KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1981 II A

KATONAI

BELSŐ

IGAZSÁGÜGYI

K I A D V Á N Y A XII.

SZERVEK

ÉVF.

1.

SZÁM

À KATONÁI i g a z s á g ü g y i s z e r v e k BELSŐ KIADVÁNYA

»

KATONAI ÉS

JOG-

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

198 1

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezds., elnök Almásiné dr. Törőcsik Anna ny. alez., Dr. Bácsi Imre hb. ezds., Dr. Korda György hb. ezds., Dr. Németh Tibor ezds., Dr. Odler János hb. ezds., Dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), Dr. Takács László ezds.

Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185-Ő68. Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes • Készült 450.példányban a ZMKA házinyomdájában Felelős nyomdavezető: Kardos István

TARTALOMJEGYZÉK

Dr. Kovács Tamás örgy.: A sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonásának további differenciálási lehetőségei — — — — —

5

Dr. Habony János hb. alez.: A katonák által elkövetett bűncselekmények okainak és feltételeinek vizsgálata — — — — —

25

Dr. Váczi István hb. alez.: A fegyveres erők és testületek, valamint a katonai igazságügyi szervek együttműködésének elvi és gyakorlati kérdései — — — — — — — — -r- — —

38

Dr. Czank Lajos alez.: Hadi jog vagy a háború joga? (Hozzászólás)

47

Dr. Somos József ezds.: A katonák házasságkötési engedélyéről

57

—

Dr. Benedek Gyula alez., Földesi Sándor szds.: A pszichológiai tanácsadás helyzete és fejlődésének lehetőségei a katonai büntetésvégrehajtásban — — — — •— —1 — — — —

64

Dr. Kovács István alez.: A fegyelmező zászlóaljban; szabadságvesztés-büntetésüket töltő katonák körében végzett pszichológiai szaktanácsadás néhány tapasztalata — — — — — —

76

Dr. Almási Ferenc hdgy.: Az igazgatási főtiszti munka gyakorlatának egyes kérdései — — — — — — — — — —

85

A Szerkesztő Bizottság tájékoztatója —

96

—

—

—

—

—

—

coäepä-AHHE

Maüop doKT. TaMatu Koeau: FLAJIBHEÑIIIHE B O 3 M O Î K H O C T H ÄH(j)c})epeHii.HA U H H B npHBJie^eHHH K yrojioBHoñ OTB6TCTBGHHOCTH cojiAaTOB cpoq-

HOH cjiywőbi —

—

—

—1

—

—

—

—

—

—

—

—

TlodnoAKoeHUK IOCTUI^UU ÖOKT. HHOIU XaöoHti: HccjieAOBaHne N P U M - M H ycJiOBHH B npecTynjieHHHX coBepmeHHbix BoeHHocJiyjKamHMH — 77odnoAKOßHUK tocTuu¡uu doKT.

MMTBÜH

Bonpocbi coTpy^HmecTBa

THIECKHE

Bau,u: TeopeTiwecKHe MOK^Y

H opraHaMH BoeHHoro npaßocynHH — NODNOAKOENUK

ÖOKT.

Jlaüotu

Boopy>KeHHbiMH

—

—

BoeHHoe npaBO

U,ÜHK:

—

—

npaßo

HJIH

npaK-

H

CHJI3MH

—

—

BOHHH?

rJodnoAKoeHUK ÖOKT. PioMecj') UIoMoui: O pa3pemennH saKJiioqeHHH öpaKa B0eHH0CJiy>KaiiJ,Hx — — — — — — — —

riodnoAKoeHUK

ÖOKT. MtoAa Benedeie u mnurau Ulandop
KOH

KOHCyjITaiI,HH

nodnoAKOßHUK CYJITAUHH HAKA3AHHE

.JleüTenanT

ÖOKT.

ÖOTbl CJIY}K6BI

ÖOKT.

B

B

HCIIOJ1H6HHH

Koem:

HMTBCIH

NPOßEAEHHOÖ

B

(Pepemt, —

AAMCIIUU: 0(})HUepa

—

—

OnbiTbi

CPE^H

ÄHEUHNJIHHAPHOH

CTapIIierO —

BOeHHOM

—

HaK33aHHH

—

—

NCHX0JI0RN<-IECK0H

BOEHHOCJIYJKARNHX ÖATAJIBOHE

—

—

— KOH-

OTÖBIBAROMNX —

—

—

HeKOTOpbie Bonpocbi npaKTHKH paK)pHAHHeCKO-aAMHHHCTpaiI,HOHHOÍÍ —

—:

—

—

—

—

HHfJ)opMaiiH5i Pe^aKUHOHHoro KoMHTeTa — — — —

—

—

—

— —

A sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonásának további differenciálási lehetőségei* Irta: Dr. Kovács Tamás őrnagy

A katonai büntető eljárásban felelősségre vont sorállományú katonák többsége abba a kategóriába tartozik, amelyre a jogpolitikai irányelvek 12/c pontja vonatkozik, bűncselekményeik elbírálásakor fokozott gondossággal kell ezért vizsgálnunk, hogy mely büntetések, intézkedések, illetve egyéb joghátrányok felelnek meg leginkább a büntetési céloknak, a jogpolitikai irányelvekben foglalt követelményeknek. A Legfelsőbb Bíróság 12. számú Irányelve az alanyi jellegű bűnösségi körülmények között az elkövető életkorának is nagy jelentőséget tulajdonít. Tudvalevő, hogy a sorállományú katonák túlnyomó többsége az ún. fiatal felnőttek körébe tartozik, ezért feltétlenül jelentőséget kell tulajdonítani részben a nem katonai büntető eljárásban enyhébb elbírálást biztosító fiatal kor közelségének, részben pedig annak, hogy az elkövető egyénisége még nem alakult ki teljesen. A kérdés fontosságának elismerését jelenti az is, hogy a Katonai Jogés Igazságszolgáltatás Szerkesztő Bizottsága a folyóirat 10 éves jubileuma alkalmából kiírt pályázat egyik témaköreként éppen e kérdést jelölte meg. Amikor a sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonása további differenciálási lehetőségeinek felvázolására vállalkozunk, azt tartjuk célravezetőnek, hogy kiindulási alapként először emlékeztessünk egy 2 évvel ezelőtti vizsgálat megállapításaira, majd pedig tekintsük át az 1978. év IV. tv. életbe lépése óta eltelt időre vonatkozóan a differenciálás helyzetének alakulását és e közben nyilvánítsunk, véleményt arra vonatkozóan, hogy milyen lehetőségeket látunk a sorállományú katonák bűnügyeiben a differenciálás továbbfejlesztésére.

* A Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 10. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázaton 3. díjat elért tanulmány.

A differenciálás helyzete a sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonása teréh az új Btk. életbe lépése előtt Nem sokkal az 1978. évi IV. tv. életbe léptetése előtt megvizsgáltuk a sorkatonák felelősségre vonásának gyakorlatát. A vizsgálatról készült jelentés átfogta a parancsnoki, ügyészi, bírói joggyakorlatot és tartalmazta a katonai bűncselekményeken kívül a jelentősebb köztörvényi bűncselekmények elbírálási gyakorlatának összehasonlító értékelését, valamint ehhez kapcsolódóan a nem katonai büntető bíróságok ítélkezési gyakorlatának főbb jellemzőit is. Megállapítottuk, hogy a vizsgált bűncselekmény-csoportokban (a leggyakrabban előforduló katonai bűncselekmények, egyes gyakoribb erőszakos bűncselekmények és közlekedési bűncselekmények) az elkövetők közel 50%ának ügye parancsnoki, illetve ügyészi szakban zárult le. Kézenfekvő volt tehát az a következtetés, hogy az illetékes parancsnok szerepe a sorkatonák ügyeinek differenciált elbírálásában kiemelkedő. Annak elismerése mellett, hogy a parancsnokok jogpolitikai szemlélete sokat fejlődött, már akkor rá kellett mutatnunk arra, hogy a katonai vétségeket illetően a parancsnokok jogismeretétől, helyes szemléletétől fog függni az akkor még csak várt új Btk. hatályba lépését követően a jogpolitikai elvek érvényesülése a differenciálás tekintetében is. Az akkor tanulmányozott katonai bűncselekmények több mint felét (58%-át) az illetékes parancsnokok bírálták el fenyítő jogkörükben. A katonai ügyészi felügyelet során gyakorolt rendszeres törvényességi kontroll néhány esettől eltekintve nem tárt fel törvénysértő parancsnoki döntéseke^ ugyanakkor azonban olyan tapasztalatokat is szereztünk, amelyek szerint a fenyítő gyakorlat kevésbé differenciált, mert nem meríti ki kellően a rendelkezésre álló fenyítési változatok és fokozatok lehetőségeit. Konkrét esetekben ez úgy jelentkezett, hogy sem a bűncselekmények tárgyi súlyának eseti különbözőségei, sem pedig az elkövetőkre jellemző alanyi oldal szükségképpen eltérő vonásai nem jutottak kellően kifejezésre a kiszabott fenyítés meghatározásakor. Az ügyek többségében katonai vétségek miatt a parancsnokok a fogságfenyítés maximumát szabták ki, ritkán találkozhattünk felfüggesztett fenyítéssel és valóban csak kivétel volt a laktanyafogság vagy enyhébb fenyítés. Az volt tehát megállapítható, hogy a fenyítések általában a hasonló súlyú katonai vétségek tárgyi oldalához igyekeztek igazodni és a fenyítő parancsnokok kis gondot fordítottak csak az alanyi oldal vizsgálatára. Már akkor felmerült az a gond, hogy vajon az új Btk. és az azzal kapcsolatos új eljárásjogi szabályok folytán megengedett — formális határozat nélküli

; j j

. ' j j '

!

j j

— fegyelmi felelősségre vonás vajon nem ront-e a differenciálás addig sem egészen kielégítő helyzetén. Az aggály abból táplálkozott, hogy addig a parancsnokok határozathozatalra voltak kötelezve, amelynek indokolásában értékelniük kellett a bűnösségi körülményeket, azóta már ilyen kötöttségeik nincsenek, már ami az írásbeliséget illeti. A katonai vétségek elkövetése miatt a parancsnokok rendszerint akkor éltek vádemelési javaslattal, ha ezt az alakulat fegyelmi helyzete indokolta a hasonló cselekmények elszaporodottsága miatt. Gyakori indoka volt még a bírói felelősségre vonás kezdeményezésének az is, hogy az elkövető ismételten követett el fegyelemsértést vagy bűncselekményt, és vele szemben a fegyelmi felelősségre vonás már nem ígérkezett elégségesnek. A katonai vétségek miatt kiszabott szabadságvesztések átlagos mértéke sorkatonák esetében 6—8 hónap között mozgott. Az Önkényes eltávozás vétsége miatt bírói úton felelősségre vont sorkatonák 68%-a ilyen tartamú büntetést kapott és az őrutasítás megszegésének vétsége miatt kiszabott büntetések átlaga is a törvényi büntetési tétel középmértékét megközelítő 5,5 hónapnak felelt meg; csupán a készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétség^ esetén volt alacsonyabb az átlag (4 hónap). Felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására rendkívül ritkán került sor, mint ahogy meglehetősen ritka volt a katonai fogdában — akkor még 3 hónapig terjedő tartamú — végrehajtandó szabadságvesztések száma is. A katonai vétségek elbírálását illetően azt is megállapítottuk, hogy ilyenek miatt figyelmeztetést, kioktatást egy esetben sem alkalmaztak. A katonai vétségekkel kapcsolatban az ítélkezés kétségtelenül egységesnek volt mondható, de — hasonlóan a parancsnokok fenyítő gyakorlatához — a katonai vétségek miatti bírói felelősségre vonásban inkább a törvényi szigor érvényesült, azaz nem jutottak kellően kifejezésre az egyéniesítés és differenciálás azon eszközei, amelyek alkalmazására egyes jogintézményeink lehetőséget adtak volna. Mindezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a katonai bíróságok által elbírált katonai vétségek tárgyi súlya nem, vagy csak alig különbözött azokétól, amelyeket a parancsnokok saját hatáskörükben, fegyelmi fenyítéssel intéztek el. Összegezve tehát: az volt a helyzet, hogy a katonai bíróságok a katonai bűncselekmények elkövetése miatt elítélt sorkatona vádlottakkal szemben kivétel nélkül — mégpedig 71%-uk esetében fegyelmező zászlóaljban — végrehajtandó szabadságvesztés büntetést alkalmaztak. A nem katonai bűncselekményeket megvalósító elkövetőknél azt állapítottuk meg, hogy a közlekedési vétségek és az erőszakos garázda jellegű bűncselekmények 64%-ában, míg a lopás bűntettét elkövető sorkatonák 73%-ával szemben vádemelésre került sor. Ezek kb. 90%-át ítélték a katonai bíróságok szabadságvesztés büntetésre, és csak mintegy 24%-uk tekintetében függesztették fel annak végrehajtását. Pénzbüntetést csak az elbírálás idejére már leszerelt sorkatonákkal szemben szabtak ki néhány

esetben, szinte kivétel nélkül közlekedési bűncselekmények miatt. Ittas vezetés esetén kivétel nélkül járművezetéstől eltiltást is alkalmaztak, de járműkategóriák szerinti differenciálás nélkül, ami adott esetben a katonai kiképzés-feladatteljesítési érdekeket is figyelmen kívül hagyta. Annak idején a sorállományú katonák és az ún. fiatal felnőttek kategóriájába tartozó polgári személyek bűnügyeinek elbírálási gyakorlatát is összevetettük és szembetűnőnek találtuk, hogy a vizsgált bűncselekménycsoportokban a polgári bíróságok több, mint 7%-kal kisebb arányban szabtak ki szabadságvesztés-büntetést, ezen belül azonban a felfüggesztések aránya több, mint 20%-kal nagyobb volt. Ugyanakkor a polgári bíróságok által pénzbüntetésre ítélt elkövetők aránya lényegesen magasabb volt, mint a katonai gyakorlatban fegyelmi hatáskörben felelősségre vontaké és pénzbüntetésre ítélteké együttesen. Ezek az eltérések még szembeszökőbbek, ha arra a megállapításra is emlékeztetünk, amely szerint a személyi körülmények a katonai elkövetőknél jobbak voltak, ugyanis az elítélt katonáknak csak 23%-a volt korábban büntetve, míg a polgári személy elítélteknek több, mint 30%-a. Az eltéréseket bizonyos mértékig magyarázta ugyan, hogy a sorkatona elkövetők esetén jóval szűkebb volt a pénzbüntetés alkalmazásának lehetősége, a javító-nevelő munka kiszabását pedig a törvény kizárta. Ugyanekkor a köztörvényi bűncselekmények egy része a katonai érdekeket is sértette, s ennélfogva ezekben az esetekben súlyosabb büntetés kiszabása mutatkozott indokoltnak. Végső soron olyan következtetésre jutottunk, hogy a katonai büntető eljárásban jelentősen fejlődött ugyan az elbírálás differenciáltsága a sorkatonák felelősségre vonása tekintetében is, de ez a fejlődés több területen nem érte el a kívánatos szintet, mert a differenciált jogalkalmazás kiteljesedését több, hosszú idő alatt kialakult és rögződött tényező gátolta. A további fejlődést illetően valamennyien nagy várakozással tekintettünk az új Büntető Törvénykönyvvel bevezetett új jogintézmények érvényesülése elé, hiszen egyöntetű volt az a vélemény, hogy ezek az új jogintézmények alkalmasak lesznek a fokozottabb differenciálás kialakításának elősegítésére.

II. Az új jogintézmények érvényesülése és a differenciálás mai helyzete a sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonása terén Az 1978. évi IV. tv. életbe lépése óta eltelt több mint másfél év elegendő tapasztalatot nyújt ahhoz, hogy igyekezzünk felmérni: vajon a törvénnyel bevezetett új jogintézmények miként érvényesülnek, illetve hogy javult-e,

színesedett-e a differenciálás a sorállományú katonák büntető ügyeinek elbírálása során. Ennek aktualitását igazolja az a tény is, hogy az MSZMP XII. kongresszusának határozataiból adódó és az egyéb fontosabb ügyészi feladatokat meghatározva'a legfőbb ügyész elvtárs előírta a katonai ügyészségek számára: „Helyezzenek nagyobb hangsúlyt az új jogintézmények alkalmazásának elősegítésére, különösen a mellékbüntetések önálló alkalmazására, a próbára bocsátásra és a pártfogó felügyelet alá helyezésre". Az új jogintézmények hatásos alkalmazásán kívül azt is régóta megfogalmazott elvárásként fogadtuk el, hogy az egységes igazságszolgáltatás jegyében a katonai bíróságoknak közelíteniük kell a polgári bíróságokhoz a nem katonai bűncselekmények elbírálását illetően, hiszen ez is segítséget nyújthat a gyakorlatunkban kifogásolt „szabadságvesztés-centrikusság" kiküszöböléséhez. Az 1980. november 18-i Országos Ügyészi Értekezleten Dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, utalva arra, hogy a katonai bíróságok által elbírált bűnügyek kb. 80%-át köztörvényi bűncselekmények teszik ki, szintén felhívta a figyelmet arra, hogy: „Ez azt a felelősséget rója a katonai igazságügyi szervekre; hogy fokozott figyelmet fordítsanak a köztörvényi bűncselekményekkel kapcsolatos általános ítélkezési gyakorlatra". A katonai bűnüldöző hatóságok (parancsnokok, ügyészségek, bíróságok) érdemi elbírálási tevékenységének egészét lehetetlen e dolgozat keretei között teljességre törekedve értékelni, ezért kénytelenek vagyunk az általunk legjellemzőbbnek és legfontosabbnak tartott mutatók vizsgálatára szorítkozni. Nem vizsgáltuk külön azt, hogy miként alakult az utóbbi 2 évben a parancsnokok által elbírált bűncselekményekkel kapcsolatos fenyítési gyakorlat, de á mindennapi munkában leszűrt tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy e téren lényeges változás nem következett be és legalábbis a fogságfenyítések felfüggesztését illetően nem is várható változás mindaddig, amíg a parancsnoki fegyelmi jogkör gyakorlásáról szóló miniszteri irányelv „csak kivételes esetben" engedi meg a fenyítés felfüggesztését [37/1975. (HK. 21.) HM sz. Irányelv 50. pont], A parancsnoki hatáskörben elbírált köztörvényi vétségekkel kapcsolatban azonban tehetünk egy olyan megállapítást, hogy az új eljárásjogi helyzet (nevezetesen az, hogy minden köztörvényi vétség tárgyában hozott határozat ügyészi jóváhagyásra szorul) jobban segíti az egységes gyakorlat kialakítását, hiszen az ügyésznek a határozat kiadása előtt azonnali és közvetlen beavatkozási lehetősége van. Nem látunk különösebb problémát a vád-fegyelmi elbírálás alakulását illetően, ezért elégségesnek tartjuk, hogy csak érintőlegesen utaljunk arra, hogy a katonai ügyészi elbírálási gyakorlatban bizonyos mértékig nehezíti a differenciálás továbbfejlesztését az, hogy a bűntett fegyelmi eljárásra

utalása a jogi kötöttségek miatt nehezebb, mint korábban volt, még akkor is, ha többször hangsúlyt kapott, hogy a jogpolitika változatlan. Nem téveszthetjük szem elöl ugyanis, hogy a Btké. 18. §-a bűntett esetén megrovás helyett engedi a fegyelmi fenyítés alkalmazását, márpedig a megrovás a Btk. 71. § (1), illetve (2) bekezdése alapján csak á cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése, vagy csekély volta esetén alkalmazható. A gondot az okozza, hogy amíg a régi Btk. 60. §-a eleve lehetővé és kötelezővé tette a személyi körülmények vizsgálatát is, addig a Btk. 27. §-a elsődlegesen a tárgyi oldalra helyezi a hangsúlyt. Már az új Btk. hatályba lépése előtti ügyészi tanfolyamokon is olyan állásfoglalás kapott hangot, amely szerint a társadalomra veszélyesség csekély foka esetén a személyi körülményekre tekintet nélkül — tehát ismeretlen tettes esetén is — meg kell tagadni a nyomozást, később, már a törvény hatályba lépése után pedig a Katonai Főügyészség konkrét bűnügyben adott olyan iránymutatást, hogy a Btk. 28. §-ára alapított nyomozás megszüntetések esetén az indoklás csak az adott cselekmény tárgyi súlyával foglalkozhat. Ezek szerint tehát tulajdonképpen figyelmen kívül maradna az alanyi oldal és ha ez így igaz, ez már mindenképpen jogi kötöttségként jelentkezik a korábbi megoldáshoz képest. Szükségesnek tartjuk azonban megjegyezni, hogy véleményünk szerint ez a felfogás vitatható, mert a Btk. 28. §-ának szövegéből („.. . akinek a cselekménye . . .") az is kiolvasható: nem közömbös az sem, hogy kinek a cselekményét bíráljuk el. Azzal természetesen egyetértünk, hogy elsősorban a tárgyi súly a meghatározó. (Ilyen álláspontot képviselt egyébként a közlekedési ügyészi szakfeladatok ellátásának jogalkalmazási kérdéseiről szóló 303/1979. Legf. Ü. számú körlevél 4. pontja is.) Természetesen a nem katonai vétségek fegyelmi elbírálásával kapcsolatban ilyen gondok nem merülnek fel, azaz a katonai ügyész a Btk. 125. §-ában biztosított lehetőségekkel élve lényegében szabadon választhat az elbírálási lehetőségek között, lévén, hogy csak a büntetési célok kötik. Dolgozatunkban mindenekelőtt a katonai bírósági ítélkezési gyakorlat helyzetével kívánunk foglalkozni, hiszen nyilvánvaló, hogy elsősorban így állapíthatjuk meg az új jogintézmények érvényesülésének mikéntjét és azt, hogy mennyiben sikerült változtatni a kifogásolt szabadságvesztés-centrikusságon. 1. A differenciálást segítő és gátló tényezők Célszerűnek tartjuk röviden áttekinteni, melyek azok a változások és körülmények, amelyek színesíthetik az ítélkezési gyakorlatot, illetve melyek azok a körülmények, amelyek nehezítik a differenciálás továbbfejlesztését. Általában tágabb lehetőséget ad a differenciálásra az, hogy Büntető Törvénykönyvünk a korábbinál reálisabb büntetési kereteket határozott

meg; az, hogy nőtt a vagylagos büntetések alkalmazásának lehetősége. Külön kell megemlíteni, mint a differenciálás eszközét a pénzfőbüntetés' kiszabásának újszerű szabályozását, a mellékbüntetések körének szélesítését; egyes mellékbüntetések önálló alkalmazásának lehetőségét; az intézkedéseket illetően pedig elsősorban a próbára bocsátás jogintézményének bevezetését felnőttkorú elkövetőkre is. Szintén a további differenciálást segítheti elő a járművezetéstől eltiltás alkalmazási körének kiterjesztése [Btk. 58. § (1) bek.] és e mellékbüntetés, valamint a foglalkozástól eltiltás végleges hatályú alkalmazásának lehetővé tétele is. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével kapcsolatos új elvi döntést is meg kell említeni ilyen vonatkozásban, végül a sorállományú katonákra kiszabott büntetéseket illetően megemlíthető még a katonai büntetés végrehajtási módokat illető változások jelentősége is. Bár a mentesítés nem intézkedés, s így nem tartozik a szorosan vett differenciálás eszközei közé, mégis úgy véljük, hogy az előzetes mentesítés megfelelő alkalmazása végső soron a differenciálást is szolgálja. Mindezekkel szemben bizonyos körülmények nehezítik is a differenciálás továbbfejlesztését. Jelentőségének eltúlzása nélkül, de ilyén körülményként említhető meg a szabadságvesztés-büntetés általános minimumának felemelése, miután annak folytán nőtt a különbség a legsúlyosabb fogságfenyítés és a legenyhébb szabadságvesztés-büntetés között. Valamelyest szűkíti a lehetőségeket a járművezetéstől eltiltás alsó határának felemelése is. Ezeknél lényegesebb hiányosságként fogható fel az, hogy az eljárási törvényünk nem teszi lehetővé, hogy tárgyalás mellőzésével, főbüntetés helyett mellékbüntetést lehessen alkalmazni. Nem gyakorlati probléma ugyan, de adott esetben gondot okozhat, hogy a Btk. 123. §-a — véleményünk szerint helytelenül — elhagyta a korlátlan enyhítés lehetőségét, amelyet a korábbi törvény biztosított a bűnös parancsot végrehajtó katona számára. Végül a differenciálás továbbfejlesztését gátoló és teljességgel gyakorlati okként kell megemlítenünk azt, hogy a súlyosító, illetve enyhítő körülmények értékelésével kapcsolatban bizonyos fokú automatizmus és sablonosság is tapasztalható, és érződik a katonai bűncselekmények tárgyi oldalához tapadó, illetve a katonai elkövetők bűncselekményeinek alanyi oldalához fűződő bűnösségi körülmények értékelésével kapcsolatban az, hogy a 12. Irányelvet nem vonatkoztatjuk következetesen és értelemszerűen a katonai bűncselekményekre, illetve a katonai elkövetőkre. Méginkább gyakorlati az a probléma, hogy az esetek nagy részében nem segíti a differenciált ítélkezést a parancsnoki jellemzés. A jellemzések túlnyomó része sablonos, igen sokszor semmitmondó, gyakran pedig „célzatosan" fogalmazott.

2.

A főbüntetések alkalmazásának differenciáltsága

A sorállományú katonák bűncselekményeinek elbírálásával kapcsolatos differenciálást célzó elvárások, ennek lehetőségei és gátjai felvázolása után egy katonai ügyészség és bíróság 1980. évi tevékenységének mutatóit felhasználva igyekszünk mérleget készíteni, mert úgy gondoljuk, hogy ezek az adatok is alkalmasak arra, hogy reprezentálják a differenciálás helyzetét. Az említett bíróság az 1980-ban elítélt sorállományú katonák 43,7%-át katonai, 56,3%-át pedig más bűncselekmény elkövetése miatt vonta felelősségre. A katonai bűncselekmény miatt megvádolt katonák mindegyikét szabadságvesztésre ítélte a bíróság (32%-át szolgálati, 26%-át függelemsértési, 42%-át pedig kibúvásos jellegű bűncselekmény miatt) és csupán 1 esetben (kibúvásos bűncselekményt elkövető, de katonai szolgálatra alkalmatlan tettes esetében) került sor a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére. Ezzel szemben a nem katonai bűncselekményeket elkövető sorkatonák 65%-át szabadságvesztésre, 32,5%-át pénzfőbüntetésre ítélték, 2,5%-ával szemben pedig próbára bocsátást alkalmaztak. A szabadságvesztésre ítélt katonák 30,8%-a ittas járművezetés vétségét vagy bűntettét (közülük többen egyúttal más bűncselekményt is), 34,6%-a különböző tulajdon elleni bűncselekményt, 19,2%-a egyéb közlekedési és foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetési bűncselekményt, 15,4%-a pedig egyéb (kivétel nélkül erőszakos jellegű) bűncselekményt követett el. A büntetés végrehajtását 23%-uknál függesztette fel a bíróság. A megvádolt katonáknak tehát több mint 80%-át szabadságvesztésre ítélte a katonai bíróság, annak végrehajtását 12%-uknál függesztette fel. Ha csupán a nem katonai bűncselekmények miatt kiszabott büntetéseket vizsgáljuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az ezek miatt elítélt sorkatonák 65%-ával szemben szabtak ki szabadságvesztést és a szabadságvesztésre ítéltek több mint 23%-a vonatkozásában függesztették fel a büntetés végrehajtását. Kézenfekvő az a következtetés, hogy a katonai bűncselekményt elkövető sorállományú katonákkal szemben — bírói felelősségre vonás szüksége esetén — nem igen jöhet szóba pénzfőbüntetés, de az is kétségtelen, hogy jóval nagyobb számban lett volna lehetséges a szabadságvesztés-büntetés felfüggesztése és természetesen lehetőség lett volna a próbára bocsátás alkalmazására is. Szembetűnő az is, hogy amíg a 2 évvel ezelőtti vizsgálatunk idején a nem katonai bűncselekményt megvalósító sorállományú elkövetők 91%-ával szemben, addig a most vizsgált területen és időben csupán 65%-ával szemben szabtak ki szabadságvesztés-büntetést, ami elég jelentősen közelít a hasonló életkorú polgári személyekkel szemben polgári bíróságok által kiszabott szabadságvesztés-büntetések arányához. Ezen belül azonban a fel-

íüggesztések aránya nem változott. Nem változtat ez azon a kedvező megállapításon, hogy a gyakorlatunk már korántsem annyira szabadságvesztéscentrikus, ami elsősorban abban fejeződik ki, hogy a nem katonai bűncselekményt elkövető sorállományú katonák 32,5%-át ítélték pénzbüntetésre. (Annakidején az elkövetők 8%-a kapott pénzfőbüntetést.) A végrehajtandó szabadságvesztések tartamát vizsgálva azt állapítottuk meg, hogy a törvényi minimumot jelentő 3 hónapi szabadságvesztést mindössze egy esetben, 1. éviiéi hosszabb tartamú, de még fegyelmező zászlóaljban végrehajtható szabadságvesztést és a 2 évnél súlyosabb szabadságvesztést pedig egyaránt az esetek 7—7%-ában alkalmazták. Az esetek 82,4%-ában került sor tehát 4—12 hónap közötti szabadságvesztés-büntetés kiszabására, mégpedig ezen belül kb. fele-fele arányban a 4—6 hónap és a 6—12 hónap közöttire. Ez azt is igazolja, hogy e bűncselekmények többségének a tárgyi súlya nem volt kiemelkedő, amiből önmagában is nyilvánvaló, hogy a felfüggesztésre több esetben nyílt volna lehetőség. Az elítélt sorkatonák személyi körülményeit vizsgálva azt láttuk, hogy a szabadságvesztésre ítéltek 22,8%-a volt visszaeső, további 3,7%-a bűnismétlő, míg 1,7%-a olyan, akinek korábbi bűncselekményét parancsnok bírálta el, 5,2%-uk korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el a cselekményt, további 3,5%-uk pedig — akik egyébként nem voltak visszaesők — 2 évnél hosszabb szabadságvesztést kapott. Az elítélt sorkatonák 42%-a tehát eleve olyan volt, akinél törvényi rendelkezés vagy jogpolitikai szempont kizárta a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését. A sorállományú elkövetők 58%-ával szemben viszont ez szóba jöhetett volna, mégis alig több mint 21%-a esetében került sor végül is annak alkalmazására: Egyébként a szabadságvesztés-büntetésre ítélt sorállományú katonák 45,6%-ával szemben alkalmazott a katonai bíróság különböző mellékbüntetéseket, mégpedig ezek 3,7%-ában pénzmellékbüntetést, 42,8%—42,8%ában közügyektől eltiltást, illetve járművezetéstől eltiltást, 10,7%-ában pedig lefokozást. Ezek a mellékbüntetések megítélésünk szerint megfelelően szolgálták a differenciálást. A differenciálás további lehetősége adottnak tűnik: a végrehajtandó szabadságvesztések számának kívánatos visszaszorítása érdekében még nagyobb számban kell és lehet élni a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével, a próbára bocsátással és a mellékbüntetések önálló alkalmazásával. (Az utóbbira a vizsgált területen és időben nem került sor.) 3.

A pénzbüntetés kiszabása újszerű szabályainak érvényesülése

Fentebb leírt véleményünk szerint a pénzbüntetés kiszabásának ú j szerű szabályai is jelentősen szolgálhatják a differenciálást. Szükségesnek tartottuk ezért azt is megvizsgálni, hogyan alakult a napi tételek száma,

illetve azok összege. Á pénzbüntetések 46,2%-a esetében 30—40-ben, 38,4%-a esetében 45—50-ben, 15,3%-a esetében pedig 60-ban határozták meg a napi tételek számát. Talán csak az érdemel kiemelést, hogy az ittas vezetések 62,5%-ánál a napi tételek száma 30—40 volt. A napi tételek összegét az esetek 53,8%-ában 50 Ft-ban, 32,1%-ában 100 Ft-ban, az esetek 7,7—7,7%-ában pedig 70—80, illetve 90 Ft-ban határozták meg. Itt az tűnik szembe, hogy az esetek több, mint felében a napi tétel összegének törvényi minimumát alkalmazták. A pénzfőbüntetések összegszerűségét vizsgálva megállapíthattuk, hogy elég nagy a „szórás", 1750 Ft-tól 4800 Ft-ig összesen 7 féle végösszegű pénzfőbüntetést szabott ki a bíróság. Mindebből okszerűen arra lehet következtetni, hogy a katonai ügyészek és bírák igyekeznek magukat függetleníteni a régi gyakorlattól és nem arra törekednek, hogy először a pénzfőbüntetés végösszegét állapítsák meg és ahhoz igazítsák a napi tételek számát és összegét, hanem éppen ellenkezőleg, megfelelően igyekeznek differenciálni a napi tételek számának meghatározásakor és még a napi tételek összegének meghatározásakor sem vétettek különösebb hibákat. Éppen a hibák elkerülése végett hívjuk fel a figyelmet egy olyan jelenségre, amely nyilvánvalóan téves hozzáállásból adódik. Az általunk tanulmányozott polgári bírósági gyakorlatból leszűrt tapasztalatok szerint a pénzfőbüntetés 1 napi tétele összegének meghatároj zása vonatkozásában lényegében az a tendencia nyert teret, hogy amennyiben az elkövetőnek jelentősebb, vagyona nincs, hanem bérből, fizetésből ; élő személy, az 1 napi tétel forint összege a havi munkabér 1 napra jutó összege körül mozog. Megfigyelhető azonban az is, hogy valamilyen ki nem mondott egalizálási okokból az alacsonyabb napi tételszámok esetén viszonylag gyakori a nagyobb napi tétel összeg és fordítva, a viszonylag magasabb napi tétel számok esetén viszonylag gyakran előfordul, hogy kisebb napi tétel összegeket határoznak meg. A gyakorlatban ez már-már úgy jelentkezik, hogy míg a 30 napi tétel körül kiszabott pénzfőbüntetés rend- ' szerint 1 havi jövedelem elvonását jelenti, addig a 60 napi és ennél magasabb napi tételben kiszabott pénzbüntetések nem jelentenek 2 havi, vagy arányosan magasabb jövedelemelvonást. x A pénzfőbüntetések differenciált alkalmazása érdekében célszerűnek tartjuk, hogy emlékeztessünk azokra a bűncselekmény-csoportokra, amelyek miatt pénzfőbüntetést lehet alkalmazni. j Áz első csoportba tartoznak a kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűncselekmények, mint pl.: a magántitok megsértése és a levéltitok megsértése. Ilyen bűncselekményekkel a mi gyakorlatunkban igen ritkán találkozhatunk, ez azonban — éppen a jogalkalmazás egysége érdekébein — nem mond ellent annak, hogy a legalacsonyabb tartamú napi tételeket nyilvánvalóan az e csoportba tartozó bűncselekmények esetén indokolt alkalmazni.

A második csoportba. tartoznak azok a bűncselekmények, amelyek vagylagosan pénzbüntetéssel is büntethetők. Ide tartoznak pl.: az ittas járművezetés vétsége, a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, vagy a rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége. A mi gyakorlatunkban is az e csoportba tartozó bűncselekmények miatt kerül sor leggyakrabban pénzbüntetés alkalmazására. Megítélésünk szerint az ide tartozó bűncselekmények közül éppen elszaporodottságukra és társadalomra veszélyességük mértékére figyelemmel az ittas járművezetés vétségét elkövetőkkel szemben általában súlyosabb büntetés kiszabása indokolt, azaz ha egyébként a pénzbüntetés alkalmazásának helye van, a napi tételek számának megállapításánál feltétlenül figyelemmel kell lenni arra, hogy az ittas járművezetés vétségénél vannak jóval enyhébb megítélésű bűncselekmények is. Megítélésünk szerint erre a bíróságaink figyelemmel is vannak, hiszen 10— 20 napi tételekkel nem találkoztunk, azaz feltételezhetjük, hogy az ilyen kisebb számú napi tételeket bíróságaink az ittas járművezetésnél jóval enyhébb megítélésű vétségek számára tartják, fenn. A harmadik csoportba tartoznak azok a szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények, amelyek büntetési tételének csak felső határa van meghatározva, azaz minimuma megegyezik a generális minimummal. E bűncselekmények elkövetői csak a Btk. 87. § (2) bekezdése e) pontjának alkalmazásával büntethetők pénzbüntetéssel, az enyhítő szakaszt azonban csak kivételesen lehet alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy ezt a bíróságnak a napi tételek megállapításánál fokozottabban kell figyelembe venni: azaz általában az látszik törvényesnek, ha a bíróságok enyhítő szakasz alkalmazása esetén jelentősen magasabb napi tételt állapítanak meg, mint egyébként, ha a pénzbüntetés kiszabására enyhítő szakasz alkalmazása nélkül kerül sor. E csoporton belül további differenciálást tehet lehetővé az is, hogy az ide tartozó bűncselekmények között különbség van olyan szempontból is, hogy a törvényi büntetési tétel felső határa 2, 3 vagy 5 évben van-e meghatározva. Megjegyezzük, hogy az általunk vizsgált esetekben a pénzbüntetéssel lezárt bűnügyek 30,7%-ában alkalmazott a katonai bíróság enyhítő szakaszt; az ilyen esetek V4 részében jármű önkényes elvétele, % részben pedig kisebb értékre elkövetett tulajdon elleni bűncselekmény elbírálása során. Itt tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy véleményünk szerint a későbbiekben a megfelelő differenciálás igénye valamilyen összeütközésbe kerülhet az enyhítő szakasz alkalmazásának kivételességére vonatkozó felfogással, hiszen már az eddigi tapasztalatok is azt mondatják velünk: elhibázott az, hogy a kisebb értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekmények és a jármű önkényes elvételének vétsége nem alternatív büntetésekkel van fenyegetve, ugyanis az ide tartozó bűncselekmények tárgyi súlya az esetek nagyobb részében csak pénzbüntetést igényel, ezért félő, hogy

ilyen esetekben az igazságosságra törekvés összeütközésbe kerül a jogszerűségre törekvéssel. Végül a pénzbüntetések alkalmazási körét illetően a negyedik csoportba tartoznak az 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények, amelyeknek elkövetőit csak a Btk. 87. § (2) bekezdés d) pontja alapján, tehát a törvényben is hangsúlyozottan kivételes esetben „az elkövető különös méltánylást érdemlő személyi körülményeire figyelemmel" lehet pénzbüntetéssel sújtani. Ügy gondoljuk, hogy az ilyen igen kivételes esetekben a napi tételek számát általában szigorúbban indokolt megállapítani. Természetes azonban, hogy konkrét ügyben a napi tételek számának meghatározásánál az adott bűncselekmény tárgyi súlyát, az elkövető társadalmi veszélyességét és a bűnösségi körülményeket együttesen kell mérlegelni, s annak alapján lehet állást foglalni. Annak ismételt hangsúlyozása mellett, hogy nem állnak rendelkezésünkre az egész elmúlt évre vonatkozó országos adatok, és így az általunk felhasznált adatok csak tájékoztató jellegűek lehetnek, mégis megállapíthatónak tartjuk, hogy a jelenlegi gyakorlatban a sorállományú katonákkal szemben a bűncselekmények viszonylag szűk körében alkalmazunk csak pénzbüntetést. Ilyen megállapításra jutott az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya is, amikor 17. számú Tájékoztatójában azt írta, hogy: „A pénzbüntetéssel lezárt bűnügyek túlnyomó többségé két ügykategóriából — közlekedési és a tulajdont károsító bűncselekmények köréből — került ki." Az általunk vizsgált esetek 61,5%-ában ittas járművezetés vétsége, 23,1%-ában vagyon elleni vétségek, 15,4%-ában pedig közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt került sor pénzbüntetés kiszabására. Mindebből következően az a véleményünk, hogy a további differenciálásra e téren is van lehetőség, hiszen pl.: a súlyos testi sértés, a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, a köz- vagy rnagánokirat-hamisítás, magánlaksértés, a garázdaság és más hasonló bűncselekmények sorállományú elkövetőivel szemben is alkalmazhatónak tartjuk adott esetben a pénzfőbüntetést. A differenciálást egyébként jól segítette, hogy a pénzbüntetések mellett az esetek kb. 76%-ában járművezetéstől eltiltást is alkalmaztak; megjegyzendő viszont, hogy pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére egy esetben sem került sor. 4.

A mellékbüntetések önálló alkalmazása főbüntetés helyett

Mint az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya is megállapította: „A katonai bíróságok a mellékbüntetések és intézkedések önálló alkalmazásának lehetőségével alig éltek... így a gyakorlat kialakulásáról

nem adhatunk számot. Több katonai bíróság nem is alkalmazott mellékbüntetést önállóan." Ezt a megállapítást saját vizsgálódásaink is mindenben alátámasztják: az 1980-ban megvádolt sorállományú katonák egyikével szemben sem szabtak ki főbüntetés helyett önállóan mellékbüntetést. Egyesek arra hivatkoznak, hogy csak szűk körben van lehetőség a mellékbüntetések önálló alkalmazására, s a kör szükségszerűen tovább szűkül a sorállományú elkövetők vonatkozásában. Tekintsük át tehát a jogi helyzetet. A 2 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények eleve nem jöhetnek számításba és megítélésünk szerint a viszszaesőkkel szemben sem alkalmazható önálló büntetésként a mellékbüntetés. Ezt a törvény határozottan nem tiltja ugyan, de a Btk. 88. §-ához fűzött indokolásból ez következik. A gyakorlatban sorállományú katonákkal szemben a Btk. 38. § (3) bekezdésében, illetve a (2) bekezdés 2—6. pontjában említett mellékbüntetések közül leginkább a járművezetéstől eltiltás, a Btk. 130. § (2) bek.-ben, illetve (1) bekezdés a) és b) pontjában említett katonai mellékbüntetések közül pedig már jóval szűkebb körben, bizonyos katonai bűncselekmények esetén a lefokozás alkalmazása jöhet szóba. Igaz ugyan, hogy a Btk. 88. §-ának fogalmazása szerint az ott meghatározott keretek között is csak kivételesen alkalmazható mellékbüntetés a főbüntetés helyett, mégis úgy véljük, hogy a jelenlegi gyakorlat nem tartható; e jogintézmény érvényesülésének teret kell biztosítani. Fentebb már hivatkoztunk arra, hogy a vizsgált bűnügyekben viszonylag magas volt a visszaesők és a bűnismétlők száma, ugyanakkor az elbírált bűncselekmények jelentős részének törvényi büntetési tétele is kizárta a mellékbüntetés önálló alkalmazását. Ezek figyelembevételével is találtunk azonban olyan bűnügyeket, amelyekben megítélésünk szerint törvényes lett volna, ha a bíróság főbüntetés helyett mellékbüntetést alkalmazott volna önálló büntetésként. így például K. G. honvédot közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt pénzbüntetésre (50 napi tétel) és 1 évi járművezetéstől eltiltásra ítélte a katonai bíróság, mert szabadsága idején személygépkocsijával kb. 50 km/óra sebességgel közlekedve, egy kerékpáros kikerülése közben figyelmetlenül járt el, nem tartott kellő oldaltávolságot. Az idős kerékpárost így lesodorta és az szárkapocscsont-törést szenvedett. A vádlott feddhetetlen előéletű, az egység élenjáró katonája volt, szabályszegése is viszonylag kisfokú volt, ezért vele szemben elégséges lett volna a járművezetéstől eltiltás önálló alkalmazása. 2

17

T. M. szakaszvezető eltávozása idején már szeszes italt fogyasztott, amikor polgári egyén barátja személygépkocsijával elvitte egy tanyán lakó ismerősükhöz, azzal az ígérettel, hogy viszsza is hozza, hogy elérje a vonatját. Később azonban a gépkocsi tulajdonosa is szeszes italt fogyasztott, majd kijelentette, hogy ő már nem fog gépkocsit vezetni. Az enyhén ittas T. M. szkv.nek azonban átadta a személygépkocsit és ő azt ezek után — viszonylag rövidebb távolságon — vezette is. Az eljárt katonai bíróság első fokon jogerősen 30 napi tétel pénzbüntetésre, és 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte T. M. szkv.-t. Ebben az esetben is indokolatlannak tűnik a pénzbüntetés alkalmazása, elégséges lett volna az önálló mellékbüntetésként alkalmazott járművezetéstől eltiltás. Természetesen nem az eljárt bíróság ítéleteit akarjuk kritika alá vonni, csupán a lehetőségek érzékeltetése céljából említettük ezeket az eseteket. Minden esetre nyilvánvalónak tűnik, hogy a jövőben nemcsak a hasonló súlyú és jellegű és a bíróság által eddig súlyosabban megítélt bűncselekményekre, hanem az eddig fegyelmi hatáskörben elbírált hasonló jellegű és súlyú bűncselekményekre kell elsősorban alkalmazni a főbüntetés helyett az egyes mellékbüntetéseket, különösen a járművezetéstől eltiltást. Ezért értünk egyet az IM Katonai Főosztály már hivatkozott Tájékoztatójában írtakkal, amelyek szerint: „A mellékbüntetések és intézkedések önálló alkalmazásának terjedését az is gátolja, hogy a katonai ügyészségek és a parancsnokok gyakran nem kívánják az elkövető bíróság által történő felelősségre vonását és a kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények jelentős részben parancsnoki jogkörben kerülnek elbírálásra." 5.

A járművezetéstől eltiltás alkalmazása a differenciálás szolgálatában

A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés törvényi minimumának felemelése miatt is indokoltnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy vajon menynyire gyakori e mellékbüntetés alkalmazása. Ezen a téren bizonyos sablonosságot tapasztaltunk. Az ittas járművezetés vétségét elkövető sorkatonákat kivétel nélkül eltiltották a járművezetéstől, mégpedig 57%-ukat 1 évi időtartamra, 43%-ukat pedig 1 év 6 hónap—2 év közötti időtartamra. A katonai bíróság azokat is kivétel nélkül eltiltott^ a járművezetéstől, akik az ittas járművezetés vétségén kívül jármű önkényes elvételének vétségét is elkövették, mégpedig ezek 29%-át 1 évre, 71%-át pedig 1 év 6 hónaptól 2 év időtartamra/Ittas járművezetést és más bűncselekményt 2 személy követett el, ezek egyikét a katonai bíróság szintén 1 évre eltiltotta a járművezetéstől, amint a járművezetés tiltott átengedés vétségét elkövető egy katonát is. Súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettét 1 katona

követte el, őt a katonai bíróság 2 évre tiltotta eí a járművezetéstől. A járművezetéstől eltiltás alkalmazása szempontjából szóbajöhető bűncselekmények közül a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége fordult még elő: 5 sorkatona követett el ilyen bűncselekményt és bár csak egyiküket terhelte más bűncselekmény is (segítségnyújtás elmulasztásának bűntette), a katonai bíróság valamennyiüket eltiltotta a járművezetéstől, mégpedig 4 katonát 1 évre, az utóbb említettet pedig 1 év 6 hónapra. Összegezve tehát: a vizsgált időszakban és területen a sorállományú katonák által elkövetett olyan bűncselekmények esetén, amelyek tekintetében szóba jöhetett a járművezetés eltiltása, a katonai bíróság az elkövetők 94%-át eltiltotta a járművezetéstől, mégpedig 54,5%-ukat 1 évi időtartamra, 45,5%-ukat pedig 1 év 6 hónaptól 2 évig terjedő időre. Külön kiemelendő, hogy csupán egyetlen esetben került sor arra, hogy a vádlottat nem általában a járművezetéstől eltiltásra, hanem csupán az „A" kategóriába tartozó járművek vezetésétől eltiltásra ítélték. Anélkül, hogy az elbírált bűncselekmények részletes elemzésébe bocsátkoznánk, megkockáztathatónak tartjuk azt a megállapítást, hogy ez a gyakorlat sablonosnak tűnik, márpedig úgy véljük, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása nem lehet sablonos, azaz nem feltétlenül kell mindenkit eltiltani. Fel kell ismerni azoknak a vádlottaknak a körét, akik potenciális veszélyt jelentenek a közlekedés biztonságára és ezért a járművezetéstől eltiltásuk valóban indokolt. A helyes gyakorlat szerint általában valóban nem mellőzhető a járművezetéstől eltiltás az ittas vezetőkkel szemben, úgy gondoljuk azonban, hogy kivételesen mégsem indokolt az eltiltás akkor, ha az elkövető általános közlekedési magatartása nem jelent veszélyt a közlekedés biztonságára, és adott esetben ittassága enyhe fokú volt. Az általunk ismert polgári ítélkezési gyakorlat szerint a meghatározott fajtájú jármű vezetésétől való eltiltás a legtöbb esetben olyan vádlottakra vonatkozik, akik hivatásos gépkocsivezetők és nem a vállalati járművet, hanem más járművet vezettek ittasan. Úgy gondoljuk, hogy ez a felfogás a sorállományú és katonai szolgálatuk alatt gépkocsit vezető katonák esetében is helytálló, azaz a meghatározott kategóriájú jármű vezetésétől való eltiltás célszerű lehet azzal a sorkatonával szemben, aki pl. szabadsága alatt követ el ittas járművezetést, ugyanis eltiltásával a közlekedés biztonságát erősítjük, ugyanakkor azonban, minthogy nem minden jármű vezetésétől tiltjuk el, nem akadályozzuk alakulata kiképzési feladatainak teljesítését. 6.

Az intézkedések alkalmazása

Amint az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának már hivatkozott Tájékoztatója közli: „Intézkedés önálló alkalmazására 1979-ben 1, 1980-ban pedig 10 esetben került sor".

Ezek a számok önmagukért beszélnek: nagyon kevés az Önálló intézkedések száma. Az általunk megvizsgált bűnügyek közül mindössze egy esetben alkalmazott a katonai bíróság próbára bocsátást. Az emiatti ügyészi fellebbezés visszavonása után a Katonai Főügyészség a próbára bocsátás alkalmazásához iránymutató jogesetként közölte e bűnügy tanulságait. Ezt az iránymutatást a katonai ügyészségek 1980 decemberében kapták, a Bírósági Határozatokban pedig csak elvétve olvashattunk próbára bocsátással kapcsolatos jogeseteket. Kialakulóban van még csak tehát e vonatkozásban az egységes álláspont. Az egységes felfogás kialakítását az IM Katonai Főosztály már többször említett tájékoztatója szerint gátolja az is, hogy a bírák szemléletében még nem következett be a megkívánt mérvű változás. Ügy véljük, hogy ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a katonai büntető eljárásban tevékenykedő valamennyi hatóságra, azaz a parancsnokokra, a katonai ügyészekre és a katonai bírákra is. Valóban szemléletbeli problémákkal állunk szemben. Kimondva, vagy ki nem mondottan sokan még úgy fogják fel a próbára bocsátást, hogy ennek alkalmazása révén az elkövető „megússza" az egyébként kiérdemelt büntetést. Érdekes módon egyébként ugyanilyen aggály nem merült fel a felfüggesztett szabadságvesztés, vagy a feltételes szabadságra bocsátás esetén, nyilván azért nem, mert ezeket a jogintézményeket már régóta alkalmazzuk. A probléma lényegére világított rá Dr. Czili Gyula elvtárs, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, amikor azt írta, hogy: „. . . a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés és az önállóan alkalmazott intézkedések is a felelősségre vonás fogalma alá tartoznak (a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetéssel kapcsolatban talán nem is kellene ezt külön hangsúlyozni), de az intézkedéseknél is elegendőnek látszik arra utálni, hogy a bíróság előtti felelősségre vonás körébe tartozik a megrovás vagy a próbára bocsátás alkalmazása. Büntető jogalkalmazásunk gyakorlata úgy látszik még attól is nehezen tud elszakadni, hogy minden esetben főbüntetést alkalmazzon joghátrányként. Még inkább nehezen tudja elképzelni a jelek szerint, hogy megrovást vagy próbára bocsátást alkalmazzon." Az általunk vizsgált bűnügyek nagy részében kétségtelenül eleve nem volt alkalmazható a megrovás vagy a próbára bocsátás, de természetesen találtunk olyan bűnügyet is, amelyben utólagos megítélésünk szerint helyesebb lett volna a próbára bocsátás alkalmazása. B. F. honvéd eredetileg azért nyúlt be katonatársa szekrényébe, hogy onnan egy cipőkefét vegyen ki, de később meglátott ott 500 Ft-ot, amit — hirtelen elhatározásában — ellopott. Igen rövid idő múlva kiderült a lopás és amikor keresni kezdték a pénzt, B. honvéd azt önként előadta. A katonai bíróság büntetést szabott ki, de megítélésünk szerint szerencsésebb lett volna a próbára bocsátás.

í ; ;

j j ;

; :

Mindenesetre az intézkedésekre is vonatkoztatjuk azt a véleményünket, amely szerint szélesebb körű alkalmazásuk bázisa a jövőben sem az ügyeknek az a csoportja kell, hogy legyen elsősorban, amelyek eddig büntetés kiszabását igényelték (természetesen nagyobb körültekintéssel ezek közül is ki lehet szűrni intézkedés alkalmazására megfelelő ügyeket), hanem azok az eddig parancsnoki fegyelmi hatáskörben elbírált bűnügyek, amelyekben nem szükséges a büntetés alkalmazása, de nem elégséges a fegyelmi fenyítés sem, vagyis a büntetési célok elérése érdekében szükség van a büntető eljárásra, illetve a büntetéssel való fenyegetettségre. Ügy gondoljuk, hogy a próbára bocsátás és a megrovás alkalmazására elsősorban a kisebb tárgyi súlyú vagyoni jellegű bűncselekmények miatti, továbbá a polgári életben magánvádas bűnügyekben és kisebb súlyú katonai bűncselekmények miatti bűnügyekben kerülhet sor. Ugyanakkor általában és elvileg nem tartjuk törvényesnek az ilyen intézkedések alkalmazását az elszaporodott, vagy a nehezen felderíthető bűncselekmények esetén (pl.: ittas járművezetés, áruházi lopás miatt). Tudomásunk szerint a polgári bíróságok gyakorlatában a fiatal kor határát nem sokkal meghaladó vádlottak próbára bocsátását általában törvényesnek tekintik, természetesen akkor, ha az eset összes körülményei indokolják ezt. Ügy gondoljuk, hogy ez figyelemre méltó álláspont és ha ez így van, kézenfekvő, hogy a fiatal felnőttek kategóriájába tartozó sorállományú katonák vonatkozásában is mindig fokozott gonddal vizsgáljuk, nem célszerű-e a próbára bocsátás vagy a megrovás alkalmazása. Ismét hangsúlyozzuk azt a véleményünket, hogy még katonai bűncselekmény esetében is célravezető megoldásnak tartjuk az ilyen intézkedések alkalmazását, mert a próbára bocsátás az elkövető és környezete katonai rendre és fegyelemre nevelését is hatékonyan szolgálhatja. Amint erről már szó volt, az általunk vizsgált bűnügyek Vio~ében került sor felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására, 1 esetben pedig próbára bocsátásra: ezek voltak azok a bűnügyek, amelyekben pártfogó felügyelet alkalmazása is szóba jöhetett. Ilyenre azonban csak két esetben került sor: az említett próbára bocsátással egyidejűleg, illetve egy felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt sorkatona esetében. Ez az arány annál'inkább sem kielégítő, mert hiszen eleve keveseljük a próbára bocsátások számát, és azon esetek számát is, amikor a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették. Bár tudatában vagyunk annak, hogy a katonai alakulatokat illetően a pártfogó felügyelői rendszer még nem egészen kialakult és gondokkal is jár a pártfogó felügyelet alkalmazása, mégis úgy véljük, hogy nem idegenkedhetünk a pártfogó felügyelet elrendelésétől, mert ez a jogintézmény mind a felfüggesztett szabadságvesztés, mind a próbára bocsátás mellett az esetek többségében alkalmas lehet a büntetési célok hatékonyabb elérésének szolgálatára.

7.

Az előzetes mentesítés, mint a differenciálást segítő jogintézmény

A differenciálás eszközeiről szólva említettük már, hogy bár az előzetes mentesítés szorosan véve nem tartozik közéjük, megfelelő alkalmazása mégis figyelemre méltóan segítheti azt. Az IM Katonai Főosztályának 17. számú Tájékoztatója is részletesen taglalja a katonai bv. intézetekben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt sorkatonák előzetes bírósági mentesítésével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot és olyan megállapításra jut, hogy: „Annak ellenére, hogy . . . az előzetes bírósági mentesítésben részesítettek aránya kedvezően változott, sorkatonák esetében még mindig nem tartjuk kielégítőnek a Btk. 136. §-ával kapcsolatos katonai bírósági gyakorlatot, még akkor sem, ha figyelemmel voltunk arra is, hogy a nem mentesítettek között több visszaeső, különös vagy többszörös visszaeső volt, illetve aki ugyan nem tekinthető visszaesőnek, azonban a korábbiakban már szembe került a törvénnyel, illetve bűncselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt valósította meg. Ezek esetében általában helyes, ha a katonai bíróság az elkövetőt nem részesíti előzetes bírósági mentesítésben." Az általunk tanulmányozott bűnügyekben elítéltek 35%-a esetében tulajdonképpen nem jöhetett szóba az előzetes mentesítés, ugyanakkor a fennmaradó elkövetők 46%-át részesítette előzetes mentesítésben a katonai bíróság. Ezeket az arányokat hozzávetőlegesen szerencsésnek tartjuk, annak ellenére, hogy néhány esetben értékelésünk szerint indokolt lett volna az előzetes mentesítés, néhány másik esetben pedig az alkalmazott előzetes mentesítést tartottuk indokolatlannak. Az előzetes mentesítést illető bizonytalanság elsősorban a katonai bűncselekmények vonatkozásában érződik, de tapasztalható a Katonai Kollégium vonatkozó állásfoglalásának nagyon is kiterjesztő értelmezése is. Az előzetes mentesítés megadása alapvető feltételeként — a Btk. 136. § (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásból is kitűnően — az érdemességet kell tekinteni. A Btk. 104. §-ának miniszteri indokolása szerint pedig az érdemesség vizsgálatánál elsősorban az elítélt személyiségét és életvitelét kell figyelembe venni és csak ezután említi az indokolás a bűncselekmény jellegét, valamint a büntetés mértékét, mint olyant, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért aggályosnak tartjuk, hogy a Katonai Kollégium 9. számú Állásfoglalása a Btk. 104. §-ához fűzött miniszteri indokolásban alkalmazott értéksorrendet megfordítva, elsősorban az elkövetett bűncselekmény jellégének, súlyának és a büntetés mértékének tulajdonít jelentőséget és csak azután említi az elítélt személyiségét és életvitelét, mint olyant, ami nem hagyható figyelmen kívül. Ez ugyanis olyan látszatot kelt, mintha ezek : a szempontok csupán másodlagosak lennének.

Ugyanakkor azokban az esetekben, amelyekben véleményünk szerint indokolatlan volt az előzetes mentesítés alkalmazása, általában az fejeződik ki, hogy a kiszabott büntetés mértékét tartották elsődlegesnek az érdemesség megítélésénél. Konkrét bűnügyben vitánk volt azon, hogy vajon az érdemesség vizsgálata körében van-e jelentősége annak, ha a katonai bűncselekménynek minősülő magatartás magában foglal önálló értékelésre nem kerülő nem katonai deliktumot. Az ezt tagadó álláspont indokolása nem győzött meg bennünket és talán felfogásunk helyességét bizonyítja a Katonai Kollégium idevágó, legújabban közölt döntése.** Az előzetes mentesítésre vonatkozó álláspontunk az, hogy a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 9. sz. Állásfoglalásában írtakat is mindig a konkrét eset valamennyi körülményére figyelemmel és a büntetési célok hatékony szolgálatának jegyében kell alkalmazni, és az ítélkezés e területén is közelíteni kell egymáshoz a polgári és a katonai bíráskodás gyakorlatát. *

*

*

Nem tekinthettük feladatunknak, hogy a sorállományú katonák bűncselekményeinek elbírálását illetően a differenciálás valamennyi lehetőségét és eszközét számba vegyük, csak azon kérdések taglalására szorítkozhattunk, amelyek a gyakorlati katonai jogalkalmazói munkában problémaként jelentkeznek. Szándékosan nem érintettünk olyan kérdéseket, mint pl. a szabadságvesztés-büntetések végrehajtási fokozatai kijelölésének gyakorlata, vagy a visszaesőkre vonatkozó szabályok alkalmazása, mert tapasztalataink szerint e téren a gyakorlatunk minden szempontból törvényesen alakult. A differenciáltabb elbírálási gyakorlat kialakításában szerepe van a •katonai parancsnoknak, a katonai ügyésznek és a katonai bírónak is. Utóbbiak feladata a katonai parancsnokok helyes jogpolitikai szemléletének formálása és a katonai ügyészeknek sajátos felügyeleti eszközeikkel a minél differenciáltabb és ennélfogva minél törvényesebb parancsnoki döntések kialakítását is segíteniük kell. A bíróság elé vitt ügyekben indítványaikkal, és szükség esetén fellebbezéseikkel segíteniük kell az egységes és törvényes bírói gyakorlat kialakulását. A bíróságok feladata is nyilvánvaló: az eléjük került büntető ügyekben még alaposabban kell vizsgálniuk, hogy a bűncselekmények tárgyi sú-

** Bírósági Határozatok 1981. január, 20. old- 9. sz, határozat.

lyára, az elkövetők személyi körülményeire, végső soron a büntetés céljára figyelemmel mikor, mely büntetések vagy intézkedések alkalmazása a legcélravezetőbb. Mindannyian feladatunknak tekinthetjük azt, amit Dr. Czili Gyula elvtárs fogalmazott meg, már idézett cikkében: „Nyilvánvaló, hogy a változatlanul érvényes jogpolitikai irányelveket még nagyobb figyelemmel kell tanulmányozni a részben megváltozott jogi helyzetre tekintettel, hiszen csak így tudunk eleget tenni azoknak az általános iránymutatásoknak, amelyeket az Irányelvek tartalmaznak arról, hogy a jogszabályokat egységesen, állami, politikai, gazdasági céljainknak megfelelően kell alkalmazni."

A katonák által elkövetett bűncselekmények okainak és feltételeinek vizsgálata* írta; Dr. Habony János hb, alezredes

A fejlett szocialista társadalom építésének időszakát — többek között — a társadalomtudományok iránti fokozott érdeklődés jellemzi. Ezen belül az utóbbi időszakban a bűnügyi tudományok jelentősége és szerepe is megnövekedett. A bűnügyi tudományok iránti érdeklődést főként az emberi társadalom fejlődésének negatív kísérő jelensége, a bűnözés tartja ébren. A bűnözés ugyanis a megjelenésétől kezdve a mai napig fennmaradt, legfeljebb hatásfokában, arányaiban, megjelenési formáiban vagy módszereiben változott. Soha nem látott méreteket öltött napjainkban a bűnözés a legfejlettebb tőkés országokban, ahol a magas fokú szervezettséget tekintve szinte önálló „iparággá" változott. Az ENSZ által 1970. augusztus 17:—26 között Kyotóban (Japán) rendezett és a bűnözés megelőzésével, valamint a bűntettesek kezelésével foglalkozó IV. kongresszus joggal állapította meg: „A bűnözés problémája a mai méreteiben igen sok országban sokkalta súlyosabb, mint amilyen ezeknek a kongresszusoknak eddigi története folyamán bármikor is volt." A fejlett tőkés államok bűnözésének növekedését és a struktúrájának negatív változását jól érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy ezekben az államokban 1970 óta is emelkedett a bűncselekmények száma, az „alvilág" tagjainak irányítása egy-egy személy kezében összpontosult, fokozódott a kábítószer-kereskedelem, a prostitúció, kiterjedtebb lett a „fehérgalléros" bűnözési foma. Nemzetközi gyakorlattá váltak a repülőgépeltérítések, az emberrablások, illetve a diplomáciai testületek tagjainak elrablásai, a politikai ellenfelek megölése, a szélsőséges elemek terrorakciói, hogy csak néhányat említsünk a valóban nyugtalanító jelenségek közül. Hazánkban és a szocialista társadalmi berendezkedésű országokban soha nem volt ennyire rossz a helyzet, még a társadalornépítés súlyos gazdasági és politikai problémáinak közepette sem. Nálunk ugyanis nem kö* A Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 10. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázaton elismerésben részesített tanulmány.

Vetkezett be a bűnözés számarányának növekedése, sem pedig a struktúrájának alapvető változása. Bár ez önmagában is jelentős eredmény, mégsem lehetünk elégedettek. Nem lehetünk azért, mert az elmúlt évben is meghaladta az ismertté vált bűncselekmények száma a százhúszezret, s hoszszabb időszakot alapul véve egyes időszakokban, illetve egyes bűncselekmény-kategóriákban némi növekedést is észleltünk. A szocialista társadalom gazdasági alapjának gyors ütemű fejlődése, a tudományos-technikai forradalom kísérő jelenségeként pedig a bűnözés kisebb minőségi változásával találkoztunk. A bűnözés problémájának tanulmányozására, a bűnelkövetés okainak és feltételeinek tudományos igényű, rendszeres és szervezett kutatására tehát szocialista viszonyok kőzött is mind nagyobb szükség van. Ez a felismerés egyben a kriminológia tudományának hazai fellendülését eredményezte. A katonák által elkövetett bűncselekmények okainak és feltételeinek vizsgálatára természetszerűen csak akkor lehet szükség, ha ebben a körben van bűnözés. Azt hiszem a feltett kérdésre egyértelműen igennel válaszolhatunk. Ezt a tényt nem érinti az sem, hogy a katonai szolgálatot teljesítők közül tízezer személyre eső arányban lényegesen kevesebben követnek el bűncselekményt, mint más vétőképes állampolgárok, különösen a vétőképes férfi állampolgárok közül. Az így kialakult helyzetnek elsősorban objektív okai vannak. A katonák zárt közösségekben, szorosan szabályozott függelmi viszonyok között, ebből eredően állandó felügyelet és ellenőrzés alatt élnek. A hivatásos és továbbszolgáló állományt a magánélete során is kötik a katonai előírások. Ez a helyzet kizárja pl., hogy katonai szolgálatban álló személy bűnöző életmódot folytasson, mert ismételt bűnelkövetése esetén a szolgálati viszonya rendszerint megszűnik. A hivatásos és továbbszolgáló állomány tagjának szolgálati viszonyát pedig sok esetben az első ízben elkövetett bűncselekménye miatt is megszüntetheti az illetékes parancsnok vagy a katonai bíróság. Az alárendeltek állandó felügyelete és ellenőrzése kizárja „galeri" jellegű csoportok kialakulását, vagy majdnem teljesen megakadályozza a bűnözés megszervezését, továbbá az egy személy által történő és hosszú ideig tartó bűnelkövetést. Katonai közösségekben — az izgatás kivételével — csaknem elképzelhetetlen a politikai bűncselekmény elkövetése, mert nincsenek meg annak feltételei. Nincs női bűnözés sem, mert a nők sorkatonai szolgálatot nem teljesítenek, a hivatásos és továbbszolgáló állománykategóriában pedig rendkívül kevesen vannak. Megjegyzem, hogy a hivatásos és továbbszolgáló állományban szolgálatot teljesítők közül alig néhányan követnek el szándékosan nagyobb, társadalomra veszélyes bűncselekményt, mivel az állományba kerülésük előfeltétele többek között a feddhetetlenség és a politikai megbízhatóság, Ennek ellenére mondom, hogy katonai szolgálati viszonyok között is van bűnözés, amely azonban a nem katonai életkörülmények között élő állampolgároktól rendszerint eltérő módon és más feltételek mellett jön létre. 2.6

Ezt egyetlen abszolút számmal kívánom igazolni. Az eltelt évtizedben a katonai bíróságok a néphadsereg tagjai közül csaknem minden évben n y o l c kilencszáz katonát ítéltek el. Ezt a számot még növeli a hasonló körülmények között szolgálatot teljesítő, sorállománnyal is rendelkező fegyveres erő, a határőrség tagjai sorából elítélt katonák száma. A katonák által elkövetett bűncselekmények száma, jellege vagy súlya évenként alig változott. Nem tekinthetjük kedvező változásnak ugyanis azt, hogy az 1978. évi IV. törvény dekriminalizációs törekvéseinek érvényesítése folytán néhány katonai bűncselekmény katonai fegyelemsértéssé degradálódott. Állítom tehát, hogy a bűncselekmények katonai életkörülmények közepette létező okainak és feltételeinek tényszerű és elméleti kutatására ugyancsak nagy szükség van. A katonai bűnelkövetés elleni küzdelem — még komolyabb erőfeszítések mellett is — csupán akkor lehet eredményes, ha azokra a területékre koncentrálódik, amelyek a megelőzés szemszögéből fontosak, és olyan szervezeti formát ölt, amely optimális hatás kifejtésére képes. Nem túlzok azonban, ha azt mondom, ebben a tekintetben mi katonák alig teszünk valamit, s a katonai bűnelkövetés színvonalas kriminológiai igényű kutatása nálunk szinte teljesen ismeretlen. A vázolt kedvezőtlen helyzetből kivezető út első feladata lehet a bűnözés elméleti igényű vizsgálata, ezen belül az alapfogalmak meghatározása, az elméleti és gyakorlati munkások nézeteinek egyeztetése, összehangolt, hosszú távú kutatási programok elkészítése. Ebben a körben az első lépést az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Bizottsága tette meg, amikor 1979. novemberében okkutatási munkacsoportot hozott létre. A munkacsoportot azzal bízta meg, hogy végezzen elemző vizsgálatot a leggyakrabban előforduló katonai, majd pedig a nem katonai bűncselekmények elkövetési okaival, valamint az azokat elősegítő, vagy közreható körülményeivel kapcsolatosan. Ezek feltárásával és értékelésével nyújtson segítséget a fegyveres erők és fegyveres testületek parancsnokainak (vezetőinek) a bűncselekmények elkövetését megelőző munkájukhoz. Pártbizottságunk döntése rendkívül hasznos célkitűzéseket tartalmaz. Az okkutatási munkacsoport azonban azzal a csaknem megoldhatatlan gyakorlati nehézséggel találta szemben magát, hogy kizárólag a katonai igazságügyi szervek lehetőségeit felhasználva nem lehetett az optimális eredmény elérését biztosító szervezeti formát, valamint kutatási módszert megtalálni. Ezért az okkutatási munkacsoport a feladata teljesítésének első évében mindössze a néphadsereg állományában szolgálatot teljesítő sorállományú katonák által elkövetett szolgálati tárgyú négy katonai bűncselekmény kérdőíves módszerrel történő vizsgálatára vállalkozott. Miután a vizsgálat az 1980. július 1-től 1981. június 30-ig terjedő időszakot öleli fel, ennek eredményéről számot adni csupán az értékelő feldolgozás után lehet. (Az okkutatási munkacsoport jelentését majd közzétesszük.)

Úgy gondolom a továbblépést segíti, ha megismerkedünk a kriminológiával, mint tudománnyal, megvizsgáljuk a bűnözés fogalmát, a társadalmigazdasági fejlődés és a bűnözés összefüggéseit, valamint a bűnözés megelőzésének anyagi és alaki féltételeit. A vizsgált témák elméleti megállapításai a katonai bűnelkövetésre is vonatkoznak. Ezért katonai vonatkozású megállapításokat külön csak ott teszek, ahol az egyedi sajátosságok ezt kifejezetten indokolják. 1. A kriminológia, mint tudomány Ennek a tudományágnak eléggé általános etimológiai meghatározása viszonylag egyszerű. A kriminológia fogalma a latin eredetű crimen (bűncselekmény) és a görög logiosz (valamivel foglalkozó) szavak összetételéből jött létre. Jelentése tehát bűncselekménnyel foglalkozó tudomány. A bűncselekménnyel azonban több tudományág foglalkozik. Ezek közé soroljuk a büntetőjogot, a büntető eljárási jogot, a kriminalisztikát, a kriminál statisztikát, a szociológiát vagy akár az igazságügyi orvostudományt is. Ha tehát a kriminológia tárgya mindössze a bűncselekményei foglalkozás lenne, ez nem nyújtana elegendő alapot más tudományoktól való elhatároláshoz. Ma már általánosan elfogadott nézet, hogy a bűnözés nem jogi kategória, hanem társadalmi tömegjelenség. Éppen ezért a bűnözés szerkezetét, terjedelmét, okait és feltételeit alapvetően az adott ország gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, erkölcsi stb. viszonyai határozzák meg. Ezek a viszonyok egyben feltételei és korlátai is a bűnözés megelőzésének. Ugyanakkor a bűnözés megelőzése, a kialakulását segítő okok és körülmények megszüntetése össztársadalmi igény. A megelőzés biztosítása érdekében viszont nem mellőzhető a bűnözés sokoldalú, tudományos igényű öszszehangolt vizsgálata, a bűnözés törvényszerűségeinek megismerése. Ez a vizsgálat más tudományágaktól eltérő kutatási módszerek alkalmazásával lehet csupán eredményes. A bűnözésnek még ebben a pontosított formában való vizsgálata sem adja a kriminológia teljes kutatási területét. Minden bűncselekmény egy vagy több személyhez, az elkövetésének helye szerint fennálló társadalom tagjához vagy tagjaihoz kapcsolódik. Ebben a körben társadalmi vagy egyéni érdeket, közösséget vagy személyeket sért vagy veszélyeztet. így jelentkezik tehát a bűncselekmény a mindennapi életben. Ebből következik, hogy a bűncselekmény napi megjelenési formájában, valamint a statisztikai eszközökkel kimutatott tömegében társadalmi realitás. A bűnözés megelőzése érdekében tehát nemcsak a társadalmi-gazdasági összefüggések kimutatására, hanem az elkövető egyéni adottságai által befolyásolt helyzetének megismerésére is szükség van. Hozzáteszem — anélkül, hogy messzire vezető következtetésekre kívánnék jutni —, hogy a sértetté, illetve áldozattá válás (viktimológia) egy-egy bűncselekménytípusra ugyancsak jellemző le-

het. Ezért a kriminológia vizsgálati körébe vonja a sértettet, valamint az egyéb érintett személyt is. Ide tartozik még, hogy a bűnözés alapsejtje a bűncselekmény. A bűnözés törvényszerűségeinek kimutatásához elengedhetetlen tehát a társadalmi elvárásokkal ellentétes deviáns magatartások egyenkénti vizsgálata, ezáltal az általánosítható következtetések megállapítása. Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy a kriminológia a bűnözés tárgyi oldalának (társadalmi és gazdasági összefüggéseinek) és személyi oldalának (az elkövető, a sértett és egyéb érintett) vizsgálatával foglalkozó tudomány, amely a bűnözés törvényszerűségeit, a bűnözés elleni harc tapasztalatait a megelőzés optimális mértékű biztosítása céljából kutatja, összegzi és rendszerbe foglalja. Ebből következik az is — a mi társadalmunkban —, hogy a szocialista kriminológia a szocialista állam jogpolitikai (büntetőpolitikai) elveit érvényesítő tudomány. . 2. A bűnözés fogalma A kriminológia tudományának vizsgálata során már eljutottunk addig, hogy a bűnözés nem jogi kategória, hanem társadalmi tömegjelenség. A „bűnözés" kifejezés alatt azonban a közvélemény nem mindig azonos dolgot ért. Sokan nem tekintik ugyanis bűncselekménynek a büntetőjog által szankcionált csekélyebb társadalomra veszélyességű kriminalitást, különösen, ha az elkövetés módja gondatlan. Én is vitatom a gondatlan bűncselekménynek a bűnözés fogalomkörébe való besorolását akkor is, ha azonos személynél a bűnös gondatlanság többször ismétlődött. Természetesen az okkutatásnál erre a kategóriára is figyelmet kell fordítani. A sorkatonák egy része pl. nem tekinti kifogásolhatónak az alegységügyeletesi (helyettesi) szolgálatban álló katona becsületének durva megsértését sem, mert, „együtt húztak bakancsot". Nem kellően érzik a társadalomra veszélyességét a szolgálati hely kis időre történő jogellenes elhagyásának sem, legyen bár az elkövetőnek ilyen cselekmény miatt több érvényes fenyítése. Nem ritkán hallani ugyanis,' hogy semmit sem csináltam, mindössze „dobbantottam". Ezeknek a bűncselekményeknek a lebecsülése a parancsnoki nevelés és a jogi felvilágosító munka fogyatékosságával is összefügghet. Más-más értelemben használja a bűnözés fogalmát a rendőri és igazságügyi apparátus, a politikai munkás, a kriminológus, a szociológus, a pszichológus vagy akár az orvos is. Az eltérő értelmezés az adott szakterületen dolgozó személy munkájával függ össze. A rendőri és igazságügyi szervek a büntető anyagi és eljárási jogi rendelkezések alkalmazása feltételeinek megállapításához, a politikai munkás az egyéni és társadalmi nevelés módszereinek kiválasztásához, a kriminológus a bűncselekmények tömegének megelőzéséhez, az orvos a deviáns személyiség gyógyításához, hogy tovább ne is soroljuk, használja a fogalmat. A jelen esetben a szocialista krimino-

íógia tudományának alapfogalmaként kell megállapítanunk a bűnözés tartalmi jegyeit. Ez a meghatározás alkalmas lehet más szakterületek vagy a közvélemény által való felhasználásra is. A bűnözést jellemző ismérvek vizsgálata során abból kell kiindulnunk, hogy az emberi társadalom fejlődésének egy bizonyos szakaszában jelent meg, majd pedig mennyiségében és minőségében folyamatosan változott. Vegyünk erre egy leegyszerűsített példát. Osztálytársadalmakban az uralkodó osztály a társadalom felépítményéhez tartozó jog eszközeivel törekszik az uralmának fenntartására, míg az elnyomott osztály erre — egyebek mellett — jogsértéssel reagál. A bűnözés arculata a szocialista társadalmi rend építése közben is változik. A Szovjet Kriminológia tankönyve szerint: „a szocializmus felépítésének, a kommunizmusba való fokozatos átmenetnek az időszakában megváltoztak a bűnözés okai, azok, amelyek a szovjet hatalom első éveiben a bűncselekmények közvetlen okai voltak (szovjetellenes restaurációs törekvések, hivatásos bűnözők, magántulajdonosi szemlélet), ma már csupán mint a szocializmust megelőző társadalmi-gazdasági alakulatok ideológiai hatásaként létrejött szemléleti mód, nézetek és szokások maradnak fenn." 1 Ezért már itt kiemelhetjük, hogy a bűnözés történelmileg változó jelenség. Helyesen mutat rá Dr. Gödöny József, hogy: „A bűnözés társadalmi jelenség, mert társadalmilag meghatározott. Az adott társadalom viszonyai, a társadalom mozgása, változása determinálják a bűnözést, annak alakulását, jellegét." 2 Ebből következik, hogy a bűnözés más társadalmi jelenséghez hasonlóan jellemezhető, így más társadalmi jelenségekhez való kapcsolata felismerhető. A bűnözés azonban bonyolult és összetett folyamat eredményeként jön létre, ezért valamennyi jellegzetességének kimutatására nem vállalkozom. A gyakorlatban' ma még a bűnözés megismerését a statisztikai módszerek felhasználása biztosítja. Ezzel ki tudjuk mutatni azonos időpontban egy időegységre vonatkozóan a bűnözés mennyiségét, vagy különböző időszakok öszehasonlítása folytán a bűnözés tendenciáját. Ez azonban semmiképpen nem lehet elég egy adott ország kriminalitása törvényszerűségeinek megállapításához, az okkutatás eredményessé tételéhez. A bűnözés antiszociális jelenség. Ez különösen szocialista berendezkedésű társadalomban mutatható ki, ahol a vagyon elleni bűncselekmények döntő többsége a társadalmi vagyont károsítja. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt sem, hogy a szocialista társadalmi rendben az emberek egymás közötti, valamint a társadalom termelőerőihez fűződő viszonya alapvetően igazságos. Ezért minden társadalomellenes deviáns magatartás ezeket az igazságos társadalmi viszonyokat sérti vagy veszélyezteti. 1

A. B. Szaharov: A bűnöző személye és a bűnözés okai a Szovjetunióban. Moszkva, 1961. 2 Dr. Gödöny József: A társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1976. 22. old.

A bűnözés — ma még — hazánkban ís tömegjelenség. Tömegjelenség elsősorban azért, mert olyan jellemzői, lényegbeli tulajdonságai vannak, amelyek egyedi jelenségeknél kizártak. A bűnözés tömegjelenség jellegét mindössze néhány adattal kívánom igazolni. Magyarországon az utóbbi időszakban évenként 120 000-nél több bűncselekmény és 85 000 körüli elkövető vált ismertté. Nem csökkent, inkább emelkedett a visszaesők, valamint a személyükben fokozottan veszélyes, különös és többszörös visszaesők száma. Még mindig igen sokan követnek el fiatalkorban bűncselekményt és létezik gyermekbűnözés is. Ezek a számok és tények valóban jelentősek, önmagukban mégis keveset mondanak. A bűnözés nagyságát ugyanis más adatokkal, valamint az azonos vagy eltérő társadalmi berendezkedésű országok adataival összehasonlítva jobban érzékelhetjük. A statisztikai adatokat tekintve nálunk 10 000 vétőképes lakosra az utóbbi években 150 bűncselekmény és 90 elkövető jutott. Vagyis minden évben a 14 éven felüli magyar állampolgárok másfél százaléka követett el bűncselekményt. Ugyancsak 10 000 lakosra Csehszlovákiában 1969-ben 114, Lengyelországban 1970ben 130, az NDK-ban pedig 64 bűncselekmény esett. A szomszédos Ausztriában 10 000 lakosra eső arányban 1969-ben 380, Hollandiában 1973-ban 270, Angliában 1970-ben 320, az NSZK-ban pedig 1970-ben 390 bűncselekményt követtek el.3 Az összehasonlítás nem lehet teljesen pontos, mert a különböző államokban más-más magatartásokat minősítenek bűncselekményeknek. A katonai szolgálatot teljesítők adatai ennél lényegesen kedvezőbbek. A 10 000 katonai szolgálatot teljesítő személyre eső ismertté vált bűncselekmények és elkövetők száma ugyanis az országos adatok felét sem teszik ki. Mégis azt kell mondani, hogy Magyarországon még a katonai szolgálatot teljesítők arányát tekintve is a bűnözés tömegjelenség. Egy-egy évben ugyanis az ismertté vált bűncselekmények a tömegre jellemző anyagi és erkölcsi kárt okozzák. A bűnözés a szocialista társadalomban nem állandó kategória, hanem a társadalom gazdasági alapjának és társadalmi viszonyának fejlődésével, a társadalmi tudat magasabb szintre válásával fokozatosan megszűnik. Bűnözésről kriminológiai értelemben, mint tömegjelenségről beszélünk. A szocialista társadalom fejlődésének felsőbb fokán a bűnözésnek éppen ez a tömeges előfordulási aránya szűnik meg, ebben az esetben pedig már bűnözésről sem lehet szó, legfeljebb alkalmi jelleggel, és egyes elkövetők által megvalósított bűnös magatartásokkal találkozhatunk. Addig azonban a bűnözés elleni harc nehéz munkája, a társadalmi tudat fejlesztésének kötelessége áll előttünk. Az eddigiekben a bűnözés általam lényegesnek tartott néhány jellemző 3 Dr. Vigh József — Dr. Földvári József: Kriminológiai alapismeretek. Tankönyvkiadó Bp. 1979. 92. old.

Vonását emeltem ki. Természetesen még más jellemző tulajdonságokat is említhetnénk. A jellemző vonásokat összefoglalva: a bűnözés történelmileg változó, szocializmustól idegen, társadalmi és tömegjelenség, amely magas fokon fejlett társadalmi viszonyok között, a szocialista társadalom gazdasági alapjának fejlődése által elérhető társadalmi tudat magasabb szintjén, a bűnözés elleni.harc eszközeinek következetes felhasználásával és a társadalmunk tagjainak összefogásával megszüntethető. 3. A társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés Az eddigi vizsgálataink során eljutottunk odáig, hogy a bűnözést társadalmi tömegjelenségnek tekintettük, amelyet a társadalom gazdasági fejlődése determinál, amely a társadalom fejlődését, változását követi, esetenként ezeket a változásokat visszatükrözi. Ezért a katonák által elkövetett bűncselekmények törvényszerűségeinek vizsgálata csak a társadalmi-gazdasági viszonyokkal, ezen belül a katonai életviszonyokkal együtt végezhető el. Meg kell ismerni a társadalmi-gazdasági fejlődés mindazon folyamatait, amelyek hatással vannak a hadsereg helyzetére, közvetlenül vagy közvetett módon, önmagukban vagy más kísérő jelenségeken keresztül kriminogén következményekhez vezetnek. A szocialista kriminológia a kutatásainak kezdeti időszakában a bűnözés elsődleges okát a kapitalista környezet közvetlen vagy közvetett hatásában, valamint a múlt. csökevényeiben kereste. Vallotta, hogy miután a szocialista társadalom felszámolta a bűnözés társadalmi gyökereit, a kizsákmányolást, a nyomort, a munkanélküliséget, a prostitúciót'stb:, megszűnt a bűnözésnek a társadalmi viszonyokkal való összefüggése, maga a bűnözés is a szocializmustól idegen jelenséggé vált. Ezen már szerencsére túl vagyunk. Jól tudjuk, hogy a bűnözés ennél lényegesen bonyolultabb és összetettebb társadalmi folyamatok következménye. Még ennél is fontosabb az a felismerés, hogy a társadalom gazdasági fejlődése közben keletkezett és sok esetben személyekre, csoportokra vagy rétegekre visszavezethető ellentmondások újabb bűnelkövetési okokat hoznak létre. Azt hiszem egyszerű lenne arra hivatkozni, hogy a bűnözés alapvető oka a kapitalista környezet közvetlen vagy közvetett hatása, a szocialista tábor elleni fellazítási törekvések, a nyugati életforma majmolása, illetve a múlt tudati maradványainak befolyása. Nem kétséges, hogy e tényezők egyenként és összességükben a bűnözés irányába hatnak. Nagyon határozottan ide sorolhatjuk azonban a társadalom gazdasági fejlődésének mai termékét, az individualista szemléletet, az önzést, a harácsolást, a munka nélküli jövedelemszerzésre törekvést. Ide sorolhatjuk a pszichopata személyiségtorzulásokat, amelyek több oldalról is a gazdasági fejlődéssel függnek össze. Egyik oldalról a jó anyagi alapokkal rendelkező szülők elkényeztetett, enyhe fuvallatra is érzékeny gyermekeket nevelnek. Másik oldalról

a még fel nem számolt lumpen rétegek alakítják ki a gazdasági fejíődésheá alkalmazkodni nem tudó, a fejlődést munkájával segíteni nem akaró egyedeiket. Nem szóltam még a bűnöző életforma megszokottá válásáról, a bűnöző életszemlélet kialakulásáról. Ez a társadalomra rendkívül veszélyes élősdi szemlélet a társadalomfejlődés hosszabb időszakában képes fennmaradni és követésre bírni másokat. Ebben ugyanis benne van a könnyű, gond nélküli „fényűző" életmód ígérete. A szocialista társadalom gazdasági fejlődése és a bűnözés között — felsorolásszerűen — néhány közvetlenebb összefüggésre is rámutathatunk. A szocialista társadalom anyagi bázisát a termelőerők döntő többségének társadalmasítása adja. A társadalmasítás pedig együtt jár a mezőgazdaság kollektivizálásával, az ipar nagyarányú és korszerű fejlesztésével, majd a fejlesztés során keletkezett ellentmondások (ezek semmiképpen nem antagonisztikusak) feloldását célzó újabb és újabb gazdasági szabályozórendszerek alkalmazásával. A gazdasági fejlődés hozta létre az urbanizációt, a nők nagyarányú munkába állítását, majd átmeneti anyaghiányokat és ellátási nehézségeket okozott. Mindezt az ügyeskedők (magánvállalkozók, üzérek) a saját hasznukra kamatoztatták. Megjelent a csúszópénz, a korrupció, a csempészet. A társadalom igen gyors ütemű gazdasági fejlődését a társadalmi tudat fejlődése nem mindig követte. Egyesek az ellátási nehézségeket lopással, sikkasztással vagy csalással hidalták át. Az urbanizáció egyik káros következményeként növekedtek a válások vagy elfoglaltabbak lettek a szülők, nem fordítottak tehát kellő figyelmet a határozott, egyenes jellemű, szocialista érzelmű utóc^ok formálására. Nem csökkent, vagy időszakonként növekedett a fiatalkorú bűnözés aránya. A társadalom gazdasági-politikai fejlődésének néhány vázolt ellentmondása nem maradt hatástalan a katonai szolgálatot teljesítők körében sem. A hivatásos és nem hivatásos katonák ugyanennek a társadalomnak a tagjai, életkörülményeiket ugyanezen társadalom gazdasági fejlődése határozza meg. Semmiképpen nem véletlen jelenség tehát, hogy még a hivatásos állomány tagjai közül sem mindenki tartja be a társadalom erkölcsi és büntetőjogi normáit. Néhány bűncselekmény elbírálása során jól felismerhető volt az önző, anyagias életszemlélet. Elegendő itt utalni a kaposvári postarablás elkövetőjére, vagy az egyik katonai kórházban hosszú időn keresztül folytatott korrupciós bűncselekményre. Erre mutat, hogy az illetéktelen haszonszerzés egyik formájává alakult a külföldi utak felhasználásával elkövetett vám- és deviza bűncselekmény. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok bűnözésének gazdasági determináltságára az általánosságban elmondottak érvényesek. Emellett ezek a fiatal katonák a személyükben rejlő, életfelfogásukkal, gondolkodásukkal összefüggő és bűncselekmény elkövetését kiváltó okot rendszerint a bevonuláskor hozzák magukkal. Bevonulnak ugyanis büntetett vagy többszörösen büntetett előéletű sorkötelesek, sőt olyanok is — ha nem voltak túl3

33

¿ottan hosszú szabadságvesztésre ítéltek , akik veszélyes bűnözők. A bevonuló sorkötelesek erkölcsi, politikai formálását a családi és az iskolai nevelés, valamint a mikrokörnyezet végezte el. Ez a nevelés nem minden esetben volt sikeres. Ezért egyesek torz életfelfogással, kialakulatlan személyiséggel, kisebb műveltséggel, vagy nehezen alakítható személyiségzavarokkal érkeznek meg a szolgálati helyükre. Megfigyelhettük, hogy a katonai szolgálat első időszakának megterhelése esetleg bűncselekményhez vezető feszültségrobbanást idéz elő. Az egyik orvosi tanulmány kimutatta, hogy az ulcusos panaszok % részének jelentkezése a sorkatonai szolgálat első három hónapjára esik.4 Ez pedig főként a stressekre kevésbé edzett fiataloknál gyakori tünet. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a stressekre edzetlen fiatal katonáknál milyen arányú a bűncselekmények elkövetése, és ezek beillesztése a katonai szolgálati körülmények közé mennyiben orvosi és mennyiben kriminál-pedagógiai feladat. Egészen más célból vizsgálta a közösségi beilleszkedés problémáit Dr. Ozsváth Károly o. ezds. Azt kutatta, ki a felelős a közösségi beilleszkedés kudarcaiért. 5 Az egyén normasértő magatartását elméletileg két okra vezette vissza: 1. Szándékosan megsérti az együttélés szabályait, fegyelmezetlen, vétséget, bűntettet követ el. Ebben az esetben a társadalom, a törvények és a törvények betartására létrehozott intézmények, szervek segítségével kényszeríti az egyént az előírásos magatartás betartására. 2. Más a helyzet, ha az egyén nem képes az együttélés szabályainak megtartására, mert beteg. Ebben az esetbén a társadalom, a közvetlen környezet felmenti a kötelezettségek alól, gyámolítja, segíti az e célra létrehozott intézményeiben. ' A normasértő magatartások felsorolt két okra való visszavezetése sem a büntető ítélkezési gyakorlatban, sem pedig a kriminológiai vizsgálatok során nem használható. Nem használható azért, mert a normasértő elkövetők körének két csoportra, csak betegekre és csak egészségesekre való felosztása alapvetően hibás. Vannak ugyanis olyan betegek (akár idegbetegek is), akiket a betegsége nem, vagy egészen kis mértékben korlátoz a társadalomra veszélyes következmények felismerésében. Ide főként a beilleszkedési zavarokkal küzdő pszichopaták tartoznak, akik egy esetleges beilleszkedési kudarc ellenére büntethetők. A kriminológia a Dr. Ozsváth o. ezds. által második kategóriába felvett bűnelkövetőket — mint betegeket — nem sorolja a bűnözők közé. Nem használható ez a felosztás azért sem, mert a kriminológia a bűnözés okát az elkövetett bűncselekmények egy részében 4 Dr. Németh Árpád o. őrgy., Dr. Schank László o. alez.: Adatok a fiatal—felnőttkori ulcus és ehr. gastritis betegségekhez. Különnyomat a Honvédorvos 1979. 1—2. számából, 123. old. 6 Dr. Ozsváth Károly: Érzelmi feszültségek a katonai szolgálatban. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1977. 51—52. old.

á pszichopátriára Vezeti vissza. Áz pedig áz orvostudomány, illetve a kriminológia tudománya vizsgálati módszereivel nehezen mutatható ki, hogy a pszichopata bűnelkövetők melyike valósította meg a bűncselekményét a betegsége következményeként, vagy melyiket a betegségétől független okból. A gyakorlati tapasztalatok inkább arra mutatnak, hogy a pszichopata elkövetőnél érzelmi (indulati) és értelmi hatások rendszerint együtt vezetnek kriminalitáshoz. 5. A bűnözés megelőzésének anyagi és alaki feltételei A bűnözés visszaszorításának, minimális mértékre csökkentésének leghatékonyabb eszköze a megelőzés. A bűnmegelőzés lényegében nem más, mint a bűncselekmények tömege általános törvényszerűségeinek megismerése mellett pozitív hatás kifejtése a bűnözés okaira és feltételeire. Ezért a megelőzés elsősorban a bűnözéshez, mint tömegjelenséghez kapcsolódik. Ebből következik az a felismerés, hogy a bűnözés visszaszorításához nem elegendők az állami eszközök, a rendőri és igazságügyi szervek munkája, ehhez az egész társadalom 1 összefogása szükséges. Mindez nem zárja ki az egyes bűncselekmény-kategóriák vagy bűncselekmény-csoportok bűnelkövetési okainak feltárását, illetve a társadalom egyes csoportjainak vagy rétegeinek körében található kriminalitási feltételek megállapítását.'Az általános visszatartó hatás biztosítása mellett a megelőzés feladata ugyanis a speciális prevenció is. A bűnözés megelőzésének anyagi alapját a társadalom szocialista fejlődése teremtette és teremti meg. A kizsákmányolástól mentes társadalmi alakulat a tagjai többségének érdekeit képes biztosítani, ezzel a társadalmi jólét feltételeit hozza létre. Folyamatosan felszámolja a társadalmi egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat, a város és a falu, a szellemi és fizikai munka közötti különbségeket, a gazdasági fejlődés ideiglenes ellentmondásait. Létrehozza a magas szintű társadalmi tudat kialakításának feltételeit, s ezzel megteremti a bűnözés elleni hatásos küzdelem anyagi alapjait. Lényegében erre utalt Lenin is, amikor kiemelte: „ . . . a társadalmi együttélés szabályainak megsértésében álló kihágások eredendő oka a tömegek kizsákmányolása, nyomora és szegénysége. Ennek a fő oknak a kiküszöbölésével a kihágások is okvetlenül kezdenek majd elhalni. Nem tudjuk, milyen gyorsan és milyen fokozatosan fog ez bekövetkezni, de minden esetre tudjuk, hogy el fognak halni." 6 A bűnözés megelőzésének alaki feltételei nehezen foglalhatók össze. Ezért csak a f ontosabbakat emelem ki. Ide sorolom a megelőzés szervezetének létrehozatalát, jól képzett kutatógárda kialakítását, a gyakorlati mun6 Lenin Művei 25. kötet. Szikra,'Bp. 1952. 498. old.

kások bevonását, a tervezést vagy a helyesen kiválasztott kutatási prográmok összeállítását, s mindennek a jogpolitikai célokkal való összehangolását. Hazánkban a bűnözés megelőzésének szervezeti feltétele adott. 1960-ban alakult meg az Országos Kriminalisztikai Intézet, amely 1971 óta Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet (OKKrI) elnevezéssel működik, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének felügyelete alatt. Az intézet jól képzett kutatógárdával rendelkezik, akik az elmúlt 20 évben mintegy 150 kriminológiai kutatást végeztek el. Kriminológiai kutatással foglalkozik még az Eötvös Loránd Tudományegyetem keretei között működő Bűnügyi Tudományok Intézete, valamint a Rendőrtiszti Főiskola büntetőjogtudományi tanszéke. Újabban pedig részben ebből a célból az Igazságügyi Minisztériumban Tudományos és Tájékoztatási Főosztály alakult, mely kutató munkacsoportok létrehozását tervezi. A megelőzés szervezeti alapjainak megteremtése ellenére a végzett munkával nem lehetünk elégedettek. Nem jött ugyanis létre a megelőző munka hatékonyságát biztosító társadalmi összefogás, sokszor hiányzik ebből a munkából a tervszerűség, s nem kapcsolódtak be megfelelően a bűnüldözéssel' és igazságszolgáltatással foglalkozó szervek tagjai sem. A katonai bűnelkövetés megelőzésének anyagi feltételei a nem katonai bűnözés feltételeivel mindenben megegyezők, ezért nálunk is adottak. Az alaki feltételek biztosítását illetően azonban a helyzetünk sajnos roszszabb. A bűncselekmények megelőzésének szervezett irányítására az MN Politikai Főcsoportfőnökség Fegyelmi Elemző Osztálya lenne hivatott. Ez az osztály igen sok és rendkívül hasznos tájékozatót (esettanulmányt) tett közzé, emellett regisztrálja a rendkívüli eseményeket. Kutatási módszerei azonban főként katona-szociológiai és pszichológiai jellegűek, emiatt sokszor nem alkalmasak a katona-bűnözés törvényszerűségeinek megállapítására. Ma még nem egyértelműen eldöntött az sem, hogy kinek a kötelessége a katona-bűnözés általános megelőzéséhez szükséges feladatok megállapítása és végrehajtása. A 030/1979 HM sz. parancs 4. pontja előírja, hogy a seregtestek és magasabbegységek két éves időszakra tervezzék á bűncselekmények (és más rendkívüli események) megelőzése érdekében alkalmazandó intézkedéseket, rendszabályokat. Ennek az új feladatnak a végrehajtása azért jelent gondot, mert a megjelölt munkához szükséges elméleti felkészültséggel, sem kellő gyakorlati tapasztalattal nem rendelkeznek. Még nagyobb gondot jelenthet, hogy az alárendelt parancsnokok ilyen tárgyú ismeretekkel sem rendelkeznek. A katonai igazságügyi szervek alapvető együttműködési kötelessége a parancsnokok bűnmegelőző munkájának segítése. Ez a munka azonban — a valóban hasznos együttműködés ellenére — elég felszínes. Mindössze a kölcsönös tájékoztatásból, a fegyelmi értekezleteken részvételből, valamint jogpropaganda előadások és helyszíni nyilvános (demonstratív) tár-

gyalások megtartásából áll. A bűncselekmények megelőzéséhez nem is tudunk több segítséget adni, mert nálunk sem folyik ilyen tárgyú tervszerű és szervezett munka, illetve az okkutatási munkacsoportunk csak a kezdeti lépéseket tette meg. A katona-bűnözés törvényszerűségeinek elemzéséhez hiányoznak a kriminológiai felkészültségű munkatársak, a katonák élet- és szolgálati körülményeinek kriminológiai célzatú vizsgálata, a katona-bűnözés lényegi jegyeinek feltárására irányuló kutatási programok elkészítése, a mindezt segítő adatgyűjtési rendszer kialakítása és így tovább. Egy vitaindító tanulmánynak nem feladata valamennyi felvetett kérdés kimerítő feldolgozása, ezért a munkám csupán vázlatos és nagyon hiányos is lehet. A kétségtelenül meglevő hibái ellenére azt akartam elérni, hogy a bűnözés (katona-bűnözés) problémái iránti figyelmet és érdeklődést felkeltsem.

A fegyveres erők és testületek, valamint a katonai igazságügyi szervek együttműködésének elvi és gyakorlati kérdései* Irta: Dr. Váczi István hb. alezredes

A fegyveres erők és testületek, valamint a velük mellérendeltségi viszonyban lévő katonai igazságügyi szervek közötti együttműködés akkor is létezett és hatott, amikor azt még nem írták elő jogszabályok. Ennek alapja az a felismerés volt, hogy a közös tevékenység javíthatja a bűncselekmények és más törvénysértések elleni harc eredményességét. Az együttműködés fokozatosan alakult ki, lényegében olyan ütemben, ahogyan az illetékes parancsnokok és vezetők felismerték a katonai igazságügyi szervekkel végzendő közös munkában rejlő lehetőségeket. A fejlődés elvezetett a jogi szabályozás szükségességének felismeréséhez is. E szabályozás sajátossága, hogy az az érintett ügyészi és bírói szervek, illetőleg fegyveres testületek egymástól való függetlenségére tekintettel két vonalon történt. Egyrészt a fegyveres erők és testületek legfelsőbb vezetői szabták meg az alárendelt parancsnokok, vezetők kötelességeit az együttműködésben, másrészt a katonai igazságügyi szervek vezetői is intézkedtek annak érdekében, hogy a katonai ügyészségek és bíróságok miként támogassák a parancsnokokat és a pártpolitikai szerveket a fegyelmi-nevelő munkában. A szabályozás során alapelv volt, hogy a katonai ügyészségek és bíróságok ne vegyék át a parancsnokok, vezetők, illetőleg a pártpolitikai szervek feladatait, hanem az együttműködő szervek megtartva önállóságukat, kihasználva saját eszközeiket és lehetőségeiket, együttesen tevékenykedjenek a közös cél: a fegyveres erők és testületek erkölcsi, fegyelmi helyzetének, s ezen keresztül harckészültségének további szilárdítása, illetőleg magas szinten tartása érdekében. Ez a törekvés összhangban volt a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormánynak a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 3221/1963. (V. * A Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 10. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázaton elismerésben részesített tanulmány.

30.) számú határozatával, amely leszögezte, hogy: „A bűnözés elleni további eredményes küzdelem a szocialista állam, az egész társadalom tervszerű öszszehangolt erőfeszítéseit igényli. Ebben a küzdelemben helyt kapnak a kényszer és a nevelés jogi, illetve társadalmi eszközei." Nem tér ettől el lényegét tekintve a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának — a későbbiek során megjelent — 14/1973. számú határozata sem a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről. E határozat is leszögezi: „. . . a bűnözés elleni küzdelemben szükséges, hogy a bűnüldöző szervek munkáját segítse minden állami és társadalmi szerv, sőt az egész társadalom összefogása." „A bűnözés elleni küzdelemnek elsősorban a bűncselekmények megelőzésére kell irányulnia." Kifejti még azt is, hogy: „A bűnüldöző szerveknek és minden más állami szervnek ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniok a bűnözés okainak feltárására, elemzésére és intézkedéseket kell tenniük azok megszüntetésére." Mára elmondhatjuk, hogy a bűncselekmények és más törvénysértések megelőzése terén jól kialakultak az egységes és összehangolt fellépés elemei, a fegyveres erők és testületek, valamint a katonai igazságügyi szervek között. Amíg az 1960-as években azért volt szükség e terület szabályozására (039/1963. évi HM és 030/1964. évi BM parancs), mert nem egyszer meg nem értésbe és más szervezeti és egyéb nehézségekbe ütközött a közös erőfeszítések fokozására irányuló kezdeményezés, addig mostanra sok szempontból új, kedvezőbb helyzet alakult ki. Az említett intézkedések végrehajtására irányuló törekvések során a gyakorlatban jó módszerek honosodtak meg. Pl.: rendszeresebbé vált a tájékoztatás és a közös teendők tervezése, javult a jogi felvilágosító munka, fejlődött az értékelő-elemző tevékenység és az abban való jártasság stb. Jelentős mértékben megváltoztak a különböző szabályozók is. E helyen elég csak utalni az új Büntető Törvénykönyv és a büntető eljárás új szabályozására, valamint az új Szolgálati Szabályzat megjelenésére. Mindez lehetővé s egyben szükségessé is tette az eddigi jó tapasztalatok összegezését, valamint a további együttműködés tervszerűbbé és színvonalasabbá tételét célzó előírások kidolgozását, amint erre a 030/1979. (HKm/017) sz. HM parancs bevezetője is utal. Az együttműködés különböző területeken és módokon valósul meg. Ezt szeretném a következőkben — a teljesség igénye nélkül — leírni, együtt tárgyalva az elvi szabályozásokat és gyakorlati kérdéseket. Az

együttműködés

tervezése

A 030/1979. (HKm/017) sz. HM parancs illetve a katonai igazságügyi irányító szervek utasítása mind az illetékes parancsnokok, mind a. katonai bíróságok és ügyészségek részére kötelezően előírták, hogy meghatározott időszakonként (rendszerint 2 évenként) egy közösen összeállított tervben

rögzítsék a törvényesség, a megelőzés, illetőleg a fegyelmi helyzet további szilárdítása érdekében teljesítendő feladatokat, valamint a megvalósításukhoz szükséges konkrét teendőket. Bevált módszer, hogy a tervek előkészítése előtt a katonai igazságügyi szervek képviselői és a parancsnokok értékelik az előző időszak munkáját, az alakulat fegyelmi helyzetét, ami kiinduló pontot jelent a következő tervidőszak feladatainak meghatározásánál. Célszerű, ha ezen az értekezleten részt vesz az alakulat vezetésén kívül a területtartó katonai ügyész és bíró is. Itt mondja el mindegyik fél, mit vár a másiktól és ki hogyan kívánja végrehajtani a rá háruló feladatokat. A már említett miniszteri parancs és a hozzá kapcsolódó utasítások körvonalazzák e dokumentum általános tartalmát is. E tervekbe bekerül minden jelentős kérdés, amely a megelőzést és a kapcsolattartást szolgálja. Nem csak az alakúlatok és a katonai igazságügyi szervek — s ezek felügyeleti szervei — együttműködését, hanem a katonai ügyészségek és bíróságok közös munkáját is tartalmazza. Az együttműködés tervszerűvé tétele által megszűnt a különböző szervek között az egymás munkájának keresztezése. így nem fordulhat elő, hogy ugyanabból a témából tart előadást a katonai ügyész, majd a katonai bíró, s esetleg ezt követően még az alakulat politika szervei is. Az egy időszakra történő együttműködés tervezése, majd annak írásban rögzítése után semmi akadálya annak, hogy az egyes alakulatok az ahhoz szükséges időt tervszerűen biztosítsák. Ennek több módja lehet, s csak egyet említenék meg, amikor az alakulat parancsnoka a kiképzési tervbe építi be a megelőző előadásokra biztosított időt. A gyakorlatban — s napjainkban már a jogi szabályozáskor is — felmerült az a kérdés, hogy milyen szinten kerüljön sor az együttműködés tervezésére. A gyakorlat, és ehhez igazodva a szabályozás is arra az álláspontra jutott, hogy a minisztérium, illetve a felügyeleti szervek egymás között tervezzék az együttműködést, míg az alacsonyabb szintű parancsnokok és az első fokú katonai igazságügyi szervek a maguk szintjén. A helyzetértékelések megtartására a naptári év, míg az együttműködési feladatok meghatározására (megújítására) a két év látszik a legjobbnak, s ez igazodik a kiképzési munkához is. Az említett új miniszteri parancs szerint nem szükséges minden magasabbegység alárendelt egységeivel is az ilyen formájú tervezés. Elegendő és ezt kívánják a parancsnokok, valamint utasítások is, ha a magasabbegység és az illetékes katonai igazságügyi szervek tervezik meg az együttműködést, s ennek alapján a magasabbegység parancsnoka parancsban határozza meg az alárendelt alakulatok részére az együttműködés területén adódó feladatokat, amelyeket azok a kiképzési tervekbe is beépítenek. A magasabbegység parancsnoka erről a katonai igazságügyi szerveket tájékoztatja, hogy az illetékes (területtartó) katonai ügyész és bíró ezzel összhangban készítsék elő az együttműködésből adódó teendőiket. A feladatoknak

az egységekre történő „lebontására" és azoknak a különböző kiképzési és munkatervekbe történő felvételére azért kell nagy hangsúlyt helyezni, mert az együttműködést ugyan a magasabbegységnél tervezik, de az abban foglaltak jelentős részét az alárendelt egységnél kell végrehajtani. A honvédelmi miniszteri parancs ezért teszi kötelezővé az egységek és az önálló alegységek részére, hogy a magasabbegységek együttműködési terve alapján munkatervekben rögzítsék a helyi tennivalóikat. Jóllehet erre nincs előírás, célszerű, hogy a helyileg megállapított teendőkről a parancsnokok tájékoztassák a területtartó ügyészt és bírót, illetőleg azok megismerjék a konkrét előírásokat. Az együttműködési tervek tartalmaznak feladatokat a parancsnoknak, a katonai ügyésznek és bírónak egyaránt. Itt — vázlatosan — csak a bíró feladataira utalnék, amelyek nem egyszer közösek a katonai ügyésszel vagy az alakulat parancsnokával. 1. Helyszíni, nyilvános, demonstratív tárgyalások. A bűncselekmények elkövetésének megelőzésére a legeredményesebb módszernek mutatkozik a jól kiválasztott és a megfelelő időben, jól meghatározott, állomány előtt tartott tárgyalás. Ez ugyan nem tervezhető hosszú távra, mert nem tudható előre, mikor követnek el bűncselekményt az adott alakulatnál, ennek ellenére itt is megvalósítható a tervszerű együttműködés. A kisebb súlyú ügyeknél az előállításos tárgyalások szorgalmazása lehetővé teszi, hogy egy-egy bűnelkövető a cselekmény befejezését követő néhány nap múlva már a kiszabott büntetését töltse. Az ilyen gyorsan tett intézkedések fokozottab hatást biztosítanak. A jelentősebb, de megelőzési céllal az állomány előtt tárgyalható ügyek is gyorsan kitűzhetők a jó együttműködés eredményeként. így elképzelhető — és a gyakorlatban volt is rá példa —, hogy már az elkövetés napján vagy az azt követő napokban a parancsnok egyeztet a katonai ügyésszel és bíróval, hogy mikorra kerül sor a nyomozás befejezésére, a vádirat benyújtására, s a tárgyalás napját is meghatározhatják. A megelőzésnél nem hagyható figyelmen kívül a gyorsaság, s ezért az ügy minél előbbi letárgyalása 'érdekében minden törvényes eszközt és lehetőséget fel kell ilyen esetben használni. 2. Előadások tartása. Az előadásoknak két fő formája van. Az egyik, amikor konkrét bűnügyekhez kapcsolódik, azok tanulságai kerülnek értékelésre. Ez esetben az előadó elmondja a történeti tényállást, a büntetést, de ezen túl feltárja a hallgatóság előtt, hogy az adott helyzetet miként lehetett volna kikerülni, megelőzni a törvénnyel való összeütközést. A katonai bíráknak elsősorban ezen a területen van lehetőségük eredményes közrehatásra a megelőzés terén. Az előadások másik fő formája az általános jogi tájékoztatás elsősorban a hivatásos állomány körében, amivel a jogalkalmazás gyakorlatát lehet

jó irányba befolyásolni. Ilyen jellegű előadásokat inkább a katonai ügyészek tartanak, de nem egy esetben bekapcsolódnak abba a katonai bírák is. A fenti két formán kívül sor kerülhet más jellegű előadások megtartására is. Így pl. az egyik magasabbegységünknél a területi katonai ügyész és bíró együttműködésének eredményeként a katonai bíró évenként előadást tart a nyomozótiszteknek, azok továbbképzésének keretében. Az előadások tartásának egyik formája lehet a jogi fórum is, ahol előre megadott témakörben tart előadást az ügyész vagy bíró, vagy mindketten együtt, s a hallgatóság is előre felteheti kérdéseit. E módszerrel elérhető, hogy az állomány által nem ismert, vagy kevésbé ismert, de fontos kérdések is megválaszolásra kerülhessenek. Az előadásoknak — mint ahogy arra a honvédelmi miniszteri parancs is utal — szervesen be kell épülniük az erkölcsi-fegyelmi nevelő, megelőző munka egészébe. Az előadások időszerűségét is segíti a jó együttműködés. Célszerű, ha a cselekmény elkövetését követően rövidesen sor kerül az előadás megtartására, különösen, ha elszaporodtak a hasonló cselekmények. Minthogy a katonai ügyész és a bíró nem ér rá minden szükséges esetben előadást tartani, ezért szükség van a jó írásos propagandaanyagokra is. Ezek megjelenését és tartalmának főbb vonásait az együttműködés keretében szintén meg lehet tervezni. A katonai ügyész és bíró csak közvetetten, hosszabb idő után értesül arról, hogy milyen az alakulat fegyelmi helyzete, mikor és hol kell többet tenni a megelőzés érdekében. Ezért rendelkezik a honvédelmi miniszteri parancs akként, hogy a parancsnokok kötelesek tájékoztatást adni a katonai igazságügyi szerveknek az alakulat személyi állománya erkölcsi-politikai állapotáról, fegyelmi helyzetéről. A rendszeres tájékoztatás, konzultálás eredményeként a tervezett előadások témája és számszerűsége megváltozhat az alakulat fegyelmi helyzetétől függően. 3. Írásos jog-propagandaanyag készítése. Az írásos jog-propagandaanyag készítésébe az egész néphadsereget érintő kérdések területén elsősorban a tanulmányok, ismeretterjesztő könyvek, füzetek írásával folyhatnak be a katonai igazságügyi szervek tagjai. Ezen túl azonban nem elhanyagolható • a közvetlen kapcsolatok során az egyes alakulatoknak nyújtandó írásbeli anyag készítése sem. Ebben jobban lehet hangsúlyozni egyes kérdéseket, igazítani az anyagot a helyi sajátosságokhoz, az alakulat fegyelmi helyzetéhez. Nem egyszer elegendő csak vázlat készítése olyan személyeknek, akik abból az alakulatnál meg tudják adni a szükséges felvilágosításokat. Ehhez az kell, hogy felkészítsük az előadógárdát — politikai munkásokat, igazgatási-jogi főtiszteket, nyomozótiszteket — a vázlat alapján történő jó előadás tartására. Illetékességi területünkön a gyakorlatban ez az újonnan bevonult sorkatonák általános, a katonai viszonyokkal kapcsolatos jogszabályokról történő felvilágosítása során megy végbe esetenként ilymódon.

Á fentebb említett írásbeli anyagok készítésének koordinálása a miniszteri szintű szervek feladata. Az alakulatoknak közvetlenül készülő előadásokat a területet tartó katonai ügyész és bíró készíti és juttatja el a tervnek megfelelően a felhasználó egységekhez. 4. Értékelő jelentések, ügyészi, bírói határozatok megküldése. A 039/ 1963. sz. honvédelmi parancs még azt volt kénytelen megállapítani, hogy egyes parancsnokoknak nincs elképzelésük arról, miként hasznosítsák a nevelő munkájukban a katonai igazságügyi szervek tapasztalatait. Ezért a megelőző munka szürke és egysíkú volt. A múltban csak a gyakorlat alakította ki, hogy milyen jelentések, határozatok kerüljenek felhasználásra a megelőzésben és milyen módon. A katonai igazságügyi szervek több kezdeményező lépést tettek, amikor a határozatok felhasználását szorgalmaztak. így parancsjavaslatokat készítettek, s ajánlották a parancsnokoknak, hogy a kérdéses határozatot milyen terjedelemben ismertessék az állománynyal, de ezt megtenni nem volt kötelező. Jelenleg a hatályos rendelkezések éppen ezért meghatározzák annak körét, mit kell kötelezően felhasználni a megelőzésben a katonai igazságügyi szervek értékelő jelentéseiből, határozataiból. A parancs a tanulságok feldolgozására az állománygyűléseket jelölte meg fórumként. 5. Meghívás a fegyelmi értekezletekre és az azokon váló részvétel. A fegyelmi értekezletekre a katonai. igazságügyi szerveket rendszeresen meghívják. Ez az a terület, ahol a szabályozás és a gyakorlati végrehajtás is a legrégibb. A honvédelmi miniszter és a belügyminiszter 1963., illetőleg 1964. évi parancsa már konkrét előírásokat tartalmazott arról, hogy a vezetők, parancsnokok kötelesek meghívni a katonai igazságügyi szerveket a fegyelmi helyzetet átfogóan értékelő értekezletekre. Nem vitás, a közös megelőző munka csak akkor lehet eredményes, ha ismerjük egymás problémáit, lehetőségeit. Ezt ismerték fel már korábban a gyakorlatban és került sor annak ismételt szabályozására is. 6. A becsületbíróságok munkájának segítése. Az eddigi előírások nem tartalmaztak rendelkezést arról, hogy a katonai igazságügyi szervek miként segíthetik a becsületbíróságok munkáját/pedig ezen a téren is volt és van teendő. Amikor megjelent a becsületbíróságok munkáját meghatározó szabályzat, azt követően a katonai igazságügyi szervek — s elsősorban a katonai bírák — rendszeresen segítették a becsületbíróságokat munkájukban, elsősorban a jogszabályok megismertetésével, azok magyarázatával. Később sem kerülte el a figyelmünket ez a terület, és az együttműködési tervek több esetben is tartalmazták és tartalmazzák a becsületbíróságok tagjai részére a katonai bíró által tartandó időszakonkénti konzultációkat. A területtartó katonai ügyész és bíró a mindennapi munkában is figyelemmel kíséri a becsületbíróságok tevékenységét, s ha olyan ügy adódik amely alkalmas a becsületbíróság elé vitelre, akkor áz eljárás megszüntetésével azt visszaadja parancsnoki hatáskörben történő elbírálásra és javasolja a pa-

rancsnoknak, hogy az ügyet a becsületbíróság tárgyalja. Különösen teszi ezt akkor, ha az elkövetett bűncselekmény nem súlyos, de az elkövető egyénisége és tette olyan, hogy a közösség előtti felelősségre vonás indokolt. Itt a büntető eljárás kötöttségén túlmenő lehetőségek — például felszólalás a hallgatók részéről — vannak a nevelésre, a megelőzésre. 7. Elítéltek utógondozása, a pártfogó felügyelet. Az elítéltek utógondozása eddig is folyt, azonban az 1979. július 1-én hatályba lépett Büntető Törvénykönyv olyan új jogintézményt vezetett be ezen a területen, amely lényegesen nagyobb lehetőségeket nyújt a volt katonai elítéltek nevelésére és a bűncselekményektől való visszatartásra. Az új jogintézmény a pártfogó felügyelet. Ennek elrendelésére kerülhet sor, ha a katonai bíróság próbára bocsátotta az elkövetőt, vagy a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, illetve az elítéltet feltételes szabadságra bocsátotta. Ezen kívül lehetőség van arra is, hogy a bíróság a szabadságvesztés büntetését teljesen kitöltött elítéltet is pártfogó felügyelet alá helyezze. A Büntető Törvénykönyv és az ezzel kapcsolatos végrehajtási utasítások részletesen és kötelező erővel írják elő, mit kell e téren tenni a katonai igazságügyi szerveknek, valamint a parancsnokoknak, ezért ezzel itt nem kívánok részletesebben foglalkozni. Csak azt említem meg, amely körre a szabályozás nem terjed ki és amely területen az együttműködés során feladataink vannak. Nincs kitaposott útja annak, hogy a pártfogó felügyelet alá helyezett katonáknak milyen magatartási szabályokat célszerű előírni, s hogy ezeknek a magatartási szabályoknak a betartását miként ellenőrizzék. Ezen a téren figyelemmel kell lenni arra, hogy melyek azok a magatartási szabályok, amelyek előírásával és betartásával a rend, a fegyelem legjobban elérhető, s mások felé is figyelmeztetően hatnak. E rendszabályok meghatározása és a betartatásuk hatékony ellenőrzésére tett javaslatok lényegesen segíthetnék e jogintézmény gyakorlati alkalmazását, valamint a bennük rejlő lehetőségek kiaknázását. 8. Panaszok, fogadóórák. A katona a hadseregben szoros fegyelmi kötöttségek közepette él és csak rendkívül korlátozott lehetőségei vannak, hogy esetleges panaszát az arra illetékesek tudomására hozza. A panasztételhez való jogot a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata így fogalmazza meg: — a katonának joga van: — „jelen szabályzatban meghatározottak szerint kérelem előterjesztéséhez, panasz és bejelentés tételéhez" (10. pont). Ilyenek a kihallgatás — amely lehet magánkihallgatás is — továbbá a panasz és a közérdekű bejelentések. Mindezeknek azonban kötött formájuk van. Közvetlenebbül és kötetlenebbül fordulhat a katona a társadalmi szervekhez, a KISZ-hez, a párthoz. Ezen túl azonban célszerű lehetőséget teremteni, főleg a jogi szakszerűség nagyobb biztosítása érdekében, hogy katonai ügyészek és bírák is tartsanak fogadóórákat, amelyeken ugyancsak kötetlenül lehet a kérdéseket felvetni és szakszerű válasz megadására kerülhet sor. A parancsnokok igénylik, hogy a

személyi állomány egyes tagjai a csak őket érintő jogi problémáikra választ kaphassanak a katonai igazságügyi szervek tagjaitól, mert ez nyugtatóan hat az emberekre. Ezt az igényt és az ennek alapján vállalt kötelezettséget együttműködési terveinkben rögzítjük. Előnye e fogadóóráknak, hogy a légkörük általában őszinte és nyílt, különösen ha módot adúnk arra, hogy a katona négyszemközt tárja fel problémáit. Előfordul ilyen alkalmakkor, hogy negatív jelenségek jutnak tudomásunkra, amelynek alapján intézkedésre kérhetjük fel a parancsnokot a közösség érdekében, s ezzel esetleg bűncselekmények bekövetkezése is megelőzhető. 9. A parancsnoki jogalkalmazásban közvetlenül ténykedők képzésének segítése. A parancsnoki jogalkalmazás nem szűkül le az adott egység parancsnokának tevékenységére; egy személy nem is tudná ellátni azt az egyéb, jelentős feladatai mellett. Ezért a kialakult szabályozás szerint az igazgatási főtisztek, nyomozótisztek, fegyelmi előadók jelentős részt vesznek ebből a munkából a parancsnok irányítása, felügyelete mellett. Ezen személyek jó felkészítése érdeke minden alakulatnak és a katonai igazságügyi szerveknek is, mert jó munkájuk megkönnyíti a nyomozást és az ügyek tárgyaláson történő elbírálását is. A felkészítésben jelentős része van a katonai ügyészségek által tartott továbbképzéseknek, amelyeknek jó kialakult gyakorlata van, s a szabályozás sem hiányos. Helyes, ha ebbe időnként bekapcsolódik a katonai bíró is, mert módja van arra, hogy a bírói munka során észlelt hiányosságokra felhívja a figyelmet, s ezzel is segítse a jobb nyomozati munkát. 10. Okkutatás. A honvédelmi miniszteri parancs nagy súlyt helyez a bűncselekmények, fegyelemsértések okainak gyors feltárására, elemzésére, s kötelezővé teszi minden szinten ennek végzését. A katonai igazságügyi szervekre vonatkozó utasítások pedig, a katonai ügyészeknek, bíráknak az ebben való kötelező részvételt írják elő. Ennek végrehajtása körében érdekes kezdeményezésnek mutatkozik az egyik magasabbegységnél értékelő csoport létrehozása. Ebben az alakulat részéről a párt- és politikai szervek, az igazgatási főtiszt, a katonai igazságügyi szervek részéről pedig a területért felelős ügyész és bíró vesznek részt. Célul tűzték ki e magasabbegységnél az előforduló bűncselekmények okainak mélyebb felderítését, elemzését és a szerzett tapasztalatok felhasználását a további megelőző munkában. Ennek előnye •— jó végrehajtás esetén — az lehet, hogy gyorsabban és mélyebben kerül feltárásra minden olyan ok, amely közrehatott a bűncselekmény létrejöttében, s természetesen nem hagyná figyelmen kívül az ezzel kapcsolatos fegyelemsértések feltárását, elemzését sem. 11. Állandó, operatív kapcsolat. Mindenféle szabályozáson, parancson túl is szükséges az állandó operatív kapcsolat a parancsnokok és a katöttai igazságügyi szervek tagjai között. A nyílt, őszinte, elvi alapokon álló Személyes kapcsolattal valósítható meg leginkább mindaz, ami a megelőzéshez szükséges együttműködésben követelményként támasztható. Olyan légkör,

ámelyben a parancsnok bármely esetben közvetlenül fordulhat a veie kapcsolatban álló ügyészhez vagy bíróhoz, s tudja, hogy nem talál visszautasításra. Az elv a törvényesség betartása és nem az ügyek eltussolása. Ez teszi lehetővé olyan intézkedések megtételét, amelyet a jelenleg még nem ismert, de később felmerülő problémák megoldása esetenként megkövetel. 12. Együttműködés a pártmunka területén. Magasabb szinten a Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottsága, illetve annak "Végrehajtó Bizottsága számol be a megelőzés, együttműködés területén végzett munkáról a Magyar Néphadsereg Pártbizottságának, illetve Végrehajtó Bizottságának. A honvédelmi miniszteri parancs a párt- és KISZ-szervezeteket kéri fel, hogy a mozgalmi munka sajátos módszereivel segítsék elő az együttműködést, a megelőzést. Ezen igény teljesítését illetően megállapítható, hogy a Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottsága rendszeresen napirendre tűz e körben egyes vizsgálatokat, és beszámoltatásokat is végez. Ilyenkor meghívja az érintett szervek pártszerveinek képviselőjét is. A vizsgálatokat, beszámoltatásokat követően hozott határozatok és ajánlások irányt mutatnak az alapszervezetekben a katonai ügyészeknek és bíráknak, hogy miként alkalmazzák a mozgalmi munka sajátos módszereit ezen a területen. A gyakorlatban már eddig is sikerrel alkalmazott másik módszer az, hogy a parancsnokok, a területi katonai ügyészek és bírák az együttműködési tervek elkészítésébe, végrehajtásába, majd- értékelésébe bevonják az alakulatok pártszervezeteit, esetenként közös feladatokat is terveznek. Az együttműködés állami vonalon történő megtervezése jó alkalmat nyújt a pártszervezeteknek is arra, hogy ádott, odavágó témákban igénybe vegyék a bíró és ügyész közreműködését is. Ha ilyen megtisztelő meghívást kapunk, annak szívesen eleget teszünk, mert így is módunk van jobban megismerni az adott egység vagy magasabbegység fegyelmi helyzetét. *

*

*

A fentiekben leírtak csak az együttműködés módjainak lehetőségét jelentik. A jövő sikére azon múlik, hogy mindenki — parancsnokok, katonai ügyészek és bírák — tegyék meg a maguk területén, amit kell. Minderre a lehetőségek ma már adottak, s így jórészt csak rajtunk múlik, hogy azokat mennyire tudjuk kiaknázni.

Hadijog vagy a háború joga? Irta: Dr. Czank Lajos alezredes

A folyóirat 1979. évi 1. száma érdekes és jól kiválasztott kérdéseket tárgyaló tartalmas cikket közölt a nemzetközi hadijogról. 1 Nagy érdeklődéssel és örömmel olvastam a cikket, mivel ebben a témakörben eléggé gyér a publikációk száma. A tanulmánynak is beillő írás olyan témákkal foglalkozik mint a hadijog kialakulása, a háború megindítása, a hadiállapot kezdete, a hadviselő felek, a hadifoglyok, a hadikövetek, a háború befejezése, a bűnös hadviselés és egyes háborús bűntettek — mind fontos és eltérő értelmezésre is okot adó kérdés. A szerző ismertet, elemez és gondolatot ébreszt, s közben vitatható megállapításokat is tesz, ami egy jó cikknek általában jellemzője. A csalhatatlanság és az „én jobban tudom" igénye nélkül szeretnék reagálni ebben a hozzászólásban az említett megállapításokra. Nem a kioktatás vagy a „helyrepofozás", hanem a felidézett gondolatok pontos leírásának, a kiegészítésnek a szándékával. A fogalmakról Elsőként feltehető az a kérdés, hogy milyen szóval vagy szavakkal jelöljük annak a nemzetközi joganyagnak a fogalmát, amely a háború (potenciális vagy tényleges) áldozatainak a védelmére, illetve a hadviselés módjaira és eszközeire vonatkozik. E kérdés felvetésére az késztet, hogy a szerző váltakozva más és más kifejezéssel jelöli az előbb említett fogalmat: a cikk címe „A hadviselés nemzetközi szabályai", de ugyanezen az oldalon találjuk még a „háború nemzetközi jogát" és a „hadviselés jogát" is; a 67. és a 80. oldalon a „nemzetközi hadijog" szerepel, a 67. oldalon ezen kívül a „háború joga" is; a 61. oldalon a genfi egyezményeket illetően „háború jogáról", a 72. oldalon pedig a „háború-indítás jogáról" olvashatunk; a 73. oldalon „a fegyveres összeütközésekre vonatkozó nemzetközi szabályok1 Dr. Nagy Tibor hb. alez.: A hadviselés nemzetközi szabályai. Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 1979. X. évf. 1. sz. 65—91. o.

ról", illetve a „háború nemzetközi szabályairól" van szó; a 83. oldaion ismét a „háború jogával, a hadviselés nemzetközi szabályaival" találkozhatunk. Ugyanannak a jelenségnek vagy dolognak a jelölése több, esetleg rokonértelmű szóval vagy kifejezéssel színesebbé teheti a szöveget, de könynyen zavart okozhat az olvasóban, az értelmezésben. A fogalmak pontos és következetes ¡alkalmazása a jogszabályokban elengedhetetlen, a jogi irodalomban pedig fölöttébb kívánatos. Számomra ez az egyik tanulság annak eredményeként, hogy a cikkből — olvasása erre is késztetett — „kigyűjtsem" a fent idézett fogalmakat. Értelmezésem szerint a szerző — eltekintve a cikknek a háború befejezésével, illetve az egyes háborús bűntettekkel kapcsolatos bekezdéseitől — alapvetően a nemzetközi jog három normacsoportjával foglalkozik: az egyik a háborúindítás joga, a másik a háborúhoz való jog, a harmadik a nemzetközi hadijog vagy rövidebben hadijog. A háborúincjítás joga A „háborúindítás joga" tekintetében szólni kell a háború jogá"-ról is. Ez a kifejezés a nemzetközi jog irodalomban használatos „ius belli" formailag helyes, de tárgyilag pontatlan fordításából ered. Ez főleg akkor szembetűnő, ha a háború jogát a „ius in bello" (hadijog) helyett alkalmazzák, mivel a „háború joga", illetve a „hadijog" — jóllehet a nemzetközi jognak ez a két szelvénye összefügg — nem azonos, mi több, a kettőt kívánatos elhatárolni egymástól. Ha egyáltalán szükség van a „háború joga" kifejezésre, ezt célszerű a ius belli jelölésére fenntartani; ennek fordítására azonban sokkal inkább megfelel a „háborúindítás joga" kifejezés; ezt a megoldást választja a szerző is a 72—73. oldalon (a 71. oldalon azonban pontatlan a „háború joga" kifejezés alkalmazása). A háborúindítás jogát a feudalizmus, a kapitalizmus és az 1945 előtti imperializmus korának nemzetközi joga a nemzetközi viszályok elintézésének jogszerű eszközeként ismerte el. Abban az időben a háború indításának és viselésének joga az állam szuverenitásának egyik eleme volt. Ebből következően az agresszív háború ugyanúgy jogszerűnek minősült, mint az igazságos, önvédelmi háború. A XX. század elején ez nemzetközi szerződésben, az ellenségeskedések megkezdéséről szóló 1907. évi III. hágai egyezményben is kifejezésre jutott: „A Szerződő Hatalmak elismerik, hogy közöttük az ellenségeskedéseknek nem szabad megkezdődniök előzetes és minden kétséget kizáró értesítés nélkül, amely akár megokolt hadüzenetnek, akár ultimátumban foglalt feltételes hadüzenetnek alakjába foglalható."

A fenti idézet lényege az, hogy ellenségeskedni, háborúzni szabad, s ennek csak egy feltétele van: hadat kell üzenni. Ez adja a lényegét az idézett szerződésnek, amely ilyenformán az akkori imperializmus agresszív katonapolitikájának alapvető elemét öntötte nemzetközi jogi formába. A háború (fegyveres erőszak) mint a nemzetközi politika törvényes eszköze (az erőszak legsúlyosabb formája) mellett az imperializmus nemzetközi joga elismerte és megengedettnek tartotta az erőszak más formáinak alkalmazását is az államközi kapcsolatokban. Az erőszak alkalmazása általános tilalmának hiánya korábban azt a társadalmi-politikai erőviszonyt fejezte ki, amely akkor egyébként sem tette volna lehetővé a tilalom érvényesülését: a béke fenntartásában érdekelt erők túlságosan gyengék voltak. Ez a helyzet a szovjet állam létrejöttével kezdett változni: a békedekrétum indította el azt a fejlődési folyamatot a hogy törvényen kívül helyezték a nemzeti politika eszközéül szolgáló háborúkat. (Más kérdés, hogy még mindig vannak háborúk.) Az államokat korábban megillető ius belli felszámolásara elsőként a Népek Szövetségének Egyezségokmánya (1919) tett bizonyos kezdő lépéseket, amelyeket az 1928. évi Kellog-Briand paktum megerősített. Alapvető változást ezen a téren azonban az 1945 derekán létrejött nemzetközi szerződés, az ENSZ Alapokmánya hozott: ez egyértelműen véglegesítette a Jiáborúindítás jogának, s mindenféle jogellenes erőszak alkalmazásának vagy azzal való fenyegetésnek a tilalmát. Az Alapokmánynak már a preambuluma is hangsúlyozza, hogy „fegyveres erők alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön." A továbbiakban: 2. cikkének 3. pontja arra kötelezi a szervezet összes tagjait, hogy „viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezzék, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe." Ugyanennek a cikknek a 4. pontja pedig kimondja, hogy „A Szervezet összes tagjainak a nemzetközi érintkezések során más Állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló, vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell." A fenti rendelkezésekből megállapíthatóan az Alapokmány tehát nemcsak a háborúindítás jogát, a hadüzenetet és az agresszív háború viselésének a jogát, hanem általában a jogellenes (tehát tilos) erőszakkal való fenyegetést, vagy az ilyen erőszak alkalmazását is tiltja. 2 Az erőszak tilalmának az elve azonban csak az államok nemzetközi kapcsolataiban érvénye2 Ha mindez így van, felmerül a kérdés, hogy az agresszióhoz való jogot magában rejtő 1907. évi 111. hágai egyezménynek hogyan lehet hazánk még ma is részese. Ez csak látszólag van így, mivel formálisan ugyan nem, hanem csak hallgatólagosan mondtuk fel ezt a nemzetközi szerződést az ENSZ Alapokmányához való csatlakozással.

4

49

Sülhet, tehát fiérrí terjed ki az égy államon belül végbemenő eseményekre; nem akadályozza a nemzeti felszabadító háborút, amelyet valamely nemzet a leigázója ellen folytat. A háborúhoz való jog A háborúindítás jogához szorosan kapcsolódik a „háborúhoz való jog", a ius ad hélium. Ha egyszer 1945-ig az államoknak egymás közötti viszályaik során joguk volt háborút indítani, ebből „logikusan" következett, hogy joguk volt a háborúhoz, a hadviseléshez is. Háborúskodhattak, alkalmazhatták a királyok végső érvét, az „ultima ratio regum"-ot, amint ezt a XIV. Lajos ágyúira vésett felírás is hirdette. 3 Az Alapokmány létrejötte előtt tehát a támadó és a megtámadott államot egyaránt megillette a háborúhoz való jog. Az Alapokmány teljesen, feltétlenül tiltja a háborúindítás jogát, a háborúhoz való jogot azonban nem tiltja egészében. Megengedi az Egyesült Nemzetek céljaival összeegyeztethető fegyveres erőszakot, tehát a jogszerűen vívott háborút: a megtámadott és így a jogos védelem állapotába került állam önvédelmi háborút folytathat. Ezt az Alapokmány 51. cikke teszi lehetővé: „A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát, mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság fenntartására szükséges intézkedéseket .meg nem tette." Ez a rendelkezés az önvédelem jogának gyakorlását illetően egy tárgyi és egy időbeli korlátozást tartalmaz: csak fegyveres támadással szemben alkalmazható, tehát pl. politikai vagy gazdasági erőszakkal szemben nem érvényesíthető; csupán addig gyakorolható, amíg a Biztonsági Tanács a szükséges intézkedéseket meg nem teszi. A jogos önvédelem gyakorlásának a feltételei azt is jelentik, hogy a mai nemzetközi jog szerint csupán egy jogtalan támadásnak azonos eszközökkel való elhárítása fogadható el jogos önvédelemnek akkor, ha az elhárításra más mód nem kínálkozik. A jogos önvédelem tehát semmiképpen sem lehet megelőző akció, hanem legfeljebb fegyveres válasz egy fegyveres támadásra. ; A jogos önvédelmi háborúnak az elismerése a nemzetközi jognak az az egyéni vagy kollektív úton kifejthető szankciója, amely alkalmas arra, hogy visszatartson a legsúlyosabb nemzetközi jogsértéstől, az agressziótól. A jogos önvédelem nemzetközi jogi intézménye azt is jelenti, hogy az agresszor és áldozata közé ma már nem lehet egyenlőségjelet tenni. Mindez s V. ö. Herczegh Géza: Fegyveres összeütközések és a nemzetközi jog. Államés Jogtudományi Enciklopédia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 664. o.

azt: is jelenti, hogy egyértelműen különbséget keÜ tenni a „háborúindítás joga" és a „háborúhoz való jog" között, s hogy ez utóbbi helyett sem célszerű a „háború joga" kifejezést használni. A hadüzenet és a hadiállapot kinyilvánítása A cikk foglalkozik a hadiállapottal és ennek kinyilvánításával, valamint a hadüzenettel is. A 73. oldalon azt olvashatjuk, hogy a „hadiállapot az államok között a békés viszony megszüntetését, a hadicselekmények megkezdését jelenti". Ennek a mondatnak a második része nem egészen pontos. Ugyanakkor hiányolható az is, hogy a szerző nem mondja ki a hadüzenet, illetve a hadiállapot kinyilvánítása aktusa közötti lényegi különbséget. A hadüzenet valamely államnak az ellenségeskedések megkezdésére irányuló egyoldalú akaratnyilvánítása, annak közlése, hogy a másik államot fegyveresen megtámadja. Megtételével azonnal vagy — feltételhez kötött hadüzenet esetén — az ultimátum lejártával beáll a hadiállapot, még akkor is, ha a fegyveres küzdelem később kezdődik meg. A fentiekből is megállapíthatóan a hadüzenet jegyveres erőszakkal való fenyegetés, tehát az Alapokmány értelmében tilos. Ez nyilvánvalóan következik a háborúindítás jogának a tilalmából is. Alkotmányunkban 1972-ig az szerepelt, hogy az Országgyűlés dönt a hadüzenetről. (Az 1949. évi XX. törvény megalkotásakor hazánk még nem volt az ENSZ tagállama, az Alapokmány részese.) Az 1972. évi I. törvénnyel módosított és egységes szövegbe foglalt alkotmányunk a hadüzenet helyett a „hadiállapot kinyilvánításáról" szól mint az Országgyűlés egyik jogosítványáról, mivel időközben Magyarország az ENSZ tagállama lett, mert ez felel meg az Alapokmánynak és annak, hogy mi sem akarunk senkinek hadat üzenni, nem akarunk senki ellen háborút kezdeményezni. A hadiállapot kinyilvánítását tehát az különbözteti meg a hadüzenettől, hogy egyfelől csak jogos védelmi állapot esetén kerülhet rá sor és — éppen az előbbi alapon — másfelől nem tiltott, hanem megengedett. A hadiállapot kinyilvánításának ugyanaz a következménye, mint — az első világháborút követően alig alkalmazott — hadüzenetnek: a kinyilvánító és a címzett állam között beáll a hadiállapot. A Magyar Népköztársaság ilyenformán úgy nem kerülhet hadiállapotba, hogy hadat üzen egy államnak vagy államcsoportnák. Ügy sem kerülhetünk hadiállapotba, hogy a fegyveres küzdelem kezdetét jelentő hadicselekmények megindulása előtt kinyilvánítjuk valakivel szemben a hadiállapotot, mert ez hadüzenettel lenne egyenlő. Az Országgyűlés, illetve általános helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács előreláthatólag akkor nyilvánítja ki a hadiállapotot, ha valamely állam vagy államcsoport Eüró-

pában fegyveres támadást intéz az MNK vagy szövetségesei' ellen, azaz ha szükségessé válik az agresszió elleni kölcsönös védelemről szóló nemzetközi szerződéses kötelezettségeink teljesítése/ 1 A hadiállapot ennek kinyilvánításával, illetve — ha erre a jövőben még egyáltalán sor kerül — a hadüzenet megtételével, vagy a háború folytatására irányuló hadicselekmények (fegyveres küzdelem) megkezdésével anélkül is, a szemben álló államok (koalíciók) közö.tt olyan különleges viszony létrejötte, amelynek következtében a békés kapcsolatok megszűnnek közöttük és hadviselő felekké válnak vagy válhatnak. A hadiállapot beállta nem feltétlenül jelenti a feleli közötti hadicselekmények megkezdését (Magyarország a második világháború alatt hadat üzent az Egyesült Államoknak is, de a magyar, illetve az amerikai fegyveres erők közvetlenül és ténylegesen nem küzdöttek egymás ellen.) Ehhez azt is hozzátehetjük, hogy háború nincs, de hadiállapot lehet fegyveres küzdelem nélkül; mai példa erre: Izrael és Szíria még mindig hadiállapotban van, de a fegyveres küzdelem 1967 óta csak időnként újul fel közöttük. A nemzetközi hadijog Még inkább pontatlan és következetlen az, ha a „nemzetközi hadijog", röviden hadijog, latinul ius in hello5 helyett alkalmazzák a „háború joga" kifejezést. Fontos a hadijog megkülönböztetése a háborúindítás jogától és a háborúhoz való jogtól is: ez utóbbi kettő nem része a hadijognak, mivel a hadijogot a háborúindítás tilalmának megszegésével indított jogellenes háború, illetve ezzel szemben folytatott jogos önvédelmi háború alatt lehet és kell alkalmazni. A magam részéről a háborúindítás jogával, illetve a háborúhoz való joggal kapcsolatos szabályokat katonapolitikai jellegű nemzetközi jogi normáknak tekintem. A „hadviselés nemzetközi szabályai" kifejezi a hadijog lényegét, ha úgy fogjuk fel, hogy ez felöleli a hadviseléssel kapcsolatos valamennyi, háború idejére szóló nemzetközi jogi normát, beleértve a „nemzetközi humanitárius jog" körébe eső normákat is. A „hadviselés nemzetközi szabályai" kifejezésnek azonban van egy olyan mellékíze, hogy ez csak a hadviselés módjaira és eszközeire vonatkozó hadijogi normákat takarja. Ezért a magam részéről a szóban forgó nemzetközi joganyag jelölésére a „hadijog" szó következetes alkalmazását részesítve előnyben. Ezt a fogalmat a következők szerint határozhatjuk meg: A hadijog a hadviselés módjaira és eszközeire, valamint a hadviseléssel érintett — meghatározott — személyek és dolgok védelmére vonatkozó nemzetközi szerződések és szokásjogi normák összessége, amelyeket a tá4

V. ö.: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Alkotmánya (Alaptörvénye). Kossuth Könyvkiadó, 1977. 121. cikk. 17. pont, 40. old. 5 Jog a háborúban — háborúban alkalmazandó jog = hadijog.

madó és a megtámadott feleknek a háború (fegyveres összeütközés) során meg kell tartaniuk. 0 a) A hadijog tehát nemzetközi szerződéses és szokásjogi normák öszszessége. Ebben az ismérvben kifejezésre jut az, hogy a hadijog a nemzetközi jognak (mind a szerződési jognak, mind a szokásjognak) része. Az is kiderül ebből, hogy egy-egy állam belső „háborús" joga — mint ismeretes, ilyen latens joganyaga minden államnak van — a hadijognak nem része. b) A hadijog fogalmának fontos ismérve, hogy a hadviselés módjaira és eszközeire vonatkozó nemzetközi jogi normákat foglal magában. A hadviselés módja a háború egyik katonai-technikai jellemzőjeként azt fejezi ki, hogy a hadviselő felek fegyveres erői hadászati, hadműveleti és harcászati céljaik elérésére milyen tevékenységi formákat és eljárásokat alkalmaznak. A hadviselés eszközei a fegyverek, harcanyagok, felszerelések stb. A hadijog ezekre vonatkozóan tartalmaz szabályokat, elsősorban olyan értelemben, hogy a hadviselési mód egyes megnyilvánulásait és egyes fegyverek használatát tilalmazza. A hadviselés módjára és eszközeire vonatkozó szabályokat elsősorban az 1899. évi és az 1907. évi hágai ún. békeéritekezleten elfogadott nyilatkozatok és megfelelő egyezmények tartalmazzák (a hadijognak ezt a részét nevezik hágai jognak is), amelyek zömének a Magyar Népköztársaság is részese. Itt kell említést tenni arról, hogy a szerző a 67. oldalon ezt írja: , , . . . az 1899-ben összehívott I. hágai konferencián . . . tilalmazták . . . a fojtó- és mérges gázok, valamint a gyalogsági fegyverekből kilőhető robbanó roncsoló (ún. dum-dum) lövedékek használatát." Ebben a megállapításban igaz az, hogy az 1899. évi hágai konferencián két nyilatkozatot fogadtak el két fajta lövedék alkalmazásának a tilalmáról: — „Nyilatkozat oly lövedékek alkalmazásának tilalmáról, amelyeknek egyedüli célja fojtó- vagy mérges gázok terjesztése; — Nyilatkozat oly golyók alkalmazásának tilalmáról, amelyek az emberi testben könnyen szétmennek vagy ellapulnak". 7 Az utóbbi nyilatkozat által tilalmazott lövedékek az ún. dum-dums golyók, amelyek nem azonosak a robbanó lövedékkel, ezek ólommal, nem 6 „A nemzetköz; hadijog, mint a nemzetközi jog része, a hadviselés olyan szabályait tartalmazza, amelyek a hadicselekmények által érintett személyek és dolgok tekintetében az államok jogait és kötelezettségeit megszabják." (Vámos Miklós: A nemzetközi hadijog és a hadászat gyakorlati összefüggései. Tanulmány kézirata. Budapest, 1967. 1. oldal. „A kodifikált hadijogon kívül vannak még érvényben levő szokásjogi szabályok is, amelyek minden államot köteleznek . . . . A fejlődés során a hadijog egyes szabályai már elavultak. De ez nem jelenti azt, hogy a hadijog elvesztette volna jelentőségét". (Diplomáciai és Nemzetközi Jogi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 332. oldal.) 7 Lásd az 1913. évi XLIII. törvényt. Magyar Törvénytár. Budapest, 1914. 440. old. 8 Ez a fajta lövedék a „dum-dum" jelzőt a Kalkuttától nem messze levő „Dumdum" nevű helységtől kapta, ahol annak idején a brit gyarmatosítók gyártották és raktározták az ilyen lövedékeket,

robbanóanyaggal vannak töltve. Ez utóbbiak — a 400 grammnál könynyebb, robbanó- vagy gyújtóanyaggal töltött lövedékek — alkalmazásának tilalmát az 1868. évi szentpétervári nyilatkozat 0 mondta ki, amint erre pontosan utal a szerző is a 67. oldalon. Az ebben a nyilatkozatban foglaltak időközben nemzetközi szokásjogi úton is a hadijog részévé váltak. A hadijognak a hadviselés módjaira vonatkozó részét is jelentősen továbbfejlesztette a nemzetközi humanitárius jog megerősítése és továbbfejlesztése tárgyában összehívott, közel 100 államot képviselő genfi diplomáciai értekezlet. Ezen két, az 1949. évi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el 1977-ben. (Az I. jegyzőkönyv a nemzetközi, a II. jegyzőkönyv a nem nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről szól. Mindkét jegyzőkönyvet a Magyar Népköztársaság képviselője is aláírta, de azt még nem ratifikáltuk.) A hadviselés eszközei alkalmazásának tilalmára vonatkozó szabályösszességet bővíti az 1978—1980. között Genfben tartott, a felesleges szenvedést okozó és megkülönböztetés nélkül ható egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltása tárgyában összeült ENSZ konferencián elfogadott keretszerződés és az ehhez csatlakozó jegyzőkönyvek. c) A meghatározás szerint a hadi jog magában foglalja a humanitárius követelményeknek megfelelően meghatározott személyek és dolgok védelmére vonatkozó nemzetközi jogi normákat is. Ezek a normák képezik a nemzetközi humanitárius jog anyagát a hadijogon belül. Ez a joganyag közvetlenül és kifejezetten a háború áldozatainak (sebesültek, betegek, hajótöröttek, hadifoglyok, gyermekek, nők, öregek és általában a polgári lakosság), valamint különböző dolgok (egészségügyi alakulatok, intézmények szállítmányok és szállítóeszközök, továbbá általános emberi értéket képviselő kulturális, és művészeti alkotások, illetve más polgári javak és objektumok) védelmét szolgálják. A nemzetközi humanitárius jog legjelentősebb alkotásai és forrásai a második világháború szörnyű tapasztalatai alapján létrejött, a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. évi genfi egyezmények, illetve a már említett két kiegészítő jegyzőkönyv; ez utóbbiak létrejöttét az 1945 utáni súlyos helyi háborúk során tapasztaltak váltották ki. Mivel ezeknek a szerződéseknek a létrejötte Genfhez kötődik, a nemzetközi humanitárius jogot genfi jognak is nevezik. Közismert, hogy négy 1949. évi genfi egyezmény van, amint ezt a szerző is írja a 71. oldalon. Nincs azonban egy külön „Genfi Egyezmény a háború áldozatainak védelméről", mind a négy egyezmény a háború áldozatainak védelmére vonatkozik. 10 9 V. ö. Dietrich Schindler és Jiri Toman: The Laws of Armed Conflicts, Henry Dunant Institute, Geneva, 1973. 95. old. 10 V. ö.: A háború áldozatainak védelmére Genfben 1949. augusztus 12-én kötött egyezmények. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1955.

A humanitárius jog szabályai szox-osan kapcsolódnak a hadijognak a hadviselés módjára és eszközeire vonatkozó szelvényéhez, mivel mindkét normacsoportnak a végső célja a háború áldozatainak, bizonyos emberi értékeknek és javaknak a védelme: arra kötelezi a hadviselő feleket, hogy ne vegyenek igénybe bármely eszközt, ne kövessenek el bármely cselekményt, amely a győzelem érdekében előnyösnek látszik; hogy ne okozzanak felesleges szenvedéseket, ne pusztítsanak el több életet és értéket, mint amenynyi elkerülhetetlenül együtt jár a fegyveres küzdelemmel. A humanitárius joganyag azon keresztül is kapcsolódik a hadijog másik szelvényéhez, hogy mindkét normacsoportnak a kötelezettjei ugyanazok: akik irányítják és végrehajtják a fegyveres küzdelem különböző szintű és jellegű feladatait. Mégis a két normacsoport bizonyos mértékig elkülöníthető a szabályozás tárgya alapján. Ehhez még hozzátehetjük azt, hogy a humanitárius jog alkalmazási köre szélesebb: legfontosabb normáit a nem nemzetközi jellegű fegyveres ö s s z e ü t k ö z é s e k (polgárháború) esetén is alkalmazni kell; ezeket a normákat tartalmazza a II. kiegészítő jegyzőkönyv. A hadijog szabályait mind a támadó, mind a megtámadott hadviselő fél köteles megtartani. Ennek így kell lennie, mert másképpen a hadijog nem tölthetné be rendeltetését. Ez következik ezeknek a nemzetközi jogi normáknak a természetéből — annak ellenére, hogy a háborúindítás jogának eltörlésével a korábbiakhoz képest döntő különbség állott be az agresszor, illetőleg áldozata között: az előbbi a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményt követi el, az utóbbi pedig jogos önvédelmi háborút, folytat. A hadijog szabályai azonban akkor érhetik el céljukat, ha alkalmazásuk tekintetében nem teszünk különbséget a hadviselő felek között. Megkülönböztető jelvények és jelzések a hadijogban A cikk ezekről is tesz említést. A 75. oldalon olvashatjuk azt, hogy az „egészségügyi berendezéseket el kell látni Vöröskereszttel, Vörös Félholddal, Vörös Nappal stb. . . ." A 88. oldalon a szerző arról ír, hogy az 1949. évi genfi egyezmények szerint „a Vöröskereszt (Vörös Félhold, Vörös Nap, Vörös Oroszlán) jelvényeket külön oltalom és védelem illeti meg" (itt már nincs „stb", ami az előző idézetben minden bizonnyal a „Vörös Oroszlán"-t helyettesíti). Az idézett szövegrészek kapcsán felmerül az a kérdés, hogy hány megkülönböztető jelvény szolgál az egészségügyi és az egyházi személyzet tagjai, az egészségügyi egységek, szállítóeszközök és berendezések (épületek stb.) megkülönböztetésére, illetve védelmére. Az 1949. évi genfi egyezmények szerint három ilyen jelvény van: a fehér alapon nyugvó •— Vöröskereszt, — Vörös Félhold, — Vörös Oroszlán és Nap.

Ebből megállapítható, hogy nincs külön „Vörös Oroszlán", illetve „Vörös Nap" megkülönböztető jelvény. A Vörös Oroszlán és Nap egybedolgozott jelvény, amelyet egyedül Irán használ. A többi mohamedán országban a Vörös Félholdat alkalmazzák. A nemzetközi humanitárius jog megerősítése és továbbfejlesztése tárgyában összehívott 1974—1977. évi genfi konferenciának az volt az álláspontja, hogy ezek a megkülönböztető jelvények nem szaporíthatok tovább; elutasította Izraelnek azt a javaslatát, hogy ismerjék el és tegyék hivatalossá a „Dávid Vörös Rajzsa" megkülönböztető jelvényt. A konferencia ugyanakkor megalkotta és felvette az I. kiegészítő jegyzőkönyvbe a polgári védelmi személyzet tagjai, a pv. szervezetek, eszközök és épületek (narancssárga alapon kék színű, egyenlő oldalú háromszög), valamint a veszélyes erőket tartalmazó művek és létesítmények (azonos tengelyen elhelyezett három, világos narancssárga kör) megkülönböztető jelvényét. Ezen kívül az egészségügyi szállítóeszközök részére megkülönböztető rádiójelzéseket, az egészségügyi légijárművek részére pedig az előbbieken felül megkülönböztető fényjelzést (felvillanó kék fény) állapított meg. *

*

*

Ilyen gondolatokat ébresztett bennem az értékes cikk, amelyhez hozzászóltam és amely arra is késztetett, hogy le is írjam ezeket a gondolatokat. Az érdem az alapcikk szerzőjéé, akinek írása nélkül ez a hozzászólásom nem kerülhetett volna papírra.

Megjegyzés: A megkülönböztető jelvények tekintetében időközben változás történt. Az iráni kormány 1980. szeptember 4-én értesítette a svájci kormányt (a genfi egyezmények letéteményesét), hogy lemondott a Vörös Oroszlán és Nap megkülönböztető jelvényről, helyette a jövőben a Vörös Félholdat fogja használni.

A katonák házasságkötési engedélyéről irta: Dr. Somos József ezredes

Az emberi, állampolgári szabadságjogok a legteljesebben a szocialista társadalomban bontakozhatnak ki. Ezek egyike a párválasztás szabadsága. Vagyoni, származási és vallási válaszfalak ma már nem tornyosulnak az egymással házasságra lépni kívánók elé. A különböző érdekek is egyre inkább háttérbe szorulnak a házasságkötéseknél. Alappal állítható ezért, hogy azok az állampolgárok, nők és férfiak, akik az együvétartozás szorosabb jogi kötelékében, a házasságban látják boldogságukat elérhetőnek, úgyszólván minden kötöttség nélkül, az erre előírt eljárási rendben egybekelhetnek. Az eljárási rendet vizsgálva azonban nyomban szembeötlik, hogy egyes állampolgárok csak engedéllyel köthetnek házasságot. Az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötési eljárásról szóló 38/1963. (XII. 25.) Korm. számú rendelet 22. §-ának (2) bekezdése a következőket rendeli: „A fegyveres erők, valamint a fegyveres és rendészeti testületek hivatásos, továbbá a néphadsereg továbbszolgáló állományába tartozó személyek a házasságkötést megelőzően igazolni kötelesek, hogy házasságkötésükhöz az illetékes parancsnokság engedélyt adott és az engedélyben megszabott idő még nem telt el." E szabályban egy olyan speciális, az említett állampolgárok körét terhelő kötelezettség húzódik meg, amely ugyanakkor a szabad párválasztásban korlátként jelentkezik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az a szerv, amely a házasságkötéshez szükséges engedélyt megadhatja, meg is tagadhatja annak kiadását. Az engedély híján pedig házasság nem jöhet létre. Az anyakönyvi utasítás (a 6/1963. [TK. 82] KE. számú utasítás) ugyanis —, amely az anyakönyvezéssel kapcsolatos konkrét feladatokat határozza meg — a 65. §-ának (2) bekezdésében megtiltja az anyakönyvvezetőnek a házasságkötésnél való közreműködést, ha a házasulandók a házasságkötéshez szükséges engedélyt nem mutatták be. Az ismertetett jogszabályi rendelkezések szerint tehát a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos, továbbá a néphadsereg továbbszolgáló állományú tagjának kötelessége a házasság

megkötéséhez engedélyt kérni. Nem szóltunk azonban arról, hogy az engedélyt ki adja ki. Ezt a kérdést a fegyveres szervekre vonatkozó belsői rendelkezések szabályozzák, csak úgy mint az engedélyezésnél figyelembe veendő szempontokat is. A néphadsereg állományára vonatkozóan a 15/1971. HM. számú utasítás tartalmaz rendelkezést. Az utasítás 64. pontja szerint a házasságkötéshez az állományilletékes egység-, ezzel azonos vagy magasabb parancsnok engedélye szükséges. Felmerül ezek után, hogy mit kell a parancsnoknak vizsgálni az engedély megadása, illetve megtagadása érdekében. Itt szóba jöhet a néphadsereggel szolgálati viszonyban álló személy, annak katonai beosztása, illetőleg az a személy, akivel az előbbi házasságra lépni kíván. Nyomban leszögezhetjük, hogy nincs olyan ok amiért a néphadsereg bármely tagja nem köthetne házasságot beosztásától függetlenül is. Ha ugyanis ettől lenne függővé téve a házasságkötés engedélyezése,; úgy ez. nem lenne egyéb, mint az alapvető emberi szabadságjog korlátozása, ami pedig elveinkkel nem lenne összeegyeztethető. Erre tekintettel a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény már nem vette át a korábbi honvédelmi törvény 37. §-ában volt rendelkezést, amely kimondta, hogy „a sorkatonai szolgálatot teljesítő személynek, valamint sorkatonai szolgálatot még nem teljesített, 21. évét be nem töltött hadkötelesnek a nősülést a honvédelmi miniszter engedélyhez kötheti." Ezzel a felhatalmazással a honvédelmi miniszter egyébként éppen az említett elvi okok miatt nem élt a régi honvédelmi törvény hatálya idején. A hadkötelesek nősülését sohasem kötötte engedélyhez. Nyilvánvaló pedig, hogy adott esetben a hadseregnek érdeke fűződhetne ahhoz, hogy a sorkatonai szolgálatot a hadkötelesek a családalapítást követően jelentkező gondoktól mentesen teljesítsék. Ez a honvédelmi érdek azonban nem nyerhetett támogatást az emberi szabadságjog teljesebb érvényesülése ellenében. És nyilvánvaló, hogy ez a kérdés a hivatásos és továbbszolgáló állománynál sem jelentkezik másképp. Ezért a házasságkötéshez szükséges engedély megadásánál azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a tervezett házasságkötés a néphadsereggel szolgálati viszonyban nem álló személy oldaláról tekintve nem esik-e kifogás alá. Ezzel összefüggően nem mutatkozik érdektelennek egy kis történeti visszapillantást tennünk. A házasságkötéshez szükséges engedély ugyanis nem mai keletű intézmény. A múltban is mindig nagy súlyt helyeztek arra, hogy a tiszti állomány tagjai a házasságkötéssel a tiszti állás társadalmi megbecsülését ne ássák alá. Csakhogy ennek tartalma koronként változó volt. Az Osztrák—Magyar Monarchia idejében ^ 1887-ben, majd 1908-ban és 1913-ban módosításokkal — kiadott „A 57" jelű Nősülési Szabályzat úgy rendelkezett, hogy „a tényleges állományú tisztek csak katonai hatósági engedéllyel és .házassági óvadéktőke biztosításának kimutatása után köthetnek házasságot." „Ö császári és apostoli királyi Felsége" adta az en-

gedélyt valamennyi honvéd és csendőr tisztnek a VI. rangosztálytól felfelé, a honvédelmi miniszter ugyanezeknek, a VI. rangosztálytól lefelé, míg a honvéd kerületi parancsnokok az utóbbiaknak, ha nyugállományba vonultak. Az engedély megadását nagy procedúra előzte meg, minthogy „a tisztikar kezébe van letéve az a jog, hogy a tervezett házasságok állásszerű voltát elbírálja" olvasható egy olyan tájékoztatóban, amely támpontokat kívánt adni áz engedély megadására irányuló 'kérelem érdemi elbírálásához. Az eljárási rend ugyanis az volt, hogy a házasságot kötni kívánó tiszt a szolgálati út betartásával adta be a nősülésr engedély iránti kérelmét. Ebben jelentette a menyasszony iskolai végzettségét, foglalkozását, sőt még azt is, hogy hol, kinél tartózkodott huzamosabb ideig, atyjának mi volt a foglalkozása, továbbá kik azok a tisztek, akik a menyasszonyt közelebbről ismerik. ' A kérelem alapján tiszti gyűlésen tárgyalták meg az ügyet. Ezen a parancsnok tájékoztatta a tisztikart a kérelemről és a menyasszonyról. Ezután a tisztek elmondhatták észrevételüket. A parancsnok a tisztikar véleménye figyelembevételével döntött az engedélyezés kérdésében. Ha a menyasszony nem a vőlegény állomáshelyén lakott, úgy a nősülési engedély iránti kérvényt a mellékleteivel együtt előbb megküldték az illetékes állomásparancsnoknak, helyőrségparancsnoknak. De véleményezték a kérvényt a közbeeső parancsnokok is. A már említett tájékoztatóban olyan követelmény szerepelt, hogy „szeplőtelen hírnevű, a nősülendő állásának megfelelő társadalmi műveltségű és származású legyen az ara". „A kedvező külszín eltakarja a valóságban meglevő hibákat" — olvasható intelemként a tájékoztatóban. De még azt is vizsgálni kellett az ara szülei vagyoni helyzetével kapcsolatban, hogy a vagyonhoz milyen úton jutottak. A Tanácsköztársaság utáni időszakban hangsúlyozottan nézték azt is, hogy „az ara, illetve családja a lezajlott forradalmi időkben, illetve a nemzeti talpraállás munkájában teljesítette-e azt a hivatást, melyet egy a tisztikar körébe tartozó családtól el kell várni." A származásnak ebben az időben is nagy -—később pedig még fokozottabb — jelentőséget tulajdonítottak. A Tanácsköztársaság bukása után, különösen pedig a 30-as évek végétől zsidó származású nővel tiszt nem köthetett házasságot. A fentiekből kitűnik, hogy milyen erkölcsi, politikai.és származásbeli feltételeket követeltek meg a nősülési engedély megadásához. Ez azonban az engedélyezésnek csupán egy része volt. Mindezeket megelőzte a házassági óvadéktőke, vagy közismert nevén „cautió" biztosítása. E nélkül ugyanis a házasság — miként fentebb a nősülési szabályzatra hivatkozva ' már említettük megköthető nem volt. A cautió. intézményének az volt a rendeltetése, hogy a tisztnek a házasság a „ranghoz méltó mégélhetést" biztosítsa. A cautió összege a rendfokozathoz igazodó volt. A rendfokozat magasságával arányban csökkenő összegű volt. így pl. hadnagy házasság-

kötéséhez szükséges óvadéktőke kétszerese volt az őrnagyénak. A házassági óvadéktőke mentesítése iránti kérelmeket a Honvédelmi Minisztérium 13-as úgynevezett hadbírói osztályán készítették elő. Ennek az osztálynak az iratanyagából (Hadtörténeti Levéltár 532375 sz. cs.) merítettem az alább ismertetésre kerülő, ma már mosolyra derítő kérelmeket és döntéseket. 1915. május 15-i keltezéssel íródott az alábbi kivonatos kérelem: Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Űr! Hódolatteljesen alólírott azon legalázatosabb kérelemmel járulok Császári és Apostoli Királyi Felséged legmagasabb színe elé, hogy alábbi indokaim tekintetbe vételével Cz. K. m. kir. honv. századossal a házassági óvadéktőke fél összegének biztosítása mellett házasságra léphessek. Legalázatosabb kérelmem kedvező elintézéséért alázatosan esedezve vagyok Császári és Apostoli Királyi Felségednek hű alattvalója. Aláírás A kérelmen a következő döntés olvasható: „A Legfelsőbb elhatározás; Kegyelemből megadom a kért nősülési engedélyt, ha a házasságkötés ellen törvényes akadály fenn nem forog. Kelt Bécsben, 1915. évi december hó 26-án. Ferenc József sk. • Hazai sk. honvédelmi miniszter

Az engedélyt aláírta a császár és a honvédelmi miniszter. Az I. világháborús események nem maradtak hatás nélkül a tiszti házasságkötések engedélyezésére. Mint általában a háborús időszakra jellemzően, a katonák kedvezményezett helyzetbe kerültek. Ennek tulajdonítható, hogy a nősülési szabályzatnak a nősülési engedélyre és a házassági óvadéktőke biztosítására vonatkozó rendelkezését 1918. december 21-én egy körrendelettel hatályon kívül helyezték. Viszont már 1919. október 15-én, ugyancsak egy körrendelettel olyan módosítást vezettek be, melynek értelmében a tiszteknek a házasságkötéshez engedély kell, de házassági óvadékot nem tartoznak biztosítani. A Tanácsköztársaság után, az ellenforradalmi rendszer erősödésével azonban megváltozott a szemlélet a tiszti cautió kapcsán. Ez tükröződik abból az előterjesztésből, amelyet 1920. július 10-én az akkori honvédelmi miniszter, Soós Károly tábornok tett „Magyarország, Főméltóságú Kormányzójához" a cautióval kapcsolatban. Az előterjesztésben a honvédelmi miniszter a következőket írta: „Mint-

hogy azok az okok, melyek a házassági óvadéktőke biztosítását annak idején szükségessé tették, jelenleg is — sőt még hatványozott mérvben — fennállanak, s minthogy a házassági óvadék eltörlése a fiatalabb tiszteknek aránytalan nagy számban való nősülését vonta maga után, ami pedig ,a szolgálatra káros befolyással lehet, kérem Főméltóságodat, miszerint elrendelni méltóztassék, hogy tényleges állományú tiszteknek és tisztviselőknek nősülési engedély csak akkor legyen megadható, ha a riősülési szabályzatban előírt egyéb feltételeken kívül a kimutatandó óvadéktőke meghatározott módon biztosíttatik, továbbá, hogy a jelenlegi nehéz megélhétési viszonyokra való tekintettel a nősülési szabályzatban megszabott házassági óvadéktőke összege 100 százalékkal felemeltessék." Í920. július 19-én megszületett a „kormányzói elhatározás". E szerint a „magyar királyi honvédelmi miniszter előterjesztésére elrendelem, hogy a nősülési szabályzat jelenleg érvényben levő szakaszain kívül a házassági óvadéktőke biztosítására vonatkozó szakaszok is újból hatályba léphessenek." Ugyanakkor mellékletben újólag határozták meg a cautió összegeit. Ezek a következők voltak: hadnagynál 120 000 korona, főhadnagynál 100 000 korona, századosnál 80 000 korona, őrnagynál 60 000 korona. A harcoló állományhoz tartozó tisztek — ha a 30. életévüket még nem töltötték be — 100%-kal magasabb óvadéktőkét tartoztak biztosítani. Hogy milyen nehéz volt az óvadéktőke biztosítása alól felmentést kapni, ékesen bizonyítja a következő eset: K. S. fhdgy. 1920. május 1-én kérelmet nyújtott be a honvédelmi miniszterhez. Ebben B. A.-val való házasság megkötésének engedélyezését kérte. A kérelemben egyebek mellett előadta: „Menyasszonyom, mint kinevezett állami tanítónő 1920. márciusától Miskolcon van alkalmazásban. A borsod megyei állami tanfelügyelő által kiállított igazolvány tanúsága szerint arámnak 7 920. korona évi fizetése van, mely megfelel 250 000 korona tőke 3%-os k a m a t á n a k . . . " A kérelmen a minisztériumi tisztviselő ceruzával írt feljegyzése: „s ha a főhadnagy urat Miskolcról áthelyezik?" Ezzel juttatta kifejezésre azt a véleményét, hogy az ara fizetése nem megfelelő, hiszen áthelyezés esetén férjét követve megszűnik a keresete. És hiába javasolta a kérelem teljesítését a tiszt ezredparancsnoka a következőképpen: „a tisztikar odanyilatkozott, hogy a tervezett házasság az ara származását, társadalmi állását és szeplőtlen hírnevét illetőleg az állásszerű házasság követelményeinek mindenben megfelel", a honvédelmi miniszter a kérelmet nem terjesztette tovább, hanem elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy „tisztek nősülési engedélyt nem nyerhetnek, kivéve ha a tiszt a nősülésével anyagi helyzetén javíthat." A döntésbe azonban az „ara" nem nyugodott bele. 1920. június havában kihallgatáson jelent meg „a Kormányzó Űr Ő Főméltóságánál", akinek a sajátkezű kérelmét átadta. Ügy tűnik a kormányzó szívét sikerült meglágyítania.

A kérelmét ugyanis a Kormányzó Katonai Irodája átküldte a honvédelmi miniszternek a következő levéllel': ,,.... a kérvényt mellékleteivel együtt azzal a tiszteletteljes értesítéssel van szerencsém Nagyméltóságodnak megküldeni* hogy a Kormányzó Űr Ö Főméltósága a Nála kihallgatáson megjelent arától személyesen vette át ezt a kérvényt. A Kormányzó Űr : Ö Főméltósága az ügy iránt melegen érdeklődik, miért is kérem Nagyméltóságodat, hogy engem további elhatározásáról értesíteni szíveskedjék." A lévelet a Katonai Iroda főnöke írta alá. És úgy vélem senki, sem: csodálkozhat azbn, hogy a házassági engedélyt soron kívül kiadták. v Hasonlóképpen megkapta a nősüléisi engedélyt M. A. főhadnagy, akinek a menyasszonya egy bécsi iskolában folytatta tanulmányait, három nyelven beszélt.és akinek az apja az akkori'idők egyik legjelesebb magyar jogászprofesszora volt (néhány európai egyetem díszdoktora). A kérelemhez csatolták a professzor közjegyzővel ellenjegyzett kötelezvényét, amelyben arra kötelezte magát, hogy „a házasságkötés hónapjának első napjától 666. korona 66 fillért, mint 200 000 korona házassági óvadéktőke 4%-os kamatozásának megfelelő évi 8000 azaz Nyolcezer korona évi járadéknak havi részletét pontosan kifizetem." Erre a kérelemre a buzgó és precíz minisztériumi tisztviselő azt írta rá: „Hatósági igazolás hiányzik, vajon vagyoni helyzete képesíti 7 e a 80Ó0 korona apanage adására?" A kérelmet e megjegyzés ellenére Sréter, az akkori honvédelmi miniszter támogatólag terjesztette fel. A kormányzó pedig az előírt házassági óvadéktőke biztosítása nélkül engedélyezte a házasságkötést. Az eddigiek során lé láttuk, hogy a cautio alóli mentesítést, illetőleg összegének leszállítását olyan fóntos kérdésnek tekintették, amely — meghatározott rangosztályban — meghaladta a honvédelmi miniszter jogkörét. Abban a császár, a király, illetve a kormányzó döntött. Pedig volt eset, hogy maga a honvédelmi miniszter? javasolta e jogkörnek miniszteri szintre való leadását. Ezt 1928. szeptember 6-án „Kőrösszeghi és Adorjáni" gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter tette egy felterjesztésben. A választ hamar kapta meg. A kormányzó katonai irodájának a vezetője ugyanis 1928. szeptember 20-án átiratban arról tájékoztatta, hogy „e jogát Ö Főméltósága továbbra is önmagának kívánja fenntartani." Az eddigiek alapján is. világosan kirajzolódik, hogy milyen szempontok voltak irányadók a nősülési engedélyek kiadásánál. A múltban „nősülési" engedélyről kellett beszélni, minthogy a hivatásos szolgálatot férfiak teljesítették.' ••'•", A felszabadulást követően megváltozott egyfelől az a személyi kör, amely engedéllyel köthet házasságot — mert a hivatásos nőkre is érvényesülnek a hivatásos állományra vonatkozó szabályok — másfelől megváltoztak az engedélyezés tartalmi követelményei. De megváltoztak az engedélyezés eljárási szabályai is. A katonai személyek házasságkötésével kap-

csoiatos egyes rendelkezések tárgyában kiadott 1950. évi lá. számú torvényerejű rendelet „a Magyar Népköztársaság érdekeinek fokozott védelme céljából csupán a hivatásos tisztek házasságkötését vonja engedélyezési eljárás alá. Ez az eljárás mentes azoktól a feudális és kapitalista szempontokból adódó megkötésektől, amelyek a múlt rendszert e téren is jellemezték." A hatályos jogi szabályozásban alapvető követelmény, hogy a hivatásos állomány tagja csak feddhetetlen személlyel köthet házasságot. E szabály található a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú tvr. 18. §-ának (2) bekezdésében. A hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítás rendelkezései teljeskörű szabályozást adnak, amelyek önmagukért beszélnek. Ezek a következők: A házasságkötés engedélyezése iránti kérelmet a hivatásos állomány tagja szolgálati úton írásban terjeszti elő, amelyben szerepeltetni kell a leendő házastársra vonatkozó lényegesebb adatokat, személyi .és családi körülményeit. Az engedély kiadása előtt a parancsnok köteles körültekintően elbírálni, hogy a tervezett házasságkötés erkölcsi, politikai és társadalmi szempontból nem esik-e kifogás alá. Az engedélyt késedelem nélkül ki kell adni, ha a tervezett házasságkötés a hivatásos állomány és rendfokozat társadalmi megbecsülését nem veszélyezteti. Az engedély érvényességi ideje hat hónap. Külföldi állampolgárral a hivatásos állomány tagja csak a személyügyi főcsoportfőnök engedélyével köthet házasságot. A kérelem elutasítása esetén szolgálati úton panasszal lehet élni. A házasságkötéshez szükséges engedély kétségtelenül egy olyan többletkötelezettség, kötöttség, ami a hivatásos szolgálat egyik velejárója. Mivel az állampolgárok túlnyomó többsége megfelel a hivatásos állomány tagjával való házasságban élés feltételeinek, a párválasztásban különösebb korlátozottságot nem jelent. Jelentősége mégsem hanyagolható el és ma még nem állítható, hogy létjogosultságát elvesztette volna.

A pszichológiai tanácsadás helyzete és fejlődésének lehetőségei a katonai büntetésvégrehajtásban Irta: Dr. Benedek Gyula alezredes és Földes! Sándor százados

A Politikai Főcsoportfőnökség Fegyelmi-Elemző es Értékelő Osztály 3 közel egy évtizede megszervezte és elvi irányítása alatt tartja a pszichológiai tanácsadást a Fegyelínező Zászlóalj és a Katonai Fogda változó állományánál. A tanácsadói munka legfontosabb részét az elítélt sorkatonákkal való foglalkozás képezi. A pszichológusok közreműködésével új elem kapcsolódott a katonai büntetésvégrehajtási intézetek nevelőtevékenységének rendszerébe. Jelen tanulmányunk célja az, hogy a tanácsadói tevékenység legfontosabb részéről — a sorkatona elítéltek átnevelésének kérdéséről — áttekintő képet adjon. A pszichológiai tanácsadás intézménye az elmúlt tíz év alatt sikeresen kidolgozta a maga gyakorlatát és igazolta létjogosultságát. Bizonyította, hogy a büntetésvégrehajtás folyamatában szükség van a pszichológus szakmai hozzáértésére, amellyel eredményesen szolgálja az elítélt nevelését és azon túl a katonai fegyelmi érdekeket. Ami a tapasztalatok egészét illeti, elmondhatjuk, hogy a tíz év alatt megismertük a katonai büntetésvégrehajtási intézetekben végzendő pszichológusi tevékenység gyakorlati lehetőségeit, nagyjából kidolgozottnak tekinthetjük annak módszereit, logikai folyamatát és munkájuknak más néphadseregi szervekkel való kapcsolódásának módozatait. Mindez nem jelenti azt, hogy a tanácsadói munka hatékonysága már kimerítette a lehetőségek határait. Azt azonban biztonsággal állíthatjuk, hogy a maga sajátos eszközeivel eredményes kiegészítője lett a büntetés célja érdekében végzett néphadseregi integráltságú átnevelő tevékenységnek. Bűncselekmény elkövetése miatt elítélt sorkatonák átnevelése rendkívül fontos érdek, melynek célja az hogy a társadalmi—katonai jogrenddel összeütközött emberek számára pszichológiai értelemben utat nyisson a zökkenőmentes visszatéréshez a társadalomba, az alakulatokhoz, valamint a gyakran sérült családi-emberi kapcsolataikhoz. Az elítéltek örömmel és érdeklődéssel fogadják- a pszichológus közele-

dését, s általában készségésen együttműködnek vele. Á íeítárulkozásí igény alapfeltételét képezi a tanácsadói munka sikerének, tevékenységük tulajdonképpeni céljának, .amely úgy fogalmazható meg, hogy az elítéltek számára igyekszünk megkönnyíteni, lehetővé tenni azt, hogy a büntetés kitöltése után teljes értékű ember és katonaként illeszkedjenek be környezetükbe. A katonai büntetésvégrehajtási intézetekben folyó nevelőmunka két elemből áll: az általános katonai pedagógiai tevékenységből és a büntetésvégrehajtáshoz kapcsolt szakpedagógiai tennivalókból. Az általános nevelőtevékenységet a katonai büntetőintézet vezetői állománya végzi, míg a szakpédagógiai terület elsősorban a pszichológus feladatkörét képezi. Ugyanakkor egész tevékenysége a legszorosabban illeszkedik a büntető eljárás egész folyamatával célzott nevelési célkitűzésekhez. Ami az átnevelés iránti néphadseregi igényt illeti az nem minden szinten azonos mértékű. A közép- és a felsőfokú intézmények maradéktalanul felismerték jelentőségét és messzemenőleg igénylik. Alegység szinten azonban az igény veszít az erejéből. Ez több dologból táplálkozik, egyrészt abból, hogy ezen a szinten nem mindig hosszútávon foglalkoznak a katonákkal, másrészt adódik a könnyebb megoldás kereséséből. A könynyebb megoldás a parancsadás lehetősége. Ezt az álláspontot azonban egyáltalán nem lehet előnyben részesíteni, mert figyelembe kell venni, hogy a néphadseregben olyan életkorban (19—25 év) vannak a katonák (az elítéltek), amikor még csak kis részük alkalmatlan az esetleges átnevelő tevékenység eredményes folytatására és befogadására. Ugyanakkor a néphadseregnek még rövid távon sem mindegy, hogy milyen katonákat kap vissza a büntetés végrehajtási intézetekből. Az átnevelés iránti igény az elítéltek részéről látszólag ellentmondásosan jelentkezik. Ez abban nyilvánul meg, hogy felülről jövő kezdeményezés nélkül mérsékelt az érdeklődés, ugyanakkor felülről jövő kezdeményezés után elemi erővel tör fel. Amennyiben az átnevelési tevékenység távlati feladatait vizsgáljuk a legfontosabb, hogy megteremtsük az ilyen munkával már régebben is foglalkozó szervekkel a cselekvési egység elméleti és gyakorlati alapjait, kidolgozzuk tapasztalataink kicserélésének fórumait és módszereit, megismerjük az eddigi eredményeket. Az átnevelés eredményei , Az átnevelés eredményeiről statisztikai számszerűséggel tájékoztatást adni nem tudunk. Ennek alapvető oka az, hogy a különböző szerveknek nincs egységes és megbízható „mérésen" alapuló véleménye arról, hogy kik tekinthetők átnevelteknek. A másik nehézséget az jelenti, hogy 5

65

a különböző végrehajtási szintéken e témában nem történt rendszeres statisztikai adatgyűjtés. Végül további problémát jelent az, hogy a megfelelő időtartamú próbaidő hiányában a meglevő adatok sem eléggé igazoltak. Általánosan elfogadott álláspont az, hogy átneveltnek azt a szabadult sorkatonát tekintjük, aki a hátralevő katonai szolgálati ideje alatt nem kerül mégegyszer katonai büntetés végrehajtási intézetbe. Az kétségtelen, hogy a valós tartalom tükröződéséhez csak ezen az alapelven juthatunk el, de csak akkor, ha pontosan és egységesen vesszük számba a visszaesők kategóriáit, továbbá egységesen becsüljük meg a mérési eljárásunkból egyenlőre ki sem küszöbölhető pontatlanságot. Amennyiben mindezt valaha sikerül megvalósítani,; úgy pontosabb — egyben kedvezőtlenebb — adatokhoz jutunk, mint a jelenleg ismertek. Az a Magyar Néphadsereg szintű adat ugyanis, hogy az évenkénti elítéltnek kb. mintegy 30%-a visszaeső, a fenti hiányosságok miatt nem tükrözi megbízhatóan a valós helyzetet. Más szóval a jelenleg ismert informatív adatok kicsit kedvezőbbnek tüntetik fel az átnevelés terén elért eredményeket a valóságosnál. Miért is pontatlan a fenti százalékos adat tulajdonképpen? Azért, mert nem foglalja magába az összes valóban viszszaesőt, a másik oldalon található 70%-os adat pedig megfelelő hosszúságú próbaidő hiányában nem tekinthető eléggé bizonyítottnak. Az összes visszaesőt a gyakorlat tapasztalati adatai szerint akkor vehetnénk számításba, ha a következő csoportokba tartozó személyekről pontos adatok állnának rendelkezésünkre: — akik a feltételes szabadon bocsátás kedvezményét még a büntetés töltése alatt elvesztették; — akik ezt a kedvezményüket a csapathoz való visszatérés után veszítik el; — akik ellen még a büntetés töltése közben kell új büntető eljárást indítani. Amennyiben mindezek összes száma szerepelne a jelzett informatív adatban, úgy minden bizonnyal nagyobb lenne a visszaesők aránya a 30%-nál. A valós adatok megközelítése érdekében a tényleges visszaesők számához azonban hozzá kell még adni az un. „lappangó visszaesők" becsült mennyiségét. A szabadulóknak a csapathoz való visszatérésük után sokszor nem áll rendelkezésre megbízható hosszúságú bizonyítási idő. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a szabadulók mintegy 75%-ánál szolgálati idő beszámítással élnek az alakulatok és viszonylag gyorsan leszerelik őket. A rövid próbaidő így azok számára is átvészelhető, akiknél az átnevelés valójában nem realizálódott. Lappangó visszaesők találhatók továbbá azok között, akik valamilyen Oknál fogva még a büntetésük töltése közben kerülnek át polgári'büntetésvégrehajtási intézetbe, ezzel kikerülnek a Magyar Néphadsereg kötelékéből. Pontosabban velük az a

helyzet, hogy az elítéltek összesített számában benné vannak, az átnevel• tek összesítéséből azonban már kiesnek, ezzel torzítják a reális végeredményt. Amennyiben az eredmények mérésének hitelességével kapcsolatos fenti nehézségeket reálisnak fogadjuk el, úgy végülis biztosan állítható, hogy az átnevelés több elítéltnél hatástalan mint amennyit a 30% jelez. Kétségtelen továbbá az is, hogy bár a büntetésvégrehajtási, intézetekben jelentősen javultak az átnevelés lehetőségei e munkának mégiscsak a kezdeteinél tartunk. A hatékonyság növelése a jövő feladata, amely az összes résztvevő intézmény hasonló tevékenységének integrálásával és a saját tevékenység javításával érhető el. Az átnevelés pedagógiai-pszichológiai folyamata Az eredményes átnevelő tevékenység szisztematikusan egymásra épülő hatáskiváltásokat tételez fel, amelyeket minden szinten egységes felfogásban kell eszközölni. A hatáskiváltások más megközelítésben az össztevékenységnek egyes szakaszait is képezik, amelyeknek meghatározott sorrendjük van és kölcsönösen feltételezik egymást. Végsősoron a kívánt eredményhez akkor jutunk el, ha megvalósítjuk a következő többékevésbé elhatárolható pedagógiai-pszichológiai tevékenységszakaszokat: az átnevelés megalapozását, az elítéltek aktív közreműködését és az elért eredmények megszilárdítását. Az átnevelés megalapozása feltételezi a bűnösségben való beláttatást, az ítélet mértékének az elfogadását, a személyi problémák feltárását a megoldási javaslatokkal és a technikai akadályok elhárítását. Amíg ezeket meg nem tudjuk oldani, nem lehet a következő szakaszba lépni, mert lekötik az elítélt figyelmét, a hibát kívülálló okokban keresi és nem jut el annak felismeréséig, hogy a javításhoz önmagából kell kiindulni. A megalapozás résztevékenységeit általában egymással párhuzamosan tudjuk megvalósítani. A személyi problémák feltárása természetesnek és közvetlennek tűnik, de sokszor nem egyszerű. Egyrészt azért, mert nem minden elítéltnél sikerül elérni, hogy őszintén megnyilvánúljon, másrészt ha megvan a megnyilvánulási szándék, nem biztos, hogy jól ki tudja magát fejezni. A problémafeltárás gondos és türelmes együttműködést igényel. Feltétele a kitárulkozási- és a kibeszélgetési vágy szituációjának megteremtése, á segítő szándék és bizonyos diszkréció garantálása. Nagyon fontos az időpont megválasztása. A problémafeltárást — de az egész alapozást is — csak akkor célszerű elkezdeni, ha az ítélet hatályba lépése után eltelt egy olyan időtartam, amely: alatt; a „megemésztés" megvalósulhatott, amikor az elítélt már tud „hideg fejjel" gondolkodni a saját ügyén, más szóval túl

Van az eljárás nagy pszichológiai terheléssel járó szakaszán. Éz az időtartam minimálisan 1—2 hónap lehet a jogerős ítélet után. A beláttatással azt kell elérni, hogy az elítélt necsak formailag, hanem teljes belső meggyőződésével elismerje bűnösségét, fogadja el a büntetés mértékét, azonosuljon a következményekkel. Az alapvetésnek talán ez a legfontosabb mozzanata. Gyakorlati tapasztalat szerint a Fegyelmező Zászlóalj 1. századánál évenként megforduló 130—150 elítélt közül 6—8 olyan személy akad, akivel a bűnösséget kell elfogadtatni, 10—12 személylyel pedig a büntetés mértékét. Ezek nem nagy számok és kb. 4 éve csökkenő tendenciát mutatnak, amelyek egy mind egységesebb ítélkezési tevékenységét is tükröznek. Találkozunk azonban ritkán a túlzott belátásból eredő önváddal is. Ez legalább olyan akadálya az átnevelésnek, mint a bűnösség fel nem ismerése és a feloldása is nagyon nehéz. A technikai akadályok alatt olyan problémákat értünk, amelyek nem az ítélet és a büntetés végrehajtás következményei. Ezek lehetnek családi-, szociális-, anyagi-, pénzügyi- és pszichikai nehézségek, amelyek feszültséget okozhatnak, emiatt az elítélt nehezen hozható az átnevelhetőség állapotába. Sajnos ugyancsak több éves tapasztalat, hogy ezeknek az akadályoknak az elhárítása meghaladja a büntetésvégrehajtási intézetek, de sokszor a Honvédelmi Minisztérium hatáskörét is. Az is tapasztalat azonban, hogy mégsem hiábavaló még ebben az esetben sem a segíteniakarás, mert méltánylást nyerhet az elítélt részéről — a megoldatlanság ellenére is — az, hogy gondjában osztoztunk és törekedtünk segítségére lenni. Az elítéltek aktív közreműködésének biztosítása feltételezi, hogy morális, jogi, családi vagy más indíték alapján kialakul bennük egy olyan belső meggyőződés, amely serkenti az elítéltet a változásra. Ez a szándék kezdetben igen gyakran ingatag, ezért készen kell állni az esetleges beavatkozásra. A szándék kialakítása történhet ismételt bizalmas beszélgetésekkel, példák, szituáció, eszményképminták, pozitív erkölcsi magatartások bemutatásával, jutalmazással, vitával, érzelmi hatások kiváltásával. A fenti célok jobb megvalósítására a jövőben alkalmas oktatófilmekre, könyvekre, példagyűjteményekre lenne szükség. Az aktív közreműködés másik feltétele a célképzet, kialakítása, ami azt jelenti, hogy az elítélt felismerte, hogy honnan indul, tudja hova kell eljutnia, világosan látja a megteendő utat a buktatóival és ismeri azokat az eszközöket, amelyek révén célját önállóan is elérheti. A készség akkor valósul meg, ha a megteendő út „végigjárását" az elítélt begyakorolja, társadalmilag is hasznos és az elítélt számára sikerélményt biztosító tevékenységek láncolatában. A készség kialakítás másik eszköze a kizáró szituációk rendszerének kialakítása. Ebben az esetben arra kell képessé tenni az elítéltet, hogy felismerje a számára érzékeny helyzeteket (alkalmakat) és képes legyen azokat tudatosan elkerülni. Az elért eredmények megszilárdítása és a javulás demonstrálása fő-

leg a szabadulás után történik meg, a bizonyításra az alakulatoknál se-; gítő-ellenőrző próbatételekkel lüktető napirenddel, szakaszosan ismétlődő optimális fizikai-pszichikai megterhelésekkel, jól alkalmazott dicsérőfenyítő eljárásokkal kell lehetőséget biztosítani. Amikor az átnevelés folyamatát a jobb kifejtés érdekében viszonylag mereven elhatárolt szakaszokra bontjuk, világosan kell látni, hogy a gyakorlati munkában ezek a szakaszok korántsem különülnek így el. Egységes folyamatot képeznek mind az átnevelést végzők, mind a befogadók számára. Sok-sok szállal át és átszövik egymást, átmennek egymásba, valamint szoros kapcsolatrendszert képeznek. A gyakorlati megvalósítás annyiban is eltérhet az elméleti csoportosítástól, hogy az nem feltétlenül kell, hogy végigjárja mindhárom lépcsőfokot. Minden esetben a különböző szinteken dolgozó nevelők feladata, hogy kipuhatolják az elítélt pillanatnyi állapotát az időszerű szakasz realizálása céljából, a komplexitás elvének fenntartása mellett. A komplexitás elvének ilyen értelmezéséből az is következik, hogy bár az egyes szakaszok nem szakíthatok el egymástól, az exponálási lehetőségük a megvalósítás egyes színterein nagyon eltérő lehet. AZ ÁTNEVELÉS KÜLÖNFÉLE TERÜLETEIN VÉGZETT RÉSZTEVÉKENYSÉGEK ILLESZKEDÉSE Az elítéltek átnevelésében a maga lehetőségeit kihasználva a Magyar Néphadsereg több intézménye vesz részt. Másképpen fogalmazva az átnevelés ilyen szempontból is komplex tevékenység, mert a különféle színtereken végzett munkamegosztás eredménye. Ilyen felfogásban a katonai rendészeti szervek, a katonai igazságügyi apparátus, a katonai büntetésvégrehajtási intézetek és a szabadultakat visszafogadó alakulatok az egész tevékenység legfőbb állomásai lehetnek, amely helyeken az átnevelés folyamatának egy vagy több szakasza megvalósulhat. A felsorolt szervek közül a katonai rendészeti szervek, a katonai ügyészségek és a katonai bíróságok — a fő feladatuk megoldásával szoros összefüggésben — a jó alapok megteremtésével veszik ki részüket az átnevelés folyamatának egészéből. Ezt alapvetően úgy tudják elérni, hogy a rendfenntartó, a nyomozati, a vádemelési és az ítélkezési gyakorlatuk folytatása közben érzelmileg és erkölcsileg is nyitva tartják az utat a sorkatonai tevékenységhez való visszatéréshez. Az „út nyitvatartásit" a szocialista törvényesség által megkövetelt bánásmóddal (módszerekkel), a jogpolitikai értelemben vett helyes rendészeti, nyomozati, vádemelési és ítélkezési gyakorlattal érhetik el. A katonai ügyész által jól felépített, tényeket feltáró, a cselekményt sokoldalúan megvilágító, bizonyító erővel bíró nyomozati munka és vádemelési érvelése nemcsak a bírónak nyújt jó kiinduló alapot, hanem a beláttatáshoz is elengedhetetlen feltétel. Ugyancsak nagyon megkönnyíti a

későbbi elítélt átnevelését a katonai büntető végrehajtási intézetben az a bírói gyakorlat, amely figyelembe veszi ezt a célkitűzést is. A jogerős ítélet után az elítéltek a katonai büntetésvégrehajtási intézetekbe — Katonai Fogdába, Fegyelmező Zászlóaljhoz— kerülnek. Kétségtelen, hogy ezek az intézetek az átnevelő tevékenység legfőbb állomásai, amelynek több oka van. Az elítélt katonák ezekben az intézetekben vannak a leghosszabb ideig, itt találkoznak a legtöbb olyan személlyel, aki tudatos és aktív nevelői hatást akar kiváltani, ezekben az intézetekben vannak pszichológusok, akik révén szakpedagógiai befolyásolást nyerhetnek és nem utolsósorban azért, mert a Katonai Fogdának és a Fegyelmező Zászlóaljnak a büntetésvégrehajtás mellett az átnevelés is fő feladata. Ezen a két helyen rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek révén adott esetben az átnevelés egész folyamata is megvalósítható. A büntetésvégrehajtási intézeteknél folytatott átnevelés említett lehetőségei — az évről-évre történő előrelépés ellenére — még nincsenek kellően kihasználva ill. nevelői kapacitás hiányában kiaknázva. Egy-egy pszichológus évente kb. 50 főnél tud célirányos hatásokat kifejteni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a három pszichológus az évenként ilyenre szoruló mintegy 300 főnek a felével tud foglalkozni. Ez a múlthoz képest nagy előrelépés ugyan, de még mindig nem elegendő. Ugyanakkor ezekben az intézetekben is érvényes az, hogy külön-külön mindenki jól végzi a neki kiosztott feladatot, de nem ismeri eléggé munkája kapcsolódásait. Nagyobb összehangoltságra van szükség. Ez a jelenlegi stádiumban nem elsősorban szervezési munka — ezt igen jól folytatják az intézetek parancsnokságai és politikai szervei —, hanem az egyéni mesterségbeli tudás fejlesztésének kérdése. A fenti hiányosság ellenére elfogultság nélkül megállapítható, hogy a katonai büntetésvégrehajtási intézetek jó színterei az átnevelésnek. Évrőlévre több olyan elítélt szabadul, aki a javítás határozott szándékával, vagy éppen teljes javulással távozik. A jelenleg érvényben levő szabályok szerint a szabadult visszakerül az alakulatához, a mi nézőpontunk szerint az átnevelés következő állomáshelyére, amelynek ilyen szempontból a legfőbb funkciója az átnevelés elért eredményeinek megszilárdítása, de a folyamatba más pontokon is be tud kapcsolódni. Az előzőleg elért eredmény megszilárdítása érdekében nagyon fontos, hogy a szabadulttal egy „visszafogadó beszélgetés" keretében tisztázzák a problémákat, jelöljék ki a visszatért katona perspektíváját, bízzanak rá feladatot. Elengedhetetlen az olyan légkör kialakítása ill. fenntartása, amely befogadja a szabadultat. Ez különösen rendkívül fontos mozzanat, az egész visszafogadásnak tulajdonképpen ez a szakításpróbája! Ugyanis ha az alegység kollektívája befogadja a szabadultat, ő pedig be tud illeszkedni, úgy nagy esély van a jó irányú változás megszilárdulására. Sajnos ez nem mindig és mindenütt történik így. Ezért a szabadul-

ták jó elhatározásai veszélynek vanak kitéve, vagy éppen szét is foszlanak, ha elmaradnak a visszafogadó beszélgetések, a szabadulást csak mint egy katonai közigazgatási aktust fogják fel. A legfőbb probléma azonban az, hogy az alegységek nevelőinek nincs átgondolt, az összátnevelési folyamattal összehangolt tervük és elképzelésük. Ez utóbbi különösen nagy akadálya lehet az eredmények, tervszerű megszilárdításának! A megszilárdításon túl, hol tudnak még bekapcsolódni az átnevelésbe az alakulatoknál? Kisebb-nagyobb lehetőségeik szinte a folyabnat minden szakaszában vannak. Amikor például még az elítélt a büntetésvégrehajtási intézetben van a látogatásával, vagy függő ügyeinek elintézésével hatékonyan segíthetik a jó alap megteremtését, vagy a jó alap megőrzését. Tudják ezt azzal is segíteni, ha valamilyen módon kifejezik az elítéltnek, hogy a büntetés letöltése'után visszavárják és számítanak rá. A csapattestek másirányú leterheltsége miatt azonban itt is komoly hiányosságok vannak. Általában jellemző, hogy a büntetésvégrehajtás idején szinte teljesen megszűnik a kapcsolat az elítélt és az alakulata között. Függő problémáikat nem intézik el, vagy ha elintézik úgy az eredményről nem értesítik az érdekelteket stb. Végül a csapatoknak elvileg arra is lehetőségük van, hogy az előzményektől függetlenül az átnevelés egész folyamatát önállóan is végig vigyék. Ez azonban jelenleg valóban elvi lehetőség, mert erre az alegységeknél nincsenek meg sem a személyi, sem az időbeni feltételek. Az időbeli nehézségek egyrészt a nevelők leterheltségéből, másrészt abból adódnak, hogy a szabadultakat viszonylag rövid idő után nem tényleges viszonyba helyezik. A munka további javításának egyik nagyon fontos feltétele, hogy. az alegységparancsnokok tudatosabban és hatékonyabban kapcsolódjanak be az átnevelés egész folyamatába. Pillanatnyilag ugyanis úgy tűnik, hogy az egész tevékenységláncolat leggyengébb eleme a megszilárdítás szakasza, amely elsősorban a csapatoknál valósítható meg. Ehhez természetesen a feltételeket is javítani kell. A központi szervek (HM. Pol. ,Fcsf-ség Fegyelmi-Elemző Osztálya, Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya, HVP. Pol. o., magasabbegység-parancsnokságok) bár, ritkán kerülnek közvetlen kapcsolatba az elítélttel ill. a szabadulttal, tevékenységüknek egyes elemei mégis nagyon fontos részét képezik az átnevelés folyamatának. Az egész folyamat elméleti, gyakorlati, személyi, anyagi feltételeinek megteremtésével, a munka irányításával, ellenőrzésével, az egyes szintek közötti információcsere lehetőségének megteremtésével szinte csak ők tudják befolyásolni az átnevelést. Nagyon fontos bekapcsolódási lehetőségeik vannak továbbá a konkrét akadályok elhárításában, amelyek esetenként csak ezeken a szinteken valósíthatók meg. Ezek közül például nagyon kívánatos lenne, ha a magasabbegység-parancsnokságok indokolt esetekben hivatalból és már a

szabadulás előtt intézkednének arra, hogy egyes szabadulók áthelyezést nyerjenek, ezáltal ne kerüljenek vissza a régi környezetükbe. A különböző területeken végzett munka további javításának nagyon fontos eleme, hogy az intézmények felismerjék a sorokból is kicsendülő kölcsönhatásokat és azt, högy a munkájuk nem határolódik le annyira egy-egy mozzanatra, mint ahogy azt a didaktikus kifejtés érdekében leegyszerűsítettük. Valójában mindenki tesz valamit az előtte ill. utána jobban exponálható mozzanat körében is. Ezt az egy-egy szint számára megelőző ill. utókezelő tevékenységet akkor lehet jobban folytatni, ha azt is tudjuk, hogy a büntetésvégrehajtási szakaszban milyen problémák foglalkoztathatják ill. foglalkoztatták az elítéltet. Az elítélt sorkatonák problémái Az elítéltek figyelmét és energiáját számtalan probléma köti le és nehezíti számukra a javulás útjára térés lehetőségét. Ezért elhárításuk nagyon fontos feltétele egész tevékenységünknek. Az elhárításhoz ismerni kell a problémák mozgató rugóit, a megoldási lehetőségeket, biztosítani kell az elítéltek aktivitását. A megoldási lehetőségekről őszintén tájékoztatni kell őket, — még negatív esetben is — mert ennek nagy bizalomkeltő ereje van. A problémák felmérésénél figyelembe kell venni, hogy az elítéltek zöménél a bírói eljárás nagy pszichikai megterheléssel járt. Emiatt a problémák fokozott hatást fejtenek ki, ezért az elítéltek az „élményanyag" feldolgozásában vagy túlságosan felfokozottak, vagy éppen mélységesen apatikusak. Ebből a két végletből kell őket kimozdítani. Tapasztalataink szerint az elítélteket a következő főbb problématípusok foglalkoztatják: családi-, anyagi-, pénzügyi-, pszichológai-, egészségügyi-, büntetésvégrehajtási- és szolgálati problématípusok. A családi sávban a büntetésvégrehajtás következtében egyeseknél olyan magatartás jelentkezik, hogy a büntetettség tényét — különösen rövid büntetések esetén — el akarják titkolni a közvetlen hozzátartozók előtt. Ezek nem gondolják át a lehetséges súlyos következményeket, ugyanakkor az átnevelés szempontjából is rendkívül nehéz alanyokká válnak. Lelki energiájukat ugyanis a titkolódzásban merítik ki, ami a javításra való törekvést háttérbe szorítja. Az ilyen elítéltek a szabálytalanságokra is hajlamosabbak, ami pl. megnyilvánulhat abban, hogy leveleiket nem a szolgálati úton küldik, hanem „postások" segítségével. Ennek célja a címük eltitkolása. A családi sáv másik komoly problémája lehet a büntetés miatti kitagadás, vagy az ezzel nagyon rokon érzelmi szakítás. Mindkettő azért jelent fokozottabb feszültséget az elítélteknél, mert az esemény egyoldalú, a feszültséget részben oldó aktivitásból így ki van zárva. A szakításoknál ritkább a házastárs, annál gyakoribb viszont a menyasszony, vagy a meny asszony jelölt szakítása. A megoldás beindítását egy szembesítő beszélgetéssel lehet elérni, amennyiben ezt a szakító fél vállalja.

A nős elítélteknél nagyon gyakori akadályozó jelenségként bukkan fel a féltékenység, a hűtlenség miatti gyanú. Volt olyan elítélt, aki azért hajtott végre szökést, mert a feleségét akarta rajtakapni, akire alaposan gyanakodott. A büntetésvégrehajtási zónában az ítélet elutasítása, a büntetés mértékének az elutasítása, a perújrafelvételi kérelem, a büntetésmegszakítási kérelem, újabban a jutalomszabadság vagy éppen a mentesítési problémák azok, amelyek az elítélteket foglalkoztatják, illetve akadályozzák őket a javulás útjának keresésében. Az ítélet, ill. a büntetés mértékének elutasítása a mi szempontunkból az összes probléma közül a legnagyobb súlyú. Ez abból következik, hogy nemcsak az elutasítóra hat ki, hanem azért, mert hangulatteremtő lehet egy egész kollektívánál, sőt alkalmas az igazságszolgáltatás hitelének a lejáratására. Az ilyen hiedelmek eloszlatása ezért a legfontosabb, központi feladatunk és ez csak meggyőzéssel történhet. A meggyőzés az esetek zömében sikeres, mert az ítéleteket a katonai bíróságaink valóban nagy körültekintéssel és a humánus szempontok messzemenő figyelembevételével hozzák. Ez megkönnyíti tevékenységünket. Miből táplálkoznak akkor az esetenkénti fenntartások? Zömmel tájékozatlanságból és a kritikai érzék hiányából, esetenként az indoklás bizonyító erejében vélnek felfedezni hiányosságot, vagy úgy látják, hogy közel azonos bűncselekményi-kategóriában eltérő időtartamú szabadságvesztésbüntetést szabtak ki. Felmerül néha az is, hogy a tanúkat nem hallgatták meg, vagy meghallgatták ugyan, de tanúzásukat nem vették kellő súllyal figyelembe. A tényekkel megalapozva majdnem mindig sikerül az ilyen hiedelmeket eloszlatni és a hatást elszigetelni. Az elmúlt években egyébként fokozatosan csökkent az ilyen esetek száma, ami egyrészt a mind egységesebb ítélkezési gyakorlat, másrészt annak következménye, hogy a katonai bíróságaink a célzott nevelőhatások kiváltására is egyre nagyobb gondot fordítanak. A perújrafelvételi igények szinte minden esetben megalapozatlanok, amelyről érzelmi- és tényszerű érvekkel kell meggyőzni a jelentkezőt. A büntetés megszakítási igények általában indokoltak. Zömmel jelentős családi események (haláleset, születés, válás) miatt kérik az elítéltek. Itt esetenként csak az engedély megadásának esetleges elhúzódása lehet figyelemelterelő és hangulatteremtő. Az anyagi-, pénzügyi jellegű problémák kis odafigyeléssel könnyen megelőzhetők és megoldhatók lennének. Ezek közül sokat meg is oldunk, de sajnos csak akkor, amikor a kedvezőtlen hatásukat már kiváltották. Az ilyenek elsősorban az azonnali letartóztatás következményei, amikor rendezetlen ügyeket hagynak maguk után az akkor még csak gyanúsított sorkatonák. Sajnos elég gyakori, hogy az alegységparancsnokok utólag nem értesítik az elítéltet arról, hogy mi történt például a fel nem vett illetmé-

nyével, a műszaki pótlékával, a visszahagyott ruházatával, vagy más egyéni értékével. Olyanra is volt már példa, hogy az ilyen mulasztást megkeresésünkre sem pótolták, vagy éppen gondatlanul is kezelték a rájuk bízott anyagokat. Az egészségügyi problémák elenyésző számban fordulnak elő, mint az átnevelést nehezítő tényezők, de azért esetenként jelentkeznek. Két típussal találkozunk. Az egyik mindenáron kezeltetni akarja magát jelentéktelen panasz alapján, de akadályoztatásról panaszkodik. A másik típusnak viszont kezelendő baja van, de nem jelentkezik az orvosnál, attól tartva miszerint a betegséggel töltött idő nem számít be a büntetés időtartamába. Itt az orvossal történő konzultáció segíthet. A szolgálati jellegű problémák nagy súllyal, gyakran jelentkeznek és ezeknek a gyakori megoldatlansága az egyik legérzékenyebb része az egész átnevelési folyamatnak. Ebben a körben a tipikus esetek a következők: az elítélt a szabadulása után nem akar visszatérni a volt szolgálati helyére, a másik esetben ehhez feltétlenül ragaszkodik. Szinte minden büntetését töltő katona foglalkozik beszámítási kérelemmel, másokat nyugtalanítja az, hogy megkapja-e a Fegyelmező Zászlóaljnál szerzett véradó szabadságát, illetve a szabadulás után mehet-e azonnal szabadságra? Ezen problémák megoldásáról elég nyugtalanító híreket hallanak a már szabadultaktól. Miután e kérdésekben a megoldás kulcsa az alakulatok kezében van, a büntetésvégrehajtásban ténykedő nevelőknek elég korlátozott lehetőségeik vannak az ilyen problémák orvoslására. A megoldás egyrészt a büntetésvégrehajtási intézetek és az alakulatok jobb együttműködésében kereshető, vagy egyes jelenleg érvényben levő szabályozás megváltoztatásában. Például kívánatos lenne, hogy indokolt esetben — a szabadulást intéző testület javaslata alapján — a szabaduló eleve ne kerülhessen vissza volt alakulatához, vagy éppenséggel akkor is oda kerüljön, ha az egység, vagy alegység az áthelyezését tervezi. Ez nagyon fontos lehet azok számára, akik a befolyásunkra tényleg változtatni akarnak és ehhez megfelelő környezet szükséges. Az elítélt sorkatonák között a legtöbb problémával a pszichológiai szférában találkozunk, ezek akkor is jelentkeznek, ha minden más rendben van. Közülük a leggyakoribb az újrakezdési drukk, az alakulathoz való visszatéréssel kapcsolatos drukk, a cselekménypartnerrel való találkozni akarás, a kibeszélgetési vágy, a beilleszkedési képtelenség a büntetésvégrehajtási intézet életébe, kisebbségi érzés, a tömegiszony (utóbbi kettő főleg a cigányoknál), valami ódiumának a vállalása, agresszió, önagresszió, enyhébb idegi elváltozások, felfokozott lelki jelenségek. Az utóbbiak testet ölthetnek külső és belső megnyilvánulásokban: mint például a kitörési vágy, negatív eszményképek keresése, cinizmus, apátia, alvászavar, gyomor- és szívtáji fájdalmak, elzárkózás, általános idegi érzékenység.

Ezeknek elhárítása az átnevelés útjából a legfontosabb, szerteágazottsága miatt viszont a legnehezebb, ugyanakkor feltételezi az elítélt messzemenő együttműködési készségét is. A fő nehézséget az időigényesség, az elítélt együttműködési intelligenciájának az alacsony szintje és néhány eljárási hiányosság okozza. Az időigényesség miatt például ilyen munkát elsősorban csak a Fegyelmező Zászlóaljaknál lehet folytatni, ahol hosszabb a büntetések időtartama. Az egyes részproblémák megoldási variánsainak felvillantásából kitűnt, hogy milyen szerteágazó és nehezen mozgásba hozható mechanizmussal találjuk magunkat szembe, ha egy-egy problémát meg akarunk oldani. Ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kell helyezni a problémák kialakulásának megelőzésére, amit a legeredményesebben a büntetésvégrehajtás előtti szakaszban lehet folytatni. A tanácsadói munka természetéből adódik, hogy számtalan olyan probléma is tudomásunkra jut (jogi, szociális, kiképzési, politikai), melynek intézése meghaladja a pszichológus kompetenciáját. Ezekben is igyekszünk segítséget nyújtani azzal, hogy az illetékes, szervek tudomására hozva, az érdemi intézkedést kezdeményezzük., A pszichológiai tanácsadás másik nagy feladatköre, hogy informálja a büntetésvégrehajtási intézet vezetői állományát a munka eredményeiről és segítse őket nevelési feladataik teljesítésében. A megvizsgált esetekből adódó tanulságokat, feladatokat megbeszéljük a parancsnokkal, illetve a nevelői állománnyal. Időnként lehetőség nyílik rendkívüli esemény előrejelzésére és a potenciális lehetőség semlegesítésére, figyelemmel kísérjük és jelezzük az elítéltek érzelmi- közösségi-hangulati világában tapasztalható változásokat, igyekszünk azok negatív hatókörét leszűkíteni, a gócokat behatárolni és megszüntetni. E feladatkörben javaslatot teszünk kollektív vagy egyénileg alkalmazandó terápiás intézkedésekre. (Valamely meghatározott munkára vezénylés, orvosi vizsgálatra küldés stb.) A pszichológiai tanácsadás harmadik nagy feladatköre az, hogy a felső vezetés számára adatokat gyűjtsön egy magasabb szinten szervezett megelőző és terápiás elvi irányító munka végzéséhez. E körben elsősorban arra keres választ a tanácsadói munka, hogy az egész néphadseregben jelentkező fegyelmi problémák hogyan csapódnak le a kriminalitásban, illetve a katonai büntetésvégrehajtás során alkalmazott nevelőmunka hogyan hat vissza az alakulatok fegyelmi helyzetére. Végül visszajelzéseket kaphatunk arról, hogy milyen az alakulatoknál folyó nevelőmunka, miként alakul erkölcsi-fegyelmi állapotuk, és mennyire hatékony a bűnmegelőzésre fordított politikai és közösségi munka. Tapasztalataink kimunkálása azonban csak hosszabb távon szervezett és tudományos igényű elemző — értékelő tevékenység eredményeként lesz majd realizálható az eddig megtett út bíztató prognózisa alapján.

A fegyelmező zászlóaljban szabadságvesztés-büntetésüket töltő katonák körében végzett pszichológiai szaktanácsadás néhány tapasztalata frta: Dr. Kovács István alezredes

A Magyar Néphadsereg harckészültségét, ütőképességét alapvetően meghatározza a katonák fegyelme, kötelességtudatának fejlettsége. A katonai feladatok végrehajtásához mind érikor és mindenütt meghatározott követelményű emberi magatartási gyakorlatot szükséges kialakítani, amiknek normakövetelményeit a katonai szabályzatok, az elöljárók intézkedései, utasításai tartalmazzák. Az emberi magatartás normakövetelmény értéke mindenkor az előírt és a megvalósított viszonyában fejeződik ki, melyeknek alakulását számos kölcsönhatásba kerülő, hatótényező befolyásolja. Ennek köznapi gyakorlata a hadseregben, a katonák erkölcsi-fegyelmi magatartásának mindennapos megnyilatkozásaiban általános és sajátos jegyekkel formálódik. Alakulásuk irányát, tartalmát alapvetően a személyiségbeli, a környezeti, a nevelési háttér, a szituációs feltételek kölcsönhatásai határozzák meg. A sorkatonai szolgálatukat töltő katona-fiatalok túlnyomó többsége számára természetes a katonai kötelesség teljesítése, a katonai rend, szabályozottság elfogadása és a törvények betartása. A katonák elenyésző százaléka azonban nehezen teszi magáévá a katonai szabályzatok, törvényi előírások és a szocialista erkölcsi normák által meghatározott viselkedési magatartási követelményeket és esetenként gondatlanul, máskor szándékosan — sőt olykor ismételten is — megsérti azokat. A katonai bíróságok által büntetőjogilag felelősségrevont katonák jelentős hányada a hat hónapnál hosszabb, de két évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztés büntetésüket a fegyelmező zászlóaljban töltik le. A fegyelmező zászlóalj kettős funkciót teljesít, egyrészt gondoskodik a katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról, másrészt nevelői feladatokat hajt végre az elítéltek katonai fegyelemre és a törvények betartására, szociálist közösségi, együttélési normák tiszteletére való nevelésével.

E feladatok teljesítésének egyik segítője a fegyelmező zászlóaljnál rendszeresített pszichológiai szaktanácsadás, mely tevékenységének célját, tartalmát és módszereit az MN. politikai főcsoportfőnök 53/1969. (VI. 17.) számú utasítása határozza meg. Ennek megfelelően pszichológiai összefüggéseiben tanulmányozzuk a szabadságvesztés-büntetésüket töltő katonák személyiségét, életútjukat, és az általuk megvalósított bűncselekmény indítékainak személyes motívumait, a szubjektív tényezőket. Természetesen ehhez a munkához sajátos eszköz—módszer és szituációs feltételek szükségesek. Tevékenységünk eredményességének egyik fontos feltétele, hogy a tanácsadó pszichológusok „külső" szakemberek legyenek, akik nem tartoznak a fegyelmező zászlóalj állományába, s ezáltal biztosítható a pszichológiai szaksegítség iránti nagyobb bizalom és az elítéltek nyíltabb kitárulkozása, valamint a pszichológussal kölcsönösen közvetlenebb kapcsolat a hangnem, a problémák felvetése és megválaszolása tekintetében. A katonák nevelésében, és a büntetés nevelőcéljának megvalósításában is sarkalatos elem az „önnevelés" törekvésének kiváltása. Ehhez pedig az első lépés a ^társadalmilag hasznos és fontos nevelési cél elfogadása. Ezt a célt közvetítő személyek (elöljárók) felé a megfelelő hozzáállás kialakítása, pozitív tekintélyként való elfogadásuk, a közvetített céllal való azonosulási folyamat első lépcsőjeként az irányában elfogadó beállítottság létrejötte biztosítja. A neveléslélektan tapasztalata alapján hangsúlyozzuk, hogy minden emberi viselkedést, magatartást, kötelességet, törvényt közvetítő nevelőnek (parancsnoknak, bírónak stb.) emberre gyakorolt hatását alapvetően meghatározza áz, hogy jó értelemben vett tekintélyek legyenek a katonák előtt, mert ez az egyik feltétele a: társadalmilag nem kívánatos magatartás-és értékrendszer megváltoztatásának. A fegyelmező zászlóaljban büntetésüket töltő katonák személyiségfejlődésének kiinduló lépése a szabadságvesztés okaként szereplő cselekmény társadalmi-katonai veszélyességének megértetése. A bírói ítéletek indoklásában a cselekménnyel közvetlen kapcsolátban álló tényeken túl célszerű rámutatni a bűnös magatartás kialakulását akadályozó személyiségértékekre — erkölcsi—akarati tulajdonságokra — és ezek megszilárdításának jövőbeni szükségességére. Az elítélt, aki a pszichológusban segítséget kap a ránehezedő büntetés — mint az elkövetett bűncselekmény hátrányos következményeinek — elviseléséhez, ezt a segítséget gyakran önigazolása szolgálatába szeretné állítani és így is értelmezi. Ez a törekvése érthető ugyan, mégis a pszichológusnak úgy kell az embert irányítani, hogy az helyes önértékelésre és jövőbeli magatartása tekintetében a változtatások szükségességének belátására jusson. A személyiségvizsgálatok tapasztalatait elemezve gyakran visszatérő problémaként jelentkezik az elítélteknél bűncselekményük társadalmi veszélyességének nem ismerete, vagy annak bagatellizálása, továbbá a szemé-

égyes szolgálati bűncselekmények, vagy önkényes eltávozások — a tipológai jellemzők között feltűnően kirajzolódnak a külső magatartás megválasztása és az erkölcsi érzelmek fejletlensége közötti szoros kapcsolatok. Ezek a katonák alapjaiban ismerik kötelességeiket, jól tudják azt, hogy mit kellett volna tenniök az adott esetben. Értelmi képességeikkel átfogják, belátják azt is, hogy milyen következményekkel jár az erkölcsi, vagy a katonai szabályok megsértése. De amikor életük egy kiélezett konfliktus — vagy választási szituációjában dönteniök kell cselekvésük iránya, módja tekintetében, csak a pillanatnyi személyes indulat, érdek vagy ösztönkésztetés hatása alá kerülnek, az által irányítottan erkölcsi kontroll és gátlás nélkül cselekszenek. Enek az a magyarázata, hogy erkölcsi ismereteik mellett azzal párhuzamosan nem fejlődött ki bennük az erkölcsi normatívákkal azonosuló belső feltétel, az érzelmi meggyőződöttség, sem a tett következményeinek előrelátását biztosító erkölcsi felelősségérzet. A megtanult erkölcsi követelmények nem váltak személyiségük részeként jellembeli tulajdonságokká és ném mentek át cselekvési gyakorlatba. Tehát a katonai fegyelmi előírások nem érlelődtek belső szabályozókká, viselkedésüket irányító kötelességtudattá. Ez a magyarázata annak is, hogy az elítéltek e csoportjában olyan gyakoriak az önigazolást kereső hivatkozások. Amíg ez a büntetőeljárásban a törvényben biztosított védekezés jogaként nem korlátozható, a büntetésvégrehajtásban tényleges akadálya lehet a katona beilleszkedésének, gyengítve a szabadságvesztés elviseléséhez szükséges tűrőképességét is. Legtöbbjük, amikor szóba kerül a bűncselekmény, amelyet elkövettek és amiért büntetőjogilag felelősségrevonták őket — nem a saját mu*lasztásaikat említik, hanem a társaikét, vagy az elöljáróikat okolják érte. Azt hánytorgatják fel, hogy ővelük nem törődtek az alegységben, az ő mulasztásaikat szigorúbb mércével mérték mint másokét. E hivatkozások mögött nem nehéz megállapítani a valós helyzetet. A kifogásolt külső magatartás legtöbbször már következmény és nem ok a bűncselekményhez képest. A sorrendiség tévesztése mögött, negatív érzelmek, elfogultság, gyakran tudatosan hamis beállítás húzódik meg. A saját magatartásról, indítékról alkotott téves és megtévesztő értékelést csak akkor tudjuk megváltoztatni, ha sikerül kiiktatni vagy átalakítani az adott emberre jellemző hibás érzelmi és gondolati kapcsolatrendszert. Az elégtelen szociális — katonai alkalmazkodó — és teljesítőképesség foka szoros kölcsönhatásban van az adott katona személyiségének pszichikai teljesítőképességével, érzelmi életének jellemzőivel. Az érzelmi sérülésekre érzékeny — rendszerint emocionálisan éretlen vagy labilis — elítélteknél felfokozott jelentősége van minden olyan behatásnak, amely személyüket érinti, magatartásukat, teljesítményüket minősíti. Ebben a körben gyakran eltúlozzák sérelmeiket, tévesen értelmezik a környezet reagálásait. Állításaik valóságtartalma akkor is csekély ha

hem törekszenek a tények tudatos elferdítésére., Jól ellenőrizhető ez a folyamat azokból a panaszokból, mélyek a bűncselekményt követő büntető eljárás megindításától az ítélet kiszabásáig általuk megélt szubjektív sérelmekre vonatkoznak. Csak az alegységparancsnokok ideges magatartását, társaik durva megjegyzéseit, a nyomozóhatóságok tagjainak emelt hangvételét emlegetik, de semmi olyat, amivel ezt ők kiváltották, netán kiprovokálták vagy szükségszerűen előidézték. Ezek az önigazoló tendenciák magukban hordozzák, kifejezésre juttatják a bajba jutott ember azon pszichológiai szükségletét is, amellyel szeretnék maguk felé fordítani környezetük megértő figyelmét, hogy megnyerjék őket támaszul, felhasználják őket — ha nem is mindig jogorvoslatra — hanem kisebb-nagyobb mértékben arra, hogy velük szemben elnézőek legyenek, kárpótolva őket az elszenvedett méltánytalanságokért. Nem nehéz ezekből a panaszokból kiszűrni a tényleges valóság és annak szubjektív átértékelése közötti nagy különbséget. Nem csupán a kísérő érzelmek komor színezete festi át a valóságot, hanem a tények téves észlelése, értékelése sem ritka. Sokszor az emlékezetük is torzít -— az átélt stress hatására — pontatlanul rögzítve a történteket hely, időtartam, személyek szerepének tévesztése, események összezavarása tekintetében. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy hiányos jogismeretük, fejletlen jogtudatuk eleve hibás kiindulási pontot ad a következtetéseik levonásához. Gyakran még az őket vádoló ügyész, a védelmüket ellátó ügyvéd, illetve a bíróság tagjainak szerepe, feladatkörük tekintetében is tévedésben vannak. Az először bíróság elé került katona gyakran úgy érzi, hogy teljesen egyedül maradt a büntető eljárás más szereplőinek együttesében. Mire helyzetével nagyjából tisztában lenne, a tárgyalás végetér. Rendszerint csak utólag ismeri fel cselekménye megítélésében mérlegelt bizonyítékok jelentőségét, a saját védekezése vagy tagadása elégtelenségét, illetve tarthatatlan voltát. Habár a bírósági tárgyalás és elítélés élményének érzelemre ható légköre hosszú ideig foglalkoztatja még, értelmével nem mindig tudja azt reálisan felfogni és helyesen értékelni. Viszonylag hosszú idő telik el addig, amíg a büntetés nevelő hatásának érvényesülését megelőző értelmi belátás hozzásegíti őt a pozitív szemléletes személyiségváltozásokhoz., A katonai bűncselekményekért elítéltek között sokan vannak olyanok, akik a bevonulás előtti életükben is kiegyensúlyozatlanul, állandó érzelmi feszültségek között éltek. Mégha anyagi gondok nélkül is, gyakran apa nélkül, vagy olyan családban nevelkedtek, ahol az apa személye méltatlan volt a tekintélyre. így kötelesség- és felelősségtudatuk ki sem alakult a megfelelő követelménytámasztás és; kötelességmulasztásuk számonkérésének hiányában. . ; .... ...

Á társadalmi követelmények és az egyéni felelősségérzet hiányának konfliktusa sok esetben először a hadseregben válik olyan feszültté, hogy már joghátrányt von maga után. Ilyenkor a büntetés végrehajtásra vár azoknak a szokásoknak kialakítása, készségeknek kifejlesztése, melyet a család elmulasztott a rendszeretetre, engedelmességre, kötelességteljesítésre nevelésben. Mivel a sorkatonai szolgálatra bevonulók között a jövőben sem várhatunk a jelenleginél jobban felkészített fiatalokat, feltétlenül hasznosnak ígérkezik a velük való egyéni foglalkozás során azoknak a tapasztalatoknak felhasználása, melyeket az elítélt katonák személyiségének tanulmányozása során alkalmunk volt összegyűjteni. A legfontosabb ab, hogy a sorkatonákkal foglalkozók ismerjék azt a szokásrendszert és normakövetelményt, amiben a sorkatona felnőtt, mivel ezek a gyakorlati minták behatárolják egész személyiségüket, szokásaikat. A tanya, falu, közösség, üzem stb. csoport-szokásai negatív tartalmuk ellenére is együtt élhetnek a társadalmilag hasznos mellett anélkül, hogy az azokban élők a törvényekkel nyíltan szembekerülnének. Az ilyen „örökséget" magával hozó fiatal könnyen „nehezen adaptálódó" katonává válhat, s ha a sajátos szokás-mintához pszichés érzékenység, erős fizikum, laza önkontroll is párosul, ezek a katonák könnyebben összeütközésbe kerülnek a törvényekkel, a szabályzati előírásokkal, olyan parancsnokok keze alatt, akik nincsenek felkészülve viszontalkalmazkodásra. A veszélyeztetettek körébe célszerű bevonni mindazon katonákat, akiknél a haladó szociális értékrend még nem fejlődött az adott katonai egység magatartás-követelményeinek színvonalára, amíg a parancsnokok meg nem ismerik és a köznapi magatartási normák teljesítésére fel nem készítik őket. A bevonulást követő időszakban az alegység — összetétel függvényében esetenként — személyi állományának mintegy 15—20%-a veszélyeztetett kategóriába sorolható. Számuk alakulására alapvető hatással van az alegységparancsnokok nevelői felkészültsége, meghonosodott nevelői-vezetői stílusuk és módszereik. A katonák emberi értékeit felszínesen megítélő és elhamarkodott ítéletekre, a durva, a tapintatlan módszerekre hajlamos parancsnokok beosztottai között mindig nagyobb számban vannak önérzetükben sértett, megalázott és agresszivitásra, szélsőségre hajló katonák. A fegyelmező zászlóaljnál szerzett szaktanácsadói tapasztalatokból következően kijelenthető, hogy ha egy alegységben ismétlődően fordulnak elő indulati cselekmények, ott legtöbbször a vezetés-nevelés módszereivel, az alparancsnokok személyiségével is baj van, mivel a katonák negatív magatartása gyakorta válasz a kielégítetlen érzelmi szükségletekre, a hiányzó pozitív emberi kapcsolatokra. A „veszélyeztetett" katonák nagy része következetes nevelőmunkával, személyiségcentrikus bánásmód érvényre juttatásával nem kerülne a ma még eléggé gyakori megtorlást igénylő helyzetbe. Az elítélt katonák egy 6

81

részé ttéfti minden alap nélkül hangoztatja parancsnokaik súíyos emberi hibáit, nevelési visszaéléseit, a megtorlásra való beállítottságuk köznapi gyakorlatát. Ha a szubjektíven olykor eltúlzott panaszok racionális magvát keressük, ott ténylegesen megtalálható a személyeskedés, kivételezés, részrehajlás, a beosztottak sértegetése, megalázása, a hirdetett elvek és a gyakorlat tényeinek ellentmondásai. A gyengébb, érzékenyebb idegzetű katonák nehezen viselik el áz ismétlődő frusztrációkat, gyengül a feszültségtűrésük és a halmozódó pszichés gyötrés esetenként verbális vagy fizikai agreszió formájában tör felszínre. Ilyenkor fordulhat a követlen környezetének tagjai, a nála gyöngébbek irányába, esetleg feljebbvalókkal szembe, sőt önmaga elleni erőszakos cselekménybe a kirobbanó indulat. A legfontosabb az, hogy a sorkatonákkal foglalkozók ismerjék azt a térően jelentkező kérés, hogy szabadulásuk után helyezzék át őket más egység állományába és alakulatukhoz ne kelljen visszatérniök. Ha a személyes érdekek védelme nem ütközik katonai-fegyelmi szempontból indokolt megfontolásokkal, akkor e kérések teljesítésével járuljunk hozzá a büntetés nevelő hatásának fokozásához annyiban, hogy adjunk lehetőséget a katona számára kedvezőbb környezet feltételei között élete újrakezdéséhez. Számos elítéltnél tapasztalható ugyanis, hogy amikor közeledik a várt szabadulás ideje, fokozódik benne a szorongás, fél megjelenni azok között, ahonnan a bűncselekmény elkövetése után kikerült. Ezek az emberek rendszerint mélyen megbánták tettüket, érzelmileg feldolgozták a bűnhődéssel járó feszültségeket, de megnyugvás helyébe túlzott szégyenérzet lépett. Vannak olyanok, akik a bűncselekmény elkövetése és elítélése után hozzátartozóikkal sem kívánnak érintkezni, nem akarnak velük találkozni. Az alakulathoz való visszatérés után azonban elkerülhetetlen a találkozás a kollektívával, esetleg a bűncselekmény sértettjével, s úgy érzik, ez az elszenvedett büntetéshez még további hátrányos többlettel járul. Félnek visszatérni az egységükhöz azért is, mert attól tartanak, hogy előítélettel, megbélyegzéssel találkozva, további súlyos problémákkal kell megbírkózniok a leszerelésük hátralevő idejéig. Az elítélt katonákkal való foglalkozás kritikus periódusa ez. Szorosan kapcsolódik a büntetés érzelmi feldolgozásának mechanizmusához. Ez az egyénenként változó feldolgozási szakasz, tulajdonképpen alkalmazkodási jelentéssel bír. Ennek sikeres alakulását biztosítva kell megóvni a személyiség egészséges önértékelő képességét, fejleszteni önbizalmát, építeni benne a tiszta lappal való újrakezdés célját és értelmét. A büntetés végrehajtásának időszakában az elítélt számára lehetővé válik önmaga alaposabb megismerése. Ehhez kell őt hozzásegíteni tényleges személyiségértékeinek tudatosításával és az apró, egymásra épülő tevékenységei eredményességének láncolatában mutassuk meg számára a fejlődés, szokás és magatartás előnyös változásainak egyes bíztató jeleit. Az átnevelésnek ez a

szakasza természetesén tele van nehézségekkel, váratlan fordulatokkal, átmeneti visszaesésekkel, érzelmi-hangulati törésekkel. Az eredmények ezekből a személyiségformálódást követő belső vívódásokból, motívumok harcából születnek, olykor kevéssé látványosan és sok újrakezdés árán. Sokszortársul a nehézségekhez a társtalanság, élfelejtettség érzése, melyek hajlamosítanak a cél- és távlatvesztésre, időnkénti depresszióra. Helyes, ha ilyen állapotok bekövetkezésének reális előrelátásával az elítélteket felkészítjük ezek lehetséges kivédésére, és a válságos lelkiállapotok veszélyét a minimálisra csökkenthetjük. Következetes, személyiségtisztelő munkával az ún. csoportos hangoskodásoknak is elejét lehet venni, megtalálva az utat, az eszközöket a felgyülemlett belső feszültségek levezetéséhez a csoportos foglalkozás keretében. Az elítélt katonák jellemének fejlődésére pozitív hatással van parancsnokaik nyíltsága, egyenessége, a segítő-követelő módszerek folyamatos érvényesítésére való törekvés, az elítéltek egyes csoportjai vélekedésének megismerése és morális súlyuk célirányos aktivizálása. Az elítéltek körében kialakított kiskollektívák jelentős nevelőhatást gyakorolnak a szélsőséges magatartásra, dühkitörésre hajlamos elítéltek önfegyelemre szoktatásában, az egyéni és a kisalegység-feladatok folyamatos végrehajtásában. A fegyelmező zászlóaljnál folyó nevelőtevékenység hatékonyságát nagyban növelné a funkcionális feladatok végrehajtásához jobban igazodó katonai szervezet és az elítélt katonák személyi nevelésére sokoldalúbban felkészített nevelőapparátus létrehozása. A fentiek csak részbeni megléte ellenére is pozitív tapasztalatként mondható el, hogy az elítélt katonák nagy része úgy vélekedik, hogy a fegyelmező zászlóaljnál figyelmesebben foglalkoznak az elítéltek emberi gondjaival, panaszaival, mint azt eredeti szolgálati helyükön tapasztalták. A hasonló véleményekből egyértelműen kicseng a katonák meglátása a korábbi környezetükben kifogásolható bánásmódról és félelme attól, hogy visszatérésük után ismét tartaniok kell hasonlóktól. Ha az említett áthelyezés nem is minden esetben indokolt, érdemes felfigyelni a jelenségre, és tenni valamit annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjenek a katona és környezetének várható konfliktusai. Ehhez a parancsnoki és pártpolitikai szervek megkeresése útján rendszerint megfelelően segítő partnerekkel találkozunk. Érdemes és szükséges is közreműködésüket igénybe venni a büntetés nevelőhatásának további biztosítása érdekében. összefoglalva a már leírtakat, látható, hogy a katonák büntetésvégrehajtására hivatott fegyelmező zászlóaljban sokirányú, összetett nevelőmunka folyik és ebben fontos tényező a pszichológus szaktanácsadó tevékenysége is. Az elítélt katonák bűncselekményeinek indítékai feltárásában és a célirányos, következetes reszocializációs nevelésük segítésére a pszichológiai szaktanácsadás keretében végzett munka számos olyan okláncolatot bonta-

koztat kí, melyek részben a katonai bűncselekményt elkövetők személyiségére, részben a cselekményt kiváltó környezeti és szituációs feltételek, körülmények kölcsönhatására irányítják a figyelmünket. A vizsgálati tapasztalatok mélyebb elemzéséből több tanulság származik, mindenekelőtt az, hogy a szabadságvesztésre ítélt katonák túlnyomó többsége első bűntényes volt, először került bíróság elé. Cselekményeik jellege személyiségüket is minősíti, és egy részüknél erkölcsi-érzelmi fejlődési adottságok, zavarok találhatók. A katonai szolgálatra való bevonulásuk után fontos feladat a fiatal katonák személyiségalakulásának, szocializációs értékrendjének feltárása, továbbá a katonai szolgálatukhoz adaptálódásukban „veszélyeztetettnek" minősíthető katonák felismerése és irányukban az egyéniesített nevelés következetesebb érvényesítése. Megelőző közrehatással számos katonát lehetne még időben rászoktatni a helyes katonai magatartásra és ezzel megóvni őket a súlyosabb fegyelemsértések vagy katonai bűncselekmények elkövetésétől. A bíróságok által elítélt sorkatonák köréből feldolgozott tapasztalata- 1 ink a katonai igazságügyi szervek számára is szolgálhatnak hasznosítható információkkal, amikor a büntetőeljárás előkészítésének, egyes fázisainak, illetve lefolytatásának feszültségteremtő helyzeteiről szóltunk. A szaktanácsadói munka tapasztalataiból levont lélektani tanulságokra e cikkben csupán utalásokra szorítkoztunk. A mélyebb, az elemzőbb és gyakorlatiasabb feldolgozás a közeljövő feladata lesz. Ehhez jó lenne összegyűjteni a hasonló munkakörben dolgozó szakemberek véleményét, feldolgozni tapasztalataikat egy átfogóbb és teljesebb képet nyújtó vizsgálódás keretében.

1

Az igazgatási főtiszti munka gyakorlatának egyes kérdései írta: Dr. Almási Ferenc hadnagy

A katonai szervezetek napjainkban egyre gyakrabban válnak igazgatási, gazdasági, büntető eljárási jogviszonyok alanyaivá és jogalkalmazóivá, fokozódik a törvényesség és a szakszerű eljárás iránti igény. Ez tette szükségessé, hogy a katonai szervezetek parancsnokait a jogi szakértelmet igénylő ügyekben arra képesített, megfelelő eljárási hatáskörrel rendelkező közvetlen beosztottak segítsék. így a katonai magasabbegységeknél, valamint bizonyos létszámot meghaladó egységeknél is az utóbbi három évben igazgatási főtiszti beosztásokat szerveztek. Az igazgatási szaktanfolyamok, egyetemi beiskolázások, átszervezések eredményeként már gyakorlati megvalósulás előtt áll az igazgatási állomány egységszintig történő kiterjesztése. Tekintettel a katonai szervezetek funkció- és szervezésbeli különbségeire, a szakbeosztási feladatok egységes meghatározása részletes, de az alakulatszervezési sajátosságokat kiemelő megfogalmazása a 34/1980. (HK. 17.) HM utasítással megtörtént. A jogi- igazgatási munkában szerzett gyakorlat a katonai szervezetek állományába tartozó szakemberek számára úgy vélem már elegendő tapasztalattal szolgál a beosztásunkat rögzítő HM utasítás, az abban foglalt előírások gyakorlati érvényesülése az elvárt követelmények, és a teljesített eredmények összevetéséhez. Napjainkban elsősorban az igazgatási főtiszti részfeladatok és a végrehajtásukban követendő eljárás gyakorlati példákkal illusztrált értelmezésére a katonai szervezet sajátosságainak megfelelő legmeghatározóbb feladatok kiemelésére van szükség. Ennek érdekében egyik katonai tanintézetünknél végzett munkám alapján —, ahol valamennyi állománykategóriával és a szakmai elöljárókkal való közvetlen kapcsolatra és igen differenciált jogi-igazgatási tevékenységre kaptam lehetőséget — az igazgatási főtiszti beosztással járó fontosabb gyakorlati problémák elemzése kapcsán szerzett tapasztalataimat szeretném a téma iránt érdeklődők — elsősorban a gyakorlati jogalkalmazással foglalkozó — szakemberek elé tárni. Bízom abban, hogy megállapításaim is hozzájárulhatnak az igazgatási állomány tapasztalatait és szakmai jártasságát bővítő eszmecsere megindulásához.

Az igazgatási1 főtiszti beosztást értékelő szakirodalom hiányában elsősorban a 34/1980. (HK. 17.) HM. utasítás II. fejezetében foglaltakra és az igazgatási szaktanfolyam tansegédleti jegyzetanyagára támaszkodva próbálom meg rendszerezni az észrevételeimet. A parancsnoki nyomozással kapcsolatos feladatok A parancsnoki nyomozási tevékenység irányítása — Utasítás 22. § — alkotja véleményem szerint az igazgatási főtiszti tevékenységnek legrendszeresebb s mondhatni leginkább idő- és munkaigényes részét. Figyelembe véve a katonai szervezetek állománylétszámát és összetételét, a 30 napos nyomozási határidőt, ritkán fordul elő, hogy a szervezet állományába tartozó valamely élkövető ellen ne folyna éppen büntető eljárás. Egységszinten a parancsnokból, az igazgatási főtisztből és 1—3 nyomozótisztből álló parancsnoki nyomozóhatóság szakszerű és hatékony együttműködésének gyakorlati irányítója az igazgatási főtiszt. Büntető eljárási, büntetőjogi szakismeretére elsősorban az eljárás megindításakor és a befejezés stádiumában van szükség. A parancsnok sokrétű vezetői tevékenysége, a társadalmi nyomozótisztek a napirendi elfoglaltságuk miatt, az egységnél bejelentett bűncselekmények esetén általában akadályozva vannak a halaszthatatlan nyomozási cselekmények azonnali vagy teljesen szakszerű foganatosításában, amelyeknek pedig döntő szerepe van az eredményes nyomozási feltételek megteremtésében, hatékonyságuk biztosításában. Viszonylag kötetlen munkarendje és szakképzettsége folytán elsősorban az igazgatási főtisztre kell e feladatoknak hárulnia, egyidejűleg a jogi minősítéssel, a parancsnoknak való javaslattétellel, a szükséges határozatok elkészítésével, az eljáró nyomozótiszt kijelölésével, eligazításával. Többnyire a tennivalók kezdeti szakaszára esik a kriminalisztikai technikai eszközök alkalmazása, melyek az igazgatási főtiszt kezelésére vannak bízva. A halaszthatatlan nyomozási cselekmények foganatosításának egyik akadálya lehet a szolgálati út betartásának merev értelmezésével történő jelentéstétel a bűncselekményről, amelynek következtében egyes — főként vagyon elleni bűncselekmények — olyan későn jutnak az illetékes parancsnok tudomására, hogy addig az értékelhető nyomok már megsemmisülnek, vagy a helyszínről elkerülnek, az elkövetőként gyanúsításba vehető személyek köre pedig kiszélesedik. Ezért tanácsos lenne az, hogy az alegységparancsnokok — a helyszín- és a tanúk biztosítása kivételével — az önálló vizsgálatokat, a minősítési problémafelvetéseket mellőzve közvetlenül a parancsnoki nyomozási hatáskört képviselő igazgatási főtisztet is tájékoztassák a bűncselekményre utaló körülményekről az elöljárónak történő jelentéssel egyidőben. A bűnügyek másik nagy csoportja — például az alakulaton kívül elkövetett közlekedési bűncselekmények — eseteiben főleg más hatóságoktól, illetve állampolgároktól érkezett írásbeli feljelentések, áttételi határo-

zatok eredményeként szükséges a büntetőeljárás elindítása — folytatása vagy az abban való közreműködés a parancsnoki nyomozóhatóság által. Ezekben az ügyekben a tényállás és a bizonyítékok javarészt ismertek és a halaszthatatlan nyomozási cselekményekre nincs szükség. De a többi felsorolt büntető eljárási feladat az igazgatási főtiszt intézkedéseit igényli, ezért a parancsnoktól közvetlenül hozzá kell jutnia az iratoknak az ügyintézés célszerű módjának megválasztása céljából. A parancsnoki nyomozással kapcsolatos feladatkörében az igazgatási főtiszt másik állandó szaktevékenysége az ügyet érdemben lezáró vagy vádemelési javaslattal az ügyészségre megküldött áttételi határozatok elkészítése és aláírás céljából a parancsnoknak történő bemutatása. Az igazgatási főtiszt jogi szaktudása az ügybefejezés stádiumában nélkülözhetetlen, mert ekkor történik meg véglegesen — a bizonyítékok együttes értékelése mellett — a cselekmény jogi minősítése. A kezdő- és a befejező szakasz között az igazgatási főtiszt segíti és ellenőrzi az általa kijelölt nyomozótiszt eljárását, különös tekintettel a kényszerintézkedések megalapozottságára, törvényes indokoltságára, valamint a határidők betartására. Bonyolultabb ügyekben — vagy a parancsnok utasítására — közvetlenül irányítja, vagy maga folytatja a nyomozást. A parancsnoki nyomozás adminisztrációjával kapcsolatban az igazgatási főtiszt feladata a bűnügyi és a szabálysértési lajstromok vezetése, a bűnügyi iratok naprakész állapotban tárolása, a bűnjelek és kriminalisztikai-technikai eszközök őrzése és kezelése, valamint — tartós távolléte esetére — a parancsnoki nyomozási feladatkörében őt helyettesítő nyomozótiszt kijelölése. Mint a nyomozótisztek közvetlen szakmai elöljárója a konkrét nyo- . mozásirányító és ellenőrző szerepe mellett az igazgatási főtiszt feladata a parancsnoki nyomozóhatóság koordinációs és részleges továbbképzési munkáinak végzése. Ennek érdekében olyan magasabbegységeknél, ahol az alárendelt igazgatási főtisztek száma, illetve olyan egységnél, tanintézetnél, ahol a nyomozótisztek száma a hármat eléri, célszerű lenne havonkénti szakmai értekezletek munkatervbe foglalása. Például a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán a főiskolai munkatervbe foglalt időpontban minden hónapban rövid nyomozótiszti értekezletet tart az igazgatási főtiszt, mely alkalmakkor a nyomozótisztekkel megtárgyalja az aktuális bűnügyek, szabálysértések, súlyosabb rendkívüli események vizsgálatának állását, a határidőket és a folyamatos ügyek iratainak tanulmányozásával meghatározza az eljárás további teendőit, közli a szükséges jogszabályi előírásokat. Ekkor történik a nyomozási munka elosztása is, a feladatok előre tervezése, tekintettel a nyomozóhatóság tagjainak tárgyhónapi egyéb szolgálati elfoglaltságára, esetleges távollétére, illetve a személyenként hosszabb távon is arányos munkaterhelésére. A parancsnok képviseletében az igazgatási főtiszt feladata a folyama-

tos, élő kapcsolattartás a területileg illetékes katonai ügyésszel, az ügyészi felügyelet mellett folytatott büntető eljárás, valamint az ügyészségi megkeresésre végzett résznyomozási cselekmények foganatosítása. Az ilyen ügyek befejezésekor a parancsnok által aláírt érdemi határozatot jóváhagyás végett felterjeszti, illetve a nyomozás teljesítéséről beszámol a katonai ügyésznek. A bűnügyek ügyészségi törvényességi felügyeletekor keletkezett értékelő jelentésekre, jelzésekre és indítványokra elkészíti a parancsnoki intézkedések tervezetét. Indokolt az alakulat elhelyezése szerint területileg illetékes rendőri, katonai rendészeti és büntetésvégrehajtási szervekkel való együttműködés érdekét szolgáló kapcsolat megteremtése is. Mivel ez szervezeti szinten történik, ez ugyancsak az igazgatási főtiszt feladatkörébe vonható. Az elmondottak alapján az igazgatási főtisztek bekapcsolódása a parancsnoki nyomozási tevékenységbe, összhangban áll az 1979-ben hatályba lépett parancsnoki nyomozási utasítás azon hatásköri rendelkezéseivel, amelyek kiszélesítik a parancsnok által nyomozható, illetve elbírálható bűncselekmények körét, és azt igéri, hogy a jövőben mind több bűnügy kerül — fokozott megelőző — nevelőhatást biztosítva a katonai szervezet szintjén történő felderítésre és elbírálásra. A parancsnoki fegyelmi jogkör gyakorlásával járó tennivalók

I

A fegyelmi jogkör szakszerű gyakorlásának területén az igazgatási főtiszt feladatai — Utasítás 18. § — egyrészt konkrét fegyelmi eljárásokban való közreműködésben, másrészt a fegyelmi joggyakorlatot elemző és ellenőrző munkában nyilvánulnak meg. Az első csoportba főként a katonaji ügyészség vagy a parancsnok nyomozást megszüntető- vagy megtagadó és fegyelmi hatáskörbe áttételi, illetve fegyelmi hatáskörbe vonó határozatai alapján végzett fegyelmi döntés előkészítő tevékenysége tartozik. Bűnjcselekmények elbírálása fegyelmi -hatáskörben magasabb jogismereti színétet igényel, egyúttal a megelőző nyomozási munkában az igazgatási főtiszt szakmai alá-, illetve fölérendeltségi kapcsolatban áll az ügyésszel vagy á nyomozótiszttel így a nyomozást figyelemmel tudja kísérni. Ezért az utal sítás 18. § (1) bek. a) pontja értelmében az igazgatási főtiszt kizárólagos feladatának tartom az említett kisebb súlyú bűncselekmények fegyelmi elbírálásának előkészítését, a tényállás és a körülmények pontosítását, az alegységparancsnoki jellemzés, javaslat beszerzését, a fenyítés-tervezet elkészítését, a parancsnoki személyi meghallgatás megszervezését stb. ; Az ún. illetékes parancsnok hatáskörébe tartozó szabálysértések kivizsgálásában és döntésre előkészítésében az igazgatási főtiszt szerepét elsősorban abban látom, hogy véleménye elsődleges annak megítélésében, hogy a szabálysértés elbírálása a Szolgálati Szabályzat 770. pontja alapján a parancsnok hatáskörébe tartozik-e? Az odatartozó ügyek ugyanis a bonyolult tényállás, az elkövető állományviszonya stb. szempontok miatt

pontosabb felderítést és jogi értékelést igényelnek. Emellett a szabálysértéseket törvény szabályozza, minősítésük és a bűncselekményektől való elhatárolásuk általában jogi szakértelmet igényel, továbbá a feljelentett, a feljelentő és a sértett irányában értesítés, esetenként intézkedési kötelezettséggel járnak együtt. Ezért az Utasítás 18. § (1) bek. a) pontja értelmezésében azt tartom szükségesnek és követendő gyakorlatnak, hogy az alakulathoz beérkező valamennyi szabálysértési ügy az igazgatási főtiszt által véleményezve legyen, és kizárólagos hatáskörébe tartozzon az elbírálás atekintetben, hogy alegységparancsnoki fegyelmi hatáskörbe leadást indítványozzon-e vagy sem. Az utóbbi esetben kizárólagos hatáskörrel végezze a parancsnok által elbírálandó szabálysértések fegyelmi döntésre való előkészítését a fegyelmileg elbírált bűncselekményeknél már ismertetett módon. A parancsnok igazgatási és munkajogi fegyelmi hatáskörébe tartozó ügyek igen széles körűek, elég csak arra utalni, hogy a parancsnok bírálhatja el közvetlen szolgálati alárendeltjei fegyelemsértését, alkalmazhatja a legsúlyosabb fenyítéseket és a munkajogi fegyelmi büntetéseket. Ezenkívül vizsgálhatja a rendkívüli eseményeket, nagyszámú a parancsnokhoz fenyítés kiszabása végett felterjesztett egyéb fegyelmi ügyek száma is. Mivel a parancsnoki fegyelmi hatáskör gyakorlása — közvetlen alárendeltek eseteit kivéve — a parancsnok mérlegelésétől, az ügy súlyosságától függ, ezért a parancsnokok eltérő módon értelmezhetik, hogy mely fegyelmi ügyekben kell az igazgatási főtisztnek a kivizsgálást, a döntésre előkészítését végezni, vagy abban közreműködni, s mikor elegendő csak a véleményét nyilvánítani. Mivel a fegyelemsértések és munkaügyi fegyelmi vétségek elbírálásában a politikai szemlélet és a katonai szakismeret jóval nagyobb súlyt kap a joginál, a cselekmények elbírálásakor általában elegendő az elkövető szolgálati és szakmai elöljárói fegyelmi eljárására és javaslatára alapozni az érdemi döntést. A fentiek alapján az Utasítás 18. § a) és b) pontjai olyan értelmezését tartom helyesnek, hogy az igazgatási főtiszt ezekben az ügyekben alapvetően csak véleményadást végezzen, mégpedig elsősorban a fegyelmi eljárás törvényessége, a Szolgálati Szabályzat XI. fejezetében foglalt eljárási és hatásköri szabályok betartása szempontjából. Szükségesnek tartom viszont részvételét a rendkívüli események nem bűnügyi munkát igénylő kivizsgálásában. Ezek vizsgálata során büntető eljárásra tartozó kérdések merülhetnek fel, a belőlük levont következtetések alapján gyakran jelentős igazgatási útra tartozó intézkedéseket kell foganatosítani, esetleg több személy fegyelmi felelősségét megállapítani. Például egy öngyilkossági kísérlet kivizsgálásánál büntetőjogi, egészségügyi, s pedagógai, pszichológiai, szociológiai, fegyvernemi és egyéb szaktudományok körébe tartozó ismeretek alkalmazására van szükség. A jogellenes magatartások különböző csoportjaiba sorolható rendkívüli események mi-

nősítési problémái és a különféle vizsgálati szempontok működése egy koordinációs feladatot ellátó szakember részvételét igénylik. A szakmai és fegyelmi szempontokat egyaránt figyelembe vevő és a vonatkozó politikai főcsoportfőnöki utasítás eljárási szabályait betartó kivizsgálás, de különösen a vizsgálat összesítése és a parancsnokhoz felterjesztett jelentés elkészítése során feltétlenül szükséges az e területen kellő jártassággal rendelkező igazgatási főtiszt részvétele. Ezért célszerű, hogy a rendkívüli eseményt vizsgáló bizottságnak tagja legyen az igazgatási főtiszt is. Az ún. kiemelten súlyos rendkívüli eseményeknél pedig az indokolt, hogy a HM. szintre felterjesztendő írásos jelentés tervezetét az igazgatási főtiszt készítse el a vizsgálati anyag alapján.

^

A rendkívüli események sorába tartoznak az előbb felsoroltakon kívül a bűncselekmények is, melyek vizsgálata a parancsnoki nyomozás szabályai szerint történik, azonban nem mindig érvényesül ezek megfelelő továbbítása a politikai információs rendszerben. Ennek oka alapvetően az, hogy a rendkívüli események jelentését a politikai főcsoportfőnöki utasítás a parancsnok feladataként határozza meg, ugyanakkor a 34/1980. (HK. 17.) HM. utasítás nem írja elő az igazgatási főtiszt feladataként a bűncselekmények mint rendkívüli események jelentését. Az elkövető alegységének parancsnokai — akik egyéb rendkívüli eseményeknél a jelentést a gyakorlatban elvégzik .— a bűncselekményeknél ezt nem teljesítik, mert a kivizsgálást és a hozzá tartozó információ továbbítást a nyomozóhatóság feladatának tartják. Ezenkívül számolni lehet azzal is, hogy az észlelő által való továbbítás a parancsnok irányába gyakran késedelmesen történik s ugyancsak rendszeresen jelentkezik az a probléma is, hogy az esemény bűncselekményi tényállást megvalósító elemei tekintetében bizonytalanok. (Pl. azoknak a katonai vétségeknek az értékelésénél, amelyeknek kisebb társadalomra veszélyessége folytán lehetőség van fegyelemsértésként való elbírálásra is, vagy a szabálysértési értékre elkövetett vagyon elleni vétségek elbírálásánál.) Probléma az is, hogy a kivizsgálás során beszerzett adatoktól függően gyakran változik a minősítés, esetenként a nyomozás azzal a megállapítással zárul, hogy a bűncselekmény elkövetése nem bizonyítható. A fentiek szerint vázolt negatív hatásköri összeütközési és minősítési problémák megoldása — jogszabály kiegészítés nélkül — a gyakorlatban annyiban lehetséges, hogy a parancsnok rendkívüli esemény jelentés előkészítésére kötelezett beosztottai az igazgatási főtiszt — vagy az őt távollétében helyettesítő nyomozótiszt — szakmai hozzáértését is igénybeveszik az élő munkakapcsolatok keretében. Ezen a kötelezettsége^ belül csak a nyomozás elrendelése (megtagadása) után teszi számára kötelezővé az egyedi jelentőlap elkészítését, a nyomozás (fegyelmi eljárás) érdemi lezárása után pedig a pontos minősítést tartalmazó adatlap elkészítését és a nyilvántartással megbízott tiszthez juttatását. A parancsnoki fegyelmi joggyakorlat segítése, ellenőrzése és elemzése

területén az igazgatási főtiszt teendőit az alábbi konkrét formákban látom megvalósíthatónak: — Az igazgatási főtiszt a katonai szervezet valamennyi alegységénél évente egy alkalommal ellenőrzi a fegyelmi joggyakorlat összes nyilvántartási okmányait. Elsősorban a dicséreti és fenyítési lapokat. Ezt az ellenőrzést célszerű az egységparancsnokság munkatervébe foglalt rendszeres komplex alegységellenőrzésekhez csatolni, ahogy ez havonként más-más alegységre vonatkozólag a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán is történik. A fegyelmi joggyakorlat említett „rutinellenőrzése" elsősorban az alapvető hatásköri, tettarányos elbírálási, minősítési, törlési, mentesítési szabályok betartására és a hibás gyakorlat kiigazítására terjed ki. — Az évenkénti fegyelmi értekezlet előtt — amikor a nyilvántartott dicséretek és fenyítések alegységenként összesítve elkövetési magatartás, fenyítési nem és fegyelmi helyzet egyéb mutatói szerinti csoportosításban az alakulat politikai szervéhez beérkeznek — lehetőség nyílik a negatív. fegyelmi helyzetű, vagy az átlagtól rendellenesen eltérő fegyelmi joggyakorlatot mutató alegységek megállapítására. Az utóbbiaknál indokolt és szükséges a törvényességi helyzet, egyes fegyelmi eljárások részletes megvizsgálása, az ismétlődő vagy jellemző hibák megállapítása és intézkedés ezek megszüntetésére. — A fegyelmi jogalkalmazók szakcsoport-értekezletein való esetenkénti részvételkor az igazgatási főtiszt tájékoztatást ad az alegységparancsnokok részére az aktuális fegyelmi-eljárási szabályok helyes értelmezéséről. — Tapasztalatai alapján a politikai szervekkel együttműködve javaslatokat dolgoz ki a fegyelmi joggyakorlat törvényessége és hatékonysága növelésére. — Közreműködik az évi fegyelmi helyzetet és a panaszok—beadványok intézését értékelő jelentések elkészítésében. — Végül a konkrét fegyelmi ügyekben, felmerült vitás kérdésekben véleményadással segíti az igazgatási főtiszt az őt megkereső alegységparancsnokok fegyelmi jogalkalmazó munkáját. A kárügyek vizsgálatával kapcsolatos feladatok A katonai szervezetet ért — vagy általa okozott — károk kivizsgálásában közreműködés [Ut. 19. § (2) bek.] helyes értelmezése megítélésem szerint az, hogy az igazgatási főtiszt az illetékes szolgálati ág főnökének megkeresése alapján részt vesz olyan kárügyek döntésre, határozathozatalra előkészítésében, melyek ténybeli felderítése, jogi minősítése kapcsán vitás kérdések merülnek fel. Ilyenek különösen azok, amelyek tényállása szerint több különböző beosztású károkozó felelősségének megoszlásáról, együttes károkozás esetén a vétkesség arányáról, a gondatlan felelősségi alakzat minősítéséről [a 7/1970. (IV. 1.) MT. sz. rendelet módosított 4—6. §-ai] kell — kétség esetén — dönteni, amikor a károkozó a felelősségét a

tényállás és a minősítés lényegét érintően tagadja. Amikor a kárügyekben bűncselekményre vagy szabálysértésre utaló adatok merülnek fel, vagy amikor az alakulat okozott kárt. Ezekben az ügyekben az igazgatási főtiszt véleményt nyilvánít a vitás kérdésben, ellenőrzi az eljárás törvényességét, szükség esetén indítványozza a vizsgálat kiegészítését. Célszerű, ha a vizsgálati anyag alapján elkészíti a kártérítési határozat tervezetét is. Az Utasítás a fontosabb kárügyek kivizsgálásában kötelezővé teszi az igazgatási főtiszt részvételét ez esetekben, tehát a tényállás felderítésében is részt vesz. Fontosabb kárügy alatt a rendkívüli eseménynek minősülő kárügyeket értem, a kárérték összege vagy bűncselekménnyel összefüggése alapján. Az ilyen esetekben indokolt, hogy az igazgatási főtiszt a kivizsgálást végző bizottság tagjaként iránymutatást adjon a tényállás és a felelősség pontos megállapításához. Ugyancsak mellőzhetetlennek tartom az olyan kárügyek kivizsgálásában való részvételét is, melyet az elöljáró parancsnok újbóli lefolytatásra — fellebbezés folytán — visszautalt, s amelyről az alapeljárásban az igazgatási főtiszt nem szerzett tudomást. A nagyszámú egyéb kárügyekben az igazgatási főtiszt részvétele — véleményem szerint — szükségtelen. A káreljárások lefolytatásában a kár keletkezési körülményeit jobban ismerő alegységparancsnokok, hadtáp-pénzügyi szervek kellő gyakorlattal rendelkeznek. Az igazgatási főtiszt szakmai segítő tevékenységét a kárügyek intézésében, ellenőrzésében a 86/1980. (HK. 31.) HM utasítás érvénybe lépését követő hónapokban fokozni kell. Évenként célszerű a részvétele a kárügyek katonai ügyészségi vagy elöljáró szervek által végzett törvényességi ellenőrzésében. Ha ilyen a tárgyévben, nem esedékes, akkor az átfogó ellenőrzést a kárügyek különböző csoportjaiban szúrópróbaszerűen maga hajtja végre. A kár el járás iratai tanulmányozásakor különös tekintettel kell lennie a tényállás és a minősítés összhangjára, a kárfelvételi jegyzőkönyv kellékei meglétére, a jogvesztő határozathozatali—fellebbezési határidők betartására, a károsultak felhívására a kárigényük érvényesítésére, ha a testület okozott kárt. A kárügyek évenkénti ellenőrzését — tekintettel a hadtáp és a pénzügyi szervek munkarendjére is — az igazgatási főtiszt rögzítse éves munkatervében. A fontosabb — valamint raktár — és leltárhiánnyal kapcsolatos kárügyek vizsgálatához, ellenőrzéséhez hozzá kell kapcsolni a hasonló káreset megelőzésére tett intézkedést, későbbi időpontban pedig az intézkedés hatékonyságának ellenőrzését. Jogpropaganda tevékenység A jogpropaganda tevékenység — Utasítás 20. § — legfőbb részét a jogi tartalmú előadások tervezése, megtartása, illetve evégett külső előadók meghívása képezi. A jogpropaganda tevékenységnek az alakulatoknál a tapasz-

taíatok szerint három ismétlődően aktuális — az állomány funkcionális és fegyelmi helyzetét hatékonyan érintő — tárgyköre van: — a büntető- és fegyelmi jog kérdései; — az állomány viszonnyal — jogok, kötelességek — kapcsolatos és ér- N dekvédelmi szabályozások; — a tárgyévben megjelent fontosabb törvények és honvédelmi jogszabályok. A fenti tárgykörökben évenként hasznosítható gyakorlat lenne egy-egy előadás megtartása valamennyi állománykategória részére, mégpedig olyan formában, hogy az igazgatási főtiszt időbelileg elkülönítve személyesen ismerteti e témaköröket a sorállomány — és ahol van, tanintézeti állomány — részére, míg a hivatásos állomány számára külső előadók meghívásával jogi továbbképzést szervez. A katonai tanintézeteknél folyó jogi oktatás segítése során a tanórák tervezésében a jogi oktatók alkalomszerű helyettesítésében vesz részt. A harminc órás hallgatói összóraszámból elsősorbán kisszámú olyan témakör oktatásában szükséges az igazgatási főtiszt részvétele, amelyekben a jogszabályt a katonai életviszonyokból merített konkrét példákkal kell alátámasztania, olyanokban, melyekben a külső vagy polgári oktató nem járatos. Ilyenek például a fegyelmi és kártérítési jogszabályokkal foglalkozó tanórák. A jogpropaganda tevékenység egyéb alkalmazási területeket is kínál. Például a bírósági ítéletkivonatok, parancsnoki fenyítések, kiemelkedő szolgálatteljesítés miatti dicséretek, bűncselekményekről és rendkívüli eseményekről készített esettanulmányok, a fontosabb megjelent honvédségi jogszabályok, gyűjtemények egységparancsba tétele kihirdetés céljából. Az igazgatási főtiszt közreműködhet kriminalisztikai, balesetvédelmi, alkoholizmus elleni, állambiztonsági kiállítások, filmvetítések, szakelőadások, megrendezésében, látogatásuk megszervezésében. Nagyobb szervezeteknél lehetőség van jogi tanácsadó szolgálat — általában heti egy alkalommal való —: működtetésére, mely ugyancsak elsődlegesen az igazgatási főtiszt feladata — annak ellenére, hogy a vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok miatt — mint a parancsnokság jogi képviselője — hivatalosan nem vesz részt a jogsegélyszolgálat munkájában. Egyéb jogi és adminisztrációs feladatok A polgári és munkajogi szerződések előkészítésében és megkötésében való eseti közreműködés olyan terület, ahol az igazgatási főtiszt munkája igen rendszeres és tervezhető. A gyakorlati irányelvek kialakítása megtörtént, gyakorlati tapasztalatszerzése azonban csak építéskivitelezési — műszaki alakulatoknál —polgári alkalmazottakat nagy létszámban foglalkoztató szerveknél nyílik lehetőség. A jogi végzettségű igazgatási főtiszt

/

bíróság eíőtt perértékre tekintet nélkül elláthatja a katonai szervezet jogi képviseletét — a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozó ügyek kivételével — így a képviselet ellátása a polgári és munkajogi peres eljárás szabályaiban való magas fokú felkészültséget feltételez. A szerződéskötési témakörbé tartozó tevékenysége elsősorban az elhelyezési és hadtáp szolgálatok szerződéseinek véleményezése, az alaki és anyagi feltételek ellenőrzése a szerződéstervezetekben. Tanulmányi és munkaszerződésekkel kapcsolatban — mival azok egyszerűbb szerkezetűek és intézésükre szakképzett állomány van rendszeresítve — az igazgatási főtiszt csak megkeresés alapján, eseti véleményadást folytat. Az általános érvényű parancs- és intézkedés-tervezetek kidolgozása — Ut. 12. § c) pont — szintén eseti feladat. Különösen kisebb alakulatoknál érvényesül, ahol nincs kidolgozói feladatokra szakosodott osztály, alosztály. Ide tartoznak az általános érvényű intézkedéstervezetek az alakulat egészére kiterjedő szervezeti-működési szabályzatok, a munkaköri leírások, a szolgálati és napirendi szabályozások. Az igazgatási főtisztnek főként az állománykategóriák HM szinten szabályozott jogállásával és szolgálati kötelességeivel kell egyeztetnie a belső parancs- és intézkedés-tervezetben fogláltakat, tekintettel a Szolgálati Szabályzat 83. pontjára. Az Utasítás nem érint kisebb, jogi jártasságot feltételező teendőket, melyek ellátása célszerűségi szempontból az igazgatási főtiszt eljárását igényli. A szervezet állományába tartozó személyek vagy a parancsnokság címére gyakran érkeznek katonai ülnök-kirendelések rendőrségtől, katonai rendészeti és büntetésvégrehajtási intézményektől, valamint más államigazgatási szervektől idézések, megkeresések, érdemi rendelkezések. Ezek egyrészt az előző katonai büntető eljáráshoz — például gépjárművezetői engedély visszavonása, pártfogó felügyelet elrendelése — kapcsolódnak, másrészt az igazságügyi szervek tevékenységéhek ismeretét, további esetekben pedig az érintett személyek jogaiban és kötelezettségeiben való eligazítást igénylik. Végül nyilvántartásuk centralizálása érdekében legpraktikusabb, ha egységes kezelésüket jogi, igazgatási szakember veszi át az alegységparancsnokoktól. Az igazgatási főtiszt kialakuló munkaköri tevékenységi köréhez ezért a fenti adminisztrációs feladatokat értelemszerűen hozzá kell számítani. Szervezeti helyei függősége, munkájának dologi feltételei Az igazgatási főtiszt függőségi helyzetét a parancsnoknak való szolgálati alárendeltsége, valamint a HM Jogi- és Igazgatási Főosztályának, a területileg illetékes katonai ügyészségnek, és az illetékes magasabb beosztású igazgatási főtisztnek való szakmai alárendeltsége határozza meg. Mivel a parancsnok közvetlen szolgálati alárendeltségében, jogszabály által meg-

határozott feladatkörében önálló intézkedési jogosultsággal és szakmai felelősséggel dolgozik, ebből következik, hogy az alakulatnál a szervek vezetőivel függőségi kapcsolatban nincs. Az igazgatási főtiszt a katonai szervezeteknél a bűnügyi, fegyelmi, vizsgálati és jogpropaganda feladatkörében elsősorban a politikai és a kiképzést irányító szervekkel, a kárügyek és polgári jogi ügyek intézése során a hadtáp- és pénzügyi, illetve elhelyezési szervekkel, fegyelmi-adminisztrációs és munkajogi ügyekben a személyügyi szervekkel, illetve azok vezetőivel áll munkakapcsolatban. A feladatai végrehajtásához szükséges dologi feltételeket elsősorban a parancsnokkal való gyors kapcsolattartás útján, a halaszthatatlan nyomozási cselekmények és a zavartalan ügyfélfogadás érdekeire tekintettel kell megteremtenie. Ezért különösen a parancsnoki épületben külön hivatali helyiséget, bűnügyi és szabálysértési iratok és krimináltechnikai eszközök tárolására alkalmas külön vasiratszekrényt, utólagos elszámolással gépkocsiigénybevételi jogot, kijelölt gépírónál soron kívüliséget, valamint munkaidőn túl, alkalmanként a sorkatonák közül igénybevehető gépírni tudó jegyzőkönyvvezetőt kell a számára biztosítani. Jogi szakkönyveit és folyóiratait a szervezet könyvtárosa által — illetve annak elszámolva — szerzi be. Fényképezést, helyszínbiztosítást, műszaki-egészségügyi szakvélemény adást, az illetékes alegység- és munkahelyi parancsnokok megkeresésével, azok segítségével közvetlenül is megoldhat. *

*

*

Az utóbbi évek kellő mértékben igazolták, hogy az igazgatási főtiszti beosztások rendszeresítésével, feltöltésével a katonai szervezeteknél megszilárdult a szocialista törvényesség, szakszerűbbé és egységesebbé vált a jogi és igazgatási tevékenység. Sok — addig a szervezeten kívül vizsgált és megoldott probléma — kisebb súlyú vétségek, nagyobb összegű kárügyek nyertek szakszerű elbírálást, kivizsgálást az alakulatoknál. E munkakör gyakorlásának, a benne foglalt alapfeladatok profiljának pontosabbá tökéletesebbé válása az elkövetkező években az igazgatási állomány sokoldalú tapasztalat- és véleménycseréjét igényli. A HM Jogi- és Igazgatási Főosztály által szervezett szakmai továbbképzéseken és megbeszéléseken túlmenően remélhetőleg egy publikált vita is segítené munkaterületünk pontos, szakszémpontú értelmezését, a beosztási funkciók gyakorlati igényeknek megfelelő megszilárdítását. E vita és tapasztalatcsere előmozdítását kívántam szolgálni ezzel a tanulmánnyal. ,

A Szerkesztő Bizottság tájékoztatója a KATONAI J O G - ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS 10. évfordulójára meghirdetett pályázatról A folyóiratunk megjelenésének 10. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatra hét tanulmány érkezett. A bíráló bizottságot a Szerkesztő Bizottság tagjai képezték. Az I. és II. díj nem került kiadásra. III. díjban (3Q00 Ft) részesítette a Bíráló Bizottság Dr. Kovács Tamás őrgy. elvtárs (Szegedi Katonai ügyészség) „A sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonásának további differenciálási lehetőségei" c. tanulmányát, s egyben elhatározta a tanulmány közzétételét az 1981. évi 1. számban. Anyagi elismerésben részesültek: Dr. Reviczky S. Pál hb. őrgy. elvtárs (Budapesti Katonai Bíróság) „A Büntető Törvénykönyv új jogintézményei alkalmazásának lehetőségei és feltételei a katonai büntető eljárásban" c. tanulmányáért (20Ö0 Ft). (E tanulmány közzétételéről a Szerkesztő Bizottság később határoz.) Dr. Habony János hb. alez. elvtárs (Kaposvári Katonai Bíróság) „A katonák által elkövetett bűncselekmények okainak és feltételeinek vizsgálata" c. tanulmányért (1500 Ft), s egyúttal a Szerkesztő Bizottság elhatározta a tanulmány közlését az 1981. évi 1. számban. Dr. Kaposvári Bertalan hb. őrgy. elvtárs (Legfélsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma) „A sorkatonák büntetőjogi felelősségre vonásának további differenciálási lehetőségei" c. tanulmányáért (1500 Ft). Dr. Váczi István hb. alez. elvtárs (Budapesti Katonai Bíróság) „A fegyveres erők és testületek, valamint a katonái igazságügyi szervek együttműködésének elvi és gyakorlati kérdései" c. tánulmányáért (1500 Ft), s egyúttal a Szerkesztő Bizottság elhatározta a tanulmány közzétételét az 1981. évi 1. számban. Énekes Miklós őrgy. elvtárs (MN 3705 Budapest, igazgatási főtiszt) „A fegyveres erők és testületek, valamint a katonai igazságügyi szervek együttműködésének elvi és gyakorlati kérdései" c. tanulmányáért (1000 Ft).