KATONAI JOG- ÍS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ll A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA XI. ÉVF. 1. SZÁM

KATONAI JOGÍ S IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1980 ll A

KATONAI

BELSŐ

IGAZSÁGÜGYI

KIADVÁNYA

XI.

SZERVEK

ÉVF.

1.

SZÁM

A KATONÁI i g a z s á g ü g y i s z e r v e k b e l s ő k i a d v á n y a

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1980

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezds., elnök Almásiné dr. Törőcslk Anna nyá. alez., Dr. Bácsi Imre hb. ezds. Dr. Korda György hb. ezds., Dr. Németh Tibor ezds!; Dr. Odler János hb. ezds., Dr. Páífi Zoltán alez. (titkár), Dr.Takács László ezds.

Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185-668. Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alez. Készült 450 példányban a ZMKA házinyomdájában Felelős nyomdavezető': Kardos István

Ta r t a Iom

Dr. Sólymost Zoltán alez.: Pártunk XII. kongresszusa után —

:

—

—

5

Dr. Berki Mihály vőrgy.: A parancsnokok és a katonai igazságügyi szervek együttműködéséről— — — :— — — — — — — 14 Almásiné dr. Törőcéik Anna alez. : A sorkatonák nemi erkölcs elleni bűncselekményeinek néhány jellemzője — — —- — — —

26

Dr. Dingha László alez. : A társadalmi vagyonban bűncselekménnyel okozott károk megtéríttetésének néhány tapasztalata a katonai büntetőeljárásban — — — —, — —• — — — —

39 :

Dr. Kátai Péter hb. őrgy¿: A katonai büntetésvégrehajtás bírósági és parancsnoki feladatai — — — — —• -— — — •— 45 Molnár Kártíty ézds., Földesi Sándor szds.: Az alegységek politikai, erkölcsi és fegyelmi helyzetének jelentősége, összetevői, megítélésének módszerei és erősítésének feladatai háborúban — — — —

64

Földesi Sándor szds.: Az alkoholfogyasztás szerepe a deviáns viselkedésben — — ••— — — — — — — — —

83

'Á. Gornij igü. vezérezredes: Levél —

95

—

—

—

—

—

—

—

/

\

CO 4 EP¡KA H HE

rioflnoAKoBHHK flOKT. 30ATAH LIIOAbMOIIIH: IlocAe XII. Cbe3fla IlapTHH

5

-

TeH. Mañop 40KT. MHXAAb BEPK.H: O coTpyflHiwecTBe KoMaHflHpoB h bochho lopHflHqecKHx opraHOB — — — — — — — — — — —

14

rioflnoAKoBHHK o. AAMALLIHHE aokt. AHHA T9P3HHK: HenoTopwe xapaKTepHbie nepTw noAOBWx npecTynAeHHH coBepmeHHWx coAflaTaMH cpoiHoñ CAyatôw

—

—

—

—

—

—

— .

-r-

—

—

—

—

—

26

rioflnoAKoBHHK flOKT. AACAO ^HHTXA: O6 onbiTe B03MeujeHHe yujepôa npnHHHeHHoro B oôujecTBeHHOH coôcTBeHHocTH B BOCHHOM yroAOBHOM npoi^ecce 39 Mafiop locTHgHH aoKT. FIETEP KATAH: 3aflaHH TpHŐyHaAa h KoMaHflHpa b otHouieHHH BocHHoro HCIIOAH6HHH npHroBopa

rioAKOBHHK KAPOFIb MOAHAP H

—

KanHTaH UIAH40P

®EA4EUIH:

45

3h3-

nenHe noAHranecKofi, MopaAbHoS H ßHcijHnAHHapHOH CHTyayHH noflOTfleAeHHH, KOMnoHeHTw,

HOBK6 KanHTaH

cnocoôbi

oijeHKH

h aafla^H

IIIAH^OP CPEA^EIIIH: P o A b

noBefleHHH

—

—

TeH. nOAKOBHHK WCTHIÍHH

—

—

—

A. TOPHHH:

yKpenAeHHa

—:

ynoTpeÔAeHHn —

—

FlnCbMO

——

bo BoeHHofi oôcTa-— — 61 aAKoroAH b aeBHaHHOM eë,

— —

—

—

—

—

83

—

—

—

—

95

!

PÁRTUNK XII. KONGRESSZUSA UTÁN Irta: Dr. Solymosj Zoltán alezredes, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Bizottságának titkára

Ebben az évben — 1980. március 24—27 között — tartotta meg pártunk XII. kongresszusát. Hazánk, népünk, párttagságunk e kiemelkedő politikai eseménye elvi, reális és nyílt kongresszus volt. Egyaránt kivívta a testvéri szocialista országok, a nyugati kommunista és munkáspártok elismerését, kielégítette népünk várakozását; a fejlett szocialista társadalom építésének feladatait vette számba. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolója megállapította, hogy társadalmunk áz 5 évvel ezelőtt elfogadott programnyilátkozatban megjelölt irányban fejlődik. A párt a XI. kongresszus által meghatározott úton haladt. A szocialista építőmunkában — az előreláthatónál nagyobb nehézségeket leküzdve — népünk jelentős eredményeket ért el. Fejlődésünk a távlati céljainkhoz vezető irányt követi. A kongresszus megerősítette pártunk több mint két évtizedes töretlen, egész népünk érdekeit szolgáló politikai irányvonalát és a jelenlegi helyzet követelményeinek megfelelően jelölte ki azokat a tennivalókat, amelyek megoldása biztosítja a szocialista társadalom további fejlődését. Népünk, párttagságunk már a Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek társadalmi méretű vitája során is egyetértését fejezte ki pártunk politikájával. Ez az egyetértés és a végrehajtási készség jutott kifejezésre a taggyűléseken, a különböző szintű pártértekezleteken és a kongresszuson elhangzott felszólalásokban. É politikával való cselekvő egyetértés tanúbizonysága a pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított, egész társadalmunkat aktivizáló munkaverseny mozgalom is. Népünk ezzel kívánta kinyilvánítani, hogy a párt politikáját magáénak vallja, aktívan részt vesz annak kialakításában és cselekvő részt vállal minél eredményesebb megvalósításában.' A kongresszusra történő felkészülés — a széles körű társadalmi aktivitáshoz hasonlóan — a párttagságunkat, a katonai igazságügyi szervek egész személyi állományát mozgósította, fokozott politikai aktivitásra késztette.

A taggyűlések, majd a pártértekezletünk nagy politikai felelősséggel vitatták meg a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit, elemezték a XI. kongresszus határozatának végrehajtását, a végzett munkát és határozták meg az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolójának — a katonai igazságügyi szervek tevékenységére is vonatkozó — lényeges megállapítása, hogy „A Magyar Népköztársaságban tovább szilárdult a jogrend, érvényesül a szocialista törvényesség", továbbá „Az ügyészségek és bíróságok jól töltik be hivatásukat, őrködnek a szocialista törvényesség megtartásán, védik a közrendet és biztosítják az állampolgárok alkotmányos jogainak érvényesülését." A törvényesség helyzetének, az ügyészségek és a bíróságok munkájának a Központi Bizottság által történt kedvező megítélése magában foglalja a katonai ügyészségek és bíróságok tevékenységéről alkotott pozitív véleményt is. Ezt támasztják alá az ügyészi és a bírósági szervezet vezetői által időszakonként adott értékelések a katonai ügyészi és bírósági" szervezet munkájáról, valamint az MSZMP Néphadseregi Végrehajtó Bizottsága 1978. április 17-i állásfoglalása is, amely elismeréssel szólt a katonai igazságügyi szerveknek a jogpolitikai irányelvek végrehajtása során végzett munkájáról. Pártunk XII. kongresszusa elfogadta a Központi Bizottság idézett megállapításait és határozatában rögzítette: „Hazánkban szilárd a törvényesség. Az állami szervek, az ügyészségek, a bíróságok az ország alkotmányos jog-; rendje alapján tevékenykednek.. . Fontos feladat a társadalomellenes magatartás visszaszorítása, a bűncselekmények megelőzése, leleplezése, a közvagyon gondosabb kezelése, a társadalmi és a személyi tulajdon védelme." j i A határozat idézett rendelkezéséből következik, hogy a kongresszus j nem tűzött ki új feladatokat az ügyészi és a bírósági szervezet számára, \ csupán hangsúlyozottan kiemelte egyes feladatok megoldásának fontosságát. Ezek — egyéb tennivalókkal együtt — folyamatos erőfeszítést igényelnek az ügyészektől és a bíráktól, mindkét szervezet valamennyi dolgozója- ! tói egyaránt. •A kongresszust követően, az ügyészi, és a bírósági szervezet vezetői a XII. kongresszus határozatából a szerveikre háruló tennivalók meghatáro- ; zásán munkálkodtak. E tennivalók ismeretében, azokkal összhangban kell 1 kidolgoznia pártbizottságunknak azokat a feladatokat, amelyekkel pártszerveink és az alapszervezetek hatékony politikai segítséget tudnak .nyújtani a célkitűzések megvalósításához. Már az anyaggyűjtés időszakában is minden kommunista feladata volt, hogy ötleteivel, javaslataival segítse a szakmai és a politikai tenni válóknak a határozat szellemében történő kialakítását. ú A teljesség igénye nélkül — csupán gondolatébresztőként -— tekintsük át azokat a feladatokat, amelyeket egyrészt a szakmai munka segítése, más-

részt pedig pártéletünk fejlesztése érdekében a XII. kongresszus határozata a l a p j á n az elkövetkezendő időben meg kell. oldanunk. A szellemi erőforrásaink jobb kihasználásának a határozatban megfogalmazott követelménye a katonai igazságügyi szervek vezetőit — minden szinten a párttagokat és az egész személyi állományt arra kell késztesse, hogy az apparátusban meglevő „rejtett tartalékokat' feltárják és a munka szervezettségének:és minőségének javítására, az állmány szakmai képzettsége /színvonalának növelésére felhasználják. A katonai igazságügyi apparátus a szakmáját szerető, azt élethivatásának valló, politikailag és szakmailag elkötelezett emberekből áll. Ennélfogva közös célunk, hogy teljes mértékben eleget tegyünk a, politikai és szakmai elvárásoknak. Ehhez legyen/állandó törekvésünk a megújítani, jobbítani akarás.. Segítsük ötletekkel, javaslatokkal a párt- és a szakmai vezetést, Ne csak a saját munkánk színvonala emelésének, szervezettebbé tételének lehetőségein gondolkoznunk* hanem elemezzük az irányító munkát, a n n a k szervezettségét a saját munkánkra gyakorolt hatása szempontjából. Gondolkozva, összefüggéseiben szemléljük és elemezzük a jelenségeket, kutassuk: azök okait, magyarázatát, tegyünk ésszerű, megalapozott javaslatokat. Bátran, de mindig az adott lehetőségek reális felmérésével és figyelembevételével kezdeményezzünk. Hazánkban, a szocialista demokratizmus kiszélesedése, gyakorlattá válása eredményeként őszinte, nyílt politikai légkör honosodott meg. Ez jellemző a katonai igazságügyi szervezetben uralkodó szellemre is. A párt- és szakmai- fórumokon munkatársaink őszintén kinyilvánítják véleményüket. Ügy gondolom, ezt-a politikai gyakorlatot tovább kell erősítenünk. Ennek egyik lehetőségét az állománygyűlések rendszeres megtartásában látom. Az oldott, őszinte légkörben megtartott állománygyűlések segítik a párt- és szakmai vezetést a. munkával kapcsolatos problémák, a munka javítását szolgáló elképzelések megismerésében;- segítik a vezetőket a döntéseik előkészítésében. A döntések demokratikus előkészítése jobban mozgósítja az állományt a végrehajtásra, mert az egyetértésükkel született, így az állomány egésze magáénak vallja. • ' Komolyán kell foglalkozni az egyéni beszélgetéseken és a különböző fórumodon elhangzott javaslatokkal. Egyetlen kérdést sem szabad válasz nélkül'hagyni, mért ebben az esetben az a benyomás alakulhat ki, hogy a vélemények, javaslatok kikérése csupán formálisan történt. ;; Olyan légkör kialakítása, illetve fenntartása szükséges, ahol munkatársainknem várnak a különböző fórumok biztosította lehetőségekre, hanem a munka, a probléma felvetődése menetében elmondják véleményüket, javaslataikat; ezekre gyorsan kielégítő és meggyőző választ kapnak. Hasonlóan fontos fórumnak tartom a fiatal ügyészek, illetve bírák — és fogalmazók — plénumának időszakonkénti összehívását. A vezetés már eddig is haszriós tapasztalatokat merített az ilyen tanácskozásokon elhangzot-

takból, E fórum fenntartása, rendszeres összehívása véleményem szerint továbbra is indokolt; egyebek mellett a fiatalok apparátushoz való kötődésének erősítését szolgálja. A kongresszusi határozat az állami szervek fontos feladataként jelöli meg az ügyintézés egyszerűsítését és gyorsítását. Ügy gondolom, e követelmény teljesítésének politikai jelentőségét, a közhangulatot befolyásoló hatását nem kell hangsúlyoznom. E követelmény teljesítése nálunk gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkánkból, a gondolkodásunkból száműzzük a bürokratikus vonásokat. A nyomozást, a bírósági eljárást a lehető legrövidebb időn belül — anélkül, hogy a megalapozottság rovására menne — be-fejezzük, a panaszintézést meggyorsítjuk és maradéktalanul élünk az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását célzó, törvényben biztosított lehetőségeinkkel. Röviden: a követelmény teljesítése azt jelenti, hogy munkánk során soha nem feledkezünk meg arról, hogy emberek ügyeit intézzük, emberi sorsok alakulásába avatkozunk be ilyen vagy olyan módon és éppen az nem mindegy, hogy milyen módon. Eljárásunk gyorsasága, alapossága, kultu- : ráltsága és emberséges volta szűkebb és tágabb értelemben egyaránt poli- \ tikai hangulatot befolyásoló tényező. Ennek jelentőségét nem szabad szem elől téveszteni. Az ellenőrzés színvonalának javítása, összehangolása is kongresszusi határozatban megfogalmazott követelmény. Nem elsősorban az apparátuson belüli ellenőrzésekre gondolok. Ezek formái és módszerei már régen ' kialakultak, rendszeresek, folyamatosak és hatékonyak. Az ügyészi általános törvényességi felügyeleti vizsgálatok tervezésére, szervezésére és összehangolására kell nagyobb figyelmet fordítanunk. A kongresszus központi témája volt a népgazdaság, az ésszerű, takarékos gazdálkodás helyzetének elemzése. Az e területen meglevő országos gondjaink mindenki előtt ismertek. Helyzetünk javításához járulhatunk hozzá j — törvényes eszközeinkkel — egyebek mellett az általános felügyeleti J munka helyes tervezésével, a témák gondos kiválasztásával, a hibák okai- j nak feltárásával és elemzésével, a megszüntetésük érdekében hozandó in- j tézkedésekre tett körültekintő, reális javaslatainkkal. I Általános törvényességi felügyeleteink szemlélete alapvetően és helye- j sen a jogosultságok biztosításának vizsgálatára koncentrálódik. A jövőben | emellett nagyobb gondot kell fordítani az állam iránti kötelezettségek tel- | jesítésének vizsgálatára; a társadalmi tulajdon védelme, megőrzésének kötelezettsége teljesítésére, az anyagi fegyelem betartásának, az arra irányuló parancsnoki ellenőrzési kötelmek hatékonyságának, a bekövetkezett károk megtérítése elmaradása okainak, a leírások, mérséklések, törlések megalapozottságának, törvényességének vizsgálatára. Ezzel a magunk területén a katonai rend, a fegyelem, végeredményben az állampolgári fegyelem erősítését is szolgáljuk. A kongresszus egész folyamatában rkiemelt hangsúlyt kapott az ésszerű

|

1

j

, ; |

takarékosság, a takarékos gazdálkodás követelménye. E követelménynek fontos szempontként kell érvényesülnie és megvalósulnia a fegveres erők és testületek felé végzett munkánkban és a saját tevékenységünkben egyaránt. Az ésszerű takarékos gazdálkodás megvalósítása a fegyveres erőknél és testületeknél nem a katonai ügyész és bíró feladata. A bűnügyekben, általános törvényességi felügyeleti vizsgálatok során azonban sok információt és tapasztalatot lehet szerezni. Nem szabad elmenni, szemet hunyni olyan jelenségek mellett, amelyek pazarlásra, pazarló gazdálkodásra utalnak. Ilyen eseteket jelezni kell az illetékes parancsnokoknak, vezetőknek, elkerülve azonban az operatív beavatkozást. A saját területünkön elsősorban a munkánk körültekintő, gondos, a takarékossági követelményeket is szem előtt tartó megtervezésében van tennivalónk. Az íróasztal mellől' végzett nyomozások — amikor a bűncselekményt az ügyészség székhelyén kívül eső területen követték el — sok felesleges kiadással, a beidézett személyek jelentős munkakiesésével járnak. Emellett számos esetben az eljárás gyors befejezésének követelménye is csorbát szenved. Hiszen a nyomozás során a beidézett személy távolmaradásával, új körülmények felmerülése következtében, újabb személyek kihallgatásának a szükségessé válásával is számolni kell. Az ügyész lehetősége és kötelessége a kihallgatott személyek szelektálása, megszűrése a vádindítványban vagy a vádiratban a tárgyalásra idézendők névjegyzékének összeállításakor. Ugyanez a bíróság kötelessége is a tárgyalás kitűzése alkalmával. Nagyobb gondot kell fordítani a jövőben a tárgyalások helyének célszerűbb megválasztására, ugyancsak takarékossági megfontolások alapján. Munkánk lelkiismeretes, körültekintő megszervezésével és a vezetői revízió célirányosabbá tételével hozzá kell járulnunk a takarékossági követelmények teljesítéséhez. Az elmondottak mellett még számos, más területen is lehetőségünk van a takarékosságra; ezek felismeréséhez a kongresszus szellemében kell gondolkodnunk. Ugyancsak nem a teljesség igényével, hanem csupán vázlatosan kívánok foglalkozni azokkal a politikai feladatokkal, amelyek a XII. kongreszszus határozatából pártszerveinkre és az alapszervezeteinkre hárulnak. A beszámoló taggyűlések és pártértekezletünk eredményes munkáról adtak számot. A pártértekezlet meghatározta az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait, az alapszervezetek munkatervei ezek figyelembevételével készültek el. A pártértekezlet határozatának végrehajtása folyamatban van. A kongresszus anyagának és határozatának megismerése megerősített abban, hogy jól határoztuk meg tennivalóinkat. A továbbiakban azok megvalósítását kell szorgalmaznunk a pártszervezeteknél, a kommunistáknál.

A kongresszus határozatából a katonai igazságügyi szervekre háruló feladatok ismeretében ki kell dolgoznunk, hogy miként tudjuk elősegíteni az ott megfogalmazott célkitűzések eredményes megvalósítását. • Általános feladatunk az elért eredményeink megszilárdítása, továbbfejlesztése. A szakmai célkitűzések megvalósítását elősegítő politikai munkánk tartalma és módszerei már kialakultak, közmegelégedésre, hasznosan funkciós hálnak. Ezt rögzítette és tette teljesen egyértelművé pártbizottságunk 1980.. április 18--Í állásfoglalása, amely megfogalmazta a szakmai munka politikai segítésének elveit és gyakorlati kérdéseit. > Pártszerveinknek és alapszervezeteinknek továbbra is változatlan fél^ adatuk a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei gyakorlati érvényesülésének politikai eszközökkel történő segítése. A Politikai Bizottság 1979. január 23-i határozatában annak megállapítása mellett, hogy a jogpolitikai irányelvek módosítására nincs szükség, azt is rögzítette, hogy mely területen kívánatos a jogpoliikai irányelvek érvényesülése hatékonyságának javítása. Munkánkat ennek megfelelően ,szerveztük. Pártbizottságunk és az alapszervezetek olyan elemzéseket végeztek, amelyek elősegítették az egységes értelmezést és a gyakorlati alkalmazás egységét szerveinknél. v Jelentős segítséget adhatnak pártszerveink és az alapszervezetek a 030/1979. sz. HM-parancs végrehajtása tárgyában, a katonai igazságügyi szervek vezetői által kiadott utasításokban foglaltak megvalósítása, a végrehajtás során szerzett tapasztalatok összegyűjtése, elemzése és értékelése; a tapasztalatok közreadása terén. Számos alkalommal megtörtént már, de ismételten ki kell emelnem a PB által végzett elemzésekről készült anyagok helyi adaptálásának szükségességét. Az ilyen elemzések célja, hogy országosan felmérje szerveiknél egy adott területen a jogpolitikai irányelvek érvényesülésének helyzetét, következtetések levonásával, ajánlásokkal segítse a katonai igazságügyi szervek vezetőinek irányító munkáját és „képbe helyezze" az első fokú szerveket. ^ Igazán azonban csak akkor hasznosíthatók, ha minden helyen megtöltik azt konkrét, a saját munka során szerzett tapasztalatokból merített tartalommal. Erre azért hívom fel ismét a figyelmet, mert még esetenként mindig tapasztalható az adaptálás elmaradása. További fontos feladatunk a VB mellett működő okkutatási munkacsoport tevékenységének a segítése. Elsősorban azzal, hogy a konkrét kutatási témában alapos, elmélyült munkával hozzájárulnak a kért adatok öszszegyűjtéséhez. Végeredményben elősegítjük azt, hogy a munkacsoport á rendelkezésre bocsátott adatok birtokában megfelelő színvonalú anyagot és ajánlásokat tehessen az illetékes vezetők asztalára a feltárt okok megszüntetése érdekében.

;

j

| | | i

; \ ; |

j

A kongresszus határozata szellemében fokoznunk kell az ideológiai névelőmunkánk hatékonyságát. Az ideológiai nevelőmunka rendszerének egyes elemei fejlesztése tekintetében, megítélésem szerint még jelentős tennivalóink vannak. : A tiszti eszmei-politikai oktatásban el kell érnünk, hogy a résztvevők alaposan és folyamatosan felkészüljenek minden foglalkozásra. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak tanulmányozásával frissítsék fel ismereteiket, hogy ezek segítségével jobban megérthessék és magyarázhassák körünk jelenségeit. A tiszthelyettesi és a polgári alkalmazotti állományunk stabilitása lehetővé teszi az időben és tartalmában egymásra épülő, magasabb sziritű eszmei-politikai képzésüket. Ennek érdekében , szerveztük meg — ezen állománykategóriák részére •— a marxizmus—leninizmus középiskola anyagának oktatását. Az oktatásra való rendszeres felkészülés és a közösség előtti szereplés, véleményem szerint — a megfelelő ismeretek birtokában — kedvező hatással lesz tiszthelyetteseink és polgári alkalmazottaink közéleti gondolkodására és elősegíti bekapcsolódásukat a közösség ügyeinek intézésébe. Napjaink gazdasági, közgazdasági folyamatainak, életünket befolyásoló jelenségeinek megértése érdekében gondot kell fordítanunk az ilyen ismeretek megszerzésére, illetve a helyes gazdasági, közgazdasági szemlélet alakítására. Ezt a politikai oktatással, az ilyen jellegű pártnapok tartásával v elérhetjük. A szervezett politikai oktatásban lehetőséget kell biztosítani aktuális kérdések megvitatására; Amennyiben lehetséges a tematika szerinti anyaggal való összekapcsolással vagy attól függetlenül is. Eszmei-politikai nevelőmunkánk sikerének záloga azonban nemcsak a szervezett oktatásban rejlik. Nagyon jelentős szerepe van az önképzésnek. is, Feladatunk az önképzés igényének a felkeltése, a figyelem felhívása elméleti vagy aktuális gyakorlati kérdésekre és az ezek tanulmányozására való ösztönzés. A napi politikai események megértését segítik elő az egyes alapszervezeteinknél bevezetett és rendszeresen mégtartott politikai tájékoztatók. Hasznukat abban látom, hogy rendszerezik a legfontosabb eseményeket, magyarázzák azokat és a felmerült kérdésekre is választ adnak. Az ideológiai nevelőmunkánk rendszerén belül még egy fontos kérdést kívánok megemlíteni: a közművelődést. :; A közművelődés feladata a kultúra, az ismeretek terjesztésén túl a szocialista életszemlélet és magatartás kialakításának segítése; a szocializmus eszméivel való értelmi-érzelmi azonosulás, a közösségi szellem, a közéleti aktivitás fejlesztése; a szakmailag jól képzett, a munkáját magas fokú öntudattal végző szocialista ember formálása; az önművelés fontosságának felismertetése; a növekvő szabadidő hasznos és tartalmas eltöltésének elő-

Segítése. A közművelődésnek hozzá keli járulnia a közéleti tevékenység fokozásához, segítenie kell a szocialista demokrácia kiszélesítését. A közművelődéshez szorosan kapcsolódik az önművelés kérdése. A művelődés közösségi formái, az e területen folyó nevelőmunka feladata is az önművelés igényének a felkeltése. A társadalom és az egyén számára egyaránt fontos a műveltség folyamatos megújítása, kiegészítése. A folyamatos állandó művelődés szükségességének felismertetésében kulcsszerepe van a párt és az állami vezetésnek. A pártszervezetek a közművelődést és az önművelést tekintsék a pártmunka szerves részének és támasszanak nagyobb követelményt a párttagokkal szemben a művelődésben. Pártszervezeteink fordítsanak kiemelt gondot a partéiét demokratizmusának erősítésére, fejlesztésére. A pártmunkában kapjon nagyobb teret a határozatok, döntések demokratikus előkészítése. A végrehajtás stádiumában fokozottabban érvényesüljön a pártmunkért való személyes felelősség. A határozatok eredményes megvalósítása érdekében biztosítani kell a folyamatos, következetes és segítő szándékú ellenőrzést. Bátran kell élni a bírálat jogával. A határozat végrehajtásának pártfórumon való számonkérése alkalmával — hiányosság esetén — a közösség késztesse a mulasztót önbírálatra. A pártélet demokratizmusában rejlő lehetőségeket jobban ki kell használni a párttagok nevelésére, a pártmunka pontos és eredményes végrehajtásának elősegítésére. Már jóval a kongresszust megelőző időben is sokat beszéltünk a pártépítés kérdéseiről. Elemeztük az e téren mutatkozó hiányosságok okait és felmértük az előbbre lépés lehetőségét. Rámutattunk arra, hogy a pártépítés a pártszervezetek folyamatos feladata. Nyílt, őszinte politikai légkör és következetes, állandó politikai nevelőmunka szükséges az arra alkalmas pártonkívüliek párttaggá neveléséhez, a párthoz való tartozás igényének felkeltéséhez. A figyelemfelhívás eredményei már megmutatkoznak. Természetesen hozzájárult az eredményhez pártunk XII. kongresszusa is, amely nyílt, őszinte légkörével, szellemével, konstruktív határozatával több pártonkívülit késztetett arra az elhatározásra, hogy kérje a pártba való felvételét. Pártépítő munkánk eredményességét tehát nem egy kampány következményének, hanem az említett tényezők együttes hatása eredményének tekintem. Mégis úgy vélem, f e l kell hívnom az alapszervezetek figyelmét az állandó, folyamatos politikai nevelőmunka szükségességére, a szigorú következetességre és igényességre a pártépítésben. A katonai igazságügyi szervek pártonkívüli dolgozói a párt politikáját ismerő, azt magukénak valló és megvalósításában cselekvően részt vevő emberek. Kívülmaradásuk oka tehát nem az egyetértés és a cselekvési készség hiányában keresendő. A párttaggá érés hosszabb—rövidebb folyamat,

j i i i

amelyet számos tényező befolyásol. Ilyen tényezők pl. a párttagok emberi, politikai és szakmai magatartása, a pártélet kisugárzó hatása, a pártszervezet tekintélye, befolyása, a politikai nevelőmunka hatékonysága, pártunk politikájának elvi és gyakorlati következetessége stb. Ezek és a fel nem sorolt tényezők járulhatnak hozzá, hogy a párt soraiba való tartozás belső igénnyé váljék. Végül, de nem utolsó sorban, fontos feladatunk továbbra is a pártélet folyamatosságának fenntartása, a pártmunka helyesen kialakított belső arányainak megtartása. A katonai igazságügyi szerveknél az alapszervezeti vezetőségek a pártélet folyamatosságát biztosították. Eredményesen és jól alakították ki a pártmunka belső arányait. A jól szervezett, színes pártélet, párttagságunk aktivitása, a napirendre tűzött témák aktualitása és sokrétűsége jelentősen hozzájárulhat a párt befolyásának további erősödéséhez dolgozóink körében. Az elmondottakat gondolatébresztőnek szántam. Mindannyiunk közös feladata azon munkálkodni, hogy pártunk XII. kongresszusának határozatát a katonai igazságügyi szervek párt- és szakmai munkájában eredményesen hajtsuk végre és ezzel a magunk területén hozzájáruljunk a kongreszszus célkitűzéseinek valóra váltásához. '

A PARANCSNOKOK ÉS A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉRŐL írta: Dr. Berki Mihály vezérőrnagy

A parancsnokok, a politikai szervek és a katonai igazságügyi szervek együttműködésének kialakulása

A csapatok békévezetése bonyolult, sokrétű feladatot jelent és jelentett mindig, a katonai élet minden szintjén és területén* Régebben könnyebb volt a következmények meghatározása, egyszerűbb volt az irányítás, a mainál lényegesen kevesebb ismerettel is jó szinten, kevesebb hibával és buktatóval lehetett parancsnokolni. Az idősebb korosztályúak közül még sokan olvashatták a császári és királyi, vagy a Horthy-hadsereg Szolgálati Szabályzatát, amely tartalmazta mind a sorállományúak, mind a hivatásos állományúak katonai szolgálattal kapcsolatos tudnivalóit, jogait (ilyen a sorkatonának nem is igen volt), kötelességeit. Mindez egyszerűnek és logikusnak tűnik, hiszen az alapvető fegyverzet a puska, .a hadsereg felszerelése pedig kezdetleges volt, a kiképzési és fegyelmezési módszerek a helyi lehetőségektől és a parancsnoktól függtek. A tisztek és tiszthelyettesek önkényeskedő, durva, gyakran embertelen. módszereit az esetek többségében senki nem kifogásolta, sőt! A fordulat a felszabadulással bekövetkezett ugyan, de valójában még 1948—49-ben is voltak megengedhetetlen túlkapások. Ezekben az években még igen sok volt a régi hadseregből átvett tiszt, tiszthelyettes, akik magukkal hozták „nevelési módszereiket" is és sokan közülük nehezen szokták meg, hogy a rendfokozat nélküli katona is ember. Módszereiket átvették a tisztesek, akik felkészültségüknél fogva nem tudták megítélni tetteik helytelenségét. A katonák a felszabadulás előtt szolgálóktól hallomásból ismerték a „bánásmódot", a kiképzési és fegyelmezési módszereket és úgy ítélték meg — közöttük magam is —, hogy ahhoz képest tűrhető minden. 1949-ben a Kossuth Akadémiáról, majd 1950ben a Fegyvernemi Tiszti Iskolákról kibocsátott nagy létszámú — munkásparaszt és értelmiségi fiatalokból nevelt — tiszt jelentette az igazi változást, az igazi fordulatot. Megmaradt a szigor, de megszűntek az embertelen ki-

tolások. A régi hadseregből átvettek is alábbhagytak az önkényeskedésékkel. Sokan közülük kiváltak a hadseregből, akik pedig megmaradtak, a mi normáink szerint éltek és dolgoztak. Az 1956-os ellenforradalom és az ezt ! követő újjászervezés során sokan megváltak (önként vagy kényszerrel) a •i hadseregtől. Az ellenforradalom leverését követően tovább demokratizálódott és erősödött a hadseregi A korszerű technikai eszközök alkalmazásának elsajátítása, á kezelők felkészítése egyre bonyolultabb, egyre nehezebb fel! adatot jelentett a hivatásos állományúaknak. A hatvanas évek végén már ! á korszerűen felszerélt és kiképzett Néphadsereg méltó fegyvertársává vált .3 szovjet és a testvéri szocialista országok hadseregeinek, i " Természetes, hogy a szervezet és a hadseregben uralkodó szellem vál! tozásával együtt változott a parancsnoki joggyakorlat is. Nem képezheti vita tárgyát, hogy a fegyverzet és a technika tömeges beáramlásával, valamint a hadügyben végbement forradalmi változással együtt nagymértékben növekedett a parancsnoki munka mennyisége, minősége és bonyolultsága. E munka- és feladatkör bonyolultságát csak fokozta, hogy a hatvanas | évektől a hadsereget, amely a társadalom része, bevonjuk a népgazdasági | munkába és egyrészt segítjük betakarítani a termést, másrészt építő álaI kulatokat hoztunk létre, amelyek a nagy beruházásokon dolgozva, komoly | termelési értékeket jelentenek. A népgazdasági, valamint a más irányú I segítő jellegű feladatok tovább bonyolították a helyzetet és az egyszemélyi •parancsnok részére gyakran vált az áttekinthetetlenné vagy nehezen áttér kinthetővé. A katonai igazságügyi szervek részére is egyre nehezebbé; vált a csapatok életének, elfoglaltságának, igénybevételének áttekintése, tevéí kenységük figyelemmel kísérése és egy-egy cselekménynél a helyes döntés : 1 meghozatala. •i így vált kettős igénnyé a parancsnokok és az igazságügyi szervek • [ együttműködésének élőbbé, feszesebbé és folyamatossá tétele. L J - A parancsnokok, a politikai szervek és a katonai igazságügyi szervek c | közötti együttműködés szükségessége egyenes következménye volt a hadseregben végbement változásoknak. Ezt a szükségességet felismerve jelent t meg 1963-ban a honvédelmi miniszter elvtárs ide vonatkozó parancsa, 1965s | ben pedig az együttműködést szabályozó intézkedés. Mint az élet által életre s i hívott intézkedések legnagyobb része, ez is támogatásra lelt az érdekeltek a < részéről és eredményes együttműködés valósult meg a legtöbb helyen. A pas ; rancsnokságok és az igazságügyi szervek kialakították a közös tevékenysé- I gük kereteit, az együttműködés formáit és módszereit. Természetes, hogy y'| ez a tudatosan szervezett és felülről következetesén irányított munka jei- íentősen hozfcájáfult a törvényes rend és a katonai fegyelem szilárdításához, ) segítette a normasértések visszaszorítását és azok megelőzésére irányuló t, i parancsnoki és politikai munkát, jól szolgálta a parancsnokok eligazodását L- ; aA parancsnoki fegyelmi jogkör törvényes alkalmazásában, a személyi állo-

máiiy jog- és kötelességtudatának, felelősségérzetének erősítését. Á szoróá együttműködést elrendelő parancsok és intézkedések a szocialista törvényesség hatékonyabb alkalmazása érdekében születtek.

A parancsnokok, a politikai szervek és a katonai igazságügyi szervek együttműködése napjainkban

Az 1960-as években kibontakozott együttműködés a réginél szélesebb skálán mozog és fontos szerepet tölt be a katonai élet minden területén. A szoros és mindenre kiterjedő együttműködés eredményeként a katonai igazságügyi szervek jól ismerik az illetékességi területükön elhelyezkedő csapatok feladatkörét, évi igénybevételét, a feladatok jellegét, így könnyen és gyorsan eligazodnak egy-egy esemény kivizsgálásakor. Jól ismerik az egységek és a magasabbegység-parancsnokok követelményszintjét, a csapatok sajátos helyzetét, a hivatásos állomány összetételét, azok viszonyát a szolgálathoz, fegyelmi állapotukat, a laktanya és a helyőrségek rendjét, az adott város vezetésének és lakosságának viszonyát a katonákhoz és sok más, az esetek elbírálásához szükséges körülményt. A csapatoknál — a régebbi évekhez viszonyítva — jelentősen javult az általános törvényességi helyzet. A parancsnokok és ,a politikai szervek egyre nagyobb gondot és figyelmet fordítanak a megelőző tevékenységre, jó érzékkel választják ki azokat a bűnügyeket, amelyek alkalmasak arra, hogy demonstratív tárgyaláson bírálják el és jól alkalmazzák a becsületbírósági eljárásokat is. A mindkét részről bekövetkezett fejlődés legfőbb okai: — a hivatásos állományúak (beleértve a parancsnokokat, a politikai és az igazságügyi szervek vezetőit és beosztottait) magas szakmai és politikai képzettsége; — a hivatásos állomány elkötelezettsége a szocializmus ügye és a Magyar Néphadsereg iránt; — a társadalomban végbement fejlődés hatása a hadseregben szolgálókra; — a parancsnokok, a politikai és az igazságügyi szervek évek óta tartó jó együttműködése, melynek eredményeként az igazságügyi szervek tagjai megismerték a csapatnál folyó munkát és a csapatélettel járó gondokat, problémákat, a csapatok sajátosságait, a csapatnál szolgálók pedig gyakorlatot szereztek az esetek megítélése, elbírálása, kivizsgálása, a törvényesség betartása és betartatása terén. A mindkét területen jelentkező javulás ellenére is tovább kell szorgalmazni az együttműködést és a jelenleginél is szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat, mivel: — mind a csapatoknál, mind az igazságügyi szerveknél állandó a személyi változás, ami a jövőben tovább fog gyorsulni és olyan személyek lép-

nek be mincí a csapatoknál, mind az igazságügyi szerveknél, akiknek újat jelenthet az egyik, esetleg mindkét terület; — a társadalomban végbemenő minden változás azonnal érezteti a hatását a hadseregben is; — a hadsereg alakulatai — a fő feladatra való felkészülés mellett — a jövőben is részt vesznek a népgazdasági munkákban, ami nehezíti és bonyolulttá teszi mind a parancsnoki állomány, mind az igazságügyi szervek munkáját. Az együttműködés célja, hogy: -- a csapatok törvényességi helyzete tovább szilárdulják és minél több bűncselekményt, fegyelemsértést megelőzhessünk; — alaposan és mélyrehatóan feltárhassuk a bűncselekmények, fegyelemsértések okait, eredményesen végezhessük a nybmozásokat (ügyészi vagy parancsnoki), az elbírálásoknál messzemenően betartsuk és betartassuk a jogpolitikai elveket; — kialakíthassuk a helyes szemléletet és a társadalomra veszélyes, jelentősebb súlyú bűncselekményeket egységesen, megfelelő szigorúsággal ítélhessük meg; — az általános törvényességi helyzetet, elsősorban a szolgálati rendet és a fegyelmet, valamint az anyaggazdálkodást tovább javítsuk. E célkitűzések megvalósítása érdekében ügyészi általános felügyeleti vizsgálatokat, parancsnoki felügyeleti ellenőrzéseket szervezünk; — a jogalkalmazó személyek jogismeretét tovább fejlesztjük, a törvények és egyéb jogszabályok megfelelő alkalmazásának elősegítése végett; — megszervezzük a kölcsönös tájékoztatást, az időszakos értékeléseket, megbeszéléseket, a fegyelmi értekezletek megtartásának idejét, rendjét. Az együttműködésre vonatkozó terv két évre készül és magában foglalja mind a magasabbegység, mind az igazságügyi szervek elvárásait és biztosítja, hogy: —• a katonai igazságügyi szervek mindig és mindenütt megkapják a részükre szükséges tájékoztatást a személyi állomány erkölcsi-politikai állapotáról, a fegyelmi helyzet jellemzőiről, a csapatok előtt álló feladatokról; — a katonai igazságügyi szervek részt vegyenek az értékelő-elemző munkákban, a megelőzést szolgáló — helyi és központi— rendszabályok kidolgozásában és elősegítsék a parancsnoki jogalkalmazás, különösen a büntető és fegyelmi joggyakorlat törvényességét és szakszerűségét, a büntetésvégrehajtási intézetekből szabadult, illetve a büntetett előéletű katonákkal való bánásmód kialakítását; — az egész személyi állományra kiterjedő, sokoldalú és meggyőző jogi ismeretterjesztést és jogpropagandát, az állampolgári és a katonai fegyelem alapvető jogi normáinak és erkölcsi tartalmának jobb megértését, ezzel elősegítve a katonai szolgálat fegyelmezett ellátását, a parancsok és utasítások betartását. Z

'

11

Á parancsnokok, a politikai szervek és katonai igazságügyi szervek közötti együttműködést lényegesen befolyásolja a magasabbegység-parancsnokság és katonai igazságügyi szervek vezetői közötti kapcsolat milyensége. Ha ez a kapcsolat szoros, elvszerű, a törvényes rend, a szilárd katonai fegyelem, a bűnmegelőzés és a személyi állomány jogtudatának fejlődését elősegítő munkakapcsolat, akkor az alárendelt csapatok vezetői részéről is jelentkezik az igény a kapcsolattartásra, a segítségkérésre és -nyújtásra. A miniszteri parancs az együttműködésért a katonai szervezetekben a parancsnokot teszi felelőssé. Régebben, amikor törzsfőnöki beosztást töltöttem be, akkor is rendkívüli fontosságot tulajdonítottam e kapcsolatnak és a parancsnok egyetértésével állandóak volak az ügyészi tájékoztatások, a közös értekezletek, a jogismeretekkel kapcsolatos továbbképzések. Parancsnoki beosztásba kerülésemkor úgy ítéltem meg, hogy ez a feladat a parancsnoki munka szerves része és a fegyelmi helyzet javítása érdekében minden lehetséges módszert ki kell próbálni, meg kell találni a rejtett tartalékokat és szorosabbá, hatékonyabbá kell tenni az együttműködést a megelőző munka javítása érdekében. Nyilvánvalónak tartom tehát, hogy az egységparancsnokok és az önálló alegységparancsnokok látva e szoros és gyümölcsöző együttműködést, maguk is szoros kapcsolatot kívánnak létesíteni a katonai igazságügyi szervekkel. Ezt elősegíti egyébként a magasabbegység parancsnoka részéről az együttműködési terv végrehajtására vonatkozó parancs is. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy néhány évvel ezelőtt az igazságügyi szervek az egységekkel rögzítették az együttműködés kérdéseit, illetve leírták a segítségnyújtás módozatait. Nem mond ez újat azoknak a parancsnokoknak, akik hosszú évek óta parancsnokként állnak egységeik élén, de a fiatalabbak már a mostani gyakorlattal találkoznak, tehát számukra alapvetően a magasabbegység parancsnoka által kiadott parancs határozza meg a tennivalókat. Nem lenne jó azonban, ha csupán ez határozná meg az egységszintű vezetők kapcsolatát, illetve annak tartalmát. Az egység parancsnokának önálló tevékenységet kell folytatnia és a szóban forgó parancs nélkül is szoros kapcsolatot kell létesíteni az igazságügyi szervekkel, amely kapcsolatnak élőnek, aktívnak és gyümölcsözőnek kell lennie. Az egység ilyen irányú feladatait behatárolja ugyan az együttműködési terv és a parancs, de a feladat elvégzése, annak megtervezése az egység vezetésére vár. A parancs elveket, feladatokat, módszereket határoz meg és sok kérdésben inkább figyelemfelhívó szerepet tölt be. Ezt kell az egység parancsnokának és a helyetteseinek az időszak megtervezésekor aprópénzre váltania és a sajátosságok, a helyi viszonyok és lehetőségek, az egységgel szemben támasztott követelmények szem előtt tartásával beépíteni a tervekbe a különböző fórumok idejét és tartalmát, a kiképzési, fegyelmi, gazdálkodási értekezletek napirendjét, a joggyakorlattal kapcsolatos előadások

idejét, tartalmát, a parancsnoki kiképzés keretében tartandó jogi eioadások tartalmát, stb. Célszerű az alárendelt alegységeknél leveztésre kerülő ellenőrzések idején felkérni a magasabbegység irányában dolgoz^ ügyészt a törvényesség ellenőrzésére, a különböző jogi előadások, tájékoztatások megtartására, becsületbírösági vagy fegyelmi ügyek tárgyalásánál való részvételre, az újonc katonák jogi tájékoztatására, és lehetne sorolni. Csakis ilyen kapcsolat tartása esetén lehetséges, hogy az igazságügyi szervek gyors és hatékony segítséget legyenek képesek nyújtani folyamatosan és egy-egy bonyolult rendkívüli eseménykor is. Helytelen, hogy egyes egységparancsnokok csak várják a segítséget, de keveset tesznek azért, hogy ez valóban gyümölcsöző és hatékony legyen. Az irányukban dolgozó igazságügyi szakemberek akkor lesznek képesek mindenkor helyes képet alkotni a csapatról, ha gyakorlatainkra meghívjuk őket, gyakran teremtünk lehetőséget arra, hogy betekintsenek a csapat életébe és megfelelő tájékoztatást kapjanak a parancsnokoktól. E néhány gondolattal azt kívántam kiemelni, hogy az együttműködés irányításáért, szervezéséért az alárendelt csapatok felé a magasabbegység parancsnoka felel, de ez nem jelentheti az egységek vezetésének passzivitását, a munka lényege rájuk marad, azt nekik kell végezniök. A magasabbegység-parancsnok által kibocsátott parancs az együttműködési terv pontjait tartalmazza, a fő kérdéseket rögzíti az egység szintjére és meghatározza a parancsnokok és a politikai szervek ezzel kapcsolatos főbb feladatait. A kapcsolattartásért és a parancsban megszabottak maradéktalan végrehajtásáért azonban nemcsak a magasabbegység parancsnoka felelős, hanem az egységek parancsnokai is. A cél: a törvényességi helyzet szilárdítása, a fegyelemsértések hatékonyabb megelőzése, a szolgálati rend és a fegyelem, valamint az anyaggazdálkodás javítása, a jogismeret fejlesztése, a törvények és jogszabályok helyes értelmezése, illetve alkalmazása útján. A parancs a feladatok és a módszerek mellett a parancsnokok elé tárja — a tanulságok levonása végett, összegezve — az előző években leggyakrabban előfordult eseményeket, bűncselekményeket és ezek okait. Együttműködésünk és munkánk igen fontos területe a bűncselekmények, rendkívüli események megelőzése. E tevékenység során különösen kidomborítható és gyümölcsöztethető az együttműködés. A megelőző munka alapját a csapatoknál szervezett életre, a katonai rendre és a szigorú fegyelemre való szoktatás képezi, amibőr egyenesen következik a csapat magas fokú harckészültsége és harcképessége, illetve a feladatok végrehajtására való állandó készség. Ahol a bevonuló újonc katonát szervezettség, fegyelem, katonás belrend, szigorú, de igazságos, jól felkészült, gondoskodó parancsnoki állomány fogadja és következetesen ragaszkodik a csapatnál kialakított és szokásos rendhez, ott gyorsan kialakulnak és megszokottá válnak a fiatal katonákban is a normák, a szokások és zömük a látottak, a

hallottak szerint igyekszik éini, cselekedni. Nem egy példa van rá, hogy egy-egy csapat folyamatosan, éveken át az élen jár éppen azért, mert az ott szolgáló állomány egyértelmű követelményeket kap, azok szerint él és dolgozik, büszkén őrzi a csapat hagyományait, a katonák egységesen igyekszenek minden feladatnál kitűnni. A megelőző munkát sokan úgy képzelik, hogy fokozni kell a felvilágosító munkát, javítani a katonák tudatára ható és apelláló politikai agitációt és propagandát, gyakran kell tartani a fegyelem szilárdításával kapcsolatos értekezletet, tárgyalást, a jogismereteket tartalmazó előadásokat stb. Ez is kell és ahol nem alakultak ki az előbbi példában említett normák, ott ez lehet a kezdet, befolyással lehet és lesz a további eredményekre is. Az igazi propagandát azonban a valóság képezi: a tények, az adatok, az eddigi eredmények, a követelmények, a látottak, a hallottak. Nagy visszatartó erő az;, ha valami meglévőre vigyázni kell. Például a csapat jó hírnevére. Ez az állítás semmiképpen sem azt jelenti, hogy csak az eddig is eredményesén dolgozó alakulatok érhetnek el kimagasló eredményeket a megelőző munkában. Eredményeket lehet elérni ott is, ahol hosszú éveken át stagnált a helyzet, ha az egység vezetése egy nyelvet beszél, egységes és szigorú követelményeket szab az alárendeltek elé és maga is úgy él, értelmes, teljesíthető célokat állít a csapat elé, vas szigorral, a törvényes út betartásával jár el — rendfokozatra és beosztásra való tekintet nélkül — a renitenskedőkkel; szemben és közben felhasználja a politikai agitáció, a jogpropaganda, az ismeretterjesztés, a meggyőzés és a kényszer minden lehetséges eszközét, módját. • Mindkét esetben (a jónál és a felfelé jövőnél egyaránt) szoros együtt- ; működést kell megvalósítani a katonai igazságügyi szervekkel, akik ezen a. téren nyújthatják a legnagyobb segítséget. . j Együttműködési tervünk e vonatkozásban azt tartalmazza, hogy a ka-j; tonai igazságügyi szervek részéről kijelölt ügyészek és bírák a bevonulást,!; követően előadásokat tartanak a fiatal katonák részére. Az előadások tartalmát a csapat sajátosságaihoz is igazítják. Az előadások előtt szinte minden esetben felkeresi a katonai ügyészség vezetője és a katonai bíróság elnöke1; a magasabbegység parancsnokát s a politikai helyettes, valamint á pártbizottság titkárának bevonásával megbeszélik, hogy mely alakulatnál mire célszerű irányítani a figyelmet, mit kell kihangsúlyozni, milyen jó és rossz; példákat kell vagy célszerű kibontani az állomány előtt. Ezek az előadások» általában az alapkiképzés időszakában, az alapismeretek és a helyi szokások; követelmények elhangzása után kerülnek megtartásra. A témák tehát szorosan igazodnak az érintett alakulat törvényességi helyzetéhez, de a csapattal kapcsolatos kérdések mellett szólnak az előadók: a speciális katonai életviszonyokról; — a katonák jogairól, kötelezettségeiről;

•

-— a függelmi viszonyokról; — a katonai szolgálati rend keretei közé történő beilleszkedés szükségességéről és féltételeiről. Az alapkiképzést követő hónapokban az egység vagy a magasabbegység parancsnoka által tervezett időben — egyeztetve az időt és a témát — mind a parancsnoki, mind a sorállomány részére előadások hangzanak el, melyek keretében szó esik: — a jogpolitikai elvekről; — a Btk. rendelkezéseiről és az ezzel kapcsolatos jogszabályokról; — a fegyelmi jogkör törvényes gyakorlásáról; — a csapatnál vagy más alakulatnál szerzett, de itt is hasznosítható ügyészi tapasztalatokról; :—- a társadalmi tulajdon védelméről; . • •— az alárendeltekkel való bánásmód egyes kérdéseiről; — az italozás elleni közös fellépés szükségességéről, módszereiről és más fontos kérdésekről, témákról. Az előadásokra időt kell biztosítani, jól meg kell szervezni, és ha indokolt, az egész állomány vegyen rajta részt. Nagy figyelmet fordítunk a hivatásos állomány előtti előadásokra, tájékoztatókra. Amennyiben ez célszerű, biztosítjuk, hogy a sorállományúak részére szervezett előadásokon, beszélgetéseken vegyenek részt a hivatásos állományúak is. Egy-egy ilyen előadás akkor jó, ha lehetőséget kapnak a hallgatók kérdések felvetésére és ezekre megfelelő választ kapnak az ügyésztől vagy a bírótól. Az előadások mellett az egyes helyőrségekben — igény esetén — jogpolitikai fórumokat szervezünk, ahol néhány fontos kérdés megbeszélése, megvitatása mellett kérdéseket tehetnek fel a jelenlevők. A magasabbegységnél az utóbbi évben gyakorlattá vált, hogy az állományváltás idején minden kategória részére beszélgetéseket szervezünk, amelyek közül néhány helyre (ahol ez fontosnak látszik) meghívjuk az igazságügyi szervek képviselőit is. A beszélgetés tartalma állománykategóriánként változik, de a téma azonos. Az újoncokkal a katonai életbe való beilleszkedésről, a közösségi szellemről, a hagyományok ápolásáról, az idősebb katonákhoz és a parancsnokokhoz való viszonyról, a viselkedésről, az alakulat előtt álló feladatokról váltunk szót. A cél: a fiatal katonák eligazodásának megkönnyítése, a feladatok és a célok megértetése, tájékoztatás a jogokról és a kötelezettségekről. Az idősebb katonáknak a fiatalokkal való bánásmódról, a közös teherviselésről, a feladatokról és a kitűzött célokról és ebben az „öregkatonák" szerepéről beszélünk. A tiszteseknek a parancsnoki jogkörük helyes gyakorlásáról, a fiatal katonákkal való figyelmes bá-

násmódról, a módszerekről, a feladatokról és a célokról esik szó. Hasonló a helyzet a tiszthelyettesek és a tisztek esetében. A fórumon lehetőséget adunk a kérdések feltevésére és helyben válaszolunk, a megoldandó problémákat előjegyezzük (jegyeztetjük) és a lehetőségek függvényében megoldjuk. Egyik alakulatnál a bevonulást követő második héten személyesen beszélgettem az újoncokkal (csak velük és egyedül voltam). Jó hangvételű, bizalmas, kétórás beszélgetésre került sor, miután megmondtam nekik, hogy név nélkül viszem tovább az ügyeket és bármit elmondanak, azzal maguknak és az ügynek egyaránt használnak. Ezeket a lényegében felmérő, eligazodó fórumokat, amelyek nem azonosak az év közben megrendezésre kerülőkkel, kötelezővé tettük minden egységnél. A fórumot egy-egy kategória részére — a helyi sajátosságokat is figyelembe véve — a magasabbegység parancsnoka vagy egyik helyettese tartja meg az egységnél. A beszélgetések idejéről tájékoztatjuk a katonai ügyészséget, bíróságot és a lehetőségek függvényében ezeken részt is vesznek. Természetes egyébként,, hogy az igazságügyi szervek képviselői a beszélgetéseknek csupán egy részén vehetnek részt (idővel nem bírják), ezért időnként az ügyészség vezetőjét és a bíróság elnökét t á j é k o z t a t n i kell az általános kérdésekről, a felmerült és tisztázandó problémákról. Hasznosak és elsősorban a nsapat érdekeit szolgálják a kiképzési és a fegyelmi értekezletek, amelvekre meghívjuk a katonai igazságügyi szervek vezetőit, az egységek parancsnokai pedig az általuk szervezett ilyen értekezletekre a területi ügyészt és bírót. A fegyelmi értekezleteken több, a kiképzési értekezletekon kevesebb időt igényelnek az igazságügyi szervek képviselői, ami érthető, mivel az egyiken csak a fegyelem szilárdításáról, a másikon erről is, arról is, de elsősorban a kiképzésről beszélünk. Jól bevált módszernek mondható az a gyakorlat, hogy egy-egy ilyen értekezleten a kirívó esetek mellett valamelyik egységgel kiemelten foglalkoznak az elvtársak és a többi parancsnok elé tárják az egység (bűnügyi és általános) törvényességi helyzetét. \ törvényességi helyzetről időnként az ügyészség vezetője és a bíróság elnöke tájékoztatja a magasabbegység parancsnokát, a párt- és a politikai szervek vezetőit és ez eljut az egységhez is, de a szóbanforgó értekezleten elsősorban a tapasztalatok elemzése és közreadása a cél, ami mindenki részére több, mint a megküldött írásos anyag. Nem a kipellengérezés, nem a hibák felsorolása, nem a paragrafusok emlegetése, hanem a tanítás, a hibák megelőzése, a figyelem felhívása a fő cél, ahol a hibák mellett a jó és követendő példák is szerepelnek. A kiképzési és fegyelmi értekezleteken egyébként mindig szót kap a parancsnok politikai helyettese, valamint a hadtáphelyettes, akik az értekezlet elé tárják a magasabbegység (egységnél az egység) fegyelmi, illetve anyagi-fegyelmi helyzetét, levonják a tanulságokat és meghatározzák a tennivalókat. Ezek a felszólalások a parancsnoki előadáshoz szorosan kapcsolódnak és együttesen jó tájékoztatást, teljes be-

tekintést biztosítanak az igazságügyi szervek részére. Egyébként a magasabbegység fegyelmi értekezletének teljes anyagát írásban is átadjuk az ügyészség vezetőjének és a bíróság elnökének. Az 1977—1979-es években másfél tucatnyi becsületbírósági ügy zajlott le a magasabbegységnél. Ezek egy része lehetett volna egyszerű fegyelmi ügy is, de az igazságügyi szervek vezetőivel való konzultálás eredményeként is éltünk a lehetőségekkel, és a kollektíva elé vittünk ügyeket tanulságképpen. A tárgyalásokra meghívtuk és meghívjuk az ügyészség és a bíróság képviselőit, akik ott rendszerint felszólalnak és segítséget nyújtanak az ügy igazságos, a törvényes keretek közötti lezárásához, illetve már a tárgyalás előkészítése időszakában megbeszélik a lényeges kérdéseket a becsületbíróság elnökével, tagjaival, a parancsnokkal. A becsületbírósági tárgyalások komoly segítséget adhatnak minden parancsnoknak a fegyelem szilárdítása, illetve a fegyelemsértések megelőzése terén. Nálunk jól bevált, hogy az ilyen tárgyalások befejeztével esettanulmányt készítünk és ! megküldjük a csapatoknak. Az utóbbi másfél, két évben visszaesett a bei csületbírósági tárgyalások száma, ami jó jel és igazolja mind a kollektívákban rejlő erőt, mind az együttműködés hatékonyságát, a fegyelemsértések szigorú megítélését, elbírálását. íi

. Az együttműködés haszna

i Az együttműködés hasznosságát és hatékonyságát sok-sok ténnyel, ! adattal igazolhatjuk, de e rövid cikkben csupán néhány figyelemfelhívó gondolatra van módunk. Távol áll tőlünk kisajátítani az eredményes munkát és a hatékonyságot. A katonai ügyészség vezetője és a bíróság elnöke sok-sok tapasztalata, segítségnyújtása nélkül, a beosztottak áldozatos, fá| radtságot nem ismerő munkája nélkül, az ezekre való támaszkodás nélkül ; a csapatparancsnokok munkája hiábavaló. Ezért kap hangsúlyt az elvi ala; pokon nyugvó, jó kapcsolat és az együttműködés. [ Részt veszünk egymás ünnepein, rendezvényein, de a magasabbegyi ség által levezetésre kerülő csapatgyakorlatokra is meghívjuk az ügyészség i vezetőjét és a bíróság elnökét, ahol a gyakorlatban győződhetnek meg mun: kájuk eredményeiről, a gyakorlat mozzanatainak fegyelmezett végrehaj tá| sár ól, a katonák akarásáról, igyekezetéről és láthatják a technikai eszközöket, amelyekkel egy-egy eset kapcsán dolguk is akadhat. Az együttműködés módszereit illetően bizonyosan sok és egymástól eltérő módszer létezik. Mi úgy véljük, hogy az alap, az egymással tartott, folyamatos kapcsolattartás. Ennek egyik igazi megnyilvánulása, hogy a magasabbegység parancsnoka által levezetésre kerülő felügyeleti ellenőrzésen az utóbbi években az igazságügyi szervek vezetői, illetve képviselői is részt vesznek. Helyesebben: ők is erre az időre ütemezik az ellenőrzést. Megbe-

szeljük az ellenőrzés eredményeit és a két szerv által készülő jegyzőkönyvek is tükrözik azokat. Szoros' a kapcsolattartás rendkívüli esemény bekövetkeztekor. Valaki azt hihetné, hogy sok időt elvesz minden ilyen esetnél a konzultáció, illetve a tájékoztatás. Tagadhatatlan, időt vesz igénybe, de a hasznát nem vitathatjuk. Az igazságügyi szervek vezetői így tudomást szereznek az esetről, tanácsot adnak a megítélést, az elbírálást, az eljárást illetően. A lényeg: mi fontosnak tartjuk felvenni a telefont egy-egy rendkívüli eseménynél, az előírt bejelentési kötelezettségen felül is. A takarékosságot is szolgálja, hogy a magasabbegység parancsnoka által kijelölt bizottság és az igazságügyi szervek képviselője (képviselői) — a lehetőségek függvényében — egy járművel szállnak ki egy-egy helyszínes, i bűncselekmény esetén. Hasznos tapasztalatokat nyertünk az előállításos és a helyszíni demonstratív tárgyalások alkalmazásával. E tárgyalások több és gyorsabb, munkát igényelnek ugyan mind az igazságügyi szervektől, mind a parancsnokoktól, de a jó előkészítés és éppen a gyorsaság, valamint a példás büntetés sokáig megmarad a katonák emlékezetében és nagy visszatartó erőt jelent. ' Komoly támogatást jelent a mai bonyolult körülmények között a parancsnoki nyomozások törvényességét segítő ügyészi munka. Az ügyész a konkrét ügyekben jogi tanácsokkal és megfelelő ellenőrzéssel járul hozzá az eljárás törvényes lefolytatásához. Maga az a tény, hogy az ügyészség minden évben ellenőrzi az egységeknél a parancsnoki nyomozások törvényességét és az ügyészség vezetője az ellenőrzés teljes anyagát a magasabbegység-parancsnok rendelkezésére bocsátja, komoly és hatékony segítséget jelent a hibák kiküszöböléséhez és sok gond, probléma megelőzéséhez. Az ügyészség által szervezett ellenőrzéseken — akár együtt végezzük, akár külön-külön — részt vesz a magasabbegység igazgatási főtisztje. Az igazgatási főtiszt kapcsolata megszakítás nélküli az ügyészséggel és a bírósággal. Az események, rendkívüli események megtárgyalásán túl megbeszéli az esettanulmányok tartalmát, a helyszíni tárgyalások lefolytatásának rendjét, a törvényesség betartásával és az igazságügyi szervekkel való ' együttműködéssel kapcsolatos parancsok, az egységek fegyelmi értekezletei lefolytatásának rendjét, tartalmát stb. Maradandók és hasznosak a parancsnoki továbbképzések alkalmával tartott előadások, tájékoztatások a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényesüléséről, a parancsnoki jogalkalmazás törvényességéről, a konkrét bűnügyi helyzetről, valamint az egyéb aktuális jogi vonatkozású kérdésekről. Komoly érdeklődés előzi meg az egy-egy politikai tájékoztató keretében megtartásra kerülő ügyészi és bírói előadásokat, amelyek a hivatásos állományúak és a polgári alkalmazottak jogi ismereteinek, tájékozottságának növelését szolgálják.

Lehetne sorolni tovább az együttműködés területeit, de talán ez is elég ízelítőt adott egy parancsnok tollából. Elöljáróink szerint a magasabbegység és az egységek kapcsolata az igazságügyi szervekkel igen jó és gyümölcsöző. Ha sikerült ennek a kapcsolatnak a lényegére rámutatni és hihető képet festeni erről azoknak akiket ez érdekel, örömünkre szolgál. Befejezésül ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy a parancsnokok, a politikai szervek és a katonai igazságügyi szervek együttműködése nem óhaj és nem önös célok érdekében kifejtett tevékenység, hanem a Magyar Néphadsereg ügyét szolgáló legfontosabb feladatok egyike. Olyan feladat, amely kötelező, és amelyet parancsok és intézkedések nélkül is végeznie kell minden katonai szervnek, szervezetnek.

A SORKATONÁK NEMI ERKÖLCS ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEINEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE Irta: Almásiné dr. Törőcsik Anna alezredes

A szexualitás a személyiség elválaszthatatlan része. Az ember nemiségének megfelelő viselkedést befolyásoló ösztönkésztetések biológiailag determináltak, s mint ilyenek a tudat ellenőrzése, szabályozása nélkül is működni képesek. Tagadhatatlan azonban, hogy az ember szexuális magatartását a mindenkori társadalmi környezet morális és jogi feltételei szabályozzák, korlátok közé szorítják. Ezért a szexualitás nem csupán az ember biológiai lényéhez tapadó egyszerű ösztönkiélés, hanem társadalmilag szabályozott, szocializált nemi viselkedés, melyben a magasabbrendű, ún. emberspecifikus érzelmek, etikai, esztétikai tudattartalmak is megjelennek. A nemiség e humán formátumában a biológiailag célszerű ösztönviselkedés a pusztán fajfenntartást szolgáló funkcióból — társadalmi produktummá válik. A nemi élet erkölcsi és jogi korlátozása a személyiség társadalmiasultságának velejárója. Az ember — mint személyiség — a társadalmi viszonyok összessége, s ebben a minőségben — többek között — az emberi környezetnek a nemi életre vonatkozó hagyományait, szokásait, erkölcsi normáit és érzelmeit is felveszi, beépíti szexuális tevékenységének motivációs rendszerébe, .ahol tehát — ösztönein kívül — ezekből a társadalmi hatásokból is szerveződnek magatartásának indítékai. A személyiség erkölcsi tudata — ezen belül erkölcsi felelősségérzete — kontrollálja, befolyásolja az egyén szexuális viselkedését is, és azokat a társadalmi normatívákhoz igazítja. A jellem megszilárdult erkölcsi tulajdonságai pedig még nehéz helyzetekben is képesek az ösztöndeterminált nemi viselkedés szabályozására. Lehetővé teszik az emberi magatartás szocializált kivitelezését akkor is, ha a tudatos megfontolás, az értelmi belátás feltételei kevéssé biztosítottak. A konkrét nemi bűncselekmény nem más, mint a társadalom által elfogadott szexuális normatívák elutasítása, tevőleges tiltakozás ellenük, tehát antiszociális viselkedés. És itt, ezen a ponton válik a nemi erkölcs elleni

j | i | | ! í

bűncselekmény az általános bűnözés részévé, mint a társadalom erkölcsijogi normáival való szembefordulás. A szexuálkriminológia tárgykörébe tartozó fenti megállapításokhoz képest 1 a katonák nemi erkölcs elleni bűncselekményeinek sajátossága, hogy élet- és szolgálati körülményeik bizonyos zártsága, feszessége folytán a szexualitás kiélésének lehetőségei az átlagoshoz képest is korlátozottabbak. A sorkatonai szolgálat gyakori velejárója az állandó partnertől való távolság, a vele kialakult kapcsolattartás rendszertelensége, hosszabb-rövidebb időre való lehetetlenülése is. A kapcsolat végleges megszakadásához mindkét oldalon kedvező objektív feltételek gyorsan lazítják a szubjektív kötődéseket is, ha azoknak egyébként sem volt kölcsönösen szilárd érzelmi megalapozottsága. Azonban a hiányzó vagy már megszűnt pár- és partnerkapcsolatok kiépítéséhez szükséges idő, alkalom és erre megfelelő alany sem áll oly mértékben és akkor a katonák rendelkezésére, mint más fiataloknál, ha erre igényük felmerül. E helyzet ismeretében válik érthetővé, hogy a katonák eseti kapcsolatteremtésének igényszintje sokszor álacsony, leszűkül az alkalomszerűen lehetséges egyszeri szexuális kielégülés megszerzésére. A sorkatonai szolgálat teljesítésének kötelezettsége viszont a legnagyobb számban azokat a 20—24 esztendős egészséges, fiatal férfiakat érinti, akiknek nemi aktivitása — életkori sajátosságaiknak megfelelően — igen erőteljes. Behívásuk előtt már jórészük rendszeres nemi életet élt, sokan megnősültek, illetve többé-kevésbé tartós élettársi vagy partnerkapcsolatot létesítettek. Szexualitásuk korlátozása jelentős frusztrációt eredményez, mely agresszív indulatokat mozgósít és halmoz fel bennük. A fiatalok deviáns viselkedésének okaival foglalkozó kutatások egybehangzóan igazolták a frusztráció és az agresszió közötti szoros kapcsolatot, összegezett tapasztalatként elfogadhatjuk azt a megállapítást, hogy az agresszív viselkedés gyakran frusztráció következménye, illetve a frusztráció sokszor valamilyen agresszió-formához vezet. 2 A frusztráció okozta agresszív indulatok — mint feszültségek — nem feltétlen determinánsai az antiszociális viselkedésnek. A fegyelmi és büntetőjogi következmények előrelátása, a lelkiismereti kontroll erkölcsi fékhatásai képesek az egyén sexuális vágyai és azok lehetséges kiélésének aktivitása közötti feszültséget — mint cselekvést késztető energiákat — társadalmilag pozitív, értékes és alkotó tevékenységformákra átvinni. Az önuralom, a pár- és partnerkapcsolatok megválasztásának igényessége, a vágyak és lehetőségek közötti ellentmondás feszültségének tolerálása a jellemés akarati tulajdonságok nevelésének igen jó lehetősége és eredménye. 1

Rózsa János: Szexuális bűnözés. (Közgazdasági és jogi könyvkiadó 1977.). Kazimiez Pospiszyl: A mai fiatalság agresszív viselkedésének pszichológiai és társadalmi okai. (Gondolat könyvkiadó 1974. A deviáns viselkedés szociológiája.) 2

Jogalkalmazó gyakorlatunkból tudjuk, hogy a katonák rendszerint laktanyán — elhelyezési körleten —, szolgálati helyen kívül, szabadidőben és többnyire ittas állapotban valósítják meg az ún. erőszakos-garázda cselekményeket, köztük a nemi erkölcs elleni bűncselekményeket. A katonai szolgálat fegyelmezett, követelményszerű ellátása ugyanis nemcsak a szexualitás kiélésében jelent fokozott korlátozást, hanem például a függelmi viszonyokból eredő kötelező alárendeltség helyzetében is elfojtja az indulatok és cselekvések spontán irányulásának lehetőségeit. Alkoholos állapotban azonban mind a visszafojtott nemi ösztön, mind az agresszivitás felfokozódik. Az ital hatására gátlás alá kerülő tudati tényezők gyöngülése utat enged az ösztönkiélésnek, egyszersmind az agresszivitásnak is. E kettő együtt eredményezi a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sajátos motívum-együttesét, amely a sértett nemi szabadsága elleni támadásban realizálódik. A felfokozott nemi vágy elsöpri az erkölcsi gátlásokat, redukálja a körültekintést a partner megválasztásában, lefogja az előrelátást a cselekmény következményei tekintetében. A megfelelő érzelmi előkészítés mellőzését a vonzalom kialakulásához szükséges idő hiánya is befolyásolja. A. sietség a cél mielőbbi elérésére rendszerint kiváltja a sértett ellenállását, az ellenszegülés pedig az ennek leküzdéséhez szükséges erőszakot mozgósítja. Az ösztöndeterminált agresszív indulatok robbanása —. sajátosan beszűkült tudati állapotban — primitív reakcióként értékelhető,, melynek lefutása után (befejezett bűntett vagy annak kísérlete eseteiben) az elkövető gyakran ad hangot az utólagos felelősségérzet hiányának, elutasítva bűnössége beismerését. *

*

*

A bűnügyi statisztikák adatai szerint hazánkban a nemi erkölcs elleni bűncselekmények számszerű alakulásának tendenciái többévtizedes összehasonlításban sem változtak lényegesen. Az emiatt elítéltek száma végső soron emelkedett ugyan, de ebben fontos szerepe van azoknak a társadalmi és tudati változásoknak, melyek függvényeként megváltoztak a társadalom erkölcsi normái, megváltoztak a jogszabályi rendelkezések, sőt a nők társadalmi helyzetének változásával az őket ért jogsérelmek kapcsán, tanúsított sértetti hozzáállásuk minősége is. Sok alappal van jogunk azt feltételezni, hogy számos nemi erkölcs elleni bűncselekmény törvényes következménye maradt el — magánindítvány hiánya miatt — azokban az évtizedekben, amikor a sértett jól felfogott érdeke, elsősorban a: „szégyenének" titokban maradását indokolta. A társadalmi és jogfejlődés eredményeképpen napjainkban a legsúlyosabb nemi erkölcs elleni bűncselekmények üldözésének már nem előfeltétele a joghatályos magánindítvány, mert a társadalmi érdekek védelme a következetes bűnüldözést és a felelősségrevonás büntetőjogi szigorát sürgeti e kiemelkedően közösségellenes bűncselekmé-

|

| i i

| | j | j j ; | ' i | | | : | | | i | | | j ; j | i j

nyék elkövetőivei szemben. Szerepe lehet a bűncselekmények szapörödásában annak is, hogy felgyorsult a nemi érés folyamata. A tizennegyedik életévüket el nem ért gyermek-, illetve a fiatalkorúság alsó éveiben járó lányok testi fejlettsége, szexuális érdeklődése és hajlandósága erősen felhívó jellegével motiválja a férfiak közeledését, sértetti oldalon pedig növeli a veszélyeztetettséget. Egyébként a katonák által elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények számában sem mutatkozik lényeges változás, amennyiben huzamosabb időszak statisztikai mutatóit vetjük össze. Az évenkénti ingadozások ellenére azt tapasztaljuk, hogy a számok kiegyenlítődnek, és egy meglehetősen stabil átlagnak megfelelően alakulnak. Az átmeneti csökkenéseket ugyancsak átmeneti emelkedések követik, majd pedig visszatérő nagyságrendben ismétlődnek időről-időre a katonák által elkövetett szexuális bűncselekmények statisztikai mutatói. Ennek a visszatérő gyakoriságú bűnelkövetésnek magyarázata e bűncselekmény-kategóriára jellemző bűnösségi körülmények — objektív és szubjektív tényezőinek — jórészt állandósult feltételei. E tanulmány mondanivalója és megállapításai alapjául is hosszabb időszakban, az utóbbi öt évben (1975—79-ig) a katonai bíróságok által jogerősen elbírált nemi erkölcs elleni bűncselekményeket vettem. A vizsgált bűncselekmények döntő többsége erőszakos nemi közösülés vagy annak kísérlete volt. Az ezeknél jóval kevesebb számú szemérem elleni erőszak, illetve megrontás értékelése a tanulmány mondanivalója szempontjából elhanyagolható volt. Már csak azért sem érdemelt különválasztást, mert a jogi minősítés az eljárás egyes szakaszaiban változott, sőt esetenként vitatható is maradt. Viszont a bűnelkövetés motívumaiban, a bűnösségi körülmények megítélésében nem mutatkoztak lényeges különbségek, tehát azok együttes tárgyalása célszerűnek mutatkozott. Ezek közül a legszembetűnőbben —• egyben katonai sajátosságként — a következőket lehetett megállapítani: • 1. A bűnesetek bekövetkezése — a kétéves sorkatonai szolgálat tartamát alapul véve — többnyire annak második felére, ezen belül is a katonai szolgálat befejezéséhez, illetve a leszereléshez közelítő utolsó hónapokra (hetekre) tevődik. Amíg a katonai szolgálat első két hónapjától kezdve arányos szóródással ismétlődő bűncselekmények elkövetőire általában az antiszociális életvitel, fegyelmezetlen szolgálatteljesítés, rendszeres alkoholfo-gyasztás volt a jellemző, a katonai szolgálatuk végén bűncselekményt elkövetők többsége addig kifogástalan előéletű, pozitív szolgálati minősítésű katona volt. Ezt a jelenséget egyébként más bűncselekmények vizsgálatánál is megfigyeltük, súlyos rendkívüli események értékelésénél is tapasztaltuk. Mivel a probléma visszatérően jelentkezik, úgy tűnik, hogy velejárója lehet egy hosszabb izolációs helyzet — egy bizonyosfokú stresszálla-

jpot 'közeli megszűnésének, a feszültség oldódásával labilissá váló érzelmi állapotnak. Érdemes lenne tehát fokozottabban ráirányítani a figyelmet a leszerelés előtt álló katonák sajátos viselkedésének lélektani rugóira, és több tudatossággal irányítani érzelmi feszültségeik levezetését, az antiszociális következmények megelőzése érdekében. Feltehető, hogy ősi rítusok, melyek bizonyos életszakaszok, sikeres feladatok befejezését követték (ünnepségek, szertartások) az ilyen természetű feszültségek levezetését célozták a megfelelő felkészülési idő és tevékenységek meghatározásával. 2. Folytatva a vizsgálódást szembe tűnt az is, hogy az elsőként jellemzett csoportban szereplő katonák a bűncselekményt az alakulattól való jogszerű távollét — szabadság, eltávozás, kimaradás — alkalmával, az így számukra adott legális lehetőségek kihasználásával követték el. A második csoportban említetteknél viszont a bűncselekmény előzménye rendszerint a laktanya engedély nélküli elhagyása — italozás céljából — csupán rövid időre tervezett volt. 3. Mindkét csoportba sorolt vádlottakra egyaránt jellemzően azt kellett megállapítani, hogy a bűncselekmények több, mint 80%-át közönséges részegség állapotában követték el. Megegyező volt továbbá a bűnelkövetés körülményei tekintetében az előbbihez hasonlóan magas arányban az is, hogy alkalmi szituációban, váratlan lehetőség felismerése után, az elkövetők által nem, vagy csak látásból ismert nővel akartak szexuális kapcsolatot létesíteni, majd ellenállását tapasztalva, erőszakkal közösülni. Lényegesen kevesebb az olyan bűncselekmény, amelyben a katonát a sértetthez viszonylag régebbi vagy szorosabb ismeretség fűzte. Ezeken belül is csak néhány esetre korlátozódott az olyan bűncselekmény, amelynek tettese a sértett iránt érzett személyes vonzalomra, szerelemre hivatkozott, és az eljárás során mindvégig hangoztatta, hogy beleegyezése esetén szívesen venné őt feleségül. Még közöttük is akadt olyan nyilatkozat, melyet a terhelt nyilvánvalóan védekezési taktikából, a büntetőjogi következmények elhárítása vagy mérséklése célzatával jelentett ki. A vizsgált bűnesetek között viszont egy sem akadt, amelyben a vádlott és a sértett közötti házasságkötés az eljárás megszüntetését eredményezte volna, mert egyetlen sértett sem fogadta el a tettes ajánlatát. A fenti megállapítások maradéktalanul csak az olyan bűnesetekre voltak jellemzőek, melyek tettese egyedül követte el a bűncselekményt. Amennyiben az elkövető egyedül támadt a sértettre, a bűncselekmény gyors ösztönkiélési célzattal, a szexuális vágy azonnali kielégítése érdekében célravezető cselekvési magatartással, váratlanul intézett támadás formájában zajlott le. Az erőszak alkalmazását és módját kizárólag a szexuális kielégülés motiválta, tehát a sértett ellenállásának letöréséhez szükséges természetű és mértékű volt. Ez többnyire a fizikai erőfölény által biztosított hely-

cetben eíeve olyan volt, amely a sértett ellenállásának kilátástalanságát, fizikai védekezése esélytelenségét eredményezte. A nő földre döntése, szájának befogása, arcának megütése, nyakának megszorítása, megveréssel— megöléssel való szóbeli fenyegetés általában elégséges volt a sértetti ellenállás letöréséhez. Ezen túlmenő vagy hosszabb időre elhúzódó erőszakot az egyes bűnelkövetők nem alkalmaztak. Amennyiben a sértettek mégis képesek voltak a további ellenállásra, kiáltozásra, aktív, határozott és kitartó védekezésükkel sikerült a bűncselekmények befejezését megakadályozni. Ily módon a cselekmény kísérleti stádiumban megrekedt, vagy azért mert a sértett harmadik személytől segítséget kapott, illetve a tettes cselekményével felhagyott. A katonák által elkövetett erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekmények meglehetősen nagy számú esetében találkozunk a csoportos bűnözéssel. A két vagy több vádlott által társtettesi, illetve bűnsegédi minőségben — többek által, azonos alkalommal és egymás cselekményéről tudva — megvalósított erőszakos nemi közösüléses bűnügyeknek azonban rendszerint csak egy katona vádlottja van. A többi 2—6 vádlott polgári személy, olykor fiatalkorúak. Az ilyen többvádlottas ügyek magányos katona szereplője az esetek nagyobb részében csak laza és véletlen kapcsolat eredményeképpen vesz részt a bűncselekményben. Ritkán állapítható meg a katonai szolgálatot megelőző időből származó, vagy többé-kevésbé szilárd csoportkötődés a vádlott és társai között. Az alkalomszerűen összeverődött ivócimborák, szórakozó-partnerek motiválatlan egymásrahatásának következtében, szinte csak „ötletszerűen" megvalósult közös cselekvőségek elsődleges motívuma a közösségellenes—garázda indíték. A szexuális kielégülés lehetősége másodlagosan, esetlegesen, járulékosan kerül felszínre a cselekvést indító késztetések szintjén, majd az alkalmazott erőszak is szükségtelen brutalitásba, kegyetlenségbe, esetleg perverzitásba torzul. Azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor a csoport katona-szereplője részéről sem a szexuális ösztönkiélésnek, sem a társaságban tanúsított szélsőséges szerepvállalásának nincs meg a saját személyiségében gyökerező indítéka, ellenkezőleg, gyakran ellentmond annak. Ügy tűnik, hogy a többiek által kezdeményezett antiszociális magatartásformák kritikátlan átvétele, utánzása, de ennek véghezvitelét mindenképpen azokat erősítő vagy kiegészítő hozzáállásával (érzelmi azonosulással) hajtja végre. . Jó példa erre M. J. honvéd és két pe. társának bűnügye: M. J. honvéd 5 hónapja teljesített katonai szolgálatot. Bevonulása előtt és a szolgálati helyén sem volt magatartása ellen semmiféle kifogás. Szabadságon, lakóhelyén tartózkodott, amikor egy vendéglőben összetalálkozott két — általa korábban csak felszínesen ismert — fiatalemberrel. A továbbiakban együtt italoztak és italt rendeltek a hozzájuk csatlakozó gyengeelméjű sértett számára is. Mindannyian leittasodtak, majd M. J. honvéd „barátai" kérésének engedve a társaságot a lakására vitte. Amíg ott társai

a lánnyal közösültek, M. J. honvéd a sértettet lefogta. Ezt követően á nőt több órán át gyötörték annak érdekében, hogy különféle fajtalanságukat eltűrje. (A sértett mellét cigarettával égették, hüvelyébe üveget dugtak stb.) M. J. honvéd védekezése az általa elkövetett bűncselekmény kapcsán abban merült ki, hogy ő csak passzív eszköze—végrehajtója volt a társai által kiagyalt eseményeknek. Azok „ötlete" volt a lány leitatása, kérésüknek engedve vitte őket a lakására stb. A katonai bíróság ítéletének tényállása is elfogadta egy másik ügy katona-vádlottjának, P. Gy. honvédnak azt a védekezését, hogy nem volt szándékában a sértettel közösülni. P, Gy. honvéd is alkalomszerűen csatlakozott három italozó polgári személyhez, akik a vendéglőben mások társaságában szórakozó sértettel kívántak megismerkedni. A nő elutasította közeledésüket, amikor azonban később a néptelen utcán utolérték őt, elhatározták, hogy közösülnek vele. A sértettet leütötték, majd az eszméletlen nőt levetkőztették és megkísérelték a bűncselekmény elkövetését. A katona vádlott személyes motiváltság nélkül, de mindenben segítve és követve társai magatartását, velük társtettesi minőségben felelt a katonai bíróság előtt. A katonák tehát a polgári személyekkel együtt megvalósított bűncselekményekben azokkal teljes cselekvési egységben vettek részt, személyes motiváltságuk hiánya ellenére a bűntett végrehajtásában nagy aktivitást tanúsítottak. A társas bűnelkövetés gyakran mutatkozó sajátossága az egyes vádlottak hivatkozott motiválatlansága. Erre az ellentmondásra ad megfelelő magyarázatot a dr. Schultheisz Emil könyvéből idézett alábbi részlet: „ . . . az elkövetőkben az egymás, magatartása tudatának lélektani hatásaképpen, többnyire csökken vagy elenyészik a felelősség érzése, háttérbe lép a megfontolás és belátás, fokozódik a vakmerőség és felszínre jönnek bizonyos primitív indulatok és érzelmek, mint amilyenek a kérlelhetetlenség, durvaság, kíméletlenség és kegyetlenség." 3 A katonák nemi erkölcs elleni bűncselekményei között viszonylag ritka az olyan, amelyet két vagy több katona együtt valósít meg. Olyan csoportot alkotva tehát, amelynek minden egyes tagja, illetve kettőnél több tagja katona és rajtuk kívül más elkövető (polgári személy) nincs. Mégis a közeli múltban történt egy ilyen bűncseleikménynek egészen szokatlan személyi és tárgyi körülményei annak részletesebb ismertetését indokolják: Négy sorkatona — köztük egy őrvezető — követte el a bűncselekményt, közvetlenül a leszerelésüket megelőző napokban. Valamennyien 23—24 esztendős hajdúsági fiatalemberek voltak, akik Budapest helyőrségben teljesí-

3

Dr. Schultheisz Emil: A nemi erkölcs elleni bűntettek de lege lata. (Közgazdasági és Jogi könyvkiadó 1966.)

tettek szolgálatot. Közülük hárman — mint kiemelkedően fegyelmezett, jó katonák — több dicsérettel és elismeréssel rendelkeztek. Egyiküknél sem volt megállapítható olyan előéleti, szociális vagy amorális háttér, mely a bűncselekmény elkövetésére hajlamosító, determináló körülmény lehetett volna. Szolgálati vagy magánéletükben egyiküknél sem mutatkozott olyan antiszociális indíték, amelynek talajára a bűncselekmény elkövetése okszerűen illeszkedhetett volna. Csupán a leszerelés előtti fellazult fegyelmi állapotukat lehetett valószínűsíteni ahhoz, hogy hirtelen elhatározással, engedély nélkül elhagyták a szolgálati helyüket és italozni mentek. Kisebb mennyiségű szeszes ital elfogyasztása után, rövidesen vissza indultak a laktanyába. Útközben — az elhelyezésükkel szomszédos munkásszálló udvarán áthaladva — összetalálkoztak a sértettel, aki közel 50 esztendős, részeg állapotban levő, elhanyagolt külsejű asszony volt. A vádlottak korábban nem ismerték. Anélkül, hogy a sértettel vagy egymással is szót váltottak volna szándékukról, a vádlottak a nőt körülfogták, a' közeli vasúti töltéshez vezették és ott vele valamennyien közösültek, illetve megkísérelték azt. Egymás cselekvőségét támogatva az asszonyt magatehetetlenné tették, száját befogták, menekülésében akadályozták. Az eseményre polgári személyek figyeltek fel, azok értesítették a rendőrséget, s ezzel a büntetőeljárás megindult. Tényként nyert megállapítást, hogy a vádlottakban külön-külön nem volt olyan elhatározás, hogy a jogellenes eltávozásukat szexuális kapcsolat keresésére használják fel. Az italboltból — ahol erre több valószínűséggel kínálkozott volna lehetőség — időhúzás nélkül azzal távoztak, hogy szolgálati helyükre mielőbb visszatérjenek. Előzetes elhatározás és szándékegyeztetés nélkül mégis teljesen egyformán cselekedtek a bűntett megvalósításában, melynek végrehajtását előre nem tervezték meg és arra nem is • számíthattak. A bűncselekmény egyes tényállási elemének megvalósításában kölcsönösen „egymást biztatták" majd a felelősségrevonás során „egymást okolták" azért. Védekezésük is megegyezett abban, hogy egyiküknek sem volt „gusztusa" a nőhöz, de elállni a bűncselekménytől mégis azért nem volt bátorságuk, mert tartottak a „többiektől", akiktől elmaradni nem mertek. A négy vádlott magatartásának természetesen megvoltak azok a lélektani mozgatói, amelyek ismeretében tettük indítékára mégis magyarázatot kaphatunk, anélkül, hogy ez a „megértés" akár erkölcsi, akár büntetőjogi értelemben felmentené őket személyes felelősségük alól. A tömeglélektannal foglalkozó kutatások régi felismerése az, hogy a csoportban cselekvő ember tetteinek erkölcsi minősége nem mindig azonos a csoportot alkotó emberek erkölcsi tulajdonságainak megfelelő értékelés összegével. A valóságos tevékenységük színvonalértéke ennél lehet jobb is, de lehet alacsonyabb és rosszabb is. Tehát a csoportban — az abban uralkodó érzelmi és cselekvési tendenciáktól befolyásoltan — az egyén átveszi, elfogadja és kép3

33

viseli ezt az erkölcsi motiváltságot az egész részeként úgy, hogy maga is több vagy kevesebb lesz általa annál mint egyébként lenne, há saját képességei, vágyai, erkölcsi irányultsága szerint cselekedne. A szilárd erkölcsi normatívák alá rendezett, fegyelmezett katonai közösségben a csoport átlagánál gyengébb katona magatartásértéke, teherbírása is megnövekszik, teljesítőképessége felemelkedik a nálánál jobbak színvonalára. Ugyanígy igaz ennek a fordítottja is. A morálisan szétesett, követelmény nélküli, laza csoportban még a pozitív emberi tulajdonságokkal, erkölcsi felelősségérzettel rendelkező ember is elsodródhat, viselkedése az alacsony csoportátlag alá is süllyedhet, ha megfeledkezik arról, hogy erkölcsi, fegyelmi és büntetőjogi felelőssége továbbra is egyszemélyes marad. A közösségi cselekvés erkölcsi értékét és annak minőségét az abban uralkodó ideológia és a vezetői irányítás tudatos célrairányultsága szabja meg. Visszatérve a katonák csoportosan elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekményeihez, az ismertetett példával is igazoltnak láthatjuk az elméleti megállapítások helyességét. Teljességgel életszerű, hogy a négy egészséges, ép testű—lelkű fiatalember egyike sem érezhetett vonzalmat az- idős, ápolatlan, részeg sértett irányában, akinek egyébként teljesen passzív magatartása sem provokálta őket nemi vágyuk felkeltésére. Hogy erre mégis pszichikailag képesek, fizikailag alkalmasak voltak, egyetlen magyarázat, hogy tettükért a felelősséget áthárították a csoport más tagjaira és valójában mindegyikük a felelősségérzet teljes hiányában maradt. Így produkáltak közös cselekvésükkel egy olyan súlyos bűncselekményt, mely szembenállt a személyiségükre e g y é b k é n t jellemző erkölcsi felfogásukkal, és élettörténetük során addig tanúsított magatartásukkal. , Közismertek azok a viktimológiai megállapítások, melyek az egyes bűncselekmények sértettjei körében végzett vizsgálatokra alapozva, kimutat* ják az összefüggéseket a séretett személyisége, magatartása, valamint a sérelmükre megvalósított bűncselekmények között. Ezek a sértetti oldalon kimutatott hajlamosító tényezők, többnkevesebb tudatossággal hozzájárulnál a tettes szándékának kialakításához. Indokolt tehát annak vizsgálata is, hogj a katonák által elkövetett szexuális bűncselekmények megvalósításában Í sértettnek milyen közrehatása volt. t A sértettek bármiféle hozzájárulását kizárhatjuk azokban az esetek ben, amikor a munkából, utazásból, esetleg társas szórakozásból egyedii 'hazaigyekvő, néptelen, sötét utcán, közterületen kerékpárral vagy gyalogó san közlekedő nő kerül szembe a tettessel, akihez korábban semmiféle kap csolat, ismeretség nem fűzte. Ezek a bűncselekmények rendszerint minden előzményi okot nélkülöz nek, annak indítéka kizárólag a terhelt személyiségében, szexuális ösztönki élésének alkalomszerű realizálásában található. A nőt ért támadások tehá rögtönzöttek, közvetlenül erőszakosak és a váratlanság lélektani hatásán

alapozva, többnyire eredményesek is. A sértettek gyakran a minimális védekezésre is képtelenek, „halálra rémülnek", a félelemtől megbénulnak és helyzetüket kilátástalannak ítélik meg. A sértettek aktív védekezésének elmaradása ugyan érthető, de ténylegesen mégis hozzájárulás a bűncselekmény megvalósításához. Magyarázat arra is, hogy a sértetten ilyen esetekben ritkán található az erőszakot bizonyító külsérelmi nyom, illetve az ak,tív védekezéssel előidézett sérülés nyoma a tettesen. Mindez a vádlotti tagadást vagy védekezést alátámasztó következtetések levonására, a sértett állításának gyengítésére is alkalmas körülmény lehet a bírói mérlegelés során. Az ügyek jelentős részében tapasztaljuk, hogy a katona és a sértett ugyan nem ismerték egymást, de a bűncselekmény előzményeként már létrejött köztük az ismerkedés, esetleg az alkalmi ismeretség. Ezekben az esetekben a későbbi bűncselekmény megvalósításához a sértett részéről is értékelhető valamilyen viszonyulási alap is hozzájárult már. Ha nem is beszélhetünk konkrét provokációról, az adott szituációban rendszerint a sértett részéről is megnyilvánult valamiféle magatartás a nemi vágy felkeltésére, tehát a következmények már nem tekinthetők teljesen váratlannak. Erről van szó a legtöbb szórakozóhelyen kötődött alkalmi ismeretségnél, továbbá akkor is, ha a sértett személyének, értelmi vagy szellemi képességének valamiféle rejtett fogyatékossága viselkedése értelmezhetősége tekintetében bizonytalanságot teremt. A gyengeelméjűek kritikátlan magatartása, alkoholista férfiak társaságában italozó, ismeretségüket kereső nők olykor kihívó viselkedése is ide sorolható. A sértettek indirekt módon vagy közvetlenül felhívják a figyelmet magukra akkor is, ha a katonák közeledését ugyan elutasítják, de szabados viselkedésükkel mégis olyan irányban tájékoztatják őket, hogy nemi kapcsolatra hajlandók. Az ittas katonák állapotuknál fogva egyébként is hajlamosak az ilyen sértetti magatartás félreértésére, túlértelmezésére és képtelenek a visszautasítás elfogadására, az így érzett személyes kudarc elviselésére, indulataik tolerálására. A katonák nemi erkölcs elleni bűncselekményeiben a sértetti oldalon is determináló szerepe van az ital fogyasztásának. A nő ittas állapota okot adhat viselkedésük félreértésére, tiltakozásuk komolyságának kétségbe vonására, gyengíti ellenállásuk határozottságát is. Már szó volt arról, hogy a sértettek csak igen szűk körére szorítkozik az, hogy a katonát régebben ismerték, vele beszélő viszonyban voltak, esetleg olyan érzelmi kapcsolat is megkezdődött közöttük, melynek alakulásából egy későbbi időpontban bekövetkező nemi kapcsolat valószínűsége is következtethető. Hogy mégsem ez történt, hanem erőszakos bűncselekmény, abban rendszerint szerepe van azoknak a távolság- és idő-tényezőknek, melyek a katonai élet- és szolgálati viszonyok velejárójaként már említve voltak. A katonák szabadságuk, eltávozásuk idejének közelgő lejártá-

tói — az esetleges késés következményétől — vaió félelmükben a szexuális kapcsolat gyors megvalósítására törekszenek. Ezért megfelelő érzelmi előkészítés, illetve a kölcsönösség tisztázása nélkül akarnak célt érni, és ezzel a partner ellenállását váltják ki. Gyakran valószínűsíthető az ilyen ügyekben, hogy ha több idő, kedvezőbb feltételek állnak a partnerek rendelkezésére, nemi kapcsolatuk erőszak alkalmazása nélkül is kialakult volna. Konkrét sértetti közrehatásról ilyenkor sem beszélhetünk, mégis nyilvánvalóan olyan viszonytényezőről van szó, melynek a bűnösségi körülmények értékelésében és a büntetés kiszabásában nagy jelentősége van. Nagy szerepet kap ilyenkor a bírói mérlegelés és a sok határeset miatt a büntetőjogi következtetések is sokszor vitathatók. Ez adja a magyarázatát a bebizonyítottság hiánya miatti felmentő ítéletek viszonylag nagy számának, illetve ezt olvashatjuk ki másodfokú bíróság számos hatályon kívül helyező végzésének indokolásából is. Bonyolult a sértett szerepének megítélése olyankor is, amikor annak nemileg éretlen gyermekkora vagy ellenkezőleg, öreg-beteg állapota, felismerhető testi-szellemi fogyatékossága határozottan ellentmond annak, hogy egy fiatal férfi nemi érdeklődését felkeltse, s benne közösülési vágyat ébresszen. Ide sorolhatjuk a sértettek azon csoportját is, akik az elkövetővel vérségi, illetve családi kapcsolatokban állnak és kapcsolatuk érzelmi természete is kizárja közöttük'a nemi kapcsolatot. A sorkatonák életkorára tekintettel, apának leánygyermeke sérelmére elkövetett bűncselekménye gyakorlatunkban nem fordult elő. Viszont testvér, testvér gyermeke, anya, a szülő testvére, illetve a vádlott keresztanyja, anyósa szerepeltek a sértettek között. Időről-időre találkozunk olyan bűncselekménnyel is, melynek sértettje idős korú, magatehetetlen, beteg asszony. Sértetti közrehatásról ezekben az ügyekben azért nem beszélhetünk, mert az elkövetőhöz fűződő családi-rokoni kapcsolatok jól behatárolható érzelmi viszonylataiban teljesen kizárható az a feltételezés, hogy a vádlottban szexuális vágyat akartak kelteni. Ha ez mégis megtörtént, olyan ideg-, elmekórtani motivációkkal kerülünk szembe, melyet az eljárásba bevont igazságügyi orvosszakértők véleménye alapján általában nemi aberrációk közé sorolhatunk, illetve az a kóros személyiségzavar különféle változatának felel meg. Az alkohol tudathomályosító szerepéről már szó esett. Az ismétlések elkerülése céljából itt most csak arra mutatok rá, hogy az alkoholos befolyásoltság állapotában könnyen felszínre törnek a szexuális ösztön olyan látens zavarai, melyek bűncselekményre indító késztetéssé erősödhetnek. Gyermekek, öregek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények gyakori előidézője az alkohol, különösen akkor, ha a személyiség értelmi-érzelmi funkciói is sérültek vagy egyébként éretlenek, csökkent értékűek.

A kóros lelkialkat lehetséges változatainak részletezése nélkül, a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elkövetőinél diagnosztizált elmeorvos-szakértői megállapítások két főbb csoportját ismertetem: 1. Értelmileg és morálisan fogyatékos vagy alacsonyan szerveződött primitív személyiségszerkezet. Rendszerint a terheltek rossz neveltetési körülményei, antiszociális háttér, familiáris terheltség és mindezek talaján az erkölcsi-érzelmi nevelés hiánya, kialakulatlan vagy hiányos erkölcsi tudat. A szexualitás gátlástalan kiélése, a nemi partner személye iránti közömbösség. Mivel a nőt az ösztönkiélés tárgyának tekintik, érzelmei felkeltésére nem is törekszenek. Ellenállása és tiltakozása indulatot vált ki és a nemi vágy kielégítéséhez erőszakhoz folyamodik. A szexualitás számukra kizárólag biológiai életfunkció, a nővel szemben támasztott morális, esztétikai igények nélkül. Ezért képesek a megfelelő életkorú felnőtt partner hiányában gyermek-, időskorú vagy rokoni kapcsolatban levő személlyel is kielégíteni szexuális szükségleteiket. Értelmi belátás vagy lelkiismereti aggályok, a tett következményeinek előrelátása nem befolyásolják ösztönkielégítési funkciójában. 2.

Neurotikus,

pszichopatiás

személyiségű

terheltek.

Szexuális bűncselekményeiknek bázisa az érzelmi szférában, illetve nemi életük többé-kevésbé kialakult zavara körül szerveződött. Kudarcok a nemi életben, érzelmi sérülések, sikertelenség a férfias nemi szerep vállalásában, visszautasításuk élménye gyakori mozgatója azoknak a bűncselekményeknek, melyek végrehajtásában fokozott kegyetlenséget, szükségtelen gyötrést, megszégyenítést, esetleg nemi perverziót alkalmaznak. Az agresszió mértéke, indokolatlan kegyetlensége gyakran ellentétben áll az elkövető egyébként gátlásos, félénk, szexuális kezdeményezésre bátortalan személyiségével. A neurotikus elkövető gátlásait rendszerint az alkoholfogyasztás oldja fel. Ilyenkor személyiségük infantilis, éretlen vonásai, a kisebbségi érzéstől gátolt bátortalanságuk mindezek ellentétébe vált, kompenzálódik. A hiányzó szexuális potenciál és a sarkalló nemi vágy közötti feszültségek olykor szélsőségesen erőszakos bűncselekmények motívumává lehetnek. A nemi közösülésre képtelenségük az indítéka nőgyűlöletüknek, mely néha a partner megölésében manifesztálódik. Jogalkalmazó gyakorlatunkban néhány évvel korábban fordult elő egy ilyen indítékú bűncselekmény: A sorkatona terhelt egy 20 éves fiatal lányt ölt meg, akit — mint a szomszédjukban lakó fiatalember — az egyik kimaradása alkalmával meglátogatott. A lányt gyermekkoruk óta ismerte, de iránta szexuális érdeklő-

dését soha nem nyilvánította. A gyanútlan sértettet kalapáccsal agyonverte, majd a lakást is felgyújtotta. Sem akkor, sem máskor a lánnyal szexuális kapcsolata nem volt. Valótlannak bizonyultak azok a dicsekvései is, melyet környezetében — számos nővel folytatott sikeres nemi szerepléséről — hangoztatott. Mivel a katonák nemi erkölcs elleni bűncselekményeinek alaposabb 1 vizsgálatával ezideig még nem foglalkoztunk, e tanulmány keretében felvázoltakkal szeretnék kedvet ébreszteni, illetve a témáról eddig elmondottakkal részemről is hozzájárulni.

A TÁRSADALMI VAGYONBAN BŰNCSELEKMÉNNYEL OKOZOTT KÁROK MEGTÉRÍTTETÉSÉNEK NÉHÁNY TAPASZTALATA A KATONAI BÜNTETŐELJÁRÁSBAN Irta: Dr. Dingha László alezredes

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. számú határozata 12/d pontja kötelezően ípja elő a jogalkalmazó szervek részére: „vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény esetében az elért nyereséget, vagy előnyt, vagyoni hátrányt jelentő büntetéssel, intézkedéssel, illetőleg kártérítésre kötelezéssel mindig el kell vonni. Az ilyen határozat végrehajtásának feltételeit már a nyomozás során biztosítani kell." Jelentős társadalmi érdek fűződik a gondatlan bűncselekménnyel okozott kár — legalább egy részének — megtérüléséhez is. A legfőbb ügyész elvtárs 5/1978. sz. utasítása a felsőszintű jogszabálynak megfelelően nyomatékosan hívta fel az ügyészi szervezet figyelmét nemcsak a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése feltételeinek biztosítására és a megfizetésre kötelezés indítványozására, hanem arra is, hogy ügyészi eszközökkel segítsék elő az okozott kár tényleges megtérülését. Indokolt esetben nem kizárt, hogy az ügyész maga indítson pert, illetőleg kezdeményezze a végrehajtás elrendelését. Az érdekelt, a kárt szenvedett állami, társadalmi szervek vezetőjét, a társadalmi vagyon kezelőjét terheli természetesen elsősorban a bűncselekménnyel okozott károk megtérítése feltételeinek biztosítása, illetve a feltételek megteremtésének kezdeményezése (a kártérítési eljárás lefolytatása, a végrehajtási eljárás kezdeményezése, perindítás stb.). Ez következik alkotmányos kötelezettségükből is. A legfőbb ügyészi utasítás az ügyészek feladatává azt teszi, hogy szorgalmazza e kötelezettség teljesítését, nevelje erre a felelős beosztású vezetőket. Ez a feladat következik a Magyar Népköztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. tv. 2. § (2) bekezdésében és a 3. § (2) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott rendelkezésekből is. Egy, a vagyon elleni bűncselekményekre, az általuk okozott kárra vonatkozóan végzett összehasonlítás eredménye is alátámasztja az ezirányú ügyészi munka szükségességét. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy amíg az

egyenként 5000 Ft alatti kárt okozó szándékos vagyon elleni bűncselekmények esetében a néphadsereg vagyonában okozott kár több mint 80%-a a büntető eljárás jogerős befejezése előtt — lefoglalással, az elkövető önkéntes befizetésével stb. — megtérült, addig az 5000 Ft-ot meghaladó kárt okozó bűncselekmények esetében ez az arány mindössze 10% volt. Egy másik összehasonlító adat arra késztetett bennünket, hogy elsősorban a katonai bíróság által megítélt kártérítés vonatkozásában folytassuk a vizsgálódást. Egy időszakban keletkezett és a tárgyhoz tartozó ügyek összesített adatai szerint ugyanis a büntető eljárás jogerős befejezéséig meg nem térült kárból a parancsnoki kártérítési határozatokban kirótt kártérítési összeg 80%-át behajtották, vagy legalábbis a vizsgálatunk időpontjáig a behajtást megkezdték. Ezzel szemben a bíróság által megítélt kárösszegek esetében ez az arány csupán 12% volt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a vizsgált ügyek kapcsán felmerült kár összegének több mint 50%-a megtérítésére a katonai bíróság kötelezte a bűnelkövetőket. E cikk keretében nem foglalkozom azzal, hogy a katonai nyomozóhatóságok megteszik-e a kár megtérülését biztosító intézkedéseket, mivel a korábbi vizsgálatok bizonyították, hogy e területen többségében csak egyedi, nem jelentős súlyú hibák tapasztalhatók. Feltétlenül kiemelést érdemel viszont az a megállapítás, mely szerint csak elvétve fordult elő, hogy a feljelentéssel egyidejűleg, vagy a büntető eljárás során bármikor a sértett katonai vagy belügyi szerv az okozott kárral kapcsolatban keresetszerű követelést terjesztett volna elő, vagy akár más módon is kérte volna az elkövető kötelezését a kár megtérítésére, hiányos az ennek bátorítására, kezdeményezésére irányuló ügyészi tevékenység is, bizonyára abból a gyakorlatból kiindulva, hogy a polgári jogi igényt az ügyész saját jogán (Be. 55. § (4) bek.) úgyis érvényesíti. A vádiratoknak, vádindítványoknak a polgári jogi keresetet tartalmazó részét illetően egy vonatkozásban egyértelmű, de álláspontom szerint hibás gyakorlatot tapasztaltunk. Azt a gyakorlatot folytattuk ugyanis, hogy ha a bűncselekmény tettese valamely katonai, illetőleg belügyi szerv vagyonában okozott kárt, úgy sértettként a Honvédelmi Minisztériumot, Belügyminisztériumot jelöltük meg és azt az indítványt terjesztettük elő, hogy a vádlottat a bíróság az érintett minisztérium javára történő kártérítésre kötelezze. Ezt tettük annak ellenére, hogy az ügyekben (elenyészően csekély kivétellel) egyértelműen megállapítottuk, hogy a tényleges sértett egy meghatározott, a társadalmi vagyont kezelő, önálló gazdálkodást folytató alakulat, szerv volt. Ezt a gyakorlatot folytattuk annak ellenére, hogy ha a bűncselekményt pl. valamelyik kereskedelmi vállalat sérelmére követték el, eszünkbe sem jutott sértettként a Belkereskedelmi Minisztériumot megjelölni. Ezzel összefüggésben csupán megjegyezzük, hogy a 34/1980. (HK. 17.) HM. számú utasítás 1. §-a a Magyar Néphadsereg katonai szerve-

zetei közül csak az alegységet, továbbá a pénzellátás szempontjából utait önálló alegységet zárja ki a jogi személyek soraiból. A jelzett gyakorlatot folytatta a katonai bíróság is, ha a polgári jogi igénynek helyt adott. Részben ez a gyakorlat is hozzájárulhatott a kár késedelmes behajtásához — a múltban esetleg ennek elmaradásához — is. A konkrét sértett meghatározásának hiánya vezetett pl. a következő esethez: Az egyik építő-műszaki alakulat állományába tartozó katona szándékos rongálással kárt okozott az MN. Ingatlanfenntartó Bázis vagyonában. A katonai bíróság a rongálás bűntette miatt büntetést szabott ki és a „HM sértett javára" az elitéltet kártérítésre kötelezte. Az ítéletet az Ingatlanfenntartó Bázis nem kapta meg — bár a Be. 116. § (3) bek., a 242. § Il/b. és III. pontja értelmében azt részére kézbesíteni kellett volna. A behajtásra — az ítélet hiányára hivatkozva — csak azt követően intézkedett a Bázis parancsnoka, hogy a tájékoztatásra irányuló kérésünk után ítélet-másolatot kért.

Idekívánkozik az írásbeli vádelőterjesztések másik hiányossága, nevezetesen az, hogy az esetek többségében nem teszünk indítványt a károsult állami szerv képviselőjének, mint sértettnek a tárgyalásra szóló megidézésére, értesítésére. E hiányosság gátolhatja a sértett jogainak (Be. 53. § (2) bek. 198. § c) pont stb.) érvényesülését. Lényegében pozitív megállapításokat tehettünk a kárfelelősség mértékének megállapítása kapcsán. Az ügyészi indítványok és a katonai bíróság ítéletei helyesen hivatkoztak az alapul szolgáló jogszabályokra is. Szükségesnek tartom azonban azt a tapasztalatot ismertetni, amely a kárösszeg után számítandó kamattal kapcsolatos. A polgári perrendtartásról szóló (módosított és kiegészített) 1952. évi III. törvény (Pp) 215. §-a értelmében a bíróság nem léphet túl a kereseti követelésen. Ebbe beszámít a késedelmi kamat is. Tapasztaltuk, hogy a vádiratban a kamatszámítás kezdő időpontját a katonai ügyész — nagyvonalúan — pl. a következőképp jelölte meg: „ ... a károsodás bekövetkeztének időpontjától". Pontatlan ügyészi indítványt követett az az ítélet, amelyben a katonai bíróság a vagyon elleni bűncselekmény miatt elítéltet 1978. január 28-tól számítandó kamat megfizetésére kötelezte, holott az ítéleti tényállás szerint a terhelt az elbírált bűncselekményt 1977. október 3. és december 2. között követte el. Ügy vélem egyértelmű, hogy a kamatszámítás kezdő időpontjaként egyszeri elkövetés esetében az elkövetés napját; folytatólagos elkövetéskor a bűncselekmény befejezésének, az utolsó bűnös cselekmény elkövetésének napját; ha pedig az elkövetés naptári napja pontosan, egyértelműen

hem állapítható meg, úgy legkésőbbi időpontként á bűnelkövetés felderí-; tésének napját kell megjelölni. .' ; ' . . • • * A katonai ügyészek a tárgyalási szakban a kártérítési igény vonatkozásában helyesen jártak el, a bizonyítási eljárásnak megfelelően fenntar-" tották, vagy szükség esetén módosították a bejelentett polgári jogi igényt.: Természetesen az előbbiekben vázolt hiányosságok e szakban is jelentkeztek. Évek óta viszonylag ritkán fordult elő polgári jogi igénnyel kapcsola-, tos ügyészi fellebbezés. Ennek alapvető oka, hogy a vádban megjelölt polgári jogi igénytől eltérő bírósági döntésekkel az ügyészek egyetértettek. A keresetszerű polgári jogi igény előterjesztése esetében fellebbezni kellett volna viszont azon ítélet ellen, amelyben a katonai bíróság a hanyag kezelés vétségével 34 000 forint kárt okozó és havi 3600 Ft illetménnyel rendelkező polgári alkalmazottat 10 000 Ft megtérítésére kötelezte és akivel szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki. Az ügyészi indítvány azonban nem volt keresetszerű, mert a polgári jogi igényt nem forint összegben határozta meg, hanem csak „az egy évi átlagkeresetnek megfelelő Összegig" kérte a kötelezést. A katonai bíróságnak a polgári jogi igénynek helyt adó ítéletei a teljesítési határidő meghatározásában is általában megfeleltek a törvényes ^követelményeknek. Néhány kivételtől eltekintve úgy rendelkeztek, hogy az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésétőr számított 15 napon belül térítse meg a meghatározott; kártérítési összeget és a kamatot. Néhány ítélet viszont nem tartalmazta a teljesítési határidőt. A Pp. 217. § (1) bekezdése szerint a határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint 15 napos határidőt kell szabni, az (5) bekezdés értelmében pedig a teljesítés határideje a határozat közlését követő napon kezdődik. A teljesítési határidő meghatározásának a végrehajtást illetően nagy jelentősége van. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. sz. tvr. (Vht. 12. § (1) és (2) bekezdése) ugyanis csak olyan jogerős (vagy előzetesen végrehajtható) határozat esetében engedi meg a teljesítés kikényszerítését, a végrehajtást, amely határozatban megjelölt teljesítési határidő már letelt. Következésképpen a teljesítési határidő megállapításának hiánya jogilag kizárná a sértett kártérítési követelésének érvényesítését. Az ítéletben megszabott kártérítési kötelezettség önkéntes teljesítésére alig és csak kisebb összegek tekintetében találtunk példát. Ennek megfelelően a sértett katonai, belügyi szervre hárult a behajtás feladata. E területen az ügyészi szervezet által folytatott 1978. évi vizsgálat (lásd: a ; Legfőbb Ügyészség Általános Felügyeleti és Polgári Jogi Főosztályának lg. 144/1978. sz. jelentését) során feltárt mulasztásokat észleltünk magunk is a vizsgált ügyekben, amelyeket a szervek, vezetőinek érdektelenségével magyarázhattunk. (Bár közreható tényező lehetett saját téves gyakorlatunk is.)

Tapasztalatunk szerint ugyanis elenyésző kivételtől eltekintve a jogerős ítélet birtokában sem kérték az érintett parancsnokok, vezetők a meg-, ítélt és a megszabott határidőn belül önként nem teljesített kártérítés és kamata erejéig a bírósági végrehajtás elrendelését. Akkor kérték csak a végrehajtási lap kiállítását a katonai bíróságtól, amikor erre már kifejezetten felszólították őket. Előfordult az is, hogy felhívás ellenére sem került erre sor. Az egyik alakulat parancsnoka például kérésünkre arról tájékoztatott, hogy a károkozót határozattal kötelezte az okozott kár megtérítésére. Á parancsnoki határozat szükségtelén volt, mert a jogszabálynak megfelelő összegű marasztalást tartalmazott már a katonai bíróságnak az ügyben hozott ítélete. A másik sértett szerv parancsnoka pedig kérésünkre azt közölte, hogy a katonai bíróság által megítélt kárösszeg behajtására nem tud intézkedni, mert a kötelezett leszerelt. Közölte továbbá, hogy megkeresésünket továbbította az elítélt lakhelye szerinti megyei hadkiegészitő parancsnoknak (aki természetesen nem kérte, nem is kérhette a végrehajtás elrendelését).

A katonai bíróság többségében a kérés beérkezésétől számított 8—15 napon belül kiadta a terhelt, az adós lakhelye szerinti megyei (fővárosi) bírósági végrehajtó irodának a kért végrehajtási lapot. Indokolatlannak tűnő késedelmet alig tapasztaltunk. Egy esetben fordult elő, hogy a katonai bíróság eljáró tanácsa a parancsnok kérését nem teljesítette. A bíróság e döntését a kérelmezővel egyszerű átiratban közölte. Ez ellentétben áll a Vht. 14. § (3) bekezdésében írt rendelkezéssel, mely szerint a bíróság a végrehajtási lap kiállításának megtagadása, vagy a végrehajtási lapnak a kérelemtől eltérő kiállítása esetén indoklással ellátott végzést hoz és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti. Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek van helye. (Megjegyzem: a Vht. hivatkozott rendelkezéseit az 1980. január l-e előtt hatályban volt 1955. évi 21. sz. tvr. is azonosan tartalmazta). Előfordult a sértett érdekeit sértő téves bírói intézkedés is, amikor a végrehajtási lap helytelen kiállítása miatt az ítéletben helyesen meghatározott egyetemleges kötelezés ellenére egyenlő arányú végrehajtásra került sor. . Gyakorlati kérdés, hogy milyen módszerrel teljesítheti a katonai ügyész az 5/1978. Legf. számú utasítás 3. §-ban meghatározott azon előírást, hogy tájékozódjon a kár tényleges megtérüléséről. A kitöltött kárlap adatai alapján először a katonai bíróságnál az ügy iratait kell megvizsgálni, s azokból megállapítani, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után a kötelezett önként teljesített-e, illetőleg a jogosult katonai vagy belügyi szerv vezetője kérte-e a bírósági végrehajtás elrendelését és az utóbbi megtörténte után a katonai bíróság a végrehajtási lapot kiadta-e.

Amennyiben e kérdésekre igenlő választ kapunk, úgy az irattározáson kívül más feladatunk már nincs. Ha mindkét kérdésben nemleges a megállapításunk, úgy az illetékes parancsnoktól, vezetőtől kell tájékoztatást kérnünk arról, hogy mit tett a kártérítés behajtása érdekében. (Az Ügyészi törvény 13. § (2) bekezdés e) pontja az ügyészeknek erre felhatalmazást ad, a megkeresett szerv vezetőjét pedig a törvény 13. § (3) bekezdése válaszadásra kötelezi.) A megkeresésben egyúttal indokolt már arra is felhívni a parancsnokot, hogy a Vht. 10. § (1) bekezdés b) pontja és a 12. § (1) bekezdése (katonák által a néphadseregnek okozott károk esetében a 23/1970. (HK. 2.) HM sz. utasítás 131/a pontja) értelmében kérje az első fokú döntést hozó katonai bíróságot a végrehajtási lap kiadására. Amennyiben a katonai bíróság a végrehajtási lapot kiadta a katonai ügyész törvényességi felügyeleti kötelessége megszűnt és a kárlapot a bűnügyi iratokkal együtt irattárba helyezhetjük. Megjegyzem, hogy írásbeliség helyett a sértett alakulatnál, szervnél személyesen is tájékozódhatunk a kárösszeg behajtására tett intézkedésekről és azok eredményességéről. A fegyveres szervet illető kártérítések törvényességének általános felügyeleti vizsgálatakor a bűncselekménnyel okozott és a bíróság által megtérítésre ítélt károk vonatkozásában folytatott gyakorlatot is vizsgálnunk kell (5000 Ft összeg alatt is). Tájékozódnunk kell — természetesen a sértett szervnél — akkor is a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott károk megtérüléséről, ha a katonai bíróság a bejelentett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította és akkor is, ha a bűncselekményt fegyelmi úton bírálták el. Ez esetekben a fegyveres szerv állományába tartozókkal szembeni kártérítési eljárás lefolytatását szorgalmazzuk, illetőleg kérjük fel a parancsnokot, hogy az esetleges szervezeten kívüli károkozót szólítsa fel a kár határidőn belüli megfizetésére, annak eredménytelensége esetén pedig indítson polgári peres eljárást. (A katonai alakulatot a jogi-igazgatási főtiszt képviselheti). Végül célszerűnek tartom — az állandó, erre is kiterjedő vezetői revízió mellett — a társadalmi vagyonban bűncselekménnyel okozott károk megtérítésével kapcsolatos katonai igazságügyi munka rendszeres, belső vizsgálatát is.

A KATONAI BÜNTETÉSVÉGREHAJTÁS BÍRÓSÁGI ÉS PARANCSNOKI FELADATAI Irta: Dr. Kátai Péter hadbíró őrnagy

Az állampolgárok személyi szabadságát, sérthetetlenségét és egyéb alapvető jogait az alkotmány biztosítja. E jogok védelme azonban csak addig és olyan mértékben illeti meg az állampolgárokat, amíg és amilyen mértékben tiszteletben tartják törvényes rendünket és alkotmányos jogszabályainkat. Törvényeink a társadalom védelme érdekében lehetővé és egyben kötelességgé is teszik a bűnüldöző szervek számára, hogy a törvényesség maradéktalan megtartásával — súlyosabb esetben a személyi szabadság korlátozásával vagy teljes elvonásával is járó — állami kényszert alkalmazzanak azokkal szemben, akik a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sértő vagy veszélyeztető cselekményt (bűncselekményt) követnek el, illetve akik ilyen cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsíthatok. Az állami kényszer formái — céljukat és jellegüket tekintve — alapvetően két nagy csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Btk.) meghatározott büntetések és intézkedések, a másik csoportba a Büntető Eljárásról szóló, az 1979. évi 4. és 11. számú törvényerejű rendelettel módosított 1973. évi I. törvényben (a továbbiakban: Be.) felsorolt kényszerintézkedések tartoznak. A büntetések és intézkedések a büntető anyagi jog intézményei. Alkalmazásukra bűncselekmény elkövetése miatt, az azt elkövetővel szemben, jogerős bírósági határozat alapján kerülhet sor. A büntetések és intézkedések súly- és eszközbeli különbségeik ellenére közös célt szolgálnak; feladatuk egyaránt az, hogy hatékony védelmet nyújtsanak a társadalomra veszélyes cselekményekkel szemben. A kényszerintézkedések a büntető eljárási jog körébe tartozó jogintézmények. Alkalmazásuk elsődleges célja a büntető eljárás sikerének biztosítása, újabb bűncselekmény elkövetésének meggátlása, és általában mindazoknak a magatartásoknak az elhárítása, amelyek veszélyeztetik vagy veszélyeztethetik a büntető eljárás eredményességét, végső soron a

bűncselekmények felderítését és a bűnelkövetők felelősségre vonását. A büntetésektől és intézkedésektől eltérően elrendelésükre a bíróságon kívül — meghatározott feltételek mellett — jogosultak a nyomozó hatóságok is; alkalmazásuk ideiglenes jellegű; végrehajtásukat nyomban meg kell szüntetni, ha elrendelésük oka megszűnt. Közülük több a terhelten kívül a büntető eljárásban résztvevő más személlyel (tanú, szakértő stb.) szemben is alkalmazható. A büntetések és intézkedések, illetve a kényszerintézkedések eltérő céljuk és jellegük ellenére azonosak azonban annyiban, hogy alkalmazásuk közvetlenül és súlyosan érinti a büntető eljárás alá vont személy személyiségéhez fűződő jogait. Ezért kiszabásuk, illetve elrendelésük feltételeinek, végrehajtásuk módjának pontos meghatározása alapvető törvényességi követelmény. E követelménynek kívánt fokozottabban eleget tenni törvényhozásunk, amikor a büntető anyagi és eljárási jogszabályok e .körben már meglevő, rendelkezéseihez kapcsolódva, azokkal összhangban megalkotta a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. éyi: 11. •számú törvényerejű rendeletet {a továbbiakban: Tvr.), a büntetésvégréhajtás kódexét. ;,. • A Tvr. jelentősége elsősorban abban áll, hogy az első magyar Büntető Törvénykönyv hatálybalépése (1878) óta hazánkban először, magas jogszabályi szinten, egységes elvek és szempontok szerint szabályozta valamennyi fő- és mellékbüntetés, az összes büntetőjogi intézkedés, az előzetes letartóztatás és az elzárás végrehajtásának a legfontosabb kérdéseit, köztük a végrehajtás alá vontak jogait és kötelességeit, a végrehajtásért felelős, az abban: résztvevő és közreműködő1 személyek és szervek feladatait és jogi helyzetét. Ezzel az eddigi szétszórt szabályozás okozta bizonytalanságokat megszüntetve, valamennyi szerv és állampolgár .részére* világosabbá és áttekinthetőbbé tette a büntetésvégrehajtás bonyolult.rendszerét, tisztázta a végrehajtással kapcsolatos alaptalan feltevéseket és téveselképzeléseket. A Tvr. megalkotása jelentős azért is, mert rendelkezései, azok alkalmazásának tapasztalatai döntő befolyással lehetnek az egyre inkább önállósuló, a katonai büntetésvégrehajtást is magába foglaló egységes büntetésvégrehajtási jog kialakulására. A büntetésvégrehajtás egységességének elvéből következik, hogy a katonákkal szemben kiszabott büntetéseket és alkalmazott intézédéseket is a mindenkire egyaránt érvényes általános szabályok szerint kell végrehajtani. Ettől eltérni csak ott és annyiban lehet, ahol és amennyiben azt a szolgálati viszonyból fakadó katonai sajátosságok, a szolgálat ellátásához fűződő katonai érdekek indokolják. Ilyen eltérő rendelkezéseket tartalmaz a Tvr. a katonák szabadságvesztésének (54—59. §), pártfogó felügyeletének (104. §) és előzetes letartóztatásának (116. § (2) bekezdés), valamint a katonai mellékbüntetések (8. §) végrehajtásával kapcsolatban.

• A büntetésvégrehajtás egységességének elve természetesen nem jelent és nem is jelenthet a részletkérdésekben is azonos szabályozást. Nyilvánvalóan más módszerek és eszközök alkalmazása szükséges a büntetések „és.'intézkedések végrehajtása során, ha azokat katonai szolgálati viszonyok között, a katonai szolgálati rend és fegyelem feszesebb követelményei szerint hajtják végre, és más ha azok végrehajtására a polgári életben vagy — szabadságvesztés esetén — börtönviszonyok között kérül sor. E felismerés vezette a törvényhozót, amikor a katonákkal szemben alkalmazott. egyes büntetések és intézkedések végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályok meghatározását az érdekelt miniszterek hatáskörébe utalta. E törvényi felhatalmazás (Tvr. 127. § (2) bekezdés) alapján került sor — a legfőbb ügyésszel, a belügyminiszterrel és a Munkásőrség országos parancsnokával egyetértésben — az 1/1979. (VIII. 25.) HM—IM számú együttes rendelet (a továbbiakban: rendelet) kiadására. A rendelet a szolgálatban megtartott katonák szabadságvesztésének, előzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének a végrehajtására vonatkozó,, azokat a fontosabb, nagyobb jelentőségű és hosszabb időre szóló rendelkezéseket tartalmazza, amelyek közvetlenül érintik a katonák állampolgári és szolgálati viszonyából eredő jogait és kötelességei. Meghatározza a nevelés sajátos elveit és módszereit, valamint azokat a törvényes eszközöket, amelyek alkalmasak és alkalmazhatók a büntetésvégrehajtással kapcsolatos kötelességek teljesítésének a kikényszerítésére, a rend és a fegyelem fenntartására. Ugyanakkor kellően védi a végrehajtás alá vontak jogszabályban biztosított jogait, és a Tvr. 2. § (1) bekezdésének megfelelően biztosítja, hogy az arra jogosult szervek és személyek csak azokat a joghátrányokat alkalmazzák, amelyeket az ítélet vagy jogszabály előír. A rendelet a katonai és a büntetésvégrehajtási érdekek jobb összhangja érdekében, a korábbi szabályozásnál erőteljesebben helyez hangsúlyt a büntetésvégrehajtási feladatok teljesítésére: a büntetés céljának elérésére, kiemelve eközben az állományilletékes parancsnokok kötelességeit, a végrehajtásban való közreműködésük jelentőségét, szerepük fontosságát. E parancsnoki feladatokat részleteiben — részben jogszabályszerkesztési megfontolásokból, részben a könnyebb kezelhetőség érdekében — külön jogszabály: a katonák szabadságvesztésének, előzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének egyes kérdéseiről, valamint az ezekkel kapcsolatos parancsnoki feladatokról szóló 1/1980. (HK 4.) HM—BM—IM— MOP .számú együttes utasítás (a továbbiakban: utasítás) határozza meg. .^ összefoglalva az eddig elmondottakat: a katonai büntetésvégrehajtás része a valamennyi szervre és személyre egyaránt érvényes, egységes elvek és szempontok szerint szerveződött általános büntetésvégrehajtásnak, s attól csak annyiban tér el, amennyiben azt a katonai életviszonyokból eredő sajátosságok, katonai érdekek indokolják. Ebből következik, hogy

szabályozása ís része — meghatározott eltérésekkel — az egységes büntetésvégrehajtás jogi szabályozásának. A katonai büntetésvégrehajtás alapkérdéseit a Tvr. és az annak végrehajtására kiadott rendelet szabályozza, a további részletes szabályokat pedig a végrehajtásban résztvevő és abban közreműködő szervekre vonatkozóan külön-külön kiadott miniszteri utasítások tartalmzzák. így a büntetésvégrehajtással kapcsolatos — bírósági feladatokat a 107/1979.
A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatos feladatok

A szabadságvesztés a Btk. büntetési rendszerében meghatározott egységes büntetési nem, amelyet a bíróság rendelkezésének megfelelően fegyház, börtön vagy fogház fokozat szabályai szerint kell végrehajtani. E végrehajtási fokozatok közötti különbségek a végrehajtás szigorában, az elítélteknek a külvilágtól való elkülönítésében, látogatók fogadásának, csomagküldeményeinek gyakoriságában, eltávozásuk engedélyezésének lehetőségében, az intézeten belüli élet kötöttségében, az őrzés és felügyelet feszességében van. A szabadságvesztés végrehajtását a jogerős ítélet alapján a bíróság rendeli el, végrehajtásáért pedig a kijelölt bv. intézetek a felelősek. A szabadságvesztések túlnyomó többségét a felnőttkornak büntetéseinek végrehajtására létesített fegyház, börtön és fogház fokozatú, nem katonai bv. intézetek hajtják végre. Életkori, egészségügyi és katonai sajátosságok alapján speciális rendeltetésű bv. intézetek is működnek. Ezek: a Fiatalkorúak Börtöne és Fogháza, a Büntetés végrehajtás Központi Kórháza, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet, valamint a katonai bv. intézetek, és más intézmények. A katonai bv. intézetek a Magyar Néphadsereg katonai szervezetei, feladatuk a szolgálatban megtartott katonák szabadságvesztésének és előzetes letartóztatásának a végrehajtása. Ilyen intézetek: a katonák szabadságvesztésének és előzetes letartóztatásának a végrehajtására kijelölt MN Budapesti Katonai Fogda, az MN Fegyelmező Zászlóalj, és — a korábbi szabályozástól eltérően — a most már kizárólag előzetes letartóztatást végrehajtó Debreceni, Kaposvári és Szegedi Helyőrségi Fogdák.

Á nem katonai bv. intézetek felett a felügyeletet az igazságügyminiszter, a katonai bv. intézetek felett pedig szakszolgálati szempontból a honvédelmi miniszter, a büntetés végrehajtás rendjét illetően az igazságügyminiszter látja el. A törvényességi felügyeletet valamennyi bv. intézetet illetően a legfőbb ügyész gyakorolja. A szabadságvesztés végrehajtása szempontjából különbséget kell tenni aszerint, hogy azt a katonára a szolgálati viszony megkezdése előtt — polgári személyként —, vagy azt követően, a szolgálati viszony alatt — katonaként— elkövetett bűncselekmény miatt szabták-e ki. Minthogy azonban a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományába nem vehető fel olyan személy, akit még le nem töltött, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek vagy büntető eljárás hatálya alatt áll, ez a kérdés — eltekintve a kevés számú tartalékostól — a sorkatonai szolgálatra bevonult elkövetőkre korlátozódik.

I. A katonának a szolgálati viszony megkezdése előtt elkövetett bűncselekményét általában nem katonai, kivételesen — főként más katonával való együttes elkövetés esetén (Be. 331. § (4) bekezdés) — katonai bíróság bírálja el. E bíróságok által kiszabott szabadságvesztést nem katonai bv. intézetben kell végrehajtani, amely az elítélt leszerelését vonná maga után. Ez azonban rövidebb tartamú szabadságvesztésnél a büntetésvégrehajtási érdéket indokolatlanul a honvédelmi érdekek fölé helyezné. Ezért a jogszabály úgy rendelkezik, hogy ha a sorkatonai szolgálatot teljesítő elítélten a szolgálat megkezdése előtt elkövetett bűncselekmény miatt jogerősen kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztést nem katonai bv. intézetben kell végrehajtani, a parancsnok szolgálati érdekből kérheti a büntetés végrehajtásának az elítélt leszereléséig való elhalasztását. A halasztást a bíróság mérlegelés nélkül köteles teljesíteni, amelyről értesíti az állományilletékes parancsnokot. Az előzőekben említett módon kell eljárni akkor is, ha a sorkatonai szolgálatra bevonult elítélten a szolgálat megkezdése előtt elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott — és a bevonulás előtt átváltoztatott — javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést kellene végrehajtani. Fontos katonai érdek fűződik ahhoz, hogy az így halasztásban részesült elítélt sorkatonai szolgálatát képességei és legjobb tudása szerint, kifogástalanul teljesítse. Ezt kívánja elősegíteni az a jogszabályi rendelkezés is, amely a katonai szolgálat alatti példás magatartás, mint különös rnél4

49

tánylást érdemlő körülmény álapján lehetővé teszi a leszerelést követően a büntetés végrehajtásának egyéni kegyelem útján való elengedését. Ennek tudatosítása, a katonai szolgálat kifogástalan teljesítésére való ösztönzés részben a büntetést kiszabó bíróság, részben a büntetés végrehajtásának elhalasztását kérő parancsnok feladata. A halasztásban részesült elítélt leszereléséről az illetékes területvédelmi és hadkiegészítési parancsnokság értesíti a büntetést kiszabó első fokú bíróságot; megküldi az elítélt katonai szolgálatáról készített parancsnoki jellemzését és közli az elítélt leszerelése utáni lakó- vagy tartózkodási helyét, A bíróság az egyéni kegyelemben való részesítés lehetőségét hivatalból vizsgálja, s javaslatát •— elutasító álláspont esetén is — az Igazságügyi Minisztériumhoz terjeszti fel. i Ha az elítélt a katonai szolgálat alatti magatartása alapján méltatlan arra, hogy őt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa egyéni kegyelemben részesítse, a bíróság — az erről szóló értesítést követően — a polgári elítéltekre vonatkozó szabályok szerint intézkedik a büntetés végrehajtásának megkezdésére; az elítéltet közvetlenül polgári lakóhelyéről idézve vonultatja be a bv. intézetbe. A sorkatonára a szolgálati viszony megkezdése előtt elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott egy évet meghaladó, nem katonai bv. intézetben végrehajtandó szab álság vesztés esetén az elítéltet a bíróság megkeresésére a parancsnok haladéktalanul köteles leszerelni, s arról az elítélt lakór vagy tartózkodási helyének közlésével a bíróságot értesíteni, A bíróság a továbbiakban az előzőekben ismertetett módon, az általános szabályok szerint intézkedik a büntetés végrehajtásának a megkezdésére.

II., A katonának a tényleges szolgálati viszonya alatt elkövetett bűncselekményeit kizárólag a, katonai bíróság bírálhatja el. A kiszabott szabadságvesztést — az ítéleti rendelkezésnek megfelelően — katonai vagy nem katonai bv. intézetben kell végrehajtani. A nem katonai bv. intézetben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt katonát a parancsnok a katonai bíróság megkeresésére — a szolgálati viszony megszüntetésével, illetve a sorkatonai szolgálát félbeszakításával —haladéktalanul köteles leszerelni, s erről értesíteni az elítélt lakó-, vagy tartózkodási helyének közlésével a megkereső katonai bíróságot. A leszerelésről szóló értesítést követően a katonai bíróság a polgári elítéltekre vonatkozó szabályok szerint —i, további parancsnoki közreműködés nélkül — intézkedik a büntetés megkezdésére. Más a helyzet azonban akkor, ha a nem katonai bv. intézetben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt hívatásos katona szolgálati viszonyát az

illetékes miniszter, illetve a Munkásőrség országos páráricsnoka a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományánák szolgálati viszonyáról szóló 1971. éVi 10. számú tvr. 5. §-ának (3) bekezdése alapján — méltányosságból — nem szünteti meg. Ebben az esetben a katonai bíróság a parancsnok útján intézkedik az elítélt büntetésének megkezdésére. Az elítéltnek a nem katonai bv. intézetbe való bevonultatásáért a parancsnok felelős. Az elítéltet paranccsal, őrkíséret nélkül, polgári ruhában kell útbaindítani. Az elítéltnek a nem katonai bv. intézeten belüli jogaira és kötelezettségeire, a vele szemben alkalmazható kényszerintézkedésekre, és az intézeten .belüli magatartására a nem katonai bv. intézetek belső rendjére vonatkozó rendelkezések az irányadók. A szolgálatban megtartott katonák szabadságvesztését, a katonai bíróság rendelkezésének megfelelően, katonai bv. intézetben: fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában kell végrehajtani. E szabadságvesztések végrehajtására a jogszabály az MN Budapesti Katonai Fogdát, és az MN Fegyelmező Zászlóaljat jelölte ki, megszüntetve ezzel a szabadságvesztés végrehajtásának eddigi lehetőségét a most már csak előzetes letartóztatást végrehajtó helyőrségi fogdákban. Az MN Budapesti Katonai Fogdában kell végrehajtani annak a katonának a szabadságvesztését is, akinek pénzbüntetését a katonai bíróság szabadságvesztésre változtatta át. A katonai fogda rendje a fogház, a fegyelmező zászlóalj rendje pedig a fogház, illetve börtön rendjének felel meg a katonai sajátosságok által indokolt eltérésekkel. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a katonai bíróság, pontosabban a katonai bv. bíró, a szabadlábon levő elítéltet — a megjelenés helyének és idejének megjelölésével — parancsnoka útján vonultatja be a katonai bv. intézetbe. Idézésében — az erre rendszeresített nyomtatványon — tájékoztatja a parancsnokot a büntetés végrehajtásával kapcsolatos tenni- és tudnivalókról. A parancsnok a sorállományú elítéltet őrkísérettel, az évszaknak megfelelő kimenő öltözékben, a tartós vezénylésre vonatkozó szabályok szerint ellátva, a nem sorállományú elítéltet pedig őrkíséret nélkül, az évszaknak megfelelő köznapi öltözékben köteles a megjelölt helyre és időre, paranccsal útbaindítani. Az útbaindítás előtt az elítéltet — a bíróság tájékoztatása alapján — kioktatja arra, hogy mit vihet és mit köteles magával vinni; nyomatékosan felhívja a figyelmét, hogy továbbra is katonai szolgálatot teljesít, és tetteiért, mint katona a katonai büntető jogszabály ok szerint felel. Az elítélt megjelenéséről a katonai bv. intézet tájékoztatja a katonai bíróságot. A bíróság a büntetés végrehajtását elrendelő bírói utasítással is ellátott értesítést csak ezt követően küldi meg a katonai bv. intézetnek. Ennek végrehajtásáért a katonai bv. bíró a felelős.

A jogerős ítélet kihirdetésekor előzetes letartóztatásban levő, vagy szabadságvesztés büntetését töltő elítéltet az a fogvatartást foganatosító szerv kísérteti át a katonai bv. intézetbe, amelyik a tárgyalásra való előállítást is biztosította. Ez esetben a büntetés végrehajtását is elrendelő bírói utasítással ellátott értesítést az ügyben eljárt tanács elnöke az elítéltet előállító őrnek adja át. Amennyiben a katonai bíróság az ítélet kihirdetésekor szabadlábon levő elítéltre jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatbavételét rendeli el, az elítéltnek a katonai bv. intézetbe való kíséréséhez elsősorban az előzetes letartóztatás végrehajtására kijelölt legközelebbi helyőrségi fogdától, fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés esetén pedig — Budapesten — az MN Fegyelmező Zászlóaljtól kérhet fogolykísérőt. Ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, a bíróság ilyen irányú megkeresését az elítélt állományilletékes parancsnoka, a tárgyalás helye szerinti helyőrségparancsnokság, illetve e lehetőség hiányában bármelyik legközelebbi nem katonai bv. intézet vagy rendőrség is köteles teljesíteni. A büntetés végrehajtását elrendelő bírói utasítással is ellátott értesítést az ügyben eljárt tanács elnöke adja át a kirendelt fogolykísérőnek. Az előállító őr, illetve a kirendelt fogolykísérő az elítéltet, a befogadás alapjául szolgáló bírósági értesítést és más kísérő iratokat, valamint az elítélt befogadásának a pontos időpontját is feltüntető elismervény ellenében adja át a katonai bv. intézetnek. Az elítélt bekíséréséről a katonai bv. intézet értesíti a büntetés végrehajtását elrendelő katonai bíróságot.

III. Miként az általános büntetésvégrehajtásnak, úgy a katonai büntetésvégrehajtásnak is központi kérdése az elítéltek nevelésének a kérdése. Ez annál is inkább fontos, mert a katonai bv. intézetekben olyan elítéltek büntetésének a végrehajtása folyik, akik szabadságuk elvonása alatt is katonai szolgálatot teljesítenek, s akiknek szolgálatára a fegyveres erők és a fegyveres testületek szabadulásuk után is igényt tartanak. Ebből következik, hogy nevelésüknek kettős feladata van, biztosítani kell egyrészt az általános törvénytiszteletre és állampolgári fegyelemre nevelést, másrészt a katonai rendre és fegyelemre nevelést. Ugyanakkor el kell érni, hogy a szolgálatukat folytató elítéltek a büntetés végrehajtása alatt is gyarapítsák katonai ismereteiket, fejlesszék szakmai tudásukat, folytatódjon katonai képzésük. E feladatokat a katonai bv. intézetek önmaguk azonban nem tudják megoldani. Feltétlenül szükséges, hogy a parancsnokok közvetlenül vagy megbízottjaik útján figyelemmel kísérjék az elítélteknek a büntetés végrehajtása alatti magatartását és a tőlük telhető módon nyújtsanak segít-

séget nevelésükhöz, személyi és családi gondjaik megoldásához. A parancsnokok sokat tehetnek azért, hogy az elítéltek erkölcsi felfogása, általános műveltségének, politikai és katonai képzettségének színvonala a büntetés végrehajtása alatt is fejlődjön, büntetésüket letöltve pedig szorongás és félelem nélkül térhessenek vissza alakulatukhoz. Különösen vonatkozik ez a még felnőtté érés folyamatában levő, a különböző hatásokra egyaránt fogékony sorkatonákra. A parancsnokok feladatai a büntetés végrehajtásának a megkezdésével tehát nemcsak hogy nem szűnnek meg, hanem jellemformáló jelentőségét tekintve lényegében ekkor kezdődnek, és az elítélt szabadulása után is folytatódnak. Az elítéltek nevelésében fontos szerepet töltenek be a katonai bv. bírók is. Az elítéltekkel való találkozásaik, intézkedéseik a végrehajtási fokozat megváltoztatására, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos tevékenységük, a pártfogó felügyelet intézményének helyes alkalmazása, a magatartási szabályok megfelelő meghatározása, mind olyan tényező, amely jó vagy rossz irányban, de mindenképpen formálja az elítélt jellemét, egyéniségét. Ezért feltétlenül indokolt e nagyfokú felelősséget és bírói érzékenységet igénylő munka színvonalának további emelése, formális elemeinek kiküszöbölése, s — tartalmát tekintve —- fokozottabb irányítása. A személyiség formálása szempontjából jelentős az is, hogy az elítélt a büntetés végrehajtása .alatt kikkel és hogyan tart kapcsolatot. A cél az, hogy elsősorban hozzátartozóival, alakulatának képviselőivel, s általában olyan személyekkel érintkezzen, akik magatartását kedvező irányban befolyásolják. Ezért a jogszabály a katonai bv. intézet részére lehetővé teszi, hogy bizonyos személyekkel való kapcsolattartást megtiltson, s ugyanakkor olyan kapcsolatok fenntartására vagy létesítésére ösztönözzön, amely nevelési szempontból kívánatos. Ez utóbbi különösen vonatkozik arra, ha az elítélt és az alakulat kapcsolata nem kielégítő. Ilyen esetben a katonai bv. intézet parancsnoksága köteles megkereséssel fordulni az állományilletékes parancsnokhoz, s kérni annak intézkedését. A külvilággal való közvetlen kapcsolat kedvező hatását felismerve a jogszabály a katonai bv. intézetekben is lehetővé tette — jutalomképpen — a rövid tartamú eltávozás engedélyezését. Ennek a fegyelemre gyakorolt pozitív hatása máris érezhető. Az elítéltek nevelésében fontos szerepet tölt be a társadalmilag hasznos munkával való foglalkoztatásuk is. Ennek megfelelő megoldása minden bizonnyal egyik központi kérdése lesz a katonai bv. intézetek belső rendjét részleteiben meghatározó HM—IM utasítás előkészítésének, s az eddigi tapasztalatok birtokában sikerül e téren is, valamennyi elítélt vonatkozásában előbbre lépni. Az új jogi rendezés kiemelten foglalkozik a nevelés egyéb eszközeinek és módszereinek a kérdésével. Törekvések vannak ezek újszerű alkalma-

zására, új eszközök és módszerek bevezetésére, a nevelés személyi és tárgyi feltételeinek további javítására, a Tvr. szellemének megfelelő korszerű katonai büntetésvégrehajtás létrehozására. IV. A szabadságvesztés végrehajtása az állampolgári jogok és kötelezettségek egy részének a gyakorlását kizárja, másokat korlátoz. Ezek a jogok és kötelezettségek azonban csak annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben arról jogszabály vagy az ítélet rendelkezik, illetve amenynyiben ezek érvényesülése ellentétes a büntetés céljaival. Ez irányadó a szolgálatban megtartott katonák állampolgári és szolgálati jogaira és kötelezettségeire is. A szabadságvesztés végrehajtásának legsúlyosabb következménye az, hogy az elítélt elveszti szabadságát, s mindaddig nem vehet részt a közügyek gyakorlásában, amíg büntetésének végrehajtása be nem fejeződött. A fegyelmező zászlóaljban és a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt szolgálati és állományviszonyát ugyan megtartja, elöljárói és feljebbvaló .joggal azonban nem rendelkezik, kitüntetést, kitüntető jelvényt, rendfokozati és fegyvernemi jelzést, valamint fegyvert nem viselhet, kitüntetésben, előléptetésben, a katonának adható egyéb elismerésben és kedvezményben nem részesíthető, külön jogszabályban meghatározott csökkentett illetményre jogosult, részére szabadság, kimaradás és kimenő nem, eltávozás pedig csak jutalomképpen és akkor engedélyezhető, ha a büntetésből legalább három hónapot kitöltött. A hivatásos és a továbbszolgáló állományú elítélt emellett köteles a tartására fordított összeget is megfizetni. Az elítéltek intézeten belüli jogaira és kötelezettségeire a katonai bv. intézetek belső rendjére vonatkozó szabályok az irányadók, amelyek közül a függelmi viszonyokra való tekintettel ki kell emelni azt, hogy az elítélt rendfokozatára és korábbi beosztására tekintet nélkül köteles a büntetés végrehajtás rendjét megtartani, a katonai bv. intézet parancsnokának és beosztottainak parancsait, továbbá — feladatának teljesítése körében — a megbízott elítélt jogszerű utasításait vonakodás nélkül, pontosan teljesíteni. A katonai bv. intézetben eltöltött idő nem számít be a rendfokozatra előírt várakozási időbe és a sorkatonai szolgálat időtartamába. Szolgálati időként kell viszont figyelembe venni a büntetés félbeszakításának időtartamát még akkor is, ha azt kórházi kezelés vagy személyes probléma elintézése céljából engedélyezték az elítéltnek. Ennek időtartamát a katonai bv. intézet az elítélt szabadításáról szóló értesítésében közli a parancsnokkal.

A jogszabály elsősorban nevelési célból, lehetőséget biztosít arra, hogy ; a büntetés végrehajtása alatt és azt követően az alakulatánál is példás magatartást tanúsító ( és a szolgálatát kifogástalanul ellátó elítélt korábbi leszerelését kérhesse, amenyiben a sorkatonai szolgálat tartama a katonai bv. intézetben eltöltött büntetési időt is figyelembe véve, eltelt. Az elítélt kérelmét az állományilletékes parancsnok véleményezi, és azt javaslatával együtt a döntésre illetékes elöljáróhoz terjeszti fel. A kérelem elutasítása esetén a sorkatonai szolgálat tartamát a büntetési idő figyelmen kívül hagyásával kell számítani.

A katonai mellékbüntetések végrehajtásával kapcsolatos feladatok

A Tvr. 80. §-a alapján a katonai mellékbüntetések végrehajtásáról — a jogerős bírósági határozatot hozó tanács elnöke által kiállított értesítés, és az arra vezetett bírói rendelkezés alapján — az illetékes miniszter, munkásőr ügyében a Munkásőrség országos parancsnoka, illetve a megfelelő személyügyi hatáskörrel rendelkező parancsnok' gondoskodik. A katonai mellékbüntetések tartalmukat és jogkövetkezményeiket tekintve' azonosak a fegyelmi eljárás során kiszabott lefokozás, szolgálati viszony megszüntetés, rendfokozatban való visszavetés és várakozási idő meghosszabbítás fegyelmi fenyítésekkel, ezért végrehajtásuk között sem lenne indokolt különbséget tenni. Ebből kiindulva a Tvr. a katonai mellékbüntetések végrehajtása módjának szabályozását mellőzte, utalva arra, hogy azokat a fegyelmi fenyítések végrehajtására vonatkozó szabályok szerint kell végrehajtani. '

A pártfogó felügyelet végrehajtásával kapcsolatos feladatok

A pártfogó felügyelet szocialista jogrendszerünk viszonylag új jogintézménye. Bevezetése annak felismeréséből fakadt, hogy vannak olyan elítéltek, akik csak megfelelő felügyelet, ellenőrzés és irányítás mellett tarthatók vissza újabb bűncselekmény, fegyelemsértés elkövetésétől és csak megfelelő segítséggel tudnak környezetükbe beilleszkedni. A pártfogó felügyelet kezdetben csak a visszaeső és veszélyes bűnözőkre terjedt ki, majd a megfelelő tapasztalatok birtokában kiterjesztették azokra is, akik. személyiségüknél és bűnöző életmódjuknál fogva, a súlyosabb bűnözők állandó utánpótlási tartalékaként szerepeltek. Az 1979. július 1-én hatályba lépett új Büntető Törvénykönyv a pártfogó felügyelet alá helyezhetők körét tovább bővítette. Az elítéltekkel szemben alkalmazott intézkedések • és büntetések hatékonyságának növelése, és főként az elítélt nevelésének elősegítése, káros környezeti behatásuktól való megóvása érdekében lehetővé

tette, hogy a pártfogó felügyelet kiterjedjen azokra a személyekre — köztük katonákra is —, akik nem jelentős súlyú bűncseleményt követtek el. A pártfogó felügyelet a fegyveres erők és fegyveres testületek körében is hatékony eszköz lehet a bűnözés megelőzésében, visszaszorításában, a katonai rend és fegyelem szilárdításában. Érvényesülésének eredményessége azonban döntő mértékben elrendelésének helyességén, a magatartási szabályok egyéniesített meghatározásán és a megfelelő végrehajtáson múlik. Pártfogó felügyelet alá helyezhető a katona próbára bocsátás (Btk. 72. §), a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése (Btk. 89. §) és feltételes szabadságra bocsátás (Btk. 48. §) esetén a próbaidő, illetve a feltételes szabadság tartamára. A próbaidő próbára bocsátás esetén egy évtől három évig — sorállományú katonánál azonban legfeljebb a szolgálati viszony megszűnéséig —, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén egy évtől öt évig terjedhet; tartamát a katonai bíróság években határozza meg. A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év. Pártfogó felügyeletet katonával szemben csak katonai bíróság rendelhet el. A szolgálati viszony megkezdése előtt elrendelt pártfogó felügyelet pedig a katonai szolgálat tartama alatt nem hajtható végre, az a szolgálati viszony keletkezésével megszűnik (Tvr. 102. §). A pártfogó felügyeletet próbára bocsátás és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén az ügyben eljáró tanács, feltételes szabadságra bocsátás esetért pedig a katonai bv. bíró rendeli el. Ennek során gondosan vizsgálni kell azokat a körülményeket, amelyek szükségessé tehetik a nevelő jellegű jogintézmény alkalmazását. Így mindenekelőtt figyelemmel kell lenni a cselekmény súlyára és jellegére, az elkövetés körülményeire, az esetleges bűntársak személyére, az elkövető addigi magatartására, előéletére, erkölcsi tartására és arra a környezetre, amelybe a pártfogolt katonai szolgálata alatt, illetve azt követően kerül. Csak mindezek együttes vizsgálata alapján lehet megnyugtató módon dönteni abban a kérdésben, hogy a pártfogó felügyelet alá helyezés indokolt-e vagy sem. A pártfogó felügyelet elrendelésének jelentős mozzanata a magatartási szabályok meghatározása. Ennek során kerülni kell az értelmetlen, cél nélküli, formális vagy végre nem hajtható magatartási szabályok előírását. A bíróság határozatában a pártfogoltat bizonyos magatartásra kötelezheti vagy meghatározott magatartástól eltilthatja. így például elrendelheti, hogy meghatározott nyilvános helyeket ne látogasson, nyilvános helyen szeszes italt ne fogyasszon, meghatározott személyekkel ne tartson kapcsolatot, kötelezheti arra, hogy meghatározott tanulmányokat folytasson, be-:

tegségét gyógyíttassa • stb. E kötelezettségeknek és tilalmaknak minden esetben személyre szólóaknak és nevelő jellegűeknek kell lenni. Ha pedig a szolgálati viszony közeli megszűnése várható, olyan magatartási szabályok is előírhatók, amelyéket a pártfogolt a szolgálat megszűnése után lesz köteles betartani. A pártfogó felügyeletet a katonai bíróság által kiállított értesítés és az értesítésre vezetett bírói utasítás, illetve — feltételes szabadságra bocsátás esetén — a katonai bv. bíró által hozott végzés alapján az állbmányilletékes parancsnok hajtja végre a megbízott pártfogó útján. A pártfogó kijelölésénél figyelemmel kell lenni • arra, hogy a pártfogolt és a,pártfogó lehetőleg egy alegységben teljesítsen szolgálatot, a pártfogó a pártfogolttal azonos vagy magasabb rendfokozattal és beosztással rendelkezzen, kerülni kell a szolgálati elöljáró pártfogókénti kijelölését. Pártfogó feladattal elsősorban arra alkalmas hivatásos állományú katonát kell megbízni. Ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, pártfogóként kivételesen továbbszolgáló, vagy — sorállományú pártfogolt esetén — sorállományú, de legalább tisztes rendfokozatú katona is kijelölhető. A pártfogó megbízása paranccsal történik. A pártfogó a rendelkezésére bocsátott iratok (bírósági határozat, feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos előterjesztés, jegyzőkönyv és végzés, parancsnoki, illetve katonai bv. intézeti jellemzés, dicséreti és fenyítési lap stb.) és a személyes beszélgetés alapján megismeri a pártfogolt személyi és életkörülményeit; közli a pártfogolttal kötelezettségeit és jogait; folyamatosan figyelemmel kíséri szolgálati- és szükség esetén lakóhelyén is a pártfogolt életvitelét, munkáját és magatartását, és részére minden szükséges segítséget megad. Fontos, hogy a pártfogó tudatában legyen annak, hogy pártfogó felügyeletet a bíróság nem büntetésként, hanem a pártfogolt nevelése, segítése és a kedvezőtlen hatásoktól való megóvása érdekében rendelte el. A pártfogolt köteles a pártfogóval együttműködni, részére a szükséges felvilágosításokat megadni, a katonai szolgálati rendet és fegyelmet, valamint az előírt magatartási szabályokat és a pártfogó utasításait betartani, ha pedig szolgálati viszonya megszűnt és a pártfogó felügyelet még tart, a jogszabályban előírt jelentkezési kötelezettségének eleget tenni, felhívásra a lakóhelye szerint illetékes megyei bíróság hivatásos pártfogójánál és a rendőrségen jelentkezni. A parancsnok a pártfogolt magatartásáról időközönként beszámoltatja a pártfogót. Ennek alapján meghatározza a pártfogó felügyelet végrehaj-' tásának további feladatait és módszereit, ha pedig azt a pártfogolt életvitelében és magatartásában bekövetkezett változások indokolják, javaslatot tesz a területileg illetékes katonai bíróságoknak (Tvr. 13. § (3) bek.) az előírt magatartási szabályok enyhítésére vagy szigorítására.

Ha a pártfogolt a bíróság által előírt magatartási szabályokat megszegte vagy fegyelmi jogkörben elbírált bűncselekményt követett el, a parancsnok javasolhatja a katonai ügyészségnek, hogy indítványozza a feltételes szabadság megszüntetését, a próbára bocsátás időtartamának meghosszabbítását, a próbára bocsátás megszüntetését, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. A javaslatot feltételes szabadságra bocsátás esetén a területileg illetékes katonai ügyészségnek (Tvr. 9. § (2) bek.), próbára bocsátás és felfüggesztett szabadságvesztés esetén az ügyben első fokon eljárt katonai bíróság mellett működő katonai ügyészségnek (Be. 356. § (1) bek. b) pont) kell megtenni. A feltételes szabadság megszüntetése, illetve a próbára bocsátás időtartamának meghosszabbítása akkor javasolható, ha a pártfogolt a bíróság által előírt magatartási szabályokat ismételten vagy jelentősebb mértékben megszegte, illetve olyan fegyelmi'jogkörben elbírált bűncselekményt követett el, amelyért megrovásnál súlyosabb fenyítést kellett kiszabni. A próbárá bocsátás megszüntetése, illetve a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése csak súlyos magatartási szabályszegés esetén (Btk. 73. § (2) bek., Btk. 91. § (1) bek. c) pont) javasolható. Ez a jogszabály szerint akkor valósul meg, ha a pártfogolt a bíróság által előírt magatartási szabályokat ismételten és durván vagy kiemelkedően durván megszegte, illetve olyan fegyelmi jogkörben elbírált bűncselekményt követett el, amelyért fogságot vagy annál súlyosabb fenyítést kellett kiszabni. A parancsnok javaslatáról a katonai ügyész, az ügyészi indítványról a katonai bíróság dönt. A kiszabott fenyítés csak ezt követően, és csak akkor hajtható végre, ha a katonai ügyész nem tett indítványt, illetve azt a katonai bíróság elutasította. Ha a pártfogoltat a pártfogó felügyelet tartama alatt másik egységhez helyezik át, erről — a pártfogó felügyeletre vonatkozó iratok egyidejű visszaküldésével — a parancsnok a pártfogó felügyelet végrehajtását elrendelő katonai bíróságot értesíti. A pártfogó felügyelet végrehajtását a katonai bíróság rendelkezésére, a pártfogolt új állományilletékes parancsnoka folytatja áz előzőekben ismertetett módon. A pártfogolt szolgálati viszonyának megszűnéséről ugyancsak a pártfogó felügyelet végrehajtását elrendelő katonai bíróságot kell értesíteni, a; pártfogó felügyelettel kapcsolatos iratokat azonban, ha a pártfogó felügyelet még tart, a pártfogolt polgári lakóhelye szerint illetékes megyei bíróság hivatásos pártfogójának kell megküldeni. A pártfogó felügyelet végrehajtását a hivatásos pártfogó folytatja a polgári személyekre vonatkozó általános szabályok szerint. A pártfogó f e l ü g y e l e t t e l kapcsolatos kérdésekben azonban továbbra is a katonai ügyész, illetve a katonai bíróság jár el; a hivatásos pártfogó javaslatait és indítványait hozzájuk teszi meg.

r

'

•

.

Az előzetes letartóztatás végrehajtásával kapcsolatos feladatok

Miként arra a bevezető is utalt, az előzetes, letartóztatás nem büntetés, hanem a büntető eljárás eredményességét biztosító legsúlyosabb kényszerintézkedés. Alkalmazása a szabadságvesztéshez hasonlóan,' a személyi szabadság teljes elvonását eredményezi, végrehajtása'pedig az eljárás befejezéséig a büntetésvégrehajtási intézetek — köztük a katonai bv. intézetek — feladata. E közös vonásuk az alapja annak, hogy végrehajtásuk szabályozása egy jogszabályban történt, cél- és jellegbeli különbségeikre való tekintettel azonban alapvetően eltérő módon. A katona előzetes letartóztatása a katonai ügyész által kiállított rendelvény, illetve a katonai bíróság értesítése és az értesítésre vezetett bírói utasítás alapján hajtható végre. • Még le nem szerelt katona előzetes letartóztatását nem jogerős elítéléséig, elsősorban az arra kijelölt helyőrségi fogdákban kell végrehajtani. Ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, az előzetes letartóztatás kivételesen nem katonai bv. intézetben, illetve sürgős szükség esetén, de csak átmenetileg, csapat vagy rendőrségi fogdában is végrehajtható. Minden esetben arra kell azonban törekedni, hogy az előzetes letartóztatás katonai szolgálati viszonyok között elsősorban katonai bv. intézetben kerüljön végrehajtásra. A katona előzetes letartóztatását leszerelése után a polgári személyekre vonatkozó általános szabályok szerint a nem katonai bv. intézetek hajtják végre. A jogszabály kötelező rendelkezése alapján a nem jogerősen katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt előzetes letartóztatását kizárólag az MN Budapesti Katonai Fogda, a nem jogerősen fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt előzetes letartóztatását pedig csak az MN Fegyelmező Zászlóalj hajtja végre. Az előzetes letartóztatott kötelezettségei és jogai azonban ezzel nem változnak, e körülmény sem gátolhatja jogainak gyakorlásában, és főként nem korlátozható a védekezésre való felkészülésében. Az előzetesen letartóztatott feletti rendelkezési jog a tárgyalás előkészítéséig a katonai ügyészt, azt követőén az ügyben eljáró tanácsot, illetve annak elnökét illeti meg. Ebből következik, hogy a tárgyalás előkészítése után a katonai bíróság rendelkezik az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról és megszüntetéséről, az előzetesen letartóztatott levelezésének ellenőrzéséről, bűntársaitól való elkülönítéséről, előállításáról és annak módjáról, más ügyben való kiadásáról, más bv. intézetbe való szállításáról és munkáltatásáról stb. A katonai ügyész, illetve a katonai bíróság munkáját kívánja segíteni az az új rendelkezés, mely szerint a katonai bv. intézetek, illetve sürgős

szükség esetén a fegyveres erők és a fegyveres testületek bármely egysége köteles fogolykísérőt biztosítani az előzetes letartóztatás foganatosításához, ha azt a katonai ügyész vagy a katonai bíróság kéri. Az előzetesen letartóztatott jogi helyzetét kettősség jellemzi. Ez egyrészt abból adódik, hogy mint a büntető eljárás terheltjét, az elítéltekhez viszonyítva külön jogok illetik meg, másrészt, mint fogvatartottat, az elítéltekhez hasonlóan kötelezettségek terhelik. Alapvető követelmény azonban az, hogy az előzetesen letartóztatott a büntető eljárás szerint őt megillető jogait korlátozás nélkül gyakorolhassa, ebben őt sem gátolni, sem korlátozni nem lehet. Befejezésül: , a cikk terjedelménél fogva számos, lényeges részletkérdésre nem térhetett ki; megírásának nem is ez volt a célja. A törekvés arra irányult, hogy átfogó képet adjon az egységes büntetés végrehajtás egy részterületéről, a katonai büntetésvégrehajtásról, annak legfontosabb kérdéseiről, s azt a különböző jogszabályok rendelkezései alapján a maga egészében mutassa be, segítve ezzel a parancsnokok és a bíróságok munkáját.

AZ ALEGYSÉGEK POLITIKAI, ERKÖLCSI ÉS FEGYELMI HELYZETÉNEK JELENTŐSÉGE, ÖSSZETEVŐI, MEGÍTÉLÉSÉNEK MÓDSZEREI ÉS ERŐSÍTÉSÉNEK FELADATAI HÁBORÚBAN Irta: Molnár Károly ezredes - Földes! Sándor százados

1. A szilárd erkölcsi-politikai állapot és a fegyelem fokozott jelentősége a korszerű háborúban

Az alegységparancsnokok azok a katonai vezetők, akik békében és háborúban egyaránt a legszorosabb, mondhatni személyes kapcsolatban vannak a katonák tömegeivel. Közvetlenül és folyamatosan ők érzékelik és alakítják erkölcsi-politikai és fegyelmi magatartásukat. Ahhoz, hogy ezirányú tevékenységüket hozzáértőén és minden helyzetben hatékonyan, a legcélravezetőbb eszközök alkalmazásával végezhessék, tisztában kell lenniök e tényező mibenlétével, a háborúban betöltött különleges szerepével. A háború mindig nagy változásokat hozott és hoz a magatartás motivációs rendszerében és értékelésében ugyanúgy, mint az egyén és a társadálom viszonyában, az életmódban és életformában. Ezek a változások a szocialista hadseregben mindenekelőtt az alábbiakban nyilvánulnak meg: a) Az eszmei-politikai meggyőződöttség és elkötelezettség, a haza, a nemzet (a szövetséges nemzetek közössége) ügyének és védelmének áldozatkész és önfeláldozó szolgálata válik az emberek, főként a katonák magatartásának legfontosabb értékmérőjévé. A politikai és erkölcsi viszonyok áttekinthetőbbé válnak és leegyszerűsítik, leszűkítik az egyéni választási és döntési alternatívákat, a „győzni vagy elpusztulni" elv és gyakorlat kerül előtérbe. A társadalmi cselekvéseket majdhogynem kizárólagosan a politikai érdek és akarat vezérli. Az egyéni és csoportos tettek és megnyilvánulások lehető legszélesebb skálája kerül politikai megítélés és minősítés körébe. A cselekvések politikai és erkölcsi megítélésében feszültségek, konfliktusok is létrejöhetnek. „Egyéni szempontból (értsd: erkölcsileg — M. K.) igen nagy a különbség — írja Lenin — a gyengeségből árulókká válók és a szándékosan, számításból árulókká válók között; politikai szempontból

nincs iiyen különbség, mert a politika — emberek millióinak tényleges sorsa, és ezen a sorson nem változtat az, hogy a munkások és szegényparasztok millióit gyengeségből, vagy haszonlesésből árulták-e el." 1 Vagyis: a megítélésben, értékelésben a politika úgyszólván kizárólag a következményre, a tárgyi eredményre irányul, az erkölcs viszont elsősorban a magatartásra és ezen belül a szándékra, a cselekvés motívumára is. A forradalmi osztály és párt erkölcse és politikája közötti viszony azonban alapvetően és szükségszerűen az összhang, a megfelelés viszonya. Látni kell, hogy az erkölcs önmagában nem képes a körülmények formálására, csak a politika közvetítésével. ' ' b) Valamennyi rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrás összpontosításának biztosítása végett az egyes emberek és társadalmi csoportok érdekei és céljai mereven az össztársadalmi, védelmi érdekek és célok — a jogok pedig a kötelességek alárendeltségébe kerülnek. A vezetők és vezetettek, a parancsnokok és beosztottak tartósan osztoznak a megpróbáltatásókban,. azonos, egyenlő féltételek között élnek és tevékenykednek. Ebben a sorsközösségben és kölcsönös egymásrautaltságban a nyilvánvalóan közös érdek talaján az elöljárók és alárendeltek kapcsolatai és" viszonya •— á hadsereg legfontosabb belső erkölcsi erőforrása — mintegy demokratizálódik, a bajtársiasság tartalma pedig gazdagodik, kiszélesedik. A rendkívüli erőfeszítések egységes és fegyelmezett cselekvést követelnek, egyszersmind feltételezik a személyes szabadságjogok korlátozását csakúgy, mint a széthúzás és az egységbontás lehetőségeinek teljes kizárását.! A jog sokkal szigorúbban bünteti a kötelességszegés bármely formáját, mint békében. Fél kell készülni arra is, hogy háború esetén ún. háborús jogszabályokat léptetnek életbe, amelyek erősítik a centralizmust, a központi akarat súlyát. Egyebek- mellett a statáriális bíráskodást is bevezetik. • ' cj Az anyagi és kulturális javak: megszokott mértékéről való lemondás, a nélkülözés, az elemi létszükséglet hiányos kielégítése, az állandó életveszély, sőt az emberi élet tömeges pusztulása -r-> a frontokon és a hátországban egyaránt -^- mindennapossá lesz. A harcoló csapatok és a lakosság veszélyeztetettségében és létfeltételeiben -nem lesznek lényeges különbségek. Szembe kell nézni azzal, hogy a háborús körülményekre való átállás a lakosság és általában á társadalom számára egyre nagyobb nehézségeket okoz, mégpedig annak arányában, amilyen mértékben a békés éveket a növekvő kényelem és anyagi jólét, a háborús életformát pedig a mind nagyobb nélkülözés, pusztítás fogja jellemezni. Érthető ezért, hogy az átállás sem szervezeti, sem pszichikai vonatkozásban nem megy végbe mindenütt és mindenkinél teljesen zökkenőmentesen. A váltást nehezíti még az is,

1

Lenin összes Művei. 40. Kossuth Könyvkiadó, 1974. 124. oldal.

hogy az átmenet — a prognózisok és feltételezések szerint — nagyon rövid időintervallumra korlátozódik. d) Az erkölcsi értékrend és a parancsnokok felelőssége is jelentősen módosul. Olyan erkölcsi, pszichikai tulajdonságok és erények kerülnek előtérbe, mint a bátorság, a hősiesség, a bajtársiasság és az önzetlenség egyfelől, másfelől viszont hamarabb és egyértelműbben lelepleződik és határozott elmarasztalásban részesül a gyávaság, az ügyeskedés, a képmutatás, az önzés és a közömbösség. A kiélezett korszakok, a forradalmak, a haladó és igazságos háborúk felszínre hozzák az emberek legjobb képességeit, a legnemesebb emberi tulajdonságokat, a tömeges hősiességet. Az egyszerű emberekben, katonákban nagy erkölcsi energiákat szabadít fel az a tény, hogy tetteik, cselekvéseik társadalmi fontossága és hasznossága veszélyhelyzetekben mégnövekszik. A fenyegető veszély óriási kohéziós erőként meghatványozza áz egész nemzet, a kisebb—nagyobb közösségek, közöttük a katonai alegységek öszszeforrottságát. A vezetők, a katonai parancsnokok felelőssége és jogai kibővülnek, parancsaik maradéktalan végrehajtását, a dezertőrök és bomlasztok leleplezését biztosító eszköztáruk — egészen a fegyverhasználatig kiterjedően — rendkívüli módon kiszélesedik. Józan és reális következtetések szerint a lehetséges harmadik -— valószínűleg tömegpusztító fegyverek alkalmazását sem nélkülöző — világháborúban az emberi tényező: a katona, a katonák kisebb—nagyobb csoportjai erkölcsi, lelki energiáinak szerepe, ha lehet, még az eddigiekhez képest is megnövekszik. Igaz ugyan, hogy az erkölcsi tényezőnek a fegyveres küzdelemben betöltött szerepét soha egyetlen valamennyire is felvilágosult hadvezér sem vonta kétségbe. Tartalmát és forrásait viszont — ösztálykorlátaik szabta szűklátókörűségük miatt — sokan és gyakran leegyszerűsítették, legtöbbször a biológiailag indukált pszichikai elemekre korlátozták (életösztön, halálfélelem stb.). A haladó, a népi és felszabadító háborúkban azonban : — amelyekhez a nép többségének vagy egészének létérdekei fűződtek—- rendszerint a magasabb rendű erkölcsi, eszmei, politikai indítékok kerültek előtérbe. Ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, különösen a XX. században lezajlott világ- és helyi háborúkban, hogy a legreakciósabb államok és hadseregek sem mondtak le soha arról, hogy katonáikat ideológiailag is felkészítsék a harc megvívására. Sőt azt is tudjuk, hogy áz ideológiai megdolgozás, a megtévesztő manipuláció nem is volt mindig teljesen eredménytelen. Ha csak átmenetileg is, de sikeresnek bizonyult mind a fasiszta német hadsereg, mind az amerikai hadsereg felkészítésében. A vizsgált tényezőknek á jövő korszerű háborújában betöltendő fokozott, megnövekedett szerepét és jelentőségét a fegyveres harc jellegében, a háború megvívásának eszközeiben és körülményeiben végbemenő változások magyarázzák.

Á íehetséges háború -— legalábbis az európai hadszíntéren — minden bizonnyal a különböző társadalmi berendezkedésű, koalícióba tömörült államok, a szocialista és a kapitalista országok osztályjellegű fegyveres öszecsapása és küzdelme lesz. Az osztály- és koalíciós jellegből elsősorban az eszmei-ideológiai jelleg előtérbe kerülése, valamint az emberi (szubjektív) tényező szerepének fokozódása következik. Az ideológiai harc alapvetően két területen, bontakozik majd ki.. Miközben mindkét fél közvetlenül saját katonáinak és hadseregének ideológiai meggyőzésére és védelmére törekszik, egyúttal nagy gondot és, energiákat fordít majd az ellenség eszmei megdolgozására, az ideológiai diverzió, a lélektani hadviselés folytatására. Aligha merülnek, fel kétségek a tekintetben, hogy a szocialista országok pozíciói , és lehetőségei mindkét vonatkozásban sokkal előnyösebbek. Csak a szocialista hadseregeknek nyílik módjuk arra, hogy katonáikkal a háború, célját őszintén megismertessék és érzelmileg is elfogadtassák. Ezzel, harcuk igazságosságába vetett hitükkel és meggyőződöttségükkel eleve erkölcsi fölénybe kerülnek ellenségeikkel szemben. Hiszen bármely hadsereg és katona csak igazságos, világos nemzeti és osztálycélokért képes és kész a háborús veszélyek vállalására, hogy áldozatkészen, élete kockáztatásával is teljesítse kötelességét. , Minthogy a koalícióba tömörül szövetséges baráti hadseregek csapatai és katonái szoros együttműködésben, azonos célokért harcolnak, a hazaszeretet mellett a proletár internacionalizmus eszméi és érzelmei is fontos elemeivé válnak ,a ikatonák tudat- és érzelemvilágának. Csakúgy, mint a különböző nemzetiségű hadseregek .közötti fegyverbarátság. A nemzeti elfogultság és gyűlölködés a kozmopolitizmussal és a pacifizmussal azonos veszélyességű bomlasztó erőnek tekinthető. A mi hadseregünkben még az ellenség gyűlölete sem más, népek és, nemzetek, hanem az osztályellenség és annak kiszolgálói, képviselői ellen irányul. A tömegpusztító fegyverek alkalmazása következtében a lehetséges háború minden eddiginél pusztítóbb hatásai várhatóan rendkívüli terheléspróbának vetik alá a katonák pszichikai tűrő- és ellenálló képességét. A félelem és a szorongás bénító, vagy éppen zavart, pánikot keltő következményeinek megelőzése és elhárítása állandó feladatot jelent a parancsnokoknak. Az aktív harctevékenységet akadályozó érzelmi megingások és ingadozások fölött csak szilárd eszmei-politikai meggyőződöttséggel, a közösségek és a parancsnokok akarat-. és cselekvési egységének összeforrottságával lehet úrrá lenni. A probléma megoldásának nehézségi fokát növeli, hogy békeidőben minderre — a rendkívüli megpróbáltatások elviselésére — még csak megközelítően sem lehet felkészülni.. A békekiképzés szükségszerűen távolabb esik a háborús valóságot közelítő feltételektől, mint bármikor korábban. Az atom-, a vegyi és biológiai fegyverek alkalmazásának körülményeit érthető okoknál fogva békében nem lehet létrehozni, illetve szimulálni. Szár

molni kell tehát azzal, hogy — különösen a háború kezdeti időszakában — a parancsnokok és a beosztottak egyaránt sok ismeretlen és meglepő jelenséggel találkoznak, amelyek a tapasztalat, a megszokás hiányában feltételezhetően még a valóságosnál is veszélyesebbnek és elrettentőbbnek tűnnek majd. Ez olyan jellegű pszichikai reakciókat válthat ki, amelyekről egyelőre csak homályos fogalmakkal és elképzelésekkel rendelkezünk. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségek valószínűsíthető észlelésére és leküzdésére így jórészt csak teoretikusan, azaz elméletileg tudunk felkészülni. Azon kívül, hogy a korábbi háborúk is nyújtanak némi tapasztalatokat, pl. a pánik keletkezésére és felszámolására nézve, a természeti csapások (földrengések, árvizek, tűzesetek stb.) tanulmányozása ad még eligazítást arról, hogy mi jellemzi az emberek viselkedését, pszichikai reakcióit az ismeretlen veszély vártlan felbukkanása esetén. Hangsúlyozzuk azonban azt a tömeglélektani felismerést, hogy bármilyen méretű és jellegű váratlan veszély egészen más reakciókat vált ki a szervezett csoportokból, pl. egy katonai alakulatnál, mint a szervezetlen tömegben, az esetlegesen összeverődött emberek együttesében. A csoportban cselekvő emberek tetteinek erkölcsi minősége nem mindig azonos a csoportot alkotó egyének tulaj donságértékeinek összegével. Lehet annál jobb, de lehet alacsonyabb, és rosszabb is. Tehát a tömegben — az abban ^uralkodó érzelmi és cselekvési tendenciáktól befolyásolva — az egyén elfogadja, átveszi és képviseli ezt a motiváltságot az egész részeként úgy, hogy több és kevesebb is lehet általa annál, ami egyébként saját képességeiből, erkölcsi irányultságából következne, és elvárható lenne. A szilárd erkölcsi normatívák alá rendezett és szervezett katonai közösségben a csoport átlagánál gyengébb egyén teljesítő- és teherbíró képessége is megnövekszik, felemelkedik a többség színvonalára. Ebből következik természetesen az is, hogy a morálisan szétesett tömegben a pozitív embéri tulajdonságokkal és erkölcsi felelősségérzettel rendelkező egyén magatartása is süllyed, és a csoport-együttes hatásában a közös cselekvés és magatartás értéke rosszabb is lehet, mint lenne, ha minden egyes tagjának egyedül kellene döntenie és tetteiért személyes felelősséget érezne. A közösség erkölcsi és cselekvési értékének minőségét mindig az ideológiája és a vezetői irányítás céltudatossága határozza meg. Megállapíthatjuk ily módon, hogy a szervezett, fegyelmezett katonai alakulat — ha azt ráadásul tekintélyes parancsnok vezeti •— a legbonyolultabb helyzeteket is könyebben vészeli át és inkább megőrzi pszichikai egyensúlyát, cselekvőképességét, mint az emberek bármely más csoportja. A fegyelem és a szervezettség különleges körülmények között ezért az erkölcsi és pszichikai energiák egyik nélkülözhetetlen forrásaként funkcionál. Várhatóan nagymértékben növeli az alegységekre háruló erkölcsi terheket az is, hogy gyakran önállóan, kikülönítve, mindenemű támogatás, 5

65

összeköttetés és utánpótlás hiányában kell feladatukat megoldaniuk. A haditechnika fejlődése, a harcmódok, harceljárások változásai azt eredményezték, hogy az alegységek, néha az egyes katonák magatartását nem lehet folyamatosan ellenőrizni. Miközben helytállásuk — az általuk kezelt technikai eszközök és fegyverek szerepe folytán — hadműveleti méreteké ben is kisugárzik. Az. első és második világháborúban a szakaszok és századok harci alkalmazása majdnem kizárólagosan nagyobb kötelékekben történt. Az alegységek, még kevésbé az egyes katonák helytállásának, erkölcsi megingásainak nem volt érdemi befolyása a harc és a hadművelet kimenetelére. A hagyományos zárt harcrendben a magasabb elöljárók szorosan vezették és felügyelték, könnyen áttekinthették és ellenőrizhették, s ha szükséges volt, egyszerűen és közvetlenül korrigálhatták tevékenységüket. Ilyen körülmények között az alegységek személyi állományának magatartását a nagyobb katonai egység katonáinak; erkölcsi-pszichikai állapota határozta meg döntően. Hasonló: erkölcsi támogatásra a jövő háborújában az alegységparancsnokok kevésbé számíthatnak. Az elszigeteltség tényén túl további súlyos erkölcsi, pszichikai megterhelést jelenthet a sugárszennyezettség tudata, a sugárbetegség szimptómáinak megjelenése, valamint a mentesítés, a védekezés korlátozott lehetősége. Bizonyos, hogy a harci szellem fenntartásához ebben a helyzetben az erőszak, a megtorló eszközök kisebb mértékben járulhatnak hozzá, mint ezelőtt. Ugyanakkor az állandó sugárveszély és a vele járó bizonytalanság nemcsak demoralizálhat, hanem az összetartó, fegyelmező erő szerepét is betöltheti. Mégpedig azért, mert a jelző-, mérő- és mentesítő eszközök csak az alegységeknek, pontosabban az alegységparancsnokoknak állnak rendelkezésére. Olyan sajátos helyzet alakul tehát ki, amikor a katonák biztonságát, életének és egészségének védelmét nagy valószínűséggel csak az alegységhez való tartozás garantálhatja. Ugyanígy a harci fegyelem és morál, az együvé tartozás erősítésének irányába hat az a felismerés is, hogy a tömegpusztító fegyverek az ellenséggel közvetlen harci érintkezésben levő alegységeket és katonákat ve-, szélyeztetik a legkevésbé.

2. Az erkölcsi-politikai állapot és fegyelmi helyzet ismérvei, tartalmi elemei

A) E tényező lényege szerint az alakulat erkölcsi-politikai szellemének és légkörének minőségét, a személyi állomány cselekvő- és teherbíró képességének színvonalát fejezi ki. Egyik jellemzője, hogy szorosan összefügg az egész lakosság erkölcsi-politikai egységével és szerves része a szövetsé-í

ges államok lakossága kölcsönösséget sugárzó erkölcsi szellemének. Másik specifikuma az, hogy nem statikus, hanem dinamikus, változó. A győzelem, a vereség, a támadás és visszavonulás nagyban befolyásolja, ugyanígy kihatással van rá az emberek ellátása, idegi, pszichikai megterhelése és más körülmények is. Továbbá mindig eltökéltséget, ellenállóképességet, lelki szilárdságot, nagy energiát, tetterőt, cselekvésre való készenlétet és képességet jelent. Ellenkezője energiacsökkenést, a lelkesedés hiányát, a félelem eluralkodását, a végső győzelembe vetett hit megrendülését vonja maga után. Mint minden fogalom, úgy ez is többféleképpen felosztható. A bonyolulttól az egyszerű, az elvonttól a mindennapi életben is jól érzékelhető jelenségek felé haladva; tartalmát tekintve a politikai, erkölcsi és fegyelmi meggyőződéseket és tulajdonságokat; jellegük szerint pedig mint ideológiai és pszichikai természetű elemeket; konkrét megnyilvánulásuk alapján pedig mint hangulatokat és véleményeket, beállítottságokat és cselekvéseket, tetteket vesszük kissé részletesebben szemügyre. a) Az összetevők szerves egységet alkotnak, de ezek közül mégis legdöntőbb jelentőségű a politikai oldal (a párt- és kormány politikájához, különösen a honvédelmi politikájához, a szocialista társadalmi rendszerhez való viszony, annak megértése és cselekvő végrehajtása, a hazaszeretet, az internacionalizmus, az ellenség gyűlölete stb.). A katonák politikai tisztánlátása, öntudatuk fejlettsége és a harcfeladatok végrehajtása, teljesítése között a legszorosabb összefüggés áll fenn. Ezért nagyon fontos, hogy a háborúval, a fegyveres küzdelemmel kapcsolatos kérdéseket világosan lássák. A burzsoá ideológusok igyekeznek gondosan eltitkolni, illetve elkenni a háború és a politika, valamint az uralkodó osztály érdekeinek a kapcsolatát. Ha a személyi állomány a háború eredetét, okát, célját, jellegét egyértelműen megérti, akkor megsokszorozódott erővel vesz részt a fegyveres küzdelemben. Egy esetleges világháború, a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának közepette sem lesz más, mint a politika, mégpedig a legbűnösebb imperialista politika folytatása, mert azt az imperialista államok (koalíciók) kormányai, vezető pártjai tudatosan készítik elő és robbanthatják ki. Egy ilyen háború nagy valószínűséggel a szocialista és a kapitalista országok, a szocializmus és az imperializmus között fog végbe menni, amely a szocialista országok részéről jogos honvédő, míg az imperializmus részéről: rabló, igazságtalan háború lenne. Ezért óriási jelentősége van annak, hogy a jogos és igazságos háború céljait, jellegét a katonák megértsék, azonosuljanak vele. b) Az erkölcsnek lényeges eleme a személyi állomány erkölcsi tudata és erkölcsi tulajdonságai: az ellenséghez való viszony, az ellenség gyűlölete, az ellene való harc, a győzelem érdekében kifejtett erőfeszítések foka, a katonai kötelesség felismerése, a saját erőkbe vetett rendületlen hit, a katonai eskühöz, a csapatzászlóhoz való hűség, a katonai becsület és méltóság megőrzése.

A katonák harchoz való viszonya mindig az erköics különböző kategóriáin keresztül mutatkozik meg. Amennyiben a katonák egyenként és kollektíván megfelelő módon ismerik saját harcértéküket, tudatában vannak a kötelességüknek, azt lelkiismeretük parancsaként élik át, akkor képesek a legerősebb ellenség legyőzésére, a harc különböző formáinak és módjainak megvívására, a legnagyobb nehézségek leküzdésére. „A győzelmet minden háborúban végeredményben azoknak a tömegeknek a harci szelleme határozza meg, amelyek a csatatéren vérüket ontják." 2 Azt mondhatjuk tehát, hogy ha a katona a harcfeladat végrehajtásával foglalkozik, technikáját, fegyverzetét erre körültekintően előkészíti, teljes fizikai—szellemi erejének összpontosításával a hibátlan, kifogástalan tevékenységre irányul, akkor a félelemérzés elmúlik és harci hévvé, felemelő erkölcsi érzéssé, támadó lendületté válik. c) A fegyelem a hadsereg harci erejének és harctevékenységének alapja és egyik legfontosabb összetevője. A fegyelmezettségnek politikai értelme, erkölcsi telítettsége van. A katonák alávetik magukat a katonai fegyelem követelményeinek, és ezeket személyes meggyőződöttségből, a haza sorsáért, a szocialista közösség védelméért érzett felelősségből tartják meg. A fegyelem és a fegyelmezettség egymástól elválaszthatatlan. A fegyelmezettség mindig mutatja, hogy az egyén hogyan tudja magát tudatosan alárendelni a katonai követelményeknek és mennyiben tesz bizonyságot az önfegyelemről, amely a harci erő egyik legfontosabb értékmérője. Az önfegyelemnek olyan formái ismeretesek, mint: az erkölcsi önkontroll (a katonának az a képessége, amellyel önállóan szabályozza és irányítja magatartását, kívánságait és vágyait; mélysége a tudatosság fokától, az igényességtől, az önkritikái érzéktől függ); az erkölcsi önértékelés (amelylyel a katona megállapítja, megítéli, hogy magatartása megfelel-e vagy sem a normáknak és követelményeknek); az erkölcsi önuralom (az a képesség, amely szerint a kritikus pillanatokban is megőrzik lélek jelenlétüket, erre a bonyolult harcfeladatok végrehajtása során különösen nagy szükség van); erkölcsi önfeláldozás (az erős akaratú ember képes arra, hogy a haza, a nép érdekében feláldozza egyéni érdekeit, s ha szükség van rá, még az életét is). A fegyelem elképzelhetetlen aktivitás, kezdeményező készség és képesség nélkül. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a parancs arra kötelezi a végrehajtót, hogy teljesítse; szükség van arra is, hogy a katona kezdeményező és leleményes legyen. A fegyelmezett katona bármilyen harcfeladat, parancs végrehajtása közben tudatosan irányítja viselkedését, engedelmeskedik parancsnokainak, s közben önmérsékletről, önuralomról tesz tanúbizonyságot, nem en-

2 Lenin Művei 31. kötet. Budapest, Szikra, 1951. 131. oldal.

gedi meg, hogy akár a legsúlyosabb harchelyzet vagy fordulat is megingassa. B) Ahhoz, hogy a parancsnok értékítéletei reálisak és a lehető legnagyobb mértékben objektívek legyenek, jól kell ismernie az értékelés tárgyának szerkezetét és a struktúra egyes elemeinek kölcsönhatásait. A marxista filozófia és szociológia szerint az elemek első csoportját a racionálisideológiai elemek képezik, a másodikat pedig a társadalom-pszichológiai elemek. Ez utóbbiak — amelyek a hadsereg viszonyai között kifejezetten kollektív jellegűek — néha túlsúlyba kerülnek az erkölcsi-politikai tényezőn belül. Jelentőségük és tendenciájuk szempontjából azonban a döntő szerep a társadalmi-ideológiai elemeké. A két csoport elemei nemcsak hatnak egymásra, hanem át is hatják egymást. Az ideológiai elemekben jelen vannak a társadalmi-pszichológiai és politikai érzelmek: a hazaszeretet, az ellenség gyűlölete stb., és fordítva: az eszmei-ideológiai meggyőződöttség áthatja és meghatározza a katonák pszichikai: érzelmi és akarati tulajdonságait és edzettségét. a) Az ideológia azon eszmék és nézetek összessége, amelyek többékevésbé rendszerezett elméleti formában az embereknek a környező valósághoz és egymáshoz való viszonyát tükrözik és a társadalmi viszonyok megszilárdulását, vagy megváltoztatását, fejlődését szolgálják. A valóság ideológiai tükrözésének alapját meghatározott társadalmi érdekek alkotják. Mindig osztályjellegű, az adott osztály társadalmi helyzetét, az osztályok közötti viszonyokat fejezi ki. Egyfelől politikai, jogi, vallási, etikai, esztétikai és filozófiai (mint tudományos vagy társadalmi tudat), másfelől érzelem, hangulat, vélemény és más társadalompszichológiai nézetek és megnyilvánulások formájában jelentkezik. Sajátossága abban van, hogy az emberi tevékenységre, s annak eredményeire nem közvetlenül, hanem az egyén tudatán, a morális állapot valamennyi elemén keresztül fejti ki hatását. Szerepe mindig kettős: ösztönöz az értelmes, céltudatos tevékenység végrehajtására, vagy gátolja azt. Eligazít a szembenálló osztályok (államok, koalíciók) harcaiban, a társadalmi jelenségek felismerésében, értelmezésében, a történelmet alakító néptömegek felismerésében, értelmezésében, a történelmet alakító néptömegek gondolatainak, magatartásának cselekedeteinek formálásában és alakításában. Az eszmék, nézetek tükröződése, a gondolkodásba, magatartásba való beágyazódása lehetővé és hozávetőlegesen pontossá teszi a kapott feladat végrehajtásának (vagy végre nem hajtásának) előre látását. Az ideológia jelentőségét az .adja, hogy a társadalmi tevékenységet csak tudatos emberi magatartással, cselekedettel lehet megoldani. Hatását viszont kedvezően csak úgy fejti ki, ha az uralkodó osztály (vagy osztályok) eszméje megegyezik a gyakorlati tevékenységgel és annak tartalmilag megfelel. Ezt a követelményt egyedül a marxista—leninista eszme biztosítja, mivel a munkásosztály, s annak pártja célját, feladatát valósághűen tükrözi. Egyesíti magában a tudományosságot az osztályállás-

ponttal, ,a pártossággal, a forradalmisággal, így válhat a társadalmi gyakorlat vezérfonalává, amelytől idegen a dogmatizmus, a begyepesedettség, s szervesen összekapcsolja az elméletet a fejlett szocializmusért vívott harc valóságával. Az eszmei harc —- háborúban — a fegyveres küzdelem specifikus és sajátos eszköze. A katonák világnézetére, elveire, erkölcsi-harci tulajdonságaira gyakorolt hatásán keresztül befolyásolja a harctevékenység alakulását. Az. alegységek, egységek erkölcsi szellemének erősítésére éppen úgy alkalmas, mint a szembenállók harci moráljának aláásására. Az eszmei meggyőződöttség olyan forrás, amelyből az alegység erkölcsi, politikai állapota táplálkozik, amely annak valamennyi elemét áthatja. b) A pszichológiai faktor a katonáknak a kialakult helyzetre való közvetlen reagálásával kapcsolatos. Tartalmát tekintve az adott személyiségre jellemző lelki folyamatoknak, jelenségeknek és állapotoknak az összessége, figyelemmel az egyén sajátos értékelő, emlékező, érzelmi, jellembeli, vérmérsékleti tulajdonságaira. A harchelyzetben a katona magatartását részint az fogja meghatározni, hogy milyen lelki tulajdonságokkal rendelkezik. Megkülönböztetünk egyszerű (vagy ösztönös) és magasabbrendű szociális érzelmeket. Egyszerű érzelmek közé tartozik: a félelem (a veszély felismerésével összefüggő izgalmi állapot, amely szorongás formájában mutatkozik meg, s mint pszichés reakció befolyásolja az ember fiziológiai, idegi és lelki folyamatait és megnyilvánulásait); a nyugtalanság (megnyilvánulhat pozitív és negatív reakciókban, károsíthatja a lelki folyamatok lefolyását, de mozgósíthatja is az akaraterőt a helyes cselekedet kiváltására); az ijedtség (erős érzelmi reakció, amely levertséget és nyomott hangulati elemeket tartalmaz); az ijedtség és a szorongás rémületbe mehet át (tartósan megbénítja az ember pszichikumát és cselekvőképtelenné teszi); a pánik (erősen zavart érzelmi állapotot, dezorganizáltságot és félelmet jelent, amely valóságos, vagy vélt veszély esetén mélyen hatalmába keríti az embert, vagy az emberek csoportját, legátolva az értelmes megfontolást és előrelátást). Az ilyen vagy ezekhez hasonló helyzetek a céltudatos, tervszerű tevékenységet majdnem lehetetlenné teszik. Megnyilvánulhatnak egyrészt egyéni, másrészt tömeges közösségi pszichés jelenségként is. A katonák emóciói azonban nemcsak ösztönös, biológiai reakciók. A szociális érzelmek és az erkölcsi akarati tulajdonságok a pszichikum „felső" rétegeihez sorolhatók. Míg az „alsó" réteg a biológiai szükségleteket és a pillanatnyi helyzetet fejezi ki, addig a „felső" — amely a társadalmi környezet terméke és tükröződése — állandóbb és stabilnak tekinthető, s mint ilyen, áthatja a háború lényegéről, a fegyveres harcról vallott felfogást és meggyőződést is. Idetartoznak az egyén meggyőződöttségében konkretizált olyan fogalmak is, mint a bátorság, hősiesség, vakmerőség, erkölcsi kitartás és egyéb erkölcsi-pszichikai tulajdonságok (kötelesség- és fe-

'

1

lelősségtudat, méltóságérzet, lelkiismeretfurdalás). Természetesen az érzelmek ily módon történő elkülönítése nem szerencsés, hiszen a határok nem merevek, hanem mozgékonyak, kölcsönösen determinálják egymást. Az emberek megszilárdult erkölcsi tulajdonságai nehéz helyzetekben is képesek hatni, is lefékezni a biológiailag determinált ösztönkésztetéseket. Mindezek az elemek szerves egységet alkotnak, s bármelyikük nemkívánatos alakulása csökkenti a tényező egészének hatékonyságát. Közülük azonban a politikai oldal (a párt politikája iránti bizalom, a hazaszeretet, az internacionalizmus, az ellenség gyűlölete stb.) kiemelkedő jelentőségűek. Ennek nem mond ellent az sem, hogy az alegységek mindennapi életében jórészt a nem politikai jellegű, hanem a pszichikai, hangulati, valamint a morális és fegyelmi természetű jelenségek és problémák a gyakoriak. Ezért a parancsnoknak tudatosan óvakodnia kell a prakticizmustól, nehogy a mindennapi élet nagy számú, de kisebb jelentőségű problémái és feladatai kiszorítsák látóköréből az eszmei-politikai, ideológiai elemeket és összefüggéseket. C) Az előzőekben ismertetett tartalmak azonban közvetlenül nem észlelhetők. Ahhoz, hogy a parancsnok helyesen tudjon értékelni, ítélni és feladatot szabni, a tapasztalatilag jól észlelhető — a tartalmakat megjelenítő — jelenségek természetét is ismernie kell. Jórészt a megnyilvánulási formák — a hangulat, a vélemények és a beállítottság (attitűd) valamint a konkrét cselekvések — alapján és segítségével tud következtetni azok állapotára és lényegére. a) A hangulatban (mint többé-kevésbé változó emocionális érzelemben) kifejezésre jut az alegység személyi állományának reagálása a háborúval, a fegyveres harccal kapcsolatos eseményekre, az alegységen belül lejátszódó jelenségekre, az ellátásra, gondoskodásra, és egyéb körülményekre. A hangulatnak igen nagy gyakorlati jelentősége van; egyes formái (a lelkesedés, sikerekben, eredményekben való hit, szenvedélyesség, emelkedettség) elősegítik az alegység sikerét, míg mások (az elpuhulás, az elkényelmesedés, a győzelembe vetett hit elvesztése, a csüggedés, a közöny, a türelmetlenség, az érzelgősség) csökkentik a közösség lehetőségeit. Az, hogy a hangulat milyen, több tényezőtől függ. Ügy mint az elért sikertől vagy sikertelenségtől, a környezettel való kapcsolattól, ellátástól, gondoskodástól, az állomány igénybevételétől, az egészségügyi állapottól, az elöljárók és alárendeltek közötti viszonytól és még számtalan egyéb külső, belső körülménytől. A hangulat nem állandó, gyors, gyakori változáson megy keresztül. Ebben szerepet játszanak a biológiai és az anyagi szükségletek (élelmezés, ruházat, étkezés, orvosi ellátás, pihenés) kielégítése, de emellett nem kisebb jelentőségű a pszichikus szükségletek kielégítése sem (á fontosság tudata, elismerés, valahová tartozás, kitűnni vágyás, engedelmesség, gyengédség, barátság és bizalom, igazságos bánásmód és teherviselés stb.). A közhangulat mindig befolyásolja a katonák viselkedését, mint egy érzé-

keny műszer jelzi az alegység belső állapotának, fegyelmének, szervezettségének, elszántságának színvonalát. b) A beállítódás (attitűd) viselkedési módot, valamilyen eseménnyel vagy véleménnyel szemben tanúsított célrairányultságot, cselekvési készséget, egyfajta általános „alapállást" jelent. Szabályszerűséget, amely a katonák környezete valamely sajátossága iránti érzelmeiben, gondolataiban és konkrét cselekvési prediszpozícióiban nyilvánul meg. Alig akad a személyiség megnyilvánulásának olyan aktusa, amely mögött ne munkálnának „belső énjének" azok a vonásai, amelyek ebből, az úgynevezett attitűd-rendszerből táplálkoznak. A beállítódás jelentőségét mindenekelőtt a magatartás alakulásában betöltött szerepe adja. Az emberi magatartás részint rendkívül rugalmas, gyorsan alkalmazkodik a változó körülményekhez (szituatív), de egyszersmind állandó, következetes jegyeket is mutat. A különböző szituációkban tanúsított viselkedésben nagyon sok a megegyezés. E kettősség magyarázatát éppen a cselekvést közvetlen kiváltó indítékok (motívumok) hátterében húzódó — annak mintegy motivációs bázisát képező — attitűd-rendszerben találjuk. Az attitűd-rendszer hosszabb távú szocializációs folyamatban alakul ki, melyben rendkívül fontos szerepet tölt be a család, a rokoni, baráti környezet, majd az iskola, a munkahely és a hadsereg. A hadsereg szempontjából különösen fontos szerepe van a fiatalok „politikai szocializációjának", mivel a kialakuló „politikai attitűdöknek" kulcsszerepe lesz abban, hogy egy esetleges „nehéz helyzetben" milyen lesz a katonák erkölcsi-politikai „tartása". S ez adott helyzetben sokkal inkább fontos, semmint az, hogy milyen szintű politikai ismeretekkel rendelkeznek. c) Az erkölcsi állapot a magatartásban, cselekedetben, magában a tettben csúcsosodik ki. Megkülönböztetünk egyéni magatartást (az ember környezettel való kapcsolatának formája, amely az ember cselekedeteiből, tetteiből tevődik össze) és közösségi magatartást (a katonák szervezett együttműködése, a köztük meglevő kapcsolatok és viszonyok megnyilvánulása). Amíg békeviszonyok között a magatartás megítélésénél alapvető a szándék és a célzat, addig háborúban inkább a tett, a cselekedet lép helyébe. Azt azonban mindig célszerű elhatárolni, hogy a katona tevékenységét a felelősségrevonástól való félelmében, önzésből, karrierizmusból, hiúságból, eszmeiségből, tudatosságból, meggyőződésből, elvhűségből és elvi szilárdságból hajtja-e végre, mivel az utóbbi indítékok azok, amelyek birtokában az ember a legnehezebb helyzetben is helytáll. Erkölcsi érték szerint kétféle cselekedet ismeretes: nemes, erkölcsös (önfeláldozó, becsületes, igaz, bátor, célratörő), valamint tisztességtelen (aljas, cinikus, önző, képmutató, hiú, gyáva, megalkuvó, a feladatvégrehajtást szabotáló). Harci viszonyok között is helytálló, hogy az embert cselekedetei, tettei alapján lehet és kell megítélni.

Az erkölcsi tett a következő fő elemekből áll: a voltaképpeni cselékvés; az erkölcsi tudat ezt megelőző tevékenysége — a késztetés, á motívum, a szándék, a választás, a döntés. Az erkölcsi tudatnak a cselekvést követő tevékenysége — az embernek a végrehajtott cselekedetre vonatkozó önértékelése, környezete értékeléséhez való viszonya. Mindezek az ember erkölcsi kötelességének tartalmát alkotják és figyelembe veendők a tett értékelésénél (mit tett az ember, miért tette és miért nem tette meg, szándékosan-e, vagy véletlenül tette-e, hogyan viszonyúi saját cselekvéséhez).

3. A politikai állapot, erkölcsi és fegyelmi helyzet megítélésének módszerei az alegységnél

A megítélés, értékelés á parancsnoki munka szerves, nélkülözhetetlen része, mert csak ennek birtokában lehet helyes döntéseket hozni. Mint vezetői tevékenység az információk, az adatok, tények gyűjtését és rendszerezését, elemzését, valamint a mérés és minősítés feladatait foglalja magában. Az elöljárónak figyelembe kell venni, hogy az értékelésre kerülő jelenségek bonyolultabbak és nehezebben mérhetők, a parancsnoki értékelés körébe tartozó egyéb tényezőknél. Ezért az értékítélet kialakításánál fokozottan figyelembe kell venni az alárendelt szakasz- és rajparancsnokok jelentéseit, tájékoztatóit, a párt- és KISZ-szervezetek véleményét és javaslatait, de nem nélkülözheti az elöljárók értékelésének hasznosítását sem. a) Az értékelés végrehajtása érdekében az alábbi egymással szorosan összefüggő követelményeket kell teljesíteni: ismerje az értékelés, a mérés sajátosságait; helyesen alkalmazza a minősítés kritériumait (mércéit), rendelkezzen meghatározott értékrenddel a jelenségek besorolásához; az értékelést és minősítést meghatározott rendszerben, funkciójának és formáinak szem előtt tartásával hajtsa végre; törekedjen a lényeg és a jelenség megkülönböztetésére, a felszínesség és a szubjektivizmus korlátozására. A különféle jellegű és mélységű oksági összefüggések és kölcsönhatások tisztázása mellett el kell érni, hogy az értékelés egységes elvek szerint történjen, az összetevők valamennyi elemét átfogja és a nevelő munkában hasznosítható következtetésekkel és tanulságokkal, előre mutató megállaz pításokkal fejeződjék be. Nem utolsósorban igen fontos, hogy az alárendeltek az értékítéletekről tudomást szerezzenek és tudják, hogy a követelményeket, feladatokat milyen színvonalon, hogyan teljesítették. b) A mérés, értékelés sajátosságai nehézségeivel kapcsolatosak. A társadalmi jelenségeket nem lehet sem súly- sem hosszmértékkel megmérni. A mérés, az alegységparancsnok által végzett rendszerezés, nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi természetű, továbbá, hogy a tárgy lényegének mérésére közvetett mércéket is alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy az erkölcsi tényező végső fokon az alegység tevékenységének egészében:

a harcfeladat végrehajtásában stb. jut kifejezésre, realizálódik. Háborúban az alegységek megítélését jiein annyira a szakaszosság, mint inkább a folyamatosság jellemzi. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy egy-egy feladat végén, amikor a parancsnok dönt és következtetést von le, hogy szakaszosan ne értékeljen. Harci viszonyok között — békekörülményekhez képest — a megítélés egyszerűbb. A katonák olyan helyzetben vannak, hogy tevékenységük, cselekedeteik, tetteik (vagy legalábbis az erre való készségük) mérhető. Másfelől nem annyira az egyes katonák, mint inkább a kollektíva, raj, szakasz, század teljesítménye a mérvadó. A háborúban a mérés könnyebb azzal, hogy látható, egyértelmű: ki mit mond és mit tesz. Mint már arról korábban szó esett, a cselekvés indítékai inkább másodrendűek, mint békében, mert itt a lényeg a következmény. Megemlítenénk, hogy az alegységek tekintetében a statisztikai mutatók alkalmazásának lehetőségei korlátozottak, mivel a nagy számok törvénye náluk nem érvényesül. Az alegységparancsnoknak attól viszont tartózkodnia kell, hogy saját véleményét vetítse ki az alegységre, és azt is célszerű figyelembe venni, hogy a nemkívánatos jelenségek az alegységeken belül nem mindig kerülnek felszínre, olykor még álcázzák is azokat. c) Az értékelés és mérés a mindenkor érvényben levő parancsok, utasítások alapján legalább három mutató figyelembevételével történik: 1. a harci feladatok végrehajtása, a teljesítmények színvonala, mint a folyamatos és együttes tevékenység objektív eredményei (közvetett mérce); 2. a politikai, erkölcsi és fegyelmi normákhoz, követelményekhez való viszony és beállítottság, tudatosság tartalma és színvonala, mint a katonák csoportos és egyéni viselkedésének, tetteinek eszmei, érzelmi indítékai (közbülső mérce); 3. a konkrét politikai és erkölcsi-fegyelmi magatartás és cselekvés megnyilvánulásai, ideértve a hőstetteket, kiemelkedő teljesítményeket, a szökéseket, parancsmegtagadásokat, a követelményektől eltérő (deviáns) viselkedési formák előfordulásának gyakoriságát, arányait és típusait is (közvetlen mérce). összegezve, a mérés lényege az alegység elé — funkciójának teljesítése érdekében valamely időszakra és feladatra — kitűzött célok, törvényekben, szabályzatokban, utasításokban i és parancsokban meghatározott normatívák megvalósításában elért színvonal megismerése. A megítélés fontos feladata, hogy rögzítse a céloktól, a normáktól való plusz—mínusz irányú eltéréseket, azok fokát és jellegét, az elemzés pedig az eltérés okait tárja fel. Egyebek mellett az eltérések adnak ugyanis lehetőséget a célok, a normák és eszközök pontosítására, nagyban hozzájárulnak a célok és normák optimalizásához. d) Elméletileg ugyan a politikai, szociális és lélektani jelenségek, magatartási formák mennyiségi, számszerű kifejezésének nagyon tágak a határai, de alegység viszonylatban ennek lehetőségei bizonyos tekintetben

korlátozottak, ezért a vizsgálat módszerét is körültekintően kell megválasztani. Ilyen lehet: 1. a katonákkal való személyes kapcsolat és megfigyelés, az egyéni és csoportos beszélgetések, az emberek gondjainak, problémáinak megértése és megoldása. A párt- és KISZ-tagok, az aktívák javaslatainak kikérése, véleményük figyelembevétele; 2. a» katonák szóbeli megnyilatkozásainak elemzése, amely feltárja hangulatukat, azokat a körülményeket, problémákat, amelyek a harcfeladatok végrehajtását ha átmenetileg is, de befolyásolják. A közvélemény elemzésekor vigyázni kell arra, nehogy az egy—két katona által felvetett vagy csak őket foglalkoztató problémát az egész alegység ügyeként kezeljék. Ehhez az is szükséges, hogy az alegységparancsnok jó megfigyelő képességgel rendelkezzen, illetve megfelelő mértékben ismerje a kellektívát. 3. a harctevékenység közben tanúsított magatartás megfigyelése az erkölcsi-politikai állapot megismerésének értékes formája. Az elemzés arra irányul, hogy a katona hogyan viselkedik harc előtt, harc közben és után, veszélyben. A szavak és a tettek mennyire vannak egymással egységben. Ezt megfigyelni az alegységparancsnoknak nem jelent különösebb nehézséget, hiszen a katonákkal — többnyire — közvetlen kapcsolatban van. Természetesen fel kell készülni arra is, hogy a parancsnok a korszerű háborúban olyan jelenséggel, folyamattal találkozhat, melyről korábban még csak elképzelése sem volt. Az értékelésnél mindenkor figyelembe kell venni az elöljáró parancsnokságok, párt- és politikai szerveksmegállapításait, értékítéleteit. Kiegészítő módszer lehet a hasonló helyzetben és körülmények között tevékenykedő alegységek eredményeivel való öszehasonlímények között tevékenykedő alegységek eredményeivel való összehasonlítás. Végül, de nem utolsósorban felhívnánk a figyelmet arra, hogy a tárgyilagos értékelés, megítélés attól is függ, hogy az alegységparancsnok miként tudja jellemezni áz emberek össztevékenységét, magatartását, cselekedeteit, menyire tudja érzékelni azokat a motívumokat, amelyeket a katonák a végrehajtás során szem előtt tartottak, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel a kitűzött célokat igyekeztek elérni. Tágabb értelemben nem mást jelent, mint annak tisztázását, hogy a katonák kötelmeiket,; feladataikat milyen eredménnyel teljesíttették, a harci feladatot hogyan oldották meg és mennyire készek az újabb harci parancsok végrehajtására.

4. A parancsnok feladatai az erkölcsi-politikai állapot fenntartása terén

Amikor a parancsnokok a lehetséges és célszerű katonai és politikai feladataikat számba veszik, a háborús helyzet főbb sajátosságaiból kell kiindulniok, amelyek többek között az alábbiak szerint jellemezhetőek: a) Az általános politikai, de különösen a katonai helyzetet a-gyakori és éles változások kísérik. A változásokról a hírközlő, s egyáltalán a tömegkommunikációs eszközök rombolása, nem utolsósorban a titoktartás szigorodó követelményei miatt nem mindig állnak rendelkezésre pontos, megbízható és ellenőrizhető információk. A bizonytalanságot, a zavart az ellenség tudatos aknamunkája, a lélektani hadviselés és a rémhírterjesztés is fokozhatja. Ilyen körülmények között a határozott cselekvés kiváltásában, a szilárd helytállásban meghatványozódik az eszmeileg megalapozott hit és bizalom szerepe és jelentősége. Az adott feltételek között a parancsnok gyakori és egyértelmű, világos politikai állásfoglalásai — s persze mindenekelőtt elkötelezett magatartása — nemcsak hogy nélkülözhetetlenek, hanem sok más információs forrást helyettesítve néha kizárólagosan mértékadóak is. Bizonyos helyzetekben a beosztottak csak a parancsnok (és a politikai helyettes) értékítéletei, következtetései és viselkedése alapján tudnak megbízhatóan tájékozódni és orientálódni. Éppen ezért tekintélye, hitele — s ezen az alapon befolyásának mértéke — közvetlenül és rendkívül intenzíven alakítja harci körülmények között az erkölcsi és politikai szellemet. b) A fegyelmi és erkölcsi normák fokozottabban a lényegre összpontosunak és új tartalmakkal is gazdagodnak. A parancs, a harci feladat végrehajtása, a helytállás, az életveszély és a nélkülözés áldozatkész vállalása és elviselése lép elő elsőrendű követelménnyé. A békeidőben és laktanyai elhelyezésben szokásos és szükséges: alaki, érintkezési, öltözködési stb. szabályok merevsége feloldódik és háttérbe szorul. A súlyos fegyelemsértések, bűncselekmények ugyanakkor sokkal szigorúbb büntetést vonnak maguk után. A Btk. külön fejezetben határozza meg azokat a bűncselekményeket, amelyeket csak harchelyzetben lehet elkövetni, amelyek kifejezetten a harci feladat végrehajtását veszélyeztetik valamilyen módon. A parancsnokok és beosztottak egyaránt gyakrabban ütköznek morális, lelkiismereti dilemmákba, mint békében. Az elöljáróknak, a harci feladat maradéktalan végrehajtásával és az alárendeltek életének megóvásával kapcsolatos követelmények összeegyeztetése, némelyeknek pedig maga az erőszak alkalmazása, az ellenség élő erejének pusztítása okozhat lelkiismereti konfliktusokat és válságokat. A parancs végrehajtásának kötelezettsége sem ment fel senkit a következményekért viselt jogi felelősség alól, az erkölcsi, lelkiismereti felelősséget pedig végképp nem zárja ki és nem szünteti meg.

A parancs végrehajtásának kötelezettsége, a mágatartásert való jogi felelősség tudata minden esetben konfliktusban áll egymással, időnként ez a konfliktus feloldhatatlan is lehet. Háborús helyzetben a katonának formailag olyan magatartást kell tanúsítani (emberölés, rombolás), amely békében büntető eljárást von maga után a saját államának törvényei szerint is. Háborúban az ellenség megsemmisítése nélkülözi a — bűncselekmény fogalmi elemét képező — társadalomra veszélyességet, tehát ezért a katona nem követ el bűncselekményt, ha az ellenséget megöli. A társadalomra való veszélyesség azonban csak az ellenség harcképtelenné tételéig hiányzik a magatartásából, ezért például a harcképtelen (sebesült, fogoly) ellenség megölése már társadalomra veszélyes magatartás, tehát ismét bűncselekmény. Ezért a katonának mérlegelnie kell a magatartását és (mivel magatartásának jogi értékelése is minden esetben egyéni) konkrét esetekben kell'döntenie arról, hogy megtehet-e valamit, vagy tartózkodnia kell a cselekvéstől. Ez a követelmény azonban konfliktusban áll a katonai kötelezettségekkel, ugyanis a katona parancsra cselekszik és a Szolgálati Szobályzat nem teszi lehetővé (kivéve a Külön Rendelkezések 11. pontját) a katona számára a parancs nem teljesítését — még a konkrét helyzet értékelésén keresztül sem. Ezért jogunk megkíséreli feloldani a parancs kötelező ereje és a jogi követelmény közötti konfliktust, amikor a Btk. a büntethetőséget kizáró okként szabályozta a parancsra cselekvést és helyette a parancsot kiadó személy felelősségét állapította meg. Ez a kísérlet azonban sikertelen, mert a Btk. 123. § (1) bekezdésének második fordulata alapján a katona felelőssége megállapítható, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. (Btk. 123. § (1). Nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el. (2) A parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó tettesként felel.) Ez a jogi konstrukció elsősorban a parancs kiadójára ró nagy jogi és morális felelősséget, ugyankkor a parancs végrehajtójától megköveteli, hogy — a parancs teljesítésének kötelezettsége mellett — a saját magatartását mindenkor morális szempontból mérlegelje és a parancsban megállapított (katonai) cél elérésére olyan cselekvési módot válasszon, amely morális és jogi szempontból is megfelelő. Hasonlóan nehezen megoldható etikai problémaként merülhet fel a parancsnokok számára egyes katonák megfékezése, visszatartása a kegyetlenkedésektől, a bosszúállástól és a különböző — nem a harccselekményekkel összefüggő — erőszakos visszaélésektől (rablás, fosztogatás, a nők megerőszakolása stb.). Űj követelményként jelennek meg tehát az ellenséges ország lakosságához és katonáihoz való viszony normái is. Az ún. nem-

zetközi humanitárius jog részletesen előírja a katona ezirányú kötelességeit és jogait. 3 . • • • . ' . : • - . • • ; ••.-.•' Ebből a vázlatos áttekintésből és a lábjegyzet alapján is láthatjuk, hogy a fegyveres harcnak is van sajátos — történelmi koronként és a hadseregek típusai szerint változó — etikája. c) A korszerű háborúra jellemző állandó, mindig és mindenütt jelen levő életveszély a gyengébb pszichikai, feszültségtűrő-képességű és idegzetű katonákat valószínűleg nagyon megviseli. Rájuk külön ügyelni kell. Elsősorban azt kell megakadályozni, hogy melankolikus hangulataikkal, vagy éppen pánikszerű kitöréseikkel másokat megfertőzhessenek, befolyásuk alá vonjanak. Másrészt viszont egyéni viselkedésük egyensúlyban tartására megkülönböztetett figyelmet szükséges fordítani. Miként arra is, hogy az ilyen embereket milyen feladatokkal lehet megbízni. A rendellenes, vagy éppen rendbontó viselkedések indítékainak elhatárolása, megkü-

3 Honvédelmi törvényünk előírja, hogy a fegyveres erők, a katonák kötelesek betartani a hadviselés nemzetközi szabályait. Ezeket a szabályokat a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. évi genfi egyezmények és az azokat kiegészítő jegyzőkönyvek tartalmazzák. A fenti nemzetközi szerződésekben foglalt szabályokat összefoglalóan nemzetközi humanitárius jognak nevezik. Ennek alapján: — csak az ellenség katonái, fegyveres erői és katonai objektumai ellen lehet harcolni, csak ezeket lehet harcképtelenné tenni, illetve meggsemmisíteni; — tilos megtámadni, bántalmazni és kifosztani a sebesülteket, betegeket és hajótörötteket, ákár katonai akár polgári személyekről legyén szó; kíméletben és védelemben — azaz emberséges bánásmódban és kezelésben kell részesíteni őket; — a Vöröskereszt, Vörös Félhold vagy Vörös Oroszlán és Nap megkülönböztető jelvényt viselő egészségügyi személyeket, szállítóeszközöket és épületeket tilos megtámadni, vagy rendeltetésszerű feladataiktól eltéríteni; — tilos bántalmazni vagy megtámadni a polgári személyeket, általában a polgári lakosságot, a polgári javakat, ha tartózkodnak a harccselekményekben való részvételtől, illetve katonai célokra nem használják fel őket; — nem szabad megtámadni a harcképtelenné vált személyeket, a végveszélyben levő légijárműből ejtőernyővel kiugró személyeket (kivéve az ejtőernyős alakulatok tagjait), illetve azokat, akik egyértelműen kifejezésre juttatják megadási szándékukat; ezeknek a személyeknek alkalmat kell adni arra, hogy megadhassák maguk a t ; — a feüér zászlóval jeléntkező hadikövetet (parlamentert) és a kíséretében levő kürtöst vagy dobost, zászlóvivőt és tolmácsot tilos megtámadni, a parancsnokhoz kell kísérni; — a hadifoglyokkal kíméletesen és emberségesen kell bánni, emberi méltóságuk megsértése és bántalmazásuk tilos, fenyegetéssel vagy kínzással nem szabad katonai adatokat kicsikarni tőlük.

A katona jogosult az ellenség katonái, fegyveres erői és katonai célpontjai ellen harcolni, ezért nem lehet felelősségre vonni, ha az ellenség hatalmába kerül és hadifogollyá válik. Mint hadifogoly csak személyi adatait (neve, rendfokozata, születési idje és helye, anyaja neve, személyi száma) köteles közölni fogvatartóival. Egyenruháját, kitüntetéséit és jelvényeit, személyes holmiját (a fegyver, más katonai eszköz és a katonai iratok kivételével) és a személyi védelmét szolgáló eszközöket (fémsisak, gázálarc stb.) nem szabad elvenni tőle.

lönboztetése, a harci morál a rend és a fegyelem fenntartását hatékonyan szolgáló intézkedések és eszközök megválasztása'sokszor fogja nehéz döntés elé állítani a parancsnokokat. Nehezen lehet majd minősíteni,' hogy adott esetben egy idegileg, pszichésen összeroppant, vagy erkölcsileg, politikailag összezavarodott, netán ellenséges beállítottságú, esetleg egyszerűen szimuláns katonával van-e dolga. A parancsnok ítélő- és döntőképességének fontosságát húzza alá, hogy a korszerű harcban —, ahol gyakrabban kell alegységével kikülönítetten megoldani feladatokat — értekítéleteinek kialakításában nem igen számíthat elöljárói tanácsára és segítségére. Az eligazodásban, — hasonlóan, mint a rend, a harci szellem fenntartásában — többször szinte kizárólagos támaszai: a politikai helyettes, a pártaktíva, valamint a szakasz- és rajparancsnokok lehetnek. d) Az alegységek személyi állományának Összetétele már csak a veszteségek miatt is gyakran és lényegesén változik. A harci tapasztalatokkal rendelkező katonákra és a nagyobb élettapasztalat birtokában levő idősebb korosztályokra lehet és kell alapozni az alegységek összekovácsolását. Arfa lehet számítani, hogy a behívott tartalékosok között magasabb lesz a párttagok, a politikailag és emberileg is érettebb katonák aránya. Ezzel együtt várhatóan fokozott mértékben nyilvánul meg körükben az aggodalom közvetlen hozzátartozóikért; a család, a gyerekek, a feleség sorsáért. A hátországgal, az otthonmaradottakkal való rendszeres -kapcsolattartást (levelezést) nagy gonddal és körültekintéssel kell szervezni. Reálisan számolni kell azzal, hogy az erkölcsi-politikai állapot, a fegyelmi helyzet alakulását a parancsnok minden döntése, intézkedése, egész magatartása befolyásolja valamilyen módon és mértékben. Vannak azonban olyan ismétlődően visszatérő, állandó jellegű feladatai, amelyek sohasem szorulhatnak ki látószögéből. Az első és legfontosabb feladat az eszmei-politikai tisztánlátás megőrzése és szilárdítása, az ellenséges nézetek és rémhírek leleplezése, a demoralizáló szemléletek és magatartások (pacifizmus, nihilizmus stb.) lokalizálása; a saját és a szövetséges erőkbe vetett hit és bizalom erősítése. S ami az előzőektől elválaszthatatlan: az ellenséggel szembeni gyűlölet ébrentartása. Annak érdekében, hogy politikai irányító tevékenységét és befolyását folyamatosan és feszesen érvényesíteni tudja, személyesen részt kell vennie a párt- és KISZ-szervezetek munkájában, a partépítésben és az aktíva tájékoztatásának feladataiban Az alparancsnokokkal, sőt az egész személyi állománnyal fenntartott szoros kapcsolatai révén biztosíthatja, hogy állandóan és megbízhatóan ismerje a személyi állomány hangulatát és elvárásait. Legyen problémaérzékeny és operatívan, egyértelműen foglaljon állást a felmerülő kérdésekben és ingadozás nélkül foganatosítsa a szükséges rendszabályokat. A legkritikusabb helyzetekben is őrizze meg nyugalmát, megnyilvánulásait mindig a megfontoltság és a kiegyensúlyozottság jellemezzé.

Az alegység személyi állományával rendszeresen meg kell ismertetni a háborúval, a harci helyzettel kapcsolatos erkölcsi és fegyelmi követelményeket, az eskü, a törvények és szabályzatok szellemét és előírásait. Fel kell dolgoztatni velük a rendkívüli helyzetben életbe léptetett különleges háborús jogszabályokat, hogy világosan értésék kötelességeiket és tisztában legyenek tetteikért viselt felelősségükkel. A lehetőségek függvényében mind az alegységek, mind az egyes katonák magatartását és tevékenységét értékelni kell. Ahhoz, hogy reálisan tudjon értékelni és intézkedni, jutalmazni és büntetni, tudnia kell beleélni magát az alárendeltek helyzetébe, megérteni gondjaikat és problémáikat. Képesnek kell lennie annak felismerésére, hogy mikor van szükség a drákói szigor alkalmazására és mikor kell nagyvonalú megértést tanúsítania. Rendbontás és pánik esetén egy pillanatig sem habozhat a tekintetben, hogy valamennyi törvényes eszközt felhasználjon a zűrzavar felszámolására és a rend helyreállítására. A legmostohább harci feltételek közepette is minden lehetőt meg kell tennie a katonákról való gondoskodás terén, biztosítani, hogy az elöljárók hibájából, mulasztásaik miatt soha semmiben ne szenvedjenek hiányt. A parancsnok elsősorban alárendeltjei járandóságairól és pihenéséről gondoskodjon, csak azután magáról, a nélkülözések elviselésében pedig mutasson példát. A szolgálati és harci feladatokat úgy szabja meg és vezesse, hogy .a beosztottak egyfelől tapasztalják hozzáértését és eltökéltségét, másfelől viszont azt is érzékeljék, hogy parancsaival nem kockáztatja feleslegesen egészségüket és életüket. Ahol és amikor lehetséges és szükséges, védelmezze érdekeiket, katonáit soha ne küldje a biztos halálba. (Erre egyébként elvileg joga sincs. Igaz ugyan, hogy megbízható pontossággal kiszámítható, hogy egy-egy harccselekmény során a személyi állomány hány százaléka veszti életét, illetve szenved sérülést, ám ugyanúgy megvan a valószínűsége annak is, hogy bárki életben maradjon.) Az egyes katonák, vagy katonai szervezetek biztos halálba küldése a katonai etika és a katonai jog rendkívül nehezen megválaszolható kérdése. (Kizárólag jogi szempontú magyarázatokat nem is lehet adni.) Egyrészt a Szolgálati Szabályzat előírja a parancsnok számára, hogy katonáiról minden körülmények között messzemenően gondoskodnia' kell, másrészt aki ezt a kötelezettségét megszegi, büntetőjogi felelősséggel tartozik. (Btk. 360. § (1) „Aki elöljárói kötelezettségét azáltal szegi meg, hogy az alárendeltjének . . . fenyegető veszélytől való megóvására, illetőleg megmentésére szükséges intézkedést elmulasztja . . .") Ezzel szemben áll a harci kötelezettségek teljesítésének követelménye, amelyet minden katona „ . . . ha kell élete árán is . . ." köteles végrehajtani. (Szalgálati Szabályzat 7. pont). Felvetődik az a kérdés is, hogy mit tegyen a parancsnok olyan harci helyzetben, amikor a katonái életét fenyegető veszélyt csak úgy tudja elhárítani, ha bizonyos számú katonáját a biztos halálba küldi (pl. visszavonulás fedezésére). A kérdés itt kilép a jog által szabott keretek közül, mert

ezt már jogi eszközökkel megválaszolni nem lehet, csak etikailag. Égy ilyeri kiélezett helyzetben csak szélsőséges és kiélezett magatartásként lehet etikusnak tekinteni a személyes önfeláldozást. Ahol a biztos halál a harci feladat végrehajtásának, illetve a többi katona élete megmentésének az „ára", ott a parancsnok — ha ezzel magasabb szintű katonai érdeket, mint pl. a további katonai feladat sikerét — nem veszélyezteti, az élen járni köteles; ezt egyébként a Szolgálati Szabályzat is előírja minden katona számára. („A katona harcban, vagy válságos körülmények között semmiképpen se hagyja cserben elvtársait, ha pedig életveszélybe kerülnek, élete kockáztatásával is mentse meg őket." Szolgálati Szabályzat 7. pont.) A kérdés gyakorlati megválaszolása tehát sokkal bonyolultabb, mint az elméleti megfogalmazás. A parancsnoknak ugyanis nemcsak, s nem is elsősorban morális szempontok alapján kell mérlegelni s döntenie, hanem a harcászati és hadműveleti elvekből és konkrét helyzetből kiindulva. A magasabb és mélyebb érdekek, a haza, a nemzet és nemzetközösség léte, fennmaradása, győzelme az így értelmezett „lenni vagy nem lenni" nagy kérdése — melyekkel minden döntés így vagy úgy, közvetlen vagy közvetett összefüggésben van — igenis követel tudatosan vállalt és előre jól belátható áldozatokat. Mindamellett ilyen súlyosan kiélezett választási szituációban valószínűleg a saját élet feláldozása kínálkozna a könnyebb megoldásnak. A parancsnoknak azonban a nehezebbet — katonái életével való rendelkezés felelősségét — is vállalnia kell. Mindezen túlmenően a beosztottak bizalmának kivívásában a parancsnok igazságossága is nagyon fontos. Gondosan ügyeljen arra, hogy a rajok, szakaszok és az egyes katonák között arányosan ossza el a terheket, s persze érdemeik szerint az elismeréseket. Az elöljáró elfogultsága vagy felületessége folytán bekövetkezett hátrányos, azaz a számukra logikusan nem indokolható egyenlőtlen helyzet az egyes katonákban és alegységekben az elégedetlenség, a szembenállás szellemét szüli. Ilyenkor az ún. relatív depriváció — viszonylagos megfosztottság — jelenségével van dolgunk, amelynek a pszichikai—morális állapotra gyakorolt romboló hatását a katonaszociológia feltárta. Arról van szó, hogy a nehéz körülményeket a katonák zokszó nélkül elviselik, ha azok valamennyiüket arányosan és egyenlően érintik, azaz, ha a terhek viselésében egyenlőség van és a különböző javakhoz, kedvezményekhez való hozzájutás nem sérti az igazságosság elemi követelményeit. e) Végül a parancsnok nagy körültekintéssel, politikai tapintattal és érzékenységgel bánjon a szövetséges hadseregek katonáival, ha a harci feladatok során, vagy azokon kívül kapcsolatba kerül velük. Tisztelni kell nemzeti érzékenységüket és szuverenitásukat, ^z internacionalizmus és a

6

81

fegyverbarátság erősítését beosztottai körében ís állandóan tartsa napirenden. Tartózkodjon attól, hogy más nemzetiségű katonákkal szemben kényszerítő és fegyelmi intézkedéseket foganatosítson. A hatályos szerződések szerint ugyanis a fegyelemsértő katonákat csak a saját nemzetiségű elöljárónak és katonai bíróságoknak van joga fegyelmileg felelősségre vonni és elmarasztalni. Amennyiben fellépésére — halaszthatatlan esetben — mégis szükség lenne, biztosítsa, hogy intézkedései csak a legszükségesebb rendszabályokra korlátozódjanak.

AZ ALKOHOLFOGYASZTÁS SZEREPE A DEVIÁNS VISELKEDÉSBEN Irta: Földesi Sándor százados

A mértéktelen alkoholfogyasztás egyre inkább társadalmi, gazdasági és életfelfogásbeli problémává válik, s ez alól hazánk sem kivétel 1 A legkülönfélébb magatartási zavarok, a törvény- és jogsértésnek minősülő viselkedések voltaképpeni legfőbb és közvetlen oka a túlzott mértékű alkoholfogyasztás. A megelőző és nevelő munka ebben a vonatkozásban csak részleges és átmeneti eredményeket hozott, minőségi fordulatról nem beszélhetünk. A polgári életben elterjedt italozási szokások hatása a hadseregben is érzékelhető, és azokat nem sikerült még megfelelően ellensúlyozni. Ez különösen az ital hatása alatt elkövetett bűncselekmények és fegyelemsértések számában és arányában mutatkozik meg. Bár személyi állományúnk döntő többségére a józan életvezetés, a mértékletesség jellemző, tagadhatatlan, hogy szolgálati időn túl és laktanyán kívül a katonák gyakran kifogásolható módon viselkednek, lerészegednek, garázdálkodnak stb. Az italozás a hadseregben még nem veszélyezteti az alapvető feladatok végrehajtását, de olyan gondként jelentkezik, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Azt igényli, hogy az italozás okai és körülményei, az ezzel összefüggő problémák rendszeresen elemzésre, a legfontosabb tennivalók pedig kimunkálásra és megoldásra kerüljenek,

1 Az évtized elejétől az alkoholfogyasztás Magyarországon nagymértékben növekedett. Az egy főre jutó összfogyasztás a világranglistán a 7., a töményszesz fogyasztás ranglistáján a 3. helyet foglalja el. Rendkívül kedvezőtlenül alakult a fogyasztás Összetétele is: amíg a borfogyasztás 10%-kal csökkent, addig a söré 45%-kal, az égetett szeszesitaloké pedig a nemzetközi átlagnak éppen kétszeresével, 70%-kal emelkedett. Hazánkban ma már több mint-200 ezer alkoholistát tartanak nyilván hivatalosan. Szakemberek úgy értékelik, hogy hálunk az alkoholizmus a népbetegség méreteit öltötte. Néhány év óta pedig a fiatalok körében a kábítószerek (elsősorban gyógyszerek stb.) fogyasztásának terjedése is megfigyelhető. -....••

Tapasztalataim szerint a hadseregben is jelen vannak azok az általános okok, amelyek a társadalom italozási szökésit befolyásolják, de mellette megtalálhatók a katonai életre jellemző specifikumok is. — Talán a leggyakrabban hangoztatott vélemény, hogy azért fogyasztanak a katonák a laktanyán kívül több szeszesitalt, mert a katonai objektumokban az alkohol kimérése, értékesítése, fogyasztása meg van tiltva. Hogy ez a tilalom menyire indokolt, elég utalni arra, hogy a hadsereg a nagytömegű technikai eszközök jelenléte miatt „veszélyes üzemnek" tekinthető, s ilyen helyen az alkoholfogyasztás végzetes következményekkel járhat. Ki vitatná azt, hogy a kiképzés, nevelés, harckészültség, a népgazdasági munka megfelelő színvonalon történő ellátása megfontolt, cselekvésre kész, pszichikailag edzett, jól felkészített, józan, kiegyensúlyozott embereket igényel. .— Közismert az a nézet is, amely az alkoholfogyasztást azzal indokolja, hogy a személyi állomány nagyfokú megterhelése — különösen a nehéz fizikai munka — enélkül elképzelhetetlen. Továbbá, hogy a szeszesital fogyasztása élettanilag hasznos, serkentő hatású, javul tőle a katona étvágya, közérzete. Ezzel szemben az alkohol hatását kutató tudósok kimutatták, hogy a szeszesital csökkenti a munkát végző ember teljesítőképességét, hatástalanítja energiáit, rombolja testi—lelki egészségét. — Általános az a felfogás is, miszerint az italozás, mint „fertőzés" azért terjed, mert ennek a hadseregben hagyományai vannak. Ennek következtében az italozási alkalmaknak se szeri, se száma. Előléptetés, kitüntetés, más beosztásba kinevezés, névnap, születésnap, tanfolyam, iskola eredményes befejezése, tisztté, tiszthelyettessé avatás, nyugállományba kerülés, mind-mind alkalom az ivásra. Ezektől a merev beidegződésektől valóban nehéz megszabadulni. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy egyelőre a mértéktelen alkoholfogyasztás megelőzése, visszaszorítása reális célkitűzés, de ehhez következetesen kellene ragaszkodni. — Sajnos még előfordul, hogy az elöljárók az alkalmi lerészegedést elnézik, takargatják, bocsánatos bűnnek tekintik, nem lépnek fel határozottan ellene. A felelősség tekintetében is legfeljebb csak az elkövetőig mennek el, a kollektíva, az elöljáró szerepét meg sem említik. Pedig nem túlzás felvetni, hogy minden olyan esetben, amikor katona, polgári alkalmazott „csendes zúgivással" egészségét „észrevétlenül" tönkreteszi, ennek folyamán tevékenységét csak látszólag végzi (ellene azért nem lépnek fel, mert úgymond, különösebb dolgot nem tett), a környezet, az elöljárók, a mozgalmi szervek felelőssége sem mellőzhető. Az esetenként tapasztalható liberális magatartás ugyanis egyfelől árt az egyénnek, mert nem segíti a lejtőn megállni, másfelől árt a hadseregnek, a társadalomnak is, hiszen alkotó korban levő emberek mennek tönkre a közömbösség miatt. — Figyelmet érdemel, hogy a hivatásos állomány körében az emberi kapcsolatok fejlesztését egyesek még ma is csak a fehér asztal mellett tud-

jak elképzelni. Olyan légkört teremtenek maguk körül, hogy az érzi magát kényelmetlenül, akinek valamilyen oknál fogva nem lehet, vagy nincs kedve inni. Ilyen esetben gyakran elhangzik, hogy „kilóg a sorból", „megjátssza magát", „biztosan zúgívó" stb. Holott az alkoholtól tartózkodókat nem illik és nem is szabad erőszakkal fogyasztásra bíztatni. Minden ilyen megnyilvánulást a személyiséggel szembeni durva fellépésnek kell tekinteni. — Nem egyszer elhangzik, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztók áldozatok, akiknek sorsuk, karrierjük úgy alakult, hogy megrekedtek, családi életük felborult, gyermekeik nem azok lettek, amire vágytak. Ezért tehát isznak, hiszen nekik az életben semmi sem sikerült. Anélkül, hogy egy-egy ilyen életút alakulásában a hadsereg, a katonai élet szerepét tagadnánk, az egyén nem megfelelő életvezetését csakis a hadseregen számon kérni, az italozást ilyenformán igazolni és ennek alapján felmentést nyerni nem lehet. Számos esetben, amikor az illetékesek a mértéktelen alkoholfogyasztás következményeit megítélik, többnyire a kiesett munkanapok, balesetek, bűncselekmények, betegek számából indulnak ki. Az alkohol egészségkárosító, személyiségromboló hatása is igen jelentős. 2 Nem is beszélve azokról a közvetett problémákról, amelyek a gyermeknevelés elhanyagolásában, a családi élet felbomlásában, a környezet „mérgezésében" jelentkeznek. Közismert, a túlzott italozás következtében a személyiség leépülése, erkölcsi tartásának szétesése. Ki nem találkozott még azzal, hogy a mértéktelen italozó az ivással összefüggő tényeket, letagadja, durva, kritikátlan, erőszakos. Érzelmileg, hangulatilag kiegyensúlyozatlan, labilis, indokolatlan dühkitörésekre, vagy elvtelen meghunyászkodásra egyaránt hajlamos. Az állandóan szeszesitalt fogyasztó ember emelkedett hangulatát rendszerint depresszió követi. Az akaratgyengeség egyrészt következménye, másrészt előfeltétele az ivásnak. Nem képesek maguknak parancsolni, a csábításnak ellenállni, helyes, elfogadott önkontrollt kialakítani. Néha magasan kvalifikált emberek elbutulnak, értelmi képességük fokozatosan csökken, gondolkodásuk lelassul, megítélésük veszít tárgyilagosságából. Ennek következtében fellép a kudarctól való állandó szorongás, féltékenység, a konfliktushelyzetek halmozódása, megoldatlansága, végül a szocialista együttélés normáival való szembekerülés. A mértéktelen italozás körülményeinek feltárásában, megelőzésében a katonai közösségeknek felelősségteljes szerepe van, azzal, hogy a kritikus 2 Ezt tükrözi, hogy. az alkoholisták között — mivel az alkohollebontás központját, a májat érik leginkább a mérgező hatások — a májcirózis az utóbbi 20 évben 4—10%-ban fordult elő. A szakemberek véleménye szerint napi 6 dl alkohol rendszeres elfogyasztása májzsugorodáshoz vezethet, 8—9 dl pedig mintegy tizenötszörösére növeli annak veszélyét,

veszélyhelyzeteket időről időre feltárják, s ezzel mintegy segítséget adnak az egyénnek és az intézkedésre jogosultaknak. A veszélyhelyzetekre több jel utalhat, amely összefügghet az italfogyasztás módjával, betegséggel, életkori sajátosságokkal. Amikor azt tapasztalják, hogy valaki rendszeresen ittas, a lerészegedés ismétlődik, alkoholéhségének még a szolgálati helyen sem tud ellenállni, a tiltó rendelkezéseket sorozatosan megsérti, állandóan „másnapos", akkor erre feltétlenül fel kell figyelni. Ebben a vonatkozásban a munkahelyi légkör, a feladatok elvégzéséhez szükséges feltételek biztosítása, az emberi harig, az egymás kölcsönös megbecsülése, az eredmények és kudarcok mértéktartó értékelése nem mellékes. Néhány esetben az italozást elősegíti a magány leküzdésére irányuló törekvés, a családtól való kényszerű távollét, szociális és lakásproblémák megoldatlansága, fájdalmas betegségek enyhítésének a reménye stb.

Az alkoholizmus elleni küzdelem érdekében kiadott intézkedések végrehajtásának helyzete és a további tennivalók

A néphadseregben az alkoholizáló életmód kialakulásának-megelőzése, az alkoholfogyasztás korlátozása érdekében az egész személyi állományra kiterjedő szervező, felvilágosító és nevelő munka folyik. Abból kiindulva, hogy az alkoholizálás a korszerű fegyverrendszerek, harcjárművek kezelésében súlyos következményeket von maga után, az alkoholfogyasztás korlátozva, ellenőrizve és szankcionálva van. A túlzott alkoholfogyasztás megelőzése terén — a kiadott intézkedések betartása és végrehajtása, a parancsnokok, pártpolitikai munkások, a katonai igazságügyi szervek felvilágosító és nevelő munkája következtében — a néphadseregben számottevő eredmények születtek. Mindenekelőtt abban, hogy a hivatásos állomány túlnyomó részét a józan, mértékletes, kiegyensúlyozott életmód jellemzi, a szolgálati tevékenység során osak elvétve fordul elő szeszesitalfogyasztás, Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az alkoholizáló tisztek, tiszthelyettesek száma és aránya csökkenő mértékben, de újratermelődik. A fiatal hivatásos és továbbszolgáló állományúak körében előforduló mértéktelen italozást befolyásolhatja a beilleszkedés gondja, a nem kielégítő színvonalú szórakozási lehetőségek, a helyi szokások, néhány esetben a környezet megbecsülésének hiánya, az irányukban végzett nevelőmunka gyengesége, a róluk való gondoskodás elégtelensége, lakás, illetve nőtlen szálló férőhely hiánya. Az idősebb hivatásos állományúak egy részénél pedig a beosztásban, rendfokozatban való megrekedés, a családi élet rendezetlensége, megromlása, valamint egészségi problémák. Az italozó életmód miatt felelősségre vont és a hadseregből eltávolított hivatásos állományúak száma 10 év alatt a korábbinak negyedére csökkent.

Ezzel együtt a különböző betegségek előidézésében, a családi konfliktusok rendezetlenségében, a válások okaiban nagyrészt kimutatható az alkohol szerepe. E vonatkozásban, ha egyre ritkábban is, de még mindig fellelhető az elöljárók, vezetők példamutatásának hiánya, amely kedvezőtlenül 1 befolyásolja a csapatoknál és törzsekben az egységes és határozott fellépést. Komoly gondot jelent az is, hogy az italozási szokások nagyon lassan változnak és az italfogyasztásnak szolgálati időn kívül, mindenekelőtt a gépjárművekkel előidézett baleseteknél még mindig igen nagy szerepe van. 3 A sorállomány tekintetében az a tendencia figyelhető meg, hogy a bevonulók között évről évre nő a rendszeres alkoholfogyasztók száma. Arányuk az elmúlt 10 év során hozzávetőlegesen duplájára emelkedett. Elgondolkoztató, hogy egyre több olyan fiatal vonul be, aki már volt elvonókúrán, vagy éppen a hadseregben válik ez szükségessé. A laktanyán belüli italfogyasztás megszüntetésével ez a tendencia lassult, de nem állt meg.4 A túlzott • alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében végzett munka az elmúlt években kellő mértékben és körültekintően szabályozva lett. A parancsnoki állomány, a társadalmi szervek feladatai kimunkálásra kerültek, ezirányú tevékenységüket a párthatározatokkal és kormányrendeletekkel összhangban egyre javuló hatékonysággal végzik. Mindezt kedvezően elősegítették azok a magas szintű szabályozók, amelyek az alkoholfogyasztás visszaszorításával kapcsolatosan kiadásra kerültek: az Egészségügyi Törvény végrehajtásáról szóló 23/1974. számú HM utasítás szerint többek között kötelezővé vált az alkoholisták intézményes gyógykezelése, gondozása. Az illetékes elöljáró felhatalmazást kapott arra, hogy indokolt esetben az alkoholelvonó kezelést kezdeményezhesse, illetve elrendelhesse.

3 A szolgálati helyen kívül magángépjárművel elkövetett rendkívüli események vizsgálata is mutatja, hogy az alkoholt fogyasztó gépjárművezető potenciális veszélyt jelent a közlekedésben. A sebesség helytelen megválasztása, az elsőbbségi szabályok megsértése, előzés okozta balesetek kapcsán kimutatható, hogy az ittas gépjárművezetők képtelenek megteremteni az összhangot a közlekedési feltételek és lehetőségek között. Érthetetlen és elfogadhatatlan az a magatartás, hogy olykor tiszztek, tiszthelyettesek — a következményekkel mit sem törődve — alkoholtól befolyásolt állapotban volánhoz ülnek, vagy éppenséggel az alárendeltet nem tartják vissza ettől. 4 A sorállomány által laktanyán kívül, szeszesital hatása alatt elkövetett fegyelem- és szabálysértések, bűncselekmények emelkedő tendenciát mutatnak. Az utóbbi 2—3 évben mind gyakoribb az is, hogy a laktanyára vonatkozó szeszfogyasztási tilalmat megpróbálják kijátszani (különösen leszerelés, bevonulás időszakában)* sajnos néha a látogatók segítségével. Ráadásul az erős csoportnyomás hatását kihasználva az italozásba azokat is bevonják, akik egyébként nem innának. A nevelőmunka hatékonyságát kedvezőtlenül befolyásolja az a körülmény, hogy a csapatok a sorállomány vonatkozásában nem rendelkeznek megbízható adatokkal, másrészt a parancsnokok az elvonókúrára való beutalást nem kezdeményezik azért sem, mivel az ilyen katonák némelyikét, mint egészségügyileg alkalmatlant, leszerelik.

— A 41/1974. számú HM utasítás kimondja, hogy nem szüntethető meg egészségi alkalmatlanság, illetőleg szolgálatképesség-csökkenés címén a szolgálati viszonya annak a katonának, aki egyébként a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. Az olyan hivatásos katonák, akik túlzott alkoholizálással okozták egészségi alkalmatlanságukat, nem kaphatnak kedvezményes elbírálást nyugállományba helyezéskor. Ilyen esetben a parancsnokok fegyelmi vagy becsületbírósági eljárást kezdeményezhetnek és ennek eredményétől függően tesznek javaslatot a katona szolgálati viszonyának méltatlanság címén történő megszüntetésére. — Az 1975. január 1-én életbe lépett Szolgálati Szabályzát 5 megtiltja a laktanyába és más katonai objektumba szeszesital bevitelét, kimérését és fogyasztását. Szolgálati tevékenység során az alkoholfogyasztás önmagában is fegyelemsértés. — Több éves gyakorlat — a honvédelmi miniszterrel egyetértésben kiadott 19/1977. (XII. 20.) BKM számú rendelet is előírja —, hogy a helyőrségparancsnokok kezdeményezhetik és kieszközölhetik, hogy az egyes vendéglátóipari üzemegységeket a fegyveres erők tagjai nem látogathatják. Ezen túlmenően nagyobb csapatmozgások (bevonulás, leszerelés, gyakorlat) esetén az illetékes katonai parancsnokságok kezdeményezésére a helyi tanácsi szervek meghatározott területekre szesztilalmat rendelhetnek el. — Az illetékes parancsnokoknak joguk és kötelességük olyan katona esetében, aki. szolgálati, illetve magángépjárművét ittasan vezeti, hogy a BM szerveknél kezdeményezzék a gépjárművezetői engedély bevonását. Ily módon évente közel 100 jogosítvány kerül bevonásra. 6 — A katonák laktanyán kívüli kultúrált magatartása és szórakozása érdekében tett erőfeszítéseken túl valamennyi szolgálati tevékenységre kiterjedően egyre gyakoribbak és rendszeresebbek az alkoholszondás ellenőrzések.

5

A szolgálati szabályzat módot és lehetőséget biztosít arra, hogy az ittas sorkatonát megfigyelés (elkülönítés) alatt tartsák. Más állományúakat pedig ittasság esetén nem szabad a szolgálati helyre engedni, illetve onnan el kell távolítani. Minden olyan katonai objektumban, ahol sorkatonák szolgálatot teljesítenek, szeszesital még reprezentációs célból sem lehet tartani. 6 Említést érdemel, hogy az illetékes parancsnok az olyan ittas vezetést, ahol az elkövető véralkoholszintje nem éri el a 0,8 ezreléket, szabálysértésként birálja el. (a fegyelmi felelősségrevonás mellett kezdeményezheti a jogosítvány meghatározott időre történő bevonását is). Ennél magasabb alkoholszint esetén az ittas vezetés bűncselekménynek minősül, amely azt jelenti, hogy parancsnoki fegyelmi hatáskörben csak akkor lehet elbírálni, ha az illetékes katonai ügyészség ehhez hozzájárult. Továbbá bűncselekmény esetén a bíróság mellékbüntetésként a gépjárművezetéstől való eltiltást is alkalmazhatja, ebben az esetben gépjárművet vezetni csak újabb vizsga letétele után lehetséges.

— Az új rendszerű műszaki csapatok egy részénél a KlSZ-szervezetek kezdeményezésére alkoholizmus elleni bizottságok alakultak, amelyek segítséget nyújtanak a parancsnokoknak a szeszesitalt rendszeresen fogyasztók kiszűréséhez, a túlzott mértékű italfogyasztás káros következményeinek a felismeréséhez, az egészséges életmód kialakításához. — Az építő műszaki alakulatoknál egyre szélesebb körben terjed el az ifjúsági takarékbetét. Több mint ötezer katona rendelkezik ilyen betéttel, a megtakarított összeg évente eléri a 3,5 millió forintot. — Kezd általános gyakorlattá válni, hogy az italozó, fegyelmezetlenkedő sorkatona szüleit, feleségét meghívják az alakulathoz, s a parancsnokok kérik közreműködésüket a katona alkoholfogyasztásának visszaszorításához, mérsékléséhez. A korlátozó, tiltó rendszabályok bevezetésével párhuzamosan szélesedett, gazdagodott a személyi állomány körében végzett felvilágosító, nevelő munka is. A mértéktelen alkoholfogyasztással szemben erősödik az elítélő közfelfogás, az egymásért érzett felelősség. A parancsnokok, párt- és politikai, katonai igazságügyi szervek kellő tájékozottságot biztosítanak az alkoholizáló életmód várható egészségügyi, jogi és egzisztenciális következményeiről. Ezek főbb elemei a következők: — A katonai kiképzés rendszerében oktatásra kerülnek azok az alkoholfogyasztásra vonatkozó rendszabályok, magatartásformák, amelyek a katonai tevékenységek, szolgálati feladatok zavartalan, biztonságos ellátását szolgálják. — A jogpropagandában megismeri az állomány az alkoholizálással összefüggő jogi szabályzókat, szankciókat. — Az egészségügyi kiképzés során tudatosul az alkoholfogyasztás káros következménye, valamint ismertetésre kerül a gyógykezelés rendje, formája. — A tömegpropaganda-munka alapvetően a túlzott alkoholfogyasztást elítélő közvélemény kialakítását, formálását segíti elő, ezt szolgálják a rendszeresen tartott előadások, filmvetítések, egyéni és csoportos beszélgetések, kiállítások. A parancsnokok, a pártpolitikai és egészségügyi szervek, KISZ-szervezetek a területi alkoholellenes bizottságokkal együttműködve összehangolják ézirányú tennivalóikat, felhasználják, terjesztik az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság időszakos kiadványait. :— A katonai sajtó, a Zrínyi Katonai Kiadó évente több tanulmányt, cikket jelentet meg. A katonai filmstúdió dokumentum-, illetve játékfilmekben dolgozza fel a témát. — A mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszorításával kapcsolatos tennivalók a párt- és társadalmi szervek, tömegszervezetek, a katonai közösségek rendezvényein rendszeresen napirenden szerepelnek. *

*

*

A parancsnokok túlnyomó többsége jól érti. a kiadott szabályzókat, határozottan, céltudatosan szerez érvényt azoknak. A személyi állomány mindinkább elfogadja, magáévá teszi a követelményeket. Ugyanakkor az is igaz, hogy 1975 és 1979 között a. fegyelemsértést elkövető tisztek 12%-a, a tiszthelyettesek 13,5%-a, a sorkatonák 15,1%-a volt alkoholtól befolyásolt állapotban. , . Az utóbbi 10 év történetében, a hivatásos állomány által ital hatása alatt megvalósított normásértések száma jelentősen csökkent, viszont a sorkatonáké legalább ilyen mértékben emelkedett. . Az ittas, állapotban elkövetett fegyelemsértések gyakorisága azt mutatja, hogy a hadseregben azók a sorkatonák fogyasztanak az átlagosnál több szeszesitalt, követnek el fegyelmezetlenséget, akik személyiségzavarokkal, a. kapcsolatteremtés, az alkalmazkodás, a fokozott megterhelés elviselésének nehézségeivel, kedvezőtlen családi háttérrel, baráti környezettel rendelkeznek, vagy azok, akiknek a katonai szolgálat feszessége problémát jelent, s a szigorú katonai rendet, szervezettséget és fegyelmet nehezen viselik el. Ezt elősegíti az italozásra való hajlam, .az igénytelen szóra- < kozási szokások, s nem utolsó sorbán az a helytelen szemlélet és magatartás, hogy a szülők, barátok, hozzátartozók a katonát leitatják: A késések, önkényes távolmaradások nagy része is erre vezethető vissza. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos gondok összefüggnek azzal is, hogy míg a hagyományos katonai feladatot ellátó, csapatoknál az alkoholfogyasztás egyre kisebb mértékű, addig az építő műszaki alakulatoknál, ahol a katonák polgári környezetben dolgoznak-, növekvő problémát jelent. Az őszi mezőgazdasági munkán résztvevőknél szintén, mert a szorosan vett felügyelet alól kikerülve italhoz jutnak, s az erre hajlamosak könynyen leittasodnak, botrányosan viselkednek. Egy másik gond, hogy a sorkatonák közül többen viszonylag sok pénzzel rendelkeznek. A nagyobb jövedelmű családok rendszeres pénzküldeményekkel látják el katonafiaikat, akik' így az átlagosnál többet költhetnek szeszesitalt a. , Nehézséget jelent az is, hogy a sorállomány tagjainak behívás előtti mértéktelen alkoholfogyasztásáról a parancsnokok nem kapnák megfelelő előrejelzést. Ezeknek a fiataloknak a felderítését és kiszűrését már. á behívás előtt célszerű lenne megoldáni. 7 Kedvezőnek tekinthető, hogy az MN állományából jogerősen elítéltek 1000 főre számított gyakorisági átlaga kisebb, mint a 18—55 éves férfi lakosságé. Ugyanakkor a jogerősen elítéltöli a bűncselekmények.50-^-55%-át

7

A sorkatonák tekintetében — a csapatok javaslata és igénye szerint — érvényesíteni kellene az alkoholisták kiszűrését, kötelező gyógykezelését, az utógondozás alatti fegyver nélküli szolgálat körülményeinek a biztosítását, úgy, hogy az elvonókúra a katonai szolgálat idejébe ne kerüljön beszámításra.

követték el alkoholtól befolyásolt állapotban. A hivatásos állomány részéről ez az arány csökkenő, a sorkatonáké pedig közel állandó, vagy enyhén emelkedő tendenciát mutat. Természetesen a fenti értékektől való eltérés — a bűncselekmények struktúrájától, összetételétől függően — számottevő: a közbiztonság és közrend elleni bűncselekményeknél 61,2%, a katonai és a tulajdon elleni bűncselekményeknél 39,4, illetőleg 17,7%. Tíz év átlagában a jogerősen elítélt tisztek közbiztonság és közrend elleni bűncselekményeiket 62%-ban követték el ittas állapotban, de ez az érték az 1971. évi 87,5%-ról 1979-ben 36%-ra, a tiszthelyettesek esetében 68,7%-ról 66,7%-ra, a sorállománynál 76,3%-ról 53%-ra csökkent. Ha az elmúlt tíz év távlatában nézzük az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények alakulását, akkor azt a megállapítást tehetjük, hogy a tisztek, tiszthelyettesek ariánya felére csökkent, míg a sorállományé közel változatlan. Az olyan bűncselekményeknél, • mint az önkényes eltávozás, elöljáró és szolgálati közeg elleni erőszak, őrutasítás, készenléti szolgálat szabályainak megszegése, garázdaság, testi sértés, közvetlenül vagy közvetve az ital determinál. E bűncselekmények elkövetésének kiváló okaként kétharmadrészben az italt lehet megjelölni. Az élet elleni bűncselekmények száma és aránya nem jelentős. Viszont súlyosságuk, az elkövetést kiváltó okok és körülmények elgondolkoztatóak és figyelmeztetőek. Az e körbe tartozó jogsértések előidézését a szeszesitaltól való befolyásoltság nagymértékben motiválja, illetve többségében erre vezethető vissza. Az egyedi jelenségek vizsgálata során az elkövetők felelőtlen magatartása, gyenge jelleme, alacsony kötelességtudata és felelősségérzete mellett fellelhető az előírások durva megszegése, kijátszása, a katonatársak esetenkénti közömbössége, megalkuvása, az elöljárók által a kisebb ügyek takargatása, a felelősségrevonások elkendőzése, vagy éppen mellőzése. A meggondolatlanság, a felelőtlenség, a szabályszegések sorozata olykor a legsúlyosabb bűntetteket is kiváltja. A hivatásos állomány részéről megvalósított öngyilkosságok 23,8%-a, a sorkatonák esetében 13,5%-a, a kísérleteknek 28,8%-a, illetve 14,7%-a volt összefüggésben az alkoholfogyasztással. 8 Az új Szolgálati Szabályzat bevezetése, amely megtiltotta a laktanyában a szeszesital kimérését, árusítását és fogyasztását, csökkentette annak lehetőségét, hogy a katonák a szolgálati helyen italhoz jussanak. Az öngyilkossági cselekmények elkövetői közül, mivel már korábban többen is alkoholizáltak — erre a szolgálati helyen nincs mód és lehetőség — ezért

8 Az elmúlt 15 évben a polgári lakosság körében az öngyilkossági cselekmények közel 60%-át valósították meg ital hatása alatt. Ez az érték a hivatásos katonák tekintetében két és félszer, a sorkatonák esetében pedig négy és félszer alacsonyabb.

az elkövetés helye, körülménye átrendeződött, nagyobb hányadát laktanyán kívül, szabadságon, eltávozáson, kimaradáson valósítják meg. A hetvenes évektől ily módon követték el e cselekmények egyharmadát. A személyi állomány által elkövetett szolgálati gépjárműbalesetek aránya lényegesen nem változott. A balesetek 17%-a ered ittasságból. Állománykategória szerint a tisztek 14%-a, a tiszthelyettesek 21%-a, a sorkatonák 17%-a volt ittas. A magángépjármű-balesetek száma és aránya növekedett, 40—45%-át okozzák ittasan. Az előbbi értékeket vizsgálva figyelmet érdemel, hogy á személyi állomány részéről a magángépjármű-bálesetak közel két- és félszer gyakrabban történnek ittasan, mint a szolgálatiak. Ügy tűnik, hogy a magángépjárművel rendelkező katonák közül még többen nem értették meg, nem ismerték fel az alkoholos állapotban való gépjárművezetés veszélyességét, annak ellenére, hogy a balesetek legtöbb esetben súlyos, maradandó sérüléseket okoznak. Mivel a magángépjárművek száma évről évre nő, az utak egyre telítettebbek lesznek, így csak a közlekedési morál javításától, fegyelmezett magatartásától, a felelősségérzet és kötelességtudat fokozásától várható kedvező változás.

Következtetések, javaslatok

összességében a helyzet úgy ítélhető meg, hogy a túlzott alkoholfogyasztás megelőzése érdekében végzett munka átfogja a személyi állomány egészét, megfelelően szervezett, céltudatos, hatékonysága fokozatosan nő. A felvilágosító, nevelő munka még eredményesebbé tétele érdekében a különböző csatornákban folyó tevékenységet méginkább össze lehetne hangolni, a mondanivalót célirányosabbá tenni és növelni az e téren végzett tevékenység meggyőző erejét, az alkoholizmus elleni harcért viselt felelősséget és a polgári szervekkel való együttműködést. Tennivalóink körét az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: 1. A túlzott alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a hadseregben folyó nevelő, szervező, felvilágosító tevékenység még magasabb színvonalra emelése, rendszerének, követelményeinek részletes .kidolgozása, illetve meghatározása. Erőteljesebben tudatosítani kellene, hogy az alkoholellenes küzdelem nem nélkülözheti a személyi állomány irányában végzett nevelő munka komplex jellegének fokozását, a hatékonyabb tudatformálást, az értelmes és értékes közösségi, illetőleg magánélet megteremtését. Az alkohollal szemben világos alternatívák felállítását és elfogadtatását, az ehhez szükséges önbecsülés, magasfokú erkölcsiség, céltudatos életvezetés és életmód kialakítását.

2. Az alkoholizmus visszaszorítására irányuló közös tevékenységet — az országos és helyi szervekkel megvalósuló együttműködést — az eddigieknél még szervezettebbé, céltudatosabbá lehetne tenni. További tartalékaink vannak abban a tekintetben is, hogy a katonai szervek az alkoholellenes szakbizottságok munkájában részt vegyenek, s a tapasztalatokat a csapatoknál hasznosítsák. 3. Az italozással összefüggő gondok, a megoldásra váró feladatok az 1979. december 22-én megtartott Vezetői Értekezleten is elemzésre kerültek. A honvédelmi miniszter beszédében — többek között — rámutatott: „ . . . azon túl, hogy hatékonyabbá kell tenni az erkölcsi-fegyelmi nevelő munkát, a meggyőzést, egyszersmind növelni kell a fegyelmi felelősségrevonások szigorát is. Elérkezett az ideje, hogy a katonai egészségügyi szolgálat az alkoholizmus elleni propaganda gazdájává váljon és kidolgozza, szervezze és irányítsa az alkoholizmus elleni küzdelem feladatait és módszereit. (. . .) A rendészeti szolgálat hatékonyságát is fokozni kell. Megfontolandónak tartom azt is, hogy megfelelő formában és módon — különösen a vasúti utazásokkal összefüggően — korlátozzuk az italozási alkalmakat, bővítsük az ellenőrzési módszereket, a felelősségrevonásokat szigorítsuk. Kampányszerű szabadságolások napjaiban célszerű különvonatok indítását, vagy külön kocsik kapcsolását tiszt, tiszthelyettes kísérővel megoldani." 4. Az utóbbi időben nem nagy mértékben, de egyre veszélyesebben jelentkező probléma az ital és a gyógyszer egyidejű fogyasztása, illetve szedése. Amikor az alkohol hatását tudatlanságból vagy kábító hatás növelése céljából fokozzák, s ezzel önmaguk „segítik" elő a személyiség leépülését, az egészség nagymérvű károsodását. Ennek következményeként az ilyen emberek idő előtt tönkremennek, a családi életük megromlik, a munkatársakkal, elöljárókkal konfliktusba kerülnek. Elengedhetetlenül szükségesnek és indokoltnak tartom azt, hogy a parancsnokok, párt- és politikai, egészségügyi szervek a korlátozó, tiltó rendelkezések betartását rendfokozatra és beosztásra való tekintet nélkül maradéktalanul megköveteljék és azt következetesen számon is kérjék. 5. Meggondolást igényelne egy megfelelő érdekeltségi rendszer kidolgozása 'és bevezetése az egész személyi állományra vonatkozóan, melynek az lenne a lényege, hogy az italozásból eredő betegségek, balesetek anyagi és erkölcsi konzekvenciáit az elkövető az eddigieknél jobban érezze és viselje. 6. Az egész néphadseregre kiterjedően célszerű lenne megoldani az alkoholisták felderítését, kiszűrését, nyilvántartását, alkoholelvonó-kúrára történő beutalását az erre a célra létrehozott intézetbe. Indokolt volna, hogy a csapatorvosok, illetve kórházak folyamatosan minősítsék a veszélyeztetetteket, az elöljárókat pedig tájékoztassák arról, hogy az alkoholizálót mennyire célszerű és érdemes elvonókúrára küldeni.

fi Meg kellene vizsgálni annak lehetőségét is, hogy a behívásra kerülő sorkatonák italozásának mértékétől — a baráti' hadseregekben kialakult szokásnak és gyakorlatnak megfelelően — a parancsnokok kellő időben kapjanak elégséges tájékoztatást, és hogy az ilyen katonák a csapatoknál számbavételre kerüljenek. 8. A tennivalók hozzávetőleges jelzése is utal arra, hogy a túlzott alkoholfogyasztás nem magán-, hanem közügy, visszaszorítása, mérséklése az egyén, a család, a hadsereg, az egész társadalom kötelessége. Helyzetünk, feladataink számbavétele során úgy vélem, nem érdektelen, ha a kérdéssel összefüggésben az egészségügyi miniszter egyik felszólalásából idézek: „ . . .nem tűrhetjük tovább, hogy az életszínvonal emelkedése, a szocializmus teremtette új lehetőségek, így többek között a személyiség kibontakozásának a korábbinál sokkal kedvezőbb feltételei ellenére —• mintegy fejlődésünk melléktermékeként — a legértékesebb alkotó korban levő dolgozókat veszélyeztesse tömegméretekben az alkoholizmus, ez a narkomániára emlékeztető deviáns magatartásmód."

NEMZETKÖZI

KAPCSOLATAINK

Dr. Biró György vőrgy. elvtársnak a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, katonai főügyész Budapest

Kedves Biró elvtárs! H a z á n k b a visszatérve és visszaemlékezve a vezetésem a l a t t á l l ó szovjet k a t o n a i ügyészi d e l e g á c i ó által a z ö n ö k gyönyörű, b a r á t i o r s z á g á b a n töltött időre, m é g egyszer szeretném kifejezésre j u t t a t n i őszinte h á l á m a t személyesen ö n n e k és m u n k a t á r s a i n a k is a szívélyes f o g a d t a t á s é r t . A Magyar Népköztársaságban töltött idő alatt - hála a gondosan előkészített p r o g r a m n a k és a m a g y a r elvtársak részéről i r á n t u n k m e g n y i l v á n u l t szívélyességnek —, őszinte és t a r t a l m a s t a p a s z t a l a t c s e r é t f o l y t a t h a t t u n k . Leh e t ő s é g ü n k volt s o k o l d a l ú a n m e g i s m e r n i az i g a z s á g ü g y i szervek f e l a d a t a i n a k megoldását, megismerkedtünk a Népköztársaság büntető és büntetőeljárási jogszabályaival, és kölcsönösen kicseréltük munkatapasztalatainkat. Czinege Lajos h a d s e r e g t á b o r n o k elvtárs a M a g y a r Népköztársaság honvédelmi minisztere részéről i r á n t u n k tanúsított n a g y figyelem, a részletes és m é l y r e h a t ó beszélgetés a M a g y a r N é p k ö z t á r s a s á g l e g f ő b b ügyésze dr. Szíjártó Károly elvtárssal, kifejezésre juttatták a pártjaink, népeink és h a d s e r e g e i n k közötti m e g b o n t h a t a t l a n egységet és testvéri b a r á t s á g o t . Kérem a d j a át a m a g a m és a d e l e g á c i ó m i n d e n t a g j a h á l á j á t és elismerését a M a g y a r Népköztársaság Munkásőrsége országos parancsnokának, Borbély Sándor elvtársnak, a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetőjének, dr. Vincze Lukács elvtársnak, a Budapesti K a t o n a i ügyészség vezetőjének, Dr. K ó m á n József elvtársnak, a S z e g e d i K a t o n a i ü g y é s z s é g vezetőjének, dr. M á t é Lajos elvtársnak és a M a g y a r Népköztársaság Katonai Főügyészsége valamennyi tisztjének és dolgozójának. M é l y m e g g y ő z ő d é s ü n k , h o g y ez a t a l á l k o z ó h o z z á j á r u l t a személyes és b a r á t i k a p c s o l a t u n k , v a l a m i n t a Szovjetunió és a M a g y a r N é p k ö z t á r s a s á g k a t o n a i ügyészi szervei közötti kölcsönös egyetértés t o v á b b i elmélyítéséhez. Mély tisztelettel és k o m m u n i s t a üdvözlettel: A. Gornij igií. vezérezredes, katonai főügyész 1980, j ú l i u s 21.