmét az illúzió és nem tudás hatalma alól és a tudatszintet magasabbra emeli, hogy az megtapasztalja igazi természetét. Ebben az értelemben a mantra összefüggésbe hozható a manomája kósa megvalósításával. Ezek nemcsak az erõ hangzásai vagy szavai, amelyek különbözõ istenségekhez kapcsolódnak. A mantráknak kü lönbözõ jelentései vannak, némelyikük jógikus mantra, mások egyetemes mantrák, megint mások vallásos mantrák. Ezeket a különbözõ gondo lattársításokat egy különleges személlyel, elképzeléssel vagy hittel kap csolatban hoztuk létre, de ezek a mantrák léteztek már azelõtt is, mielõtt képesek lettünk volna saját asszociációinkat megalkotni. A mantrákat minden kultúrában és hagyományban felismerték, legyen az hinduizmus, iszlám, kereszténység, védanta vagy számkja. A keresztény gondolkodás szerint kezdetben vala az ige és az ige Isten(nél) volt . Az ige a mantra. Az Upanisádok gondolkodása szerint ez az OM. A Mandúkja Upanisád így írja az elsõ slókában (versben): „A szó OM, a legelsõ hang, amely képviseli a múltat, jelent, jövõt, (folytatás a következõ oldalon)

a végest és a vég nélkülit.” Ez néhány sajátossága az OM hangnak. Ilyen módon, ha bármelyik hagyományt vesz szük, azt találjuk, hogy a mantra fogalma már létezett mielõtt az emberi lény megteremtõdött volna ezen a földön. A mantra képviseli az isteni, kozmikus erõt, az átalakító, emberfölötti erõt. A szavak mindig közvetítenek egy jelentést. A hangok mindig közve títenek egy jelentést, van egy bizonyos hangmagasságuk, frekvenciájuk és rez gésük. Ezt a hangmagasságot, frekven ciát és rezgést az emberi tudat megér ti, nemcsak intellektuálisan, hanem pszichikusan is. Az emberek elkövetik azt a hibát, hogy mindent megpróbálnak racionalizálni az intellektuson ke resztül. Ez a legnagyobb hiba, amit emberi lény elkövethet. Az intellektus csak egy alkotóeleme a tudatnak. Na gyon sok összetevõje és tulajdonsága van a tudatnak, amely fogadja, szûri és feldolgozza az információt, amelyet az egyén szavak formájában, rezgés for májában, a létezõ környezet formájá ban kap. Tehát az, amit hangsúlyoz nunk kell az az, hogy a mantrák na gyon erõteljes átalakító tényezõk.

Jantra A jantrák szintén a mély tudattalan na gyon erõteljes szimbólumai, a pszichikus személyiség szimbólumai. Épp úgy, ahogy a tudatos elme képzeteit összekapcsolhatjuk a világban minket körülvevõ tárgyakkal, hasonlóképpen a jantrák jelentik azokat szimbólumokat és képzeteket, amelyek a teremtés vele járói, amelyek az emberi tudat archetípusai, és amelyek az emberi tudat növekedését, fejlõdését fejezik ki. Nem sok munkát végeztek annak érdekében, hogy a jantrák valódi jelentését meg értsük, mert jelen állapotunkban a tudásunk korlátozott. A jantrák valódi szimbólumok, amelyek összekötik az egyéni és a kozmikus tudatosságot. A jantrák közvetítõ közegek, amelyeken keresztül megtapasztalhatjuk a transz cendentális tudatosságot. A jantra használata a jógában a vidzsnyánamája kósa megvalósításához vezet. A tantra feltétlenül a jóga apja, de sajnos a tantrát is félreértik a mai társadalmi rendszerekben és a mai hitrendszereken keresztül. Degenerálódás következett be a hitrendszereinkben és

ez érvényes mindenre az életben. Nem vagyunk képesek megismerni a vallások lényegét, a filozófiák lényegét, még ara sem vagyunk képesek, hogy normális emberi kapcsolatokat megéljünk. A mi hitrendszerünk az egyén körül forog – amit „Én” hiszek, igaznak – ennyi az egész. Nem kerül többé elfogadásra, ami valódi és egyetemesen alkalmazható, csak azt fogadjuk el, amit "Én" érzek megfelelõnek a magam számára és semmi többet ennél. Az önmagunk által létrehozott egyensúlytalanság, diszharmónia és önzés miatt nem vagyunk képesek belelátni a látszat mögötti valóságba. Ez történt a tantrával. Sok ember manapság úgy gondol a tantrára, mint egy olyan gyakorlatra, amelyhez hozzátartozik a borivás, húsevés, szexuális kapcsolatok létesítése, mantrák és jantrák alkalmazása azért, hogy másokat ellenõrizzünk és manipuláljunk. Az emberek a tantrát a mágiával hozzák összefüggésbe – jóval és rosszal – attól függõen, mire használják. Azonban a

8

tantrának három aspektusa van: szattvikus, radzsaszikus és tamaszikus. A tamaszikus tantra a manipulációval és a hatalommal társítható. A radzsaszikus tantra a személyes kivetí tésekkel. A szattvikus tantra pedig csak egy eszköz ahhoz, hogy az ember túl lépje saját korlátait. Sajnos a mai világban a tamaszikus tantra az, amelyet tantraként ismernek el. A szattvikus tantra az érdemleges, de nagyon kevés ember tud róla. Mindazonáltal a jóga a tantra része. Valójában van egy rendszer a tantrában, amelyet jógacsárának hívnak, ami azt jelenti a jógikus utat élni. Minden jóga gyakorlat, legyen az hatha, rádzsa, Patandzsáli jógája, Sívananda jógája, Szatjananda vagy Ijengar jóga rendszere, mind a jógacsára kategóriájába esnek. Az idõk fo lyamán, ahogy az emberi tudatosság szintje emelkedik majd talán a tantra igazi tanításai is újra napvilágra kerül nek. De addig a jóga megértését kell tökéletesítenünk. (Ganga Darshan, 1998. január 31.)