KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1984 A

KATONAI

IGAZSÁGÜGYI

SZERVEK

B E L S Ő K I A D V Á N Y A XV. É V F . 1-2. S Z Á M

"Wiü

A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA

ÉS

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1934

Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság. A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László ny. r. ezredes (elnök), Almásiné Dr; Törőcsik Anna ny. alezredes, Dr. Bácsi Imre hb. ezredes, Dr. Korda György hb. ezredes, Dr. Németh Tibor ezredes,

i

Dr. Habony János hb. ezredes, Dr. Pálfi Zoltán alezredes (titkár), Dr. Takács László ezredes.

Szerkesztőség: Budapest, V., Markó utca 16. Telefon: 124—219. Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes. Készült: 500 példányban a ZMKA házinyomdájában. Felelős nyomdavezető: Kardos István

TARTALOMJEGYZÉK

Józef Szewczyk vezérőrnagy, legfőbb ügyész helyettes: A jogkövetés időszerű problémái Lengyelországban — — — — •— JUDr. Emil Hadbábny ezredes, Felsőbb Katonai Ügyészség, Trencsén: A bűncselekmények megelőzése a fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél — — — — — — — — — Dr. Habony János hb. ezredes: A közlekedési bűncselekmények elbírálása — — — — — — — — — — — — — Dr. Párdi Mátyás százados; A bűnmegelőzés aktuális kérdései a néphadseregben — — — — — — — — — — — Almásiné dr. Törőcsik Anna ny. alezredes: A katonai büntetésvégrehajtás feltételrendszere a fegyelmező zászlóaljban — — — Dr. Domokos Jenő hb. alezredes: A katonai bírósági tárgyalás előkészítésének és a tárgyalás vezetésének néhány gyakorlati kérdése — — — — — — —' — — — — — — Dr. Dallos György o. alezredes, katonai igazságügyi orvosszakértő: Rendőri intézkedés során keletkező sérülések orvosszakértői véleményezésének kérdései — — — — — — — — Dr. Hódos Jenő alezredes: A fegyelmi jogkör gyakorlásához kapcsolódó ügyintézés — — — — — — — — — — — Lengyel katonai ügyészi küldöttség

látogatása Magyarországon

Magyar katonai ügyészi küldöttség látogatása a Bolgár Népköztársaságban — — — — — — — — — — — —

C o j e p i a H J e reHepaji Matop Mose$ IileBiinc 3aMecTHTeJii> PeHepaJiLHoro npoKypopa IIHP Ilo JHCOBHHKI,OJ^P . 3MHJI XaflŐaŐHH Bbicfflan BoeHHan UpoKypaTypa TpeH^eHi.: IlOKOBHHK KCTimHH flOKT.flHOUI XaŐOHB KanHTaH.flOKT.MaTLfliu Hapsn

AKTyajiBHiie npoŐJieMH coójnoaeHHH 3aK0Ha B IIOJIBCKOË HaüOflHOH PecnyŐJDiKe llpeflynpesgieHiie npecTyruieHHft B BoopyxeHHHX CHJiaX

18,

PaccMoTpeHHe aeji no npecTynJTEHHFLM npoTHB nopqiiKa HBHJfCeHHH AKTyaJiBHHe Bonpocn npe^ynpesweHHH npecTynJieHHH B Ha-

25

pOflHOÍÍ apMHH

37

IIOflnOJIKOBHHK B OTCT. AjMaiUHHe

CncTeMa ycjioBHH BoeHHorö HOKT.ÂHHa Tepë^ffiLK HcnoJiHeHiM HaKa3aHiiH B fli-icipinjniHapHOM őáTajiBOHe IIO,imOJIKOBHHK KCTHKHH HeKOTopae npaKTiraecKne Bon.flOKT.EHë JÍOMOKOÜI POCH nOflrOTOBKH II Be^eHIIH. pa3őiipaTejiBCTBa jieji BOeHHHM TpHőyHajiOM IIOffllOJIKOBHUK Mefl. Bonpocn cyfleőHo-MeflHDjiHCKOH flOKT.JtTëpflB JlaJIOIU 3KcnepTH3bi noBpesfleHHü, B03HHKUUIX BCJieflCTBHe npitMeHemra Mep MHjnnpioHepaMH nO,miOJtKOBHHK AflMHHHCTpanjIH CBH3H yiipaJiCflouT.EHë Xoflom HeHHeM jiiHcminJiHHapHoro npaBa BH3HT rjiaBHoro BoeHHoro npoKypopa IOJIBCKOH HaposHoß PecnydJimai B BeHrpiDO.

102

BH3HT BoeHHO-npoKypopcKot fle^eraDjra BeHrepcKoñ HapoflHoñ PecnyőJDíKH B Eojirapmo

103

52

63

75

88

A jogkövetés időszerű problémái Lengyelországban* Irta: Józef Szewczyk vezérőrnagy, legfőbb ügyész helyettes

I. A lengyel nemzet és állam az új társadalmi berendezkedés keretei közti fennállásának 40. évfordulójához érkezett. 1944 júliusának második felében a Vörös Hadsereg két széles frontszakaszon, Lvovnál és Lublinnál végrehajtott hadműveletei eredményeként — amelyekben a testvéri szovjet földön megalakult Lengyel Néphadsereg is részt vett — a lengyel föíd első darabjai felszabadultak a hitleri megszállás alól. Ezzel létrejöttek "egy olyan forradalmi—demokratikus átalakulás politikai és társadalmi feltételei, amelyek eredményeként Lengyelországban megdőlt a kapitalista rendszer és győzött az új, szocialista, jellegű állami rendszer. Az 1944: július 22-én létrejött új, népi demokratikus hatalom a Lengyel Munkáspárt vezetésével a szövetséges szovjet hadsereg oldalán végső győzelemre vezette a nemzetet a fasiszta Németországgal szemben, melynek záróakkordjaként lengyel katonák is részt vettek Berlin bevételében és az Elbáig való győzelmes előrenyomulásban. Az új hatalom felosztotta a nagybirtokot a parasztok között, államosította az alapvető iparágakat, a bankokat és a gazdaság más kulcsfontosságú területeit, melyeket eddig a hazai és a külföldi tőke, zsákmányolt ki, főként a német, a francia és az angol tőke. Ezzel párhuzamosan hozzákezdtek a háborús romok és pusztítások eltüntetéséhez, valamint azon évszázados elmaradottság felszámolásához, amelyet a felosztottság közel 150 éves időszaka, valamint az egyébként rövidéletű kapitalista—nagybirtokos kormányok 20 éves, a két világháború közötti időszakban, 1918—1939 között tapasztalt tehetetlensége okozott. Ezt a korszakos művet az új állam iszonyatos veszteségekkel kezdte: a hitlerista hóhérok 6 millió lengyel állampolgárt gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban, a városok és a falvak utcáin, vagyis a nemzet 20%~át, a nemzeti vagyonnak pedig 40%~a veszendőbe ment. , A tömegsírok, romok és pusztulás ilyen tengere dacára Lengyelország hihetetlenül viharos fejlődésnek indult, életösztöne a gazdasági—társadalmi fellendülés felé vitte. Történelmileg szokatlanul rövid idő alatt sok

* Elhangzott Józef Szewczyk vezérőrnagy legfőbb ügyész helyettes m a g y a r országi látogatása a l k a l m á v a l t a r t o t t előadásán. F o r d í t o t t a : Dr. Hlavathy Attila,

területen behozta a történelmi örökségül kapott lemaradást és begyógyította a hatalmas háborús sebeket. Egy olyan korszerű állam kezdett kialakulni, amely a szocialista közösség láncszeme. Az imperializmus, amely elvesztette Lengyelországban — ugyanúgy mint a testvéri népi demokratikus országokban — tőkéjét, piacait és az olcsó munkaerőt, egy pillanatra sem mondott le arról, hogy elvesztett pozícióit megpróbálja visszaszerezni. Amikor az általa inspirált, 1944—48 közötti testvérgyilkos polgárháború a reakciós alvilág vereségével zárult, megváltoztatta a harc taktikáját, formáit és módszereit, nem hagyott fel azonban a szocializmus elleni harca stratégiájával. Megpróbálta kihasználni a szocialista rendszer egyes országaiban jelentkező társadalmi—gazdasági nehézségeket és problémákat. Kereste a gyenge pontokat és láncszemeket, hogy azokat kilazítsa, annak reményében, hogy ily módon a rendszer egyes láncszemeit kiszakíthatja. Ezt megpróbálta 1953-ban az NDK-ban, 1956-ban Lengyelországban és Magyarországon, 1968-ban Csehszlovákiában. A sikertelenség és a veszteségek nem tántorították el az imperializmust. Minden újabb műveletet hosszasabban, gondosabban, nagyobb erő- és eszközbevetéssel készítettek elő. A hatalmas mértékben kiépített felderítő-információs apparátus az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei számára lehetővé tette, hogy kutassák a gazdaság állapotát, az eszmei-erkölcsi színvonalat és a társadalom hangulatát országainkban. Az imperializmus a legkorszerűbb és a leghatékonyabb kutatási módszerek segítségével prognosztizálva, hosszútávú, perspektivikus akciókba kezdett, amelyek tervei megvalósítását voltak hivatva biztosítani. II. A hetvenes évek elején a nemzetközi helyzetben az enyhülés bizonyos jelei mutatkoztak. Egy sor nemzetközi szerződés és megállapodás ratifikálására került sor. Ezen időszak csúcseredménye Helsinki nevéhez fűződik, ahol 1975-ben 35 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada aláírták az Európai Biztonsági Konferencia záróokmányát. A tartós béke kzonban nem áll a nyugati katonai-ipari komplexumok érdekében. Békeidőben nincs szükség hadászati eszközökre, márpedig semmi sem garantálja jobban a maximális profitot — ami a jelenkori kapitalizmus alaptörvénye —, mint éppen a fegyvergyártás, amihez egyre nagyobb és nagyobb piacot kell találni. Szinte rögtön a helsinki okmány aláírása után az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei elveik a nemzetközi megegyezés és enyhülés eszméjét és intenzív erőfeszítéseket tesznek arra, hogy élezzék a viszonyt a szocialista világgal. Olyan helyet keresnek, amely számításaikban közösségünk felbomlasztásának a kezdete lenne. Tudományos intézeteik (a kelet-európai ügyekkel foglalkozó, a szovj etológiai és más neveket viselő intézeteik) kutatásainak eredményei Lengyelországra mutatnak, mint olyan

/

objektumra, amelyre a politikai propaganda, a gazdasági, a felderítődiverziós és más akciókat koncentrálva a kívánt hatás elérhető. III. Lengyelországban ebben az időben lényegében létrejött a társadalmi-politikai, a gazdasági, a pszichológiai feltételek olyan konstellációja, amely összhatásában — tárgyszerűen nézve a dolgot — alapot is adott ilyen következtetésre. Melyek voltak ezek? • 1. Az 1970 decemberi tengerparti események után az új párt és állami vezetés az ún. „dinamikus fejlődés stratégiáját" tette magáévá, viszonylag rövid idő alatt egy „második Lengyelország" felépítését. Hatalmas beruházások indultak meg, sok területen teljesen mesterkélten, a tényleges lehetőségektől elszakadva, a nehéziparban, a gépgyártásban és az építőiparban. A nagyberuházások ezreihez kezdtek, amelyek új munkaerők százezreit követelték, miután a meglevő munkásosztály soraiból ezek már nem voltak előteremthetők. Emberek ezrei áramlottak be, főként a falvakból és kisvárosokból, az iskolát éppen elvégzett vagy akár iskolázatlan fiatalok közül. Határozottan megváltozott a munkásosztály jellege. A beáramlott elemnek nem voltak proletár hagyományai, osztályösztöne, munkás edzettsége, az ország sorsáért való társfelelősség érzete. Magával hozta ugyanakkor a kispolgári mentalitást, a gyors meggazdagodás vágyát, minthogy ezeken a nagyberuházásokon a bérrendszer hatalmas kereseti lehetőségeket biztosított. Az e körbe tartozó emberek jelentős részét hosszabb időszakra gyákorlatszerzésre küldték azokhoz a nyugati cégekhez, amelyektől az újonnan épült gyárak gépei és berendezései származtak. Innét magukkal hozták és a kollektíva itthon maradt részébe beültették a nyugati életstílus bűvöletét, a dollár mindenhatóságának a hitvallását, a szocialista állam kategóriái szerinti érzés és gondolkodás hiányát, a nyugati áldemokrácia iránti hódolatot és más, a jelenkori Lengyelország érdekei szempontjából kifejezetten káros attitűdöket. Ez az elem jelentős eróziót okozott a lengyel munkásosztály, különösen a nagyipari munkásság soraiban, amely döntő véleményformáló és társadalmi hangulat alakító erő. A lengyel munkás régi, magas fokú eszmeiségét és egészséges, érett osztálymagatartását kezdte elmosni az osztálynihilizmus, a tradeunionizmus, a trockizmus és végül az anarchoszindikalizmus. Nyilvánvaló dolog, hogy az eszmei-politikai szempontból ily mértékben dezorientált és éretlen munkásosztály könnyű tárgya lett az antiszocialista erők akcióinak, amely erők a nyugati ideológiai diverziós központok inspirációi és manipulációi szerint működtek az országban. Ezek az erők már 1976-ban kifejezetten szervezett alakot öltöttek és programszerű működésbe kezdtek, amelyek azután az 1980 nyári forrongásokhoz, a „Szolidaritás" létrejöttéhez, valamint 1981-ben az állami élet teljes anarchizálásához vezettek és amelynek csak a szükségállapot bevezetése vetett véget.

2. Lengyelországban, eltérően a többi szocialista országtól, a mezőgaz-; daságban döntő mennyiségi túlsúlyban vannak az egyéni földtulajdonosok, a földterület kb. 80%-a van a kezükben. Ezek többségükben kis gazdaságok, 2—5 hektár területtel, alacsony árutermelési színvonallal, nagyon gyakoriak az ún. paraszt-munkások, akiknek a járulékos jövedelemforrását az állami üzemekben végzett munkáért kapott bér képezi, és akik élvezik mindazokat a szociális juttatásokat, amelyeket az állam biztosít minden dolgozónak. Ezek az emberek nem kötődnek tartósan sem a földműveléshez j — ebből adódóan erőfeszítéseik, befektetéseik és eredményeik a mezőgazdaságban gyengék, néha csak a saját személyes szükségleteiket elégítik ki —, sem pedig az állami üzemhez. A mezőgazdasági termelés, a hektáronkénti hozam, tekintettel a nagy szétaprózottságra és az alacsony mezőgazdasági kultúrára, az egyéni gazdaságok többségében csekély, ami azt eredményezi, hogy Lengyelország — habár objektív feltételei adottak lennének erre — nem tudja önmagát élelmezni és hatalmas mennyiségű gabonát és takarmányt kénytelen importálni, főleg a nyugati országokból, ami szükségszerűen dollármilliárdokat emészt fel. Ezen túlmenően a falusi elem Lengyelországban, amelynek rengeteg kapcsolata van a különböző korszakokban a nyugati államokba, különösen az Egyesült Államokba kivándorolt családtagokkal és ismerősökkel, ugyancsak alkalmas terep az antiszociális erők befolyása számira, melynek következményeként egy sor falusi körzetben a valóságunktól idegen társadalmi hangulat • alakult ki, a! rablómentalitású, kalandor „Falusi Szolidaritás" megalakításához vezetve. Ez a szervezet a legsúlyosabb ellátási nehézségek időszakában államellenes magatartásra szólította fel a parasztokat, arra, hogy ne adják át az államnak a mezőgzdsági termékeket, még azokat sem, amelyekre korábban maguk a parasztok kötöttek szerződést, kötelezettséget vállalva azoknak a felvásárlóközpontokba szállítására. Ez nyilvánvalóan szabotázs-akció volt. 3. Lengyelországban, államiságának egész ezer éve alatt a katolikus egyház különleges szerepet játszott és játszik továbbra is. Annak ellenére, ' hogy országunkban számos vallás és felekezet működik (számuk jelenleg 38), a római katolikus hívők aránya kb. 90%. A katolikus egyház tehát de facto monopolhelyzetben van. A történelem során hatalmas befolyásra tett szert. Különösen a felosztás időszakában szerzett nagy erkölcsi tekintélyt, amikor a lengyelség támasza volt, fenntartotta a felosztó hatalmak által elnyomott nemzet patriotizmusát, védte anyanyelvét, nemzeti kultúráját és szokásait. A katolikus papság döntő tömege nemzeti értelemben véve a hitlerista megszállás időszakában is méltóan viselkedett, bár sokat közülük" bestiális módon meggyilkoltak, így számos püspököt is. Innét a katolikus egyház különleges presztízse, amit a klérus nagyon ügyesen kihasznál, a lengyel társadalom döntő többsége morális vezérének nevezve magát. Az egyház mint egész, soha nem támogatta — nemcsak nyíltan, de még közvetve sem — az országunkban végbemenő rendszerbeli változásokat. A va-

tikáni társadalomdoktrínával Összhangban, továbbra is a szent magántulajdon sérthetetlenségét vallja, a társadalmi élet evangélizálását és kateketizálását szorgalmazza, nem ismeri el az egyháznak az államtól és az iskolától való elválasztása elvét. Nemcsak a vallásos, hanem úgyszintén a politikai és gazdasági tevékenység teljes szabadságát követeli, ő maga ugyanakkor türelmetlenséget tanúsít más vallásokkal és felekezetekkel szemben. A katolikus egyház a Lengyel Népköztársaság egész 40 éves időszakában — ha különböző aktivitással is — a legális politikai ellenzék szerepét játszotta, védelmet adva a szocializmus ellenfeleinek. Amikor Karol Wojtyla bíborost 1978-ban a katolikus egyház fejévé választották, ez úgy a lengyel kléruson belül, mint társadalmunk többségében különleges eufóriát és nemzeti megalomániát idézett elő, mérhetetlenül megmerevítette az egyház pozícióját, azt eredményezte, hogy az egyház követelései felerősödtek, az államigazgatási szerveket engedményekre kényszerítették, a befejezett tények politikáját alkalmazták. II. János Pál pápa 1979 júniusi lengyelországi látogatása a társadalmi érzések felkorbácsolásához vezetett, egy sajátos pszichózis, az arról való meggyőződés kialakulásához, hogy a pápa és a katolikus egyház megváltó hatást fog gyakorolni a lengyelek sorsára. Vagyis nem a marxizmus—leninizmus, a párt és a szocialista állam biztosítja a nemzetnek a jólétet, a fejlődést és a társadalmi haladást, hanem a vallás, a katolikus klérus és a pápa áldása. A történelem szinte megismétlődött II. János Pál következő, 1982-es lengyelországi látogatása során. 4. Az 1970-es évtizedben Lengyelországban a világpiac és a nemzetközi helyzet fejlődését illetően helytelen prognózisokra támaszkodó társadalomés gazdaságpolitika kardinális hibákhoz vezetett a párt és az állam stratégiájában. A politikai naivitás és a közgazdasági kalandorság a Nyugat felé való széles nyitást eredményezte, számos ott alkalmazott megoldás mintául vételét, a licencek, technikák és technológiák olyan hatalmas mennyiségének a megszerzését, amelyet lehetetlen volt bevezetni, ugyanakkor a termelőeszközök hazai gyártását elhanyagolták. A hibás mezőgazdasági politika, melynek következménye volt a saját élelmiszertermelés elégtelen-, sége, szükségessé tette — mint azt már említettem — évi kb. 8—10 millió tonna gabona és takarmány importálását. Mindez összhatásában a nyugati bankokkal szembeni adósságok lavinaszerű növekedését, valamint a Nyugattól való nagyon komoly technikai, technológiai és élelmiszer-függést idézett elő. Mindezek az említett tényezők a társadalom egyre fokozódó ideológiai „leszerelése", a pártmunka minőségének és hatékonyságának a csökkenése, a nemzet eszmei-erkölcsi kondíciójának zuhanása talaján jelentkeztek. Ezeket a gyengeségeinket az USA politikai stratégái gyorsan felismerték. Fő alakjuk volt a lengyel származású Zbigniew Brzezinski, a new

yorki Columbia Egyetem professzora, korábban a Kommunizmus Kutató Intézet igazgatója, majd az 1976—1980-as években, Jimmy Carter elnöksége idején, a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke. Az ő irányítása alatt 1977-ben az Egyesült Államokban a szocialista Lengyelország elleni tevékenység egész stratégiáját dolgozták ki, amelyet a „Lengyelország destabilizálásának terve" című hivatalos dokumentumban is felvettek, és amelyet az USA akkori elnöke is jóváhagyott. Természetesen Lengyelországnak Csupán eszközül kellett volna szolgálnia a világimperializmusnak a szocializmus mint társadalmi-gazdasági formáció elleni globális küzdelmében. Az USA politikai diverzánsközpontjai kezdeményezésére, közvetlen pénzügyi, anyagi, propaganda- és intellektuális támogatásukkal Lengyelországban különböző csoportosulások jöttek létre, nyíltan antiszocialista és ellenforradalmi akcióprogrammal, hivatalosan • is abban hirdetve meg céljukat, hogy a Lengyelországban 1944 óta létező államrendet — bármilyen formában is — megdöntsék, sőt hogy megváltoztassák a II. világháború után Európában kialakult status-quo-t, a jaltai és a potsdami konferenciák rendelkezéseinek semmibevételével. Az egész antiszocialista mozgalomban a legaktívabbak és leginkább a vezetés átvételére törekvők a „Független Lengyelország Konföderáció" (lengyel rövidítése KPN) és a „Munkás Önvédelmi Bizottság" (lengyel rövidítése KOR) voltak. Ezek a csoportosulások széles skálán folytatták ellenséges propagandájukat, aláásva a párt és a hatalom iránti bizalmat, az állam struktúrájának szétzilálására törekedve, dühödt szovjetellenes propagandát terjesztve, melynek célja a Szovjetunióval fennálló szövetségünk, barátságunk és együttműködésünk megsértése volt. A tényeket meghamisítva, a legprimitívebb demagógiát alkalmazva, a Lengyelországban létező szocialista rendszert úgy próbálták beállítani, mint amely megreformálhatatlan és amely a haladás elmaradásának, a válsághelyzetek keletkezésének az oka, és en-' nek következtében mintha csak annak megdöntése vezethetné a lengyel nemzetet az igazi szabadság és demokrácia útjára, melyek mintájául a nyu1 gati demokráciának kell szolgálnia. E csoportosulások tevékenysége szinte háborítatlan volt, ami csak még jobban felbátorította őket és a teljes büntetlenség meggyőződését erősítette bennük. A hatalom ugyanis a 70-es évek egész folyamán nem reagált jogi-preventív eszközökkel ezekre a nyíltan ellenforradalmi ténykedésekre. Tulajdonképpen 1981-ig az ellenforradalom fogalma nem is volt használatos a politikai nyelvben. Abból a hamis feltevésből indultak ki ugyanis, hogy az ellenzék Lengyelországban minimális körű, társadalmi támoga-i tással pedig nem rendelkezik, ennélfogva a legzajosabb csoportocskák sem képesek a közrendet és közbiztonságot veszélyeztetni. Ezért azt a tételt hangoztatták, hogy az- állam nyilvánvaló ereje és a nemzet erkölcsi tartása folytán a politikai bűncselekmények elkövetőinek üldözése csupán mártí-

j j ,

; í :

;

1

> ! < > j

:f • '

."

(

rokat csinálna belőlük, népszerűvé tenné őket, másrészt peclig ártana Lengyelország presztízsének nemzetközi téren, mert az „emberi jogok" korlátozásának a vádját váltaná ki. Amikor viszont 1980~ban, a sokéves ellenséges, antiszocialista propaganda, valamint a „dinamikus fejlődés" stratégiájának összeomlása következtében, úgyszintén a párt és állami vezetés által elkövetett súlyos hibák egész sorának feltárása eredményeként a társadalmi-politikai forrongás elborította az ország nagy részét, különösen az ipari központokat, az antiszociális erők rendes eszközökkel való megfékezése már túl késő volt. Sor került a többmilliós, álfüggetlen szakszervezeti mozgalom létrehozására, a „Szolidaritás" megalakítására, amelyet kezdettől fogva a KOR irányított. • Mind központi, mind regionális vezetői, akik a politikai szélsőségesek köréből toborzódtak, híján voltak a nemzet és az állam sorsáért érzett felelősségnek, egoista ambíciókat tápláltak arra, hogy különleges szerepet játszhassanak a történelemben, ezért a szervezetet a szocialista állammal szembeni nyílt harc útjára vezették, még azon az áron is, hogy vér folyjék. 1981. őszén a „Szolidaritás" vezetői már nyíltan készültek a polgárháborúra. „Fegyveres osztagokat" alakítottak az üzemekben és az iskolákban, utcai zavargásokat szerveztek, nagy tömegeket mozgósítottak arra, hogy vonuljanak utcára. A „Szolidaritás" szakszervezet Országos Bizottságának Varsóban, Radomban és Gdanskban tartott ülésein tömegméretű, szervezett fellépést határoztak el 1981. december 17-re, vagyis az 1970-es tragikus tengerparti események 11. évfordulójára. A .megmozdulásnak általános sztrájkba kellett volna átfejlődnie, melynek célja az állami élet teljes megbénítása, a hatalom kiiktatása és annak egy olyan saját garnitúrával vaió felváltása volt, amelyet a KOR irányít és politikailag Nyugat felé orientált. A teljes anarchia légkörében ijesztően nőtt a bűnözés, a bűnüldöző szervek tevékenységét pedig a „Szolidaritás" vezetőinek hatása alá került hisztérikus csődületek egyszerűen leblokkolták. A gazdaságot szétziláló sztrájkok napirenden voltak, amelyekre végül már közvetlen indokot sem kerestek, hanem a hatalom állítólagos tehetetlensége elleni tiltakozásként állítottak be. Ténylegesen a hatalmat tudatosan megbénították, például sztrájkot hirdettek egy Lengyelország másik felében sztrájkoló kisüzem dolgozói melletti szolidaritásként, akik azért szüntették be a munkát, mert nem kapták meg időben a meleg védőételt, ugyanakkor azonban más sztrájkolok lezárták az utat, hogy megakadályozzák a leves időben való odaszállítását. Olyan idő volt ez, amikor az állam és a nemzet sorsa iránt a legnagyobb aggodalmat kellett érezni, különösen jellemző viszont, hogy a „Szolidaritás" vezetői ebben a drámai légkörben tökéletesen jól érezték magukat, hiszen ez volt az ő lételemük. Teljesen nyilvánvaló lett, hogy ezek az emberek a szocialista állammal szembeni nyíltan ellenséges beállítottságuk a politikai felelősség hiánya révén a-nemzetet a polgárháború szakadékába, nyomorba és nélkülözésbe taszítanák. Ezt pedig nem lehetett megengedni.

' ''' FT

IV. Az állam és a nemzet kollektív önvédelmének egyedüli és végső eszközeként nem'maradt más, mint a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának 1981. december 12-i dekrétumával a szükségállapot bevezetése az ország egész területére. . Az eseményekbe be kellett avatkoznia a hadseregnek is, mint a 'Belügyminisztérium szervei természetes szövetségesének. A maga ügyességével és határozott akciójával a hadsereg ellenőrzése alá vonta az állam működésének minden fontosabb neuralgikus területét, biztosítva a rendet és nyugalmat a városok utcáin, a közlekedési útvonalakon, az üzemek és intézmények elöntő többségében. Ezt egyetlen lövés és bárki sérthetetlenségének a csorbítása nélkül érték el. Katonáink magatartása és viselkedése ezekben a drámai napokban a legnagyobb elismerésre méltó. Az egész művelet rendkívül gondosan volt előkészítve és kivitelezve. Alig néhány óra leforgása alatt, a december 12-ről 13-ra virradó éjszaka megbénították az ellenforradalmat Lengyelországban. Néhány személytől eltekintve, az ellenforradalom minden vezetőjét őrizetbe vették és internálták, akik fel sem tudták fogni, mi történt. Nem sok maradt korábbi gőgj ükből és magabiztosságukból. sem. A szükségállapot az azt célzó eszközök egész rendszerét vezette be, hogy visszatérjen a munka és az élet normális ritmusa, megszűnjenek a a sztrájkok, beinduljon a termelés. Haladéktalanul növelni kellett a szénkitermelést, mivel szigorú, fagyos tél közeledett, és az embereknek meleget kellett biztosítani. Meg kellett újítani a fogyasztási javak készleteit, mert a nemzetet éhség fenyegette. Rá kellett venni a parasztokat arra, hogy adják el az államnak azokat a jelentős terménykészleteket, amelyeket saját maguknál raktároztak el. És természetesén véget kellett vetni az ellenséges hangulatokat kiváltó, gyűlölködő és népbutító államellenes propagandának. Ezeket a célokat nem lehetett egycsapásra elérni. A „KOR" és a „Szolidaritás" fővezéreinek internálása ellenére számos üzemben akcióba léptek a korábban erre felkészített csoportok. A kulcsiparágakhoz tartozó több vállalatnál a kollektívák egy része okkupációs sztrájkot hirdetett a szükségállapot bevezetése elleni tiltakozásul. Nem mindenki engedelmeskedett annak a felszólításnak sem, hogy szüntesse be tevékenységét a felfüggesztett „Szolidaritás" szervezeteiben. Továbbra is ellenséges propagandát folytattak. A szükségállapotról szóló dekrétum alapján ezek a cselekmények gyorsított eljárásban elbírálandó bűncselekményeket képeztek, az ellenük való küzdelem és a' velük kapcsolatos ügyintézés a katonai igazságügyi szervek kötelessége volt. Rájuk hárult a szocialista állam büntetőjogi védelmének terhe; Rendkívül nehéz körülmények között kellett dolgozniuk. Mindenfajta felkészítés nélkül kerültek be & munka forgatagába. Magától értetődik ugyanis, hogy a szükségállapot bevezetésének előkészítése a legmélyebb titokban folyt, ezért nem volt lehetőség bármiféle előkészítő akcióra, képzésre, gyakorlatszerzésre. Közvetlenül az 1981. december

Í2-i dekrétum kihirdetése után új katonai ügyészségeket és bíróságokat kellett mozgósítani, behívni a tartalékos tiszteket, hogy azok teljes küzdőszellemben azonnal kapcsolódjanak be a bűnüldözésbe, úgy azonban, hogy maradéktalanul érvényesüljön a törvényesség, különösen az eljárásjogi garanciák tiszteletben tártása. Nem volt szabad megengedni, hogy a küzdelem hevében jogsértésekre kerüljön sor a büntető eljárás folyamán. Olyan idő volt ez, amikor még nagy tömegeket érintő sztrájkok folytak és ezek résztvevői hallatlanul emocionálisan reagáltak, a tömegpszichózis különleges légkörében, a legkülönbözőbb túlkapásokra is képesen. Különösen veszélyes volt a helyzet néhány kőszénbányában. Ennek ellenére a katonai ügyészek sok esetben egyedül mentek a felizgatott tömegek közé, megmagyarázva a szükségállapot okait és jogi elveit, felszólították a sztrájkok beszüntetésére, az üzemek elhagyására, a hatósági rendelkezéseknek való engedelmességre. Tisztjeink beavatkozása minden esetben hatékony volt. Katonai ügyészeink a büntető eljárás lefolytatása során is minden elismerést megérdemlő helytállást tanúsítottak. Bár az eljárások száma 6—8 szorosa volt az 1981. december 12. előttinek, biztosították a gyorsított eljárás magas hatékonyságát, a bizonyítási anyag becsületes összegyűjtését, a maximális körültekintést és objektivitást az egyes ügyek elbírálásánál. Mindezt az alvilág lélektani nyomásának és fenyegetéseinek a légkörében. Néhányan a lakásuk ajtajára vagy a lépcsőházban kiragasztott halálos ítéleteket kaptak, családjukat, főleg gyermekeiket különböző zaklatásoknak vetették alá. Ez azonban a legkisebb mértékben sem hatott ki eljárásukra és magatartásukra. És itt különleges erkölcsi megelégedést érzek, amiért fegyverbarátaim ebben a legnehezebb időszakban ilyen derekasan helytálltak és az egész hadsereggel együtt, mint annak integráns része, kiállták a legnehezebb katonai és ügyészi próbát. A politikai jellegű bűnügyeken kívül a katonai ügyészségek jártak el az olyan köztörvényes bűncselekmények elkövetőivel szemben is, akik katonai igazgatás alá vont üzemekben dolgoztak. Ezeknek az ügyeknek a többségét is gyorsított eljárásban intézték, ami maximális operativitást és figyelmet kívánt. Ez a túlterheltség 1982 végéig tartott, amikoris a szükségállapotot felfüggesztették és egy sor cselekmény vagy elvesztette bűncselekményi jellegét vagy pedig visszakerült a rendes bíróságok hatáskörébe. Csupán kis számú büntetendő cselekmény maradt. továbra is a katonai igazságügyi szervek hatáskörében. A szükségállapot 1983. július 22. napjával történt megszüntetése a korábban bevezetett korlátozásokat és megszorításokat eltörölte. Olyan új jogszabályokat hoztak, amelyek célja az állami és társadalmi élet normalizálása volt. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa elnökének, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának, Wojciech Jaruzelski hadseregtábornoknak az Ígéretével összhangban a szükségállapot Lengyelországban egy nappal sem

tartott tovább, mint az feltétlenül szükséges volt. Itt érdemes hangsúlyozni; — és ezt a történelem bizonyára igazolni fogja — hogy a szükségállapot le 7 folyása hazánkban szokatlanul enyhe és nyugodt volt, olyan, amely alapot teremtett a nemzeti egyeztetésre és közmegegyezésre, a sebek begyógyítására és azoknak a réseknek a szűkítésére, amelyek nem csupán a társadalomban, az egyes osztályok és rétegek között támadtak, hanem — és ez különösen fájdalmas —• a családokban, a szülők és a gyermekek, a testvérek, illetve a barátok között is. De ami a legfontosabb: a szükségállapot megakadályozta a testvérgyilkos polgárháborút, megóvta a nemzetet az éhségtől, fagytól és nélkülözéstől, bebizonyította továbbá a világnak a szocializmus mint társadalmi-politikai rendszer életképességét Lengyelország-, ban. Meghiúsította az imperializmus reményeit az európai erőviszonyok megváltoztatására. Az ellenséges nyugati hírközlő szervek nem átallották a mi lengyel drámánkat úgy beállítani a világnak, mint a katonai junta által elkövetett kollektív népirtást, melynek során ártatlan emberek ezreit, főként asszonyokat és gyermekeket mészároltak le és százezreket vetettek börtönbe kizárólag politikai és vallási meggyőződésük miatt. A valóság az — habár számunkra még ez is fájdalmas —, hogy a szükségállapot egész időszaka alatt, a rendfenntartó erők akciói eredményeként, mindössze 15 ember vesztette életét (kizárólag férfiak), további 44 polgári személy és 46 rendőr szenvedett sebesülést. A halálos áldozatok két esetben a rendőrök lőfegyverhasználata miatt következett be, akik önvédelemben cselekedtek, olyan helyzetben voltak ugyanis, amely életüket közvetlen veszéllyel fenyegette. Baltákkal, széndarabokkal, kövekkel és dorongokkal felfegyverkezett és feldühödött tömeg vette őket körül és támadta közvetlenül. Semmi más lehetőségük nem volt a biztos halál elkerülésére. A többi néhány áldozat a gurulatot kapott vagy eltévedt lövedékektől halt meg. Minden egyes emberáldozatot fájlalunk, hiszen oly értelmetlenül és szükségtelenül következtek be. Legmélyebb együttérzésünket fejezzük ki az elhunytak hozzátartozóinak. De ismerve az ilyen szituációkban uralkodó brutális törvényeket és főként a hasonló megrázkódtatásokat átélt más államok és nemzetek tapasztalatait, tudjuk, hogy hála a hatalom és a rendfenntartó erők hatalmas körültekintésének és önmérsékletének, az áldozatok száma Lengyelországban valóban minimális volt. Ami pedig a büntető szankciók alkalmazását illeti, az 1981. december 13-tól 1983. július 21-ig terjedő időszakban, tehát közel 20 hónap alatt 6699 konkrét államellenes bűncselekménnyel gyanúsított személy ellen folytattak büntető eljárást és közülük 4552 személyt tartóztattak le. Ez még az 1%-át sem érte el az ebben az időszakban Lengyelországban elkövetett bűncselekmények tetteseinek. Tehát hazugság az a megállapítás is, hogy „az egész lengyel nép fellépett a kommunista rezsim ellen, hogy lerázza a rabigát". •'

j ; ' .';

/

I • i< I.

, ' i'

1

I ;

:

>

r j

| ! ; | j j ;

Az e bűncsélekmenyek miatti ügyek elemzése kimutatta, hogy azöknak az elkövetőknek a száma, akik határozottan kinyilvánították a lengyelországi szocialista rendszerrel , szembeni ellenséges beállítottságukat, és magatartásukat ezzel szembenálló ideológiai-filozófiai doktrína követésével indokolták volna, alig százas nagyságrendű. Az abszolút többség — kb. 80% — azzal magyarázta a bíróság előtt, majd a börtönben is, kegyelemért folyamodva a szükségállapot ellen irányuló akciókhoz való csatlakozását, hogy annak emocionális okai voltak, tömegpszichózis alá kerültek, engedelmeskedtek a szakszervezeti vezetőknek, akik sztrájkra, tiltakozásra, hamis hírek terjesztésére stb. szólították fel őket. Ezek az emberek kezdettől fogva sajnálkozásukat és bűnbánatukat fejezték ki, és ígéretet tettek arra, hogy a jövőben tartózkodnak hasonló cselekmények elkövetésétől. A nagyságrendileg következő csoport, az elkövetők mintegy 10%-a azzal magyarázta magatartását, hogy kötelességtudatot és lojalitást érzett szervezetével, az ún. „Szolidaritás"-sal szemben és főként erkölcsi kötelességének érezte, hogy alávesse magát a Szolidaritás Országos Bizottsága 1981. március 1-i határozatainak, amelyek előírták, hogy a szervezet tagjainak milyen magatartást kell tanúsítaniuk, ha az államhatalom bevezeti a szükségállapotot. Ebbe a csoportba szinte kizárólag a különböző szintű szakszervezeti vezetők tartoznak, akik talán ily módon akarták menteni a saját önértékelésüket, nem mervén beismerni a vereséget, ami pedig kezdettől fogva előrelátható volt. Az elkövetők maradék részét túlnyomóan olyan emberek tették ki, akik különböző személyiségzavarokban szenvednek. Megalapozottan mondhatjuk tehát, hogy a szükségállapot jogszabályait megsértett emberek, döntő többsége nem volt és nem is lesz tartós ellensége a szocialista államnak. Ezek az emberek egyszerűen megtévedtek, hagyták magukat félrevezetni, a politikai karriervágyók államellenes tevékenységének eszközeivé váltak. Ezt a tételt a későbbi megfigyelések is alátámasztják, amelyekből kitűnik, hogy ezek az emberek nem térnek vissza a bűnözés útjára. Sokan közülük, visszanyerve szabadságukat, nyilvánosan, a televízióban, a rádióban, a sajtóban elismerték, hogy hagyták magukat megtéveszteni. V. A szükségállapot megszüntetését követő időszakot a fokozatos stabilizálódás és normalizálódás jellemzi. A népgazdaság számos ágazatában már észrevehetők a termelési eredmények, javul a piaci ellátás. Enyhülnek a társadalmi emóciók, javul a nemzet pszichikai kondíciója, a nemzet már ma is határozottan elhatárolja magát az ideológiai diverzió által terjesztett ellenséges jelszavaktól. A Nyugat és a hazai alvilág arra vonatkozó felhívásai, hogy gyengítsék az államot, lépjenek fel a népi hatalom és a párt ellen, bojkottálják erőfeszítéseinket, hiábavalónak bizonyulnak. Bizonyítéka ennek a dolgozók hatalmas tömegeinek spontán részvétele a május elsejei felvonulásokon. Ez a földalatti mozgalom határozott vereségét jelentette,

hiszen minden eszközzel áz ünnep bojkottálására törekedett. Áz" ellenzék tehát elveszíti társadalmi támogatását, nem képes felsorakoztatni a tömegeket lejáratott jelszavai mellé. Nem lehet azonban nem észrevenni azokat a hatalmas erkölcsi és lélektani pusztításokat, amelyeket az ellenforradalmi erők okoztak sok ember mentalitásában. Az az ún. „500 nap" (1980 augusztusától 1981 decemberéig), amely a társadalmi élet tervszerű anarchizálásának, az állami struktúra módszeres bomlasztásának, a nemzet évszázadok folyamán kialakult erkölcsi értékei lábbal tiprásának az időszaka volt, szükségszerűen igen káros következményeket eredményezett a jogkövetés szférájában is. A szükségállapot bevezetését követő első három hónapot a bűnözés jelentős csökkenése jellemezte. A bűnöző rétegek, akiket sokk gyanánt ért a nagy katonai és rendőri erők utcára lépése, egyszerűen meglapultak és nem követtek el bűnös cselekményeket. Ez az elem azonban rendkívüli alkalmazkodási képességekkel rendelkezik. Hamar észrevette a réseket a szükségállapot védelmi rendszerében, és főleg azt a tényt, hogy a katonai és rendőri szervek fő figyelme az ellenforradalom elleni küzdelemre összpontosul, ezért rövidesen felújították, sőt most már nagyobb aktivitással, bűnös tevékenységüket. Ebből eredően az 1982-es év a bűnözés szinte látványos, 30%-os emelkedését hozta 1981-hez képest. Ez főleg a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekményekre vonatkozik. 1983-ban a bűnözés további 8,5%-os emelkedése következett be (355 172 bűncselekményről 385 298-ra). A legjelentősebb volt a növekedés a következő kategóriákban: — rablás 23,8%, — garázda jellegű, személy elleni bűncselekmények 21,6%, — betöréses lopás 18%, — közlekedési bűncselekmények 14%. A bűnözés a 49 vajdaságból 21-ben emelkedett, egyesekben 20—: 30%-kal is. A bűncselekményekkel okozott kár a felével nőtt (10 milliárd zlotyról 15 milliárd zlotyra). 1984. első negyedévének adatai a bűnözés növekvő tendenciájának fennmaradását jelzik. Összességében 11,6%-os növekedés figyelhető meg, ezen belül egyes kiemelt kategóriákban a következő arányban: — üzérkedés 32%, — nemi erőszak 20,3%, — rablás 19,4%, — társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények 17,4%, — garázda jellegű, személy elleni bűncselekmények 11,0%, — betöréses lopás 10,0%. A bűnözési mutató Lengyelországban 100 ezer lakosra számolva továbbra is lényegesen alacsonyabb (kb. 1300), mint sok nyugat-európai országban, ahol 4—6 ezer között mozog, A legsúlyosabb bűncselekmények

i

!

; ?

s

körében némi emelkedés tapasztalható ugyan — az előbb ismertetett ada' tok szerint —, ez azonban nem jelent a társadalom alapjait veszélyeztető kórt. Ennek ellenére a bűnözés terén tapasztalható helyzet a párt és az államhatalom jogos aggódását váltja ki. Felhívta erre a figyelmet a LEMP nemrég lezajlott Országos Küldöttértekezlete is, kötelezve minden felelős állami szervet arra, hogy tegyen a közrend és közbiztonság megfelelő állapotát szavatoló hatékony intézkedéseket. Az Államtanács a Legfelsőbb Bíróság és az Ügyészség tevékenységét értékelő ezévi határozataiban megjelölte az állami szervek hosszútávú céljait és feladatait e körben. Néhány hónapja megalakult a Mininsztertanács mellett a jogkövetés, a közrend és a fegyelem kérdéseivel foglalkozó Bizottság. Intézkedések születnek arra, hogy az egész társadalmat fokozottabban bevonják — különböző szervezetein keresztül — a társadalmi patológia, különösen a bűnözés elleni harcba. Ezek a sokoldalú és komplex erőfeszítések meg kell hogy hozzák eredményüket, az említett problémák jelentős visszaszorulását. Ezt elő fogja segíteni az a széles körű eszmei-politikai és nevelő munka, amely a Lengyel Népköztársaság 40 éves jubileumával összefüggésben egyre erőteljesebb.

t

2

17

A bűncselekmények megelőzése a fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél Irta: JUDr. Emil Hadbúbny ezredes, Felsőbb Katonai ügyészség, Trencsén*

' A bűnözés megelőzésének a szocialista társadalomban rendkívül nagy a jelentősége. Ez azért van így, mert a szocialista társadalom már lényegénél fogva is a történelem során valaha is fennállott leghumánusabb társadalom. A megelőzés követelményei egyenesen az Alkotmányban s ezen túlmenően további törvényekben nyertek rögzítést. Például a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmányában a 17. cikk 2. bekezdésében ez áll: „A társadalmi szervezetek küldetésüknek megfelelő ténykedésük során az állampolgárokat a törvények tiszteletben tartására, a muhkafegyelem és a szocialista együttélés szabályainak betartására nevelik, egyben ezek megsértését igyekeznek megelőzni és megakadályozni." Az Alkotmány 97. cikke a megelőzést ekként hangsúlyozza: „A bíróságok és az ügyészség egész tevékenységükkel nevelik az állampolgárokat a haza és a szocializmus ügye iránti odaadásra, a törvények és a szocialista együttélés szabályainak betartására, az állammal és a társadalommal szembeni kötelezettségeik becsületes teljesítésére." Az Alkotmány most idézett rendelkezéséhez szorosan kapcsolódik az ügyészségről szóló törvény 19. §-a, melyben a megelőzés követelménye konkrét jelleget ölt. E törvényhely szerint az ügyészeknek oda kell hatniuk, hogy az államigazgatás szervei, a nemzeti bizottságok (a helyi tanácsok •— a ford.), a gazdasági és egyéb szervezetek részt vegyenek a bűnözés megakadályozásában és megelőzésében és járuljanak hozzá a büntető eljárás nevelő hatásának elmélyítéséhez. További törvények, például a Büntető Törvény 1. §-a kimondja, hogy a büntető törvény célja védelmezni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ; társadalmi és államrendjét, a társadalmi tulajdont, az állampolgárok jo- ! gait és jogos érdekeit, és nevelni az állampolgárokat állampolgári kötele- , j zettségeik teljesítésére és a szocialista együttélés szabályainak betartására. Ez a törvényi rendelkezés tehát a szocialista társadalom érdekeinek védelme mellett hangsúlyozza az állampolgárok állampolgári kötelezettsé- 1 * Közzétéve a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Legfőbb Ügyészségének — K a t o n a i Főügyészségének k i a d á s á b a n megjelenő Vojenská p r o k u r a t u r a c. szaklap 1983. é v f o l y a m á n a k C. s z á m á b a n . — Fordította: Dr. Ivicsics Gyula.

geinek teljesítésére, valamint a szocialista együttélési szabályok szerinti ' életvitelre való nevelését. Ugyanezeket az elveket találjuk a Büntető Törvénynek a büntetés céljáról szóló 23. §-ának (1) bekezdésében is. A. szocialista társadalomban a büntetés célja nem az elkövetett bűncselekmény és általa okozott káros következmények megtorlása, hanem a társadalom érdekeinek védelme, miközben a büntetés nem képezi a szóban forgó védelem fő eszközét, hanem a megtorlás csupán segédszerepet tölt be és csak akkor érvényesül, ha az egyéb eszközök nem elégségesek. Maga a prevenció szó első jelentése a nem kívánatos jelenségek megelőzését, a velük szembeni védelmet célzó intézkedések megtételét jelenti. i A fegyveres erők és fegyveres testületek feltételei között a bűncselekmények megelőzésére nagy figyelmet fordítanak. Hatékonysága érdekében az összes parancsnoki szinten hangsúlyozzák a parancsnoki és politikai szervek, a katonai ügyészség, a katonai bíróságok és a katonai elhárítás szerveinek egységes és koordinált fellépését. A megelőzés szempontjából a fegyveres erők és fegyveres testületek feltételei között leggyakrabban a bűntettek, vétségek, kihágások és általában a rendkívüli események okainak kellő időben való megállapítását, a katonai kollektívák erősítését és a katonai fegyelem, valamint a közrend megsértőivel szemben folytatott harc során a közvélemény ráhatásának sokoldalú felhasználását hangsúlyozzák. A katonai kollektívákban és a fegyveres testületek kollektíváiban a bűnözés megelőzésének alapja a katonai fegyelem és a katonai élet szervezettségének szilárdítása. A katonai fegyelem és a katonai élet szervezettségének erősítése elengedhetetlen feltételét képezi a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél fennálló harckészültség és készenlét növelésének. A Csehszlovák Néphadsereget illetően, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége 1981. évi május hó 8. napján kelt határozatában hangsúlyozza, hogy a katonai fegyelem és a katonaságnál folyó élet szervezettségének szilárdítása érdekében a tudományos világnézet és a kommunista meggyőződés alapján színvonalasabbá kell tenni a Csehszlovák Néphadsereg nevelő szerepét, erősíteni kell a Csehszlovák Kommunista Párt iránti odaadást és ügyelni kell arra, hogy a társadalmi fejlődés alapvető tendenciáit, a nemzetközi kapcsolatokat, a hadseregnek a szocializmus védelmében betöltött helyét és szerepét, valamint a katonai kötelezettségek ebből folyó öntudatos, fegyelmezett és kezdeményező teljesítésének szükségességét osztály szempontból értelmezzék. A tudatosság elemének a bűnözés megelőzésében továbbra is jelentős szerepe van és állandóan lesz is. A politikai öntudatnak azért is van nagy jelentősége, mert tudatosan hozza létre az olyan környezetet, melyben a bűncselekmények elkövetése meg van nehezítve. Nem szabad azonban abban bízni, hogy ez az öntudati elem a társadalom általános fejlődésével automatikusan jön létre. Mivel a nevelésnek az "eredője, az ilyen nevelést

/

átgondoltan és tervszerűen kell megszervezni. Á fegyveres erők és téstii-. ; letek feltételei között a bűnözés megelőzését helyesen szélesebb politikai ; és össztársadalmi aspektusokból kell megközelíteni. Figyelemmel kell • lenni arra, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában ! vagyunk, hogy az ilyen társadalom építése megköveteli á személyiség har- i monikus fejlődését és hogy a szocialista társadalom építésével és az új : ember nevelésével járó feladatokat nem lehet egymástól elkülöníteni. Reálisán fel kell mérni, hogy az emberek mennyire vannak tudatában a , szocialista társadalom építésében és védelmében betöltött szerepüknek, ebbeli helyzetüket hogyan értelmezik, saját érdekeiket hogyan tudják feláldozni az össztársadalmi érdekekért és mennyire azonosulnak a szocialista állam politikájával. E nevelésnek a fontosságát húzta alá a Csehszlovák Kommunista Párt XVI. Kongresszusa, amely idevonatkozóan leszögezte: „Minden nevelési törekvésünk értelmét az ember sokoldalúan kibontakoztatott személyiségének kialakítása, gondolkodásának és érzelmeinek szocialista eszméink, erkölcsi normáink és az élettel kapcsolatos értékeink szellemében történő formálása adja, hogy teljes mértékben kibontakozzanak az új társadalom gazdájának és alakítójának legnemesebb vonásai." A bűnözés megelőzésére nevelés a kommunista nevelés egész rendszerének képezi a részét. A fegyveres erők és fegyveres testületek állományába tartozó hivatásos személyek esetében a katonai iskolákon folyó politikai és szakmai neveléshez és a katonai szolgálat teljesítése során minden fokon folyó politikai és szakmai neveléshez kapcsolódik. A sorállományú katonák vonatkozásában a családi és iskolai neveléshez. Az iskola olyan tényező, amely a család mellett a legerősebben befolyásolja a fiatalok személyi tulajdonságainak alakítását. Hosszútávú hatásával befő- i lyásolni tudja a nevelést a gyermekkortól egészen a felnőtté válásig, meg- : adva ezzel a társadalomban tanúsítandó magatartás alapjait. Erre a nevelésre épül fel aztán a tényleges katonai szolgálat tartama alatt folytatott : nevelés. Ott, ahol az iskolai és a családi nevelés jó alapokat hozott létre, ezekhez a hadseregben folyó nevelés könnyen kapcsolódik. Akiket illetően nevelési problémák merültek fel már a tényleges katonai szolgálatra való bevonulásuk előtt,, a hadseregben való nevelésük is bonyolultabbá válik, mivel sokkal egyszerűbb a neveléssel kialakított jó alapokhoz kapcsolódni, mint átnevelni. A bűnözés megelőzésére való nevelésben jelentősége van a jogi nevelésnek és a jogpropagandának. Ezért ezeket az irányítás szempontjából mind jobban és átgondoltabban kell a megelőzés szolgálatába állítani. Tudatában kell lenni annak, hogy a jogi nevelés és jogpropaganda annál ha- ! tékonyabb, minél jobban domborodik ki bennük a megelőzést célzó jellé- I gük. Ez megköveteli a megelőzésnek a fegyveres erőknél és fegyveres tes- 1 tületeknél folyó élettel való szorosabb kapcsolatát avégett, hogy a szerzett '

ismeretek az olyan nem kívánatos jelenségek megelőzésére legyenek felhasználva, mint amilyenek a bűncselekmények. Ezért a jogi nevelést és a jogpropagandát szisztematikusan abból a szemszögből kell megítélni, hogy milyen mértékben felelnek meg a bűnözés megelőzésének, hogyan hatnak a katonai fegyelem és a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél folyó élet szervezettségének erősítésére és általában a szocialista törvényesség megszilárdítására. Annak érdekében, hogy a jogi nevelés és a jogpropaganda a megelőzést szolgáló ilyen küldetésüket be tudják tölteni, meg kell felelniük azqknak a feladatoknak, melyeket az egyes parancsnoki fokozatoknak, a fegyveres erők és a fegyveres testületek részlegeinek naponta meg kell oldaniuk. A megelőző tényezőként felfogott jogi nevelésnek és jogpropagandának mindig nagyobb a jelentősége akkor, ha rendszeresen végzik és nem csupán akkor, ha bűntett vagy vétség elkövetésére vagy rendkívüli esemény bekövetkeztére kerül sor. Ezért a hadsereg feltételei között mind nagyobb teret kap a hosszabb távú ciklusokban, a hivatásos katonák—parancsnokok soraiból kikerülő hallgatók előre meghatározott csoportjainak jogi nevelése. A jogi nevelésnek ez a formája azzal az előnnyel jár, hogy a szükséges jogi ismeretekkel rendelkező parancsnok saját osztatlan parancsnoki jogkörének keretei között hatékonyabban tudja irányítani a tiltott cselekmények megelőzését. A megelőzésnek éppen ezzel a formájával kapcsolatban kötelezik el magukat teljes mértékben a katonai ügyészek és katonai bírák arra törekedve, hogy a lehető legjobban konkretizálják a bűnözés elleni küzdelem során az együttműködést. Állandóan tudatában kell hogy legyünk annak, hogy a bűnözés megelőzése bonyolult feladat, amely nem merül ki sem a katonai nevelésben, sem a jogi nevelésben és a jogpropagandában. Bonyolultsága abban áll, hogy naponta kell végezni. Megvalósítása során nem szabad szem elől téveszteni, hogy a bűnözés megelőzését célzó intézkedések összességéről van szó. Nem csupán az alapvető szabályzatok és előírások konkrét rendelkezéseinek betartása, hanem további rendeletek révén valósul meg, mivel ezekben nyertek rögzítést azok az intézkedések, melyek — egyebek mellett — a bűnözés megelőzését is célozzák. Az alapvető előírásokban és további normákban találhatók azok a rendelkezések, amelyek a megelőzés szempontjából gyakorlati jelentőségűek. így például azok a rendelkezések,'melyek a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél az egyénekkel való foglalkozásra vonatkoznak. Ez igen aktuális például olyan katonák esetében, akiknek a hadsereghez való bevonulásuk előtt bűncselekmény miatt bíróság előtt már felelniük kellett (visszaesők), vagy akiknek a nevelése bármilyen okból nem volt zavartalan. Például a társadalmi tulajdon védelme terén kifejezetten megelőző jelentőséggel bírnak azok a rendelkezések, melyek e vagyon állapotának, raktározásának, nyilvántartásának és védelmének a rendszeres ellenőrzését követelik meg és hangsúlyt he-

lyeznek az ezeket ellátó dolgozók káder szempontból történő helyes kiválasztására. , i A bűnözés megelőzésének bonyolultsága mutatkozik meg abban a körültekintésben is, mellyel a parancsnokoknak és főnököknek előre kell látniuk, hogy milyen feltételek között és milyen okok alapján kerülhet sor súlyos bűncselekmények elkövetésére, és ezek figyelembevételével kell intézkedniük a megakadályozása érdekében. Vagyis aktív ténykedésről van szó, amely az előrelátáson kívül feltételezi a térben meghatározott feladatok megtervezését és megvalósítását, valamint'az elért eredményeknek a kitűzött célokkal való rendszeres összevetését. Minden egyes egység és részleg életének megfelelő, a bűnözés megelőzésére irányuló reális célok kitűzését segítik a fegyveres erőknél a fegyelemmel, fegyelmi gyakorlattal, és a bűnözés1 okaival kapcsolatos rendszeres elemzések és a fegyveres testületek feltételei között az erkölcsi-politikai helyzettel foglal•kozó rendszeres értékelések. Ezek célját képezi a fegyelem megszilárdítása terén mutatkozó hiányosságok okainak elemzésén kívül annak kimutatása is, hogy a jövőben miként kell megelőzni a bűnözést és a rendkívüli eseményeket. A szóban levő elemzések és értékelések színvonalának általában javuló az irányzata, miáltal hatékonyabban befolyásolják a bűnözés megelőzését. A parancsnokok, pártszervek és a többi, a bűnözés megelőzésében , érdekeltek erőfeszítései nem mindig felelnek meg az elért eredményeknek. Az e téren fennálló helyzetnek több oka is lehet. Ezek sokszor abban n állanak, hogy nincsenek tisztában a megelőzés küldetésének jelentőségével. Olykor előfordul, hogy a bűnözés megelőzését helytelenül a jogi neveléssel és a jogpropagandával tévesztik össze. Nem egyedülálló okként ez a helyzet a fegyelemmel, fegyelmi gyakorlattal, a bűnözés és rendkívüli események okaival kapcsolatos kevésbé igényes elemzések esetében is. A több ok közül az egyik abban áll, hogy nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a rendszeres megelőzésre nevelésnek, és igen gyakran találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy a bűnözés elleni „megelőző" intézkedésekre csak bűncselekmény elkövetése, vagy a rendkívüli esemény bekövetkezte után kerül sor. Emellett a bűncselekmény elkövetése, vagy a rendkívüli esemény megtörténte után megtett intézkedéseket az idegeskedés és az arra való törekvés jellemzi, hogy egyszeri ténykedéssel helyettesítsék a nevelési és további konkrét intézkedéseket, melyeket már korábban! meg kellett volna tenni. Avégett, hogy a bűnözés megelőzése terén elérendő eredmények megfeléljenek a mind nagyobb erőfeszítéseknek, súlyt kell helyezni arra, hogy a megelőzés konkrét legyen és hogy végzése során rendszeresen figyelemmel legyenek az érvényben levő szabályozásokra. Kívánatos, hogy k megelőzés jelentőségét a rendszeres politikai-nevelő munka tárgyává tegyék. Adni kell a megtervezésére és kiértékelésére. Ami a bűnözés megelőzésé-

nek konkretizálását illeti, példálózva egyes területekre, mint például az alkohol hatása: alatt elkövetett bűnözésre hivatkozhatunk. Gyakran konstatálják, hogy' a szeszes italok hatása alatt sok bűncselekményt követnek el, közben azonban a mindennapi életben a szükséges következetességgel nem tartanak tiszteletben olyan fontos rfiegelőzést szolgáló szabályozást, mint pl. a Csehszlovák Néphadsereg vezérkari főnökének — a honvédelmi miniszter első helyettesének — az 1977. évi május hó 25. napján kelt rendelete. Például nem kielégítő az 5. cikk végrehajtása, mely szerint az alkohol hatása alatt fegyelmi vétséget elkövető katonákat, kiknél a korábbi beavatkozások hatástalanok maradtak, kivizsgálás végett az EÜ—1—1 szabályzat 622. cikke szerinti okmányokkal ellátva a katonai kórházak alkoholellenes tanácsadására kell irányítani. Egy további területet képeznek a katonák közötti kölcsönös kapcsolatok megzavarásának esetei. Nem tulajdonítanak kellő jelentőséget annak, hogy az e téren való előrelátáshoz és a hatékony megelőzéshez a parancsnokoknak jól kell ismerniük a katonák személyes tulajdonságait, úgy ahogyan ezt az L—Alapszabályzat előírja. így például a hivatkozott szabályzat 118. cikke szerint a századparancsnok köteles ismerni a század minden tagjának a munkával kapcsolatos, a politikai és erkölcsi tulajdonságait, katonai rendfokozatát, családi nevét, szolgálatának tartamát, ,az, általa betöltött funkciót vagy elsajátított szakmáját és családi viszonyait. A 26. cikk ugyanezt írja elő a szakaszparancsnoknak azzal, hogy a fentieken túlmenően ismernie kell a szakasz minden tagjának a harci és politikai kiképzés során elért eredményeit és hiányosságait. Alárendeltjeiket illetően hasonló ismeretekkel kell rendelkezniük a rajparancsnokoknak is. Ezek -a parancsnokok különböző okoknál fogva nem mindig veszik észre a katonák közötti kapcsolatok megromlásának kezdetét és hogy ezeket leggyakrabban a. durva viselkedésre, agresszivitásra, erőszakoskodásra, brutalitásra hajlamos, egészségtelen öntudattal rendelkező, uralomra vágyó személyek idézik elő. Nem veszik észre, hogy vannak, akik főleg az újoncok felett igyekeznek uralkodni, felhasználva őket ki,sebb személyes szolgálatok teljesítésére; sértegetik, vagy tettleg támadják meg őket.. Ha ilyen állapotokat az egységnél észlelnek is, vannak, akik nem ismerik fel ennek káros voltát, lebecsülik ezt és néha nincs elég bátorságuk a változtatáshoz. E konkrét kötelezettségeknek az alacsonyabb parancsnokok részéről való elhanyagolása vagy elnézése gyakran azért nem kerül felszínre, mert nem tartják be a Belszolgálati Szabályzat 55. cikke szerinti eljárást, mely szerint a parancsnokoknak (főnököknek) alárendeltjeikkel beszélgetéseket kell folytatniuk, ahol meggyőződhetnek arról, hogy,a rajban, szakaszban vagy egyéb szervezeti egységben milyenek a kapcsolatok. Az alakulatok parancsnokainak ugyanezen rendelkezés értelmében az alárendeltekkel tartott megbeszéléseken kívül, havonta kétszer a napirend szerint meghatározott időpontban fogadniuk kell a kato-

f

nákat, esetleg ezek családtagjait is személyes ügyeik megoldása végett. A Belszolgálati Szabályzat rendelkezéseinek rendes és következetes végrehajtása mellett nem volna szabad előfordulnia, hogy a kisebb katonai kollektívákban a helytelen kapcsolatok nem kerülnek felszínre, ismeretlenek maradnak. A fegyveres erők és fegyveres testületek katonai szabályzatainak és előírásainak ilyen konkrét rendelkezései megtalálhatók életük minden területén. Említést lehet még tenni a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények megelőzéséről. Ezek fosztogatásának vagy egyéb velük kapcsolatos visszaéléseknek megakadályozása érdekében konkrét megelőző jellegűek az anyagok biztonságos tárolásáról, rendes nyilvántartásáról és leltározásáról szóló szabályok. E területen igen gyakran megfeledkeznek a revízió elvégzéséről akkor, amikor az ellenőrzés során a társadalmi tulajdont illetően komoly hiányosságokat állapítottak meg a biztonságos tárolás, esetleg a szabályszerű nyilvántartás terén. Az ellenőrzést helytelenül a revízió szintjére helyezik. Nem ügyelnek arra, hogy a revízió az ellenőrzés fölé rendelt ténykedés olyan értelemben, hogy ami — képletesen mondva — az ellenőrzés számára késztermék, például pénztári hiány, az anyagok helytelen leírása és hasonlók, az a revízió számára csupán jelzés, amelyet szélesebb összefüggésekben kell ellenőrizni azt is vizsgálva, hogy mi a készpénz hiánynak az oka és kik azok akik a hiányért felelősek. A bűnözés megelőzésének minden lehetséges módját könnyebb elképzelni, mint leírni, ugyanis annyira bonyolultak, mint amilyen bonyolult maga az élet. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél ne keressük a bűnözés megelőzésének új formáit, hogy a megelőzés mind tökéletesebb legyen. A bűnözés megelőzésére nevelés során kiemelkedő szerep jut a parancsnoknak és főnököknek. A Csehszlovák Néphadseregben a fegyelmi szabályzat 1. cikke szerint a parancsnoknak (főnöknek) döntéseiben igazodnia kell a csehszlovák törvények, katonai szabályzatok és előírások rendelkezéseihez. Ebből nyilvánváló, hogy ezeket a rendelkezéseket nem csupán ismernie, hanem azokat a gyakorlatban is alkalmaznia kell avégett, hogy a bűnözés elleni megelőzésként hassanak. E vonatkozásban a parancsnokoknak oktatólag kell hatniuk a vezetés minden elemére. A bűnözés megelőzésének helyes érvényesülése végett ennek feltételeit kell kialakítaniuk. A megelőzést tervekbe kell foglalniuk és a terveket igényesen és rendszeresen ellenőrizniük kell. Azonban nem csupán a parancsnokok és főnökök, hanem a bűnözés megelőzésében érdekelt egyéb szervek képviselői is tudatában kell hogy legyenek annak, hogy a bűnözés megelőzése érdekében kifejtett erőfeszítéseikkel nem érik el a kívánt eredményt, ha emögött nem áll a mindennapok szívós igyekezete és a bűnözés okaival foglalkozó kritikai elemzés.

A közlekedési bűncselekmények elbírálása írta: Dr. Habony János hb. ezredes

A bűnözés negatív irányú változása, az ismertté vált bűncselekmények abszolút számában bekövetkezett évenkénti növekedés a bűnmegelőzés különböző formáinak széles körű alkalmazását igényli. Egyre nagyobb szükség van a megelőző tevékenység hatékonyságának fokozására a bűnözés struktúrájában létrejött kedvezőtlen változások, az egyes bűncselekményi kategóriákban való elszaporodottság, a veszélyesebb elkövetési módok, a szervezett megvalósítási formák érvényesülése, illetőleg egy veszélyes bűnözői réteg kialakulása miatt. A bűnözés visszaszorításának egyik eszköze a bűncselekmény tárgyi súlyához és az elkövető személy társadalomra veszélyességéhez igazodó olyan büntetés kiszabási gyakorlat követése, amely alkalmas a másokkal szembeni visszatartó hatás elérésére is. Ebből következik, hogy a büntetéskiszabási gyakorlatnak mind nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. A közlekedési bűncselekmények — véleményem szerint •—• az elszaporodottabb bűncselekményi kategóriák közé sorolhatók. A közlekedési bűncselekmények abszolút számának emelkedése 1967-től számítható, amikor a 119 872 ismertté vált bűncselekményből 15 262 volt a közlekedési bűncselekmény. A közlekedési bűncselekmények összbűnözésen belüli aránya ekkor 12,7%-ot tett ki. Ez az arány — kisebb ingadozás mellett — napjainkig fennmaradt. 1981-ben ugyanis a közlekedési bűncselekmények összbűnözéshez viszonyított aránya 13,1%, 1982-ben pedig 12,6% volt. 1 Ez évenként 16—18 000 közlekedési bűncselekményt jelent. Ahogy tehát a bűnözés volumene emelkedett, ugyanolyan arányban nőtt a közlekedési bűncselekmények száma is. Megfigyelhettük azt is, hogy a közlekedési bűncselekményt elkövetők egy részének agresszivitása fokozódott. Ezért az ügyek jelentős részében a KRESZ előírásainak durva megszegése folytán jött létre bűncselekmény. A katonai büntető eljárásban elbírált bűncselekményeknek ugyancsak jelentős hányadát alkotják a közlekedési bűncselekmények. 1981-ben az elítéltek 22,3%-a, 1982-ben 24,2%-a, 1983ban pedig már 28%-a valósított meg közlekedési bűncselekményt. 2 (Itt a 1

A Legfőbb Ügyész országgyűlési beszámolója. Magyar Jog 1983. évf. 5. sz. 394. old. 2 K a t o n a i Bíróságok Statisztikai T á j é k o z t a t ó j a . 1983. év 5. old.

közlekedési bűncselekményeket nem az ismertté vált bűncselekmények számához, hanem a jogerősen elítéltek adataihoz viszonyítottam.) A büntetés kiszabására (esetenként annak mellőzésére) vonatkozó álláspontom részletezése előtt megjegyzem, hogy a bűnözés visszaszorításának nem az egyetlen és nem is a legfontosabb eszköze az aktuális és kellően differenciált joghátrányok érvényesítése. A joghátrány alkalmazása ugyanis önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a bűnözés számarányában és struktúrájában nagyobb pozitív irányú változást hozzon létre. Ezt húzta alá Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, elvtárs is az 1933. június 7-én tartott vezetői értekezleten, amikor megállapította: „Változatlanul igaz az a felismerés, hogy nem a büntetések nagysága, hanem a felelősségrevonás elkerülhetetlenségének tudata teszi a büntető jogalkalmazást a megelőzés legfontosabb eszközévéJogpolitikailag indokolt esetekben és' ügykategóriákban azonban a szigorúbb büntetőjogi következmények kiszabásától nem tekinthetünk el. A Btk. XIII. fejezetébe felvett közlekedési bűncselekmények közül a katonai büntető eljárásban csaknem kizárólag a 187. §-ba foglalt közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a 188. §-ba foglalt ittas járművezetés vétsége és bűntette fordul elő. Ezért csupán ezeknek a bűncselekményeknek a jogkövetkezményeivel kívánok foglalkozni. Miután azonban a halmazati büntetés kiszabásának feltételei — a halmazatban álló másik bűncselekménytől függően — lényegesen eltérőek lehetnek, ezek büntetéskiszabási problémáival ugyancsak nem foglalkozhattam. Sőt a vizsgálódásom alapját képező ügyek mindegyikére érvényes megállapítást sem tudtam tenni, mert az elbírált bűncselekmények nagyobb mértékben is különbözhetnek egymástól. A katonai bíróság által tárgyalt közlekedési bűncselekmények elbírálása során több általános és katonai specialitást mutató kérdéssel találkozhatunk. Emeljünk ki ezek közül néhányat: 1. A sértett közrehatásának jelentősége. 2. A büntetés kiszabásának mellőzése. 3. A járművezetéstől eltiltás. • 4. A katonai szolgálatban megtarthatóság. 1. A sértett közrehatásának jelentősége A közlekedési bűncselekmények elbírálása során nagyobb figyelmet fordítunk a sértett esetleges közrehatásának vizsgálatára, majd annak a büntetés mértékét befolyásoló hatására. A gyakorlatban a legtöbbször a 3

Közös vezetői értekezleten elhangzott írásos előadás 30. oldal.

•

.

I

, 1

I

í

gyalogosan közlekedő sértett közrehatását kell vizsgálnunk. A közlekedési bűncselekmények elbírálása során sokszor látjuk, hogy a gyalogos sértett — kijelölt vagy nem kijelölt gyalogosátkelő helyen — teljesen figyelmetlenül lép az úttestnek a járműforgalom számára biztosított részére, majd futva akar átjutni az úttest túlsó oldalára.. Nézzünk meg néhány jellegzetesen ilyen balesetet a katonai bírói gyakorlatból. A 45 éves sértett nő Pécs külvárosában a kellően meg nem világított helyen, a késő esti órákban a megállóból elinduló autóbusz mögül lépett az úttestre és sietve haladt a túlsó oldal felé. A személygépkocsit 55—60 km/ó sebességgel vezető vádlott figyelmetlensége miatt későn vette észn a sötét ruhában volt sértettet és őt fékezés nélkül elütötte. A sértett 8 napot messze meghaladó gyógytartamú medencecsonttöréses és egyéb zúzódásos sérüléseket szenvedett. Ugyancsak Pécsen a nagyforgalmú négysávos úttesten 21 óra után az 50 éves sértett nő a vádlott által vezetett személygépkocsi haladási irányát alapul véve, az úttest bal oldaláról indult el a jobb oldal felé. Az áthaladást a kijelölt gyalogosátkelőhely előtt kezdte meg és átlós irányban akart átjutni az úttest másik oldalára. Az úttesten mindkét irányban és valamennyi sávban csaknem összefüggő járműforgalom volt. A gyalogosátkelőhely megvilágítása jó, az ottani gyalogosveszélyre villogó sárga jelzőlámpa figyelmeztet. A sértett a bal oldalon közlekedő járművek között futva haladt el és egy tehergépkocsi mögül érkezett az úttest jobb oldalának belső sévjába. Ebben a sávban a vádlott mintegy 60 km/ó sebességgel vezette a személygépkocsit. A vádlott a 60 km/ó sebességhez tartozó féktávolság határa körül vette észre a sértettet, majd őt — egyenesen továbbhaladva — a gyalogosátkelőhelyen túl elütötte. A sértett halálos sérüléseket szenvedett. A katonai bíróság megállapította, hogy a vádlott nem a KRESZ 43. § (2) bekezdésében írt fokozott óvatossággal közelítette meg a kijelölt gyalogosátkelőhelyet és ez a szabályszegése a bekövetkezett eredménnyel okozati összefüggésben állt. Szigetvár belterületén a kora délutáni órákban a 73 éves sértett nő, a vádlott által vezetett személygépkocsi haladási irányát tekintve, jobb oldalról lépett az úttestre és a gyalogosátkelőhelyen a korának megfelelő futólépésben igyekezett átjutni az úttest túlsó oldalára. Eközben csupán •arra figyelt, hogy a jobbról közlekedő autóbusz előtt még el tudjon haladni. A vádlott az általa vezetett személygépkocsival a sértettnek balról, mintegy 65 km/ó sebességgel közelítette meg a kijelölt gyalogosátkelőhelyet. A veszélyhelyzet felismerésekor pedig erőteljesen fékezni kezdett, ennek ellenére a sértettet a személygépkocsi bal első sarkával elütötte. A baleset következtében a sértett rövid idő után meghalt. A 60 km/ó körüli sebességet figyelembe véve, a sértett féktávolságon belül lépett az úttestre.

Zalaegerszeg belterületén 20,39 óra körül a 71 éves férfi sértett kerékpárral érkezett az útkereszteződéshez. Ott egy ideig várakozott, majd úgy ítélte meg, hogy a főútvonalon haladó és neki jobbról érkező személygépkocsi előtt át tud menni a túlsó oldalra. A sértett közepes fokban szeszesitaltól befolyásolt állapotban volt. A sértett a kerékpárt maga mellett tolta és futólépésben indult keresztül az úttesten, amelyen 7,1 métert tett, amikor a vádlott által vezetett személygépkocsi az első részével elütötte. A vádlott a jól megvilágított útkereszteződésben 50—55 km/ó sebességgel vezette a személygépkocsit és részben a figyelmetlensége miatt nem vette észre a sértettet, akit fékezés nélkül ütött el. A vádlott kellő körültekintés mellett a sértettet féktávolságon kívül vette volna észre. A felsorolt esetekben a katonai bíróság a járművezető vádlottak bűnösségét megállapította, a büntetés kiszabása során azonban nagyobb súllyal vette figyelembe a sértettek nem csekély közrehatását. Véleményem szerint fennáll és a vádlott javára értékelhető a sértett közrehatása akkor is, ha kijelölt gyalogosátkelőhelyen idéz elő váratlanul veszélyhelyzetet. Nem lehet ugyanis elvárni a járművezetőtől, hogy mozgó járművek mögül futva kilépő és a forgalmat teljesen figyelmen kívül hagyó gyalogosra számítson. A járművezetők erre kötelezése esetén azoknál a kijelölt gyalogosátkelőhelyeknél, ahol a forgalmat fényjelző készülék nem irányítja, a gépjárművel történő elhaladás rendkívül lelassulna. Értelmezésre szorul ezért a KRESZ 43. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy egy-egy közlekedési helyzetben mit jelent a „fokozott óvatosság" és a „mérsékelt sebesség". Nyilvánvalóan azt — és ez is KRESZ 43. § (2) bekezdéséből következik —-, hogy a járművezetőnek olyan sebességgel szabad megközelíteni például a kijelölt gyalogosátkelőhelyet, ami mellett a gyalogos elsőbbségét, szükség esetén megállással is biztosítani tudja. Lényegében ilyen iránymutatást adott a Legfelsőbb Bíróság 363. sz. határozota is. (BH. 1980. évf. 10. sz.) Az elmondottakból következik, hogy a sértett közrehatását rendszerint nem lehet megállapítani azokban az esetekben, amikor az elsőbbségi jogát érvényesíti és erre az adott közlekedési szituációból számítani is lehet. így a kijelölt gyalogosátkelőhelyen tartózkodó vagy haladó személy elütése rendszerint csupán a járművezetőnek róható fel. Ez alól legfeljebb a veszélyhelyzetnek a sértett részéről való váratlan előidézése lehet kivétel. Még inkább a járművezetőnek felróható okból jön létre a baleset akkor, ha a kijelölt gyalogosátkelőhely egy része a járművezető részéről nem látható be és a sértett ezen a szakaszon halad a gépjármű felé. Hozzáteszem azonban, hogy a KRESZ 21. § (6) bekezdésének a gyalogosokra vonatkozó előírása ilyenkor sem érvénytelen. Ebből következik, hogy a gyalogos az úttestre csupán akkor léphet le, ha meggyőződött annak veszély-

teienségéről. Nyilvánvaló ugyanis, hogy kijelölt gyalogosátkelőhely megközelítésekor is van a járműveknek féktávolsága, legfeljebb ez — fokozott óvatosság mellett — rövidebb. Ha tehát a gyalogos sértett kijelölt gyalogosátkelőhelyen féktávolságon belül lép a jármű elé, a következmények miatt a gépkocsivezetőt nem terheli felelősség. Sajnálatosan igen gyakori baleseti ok, hogy a kijelölt gyalogosátkelőhely mellett többen várakoznak, beszélgetnek és közülük egy vagy több személy minden körültekintés nélkül, a közlekedés más résztvevője számára váratlanul az úttestre lép. Még gyakoribb az úttesten való keresztülfutás, nem gyalogosátkelőhelyen történő úttestre lépés, azon átlós irányba való áthaladás, az úttesten tartózkodás közben váratlan visszalépés, ittas személy bizonytalan járása, jármű elé esése, rossz vagy éjszakai látási viszonyok mellett az úttestre való fekvése, gyermekek kifutása stb. Ezekben az esetekben a veszélyhelyzetet rendszerint a sértett idézi elő, a baleset okozója pedig legfeljebb amiatt felelős, mert nem teljesítette a baleset elhárításához szükséges cselekvési kötelezettségét. Kimondhatjuk tehát, hogy minden olyan esetben, amikor a veszélyhelyzetet nem a járművezető vádlott idézte elő, a sértett közrehatása jelentős és ez nagymértékben az elkövető javára vehető figyelembe. Ugyanígy fennáll a sértett közrehatása, ha kerékpárral, fogattal, kiskocsival avagy más járművel szegi meg a közlekedési szabályokat és hozza létre a veszélyhelyzetet. A vádlottal szemben szükséges büntető jogkövetkezményeket pedig a saját figyelmetlensége mértékének alapulvételével kell megállapítani. A közlekedésben veszélyt jelentő magatartások példálózó kiemelése volt a célom, ezért nem részleteztem a gyalogosokra vonatkozó közlekedési előírásokat. Ide vonatkozóan azonban a KM és a BM által jóváhagyott útmutatónak a KRESZ 21. §-ához fűzött magyarázata az ítélkezési gyakorlat által is elfogadott értelmezést tartalmazza.

2. A büntetés kiszabásának mellőzése A katonai bíróság a közlekedési bűncselekmény elkövetőjével szemben a büntetés kiszabását akkor mellőzi, ha megrovást, vagy próbára bocsátást alkalmaz, illetőleg az elkövetett cselekmény elbírálását az illetékes elöljáró fegyelmi jogkörébe utalja. A közlekedési bűncselekmények súlyát és jelentőségét alapvetően a ténylegesen létrejött eredmény, a reális veszély nagysága, a közlekedési szabályok megszegésének minősége és az elkövető közlekedési előélete alapján állapíthatjuk meg. Fontos tényező lehet még a sértetti közrehatás is. Már ebből is kitűnik, hogy a közlekedési bűncselekmények között a tárgyi súlyt illetően lényeges különbségek lehetnek. Előfordulhat, hogy egy csekély figyelmetlenség következménye halálos tömegszerencsétlen-

feég, de nem ritka az sem, hogy egy durva közlekedési szabályszegés (ami állhat alkohol hatása alatti vezetésből is) sérülést sem eredményez. A Btk. 71. §-ában írt megrovás akkor alkalmazható, ha a törvényi feltételek maradéktalanul megvalósultak. Nem szabható ki büntetés tehát azzal szemben, akinek a cselekménye társadalomra veszélyessége — már az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor — olyan csekély, hogy vele szemben a legenyhébb büntetés alkalmazása is szükségtelen. Miután itt a törvényi feltétel a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka, vagy csekéllyé válása, önmagukban a személyi oldalon található enyhítő körülmények még a korlátlan enyhítés lehetősége ellenére sem alapozhatják meg a megrovás intézkedést. (Legf. Bír. 153/1980. sz. határozata.) A katonai bíróságok gyakorlatában alig találkozunk közlekedési bűncselekmény miatt alkalmazott megrovással. Az elenyészően csekély társadalomra veszélyességű közlekedési bűncselekmény elkövetése miatt ugyanis nem kerül sor vádemelésre. Nem sokkal nagyobb számban fordul elő a próbára bocsátás jogintézményének érvényesítése, vagy az iratoknak fegyelmi fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnokhoz törénő megküldése sem. Az ilyen súlyú bűncselekmények ugyancsak lezárulnak a katonai büntető eljárás nyomozati szakaszában. A katonai bíróságok a próbára bocsátás és az iratoknak fegyelmi fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnokhoz való megküldése alkalmazása előtt azt vizsgálják, hogy melyik jogintézmény jelent nagyobb hátrányt az elkövetőre. Csak ennek eldöntését követően lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy a büntetési célok érvényesítése melyik jogintézmény alkalmazását teszi szükségesssé. A felvetett kérdést a büntető anyagi és eljárási jogi rendelkezések értelmezésével dönthetjük el. Mindkét jogintézményt a Btk. az Általános Részében (72., 123. és 125. §) szabályozza. A próbára bocsátás feltételes elítélés, amely két évet meg nem haladó büntetési tételű szándékos vagy gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt alkalmazható. Mivel a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatti elítélés vagy a pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése esetén az alapcseiekmény miatt is büntetést kell kiszabni, a próbára bocsátás súlyosabb joghátránynak számít. Katona elkövetővel szemben fegyelmi útra utalás a Btk. 71. és a Btkéi 18. §-ának felhívásával két évet meghaladó büntetési tételű bűncselekmény elkövetése esetén sem kizárt. A katonai bíróság jogerős döntése végleges hatállyal lezárja az ügyet, az elkövetővel szemben tehát az elbírált közelekedési bűncselekmény miatt utóbb büntető eljárás nem indítható. Mivel pedig a személyügyi következmények sem teljesen azonosak, mert a kiszabott fegyelmi fenyítés lényegesen korábban törölhető, valóban a próbára bocsátás jár nagyobb joghátránnyal az elkövetőre nézve. A gyakorlatban az elhatárolás csupán abban az esetben jelent gondot, ha a Btk. 188. § (1) bekezdésébe ütköző ittas járművezetés vétsége miatt

keíl a két jogkövetkezmény között választani. Próbára bocsátásnál ugyan-1 is nem lehet a közlekedésrendészeti hatóság felé intézkedni a járművezetéstől eltiltásra. A próbára bocsátás ugyanis olyan feltételes elítélés, ahol a jogkövetkezmények az adott feltételek bekövetkezése esetén szabhatók csupán ki. Ugyanakkor az iratoknak az illetékes parancsnokhoz való megküldése esetén az elkövető a fegyelmi' fenyítés kiszabása mellett a jármű vezetésétől is eltiltható. Ilyenkor tehát célszerűségi szempontok is dönthetnek, mint ezt az alábbi példa mutatja. A katonai szolgálatát jól teljesítő, nős, kétgyermekes hivatásos tiszthelyettes vádlott vasárnap délután a saját tulajdonát képező személygépkocsival labdarúgó mérkőzésre ment. Utána a helyi BM Klubban kártyázott, közben szeszesitalt fogyasztott. 22 óra után közepes-súlyos fokban szeszesitaltól befolyásolt állapotban akarta elindítani a személygépkocsit, hogy azzal az alig 500 méter távolságban levő lakására menjen. Az önindító motor ismételt és hosszadalmas működtetése ellenére a személygépkocsival elindulni nem tudott. Ekkor a hivatásos gépkocsivezető honvéd a vádlott segítségére sietett, a személygépkocsi motorját elindította és a gépkocsival a vádlottat a lakására kívánta szállítani. Időközben rendőrjárőr érkezett a helyszínre és a vádlottat véralkohol vizsgálatra kísérte. A vádlott megkísérelte az ittas vezetés vétségének elkövetését, mert az önindító motort többször és hosszadalmasan működtette. Nem rajta múlott, hogy a személygépkocsival elindulni nem tudott. Emiatt azonban a bűncselekményének tárgyi súlya igen csekélynek mondható. A hasonló cselekmények elszaporodottsága viszont súlyosan sérti a közúti forgalom . biztonságához fűződő érdekeket. A közlekedési bűncselekmények megakadályozását elsődlegesen a járművezetéstől eltiltás — akár önálló, akár mellékbüntetésként — segíti. Miután pedig a vádlottal szemben a csekély tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetése miatt büntetés kiszabására nem volt szükség, a katonai bíróság az iratokat fegyelmi fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnoknak küldte meg. Egyben felhívta a parancsnok figyelmét arra, hogy a vádlottal szemben a járművezetéstől eltiltás, hoz szükséges intézkedés megtétele feltétlenül indokolt. A katonai büntető eljárásban a próbára bocsátás jogintézménye ritkán érvényesül. 1983-ban összesen 37 esetben, az elítéltek 1,7%-ára alkalmaztuk/ 1 A törvényi feltételek fennállása ennél lényegesen gyakrabban megállapítható, azonban az alkalmazását több katonai sajátosság gátolja. A hivatásos (továbbszolgáló) állományú elkövetővel szemben szándékos vagyon elleni vétség miatt inkább a lefokozást, vagy a szolgálati viszony megszüntetését mondjuk ki önálló büntetésként. Sorállományú katonánál pedig a katonatárs sérelmére elkövetett lopás vétsége rendszerint

1

Katonai Bíróságok Statisztikai Tájékoztatója. 1983. év 7. old.

ennél szigorúbb jogkövetkezmények kiszabását igényli. Nem szívesen alkalmazunk próbára bocsátást — ugyanúgy, mint pártfogó felügyeletet — parancsnoki beosztású elkövetővel szemben sem. A fentiekből következik, hogy a közlekedési bűncselekmények azok, ahol a próbára bocsátásnak tágabb tere lehetne. Erre még egy alkalomszerűen alkoholt fogyasztó és az ittas járművezetés vétségét elkövető vádlottnál is lehetőséget látok, függetlenül attól, hogy — véleményem szerint — ez az intézkedés még közlekedési igazgatási jogkörben sem teszi lehetővé a járművezetéstől eltiltást. Még inkább alkalmazható ez az intézkedés a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétségét elkövetőkkel szemben. Ezekben az ügyekben ugyanis a járművezetéstől eltiltás" szükségessége rendszerint fel sem merül. Nézzünk erre két példát. A szolgálatát jól teljesítő, nős, három gyermekes, körzeti megbízotti beosztású rendőr tiszthelyettes vádlott személygépkocsival mintegy 50 km/ó sebességgel egy emelkedőre haladt fel. Az úttest jobb szélén azonban egy meghibásodott autóbusz várakozott. A vádlott által vezetett személygépkocsi a vizes, síkos úttesten megcsúszott, hátsó részével az autóbusz hátuljának ütközött, majd a menetirányának megfelelő bal oldalon az úttesten keresztbe fordult. így ütközött neki a vele szemben szabályosan közlekedő személygépkocsinak. A vele szemben közlekedő gépkocsiban három személy utazott. Közülük egy személy 8 napon túl gyógyuló külbokatörést, míg két sértett 8 napon belül gyógyuló különböző repesz-. tett és zúzódásos sérülést szenvedett. A vádlott gyermeke ugyancsak súlyosan megsérült. A gondatlanság enyhébb foka mellett a büntetési célok a próbára bocsátás intézkedéssel megvalósultak. A katonai szolgálatát hosszú idő óta példamutatóan teljesítő hivatásos tiszthelyettes vádlott 1983. december 30-án a hajnali órákban az általa vezetett Trabant gyártmányú személygépkocsival Kaposúj lakról Kaposr várra indult. A szolgálati helyén ugyanis az ébresztőt akarta ellenőrizni. A jeges, síkos úttesten, rossz látási viszonyok közepette mintegy 25—30 km/ó sebességgel haladt. Előtte haladt a sértett segédmotoros kerékpáron, szabálytalanul az úttest terelővonala közelében. A vádlott a sértett előzésébe kezdett. Ekkor azonban észrevette a vele szemben közlekedő tehergépkocsi fényét. Nyomban fékezett és így akart az úttest jobb oldalára visszatérni. Közben a személygépkocsi megcsúszott és a sértett által vezetett segédmotoros kerékpárnak ütközött. A sértett a baleset során mintegy 40 nap alatt gyógyuló bokacsonttörés sérülést szenvedett. A vádlott rendkívül pozitív életvezetése, valamint a sértett közrehatása alapján a büntetés kiszabása 1 évi próbaidőre elhalasztható volt. ,

/,

,,

3. A járművezetéstől eltiltás A járművezetéstől eltiltás alatt a jelen cikkben a közúti gépjárművek vezetésétől eltiltást értem. A hatályos büntető jogszabályok alkalmazásának első időszakában a járművezetéstől eltiltási gyakorlatunk több vitát váltott ki. A Btk. hatályba lépése után szinte minden katonai bíróság elé került ittas járművezetés vétségét elkövető vádlott tekintetében alkalmaztuk a járművezetéstől eltiltást, legfeljebb annak mértékét illetően differenciáltunk. Csaknem ugyanígy jártunk el a Btk. 187. §-ába ütköző bűncselekmény esetén is, ha a sérülés a 8 napot messze meghaladó gyógytartamú volt, különösen ha maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, vagy tömegszerencsétlenséget okozott. Halálos eredmény esetén, még a sértett nagy mértékű közrehatása ellenére sem lehetett mellőzni a járművezetéstől eltiltást. Ma már e büntetési nem alkalmazása tekintetében lényegesen differenciáltabb a bírói gyakorlat. Az eljáró bíróságok ugyanis bátran mellőzik a járművezetéstől eltiltást mindazokban az esetekben, amikor annak kiszabását sem a személyi, sem pedig a tárgyi körülmények nem indokolják. Nincs szükség tehát járművezetéstől eltiltásra akkor, ha a közlekedési szabályszegés eseti jellegű és nem túlzottan durva, valamint azt az elkövető közlekedési előélete sem indokolja. Ugyancsak nem indokolt annak kimondása abban az esetben sem, ha a súlyos sérülés vagy a halálos eredmény lényeges sértetti közrehatás mellett, avagy részben műszaki hiba miatt következett be. Ittas járművezetés esetén a járművezetéstől eltiltás csupán kivételesen mellőzhető. Erre enyhe fokú alkoholtól befolyásoltság mellett is csupán abban az esetben kerülhet sor, ha az elkövető közlekedési előélete és a személyében mutatkozó pozitív vonások alapján a bűnismétlődéstől tartani nem kell. Lényegében tehát akkor nincs szükség — önállóan, vagy mellékbüntetés formájában — járművezetéstől eltiltásra, amikor egyértelműen megállapítható, hogy az elkövető személye — életviteléből vagy cselekményének jellegéből fakadóan — „gépkocsivezetőként" a közúti közlekedés biztonságára veszélyt nem jelent. 5 A büntetéskiszabási gyakorlat differenciálása természetesen nemcsak a járművezetéstől eltiltás alkalmazását vagy annak mellőzését jelenti. A közérdeket, beleértve a megelőzést is, hasznosan segíti a járművezetéstől eltiltás tartamának helyes megválasztása, avagy meghatározott fajtájú járművekre (járműkategóriákra) korlátozása. Űgy gondolom, ezeken a területeken ma is több hibával találkozhatunk. A járművezetéstől eltiltás tartamának megválasztásánál alig különböztetünk a cselekmény tárgyi súlya és társadalomra veszélyessége alapján. A súlyos fokú alkoholtól befolyásolt állapotban ittas járművezetés vétségét elkövető vádlott ugyan5

3

Legfelsőbb Bíróság 431. sz, határozata. BH 11/1983. sz.

33

úgy 2—3 évre van eltiltva járművezetéstől, mint a maradandó fogyatékosságot (súlyos egészségromlást) eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségét elkövető személy. Sőt, ugyanilyen mértékű eltiltást alkalmazunk halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségét elkövetővel szemben is. Emellett alig teszünk különbséget a járművezetéstől eltiltás mértékének megállapításakór, ha az elkövető az ittas járművezetés bűntettét (esetleg maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást okozó bűntettet), illetőleg' halált okozó ittas járművezetés bűntettét valósította meg. A járművezetéstől eltiltással kapcsolatos döntésnél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a büntetési nem a közlekedési fegyelem megszilárdításának egyik legfontosabb eszköze, éppen ezért a társadalmi érdekek védelmét hivatott segíteni. A határozat meghozatalánál tehát különös gondossággal és a jogpolitikai érdekek messzemenő figyélembevételével kell eljárnunk. A KRESZ szabályainak megszegésével bűncselekményt elkövető személlyel szemben például hatékony mértékű járművezetéstől eltiltásra van szükség, ha a cserbenhagyást, illetőleg a segítségnyújtás elmulasztását is elkövette. Ugyanígy akkor is, ha a: közlekedési szabályszegés kirívóan durvának minősült. A járművezetéstől eltiltás tartamának pedig igazodnia kell a közlekedési szabályszegés míhőségéhez, az elkövető közlekedési előéletéhez, a munkához való viszonyához, az életviteléhez, a cselekménye tárgyi súlyához, ezen belül a főbüntetés mértékéhez, valamint az elkövetett bűncselekménynek a közhangulatra gyakorolt hatásához. , Nem igényel különösebb magyarázatot az, hogy a közérdeket is se( gítő és a bűncselekmény súlyának is megfelelő esetekben az eltiltás meghatározott fajtájú (kategóriájú) járművekre' korlátozhatjuk. Többször találkozunk ugyanis olyan esetekkel, amikor a harci jármű vezetésére képesített sorállományú katona a szabadsága vagy eltávozása alatt ittasan segédmotoros kerékpárt vezet. Ugyanígy megtörténik, hogy a körzeti megbízotti beosztású rendőr — aki szolgálati személygépkocsi használatára jogosult — az ittas járművezetés vétségét motorkerékpárral valósítja meg. Még arra is volt példa, hogy az elkövető a vízi vagy a légi közlekedésre vonatkozó szabályok megszegésével ; követett el bűncselekményt, ilyenkor a 1 közúti jármű vezetésétől való'megfosztása nem kivétel nélkül indokolt. Kimondhatjuk ezért, hogy 1 a járművezetéstől eltiltás csak bizonyos járműfajtára, illetőleg kategóriára vonatkozik. 4. A katonai szolgálatban megtarthatóság Az ittas járművezetés vétségét az elkövető szándékosan valósítja meg. A- közlekedési bűncselekmény súlyos, vagy enyhébb eredménye azonban a vizsgált ügykategóriáknál í lényegében gondatlanság következménye.

r Mégis az ismert dekriminalizációs törekvések ellenére jó néhány közlekedési bűncselekmény büntetését a további elterjedésük megakadályozása, a közlekedési fegyelem megszilárdítása^, tehát a társadalom védelme indo: kolja. Ezért a súlyos eredményű közlekedési. bűncselekmény elbírálásakor nem csekély gondot jelent á ¿katonai szolgálatban megtarthatóság vizsgálata. A közlekedési bűncselekmény elkövetője szinte soha; sem bűnöző és a bűncselekményét rendszerint alkalomszerű gondatlanságból valósítja meg. A hivatásos állományú elkövetőkre a szolgálati' viszony megszüntetése mellékbüntetés csupán a katonáknál található súlyos egzisztenciális következményekkel jár. Sorállományú elkövetőnél sem közömbös . azonban, hogy továbbra is . katonai szolgálatban marad és onnan szerel le, vagy „börtönből" tér haza hozzátartozói, ismerősei;körébe. ;.'•• .•••!".«> ; A közlekedési bűncselekmény • elkövetője általában katonai szolgálatban megtartható, ha a cselekménye kisebb súlyú, így a katonai fogdában vagy a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás feltételei fennállnak, illetőleg az elkövetővel szemben próbaidőre ; felfüggesztett szabadságvesztést, esetleg intézkedést alkalmaz a katonai bíróság.; Esetenként azonban még kisebb súlyú- közlekedési bűncselekmény elkövetője tekintetében is vitatott, hogy megmaradhat-e a fegyveres erők, vagy fegyveres, testületek ' kötelékében. Az állományilletékes parancsnokok ugyanis'többször terjesztettek olyan kérelmet a katonai bíróság elé, hogy a sorozatosan fegyelmet sértő,' italozó életvezetésű hivatásos vagy továbbszolgáló katona szolgálati viszonyát szüntessük meg. A katonai bíróság a rendkívül fegyelmezetlen, különös visszaesőként ittas járművezetés vétségét elkövető tiszthelyettes vádlottat pénzbüntetésre, valamint lefokozásra és ;járművezetéstől eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a különös', visszaeső tiszthelyettessel szemben sem indokolt a lefokozás, ha a szolgálati időn kívül, polgári ruhában, a tulajdonában levő személygépkocsi vezetésével valósította meg a cselekményét és így az nem függ össze sém szolgálatával, sem rendfokozatával. (Katf. III. 321/1982.) A, Legfelsőbb Bíróság által hozott döntésnek megfelelően gyakorlat követése 1 viszont azt; eredményezte, hogy az illetékes parancsnok (vezető) az ittas járművezetés vétségét elkövető ügyének elbírálását fegyelmi jogkörébe kérte utalni. Fe- / gyelmi fenyítésként ugyanis a lefokozása -— hiszen .bűncselekményt követett el — minden 'nehézség nélkül kiszabható, mellette közlekedési igazgatási jogkörben járművezetéstől eltiltás is alkalmazható. A konkrét ügyben hozott döntés természetesen nem alkalmazható minden hasonló,elkövetőre, Ezért — az eset összes körülményének mérlegelése után — sem a . katonai ügyész, sem pedig a katonai bíróság nem p^ztotta a parancsnoki álláspontot. .•• , .!• :. • '•••-,• v A napokban került katonai bíróság elé az a kirívóan fegyelmezetlen rendőr tiszthelyettes vádlott, aki járőrszolgálata közben szeszesitaltól közepes fokban befolyásolt állapotban vezette a szolgálati személygépkocsit.

Az illetékes vezető kérése és a katonai ügyész indítványa a lefokozásra vagy a szolgálati viszony megszüntetésére is irányult. A katonai bíróság az előállításos eljárásban hozott döntésben az ügyészi indítványt osztotta és a vádlottat napi tételes pénzfőbüntetésre, lefokozásra, valamint járművezetéstől eltiltásra ítélte. Ez a döntés megakadályozta a vádlottat abban, hogy újabb fegyelemsértést kövessen el, feltehetően visszatartja őt újabb hasonló bűncselekmény elkövetésétől is, és feltétlenül hasznosan segítette a rendőri testület állomány-fegyelmének megszilárdítását. Csupán a sorállományú elkövető esetében jelenthet gondot a katonai szolgálatban megtarthatóság halált okozó ittas járművezetés bűntettének megvalósítása esetén. Ezekben az ügyekben ugyanis a katonai bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata két év körüli szabadságvesztés. Ha tehát a szabadságvesztés mértéke nem haladja meg a fegyelmező zászlóaljban végrehajtható szabadságvesztés maximumát, az elkövetőt a katonai szolgálati érdekekre tekintettel a sorkatonai szolgálatban meg kell tartani. Kivételt csupán akkor tehetünk, ha az elkövető a bűntettet a leszereléséhez egészen közeli időpontban valósította meg, s emiatt a katonai szolgálatban való megtartását katonai szolgálati érdekek nem indokolják. A halált okozó ittas járművezetés bűntettét elkövető hivatásos (továbbszolgáló) állományú elkövető hosszabb végrehajtandó szabadságvesztése melletti lefokozását a bűncselekmények tárgyi súlya önmagában is rendszerint indokolja. Ezt húzta alá a Legfelsőbb Bíróság a KBD. 96. sz. állásfoglalásában is. Más a helyzet azonban a Btk. 187. § (2) bek. b) pontjába ütköző halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége esetén. Itt a szabadságvesztés mértékének megállapításánál, a végrehajtásának esetleges felfüggesztésénél már döntő lehet a kifogástalan közlekedési előélet, a kiemelkedően jó szolgálatteljesítés, a gondatlanság enyhébb foka stb. Durvább közlekedési szabályszegés, vagy a vezetésben megnyilvánult agresszivitás mellett azonban hibás lenne a szabadságvesztés mértékének egy évben való meghatározása, csak azért, hogy az elkövető katonai szolgálatban megtartható legyen. Kétségtelen, hogy a büntetési célokat az alkalmazott joghátrányok, alapvetően a fő- és a mellékbüntetések együttesen hivatottak biztosítani. Ezek sorában a lefokozás vagy a szolgálati viszony megszüntetése a nagyobb hátrányok közé sorolható. Mégis vannak olyan ügyek, amelyekben a végrehajtandó szabadságvesztés mértéke meg kell hogy haladja az egy évet, és az elkövető a bűncselekménye miatt a rendfokozat viselésére méltatlanná vált. Ilyen lehet pl. a több ember halálát, vagy halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége. Ugyancsak a lefokozást indokolhatja, ha az elkövető a közlekedési bűncselekménnyel halmazatban más bűncselekményt is megvalósított. Más esetekben viszont az egy évig terjedő szabadságvesztés, szükség esetén járművezetéstől eltiltás a büntetési célokat maradéktalanul biztosíthatja.

A bűnmegelőzés aktuális kérdései a néphadseregben írta: Dr. Párdi Mátyás százados

A tudományos technikai forradalom és a katonai fegyelem összefüggése Az emberi cselekvés fő színtere a társadalom, melynek egyes területei egymással szoros összefüggésben, kölcsönhatásban vannak. A társadalom területeinek összefüggő természetéből következik, hogy az egyes társadalmi jelenségek, folyamatok szükségszerűen (közvetett vagy közvetlen módon) éreztetik hatásukat a társadalom különböző szféráiban. Ezeket a hatásokat a rendszer (társadalmi rendszer) részei sajátos funkciójuknak megfelelően átalakítják, így az egész rendszerben és az egyes alrendszerekben is változások jönnek létre. A vizsgált jelenségeket, folyamatokat nem önmagukban, hanem környezetükkel együtt célszerű elemeznünk, nem lemondva természetesen egy-egy alrendszer, jelenség vagy folyamat önmagában való vizsgálatáról sem. így kell eljárnunk akkor is, amikor a társadalmi folyamatoknak, jelenségeknek a hadseregre, illetve egyes szervezeteire vonatkozó hatását kutatjuk. A hadsereg a szocialista társadalom politikai rendszerének szerves része, melynek tevékenységében és mindennapi életében koncentráltan (közvetlen vagy közvetett módon) tükröződnek és közvetítődnek a társadalom folyamatai és jelenségei. Hatásukat vizsgálva pedig a fentiekből kell kiindulni, mert nyilvánvaló, hogy az egyes társadalmi jelenségek a hadsereg sajátos funkcióinak, viszonyainak a szűrőjén keresztül fognak érvényesülni, mégpedig az általános hatásuk mellett sajátos módon. A tudomány és a technika területén végbemenő változások (mennyiségi—minőségi) minden korban alapvetően befolyásolták a társadalom életét, az emberek tevékenységét, gondolkodását. A közelmúlt és korunk tudományos—technikai forradalma is közvetlen és közvetett hatást gyakorol mindennapjainkra, a társadalom valamennyi szférájára. Ezért, amikor az egyes társadalmi jelenségeknek a hadseregben való érvényesülését, hatását, törvényszerűségeit és összefüggéseit kutatjuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tudományos—technikai forradalom hatását a hadügyre, annak egyes elemeire és ezen keresztül az egész hadseregre. A tudományos—technikai forradalom a hadügy legmozgékonyabb elemére, a haditechnikára hatott a legközvetlenebbül, elindítva a haditechnika

forradalmát, amely a tudományos—technikai forradalom sajátos területét alkotva, annak valamennyi elemével szoros kölcsönhatásban jelent meg a társadalmi mozgásban. Főbb eredményeit a rombolási energiákban, a nukleáris energia irányában végbement fordulat, a fegyvereket szállító eszközökben a rakéták elsődlegessége és tömeges elterjedése, a fegyverek és csapatok irányítása terén végbemenő komplex automatizálás, a fegyverek vezénylésében alkalmazott mikroelektronikai rendszerek alkalmazása, valamint a hagyományos fegyverrendszerek technikai evolúciója jelzi elsősorban. A haditechnikai forradalom napjainkban (a fegyverkezési verseny eredményeként) is tart, elsősorban a mikroelektronika katonai alkalmazásának az évtizedét éljük. A katonai mikroelektronikai rendszerek elterjedt alkalmazása megmutatkozik a stratégiai rakéták pontosságában, a légi felderítő- és vezérlő repülőgép-rendszerekbén stb. Mindez alapvetően befolyásolja a nukleáris politikát, a katonai taktikát és stratégiát. A haditechnikában bekövetkezett mennyiségi és minőségi ugrás, mennyiségi és minőségi változást eredményezett a fegyveres erők szervezetében is, amelyet elsősorban az új haderőnemek létrejötte, az az egyes hagyományos fegyvernemek megszűnése vagy minőségi átalakulása fémjelez, de jelentős aránybeli eltolódások jelentkeztek a hagyományos haderőnemeknél és a fegyveres erők egész struktúrájában is. • Ugyanakkor a haditechnikában és a fegyveres erők szervezetében végbemenő változások döntően megváltoztatták a hadviselés módjait, a hadművészetnek a várható fegyveres küzdelemmel, azok előkészítésével és lefolytatásával kapcsolatos tételeit is. Ezek a változások új követelményeket támasztottak a katonák kiképzésével—nevelésével szemben. Alapvető minőségi változásokat követeltek a személyi állománytól, hiszen a hadügy minden jelentős alkotó elemében és struktúrájában végbemenő változás, de elsősorban az, új technika beáramlása új hatásokkal volt a haditechnikát mozgásba hozó emberre, a haditechnika és az ember, valamint az emberek egymás közötti viszonyára. Ezeknek a hatásoknak a következtében beszélhetünk a hadügy mint egész forradalmáról, mely alatt tehát minden, fő területnek minőségi megváltozását értjük. A haditechnika fejlődése megváltoztatja a katonai tevékenység tartalmát, struktúráját, a fegyveres küzdelemben való részvétel formáit. A katonák jelentős része nem lesz közvetlen harcérintkezésben az ellenséggel, harctevékenységük a bonyolult elektronikai műszerek, technikai eszközök kezelésében nyilvánul meg. Az izomenergia-termelés leszűkül, ugyanakkor megnövekszik az idegi-, szellemi-pszichikai terhelés, az „ugrásra kész állapot". Ez igen nagy önfegyelmet, idegi, szellemi és erkölcsi tűrőképességet kíván a katonáktól. Az új technika gyökeresen átrendezi a katonai—szakmai struktúrát is.

Természetesen az új igények kvalifikáltabb személyi állománnyal számolnak minden téren. Ez a minőségi követelmény kihatással lesz az ilyen tulajdonságokkal rendelkező, iskolázottabb stb. személyi állomány beállítódására, adaptációjának, beilleszkedésének problémáira, fegyelmi helyzetére is. Megnő a kiskollektívák és ezen belül az egyes émber önállóságának, felelősségének a jelentősége. Az egyes haditechnikai komplexumokat egyegy katonai kollektíva kezeli és így felkészültségüktől, fegyelmezettségüktől függ a tevékenységük sikere, amely a korábbi háborúktól eltérően egyegy hadművelet sikerére (vagy sikertelenségére) is döntő kihatással lehet (pl. a rakéták pontos indítása). A pszichikai teherbíróképesség, az erkölcsi—politikai tényezők szerepe, a fegyelem, a katonai fegyelem jelentősége az előzőekben említették alapján rendkívüli mértékben megnövekszik és új elemekkel bővül. Ilyenek pl. a fegyverzet és haditechnikai eszközök üzemeltetési fegyelme, a sokoldalú munkafegyelem, az időfegyelem, az önfegyelem, az önállóság fegyelme stb. 1 így. a modern technika megbízható és hatékony alkalmazása nagymértékben függ az azt kiszolgáló katonák erkölcsi—politikai, fegyelmi helyzetétől. A rakéta-atomháborúban fokozottan érvényes azon engelsi tétel, hogy egy hadsereg lehetőségeinek értékeléséhez nemcsak a fegyverzetet keli számításba venni, hanem fegyelmezettségének, harci állóképességének fokát, „. .'. különösen erkölcsi állapotát, vagyis azt, hogy mit lehet tőle követelni a demoralizálás kockázata nélkül". 2 Ez pedig a hadsereg erkölcsi potenciájának a kérdése, és'jelentős katonai tényezőt jelent. Ha öszszehasonlítunk két fegyveres erőt és feltételezzük, hogy haditechnikájában, szervezetükben és harcmódjaikban nem térnek el jelentősen egymástól, akkor azokat a fegyveres erőket kell erősebbnek, győzelemre esélyesebbnek tekinteni, amelyek személyi állománya minőségének tekintetében felülmúlja a másikat. A tudományos—technikai forradalom —» mint.társadalmi folyamat, jelenség — fentebb vázolt hatása a hadügyre, a hadsereg minden irányú tevékenységére, életére úgy gondolom mindenképpen ráirányítja a figyelmet arra, hogy a hadseregre mint a társadalom szerves részére, a társadalom pozitív és negatív jelenségei jelentős befolyással vannak és annyiban érvényesülnek sajátosan, amennyiben a hadsereg feladatai, funkciói, életviszonyai specifikusak a társadalom más területeihez, szervezeteihez képest. A tudományos—technikai forradalom hatása a hadügyre azt is eredményezte, hogy néphadseregünk korszerű haditechnikával és szervezettel 1

Ld.: „Á filozófia és a hadügy kapcsolatának néhány kérdése", katonai akadémiai jegyzet, Zrínyi Katonai Kiadó, 1980. 2 Marx—Engels M. 25. 425, oldal.

rendelkező szocialista hadsereggé vált és ennek során megnőtt a szilárd és öntudatos katonai fegyelem szerepe és befolyása a csapatok harcképességének és harckészültségének megtartásában. Ez a csapatok vonatkozásában nem kevesebbet jelent, mint hazánk megbízható oltalmazását, a másodperc tört része alatti elhatározást és cselekvést, a váratlanul támadó agresszor elleni harc minden szinten való eredményes megvívását. A harcképesség és a harckészültség magas szinten tartásának az alapja ugyanakkor (a technikai követelmények mellett) a magas fokú fegyelem és szervezettség, a katonai kötelezettségek öntudatos és maradéktalan teljesítése, a törvények és más jogszabályok, belső utasítások, parancsok megtartása és megtartatása, azaz a szocialista törvényesség érvényesülése a fegyveres erők minden szervezeti egységénél. Egyértelmű tehát, hogy a tudományos—technikai forradalom, a modern haditechnika csakis akkor növelheti hadseregünk ütőképességét, minden irányú minőségi fejlődését, ha a hadsereg egészében, ezen belül minden egységében sikerül fenntartani és továbbfejleszteni a személyi állomány minőségi fejlődését is. Ezért alapvetően fontos feladat a tudományos—technikai forradalom hatásai által előidézett minőségi fejlődést — annak pillérét, a szocialista törvényességet, a katonai fegyelmet — támadó másik társadalmi jelenség, a bűnözés elleni harc fokozása a hadseregben is.

A katonai bűnözés elleni küzdelem fő irányai Az elmúlt évek statisztikai adatai a bűnözés és más deviáns magatartások növekvő tendenciáját mutatják. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi viszonyainkban és az emberek személyiségében még jelentős mértékben találhatók objektív és szubjektív kriminogén tényezők. A bűnözés tehát olyan társadalmi probléma, amely a» szocialista társadalmunknak, átmeneti korunknak is velejárója. Amikor a bűnözés növekvő tendenciájáról beszélünk a bűnözés elleni harc szempontjából külön fel kell figyelnünk azokra a dimenzióbeli változásokra, amelyek a bűnözés szerkezetében észlelhetők. Erre mutatott rá a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, amikor elemezte az 1983-as év bűnözési adatait, amelyek azt mutatják, hogy az ismertté vált bűncselekmények szánnának általános növekedésén belül a legnagyobb mértékben, 17%-kal, az erőszakos, garázda jellegű cselekmények szaporodtak. Különösen nyugtalanít bennünket az a statisztikai adatokon alapuló megállapítás, hogy 1983-ban a katonai büntető eljárásban is jelentősen felgyorsult a bűncselekmények számának növekedési üteme. Ha a katonai bűnözés struktúráját vizsgáljuk, ugyancsak kedvezőtlen

tendenciát figyelhetünk meg az erőszakos, garázda cselekmények növekedésével kapcsolatban, akár az ilyen módon elkövetett köztörvényi, akár a katonai bűncselekmények alakulását szemléljük. Ma már tudjuk, hogy a bűnözésnek a szocializmusban is vannak eredői, újratermelődését elősegítő körülményei. Ok nélküli jelenség nemcsak a természetben, de a társadalomban sincs. A szocializmus győzelmével megszűntek a bűnözés gyökeres, a kizsákmányoló társadalmak részéről adódó szociális okai. Ugyanakkor az előidéző okokat, az elkövetést megkönnyítő körülményeket teljes egészében megszüntetni nem tudtuk, illetve azok részben újratermelődtek. A szocializmus fejlődésének belső ellentmondásai és egyéb körülmények (pl. a tudomány—technika fejlődése) új okokat is teremtettek, illetve egyesek új konstellációkban előtérbe kerültek, mások háttérbe (esetleg időlegesen) szorultak. Az oksági tényezők körében bekövetkezett strukturális változások kihatnak a bűnözés struktúrájára, s ezeknek a változásoknak az iránya meghatározza a bűnözés tendenciájának az irányát is. Az ok és okozat kategóriái nagy jelentőségűek, hiszen a jelenségek és folyamatok ismerete elsősorban keletkezésük és fejlődésük okainak az ismeretét jelenti. Az ember számára a jelenségek és folyamatok létrejöttét kiváltó okok megismerésével lehetőség nyílik arra, hogy hasson ezekre a jelenségekre és folyamatokra, mesterségesen előidézze, reprodukálja őket, vagy ellenkezőleg, meggátolja létrejöttüket, illetve megszüntesse érvényesülési lehetőségüket. A jelenségeket kiváltó okok nem ismerete az embert tehetetlenné teszi a jelenségekkel szemben. És megfordítva, ismeretük lehetővé teszi, hogy hozzáértőén tevékenykedjünk. Csak a reális oksági összefüggések ismerete lehet a gyakorlati tevékenység alapja a bűnözés elleni harcban is, annak minden szintjén. Ha ismerjük az okokat, akkor eredményesen harcolhatunk is ellenük. Következésképpen ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk dolgozni a bűnözési hullám visszaszorításán (lecsendesítésén), ismerni kell az említett okokat és körülményeket, ki kell küszöbölni, fel kell számolni őket, de legalábbis a hatásukat csökkenteni kell. Axiómaként fogadhatjuk el tehát azt a tételt, hogy a bűnözés ellen eredményesen csak úgy harcolhatunk, ha a bűncselekmények leleplezése, felderítése és az elkövetők felelősségre vonása mellett elsőrendű célként azoknak az objektív és szubjektív tényezőknek a feltárására, megszüntetésére vagy korlátozására törekszünk, amelyek önmagukban vagy kölcsönhatásuk révén bizonyos konstellációkban reálisan vagy potenciálisan a bűncselekmények elkövetését kiváltó, lehetővé tevő vagy megkönnyítő okok, feltételek, körülmények lehetnek. Kézenfekvő, hogy csak az okkutatás segítségével valósulhat meg a kriminogén körülmények fokozatos, tervszerű, de egyre több irányban, gyorsabb ütemben történő kiküszöbölése, clZ&Z cl valóban eredményes bűn-

megelőző munka. A bűnözés elleni küzdelem leghatékonyabb eszköze a bűnözés megelőzése, hiszen önmagában a bűncselekmények felderítésére irányuló tevékenység — tartalmazza az a legmagasabb színvonalú krimináltechnikát vagy metodikát — mindig a múltra vonatkozik, csak az események után aktivizálódik és így csak „tűzoltó-munka", „tüneti kezelés" lehet, de a bűnözés megszüntetéséhez vagy akár jelentősebb korlátozásához nem elégséges. Ezt a szükségszerűséget felismerték már a múlt századokban is, bár ennek reális társadalmi lehetőségei csak napjainkban,, a szocialista, társadalomban teremtődtek meg. Elegendő csak C. Beccariára utalni, aki alapvető célként jelöli meg a „jobb megelőzni, mint büntetni" gondolatát'. Ezt teszi kötelességünkké a jelenben és a jövőben, a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről hozott NET határozat is: „A bűnözés elleni küzdelemnek elsősorban a bűncselekmények megelőzésére kell irányulnia." A megelőzés rendszereinek és módszereinek a kidolgozása az elmondottak alapján nyilvánvalóan az okok és körülmények feltárásának a függ« vénye, ezek mennyisége és minősége határozza meg a megelőzési intézkedések rendszerét, szervezetét, módszerét és hatékonyságát. Ismeretes, hogy a bűnözésnek különböző jelenség-szintjei varinak. A bűnözés, mint tömegjelenség (általános szint) az egyes bűncselekményfajták és bűnöző-kategóriák (különös szint) és az egyes bűncselekmények (egyes) szintje. A bűnözés okait minden szinten vizsgálni kell, hiszen'nem azonosíthatók az okok az egyedi és például a tömegjelenség szintjén, s nyilvánvaló, hogy a különböző bűncselekmény-fajtáknál és bunöző-kategóriáknál a számos közös vonás mellett olyan speciális vonások jelentkeznek, amelyeket a megelőzés tervezésénél nem mellőzhetünk. Az erőszakos jellegű bűncselekményeknél például a személyiségi jellemzők olyan csoportja jut elsődleges szerephez, amelyek a vagyon elleni bűncselekményeknél elhanyagolhatók. 3 Tehát a különböző bűncselekmény-kategóriákban az okok és feltételek, illetve az objektív és szubjektív körülmények eltérő képet .mutatnak és hatásfokuk érvényesülése is különböző arányokban jelentkezik. Ezért elsősorban a különböző bűncselekmény-fajták elkövetésének kedvező körülményeit kell feltárni és megállapítani minden bűncselekmény-fajtára vonatkozóan a kriminogén szituációk főbb típusait. Ezután kell kidolgozni az eszközöket és módszereket létrejöttük megakadályozására vagy semlegesítésükre. Szükséges továbbá az egyes bűnelkövető-kategóriák speciális személyi tulajdonságainak, illetve szubjektív körülményeinek a vizsgálata: E körben alapvető feladatok várnak a kriminálpszichológiai kutatásokra. 3

„A társadalmi-gazdasági fejlődés és a bűnözés". Dr. Gödöny József, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976. 443. oldal. • ,

Mindez érvényes a katonai bűnözésre, a katonák elkövetői körére (mint sajátosságokkal rendelkező, elkövetői kategóriára) és az általuk elkövetett bűncselekmény-fajtákra (pl. katonai bűncselekmények); amelyek a különös szintjén a katonai életviszonyok stb. sajátosságaiból adódóan még további specifikumokkal is kiegészülnek. , , < '

A katonai környezet kriminogénitása Az'embert'a külvilág, a környezete kettős értelémben determinálja. Egyrészt a külvilág hatását ismerhetjük'fel a személyiség fejlődésében, a személyiségben, másrészt a cselekvést megelőző akarat-elhatározásban. Ez a hatás különöáen felerősödik és' formálisan is szembetűnő lesz, ha az egyén kikerül megszokott mikrovilágából és eddig még nem tápasztalt hatások érik. Űj környezete, új követelmény-rendszerrel; lép. fel, új szerepeket kíván tőle és elvárásait új, a,:korábbihoz képest speciálisnak tekinthető életviszonyok között érvényesíti., Ilyen „környezet-változást" .jelent a, katonai szolgálat. i • A hadsereg n e m ' a társadalomtól elszigetelt szervezet, de áz állam egyéb szervei között, azok feladataitól eltérő, különleges szerepet tölt be. A sajátos feladatok, funkciók, ellátása sajátos szervezetet és belső rendet igényel, a személyi állománnyal szemben pedig szigorú erkölcsi és fegyelmi követelményeket támaszt.'Mindezek nélkül a hadsereg-harcképessége, harckészültsége végső soron az ország külső és belső támadások elleni védelmi képességé válik kérdésessé. E feladatok különleges jellege és fontossága, továbbá a teljesítésükhöz szükséges szervezeti formák megkövetelik, hogy a katona élete a, polgárihoz képest jóval szabályozottabb, kötöttebb legyen. A katonai élet, a katonai környezet ezen jellemzői sajátos életviszonyokat eredményeznek, amelyek természetesen új és sajátos módon hatnak a személyiségre. A katonai szolgálatot, a katonai életviszonyok speciális tényezőit,' mint külső szituatív tényezőket, nem; hagyhatjuk figyelmen kívül akkor, amikor a katonai bűnözés, ezen belül a katonák által elkövetett különböző bűncselekmény-fajták vagy az egyes bűncselekmények okait kutatjuk. . ' Csak utalunk arra, hogy ugyanakkor a katonák nincsenek elzárva' a társadalomtól, a polgári környezettől, így'-a bűnözésre, mint társadalmi tömegjelenségre, jellemző oksági tényezők — vagy azok égy része — bevonulásuk után is hatni fognak rájuk. Azt is látnunk kell, hogy az általános, a polgári életben ható okok a speciális katonai környezetben sajátos formákban és eltérő hatásokkal jelentkezhetnek. Hiszen a bűnelkövetésre hajlamosító tényezők különböző időszakokban,. különböző körülmények között

eltérő módon viselkednek, különböző módon és hatékonysággal lesznek képesek a személyiség kriminális vonásainak felerősítésére, befolyásolására. A fentieket figyelembe véve nem tekinthetünk el attól, hogy a katonák által elkövetett fegyelemsértések, jogsértések többsége a katonai életviszonyok között valósul meg. így alaposan feltételezhetjük, hogy a katonaélet viszonylagos zártsága, a katonai függelmi viszonyok, a katonai környezet nevelő és visszatartó hatása mellett bizonyos kriminogén csírákat is hordoznak. Az eddigi kutatások számos veszélyforrást tártak fel, amelyek különösen a kriminális személyiségzavarral jellemzett, gyenge idegi teherbírású vagy kriminális életvezetésű katonákat a katonai fegyelemmel, a szolgálati renddel való szembenállásra inspirálják, megnehezítve természetesen a katonai életviszonyokhoz való alkalmazkodást, a sikeres beilleszkedést is. Gondoljunk csak a katonai függelmi, az alá- és fölérendeltségi viszonyokban rejlő feszültségforrásokra. A sorkatonai szolgálatra bevonult fiatalok a korábbi élethelyzetükhöz képest nehezebb, szokatlanabb viszonyok közé kerülnek. Korlátozva vannak több olyan cselekvésükben, amelyekben a bevonulásuk előtt nagy szabadságot élveztek. Életük minden napja, órája, perce szigorúan szabályozott. Ez önmagában is —különösen a sorkatonai szolgálat kezdeti néhány hónapjában — feszültséget okoz, melynek feloldásában és egyúttal a szolgálatukhoz fűződő érzelmi viszony helyes alakulásában nagy szerepe van a bevonulás utáni személyes tapasztalatoknak. Ha ezek kedvezőek, a katonai szolgálathoz előzőleg pozitív alapállással közeledő egyén számára a függelmi viszonyokat jellemző alá- és fölérendeltségi helyzet, a szolgálattal járó nehézségek nem jelenthetnek megoldhatatlan helyzeteket. Nem egyszer produkál a katonai háttér olyan negatív hatásokat is, amelyek időlegesen vagy egy konkrét szituációban aránytalanul felerősíthetik a szolgálattal együttjáró nehézségeket, illetve csökkenthetik a katona ezekkel kapcsolatos tűrőképességét. Tagadhatatlan, hogy egyes katonatársak, elöljárók (a tisztesek is) hibái, tévedései, mulasztásai, beosztásukkal, elöljárói hatalmukkal való durva viszszaélései, az önérzetet támadó sértései negatív érzelmeket, ellenállást, sőt szembenállást váltanak ki a katonában. Ezek a konfliktusok az alárendeltből, a katonatársból — anélkül, hogy tettének elkövetésében az eredmény előre látásának értelmi gátjai közbelépnének — tiszteletlenséget, engedetlenséget, kirobbanó agresszivitást, erőszakot provokálhatnak. Megtörténhet ez a személyiségében érett, korábban rendezett életvezetésű, erkölcsileg harmonikusan fejlett egyéneknél, de fokozott erővel jelentkezik mindazoknál a személyeknél, akiknél az agresszív ösztönkésztetések tolerálása vagy kiélése kevesebb belső értelmi és pszichikai akadályba ütközik. A speciális körülmények speciális szituatív tényezői között feltétlenül meg kell említenünk azt a tényt, hogy az egyéni és közösségi érdekek ösz-

szeütközése során az utóbbi érvényesülése parancsókkal és egyéb eszközökkel mindenképpen kikényszeríthető. Ez a hadsereg már jelzett feladatainak, a harckészültség szükség szerinti fokozatainak a biztosítása érdekében elengedhetetlen. Ebből viszont adott esetben hosszabb ideig tartó konfliktushelyzet keletkezhet. Az a körülmény például, hogy a katona hosszabb—rövidebb ideig nem hagyhatja el a laktanyát, szolgálati helyét, nem találkozhat a családtagjaival, baráti társaságával, korábban megszokott környezetével, még a sikeresen adaptált egyénnél is pszichés feszültséget okoz. Ez a feszültség arányosan növekedni fog feloldásának időbeli elhúzódásával, amelyet egyéb magánéletbeni problémák is fokozhatnak. (Családi konfliktusok, valódi vagy vélt sérelmek, más katonák indokolatlan előnyben részesítése, pl. a laktanya-elhagyás engedélyezésekor, a különböző — a sikerélményt is biztosító —• dicséretek alkalmazásakor, elhamarkodott fenyítések stb.) Ez a helyzet — különösen, ha hosszantartó és ismétlődő — az egyén frusztrációs toleranciáját maximálisan igénybe veszi. Kompenzálására a kriminális személyiségzavarral vagy gyengébb idegrendszerrel rendelkező személy nem képes, konfliktus-megoldása az esetek többségében a társadalmilag elfogadottól eltérő, deviáns lesz. Gyakran katonai bűncselekményekben (szökés, önkényes eltávozás, elöljáró elleni erőszak, vagy más indulati jellegű cselekmény) vagy fegyelemsértésekben realizálódik. A fentiekben csak vázlatosan és természetesen nem teljes mélységben ismertetett kriminogén szituációk feltárásában még itt sem állhatunk meg. Az okkutatásnak ez a szintje még mindig csak általában segít bennünket a katonák által elkövetett bűncselekmények megértésében, a megelőzési feladatok és intézkedések kimunkálásában. Az igazság azonban mindig konkrét. Azaz csak meghatározott keretek között és feltételek mellett jelent igaz ismereteket. A dialektikus materializmusnak ez a tétele arra hívja fel a figyelmünket, hogy egy adott bűncselekményt (legyen az katonai vagy köztörvényi, erőszakos vagy más jellegű), fegyelemsértést mindig egy konkrét magasabbegységnél, egységnél, alegységnél és egy konkrét személlyel szemben követik el. Nyilvánvaló, hogy minél közelebb megyünk a bűncselékmény elkövetésének helyéhez, annál konkrétabbá és sajátosabbá válnak az adott cselekmény okai, a kriminális körülmények, amelyek negatívan hatnak a katona viselkedés-motivációjára. Természetes, hogy két egyén fiziológiai és egyéb adottságait, életútját tekintve nem lehet egyforma. Természetes az is, hogy két kisebb vagy nagyobb közösség sem, hiszen mindkettő egymástól különböző tulajdonságú egyénekből áll. Különbözőek lesznek tehát az adott közösség személyi, de tárgyi körülményei is. Ezért, ha a katonai életviszonyokat, a katonai környezetet és a személyi állományt bármilyen homogénnek tekintjük is, nfem

feledkézhetünk meg arról, hogy minden alakulatnak, ezen belül kisebb'közösségnek megvannak a specifikumai,-a csak rá jellemző minőségei. így a sajátos pozitív és negatív tényezői is,' amelyek adott helyzetekben olyan konkrét okként vagy feltételként jelentkeznek a viselkedési variáns kialakításában, amelyek más alakulatnál, más közösségben nem vagy nem úgy hatnak. E tekintetben :— véleményünk szerint — jelentősége lehet annak is, hogy milyen életkorú, kvalitású a parancsnoki, tiszti, tiszthelyettesi, tisztesi és a sorállomány összetétele, milyen fegyvernemhez, szakcsapathoz tartozik az adott egység, .alegység. Ugyancsak eltérő hatásokkal járhatnak az egyes csapatok különböző vagy ugyanazon alakulat változó, konkrét feladatai, illetve a megoldásukkal járó személyi és tárgyi feltételek, követelmények. Lappangó kriminális hatásokat hordoz magában az adott egységet, illetve a3z elhelyezési körletét körülvevő polgári „világ", környezet is. Ismeretes például az urbanizáció kriminogén hatása. Áz eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az erőteljesen negatív, növekvő tendenciát mutató erőszakos cselekmények körén belül a „garázda cselekmények elkövetésére a sűrűn lakott területek, különösen a városok nyújtanak keclvező lehétőséget. Ennek megfelelően az elkövetők javarészt a városok vagy a nagyobb települések lakói, illetve katonáknál a fontosabb helyőrségek személyi állománya köréből kerülnek ki. A városban történő elkövetésre azonban jellemző,' hogy a tettesek nagy része kórábbán vidéki lákos volt vagy jelenleg is az." 4 Adott esetben nem mindegy tehát, hogy az" alakulat hol, az ország mely részén, vidéken, a fővárosban, városban vagy faluban diszlokál. ' Figyelemmel keli lenni arra is, hogy vannak olyan krízis-időszakok, szituációk, amelyek a hadsereg, egy alakulat életében szinte szezonális bűnözési hullámot jelentenek. Gondoljunk csak a bevonulás, illetve a leszerelés időszakára, de új hatásokkal, új veszélyforrásokkal találkozhatunk a gyakorlatokon is, különösen, ha ez ,a tartalékos állomány behívásával jár. A fentieken kívül még számos kriminogén hatású tipikus környezeti konstellációt ismerünk és tárhatunk fel egy—egy magasabbegységnél, egységnél vagy alegységnél is. Ezeknek a helyzeteknek, veszélyforrásoknak a , pontos ismerete alapján prognosztizálható egy adott magasabbegység vagy egység bűnözési tendenciája, ezen belül az egyes bűncselekménykategóriák várható alakulása. Ezen az alapon már lehetséges egy reális megelőzési, terv elkészítése, az adott alakulatra „testreszabott", valóban hatékony megelőzési intézkedések kidolgozása. 1

„Elméleti és gyakorlati kérdések ä garázdaság kriminológiái vizsgálata köréből". Dr. Hildenbrand Róbert Katonai Jog- éá Igazságszolgáltatás, 1972/2. 69. oldal.

. Szükség van tehát a többszintű,, differenciált okfeltáró munkárá á kri-' minálprofilaxis eredményes szolgálata érdekében. Ahhoz, hogy a megelőzés rendszerét ki tudjuk építeni, előbb ki kell dolgoznunk az okkutatás rendszerét is mind szervezetileg, mind metodikailag.

Az egyéni megelőzés szükségessége és lehetőségei a hadseregben

,

Többszintű okfeltáró munkára van szükség nemcsak az általános, hanem az egyéni megelőzés érdekében is. Az individuális kriminológiai prognosztika és bűnmegelőzés alapvető feltétele az egyén, a személyiség struktúráját formáló külső és belső körülményeknek, az egyén életútjának, múltjának az ismerete. Elengedhetetlen azonban a jelenének a vizsgálata, vagyis az, hogy a már jelzett szinteknek megfelelően mélyrehatóan kutassuk a csapatoknál meglevő kriminogén körülményeket és azok szerepét a bűnöző magatartás kialakulásában. ' Ugyanakkor nem elég a már elkövetett bűncselekmények okait kutatni, illetve a tettes személyiség-komplexumát feltárni, hanem elébe is kell menni az eseményeknek. Szükség van tehát arra, hogy egy-egy alakulatnál felderítsük azokat a személyeket, akik jogellenes útra térhetnek, feltárjuk (a szükséges mértékig) a múltját. így a jelen környezete veszélyforrásait is ismerve, kidolgozhatjuk a, viselkedési prognózisát, melynek keretében — természetesen csak a valószínűség határáig — jelezhetjük a bizonyos körülmények közötti viselkedés variánsait. Mindezek ismeretében kellő időben ki tudjuk dolgozni a deviáns viselkedések (bűncselekmények elkövetése, fegyelemsértések, öngyilkosságok) megelőzését célzó intézkedéseket, rendszabályokat, i Ahhoz, hogy ezt megtehessük, mindenekelőtt szükség van a bevonulás, idején egy célirányos, kidolgozott koncepcióval, szervezetten végrehajtott szűrésre. Ennek során fel kell deríteni azokat a személyeket, akik korábban már bűncselekményt vagy bűncselekményeket követtek el, azaz visszaesők vagy azzá válhatnak, akiknél adatok vannak arra, hogy korábbi miliő ártalmak kedvezőtlenül befolyásolhatták személyiség-fejlődésüket, alkoholizáló, munkakerülő életmódot folytattak, antiszociális baráti körük volt (van), garázdaság, verekedés vagy más szabálysértésért már büntetve voltak, gyakran változtattak munkahelyet. Ennek a munkának folyamatosnakykell lenni a bevonulás után is. Azok, akik bevonulásuk után bűncselekmény vagy fegyelemsértés, illetve öngyilkosság elkövetésével fenyegetőznek, gyakran követnek el fegyelemsértéseket, indokolatlanul, sűrűn jelentkeznek különböző orvosi vizsgálatokra, tehát akiknél láthatóan be-

illeszkedési zavarokat vélünk felismerni és szinte biztos, hogy eíőbb vagy utóbb valamilyen kriminogén körülmény hatására konfliktusait valamilyen deviáns cselekménnyel fogják megoldani. Feltétlenül szükség van ezen személyek „megtalálására", ha figyelembe vesszük az agresszivitással kapcsolatos azon tételt, hogy az nem ott kezdődik és nemcsak akkor állapítható meg, ha valaki már több agresszív bűncselekményt követett el, hanem sokkal előbb. Ez ismételten aláhúzza a prekriminális cselekmények okai és feltételei rendszeres vizsgálatának a fontosságát is, hiszen ezek feltárásával és megelőzésével nagyszámban megelőzhetjük a súlyosabb felelősséggel járó bűncselekményeket. Mindez nem jelenti sem valamennyi katona, sem az érdeklődési körünkbe vont személyek „megelőző" gyanúsítgatását, hanem a társadalom, a csoportérdekek lehetőség szerinti összehangolásáról, védelméről van szó és arról, hogy az érintett egyént is megóvják a saját érdeke elleni cselekedetektől. Analizálni kell tehát az egyén múltját, jelenét és azokat a körülményeket, amelyek a jövőben döntő hatással lehetnek gondolkodására, viselkedésére. Több oldalról kell elemeznünk a kriminogén személyiségjegyek kialakulásának, fennmaradásának az okait és feltételeit, valamint azokat a kriminogén szituációkat, amelyek ezek felerősödésének a lehetőségét rejtik magukban. Mindebből prognózisszerűen következtethetünk beilleszkedésük válószínű nehézségeire, illetve erkölcsi és fegyelemre nevelésük feladataira, a helyes egyéni bánásmód, a közösségi nevelőhatások biztosítása érdekében kidolgozandó tennivalókra. A katonai bűnözés elleni küzdelem közvetlen formái és módszerei Az elmondottakból következően mindenek előtt a katonák bűnözését kiváltó okok és körülmények feltárása sürgető. Az egyes bűncselekményfajták vizsgálatát össze kell kötni a katonák és ezen belül a visszaesők, mint speciális elkövetői kategória vizsgálatával. Együtt kell vizsgálni a katonai bűnözés okait és körülményeit a bűnöző katona személyiségével. Választ kell keresni az alábbi kérdésekre: aj Mi okozza azt, hogy a már felismert negatív körülmények csak a katonák bizonyos köreiben vezetnek jogellenes cselekmények elkövetéséhez, míg másoknál ugyanazon körülmények megléte ellenére a jogsértésekre nem kerül sor; b) A katonák bűnözésénél szerepet játszó körülmények milyen számú és milyen összetételű együttléte vezethet nagy valószínűséggel a bűncselekmények elkövetésére;

c) Milyen körülmények akadályozzák meg a bűncselekmények elkövétését, neutralizálják a bűncselekményt kiváltó okokat, ami végső soron elősegíti a katonai bűncselekmények számának a csökkenését; d) Milyen tényezők lehetnek bizonyos bűncselekmény-fajták okai (pl. erőszakos, katonai bűncselekmények stb.) és melyek azok a jelenségek, amelyek bizonyos bűncselekmények elkövetését elősegítő feltételek lehetnek, illetve azzá válhatnak. Mindez a bűnözővé válás végső fázisában, a visszaesőknél az újabb tettre való átmenet időszakában, sajátos katonai körülmények és hatások között létező magatartás-formák elemzését jelenti. Ez olyan kutatási rendszer kidolgozását igényli, amely a katonai bűnözés specifikus kriminogén körülményeinek a vizsgálatát is lehetővé teszi az általános, a különös és az egyes szintjén és ezen belül a konkrét megjelenési helyükön. Ezzel a kérdéssel bizonyos mértékig foglalkoztak már szakírók. 5 Mégis hiányát érezzük olyan kutatásoknak, amelyek feltárnák a speciális okokat és körülményeket a katonai bűnözés egyéb szintjein is. Ezek az okok és feltételek az egyes állománycsoportok szerint és az egyes konkrét csapatszinten is változhatnak. A katonai bűnüldözés vonalán is fel kell ismernünk az interdiszciplináris kutató módszerek jelentőségét. A kutatásban a jogászok, orvosok, kriminológusok, kriminálpedagógusok—pszichológusok és más tudományok képviselőinek bevonásával adaptálhatjuk e szaktudományok módszereit és eredményeit. A bűnmegelőzés előfeltétele a katonai bűnözés elleni harcban is a tervszerűen végzett kriminológiai kutatás. A fentiek alapján felvetjük az általános kriminológiai ágazataként — az említett specialitásokra figyelemmel •— a „katonai kriminológia" kidolgozásának a szükségességét. Csak ennek keretében lehetne például a katonai bűncselekmények elkövetésének átfogó kriminológiai kutatását elvégezni, amelyre a mai napig nem került még sor, hiszen ehhez az általános elméleti ismeretek mellett speciális katonai—jogi—kriminológiai stb. ismeretekkel rendelkező szakemberekre, speciális vagy legalábbis speciálisan alkalmazott módszerekre van szükség. Csak a katonai kriminológia teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy a más tudományok által elért eredményeket, kutatási módszereket a speciális katonai körülményekre is alkalmazzuk. Olyan szakkriminológiai vizsgálatokat kell folytatni, mint a katonai viktimológia vagy éppen a hadseregben mindenki által „sejtett" latens bűnözés megismerése, továbbá az ugyancsak sok gondot okozó visszaeső bűnözés. Mindenképpen új utakra kényszerülünk — ami nem jelenti a már jól 6

Dr. Habony János: „A bűncselekmények megelőzése." Zrínyi Katonai Kiadó,

Bp., 1983. 4

49

reagáljunk, hanem sikeresen megakadályozhassuk a jövőben várható nembevált módszerek tagadását —, ha el akarjuk érni, hogy ne csak a múltra kívánatos eseményeket. Az új utak, eszközök és módszerek keresésének aktualitását példázza dr. Takács László, aki arra hívja fel a katonai bűnüldöző hatóságok figyelmét, hogy „ha az utóbbi 4—5 év bűnüldöző és bűnmegelőző gyakorlatát csak az eddig alkalmazott módszerekkel folytatjuk, a bűnözés szinten maradásánál nagyobb eredményt a jövőben sem várhatunk." 6 ; Azóta a bűnözési statisztikák már régen nem a bűnözés szintenmaradását mutatják, hanem az ismert emelkedő tendenciáját mind a fegyveres testületeknél, mind a fegyveres erőknél. Ugyancsak az új keresésének szükségességére utalt a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze 1983. június 7-én, azon az országos tanácskozáson, amelyen a bűnüldözés eredményeiről szólt és a további feladatokat határozta meg a bűnözés elleni harcban: „A megelőzés és a felderítés hatékonysága nagymértékben azon múlik, hogy a bűnüldöző szervek gyorsabban reagáljanak a bűnözésben tapasztalható új jelenségekre, s maguk is új módszerekkel, mozgékonyabb apparátussal lépjenek fel a bűnözők ellen. A bűncselekmények számának és a bűnözés struktúrájának változásaihoz gyorsan és hatékonyan kell alkalmazkodni." Ez azt is jelenti, hogy a hadseregben is szerves egészbe kell összefoglalni a bűnmegelőzés valamennyi irányát, a törvénysértések elhárítása érdekében tett intézkedések teljes komplexumát. A katonai kriminológiai vizsgálatok ilyen követelményeiből nyilvánvaló, hogy a feladatok a gyakorlati bűnüldöző szervek, a katonai ügyészségek kapacitását meghaladják. Felmerül a kérdés, hogy mely szervek, ki és milyen mértékben vegye ki a részét a feladatokból, mert a munka ésszerű megosztására van szükség. A válasz — ismerve a parancsnokoknak és a katonai ügyészeknek az Ügyészi Törvényben, a Szolgálati Szabályzatban és más jogszabályokban, az együttműködésre utasító parancsokban, illetve utasításokban meghatározott jogait és kötelezettségeit — nem lehet kétséges. A feladatokat alapvetően az illetékes parancsnokok és a katonai ügyészek együttműködése keretében lehet és kell megoldani, mégpedig az elmondottakból, a katonai ügyészi jogosítványokból, feladatokból adódóan a katonai ügyészek szakmai segítségével. A „hogyan" megválaszolására dr. Kámán József véleménye időszerű, amely szerint a Katonai Főügyészség keretén belül egy olyan részleg létrehozása szükséges, amelynek a feladata a bűncselekmények, rendkívüli ese6

Dr. Takács László: A rendőrség tagjai körében előforduló bűncselekmények kriminogén tényezői. Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 1971. 2. 13. old.

menyek folyamatos, naprakész elemzése, továbbá legalább ilyen fontos feladata lenne a területi katonai ügyészségek megelőző tevékenységének a koordinálása. Megfontolásra ajánlotta, hogy hozzanak létre — a megelőző tevékenység irányítására, koordinálására — a katonai ügyészi szervek és a fegyveres erők, fegyveres testületek felső szintű vezetőiből egy bizottságot.7 Nem az ügyészi szervezet felől közelítve a kérdést, mi az okkutatás, a megelőzés feladatai elvégzésének a segítésére magasabbegység szinten hoztunk létre a területtartó katonai ügyész szakmai közreműködésével egy tanácsadó és koordináló csoportot. A csoport képesnek látszik a hadosztály bűnözési helyzetének állandó és mélyreható tanulmányozására, tendenciáinak, struktúrájában és dinamikájában beálló változások feltárására, különböző vizsgálatok és felmérések, összegezések elvégzésére, a problémák jelzésére, a magasabbegységnél és az egységeknél előforduló kriminogén körülmények kutatására. A csoport segítségével ki lehet építeni a szükséges információrendszert. Ennek alapján lehetővé válik a magasabbegység bűnözési, kriminogén és antikriminogén jellegű jelenségei prognosztizálása is. Mód nyílik a megelőzési intézkedések megtervezésére, melynek végrehajtását egyrészt a csoport tagjai,- másrészt irányításukkal az illetékes parancsnokok végeznék, illetve a végrehajtást ellenőriznék. t A koordináló csoport feladatainak, munkájának, összetételének, szervezetének, hatáskörének st'o. részletes kidolgozása még folyamatban van, bár az egyik magasabbegységünknél kísérleti jelleggel a csoport létrehozása már meg is történt. E tanulmányban felvetett kérdések megválaszolása csak akkor lesz lehetséges, ha az általunk beindított és jelenleg is folyamatban levő reprezentatív felmérések adatai beérkeznek és azok feldolgozásra is kerülnek.

7

Lásd: „Az ügyészi szervezet m u n k á j á n a k tapasztalatai". Országos Főügyészi Értekezlet, 1975. december 15. 100. oldal.

A katonai büntetésvégrehajtás feltételrendszere a fegyelmező zászlóaljban *

Irta: Almásiné dr. Törőesik Anna ny. alez.

A 35/1982. IM—HM—BM sz. utasítás előremutató rendelkezései már azt a fejlődési vonalat szemléltetik, melyek a katonák szabadságvesztés büntetése korszerű, nevelési célzatú végrehajtásának alapjául szolgálnak, megteremtve az elítéltek büntetésvégrehajtási nevelése továbbfejlesztésének jogszabályi alapjait. Büntetőjogunkból, valamint a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiből egyaránt kitűnik az a kötelezettség, hogy a büntetésnek a benne meghatározott joghátrányok érvényesítése mellett olyan nevelési funkciót is teljesítenie kell, amely alkalmas a jogszabályi célok elérésére. Azoknál a sorkatonáknál, akik büntetésüket az MN Fegyelmező Zászlóaljban és az MN Budapesti Katonai Fogdában töltik, ez a bűnmegelőzés és visszatartás általános célkitűzésen túl a katonai fegyelemre nevelés feladatát is tartalmazza. A törvényi kötelezettségből adódó időszerű feladat a katonai büntetésvégrehajtási nevelés helyzetének értékelése, a nevelési feltételek és adottságok áttekintésével a további fejlődés lehetséges irányainak felvázolása is. A katona — mint elítélt — nem lehet hátrányosabb helyzetben azokhoz képest, akiknek büntetését az országos büntetésvégrehajtási intézetek fogházaiban, illetve börtöneiben hajtják végre. Nem lehet azonban előnyösebb — netán vonzóbb — helyzetben sem azokhoz képest, akik katonai szolgálati kötelezettségüket — nem büntetésüket — teljesítik a néphadsereg, illetve a BM Határőrség különböző alakulatainál. Ellenkezőleg — a hatékony visszatartás érdekében — a büntetésben kifejeződő törvényes joghátrányt kell érezniük azoknak, akik bűncselekmény elkövetésével megsértették a jogrendet. Ezért is fontos a katonai büntetés végrehajtási nevelés feltételrendszerének áttekintése, a szóban forgó szemléletek helyes irányú, tevékeny formálása a konkrét nevelőmunka módszertani kulturáltságának pedagógiai hatásfokának emelése érdekében. E dolgozat keretében az MN Fegyelmező Zászlóaljban történő büntetésvégrehajtási nevelés követelményeinek és lehetőségeinek elemzését

szeretném fölvázolni, különös tekintettel azokra az ellentmondásokra, amelyek azon kérdés körül csoportosulnak, hogy az elítélt sorkatona marad, szabadságvesztés-büntetését\pedig erre a célra kijelölt katonai alakulatnál hajtják végre.

I. A rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek, és a jellemző ellentmondások Az MN Fegyelmező Zászlóalj az ismert rákospalotai elhelyezés feltételei között, egészében véve szűkös, a befogadott létszámhoz képest olykor zsúfolt körülményei kedvezőtlenek, korszerűtlenek voltak] A régi laktanyaépület célszerűtlen belső elrendezése a nevelőmunkát akadályozta. Mindez jelenleg is érvényesnek mondható az MN Budapesti Katonai Fogda elhelyezési feltételeire (pl.: 40 fős létszámú hálóterem). A mozgástér — a közösségi foglalkozásokhoz szükséges helyiségek — hiánya felerősítették a bezártság érzetét és fokozták a nevelés feltételeiben mutatkozó hátrányokat. A Fegyelmező Zászlóalj 1982-ben vidéki helyőrségbe került. Azóta az eltelt két esztendő alatt létrehozott elhelyezési körülmények már megközelítik azokat a követelményeket, melyek egyrészt a katonai képzéssel— neveléssel, a napirend szerinti élettel, a munkáltatással, a szabadidő kulturált eltöltésével, a pihenéssel és a sportolási lehetőségekkel megfelelnek a kívánalmaknak, s már jelenleg is jobbak, mint a régi elhelyezés körülményei között az lehetséges volt. Az objektum kb. tizenhat holdnyi területen fekszik, igen szép természeti környezetben. A közeli kisváros és más honvédségi létesítmények épületein kívül, erdőközeiben van. Udvarán alakuló-tér, sportpályák, külön épületekben a parancsnokság, igazságügyi szolgálat, étkezdei blokk (legénységi és tiszti étkezdével), a gyengélkedő (orvosi—fogorvosi rendelővel). A közös legénységi épületben — de elkülönítve — az őrszázad és az elítéltek körletei, továbbá a zászlóalj 4000 kötetes könyvtára található. A jogszabályokban meghatározott büntetésvégrehajtási fokozatok közötti különbségek alapvetően érvényesülnek. A börtön-, illetve fogházfokozatú elítéltek századkörletei az épület elkülönített szintjein vannak elhelyezve. Mindegyik szinten megtalálhatók a megfelelő közösségi helyiségek, hálókörletek, tantermek, mosdók, raktárak stb. A legfeljebb 24 fős hálókörletek tágas, világos helyiségek nagy ablakokkal, sok virággal. Megvan a lehetősége annak, hogy esetleges nevelési célzatú átcsoportosítással. az elítélteket bármikor külön válasszák, nincs akadálya annak, hogy az első bűntényeseket a visszaesőktől, vagy egyes bűncselekmény-

csoportok elkövetőit másoktól szükség szerint'elkülönítsék. Az elhelyezés tárgyi feltételei bővíthetők, variálhatók. A jelenleginél nagyobb létszámbefogadása is problémamentesen megoldható. Az áthelyezést követően az MN Fegyelmező Zászlóalj személyi állománya úgyszólván kicserélődött. A parancsnoki és hivatásos állomány, valamint a polgári dolgozók büntetés végrehajtási ismeretekkel s tapasztalatokkal nem rendelkeztek. Ennek ellenére képesnek bizonyultak az első két évben a minden erejüket igénybevevő építési feladatok megvalósítása mellett a büntetésvégrehajtási szervezetet is működtetni. A területileg illetékes katonai bíróság, illetve katonai igazságügyi vezetőszervek véleménye szerint a büntetésvégrehajtási funkciók ellátása tekintetében sem működik rosszabb hatásfokkal a Zászlóalj, mint a megelőző időszakokban. Lehetőségei — az ismertetettek, de a fejlődés más tartalékai miatt is — jobbak, mint a korábbiak voltak. Elsősorban a nevelőmunka személyi feltételeinek javítása szükséges és lehetséges még nagymértékben. Jó hozzáállásuk ellenére, a személyi feltételek ma még nincsenek összhangban a nevelőmunka követelményeivel. A létszámhiány miatt túlterhelt személyi állomány — század-, szakaszparancsnokok — pedagógiai hozzáértése, képzettsége gyenge. Nincs elég idejük sem az emberek megismerésére, sem a velük való bánásmód egyéniesítettebb, differenciáltabb módszereinek alkalmazására. A Fegyelmező Zászlóaljban folyó büntetésvégrehajtási nevelés személyi feltételeinek további javítása a neveléssel közvetlenül foglalkozó hivatásos állomány létszámának feltöltésével, szakmai képzésével, nevelési tapasztalatok gyűjtésével és módszereinek kialakításával érhető el. A nevelés jó hatásfokának alapja az elítéltek őrzése, a törvényes rend, fegyelem fenntartása — általában a biztonsági feltételek összessége —, melyben az őrszolgálat szerepe, az őrszázad rendeltetésszerű működése kap elsődleges hangsúlyt. Az őrzési feladatok ellátása, a szolgálat szervezése igazodik a Fegyelmező Zászlóalj követelményeihez, az elítélt állomány őrzéséhez. Differenciált őrzési rendszer van, az objektum külvilágtól elkülönítése, illetéktelen személyek bejutásának megakadályozása érdekében. Ez jelenti a korszerű műszaki-technikai berendezésekkel való ellátottságot és az őrszolgálat szervezettségét, ezen belül az őrkatonák képzésének feladatait szolgálatuk sajátosságaira tekintettel. A katonai büntetés végrehajtás keretében szervezett munkáltatás — nevelési célzata mellett •—• néphadseregi, népgazdasági haszonnal járó tevékenység. A jelenlegi elhelyezési feltételek között végzett építőmunka az elítélt állomány teljes foglalkoztatottságát biztosította mind a kőműves- és földmunkák, mind a kertészeti feladatok ellátásában. Fogházfokozatú elítéltek a környező erdőgazdaságban külső munkahelyen is dolgoznak kisebb létszámban. Természetesen elítéltek dolgoznak a zászlóalj el-

helyezési, élelmezési, ruházati szolgálatánál, ők végzik a lakatos, villanyszerelő, asztalos, gépjárműszerelő szakmunkát is, továbbá kultúrdekoráció-stúdió körüli tennivalókban aktivizálódnak. Az ipari üzemszerű munkáltatást biztosító fafeldolgozó még kiépülőben van. A Fegyelmező Zászlóaljban történő munkáltatás rendszere és perspektívája az elítéltek szempontjából ellentmondásos. Kismértékben teszi csak lehetővé az egyéni adottságokhoz, képességekhez igazodó munkakörök kialakulását és jórészt háttérbe szorítja a katonai feladatokra felkészülés, képzés és nevelés szempontjait. A munkakövetelmények — a tervezés függvényében — általában feszítettek voltak. Az építő tevékenység társadalmi teljesítményi szintjének megfelelő munkadíjazásra ezideig nem volt lehetőség. Más ösztönzési formák hatékonysága alacsony, kivéve a'zászlóalj parancsnoki dicséretképpen alkalmazott jutalomeltávozás engedélyezését. Az elítéltek munkájának teljesítményéhez szorosan kapcsolódó dicséretek, a börtönfokozatú elítéltek fogházfokozatba történő átminősítése feltételeként — ha arra egyéb feltételek is lehetőséget adnak — korlátozottabb terjedelemben jelentkező ösztönzést biztosítanak. Ezzel szemben a belső és külső körletek takarítása (padló, folyosómosás) állandó konfliktus-tényezőként szerepel, mert az elítéltek külön elismerést kiérdemlő teljesítményt az ilyen munkával alig tudnak szerezni. Azoknak a kollektív erőfeszítéseknek, amelyek részben az elítéltek munkájával az addig elhanyagolt objektumot a mai állapotában helyreállították, teljesítményi értéke igen magas. Közvetlenül pedig az elítéltek életkörülményeit javította, mert munkájuknak látszata volt, eredményét ők maguk is érezték, kedvezően formálta közérzetüket, érdekeltté tette őket a munka végzésében. A jelzett ellentmondások ellenére a munkáltatás rendszere általában megfelelt rendeltetésének. Mivel az elkövetkező időkben már nem lesz olyan arányú belső építési munkaprogram, mint amilyen eddig lezajlott, az elítéltek munkáltatása mellett teljesebb értékű katonai képzést és nevelési feladatokat kell a személyi állománynak elvégeznie. Ez jelentős átállást követel majd a nevelési módszerek alkalmazásában is. A Fegyelmező Zászlóalj utóbbi két évben értékelt működése nem mindenben felelt meg a katonai büntetésvégrehajtás célkitűzésének, különösen annak az igénynek, amely a katonai fegyelemre nevelés területén jelentkezik megalapozott elvárásként. — A büntetésvégrehajtási és katonai nevelés, mint komplex feladat, alegységszinten valósul meg. A végrehajtásért felelős század- és szakaszparancsnoki állomány tagjai még nem alkotnak olyan nevelői közösséget, amely a célnak megfelelne, a gyakori személyi változások és pedagógiai

/

felkészültségük hiányosságai miatt. Az elítélteket sok véletlen hatás éri a körletekben uralkodó bánásmód és hangnem tekintetében. — ellentmondásos az is, hogy a századszervezésben működő büntetésvégrehajtási fokozatokban érvényesülő magatartásformák csak kevéssé adnak módot előírásosan szabályozott katonai viselkedési normák elsajátítására (pl. az alegységügyeletes elítélt nem minősül szolgálati elöljárónak). — A bizonyos mértékű elszakadás mind a büntetésvégrehajtás általános, mind a katonai Szolgálati Szabályzat egyes rendelkezéseitől bizonyos kérdésekben azt eredményezi, hogy az elítéltekben téves nézetek, hibás értékrendek alakulnak ki jogosultságaik, illetve kötelezettségeik tekintetében. Ilyen okok miatt vélik egyesek, hogy számukra előnyösebb lenne, ha büntetésüket nem katonai büntetésvégrehajtás keretében foganatosítanák. A büntetés végrehajtás katonai sajátosságai miatt csak korlátozottan érvényesíthetők az egyéni öntevékenységen és az öntevékeny szervezetek működésén alapuló módszerek. Az elítéltek önállóságának, felelősségérzetének fokozására alkalmas közösségi és alkotó tevékenységi normák kialakulása nehézkes, s időről-időre visszaesik a megindult kezdeményezés. Ebben szerepe van annak is, hogy a Fegyelmező Zászlóaljban végrehajtott büntetések tartama — tekintettel a feltételes szabadságra — átlagosan egy esztendő. A katonai büntetés végrehajtásban kevéssé mutatkoznak meg azok a változások, melyek a büntetésvégrehajtás más területén •—• de a néphadsereg más alakulatainál is — az értékelés—ösztönzés hatóerejének fokozott felhasználásában és funkciójának fejlesztésében az utóbbi időben végbementek. A Fegyelmező Zászlóalj és a csapatok, valamint a társadalmi szervek együttműködése, illetve közreműködési kapcsolatai kiforratlanok. A büntetésvégrehajtási nevelésben hasznosítható információk terjedelme csekély, jórészt csak annyi, amennyit a katonai bíróságok ítélete tartalmaz az elítélt előéletéről és a bevonulása után tanúsított magatartásáról. Egyéniesítettebb nevelési program kidolgozását segítené, ha a bűncselekmény elkövetésére, az elkövető személyiségére jellemző és a megismeréséhez nélkülözhetetlen adatokból több tájékozódási adat állna rendelkezésre a nevelés programjának helyes tervezéséhez. A büntetésvégrehajtási nevelés az elítélt szabadulásakor befejeződik. Hatása pedig később mutatkozik meg. De további sorsukról, alakulatuknál történő beilleszkedésükről csak akkor szerzünk tudomást, ha az kudarccal járt, és bűnismétlés, visszaesés miatt a katonát ismét Fegyelmező Zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A visszajelentés hiánya miatt egyébként csak abból tudunk a katonai büntetésvégrehajtási nevelés eredményességére következtetni, hogy a visszaesések statisztikai mutatói mint-

egy 10%-kal jobbak, mint ami a büntetésvégrehajtás más, nem katonai szervezeteiből szabadultak arányaiban megmutatkozik. A katonai büntetés végrehajtásra jellemző ellentmondások egyrészt a szabadságvesztés-büntetés jellegéből, másrészt a sorkatonai szolgálat teljesítésének kötelezettségéből keletkező feszültségek hatása összetettebb és szélsőségesebb formákban jelentkeznek. Mint ilyenek, a nevelés eredményességére is bonyolultabb hatásrendszeren keresztül érvényesülnek. Ezek az ellentmondások a katonai szervezet vagy a büntetésvégrehajtás funkciói, esetleges változásával a továbbiakban is módosulhatnak.

II. A büntetésvégrehajtási nevelés katonai sajátosságai A büntetésvégrehajtás pedagógiája az az ismeretrendszer, mely az elítéltek nevelésével foglalkozik és társadalmi beilleszkedésüket tűzi célul. A Fegyelmező Zászlóaljban egyesíteni kell a büntetésvégrehajtási nevelés alapvető elméleti—módszertani alapjait az alegységekben folyó katonai képzés és fegyelemre nevelés funkcióival. Ezt a speciális követelményt nem könnyű feladat egyensúlyban tartani. Olykor úgy tűnik, hogy bármelyik oldal következetes végrehajtása mindig valamelyest gyengíti a másik oldal érvényesülését, megkérdőjelezve ezzel a büntetési célkitűzések realitását, főleg a katonai fegyelmi érdekek érvényesülésének nézőpontjából. A büntetés végrehajtási testület (Bv.) nevelői létszáma az elmúlt években emelkedett. Bővült az intézetekben foglalkoztatott pszichológusok, szociológusok, gyógypedagógusok alkalmazásának köre, egészében fejlődött a büntetésvégrehajtási nevelés szakmai színvonala, gazdagodott pedagógiai módszertana. Ezzel szemben a katonai büntetésvégrehajtásban nincs a feladatok specializálódásához igazodó szakembergárda, bár az is igaz, hogy több mint tizenöt éve — 1968 óta — dolgoznak nálunk is pszichológusok. Feladataikat az MN politikai főcsoportfőnökének vonatkozó utasításai határozták meg olyképpen, hogy a néphadseregben meghatározott nevelési feladatok szem előtt tartásával vegyenek részt a szabadságvesztés-büntetésüket töltő elítéltek felé irányuló nevelőmunka hatékonyságának biztosításában. Tevékenységükkel segítsék az elkövetett bűncselekmény által kiváltott, és az elítéléssel járó konfliktusaik feldolgozását, az elítéltek személyisége egyensúlyának helyreállítását. A pszichológia eszközeinek és a pedagógia módszereinek felhasználásával erősítsék a személyiség pozitív tulajdonságait, gyengítsék antiszociális vonásait. Ennek érdekében az elítéltek alapos, sok-

oldalú megismerésével feltárják a bűncselekmény és a személyiség kapcsolatát, irányítják a szabadulásuk utáni életükre vonatkozó elképzeléseiket. Tanulmányozzák a közösség aktuális problémáit, akadályozzák negatív csoportosulások létrejöttét. Segítsék az egyén és környezete esetleiges konfliktusainak feloldását, foglalkozzanak az emberi tulajdonságok formálásával, erősítsék a családi érzelmeket, segítsék rendezni a megromlott emberi kapcsolatokat és oldani a feszültségeket. Munkájuk egészével a büntetésvégrehajtásban megtestesülő törvényes szigor és a szocialista humánum biztosítása érdekében együttműködnek az intézet parancsnoki, pártpolitikai apparátusával, hozzájárulnak az elítéltek század-, illetve alegységparancsnokainak nevelői tevékenységéhez. Tájékoztatják őket az elítéltek körében uralkodó közérzeti jelenségekről, javaslatokat tesznek a konkrét nevelési helyzetekben alkalmazható módszerekre, A pszichológusok részt vesznek a neveléssel közvetlenül foglalkozó személyi állomány pedagógiai képzésében, szakismereteik bővítéséhez saját tapasztalataikkal is hozzájárulnak. A katonai büntetésvégrehajtásban foglalkoztatott pszichológus szaktanácsadók havi 20—25 órás mellékállásban dolgoztak. Katonai főiskolák tanárai, katonai pedagógusok, pszichológusok látták el ezeket a munkaköröket. Munkájukban akadályozta őket, hogy nem voltak jártasak a kriminálpszichológiában, nem rendelkeztek büntetőjogi ismeretekkel és tapasztalatokkal, nern voltak tisztában a büntetőeljárással és a büntetőper egyes szakaszaiban releváns — az elítélteket utólag is foglalkoztató — problémákkal. A Fegyelmező Zászlóaljban állománytábla szerint főállású pszichológusi hely van biztosítva. A nevelőmunka követelményeivel ez a lehetőség már összhangban van, de perspektívában egyáltalán nincs megoldva a kérdés, tekintettel azokra a követelményekre, amelyek ezen a helyen katonai és kriminálpszichológiai ismeretekkel egyaránt rendelkező szakembert igényelnek. A sorkatonák bűnözésének várható terjedelme feltételezhetően emelkedni fog. Ez következik azokból a prognózisokból, melyek ebben a körben társadalmi szinten megfogalmazást nyernek. A bűnözés szerkezete, öszszetétele, struktúrája lényegében azonos marad, de ezen belül a erőszakos— garázda és a közlekedési bűncselekmények elkövetői számának emelkedésével kell számolnunk. A sorkatonára is vonatkoztathatók azok a következtetések, melyek a bűnözés várható alakulásában a fiatal—felnőttkorú férfiak — köztük a cigány származásúak —, valamint a visszaeső bűnelkövetők bizonyos mértékű emelkedésével számolnak. Mint tudjuk, a sorkatonák közlekedési bűncselekményei — csakúgy, mint az italozáshoz kapcsolódó, garázda jellegű, erőszakos cselekmények, a laktanyán kívüli magatartásuk — szorosan kapcsolódnak a lakóhelyi, baráti, családi környezetük szokásaihoz. Konfliktusaik mélyen beágyazottak

előéletükbe, a deviáns cselekmények olyan motivációs rendszerébe, mélyek a katonai életviszonyok bizonyos zártsága mellett még inkább felerősödnek és különféle bűncselekmények előidézői lesznek. Mivel a sorkatonák cselekményeinek elbírálásában beláthatóan nem várható az ítélkezési gyakorlat olyan módosulása, amely a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetések számának jelentős csökkenését eredményezné — erre a visszaesőknél különben sincs lehetőség —, ezért a Fegyelmező Zászlóaljban büntetésüket töltő sorkatona elítéltek számának mérséklődésével a távolabbi jövőben sem számolhatunk. Említettem már, hogy a Fegyelmező Zászlóaljban az elítéltek átlag egy esztendőt töltenek. Ennyi idő alatt foganatosítandó büntetésvégrehajtásban sűrítetten koncentrált hatásokkal kell a személyiségük negatív irányultságát megváltoztatni. Általános célkitűzés a szabadulásuk utáni beilleszkedésük segítése a katonai .közösségbe, majd leszerelésük után a társadalomba. Ez a cél a katonai büntetésvégrehajtási nevelés fő iránya. Mivel a konkrét bűncselekményt egyéni indíttatású motivációkkal követték el, nevelésük egyéni célok kitűzését és elérését is megköveteli. A. büntetésvégrehajtási fokozatokban, de az alegységekben is olyan csoportjellemzők ismeretesek, melyek a tipikus nevelési célrendszer kidolgozását is lehetővé teszik. A Fegyelmező Zászlóaljban ilyen tipikus célkitűzés a katonai fegyelemre nevelés. t A nevelési folyamatban az egységes nevelési célok megvalósítása is differenciált, és egyéniesített eszközök, módszerek alkalmazásával történik. Fő törekvési irányai a következők: — Befogadásukkal egyidőben átsegíteni az elítélteket a büntetőeljárás okozta esetleges krízisen és a beilleszkedésük nehézségein. Függőben maradt családi—szociális ügyeik intézéséhez tanácsadással vagy más segítő beavatkozással hozzájárulni. — Megismerésükkel arányosan megtervezni nevelésük minimális programját. A büntetésvégrehajtás tartamára figyelemmel általában nincs lehetőség intenzív személyiségformálása. Reális és elégséges célkitűzés a személyiség pozitív vonásainak erősítése, önismeret fokozásával, a személyes felelősségérzet kialakításával a viselkedésmód fegyelmezettségének fejlesztésével. Az értelmi belátásra ható módszerek, a munkára és kötelességteljesítésre szoktatás hozhat eredményt. Gyakori azonban az is, hogy az ítélet jogerőre emelkedése és feltételes szabadságra bocsátás időpontja között csupán néhány hét vagy 1—2 hónap van, s ilyenkor a szabadulásra való felkészítést már a befogadással egyidőben, illetve azt követően rövid idővel meg kell kezdeni. A velük való foglalkozást elsősorban arra kell felhasználni, hogy a katonai szolgálatnak a szabadulás utáni időtartamára megvalósítható elképzeléseket alakítsanak ki a követelmény- ési szabályzatszerű életre, elsősorban az akarati hozzáállásuk erősítése útján.

A sorkatonai szolgálatot teljesítők átlagos életkora 20—23 év, és ebben az életkorban még általában nem beszélhetünk véglegesen kialakult, megszilárdult személyiségről. Van tehát lehetőség a pozitív irányú beavatkozásra, emberi kapcsolataikban pedig a közösségi magatartásformák fejlesztésére. — Az először szabadságvesztés-büntetésre ítélteknél szükségképpen bekövetkező értékrend-zavar olyan általános kudarcállapotot is eredményezhet, amelyben kiúttalannak, reményt vesztettnek érzik helyzetüket, a szabadulást követő életsorsuk alakulását illetően is. Ezt az állapotot mindenképpen ellensúlyozni kell, mert tartóssá válása megingathatja a személyiség erkölcsi alapállását a saját „bűnöző státusza" elfogadásával. — Sajnálatos tény, hogy fiatal életkoruk ellenére a Fegyelmező Zászlóaljban is töltik szabadságvesztésüket olyan elítéltek, akik már többszörös visszaesőnek minősültek. (Behívásukra akkor került sor, amikor a polgári életben elkövetett bűncselekmények miatt kiszabott szabadságvesztésüket kiállották.) Szélsőséges esetben ez már néhány éves börtöntapasztalatot eredményezett. Életkoruk ezzel arányosan magasabb (24—26 évesek). Kriminális személyiségfejlődésük és fertőzöttségük ellenére sem mondhatunk le azonban a megváltoztatásukra irányuló törekvésekről. Ez éppúgy kötelességünk, mint az, hogy negatív hatásuktól megóvjuk a közösséget. Semmiképpen nem juthatnak olyan szerepkörökbe, amely lehetőséget ad számukra más elítéltek rosszirányú befolyásolására vagy agresszivitásuk kiélésére. — Alkoholista és más kóros személyiségszerkezetű elítéltek speciális gyógyító kezelésére és nevelésére a Fegyelmező Zászlóaljban nincs lehetőség. Az alkoholelvönó-kezelés klinikai feltételei hiányoznak és szakorvosi irányítás—ellenőrzés nélkül nem foganatosítható. A gyógypedagógiai módszerek alkalmazása fel sem vethető, hiszen aki katonai szolgálatra alkalmas minősítést kapott, annál elvileg kizárt olyan mérvű értelmi fogyatékosság, amely gyógypedagógiai eszközökkel lenne csak korrigálható. A primitív személyiségszerkezetű emberek nevelhetősége csekély hatásfokú, és mindenképpen egyéniesített elbírálást igényel magatartásuk és fejlődésük értékelése során. — A Fegyelmező Zászlóalj fogházfokozatában hajtják végre — olykor az itt letölthető büntetés felső, határát megközelítő — szabadságvesztését azoknak, akiket főleg gondatlanságból elkövetett bűncselekmény (közlekedési vétségek) miatt vontak felelősségre. Személyiségük erkölcsi irányultsága és a bűncselekmény között nincs szoros kapcsolat. Ezért megőrizve egészséges önértékelésüket a felelősségérzetük fejlesztésére, az előrelátás és a megfontolt döntésekhez szükséges komolyságra kell őket nevelni. Ennek,alapvető módszere a katonai büntetésvégrehajtásban lehetséges közös-

r ségi funkciók ellátása és részvétei a különböző Öntevékenységi formák kibontakoztatásában. — Az elítéltek szabadidejének szervezettebb, irányítottabb felhasználása még sok nevelési lehetőséget tartogat. Jelenleg jórészt még kihasználatlan a szabadidőnek közművelődési tevékenységre való felhasználása. A Fegyelmező Zászlóalj könyvtára alkalmas az olvasásra szoktatásra, a kultúra, művelődés, tájékoztatás, tanulás és ismeretterjesztés funkcióinak betöltésére. Különböző szakkörök beindításával és folyamatos működtetésével szórakoztatóbb, színesebb, értelmesebb és hasznosabb időtöltés lenne megvalósítható. Sokat lehetne tenni ebben a formában is annak érdekében, hogy a szabadulás utáni életünkben is megmaradó művelődési szokásokat sajátítsanak el a Fegyelmező Zászlóaljban. Igazán jelentős eredmény éppen azoknál lenne elérhető, akik hátrányos helyzetű, veszélyeztetett környezetből bevonult fiatalok voltak és antiszociális körülményeik akadályozták az egészséges életmód, kulturált szórakozás, művelődési igények kialakulását. — A büntetésvégrehajtásban a munkáltatás nevelési eszköz. A katonák népgazdasági hasznú foglalkoztatása közismert, teljesítményértéke óriási. Ezért díjazásuk, premizálásuk szorosan kell hogy igazodjék a végzett munka értékéhez. Az elítéltek foglalkozási rendszerét a Fegyelmező Zászlóaljban is oly módon lenne indokolt megszervezni, hogy az közelítsen más büntetésvégrehajtási munkahelyek üzemi körülményeihez, valamint a néphadsereg építő—műszaki alakulatai sorállományának biztosított juttatások feltételeihez. Ily módon lenne lehetséges az elítéltek magasabb teljesítményekre, illetve a teljesítményhez szorosan kapcsolódó kedvezmények elérésére való ösztönzése. — A büntetésvégrehajtást foganatosító katonai szervezetben a fegyelmi helyzet mindenkori állapota tükrözi a nevelői tevékenység hatékonyságát, de sohasem mint befejezett folyamatot. A változó állomány naponta cserélődik és állandó jelleggel produkálja azokat a nevelési alaphelyzeteket, ahonnan indulva meg kell kezdeni a velük való foglalkozást. Ez állandó és megújuló feladat, ami az elítéltek megismerésére törekvő őszinte érdeklődéssel és személyes fejlődésüket kísérő értékeléssel valósítható meg. Nem tűzhettem célul a katonai büntetés végrehajtási nevelés hatásfokának, hatékonyságának és minden lehetséges összefüggése problematikájának bemutatását. Csupán a gyakorlati megvalósítás szempontjából fontosabb aspektusait emeltem ki. A szocialista humánum — az egyén és a társadalom, illetve a katona és a néphadsereg vonatkozásában — egyaránt kifejezi azt, hogy megtévedt, tagjait nem zárja ki abból a lehetőségből, hogy a bűncselekménnyel okozott jogsérelmet jóvátegye.

Napjainkban meglehetősen előtérbe helyezett kérdés a büntetés társadalmi hatékonysága a bűnözés visszaszorításának érdekében. Nem vizsgálható azonban ez a kérdéscsoport sem csupán a büntetésvégrehajtást foganatosító szervezetek működésének értékelésével. A büntetőjogi szankciók és a felelősségrevonás formái valójában csak a társadalom elítélő erkölcsi véleményével és felelősségformáival összefüggésben érvényesülhetnek. Ezek a funkciók egymást kiegészíthetik, egymás hatását erősíthetik, de le is ronthatják. A büntetésvégrehajtási nevelés hatékonysága is társadalmi vetületekben jelentkezik. Azokban a közállapotokban fejeződik ki, követhető nyomon, melyek a szocialista törvényesség helyzetét, a közrendet, a jogbiztonságot komplex összefüggéseiben jellemzik. Néphadseregi vonatkozásokban pedig a csapatok harcértékében, a katonák hadrafoghatóságában, szilárd politikai—erkölcsi—fegyelmi tulajdonságaiban mutatkozik meg.

A katonai bírósági tárgyalás előkészítésének és a tárgyalás vezetésének néhány gyakorlati kérdése1 Irta: Dr. Domokos Jenő hb. alezredes

A bíróságok — közöttük a katonai bíróságok is — a tárgyaláson döntenek a büntető eljárás körébe tartozó minden alapkérdésben. Ennek során eldöntik, hogy a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e, a bűncselekmény elkövetése bizonyított-e, a bűncselekményt a vádlott követte-e el, amennyiben igen, büntethető-e, illetőleg büntetést kell-e vele szemben kiszabni és annak alkalmazása esetén mekkora joghátrányra van szükség. A büntető eljárás alapelvei ugyancsak a tárgyaláson érvényesülnek maradék nélkül. Ezek érvényesítése az eljáró bíróság kötelessége, ami egyben a törvényesség igen lényeges garanciája is. Ide soroljuk a tényállás felderítését és a bizonyítékok szabad értékelését, a védelem, a jogorvoslati jogosultság és az eljárási feladatok megoszlásának elvét, a szóbeliséget, a közvetlenséget, a tárgyalás nyilvánosságának, valamint a végleges döntés és a jogerő elvét. Mindebből következik, hogy a bírósági tárgyalás a büntető eljárás legfontosabb, legdinamikusabb része. 2 Megállapíthatjuk, hogy az érdemi döntést a bíróság tárgyalása hivatott biztosítani. Alapvető jelentősége van tehát annak, hogy a katonai bírák hogyan készülnek fel a tárgyalásra, mennyire határozott és célratörő a pervezetésük, milyen a tárgyaláson tanúsított magatartásuk. Éppen ezért a katonai bírák tevékenységétől nagymértékben függ az egész katonai büntető eljárás eredményessége vagy (kivételesen) a sikertelensége is. A tárgyalás vezetése színvonalának még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a katonaállomány előtt megtartott helyszíni nyilvános (demonstratív) tárgyalásokon. A helyszíni nyilvános tárgyaláson lehet ugyanis — meggyőződésem szerint, a jogpropaganda-előadásnál fokozottabb mértékben — megteremteni annak lehetőségét, hogy a katonai bíróság a katonai fegye-

1 A katonai b í r á k 1983. d e c e m b e r 6-án és 1984. f e b r u á r 7-én m e g t a r t o t t össze' vont szakmai továbbképzés előadásának kivonatos anyaga. 2 A b ü n t e t ő e l j á r á s k o m m e n t á r j a . I. 849. oldal.

lemre nevelést elősegítő feladatának valóban hatékonyan eleget tegyen, ide tartozik még, hogy a katonai bíróság tárgyalásának eredményessége csak az előkészítési szakaszba tartozó feladatok maradéktalan ellátása mellett képzelhető el.

A tárgyalás előkészítése A büntető eljárás bírósági szakában a tárgyalás előkészítése garanciális jelentőségű tevékenység. A bűnüldöző szervek és bíróságok a munkájuk során biztosítani kötelesek, hogy egyetlen bűncselekmény se maradjon felderítetlenül, s minden bűncselekmény elkövetőjét — a törvényes rendelkezések, valamint a jogpolitikai elvek figyelembevételével — felelősségre vonják. Azt is biztosítani kell, hogy alaptalanul senki ellen ne induljon büntető eljárás, illetőleg az alaptalan eljárás mielőbb befejeződjék (Be. 13. §). A tárgyalás előkészítése során tehát elsőként azt vizsgáljuk, hogy a Be. 170. § (1) bekezdése szerinti eljárást megszüntető okok valamelyike alkalmazható-e. A vádirat és a nyomozati iratok megvizsgálása, a tárgyalás alapos, mindenre kiterjedő előkészítése tehát a törvényes és egyúttal az időszerű ítélkezés igen fontos eszköze. A katonai bírósági eljárásban az előkészítés során a tanács elnökére (vétségi eljárásban a katonai bíróra) fokozott felelősség hárul. A mindenre kiterjedő és körültekintő tárgyalást előkészítő tevékenység nélkül ugyanis aligha lehet eredményesen tárgyalást vezetni. Ugyanakkor az esetleges hiányosságok pótlása a tárgyalás elnapolásához, vagy hosszadalmas tárgyaláshoz vezethet. A katonai bíróságok a hozzájuk érkezett bűnügyeket rendszerint az érkezéstől számított nyolc napon belül megvizsgálják. Ennek megfelelően általában időben és törvényesen foglalnak állást abban a kérdésben, hogy az eljárás továbbfolytatásának nincs-e akadálya, illetőleg a tárgyalás zavartalan megtartásához milyen intézkedések szükségesek. A katonai bírák egy része azonban különbséget tesz az általa a kitűzéshez szükségesnek vélt felkészülés, valamint a tárgyalásra való felkészülés között — az előbbi rovására. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az ilyen tevékenység nem tekinthető felkészülésnek, ez csupán az iratokból való tájékozódásnak számít. Közvetlenül a tárgyalást megelőző napokban történő felkészülés esetén viszont már nincs mód a gyors és alapos befejezéshez szükséges intézkedések megtételére. Az ilyen hibás módszer következménye volt például az a néhány eset, amikor a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett az eljárásnak a nyomozati szaktól történő megismétlését rendelte el, illetőleg a fellebbezési eljárásban rendelt el pótnyomozást. Már itt szükséges megemlíteni, hogy a katonai bírák rit-

kán élnek a Be. 180. §-ának (3) bekezdésében foglalt azon lehetőséggel, mísízerint további bizonyítási eszközök felkutatása végett az ügyészt — az iratok visszaküldése nélkül — megkereshetik. A katonai bíróságok általában a kötelező törvényi előírás esetében, tehát csak akkor tartanak előkészítő ülést, ha az ügynek pótnyomozásra viszszaadása felől határoznak. Nem használják ki az ügyész és vádlott meghallgatásában rejlő lehetőségeket sem. A Be. 170. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bíróság az eljárást megszünteti, ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, és ez az eljárás folytatásától sem várható. Kétségtelen, az eljárás megszüntetésére ilyen okból ritkán kerülhet sor. Az előkészítő eljárásban ugyanis nincs lehetőség az ellentétes jelentésű bizonyítékok mérlegelésére. Annak megnyugtató eldöntéséhez, hogy a további eljárástól várható-e más eredmény, adott esetben például az ügyész vagy a vádlott meghallgatása szükséges lehet, másrészt az ilyen meghallgatás vádelejtést is eredményezhet. Ha tehát a Be. 170. § (1) bekezdésében foglaltak alapján merül fel az eljárás megszüntetésének kérdése, általában célszerű előkészítő ülést tartani. Helyesnek mutatkozik előkészítő ülés tartása abban az esetben, ha a katonai bíróság az előkészítő eljárásban szándékozik megküldeni az iratokat fegyelmi fenyítés alkalmazása végett, illetve a polgári személy vádlottal szemben kíván megrovást alkalmazni [Btk. 125. §, Btké. 18. § és a Btk. 71. §-a]. Előkészítő ülés tartása akkor is célszerű, ha az eljárás megszüntetésére olyan bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kerül sor, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége [Be. 170. § (1) bek. f) pont]. A csak példálózva említett esetekben az előkészítő ülés tartása a katonai büntető eljárás gyorsaságát segítheti elő. A bíróságnak az előkészítő ülésen kihirdetett határozatára a jelenlevőknek a perorvoslati nyilatkozatukat nyomban meg kell tenniök. Ennek következtében pedig az eljárás az egyébként kézbesítés útján közölt határozatra nyitvaálló perorvoslati határidő tartamával rövidül. A Be. 173. §-a a tanács elnökét, illetőleg a vétségi eljárásban a katonai bírót annak megállapítására is feljogosítja, hogy a bűncselekmény a vádtól eltérően miként minősülhet. Az ilyen megállapításhoz igen fontos következmények fűződnek. Ha például az eljáró bíró azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett és vétségi eljárásra tartozó cselekmény nem ilyen bűncselekménynek minősülhet, ebben az esetben az ügyet a bíróság tanácsa elé kell utalni, de sor kerülhet a védőnek a Be. 47. §-ának a) pontja alapján történő kirendelésére is. Jóllehet az említett megállapításához á bíró5

65

ság nincs kötve, azonban a további eljárása során ezt a minősítést is figyelembe kell vennie. Az előkészítő eljárás során a katonai bírák nem mindig élnek a Be. 173. §-ában írt lehetőséggel, holott e törvényi rendelkezés a tanács elnökét nemcsak feljogosítja az eltérő minősítés lehetőségének megállapítására, hanem annak vizsgálatát a Be. 167. § (2) bekezdésének f) pontja kötelező jelleggel írja elő számára. Helytelen gyakorlatra utal viszont az eltérő minősítés lehetőségének átiratban történő közlése. Az eltérő minősítés lehetőségét végzésben kell megállapítani, amit a vádirattal (vádindítvánnyal) együtt kell a vádlott részére kézbesíteni. (Természetesen a kézbesítés nem maradhat el az ügyész, a védő stb. részére sem.) Mindezzel megelőzhető a tárgyalásnak a Be. 209. § (3) bekezdése szerinti elnapolása, amennyiben arra csak az említettek miatt kerülhetne sor. A törvényesség kérdéséhez tartozik az is, hogy a vádlottnak kellő idő (legalább 8 nap) álljon rendelkezésére, ami alatt minden valószínű vádpontot illetően felkészülhet a védekezésre. A Be. 90. § (2) bekezdésenek a) pontja értelmében nincs helye vétségi eljárásnak, ha a vádlott kóros elmeállapotú, s ebben az esetben a védő részvétele az eljárásban a Be. 47. § c) pontja alapján kötelező. Ezért csak a törvényi rendelkezés félreértésén alapulhat, amennyiben a katonai bíróság a kóros — a katonai büntető eljárásban többségében pszichopata —• személyiségű vádlott ügyét vétségi tárgyalásra tűzi ki olyan esetben, amikor az említett állapot a beszámítási képességet a Btk. 24. §-ában felsorolt mértékben nem érinti. A kóros elmeállapotnak a beszámítási képességet érintő volta ugyanis csak a tárgyaláson értékelt bizonyítás alapján dönthető el. Ha a tanács elnöke az előkészítés során úgy találja, hogy a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell igénybe venni. A Be. 63. §-ának (2) bekezdése sorolja fel azokat áz eseteket, amikor a szakértő igénybevétele nem mellőzhető. A katonai bíróságok szakértő kirendelési gyakorlata általában törvényes. Elég gyakori hiba ugyanakkor, hogy a tanács elnöke — az eljáró katonai bíró — nem végzésben rendel ki szakértőt, hanem csupán megidézi a tárgyalásra. A végzéssel történő kirendelés kötelező. A kirendelő végzést meg kell küldeni az ügyésznek, a vádlottnak és a védőnek. A katonai bíróság ezzel tesz eleget a Be. 70. § (3) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének, miszerint a kirendelésről az említetteket értesítenie kell. Abban az esetben viszont, ha az ügyben korábban még el nem járt szakértő a tárgyalásra csupán idézést kap, s teljesen tájékozatlan abban a kérdésben, hogy mire kell majd szakvéleményt előterjesztenie, a szakértőt a bíróság éppen az elmélyült, alapos munka lehetőségétől fosztja meg, de ezáltal okot szolgáltathat a tárgyalás elnapolására is.

Ritkábban élnek a katonai bíróságok azzal a lehetőséggel, hogy a- nyomozás során eljárt szakértőt már az előkészítő eljárásban — amennyiben ennek szükségessége felmerül —> felhívják a szakvéleménye kiegészítésére vagy tájékoztatást kérnék tőle. A Be. 76. § (2) bekezdése erre nézve félreérthetetlen rendelkezést tartalmaz. Ha tehát a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával vagy más' szakvéleménnyel, vagy az ügy adataival ellentétben állónak látszik, a kiegészítésre, felvilágosítás adására vonatkozó intézkedést az előkészítési szakaszban meg kell tenni. Ezzel; az érdemi befejezést biztosíthatjuk, sőt kivételesen a szakértő idézését is, mellőzhetjük. A tárgyalás előkészítése, a kitűzés során a tanács,elnökére számos olyan feladat is hárulhat, amelynek elvégzését törvényi, rendelkezés nem írja elő, azonban az elmulasztásuk a tárgyalás, elnapolását, vonhatja maga után. E feladatokat is csak példálózva említem. Ilyenek: az erkölcsi bizonyítvány, a vagyoni és jövedelmi körülményeket, tartalmazó okiratok, a parancsnoki jellemzés, az orvosi látlelet és vélemény, a, röntgenfelvétel, az előző bűnügyi iratok beszerzése stb. • Említést érdemel, hogy az előkészítő eljárásban a bíróság tanácsa elé, valamint a tanács elnökének jogkörébe tartozó kérdésekben a döntést lehetőleg egy határozatban helyes meghozni. Az ezzel ellentétes gyakorlat az írásbeli munkát szükségtelenül növeli, A tárgyalás kitűzése A katonai bíróságok a bűnügyeket — néhány kivételtől eltekintve — azok érkezésétől szániított nyolc napon belül kitűzik, harminc napon belül , tárgyalják és túlnyomó többségében e határidőn belül be is1 fejezik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kedvező befejezési időszerűséget igen jelentős mértékben lerontja, ha az ügydöntő határozatok írásbafoglalására három, nyolc, illetőleg tizenöt napon túl, esetenként több hónap múlva kerül sor. A katonai büntető eljárásban a határozatok gyors írásba: foglalásának, a fellebbezett,ügyeknek a törvényes határidőben történő felterjesztésének — a már említett okokból — különös jelentősége van. A tárgyalás megtartásának feltételeiről a tanács elnöke gondoskodik [Be. 180. § (2) bek.]. Csak az időszerűség öncélú hajszolásának tekinthető azonban, ha a bíró — az eljárás felfüggesztése helyett a baleseti sérüléseiből még fel nem gyógyult, ülni és állni alig tudó vádlott ügyét tárgyalásra tűzi ki és a tárgyalást ilyen: esetben is lefolytatja. Az ilyen állapotban levő vádlott a tárgyaláson nem képes megfelelő körültekintést és figyelmet tanúsítani, ezért,őt a bíróság lényegében a védekezési lehetőségeiben korlátozza. A katonai bíróságok az ügyeket általában helyesen, a pergazdaságoísági követelményeket is szem előtt tartva tűzik ki tárgyalásra. Többnyire

azt a körülményt is vizsgálják, hogy a katonai ügyészség által indítványozott valamennyi tanú meghallgatására szükség lesz-e, illetőleg nem szükséges-e még további személyek tanúkénti kihallgatása. A vádirat (vádindít • vány) idevonatkozó részét azonban nem egy esetben kritikátlanul elfogadják. Ezáltal nagyobb számban idéznek meg olyan tanúkat is, akiknek vallomása a releváns tények megállapítása szempontjából közömbös, ugyanakkor fontos tanúk megidézését mulasztják el. Néhány katonai bírónál az ún. „lépcsőzetes idézés" még mindig nem vált általános gyakorlattá. Előfordul, hogy nagyobb számú tanút azonos időpontra idéznek, többnyire a tárgyalás kezdetére, még akkor is, ha többvádlottas ügyben tárgyalnak. Esetenként a több órán át a folyosón várakozó tanúknak még arra sem nyílik lehetőségük, hogy leüljenek. Ilyen esetbep pedig joggal alakulhat ki ellenszenv a tanúban a bíróság iránt, ami majd a vallomástételnél kedvezőtlenül hathat, a kapcsolatteremtést nehezítheti. Másrészt a hosszas várakozás később a megjelenési fegyelmet és az állampolgári kötelezettség teljesítését ronthatja; nemcsak a megvárakoztatott tanúnál, hanem a környezetében élők körében is, akik erről tudomást szereznek. A tapasztalat szerint a lépcsőzetes idézés elmulasztása a tárgyalási terv elkészítésének hiányával függ össze. Hogy a jegyzet, a tárgyalási terv készítésének a helyes pervezetés szempontjából milyen nagy a jelentősége, mutatja az a tény is, hogy a jegyzetkészítés, a tárgyalásra való írásban történő felkészülés éppen a legnagyobb gyakorlattal rendelkező tanácsvezető bírák körében általános. 3 Hozzátehetjük nincs ez másképp a katonai bírák körében sem. Gyakori eset, hogy a katonai bírák nem tesznek különbséget a védő és a szakértő megidézése, illetőleg értesítése között. A szakértő több ügyben indokolatlanul van jelen a tárgyalás egészén. Más esetben viszont akkor is eltekintenek megidézésétől és meghallgatásától, amikor jelenléte indokolt lenne. A sértettet a tárgyalás idejéről akkor is értesíteni kell, ha tanúkénti meghallgatására nem kerül sor. Az értesítés abban az esetben sem mellőzhető, ha a sértett nem személy, hanem valamely vállalat vagy szerv. Ha pedig az elhalt sértett hozzátartozóira a nyomozati iratokban nem található adat, kilétüket a katonai bíróságnak kell megállapítania annak érdekében, hogy értesíthetők legyenek. A nyomozati eljárásban a polgári jogi igényét már előterjesztő, vagy annak előterjesztését kilátásba helyező sértettet (magánfelet) azoknak az a okiratoknak a benyújtására kell felhívni, amelyek az érdemi elbíráláshoz szükségesek. Tévedett az a katonai bíróság, amelyik a külföldi állampolgár magánfelet a polgári jogi igénye előterjesz-

3

A büntető eljárás kommentárja. I. 876. oldal.

téséhez megkívánt engedély beszerzésére nem hívta fel, s a polgári jogi igényt az engedély hiányában érdemben elbírálta, v A vádlott részére az idézést a vádirattal együtt legalább nyolc nappal, egyébként legalább öt nappal a tárgyalás előtt kézbesíteni kell [Be. 181. § (1) bek.]. Ha a bíróság a tárgyalást megtartja, bár a vádiratnak a vádlott részére való kézbesítésétől nyolc nap még nem telt el, a Be. 261. § (1) bekezdése alá eső eljárási szabálysértés valósul meg akkor is, ha a vádlott és védője egybehangzóan kérték a tárgyalás megtartását. Ha ez az ítéletre lényeges kihatással volt, a másodfokú bíróság azt hatályon kívül helyezi. 4 Ebből is következik, hogy a tárgyalási időköz meglétét igazoló tértivevényt a kitűző végzéshez csatolni kell, a kézbesítésről szóló jegyzőkönyvet pedig be kell naplózni. Csupán néhány olyan ügy kerül a katonai bíróságok elé, amelynek vádlottja jogszabály megszegésével külföldön tartózkodik. Ilyen esetben — a Be. 184. § (2) bekezdésében foglaltak szerint —: a vádlottnak az idézést hirdetményi úton kell kézbesíteni, még akkor is, ha az ügy titkos minősítésű. Adott esetben pedig meg kell állapítani, hogy a kiadási eljárást lefolytatták-e, illetőleg intézkedni kell az elfogatóparancs kibocsátása iránt. Amennyiben a bíróság tanácsban jár el, a tanács elnökének kell gondoskodnia a megfelelő rendfokozatú katonai népi ülnökök megjelenéséről. A helyszíni tárgyaláson az ülnök pontos megjelenésének is fokozott jelentősége van. Helyes lenne olyan gyakorlat kialakítása, hogy a székhelyen kívüli tárgyalásra a katonai bíró legalább egy órával előbb megérkezzen, így lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a védő az iratokba betekintsen, a vádlottal beszéljen, sőt ellenőrizni lehetne azt is, hogy az ülnökök megjelentek-e, és a tárgyalóterem berendezése (hangosítása) megfelelő-e. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a bíróság elé állítás esetében sem az ügyész, hanem a tanács elnöke intézkedik az ülnökök megjelenése iránt. A katonai bíróság tárgyalása A katonai bírói qualificatio egyik feltétele, hogy a katonai bíró a Magyar Néphadsereg hivatásos tisztje legyen. Ezért a katonai bírónak a tárgyaláson kifogástalan, az öltözködési utasításnak megfelelő egyenruhában kell jelen lennie. "Véleményem szerint a bírósági épületben megtartásra kerülő tárgyaláson is — természetesen az évszaknak megfelelően —: öltönyt, nem pedig az épületekben egyébként megengedett inget nyakkendővel és ingblúzzal kell viselnie. 5 A tanács elnöke, illetőleg az eljáró bíró a kitűzött tárgyalást csak fon4

BK 41. sz. állásfoglalás (BH 1979/6.) Szükségesnek tartom a tárgyaló bírák, ügyészek és a tárgyalásra megidézett, a fegyveres erők és testületek egyenruhás tagjai öltözékének szabályozását. 5

tos okból h&laszthatja el [Be. 182. § (1) bek.]. Különbséget kell tenni azonban a tárgyalás elhalasztása, elnapolása, megszakítása (félbeszakítás), illetve felfüggesztésé között. Jóllehet a Be. 182. § (1) bekezdése és a 196. § (1) bekezdése ezekre nézve megfelelő eligazítást ad,, mégis található az iratok közt helytelen megnevezés. Nevezetesen: a bíróság a még meg nem kezdett tárgyalást „elnapolta" vagy a jegyzőkönyv szerint — szakmai zsargonnal 1 élve — „beállította", illetve „áttűzte". Abban az esetben, ha á tanács elnöke a tárgyalást korábban nem halasztotta el, azt a kitűzött időpontban az ügy megjelölésével nyitja meg [Be. 192. § (1) bek.]. A tárgyalásnak a kitűzött időpontban történő pontos megkezdése azért is elengedhetetlen követelmény, mert a bíróság által tanúsított pontosság — különösen az állomány jelenlétében megtartott tárgyalás esetében — egyik eszköze lehet a rendre és fegyelemre nevelésnek. Úgy tűnik, néhány bírónak gondot okoz a tárgyalás megnyitása. A helyszíni tárgyaláson sem kell a jelenlevő állományt „Jó napot elvtársak"-kal köszönteni. El kell tekinteni attól is, hogy a katonai bírónak a tárgyalóterembe érkezésekor jelentést tegyenek. Miután a bíróság tagjai bevonulnak és helyet foglalnak, helyes, ha a tanács elnöke felhívja a jelenlevőket, hogy foglaljanak helyet, és ezután nyitja meg a tárgyalást a következőkkel: „A katonai bíróság tárgyalja Nagy Pál honvéd és társa ellen, lopás bűntette miatt indított büntető ügyet. A tárgyalást megnyitom," A tárgyalás, megnyitását követően a tanács elnökének meg kell állapítania, hogy a megidézettek és értesítettek megjelentek-e. A bíróság elé állításos eljárásban viszont nem tehető olyan megállapítás, miszerint a tanú a szabályszerű idézés ellenére, betegsége miatt nem tudott megjelenni. Az ügyész bejelentése alapján a jegyzőkönyvbe ilyen esetben legfeljebb az kerülhet, hogy az ügyész a tanú betegsége miatt, annak megjelenéséről nem gondoskodhatott. Gyakorlati megoldás, hogy a jegyzőkönyvvezető a folyosón veszi számba a megjelentekét, s azok így a tárgyalás megnyitásánál nincsenek jelen. A tárgyalás megnyitása — véleményem szerint •—• jelentős aktus, amelynél Valamennyi megidézett és értesített személynek jelen kell lennie. Az ügyet tárgyaló tanáccsal — bíróval — ekkor találkozhatnak először. Jelentősége van annak is, hogy a tanács elnöke hívja fel a tanúkat a tárgyalóterem 1 elhagyására, s figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire. Ha mindez nem így történik, a várakozó személyek sorsuk felől bizonytalanságban maradnak. 1 'Kivételt képez természetesen a lépcsőzetes idézés, amikor a tárgyalás megnyitásánál mindenki nem lehet jelen. Ilyenkor a számbavételt az idézés szerinti időpontban helyes elvégezni. A megjelentek számbavétele után a tanács elnöke megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani. Ha olyan személy marad el a tárgyalásról, akinek távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozhatja, á tárgyalást meg kell kezdeni, s azt a kihallgatások befejezése előtt nem lehet elnapolni

[Be. 193. § (3) bek.]. Helytelen tehát az a gyakorlat, amely szerint a sértett vagy valamely tanú távolmaradására tekintettel a tárgyalást a megjelentek kihallgatását mellőzve napolják el. Csak helyeselhető a katonai bírák azon gyakorlata, hogy a tárgyalás megkezdése előtt lehetőséget teremtenek a jogosultaknak a kizárásra vonatkozó vagy egyéb olyan indítványuk előterjesztésére, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja. Nem helyeselhető viszont az, ha a tanács elnöke a megjelentek előtt a katonai népi ülnököket az ülnöki esküjükben foglaltak megtartására figyelmezteti. Ez azért is helytelen, mert az ítélkezésben a hivatásos bíró és a népi ülnökök jogai és kötelességei azonosak [Be. 21. § (4) bek.]. Az ilyen figyelmeztetés tehát az említett törvényi rendelkezés hatályosulását teheti kétségessé a jelenlévőkben. A tárgyalás megkezdését követően ismerteti az ügyész a vádiratnak a Be. 146. § (2) bekezdésének b), c) és f) pontjában megjelölt részét. A magánfél által korábban bejelentett polgári jogi igényt a tanács elnökének kell ismertetnie, ez azonban többször elmarad. A katonai bírák egy része olyan esetben, ha az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson, a vádindítványból a tárgyalás kezdetén a Be. 146. § (2) bekezdésének a)—c) pontjában foglalt részét, majd abból a bizonyítás befejezését követően a büntetés kiszabására vonatkozó indítványt ismerteti; Ez azonban ellentétben áll a Be. 226. §ában foglaltakkal. Nem helyeselhető, ha a tanács elnöke a vádirat ismertetése előtt hallgatja meg a vádlottat a Be. 87. § (1) bekezdésének a) pontjában írt személyi adataira, s majd csak a vádirat ismertetése után az említett § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt személyi körülményekre. Rossz beidegződésre vall, ha a bíró a személyi adatokat így olvassa fel a vádlott előtt. A vádlott és a tanú pszichikus feszültségét —• a lehetőségekhez képest — éppen ezen gjdatok kérdezése során kialakuló kontaktus elején kell feloldani. Ehelyett néhányan erélyesen rászólnak a kihallgatandó személyre, hogy ne tegye zsebbe a kezét, ridegen kioktatják, hogy a megszólítás „tisztelt bíróság". Nem érzékelik, hogy amit tesz, nem tiszteletlenségből, hanem zavarában teszi. A vádlottnak és a tanúnak módot kell adni arra, hogy vallomását öszszefüggően előadhassa, és csak ezután intézhetők hozzá kérdések [Be. 64. § (1) bek., 87. § (2) bek.]. A törvényi rendelkezést néhányan azonban félreértik. Miutá.n felszólítják a kihallgatandó személyt a vallomása megtételére, ezután teljesen magára hagyják. Ezalatt a bírák egyike-másika az iratokat lapozgatja, úgy. tűnik, mintha az előtte álló személy mondandója nem érdekelné igazán. Amikor pedig a vádlott vagy a tanú a vallomását befejezi, a bíró hallgatja meg aprólékosan, esetenként az ügyhöz szorosan nem is kapcsolódó körülményekre nézve is. Éppen az ilyen módon tárgyaló bíró engedi meg mindezek után, hogy az említetteket az ügyész és a védő is részletesen kikérdezze.

A kihallgatandó személyt a vallomása megtételében nem lehet magára hagyni. Segíteni, irányítani kell abban, hogy vallomását összefüggően, az ügyhöz nem tartozó körülmények részletezésének mellőzésével tegye meg. Ugyanakkor az ügyész és a védő csak kérdéseket intézhet a vádlotthoz, valamint a tanúhoz. A többszörös „kihallgatás" a célratörő tárgyalásvezetést, az eljárás gyorsaságát, de egyúttal a tárgyalás komolyságát is veszélyezteti. A Be. 188. § (1) bekezdése értelmében, a tanács elnöke a tárgyalás vezetése során ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, a tárgyalás tekintélyének megóvására. A hivatkozott § (3) bekezdése értelmében, amennyiben a feltett kérdés a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas, a kérdést illetéktelen személy tette fel, az üggyel össze nem függő körülményekre vonatkozik vagy a tárgyalás tekintélyét sérti, a tanács elnöke a kérdés feltevését, illetve a feleletet megtiltja. E jogával — egyúttal kötelességével — nem minden katonai bíró él. A katonai bírák egy része a meghallgatás alatt álló személlyel azért nem képes kellő kontaktust teremteni, mert maga is feszült állapotban van. A bíró feszültségének oka nem a felkészülés hiányában keresendő elsősorban, hanem rossz beidegződésekben. Néhányan nem néznek a vádlottra, a tanúra, hanem ehelyett az iratokban lapoznak, a külső szemlélőben azt a benyomást keltve, mintha azt céltalanul tennék. A meghallgatás során a I bírák kisebb része túlzottan merev, ridegnek tűnik, kérdései bonyolultak, ! nem mindig érthetők. Ugyanakkor többen elmulasztják megjegyezni a vád-! lottak és a tanúk nevét, az említetteket csak vádlottként, illetőleg tanúként) szólítják meg. Az ilyen megszólítás indokolatlan, helytelen, adott esetben' sértheti a meghallgatás alatt álló személy önérzetét. Kedvezőtlen jelenség ezzel szemben, hogy a tárgyaláson néhány bíró eltúlzottan udvarias hangnemben beszél. Az ügyben szerepet játszó technikai eszközöket, fegyvereket és ezek működését nem minden katonai bíró ismeri. A szükséges ismereteket azonban még az előkészítő eljárásban — esetleg szakértő segítségével — kell elsajátítani. A felkészültség hiánya nagy mértékben alkalmas a bíróság tekintélyének lejáratására. A kellő ismeretekkel nem rendelkező bíró, illetőleg az általa vezetett tanács döntésének helyessége mindenkiben kétséget hagyhat. ! Sajnálatos, hogy nem minden bíró képes levezetni a bizonyítási kísér r letet. Az ilyenek a helyszínen tanácstalanok, indítványokra várnak, hagyják, hogy helyettük a szakértő, az ügyész vagy a védő tegye meg a megfelelőnek ítélt intézkedéseket. A bizonyítási kísérlet lefolytatására tervet, mintegy „forgatókönyvet" kell készíteni. A bíró a bizonyítási kísérlet ve} zetését más személynek nem engedheti át. 'í A Be. 64. § (2) bekezdése, illetőleg a 88. §-ának (2) bekezdése értelmé-, ben a .vallomásokban mutatkozó ellentéteket tisztázni kell, szükség esetén;

azok tisztázását szembesítéssel kell megkísérelni. Nem szabad belenyugodni abba, hogy a tanú kihallgatása után a vádlott olyankor sem tesz észrevételt, amikor vallomásuk között lényeges ellentét van. Helytelen, ha a bíró ilyenkor az ügyészhez és a védőhöz arra vonatkozóan tesz fel kérdést, hogy kívánják-e a szembesítést. Az elrendelt szembesítés során pedig csupán arra a körülményre kell szorítkozni, amelyre nézve ellentét mutatkozott a vallomásokban. A tárgyalási szünetek tartása során esetenként kedvezőtlen jelenségek tapasztalhatók. Nem helyes, ha az irodájába távozó bíró az ülnököket a folyosón hagyja, akik ezalatt a felekkel vagy a tanúkkal beszélgetnek. Az is kifogásolható, ha a bíróság tagjai a szünetben a bűnügyi iratokat a tárgyalóteremben hagyják olyankor is, amikor ott egyedül csak a vádlott tartózkodik. Az ügy szempontjából releváns okiratokat felolvasással teszi a tanács elnöke a bizonyítás anyagává (Be. 203. §). Helytelen, ha a tanács elnöke az aránylag vastag bűnügyi iratokat végiglapozza, és amit talál és szükségesnek tart, felolvassa. Ezeket az iratokat előre meg lehet jelölni, ezáltal a tárgyalás gördülékenyebb lesz. A szabályszerű idézés ellenére távolmaradó tanú nyomozati vallomását nem lehet felolvasással a bizonyítás anyagává tenni. Ilyen esetben hatályon kívül helyezésre is sor kerülhet. Az egyik ügyben a honvéd tiszt terhelt elleni nyomozást a katonai ügyészség azért függesztette fel, mert a tiszt tartósan külföldön tartózkodott. A tisztet a nyomozás során és később a bíróság előtt vádlottként szereplő személy által megvalósított bűncselekmény tekintetében mint felbúj tót gyanúsították. Az eljáró bíró ennek ellenére, a Be. 203. § (1) bekezdésében, illetőleg a 83. §~ának (3) bekezdésében foglaltakkal szemben, a tisztnek az önmagára nézve terhelő adatokat tartalmazó jelentését a tárgyaláson felolvasta. A bizonyítás kiegészítésére előterjesztett indítványt elutasító végzést az ügydöntő határozatban kell megindokolni [Be. 220. § (3) bek.]. Az ügydöntő határozatban kell számot adni arról is, hogy a megidézett tanúk egy részét a bíróság miért nem hallgatta ki. Mindezeket figyelmen kívül hagyva néhány bíró a tárgyaláson lényegében prejudikál, amikor kihirdeti, hogy az említett elutasításra, illetőleg a meghallgatás mellőzésére azért került sor, mert a tényállás az eddigi bizonyítás adatai alapján is megállapítható. Az ilyen indokolásokat a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzések is tartalmazzák. Ezen a gyakorlaton változtatni kell. Különösen vigyázni kell arra, hogy a bíróság visszavonuló tanácsának ülését soha senki ne zavarja. A tanácskozáson illetéktelen személy nem lehet jelen. A tanács elnökének ügyelnie kell arra, hogy a helyszíni tárgyaláson a parancsnokok még csak meg se kíséreljenek beavatkozni a döntéshozatalba, illetőleg ennek látszata se merüljön fel.

A tárgyalás előkészítése és vezetése kérdésköréből most v csupán néhány olyan témát érintettem, amelyekkel kapcsolatban a katonai bírósági eljárásban esetenként rossz beidegződések, félreértések mutatkoznak. Mind az előkészítés, mind pedig a tárgyalásvezetés még számos, megtárgyalásra érdemes problémát tartalmaz. Nagyon felületesen érintettem például egy igen jelentős tényezőt, nevezetesen a katonai bíró személyiségét, a tárgyaláson tanúsított magatartását, holott ,,a bíró alakja a társadalmi érdeklődés középpontjában áll évezredek óta".!i A katonai bíró személyét korábban elmélyülten vizsgálta dr. Habony János hb. ezredes, A katonai bíróság előtt c. művében. Mindezek azonban — az általam érintetteket is beleértve — alaposabb vizsgálódást igényelnének.

.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A büntető eljárás kommentárja. Szerkesztette: dr. Jászai Dezső. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1967. 2. A büntető eljárás magyarázata. Szerkesztette: dr. László Jenő. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1982. 3. Dr. Habony János: A katonai bírósúg előtt. Zrínyi Katonai Kiadó, 1977. . , 4. Dr. Nagy György — dr. Neményi Béla: A büntető tárgyalás előkészítésének rendje. A tárgyalás mellőzése pénzbüntetés kiszabása esetén. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965.

6 Dr. Lukács Tibor: A bíró magatartásának jelentősége az eljárásban. A Szegedi Megyei Bíróságon 1983, április 15-én elhangzott előadás kézirata.

Rendőri intézkedés során keletkező sérülések orvosszakértői véleményezésének kérdései írta: dr. Dalíos György o. alezredes, katonai igazságügyi orvosszakértő

A rendőri intézkedés alá vont személyek esetenként utólag azzal a panasszal állnak elő, hogy az intézkedés során bántalmazás érte őket. Ilyenkor a történtek felderítése kiemelkedő fontosságú, de az esetek jelentős részében bonyolult feladat. Különös jelentőséget az ad az ilyen ügyeknek, hogy a szocialista törvényességnek egyfelől védelmet kell nyújtania az állampolgárok számára a jogtalan hátrányok ellen, másfelől viszont a jogosan eljáró hatósági személyeket is védelem illeti meg az esetleges hamis vád és annak következményei ellen. Az események rekonstruálásában fontos szerepe van az igazságügyi orvosszakértőnek, akinek véleménye sokszor döntő jelentőségű lehet a panasz elbírálásában. A felmerülő kérdések megnyugtató tisztázása csak akkor lehetséges, ha az eljáró szakértő figyelembe veszi a sérülések keletkezésének lehetséges módjait és azokat az adott eset körülményeivel összevetve alakítja ki állásfoglalását. Ennek érdekében célszerűnek látszik a sérülések bekövetkezésének lehetőségeit rendszeresen áttekinteni. I.

Sérülések keletkezése az intézkedés különböző fázisaiban(1)

1. Őrizetbevétel előtt: a) intézkedés előtt, bűncselekmény közben; b) menekülés, üldözés közben; c) elfogás, ellenállás leküzdése közben; d) előállítás, bekísérés közben. 2. Őrizetben: a) kezdeti időszakban; b) kihallgatás közben; c) későbbi időszakban. 3. Szabadonbocsátás után: aj más bűnözők általi bántalmazás; b) újabb bűncselekmény elkövetése közben. Viszonylag gyakran fordul elő, hogy az intézkedés már korábban megsérült személlyel szemben indul meg."Ilyenkor a sérülések éppen a rendőri

beavatkozást szükségessé tevő cselekmény során keletkeznek. Első helyen említendő ezek közül a garázdaság, de szerepet játszik mindenféle erőszakos jellegű bűncselekmény. Az elkövető sérülését okozhatja ilyenkor saját tevékenysége vagy az áldozat védekezése. Betörés közben az erőszakos behatolás során sérülhet meg a bűnöző. Ilyenkor a legváltozatosabb sérülések jöhetnek létre: horzsolás, zúzódások, ficamok, törések, szúrt és metszett sebek (pl. betört ablaküvegtől) vagy harapott sérülések a helyszínen lévő házőrző kutyától. A bűnöző menekülése közben is sokszor szenved el sérülést. Ennek egyik oka az, hogy az üldözésre gyakran éjszaka, rossz látási körülmények között kerül sor, amikor az útjába kerülő akadályokat nem észleli. Másrészt gyakran szándékosan igyékszik kedvezőtlen talajú terepen, különböző akadályok között egérutat nyerni. Ilyenkor gödörbe lépéskor rándulások, ficamok, eleséskor pedig zúzódások keletkeznek. Bokros területeken való áthatoláskor hámfosztásokat, karcolásokat találunk, de észleltünk visszacsapódó faágtól súlyos szemsérülést is. Figyelembe kell venni, hogy az elesés oka a további menekülést megakadályozó gáncsolás is lehet. Az üldözés során esetleg kutyát is igénybe vesznek. Ez is lehet okozója az üldözött elesésének, de természetesen harapásos sebet is okozhat. Végül számolni kell lőtt sérülés lehetőségével is, fegyverhasználat következtében. Lőtt sérülések létrejöhetnek még a fegyveres bűnözők üldözése közben kialakuló tűzharcban is. Találat érheti ilyenkor az üldözött személyt a karhatalmi erők részéről, de nem ritka az sem, hogy helyzetének reménytelenségét felismerve, öngyilkosságot követ el. Több személy esetén az is előfordul, hogy azok egyike végül előbb társait, majd saját magát lövi agyon. Az ilyen esetek tisztázásában is fontos szerepe lehet az orvosszakértőnek a fegyverszakértő mellett. A helyszíni intézkedés, igazoltatás során aktív vagy passzív ellenállásra, újabb szökési kísérletre kerülhet sor. Ezek elhárítása céljából a rendőr kényszerítő eszközöket alkalmazhat. Előfordulhat azonban az is, hogy a rendőr az elfogott személy által elkövetett bűncselekmény miatt, vagy annak kihívó magatartása következtében, illetve az üldözés alatt felindult lelkiállapotba kerül és ennek hatására folyamodik tettlegességhez.(2> Előállítás, bekísérés közben általában passzív ellenállásra lehet számítani. Ebből a szempontból a kritikus pillanat a szolgálati gépkocsiba való beszállítás és a rendőrségi épületbe való belépés szokott lenni. A kényszerítés kapcsán a gépkocsi különböző részeitől, illetve a kapu egyes részeitől (kapufélfa, kilincs) keletkeznek sérülések. Az előállított személy testi épsége szempontjából nagyon kényes időszak az őrizet kezdeti fázisa. Az elkövetett cselekmény és a rendőri intézkedés addigi folyamata miatt az őrizetes rendszerint feldúlt idegállapotban van, amit alkoholos befolyásoltsága az esetek nagy részében tovább fokoz.

(

Ebben a helyzetben sokkszerűen éri az a felismerés, hogy szabadságát vesztette. A hirtelen, kialakuló konfliktushelyzet dühkitörést eredményez. Hatására őrjöngésig fokozódó izgatottság alakulhat ki, az őrizetes az ajtónak, falnak rohan, földhöz csapja magát stb. Más esetekben a nyilvánvaló ittasság tünetei egyre súlyosabbá válnak, apátia, magatehetetlenség, majd eszméletlenség lép fel. Ez különösen akkor veszélyes, ha az őrizetes korábban agyrázkódást szenvedett és ennek tüneteit fedi el az ittasság. Meg kell itt jegyezni, hogy a tünetek elkülönítése gyakran még szakember számára sem nyilvánvaló — különösen, ha nem gondol rá. Krónikus alkoholistáknál egyébként ebben az időszakban átmehet az ittasság hallucinózisba vagy delirium tremensbe is. Károsodott koszorúverőér rendszerrel bíró egyéneknél a stressz hatására angina pectoris alakulhat ki, vagy akár halálos következménnyel járó heveny koszorúverőér keringési elégtelenség is. Cukorbetegek esetében a vércukorszint kóros emelkedése vagy csökkenése egyaránt súlyos és veszélyes tüneteket okozhat. Az előbbi tudatzavarban, majd tudatvesztésben, az utóbbi zavartságban és fokozódó izgalmi állapotban jelentkezik. Mindezek arra intenek, hogy az őrizet kezdeti szakaszában különös gonddal kell figyelni az őrizetes állapotát, a szó szoros értelmében őrizetet kell gyakorolni felette. Ennek elmulasztása igen súlyos következményekkel járhat.

x

Az eljárás következő szakasza a kihallgatás. A legtöbb panasz ezzel kapcsolatban érkezik. A jelenség csak részben magyarázható azzal, hogy a bűnözők megbánva első beismerő vallomásukat, azt visszavonják és kényszervallatással akarják indokolni. Az esetek egy részében viszont indokolt a panasz. A kihallgatás közben történő bántalmazás oka lehet érzelmi, indulati feszültség, mindenáron eredményre — beismerő vallomásra — való törekvés, de elsősorban a szakmai felkészültség hiányossága.® Ebben a szituációban leginkább eszköz nélküli bántalmazás, ütés, rúgás fordul elő. Ritkán találkozunk gumibottól, rúd elemlámpától és pisztoly markolatától származó sérülésekkel. Az őrizet későbbi időszakában önkezű és idegenkezű sérülések egyaránt előfordulhatnak. Az önkezű cselekmények rendszerint valódi vagy színlelt öngyilkossági kísérletek. A valódi öngyilkossági kísérletet általában a várható büntetéstől való félelem miatt követik el, de volt olyan eset is, amikor annak oka a kihallgatás közben elszenvedett bántalmazás volt. A kísérlet elkövetését is rendszerint szabálytalanság teszi lehetővé, amikor az őrizetesnél ehhez megfelelő eszköz marad (pl. önakasztás, mérgezés stb.). Az esetek jelentős részében az elkövetés olyan módon történik, amely ritkán vezet halálos eredményhez. Ilyen az érfelmetszés és különböző tárgyak lenyelése. Ilyenkor nyilvánvalónak látszik, hogy a valódi cél nem az öngyilkosság volt, hanem az őrizetnél kedvezőbb körülmények közé, a kórházba kerülés. Ezt a célt általában el is érik, mivel az esetleg mégis bekövetkező

1

súlyosabb következményekért a fogda körülményei között a felelősséget vállalni nem lehet. Idegén kéztől eredő sérülések ébben a periódusban gyakran származnak a zárkatársaktól. Ennek oka lehet az, hogy a zaklatott lelki állapotban lévő új őrizetes viselkedésével zavarja társait, de lehet bosszú a lebukás miatt vagy szadizmus is. Szabadonbocsátás után sérülések keletkezhetnek a bűntársak által történt bántalmazás következtében vagy újabb bűncselekmény elkövetése közben. Ilyenkor is előfordulhat, hogy a bűnöző a később elszenvedett sérüléseiről azt állítja, hogy azok a rendőri eljárás során keletkeztek. Ennek célja többnyire a bosszú az intézkedő rendőrökkel szemben. Kivételesen az is előfordult, hogy az elbocsátott személy szándékosan okozott magának sérüléseket ebből a célból. Az elmondottak szerint a sérülések osztályozása lehetséges az azokat okozó személy szerint. II. 1. A sérüléseket okozhatja önmagán maga az intézkedés alá vont személy. Ez történhet véletlenül, akaratán kívül, a bűncselekmény elkövetése vagy a menekülés közben. Máskor szándékos önsértésről van szó. Ennek célja lehet a kórházba kerülés vagy a bántalmazásra vonatkozó hamis vád megalapozása. Ide tartoznak az öngyilkossági kísérletek is, amelyek lehetnek valódiak, de gyakrabban színleltek. 2. Az intézkedő hatósági személy által okozott sérülés jogos vagy jogtalan cselekmény következménye lehet. Jogosan alkalmaz testi kényszert a rendőr az őt érő támadás elhárítására, az ellenállás leküzdése és a menekülés, szökés megakadályozása érdekében. Lényeges, hogy az alkalmazott erőszak a szükséges mértéket ne haladja meg. Minden egyéb bántalmazás jogtalan. A keletkezett sérülésekből gyakran következtetni lehet arra, hogy azok jogszerű eljárás során keletkeztek-e. Az ehhez rendelkezésre álló eszközök alkalmazásának ugyanis szabályai vannak és ezek megtartása esetén rends*zerint bizonyos jellegzetességekkel bíró sérülések jönnek létre. A máskülönben jogos rendőri tevékenység következményeként előfordulhat kívülálló személy megsebesülése is. Ennek veszélye főleg lőfegyver alkalmazása esetén forog fenn. Az eltévedt vagy gurulatot kapott lövedék a helyszínen vagy annak közelében tartózkodó vétlen személyt, esetleg a hatóság másik tagját érheti. Ilyen esetekkel leginkább fegyveres bűnöző üldözése kapcsán találkozhatunk, amikor a kellő elővigyázatosság lehetőségei esetenként nincsenek meg. Külön említést érdemel terrorista cselekmények felszámolásakor a kiszabadítandó túszok sérülése. Ez származhat a terroristáktól, de tűzharc közben a rendőri erőktől is. A müncheni olimpián bekövetkezett túszdráma után például sajtótámadások érték a terroristaellenes különítményt, amelyet felelőssé tettek a túszok, vagy legalábbis azok egy részének a haláláért. Az intézkedő hatósági személyek gondatlanság folytán is hozzájárul-

hatnak a velük kapcsolatba kerülő személyek sérüléséhez, egészségük károsodásához vagy halálához. Ennek leggyakoribb módja a kellő felügyelet elmulasztása. Mint már említettük, az őrizet kezdeti szakaszában leggyakoribbak a különböző okból bekövetkező önsértések. A nyugtalan, dühöngő' magatartásra éppúgy fel kell figyelni, mint az apátiára, magatehetetlenségre. Az előbbit meg kell fékezni, az utóbbi okát pedig mielőbbi orvosi vizsgálat segítségével tisztázni kell. Fogdába helyezéskor a motozást gondosan el kell végezni, hogy önsértésre alkalmas eszközök biztosan ne maradjanak az őrizetesnél. Az ittasságra utaló tüneteket is komolyan kell venni, különösen akkor, ha ezek az idő múltával nem enyhülnek, hanem változatlanok maradnak, vagy éppen súlyosbodnak. Ilyenkor gyakran agyrázkódás vagy ennél is súlyosabb agysérülés rejlik a háttérben, ami azonnali orvosi ellátást igényel. A tudatállapotnak a szabadonbocsátáskor is jelentősége van. Ittasság vagy más ok miatt borult tudat a tájékozódóképesség zavarát okozhatja. Előfordult olyan eset, amikor a szabadonbocsátott személy ilyen állapotbán elkóborolt, majd a szabadban elaludt, és emiatt lehüléses halál következett be. Az ügyben született bírói ítélet szerint kellő gondossággal ez megelőzhető lett volna. 3. Az intézkedés alá vont személy sérülése származhat harmadik személytől is. Létrejöhet erőszakos bűncselekmény során az áldozat védekezése folytán vagy még a rendőr megérkezése előtt, a jelenlevők felháborodása miatti bántalmazástól (lincselés). Sérüléseket okozhatnak még az őrizetben a zárkatársak és elbocsátás után a bűntársak vagy más bűnözők is. III. A kényszerítő eszközök alkalmazása következtében előforduló sérülések : 1. A testi kényszer következtében — ideális körülmények között — sérülésnek nem kell történnie. Ehhez viszont a megfelelő fogások ismeretében és gyakorlati alkalmazásában való olyan jártasság szükséges,' amelylyel általában nem rendelkeznek. (/l ' 8) A gyakorlatban ez a tevékenység leggyakrabban a kar megragadásából, hátracsavarásából és ennél fogva történő elvezetésből áll. A megragadás következtében leggyakrabban a felkar belső oldalán jönnek létre többesével kisméretű (10—20 filléresnyi) véraláfutások. A hátracsavarás rándulást, ficamot okozhat a váll- és könyökiztiletben, vagy törést a felkarcsonton. Az utóbbi esetben indirekt törésről van szó amire jellemző, hogy a csonttörés helyén külső sérülés nem látható, és a röntgenvizsgálat többnyire ferdevonalú, úgynevezett spiráltörést mutat ki, leggyakrabban a felkarcsont sebészeti nyakán. Orvosszakértői szempontból nem különíthető el, de éppen ezért nyitva kell hagyni annak lehetőségét adott esetben, hogy a sérülést okozó erő. behatás nem vagy nem kizárólag a fogást alkalmazó személytől származhatott. Ez úgy lehetséges, hogy az erőteljesen lefogott személy ellenáll, a fogásból. szabadulni igyekszik és olyan erejű rántást gyakorolhat, amely

rögzített kar mellett a sérülés okozásához elegendő lehet. Hasonló módon bekövetkezett nyakcsigolya törésekről is említés történik az irodalomban az úgynevezett féloldali, illetve dupla Nelson fogás alkalmazása következtében.' 0 Kéz élével mért karate ütések következtében zúzódásos vérömlenyek, de csontrepedések és törések is előfordulhatnak. Ilyen ütés egyébként halált is okozhat pl. a nyaki szervek sérülése folytán, vagy ideggócok izgalma által kiváltott reflexhatások útján. 2. Kutya alkalmazása esetén leggyakoribbak a harapott sérülések. Ezek lehetnek típusosak, amikor két egymással szemben elhelyezkedő körív mentén láthatók a fogak nyomai. Máskor viszont a fogak lecsúszása következtében horzsolt sérülések jöhetnek létre. A harapott sebek szátaáböl, elhelyezkedéséből, mélységéből gyakran következtetni lehet a kutya fajtájára és idomítottsági fokára. Ha a kutyán a támadáskor szájkosár van, az zúzott sérüléseket okozhat, de arra alkalmas testtájékon repesztett sebet is. Végül a kutya körmei jellegzetes karcolásokat okozhatnak főleg vékony nyári ruházat esetén a mellkason és a háton. \

3. Alkalmazásának viszonylagos gyakorisága miatt különös figyelmet érdemelnek a gumibot által okozott sérülések. Orvosi szempontból többnyire az állapítható meg, hogy a sérülések valamilyen botszerű eszköztől származnak. Ez általában lehet fából vagy fémből készült bot, léckaró, de természetesen gumibot is. A tárgyra szerencsés esetben következtetni lehet, ha jellegzetes lenyomatot hagy, vagy pl. a sérülés területén faszáikát találunk. A gumibotra utaló jellegzetesség annak rugalmas voltától származhat. Ez abban nyilvánul meg, hogy ívelt testfelszín esetén annak hajlatát követi, vagy a hajlat után folytatódik. Nem ritka pl., hogy a felkar külső oldalán látható ütési nyom folytatását a háton találjuk meg. Ezt a lehetőséget különben az ütések számának meghatározásánál is figyelembe kell venni. Az eszköz rugalmassága folytán egyébként hasonló elváltozásokat okozhat a vastag gumikábellel való ütlegelés. Jellemző a gumibottól származó sérülésre az is, hogy nyílt, külső sebet általában nem okoz. Csonttörések általában nem fordulnak elő, de kivételesen a kéz apró csontjain és az arckoponya csontjain bekövetkezhetnek. A koponyatetőn néha repedés keletkezhet. Az erőbehatás intenzivitására a sérülésekből esetenként következtetni lehet.® Kisebb erejű ütések — főleg vastag ruházat esetén — gyakran egyáltalán nem hagynak nyomot. Közepes erejű ütés általában 15—25 mm széles, csíkszerű vérbeszűrődést okoz. Nagyerejű erőbehatás esetén rendszerint két párhuzamos vérbeszűrődéses csíkot találunk, melyek között 2—3 cm széles halványabb sáv van. Ez azzal magyarázható, hogy az erős ütés hatására az eszközzel érintkező területen a vér kiszorul az erekből, közvetlenül mellette viszont a hajszálerek ennek következtében túltelítőd-

nek és megrepednek. Ennek a jelenségnek a figyelmen kívül hagyása is az ütések számának téves meghatározásához vezethet. Atípusos nyomokat hagyhat a gumibot, a szokásostól eltérő alkalmazása esetén. A bot végével történő bökő jellegű mozdulat hatására külsőleg foltszerű bőralatti vérbeszűrődések keletkezhetnek, leggyakrabban a hasfal felső harmadában, a „gyomorszáj" környékén, illetve a háton és az ágyéki tájon. Szerencsétlen esetben súlyos belső sérülés pl. bélrepedés is létrejöhet. 4. Jellegzetes elváltozásokat okozhat a könnygáz spray alkalmazása. Ezt az eszközt a nyugati irodalomban kémiai gumibotnak (chemical mace, chemische Keule) nevezik.® Összetétele a következő: 80—90% Frigon (hajtógáz), 5% triklóretán, 4% kerozinszerű szénhidrátvegyület (oldószer) és 1% klóracetofenon (hatóanyag). Rendeltetésszerű használat esetén gyakorlatilag veszélytelen. A nyálkahártyákra izgató hatást gyakorol, így többek között erős könnyezést okoz. A szemben jelentkező fájdalomérzés és a látás romlása vezet harcképtelenséghez, illetve menekülésre képtelen állapothoz. Fontos tudni azt, hogy a szer iránti érzékenység egyénenként igen változó. Általános megfigyelés, hogy ittas személyekre gyakran alig vagy egyáltalán nem hat. Ebben az állapotban paradox hatás is előfordulhat. Ez azt jelenti, hogy a spray hatására az ittas személy dühöngése, agresszivitása fokozódhat. Ezért ilyenkor ismételt vagy nagyobb mennyiségű alkalmazása nemcsak felesleges, hanem káros is, mivel a kívánttal éppen ellenkező hatást vált ki. Számolni kell azzal is, hogy egyes személyek a szerrel szemben túlérzékenyek. Ilyeneknél erős légszomjat, fulladásérzést okozhat. Haláleset előfordulhat reflexes úton kiváltott görcsös gégeelzáródás vagy gégevizenyő következtében. Mérgezés zárt helyiségben jöhet létre, de többnyire nem a spray, hanem az azonos hatóanyagot tartalmazó könnygázgránát alkalmazása esetén. Az orvosi vizsgálat során a szem kötőhártyájának bővérűsége tűnik fel. Ezt az előzményi adatok alapján lehet elkülöníteni az egyéb okból keletkezett kötőhártyagyulladástól. Másodlagosan a szemgolyó más részeinek gyulladása (iritis, iridocyclitis) is kialakulhat. Ezeket többnyire a szemben érzett viszketés, csípés miatti erős dörzsölés okozza. A szem körül a bőrön észlelt gyulladásos jelenségek arra utalnak, hogy a spray használata igen közelről történt és a szer nagy töménységben került a bőrre. 5. Bilincs használata következtében az alkaron és csuklón keletkezhetnek jellegzetes harántirányú, csíkszerű horzsolások és véraláfutások. Ezeket okozhatja a bilincs túlságosan szoros zárása. Az esetek többségében azonban azáltal jönnek létre, hogy a személy a bilincselésnek igyekszik ellenállni vagy a bezárt bilincstől próbál megszabadulni. 6

81

körültekintést igényel. A lövedék energiája ugyanis egyéb ok miatt is lehet kisebb. Ilyen lehet az, ha előbb valamilyen tárgyon már áthatolt vagy gurulatot kapott, de számításba veendő a fegyver vagy a lőszer esetleges hibája is. A szabad szemmel és mikroszkóppal történő vizsgálat értékes kiegészítője lehet a korszerű eszközök alkalmazása, nevezetesen a mikroszondás eljárás, mely az előbbieknél nagyobb pontosságot tesz lehetővé.® Hangsúlyozni kell, hogy a rendőri fegyverhasználat jogosságának eldöntése gyakran meglehetősen bonyolult feladat/ 10 ' amely meghaladja a szakértői kompetenciát. A kellően megalapozott szakvélemény viszont nélkülözhetetlen adatokat szolgáltathat a helyes állásfoglaláshoz. Az intézkedés alá vont személyek sérüléseinek véleményezéséhez alapvető fontosságú az orvosi vizsgálat. Ez többnyire a fogdaorvosi vizsgálat keretén belül történik.111' A körülményekre való tekintettel ez a vizsgálat sajátos követelményeket támaszt, amelyekkel részletesen kell foglalkoznunk, mivel az ekkor elkövetett mulasztások többé már nem pótolhatók. A vizsgálat időpontjára nézve az érvényben lévő intézkedés azt tartalmazza, hogy az első vizsgálatnak a fogdábahelyezés előtt, de legkésőbb az őrizetbevételt követő 24 órán belül kell megtörténnie. A vizsgálatról készülő jegyzőkönyvnek természetesen tartalmaznia kell a vizsgálat pontos idejét (óra, perc) és célszerű annak rögzítése is, hogy milyen világítás mellett történt. A sérülés elszenvedése után nagyon rövid időn belül előfordulhat, hogy egyes elváltozások még nem láthatók, különösen nem kielégítő megvilágítás esetén. Ilyenek lehetnek pl. a bőr alatti bevérzések, melyeknél a jellegzetes elszíneződés kialakulásához több-kevesebb idő szükséges. Felületes horzsolások, karcolások gyakran szintén csak bizonyos idő múlva lesznek láthatók, amikor a kiszivárgott savó a felületen beszárad. A lappangási idő elteltével észlelhető elváltozások közül legveszedelmesebb a koponyaűri vérzés, melynél gyakran több óra szükséges a felismerhető tünetek kialakulásához. Hasonló folyamatok a hasüregben is lejátszódhatnak. Egy esetünkben vizsgálatkor a sérült hasi fájdalmakról panaszkodott. A kórisme hasfali zúzódás volt. Később kiderült, hogy a bélfalban bevérzés jött létre, mely a bélfal elhalásához, átfúródásához és ezáltal hashártyagyulladáshoz vezetett. A folyamat több, mint 24 órát vett igénybe. Másrészt enyhébb elváltozások néhány órán belül elmúlhatnak, mint pl. az arculütés nyomán jelentkező bőrpír. Az elmondottak arra hívják fel a figyelmet, hógy adott esetben akár az első 24 órán belül is érdemes az orvosi vizsgálatot megismételni. További fontos előírás, hogy más szervhez való átszállításkor is orvosi vizsgálatot kell végezni. Ehhez az tehető hozzá, hogy ennek mindkét helyen meg kell történnie. Egy esetben az átadó szerv a vizsgálatot elmulasztotta, az átszállítás után viszont megtörtént a vizsgálat és ekkor az őrizetesen sérüléseket találtak. Az átadó szerint ezek az átszállítás közben ke-

letkeztek, melyet az átvevő dolgozói végeztek. Az átvevő szerv szerint viszont a sérülések már korábban megvoltak. Amennyiben mindkét helyen elvégezték volna a vizsgálatot, az események időpontját be lehetett volna határolni. A szabadon bocsátáskor végzendő orvosi vizsgálat jelentőségére a korábbiakban már utaltunk. A vizsgálatot végző orvosok személye a körülmények által adott. A főkapitányságokon ez a rendőrorvos feladata, másutt polgári orvosok végzik. A tapasztalat egyértelműen bizonyítja, hogy ezen a téren a rendőrorvosok lényegesen jobb munkát végeznek. Leleteik részletesebbek, véleményük megalapozottabb és tárgyilagosabb. Ebben bizonyára döntő szerepe van annak, hogy a bűnügyi rendőrorvosok az igazságügyi orvostan szakorvosai, illetve szakorvosjelöltjei. Az orvosi vizsgálat elvégzésének módjában nagyon lényeges, hogy annak teljes lemeztelenítés után mindenre kiterjedőnek kell lennie. A sértettek nem ritkán arra hivatkoznak, hogy a valóságban több sérülésük volt, mint ami a látleletben szerepel. Az orvos erre gyakran kijelenti, hogy éz lehetséges, mert ő a vizsgálatkor csak azokat a testtájakat nézte meg, amiket a sértett mutatott. Nagyon fontos, hogy a látszólag jelentéktelen, enyhe sérülések is leírásra kerüljenek, mert lehetséges, hogy az ügy elbírálása szempontjából éppen ezek bizonyulnak jelentőseknek. Többnyire a gyakorló orvosok, sebészek követik el ezt a hibát, csak azokat a sérüléseket írják le, melyekkel valamilyen teendőjük volt (rögzítés, sebkimetszés, varrat stb.), azok a sérülések viszont, amelyek nem szorultak ellátásra (felületes horzsolások, haematomák stb.) kimaradnak a leírásból. A szóban forgó vizsgálatok alkalmával különös fontosságú az előzmények feltárása. E célból lehetőleg egymástól függetlenül meg kell hallgatni a sértettet és a kísérő hatósági személyt. Ha előadásuk egymástól eltér, mindkét változatot rögzíteni kell. Ezt követően a vizsgálat során lehetőleg tisztázni kell, hogy az észlelt sérülések melyik módon keletkezhettek és az erre vonatkozó véleményt meg is kell indokolni. Ha orvosszakértői szempontból mindkét keletkezési mód lehetséges, ezt kell rögzíteni. Egyes esetekben a sérült állítása már az orvosi lelet alapján kétségbe vonható. Nem ritka, hogy a sértett többek általi, huzamosabb időn keresztül történt durva bántalmazásról számol be, de rajta csak kis számú, aránylag enyhe sérülés található. Az ilyen lelet alkalmas lehet a sértett szavahihetőségének kétségbe vonására. Nem hagyható azonban ilyenkor figyelmen kívül pl. az eset idején viselt ruházat. A vastag ruhadarabok ugyanis az erőbehatás nagy részét felfoghatják és így adott esetben szemmel látható sérülés nem jön létre. A tudatállapot vizsgálatának több szempontból is jelentősége van. Következtetni lehet arra, hogy a sérült a sérülés körülményeire képes lehet-e

hitelt érdemlően visszaemlékezni, máskor pedig arra, hogy az általa'hivatkozott emlékezetzavar valóban fennállhat-e. Semmiképpen sem szabad megfeledkezni az alkoholos befolyásoltság és az agysérülés esetleges egyidejű fennállásának lehetőségéről. Ezek ugyanis a tudatzavart kölcsönösen nagymértékben fokozhatják. Másrészről, ha ilyen esetben a tudatzavart kizárólag az ittasságnak tulajdonítják, ez akár a sérült életébe is kerülhet. Ha a legcsekélyebb kétség is felmerül ezen a téren, feltétlenül gondoskodni keli a gondos megfigyelésről, ismételt orvosi vizsgálatról. Ha a tudatállapot az idő múlásával nem javul vagy éppen súlyosbodik, a sérültet gyógyintézetbe kell szállítani. Az alkoholos befolyásoltság meghatározása céljából a vérmintát idejében le kell venni. Még mindig gyakran találkozunk azzal a hibával, hogy erre túlságosan későn kerül sor. Minél több idő múlik el a cselekmény és a vérvétel között, annál nagyobb a szakértői visszaszámolás hibaszázaléka, sőt 5 óránál nagyobb késedelem esetén visszaszámolás már nem is lehet 7 séges. Amennyiben „ráivásra" történik hivatkozás, az ilyen esetre vonatkozó előírásokat az ismételt vérvétel tekintetében pontosan be kell tartani, mert különben a lelet nem lesz bizonyító erejű. Amennyiben szükségessé válik, az orvosi vizsgálatot megfelelő szakorvosi vizsgálatokkal ki kell egészíteni. Leggyakrabban a röntgenvizsgálat igénye merül fel. A lelet értékelésénél figyelembe kell venni, hogy egyes csonttörések, repedések közvetlenül azok elszenvedése után gyakran még nem mutathatók ki (pl. borda, kéztőcsontok stb.). Ezért indokolt lehet negatív lelet esetén a röntgenfelvétel megismétlése néhány nappal később. Ugyancsak gyakran lehet szükség fülészeti és szemészeti konzílium igénybevételére is. Célszerű ilyenkor a konzíliárius véleményét kikérni a sérülés keletkezésének lehetséges módjára és idejére is. Adott esetben fontos lehet az ügyben szereplő rendőr orvosi vizsgálata is.(12) A lelet alapján gyakran következtetni tudunk arra, hogy érte-e a rendőrt támadás és ha igen, az milyen jellegű volt. Előfordulhat egyébként az is, hogy a kezeken találunk olyan sérüléseket (hámfosztás, zúzódás), melyek általa mért ütés következtében keletkeztek. A jelen tanulmánynak nem az volt a célja, hogy a vizsgálat során alkalmazandó orvosszakértői módszerekkel foglalkozzék. Ezek egyébként sem térnek el a különben alkalmazott módszerektől. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyek az ügyek vizsgálata során felmerülhetnek és arra a számos lehetőségre, melyet figyelembe kell venni az ilyen ügyek véleményezésénél. Ügy gondoljuk, hogy ez az áttekintés segítséget nyújt az eljáró hatóságnak a szakértőhöz teendő kérdések összeállításában és abban, hogy a szakértői tevékenység lehetőségeiről és annak korlátairól tájékozódjék.

IRODALOM 1. Medicolegal probléma involving criminals and criminal activity. INFORM 1982. 14. No. 3. 2. A nyomozói állomány feszültségeinek és munkamotivációinak vizsgálata. Kis Géza Belügyi Szemle. 1983. XXI/8. 43—49. oldal. 3. Konzultáció a rendőri állomány erkölcsi-fegyelmi helyzetéről (vez.: Baranyó György). Belügyi Szemle. 1982. XX/2. 25—36. oldal. 4. Önvédelmi képzés és képzettség. Sebestyén László. Belügyi Szemle. 1982. XX/10. 68—71. oldal. ' 5. A BM dolgozók elleni ügyek orvosszakértői véleményezésének tapasztalatai. Dallos György. Rendőrorvosi Tudományos Ülések. BM Könyvkiadó Bp. 1983. 171—174. oldal. 6. Begutachtungsfragen nach Anwendung der „Chemischen Keule". Berg S., Döring G., Zorec — Karlovsek M. Arch. Krimin. 1980. 165. 1—2. 17—25 oldal. 7. A lősérülésekkel kapcsolatos problémákról. Dallos György. Belügyi Szemle. 1967. V/3. 103—107. oldal. 8. A rendőri kényszerítő eszközök alkalmazásának fővárosi tapasztalatai. Lőwinger Gábor. Belügyi Szemle. 1983. XX/11. 88—90. oldal. 9. A testszövetekben rekedt lőporszemcsék mikroszondás vizsgálata. Farkas Gyula, Trombitás Károly. Rendőrorvosi Tudományos Ülések. BM Könyvkiadó, Bp. 1983. 158—160. oldal. 10. A rendőrség fegyverhasználati jogáról. Szabó István. Belügyi Szemle. 1983. XXI/11. 81—87. oldal. 11. Igazságügyi orvostan kriminalisták számára. Gábor István. BM Könyvkiadó, Bp. 1983. A fogdaorvosi vizsgálat: 159—160. oldal. 12. A rendőri szolgálat során keletkezett sérüléssel járó balesetekből levonható következtetések. Jankovics Rezső. Rendőrorvosi Tudományos Ülések. BM Tanulmányi és Propaganda Csf.-ség. Bp. 1972. 109—111. oldal. 13'. Rendőrök, mint a hamis vád sértettjei. Tóth Mihály. Belügyi Szemle. 1982. XX/5. 57—60. oldal. 14. Az előítéleteket kölcsönösen kell felszámolni. M. Tóth Károly. Belügyi Szemle. 1982. XX/11. 77—78. oldal.

A fegyelmi jogkör gyakorlásához kapcsolódó ügyintézés Irta: Dr. Hódos Jenő alezredes

A parancsnoki fegyelmi jogkör gyakorlásához széles körű és kiterjedt ügyintézői tevékenység kapcsolódik, jelentős számban szükséges írásos anyagokat készíteni, nyilvántartásokat vezetni. Ezek fontos okmányai és egyben feltétele is a fegyelmi joggyakorlatban a törvényesség biztosításának, a joggyakorlat egységességének. Megkülönböztetett figyelmet szükséges erre fordítani azért is, mert szabályainak megsértése — a törvénysértésen túl — súlyos visszaélések elkövetésére is alkalmat nyújthat. Ennek megelőzésére a Szolgálati Szabályzat XI. fejezete részletesen meghatározza a jogkör gyakorlása során elvégzendő írásos feladatokat. A fenyítést a fegyelmi eljárás lefolytatása után lehet kiszabni. A Szolgálati Szabályzat 732. pontja szerint a fegyelmi eljárást általában a tények és körülmények részletes írásba foglalása nélkül, szóban, a Szolgálati Szabályzatban meghatározott esetekben pedig a fegyelmi vizsgálat szabályai szerint kell lefolytatni. Ezeknek megfelelően kell készíteni a különböző okmányokat és iratokat.

1. A szóbeli fegyelmi eljárás iratai Az egyszerűbb esetekben a fegyelmi jogkört gyakorló szolgálati elöljáró fegyelemsértés esetén — a Szolgálati Szabályzat 732/C. pontja alapján — magához rendeli az elkövetéssel gyanúsított katonát, tudomására hozza, hogy milyen kötelességszegés miatt és milyen bizonyítékok alapján indít ellene fegyelmi eljárást. Ezt követően mindazokat, akik a fegyelemsértés tényéről és az elkövetés körülményeiről felvilágosítást vagy szakvéleményt adhatnak — a Szolgálati Szabályzat 732/D—732/F. pontjaiban előírtakat figyelembe véve — szóban meghallgatja. Ezek után a fegyelemsértés elkövetésével gyanúsított katonát is személyesen meg kell hallgatni, és csak ezután történhet döntés a fenyítés neméről, mértékéről. Az eljárás során eddig írásos munkát nem kellett végezni.

a) A fenyítésről szóló parancs A Szolgálati Szabályzat előírásai szerint a fenyítés végrehaj thatóságá, nak két feltétele van, ha azt — parancsba foglalták; — kihirdették. Az első feltételt a Szolgálati Szabályzat 759. pontja írja elő, amely szerint a fenyítésről szóló parancs három részből áll: — a bevezető résznek tartalmaznia kell az elkövető nevét, személyi számát, anyja nevét és beosztását, a jogszabálynak, szabályzatnak, parancsnak vagy egyéb rendelkezésnek azt a pontját, illetőleg azt az előírást, amelynek megsértésében a katona felelősségét megállapították; — a rendelkező részben kell meghatározni a fenyítés nemét és mértékét, a fenyítés végrehajtásának kezdő napját, illetőleg a fenyítés végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket (felfüggesztés, elhalasztás), a kihirdetés módját és szükség esetén a végrehajtásért felelős személyt; . — az indokolásban le kell írni a cselekmény elkövetésének helyét, idejét, a cselekményt (mi, hol, mikor, hogyan történt), a fenyítés kiszabásánál figyelembe vett enyhítő és súlyosbító körülményeket, valamint az elkövetővel szembeni további elvárásokat. A fenyítések parancsba foglalásakor a Szolgálati Szabályzat által előírt tartalmi követelmények nem mindig kerültek figyelembevételre, ezért voltak — különösen az alegységnaplókban — olyan parancsok találhatók, mint pl. „. . . Nagy István honvédet a Szolgálati Szabályzat 206. pontjának megsértéséért 14 nap laktanyafogsággal fenyítem meg". Nyilvánvalóan szembetűnő a különbség a Szolgálati Szabályzat által előírt tartalmi követelmény és az ilyen parancs között. Ebből a parancsból csak ;a Szolgálati Szabályzat 206. pontjának elolvasása után lehet arra következtetni, hogy az elkövető az elhelyezési körletet engedély nélkül hagyta el. Az nem tűnik ki, hogy mikor, hogyan, milyen célból hagyta el azt, hova távozott, mikor, hogyan tért oda vissza, mennyi ideig volt távol. Ezért nem is lehet egyértelműen elbírálni a parancs alapján, hogy a cselekmény fegyelemsértés, katonai vétség, avagy katonai bűntett. Más vonatkozásban is hiányos sok parancs. Pl. a bevezető rész nem tartalmazza a személyi adatokat, eestenként; a rendelkező részből hiányzik a fenyítés végrehajtásának kezdő napja, — h a szükséges — a végrehajtásért felelős személy, az indoklásból — a már felsoroltakon túl — a fenyítés kiszabásánál figyelembe vett enyhítő és súlyosító körülmények és az elkövetővel szembeni további »elvárások stb.

A Szolgálati Szabályzat nem véletlenül határozza meg a fenyítés kiszabásáról készítendő parancs tartalmát részleteiben, mivel a fegyelmi jogkör gyakorlásának helyességét csak az azokról szóló parancsok alapján lehet utólagosan ellenőrizni, helyességét, törvényességét nyomon követni. Ezért is fontos, hogy a parancs tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyeket a szabályzat előír. A parancsok körültekintő szerkesztésének fontosságát hangsúlyozza az is, hogy számos esetben a katonai ügyészségek e parancsok inásolatait igénylik bűnügyekkel összefüggésben. (Pl. a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás előzményeinek igazolására, illetve bűncselekmények parancsnoki elbírálásáról szóló értesítésként stb.) A fenyítés parancsba foglalása során esetenként rendelkezni kell a kihirdetés módjáról, a kihirdetésen részt vevők köréről is, majd azt a Szolgálati Szabályzat 762. pontjában meghatározottak szerint ki kell hirdetni. A fenyítés csak a kihirdetést követően lesz hatályos és végrehajtható. b) A fenyítés nyilvántartása A kihirdetett fenyítést a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítők esetében a szolgálati könyvben levő dicséretek és fenyítések lapjára, a hivatásos és továbbszolgáló állománynál pedig a névre szólóan kiállított dicséretek és fenyítések lapjára kell felvezetni. Az erre vonatkozó rendelkezéseket a Szolgálati Szabályzat 797—803. pontjai részleteiben tartalmazzák, ennek ellenére sok szabálytalanul kitöltött lapot lehet találni. Melyek a leggyakoribb hibák? ( . A Szolgálati Szabályzat 798. pontja előírja, hogy a fenyítés okát olyan részletességgel kell megjelölni, hogy a tényállás egyértelműen megállapítható legyen. Ezért nem fogadhatók el olyan bejegyzések, mint pl. „késés", „tiszteletlen magatartás", szolgálat hanyag ellátása" stb., mert ezekből az egy-két szavas bejegyzésekből a tényállás egyértelműen nem állapítható meg (vagyis az, hogy mi, hol, hogyan történt). Ezért a fenyítés okát (vagyis a parancs indokolási részét) röviden le kell írni a fenyítési lapra. Másik gyakori hiba, hogy a fenyítésről szóló parancs száma és kelte a bejegyzésből nem állapítható meg, pedig a fejrész rovatainak kérdései világosak. Ugyanilyen világosan lehet is rá válaszolni, pl. 49. sz. szd. pcs., 1984. márc. 16. Szükséges pontosan megjelölni a cselekmény elkövetésének időpontját és a fenyítési parancs keltét, mert e kettő összevetéséből azonnal kitűnik, hogy a fenyítést kiszabó parancsnok betartotta-e a Szolgálati Szabályzat 756. pontjában előírtakat, vagyis az előírt időn belül szabta-e ki a fenyítést. Ha vizsgálatot kell lefolytatni, ebben a rovatban a cselekmény elkövetésének időpontja mellé, ha folyt vizsgálat, a befejezésének időpontját is célszerű feltüntetni.

Gyakori hiba, hogy „a fenyítést kiszabó elöljáró beosztása" rovatba ném a Szolgálati Szabályzat 662. pontjában félsorolt — és fegyelmi jogkörrel rendelkező — parancsnoki beosztásokat tüntetik fel, hanem pl. TÖF., HTPH., pol. h. stb., de találhatók csoport pk., eje. szolg. vez., indító rendszer pk. stb. bejegyzések is. Az ilyen bejegyzésekbőr csak a katonai szervezet felépítését és az egyes beosztásokhoz tartozó fegyelmi jogköröket nagyon jól ismerő tudja csak megállapítani, hogy a különböző beosztásokhoz milyen szintű fegyelmi jogkörök tartoznak. Ezért a Szolgálati Szabályzatban szolgálati beosztás szerint fel nem sorolt szolgálati elöljárók fegyelmi jogkörét a 660., a 662., a 663., a 666. és a 667. pontok alapján kell meghatározni. Pl. az egység törzsfőnöke, egység pk. pol. helyettese, egység pk. hadtáphelyettese stb. A csoportparancsnok, az indítórendszer parancsnok századparancsnoki jogkörrel rendelkezik, ezért a fenyítést kiszabó elöljáró helyesen a század pk., illetve kikülönített szakasz, század, zászlóalj vagy tiszti (tiszthelyettes) tanfolyam hallgatói század pk. stb. A Szolgálati Szabályzat 800. pontja előírja, hogy a honvéd és tisztes dicséreti és fenyítési lapján minden bejegyzést a századparancsnok az utolsó rovatban aláírásával hitelesítsen. Tiszt, zászlós és tiszthelyettes dicséreti és fenyítési lapjával kapcsolatban ez a kötelezettség az egység személyügyi tisztjére, bizonyos beosztásúak, illetve réndfokozatúak esetén a magasabbegység személyügyi vezetőjére hárul. Minthogy a fenyítéseket meghatározott időn t ú r törölni kell, célszerű, ha a hitelesítésre kötelezett a fenyítéseknél a lapot kétszer írja alá: először a fenyítés kiszabásakor „a fenyítést kiszabó ; elöljáró beosztása" rovatban, ezzel egyúttal ellenőrzi is a bejegyzések helyességét; másodszor a fenyítés törlésekor „a fenyítést törlő elöljáró beosztása és a törlés időpontja" rovatban. A fenyítés dicséretként való törlésekor indokolt ebben a rovatban feltüntetni annak a parancsnak a számát is, amelyben a törlést elrendelték. Mentesítés címén való törléskor csak az időpontot és a Szolgálati Szabályzat 778. pontjára való hivatkozást kell feltüntetni. A katonai szervezeteknél gyakran elfeledkeznek a bejegyzés hitelesítéséről. Ennek elkerülésére jó módszer az, ha a századparancsnok a századparancs aláírásával egyidőben hitelesíti- a parancsban adott dicséreteket és kiszabott fenyítéseket a szolgálati könyvekben, illetve a személyügyi tiszt a parancs átvezetésével egyidőben a dicséreti és fenyítési lapon hitelesíti a bejegyzéseket. A Szolgálati Szabályzat 803. pontja előírja, hogy első tisztesi, tiszthelyettesi, zászlósi, tiszti, illetőleg tábornoki rendfokozatba való előléptetéskor (kinevezéskor) a katonáról új dicséreti és fenyítési lapot kell kitölteni. Az új dicséreti és fenyítési lapra a katona előző fenyítéseit és az egyéb bejegyzéseket nem, a dicséreteket azonban fel kell jegyezni. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy az új rendfokozati csoportba a katona „tiszta lappal" induljon, ne „cipelje" magával előző botlásainak írásos nyomait.

A dicséretek és fenyítések lapjának a személyi adatokat tartalmazó részéről is szükséges néhány szót ejteni. A tapasztalatok szerint ezt a részt nem vezetik pontosan mindenütt, gyakran csak a nevet írják rá, a többi rovatot — közte a beosztást — kitöltetlenül hagyják. A változó adatokat — mint pl. a rendfokozat, beosztás, iskolai végzettség — nem grafit ironnal, hanem írógéppel vagy tintával töltik ki, ezért változás esetén radírozni vagy kaparni kell az adatokat. A legnagyobb hiba azonban az, ha az adatok pontatlanok, nem felelnek meg a valóságnak. :

2. A fegyelmi vizsgálat iratai A fegyelmi eljárásnak a szóbeliség mellett a másik formája az írásbeliséghez kötött vagy fegyelmi vizsgálat. Azt, hogy a fegyelmi eljárás keretén belül milyen esetekben kell fegyelmi vizsgálatot lefolytatni a Szolgálati Szabályzat 735. pontja, a fegyelmi vizsgálat részletes szabályait pedig a 736—747. pontjai tartalmazzák. A Szolgálati Szabályzat 735. pontja szerint fegyelmi vizsgálatot kell lefolytatni, ha: — olyan bűncselekményt bírálnak el fegyelmi jogkörben, amelyben nyomozás nem történt; — szabálysértést bírálnak el fegyelmi jogkörben, és amennyiben annak tényállása bonyolult vagy anyagi kár keletkezett; — tábornok, tiszt, zászlós vagy tiszthelyettes súlyos fegyelemsértést követ el, vagy az általuk elkövetett cselekmény tényállása bonyolult, s így a cselekmény súlyából és jellegéből már az eljárás megindításakor vagy az eljárás során következtetni lehet arra, hogy súlyos fenyítés kiszabására kerülhet sor; — azt az eljárás alá vont kéri, vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója szükségesnek tartja. A fegyelmi vizsgálat alapjául szolgáló cselekmények közül a szabályzat elsőként sorolja fel azokat a bűncselekményeket, amelyekben nyomozás nem történt és azt fegyelmi jogkörben bírálják el. Ide tartoznak a katonai vétségek és azok a bűncselekmények, amelyekben nyomozást nem folytatnak, illetve amelyekben a parancsnok nyomozást megtagadó és fegyelmi jogkörbe vonó határozatot hozott. Fegyelmi vizsgálat útján kell tisztázni azokat a szabálysértéseket is, amelyeknek a tényállása bonyolult, vagy amelyeknél anyagi kár keletkezett. Azt, hogy melyik ügy tényállása bonyolult, csak az ügy egyedi vizsgálata során lehet megállapítani. Ilyennek tekinthetők azok, amelyek tisztázásához több tanú kihallgatása, szakértő igénybevétele, esetlegesen helyszíni szemle tartása szükséges. Nem ad ^eligazítást < a. szabályzat abban a

kérdésbén sem, hogy milyen nagyságú kár okozása esetén keli, az ügyet a fegyelmi vizsgálat szabályai szerint tisztázni. Nyilvánvaló azonban, hogy; nem néhány forintos kárról van szó, hanem nagyobbról és olyan károkról, amelyeket az elkövető a néphadseregnek vagy a néphadseregen kívüli, úgynevezett harmadik személynek okozott (pl. gépkocsiban keletkezett kár). Ilyen esetben az írásbeliséget az indokolja, hogy a fegyelmi vizsgálat irataira más szervnek is szüksége lehet a kár rendezése során (pl. az Állami Biztosítónak), és így különösen fontos, hogy azokból az elkövető vétkességének foka, felelősségének mértéke megállapítható legyen. A cselekményt, ha az súlyosabb, a fegyelmi vizsgálat szabályai szerint kell tisztázni. Súlyosabb cselekménynek az tekinthető, amelyért várhatóan a Szolgálati Szabályzat 735. pontjában megállapított alábbi súlyos fenyítés valamelyikének kiszabására kerülhet sor: — a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő zászlós és tiszthelyettes esetében fogság, az alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés, rendfokozatban való visszavetés vagy lefokozás; — a hivatásos és továbbszolgáló állományú esetében fogság, várakozási idő meghosszabbítása, alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés, rendfokozatban való visszavetés, szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás. Mellőzni kell a1-'fegyelmi vizsgálatot, ha az ügyet a katonai ügyészség a nyomozás megszüntetéséről vagy a katonai bíróság az eljárás megszüntetéséről rendelkező határozatával utalta parancsnoki fegyelmi jogkörbe, mivel a tényállást ebben az esetben a határozat tartalmazza, így annak alapján a fenyítés kiszabható. Ugyancsak mellőzhető akkor is, ha az ügyet az illetékes parancsnok az általa folytatott nyomozás megszüntetése után fegyelmi jogkörben bírálja el, vagy a szabálysértési hatóság által lefolytatott eljárást követően utalta az ügyet parancsnoki fegyelmi jogkörbe, amenynyiben a tényállás, valamint a katona felelőssége a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható. A fegyelmi vizsgálat elrendelése az illetékes parancsnok hatáskörébe tartozik. A fegyelmi vizsgálat megindítása előtt a parancsnok köteles írásban felszólítani az eljárás alá vont személyt igazoló jelentés benyújtására. A felszólításban meg kell jelölni azokat a kérdéseket, amelyekre az eljárás alá vontnak írásban válaszolnia kell. Ha a parancsnok az igazoló jelentés figyelembevételével is úgy ítéli meg, hogy a fegyelmi vizsgálatot le kell folytatni, köteles a tényállás kivizsgálására azonnal intézkedni és ennek időpontját az iratokra feljegyezni. Célszerű ezt az igazoló jelentés megírására felszólító iraton eszközölni. A parancsnok az ügy kivizsgálására rátermett személyt, ha pedig a tényállás felderítése bonyolult vagy széles körű vizsgálatot igényel, bizottságot jelöl ki. A vizsgálatot végzőkkel szembeni feltételeket, illetve a ki-

záró okokat a Szolgálati Szabályzat 740—741. pontjai tartalmazzák. A megbízással egyidőben a parancsnok átadja a vizsgálatot végzőknek az igazoló jelentést, a már rendelkezésre'álló bizonyítékokat ; és egyéb iratokat. Célszerű :— különösen a bonyolultabb ügyekben -— ha azok tanulmányozása után a vizsgálatot végzők vizsgálati tervet készítenek, melyben feltüntetik, hogy mikor, kit hallgatnak meg, milyen bizonyítékokat szereznek be, a jelentést mikor készítik el, illetve terjesztik a parancsnok elé. Ezután mindazokat, akik az eljárás alá vont cselekményéről, az elkövetés körülményeiről tudnak, tanúként kell meghallgatni, és a vallomásokról jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: — mikor, hol, milyen ügyben készült; — a kivizsgálok és a jegyzőkönyvvezető nevét; — a tanú nevét, rendfokozatát, születési helyét, anyja nevét, személyi számát, beosztását; — a tanú törvényes jogaira es kötelezettségeire való kioktatás megtörténtét (azt, hogy nem köteles önmagára és hozzátartozójára terhelő vallomást tenni, ha viszont vallomást tesz ilyen személyek ügyében, köteles az igazat vallani); — arra való figyelmeztetést, hogy a törvény a hamis tanúzást bünteti. Ezután egyes szám első személybén le kell írni a tanú által elmondottakat, a kivizsgáló által feltett kérdésekre adott válaszát, a meghallgatás befejezése előtt lehetővé kell tenni, hogy vallomását elolvassa, szükség esetén azt kiegészítse, majd ennek megtörténte után aláírásával hitelesítse. A tanúk vallomásáról készült jegyzőkönyvet — annak lezárása után — a kivizsgálók és a jegyzőkönyvvezető is aláírják. A fegyelmi vizsgálat során ritkán szükséges valamely tény bizonyítására szakértőt igénybe venni. Ha erre mégis sor kerülne, lehetőség szerint a katonai igazságügyi szakértők névjegyzékébe felvett szakértőt kell kirendelni, illetőleg tőle szakértői véleményt kérni. Ha valamilyen oknál fogva a szakértő meghallgatása szükséges, erről is jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a tanú meghallgatásáról készített jegyzőkönyvtől gyakorlatilag annyiban tér el, hogy a szakértőt a hamis tanúzás jogkövetkezményei helyett a hamis szak véleményadás jogkövetkezményeire kell figyelmeztetni. A fegyelmi vizsgálat során minden olyan lényeges kérdést, tevékenységet, amelyről nem készült jegyzőkönyv, célszerű „hivatalos feljegyzés"-be foglalni, amelyet az iratokhoz kell. csatolni. •' ' • A bizonyítékok összegyűjtése után kerülhet sor az eljárás alá vont meghallgatására, amelyre a vizsgálatot végzőknek alaposan fel kell készülni. A meghallgatás előtt a ki vizsgálóknak már világosan kell látni az eljárás alá vont cselekményének minden mozzanatát, azokat tanúvallomásokkal és más bizonyítékokkal megdönthetetlenül ; tudni kell bizonyítani.

Az eljárás alá vont meghallgatásakor lehetővé kell tenni, hogy védekezését előadja, állításáa igazolására tanúkat és bizonyítékokat jelöljön meg. A meghallgatásról jegyzőkönyvet kell felvenni, annak tartalmi és alaki követelményei azonosak az előzőekben már ismertetettekkel. Előfordulhat, hogy az eljárás alá vont meghallgatására tartós akadályoztatása miatt a fegyelmi vizsgálat jelentős elhúzódása nélkül nem kerülhet sor. Ilyen esetben a fegyelemsértés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni és megfelelő határidő (általában 10 nap) kitűzésével fel kell szólítani, hogy védekezését terjessze elő. Ha a kitűzött határidő eredménytelenül telt el, úgy kell tekinteni, hogy az eljárás alatt álló a vizsgálat megállapításával, a bizonyítékokkal egyetért, védekezési jogával nem él. Ezt követően a vizsgálatról és annak eredményéről a vizsgálatot végzők kötelesek írásbeli jelentést készíteni (annak tartalmi követelményeit a Szolgálati Szabályzat 744. pontja sorolja fel), és ahhoz csatolni a bizonyítékot. A jelentést és a bizonyítékokat a kivizsgálást elrendelő parancsnoknak kell átadni, aki a továbbiakban a Szolgálati Szabályzat 745. pontja szerint jár el. A Szolgálati Szabályzat a fegyelmi vizsgálat során készített iratok nyilvántartásával kapcsolatban útmutatást nem ad, ezért a katonai szervezetnél az ilyen iratok nyilvántartására az ÁÜSZ előírásai szerint gyűjtőt kell készíteni és az egyes ügyeket a gyűjtő alszámán (pl. 019/3/1984.) iktatni. Nem kell a gyűjtőbe bevezetni a fegyelmi vizsgálat útján tisztázott bűncselekményeket és a szabálysértéseket, az ilyen ügyek — a később tárgyalandók szerint — a lajstromokból kapnak nyilvántartási számot. Az azonos ügyben készített iratokat keletezésük sorrendjében „iratjegyzék"-en szükséges felsorolni és házilag készített borítóval ellátni. A Szolgálati Szabályzat arra vonatkozóan sem ad eligazítást, hogy a fegyelmi vizsgálat iratait hány példányban kell készíteni. Mivel fegyelmi vizsgálat útján a parancsnok bűncselekményt és szabálysértést is elbírálhat, e körben kell keresni a megoldást. A bűnügyi és szabálysértési iratok kezelésének szabályairól szóló 6/1977. (HK 4.) MNVK ügyviteli osztályvezetői intézkedés 4. pontja a bűnügyek parancsnoki nyomozásáról szóló 55/1979. (HK 24.) HM-számú utasításra utal vissza e kérdésben, melynek 31. §-a szerint az iratokat három gépelt példányban kell elkészíteni. Kérdés, hogy a fegyelmi vizsgálat iratait szükséges-e ilyen számban készíteni? Ügy tűnik, hogy nem. Ugyanis a sorkatonai szolgálatot teljesítők olyan cselekményeit, amelyeket fegyelmi vizsgálat útján kell tisztázni, az egységparancsnok fegyelmi jogkörében bírálja el, melynek irataira csak az esetlegesen keletkezett kár rendezése során van szükség. Ezért ilyen esetben elégséges az iratokat egy példányban készíteni és az ügy lezárása után a gyűjtőben tárolni, mivel az a katona nyilvántartó lapjában nem tárolható.

Más a helyzet a tábornok, tiszt, zászlós és tiszthelyettes esetében. Á káder- és személyügyi munka rendjéről szóló 010/1978. MN SZU. FCSF. intézkedés mellékleteként kiadott „A személyügyi nyilvántartás rendje, a nyilvántartó és káderokmányok vezetése" című előírás VIII. fejezet 15/a. pontja szerint a fegyelmi ügyek anyagait a személyi anyaggyűjtőben kell elhelyezni. Minthogy a tábornok és tiszt személyi anyaggyűjtőjét két példányban kell vezetni, célszerű a fegyelmi vizsgálatról készített iratokat is két példányban készíteni és azokat az anyaggyűjtő „A—B" példányaiban elhelyezni. Zászlós és tiszthelyettes 1 esetében is javasolt az iratokat két példányban készíteni, egyiket az anyaggyűjtőben elhelyezni, a másikat pedig a fegyelmi ügyek gyűjtőjéban tárolni. A fegyelmi vizsgálat útján tisztázott bűncselekményekre és szabálysértésekre az 55/1979. (HK 24.) HM-számú utasítás 31. §-a vonatkozik. Meggondolandó azonban — elsősorban takarékossági szempontból —, hogy szükséges-e minden ügy iratait három példányban készíteni. Azokban az ügyekben, amelyek a katonai szervezetnél rendeződnek — pl. a katonai vétségek, szabálysértések — elégséges egy példány az iratokból. Tábornok és tiszt esetében 3 példány (2 pld. a személyi anyaggyűjtőbe, 1 pld. az irattárba), zászlós esetében 2 példány (1 pld. a személyi anyaggyűjtőbe, 1 pld. az irattárba) készítése szükséges. A fegyelmi vizsgálat alapján kiszabott fenyítést — a már tárgyaltak szerint — parancsba kell foglalni és a dicséretek és fenyítések lapján nyilvántartani. Ha a fegyelmi vizsgálat útján bűncselekményt bírálnak el, a katonái ügyészséget a parancs másolatával indokolt értesíteni az ügy lezárásáról. Csak ebből állapítható meg ugyanis, hogy a vizsgálat milyen eredménnyel járt, mi miatt történt a fenyítés, illetve mit vettek figyelembe a fenyítés kiszabásánál.

3. A rendészeti szervek feljelentései és nyilvántartása A Szolgálati Szabályzat 728. pontja a feljebbvaló kötelezettségévé teszi, hogy a jelenlétében fegyelemsértést elkövető alacsonyabb rendfökozatút figyelmeztesse és utasítsa a katonai szabályok betartására. Ha ez a figyelmeztetés eredménytelen marad, vagy a fegyelemsértés jellege megköveteli, a feljebbvaló az alacsonyabb rendfokozatút köteles igazoltatni és magatartásáról a szolgálati elöljárót értesíteni (körletelhagyási engédélylyel rendelkező katona esetében az ellenőrző lap megküldésével). Lényegében a katonai rendészeti szervek is hasonló módon értesítik a szolgálati elöljárót a katona fegyelmezetlen magatartásáról, illetőleg a gépjárművek igénybevétele során tapasztalt szabálytalanságokról. A feljebbvaló, illetve a katonai rendészeti szervek ilyen irányú értesítéseit feljelentésnek kell

tekinteni és annak alapján az elkövetővel szemben a Szolgálati Szabályzat 732/B—732/C pontjai szerint fegyelmi eljárást kell indítani. Ezt részletesen szabályozzák az MN hátországvédelmi parancsnoknak az 1979. évben rendszerbe lépő nyomtatványok használatáról és kezeléséről szóló 36/1979. (HK 19.) számú és a honvédségi közúti gépjármű-igénybevételek ellenőrzéséről szóló 62/1980. (HK 16/1981.) számú intézkedései, amelyek egyben rendelkeznek az ilyen feljelentések nyilvántartásának rendjéről is. Eszerint az ellenőrzőlapokat (rendészeti feljelentéseket) a katona felelősségre vonása után, a katonai szervezet törzsénél egy helyen, a beérkezés sorrendjében, gyűjtőívben nyíltan kell tárolni és egy évig kell megőrizni. A katonai szervezetek zöménél nagyszámban kallódnak el ezek az okmányok, nem követhető nyomon ezeknek az iratoknak az útja és a fegyelemsértő katonák felelősségre vonása. Ennek elkerülésére szükséges a törzsnél kijelölni egy személyt, aki az előírt gyűjtőt vezeti, a rendészeti feljelentéseket tárolja, az azokra tett intézkedéseket figyelemmel kíséri. A rendészeti feljelentések elkallódásának megakadályozására célszerű, ha a postabontás után az ügyviteli szerv minden egyes ellenőrző laphoz, rendészeti feljelentéshez körcímkével egy félív tiszta papírt ragaszt, azon „érkezteti" és ez után bemutatja azokat a parancsnoknak. A parancsnok láttamozza és szignálja a gyűjtő vezetésével megbízott személyre, az elkövető alegységparancsnokára. (A tisztázatlan tényállású feljelentéseket a nyomozótisztré is és a gépjármű feljelentéseket a gépjármű-szolgálatra is.) Az ügyviteli szervvezután a feljelentéseket átadja a gyűjtő vezetésével megbízott személynek, aki azokat a gyűjtőben való iktatás végrehajtása után, átadja intézésre a parancsnok által szignált személyeknek, akik a feljelentés tartalmát kivizsgálják, a szükséges intézkedéseket elvégzik és a felelősségre vonást végrehajtják. A kivizsgálást végző elöljárók a tett intézkedéseket rögzítik a feljelentéshez ragasztott félív papírra (pl. a 48/1984. sz. szd. pcs.-ban 7 nap laktanyafogsággal fenyítette meg a szakaszpk. 1984. febr. 22-én), majd tárolásra és további őrzésre visszaadják a gyűjtő vezetésével megbízott személynek. Az iratok áramoltatásának ilyen formában történő megszervezése mellett kizárt, hogy az elhelyezési körleten kívül a fegyelem ellen vétő és ezért feljelentett katonák elkerüljék a felelősségre vonást. E kérdéssel való bővebb foglalkozást indokolja, hogy ezek a feljelentések gyakran nemcsak fegyelemsértés, hanem esetenként szabálysértés, sőt bűncselekmény elkövetésének a gyanújára is utalnak, azok tényállását tartalmazzák. Ezért szükséges azokat a nyomozó tisztnek is bemutatni, aki abban a kérdésben, hogy a feljelentett cselekmény fegyelemsértés, szabálysértés avagy bűncselekmény, megnyugtatóan képes állást foglalni és az eljárás (fegyelmi, szabálysértési vagy büntető) lefolytatására javaslatot tenni. 7

97

4. A bűnügyek és szabálysértések lajstromai A. fegyelmi jogkör gyakorlásához kapcsolódó ügyviteli tevékenység másik nagy csoportját a szabálysértési és a büntetőügyek iratainak készítése és nyilvántartása alkotja. Az iratokkal szembeni alaki és tartalmi követelményeket a büntetőeljárásról szóló és a hozzá kapcsolódó jogszabályok tartalmazzák, a nyilvántartásukkal kapcsolatos feladatokat pedig az MNVK ügyviteli osztályvezető 6/1977. (HK 4.) számú intézkedése határozza meg. A katonai szervezetekre a Bíróságok Ügyviteli Szabályzata (BÜSZ) nem vonatkozik, így a néphadseregben a bűnügyi és szabálysértési iratok kezelését, nyilvántartását az MNVK ügyviteli osztályvezető fenti intézkedése szerint kell végezni. A bűnügyi iratok nyilvántartására a 35—1317. raktári számú bűnügyi lajstromot, a szabálysértési iratok nyilvántartására a 35—1325. raktári számú szabálysértési lajstromot kell használni. Az összefűzött, házilag készített borítóval ellátott vagy könyvkötészetben bekötött lapok számát várhatóan legalább öt év bűnügyi, illetve szabálysértési iratforgalmának megfelelően kell megállapítani. (A gyakorlati tapasztalatok alapján egységeknél 50—60, más katonai szervezetnél 20—30 lapszámú lajstrom elégséges.) Célszerű új lajstromokat az ötéves — középtávú — tervek kezdetekor készíteni és azt a tervidőszak végén irattározni. A lajstromokat a katonai szervezet Főnyiivántartó Könyvében (nem az iktatókönyvben) kell nyilvántartásba venni és mint a bűnügyi, illetve szabálysértési iratok iktatókönyveit az ÁÜSZ 58. pontja előírásainak figyelembevételével vezetni. A lajstromokat „titkos" jelzésűnek kell minősíteni. Mindkét lajstromot az ÁÜSZ 54. pontja szerint hitelesíteni kell. A lajstromokat évenként (dec. 31-én) le kell zárni és a sorszámozást újra kell kezdeni. , A lajstrom a katonai szervezet bűnügyi, illetve szabálysértési alapnyilvántartása, egyetlen olyan okmánya, amelyből — pontos vezetés mellett — a katonai szervezetnél az időszakban elkövetett bűncselekmények, illetve szabálysértések megállapíthatók. Ezért a bűnügyek lajstromába be kell vezetni minden bűncselekményt, amelyet a parancsnok szolgálati alárendeltségében levő katona a szolgálati ideje alatt a tárgyidőszakban elkövetett, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény felderítése érdekében folyt-e nyomozás vagy sem-. Ha folytattak nyomozást, azt a parancsnok, a katonai ügyészség vagy más nyomozóhatóság végezte, illetve a bűncselekmény elbírálása parancsnoki fegyelmi jogkörben fenyítés kiszabásával vagy büntetőeljárás során történt. A lajstromba a katonák által elkövetett bűncselekményeken túl célszerű bevezetni a polgári alkalmazottak által elkövetett és a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekményeket is, bár ilyen ügyekben -- a katonai ügyész felkérésére — a parancsnok

csak részben nyomozhat. Á lajstrom eme rendeltetésének megértése nágyon fontos, mert csak a pontosan, a fentiek szerint vezetett lajstrom nyújt a valóságnak megfelelő, hiteles adatokat a bűncselekmények' számáról és azok elbírálásának helyzetéről. A szabálysértési ügyek lajstromának a rendeltetése azonos és vezetése is a fentieknek megfelelően kell, hogy történjék. A bűnügyek lajstromának vezetése a rovatok fejrészeiben található kérdésekre adott válaszokkal történik. Fontos, hogy a 4. rovat kitöltésekor a bűncselekményt pontosan kell megnevezni (összeállítás a bűncselekmények megnevezéséről, Bírósági Határozatok 1979. évi 5. száma). A jogszabály változása miatt a fejrészben szükséges az alábbi javításokat elvégezni: — 9. rovat: Be. — 10. rovat: Be. — 13. rovat: Be. — 14. rovat: Be.

127. .127. 139. 139.

§ § § §

(1) (2) (1) (2)

a—c.; bek.; a—d.; bek.

A lajstrom kulturált vezetése és áttekinthetősége érdekében célszerű egy oldalra csak három elkövető adatait írni, a különböző állománycsoportba tartozó elkövető neveit pedig más-más színű tollal bevezetni (pl. tiszt— piros, ht. tts.—fekete, sor—kék). A szabálysértési ügyek lajstromának vezetése a fentiekkel azonos. Ügyelni kell arra, hogy a szabálysértés megnevezése mindig a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény, illetve az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet vagy a helyi tanács rendelete megfelelő §-ai szerint történjen.

5. A bűnügyi és szabálysértési iratok nyilvántartása Az egyes ügyeket keletkezésük (érkezésük) sorrendjében a lajstrom sorszámán kell nyilvántartani, ez az ügyszám. Az azonos ügyben érkezett és készített iratokat az ügyszámmal ellátott 34—1201. raktári számú „Napló"-ban kell alszámos rendszerben nyilvántartani és a 34—1202. raktári számú „Ügyiratok" megnevezéső borítóban tárolni. A napló, illetve a borító rovatait értelemszerűen kell kitölteni. A lajstromba bevezetett ügyek iratai nyilvántartási számként az ügyszámot, a napló alszámát, az évszámot és bűnügy esetén a „Pbü", szabálysértés esetén a „Pszü" jelölést kapják. Az iratok nyilvántartási számát az alábbi példa szemlélteti: A bűnügyi lajstromba ez évben bevezetett 24. ügynél: ügyszám = 24. törve az évszámmal és Pbü. jelöléssel. A teljes ügyszám tehát 24/1984/Pbti. Ezt a számot kell felírni az „Ügyiratok" el-

nevezésű borító bal felső és a napló jobb felső részére. Az egyes iratok megkülönböztetéséhez az ügyszám és az évszám közé be kell iktatni a napló alszámát, vagyis a naplóba bevezetett első irat nyilvántartási száma: 24/1/1984/Pbü., a huszonötödik irat nyilvántartási száma: 24/25/1984/Pbii. lesz. A fentiek szerint nem elégséges az iratokra csak az ügyszámot felvezetni, hanem annak tartalmaznia kell a napló alszámát is, így minden egyes iratnak önálló nyilvántartási száma van. A szabálysértési iratokat hasonló módszerrel kell nyilvántartási számmal ellátni azzal a különbséggel, hogy a Pbü. helyett a Pszü. jelölést kapják. Szólni kell még a bűnügyek nyilvántartása témakörben a fegyelmi eljárás lefolytatásával fegyelmi jogkörben elbírált bűncselekményekről. A Szolgálati Szabályzat 735. pontjának előírásai szerint ezeket ,a cselekményeket mindig a fegyelmi vizsgálat szabályai szerint kell felderíteni. Ilyen esetben tehát — a már tárgyaltak szerint — az ügyet be kell vezetni a bűnügyek lajstromába, a tényállás tisztázását a fegyelmi vizsgálat szabályai szerint kell elvégezni és a keletkezett iratokat a bűnügyek iratai között tárolni. Hasonlóan kell eljárni olyan szabálysértési ügyekben is, amelyeket fegyelmi vizsgálat útján kell tisztázni, azzal a különbséggel, hogy az ügyet a szabálysértési ügyek lajstromába kell bevezetni, az iratokat pedig a szabálysértési iratok között kell tárolni. Ebből következik, hogy ezek az iratok bűnügyi, illetve szabálysértési nyilvántartási számot kell, hogy kapjanak. A lajstromokat és a naplókat a nyomozó tisztnek kell vezetni. Ezért célszerű a nyomozó tisztek közül olyan személyt kijelölni, aki felelős ennek folyamatos, pontos, naprakész vezetéséért. Erre legalkalmasabb a legnagyobb tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező nyomozótiszt. A napló vezetéséért, az iratok készítéséért mindig az a nyomozótiszt felelős, akit az ügy kivizsgálásával a parancsnok megbízott. A lajstromok vezetésével és iratok őrzésével megbízott nyomozó tisztet célszerű felhatalmazni arra, hogy nyomozótiszt társainak a munkáját az iratok nyilvántartási szabályainak betartása szempontjából ellenőrizze és tőlük csak szabályosan vezetett és lezárt ügyiratokat vegyen át megőrzésre. A büntetőügy jogerős befejezése, illetve a szabálysértési ügy elbírálása után a nyomozótiszt a naplót lezárja és az iratokat összefűzi, majd megőrzésre, illetve további intézkedésre átadja a lajstromok vezetésével megbízott nyomozó tisztnek. Általában a szabálysértési ügyek lezárásával nincs különösebb probléma, a napló a fenyítés kiszabásáról szóló irat bevezetése után lezárható és az ügyiratok irattározásra előkészíthetők. Ugyanúgy azok az bűnügyek is, amelyek parancsnoki fegyelmi jogkörben nyernek elintézést, hiszen a fenyítés kiszabásával az ilyen büntetőügy jogerősen befejeződik. Más a helyzet abban az esetben, ha büntetőügyet a pa-

rancsnok vádemelési javaslattal a katonai ügyésznek küldött meg, mivel az ilyen ügy még jogerősen nem fejeződött be, ezért az ilyen ügyeknek azt a naplóját, amelyik a katonai szervezetnél marad, még nem lehet lezárni. Ilyen ügyben még érkezni fog irat a katonai ügyészségtől, a katonai bíróságtól és a büntetésvégrehajtási szervektől, sőt még a büntetés kiállása után is keletkezhetnek iratok (pl. az elkövetőt a bíróság pártfogó felügyelet alá helyezi), amelyeket a naplóba be kell vezetni. Ebből következik, hogy a naplót csak a büntetés kitöltése után szabad lezárni, mert a büntetőügy ekkor fejeződik be. Az iratoknak irattározásra való előkészítésekor elvégzendő teendőket a 6/1977. (HK 4.) MlSFVK ügyviteli osztályvezetői intézkedés részletesen szabályozza. Ahhoz csupán annyit szükséges hozzáfűzni, hogy az „Ügyiratok" borító jobb alsó sarkában kiegészítésként fel kell tüntétni a HM Központi Irattárban történő megőrzési határidőt. A megőrzési határidőket mindig év, hó, nap feltüntetésével kell meghatározni, például: — Irattárba helyezve: — Megőrzendő: — HM Központi Irattárban:

1984. december 31-én. 1989. december 31-ig. 2014. december 31-ig.

A katonai szervezeteknél a nyomozó tiszt és az ügyviteli szerv között sok vitára ad okot az iratok belső áramoltatásának rendje annak ellenére, hogy a 6/1977. (HK 4.) MNVK ügyviteli osztályvezetői intézkedés ezt is rendezi. Az érkezett iratot érkeztetése és a parancsnoknak való referálás után az ügyviteli szerv kézbesítőkönyvben adja át a nyomozó tisztnek. A nyomozó' tiszt azt, annak tárgyától függően a lajstromban vagy gyűjtőben nyilvántartásba veszi, majd közli az ügyviteli szervvel az irat nyilvántartási számát, hogy azt a kézbesítőkönyv megjegyzés rovatába bevezesse, így az irat útja az ügyviteli szervtől a nyomozó tisztig mindig ellenőrizhető és az bármikor visszakereshető. A nyomozó tiszt az elküldendő iratot a saját kézbesítőkönyvében adja át az ügyviteli szervnek és a megjegyzés rovatba beírja a postakönyv folyószámát. Ilyen módon oda-vissza az irat útja utólag is ellenőrizhető és nyomon követhető. *

*

*

f

Mindezek remélhetőleg segítséget nyújtanak a szakszerűbb és egységesebb ügyintézői tevékenységhez, feltételezve, hogy az érdekeltek továbbra is súlyt helyeznek a vonatkozó szabályzat és egyéb előírások megfelelő elsajátítására.

NEMZETKÖZI

KAPCSOLATOK

Lengyel katonai ügyészi küldöttség látogatása Magyarországon A Magyar Népköztársaság katonai főügyészének meghívására kéttagú lengyel katonai ügyészi küldöttség járt Magyarországon, szakmai tapasztalatcsere céljából, 1984. május 7-től 11-ig. A küldöttséget Jozef Szewczyk brigádtábornok, a Lengyel Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, katonai főügyész vezette, tagja volt Stefán Anteczky ezredes, a Lengyel Néphadsereg Légierő Katonai Ügyészségének vezetője. Lengyel katonai ügyészi delegáció utoljára 1979-ben járt Magyarországon. A jóváhagyott program szerint lengyel vendégeink szakmai értekezleten vettek részt a Katonai Főügyészségen és a Kaposvári Katonai Ügyészségen. Itt tájékoztatást kaptak jogszabályainkban történt változásokról, napi munkánkban jelentkező problémákról, sikereinkről, eredményeinkről, valamint országunk gazdasági és politikai helyzetéről. A lengyel katonai főügyész elvtárs találkozott a Katonai Főügyészség és a Budapesti Katonai Ügyészség személyi állományával és előadás keretében tájékoztatást adott a Lengyel Népköztársaságban a szükségállapot után kialakult helyzetről, gondjaikról és feladataikról., Látogatást tettek a legfőbb ügyész elvtársnál, a Legfelsőbb Bíróság elnökénél, a Belügyminisztériumban, a Honvédelmi Minisztériumban és a kaposvári magasabbegység parancsnokánál. Látogatást tett a küldöttség továbbá a Balatonbogiári Állami Gazdaságban, ahol tájékoztatást kaptak a gazdaság termelési struktúrájáról, eredményeiről és gondjairól. A honvédelmi miniszter elvtárs a két ügyészi szervezet közötti közel 20 éves jó együttműködés kialakítása és biztosítása érdekében kifejtett lelkiismeretes, jó munkája elismeréseként a delegáció vezetőjét a „Fegyverbarátságért Érdemérem" arany fokozatával, a delegáció tagját pedig az ezüst fokozatával tüntette ki. A lengyel katonai ügyészi küldöttség tagjai ismét tapasztalhatták a hagyományos lengyel—magyar barátságot és azt, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a barátság tovább szilárduljon, mert ez az érdeke népeinknek és mindkét ügyészi szervnek,

Magyar katonai ügyészi küldöttség látogatása a Bolgár Népköztársaságban A Bolgár Népköztársaság Fegyveres Erői katonai "főügyésze, D. Kapitanov altábornagy elvtárs meghívására katonai ügyészi küldöttség utazott a Bolgár Népköztársaságba 1984. július 30-tól augusztus 3-ig. A küldöttséget Dr. Biró György vezérőrnagy, katonai főügyész elvtárs vezette. A látogatás fő célja a bolgár katonai ügyészi szervezet munkájának aktuális feladatainak megismerése, kapcsolataink további elmélyítése volt. Küldöttségünket fogadta a Bolgár Kommunista Párt KB Társadalomés Közbiztonságvédelmi Osztályán az osztályvezető belügyi és katonai helyettese, a Honvédelmi Minisztériumban a vezérkar főnöke, a Legfőbb Ügyészségen pedig a legfőbb ügyész helyettese. Delegációnk munkaértekezleten találkozott és tapasztalatcserét folytatott a Szófiai és a Pleveni Körzeti Katonai Ügyészségek vezetőivel és munkatársaival. A bolgár elvtársak tájékoztatták küldöttségünket a katonai ügyészségek szervezeti felépítéséről, a munkaszervezés és munkavégzés gyakorlati feladatairól, ismertették elért eredményeiket. 1981-ben új ügyészi törvény lépett hatályba. Ebben az előző törvényhez képest elvi változásra nem került sor, de lényeges annak kiemelése, hogy a korábbi szabályozástól eltérően a katonai ügyészségről új fejezetben rendelkeztek. A törvényben rögzítették a katonai ügyészség felépítését, jogait és kötelezettségeit. A mi szabályozásunkhoz hasonlóan Bulgáriában is egységes az ügyészi szervezet, annak hangsúlyozásával, hogy a katonai ügyészség egyben katonai intézmény is, de a katonai ügyész független a parancsnoktól. Az elmúlt években a katonai ügyészségek belső szervezeti felépítésében lényeges változás nem történt. A fegyveres erők ügyészségének (a mi szervezésünk szerinti Katonai Főügyészség) irányítása alatt most is 5 körzeti (első fokú) katonai ügyészség működik (Szófia, Pleven, Plovdiv, Várna, Szliven). A létszámot az Államtanács állapítja meg, de hogy ezen belül hol, mennyien teljesítenek szolgálatot, azt a honvédelmi miniszter és a legfőbb ügyész egyetértésével a katonai főügyész állapítja meg. Káderproblémájuk lényegében nincs. Ennek megoldásához elsősorban a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége nyújt segítséget. A katonai büntető eljárás személyi hatálya kiterjed a katonai alakulatok és a BM-szervek hivatásos állományára, ezen egységeknél dolgozó polgári alkalmazottakra, ha cselekményüket munkaviszonyukkal összefüggésben követték el, továbbá az építési, valamint a közlekedési miniszter fel-

/

ügyelete alá rendelt építő- és közlekedési (vasúti) alakulatoknál szolgálatot teljesítő katonákra. 1982-ben módosították a Büntető Törvénykönyvet, a büntető eljárásról szóló törvényt és a büntetésvégrehajtás szabályát. A változás lényegében három irányú: a) a kisebb súlyú bűncselekményeket szabálysértésnek minősítették, az az anyagi jellegű cselekményeknél az értékhatárt 50 levában állapították meg, kivéve az üzemanyagot, ahol az értékhatár 10 leva, a fegyver- és lőszerlopást, ahol nincs értékhatár megállapítva; b) szigorúbb büntetési tételt állapítottak meg a súlyosabb bűncselekmények elkövetőivel, továbbá a visszaesőkkel szemben; c) nagyobb gondot fordítottak a törvény szövegének pontosítására, egyértelműbbé tételére. A Btk. módosítását illetően többek között új szabályozást jelentett, hogy az önkényes eltávozás csak akkor bűncselekmény — kivéve az ismételt elkövetés esetét —, ha a távollét időtartama a 24 órát meghaladja. Jobban differenciálták az emberi méltóságot, becsületet sértő cselekményeket. Szigorították a büntetést az elöljáró vagy alárendelt megsértése esetén. Űj bűncselekményi tényállásba foglalták a katona huligán, garázda magatartását. Ennek büntetési tétele 1 évtől 6 évig terjedhető szabadságvesztés. Súlyosabb a büntetés az esetben is, ha idősebb katona fiatalabb katonával szemben követ el jogsértő cselekményt. Az elbírálás gyakorlata szigorodott a közlekedési bűncselekményeknél is, különösen, ha a jármű vezetője szeszes italt is fogyasztott, valamint a cserbenhagyásnál. A bíróságok a szabadságvesztés büntetés végrehajtását három fokozatban rendelhetik el. Legszigorúbb a zárt fegyház, majd az úgynevezett félnyitott és nyitott típusú bv, intézmény. Ez utóbbiban az elítéltek őrzés— felügyelet nélkül dolgoznak. Fegyelmező zászlóaljban töltik büntetésüket azok, akiket 2 évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítéltek. Bulgáriában a törvény lehetőséget ad arra is, hogy hivatásos állományúak a büntetésüket fegyelmező zászlóaljban tölthetik le, de őket a sorállományúak munkáltatásának vezetésével bízzák meg. A kiszabható büntetés legkisebb mértéke 3 hónap. Sorállományú katonával szemben is lehetőség van pénzfőbüntetés kiszabására, feltéve, ha az elkövetett cselekmény halmazatot nem képez. A fegyelmező zászlóaljban eltöltött idő, továbbá a parancsnok által kiszabott 30 napig terjedhető fogság fenyítés tartama a tényleges katonai szolgálati időt meghosszabbítja. A bolgár elvtársak tájékoztatása szerint a bűnözés az utóbbi években ( nem emelkedett. Ezen belül viszont gyakoribbak a katonai — különösen a

szolgálati —- bűncselekmények, az anyagi jellegű, a személy elleni és a közlekedési bűncselekmények. A bűncselekmények okaiként az alkoholfogyasztást, a büntetett előéletet és az anyagias szemléletet jelölték meg. A katonai ügyészségek éves és 3 hónapos terv szerint dolgoznak. A katonai ügyészek nagyobb számban vádképviseleti tevékenységet látnak el, valamint részt vesznek a súlyosabb bűncselekmények nyomozásában és irányítják az ügyészek létszámát valamivel meghaladó vizsgálók (nyomozók) munkáját. A katonai ügyészi szervezet állományában lévő vizsgálók feladatukat a megyei székhelyre és az építő hadosztályokhoz állandó jelleggel kihelyezve látják el. A katonai ügyészek rendszeresen ellenőrzik a mi szervezésünkhöz hasonló parancsnoki nyomozás törvényességét. A csapatok állományában lévő nyomozótisztek továbbképzésére tanfolyamokat szerveznek. Elmondásuk szerint a katonai büntető eljárásban szinte minden tettest felderítenek, így lényegében ismeretlen tettesként ügyet nem is fejeznek be. Az ügyek kb. 25—:25%-ában részben bűncselekmény hiányában, részben parancsnoki hatáskörbe utalás mellett szüntetik meg a nyomozást. A katonai bíróságoknak átadott ügyekben viszonylag kevés a felmentés, de a bíróság részéről a pótnyomozásra visszaadott ügyek aránya a 8%~ ot is eléri. A sorállományú elkövetők kb. 50%-át helyezik előzetes letartóztatásba. A parancsnoki hatáskörben az ügyek 88%-ában 7 napon belül, az ügyészi hatáskörben pedig az ügyek 70%-ában 30 napon belül fejezik be a nyomozást. Egy vizsgáló évente 80—90 ügyben végez nyomozást. Ez idő alatt a saját nyomozás mellett egy ügyész 120—130 vádiratot készít. Az általános felügyeleti tevékenységük keretében rendszeresen ellenőrzik az építő alakulatoknál a munkavédelmi szabályok betartását, a társadalmi tulajdon védelmét, az egységek pénzügyi szerveinek munkáját, a titokvédelmet, de figyelmet fordítanak a lakáselosztások rendjére is. Küldöttségünk látogatásáról összegezésképpen megállapítható, hogy a látogatás hasznos folytatása volt a már korábban megkezdett kölcsönös tapasztalatcserének. A küldöttséget mindenhol szívélyesen, elvtársias légkörben, őszinte barátsággal fogadták. Fogadások, valamint a megbeszélések során mind a párt-, mind a szakmai vezetők hangsúlyozták népeink internacionalista alapon nyugvó barátságát, amelyet a Szovjetunió vezette szocialista tábor országai között tovább kell bővíteni, többek között a katonai ügyészi szervezeteink közötti jó kapcsolatok továbbfejlesztésében, a bűnözés ellen folytatott harcban, valamint a törvényesség további erősítése végett kifejtett munkában szerzett tapasztalataink kicserélésével, közös célunk, a szocializmus építése érdekében.