KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1979 ll A

KATONAI

BELSŐ

IGAZSÁGÜGYI

KIADVÁNYA

X.

ÉVF.

SZERVEK 1. SZÁM

A KÀTÔNÀI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA

KATONAI ÉS

JOG-

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1979

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezds. (elnök) Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. szds., dr. Korda György hb. ezds., dr. Németh Tibor ezds., dr. Odler János hb. ezds., dr. Pálfi Zoltán alez., (titkár), dr. Takács László ezds.

Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668. Felelős kiadó: dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a ZMKA házinyomdájában. Felelős nyomdavezétő: Kardos István

TARTALOMJEGYZÉK Dr. Vig István ezds.: Az új Büntető Törvénykönyvről —

—

—

—

5

Dr. Gál Andor hb. alez.: A Btk. katonai rendelkezéseinek alkalmazása

20

Dr. Habony János hb. alez.: A vagyon elleni bűncselekmények új szabályozása — — — — — — — — — — — — —

34

Dr. Korda György hb. alez.: A közlekedési bűncselekmények az új Büntető Törvénykönyvben — — — — — — — — —

4ü

Dr. Nagy Tibor hb. alez.: A hadviselés nemzetközi jogi szabályai

65

—

G. Busujev igü. altábornagy, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának elnöke: A Szovjetunió alkotmánya és a szovjet katonai bíróságok feladatai a bírósági tevékenység minőségének javításában — — — — — — — — — — — — — 92

C 0 Ä E P 1 A H H E

rioAKOBHHK locTHiiHH floKT. HLÜTBAH BHr: O HOBOM YroAOBHOM Koflekce —

5

rioflnoAKOBHHK KjcTHyiiH ßoKT. A H / J O P T A A : IlpHMeHeHHe BoeHHbix pacnopasKe-

HHH YroAOBHoro KofleKca

— — — — — —- — — — — 20

rioAnoAKoBHHK k ) c t h ^ h floKT. H H O I U X A B O H b : HoBoe peryAHpoBaHHe npecTynAeHHH

npoTHB

HMyujecTBa —

rioAKOBHHK lOCTHIJHH flOKT. / ^ E P / í b

—

—

KOP^A:

—

—

—

IlpeCTynAeHHH

—

—

—

HA/{b:

34

npoTHB npaBHA

yAHHHoro flBHJKeHHH B HOBOM YroAOBHOM KofleKce

rioAnoAKoBHHK KDCTHUHH flOKT. THBOP

—

,

46

Me>K/l,y HapOflH ble npaBOBbie

npaBHAbl BOeHHOaeHCTBHH

65

T'eHepaA-AeHieHaHT i o c t h i j h h í \ B Y U J Y E B npe3HflenT BoeHHoro TpHÖyHaAa B e p xoBHoro C y f l a

CCCP:

KoHCTHTyijHfl

cyflOB B yAyniiieHHH KaiecTBa

CCCP h

3aflaHH coBeTCKHx b o ç h h m x

cyAonpoH3BoflCTBa —

—

—

—

—

—

92

Az új büntető törvénykönyvről Irta: Dr. Vig István ezredes

A Az országgyűlés 1978. december 21-én új törvényjavaslatot tárgyalt és fogadott el, a Magyar Népköztársaság 1978. évi IV. törvényét, az új Büntető Törvénykönyvet. Jelentős eseménye ez a nagy hagyományokkal rendelkező magyar törvényhozásnak. Jelentős, mert hazánk történelmében ez csak a harmadik büntetőkódex és éppen az első születésének százéves évfordulóján váltotta fel a másodikat. ' , Napjaink jogásznemzedékének jó része még az első büntető kódexen nevelkedett és mai jogalkalmazóink többsége több-kevesebb ideig azt is alkalmazta. Az 1878. évi V. törvény a maga korában ha nem is a legmodernebb büntetőjogi elveket tette magáévá, de modern és haladó volt. Szakított a feudális kötöttségekkel, liberális szemléletű és legfőbb erénye, hogy egységes kódex volt a korábbi ítélkezés alapjául szolgáló — egyáltalán nem egységes — önkényes és anarchikus büntető szabályaival, jogszokásaival szemben. Amint kialakulásának idején a kapitalizmus is haladó volt a feudalizmushoz képest, ugyanúgy akkor ez a jogalkotás is, sőt fokozottabb mértékben, az addig törvénybe sem foglalt, szétszórt, önkényesen alkalmazható és értelmezhető jogok és jogtalanságok után. Életképességét az is mutatja, hogy kisebb-nagyobb módosításokkal az általános része hetven, a különös része pedig nyolcvan évig volt hatályban. Mint' ismeretes, a második büntető kódexünk az 1961. évi V. törvény, amely már a szocialista jogalkotás terméke volt, nem szolgált két évtizedig sem az ítélkezés alapjául. Azt jelenti-e ez, hogy meghozatala idején még nem értek meg a feltételek az új, szocialista büntető kódex megalkotására, vagy hogy rossz törvényt alkottak? Különösen azért is megválaszolásra vár e kérdés, mert az előző Btk. több évtizedig volt hatályban, ez pedig annak egy negyed részéig sem, és már alkalmazása első évtizedében is módosításra szorult. Már 1966-ban és 1971-ben, az azt követő években pedig többször is változott, kiegészült. Ezek vajon a törvény kritikáját jelentik? Felmerülhet az a kérdés, hogy talán a büntető politikát kell megváltoztatni és ehhez szükséges az új törvény? Talán valamilyen körülmény a büntető politika újra értékelését indokolja, vagy az eddigi nem szolgálta kellőképpen a társadalmi igényeket?

Ezekre a kérdésekre egyértelműen nem-mel válaszolhatunk. 1961-ben már megértek a feltételei annak, hogy megalkossuk az első, egységes és szocialista büntető kódexet, amely kellően szolgálta hatálybanléte időszakának igényeit. Egyik biztosítéka volt annak, hogy hazánkban a törvényesség ma is szilárd, jogbiztonság van, a közrend megfelelő. Ezért a feltett kérdésekre azt kell válaszolni, hogy e büntető jogszabályok betöltötték rendeltetésüket, a büntető politika is megfelelő volt, a jogalkalmazó szervek is elismerésre méltó munkát végeztek. Ebben az időszakban eleget tettek annak a kívánalomnak is, hogy az 50-es évek elején elkövetett törvénysértések után helyreállítsák és megszilárdítsák a törvényességet és az iránta táplált bizalmat is. Éppen ez utóbbi igényből fakadóan — akkor elengedhetetlenül fontos, de később már felesleges — sok olyan előírást kellett e jogszabályba iktatni, amely formálisan is törvényi garanciát jelentett. Ezek a törvényességnek kedvező általános politikai és erkölcsi légkörben betöltötték rendeltetésüket. Az MSZMP Központi Bizottsága 1962-es határozata nyomán már nem lehetett többé talaja a hatalom oldaláról előforduló törvénysértéseknek. E büntetőpolitikai alapelv egész politikánk és társadalmi életünk természetes része lett. így ezeket az egyre inkább már túlszabályozást jelentő garanciákat —, amelyek az egyszerűsítés és a gyors ügyintézés ellen hatottak — ki lehetett iktatni. A társadalmi, gazdasági viszonyok gyors változása, fejlődése, valamint az egyszerűsítés lehetősége és igénye szükségszerűen követelték a jogi szabályozás megváltoztatását, hogy azok — visszahatva az alapra — még jobban előmozdítsák annak gyorsabb fejlődését. E kölcsönhatások, továbbá a fejlődő társadalmi és gazdasági viszonyok új talán kialakuló új igények, továbbá a közben kitermelődött új bűnözési struktúra is változtatásokat, finomításokat és új szabályozókat követeltek. Ezek tükröződtek az 1961. évi V. törvény többszöri, 1971-ben pedig novelláris módosításában. így szemléltethető, hogy nem a törvény alkalmatlansága vezetett a módosításokhoz, és végül a nem egészen két évtizedes hatálybanlét után az újjal történő felváltásához. A termelőerők és termelési eszközök, a társadalmi és gazdasági viszonyok napjainkban felgyorsult fejlődése össze sem vethető a korábbi évtizedek változásaival. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy — mint ismeretes — a közrend, a közbiztonság és a törvényessség helyzetének rosszabbodása sem következett be, büntető politikai elveink sem változtak meg, hogy ezekkel indokolhatnánk az új kódex iránti szükséget. Természetesen összetettebb a kérdés annál, hogy egygondolatos válasszal magyarázzuk meg. A felsoroltakon kívül még több — ha nem is alapvető — tényező is szerepet játszott. Ilyenek pl., hogy egyes magatartások büntetőbírói üldözése ma már szükségtelen, ezért az ilyen bűncselekmények degradálódtak.

Szocialista fejlődésünk következetes velejárója a hatékonyabb nevelés, a szélesebb körű társadalmi ráhatás, és az adminisztratív eszközök csökkentése. Ezért társadalmi haladásunk talaján lehetővé is vált, hogy eleget tegyünk a dekriminalizációs igényeknek is, anélkül természetesen, hogy csökkentebb védelmet biztosítanánk az arra szoruló érdekeknek. Ilyen intézkedés érinthette a kisebb súlyú becsületsértési, magánlaksértés^ közlekedési bűncselekmények stb. enyhébb formáját. A gazdálkodás területén is lehetőség mutatkozott a dekriminalizálásra, ahol ma már egyre szélesebb körű az a felismerés — és meg is van ennek az anyagi alapja —, hogy a gazdasági problémák elsődlegesen gazdasági, és nem adminisztratív intézkedéseket igényelnek. Ahol ez érvényesíthető volt, ott szűkült a gazdálkodás büntetőjogi befolyásolása. Az a felismerés is a bűncselekmények számának csökkenéséhez vezetett, hogy a bűnözési statisztikában nagy számot jelentő vagyon elleni bűncselekmények zöme büntetőbírósági út mellőzésével is megtorolható, mert azok többsége csekély károkozásra irányul. A szabálysértési értékhatárt így az eddigi duplájára lehetett emelni. Hatékonyabban kell viszont küzdeni a visszaeső bűnözés ellen és ezt törvényi alapokra kellett helyezni. Egyszerűsíteni kellett a büntetés végrehajtásának formáit és ugyanakkor alkalmasabbá tenni a szélesebb körű differenciálásra. Szakítani kellett büntetési rendszerünk börtöncentrikus szemléletével és megoldásaival. Nagyobb mértékben kell bevonni a társadalmi közreműködést a nevelésbe és az utónevelésbe. Nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeink teljesítése is igényelt néhány új büntetőjogi szabályt, hogy ezek segítségével eleget tehessünk az emberi környezet fokozottabb védelmének, a terrorcselekmények és a kábítószerrel való visszaélés visszaszorításának, illetőleg a nemzetközi követelményeket is kielégítő összehangoltabb üldözésének. Határozottabb védelemre szorulnak múzeális értékeink, nemzeti kincseink is. Nemzetközi jelenség hozta felszínre azt az igényt is, hogy szorosabb legyen az együttműködés a bűnüldözésben, a büntető felelősségre vonásban és a büntetések végrehajtásában is. Ezeket az érdekeket törvényi alapon kellett az élethez, a korszerűséghez igazítani. Fontos szempont volt az egyszerűsítésre törekvés és a közérthetővé tétel is. Gyakorló büntetőjogászaink a megmondhatói, hogy milyen nehéz volt eligazodni az egyes kategóriák agyonszabályozott halmazában. Elég talán, ha a vagyon elleni bűncselekmények szinte áttekinthetetlen régi szabályozására utalok. Hivatkozhatnék a gyakori átfedésekre is. Sok gondot és jogértelmezési problémát okozott a helyenként pontatlan szövegezés, a nehezen érthető vagy kétértelmű megfogalmazás. Az egyszerűség

és a közérthetőség is a jogbiztonságot és végeredményben a törvényességet mozdítják elő. Ezért ezekre is különös gondot kellett fordítani. Ügy vélem mindezek kellően indokolják, hogy szükség volt új büntető kódexre. A jó törvény azonban nem elég. A törvényességre törekvés jószán- j déka mellett ismerni kell annak szellemét, a jogpolitikai eredőket és a tár- ! sadalmi igényeket is. Miután tehát az új törvény megvan, most már a ! gyakorló jogászokon múlik, hogy azt jól is alkalmazzák és biztosítsák ha- ! tékonyságát. Már túl vagyunk az új jogszabályokkal való megismerkedés első szakaszán, benne vagyunk az alkalmazásában. Tapasztaljuk, hogy j nincs könnyű dolgunk, nagy figyelmet, sok tanulást és körültekintést j igényel. j Az új törvény alkalmazása közben sem árt ismételnünk, és nap mint | nap ráirányítanunk a figyelmet arra, hogy mi az új és mi a változás. j E figyelemfelhívás és napirenden-tartás célját szolgálja az új Btk. új rendelkezéseinek e számban induló ismertetése, mind az Altalános, mind j a Különös Részből. A jövőben pedig nyilvánvalóan egyes részkérdések elemzése és az összefüggések feltárása válik majd szükségessé. j Az új szabályozó és rendező elvek megismerésén és megértésén túl j á tételes anyag alapos megtanulása is nélkülözhetetlen a gyakorló jogalkalmazónak. Egész rendszerében is át kell látni a Btk. teljes anyagát, mert j csak az összefüggések ; ismerete és valamennyi vonatkozás egybevetése ) adhatja meg a szükséges alkalmazási készséget. Különösen fontos ez az átmenet idején, addig, amíg a régi és az új Btk. együtt kerülhet alkalmazásra. Csak az egészre tekintettel lehet helyesen állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy adott esetben — természetesen ha az elkövetés az új Btk. hatályba lépése előtt történt — melyik jogszabály alkalmazása je- j lenti pl. az enyhébb elbírálást. A régi vagy az új alkalmazása felel-e meg a Btk. 2. §-ába foglalt rendelkezéseknek (időbeli hatály). Mindemellett még az sem elegendő, ha jól ismerjük a régi és az új Btk-t. Láthattuk, hogy az új törvény az életbeléptető és a végrehajtását biztosító új jogszabályok egész sorát igényelte, sőt a büntetőeljárási törvényt is módosítani kellett. Nem felesleges megemlíteni, hogy ezek részleteinek és egészének, de valamennyi összefüggésének egybevetése és egyidejű számbavétele az alkalmazásnál jelentheti és adhatja a törvény helyes alkalmazását. *

*

*

A koncepcionális és a tartalmi változások mellett meg kell még néznünk azt is, hogy milyen szerkezeti változások találhatók az új Btk-ban. A jogszabályt forgató jogásznak ezt is ismernie kell a gyorsabb eligazodás érdekében.

Ha a fejezetek és paragrafusok számát összevetjük, a régi és az új Btk-ban azt láthatjuk, hogy az újban mindkettő több. Azt jelenti-e ez, hogy a dekriminalizációs törekvések ellenére mégis szaporodtak volna a büntetőjogi rosszallást maguk után vonó magatartások? Vagy azt jelenti talán, hogy nem sikerült az egyszerűsítésre irányuló törekvést érvényesíteni? Egyik kérdésünkre sem kell kedvezőtlen választ adni. Nem szaporodott a törvényben megfogalmazott bűncselekmények száma. Erőteljesen érvényesült a dekriminalizációs törekvés, különösen ami a számszerűséget illeti. Ha fellapozzuk a régi Btk-t, láthatjuk, hogy az különböző módosításokkal, kiegészítésekkel, ún. pótparagrafusokkal volt teletűzdelve, ezért a mostani számszerű növekedés csak látszólagos. Gondoljunk pl. az Általános Részből a Btk. 38. §-ára és annak A, B, C, D, E paragrafusaira, az 52. § -ra és az azt követő B paragrafusokra, a 81. § A, és a 97. § további A és B paragrafusaira, vagy a Különös Részből a 119. és 119. § A, B, C paragrafusaira és folytathatnánk a felsorolást a közlekedési bűncselekmények 192. és 194. §-ainál is. Emlékeztetni kell arra is, hogy az új Btk. teljesen új, vagy részben új jogintézményeket is bevezetett. Ilyenek pl. a megrovás, a próbára bocsátás, a pártfogó felügyelet, a szigorított őrizet stb., melyek szintén bővítést, de nem bonyolultabbá tételt jelentenek. A fejezetek számának a növekedése csak a régi fejezetek célszerűbb szétbontásából adódott. A régi Általános Rész II. Fejezetét két fejezetre bontotta az új Btk., a Különös Részben pedig önálló fejezetben nyert elhelyezést pl. a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményeket tartalmazó rész, a régi Btk. XI. Fejezet V. Címe, egyébként jelentéktelen változtatással. Ezzel e bűncselekmény-csoport kikerült az, államigazgatás és igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények fejezetéből, ahová egyébként sem illett. Megfelelőbb az elhelyezése a katonai bűncselekmények előtti fejezetben, mert — mint ismeretes — e bűncselekmények elbírálása is a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Még az új törvény szerkezeti változásához tartozik, hogy egyes fejezetek jelentőségüknek megfelelően előrébb (pl. személy elleni bűncselekmények), vagy hátrább (pl. gazdasági bűncselekmények) kerültek elhelyezésre, vagy átfogóbb, kifejezőbb címet, megnevezést kaptak (pl. a XI., XIV. és XVII. Fejezetek). Nézzük ezek után szintén csak nagyon vázlatosan és csak a leglényegesebbeket kiemelve az új Btk. Általános Részében található főbb változásokat. Hangsúlyozva, hogy az itteni szűkös terjedelem miatt nem ismertetésként, hanem kizárólag figyelemfelhívó jelleggel, példálózva, utalásként, említhetjük azok egy részét.

2

9

B Változások a BTK. általános részében Az az utalásom, hogy a „főbb" változásokat emelem ki, nem jelent rangsorolást az új Btk.-ban bevezetett változások között és legfőbbképpen azt sem jelentheti, hogy az említésre nem kerülők kevésbé fontosak vagy jelentéktelenek. Azt is előre kell bocsátani, hogy az Általános Rész katonai rendelkezéseivel nem kell foglalkoznom, mert ennek a jelen számban külön tanulmányt szentelhetett a Szerkesztő Bizottság. Nem nagy változást, hanem elméleti pontosítást jelent a Btk. 1. §-ának rendelkezése a törvény céljáról. Ma is — helytelenül — sokan i törvény célja helyett annak feladatáról beszélnek. A törvénnyel kapcsolatban feladata a bűnüldözési szerveknek és az igazságszolgáltatási hatóSágoknak van. Már a Be. is így fogalmazott. Az 1. §-nál utalni kell a törvény szerkezetére is, megjegyezve, hogy ez egyik fejezetbe sem tartozik. Országunk nemzetközi kapcsolatainak nagyméretű fejlődése és a nemzetközi turizmus fellendülése már a gyakorlati bűnüldözésben és jogalkalmazásban is szükségessé tette, hogy az egyes országok átvállaljanak egymástól eljárási, ítélkezési és büntetésvégrehajtási feladatokat. Ezt a célszerűség, a gazdaságosság és főként az érintett állampolgárok érdeke indokolta elsősorban. Az eddigi vagy szétszórtan, vagy csak egyes illetékes bűnüldözési 'szervek vagy igazságügyi hatóságok megállapodásán nyugvó megoldásokat, rendelkezéseket összegezi a Btk. a külföldi ítélet érvénye (6. §), a büntetés végrehajtásának átvétele és átengedése (7. §), a büntető eljárás felajánlása (8. §) címek alatt, összhangban a kiadatás elveivel. Változott a bűntett és vétség határvonala. Az elhatárolás elvi alapja lényegében a cselekmény súlyosságának a foka. Ezt részben a bűnösség formáján keresztül közelíti meg. Minden gondatlan bűncselekmény vétség. A régi Btk.-ban csak' a 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő gondatlan bűncselekmény volt vétség, most a 2—8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő gondatlan cselekmények is. Ilyen büntetési tételű vétséget találhatunk pl. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnél, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekményeknél és a közúti baleset okozása minősített eseténél. A szándékos bűncselekményeknél pedig a cselekmény súlyosságát, társadalomra veszélyességét tükröző büntetési tétellel határolja el a törvény a vétséget a bűntettől, és itt 2 évi szabadságvesztésben vonta meg a határt. Űj a Btk.-ban, hogy megfogalmazza a halmazat és a folytatólagosan elkövetettség fogalmát. Ezt eddig a bírói gyakorlat és az elmélet oldotta meg.

j j ! ; j j j | j j

j

Az egység-többség törvényi meghatározása nemcsak a teljesség igényéből fakadó hézagpótlás. A jogalkotó ezzel akarta helyére tenni a halmazat korábbi széles körű alkalmazásából annak szinte teljes mellőzésébe átmenő gyakorlatot. Ezzel kívánta biztosítani az egység-többség szélsőségektől mentes megítélését és főleg azt, hogy az ne váljon jelentőségét csorbító kizárólagosan büntetéskiszabási problémává. Lebecsülésének káros következményére utalni lehetne a visszaesés jogintézményére gyakorolt kihatásával, míg túlbecsülésének negatív hatása jól szemléltethető egyegy viszonylag egyszerűbb tényállású, de több jogvédte érdeket sértő cselekményt több paragrafusba ütköztető vádiratokkal és ítéletekkel (12. §). Nem vette át az új Btk. a régi törvény 15. §-ában írtakat.és a bírói gyakorlatra bízza annak megoldását, hogy kihat-e és mennyiben az egyik elkövető felelősségét befolyásoló körülmény a másik elkövetőre. Eddig főleg az egyik elkövető visszaeső voltának felróhatósága az arról tudomással bíró elkövető-társra okozott elvi gondokat az ítélkezésben (21. §). A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainál a büntethetőséget kizáró, okok között a kóros elmeállapot előfordulási formáinak eddigi felsorolása (elmebetegség, gyengeelméjűség és tudatzavar) nem fejezte ki kellően valamennyi előforduló és beszámítási relevanciával bíró kórformát. Kiegészült ezért a szellemi leépüléssel és a személyiségzavarral. Természetesen a kiegészítése sem jelent taxatív felsorolást (24. §). A törvény Miniszteri Indoklása a felsorolás új fogalmait a következőkben magyarázza: „A szellemi leépülés (dementia) a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség különböző kórokú és mértékű — olykor csak az értelmi működés bizonyos körére kiterjedő — végleges, többnyire előrehaladó hanyatlása". / Eligazításra szorul a jogalkalmazó a személyiségzavar értékelésénél is, amelyhez a Miniszteri Indoklás az alábbiakat fűzi: „Kizárhatja a beszámíthatóságot a személyiségzavar is. Büntetőjogi szempontból annak egyik legjelentősebb formája a pszichopátia. Ez önmagában nem betegség, hanem olyan személyiségzavar, amely a társadalmi elvárások szempontjából elégtelen magatartáshoz vezethet. Lehet olyan fokú, amely kimeríti a betegség fogalmát, és az elmebetegséggel egyenértékű, így a beszámíthatóság kizárását eredményezi". Előre látható, hogy a beszámítási képesség hiányát vagy csökkenését megalapozó, károsodások orvosi és jogi megítélése és helyes elhatárolása a nyomozó, az orvos, valamint a bíróság nagyobb körültekintését igényli. Űj büntethetőséget kizáró ok a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka is, ha az olyan mértékű, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ez esetben azonban megrovásban kell részesíteni az elkövetőt (28. §). Módosult a végszükség megítélése is. Eddig az mentesült a felelősség

alól, aki nem okozott nagyobb sérelmet á jogos védelmi helyzetben, mint aminek az elhárítására irányult a magatartása. Tehát az is, aki azonos mértékű sérelmet okozott. Az új Btk. ezt csak a kisebb sérelem okozása esetére biztosítja. Szó szerint idézve: „ . . . a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett" (30. § (1) bek.). A régi Btk. szövege: „ . . . a cselekménnyel nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett". A 30. § (2) bekezdése szerint: „Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindultságból képtelen felismerni a sérelem nagyságát". Ez is új rendelkezés, ami a régi Btk.-ban a jogos védelemnél volt csak ismeretes. A büntethetőséget megszüntető okok is bővültek a régihez képest. Űj ok az eddigiek sorában a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása (32. és 36. §). Ezek első fordulatánál szükségtelen a büntetés kiszabása, de más rosszallás — megrovás — is, az elkövető személyére tekintet nélkül. A második fordulatnál, ahol a cselekmény társadalomra veszélyessége csak csekéllyé vált, de nem szűnt meg teljesen, ott figyelembe kell venni az elkövető személyét is a büntetés szükségessége elbírálásánál. A megrovás azonban ez utóbbi esetben nem maradhat el. A szabadságvesztés legrövidebb tartama 30 nap helyett ennek háromszorosa: 3 hónap lett. Régi kívánalom, hogy csak komolyabb esetben kerüljön valaki büntetőintézetbe. Az is tapasztalat, hogy a rövid tartamú szabadságelvonás nem fejtheti ki azt a nevelő és visszatartó hatást, ami jelentőségével arányban állna. A büntetések és intézkedések széles skálája . a 3 hónapnál rövidebb tartamú szabadságvesztés helyettesítésére kellő lehetőséget biztosít, ami egyúttal csökkenteni hivatott büntetési rendszerünk szabadságvesztés-centrikusságát. A három hónap alatt régi, kis szabadságvesztések helyébe más büntetés: javító-nevelő munka, vagy pénzbüntetés, esetleg főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés, illetőleg más intézkedés léphet (40. § ). A régi Btk. létrehozatala idején a szabadságvesztést börtönben vagy büntetés végrehajtási munkahelyen lehetett végrehajtani. Az akkori 38. § még utalt arra, hogy a börtön rendje szigorúbb a büntetésvégrehajtási munkahely rendjénél. A szabadságvesztés végrehajtásának „módozatait és rendjét" a büntetés végrehajtási szabályok körébe utalta. A módosító 1966. évi 20. tvr. a szabadságvesztésnek már négy fokozatát állapította meg. Ezek: szigorított börtön, börtön, szigorított büntetésvégrehajtási munkahely és büntetés végrehajtási munkahely. Ismét módosultak a szabadságvesztés végrehajtásának fokozatai az 1971. évi 28. tvr. nyomán: ezúttal fegyház, szigorított börtön, börtön, és fogház fokozatokra. v

Áz új Btk. a végrehajtás rendjében keÜŐen ei nem határolható négy végrehajtási formából a bevált három formát megtartotta. Kihagyta a szigorított börtön fokozatot. Az 1961. évi V. törvény még nem ismerte a határozatlan ideig tartó szabadságvesztést (életfogytig tartó szabadságvesztés), de az 1971-es novelláris módosítás bevezette és azt az új Btk. is fenntartotta. Mindennemű szabadságvesztést a törvény új rendelkezése szerint büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani (41. §). Szűkült a régi törvény előírásaihoz képest a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztések köre. Bővült viszont a börtön végrehajtási forma elrendelésének lehetősége és ez lesz a szabadságvesztésre ítéltek végrehajtásának leggyakoribb formája. Fogházba — mint legenyhébb végrehajtási fokozatba — visszaeső nem kerülhet (44. §). A bíróságnak kell rendelkeznie arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban kell végrehajtani. Űj rendelkezés, hogy a büntetés végrehajtás rendjét „ismételten és súlyosan" megzavaró elítéltet eggyel szigorúbb fokozatba helyezheti a bíróság. Eddig megfelelő magatartás esetén csak enyhíteni lehetett a fokozaton, ami szintén megmaradt. Az is új, hogy a bíróság az ilyen határozatait (enyhébb—súlyosabb fokozatba helyezés) az elítélt magatartásának megváltozása esetén hatályon kívül helyezheti (46. §). A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét a meghatározott feltételek fennállása mellett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatához köti az új törvény. így fegyház végrehajtási fokozat esetén a szabadságvesztés legalább 4/5, börtönben 3/4, és fogházban 2/3 részének kitöltése után válik lehetővé a feltételes szabadságra bocsátás. Szűkült az új törvényben a feltételes szabadságra bocsátásból kizártak köre nevelési, ösztönzési megfontolásból. Ezért pl. a visszaesők közül csak a többszörös visszaesőt zárja ki e kedvezményből. Változott a rövid tartamú szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátáshoz kitöltendő minimális idő, az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételesre bocsátás kritériuma, a feltételes szabadság legrövidebb tartama (függetlenül a hátralevő időtől, ha az nem éri el az egy évet — legalább 1 év), változtak a feltételes szabadságon levők magatartási előírásai is (47—48. §). A javító-nevelő munka az új Btk. szerint kijelölt munkahelyen végzendő, és az elítéltnek meghatározott munkát kell végeznie. Változott a mazati és főbüntetés esetén 3 <évig (régi 2 évig) és a levonás mértéke is változott: 5%-tól 30%-ig terjedhet (régi 5—20°/0-ig). A pénzbüntetésnél (főbüntetés) teljesen új rendszert vezetett be a törvény a megfelelőbb egyéniesítés érdekében. A pénzbüntetést napi tételekben kell meghatározni, így az egyes elkövetők bűnösségi fokának meg-

felelő arányosítást biztosítani lehet. Áz egy napi tételnek megfelelő ösZszegben pedig kifejezésre lehet juttatni az elkövető anyagi helyzetét. A napi tétel mértéke 10-től 180-ig terjedhet, halmazati büntetés esetén pedig maximum 270 napi tétel lehetséges. Az egy napi tétel összege pedig 50 Ft-tól 1000 Ft-ig terjedhet. Meg nem fizetés esetére az átváltoztatás leegyszerűsödött, mert egy napi tétel helyébe egy napi szabadságvesztés lép. Átváltoztatás esetén a szabadságvesztés, ugyanúgy mint a javítónevelő munka büntetés átváltoztatása esetén, 3 hónapnál kevesebb is lehet és a végrehajtást mindkét esetben a legenyhébb fokozatban — fogházban — kell elrendelni. A közügyektől eltiltásnál egyik legalapvetőbb változás, hogy csak szándékos bűncselekmény elkövetése esetén lehet elrendelni. Azt is kihangsúlyozza az új Btk., hogy csak végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazható. Mivel a szigorított őrizetre vonatkozó rendelkezések helyet kaptak a Btk.-ban, rendezni kellett, hogy az itt töltött idő, és a szigorított őrizet alóli jogellenes kivonás nem számít be a közügyektől eltiltásba, viszont beszámít a szigorított őrizetből eredményesen — megszüntetés nélkül — eltöltött ideiglenes elbocsátás (53. §). A foglalkozástól eltiltás alkalmazási köre bővült. Lehetséges a végleges hatályú eltiltás is és az ez alóli bírósági mentesítés is az eltiltástól számított 10 év után, ha az eltiltott a foglalkozás gyakorlására időközben újra alkalmassá vált. Nem szerepel a feltételek között a foglalkozásban járatlanság (56. és 57. §). Nem írja elő az új Btk. a járművezetéstől eltiltás kötelező esetét és nem feltétel, hogy a Különös Rész az eltiltás lehetőségét az egyes bűncselekményeknél külön ki is mondja. A törvény még a szándékos közúti veszélyeztetés esetében is a bíróság mérlegelésére bízza a járművezetéstől eltiltás kimondását, Nem csak az tiltható el a járművezetéstől, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt. Az is eltiltható, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. Itt a többesszámon jelentős hangsúly van, s éle az elszaporodott, ún. mozgóbűnözés ellen irányul. Változott az eltiltás legrövidebb tartama (6 hó helyett 1 év) és a foglalkozástól eltiltáshoz hasonlóan az új törvény itt is bevezette a végleges eltiltást. Ugyancsak új a végleges eltiltás alóli mentesítés lehetősége, amely hasonló feltételeket ír elő, mint a foglalkozástól végleges eltiltás alóli mentesítésre (58—59. §). A kitiltás legrövidebb tartama 6 hóról szintén 1 évre emelkedett (60. §), a kiutasítás pedig alkalmazható a jövőben a hontalannal szemben is. Meghatározza a törvény a kiutasítás következményét is. Eszerint a ki-

utasított köteles az ország területét elhagyni és csak külön engedéllyel térhet vissza (61. §). A vagyonelkobzás új feltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona legyen. Eddig a formális elrendelése is kötelező volt. Csak végrehajtandó szabadságvesztés mellett alkalmazható, az egyéb feltételek megléte esetén. Elmaradt az új törvényből viszont az a feltétel a vagyonelkobzás lehetséges eseteinél, hogy: „ ,. . . ha a társadalom védelme szükségessé t e s z i . . . " Elkobozható az elkövető egész vagyona vagy meghatározott vagyontárgyai. Eddig vagyonának meghatározott részére vagy hányadára, illetőleg egyedileg meghatározott egyes vagyontárgyaira lehetett kimondani (62-63. §). A pénzmellékbüntetés feltételei nem változtak, de összege igen, 500 Ft-tól 10 000 Ft-ig terjedhet (a régi 100 Ft-tól 50 000 Ft-ig). Átváltoztatása esetére ítéletileg kell rendelkezni. Egy napi szabadságvesztésre 100—500 Ft számítható, a régi 25—200 Ft helyett és átváltoztatás esetén a végrehajtási fokozat fogház. Ha viszont a főbüntetést is végre kell hajtani és a pénzmellékbüntetést is átváltoztatják, akkor a főbüntetés szabadságvesztési fokozata az irányadó. A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés egy napnál rövidebb, 6 hónapnál hosszabb nem lehet (a régi egy naptól egy évig terjedhetett) (64—65. §). Határozott ideig tartó szabadságvesztés vagy javító-nevelő munka végrehajtását kizárja a 69. § arra az esetre, ha az elítéltet akár előbb, akár később életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Figyelembe vehető viszont az ilyen büntetés a feltételes szabadságra bocsátásnál, ha az újabb büntetést az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett cselekmény miatt szabták ki. Bővült az új Btk.-ban az intézkedések köre. Felnőttekre is alkalmazható a próbára bocsátás és a pártfogó felügyelet. Az intézkedések közé került a szigorított őrizet és új az alkoholisták büntetést helyettesítő kényszergyógyítása. A megrovás a régi Btk. 60. §-a szerinti figyelmeztetés és a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott 89. §-ban írt bírói megrovás tartalmi elemeit foglalta egybe. Nevelő jellegű intézkedés, ami erkölcsi rosszallást jelent tényleges joghátrány nélkül. Az új Btk. szerint a megrovással a hatóság kifejezi rosszallását és felhívja arra az elkövetőt, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől. Katonával szemben azonban a Btké. 1'8. §-a a tényleges joghátrány (fegyelmi intézkedés) alkalmazását is megengedi. A megrovás alkalmazási köre is bővebb, mint a figyelmeztetésé. Foganatosíthatja bármely nyomozóhatóság, valamint a bíróság, természetesen a másodfokú bíróság is (71. §). Büntető jogrendszerünkben eddig a fiatalkorúaknál volt alkalmazható a próbára bocsátás. Kedvező tapasztalatai arra indították a jogalkotót, hogy a felnőttkorú bűnelkövetőkkel szemben is tegye lehetővé az al-

kalmazást. Átmenetet jelent a joghátrányt nem okozó megrovás és a tényleges büntetés között. Bár elmarasztalást jelent, de nem von maga után elítéltséget. Míg a fiatalkorú bármely bűncselekménye esetén próbára bocsátható, a felnőttkorú csak a két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető cselekménye miatt. Tehát még a vétség miatt sem minden esetben. Visszaeső egyáltalán nem bocsátható próbára, mert már az újabb bűncselekménye miatt nem tekinthető megtévedt elkövetőnek. Időtartamát 1 és 3 év között kerek években határozhatja meg a bíróság, a fiatalkorúaknál egy évben. Az is a bíróság belátásától függ, hogy a felnőtt korút pártfogó felügyelet alá helyezik-e. Megszűnik a próbára bocsátás és büntetést szab ki a bíróság, ha a próbára bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátottat elítélik, vagy a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. A pártfogó felügyelet magatartási szabályainak a megszegése miatt a próbaidő egy ízben, legfeljebb egy évre meghosszabítható. A próbaidő eredményes letelte megszünteti a büntethetőséget (72—73. §). Az alkoholisták kényszergyógyítása szélesebb körű intézkedés, mint az eddigi kényszerelvonó kezelés. A szóhasználat maga is utal arra, hogy nem csak elvonó kezelést, hanem komplex gyógyítást jelent. Jelenti a szabadságvesztés alatti gyógyítást és a munkaterápiás intézeti gyógykezelést is. Hat hónapot meghaladó és végrehajtandó szabadságvesztés mellett lehet elrendelni. Ennyi idő szükséges, hogy a gyógyításhoz rendelkezésre álljon. A munkaterápiás kényszergyógyítás a hat hónapi vagy annál rövidebb tartamú szabadságvesztést helyettesítő intézkedés (75—76. §). A szigorított őrizet a különösen veszélyes bűnözőkkel szembeni intézkedés. Bár az elkövetők személyének társadalomra veszélyessége áll előtérben, de az intézkedés nem szakad el a cselekménytől. Nem alkalmazható pl. azzal szemben, aki bár sok esetben, de nem súlyos bűncselekményt követett el. Alkalmazásának részletes feltételeit és az alkalmazható joghátrányokat a 78—81. §-ok határozzák meg. Nem önálló jellegű intézkedés a pártfogó felügyelet. Mindig valamely büntetés végrehajtásához, vagy intézkedéshez kapcsolódik. Szintén a fiatalkorúaknál alkalmazott pártfogó felügyelet sikerei indították bevezetésére a jogalkalmazót a felnőttkorúaknái is. Nem új jogintézménye tehát a Btk.-nak, csupán kiszélesedett az alkalmazási köre. Elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság vagy a próbaidő eredményes elteltéhez az elítélt rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. A szigorított őrizetből történt ideiglenes elbocsátás esetén kötelező az elrendelése. A pártfogó felügyelet alatt álló személy köteles a jogszabályban és a bírósági határozatban előírt magatartási szabályokat betartani, a pártfo-

góval rendszeres kapcsolatot tartani, és az ellenőrzéshez szükséges felvilágosításokat megadni. A magatartási szabályokat a törvényben írt példálózó felsoroláson túl a büntetés végrehajtási utasításban részletesen meghatározták (82. §). A büntetés kiszabása körében feltétlenül rá kell mutatni a büntetésenyhítés alkalmazásának rendkívüli jellegére. Míg eddig csaknem az enyhítés volt az általános, ezt az új törvény kivételesnek tekinti. Szem előtt kell tartani, hogy a 2 évi alsó határ esetében, az eddigi 6 hónap helyett az új törvény alapján egy év szabadságvesztés szabható ki (87. §). Üj és a kellő differenciálást, egyéniesítést lehetővé tevő rendelkezése a Btk.-nak a főbüntetés helyett alkalmazott mellékbüntetés. A 38. § (2) bekezdésében felsorolt mellékbüntetések közül csak a közügyektől eltiltás és a pénzmellékbüntetés nem alkalmazható főbüntetés helyett. Alkalmazásának lehetősége kivételes, csak 2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntethető bűncselekmények esetében áll fenn, feltéve, hogy a büntetés célja ezzel is elérhető. Sok praktikus megoldási lehetőséget rejt magában (88. §). A büntetés végrehajtás felfüggesztésének alapvető szabályai lényegében nem változtak. Változatlanul előfordulhat, hogy több próbaidőre felfüggesztés is találkozhat, de ilyenkor nincs helye összbüntetésbe foglalásnak és a végrehajtás elrendelésének. Meghosszabbodik viszont az előző büntetés próbaideje, a későbbi büntetés próbaidejéig. Ugyancsak új rendelkezés — amint már említettük —, hogy a szabadságvesztés próbaideje eredményes elteltének elősegítésére pártfogó felügyelet is elrendelhető. Nem akadály az új Btk.-ban a mellékbüntetésként alkalmazott kitiltás és kiutasítás. A pártfogó felügyelet szabályainak súlyos megszegése is maga után vonja a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását (89—91. §). Az összbüntetés leglényegesebb változásai az alábiakban foglalhatók össze: — csak a végrehajtandó büntetések foglalhatók összebüntetésbe (felfüggesztettek nem), és a quasi halmazati büntetésnél a kisebb büntetés teljesen elenyésztethető, de az összbüntetés nem lehet kevesebb a legsúlyosabb büntetésnél. A különböző fokozatokban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásánál a legszigorúbb fokozat lesz az irányadó, de ha az a fokozat az elítélt számára méltánytalan hátrányt jelentene a bíróság eggyel enyhébb fokozatot is megállapíthat (92—96. §). A kodifikáció lényeges célkitűzése volt az ismételt bűnelkövetőkkel szembeni hatékonyabb védekezés. Amint azt az értelmező rendelkezések részletezik, az ismételt bűnelkövetők veszélyességük szerinti kategóriáit rendszerezte a Btk. így megkülönböztet visszaesőt, különös visszaesőt és többszörös visszaesőt. Míg az egyszerű bűnismétlés „csak" súlyosító körülményt alapozhat 3

17

meg, addig a többi kategória a súlyának megfelelő szigorításokat vonja maga után. Így pl. ha vétség miatt szabták ki a visszaeső szabadságvesztését, azt börtön fokozatban kell végrehajtani, kizárt a próbára bocsátásból, nem részesülhet a felfüggesztés kedvezményében, és hátrányok sújtják a mentesítésnél is. Azt tekinti a Btk. visszaesőnek, aki szándékos bűncselekményt követett el, és ugyancsak szándékos bűncselekmény miatt korábban már végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, melynek kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől az újabb bűncselekménye elkö retéséig 5 év nem telt el. A különös visszaeső az értelmező rendelkezés szerint az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményt követett el. A törvény a bírói gyakorlatra bízta az „ugyanolyan" és a „hasonló" fogalmak értelmezését. E kérdésben a Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvében a bűnismétlés értékeléséről állást is foglalt. (Lásd Bírósági Határozatok 1979. évi 7. számát.) A különös visszaesőkkel szemben a Különös Rész is megállapít minősítő körülményt jelentő súlyosabb konzekvenciát (pl. az emberölésnél). Ha ilyen rendelkezés az adott bűncselekményre nincs, akkor általános szabály, hogy a bűncselekményre előírt büntetés alsó és felső határa megemelkedik. Ha vagylagosan a törvény szabadságvesztésnél enyhébb büntetési nemet tesz lehetővé, akkor csak a szabadságvesztés alkalmazható. Ha egyébként az értékhatárra tekintettel szabálysértés lenne megállapítható, a lopás, csalás, sikkasztás és orgazdaság esetén különös visszaesés bűncselekményi szintre emelést eredményez. Tovább súlyosbítja még a törvény pl. a különös visszaesőnél a büntetés enyhítésének lehetőségét is (97. §)• Többszörös visszaesőnek az minősül, akit a szándékos és szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetését megelőzően már visszaesőként szabadságvesztésre ítéltek és 3 év még nem telt el az utolsó büntetése kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől. A nagyfokú társadalomra veszélyességhez a törvény a büntetés enyhítésénél további szigorító következményeket fűz (98, §). A mentesítés alapvető változását a 100. § (3) bekezdése tartalmazza. Eszerint „újabb bűncselekmény esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket e törvény a korábbi elítéléshez fűz". A további jelentős változás, hogy az együttes mentesítés intézménye a törvényben nem kapott helyet. Változott a mentesítés egységességével kapcsolatos rendelkezés is (105. §). A pénzbüntetés és a főbüntetés helyett kiszabott mellékbüntetés esetén a törvényi mentesítés az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjával következik be.

Felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján, a javító-nevelő munka és a gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetés esetében pedig annak kitöltése, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján áll be a mentesítés. Kizárt a törvényi mentesítésből, amint már említettük, a többszörös visszaeső. Bővült az új Btk.-ban a bírósági mentesítés, mivel az ítélet jogerőre emelkedésével bekövetkező törvényi mentesítés köre csökkent, illetőleg egyes esetekben kivételes lehetőség. A fiatalkorúakra vonatkozó paragrafusokból elmaradt a „külön" rendelkezések megjelölése. Ez méginkább megerősíti, hogy szervesen illeszkednek a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok is az általános előírásokba. Bár nincs a régihez képest alapvető változás, mégis több figyelemre méltó eltérés található. Ilyenek pl. fiatalkorúval szemben is alkalmazható járművezetéstől eltiltás és pénzmellékbüntetés. Szűkül a fiatalkorúak szigorúbb — börtönfokozatban töltendő — büntetése. A fiatalkorú próbára bocsátásánál mindig kötelező a pártfogó felügyelet elrendelése. Az új Btk. Általános Részének utolsó, IX.' Fejezete az értelmező rendelkezéseket tartalmazza. Valamennyi megfogalmazása új vagy újszerű, ezért ezekre különösen nagy figyelmet kell fordítani.

A Btk. katonai rendelkezéseinek alkalmazása Irta: Dr. Gál Andor hb. alezredes

Elérkezett az új Btk. és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok gyakorlati alkalmazásának időszaka. Ilyenkor derül fény arra, hogy a gondos felkészülés ellenére is okozhatnak nehézséget az új rendelkezések. Sok tapasztalatot kell még összegyűjtenünk ahhoz, hogy a büntető eljárás során alkalmazandó összes anyagi és alaki szabályok mindenütt egyformán, azonosan értelmezve, párhuzamos irányba hatva érvényesüljenek. Ismeretes, hogy az új jogszabályok előkészítésének időszakában vita folyt számos lényeges kérdésben. A katonákra vonatkozó rendelkezések kimunkálása sem nélkülözte az ellentétes érveket. Már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az elvi viták esetenként felbukkannak az új szabályok gyakorlati alkalmazása során is. Most azonban mindennél fontosabb annak biztosítása, hogy egyformán értelmezzük a hatályba lépett rendelkezéseket. Ehhez pedig szüntelenül elemeznünk kell a gyakorlatot, amely már az első perctől kezdve a jelentősebb és a kevésbé jelentős, de mégis fontos kérdések sokaságát kínálja vizsgálódásra. Előre lehetett látni, hogy a katonákra vonatkozó rendelkezések közül melyek lesznek azok a sarkalatos kérdések, amelyek körül a legtöbb gyakorlati nehézség csoportosul majd, illetőleg amelyekkel legtöbbet kell foglalkozni, amelyeket leginkább szem előtt kell tartani a büntető eljárás során, hogy a jogpolitikai célok maradéktalanul érvényesüljenek. Ezek közül érdemes kiragadni és részletesebben is foglalkozni a következőkkel: — a fegyelmi jogkör és a feljelentés, — a fegyelmező zászlóaljban és a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés, — a büntetés kiszabása a katonai büntető eljárásban, — a katona próbára bocsátása, — a katonák mentesítésének új szabálya, — a szolgálati bűncselekmények új rendszere, — a függelemsértésre vonatkozó rendelkezések. A fegyelmi jogkör és a feljelentés A katona jogellenes magatartásának elbírálásakor mindenekelőtt két alapvető kérdést kell tisztázni. Először el kell dönteni, hogy a katona jogellenes cselekménye általános szabályt sért-e vagy csupán olyat, amely

kizárólag a katonákra vonatkozik. Ennek a joghátrány alkalmazása tekintetében különös jelentősége van. Ha a jogellenes magatartás a társadalomra veszélyesség magasabb foka következtében bűncselekménynek minősül, jelentős kérdés annak eldöntése, hogy bűntettről vagy vétségről van-e szó. Ennek mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok alkalmazása tekintetében jelentősége van. Az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörét újból rendezte az új Btk. Az új szabályozás lényegesen eltér a korábbitól. A katonai vétséget elkövető katona cselekményét az illetékes parancsnok önállóan bírálja el, mégpedig olyan módon, hogy ezzel kapcsolatban nem a büntető eljárás, hanem a fegyelmi eljárás szabályait alkalmazza. Abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy a fegyelmi fenyítés adott esetben nem elegendő, feljelentést tesz a katonai ügyésznél. A katonai vétség vonatkozásában ennek a feljelentésnek a hiánya büntethetőséget kizáró ok. E feljelentés nélkül tehát katonai vétség miatt a katonával szemben büntető eljárást nem lehet indítani, illetve nem lehet folytatni. A jogszabály ettől csak egy esetben tér el, mégpedig akkor, ha a katona a katonai vétségen kívül más bűncselekményt is elkövetett, és mindezeket egy eljárás keretében bírálják el. A közönséges vétség elbírálásának szabályai a korábbihoz képest lényegében nem változtak. Az illetékes parancsnok, mint nyomozó hatóság először állást foglal a büntetőjogi igény tekintetében. Ha úgy ítéli meg, hogy a katona jogellenes magatartása fegyelmi eljárás keretében is elbírálható, a nyomozást megtagadja, illetve megszünteti és a továbbiakban a fegyelmi eljárás szabályai szerint jár el. A nyomozás megtagadásáról vagy megszüntetéséről szóló határozatát azonban meg kell küldenie a katonai ügyésznek és a sértettnek, akiknek szerepük van abban, hogy az eljárás a fegyelmi fenyítés kiszabásával befejeződik-e. A katonai ügyész ebben az esetben ugyanazokkal a jogosultságokkal rendelkezik, mint a civil ügyész a más nyomozó hatóság határozatával kapcsolatban. Tehát a katonai ügyész az illetékes parancsnok határozatát megváltoztathatja, a büntető eljárás folytatása mellett foglalhat állást. Ez viszont az illetékes parancsnokra kötelező. Másként alakul a bűntett miatt alkalmazható fegyelmi fenyítés kiszabása. Az új szabályok értelmében a bűntett elbírálása során, a cselekmény társadalomra veszélyessége konkrét mértékének csekély volta miatt arra a megállapításra juthatunk, hogy az' elkövetővel szemben elegendő megrovást alkalmazni. Katona esetében ilyenkor lehetőség nyílik megrovás helyett fegyelmi fenyítést alkalmazni. Erre a jogszabályi rendelkezésre azért volt szükség, hogy ne legyen megmagyarázhatatlan ellentmondás a vétség és a bűntett miatt alkalmazható joghátrány vonatkozásában. A vétség elbírálásakor a fegyelmi fenyítést minden további nélkül alkalmazni lehet katonával szemben. Előfordulhat azonban, hogy a katonai

büntető eljárásban a katona által elkövetett cselekmény bűntettnek minősül ugyan, de a társadalomra veszélyessége olyan csekély fokú, hogy büntetés kiszabása nem szükséges. Ilyen esetben megrovás alkalmazására sor kerülhetne, de — a vonatkozó rendelkezés nélkül — nem lenne mód e helyett fegyelmi fenyítés kiszabására. Ez pedig azt eredményezné, hogy ugyanannak a bűncselekménynek a vétségi és bűntetti alakzata között az elbíráláskor lényeges különbség keletkezne. Vétség miatt ugyanis lehetne, bűntett miatt viszont nem lehetne fegyelmi fenyítést alkalmazni. Ez nagy nehézséget jelentene a gyakorlatban, és nem tenné lehetővé a jogpolitikai elvek maradéktalan érvényesítését, mert a fegyelmi fenyítés a megrovásnál lényegesen súlyosabb szankció lehet. A vétség és a bűntett miatt alkalmazandó fegyelmi fenyítés létrejötte között lényeges különbség van. Erre az eljárásban feltétlenül figyelni kell. Vétség miatt katonával szemben a fegyelmi fenyítés büntetés helyett abban az esetben alkalmazható, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. Bűntett esetében a fegyelmi fenyítés megrovás helyett alkalmazható. Így tehát figyelemmel kell lenni a megrovással kapcsolatos általános rendelkezésekre, amelyek szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a cselekményre — csekély társadalomra veszélyessége folytán — a legenyhébb büntetés kiszabása sem indokolt. E helyett lehet katonával szemben a fegyelmi fenyítést alkalmazni. Ez csak aláhúzza annak fontosságát, hogy a bűntett elbírálása kapcsán különös nyomatékkal kell mérlegelni a katonával szembeni szabályok alkalmazási lehetőségeit. Mindezekkel kapcsolatban nagy jelentősége van annak, hogy a jogellenes magatartás közönséges vagy katonai bűncselekménynek minősül-e. A gyakorlat már helyesen kimunkálta, hogy a kifejezetten katonai bűncselekményt elkövető katonával szemben nagyobb arányban van lehetőség büntetés helyett fegyelmi fenyítést alkalmazni. A közönséges bűncselekmények elbírálásakor szükség van az általános büntetéskiszabási gyakorlattal való összevetésre is. Ezért kellett megszüntetni az illetékes parancsnoknak az összes vétségre vonatkozó önálló elbírálási jogkörét, mert ő a közönséges vétségek elbírálásához nem rendelkezik minden feltétellel; nem ismeri ugyanis általában az igazságszolgáltatási, a büntetéskiszabási gyakorlatot. Enélkül pedig a jogpolitikai elvek helyes érvényesítése nem lehetséges. A fegyelmező zászlóaljban és a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés A katonai büntető eljárásban az ítélkezési gyakorlatra talán a legnagyobb hatással azok a változások lesznek, amelyeket az új jogszabály a fegyelmező zászlóaljjal és a katonai fogdával kapcsolatban bevezetett. A katonai büntetés végrehajtási intézetek elnevezésükben a régiek maradtak, a büntetésvégrehajtás lényegét illetően azonban jelentősen megvál-

toznak. Az új rendelkezések a katonai büntetésvégrehajtást tartalmában közelebb hozzák az általános büntetésvégrehajtáshoz. A törvény rendelkezése folytán nem kell külön előírni, hogy a szolgálati viszony megszűnése következtében, a leszerelt katona büntetését, mely büntetés végrehajtási fokozatban kell folytatni, mert a fokozat meghatározása már eredetileg megtörtént. Ez a rendelkezés is arra utal, hogy a szabadságvesztést katonával és polgári személlyel szemben az azonos fokozatokban általában azonos szabályok szerint kell foganatosítani. A katonák esetében csak annyi eltérés lehetséges, amennyit a szolgálati viszonyok szükségképpen indokolnak. Az új rendelkezések minden valószínűség szerint elősegítik majd a katonai büntetésvégrehajtás jelentős fejlődését és ezáltal a katonai büntetésvégrehajtási intézetekben hatékonyabb nevelő munkára lesz lehetőség. Biztosítani lehet majd, hogy mindazok az eredmények, amelyek a büntetésvégrehajtás általános tapasztalatai és az ezzel kapcsolatos tudományos tevékenység következtében létrejöttek, kedvező hatással legyenek az elítélt katonák nevelésére is. Az új rendelkezések leglényegesebb vonása az, hogy a megfelelő esetekben a fegyelmező zászlóalj és a katonai fogda kötelező helye a büntetésvégrehajtásnak. Mindenekelőtt azt kell vizsgálni a büntetés kiszabása kapcsán, hogy az elítélt katona megtartható-e a szolgálatban. Ha e kérdésre pozitív választ adhatunk, akkor vizsgálni kell, hogy az emellett előírt két feltétel fennáll-e. A két feltétel közül az egyik a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a másik a tartamára vonatkozik. Ha mindkét tekintetben megfelel a büntetés a törvényben előírtaknak, akkor az elítélt katona büntetését a katonai büntetésvégrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az újfajta szabályozásnak megfelelően ma már teljesen mindegy, hogy a bevonulás előtt vagy a bevonulás után elkövetett cselekmény miatti büntetés végrehajtásáról van-e szó. Űgyszintén mindegy, hogy eredetileg végrehajtani rendelt vagy korábban próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés utólagos végrehajtásáról van-e szó. Alkalmazásra kerülhet a katonai büntetésvégrehajtásra vonatkozó szabály abban az esetben is, ha a meg nem fizetett pénzbüntetés átváltoztatása folytán kerül sor szabadságvesztés végrehajtására. Mindezek új lehetőségek a katonai büntető eljárásban. Megszüntetik mindazokat a nehézségeket, amelyek ezzel kapcsolatban a korábbiakban jelentkeztek. Felmerül azonban a kérdés, hogy nincs-e a katonai bíróságon kívül más bíróságnak is lehetősége arra, hogy a Btk. 127. §-ában foglalt rendelkezéseket alkalmazza. Erre egyértelműen nemmel válaszolhatunk. A katonai szolgálat megkezdése előtt elkövetett cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés katonai büntetés végrehajtási intézetben történő végrehajtása lehetséges. Erre azonban csak a katonai bíróság intézkedhet. A VIII. fejezetben írt rendelkezéseket ugyanis csak a katonával szemben indult

büntető eljárásban lehet alkalmazni. A katonával szemben indult büntető eljárás során a büntetés kiszabására a katonai bíróság bír hatáskörrel. Ebből pedig az adódik, hogy a katonai büntető eljárásban van csak lehetősége e jogszabályi rendelkezés alkalmazásának. A katonai bíróság fogja megállapítani a korábban kiszabott szabadságvesztés és a katonai büntető eljárásban alkalmazott ilyen büntetés összbüntetésbe foglalása esetén, hogy a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában kell végrehajtani, ha ennek törvényi előfeltételei fennállnak. Úgyszintén a katonai bíróság rendelkezhet arról, hogy az eredetileg pénzbüntetéssel sújtott elítéltnek a pénzbüntetés meg nem fizetése miatt átváltoztatott büntetését katonai fogdában kell végrehajtani. Az átváltoztatott pénzfőbüntetés vagy pénzmellékbüntetés végrehajtási fokozata: fogház. Ebből az következik, hogy a katonával szemben kiszabott pénzbüntetés átváltoztatása esetén a szabadságvesztést mindig katonai fogdában kell végrehajtani. Az általános rendelkezések ugyanis kimondják, hogy a pénzbüntetés legnagyobb mértéke 180 napi tétel, és a pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés hat hónapnál hosszabb nem lehet. A hat hónapot meg nem haladó, fogházban végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtási helye pedig hivatásos, továbbszolgáló és sorállományú katonánál egyaránt a katonai fogda. Ez elól csak akkor lehet kivétel, ha az átváltoztatott pénzmellékbüntetést a főbüntetésként kiszabott szabadságvesztés mellett kell végrehajtani, mert ilyenkor ennek fokozata a mérvadó. Ez azonban a katonai büntető eljárásban, az érintett kör tekintetében nem életszerű. A büntetés kiszabása a katonai büntető eljárásban A Btk.-nak a katonákra vonatkozó új rendelkezései lényegesen átalakítják a katonákkal szembeni büntetéskiszabási gyakorlatot. Régen hangoztatott jogpolitikai elv, hogy az ugyanolyan bűncselekményt elkövető katona és civil személy büntetésének is általában azonosnak kell lenni. Ilyen esetben a büntetést csak az alanyi oldalon jelentkező különbségek befolyásolhatják. E rendkívül fontos követelményeknek a betartása a korábbiakban nem mindig volt biztosítható. Mindazok a nehézségek, amelyek ezzel kapcsolatban a gyakorlatban korábban jelentkeztek, egycsapásra megszűnnek az új rendelkezések helyes értelmezése és alkalmazása következtében. Ezt megelőzően nehezítette a követelményeknek megfelelő büntetéskiszabást, hogy a korábban felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt személy későbbi ismételt elítélése esetén nem lehetett katonai büntetés végrehajtási intézetben letölteni a korábbi büntetést, illetőleg az összbüntetést. Emiatt az esetek egy részében a katona szolgálati viszonyát meg kellett szüntetni és így lehetetlenné vált a folyamatos szolgálatteljesítés.

Nehézséget okozott a pénzbüntetés alkalmazása is, mert nem volt külön szabály a meg nem fizetés miatti átváltoztatás végrehajtási helyére, így ilyen esetben is — a szabadságvesztés végrehajtása céljából — a szolgálati viszony megszüntetésére került volna sor. Ma már semmi akadálya nincs annak, hogy a katonákkal szemben pénzbüntetést alkalmazzanak mindazokban az esetekben, amikor az általános szabályok erre lehetőséget biztosítanak. Nem kell, hogy befolyásolják a büntetés kiszabását olyan körülmények, mint a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása, vagy az elhalasztott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése. Ezekben az esetekben az összbüntetéssel lehetővé válik a szabadságvesztésnek katonai büntetés végrehajtási intézetben történő végrehajtása. A katonával szembeni büntetéskiszabási gyakorlat a korábbi szabályok alkalmazásával úgy alakult, hogy a katonai bíróság többségében szabadságvesztést alkalmazott. Az ismert nehézségekre tekintettel ez is többségében végrehajtandó szabadságvesztés volt. Viszonylag ritkán fordult elő pénzbüntetés alkalmazása. A bírósági büntetést igénylő esetekben más rendelkezés nem is fordult elő azoknál a katonáknál, akik cselekményük súlyát és személyük társadalmi veszélyességének fokát tekintve olyan büntetést érdemeltek, amely mellett a szolgálatban meghagyhatok voltak. Figyelemmel arra, hogy a katonai bűnelkövetők döntő többsége abba a kategóriába tartozik, amelyik először követett el bűncselekményt és ennek súlya csekélyebb, a jövőben ezekkel szemben sokkal változatosabb és differenciáltabb büntetéskiszabási gyakorlat alakítható ki. Ma már nincs akadálya a pénzbüntetés gyakoribb alkalmazásának, mert átváltoztatása esetén a szabadságvesztés végrehajtható a katonai büntetés végrehajtási intézetben és így a katona szolgálati viszonya folyamatos marad. Nincs akadálya a felfüggesztett szabadságvesztés gyakoribb alkalmazásának sem, mert, ha a katona a próbaidő alatt újabb bűncselekményt követ el, és ennek kapcsán a szabadságvesztés letöltésére fog sor kerülni, utólag is elrendelhető e szabadságvesztésnek a fegyelmező zászlóaljban vagy a katonai fogdában történő végrehajtása. Mindezekből önként adódik a következtetés, hogy az új szabályok alkalmazásával minden valószínűség szerint csökkenni fog a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt katonák aránya. Ezzel szemben esetleg azt fogjuk tapasztalni, hogy növekedni fog a fegyelmező zászlóaljban vagy a katonai fogdában szabadságvesztésben töltött időnek a tartama. Ez abból adódhat, hogy a fokozatosság betartásával első ízben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt katona ismételt bűnelkövetése folytán végrehajtandó szabadságvesztésben fog részesülni, és le kell töltenie a korábbi felfüggesztett szabadságvesztését is. Ugyancsak hosszabb büntetést fog eredményezni a próbára bocsátott katona ismételt bűnelkövetése. 4

25

A katonákkal szembeni büntetéskiszabási gyakorlatot jelentős mértékben fogja alakítani az az új lehetőség, amely egyes mellékbüntetések önálló, főbüntetés kiszabása nélküli alkalmazásából adódik. Az új rendelkezések folytán ilyenek a katonai mellékbüntetések között is vannak. Ezen a területen még sem civil, sem katonai gyakorlat nem alakulhatott ki. Az azonban kétségtelen, hogy mindazokban az esetekben, amelyekben korábban is érezhető volt, hogy a katonával szemben alkalmazott büntetés súlyát nem a főbüntetés, hanem a mellékbüntetés alkotta, ott ma már elegendő a mellékbüntetés önálló alkalmazása. Különös jelentősége van ennek a hivatásos állományú elkövetők esetében, mert a lefokozás vagy a szolgálati viszony megszüntetése olyan joghátrány, amely valóban felér egyes főbüntetésekkel. Az új rendelkezésekre figyelemmel érdemes áttekinteni azokat az eszközöket, amelyeket felhasználhatunk a katonai büntető eljárásban a csekélyebb súlyú és kedvezőbb személyi körülményű bűnelkövetők nevelése érdekében. Lehetőség van megrovás alkalmazására, megrovás helyett vagy büntetés helyett fegyelmi fenyítésre; sor kerülhet a katona próbára bocsátására, egyéb intézkedés alkalmazására, pénzbüntetés kiszabására, főbüntetés helyett katonai vagy egyéb mellékbüntetés alkalmazására, felfüggesztett vagy letöltendő szabadságvesztés kiszabására és a letöltendő szabadságvesztés kapcsán annak eldöntésére, hogy a végrehajtást katonai vagy egyéb büntetésvégrehajtási intézetben kell-e eszközölni. Mindezek az elbírálásnak olyan széles skáláját nyújtják, amelyben messzemenően biztosított a differenciált és egyéniesített büntetéskiszabás. Ilyen lehetőségek mellett a bűncselekmény elbírálásánál minden szempont kellően érvényesíthető. Figyelembe lehet venni az egyéni, a csoport és a társadalmi érdeket egyaránt. Szem előtt tartható az általános elbírálási gyakorlat és ehhez az eddiginél jobban igazítható a katonai gyakorlat. Ezek adják meg a nagyobb lehetőségét annak, hogy a büntető eljárás keretében a szolgálati érdekek is megfelelően érvényesüljenek. Az új jogszabály sem ad lehetőséget arra, hogy a szolgálatban megmaradó katonával szemben javító-nevelő munkát alkalmazzanak. A büntetés kiszabása kapcsán azonban éppen arra kell figyelemmel lenni, hogy időközben nem szűnt-e meg a katona szolgálati viszonya, illetőleg nem kell-e a szolgálati viszonyt — éppen az ítélet következtében — megszüntetni. Ilyen esetekben ugyanis lehetőség van a javító-nevelő munka büntetés alkalmazására. Ez tovább bővíti a katonai büntető eljárás büntetéskiszabási lehetőségeit. Nem véletlen, hogy legtöbbet azokról a katonákról szólunk, akik először követnek el csekélyebb súlyú bűncselekményt. Ezek mellett elenyészően kis arányban fordulnak elő azok, akik súlyos bűncselekményt valósítanak meg. Az ilyen bűnelkövetőkkel szemben is érvényesülnek az általános szabályok. Velük kapcsolatban a szolgálati érdekeknek a hangsú-

lyozására kevésbé van lehetőség. A súlyos bűncselekményt elkövetők és a többszörös visszaesők általában olyan büntetést kapnak, amely kizárja, hogy szolgálati viszonyban maradjanak, és ennek folytán a velük szemben alkalmazott büntetés kiszabásakor nem játszanak szerepet a szolgálati érdekek. Szólni kell azonban a legsúlyosabb büntetés kiszabásáról, mert ennek kereteit az új jogszabály a katonák vonatkozásában szűkítette. Az új rendelkezés értelmében a 18. életév betöltése előtt elkövetett bűncselekmény miatt még katonával szemben sem alkalmazható halálbüntetés. A 18. és 20. életév között levő katona által elkövetett bűncselekmény elbírálásakor pedig csak akkor alkalmazható a halálbüntetés, ha a bűncselekmény súlyosan sértette a katonai érdekeket. Ennek az érdeksérelemnek közvetlennek kell lenni, a bűncselekményből kell adódnia és be kellett következnie. A katona próbára bocsátása A katonai büntető eljárásban teljesen új jogintézmény a próbára bocsátás. Ennek az intézkedésnek az általánossá tétele következtében lehetőség van arra, hogy megkezdjük a katonákkal kapcsolatos alkalmazásának a kimunkálását. Az elkövetkezendő években sok vita zajlik majd akörül, hogy melyik esetekben van helye a próbára bocsátásnak a fegyelmi fenyítés helyett, vagy a felfüggesztett szabadságvesztés helyett. Nagyobb tapasztalat birtokában valószínűleg pontosabban tudunk majd választ adni az ezzel kapcsolatos elhatárolási kérdésekre. Most abból kell kiindulni, hogy ez az intézkedés valószínűleg hasonlóan hatásos eszköz lesz a nevelésben, mint például a felfüggesztett szabadságvesztés. Az elhatárolást azért célszerű ebben az irányban kezdeni, mert a próbára bocsátás és a felfüggesztett szabadságvesztés annyiban hasonlítanak egymásra, hogy közvetlenül érvényesülő, illetve azonnal végrehajtásra kerülő szankció nem származik belőlük. Ilyen értelemben a próbára bocsátás hasonlítható a felfüggesztett pénzbüntetéshez is. Ezzel szemben az elbírálás egyéb módjainál — még a büntetés helyett alkalmazott fegyelmi fenyítésnél is — általában közvetlenül érvényesülő szankcióról van szó. A katonával szembeni próbára bocsátás lényegében az általános szabályok szerint történik. A katonákra vonatkozó külön rendelkezések mindössze egy vonatkozásban módosítják az általános szabályokat. Ez adja meg a katona próbára bocsátásának időtartamát és azt a korlátot is, amellyel sorállományú katonával szemben ez az intézkedés alkalmazható. Nincs mód az alkalmazásra, ha a sorállományú katona hátralevő szolgálati idejéből hat hónapnál kevesebb van hátra. Mivel ez a korlátozás csak a sorállományú katona esetében létezik, az egyéb állományviszonyú katonáknál korlátozás nélkül alkalmazható.,

A próbára bocsátás alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy csak olyan bűncselekmény miatt rendelhető el, amelynek büntetési tétele nem súlyosabb két évi szabadságvesztésnél. Ebből adódik, hogy alkalmazási köre a felfüggesztett szabadságvesztésnél szűkebb. Ennek megfelelően még a katonai bűncselekmények minősített eseteinél sem alkalmazható) függetlenül attól, hogy a kiszabásra kerülő büntetés lényegesen alatta maradna a két évi szabadságvesztésnek. Ezekben az esetekben tehát, amennyiben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására nem kell, hogy sor kerüljön, nem a próbára bocsátás, hanem esetleg a felfüggesztett szabadságvesztés lesz a megfelelő döntés. A próbára bocsátott katona tudja, hogy újabb bűncselekmény elkövetése esetén az azért járó büntetés mellett, büntetést alkalmaznak vele szemben a próbára bocsátás alapját képező bűncselekmény miatt is. Ez pedig jelentős visszatartó hatással bír. Ez is olyan eset, amikor az utólag kiszabott büntetés hosszabb tartamú szabadságvesztés lesz, hiszen két különálló bűncselekmény miatt szabták ki, és végrehajtható fegyelmező zászlóaljban, amennyiben a törvényi előfeltételeknek megfelel. Az új rendelkezések értelmében a próbára bocsátott személy pártfogó felügyelet alá is helyezhető. A pártfogó felügyelettel még inkább biztosított, hogy az elkövető a próbaidő tartama alatt nem tanúsít olyan magatartást, amely későbbi büntetéséhez vezet. A katonai életviszonyok között az általánoshoz képest nagyobb hatásfokkal működhet a pártfogó felügyelet. A zárt katonai közösségek nagyobb lehetőséget adnak a próbára bocsátott rendszeres figyelésre, tevékenysége irányítására, arra, hogy a pártr fogó felügyelettel megbízott, a közösség támogatásával segítse jó útra a katonát. A pártfogó felügyelet egyébként a feltételes szabadság ideje alatt és a felfüggesztett szabadságvesztéssel kapcsolatban is eredményesen működhet. A fegyveres erők és a fegyveres testületek körében hivatásos pártfogó állomány nem fog működni. A pártfogókat az illetékes parancsnokok fogják esetenként kijelölni az arra alkalmas személyek közül. A katonai igazságszolgáltatásban dolgozók fognak jelentős támogatást nyújtani ehhez a munkához, különösen az alkalmazás kezdetén. Enélkül nehezen alakulnának ki azok a helyes módszerek, amelyek elősegítik az intézkedésnek a szoglálati viszonyok közötti eredményes érvényesülését. A már említett szempontok mellett figyelemmel kell lenni arra is, hogy a próbára bocsátás inkább alkalmazható gondatlan bűncselekmény miatt, mint szándékos bűncselekmény miatt. A katonai büntető eljárás keretében gyakrabban alkalmazható katonai vétség miatt, mint a közönséges vétség elkövetőjével szemben. A jogszabály rendelkezése értelmében viszont nem alkalmazható visszaeső esetében. A pártfogó felügyelet alkalmazásának feltételeit is ki fogja munkálni a gyakorlat. Nyilvánvaló, hogy a sorállományú katona pártfogó felügyé-

iet alá helyezése gyakoribb íesz, mint a hivatásos állományúé. Á feltételes szabadságra bocsátott katona pártfogó felügyelet alá helyezése gyakoribb lesz a szándékos bűncselekményért elítélt esetében, mint a gondatlan bűncselekmény miatt felelősségre vontnál. A felfüggesztett szabadságvesztés mellett is leginkább akkor fogják a külön magatartási szabályokat előírni és ellenőrizni, ha a szándékosan bűncselekményt elkövető esetében • nagyobb a valószínűsége a bűnismétlésnek. A gyakorlatban különös súlyt kell helyezni arra, hogy a bíróság által megállapított magatartási szabályok valóban elősegítsék a pártfogolt helyes életvitelét és ne gördítsenek az indokoltnál jelentősebb akadályokat a normális életvitel elé. A katonák mentesítésének új szabálya

i'

Az új törvénnyel megszűnt az a helyzet, hogy a katonai büntetésvégrehajtási intézetben letöltött büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól a törvény erejénél fogva mentesül a katona. Ez túlzott eltérést jelentett az általános szabályhoz képest. Azokra az esetekre kell gondolni, amikor a katona közönséges bűncselekményért viszonylag hosszabb tartamú szabadságvesztést kapott, és ennek kiállása után törvényi mentesítésben részesült. Az új szabály a katonai bíróságot ruházza fel azzal a joggal, hogy eldöntse ki az, aki érdemes és ki az, aki nem érdemes a mentesítésre. A régi szabályhoz hasonlóan ez a mentesítés is a büntetés kiállásának vagy végrehajthatósága megszűnésének napján áll be. Ezzel kapcsolatban a katonai büntető eljárásban megfelelő gyakorlatot szükséges kialakítani. Ennek kapcsán is meg kell különböztetni a katonai bűncselekményeket a közönséges bűncselekményektől, a bűntettet a vétségtől. Nyilvánvaló, hogy a kifejezetten katonai bűncselekményt megvalósító személy inkább érdemes a mentesítésre, mint a közönséges bűncselekményt ' elkövető. Ennek indoka az, hogy a katonai bűncselekményt csak katöha követheti el, aki a fokozottabb büntetőjogi felelősség mellett fokozottabban érdemli meg a mentesítéssel kapcsolatos kedvezményt. Természetes az is, hogy a kedvezményre inkább érdemes az az elítélt, aki vétséget követett el, és kevésbé az, aki bűntettet. Az elkövetett cselekmény súlya megmutatkozik a végrehajtási fokozatban is, tehát célszerű erre is tekintettel lenni. Ebből pedig az adódik, hogy a fogház fokozatú katonai büntetés végrehajtási intézetben levő személy inkább. érdemes a bírósági mentesítésre, mint a börtön fokozatban büntetését töltő. Mivel a katonai fogdában kizárólag fogház fokozatú büntetéseket hajtanak végre, egyenes a következtetés, hogy a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt előzetes bírósági mentesítése gyakoribb lesz, mint a fegyelmező zászlóaljban büntetését töltő katonáé. Külön kell szólni arról, ami már több vonatkozásban szóba került, hogy az új rendelkezések alkalmazása kapcsán gyakrabban fordulhat elő

hosszabb tartamú szabadságvesztés végrehajtása a fegyelmező zászlóalj-, ban. Az ilyen büntetést töltők között akadhatnak majd olyanok is, akik a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követtek el újabb bűncselekményt, illetve akik a próbára bocsátás idején kerültek ismételten összeütközésbe a törvénnyel. Ezek az elítéltek általában nem fogják élvezni az előzetes bírósági mentesítés kedvezményét. Külön kell szólni arról az esetről, amikor a katonákra vonatkozó bírósági mentesítési szabályt háttérbe szorítja a Btk. 102. §-ában foglalt törvényi mentesítés. Ez az eset akkor fordul elő, amikor a katonai bíróság gondatlan vétség miatt szab ki katonával szemben, katonai büntetésvégrehajtási intézetben letöltendő szabadságvesztést. Ilyenkor az előzetes mentesítés tárgyában nem kell állást foglalnia, mert a törvényi mentesítés mint általános szabály a katonára is vonatkozik, tehát ennek alapján fog mentesülni a büntetés kitöltése, illetve végrehajthatóságának a megszűnése napján. Tekintettel arra, hogy a katonái bíróság előzetes mentesítést alkalmaz, ennek beállását nem befolyásolja az a körülmény, hogy a katona a ; szabadságvesztést nem a katonai bühtetésvégrehajtási intézetben, hanem j civil büntetés végrehajtási intézetberi fejezi be. Ez megszünteti azt a ko- j rábbi indokolatlan következményt, hogy a szolgálati viszonynak a betegség, j miatti megszüntetése nem eredményezhetett mentesítést, ha a szabadság- j vesztés hátralevő részét a leszerelés után végre kellett hajtani. i A szolgálati bűncselekmények új rendszere Az új törvény a XX. fejezetben jelentősen átrendezte a katonai bűncselekményeket. A legtöbb változás a szolgálati bűncselekményekkel kapcsolatban történt. A leglényegesebb újdonság, hogy az I. Cím keretében a szolgálati bűncselekmények között szerepelnek az úgynevezett kibúvási cselekmények és az egyes konkrét szolgálattal vagy feladattal kapcsolatos kötelességszegések is. Ebből pedig egyértelműen következik,. hogy különösen a halmazati kérdések tekintetében felül kell vizsgálni a korábbi gyakorlatot. Az új rendelkezések alapján nem kizárt ugyanis, hogy alaki halmazat keletkezzék két szolgálati bűncselekmény vonatkozásában. . A szolgálattal szembeni általános fellépés és a konkrét szolgálat szabályainak megsértése találkozásakor előfordulhat az új konstrukció szerint, hogy összevont bűncselekmény mellett jelentéktelenné válik a konkrét szolgálati kötelességszegés, de megtörténhet az is, hogy halmazat megállapítására fog sor kerülni. Ez utóbbira különösen akkor kell figyelmet fordítani, ha a jogellenes magatartás olyan két bűncselekményt érint, amelyeknek büntetési tétele jelentősen nem tér el egymástól. Ilyen lehet például a készenléti szolgálat szabályainak megszegése az önkényes eltávozás végrehajtása érdekében.

j !

Jelentós változás történt a szökésre vonatkozó szabályokban. Á jogszabály a minősített esetben olyan körülményeket szabályoz, amelyek a legtipikusabb esetekben a halmazat mellőzését eredményezik. A fegyveresen és csoportosan történő elkövetésre az értelmező rendelkezések kellő eligazítást nyújtanak. A gyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy mit kell érteni a fontos szolgálat teljesítése közbeni elkövetésen. Az kétségtelen, hogy a 348. §-ban készenléti szolgálatnak minősített szolgálatok, fontos szolgálatnak tekintendők. Ezen kívül ilyennek kell tekinteni más olyan szolgálatot is, amelynek ellátására nincsenek ugyan részletesen kidolgozott szabályok, de amelyeknek abbahagyása a szökés végrehajtásakor, jelentősen sérti a szolgálat érdekeit. Amíg a fontos szolgálat teljesítése közbeni elkövetésre az a jellemző, hogy időben egybeesik a szolgálat önkényes félbeszakítása és a szökési célból történő eltávozás, addig a szolgálat felhasználásával elkövetett szökéshez ilyen közvetlen időbeli kapcsolat nem szükséges. Emellett az sem szükséges, hogy fontos legyen az a szolgálat, amelynek felhasználásával az elkövető a szökést végrehajtja. E minősített eset megállapításához csak az kell, hogy a katona által teljesített szolgálat során szerzett ismeretek, tapasztalat, kapcsolat vagy más körülmény alkalmas legyen arra, hogy ezzel az elkövető a szökést könnyebben, biztosabban valósíthassa meg. Nem szorul külön magyarázatra a személy elleni erőszak alkalmazásával történő elkövetés sem. Itt mindössze azt kell kiemelni, hogy a személy elleni erőszakot az elkövetőnek a szökés érdekében kell kifejtenie. Ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy az elkövető az erőszakot elöljáró, őr vagy más szolgálati közeg, illetőleg bárki mással szemben alkalmazta. Jelentős változás az is, hogy az új Btk. a külföldre szökést minősített szökésnek tekinti, amelyhez egy kivételével ugyanazok a minősítő körülmények kapcsolódnak mint a szökéshez. A személy elleni erőszak alkalmazása ugyanis a külföldre szökést külön nem minősíti. Hangsúlyozottan kell rámutatni arra, hogy a szökés elkövetőjét a jogszabály a jogellenes magatartás felhagyására igyekszik késztetni azzal, hogy a hatóságnál önként jelentkezők számára korlátlan enyhítési lehetőséget ad. A gyakorlat nyilvánvalóan a konkrét esetekben a büntetés kiszabása kapcsán is különböztetni fog a tekintetben, hogy az elkövető rövid időn belül jött rá cselekménye helytelenségére és ézért nem sokkal a szökés végrehajtása után önként jelentkezett; vagy jelentős idő elmúltával a további bújkálás kilátástalansága miatt, megélhetési nehézségek következtében, általában a helyzet tarthatatlansága miatt történt a távollét befejezése, az önkéntes jelentkezés. A korlátlan enyhítés ugyanis a büntetés kiszabása során csak lehetőség, ennek alkalmazása nem kötelező. Az önkényes eltávozással kapcsolatban rá kell mutatni arra a kiterjesztő rendelkezésre, amely ilyen bűncselekmény miatti elítélést tesz le-

hetővé 24 órát meg nem haladó önkényes távoliét esetére is, ha emiatt az elkövetőnek korábban már volt két fenyítése és az az elkövetéskor is érvényben volt. Remélhető, hogy ez a rendelkezés a gyakorlatban ritkán kerül alkalmazásra, de talán segít abban, hogy egyesek ne tudják kedvezőbb helyzetbe hozni magukat, a többszöri rövidebb távollétekkel, amelyek veszélyessége nem marad alatta az egy, 24 órán túli önkényes távollét veszélyességének. A katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás valamennyi esete célzatos magatartás. A jogszabály ezzel eldöntötte azt a vitát is, amely ebben a körben hosszú időn keresztül folyt. A nem kivonási célból történő egészségkárosítás, testcsonkítás, vagy más magatartás nem képez bűncselekményt. Megkülönbözteti viszont a jogszabály továbbra is a végleges és az időleges kivonásra irányuló magatartást. Az ideiglenes kivonás vonatkozásában a büntetést illetően azonosít az önkényes eltávozással, és ebből adódóan a hat napot meghaladó kivonást súlyosabban rendeli büntetni. A szolgálat megtagadására vonatkozó új törvényi tényállás csökkenti a korábbi minősítési problémák számát. Egyértelművé teszi, hogy a szolgálat teljesítését általánosan megtagadó katonának, e tény kifejezésre juttatásán kívül mást nem kell tennie ahhoz, hogy a cselekmény egyértelműen minősüljön. Az új szabályok az őr-, az ügyeleti- és a készenléti szolgálat ellátására vonatkozó szabályok megsértését azonos törvényi tényállás mellett rendelik büntetni. Ennek oka az, hogy a korszerű viszonyok között a készenléti szolgálatnak számtalan olyan fajtája lehet, amely jelentőségében felér az őrszolgálattal, vagy meghaladja azt. Ezért az új rendelkezések a konkrét szolgálattal kapcsolatos konkrét szabályszegés esetén lehetőséget adnak olyan büntetés kiszabására, amely a társadalomra veszélyesség mértéke alapján ítéli meg a cselekmény súlyát. A szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás törvényi tényállása lényegesen pontosabb lett azáltal, hogy a bűncselekmény megvalósulásához az egyszerű távolmaradás is elegendő. A függelemsértésre

vonatkozó

rendelkezések

A szolgálati bűncselekmények mellett a függelemsértési cselekmények azok, amelyek tekintetében több lényeges változás történt. Ezekkel érdemes külön is foglalkozni. Mindenekelőtt a zendülés törvényi tényállásának új megfogalmazásáról van szó. Ma már minden további nélkül meg tudjuk különböztetni a zendülést más függelemsértési cselekménytől. Ehhez azonban a törvényi tényállások átfogalmazására volt szükség. Az elkövetési magatartás továbbra is a csoportos nyílt ellenszegülés maradt, amely a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul, de az új konstrukció szerint ennek az ellenszegülésnek olyan súlyúnak kell lenni, amely a szolgálati feladatok teljesítését jelentősen zavarja. Az teljesen mindegy, hogy

á csoportos ellenszegülés olyan támadásban jelentkezik, amely bénítja a katonai szervezet egy részét, vagy a szolgálati feladatok teljesítését az gátolja, hogy jelentős erőket kell összevonni az ellenszegülés felszámolására. Mindezek csak abból a szempontból lényegesek, hogy határozottan tudjuk megkülönböztetni a zendülést a csoportos parancs iránti engedetlenségtől. Ennek érdekében történt a parancs iránti engedetlenség törvényi tényállásának kiegészítése. Az új törvény kiemeli és magasabb büntetéssel fenyegeti a csoportos elkövetés tetteseit. Az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszakkal kapcsolatban fel kell figyelni arra, hogy a törvényi tényállás jelentősen bővült. Ilyen bűncselekmény valósul meg akkor is, ha a meghatározott szolgálati személyekkel szemben, a szolgálatuk teljesítése miatt alkalmaz erőszakot az elkövető. Ez egyébként példa az általános rendelkezésekhez való közelítésre. Rendezi az új szabály azt a korábban vitára adó minősítő körülményt is, hogy csak akkor súlyosabb a fenyegetettség, ha a bűncselekmény súlyos testi sértéssel jár. Ebből egyértelműen következik, hogy a könnyű testi sértés beolvad az alapesetbe. Fel kell figyelni a megváltozott büntetési tételre is. Ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy a katonai bíróságok eddigi büntetéskiszabási gyakorlata súlyos volt, ellenkezőleg a helyesnek ítélt büntetéskiszabási gyakorlathoz igazodott az új büntetési tétel. Enyhébb megítélést jelent a szolgálati tekintély megsértésének új tényállása. A régi jogszabály ilyen bűncselekményének alapesete ma már csupán fegyelmi vétség. Ennek megfelelően alakult át egyébként az elöljárói bűncselekmények között az alárendelt megsértésének törvényi tényállása is. A felsoroltak lehetnek az új Btk. katonai rendelkezései közül azok, amelyek bizonyos mértékben át fogják alakítani a katonai igazságszolgáltatási gyakorlatot. Egyértelműen leszögezhető, hogy az új büntető jogszabály nagyon sok olyan kérdést rendezett, amely a katonai büntető eljárás keretében a korábbiakban sok vitára adott okot. A változások mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy az igazságszolgáltatás, a nevelés eszközei jelentősen bővültek. Rajtunk áll, hogy ezeket az eszközöket megfelelően hasznosítsuk a katonai igazságszolgáltatás feladatainak teljesítése érdekében.

5

33

A vagyon elleni bűncselekmények új szabályozása írta: Dr. Habony János hb. alezredes I. rész.

Az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Btk.) alapvető célja, hogy — az előző büntető jogszabályok hatálybalépése óta eltelt több mint másfél évtizedre figyelemmel — nagyobb összhangot teremtsen a társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődése és azok büntetőjogi védelme között. Jogrendszerünk átfogó reformja során ma már olyan büntetőkódexre van szükségünk, amely a fejlett szocialista társadalom építését a következő évtizedekben is hatékonyan segíti, ugyanakkor megoldja a napjaink büntető ítélkezési gyakorlata során felhalmozódott problémákat is. Az új Btk. az eléje tűzött céloknak megfelel. A jelzett célok megvalósítása érdekében a vagyon elleni bűncselekmények kategóriájában nagyobb arányú változásokra volt szükség. Ebben az ügykategóriában ugyanis az utóbbi években több módosító rendelkezés született és jó néhány előírás hatályban tartása még így is erősen vitatott maradt. A vagyon elleni bűncselekményeket az új Btk. XVIII. fejezete tartalmazza. Ezek a bűncselekmények a katonai bíróságok ítélkezési gyakorlatában nagyobb arányban fordulnak elő. A vagyon elleni bűncselekmények rendszeresebb kapcsolata az általános részi előírásokkal, a különös- és többszörös visszaesés fogalma, az új értékhatárok bevezetése, a törvényi tényállások belső szerkezetének átalakítása, a minősítő körülmények csökkentése és módosítása, a halmazati problémák stb. miatt az új szabályozással kapcsolatos észrevételek kifejtésére egyetlen cikk terjedelme nem volt elegendő. Ezért a cikk első részében a vagyon elleni bűncselekmények többségére érvényes általános megállapításokkal, majd a lopás, sikkasztás és csalás új szabályozásával, a másik részében pedig a további vagyon elleni bűncselekményekkel foglalkozom. Általános

megállapítások

Az új törvényi tényállások megszövegezése során a törvényhozó egyik célja volt az egyszerű, világos és közérthető fogalmazás. A közérthetőségre törekvés vezette a törvényhozót akkor, amikor a vagyon elleni bűncselekményeket — a minősített esetekre, valamint a büntetési tételekre is kiterjedően — önálló tényállásban szabályozta. Ezzel feleslegessé vált az 1961. évi V. törvény 296. §-a, ahol a minősítő körülmények között a gyakorló

jogász is nehezen igazodott ei. Ügyancsak a könnyebb eligazodást biztosítja a vagyon elleni bűncselekmények logikus felépítése. A XVIII. fejezetbe felvett tényállások sorrendje a hagyományos sorrendtől alig tér el, az egyes törvényi tényállások belső szerkezetének felépítése pedig az egyszerűtől a bonyolult felé, az enyhébb alakzattól a súlyosabb felé haladó. Következetes a törvény abban is, hogy sorrendben a szabálysértési értékre elkövetett, azonban annak társadalomraveszélyességi fokát valamely körülmény folytán meghaladó vétséget, majd a kisebb értékre elkövetett vétséget, s ezután pedig a nagyobb és jelentős értékre, végül a különösen nagy értékre elkövetett bűntettet rendeli büntetni. Miután a hűtlen kezelésnél és a hanyag kezelésnél az érték fogalma nem használható, itt a törvény — azonos értékhatárok alapul vételével — vagyoni hátrány okozásáról szól. A vagyon' elleni bűncselekményeknél a törvény az elkövetési értéknek, az okozott kárnak, illetve a vagyoni hátránynak a minősítésre is kiható jelentőséget tulajdonít. Ugyanakkor a differenciált felelősségre vonást a „kisebb érték" és a „nagyobb érték" fogalmának bevezetésével, valamint a „jelentős érték" és a „különösen nagy érték" (kár és vagyoni hátrány) fogalmának megtartásával biztosítja. Miután pedig az értékhez (kárhoz és vagyoni hátrányhoz) büntető jogkövetkezmények fűződnek, az értékhatárok többségét az új Btké. állapította meg. A Btké. 28. §-a szerint a vagyon elleni szabálysértés felső határa ezer, hanyag kezelés esetén tízezer forint. A Btké. 27. §-a ugyancsak az érték, a kár, illetve a vagyoni hátrány összegének alapul vételével határolja el egymástól a vagyoni bűncselekmények bűntetti és vétségi alakzatát. Nagyobb értékre elkövetett bűntett akkor valósul meg, ha a vagyon elleni bűncselekmény értéke (az okozott kár, illetve vagyoni hátrány) tízezer forintot meghalad. Következik ebből, hogy szabálysértési értéket meghaladó, azonban tízezer forintot meg nem haladó bűncselekmény esetén vétség megállapításának van helye. A Btké. rendelkezéseivel összhangban a Legfelsőbb Bíróság II. sz. Büntető Elvi Döntése tartalmazza a jelentős és a különösen nagy elkövetési érték meghatározását. Kimondja, hogy a bűncselekményeket akkor követik el jelentős értékre, illetőleg jelentős kárt, vagy jelentős vagyoni hátrányt okozva, ha az érték, illetőleg a kár, vagy a vagyoni hátrány összege a százezer forintot, különösen nagy értékre, illetőleg különösen nagy kárt, vagy különösen nagy vagyoni hátrányt okozva, ha az érték, illetőleg a kár, vagy a vagyoni hátrány összege az egymillió forintot meghaladja. A törvény és a Legfelsőbb Bíróság II. sz. Büntető Elvi Döntése nem irányösszeget, hanem pontos összeget rögzít. Ezért az eddig követett gyakorlaton részben változtatni kell. A helyesen követett bírói gyakorlat sze-

rint a szabálysértés értékhatárától eltérni nem lehetett és a jövőben sem lehet. Ezer forintot meg nem haladó összeg esetén tehát — a törvényben tételesen felsorolt, a szabálysértés megállapíthatóságát kizáró körülmény hiányában — bűncselekmény nem valósul meg. Az új jogi rendezés szerint most már nincs lehetőség arra sem, hogy a bíróság a vétség és a bűntett értékhatárától, illetőleg a jelentős vagy különösen nagy érték (okozott kár és vagyoni hátrány) összegétől eltérjen. Ezért a jövőben a bűntett és vétség elhatárolásának nem kell vizsgálni az elkövető bűnössége mértékét, illetőleg a személyiségében mutatkozó pozitív, vagy negatív körülményeit, csupán az elkövetés összegét. A vagyon elleni bűncselekmények elbírálásához meg kell ismernünk az érték, a kár és a vagyoni hátrány fogalmát. A törvény csupán az utóbbi két fogalom értelmezését adja. A kár az új Btk. 333. §. 2. pontja szerint a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. A tényleges értékcsökkenést a bűncselekmény által célbavett vagyontárgynak a kiskereskedelmi forgalmi ára alapulvételével, vagy ha ez nem lehetséges, kellő körültekintés után a tényleges forgalmi értéknek megfelelően számíthatjuk ki. A vagyoni hátrányt az új Btk. 137. § 4. pontja a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny együttes összegében jelöli meg. Mind a kár, mind pedig a vagyoni hátrány fogalma szűkebb a polgári jogi kár fogalmánál. A polgári jogi értelemben vett kár ugyanis magában foglalja a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, a költségtérítést, valamint szükség szerint azt a tényleges kiadást is, amelyet a károsult a kárelhárításra, vagy a kár csökkentésére fordított. A bűncselekmények társadalomra veszélyességét azonban döntően a bűnös cselekvéssel, vagy mulasztással a vagyonban ténylegesen okozott értékcsökkenés határozza meg. Néhány bűncselekménynél az absztrakt társadalomveszélyesség megítéléséhez az elmaradt vagyoni előnyt is ismerni kell. A vagyonkezelő ugyanis nemcsak a vagyontárgy megőrzésére, állagának megtartására köteles, hanem a dolog (szerszám, gép, gyár stb.) rendeltetésszerű üzemeltetésére és az ebből eredő vagyoni előny biztosítására is. A természetes haszon elmaradása a cselekmény társadalomra veszélyességét növeli. Ezért a törvény a közveszélyokozás (259. §), a közérdekű üzem működésének megzavarása (260. §), a vagyon elleni bűncselekmények között a hűtlen kezelés (319. §) és a hanyag kezelés (320. §) tényállásaiban a kárnál lényegesen szélesebb fogalmat, a vagyoni hátrány fogalmát szerepelteti és a bűncselekmény súlyát az e fogalom alapján számított összegnek megfelelően állapítja meg. Az új Btk. nem szól az érték fogalmáról, holott nem minden vagyon elleni bűncselekmény esetében beszélhetünk ténylegesen bekövetkezett kárról, illetve vagyoni hátrányról. A törvény maga is sok helyen használja az érték fogalmát. Az érték azonban a büntető joggyakorlatban mindennapos fogalom, ennek törvényi értelmezésére tehát aligha lehet szük-

ség. Értéknek mondjuk a bűncselekmény áltál célbavett dolognak az elkövetés időpontjában meglevő és pénzben kifejezhető árát. Hosszú idő óta egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az értéket a mindenkori kiskereskedelmi forgalmi ár alapján állapítja meg, hiszen nem írható az elkövető javára, hogy esetleg nagykereskedelmi lerakatból tulajdonított el még forgalomba nem hozott dolgot. Amennyiben a dolog kiskereskedelmi forgalomban nem kapható, az értékét az előállítási költségek és az elmaradt haszon, vagy egy reális haszonkulcs alapul vételével lehet kiszámítani. A muzeális tárgy értékének megállapítása minden esetben szakértői feladat. Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy az értéket nem növeli a sértettnek a dologhoz (családi örökség, kedves emlék, ajándék stb.) való személyes vonzalma. A vagyon elleni támadások elkövetőinek rendszerint közömbös, hogy a tulajdonformák közül a társadalmi vagy a személyi tulajdont, illetve az elenyészően szűk körben meglevő magántulajdont éri sérelem. Éppen ezért a büntetőjogi védelmet illetően az alapvető tulajdonformák között nem lehetett különbséget tenni. Ez alól a törvény mégis két olyan kivételt ismer, amivel a társadalmi vagyon fokozottabb védelmét segíti. A hanyag kezelést (320. §) és a gondatlan rongálást (324. § (6) bek.) ugyanis csupán a társadalmi tulajdonban okozott vagyoni hátrány, illetve jelentős kár esetén rendeli büntetni. Az új jogi szabályozás egyébként sem jelenti természetesen azt, hogy a társadalmi vagyon nem részesül megfelelő büntetőjogi védelemben. A vagyon elleni bűncselekmények büntetési tétele az elkövetési értékhez, illetve a vagyoni hátrány nagyságához igazodik. A jelentős vagy különösen nagy értékre, illetve vagyoni hátrányra nézve elkövetett vagyon elleni bűncselekmények többsége sajnálatosan a társadalmi tulajdont károsítja. A Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelve 7. pontja szerint súlyosító körülményként kell figyelembe venni, ha az elkövető a társadalmi vagyont fosztogatja. Ennél fogva a társadalmi vagyon károsítása szigorúbb megítélés alá esik. Szükség van erre a fegyveres erők tagjai által elkövetett bűncselekmények esetén is, hiszen a katonák közül sokan kiemelkedően nagy értékek megőrzésére, kezelésére vagy felügyeletére hivatottak. A társadalmi vagyon gondatlan rongálása a Btk. 28. § (3) bekezdése alapján csupán akkor bűncselekmény, ha az elkövető jelentős összegű, százezer forintot meghaladó kárt okozott. A bűncselekmény hiánya azonban nem zárja ki a károkozó polgári jogi, munkajogi stb. felelősségét. Ugyanez a helyzet a hanyag kezelés szabálysértése esetén is. Miután azonban a hanyag kezelésnél csupán a különösen nagy vagyoni hátrány minősít, a több százezer forintos vagyoni hátrány előidézését az elkövető terhére nyomatékkal súlyosító körülményként kell értékelni. Mindezzel az új Btk. és az ítélkezési gyakorlat ugyancsak a társadalmi vagyon fokozottabb védelmét biztosítja.

A vagyon elleni bűncselekmények kategóriájában minden más bűncselekmény-kategóriánál gyakoribb a visszaeső bűnelkövetés. A visszaeső bűnelkövetőkkel szembeni hatékony védelmet az Általános Részben foglalt szabályozás — a fokozatosság szem előtt tartásával — biztosítja. Az új Btk. 137. § 12. pontja szerinti egyszerű visszaeséshez a törvény különböző jogkövetkezményeket fűz. Még szigorúbb jogkövetkezmények fenyegetik a különös és a többszörös visszaesőket, a büntetési tétel alsó és felső határának a 97. és 98. §-ban írt kötelező mértékű felemelésével. A vagyon elleni bűncselekmények minősítése körében a különös visszaesésnek azért is nagyobb jelentősége van, mert azt az új Btk. 333. § 4. pontja szerint a XVIII. fejezetben levő bármely szándékos bűncselekmény megalapozza. Nem alapozza meg viszont az új Btk. 273. §-ába felvett önbíráskodás, mert ez ma már nem vagyon elleni bűncselekmény. Nem alapozza meg az úzsora sem, mert ilyen bűncselekmény az új Btk.-ban nincs, illetve ezzel nem azonos a 300. §-ba felvett üzletszerű pénzkölcsönzés sem. Ugyancsak nem alapozza meg a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény feljelentésének elmulasztása sem, mivel ez a magatartás nem bűncselekmény. A szűkebb értelmezés indoka, hogy a különös visszaesés az 1978. évi IV. törvény olyan új jogintézménye, amely minden eddiginél szigorúbb büntető jogkövetkezményeket von maga után. Ezért tehát kizárólag olyan szándékos vagyon elleni bűncselekményt lehet ugyanolyan, vagy „hasonló jellegű" bűncselekményként a különös visszaesés alapjául figyelembe venni, ami az 1978. évi IV. törvény XVIII. fejezetében megtalálható. Itt jegyzem meg, hogy az új Btk. 100. § (3) bekezdésének visszaható hatálya van, tehát az előző elítéléshez fűződő hátrányos következmények sújtják az újabb bűncselekmény tettesét. Mindez nem vonatkozik az új Btk. hatályba lépése előtt beállott mentesítésre, mert a Btké. 9. § (2) bekezdése értelmében annak hatálya változatlan marad. A vagyon elleni bűncselekmények elbírálásánál általában jelentősége van az egység, a folytatólagosság, valamint a halmazat megállapításának, illetve az értékegybefoglalásnak. Az ítélkezési gyakorlat annyiban módosul, hogy az új Btk. több helyen megszüntette a deliktum komplexumokat, ezért az elkövetőt az alaki és anyagi halmazatban megvalósított valamennyi bűncselekményben bűnösnek kell kimondani. (A nagyobb súlyú bűntett mellett levő csekélyebb vétségre a bizonyítás felvétele természetesen továbbra is mellőzhető.) Ez a törvényi szabályozás a korábbinál őszintébb, jobban megfelel a büntetőpolitikai céloknak. Az ismételt bűnelkövetőkkel és a visszaesés bármely formájának hatályosulása mellett bűncselekményt elkövetőkkel szembeni hatékony fellépésnél helyes, ha a bíróságok pontosan ismerik a tettes előéletét. Emellett a törvényi egység nem nyel el olyan bűncselekményt, ami a különös visszaesés alapja lehet. Az 1961. évi V. törvény 311. § 4. pontjának megfelelő értékegybefoglalást az új Btk. nem ismeri. Ebből következik, hogy a vagyon elleni bűn-

r•

cselekmények elbírálása során egyetlen értékhatár sem léphető át amiatt, mert a különböző összegre elkövetett bűncselekményeket a bíróság egy eljárásban bírálja el. Nem lehet tehát a kisebb értékből nagyobb érték, a nagyobb értékből jelentős érték, illetve a jelentős értékből különösen nagy érték a bűncselekmények egyszerre történő elbírálása miatt. Ha azonban a vagyon elleni bűncselekményt az elkövető folytatólagosan követi el, valamennyi résztevékenységben szereplő értéket egyetlen összegként kell figyelembe venni. Fel kell hívni viszont a figyelmet arra, hogy a szabálysértés és a bűncselekmény elhatárolásánál megmaradt az értékegybefoglalás, de a jövőben arra csak azonos cselekmények esetén kerülhet sor és az egységet eredményez. (Lásd a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Tanácselnöki értekezletének 6/79. sz. állásfoglalását.) Lopás Az új Btk. 316. § (1) bekezdése a lopást lényegében a korábbi büntetőtörvénnyel azonosan szabályozta. A törvényi tényállásba csupán „azt" idegen dologra mutató szó került bele. Kimaradt azonban az 1961. évi V. törvény 291. § (2) bekezdése, mivel a jármű jogtalan használat végett történő elvételét az új Btk. 327. >§-a önálló bűncselekményként rendeli büntetni. Ezzel a megoldással az új törvény az eltulajdonítási szándék nélküli lopás megállapításának lehetőségét zárta ki. A lopás elkövetési tárgya lehet — bár ezt a törvény így nem határozza meg — minden birtokba vehető és értékkel rendelkező idegen dolog. Nem kétséges, hogy a dolognak értékkel kell rendelkeznie, mert a (2)—(6) bekezdés csupán értékkel bíró dolog eltulajdonítását szankcionálja. Vagyoni értéke van azonban a villamos energiának, vagy más gazdaságilag hasznosítható energiának, továbbá a vagyon felett önálló rendelkezést biztosító és vagyoni jogosultságot megtestesítő okiratnak is. Ezért az új Btk. 333. § 1. pontja mindezt a dologgal azonosítja, s a lopás elkövetési tárgyai közé sorolja. Ebből következik, hogy a lopás elkövetési tárgya lehet pl. a bemutatóra szóló kötvény, a tulajdonjogot igazoló szerződés, a nyertes totó vagy lottó szelvény, a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv stb. Ebből azonban az is következik, hogy a lopás elkövetési tárgyaként elbírált értékpapír az új Btk, .274. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző közokirathamisításnak, illetőleg a 277. § (1) bekezdésébe ütköző okirattal visszaélésnek már nem minősül. Mivel azonban a fenntartásos takarékbetétkönyv a lopás tárgya nem lehet, mert az elkövető a benne elhelyezett összeget eltulajdonítani nem tudja, annak jogellenes megszerzése okirattal visszaélésként büntethető. A lopás elkövetési magatartása az elvétel. A valóságos elvétel nem jelenti szükségszerűen a dolog elszállítását. A dolog feletti tényleges ha-

talom megszerzésével ugyanis az elvétel befejeződik. A lopás a tulajdonosi, illetve a birtokosi jogosultságokat részesíti büntetőjogi védelemben. Ezért az elvétel csak akkor tényállásszerű, ha eltulajdonítási célzattal történt. Á tilosban talált állat visszatartása, vagy a dolog megőrzés céljából való birtokba vétele esetén a lopás az eltulajdonításra irányuló célzat nélkül nem valósul meg. Az idegen dolog fogalma egyfelől azt fejezi ki, hogy az nem az elkövető tulajdona, azt tehát jogszerűen nem veheti el, másfelől azt, hogy a dolog nem uratlan, hanem meghatározott természetes vagy jogi személyé. Ebben az értelemben nem uratlan az a dolog, ami felett a tulajdonos vagy birtokos rendelkezési joga fennáll. A tartósan követett bírói gyakorlat értelmében nem uratlan az elbitangolt jószág, a szőlőben vagy telken hagyott szerszám, építőanyag, a kerítéshez támasztott kerékpár, az utcán vá-i rakozó motorkerékpár vagy személygépkocsi, a hivatali helyiségben, pályaudvaron, vonaton, autóbuszon hagyott dolog és így tovább. Nem szűnik meg a dolog feletti rendelkezési joga a katonának sem a laktanyában, elhelyezési körletben vagy egyéb szolgálati helyen letett személyi avagy szolgálati tárgyai felett. Éppen ezért ezeknek a dolgoknak az eltulajdonítása lopásnak, nem pedig az új Btk. 325. §-ába ütköző jogtalan elsajátításnak minősül. Egyéb elhatárolási problémákról szükségtelen beszélni, mivel azok a bírói gyakorlatban — úgy vélem — különösebb gondot nem okoznak. Szólni kell azonban a lopás minősítő körülményeiről, s ezekből egyesek részletesebb értelmezésére is szükség lehet. A minősítő körülmények csökkentésével a törvényhozó célja az volt, hogy csak olyan jellegzetes körülményhez fűzzön súlyosabb jogkövetkezményeket, amelyek a cselekmény társadalomra veszélyességét valóban növelik. Ezeket a minősítő körülményeket az új Btk. 316. § (2) bekezdése tételesen tartalmazza. Ezeket a minősítő körülményeket két csoportba sorolhatjuk. Az egyik részük majd minden vagyon elleni bűncselekménynél fokozza a jogellenes tevékenység társadalomra veszélyességét. Ezek: aj bűnszövetségben, b) közveszély színhelyén, c) dolog elleni erőszakkal és d) üzletszerűen való elkövetés. Ezek a minősítő körülmények egyaránt kizárják a szabálysértés megállapítását, valamint bűncselekményi értékre elkövetett bűnös magatartás esetén a büntetési tételt eggyel megemelik. Minősít még a múzeális tárgyra történő elkövetés, mégpedig úgy, hogy szerintem az minden esetben — értékre tekintet nélkül — bűntettet képez. A minősítő körülmények másik része csupán a szabálysértés megállapítását zárja ki, bűncselekményi értékre történt elkövetés mellett azonban a büntetési tételt nem emeli. Ezeket az új Btk. 316. § (2) bek. f)—j) pontja rögzíti. Ide tartozik: f) helyiségbe, vagy ehhez hasonló bekerített helyre megtévesztéssel, vagy a jogosult (használó) tudta és beleegyezése nélkül bemenve, g) hamis vagy lopott kulcs használatával, h) lakást, vagy

hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére, i) zsebtolvajlás útján és j) másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva elkövetési módok. Ezek az elkövetési módok bűncselekményt elérő értékű lopás esetén csak súlyosító, esetenként nyomatékos súlyosító körülmények lehetnek. Ezzel a büntetési gyakorlatunk is reálisabbá válik. Egyre kevesebb esetben lesz ugyanis szükség az enyhítő szakasz alkalmazására, sőt az elkövetés módjában rejlő nyomatékos súlyosító körülmény felhívása a társadalmi vagyont ért kár esetén a büntetési tétel felső határát megközelítő szabadságvesztés kiszabását indokolhatja. A felsorolt minősítő körülmények közül önkényesen az üzletszerűséget, a dolog elleni erőszakot és a katonai bíróság ítélkezési gyakorlatában rendszeresen előforduló lakást, vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére elkövetést emelem ki. Az üzletszerűség fogalmát az új Btk. 137. § 7. pontja állapítja meg. Ehhez azt kell hozzátenni, hogy az üzletszerűen elkövetett ugyanolyan vagyon elleni bűncselekmények mindig egységet alkotnak. Egységet alkotnak tehát akkor is, ha a folytatólagosság [12. § (2) bek.] feltételei egyébként nem jönnek létre. Az üzletszerűség azért foglalja egységbe az azonos részcselekményeket, mert ennek hiányában a rendszeres jövedelemre törekvő személy bűnösségét esetenként nagyon sok, vagy meghatározatlan számú vétségben kellene megállapítani, ami a halmazati szabályok ellenére sem fejezné ki ennek a bűnöző életformának a valóságos társadalmra veszélyességét. Mindezen túl az egység az üzletszerűség fogalmából is következik, hiszen a rendszeres haszonszerzésre törekvés csaknem mindig több bűncselekmény elkövetésével érhető el. Elméletileg nem kizárt azonban az üzletszerűség megállapítása egyetlen bűncselekmény esetén sem, ha az elkövető több rendszeres* hasznot nyújtó bűncselekmény véghezvitelét tervezte, de ezek közül csupán egyet tudott befejezni. Az üzletszerűség és a folytatólagos egység kritériumai egymástól alapvetően eltérők. Legfeljebb annyiban hasonlóak, hogy mindkét esetben az azonos szándék több bűncselekmény elkövetésére terjed ki. Ezzel szemben az üzletszerűségnek nem feltétele az ugyanolyan bűncselekmény elkövetése, vagy a sértett azonossága, mint a folytatólagos egységnek. Az üzletszerűséget ugyanis leginkább az jellemzi, hogy az elkövető bármely vagyon elleni bűncselekménynek a sértettekre tekintet nélküli elkövetéséből állandó haszonszerzésre törekszik. A különös visszaesés szempontjából a vagyon elleni bűncselekmények hasonló jellegűek, mondja az új Btk. 333. § 4. pontja. Ez a hasonló jelleg azonban nem azonos az üzletszerűség megállapításához megkívánt hasonló jelleggel. Az üzletszerűség szempontjából ugyanis nem lehet hasonló jellegűnek tekinteni a lopást, a sikkasztást és a csalást, avagy az orgazdaságot. Éppen ezért az üzletszerűség a teljesen megegyező vagyon elleni bűncselekményeket foglalja egységbe, 6

41

az egymással anyagi halmazatban álló eltérő fajta vagyon elleni: bűncselekményeket viszont a rendszeres haszonszerzésre törekvés ellenére sem. A törvény a minősítő körülményeknek átfogóbb jelentést tulajdonított és ezzel azokat életszerűbbé, a valóságos esetekre alkalmazhatóbbá tette. Ez történt a dolog elleni erőszak minősítő körülményként való felvétele során is. Ide tartozik tehát a helyiségbe, vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal való behatolás, a megőrzésre szolgáló zár vágy készülék feltörése, lánc- vagy egyéb rögzítő eszköz eltépése, a bőrönd vagy utazótáska felfeszítése, házőrző kutya megsemmisítése stb. Ez a minősített lopás két mozzanatból, az eltulajdonítás célzatával való elvételből és. a dolog elleni erőszakból áll. Ebből következik, hogy az eltulajdonítás célzatával alkalmazott dolog elleni erőszak — az elvétel meghiúsulása esetén — a kísérlet stádiumába viszi a bűncselekményt. Az ilyen bűnös tevékenység tehát dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás kísérletének minősül. A dolog elleni erőszakkal elkövetett lopást a rablástól az különbözteti meg, hogy az utóbbi esetben a támadás személy ellen, míg a minősített lopásnál dolog ellen irányul. Ezzel a két bűncselekmény egymástól jól elhatárolható. Nehezebben lehet majd a gyakorlatban eldönteni, hogy az új Btk. 316. § (2) bekezdés b) pontja szerinti »lakást vagy hasonló helyiséget az elkövetővel közösen használó sérelmére« minősítő körülmény mikor hívható fel. Nyilvánvaló, hogy a törvény a sértettet az együttlakásból eredő bizalmi viszonnyal való visszaélés ellen, és a dolgai (vagyontárgyai) nehezebb védhétősége miatt kívánja fokozottabb büntetőjogi oltalomban részesíteni. Következetes ezért a bírói gyakorlat abban, hogy a ténylegesen együttlakók egymás sérelmére elkövetett lopását így minősíti. Ide tartozik — az együttlakás időtartamától függetlenül — a főbérlő (családtag), társbérlő, albérlő, valamint a munkás-szálláson együttlakó személy. A tartós együttlakás szándékával beköltöző sérelmére, vagy ilyen személy által ez a minősített eset ugyancsak megvalósítható, nem szükséges hozzá a hosszabb együttlakás. Ezzel ellentétben a szívességi alapon ideiglenesen együttlakó által elkövetett lopás esetén ez a minősítő körülmény már nem hívható fel. A törvény miniszteri indoklása a lakáshoz hasonló helyiségek közé sorolja a közös munkahelyet (munkatermet, öltözőt), vagy a kórházi kórtermet. Ezen az alapon ide kell sorolni az iskolai tantermet, és még jó néhány közösen használt helyiséget. Látszólag ellentmond ennek a törvény szövege, mert a szerelőcsarnokot, műhelyt, géptermet stb. aligha lehet a lakáshoz hasonló helyiségnek tekinteni. A törvényhozó azonban e minősítő körülmény hatálya alá kívánta vonni a házközösségben, vagy közös háztartásban élő, avagy közös munkahelyen dolgozó személy sérelmére elkövetett lopásokat, mint az egymás iránti bizalom megsértéséből eredő

fokozottabb társadalomra veszélyes magatartásokat. Ebből következik, hogy a katona társak egymás sérelmére elkövetett lopásai ugyancsak az új Btk. 316. § (2) bekezdés h) pontja szerint minősülnek. A közös munkahely fogalma — miként azt a bírói gyakorlat kidolgozta — szűken értelmezendő. Eszerint csak egyetlen telephelynek az ott dolgozók rendelkezésére álló helyiségei számítanak közös munkahelynek. Nem közös munkahely viszont az azonos gazdasági egység területileg elkülönült telephelye. Miután ez a törvényhely a sértettnek a vagyontárgyai védelmét illető nehézségei miatt nyújt fokozottabb büntetőjogi védelmet, a katonák egymás sérelmére elkövetett lopásait sem lehet kiterjesztő értelmezéssel megítélni.' Véleményem szerint nem lehet tehát e minősítő körülmény hatálya alá vonni valamennyi katonának a katonatársa sérelmére elkövetett lopását, de még az azonos laktanyában szolgálatot teljesítő katonák egymás sérelmére elkövetett lopását sem. Az egymás iránti nagyobb bizalom a tényleges állományú katonák között sem korlátlan, hanem az a szoros együvé tartozás, a tartósan egymás mellett élés alapján jön létre. Ezért a katonai szolgálatban állók esetében lakásnak, vagy ahhoz hasonló helyiségnek (munkahelynek) tekinthetjük az elhelyezési körletet és minden olyan közösen használt helyiséget, amelyben a katonák jogszerűen tartózkodhatnak. Ilyen lehet többek között az alegység-klub, a fegyverszoba, a műhely, a lőtér, az étterem, a raktár stb. Nem vonható viszont a közös lakás (közös munkahely) fogalma alá a másik alegység elhelyezési körlete, vagy őrszolgálatban nem állók esetében az őrszoba, mert oda kívülálló katona csupán a szolgálat engedélyével léphet be. Ugyanígy nem esik e minősítő körülmény hatálya alá a nőtlen szálló másik szobája sem, mert a katonák jogszerűen csupán a saját lakószobájukat használhatják. A másik szobába való jogellenes bemenetel inkább a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve (besurranás), illetve hamis vagy lopott kulcs használatával elkövetettként minősül. A nőtlen szálláson is közösen használt helyiségnek tekintendő viszont a ty-terem, a társalgó, a vasalószoba, vagyis minden olyan helyiség, ahol a bizalmi viszony kihasználása a lopás társadalomveszélyességét növeli. Sikkasztás Az új Btk. a sikkasztás törvényi tényállását szószerint azonosan fogalmazta meg az 1961. évi V. törvény 292. §-ában foglaltakkal. Eltérés csupán a minősítő körülmények között van, mert a köz- vagy magánokirathamisítással elkövetés nem minősít. A törvényhely belső szerkezetének felépítése azonos a vagyon elleni bűncselekmények többségével, ezért az általános megállapítások között és a lopásnál elmondottak értelemszerűen a sikkasztásra is vonatkoznak. A sikkasztás változatlan szabályozása azt is jelenti, hogy az eddig követett gyakorlatunk csupán az új értékhatárok

alkalmazásában térhét él a korábbitól, a halmazati és egyéb problémák megoldását illetően nem. A bírói gyakorlat számára — bár mindez ismert — csupán azt emelem ki, hogy a sikkasztás két elkövetési magatartással valósítható meg, a dolog eltulajdonításával, illetőleg ha az elkövető azzal sajátjaként rendelkezik. Mindkét esetben csak a rábízott dologra nézve követhető el a sikkasztás. Jogszerű birtokba adás esetén közömbös a rábízás időtartama, és közömbös az is, hogy a rábízó alkalmi ismerőse volt-e az elkövetőnek, avagy nem. Nem minősül azonban rábízásnak a dolog egész rövid időre (pl. amíg a csomag tulajdonosa megváltja jegyét) való átadása. Ilyenkor az eltulajdonítás a lopás tényálladéki elemeit meríti ki. A sajátjaként való rendelkezés esetén az elkövető szándéka nem terjed ki a dolog végleges eltulajdonítására, hanem csupán tulajdonosi jogosultságokat érvényesít, holott valójában a dolognak mindössze kezelője, vagy megőrzője. Ezért tehát sikkasztást követ el az is, aki a rábízott dolgot pl. zálogba vagy kölcsönbe adja, illetve oly módón használja, amire a rábízás nem terjedt ki. A sajátjaként való rendelkezés mellett nincs jelentősége annak, hogy a dolog kölcsönzése, harmadik személynek való átadása mennyi időre történt. A legrövidebb időtartamra való átadás is jogellenes. A halmazati problémák közül — miután az új Btk. 328. § (1) bekezdése a vásárlók megkárosítását a vagyon elleni bűncselekmények fejezetébe helyezte ^— az ezzel kapcsolatos elhatárolást emelem ki. Töretlen ugyanis az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kereskedelmi tevékenység eredményeként a pénztárba kerülő összegek — még ha azok árdrágítás, vagy vásárlók megkárosítása folytán jogellenes eredetű többletbevételből származóak is — az állami szerv rendelkezése és kezelése alatt állóknak tekintendők. Ezért az ilyen jogellenes bevétel eltulajdonítása — a pénztárból kiemelése vagy helyette más árucikk elvitele — egyaránt sikkasztásnak minősül. Nézetem szerint a védett jogtárgy alapján a sikkasztás ilyenkor nem áll halmazatban a vásárlók megkárosításával. Ezt, miként több más területen is, a gyakorlatnak kell kimunkálnia. Csalás Az új Btk. 318. §-a a csalás bűncselekményét ugyancsak az 1961. évi V. törvény 293. §-ában foglaltakkal azonosan szabályozza. Azonos marad tehát a bírói gyakorlat a tévedésbe ejtés és a tévedésben tartás megállapítása feltételeit illetően is. Nyilvánvaló azonban, hogy a csalás elkövetéséhez a sértett tévedését károkozási célzattal kell létrehozni, tehát a sértett tévedése és a bekövetkezett kár között oksági kapcsolatnak kell lenni. Nem lehet pontosan megállapítani a tévedésbe ejtés, vagy a tévedésben tartás (csalási fondorlat) fogalmát. Erre nézve az eddig követett bírói gya-

korlat is csupán példálózó jeííegű jogeseteket ismer. Á tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás valóságos tartama tehát mindig az adott ügy jellegétől függ. Ebben a tekintetben sem a bűncselekmény megállapítása, sem pedig a büntetés kiszabása során nem lehet az elkövető javára figyelembe venni a károsult hiszékenységét, könnyelműségét, vagy a megtévesztő magatartás primitív, egyszerű jellegét. Az állampolgárokat ugyanis a törvény szellemi felkészültségükre tekintet nélkül kívánja büntetőjogi védelemben részesíteni.

A közlekedési bűncselekmények az új Büntető Törvénykönyvben írta: Dr. Korda György hb. ezredes

I. Az elekromosság gyakorlati alkalmazása, a robbanómotor felfedezése és a gépek használatának általánossá válása, majd ezek nyomán a tömegközlekedés létrejötte már a múlt század második felében olyan foglalkozások és szakmák sorozatának kialakulására vezetett, amelyek gyakorlását az emberek életének és testi épségének megóvása érdekében szorosan szabályozni kellett. A szabályok megszegésével okozott balesetek azonban a büntetőjog vetületében csak gondatlan testi sértésként, illetve gondatlan emberölésként jelentkeztek. Részletesebb szabályozásra csak a polgári jog területén került sor, mert ez felelt meg a gépek és járművek túlnyomó többségét birtokukban tartó tőkések érdekeinek. A megfelelő jogvédelem igénybevételéhez anyagi eszközökkel nem rendelkező dolgozók így jobban ki voltak nekik szolgáltatva. Az 1878. évi V. törvénybe foglalt első magyar Büntető Törvénykönyv ennek megfelelően csak a tömegközlekedés berendezései és eszközei: a vaspálya, a vasúti jármű, a vasúti- vagy közúti híd, valamint a vasúti vagy közúti közlekedést szolgáló egyéb berendezések és anyagok szándékos rongálását vagy eltulajdonítását rendelte büntetni. Rendelkezést tartalmazott továbbá a kötelességmulasztó vasúti vagy hajózási dolgozók megbüntetésére, ha a szállított személyeket vagy vagyontárgyakat sérülés, avagy rongálás veszélyének tették ki, azonban ez is a tulajdonosok érdekvédelmét kívánta elsődlegesen szolgálni. Az 1939. II. törvény pedig már a háború előkészületének jegyében terjesztette ki a büntetőjogi védelmet a légi járművekre, valamint a repülés biztonságát szolgáló berendezésekre. A foglalkozási szabályok megszegőivel szemben az emberi élet és testi épség fokozott védelmét a büntetőjog eszközeivel is biztosító rendelkezések meghozatalára csak a felszabadulást követően, társadalmunk szocialista átalakulásának kezdetén került sor. Az 1948. évi XLVIII. törvénybe foglalt III. Büntető Novella tartalmazott erre nézve először rendelkezést, mely bevezette a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés koncepcióját. E szerint bűncselekményt követ el, aki foglalkozása szabályainak megszegésével másnak életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, még akkor is, ha szabályszegő magatartása nyomán sérülés nem következett be. A testi sérülés vagy a halál bekövetkezése csak súlyosabban minősíti a cselekményt, s ennek megfelelően súlyosabb büntetési tétel al-

kaimazását teszi íehetové. Á büntetési tétel tekintetbe vette azt a többietet, ami e területen a gondatlan emberöléshez, illetve testi sértéshez képest fennállt, tehát azt, hogy az ily eredményre vezető gondatlanság az élet és testi épség védelmét szolgáló valamely foglalkozási szabály megszegésével valósult meg, anélkül azonban, hogy az elkövető akárcsak eshetőlegesen is belenyugodott volna az eredmény bekövetkezésébe. Ellenkező esetben ugyanis a szándékos emberölést vagy testi sértést kellett terhére továbbra is megállapítani. Éppen erre tekintettel enyhébb büntetőjogi következményt tartalmazott a törvény azzal szemben, aki a foglalkozás szabályait csupán gondatlanságból, míg súlyosabbat arra nézve, aki tudatosan szegte meg, illetve tudatosan hanyagolta el valamely kötelezettségét. A tudatos szabályszegés itt valójában szándékos szabályszegést jelentett, s az eltérő szóhasználattal a törvény csupán azt kívánta kifejezni, hogy a szándék csak a szabály megszegésére terjed ki, de a közvetlen veszély előidézése vagy legalább is az eredmény bekövetkezése tekintetében az elkövetőt csak gondatlanság terheli. A III. Büntető Novellának az emberi élet és testi épség védelmét a szocialista humánumnak megfelelően fokozott védelemben részesítő másik új rendelkezése a baleset áldozatát cserbenhagyó személy büntetőjogi felelősségre vonása iránti intézkedés volt. Büntetni rendelte ugyanis, aki a gondatlan vagy vétlen magatartásával okozott sérülés vagy baleset áldozatát nem részesítette a tőle elvárható segítségben, ugyanakkor enyhébben ugyan, de azt is büntetni rendelte, aki a más által okozott sérülés vagy baleset áldozatának nem nyújtotta a tőle elvárható segítséget. Kiegészítette végül a Büntető Törvénykönyvnek a tömegközlekedés biztonságát védő ismertetett rendelkezéseit is olyan értelemben, hogy büntetni rendelt minden, a szárazföldi, a vízi vagy a légiforgalmi közlekedés biztonságát szándékosan zavaró magatartást, ha abból a személyekre vagy dolgokra veszély származott. Éppen a tömegközlekedés fontosságára tekintettel nem szabta azonban a büntethetőség feltételéül a veszély közvetlenségét — mint a foglalkozási szabályok megszegőivel szemben — hanem annak bekövetkezését minősítő körülménynek tekintette és súlyosabban rendelte büntetni. A gépjárművek számának, s ebből eredően a közúti járműforgalomnak a növekedése azonban mind gyakrabban járt balesetek előidézésével, rohamosan nőtt a sérültek és meghaltak száma. Ez pedig egyre élesebben vetette fel a forgalombiztonság alapvető szabályait figyelmen kívül hagyó járművezetők felelősségét. A növekvő forgalomra a járművüket szeszes italtól befolyásoltan vezetők egyre nagyobb veszélyt jelentettek, s mind nagyobb számban okoztak gyakran súlyos kimenetelű balesetet, s a rendészeti intézkedések és bírságolások nem érték el a kellő visszatartó haté st. Az 55/1953. (XII. 4.) MT számú rendelet, majd az 1956. évi 16. számú

tvr. ezért a visszatartó hatás növelése érdekében az aiápveto közúti közlekedési szabályok megszegését olyan esetben is bűncselekménynek minősítette, amikor annak következtében mások élete vagy testi épsége nem is került közvetlen veszélybe. Ilyen súlyos szabályszegésnek tekintették az idézett jogszabályok, ha valaki szeszes ital hatása alatt vezet gépjárművet vagy vezetés közben szeszes italt fogyaszt, illetve a gépjármű vezetését olyan személynek engedi át, aki szeszes italt fogyasztott, továbbá azt is, aki működőképtelen lábfékkel vesz részt a közúti forgalomban. E szabályszegések okozták ugyahis : a legtöbb súlyos kimenetelű balesetet. Az egyes részletszabályok így fokról-fokra kialakították a közlekedés biztonságának komplex büntetőjogi védelmét, bár a döntő fordulatot e téren nem vitásan a veszélyeztetési koncepció bevezetése jelentette, amely mindmáig alapelve maradt minden módosítás ellenére a közlekedési bűncselekményeknek, A felszabadulás után megalkotott első Büntető Törvénykönyv, az 1961. évi V. törvény is lényegében ezt a korábbi rendezést vette át és fejlesztette tovább. A veszélyeztetési koncepciót azonban abban a formájában, ahogy azt a III. Büntető Novella tartalmazta — mely a bűnösség alakzatát aszerint határozta meg, hogy a foglalkozási szabály megszegése tudatos vagy gondatlan volt-e — nem tudta beilleszteni a felelősségi rendszerébe, amely csupán szándékos és gondatlan bűncselekményeket ismert. 258. §-ának (1) bekezdésében alapesetként ezért a foglalkozási szabályok megszegésével egy vagy több ember életének, testi épségének gondatlanul közvetlen veszélynek kitételét rendelte büntetni, tekintet , nélkül arra, hogy a közvetlen veszélyt a foglalkozási szabályok tudatos (szándékos) vagy gondatlan megszegése idézte-e elő. Ennek minősített eseteként tartalmazta viszont, ha az elkövető szándéka nem csupán a foglalkozási szabály megszegésére, hanem a közvetlen veszély okozására is kiterjedt. Amíg tehát a III. Büntető Novellában írt rendezés szerint — a foglalkozási szabályok tudatos megszegésére tekintettel — a súlyosabb büntetési tétel alapján tartozott felelősséggel, aki például egy város belterületén a megengedett sebességet túllépve okozott balesetet, s így közvetlen veszélyhelyzetet, ez új szabályozás alapján cselekménye már gondatlannak minősült, hiszen könnyelműen bízott abban, hogy a sebesség túllépése ellenére a balesetet el tudja kerülni. Szándékos veszélyeztetésért tartozott viszont felelősséggel továbbra is, aki pl. ijesztés céljából szándékosan neki vezette járművét az előtte álló személynek, bízva abban, hogy az elugrik, mielőtt elütné. E rendezésből következett, hogy a szándékos veszélyeztetés csak a foglalkozási szabály szándékos megszegésével valósítható meg, a gondatlan veszélyeztetést viszont mind a gondatlan, mind pedig a tudatos — tehát szándékos — szabályszegés előidézheti. Az új rendezés szerint azonban a tudatos szabályszegés ilyen esetben nem vonta maga után a súlyo-

sabb büntetési tetei alkalmazását, hanem csak súlyosító körülményként vált értékelhetővé. Természetesen mindkét relációban súlyosabban büntetendő minősítő körülményként jelentkezett, ha a közvetlen veszély okozásán túl eredmény — súlyos testi sérülés vagy halál — is bekövetkezett. Tekintve, hogy e rendelkezések az állampolgárok életét, illetve testi épségét kívánták védelmezni a foglalkozási szabályok megszegőivel szemben, így a személy elleni bűntetteket tartalmazó XIV. fejezetben nyertek elhelyezést. Figyelembe véve ugyanakkor, hogy az egyre szaporodó gépjárműveket nem csupán azok vezetik, akiknek az hivatásuk, a törvény 258. §-ának (4) bekezdése a félreértések elkerülése végett kimondotta: a járművek vezetésére vonatkozó közlekedési szabályok e rendelkezések alkalmazásában mindig foglalkozási szabálynak tekintendők. Kifejezésre juttatta ezzel, hogy a járművezetés kellő képzettséget igényel, s aki a szükséges ismerettel nem rendelkezik, ne vezessen járművet. Ha magát ennek ellenére ilyen helyzetbe helyezi, a hivatásos vezetővel azonos felelősséggel tartozik. A személy elleni bűncselekményeket tartalmazó fejezet foglalta magában a cserbenhagyás új rendezését is, segítségnyújtás elmulasztása címen, amely mindenkit arra kötelezett, hogy sérültnek, balesetet szenvedettnek ,vagy olyan személynek, aki az életét vagy testi épségét közvetlen veszélyeztető helyzetbe jutott, a tőle elvárható segítséget nyújtsa. Ennek minősítő körülményeként jelentkezett azután, ha sérülést vagy a balesetet az elkövető okozta, épp így az is, ha segítségnyújtásra foglalkozásánál fogva vagy egyébként kötelezve volt. A bírói gyakorlat azután — a rendelkezéshez fűzött miniszteri indoklásra támaszkodva — a járművezetőket mindig e minősített eset hatálya alá vonta, arra hivatkozva, hogy a KRESZ külön is kötelezi őket segítségnyújtásra. Míg azonban e rendelkezések a járművek vezetőinek közvetlen veszélyt okozó szabályszegéseit az élet és testi épség védelme címén rendelték büntetni, a közlekedés biztonságát külső személyekkel szemben védelmező rendelkezéseket a közbiztonság és a közrend elleni bűntetteket tartalmazó XII. fejezetbe vették fel. Itt elkülönítve tartalmazta a 192. § a közúti, a 193. § pedig a vasúti, a légi és a vízi közlekedés biztonságát védő rendelkezéseket, amelyek a forgalom biztonsága, az út-, illetve az üzemi berendezés vagy tartozéka, avagy a jármű megrongálásával, akadály elhelyezésével, megtévesztő jelzéssel vagy más módon történő veszélyeztetését rendelték büntetni. Hasonlóan itt került elhelyezésre — a 194. §-ban — az a rendelkezés is, amely a vasúti, légi vagy vízi jármű, illetve közúton gépjármű ittas állapotban való vezetését vagy a vezetésnek ily állapotban levő személy részére történő átengedését minősítette bűncselekménynek. E szabályozás megfelelt ugyan az akkori követelményeknek, de közvetlenül a Büntető Törvénykönyv elfogadása utáni évekre esett a motori7

49

fcáció robbanásszerű fejlődése hazánkban, fiz pedig — különösen á magántulajdonban levő közúti gépjárművek számának rohamos emelkedése — illuzórikussá tette e rendelkezések pontos betartását. Két gépjármű összeütközése mindennapossá vált utainkon, s bár a szabályszegésével a balesetet okozó jármű vezetője a járművekben helyet foglaló személyeket ténylegesen közvetlen veszélynek tette ki, a rendészeti és az igazságügyi apparátus nem rendelkezhetett megfelelő létszámmal minden esetben a büntető eljárás lefolytatásához, de komolyabb sérülés hiányában azt a közlekedés biztonsága sem követelte meg, elegendőnek mutatkozott a szabálysértési eljárás keretében történő felelősségre vonás, vagy a helyszínbírságolás. Kisebb anyagi kár esetén pedig — miután azt a kötelező felelősségbiztosítás alapján úgyis az Állami Biztosító rendezi — még a rendőri intézkedés is feleslegesnek mutatkozott. Másfelől viszont biztosítani kellett, hogy a károsult fél ténylegesen érvényesíthesse rendőri intézkedés nélkül is kárigényét. Mindez szükségéssé tette a közlekedés biztonságát védő büntető rendelkezések átdolgozását, aminek legsürgősebb feladatait az 1971. évi 28. számú tvr.-be foglalt Büntető Novella valósított meg. Ez ugyanis a közlekedési szabályok megszegésével megvalósított veszélyeztetési cselekményeket kiemelte a Btk. 258. §-ában írt foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésből, s a közlekedés biztonságát védő többi rendelkezést is megfelelően módosítva, azokkal együtt a közbiztonság és a közrend elleni bűntetteket tartalmazó XII. Fejezetben helyezte el. A fejezeten belül a közlekedési ágazatoknak megfelelően csoportosította a bűncselekményeket, valamennyire kiterjesztve a veszélyeztetési koncepciót. Így a 192/A § tartalmazta a vasúti, a légi és a vízi közlekedés biztonságát óvó rendelkezéseket, védelmezve azokat mind a kívülállókkal, mind pedig az olyan résztvevőkkel szemben, akik a foglalkozási szabályokat megszegve, azt veszélyeztetik. A közúti közlekedés biztonságának védelmében a Novella már részletesebb szabályozást alkotott, mert az vált leginkább tömegméretűvé és legjobban balesetveszélyessé. A közlekedés többi ágával szemben ugyanis, ahol csak viszonylag kis számú, hivatásszerűen azzal foglalkozó személy vezet járművet, a közúton mind nagyobb számban jelentek meg a nem hivatásos járművezetők. A 192/B § ezért csak a kívülállókra nézve tartalmazott veszélyeztetés esetére büntető rendelkezéseket. A közúti közlekedés résztvevőinek a büntetőjogi felelősségére vonatkozóan a 193., a 194/A és a 194/B §-ok tartalmaztak részletes rendelkezéseket, méghozzá akként, hogy a 193. § — a már ismert veszélyeztetési koncepciót fenntartva •— azokat rendelte büntetni, akik mások életét, testi épségét vagy egészségét á közúti közlekedés szabályainak megszegésével szándékosan közvetlen veszélynek teszik ki. A közvetlen veszély gondatlan okozását a 194. § rendelte büntetni, ha az halálos balesethez vezetett, illetve a 194/A §, ha súlyos testi sértést idézett elő.

T Súlyos testi sérülés hiányában a közvetlen Veszély okozását a Í94/B § (1) bekezdésének d) pontja viszont már csak az esetben rendelte büntetni, ha az összes körülményekre — így különösen az elkövetés módjára, a szabályszegés jellegére, az abból származott veszély fokára és az elkövető addigi közlekedési magatartására — figyelemmel a közlekedési fegyelmet súlyosan sértette. Ilyen körülmény hiányában azonban a puszta közvetlen veszélyokozás e rendezés szerint csupán szabálysértésnek minősült. A 194/B § (1) bekezdésének a) és b) pontja tartalmazott büntető rendelkezést arra nézve, aki vasúti, légi, gépi meghajtású vízi járművet vagy közúton járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy ilyen állapotban levő személynek átenged. Amennyiben azonban a szeszes italtól befolyásolt vezető, illetve az ilyen állapotban levő személy, akinek a vezetést átengedték, súlyos testi sértéssel vagy halálos eredménnyel járó balesetet idézett elő, a cselekmény a halálos közúti baleset gondatlan okozása vagy a 194/A §-ban írt súlyos testi sértést okozó gondatlan közlekedési vétség súlyosabban büntetendő esetének minősült. Ez utóbbi rendelkezéseknél további minősítő körülményként több ember halálának okozása, illetve maradandó testi fogyatékosság vagy tartós egészségromlás okozása, továbbá a tömeges baleset előidézése szerepelt. Végül, a 194/B § (1) bekezdésének c) pontja önálló cselekményként rendelte büntetni, ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a baleset helyszínén nem állt meg vagy onnan a jogszabályban meghatározott kötelességének teljesítése nélkül, azzal a céllal távozott, hogy magát az eljárás alól kivonja. Bár a Novella ekként részben kiküszöbölte a korábbi törvényi rendezés fogyatékosságait, újabb nehézségek sorozatát vetette fel, amelyekkel a bírói gyakorlat nehezen tudott csak megbirkózni. Illyen problémát okozott mindenekelőtt, hogy a 193. és az azt követő §-ok a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közvetlen veszély okozását csak közúton rendelték büntetni. A közúton kívül :— pl. egy gyárudvaron, építkezési területen, laktanyában vagy gyakorlótéren — tanúsított ilyen magatartás to. vábbra is a Btk. 258. §-ában írt foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek minősült, ha a járművet olyan személy vezette, akinek az a foglalkozása vagy hivatása volt, míg más csupán a bekövetkezett eredmény alapján, gondatlan emberölésért vagy testi sértésért volt felelősségre vonható. Ez a helyzet azonban visszás eredményekre vezetett, mert annak alapján pl. a hivatásos gépjárművezető által a gyárudvaron a közlekedési szabályok megszegésével előidézett gépjárműütközés akkor is bűncselekménynek minősült, ha az nem járt súlyos testi sérüléssel, holott a közúton az ilyen magatartás nem valósított meg bűncselekményt. Más oldalról viszont a gépkocsijával vízpartra lehajtó, s az ott pihenő fürdőzőket ijesztgető nem hivatásos gépjárművezető cselekményét csupán szabálysértésként lehetett elbírálni, noha a közúton tanúsított teljesen azonos magatar-

tása 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntettet valósított meg. A másik jelentős problémát az okozta, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő vezetés vagy ilyen állapotban levő személynek a vezetés átengedése szándékos vétségnek volt tekintendő, ha azonban az ittas vezetés súlyos testi sérüléssel vagy hallálal járó balesetet okozott, a cselekménye súlyosabb büntetési tétel alá esett ugyan — sőt halál okozása esetén bűntettet valósított meg — de mindenképp gondatlannak mi1 nősült. A 194/B § (1) bekezdésének ej pontjába felvett vétség annak a közlekedésrendészeti szabálynak a betartását volt hivatott biztosítani, mely minden balesettel érintett jármű vezetőjét kötelezte arra, hogy álljon meg, szükség esetén várja be a hatósági intézkedést vagy nyújtson segítséget az arra rászorulóknak. A Btk. 259. §-a ennek megfelelően kiegészült azzal a rendelkezéssel, hogy a segítségnyújtás elmulasztása miatt nem tartozik fokozott felelősséggel az a személy, aki pusztán a közlekedési szabályok alapján volt segítségnyújtásra kötelezve. Az ilyen rendezés viszont felvetette, hogy a balesetben részes gépjárművezetőnek a helyszínről való eltávozása mikor valósítja meg a Btk. 259. §-ában írt segítségnyújtás elmulasztását és mikor a 194/B § (1) bekezdésének c) pontjában írt közlekedési vétséget. Hosszú ideig nem alakult ki egységes gyakorlat a tömeges baleset fogalmának értelmezése körül sem. Hol a balesetben részes járművek számától vagy jellegétől — tömegszállításra alkalmas jármű-e vagy sem — hol a megsérült, hol pedig a baleset által érintett szehiélyek számától tették függővé, hogy a baleset tömegesnek minősül-e vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság BK 531. számú állásfoglalásában a veszélyeztetési koncepcióra támaszkodva, a legutolsó álláspontot fogadta el, s azt fejtette ki, hogy a baleset akkor minősül tömegesnek, ha-az elhunyt vagy súlyosan megsérült személyen kívül még legalább 10—12 személy élete vagy testi épsége is közvetlen veszélybe került. Ez a megoldás sem volt alkalmas azonban a gyakorlat egyöntetűvé tételére, igen sok bizonyítási nehézséget okozott, mert nehéz volt pl. meghatározni, hogy egy nagyvárosban a vezető hibájából napközben az egyik forgalmas utcán a járdára felfutó, s ott egy személy súlyos sérülését okozó gépkocsi a sérülten kívül még néhány személy életét vagy testi épségét veszélyeztette közvetlenül. A sérülést nem szenvedett személyek jelentős része ugyanis az intézkedés megkezdéséig a helyszínről már eltávozott. Mindezen problémák felvázolása azért mutatkozott szükségesnek, hogy világossá tegye, mi tette indokolttá e körben is viszonylag rövidebb időn belül teljesen új szabályozás kialakítását, s milyen nehézségekkel kellett az új büntető törvény megalkotása során e téren megküzdeni.

Az új Büntető Törvénykönyv tekintetbe veszi, hogy a közlekedés biztonsága része a közbiztonságnak, de ugyanakkor e sajátos területen az élet és a testi épség védelmét is szolgálja. Figyelemmel így arra, hogy a közlekedés valamennyi ága, különösen pedig a közúti közlekedés rohamosan fejlődik és a társadalom életének egyre fontosabb összetevőjévé válik, a maga sajátos társadalmi viszonyaival, jogi és erkölcsi szabályaival, ez szükségessé tette a közlekedési bűncselekmények külön fejezetbe foglalását; anélkül azonban, hogy ezzel önálló közlekedési büntetőjogot kívántak volna kialakítani. Elsődlegesen az élet és testi épség védelmét szolgáló rendeltetésükre figyelemmel pedig e bűncselekményeket a törvény alkotói — akik elsődlegesen a bennük rejlő társadalomra veszélyesség mértéke szerint igyekeztek a törvény Különös Részének szerkezetét összeállítani — közvetlenül az élet elleni bűncselekményeket tartalmazó XII. Fejezet után, a XIII. Fejezetben helyezték eL A fejezeten belül a törvény különválasztja egyrészt a kívülálló, tehát a közlekedési szabályok hatálya alá nem eső személyek részéről büntetendőnek minősített magatartásokat, a közlekedés résztvevőinek bűncselekményt megvalósító tevékenységétől, másfelől átfogja a közlekedés valamennyi ágazatát, a vasúti, a légi, a vízi és a közúti közlekedést. Ez utóbbin most már a vasúti pályához nem kötött valamennyi földi jármű közlekedését értve, tekintet nélkül arra, hogy annak vezetője a közlekedési szabályok megszegésével közúton vagy azon kívül okoz a közlekedési szabályok megszegésével bűncselekménynek minősülő balesetet. E meggondolásoknak megfelelően a 184. § (1) bekezdése közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény címén bűntettként rendeli büntetni közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával, megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával, avagy más hasonló módon a vasúti, légi, vízi vagy közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetését. E rendelkezés tehát átfogja a közlekedés minden ágazatát, s a kívülállókkal, tehát azokkal szemben kívánja védeni annak biztonságát, akik nem állanak a közlekedési szabályok hatálya alatt. A cselekmény gondatlan elkövetését a (3) bekezdés vétségként rendeli büntetni. Maga a cselekmény veszélyeztető jellegű, a befejezettséghez eredmény, de még közvetlen veszélyhelyzet kialakulása sem szükséges. Elegendő, ha a magatartás folytán mások életére vagy testi épségére veszély származik vagy jelentős anyagi hátrány bekövetkezésének veszélye áll be. Ennek megfelelően egészében megvalósítja a bűncselekmény tényállását, aki pl. a repülőtér leszállító lokátorberendezését használhatatlanná teszi

Nem szükséges, hogy ennek folytán egy leszálló repülőgép nehézségekbe vagy a pályán az áthaladást biztosító vasúti jelzőberendezést eltávolítja, ütközzön, avagy a jelzés hiányában egy vonatszerelvény a lezárt területre — ahol egy másik vonat áll — behatoljon, tehát a magatartás folytán előidézett veszély közvetlenné váljon. A közlekedés ma már valamennyi ágazatban — vízen, levegőben és szárazföldön — egyaránt tömegméretű, s így a biztonsága elleni bűncselekmény már akkor is jelentős mértékű társadalomra veszélyességet hordoz, ha az csupán veszélyezteti azt, s így megteremti esetleg egy tömegszerencsétlenség lehetőségét. Éppen ennek elkerülése érdekében a 184. § (5) bekezdése lehetőséget ad a büntetés korlátlan enyhítésére, sőt mellőzésére is azzal szemben, aki a veszélyt — mielőtt abból káros következmény származott volna — önként elhárítja. Más oldalról viszont annak érdekében, hogy a közlekedés biztonságát minden arra veszélyt jelentő magatartással szemben védelmezze, a törvény az (1) bekezdésbén írt elkövetési magatartásokat a miniszteri indoklás szerint csak példálózó és nem kimerítő felsorolásnak tekinti. Az „avagy más hasonló módón" kifejezéssel tehát büntethetővé kíván tenni minden olyan magatartást is, amely alkalmas lehet akár a vasúti, akár a légi, a vízi vagy a közúti közlekedés résztvevői életének, testi épségének, illetve a járművek és az azokon szállított vagyontárgyak biztonságának veszélyeztetésére. Éppen ezért útvonalon érti a vasútvonalat, a zártpályás útvonalat, a közutat és minden olyan területet és műtárgyat, amely a forgalom lebonyolításának céljait szolgálja, járművön pedig a vasúti, a légi, a vízi és a pályához nem kötött földi közlekedésben használható bármely járművet. A (2) bekezdés minősített esetként súlyosabban rendeli büntetni — és gondatlan elkövetés esetén ennek megfelelően súlyosabb büntetési tételt tartalmaz a (3) bekezdés is — ha a veszélyhelyzet realizálódott, s abból ténylegesen súlyos testi sérüléssel járó baleset következett be. Önmagában a veszély közvetlenné válását a törvény nem tekinti minősítő körülménynek, hanem abból kiindulva, hogy a rendelkezés a közlekedés biztonságán keresztül az emberi életet és testi épséget kívánja elsődlegesen védelmezni, az e téren bekövetkezett károsodást rendeli súlyosabban büntetni. Az anyagi jellegű sérelem, a vagyoni kár bekövetkezése tehát sem itt, sem pedig a hasonló minősített eseteket tartalmazó többi közlekedési bűncselekményeknél nem hat ki a cselekmény minősítésére. A halmazat megállapíthatóságának a törvény 12. §-a (1) bekezdésében írt és a korábbitól eltérő szabályozására figyelemmel azonban súlyosabb anyagi kár előidézése esetén sor kerülhet a vagyon elleni bűncselekmény halmazatban történő megállapítására. Az előadottaknak megfelelően a (2) bekezdés akkor fenyegeti fokozatosan emelkedő büntetési tételekkel a magatartást, ha abból súlyos egészségromlás vagy tömegszerencsétlenség, illetve halál vagy halálos tömegszerencsétlenség származott.

Ez utóbbi kivételével tehát a minősítő körülmények megegyeznek a hatályos törvényben írtakkal és nem szorulnak újabb értelmezésre, csupán a „maradandó fogyatékosság" kifejezés használata, a testi fogyatékosság megjelölés elhagyása utal most már egyértelműen arra, hogy e minősítő körülmény akkor is megvalósul, ha nem testi, hanem szellemi károsodás — pl. súlyos lelki megrázkódtatás nyomán tartós idegbetegség — következik be. A „tömeges baleset" helyett azonban a törvény új minősítő körülményt teremt, a „tömegszerencsétlenség" fogalmát, miáltal szakítani kíván a Legfelsőbb Bíróság BK 531. számú állásfoglalásában kifejtettekkel. Éppen ezért, mert csak eredmény, tehát a testi sérülés vagy a halál bekövetkezése esetén kívánja az egyébként veszélyeztető magatartást súlyosabban büntetni, e téren sem azt tekinti súlyosabban büntetendőnek, hogy nagyobb számú személy élete vagy testi épsége került veszélybe, hanem arra van tekintettel, hogy ténylegesen hány személy sérült meg a baleset következtében. A fogalom így közelebb kerül annak köznapi értelmezéséhez, mert a rendelkezéshez fűzött miniszteri indoklásból az tűnik ki, hogy az olyan baleset tekinthető tömegszerencsétlenségnek, amelyből kifolyóan nagyszámú — legalább 10 — személy sérülése következett be, s egyikük súlyos vagy halálos sérüléseket szenvedett. A többi 9 személynél viszont a minősített eset tényállásának megvalósulásához csupán a testi sérülés bekövetkezése szükséges, annak gyógytartama azonban már nem bír jelentőséggel, tehát lehet 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sérülés is. Meg kell azonban itt jegyezni, hogy bár az (1) bekezdés szerint a bűncselekmény a közlekedő jármű vezetője elleni erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával is megvalósítható, amelyből értelemszerűen testi sérülés is származhat, ez nem ad alapot a minősített eset megállapítására. A törvény szövegéből következően az alapeset is csak akkor valósul meg, ha a fenyegetés vagy erőszak alkalmazása közlekedő, tehát mozgásban levő jármű vezetőjével szemben történik. A gépkocsija mellett álló vezető bántalmazása tehát nem közlekedési, hanem személy elleni bűncselekményt valósíthat meg. A minősített eset alkalmazásának pedig feltétele ezen túlmenően, hogy a jármű vezetőjének sérülése a közlekedés biztonsága körében következzen be, tehát pl. azért, mert a jármű üzemi berendezésének megrongálása folytán balesetet szenvedett. Ha azonban a sérülést a vezető ellen alkalmazott erőszak okozta, nem a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény minősített esetének megállapítására kerülhet sor, hanem a cselekményt az alapesettel halmazatban, a bekövetkezett eredménynek megfelelően, emberölésnek vágy testi sértésnek kell minősíteni. A fejezet többi rendelkezései már a közlekedés azon résztvevőire vonatkoznak, akik a közlekedési szabályok hatálya alatt állnak — kivéve a 191. § (2) bekezdése értelmében a gyalogosokat és a járművek utasait — tehát elsődlegesen a járművek vezetőire, illetve a forgalmi személyzetre.

így a 185. § azokat rendeli bűntett elkövetése miatt büntetni, akik a vasútig a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét szándékosan veszélyeztetik. A (3) bekezdés ugyanakkor vétség miatt büntetni rendeli azt is, aki a veszélyt gondatlanságból idézi elő. Nem vonhatók a rendelkezés hatálya alá a 191. § (2) bekezdésében írtak szerint a járművek utasai, de épp így a közlekedési vállalatok, üzemek stb. olyan dolgozói sem, akik nem közlekedési, hanem más foglalkozási szabály megszegésével veszélyeztetik más vagy mások életét vagy testi épségét. Ez utóbbiak a 171. §-ban írtak alapján foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt lesznek a veszélyhelyzet bekövetkezése esetén felelősségre vonhatók. Az (1) bekezdésben írt bűncselekmény akkor valósul meg, ha a közlekedési szabályok szándékos megszegőjének tudata átfogja, hogy magatartása más vagy mások életét veszélynek teszi ki, s ebbe legalább is belenyugszik. A bűncselekmény megvalósulásához a törvény itt sem kívánja meg a veszély közvetlenségét, mert abból indul ki, hogy a vízi és a légi közlekedés körülményei önmagukban is fokozott gondosságot követelnek, a veszélybe jutott személyek mentése nagyobb nehézségekbe ütközik, a vasúti közlekedésnél pedig arra kell tekintettel lenni, hogy az a tömegméretű közlekedés elsődleges eszköze, a veszély ott mindig sokakat érint. Ezek a körülmények pedig indokolják, hogy a tömegszerencsétlenség megelőzése érdekében a közlekedési szabályok akár szándékos, akár gondatlan megszegője már akkor is büntethető legyen, ha a baleset bekövetkezésének csupán a veszélyét idézi fel, tehát reális lehetőséget teremt a bekövetkezésre. A gondatlan elkövetőnél természetszerűen a veszély bekövetkezésének előrelátása hiányzik, de éppen azért tartozik felelősséggel, mert a kellő gondosság kifejtése esetén láthatta volna szabályszegése ilyen következményét. A törvény szövege e rendelkezésnél és az azt követőknél, már egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a védett tárgy az ember élete és a testi épsége, mert a szabályszegést csak akkor rendeli büntetni, ha annak folytán más vagy mások élete vagy testi épsége veszélybe került. Következik viszont e szövegezésből az is, hogy a veszélyeztetett személyek száma önmagában minősítő körülményként nem jelentkezik, s csak súlyosítóként vehető figyelembe, hogy nem egy, hanem több — esetleg nagyszámú — személy élete vagy testi épsége kerül veszélybe. Más oldalról levonható ugyanakkor az a következtetés is, hogy amenynyiben a közlekedési szabályszegés csupán vagyontárgyakat veszélyeztet vagy anyagi károsodáshoz vezet, a bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor, hanem a magatartás a bekövetkezett eredménytől függően, vagyon elleni bűncselekményként értékelhető. A 184. §-ban írtakhoz ha-

sonlóan, itt is felmerül az a kérdés, mi történjen, ha az emberek életében és testi épségében bekövetkezett károsodás mellett anyagi kár is létrejön. A megoldást itt is a halmazati szabályok új rendezése adhatja. A súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett minősített esetek mind a szándékos, mind pedig a gondatlan elkövetésnél teljesen azonosak a 184. §-nál már ismerteitekkel, s a büntetési tételük is megegyező. Ekként tehát akkor minősül fokozatosan emelkedő büntetési tételek mellett súlyosabban büntetendőnek a cselekmény, ha abból súlyos testi sértés, maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás vagy tömegszerencsétlenség, illetve halál vagy halálos tömegszerencsétlenség származott. Hasonlóan azonos meggondolások alapján itt is lehetőség van ugyanakkor a büntetés korlátlan enyhítésére, esetleg mellőzésére is, ha a szabályszegő az általa előidézett veszélyt — mielőtt abból káros következmény származott volna — önként megszüntette. Továbbra is némileg részletesebben szabályozza a törvény, éppen tömegméretére és sajátos viszonyaira tekintettel a közúti közlekedés szabályai megszegésének következményét. Tekintetbe veszi ugyanis, hogy míg a vízi, a légi és a vasúti közlekedés szabályai viszonylag kis számú, élethivatásszerűen azzzal foglalkozó személyekre vonatkoznak, a közúti közlekedésben nagyobb részt olyan személyek vezetnek járműveket, akiknek az nem foglalkozásuk. Rendkívül eltérőek lehetnek ugyanakkor a közlekedés különböző ágazataiban a szabályszegések következményei is. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy két repülőgép, hajó vagy vonat összeütközése milyen következményekkel járhat, s ezekhez viszonyítva menynyivel kisebb veszélyt jelent két személygépkocsi összeütközése, noha az is előidézhet tömegszerencsétlenséget. Az ilyen eredmény bekövetkezése azonban jóval ritkább, s a közúti járművek ütközése az esetek túlnyomó többségében csak anyagi károsodással jár. E körülmény indokolja a közúti közlekedés szabályai megszegésének következményeit eltérően rendezni. Ennek megfelelően e körben külön rendelkezést tartalmaz a törvény a veszély szándékos és gondatlan előidézésének esetére. A közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét szándékosan veszélynek kitevő személyt csak akkor rendeli büntetni, ha a veszély közvetlenné vált, tehát legalább is a testi sérülés bekövetkezésének közvetlen lehetősége realizálódott. A bűncselekmény megvalósulásához természetesen szükséges, hogy az elkövető előre lássa szabályszegésének ilyen következményét, s azt kívánja vagy abba legalább is belenyu« godjon. Nem minősíti viszont súlyosabban a cselekményt, ha annak következtében több ember élete vagy testi épsége került közvetlen veszélybe, épp így a bekövetkezett könnyű testi sérülés sem. Az ilyen eredmény csak súlyosító körülményként értékelhető. A minősítő körülmények — a büntetési tételüket tekintve is — egy kivételével, itt is azonosak a már ismertetettekkel, hiszen a törvény az e 8

57

fejezetben foglalt rendelkezésekkel az emberi életet és a testi épséget kívánja elsődlegesen védelmezni, s így a védett tárgy azonos sérelme esetén egyenlő fenyegetettséget kíván létrehozni. A legsúlyosabb minősítő körülmény ezért — éppen a közúti közlekedés már ismertetett sajátosságaira figyelemmel — eltér a korábbiaktól, mert a halálos tömegszerencsétlenség okozásával azonosan, tehát 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, „aki kettőnél több ember halálát" okozta. A közúti közlekedés említett körülményeire figyelemmel ez ugyanis igen súlyos következménynek tekinhető. Hiányzik viszont innen már a büntetés korlátlan enyhítését, illetve mellőzését lehetővé tevő rendelkezés, miután a- cselekmény megvalósulásához a törvény a Veszély közvetlenségét kívánja meg, amely nyilván lehetetlenné teszi annak elhárítását, annak elmaradása csupán a véletlentől függhet. Olyan esetben ugyanis, amikor az elkövető részéről még fennáll a veszély elhárításának lehetősége, a veszély nyilvánvalóan nem volt közvetlen. A közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életének vagy testi épségének gondatlan veszélyeztetését viszont a törvény — közúti baleset okozása címén — csak az esetben rendeli büntetni, ha az legalább egy személy súlyos testi sérülését okozta. A már ismertetett szempontokra és az alanyi bűnösségnek a gondatlanságban megnyilvánuló kisebb fokára figyelemmel ugyanis a közvetlen veszély gondatlan okozását önmagában még akkor sem tekinti olyan súlyúnak, hogy az büntetés kiszabását indokolná, ha a baleset folytán könnyű testi sérülés következett be. A gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve ugyanis az ilyen következménnyel járó szabályszegés akkor is elbírálható szabálysértésként, ha a közlekedési fegyelmet súlyosan sértette. A már kifejtettek szerint egyébként is roppant nehezen lehet elhatárolni, hogy egy közlekedési szabályszegés mikor sérti súlyosan a közlekedési fegyelmet, az leginkább utólag, az eredményből mérhető le. Éppen ezért megnyugtatóbb és alkalmasabb az egyöntetű ítélkezési gyakorlat kialakítására az a szabályozás, amely épp az eredmény oldaláról — a súlyos testi sérülés bekövetkezéséből vagy annak hiányából — határolja el a bűncselekményt a szabálysértéstől. E téren sem jelenti azonban ez a veszélyeztetési koncepció feladását, mert a jövőben a szabálysértésekről szóló és ennek megfelelően módosított 1968. évi I. törvény tartalmaz majd rendelkezést annak felelősségre vonására, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét gondatlanul közvetlen veszélynek tette ki, illetve nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. Az emberi élet és testi épség védelmét a közlekedési szabályok megszegőivel szemben a törvény ekként minden területen továbbra is teljes védelemben részesíti, bár gondatlan veszélyokozás esetén bűncselekményt csak az valósít meg, aki-

nek szabályszegése súlyos testi sérülést eredményezett, ilyen eredmény hiányában viszont a kellő nevelő és Visszatartó hatás eléréséhez a szabálysértés jogkövetkezményei is elegendőnek látszanak. A minősítő körülmények azonban a továbbiakban egyezőek a már ismertekkel, tehát vétség elkövetése miatt súlyosabban büntetendő az elkövető, ha a cselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, illetve halált okozott. A kettőnél több ember halálának okozása azonban itt is azonosan értékelendő a halálos tömegszerencsétlenség előidézésével. Meg kívánja szüntetni Ugyanakkor a törvény e téren a korábbi szabályozás visszásságait, amikor a 191. § (1) bekezdésében kifejezésre juttatja, hogy a 186. és a 187. § rendelkezéseit kell alkalmazni a vasúton kívül minden földi jármű vezetésére vonatkozó szabály megszegése esetén, tekintet nélkül arra, hogy a veszélyhelyzet annak folytán közúton vagy azon kívül keletkezett. A jövőben tehát e rendelkezések alapján lesz elbírálható annak a személynek a magatartása is, aki a közlekedési szabályok megszegésével gyárudvaron, építkezés területén, katonai objektumban vagy gyakorlótéren, avagy akár a vízparton veszélyezteti közvetlenül szándékosan rpiások életét vagy testi épségét, illetve okoz gondatlanságával legalább is súlyos testi sérüléssel járó balesetet. Megszűnik ugyanakkor á különbségtétel a járművezetéssel hivatásszerűen, s csupán alkalmilag foglalkozók között. A 188. és a 189. §-ok megszüntetik ugyanakkor a jelenlegi rendezés másik hiányosságát is, mely abból adódik, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban jármű vezetése vagy ilyen, állapotban levő személynek átengedése szándékos vétségnek minősül, míg súlyos testi sértéssel vagy halállal járó baleset előidézése esetén ugyanaz a magatartás már gondatlan vétségnek vagy bűntettnek tekintendő. A 188. § (1) bekezdése ittas járművezetés címén szándékos vétségként rendeli büntetni, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vasúti vagy légi járműveket, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet. E cselekmény minősített eseteként szabályozza és bűntettnek minősíti ugyanakkor a törvény, ha az ittas személy olyan balesetet okozott, amelyből súlyos testi sértés származott. A minősített esetek a továbbiakban megegyeznek a közúti veszélyeztetés bűntetténél ismertetettekkel, miután a törvény a jármű ittas vezetését szándékos magatartásnak tekinti. Tekintetbe veszi viszont, hogy az elkövető szándéka a veszély élőidézésére már nem terjed, a büntetési tételek ezért alacsonyabbak, mint a szándékos veszély okozásánál, meghaladják viszont a gondatlan elkövetését, mert ahhoz képest többletként jelentkezik a szándékos italfogyasztás. A minősített esetek alkalmazására természetszerűen csak akkor kerülhet sor, ha a következmény ténylegesen okozati összefüggésben áll a

vezető szeszes italtól befolyásolt állapotával. Mindig vizsgálni kell tehát, hogy az ittas vezető elkövetett-e olyan közlekedési szabályszegést, amely a bekövetkezett eredménnyel okozati összefüggésbe hozható. Pl. túllépte a megengedhető sebességet, reflexműködésének hiányosságai folytán nem mérte fel a szükséges oldaltávolságot vagy késve fékezett. A jövőben sem kerülhet sor tehát az ittas járművezetés minősített esetének megállapítására, ha az egyébként szabályosan közlekedő ittas személy a járműve elé féktávolságon belül lépő gyalogost ütött el oly módon, hogy az súlyos testi sérülést szenvedett. Az ittas vezető ilyen esetben csak magáért a szeszes italtól befolyásolt állapotban való vezetésért vonható felelősségre, a 188. § (1) bekezdésében írtaknak — tehát az alapesetnek — megfelelően. A rendelkezés valamennyi közlekedési ágat, a vasúti, a légi, a vízi és a közúti közlekedést egyaránt átfogja ugyan, azonban abból kiindulva, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban való vezetés önmagában csak akkor jelent komolyabb veszélyt a közlekedés biztonságára, ha az gépi meghajtású járművel történik, a nem géperejű járművek ittas állapotban való vezetését kiveszi a büntető rendelkezés hatálya 1 alól. Emberi vagy állati erővel vont járművek viszont csak a vizén vagy a közfúton közlekedhetnek, tehát ennek megfelelően tartalmaz külön rendelkezést. A jövőben így a lófogatú jármű vagy kerékpár ittas állapotban váló hajtása, valamint a vitorlás és evezős csónakkal ittasan történő közlekedés csak szabálysértésnek minősül. Ha azonban az ittas személy e járművekkel súlyos testi sértéssel vagy annál súlyosabb következménnyel járó balesetet idéz elő, már az ittas járművezetés minősített eseteire vonatkozó rendelke- ' zésnek megfelelően felel, mert az emberi életet és testi épséget ért sérelem cselekményét azonos súlyúvá teszi, mintha ittasan gépi meghajtású járművel hozott volna létre ilyen eredményt. Tekintve, hogy a rendelkezés a közúti közlekedés biztonságát is szolgálja, a 183. §-ban írtaknak megfelelően itt is a halálos tömegszerencsétlenséggel azonos büntetési tétel alá esik több ember halálának okozása. Kérdésként merülhet fel, hogyan bírálandó el a cselekmény ilyen rendezés mellett, ha az ittas vezető szándékosan idéz elő közvetlen veszélyhelyzetet. A védett tárgy és az elkövetési magatartás részbeni azonosságára tekintettel, halmazat megállapítására nyilvánvalóan nem kerülhet sor, hanem a súlyosabb büntetési tételt tartalmazó — a szándékos veszély előidézését büntetni rendelő — rendelkezés alapján kell a cselekményt elbírálni. Az ittas járművezetéssel azonosan rendeli büntetni — járművezetés tiltott átengedése címén — a 189. § azt, aki vasúti vagy légi jármű, valamint gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép, avagy közúton gépi meghajtású jármű vezetését szeszes italtól befolyásolt állapotban levő vagy vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek engedi át. A rendelkezés első része tehát — bár önálló bűncselekménnyé vált — lényegében

ihegegyezík a korábbi rendezésbén foglaltakkal, mely á jármüvet szöszéé italtól befolyásolt állapotban vezető személy mellett, azzal azonosan rendelte büntetni azt is, aki a vezetést ilyen állapotban levő személynek átengedte. Üj viszont a rendelkezés második része, mely a vezetés alkalmatlan személy részére való átengedését is büntetni rendeli. A rendelkezés — a 188. §-nál már kifejtett indokokra tekintettel — csak a gépi erővel meghajtott jármű vezetésének átengedését teszi büntethetővé. Azok viszont jellegüknél fogva akkor is komoly veszélyt jelenthetnek a forgalom biztonságára, s azon keresztül mások életére és testi épségére, ha nem ittas, hanem a vezetésükre egyéb okból képtelen személy irányítja őket. önmagában az a körülmény, hogy a személy, akinek a vezetést átengedték, az adott típusú jármű vezetésére megfelelő engedéllyel nem rendelkezik, természetesen még nem teszi büntethetővé a cselekményt, mert részvétele a forgalomban nem feltétlenül veszélyezteti annak biztonságát. Nem valósítja így meg a bűncselekményt, aki olyan személynek engedi át a gépkocsi vezetését, aki rendelkezik ugyan vezetői engedéllyel, de azt valamilyen okból ideiglenesen bevonták vagy lejárt. Épp így az sem, aki csak gépkocsi vezetésére rendelkezik engedéllyel. Bűncselekménynek minősül ezzel szemben, ha valaki gyermeknek, általa tudottan a vezetésre alkalmatlanná tevő betegségben szenvedő — pl. egyik szemére vak — vagy kábítószer hatása alatt álló személynek engedi át a jármű vezetését. , Egyértelműen rendezi a törvény ugyanakkor a vezetést átengedő személy felelősségét arra az esetre is, ha az ittas vagy arra alkalmatlan személy, akinek a vezetést átengedte, balesetet okoz. Abból kiindulva, hogy az átengedő felelőssége a balesetért csupán közvetett, csak súlyos eredmény bekövetkezése esetén minősíti a magatartását bűntettnek és ennek folytán súlyosabban büntetendőnek. Ennek megfelelően fokozottan növekvő büntetési tétel alkalmazását teszi lehetővé, ha a vezetést átvevő személy maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, illetve halált, avagy kettőnél több ember halálát vagy tömegszerencsétlenséget idéz elő. önmagában a súlyos testi sérülés okozása tehát az átengedő cselekményét nem minősíti. Itt is vizsgálni kell természetesen, hogy a baleset az ittas vagy vezetésre képtelen személy hibájából következett-e be, mert, vegyes bűnösségű cselekményről lévén szó —, ahol az átengedés szándékos, az eredményért való felelősség gondatlan — az átengedő nyilván csak azért felelhet, amit előre láthatott. Tehát azért, hogy az ittas vagy alkalmatlan személy balesetet okozhat. Ezen túl a felelőssége már nem terjedhet. Végül a 190. § cserbenhagyás vétsége miatt rendeli büntetni a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjét, ha a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély

miatt segítségnyújtásra szorui-e. Í3 rendelkezés kifejezetten subsidiáríus jellegű, s csak akkor állapítható meg, ha nem valósult meg súlyosabb bűncselekmény. A törvény e rendelkezéssel utalni kíván arra, hogy a KRESZ 58. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettség megszegése — mely szerint a balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani, s az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni,;— bűncselekménnyé válik, ha a balesettel érintett jármű vezetője megállás nélkül továbbhajt vagy a megállást követően eltávozik, s nem győződik meg arról, hogy nem kellene-e segítséget nyújtani, noha az eset körülményeiből arra lehet következtetni', hogy valaki megsérült. Amennyiben ugyanis ténylegesen volt olyan személy, akinek élete vagy testi épsége közvetlen veszélybe került, a magatartás már a Btk. 172. §-ában írt segítségnyújtás elmulasztásának minősül és súlyosabban büntetendő. Továbbra is érvényes viszont a 172. § (4) bekezdése értelmében az a szabály, hogy önmagában az a körülmény, mely szerint a közlekedési szabályok alapján valaki köteles a segítségnyújtásra, annak elmulasztása esetén nem minősíti a cselekményt a (3) bekezdés alapján súlyosabban büntetendővé. A közlekedési szabály megszegőjére a súlyosabb következményt épp a 190. § tartalmazza, mely a magatartást akkor is bűncselekménnyé minősíti, ha segítségnyújtásra szoruló személy nem volt ugyan, de lehetett volna, a vezető mégis anélkül távozott el a helyszínről, hogy a tényleges helyzetről meggyőződött volna. A rendelkezésnek az élet és testi épség védelmét kihangsúlyozó szövegéből következik viszont, hogy ha a testi sérülés bekövetkezésének még a lehetősége sem állt fenn, a megállás nélkül továbbhajtó, illetve a helyszínről kötelességszegő módon eltávozó járművezető csupán szabálysértést valósít meg, de cserbenhagyás miatt nem büntethető. így csupán szabálysértésnek minősül, ha a gépkocsijával a láthatóan üres, parkoló másik járműnek ütköző vagy az út szélére leállított motorkerékpárt fellökő, s ezáltal csak anyagi károsodást előidéző vezető távozik el a helyszínről. A jelenlegi rendezéssel ellentétben tehát önmagában az, hogy az anyagi kárt okozó személy a rendőri intézkedés bevárása vagy a kárt szenvedett személy értesítése nélkül a helyszínről eltávozik, bűncselekménynek nem tekinthető. Ha visz;ont olyan járműbe ütközik, amelyben személyek ülnek, a továbbhaladással és a segítségnyújtás felkínálásának elmulasztásával megvalósítja a bűncselekményt akkor is, ha személyi sérülés nem történt, tekintet nélkül arra, hogy eltávozásának mi volt a célja. Nem szükséges tehát vizsgálni, hogy azzal a rendőri intézkedés alól kívánta-e magát kivonni.

íii. Az új törvényi rendezés lényegében megoldja a felmerült problémákat a katonai igazságszolgáltatás körében is. A 186. és a 187. §-hoz fűzött miniszteri indoklás egyértelműen rávilágít, hogy az ott írt rendelkezések a vasúton kívül minden földi, közúti közlekedésre alkalmas jármű vezetőjére egyaránt vonatkoznak. Következésként e rendelkezések alapján bírálható el a jövőben a különleges járművek, a harcjárművek és a közúti közlekedésben való részvételre alkalmas munkagépek vezetőinek mások életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztető közlekedési szabályszegése. Méghozzá a 191. § (1) bekezdésében írtak értelmében vonatkoznak e rendelkezések arra az esetre is, ha a közlekedési szabályokat megszegő vezető a közúton kívül, tehát a laktanyában, gyakorlótéren, építkezés vagy más katonai objektum területén okoz a jármű vezetésére vonatkozó szabályok megszegésével balesetet, illetve teszi ki mások életét vagy testi épségét szándékosan közvetlen veszélynek. E rendelkezések alapján kell elbírálni a kétéltű járművek vezetőinek a szárazföldön megvalósított közlekedési szabályszegéseit is, míg vizén — természetesen — a 185. § fokozottabb követelményeket állító rendelkezéseit kell érvényesíteni, miután a veszély előidézése ott sokkal súlyosabb következménnyel járhat. A másik megoldandó kérdés a gépjárműparancsnokok és gépjármű oszlopparancsnokok felelősségének rendezése, miután a közúti közlekedés szabályainak alkalmazása szempontjából ők csak utasóknak tekinthetők, s így a 191. § (2) bekezdésében írtak értelmében — a közlekedés biztonsága elleni bűncselekménytől eltekintve — közlekedési bűncselekmény tettesei nem lehetnek. Jogállásuk azonban eltér az egyszerű utasétól, mert éppen a katonai életviszonyok sajátosságai folytán, a polgári életben ismeretlen jogkörrel rendelkeznek, miután a gépjárműben helyet foglaló személynek, így a vezetőnek is elöljárói, akik részére parancsokat adhatnak, s azok azt kötelesek ellentmondás nélkül végrehajtani, mert annak hiányában bűncselekményt valósítanak meg. Éppen ezért, ha a gépjármű parancsnoka közlekedési szabály megszegésére — pl, a megengedett sebesség túllépésére — utasítja a jármű vezetőjét, s abból kifolyóan az súlyos testi sérüléssel járó balesetet idéz elő, a parancs kiadója a Btk. 123. §-ának (2) bekezdésében írtak értelmében tettesként felel a közlekedési bűncselekmény elkövetéséért. A gépjárműparancsnoknak azonban elöljárói helyzetéből adódóan nemcsak az a kötelezettsége, hogy maga betartsa a feládatának ellátásra vonatkozó előírásokat, hanem az is, hogy betartassa azokat alárendeltjeivel. Feladata ennek folytán, hogy a neki alárendelt gépjárművezetőt visszatartsa az italozástól és a közlekedés többi szabályainak megsértésétől is, amennyiben erre lehetőség van. E kötelesség elmulasztásáért pedig

*— a 36Í. § (í) bekezdésében írtak szerint — elöljárói intézkedés elmulasztásának vétsége miatt büntetőjogi felelősséggel tartozik. Természetes, hogy az elöljáró a gépjármű vezetőjének csak olyan közlekedési szabályszegéséért vonható felelősségre, amelynek megakadályozására lehetősége volt. Ilyen pl. ha a gépjármű vezetője szeszes italt fogyaszt, a megengedett sebességet tartósan túllépve vezeti a járművet vagy hatósági jelzésre nem áll meg. Aligha lehet viszont hibáztatni a gépjárműparancsnokot egy szabálytalan előzésért vagy késve történő fékezésért, miután ilyen esetben ideje sem lehet a közbeavatkozásra. Mindebből eredően az új törvényi rendezés mellett is fenntarthatónak mutatkozik az a gyakorlat, amely elöljárói intézkedés elmulasztásának vétségében látja megállapíthatónak a gépjárműparancsnok, illetve a gépjármű oszlopparancsnok felelősségét, ha a neki alárendelt gépjárművezető leittasodik, illetve ittasságából vagy a közúti közlekedés szabályának oly megszegéséből, amely megelőzhető lett volna, szándékosan közvetlen veszélyhelyzetet teremt, avagy gondatlanságával másnak súlyos testi sérülését okozza. Tekintve pedig, hogy a halálos baleset, de különösen a halálos tömegszerencsétlenség okozása súlyosan veszélyezteti a közlekedés biztonságát és azon keresztül a közbiztonságot is, annak bekövetkezése jelentős hátránynak minősíthető, s alapul szolgálhat az elöljárói intézkedés elmulasztása bűntettnek minősülő és súlyosabban büntetendő minősített esetének a megállapítására'. Az előadottak értelemszerűen vonatkoznak a katonai vízi és légi járművek parancsnokaira is. *

*

*

Az új törvényi szabályozás az előadottak szerint többségében megoldotta azokat a nehézségeket, amelyek a jelenlegi rendezés nyomán a bírói gyakorlatban jelentkeztek. Összevontan, egyszerűbben határozta meg az egyes bűncselekmények tényállásait és a minősítő körülmények lényegében egységessé tételével, megfelelő alapot szolgáltatott a jogpolitikai elveknek megfelelő büntetéskiszabási gyakorlat kialakulására. Nyitvahagyott azonban az előadottak szerint néhány kérdést — mint pl. a halmazati problémák megoldása — amelyre majd a bírói gyakorlatnak kell válaszolni. De minden bizonyai a gyakorlati alkalmazásuk is fel fog még vetni újabb kérdéseket, amelyek megválaszolására az új törvény hatályba lépését követően, a megfelelő gyakorlat kialakulása után visszatérünk.

A hadviselés nemzetközi jogi szabályai Irta: Dr. Nagy Tibor hb. alezredes

Amióta az osztálytársadalmak kifejlődtek, azóta az uralkodó osztályok — az osztálytörekvések érdekében — a háborúk egész sorát robbantották ki, melyek felmérhetetlen szenvedést és pusztulást jelentettek az emberiségnek. Ezek mérséklése végett már a kezdeti időszakban is kialakultak olyan szokások, amelyek bizonyos körülmények között csökkenteni igyekeztek a háború okozta pusztítást, szenvedést, nélkülözést. Arra törekedtek a szembenálló felek, hogy a közöttük levő fegyveres konfliktus csak annyi anyagi és erkölcsi kárt okozzon, amennyi az ellenfél legyőzéséhez feltétlen szükséges. Ezekből a szokásokból alakult ki a fegyveres összeütközéseket korlátozó szabályok: a háború nemzetközi joga. A hadviselő államoknak — a konfliktus időszakában — más népek érdekeire is tekintettel kellett lenniük, s ezért a háború viselését nemcsak a kialakult szokások, hanem a nemzetközi megállapodások is rendezik. E szerződések pedig ugyanolyan fontos részei a nemzetközi jognak, mint a békés kapcsolatokat, együttműködéseket rögzítő megállapodások és más szerződések. A hadviselés jogának kialakulása Az ősközösségben háborúról nem lehet beszélni. Azok a csatározások, amelyeket az egyes törzsek egymás ellen vívtak, csak a létfenntartás biztosításáért folytatott küzdelmük részét képezte. Szervezett háborúkra csak osztálytársadalmak kialakulásával került sor, amikor kifej ődtek a hadviselés speciális eszközei (a fegyverek) és speciális szervek (a hadsereg). Ennek előfeltétele viszont az állam kialakulása volt. A háborúkat az uralkodó osztályok, az államhatalom szervezett fegyveres erejével folytatták azért, hogy osztályuralmukat az elnyomottak osztályokkal vagy más országok törekvéseivel szemben fenntartsák, s azt újabb népekre, más államokra kiterjesszék. A görögök egymás ellen vad, kegyetlen háborút vívtak, a harcosok és a polgári lakosság között különbséget nem tettek. Foglyokat, harcosokat, gyermekeket egyaránt halomra öldöstek, illetőleg eladták rabszolgáknak. A megszállt városokat kíméletlenül sarcolták, elpusztították, felgyújtották. A kijelölt túszokat pedig megölték. A görög államok a háborút békekötéssel, az ellenség teljes megsemmisítésével vagy az ország elfoglalásával fe9

65

jezték be. A békét meghatározott időre kötötték, ami azt jelentette, hogy á felfogásuk szerint a normális állapot a háborús időszak volt, amelyet a békével csupán megszakítottak. Rómában a hadüzenet esetére külön alakiságot rendeltek. A háborút, mint a rájuk kényszerített rosszat fogták fel, s a szokásos alakiságok betartásával indított háborút igazságosnák (bellum iustum) tekintették. A későbbi időben már minden olyan háborút, amely a rabszolgák szerzésére vagy a kereskedelem kiszélesítésére szolgált, igazságosnak minősítettek. A hadviselés módja tekintetében semmilyen szabályhoz nem kötötték magukat. A meghódított ország népe kíméletre nem számíthatott, ugyanis a sorsát a legyőző határozta meg. A háborúkban a „vae victis" (Jaj a legyőzötteknek!) volt az uralkodó felfogás. A polgári lakosság, a foglyok megölése, megcsonkítása, áttelepítése, elhurcolása, a háború befejezésének megszokott rendje volt, ugyanúgy, mint az elfoglalt terület kifosztása, sarcolása, lerombolása. Később itt is a foglyokat életben hagyták és rabszolgává tették. Gyakran éppen a rabszolgaszerzés volt a háború indításának célja. A fogságba esett római katona az állam védelmére nem számíthatott, mivel ez idő alatt — a rómaiak joga szerint — az őt megillető jogok szüneteltek, azokat felfüggesztették. A feudalizmus korában a háború indítását csak jogos indok esetében — a jogtalan támadás elhárítására vagy a jogsértés megtorlására — engedték meg. A gyakorlatban azonban az államok túltették magukat ezeken, hiszen pl. a nem keresztény államok ellen a háborút „vallási" háborúnak, tehát jogosnak és indokoltnak tekintették. Az egymás közötti háborút a lovagi szabályok betartásával vívták, azonban e szabályokat csak a lovagok egymás között tartották be. A jobbágyokkal szemben — akiknek a felkeléseit véresen, kíméletlenül elnyomták — minden kegyetlen eszköz alkalmazását lehetségesnek tartottak. Nem ismertek korlátokat, az ígéretek megszegése pedig nem számított a hadi becsületet megalázónak. A legyőzött ellenfél területét és annak polgári lakosságát kifosztották, mivel a kor véleménye szerint ez a háború velejárója volt. A feudális egyház nem emberbaráti szeretetből, hanem a javaik védelmében igyekezett a háborús pusztításokat mérsékelni, azonban ez csak kevés területen és részeredményeket hozott. Nem tudta megakadályozni a harctéren maradt sebesültek kirablását, megölését., A háborúkat rendszerint békeszerződéssel fejezték be, ennek betartása fejében túszokat adtak vagy zálogot kértek. Nem volt ritka a politikai házasság sem (Házasodj Ausztria!).. E korszakra tehető Hugó Grotius tevékenysége (1583—1645), aki 1626-ban — más adatok szerint 1625-ben — megírta és kiadta élete fő művét, „De iure belli ac pacis" (A háború és béke jogáról). Ebben a természetjogi alapon álló, első rendszeres nemzetközi jogi műben kinyilatkoztatta, hogy a nemzetközi jog nemcsak békében, hanem háborús helyzetben

is kötelező és annak előírásait minden államnak be kell tartania (ez már á fejlődő polgárság igénye). Kifejtette a követek területenkívüliségének a szükségességét is. A háborút Grotius csak akkor tartotta igazságosnak, ha a támadó visszaverése, illetve a közvetlen veszély elhárítása érdekében folyik. Ezt viszont azoknak az államoknak is kötelességük elősegíteni, amelyek abban közvetlenül nem vesznek részt. Grotius a tengerek szabadságáért — ,,Mare Librum" című könyvében — szállt síkra és tiltakozott az örökös háborúk ellen, különösen azok embertelensége miatt. Tette ezt azért, mert e háborúk akadályozták a polgári fejlődést. Az 1789-i francia polgári forradalom az emberi és polgári jogok deklarációjában hirdette, hogy minden politikai közösség célja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogainak a fenntartása. Nemsokára kiderült, hogy ezek a jogok csak a polgárság jogai és a vagyontalanoknak semmit sem jelent (Napóleon hadai egyik országot a másik után igázták le). Az európai'forradalmak vérbefojtását követően, III. Napóleon császár — felhasználva az angol—orosz ellentéteket — bátorította a török szultánt, aki 1853 októberében hadat üzent a cárnak. A súlyos harcokkal tűzdelt krími háború végül is Oroszország vereségével végződött. A béke megkötésére 1856 februárjában ült össze a Párizsi Kongresszus, ahol 1856. március 30-án többek között elhatározták a Fekete-tenger semlegesítését, eltörölték a kalózkodást, tilalmazták a kalóz-levelek kiadását, megállapították a tengerzár alkalmazásának a feltételeit, szabályozták a háború esetére a tengeri zsákmányolás jogát, valamint a semleges hajókon való áruszállítás lehetőségét. A Párizsi Kongresszus határozatai és döntései a tengeri hadi jogot fejlesztették tovább. A nemzetközi hadijog kiemelkedő állomása volt a — súlyos háborúk után — az 1864-es Genfi Egyezmény, amelyben a hadrakelt seregek betegeivel és sebesültjeivel való bánásmódra nézve hoztak a résztvevő országok szabályokat, amelyhez a világ csaknem valamennyi állama csatlakozott (az egyezményt 1906-ban és 1929-ben módosították, illetve kibővítették). A cári kormány kezdeményezésére 1868-ban Szentpéterváron ültek össze az európai országok képviselői annak eldöntésére, hogyan lehet a háborút, a hadviselést szabályok között folytatni. Az itt kötött egyezményben a Szerződő Felek kötelezték magukat, hogy harci cselekmények idején kézifegyverekből robbanólövedékeket nem lőnek ki. Az 1874-es brüsszeli értekezlet — amely a hadi jogszabályok kodifikálására volt hivatott —• eredmény nélkül fejeződött be. A résztvevők csupán egy nyilatkozatot tettek közzé, melynek alapján 1883-ban a Nemzetközi Jogi Intézet kidolgozta és közzétette a hadi jogszabályok gyűjteményét. Ez azonban kötelező erővel egyetlen államra sem bírt. A háború jogának részletesebb megállapítása és rögzítése terén az 1889-ben összehívott I. hágai konferencia jelentős állomás volt. Itt egyezményt kötöttek a résztvevő országok a szárazföldi háború törvényeiről, szo-

kásáiról, tilalmazták a léghajóról történő bombázást, a fojtó- és mérgesgázok, valamint a gyalogsági fegyverekből kilőhető robbanó, roncsoló (ún. dum-dum) lövedékek használatát. Ezt a megkezdett politikai munkát a 45 állam részvételével, 1907-ben megtartott II. hágai békekonferencia továbbfolytatta és 13 egyezményt írtak alá. Elhangzottak továbbá a 126 napon át tartó ülésen nyilatkozatok, ajánlások is. Az egyezmények az ellenségeskedések megkezdésére, a szárazföldi és a tengeri háborúk szabályozására, a semleges államok jogállására vonatkoztak. Ezen a konferencián a résztvevők nem tudtak megállapodni a tengeri háború zsákmányszabályairól és a nemzetközi zsákmánybizottság felállításáról. Ezért 1909. február 26-án, a londoni tengerjogi konferencia eredményeképpen a „Tengerjogi nyilatkozat'-ban részletesen szabályozták a tengeri zsákmányjogot. Ez azonban az angol felsőház elutasító álláspontja miatt nem érvényesült. Meg kell még említeni, hogy hosszas huzavona után, 1906-ban megtartották a II. genfi konferenciát, ahol többek között meghatározták a háborús betegek és sebesültek érdekében, hogy a fehér alapon levő vörös kereszt az egészségügyi intézmények, a harcoló egységek egészségügyi csapatainak a nemzetközi és kiváltságokat élvező jelvénye. Az első világháború — amelyben 36 ország 45,3 millió főnyi haderővel vett részt és amely 1564 nap alatt 10 millió halott és 20 millió sebesült áldozatot követelt — feltárta a maga kegyetlen valóságában a háborús borzalmakat az emberiség előtt, amely eddig megkímélődött egy világméretű háború szenvedéseitől. Most megismerték a nagyhatalmak érdekében lefolytatott háború szörnyű pusztításait és kihatásait, világosan látták a minden eddigit túlszárnyaló öldöklést, amely a monopolkapitalizmus szűk rétege számára szedte az áldozatokat. A meggyötört, megalázott népek követelték a békét, s azt, hogy tiltsák be a háborút. Az első világháborút lezáró, 1919. június 28-án megkötött — de 1920. január 10-én életbeléptetett — versaillesi és az 1919. február 26-án elfogadott trianoni békeszerződések a legyőzött államok területi megcsonkítását, az osztrák—magyar monarchia felszámolását, s ezek gyarmatai elvételét eredményezték. A háborúban vezető szerepet játszó Németországot külön sújtották azzal, hogy megtiltották a vezérkar és a katonai iskolák működését, a nehéztüzérség, a repülőgépek, valamint a harckocsik alkalmazását, építését és a hadsereg létszámát — beleértve a rendőri erőket is — 100 000 főre korlátozták. A jóvátétel kérdését külön bizottság elé utalták, amely csillagászati összegeket kapott ennek kiszámítása irányösszegéül. Németországnak a hajóin kívül nagyszámú gépi berendezést kellett átadnia, s ezen felül évente 40 millió tonna szenet szállítania, bár az egyik legfontosabb és legértékesebb bányaterülete — a Saar-vidék — 15 évre gazdaságilag francia kézbe került. A trianoni békeszerződés a területi kérdések rendezésén felül Magyarországon megszüntette az általános hadkötelezettséget, az önként jelentkezőkből tobor-

zott hadsereg .létszámát 35 000 főben állapította meg, korlátozta a hadsereg fegyverzetét, megtiltotta a nehézágyúk, a tankok, a repülőgépek (beleértve a polgári repülőgépeket is) gyártását. A katonai jellegű kérdéseken felül a jóvátétel érintette legsúlyosabban az országot. Ennek biztosítása érdekében Magyarország minden jövedelmére és vagyonára zálogjog érvényesítését rendelték el. E békeszerződések imperialista tartalmúak voltak, bár még a háború idején — 1918-ban — Wilson, az Egyesült Államok elnöke híressé — hírhedtté — vált 14. pontjában a béke feltételeit is rögzítette. A béketárgyalásokon, illetve a békeszerződésekben a demokratikus és pacifista elveket csupán formailag tartották be. A wilsoni 14. pont egyike volt, hogy szervezzék meg a nemzetek általános szövetségét, amely „kölcsönös biztosítékot nyújtson a kicsiny és nagy államoknak egyaránt, politikai és területi függetlenségük megvédése érdekében". így — hosszú alkudozások árán alakult meg 1919. június 28-án a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség), melynek Egyezségokmánya a kollektív biztonságról, a béke biztosításáról hangzatos szólamokat tartalmazott, azonban teljesen szabad kezet biztosított az imperialista hatalmaknak a jövőbeni támadásaikhoz. A Nemzetek Szövetsége kezdeményezésére 1925-ben a mérgesgázok és a bakteriológiai fegyverek eltiltásáról nagy jelentőségű egyezményt írtak alá. Az első világháború szomorú tapasztalatai — Németország szerződésszegő magatartása — arra indították az államokat, hogy 1929-ben 47 ország küldöttsége részvételével Genfben ismét rendezték a sebesült és a beteg katonák, valamint a hadifoglyok helyzetét. Minőségi változást hozott az európai politikában 1934. szeptember 18-a, amikor is a Szovjetunió 30 állam meghívására belépett a Nemzetek Szövetségébe, s a Tanács állandó tagja lett. A versaillesi és a hozzátartozó szerződések az imperialista államok politikáját voltak hivatottak védeni, azonban azt a helyzetet, amelyet Európában teremtettek, csak fegyveres erőszakkal lehetett fenntartani. Ezt az állapotot csak fokozta, hogy 1923 januárjában a Poincare francia kormánya nagy katonai erővel megszállta a német nehézipar fellegvárát, a Ruhr-vidéket és ezzel ún. „produktív zálogot" vett annak biztosítására, hogy Németország a jóvátétel fizetési és szállítási kötelezettségeinek eleget tegyen (ugyanis Németország monopolkapitalista urai sehogyan sem akartak a versaillesi szerződésbe belenyugodni és sem a jóvátételi fizetéseket, sem pedig a szállításokat nem teljesítették). , Anglia a Ruhr-vidék megszállásától a saját pozíciói erősödését és Franciaország, valamint Németország gyengülését remélte. Az Amerikai Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi kölcsönt ajánlott fel Németországnak azzal a feltétellel, ha ezekből rendezi a jóvátételi kötelezettségeit. Ennek érdekében 1924 augusztusában a győztes hatalmak londoni konferenciája elfogadta a Dawes-tervet, amely amerikai befolyás

alá helyezte a német nehézipar jelentős részét (1929-ben e tervet továbbfejlesztette a Young-terv). Ez az amerikai lépés kiélezte az első világháború győztes hatalmai között a politikai ellentétet. Ennek „levezetése" érdekében a régi kalandorpolitikájukhoz folyamodtak és felelevenítették a Szovjetunió elleni egységfrontot. Németországban az egyre erősödő revanshangulat a versaillesi szerződésben előírt korlátozások revízióját követelte. A népek megnyugtatása érdekében 1928-ban amerikai és francia kezdeményezésre aláírták a pacifista szólamokkal telített Kellog—Briand-paktumot (Kellog Frank Billings amerikai külügyminiszter 1925—1929 között, míg Briand Aristide 1925—1932 között francia külügyminiszter volt). Ebben deklarálták, hogy az aláíró nemzetek „elvetik a háborút, mint a nemzetközi vitás kérdések rendezésének eszközét és lemondanak arról, hogy kölcsönös kapcsolataikban a nemzeti politika eszközeként alkalmazzák". A paktumot — amelyet párizsi paktumnak is neveznek — 63 állam — közöttük Magyarország és az előkészítésbe be nem vont Szovjetunió — írta alá, azonban egyetlen utalás sincs abban arról, hogy a béke fenntartását milyen szankciók biztosítják. Németországban 1933. január 30-át követően Hitler hatalomátvétele után a háborús veszély tovább növekedett. A fasiszta terror nyílt uralma világossá tette, hogy a békét csak a kollektív biztonság és erő védheti meg, A Szovjetunió ezért a Nemzeti Szövetség égisze alatt összehívott leszerelési konferencián javaslatot tett az agresszor meghatározására, amely ellen kollektív fellépésnek van helye. A Szovjetunió 1933-ban a legtöbb szomszédos országgal meg nem támadási szerződést kötött. A háborús veszélyt mutatta, hogy 1931. szeptember 19-én a japán csapatok betörtek Mandzsúriába, 1935-ben a fasiszta Olaszország annektálta Abesszíniát, 1938. március 13-án Hitler lerohanta Ausztriát, majd Cseh— Morvaországot, 1939-ben Olaszország pedig kiterjesztette az uralmát Albániára. 1939. szeptember 1-én a fasiszta csapatok Lengyelországot megtámadták, s ezzel kezdetét vette a minden eddigi szenvedést és pusztítást felülmúló második világháború, melyben 61 ország 61,2 millió főnyi hadsereggel vett részt. Ez 2194 napig tartott Európában, s az áldozatainak száma 34 millió halott és mintegy kétszer annyi sebesült volt. A második világháború 1945. augusztus 14-én, Japán kapitulálásával befejeződött. 1943 októberében a moszkvai értekezlet nyilatkozata tartalmaz arra nézve útalást, hogy a béke és a nemzetközi biztonság fenntartása érdekében egy általános nemzetközi szervezetet kell létrehozni, amely minden békeszerető állam szuverén egyenlőségén alapul. Ennek szellemében az 1944 augusztusi Dumbarton—Oaks-i előkészítés után, 1945. április 25. és június 26. között San Franciscóban 50 állam küldöttsége megalapította az Egyesült Nemzetek Szervezetét és létrehozta annak alapokmányát.

- A második világháború olyan keserves tapasztalatokat szült a háború viselése, a hadi jog megsértése terén, mint az első világháború és az azt megelőző háborúk. A fasiszta hadigépezet nem kímélte sem az elfogott katonákat, sem pedig az elfoglalt terület polgári lakosságát. A sebesültekkel kapcsolatos legelemibb humanitárius kötelezettségeiket sem tartották be. Ezért mutatkozott szükségesnek, hogy e témában új konferenciát hívjanak életre, amely nemzetközi megállapodással, tilalmakkal és kötelezettségekkel állja útját a második világháborúban ismételten tapasztalt visszaéléseknek. 1949. augusztus 12-én Genfben 60 nemzet küldötte fejezte be azt a munkát, amelyet 4 évvel előbb a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága kezdeményezett. Jóváhagyott 1 4 egyezményt, amelyek emberi bánásmódot biztosítanak a háború idején a katonai és polgári személyeknek. A „Genfi Egyezmény a háború áldozatainak védelméről" szóló egyezményt 30 állam hagyta jóvá, később csatlakozott hozzá a világ nemzeteinek többsége. A Szovjetunió 1954 áprilisában, az Amerikai Egyesült Államok pedig 1955 júliusában ratifikálta az egyezményt. A 4 egyezmény közül 3 a hasonló tárgyú — és az előzőekben már tárgyalt — nemzetközi egyezmények módosítása, kiegészítése: 1. „Genfi Egyezmény a szárazföldi fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének megjavítására", amely lényegében az 1864. évi azonos tárgyú genfi egyezményen alapul. 1 2. A „Genfi Egyezmény a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttéi helyzetének megjavítására", ez az 1907. évi hágai egyezmény módosítása, ez utóbbi terjesztette ki először a szárazföldi fegyveres erőkre vonatkozó nemzetközi védelmet a tengeri háború áldozataira. 3. A „Genfi Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról", ez továbbfejlesztette és kiegészítette az 1929. évi egyezmény gondoskodását, amely nemcsak az 1899. és 1907. évi hágai egyezményeken alapul. 4. A „Genfi Egyezmény a polgári lakosság védelméről a háború ideje alatt", ez az egyezmény teljesen új szerződés, melynek célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a polgári lakosság háború okozta szenvedéseit. A genfi egyezmények — mint a címekből is láthatjuk — a háború jogának addig ismert szabályait, a hadviselés egyes szakaszait, a hadi cselekményekben részt vevő, illetve azáltal érintett személyek és dolgok vonatkozásában az államok jogait és kötelességeit szabják meg. Az egyezményeket aláíró országok pedig tartoznak a nemzeti törvényhozás útján az állampolgáraikat a fegyveres erők és testületek tagjait kötelezni arra, hogy háború esetén a jelen Nemzetközi Egyezményben előírt módon járjanak el. Ennek a nemzetközi hadijogból folyó kötelezettségnek tett eleget az 1948. évi LXII. törvény (KTBTK), amikor külön fejezetekben a nemzetközi hadijog szabályait, valamint a megszállt terület lakossága jogainak megsértőit

— mint katonai bűncselekményt elkövetőket — rendeli büntetni. Általában súlyos szankciókkal biztosítja, hogy a hadviselés nemzetközi jogi szabályait háború esetén a hadbavonultak, de mások is tiszteletben tartsák. Nagy részében átvette genfi egyezményeknek megfelelően e rendelkezéseket a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény X. és a XVII. fejezet VI. címe, valamint az 1978. évi IV. törvény XI. fejezet II. címe. A háború megindítása Évezredeken keresztül az volt az általános felfogás, hogy az államok közötti viszályok rendezésének végső módja: a háború. Grotius és követői az állam szuverenitása kellékének tekintették az a jogot, hogy „háborút indíthasson, ha annak szükségességét látja". A későbbi időszakokban is ezt az elvet vallották. A „ius belli" — a háború-indítás joga — az állam elvitathatatlan joga volt, amely a szuverenitásból ered. Hegel szerint a háború az állam szuverenitásának legfőbb megnyilatkozása akkor, ha érdekeit másként érvényesíteni nem tudja. Az imperializmus korának felfogása szerint: „nem feladata a nemzetközi jognak, hogy elbírálja, vajon valamelyik háború jogos-e vagy sem, csak a hadviselés módja és a háború visszahatásai képezhetik a jogi szabályozás tárgyát". Ez a ¡felfogás — mint az imperializmus egyik lényegét — az erővel helyettesíti a jogot, a gyengébb népek leigázását szolgáló elméleti megfogalmazás adja. Álláspontunk — amely egyezik az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglaltakkal is — a háborút nem tekinti a vitás kérdések nemzetközi jogilag elfogadható eszközének. Az 1790. május 22-én kiadott dekrétumban a francia forradalom lemondott a háború viteléről. A hágai egyezmény a béke fenntartását döntőbizottság felállításában jelölte meg. A Nemzetek Szövetsége egyezségokmánya 10 cikke szerint: „tilos olyan háború indítása, amely a szövetség valamely tagja területi épségének vagy politikai függetlenségének megsemmisítésére irányul". Más okból pedig háborút indítani addig nem lehet, amíg a „türelmi idő" nem járt le. A viszályokat a Tanács vagy a választott bíróság elé kell terjeszteni és „semmi esetre sem kezdhetnek előbb háborút, mint 3 hónappal a bíróság ítélete vagy a Tanács jelentése után". Az 1928. augusztus 27-én aláírt Kellog—Briand-paktumban az aláírt államok ünnepélyesen kijelentik: „elítélik a nemzetközi ellentétek háború útján történő elintézését és kölcsönös kapcsolatukban lemondanak arról, mint nemzeti politikájuk eszközéről". Sem a Nemzetek Szövetsége, sem a Kellog—Briandpaktum vagy más nemzetközi egyezmények nem képeztek akadályt a 30-as években kirobbant háborúk útjában éppúgy, mint a második világháború esetében.

Az Egyesűit Nemzetek Szervezete — a Szovjetunió ismételt előterjesztésére •— határozott formában kívánt elejét venni egy új világháború kirobbantásának, s ezért az alapokmány 2. cikkének 4. pontjába foglalták, „az ENSZ céljaival össze nem férő, az erőszak és a fenyegetés, amiért is a szervezet tagjai ettől tartózkodni kötelesek". Az alapokmány nemcsak a háború indítását, hanem minden erőszak alkalmazását és a fenyegetést is tiltja. E szerint a represszália is a háborúval került egy szintre, s ez szintén tiltott cselekmény a vitás kérdések rendezése körében. (Hogy e rendelkezés sem került teljes mértékben megvalósításra, legjobban mutatta napjainkban a kínai agresszió a VSZK és Laosz ellen.) A nemzetközi jog tételes szabályai, az ENSZ alapokmánya, s a többi, e tárgyú nemzetközi egyezmények, a tagországok önként vállalt kötelezettsége alapján a háború tilos cselekmény, s egyik államnak sincs joga, hogy a másik állam ellen háborút indítson. Ennek a megállapodásnak az alapulvételével kerültek a nemzetközi katonai bíróság (Nürnberg, Tokió) elé a második világháború náci háborús főbűnösei. (1945. augusztus 8-i londoni megállapodás). A háború indításának jogáról az államok lemondtak akkor, amikor , az Egyesült Nemzetek Szervezetébe beléptek és magukra nézve kötelezőnek ismerték el az Alapokmányt. Az ENSZ fegyveres erővel léphet viszont fel akkor, ha a békét veszélyeztető államot — államokat — a háború kirobbantásában megakadályozza, az akciókat megfékezi. Amennyiben az agresszor a támadással felhagy, az ENSZ erőinek a fegyveres fellépését is be kell fejezni. Az Alapokmányból következően a fegyveres beavatkozás kizárólag a béke kollektív érdekeit, a nemzetközi békés együttélést szolgálhatja, nem pedig az egyes államok céljait. Az ENSZ-csapatok beavatkozásakor is a fegyveres összeütközésekre vonatkozó nemzetközi szabályok, szokások az irányadóak, azonban a háború nemzetközi szabályai az ENSZ-erőkre nem vonatkoznak, mivel azoknak feladata a béke kikényszerítése. Az ENSZ fegyveres beavatkozását a nemzetek közötti konfliktusba, a Biztonsági Tanács irányítja az általa meghatározott módon. A hadiállapot kezdete A hadiállapot az államok között a békés viszony megszűnését, a hadi cselekmények megkezdését jelenti. A hadviselésnek is kialakult egy olyan szokása, amely az emberiség történelme folyamán szinte változatlan formában fennmaradt — kivéve a legutóbbi időket — nevezetesen, hogy az ellenségeskedés, a fegyveres harc az ellenfél értesítése nélkül nem kezdődhetett el. A hadüzenet egy adott állam egyoldalú közlése, hogy a másik állammal hadiállapotban levőnek tekinti magát. A hágai egyezmények szerint a hadüzenet az ellenségeskedés megkezdésének előfeltétele, vagyis más állam ellen fegyveresen fellépni csak előzetes, minden kétséget kizáró ér10

73

tesítés után szabad, amely akár hadüzenetbe, akár ultimátumba — feltételes hadüzenet formájába — foglalható. A történelem során igen sok háború hadüzenet nélkül indult meg. Japán pl. 1931-ben hadüzenet nélkül támadta meg Kínát, a fasiszta Olaszország 1935-ben hadüzenet nélkül tört fegyveresen Abesszíniára, 1941. június 22én a hitleri fasiszta haderő ugyancsak hadüzenet nélkül támadt a Szovjetunióra. A példák hosszú sorát lehetne még leírni. A hadüzenet érvényességéhez a másik fél elfogadó nyilatkozata szükségtelen, mivel a hadiállapot a hadüzenettel beáll. Az ENSZ Alapokmánya szerint a hadüzenet már agressziónak tekinthető, mivel a tagállamok önként lemondtak a hadviselésről. Az ultimátum diplomáciai jegyzék, amely valamilyen határidőhöz kötött követelést tartalmaz, s a követelésnek a határidő lejártáig való nem teljesítése esetére szankcióval — gyakran a hadiállapot bekövetkezésével — fenyeget. A hadiállapot kinyilvánítására és a békekötésre hazánkban a Magyar Népköztársaság Alkotmánya [az 1972. évi I. tv. 19. §-ának a (3) bekezdés g) alpontja] alapján az Országgyűlés jogosult, azonban az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszélyt, s annak megszűnését az Elnöki Tanács hirdeti ki [1972. évi I. tv. 31. §-ának a (2) bekezdése]. (Természetesen ez csak akkor következik be, ha hazánkat háborús támadás éri vagy a nemzetközi szerződés ilyen irányú kötelezettséget ró ránk.) A hadviselő felek A hadviselő felek azok az államok — az államok csoportja —, amelyek fegyveres erőivel a háborús cselekményekben részt vesznek. Ebből adódóan határozta meg az 1949. évi genfi egyezmény a fegyveres erőkhöz tartozás ismérveit, amely szerint a fegyveres erők rendes (reguláris) és rendkívüli (irreguláris) fegyveres erőkre tagozódnak. A rendes fegyveres erőkhöz tartoznak a hadsereg, a népfelkelő erők, valamint az önkéntes csapatok teljes személyi állománya (ide kell sorolni a harcoló alakulatokat és a kiszolgáló személyi állományt is). A rendkívüli fegyveres erőket az önkéntes csapatoknak azon tagjai képezik — beleértve a szervezett ellenállást is —, akik az összeütközésben részt vevő egyik államhoz tartoznak, s akár saját területen belül, akár azon kívül működnek, éppúgy, ha az ellenség által megszállt terüeten fejtenek ki tevékenységet, feltéve, hogy a csapat vagy szervezett mozgalom tagja: a) az alárendeltjeiért felelős személy parancsnoksága alatt áll; b) állandó és távolról is felismerhető megkülönböztető jelzést visel; d) működése során alkalmazkodik a háború törvényeihez és szokásaihoz.

A második világháborúban — mint mindenki előtt ismeretes — kiemelkedően nagy szerepet játszottak a partizánok, akiket fogságbaesés esetén a náci hadvezetőség kivégeztetett, mivel nem tekintették őket katonáknak, illetve hadifoglyoknak. Az 1949. évi genfi egyezmény azonban a partizánokat is a nemzetközi jog védelme alá helyezte, őket is ugyanazok a jogok illetik meg fogságba esés esetén, mint a rendes haderők tagjait. Ugyancsak ilyennek tekintendő az ellenség által veszélyeztetett terület fegyvertfogó lakossága is, ha a fentebb részletezett előírásokat betartja. Az 1949. évi genfi egyezmény foglalkozik „A nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközésekkel", a polgárháborúkkal, az abban részt vevőket nem nyilvánítja olyanoknak, akikre az egyezmény vonatkozik. Sőt, kifejezetten megállapítja, hogy ezen felekre az egyezményben foglaltak nem alkalmazhatók, azonban a foglyokra, a sebesültekre és a polgári lakosság kímélésére szólít fel, s ajánlja, hogy ezeket ne tekintsék lázadóknak. Tilos az életük kioltása, testük megcsonkítása, általában a kegyetlen bánásmód. Az emberi méltóságukban őket megsérteni vagy megalázni, illetve ilyeneket nem megfelelő módon bíróság elé állítani éppúgy tilos, mint a túszok szedése. A fentiekben már említettem a hadszíntért — azt a területet, ahol a hadműveletek folynak —, a harci eszközöket — fegyverek — is, így e témákról részletesebben nem szólok. Az 1949. évi genfi egyezmény védett személynek nyilvánította a szárazföldi háború sebesültjeit, betegeit, a hadifoglyokat és a polgári személyeket. A háború sebesültjei és betegei sorsának az alakulásáról a genfi egyezmény a korábbi nemzetközi egyezményekben foglaltakat kodifikálta. A sebesülteket és a betegeket az őket elfogó állam hátrányos megkülönböztetés nélkül köteles gyógyítani, kezelésben részesíteni. Szigorúan tiltott rajtuk biológiai kísérletet végezni, s őket ragályos betegséggel vagy mással szándékosan fertőzni, orvosi segítség és gondoskodás nélkül hagyni. Ha a betegeket és a sebesülteket bármilyen okból az egyik fél hátrahagyja, akkor az egészségügyi személyzet és felszerelés meghatározott részét is ott kell hagynia. A harci tevékenységek befejeztével — szüntében — a sebesülteket, a betegeket és a halottakat össze kell gyűjteni, hogy ezzel is elejét vegyék ezek kifosztásának. A betegek, a sebesültek esetleges kicserélésére, a halottak személyazonosságának megállapítása után azok eltemetésére lehetőséget kell találni. Az egészségügyi berendezéseket el kell látni Vöröskereszttel, Vörös Félholddal, Vörös Nappal, stb. azokat támadni nem lehet, s a hátrahagyott gyógyító—ápoló személyzetet — amint arra lehetőség van — vissza kell engedni a saját egységükhöz, ők hadifogolynak nem tekinthetők, s a visszatartásuk esetén is csak egészségügyi tevékenységben foglalkoztathatók. A sebesültekkel, betegekkel és az egészségügyi személyzettel, illetve berendezéssel kapcsolatban tilos a represszália (büntető megtorlás). Az egyezményt aláíró nemzetek kötelesek — az egyezmény

49: cikke alapján — biztosítani e rendszabályok betartását, s az ez ellen vétők felderítését, megbüntetését, a saját országuk büntető jogszabályai alapján foganatosítani. Az 1948. évi LXII. törvény 110. §-a e tekintetben az alábbiak szerint rendelkezett: „Azt a katonát, aki harctéren, a hadviselő felek bármelyikének halottjától, sebesültjétől vagy betegétől jogtalan eltulajdonítás céljából olyan idegen ingó dolgot vesz el, amely hadizsákmányul nem szolgálhat . . . börtönnel kell büntetni." Az idézett bűncselekmény közvetlen tárgya a nemzetközi jogszabályok ide vonatkozó rendelkezései, a nemzetközi hadijog normájába foglalt emberiesség eszméje. Vizsgálva a KTBTK-ban meghatározott bűncselekmény tárgyi oldalát, azt állapíthatjuk meg, hogy a bűntett akkor valósul meg, ha a katonatettes a harctéren a hadviselő felek bármelyikének a sebesültjétől, halottjától vagy betegétől olyan idegen ingó dolgot vesz el, ami hadizsákmányul nem szolgálhat. A jelen bűncselekmény elkövetési helye csak harctér lehet és az elkövetés tárgya pedig a hadviselő félek halottjától, sebesültjétől, betegétől elvett olyan idegen ingó dolog, amely nem szolgálhat hadizsákmányul. (Hadizsákmány alatt az ellenségtől elvett vagy ellenséges országban talált állami tulajdont képező és a hadsereg céljaira szolgáló vagy a hadműveletek során felhasználható ingó dolgot értjük. Ebből következően a hadműveletek céljaira közvetlenül fel nem használható vagy személyi tulajdonban levő vagyontárgy nem képezheti a hadizsákmány tárgyát.) A tárgyalt bűncselekmény tettese bármilyen rendfokozatú és beosztású katona lehet, az alanyi oldalt tekintve pedig e bűncselekmény csak szándékosan, akár egyetlen személy sérelmére is, az eltulajdonítás célzatával követhető el. A KTBTK-ban rögzített büntető jogszabály azonban az egyezmény előírásainak nem felelt meg teljes mértékben, ezért az 1961. évi V. törvény 336. §-a a szükséges kiegészítéseket már akként tartalmazta, hogy: „Aki harctéren az elesetteket, sebesülteket vagy betegeket fosztogatja, 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." A törvény ebben a szakaszban a szárazföldi hadviselés szabályaira vonatkozó nemzetközi egyezményeknek, a kialakult szokásoknak megfelelően a harctéren, a harci cselekmények színhelyén elesett, sebesült vagy beteg, önvédelemre általában képtelen személyeket kívánta védelmezni a fosztogatóktól. Nem tett különbséget a jogi rendezés, hogy a halott, a sebesült vagy a beteg saját, a szövetséges, avagy a szembenálló haderő tagja, illetve polgári személy. Ezt az egységet az egyetemes emberiesség elve diktálta. Az 1961. évi V. törvény a KTBTK-hoz képest a tényállásokat tömörítette, egyszerűsítette. A megszállt terület lakossága elleni bűntettek külön fejezetét beolvasztotta a nemzetközi hadijogot sértő bűntettek körébe. Ennek külön fejezetében történt korábbi szabályozása eddig sem volt indokolt, viszont a „polgári lakosság háború idején való védelméről" kötött genfi

egyezménnyel e rész is a nemzetközi hadi jog tételesen szabályozott részét képezi, így a mi BTK-nkban sem indokolt külön címben felvenni, illetve fenntartani. A KTBTK-ban szabályozott „elesett katona holttestének megcsonkítása, a fegyverét letevő ellenséges katona megölése" bűntetteket az 1961. évi V. törvénykönyv elhagyta azzal az indokkal, hogy ezt a köztörvényi bűntettek alapján kell a következőkben elbírálni. A „megszállt terület lakossága elleni bűntetteket" pedig közös tényállásban szabályozta. Az 1978. évi IV. törvény 161. §-a értelmében a bűncselekmény elkövetője nemcsak katona, hanem polgári személy is lehet. Azonban szemben a korábbi jogszabályok szövegezésével ,a harctéri fosztogatás csak több sértett sérelmére és csak több alkalommal követhető el. Erre utal a törvényi szövegrész, illetve a „fosztogatja" gyakoritó igealak. A bűncselekmény törvényi büntetési tétele kellően szigorú. A Btk. 336. § (2) bekezdésében meghatározott minősített esetek elhagyását az új törvényi rendezésben az tette indokolttá, hogy az erőszakos elkövetést a Btk. 321. §-ának a (3) bekezdése a rablás minősített esetévé teszi és annak, büntetési tétele az elkövetett cselekmény különös súlyához igazodik. A tárgyalt bűncselekmény igen veszélyes, mert a nemzetközi hadijog megsértésén felül komoly mértékben veszélyezteti a hadviselés fegyelmét és egyben a kiszolgáltatott helyzetben levő sebesültek vagy betegek emberi méltóságát, személyi tárgyaihoz fűződő jogait, továbbá a halottakat megillető kegyeletet sérti. A

hadifoglyok

A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló egyezmények a nemzetközi hadijog leglényegesebb írott szabályai. Az 1949. évi genfi konferencián az 1899. évi hágai és az 1929. évi genfi egyezményekben lefektetett elvek nyertek új tartalmat. Hadifogoly a fegyveres erők bármelyik neméhez tartozó azon személy, aki az ellenség hatalmába került. Itt kell visszautalni arra, hogy a hátrahagyott, a sebesültek és betegek gyógyítására hivatott egészségügyi személyzet nem tekinthető hadifogolynak, s őket — amennyiben munkájukat befejezték — haladéktalanul vissza kell engedni a saját egységeikhez. A hadifogoly az állam foglya, a velük való bánásmódért a fogságban tartó állam felel. A megszállt ország biztonságára veszélyesnek nyilvánított, s ezért őrizetbe vett — internált — állampolgárait ugyancsak hadifogolyként kell kezelni. A hadifogoly nem mondhát le semmilyen körülmények között az egyezményben biztosított jogairól és az egymással hadban levő államok sem köthetnek olyan megállapodást, amely a hadifoglyoknak az egyezményben biztosított jogait csorbítaná. A hadifoglyokkal fajra, színre, vallásra való

tekintet nélkül, emberségesen kell bánni, megölni, megcsonkítani, kínozni vagy sértegetni nem szabad, s az általa elkövetett bűncselekményekért csak olyan törvényesen megalakult bíróság által hozott ítélet alapján lehet büntetni, amely a megfelelő jogi biztosítékokat nyújtja a számára. A hadifogoly személyét, emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, őt meg kell védeni minden erőszakos cselekménytől, bántalmazástól, megtorlástól és a nyilvános mutogatástól. Nem végezhetnek rajta orvosi vagy tudományos kísérletet, olyan műtétet, ami nem tartozik a szokásos orvosi, fogászati vagy más kórházi beavatkozás körébe. A női hadifoglyokat mindazok a kedvezmények megilletik, amelyek a beteg foglyok részére biztosítva vannak, velük szemben megkülönböztető előzékenységet kell tanúsítani. A hadifogság kezdete Minden hadifogságba esett katonának tudnia kell, hogy az egyezmény értelmében csak a teljes nevét, rendfokozatát, a születési adatait, valamint az azonossági számát köteles közölni a fogvatartóival. Fizikai vagy lelki kényszer alkalmazása a további felvilágosítás adása érdekében tilos. A fogságba esett katonát el kell látni a személyazonosságát igazoló okmánnyal, melyet a fogságban tartó kívánságára felmutatni köteles. Minden személyi használati és, értéktárgyat — a katonai felszerelési tárgyak és okmányok kivételével — a fogoly birtokában kell hagyni, azonban pénzt csak a fogvatartó állam engedélyével és az általa meghatározott összegben tarthat magánál. A tőle elvett összeget a javára kell írni, s a megengedett vásárlásokat ennek terhére végezheti. A hadifogság megszűntével pedig a letéti összeget a fogolynak vissza kell adni. A hadifogságba esett személyeket a hadműveleti területről — a veszélyes övezetből — a lehető leggyorsabban el kell szállítani, s az átmenő táborokban ugyanazon bánásmódban kell őket részesíteni, mint a végleges tartózkodási helyen. A hadifogolytáborban a foglyokat nemzetiség, anyanyelv és a szokásaik figyelembevételével kell csoportosítani. A foglyok elszállásolása azonos legyen a tábor körzetében levő saját katonák szálláshelyével és őket fel kell szerelni az évszaknak megfelelő ruházattal, lábbelivel. A fogvatartó állam biztosítja a hadifoglyok megfelelő, szükségszerű, ingyenes orvosi ellátását, s ha erre lehetőség van, úgy a saját fegyveres erőikhez tartozó egészségügyi személyzetet kell e szükséglet ellátásával megbízni. Ha a helyzet megkívánja, úgy saját hadifogoly-kórház is felállítható. , Az élelmezés változatos, mennyiségileg és minőségileg elegendő legyen úgy, hogy a hadifogoly emiatt egészségi károsodást ne szenvedjen. Az élelmezéstől megfosztás, mint kollektív fenyítési mód, szigorúan tiltott, mivel

áz ellentétes a humanitással. A hadifogolytáborokban kántinok nyithatók, ahol a hadifoglyok a tisztálkodási szereket, a dohányneműket és a szükséghez képest a kiegészítő élelmiszereket beszerezhetik. A hadifoglyoknak joguk van a táborokban a szabad vallásgyakorlatra, oktatási, szellemi és kulturális tevékenységre. A táborok élén a fogvatartó állam egy tisztje áll, aki felelős a tábor rendjéért, fegyelméért, s azért, hogy az egyezményben vállalt kötelezettségeket a beosztottjai is betartsák. A táborokban elhelyezett foglyok nyelvén a genfi egyezményt ki kell függeszteni, s lehetőséget biztosítani arra, hogy azt a foglyok megismerjék. A hadviselő felek a semleges hatalmak képviselői útján kicserélik egymással a hadifoglyok személyéről, elhelyezéséről és a fogvatartás körülményeiről az adataikat. A foglyok megőrizhetik a rangjelzéseiket, érdemrendjeiket. Őreik fegyvert velük szemben csak végső esetben és előzetes figyelmeztetés után használhatnak. A foglyok 6 hónaponként szabadon, titkos választással bizalmiakat választanak, akik a fogolytársaik érdekeit képviselik. Ez a legénységi táborokra érvényes, mert a tiszti táborokban, valamint a vegyes táborokban ezt a feladatot a legidősebb, rangidős tiszt tölti be, melléje azonban tanácsadókat választanak a táborokban levő legénységi és más állományból. A meghalt hadifoglyot tisztességgel kell eltemetni és sírját meg kell jelölni. A temetésre és a sírokra vonatkozó feljegyzéseket meg kell őrizni és a hadifogolycserével egyidejűleg a hadifoglyokat átvevő tisztnek kell átadni. Ha annak gyanúja merül fel, hogy az elhalt fogoly halálát vágy sérülését valamelyik őr, másik hadifogoly vagy más személy okozta, avagy a halál oka ismeretlen — a semleges állam egyidejű értesítése mellett — vizsgálatot kell indítani. A fogvatartó állam a hadifoglyokat nem katonai célú vagy jellegű, nem megalázó, s nem veszélyes, avagy egészségtelen munka végzésére kötelezheti. Tisztek csak önként vállalt munkát végezhetnek, őket kötelezni nem lehet. Az elvégzett munkáért bér jár (legalább napi V4 svájci franknak megfelelő összegben). A foglyoknak heti pihenőnap és évente 8 nap szabadság jár. A tábor parancsnoka felelős a munkakörülmények megfelelő voltáért. A táborra vonatkozó minden közleményt, utasítást, szabályozást — beleértve az egyes foglyok részére adott utasításokat is — a foglyok által értett vagy beszélt nyelven kell közölni. A fogolytartó állam törvényei és szabályai ellen vétőket büntető vagy fegyelmi úton lehet felelősségre vonni. A büntetőeljárás lefolytatására a katonai igazságügyi hatóságok illetékesek, a saját eljárásjogi szabályaiknak — védőválasztás joga, tolmácshoz való igény, a védelemhez való felkészülésre időbiztosítás, a vád előzetes közlése és a fellebbezés jogá — megfelelően. Egyetlen fogoly sem büntethető kétszer ugyanazért a cselekményért, illetve ugyanazon vádpont alapján. A bünte/

tésvégrehajtás során peáig nem részesíthető kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a fogvatartó állam fegyveres erőinek elítélt tagjai. A hadifogoly nem büntethető oly cselekményért, melyet az elkövetés időpontjában a fogvatartó állam törvényei vagy a nemzetközi jogszabályok nem tiltanak. Az a fogoly pedig, aki szökést kísérel meg, csak fegyelmi fenyítéssel sújtható, feltéve, ha a szökés közben nem követett el élet-, testi épség elleni erőszakos cselekményt. Az a fogoly, aki társának szökéséhez segítséget nyújt, hasonlóan csak fegyelmivel büntethető. Azok pedig, akik elérték a saját egységeiket és velük harcolva ismételten hadifogságba estek, a sikeres korábbi szökésért nem büntethetők. A fegyelmi fenyítés nem lehet embertelen, durva vagy veszélyes a hadifogoly egészségére. A fegyelemsértést a tábor parancsnoka vagy az általa a fegyelmi jogkörrel felruházott tiszt vizsgálja ki, lehetőséget biztosítva a fogolynak a védekezésre. Hadifoglyot fegyelmi jogkörrel felruházni nem lehet. Az elzárással sújtott fogoly naponta 2 órát a szabadban tölthet, s ha szükséges, orvosi kezelésben is részesülhet. A foglyok kaphatnak és küldhetnek levelet, csomagot. Az elfogásuk után egy héttel pedig e tényről értesíthetik a hozzátartozóikat. Mind a küldő, mind pedig az átvevő állam a leveleket cenzúrázhatja. A semleges államok valamelyikében Központi Tájékoztató Irodát rendeznek be, amely az adatokat gyűjti a hadifoglyokról és azok állapotáról. . A háborús cselekmények befejezése után a hadifoglyok szabadításáról és hazaszállításáról a háborúban részt vevő felek közösen gondoskodnak. Akik ellen viszont büntetőeljárás van folyamatban, azok visszatarthatok az eljárás befejezéséig, illetve a büntetés kitöltéséig. Az egyezmény előírása alapján az azt aláíró nemzetek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egyezményt megszegőkkel szemben a saját büntető törvénykönyveik szerint eljárnak. A KTBTK 111. §-a azt a katonát rendelte büntetni, „aki elesett katona holttestét megcsonkítja, továbbá, aki a fegyverét letevő vagy védképtelen és magát kegyelemre megadó ellenfelét megöli vagy megsemmisíti ." E rendelkezés kivette a fegyverét letevő, valamint a védképtelen és magát kegyelemre megadó ellenfél megölését vagy megsemmisítését a közönséges bűncselekmények — gyilkosság, szándékos emberölés, testi sértés stb. — köréből. Alkalmazásáról azonban csak akkor lehet szó, ha a cselekményt nem a harctéren levő védekezésre képtelen ellenfél kifosztásának céljából követték el, mert ebben az esetben a már korábban tárgyalt bűncselekmény valósul meg, kerül előtérbe. E bűntett közvetlen tárgyát a nemzetközi hadijognak azon szabályai határozzák meg, amelyek az elesett katonákkal és a hadifoglyokkal szemben tanúsítandó magatartást írják elő. Az 1907. évi hágai egyezmény — a „Szabályzat a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól" II. fejezete —*

foglalkozott a hadifoglyok helyzetével, a veiük kapcsolatban tanúsítandó magatartással. A második világháborúban a fasiszta csapatok ezt az egyezményt is —- mint minden addig érvényben levő nemzetközi szerződést — sorozatosan megszegték, ezért az 1946. évi londoni egyezmény — amely a háborús bűnösök felelősségével foglalkozott — háborús bűntettnek nyilvánította a hadifoglyok megölését és a velük szemben tanúsított durva bánásmódot. Az ismertetett bűncselekmény elkövetési magatartása az elesett katona holttestének a megcsonkításában, a fegyverét letevő, védképtelen és magát kegyelemre megadó ellenfél megölésében vagy megsebesítésében nyilvánul meg. E § nemcsak a reguláris haderők tagjait, hanem mindazon személyeket védi, akik a genfi egyezmény alapján a hadifoglyokat megillető bánásmódra tarthatnak igényt. A fegyverét letevő és magát kegyelemre megadó katona az, aki az ellenfél előtt kinyilvánítja, hogy a további harci cselekményekben nem vesz részt, azt nem folytatja. Védképtelen pedig az, aki a harci cselekmények következtében sebesülés vagy betegség, avagy más ok folytán harcképtelen. A megsebesítés alatt a testi sértés valamennyi formáját értjük. Az elesett katona holttestének a megcsonkítása nemcsak valamely testrész eltávolítását, hanem a testének eltorzítását is jelenti. Az elkövetés helye — bár erre a törvény kifejezetten nem utal — csak a harctér lehet. A bűncselekményt pedig csak szándékosan, bármilyen beosztású és rendfokozatú személy megvalósíthatja. Az 1961. évi V. törvény a KTBTK ismertetett rendezését elhagyta, mert ezek elkövetését köztörvényi rendelkezések alapján rendelte büntetni. A hatályban volt Btk. 339. §-a akként rendelkezik, hogy „aki a hadifogolylyal szemben durva bánásmódot tanúsít, vagy a köteles gondoskodást elmulasztja, amennyiben súlyosabb bűntett nem valósult meg, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". A tényállás a továbbiakban minősítő körülményként határozza meg a rendszeres, a különös kegyetlenséggel, sebesült vagy beteg hadifogollyal szembeni elkövetési módot. Az 1949. évi genfi egyezmény részletesen szabályozta a hadifoglyokkal való bánásmódot, s mivel hazánk is csatlakozott az egyezményhez (1954. évi 32. számú tvr.) az ismertetett tényállásban katonai bűntettként nyert „polgárjogot" a hadifoglyokkal szemben alkalmazott durva bánásmód, beleértve az emberi méltóság megsértését is. A bűncselekmény elkövetési magatartása a hadifoglyokat tartó állam számára a korábban már részletesen ismertetett nemzetközi egyezményben előírt anyagi gondoskodás, védelmi, egészségügyi ellátás elmulasztása, feltéve, hogy olyan súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg, amelyet a Büntető Törvénykönyv máshelyütt szabályoz. A törvény a minősített eseteket — mint a társadalomra veszélyesség magasabb fokát — emelte ki. A tárgyalt bűncselekmény alanya — szemben a KTBTK rendelkezései11

81

vei — nemcsak katona, haném bárki lehet, aki hadifoglyokkal kapcsolatosan tevékenykedett. Az 1978. évi IV. törvény már külön nem emeli ki a hadifoglyokkal szemben elkövethető bűncselekményt, hanem a 158. §-ában együtt tárgyalja a polgári lakossággal szemben megvalósítható bűncselekménnyel. E § a személyiséget, az emberi méltóságot védelmezi, minden durvaság és erőszak ellen, s ezek elkövetőit a törvény szigorával sújtja, amikor már az alapesetben 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni „Aki hadműveleti vagy megszállt területen polgári személlyel vagy hadifogolylyal szemben erőszakot alkalmaz, embertelen bánásmódot tanúsít vagy hatalmával más módon súlyosan visszaél, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg .. . szabadságvesztéssel büntetendő". A büntetési tétel viszonylagos magassága a humánumot szolgálja. Újszerű, de igazságos az a jogi megoldás, hogy a hadifoglyokkal való erőszakot azonosan határozza meg a megszállt vagy hadműveleti területen élő polgári lakossággal szemben elkövetett cselekményekkel, bár meg kell jegyezni, hogy a hadifoglyok ezeknél is sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Erre figyelemmel azonban nem volt indokolt a sérelmükre elkövetett bűncselekményt enyhébben elbírálni. A törvény a minősített esetek helyett lehetőséget biztosít arra, hogy a hadijogban lefektetett szabályok megszegőit arányos büntetéssel lehessen sújtani. E törvényhely (1) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A tárgyalt bűncselekményt — hasonlóan a jelenleg hatályban levő rendelkezéshez — nemcsak katona, hanem bárki elkövetheti. Ennek előrebocsátásával a genfi egyezménynek a „polgári személyek háború idején való védelmére" vonatkozó részét ismertetem. Az 1949. évi genfi egyezmények közül a negyedikként elfogadott szerződés a maga nemében az első érdemi rendezés, a polgári személyekkel szemben háború idején tanúsítandó bánásmód tárgyában. Nagymértékben hasonlít az 1899. és az 1907. évi hágai egyezményeknek a polgári lakosság védelmére hozott általános elveire. Az egyezmény hatályosul az adott állam teljes vagy részleges megszállása esetére és rendelkezik azokról, hogy miként járhat el az ellenséges területen maradt idegen állampolgárral szemben a hadbanálló állam. Az egyezmény bizonyos mértékben általános védelmet biztosít az összeütközésben részt vevő országok egész lakossága részére. Ezek a rendelkezések fajon, nemzetiségen, valláson vagy politikai véleményen alapuló megkülönböztetés nélkül alkalmazandók. Érintik az olyan alapvető szükségleti cikkek, mint az élelem, a ruházat, a gyógyszerek szétosztását, a kórházak védelmét és az emberiesség más, általános követelményeit, mint amilyen a családok szétszakításától való megóvás és a családdal való érintkezés lehetőségeinek a biztosítását. A sebesültek, a betegek, az idősek, az anyák, a terhes nők és a gyermekek védelme érdekében a háború résztvevői megállapodást köthetnek „egészségügyi és biztonsági

övezetek" létesítéséről. Hasonlóan megegyezhetnek „semleges övezet" kialakítására is. Ha azonban valamelyik fél e lehetőséggel visszaél és azt ellenséges tevékenység leplezésére használja, a sértett jogosult ezt a védelmet semmisnek tekinteni. A polgári kórházakat, s azok egészségügyi, valamint ügyviteli személyzetét — amennyiben a vöröskereszt jelzés feltüntetése folytán azok felismerhetők — az egyezmény védeni rendeli, kivéve, ha ezeket a helyeket nem a rendeltetésüknek megfelelően használják. A hadviselő államok területén maradt külföldiek jogai általában azonosak azzal, amelyet béke idején élveztek. A biztonság érdekében azonban ellenőrző rendszabályokat hozhatnak velük szemben, melyeket 6 hónaponként felülvizsgálnak. A külföldiek nem foszthatok meg a részükre küldött egyéni vagy együttes segélyektől, nem korlátozható az egészségügyi ellátásuk és a szabad vallásgyakorlatuk. A háborús összeütközések által érintett valamennyi állam köteles egy hivatalos tájékoztató irodát létrehozni és azokat adatokkal ellátni. Az iroda a tevékenységét a Központi Hadifogoly Tájékoztató Irodával összhangban végzi. A háború jogával, a hadviselés szabályaival azonos időben több nemzetközi megállapodást kötöttek a megszállt területek lakosságának a védelmére. A szerződések célja, hogy a lehetőségeken belül kíméljék a védtelen lakosságot a pusztítástól és a megszálló csapatok önkényétől. A KTBTK a nemzetközi egyezményeknek megfelelően, büntette a katonák által a megszállt terület lakossága ellen elkövetett fosztogatást (116. §), a szemérem elleni erőszakot (117. §), a lakosság bántalmazását (118. §), valamint azok szándékos megölését (119. §). A katonai fegyelem fenntartása és a megszállás érdekei szükségessé teszik a bűncselekmények elkövetőinek a köztörvényi bűncselekmények megvalósítóinál szigorúbb felelősségre vonását. A KTBTK-hoz fűzött miniszteri indoklás szerint „A megszállt terület lakosságával való bánásmódnak a kultúremberiséghez való alakulása egyben nagyobb jogi és erkölcsi szemléletet juttat kifejezésre. A megszállt terület lakosságának külön fejezetbe foglalt hathatós büntetőjogi védelme kifejezésre juttatja, hogy a népi demokratikus honvédségünk véglegesen elítéli az olyan bűntetteket, amelyeket a Horthy-hadsereg vezetői pl. Zsablyán és Újvidéken vagy a Szovjetunió területén az ottani lakossággal szemben elkövetni rendelt.". A megszállt területek lakossága elleni bűntettek nagymértékben rombolják a megszálló hadsereg és ezen keresztül a háborút viselő állam tekintélyét, ezek alkalmasak az ellenszenv kiváltására. A bűncselekmény közös tárgya a megszálló hadsereg fegyelme, erkölcsi ereje, továbbá a megszállt terület lakóinak vagyoni és személyi jogai. A KTBTK e fejezetében meghatározott cselekmények — a fosztogatást ki-

véve — köztörvényi bűntettek, azoknál a specialitásnál fogva súlyosabb büntetési tétellel. A bűncselekmény alanya katona, illetve minden olyan fegyveres testületi tag lehet, aki a KTBTK személyi hatálya alatt áll, beosztásra és rendfokozatra tekintet nélkül. Ez alól csupán a KTBTK 117. §-ában felvett szemérem elleni bűncselekmény a kivétel, mert ennek elkövetője csak férfi lehet. A háborús megszállással kapcsolatban a hatályát vesztett büntető törvény 335. §-a a következőképpen rendelkezett: 1. „Aki a hadműveleti vagy megszállt területen a polgári lakossághoz tartozó személlyel szemben erőszakot alkalmaz vagy hatalmával más módon súlyosan visszaél, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg . . . büntetendő. 2. Aki hadműveleti vagy megszállt területen a lakosság vagyonát fosztogatja, katonai szükség nélkül pusztítja, illetve jogtalan szolgáltatás kikényszerítésével más módon súlyosan megkárosítja . . . büntetendő". A törvény az együttes, illetve a fegyver használatával kapcsolatos elkövetést minősített esetként pönalizálta. A legjobban szembetűnő a KTBTK rendelkezéséhez viszonyítottan, hogy összevont a tényállás és a jogi tárgya bővült azzal, hogy nemcsak a Magyar Néphadsereg, hanem a szövetséges csapatok által megszállt területek lakosságára, valamint a hadműveleti területekre is kiterjeszti a védelmet. A jogszabály két részre bomlott, mivel az (1) bekezdés a személyek, a (2) bekezdés pedig azok vagyona elleni jogtalan támadást büntette. Az elkövetési magatartás az (1) bekezdése tekintetében a személyi erőszak bármilyen formája, míg a (2) bekezdés vonatkozásában a vagyon elleni köztörvényi bűncselekmények bármely alakzata lehet, kibővítve azzal a speciális rendelkezéssel, hogy ide vonja a „katonai szükség nélkül"-i oktalan pusztítást, rombolást, valamint a jogtalan szolgáltatás kikényszerítését, ha az a lakosság súlyos károsításával jár. A 335. §-ának a (3) bekezdése a csoportos fellépés, illetve a fegyver használatában rejlő magas fokú fenyegetettséget értékelte. E §-ok a specialitás viszonyában álltak — a béke és az emberiség elleni bűncselekmények közé felvett — a Btk. 139. és a 140. §-ával. A Btk. 139. §-ának — a háborús kegyetlenkedés bűntettének — a tárgya az emberiesség, melynek jelentősége abban van, hogy az emberiség elleni támamadás közvetlenül a passzív alanyon — a polgári lakosság, a menekültek, a sebesültek, a betegek, s a fegyveres erők azon tagjai, akik már a fegyvert letették, illetve hadifoglyok — valósul meg és sérti közvetlenül az emberek épségét. A bűncselekmény elkövetésének megnevezése keretszabályozás, amely az élet és testi épség elleni bűncselekményeket ölelte fel. Meg kell azonban jegyezni, hogy e bűncselekményt nemcsak testi sértéssel lehet megvalósítani, hanem olyan más magatartással is, amely belefér az „em-

bértelen bánásmód" meghatározásba. Ilyennek tekinthető pl. a lealacsonyító bánásmód, a legelemibb szükségletek kielégítésének az elmulasztása, stb. A törvény nem tartotta szükségesnek az eredmény bekövetkezését, hanem általános magatartásokat jelölt elkövetési magatartásul. Ugyanis, ha a sértett halála — emberölés vagy embertelen bánásmód következtében állott be — az elkövető cselekménye súlyosabb büntetőjogi megítélés alá esett, feltéve, ha súlyosabban büntetendő élet elleni bűncselekményt a magatartással nem valósított meg. A passzív alanyok büntetőjogi védelme háború idején fokozottabban szükséges, éppen a kiszolgáltatottságuk miatt. A Btk. 140. §-a pedig akkor valósult meg, ha háború idején, hadműveleti területen, katonai szükség nélkül, a nemzetközi jogszabályok megsértésével, jelentős értékű vagy mennyiségű vagyontárgy pusztul el. E rendelkezésben meghatározott bűncselekmény alanya bárki lehet, függetlenül attól, hogy gyakorlatilag az elkövetés tipikus alanya: a katona, aki a hadműveletekben részt vesz. Hadi

követek

A háború során felmerülhet olyan helyzet, hogy az egymással szemben álló felek valamely kérdésben megegyezésre kívánnak jutni. Ennek előkészítése céljából követeket — parlamentereket — küldenek egymáshoz. A hadi követek sérthetetlensége évezredes szokáson alapul, s minden időben ennek tiszteletben tartására törekedtek. A legelvetemültebb bűnügynek számított e szokásjog megsértése, amely végül is a hágai egyezményekbe tételes jogi rendezésbe is bekerült. Békekövetnek kell tekinteni azt, a fehér zászlóval jelentkező egyént, akit a hadviselő felek egyike felhatalmazott arra, hogy a másik féllel tárgyalásokat kezdjen. A békekövetnek, valamint az őt kísérő trombitásnak, kürtösnek vagy dobosnak, zászlóvivőnek és tolmácsnak a sérthetetlenségre van joguk. A parlamentereket a katonai hatóságok :— parancsnokok — küldik a másik félhez. A küldetés célja sokféle lehet, ilyenkor kürt, dob vagy rádió útján jelzik a követek küldetését, akik fehér zászlóval, fegyver nélkül lépik át az arcvonalakat. Természetesen a fogadó félnek jogában áll az általa szükségesnek vélt óvintézkedések megtétele, nehogy a parlamenterek — azok kísérői — az útjuk során az ellenfél helyzetéről adatokat gyűjtsenek. Akikhez parlamentereket küldenek, annak nem kötelessége azokat fogadni, azonban akár fogadja, akár nem, köteles a sérthetetlenségüket biztosítani. Ha a követ visszaélést követ el, akkor a fogadó állam hatósága visszatarthatja, ebben a helyzetben pedig a hadikövettel szemben úgy kell eljárni, mintha magánszemély lenne. A második világháborúból Osztapenkó és

Steinmetz kapitányok ismert esetére kívánok hivatkozni, akiket á fasiszta hadvezetés — miután visszaindultak a saját egységeikhez — gálád módon meggyilkoltatott. A KTBTK 115. §-a erről így rendelkezik: „Azt a katonát, aki az ellenség hadikövetét (békekövetét) vagy ennek kísérőjét szándékosan megöli, halállal kell büntetni. Azt a katonát, aki az ellenség hadikövetét (békekövetét) vagy ennek kísérőjét megsebesíti, 6 hónaptól 10 évig terjedő börtönnel kell büntetni. Azt a katonát, aki az ellenség hadikövetét (békekövetét) vagy ennek kísérőjét bántalmazza, szidalmazza vagy jogos ok nélkül visszatartja, 6 hónapig, súlyosabb esetben 2 évig terjedő börtönnel kell büntetni." E bűncselekmény közvetlen tárgyát a hadikövetekre vonatkozó nemzetközi jogszabályok határozzák meg. A bűncselekmény elkövetése bekövetkezhet a hadikövet vagy kísérője szándékos megölésével, megsebesítésével, bántalmazásával, de megnyilvánulhat annak szidalmazásában vagy ok nélküli visszatartásában. Ezt szándékosan vagy gondatlanul, bármilyen beosztású és rendfokozatú katona elkövetheti. Kiemelkedően fontos szerepe van e vonatkozásban a parancsnoknak, aki a követek helyzetét megítéli és a hadi jogszabályoknak megfelelően azok sérthetetlenségét biztosítja. Az 1961. évi Büntető Törvénykönyv 338. §-a ezt már akként rendezte, hogy „aki az ellenség hadikövetét vagy annak kísérőjét bántalmazza, jogtalanul visszatartja vagy ellene más erőszakot alkalmaz — amennyiben súlyosabb bűntett nem valósult meg — 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a hadikövetet vagy kísérőjét megöli, 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy halállal büntetendő." Mint látjuk, e Büntető Törvénykönyvünk is kiemelt büntetőjogi védelemben részesítette a hadikövetet és annak kísérőjét. Mint e büntetési tételekből is kitűnik, általában súlyosabb a büntetés, mint amelyet a hasonló köztörvényi tényállás előír, s ennek magyarázata a hadikövet és kísérete különleges védelmén alapul. A bűncselekmény elkövetői — akik nemcsak katonák, hanem bárki lehet — veszélyeztetik az állam és a katonai érdekeket is. . Az 1978. évi IV. törvény hasonlóan szabályozza a bűncselekményt. A törvényi büntetési tétel, az életfogytiglani szabadságvesztés beiktatásával megegyezik a korábbi jogszabályi fenyegetéssel, s a tényállás jogi indokolása is azonos. A háború befejezése A háború végleges megszűnését egy átmeneti időszak előzi meg, amikor a hadviselt felek korlátozott időre kölcsönösen beszüntetik az ellenségeskedést. Ezt a helyzetet tekinti a nemzetközi hadi jog fegyverszünet

vagy fegyvernyugvás idejének. Bár ez utóbbi fogalommal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azt a felek arra az időszakra értik, amikor a hadszíntér bizonyos szakaszán egy ideig, egy meghatározott cél érdekében a harci cselekmények szünetelnek. A fegyverszünetről — annak megkötéséről és betartásáról — már az 1907. évi hágai egyezmény — „Szabályzat a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól" című mellékletének a II. rész V. fejezete rendelkezik. A fegyverszünetet általában a katonai parancsnokok kötik egymás között, s a megállapodás katonai rendelkezéseket tartalmaz. A fegyverszüneti megállapodással politikai jellegű kérdéseket nem döntenek el, mivel az az állam politikai vezetőinek a hatáskörébe tartozik. A fegyverszüneti megállapodás ideiglenes jelleggel azonban — felhatalmazás alapján — tartalmazhat politikai, területi és egyéb rendelkezéseket is. Ha a felek valamelyike a fegyverszüneti előírásokat, annak feltételeit megszegi, akkor a másik félnek jogában áll a szerződést felmondani, semmisnek tekinteni. Ha azonban a szerződésben foglaltakat magánszemélyek sértik meg, akkor a másik fél csupán a vétkesek felelősségre vonását és az okozott kár megtérítését követelheti. Feltétlenül tudni kell viszont azt, hogy a fegyverszünet nem szünteti meg véglegesen a háborús helyzetet, s az ellenségeskedés a határidő lejártával vagy valamelyik félnek a szerződésben foglalt kötelezettsége megszegésével újra fellángolhat. A KTBTK 114. §-a az ellenségeskedés jogellenes folytatását rendelte büntetni. „Azt a katonát, aki az ellenségeskedést még akkor is folytatja, amikor a béke- vagy fegyverszünet megkötéséről már hivatalosan értesült vagy aki a fegyverszünetnek vele hivatalosan közölt feltételeit egyébként megsérti, 6 hónaptól 5 évig, súlyosabb esetben 6 hónaptól 10 évig terjedő börtönnel lehet büntetni." A bűncselekmény közvetlen tárgya a katonáknak az a kötelezettsége, hogy betartsák a felek közötti megállapodást, amely a harci cselekményeket beszünteti vagy felfüggeszti. A törvényben meghatározott bűncselekmény tehát az ellenségeskedés jogellenes továbbfolytatásával — amikor az már minden katona tudomására jutott — vagy a szerződés bármilyen más módon való megsértésével elkövethető. A bűncselekmény alanya pedig bármilyen rendfokozatú és beosztású katona lehet, aki hivatalosan tudomást szerzett a fegyverszünetről, illetve annak feltételeiről. Ebből következik, hogy ilyen indokok alapján a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az 1961. évi V. tv. és az 1978. évi IV. tv. (Büntető Törvénykönyv) 337., illetve 162. §-a azt rendeli büntetni, aki a fegyverszünet feltételeit megszegi. E bűncselekményt — szemben a KTBTK rendelkezéseivel — bárki elkövetheti, tehát nem csupán katona személy. A fegyverszünet jogellenes megsértőit azért kell kiemelten, szigorúan büntetni, mert egyrészt becstelen, erkölcstelen cselekmény, másrészt pedig beláthatatlan következményekre vezethet.

Itt kell szólni a háborúk végleges befejezését rögzítő békeszerződésről, amelynek megkötése után jogilag is helyreáll az addig egymással ellenségeskedő államok közötti békés kapcsolat. A békeszerződés megkötésének joga az államok egyik legfontosabb aktusa, nálunk erre az Országgyűlés jogosult [1972. évi I. tv. 19. § (3) bekezdésének a g) alpontja]. A békeszerződéstől meg kell különböztetni a megadást (kapitulációt), amely a legyőzött fél egyoldalú kijelentése. Az 1907. évi hágai egyezmény erre az esetre is „a katonai becsület szabályaira" hívja fel a győző hatalmakat. A megadás általában a feltételnélküliséget jelenti, tehát azt, hogy a legyőzött fél aláveti magát a győző akaratának, amelyet viszont köteleznek a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai. A

vöröskereszttel visszaélés (Bűnös hadviselés)

Az 1978. évi IV. törvény 160. §-a az 1949. évi genfi egyezményt kiegészítő jegyzőkönyvekben megszövegezett nemzetközi jogelvek alapján került rendezésre. E bűncselekmény alanya csak olyan, a harci cselekménye/ ket irányító katona lehet, akinek éppen a rendfokozata és a beosztása folytán parancsadási joga van. A nemzetközileg védett kulturális javak védelmét a fegyveres összeütközés esetére, az 1957. évi 14. tvr.-rel kihirdetett hágai egyezmény tette kötelezővé. A solferinói csata befejezése után a harctéren maradt betegek és sebesültek helyzetével foglalkozó I. genfi egyezmény tartalmazott rendelkezéseket, amelyet a később megtartott hágai egyezmények megerősítettek. Az 1949. évi genfi egyezmény pedig az eddig erre vonatkozó nemzetközi szerződéseket egységesítette. E szerint a Vöröskereszt (Vörös Félhold, Vörös Nap, Vörös Oroszlán) jelvényeket külön oltalom és védelem illeti meg. A Vöröskereszt jelvénye Svájc iránti tiszteletből, a svájci állam szövetségi színei felcserélésével szerkesztett címerkép: fehér alapra elhelyezett vörös kereszt. Ez a jelzése a hadsereg egészségügyi szolgálatainak is, amelyet a nemzetközi szerződés alapján, feltűnő helyen kell az objektumokon elhelyezni, illetve az egészségügyi személyzetnek a bal karján kell viselnie. Az egyezmény szerint az ilyen jelzéssel ellátott objektumokat, személyeket, járműveket megtámadni, megsemmisíteni nem szabad, s ugyanez vonatkozik a jelzéssel ellátott repülőgépekre, hajókra, mentőcsónakokra. Mint már erről szóltunk, az egészségügyi személyzet tagjainak működését még akkor is biztosítani kell, ha azok az ellenfél hatalmába kerültek.. Nagy jelentőségű a vöröskereszttel ellátott személyzet, illetve objektum működése, ezért az oltalomban részesül, de arra feltétlenül vigyázni kell, nehogy a jelzéssel, illetve annak jogosulatlan felhasználásával visszaélés történjen. Ezért a genfi egyezmény 50. cikke előírja, hogy a vöröskereszt

stb. jelvénnyel visszaélést a nemzetközi büntetőjogi kódexekbe fél kell venni. A KTBTK 112. .§-a az 1906. évi genfi és az 1929. évi hágai egyezménynek megfelelően, büntetőjogi védelemben részesítette a vöröskereszt jelvényét. „Azt a katonát, aki a vöröskereszt jelvényével vagy oltalmával az ellenségeskedés előkészítése vagy kivitele végett visszaél,, úgyszintén azt a katonát, aki a vöröskereszt oltalma alatt álló személlyel szemben ellenségeskedést követ el vagy a vöröskereszt oltalma alatt álló anyagot ellenségeskedés alkalmával elpusztítja, vagy megrongálja, 6 hónaptól 1 évig, súlyosabb esetekben 6 hónaptól 5 évig terjedő börtönnel kell büntetni." E bűncselekmény közvetlen jogi tárgya a vöröskeresztre vonatkozó nemzetközi jogi rendezés tiszteletben tartása. Az idézett jogszabály az ellenségeskedések előkészítése és kivitelezése esetén bünteti azt a katonát, aki e jelvény felhasználásával, annak oltalma alatt bűncselekményt követ el, de bűncselekményt valósít meg az is, akit ténylegesen megillet az oltalom, de azt a háborúskodás előkészítésére vagy vitelére használja fel. A bűncselekményt csak szándékosan, katonaszemély, rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül követheti el. A tényállás első részében foglalt magatartás a célzatosságot feltételezi, amely abban áll, hogy az elkövető az ellenségeskedés előkészítése vagy kivitele végett követi el a cselekményt. E § alapján nem büntethető viszont annak a katonának a magatartása, aki a vöröskereszt jelvényével vagy oltalmával visszaél, de nem a törvényben meghatározott cél, hanem a saját vagy társai élete, testi épsége megóvása végett. (Ez az elkövető viszont a Magyar Vöröskeresztről szóló 1955. évi 25. tvr. alapján vonható felelősségre.) A KTBTK 112. §-ának a második része pedig azt a katonát rendelte büntetni, aki nem tartotta tiszteletben a vöröskereszt oltalmát, s az ilyen személlyel szemben támadást hajtott végre. A § további része az anyagi biztonságot sértő cselekmények elkövetőit ,bünteti. Külön kiemelte a törvény, hogy a tényállást „az ellenségeskedés alkalmával" lehet csak megvalósítani, amely alatt a tényleges harcot, a fegyveres erők összeütközését értjük. Megszűnik viszont a cselekmény jogellenessége, ha az elkövető olyan személy, illetve olyan egészségügyi alakulat, intézet anyaga ellen követte el a cselekményt, aki, illetőleg ami a vöröskereszt oltalma alatt fegyveres cselekményt folytat. A bűncselekmény e részét mind szándékosan, mind gondatlanul el lehet követni, s a tettes ez esetben is rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül csak katona lehet. Á már idézett 1955. évi 25. sz. tvr.-ben meghatározott cselekményt viszont már nem katonaszemély is elkövetheti. Az 1961. évi V. törvény X. fejezete a béke és az emberiség elleni bűntettek között sorolta fel a vöröskereszttel való visszaélés bűntettét, amelynek alanya bárki lehet, aki a vöröskereszt jelvényével visszaél vagy annak 12

89

oltalma alatt álló személlyel vagy dologgal szemben erőszakos cselekményt követ el. Ezzel a törvényhozó összevonta a KTBTK és az 1955. évi 25. számú tvr. rendelkezéseit. Az 1978. évi IV. törvény 164. §-a kiegészíti a tényállást a háború áldozatainak védelméről szóló és az 1954. évi 32. sz. tvr.-rel kihirdetett genfi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyvek alapján, a Vörös Félhold, a Vörös Oroszlán, a Vörös Nap stb. jelvényeivel és ezek oltalmát is elismeri. A j él vénnyel visszaélésnek sok fajtája lehet, viszont a tiszteletben tartása, a szervezet céljai — emberséges volta miatt — minden országnak érdeke, ez követeli meg annak büntetőjogi védelmét. A tényállás II. fordulata „avagy hasonló célt szolgáló és nemzetközileg elismert más jelvénnyelvagy jelzéssel . . . " az egyes országok polgári védelmi szervezeteit, személyeit, létesítményeit, illetve azok jelzését részesíti védelemben, mivel azok elpusztítása a terület polgári lakosságára beláthatatlan katasztrófát jelenthet. A tényállás jelzéseket is felvett az elkövetési tárgyak közé, ez pedig a polgári védelmi és egészségügyi szolgálat járműveinek nemzetközileg egységes fény- és rádió-jelzéseit védi a büntetőjog eszközével. Egyes

háborús

bűntettek

Az 1945. évi VII. törvénnyel jogerőre emelt és az 1440/1945. (V. 1.) ME számú rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME számú rendelet a háborús bűntettekről szól. E rendelkezések 11. és 6. §-a határozza meg a háborús bűnös fogalmát. E szerint háborús bűnösök azok a személyek, akik háború idején hatalmi helyzetükkel visszaélve, a béke, az emberiség, nemzetközi hadijog ellen irányuló bűncselekményeket követtek el. A háborús bűncselekmények, illetve a háborús bűnösök fogalmának a meghatározása a második világháborúhoz kapcsolódik, bár az első világháború után is felmerült már II. Vilmos császárnak, Hindenburgnak, Ludendorffnak, Göringnek stb. háborús bűnösként való felelősségre vonása. Azonban ekkor ettől a győztes antant hatalmak tartózkodtak. A második világháború alatt — 1943. Moszkva, 1945. London — a szövetséges hatalmak elhatározták, hogy bíróság elé állítják mindazokat a vezető személyeket, akik felelősek a második világháború előkészítéséért és kirobbantásáért, mint a nemzetközi béke elleni bűncselekményekért, akik közvetve vagy közvetlenül felelősek a nemzetközi hadi jog, a háborúra vonatkozó — genfi, hágai — egyezmények durva megsértéséért, továbbá az emberiség ellen vétő személyeket és a védtelen polgári lakosság, a hadifoglyok, a túszok meggyilkolásáért felelős tömeggyilkosokat. A szövetséges hatalmak egyezségének megfelelően, a főbűnösöket, akiknek bűncselekményei több országra terjedtek ki, áz érdekelt nemzetek együttesen vonták felelősségre, a többit pedig abban az országban, illetve területen, ahol a bűncselekményeket elkövették. A fasizmus felett aratott győzelem eredményeként nem-

zetközi katonai bíróság működött Nürnbergben és Tokióban, ahol sok német és japán háborús bűnös nyerte el méltó büntetését. A magyar háborús bűnösök felett a Magyar Népbíróság ítélkezett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése Nemzetközi Egyezményként hirdette ki a háborús és az emberiség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét, amelyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1971. évi 1. sz. törvényerejű rendelettel hirdetett ki.. E szerint a háborús bűntettek nem évülnek el [1978. IV. törvény 33. §-a (2) bekezdése] mindaddig, amíg a második világháború folyamán elkövetett háborús bűntettek tettesei életben lehetnek. Befejezésül: a nemzetközi hadijog kérdéseiről jelenleg is magas szintű tárgyalások folynak.

IRODALOMJEGYZÉK 1. 2. 3 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

A katonai büntetőjog kézikönyve 1958. Büntetőjog (Különös rész). Nemzetközi Jog (Tankönyv). Hágai, genfi egyezmények. Párizsi békeszerződés, 1947. Büntető Törvénykönyv, 1961, 1978. Miniszteri indokolás. A diplomácia története. Külpolitikai lexikon. Filozófiai lexikon. ENSZ Alapokmánya. Versaillesi, trianoni békeszerződés. Londoni, moszkvai egyezség.

A Szovjetunió Alkotmánya és a szovjet katonai bíróságok feladatai q bírósági tevékenység minőségének javításában Irta: G. Busujev igazságügyi altábornagy, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának elnöke

A Szovjetunió Alkotmányának elfogadása történelmi jelentőségű esemény a párt és a szovjet nép életében, fontos mérföldkő , társadalmunk politikai rendszerének fejlődésében, hatalmas ösztönző a kommunizmus felépítéséért folytatott további harcunkban. Az Alkotmány összegezi a szovjet nép világtörténelmi jelentőségű vívmányait, törvényhozásilag rögzíti a fejlett szocialista társadalom megteremtését a Szovjetunióban, megadja az SZKP vezető és irányító szerepének részletes jellemzését. Az alaptörvényben koncentráltan kifejezésre jutnak a tudományos szocializmus elért eredményei, a dolgozóknak az új társadalom építésében elért gyakorlati vívmányai, a népi hatalom lenini elvei. Alapvető jellegzetessége az Alkotmány által bevezetett változásoknak a szocialista demokrácia kiterjesztése és elmélyítése. A demokrácia kibontakoztatásával együtt jár a szocialista törvényesség és jogrend további erősítése. „Fegyelem és szilárd közrend nélkül — hangsúlyozta L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke — a demokrácia megvalósíthatatlan. Ha minden állampolgár felelősséget érez kötelezettségei, a nép érdekei iránt, csakis ez az egyedüli, megbízható alap a szocialista demokratizmus elveinek, a valódi személyi szabadságnak a lehető legteljesebb megvalósításához". 1 A demokráciának, a törvényességnek és a jogrendnek ilyen dialektikus egysége csak a szocializmusban lehetséges, ahol a társadalom és az egyén érdekei harmonikus összhangban vannak. A Szovjetunió Alkotmánya kifejezésre juttatja az állami és társadalmi élet jogi alapjának további erősödését. „A szovjet állam, s annak valamennyi szerve a szocialista törvényesség alapján folytatja tevékenységét, biztosítja a jogrendnek, a társadalom érdekeinek és az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak védelmét. Az állami és társadalmi szervezetek, a hivatalos személyek kötelesek megtartani a Szovjetunió Alkotmányát és a szovjet törvényeket" (4. cikkely). 1

Az SZKP XXV. Kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó, 1976. 100. oldal.

„A "Szovjetunió állampolgára köteles megtartani a Szovjetunió Alkotmányát és a szovjet törvényeket, tiszteletben tartani, a szocialista együttélés szabályait, a Szovjetunió állampolgárának magas címéhez méltóan élni" (59. cikkely). A Szovjetunió Alkotmányának 4. és 59. cikkelye megfogalmazza a társadalom életének és tevékenységének egyik legfontosabb alapelvét: a mind az: államra, mind a polgáraira nézve egységes szocialista törvényesség elvét. Az alaptörvény kibővíti a társadalmi viszonyok alkotmányos szabályozásának körét. Jelenlegi körülményeink között a jognak, mint a társadalmi viszonyok szabályozójának és az állampolgárok nevelése fontos eszközének a szerepe állandóan nő. A jog segíti mindannak erősödését, ami a társadalomban haladó, segíti az olyan társadalmi viszonyok fejlődését és kibontakoztatását, amelyek elérésére a törvényhozás törekszik. Az új Alkotmány lesz a gerince a Szovjet Állam Törvénytárának, amelynek összeállítását az SZKP XXV. Kongresszusának határozatai alapján már megkezdtük. Az Alkotmány alapján folytatjuk törvényhozásunk, ezen belül a jogszolgáltató szervek tevékenységére vonatkozó jogszabályok továbbfejlesztését és megújítását. Az Alkotmány kiterjesztette az állampolgárok jogai és törvényes érdekei bírósági védelmének szféráját, ami elősegíti a bíróság szerepének és tekintélyének növekedését. A Szovjetunió Alkotmánya a korábbi alkotmányoknál teljesebb, feltárja a szocialista társadalom életének alapjait,- valamint az állampolgárok jogait és szabadságjogait, amelyek védelmén a szovjet bíróságok is őrködnek. Az Alkotmány hangsúlyozza, hogy a jogok és szabadságjogok érvényesülése elválaszthatatlan attól, hogy az állampolgárok teljesítsék kötelezettségeiket. Ennek a bíróságok tevékenysége szempontjából is elvi jelentősége van, minthogy csakis a bíróság ítélete mondhatja ki azt az állampolgárt — aki a törvényt megsértette — bűncselekmény elkövetésében bűnösnek és szabhat ki rá büntetőjogi büntetést. Egyedül a bíróság joga a Szovjetunióban az igazságszolgáltatás gyakorlása. A szovjet állam abból kiindulva, hogy a szocialista jogrend a társadalom és polgárai normális életének az alapja, következetesen arra törekszik, hogy a jog, a törvények tiszteletben tartása minden egyes ember személyes meggyőződésévé váljék. Minden próbálkozás a törvény megszegésére vagy megkerülésére, bármi indokolja, is azt, megengedhetetlen. Társadalmunk fejlődésével mindinkább tűrhetetlenné válnak a szocialista együttélés szabályaitól váló éltérések, s ezért az ilyen jelenségek elleni harcban, mint azt L. I. Brezsnyev, az SZKP Kongresszusán hangsúlyozta, „támaszkodni kell a dolgozó kollektíva véleményére,'élni kell; a sajtó bíráló szavával, a meggyőzéssel és a törvény erejével —. minden rendelke-

zesünkre álló eszközzel".2 Á szovjet bíróságok az igazságszolgáltatást gyákorolva állandóan arra törekszenek, hogy az állampolgárok tudatába beleoltsák a jog, a törvény tiszteletét, a törvényesség és a jogrend megszilárdításáért és erősítéséért küzdő aktív harcosokat neveljenek. A Szovjetunió Alkotmánya nagymértékben növelte a szocialista igazságszolgáltatás jelentőségét, rögzítette demokratikus elveit: a bíróságok a szocialista törvényesség alapján folytatják tevékenységüket; az igazságszolgáltatást a Szovjetunióban csakis a bíróság gyakorolja; a bírák és a népi ülnökök választhatók. Kimondotta a tanácsban való eljárás elvét, valamint a népi ülnökök és a hivatásos bírák jogainak egyenlőségét az igazságszolgáltatás gyakorlásában; a bírák és a népi ülnökök függetlenségét, hogy csak a törvénynek vannak alárendelve; a polgárok egyenlőségét a törvény és a bíróság előtt; a nyilvánosság elvét; a vádlott jogát a védelemre; a nemzeti nyelv és az anyanyelv használatának jogát, valamint a társadalmi szervezetek és a dolgozók kollektívái képviselőinek (a hadseregben a katonai kollektívák képviselőinek) a részvételi jogát a bírósági eljárásban. A Szovjetunió Alkotmányában hatalmas alkotó képesség van felhalmozva, s annak elfogadása új munkalendületet váltott ki a szovjet emberekből. Az alaptörvény a lelkesedés, az öntudatos kötelességteljesítés, a munka minőségének és hatékonyságának javításáért folytatott harc hatalmas forrásává vált. A szocialista törvényesség erősítése, a jogszolgáltató szervek, közöttük a bíróságok tevékenységének a tökéletesítése, állandóan az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet állam figyelmének a középpontjában áll. Az utóbbi években fontos határozatok születtek, amelyeket különösen az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának 1970. július 30-i „A bírósági és ügyészségi szervek munkájának javítását célzó intézkedésekről" 3 , 1970. december 23-i „A népgazdaságban folyó jogászi munka javításáról" 4 , az SZKP Központi Bizottságának 1971. szeptember 15-i „A dolgozók jogi nevelésének . javítását célzó intézkedésekről" 5 , az SZKP Központi Bizottságánák és a Szovjetunió Minisztertanácsának 1975. június 25-i „A gazdasági törvényhozás további tökéletesítését célzó intézkedésekről" 6 címen hozott határozataiban és más dokumentumokban találhatunk meg. Ezeket a problémákat az SZKP XXIV. és XXV. Kongreszszusa is megvitatta. A munkastílus és. módszer tökéletesítésének, a pazar2

Az SZKP XXV. Kongresszusa. 92. oldal. Az SZKP Kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai. Moszkva, 1972. 8. kiadás, 10. kötet, 298—303. oldal. 4 Uo. 317—322. oldal. 6 Az SZKP ideológiai munkájának kérdései. Dokumentumgyűjtemény. Moszkva, Politikai Kiadó, 1972. 283—288. oldal. 6 „Szocialisztyicseszkaja zakonnoszty", 1975. évi 9. szám, 3—6. oldal. 3

lás, a hanyag gazdálkodás és más negatív jelenségek elleni harc fokozásának kérdéseit ismételten is tárgyalták az SZKP Központi Bizottságának plénumain, ami rendkívül nagy jelentőségű volt a bíróságok munkája szempontjából is. Az SZKP határozatait és a Szovjetunió Alkotmányának rendelkezéseit szem előtt tartva, a bíróságok már eddig is sokat tettek az igazságszolgáltatás színvonalának emeléséért. A bírák nehéz és megtisztelő munkáját nagyra értékelte az SZKP XXV. Kongresszusa. Ez pedig sokra kötelez. A párt feladatul tűzte ki a munka minőségének és hatékonyságának minden munkaterületen és minden népgazdasági ágban megvalósítandó megjavítását, valamint a szocialista törvényesség és jogrend további megszilárdítását és erősítését. E feladat megvalósítása érdekében a bírák szakadatlanul arra törekszenek, hogy javítsák a szocialista igazságszolgáltatási szervek munkájának és különösen a bíróságok tevékenységének a minőségét és hatékonyságát. A bírósági tevékenység minősége és hatékonysága javításának feladata komplex probléma, amely minden szinten a bírák szakadatlan erőfeszítéseit kívánja meg és egész tevékenységük minden oldalát felöleli: a bírák általános felkészültségét és szakképzettségét, munkájuk szervezettségét, hivatásbeli kötelezettségeik megfelelő teljesítését, gyakorlati jártasságuk tökéletesítését, hasznos tapasztalataik elterjesztését stb. De hát miben is mutatkozik meg a bírósági tevékenység minősége? Legfontosabb mutatója: hogyan teljesítik a bíróságok ténylegesen a Szovjetunió Alkotmánya által az igazságszolgáltatással szemben támasztott követelményeket, nevezetesen, hogy az igazságszolgáltatás: — a szocialista törvényesség és az igazságszolgáltatás alkotmányos elvei alapján folytassa tevékenységét, biztosítva a törvényes és megalapozott bírósági döntések meghozatalát (4., 151—160. cikkely); — védje a mi szovjet életmódunkat: a fejlett szocializmus vívmányait, az össznépi állam társadalmi, politikai és gazdasági rendszerét és a szocialista tulajdont, a közrendet, a társadalom és az állampolgárok jogait és érdekeit (4., 10., 31. cikkely); — mindenféle támadással szemben megvédje az állampolgároknak a Szovjetunió Alkotmánya által garantált politikai, gazdasági, szociális jogait, lakáshoz való jogát és más személyi és vagyoni jogait és szabadságjogait (39—58. cikkelyek); — az állampolgárokat a Szovjetunió Alkotmánya és a szovjet törvények szigorú betartása, a szocialista együttélési szabályok tiszteletben tartása, a jogok és kötelességek egysége szellemében nevelje, segítse elő az állampolgárok jogtudatának és társadalmi ak-

tivításának fokozását, gondosan foglalkozzék a felnövekvő nemáédékkel és a természet védelmével (59—-69. cikkelyek); — a törvénynek megfelelően gyakoroljon felügyeletet a Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok bíróságainak ítélkezési tevékenysége fölött (a Szovjetunió Alkotmányának 153. és a szövetségi köztársaságok alkotmányainak megfelelő' cikkelye). A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Teljes Ülése nagy fontosságot tulajdonított a bírósági tevékenység minősége és hatékonysága javításának, nevelő hatása fokozásának, az állampolgárok törvény által biztosított jogai és szabadságjogai megvédésének és ezekben a kérdésekben több irányelvet hozott, amelyek közül különösen fontosnak tartjuk kiemelni a következőket: „Az igazságszolgáltatás színvonalának emeléséről az SZKP XXV. Kongresszusa határozatainak tükrében" (1976. március 23.), „A Szovjetunió új Alkotmánya és a bírósági tevékenység további tökéletesítésének feladatai" (1978. február 3.), „A bűncselekmények megelőzésével kapcsolatos bírósági tevékenység további tökéletesítéséről" (1976. december 3.), „A vádlott védelemhez való jogát biztosító törvények bíróságok által való alkalmazásának gyakorlatáról" (1978. június 16.)7 és mások. A Szovjetunió Alkotmányában lefektetett elvek érvényre juttatása a büntető ügyek elbírálása során az első fokú bíróságoknál annyit jelent, mint: a) az ügyeket helyesen elbírálni, azaz a büntetőjogi felelősség alapjául szolgáló tényeket (vagy hiányukat) megbízhatóan és hiánytalanul megállapítani; a terhelt által elkövetett cselekményt jogilag helyesen minősíteni; a büntetést a törvénynek megfelelően, az elkövetett cselekmény jellegének és társadalmi veszélyessége fokának, az elkövető személyiségének és a felelősségét súlyosbító és enyhítő körülményeknek a figyelembevételével kiszabni; a bűncselekménnyel okozott vagyoni kárt megtéríttetni. b) A törvény követelményeit saját tevékenységükben szigorúan betartani. c) Biztosítani, hogy mindazok az intézmények, szervezetek és hivatalos személyek, amelyeknek és akiknek a tevékenységére a konkrét ügy elbírálása során a bíróság látóterébe került, pontosan és következetesen végrehajtsák a törvényeket, valamint az elkövetett bűncselekmény körülményeinek tisztázása és a megszüntetésükhöz szükséges intézkedések foganatosítása (külön végzés meghozatala) útján elősegíteni a jogsértések megelőzését. d) A konkrét büntető ügyben tartott bírósági tárgyalás maximális megelőző és nevelő hatásának elérésére törekedni. 7

A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának közlönye, 1976. évi 3. szám; 1978. évi 2. szám; 1977. évi 1. szám; 1978. évi 4. szám.

„Nem elegendő jó törvényt kidolgozni, nem elég elfogadni sém — mondta L. I. Brezsnyev —. A törvény csak akkor él, csak akkor hat, amikor végrehajtják". 8 A törvénynek a konkrét életszituációban való érvényesülése ténylegesen a büntető ügy tárgyalása és elbírálása során valósul meg. A bírák nemcsak alkalmazzák, hanem maguk végre is hajtják a törvényt. És hogy ez hogyan valósul meg ténylegesen, az fontos mutatója a bírósági tevékenység minőségének és annak, hogyan válik valóra a bírák mindennapi gyakorlatában az egyik legfontosabb alkotmányos alapelv: a szocialista törvényesség elve. Minden bíróság elé kerülő ügy: egy emberi sors; emberek létérdekeit érinti. A sértett védelmet keres a bíróságnál, megsértett jogai helyreállítását kívánja; az ártatlan jó hírnevének helyreállítását kívánja. A jogrend megsértője igazságos döntést vár. V. I. Lenin mindenkor nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a személyi jogok törvényben biztosított garanciáit betartsák, mindig azt kívánta, hogy az állami kényszert azokkal szemben alkalmazzák, akik a rosszat konkrétan okozták. Számtalan lenini dokumentum igazolja, hogy milyen elmélyült figyelemmel foglalkozott Lenin a büntetőjogi felelősségre vonásra és a letartóztatásra alapul szolgáló anyagok ellenőrzésével. Lenin útmutatásait követni: ebben látják a bírák hivatali és pártfeladatukat. A bíróság ítéletének — hangzik a törvény — törvényesnek és megalapozottnak kell lennie. Az ítélet törvényes volta abban áll, hogy szigorúan megfelel a büntető és a büntető eljárási jog normáinak, megalapozottsága pedig abban, hogy következtetései megfelelnek az ügyben a bírósági tárgyalás és bizonyításfelvétel során megállapított tényeknek. A büntető ítéleteknek, az igazságszolgáltatás legfontosabb dokumentumának a minősége nemcsak a bíróság által az ügy érdemében hozott döntés helyességében mutatkozik meg, hanem abban is, milyen a megszövegezése: egyszerű a nyelve, logikus a felépítése, arányos a megszerkesztése, szabatosak a megfogalmazásai és megfelelnek a Btk. megfelelő cikkei diszpozícióinak és a Bp. normáinak — az ítélet megszövegezésének ezek az ismérvei az ítélet minőségét jellemző „mutatóknak" távolról sem teljes felsorolását jelentik. Az ügy helyes megoldásához a bíráknak magas fokú jogtudattal kell rendelkezniük, s ennek megfelelően kell a törvényt alkalmazniuk; ismerniük kell az alkalmazott törvényt és meg kell érteniük tartalmát; az igazság megismerésének és a konkrét életszituációban ténylegesen felmerült 8

L. I. Brezsnyev, A lenini irányvonalon. Moszkva, Politikai Kiadó, 1972. 3. kötet. 49. oldal. 13

97

kérdésékkel kapcsolatos döntések meghozatalának folyamatában tudniuk kell helyesen alkalmazni a gondolkodás törvényeit; akaraterővel, kitartással kell rendelkezniük, érteniük kell ahhoz, hogy bonyolult kérdésekben higgadtan eligazodjanak; érvényesíteniük kell szervezőkészségüket stb. Más szóval, „rendelkezniük", „ismerniük", „megérteniük", „tudniuk" kell és még sok mindenre van szükségük a bíráknak az ügy helyes elbírálásához. Szemléltetően és rendkívül tömören fogalmazta meg a szovjet bíróval szemben támasztott követelményeket Lenin, amikor hangsúlyozta, hogy a bírósági ügyek elbírálásának „ . . . okos, valóban okos bírák (nem kapkodok, nem szószátyárak, nem szájhősök)" kezében kell lennie. 9 A bírósági tevékenység minőségének javítása nagymértékben attól függ, hogy a hibákat — amelyeket a bírák a büntető ügyek tárgyalása és elbírálása során elkövethetnek — időben megelőzzük és kiküszöböljük. Ezeket a hibákat, jellegüket, előfeltételeiket és mennyiségüket, mint a bírák munkájában jelentkező és az igazságszolgáltatás színvonalát hátrányosan befolyásoló fogyatékosságok tényleges megnyilvánulásait, a legnagyobb figyelemmel kell elemeznünk, a megelőzésüket biztosító hatékony intézkedések kidolgozása céljából kiértékelnünk és általánosítanunk. Anélkül, hogy az elkövethető bírósági hibák jellegét érintenénk — ez a kérdés önálló tanulmányt kíván — röviden foglalkoznunk kell e hibák egyik előfeltételével, nevezetesen azzal, hogy a bíráknak a büntető ügyek előkészítése, tárgyalása és elbírálása során végzett munkája gyakran helytelenül, végig nem gondoltán van megszervezve. A bírák munkájának megszervezésében mutatkozó fogyatékosságokkal összefüggő hibák okait általánosítva, kiemelhetünk a legjellegzetesebbek közül néhányat. Egyes bírák az ügy tanulmányozása során emlékezetükre hagyatkoznak és nem tulajdonítanak kellő fontosságot a konkrét üggyel közvetlen összefüggésben álló általános elméleti tételek tisztázásának, nem ismerkednek meg a bírósági gyakorlat és a jogirodalom vonatkozó anyagaival. Mivel nincsen pontos elképzelésük a konkrét bűncselekmény jellegzetes sajátosságairól, nem határozzák meg hiánytalanul a bizonyítás tárgyát, elhagynak olyan lényeges kérdéseket, amelyeknek a megvizsgálása elengedhetetlen a bűncselekmény ténybeli és jogi ismérveinek, valamint a cselekmény jogkövetkezményeinek a helyes tisztázásához. így például egy gépjármű-közlekedési bűncselekmény ügyében a bírák, miután nem voltak tisztában e bűncselekmény jogkövetkezményeivel, nem vizsgálták a rongálódás folytán a sértett gépjárművének értékében bekövetkezett, a helyreállítás után is fennmaradó csökkenést, s ennek következtében helytelenül döntöttek a polgári jogi igény kérdésében. 9

V. I. Lenin, összes művei. 54. kötet (oroszul), 87. oldal.

Az ilyen hibák első és legfőbb oka egyes bírák elégtelen általános elméleti felkészültsége, a konkrét ügy elbírálásával összefüggő elméleti problémák előzetes tisztázásának lebecsülése. Ezzel összefüggésben helyénvaló lesz emlékeztetnünk Lenin megállapítására: „Aki az általános kérdések előzetes megoldása nélkül nyúl a részletkérdésekhez, az lépten-nyomon, akarva, nem akarva, elkerülhetetlenül »belebotlik« ezekbe az általános kérdésekbe". 10 A vád tartalmának pontatlan tisztázása, főképpen a sok epizódból álló, bonyolult eseménytörténetű ügyekben, egy másik jellegzetes forrása a bírói hibának. Ebben a kérdésben a bíráktól meg kell követelni a részletekbe menő pontosságot, továbbá, hogy képesek legyenek határozottan és élesen elkülöníteni az egyes konkrét epizódokat, tényeket, körülményeket, amelyekből a vád összetevődik és amelyeket mind alaposan meg kell vizsgálni. Amikor ugyanis a bíróság nem tulajdonít kellő jelentőséget a „részletek" ilyen tisztázásának és értékelésének, ítélete vagy túlmegy a vád keretein vagy pedig kihagyja annak egyes részleteit. A vád „részleteinek'' külön-külön tisztázását illetően mutatott hanyagság ezen kívül az ügyben beszerzett bizonyítékok rendszerezésén is megérezteti hátrányos hatását. Nem szabad elfelejteni, hogy a tanácskozó szobába való visszavonulásuk után a bírák a bizonyítékokat nem általában csoportosítják és értékelik, hanem a bizonyítandó konkrét tényekre és körülményekre, valamint azokra a kérdésekre vonatkoztatva, amelyekre a döntésük meghozatalához választ kell kapniuk. Minél korábban kezdődik meg a bírák felkészülése a tanácskozó szobában rájuk váró erre a feladatra, annál könnyebb lesz a bizonyítékokat a vád egyes „részleteire", ténybeli és jogi ismérveire vonatkoztatva rendszerezni, annál helyesebbek és megalapozottabbak lesznek a bíróság következtetései. Ha viszont az ügyben összegyűjtött bizonyítékok ilyen csoportosítása nem történik meg, akkor — mint a gyakorlat mutatja — a bírák néha nem veszik észre az egyes bizonyítékok között levő ellentmondásokat, nem tárják fel a nyomozás hiányosságait. A bírák munkájának megszervezésében elkövetett ilyen mulasztások következményei lesznek azután az OSZFSZK Bp-jének 344. cikkében felsorölt hibák. Bírói hibát okozhat továbbá az is, ha a bírák nem fordítanak kellő figyelmet az ügyben összegyűjtött bizonyítékok minőségére. Néha nem fordítanak figyelmet arra, hogy betartották-e a bizonyítékok beszerzésének eljárási rendjét; nem tisztázzák, hogyan szerzett tudomást a tanú az általa előadott tényekről; nem hasonlítják össze a beszerzett bizonyítékokat, nem veszik észre és nem tisztázzák a közöttük levő ellentmondásokát; Olyan ügyekben, amelyekben sok a felelősségre vont személy és a hoszszan elhúzódó bűncselekménynek sok tanúja van, elmulasztják tisztázni, 10

V. I. Lenin, összes művei, 15. kötet, Kossuth Könyvkiadó, 1978. 350. oldal.

hogyan helyezkedtek el pontosan egymáshoz képest a tanúk és a vádlottak az események idején, melyik pillanattól kezdve lettek az egyes tanúk az események szemtanúivá és hogy honnan, mikor, pontosan mit láttak az egyes tanúk. Az első pillantásra ezért úgy tűnhet, hogy a vallomások között ellentmondás van, holott a valóságban az egyes tanúk különböző tényekről adnak számot. Előfordulnak esetek, amikor nem ellenőrzik a szakértői vizsgálat kiinduló adatainak megbízhatóságát (leggyakrabban éz a gépjármű-közlekedési ügyekben szokott előfordulni). Néha a hiba abban nyilvánul meg, hogy a bírák nem tisztázzák, vajon a döntés meghozatalához szükséges és az ügyben ténylegesen rendelkezésre álló adatok megfelelnek-e egymásnak. így például a fosztogatással az állampolgárnak okozott kár nagyságát a dolognak az elvételkori értékében kell meghatározni, tehát figyelembe kell venni a beszerzés óta bekövetkezett elhasználódását. Egyes bírák ezt a körülményt figyelmen kívül hagyva, elmulasztják az ilyen ügyben a szakértő bevonását és a tényleges érték tisztázását, e helyett az ítéletben helytelenül az új dolog kiskereskedelmi árában állapítják meg az értékét. Követnek el hibákat a bírósági tárgyalás előkészítésénél is, aminek következtében nem pótolják a nyomozás hiányosságait, nem tisztázzák az ellentmondások okait és nem teszik meg a megszüntetésükhöz szükséges intézkedéseket. Ez a hiba nemcsak az elvégzendő vizsgálat „részleteinek" pontatlan tisztázása, a bizonyítékok szakszerűtlen rendszerezése és minőségük figyelmetlen ellenőrzése következtében jön létre. Néha a bírósági bizonyítás-felvételt folytatják le rendszertelenül: nem tartják be a logikai következetességet a terhelthez, a sértetthez, a tanúkhoz és a szakértőkhöz intézett kérdések felvetésében; a bírák belevesznek abba, hogy csak a vád egyik verzióját vizsgálják ki. És az ilyen szervezetlenség eredményeképpen bírói hibát követnek el. 1 A bírósági bizonyítás-felvételnek alaposan végiggondolt és kellő időben összeállított terve lehetővé teszi az ilyen hibák és hiányosságok elkerülését, elősegíti az eljárás minőségének és operativitásának, valamint nevelő hatásának fokozását. A döntés meghozatala az ügyben az igazság megismerése általános törvényeinek, az emberi gondolkodás törvényeinek van alávetve. Egyes bírói hibák azzal magyarázhatók, hogy a bírák megsértik a bizonyítás általános szabályait: nem ellenőrzik a konkrét következtetés premisszáinak megbízhatóságát; nem vetik össze egymással ezeknek a következtetéseknek a zárótételeit; nem tartják be a bizonyítás menetének logikai sorrendjét; kihagyják a minősítés programjának egyes kérdéseit stb. Nem mindig veszik figyelembe, hogy milyen jogkövetkezményeket von maga után egyegy konkrét üggyel vagy körülménnyel kapcsolatban elfogadott döntés. A munkában elkövetett figyelmetlenség, hanyagságba hiányos ön-

kontroll: a bírói hiba gyakori okozói. Ebből eredően néha megsértik a terhelt védelemhez való jogát; az ítélet megfogalmazását nem egyeztetik össze a törvényi diszpozícióval; helytelenül állapítják meg a javítómunkatelep nemét, amelyben az elítéltnek a szabadságvesztés büntetését le kell töltenie; helytelenül osztják meg az eljárási költségeket stb. A bírói hiba megelőzése tehát nemcsak attól függ, hogy a bírák állandóan javítsák eszmei, elméleti és szakmai felkészültségüket, hanem nagymértékben attól is, hogy hozzáértőén, metodológiailag helyesen szervezzék meg-munkájukat az ügy tanulmányozása, tárgyalása és a határozathozatal folyamán egyaránt. A jogsértések megelőzése az egész társadalom ügye és a társadalmi, gazdasági, eszmei, politikai és jogi jellegű intézkedések egész komplexuma alapján valósul meg. Fontos szerep hárul ebben a szovjet bíróságokra. Bár a bírósági tevékenység hatékonyságát nem fejezhetjük ki az ügy elbírálásának eredményeképpen érvényesülő általános és különös megelőzés eredményeinek egyszerű „összegezésével", de nagymértékben éppen az határozza meg, hogy az adott bíróságnál gyakorlatilag hogyan hajtják végre a törvényt az egyes konkrét esetekben. A bíróságok megelőző tevékenységének alapvető irányait a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának „A bíróságok bűncselekmény-megelőző tevékenységének további tökéletesítéséről" címen 1976. december 3-án meghozott teljes ülési határozata fogalmazta meg a következőkben: ,,a) a bírósági ügyek helyes és időben lefolytatott tárgyalása és elbírálása; b) a bűncselekmények elkövetését elősegítő okok és körülmények megállapítása és a megszüntetésükhöz szükséges intézkedések foganatosítása; c) a társadalmi szervezetek és a munkakollektívák (katonai kollektívák) képviselőinek széles körű bevonása a bírósági eljárásba és az elítéltek átnevelésébe". 11 A törvényhozó egész sor normát alkotott a bírósági tevékenység megelőző hatásának biztosítására. Közéjük tartoznak az OSZFSZK Bp.-je 303. cikkének 4—6. pontjai is, amelyek arra kötelezik a bíróságot, hogy választ adjon a következő kérdésekre: bűnös-e a vádlott a nyomozás eredményeképpen terhére rótt bűncselekmény elkövetésében; büntetést érdemel-e a vádlott az elkövetett cselekmény miatt; milyen büntetést kell vele szemben kiszabni és ki kell-e töltenie ezt a büntetést. A terhelt bűnösségének (ártatlanságának) megállapítása az ügy körülményeinek mindenirányú, teljes és tárgyilagos kivizsgálása útján, a vádlott védelemhez való jogának biztosításával érhető el. Ennek a követelménynek a be nem tartása a terhelt törvénytelen elítélésére vezethet, ami nemcsak az ártatlan embernek okoz kárt, hanem az igazságszolgáltatás 11

A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának közlönye, 1977. évi 1. szám, 12; oldal.

egész ügyének, a jogsértések megelőzése ügyének, a törvény és a bíróság iránti tiszteletre nevelés ügyének is árt. A büntetőjogi büntetésnek igazságosnak kell lennie, mert csak' az igazságos büntetés tölti be nevelő és megelőző szerepét. „A különbséget nem tevő szigor — jegyezte meg Marx — megszünteti a büntetés minden eredményét, mert megszüntette a büntetést, mint a jog eredményét". 12 Ebben az összefüggésben fontos hangsúlyoznunk a büntetés egyéniesítésének a jelentőségét és azt, hogy a bíróságnak nagy lehetőségei vannak a korikrét büntető intézkedések megválasztására. A büntetőjogi büntetések differenciáltabb kiszabásának és különösen a társadalomtól való elszigeteléssel nem járó büntetések alkalmazásának a lehetősége megnőtt annak folytán, hogy 1977. februárjában új törvényeket, illetve törvényerejű rendeleteket fogadtak el, amelyek megfelelően módosították és kiegészítették a hatályos büntető, büntető eljárási és büntetésvégrehajtási jogot. 13 A jogsértések megelőzése mindenekelőtt a büntetés elkerülhetetlensége révén érhető el,14 ami a bűntettesek gyors leleplezése útján, továbbá annak az általános meggyőződésnek a kialakításával biztosítható, hogy a jogsértők elkerülhetetlenül elnyerik büntetésüket; ezt biztosítja továbbá a bíróság operatív reagálása, a bűntettesek igazságos büntetésben részesítése, a kiszabott büntetés tényleges végrehajtása és a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése. A törvény megköveteli a bíróságtól, hogy a büntető ügy tárgyalása során tisztázza a bűncselekmény elkövetését elősegítő körülményeket. Az eljárási forma, amellyel a bíróság az ügy tárgyalása során észlelt törvénysértésre és a jogsértések előfeltételeire reagál: a külön végzés. A külön végzés a következő kérdésekre vonatkozhat: a bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő és megfelelő intézkedések megtételét kívánó okok és körülmények; egyes állampolgároknak a mindennapi életben, nyilvános helyeken, a termelőmunkában, a szolgálati helyükön stb. tanúsított helytelen magatartása; egyes hivatalos személyek törvénysértései és mulasztásai. A bíróságnak joga van külön végzést hozni a nyomozás vagy a vizsgálat során elkövetett szabálytalanságok kérdésében is. A bíróság nemcsak negatív jelenségekre hívhatja fel a figyelmet. Minthogy a pozitív példák felhasználásával történő nevelés az aktív életfelfogás kialakításának egyik hatékony eszköze, a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Teljes Ülése azt javasolta a bíróságoknak, hogy az állampolgároknak a jogsértések megelőzésére és megakadályozására, a bűntettesek elfogására irányuló cselekményeiről értesítsék munkahelyüket, iskoláju12 13

Marx és Engels művei, I. kötet, Budapest, 1957. 114. oldal. A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének közlönye, 1977. évi 7. szám, 116—121

tétel. 14

V. I. Lenin, összes művei, 4. kötet, Kossuth Könyvkiadó, 1964. 385. oldal.

kat vagy lakóhelyüket; továbbá széles körben használják fel az ilyen cselekmények propagálására a helyi sajtót, rádiót és a televíziót. Jellemző, hogy külön végzés meghozatalával a bíróság nemcsak a jogsértések megelőzését és a büntető ügyek kivizsgálásának minőségi javítását segíti elő, hanem a munkastílus és a munkamódszer tökéletesítését is segítheti azokban az intézményekben és szervezetekben, valamint azoknál a vállalatoknál, ahol hiányosságokat fedezett fel, s ezen kívül a polgárok nevelését is segíti. A külön végzések minőségét illetően ugyanolyan magas követelményeket kell támasztani, mint az ítélettel és az egyéb bírósági határozatokkal szemben. A szocialista törvényesség és jogrend erősítéséért folytatott harcban törvényszerű az állami szervek és a társadalmi erők közötti szoros kapcsolat fenntartása. Ezt a törvényszerűséget Lenin alapozta meg; szerinte ennek a harcnak a sikere egyenes arányban van azzal, mennyire vesznek részt benne a társadalmi erők. A törvény széles körű jogokat biztosít a társadalmi erőknek mind az igazságszolgáltatás gyakorlásában, mind a jogsértők megjavítására és átnevelésére irányuló tevékenységben, valamint abban is, hogy a jogsértők személyiségének az egészséges erkölcsi légkörű kollektívában való alakulása érdekében befolyásukat érvényesítsék. A bírósági tevékenységet illetően ezek a jogok a következőkben érvényesülnek: A társadalmi erők képviselői, a népi ülnökök részt vesznek a polgári és a büntető ügyeknek az első fokú bíróságon való tárgyalásában és elbírálásában. Az igazságszolgáltatás gyakorlásában a bíró összes jogai megilletik őket, függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A polgári és a büntető ügyek tárgyalásán részt vehetnek a társadalmi szervezetek és a dolgozói kollektívák képviselői. Vonatkozik ez a katonai bíróságok tárgyalásaira is, ahol a büntető ügyekben társadalmi vádlókként vagy társadalmi védőkként juthatnak szerephez. A társadalmi szervezeteknek és a dolgozók kollektíváinak joguk van különböző kérelmekkel fordulni a bírósághoz. így különösen kérhetik, hogy a bíróság a jogsértővel szemben mellőzze a büntetőjogi felelősségre vonást és bízza őt — mint kezesre — a kollektívára (az OSZFSZK Btk,jának 52. cikke, az OSZFSZK Bp.-jének 9. cikke); kérhetik a jogsértő feltételes elítélését és a feltételesen elítélt megjavításának és átnevelésének a társadalmi szervezetre, illetve a kollektívára bízását, továbbá a bíróság által megállapított próbaidő tartamának csökkentését (az OSZFSZK Btk.jának 44. cikke); a kollektíva hozzájárulásával a bíróság a kollektívát arra kötelezheti, hogy a büntetés egy részének letöltése alól feltételesen mentesített elítélt fölött büntetése le nem töltött részének ideje alatt felügyeletet gyakoroljon és nevelésével foglalkozzék (az OSZFSZK Btk.-jának 53.

cikke); végül kérhetik az elítélt büntetett előéletének határidő előtti törlését (az OSZFSZK Btk.-jának 57. cikke). Ezeknek a jogoknak a tartalma is meghatározó hatással van a bírónak e jogok biztosítására és reális érvényesítésére irányuló tevékenységére. Az elnöklő bíró köteles a népi ülnököknek segíteni abban, hogy az ügy anyagát alaposan megismerjék, az ügy érdemi elbírálása során, megmagyarázni nekik az alkalmazandó törvény tartalmát, valamint jogaikat és kötelezettségeiket a végből, hogy aktívan részt vegyenek a bírósági tárgyaláson, a bizonyítékok megvizsgálásában és értékelésében, a jogsértés elkövetését elősegítő körülmények kiderítésében, a határozat meghozatalában. A népi ülnökök teljes jogú bírák és a tárgyalás folyamán kifejtett tevékenységükkel segítik az ügy helyes elbírálását, biztosítják a bíróság nevelő és megelőző tevékenységének érvényesülését. A társadalmi vádlónak vagy a társadalmi védőnek a bíró köteles lehetőséget adni arra, hogy az üggyel megismerkedhessék, megmagyarázni neki a bírósági tárgyaláson őt megillető jogokat és megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az ügy anyagainak megvizsgálásában aktívan részt vehessen és perbeszédét elmondhassa. A társadalmi szervezetek vagy a dolgozók kollektívái által előterjesztett kérelmek figyelmes és minden irányú, tárgyilagos megvizsgálása és elbírálása elősegíti a bírósági tevékenység minőségének javítását és segít a kollektíváknak nevelő munkájuk végzésében. Megfelelő segítséget nyújtanak a bírák a társadalmi erőknek a jogi neveléssel kapcsolatos munkájukhoz is. A bírósági tevékenység minősége egyenes összefüggésben van azzal, mennyire értenek a bírák ahhoz, hogy helyesen használják ki a bírósági eljárás nevelő hatásának lehetőségeit, különösen azokban az esetekben, amikor a tárgyalást a csapategységek körletében, személyi állományuk jelenlétében tartják meg. Lenin a bíróságot a fegyelemre nevelés eszközének nevezte. Nagy fontosságot tulajdonított a bírósági eljárás nevelő hatása hatékonyságának. Hangsúlyozta: az ügyek nyilvános bírósági tárgyalására az ügyek köztudomásúvá tétele végett és azért is szükség van, hogy ezzel megcáfolják azt a hitet, mely szerint a bűnösök büntetlenül maradhatnak. Vlagyimir Iljics azt követelte, hogy a bíróság a legnagyobb nevelő hatást biztosító körülmények között tartsa tárgyalását. A bűntettesre az őt megillető büntetés kiszabásával a bíróság azt bizonyítja, hogy a felelősségre vonás minden elkövetett jogsértés miatt elkerülhetetlenül bekövetkezik. Amikor az ügyet a tárgyaláson megvizsgálja, felfedi a bűncselekmény előfeltételeit, feltárja a közömbösség, az elnéző magatartás veszélyességét, leleplezi a jogsértők alantas indítékait, segít a katonáknak abban, hogy mint Lenin mondotta, „a bírósági tárgyalásból

közerkölcsi és gyakorlati politikai tanúiságokat vonjanak le". 15 A bírósági tárgyalás és eljárás formálja a közvéleményt, segíti a katonák általános és jogi kulturális színvonalának emelését, a katonákat a kommunista erkölcsi követelmények szellemében neveli. Mindez nem elvontan történik, hanem tárgyszerűen, a katonai kollektíva életéből vett konkrét tények segítségével. A bírósági tárgyalás nevelő hatásának eredményessége nagymértékben attól függ, mennyire készült fel az ügyben az elnöklő bíró a tárgyalásra, mennyire képes hozzáértéssel megszervezni az egész eljárást, milyen mértékben tárgyilagos és teljes a bizonyítékok megvizsgálása, valamint törvényes és megalapozott az ítélet. A bírósági eljárás nevelő hatásának eredményességét és hatékonyságát nemcsak a bíróság döntése határozza meg, hanem a tárgyalás egész menete is, s ezért a bíráknak mindent meg kell tenniük, ami csak tőlük függ a végből, hogy ezt a lehetőséget a lehető legteljesebben kihasználják. Fokozza a bírósági eljárás nevelő hatását, ha a parancsnokság, a politikai szervek és a hadbírák a katonai bíróság tárgyalásával kapcsolatosan csapategységeknél, a közvélemény tanulmányozása és formálása, a bírósági tárgyalással a katonák tudatára gyakorolt hatás eredményeinek rögzítése érdekében különböző intézkedések egész komplexumát foganatosítják. A bírósági tevékenység minősége kulturáltságában is megnyilvánul. Lenin hangsúlyozta a törvényesség és a kultúra között fennálló szoros kapcsolatot és arra hívott fel, hogy „kulturáltan harcoljunk a törvényességért" 16 . A bírósági eljárás kulturáltsága kifejezésre jut egyebek között abban is, hogy az ügyben elnöklő bíró a tárgyalást a büntető eljárási törvény előírásainak szigorú betartásával vezeti; nemcsak a magatartás külső kultúrájának általános normáit tartja be, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy a tárgyalás ünnepélyesen, példamutatóan, a maximális nevelő hatást biztosító körülmények között folyjék. „Rendkívül fontos pártszempontból és politikai szempontból — hívta fel a figyelmet Lenin 1921 októberében a Moszkvai Forradalmi Törvényszékhez intézett levelében —, hogy a bírósági tárgyalás ünnepélyes, nevelő hatású legyen" 17 A bírósági eljárás kulturáltsága nyilvánul meg a bírák tárgyilagosságában is, amely minden jelenlevőt meggyőz arról, hogy a bíróság figyelmesen, mindenféle elfogultság nélkül vizsgálja mind a terhelt ellen, mind pedig a mellette szóló bizonyítékokat. Ez tiszteletet ébreszt a bíróság iránt, kialakítja azt a meggyőződést a jelenlevőkben, hogy az ügyet a bíróság igazságosan dönti el. És fordítva, ha az eljárás résztvevői által előterjesztett 15

V. I. Lenin, Összes művei, 4. kötet, Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1964. 381.

18

V. I. Lenin, összes művei, 44. kötet (oroszul), 465. oldal. V. I. Lenin, összes művei, 53. kötet (oroszul), 286. oldal.

oldal.

17

14

105

kérelmeket és a felvetett kérdéseket indokolatlanul elutasítják, vagy ha a bírák az ügy érdemére vagy a megvizsgálandó bizonyítékokra vonatkozóan kialakított véleményükről előre nyilatkoznak, ez negatívan hat a hallgatóságra, és elősegítheti annak a helytelen véleménynek a kialakítását, hogy a bírák „úgyis mindent eldöntötték már a tárgyalás előtt". A bírósági tárgyalás kulturáltsága: a tárgyalás vezetésének szabatossága és operativitása, az elnöklő bíró hozzáértő ügyessége, amellyel éppen azokra a kérdésekre irányítja a hallgatóság figyelmét, amelyek leginkább elősegítik a közvélemény céltudatos formálását. A bírósági eljárás kulturáltsága a bírósági iratok szabatos, világos és meggyőző megfogalmazásában, az elfogadott határozatok pontos és meg- . győző megindokolásában is kifejezésre jut. A bírónak feltétlenül figyelemmel kell lennie arra, hogy az ítélet olyan, mint egy tükör, amelyben visszatükröződnek szakmai képességei, így különösen, hogy mennyire tudja és érti a jogot, hogyan tudja kifejezni a gondolatait, mennyire ura a nyelvnek, milyen fokú általános műveltsége stb. Vagyis a bírósági tevékenység kulturáltsága elég tág fogalom, amely felöleli mind a bírák általános műveltségét és szakmai színvonalát, mind a munka ésszerű megszervezését a tárgyalás idején. Az igazságszolgáltatás gyakorlása a szocialista társadalomban mélységes erkölcsi alapokon nyugszik. L. I. Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságának a XXV. kongresszus részére kiadott beszámolójában hangsúlyozta, a társadalmi fegyelem szilárdításával, az állampolgárok kötelességteljesítésének biztosításával kapcsolatos tevékenység erkölcsi jellegét, minthogy ez a tevékenység a demokrácia erősítésére irányul és a kommunizmus építésének érdekeit szolgálja. 18 A bíróság ilyen tevékenységet is végez; a bűntettesekkel szemben érvényesített kényszert á társadalom védelmében alkalmazza. „Lehetetlenség, hogy valaki bizonyos társadalomban éljen és ugyanakkor független legyen ettől a társadalomtól" — hangsúlyozta Lenin 19 . És annak, aki megsérti a szocialista együttélés szabályait, felelősséget kell viselnie ezért. Az erkölcsi alapelvek a büntető eljárási törvénynek azokban a normáiban is kifejezésre jutnak, amelyek az ügy körülményeinek sokoldalú, teljes és tárgyilagos felderítését, valamint törvényes és megalapozott, az állampolgároknak a Szovjetunió alkotmánya által garantált jogait szigorúan tiszteletben tartó büntető ítélet meghozatalát biztosítják. A bírák döntéseiket a törvény alapján, benső meggyőződésük szerint, a jog, a társadalmi magatartási normák stb. erkölcsi értékelését is magába foglaló szocialista jogtudatuk által vezérelve hozzák meg. A bírósági tár- ' gyalás jó nevelő iskola, de a nevelőt, mint ismeretes, magát is nevelni kell. 18 19

Az SZKP XXV. Kongresszusa, Kossuth Könyvkiadó, 1976. 100. oldal. V. I. Lenin, összes művei, 12. kötet, Kossuth Könyvkiadó, 1966. 97. oldal.

Amikor a bírák döntést hoznak, súlyos erkölcsi felelősség nehezedik rájuk: felelősek mind a társadalom érdekeinek és az egyes állampolgárok jogainak—• különösen szabadság-jogainak — és érdekeinek biztosításáért, mind pedig a terhelt sorsáért. Ez viszont azt jelenti, hogy a bíráknak sok jó tulajdonsággal kell rendelkezniük, közöttük olyanokkal, mint a becsületesség, az igazságosság, a tárgyilagosság és az elvi szilárdság. A bírónak az ügy elbírálása során tanúsított magatartása akkor lesz erkölcsös, ha megfelel a kommunista erkölcs normáinak, a bírósági eljárás szabályainak és a bíró hivatali tisztének. Ebben az összefüggésben szólnunk kell a bírósági tevékenységben kifejezésre jutó erkölcsi elvekként értelmezett bírói etikáról és a bíráknak az ügyek tárgyalása és elbírálása során végzett munkája minőségének megítélését attól is függővé kell tenni, hogyan ültetik át ezeket az erkölcsi elveket az életbe. Etikán általában az erkölcsöt, az erkölcs elméletét és az erkölcsre vonatkozó tanítást tanulmányozó tudományt értjük. Teljesen helyes azonban ennek a fogalomnak a használata abban az esetben is, amikor a tudós, az orvos, a bíró stb. etikájáról beszélünk. Az irodalomban az „etika" terminust egy-egy konkrét eljárási cselekményre vonatkoztatva is használják (például a kihallgatás etikája). A bírósági tárgyalás kulturáltsága javításának, a bírák tevékenységében érvényesülő erkölcsi elvek erősítésének mindenkor nagy jelentőséget tulajdonítottunk és tulajdonítunk ma is. A Szovjeunió Legfelsőbb Bírósága „A bírósági eljárás megszervezésének javításáról, lefolytatásuk kulturáltságának fokozásáról és a bírósági tevékenység nevelő hatásának erősítéséről" szóló, 1967. február 25-én meghozott teljes ülési határozatában 20 különös figyelmet fordított az eljárás kulturáltságára, a bírói etikára és arra, hogy a bírósági tárgyalás résztvevői szigorúan betartsák az előírt magatartási szabályokat. A bírósági tevékenység minőségének mutatója a bírák munkájának operativitása is, amely — mint már említettük — elősegíti a bírósági tárgyalás által az állampolgárokra gyakorolt nevelő hatás fokozását. Az operativitás a legszorosabban összefügg a bíráknak azzal a képességével, hogy munkájukat úgy tudják megszervezni, hogy a minimális időráfordítással biztosítani tudják a helyes döntés meghozatalát. Az operativitás időt takarít meg mindazok számára, akiknek különböző okokból meg kell jelenniük az ügy tárgyalásán. A törvényben megállapított, s a bíróság tevékenységét szabályozó eljárási határidők megsértése nemcsak az operativitást rontja, hanem a vádlott jogainak a megsértésére is vezethet. Az operativitásnak semmi köze sincs a sietséghez, a határidők hajszolásához. 20

A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának közlönye, 1967. évi 2. szám, 9. oldal.

A bírósági tevékenység minősége vitathatatlanul attól is függ, menynyire értenek a bírák ahhoz, hogy a konkrét ügy tárgyalása és elbírálása során a gyakorlatban alkalmazzák ismereteiket, az ügy előkészítésével, tárgyalásával és elbírálásával kapcsolatos munka helyes megszervezését illetően összegyűlt hasznos tapasztalataikat, a tudomány és a gyakorlat által kidolgozott szakmai fogásokat és eljárási módokat. Az ismereteknek, fogásoknak és eljárási módoknak a konkrét élethelyzetekben felmerülő kérdések megoldásához való alkotó felhasználása képezi nagy részben azt, amit általában a gyakorlati munkatapasztalatnak szokás nevezni. Ennek a tapasztalatnak a tanulmányozása, elsajátítása és elterjesztése a bíróságok egyik legidőszerűbb feladata. Helyénvaló lesz itt Lenin szavait idéznünk: „Hajítófát sem ér az iskola, az egyetem, ha hiányzik a gyakorlati jártasság"21. A bírósági tevékenység, akárcsak minden más tevékenység, elképzelhetetlen a bírák munkájának tudományos szervezése nélkül. A tudományos munkaszervezés mintegy „belső rugó", amely biztosítja a kellő minőségű eredmény elérését abban, amire ez a tevékenység irányul. A bírói munkában alkalmazott tudományos munkaszervezés átfogja a bírák munkájának különböző oldalait, egyebek között a konkrét ügy tárgyalására és elbírálására való előkészítését is. Még a nem nagyon terjedelmes és a látszólag egyszerű tényállású ügyekben sem mindig könnyű a bűncselekmény ismérvei között pontosan eligazodni, a különböző körülmények között fennálló belső összefüggést kimutatni, a nyomozás hiányosságait feltárni és a kiküszöbölésükhöz szükséges intézkedéseket megtenni, hogy így a törvényes, megalapozott ítélet meghozatala biztosítható legyen. Még bonyolultabb feladat mindez az olyan (különösen gazdasági) ügyekben, amelyekben sok szerteágazó adat van, sőt gyakran egymásnak ellentmondó bizonyítékok is szerepelnek. Az ilyen ügyek gondos előkészítése nélkül, ügyesen használható feljegyzések készítése és a tárgyalás tervének kidolgozása nélkül a tanácsvezető bíró nem lesz képes az ügy anyagában jól eligazodni és a tárgyalást zökkenőmentesen vezetni. A bírósági bizonyításfelvétel azért olyan bonyolult, mert a nagyobb ügyekben mindig sok különféle kérdés merül fel, amelyeket a bíróságnak gyorsan, az eljárás elhúzása nélkül kell eldöntenie. És minél gondosabban készül fel erre a tanácsvezető bíró, minél jobban átgondolja a tárgyaláson lehetséges szituációkat, minél jobban rendszerezi az ügy anyagait, annál biztosabb, hogy helyes döntést fog hozni. A bírósági tárgyalás jól átgondolt előkészítése biztosítja a tárgyaláson az ügy operatív és pontos megvizsgálását, elősegíti, hogy a bíróság job21

V. I. Lenin, Művei, 31, kötet, Szikra, Budapest, 1951. 472. oldal.

ban kihasználja a katonák aktív életfelfogásának kialakítására és a jogsértések megelőzésére adódó nevelési lehetőségeket. Az ügy tárgyalására alaposan felkészült bíró határozottan cselekszik, nem bonyolódik bele a tárgyaláson kialakuló bonyolult szituációkba, nem idegeskedik, hanem nyugodtan, logikusan és következetesen vezeti a kihallgatásokat, vizsgálja meg az ügy anyagait és hozza meg a tárgyalásvezetés során szükségessé váló határozatokat. A tanácsvezető bíró a tárgyalás előkészítése idején összeállított munkairatokat maga előtt tartva, segítségükkel azonnal megállapítja, megfelel-e a kihallgatott személy vallomása annak, amit. a nyomozás során jegyzőkönyvbe foglaltak (eltérés esetén intézkedéseket tehet a vallomás megváltoztatása okainak tisztázására), ellenőrizni tudja, megalapozottan hivatkoznak-é a tárgyalás résztvevői az ügy anyagai között megtalálható konkrét bizonyítékokra és így tovább. Mindez normális, tárgyszerű körülményeket teremt a tárgyalás idején és fegyelmezi a tárgyalás összes résztvevőit. A bírónak az ügy tárgyalására és elbírálására való felkészülése tevékenységének nemcsak jelentőségét tekintve fontos része. A bíró mindennapos, minden egyes bírósági eljárással kapcsolatban elvégzendő munkája, amelyre a bírák teljes munkaidejük jelentős részét fordítják. Az igazságszolgáltatás magas színvonalának biztosítása szempontjából nagyon fontos a felsőbíróságok bírói tevékenysége, azaz az alsóbíróságok ítéletei és végzései törvényességének és megalapozottságának ellenőrzése, ami a bírósági tevékenység fölött gyakorolt felügyelet megvalósításának egyik módja. A felsőbíróság az ügyet tárgyaláson (fellebbezési vagy törvényességi eljárásban) megvizsgálja és, ha az ítélet hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására alapul szolgáló törvénysértést állapít meg, a bíróság által elkövetett hibát kiküszöböli. A felsőbíróságok annak biztosításával, hogy a bíróságok a szocialista törvényesség alapján végezzék tevékenységüket, egyben a jogrendet, a társadalom érdekeit, az állampolgárok jogait és szabadságjogait, valamint a vádlottnak a védelemhez való, a Szovjetunió Alkotmánya által biztosított jogát is védik. A konkrét ügyekben fellebbezési és törvényességi eljárás során hozott felsőbb bírósági határozatok befolyással vannak a bírósági gyakorlat alakulására és irányára. Tanulmányozásuk, általánosításuk, a megfelelő tájékoztatók megküldése a bíróságok részére, s méginkább a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának irányelvei nagyon fontos szerepet töltenek be abban, hogy „az egész köztársaságban valóban egységesen értelmezzék a törvényességet" 22 . Emellett a felsőbíróság azzal, hogy tárgyaláson ellenőrzi az ítéletek és végzések törvényességét és megalapozottságát, még egy további — Lenin által szabatosan megfogalmazott — nagyon fontos szerepet is betölt. „El22

V. I. Lenin, Összes művei, 45. kötet, Kossuth Kiadó, 1975. 198. oldal.

lenorizní az embereket és ellenőrizni a tényleges végrehajtást — mondotta Vlagyimir Iljics — ez és újra ez, csakis ez most a munkánknak, egész politikánknak lényege" 23 . A szovjet állam megalapítójának ez a figyelmeztetése mindenféle tevékenység, így a bírói tevékenység ellenőrzésére is vonatkozik. A felsőbíróság, amikor az ügyet felülbírálja, gyakorlatilag egyben ellenőrzi a bírákat is (hogyan hajtják végre a törvényt és hogyan látják el tisztüket), az ügy tényleges ellátását is (milyenek a bírák által a törvény alkalmazását illetően végzett munka konkrét eredményei). Mindezt az eljárási jog normáinak szigorú betartásával teszi, annak alapján, hogy testületileg elemzi és értékeli a bírák munkájának a megfelelő eljárási iratokban objektíve kifejezett eredményeit. Az elkövetett hibák jellege, következményei és okai adják a bírák által végzett munka minőségének objektív mutatóját. Tekintettel arra, hogy a bírák és a népi ülnökök függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, a törvényhozó a bírósági tárgyaláson általuk hozott döntések ellenőrzésének és felülvizsgálátának különleges rendjét állapította meg. A bíróság ilyen döntéseit csak a felsőbb bíróság, éspedig tárgyaláson helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg. A büntető ügyek tárgyalásával és elbírálásával kapcsolatos bírósági tevékenység minőségének alapvető mutatóit tömören megfogalmazva, a következőkben foglalhatjuk össze: — Az igazságszolgáltatás demokratikus, a Szovjetunió Alkotmányában rögzített alapelveinek szigorú betartása. — Minden egyes ügynek a törvényben előírt eljárási szabályok szigorú betartásával megvalósított tárgyalása és elbírálása. — Törvényes és megalapozott ítéletek és egyéb bírósági határozatok hozatala. . — A konkrét ügyben tartott bírósági tárgyalás és ítélet maximális megelőző és nevelő szerepének biztosítása. — A bűncselekmények elkövetését elősegítő okok és körülmények mélyreható tisztázása és a megszüntetésükhöz szükséges intézkedések megtétele. — Törvényes és megalapozott külön végzések meghozatala. — A bírósági tevékenység magasfokú kulturáltsága. — A bírák részéről a bírói etika betartása. — Operativitás. — A bírói hiba időben való megelőzése. —• A bírák képessége arra, hogy ismereteiket, felhalmozott tapasztalataikat a konkrét ügy tárgyalása és elbírálása során a gyakorlatban alkalmazzák. — A bírák munkájának valóban tudományos megszervezése. 23

V. I. Lenin, összes művei, 45. kötet, 14. oldal.

A bírósági tevékenység törvényhozási szabályozásában az egyes sizőcialista országokban megtalálható minden különbség, sokrétű változatosság ellenére is megvan az a közös vonás, amely valamennyiük bíróságainak tevékenységére egyaránt jellemző. Ez pedig az, hogy az igazságszolgáltatás gyakorlása valamennyi szocialista országban valóban demokratikus elvek alapján és szigorúan a törvénynek megfelelően történik. Ezeknek az elveknek a feltétlen betartása keretében nagy jelentőségre tesz szert a szocialista igazságszolgáltatás további tökéletesítésének feladata. A Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a többi szocialista állam katonai bírósági szervei között kialakult szoros kapcsolatok és hivatalos együttműködés elősegíti a katonai bíróságok munkájával kapcsolatos széles körű tapasztalatcserét, az igazságszolgáltatás gyakorlására irányuló tevékenységük minőségének javítását és hatékonyságának fokozását, a szocialista törvényesség és jogrend erősítését.