Satyananda Yoga Hírlevél 2006. május 23.
IV. évfolyam, 5. szám
Hírek, felhívások Megjelent a nagy jógakönyv, a világ elsõ jógagyetemének gyakorlati tankönyve magyarul!
A téma: Egy nap Szatjánanda Jóga gyakorlás Sn Atmatattwával és Achyutanandával a Bihar Yoga Bharati – a világ elsõ jógaegyeteme – tanáraival. A program: Ászana, pránájáma, elõadás, meditáció, jóga nidra, kirtan. Helyszín: Veszprém, Veszprémi Középiskolai Kollégium Nagyterme, Stadion út 20. Idõpont: 2006. június 21. szerda 10.00–17.00.
SZVÁMI SZATJÁNANDA SZARASZVATÍ: ÁSZANA PRÁNÁJÁMA MUDRÁ BANDHA Megjelent Szvámi Szatjánan-da Szaraszvatí, a világhírû Bihar School of Yoga alapítójának könyve az Ászana Pránájáma Mudrá Bandha magyarul. E könyv nemzetközi szinten mértékadónak tekintett, elismert mû. Tankönyvkényt használható tanításhoz és tanuláshoz egyaránt. Részletes útmutatást ad a hatha jóga rendszer legegyszerûbb gyakorlataitól a legbonyolultabbakig. Minden gyakorlat képpel illusztrált. A szöveg részletesen taglalja az egyes gyakorlatok jótékony hatásait és az ellenjavallatokat, alapvetõ élettani ismereteket ad, és bemutatja a csakra rendszert is. Terápiás jegyzéket is tartalmaz, amely a különbözõ betegségek jógikus kezelésének módszerit tartalmazza. A könyv megrendelhetõ az interneten a www.nagyjogakonyv.hu oldalon. 2006 júniusától megvásárolható az alábbi kiadóknál: Terebess kiadó: www.terebess.hu Filosz Kiadó: Budapest, 1067 Oktogon tér 3. III/5. A könyv kiadója a Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány ezúton fejezi ki köszönetét az alábbi személyeknek, akik önzetlen segítségükkel hozzájárultak a könyv megjelentetéséhez: Antal Csaba, Áprili Zoltán, Bogár Ákos, Borszéki György, Fajd Ernõ, Galkó Balázs, György Judit, Hankó András, Holló Imola, Herendi László, Irtl Melinda, Mahelszki Marianna, Dr. Malatinszky Judit, Dr. Pressing Lajos, Selmeci Csongor, Simányi András, Sinkó Judit, Szentkúti Anna, Varga István, Vígh Márta
***
Egyéb nyári programok Június 9–11: Dr. Rishi Vivekananda, a Bihar Yoga Bharati a világ elsõ jógaegyeteme - nagykövete, világhírû pszichiáterjógi három napos szemináriuma Dobogókõn. A téma: „Az emberi személyiség fejlesztése a jógával” Június 24–július 1.: Szatjánanda Jóga nyári tábor Sn. Atmatattwa és Achyutananda, a Bihar Yoga Bharati – a világ elsõ jógaegyeteme – tanárai vezetésével Dobogókõn. A téma: Az Antar Mauna, a belsõ csend meditációs gyakorlata. A drasta – szemtanú – kifejlesztése önmagunkban, valamint az elme és az érzelmek kezelése. ***
Utazás Indiába novemberben Az Alapítvány 2006 novemberében utazást szervez Indiába, Szvámi Szatjánanda asramjába, amelynek célja a részvétel a Szat Csandi Mahajagján. Az eseményrõl lásd a cikket e számban. Az utazás részletei és jelentkezés az interneten: www.satyananda.hu ***
***
Felhívás
Kiemelkedõ programok vidéki városokban
Az Alapítvány 2006 júniusában kirándulást szervez a veszprémi Kozmucza Flóra állami gondozottak iskolája tanulói részére Budapestre. Fogyatékos gyermekekrõl van szó, akik még nem jártak a fõvárosban. A program: Parlament, Budai Vár, Jövõ Háza. A kirándulás útiköltségének elõteremtéséhez – buszbérlés – továbbra is keressük az anyagi segítséget, amelyet az alábbi számlaszámra várunk: Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány, Budapest Bank: 10102244 - 53191500 - 01000001 Egyúttal ezúton is köszönjük a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak a program megvalósításához.
Június 18., Pécs: Bevezetés a Szatjánanda Jóga rendszerbe A téma: Egy nap Szatjánanda Jóga gyakorlás Sn Atmatattwával és Achyutanandával a Bihar Yoga Bharati - a világ elsõ jógaegyeteme - tanáraival. A program: Ászana, pránájáma, elõadás, meditáció, jóga nidra, kirtan. Helyszín: Pécs, Uránváros, Éltes Mátyás Általános Iskola Idõpont: 2006. június 18. vasárnap 10.00–16.00. Június 21, Veszprém: Bevezetés a Szatjánanda Jóga rendszerbe 1
Meditáció – Szvámi Sivánanda Szaraszvatí tanításaiból – Ha meg akarunk szabadulni a szamszára, a világi élet fájdalmaitól és szenvedéseitõl, a meditációt kell gyakorolnunk. A meditáció az isteniséghez vezetõ ösvény. Ez a fenséges út Brahman királyságába. Ez az a titokzatos létra, mely a tévedéstõl az igazságig, a sötétségtõl a fényig, a fájdalomtól a boldogságig, a nyughatatlanságtól a maradandó békességig, a tudatlanságtól a bölcsességig, a halandóságtól a halhatatlanságig ér. A meditáció az én megismeréséhez vezet, ami örökös békét idéz elõ. A rendszeres meditáció megnyitja az intuitív tudáshoz vezetõ utat, és nyugodttá és szilárddá teszi a tudatot. A meditáció tiszta és erõs gondolatokat fejleszt. A mentális képek világosak és jól meghatározottak. A jó gondolatok alapokon nyugszanak. A gondolatok letisztulásával eltûnik a zavarodottság, megszûnnek a kételyek. Érezni fogjuk, hogyan lépjünk fel a spirituális létra következõ fokára. Ha éjjel felhúzunk egy órát, az folyamatosan fog járni 24 órán keresztül. Éppen így, ha egy-két óra hosszat meditálunk a brahmamuhurta alatt (napkelte elõtt másfél órával), egész nap teljes békében leszünk képesek dolgozni. Semmi nem tudja megzavarni tudatunkat. Az egész szervezet spirituális rezgésekkel töltõdik fel. A meditáció erõteljes frissítõ módszer. A szent rezgések áthatják a test valamennyi sejtjét, és meggyógyítják azok betegségeit. A meditáció alatt ébredõ erõsen nyugtató hullámok jó hatást gyakorolnak a tudatra és az idegekre. Ha naponta tudunk fél órát meditálni, képesek leszünk békésen és spirituális erõvel megvívni a mindennapi élet csatáit. Amikor különbözõ, sajátságos természetû tudatállapotokban kell intézni dolgainkat a napi életben, merítsünk erõt és békét a meditációból, és nem fogunk aggódni, nyugtalankodni. Amikor leülünk meditálni, a világi gondolatok valamennyi fajtája felbukkan a tudatunkban; ez megzavarja meditációnkat. Meglepõdünk. Régi gondolatok, múltbeli élvezetek régi emlékei bugyognak fel, és kényszerítik a tudatot, hogy elkóboroljon mindenféle irányba. A tudatalattin belüli emlékek és gondolatok
hatalmas raktárának csapóajtaja felnyílik, és ezek a gondolatok szakadatlan áradatban ömlenek kifelé. Minél inkább megpróbáljuk õket csillapítani, annál jobban bugyognak felfelé. De ez ne szegje kedvünket. Rendszeres és állandó meditációval meg tudjuk tisztítani a tudatalattit, és eképpen ellenõrizni tudjuk
Szvámi Nirandzsanánanda a gondolatokat és emlékeket. A meditáció tüze kiéget minden gondolatot. Legyünk biztosak ebben. Ha a gondolatok nagyon zavarnak minket, ne nyomjuk el õket erõvel. Viselkedjünk csupán csendes szemlélõként, mint a moziban. A gondolatok fokozatosan alábbhagynak. Akkor rendszeres, csendes meditációval gyökerestül el kell távolítani õket. A meditáció gyakorlatának állandónak kell lennie. Ha csak hébe-hóba, napi néhány percet gyakoroljuk a meditációt, nem leszünk képesek semmilyen kézzel fogható eredményt elérni a jógában. A tudat hasonlatos a higanyhoz, mivel sugarai szétszóródnak a különbözõ
2
tárgyakon. Hasonlatos egy majomhoz, mert ugyanúgy ide-oda ugrál egyik tárgyról a másikra. Hasonló egy tomboló elefánthoz szenvedélyes hevessége miatt. Úgy is nevezik, hogy "nagy madár", mert ugrál egyik tárgyról a másikra, mint ahogy egy madár ugrik egyik ágról a másikra, egyik fáról a másikra. A szenvedélynélküliségen, a pratjáhárán és a koncentráció gyakorlatán keresztül az ide-oda mozgó tudat szétszóródó sugarai lassan összegyûlnek. Állhatatos gyakorlással a tudat egyhegyûvé lesz. A koncentráció alatt a tudat nyugodttá, derûssé és szilárddá válik. A tudat különbözõ sugarai összegyûlnek, és a meditáció tárgyára összpontosulnak. A tudat nem hányódik tovább öszsze-vissza. Összes energiája arra az egy gondolatra koncentrálódik. Az érzékek lecsendesednek. A tudat teljes ellenõrzését csak akkor érhetjük el, ha az összes gondolathullámot alaposan, gyökerestül irtjuk ki. Miután megvalósítottuk az egyhegyûséget, el kell érnünk a teljes önuralmat. Ebben az állapotban valamennyi módosulás teljesen eltûnik. A tudat egészen üressé válik. A meditációban új barázdák formálódnak az agyban, és a tudat felfelé mozog az új szellemi nyomvonalakon. Kezdeti stádiumban a koncentráció gyakorlata fárasztó. A kezdõk a meditációból visszaesnek a régi "kerékvágásba". Ilyenkor újból és újból fel kell emelniük a tudatukat. A koncentráció megtisztítja és nyugtatja a háborgó érzelmeket, erõsíti a gondolatok áramát, és letisztítja a gondolatokat. Meditációban ne erõltessük a szemünket. Ne erõltessük az agyunkat. Ne küzd jünk, ne birkózzunk a tudattal. Ez súlyos tévedés lenne. Sok kezdõ meditáló elköveti ezt a komoly hibát. Ez az oka annak, hogy könnyen elfáradnak. Ne tegyünk erõszakos kísérleteket a tudat ellenõrzésére, sõt inkább hagyjunk neki egy kis szabadságot egy darabig, engedjünk futkározni, míg kimerül az erõlködésben. A tudat kezdetben úgy ugrál, mint egy idomítatlan majom. Aztán fokozatosan lelassul. Akkor már a meditáció tárgyára tudjuk rögzíteni tudatunkat. (folytatás a következõ oldalon)
Rendszeres és állandó meditációval meg tudjuk tisztítani a tudatalattit, és ellenõrizni tudjuk valamennyi gondolatunkat és emlékeinket. A meditáció úgy mûködik, mint a dinamit, felrobbantja a tudatalattiban lévõ gondolatokat és emlékeket. Ha a gondolatok nagyon zavarnak minket, ne nyomjuk el õket erõvel. Viselkedjünk csupán csendes
szemlélõként. Akkor fokozatosan alábbhagynak. Ezután próbáljuk meg kigyomlálni õket rendszeres, csendes meditációval. A meditáció sok spirituális erõt, békét, új életkedvet és vitalitást ad. Ez a legjobb mentális frissítõszer. Ha a meditáló gyakran lesz ingerült, ez azt mutatja, hogy még nem igazán jó a zavartalan,
megszakítások nélküli meditációban. Próbáljunk meg mindent tõlünk telhetõt a higgadt, derûs tudat megõrzéséért. A meditáció csak nyugodt tudat esetén tud elõre haladni. A rendszeres meditáció erõs szellemi erõdítményt emel, és olyan mágneses aurát teremt körülöttünk, melyen még a legnagyobb gonoszság sem tud áthatolni.
Szat Csandi Mahajagja Az alábbi írás az idei esztendõ egyik legfontosabb és legkiemelkedõbb eseményére utal. 2006. november 21–25. között Indiában, Szvámi Szatjánanda jóga asramjában kerül megrendezésre a Szat Csandi Mahajagja. Az Alapítványunk idén is közös utazást szervez a programra. A részvételt szívbõl ajánljuk mindenkinek. „A Szita Kaljanam egy távoli múltban történt szakrális esemény felidézése; azt a napot ünnepli, amikor Lord Ráma és Szita összeházasodtak. Ez eredetileg korszakokkal ezelõtt történt, de a mai napig megemlékezünk róla a szent Margasirsa hónap 5. napján, az indiai holdnaptár alapján. Ez nagyjából november, december környéke a Gergely naptár szerint. A Szita Kaljanam az adás ideje, és az osztozásé az örömben, a boldogságban és jólétben a rászoruló és segítséget igénylõ embertársainkkal.
A jagja célja Azért tartok jagjákat, hogy kedvezõ körülményeket, spirituális aurát és spirituális teret hozzak létre, mint amilyet egy templomban vagy szent helyen találhatsz. A jagja nem elõadás. Nem is jóga szeminárium, és a célja nem a szórakoztatás. A szórakoztatás soha nem volt az életem útja. Sok dolog létezik, amit arra találtak ki, hogy jól érezd magad. Hidegben jól érzed magad a központi fûtéses szobádban. Nagy melegben pedig a légkondicionált szobában. Nagy nyugalomban érzed magad egy ötcsillagos szállodában, amikor whiskyt kortyolgatsz. Oly sok dolog van,
Szvámi Szatjánanda amitõl jól érzed magad. Akkor ezért miért jönnél ide? Nem azért jössz ide, hogy jól érezd magad, hanem hogy jóvá válj. Az elmének békéssé kell válnia. Ha a gyereked beteg, meg kell gyógyulnia. Ha üzleti gondjaid vannak, meg kell oldódniuk. Ha bármilyen problémád van az életben, meg kell oldódniuk. A cél az, hogy segítsek neked megszabadulni a problémáidtól, hogy békében, jólétben és jó egészségben élj. A jószerencséden múlik, hogy részt vehetsz ezen a jagján.” Idézet Szvámi Szatjánanda szatszangjából a Szita Kaljanam alatt tartott jagja során, 1999-ben, a Paramahamsza Alakh Barában, Rikhiában.
3
*** A jagja nem csak egy szertartás. Tüzet gyújtani és mantrákat kántálni még nem jagja. Az sokkal több annál. Hogy a jagja hatékony legyen, és hogy minden jótékony hatását élvezzük, ahhoz bele kell tennünk szívünket, lelkünket. Ezért annyira erõteljesek a jagják, amelyeket risik, múnik és megvilágosodott szentek tartanak. Mert csak õk képesek arra a teljes énkivetítésre, amelyet a jagja megkövetel. Olyan, mintha az életet öntenék a jagjába tökéletes jelenlétük által. A 21. században, amikor a világ rendjét felváltotta a világ rendetlensé(folytatás a következõ oldalon)
ge, összevisszasága, a jagják megtartása fontos tetté válik a harmónia visszaállítása érdekében. Ez nem vallás. Ez az élet tudása és azé, hogy hogyan éljünk. Ez nem vallási szertartás, hogy megidézzünk istenségeket és istennõket. Ez egy folyamat, amelyen keresztül megismerheted magad, és kapcsolatba léphetsz a belsõddel. Egy lehetõség az emberi élet beteljesítésére, ami Önmagad felismerése. A jagja végrehajtása az egyetemes szeretet és együttérzés tette. Egyetemes, mert nem korlátozott. Elér mindenhova, ami élõ és élettelen, ami megtestesült, és ami nem. A szeretet tette, mert emlékeztet bennünket arra, ami az életet adta nekünk, és hálát adhatunk a lehetõségért, hogy élhetjük. A kölcsön visszafizetésének folyamata a Természetnek azért, hogy táplált és nevelt bennünket e gyönyörû földön. És ki nem mondott köszönet mindazért, amit kaptunk tõle. Ez az igazi könyörület; visszaadni, amit kaptál. Viszonzásul ez az emelkedett emlékezet újra táplál bennünket, és megadja a képességet, hogy könnyedén és ragyogóan elérjük céljainkat. Eképpen a létezéssel való kapcsolatunk egyre mélyebbé válik, az elkötelezettségek erõsödnek. A jagjának három aspektusa van. Ha a háromból egy is hiányzik, a jagja nem teljes. Az elsõ maga a szertartás, ami magába foglalja a jagja helyszínének feldíszítését, a magasabb erõk megidézését a mantrák kántálásán keresztül, a tûz lángra lobbantását, és az áldozatok felajánlását neki. A második a szatszang, vagy találkozás szádhukkal és szentekkel. Az Igazság meghallgatása az szatszang. Az Igazságban való jelenlét az szatszang. Képesnek lenni az Igazság elviselésére az szatszang. Ez lényeges része a jagjának. A harmadik a dán. A dán annyit jelent, odaadni, átadni, ami a hozzád tartozik. A jagja dán nélkül olyan, mint a menyasszony esküvõi ruha nélkül. A dán folyamata megdicsõíti a jagját. Ez a hab a tortán. A jagján a felajánlások ezerszeres jutalmat hoznak ebben az életben és utána. A dán nem pusztán jótékonyságot és alamizsnát jelent. Amikor felajánlasz egy ajándékot valakinek, aki nincs rászorulva, az is dán. Olyasvalakinek adni, aki rászorul, az jótékonyság. Olyasvalakinek adni, aki nincs rászorulva, az ajándék. Királyok és uralkodók is bõségesen kaptak dánt a risiktõl a jagják során. Nem csak a szegények, de minden-
ki kaphat dánt a jagján. Ez a jagja prasádja (ajándék). A jagja folyamata azért olyan csábító, mert tiszta és egyszerû. Harmóniában van a Természettel és teremtményével. A tisztaság és egyszerûség alapvetõ elemei a jagjának. Hogy megõrizzék a tisztaságot és az egyszerûséget, a jagják nagyon szakmai tudománnyá fejlõdtek. Ahogy a modern tudósok az anyagot fejlesztették, hogy rakétákat és mûholdakat hozzanak létre, ugyanúgy a jagja kifinomult és csiszolt tudománya is létrehoz egy lézerirányítású rakétát, amelynek mozgása nem korlátozott ebben a birodalomban, hanem ezen messze túl halad. Az egyetlen különbség, hogy a jagja rakéta szeretetbõl és könyörületbõl készül, és nem gyûlöletbõl és pusztításból. Ez egy jóindulatú rakéta, nem rosszindulatú. Ez a rakéta nem hoz pusztítást. Ez újraéleszt, nem kiolt. A jagja a bhakti, avagy tiszta önfeláldozás folyamata. A romlatlan erõ, ami arról ismert, hogy csodákat tesz, megváltoztat eseményeket, megsemmisít balsorsokat, látóvá teszi a vakot, hallóvá a süketet, járóvá a bénát, beszélõvé a némát. A bhaktiban nincs helye a kételkedésnek. Milyen nehéz a bhaktit érezni valamiért, amit soha nem láttál. A bhakti a hiten alapul. A hit, hogy amit soha nem láttál, az ott van melletted, és gondodat viseli minden egyes lélegzetvétellel.
4
A jagját, amit itt tartunk, a Kozmikus Anyának, Dévi Csandinak ajánljuk. Õ, akit Ádi Guru Sankaracsarja megénekelt egy versben, amit a szépségnek, Szaundarja Lahirínek dedikált. Akinek könyörületes pillantásáért még Brahma, Visnu és Mahes is esedezett. Kula Kundaliníként mindannyiunkban ott van. Õt idézzük meg a Szita Kaljanam fõ vendégeként, hogy elhalmozzon áldásaival Szita és Ráma esküvõi szertartása során. A jagja 19-én éri el a csúcspontját, ami a Vivah Pancsamí napja. Az a nap, amikor Szita és Lord Ráma egyesültek a nászban korszakokkal ezelõtt. Azt mondják, amikor összeházasodtak, még az Idõ is megállt, és nézte a lenyûgözõ eseményt. Ezt az idõtlen eseményt elevenítjük fel itt, az Alakh Barában, Rikhiában, hogy mindannyian részesülhessünk az egyesülés pillanatának jótékony hatásaiból. A meghívás mindenkinek szól, ezért feltétlenül gyere el. Jószerencsét jelent, ha valaki jelen lehet egy ilyen eseményen. Nyugodtan nevezhetjük az élet nagy lehetõségének. Értékes pillanatok, amelyek segíthetnek, hogy végighajózzunk az életen, és biztonságban átjussunk a túlpartra. Találkozunk a Szita Kaljanam alatt. Namó Narajan Szvámi Szatjánanda
A guru kegyelme – Szvámi Nirandzsanánanda Szaraszvatí –
Szvámi Nirandzsanánanda Mi a guru kripa? Mik az elõfeltételei az elnyerésének? Mik történnek utána, és miért nem tart tovább a guru kegyelme/áldása? A guru áldása csak addig tart, ameddig megnyitod magad a kegyelem befogadására. Abban a pillanatban, ahogy bezárod magad, véget ér. Megtölthetsz vizelettel egy üveget, bedugaszolhatod, és a Gangesz közepére helyezheted évezredekre abban a hitben, hogy a Gangesz megtisztítja a vizeletet a palackban, de amikor kiveszed és eltávolítod a dugót, a folyadék a belsejében még mindig az ezer éves amaróli lesz. Azonban, ha megtöltöd a palackot vizelettel, nyitva hagyod, és úgy rakod a vízbe, egy nap tisztára lesz mosva, és nyoma sem lesz benne az amarólinak. A személyiségedre melyik üveg illik? Zárt vagy nyitott? Ez nem vicc. Mindannyian bepalackozzuk magunkat, és nincs meg a képességünk, hogy kihúzzuk a dugót. Az tény, hogy a gurut a saját elvárásaid, vágyaid és benyomásaid alapján szeretnéd látni, és nem fogadod el a gurut olyannak, amilyen. Ha ilyen a menta-
litás, akkor hogyan nyithatnánk meg magunkat és fogadhatnánk a kegyelmet? Az Istennel való kapcsolat is hasonló. Azt mondjuk Istennek: „Te vagy a mester, légy a szolgám, és teljesítsd a parancsaimat.” Parancsolgatunk Istennek, hogy segítsen a gonjainkon, hogy segítsen ennek vagy annak a személynek a problémáján, hogy segítsen a betegségen vagy az idegösszeomláson, vagy hogy segítsen gyermekhez valakit. Így viszonyulunk Istenhez. „Ó Istenem, Te vagy a mester, de kérlek, teljesítsd a kívánságom, és segítsd A, B, C, D -t, a nagybátyámat, az unokaöcsémet, a gyermekemet, a barátomat, meg ezt, meg azt.” Így imádkozva várjuk, hogy ránk szálljon a kegyelem. A guru kegyelme vagy Isten kegyelme nem száll ránk, amíg az ahamkara, vagy egó nem teljesen önzetlen. Az egó önzetlen kifejezéséért elõször a személyiség és az emberi természet szennyezõdéseit kell eltávolítani. Ez nem könnyû folyamat. Az emberek azt mondják „Önátadás”. Az önátadás nem egyszerû. Az emberek azt mondják "Szeretet". A szeretet nem egyszerû. Az emberek azt mondják „Engedelmesség”. Az engedelmesség nem könnyû. Az emberek azt mondják" Legyenek tiszta szándékaid". Még ez sem könnyû. Az életben semmi sem egyszerû. Tenni kell azért, hogy a dolgok megtörténjenek. Tenni kell azért, hogy megtisztítsuk magunkat, és megnyissuk a csatornát, amelyen keresztül a kegyelem megérkezhet. A csatorna, amely megnyílik, az õszinteség csatornája. A csatorna, amely megnyitja a kegyelem áramlását, az ártatlanság csatornája. Az a szádhana, a spirituális gyakorlat, hogy megtanulunk ártatlannak alázatosnak, egyszerûnek, gátlásoktól mentesnek lenni, a tréning, hogy képessé váljunk Isten kegyelmét vagy a guru ke-
5
gyelmét befogadni. Ez sokkal komplexebb és bonyolultabb, mint bármelyik jóga gyakorlat, amelyben valaki tökéletessé válhat. Óriási büszkeség tölt el a fejenállást, a kerék pózt vagy a páva pózt végrehajtva. Miért nem tekintjük egyenlõ büszkeséggel, ha képesek vagyunk jó munkát végezni magunkon, az elménkkel, az egónkkal? Ezért, noha a guru vagy Isten kegyelmérõl beszélünk, ezek nagyon távoli valóságok az életünkben. Törekedni kell arra, hogy megtisztítsuk az elmét a ragától és a dvésától, vagyis az élményektõl, melyek élvezetet, kielégülést és megelégedettséget okoznak, és azoktól, amelyek nemtetszést, kielégületlenséget és elégedetlenséget okoznak. Ez a tisztulás elsõ szintje, amire szükség van nem ajánlott, hanem kötelezõ. A tisztulás második szintje az ártatlanság. Amikor ártatlan vagy, nem használod az intellektuális elmédet arra, hogy az izésed és a kívánságaid szerint dönts. Inkább olyanná válsz, mint egy üres fuvola, amelyen keresztül új dallamok jönnek, amikor szakértõ játszik rajta. Tehát a guru kegyelme csak addig tart, amíg eldugaszolatlanul hagyod magad. Néha attól is félünk, hogy eltávolítsuk a dugót – „Elveszítem magam, Elveszítem az identitásomat, Mi fog történni velem?” A bizonytalanság, a biztonságérzet hiánya elõtérbe kerülnek, és megkötnek bennünket ezen a síkon. Ha ezek nem léteznének, akkor mi sem léteznénk, mindannyian megvilágosodottak volnánk. Tehát fontos, hogy beleszólásuk legyen az életünkbe, de csak beleszólásuk. Nem irányíthatják az életünket; képesnek kell lennünk irányítani a saját életünket. Tedd ezt, és meglátod, az ég meghasad, és fénysugár hull fejedre. Ganga Darshan, 2000. december 8.
Kulturális párhuzamok – ahol Kelet és Nyugat találkozik – Szvámi Szatjadharma Szaraszvatí (Yoga Magazine, 1996 március) – Bárki, aki eljött volna a Szat Csandi Mahá Jagja ünnepére, amelyet tavaly novemberben tartottunk Rikhiában, meglepõdött volna, ha látta volna a nagyszámú õszinte és odaadó nyugati résztvevõt. Tanítványok, szádhakák és a jóga barátai a világ minden részérõl jöttek, hogy felajánlják tiszteletüket Paramahamszadzsi Szatjánandának, és hódolattal adózzanak az Univerzális Anyának a nyolc nap alatt. A résztvevõk közül nagy számban jöttek el Angliából, Írországból, Franciaországból, Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Görögországból, Jugoszláviából, Bulgáriából és Ausztráliából. Az európai résztvevõk száma ugyanannyi volt vagy meg is haladta az India minden részébõl érkezõ hívõkét. Az emberek gyakran kíváncsiak, hogyan létezik, hogy a nyugati elme olyan befogadó képes a jógára és nem csak a jógára, de az egész indiai kultúrára. Amikor a jógát elõször bemutatták Nyugaton, ott úgy vették, mint bármelyik más részét az indiai kultúrának, kivéve a jógikus tudományt, amelyet pogánynak tartottak és nem vettek figyelembe. Azonban ezen az ünnepen látható volt, hogy az indiai hagyomány ma sokkal becsesebb és tiszteltebb sok nyugati számára, mint akár maguk az indiaiak számára. Hogy van az, hogy az õsi védikus és tantrikus filozófiát, isteni szimbólumokat és szertartásokat megértik és oly sokan készek elfogadni nyugaton, mint a spirituális tapasztalás eszközét és ösvényét? Úgy lehet, hogy ezek a tradíciók, szertartások és gondolatok nem ismeretlenek számukra. Ezek az emberek azzal a részükkel kommunikálnak, amely eléri a belsõt és összeköti õket õsrégi múltjukkal, a tudattalannak azzal a részével, amellyel hosszúhosszú idõn át kapcsolatuk volt, de ma már nem tudják elérni vagy megérteni. India és az indiai spiritualitás vonzereje nagyon misztikusnak látszik mindaddig, ameddig nem kezdjük el tanulmányozni a Krisztus elõtti törzseket és hagyományaikat a nyugati országok területein. Ma az õsrégi civilizációkkal kapcsolatos kulturális kutatás néhány érdekes párhuzamra bukkant a Krisztus elõtti hagyományok
Európája, s az indiai védikus és tantrikus hagyományok között. Ez a kutatás további meglepõ összefüggésekre mutat rá az indiai kultúra és más spirituális kultúrákkal kapcsolatban, az õsrégi idõkben. Úgy tûnik, hogy azoknak az embereknek, akik a Krisztus elõtti törzsekben, az
Dr. Rishi Vivekanananda õsrégi Európában éltek hasonló szellemiségük volt, mint a védikus szanatánoknak Indiában. A kelták és elõdeik például spirituális emberek voltak, indo-európai nyelvet beszéltek, amely nagyon hasonló volt a szanszkrithoz. Törzsekbe szervezõdtek, amelyek elterjedtek az egész európai kontinensen Törökországtól Angliáig, Írországig. A kelták mellett, más törzseknek is, mint a balti népek, szlávok, germánok, északiak, akik letelepedtek még Izlandon is, nyelvük és spirituális hagyományaik voltak, amelyek egyenértékûek a korai védikus kultúrával. A germánok, akik laza, leomló köntöst viseltek, s hosszú hajukat a fejük tetején összetûzték, emlékeztetnek a védikus brahminokra, akik hajnalban a szent folyókban fürdenek, himnuszokat énekelnek védõszentjeiknek, amíg napi mosdásukat végzik. A szlávok hét lépést tettek a szent tûz körül, hogy teljessé tegyék há-
6
zassági fogadalmaikat. A korai izlandi monda, az Edda sok olyan részt tartalmaz, amely hangulatában az upanisádokra emlékeztet. Sok Krisztus elõtti kultúra központi szertartása – beleértve a keltákat is – a tûz áldozat volt, amelyet geometriai alakú mélyedésekben gyógynövények, mézsör és lisztes sütemény felajánlásával végeztek, s amelyet papok hagyományos éneke kísért. Egy sáv Indiától Afganisztánon és a Kaukázus hegyein keresztül, Dél-Oroszország mentén végig Európa nyugati partjáig, Angliáig és Írországig, egészen Izlandig mutatja ennek a közös spirituális kultúrának az útját, amely nagy befolyással volt az indo-árja és indoeurópai fajok életstílusára és gondolkodására. Az ókori perzsák, a hettiták az ókori Törökországban, a görögök és a rómaiak szintén indo-európai nyelveket beszéltek és ugyanúgy spirituális kultúrájuk volt. Az õsi idõkben India, Elõ-Ázsia és Európa lakosai hasonló nyelven és spirituális hagyományon osztoztak. Azonban csak a Szanatan kultúra élete túl a szent háborúkat, amelyeket a keresztény és mohamedán fanatikusok meghirdettek. Még a Szanatan kultúra is majdnem megadta magát a buddhizmus befolyásának, de késõbb újraéledt, újraalapították és lett a modern idõk hinduizmusa, amely történetesen a védikus és tantrikus kultúra keveréke. A hinduizmus újraéledésével, amely Adi Sankarának köszönhetõ a 8. században, az indiai õsi spirituális kultúra módosult, de nem veszett el. Ami a kelta kultúrából, amely olyan széleskörben elterjedt volt korábban, megmaradt az fõleg az ír kultúrában található. Úgy, mint a védák, az õsi ír irodalom, amelyet 12 éven át tartó tanulással memorizáltak és adtak tovább ír papok és bárdok, a druidák örökösei, ad egy pillantást számunkra az õsi kelta gondolatokról és életmódról. Sajnos ezeket a himnuszokat és mondákat metaforikus nyelven írták, amelyet mi ma már nem tudunk megérteni. Ennek az irodalomnak a legnagyobb része elveszett. A létezõ szövegeket elõször csak a 7. században keresztény (folytatás a következõ oldalon)
ír papok írták le. Akkorra már a keresztény befolyás megsemmisítette a legtöbb korai hagyományt és kicserélte azt a sajátjával. Bár a keresztény vallás az egész európai kontinensen szétterjedt, a mélyben az emberek folytatták az õsi szokások és mítoszok hagyományozását. A fõbb templomi helyeket elvették és lerombolták a szent tisztogatási akció során, de az elhagyatottabb helyeken a tájat még szent ligetek, források, hamvasztó és temetõ helyek, megszentelt folyók, hegyek, völgyek, tengerparti barlangok és kincses tavak tarkították, és mind a Krisztus elõtti kelta és más indo-európai panteon neveit viselik és annak mûalkotásai. Szintén átneveztek sok õsi ünnepnapot a keresztény szentek és szent napok tiszteletére. Például karácsony napja (december 25.) eredetileg a római Mitra, a Nap isten ünnepségén alapul, amely azonban a téli napforduló kelta ünnepébõl ered, amely csillagászati számítás az újév kezdetének meghatározására. Ugyanezt a meghatározást használták a brahminok is a korai védikus idõkben. Így hát, számtalan párhuzam van az õsi európai és indiai kultúra között, és a további kutatás biztos még többet fog felfedezni. Könnyen látható, hogy a risik és szannjászinok megfelelõi a Krisztus elõtti idõkben a druidák. Ezek a nomád papok arra jártak amerre akartak és minden kelta törzs tisztelte õket. Nem kellett adót fizetniük vagy háborúba menniük, bár tanítottak légzõ- és éneklés technikákat a harcosoknak, hogy felébresszék a harci kedvet, révületet és emeljék a test hõjét, mindkettõ jellemzõ tulajdonságai a felébredt pszichikus energiának. A druidák megvilágosodott látnokok voltak, akik sosem házasodtak meg. Az ódzsasz vagy szubtilis szexuális erõ elraktározódott bennük, és pszichikus, spirituális erõvé vált. A meditáció során a tudatosság magasabb szintjeit látták, és hagyományukban megjelent a felébredt kundaliní, úgymint ugráló lazac. Meditáció alatt speciális jógikus ülõ helyzetben voltak. Szintén felismerték egyes hangszótagok és szavak erejét, ezek a mantrák, amelyekkel a természeti törvényeket át lehet alakítani vagy az egyén tudatát, s jellemzõit meg lehet változtatni. A druidákat úgy ismerték, mint az igazság tudóit. 20 évig tanultak szoros tanítványi kapcsolatban, hogy kimûveljék szóbeli, szertartási hagyományukat, tudományukat és pszichikus mûvészetüket. Megtanulták a kelta tudás egészét, és szóban adták tovább, megtiltva, hogy leírják azt. Néhány osztályra oszlottak: látnokok, bí-
rók, királyi tanácsadók, himnusz énekesek, bárdok, áldozók. De csillagászok, gyógyítók és mágusok is voltak. Hasonlóan a brahminok is megtanulták a teljes védikus szent szövegeket, társadalmi törvényeket és szóban adták azt tovább, megtiltva, hogy leírják õket. A brahminok szintén áldoztak és védikus himnuszokat énekeltek. Megvilágosodott brahminok risikké vagy látnokokká váltak. Mások királyi tanácsadók lettek, vagy orvoslásra, csillagászatra vagy asztrológiára szakosodtak. A druidák egészen hosszú verses mondákat tanultak meg, amelyek spirituális metafizikáról és köznapi törvényekrõl szóltak. A versmérték meghatározott szótag sor volt, három rész szabadon, ütemmel a végén. A brahminok szintén megtanultak hosszú verses himnuszokat és eposzokat, amelyek tovább adták a spirituális tudást és dharmikus kötelességet. A versmérték, amit használtak szintén meghatározott szótag sor volt, három rész szabadon, ütemmel a végén. A druidák azt gondolták, hogy az emberi lélek elpusztíthatatlan, de az univerzum lerombolja és újraalkotja önmagát a tûzön és vízen keresztül ismétlõdõ ciklusokban. Ez nagyon hasonló a pusztulás és alkotás védikus koncepciójához minden univerzális kör vagy minden kalpa végén. A kelta istenségek, istenek és istennõk képviselték a természetet, tájat, hegyeket, folyókat, tavakat; támogatták és segítették az etikát, igazságot, tudást, mûvészeteket, mesterségeket, beszédet, orvoslást, aratást; és képviselték a sötétség harci erõit is. Ez nagyon hasonló a tantrikus és védikus istenek és istennõk panteonjához. A kelta vihar isten Taranus volt, aki villámot tartott a kezében Indrához hasonlóan. A tûz istene Aedh volt (ejtése: uhí),
7
nagyon hasonlít Agnihoz. A nap istene Sulios volt, Szúrja megfelelõje. A kelta szó a könyörgésre „gutuater”, míg szanszkrit megfelelõje „hotar”. A kelta kozmológia a kozmikus teremtést úgy értelmezte, mint az elsõdleges Létezõ áldozata. A Purusa Suktam, a Rig Veda egy része úgy beszél a kozmikus teremtésrõl, mint a Purusa áldozatából létrejövõ õsi létezés. A lélegzet kelta szava „anal”, míg szanszkrit megfelelõje „prana”. A kelta lélek szava az „anam” volt, a szanszkrit „atman”. A kelta társadalom három hierarchikus rétegre oszlott: papok, harcosok és termelõk, amely a kereskedõket is magában foglalta. A védikus társadalom négy osztályra oszlott: papok, harcosok, kereskedõk és munkások. A kelta ideál a 100 éves életkor volt. A védikus ideál 100 õszt megélni. A kelta családi egység négy generáció csoportja volt a dédnagyapáktól kezdõdõen. Az õsi hindu család szintén négy generációs volt, a dédnagyapáktól kezdõdõen. A kelta naptár a holdhónapokon alapult, úgy ahogyan a hindu is. Ezeknek a kultúráknak a hasonlósága, a jóga, az indiai spiritualitás népszerûsége napjainkban Nyugaton talán mutatja a mély kapcsolatot az indiai kultúra és az õsi nyugati kultúra között, amelyet teljes mértékben megsemmisítettek a vallási hatások. Talán a nyugatiak, akik összejönnek jógázni és eljönnek más olyan indiai spirituális eseményekre, mint a Szat Csandi Mahá Jagja megpróbálják megtalálni elveszett gyökereiket, amelyek még léteznek a tudattalanjuk mélyén. Ezek az õsi archetípusok bennük, amelyek az elveszett kulturális kapcsolat megújulásáért kiáltanak, újra kifejezõdésre jutnak, és a jógatanítások, filozófia, gyakorlatok és más indiai spirituális hagyományok táplálják õket.
