A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA

K A T O N A I JOGÉS I G A Z S Á G S Z O L G Á L T A T Á S

Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság A bizottság tagjai: dr. Szalma László r. ezredes (elnök), Almásiné dr. Törőcsik Anna alezredes, dr. Bácsi Imre hb. ezredes, dr. Korda György hb. alezredes, dr. Németh Tibor alezredes, dr. Odler János hb. alezredes, dr. Pálfi Zoltán alezredes (titkár), dr. Takács László ezredes

Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185-668 Felelős kiadó: dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a HM Központi Nyomdában Műszaki vezető: Kardos István kpa.

TARTALOMJEGYZÉ K

Dr. Korda György hb. alez.: A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése -

-

-

-

5

Dr. Gál Andor hb, alez.: A Btk. katonákra vonatkozó külön rendelkezéseinek új szabályozását érintő elgondolások - - - - - - — - - -

24

Molnár Károly ezds.: A tekintély lényege, forrásai, funkciói és védelmének eszközei a szocialista hadseregben - - - - - - - - - - _

40

Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez. : A parancsnoklás és az engedelmesség néhány pszichológiai vonatkozása

54

Dr. Hildebrand Róbert hb. fhdgy.: A bírói gyakorlat változása a megjelenési kötelezettség tartalmának ú j jogi szabályozása tükrében - - - - -

74

Dr. Visegrádi Ferenc alez.: A pénzbírság fenyítés alkalmazásának problémái a néphadseregben - - - . - • - - - - - - - - - - - -

80

Dr. Papi Szabolcs r. szds.: A büntetőeljárási cselekmények hangfelvétellel történő rögzítésének gyakorlati alkalmazásáról - '- - - - - ~ - -

85

Dr. Egervári Jenő őrgy.: A nehezen alkalmazkodó sorkatonák beilleszkedésének é s nevelésének néhány problémájáról - - - - - - - --

93

Dr. Nagy Andor ny. alez. - Dr. Busmann Sándor őrgy.: II. Rákóczi Ferenc katonai büntető törvényéről II. rész -

-

-

108

Dr. Nagy Géza r. őrgy.: A hivatali bűncselekmények minősítési gyakorlata -

-

133

Dr. Kopik Tibor alez.: Tájékoztató a parancsnoki jogalkalmazási konferenciáról

144

Nemzetközi

147

kapcsolataink

-

-

- - • - - - - - - .

-

-

-

-

-

. . . _ _ _ _ _ _

COZJEP/KAHHE üojino^KOBHHK iocTiiuHii ^okt. fíépdb Kopda: 3ace,naHHe njieiiyMa BepxoBHoro Cy«a

5

nOAITOJIKOBHHK IOCTHUK . H ftOKT. AUDOP TÜÁ: CoOfipaXeiIHfl B OTHOIIieHHH HOBOrO yperyjinpoBaHHH ocoóbix yKa3atinñ BoeHHOro paaeJia yK — — — — — —

24

IIojikobhhk Kapoñb Momap: CymitocTb aBTopHTeTa, (JjyHKUHH h cnoco6bi ero 3amnTbi b coaHaJiHCTHqecKoñ apMHH — — — — — — — — — — — —

40

noAnojiKOBHHK AjiMaiuun3 doKT. AHHCL T9P3H.UK: HeKOTopwe ttciixoJiormecKHe acneKTbi HaiaJibCTBOBaHHH ii noBHHOBeHHa — CTapbift jieftTeHaHT

thkh b

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—r

64

iocthuhh aokt. PoSepr XuAdenSpaui: H3MeHeHHe cyAefiHOH npaKyperyjiiipoBaHHH co^epwaHHH 06fl3HHH0CTU

CBeTe HOBOrO ropHAHiecKoro

K HBKe — rioflnojiKOBHHK

—

—

—

—

—

—

—

aokt. 'Pepenu, Butuezpadu:

—

—

—

—

—

—

—

—

—

74

IlpoSjieMbi IIpHMeHeHHH i m p a g a Kaic

flHcutinJiiiHapHoe HaKa3aHHe B Hapo^Hoñ apMHH

—

—

—

—

;—

—

—

KanmaH mhjihuhh aokt. CÜ6OÁH IJanu: npHMeHeime b npaKTHKe 3a<j)HKCnpoBaHii5i yroaoBHO-npoceccyajibHbix «eñcTBHH Ha 3ByK03anncb — — — — — —

80

85

Mañop .hokt. EH3 Seepeapu: HeKOTOpbie npo6jieMbi ocBaHBaHHH oficTaiioBKoft h BocnHTaHHH TíDKejio aflanTHBHbix coji^aT

—

—

—

—

—

—

—

—

—

FIoflnoflKOBHHK 3anaca í;okt. Afidop Hadb a Mañop ^okt. ülandop EyíumaH: O BoeHhom yrojiOBHOM KOAeKce Oepemi, PaKOii,« Il-ro. II. nacTb — — — — —

93

108

Mañop MHjiimiiH flOKT. Tesa Hadb: npaKTHKa KBajimjmKamm .nojuKHOCTHbix npecTynjieHHH

—

IloanoJiKOBHHK MeHeHHH

—

—

,a,OKT. Tuóop

npaBa

—

—

KOHUK:

KOMaHflHpaMH

Hauin MescflyHapOAHbie OTHOiuemia

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

133

HH(})opMaii;Hfl o KomfiepeHmiH no Bonpocy npn—. —

—

—

—

—

—

—

—

—

—

144

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

147

—

A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése Irta: Dr. Korda György hb. alezredes

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1977. január 21-én Teljes Ülést tartott, amelynek napirendjén a Katonai Kollégium beszámolójának, valamint a súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről szóló irányelvnek a megtárgyalása szerepelt. A Teljes Ülésen a Legfelsőbb Bíróság bíráin kívül részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Szijártó Károly legfőbb ügyész, dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár, dr. Kamara János rendőr vezérőrnagy, belügyi államtitkár, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, politikai főcsoportfőnök, dr. Bíró György vezérőrnagy, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Nyíri Sándor, az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának alosztályvezetője, Nagy György munkásőr ezredes, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, dr. Gáspár Gyula ezredes, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának vezetője, dr. Solymosi Zoltán alezredes, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságának titkára, Guszeinov F. R. igü. ezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok katonai bíróságának elnöke, dr. Jókai Lóránt, a Magyar Jogászszövetség főtitkára, dr. Kárpáti László az OÜT elnöke, a katonai bíróságok, valamint a miskolci, a szegedi, a balassagyarmati és a szekszárdi megyei bíróságok elnökei. Dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének megnyitó szavai után a Teljes Ülés megtárgyalta dr. Mátyás Miklós hb. vőrgy., elnökhelyettesnek, a Katonai Kollégium elnökének a Kollégium négyévi munkájáról készített beszámolóját. A beszámoló bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Katonai Kollégium az elmúlt időszakban eredményesen valósította meg a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése által 1973 februárjában — az utolsó beszámoltatásakor — eléje tűzött főbb feladatokat. Irányító tevékenysége továbbfejlesztésével igyekezett még hatékonyabb segítséget nyújtani a fegyveres erők és a fegyveres testületek vezetésének a fegyelem megszilárdítása érdekében végzett nevelő munkájához, a testületek előtt álló feladatok megoldásához. Ennek érdekében biztosította az ügyek gyors és helyes elbírálását, az ítélkezés időszerűségét, s a Büntető Kollégiummal együttműködve elősegí-

tette a beszámolás időszakában hatályba lépett új büntetőeljárási törvény helyes alkalmazását. Megfelelően juttatta érvényre ugyanakkor irányító tevékenységével a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának az ebben az időben közzétett 14/1973. számú, a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló határozatából folyó követelményeket. De, megfelelően valósította meg azokat a feladatokat is, amelyeket az időszak kiemelkedő eseménye, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozott meg számára, mely határozatában kiemelte a törvényesség betartásának politikai jelentőségét. Azt a követelményt állította a bűnüldöző hatóságok elé, hogy annak következetesen szerezzenek érvényt, mindenkitől követeljék meg az egész nép éfdekeit kifejező törvények megtartását. Kitért a kongresszus határozata a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati rendje és fegyelme megszilárdításának fontosságára is, a jelen időszakban, amikor az imperializmus világméretekben védekezésre kényszerül ugyan, de a világ különböző részein még képes ellentámadásokra. Rámutatott, hogy amíg a NATO és piás agresszív katonai szövetségek fenyegetik a népek békéjét, addig szükség lesz a Varsói Szerződésre és dolgozó népünk joggal várja el, hogy a néphadsereg személyi állománya, a közrend és az államhatár őrei, a munkásőrök szocialista hazánk tudatos, hűséges védelmezői, szövetségeseink áldozatkész fegyverbarátai legyenek. Magas fokú hivatástudattal, valamint felkészültséggel tegyenek eleget megtisztelő feladataiknak. Hazánk védelmi képességének elősegítése érdekében folytatni kell ezért fegyveres erőink és testületeink fejlesztését, harckészségének növelését, a személyi állomány szolgálati és életkörülményeinek javítását. E feladatok végrehajtásában pedig jelentős szerep jut a katonai igazságügyi szerveknek és a katonai bíróság ítélkezését elvi szinten irányító Katonai Kollégiumnak is. A beszámolási időszak egyik legjelentősebb elvi irányítási^ feladata az 1973. évi I. törvénybe foglalt — é s 1974. január 1-én hatályba lépett — új büntetőeljárási törvény bevezetésének előkészítése, majd az alkalmazása során felmerült gyakorlati problémák megoldása volt. Az átmenet nehézségeinek elkerülése érdekében a Büntető és a Katonai Kollégium még 1973 nyarán felülvizsgálta valamennyi korábban meghozott eljárásjogi tárgyú közös állásfoglalását, s jelentős részüket az új törvény rendelkezéseinek megfelelően módosította. Azokat pedig, amelyek a törvény folytán feleslegessé váltak — mert abba bedolgozásra kerültek — nem tartotta fenn hatályában. A közös munkában való részvétel mellett a Katonai Kollégium elvégezte a kizárólag katonai eljárásjogi kérdésékkel foglalkozó katonai kollégiumi állásfoglalások felülvizsgálatát is. Ily módon az első fokú bíróságok és a többi jogalkalmazó szervek már Í973 őszén1 megismerkedhettek az új állásfoglalásokkal, s azokat a törvény szövegével együtt tanulmányozva, kellő időben felkészülhettek a hatálybalépést kö-

vető változáso'kra,. az új törvény megfelelő alkalmazására. Részben eníiek az időbeni és gondos előkészítő: munkának köszönhető, hogy az átmenet, a gyakorlatban nem okozott jelentősebb nehézségeket. . . ! ' • A későbbiekben így csak néhány, kevésbé jelentős kérdésekben kellett további irányítást adni. Ezek közül kiemelendő a KK 512. számú állásfoglalás, amely rámutatott, hogy az új törvény 342. §-a — a korábbi szabályozástól eltérően —: nem teszi lehetővé a katonai eljárásban á bűncselekménnyel összefüggő szabálysértés elbírálását. Ha pedig a katonai bíróság a tárgyalás: eredményéhez képest látja : úgy, hogy a bűncselekményként vád tárgyává tett magatartás csupán szabálysértés, s ezért a vádlottat a vád alól felmenti, köteles a szabálysértés elbírálását az illetékes parancsnokhoz fegyelmi eljárásra áttenni. Kivétel ez alól, ha más bűncselekményben a vádlott bűnösségét megállapítja, mert ilyenkor, megszüntetheti az eljárást az oly szabálysértés miatt, amelynek á másik 'bűncselekmény, mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Mindkét esetben elrendelhet azonban elkobzást, kötelezhet elkobzás alá eső érték megfizetésére és érdemben elbírálhatja a polgári jogi igényt is. Egy eseti döntés kapcsán mutatott rá a Katonai Kollégium, hógy amenynyiben a katona egy évnél nem súlyosalbb szabadságvesztéssel büntetni rendelt vétség mellett súlyosabb megítélés alá eső bűncselekményt is él'követett, az illetékes parancsnok az enyhébb cselekmény tekintetében sem élhet döntési jogával, hanem egységesen a 'katonai ügyész hatáskörébe tartozik annak elbírálása, hogy a vádemelés szükséges-e. A törvény értelmezése során a Katonai Kollégiumnak természetszerűen nem csupán kifejezetten katonai jellegű problémákat kellett megoldania, hanem választ kellett adnia a katonai bíróságok gyakorlatában felmerült egyéb kérdésékre is. Megoldásuknál azonban mindig egybehangolta tevékenységét a Büntető Kollégiummal, az ítélkezés országos egységének biztosítása érdekében. Az e közös munka eredményeként közzétételre került elvi tartalmú határozatok közül jelentős volt, amely rámutatott, hogy az új törvény hatékonyabban biztosítja a vádlottaknak a védelemhez való jogát, s jelentősen kibővíti ezért a védők jogosultságait. Értelemszerűen növeli viszont azok felelősségét és kötelességeit is, így a bíróság rendbírsággal sújthatja azt a védőt, aki idézés ellenére nem jelenik meg a tárgyaláson és távolmaradását: előzetesen nem menti ki. Ezzel kapcsolatban mutatott rá egy másik határozat, hogy az érdékellentétben levő terheltek védelmét ugyanaz a védő abban az esetben sem láthatja el, ha a Be. rendelkezései szerint a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező. Hasonlóan e körbe tartozott az a döntés is, amely rámutatott, hogy helyszíni nyilvános tárgyalás esetén a sorkatona-vádlott r é s z é r e — m i u t á n helyzete folytán a védelemhez való jogát nerrí gyakorolhatja olyan korlátlanul, mint a hivatásos állományú személyek — minden esetben indokolt védőt kirendelni, még akkor is, ha a törvény, szerint az nem lenne kötelező.

A vétségi eljárással, mint új intézménnyel kapcsolatban arra kellett rámutatni, hogy ha a 'katonai ügyész oly minősítéssel emel vádat, amely vétségi eljárásra tartozna, de a katonai bíróság megítélése szerint a cselekmény helyes minősítése mellett csak bűntetti eljárásban lenne elbírálható, az ügyet a .bíróság tanácsa elé kell utalni. Amennyiben ugyanis a vétségi eljárás keretében egyes bíróként olyan bűncselekményben állapítja meg a vádlott bűnösségét, amely csak bűntetti eljárásban bírálható el, a másodfokú bíróság köteles az ítéletet hatályon kívül helyezni és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítani azzal, hogy az ügyet annak tanácsa tárgyalja. Rámutatott a továbbiakban a beszámoló, hogy az ítélkezés és az irányítás egyes részterületeinek kollégiumi elemző vizsgálata nemcsák az új büntetőeljárási törvény hatályosulása szempontjából bizonyult hasznosnak, hanem más téren is jelentős segítséget nyújtott az elért eredmények és a még fennálló hiányosságok felméréséhez, a jogalkalmazás jogpolitikai elveit kellően érvényre juttató elvi irányító tevékenység 'kialakításához. A beszámolás időszakában ezért a Katonai Kollégium e módszert a korábbinál gyakrabban alkalmazta, s ezzel tovább tudta javítani irányító munkáját, megfelelő tájékoztatást tudott nyújtani a Legfelsőbb Bíróság vezetésének, emellett segítséget tudott adni a fegyveres erők és a fegyveres testületek vezetőinek a személyi állomány erkölcsi-politikai színvonalának emelése és a fegyelem megszilárdítása érdekében végzett munkájához. A legjelentősebbek e körben a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek a Katonai Kollégium ítélkező és irányító tevékenységében való érvényesülésére vonatkozóan ismételten lefolytatott vizsgálatok voltak. Ezek egymásbakapcsolódóan tisztázták, hogyan érvényesülnek a jogpolitikai elvek a katonai bíráskodás területén, megtörtént-e az előző vizsgálat során észlelt hiányosságok kiküszöbölése, mely területen kell további irányítást adni, milyen feladatok hárulnak a következő időszakban a Katonai Kollégiumra. Figyelemmel voltak e vizsgálatok arra is, hogy a jogpolitikai elveknek a katonai bíráskodás területén való maradéktalan érvényesülése érdekében messzemenően figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati viszonyából eredő sajátosságokat. A katonai bíróságoknak ugyanis — a bírósági szervezetre háruló teendőkön belül — elsődlegesen az a feladatuk, hogy hatékony segítséget nyújtsanak az ország védelmét és belső biztonságát szolgáló fegyveres erők, valamint fegyveres testületek fegyelmének és szolgálati rendjének a megóvásához. Más oldalról viszont biztosítaniuk kell, hogy az eltérő sajátosságok csak ott és annyiban érvényesüljenek, ahol és amennyiben azt a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati érdekei feltétlenül indokolják. Egyebekben azonban éppen az állampolgári jogegyenlőséget kell biztosítani. A Katonai Kollégiumra hárul ezért az a feladat, hogy országos szinten biztosítsa az ítélkezés egységességét a katonai bíróságok ítélkezésének elvi irá-

nyitása körében, összehangolva azt az országos büntető ítélkezés elveivel és gyakorlatával. Ez megkövetelte, hogy szorosan együttműködjön a Büntető Kollégiummal, ugyanakkor a sajátosságok kellő mértékű érvényre juttatása céljából a Katonai Főügyészséggel és az I:M Katonai Főosztályával éppúgy, mint a fegyveres erők és fegyveres testületek vezető szerveivel. A jogpolitikai elvek kellő érvényre jutása érdekében mutatkozott indokoltnak a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományába tartozó személyek bűncselekményeinek elbírálása tekintetében folytatott ítélkezési gyakorlat elemzése. Rá kellett mutatni, hogy e személyeknél a szolgálattal össze nem függő bűncselekmények elbírálása során a katonai sajátosságok általában nem érvényesülnek, s a vagyoni jellegű mellékbüntetések alkalmazásánál sem indokolt a polgári gyakorlattól eltérni. Továbbra is iránymutatónak kell tekinteni ugyanakkor azt a szemléletet, hogy a beosztásukkal visszaélve, a társadalmi vagyont szándékosan fosztogató személyek a hivatásos vagy továbbszolgáló állományban nem hagyhatók meg. Igen jelentős volt az a vizsgálat is, mely az elöljárók mulasztásának közrehatását elemezte a katonák által megvalósított bűncselekményekben. Az erről készített jelentés megállapította, hogy bár a másodfokon elbírált bűnügyek csekély részénél mutatható csak ki az elöljárók mulasztásának a közrehatása, azonban az esetenként igen súlyos következményeikkel járó bűncselekmények elkövetését is lehetővé tette. A néphadseregben elsődlegesen a gépjárműparancsnokok részéről merült fel a legtöbb mulasztás, de komoly hiányosságok voltak esetenként az anyaggazdálkodás területén is. Előfordult, hogy jelentős kárt dkozó vagyon elleni bűncselekmény maradt hosszú ideig felderítetlen parancsnoki mulasztás folytán, illetve az ellenőrzés elmulasztása tette lehetővé a társadalmi vagyon hoszszabb időn át történő fosztogatását. A rendőrségnél viszont az idősebb tiszthelyettesek helytelen példamutatása esett többnyire kifogás alá, akik szakmai képzettségük hiányosságai folytán helytelenül léptek fel az állampolgárokkal szemben és hasonló magatartásra késztették a fiatalabb rendőröket is, akiket éppen nekik kellett volna a helyes intézkedésre nevelniük. Kiemelkedő jelentőségűnek ítélte a beszámoló a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálatának rendjét közvetlenül sértő, valamint az e szervek vagyonában kárt okozó bűncselekmények elbírálása tekintetében adott irányítás vizsgálatát. Ez ugyanis igazolta mind a vádemelési, mind pedig az ítélkezési gyakorlat helyességét. A katonai ügyészek ugyanis az őrutasítás megszegése miatt csak akkor emeltek vádat, ha a cselekmény súlyosan veszélyeztette a szolgálat rendjét, meghiúsította azt a célt, amelynek érdekében a szolgálatot létrehozták. Ezen túlmenően akkor is, ha az őrség vagy a készenléti szolgálat tagjai szeszes italt fogyasztottak. Az ily személyek ugyanis többnyire éles lőszerrel látják el szolgálatukat és így a

feladat végrehajtása közbeni leittasodás sok- esetben vezetett már súlyos, esetenként halálos eredményű balesetekhez. A szolgálat közbeni leittasodás ezért mindig súlyos megítélés alá esik. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a fegyveres erők és fegyveres testületek vagyonában okozott károk nem túlzottan jelentősek, s megtérítésük érdekében a katonai ügyészségek és bíróságok munkája igen eredményes. Az ítélkezési gyakorlat kellően szolgálta a fegyveres erők és a fegyveres testületek feladatainak ellátására biztosított vagyon védelmét. A két évvel később lefolytatott utóvizsgálat már kiterjedt a katonák által egymás sérelmére elkövetett bűncselekményekre is, de azok száma; sem volt1 jelentős. Akadtak viszont — csekély számmal ugyan — olyan személyek — még a hivatásos állomány körében is <—, akik alkoholista életmódjukból, harácsoló vagy élősdi életszemléletükből fakadóan követtek el bűncselekményt, hogy így munka nélkül jussanak jövedelemhez, illetve ügyeskedéssel szerezzenek jogtalan előnyt. Az ilyen személyekkel szemben a katonai bíróságok minden esetben alkalmazták a törvény szigorát és következetesen érvényre juttatták a Katonai Kollégiumnak azt az iránymutatását,- hogy az ily cselekmény nem egyeztethető össze a fegyveres erők és a fegyveres testületek rendfokozatot viselő tagjaitól elvárható erkölcsi normákkal, tehát a lefokozás kimondása nem mellőzhető. A másik jelentős részterület, amelynek elemző vizsgálata jelentősége folytán említést érdemel, az emberi élet és testi épség védelmét biztosító büntetőrendelkezéseknek a katonai büntetőeljárásban való érvényesülése. Ez a védelem ebben a körben egyben a fegyveres erők és a fegyveres testületek harckészségének, a feladat ellátására való alkalmasságának, a személyi állományának a megóvását is jelenti. Időszerűvé tette a vizsgálatot, hogy az új KRESZ hatályba lépésétől eltelt időszak lehetőséget adott a közlekedés biztonságát sértő bűncselekmények tekintetében is az ítélkezés alakulásának megfelelő felmérésére, a még megoldásra váró problémák kidolgozására, így , a gyakorlat megfelelő alakítására, miután e kategória adta az élet elleni bűncselekmények zömét. A másik ok, ami a vizsgálatot indokolttá tette, így éppen az volt, hogy a közúti járművek számának emelkedésével jelentősen növekedett a közlekedési balesetek száma, s emiatt központi kérdéssé vált a jogpolitikai elveknek megfelelő oly ítélkezési gyakorlat kialakítása, amely hatékonyan segíti a közlekedési fegyelem megszilárdítását. Bár a vizsgálat azt mutatta, hogy e bűncselekmények aránya a fegyveres erők és a fegyveres testületek körében annak ellenére kedvezőbb a polgári életben tapasztaltaknál, hogy a haza védelme és feladataik jobb ellátása érdekében mind nagyobb mértékben rendelkeznek modern technikai eszközökkel', a helyzetet mégsem lőhetett megnyugtatónak ítélni, A kedvezőbb arányban egyrészt közrehatott a kisebb jelentőségű közlekedési bűncselekmények parancsnoki 'fegyelmi hatásköi'ben: történő, elbírálása,

másrészt aggodalomra adott okot az is, hogy az ügyek mintegy 60%-áb'an a bűncselekmény elkövetése szeszes ital fogyasztásával állott összefüggésben, s ilyen állapotban valósították rheg többnyire a súlyos kimenetelű baleseteket is. Irányítást kellett ezért adni arra nézve, hogy — az ily cselekmények gyakoriságára is tekintettel — az italtól befolyásolt állapotban gondatlanul halálos vagy súlyos testi, sérülést eredményező balesetet okozó személyek javára a Btik. 68. §-a és a 70. §-á általában nem alkalmazható. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy bár e cselekmények gondatlannak minősülnek, de á vezetés közbeni italfogyasztás, mint közreható körülmény, szándékos elemként jelentkezik és ez a társadalom védelme érdekében indokolja az elszaporodottság súlyosbítóként való értékelését, az általános megelőzés szempontjainak előtérbe helyezését. A közlekedés biztonsága érdekében ugyanakkor az ittasan balesetét okozó személyeket minden esetben el kell tiltani a járművezetéstől is. Az állampolgárok megóvása érdekében megfelelő súlyú, az elkövető bűnösségével arányban álló szabadságvesztést kell kiszabni az irányítás szerint a halálos balesetet nem italtól befolyásoltan előidéző személyekkel szemben is, amelynek a felfüggesztésére általában csak akkor kerülhet sor, ha a baleset bekövetkezésében rajtuk kívülálló ók — elsődlegesen a sértett szabályszegő magatartása — is közrehatott. Rámutatott a beszámoló, hogy a Katonai Kollégiumon belül hosszabb idő óta a III. tanács bírálja el a közlekedési bűncselekményeket, amely a Büntető Kollégium közlekedési ügyeket elbíráló V. tanácsával együttműködve, országos szinten tudja biztosítani az ítélkezés egységét és szakszerűségét. E tanács jelentése, mely felmérte az előbbiekben ismertetett vizsgálat alapján adott irányítás érvényesülését, rámutatott, hogy a közlekedés rendjét veszélyeztető bűncselekmények száma évek óta azonos szinten mozog, de az utóbbi időben eltolódás volt észlelhető az enyhébb megítélés alá eső bűncselekmények irányában. E kedvező jelenség mellett továbbra is emelkedett azonban azoknak a bűncselekményeknek az aránya, amelyek szeszes ital fogyasztásával álltak összefüggésben és már megközelítette a 70%-ot. Továbbra is alacsony maradt a szolgálati úton előidézett balesetek aránya, viszont emelkedett azon személyeké, akik szolgálatban, járművezetés közben szeszes italt fogyasztottak. így növekedett pl. az ittasság miatt felelősségre vont gépkocsizó rendőrjárőrök száma is.' Minderre figyelemmel a járműveket ittasan vezető személyek cselekményének szigorú elbírálására kellett továbbra is irányítást adni azzal, hogy a nevelő és visszatartó hatás fokozása érdekében a szigornak a járművezetéstől eltiltása terén is meg kell nyilvánulnia. Az ittas állapotban súlyos balesetet előidéző, illetve az italozó életmódot folytató vagy ittas vezetés miatt már ismételten felelősségre vont személyéket hosszabb időre el kell tiltani a járművezetéstől. Az elvi irányítás jelentős eszközéként tünteti fel a beszámoló a törvé-

nyességi óvást. Bár a Katonai Kollégium a katonai bíróságok egyetlen fellebbezési fórumaként tágabb lehetőségekkel rendelkezik a perorvoslatok elbírálásán keresztül is az ítélkezés közvetlen irányítására, az utóbbi években mégis jelentősebbé vált e téren a törvényességi óvások szerepe, amit számuk emelkedése is bizonyít. Olyan lényeges kérdésekben adott irányítást ez úton a Katonai Kollégium, illetve az Elnökségi Tanács a vizsgált időszakban, mint a zendülés fogalmának értelmezése, mikor rendelhető el a sorkatonánál a szabadságvesztés végrehajtása fegyelmező zászlóaljban vagy, hogy a szabadságvesztésre ítélt hivatásos katonával szemben gondatlan bűncselekmény esetén sem mellőzhető a lefokozás kimondása, ha a gondatlanságának a foka jelentős és az ennek folytán bekövetkezett súlyos eredményre figyelemmel hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik. A további részében a beszámoló részletesen ismerteti a Katonai Kollégiumnak az egyes bűncselekmény-kategóriák tekintetében folytatott elvi irányító tevékenységét, melyből a terjedelem szabta korlátok folytán csupán azokat kívánom ismertetni, amelyek a folyóirat olvasói körében szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot. így a katonai bűncselekmények körében lényeges volt az Elnökségi Tanácsnak az az iránymutatása, amelyei a legsúlyosabb megítélés alá eső függelemsértés, a zendülés fogalmának értelmezése tekintetében adott. E szerint a zendülés a katonai függelem elleni támadások legveszélyesebb formája, határozottan jelentkező, jelentős társadalomra veszélyességet magában hordozó bűncselekmény, mely súlyosan sérti az adott alakulat fegyelmét, szolgálati rendjét, azon keresztül alapjaiban támadja a fegyveres erő intézményét. így bár nem közvetlenül politikai jellegű, de feltétlenül ilyen kihatású cselekmény. Ezzel szemben az egyéb függelemsértési cselekmények egyrészt az elöljárók akarata, másrészt az elöljárók és a szolgálati közegek személye elleni támadáson keresztül sértik a katonai szolgálati rendet, támadják a katonai függelmet. E magatartások azonban jóllehet jelentős súlyúak, a zendüléssel még ábban az esetben sem azonosíthatók, ha a parancs iránti engedetlenséget vagy az elöljáró,, illetve szolgálati közeg elleni erőszakot több katona együttesen valósítja meg. E függelemsértések ugyanis a zendüléshez képest szűkebb körben, korlátozottan és csupán az adott elöljárója akaratával való ellenszegülésén keresztül j vagy a személye elleni támadással sértik a katonai szolgálati rendet. Ép- [ pen ez okból az ilyen bűncselekmények általában nem alkalmasak arra, j hogy az adott katonai egység rendeltetésszerű működését megzavarják | vagy bénítsák, s nem jellemző rájuk a tömeges jelleg sem, de kihatásukban sem idéznek elő a zendüléssel azonos következményeket. A szolgálati parancs fogalmát értelmezve az Elnökségi Tanács mutatott rá, hogy a jogellenes parancs-szolgálati parancsnak nem tekinthető, s így j végrehajtásának megtagadása nem valósít meg bűncselekményt. Ha azon-

ban a parancs jogellenessége az utasított és az esetleg jelenlevő többi katona előtt nem egyértelműen világos és nyilvánvaló, következésként az elkövető magatartása az elöljáró tekintélyének sérelmével jár, a parancs teljesítésének megtagadása szolgálati tekintély megsértésének minősül. Régen vitatott kérdést döntött el a Katonai Kollégium annak kimondásával, hogy a Szolgálati Szabályzat helyes értelmezése szerint a beosztottaknak csak olyan parancsot lehet adni, amelyet azok állapotukra is figyelemmel képesek végrehajtani. Ebből eredően a 'hozzá intézett utasítás felfogására ittassága miatt képtelen katonának nem lehet parancsot adni, hanem a szabályzat adta egyéb lehetőségek, szükség esetén kényszer alkalmazásával kell a rend betartására kényszeríteni. Ha azonban az ittas vádlott az engedetlenségen túlmenően sértegeti az elöljárót vagy a szolgálati közeget, illetve tettlegesen szembeszegül, a Btk. 22. §-ában foglaltakra figyelemmel nincs akadálya, hogy az elöljárói tekintély megsértése, illetve az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak miatt felelősségre vonják. A szökést elkövetők jelentős hányada a beszámolás időszakában is alkalmatlannak bizonyult ideg-, illetve elmeállapota folytán a katonai szolgálat további teljesítésére. Ez azonban természetszerűen nem mentesíthette őket a felelősség alól, mert az állampolgár önmaga nem döntheti el, hogy az egyes állampolgári kötelességek közül melyek vonatkoznak rá, hanem erre csak az illetékes hatóság, adott esetben az egészségügyi alkalmasságot elbíráló katonai szerv jogosult. Nyomatékos enyhítő körülményként kell viszont értékelni az ily személyek cselekményének elbírálásánál, hogy állapotuk korábbi felderítése esetén behívásukra sem kerülhetett volna sor. Az alkalmatlanság azonban nem mindig azonos mértékű enyhítő körülményként jelentkezik. Nyomatékosabban kell figyelembe venni azoknál, akiket állapotuk mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlanná tesz és esetleg még beszámításukat is korlátozza. Kevesebb nyomatékkal jelentkezik viszont a psyűhopathia, amely a beszámíthatóságot nem korlátozza, s az esetleg többségében csak békében teszi alkalmatlanná az érintett személyt a katonai szolgálat teljesítésére. Ez utóbbiak képesek felfogni állampolgári kötelességüket, s tudatában vannak, hogy azzal 'helyezkednek szembe. A szolgálatra való alkalmatlanság ezért náluk csak kisebb mértékben vehető enyhítőként figyelembe. E körbe vág az az irányítás is, hogy ha valaki azért követ el bűncselekményt, hogy ily módon kivonja magát a katonai szolgálati kötelességének további teljesítése alól, a megvalósított bűncselekmény mellett halmazatban a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kibúvás bűntettét is meg kell állapítani terhére. A katonai bűncselekmények körében lényeges volt még a Btk. 328. §-ában írtak értelmezése, mely szerint leittasodás nélkül is megvalósul a szolgálati feladat alóli kibúvás, ha az őr vagy készenléti szolgálatra általa

tudottan kirendelt személy önkényesen távol marad szolgálati helyétől és így lehetetlenné teszi szolgálatba állítását. Hasonlóan katonai jellegű volt az az irányítás is, amely arra mutatott rá, hogy a katonák egészségi állapotának rögzítésére szolgáló könyvecske, valamint a ruházati könyv nem közokirat, így pl. a ruházati könyv hamisított szelvényének felhasználása csak magánokirat-hamisítást valósít meg. A rendőrök magatartásának elbírálásával kapcsolatban tarthat érdeklődésre számot annak kimondása, hogy a szolgálatban levő rendőr csak hivatali hatalommal való visszaélést valósít meg, ha a jogtalanul igazoltatott személyt csupán az igazoltatás idejére korlátozza szabadságában. Ha azonban a magát szabályosan igazoló személyt ezt követően is indokolatlanul visszatartja, a cselekmény már törvénytelen fogvatartásnak minősül. Lényeges az a határozat is, mely kimondotta, hogy a balesetet okozó gépkocsiban utasként tartózkodó rendőrnek hivatali kötelessége intézkedni a gépjármű megállítása és a balesetet szenvedett személy segítségnyújtásban részesítése iránt. Ennek elmulasztása így foglalkozásánál fogva segítségnyújtásra kötelezett részéről megvalósított segítségnyújtás elmulasztásának minősül. Végül a közlekedés biztonságát veszélyeztető bűncselekmények körében kellett rámutatni, hogy bár konkrét KRESZ-szabály megsértése esetén a 3. § c) pontjának az általános gondossági kötelezettséget előíró rendelkezésére szükségtelen utalni, önmagában e rendelkezés megsértésére is alapozható bűnösség megállapítása olyankor, ha az elkövető konkrét szabályt nem sértett. így mindig arra kell alapozni a bűnösség megállapítását, 'ha a jármű vezetője a más által előidézett veszélyhelyzet elhárítása érdekében szükséges intézkedést elmulasztotta. Ilyenkor ugyanis az elkövető soha nem sért konkrét KRESZ-szabályt, hanem éppen a másik fél a szabálysértő. Annak helytelen magatartása folytán azonban a vétlen fél veszélytelen továbbhaladása is lehetetlenné válik és éppen az általános gondossági kötelezettség követeli meg, hogy a veszély elhárítása érdekében ő is tőle telhetően intézkedjen. Természetszerű azonban, hogy felelőssége a konkrét szabályszegőétől eltérően alakul. így nem vonható felelősségre, ha a váratlan helyzetben az elhárításnak nem a megfelelőbb módját választja. Részletesen vizsgálni kell ezért, hogy mire adódott egyáltalán lehetősége. Azt azonban, ha a balesetet elkerülhette volna és mégsem intézkedett, feltétlenül terhére kell róni. Dr. Mátyás Miklós hb. vőrgy. elnökhelyettes a beszámolót azzal egészítette ki, hogy az a terjedelme folytán csak a jelentős iránymutatásokat tartalmazhatta. Azokat az elvi jellegű határozatokat azonban, amely sem itt nem szerepeltek, sem a Bírósági Határozatókban, vagy annak katonai változatában nem kerültek közzétételre, minden katonai bíróságnak megküldte, s nemcsak azoknak, ahol az első fokú ítéletek születtek. Ezen túlmenően a Katonai Kollégium már bevezette és a jövőben még szervezet-

tebbé kívánja tenni azt a gyakorlatot, hogy a katonai bíróságokat meglátogatva a helyszínen beszéli meg a felvetődött problémákat, biztosítva így időbeni; tájékoztatásukat. Közvetlen feladatként jelölte meg ugyanakkor, hogy a Teljes Ülés második napirendjén szereplő:irányelv elfogadása esetén katonai vonatkozásiban is hasznosítani kell a súlyosító és enyhítő kö-. rülmények értékelésére vonatkozó irányítást. Az ezt követő vita során dr. Jacsó János hb, ezredes annak a nézetének adott kifejezést, hogy a beszámolási időszakban a Katonai Kollégium betöltötte azt a szerepet, amely az alkotmányból és a bírói szervezeti törvényből reá hárul. Ügy irányította a katonai bíróságok ítélkezését, hogy eredményesen szolgálta a törvényességet, a fegyveres erők és testületek fegyelmének megszilárdítása érdekében kifejtett tevékenység erősítését. Kifogásolta viszont, hogy a Kollégium igen jelentős, sok problémát felvető kérdéseket is egy-egy ügyben hozott döntésével old meg, s nem használja ki kellően a magasabb szintű irányítási módok, a kollégiumi állásfoglalások és a tanácsvezetői megállapodások adta lehetőségéket. Kétségtelen, hogy a lényeges eseti döntések eljutnak minden első fokú bírósághoz, azok az ítélet egy-egy példányát megkapják, s így az irányítás lényegében ily módon is felöleli a katonai büntetőjog problémákat felvető öszszes területét. Az eseti döntések súlya azonban az ítélkezés irányításában nem Olyan jelentős, mint a magasabb szintű irányítási módoké és esetenként nem is lehetnek alkalmasak egy-egy kérdéscsoport komplex megoldására. Szólt arról is, hogy a néphadsereg hivatásos állományának jogi ismeretei esetenként hiányosak, s ez kihathat egyes bűncselekmények, vagy fegyelemsértések megvalósítására is. A katonai érdekék megkövetelik, hogy itt a törvény sokszor olyan magatartást is súlyos bűncselekményként értékeljen, amely nem katonai életviszonyok között egyáltalán nem büntethető. Vonatkozik ez a mulasztásokra is, amit sokan nem tudnak, s azt hiszik, aki semmit nem csinál, rosszat sem tehet, így nincs miért felelősségre vonni. Mindez felveti a személyi állomány körében végzett jogi felvilágosító tevékenység további fejlesztésének szükségességét. Dr. Rácz György legfelsőbb bírósági tanácselnök a katonai büntetőjog fejlődéséről beszélt, amely a szocialista társadalomban a törvény előtti egyenlőség követelményénök megfelelően az általános büntetőjog speciális részévé vált. Ma is és a jövőben is szükségesek azonban az egységes szabályozáson belül az általánostól eltérő, azt kiegészítő rendelkezések. Folyik ez egyrészt az elkövető különös alanyiságából, másrészt a katonai életviszonyokkal, a katonai szolgálati viszonyokkal összefüggő tárgyi követelményekből. Hiányolta, hogy nem történt még meg a katonai bűncselekmények elkövetésének általános, átfogó kriminológiai vizsgálata, holott az nem lenne érdektelen. Itt ugyanis az elkövetők nagyban-egészben hasonló körülmények között élnek, s a sorállományúák életkora is nagyjából azonos. Az ennyire homogén jellegű bűnelkövetők csoportjának krimino-

lógiai vizsgálata érdekes megállapításokra vezetne, miután polgári viszonylatban ez a homogenitás teljességgel hiányzik. Szükségesnek látta, hogy a súlyosító és enyhítő körülmények egységes értékelését elősegíteni kívánó irányelv elfogadása esetén — amelynek előkészítésében a Katonai Kollégium is tevékenyen közreműködött — kidolgozásra kerüljenek az azzal összefüggő speciális katonai követelmények, melyek esetleg eltérő szempontok figyelembevételét is megkívánják. Czinege Lajos vezérezredes hozzászólásában egyetértett a beszámolóval, miután annak megállapításai minden lényeges kérdésben egybeestek a hadsereg vezetésének értékelésével. Néphadseregünk erkölcsi, fegyelmi állapota már hosszabb idő óta kiegyensúlyozott és szilárd, töretlenül és hatékonyan érvényesül a szocialista törvényesség. 'Fegyveres erőink erkölcsi-fegyelmi viszonyai szocializmust építő társadalmunk kedvező körülményeiben és mindenekelőtt abban gyökereznék, hogy a katonai fegyelem eszmei, politikai alapjai szilárdak. Társadalmunk politikai egysége, az állampolgárok növekvő aktivitása és fegyelme azok az alapvető kérdések, amelyek hadseregünk morális erejét elsősorban meghatározzák. Jól példázza ezt mozgósítási rendszerünk átalakítása, amely 10—15 évvel ezelőtt még a katonai és közigazgatási apparátusban dolgozó, hivatásszerűen ezzel foglalkozó emberekre épült. Ma viszont az állampolgárok széles tömegének aktív részvétele teszi lehetővé, hogy a mozgósítást a korszerűség követelményeinek megfelelő rövid idő alatt végre lőhessen hajtani. A szolgálatukat töltő fiatalok magatartására, a katonai szolgálathoz való viszonyára alapvetően az jellemző, hogy megértik és elfogadják a katonai szolgálat szükségességét, becsületesen és fegyelmezetten teljesítik kötelességüket. Gyarapodott politikai, általános és szakmai műveltségük, emelkedett a kommunista fiatalok száma, s mindez jó alapot biztosít a feladatok teljesítéséhez. A szolgálatukat becsületesen és magas szinten ellátó fiatalok, a közösségi és a politikai életben aktívan részt vevő katonák képezik azt a többséget, amely meghatározza' a sorállomány egészének magatartását, a feladatok teljesítésének eredményességét. Évről évre több kiemelkedő helytállást tartunk számon a katonai szolgálat teljesítésében, a társadalmi tulajdon védelmében, a közéleti feladatok példás megoldásában. Emellett számottevő csökkenést figyelhetünk meg a fenyítések és bűncselekmények alakulásában. Hadseregünk az elmúlt időszakban is tervszerűen, kiegyensúlyozottan fejlődött — folytatta felszólalását a honvédelmi miniszter. A fejlesztés üteme továbbra is feszített volt, ha nem is olyan mértékben, mint a hatvanas években, de így is nagyfokú odaadást, áldozatkészséget és fegyelmet követelt az egész személyi állománytól. Hozzájárult éhhez, hogy egyre nagyobb szerepet kapott a hadsereg életében az építési tevékenység, s emellett rendszeressé és általánossá vált a csapatok személyi állományának és technikai eszközeinek bevonása a központi beruházások, a mező-

gazdasági feladatok végrehajtásába. Mindez szükségszerűen a korábbinál nagyobb feladat és követelmény elé állította mind a hivatásos, mind a sorállományt. Több éves tapasztalat alapján joggal elmondhatjuk azonban, hogy személyi állományunk becsülettel megfelelt a várakozásoknak. A bonyolult körülmények ugyanakkor felszínre hoztak olyan problémákat is, amelyek az állomány különböző kategóriáinak erkölcsi-fegyelmi magatartásával vannak összefüggésben. A továbbiakban Czinege elvtárs azokkal a mélyreható változásokkal foglalkozott, amelyek hadseregünk életében bekövetkeztek és nagy hatást gyakoroltak a katonai fegyelem állapotára, a vezetői és az igazságügyi tevékenységre egyaránt. Első ezek közül a hivatásos állomány és a parancsnoki kar körében végbement változás. A tiszti kar gerincét képező, több évtizedes tapasztalattal rendelkező és a csapatok 'hozzáértő vezetésére minden tekintetben képes állomány mellett nagyszámú, jól képzett fiatal tiszt és tiszthelyettes áramlott sorainkba, akik kellő vezetési tapasztalattal és rutinnal azonban még nem rendelkeznek. Hosszabb időszakot alapul véve, mindez a további fejlődési folyamat megbízható alapját képezi, jelenleg azonban több munkát jelent. Feltétlenül több segítséget kell biztosítani a parancsnokok nevelő munkájához, s ez növeli a jogpropaganda szerepét is. Tovább kell javítani ezért e téren a tervszerűséget, a céltudatosságot és az összehangoltságot. A hadsereg feladatainak megvalósításához elengedhetetlen az egyszemélyi vezetés, a parancsnok felelőssége alárendeltjeiért. Ugyanakkor annak funkciója sokrétű. Nevelnie kell a beosztottait. Irányítania kell a pénzügyi és gazdasági tevékenységet, biztosítani kell a technikai ellátást, de mindenekelőtt harcvezetőnek kell lennie. Így ma, amikor egy gépesített lövészezred több mint 2000 fő személyi állománnyal rendelkezik, amelyben minden fegyvernem képviselve van, el lehet képzelni, hogy milyen terhet ró a parancsnokra e feladatok megvalósítása. Jogkörük viszont olyan nagy, amellyel rajtuk kívül csak ,a bíróságok rendelkeznek, miután beosztottaikra személyes szabadságot korlátozó büntetést is kiszabhatnak. Feladataik sokrétűsége ugyanakkor akadályozza is őket a kellő jogismeretek elsajátításában. Más oldalról a parancsnokainknak 18—21 éves fiatalokkal kell foglalkozniuk, akik a felnőtté érés utolsó fokán hirtelen kerülnek az addigiaktól eltérő, számukra súlyosabb követelményeket támasztó életkörülmények közé. Sok esetben e fiataloknak kell dönteni a fegyverhasználat kérdésében vagy kell vezetni kellő gyakorlat nélkül olyan speciális járműveket, amelyeket a polgári életben alig ismernek. A haza védelmére való felkészülés érdekében pedig ezt meg kell követelni tőlük. Ezeknél a fiataloknál így a cél még a felelősségre vonásnál is csak nevelés és nem a megtorlás lehet.

Tekintettel kell lennünk ugyanakkor arra is, hogy egy 23 éves hadnagynak vagy őrmesternök, esetleg egy 26 éves századparancsnoknak kell a jogot alkalmaznia velük szemben, vagy egy 28 éves zászlóaljparancsnoknak, aki több száz ember felett rendelkezik. Ahhoz, hogy ezek a fiatalemberek a reájuk bízott hatalommal megfelelően tudjanak élni, valóban nevelni tudják beosztottaikat és megfelelően szolgálják a fegyelem megszilárdítását, a harckészültség növelését, minden segítséget meg kell adnunk részükre. A másik fontos körülmény, amelyet a helyzet megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a sorállomány összetételében — a korábbi évek pozitív tendenciája mellett — a demográfiai gondok következtében kedvezőtlen változások is történtek. A hadsereg vezetése arra kényszerül, hogy az elmúlt évek gyakorlatától eltérően behívja az egészségi és szociális problémákkal rendelkező fiatalokat is. Növekvő számban kerülnek behívásra olyanok, akik már a polgári életben összeközésbe kerültek a törvénnyel, s emelkedik a nős, családos katonák száma is. Egy időben kerülnek behívásra különböző korosztályú fiatalok. A sorállomány összetétele így heterogénebb lett, az alegységekben emelkedett a problémás — nehezen nevelhető — katonák száma. A nevelő munka hatékonyságának növelése ezért szükségszerűen több munkát, körültekintőbb bánásmódot igényel. Fel kell készíteni ezért a hivatásos állományt, a katonák nevelésével közvetlenül foglalkozó parancsnokokat a megnövekedett feladatokra, a változó és nehezebbé váló nevelési körülmények között végzendő munka pedagógiai, lélektani és módszertani tennivalóira. Különösen nagy hangsúlyt kell helyezni arra, hogy hatékonyabbá tegyük az antiszociális magatartású fiatalokra gyakorolt befolyásunkat, hogy növeljük a katonaközösségek szerepét az állomány ezen rétegének nevelésében. Az alegységek életében, az emberi kapcsolatokban újszerű gondjaink egyike, hogy az utóbbi néhány évben a korábbinál több olyan jelenség fordult elő, amely a sorkatonák egymás közötti kapcsolatában meglevő problémákra hívja fel a figyelmet. Emelkedett az öreg katonák és tisztesek részéről elkövetett durvaságok száma. Nőtt az agresszív magatartást tanúsítók száma is. E tekintetben a gyorsabb ütemű előrelépés érdekében tervbe vettük és széles körben kívánjuk megvizsgálni a sorállomány beilleszkedésével kapcsolatos helyzetünket és feladatainkat. Ügy véljük, hogy ebben a munkában fokozottan támaszkodhatunk a katonai igazságügyi szervek tevékenységére is. A társadalomhoz hasonlóan a hadseregben is végbement a gazdálkodás korszerűsítése, bővült a pénzgazdálkodás, a parancsnokok anyagi hatásköre. A megfelelő előkészítés eredményeként javult a csapatok ellátása, a parancsnokok jól éltek gazdasági lehetőségeikkel. A változás azonban érthető módon magában rejtette a visszaélések nagyobb lehetőségeit is, de e téren emelkedés nem tapasztalható. A néhány súlyos anyagi visszaélés az

ellenőrzési rendszer hibáival hozható összefüggésbe. Előtérbe 'került viszont az intellektuális jellegű bűnözés és az ellene való küzdelemhez fokozottabban kérni kell az igazságügyi szervek segítségét. Jelentős volt a fejlődés a technikai eszközökkel való ellátottság terén is, aminek eredményeként korszerűen felszerelt, jelentős tűz- és ütőerővel rendelkező hadseregünk van, amely a gépesítettség és motorizáltság tekintetében elérte a legfejlettebb szocialista hadsereg színvonalát. A nagyarányú technikai fejlődés ugyanakkor magával hozta a baleseti veszély növekedését és a korábbinál nagyobb problémát vet fel az italozás a szolgálat ellátásában és a közlekedésben. Bár a szolgálati gépjárműbalesetek száma hosszú idő óta csökkenő, tendenciát mutat, növekszik a magángépjárművekkel szolgálaton kívül okozott balesetek száma és itt az ittas vezetés is gyakoribb. A laktanyai kötöttségektől szabadulva a sorkatonák felelőtlenebbé válnak, gyakran vezetnek szeszes ital hatása alatt, s mindig sietnek, hol a menyasszonyhoz vagy nőismerőshöz, hol haza. Ma már ott tartunk, hogy a néphadseregben bekövetkezett halálesetek felét a gépjármű-balesetek idézik elő. Megelőzésük érdekében ezért nagyobb szigorúságra van szükség és fontos a következetesebb felelősségre vonás, valamint a sokoldalú megelőző munka. Miután a problémák elsődlegesen a laktanyán kívül jelentkeznek, a balesetek elszaporodásának csak a társadalom, elsődlegesen a szülők és hozzátartozók segítségével tudunk gátat vetni. Végezetül a miniszter elvtárs rámutatott, hogy az elért eredményekben jelentős szerepe volt a katonai igazságügyi szervék, így a Katonai Kollégium tevékenységénék is, melyet azok rugalmasan igazítottak a hadsereg megváltozott körülményeihez, mindig kellő megértést és körültekintést tanúsítva a hadsereg gondjai és problémái iránt. Az együttműködés jó, mert megfelelő elvi alapokon, a párt politikájának azonos értelmezésén nyugszik és a kölcsönös elvtársi támogatás és segítés jellemzi. Dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár kiemelte felszólalásában: az olyan iránymutatások, mint amelyek pl. az új Be. következetes alkalmazását segítették elő vagy az olyan, mint a zendülés fogalmának értelmezése, az ittas katonák által elkövetett parancs iránti engedetlenség kérdésében hozott elvi tartalmú határozat, világos, a törvényi és jogpolitikai intencióknak megfelelő választ adtak a katonai bíróságok mindennapi gyakorlatában felmerülő problémákra és kitűnően felhasználhatók lesznek a Btk. most folyó kodifikációs munkájánál is. Szűkségesnek látta ugyanakkor ismételten kihangsúlyozni, hogy a 'katonai igazságszolgáltatás az egységes igazságszolgáltatás szerves része. ítélkező tevékenységében ezért alapjaiban ugyanazokat a törvényi intenciókat és jogpolitikai elveket kell követnie, mint a civil bíróságoknak. Meszszemenően figyelembe kell vennie természetesen a katonai életviszonyokból eredő sajátosságokat, ehhez büntető jogszabályaink is igazodnak, ami-

kor a büntetőeljárásban is teret adnak bizonyos speciális vonások érvényesülésének és az anyagi jogban külön is szabályozzák a speciális katonai bűncselekményeket. Jogalkalmazásunk jogpolitikai irányelvei szintén abból indulnak ki, hogy bár ezek az elvék egységesen érvényesek és kötelezők minden igazságszolgáltató szervre, mégis egyes területen a szükséges sajátosságokat érvényesíteni lehet és kell. Nem jelentheti azonban ez azt, hogy a sajátosságok eltúlzásával indokolatlan különbségtételekre kellene törekedni az ítélkezési gyakorlatban. Különösen a köztörvényi bűncselekményeknél, ahol bár szintén figyelembe vehetők bizonyos katonai specialitások, pl. a bajtársi lopások esetében, mégis döntően a polgárival azonosnak kell lenni a felelősségre vonás módjának és mértékének, akár parancsnoki felelősségre vonásról van szó, akár büntetőeljárásról. Fel kell lépni ugyanakkor a katonai életviszonyokból fakadó sajátosságok lebecsülése és a polgári ítélkezési gyakorlat mechanikus másolása ellen is. Ez esetben ugyanis a katonai igazságszolgáltatás nem tudná betölteni fontos szolgálati szerepét a fegyveres erők és testületek fegyelmi helyzetének megszilárdításában, hadrafoghatóságának biztosításában. A katonai igazságszolgáltatást irányító és gyakorló szerveknek ezért mindkét szélsőséget következetesen el kell kerülniük a jogalkotásban és a jogalkalmazásban egyaránt. Felszólalása további részében az igazságügyi államtitkár arról szólt, hogy az ítélkezés időszerűsége és a törvényesség színvonala nemcsak a Katonai Kollégiumnál, hanem az első fokú katonai bíróságoknál is megfelelő; Kellően érvényre jutnak a katonai bíráskodásban a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei, bár e téren van még finomítani való, hogy ne csak általában, hanem minden egyes konkrét esetben biztosítani lehessen a büntetőpolitikai iránymutatások maradéktalan megvalósítását. Beszámolt ezután röviden a Btk. kodifikációjának helyzetéről, említve, hogy az Altalános Rész elvi kérdéseinek kidolgozása már befejeződött és a Különös Rész tárgyalása folyik. A törvény elkészülte után pedig gondoskodni kell róla, hogy még annak hatályba lépése előtt az igazságügyi apparátus minden tagja elsajátítsa azt. Ehhez kérte a Legfelsőbb Bíróság bíráinak a segítségét is. Dr. Pásztor Imre hb. alez. a Budapesti Katonai Bíróság elnöke az első fokú katonai bíróságok és ügyészségek együttműködésének és az illetékességi területükön levő alakulatok fegyelmi helyzete figyelemmel kísérésének fontosságáról tett említést. Ez utóbbi különösen jelentős annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a kisebb súlyú ügyekben mikor szükséges az elkövető bíróság elé állítása és mikor elegendő a parancsnoki hatáskörben történő fegyelmi elbírálás. Az ugyanis, ha egy alakulat parancsnoka a fegyelmezési eszközökkel nem él 'helyesen, és nem tud rendet teremteni, még nem feltétlenül teszi szükségessé a katonai ügyészség vagy bíróság közbeavatkozását. Általában az a helyes, ha a parancsnokok a

bíróságot a saját fegyelmezési eszközeik elégtelensége esetén veszik igénybe. Természetesen vannak viszont olyan ügyök is, amelyeknél elkerülhetetlen a bírói büntetés kiszabása. A katonai bíróság sohasem mellőzheti a kellő differenciálást, az állandó bírói gyakorlat követését. Dr. Kamara János r. vőrgy. belügyi államtitkár a beszámolóval egyetértve, annak a véleményének adott kifejezést, hogy az jól tükrözi azt a sokirányú tevékenységet, amelyet a katonai bíróságok kifejtettek annak érdekében, hogy hatékony segítséget nyújtsanak a fegyveres erők és testületek parancsnokainak a fegyelem megszilárdítása érdekében végzett munkájához, a testületek előtt álló feladatok megoldásához. Mindezzel jelentősen hozzájárultak a Belügyminisztérium központi és területi szervei részére meghatározott politikai és szakmai célkitűzések, követelmények megvalósításához. Figyelmet érdemlő és folyamatos segítséget nyújtottak ugyanakkor a beszámolás időszakában megjelent, a Belügyminisztérium személyi állománya kötelességeit és jogait meghatározó jogszabályi rendelkezések meghozatalához, bevezetésének előkészítéséhez, valamint az alkalmazásuk során felmerült gyakorlati problémák megoldásához. Kiemelendő ezek közül a BM hivatásos állományának Fegyelmi Szabályzata és a belügyi katonai nyomozó hatóságokról szóló 4/1974. számú miniszteri utasítás. Az életbelépésük óta eltelt időszak tapasztalatai igazolták a bevezetett intézkedések helyességét és ma már az is megállapítható, hogy a vétségek parancsnoki jogkörben való elbírálása jól szolgálja a kitűzött célokat. Ezt az alapvetően eredményes együttműködést a jövőben mindkét oldalról még tovább lehet és kell is szélesíteni, tartalmilag fejleszteni, különösen a bűncselekmények és a rendkívüli események megelőzése érdekében végzett munka terén. Nagy fontosságot tulajdonított a felszólalás a büntetőeljárás gyorsításának, mert az eljárás elhúzódása jelentős problémákat okoz a parancsnokoknak az eljárásban szereplő beosztottakra vonatkozó személyi döntéseknél, intézkedéseknél. Így nehézséget okozhat, ha a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés ideje alatt — mely a 3 hónapot nem haladhatja meg — nem születik jogerős bírói ítélet, s nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy visszaállítható-e a rendőr a szolgálatba vagy meg kell szüntetni szolgálati viszonyát. Problémát okoznak a hosszú tartamú katonai fogdában letöltendő szabadságvesztések is a szolgálatszervezésben és annak ellátásában, de az elítélt politikai, szakmai nevelésében, a parancsnoknak az elítélttel való kapcsolattartásában, továbbá a büntetés kiállása után az újbóli beilleszkedésnél is. Felmerül így az a kívánalom, hogy nem lehetne-e — a törvényes rendelkezések és lehetőségek keretein belül — tovább differenciálni és a szolgálati érdekeknek mégjo'bban megfelelő büntetéseket alkalmazni. Szóba jöhetne itt a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése vagy

pénz-főbüntetés kiszabása, alkalmazva mellettük a mellékbüntetések szélesebb körét és szigorúbb nemeit. Dr. Bíró György vőrgy. a legfőbb ügyész helyettese felszólalásában értékesnek és jónak ítélte a Katonai Kollégiumnak a beszámolás időszakában végzett munkáját. Kihangsúlyozta a jó munkakapcsolat fontosságát, mely lehetővé teszi a problémák időbeni és jó megoldását. Dr. Rácz Sándor hb. ález. a Legfelsőbb Bíóság Katonai Kollégiuma pártszervezetének munkájáról számolt be hozzászólásában. Kiemelte ennek során, hogy a Kollégium beszámolójában ismertetett sokirányú munkához a pár talapszerv is hozzájárult a maga lehetőségeihez képest. Részese ezért az elért eredményeknek, de ugyanakkor osztozik azokban a gondokban is, amelyeket a beszámoló önkritikusan feltárt. A felszólalások után dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a vitát lezárva köszönetet mondott a Teljes Ülés tagjainak és az országos hatáskörű szervek vezetőinek a hozzászólásáért, majd szavazásra tette fel a beszámolót és az abban megjelölt célkitűzéseket, amelyeket a Teljes Ülés egyhangúlag elfogadott. Ezt követően dr. Czili Gyula elnökhelyettes, a Büntető Kollégium vezetője előterjesztette „A súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről a büntetéskiszabási gyakorlat egységesebbé tétele érdekében" című irányelvtervezetét. Kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmányból és a Bírói Törvényből eredő kötelezettségének tesz eleget, amikor irányelvet ad ki a bíróságok ítélkezési gyakorlatának elvi irányítása körében, amely mindig reális társadalmi igényt elégít ki. A Legfelsőbb Bíróság saját ítélkezési munkáján és az alsó-bíróságok ítélkezésének elemzésén keresztül méri fel azokat az igényeket, amelyek magas szintű irányítási eszközt tesznek szükségessé. Ilyenként értékelhető a bűnösségi körülmények vizsgálata is. Ezek egy sajátos követelményrendszert fejeznek ki, amelyben tükröződnek a mindenkori gazdasági és társadalmi viszonyok. E viszonyok változásából eredő elvárásokat a jogalkalmazással szemben a jogpolitika fogalmazza meg. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló határozata ezért újabb feladatot határozott meg számunkra: gondoskodni kellett a bírói gyakorlat még egységesebbé tétele érdekében azoknak a gazdag tapasztalatoknak a rendszerezéséről, amelyek a bírói gyakorlatban kialakultak, illetve az ellentés tendenciák közül meg kellett állapítani, hogy melyik helyes, melyik felel meg a törvény céljainak. Emellett a legelőremutatóbb új vonásokat irányítás formájában általánossá kellett tenni. Meg kellett felelnie az irányításnak a fejlődő szocialista erkölcs és tudatosság fokozottabb követelményeinek is, abban a szellemben, ahogy azt az MSZMP XI. kongresszusának határozata feladatul tűzte ki az igazságszolgáltatás szervei számára, amikor rámutatott, hogy fokozottan kell küzdeni minden olyan

jogsértés ellen, amely idegen a szocialista életviszonyoktól és életmódtól. Ezeknek a követelményeknek igyekezett eleget tenni az irányelv tervezete. A kellően differenciált büntetéskiszabásnak előfeltétele, hogy a bíróság az ügyben számottevő valamennyi bűnösségi körülményt tisztázza. Erre azonban csak akkor van lehetősége, ha az ahhoz szükséges tények összegyűjtése, felderítése, bizonyítása az eljárás megelőző szakaszában, a nyomozás során megtörténik. Ez nem jelent túlbizonyítási intenciót, inkább ahhoz kíván segítséget adni a nyomozó hatóságnak, hogy meg tudja választani a szükséges bizonyítékokat. Végezetül hangsúlyozta a felszólaló, hogy az irányelv tervezete a Büntető és a Katonai Kollégium együttes munkájának eredménye, s köszönetét mondott a társszerveknek, melyek értékes közreműködésükkel segítették elő annak kidolgozását. A felszólalást követően a Teljes Ülés az irányelvet egyhangúlag elfogadta. A Legfelsőbb Bíróság elnöke elrendelte ezért annak 12. sorszám alatti közzétételét a Magyar Közlönyben, majd a Teljes Ülést berékesztette.

j

A Btk. katonákra vonatkozó külön rendelkezéseinek új szabályozását érintő elgondolások Irta: Dr. Gál Andor hb. alezredes Az ismertetés a Btk. VII. fejezetének a katonákra vonatkozó külön rendelkezéseire, a XVII. fejezetében szereplő katonai bűncselekményekre, valamint a XI. fejezet V. címébe tartozó honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményekre vonatkozó kodifikációs elképzeléseket tárgyalja. I. A katonákra vonatkozó külön rendelkezések A Btk-nak a katonákra vonatkozó külön rendelkezései kiállták a gyakorlat próbáját. Az új Btk. előkészítése során mégis szükséges volt áttekinteni, hogy mely területeken lehet a társadalom igényeinek megfelelőbb szabályokat alkotni. Ennek során figyelembe kellett venni az általános jogfejlődést, a jogpolitikai követelményeket és hasznosítani lehetett az elmúlt másfél évtized katonai büntető joggyakorlatát. Hazánkban a hatályos Btk. foglalta először egységes kódexbe az általános és a katonákra vonatkozó speciális büntető szabályokat. A gyakorlat igazolta, hogy az átfogó, egységes büntető törvény megfelelt a várakozásnak. Továbbra is követhető az az elv, hogy a katonákra is elsősorban az általános rendelkezéseket kell alkalmazni. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy a bűncselekmény különös alanya és különös tárgya szükségszerűen igényel néhány külön rendelkezést. Ezeket általában olyan személyekkel szemben lehet alkalmazni, akik a bűncselekmény elkövetésekor katonák voltak. Nem lehet azonban mereven ragaszkodni ahhoz az elvhez, hogy a katonai külön rendelkezések alkalmazását az elkövetéskori állapot teszi lehetővé. A katonai bűncselekmény tettese csak katona lehet. Katonai mellékbüntetést is csak azzal szemben lehet alkalmazni, aki az elkövetéskor katona volt. Ezzel szemben lehetnek esetek, amikor tekintettel kell lenni az elbíráláskori állapotra is. A joghátrány alkalmazásánál például különös jelentősége van annak, hogy az elkövető szolgálati viszonya időközben megszűnt. Ebben az esetben nem lehet fegyelmező zászlóaljba utalni, és

nem alkalmazhatók vele szemben egyes katonai mellékbüntetések sem. Viszont éppen arra tekintettel, hogy már nem katona, külön szabály szerint alakul az általa elkövetett katonai vétség elévülése és büntetésként kiszabható vele szemben javító-nevelő munka, ami a szolgálatban megmaradó esetében kizárt. Mindezt egybevetve tehát a speciális katonai büntetőjogi felelősséget az elkövetéskori állapot alapozza meg, a joghátrány alkalmazásánál viszont figyelemmel kell lenni az elbíráláskori állapotra is. Az elkövetők A büntetőjogi szempontból katonának tekintendő személyek körét a jelenlegihez képest nem szükséges változtatni. Ezt az elkövetői kört azonban magában a büntető törvényben lehet meghatározni és így elhagyható a fegyveres testületek tagjai esetében a külön törvényre utalás. 1961 óta megváltoztak azok a körülmények, amelyek akkor még nem tették lehetővé, hogy a katonai elkövetők részletes felsorolását a Btk. tartalmazza. Az Utóbbi időben különböző jogszabályok, mindenekelőtt a Honvédelmi Törvény egyértelműen meghatározták, hogy mely szervek tartoznak a fegyveres erőkhöz és a fegyveres testületekhez. Ezeket a fogalmakat az új Btk. is átveheti és magában a büntető törvényben rendezheti a katonának tekintendő személyek körét, miként ez a környező országok büntető törvénykönyveiben is tapasztalható. Az európai országok büntető jogszabályai nemcsak abban hasonlóak, hogy a katonai elkövetőket felsorolják, hanem abban is, hogy többségük az elkövetők között nem tünteti fel a hadifoglyokat. Erről azért érdemes szót ejteni, mert felmerült olyan javaslat, hogy az új Btk. rendelkezzen az elkövetői kör meghatározásánál a hadifoglyokról is. Ezt a nézetet alátámasztja, hogy a nemzetközi hadijog szabályai szerint a hadifoglyok is a katonai büntető bíráskodás hatálya alá tartoznak, és a Btk. egyébként is tartalmaz háború idejére szóló rendelkezéseket., Mégsem feltétlen szükséges a hadifoglyokra vonatkozó általános rendelkezés felvétele. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a hadifogoly nem lehet minden katonai bűncselekmény alanya, és így az általános részi rendelkezés a különös rész jelentős átalakítását követelné. Ez szükségtelen, tehát célravezetőbb, ha a hadifoglyokkal kapcsolatos anyagi büntetőjogi rendelkezéseket más jogszabály tartalmazza majd. Változatlanul fenntartható az a szabály, hogy katonával szemben nem alkalmazhatók a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések. Továbbra is szükség van annak kimondására, hogy halálbüntetés kiszabható a katona által a 20. életév betöltése előtt elkövetett bűncselekmény esetében is. A Honvédelmi Törvény módot ad azonban arra, hogy az önként jelentkezőt, valamint a felsőfokú tanintézetbe felvett személyt a 17. évének betölté-

sétől behívják sorkatonai szolgálatra. Más esetben a behívás alsó korhatára a 18. év. Amennyiben az új törvény a jelenlegi rendelkezést venné át, elvileg lehetőség lenne katonával szemben a 18. év betöltése előtt is halálbüntetés kiszabására. Ez pedig ellentétes lenne a polgári és politikai jogoknak az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel nálunk is elfogadott és kihirdetett nemzetközi egyezségokmányával, amely szerint halálbüntetést nem lehet kiszabni a 18. életévüket be nem töltött személyek által elkövetett bűncselekmények miatt. Ezért az új Btk-ban a katonával szemben is ki kell zárni a 18. életév betöltése előtt elkövetett bűncselekmény miatt a halálbüntetés alkalmazásának lehetőségét. A bűncselekmény elbírálása fegyelmi jogkörben A bűncselekmények fegyelmi jogkörben történő elbírálásával kapcsolatban adódott a gyakorlatban a legtöbb vita. Már többször felmerült ezért; az újabb rendezés szükségessége. Általánosan elfogadott vélemény szerint a jelenleg két helyen, a Btk. 106. §-ában és a Btk. 33. §-ában található rendelkezéseket indokolt lenne összevonni. Ennek megfelelően elegendőnek látszik először azt kimondani, hogy katonával szemben büntetés helyett fegyelmi fenyítést lehet alkalmazni, ha a büntetés célja ezúton is elérhető. A kérdés most már az, hogy ki jogosult dönteni a büntetőjogi büntetés mellőzéséről és helyette a fegyelmi fenyítés alkalmazásáról. A hatályos Btk. miniszteri indokolása egyértelműen utalt arra, hogy büntetés helyett fegyelmi fenyítést alkalmazni csak az eset összes körülményeire figyelemmel akkor lehet, ha a büntetés célja ezúton is elérhető. Ennek elbírálásához pedig a bűnüldöző gyakorlattal kevésbé rendelkező illetékes parancsnok felett szükség van a katonai ügyész irányító és ellenőrző tevékenységére. A gyakorlat azonban ezt szem elől tévesztette és rivalizálás kezdődött az illetékes parancsnok, valamint a katonai ügyész között, hogy adott esetben ki jogosult véglegesen dönteni az ügyben. Ennek a vitának a nyomát találjuk az új Be. 342. §-ában is. A törvény külön eljárást vezetett be-az illetékes parancsnok és a katonai ügyész közötti véleményeltérés eldöntésére. Ekkor került sor — egészen sajátos módon — az illetékes parancsnok elöljárójának bevonására a büntető eljárásba. Az történt tehát, hogy az elmúlt 15 évben az eredetileg egyértelműnek vélt törvényhozói akaratot a gyakorlatban félremagyarázták. Az új szabályozással az eredeti elképzeléseket kellene pontosabb fogalmazással viszszaállítani. Ma már azt is szükséges leszögezni, hogy a bűncselekmény fegyelmi jogkörben történő elbírálása alapvetően anyagi jogi intézmény. Lényege az, hogy a büntető törvény egyes elkövetőkkel kapcsolatban lehetővé teszi a büntetés helyett más joghátrány alkalmazását. Jogszabályaink szerint a büntetőeljárásben az illetékes parancsnok a

hatóság feladatait látja el. Ebben á minőségben állást kell foglalnia a katona és az általa elkövetett bűncselekmény társadalomra veszél y e s s é g é n e k foka tekintetében. Vannak esetek, amikor leginkább ő tudja, hogy mindezek figyelembevételével a büntetés céljai a fegyelmi fenyítés alkalmazásával is elérhetők-e. Vitán felül áll, hogy a katonai vétséggel k a p c s o l a t b a n teljes biztonsággal dönthet a fegyelmi elbírálás kérdésében. A katonai szabályok megsértéséért járó fenyítések kiszabásában ugyanis kellő jártasságot szerzett, tisztában van azzal, hogy a cselekmény menynyire sértette a szolgálati rendet és fegyelmet. Ismeri az elkövető javára és terhére számításba vehető körülményeket. Emellett szól az is, hogy a katonai vétség az azonos fegyelemsértéstől csak a társadalomra veszélyesség fokában tér el. Minden katonai vétség felfogható egyben fegyelemsértésnek is, hiszen a fegyelemsértésnek nincs körülírt absztrakt tényállása. Mindezekből következik, hogy a katonai vétségek esetében aggálytalanul lehet az illetékes parancsnokra bízni mind a fegyelmi fenyítés k i s z a b á s á t , mind annak eldöntését, hogy az ügyet vádemelési javaslattal átadja a katonai ügyészségnek. Más a helyzet a katonák által elkövetett közönséges vétség, illetőleg a bűntettek esetében. Ezekkel kapcsolatban büntetés helyett fegyelmi fenyítés kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha az ügyet a katonai ügyész, illetőleg a katonai bíróság utalja az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörébe. Ennek az az indoka, hogy az ilyen bűncselekmények helyes megítéléséhez már szükséges az ítélkezési gyakorlat ismerete, és ezeknél a társadalomra veszélyesség konkrét fokának meghatározása érdekében szélesebb körű összehasonlításra van szükség. Mindezekre csak a nagyobb bűnüldözési jártassággal rendelkező katonai ügyészi vagy katonai bírósági szervezet képes. nyomozó

A szabadságvesztés végrehajtása A szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó külön szabályok tekintetében is érdemes a változtatás lehetőségével foglalkozni. Ezzel kapcsolatban nem az alapvető elvek megváltoztatásáról van szó. A szolgálatban megmaradó, szabadságvesztés-büntetésre ítélt katonák esetében a külön büntetésvégrehajtási intézmények létjogosultsága változatlanul indokolt. A gyakorlatban helyesnek bizonyult az a rendelkezés is, hogy a hivatásos és továbbszolgáló állományú személyek esetében egyévi, a sorállományú elítéltekkel kapcsolatban pedig kettő évi felső határral alkalmazható a büntetésvégrehajtás speciális módja. A részletkérdésekben azonban már szükség lehet néhány változtatásra. Mindenekelőtt arra, hogy már a büntető törvényben elhatároljuk a két teljesen különálló katonai elkövetői kört. A jelenlegi katonai fogda a hivatásos és továbbszolgáló állományúak külön büntetésvégrehajtási intézete lehetne, ahol olyan szabadságveszté-

seket hajtanának végre, amelyeket egyébként fogházban kellene végrehajtani. A jelenlegi fegyelmező zászlóalj a sorállományú elítéltek büntetésvégrehajtási intézete lehetne, ahová az egyébként fogházban vagy börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek kerülnének. Az elképzelt megoldással elvileg szűkítenénk a katonai büntetésvégrehajtási mód alkalmazásának lehetőségét, mert az előbbiekből következik, hogy az egyik esetben kizárólag fogházat, a másik esetben •:— a sorállományúak vonatkozásában — csak a fogházat és a börtönt helyettesítheti a katonai büntetésvégrehajtási intézet. Ez a gyakorlatban semmiféle nehézséget nem jelentene, hiszen a hivatásos és továbbszolgáló állományú elkövetők amúgy sem maradnának meg a szolgálatban, ha olyan súlyú bűncselekményt követtek el, amely miatt börtön, vagy annál súlyosabb fokozat elrendelésére kerülne sor. A sorállományú elítéltek esetében pedig nem kívánatos visszatartani a katonai szolgálatban az olyan súlyú bűncselekményt elkövető személyt, akivel szemben fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést kell kiszabni. Emellett elképzelhető, hogy a fegyház fokozat az új törvény szerint csak 2 évi vagy annál hosszabb tartamú szabadságvesztés esetében alkalmazható, és ezért már fel sem merülhet ehelyett katonai büntetésvégrehajtási intézet kijelölése. Nagyon lényeges lenne annak hangsúlyozása, hogy a jelenlegi katonai fogdában vagy fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés az általános rendelkezések szerinti büntetésvégrehajtási fokozatot helyettesíti. Ebből ugyanis az következnék, hogy nem lenne kizárt a büntetés végrehajtása ugyanitt olyan összbüntetés esetén, amikor az egyik büntetést az elítélt nem katonaként kapta, és azt nem katonai bíróság szabta ki. Jelenleg ugyanis a bevonulás előtt elkövetett bűncselekményért kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén a katonát leszerelik, hogy a szabadságvesztés végrehajtható legyen. A szolgálati érdekék azonban amellett szólnak, hogy a katonai életviszonyok között elkövetett csekélyebb súlyú bűncselekmény miatt alkalmazott rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabása nyomán ne szakadjon félbe a szolgálati viszony azért, mert el kell rendelni a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is, és ez nem hajtható végre a katonai büntetésvégrehajtási intézetben. A hivatásos és továbbszolgáló állományúak, valamint a sorállományúak büntetésvégrehajtási intézményének szétválasztásával az is elérhető lenne, hogy a sorállományú elítélteknél mód nyílna a határozottabb differenciálásra, a hatékonyabb nevelésre. Könnyebb lenne felhasználni az általános büntetésvégrehajtási módszereket és tapasztalatokat. A külön intézet kénytelen lenne hasonlatosabbá válni az általánoshoz. Ilyen körülmények között elsődlegesen a fogház fokozatúakat kellene elkülöníteni a börtön fokozatúaktól és mindkét kategóriánál az általánoshoz hasonló végrehajtási szabályokat lehetne alkalmazni.

Más szempontból viszont esetenként indokolatlannak tűnik az a kedvezmény, amelyet a hatályos Btk. a katonai fogdában, illetőleg a fegyelmező zászlóaljban kiállított büntetéshez fűz. Eszerint a mentesítés a büntetés kiállásával automatikusan bekövetkezik. Az elképzeltek szerint ez elhagyható lenne, és ezzel megszűnne az a sajátos helyzet, hogy a közönséges bűncselekményt elkövető és viszonylag hosszabb szabadságvesztésre ítélt katona csak azért mentesül a hátrányos következmények alól, mert a büntetését katonai büntetésvégrehajtási intézetben töltötte. Köztudott, hogy katonával szemben javító-nevelő munka büntetést nem lehet alkalmazni, mert szolgálati viszonya ezt kizárja. A hatályos törvény arról rendelkezik, hogy katonával szemben javító-nevelő munka helyett katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztést kell kiszabni. Ezzel előállt az a vitatható helyzet, hogy bizonyos bűncselekmények miatt katonával szemben akkor is lehet szabadságvesztést alkalmazni, ha ez másoknál kizárt. Ez viszont indokolatlan különbségtétel, sőt a másodfokú eljárásban súlyosításra is felhasználható az erre irányuló fellebbezés hiányában. Mindezek azt támasztják alá, hogy ezt a rendelkezést ilyen tartalommal az új törvénybe már nem célszerű felvenni. A katonai mellékbüntetések A katonai mellékbüntetésekkel kapcsolatos rendelkezések szintén nemszorulnak lényeges módosításra. Felmerült azonban az az igény, hogy az új Btk. bővítse e mellékbüntetések körét. A gyakorlatban többször felteszik a kérdést: szükséges-e lefokozást kimondani a hivatásos vagy a továbbszolgáló állományú katonával szemben, ha bűncselekményével kapcsolatban méltatlanná vált arra, hogy továbbra is szolgálatban maradjon, viszont háború idején reá különleges szakképzettsége folytán szükség lehet? Ezekben az esetekben más mellékbüntetés kimondása látszik célszerűnek, amelyet az új törvény bevezethetne elbocsátás vagy szolgálati viszony megszüntetése elnevezéssel. A várakozási idő meghosszabbítását nemcsak elnevezésében kellene megváltoztatni. Helyesebbnek látszik olyan rendelkezés, mely azt tartalmazza, hogy években kell megjelölni a következő rendfokozatba történő előléptetéshez szükséges várakozás meghosszabbított időtartamát, és ez nem haladhatja meg a meglevő rendfokozatra előírt várakozási idő felét. Ezzel a különböző rendfokozatú katonák között megfelelő arányosításra lenne lehetőség. Az alacsonyabb rendfokozatúak esetében rövidebb, a magasabb rendfokozatúak esetében hosszabb időtartamban lenne alkalmazható e mellékbüntetés. Valamennyi katonai mellékbüntetéssel kapcsolatban felmerült azok önálló, főbüntetésként történő alkalmazásának lehetősége. Jellegük alapján ennek nincs semmi akadálya. Bevezetése azonban csak akkor lenne célsze-

rű, ha az új Btk. az általános rendelkezések között az egyéb mellékbüntetések vagy azok egy részének főbüntetéskénti alkalmazását is lehetővé teszi. A szolgálati viszonyból fákadó sajátos követelmények ugyanis nem szólnak amellett, hogy az általánostól eltérően, kizárólag a katonai mellékbüntetések legyenek alkalmazhatók főbüntetésként. A mentesítés A hatályos Btk. a katonákra vonatkozó külön rendelkezések között sajátos törvényi mentesítést szabályoz. Eszerint a fegyelmező zászlóaljban, illetőleg a katonai fogdában végrehajtott szabadságvesztés esetében az elítélt a végrehajtás befejezésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Mint már szó volt róla, ettől indokolt eltérni azokban az esetekben, amikor a büntetést nem katonai bűncselekmény miatt szabták ki, de bizonyos változtatásra egyébként is szükség van. Az kétségtelen, hogy megfelelően differenciált külön mentesítési szabályra szükség van. A katonai vétségekkel kapcsolatban például általánosságban kimondható volna a törvényi mentesítés, a katonai bűntettek vonatkozásában pedig — a szükséghez képest — megfelelő bírósági mentesítési szabályt kellene alkotni. Szóba kerülhetne speciális mentesítési szabály a szolgálatban megmaradó, közönséges vétség miatt elítélt katonák esetében is. Mindezekkel a szolgálati érdekek maradéktalan kielégítése biztosítható, ugyanakkor a katonai elítélt nem jut indokolatlan előnyhöz a mentesítés szempontjából. A feltételes elítélés és a próbára bocsátás A büntetési rendszerrel kapcsolatos elképzelések részletesen foglalkoznak a feltételes elítélés és a próbára bocsátás intézményével. Ezek az intézmények alkalmazásra kerülhetnek a katonai elkövetőkkel kapcsolatban is, mind magatartási szabályok előírásával, mind anélkül. A katonai életviszonyok között különösen az előírt magatartási szabályok betartásának ellenőrzése terén van lényegesen kedvezőbb lehetőség. A katonák közül főleg a sorállományúak esetében járna jelentős eredménnyel, mert így is biztosítható volna a kiképzés folyamatossága, és elkerülhető lenne a katonai szolgálat félbeszakítása. *

*

*

A katonai bűncselekmények A katonai szolgálati kötelezettség elleni bűncselekmények A katonai szolgálati kötelezettség elleni bűncselekményeknél felmerült, hogy mellőzni kellene „a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kivonást" mint tényállási elemet. E szerint a törvény az időleges vagyis a meghatározható ideig tartó kivonás mellett a végleges helyett, a konkrét szolgálat alóli kivonással foglalkozna, ami alatt a sorkatonai szolgálati kötelezettséget vagy a tartalékos katonai szolgálati kötelezettséget kellene megfogalmazni. Tehát nem ez egyszer s mindenkorra szóló kivonásról kellene beszélni, hanem elegendő azzal a szolgálattal foglalkozni, amelynek teljesítésére a katona kötelezve van. Ennek megfelelően az összes kibúvási cselekmény szétválasztható, aszerint, hogy a szándék rövidebb időre történő kivonásra vagy a konkrét katonai szolgálát alóli teljes kivonásra irányul. Az egyszerűség kedvéért erről a következőkben szólhatunk úgy is, hogy időleges vagy teljes kivonási szándék. Felmerül ezzel kapcsolatban, hogy az első címben írt bűncselekmények megvalósíthatók-e olyan személyek által, akik nincsenek kötelezve katonai szolgálat teljesítésére, hanem a szolgálat teljesítését önként vállalták, tehát hivatásos vagy továbbszolgáló állományúak. Van olyan álláspont, hogy önkényes eltávozás miatt nem vonható felelősségre a katonai szolgálatra nem kötelezett személy. Az egyéb kibúvási bűncselekményekkel kapcsolatban kevésbé merült ez fel, de a gyakorlatban például a szökés miatti felelősségre vonás nem fordul elő hivatásos és továbbszolgáló állományú esetében. Amennyiben a kibúvási bűncselekmények alanya cSak a katonai szolgálatra kötelezett személy lehetne, szükség lenne az egyéb kategóriákra új törvényi tényállások szövegezésére. A hivatásos és továbbszolgáló állomány az önként vállalt szolgálatot a jogszabály által előírt módon be is fejezheti. Büntetőjogilag elegendő lenne azt az érdeket védeni, hogy a jogszabály előírásait megkerülve ne tudjon senki saját elhatározásából, egyénileg mentesülni az önként vállalt szolgálattól. Erre szövegezhető küíön törvényi tényállás, amelynek a lényege az önként vállalt szolgálat teljesítésének a megtagadása lenne. Ennek lehetne minősített esete az, amikor a hivatásos vagy továbbszolgáló állományú külföldre távozással vagy külföldön maradással akarja elérni ugyanezt a célt. A kibúvási bűncselekményekkel kapcsolatban további differenciálási lehetőség is felmerülhet. A teljes kivonással kapcsolatban nem mindegy, hogy a katona a sorkatonai szolgálat teljesítése alól, vagy csupán a sokkal rövidebb időre szóló tartalékos katonai szolgálat teljesítése alól kí-

vánja kivonni magát. Ennek figyelembevételével más büntetési tételt lehetne előírni a sorállományúakra és az egyéb szolgálatot teljesítőkre. A gyakorlat ezekkel kapcsolatban megfelelően differenciált, de esetenként ehhez az enyhítő szakasz alkalmazására van szükség. A szökéssel kapcsolatban több módosító javaslat is felmerülhet. Ezek között a legjelentősebb a szökésnek és a külföldre szökésnek az összevonása. A külföldre szökés a szökés minősített esete lehetne. Ezen túlmenően a szökés jelenlegi alapesetéhez újabb minősített eseteket lehetne beiktatni. Ezek a minősítő körülmények a külföldre szökést minősítő körülményekkel nagyjából azonosak. Az elképzelés szerint a szökést minősítené a fegyveresen történő elkövetés, a csoportos elkövetés, a fontos szolgálat teljesítése közben vagy szolgálati ténykedés felhasználásával történt elkövetés, illetőleg a személy elleni erőszák alkalmazásával történt elkövetés. Ezt követően kerülhetne megfogalmazásra a jelenlegi külföldre szökés, majd ennek minősített változata is. A szökéssel kapcsolatban szükség lenne annak, kimondására, hogy önként jelentkezés esetén á törvény adjon lehetőséget korlátlan enyhítésre; Az önkényes eltávozással kapcsolatban már többször felmerült az a javaslat, hogy a 24 órán belüli, többször (legalább háromszor) elkövetett Önkényes távollét is minősüljön önkényes eltávozásnak. Ez abból adódik, hogy a katonák a törvényi rendelkezések ismeretében, szándékosan valósítják meg a cselekményt ismételten úgy, hogy á 24 óra eltelte előtt viszszatérnek az alakulathoz. Amennyiben a kibúvási bűncselekményekkel kapcsolatban nem történne általános rendelkezés, hogy azok csak a szolgálatra kötelezett személyekre vonatkoznak, úgy szükség lenne az önkényes eltávozásnál külön szabályozni a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítőkre és a hivatásos, valamint továbbszolgáló állományúakra vonatkozó rendelkezéseket. Az ugyanis általános Vélemény, és ezt a büntetéskiszabási gyakorlat is mutatja, hogy e két kategóriát eltérően kell fenyegetni.. A gyakorlatban a 315. §-ba foglalt, katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás bűncselekménye okozza a legtöbb fejtörést. Az egyszerűsítés érdekében szükség lenne ennek kettéosztására. . Külön lehetne szabályozni az öncsonkítással vagy egészségrontással a katonai szolgálatra alkalmatlanná tételt, méghozzá alapesetben a teljes szolgálatra, privilegizált esetben az időleges kibúvást. Itt lehetne elhelyezni azt az új rendelkezést is, hogy büntetni kéli a katonai szolgálat teljesítését megtagadó katonát. Ez ebben a körben minősített eset lenne. A 315. § második fordulatát külön kellene szabályózni. Ez lenne a célzatos cselekmény, amely szintén irányulhatna teljes kivonásra, de irányulhatna időleges kivonásra is. Itt tehát az alapeset az lenne, hogy aki abból a célból színlel betegséget vagy használ fondorlatot, hogy kivonja magát a szolgálat teljesítése alól, az követi el e bűncselekményt. Itt is privilegi-

zált eset lenne, ha csak rövidebb időre akarta kivonni magát a szolgálat teljesítése alól. Visszatérő probléma ezzel kapcsolatban a katonák által megkísérelt öngyilkosság értékelése. Ismét felmerülhet az a gondolat, hogy a katonát sikertelen öngyilkosság esetében kibúvás miatt büntessük. Ezzel azonban általános alapelvekkel kerülnénk szembe és így többet ártanánk, mint használnánk. A függelemsértés A függelemsértési bűncselekmények közül elsőként a zendüléssel kapcsolatban merültek fel kérdések a gyakorlatban. Az elmúlt évek ítélkezési gyakorlata a parancs iránti engedetlenség minősített esetét esetenként zendülésként értékelte. Ennek elkerülése érdekében a 316. §-ban levő törvényi tényállást az új jogszabályban pontosítani kellene. El kellene hagyni belőle az elöljáró szolgálati parancsára történő utalást, és akkor az maradna, hogy a zendülést az követi el, aki több katonával együttesen a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló nyílt ellenszegülésben vesz részt. Amennyiben az így pontosított tényállást a törvény még azzal is kiegészíti, hogy ezáltal a szolgálati feladatok teljesítésének jelentős zavarása következik be, egyértelművé válna, hogy miben tér el a zendülés más függelemsértési cselekménytől. A parancs iránti engedetlenséggel kapcsolatban szükségtelen szolgálati parancsot írni' a törvényi tényállásba, elegendő lenne helyette csak a parancsról szólni. Ennek indoka az, hogy a szolgálati szabályzat nem különböztet szolgálati parancs és parancs között. A hatályos Btk. e kifejezéssel nyomatékosan akarta aláhúzni, hogy csak az a parancs részesül büntetőjogi védelemben, amelyet az arra jogosult személy, hatáskörében adott ki. E személy nem követelt mást az alárendelttől, mint amelynek teljesítésére az kötelezve volt. Ezek az elvek természetesen érvényesülnek akkor is, ha az új törvényszöveg a szolgálati parancs helyett csak parancsot említ. A parancs iránti engedetlenség minősítő körülményei megfelelőek a gyakorlatban, legfeljebb annyit lehetne kiegészítésként felvetni, hogy célszerű lehet a csoportos elkövetést is minősítő körülménynek tekinteni. Ez egyébként összhangban lenne a zendüléssel kapcsolatban tett javaslattal, mert még inkább aláhúzná, hogy a csoportos-parancs iránti engedetlenség még nem zendülés. Az elöljáró és a szolgálati közeg elleni erőszak tényállásával kapcsolatban szóba kerülhet, hogy a büntetőjogi védelem a hivatalos személy elleni erőszakhoz hasonlóan, a védelmére, támogatására rendelt, vagy védelmére kelt személyre terjedjen ki. A feljebbvalóval és más szolgálati közeggel kapcsolatban pedig ki kellene mondani, hogy a szolgálati ténykedés közben és a szolgálati ténykedés miatt vele szemben alkalmazott 3

33

erőszak egyaránt büntetendő. A minősített esetek között pontosítani kel" lene a 318. § (2) bekezdésének c) pontját!. Itt a testi sérülés helyett súlyob testi sértést kellene írni. A gyakorlatban ugyanis bizonytalanság volt e minősítéssel kapcsolatban. Ezt lehetne végérvényesen eloszlatni e pontosítással. Emellett természetesen ez egyértelműen kizárná a halmazat megállapítását e két bűncselekmény találkozása esetén. A 318. §-sal kapcsolatban a büntetési tétel csökkentésére irányuló javaslat is felmerült. A gyakorlati tapasztalatok alapján alapesetben elegendő lenne a 3 évig terjedő szabadságvesztés és a minősített esetben — a mostani (2) bekezdésben — lenne 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés a büntetési tétel. A szolgálati tekintély megsértésével kapcsolatban először a büntetési tételről szükséges szólni. Egyébként nemcsak itt, hanem másutt is, ahol a büntetési tételek a 319. §-hoz hasonlóan alakulnak. Nincs ugyanis megfelelő átfedés az alap- és a minősített eset büntetési tétele között. Ezért azokban az esetekben, ahol az alapeset 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, elegendőnek látszik a minősített esetnél a három évig terjedő szabadságvesztéssel való fenyegetés. így elkerülhető, hogy a minősített eset büntetési tétele ott kézdődjék, ahol az alapeset büntetési tétele befejeződik. A szolgálati tekintély megsértésénél bizonyos dekriminalizációs szempontok is szóba jöhetnek. Alapesetben a tekintélynek más előtti vagy feltűnően durván történő megsértéséről kellene rendelkezni. Emellett a minősített eset a más katonák előtti vagy egyébként nyilvános elkövetés lehetne. Az elöljárói bűncselekmények Az elöljárói bűncselekményeknél is van dekriminalizációs lehetőség. Az alárendelt megsértésénél alapesetnek az emberi méltóság feltűnően durva megsértését lehet tekinteni, és minősített eset lenne, ha azt aljas indokból követték el, illetőleg az súlyos testi vagy lelki gyötrelmet okozott. E bűncselekménnyel kapcsolatban szintén felmerült a büntetési tétel megváltoztatásának szükségessége. Nem indokolt katonai vétség esetében hathónapos büntetési tétel. Helyesebbnek látszik erre egyéves tételt előírni, Ugyanez vonatkozik más katonai vétség büntetési tételére is. Az elöljárói bűncselekmények összevonhatók lennének két bűncselekménnyé. A 321. § és a 322. § azért vonható össze, mert az alárendelt emberi méltóságnak a megsértése ugyanúgy jogellenes cselekmény az elöljáró részéről, mint a 322. §-ban felsoroltak. A másik három §-ban az elöljárói kötelességszegések nyertek megfogalmazást, amelyek valamilyen formában az alárendeltekkel összefüggésben jelentkeznek, ezért lehetne ezeket szintén összevontan és egyszerűsítve szabályozni az új büntető törvényben.

j j i j í i

j j | j

A szolgálati bűncselekmények Már a most hatályos Btk. előkészítése során is felmerült, hogy szükséges-e külön szabályozni az őrutasítás és a készenléti szolgálat szabályainaik megszegését. Az eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy a kétféle szabályozásnak semmi jelentősége sincs. Ma már inkább arról lehet szó, hogy egyes készenléti szolgálatok szabályainak a megszegését súlyosabban kellene fenyegetni, mint az őrutasítás megszegését. Mindezekre figyelemmel célszerűnek látszik, hogy a 326; és a 327. §-ban található rendelkezéseket az új büntető jogszabály összevontan tartalmazza. A szolgálati feladat ellátása alóli kibúvással kapcsolatban az merülhet fel, hogy nemcsak a leittasodással vagy fondorlattal magát kivonó, illetve a szolgálati feladat ellátására képtelenné tevő személyt kell büntetéssel fenyegetni, hanem azt is, aki egyszerűen távol marad és ezért nem látja el fontos szolgálati feladatát. A 330. §-ban szereplő bűncselekmény címével kapcsolatban merült fel kifogás és az alaposnak látszik. A törvényi tényállás nemcsak a szolgálati hatalommal való visszaélést, hanem a szolgálati helyzettel való visszaélést is magába foglalja. Ennek megfelelően helyesebbnek látszik e bűncselekményt szolgálati visszaélésnek nevezni. A harcképességet veszélyeztető bűncselekmények A harcképességet veszélyeztető bűncselekményekkel kapcsolatban mindössze egy kérdés merül fel. Az e címbe tartozó bűncselekmények közül csak a 334. §-ban található harckészültség veszélyeztetése követhető el békében. Az összes többi ide sorolt bűncselekmény csak háború idején valósulhat meg. Ezért szóba jöhet esetleg, hogy a harckészültség veszélyeztetése ebből a címből más címbe kerüljön. Az (1) bekezdés a) pontjában írt magatartás tipikusan szolgálati kötelességszegés és ezért ennek a szolgálati bűncselekmények közötti elhelyezése nem okozna gondot. Nehezebb kérdés a b) pontban írt magatartás más címben való elhelyezése. Ha jelentős az a szempont, hogy a harcképességet veszélyeztető bűncselekmények között csak olyanok maradjanak, amelyek kizárólag háború idején vagy harchelyzetben valósulhatnak meg, akkor ennek az elhelyezése is biztosítható a szolgálati bűncselekmények között, hiszen a fegyveres erők és fegyveres testületek alapvető szolgálati ténykedése csak a megfelelő felszerelési tárgyak, fegyverzet és más hadianyag rendeltetésszerű felhasználásával biztosítható. Az ez elleni támadás pedig a szolgálat alapvető feladatainak teljesítését gátolja.

A nemzetközi hadijogot sértő bűncselekmények Felmerült már a hatályos Btk. kidolgozása során, hogy a nemzetközi hadijogot sértő bűncselekmények részben katonák, részben polgári személyek által követhetők el. Alapvető szempont lehet, hogy a katonai bűncselekmények között csak olyan cselekmények maradjanak, amelyek polgári személyek által nem követhetők el. Amennyiben ez az elv elfogadásra kerül, a nemzetközi hadijögot sértő bűncselekményeket innen át lehet tenni a jelenlegi X. fejezetben található, a béke és az emberiség elleni bűncselekmények közé. Ennek a fejezetnek a címében is lehetne utalni arra, hogy itt szerepelnek a nemzetközi hadi jogot sértő bűncselekmények is. A javasolt megoldásnak egyéb indokai is vannak. A magyar büntetőjogban katonán többek között a büntetés végrehajtási testület tagja is értendő. Ezek szerint ő is alanya lehetne ilyen bűncselekményeknek, pedig ugyanolyan „kívülállónak" tekintendő; mint a polgári személy'. A háború áldozatainak védelmére vonatkozó genfi egyezmények egyébként sem írják elő, hogy a humanitárius jogot sértő cselekményekért csak a katonákat kell felelősségre vonni, illetőleg, hogy a katonákat másként kell felelősségre vonni, mint a polgári személyeket. Figyelemmel arra is, hogy legutóbb bizonyos változások következtek be az egyezményekkel kapcsolatban, az ide' vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket át kellene dolgozni és egységesen, a javasolt helyen elhelyezni.

III, A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények jelenleg a Btk. XI. fejezetének V. címében, találhatók. Ez a fejezet az államigazgatás és az -igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket foglalja magába. Az új Btk. szerkezetével kapcsolatos elképzelések szerint a XI. fejezet jelentős átalakításával lehet számolni. A honvédelmi kötelezettség elleni 'bűncselekmények jelenlegi elhelyezése'Sém megfelelő. E bűncselekmények áz új szerkezet hasonló fejezetébe is nehezen illeszthetők. Mindezek alapján az lenné a legcélszerűbb, ha a katonai bűncselekmények előtt, önálló fejezetként kerülnének 'a törvénybe. Ezt indokolja az is, hogy ezeknek a bűncselekményeknek sajátos eljárásjogi vetületük is van, hiszen elbírálásuk ¿a katonai bűncselekményekéhez hasonlóan a katonai bíróságok hatáskörébe tartozik. Nem tartozhatnak viszont a katonai bűncselekményekhez, mert alanyai rendszerint nem katonák. A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények jelenlegi tagozó-

dása nem szorul alapvető módosításra, az megfelel az új honvédelmi törvénynek is. Mindössze az mutatható ki, hogy az 1976. évi I. törvény XIV. fejezetében szabályozott gazdasági kötelezettségek megsértésének nincs büntetőjogi vetülete. Ez azonban megoldható azzal, hogy a megfelelő rendelkezést beiktatják az anyagi szolgáltatási kötelezettség megsértése mellé. így biztosítható a teljes összhang az új honvédelmi törvény és az új anyagi büntetőjogi szabályok között. A

jelentkezési

kötelezettség

megsértése

A 164. és 165. §-ba tartozó cselekmények összevonhatók és ezáltal egyszerűsíthetők. Tartalmilag nincs szükség lényeges változtatásra. A bejelentési kötelezettség és a megjelenési kötelezettség a honvédelmi törvényben részletesen szabályozott fogalmak. Ezért ezek pontos körülírására az új törvényi tényállásban nincs szükség. A nők hadkötelezettségére vonatkozó eltérő szabályok miatt nem kell külön rendelkezés, hadköteles alatt nő és férfi egyaránt értendő. A mulasztás kizárólag háború idején minősül bűncselekménynek. Kibúvás a katonai szolgálati kötelezettség telesitése alól Az ítélkezés során a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények közül kizárólag a 167. §-ban foglalt cselekmények okoznak gondot. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alóli kibúvással kapcsolatban volt szükség a legtöbb iránymutatásra és e rendelkezéssel összefüggésben keletkezett a legtöbb módosítási javaslat. A gyakorló jogászok munkáját mindenekelőtt az egyszerűsítené, ha a törvényi tényállásból kimaradna a célzat. Az általános jogelvek szerint azonban erre nincs lehetőség. Nem pótolná a célzatot az sem, ha a bűncselekmény megvalósulását a törvény eredmény bekövetkeztéhez kötné. Ennek legfőbb akadálya az, hogy a cselekmény véghezvitele és az eredmény bekövetkezése időben lényegesen eltérhet egymástól. A 167. § (1) bekezdésébe foglalt kibúvás esetében változatlanul fenn kell tartani a célzatot, hiszen itt éppen a céízat fennforgása különbözteti meg ezt á cselekményt a 164—166. §-okban megfogalmazott bűncselekményektől. Egyes vélemények szerint a 167. § (2) bekezdésével kapcsolatban a célzatra vonatkozó szöveget tompítani lehetne. Ezek szerint a jogszabály ne a célzatra utaljon, hanem arra, hogy az elkövető az a) pontban írt elkövetési magatartással a katonai szolgálat teljesítése alól törekszik magát kivonni. Ez más megfogalmazásban lényegében ugyanazt tartalmazná. Ehhez hasonló megoldás más országok büntető törvénykönyveiben is található, azonban az európai szocialista országokban általában sehol sem mellőzik a célzatot.

A 167. § (2) bekezdésének b) pontjában található rendelkezést az új törvényben célszerűbb lenne önállóan szabályozni. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadásához célzatra nincs szükség. Az elkövetési magatartás pontosan körülírt, a valóságban egészen másként jelentkezik, mint a kibúvásos cselekmények. Ennek önálló szabályozásával is jelentősen egyszerűbb lenne a jelenlegi 167. §. Űj, komplex tényállásként kerülhetne megfogalmazásra az a kibúvásos cselekmény, amikor a. hadköteles tiltott határátlépéssel vagy hazatérés megtagadásával kívánja elkerülni a katonai szolgálati kötelezettség teljesítését. Ezzel mellőzhető lenne az a vita, amely e két bűncselekmény egymással való találkozásakor a halmazat kérdésében felmerül. Nem szükséges különbséget tenni az időleges és a végleges kibúvás között. Az, hogy az elkövető csupán időleges kivonásra törekszik a katonai szolgálat teljesítése alól, vagy a célzat csak a szolgálatra alkalmasság csökkentésére irányul, megfelelően figyelembe vehető a büntetés kiszabása során. Meg, lehetne viszont különböztetni a sorkatonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvást a tartalékos katonai szolgálati kötelezettség alólitól. Mindkettővel kapcsolatban külön büntetési tételt lehetne előírni. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat ugyanis szinte kivétel nélkül az enyhítő szakasz alkalmazásával szabja ki a büntetést, ha a kötelezettség megsértése tartalékos katonai szolgálattal függ össze. A kiszabott büntetések megfelelnek e büntetés céljának, a megoldás viszont jogpolitikai szempontból nem helyeselhető. Ezt az ellentmondást oldaná fel a kétféle szankció bevezetése. Hadkötelezettség

teljesítésének

akadályozása

Érdemben csak a 168. § (2) bekezdését kellene megváltoztatni. Ma már általánosnak tekinthető az a felfogás, hogy büntetőjogi felelősség csak a konkrét honvédelmi kötelezettséggel kapcsolatban keletkezik. A törvény a 167. §-ban is csak a hadköteles korban elkövetett kibúvást rendeli büntetni és eszerint büntetlen marad az az öncsonkítás, amelyet valaki korábban valósított meg és amely később katonai szolgálatra alkalmatlanságot eredményezett. Ezek alapján indokolatlan hadkötelezettség teljesítésének akadályozása miatt büntetéssel fenyegetni azt, aki honvédelmi kötelezettséggel még nem terhelt személlyel kapcsolatban követ el olyan cselekményt, amelynek az a célja, hogy őt a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól elvonja. A 168. § (2) bekezdésében tehát a „más személy" helyett „hadkötelest" kellene írni, miként az (1) bekezdésben.

j j

Anyagi szolgáltatási

kötelezettség

megsértése

Az új honvédelmi törvényre figyelemmel a gazdasági kötelezettség megsértését is szükséges lenne szankcionálni. Ez az anyagi szolgáltatási kötelezettség megsértése mellett, ugyanabban a szakaszban, azonos fenyegetettséggel megoldható. Tevékeny

megbánás

A honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban általánosságban ki lehetne mondani, hogy a tevékeny megbánás (önként jelentkezés, utólagos teljesítés, az eredmény elhárítása) esetén a büntetés korlátlanul enyhíthető. ' A hatályos Btk-nak a tárgyalt rendelkezéseivel kapcsolatban egyéb javaslatok is felmerültek. A rendezésre váró témák köre nincs még lezárva. A vázolt elképzelések a bizottságokban felmerült eddigi viták eredményeit tükrözik. Várható, hogy a továbbiakban még szélesebb körben vitatják majd ezeknek a rendelkezéseknek a tartalmát — különösen a konkrét szövegtervezet elkészülte után — és mindez elősegíti a minden szempontból megfelelő törvényi rendezést.

A tekintély lényege, forrásai, funkciói és védelmének eszközei a szocialista hadseregben Irta: Molnár Károly ezredes

A vezetés, a nevelőmunka hatékonyságának vizsgálatánál, elemzésénél egyre többször találkozunk a tekintély* (az autoritás) értelmezésével. Leggyakrabban két típusáról, a hivatalos, szolgálati (formális) és a személyi tekintélyről beszélnek. De hallhatunk intézmények (szervezetek, testületek, normák) és egyes csoportok tekintélyéről is. Találkozhatunk más alapon történő felosztással is; megkülönböztetnek politikai, katonai, gazdasági, tudományos, erkölcsi és szakmai stb. tekintélyt. Az utóbbi évtizedek szociológiai irodalmában pedig gyakran olvashatunk az egyes foglalkozások, pályák presztízséről. /

Magát a vezetői tekintélyt illetően, abban mindenki egyetért, hogy az a vezetéssel szükségképpen együttjár, hogy központi helyet foglal el a szervezeti, különösen a katonai szervezeti struktúrában. A katonai vezető, a parancsnok szolgálati és személyi tekintélyének és ezen alapuló befolyásának — ha úgy tetszik szuggesztív hatásának — fontosságát a hadsereg szervezett, egységes tevékenységének, a központi akarat érvényesítésének szükségessége húzza alá. A tekintély természetesen nem pótolhatja a vezetést, az elöljáró szolgálati hatalmát, az engedelmesség — fegyelmi- és büntetőjogilag is garantált kötelezettségét, hanem mindenekelőtt ezek megvalósításának egyik feltétele, az erkölcsi viszonyokra való morális hatás fokát fejezi ki. 1 A szocialista és a kapitalista hadseregek között a tekintély értelmezésében és felfogásában is minőségi különbségek vannak. A magunk részéről a tekintélyt eszköznek, és nem célnak tekintjük. A kizsákmányoláson alapuló társadalmak hadseregeinek belső hierarchiája, az alárendeltség mértéke a kizárólag katonai szükségleteket kielégítő szintet — az osztályellentétek hatására — erősen meghaladja. Az uralkodó osztályokból verbuválódó tisztikar, a burzsoá katonai vezetők tendenciózusan emelkednek a * A tekintély, az autoritás és a presztizs fogalmát a tanulmányban azonos értelemben, szinonimaként használom. 1 V. ö.: Volkogonov: A szovjet tiszt etikája. Zrínyi, 1976. 92—96. old. Az erkölcsi tekintély c. rész.

beosztottak fölé; kiváltságaik, az érintkezési formák merevsége és távolsága, az alárendeltség mértéke messze túllépik a katonai vezetés és tekintély szempontjából feltétlenül szükséges határokat. Ily módon a kapitalista hadseregekben a hierarchikus felépítési és elkülönülési tendenciák, a tekintély fenntartásának és megőrzésének társadalmi és katonai jellegű okai összefonódnak. Ez megnehezíti annak megállapítását, hogy a hadsereg saját lényegéből fakadóan (és nem az uralkodó osztály politikai érdekeinek hatására) milyen mértékben követeli meg a katonai szervezetekben az alárendeltségét és a tekintélytiszteletet. 2 Néphadseregünkben, mint szocialista típusú hadseregben, az előzőekben vázolt és hasonló problémák okait lényegében kiküszöböltük. Ezzel azonban a tekintéllyel összefüggő és felmerülő problémákat, valamint feladatokat nem tekinthetjük egyszer s mindenkorra lezártnak és megoldottnak. A tekintélytisztelet határainak vizsgálata nemcsak és nem is elsősorban elméleti, hanem főként gyakorlati szempontból nagy jelentőségű. Elősegítheti a hadsereg hierarchikus struktúrájából, s a vele együtt járó sajátos tekintély viszonyokból származó konfliktusok megismerését és megelőzését. A hadsereg a szocialista társadalomban is egyedülálló módon gondoskodik a tekintély, különösen a szolgálati tekintély arányos elosztásáról és védelméről. Hangsúlyozzuk és elismerjük, a katonai vezetők, a parancsnokok személyi, főként erkölcsi tekintélyének elsődlegességét, és kiemelkedő fontosságát, ugyanakkor számolunk azzal, hogy a személyi tekintély megszerzésének és megőrzésének feltételei nagy számú véletlen, esetleges elem függvényei. Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy végül is a t.ekintély milyen szerepet tölt be az emberi együttélésben, az, emberek, a szervezetek tevékenységének koordinálásában. Mint minden korban, manapság is sokan vitatják létjogosultságát, tagadják, hogy bármilyen mértékben és formában pozitív funkciója lehetne. Olyan elavult, mondhatni konzervatív képződménynek tekintik, amelynek a szocialista társadalomban megszűntek valóságos alapjai, és amely az emberi egyenlőség és szabadság kibontakozásának akadálya. Mások formáinak, eloszlásának változásaiból vonnak le olyan következtetéseket, hogy kimúlóban van. Egyesek a szülői, elsősorban az apai tekintély csökkenéséből vonnak le messzemenő következtetéseket. „ . . . a családfői tekintélyelv elsorvadásával párhuzamosan — hangzik az erősen túlzó szubjektív vélemény — mindenfajta társadalmi tekintély sorvadozni látszik. Mind a legkisebb sejtben, a családban, mind a nagy egészben időnként roppant űr mutatkozik az elhullt tekintély helyén. A szülői tekintély az egyén társadalomba való beilleszkedésének ••3-iV;. ö.:; Molnár Károlyt Tekintély — tisztelet — fegyelem. Tanulmányok a katonai nevelés köréből. IV. kötet. Zrínyi, 1973.102—129. old.

egyik alapfeltétele, s társadalmi tekintélyek elismerésének előiskolája, mintája volt." 3 A mai polgári tudatra a tekintély értelmezésének két ellentétes tendenciája jellemző. Az egyik a tekintély-elviség — a tekintélyhordozó csalhatatlanságában való feltétlen hit és az őt megillető vak engedelmesség hirdetése; a legpregnánsabb példa erre a „vezérség" fasiszta ideológiája. A másik erősen elterjedt tendencia a szélsőséges nihilizmus, amely a „személyiség abszolút szabadsága" nevében tagadja az erkölcsi tekintélyt is, beleértve mindennemű tekintély jelentőségét a társadalom életében. A marxisták úgy vélik, hogy a társadalom nem létezhet tekintély nélkül, különben kaotikus, amorf jelleget öltene. Ez az álláspont feltételezi, hogy egyértelműen megválaszoljuk a tekintély mibenlétét, lényegét, forrásait és funkcióit. Felfogásunk szerint a tekintély az emberi tevékenység és magatartás szabályozásának, irányításának egyik módja, eszköze, amely egyes embereknek, intézményeknek és csoportoknak másokra gyakorolt befolyásában jut kifejezésre. Lényege, befolyásának alapja pedig abban határozható meg, hogy hordozóit az általuk birtokolt, vagy nekik tulajdonított kiemelkedő képességek, tulajdonságok, az átlag feletti munkateljesítmény és felelősségvállalás révén elismerés, szabad, önkéntes tisztelet övezi környezetükben. 4 A tekintély befolyása, szuggesztív hatása mindenekelőtt abból származik, hogy az emberek bizonyos csoportja által értékesnek és hasznosnak ítélt vonásokkal rendelkezik, vagy ilyen tevékenységet végez folyamatosan. Az, hogy valakit elismernek, tisztelnek, nem jelenti mindig egyszersmind azt is, hogy automatikusan követik is. Több szociológiai felmérés presztízs (tekintély) skáláján pl. a pedagógusok, a tanárok, az első helyet foglalják el, mégis a pedagóguspálya vonzóereje az egyébként alacsonyabb presztízsű pályákéhoz viszonyítva sokkal kisebb. 5 Másrészt viszont a tekintély kisugárzása szélesebb körre terjed ki, mint azok a tulajdonságok, tevékenységek, melyekért tisztelik, becsülik és elismerik. Pl. egy tudományos szakmai tekintélyt tisztelői politikai, erkölcsi vonatkozásban is mértékadónak, követendőnek tekinthetnek, ami megtévesztő következményekkel járhat. Az is előfordul, hogy valaki elvesztette korábban birtokolt, elismert kiemelkedő tulajdonságait, nimbusza azonban tovább él és hat. Egyebek mellett ilyenkor szokásos beszélni a hamis tekintélyről. A tiszteletről szólva a hangsúly az önkéntes elismerésen és követésen 3

Csurka István: A tekintélyről, Magyar Nemzet, 1976. ápr. 25. sz. V. ö.: Engels: A család-, az állam- és a magántulajdon eredete. Marx—Engels Válogatott Művei II. Szikra, 1949. 316. old. 5 Pályák vonzásában. Ifjúságszociológia 2. Ifjúsági Kiadó, 1970. 59—66. old. A foglalkozások presztízse és a pályára, irányítás. 4

van. Az önkéntesség az, ami a tekintélyt megkülönbözteti a hatalom elfogadásától és a hatalom gyakorlásának más eszközeivel, így a kényszer segítségével elért befolyástól, a fenyegetéssel, a megfélemlítéssel kicsikart elismeréstől és engedelmességtől. A kommunista erkölcs abból indul ki, hogy az igazi erkölcsi tekintély csak a nép érdekeinek következetes szolgálatával vívható ki. Ezzel a tekintéllyel szöges ellentétben áll a személyi kultusz — az egyes tekintélyes emberek csalhatatlanságába vetett hit és akaratuk vak követése. A tekintély tehát társadalmi viszony, amelynek egyik pólusa akaratlanul is hatást, befolyást gyakorol a másikra. Objektív alapját az emberek, az embercsoportok és az intézmények eltérő tulajdonságai és képességei, a társadalom, a szervezetek életében betöltött és viselt különböző pozíciójuk, felelősségük képezi. Szubjektív forrásai pedig részint abban gyökereznek, hogy az emberek és intézmények többsége elismerésre ós megbecsülésre törekszik, részint pedig abban, hogy az emberek egy részének szükséglete, hogy a mindennapi életben, választásainál, döntéseinéi • valakihez, vagy valamihez, mint támponthoz, mintához igazodjon. A szocialista társadalomban bizonyos mértékben mindenki szert tehet tekintélyre. Képződése, különösen a személyi tekintélyé, jórészt spontán folyamat eredménye. Az a körülmény, hogy felülről és kívülről ez a folyamat nehezen irányítható és ellenőrizhető, nem jelenti azt, hogy résztvevői minden megfontolás nélkül cselekednének. Éppen ellenkezőleg, kisebb-nagyobb emberi csoportokban, közösségekben az emberek között, de a csoportok és szervezetek között is céltudatos törekvéseket, némelykor kiélezett versenyt, küzdelmet tapasztalhatunk,, amely az elismerésre irányul. Ebből az is következik, hogy a tekintély eloszlása és mértéke viszonylag tág határok között irányítható, szabályozható. Az igazi tekintélyt, elsősorban a személyi, az erkölcsi tekintélyt azonban sem adományozni, sem elvenni nem lehet; lehet megszerezni, őrizni, lehet lejáratni és vele visszaélni is. A tekintély érvényességi területe csakúgy, mint hordozóinak köre és befolyása a magatartás szabályozásában a társadalmi fejlődés különböző fokaival együtt változik, hordozói cserélődnek, formái átrendeződnek, csak éppen eltörölni és megszüntetni nem lehet. Ahogy Engels írja: „. . . a jövő társadalmi szervezetében a tekintélynek csak azok között a határok között van helye, amelyeket a termelési viszonyok elkerülhetetlenül megszabnak.. ,"6

0

Engels: A tekintélyről.1 Marx—Eíigéls Válogatott Művei I. Sziktaí, 1949. 620. old.

A tekintély forrásai, típusai és funkciói A társadalom, a hadsereg életében sajátos és kiemelkedő szerepe van a személyi, ezen belül különösen az erkölcsi tekintélynek, az emberek tudata és cselekvései feletti szellemi hatalomnak és ellenőrzésnek, amelyre bizonyos személyek az általuk bírt, vagy nekik tulajdonított erkölcsi értékek, érdemek alapján tesznek szert. Az erkölcsi tekintély, az emberek tevékenységének közösségi értékelésén alapszik, nem lehet felülről adományozni, hanem csak a kommunista erkölcs elveinek megfelelő tettekkel kivívni, 7 A katonai elöljáró, a tiszt, a tiszthelyettes és a tisztes tekintélye, az alárendeltekre gyakorolt erkölcsi hatásának ereje akkor magas fokú, ha az a környezet által elismert és méltányolt személyes erkölcsi tulajdonságokra támaszkodik. Ide tartozik mindenekelőtt a pártosság, az eszmei tisztaság és szilárdság, a becsületesség, az igazságosság, a szerénység, és az emberekről való gondoskodás, valamint a bátorság. Lenin állandóan nagy figyelmet fordított a szovjet vezetők tekintélyének problémájára, többek között a katonai vezetőkére. Műveiben konkrét javaslatok vannak, melyeknek teljesítése elengedhetetlen feltétele az elöljárói erkölcsi hatás gyakorlásának. „Kapcsolat a tömegekkel, Az élet sűrűjében élni. Ismerni a hangulatokat. Tudni mindenről. Érteni a tömeget. Tudni megközelíteni. Kivívni abszolút bizalmát. A vezetőknek nem szabad elszakadni ok a vezetett tömegtől. . ,"8 Lenin különösen magas követelményeket támasztott a kommunisták erkölcsi tekintélyével szemben. 1918-ban Lenin átnézte a fronton harcoló kommunistáknak készített emlékeztetőt, amelyet a harcoló hadsereghez küldtek és aláhúzta benne ezt a mondatot: „Ne rangoddal, az általad betöltött tisztséggel vívd ki a fegyelmet és a tiszteletet, hanem munkáddal." 9 Az erkölcsi erő tehát döntően attól függ, „hogy a tiszt mennyire tudja megnyerni alárendeltjei erkölcsi bizalmát; ehhez tapintatos, okos és bátor tettekre van szükség. Ezt csak úgy érhetjük el,1 hogy nem szorítkozunk ellenőrzésekre és szemlékre, vagy fárasztó gyakorlatozásra." A fenti gondolatot mintegy aláhúzva, másutt Engels azt írja: „Hogy a katonák menynyire bíznak közvetlen feletteseikben, még ismétlődő kudarcok esetén is, ez a fegyelem legfontosabb fokmérője." 10 A tekintély funkcióival összefüggően még említést érdemel az a feltételezés is, hogy ha a katonai vezetőnek megvan a tekintélye és beosztottai ezen az alapon — a tisztelet, az elismerés és a bizalom alapján — kötőd7

Etikai Kislexikon. Kossuth, 1967. 248—249. old. Lenin Művei 7. Kossuth, 1965. 236, 272. old. 9 Idézi Volkogonov: A szovjet tiszt etikája. Zrínyi, 1976. U. o. t-.* Marx—Engels Művei 15. kötet.. Kossuth, 1968. 175. old. .. 8

nek, s ragaszkodnak hozzá, azaz nemcsak szolgálatilag függnek tőle, valószínű, hogy e beosztottak egymáshoz is jobban kötődnek, és szilárd közösséget képeznek. A parancsnokhoz való kötődés ily módon az egymáshoz való kötődésnek is oka. További feltétele, s tartalma a kétirányú — a parancsnokhoz és az egymáshoz való — érzelmi kötődésnek a szocialista hadseregekre jellemző demokratizmus, az, hogy a parancsnok előtt mindenki egyenlő, mert mindénkinek egyformán szolgáltat igazságot és minden alárendeltjéről azonosan gondoskodik. Régi keletű pszichológiai megfigyelés, hogy az elöljárók ridegsége, érzéketlensége az alárendeltek iránt az első helyet foglalja el a neuroziSok és a pszicho-szomatikus megbetegedések okai között. Csakúgy, mint az, hogy a parancsnokban való csalódás hatására a beosztottak közötti kötődések is gyengülnek, majd megszűnnek. Ez a jelenség különösen nehéz és veszélyes helyzetekben tapasztalható, aminek következtében a közösség felbomlik és a parancsnoktól, valamint az egymástól érzelmileg elszakadt katonák elvesztik magabiztosságukat, ami utat nyit a zűrzavarnak és a pániknak. 11 „A tiszt személyes példája — Grécsko marsall szerint is — a legfőbb eszköz, a legfontosabb feltétele annak, hogy sikeresen teljesíthesse kötelezettségeit, hogy befolyása legyen a katonai közösségre. 12 A presztízs megszerzésére és megőrzésére — többé-kevésbé tudatosan — a maga módján és eszközeivel minden ember és minden szervezet törekszik. Valamely beosztásba, rendfokozatba kerülő, előlépő katona kezdetben nem feltétlen rendelkezik a szolgálati státuszával, beosztásával és rendfokozatával arányos személyi, erkölcsi és szakmai tekintéllyel. Rendszerint márcsak azért sem, mert korábban nem ismerték, miután másutt teljesített szolgálatot. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy új pozíciójában senki sem indul teljesen a nulláról. Az adott beosztást betöltők, rendfokozatot viselők tekintélyéből az újonnan belépők is részesednek. Az új környezet, köztük az alárendeltek mintegy előlegezik számukra a bizalmat, az elismerést és a megbecsülést. Minden vezetőt kellő szerénységre kell intenie annak a belátásnak, hogy a személyes tekintélye nem csupán egyéni adottságaiban, tevékenységében, és magatartásában gyökerezik. Egyrészt a magasabb pozíciót betöltő ember szélesebb körben tehet szert elismerésre, tágabb cselekvési körében jobban ki tudja bontakoztatni képességeit és tulajdonságait, másrészt tényleges értékei is nehezebben ellenőrizhetők az alárendeltek közvéleménye által. Pl. egy századparancsnok 'tekintélye' alig terjedhet szélesebb körre a sorkatonáknál, mint a század személyi állománya. Az ezredparancsnok viszont már az ezred egész személyi állománya körében lehet ismert és elismert. A századparancsnok személyes tulajdonságait valamennyi alárendeltje személyes' tapasztalatai 11 12

V. ö.: Csoportlélektan. Gondolat, ,1969. 77—85. óid; A. A.'Grecsko: A szovjet állanxíégyverés etfüi> Zrírlyi, 1976. 276. old.

alapján nap, mint nap viszonylag könnyen ellenőrizheti, az ezredparancsnok tulajdonságairól viszont a sorállomány csak közvetetten — főként intézkedései kapcsán — alkothat ítéletet és képet magának. Az ezredparancsnok tekintélyét jelző ítéletek és vélemények megalkotása elsősorban a hivatásos állomány, főként a tisztek közvéleményének a funkciója. Láthatjuk, a tekintély nem homogén kategória, hanem számos szervezeti és pszicho-szociális tényező kölcsönhatásának produktuma. Találkozunk olyan felfogással, amelynél az autoritás — az egyik részről interperszonális reláció, ami a szimpátia és antipátia természetes játékából spontán adódik —, másik részről személytelen előírások rendszere, amely túlterjed azokon a viszonyokon, amelyek között létrejött. 13 Az eddigiekből kitűnik, hogy a tekintély lehet a hivatás, a szakma társadalmi közösségi megbecsülésének visszatükröződése, amelyben a társadalom voltaképperi önmagát becsüli meg. Erről írja C. W. Mills a kortárs amerikai kritikai szociológia jeles képviselője: „A vezetőnek vezetői szerepében járó tiszteletnyilvánítások néha azért olyan gondosan kialakítottak (ágyúlövések, zászlófelvonások stb.), mert a vezetőn keresztül az egész csoportnak szól. A tiszteletadás sokszor nem az embernek, hanem a szerepnek szól. Az embert személyesen sokszor nem becsülik valami nagyra, és nincsenek megelégedve azzal a stílussal, amellyel szerepét alakítja, a szerepet mégis sokra becsülik, mint az egész csoport felhalmozódott presztízsének megtestesítőjét." 14 Ezt érthetjük katonai-szervezeti, vagy állami méretekben is. Mint arról már szó volt, a tekintélynek két alapvető tartalmi elemét, a személyi és a társadalmi oldalát lehet megkülönböztetni. Aki helyesen él a kapott tekintéllyel és személyes magatartásában fel tud nőni státusához (beosztásához, rendfokozatához) és ezáltal maga is tekintélyt szerez pozíciójának; kellő vezetői autoritást tud kifejteni, alkalmasnak bizonyul a szervezet működtetésére, az emberek célirányos befolyásolására. 15 Összegezve azt mondhatjuk, hogy a beosztások hierarchiájában a státusérték relatíve függetleníthető a státust betöltő ember értékétől. S így a státuspresztizs és az azt betöltő egyén tekintélye sem azonos fogalmak. A tekintélyes státust betöltő ember beosztásából presztízst kölcsönöz, tehát lesz tekintélye, még akkor is, ha ez kisebb lesz, mintha ugyanezt a státust értékesebb ember töltené be. Ám bármilyen státust is tölt be egy nem értékes ember, semmiféle értéktartalmat nem „kap" a státustól. Az innen

13

Dr. Bene László: A vezetés tudományos megalapozása. Közgazdasági és Jogi Kiadó. 1970. 14 Kulcsár Kálmán: Hatalom — politika — technokraták. (Válogatás C. W. Mills műveiből. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1970. 88., 89. old.) 15 Lőw László: Vezetői tekintély. Vezetéstudomány 1976/1—2. sz. 71—74. old.

származó, a kölcsönvett tekintély külsődleges, nem a személyiség által produkált, hanem a neki tulajdonított érdemekben gyökerezik. A továbbiakban tekintsük át röviden, hogy még milyen más fontos forrásai vannak a személyi tekintély vagy presztízs megszerzésének és növelésének. Előrebocsátva, hogy ezek egy részének igénybevétele elítélendő, mert antidemokratikus szemléletre, egoizmusra, túlzott becsvágyra enged következtetni. a) Tekintély származik a közügy, a közérdek áldozatos, önzetlen szolgálatából, a felelősséggel járó pozíciók betöltéséből. A társadalmi, mozgalmi munkában való részvétel útján az ember kiléphet szűkebb szakmája és státusa által behatárolt cselekvési keretekből és széles körben tehet szert tiszteletre és elismerésre. A funkciók halmozása, s vele a presztízs és a befolyás túlzott összpontosítása egyes személyeknél azonban káros, feleslegesen és mesterségesen növeli az emberek közötti egyenlőtlenséget, feszültségeket teremt. Az értékelések, a fontosság és a cselekvési lehetőség rendszere minden társadalomban a szerepek, társadalmi pozíciók és munkakörök értékének és egyenlőtlenségének hierarchiáját teremti meg. A szabályozott egyenlőtlenség rendszerét — amelyben a közösség tagjai lejjebb, vagy feljebb helyezkednek el, az elfogadott fontossági mércének megfelelően — nevezzük a szervezet (közösség) stratifikációs (rétegződési) rendszerének. 16 Az egyenlőtlenség szabályozott — rangokkal és az anyagi ösztönzéssel is alátámasztott — rendszere fontos hajtóerő a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában. Méreteit és határait úgy kell szabályozni, hogy ténylegesen a fejlődést szolgálja. Gondosan és állandóan ellenőrizni kell, nehogy túllépje az objektíve szükséges mértéket az adott időszakban politikailag és erkölcsileg egyaránt elviselhető határokat. b) Bizonyos határokon belül normálisnak ítélhetjük, ha valaki azonosul közössége, vagy a szervezet értékrendjével. Az egyén és a csoport, a szervezet ugyanis kölcsönösen támaszkodnak egymás tekintélyére. A párttag, a katona — szándékától függetlenül — reprezentálja a pártot, a hadsereget, a tiszt, a tiszthelyettes, a hivatásos állományt. Használhat, de árthat is a párt, a hadsereg, a csoport tekintélyének. Az azonosság félreértése, helytelen értelmezése különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha valaki a személyét ért jogos bírálatot a párt, a hadsereg, a hivatásos állomány tekintélye elleni támadásnak minősíti, s ily módon igyekszik azt 'kivédeni és magát menteni. A párt vezető szerepének torzítása tapasztalható abban a még gyakran előforduló, hibás magatartásban — állapítja meg a KEB értékelése —, amikor a párt tekintélyét egyesek felcserélik a személyes presztízsükkel, amikor egyes funkcionáriusok elvtelenül, az ügy kárára védelmezik a saját tekintélyüket. „Erkölcsi kárt okoz a pártnak, ha 16

V. ö.: Jan Szczepanski: A szociológia alapjai. Kossuth, 1968. 192. old.

valamely tagja vagy képviselője a saját presztízsét a párt tekintélyének tünteti fel." (A KEB elvi állásfoglalása, 1972.)17 c) Gyakori hibák forrása a tekintély és a szolgálati hatalom azonosítása. Azon az alapon, hogy a hatalom — a szolgálati hatás- és jogkör, valamint a felelősség— nem osztható meg, s nem ruházható át, találkozni lehet a tekintély kizárólagos birtoklására való törekvésekkel is. A vezetéselméletben általánosan elfogadott és a gyakorlat által is igazolt viszont, hogy a tekintély a hatalommal ellentétben arányosan elosztható, vagyis arányosan meghatározott személyeknek intézményesen is biztosítható. Figyelembe véve, hogy valamely vezető autoritása abból a funkcióból is fakad, amelyet ellát, valamint azokból a változó feltételekből, amelyek között az adott személy tevékenykedik. 18 A tudományos-technikai fejlődés során annak következtében, hogy a szakemberek szerepe növekszik, végbemegy a tekintély diffúziója a szervezetekben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy létrejöttek az objektív feltételei annak, hogy az egyszemélyi vezető mellett, s rajta kívül mások is személyes, szakmai tekintélyre, befolyásra tegyenek szert. Szükség van persze változatlanul a szervezetekben a központi tekintélyre, amelyet a parancsnok státusa hordoz magában. d) A szakemberek tanácsainak, javaslatainak, egyáltalán kompetenciájának elutasítása, tagadása, az alacsonyabb beosztású és a kisebb rendfokozatú vezetők elmarasztalása alárendeltjeik előtt, a tekintély elvonás tipikus és gyakori formája. A magasabb beosztású és rendfokozatú katonák néha elfeledkeznek árról, hogy a kisebb szervezetek vezetőinek tekintélye és befolyása nagymértékben az ő személyes támogatásukból származik, s arról is, hogy a beosztott vezetők lejáratott tekintélye nem feltétlen növeli a magasabb vezetőét. A vezetéshez, a parancsnokláshoz szükséges tekintély jeleritőségét és azt, hogy ennek kialakulásában az elöljáróknak nagy szerepe van, a rajparancsnokok is jól tudják. Egy, a közelmúltban végzet,t felmérés során a rajparancsnok-jelöltek arra a kérdésre, hogy miben várnak segítséget a tisztektől — öt válaszlehetőségből — első helyen tekintélyük megteremtését ás megőrzését jelölték meg. Ez az igény nem független egy másik vizsgálat eredményétől, amiből viszont az derül ki, hogy a rajparancsnokokat beosztottaik előtt többször: 3:1 arányban éri elmarasztalás, mint elismerés a tisztek részéről. Hasonló méltánytalanság a tiszthelyetteseket és a tisztéket is érheti. Mélységesen egyet kell érteni Jepisev hadseregtábornoknak, a Szovjet Hadsereg és Flotta politikai főcsoportfőnökének azon követelésével, hogy ,,.. . erélyesen fel kell lépni a 17

A p.ártfegyelem és a pártfegyelmi munka időszerű feladatai. MSZMP KEB 1976. 12. old. 18 D. Gvisianyi: Szervezés és irányítás. Kossuth és Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1972. 130—131; old. " :

tisztek »lehordásának« gyakorlata ellen; különösen az alárendeltek jelenlétében megengedhetetlen hibáik és szolgálati mulasztásaik számonkérése. Hiszen ugyanezt el lehet mondani négyszemközt, vagy tiszti gyűlésen, olyan formában, hogy ez ne alázza meg az illetőt, hanem ellenkezőleg, felkeltse benne a felelősségérzetet, s a hibák kiküszöbölésére késztesse." 19 e) A tekintély megszerzésére és megőrzésére irányuló törekvések során még többször előfordul, hogy némely elöljárók a határozottságot, a következetességet önkényeskedéssel, az alárendeltek önérzetét sértő, durva bánásmóddal helyettesítik. Ez a jelenség csakúgy, mint az olcsó népszerűség hajhászása, a liberalizmus, a bratyizás a rajparancsnokok és a fiatal tiszthelyettesek körében fordul elő gyakrabban. A tiszteknél és az idősebb tiszthelyetteseknél inkább az elzárkózás, a túlzott távolságtartás jellemző, mint a tekintély megóvásának helytelen eszköze. „A tisztek jelentős része — állapította meg a Vezetői Értekezlet — csak a legszükségesebb szolgálati érintkezésre korlátozza alárendeltjeivel való kapcsolatait. Ebben az egyéb irányú — megnövekedett — elfoglaltságon túl a nemkívánatos szemlélet és a rosszul értelmezett tekintélyféltés is közrejátszik. 20 f) A presztízst külsőségek: rendfokozat, jelvények, zászlók és használati tárgyak, berendezések is jelzik. A külsőségeket, a szimbólumokat, mint tekintélyforrásokat nemcsak a hadsereg használja fel, ahol ennek nagy tradíciói vannak. Újabban a polgári szervekben is nagy gondot fordítanak a vezetői tekintély különféle tárgyakkal történő alátámasztására; ezt is szolgálja az irodák nagysága, berendezése, a telefonok színe és száma, a gépkocsi márkája és színe stb. A presztízs utáni hajsza a magánélet szféráját is áthatja. A mostanában divatba jött ún. státusszimbólumok is inkább a presztízsigényeket, semmint a tényleges szükségleteket vannak hivatva kielégíteni. A munkahelyen okkal, ok nélkül személytelenségre kárhoztatott, vagy a szubjektíve igényelt presztízs megszerzésére munkájukkal, magatartásukkal képtelén emberek a magánélet szférájában könnyebben megszerezhető, egyáltalán elérhető méltánylással, szimbólumokkal próbálják kompenzálni hiányérzetüket. A fogyasztási, pontosabban az új fogyasztási szokások egy részé — az ún. fitogtató-fogyasztás — szintén az emberi hiúság 'kiszolgálásának egyik eszközévé lett. 21 A tekintély, a presztízs problémája tehát nem korlátozódik a szervezetek keretei közé, voltaképpen a társadalmi és közösségi élet valamennyi pólusában jelen van. 19 A. A. Jepisev: Pártpolitikai munka a Szovjet Hadseregben és Flottában. Zrínyi,; 1974. 242. old. 20 A katonai fegyelem és a hadsereg belső életének összefüggései. (Az MN Vezetői Értekezlet anyaga.) Honvédelem, 4. sz. Különkiadás. 1974. 104. old. 21 Presztízs és értékrendszer. Élet és Tudomány. 1971. 6—18. sz. Kozma Ferenc: Jó élet szocialista módon. Kossuth, 1976. 192—221. old.

4

49

Általánosságban elmondható, hogy az emberek- presztizsigénye' ma még nagyobb, mint amire reális alapjuk van, s • amennyit kifogástalan eszközökkel ki tudnak elégíteni. ' < A helytélén; s így elítélendő, az erkölcseinkkel és törvényeinkkel ellentétes források és eszközök igénybevételének szubjektív okait valószínűleg sohasem lehet majd teljesen kiküszöbölni. Előbbre lehet viszont lépni a munkaszervezésben, a szabályozásban és az irányításban, valamint az emberek értékelése és nevelése terén, hogy a — nagy szervezetekben különösen lehetséges — személytelenséget és szubjektív értékelést tudatosan, mind szűkebb keretek közé szorítsuk. Bár elméletileg már szakítottunk azzal a marxizmus—leninizmus lénye-' gétől mindig is idegen illúzióval, miszerint az emberek közötti társadalmi egyenlőtlenségek megszűnését hamarosan a képességek nivellálódása fogja követni, gyakorlatilag azonban még sokszor nem .tudunk mit kezdeni azokkal a szükségszerűen meglevő különbségekkel, amelyeknek megszüntetése nemcsak hogy nem lehetséges, de nem is kívánatos. Az itt vizsgált összefüggésben is számolnunk kell azzal, hogy a politikai és társadalmi egyenlőség — a termelőeszközökhöz való . lényegileg azonos viszonyok — kialakulását nem követte, s nem is követi automatikusan a tudat vátlozása. A polgári és kispolgári ideológiák, szokások, életszemléletek; az individualizmus, az egoizmus — bár egyre szűkebb területen de jelen vannak és e tekintetben is jól érzékelhetően befolyásolják az emberi célokat és cselekvéseket. • Mert végül is a kommunista, a szocialista világnézetű és erkölcsű ember nem azért dolgozik áldozatkészen, s vállalja a közügyekben való részvételt, nem azért becsületes és igazságos, hogy elismerésre, tekintélyre tegyen szert, nála mindez nem cél, hanem csupán következmény. Ami persze a szerény öntudatos ember számára is fontos következmény. Az eddigi lélektani vizsgálatok alapján talán már kimondhatjuk, hogy — a magasabb rendű, a társadalmi szükségletek közül — az ember számára a legjelentősebb a valakihez, vagy valakikhez. való tartozásnak és az elismerésnek, a társadalmi sikernek a szükséglete. A szolgálati tekintély védelme és értelmezésének tapasztalatai A hadseregben a tekintély kiemelkedő szerepe abban is kifejezésre jut, hogy védelmét fegyelmi és büntetőjogi garanciák biztosítják, a helyes, a szocialista értelemben felfogott tekintély erősítése pedig a nevelőmunkának is feladata. A jogi, intézményes védelem közvetlenül á szolgálati tekintélyt illeti meg, előnyeit azonban az adott rendfokozatot, beosztást viselő és ellátó ember is szükségképpen élvezi. A szocialista hadseregben ; a tekintély védelme több — a feudális és a kapitalista hadseregek hasonló intézményeitől eltérő — sajátossággal rendelkezik. Első sajátossága, hogy

—= ha nem is azonos garanciákkal — nemcsak az alárendeltekkel; az alacsonyabb rendfokozatűakkal, hanem a magasabb, elöljárókkal szemben is védelmet biztosít, ... -, 1 . • ^ •,••'•;•• .;,<• A katonák tekintélyének jogi védelme csak a fegyveres erők és testületek tagjainak viszonylatában érvényes. ,A polgári lakossággal szemben a katonát nálunk semminemű előjog és kiváltság, semmiféle különleges védelem nem illeti meg. A szocialista demokrácia elemi velejárója, hogy a katona, bármilyen a rendfokozata és beosztása, jogi helyzetét tekintve nem különbözik más állampolgároktól, a polgári lakosság tagjaitól. Ezért is visszatetsző, ha valaki a laktanyából kilépve nem tud szerepet „váltani"; az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, vagy szórakozóhelyen stb, is úgy viselkedik a polgári személyekkel szemben és olyan elvárásoknak ad hangot, mintha a laktanyában alárendeltjei körében tartózkodna. A katona, a tiszt és tiszthelyettes polgári lakosság felé megnyilvánuló presztizsigényének persze van alapja, amely nem más, mint igény a hadsereg, a hivatásos katonai szolgálat megbecsülésére. Érthető az is, hogy a hivatásos katona több ok miatt is érzékenyen figyeli a társadalmi presztízsének alakulását. Itt egyebek mellett arról is szó van, amit már Engels is felismert. Tőle tudjuk: „Ahogy a nemzet gondolkodik tábornokairól, úgy gondolkodik a katona is ezrede és százada tisztjeiről. 22 Egy következő sajátosság, hogy a katonai függőségi intézmények viszonylagos merevségét áttöri a hadseregben működő párt- és KlSZ-szervezetek demokratizmusa. A párt- és KISZ-szervezetek maguk is támogatják, erősítik és népszerűsítik az arra valóban érdemeseket, de ezzel együtt beosztástól és rendfokozattól függetlenül bírálják — ha tagjaikról van szó, felelősségre vonják — a tekintélyükkel visszaélő, a szocialista erkölcsöt és törvényeket sértő katonákat. A párt- és KISZ-szervezetek, amelyekben mindenki •— viseljen bármilyen rendfokozatot •— azonos jogú és egyenrangú, elsőrendű politikai biztosítékot jelentenek a rendfokozatok és beosztások szerinti kasztszellem feléledésével szemben. Hiszen a kompromittáló, negatív információk nyílt feltárása — mint a tekintélynek kétség kívül ártó körülmény — nemcsak az érintett ember érdekéivel ellenkezik, hanem többször a csoportéval is. Már csak azért is, mert a közvélemény gyakran általánosít, s hajlamos arra, hogy egyes emberek botlása miatt a csoportot, a szervezetet, mint egészet marasztalja el. Egy-egy katona fegyelmezetlensége kapcsán ki ne hallott volna olyan általánosításokat, mint pl.: „Ilyenek a katonák", a „tiszthelyettesek", a „tisztek". A csoport, vagy szervezet kasztszerű zártsága, amellyel minden külső kontroll alól ki szeretné vonni magát, még a hamis általánosításoknál is veszélyesebb és károsabb — éppen a csoportra nézve. Azon túlmenően, hogy ez a szellem előbb-utóbb kialakít egyfajta hamis tudatot, elvtelen szolidaritást és klikk22

Marx—Engels Művei. 19. kötet. Kossuth, 1968. 272. old.

szellemet, a belső bomlást is hamarosan maga után vonja. A kapitalista hadseregek tisztikarának belső rothadási folyamatát a szépirodalom és a film jól ábrázolja, de napjainkban is megfigyelhetjük ezt a publicisztika segítségével. A fentieket látszanak igazolni a Szovjet Hadsereg tapasztalatai, és Jepisev hadseregtábornok megállapításai is: „A csapatok állandó és szilárd harckészültségének érdekei megkövetelik a parancsnoki állomány tekintélyének minden módon való erősítését. A hadseregben és a flottánál rendszeres munka folyik ilyen irányban. A politikai szervek, a párt- és Komszomol-szervezetek határozottan támogatják az igényes, erős akaratú parancsnokokat és főnököket; a személyi állományt mindenképpen arra nevelik, hogy tisztelje őket és legyen kész bármely áron, ha kell, élete feláldozásával is végrehajtani parancsaikat. Természetesen, a tisztek tekintélyének erősítése nemcsak a politikai szervektől, a párt- és Komszomol-szervezetektől függ. Elsőrendű jelentősége van a tiszt tevékenységének, egyéni magatartásának, annak, hogy milyen példamutató a szovjet törvények, a katonai szabályzatok és a kommunista erkölcsi elvek megtartásában. Ha a tiszt megsérti őket, méltatlanul viselkedik, vét ellenük, nem lehet tekintélye az alárendeltek előtt. Az ilyen parancsnokkal szemben a legteljesebb szigort, igényességet, pártos elvszerűséget kell tanúsítani, és arra kell törekedni, hogy minden módon segítsünk neki a helyes útra térni." 23 *

A teljesség igénye nélkül összefoglaljuk az intézményes, jogilag is garantált és szabályozott tekintélyvédelem fontos területeit és eszközeit. a) A fegyelmi fenyítést (a bírósági, a becsületbírósági ítéletet és a fenyítés dicséretképpen történő törlését) csak az azonos beosztásúak és rendfokozatúak előtt lehet kihirdetni. Az alacsonyabb beosztású elöljáró tekintélyének védelme abban is kifejezésre jut, hogy az általa kiszabott fenyítést — ha nem lépte túl hatáskörét •—• a magasabb elöljáró nem enyhítheti, csak súlyosbíthatja. E rendelkezés mögött (amely nem minden hadseregben érvényes) az a szándék húzódik meg, hogy a magasabb elöljáró ne növelhesse népszerűségét az alacsonyabb beosztású rovására, még azon az áron sem, hogy az általa elkövetett igazságtalanságot (a túl szigorú, a vétséggel nem arányos fenyítés) korrigálja. b) A katonai szabályzatok előírják és szankcionálják az elöljárókkal és feljebbvalókkal szembeni tiszteletet és udvariasságot. A tiszteletadás elmulasztása és az udvariassági szabályok megsértése fegyelemsértés és felelősségre vonást vonhat maga után. A tiszteletlen magatartás fogalma 23

A. A. Jepisev: Pártpolitikai munka a Szovjet Hadseregben és Flottában. Zrínyi, 1974. 239—240. old. ;

azonban a fentieknél jóval szélesebb tartalmat takar; a tiszteletlen, a cinikus hangnem, és az ilyen tartalmú metakommunikációs megnyilvánulások (gunyoros fintor stb.) is ide sorolhatók. c) A szolgálati tekintély megsértését a törvény büntetni rendeli (Btk. 319. §.). Elköveti, aki elöljárója, illetve szolgálati ténykedés közben feljebbvalója és az őr, vagy más szolgálati közeg tekintélyét megsérti, ami általában emberi méltóságuk megsértésén keresztül valósul meg. d) A katonai elöljáró által kiszabott fenyítés ellen fellebbezésnek nincs helye, és a fenyítés szigorúsága, súlyossága miatt sem lehet panaszt tenni, ha az elöljáró nem lépte túl hatáskörét és a fenyítésnek reális alapja van, azaz kétséget kizáróan jogsértés történt. Amennyiben a fenyítésnek nincs reális alapja, a megbüntetett katona nem követett el jogsértést, a kiszabott fenyítést — bármilyen módon jut a magasabb elöljáró tudomására — hatályon kívül kell helyezni. e) A katonai elöljáró parancsát semmilyen körülmények között, párt- és KISZ-fórumokon sem lehet bírálni. Kivételt a jogellenes parancs esetében tesz a szabályzat, 'amelyet az alárendeltek joga és kötelessége visszautasítani. A parancs mellett különleges jogi védelemben részesül az elöljáró és a szolgálati közeg személye is. (A Btk. 317. §-a: parancs iránti engedetlenség, s míg a 318. §-a az elöljáró és a szolgálati közeg elleni erőszakot rendeli büntetni.) Értelemszerű, hogy mindezek a garanciák, bármennyire alaposak is, nem merítik ki a tekintély, különösen a személyi tekintély megőrzésének összes lehetőségeit. Arra nézve, hogy ki-ki hogyan védje helyesen szolgálati és személyes tekintélyét, azt lehetne tanácsolni, hogy elsősorban kifogástalan magatartásával. Ügy semmiképpen ne, hogy követeli, elvárja a megkülönböztetett tiszteletet, mert ezzel csak ellenszenvet, szembenállást tud kiváltani. Ez nem mond ellent annak, hogy a szabályzatok által biztosított, hivatalos és kötelező tekintélytiszteletet, így a tiszteletadást minden magasabb rendfokozatú katonának meg kell követelnie az alacsonyabb rendfokozatúaktól. Egészen más a helyzet a személyi tekintély vonatkozásában. A személye iránti tiszteletet az elöljáró és az alárendelt azonos alapról, emberi mivolta alapján, kölcsönösen elvárhatja egymástól. Ez az, amit nem lehet hatalmi eszközökkel biztosítani, legalábbis nem helyes hatalmi eszközökkel kikövetelni., A személyes tekintélyért csak tenni lehet. Nagyon gyakran csak a szolgálati függés megszűnése után: áthelyezését, leszerelését, vagy nyugállományba helyezését követően tudhatja meg valaki, hogy milyen mértékben rendelkezett valós személyi tekintéllyel alárendeltjei körében. Aligha vitatható — olvashatjuk a Népszabadság egyik cikkében — hogy a társadalmi tudat értékítélete ebben a tekintetben sem tükröz valósághű képet, amennyiben a tekintélyt elsősorban posztokhoz, címekhez, rangokhoz köti. Valójában a társadalomtól sokkal nagyobb tekintélyt érdemelne

a.".magaíszákmájában- több évtizede szorgalmasan dolgozó .munkás,, tsz- ; paraszt, a •• többszörös újító, feltaláló, a tudós, mint mondjuk egy közép- ; szerű állami tisztségviselő. Az előbbiek közül széles körben ismert, tekin- ; télyés emberekké csak azok válnak, akik magas állami vagy társadalmi kitüntetésben részesülnek, holott a díj vagy a kitüntetés csak a társadalmi elismerés jele. 24 •-.,-. Helyesnek tarthatjuk, hogy ki-ki megbecsülésére, tekintélyének megteremtésére, megóvására gondot fordít. Sőt, ami a szolgálati pozícióból származó tekintélyt illeti, kötelességnek is. Bár a. különböző tekintélyek '; és forrásaik összefonódnak és kölcsönhatásban vannak, mégis azt • kell mondanunk, hogy addig, amíg a személyes tekintélyéhez való viszonya mindenkinek jórészt magánügye, a szolgálati, közéleti tekintély védelme ; közügy és közérdek. Ezért viselője erkölcsi és jogi felelősséggel tartozik. Ám az már korántsem mindegy, hogy a védelmet , milyen'módon ,és esz( közökkel látja el. • • ..'..•, •• ; ! Mint bármely egyoldalúságb a tekintély eltúlzása és helytelen értelme- '4 zése, valamint gyakorlása is betölthet negatív funkciót, éspedig hordozó- ;! jára, képviselőjére ugyanúgy, káros hatással lehet, mint környezetére. A '.! presztízs utáni hajsza pedig egyenesen visszataszító. . . • á) A túlzás, az egyoldalúság egyik tipikus megnyilvánulási formája, ; amikor hordozója és környezete a tekintélynek — minden tettének, kijelentésének —csalhatatlanságot, valamiféle olyan megfellebbezhetetlen tÖ; kélyt tuláj donit, amelyet soha semmilyen tekintetben nem lehet kétségbe vonni, bírálni. Az ilyén ember és intézmény nem érvel, nem bizonyít, > hanem kinyilatkoztat. Itt mindenki más a feltétlen tisztelet és engedelmes végrehajtás szerepére van korlátozva, ahol nincs helye a vitának, nemhogy az ellen-, de még a különvéleménynek sem. Ebben a bénító légkörben az aktivitásnak, az önállóságnak és a kezdeményezőkészségnek még a csírája is elsorvad; sem szükség, sem lehetőség nincs az önálló gondolkodásra és cselekvésre. A tekintélyek nyomasztó, bénító és megfélemlítő hatása több és különféle forrásból fakadhat. Eltekintve az antagonisztikus osztálytársadalmakra és hadseregekre jellemző olyan forrásoktól, ahol egyes emberek, osztályok és rétegek különleges —uralkodásra, vezetésre és tiszteletre jogosító — adottságait és képességeit istentől, vagy az osztályra örökletesen hagyományozódó történelmileg kiválasztódott, tulajdonságokból származtatják, manapság a mi körülményeink között ezek a torzulások leggyakrabban a személyes, szubjektív jellembeli fogyatékosságok és rossz szervezés következményeként alakulnak ki. El lehet tekinteni attól a ritka kivételtől is, amikor a tekintélyes ember,' vezető |j szándéka és akarata ellenére jönnek létre' ezek a nemkívánatos jelenségek. Jj b) A leggyakoribb ok .a tekintély hordozójának kicsinyes hiúsága, ellent- jj 24

'54

Vő.-:. Tóth Pálf Tekintély-és felelősség.- Népszabadság,' 1977. január '9. -sz.'

I a

I

mondást nem tűrő' mentalitása, amely minden neki nem tetsző jelenségben egyfajta tiszteletlenséget,.mitöbb személye és pozíciója elleni, támadást, ellenállást vél felfedezni; s amely kiváltságokra, különleges ellátásra, reprezentációra, szinte ceremoniális fogadásokra, ünneplésekre tart igényt. Találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor egyesek saját maguk ünneplését szervezik. (Pl. névnap, születésnap címén.) A másik, szélsőségesen presztízséhes típusra az a jellemző, hogy nem rendelkezik státusához, beosztása ellátásához szükséges tudással, önbizalommal, nincs tisztában önmaga valóságos értékével. Ez az embertípus az, amely képtelen, reális önértékelésre, akinek nincs kiforrott belső tartása, ezért állandóan, és túlzott mértékben igényli a „külső" megerősítést. A kisebbrendűségi komplexusban szenvedő emberek azok, akik szinte kórosan keresik és viselik a presztízsnövelő — főleg a hatalmi pozíciót jelző — formális szimbólumókat, tárgyakat és jelvényeket, feleslegesen magukkal hordják (zsebben, aktatáskában stb.) önvédelmi és szolgálati pisztolyukat, keresik a magasabb beosztású tekintélyes emberek barátságát és társaságát. Minduntalan hivatkoznak „felsőbb" kapcsolataikra, összeköttetéseikre, fitogtatják innen származó „jólinformáltságukat". Ugyanakkor a „gyengébb ellenállás vonalán" lefelé ezeket az áltekintélyeket a mértéktelen agreszszivitás, a fennhéjázás és az önkényeskedés jellemzi, vagy a követelménytámasztás nélküli liberalizmus, elvtelen népszerűségre törekvés. Az effajta emberek körül általában hamarosan kialakul a csodálok tábora; részint spontán azok közül, akiknek ez a helyzet kényelmes, mert felmenti őket az önálló gondolkodás, az állásfoglalás felelőssége álól. Részint úgy, hogy a tekintély tudatosan „kiválogatja" az őt feltétlenül támogatókat, magasztalókat, akik aztán természetesen elnyerik jutalmukat. Mind az egyik, mind a másik csoportbán a számítók, a képmutatók vannak többségben. Akadnak persze „igaz követők' 'is, de felnőtt, érett emberek közösségeiben, így a hadseregben éz a — gyerekeseri — szélsőséges támaszkodási, függőségi szükséglet nem mondható gyakorinak.' S ha mégis előfordul, pszichopatólogikus jelenséggel, infantilizmussal (éretlen személyiséggel) van dolgunk. Ezek a különböző okok miatt és különböző formában behódolok azok, akik voltaképpen és végeredményét tekintve — majdnem mindegy, hogy őszintén, vagy számító képmutatásból — mindig helyeselnek, és mindennel egyetértenek, amit a tekintély tesz, vagy. kinyilatkoztat. Egy részükre jellemző, hogy nemcsak helyeselnek, hanem lépten-nyomon, okkal, ok nélkül a tekintélyre hivatkoznak, őt idézik, gépiesen utánozzák mozdulatait, arckifej ezését, beszédstílusát, dicsőítik bölcsességét,, mondákba szövik, eltúlozzák kiemelkedő tetteit stb. Ez esetben a konformizmus szélsőséges megnyilvánulásával Van dolgunk, amely nem más, mint a meggyőződés nélküli alkalmazkodás, a tekintély viszonyokba Való elvtelen beilleszkedés

ami a szocialista embertől, az erkölcsileg érett személyiségtől idegen jelenség. Mint ilyen negatív értékű cselekvés és állásfoglalás. 25 c) A tekintéllyel való visszaélés másik elítélendő esete, ha hordozója személyes előnyökre használja fel befolyását. Köztudomású és jórészt természetes is, hogy a tekintélyes ember hatókörében bármit könnyebben el tud intézni; vele nem lehet nem szóbaállni és packázni; előtte könnyebben megnyílnak a hivatalok, az intézmények vezetőinek irodái. Széles ismeretségi körénél és elismertségénél fogva tehát mindent, de legalábbis másoknál sok mindent előbb, gyorsabban és jobban el tud intézni a köz-, a szolgálat és a saját ügyében egyaránt. A közvélemény jogos felháborodása akkor következik be, ha tekintélyét főként és elsősorban a saját érdekeinek és céljainak elérésére használja, ha tisztességtelen előnyökre tesz szerint befolyása révén. Már csak azért is célszerű óvakodni attól, s azért is elítélendő, mert senki, egyetlen ember, vezető sem lehet bizonyos abban, hogy tekintélye milyen arányban származik pozíciójából és milyenben személyes érdemeiből. A társadalomtól kapott tekintélynek egyéni célokra történő hasznosítása pedig már a hatalommal való visszaélés határait súrolja. A tekintély eltúlzott, torzított alakjában viselőjére és az általa betöltött pozícióra is rendkívül káros hatást gyakorol. Aligha van könnyebben megtéveszthető ember, mint az önmaga nagyságával, bölcsességével, tekintélyével eltelt vezető. Előbb-utóbb maga is leszokik a gondolkodásról, szavai és tettei kontrolijáról. Márpedig akinél hiányzik az önkontroll, vagy nem éri el az elfoglalt pozíció által megkívánt mértéket, az könnyen válik gátlástalanná. Ez azonban a dolognak csak az egyik, noha nem lényegtelen vonatkozása. A másik, a fontosabb az, hogy lejáratja pozícióját és ezzel valamennyi, az adott pozíciót és státust betöltő embernek, a csoport tekintélyének árt. A hiú, a bizonytalan,- a kiegyensúlyozatlan ember minden kritikától irtózik. Márpedig a pártos kritika nem ássa alá a katonai vezető tekintélyét. 26 „A katonai funkcionáriusoknak és a kinevezett funkcionáriusóknak a tekintélyét — írta Lenin — nem az ássa alá, aki felhívja a figyelmet a káros túlkapásokra, és kiküszöböli őket, hanem aki szembehelyezkedik kiküszöbölésükkel." 27 Szomorú példák bizonyítják olykor, hogy a tekintélyt el is lehet veszíteni. Aki hibázik, annak vállalnia kell a felelősségre vonást, s ha bűnt követett el — a büntetést. Mennyire hamisan cseng a szó, amikor valaki 25

Lásd részletesebben: Karikó Sándor: Cselekedj úgy, mint a többiek? Adalékok a konformizmus fogalmának értelmezéséhez. Világosság. 1976. 12. sz. 749—755. old. és Kistamásné Varga Sarolta: Konformizmus és nonkonformizmus. Kossuth, 1976. 26 A. A. Grecsko: A szovjet állam fegyveres erői. Zrínyi Katonai Kiadó, 1976. 455. old. 27 Lenin összes művei. Kossuth, 1974. 42. kötet, 237. old.

a párt, az államhatalom, vagy egyes szerveinek tekintélyét félti. attól, ha őt bírálják. Közismert igazság, de nem lehet elégszer ismételni, hogy a rendszer és szerveinek, szervezeteinek, vagy akár az egyes embereknek a tekintélyét nem a kritika kezdi ki, hanem az elkövetett hiba. S ha azokról ott ahol szólni kellene, hallgatnak, a közélet tisztasága szenved csorbát. A felelősségre vonás pedig csak következmény, amellyel a hiba elkövetőjének számolnia kell, ha végképp nem vesztette el érzékét a realitások iránt. Szükséges a védelem és az idejében, a megfelelő fórumon elhangzó bírálat és felelősségre vonás. E kettő éppúgy kell a közéleti tisztaság megőrzéséhez,, a párt és társadalmi rendünk, a hadsereg és a vezetők tekintélyének gyarapításához, mint a közügyeket szolgáló mindennapi tettek sokasága. d) Ha a presztízs öncélként jelenik meg, és divattá válik, elvtelen versengést, torzsalkodást szül, súrlódásokat; konfliktusokat okoz, bomlasztja a közösségek életét. Nem az a probléma, hogy a katonák különböző alapon igényt formálnak presztízsre. A problémák akkor jelentkeznek egyfelől, ha valaki tekintélyét a közösség és tagjai feletti uralkodásra igyekszik felhasználni, másfelől akkor, ha negatív tulajdonságaival (az 'előírások, szabályzatok kijátszásával) tud magának elismerést, befolyást szerezni. Efféle esetek még manapság is gyakran előfordulnak. Ismételten tapasztalnunk kell, hogy negatív hangadók, „tekintélyvezetők" uralják az alegység közösségének életét, akiknek befolyása és hatalma a tisztek távollétében szinte korlátlanul érvényesül, néha a tisztesi rendfokozatú sorkatonákkal szemben is. Az informális tekintélyvezetők spontán hatalmi kinövései általában ott fordulnak elő, ahol az elöljárók értékelése rendszertelen, ahol a KISZ- és állománygyűlések formálisak, ahol az alegység életéből hiányzik a jó légkörhöz szükséges egészséges kritikai szellem. Bizonyosak lehetünk abban, hogy annál az alegységnél, amelyben a vezetést az informális tekintély-figurák gyakorolják, a kinevezett vezetők sem szolgálati, sem személyi tekintéllyel nem rendelkeznek. Még annyira sem élvezik a beosztottak bizalmát, hogy azok a hatalmaskodó „tekintélyektől" elszenvedett durvaságok, önkényeskedések miatt panasszal merjenek hozzájuk fordulni. Ha vizsgálatainkból és a tapasztalatból nem ismernénk, el sem hinnénk, hogy ezek az informális „hatalmak" mennyire meg tudják félemlíteni a környezetükben élő katonákat, elsősorban az újoncokat. Valamilyen kommunikációs rendszer — a katonai szervezetben csakúgy, mint a társadalmi élet egészében — mindig szükséges a presztízs érvényesüléséhez. 28 Ahhoz, hogy valakinek egyáltalán esélye legyen, szélesebb körben — társadalmi, vagy hadsereg-méretekben — tekintéllyé válnia minimális feltétel, hogy a tömegkommunikációs eszközökben (tv, sajtó, 28

Kulcsár Kálmán: U. o. 198.

rádió) rendszeresen szereplési,lehetőséget juttassanak neki. Amennyiben a hadsereg; az alakulat h i v a t á s o s , kommunikációs rendszere: az állománygyűlések, a párt- és a, KISZ-f órumok, a faliújság, a csapatrádió és más fórumok, pl. a kiválóak értekezlete, nem működnek, vagy nem támogatják határozottan az arra érdemesek tekintélyét, működni kezd és népszerűsíti a maga1 „választottjait" az informális kommunikációs rendszer, amelyen a tényleges vezetők többször sajnálatosan kívül rekednek. Az értékelés, a kommunikáció és az információáramlás eme két csatornája mindenütt megtalálható; azonosságuk és különbözőségük mértéke a vezetés, a politikai munka befolyásának függvénye, de mércéje is egyben. 29 Kié hát végül is a- tekintély, a tekintélyés embereké, avagy a párté, az államé, a hadseregé, ia társadalom intézményeié? Ez így valóban kategorikus kérdés, s az igenlő válasz akár az egyikre, akár a másikra — önmagában '* r- éppúgy helytelen lenne, mint a tagadó. Azt viszont nehéz lenne megcáfolni, hogy a közéleti tisztséget betöltő emberek az adott posztot övéző • tekintélyt nem maguk vívták ki. Másként fogalmazva: a közéleti tisztséget viselő személyiségekre a párt, az állam és. a hadsereg a maga tekintélyének, bizonyos hányadát sugározza ki, mintegy előlegezi, kölcsönzi. Az előlegezés talán: a legjobb kifejezés, hiszen a közéleti tisztségek viselőitől azt várjuk, hogy munkájukkal tovább növeljék, gyarapítsák pártunk, társadalmi rendszerünk, hadseregünk tekintélyét. *

összefoglalás: 1. A hivatalos, szolgálati (formális és személytelen) tekintély, amely a munkamegosztásban elfoglalt hely (státus), és rendfokozat arányában illeti meg a katonákat a vezetés, a parancsnoklás szükséges feltétele. Szükséges, ám önmagában nem elégséges feltétele. A külsődleges — noha jogilag és erkölcsileg is védett —- szolgálati tekintély, ha nem egészül ki, nem „töltődik" fel viselője személyének önkéntes tiszteletével és elismerésével; alig van nevelő hatása —^ erkölcsileg és pszichikailag nem növeli hordozójának befolyását a vezetettek körében. Példa- és személyképpé csak az utóbbiak; az önkéntes tisztelet és elismerés kivívása révén válhat valaki. A kölcsönkapott,'az előlegezett tekintély egy ideig ugyan a személyre is kisugárzik, fénye azonban hamarosan elhalványul és kihűl, ha a kölcsönt nem tudja „tőkésíteni". Az előleg persze nem „kamatmentes", aki igényt tart rá és elfogadja, politikai, erkölcsi és fegyelmi felelősséggel tartozik érte. .• . ... -.. A hadseregben a szolgálat által mégkívánt határok között a tekintély 29

V. ö.: Molnár: A szocialista hadsereg belső társadalmi viszonyainak néhány kérdése. Tanulmányok a Katonai Nevelés köréből. 2. köt. Zrínyi, 1968. 107—135. old.

a társadalmi, átlagnál kétségkívül nagyobb.', A katonai. Vezető, a parancsnok, akaratnyilvánítását, parancsát .soha nem indokolja; nem is indokolhatja, nem magyarázhatja parancs alakjában, meghatározott követelményeit, ha úgy tetszik kinyilatkoztatja.. A parancs jogi garanciái' mellett, velük együtt a végrehajtást a parancsnok személye iránti bizalom, személyi tekintélye ,is döntően befolyásolja. Az előzőekből viszontnem. az adódik, hogy a parancsnok soha nem érvel, hogy sóha semmilyen alkalommal nem magyarázza meg céljait, elgondolásait és követélményeit. A vezetés, a parancsnqklás a hadseregben :seml korlátozható kinyilatkoztatásokra; a párt- és KISZ-fórumok, • az állománygyűlések,- a személyi- állománnyal folytatott kötetlen beszélgetések, a szervezett és spontán viták, valamint eszmecserék mind megannyi alkalmak az elöljáróknak elgondolásaik észérvekkel történő indoklására, < az alárendeltek meggyőzésére, mozgósítására, véleményük, észrevételeik meghallgatására. ' A szocialista hadseregben, amellett, hogy a nevelés, a meggyőzés szolgálati kötelessége a parancsnoknak, politikai, elhivatottságából az is követ-, kezík, hogy köteles érvelni. Abból a tényből pedig, hogy a parancsnokok nagy többsége párt- és KISZ-tag, olyan politikai kötelesség származik, hogy mint kommunisták necsak adminisztratív-hatalmi eszközökkel, ha{ nem • mozgalmi, demokratikus módszerekkel is hassanak és érintkezzenek beosztottaikkal. '• , . • .• • • •. 2. Ezért is el kell utasítanunk a vezetéstudományi és a szociológiai irodalomban manapság is minduntalan fellelhető hamis egyszerűsítést, mely szerint a hadsereget — ú g y a szocialista hadsereget is —, a vezető és vezetett; szigorú alá- és fölérendeltségi kapcsolata miatt egyoldalúan az ún, autokratív, más megközelítésben: a diktatórikus, vagy tekintélyelvi vezetési stílus jellemzi. 30 Mit sem változtat az alapvető tendencián az a körülmény, hogy még mindig akadnak autokraták, úrhatnám: kiskirályok, alárendeltjeiket lebecsülő, problémáik iránt érzékétlen elöljárók, csak a formális tekintélyre és hatalomra támaszkodó technokraták és bürokraták. Nehezen lehetne • cáfolni, hogy a katonai vezetés sajátosan szigorú- centra, lizmusa. (köztudomású, hogy a hadsereg nem a demokratikus centralizmus elve szerint működik) az elöljárók különös hatás- és jogköre, védettsége - kedvez egyfajta voluntarista szemlélet és gyakorlat feléledésének. Nem mai keletű felismerés, hogy: „Minden szakma, minden hivatás tükröződik az ember pszichikumában. Ez a katonai szolgálatra is vonatkozik." 31 AzzaL a nézettel sém lehet minden fenntartás nélkül egyétérténi, amelyik elégtelennek tartja az új Szolgálati Szabályzat és a BTK által az elöl! járó és a 'feljebbvaló tekintélyének nyújtott védelmet. Elhamarkodottnak szerepe

30

Vö.: Lőw László: Vezetői tekintély. Uo. A marxizmus—leninizmus a háborúról és a hadseregről. Zrínyi KK. 1972. 380. old. ' • •'•'.•; • -•. ••-... , . • 31

tekinthető minden olyan álláspont, amelyik az elöljárói tekintély védel- , mének büntetőjogi biztosítékait csak egyik irányban, az alárendeltek vonatkozásában vizsgálja, de nem mérlegeli egyrészt, hogy megnyugtatóak-e a biztosítékok a másik irányban, a magasabb elöljárókkal szemben, másrészt azt sem veti fel, hogy vajon az elöljárók tekintélyének védelmével összhangban vannak-e az alárendeltek emberi méltóságának védelmét szolgáló jogi garanciák. 32 Úgy vélem, hogy a szocialista emberi kapcsolatok fejlesztése szempontjából az utóbbi összefüggés is nagyobb figyelmet érdemelne, mind a jogszabály-alkotásban, mind pedig a jogalkalmazásban. 3. Könnyen megtéveszthet az a statisztikai tény, hogy a tekintély enyhébb és súlyosabb megsértését jelző fegyelemsértések és bűncselekmények száma sokkal magasabb, mint az alárendeltek sérelmére elkövetett cselekményeké. Nem feledhetjük azonban, hogy azon túlmenően, hogy az elöljárók valóban kuturáltabbák és ritkábban sértik meg az érintkezési és együttélési normákat, a minősítés kritériumai is szigorúbbak az utóbbi esetekben. De felméréseink azt is egyértelművé tették, hogy a függelemsértések enyhébb és súlyosabb eseteinek felszínre kerülése és büntetése ' lényegesen következetesebb, szigorúbb, mint az alárendeltek tekintélyét, ; emberi méltóságát és önérzetét sértő elöljárói magatartásoké. Ahogy a beosztottak egy része a reális mértékű, erkölcsileg és jogilag megalapozott tekintélyt is nehezen viseli el, úgy az elöljárók, a vezetők is tévednek, amikor a racionalista, a miértekre választ kereső beosztottak ? magatartását tiszteletlennek, netán cinikusnak bélyegzik. Nem szabad szem elől tévesztenünk — mert különben eltévedhetünk—, \ hogy egy szocializmust építő társadalom hadseregéről van szó, amelynek erkölcsi és politikai viszonyait, erejét, az elöljárók és az alárendeltek kö- ; zötti kapcsolatokat semminemű lényegi vonatkozásban nem hasonlíthatjuk ; — méginkább, nem azonosíthatjuk — az antagonisztikus ellentétektől J terhelt kapitalista'hadseregekével. A társadalom pedig a szociális, gazda- | sági struktúráján, uralkodó kultúráján keresztül meghatározza a hadsereg | szociális jellemzőit; azt is, hogy abban a gondolkodás tekintélyelvi, vagy | racionalista kritikus típusa van-e túlsúlyban. Hiba volna végül nem látni | a jog, akár a büntetőjog korlátait a tekintély védelmében. | 4. A másik újszerű jelenség, a racionális, kritikai gondolkodás térhódítása, különösen a fiatalok körében. A racionálisan gondolkodó ember igényt I tart a jelenségek megértésére, önmaga tiszteletére, a megbecsülésre és nem utolsósorban az önálló gondolkodásra és cselekvésre. A fejlett szoci- ! alista személyiség nem sokra becsüli a kinyilatkoztatásokat, a rituális külsőségeket és a presztízs formális jelvényeit, szimbólumait. A marxista ; világnézetű ember kritikai érzéke jól fejlett, hiszen maga a mozgalom, az \ 32

V. ö. Dr. Egervári Jenő őrgy. Az elöljáró fogalma és tekintélyének • védelme, figyelemmel a Btk. kodifikációjára. Katonai jog- és igazságszolgáltatás. 1976. 1. sz.

ifjúsági szervezet és a párt is erre neveli őt. Ehhez járul még az is, hogy míg korábban a mindennapi élet szervezésének és vezetésének — az idős e b b e k által birtokolt — tapasztalat és bölcsesség volt az alapja, addig ma és a jövőben egyre inkább — a fiatalok által mindig nagyobb mértékben birtokolt — tudás kerül előtérbe. A magasabb életkor, a rang, a pozíció önmagában egyre kevesebb eséllyel pályázhat elismerésre és megbecsülésre, néha még annyira sem, amennyi egyébként ténylegesen megilletné. Bizonyos az is, hogy a hagyományos értelemben felfogott családfői tekintély, amelynek a vagyon és az abból származó függés volt az alapja, ugyancsak visszaszorulóban van. A szülői, családfői tekintély csökenését azonban más okok is magyarázzák. A megváltozott gazdasági, társadalmi körülmények hatására gyakran keletkeznek feszültségek a házastársak között. A családszociológiai kutatások, azt mutatják, hogy nagyon kevés olyan család van, amelyik mentes volna a nagyobb összekoccanásoktól. 33 A válások száma és aránya növekvő tendenciát mutat. Az átalakulóban, a pesszimistábbak szerint válságban levő (monogám) családban még nem jöttek létre az új tartalmú szülői tekintély kialakulásának fontosabb feltételei. Ez — legalábbis átmenetileg — zavarólag hat a fiatalok társadalmi beilleszkedésére. Az együttélési normák hiányos elsajátítása, vagy éppen a hagyományos értékek: a tisztelet, a megbecsülés elutasítása a fiatalok későbbi magatartásában is érzékelhető. A szülők, a közéleti emberek tisztelete helyett a fiatalok jelentékeny hányada saját életkori csoportjaiban keres és választ magának — nem mindig pozitív értékeket hordozó — tekintélymintákat. Az alacsony tekintélyű szülő, pedagógus és munkahelyi vezető helyére lépő katonai elöljáró elismerése és tisztelete ilyen körülmények közepette érthetően nem automatikus folyamat. A hosszú ideig tartó tanulás következtében a felnőtté válás határa kitolódott. Minthogy a fiatalok huzamosabb időszakon keresztül élnek majdhogynem kizárólag ifjúsági csoportokban és közösségekben, kialakul körükben egyfajta, ezekre az életkori csoportokra jellemző norma és értékrendszer, vagyis szubkultúra, aminek továbbélését a sorkatonák viselkedésében mind gyakrabban tapasztalhatjuk. Az ifjúság — sok tekintetben úgyszintén nem progresszív —: kötődései, mintakeresési irányai, a legutóbbi évtizedekben divatossá vált sztárkultusz felé tolódtak el; a táncdalénekesek, a beatzenészek, élsportolók, tv-sztárok stb. tettek szert nagy népszerűségre a fiatalok körében. Azonkívül, hogy a sztárok népszerűsége rendszerint rövid életű, presztizs-skálájuk gyorsan változó, az általuk képviselt és sugallt magatartási formák a mindennapi életben sok konfliktusnak válnak közvetett okozóivá. Mindez kézenfekvővé teszi, hogy a had33 Cseh—Szombathy László: A család a társadalmi hatások közvetítője. Köznevelés. 1977. január 14. sz.

sereg — módosult és szocialista tartalmat öltő, azaz a régi hadseregekétől különböző — tekintély-viszonyaihoz, függelmi rendszeréhez történő alkalmazkodás nagy tehertételt ök.oz a< bevonuló fiatalok számára. 34 • • 5'. Befejezésül, mégegyszer -hangsúlyoznám, a tekintély mértéke' és eloszlása a névelő- és szervező munka eszközeivel tudatosan befolyásolható, irányítható, a vele való-élés módjai pedig ellenőrizhetők. A tekintély védelmé és erősítése --- amíg énnek értelme és alapja van — a parancsnoki és politikai munkának elsőrendű feladata. A szolgálat) a közügy érdekében tevékenykedő tekintély nagy érték. A presztízs - .védelme, mentésé azonb a n — l e t t l é g y e n az intézményé, testületé, vagy egyes emberé —, nem történhet az igazság, a humánum rovására. Ismételtén aláhúznám: a tekintély, a presztízs csak eszköz a vezetés és a nevelés gyakorlatában; A szocialista közösség- és személyiségformálás céljaihoz mérten másodrendű alárendelt tényező. 35 Káros, és tűrhetetlen ezért, hogy az ún. presztízskérdések, szempontok bárhol, bármikor az érdemi feladatokat háttérbe szorítsák. A'maga helyén a rajparancsnok és az ezredparancsnok tekintélyének azonos a szerepe és jelentősége; egyik a másikat nem pótolhatja, nem helyettesítheti. Tarthatatlanok azok a nézetek, amelyek a tekintély forrásainak és formáinak változásaiból kiindulva, méginkább káros kinövései és negatív vonzatai miatt már ünneplik elmúlását és tagadják bármely megnyilvánulásának létjogosultságát, társadalmilag hasznos funkcióját. Más kérdés az, hogy a tekintély formái és szerepe, valamint megszerzésériek és megtartásának forrásai, feltételei a szocializmus körülményei között lényegesen módosultak. Mondjuk meg világosan és félreérthetetlenül: az olyan hagyományos források, mint a vagyon, az öröklött kiváltságok, a származás többé nem állnak rendelkezésre. Transzcendens hatalmaktól, istentől sem származtathatja senki többrehivatottságát és magasabb értékűségét. Ennyiben — de csak ennyiben — a régi értelemben felfogott tekintély valóban kimúlóban vari. A szocializmusban nincs többé öröklött, eleve meglevő, a konkrét munkától, magatartástól, a teljesítménytől független érdem és elismerés. Ez utóbbi források viszont közel azonos mértékben mindenkinek rendelkezésére állnak, a feltételek, formák tehát demokratizálódtak. Ariarchista, demagóg követelésként kell ezzel szemben elutasítanunk és lelepleznünk az olyan nézeteket, amelyek — hol a szabadság és az emberi egyenlőség nevében, hol a tekintéllyel történt és történő kisebbnagyobb visszaélésekre hivatkozva, többek között a személyi kultusz és 34 Almásiné, Dr Törőcsik Anna aléz.: A katonai szolgálatra való alkalmatlanság értékelése. (Az egyén és a hadsereg. Tanulmányok a katonai nevelés köréből. 5. kör tet. 151—174. old.) 35 Vö. Örvös Lajos: Presztízs vagy nevelés? Köznevelés, 1977. febr. 4. sz.

káros következményei miatt — támadják a tekintély bármely és bármilyen megnyilvánulási formáját. Rokon ez a felfogás — feltehetően társadalmi — és ismeretelméleti gyökerei is hasonlóak — a XIX. századvégi egyes szocialisták nézeteivel, akik mint Engels írja: „valóságos keresztes hadjáratot indítottak az ellen, amit ők tekintélynek neveznek. Ostobaság- as tekintély-elyet feltétlenül-rossznak, az önrendelkezés elvét feltétlenül jónak feltüntetnie Ezek-•--.!.teszi hozzá — csak viszonylagos fogalmak és érvényességük területe a társadalmi fejlődés konkrét fokával együtt változik." Engels határozottan elutasítja azt a követelést, „hogy a társadalmi forradalom első cselekedete a tekintély eltörlése legyen". 36 Felhívja a figyelmet arra is, hogy egyrészt bizonyos tekintély — bármilyen módon jött is létre — m á s r é s z t bizonyos alárendeltség olyan dolgok, amelyeket „kötelesek vagyunk elviselni a társadalmi viszonyoktól függetlenül." Az együttesen szervezett emberi tevékenység, a nagyüzemi termelés, a munkamegosztás bővülésével, annak arányában, ahogyan a nagy szervezetek hálózzák be a társadalmat a formális, hivatalos tekintély területe is bővül. Világos és elfogadható, hogy „nem kellemes tekintély-monstrumok árnyékában élni.". 37 földi kisisteneket szolgálni. Valamennyiünk közös ügye és érdeke, hogy ilyen monstrumok ne jöjjenek létre. Egyidejűleg azonban az is, hogy arányos és szükséges mértékben mindenki rendelkezzen megfelelő tekintéllyel, aki arra érdemes, és ahol a köz hatékony szolgálata azt elengedhetetlenül szükségessé teszi. >' ' rendkívül mértékét

3

® Engels: A tekintélyről. U. o. Csurka István: A tekintélyről. U. o.

37

A parancsnokíás és az engedelmesség néhány pszichológiai vonatkozása Irta: Almásiné, dr. Törőcsik Anna alezredes

I. Az emberek közötti kapcsolatok és a jogviszonyok rendszerében a katonai függelem sajátos jelenség. Miként a katonai életkörülmények- és a fegyelem normái, minőségileg különbözik ¡a társadalom. más csoportjaira jellemző lazább függőségi kapcsolatoktól. A hadsereg szigorúan centralizált szervezetében a függelem a katonai szolgálati rend és fegyelem alapja, mint az elöljáró és az alárendeltek közötti szolgálati viszony. Mivel alanyai egymással alá-, illetve fölérendeltségi viszonyban állnak, s ennek megfelelően egymással szemben jogilag szabályozott magatartásra kötelezettek — ezért a katonai függőség kétoldalú jogviszony. Ezen belül a szolgálati felsőbbség rendelkezési jogosultsággal bír az alárendeltekkel szemben, akik neki engedelmességre kötelezettek. A függelmi viszony tartalmát — egymástól elválaszthatatlan kölcsönhatásban a szolgálati fölé-, illetve alárendeltség jogai és kötelezettségei alkotják. A vonatkozó jogi normák előírják a szolgálati felsőbbség rendelkezési jogát, biztosítják annak kikényszeríthetőségét a szolgálati alárendeltséggel szemben, ugyanakkor törvényes eszközökkel garantálják, hogy a hatalom gyakorlása közben az elöljárók se élhessenek vissza jogaikkal. Az engedelmességet a szocialista hadseregben a kötelező jogi normákon túl és elsődlegesen a mélyen átérzett és tudatosult kötelességérzet jellemzi. A katonai függelmi viszony erkölcsi tartalmát mindkét oldalon a szocialista társadalom követelményrendszeréhez fűződő erkölcsi érzelmek minősége határozza meg. Ez biztosítja — mind a rendelkezés, mind az engedelmesség helyzetében — a közös szolgálati ténykedésért érzett kölcsönös felelősséget, továbbá a kötelességét teljesítő ember iránti kölcsönös tiszteletet. A függelmi viszony mindkét oldalán álló katonák részéről bekövetkezhetnek jogsértések. A szocialista törvényesség jut kifejeződésre abban, hogy a szolgálati alá- és fölérendeltség helyzetében elkövetett mindkét

bűncselekményekkel szemben védelemben részesülnek a katonai fegyelem érdekei. Amikor tehát a parancsnoklás és engedelmesség pszichológiai problémáiról szólunk, e kérdéseket is a parancsnoklás és az engedelmesség folyamatában részt vevő — fölé- és alárendeltségi helyzetben levő — katonák egymásra hatásának lélektani aspektusából mutatjuk be. A kéto l d a l ú jogalanyiság miatt is indokolt a kifejteni szándékozott kérdések kettéválasztása. Tehát egyfelől a követelménytámasztás, másfelől a végrehajtás oldaláról vizsgáljuk meg a parancs teljesítésének feltételeit. oldalú

II.

A PARANCS TELJESÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI A KÖVETELMÉNYTÁMASZTÁS OLDALÁRÖL 1. A parancsnok személye A szolgálati parancs — jogilag védett hatalmi eszköz — amellyel a parancsnok konkrét szolgálati feladatok végrehajtására utasítja az alárendelteket. Mindig eseti jellegű utasítás, melynek végrehajtása kikényszeríthető. Parancsnokolni — katonai szolgálati és fegyelmi érdekek szolgálatában — egyaránt jog és kötelesség. A katonai centralizmus a parancsnoklás folyamatában egyoldalú hatalmi fölényt biztosít a parancsnoknak. A parancsnoki ténykedések eredményessége mégiscsak részben következik hatalmi helyzetéből. A szolgálati parancsot védelmező büntetőjogi kényszer kizárólagosságára támaszkodni annyit jelentene, mint megelégedni az engedelmesség formális megkövetelésével. Az így végrehajtott parancs hatása lényegesen elmarad attól, melyet a parancsnok személye iránt érzett személyes tisztelet érzelmei is támogatnak. Ily módon nemcsak a szolgálati felsőbbség iránt előírt, hanem a parancsnok személye iránt érzett megbecsülés ad érzelmi telítettséget a parancsnok és az alárendeltek szocialista jellegű emberi kapcsolatának még a parancsnoklás utasító jellegű mechanizmusában is. A parancsnokával összeforrott katonai közösségben együtt van az alá-, és fölérendeltség kapcsolatában a konkrét feladatok végrehajtásában domináló kölcsönös együttműködési készség, melynek teljesítményi- és erkölcsi értéke egyaránt magas. A parancsnok személyi tekintélye — sokféle összetevője ellenére is — végsősoron a parancsnok egyéni tulajdonságaitól függ. S ennél a megállapításnál nem kerülhetjük el az arra a kérdésre adandó választ, hogy 5

65

melyek azok a legfontosabb emberi — katonai — vezetői tulajdonságok, melyek együttese a parancsnokot jellemzi. Bármennyire is indokolt a kérdés, erre teljességgel kimerítő választ adni lehetetlen. Miként minden egyéniség egyszeri és megismételhetetlen, akként különböznek egymástól még az egyaránt tehetséges és rátermett parancsnokok is. Felkészültségük, vérmérsékletük, élet- és katonai tapasztalataik, életkoruk különbözősége, csakúgy mint az a szakterület, amelyen dolgoznak, parancsnoki hatáskörük terjedelme, a feladatok jellege és mennyisége, nem utolsó sorban beosztottainak emberi, — erkölcsi —, katonai értéke alakítja, fejleszti őket. Hiba lenne hát bármilyen felsorolásba bekényszeríteni — s ezzel leszűkíteni — azokat a jellemzőket, melyek segítségével a parancsnoki tulajdonságok osztályozhatók. Mégis, a katonai pedagógia és pszichológia irodalmában található főbb ismérvek alapján felvázolnám a parancs teljesítésének hatékonysága szempontjából a legfontosabbakat: — a parancsnoki tekintély alapja a beosztásának ellátásához szükséges maximális felkészültség; elméleti és gyakorlati tudás. Mindazt amit katonáitól megkövetel, ő maga is tudja, és szükség esetén tetteivel példázza. — A parancsnok jellembeli tulajdonságai a kommunista erkölcs és a katonai hivatás iránti elkötelezettséget testesítsék meg. Mint vezető, ezen kívül rendelkezzék néhány olyan egyéni tulajdonsággal, melynek erkölcsi értéke a vezetett emberek fölé emeli, és bizalmukra méltóvá teszik Különösen az igazságot, á részrehajlásoktól mentes döntések meghozatalára való képességet várják tőle a szolgálati és emberi problémák, valamint az alárendeltek egymás közötti konfliktusainak megítélésében. A kedvezmények odaítélésében, illetve fenyítő jogkörének gyakorlásában védje meg nehezen helyrehozható tévedésektől önuralma, és higgadtsága. 2. A parancsnoklás módszerei A parancsadás mindig konkrét szituációban történik. Ilyenkor kerülnek előtérbe azok a parancsnoki módszerek, melyek formáinak helyes megválasztása szorosan összefügg a parancs végrehajtásának hatékonyságával. A parancsnoklás módszereiben már több a didaktikailag tanácsolható magatartás- és viselkedés-forma, mely a fiatalabb és még kevesebb tapasztalattal rendelkező parancsnokok számára hasznosítható lehet. Egyébként is ők azok, akik helyzetüknél fogva — és teljesen érthetően — mielőbb szeretnék biztosítani személyes tekintélyüket és hatalmi fölényüket a náluknál alig fiatalabb alárendeltekkel szemben. A hibák is — melyet a tekintély megszerzésének módszereiben elkövetnék — ebből a türelmetlenségből és abból erednek, hogy hatása alatt összecserélik a sorrendiségét. Személyi tekintélyük biztosítását tekintik elsődleges célnak, nem

pedig a szolgálati feladatok végrehajtásához elengedhetetlen eszköznek. Nem a feladatot látják tevékenységük középpontjában, hanem miközben cselekszenek magukat figyelik, és a beosztottak engedelmességének mesterkélt provokálásában vizsgálják azok hozzáállását nem annyira a követelményekhez, mint saját személyükhöz. • Az ilyen eljárás zaklatásnak tűnik, és az alárendeltek többé-kevésbé lappangó ellenérzését váltja ki. Ha engedelmeskednek is, felüti fejét a vonakodás, a dac, az ellenszegülés. Ha a beosztottakban még nincs kialakulva az engedelmesség legalábbis formális mechanizmusa, könnyen végződhét parancsmegtagadással az a feszültség, melyet az egyoldalú, túlhangsúlyozott és szükségtelen szigor kialakít. A katonai fegyelemhez, a kötöttségekhez hozzászokott alárendeltek ilyenkor is teljesítik a parancsokat, de rendszerint csak addig, amíg szem előtt vannak. Elutasító véleményük alacsony teljesítményértékű feladat végzésében realizálódik, s mindenképpen késlelteti annak a tekintélynek a kialakulását, melynek mielőbbi megszerzéséért vállalta a kezdő és türelmetlen parancsnok a hibák elkövetését miután saját tapasztalataiból még nem tudhatta, hogy valódi és tartós tekintélyt szerezni érzelmileg ellenálló beosztottak között lehetetlen. A másik hibát rendszerint akkor követik el, amikor erre már rájönnek. Ezért •— vagy egyszerűen a könnyebb ellenállás vonalán —, sok fiatal parancsnok csak egyszerűen jó ember akar lenni, aki biztos abban, hogy a katonái szeretik. Lehet, hogy ezt a célt el is éri, de még ez sem biztos. Az ilyen parancsnokot katonái nem jó embernek, hanem gyenge embernek tartják, akiből hamarosan kikényszerítik előbb a ¡szolgálati könnyítéseket, de hamarosan az elvtelen engedményeket, sőt a fedezetnélküli ígérgetéseket is. Ha ezekkel ideig-óráig meg is tudja szerezni az óhajtott népszerűséget, csak átmeneti érzelmekre számíthat. Különben ez a legerkölcstelenebb tekintélyforma. Hatása alatt az emberek nem tanulnak, nem igyekeznek, nem tesznek erőfeszítéseket az eredmények elérése érdekében és a dolgok szabad folyásában a katonák hanyagok, munkavégzésük unott és hiányzik belőlük a kötelességteljesítés erkölcsi értékelése is. A parancsnoki tekintélyt tartósan megalapozó és a mindenkori parancs teljesítésének hatékonyságát biztosító parancsnoklási módszerek az alárendeltekkel közös felelősségre támaszkodnak. Mégpedig úgy, hogy a parancsnok személyes példamutatása motiválja a katonái felelősségérzetét is. Nemcsak megköveleti, hanem meg is tanítja beosztottait olyan feladatvégzésre, ami teljesértékű. Azok pedig kezdeményezően, a parancsnok elismeréséért versenyezve, jó hangulatban és egymást is segítve igyekeznek együttműködni. Figyelnek a parancsnok irányítására, utasításait teljesítik. Ilyenkor a parancsnok — katonáival együtt — sokat, jól, eredményesen dolgozik. Ez a módszer az egyedüli, amely az emberek megbízható megismeréséhez vezet. Az ilyen módszerrel parancsnokló elöljárónál nem

érvényesülnek sem az alázatosan hízelgők, sem az elvtelen törtetők. Mivel ismeri, helyesen tud gazdálkodni az emberek telj esítőképésségé vei, egyéni teherbírásával. Bírálatot, felelősségre vonást, elismerést személyes tapasztalataira alapozva oszt. Irreális követelményeket nem támaszt, fizikailag teljesíthetetlen feladatokat nem szab az embereknek, de a reális elvárások mulasztása, nem teljesítése esetén a felelősségre vonásban is következetes. Az egyes hibák, mulasztások súlyának és okainak ismeretében egyéniesíteni a felelősségre vonást. A hibák elnézése még a gyenge vagy rossz teljesítményt nyújtó katonáknak sem hasznos, mert visszaveti őket, ne ösztönzi jobb eredmények elérésére, mivel igazolja lustaságukat. Ennél veszélyesebb azonban az a hatás, amellyel a jó munkát végzőket, vagy erre képeseket demoralizálja a parancsnok igénytelensége. Ugyanilyen hatásra lehet számítani a meg nem érdemelt dicséret hangoztatása esetén is. Ha viszont átlagon felüli eredményt vagy erőfeszítéseket tapasztal a parancsnok, ne mulassza el azt észrevenni, egyben megtalálni és megadni az elismerésnek azt a módját amilyet a tehetség, az akarat és a jó teljesítmény közösségi értéke megérdemel. Az elismerés rendszeres elmaradása vagy aránytalansága — már fékezi a katonák kezdeményező aktivitását, közömbössé teszi őket a feladatok elvégzésében, illetve teljesítményük színvonalának emelésében. A gyakorlatban igen sokszor kerül parancsnoklás helyzetébe olyan elöljáró vagy feljebbvaló, akit az alárendeltek nem ismernek közelebbről, nincs személyes tapasztalatuk vezetői képességeiről, az emberek irányításában alkalmazott módszerekről. Mindig — de különösen ilyen esetekben — van a parancsnoki fellépésnek közvetlen hatása az engedelmességre. Ilyen esetben szinte kizárólag a parancsnoki akaratot kifejezésre juttató parancsadási formák, és a parancsnoki beszéd teremti meg azt az optimális kapcsolatot, melyben a parancs végrehajtására indító és a végrehajtást megkövetelő parancsnoki akarat érvényesül. Ezért a parancsnoki beszéd pszichológiai sajátosságai is hozzátartoznak az eredményes követelménytámasztás feltételeihez. A parancsnoki beszédforma — mellyel utasításait közli — jellemzője a tömörség, érthetőség, szabatosság. A hosszabb magyarázkodás, körülményes bizonygatás időigényessége miatt is a feladatteljesítés rovására mehet, ugyanakkor nem a jobb megértés eszköze, hanem a félreérthetőség veszélyét hordozza. Ezen túl a parancsnoki lényegellátás hiányára vagy tartalmi bizonytalanságára utal. A célratörő, akarattól fűtött, dinamikus beszédforma segíti a parancsnokot abban, hogy az alárendeltek megértsék és érzekni-akarati dinamikáját átvéve ingadozásmentesen, határozottan cselekedjenek. A parancsnoki beszéd főleg felszólító módban fogalmaz, mindamellett nem zárja ki az udvariasságot, azonban mindénképpen követelmény a hangszín nyugodtsága és magabiztossága. A parancsnok hangjából előbuk-

kanó esetleges bizonytalanságot a beosztottak is átveszik és bizonytalanná teszi őket cselekvésükben. A fokozott izgalom, idegesség a beszédben, a parancsnoki elhatározás tárgyilagossága felől ébreszt kétségeket. A higgadtság azért nagyfontosságú követelmény minden parancsnoklási helyzetben, mert megfontoltságot és önbizalmat sugalmaz a katonáknak a feladatok végrehajtásához. A parancsot megelőzi és határozottságát garantálja az a gondolati tevékenység, amely megalapozott ismeretekre támaszkodva gyorsan átfogja a tennivlók egész menetét és következményeit. Meghatározza a célt és számításba veszi az annak eléréséhez szükséges tárgyi és emberi feltételeket. Az előrelátásban a rész és az egész összefüggéseinek olyan mérlegelésére van szükség, mely képes a lényeg megragadására és az így meghozott döntés rövid belső megfogalmazására. Csak ezután közli a parancsnok elhatározását parancs formájában úgy, hogy közben ne vonja vissza, ne helyesbítse, ne módosítsa szavait. Csak így felel meg a Szolgálati Szabályzatban előírtaknak, melyből a katona érzi a feladat szükségességét, és tudatában van annak, hogy a parancs helyességéről és teljesíthetőségéről az elöljáró meg van győződve. A szolgálati parancs büntetőjogi védelme fejezi ki azt a nagy felelősséget, amelyet a parancsnoknak a parancsnoklás minden helyzetében teljes tudatossággal át kell éreznie. Mivel a katonai fegyelem elsősorban az alárendeltek engedelmességére épült szigorú centralizmust feltételez, az is nyilvánvaló, hogy nem az alárendelt köteles mérlegelni a kapott parancs jogszerűségét. Elsősorban a parancsot adó elöljáró kötelessége a parancs jogszerűségének vizsgálata. Az elvárhatóságnak ez a magasabb mércéje okszerűen következik a parancsnok hatalmi helyzetéből. A parancs teljesítésének feltételeit a továbbiakban a végrehajtási oldalról tanulmányozzuk:

A PARANCS TELJESÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI AZ ALÁRENDELTSÉG HELYZETÉBEN 1. A parancs megértése A parancs alaki kellékei közé sorolják annak érthetőségét. A Szolgálati Szabályzat azt követeli meg az elöljárótól, hogy a parancsot úgy adja ki, hogy azt az alárendelt helyesen értse. Ennek biztosítására írja elő a Szolgálati Szabályzat a továbbiakban azt is, hogy a parancsnok — ha annak szükségét látja — győződjön meg parancsának helyes megértéséről, ismételtesse meg, illetve kérdezze vissza annak legfontosabb részleteit. Szóbeli parancs esetén tehát mindenekelőtt arról kell meggyőződni, hogy

az alárendelt egyáltalán hallotta-e a parancsot. Ehhez rendelkezik-e á szónak — mint verbális ingernek — felvételére alkalmas hallóapparátussal, és nem zavarta-e a hallási érzékelés folyamatában valamilyen külső (objektív)' körülmény, vagy nem akadályozta-e abban valamilyen belső (szubjektív) tényező? Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy a hallóapparátus állandó vagy időleges működésképtelensége (pl: nagyothallás, fülgyulladás) miatt a katona értelméhez nem jutott el a parancsnoki felszólítás. Ennél azonban sokkal gyakoribb akadálya, az utasítás hallószérvi felvételének á külső környezetben. támadt valamely zavaró hatás, pl. motorzúgás, lövedékek robbanása, emberek kiabálása. Ilyen esetekben a katona esetleg nem is hallhatta meg a parancsot. Lehetséges, hogy ép hallószervek és jó hallási feltételek esetén sem jut el a parancs a katona tudatához. A lehetséges' változatok sokféleségének részletezése nélkül említhető meg például, hogy félelem, izgalom, felfokozott indulati állapotok, nagy figyelmet igénylő és azt tartósan lekötő ténykedések is . akadályai lehetnek a szolgálati : parancs megfelelő felfogásának, csakúgy mint a pszichiátriai értékelhetőségű tudatzavar formái. (Átmeneti T eszméletvesztés, ittasság stb.) " A Szolgálati Szabályzat az alárendelt személyi tulajdonságainak és felkészültségének ismeretét is az elöljáró kötelességévé tesái, mert a parancs megsértése nemcsak áz utasítás érzékszervi felvételét, hanem azt is jelenti, hogy az alárendelt képes legyen a megparancsolt feladat végrehajtására. Más szavakkal kifejezve, rendelkezzék azokkal á gyakorlati ismeretekkel, amelyek a parancs tartalmával megegyező tevékenység végrehajtásához szükségesek Nyilvánvalóan ném értheti a parancsot az, aki a végrehajtás kérdésében bizonytalan, és az ehhez szükséges képesség és képzettség hiányában a tennivalók élvégzésére képtelen. A parancs mint követelménytámasztás és a végrehajtás, mint engedelmesség relációjában az említetteken kívül még több pedagógiai és pszichológiai kérdés merül fel. Mindezek részletezése nélkül csupán arra szeretnék még rámutatni,. hogy a téljesíthetetlensége' miatt nem teljesített parancsnak — a ' fegyelmi 'vagy büntetőjogi következményeken túl — súlyos, erkölcsileg hátrányos, demoralizáló hatása is van. Lej árat ja a parancsnok tekintélyét, a parancs komolyságát, és a kudarc élménye elveszi a katonák kedvét az erőfeszítésektől. Ezért olyan fontos követelmény, hogy a parancs teljesíthető legyen, a katona azt pontosan megértse, és képes legyen annak végrehajtására. 2. Az engedelmesség belső indítékai Az alárendelt engedelmessége a parancs teljesítésében realizálódik. Az engedelmesség a fegyelemre nevelés eredménye. A fegyelemre nevelhető-

ség készségének kifejlesztése a katonai szolgálatot megelőző életszakaszokban kezdődik és alakul ki. Az.adott ember társadalmi érettségének jellemzőjeként a társadalmi követelményekkel arányos kötelességérzet a parancs formájában támasztott követelmények iránti engedelmességnek is erkölcsi alapja. Az engedelmesség erkölcsi tudatossága alacsonyabb és magasabb értékű lehet. — Ha csupán a parancs nem teljesítésének törvényes következményeitől való félelem ösztönöz az engedelmességre, akkor a fegyelem csak formális és hatása azonnal megszűnik, ha az ellenőrzés bármilyen oknál fogva lazább. A fenyegetéssel, megfélemlítéssel, dresszurával elért vak engedelmesség kritikus helyzetekben mindig csődöt mond. — A kezdeményező, aktív, jó hatásfokú engedelmesség a katonák értelmi-érzelmi nevelésének eredménye. . a) Az értelmi belátáson alapuló engedelmesség annak tapasztalati felismerése, hogy a parancs teljesítése az egyén szempontjából is célszerű magatartás. Lényegében ilyen egyszerű belátásra épülnek és szilárdulnak meg -— a begyakorlás folyamatában — azok a szokások, melyek az engedelmességet az. egyén személyes tulajdonságává fejlesztik. Komoly hiba lenne tehát az értelmi ráhatás jelentőségének lebecsülése éppúgy, mintha ennyivel is megelégednénk. b) Csak az érzelmi meggyőzöttségen alapuló engedelmesség jelenti a paranccsal való olyan teljes azonosulást, amelyben annak kényszer jellege eltűnik. A kötelességteljesítés ilyenkor már belső igényből fakad. Ilyenkor beszélhetünk az engedelmesség erkölcsi motiváltságáról. A feladatok teljesítése hozzátartozik az adott ember jó általános, közérzetéhez és lelki egyensúlyának feltétele. Külső ellenőrzés nélkül is lelkiismeretesen teljesíti kötelességét, ezen nyugszik önbecsülése. A társadalmi követelmények, melyek az adott konkrét parancs formájában jelentkeznék megegyeznek személyes értékrendszerében az egyéni érdekkel is. Ha az engedelmességnek ez a belső érdekazonosság az erkölcsi hajtóereje, ez a- motiváltság felfokozza a teljesítmény színvonalát. . . Törvényszerű továbbá az összefüggés a parancsnoklás és engedelmesség folyamatában a parancs végrehajtása és annak foka között, hogy a közös érdek és a közös tevékenység mennyire fogja össze a katonákat a parancsnokukkal. Ahol a fő kérdésekben -— eszmei, ideológiai, politikai kérdésekben — egység van, ott a függőségi viszony mindkét oldalán egyformán magas értékű erkölcsi motiváltság hat egymásra. A szocialista típusú hadseregben az alárendeltek engedelmessége az elöljárókéval megegyező alapvető érdekközösségen nyugszik.

A parancs iránti engedetlenség az elöljáró és az alárendelt közötti eseti konfliktus, mely igen gyakran indulati szituációban zajlik le. Elkövetői többnyire antiszociális beállítottságú katonák, akik nemcsak a konkrét paranccsal, hanem általában a katonai szolgálati kötelezettséggel is tartósan szembenállnak. A parancs megtagadása részükről — a szituatív helyzet ellenére is — szoros összefüggést mutat személyiségük állandósult amorális jellemzőivel. Ismertek előttünk a parancs iránti engedetlenségek azok a a példái is, amikor azt korábban fegyelmezettnek és kötelességtudó katonáknak ismert emberek követik el. Szembeszegülésük a szolgálati paranccsal nemcsak a tőlük megszokott magatartástól tér el, hanem az általuk elfogadott és őszintén helyeselt erkölcsi követelményektől is idegen. Az engedetlenségben ilyenkor rendszerint személyes sérelmek robbannak ki. Az indító érzelmek nem is mindig kapcsolódnak szorosan a parancsot adó elöljáró személyéhez, sőt gyakran még a szolgálati kötelezettségekkel sem állnak közvetlen összefüggésben. Fizikai fáradtság, idegi kimerültség vagy ittasság hatására legyengültek az erkölcsi gátlás fékhatásai és az önuralmát vesztett ember utólag maga sem képes elfogadhatóan magyarázni vagy menteni viselkedését. Az indulatok feletti uralmat az a tudati kontroll biztosítja, melyet a jellem erkölcsi tulajdonságai közé sorolunk. Az önuralom képes visszafogni az indulatok lefutását, mert az erkölcsi tulajdonságok megszilárdult formái még erősen szituatív helyzetben is hatásosak. Ebből következik, hogy még a jogos indulat is csak azt sodorja parancsmegtagadásba, akinél a katonai fegyelem normái még nem szilárdultak erkölcsi meggyőződéssé. Ez vonatkozik a parancsnoklás helyzetében levő elöljáró indulati magatartásának megítélésére is. A parancsnoklás helyzetében, a parancsnoki elhatározásban nincs lehetőség személyes rokonszenv vagy ellenérzések érvényrejuttatására. Mivel a katonai fegyelem elsősorban az alárendeltek engedelmességére épül, az is nyilvánvaló, hogy a parancsnok hatalmi helyzetben van. Az elöljárók fokozott felelőssége és az elvárhatóság magasabb mércéje egyaránt kötelességükké teszi parancsaik jogszerűségi követelményeinek betartását. Ha a parancsnok elöljárói hatalmával visszaélve, egyéni indulatai kiélésével megsérti a katonai függőségi viszonyt az alárendeltség helyzetében levő katona sérelmére, ebből az következik, hogy erkölcsileg nem teljes értékű ember és veszélyezteti a katonai fegyelem érdekeit. Ismertek azok a törvényes következmények, amelyek a fegyelmi vagy büntetőeljárásban mind a parancsnoki kötelezettséget sértő elöljárók, mind a parancsot nem teljesítő alárendeltek felelősségrevonásában realizálódnak.

A felelősségre vonást azonban — mint végső eszközt — meg kell előznie annak a tudatosan végzett nevelőmunkának, amely szűkebbre vonja a jogsértések bekövetkezésének lehetőségét. Ehhez a megelőző tevékenységhez szerettem volna hasznosítható hozzájárulást adni a parancsnoklás és engedelmesség helyzetében szolgálati kötelezettséget teljesítő katonák magatartását befolyásoló lélektani tényezők vázlatos ismertetésével.

A bírói gyakorlat változása a megjelenési kötelezettség tartalmának új jogi szabályozása tükrében Irta: Dr. Hildenbrand Róbert hb. főhadnagy

A Btk. XI. fejezetének V. címében nyertek szabályozást a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények. E büntető rendelkezések alapvető feladata, hogy az Alkotmánynak a szocialista haza védelmével kapcsolatos rendelkezéseiben és azok alapján a Honvédelmi Törvényben az állampolgárok számára meghatározott kötelezettségek betartását és betartatását a büntető jog eszközeivel is biztosítsák és megfelelő joghátránnyal sújtsák e kötelezettségek megszegőit. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény VII. fejezete akként rendelkezik, hogy a haza védelmében személyes szolgálatával és anyagi javaival valamennyi magyar állampolgár köteles a törvény rendelkezései szerint részt venni. A 22. §-ának (2) bekezdése szerint pedig az állampolgárok honvédelmi kötelezettségébe beletartozik a) a hadkötelezettség, b) a polgári védelmi kötelezettség, c) a honvédelmi munka kötelezettség, valamint d) a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség. A felsorolt kötelezettségek közül az első három személyes jellegű, amelyet ennélfogva mindenkinek — akit erre a törvény kötelez — személyesen kell teljesítenie. Az utolsó viszont dologi jellegű szolgáltatás, különböző tartalmú vagyoni vagy termelési kötelezettséget jelent. A személyes jellegű kötelezettségek közül a legfontosabb a hadkötelezettség, amely általános, magában foglalja a katonai szolgálatra kötelezett állampolgároknak a haza fegyveres védelmére irányuló, a törvényben meghatározott széles körű személyes kötelezettségeit. A férfiak hadkötelezettsége magában foglalja a jelentkezési kötelezettséget és a katonai szolgálati kötelezettséget. Az általános honvédelmi kötelezettség alapján teljesítendő és a katonai szolgálatot is magában foglaló hadkötelezettség — miként ez a törvényhez fűzött miniszteri indokolásból kitűnik — kiemelkedő fontosságú, s ezt az is tükrözi, hogy a legtöbb büntető rendelkezés e kötelezettség megszegésével kapcsolatos. Ezek: a jelentkezési kötelezettség megsértése (Btk. 164. §.), a behívóparancs iránti engedetlenség (Btk. 166. §.), kibúvás a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól (Btk. 167. §.) és a hadkötelezettség teljesítésének akadályozása (Btk. 168. §.).

j

Az előző honvédelmi törvény az 1960. évi IV; törvény, hatályba lépése óta társadalmunk, így fegyveres érőink életében is jeuelntős és mélyreható változások mentek V é g b e . Kialakult a honvédelem átfogó irányításának rendszere, befejeződött a néphadsereg korszerű haditechnikával történő felszerelése, szabályozásra került, a fegyveres: erők és a fegyveres testületek hivatásos és továbbszolgáló állományának szolgálati viszonya, kialakult a hátországvédelem egységes rendszere stb. Mindezek szükségessé és időszerűvé tették új Honvédelmi Törvény megalkotását. Az új törvény világosan meghatározza a különböző állami és társadalmi szervekre, valamint az állampolgárokra háruló legfőbb honvédelmi: kötelez e t t s é g é k e t , ezen belül egyértelműen szabályozza a kötelezettségek rendszerét, hogy az állami szervek tisztán lássák mit követelhetnek ..a honvédelem érdekében; a kötelezett szervek és az állampolgárok pedig jól ismerjék a honvédelmi kötelezettségeiket, illetőleg jogaikat. E törvényi elképzeléseknek megfelelően került sor a hadkötelezettség körében a jelentkezési kötelezettség tartalmának új jogi szabályozására is. A jelentkezési kötelezettség egyrészt feltétele valamennyi hadköteles nyilvántartásának és ezen keresztül a fegyveres erők tényleges állománya kiegészítésének, másrészt alapot teremt arra, hogy a hadköteles korba lépett • és nyilvántartásba vett. személyek katonai szolgálatra alkalmassá-r gát, megfelelő egészségi állapotát —- szükség esetén gyógykezelésre köte-' lezéssel is — biztosítani lehessen. Azt, hogy ,e rendelkezések maradéktalanul érvényesüljenek, a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének á) pontjában foglalt büntető rendelkezések is biztosítják. A. jelentkezési (bejelentési és-megjelenési) kötelezettségnek a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás célzatával elkövetett megszegése ugyanis béke idején,is olyan fokú társadalomra veszélyességgel jelentkezik, amely már . a büntető úton történő felősségre vonást teszi szükségessé. A büntető törvény e körben lényegében . keretszabályozást tartalmaz, amikor nem részletezi azokat a konkrét kötelezettségeket, amelyek a bejelentési, illetőleg a megjelenési kötelezettség tartalmát képezik, s. amelyek megsértése bűncselekmény.; Ezeket ugyanis az adott időben hatályban levő honvédelmi törvény és annak végrehajtására, kiadott jogszabályok konkretizálják. Az 1976. július 1. előtt hatályban volt 1960. évi IV. törvény és az annak végrehajtása tárgyában kiadott rendelkezések még akként szabályozták a hadköteleseket terhelő megjelenési kötelezettséget, hogy a megjelénést mindig meg kellett előznie az illetékes kiegészítő parancsnokság által a hadköteles személyéhez intézett konkrét felhívásnak r—> az e célból történő és személyre szóló idézésnek —, illetőleg a hadkötelesek meghatározott csoportjaihoz hirdetményi úton intézett felszólításnak, amelyeknek a nem teljesítésével volt elkövethető a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző bűntett. • A Btk. 167. §-a (1) bekezdésének a) pontját kitöltő eme jogi szabályo-

zásnak megfelelően alakult ebben az időben a katonai bíróságok ítélkezési gyakorlata is. Ha a hadköteles abból a célból mulasztotta el a megjelenést, hogy azáltal véglég kivonja magát a katonai szolgálatának a teljesítése alól, évenként megvalósította eme bűncselekményt azáltal, hogy a kijelölt helyen és időben a hatóság előtt nem jelent meg. Ebből eredően cselekményét — az elévülési időn belül — annyi rendbeliként értékelték, ahány ilyen konkrét megjelenési kötelezettségének nem tett eleget. Az ebben az időben keletkezett döntések azt is egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt bűncselekmény nem állapotbűntett. A bejelentési, illetve megjelenési kötelezettség elmulasztásával a cselekmény befejezést nyert és elévülésének kezdő időpontja (Btk. 32. §. C. pont) az a nap, amikor a hadköteles büntetőjogi következmények nélkül eleget tehetett volna e kötelezettségének, de azt elmulasztotta. A későbbiekben a bíróságok a cselekmény elbírálásánál már arra is tekintettel voltak, hogy a célzat azonossága folytán az elkövetőt a megjelenés évenkénti elmulasztásánál lényegében azonos akaratelhatározás vezérli. Ennek megfelelően alakult ki az a bírói gyakorlat, amely — az elévülést is figyelembe véve — az elkövetőnek az eljárást megelőző 3 évben azonos akaratelhatározással tanúsított magatartását a folytatólagosság egységébe foglalta, s így bűnösségét 1 rb. a katonai szolgálati kötelesség teljesítése alól, megjelenési kötelesség folytatólagos elmulasztásával elkövetett végleges kibúvás bűntettében állapította meg. így a BH-ban 256/ 1973. számon, továbbá a KBH-ban 1975. évi XXII. 303. számon közzétett eseti döntésekben ez az álláspont jutott kifejezésre. A hivatkozott 303. számú határozatban a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűncselekmény nem állapotbűncselekmény. Az állampolgárokat terhelő eme kötelezettség a felhíváskor, a hirdetmény kifüggesztésekor, avagy a névre szóló idézés kézhezvételekor áll fenn, tehát konkrét intézkedéshez kapcsolódik. Ezért a felhívás nem teljesítésével a bűntett befejezést nyert. Mivel az elkövető több ilyen kötelezettségének nem tett eleget egyazon akaratelhatározásból, cselekménye a folytatólagosság jogi egységébe tartozik. (Hasonló megállapításokat tartalmazott a BH-ban 6282, szám alatt közzétett határozat is: „a bejelentés és a megjelenés ugyanis nem tartós, folytonos kötelezettség, és ennek elmulasztása nem ún. állapotbűncselekmény". Ezt rögzítette a Katf. III. 641/1966. számú határozata is.) Az 1976. július 1-én hatályba lépett új rendelkezések (a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény, valamint az annak végrehajtási rendeletei: a 6/1976. (III. 31.) MT számú illetve a 2/1976. (VI. 17.) HM számú rendeletek) a korábbi szabályozást már nem tették magukévá, és azt nem tartották fenn. A bevezetőben említett társadalmi változások indokolttá tették ugyanis, hogy a hadkötelesek nyilvántartásba vétele és az ezzel kapcsolatos megjelenési kötelezettség is új szabályozást nyerjen.

A 6/1976. (III. 31.) MT számú rendelet 16. §-ának(l) bekezdésében foglaltak szerint az állampolgárokat abban az évben, amikor 18. életévüket betöltik -— tehát hadkötelessé válnak — katonai nyilvántartásba kell vennie a hatóságnak. Ezzel kapcsolatban a hadkötelest az illetékes hatóság — indokolt esetben — felhívással megjelenésre kötelezheti. A rendelet 17. §-ának (1) bekezdése szerint viszont a hadkötelesek sorozás végett kötelesek a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság felhívásában megjelölt helyen és időpontban megjelenni. Eszerint tehát az összeírás általában a hadköteles részvétele nélkül történik, értesítésére csak akkor kerül sor, ha az valamilyen okból szükségesnek mutatkozik. Abból azonban, hogy a hadköteles korba lépés évében nem került sorozásra, a hadköteles értelemszerűen tudomást szerezhet arról, hogy az összeírásból valamilyen okból kimaradt. A rendelet 16. §-ának (2) kezedése, ezért úgy rendelkezik, hogy akit a hadköteles korba lépés évében bármely okból nem vettek nyilvántartásba, köteles e célból felhívás nélkül is haladéktalanul megjelenni az illetékes hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságon. Ez a kötelezettség pedig annak az évnek a december hó 31. napjáig terheli, amelyben az 55. életévét betölti. A nyilvántartásból kimaradt személy megjelenési kötelezettsége ily módon már nem kapcsolódik konkrét hatósági intézkedéshez, s ebből eredően konkrét időponthoz sem, hanem akkor kezdődik, amikor a hadköteles értesült arról, hogy a nyilvántartásból kimaradt. Legkésőbben tehát azon év végén, amelyben a 18. életévét betöltötte és sorozásra vonatkozóan felhívást nem kapott. A megváltozott jogi szabályozásra tekintettel a korábbi gyakorlat is felülvizsgálatra szorult. Az 1976. évi I. törvény hatályba lépését követően azonban az új szabályok egységes értelmezése nem volt megoldott, s ezt tükrözte az egyes határozatok nyomán fellépett bizonytalanság is. így a Szegedi Katonai Bíróság KB. 168/1976. számú, V. I. hadköteles ügyében meghozott határozata esetében is. Ennek tényállása szerint: „V. I. 1970ben került volna első alkalommal katonai összeírásra. Az összeírási névjegyzékből ismeretlen oknál fogva kimaradt, ezért személyre szóló idézést sem akkor, sem a következő időkben nem kapott. Ugyanakkor azonban a lakóhelyén 1970-től 1976-ig minden évben kifüggesztették a sorkötelesekhez címzett hirdetményt. Ennek ellenére jelentkezési kötelezettségét elmulasztotta, mivel végleg ki akarta vonni magát a katonai szolgálat teljesítése alól. A népességösszeírást követő adategyeztetések során derült fény magatartására." A katonai ügyészség V. I. sorkötelest a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző folytatólagos bűntett elkövetésével vádolta. A katonai bíróság az ügyészi álláspontot a folytatólagosság tekintetében nem tette magáévá és határozatában •— figyelemmel az időközben megváltozott törvényi szabályozásra — kifejtette, hogy a vádlott lényegében egy utóbb megszüntethető jogellenes állapotot hozott

létre cselekvőségével és e magatartását állapotbűntettként indokolt kecelni. A katonai bíróság eme döntése ellen a katonai ügyész a folytatólagosság megállapításának mellőzése miatt fellebbezést jelentett be, amelyet azonban utóbb visszavont. így nem váltak szélesebb körben ismertté azok az indokok, amelyek a határozat jogi indokolásának helytállóságát igazolhatták volna. Ezt követően a katonai bíróság továbbra is az ekként kialakított jogi álláspont szellemében hozott döntést, így a KB. 30/1977. számú bűnügyben is. Ezen ügy tényállása szerint: „P. J. sorköteles vádlott — aki 1953ban született — 1972-ben került volna első alkalommal katonai összeírásra. A tanácsi, majd a katonai összeírási névjegyzékből azonban ismeretlen oknál fogva kimaradt, ezért személyre szóló idézést az összeírásra nem kapott; A következő években sem jelent meg az összeírásokon, bár lakóhelyén minden évben hirdetmény újtán felhívásokat intéztek a sorkötelesekhez katonai nyilvántartásba vételük végett történő megjelenésre. Végül 1976, december 23-án cselekményét felfedték, nyilvántartásba vették és katonai szolgálat teljesítésére alkalmasnak minősítették." A katonai bíróság határozatának jogi indokolásában kifejtette, hogy az újabb jogi szabályozás értelmében a hadköteles korban levő személyek felhívás nélkül is kötelesek'megjelenni nyilvántartásba vételük végett, ez a kötelezettségük annak áz évnek a december hó 31. napjáig terheli őket, amelyben az 55. életévüket betöltik. Ily módon az a hadköteles, aki katonai szolgálatának teljesítése alól magát végleg ki akarja vonni és ebből a célból megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget, e célzatos magatartásával lényegében egy utóbb megszüntethető jogellenes állapotot hoz létre. Erre figyelemmel pedig a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző bűncselekményt állapotbűncselekményként indokolt értelmezni, s az ilyen bűncselekmény folytatólagoskén ti elkövethetősége fogalmilag kizárt. A katonai ügyész a folytatólagosság megállapításának mellőzése miatt ismét fellebbezett a felmerült jogkérdés megnyugtató lezárása végett. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során meghozott Katf. III. 129/1977. számú határozatával helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletében írt minősítést és ezzel kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá: „Az 1976. évi I. törvény a korábbiaktól eltérően szabályozza a hadkötelesek nyilvántartásba vételét és az ezzel kapcsolatos megjelenési kötelezettséget. . . . E törvényi szabályozásból megállapíthatóan a katonai szolgálati kötelezettségének teljesítése alóli végleges kivonás céljából megjelenési kötelezettségét elmulasztó személy törvényellenes állapotot hoz létre, amely korábbi jelentkezés, vagy leleplezés hiányában mindaddig fennáll, amíg hadkötelezettsége meg nem szűnik. Nem tartható fent ekként az a korábbi gyakorlat, amely azonos akaratelhatározásból folyó, de évenként ismétlődő mulasztásos bűncselekménynek tekintette a Btk. 167. §-a (1) bekezdésének

a) pontjában meghatározott bűntettet, hanem azt állapotbűncselekményként kell tekinteni, amelynek elévülése a törvényellenes állapot megszűnésével, tehát korábbi jelentkezés, vagy felfedés hiányában azon év december 31-el veszi kezdetét, amelyben a hadköteles 55. életévét betölti." Álláspontom szerint a Legfelsőbb Bíróság eme döntésével — az új jogi szabályozással összhangban változtatva korábbi gyakorlatát =—jogdogmatikai szempontból minden vonatkozásban helytálló, ugyanakkor a törvényi tényállás kereteit kitöltő új törvényi rendelkezéseknek megfelelő, a korábbiaktól eltérő gyakorlat kialakításához adott fontos iránymutatást a katonai bíróságok számára hasonló bűncselekmények megítéléséhez. Rendkívül rugalmas, a jogfejlődés legújabb eredményeit figyelembe vevő határozatával ekként jelentős segítséget nyújtott az első fokú jogalkalmazó szerveknek a jövőbeni helyes döntéseik meghozatalához.

A pénzbírság fenyítés alkalmazásának problémái a néphadseregben Irta: Dr. Visegrádi Ferenc alezredes

Az 1975. március 1-én hatályba lépett Szolgálati Szabályzat 695. pont e) alpontja bevezette a pénzbírság intézményét, és ezzel új — anyagi hátrányt jelentő — fenyítés kiszabásának lehetőségét adta az egységparancsnokok és magasabb elöljárók kezébe. Az új jogintézmény bevezetése és hélyes alkalmazása igen hatékony eszköz az illetékes parancsnok kezében a jogsértő magatartások visszaszorítása, az általános rend és a fegyelem magasabb szinten tartása érdekében. A pénzbírság fenyítés kiszabásának és befizetésének rendjét szabályozó 1/1975. (HK 1.) HM sz. utasítás azonban — álláspontom szerint — indokolatlanul, igen szűk lehetőséget biztosít a katonákkal szembeni pénzbírság alkalmazására. A HM-utasítás 1. § (2) bekezdése a jogszabály személyi hatályát úgy határozza meg, hogy pénzbírságot csak megfelelő keresettel (illetménynyel) rendelkező katonával szemben lehet kiszabni. A HM-utasítás szerint ilyennek kell tekinteni: — a néphadsereg hivatásos és továbbszolgáló állományának tagjait; — a hadkötelezettség alapján tartalékos katonai szolgálatot teljesítő személyeket (ha megfelelő illetménnyel, vagy keresettel rendelkeznek), valamint — a katonai főiskolák és tiszthelyettesi iskolák hallgatóit; és — egyes sorállományú katonákat. (Ez utóbbi két kategóriát azonban csak akkor, ha az alapilletményen felül beosztásúk alapján külön illetménykiegészítésben is részesülnek.) E jogszabályi rendelkezések betartásának ügyészi törvényességi vizsgálata során megállapítottuk, hogy — azoknál az alakulatoknál, ahol a pénzbírság fenyítést már alkalmazták — a HM-utasításnak a személyi hatályra vonatkozó rendelkezéseit betartották. Felmerült viszont olyan igény, hogy — különösen a gazdasági szaikkiképzést folytató építő-műszaki alakulatoknál — a pénzbírság személyi hatályát az „illetménykiegészítésben" nem, de annál összegszerűen maga-

A pénzbírság fenyítés alkalmazásának problémái a néphadseregben Irta: Dr. Visegrádi Ferenc alezredes

Az 1975. március 1-én hatályba lépett Szolgálati Szabályzat 695. pont e) alpontja bevezette a pénzbírság intézményét, és ezzel új — anyagi hátrányt jelentő — fenyítés kiszabásának lehetőségét adta az egységparancsnokok és magasabb elöljárók kezébe. Az új jogintézmény bevezetése és helyes alkalmazása igen hatékony eszköz az illetékes parancsnok kezében a jogsértő magatartások visszaszorítása, az általános rend és a fegyelem magasabb szinten tartása érdekében. A pénzbírság fenyítés kiszabásának és befizetésének rendjét szabályozó 1/1975. (HK 1.) HM sz. utasítás azonban — álláspontom szerint — indokolatlanul, igen szűk lehetőséget biztosít a katonákkal szembeni pénzbírság alkalmazására. A HM-utasítás 1. § (2) bekezdése a jogszabály személyi hatályát úgy határozza meg, hogy pénzbírságot csak megfelelő keresettel (illetménynyel) rendelkező katonával szemben lehet kiszabni. A HM-utasítás szerint ilyennek kell tekinteni: — a néphadsereg hivatásos és továbbszolgáló állományának tagjait; — a hadkötelezettség alapján tartalékos 'katonai szolgálatot teljesítő személyeket (ha megfelelő illetménnyel, vagy keresettel rendelkeznek), valamint — a katonai főiskolák és tiszthelyettesi iskolák hallgatóit; és — egyes sorállományú katonákat. (Ez utóbbi két kategóriát azonban csak akkor, ha az alapilletményen felül beosztásuk alapján külön illetménykiegészítésben is részesülnek.) E jogszabályi rendelkezések betartásának ügyészi törvényességi vizsgálata során megállapítottuk, hogy — azoknál az alakulatoknál, ahol a pénzbírság fenyítést már alkalmazták — a HM-utasításnak a személyi hatályra vonatkozó rendelkezéseit betartották. Felmerült viszont olyan igény, hogy — különösen a gazdasági szakkiképzést folytató építő-műszaki alakulatoknál — a pénzbírság személyi hatályát az „illetménykiegészítésben" nem, de annál összegszerűen maga-

sabb prémiumban (jutalomban) részesülő sorállományú katonákra is kiterjeszthessék. A jelenleg érvényes jogszabály, illetve az említett HM-utasítás tartalmi szempontból túlságosan merevnek — és a jogalkalmazó parancsnokok számára egyes esetekben érthetetlennek i s — tűnik. A jogszabály tárgyi hatályát illetően ugyanis a HM-utasítás 2. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy pénzbírság kiszafoására csak: — vagyoni haszonszerzés végett, továbbá — a közúti közlekedés körében elkövetett bűncselekmény, vagy —- szabálysértés fegyelmi jogkörben történő elbírálása során kerülhet sor. A HM-utasítás 2. § (3) bekezdése pedig kifejezetten megtiltja a pénzbírság alkalmazását fegyelemsértés, valamint fegyelmi jogkörben elbírálható katonai bűncselekmény miatt. Figyelembe véve azt, hogy a HM-utasítás 2. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmények, illetve szabálysértések fegyelmi elbírálása során a Szolgálati Szabályzat 695. pontjában felsorolt egyéb felelősségre vonások is alkalmazhatók — valamint a pénzbírság kiszabásának feltétele a megfelelő kereset (illetmény) is —, számítani lehet arra, hogy e jogintézmény csak komoly erőfeszítések mellett tartható fenn, egyébként előbbutóbb elsorvad. Alkalmazása jelenleg is nehézkes. Egyes parancsnokok ritkán, vagy egyáltalán nem élnek vele. A bírságolási gyakorlat — az e téren hiányzó tapasztalatok, továbbá a hiányos jogszabályismeret, illetőleg szemléleti okok miatt — a helyes iránytól és gyakran egymástól is jelentős eltérést mutat. Ez a törvényesség és a tudatformálás szempontjából egyaránt hátrányos. A katonai ügyészségek által 1976. évben törvényességi vizsgálat alá vont alakulatok csak mintegy egyharmadánál — itt is csak néhány esetben —szabtak ki pénzbírság fenyítést. E téren az 1977. évben sem történt élőrelépés. A jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelő, valamint a megelőzést és a nevelést szolgáló törvényes gyakorlat kialakítása érdekében — álláspontom szerint — a jogalkalmazónak nagyobb lehetőséget kellene biztosítani a katonákkal szembeni pénzbírság alkalmazására. Ez pedig csak a HM-utasítás hatályának olyan irányú bővítésével érhető el, ami megfelel annak az általános követelménynek, hogy az anyagi hátrány okozása alkalmas legyen a fenyítés céljának eléréséhez. (HM-utasítás 2. § (2) bekezdés.) A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. harmadik részében meghatározott jogsértések elkövetőire a törvény pénzbírság kiszabását teszi lehetővé. Ezek között találhatók olyanok, amelyeket a katonák is gyakrabban elkövetnek, pl.: — lőfegyverrel, vagy lőszerrel való visszaélés (88. §),

6

81'

— garázdaság [93, § (1) bekezdése], — verekedés (94. §), — botrányos részegség (95. §), — veszélyes fenyegetés (96. §), , — hivatalos személy akadályozása (98. §), —• rendzavarás (99. §), — hatóság vagy hivatalos személy megsértése (100. §), — tulajdon elleni szabálysértés [105. § (1) és (2) bek.], — orgazdaság [107. § (1) és (2) bekezdés], A Btk. „Különös részében" meghatározott bűncselekmények, közül egyes kisebb súlyú bűncselekményeknél — különösen a Btk. 2. § (5) bekezdése szerinti vétségeknél — a bírói ítélkezési gyakorlat pénzbüntetés alkalmazásával is elérhetőnek látja a büntetési célt, az elkövető megnevelését, továbbá a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartását. Az ilyen bűncselekmények, illetve vétségek katonák által történő elkövetés esetén — a Btk. 106. §-a alapján — többnyire parancsnoki fegyelmi hatáskörben kerülnek elbírálásra. így különösen az alábbi bűncselekmények: .— könnyű testi sértés vétsége [Btk. 257. § (1) bek. I. tétel], — gondatlan, súlyos testi, sértés vétsége [Btk. 257, § (5) bek. II. tétel], — rágalmazás vétsége (Btk. 266. §), — becsületsértés vétsége (Btk. 267. §), — jogtalan elsajátítás vétsége (Btk. 297. §), — hanyag kezelés vétsége (Btk. 298. §), — társadalmi tulajdonban jelentős kárt okozó gondatlan rongálás vétségc [Btk. 302. § (4) bek. I. tétel], — vagyon elleni vétségek (Btk. 303. §), — önbíráskodás vétsége [Btk. 305. § (1) bekezdés). A szabálysértések és a parancsnoki fegyelmi jogkörtjen elbírálható kisebb súlyú bűncselekmények (vétségek) esetében — a már fent említettekre is figyelemmel —, sokkal szélesefbb körben volna lehetőség ezen — a jogpolitikai szempontból is jelentős — pénzbírság fenyítési nem alkalmazasara. . A HM-utasításnak a személyi hatályra vonatkozó rendelkezéseinek betartása esetén —• álláspontom szerint — nincs komoly indok arra, hogy a szabálysértési hatóság — szabálysértési ügyekben —, illetve bíróságok — kisebb súlyú bűncselekmények esetében — folytatott gyakorlatát a hasonló jellegű jogsértések parancsnoki fegyelmi elbírálása során ne hasonlóképpen alkalmazzák. Ugyancsak merevnek és a jogalkalmazó parancsnokok számára esetenként érthetetlennek is tűnik a HM-utasítás 2. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, hogy katonai vétség miatt nem lehet pénzbírságot kiszabni. így Pl-:

j j ! ; ; ; \ :

1

i \ j l j ] j | j i I j \ .j l j j ; j 'i

a Btk. 322. § d) pontjába ütköző katonai bűncselekmény (alárendelt magáncélra történő igénybevételének vétsége) ugyan nem a Btk. XVI. fejezetébe felvett szándékos vagyon elleni bűncselekmény, de a cselekmény jellege és a nevelési célok egyaránt azt indokolnák, hogy az olyan elöljáróval szemben, aki alárendeltjét jogtalanul magáncélra veszi igénybe (amivel lényegében vagyoni haszonszerzésre törekszik), helye legyen a — cselekmény súlyával arányban álló — pénzbírság kiszabásának. Az ilyen katonai bűncselekmények előfordulásának gyakoriságára is figyelemmel — a HM-utasítás 2. § (2) bekezdésében írt általános feltétel (a nevelési cél ez úton is elérhető) megléte esetén — az anyagi haszonszerzési célzattal elkövetett katonai bűncselekmény fegyelmi úton ; történő elbírálásakor is legyen mód a pénzbírság fenyítés kiszabására. A HM-utasítás 2. § (2) bekezdése az illetékes parancsnok mérlegelésére bízza, hogy alkalmazza-e a pénzbírságot, vagy más fegyelmi. intézkedésttesz. Figyelemmel arra, hogy a Szolgálati Szabályzat 695. pont e) alpontjában felvett pénzbírság a fegyelmi büntetések között súlyosság szempontjából kb. a középmértéket képviseli (a személyes szabadságot érintő különböző fogságfenyítések, pl. a bírságnál súlyosabbnak minősülnek) a katonai ügyészi vizsgálat során a bírság helyett alkalmazott egyéb fenyítési nemek gyakoriságát vizsgálva az alábbiak állapíthatók meg: — a szabálysértések elbírálásakor a fegyelmi gyakorlat indokolatlan enyhesége jellemző. — az elkövetők többsége mindössze figyelmeztetést, feddést, megrovást vagy szigorú megrovást kapott. Még szembetűnőbb a fokozottan veszélyes közlekedési szabálysértések enyhe megítélése. E cselekményeknél is ritka a fogságfenyítés alkalmazása, bár a pénzbírság fenyítés személyi és tárgyi hatálya ugyancsak fennállott. Azokban az esetekben, amikor pénzbírság alkalmazására került sor — súlyosabb szabálysértések, pl. ittas vezetés miatt — különösen tisztekkel szemben feltűnően alacsony a kiszabott pénzbírságok átlagos összege. Aránytalanul magas viszont — legalábbis a tisztekéhez viszonyítva — ugyanezen cselekmény miatt (ittas vezetés szabálysértése) a tiszthelyettesekre kiszabott bírság átlagösszege. Ezen ellentmondás okát kutatva megállapítható, hogy mivel a pénzbírság fenyítés ma még alig használatos, egy-két parancsnok ezirányú jó, vagy rossz fegyelmi tevékenysége alapvetően kihat az egész elbírálási gyakorlatra, és megszabja annak jellegét is. A parancsnokok gyakorlata a bűncselekmények (elsősorban a közlekedési vétségek) miatti pénzbírság összegének megállapítása terén már

jónak mondható. Itt már érvényesül a kellő szigor. Emellett az is megállapítható, hogy a büntetés kiszabását befolyásoló egyéb körülményeket {ittassági fok, az eljárás alatt álló általános fegyelmi magatartása, illetménye, anyagi terhei stb.) is megfelelően figyelembe veszik. Itt is tapasztalható azonban liberális elbírálás egyes parancsnokok részéről, bár lényegesen kevesebb esetben, mint a szabálysértések elbírálásánál. Összességében az állapítható meg, hogy csak az ügyek kisebb részében alkalmazzák a pénzbírság fenyítési nemet. így különösen a szabálysértések többségében az új Szolgálati Szabályzat hatályba lépése előtt is ismert egyéb fegyelmi felelősségre vonásokat alkalmazzák. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a néphadseregben még nem honosodott meg ez a jogintézmény. Bár a büntetés mértékének megállapítása az illetékes parancsnok mérlegelési jogkörét képezi, rá kell mutatni arra, hogy a jelenlegi büntetéskiszabási gyakorlat nem felel meg e jogintézményhez fűződő jogpolitikai követelménynek, alkalmazási köre pedig elmarad mind az elvárásoktól, mind a lehetőségektől. A HM-utasításnak a személyi hatály és a tárgyi hatály bővítése vonatkozásában tett javaslatom, éppen ezért a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelő, a megelőzést, és nevelést szolgáló egységes gyakorlat kialakítását célozza.

A büntetőeljárási cselekmények hangfelvétellel történő rögzítésének gyakorlati alkalmazásáról Irta: Dr. Papi Szabolcs r. százados

A bűnüldöző munka és az igazságszolgáltatás korszerűsítése, technikai fejlesztése, a lehetőségekhez képest gépesítése követelmény és világjelenség. Elegendő utalni a daktiloszkópiai nyilvántartás gépesítésére való törekvésre, vagy a jogszabályok számítógépes nyilvántartására. E törekvésnek egyik és nem elhanyagolható mozzanata a magnetofon használata a nyomozásban és általában a büntetőeljárás során. Évek óta tudta mindenki, hogy milyen nagy jelentősége van az eljárási cselekmények hangfelvétellel való rögzítésének, azonban hiányoztak a bizonyítékként történő felhasználáshoz szükséges eljárásjogi szabályok, egyáltalán e terület rendezetlen volt. Elsősorban a munkaerőhiány kényszerítette rá először a bíróságokat a tárgyalás anyagának hangfelvétellel történő rögzítésére. Éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy a hangfelvétel az egész büntetőeljárásban, elsősorban a nyomozásban polgárjogot nyerjen.

I. Az 1973. évi I. törvény adta meg a jogszabályi lehetőséget a hangfelvétel alkalmazására a büntetőeljárásban. A Be. 404. §. (1) bek. f) pontja szerint „felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a büntető eljárási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályait a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel együttesen szabályozza". E keretjogszabály kitöltésére 1976. végén került sor a 14/1976. (XII. 7.) IM—BM sz. együttes rendelet kibocsátásával. E rendelet szabályozza részletesen a büntetőeljárási cselekményeknek hangfelvétellel való rögzítését. (Megjelent az Igazságügyi Közlöny 1976. december 26-i 12. számában.) A rendelet (továbbiakban: R.) az általános szabályokon túl külön szabályozta a hangfelvétel alkalmazását a nyomozás és a bírósági eljárás során. E szabályokból csupán azokkal kívánunk foglalkozni, amelyek a nyomozást — elsősorban az ügyészi munkát — érintik, mert e cikk témája a

hangfelvétel alkalmazásának néhány gyakorlati tapasztalata és problémája a katonai ügyészi munkában. Az alapvető rendelkezések közül a gyakorlati munka szempontjából az alábbiak a legfontosabbak: a) Az eljárási cselekmény hangfelvétellel való rögzítését a nyomozás során a nyomozás vezetője rendéli el, és e rendelkezés ellen jogorvoslatnak helye nincs. [R. 1. § (1) bek.] Nyilvánvaló azonban, hogy magának az elrendelés tényének a hangfelvételből, illetve az arról készült jegyzőkönyvből ki kell tűnnie. Álláspontom szerint e rendelkezéssel kapcsolatban a kihallgatás során a kihallgatott személyt külön nyilatkoztatni nem kell, mivel olyan tényközlésről van szó, amelyet csak tudomásul vehet. b) Ügy érzem, hogy ezt az álláspontot támasztja alá az R. 1. § (2) bek., amely lehetővé teszi a hangfelvétellel való rögzítést a büntető ügyekben eljáró hatóságok számára „valamennyi, vagy egyes eljárási cselekményekről". Eszerint tehát a nyomozás elrendelésétől az iratismertetésig minden eljárási cselekmény rögzíthető ily módon,. azok is, amelyek személyhez nem kapcsolódnak (nyomozás elrendelés, helyszíni szemle stb.), tehát gyakorlatilag nincs is kivel közölni a hangfelvétellel való rögzítés elrendelésének tényét. . • e) A hangfelvétel írásbafoglalásával a gyakorlati tapasztalatok elemzésénél részletesebben kívánok foglalkozni. Ki kell emelni az R. 1. § (3) bekezdését, amely szerint a hangfelvétel akkor is írásba foglalható,, ha ezt a rendelet nem írja elő. A ¿nyomozás során a hangfelvétel írásbafoglalását az R. 5. § és 6. §-a szabályozza. Ebből a nyomozást végző ügyészre a 6. § (3) bekezdése alapvetően irányadó, amely szerint „az ügyész által végzett eljárási cselekményekről készült hangfelvételt vádirat benyújtása esetén írásba kell foglalni." d) A védelem elvének érvényesülése tükröződik az R. 2. § (3) bekezdésében, amely szerint az eljárás alá vont, vagy védője kérésére „másolat készíthető az olyan eljárási cselekmény hangfelvételéről, amelyen a Be. szerint jelen lehetett, illetőleg amelynek tartalmát jogosult megismerni," e) Az R. 3. §-a foglalkozik a hangfelvétel tartalmi kellékeivel. Itt kell kihangsúlyozni az R. 3. § (2) bek. azon rendelkezését, amely szerint abban az esetben, ha a vallomást az eljáró hatóság tagja mondja hangfelvételre, (a mi gyakorlatunkban csak így történik) azon rögzíteni kell a kihallgatottnak azt a nyilatkozatát, hogy vallomását helyesen vették fel. A kihallgatott személy döntésére van bízva, hogy a hangfelvétel lejátszását kéri-e, vagy sem. f) A gyakorlati alkalmazás szempontjából lényeges szabályt tartalmaz az R. 5. § (3) bek., amely szerint a nyomozás megtagadásakor, vagy megszüntetésekor a hangfelvételt írásba kell foglalni, ellenkező esetben a bűncselekmény elévüléséig meg kell őrizni. Ez utóbbi szabálynak a gya-

korlati alkalmazásban elsősorban az anyagi-technikai ellátottság szempontjából van jelentősége.

.

'

'

I

L

'

E hézagos és a jogszabályi rendezésre vonatkozó bevezetés után kívánok rátérni a gyakorlati alkalmazás tapasztalataira: A Budapesti Katonai Ügyészségen 1977 márciusában került sor az egyes nyomozati cselekmények — elsősorban kihallgatások — hangfelvétellel történő rögzítésének alkalmazására, kísérleti jelleggel. Mint a kísérlet egyik résztvevője, kívánok foglalkozni személyes tapasztalataimmal. A munkához egy SANYO típusú kazettás riporter magnetofont és 10 db kazettát bocsátottak rendelkezésemre. A SANYO típusú magnetofonokhoz pillanatkapcsolóval ellátott mikrofont használtunk, amely a gyakorlatban jól bevált, a be- és kikapcsolást egyszerűvé tette. Űjabbari BIGSTON típusú kazettás magnetofont használunk, amelyben beépített mikrofon van. Ezen a készüléken a ki- és bekapcsolás, a rövid szünetekre történő megállítás valamivel nehezebb, viszont előnye, hogy nem kell külön mikrofont használni. A technikai felszereltséggel kapcsolatban kezdetben kisebb problémát okozott a kazetták számontartása, különös tekintettel arra, hogy több ügyben több kazettát kellett számontartani, jogerő után az aktából kiemelni. Mióta a hangfelvétel leírása után a kazettákat újból nyombari felhasználjuk, a kazetták holléte nem okoz gondot. A jövőre nézve azonban a kazetták nyilvántartási rendszerét ki kell dolgozni, ha figyelembe vesszük, hogy párhuzamosan több ügyész dolgozik közös magnetofonnal, és kazettákkal. Indulástól kezdve egységes gyakorlat volt és gyakorlat ma is, hogy a hangfelvétellel rögzített nyomozási cselekményt minden esetben írásba foglalják. Az első két-három hónapban a nyomozási cselekményeket tartalmazó kazettát az ügy jogerős befejezéséig őriztük meg, függetlenül attól, hogy az írásba foglalás megtörtént, és az R. 4. § szerint a hangfelvétel megőrzése csak az írásba foglalásig kötelező. Ezt a gyakorlatot a biztonságra törekvés, az esetleges kezdeti hibák kiküszöbölése vezérelte. Ilyen módszer mellett a kezdeti időszakban a tíz darab kazetta egy ügyész munkáját éppen, hogy ki tudta szolgálni, annak ellenére, hogy hangfelvétellel a nyomozás során csupán a tanúk és gyanúsítottak vallomásait, illetve a szembesítéseket rögzítettem. Elsősorban a bírósági tárgyalásoktól vártuk az új nyomozástechnikai módszer próbáját, a nyomozati vallomás esetleges visszavonásának elháríthatóságát. Az ilyen módon nyomozott és vádra vitt több ügy közül csupán egyetlen esetben fordult elő, hogy a" vádlott nyomozati vallomását megváltoztatta, azonban kérdésre úgy nyi-

latkozott, hogy a nyomozás során vallomásáról készült hangfelvételt kihallgatása után visszahallgatta, azt a bíróság előtt ismételten meghallgatni nem kívánta, visszatért nyomozati vallomásához. Figyelemmel arra, hogy az eddig eltelt idő alatt a hangfelvétellel rögzített és irásba foglalt vallomásokkal kapcsolatban kétséget sem az eljáró hatóságok, sem az érdekelt felek nem támasztottak, így jelenleg az írásba foglalást követően a felvételt már nem őrizzük meg, a kazettát ismételten felhasználjuk. Amennyiben a magnetofon használata a nyomozásban általánossá válik, feltétlenül fel kell becsülni, hogy hány készülékre, kazettára van szükség, és az ügyészek munkáját mennyire képes hangfelvételről írásba foglalni egy-egy gépírónő. Az előzetes becslések szerint egy-egy készülék 2—3 ügyészt képes kiszolgálni, és begyakorlottság, az írásbafoglalás utáni azonnali ismételt felhasználás esetén egy készülékhez 5—10 db kazetta szükséges. Egy ilyen 2—3 fős csoport hangfelvétellel rögzített nyomozati munkáját begyakorlott gépírónő képes írásbafoglalni, de egyéb írásbeli munkára nem valór színű, hogy jut ideje. Az ilyen munkát végző leírónak a kísérlet során külön magnetofon állt rendelkezésére, amelyhez fülhallgatót lehetett csatlakoztatni. A Budapesti Katonai Ügyészségen a közeljövőben tervezik a leírás céljára diktafon, vagy annál olcsóbb, de lábkapcsolóval és fülhallgatóval ellátott magnetofon beszerzését. A leírással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azt több órán keresztül folyamatosan végezni fizikailag képtelenség, figyelembe véve a megszokott munkaintenzitás többszörösét, a fokozott koncentrálást, a fülhallgató által okozott fizikai kényelmetlenséget stb.

III. A rendelkezésre álló jogszabályi lehetőség és a technikai adottságok laikus felvázolása után a magnetofonhasználat gyakorlati alkalmazásának előnyeivel és hátrányaival kívánok foglalkozni. Elsősorban a hátrányokat említem meg, mert mindenki, aki hasonló jellegű kísérletet végez, először ezeket veszi észre. A hátrányok jelentős része szubjektív és a begyakorlással, a megszokással kiküszöbölhető: 1. A katonai ügyészi apparátus tagjai — bár sokszor panaszkodnak — kedvezőbb helyzetben vannak, mint a rendőrségnél vizsgálati munkát végző dolgozók, mert 2—3 ügyész munkáját segíti gépírónő. Ilyen körülmények között erősebb a viszolygás az újtól, a gépírónő jelenlétéről történő lemondástól, a kihallgatás légkörét is megváltoztató magnetofon alkalmazásától. Különösen vonatkozik ez a technikában járatlan személyre. 2. A magnetofon alkalmazása viszonylag új diktálási stílust követel.

Törekedni kell a lassú, tagolt beszédre, mintha gépírónő lenne jelen, akinek gépelési sebességéhez az ember az írógép kopogását hallva viszonylag könnyen alkalmazkodik, azonban ha a diktálás „alanya" gép, úgy a beszéd ritmusa fokozatosan felgyorsul, és ez később a leíró munkáját nehezíti. Ugyanakkor nehéz megszokni ezt a lassú, tagolt beszédet kihallgatás során, ahol a vallomást tevő személyen kívül csak az ügyész és a magnetofon van jelen, és a kívülállónak talán komikusnak tűnik a lassan, számára indokolatlanul tagoltan diktáló ügyész. Itt kell megjegyezni, hogy minden kiemelést, írásjelet, betű- és számjelet, bekezdést és ritkítást ugyanúgy külön kell bediktálni, mintha gépírónő lenne jelen, hiszen ennek hiányában az egész vallomás, vagy jegyzőkönyv egy bekezdés nélküli, sok helyen érthetetlen, kissé áttekinthetetlen iromány lenne. 3. A diktálás során — ha jegyzőkönyvvezető van jelen — az ember látja, hogy milyen terjedelmű anyagot diktált le, ez önkéntelenül szorítja arra, hogy kissé tömör legyen. Magnetofon használatánál a terjedelem nem észlelhető, csak írásbafoglalás után. Szinte óhatatlanul terjedelmessé válik az ugyanolyan típusú ügyben diktált jegyzőkönyv, ha azt nem gépírónőnek, hanem magnetofonra diktálom. Személyes tapasztalatom, hogy a rendőrségen, ahol gépírónő nem segítette a munkát, az általam írt tanúkihallgatási jegyzőkönyvek r többnyire az egy oldalt sem érték el, a szükség tömörségre — néha talán még ennél is többre — kényszerített. Amikor jegyzőkönyvvezetővel kezdtem dolgozni, a hasonló típusú jagyzőkönyvek szinte észrevétlenül megnyúltak, többnyire egy-másfél oldalt tettek ki. A magnetofonhasználat során vettem észre, hogy a jegyzőkönyvek az eddiginél is hosszabbak, nem ritkán már több mint kétoldalasak. Ügyelni kell tehát a lényeg megragadására, és nem szabad visszaélni azzal, hogy a gép ném panaszkodik, csak később a leíró. 4. Nem lehet megfelelő segédeszközök -— formanyomtatványok, iratminták, stb. — nélkül hozzákezdeni a diktáláshoz, mert a leírónak jelentős többletmunkát — készülék ki- bekapcsolást, felvétel visszaforgatást — jelent, ha a tanú, vagy a gyanúsítótt-kihallgatási jegyzőkönyv adatait iratminta hiányában felcserélt sorrendben diktálják, A felsorolt problémák megfelelő gyakorlat, önfegyelem, és technikai ismeret birtokában fokozatosan megszüntethetők. Az objektív hátrányok súlyukat tekintve különbözőek és talán nem is mindenki számára egyformák: 1. A magnetofonnal rögzített bizonyítási anyag mindaddig, amíg leírásra nem kerül, az ügy vizsgálója számára nem olyan áttekinthető, mint a megszokott bűnügyi irat. Az adatok értékelése, elemzése, az ellentmondások felismerése nehezebb. A szükséges további intézkedések tervezése sem könnyű. E hátrány az írásbafoglalás meggyorsításával nyilvánvalóan csökkenthető, és a gyakorlatban igazán komoly problémát nem jelentett,

mivel az írásbafoglalás egy, maximum két nap alatt megtörtént, de.jelen-/ tősebb ügyekben egy-két óra alatt is. 2. Ugyanezen idő alatt nincs lehetőség például olyasmire, hogy nyomozástaktikai okokból a gyanúsított, vagy tanú elé tárjunk hangfelvétellel rögzített és még írásba nem foglalt bizonyítékot. Megfelelő technikai biztonságérzet mellett ez megtehető, de meg kell említenem, hogy egy esetben megkíséreltem a gyanúsított előtt részben lejátszani a reá terhelő, állításait cáfoló vallomást, és technikai felkészületlenségem folytán éppen ezt töröltem. 3. Technikai fogyatékosságok következtében — akár a készülék, akár a szalag hibájából —: előfordul, hogy a vallomás, vagy annak egy része elhalkul, az „alatta levő" szöveg tökéletlen törlés következtében áthallatszik, stb. Emiatt szükséges az elkészített hangfelvételt egészben, vagy részben meghallgatni, vagy legalább egyes szakaszaiba belehallgatni. Kezdete ben, amíg a kellő tapasztalat hiányzik, véleményem szerint feltétlenül szükséges a hangfelvétellel rögzített vallomások meghallgatása a kihallgatott személy jelenlétében. Ezzel a technikai fogyatékosságok felfedezésén túl mód nyílik az elfelejtett kérdések pótlólagos feltételére, a saját diktálási stílus ellenőrzésére, és á kihallgatott személyben is növeljük a hangfelvétel és a később készült jegyzőkönyv bizonyító erejét. Megjegyzem, hogy hosszú időn keresztül minden egyes vallomást a kihallgatott tanú előtt lejátszottam, ami meglehetősen lassította, a munkát, de növelte biztonságérzetemet, és meggyőzött a felvétel technikai megbízhatóságáról; Az utóbbi időben — amennyiben a tanú nem kívánja a felvételt nem játszóm vissza, azonban a gyanúsított vallomását minden esetben. 4. A kihallgatott félnek az R. 3. § (2) bek. szerint abban az esetben, ha vallomásat az eljáró hatóság tagja mondja hangfelvételre, nyilatkoznia kell, hogy vallomását helyesen vették fel. Az ezzel kapcsolatos nyilatkozatot egységes szöveggel felvenni szinte lehetetlen. A kihallgatott személy értelmi képességétől, korától, idegállapotától függ, hogy nyilatkozatát mennyire összefüggően, vagy . dadogva mondja a magnetofonba. Kísérleteztünk előre leírt szöveggel, amit a méghallgatott fél kezébe adva kértük, hogy olvassa be, azonban tíz esetből nyolcszor a leírttól eltérő, dadogó, saját szöveggel „kiegészített' mondat került a hangszalagra. A jelenlegi gyakorlat szerint a kihallgatás vezetője intéz kérdést a. kihallgatott személyhez: „kérem nyilatkozzon, hogy a hangfelvétel az ön vallomását helyesen tartalmazza-e?", amire a félnek elegendő „igen"-nel válaszolnia, és nevét bemondania. A magnetofonhasználat előnyei az előzőeknél egyértelműbbek, mind a gépírónők, mind az ügyészek szempontjából, bár a kezdeti idegenkedéskor ezt szinte senki nem hajlandó figyelembe venni. 1. Az ügyész szempontjából megszüntethető az a kapkodás, amit a gépírónő betegsége, vagy bármilyen kiesése okoz. Munkaidőn kívüli túl-

munkához, rendkívüli eseményhez, vagy vidéki úthoz nem kell hetekkel előre tervezni, nem okoz kellemetlenségét munkatársnőjének, de nem okoz fennakadást kollegájának sem, akinek szintén gépíróra van szüksége. 2. Minden előre nem tervezett nyomozati cselekményt fennakadás nélkül végezhet mások munkaidejének, vagy szabad idejének megzavarása nélkül, és saját munkaidejét mindenki mástól függetlenül szervezheti és oszthatja be. 3. A gépírónők szempontjából hasonlóan előnyös, hiszen nem feltétlenül szükséges túlórázniuk, vidékre menniük, ügyeleti szolgálatot teljesíteniük. 4. Gazdaságossága is vitathatatlan, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egésznapos kihallgatáson a gépírónő csaknem a fele időt tétlenül üli végig. A helyszíni szemle, a bizonyítási kísérlet jegyzőkönyvét nem kell leküldeni vidékre, vagy idézni Budapestre a hatósági tanúkat, és másokat csupán azért, hogy a jegyzőkönyvet aláírják.

IV. Röviden kívánom érinteni a hangfelvétel alapján készült jegyzőkönyvek formai kellékeit. Egyértelműen ki kell tűnnie a jegyzőkönyvből, hogy felvétele hangfelvétel alapján történt, tehát a formanyomtatványos jegyzőkönyvek fejrészét ki kell egészíteni a „hangfelvétellel rögzített" tanú, gyanúsított stb. kihallgatási jegyzőkönyv kitétellel. Egyebekben a formanyomtatványok kitöltése értelemszerűen történik. A törvényes figyelmeztetéseket, illetve a szöveges rész diktálását megelőzően el kell rendelni a nyomozási cselekmény ily módon történő rögzítését, pl. „mint a nyomozóhatóság eljáró tagja elrendelem a tanú stb. -kihallgatás (bizonyítási kísérlet stb.) hangfelvétellel történő rögzítését." Ezt követően a jegyzőkönyvek diktálása minden tekintetben megegyezik a hagyományos jegyzőkönyv formájával. A jegyzőkönyv végén a jelenlevők, a nyilatkozó, vagy kihallgatott személyek az ügyész kérdésére vagy saját szavaikkal nyilatkoznak, hogy a hangfelvétel vallomásukat helyesen tartamazza-e, vagy sem: Pl.: „Kijelentem, hogy a hangfelvétel vallomásomat helyesen tartalmazza. Kovács János." A gyakorlatban a nem az ügyész által diktált záradékot írásbafoglalásnál idézőjellel teljes terjedelmében kiemelik. Szembesítés esetén is végig az eljáró ügyész diktálja a vallomásokat, külön kiemelve, hogy melyik fél és mit nyilatkozik, a nyilatkozat végén bemondja a fél nevét, de csak a jegyzőkönyv lezárásakor nyilatkoznak maguk a felek az előzőekben leírt módon, tehát, hogy a hangfelvétel a nyilatkozatukat helyesen tartalmazza-e, vagy sem. .

Leírásnál a jegyzőkönyv felvételének dátuma természetesen a hangfelvétel, illetve a nyomozási cselekmény dátuma lesz, és a jegyzőkönyv végén a felek személyes nyilatkozata után a jegyzőkönyvvezető ír záradékot. Pl.: „A jegyzőkönyvet hangfelvétel alapján 1977. október 28-án készítette Csiky Istvánná jkv." Az ily módon írásbafoglalt jegyzőkönyvet a nyomozási cselekményt foganatosító ügyész hitelesíti, tehát azt csak a jegyzőkönyvvezető és az ügyész írják alá. Feltétlenül célszerű az iratmintatárhoz hasonlóan a rendelkezésre álló formanyomtatványokból iratmintát összeállítani a magnetofon használatához. Ugyancsak ajánlatos a felek nyilatkozatát előre legépelni, hogy szükség esetén azt olvassák be a felvételre. Megítélésem szerint nem várható forradalmi változás a magnetofon használatától, és az idegenkedést is csak fokozatosan lehet legyőzni. Az ezzel kapcsolatos bemutató foglalkozás után többen úgy nyilatkoztak, hogy szívesen fogják használni, ennek ellenére igyekeznek minden kihallgatáshoz jegyzőkönyvvezetőre „szert-tenni". Saját tapasztalatom azonban egyértelműen az, hogyha az ember önként vagy kényszerűségből vállalkozik e módszer kipróbálására, úgy munkáját feltétlenül könnyebbé, hatékonyabbá teszi.

A nehezen alkalmazkodó sorkatonák beilleszkedésének és nevelésének néhány problémájáról Irta: Dr. Egervári Jenő őrnagy

Molnár Károly ezds. elvtárs „A büntetett, vagy a veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítése" tárgyában írt tanulmányában 1 alapvetően a katonai parancsnoki és a pártpolitikai munka oldaláról közelítette meg e kategória problémáit. A Magyar Néphadsereg nevelő szerepe nagy jelentőségű. A hadsereg parancsnoki állományának felkészültsége, a feladatok szabta körülmények, a hadsereg követelte rend és fegyelem, mind nevelési eszközök, melyek eredményes nevelőhatása a sorkatonai szolgálat éveiben (ifjúkorban), illetve a fiatal felnőttkorban) vitathatatlanul nagy. E tanulmány címének a „Nehezen alkalmazkodó" kitétele mindjárt magyarázatot igényel. Ezt a fogalmat tanulmányomban az alábbi csoportokra vonatkoztatom: 1. Károsító körülmények között nevelkedett és onnan bevonult sorkatonákra. 2. Olyan sorkatonákra, akiket a polgári életben büntetőeljárásban már felelősségre vontak, függetlenül attól, hogy a törvény értelmében büntetlen előéletűnek tekintjük őket. 3. Végül a cigány származású katonákra. Az általam önkényesen kategorizált csoportokra a továbbiakban az „antiszociális személyiség" fogalmat alkalmazom, annál is inkább, mert a fenti kategóriákba sorolás meglehetősen önkényes, hiszen mint a későbbiekben látni fogjuk, problémáik, beilleszkedési nehézségeik, a fegyelmezetlenségekre, bűncselekmények elkövetésére való hajlamosságuk sok tekintetben hasonló, és azonos eredetre vezethető vissza. Ahhoz, hogy a közösségig életbe a nehezen beilleszkedő, fegyelmezetlenségeket, vagy bűncselekményt elkövető sorkatonák problémáját megértsük, hogy a megelőzés érdékében hatásos módszereket találhassunk, ezeket jól alkalmazzuk, végig kell tekinteni azt a hosszú folyamatot, amelynek során személyiségük fejlődési rendellenességei kialakultak. Enélkül ugyanis nem kaphatunk választ arra a kérdésre, hogy milyen 1

Megjelent: A Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 1976. évi 2. számában.

szerepe volt a társadalomnak, a családnak, a pedagógusoknak, a munkahelyi, illetőleg a katonai közösségnek az antiszociális személyiség kialakulásában. Továbbá, hogy nevelhető-e az ilyen ember, s addig eredményese a nevelés, amíg nem követ el bűncselekményt, vagy még azután is? Az antiszociális személyiség kialakulásának ismerete nélkül arra sem vállalkozhatunk eredményesen, hogy meghatározzuk az eredményes nevelési módszert. A szakirodalom az antiszociális személyiség alatt azt jelöli, aki az általánosan elfogadott erkölcsi normák tekintetében nem képes spontán, külső fenyegetés, vagy presszió nélkül eleget tenni a társadalmi, közösségi elvárásoknak. Vizsgáljuk meg miként alakul ki az antiszociális személyiség. A gyermek fejlődésének kezdeti szakaszán nem képes, arra, hogy beleélje magát más személy helyzetébe. Tevékenységének, magatartásának középpontjában önmaga áll (egocentrikus alappozíció). Ebből az következik, hogy a körülötte levő világ minden jelenségét, történését a saját nézőpontjából képes csak megítélni, mert csak a saját viszonyai szempontjából képes a vele és körülötte történteket átélni. A gyermek számára kezdetben azok a magatartási, viselkedési követelmények, amelyeket vele szemben környezetében támasztanak, kellemetlenek. E magatartási normák a kisgyermek számára mindig külső követelményként jelentkeznek. Ezek a követelmények a gyermeknek az akaratától többnyire függetlenül végbemenő működéseit (vegetatív funkciók), az elsődleges ösztönkielégítési formákat szabályozzák, az utóbbiakat gátolják is. A tiltások, utasítások a növekedés folyamatában egyre több és bonyolultabb követelményeket támasztanak a gyermekkel szemben. Amennyiben a gyermek nevelése kiegyensúlyozott és következetes, fejlődése olyanná válik, hogy a külső követelmények és normák önmagával szemben támasztott belső késztetéssé, sőt követelménnyé válnak. E folyamatot előidéző okot a gyermek érzelmi életében találjuk. Érzelmi okok nemcsak a kisgyermek magatartását determinálják, hanem ha bonyolultabban és differenciáltabban is, de hatnak a fejlődés későbbi periódusaiban, így a prepubertás, a pubertás, a postpubertás szakában, de álláspontom szerint az ifjú, tehát a sorkatonák életkorában is. Az ember érzelmi élete rendkívül összetett. Ezen belül nem önmagában, nem elvont módon létezik, hanem más személyekhez fűződő kapcsolatokban, ezek formájában. (Az érzelmi viszonytényező) A gyermek érzelmei — kezdetben különösen — soha nem a neki előírt magatartási szabályokhoz kötődnek, soha rjem a kellemetlen tiltásokhoz fűződnek, hanem minden esetben azokhoz a személyekhez, akik ezeket a szabályokat a gyermek elé állítják. Azt a személyt, akinek az utasításait, tiltó rendszabályait, az általa a gyermekkel szemben támasztott követelményeket, magatartási normákat,

a gyermek neveltetése, fejlődése folyamán átveszi, respektábilis személynek nevezi a pszichológiai irodalom. A nevelés folyamatában kialakult, érzelmi kötődés a respektábilis személyhez kétirányban nyilvánulhat meg. Az egyik a szeretet, a másik a félelem. A kettős érzelmi kötöttség a gyermeknél — de véleményem szerint még az ifjúnál, sőt a fiatal felnőttnél is meghatározó jelentőségű. Arról van ugyanis szó, hogy a szeretet az érintett személyek szempontjából kiszolgáltatott helyezetük miatt létfontosságú. A gyermek testi, szociális, jogi, pszichés és sok más szempontból van kiszolgáltatva a szülőnek, vagy a nevelőnek. Az érzelmi kötöttség másik oldala a félelem. Ez akkor helyesen motivált, ha az erkölcsi indíték az, hogy a szeretet nem feltétel nélküli, téhát hogy a szeretetet a gyermek el is veszítheti. így avatja a kettős erkölcsi indítékú kötöttség a felnőttet a gyermek szemében respektábilis személyié. Pozitív nevelőhatások biztosítása érdekében e kettős erkölcsi indítékú kötöttségnek kiegyensúlyozottnak és feltétlenül következetesnek kell lennie. Ha a felnőtt vagy a nevelő szeretetét nem köti meghatározott követelményekhez, ha tehát á szeretetnek nincsenek feltételei, a gyermek számára nem válik respektábilissá a felnőtt, mert hiányzik a szeretet elvesztésétől való félelem erkölcsi indítéka. A gyermeknek ugyanis ez esetben nem kell attól tartania, hogy ha a magatartási szabályokat nem tartja be, ezzel veszélyezteti az érzelmi biztonságát. Akkor viszont, ha a szülő, á nevelő, illetve a gyermek kapcsolatában meghatározó jellegű a brutalitás, különösen ha ridegen —- főként a problémái iránti ridegséggel — bánnak vele, rendkívüli mértékben megrendíti a gyermek biztonságérzetét. Ha a két fél kapcsolatában az állandó ridegség, különösen a brutalitás dominálóvá válik a szülő vagy a nevelő. részéről, ez nagyon sokszor agressziót eredményez. Teljesen bizonyos azonban, hogy kialakul a felnőttel, a nevelővel szembeni általános és feltétlen szembenállás. Az ilyen nevelő, szülő vagy pedagógus által támasztott követelményeket érzelmileg is elutasítja a gyermek. A gyermeknél ez az utóbbi helyzet két magatartási vonal felvételét eredményezheti: a) Az egyik esetben a brutálisan nevelt emberek egy része keresi és meg is találja a kibúvókat, hogy a feladatokat ne, vagy csak a legszükségesebb mértékben hajtsa végre; b) A gyermekek másik csoportja alakoskodó, látszatmagatartást vesz fel. Látszólag elfogadja, sőt teljesíti a szülő vagy nevelő utasításait, azonban a követelményeknek csak a terror hatására tesz eleget. Az eléje tűzött normákat, követelményeket nem fogadja el, ha a szülő vagy nevelő nincs

jelen, s a presszió közvetlen hatása megszűnik a rákényszerített magatartási szabályokat nem teljesíti, sőt igen sokszor fellázad azok ellen. Mindezekből az alábbi következtetést lehet levonni: Az antiszociális személyiségzavar kialakulásához a következő helyzetek vezethetnek: 1. A gyermek életében a követelmény nélküli szeretet következtében nem alakul ki respektábilis személy; 2. A gyermek életében a brutális, rideg bánásmód következtében nem alakul ki respektábilis személy; 3. Van respektábilis személy azonban az nem a társadalmilag elfogadott erkölcsi magatartási normákat közvetíti a gyermek számára (pl. bűncselekményt elkövetett szülők, züllött környezet, stb.)2 Ha e három helyzet bármelyikében is nevelkedik a gyermek, az esetek döntő részében bekövetkezik fejlődésének, magatartásának és erkölcsi ítélőképességének zavara. Nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el a környezet általános magatartási szabályait, morális normáikat, hanem konfliktusa támad az őt körülvevő közösséggel és nevelőivel. Egyesek közülük látszólag beilleszkednek a kisebb (mikro) közösségbe, sőt a társadalmi együttélési szabályokat is betartják mindaddig, amíg olyan társadalmi helyzetben élnek, ahol a jogi normáktól és büntetés súlyától tartaniok kell. Azoknál az egyéneknél azonban, akiknél a helyes erkölcsi normák, magatartási szabályok nem váltak a személyiség részévé, ha a jogi fenyegetés megelőző és egyben megfélemlítő hatása megszűnik, magatartásuk közösségellenes vonásai kerülnek felszínre. Az antiszociális személyiségek másik csoportjánál miután a helyes erkölcsi szabályok nem váltak a személyiség részévé és így nem vált énjükké a társadalom normarendszere, erkölcsi gátjaik, úgynevezett fékező mechanizmusuk rendkívül labilis, s így könnyen bekövetkezik náluk az, hogy ha stressz helyzetbe kerülnek, a váratlanság, vagy a túl heves indulati hatások miatt a jogi fenyegetéstől való félelem nem érvényesül, vagy hatása legyengül, s ezért az őket ért hatásokra antiszociális módon reagálnak. „Ezek szerint a deliktum — hozzáteszem, a rendszeres fegyelmezetlen életvezetés — elkövetésének két döntő motívuma, a környezeti ártalom hatására kialakult erkölcsi fejlődési zavar és a. közvetlen kiváltó okként szereplő indulati állapot, stresszhelyzet, trauma, kriminális csábítás stb." 3 Az antiszociális fejlődés kialakulását mindeddig a személy és a személyes környezet oldaláról vizsgáltuk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a társadalmi környezet hatását, mert ennek vizsgálata nélkül 2

Popper Péter: A kriminális személyiség-zavar kialakulása, Akadémiai Kiadó Budapest 1970'. 69. oldal. 3 Popper Péter i. m. 70. old.

egyoldalú és a marxista pszichológusok általánosan elfogadott véleménye szerint tudománytalan is lenne vizsgálódásunk. A társadalom minden problémájával együtt jelentős és sokoldalú hatást gyakorol a személyiségre magára, de a személyes környezetre, a család életmódjára, életformájára is, mint annyi más kérdésre. Az ember, mint személyiség objektív társadalmi viszonyok között fejlődik, formálódik. Ezek az objektív viszonyok a politikai, erkölcsi, gazdasági, ideológiai viszonyok. Vizsgálódásunk szempontjából és általában a személyiséglélektan vizsgálódásai szempontjából a személyiség meghatározó, lényeges viszonyai a következők: A társadalomhoz, az emberekhez, önmagához, a társadalommal és munkájával szembeni kötelezettségeihez való viszonyai. Nemcsak arról van szó, hogy a személyiségre hogyan hatnak a család, az iskola, a katonai közösség (mikro-környezet) hanem arról is és azt is vizsgálni kell, hogyan hatnak a társadalmi (makrokörnyezet) viszonyai. Ennek tükrében beszélhetünk arról, hogy ezek a viszonyok, tehát mind a mikro-, mind pedig a makro-környezet viszonyai tudatosulnak az egyénben mélyen és kevéssé mélyen. A kevéssé tudatosult viszonyokra rendszerint a szimpátiát és az antipátiát hozzák fel példaként. , A mélyen tudatosult viszony az elvi viszonyulás. Ennek azért van jelentősége, mert az elvi viszonyulást, tehát, hogy egy adott helyzetben hogyan viselkedik az egyén, nem egy adott szituáció körülményei döntik el, hanem mindig a személyiség belső meggyőződése. Ezt a meggyőződést mind a mikro-, mind pedig a makro-viszonyok alakítják ki. Az elvi viszonyulást a személyiség belső meggyőződése, morális ideálja, kötelezettségeinek, valamint feladatainak felismerése alakítja ki. A szituációk, tehát a viszonyok mutatják meg, tárják fel az ember személyiségét, jellemzik a személyiséget, de ugyanilyen meghatározóak az embernek a társadalomban, a munkában tanúsított magatartása, aktivitása, az, hogy a tevékenysége milyen eredményes. „Az egyén felszabadulása és az új életfeltételek közötti sokoldalú fejlődése biztosítja a korábbinál még gyorsabb társadalmi fejlődést. Ily módon a társadalmi fejlődés és az egyén fejlődése szerves és közvetlen kapcsolatban állnak egymással, kölcsönösen feltételezik egymást. De csak a szocialista társadalomban válik ez a kapcsolat egyre harmonikusabbá. A társadalom minden egyes egyénért dolgozik, éspedig annál nagyobb energiával és kezdeményezőkészséggel, minél teljesebben elégíttettnek ki anyagi és szellemi igényei". 4 Ezért is van óriási jelentősége a hadseregben folyó politikai, kulturális, nevelő munkának. Amikor a laktanyai körleteket egyre „komfortosabbá" teszik, amikor kielégítő módon gondoskodnak az állomány kulturális neve4

7

A. G. Kovaljov: Személyiséglélektan. Tankönyv kiadó. 1974. 12. old;

97

lődéséről, politikai oktatásáról, akkor ezeknek a fentiekben leírt céloknak a megvalósítása felé tesznek jelentős lépéseket olyan körülmények között, hogy ez a munka sokszor egyéniesített kell hogy legyen, sokszor igen sok energiát von el más feladattól. Mindennek az a magyarázata egyébként, hogy az „egyén fejlődése a szocialista és kommunista társadalomban szoros kapcsolatban van a közösségi élet alapelveinek a fejlődésével." 5 „Az egyén igazi szabadsága, társadalmi védettsége csak a kollektívában valósulhat meg, csak a kollektívában mehet végbe sokoldalú fejlődése, képességeinek és adottságainak teljes kibontakozása." 6 Ugyanezt az álláspontot képviseli a szovjet Zaharov, akinek elmélete szerint az antiszociális cselekmények, így a bűncselekmények is az ember tudatos, akaratlagos tevékenységének az eredményei. Olyan emberi cselekedetek, amelyben az egyén környezetének meghatározott feltételeire reagál. Ez a reagálás összefüggésben van az adott egyén pszichikumával, érzelmi és akarati tényezőivel. Zaharov álláspontja szerint a marxista állásfoglalás ebben a kérdésben alapvetően különbözik az összes tudománytalan állásponttól, mert egyfelől elismeri az ember magatartásának az egyes emberre jellemző sajátosságait, a sajátosságoktól való függését, azonban magának a személyiségnek a társadalmi meghatározottságából indul ki. E vélemény szerint — de a tudományos kutatások, a gyakorlati tapasztalatok is ezt bizonyítják —, tarthatatlan és tudománytalan az az álláspont, hogy az ember kezdettől fogva meglevő és változtathatatlan lélektani sajátosságokkal rendelkeznék. Ezeket a sajátosságokat az ember a személyiség meghatározott vagy adott körülmények közötti létfeltételeinek és neveltetésének eredményeként kell értékelni. Ezért is alakult ki az a véleményem, hogy nem hiszek és tarthatatlannak tartom a nevelhetetlenségről szóló álláspontot. Még akkor is állítom ezt, ha a tudomány mai állása szerint a visszaeső bűnözők esetében a kontaktus felvételének a nehézsége rendkívül nagy és ennek következtében a visszaeső bűnözők nevelése, a társadalomba történő visszavezetése rendkívül nehéz. Az az álláspontom, hogy inkább a büntetés végrehajtása alatti neveltetési, pszichológiai módszerekben kell keresni az újat, a megoldás módját. Egyetlen marxista kriminalista és pszichológus sem állítja, hogy akár a neveléslélektan tudománya, akár a kriminálpszichológia tudománya minden tekintetben kimunkált lenne. Különösen sokat lehet és kell tenni a büntetésvégrehajtási nevelés területén. Általánosan elfogadott az az álláspont, hogy az antiszociális személyiségzavar mögött érzelmi sérülések vannak, amelyek megakadályozzák az adott egyént abban, hogy az ésszerű és társadalmilag elfogadott, mindenki 5 6

Kovaljov. i. m. u. o. oldal. Marx—Engels művei. III. kötet. Kossuth kiadó. 1960.

számára ismert erkölcsi és világnézeti normákat személyiségébe építse és betartsa. A továbbiakban a cigánykatonák problémáival szeretnék foglalkozni. Sem a Magyar Néphadseregben, sem a katonai igazságügyi szerveknél nem tartják nyilván, hogy a bűncselekmény elkövetője cigány-e vagy sem. Arról tehát, hogy a cigány katonák milyen számban és milyen bűncselekményt követnek el, nem áll statisztika rendelkezésre. így csak személyes tapasztalataimra és a szakirodalomra tudok támaszkodni. Az természetes, hogy a cigány katonák sem egyformák. A cigány fiatalok egy része jó családi körülmények közül, kielégítő neveltetés után vonul be a Magyar Néphadseregbe. Ezek a fiatalok ugyanolyan elbírálást és bánást igényelnek, mint minden más kiegyensúlyozottan nevelt sorkatona. A cigány sorkatonák néphadseregbeli helyzetét a következőképpen lehet — véleményem szerint — csoportosítani: — az általános iskolát el nem végzett és károsító körülmények között nevelkedett fiatalok, akik általában a műszaki építő alakulatokhoz vonulnak be; — legalább általános iskolát végzett és viszonylag kiegyensúlyozott körülmények között nevelkedett fiatalok, akiket a csapatokhoz hívnak be. Az utóbbi kategória tekintetében nincs személyes tapasztalatom, bár problémáik — véleményem szerint — nem lehetnek egészen azonosak a többiekével. A káros környezetből, az általános iskola elvégzése nélkül bevonult cigányfiatalokról mint az úgynevezett „cigánykérdés" egészéről a következő a véleményem: A cigányok lelkivilágát, szokásait, babonáit, hagyományaikat nem ismerjük. A ciganológusok, ha publikálnak is tanulmányokat, azok olyan szűk kör számára férhetők csak hozzá, amely nem segít a cigányok ügyeivel foglalkozóknak abban, hogy megértsék őket. A cigányok hagyományainak, babonáinak, felfogásuk, mentalitásuk, pszichológiai, szociológiai, történeti stb. felmérése, tehát a cigány-mentalitás megértése nélkül pedig problémáikhoz sem lehet eredményes „gyógyító kézzel" nyúlni. A továbbiakban a kielégítő neveltetési körülmények között, legalább általános iskolát végzett cigányfiatalok problémájáról és azokról a módszerekről szeretnék beszámolni, amelyeket a gyakorlatban alkalmaztam annak érdekében, hogy a katonai közösségekbe beilleszkedjenek, illetve hogy lehetőleg ne váljanak bűncselekmények elkövetőivé. Abból indultam ki, hogy a cigányfiatalok helyzete általában is, de a néphadsereg viszonyai között is nehezebb, mint a többi fiatalé. Ez akkor is így van, ha a cigányfiatal ugyanolyan neveltetés, iskolai végzettség után vonul be, mint más társa. Ennek okát főként abban látom, hogy fiataljaink egy része előítéletekkel viseltetik a cigányokkal szemben.

Annak, hogy ezzel a kérdéssel azoknál az alakulatoknál, amelyeknek katonai ügyészi feladatait elláttam, foglalkozni kezdtem, az volt az indítóoka, hogy jelzést kaptam arról, hogy az egyik alakulathoz, egy alegységbe, négy cigányfiatal vonult be, akikre társaik közül néhányan és rendszeresen sértő megjegyzéseket tettek. Mindenekelőtt az adott alegység parancsnokával beszéltem, aki a négy cigányfiatal munkájáról, szolgálat ellátásáról adott — kielégítő — információkat. Az alakulatnál ezt követően megkerestem a négy cigány katonát, kikérdeztem őket személyes körülményeikről, előéletükről. Megállapítottam, hogy életvezetésük az eddigiekben kiegyensúlyozott volt. Cigányszármazásuk miatt viszont visszahúzódóak, katonatársaiktól elkülönülök voltak. Ebben kétségtelenül szerepe volt annak, hogy katonatársaik egyikemásika lenézte, „more" stb. kifejezéssel szólította őket. A cigány katonákkal való személyes beszélgetés során tudatosítani igyekeztem, hogy teljes beilleszkedésük az általuk elmondott okokból nehezebb, mint a többieké. Nekik kell leküzdeniük társaik fenntartásait, bizalmatlanságát. Amíg a többiek nem fogadják el őket egyenrangú társakként nekik kell többet bizonyítani a szolgálat és emberi magatartásuk területén is. Hangsúlyoztam, szándékosan feldicsértem személyes képességeiket — amelyek egyébként sem voltak alacsonyabbak az átlagnál — tudásukat, rátermettségüket, azt, hogy semmiben nem maradnak alul társaikkal szemben. Ezek után összevontam az alegység egész személyi állományát. Elmondtam a cigányfiatalok problémáját, s azt is, hogy azok ugyanolyan sorkatonák, ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel, mint a többiek. Senkinek nincs joga bántani, becsmérelni őket. Közöltem a személyi állománnyal, tudok arról, hogy néhány esetben történt ilyen méltánytalanság. Elmondtam,, hogy nem a cigányfiatalok panaszkodtak, és más forrásból tudtam meg a problémáikat. Közöltem azt is, hogy nem tudom s nem is érdekel, hogy kik sértegették őket (név szerint tudtam!) nem fogok „nyomozni" a „tettesek" után, amennyiben a sértegetések megszűnnek. Tudomásukra hoztam azonban azt is, hogy amennyiben a cigány katonákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés nem szűnik meg, annak törvényes következményei lesznek. Az egész beszélgetést úgy irányítottam, hogy a katonák — éspedig mindkét érdekeltségűek egyaránt — szóljanak hozzá. Szándékomnak megfelelően nyilatkoztak is. Az állomány felrótta a cigány fiatalok elkülönülését, utóbbiak pedig az őket ért sérelmeket. Miután a beszélgetést én vezettem, ügyészi mivoltom, de az általam használt elvtársi hangnem is meghatározó volt abban, hogy ez a beszélgetés indulatok nélkül zajlott le. Mindkét felet a másik problémájának megértésére hívtam fel. Tudatosítottam, hogy miután a nem cigányok vannak többségben az alegységben a többiek tehetnek többet a négy cigány- katona beilleszkedése érdekében. Hangsúlyoztam, ugyanakkor az egyenlő jogokon túl, az egyenlő kötele-

zettségeket is, tehát azt, hogy a cigányfiatalok semmiképpen sem igényelhetnek több jogot és vállalhatnak kevesebb kötelezettséget, mint a többiek. A fentieket természetesen az alakulat parancsnokával és a pártpolitikai szervek vezetőivel történt egyetértő előzetes megbeszélés után végeztem. Az eredményről is tájékoztattam utólagosan a parancsnoki állományt. Közös elhatározással, és most már a parancsnoki karral és a pártpolitikai szervekkel együtt a fenti módszerrel végeztük tovább a „foglalkozásokat". Gondosan ügyeltünk természetesen arra, hogy eközben a „cigánykérdés" sehol se váljon központi problémává. A négy cigány katona jó hozzáállása, a parancsnoki, a pártpolitikai szervek tapintatos és helyesen megválasztott módszerei eredményre vezettek. Időközönként én is beszéltem még a négy katonával. Meghallgattam problémáikat, segítettem ahol erre szükség volt, illetőleg ezt tette az alakulat parancsnoki állománya, a pártpolitikai szervek erre kijelölt személyei. Az eredmény kitűnő volt. A négy cigányfiatal „bizonyítani" akart, s bizonyított is. Sorkatonai szolgálatukat eredményesen, fegyelmezetlenség elkövetése nélkül töltötték le. A legnagyobb eredménynek azonban azt tartom — s ehhez szívós, kitartó munka kellett —• hogy társaik is teljesen befogadták őket, ők pedig a katonai közösség teljes értékű tagjai lettek. E módszert alkalmaztuk a továbbiakban a parancsnoki karral, a pártpolitikai szervekkel az egész magasabbegységnél melyeknek ügyészi feladatait elláttam. Megismételni tudom, hogy ennél a magasabbegységnél, amelynek ügyészi feladatait több mint 12 éven át végeztem, egyetlen cigány származású sorkatona ellen sem kellett büntetőeljárást folytatni, mert nem követtek el bűncselekményt. Tisztában vagyok azzal, hogy az iskolázatlan, súlyosan károsító környezetből bevonult, ilyen környezetben nevelkedett cigány katonák között az ismertetett módszerem sem garantálhat mindig teljes sikert. Legalább akkora a valószínűsége annak is, hogy a cigány katonák közül is lesz néhány, aki fegyelmezetlenséget vagy éppen bűncselekményt követ el, mint ahogyan ez megtörténik kifogástalan, előéletű fiatalokkal is. Azzal is tisztában vagyok, hogy igen hosszú idő kell ahhoz, hogy a „cigánykérdés" már ne legyen sem kisebb, sem nagyobb körben társadalmi probléma. Mégis azért írtam tapasztalataimról, mert a hadsereg a maga speciális lehetőségeivel, helyzetével, adottságaival igen sokat tehet ezen a területen is. Elindítója lehet nagyon sok cigányfiatal kiegyensúlyozott, szociális életvezetése megalapozásának, sőt kialakításának, s ezzel együtt a cigányfiatalok szemlélete részbeni vagy egészbeni megváltoztatásának is. Innen már csak egy lépés — még ha sokszor nehéz, buktatókkal, visszaesésekkel terhes lépés is — az ő és családja társadalmilag elfogadott életvezetése elindításának. A továbbiakban vizsgáljuk meg, milyen fejlődési, neveltetési, életkori és egyéb stádiumban vannak a sorkatonák és mit lehet tenni annak érde-

kében, hogy a közöttük levő antiszociális személyiségeket felismerjük, e folyamatot megállítsuk, ha úgy tetszik megneveljük őket. V : 18—23 éves — de talán 25 éves korig is ifjúknak, fiatal felnőttnek nevezi a lélektani irodalom azt a korosztályt. A kifejezés nyelvtani, de főként tartalmi meghatározásán nem érdemes vitatkozni. Az azonban bizonyos, hogy ennek a korosztálynak tagjai még nem kiforrott egyéniségek. Részben és igen sok megnyilvánulásukban még gyerekesek, bár fizikai állapotukat, sőt értelmüket tekintve is felnőttek. Kiforratlanságuk, bizonyos fokig „gyermekes" vonásokat őrző egyéniségük miatt rájuk is vonatkoznak még a szeretet és a félelem kettős motivációjáról és a kiszolgáltatottságukról írt fejtegetések. A sorkatona kiszolgáltatottsága' pszichés szempontból nem vitatható. A testi kiszolgáltatottság már csak abban érvényesül, hogy mennyire terhelik le őket fizikailag, milyen korlátozásokat alkalmaznak velük szemben a szolgálati előírások. Ez azonban egyáltalán nem elhanyagolható kiszolgáltatottság. A következő kérdés, amiben a mai marxista pszichológiai irodalom álláspontja egyértelmű, a következő: „ . .. a leglényegesebb pontokat illetően az ember lelki szükségletei és legjellegzetesebb vonásai a csecsemőkortól az aggastyánkorig megegyezőek. Az ember szeretetre, továbbá akaratának és egyéniségének szabad kifejtésére és megbecsülésre vágyik. Ezek hiányában magatartása valamilyen alakban a társadalomban eltorzul, ő maga megbetegszik"7 Szeretnék itt visszatérni a már tárgyalt szeretet és félelem erkölcsi indítékára, motívumára. Az ifjakra és a fiatal felnőttre véleményem szerint ez ugyanúgy érvényes mindkét irányú érzelmi kötöttség mint a gyermekre. A sorkatonáknál a parancsnoki állomány részéről azonban egészen másképp kell jelentkeznie, megnyilvánulnia ezeknek a motivációs hatásoknak. Az ifjúnál fel sem merülhet a szeretet olyan igénylése a parancsnokától, mint a gyermeknél, hiszen az ilyen megnyilvánulások a 18—23 éves embert sértenék. Határozott véleményem viszont, hogy e korosztály is igényli a „szeretet" szülei, nevelői, elöljárói részéről Ennek parancsnoki megnyilvánulása a megdicséréstől — a függelmi viszonyok veszélyeztetése nélkül — az elöljáró bizalmába fogadástól, a sorkatona személyes problémái iránti megértő, tapintatos érdeklődéstől, a szolgálati feladatok ellátásának segítéséig igen tág határok között mozog. , A sorkatonákra is érvényes az, hogy ha állandó ridegség, különösen ha a brutalitás dominál a parancsnok részéről, ez agressziót eredményez és teljesen bizonyosan kialakul a parancsnokkal szembeni általános és feltétlen szembenállás. Ugyancsak érvényes és nagyon veszélyes az a másik két magatartási vonal is, amely nyílt szembehelyezkedést vagy az alakoskodó, képmutató elvtelenül konformista magatartás felvételét jelenti. A katonai igazságügyi munka gyakorlata is sok példával támasztja alá, 7

György Júlia: A nehezen nevelhető gyermek. Medicina Kiadó 1973. 62. old,,

r hogy a sorkatonák a brutális vagy esetleg egy alkalommal is indokolatlanul brutálisan fellépő elöljáróval szemben követik el az erőszakos jellegű bűncselekményeket. Megfigyeltem azt is, ahogy az ilyen magatartású elöljárók beosztottai valósítják meg általában a nagyobb számú fegyelmezetlenséget. Az ilyen parancsnoki magatartásokra vezethető vissza, hogy a katonai ítélkezési gyakorlatban már kialakult szóhasználat, hogy „a vádlott cselekményének kiváltó oka az elöljáró pedagógiailag — bár inkább pszichológiailag — helytelenül megválasztott módszere volt". Szinte egyetlen esetre sem emlékszem a saját gyakorlatomból vissza, hogy olyan elöljáró sérelmére követtek volna el sorkatonák erőszakos jellegű bűncselekményt, aki helyesen alkalmazta —• tudatosan, emberi magatartásával példázta — a kettősen motivált érzelmi kötöttség elveit. Az alakoskodó, látszatmagatartást tanúsító, egyoldalúan megfélemlített katonák főleg az elöljáró jelenlétében „elfogadják", sőt néha kifejezetten igyekvően teljesítik a parancsnok utasításait, nemegyszer rendkívül katonásan. Lehetséges, hogy az ilyen látszatmagatartás, vagy pszichológiai kifejezéssel élve konformista magatartás nem egyértelműen negatív a hadsereg szempontjából, de az esetek jó részében ezek a személyek a rájuk kényszerített magatartási szabályokat az elöljáró távollétében nem teljesítik. A sorkatonáknál ez különösen a laktanyán kívüli magatartásukon mérhető le. Hány és hány esetben írják le a sorkatonák jellemzéseiben, hogy a „parancsot csak az elöljáró jelenlétében hajtja végre" „feladatait csak a napi feladatmegszabás és számonkérés esetében teljesíti" stb. S mindennek alapja és oka az, hogy „az ember lelki szükségletei és legjellegzetesebb vonásai" egész életében megegyezőek. Tisztáztuk az előzőekben, hogy nem minden embernek válik belső meggyőződésévé, hogy a társadalmilag általánosan elfogadott normákat magáévá tegye, azoknak spontán eleget tudjon tenni. Hogy fogjon hozzá a parancsnok ahhoz, hogy az alárendeltségébe került katonákat megismerje, hogyan juthat tudomására kik az antiszociális személyiségek és milyen módszereket alkalmazzon nevelésük érdekében? A behívási rendszer a Magyar Néphadseregben olyan, hogy csak a büntetett előéletű sorkatonákról, illetőleg hadkötelesekről vezetnek nyilvántartást. A szolgálat során azonban kiderül, hogy olyan antiszociális személyek is vannak, akik nem voltak büntetve. Egy részüknél az antiszociális magatartás sorozatos fegyelmezetlenségben nyilvánul meg, más részüknél bűncselekmények elkövetésében. Az utóbbiak között sok olyan személy van, aki szolgálatát kielégítően, sőt nem egyszer kiválóan látja el. A büntetőeljárás során azonban ezeknél a katonáknál is felderítést nyernek a káros neveltetési, társadalmi, környezeti ártalmak. Ezeket az ártalmakat nagyon sokszor a szolgálat során nem fedik fel éppen konformista alkalmazkodásuk miatt.

Nem új gondolat, s nem is tőlem származik, hogy a gyermekekről a bölcsődétől — legalább a katonai szolgálat végéig — „minősítést" kellene folyamatosan vezetni, s ezt leszerelés után központi helyen tárolni. E véleményem talán sokakban visszatetszést szül, mégis az óvónőtől a tanítón, a tanáron keresztül, a katonai parancsnokig (sőt esetleges bűncselekmény esetén a bűnüldöző hatóságok számára is) olyan, a gyermek, illetve a fiatal egész életét, életvezetését tükröző információ állna rendelkezésre, melynek ismeretében, egyéniesítve kezdhetne minden új nevelő a munkájához. Ezzel el lehetne érni azt is, hogy nem teljesen ismeretlen, nem „új" emberként kerülne a fiatal az újabb környezetébe. Talán egyszer a pedagógia és a pszichológia tudományainak elméleti és gyakorlati művelői oly módon tudják bizonyítani e minősítés hasznosságát, hogy jogszabály is születik a bevezetésre. Egy ilyen minősítés sok balfogástól mentené meg a pedagógusokat, a katonai parancsnokokat, s hiszem, hogy több egészségesen nevelt ifjút és fiatal felnőttet „kapna" a társadalom, A mai körülmények között a katonai parancsnokok számára nem marad más megoldás, mint elbeszélgetni a katonákkal, a lehetőség határain belül mihamarabb megismerni jellemüket, felfogásukat, korábbi életvezetésüket. Ehhez természetesen pedagógiailag jól képzett és a hivatásos katonai pályára alkalmas parancsnokok kellenek. Az állomány megismerésére rendkívül alkalmas a néphadseregben általánossá vált szülői értekezletek rendszere is. A nehezen „hozzáférhető" katonák szülei esetében azonban csak a négyszemközti beszélgetések vezethetnek eredményre. Mindenesetre a parancsnoki nevelőmunka számára mindenképpen fontos információszerzési lehetőség a szülői értekezlet. Még a nemleges, vagy kifejezetten negatív szülői hozzáállás is sokat mond és sok következtetés levonására alkalmas. Ha a parancsnok meg tudja ismerni, fel tudja deríteni azokat az okokat, a katonáit ért antiszociális ártalmakat, amelyek a korábbi életük, neveltetésük során érték őket és pedagógiailag is felkészült, emberileg megfelel e pálya követelményeinek, hozzákezdhet a „nehezen nevelhető" katona tapintatos és fokozatos nevelésének. E megismerési, felmérési munka döntő, meghatározó tényezője, hogy a parancsnok meg tudja állapítani, hogy: a sorkatona mennyit tett magáévá a társadalmi együttélési, a társadalmi erkölcsi normákból. Ahhoz, hogy a katonai életviszonyok közötti nevelés nagyfokú eredményessége biztosított legyen tudnunk kell, hogy ebben az életkorban szinte alig van olyan fiatal, akinél a személyiségtorzulás olyan kifejezett lenne, hogy azon már ne lehetne segíteni, hogy ne lehetne eredményesen nevelni. Ennek az a magyarázata, hogy személyisége még nem alakult ki, ez az

r időszak amikor az érzelmi, az intellektuális önállósulás, a felnőtté válás folyamatában van. Ha a parancsnok ismeri katonái természetét, mentalitását, a magatartásbeli sajátosságaikat, ha úgy tetszik az emberi gyengéiket és erősségeiket, rendkívül könnyen hozzáférhetőek, könnyen nevelhetőek. Ez véleményem szerint igaz még arra az esetre is, ha a sorkatona már volt büntetve. Fokozott a nevelés eredményessége akkor, ha a katonai életviszonyok közti nevelést — ha arra szükség van — kiegészítik a környezeti terápiával. Gondolok itt arra, ha a sorkatonának alakulaton kívüli rendezetlen viszonyai vannak, családi, körülményeiben konfliktushelyzetek adódnak, azon a parancsnok segítsen, vagy segítse hozzá a beosztottját a megoldás módjához. A másik ok, de egyben rendkívül nagy veszély is, hogy a zárt körülmények között élő sorkatona sem jogilag, sem anyagilag nincs abban a helyzetben, hogy a számára kedvezőtlen vagy a hirtelen bekövetkező testi-lelki sérülést, súlyos lelki megrázkódtatást, amelyek a környezet részéről érik, reális és főként szocializált formában vezesse le. Megoldási kísérletei a katonai életviszonyok között akár bűncselekmények is lehetnek. (Pl. szökés, önkényes eltávozás, holott csak „csavarogni" akart egy időre.) Levonható tehát mindezekből az a következtetés, hogy akik azért hajlamosak fegyelmezetlenségek, bűncselekmények elkövetésére, mert a társadalmi normák nem váltak a személyiségük részévé, két módon tarthatók vissza az ilyen cselekmények elkövetésétől. Elsősorban és alapvetően meg kell keresni azokat a traumákat, amelyek az antiszociális személyiség kialakulását eredményezték. Minthogy a fegyveres erők sorállománya olyan korban van még, amikor alakíthatóak, sőt véleményem szerint életük egyik legjobban formálható korszakában kerülnek a fegyveres erőkhöz, a gyermekkorban elszenvedett testi-lelki sérülések korrigáihatók, helyes ráhatással, neveléssel megszüntethetők. Az antiszociális személyiségeknek a fegyelmezetlenségektől, bűncselekményektől való visszatartásának másik, rendkívül hatásos eszköze a már mondottakból következően is a kiegyensúlyozott katonai fegyelem állandó, minden alkalommal és helyen való fenntartása. Általában a két megoldási mód együttes alkalmazása az optimális. A pedagógiai következetesség miatt is méghatározó jelentősége van az emberséges, de állandó és következetes, ugyanakkor mindenkor és mindenhol fenntartott és kiegyensúlyozott fegyelemnek. Ha valamilyen intézményre jellemző, akkor a fegyveres erőkre alapvetően jellemző, hogy a nevelőmunka közösségben történik. A közösség azonban magától soha nem alakul ki, azért szívósan harcolni kell annak kialakulásáért, céltudatosan, meghatározott módon és eszközökkel kell küzdeni. Mindezt úgy kell irányítani, hogy a közösség minden tagja egy cél, egy eszme érdekében munkálkodjon. Mindhatnám úgy is, hogy egy központi akaratnak kell érvényesülnie, éspedig úgy, hogy azt

a közösség minden tagja a lehetőség szerint spontán tegye magáévá. Ezt a központi akaratot azonban csak úgy lehet érvényesíteni, ha az egyes embereknek — a sorállomány minden tagjának — kapcsolata parancsnokaihoz, éppúgy, mint társaihoz érzelmileg és tudatilag is egyértelmű és kiegyensúlyozott. Itt szeretnék visszatérni a parancsnokok szerepére, magatartására, tudására, szakmai és pedagógiai felkészültségének kérdésére. A tiszti iskolákról szakmailag és pedagógiailag is felkészült, ambiciózus állomány kerül ki. Idővel elsajátítják azokat a szakmai fogásokat is, amelyek megtanulásához gyakorlat kell. E gyakorlat megadja a szükséges nevelési tapasztalatokat is. Szakadékot látok azonban a tiszti és a tiszthelyettesi állomány szakmai és pedagógiai tudása és a tisztesi állomány kiválasztása, felkészítése, pedagógiai tudása között. Tapasztalataim szerint a tisztesi állomány egy részét a konformista módon alkalmazkodó sorkatonák közül választják ki. Nem egyszer derül fény arra is, hogy a raj-, vagy szakaszparancsnok helyettes büntetett előéletű. Minthogy a rajparancsnoki állomány van időben is a legtöbbet a beosztottokkal, kiválasztásuk, tanításuk, nevelésük, egész magatartásuk, az ahogyan a központi akaratot továbbviszik, meghatározó jelentőségű. A tisztesek, rajparancsnokok nemegyszer éppen antiszociális zavaraikat élik ki, amikor már a napi kiképzésnek vége és hivatásos elöljáróik távol vannak. Hogyan lehetne ezen a téren javítani a jelenlegi helyzeten? Véleményem szerint a tisztesi, főként parancsnoki állományba kiszemelt személyek újbóli — részletes minősítéssel ellátott — orvosi — éspedig ideg-elmeorvosi és pszichológiai vizsgálatát kellene elvégezni. Ha e vizsgálatok a jelöltet alkalmasnak találnák parancsnoki beosztásra; legalább nyolc hónapos beosztotti szolgálat után kellene kiképző bázisra vezényelni. A kiképző bázison az adott fegyvernemnek megfelelő rajparancsnoki képzés mellett be kellene iktatni a megfelelő szintű pedagógiai képzést is. A bázison folytatott nyolchónapos kiképzés véleményem szerint elég lenne arra, hogy szakmailag olyan képzést kapjon a leendő rajparancsnok, amely önmagában komoly tekintélyt biztosítana társaival szemben. Ehhez járulna az a pedagógiai többlettudás, amely alapján feladatát maradéktalanul el tudná látni. Az ilyen módon kiképzett állomány az utolsó 8 hónapban látna el raj parancsnoki, illetőleg szakaszparancsnokhelyettesi beosztást. A megfelelő kiválasztás, a taníttatásukból következő pedagógiai és szakmai fölény a beosztott állománnyal szemben vitathatatlanná tenné a tisztesek parancsnoki helyzetét, megalapozná tekintélyüket. Ilyen feltételek mellett ki lehetne alakítani azt az erős érzelmi kapcsolatot a társak és az elöljárók iránt, amely mindenhol elvezetne az élő, a valóban és a szó igazi értelmében vett közösség megteremtéséhez. Abban ugyanis nemcsak a pszichológia irodalma ért egyet; de tudja minden gyakorló parancsnok is, hogy minél zavartalanabb és erősebb a kapcsolat

a katonák között a társaik és a parancsnokok iránt, annál erősebb a közösség nevelő, összetartó ereje is. Ilyen módon lehetséges minden vonatkozásban tisztességes, nemcsak saját magáért, hanem a kisebb és nagyobb közösségért, a hazáért, de minden emberért is felelősséget érző és vállaló emberek nevelése sorkatonai szolgálatuk teljesítésének ideje alatt.

II. Rákóczi Ferenc katonai büntető törvényéről

II. RÉSZ A REGULAMENTUM UNIVERSALE. Irta: Dr. Nagy Andor nyá. alezredes, Dr. Busmann Sándor őrnagy

Az Ónodnál levő táborban 1707. július 5-én 'keltezett „A Magyar Országi confoederalt nemes Statusok és Rendek részéről szabott Hadi Regulák, Articulusok, Edictumok és Törvények"-et az első magyar katonai büntető törvénykönyvnek tekinthetjük, annak ellenére, hogy nemcsak anyagi — ezen belül többségükben katonai, kisebb részükben köztörvényi — büntető jogszabályokat tartalmaz, hanem katonai büntetőeljárásjogot is, hogy egyes részei szolgálati szabályzatnak, más articulusai őrszolgálati, rendészeti utasításoknak tekinthetők. Büntető törvénykönyv ez, mert mint tüzetesebb tanulmányozása eredményeként látni lehet, ezek a szolgálati, fegyelmi és barcszabályok adják meg a keretét az abban foglalt büntető- jogszabályoknak. Hadi törvénykönyv, mert delictumainak döntő többségét tettesként csak katona követhette el, s mert elhanyagolhatóan kevés benne az úgynevezett köztörvényi bűncselekmény törvényi tényállása. Büntető-törvénykönyv ez annak ellenére, hogy vannak olyan articulusai is, amelyek kifejezetten polgári jogi viszonyokat szabályoznak (adás-vétel rendje a táborban, beszállásolás alkalmával a szállást igénybe vevő és a szállást adó felelőssége, az elesették vagy természetes halállal elhaltak hagyatékával kapcsolatos rendelkezések stb.). A törvénykönyv második része: „Regulamentum universale, Inclytorum Confoederati Regni HUNGÁRIÁÉ Statuum ac Ordinum, tem Militarium, quam ex parte Inclytorum Comitatuum, Liberarum item ac Regiarum Civitatum, aliorumque quarumvis „observandum" címmel, kétoszloposán — latin és magyar nyelven — került kiadásra. A hadi törvénykönyv hatálybalépésével egyidejűleg továbbra is érvényben maradt az ország más, korábbi törvénye, sőt szokásjoga is. Erre nem egy esetben egy-egy bűncselekmény, különösen a köztörvényi bűncselekmények és az eljárási szabályok taglalásakor a törvény szövegében kifeje-

zett, konkrét utalás, hivatkozás is van. Ez elsősorban a különböző bűncselekményekre kiszabható büntetéseknél észlelhető. A törvénykönyv XII. Titulusra (címre), ezen 'belül Titulusonként 'különböző számú — összesen 164 — articulusra (szakaszra) van osztva, amelyet a mai jogász paragrafussal jelölne. A haditörvény egyes Titulusaiban találkozunk változatlan vagy módosított formában a korábban kiadott és már részben ismertetett edictumok nagy részével. Rákóczi a különböző katonai bűncselekmények és szabályzatok rendszerbe foglalására törekedett és ez az egyik oka annak, hogy hadi törvénykönyve fegyelmi, rendészeti, hadászati stb. szabályzati elemeket, sőt egész rendszereket tartalmaz (strázsa- szabályzat, kvártély-szabályzat). Természetesen nem határolódik el a törvénykönyv a mai értelemben vett általános és különös részre, annak ellenére, hogy Titulusai — különösen az első — több általános szabályt is tartalmaznák. Ezek között abban a korban igen 'humánusnak számított pl.: az az általános rendelkezése, hogy a „bolondokat", a „gyengeelméjűeket" nem engedte halállal büntetni. Viszont büntetlenséget biztosított annak a részére, aki a tolvajt megölte tettenérés esetén. Mai szóhasználattal és fogalommal élve büntethetőséget kizáró Okot tartalmaz az az articulus is, amely úgy rendelkezik, hogy ha az elfogandó személy fegyverrel ellenáll és az őt elfogó ezért megöli, a cselekmény nem büntethető. A hadi törvénykönyv különbséget tesz egyes bűncselekménycsoportoknál (pl. emberölés, testi sértés stb.) a szándékos és gondatlan elkövetés között. A büntetési nemeket külön nem sorolja fel. A szankciókat egy-egy töryényi tényállásban jelöli meg. Amennyiben a törvényi tényállás szankciót nem tartalmaz, ilyen esetben a hadi bíró vagy a parancsnok a legjobb belátása szerinti büntetést szabhatta ki. A legsúlyosabb a halálbüntetés, amelynek több fajtája ismert (akasztás, lefejezés, kémkedés esetében kivételesen, ha a hóhér nincs kéznél vagy nem áll rendelkezésre: a felnyársalás). Testcsonkító 'büntetések: a kézlevágás, ujjak levágása. Fogságbüntetések: áristom, különböző szigorításokkal, várfogság. Vesszőzés, botozás kisebb bűncselekmények vagy fegyelmi vétségek esetében. Mai szóval élve ezek főbüntetések voltak. Ezek alkalmazása mellett egyes esetekben „mellékbüntetésként" kiszabható volt a becsületvesztés (pl. arra a katonára, aki a zsolddal megszökött), ezt trombita- vagy dobszó útján tették közhírré; vagyoni elégtétel a lőfegyverrel elkövetett gondatlan emberölés vagy testi sértés esetén. Nem érdektelen ebből az articuluából szó szerint is idézni: „ . .. nem lévén jó játék a puskával való ijesztgetés. ..". Ez a megállapítás sajnos még ma is nagyon aktuális. Rákóczi hadi törvénykönyve igen nagy terjedelmű. Minden Titulusa, sőt

egyes articulusa 'külön-külön egy-egy tanulmányt érdemelne, már csak azért is, mert kikövetkeztethetők belőlük elbukása tragikumának legfőbb okai és legfeltűnőbb jellemzői. Éppen ezért csak a szabadságharc alakulását, elbukásának okait a leghitelesebben tükröző néhány articulusát elemezzük kiemelten, továbbá a számunkra jogtörténeti érdekességet jelentő hadbírói szervezettel, feladataival és a hadi bírói eljárással foglalkozunk. Természetesen még így sem kerülhető el, hogy az egyes Titulusok lényegét, összefüggéseit vázlatosan ne érintsük. Az I. Titulus ,,A' czégéres vétkekről s büntetésekről és némely Hadi Successiokrul", azaz közérthetőbben: a főbenjáró bűncselekményekről, azokra kiszabható büntetésekről szól. Összesen 43 articulust tartalmaz. Az I. Titulus a már említett általános rendelkezéseken túl több dk között az emberölésnek igen sök esetét tárgyalja, elkövetési mód szerint. Külön rendelkezik a méreggel, puskával, veréssel, korbács által, karddal elkövetett emberölés eseteiről. Ezen kívül csoportosítja az emberi élet elleni bűncselekményeket sértettek szerint is, -amennyiben a sértett az elkövető anyja, apja, felesége, gyermeke, vagy testvére, „jó felebarátja" stb. Büntetni rendeli ,,A' magokat meg -ölök"-et. Természetesen ez esetben végeredményben az elkövető örököseit bünteti, mivel az öngyilkosságot elkövető összes javainak elkobzását rendeli. Külön figyelmet érdemel az az articulus, amely ,,A' ellenség közül fogott Rabok meg -ölésérői" szól. Érdemes ezt szó szerint is idézni: „Ha az ellenség rabul elfogattatik, kézben való megölése a rabnak halálos büntetés alatt tilalmaztatik, hogy ha pedig az ellenség a mi felekezetünkből rabokat fog, vagy magokat meg -adgyák, mindazonáltal még -is meg ölik őket: Illendő, hogy a mi részünkről-is a' költsön meg -adattassák, azért ollyankor a' Tisztek hírével s engedelmével, büntetés nélkül ölhetni -meg a' meg -fogott ellenséget mind addig, amíg az ellenségeskedő felek között annak tilalmáról újabb egyezés nem következik." A II. Titulus a „Mindenféle Vitézlő Rendeknek magok alkalmaztatásokrul" szól, s néhány olyan büntető rendelkezést tartalmaz, amelyekkel jelentőségüknél fogva kiemelten kell foglalkozni. Elöljáróban ezzel a Titulussal kapcsolatosan foglalkozni kell néhány mondat erejéig a vitézlő renddel. A kuruc hadsereg gerincét a Rákóczi-szabadságharc egész ideje alatt az úgynevezett vitézlő rend, a katonáskodók rétege alkotta. Nemcsak számbelileg, hanem harcmódban, szervezettségben és elsősorban politikai arculatban meghatározva Rákóczi hadseregét. Kikből is állt ez a Vitézlő Rend? Elsősorban azokat kell idesorolnunk, akik már régóta fegyveres szolgálatot láttak el a királyi végvárakban, a kincstári birtokokon és a nagybirtokosok: Rákóczi, Bercsényi, Eszterházy

stb. váraiban. Ezek a katonák vagy fegyveres szolgák, várjobbágyök e szolgálatokért bizonyos kedvezményeket is élveztek s ezt írott törvény vagy esetleg szokásjog szentesítette. A törökök kiűzése és ezt követően az abszolutizmus kiépítésére tett kísérletek e régi jogokat és a gyakorta csak viszonylagos kedvezmények megtartlhatóságát erősen megkérdőjelezték. Ily módon e csoportok számára egyre fenyegetőbbé vált az a veszély, hogy visszasüllyednek a rettegett jobbágyi sorba. Ez a történelmi fejlődését tekintve sokféle csoportból összeálló réteg volt az egyik bázisa a kialakuló kuruc hadseregnek. Azonban Rákóczi fegyverbe hívó és úgynevezett hajdú-szabadságot ígérő pátensei a jobbágyság és kisnemesség jelentős csoportjait is a hadseregbe vonzották. Ez az egyetlen út látszott járhatónak a kötöttségükből szabadulni, helyzetüket megtartani vagy a társadalmi ranglétra fokán egyet feljebb lépni akaróknak. Természetesen valamennyiüknél fontos szerepet játszott, mint megélhetési forrás, a zsákmány és a zsold. Jelentős részüket ez vonzotta Rákóczi hadseregébe. Sokan önként álltak az ezredekbe, de voltak olyanok is szép számmal, akik zsoldosként vagy kényszersorozás útján kerültek a hadseregbe. Érdekben azonban most már valamennyien azonosulva együttesen alkották a „Vitézlő Rend"-et. Mivel a kuruc állam megfelelő pénzforrásokkal nem rendelkezett és Rákóczinak nem voltak képzett tisztjei ahhoz, hogy korszerű hadsereget hozzon létre, kénytelenségből került sor a hadsereg kiépítésének erre a módjára. Más lehetőség nem is igen volt. Azokkal a problémákkal azonban messzemenően tisztában volt, amelyeket ez a hadszervezési módszer maga után vont. Mindenek előtt a nemesség nem fogadta örömmel, hogy a jobbágyok katonának mennek, mivel ezzel munkaerőt vesztett. Igen sok feszültség forrása volt ez a későbbiek során. Főként a fegyelem sínylette ezt meg. Rákóczi tisztában volt a portyázó, lesből támadó, a nyílt frontális összecsapást kerülő és inkább a mai értelembe vett: gerilla harcmódot alkalmazó vitézlő rend minden fogyatékosságával. A zsákmány és a préda utáni vágy már sok kudarcnak volt okozója, sok győzelmet az utolsó pillanatban változtatott vereséggé. Rákóczi emlékirataiban nem idealizálja a katonáit, amikor az 1703. évi eseményekről ezt írja: „egyébként a tél, akármilyen szigorú volt is, nem akadályozta meg az előrehaladásban félmeztelen katonáimat, akiket a zsákmány és fosztogatás sugalta belső hő égetett." (Uo. 77. oldal.) De Szatmár ostroma közben, tehát már a felkelés elején jelentkeztek a zsákmányolás káros következményei: „Az új zsákmányra kapzsi katonák megcsömörlöttek a hosszú egyhelyben tartózkodástól, s a tábori élet tétlenségétől. A katonai fegye-

lemmel járó őrségállás sem tetszett nekik. A jobban fegyverzettek elszökdöstek a táborból s csak azok maradtak velem, akiknek nem volt rendes felszerelésük." (Uo. 53. lap.) Valóban, ez így igaz. A Rákóczi-szabadságharc egész idejét végigkísérték azok az erőfeszítések, amelyeket a fejedelem tett a zsákmányolás rablás, tolvajkodás, részegeskedés ellen. De sajnos nem sok eredménnyel. A rossz fegyelmi helyzet összefüggött a hadak állandó fluktuációjával is. Az egykori forrásokból úgy tűnik, hogy az országban állandóan nagyszámú szökött katonák lézengtek, akik nagy gondot okoztak mind a legfelsőbb katonai vezetésnek, mind a nemesi vármegyéknek, s ugyanúgy a falvaknak és városoknak is. Rengeteg korabeli Okirat tanúskodik arról, hogy a városokban, falvakban kóborló katonák élelemadásra, boradásra, ellátásra kényszerítették a városok és falvak lakóit, bár a már említett Edictum Militaris mindenkit felhatalmazott arra, hogy az ilyeneket elfogják, sőt megöljék. Persze, könnyebb volt ezt elrendelni, mint végrehajtani. Szükséges volt ezeknek a körülményeknek előzetes előrebocsátása ahhoz, hogy a II. Titulus és az azt követők jelentőségét az egész kuruc állam, az éppen adott hadi helyzet, az addigi hadjáratok sikereit, de inkább sikertelenségeit figyelembe véve a későbbiek során jo'bban megértsük tekintve, hogy a hadi törvénykönyv titulusai és articulusai ezekkel a körülményekkel igen szoros összefüggést mutatnak. Sajnos ezen dolgozat terjedelme nem teszi lehetővé az articulusok nagy részének ilyen vonatkozású elemzését. Ezért csak a legjelentősebbekre szorítkozhatunk. A II. Titulus összesen 17 articulust tartalmaz. Ezek közül három olyan van, amelyekkel a bővebb foglalkozás elkerülhetetlen. Ilyen mindjárt az első: ,,A' hűségről és engedelmességről..." A teljes articulus idézéséről le kell mondani, mert fél sűrűn gépelt oldalt tenne ki és az egész két igen hosszú körmondat. Lényege a hűség és engedelmesség a fejedelemhez és „Hadi Vezéreknek, Generálisoknak és minden felső tisztben levőknek magok vonogatása nélkül engedelmeskedni...". Minden katona kötelességévé teszi, hogy „ . . . magát mind az ellenségre, mind pedig az ellenvaló menetelben a' harczolásra alkalmatossan tartsa, a' Strasara való menetelben -is és ostromkor, éjjel és nappal, sőt minden alkalmatosságokban, valamikor a' szükség kivánnya, magát úgy viselje, a' mint betsületit szerető Vitézlő Rendet illeti". Lényeges és meghatározó része még ennek az articulusnak, 'hogy nem tesz különbséget elöljáró és feljebbvaló között. ,,A' felső Tisztekhez való engedelmességet pedig úgy kell érteni, hogy ne tsafc a' maga Ezerbéli Tiszteit értse ki -ki, hanem Generálisok, Kapitányok, s' Hadnagyok magok Tisztinek nagyobb vagy elébb voltát fenn tartván, ha mikor, akármelly Hadi Szolgálatban commendéroztatnak, az ollyatén Commendóban vagy

Expeditióban levő magok Ezerén kívül való Tisztektől -is, tisztségeknek rendi szerint füg jenek egymástól..." A másik igen nagy jelentőségű articulusa ennek a fejezetnek az, amely ,,A' otthon hagyottalinak oltalmáról" szól. Ez a rendelkezés visszautal az I. Titulus három articulusára is és vég-, eredményben csak kiegészíti azokat a következőkkel: „Házoknál sínylő szegényeket, öreg embereket, gyermekágyas asszonyokat, szántó-vetőket a' több oda haza hagyottakat, oltalmazzák, a' kik pedig meg -nyomorítanák, tselekedetekhez képest kemény büntetését el- nem kerüli." Sajnálatos, hogy a kuruc hadsereg és a jobbágyság, parasztság, városi polgárság kapcsolata már a Rákóczi-felkelés kezdetén sem, de később még inkább nem volt teljesen felhőtlen. A feudális világban hadsereg és jobbágyság, sőt az egész polgári lakosság ellenségként állt szemben egymással. Ezt a XVII. század háborúi bőségesen bizonyítják. Ehhez az ellenségeskedéshez a hadseregnek még csak idegennek sem kellett lennie. Ez az ellenségeskedés a kuruc hadsereg és az ország lakossága között is egyre gyakoribbá vált. Ebből a korból származó számtalan levél, beadvány, okirat maradt fenn, amelyek jobbágyok, polgárok, nemesek, megyék, városok és falvak panaszait tartalmazzák a kuruc hadsereg önkényeskedéseí, pusztításai, rablásai miatt. Ha az ellátás hiányosságai vagy katonai szempontok ezeket a panaszokat nem is tették mindig indokolttá, ezt a jelenséget nem szabad figyelmen kívül hagyni. Igen komoly oka lehetett annak, hogy a kezdetben a lakosság támogatását élvező kuruc hadsereget ugyanaz a parasztság a hanyatlás periódusában nem egy esetben puskatűzzel fogadta, más vidékeken pedig (Erdély, Dunántúl) a falvak lakossága „szekerek hátán lakott", vagyis holmijukat kocsira rakva tartották, hogy amint a kuruc hadsereg egységei feltűnnek, az erdőkbe fussanak előlük. Rákóczi is észlelte ezt a jelenséget, s emlékirataiban ennek Okaként a főnemesi tábornokokat jelölte meg: „A nagy kísérettel járó tábornokok fizetését még nem állapították meg, csak az ónodi országgyűlés után kiadott szabályzattal. így hát mindegyik tábornok, miközben a hazát szolgálta a hazából is élt. Követeléseikre a vármegyék szállították mind azt, ami asztal tartásukhoz kellett, amiből végtelen tékozlás keletkezett a nép terhére. Mind ez nem volt olyan érezhető kezdetben, mert különböző egymástól távol eső vidékeken történt, de amikor már nagy hadtestek gyűltek össze, több tábornok jött és ment ugyanazon 'az úton, -mit nem tudnék elmondani ezekről a hadmenetekről, amikor a hadosztályok találkozó helyükre vonultak! és bár ez minden ország háborúinak közös tulajdonsága, de ha fegyelmezettebb és szabályosabb hadseregben történnek ilyen alkalmak-

kor kihágások, mit nem lehet elképzelni olyan háborúról, amilyet én viseltem!" (Uo. 177. lap.) A kuruc hadseregnek ezt a kétarcúságát nem egy esetben 'a kuruckori költészet is tükrözi valamelyest. Ne vegye ezt az olvasó a kuruc hadsereg deheroizálásának. A valóság az, hogy a kuruc hadseregről meglehetősen sematikus kép él a köztudatban, de a közismert „Csinom Palkó, Csinom Jankó" című dal is mutat valamit ebből. Ennek a dalnak a kezdő labanccsúfoló kuruclelkesítő strófái kerültek a köztudatba. A dal utolsó előtti, 38. versszakát csak a kuruc költészetet és dallamvilágot kutatók ismerik általában, amely így szól: „Az paraszt embernek / Fogd meg a szakállát, / Hajtsd el az marháját / Verd pofon ő magát." Hellepront János „ezeres kapitány" (ezredparancsnok) Károlyi Sándor generálisnak írt, 1704. febr. 20-án kelt levelében többek között a következőket jelenti: „Pécsen városházánál 12 tunna puskapor, salétrom egy néhány hordóval, más lövő szerszámok is voltak: azoknak fenekeit kivagdalták, puskaport kihánták, sárba tiporták, tisztekre reá támadtak az katonák; kevés héjjá volt, hogy meg nem öltek bennünket. Más rendet kell szabni ezeknek, vagy más rendes hadak, a ki ezeket megzabolázza küldeni..." A levél más helyén pedig „ . . . azok pedég mindnyájan örömest meghajolnának, de mivel látják és tapasztalják, hogy a meghódolt magyar nemzetet is kínozva megölik, és parolájokat s hiteket meg nem tartják: a Rátzság is, hogysem kínoztassa magát, énkább odamegyen ahová két szeme viszi. így nem szaporítjuk, hanem pusztítjuk az országot; ha ez tovább így lesz az Istennek nagy büntetése reánk száll és azt lelkem esmeretére nem veszem". A levél egy másik helyén: „Mennyi só Szikcsón (ma Dunaszekcső), Baján volt elpreadáltatot egyszóval: minden dolog1 csak praeda." Lehetne még idézni Borsod vármegye beadványából, amely Rákóczihoz lett címezve 1705. június 8-án, amelyben arról tesznek panaszt, hogy a katonák elszökve a táborból, a megye egyes falvaiban gyűlnek össze és azokkal tartatják el magukat. Se szeri, se száma azoknak a panaszoknak, amelyek a kuruc hadsereg erőszakos rekvirálásait sérelmezik. Ezért érthető, hogy Rákóczi hadi törvénykönyvének II. Titulusában annak ellenére, hogy az I. Titulus három articulusában is szigorúan büntetni rendelte az ilyen magatartást, ezt a II. Titulus negyedik articulusában ilyen kiemelten kezeli és megismétli.

Külön kiemelést érdemel a kilencedik articulus, amelynek már az alcíme is igen fenyegető, mely szerint: „Senki idő előtt prédának ne essék, sereget ne bontson élete vesztése alatt." A törvény kiemelt jelentőségét az is bizonyítja, hogy felhatalmazta a parancsnokot arra, hogy ilyen esetben alárendeltjét azonnal megölje. Ütközetkor, vagy ostromláskor, vagy erősség meg -vételekor mindaddig a' harcz helyet el- nem nyerik, és az ellenségtől -való félelem meg nem szűnik, prédának senki ne essék, sőt ha seregét megbonttja a' felette való Tiszt tartozik azt azért meg -ölni." Az idő előtti zsákmányolás miatt vesztett csaták keserű tapasztalatai késztették Rákóczit arra, hogy ezt a deliktumót ilyen szigorú szankcióval vétesse fel büntető törvénykönyvébe. Fennállása alatt a kuruc hadsereg összesen hat döntő nagy csatát vívott, éspedig Koroncónál 1704 júniusában, Nagyszombatnál 1704. decem-. berében, Pudmericnél 1705 augusztusában, Zsibónál 1705. novemberében, Trencsénnél 1708. augusztus 3-án és Romhánynál 1710 januárjában. .A Nagyszombatnál és Romhánynál vívott csatákat illetően minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy Rákóczi csapatai az első sikerek után nem erőszakolták tovább a végső döntést, hanem nem törődve többé a harccal, zsákmányolni kezdtek és emiatt vesztették el a csatát. Több ízben előfordult, hogy a vakmerően, bátran verekedő kuruc egységek átvágva magukat a császári hadak sorain, a csatát már megnyertnek gondolván fosztogatáshoz, a zsákmány összeszedéséhez fogtak és ezzel alkalmat adtak az egyébként jól vezetett, fegyelmezetten együtt maradó, de már vert császári egységeknek a csata megnyerésére. Könnyű dolguk volt, mert a kuruc katonák nem egyszer összeverekedtek, egymást ölték a zsákmányért. Tükrözi ezt az az articulus is, amely a hadizsákmányt mástól erőszakkal elvevőket, mint tolvajt rendeli büntetni. Egy másik pedig arról rendelkezik, hogy ,,A' Harczon és Ostromon való nyereségből mellyik légyen a' köz, a' Vitézlő Rendnek, melyik az Ország számára". A kuruc hadsereg egyik alapvető hibája volt ez a zsákmányszempontúság. Sajnos Rákóczi katonaságának ezen szinte hagyományos magatartásán még a büntető törvénykönyv hatálybaléptetése után sem tudott alapvetően változtatni, mert ugyanaz ismétlődött meg Romhánynál, az 1710ben vívott egyik döntő csatánál, mint Nagyszombatnál 1704-ben. Rákóczi nem győzte eléggé ostorozni ezt a zsákmányszempontúságot, mert a hadi kudarcokon túl, más veszélyességét is látta ennek. A már említett emlékiratainak 169. lapján a következőket írja:

„Azok akik zsákmányt szereztek, inkább azt élvezték, mint hogy fáradságos szabályok és előírt fegyelem alá vessék magukat. Tehát minden kedvező alkalommal hazatértek és kényszerrel kellett őket visszatéríteni." A III. Titulus „A' Strásálásról" szól. Összesen 8 articulust tartalmaz és nagyobb részben egy részletes „strása" (őrszolgálati) szabályzat, amennyiben részletesen meghatározza a „strása" kötelmeit. Elsősorban eltilt bizonyos magatartásoktól (zenebona csinálás, lövöldözés, italozás, alvás, őrhely elhagyás, lóról való leszállás, meg nem jelenés, a tiszt engedélye nélküli helyettesítés stb.) másrészt előírt bizonyos magatartásokat pl.: ,,A' Strásán levők valakit gonosz tselekedeten látnak, tartoznak meg — fogni." Ha a strázsa ezt elmulasztja ugyan az a büntetése, mit ,,a' gonosztévő érdemel." Az őrhelyét elhagyókra a törvény halálbüntetést rendel. Hacsak a lóról száll le, „pálcza büntetést kap". Igen figyelemre méltó az a rendelkezés, amely szerint „senki a' Strásán részeg ne légyen, se el -ne a'ludgyék, mert keményen megpálcázzák érette", sőt „ha veszedelem következik miatta 's rossz hír hallásakor cselekszi azt, meg — hal érette." Figyelemre méltó rendelkezés még az is, hogy „A' Strására a' ki nem oda való nem kell vinni, és rendelt órájánál tovább senki sem kényszeríttessék Strásálni." A IV. Titulus „A' Tábor meg -indulásának módgyárul" szól, s öt articulusból áll. Lényegében egyrészt szolgálati, másrészt harcszabályzat. Annak ellenére, hogy több büntető rendelkezést tartalmaz, részletesen a tábor megindulását, haladását, menetét szabályozza lényegében. Meghatározza a táborozás módját, a tábor elhagyásának rendjét — tehát a kimaradást —, s ezzel kapcsolatos kisebb fegyelmi vétségekre pálcázást, a szökésre pedig halálbüntetést rendel kiszabni. Magatartási szabályokat ír elő a táborból engedéllyel távollevőkre. Megengedi — valószínűleg csak tisztek részére — a táborból való kintlakást, szabályozza a táborban való adás-vételt, s büntetni rendeli azt, ha valaki beteggé teszi magát. Ma ezt úgy mondjuk, hogy fondorlatosan kivonja magát a szolgálat alól. Az V. Titulus ,,A' zászlókat el — hagyókról, szökökrül, Passus nélkül járókrul" tartalmaz több büntető rendelkezést összesen 13 articulusban. Bővebb ismeretségük külön tanulmányt igényelne. Ebben a Titulusban is igen sok az olyan elem, amely egyrészt szolgálati szabályzatba, másrészt rendészeti utasításba lenne sorolható a mai hadseregben. A VI. Titulus 24 articulusa ,,A' Erősségnek fel -adásáról, meg -egyezésről, ellenséggel való öszve menésről, korrespondentiárul (levelezés), beszélgetésekről, árultatásrul, kémekről" szól. Rendelkezést tartalmaz ,,A' Vitézlő Rend oktatásáról", büntetni rendeli a harcot félbenhagyókat, az ellenséggel béketárgyalásba bocsátkozőkat, a harcban való gyáva magatartást, erősségnek, várnak ijedtségből való fel-

adápájt, az ellenséggel valö levelezést, sőt azt is aki erről .tud és nem jelenti, a kémeket. Szó szerinti idézést érdemel a kémkedéssel kapcsolatos delictum: ,,A' kik Kimségben vagy Ellenünk, Nemzetünk 's Táborunk ellen való levél hordásában találtatnak, ámbár ellenségnek levél hordói legyenek, meg -kínoztatván, a' fassió tételre, fel -akasztatnak, vagy csak a' Hadak által is (ha hóhér nem lejénd) fel -nyársaltatnak." Az árulókat halálbüntetéssel fenyegeti és vagyonuk elkobzásával. Egyik érdekes és igen figyelemre méltó rendelkezése ezen Titulus XVI. articulusának, hogy messziről jött idegeneket, még ha azok magyarok is és a táborban senki sem ismeri, „még ha jó bizonyosság levele" van „Hadi Bíró híre nélkül megfogadni nem szabad." Feljelentési kötelezettséget ír elő minden katona részére, az engedetlen tisztekkel szemben. Megtiltja az ellenségtől való ajándék elfogadását, név, köntös változtatását, ezért halálbüntetés kiszabását is megengedi. Végül jelentős rendelkezése ennek a Titulusnak, hogy rabot 36 óránál tovább Vitézlő Rend nem tarthat magánál. E rendelkezés megszegőivel szemben a Hadi Szék járt el, amely a legmagasabb bírói hatalmat képviselte, természetesen Rákóczin és főgenerálisa Bercsényin kívül. Ennek minden valószínűség szerint az lehetett az oka, hogy a magasabb rangú és fontos beosztású császári hadifoglyokért igen komoly váltságdíjakat és más előnyöket lehetett „az labancoktól kicsikarni." Erre vonatkozóan számos példát lehetne ismertetni a Thököly Imre (Rákóczi mostohaapja) által vezetett felkelés idejéből. A VII. Titulus ,,A' Quartélyrul", a beszállásolás rendjéről, a szálláscsinálók, beszállásoltak és szállásadók részére tartalmaz rendelkezéseket, nyolc articulusban. Ezen szabályok mai olvasója a Rákóczi-szabadságharc részletesebb ismereteinek hiányában igen elcsodálkozhat, hogy miért ez a részletes „okítás" és „fenyegetés" a „quártély" ügyben. Ez a titulus is külön tanulmányt érdemelne. Itt és most erről csak annyit, hogy Rákóczi hadai között a jobb szállásokért — különösen télen — állandó torzsalkodás, veszekedés, nem egyszer véres összecsapás történt. Az ilyen esetek fegyelem-romboló, önpusztító hatása különösebb magyarázatot nem igényel. Számtalan dokumentumból lehetne idézni a kuruc hadseregnek ezzel a „rákfenéjével" kapcsolatban. Egy törvény hatályosulásához ma a XX. században is bizonyos idő kell. Még inkább így volt ez a XVIII. század elején. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a hadi törvénykönyv életbelépése után is előfordulták még súlyos fegyelemsértések a jobb szállások megszerzése érdekében. Rákóczi generálisai, főtisztjei között is gyakori ellentétek forrása volt az egyes egységek önkényes szállásfoglalása, egy-egy egységnek elűzése egy jobb szállásról másik egység által.

Eszterházy Antal generális 1707. december 25-én Sümegről írt levelében részletesen beszámol Bercsényi Miklós főgenerálisnak arról, hogy a magasabbegységek parancsnokai, közöttük Bottyán János (Vak Bottyán) és más főtisztek milyen önkényesen, erőszakkal szereznek egymástól, tilalma ellenére szállást s, hogy ez milyen prédálásokkal jár együtt. Eszterházy ebben a jelentésében hivatkozik már a hadi törvénykönyvre: „Ezen fölemlített haszontalan járása után az hadak inquartirizáltattanak (beszállásoltattak) s minthogy actualiter közönségesen (ez alkalommal) mind quártélyban is találtam, de nagy indisciplinával (fegyelmezetlenséggel) és temérdek lamentatiójával (panaszával) az lakosoknak. Arra nézve, hogy mindenek jó rendben hozattasanak és az újonan kiadott regulamentumnak ki-ki tenorához (hangjához) tudja magát alkalmaztatni, a mint előbbeni levelemben is megírtam Exelenciádnak. . ." Hogy Rákóczi milyen fontosnak tartotta a hadai beszállásolásával kapcsolatos torzsalkodások, „aki kapja marja" állapotok megszüntetését a fegyelem megszilárdítása szempontjából és, hogy ezek a problémák a legsúlyosabbak télen lehettek, igen nagymértékben valószínűsíti hadi törvénykönyve XI. Titulus tizedik articulusa, amelynek már a címe is sokatmondó: „Télnek idején a Hadi Bíró a' Quartélyokat meg-tekintse, 's vizsgálva, hogy ott is a' vétkesek büntettessenek." Érdemes ezt az articulust teljes terjedelmében ismertetni: ,,A' Télnek idején a' Quartélyokat meg-tekintse, és ha kik vétkesnek találtatnak, vagy valakitől vádoltatnak, a' Tiszteknek adgya tudtára, hogy a' Hadi Articulusok szerint azok büntettessenek-meg, ha pedig a' Tisztek meg-nem büntetnék. Magunknak vagy Fő Generálisinknak jelentse-bé, és ha miben nehézsége volna-is, vagy valami ollyan nagydolog occurralna, Tőlünk vagy Fő Generálisinktől, végyen informatiót, hogy a' Mi, vagy Generálisink rendelése szerint, annak utánna procedálhasson, mellyre magok-is a' Regementbéli Tisztek és Auditorok vigyázni, s' azt bé-jelenteni tartoznak." A XI. Titulus articulusainak bővebb elemzésekor, erre az articulusra már csak utalni fogunk. E helyen való ismertetését kizárólag célszerűségi okok indokolták. A VIII. Titulus, amely összesen négy articulusból áll — amellett, hogy tűzhalállal (megégetéssel) és vagyonelkobzással rendeli büntetni a szándékos gyújtogatást és az ilyen gondatlan cselekményért járó büntetést a hadiszék belátására bízza és kártérítést ír elő — lényegében mai értelemben vett „tűzrendészeti szabályzat". Ezt néhány ötletszerűen kiragadott idézet is jól példázza: „. . . Azért ki-ki az indulás előtt, vagy el-oltsa tüzét, vagy a' tűztűl

gazt, egyebet el kapjon, hogy gyulladás gondatlansága miatt -is ne támadgyon és ezért számadásra ne vonattassék." „Senki sem útszán, sem széna, sem szalma között ne dohányozzon, száz páltza büntetés alatt; ha pedig a' tűz támad és kár, a' kárnak meg-térítésére -is fog kénszeríttetni, vagy tábori javai oonfiescáltatnak, (elkoboztatnak) vagy érdeme szerint meg-büntettetik." Kiemelésre méltó ennek a titulusnak az a rendelkezése, hogy azok akik „. . . a' Mi, vagy Commendérozó Generálisok engedelme 's parancsolattya kívül, a' Tábor helyet szánszándékkal meggyújttyák, az ollyan ember véle levő javaitól el-esik. (mellyek azon Hadi Bírákra szállnak, a' kik, Törvényt láttatnak reájuk, őket illetvén az ilyenekre való vigyázás) és gyalázatosan ki-ki csapattatik." A IX. Titulus „A' Fegyver 's Hadi eszközök gondviseléséről" tartalmaz öt articulust. A bennük megfogalmazott és védelmezni rendelt érdekek a mi néphadseregünk szolgálati, fegyelmi és más — fegyvernemenként különböző — szabályzataiban és végül a jelenleg hatályos Btk. 334. § (1) bekezdésében „harckészültség veszélyeztetése" megnevezés alatt, ma is büntetőjogi védelmet élveznek. Olyan nagymértékben aktuális a IX. Titulus minden articulusa, hogy legszívesebben teljes terjedelmében idéznénk. íme néhány, a legjelentősebbek közül: ,Minden Vitézlő Rend fegyverét tisztán tartsa, és fogyatkozás nélkül jól gondgyát visellye. Táborban vagy másutt el-ne hánnya, vesse, ha mi hija vagyon, idején meg-tsináltassa, és mindenkor készen tartsa, mert máskint ha gondviseletlensége miatt valami fogyatkozás találtatik benne, Nem tsak keményen meg -pálczáztatik érette, hanem a Táboron kívül lévén 's hevervén, a' Tábort rútságától is fogja tisztítania, úgy a' ki favágásra, vagy sertés' ölésre fordittya kardgyát 's pallosát, és egyéb fegyverét." (A „tábori rútság" tisztításon minden valószínűség szerint a latrinák rendbentartását, a tábor takarítását érthetjük.) „A' kinek puskája meg-próbáltatván a' Mustráláskor el-nem sül, megpálczáztatik érette." ,,A' ki szükség kívül vesztegeti fegyverét, 's gyakorta lövöldöz, vagy vesztegetvén, ottan-ottan tsináltattya, faragtattya, 's rontattya, a' dolognak minémüsége szerint büntettetik-meg érette a' Hadi Széken." Ugyanez vonatkozik puskaporra, töltésre és más felszerelésre is. „Puskaport, töltést, golyóbist, kovát, érczet, és egyéb aprólékot-is egy-másközött senki -ne-lopjon kemény büntetés alatt." Tiltja még Rákóczi törvénye a puska, a kard, a töltény egymás közötti „csere-beréjét", „kockára vagy kártyára tételét." Ügy gondoljuk, hogy

ezek az idézetek külön magyarázatra nem szorulnak és egy-két vonatkozásában aktualitásukat ma sem vesztették el. A X. Titulus „A' Mustrárul" -mai változatában a szemléről, illetve a kötelező időszakos ellenőrzés módjáról és tartalmáról rendelkezik, szigorú szankciók kilátásba helyezésével azok megszegői ellen. Nyomait korszerű formában megtaláljuk néphadseregünk különböző szabályzataiban és a jelenleg hatályos Btk. 325. §-ában „Ellenőrzés elmulasztása" címszó alatt. Ez a Titulus hét articulust tartalmaz és több benne az úgynevezett szabályzati, mint a büntetőjogi elem. A Titulus lényege az, hogy „Minden Tisztek, Vitézlő Rendek a' Mustrának idején jelen legyenek egy-egy hó pénzek (egy havi zsold) el-vesztése alatt, ha tsak vagy terhes betegségek, vagy más helyes törvényes mentségek nem lészen." A mustrát minden hónapban egy alkalommal kellett megtartani. A már korábban említett úgynevezett irreguláris (mezei) hadakba tartozó katonák is kötelesek voltak a mustrán megjelenni. Mivel azonban nékik zsoldjuk nem volt, büntetésük a hadi bíró belátására volt bízva. Minden valószínűség szerint gyakran előfordulhatott, hogy a katonák egy része kölcsönkért lóval, vagy fegyverrel jelent meg a mustrán, ezért ez a magatartás is büntetést vont maga után. A hadi törvénykönyv XI. Titulusa ,,A' Bírónak Tisztirül és némely környül álló dolgokrul" szól és tizennyolc articulusában a mai katonai jogász számára is igen sok meglepetéssel szolgál. Egyrészt korát messze meghaladó és a feudális — nem egy articulusát illetően a polgári burzsoá társadalom kereteit is túllépő — jogintézményeket körvonalaz, másrészt pedig azért, mert ez a hadi törvénykönyv a bírákat — akiket „Hadi Bíró"nak, ritkább esetben „Auditoroknak" nevez — nemcsak a bűncselekmények elkövetői feletti ítélkezésre jogosította, hanem mai szóhasználattal élve a polgári peres, államigazgatási s más ügyekben való eljárásban is mondhattak ki „sentenciát", nemcsak úgynevezett „kereset" alapján, hanem hivatalból is. Rákóczi hadi bíróságait hadi törvénykönyvében — amint azt egyes articulusaiból látni fogjuk — legalább is a „Vitézlő Rend" vonatkozásában — afféle „hiteles hellyé" tette, mint amilyenek a magyar korai középkorban egyes, erre a célra kijelölt apátságok és kolostorok voltak. Mindenképpen erre utal például az az articulus, amely szerint: ,,A' Hadak között lett Testamentomoknak, obligatioknak, contractusoknak, (szokásos, kötelező szerződéseknek) 's egyéb levélbeli állapotoknak, mellyek Törvényes Processussal, (eljárással) vagy megegyező akaratból-is véghez mentek, tellyes erejük légyen, kiváltképpen a' mindőn Hadi Bíró által subscribáltattak, és ratificáltattak (aláírattak és jóváhagyattak)."

Sok feladata mellett a hadbíró úgynevezett békebírói funkciót is betöltött. Legalább is erre utal az a rendelkezés is, amely előírja: „Mindennémű nehézséget a' Táborban levő Kereskedők, vagy Kalmárok, és Markotányosok között, és más Hadi emberek között-is, a' melylyek interveniálnának, a' Hadi Bíró által revideáltassanak, és igazíttassanak-el, az olly causákon (ügyeken) kívül, a' mellyek ingatlan jószágról, 's azokhoz tartozó accessoriumokról valók." A téli beszállásolásök idején a hadbíró köteles szemléjéről már korábban szó volt. Sok feladata között meg kell még említeni a táborban való adásvétellel kapcsolatos ellenőrzési és egyéb kötelezettségeit. Ezt is á legcélszerűbb szó szerint idézni: „Ugyanezen Hadi Bíró a' singeket, 's egyéb akármi mértékeket a' Táborban revideállya, és az adásnak, 's vételnek árát rendellye, a' helynek és a' időnek alkalmatosságához képest, mellyet ha a' Kereskedők meg-nem tartanának, úgy a' Kortsmárosok, 's Markotályosok, avagy tsalárdságban tapasztaltatnának, minedennémü árujok és portékájok confiscáltatnak, (elkoboztatnak) a' Mi, vagy Generálisink hírével, 's engedelméből (előzetes tájékoztatásával és engedélyével). Tartoznak ezért a' Regimentek, Fő Tisztek a' Hadi Bírák dispozitióinak (utasításainak) ez aránt engedelmeskedni, máskint az e'ngedetlenségért a' Hadi Bíró procedáihat (eljárhat) ellenek, és érdemekhez képest légyen törvényes büntetések." Nincs arra lehetőség, hogy a tizennyolc articulusban felsorolt összes hadbírói feladatokkal foglalkozzunk ezen dolgozat keretében, mégis, hogy az milyen széles körű és átfogó volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik articulus, amely előírja a hadbíráknak „. .. a' Tábori Generális Fiscusra ... vigyázást", azaz a felügyeletet, nevezetesen annak ellenőrzését, hogy az a feladatát rendesen ellássa. A Hadi Bíró: „Abban is szorgalmatos munkás légyen, hogy a' Generális Hadi Fiscus, vagy annak emberei, a' maguk Tiszti szorgalmatosan vigyék véghez, hogy minden hatalmaskodások el-távoztathassanak, és . a' mellyek általunk, vagy Fő Generálisink által parantsoltatnak, véghez mehessenek." Igen figyelemre méltó ebben a Titulusban az a rendelkezés is, amely szerint: ,,A' Hadi Generális Fiscus a' Hadi Bírótul-függjön, és attúl végyé magának törvényes rendet; A' Rabokat consignálja (vegye jegyzékbe) és azon consignatiót az Auditor (itt Hadbíró) kezéhez adgya, hogy azok Rabok az Auditor előtt comperaálván meg-examináltathassanak (előállítván megvizsgáltassanak) és így az igazságnak teljes complementuma

minden criminális causákban (bűnesetekben) lehessen, és a' pereseknek uttyuk, 's a maguk dolgaiba való progressusa (eljárása) el-ne rekesztessék." Meglepő ebben a korban a törvénykönyvnek különösen ebben a Titulusában megnyilvánuló demokratizmusa, amelyet az az articulus tükröz, amely szerint: ,,A' Criminális Causáknak revisiójában (a bűncselekmények hadbírói felülvizsgálatában) a' Vitézlő Rend Közül is Kapitányok, Hadnagyok, 's mások is legyenek jelen." Lényegében itt arról rendelkezik a törvény, hogy a parancsnok által elbírált bűncselekmények esetében az elkövetőknek panasz joga volt, vagy lehetett a parancsnok döntése ellen a hadbíróhoz, aki azt felülbírálhatta, megváltoztathatta és ezen az aktuson: ,, . ,. két Fő vagy Viczé Kapitányt ugyan annyi Hadnagyot, Strásamestert, Tizedest, és Köz l e g é n y t . . . " rendélt jelen lenni. Természetesen a hadi bírák legfontosabb feladatává a haditörvénykönyv a bűncselekmények elkövetőinek üldözését és felelősségre vonását tette. Ezt a XI. Titulus több articulusa is rögzíti. Ezek közül a leglényegesebb az, amely a következőkről rendelkezik: ,,A' Gonosz-tévők ellen a Hadi Bíró mennél szorgalmasabban advertállyon, hogy érdemelt büntetéseket valójában el-vegyék, és ha véghez nem menne, a' Tiszteket annak executiója iránt requirállya, és a' Törvényt töltserbé. A' engedetlen Tisztek ellen pedig Commendérozó Generálisinkat, 's ha szükség, Magunkat is informállyon." Ezek után semmi meglepő sincs abban, hogy a hadbíró Rákóczi seregér ben kivételes és „protekcionált" védelmet — ma azt mondanánk mentelmi jogot — élvezett. Erről a tizenhatodik articulus rendelkezett: ,,Es mivel ezen Hadi Bíráink, az igazságnak ki-szolgáltatásában foglalatoskodnak, kiváltképen való gratiánk (kegyünk) és Protectiónk (kivételezettségünk) alá vétessenek, ahoz képest alsó, felső Tiszteknek közönségesen, és személy szerint-is, parantsoltatik, hogy nékiek azokban a' mellyek az ő Tiszteket, és a' köz jót illetik engedelmeskedgyenek, assistáljanak (segédkezzenek), és ha azon dolgokban utazni fognak, ki' vánságoknak eleget tegyenek, és magokat vagy tselédgyeket, sem tselekedettel, sem szóval ne bosszantsák, 's meg-háborítani ne engedgyék,

sőt azok is a' kik quártélyt osztanak, hogy minden hozzájok tartozóival alkalmatos és közel való quártéllyok légyen, szükséges és illendő provisióval együtt arra gondot visellyenek, hogy minden időben tisztytyeket követhessék-el, és semmi akadályok ne légyen. A' ki pedig az ellen tselekszik, ezen Articulusok erejével példásképpen büntetik." Ide kívánkozik ezzel kapcsolatban a XI. Titulus egy másik articulusa is, mely szerint: „Hogy pedig az ítélet igazságos lehessen, ne tsak a' Peres és háborgó feleket, de a' Bírákat-is és a' tanukat, kiket a' Törvénytételre hivat, és más felsőbb Tiszteket is, ha vakmerőképen viselik magokat, hivatallya ellen, és el-menni, 's intésének-is engedni nem akarnak, a' Mi, vagy Generálisink tetszéséből, az ollyaknak Törvénybe való fogására, és tizenkét forintig való meg-büntetésére adatik hatalom, ha a' hivatalnak idején, elegendőképen nem menthetik magokat; hogy így a Törvénynek folyamattya annál jobban lehessen." Az előítélet és esetleges elfogultság, indulat végletes következményeinek elkerülését szolgálhatta a nyolcadik articulus: „Minden Rabokat és más ellenségtől szaladtakat, el-fogottakat, és a' kiknek hűségek felől kétség lehet, jól meg-exeminállyon, vagy két Tisztnek jelenlétében, és az ollyan Rabnak vallomását együtt subscribálván 's petsételvén, a' Mi Cancelláriánkra vagy Commendérozó Generálisinknak bé-adgya. A Rabok közzül pedig senki az ő engedelme nélkül el-ne botsáttassék, sem a vádolt, vagy gyanús személyek meg-ne fogadtassanak, vagy fogságba ne vitessenek az ő tudta nélkül, hanem ha a' gonosz tselekedeten kapják, megfogván, a' Hadi Bírónak mindgyárt hírt tegyenek felőle." Látható tehát, hogy abban az széles keretben, amely a hadbíró feladatait tartalmazza — ha mindjárt csíráiban is — megtalálható a szorosan vett bűnüldözési feladatok mellett valamiféle — a XVIII. századon túlmutató — olyan törekvés, amelynek a mai értelemben vett törvényesség a célja, s amelyben a mai ügyészi törvényességi felügyelet korái nyomait is felfedezhetjük. Mi bizonyítaná ezt legjobban, ha nem a XI. Titulus legutolsó articulusa: „Szorgalmatos gondgya légyen arra-is a' Hadi Bírónak, hogy a' Vitézlő Rend Tisztei, Fő és Viczé Kapitányok, 's egyéb Commendánsok, magok ezereiben és seregeiben, ezen Törvényes Articulusokat, vagy Hadi Regulákat gyakran publicáltassák, hogy kicsinytől fogva nagyig minden rendeknek tudtokra legyenek, és senki azoknak nem tudásával

magát a törvény előtt ne mentegesse; nevezetesebben azoíkat, melyek ellen a' Vitézlő Rend gyakrabban szokott véteni." Vajon mi más ez, ha nem az, amit ma jogpropagandának nevezünk. Rákóczi hadi törvénykönyvének betetőzése, úgy is mondhatnánk koronája volt az utolsó, a XII. Titulus, amely ,,A' Hadi Törvényes processusrul" vagyis a hadbírósági eljárásról szól. Ez mind eljárásjogi biztosítékait, mind humanitását illetően kiemelkedő. Huszonhét articulusa felüleli a hadbíróság illetékességét, hatáskörét, a ma ugyan kezdetlegesnek látszó, de a maga korában óriási jelentőségű bizonyítási eljárás szigorú rendjét, illetve annak szabályait. Tartalmaz rendelkezéseket az eljárással kapcsolatos vizsgálat — mai szóval élve: nyomozás — szabályait illetően, bevezeti a társasbíráskodást, lehetővé teszi a fellebbezést (appelláta) egyes esetekben magához a fejedelemhez. Biztosítja a védelem jogát, sőt bizonyos körülmények között kötelezővé teszi azt. Szigorúan megtiltja a kín-, illetve a kényszervallatást és óvatosan ugyan s kissé felemás módon, de a büntetőeljárás egyik alapelvévé teszi „Az ártatlanság védelmét." A legfelsőbb bíró maga a fejedelem, természetesen csak kivételes esetekben, amely már a XI. Titulus első articulusából kitűnik: ,,A' Generális Hadi Bíró az igazságot és törvényt a' Mi nevünkkel, Isten törvénye, Hadi világos Articulusok és a Haza törvényei szerint-is itillye és szolgáltassa, és a' mint szokás, egy átallyában minden törvények előtte legyenek." Ebből az articulusból nemcsak az tűnik ki, hogy Rákóczi a legfőbb bírául magát jelölte meg, hanem az is, hogy nem helyezte hatályon kívül Magyarország korábbi olyan törvényeit, amelyet hadi törvénykönyve és korábbi edietumai nem érintettek, vagy nem módosítottak. Az ónodi országgyűlés idején 1707. júniusában Rákóczi már egész korszerű hadkiegészítő rendszert dolgozott ki. Eszerint a kuruc hadak által elfoglalt területeket öt katonai körzetre osztotta. Ezért rendelkezett úgy a XII. Titulusának első articulusában, hogy: „ .. . a' Regementekbeli Auditorokon kívül minden Districtuális (körzetenkénti) Commendérozó Generálisink Corpusai (itt hadtest) mellett szükségképpen kelletik egy-egy Hadi Bíráknak lenni, a' kik azon Districtusokban interveniálandó Casusokat (eseteket, ügyeiket), Pöröket, és Regimentek Auditorok Székéről eleikbe appellált Causákat, 's a' mint alább bővebb meg-jelentetik, revideállyák és disjudicállyák. . ." A teljes articulus idézésétől el kell tekinteni, mert rendkívül hosszú, egy mondatból áll és hemzseg a latin, német kifejezésektől. Lényege az, hogy bevezeti az „appellátát", a fellebbezés jogát, esetenként két fokon is. Tudni kell, hogy a kuruc hadsereg legmagasabb szervezési egysége általá-

ban a hadosztály volt és csupán az egyes hadműveleti periódusok előtt, általában tavasszal, de igen gyakran télen is — mert a dunántúli hadműveletekre és portyákra átkelőhely hiányában csak télen került sor, amikor a Duna befagyott — vagy különös hadiexpedíciók előtt állították össze a hadosztálynál is magasabb egységeket (hadtesteket, seregcsoportokat). A hadosztályok mindegyike rendelkezett hadbírákkal és „Hadi Generális Fiscus"-sal, ugyanígy a már említett és alkalomadtán összeállított hadtestek és seregcsoportok is. Rákóczi hadirendtartása ezzel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy ezek felett „Országos Fő Hadi Bíránk-is légyen . . ." A XII. Titulus második articulusa mindjárt meg is határozza az ügyeknek azt a csoportját, amelyek a Generális Hadi Bíró hatáskörébe tartoznak. Összesen hét bűncselekményt jelöl meg, mint amely már első fokon a Generális Hadi Bíró elé tartozik. ,, . . . Először. Az egész nótát (főbenjáró hűtlenség) és áruitatást illető Casusok, tudniillik: Ha titkon vagy nyilván ellenünk, 's veszedelmünkre tzélozva valaki, és főképen ha a' nevezetes ember, vagy Tiszt lenne. Másodszor. Ha ki az ellenséggel egyet értene, vele traktálna, Magunk, vagy Ország várait 's Hadait elárulná, vagy más ollyat el-követni merészelne, ki miatt Magunk 's Hadunk-is Országostul el-veszhetne. Harmadszor. A' ki ezen gonosz szándékot tudná vagy sajdítaná, Nékünk, úgy Commendérozó Generálisinknak-is idején bé-nem mondaná. Negyedszer. A' kik Generálisink ellen, kiknek Commandója alatt vannak, a Haza szolgálattyában szó fogadatlanok, engedetlenek, pártütők, vagy ellene támadók volnának. Ötödször. Ha ollyan egész, vagy fél Regiment, vagy Compániák vétenek, valamint vagy ollyan veszekedés, egyenetlenség lenne, a' Tisztek 's alattok valói között, ki miatt a' Regimentbéliek interestusoknak (haszonlesőknek) látatnának lenni, vagy más okokból gyanuság férhetne hozzájok. Hatodszor. Várak 's Erősségek fel-adása, vagy ha ki onnan vagy Táborból, és Strásáló helyéből kiszökik. Hetedszer. A' kik Harczot álván, vagy vigyázatlanul járván, Magok Hadát, 's azon Traetust mód nélkül oda vesztik." És végül még mindig ugyanazon articulus befejező része: „ .. . Ha valamely Tiszt, vagy csak köz legény-is a Regiment Törvényeiben és a' Hadi Bíró előtt is az első appellátakor, kiváltképen-való maga rövidségét látná, fellyebb-való székünkre appellálna, a' derék-dolgokban,kiváltképen a hol több Tisztek interessáltatnának." Itt ebben az értelemben nem haszonlesést, hanem érdekeltséget jelent. Amint a rendelkezésből nyilvánvaló, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői felett való ítélethozatal a Generális Hadi Bíró elé tartozott már eleve, s hozzá lehetett fellebbezni a „Regiment béli Hadi Bírák" ítéletei ellen is. A harmadik articulus a büntetőeljárás megindítását: a „perbe hívás" és

„törvénybe fogás" módját szabályozza részletesen. Lényege az, hogy az eljárás megindítását nem bízza a bíró kényére-kedvére. „Mindeneknek előtte tudni kell a' Hadi Bíráknak, hogy ők magoktól sem el-nem kezdhetik, sem executióban (erőszakkal) nem vehetik a' Causákat (eseteket, ügyeket) vagy Törvényes dolgokat, a' Commendérozó Tisztek híre 's Commissiója nélkül, hanem a' Regimentbeli Auditoroknak azon Regiment Commendálásától, a' Hadi Bíráknak, a' Districtuális Commendérozó Generálistól, a' Fő vagy Generális Hadi Bírónak pedig tőlünk, vagy Fő Generálisinktól kell lennie arra párancsolattyoknak, . . . " Azonban miután „a törvénybefogásra" az engedély meg volt, a hadi bírónak megnyíltak a jogai a különböző nyomozati és ezen belül különböző kényszercselekmények foganatosítására (áristomba helyezés, lefoglalás, stb.) végrehajtására. Ha szükségesnek látta tanúkat idézhetett szóban, vagy írásban, „terminusokat", határidőket jelölhetett meg és kilkényszerít'hette azok betartását. Az ezt követő articulusok többségükben egyrészt a fellebbezés módjáról és a II. fokú bíróság összeállításáról, a fellebbezések elbírálásának módjáról tartalmaznak rendelkezéseket. A kisebb ügyekben legalább 12 személy kijelölését írta elő a törvény: ,,a' nagyobbakban két annyit-is rendellyenek Commendérozó Tiszteink, Hadi Bíráink mellé Assesoroknak értelmes, jó lelkű embereket, s Tiszteket, és Gregáriusokat-is (gyalogos, közkatona) ... és soha nem dél után, ha nem reggel üllyenek a' törvényben, s mindenekelőtte a' törvényhez szólanak az igazságra, a törvényre (félre tévén minden tekintetet, félelmet, haragot, gyűlölséget, kedvezést) erős hittel meg-is esküdgyenek. Voxa (szavazata) pedig a discurzus (tanácskozás) után az alsótul kezdve, nem egy mértékben, hanem kinek-kinek Gradusa szerint több, 's kevesebb számot tégy en. És ha idegen Nemzet (nem magyar) ellen volna a pör, azok kozül-is a Tisztek, és Gregariusök ki ne hagyattasanak 's minden rendbélinek Voxa külön felirattassék, 's azok után úgy következzék a Deliberatió (határozat)." Már szó volt róla és itt csak utalunk rá, hogy a kuruc seregben sok — főként francia — más nemzetbeli katona szolgált zsoldosként. A fentebb idézett articulus önmagáért beszél, mind az eljárás demokratizmusát, mind humanitását illetően. Ezzel kapcsolatban külön kommentárra nincs szükség. A büntetőeljárás Rákóczi hadseregében a hadi törvénykönyv hatálybalépése után első fokon is társassá vált — polgári peres eljárásban mindenképpen —, mert az ötödik articulus többek között úgy rendelkezik, hogy:

„ . .. a' Hadi Bírák előtt ítéltetni szokott Causákban (ügyekben) egy Fő Strása Mester Presideállyon (elnököljön), úgy a' Regimentbéli Auditorok revisiójában-is. De a' Generális Hadi Bíró törvény tételében a' hol két perlekedő fél között forog az igazságnak ki-szolgáltatás, hatalmaskodás, kártétel, adósság, Contractusok (szerződések) Legatumok 's más egyéb afféle keresetek állapottyában, a mennyiben azok a Hadi Széket illetik, maga prasideál (elnököl) a' Generális Hadi Bíró . .." Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy a nagyobb ügyekben — főként tisztek ellen, vagy tisztek közötti — perlekedésben: „ . . . & ' Generális Hadi Bíró mellett egy Generál Strása Mesternek kell presideálni..." Amennyiben nem voltak egy véleményen az ügy megítélését illetően, és nem tudtak megegyezni egymással ,,a' sentencián", más bíráknak kellett újra tárgyalni az ügyet. Általános szabályként kötelezővé tette a törvénykönyv az ügyek elbírálásának kapcsán az írásbeliséget. A hetedik articulus a. fellebbezések benyújtásának és azok elbírálásának különböző határideit adja meg, kettő és négyhetes határidőket szabva meg. Igen nagy jelentőségű rendelkezést tartalmaz a nyolcadik articulus. Annyira, hogy ezt teljes egészében idézni kell: „Confiderelván pedig, hogy sokszor élet 's halál közt forog a' Hadi Szék előtt sokaknak dolga, kik közt olly maga gondolatlanok, 's jól szerint együgyüek-is vannak, hogy ha más nem segít, a' ki helyes mentségekrevaló volna-is, elméjekkel fel-nem érik, szükségesnek ítiltetik, hogy az ollyat meg [ha magok nem provideálhatnak (-fogadhatnak-) szegénységek miatt magoknak] Prokátor rendeltessék, vagy ha más jóakarójukhoz bíznának, azoknak tanátsával élhessenek, és mentségeket-is azok által proponaltathassák, 's allegaltathassák (vitathassák) a' törvényben. A' mint hogy más egyéb Causansoknak-is nem tiltatik a' Hadi Széken magok dolgainak Prokátorok által való folytatása. Hogy pedig a' nagyobb confideratióju Magistratualis Causakban jobb rendel folyhassanak, a' Hadi Széken a' törvények, szükséges, hogy a' Generál Staáb mellé egy állandó, vagy continuus Fiscus rendeltessék, a' ki egyszersmind Oausarum Militarium Director-is légyen, és a' Fiscalis állapotokra-is a' Hadak között vigyázzon, 's gondot visellyen." Lényegében itt nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a törvény a védelemhez való jogot nemcsak a büntetőeljárás egyik alapelvévé tette, hanem lehetőségét is biztosította azok számára is, akiknek egyébként anyagi lehetőségük erre nem lett volna. Hogy ez milyen nagy jelentőségű volt ebben a korban azt külön méltatnunk nem kell.

A tizedik articulus részletesen rendelkezik a „Terminusra" való idézésekről és a tanúk kihallgatásának módjáról: „ . . , a' Terminusra Hadi Bírák személyekben citáltassa jó idejében maga elibe, kik szemmel-látott, fülükkel, nem másoktól hallott dolgokat mondgyanak, meg-kérdezvén mindenniket, mit honnan tud, nem-is tsak hallomásból kit-kit külön-külön, hogy egyik tanú a' másik vallomását ne-is hallya." Jelentős rendelkezése a tizenegyedik articulusnak, hogy: ,,A' alatt lelkek esméretiben jár Hadi Bíráinknak, hogy a' Rabokat sokáig ne fetrengtessék fogságban, a' ki már nem csak őrizetnek, de néminemű dupla büntetés gyanánt-is tartathatik;" A tizenharmadik articulus megtiltja a kínvallatást. Ebből az articulusból az is kitűnik, hogy a kuruc hadseregben több olyan bíró lehetett, akik nemcsak hogy jogi képzettséggel nem rendelkeztek, de írni sem tudtak: „ .... A' mely Bírák írást nem tudnak, azoknak Hadi Bíráink írják oda képekben neveket." De még valószínűbb, hogy azokra utal a törvény, akik a bíróság mellett az ügy elbírálásában, mint laikus bírók vettek részt. Igen figyelemre méltó a tizennegyedik articulusnak az a rendelkezése, mely szerint: „ .. . 's mint hogy más elegendő bizonyosság ellene nincsen azért meg ne hallyon, ha nem ha olly gyanús, inkább más arbitralia (mérlegelt) büntetés légyen, illőbb lévén a' vétkest el-botsátani, mint hogy valahogy ártatlant el-veszíteni; máskint-is minden criminalisekben (bűncselekményekben), embernek jobb mentségére, mint sem vesztire keresni istenes 's törvényes okokat." Jól példázza ezt az a hadbírósági tárgyalási jegyzőkönyv és ítélet, amelyet 1708. június 28-án a Tompa melletti táborban Schönberger Ferenc hadbíró hozott, a Bonafous ezredbéli Johann Michael Hubert nevű őrvezető ügyében, a hadiszék szavazata alapján. (Latin nyelvű eredetijének hiteles magyar fordítását a dolgozat mellékleteként adjuk közre.) Nem kevesebbet mond ki itt a törvény — h a b á r bizonytalanul fogalmazva is — mint az ártatlanság védelmét, amely ma is hatályos büntetőeljárás- jogunk egyik alapelve. A tizenötödik articulusban rendelkezik a törvény a hamis tanúzásról. Lényege az, hogy nemcsak azt rendeli szigorúan büntetni, aki hamis vallomást tesz, hanem azt is, aki a valót elhallgatja. A tizenkilencedik articulus a „Vég Házban", a várakban való igazságszolgáltatásról rendelkezik, ahol nincs hadbíró. Az ilyen esetekben a vár-

kapitányra, illetve az ott levő comendánsra (parancsnokra) ruházta a haditörvénykönyv alkalmazásának a jogát. A huszadik articulus rendelkezik az elítéltek javainak sorsáról. „Az áruitatásban vagy nótában (főbenjáró hűtlenségi vétségben) tapasztalt, 's meg-sentenziázott (elítélt) embernek körülötte találandó mobilis (ingó) javai azon Hadi Bírót illetik, a' ki törvényt tett r e á j a . . . " „ . . . a több jószága pedig a Fiscust (e helyen a kincstárat kell érteni) illeti Országunk Törvénye s z e r i n t . . . " A törvény e vonatkozásban a közkatonákkal kapcsolatban másként rendelkezik, éspedig: „ . .. kivéve a' Gregariusok javaiból egy lovat, s fegyverét, mely a Regimenthez tartozik, a' többihez hozzá nyúlhat a' Hadi Bíró. Ha pedig tisztnek történne halála akármi képen annak a jobbik lova a' Regiment Commendánsára száll, a többiről a Hadi Bíró disponál.. ." A huszonnegyedik articulus arról rendelkezik, hogy a hadbírákat az úgynevezett „priváta Causákban", azaz polgári peres ügyekben, milyen járandóságok illetik. Igen érdekes és feltétlen figyelemre méltó a huszonötödik articulus, mely szerint: ,,A' Ritka példájú Casusokban, Fejedelem, vagy Commandérozó Generálisoknak tetszését kell venni." Lényege ezen articulusnak az, hogy a fejedelem mint legfelsőbb bíró az úgynevezett határesetekben jogi iránymutatást adhat és az kötelező jelleggel bír mind a hadiszék, mind a hadbírák számára. Hasonló ehhez a huszonhatodik articulus is, amelynék lényege az, hogy Rákóczi az országos főméltóságok, főrangúak, főrendek, nemesek és főtisztek által elkövetett bűncselekmények elbírálását és az abban való ítélethozatalt magának tartotta fenn. A főrendek polgári peres ügyeit a Hadi Székhez utalta. A hadi törvénykönyv legutolsó articulusa azokról tartalmaz rendelkezést, akiknek annyi értékük sincs, mint amire ítéltettek és legvégül egy kemény intelmet, mintegy záradékként: „ ... Melly Hadi Edictumainkat és Törvényeinket, hogy rriind azön felül megnevezett Fő, Közép, Alsó Rendben levő Hadi Tiszteink megtartsák, az alattok valókkal-is meg-tartassák, és Executióban-is (folyamatba) vegyék, intimállyuk (kihirdetjük) mindeneknek, és kemény indignatiónk (neheztelésünk) alatt hadgyuk's parantsollyük is." Most már csak az a kérdés van hátra, hogy Rákóczi hadi törvénykönyve a kuruc szabadságharc még hátralevő négy esztendeje alatt miként, vagy

legalább is milyen mértékben hatályosult. Erre a kérdésre részletes és p r e c í z választ csak egy másik és csak ezzel a kérdéssel foglalkozó tanulmány adhat. Annyit azonban elmondhatunk, hogy a hadi törvénykönyv articulusainak végrehajtása korántsem volt következetes. A kuruc hadak fegyelmét lényegesen nem szilárdította meg, mert Rákóczi nem tudta következetesen végrehajtatni. Rákóczi veleszületett szerénységénél, túlságos zárkózottságánál és lelki szelídségénél fogva nem tudott erőszakos lenni, sőt erélye is cserben hagyta sokszor, amikor pedig nagyon is oka lett volna ahhoz, hogy az ellenszegülő vagy gáncsoskodó tábornokait rendreutasítsa. Minden erőszakosságtól irtózó személyisége, korának leghumánusabb hadvezérévé tette, amelynek egyébként a legfényesebb bizonyítéka hadi törvényikönyve. A hadvezérnek igen sokszor kell talán könyörtelen eréllyel is fellépnie az ingadozó, engedetlen alárendeltjeivel szemben. Rákóczit katonái rajongásig szerették, tisztelték, de sajnos nem féltek. Éppen ezért,ha valamit szemére lehet vetni, úgy az a szelídsége és engedékenysége. Rákóczi születésének 300. évfordulójára való megemlékezés kapcsán, az ünneprontás gyanújának még az árnyékát is elkerülve nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy milyen adósságai vannak jogtörténészeinknek a vezérlő Fejedelem jogalkotói tevékenységének elemzését, a későbbi korok magyar jogfejlődésére tett hatását illetően. Az 1707. évben megtartott ónodi országgyűlésen nemcsak a Habsburgházat detronizálták „Eb ura fakó, József nékünk nem királyunk" felkiáltással, bár kétségkívül ez volt az országgyűlés legnagyobb jelentőségű határozata. Nemcsak a szakadár Liptó-vármegye küldötteit kaszabolták le a felháborodott főrendek Bercsényi vezetésével, de megszületett Magyarország első katonai büntető-törvénykönyve, amely annak ellenére, hogy magán viselte büntető szankcióiban és más vonatkozásban is a feudalizmus nem egy jegyét, mégis az abban — a magyar törvényekben — először rögzített jogi alapelvek századokkal megelőzték korukat és néhány még ma is él hatályos büntetőjogunkban. Ma látjuk bizonyítva annak igazságát, amit egyik Generálisához, Károlyi Sándorhoz 1709. szept. 4-én kelt levelében írt: „Csak észreveheti akár ki is, hogy jó az magyar, ha jól vezettetik!" Felhasznált

irodalom:

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. Ford.: Vas István Bp. 1951. A Nemzeti Múzeumban őrzött Rákóczi levéltár Thaly gyűjtemény. Az Országos Levéltár és a Hadtörténeti Levéltár egyes iratai.

Eredeti kiadásban: „A' MAGYAR ORSZÁGI CONFOEDERALTT NEMES STATUSOK ÉS RENDEK Részéről Szabott HADI REGULÁK ARTICULUSOK EDICTUMOK ÉS TÖRVÉNYEK." Részlet egy kuruc-kori hadbírósági tárgyalás jegyzőkönyvéből: A Bonafous ezredbeli Johann Michael Hubert őrvezető hadbírósági tárgyalása* Bonafous gyalog ezredbeli, Baur kapitány századában szolgáló Johann Hubert őrvezető kihallgatása elkövetett kihágásáról, mely a Tompa melletti táborban 1708. június 28-án kelt. Hogy hívnak? Johann Michael Huberth. Hány éves vagy? Negyven. Hol születtél? Neuburgban. Kinek szolgáltál? A császárnak, 16 esztendeig. Mikor és miért léptél a fejedelem őfelsége szolgálatába, mióta szolgálsz ott? A trencséni várból önszántamból szöktem ki és már ötödik éve őfelsége szolgálatában vagyok. Miért vagy fogságban? Nem tudom. A parasztok vádoltak be. Igaz-e, hogy a kisraskai lakosoknak azt mondtad, hogy „ördögadta, megállj csak, levágom a fejedet és azt a bundát, amelyet viselsz, magam fogom hordani." Ilyest nem mondtam, de amikor Becsi András megcsúfolt, hogy rongyos vagyok és azt mondta, hogy ha „ti német kutyák nem volnátok Magyarországon, már régen békességben élnénk", mire én azt feleltem neki, hogy „ohó, bár rongyos vagyok, te pedig cifra ruhában jársz, még sem félek tőled." Ezt és nem többet mondtam. A HADBÍRÓSÁG ÍTÉLETE Két közember, Conrad János, Vistlisch György: Ugy ítéljük, hogy mert már 5 hónapig bilincsben el van zárva, nem lehet kivégezni, de büntetésül 20 botot szenvedjen el, Két őrvezető neve: Münsterhütter György, Meichsner Ferenc: Szintén úgy véljük, hogy mert börtönben van és tanú nincs, az ezrednél 40 bottal büntettessék. Két káplár neve: Neuhoff Jakab, Vasch Márton. Űgy véljük, hogy mivel már 5 hónapig börtönben van, az ezrednél 30 bottal bűnhődjék. * A latin nyelvű eredetit kiadta és magyar fordítását közölte Kárffy Ödön: Hadtörténelmi Közlemények 18. (1917.) 160—163. lap.

Két furir* neve: Einhorn Pál, Motter János.' Szintén azt véljük, hogy mert már börtönben van, becsületében kisebbség nem érheti, de büntetésül 50 botot szenvedjen. Két hadnagy neve: Ottó Krisztián, Kunczel Lőrinc. Ügy határoztunk, hogy semmiféle főbenjáró testi büntetést nem szenvedhet, mert semmiféle tanú nincsen, de katonai büntetésül 12-szer végezzen 400 katona között vesszőfutást. Két kapitány: Baur Fülöp, Leithner Frigyes. Ügy véljük, hogy mert bilincsbe verve börtönben van, és tanú ellene nincs, tehát 100 bot büntetést érdemel. Remund Kapitánynak, mint elnöknek, első és második véleményeznem tudok nagyobb büntetést reá szabni, mert egy tanú sincs ellene és mások gyűlöletből vádolták be, és mert már öt hónapig bilincsben és börtönben van. Legyen elég ez a büntetése. SCHÖNBERGER FERENC HADBÍRÓ ÍTÉLETE Ügy határozok, hogy mert a bűnös ellen nincs szavahihető bizonyíték, a tanú bizonyítása gyűlöletből eredőnek látszik, a már börtönben levő büntetésül 100 bot elegendő. Ennélfogva a tekintetes hadbíróság úgy döntött, hogy a tettes Johann Michael Huberth, Baur kapitány századjabeli őrvezető, bűnhődjék, mégpedig a többség 11 szavazata szerint 100 bottal, a hadijog alapján. Kelt a táborban, mint fent. (Ezután következik a hadbíróság tagjainak aláírása és pecsétje.)

* szekerész

A hivatali bűncselekmények minősítési gyakorlata írta: Dr. Nagy Géza r. őrnagy

A Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás hasábjain már számos olyan cikk jelent meg, amely a rendőrök által elkövetett hivatali bűncselekmények elbírálása során felmerülő bizonyítási, jogi minősítési problémákat tárgyalta. Ez önmagában is arra utal, hogy az említett téma a katonai igazságszolgáltatás jelentős, egyik legtöbb jogi vitát kiváltó területe. Ezt bizonyítják a jogalkalmazás gyakorlatának különböző téma-vizsgálataikor szerzett tapasztalataim is. A témafelvetés aktuális, mert az elbírálási gyakorlat teljes egysége véleményem szerint még nem valósult meg. A bűncselekmény elbírálására jogosult rendőri vezetőknél és az első fokú katonai igazságügyi szerveknél ugyanis rendszeresen visszatérő hibák, szemléleti és jogi tévedések jelentkeznek. Ezeknek a közreadását a gyakorlat alakítása érdekében indokoltnak tartom, a cikk terjedelmének korlátai miatt azonban ezúttal a teljesség igénye nélkül csak néhány jellegzetes minősítési problémával foglalkozom. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy megállapításaim, következtetéseim kizárólag egyéni véleményemet tükrözik. 1. A bűnös magatartás felismerése A jogalkalmazók egyik alapvető feladata, hogy az emberi magatartások között felismerjék azokat, amelyek a Btk. 2. §-ának (2) bekezdése alapján bűncselekménynek minősülnek. A hivatali bűncselekmények egy részénél — kényszervallatás, hivatali bűnpártolás, korrupció — a hivatalos személy törvényes ügyködési lehetőségeinek ismerete nélkül is egyértelműen felismerhetők a tényállási elemek; ezeknél inkább bizonyítási nehézségek jelentkeznek. A bűncselekmények másik csoportjára — hivatali visszaélés, bántalmazás hivatalos eljárásban, törvénytelen fogva tartás — : viszont az jellemző, hogy a hivatalos személy magatartása csak akkor büntetendő, amikor jogszabály által meghatározott intézkedési, ügyködési köréből kilépve tevékenykedik. Ezen deliktumok megjelenési formája hasonló a jogszerű rendőri intézkedésekével vagy teljesen azonos azokkal. A kétféle magatartás kizárólag a jogszerűség vagy jogellenesség, még konkrétabban a jogszabály-ellenesség

alapján 'különböztethető meg egymástól. Ez a különbségtétel esetenként még a jogalkalmazóknak is problémát okoz. A hivatali visszaélés bűntettének megállapítását például többször indokolatlanul mellőzik olyankor, amikor az eljárás alá vont azzal halmazatban valamely más nem hivatali bűncselekményt követ el. így például az egyik ügyben az elkövető szolgálaton kívül, egyenruhában, ittasan vezetett személygépkocsit, majd betért egy szórakozóhelyre. Ott egy nagyobb társaság tartózkodott, amelynek egyik tagja a rendőr belépésekor hangosan nevetett. A rendőr úgy vélte, hogy rajta nevet az illető, ezért igazoltatta, személyazonossági igazolványát magánál tartotta és kilátásba helyezte, hogy rendőrjárőrt hív „az intézkedés" folytatására. A sértett a helyszínről elmenekülve a rendőrkapitányságon kért jogvédelmet. A katonai ügyészség csak a közlekedési vétségben állapította meg az elkövető bűnösségét, a hivatali visszaélés bűntettében nem; annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott, hogy az állampolgárokkal szemben ittasan, jogellenesen intézkedő rendőr cselekménye kimeríti az említett bűntett tényállási elemeit. , Ilyen esetekben a deliktum felismerésének a hiánya, véleményem szerint, arra vezethető vissza, hogy ,a bűnüldöző hatóságok csupán arra a tényállásra koncentrálnak, amely miatt eredetileg eljárást kezdeményeztek. Munkájukat mechanikusan, anélkül fejezik be, hogy felfigyelnének az Úgynevezett csatlakozó tényállásokra. Befolyásolja őket az említett hivatali bűncselekmény szubszidiáris jellege is, A szubszidiaritást is mechanikusan, nemcsak a hivatali bűncselekmények, hanem valamennyi más bűncselekmény relációjában értelmezik. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét a katonai igazságszolgáltató szervek az ismert törvényi rendelkezés és a kialakult vezetői gyakorlat következményeként csaknem kizárólag akkor bírálják el, ha az más, vezetői hatáskörbe nem tartozó bűncselekménnyel áll halmazatban. Állandóan visszatérő probléma, hogy:'a rendőri gumibothasználatókat az elbírálásra illetékes közrendvédelmi parancsnokok szinte kivétel nélkül jogszerűnek ítélik. A rendőri bántalmazásokból csak akkor lesz „ügy", ha az intézkedést szenvedő feljelentést tesz. Jellemző adat, hogy 1976 II. félévében ezen vétség miatt csak az ügyek 6%-ában indult hivatalból —• tehát az elkövető elöljárójának kezdeményezésére — büntető- vagy fegyelmi eljárás. Felelősségmegállapításra jóval nagyobb arányban — a feljelentettek 33%-ával szemben — került sor. Nyilvánvaló tehát, hogy a bizonyítottan elkövetők jelentős részénél is jogszerűnek ítélték a bántalmazást. Ez arra vezethető vissza, hogy egyrészt felületes volt a gumibothasználatok kivizsgálása, másrészt az illetékes kivizsgáló parancsnok többször a törvényi előfeltételek hiányában is alárendeltjének adott igazat. Annak ellenére történt ez, hogy a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 421. — az .1978. január 1-én hatályba lépő új szabályzat 448. — pontja

egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz a gumibot használatára. A legtöbb anyagi büntetőjogszabályt sértő döntést a 421. pont b) alpontjának (új szabályzat 448. pont b) alpontja) a téves értelmezése eredményezte. Az említett rendelkezés szerint a rendőr 'akár az őt, alkár a védett személyt vagy őrzött tárgyat ért közvetlen támadás esetén használhatja a gumibotját. A támadás tényleges megtörténtének, közvetlenségének megállapításakor azonban gyakran az intézkedő rendőrök szubjektív megítélését, az azon alapuló védekezését fogadták el anélkül, hogy az intézkedést szenvedő tényleges viselkedését, magatartását vizsgálták volna. Hangsúlyozni szükséges, hogy a szabályzat nem a rendőr megítélésére bízza, hogy kialakult-e a közvetlen támadás, hanem annak tényleges megtörténtét teszi a gumibothasználat feltételévé. A jogalkalmazás gyakorlatában többirányú probléma merül fel a törvénytelen fogva tartás bűntettével kapcsolatban. Ez véleményem szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy míg a hivatali bűncselekmények jelentős része célzatos, ez a bűntett nem. Ezért az állampolgár személyes szabadságának hivatalos személy részéről történő mindenféle törvényellenes korlátozása a Btk. 147. §-a szerint minősül. Ez alól csak akkor tehető kivétel, ha a rendőr csupán a jogellenes figyelmeztetés, helyszínbírságolás vagy igazoltatás idejére tartóztatja fel szabad mozgásában az állampolgárt. A katonai ügyészségek azonban esetenként figyelmen kívül hagyták ezeket a tényeket és amennyiben az előállításra például „túlbuzgóságból" került sor, vagy az az előállítási okról való' meggyőződés hiányára volt visszavezethető, nem mindig állapították meg a bűnelkövetést. Jellemző példa erre a következő jogeset: Két fotószakköri tag 4 db fényképezőgéppel, 1 db fotópuskával és csereobjektívekkel egy vidéki városba utazott, városnézés és fényképfelvételek készítése végett. A rendőr igazoltatta, majd azzal az indokkal, hogy a fényképezéshez használt tárgyak legális birtoklását okmánnyal nem tudták igazolni, előállította őket. Véleményem szerint a személyes szabadság korlátozása törvénysértő volt, annál is inkább, mert az intézkedést szenvedők személyazonosságukat igazolni tudták és a fényképészeti eszközök birtoklására vonatkozóan is elfogadható magyarázatot adtak. A katonai ügyészség ennek ellenére bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozást. Sok vitára ad okot a családi veszekedések kapcsán tett rendőri intézkedések jogszerűségének megítélése. Az ilyen intézkedések gyakran a személyes szabadság törvénysértő korlátozásával járnak, esetenként azonban az első fokú katonai ügyészségek sem állapították meg a bűnelkövetést. Nem állapították meg például annak a körzeti megbízottnak a büntetőjogi felelősségét sem, ¡akihez a feleség már többször azzal a panasszal fordult, hogy a férje kizavarta a lakásból. A rendőr az egyik este egy ismételt panasz kapcsán elment a lakásra, a férjet igazoltatta, majd a helyszí-

nen figyelmeztette magatartásának helytelenségére. Mivel másnap hasonló panasszal fordult hozzá a feleség, ismét elment a lakásra, az alvó férjet felébresztette, és előállítottá a körzeti megbízotti irodára. Ott ismét figyelmeztette őt, majd elbocsátotta. Az ilyen motivációjú bűncselekmények társadalomra veszélyessége jóval kisebb, mint az állampolgár személyes szabadsága célzatosan törvényellenes korlátozásáé. A jelenlegi jogi rendezés azonban a súlykülönlbség ellenére sem ad lehetőséget disztingvációra, legfeljebb csak az elbírálás körében. Megfontolandónak tartom azonban az anyagi jogszabály módosítását. Szerintem, életszerűbb megoldás lenne a kisebb súlyú törvénytelen fogva tartások vétségként történő büntetése, a bűntettnek pedig csak célzatos elkövetés esetén történő megállapítása. Az előzőekben már utaltam arra, hogy 'esetenként az eredetileg nem hivatali bűncselekmény miatt indított büntetőeljárás során nem észlelték a hivatali deliktumofcat. Hasonló tapasztalataink vannak a hivatali bűncselekmények miatt elrendelt nyomozásokkal kapcsolatban is. Ezekben az ügyekben viszont gyakran „elnézték" a nem hivatali bűncselekményeket, mint például a felbújtófcént elkövetett hamis tanüzást, a hamis tanúzásra rábírást. Tapasztalataink szerint a törvénysértést, bűncselekményt elkövető rendŐrök gyakran azzal a valótlan tartalmú állítással védekeztek, hogy az intézkedést szenvedő mégtámadta vagy sértegette őket. Ezáltal a hamis vád bűntettét vagy vétségét is elkövették. Emiatt azonban többször elmaradt a felelősségre vonásuk. Ennek az esetek többségében az volt az oka, hogy mechanikusan alkalmazták a jogszabályokat és amennyiben a rendőrök formálisan nem tettek alaptalan feljelentést, a jogalkalmazók ném ismerték fel az említett bűncselekmény elkövetését. A gyakorlatban tehát nem érvényesült maradéktalanul az az egyébként nem vitatott elv, hogy a hamis vád bűntette vagy vétsége hatóság előtt minden formai kötöttségtől mentesen tett valótlan tényállítással és eshetőleges szándékkal is elkövethető. Nem tartom következetesnek a gyakorlatot a hamis tanúzás és a hamis tanúzásra rábírás megállapítása terén sem. Az eddigiekben azokkal a problémákkal foglalkoztam, amelyek valamely bűncselekmény felismerésének hiányából adódnak. Nem ritka azonban az olyan helytelen gyakorlat sem, hogy nem vonják a büntetőeljárás hatálya alá a bűncselekmény valamennyi elkövetőjét. Többször indokolatlanul mellőzték például a hivatali bűncselekmény részeseinek felelősségre vonását. Az egyik ilyen esetcsoport, amikor a rendőrjárőr valamely tagja bűncselekményt követ el, a járőrtárs vagy járőrparancsnok viszont nemhogy eltűri azt, hanem tárgyi vagy pszichikai bűnsegédként elő is segíti a deliktum létrejöttét. így pl. nem hallgatták ki gyanúsítottként és ném is Vonták

felelősségre azt a járőrtársat, akinek a járőrparancsnoka égy nőt indokolatlanul igazoltatott, gépkocsiba ültetett és egy elhagyatott helyre hajtva vele tiltakozása ellenére közösült. A gépkocsit a járőrtárs vezette és a közösülés időtartamára „diszkréten" félrevonúlt. Még mindig bizonytalanság tapásztalható a polgári személyek hivatali bűncselekményekhez kapcsolódó magatartásának megítélésében. A Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlat pedig egyértelmű. Az önkéntes rendőrök hivatalos személyek, tehát tettesként is elkövetők lehetnek. A többi polgári személy bűnsegédként tartozik felelősséggel, amennyiben az általános jogértelmezés szerint akár közreműködik a bűnelkövetésben, 'akár csak segítséget nyújt ahhoz; Ennék ellenére többször elmaradt a polgári személyek büntetőjogi felelősségre vonása. Így például nem folytattak eljárást azzal az önkéntes rendőrrel szemben, aki a körzeti megbízott által elkövetett kényszervallatásnál mindvégig jelen volt és a kényszer hatására aláírt valótlan tartalmú nyilatkozatot hatósági tanúként ugyancsak aláírta. Nem vonták a büntetőeljárás hatálya alá azt a polgári személyt sem, aki ittas rendőrbarátaival együtt aktívan részt vett két polgári Személy indok nélküli előállításában és bántalmazásában. • Külön problémák jelentkeznek a korrupciós jellegű bűncselekményeknél. Sokszor a bizonyítás eredményessége múlik azon, hogy az egyébként aktív vesztegetésért felelős polgári személy tanúként vagy gyanúsítottként szerepel-e az ügyben. A tapasztalat ugyanis az, hogy amennyiben tanúként hallgatják ki, általában hajlandó terhelő vallomást tenni, gyanúsítóttkénti kihallgatása esetén azonban törvényes jogával élve tagádja a bűnelkövetést. A hatályos jogi rendelkezések azonban ilyen „taktikázást" nem tesznek lehetővé. A polgári személyt még akkor is gyanúsítottként kell kihallgatni és bűnössége esetén felelősségre vonni, ha a vesztegetésben való előzetes megállapodás után meggondolja magát és a hatóság előtt „feladja" a passzív vesztegetőt. Bizonytalanság tapasztalható a törvénytelen fogva tartás bűntette minősített eseteinek megítélése terén is. Ez az aljas indok vagy cél, illetve a sanyargatás értelmezési nehézségeire: vezethető vissza. Az aljas indok vagy ! cél erkölcsi kategória, ennek megfelelően szoros kapcsolatban áll a társadalom erkölcsi felfogásával. Minősítő körülményként történő megállapításához eligazítást adhat a Btk. miniszteri indoklása, amely szerint „ . . . a motívum, illetőleg a cél aljasságának a megítélésénél a bíróságnak a konkrét eset körülményeit kell szem előtt tartania, s döntéseit az uralkodó erkölcsi felfogással összhangban, a cselekménnyel kapcsolatos legkülönbözőbb körülményeket is mérlegelve kell meghoznia". [A Btk. 253. § (2 bekezdés b) pontjához fűzött miniszteri indokolás.] A Btk. kommentárja a törvénytelen fogva tartás bűntettének ezen minősített

esetével kapcsolatban mindössze annyit jegyez meg, hogy „aljas az az indok vagy cél, amely erkölcsi szempontból nemtelen, megvetendő". Mindezekből azonban az is kitűnik, hogy az említett elvek gyakorlati alkalmazása nem könnyű feladat. A jogalkalmazás során a konkrét ügy motívumait, elkövetési körülményeit kell összevetni az elvekkel és ez alapján kell és lehet dönteni a jogi minősítés kérdésében. A tapasztalatok szerint a törvénytelen fogva tartás bűntetténél ezen minősített eset megállapítását leggyakrabban a bosszú- és a nemi vágy kielégítésének célzata alapozza meg. Aljas indokból követte el például a törvénytelen fogva tartás bűntettét az a körzeti megbízott, aki haragosán úgy állt bosszút, hogy előállította a körzeti megbízotti irodára és ott megverte. Annák a rendőrnek a cselekményét pedig, aki nemi kapcsolat kikényszerítése végett korlátozta a sértett nő személyi szabadságát, aljas célból elkövetettnek kellett minősíteni. Nem minősült viszont így azoknak a rendőröknek a cselekménye, akik a cigány származású bűnöző sértetteket azért vitték el lakóhelyüktől több kilométerre, hogy ezzel a községből való elköltözésre inspirálják őket. A sanyargatás tartósabb, testi vagy lelki szenvedést kiváltó gyötrés, bántalmazás. Nyilvánvaló, hogy a személyes szabadság korlátozása — még jogszerűség esetén is — lelki megrázkódtatást okoz az intézkedést szenvedőknek. Az is gyakori, hogy ez az intézkedés a sértettek bántalmazásával párosul. A minősített eset megállapítását azonban ezek a körülmények Önmagukban még nem alapozzák meg. Arra csak a személyi szabadság megvonásán túlmenő tartós vagy az ilyen intézkedéssel általában együttjárónál durvább, az emberi méltóságot kiemelkedően sértő testi vagy lelki szenvedés okozása esetén kerülhet sor. Nem vitatom, hogy ezen elvek gyakorlati alkalmazása sem egyszerű feladat. A leglényegesebb szempontnak tartom, hogy a sanyargatást nem fetisizált jogi formuláként, hanem a mindennapi életben használt fogalomként és mindig a konkrét ügy sértettjét ért tényleges sérelem alapulvételével kell értelmezni. Így például meg kellett állapítani a minősítő körülményt, amikor az elkövetők a jogellenesen előállított személyeket az intézkedés során huzamosabb ideig' bántalmazták, majd a rendőrőrsön letérdeltették és önmagukra lealacsonyító kifejezések megtételére kényszerítették. A sértetteket ért testi és lelki megaláztatás együttesen alapozta meg a minősített eset miatti felelősségre vonást. Nem alapozta meg viszont ezt a minősítést azon rendőr cselekménye, aki a jogellenesen előállított személyt előállítás közben négy-öt alkalommal gumibottal megütötte. Az ilyen tényállású ügyekben a bántalmazás az alapeset szerinti minősítés mellett súlyosbító körülményként értékelendő.

2. Elhatárolási problémák A hivatali bűncselekmények egymástól való elhatárolásánál a legtöbb jogi buktatót a hivatali visszaélés bűntette általános tényállásának a többi hivatali bűncselekmény speciális tényállásával való összevetése okozza. Figyelmen kívül hagyják azt a Legfelsőbb Bíróság számtalan eseti döntésében is levont következtetést, hogy a törvényi tényállások szerkezetére figyelemmel a Btk. 144. §^a szerinti bűntett megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a kötelességszegés, a hatáskör túllépése és a hivatali helyzettel összefüggő egyéb visszaélés nem valósít meg más, a hivatalos személy speciális kötelességsértését tartalmazó bűntettet. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének specialitását az adja, hogy a rendőri intézkedésnek jogszerűnek kell lennie, a bántalmazásnak azonban nem. A vezetői elbírálási gyakorlat azonban már több olyan jogesetet produkált, amelyben tévesen ítélték jogszerűnek az intézkedést, ennek megfelelően az elkövető cselekményét hivatali visszaélés bűntette helyett tévesen minősítették az említett vétségként. így pl. nem bírálhatta volna el a vezető annak a rendőrnek a cselekményét, aki a taxi gépkocsivezetőjét azért bántalmazta, mert szabálytalan közlekedése miatt figyelmeztette őt. Az a rendőr sem vétségért felelős, aki szórakozóhelyen ittasan egy másik ittas személyt rendőri intézkedés ürügyén bántalmazott. Gyakori hiba az is, hogy az ügyészségek és bíróságok a személyes szabadság törvénysértő ¡korlátozását is hivatali visszaélésként minősítik. A törvénytelen fogva tartás bűntette megállapításának feltételeire az előzőekben már, utaltam. Ezen két bűncselekmény vonatkozásában a személyes szabadság korlátozása megállapíthatóságának téves megítélése vezet elhatárolási nehézségekhez. Ismételten szükséges hangsúlyozni, hogy a „fogva tartás" tényállási elem megállapításához nem szükséges a formaságokhoz kötöttség, azt a törvény miniszteri indokolásából következően tágabban kell értelmezni és meg kell állapítani a személyes szabadság mindennemű törvényellenes korlátozása esetén. Ezt mulasztották el például azoknak a rendőröknek az ügyében, akik ittasan az egyik pályaudyaron két személyt jogos indok nélkül igazoltattak, majd az egyiküket a vasúti rendőrőrsre elő is állították. Ezután mindkét személyt a pályaudvaron kívüli sötét utcába kísérték és ott bántalmazták. A rendőrök nem 2 rb. hivatali visszaélés, hanem 2 rb. törvénytelen fogva tartás bűntettét követték el. Az utóbbi bűncselekményt kellett volna megállapítani azon körzeti megbízottak terhére is, akik 2 személyt lakásuktól több kilométerre elszállították és eközben durván bántalmazták. A Btk. 149, §-ába ütköző hivatali kötelességszegésért jogtalan előny elfogadásának bűntette csak célzatosan követhető el. Alap tényállása ugyanolyan hivatali kötelességszegést, hatáskörtúllépést vagy a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélést vagy annak ígéretét feltételez, mint a

hivatali visszaélés bűntettének tényállása. Speciálissá az teszi, hogy a hivatali Visszaélés elkövetésére vagy az elkövetés ígéretére az adott, ígért, kért vagy követelt előny ellenében kerül sor. A Legfelsőbb Bíróság néhány eseti döntésében — mint pl. az 1976. évi 11. számú BH-ban 483. számon közölt jogesetben — már utalt arra, hogy a jogtalan előny elfogadása vagy követelése akkor állapítható meg, ha azt a hivatalos személy a kötelesség megszegéséért kapta, vagy követelte és emellett értékénél, illetve jellegénél fogva alkalmas volt arra, hogy őt a közérdek kárára befolyásolja. Ennek megfelelően az előny elfogadását és így korrupciót sem állapított meg annak a rendőrnek a terhére, aki barátja érdekében szegte meg hivatali kötelességét és azt követően elfogadta a szórakozóhelyen fizetett italt és feketekávét. Ebben a példában az a két legdöntőbb tényező, hogy egyrészt a kötelességszegés előtt ellenszolgáltatásban nem állapodtak meg, másrészt a baráti kötelék és a kötelességszegés után fizetett ital mennyisége, értéke arra utalt, hogy a rendőr az előnyt nem a kötelességszegés ellenszolgáltatásaként fogadta el. Ilyen értékű előny ígérete vagy adása esetén is megállapíthatónak tartom azonban a hivatali korrupciót, ha az előbbi tényezők hiányoznak, de a kötelességszegés és az előny juttatása közötti okozati összefüggés, bizonyított. Mindig vizsgálni kell azt is, hogy az elkövetés objektív körülményei milyen hatást váltottak ki a hivatalos személy szubjektumában. Elképzelhetőnek tartom, hogy a közfelfogás szerint jelentéktelennek tartott értékű vagy jellegű előny is alkalmas a közérdek kárára történő befolyásolásra. Az, hogy ilyen határesetekben vitatható jogi minősítések jelentkeznék, úgyszólván természetes. A joggyakorlat azonban egyértelműnek tűnő ügyekben is jogi tévedéseket produkál. Tévesnek tartom például azon fogdaőrök cselekményének hivatali viszszaélés bűntette szerint történő minősítését, akik a letartóztatott nőket zárkájukból kiengedték, őket nagyobb mennyiségű itallal, cigarettával kínálták, majd velük közösültek. A közösülés olyan előny, amely mindenképpen alkalmas a közérdek kárára való befolyásolásra és a rendőrök nem vitathatóan súlyosan meg is szegték kötelességüket. A két esemény közti okozati kapcsolat pedig a tényállásból egyértelműen következik. Téves jogi minősítéshez vezethet a speciális tényállású hivatali bűncselekmények egymással való összevetése is. Arra is utaltam már, hogy a vétséget elbíráló vezetők esetenként tévesen ítélték jogszerűnek a személyes szabadság korlátozását és ilyen esetekben csak a „maradék cselekmény", a bántalmazás miatt vonták felelősségre a rendőröket. Több ügyben kifogásolni kellett azt is, hogy bár az intézkedés jogszerűségét helyesen bírálták el, azt már nem vették figyelembe, hogy az intézkedést szenvedőt vallomás, nyilatkozat kicsikarása végett bántalmazták. Ez azt eredményezte, hogy a vezetők kényszerval-

látás bűntettének alapos gyanúja esetén hatáskörüket túllépve a Btk. 145. §-ába ütköző vétség miatt jártak el. Az ügyek többségében a hasonló törvénysértéseket a katonai ügyészségek nem reparálták, de nem is észrevételezték. A hivatali .bűncselekmények egymástól való elhatárolásának problémái közül a véleményem szerint legkritikusabbakat emeltem ki. A felsoroltakon kívül több más: variációban is jelentkeznek jogi minősítési tévedések — például kényszervallatás és hivatalos személyként elkövetett közokirathamisítás, hivatali bűnpártolás és hivatali visszaélés vagy hivatali kötelességszegésért jogtalan előny elfogadása relációjában — és a jogi minősítések terén esetenként problémát okoz a hivatali bűncselekmények más köztörvényi bűncselekményektől való elhatárolása is. Ezekkel azonban a cikk terjedelmének korlátai miatt nem foglalkozom. 3. Egység-halmazat Az elbírálási gyakorlat a felesleges halmazati minősítések kiküszöbölésére törekszik. A hivatali bűncselekmények körében a halmazati szabályok téves alkalmazásának legtöbbször az az oka, hogy a hivatali visszaélés bűntettének szubszidiáris jellegéből helytelen következtetéséket vonnak le. Figyelmen kívül hagyják, hogy az olyan általános tényállású bűncselekmény, amelyhez képest a többi hivatali bűncselekmény a hivatali viszszaélés privilegizált vagy minősített esete, tehát a közöttük fennálló halmazat csupán látszólagos. Ezért csak a súlyosabban minősülő speciális hivatali bűncselekmény elkövetését lehet megállapítani. A gyakorlatban ezt az elvet tágabb értelemben kell alkalmazni, és még akkor is mellőzni kell a halmazat megállapítását, ha például az elkövető ugyanazon sértett sérelmére hosszabb időn keresztül visszaél hivatali helyzetével — például több napon keresztül sorozatosan zaklatási célzattal igazoltatja —, majd annak betetőzéseként speciális hivatali bűntettet követ el. A speciális bűntettnek azonban tartalmaznia kell a hivatali visszaélés bűntettének tényállási elemeit is. Ha ugyanis a példánál maradva a sorozatos visszaélések után a rendőr egy jogszerű intézkedés alkalmával bántalmazza indokolatlanul a sértettet, akkor véleményem szerint már halmazatot kell megállapítani. A speciális hivatali bűncselekmények látszólagos halmazatánál is hasonló elvek érvényesülnek. Tett és sértett-azonosság esetén csak a súlyosabb bűncselekményt kell megállapítani. Ezt a szabályt leggyakrabban a törvénytelen fogva tartás bűntettének és a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének találkozása esetén szegik meg. Halmazatot állapítanak meg pl. olyan esetekben is, amikor a rendőr jogszerűen kezdődő intézkedés" közben jogellenesen bántalmazza a sértettet, majd ezt követően; a bántalmazás jogszerűségé bizonyí-

tásának céljával törvénysértőn személyes szabadságot korlátozó intézkedésbe kezd. Ilyen ügyekben is mellőzendő a halmazat megállapítása, annak ellenére, hogy a súlyosabb bűncselekmény elkövetésének • szándéka csak a vétség elkövetése után alakult ki az elkövető tudatában. A többi hivatali bűncselekmény vonatkozásában csak eseti tévedések jelentkeznek. így pl. fel sem vetődik, hogy a törvényellenesen előállított, bántalmazott, majd nyilatkozattételére kényszerített sértett sérelmére elkövetett magatartás egységesen kényszervallatás bűntettének minősül. Az sem okoz gondot, hogy az ellenszolgáltatásért hivatali bűnpártolást elkövető rendőr cselekményét egységesen a Btk. 149. §-a szerint kell minősíteni. Szükségesnek tartom azonban hangsúlyozni, hogy az előzőektől több vonatkozásban eltérnek. a hivatali és a nem hivatali bűncselekmények halmazatának megállapítására vonatkozó elvek. Más szabályok érvényesülnek a hivatali visszaélés bűntettének és a vele azonosan vagy súlyosabban büntetendő más nem hivatali bűntettek, továbbá más a hivatali visszaélés és az annál enyhébben büntetendő nem hivatali bűncselekmények, valamint a speciális hivatali bűncselekmények és a nem hivatali bűncselekmények találkozása esetén. A hivatalos személy hivatali tevékenysége során, különleges jogosultságának felhasználásával elkövethet olyan nem hivatali bűncselekményt, amelynél a hivatalos személyi jelleg nem minősítő körülmény. Az elkövető magatartása tehát kimeríti ugyan a Btk. 144. §-ába ütköző bűntett tényállási elemeit, de ennek során azonosan vagy súlyosabban büntetendő nem hivatali bűntettet követ el. Ez esetben a bírói gyakorlat szerint csak a nem hivatali bűntettet kell megállapítani, a hivatalos személyi jelleg felhasználása pedig csupán súlyosbító körülmény. Ilyenkor a hivatali visszaélés bűntette tehát ugyanúgy viszonyul a nem hivatali bűntetthez, mint az azonosan vagy súlyosabban büntetendő más hivatali bűntetthez. A többi speciális hivatali bűncselekmény megállapítása esetén viszont csak akkor mellőzhető a tettazonossággal elkövetett nem hivatali bűncselekmény szerirti minősítés is, amikor az a hivatali deliktum szükségszerű eszközcselekménye, vagy eredménye. így pl. a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vagy kényszervallatás esetén nem kell megállapítani a feltűnően durva módon elkövetett becsületsértést, vagy könnyű testi sértést. Meg kell viszont állapítani pl. a súlyos testi sértés bűntettét és a Legfelsőbb Bíróság többször rámutatott arra is, hogy a sajátképi hivatali bűncselekmény még a tényállás szoros összefüggése esetén sem olvadhat bele a hamis vád bűntettébe. A hivatali visszaélés bűntettének az enyhébben büntetendő bűncselekményekkel való találkozása esetén ugyanezek az elvek az irányadók. Visszatérve a hivatali bűncselekmények minősítési problémáihoz: egy-

értelmű az a törekvés, hogy a különböző hivatali deliktumok megállapítására alkalmas tényállás esetén mellőzni kell a halmazatot és csak a speciális vagy a súlyosabb bűncselekmény elkövetése miatt kell megállapítani az elkövető felelősségét. Az a körülmény, hogy a cselekmény más hivatali bűncselekmény tényállási elemeit is kimeríti, súlyosbító körülményként értékelendő. A problémát sértetti oldalról vizsgálva ellenkező eredményre jutunk. A gyakorlat szerint ugyanis valamennyi hivatali bűncselekményre vonatkozik, hogy annyi rendbelinek kell minősíteni, ahány sértett sérelmére azt elkövették. Tapasztalataink szerint ezt a látszólag egyszerű és könynyen alkalmazható tételt a gyakorlatban rendszeresen figyelmen kívül hagyják. Ez számos ügyben téves jogi minősítéshez vezet. Ezek a tévedések leggyakrabban abban nyilvánulnak meg, hogy a rendbeliséget a törvénysértő intézkedések száma alapján állapítják meg, Ha például ugyanazon intézkedés során több személyt igazoltatnak, törvénysértően előállítanak vagy bántalmaznak, a sértettek számától függetlenül 1 rb.-nek, esetleg folytatólagosnak minősítik a hivatali bűncselekményt. így pl. 3 rb. hivatali visszaélés bűntettének minősítették azon rendőrjárőr cselekményét, amelynek tagjai három különböző alkalommal helyszínbírság címén pénzösszegeket vettek át az engedély nélküli árusításon tetten ért személyektől. A cselekményt 4 rb.-nek kellett volna minősíteni, mert míg az első két alkalommal egy-egy, a harmadik alkalommal kettő személy sérelmére követték azt el. *

Mint a bevezetőben utaltam rá, a rendőrök által elkövetett hivatali bűncselekmények elbírálása a katonai igazságszolgáltató szervek tevékenységének jelentős részét képezi. Jogpolitikai elveink megkívánják, hogy az azonos bűncselekmény-kategóriákon belül egységes elbírálási — minősítési — gyakorlatot folytassunk. Cikkemben a kérdéscsoport elméleti aspektusainak mellőzésével kizárólag a gyakorlat által felvetett problémákat érintettem. Cikkem tartalmaz olyan egyéni megállapításokat is, amelyek vitathatók, a megoldáshoz azonban csak akkor jutunk el, ha kérdéskomplexumot több oldalról vizsgáljuk, vitatjuk és ez alapján alakítjuk ki az anyagi jognak és a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek legmegfelelőbb gyakorlatot.

Tájékoztató a parancsnoki jogalkalmazási konferenciáról Irta: Dr. Kopik Tibor alezredes

1977. május hó 30-án Budapesten került megtartásra a honi légvédelmi csapatok vezető törzse, magasabbegységei és egységei parancsnoki karának első jogalkalmazási konferenciája, melyet jelenlétével megtisztelt dr. Mátyás Miklós hb. vőrgy. az MNK Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a Katonai Kollégium elnöke és dr. Bíró György vőrgy. az MNK legfőbb ügyész helyettese, katonai főügyész. A konferencián meghívott vendégként vettek részt az IM Katonai Főosztályának, a HM Jogi- és Igazgatási Főosztályának, a Katonai Főügyészség önálló Katonai Osztályának helyettes vezetői, a katonai bíróságok elnökei, a katonai ügyészségek vezetői, a Budapesti Katonai Bíróság területtartó hadbírója és a honi légvédelmi csapatok területileg illetékes irányügyészei. A konferencia célul tűzte ki a seregtest különböző vezetési szintjein végzett parancsnoki jogalkalmazás gyakorlatának elemzését és értékelését, tapasztalatokat cserélni az eredmények és a még meglevő fogyatékosságok okozati összefüggéseiről, egységes szemléletet és értelmezést kialakítani a parancsnoki joggyakorlat törvények szerinti maradéktalan végrehajtása érdekében. Ennek megfelelően kerültek feldolgozásra a jogpolitikai irányelvek érvényesülése és a törvényességi helyzet mutatói, a büntető és szabálysértési jogszabályok parancsnoki fegyelmi hatáskörben történő alkalmazásának főbb tapasztalatai, a káreljárások lefolytatási és végrehajtási rendjében észlelt főbb hiányosságok, a Munka Törvénykönyve és Végrehajtási Utasítása alkalmazási helyzete, a panaszok és a közérdekű bejelentések intézése. A referátumot Stock János vőrgy. elvtárs a miniszter elvtárs által az 1976. kiképzési év értékelése és az 1977. év fő feladatainak meghatározása tárgyában tartott vezetői értekezleten elhangzott szavainak felidézésével kezdte. ,,A katonai vezetés fontos feladata ez évben a néphadsereg igazgatási jellegű tevékenységének további korszerűsítése, a csapatok jogi és igazgatási tartalmú munkájának segítése."

Ezt követően összefoglalta azokat a feladatokat, melyek® —: a fegyelmi jogkör gyakorlása,.. — az anyagi felelősség érvényesítése, . — a szerződési ügyek, — a munkáltatói jogok és — az igazgatási tevékenység körében a parancsnokok mindennapi munkájában jelentkeznek. Hangsúlyozta, hogy e tekintetben közel 100 olyan jogszabály és központi rendelkezés van hatályban, ami kifejezetten csak a parancsnokok által gyakorolható hatásköröket állapítja meg, s melyek alapján egy parancsnoknak tevékenysége során több mint 200 jogi és igazgatási feladatot kell személyesen ellátnia. Részletesen, okozati Összefüggéseiben elemezte a parancsnokok jogalkalmazási tevékenységében tapasztalt hiányosságokat, melyek többnyire a jogszabályok téves értelmezéséből fakadnak. Szólt arról, hogy a parancsnokok nem a jogtudományban, hanem a hadtudományban nyertek alap- és továbbképzést, így amikor a törvény által rájuk ruházott jogalkalmazó munkát végzik nem egyszer kerülnek hátrányos helyzetbe. Főleg akkor, ha a termelőszövetkezetet, üzemet, vállalatot jogtanácsos, vagy az eljárás alá vont sziemélyt ügyvéd képviseli. Végezetül köszönetét fejezte ki Stock vőrgy. elvtárs a katonai igazságügyi szervek vezetőitől, valamint a csapatokkal együttműködő munkatársaitól kapott sokoldalú támogatásért, segítségért. Korreferátumok hangzottak el az egyik magasabbegység törzse és alárendelt alakulatainál folyó I. és II. fokú büntető-, valamint a szabálysértési eljárások tapasztalatairól. Ezt követően pedig a káreljárások lefolytatása során a szándékosság és a gondatlanság megállapítása, a parancsnoki mérlegelés és a mérséklés gyakorlatáról, végezetül pedig a felelősségre vonások alkalmazása során tapasztalt jogszabálysértések okai elemzéséről. Tájékoztatók hangzottak el az IM Katonai Főosztálya, a HM Jogi és Igazgatási Főosztály és a Budapesti Katonai Ügyészség részéről az alábbi témakörökben: „Katonai bíróságok és az alakulatok közvetett, valamint közvetlen kapcsolatai." „Parancsnokok segítése a jogi és igazgatási tevékenységben." „A katonai ügyészségek és az alakulatok kapcsolata a törvényesség, valamint a bűnüldözés feladatainak kölcsönös segítésében." Több hozzászólás hangzott el a parancsnoki jogalkalmazás tapasztalatairól és gyakorlati problémáiról, amelyek kiegészítették a referátumot és a korreferátumokat, alátámasztották a tájékoztatókat. A konferencián felszólaló dr. Mátyás Miklós hb. vőrgy. elvtárs célját elérő helyes kezdeményezésnek ítélte a fórumot. Egyben annak a remélő

145

nyének adott kifejezést, hogy a jövőben a néphadsereg különböző szintjein is hasonló rendezvényre kerül sor, a parancsnokok jogi és igazgatási munkájának segítése, színvonalának növelése érdekében. A konferencia végén a seregtest parancsnoka 5 pontban határozta meg a honi légvédelem parancsnoki állományának feladatait. összegezve a tapasztalatokat és értékelve á konferenciát mégállapította, hogy aZ a kitűzött Célját elérte, szükségességét egyértelműen bizonyította a parancsnokok jogi és igazgatási munkája színvonala növelésének és meglévő problémák megoldásának igénye. A konferencián elhangzott beszédek gyűjteménye az érintett szervek részére kiadásra került. -

NEMZETKÖZI

KAPCSOLATOK

A Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői katonai igazságügyi szervei vezetőinek értekezlete Brnó-ban 1977. május 17. és 20. között tartották Brno-ban a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői katonai igazságügyi szervei vezetőinek első együttes tanácskozását. A Varsói Szerződés tagállamainak valamennyi országából megjelentek a katonai bírósági és katonai ügyészségi szervek vezetői. Az egész értekezlet gondozója az Egyesített Fegyveres Erők Törzse volt, de a közvetlen rendezést a Csehszlovák IM Katonai Főosztálya végezte. A küldöttségek két témáról: a katonai igazságügyi szervek megelőző tevékenységéről és együttműködésének további fokozásáról mondták el tapasztalataikat. Érezhető volt a korábbi kétoldalú kapcsolatok és az 1975-ös berlini értekezlet hasznossága. Az egyes országok már eddig is sok mindent átvettek egymástól, pl. a megelőző munkábán. Most is sok javaslat hangzott el, mindkét napirendi ponttal kapcsolatban. Megállapodás született, hogy a következő közös tanácskozásra 1-979-ben Budapesten kerül sor. Az értekezlet utolsó napján a katonai ügyészségek képviselői; a legfelsőbb bíróságok és a katonai főosztályok delegátusai külön-külön tanácskoztak, ahol a házigazdák tájékoztatást adtak szervezetükről és munkájukról. Az alapvető kérdésekkel kapcsolatban mind a 7 részt vevő ország küldöttsége teljes egyetértésben volt, és a tanácskozást valamennyien hasznosnak minősítették. ? NDK-beli és bolgár fegyverbarátaink látogatásáról Az évek óta kialakult kétoldalú kapcsolataink továbbfejlesztése és az együttműködés további fokozása céljából június 6-tól 11-ig NDK, október 3-tól 8-ig pedig bolgár katonai igazságügyi küldöttség tartózkodott Magyarországon. Német és bolgár fegyverbarátaink látogatása kölcsönösen sok hasznos tapasztalattal járt. Különösen nagy érdeklődést mutattak munkaterveink témái, a katonai bíróságok irányításában, vezetésében kialakült módszereink és a bírósági vizsgálatok alapján leszűrt tapasztalataink iránt.

Magyar katonai igazságügyi delegáció látogatása a Szovjetunióban A Szovjetunió Igazságügyi Minisztériuma Katonai Főosztály vezetőjének és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma elnökének meghívására 3 tagú magyar katonai igazságügyi delegáció tartózkodott a Szovjetunióban 1977. szeptember 12. és 16. között. A szovjet elvtársak tájékoztatást adtak a katonái főosztály és a katonai kollégium szervezetéről, munkájáról, a katonai bírósági munka színvonalának emelése és megbecsülése érdekében az utóbbi években született intézkedésekről. Ennek keretében az egyetem jogi fakultásán bevezették a katonai bírák képzését, ahol a tanulmányi idő 5 év. A magyar küldöttséget fogadta a Szovjetünió igazságügyminisztere, a Légfelsőbb Bíróság első elnökhelyettese és a Szovjet Hadsereg politikai főcsoportfőnöke. A megbeszélések mindenütt elvtársi, baráti légkörben zajlottak le. A Szovjetunióban nagy gondot fordítanak a Varsói Szerződés tagállamai katonai igazságügyi szervei közötti két- és több oldalú kapcsolatok erősítésére, elmélyítésére, valamint a kölcsönös tapasztalatok hasznosítására. Magyar katonai ügyészi delegáció látogatása a Lengyel Népköztársaságban A Lengyel Népköztársaság katonai főügyészének .meghívására 1977. szeptember 5-től 10-ig háromtagú magyar katonai ügyészi küldöttség tett látogatást a Lengyel Népköztársaságban és tapasztalatcserét folytatott a katonai ügyészi munkát érintő kérdésekben. Legutóbb magyar; katonai ügyészi küldöttség 5 évvel ezelőtt járt Lengyelországban. A küldöttség vezetője dr. Bíró György vőrgy. legfőbb ügyész helyettes, katoftar főügyész, tagjai pedig dr. Víg István ezds. önálló osztályvezető ügyész és dr. Krasznai János r. alez. katonai főügyészségi ügyész voltak. A delegáció látogatást tett a lengyel Katonai Főügyészségen, ahol az ügyészségek munkájáról kapott tájékoztatást. Ezt követően a delegáció látogatást tett a Koszalin-i helyőrség katonai ügyészségén, a sziléziai katonai körzet ügyészségén, és a sziléziai katonai körzet parancsnokánál. Fogadta a küldöttségünket a Lengyel Népköztársaság legfőbb ügyésze és a Lengyel Népköztársaság honvédelmi minisztere. A. küldöttség látogatása hasznos volt. Betekintést kaptak a Lengyel Népköztársaság katonai ügyészi szervezetének munkájába, megismerték a lengyel elvtársak problémáit. A tapasztalatcsere ismereteink kölcsönös bővítését eredményezte és mindez szerényen hozzáj árulhat a két fél közötti barátsághoz, a Varsói Szerződés tagállamai fegyverbarátságának elmélyítéséhez, a két ország katonai ügyészeinek együttműködéséhez.

Bolgár katonai ügyészi delegáció látogatása a Magyar Népköztársaságban A Magyar Népköztársaság katonai főügyészének meghívására 1977. szeptember 26-tól október l-ig bolgár katonai ügyészi delegáció járt a magyar Katonai Főügyészségen. A delegációt D. Kapitanov altbgy. elvtárs, a Bolgár Népköztársaság legfőbb ügyészének első helyettese, a fegyveres erők katonai főügyésze vezette. A delegáció tagja volt Itzkov ezds. elvtárs, a Várnai Katonai Ügyészség vezetője, és Vassilev ezds. elvtárs a Szliven-i katonai ügyészség helyettes vezetője. A bolgár katonai ügyészi delegáció itt-tartózkodása során megismerkedett a magyar katonai ügyészi szervezet munkájával, elért eredményeivel, problémáival. A delegáció látogatást tett a Budapesti és a Szegedi Katonai Ügyészségeken, a szegedi, valamint a szentesi műszaki magasabbegységnél. A delegációt fogadta a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, honvédelmi minisztere és igazságügyminisztere. A látogatás hozzájárult a két testvéri nép barátságának további elmélyítéséhez és a két ügyészi szervezet munkájának megismeréséhez.