KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1974 II A
KATONAI
BELSŐ
IGAZSÁGÜGYI
KIADVÁNYA
V.
SZERVEK
ÉVF. 1. SZÁM
A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BEILSÖ KIADVÁNYA
KATONAI ÉS
JOG-
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
—
1974
—
Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság — dr. Szalma László r. ezds. (elnök), tagjai: Almásiné, dr. Tőrőcsik Anna aíez., dr. Bácsi Imre hb. alez., dr. Korda György hb. alez., dr. Németh Tibor alez., dr. Odler János hb; alez., dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), dr. Takács László alez.
Szerkesztőség: Budapest, V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668; Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a Z M K A házinyomdájában. Műszaki szerkesztő: Szapor László őrnagy
TARTALOMJEGYZÉK:
N. Csisztjakov igazságügyi altábornagy, a katonai bírósági főosztály vezetője: Katonai Bíróságok a Nagy Honvédő Háború éveiben -— Mgr. Bogdán Dzieciol ezredes, a Lengyel Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökhelyettese, a Katonái Kollégium elnöke: A Lengyel Néphadsereg és a katonai igazságszolgáltatás létrejöttének harmincadik évfordulója — ;
15
Dr. Kapfinger Tibor r. alezredes: A katonai büntetőeljárás és ai parancsnoki nyomozás egyes kérdései •
25
Dr. Takács László alezredes: A személyi szabadságot korlátozó kényszerintéákedéseket érintő változások az 1973. évi I. törvényben
41
Dr. Habony János hb. őrnagy: A katonai bíróság tárgyalásának előkészítése — — . — •— -.—
51
Dr. Jacsó. János hb. alezredes: A fiatalkorúak elleni eljárás a katonai bíróság előtt —
65
Dr. Mayer Béla r. alezredes: A katonai szolgálat hatása a személyiség kriminogén vonásaira —> — — —* —-
73
5
Almásiné, dr. Törőcsik Anna alezredes: A jogértelmezés eseti probDr. Balogh István, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársa, és Dr. Kaposvári Bertalan hb. százados: Adatok az öngyilkossági és kibúvási cselekmények értékeléséhez —
91
Dr. Takács Sándor r. százados és Dr. Habony János hb. őrnagy: Az erőszakos nemi közösülés bűntettének bizonyítása — — — —
101
Katonai igazságügyi delegáció a Csehszlovák Szocialista Köztársa- ságban — — — — ^ 109 Katonai ügyészi tapasztalatcsere a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai Főügyészségének küldöttével —
113
A Moszkvai Helyőrségi Katonai Ügyészség küldöttségének látogatása hazánkban —
114
Dr. Rabóczki Ede hb. őrnagy: A' Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma küldöttségének látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban — — — — :
115
o
C
HaiaA&HHK
rAaBHoro
oTfleAa
H. HhCTHKOB:
lOCTHLJHH
30-h
npeflceaaTeAH
npeflce^àTeAb
roAOBUjHHa
MHAHIJHH
yroAOBHoro
rioAnOAKOBHHK orpaHHseHHA
K1CTHIIHH
ahhhoh
KoAAerHH
noAÜOAKOBHHK Ha
rioAnOAKOBHHK ÄAMaUIHH3 npaBa
CoTpyAHHK HH.
H
k
OT
KanHTan
mhahi^hh
/¡oKasbinaiiue
nyÔAHKe OÔMeH HoH
a
b
IloAroToBKa
1973 aca
EeAa Mafiep:
KaCalOUÍHeCH
r. CAywaHHio
k
41 BoeHHbiM
...
51
npouecc
OTHOUieHHH
B
65
BAHHHHe
B06HH0H CAyHifîbl 73
ahhhocth lOCTHyHH
Ahh8
TapaiHK;
HHCTHTyTa
HmTBaH
BaAor
nocTynKoB,
OTAeAbHbie
npOÖAeMbl
IIIaHAop
iopHCToB
h
MeAHLjHUCKoro KanHTaH
yHHBepcHTETa
locTHgHH
HanpaBAeHHbix
Ha
BepTaAan
caMoyÔHHCTBp
06H3aHH0CTeS
npecTynAeHHH b
Tanai no
91 h
Mâfiop
iocthhhh
H3HacHAOBanHK>
HexocAOBauKoS
BOeHHO-npOKypOpCKOH npoKypaTypbi fleAerauHH
•••
Hhoiii
•••
101
CouHaahcthligckoh
Pec-
wcthijhh h
3 « e riHp
ACHTeAbHOCTH
C
COTpyAHHKOM
TAaB-
MCP
BoeHHofi
CTpaHe
f ^ P
25
Mep
V"
,
YroAOBHWH
•••
109
OnbITOM
Haiueä
4
BOnpOCbl
•••
BoeHHOH
Mafiop Cy
ot
TpnôyHaAoM
oyeHKe
wcthijhh
BoeHHbix
ripeôbiBaHHe b
H3MeHeHHH,
3aKoHe
Hi»:
BOHHCKHX
Xa6oHb:
/l,eAerauHii
HeKOTOpble
83
AOKTop
/[aubbie
OTKAOHeHHe
BoeHHoro
•••
CeMMeAbBeñca
Ha
TaKal!
CyAeÔHo-MeAHijHHCKoro
KanoiuBapii:
^3hcijhoa: h
15 KaUlpHHrep:
boêhhmm
nepTbi
5
Pec-
•
I-m
b
MHAH1|HH l O C T H ^ H
KpHMHHoreHHde
ToAKOBaHHH
ApMHH
flo3HaHHH
HlIOIH
nepeA
HapoflHoñ
EorflaH
iioakobhhk
HapoflHOH
Tll6op
XaőoRb:
IOCTHUHH
OTeieCTBeH.
FIoAbCKofi
.
aecoBepineHHoAeTHHx
reHepaA-AeiiTeHaHT BeAHKOH
'•••
•••
lloAnOAKOBHHK
e
ro/tbl
h
AaCAO
cboôoam
Hhoui
wcthijhh
TpHÖyHaAOM
npoijecca
B
Cyaa
rioAbCKoH
MCTHIJHH
it
h
Tpn6ynaA0B
BepxoBHoro
BoeHHOH
co3AaHHa
a
Tpn6yH3AbI
••
rioflnOAKOBHHK
Mañop
«
•••
upaBocyflHfl
BoeHHoro
p
,
3aMecTHTeAb nyÔAHKH,
e
boêhhmx
BoeHHbie
BoHHbl
HOH
a
113 FlpoKypaTypbi
MoCKOBCKoro
rapriH30Ha
••• Pa6iii¡Kn:
^eAeraijHH
114 BoeHHoS
KoAAerHH -
BepxoBHoro 115
Katonai bíróságok a Nagy Honvédő Háború éveiben Irta: N. Csisztjakov igazságügyi altábornagy, a katonai bírósági főosztály vezetője
A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja a német fasiszta területrablók ellen hatalmas megpróbáltatást jelentett a szovjet népnek, a szovjet társadalmi és állami rend erejének kemény próbája volt. A fasiszta Németország Szovjetunió elleni hitszegő támadása a szovjet embereket a békés alkotó munka abbahagyására és minden erejüknek a szocialista haza védelmére való összpontosítására késztette. Az államunk által átélt valamennyi háború közül ez volt a legsúlyosabb. Á szovjet néptől nemcsak hihetetlen lemondást és áldozatot követelt, hanem a legmagasabb fokú szervezettséget is. Ezért fordított a szovjet állam különös gondot a háború éveiben a vasfegyelemre és a szigorú jogrend támogatására mind a fronton, mind a hátországban. V. I. Lenintanította: „Ha már a. háború elkerülhetetlennek bizonyult — mindent a háborúnak, és a legkisebb lazaságot, energiapocsékolást is a háborús idők törvényei szerint kell büntetni". Ez a lenini hagyaték szolgált alapúi a Kommunista Párt tevékenységéhez a törvényesség megszilárdításában hazánkban. A szovjet nép ellenség feletti győzelmének egyik legfontosabb feltétele a szocialista törvényesség szigorú betartása volt. Az ellenség kémeket, diverzánsokat és terroristákat dobott országunkba és ezek segítségével próbálta aláásni iparunkat, mezőgazdaságunkat, közlekedésünket, és a lakosság körébén pánikot kiváltó provokációs megnyilvánulásokat terjesztett. A fasiszta gonosztevők békés állampolgárokat gyilkoltak, pusztították a szovjet emberek sokéves munkájának gyümölcsét. Ilyen feltételek között nagy és felelősségteljes feladat hárult a szovjet bíróságra. A háború idején a bíróság egész tevékenységét az országban a szigorú rend megteremtésének és a bűnös támadások elleni szüntelen harcnak szentelték. A Szovjetunió Fegyveres Erői állandó erősítése képezte a legfontosabb feladatot. V. I. Lenin még 1919-ben rámutatott: „Aki nem támogatja maradéktalanul a Vörös Hadsereget, nem erősíti minden erejével annak rendjét és fegyelmét, az áruló és hitszegő... azt könyörtelenül meg kell semmisíteni". Nagy szerepet vállaltak a katonai bírói szervek a Szovjet Hadseregben és a Haditengerészeti Flottánál a szocialista törvényesség megszilárdításában, valamint a győzelem elérését bűncselekmények elkövetésével zavaró személyekkel szemben folytatott harcban. A háborús helyzetben nagymértékben megnőtt a katonai bíróságoknak, mint a szocialista igazságszolgáltatási szerveknek a szérepe, amélyek a hátország és a front bomlasztóival, a katonai rend megsértőivel szemben határozott harc vite-
lére voltak hivatottak és a fasiszta bűnözők szigorú megbüntetése képezte feladatukat. ' . A háború kezdetének napján 1941. június 22-én adta ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége törvényerejű rendeletét, „A háborús helyzetről". Ezzel azokban a helységekben, amelyeket háborús helyzetben levőknek nyilvánítottak, a büntető ügyek elbírálására vonatkozó hatályos szabályokban előírtakon túl az olyan bűnügyeket is a katonai bírósághoz utalták elbírálásra, amelyek áz ország védelmi képeásége, a társadalmi, rend és az állam biztonsága ellen irányultak, nevezetesen: a) az államellenes bűncselekményeket; b) a társadalmi (szocialista) tulajdon védelméről szóló 1932. augusztus 7-én kelt törvényben előírt bűncselekményeket; c) valamennyi bűnügyet, amelynek elkövetője katona; d) rablást; e) a szándékos emberölést; f) büntető intézetekből és hatósági őrizetből' történő erőszakos kiszabadítást; g) az általános hadkötelezettség teljesítésének megtagadását és a szembeszegülést a hatalmi szervek képviselőivel; h) fegyverek törvényellenes vásárlásának, eladásának, biritokban tartásának ügyeit és a fegyverlopást. Ezeken kívül a katonai szervek jogosultak voltak a katonai bíróságnak átadni a nyerészkedési, durva garázdasági ügyeket, vagy más bűncselekményeket, ha ezt a parancsnoksági a. háborús helyzet körülményeire tekintettel szükségesnek ítélte. 1941. júniús 22-én adták ki „A háborús helyzetben levőnek nyilvánított helységekben, és a háborús események körzetében működő katonai bíróság helyzetéről" szóló törvényerejű rendeletet is. A tárgyi (ügykategóriák szerinti) hatáskör mellett, amelyet „A háborús helyzetről" és „A katonai bíróságok helyzetéről" szóló 1941. június 22-i rendeletek írtak elő személyi hatáskört is előírtak: — a hadosztályok mellett működő katonai bíróságokhoz tartoztak az ügyek századparancsnokig bezárólag; :— a hadtestek mellett működő katonai bíróságokhoz zászlóalj parancsnokig bezárólag; » — a hadseregek (flotillák) mellett működő katonai bíróságokhoz ezredparancsnokig! bezárólag; — a katonai körzetek, flották és frontok1 mellett működő katonai bíróságokhoz nem önálló dandárparancsnokig bezárólag. Meghatározták a különböző katonai bíróságok hatáskörét is. A Vörös Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta katonai bíróságához tartoztak a hadsereg és a flotta állományába tartozók által elkövetett bűnügyek, valamint a hazaárulás, kémkedés, a terror- és diverziós cselekmények. A. többi ügyet a Szovjetunió Belügyi Népbiztossága csapatai katonai bíróságainak, a vasutakon vagy vízi közlekdési utakon elkövetett bűnügyeket pedig a vasúti és vízi közlekedési szervek katonai bíróságainak adták át elbírálásra. „A katonai bíróságok helyzetéről" szóló rendelet megállapította a katonai bíróságok szervezetét és feltöltését, az illetékességet, az ügyek elbí-
"PPWWflü
rálásának rendjét, Valamint a katonai bíróságok által hozott ítéletek fellebbezésének rendjét. A rendelet a katonai bíróságok szervezetét a következők szerint határozta meg: a) A katonai körzetek, frontok és tengeri flották mellett működő katonai bíróságok; ' b) a hadseregek, hadtestek és más katonai egységek intézetek mellett működő katonai bíróságok. A háború során a katonai bíróságok szervezete tökéletesedett és végeredményben a következő formát nyerte: önálló dandár, hadosztály, m e g r erősített kerület, légibázis kerület, haditengrészeti bázis, • hátországvédelmi front, hadtest, hadsereg, front, flotta, önálló hadsereg és katonai körzet katonai bíróságai. A katonai bíróságok bírói tevékenysége feletti felügyeletet a: Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma látta el, szervezeti irányítás tekinteteében pedig a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága. ! A háborús idők követelményeinek megfelelően történt a bírói szervek átszervezése. A vasúti és víziszállítás vonalbíróságait átszervezték a vasúti és vízi közlekedési vonalaknak megfelelő katonai bíróságokká. Néhány általános bíróságot is átszerveztek katonai bírósággá. Így a Nyugati Front Katonai Tanácsának 1941. október 25-i rendelete alapján Moszkva város valamennyi bírói szervét katonai bírósággá szervezték át. A moszkvai városi bíróság bázisán létrehozták Moszkva város katonai bíróságát. Moszkvában a polgári ügyek elbírálására minden krületben a népbíróságök egy-egy részlegét, meghagyták, 1942. elején azonban a népbírósági szervezet szélesítése vált szükségessé, mivel a katonai bíróságokhoz érkezett ügyek jelentős részét a népbíróságok is sikeresen el tudták bírálni. „A katonai bíróságok helyzetéről" szóló rendelet az ügyek elbírálásárnak egész sor sajátosságát 'ínba elő. Azok á katonai bíróságok, amelyek olyan helységekben működtek, ahol a háborús helyzetet kinyilvánították vagy a háborús események körzetében, működtek, lehetőséget kaptak, hogy a vádiratmásolat terhelt részére történt kézbesítésétől számított 24 órán belül megtartsák a tárgyalást. A rendelet értelmében a katonai bíróságok három tagú állandó bíróból álló tanácsban ítélkeztek. Ez a rendelkezés azonban nem sokáig volt har tályban. Már 1942-ben népi ülnökök részvételével ítélkeztek a katonai bíróságok. Ezzel megvalósították a katonai közösség szélesebbkörű bevonását az igazságszolgáltatásba, hogy az ügyek elbírálásánál a legmagasabb szinten figyelembe vehessék a katonai csapatok harci cselekményeinek összes sajátosságát, életfeltételeiket és kiképzettségüket. Egyben ez lehetővé tette a katonái bíróságok állandó bírói létszámának csökkentését is. A hadicselekmények színhelyévé nyilvánított helyiségekben és a háborús események körzeteiben működő katonai bíróságok ítéletei ellen nem volt helye a fellebbezésnek, megváltoztatásukra csak a bírósági felügyelet rendjében kerülhetett sor. Az ügyek felülvizsgálati iogla a frontok és körzetek katonai bíróságait illette, áz ítéletek elleni óvás pedig e bír róságok elnökének jogkörébe tartozott. A katonai bíróságok ítéletei fellebbezési rendjének törvénvességi felülvizsgálattá történt megváltoztatásával kapcsolatban jelentősen megnőtt a bírói felügyelet szerepe. A katonai bíróságok ítéletei ellen addigi pa-
nász jog és fellebbezés rendjének megváltoztatása nem jelentette a törvényességi garanciák kiküszöbölését. A Szovjetunió ügyésze és a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága elnöke mellett az ítéletek ellen fellebbezési j o got kaptak a frontok és flották katonai ügyészei és katonai bíróságainak elnökei is. Gyakorlatilag' minden ügyet, amelyet hadosztály, dandár bíróság tárgyalt a hadsereg bírósága felülvizsgálta • és ha kiderült, hogy abban hibát követtek el a front bíróságához terjesztették fel óvás bejelentés'e céljából. A frontok bíróságai pedig a hadsereg bírpságai által tárgyalt ügyeket vizsgálták felül. Ez a gyakorlat biztosította az alsófokú bíróságok által elbírált valamennyi ügy felülvizsgálatát és az általuk elkövetett hibák azonnali kijavítását. M'nden olyan ítéletről, amelyben a legsúlyosabb büntetést (agyonlövés) szabták ki, a katonai bíróság távírón haladéktalanul jelentést tett a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma elnökének és a Vörös Hadsereg Katonai főügyészének vagy a Haditengerészeti Flotta katonai főügyészének az illetékességtől függően. Abban az esetben, ha ezektől a személyektől e távíró jelentéstől számított 72 órán belül nem érkezett rendelkezés az ítélet felfüggesztésére, azt végre kellett hajtani. A katonai bíróságok egyéb > ítéletei kihirdetésük időpontjában jogerőre emelkedtek és azokat haladéktalanul végrehajtották. Az előírt eltérések kivételével a katonai bíróságok bírósági tevékenységüket a háború kezdetéig hatályban volt eljárási törvény előírásainak megfelelően végezték. „A katonai bíróságok helyzetéről" szóló 1941. június 22-i rendelet méghatározta a katonai bíróságok feltöltésének, utánpótlásának rendjét is. A katonai bíróságok létszámát a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztosság, a Szovjetunió Honvédelmi Népbiztosságával< és a Haditengerészeti Flotta Népbiztosságával egyetértésben közös rendeletben határozták meg. A háborús időkre érvényes előírások szerint a katonai bíróságok elnökhelyetteseit és a bírókat a katonai jogászi tartalék állományából hívták be. A bíróságok elnökei pedig a katonai bíróságok káderállományából kerültek ki. A katonai körzetek, frontok, flották, hadseregek és flottillák katonai bíróságai elnökeinek, elnökhelyetteseinek és bíráinak áthelyezése a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága hatáskörébe tartozott, a hadtestek és más katonai egységek, intézetek katonai bíróságainak bíráit, a frontok és flották katonai bíróságainak elnökei helyezték át. A katonai bíróságok feltöltése, valamint az elnökök, elnökhelyettesek és bírák áthelyezése a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága, s.Szovjetunió Honvédelmi Népbiztossága, valamint a Haditengerészeti Flotta Népbiztossága együttes rendelkezésben kerültek kihirdetésre. ; A katonai bíróságok elnökeinek, elnökhelyetteseinek és bíráinak beosztásból történő felmentése a katonai körzetek, frontok és flották katonai bíróságai elnökei jogkörébe tartozott, akiknek e rendelkezését a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága utólag erősítette meg. A háború időszakában a katonai bíróságok munkájába jelentős számú képzett jogászt kellett bevonni az általános bírósági szervektől is, az Igazságügyi Népbiztosságtól, a bírósági főosztály más szerveitől, az ügy-
védségektől stb. A katonai bírósági szervek legnagyobb káderutánpótlását a felsőfokú jogi intézetek adták, főleg a Katonai Jogi Akadémia. A háborús idők által előidézett nehézségektől függetlenül a jogi főiskolák nagy számú fiatal szakembert tudták kibocsátani, akik közül igen sokat irányítottak a katonai bíróságokhoz. Jelentősén, megnőtt az Össz-szövetségi Jogi Levelező-Főiskola hallgatóinak száma. Ilymódon a katonai bíróságok káderutánpótlásának problémája részben a jogi főiskolák által kibocsátott hallg'atók útján, részben pedig a különböző polgári intézeteknél dolgozó jogászok katonai szolgálatra történő behívása útján nyert megoldást. Mint említettük a katonai bíróságok irányítását a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága látta el a Katonai Bírósági Főosztály útján. 1942. januárjában a Katonai Bírósági Főosztály szervezte az alábbi volt; : — A Főosztály élén a. Szovjetunió Igazságügyi Népbiztosának helyettese állt és volt káderosztálya, a. Szovjet Hadsereg, és Haditengerészeti Flotta katonai bíróságainak osztálya, a Szovjetunió Belügyi Népbiztosága katonai bíróságainak osztálya, a Vasúti és vízi szállítás katonai bíróságainak osztálva, statisztikai részleg és más osztályok. 1944-ben a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztosságának szervezte a katonai bírósági irányítás vonalán a következőképpen alakult: 1. a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta katonai bíróságainak főosztálya; 2. a vasúti és vízi közlekedés katonai bíróságainak főosztálya; 3. a Belügyi Népbiztosság csapatai katonai bíróságainak főosztálya. A Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága bírósági főosztályai készítették elő a katonai bíróságok tevékenységére vonatkozó népbiztossági direktívákat; elenőrizték a katonai bíróságok munkáját; tanulmány ózták az egyes ügykatégóriákat és a Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága kollégiuma elé terjesztették elbírálásra a fontosabb szolgálati anyagokat, stb. A Szovjetunió Igazságügyi Népbiztosága részben önállóan adott általános iránymutató rendelkezéseket a katonai bíróságoknak, részben a Szovjetunió ügyészével, részben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága elnökével közösen. Az iránymutatások egész sorát adták a Szovjetunió Igazságüglyi népbiztosa és a Szovjetunió Honvédelmi népbiztosa együttesen. A hátország munkafegyelmének és a csapatok, magasabb egységek katonai fegyelmének megszilárdítása érdekében szükséges volt olyan jogszabályi rendelkezések egész sorát kiadni, amelyek szigorú büntetőjogi felelősségre vonást helyeztek kilátásba a különböző természetű jogsértések elkövetőivel szemben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége 1941. december 26-án adta ki azt a törvényerejű rendeletet, amely a hadiipari vállalatoknál, köztük a kitelepített vállalatoknál, úgyszintén a katonai ipari célokat szolgáló vállalatoknál levő munkásokat és tisztviselőket a háború ideiére mozgósítottalak tekintette és e munkahelyüket állandó munkahelyükké jelölte ki. Az 1941. december 264 törvényerejű rendelet az e vállalatoknál dolgozó munkások és tisztviselők önkényes eltávozását szökésnek nyilvánította. és 5 évtől 8 évig terjedhető börtönbüntetéssel fenyegette. Az ilyen bűncselekményeket ugyancsak a katonai bíróságoknak adták át.
: A háború viszonyai között különleges veszélyességet rejtett magában a különböző alaptalan hírek terjesztése. Azok alkalmasak voltak a lakosság körében pánik keltésére, nyugtalan légkör előidézésére és elvonták az embereket a munkától, valótlan beállításban tüntették fel a tényleges helyzettől merőben eltérően, a front és a hátország helyzetét:. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1941. július 6-án adta ki azt a törvényerejű rendeletet, amely büntető felelősségre vonást helyezett kilátásba a háború idején a lakosság körében riadalmatkeltő rémhírek terjesztőivel szemben. E bűncselekmények elkövetőit a katonai bíróságok 2 évtől 5 évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. Az 1942. szeptember 29-i törvényerejű rendelet elrendelte, hogy mozgósítottnak tekintendők és nem szüntethetik meg munkaviszonyukat mindazok a munkások, tisztviselők, és mérnök-technikus dolgozók, akik olyan állami vállalatoknál, intézeteknél és. intézményeknél dolgoznak, amelyek a front közeli körzetben vannak, A szükséges esetekben e személyek kötelesek voltak az előírt rendnek megfelelően a kitelepülésre is. A törvényerejű rendelet, előírta, hogy azok a személyek, akik e vállalatoktól, intézetektől önkényesen eltávoznak szökésben levőnek nyilvánulnak és 5 évtől 8 évig terjedő börtönre büntethetők. A törvényerejű rendelet rendelkezésének megfelelően e bűncselekmény-kategória is a katonai bíróságok hatáskörébe tartozott. Áz 1943. április 15-én és május 9-én életbelépett törvényerejű rendeletek kiterjesztették a háborús helyzetet a vasutakra, valamint a vasúti, tengeri és folyami közlekedés dolgozóinak büntetőjogi felelősségét a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítőkével azonos módon állapították meg és a háborús helyzetre vonatkozó törvényeknek megfelelően katonai bíróságok tárgyalták a szállítás területén elkövetett valamennyi bűncselekményt. A közlekedés dolgozóit és tisztviselőit a szolgálatban elkövetett bűncselekményeik miatt a katonai bíróság ítélte el, a frontra, büntető századokba küldhette. A háborús években a Szovjet Állam különös gondot fordított az állami és katonai titkok megőrzésére. Az állami és katonai titkot tartalmazó adatok kiszivárgása komoly károkat okozhatott államunk védelmi készségének. Az 1943. november 15-i törvényerejű rendelet írta elő az állami titkok elfecsegése, vagy ilyen irat elvesztése miatti büntető felelősséget, melynek elkövetői 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel voltak büntethetők. E bűncselekmény-kategória szintén a katonai bíróságok hatáskörébe került. . A háborús években számos olyan más büntetőjogi rendelkezést is adtak ki, amelyek a katonai bíróságok hatáskörét érintették. A katonai bíróságok szigorúan bűntették azokat, akik bűncselekményeikkel gyengítették az ország védelmi képességét. Egyidejűleg széles körben alkalmazták azt a törvényi rendelkezést, amely jogot biztosított a bíróságnak az ítélet végrehajtásának elhalasztására, az elítéltnek a harcoló alakulatokhoz történő irányításával egyidejűleg,' hogy bűnét jóvátehesse. A törvény e rendelkezése nemcsak katonái szolgálatot teljesítők vonatkozásában került alkalmazásra, 1942. február 27-én adta ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége törvényerejű rendeletét, amellyel e rendelkezést kiterjesztették a szabadságvesztés büntetésre ítélt vasúti és vízi szállítási dolgozókra is.'
Az esetek többségében az ilyen elitéltek a későbbiekben bátorságot és hősiességet tanúsítottak a német fasiszta területrablók elleni harcokban és mentesültek a büntetés letöltése alól és a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól is. Nagyszámú példát lehet felsorolni azoknak a bátor példamutatásáról, akiket bűneik jóvátétele végett katonai bíróságok irányítottak a frontra. Íme egy példa a sok közül: 1941. augusztus 25-én a leningrádi front egyik katonai bírósága bűhös gondatlanság miatt elítélte N. repülőst. Az. ítélet végrehajtását felfüggesztették és az elkövetőt a harcoló seregekhez irányították. N. lehetőééget kapva bűnei jóvátételére augusztus 26-ától szeptember 15-igl 18 légiharcban vétt részt. Személyesen semmisített meg 5 ellenséges repülőgépet és még 5-öt pedig másokkal közösen. Ezután, a katonai bíróság elengedte büntetését, mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, 1941. decemberében pedig a Vörös Zászló és Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. ' A katonai bíróságok munkáját a háborús években nagyfokú operativitás jellemezte, és egyben a szigorú megtorlás és a széleskörű nyilvánosság is. A katonai bíróságok az ügyek többségét közvetlenül a fronton a harcoló katonák részvételével tárgyalták. A háború első napjainak kemény iskoláját kijárva a katonai bíróságok viszonylag rövid idő alatt nagy munkatapasztalatra tettek szert és a bűnözés elleni harcban államunk rugalmas és éles fegyverévé váltak és sikeresen küzdöttek meg a rájuk háruló feladatokkal. Különösen pozitív szerepet játszottak a hadosztály és dandár bíróságok a harci cselekmények viszonyai közepette. E bíróságok bírái szoros kapcsolatban voltak a csapatok és alegységek mindennapi életével, jelentős jogi felvilágosító munkát végeztek a harcosok között, harchelyzetben, bonyolult feltételek között, megfelelő operativitással bírálták el ügyeiket. A Nagy Honvédő Háború idején a katonai bíróságok tevékenységének sajátosságai nem sértették a szovjet bíróságokra vonatkozó általános törvényességi elveket. Bármilyen volt is a harci helyzet és ezzel kapcsolatban bármilyen nehézségekbe ütközött is a bírósági tárgyalások szervezése és lefolytatása, mindezek ellenére sohasem tárgyalták le az ügyet a vádlott távollétében. Töretlenül betartották a tanúk 'bírósági tárgyalásra idézésére vonatkozó törvényi előírásokat. A német fasiszta területrablók által ideiglenesen elfoglalt területek felszabadításának megfelelően egyre több ügy érkezett a katonai bíróságokhoz a hitleristák és segítőik gaztetteivel kapcsolatban. Ezek a bírósági tárgyalások ismét megmutatták a fasizmus vadállati arculatát a hitleri hadsereg rabló jellegét, amely szörnyű kegyetlenségeket követett el a szovjet néppel szemben. A fasiszták kezdték elnyerni megérdemelt büntetésüket. A háború idején méginkább megerősödött a katonai bíróságok kapcsolata a katonai parancsnokságokkal és politikai szervekkel. Ez pozitív sze-
repet játszott a'csapatok fegyelmének és rendjének megszilárdításában, valamint a háborús események körzetében folytatott bűnözés elleni harcban. A Nagy Honvédő Háború éveiben hatalmas felelősség hárult a katonai vezetésre a hitlerista agresszorok támadásának visszaverésében. Ezzel kapcsolatban a szovjet állam kiszélesítette a katonai parancsnokság; jogait és hatáskörét. „A háborús helyzetről" szóló 1941. június 22-i törvényerejű rendeletnek megfelelően a háború által érintettnek nyilvánított helységekben az állami szervek valamennyi funkcióját, nevezetesen a társadalmi rend biztosítását és az állambiztonsági feladatokat a frontok, hadseregek katonai körzetek Katonai Tanácsának adták át és ott pedig, ahol nem voltak Katonai Tanácsok a harcoló magasabb egységek parancsnokságainak. Az adminisztratív jellegű széleskörű; hatáskör mellett a katonai parancsnokok jogát a harcok körzetében kiterjesztették a bűnözés elleni küzdelem meghatározott feladataira is. Fentebb említettük, hogy a katonai szerveknek jogot biztosítottak arra, hogy az ügyek bizonyos kategóriáiban katonai bíróságoknak adják át az elkövetőket, ha a parancsnokság a katonai helyzet körülményeire tekintettel ezt szükségesnek . ítéli. A katonai körzetek, frontok és hadseregek (flották és flotillák) katonai tanácsai, úgyszintén a frontok, hadseregek és körzetek (flották, flotillák) parancsnokainak jogot biztosítottak a legsúlyosabb büntetést (agyonlövés) tartalmazó ítélet végrehajtásának felfüggesztésére, .amellyel egyidejűleg kötelesek voltak táviratilag jelentést tenni a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonái Kollégiuma Elnökének, a Vörös Hadsereg katonai főügyé-, szének, vagy a Haditengerészeti Flotta katonai főügyészének, az illetékességtől függően, és közölni az ügyre vonatkozó javaslatokat.' A katonai bíróságok elnökeinek feladatai közé tartozott a katonai körzetek, frontok és hadseregek katonai tanácsainak, a hadtestek, hadosztályok parancsnokságainak rendszeres tájékoztatása a katonai bíróságok munkájáról, a bűnözés elleni harcról. A bírósági tárgyalások során az ügyekben felmerült bűnözést lehetővé tevő vagy a bűncselekmény elkövetését elősegítő okokról és feltételekről a katonai bíróságok különböző tájékoztató jelentéseket készítettek, amelyek nemcsak a bíróság tevékenységének értékelését tartalmazták, hanem konkrét javaslatokat is a jogsértések megelőzésére. Ez lehetővé tette a parancsnokságoknak, politikai szerveknek, hogy a katonai bíróságokkal, a katonai ügyészségekkel és az állambiztonsági szervekkel együttesen a bűnözés megelőzésére megfelelő intézkedéseket tegynek a hadseregben. Szoros kapcsolatban voltak a katonai bíróságok a hadsereg életével és nehéz harci feltételek között nyújtottak segítséget a parancsnokságoknak. x politikai szerveknek a katonai rend és fegyelem, valamint csapataink politikai, erkölcsi állapotának megszilárdításában. A katonai bírósági dolgozók között nagy számmal voltak olyanok, akik, nemcsak a szovjet katonai bírói poszton küzdöttek az ellenség feletti győzelem kivívásáért, hanem az ellenséggel szembeni harcban közvetlenül is részt vettek.
, ,! llllllllJIWp
wp
Csak néhány példát errei A 255. tengerészgyalogos hadosztály katonai bíróságának elnöke Cigánkov igazságügyi őrgy.-t az ellenség egyik súlyos támadása .idején a matrózok egy csoportjával elvágták csapatuktól. Cigánkov elvtárs átvette a parancsnokságot és a „Hazáért!" felkiáltással elsőnek vetette magát a hitleristákra. A matrózok követték példáját és így csoportjuknak sikerüli! átverekednie magát saját csapatukhoz. Bátorságáért és a katonai szolgálat önfeláldozó teljesítéséért Cigánkov elvtársat kétszer tüntették ki a Vörös Csillag Érdemrenddel. , 1943. július elején a Kurszki kiszögellésnél folyó harcok során a 74. lövész hadosztály katonai bírósága közvetlenül az első vonalban tartott bírósági tárgyalást. Nem tudták befejezni, mivel a hitleristák behatoltak lövészárkainkba. Az ezredparancsnok, a tárgyaláson részt vevő katonák és tisztek, köztük a bíróság elnöke Timcsenkó elvtárs, a népi ülnökök, valamint a Vádlottat őrző katonák haladéktalanul átvették a harcot az ellenséggel. A vádlottat a katonai bíróság titkárnőjének őrzésére bízták. Amikor visszaverték a támadást a könnyű sérülést szenvedett elnök ismét megnyitotta a bírósági tárgyalást. Az ügy tárgyalását élőiről kellett kezdeni, mivel a népi ülnökök egyike elesett a harcban. ' 1941. őszén Szilin elvtárs a 266. lövészhadosztály katoinai bíróságának tagja súlyos sebesülten a németek fogságába esett. Mivel jól ismerte a német nyelvet, a németek bizalmába férkőzött; akik Örsic községben szervezőmunkával bízták meg a szovjet hadifoglyok kórházában. A hitlerlisták ezzel a. megbízással abban reménykedtek, hogy a sebesültek között így fel fogják deríteni a kommunistákat, a.tiszteket, politikai munkásokat és erről jelentést kapnak. Azonban elszámították magukat. Szilin életét kockáztatva igyekezett minden intézkedést megtenni, hogy megmentse a szovjet harcosokat a pusztulástól. Megszervezte a sérültek gyógyítását, élelmet és gyógyszert biztosított részükre. Kb. 7 hónapig működött a Szilin által szervezett kórház. Ez lényegében a német fasiszta csapatok hátában működő szovjet kolónia volt. Szilin kapcsolatot teremtett a helyi partizánokkal és az ellenség hátországában levő szovjet munkásokkal. A sérülteket és betegeket felkészítette, hogy vele együtt átmenjenek a partizánosztagokhoz. Ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Árulás folytán a németek tudomására jutott. 1942. március 1-én a hitleristák rajtaütöttek a kórházon. Szilin megpróbált elmenekülni, de feltartóztatták. Szilin hihetetlen összeköttetésekkel rendelkezett. Elbúcsúzott a falu minden lakosától, Szilin a betegekhez és sebesültekhez fordulva pedig a következőket mondta: „Drága elvtársak! Az önök életét én megmentettem, a sajátomat nem sikerült. Arra törekedtem, hogy önökért mindent megtegyek, amit tudok, nem sajnálva erőmet, sőt életemet sem. Engem agyonlőnek, de jól jegyezzék meg a hitleristák, hogy ilyenek mint én sok ezren vannak és visszafizetnek nekik értem és a hozzám hasonlókért. Búcsúzom, elvtársak!" Egy hét múlva, a kremenosugszki lágerben Szilint agyonlőtték a németek. Így ért véget annak a hősnek az élete, aki maradéktalanul szolgálta hazáját és népét. Mi hűen őrizzük a szovjet hazáért harcban elesett szerény katonai bírósági munkatársak emlékét.
Á Nagy Honvédő Háború éveiben a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti- Flotta katonai bíróságai hatalmas munkatapasztalatokra tették szert bonyolult feltételek és körülmények között. A most működő katonai bírók átveszik mindazt, ami a legjobbnak bizonyult a kemény háború éveiben működő idősebb eltársaink munkájában. Ez lehetőséget ad arra, hogy sikeresen hajtsuk végre a rendkívül felelősségteljes feladatainkat a Szovjet Fegyveres Erők Szocialista törvényességének és jogrendjének erősítésében, amely a harckészültség égyik legfontosabb alapja.
A Lengyel Néphadsereg és a katonai igazságszolgáltatás létrejöttének harmincadik évfordulója írta: Mgr. Bogdán Dzieciol ezredes a Lengyel Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökhelyettese, a Katonai Kollégium elnöke
Élve a magyar elvtársak előzékenységével és vendégszeretetével, szeretnék néhány gondolatat és észrevételt fűzni a Lengyel Néphadsereg létrejöttének .harminc éves évfordulójához, amelyet 1973-ban. ünnepelt meg' az egész lengyel nemzet. Az ünnepelt intézmény általános és össznemzeti jellegének — amelyet a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának Titkársága is hangsúlyoz határozatában —, nagy a politikai-társadalmi jelentősége. A nemzet és a Párt forradalmi és haladó hagyományaihoz, hű katonák mindennapi példás szolgálatukkal és termelékeny munkájukkal részt vesznek a szocialista Lengyelország jelenének és jövőjének megteremtésében. A népi Lengyel Hadsereg létrejöttének harminc éves évfordulója — amelynek emlékezetes jelképe a Leninó-i csata •—, mint minden jubilánst, bennünket is történeti visszapillantásra és — a jövőbe való előretekintésre, egyszóval arra késztet, hogy végigkövessük a katonai bíráskodás dicső és gazdag fejlődését. Anélkül, hogy részletesebben ki akarnám fejteni ezt az érdeklődésre számot tartó problematikát, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a fejlődés a tapasztalatok gazdag tárháza és olyan forrás, amelyből lelkesedést meríthetnek a katonai igazságszolgáltatás tisztjei, akik — akárcsak elődeik, akik a front nehéz viszonyai között vagy a háború után, az osztályellenség megélénkült tevékenységének időszakában működtek •— nemcsak a katonai szolgálat hasznos, szakemberei, hanem mindenekelőtt , a szocializmus ügyének a Párthoz és a népi hatalomhoz hű, odaadó harcosai, tudatos kikovácsolói azoknak az eredményeknek, amelyeket fegyveres erőink a magasfokú fegyelem és harckészség terén értek el. Mai, határozottan megjelölt feladataink a társadalom jelenlegi szükségleteiből erednek, de ugyanakkor folytatását jelentik a dicső elődök, azon lengyel kommunisták művének, akik megteremtve a baráti szovjet földön a népi fegyveres érőket, egyben létrehívták a katonai bíróságokat, kialakították arculatukat ós kijelölték fejlődésük politikai irányát. A katonai bíráskodás a társadalmi rendszerünk építésében elért haladással és á fegyveres erők szervezeti változásaival párhuzamosan fejlődött és szilárdult meg. Az elébe.tűzött feladatoknak — amelyek messze túlmennek az- igazságszolgáltatás keretein — mindig becsülettel eleget tett.
A hadi cselekmények idején a bírák tevékenysége főként a katonai alakulatok harckészségének védelmét, a katonai eskühöz való hűség megszilárdítását, a katonák áldozatkészségre és küzdőszellemre nevelését szolgálta. A katonai bíráskodás történetében külön fejezetet alkot a fegyveres alvilággal folytatott intenzív küzdelem néhány éves időszaka. A katonai bírák fontos szerepet játszottak a szocializmus alapjainak lerakásában azáltal, hogy eredményesen hozzájárultak az osztályellenség ellenállásának felszámolásához és közvetlenül védelmezték a dolgozó nép vívmányait. A belső stabilizálódással párhuzamosan fokozatosan korlátozódott a katonai, bírőságog tevékenységi köre és a figyelem középpontjába anak a küzdelemnek kérdései kerültek, melyet a hadseregben a fegyelem' és a jogrend megsértése ellen folytattunk. A katonai igazságszolgáltatás politikai és társadalmi funkciója a hetvenes években az, hogy a maga területén biztosítsa azoknak az irányelveknek a megvalósítását, amelyeket a VI. Pártkongresszus határozata, valamint a LEMP I. Országos Konferenciájának 1973. X. 23-án hozott határozata jelölt ki. A katonai bíráskodás előtt álló feladatok teljesítése megköveteli a célok folyamatos, pontos meghatározását, összhangban a világban és, hazánkban végbemenő átalakulásokkal és Fegyveres Erőink fejlődésével. A katonai bíróságok az, egységes állami igazságszolgáltatás keretében a Katonai Kollégium pedig az ugyancsak egységes Legfelsőbb Bíróság keretében működik (a fokozódó integráció ebből fakadó összes következményével együtt), mindazonáltal ugyanakkor katonai egységek, amelyeket a Fegyveres Erők szervezetéhez tartozás tényéből eredő — a szabály-, zatokban meghatározott — jogok illetnek meg és kötelességek terhelnek. A hadsereg' nem a társadalomtól elszigetelt szervezet. A dolgozó nép fegyveres karjaként jött létre, a nemzet és a Párt által támogatva, a munkásosztály által korszerű felszereléssel ellátva, öntudatosan és fegyelmezetten lép a társadalmat sújtó csapásokkal, a rendért, a nagyobb állami fegyelemért folytatott harc első vonalába. • Háláját a társadalommal szemben hű szolgálattal, mintaszerű fegyelmezettséggel, a teljes harckészültség fenntartásával, egyszóval az állam' belső és külső biztonságát szolgáló magatartásával rója le, amivel egy- ' ben a nemzet anyagi és kulturális gazdagításához is hozzájárul. A jelenlegi nemzetközi helyzet, a kirajzolódó enyhülési folyamatok azonban nem csökkénthetik éberségüket, mivel a lényegénél fogva agresszív imperializmus katonai kudarcait: fokozott ideológiai behatolással igyekszik kiegyenlíteni. . Válaszunk erre hadseregünk állandó erősítésé, az a határozott minőségi fejlődés, amely az utóbbi években fegyveres erőink életének minden területén bekövetkezett, továbbá harckészségünk növelése, a harceszközök és a szervezeti formák korszerűsítése, eszmei-politikai egységünk megszilárdítása. A hadsereg rendkívül fontos nevelő szerepet tölt be, mind a káderek, mind pedig — és lehet, hogy talán elsősorban —. a sorkatonai szolgálatát töltő ifjúság vonatkozásában.
A hadsereg eszmei nevelési rendszere szerves részét alkotja a társadalom össznemzeti eszmei-politikai nevelési rendszerének, amelyet a Párt teremt meg és irányít. A hadseregből leszerelő tartalékosnak olyan, jogai és kötelességei tudatában levő állampolgárnak kell lennie, aki alá tudja magát vetni a társadalmi fegyelemnek, s rendelkezik azzal a magasabb együttélési kultúrával, tudással és képességekkel, amelyek a szocialista Lengyelország építéséhez elengedhetetlenek, s amelyek egy hazafi számára szükségesek. Igen, egy hazafi számára, minthogy a hazafiság problémája különös jelentőséglre tesz szert napjainkban, a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok korában, amikor felvetik az emberek, az eszmék, stb. szabad áramlásának jelszavát. Nem szabad megfeledkeznünk arról — és ebben a szellemben kell a katonákat (s egyébként nemcsak a katonákat) nevelni —, hogy a lengyel hazafiság ma, miközben tartalmazza a haladó hagyományokat, egy új társdalmi rendszer talaján nő ki és így új eszmei és társadalmi értékeket is magába foglal'. Nemzeti öntudat, a népi Lengyelország eredményei felett érzett büszkeség, a többi szocialista nemzetekhez fűződő internacionalista kötelék átérzése — íme, hazánk állampogárait ezek a tulajdonságok jellemzik, amikor idegen, gyakran pedig ellenséges eszmei és politikai akciókkal találkoznak. A hazafiság'fokmérője ma a tevékeny, áldozatkész; együttműködés a Haza. szocialista, építésében. A gyakorlatban ez a szocialista állam szerepének és a köz szükségleteivel összhangban álló működésének megszilárdítását, erősítését jelenti. Az állam' erősítésének útja a közrend megszilárdításán át vezet, amikor szakadatlanul tudatosítjuk magunk számára az állampolgári jogok és kötelességek dialektikus egységét és összefüggését, s törekszünk az emberi együttélés kulturáltságának és a társadalmi fegyelemnek megteremtésére. Noha helyenként még találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek e kérdés jelentőségét csökkenteni ákarják, a, társadalmi fegyelem és a közrend problémái ma már a hazafias nevelés tartós elemévé váltak, a korszerű hazafiság fokmérői. Mindezeket az eszméket ós elveket következetesen érvényesítjük fegyveres erőink mindennapi életében. A hadsereg egész eszmei nevelőmunkája a szocialista embertípus kinevelésére irányul, amely szervesen egyesíti magában a szocializmus sajátos társadalmi viszonyaiból fakadó tulajdonságokat az emberiség tartós erkölcsi, értékeivel. A katona jellemző tulajdonságává kell válnia a szolgálatban és a társadalmi munkában tanúsított, aktivitásának, a primitivizmussal és minden káros megnyilvánulással szemben folytatott küzdelemnek, a. jogsértésekkel szembeni érzékenységnek. A fegyveres erők tekintélye a társadalomban ezekre az értékekre épül, s e tekintély a szocialista hazát védő hadsereg értékének egyik alapja. A szocialista államiság építésének története számos bizonyítékkal szolgál arra, hogy a népi hadsereg e téren óriási eredményeket ért el. A hadsereg — .amely rendszerint hatékony szervezeti-gazdasági apparátussal dolgozik, s világosan megfogalmazott elveket és előre meghatá2
17
rozott célokat követ : —, széles skálán mozgó ösztönzőkkel rendelkezik arra, hogy közvetlenül befolyásolja a katonának, mint a katonai kollektíva tagjának magatartását és sokoldalúan formálja személyiségét, A hadsereg sajátos mikro-társadalmat ialkot, ahol különböző megoldásokkal próbálkozzunk és ellenőrizzük eredményességüket; ugyanakkor nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy ezek átültethetők a polgári élet feltételei közé is. Szeretném felhívni a figyelmet a hazafias, állampolgári magatartás még egy elemére, neVezetsen arra, hogy személyes türelmetlenséget kell tanúsítani mindazokkal szemben, akik megsértik az állampolgári fegyelmet és jogrendet. Ebből az, erényből fakad az, a kötelesség is, hogy kialakítsuk a társadalmi elítélés légkörét azokkal szemben, akik megsértik a jog által védett érdekeket, a hadsereg tekintetében pedig a katonai becsülelet és méltóságot. Végül ebből ered az a kötelességünk is, hogy állandó nyomást gyakoroljunk azokra, akik megsértik a. hadsereg rendjét és a katonai magatartást irányító elveket. ,A hadsereg életének bonyolult viszonyai között előadódnak olyan esetek, amikor még pozitív beállítottságú egyének is összeütközésbe kerülnek a katonai és állampolgári fegyelemmel. A katonai fegyelmet sértő ilyen megnyilvánulásokkal szemben végső eszközként elengedhetetlen a kényszer alkalmazása is, mert csak ez biztosíthatja az alakulatok hatékony működését. ' / Természetesen a korszerű szocialista hadseregben a katonai fegyelem nem kizárólag a kényszeren alapul, ettől függetlenül azonban maga a fegyelem fogalma is tartalmazza a kényszer bizonyos elemét, amelynek a magasabb társadalmi érdek nevében a katonának magát alá kell rendelnie, függetlenül tetszésétől vagy beállítottságától. A hadsereg nem tanúsíthat tanácstalanságot a fegyelmezetlen egyénekkel, az ártalmas jelenségekkel szemben. , A fegyelemsértés súlyosságától és következményeitől, valamint a cselekmény társadalmi veszélyességétől függően a kényszer alkalmazása a fegyelmi büntetés, vagy bírósági büntetőjogi megtorlás formáját ölelheti. A bíróságok által érvényesített büntetőjogi megtorlás szerepe a harckészséget alapjaiban fenyegető, legveszélyesebb támadások elleni védelemre szorítkozik. A közepes veszélyességű cselekményeknél, amelyek a fegyelmi vétség és a bűntett határán mozognak, a katonai fegyelmet nem túl súlyosan veszélyeztető cselekmények elkövetőivel szemben főként — és igen eredményesen — a társadalmi bíróságok; a becsületbíróság és az (illető) kollektívából alakult bíróság járnak; el. Végül a fegyelmi büntetések széles skálájával rendelkezik az elöljáró, kezdve a figyelmeztetéstől a fegyelmező alakulatba helyezésen keresztül egészen a lefokozásig. Ez a három alapvető forma együttesen egységies neVelő-megtorló rendszert alkot, lehetőséget teremtve a megfelelő visszahatásra minden esetben, s módot nyújt arra, hogy a fegyelem ellen potenciálisan vétőkben kialakítsuk a meggyőződést; a büntetés óhatatlanul utoléri őket. E nevelő-megtorló rendszer kidolgozása és tökéletesítése azt jelenti, hogy konkrétan hozzájárulunk a rend és a fegyelem megszilárdításáhaz nemcsak a hadseregben, hanem az egész társadalomban, minthogy ezt a rendszert — megfelelően módosítva, és a polgári élet feltételeihez hozzáalakítva — felhasználhatjuk a fegyveres erők működési körén taktikájá-
iiak kívül eső számos területen is, így különösén á nyomozás és a büntetés meghatározásánál, a bűnözés és a nevelő-megtorló eszközök differenciálása körében, stb. Még egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet, nevezetesen a i Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának és az; egész katonai bíráskodásnak érthetően sajátos működési feltételeire. Eltérően pl. a Büntető Kollégiumtól, a Katonai Kollégium az első fokú bíróságok felett nemcsak ítélkezési, hanem bírósági igazgatási felügyeletet is gyakorol. Ezt a határozathozatali és igazgatási tevékenységek kölcsönös összekapcsolódása és az követeli meg, hogy mindezeket a tevékenységeket alárendeljük alapvető céljuknak, ami az egész. — tehát a Katonai Kollégiumot és a körzeti, valamint helyőrségi bíróságokat egyaránt magában foglaló — egységes katonai igazságszolgáltatási rendszer hatékony működésének biztosítása.« A katonai bíráskodás tevékenysége az ítélkezés, a szervezés, az ellenőrzés, az elemzés, az oktatás és a személyzeti munka körében arra irányul, hogy aktívan támogassa a Honvédelmi Minisztérium vezetőségének erőfeszítéseit a katonai fegyelem és a jogrend megszilárdítására a fegyveres erők kötelékében. A katonai bíráskodás egységes, jól megszervezett és az évek során bevált rendszere lehetővé teszi a mi körülményeink között, hogy elkerüljünk sok olyan nehézséget, amely akárcsak az I. fokú bíróság és a Kollégium viszonyával kapcsolatos problémák nemismeréséből ered, illetve az elhúzódó fejtegetésekből avagy elméleti vitákból adódik. Ez a rendszer megkönnyíti a bűnözés előrejelzését és az ellene folytatott küzdelem programozását;, mindenekelőtt pedig azt, hogy világosan és határozottan láthassuk tevékenységük ^eredményét. Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy a katonai bíróságok a hazafias nevelés kipróbált, jó iskoláját alkották és alkotják. A katonai bíróságok megtanították az osztályellenséget a népi állam tiszteletben tartására és könyörtelenül lesújtottak azokra, akik bűnösen kezet emeltek a népi hatalomra, de ugyanakkor segítőkészséget tanúsítottak azok' irányában, akik ugyan a bűn útjára tévedtek, de szilárdan elhatározták, hogy jó útra térnek és levezeklik bűnüket. A katonai bíróságok a törvényesség őrei, megbüntetik a bűnözőket, de ugyanakkor a népi hatalom iránti tiszteletre nevelnek, s ezt — figyelemmel a tapasztalatok felhalmozódására és a sokéves gyakorlatra — eredményesen teszik. A katonai bírák -magas színvonalú igazságszolgáltatási munkája, társadalmi érzékenységük és képességük döntéseik társadalmi következményeinek előrelátására biztosítékot nyújt arra, hogy a hadsereg kollektívája helyeselje a hozott ítéleteket, s éppen ez. a helyeslés a katonai igazságszolgáltatási szervek társadalmi megbecsülésének feltétele. A katonai bíróság ítélete (amelyet a mi körülményeink között mindig indoklással kell ellátni) nem rövid, sommás döntés, hanem a bűncselekmény okainak és kísérő jelenségeinek elemző feldolgozása, a veszélyforrások könyörtelen elfojtása és a felelősségben osztozó személyek elmarasztalása még akkor is, ha azok nem kerültek a vádlottak padjára. A katonai bíróság minden egyes ítélete mintegy „mini" állam- és jogtudományi tankönyv, nagy megelőző-, nevelőereje van. hangsúlyt helyez
a bűncselekmény társadalmi veszélyességének megítélésére és érezteti az elkövetővel, hogy a bűnözés nem kifizetődő. Á katonai bíróságon, hozott minden határozotot maximálisan felhasználunk nevelési célokra. A feltárit körülményeket, a társadalmi hátteret vagy a szervezési fogyatékosságokat különféleképpen az, illetékes szervek t u d ó m á s á r a hozzuk, vagy széles körben megtárgyaljuk a katonai kollektívákban, nem is beszélve arról, hogy a büntetőügyek jelentős, részét az alakulatok körletében összegyűlt katonák jelenlétében tárgyaljuk. - A katonai bíróság társadalmi megbecsülését és tekintélyét, az ítéletek tekintélyét, a parancsnokok,, valamint a politikai és pártapparátus széles körben felhasználja a katonák körében végzett nevelőmunkában. Ezt többek között elősegíti az is, hogy a bírósági tárgyalásokon kötelesek részt venni a vádlott érdekelt elöljárói és felettesei. Ettől függetlenül a katonai bírák részt vesznek a megelőző nevelőmunkában, amely egy egységes program alapján folyik. Ezt a programot az összes érdekelt szervek — tehát a nyomozóapparátus,, a politikai és pártapparátus, az, ügyészség és természetesen a katonai bíróságok — közösen dolgozzák ki. , A bírák megelőző-nevelő tevékenységének formái között megemlíthetjük a jogi ismeretterjesztést, a jogi tanácsadást, a becsületbíróságok és a társadalmi bíróságok tagjainak oktatását, a folyamatos együttműködést az alkoholizmus elleni társadalmi bizottságokkal, stb. A hadsereg jelentős eredményekkel dicsekedhet a megelőző nevelőmunka összehangolására szolgáló módszerek kidolgozása terén, ami biztosítékot nyújt az összefüggő megelőzési rendszer hatékony működésére és működési kereteinek kiszélesítésére. A bírák, mikor tevékenyen hozzájárulnak a parancsnoki, valamint a politikai és párfcapparátus nevelőmunkájához, megtalálják az őket megillető helyet azok sorában, akik felelősséggel tartoznak a katonai jogrendért és a fegyveres erők állandó harckészségéért. A közös front és szoros együttműködésünk a parancsnoki és a politikai apparátus, valamint az ügyészség szerveivel a katonák nevelése és a bűnözés megelőzése terén azonban nem feledtetheti el velünk azt a tényt, hogy a hadseregen belül egyetlen olyan intézményt alkotunk, amely, igazságszolgáltatásra hivatott. A bírákra hárul tehát a helyes büntetőpolitika kialakításának fő súlya és felelőssége. A bíráktól, minden egyes határozatuktól.(mégpedig az első fokon és a fellebviteli eljárásban hozott határozataiktól egyaránt) függ, hogy ezek a határozatok világos és határozott irányvonalat juttatnak,-e kifejezésre, amely összhangban áll a Párt és a kormány irányelveivel, s megfelel a mindenkori társadalmi szükségleteknek, egyenesen vezetve a Párt és a népi hatalom által kitűzött cél felé, vagy pedig véletlenszerű, esetleges jellegű döntések halmazatát alkotják, amelyek gyakran ellentétesek a társadalom jogérzetével és a társadalmi érdek nevében jogosan bírálják őket. A VI. Pártkongresszus határozata, nem hagyott semmi kétséget az iránt, hogy milyennek kell lennie a bírósági gyakorlatban követett áltálános irányvonalnak. A Párt — mint eszmei vezető és mint a politikai gondolkodás központja — őrködik a bírói függetlenség felett, de ugyanakkor beavatkozik a jog területére a fő irányvonalak kitűzése, valamint az esz-
mei célkitűzések és a gyakorlat állandó összevetése által. A Párt irányvonala semmi más, mint az állampolgárok gondolatainak és nézeteinek általánosítása, a társadalom — a mi körülményeink között pedig a hadsereg — tényleges szükségleteinek kifejeződése. A Párt által gyakorlott politikai vezetés • tekintélyét és erejét a tömegekkel való • kapcsolatiból meríti. A politikai vezetés lényege és tartalma abból ered, hogy kölcsönösen azonosul a Párt érdeke a tömegek érdekével, s a tömegeké a Párt érdekével. Az igazságszolgáltatás így értelmezett politikai irányítása alkotja a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma és a katonai bíróságok által érvényesített büntetőpolitika alapját, amikoris ezt nem valami változatlannak tekintjük, hanem olyan irányvonalnak, amely az aktuális veszélyforrásoktól (gócoktól) és a veszélyeztetés irányaitól, a társadalmi szükségletektől, a fegyelemnek és a bűnözésnek a fegyveres erőkön belüli alakulásától függően változik. A katonai igazságszolgáltatás jelenlegi tevékenysége — amely harmincéves tapasztalatra támaszkodik — feljogosít bennünket annak megállapításara, hogy a társadalom és a hadsereg életénk jelenlegi követelményei teljes mértékben kifejezést találnak a katonai bíróságok ítélkezési gyakorlatiában. Ez a gyakorlat így sokban hozzájárul a fegyelem és a jogrend megszilárdításához a hadseregben. A büntetőjogi megtorlás összhangban áll a társadalmi követelményekkel, tehát rendszerint figyelembe veszi azokat a mozzanatokat, amelyek a bíróság által kiszabott büntetést a bűnözés ellen folytatott küzdelem és a megelőzés hatásos észközévé teszik. A katonai bíróságok differenciálnak az elkövetők és az alkalmazott büntetőeszközök vonatkozásában, összhangban azzal az általános elfogadott elvvel, hogy a büntetőjogi megtorlás a hadsereg viszonyai között a katonák általános nevelési rendszerének egyik elemét alkotja.. " A katonai bíróságok a cselekmények társadalmi veszélyességének megfelelően kezük-azoknak a bűncselekményeknek elkövetőit, amelyek a jog által védett legfontosabb javakat sértik, a fegyveres erők összeforrottságát és harckészségét ássák alá, az emberi méltóságot, egészséget vagy életet sértik. E téren a bírák nem tanúsítanak elnézést az elkövetőkkel szemben. Ez az irányvonal a bírósági gyakorlatban hosszabb ideje érvényesül és nem kétséges, hogiy helyes és — a látszat ellenére — humánus, amennyiben radikálisan eltávolítja a katonai közösségből a demoralizált elemeket és megvédi e közösséget az elkövető további demoralizáló hatásától. A katonai bíróságok határozottan alkalmazzák az enyhébb, nevelő jellegű eszközöket, s felhasználják a büntetőjog olyan intézményeit is, mint a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése, az eljárás feltételes megszüntetése, szabadságkorlátozási büntetés, a büntetés végrehajtásának elhalasztása a kátonakötelezettségi idő letöltéséig, stb., főként olyan katonákkal szemben, akiknél a bűncselekmény elkövetése kivételes jelenségnek tekinthető, őszinte megbánást tanúsítanak és várható meg javulásuk. " Különleges szerep hárul a Katonai Kollégiumra, amely nemcsak a fellebbviteli fórum funkcióit látja el, hanem a körzeti és helyőrségi katonai bíróságok felügyeleti szerve is.
Mindeme tevékenységi körében — az alkalmazott eszközöktől függetlenül — az az alapvető cél lebeg a Katonai Kollégium előtt, hogy biztosítsa a katonai bíróságok helyes és hatékony igazságszolgáltatási tevékenységét. A Kollégium feladata a bírósági gyakorlat olyan kialakítása, hogy az egységes legyen, anélkül azonban, hogy sematikus volna, s a megtorlás eredményessége annak elkerülhetetlenségével és helyességével párosuljon. A Katonai Kollégium bírái éberen őrködnek a követett irányvonal világossága felett, szembeszállnak a követett büntetőpolitikai irányelvek homályossá tételére irányuló kísérletekkel, akár az elmélet, akár a bírósági gyakorlat körében jelentkezzenek, szükség esetén pedig helyesbítik a határozatokat az általánosan elfogadott , alapelveknek megfelelően. A bírák nézetei különbözhetnek egyes jogi kérdések megítélése tekintetében, de az általános, politikai irányvonal tekintetében egységes álláspontot kell elfoglalniuk. A fellebbviteli tevékenységtől függetlenül, ami a Kollégium alapvető feladata, sor kerül irányelvek és határozatok keretében olyan problémák eldöntésére is, amelyek nemegyszer a hadsereg működését érintik, s bizonyos hatást gyakorolnak a különféle katonai szervek tevékenységére. A határozathozatalban és az irányelvek elfogadásánál kötelező elv, hogy azoknak nemcsak a törvény betűjével és szellemével kell összhangban állniok, hanem a szabályzatokkal és a hadsereg életét szabályozó más előírásokkal is. Ha e határozatok és irányelvek elszakadnak a fegyveres erők erdekeitől, úgy ez nemcsak a katonai bíróságok gyakorlata számára teszi használhatatlanná őket, hanem káros következményekkel is járhat. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma határozathozó tevékenységén kívül mindennapi ítélkezési munkájában a katonai élet , számos fontos problémájában is döntést hoz, az ún. elvi határozatok által. Ezek célja az első fokú bíróságok ítélkezési gyakorlatának folyamatos formálása. A katonai bíráskodás általános megfogalmazott tevékenységi irányelveit fejtik ki alkotó szelleműen, ezen felül pedig az egyes bírák által különbözőképp értelmezett bizonyos jogi fogalmakat tisztáznak és értelmeznek. A hozott jogi döntések különbözősége sohasem erősítette a törvényességet, aminthogy a büntetés-kiszabás körében érvényesített kritériumok különbözősége sem segíti elő az igazságérzet kialakulását a társadalomban. Az irányelvek és az elvi határozatok hozatala eredményesen hozzájárult ahhoz, hogy a katonai bíróságok jogalkalmazása egységes Ígyen, s ezzel egyben hatékonyabb is. A bűnözés elleni küzdelem fokozása terén hozott párthatározatok azoknak a feladatoknak komplex megoldását követelik meg, amelyek a különböző szervek között arányosan oszlanak meg, nevezetesen, a hadsereg feltételei között az elöljárók a politikai és pártapparátus, a bíróságok és az ügyészség között. E téren •— gondolok itt elsősorban az igazságszolgáltatásra — különleges szerep hárul a Katonai Kollégiumra és a katonai bíróságokra. A bűnözés ellen folytatott harc eredményessége azonban nemcsak a megtorlástól függ, hanem — és talán elsősorban — a társadalomban elért szocialista fegyelem fokától, a fegyveres erőkben pedig a katonai f e gyelem fokától.
' Másrészt azonban a bűnözés elleni küzdelem hatékonyságának növelése, ezen belül a büntetőpolitika helyes kialakítása fontos tényező e fegyelem megszilárdításában. Tapasztalatból tudjuk, hogy ott, ahol hosszabb1 időn át kitartó megelőző nevelőmunkát folytattak, ahol a társadalmi szükségleteknek megfelelően alkalmazták a megtorlás eszközeit, s a jogrend, a biztonság, és a fegyelem szokássá vált, ott érték el a legjobb eredményeket a bűnözés elleni küzdelemben. Ennek alapján megfogalmazhatjuk azt az általános tételt, hogy a bűnözéssel szembeni küzdelem, többek között a szocialista törvényesség és fegyelem megszilárdításából, a rendnek az élet minden területén való biztosításából, a fokozott éberségből és a jogsértések minden megnyilvánulásának radikális elfojtásából áll. A mi felelősségünk különösen nagy, mert a hadseregben dolgozunk. A Lengyel Néphadsereg, mint a Párt és a népi hatalom zászlóvivője az ellenség különleges érdeklődésének tárgya. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egy pillanatra sem engedhetünk meg semmilyen könnyelműséget magunknak. Hazánk ifjúsága, a sorköteles ifjúság méltó a teljes bizalomra, a döntő többségében áldozatkész és józan. Ha azonban behunyjuk szemünket a bajok előtt, bármilyen legyen is mértékük, ez csak elmélyülésükhöz vezet, s összeegyeztethetetlen Pártunk aktív szellemével. A hadseregben előforduló bajok és ártalmas jelenségek csekély jelentőségűek, s nem is' kizárólag a hadsereg életével függnek össze. A hadsereg a társadalom része, s a hadseregen belüli bűnözés általános problematikájának egy része, ezenkívül pedig — a hadsereg körében — szisztematikusan szűk körre szorítjuk és megszüntetjük. A hadsereg életében az utóbbi években minden területen tapasztalható határozott, minőségi fejlődés, a harckészség növekedése és a politikai és pártmunka színvonalának emelkedése kifejeződik többek között: —: a katonai fegyelem színvonalának emelkedésében, — a katonai létszámra vonatkoztatott bűnözési mutató szisztematikus csökkenésében, — a katonai bíróságok által hozott marasztaló ítéletek számának szisztematikus csökkenésében. 'A lényeg az, hogy a bűnözést olyan mértékre szorítsuk vissza, amikor az már nem okoz semmiféle problémát. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használnunk, nevezetesen: . . . ' — az elöljárók által támasztott követelmények megszigorítását a f e gyelem terén;. •— a megelőző nevelőmunkában kifejtett erőfeszítések fokozását; — a nyomozás és a büntetőpolitika megfelelő kialakítását; — a társadalmi bíráskodás szélesebb körben való alkalmazását és — a katonák kollektív nevelésének rendszerét. A katonai bíróságok, amelyek a fegyveres erők szerves részét alkotják, e téren fontos szerepet töltenek be. A Lengyel Néphadsereg, s vele együtt a katonai igazságszolgáltatás létrejöttének harminc éves évfordulóját a nem csekély eredményekre viszszatekintéssel, a jól teljesített internacionalista, állampolgári és katonai kötelességek érzésével ünnepeljük.
Ünnepeljük úgy is, mint a Varsói Szerződés állami fegyveres erőinek elszakíthatatlan részét. A Varsói Szerződés alkotja katonai szövetségünk szervezeti' kereteit, a baráti kapcsolatok — többek között a testvéri katonai igazságszolgáltatási szervekkel fenntartott kapcsolatok — fórumát. Az a rendkívül gyümölcsöző látogatás, amelyet a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának küldöttsége tett nemrég Lengyelországban, dr. Szíjártó Károly ezredesnek, a Katonai Kollégium elnökének vezetésével, kitűnő példája volt ennek. Nagy történelmi vívmányunk, hogy államaink védelmi képességét, a magyar és lengyel fegyveres erők fejlődését nem egymástól elszigetelten kell terveznünk. A Varsói Szerződésben való részvételünk, különösen pedig közvetlen kapcsolatunk és együttműködésünk .a Szovjet Hadsereggel, lehetőséget teremt a szövetségen belüli koordináció keretében erőfeszítéseink egyesítésére és összpontosítására bizonyos kiválasztott területeken. Kétségtelen, hogy az együttműködés számára igen nagy lehetőséget nyújtó terület a katonai igazságszolgáltatási szervek ítélkezési tevékenysége és megelőző nevelőmunkája. Igen pozitívan kell értékelnünk a tapasztalatcsere és'az együttműködés szorosabbá válását, s a magasabb formáira való áttérést.
W^
"""""
•
|
.. ! , '''''M'fl'l.Wl^^llllllipipiipil
A katonai büntetőeljárás és a parancsnoki nyomozás egyes kérdései Irta: Dr. Kapfinger Tibor r. alezredes
Az 1973. évi- I. törvény a büntetőeljárásról szóló korábbi jogszabályhoz, az 1966. évi 16. sz. törvényerejű rendelettel módosított és kiegészített 1962. évi 8. sz.törvényerejű rendelethez hasonlóan külön fejezetbe foglalja a katonai büntető eljárásra vonatkozó eltérő rendelkezéseket. A katonai büntetőeljárás tehát jelenleg is része a büntetőeljárásról szóló törvénynek. Az lényegében csak abban különbözik az általános büntetőeljárástól, hogy ott az 1973, évi I. törvény rendelkezéseit a XV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Magyar Néphadsereg szocialista hazánk fegyveres védelmére hivatott sajátos rendeltetésű testület. Szervezete, szolgálati rendje, és fegyelme ezért szükségképpen eltér minden más közösségtől. Egy esetleges harci feladat teljestéséhez nemcsak fegyverekkel kell rendelkeznie, hanem olyan igazságügyi apparátusra is szüksége van, amely békében és háborúban egyaránt megfelelően kielégíti igényeit. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a bűncselekmények elkövetőinek és a katonai fegyelem ellen vétőknek törvényes felelősségre vonását sem mellőzni, sem késleltetni nem lehet, még rendkívüli körülmények között sem. E feladatok végrehajtására a Néphadseregnek önállóan működő igazságügyi szervezetre van szüksége. Ez' az igény felmerül az ország belső rendjét az állampolgárok jogait biztosító más fegyveres testületek tekintetében is. A speciális katonai bűncselekményeket szakszerűen csakis olyan bűnüldöző szervezet tudja elbírálni, amely ismeri nemcsák az idevonatkozó katonai . büntető jogszabályokat, hanem azokat az életviszonyokat is, amelyek között a bűncselekményeket elkövetik. A- büntetőeljárás nagyobb szakszerűségét biztosítja az a körülmény, hogy a katonai személyek felett katonák ítélkeznek. Lényegében ezek a különleges katonai életviszonyok követelik meg, hogy a katonai büntetőeljárásban a nyomozási, ügyészi és bírósági szakban egyaránt külön szervezett hatóságok járjanak el, és ezek a bűncselekmények a törvényben meghatározott körét az általános rendelkezésektől eltérően is elbírálhassák. Mielőtt az egyes kérdések taglalására rátérnénk, szükséges leszögezni, hogy az új büntetőeljárási törvény a korábbihoz képest a katonai büntetőeljárásban is több lényeges változást hozott. Ezek egyaránt kihatnák a parancsnoki nyomozásra, a bűncselekményeknek parancsnoki hatáskörben történő elbírálására, valamint a katonai ügyészségek és bíróságok tevékenységére is.
A Be. 331. §-a a katonai büntetőeljárás hatályát szabályozza — egy kivétellel — lényegében a korábbi rendelkezéseknek megfelelően. > A Be. 331. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint katonai büntetőeljárásnak van helye „a katona, (btk. 103. § (1) bekezdés) által tényleges szolgálati viszonyánák tartama alatt elkövetett bármely bűncselekmény" esetén. A Be. katonákról rendelkezik, és egyben utal arra, hogy a katonákon a Btk. 103. § (1) bekezdésében meghatározott személyeket kell érteni. A Btk. 103. §-ának (1) bekezdése sem sorolja fel azonban, hogy a törvény alkalmazása szempontjából kit kell katonának tekinteni, csupán a fegyveres erők tényleges állományú tagjait emeli ki. mint olyanokat, akik mindig katonának minősülnék. A fegyveres testületek tagjainál viszont e sajátos rendelkezések csak akkor alklamazhatóak, ha azt külön törvény rendeli. A Btk. 103. § (1) bekezdése ugyanis a következőket tartalmazza az ő tekintetükben. „A büntetőtörvénynek a katonákra vonatkozó rendelkezéseit a fegyveres erők tényleges állományú tagjain kívül a fegyveres testületek tagjaira is alkalmazni kell, ha ezt. külön törvény rendeli." . ,. Arra a kérdésre, hogy büntetőjog alkalmazása szempontjából kiket, kell katonáknak tekinteni, a Btkk>32. §-a ad választ. Ez előírja, hogy a Btknak a katonákra vonatkozó rendelkezései a fegyveres erők (néphadsereg, határőrség) tényleges állományú tagjain kívül a rendőrség és a büntetésvégrehajtási őrség tagjaira, valamint a munkásőrség hivatásos állományú tagjaira is kiterjednek. A Btké. 32. §-a annyiban módosult időközben, hogy a fegyveres- erőkhöz tartozó karhatalom megszűnt, illetőleg átalakult. A megmaradt szervek a rendőrség kötelékébe kerültek. A fegyveres erőkhöz így jelenleg csak a néphadsereg és a határőrség tartozik. A bűntetőjog alkalmazása szempontjából katonáknak tekintendő személyeknél szükséges kiemelni ,hogy csak a tényleges szolgálati viszonyuk tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt van helye katonai bűntetőeljárásnak. Sem a Btk., sem a büntetőeljárásról szóló törvény nem határozza és nyilvánvalóan nem is határozhatja meg, hogy mit kell a tényleges szolgálati viszony tartamán érteni. A hatásköri kérdések elbírálásának megkönnyítése érdekében szükséges ezért röviden kitérni e kérdésre. Köztudott, hogy a fegyveres erőknél sorállományú katonák, továbbszolgálók és hivatásosak teljestanek szolgálatot. A fegyveres testületeknél viszont csak hivatásos állományúak vannak. A fegyveres erőknél tartalékosok is teljesíthetnek ezen felül szolgálatot. A szolgálati viszony valamennyiüknél az állományba vétellel kezdődik. ' Sorállományú katonáknál az állományba vétel időpontjának azt az időt kell tekinteni, amikor a behívott hadköteles a kiegészítő parancsnokságon — a bevonulási hely parancsnokságán — az egységéhez a beosztását megkapta, a tartalékállományba helyezés időpontjának pedig azt az időpontot kell tekinteni, amikor a leszerelt hadköteles a kiegészítő parancsnokságtól a személyi igazolványát átvette. Ha a behívott a hadkötelesnek a behívóparancsban megjelölt egységnél kell jelentkeznie, az egységnél történt állományba vétellel kezdődik a katonai szolgálata. A tartalékállományba helyezés pedig attól az idő-.
ponttól kezdődik, amikor a hadkötelest az egységnél az állományból törölték. Köztudott, hogy hazánkban, ha behívóparancsot kapnak, egyenruhában kötelesek az alakulatnál vagy a behívóparancsban meghatározott helyen megjelenni. Szükségszerűen felmerül a kérdés, hogy ha a hadköteles a behívóparancs alapján az egyenruháját felöltötte és az alakulathoz történt bevonulás közben követ el bűncselekményt, katonai büntetőeljárásnak van-e helye, vagy sem. A jelenlegi gyakorlat szerint a.'katonai szolgálat ilyen esetben is az egységnél történt állománybavétellel kezdődik. Véleményem szerint azonban ilyenkor a hadkötelest már útba indulásától kellene tekinteni, és bűncselekmény elkövetése esetén a katonai büntetőeljárás rendelkezéseinek megfelelően lenne helyes eljárni vele szemben. Ehhez azonban ezt a kérdést jogszabályilag kellene ekként rendezni. Nyilvánvalóan nem . a katonai büntetőeljárás rendelkezései szerint kell eljárni azzal a hadkötelessel szemben, aki a részére kiadott katonai egyenruhát jogellenesen felveszi, bár látszólag mint katona, de valójában mégis mint polgári személy követ el bűncselekményt. Szükséges megemlíteni .hogy az önkéntes rendőrök a bűntetőjog alkalmazása szempontjából nem katonák, a katonai büntetőeljárás hatálya nem terjed ki rájuk, mert nem tartoznak a rendőrség szolgálati viszonyban álló tagjai közé. Az önkéntes rendőrök a tevékenységüket önkéntesen, társadalmi munkában végzik. A Be. 331. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint katonai büntetőeljárásnak van helye: „a fegyveres erők és a külön jogszabályban (Btk. 103. § (1) bekezdés (meghatározott fegyveres testületek polgári alkalmazottja által munkaviszonyával összefüggésben elkövetett bűncselekmény" esetén. E rendelkezés tehát a néphadsereg, a határőrség, a rendőrség, a büntetésvégrehajtási őrség és a munkásőrség polgári alkalmazottaira vonatkozik, mégpedig a szerződéses és a kinevezett polgári alkalmazottakra egyaránt. A jogszabályi rendezés szerint azonban a katonai büntetőeljárás hatálya a polgári alkalmazottaknak nem valamennyi bűncselekményére terjed ki, hanem csak azokra, amelyeket munkaviszonyukkar összefüggésben követtek el. Egyrészt, ugyanis a katonai szolgálati érdekek, másrészt pedig a nagyobb szükségszerűség biztosításának lehetősége indokolják a katonai büntetőeljárás hatályának reájuk való kiterjesztését, mert a katonai igazságügyi szervek tagjai a belső szolgálati viszonyokkal és azokkal a körülményekkel, amelyek közepette a bűncselekményt elkövették, nagyobb ismeretekkel rendelkeznek, mint a polgári bűnüldöző szervek. Ki kell emelni ugyanakkor, hogy a fegyveres erőkkel, illetőleg a fegyveres testületekkel a polgári alkalmazottak munkaviszonyban állanak és nem szolgálati viszonyban, miként a katonák. Reájuk így a Munka Törvénykönyve vonatkozik. Nem vonatkozik ezért a polgári alkalmazottakra a Btk. 106. §-a, amely kifejezetten csak a katonák tekintetében tartalmaz rendelkezést. Az illetékes parancsnokok e jogszabályi rendelkezés alapján így a polgári alkalmazottak vétségeit fegyelmi jogkörben nem bírálhatják el. Megjegyzendő, hogy a polgári alkalmazottak e minőségükben az állami szervvel munkaviszonyban álló személyek. Mint ilyeneknek a munkaviszonyukkal összefüggésben elkövetett vétségeit a parancsnokok (mint munkaadók) a Btk. 36. §-ában meghatározott esetekben büntetőeljárás
mellőzésével fegyelmi úton elbírálhatják, ha annak feltételei egyébként fennállnak. A Be. 331. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében katonai büntetőeljárásnak van helye „a munkásőrség társadalmi állományú tagja által; szolgálatban, vagy azzal összefüggésben elkövetett bármely bűncselekmény esetén." A munkásőrség társadalmi állományú tagjai nem hadkötelezettség alapján és nem élethivatásként, hanem rendes munkájuk mellett, önként vállalt társadalmi tevékenységként, ebből eredően csak időnként látják el szolgálati feladataikat. így értelemszerűen csak a szolgálatban, vagy azzal összefüggésben elkövetett cselekményeik elbírálása tartozik katonai büntetőeljárásra. Szolgálatuk rendjét a Munkásőrség Szervezeti és Működési Szabályzata határozza meg. Az a tény, hogy a társadalmi állományú munkásőr szolgálatban volt-e a bűncselekmény elkövetésekor vagy nem, könnyen megállapítható. A Munkásőrség Szervezeti és Működési Szabályzatában írtak alapján mindenkor egyértelműen el lehet dönteni, hogy a társadalmi állományú munkásőr mikor van szolgálatban, és a szolgálati ténykedése mettől-meddig áll fenn.Nehezebb azt eldönteni, hogy a társadalmi állományú munkásőr a bűncselekményt szolgálattal összefüggésben követte-e el, vagy sem. Ilyenkor esetenként kell megvizsgálni és mérlegelés tárgyává tenni, az elkövetett bűncselekmény és az elkövető társadalmi állományú munkásőr szolgálata között van-e kimutatható kapcsolat, vagy összefüggés. Az 1962. évi 8. sz. törvényerejű rendelet 349. §-a (1) bekezdésének c) pontja a vám- és pénzügyőrség egyenruha viselésre jogosított tagjai által a szolgálatban vagy azzal összefüggésben elkövetett bűncselekmények elbírálását is a katonai büntetőeljárás hatálya alá vonta, s rájuk is kiterjesztette a katonai bíróságok hatáskörét. Az 1973. évi I. törvény ezt a rendelkezést nem tartotta fenn,. így a vám és pénzügyőrség tagjai által elkövetett bűncselekményekre is az általános szabályok vonatkoznak. Továbbra is fenntartotta viszont az 1973. évi I. törvény azt a rendelkezést, hogy a katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye és az elkülönítés nem indokolt. Ez a törvényi rendelkezés a gyakorlatban nem jelentett és nyilvánvalóan a jövőben sem fog különösebb problémát jelenteni. A Be. 331. §~ának (4) bekezdése szerint katonai büntetőeljárásnak több terhelt esetében csak akkor van helye, ha ezek valamelyike a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik és az eljárás elkülönítése — tekintettel a tényállás szoros összefüggésére — nem indokolt. Az új Be. e vonatkozásban a korábbi szabályozásnál1 szigorúbb álláspontra helyezkedik. Ennek az a magyarázata, hogy a katonai büntetőeljárásban nem helyes polgári személyeket indokolatlanul túl nagy számban felelősségre vonni. A katonai igazságügyi szerveknek ezért a jövőben is kellő alapossággal kell vizsgálni, hogy a katonák bűncselekményétől a polgári személyekét mikor lehet elkülöníteni. Már utaltunk arra, hogy a katonai büntetőeljárásban a nyomozást külön szervezett nyomozó hatóságok végzik, amelyeket a Be. 332. §-ának (3) bekezdése határoz meg. E szerint nyomozó hatóság a katonai ügyész, valamint a külön jogszabályban meghatározott körben az illetékes parancsnok (vezető) és a rendőrség.
Sem a kprábbi, sem a jelenleg hatályos Be. nem határozza meg, hogy milyen bűncselekmények nyomozása tartozik a katonai ügyész és melyeké az illetékes parancsnok (vezető), illetve a rendőrség hatáskörébe. A Be. 332. §-ának (3) bekezdése csupán azt rögzíti, hogv a nyomozásra illetékes parancsnokokat, valamint a katonai nyomozó hatóságoknak a hatáskörét az a miniszter, akinek alárendeltségébe a fegyveres erő, illetőleg fegyveres testület, működik, a munkásőrség tekintetében pedig a munkásőrség országos parancsnoka a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg. • Nyilvánvalóan e szabályozásra tekintettel rendelkezik akként a 7/1973. sz. Legf. Ü. utasítás, hogy a katonai ügyész hatáskörébe tartozik a nyomozás, mindazon bűncselekmények miatt, amelyeket külön jogszabály nem utal az illetékes parancsnokhoz (vezetőhöz) vagy a rendőrséghez. Mielőtt a parancsnoki (vezetői) hatáskörbe tartozó bűncselekmények taglalására rátérnénk, röviden szükséges megemlíteni, hogy mely bűncselekmények nyomozása tartozik a katonai büntetőeljárásban a rendőrség hatáskörébe. A Magyar Népköztársaság Belügyminiszterének a legfőbb ügyésszel egyetértésben kiadott 1973. évi 28. sz. Utasítása határozza meg azon bűncselekményeket, amelyek tekintetében a rendőrségnek kell a nyomozást lefolytatnia. E szerint a rendőrség hatáskörébe tartozik a nyomozás az állam elleni bűncselekmények (Btk. IX. fejezet) és a béke és az emberiség elleni bűncselekmények (Btk. X. Fejezet) miatt, a Btk. 141. §-ába ütköző vétség kivételével. E vétséget azért kellett kiemelni, mert azt a törvény egy évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, s így elbírálása a törvényi rendezés szerint-az illetékes parancsnok hatáskörébe tártozik. A rendőrség hatáskörébe tartozik továbbá a nyomozás az államigazgatás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (Btk. XI. Fejezet) közül az államtitok-sértés és a szolgálati titok sértés bűntettei alakzatai a katonai bűncselekmények (Btk. XVII. Fejezet) közül pedig a külföldre szökés bűntette (Btk. 313. §) miatt. A rendőrség hatáskörét szabályozó eme utasítás több tekintetben eltér a korábbi jogszabályi rendelkezésektől és a hatáskört egyértelműen határozza meg. Csupán példaként hozzuk fel, hogy a korábban hatályban volt legfőbb ügyészi és a belügyminiszteri 2. sz. Közös Utasítás 2. §-ának (1) bekezdése a következőket tartalmazta: „A BM Politikai Nyomozó Főosztálya vizsgálati szervei hatáskörébe tartozik a nyomozás, — függetlenül a büntetési tétel nagyságától — a hazaárulás, a kémkedés, a külföldre szökés és az államtitok megsértése bűntetteiben, valamint a cselekmény jellegére és az elkövető személyére tekintettel különösen veszélyes más államellenes bűntettek esetében. Az egyértelmű rendezés hiánya miatt így kétségek merültek fel és a gyakorlatban előfordult pl. az izgatásnál, hogy amiatt hol a katonai ügyészség, hol pedig a rendőrség folytatta a nyomozást. Az új utasítás viszont nem hagy kétséget a hatáskörök elhatárolása tekintetében. Előírja ugyanakkor azt is, hogy a rendőrség folytatja le az eljárást a hatáskörébe tartozó bűncselekmények nyomozása során felmerült egyéb bűncselekmények tekintetében is. A katonai ügyész látja el viszont a bűncselekmények nyomozásánál a törvényesség feletti felügyeletet, s • ha indokoltnak tartja a nyomozást saját hatáskörébe is vonhatja.
A nyomozásra illetékes parancsnokok (vezetők) körét, a katonai nyomozó hatóságok hatáskörét ,valamint a parancsnoki nyomozás különleges szabályait a már kiadott és a még kiadásra kerülő utasítások szabályozzák. A korábbiakhoz képest az első változás abban mutatkozik, hogy a nyomozásra illetékes parancsnokok (vezetők) körét nem legfőbb ügyészi utasítás állapítja meg, hanem az illetékes miniszterek, valamint a munkásőrség országos parancsnokának utasítása, amelyeket a legfőbb ügyészszel egyetértésben adtak, illetőleg adnak ki. A Be-ben kapott felhatalmazás alapján a honvédelmi miniszter kiadta a bűncselekmények parancsnoki nyomozásáról szóló 62/1973. (HK. 31.) számú utasítását, a munkásőrség országos parancsnoka a 19/1973. sz. utasítását, a belügyminiszter pedig a 4/1974. számú utasítását. Az igazságügyminiszter utasítása kiadás előtt áll. A nyomozásra illetékes parancsnokok (vezetők) körének újbóli, megállapításánál szükségszerűen felmerült, hogy a korábbi szabályozás megfelelő-e, s nem szükséges-e az ott meghatározott kör szűkítése, vagy bővítésié. A korábbi szabályozás általában megjfelelő volt, de voltak olyan rendelkzések is, amelyek vitára adtak, illetve adhattak okot, amelyeket a gyakorlati életben kellett megoldani. Eddig ugyanis a 7/1966. sz. Legf. Ü. utalsítás 100. pontjának (2) bekezdése határozta meg, hogy a katonai büntetőeljárásban kiket kell illetékes parancsnokon (vezetőn) érteni. Mivel a legfőbb ügyészi utasítás külön és eltérően rendezte a fegyveres erőknél és az egyes fegyveres testületeknél az illetékes parancsnokok (vezetők) körét és az egyes miniszterek is külön szabályozták' azt, mi is testületenként fogjuk a korábbi és az új rendelkezéseket összehasonlítani. , A már említett lefőbb ügyészi utasítás 100. pontja (2) bekezdésének a) alponltja szerint a fegyveres erőknél illetékes parancsnokon a következőket kellett érteni: „A ezrednarancsnokokat, illetve az ezredparancsnok fenyítő jogkörrel rendelkező önálló parancsnokokat, valamint az ezeknel magasabb parancsnokokat," Mint látható, a határőrségre és a polgári védelemre, valamint a karhatalomra az utasítás nem tartalmazott külön rendelkezést és arra sem adott válszt, hogy kiket kell „ezeknél magasabb" parancsnokoknak tekinteni. Ezredparancsnoki fenyítő jogkörrel a magasabb egységeknél — gondolunk itt a fegyvernemi főnökökre — és különösen a Honvédelmi Minisztériumban számosan rendelkeznek és nyilvánvalóan nem lenne helyes, hogy ezek mind nyomozóhatósági jogkörrel rendelkeznének. A ¡62/1973. sz. HM Utasítás 4. §-ának (1) bekezdése ezért a korábbinál egyértelműbben és bizonyos szűkítéssel határozza meg á néphadseregben a nyomozó hatóságokat. Ennek megfelelően „A katonai büntetőeljárásban az illetékes parancsnok jogkörét az egységparancsnok (ezred, önálló zlj,, önálló osztályparancsnok), az egyes katonai intézetek, intézmények, és helyőrségek parancsnokai, az ezekkel azonos szintű szervek parancsnokai, a magasabb egységek parancsnoki és a Honvédelmi Minisztérium központi szerveinek főnökei látják el." ; Csupán arra szükséges rámutatni, hogy az egyszemélyi vezetésre tekintettel illetékes parancsnokon mindig csiak a szerv vezetőjét, a parancsnokát kell és lehet érteni. Egy-egy magasabb egységnél 1 számos ' olyan beosztási hely van, amely magasabb egységnél számos olyan beosztási
hely van, amely az egységparancsnoki szinttel megegyező ,sőt azt jelentősen meghaladó. Ezeknek vezetői azonban — függetlenül a rendfokozatuktól —mégsem nyomozó hatóságok, mert a szolgálati helyükön a kérdéses szervnek nem ők a parancsnokai. Ekként nem a fenyítesi jogkör, hanem a parancsnoki beosztás határozza meg) a nyomozó hatósági jogkört. A Honvédelmi Minisztériumban az illetékes parancsnokok köre a korábbiakhoz képest lényegesen, leszűkült,, mert ott csak a központi szervek főnökei és az ezeknél magasabb beosztású parancsnokok járhatnak el mint katonai nyomozó hatóságok. Mindezekre figyelemmel a nem önálló osztályok vezetőit e jogok és kötelezettségek nem illetik meg, illetve nem terhelik. Mint ahogy a továbbiakban látni fogjuk, az illetékes parancsnokok az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt bűncselekmények miatt járhatnak el a katonai ügyész hozzájárulása nélkül. A korábbi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, a büntetési tételtől függetlenül a katonai ügyészek jártak el az ismeretlen katonák bűncselekményei miatt. Miután azonban az új rendelkezéseknek megfelelően az egy éves büntetési tételnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmények elbírálása az illetékes parancsnok hatáskörébe tartozik, szükséges volt az ismeretlen elkövetőkkel szemben is új eljárási rendelkezéseket hozni. Ennek megfelelően, ha csupán az tudott, hogy. az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt bűncselekmény elkövetője katona, azonban a személye és az alakulata ismeretlen, a jövőben az a helyőrség parancsnok jár el, akinek területén a bűncselekményt elkövették. Mindaddig a helyőrség parancsnok jár el, amíg az elkövető személye vagy az alakulata ismertté nem válik. Nyilvánvalóan, ha az alakulat ismert, de az elkövető személye nem, akkor nem a helyőrség parancsnoknak, hanem az elkövető alakulata szerint illetékes parancsnoknak kell eljárnia. A 7/1966. sz. Legf. Ü. Utasítás 100. pontjának (2) bekezdés b) pontja szerint a rendőrséginél illetékes vezetőn az alábbiakat kellett érteni: „A járási, és városi, a fővárosi, kerületi kapitányságok vezetőit, kormány őrségi szervek ,iskolák, intézetek, intézmények vezetőit, illetve ezeknél magasabb parancsnokokat." A rendelkezés helyébe lépett 4/1974. számú belügyminiszteri utasítás — a honvédelmi miniszterétől eltérően — konkrétan felsorolja, hogy a katonai büntetőeljárásban a Belügyminisztérium szerveinél kikét kell nyomozóhatósági jogkörrel rendelkező illetékes vezetőnek tekinteni. Az új rendelkezés a korábbinál pontosabb és egyértelműbb. A teljes felsorolást nem tartjuk szükségesnek megemlíteni, csupán azt, hogy a rendőrségnél a rendőrkapitányságok vezetői, a rendőrfőkapitányok és a Belügyminisztérium egyes vezetői, továbbá a határőrségnél kerületparancsnokok, a határőr ezredparancsnokok, valamint a BM. Forradalmi Készenléti Ezred parancsnoka rendelkeznek az illetékes vezető jogkörével. A munkásőrségnél korábban az illetékes parancsnokok köre nem volt szabályozva. A már említett 19/1973. sz. Utasítás szerint a Munkásőrségnél a bűnügyek nyomozására illetékes parancsnokok az országos parancsnok, az országos parancsnok helyettesei, a területi (megyei illetve fővárosi) parancsnokok és a Központi Törzs és Alegység-parancsnokképző Iskola parancsnoka.
A büntetés végrehajtási őrségre vonatkozó parancsnoki nyomozati utasítás tervezete szerint a nyomozásra illetékes parancsnokok; a bv. intézetek parancsnokai, az országos parancsnok helyettesei, az országos parancsnok és áz igazságügy-miniszter. A parancsnoki nyomozásról, szóló utasítások eldöntötték azt a korábban sokat vitatott kérdést is, hogy a nyomozásra illetékes parancsnokok és a nevükben eljáró helyetteseik közötti vita esetén, melyikük álláspontja a döntő. Egyértelműen leszögezik ugyanis, hogy a törvény által megengedett esetekben a bűncselekmény fegyelmi jogkörben való elbírálására csak az utasításokban meghatározott, illetékes parancsnok jogosult. Nyilvánvalóan rendelkezni kellett azonban arra az esetre is, amikor a parancsnok valamely oknál fogva akadályoztatva vari (betegségi, szabadság, gyakorlat ,stb.). Ennek megfelelően az illetékes parancsnok jogkörét akadályoztatás esetén a szervezetszerű helyettese gyakorolhatja. Ha a szervezetszerű helyettes a parancsnok akadályoztatása esetén a büntetőeljárásban érdemi döntést hoz, azt maga az illetékes parancsnok nem, hanem csak á magasabb egység (elöljáró szerv) parancsnoka módosíthatja, illetve változtathatja meg, miután a helyettes az ő jogkörében eljárva határozott. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert ha nem is gyakran, de előfordult, hogy valamely oknál fogva a helyettes által hozott érdemi döntést a parancsnok megváltoztatta, ami jogbizonytalansághoz vezetett. Sem a korábban hatályban, volt, sem a jelenleg hatályos Be. nem ad és nem is adhat választ számos hatásköri és illetékességi kérdésben, márcsak azért sem, mert a Be. 22. §-a akként rendelkezik, hogy a nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét külön jogszabály állapítja meg. A nyomozati utasítások egyöntetűen lerögzítik, hógy az illetékes parancsnok (vezető) hatáskörébe tartozik a nyomozás, az alárendeltjének mindazon bűncselekménye esetén, amelynek büntetési tétele az egy évi szabadságvesztést nem haladja meg, függetlenül attól, hogy az elbíráláskor a szolgálati viszony fennáll-e vagy sem. Ennek megfelelően nemcsak az állományban levő katonák bűncselekményei, hanem a már' leszereltekéi is, — természetesen az; elévülési időn belül — az illetékes parancsnokok hatáskörében tartoznak. Az is egyértelműen következik az utasításokból, hogy a parancsnokok (vezetők) csak alárendeltjeikkel szemben járhatnak el. Más kérdés az, ha az alárendelt cselekménye más katona bűncselekményével is összefügg. Erre a későbbiek soron még kitérünk. A Btk. 106. §-a szerint az illetékes parancsnokok (vezetők) a katona által elkövetett vétséget bírálhatják el fegyelmi jogkörükben, ha annak előfeltételei fénnforognak. Az egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetni rendelt vétségek esetében — a Be. 342. §-áriak (1) bekezdésére figyelemmel — a katonai ügyész és az illetékes parancsnok egyaránt 'eljárhat. Az utasítások egyaránt .magukévá teszik, hogy ha ilyen ügyben a katonai ügyészség a nyomozást megtagadta, vagy elrendelte, illetőleg azt megszüntette, az illetékes parancsnokok (veztők) nem járhatnak el. Nyilvánvalóan azért nem, mert az egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetni rendelt vétségek tárgyában hozott érdemi határozatukat a katonai ügyésznek jóvá kell hagynia. Ebből kiindulva a katonai ügyész
dönti el, — a l3e. 18-§-ában meghatározott jogosultságánál fogva — hogy a kérdéses ügyben mi a törvényes intézkedés. - N Az eddigi már jól bevált gyakorlatnak .megfelelően a katonai ügyész megbízása alapján az illetékes parancsnok (vezető) is lefolytathatja a nyomozást az alárendeltje által elkövetett olyan bűntett esetében, amely-;; nek büntetési tétele az 5 évi szabadságvesztést nem haladja meg. E lehetőséggel a katonai ügyészségnek kellő körültekintéssel kell élniük. Csak olyan bűntettek nyomozásával helyes megbízni az illetékes parancsnok kokat és vezetőket, amelyeknél az elkövető és a bűncselekmény társadalmi veszélyessége csekély. Elsősorban a katonai bűntettek olyanok, amelyek nyomozásával az illetékes parancsnokok megbízhatók. A katonai büntetőeljárásban is előfordulhat, hogy a terhelt ellen egyidejűleg több bűncselekmény miatt kell eljárni. Az utasítások ezért, akként rendelkeznek, hogy ha a bűncselekmények valamelyike nem tartozik parancsnoki hatáskörbe, a nyomozást' valamennyi bűncselekmény miatt á katonai ügyész végzi. Ennek a rendelkezésnek az az alapja,' hogy egy személynek valamennyi bűncselekményét lehetőleg egy eljárás keretében kell elbírálni és nyilvánvalóan annak kell a büntetőeljárást lefolytatnia, akinek a hatásköre valamennyi bűncselekményre kiterjed. Már utaltunk rá, hogy a fegyveres erők és fegyveres testületek kinevezett és szerződéses polgári alkalmazottai által a munkaviszonyukkal összefüggésben elkövetett bűncselekményeket, katonai büntető eljárásban kell elbírálni. A Néphadseregre, a Belügyminisztérium szerveire és a Munkásőrségre vonatkozó nyomozati utasítások egyaránt úgy rendelkeznek, hogy a polgári, alkalmazottaknak a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekménye tekintetében — a büntetési tételtől függetlenül — a katonai ügyész folytatja a nyomozást. Az előkészítő munkák során hosszabb vitát váltott ki az a1 kérdés, hogy a társadalmi állományú munkásőrök szolgálatban, illetve azzal összefüggésben elkövetett bűncselekményei tárgyában a nyomozást a munkásőrség illetékes parancsnokai, vagy pedig a katonai ügyészségek folytassák-e? Mivel a társadalmi állományú munkásőrök nem katonák és bűncselekményeik elbírálásakor a Btk. 106. §-a nem alkalmazható, az mutatkozott helyesnek, hogy a bűncselekményeik miatti eljárás — függetlenül a büntetési tételtől — a katonai ügyészségek hatáskörébe tartozzék. Ha nem is gyakran, de többször előfordul, hogy többen együttesen követnek el bűncselekményt és az elkövetők nem tartoznak illetékes parancsnok (vezető) alárendeltségébe. Ilyen esetben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az egyes elkövetők bűncselekményei egymástól elkülöníthetők-e. Véleményem szerint, azokban az ügyekben, amelyekben már á feljelentésből is az állapítható meg, hogy a bűncselekmény bizonyítása esetén is kielégítő a fegyelmi felelősségre vonás, arra kell törekedni, hogy az ügyeket egymástól elkülönítsék. Nyilvánvalóan gondolni kellett azonban arra is, hogy adott esetben az elkülönítés nem lehetséges. Ezért a fegyveres erőkhöz .illetve a fegyvferes testülethez tartozó több terhelt követ el együttesen bűncselekményt és nem tartoznak ugyanazon illetékes parancsnok (vezető) alárendeltségébe, a megelőzés határozza meg az eljáró parancsnok illetékességét, Vita esetén az eljáró parancsnokot az 3
33
illetékes parancsnokok közös' szolgálati elöljárója jelöli ki; Üa viszont nincs közös szolgálati elöljáró, mert az elkövetők a fegyveres erők másjtiás részéhez, i l l e t v e m á s fegyveres testülethez tartoznak, az eljáró .parancsnokot az illetékes parancsnokok, szolgálati, elöljárói közÖSeh, .jelöl i k ki.:, • ' .: , •.' 7 . "''• 7 • A katonák bűncselekményt viszonylag gyakran követnek el polgári sze 7 mélyekkel együtt. A kiadott utasítások egyöntetűen úgy rendelkeznek, hogy ha a terheltek között polgári személy van, valamennyiük ügyét át kell adni a katonai ügyésznek. Ilyen esetben a katonával szemben az, illetékes parancsnok: még akkor sem járhat el a katonai ügyész döntéséig, ha az csupán egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban, büntetendő bűncselekményt valósított meg. A : B e . 342. §-ának (1) bekezdése többek között olyan rendelkezést is tartalmaz, hogy ha a bűncselekményt a törvény nem rendéli egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetni, á parancsnoki hatáskörben hozott nyomozás megtagadásáról, illetőleg megszüntetéséről szóló határozatot csak az illetékes parancsnok (vezető) elöljárója változtathatja meg, vagy helyezheti hatályon kívül. E jogszabályi rendelkezésnek megfelelően tehát az illetékes parancsnok (vezető) elöljárója a katonai büntetőeljárásban másodfokú, nyomozó hatóságként jár el. A nyomozati utasítások egyaránt előírják, hogy a parancsnoki nyomozásban a büntetőeljárásról' szóló 1973. évi I. törvény rendelkezéseit a XV. Fejezetben foglalt éltérésekkel kell álkálmazni, valamint a nyomozati ütásítások rendelkezéseit is be kell tartani. Mielőtt a parancsnoki (vezetői) nyomozás egyes, szabályairól beszélnénk szükséges megemlíteni, hogy á parancsnokok, illetőleg a vezetők a nyomozást vagy maguk — és az egészen ritka eset — vagy pedig nyomozótisztek, illetőleg fegyelmi előadók útján teljesítik. A nyomozáshoz a parancsnokoknak és a vezetőknek segédszervekre, nyomozó közegekre vaij. szükségük, akik a nyomozást az ő utasításukra, az ő nevükben és ellenőrzésük mellett végzik. A fegyveres erőknél nyomozótisztek és függetlenített nyomozótisztek, a fegyveres testületeknél pedig fegyelmi előadók és.'nyomozótisztek iflűicödhek. A fegyelmi előadók, és a függetlenített nyomozótisztek fő feladata á nyomozási munka, erre vannak függetlenítve. A nyomozótisztek viszont egyéb szolgálati beosztásuk "mellett látják el a feladatokat. A fegyelmi előadók közlött különleges feladatot lát el a Belügyminisztérium Fegyelmi Osztálya, rhert az a belügyminiszter, a belügyminisztériumi államtitkár, a belügyminiszterhelyettesek és a katonai ügyészek megbízása alapján a Belügyminisztérium bármely szervéhez tartozó szér inély ügyében eljárhat. Sőt másodfokon az említett belügyminisztériumi vezetők megbízása alapján az ő nevükben, határozatokat is hozhat A nyomozati utasítások külön meghatározzák és elválasztják az illetékes parancsnokok (vezetők) és tí nyomozótisztek, illetőleg a fegyelmi előadók feladatait./ Az utasítások á parancsnoki (vezetői) döntésre a fontosább intézkedések és az érdemi határozatok -meghozatalát, illetve jóváhagyását tartják fenn. A parancsnok döht a nyomozás megtagadásáról}
megszüntetéséről, az áttéteiről, s ó rendeli el a nyomozást. A nyomozás során elrendeli szükség esetén a terhelt őrizetbe vételét, szoros felügyelet alá helyezését, illetőleg e kényszerintézkedések megszüntetését. A terhelt előzetes letartóztatásához és a lakhely elhagyási tilalom elrendeléséhez előterjesztést tesz a katonai ügyészhez. A nyomozás befejezése után ő dönt a vádemelés és a fegyelmi eljárásra vonás kérdésében. A nyomozótisztek és a fegyelmi előadók a parancsnoki hatáskörbe tartozó ügyekben a nyomozást folytatják. Mint már említettük, a parancsnoki nyomozásra is vonatkoznak a Be. rendelkezései, amennyiben a XV. fejezetben nincs azoktól eltérő vagy, ellentétes rendelkezés. Az illetékes parancsnokok (vezetők) éppen ezért olyan nyomozó hatóságok a hatáskörükbe tartozó bűncselekmények tekintetében, mint a rendőrség. Ez okból ugyanazok a jogok illetik meg, illetve ugyanazok a kötelességek terhelik őket. A korábbi rendelkezések szerint a parancsnoknak (vezetőnek) csak a köztörvényi bűncselekmények esetén kellett a nyomozást megtagadni, ha azt nyomozás nélkül kívánta a fegyelmi' jogkörében elbírálni. A jelenlegi szabályozás szerint katonai bűncselekmény esetében is meg kell tagadnia a nyomozást, ha azt fegyelmi eljárás keretében akarja elbírálni. Ez a rendelkezés rendkívül nagy jelentőségű, mert a Be. általános rendelkezéseit most már a katonai büntetőeljárásban is minden bűncselekmény vonatkozásában egyöntetűen kell alkalmazni. Ugyanakkor azt is' meg lehet állapítani, hogy ez a rendelkezés a parancsnokokra és a vezetőkre nagy terhet ró. A katonai ügyészeknek e jogszabályi rendelkezés érvényre juttatása érdekében előreláthatólag nagyon hosszú ideig segítséglet kell nyűjtaniok és nem kis fáradtsággal járó felügyeleti tevékenységet kell végezniök. . Nem új rendelkezés a Be.-ben, hogy az. illetékes parancsnokok és vezetők bűncselekményt fegyelmi jogkörben elbírálhatnak, új viszont az, hogy ezt csak- egy, évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt bűncselekmény tekintetében tehetik, és új az is, hogy az ilyen bűncselekmények tekintetében hozott nyomozást megtagadó, illetve megszüntető határozat elleni panaszokat másodfokon nem a katonai ügyészségek, hanem az elöljáró parancsnokok bírálják el. Ez a rendelkezés, bár számos korábbi és hosszú ideje tartó vitára tett pontot, ugyanakkor azonban számos újabb kérdést is felvetett .amelyeket a nyomozati utasításokban rendezni kellett. A Btk. 106. §-a alapján az illetékes parancsnokok és vezetők a vétségeket bírálhatják el adott esetben fegyelmi jogkörben. A Be. rendelkezéseiből azonban az tűnik ki, hogy a parancsnokok és a vezetők e jogosultsággal ügyészi jóváhagyás nélkül csak azon vétségek tekintetében élhetnek, amelynek büntetési tétele az egy évi szabadságvesztést nem haladja meg. A Be. 342. §-a (1) bekezdésének azon rendelkezéséből ugyanis, hogy amennyiben a bűncselekményt a törvény nem rendeli egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetni, a nyomozás megtagadásáról, illetőlég megszüntetéséről szóló határozatot csak az illetékes parancsnok elölj árójá változtathatja meg, vagy helyezheti hatályon kívül, következik, hogy az egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetni rendelt vétségek tárgyában hozótt nyomozást megtagadó vagy megszüntető határozatok
eíieni panaszokat a katonai ügyészek bírálják el. Ilyen esetben, ha a törvényesség biztosítása azt szükségessé teszi az elsőfokú határozatokat a katonai ügyész változtatja meg vagy helyezi hatályon kívül. A nyomozati utasításokban rendelkezni, kell a tekintetben is, hogy a nem ügybefejező határozatok elleni panaszok elbírálása kinek a hatáskörébe tartozik. Miután a törvény csupán a nyomozást megtagadó és megszüntető határozatok megváltoztatását, illetőleg hatályon kívül helyezését utalja az elöljáró parancsnok hatáskörébe, csak azt az álláspontot lehetett elfogadni, hogy minden más panaszt a katonai ügyésznek kell elbírálnia, függetlenül attól, hogy milyen vétség miatt folyik a nyomozás. i . . . ~ Külön kell említést tenni az ügyészi törvényességi felügyeletről a parancsnoki nyomozásban. A katonai ügyésznek rendszeresen meg kell vizsgálnia ugyanis a fegyelmi eljárás sorárn elintézett büntető ügyek iratait, valamint a fenyítésekről szóló okmányokat, annak tisztázása végett, hogy nem történt-e törvénysértés, nem bíráltak-e el ügyészi jóváhagyás nélkül fegyelmi, úton olyan bűncselekményt, amely nem tartozott a parancsnok hatáskörébe. Éppen így a célból is, hogy nem bírált-e el bűncselekményt olyan parancsnok, aki rendelkezik uglyan fegyelmi jogkörrel, de hivatkozott utasítások szerint nem tekinthető illetékes parancsnoknak s így bűncselekmény elbírálására nem jogosult. A nyomozás, törvényessége feletti felügyelet során, ha a katonai ügyész azt észleli, hogy törvénysértés történ, vagy nem tartották be a jogpolitikai irányelveket, akkor erre az illetékes parancsnok (vezető) elöljárójának a figyelmét felhívja és felkéri a törvényes intézkedésre, vagy saját hatáskörében intézkedik. Be. 342. §-ának (1) bekezdése szerint a parancsnoki hatáskörben hozott és ügyészi jóváhagyást nem igénylő nyomozást megtagadó és megszüntető határozatokat a katonai ügyésszel is közölni kell. Ilyen rendelkezést a büntetőeljárásról szóló törvény általános rendelkezései a rendőrség tekintetében nem tartalmaznak. Nyilvánvalóan azért nem, mert az illeté' kes ügyész a rendőrség által a részére biztosított hatáskörben meghozott határozatot az elévülési időn belül bármikor felülvizsgálhatja, és ha törvénysértést észlel, a rendőrség határozatát megváltoztathatja, szükség esetén vádat is emelhet. Ilyen jog azonban e körben a katonai ügyészt nem illeti meg. Ezért a nyomozati utasítások akként rendelkeznek, hogy ha a katonai ügyész az illetékes parancsnoknak (vezetőnek) az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt vétség tárgyában hozott nyomozást megtagadó illetőleg megszüntető határozatával nem ért egyet, annak megváltoztatása, vagy hatályon kívül helyezése vég;et-t — a törvénynek megfelelő döntésre irányuló javaslattal — az eljárt illetékes parancsnok (vezető) elöljárójához fordulhat. E jogával a katonai ügyész mindaddig élhet, ameddig az elöljáró az illetékes parancsnok (vezető) döntését a vonatkozó szabályzatok alapján megváltoztathatja. Amennyiben az elöljáró a javaslattal egyetért, annak megfelelő határoza-
tot hoz és erről az érdekelteket ,valamint a katonai ügyészt értesíti. Ellenkező esetben a katonai ügyészt arról kell értesíteni, hogy a javaslatot miért nem fogadta el. E rendelkezésekre nyilvánvalóan azért volt szükség, hogy a parancsnoki hatáskörben hozott törvénysértő határozatokat mindaddig meg lehessen változtatni, - amíg azokra törvényes lehetőség van. Az elöljáró parancsnok ugyanis az illetékes parancsnok (vezető') érdemi döntését nem az elévülési idő végéig, hanem csak a fegyelmi szabályzatban meghatározott határidőn belül változtathatja meg. A parancsnoki nyomozásban azonban nemcsak a katonai ügyésznek kell a nyomozás törvényessége felett felügyeletet gyakorolnia, hanem ez feladata az elöljáró parancsnokoknak, vezetőknek is, akik kötelesek ügyelni a büntető jogszabályok betartására, és a jogpolitikai irányelvek érvényesülésére. Ennek érdekében a parancsnoki nyomozást nekik is rendszeresen ellenőrizniük kell. Már említettük, hogy a Be. 333. §-ának (1) bekezdése szerint a katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész látja el. A törvény miniszteri indoklása kimondja, hogy a katonai ügyész feladataira a Be. 17—19. §-ában foglaltak értelemszerűen vonatkoznak. Az értelemszerűségre való hivatkozás azt jelenti, hogy a Be. 18. §-ában meghatározott ügyészi jogosultságok a katonai ügyészt korlátlanul nem illetik meg. A katonai ügyésznek az olyan bűncselekmény miatti feljelentést, amelynek büntetési tétele az egy évi szabadságvesztést nem haladja meg, a parancsnokhoz (vezetőhöz) kell áttennie. Hasonlóképpen kell eljárnia akkor is, ha bűntett vagy egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő vétség miatti nyomozás során állapítja meg, hogy a nyomozás tárgyává tett bűncselekmény egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt vétség. A katonai ügyészt ilyen esetben a Be. 18. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott jogosultság sem illeti meg, — amint már utaltunk rá, —• ugyanis a parancsnoki hatáskörben hozott egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt vétség tárgyában hozott nyomozást megtagadó és megszüntető határozatot nem változtathatja meg és nem helyezheti hatályon kívül. Az ilyen bűncselekmény nyomozását nem vonhatja magához, vagyis nem élhet a Be. 18. §-ának (3) bekezdésében mghatározott ügyészi jogosultsággal sem. A katonai ygyész az egy évi szabadságvesztést meg nem haladó büntetési tételű bűncselekmény esetén a nyomozást csak abban az esetben szüntetheti meg, ha a parancsnok a bűnügyi iratokat vádemelés végett' küldi meg hozzá és e javaslattal nem ért egyet. Abban a kérdésben ugyanis, hogy vádemelés indokolt-e, nem a parancsnok, hanem az ügyész dönt. Az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt vétségek esetén a katonai ügyész a Be. 18. §-a (1) bekezdésének a) pontjá-
•bah meghatározott azon joggal, hogy a nyomozó hatóságot nyomozásra, vagy nyomozási cselekményre utasíthatja, csak akkor élhet, ha a parancsnok a kérdéses ügyben a nyomozást még nem tagadta meg. A polgári életben az ügyészség hármas tagozódású. A katonai ügyészi szervezetben Viszont csak elsőfokú katonai ügyészségek működnek és a Katonai Főügyészség. A katonai ügyészség vezetője ezért a Be. 333 §-ának (2) bekezdése szerint a'megyéi főügyész jogkörében jár eí, A Be., 95.: §-ának (1) bekezdése szerint az előzetes letartóztatást a járási vezető ügyész egy hónappal, a megyei főügyész pedig további egy hónappal meghosszabbíthatja. A Be. 131. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik: ha az ügyész, nyomoz, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetője egy hónappal, a felettes ügyész pedig további egy hónappal meghosszabbíthatja. .• .• A 7/1973. sz. Legf. Ü. utasítás 95. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a katonai ügyész felettes ügyésze a katonai ügyészség vezetője. Ennek megfelelően a katonai ügyész által elrendelt nyomozás és" előzetes letartóztatás, határidejét a katonai ügyészség vezetője két hónappal meghoszszabbíthatja. E rendelkezésnek az a magyarázata, hogy a katonai ügyész*, ség vezetője a megyei főügyész jogkörében eljárva egyben a járási vezető ügyész jogkörét is gyakorolja. • , N Sok vitára adhat alapot á jövőben is a Be.-nek az a rendelkezése, 'amely szerint a katonai büntetőeljárásban magánvádnak nincs helye. A Be. 333. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik ugyanis, hogy a Be. 54. §-ának (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények • esetében "a katonai ügyész jár el. A Be.-nek ez a rendelkezése kétféleképpen is értelmezhető. Az egyik vélemény szerint a magánvádas bűncselekményeket ki kell emelni az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt vétségek köréből és minden esetben a katonai ügyésznek kell eljárnia, mert a törvény kifejezetten előírja ,hogy ezekben az ügyekben a katonai ügyész jár el. Ezt így más helyen és más ügyeknél a törvény nem emeli ki. A másik nézet szerint pedig, mivel a magánvádas bűncselekmények kivétel , nélkül vétségek, azok elbírálása: parancsnoki (vezetői) hatáskörbe tartozik. E nézetet követők szerint a katonai ügyész csak akkor járhat el, ha az illetékes parancsnok (vezető) a nyomozást a vétségi eljárás szar bályai szerint lefolytatta, és a katonai ügyészhez vádemelési javaslatot , tett. Ha a Btk. 106." §-át és a Be. 342. §-ának (1) bekezdését vesszük alapul, akkor arra a követkéztetésre kell jutni, hogy az utóbbi nézetet vallók álláspontja felel meg azon előírásoknak, amely szerint az egy évi szar. badságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt bűncselekmények elbírálása kizárólagos parancsnoki hatáskörbe tartozik. Tekintve, hogy elsődlegesen a parancsnoki nyomozás kérdéseivel kívántam foglalkozni, a katonai bíróság eljárásáról csupán annyit kívánok meg^ említeni, hogy a katonai büntetőeljárásban hivatásos bíróként — a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt, törvényességi óvás elbírálásán kívül — csak katonai bíró járhat el. A törvénynek a katonai büntetőeljá-
(
rásra vonatkozó fejezete egyébként csak ¡az elsőfokú katonai bíróságokról rendelkezik, mert a Be. 20. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a katonái bíróság hatáskörébe' tartozó ügyekben másodfokon a Legfelsőbb Bíró-r * ság jár el. A Be. 337. §-.a szerint a katonai büntetőeljárásiban védőként csak olyan ügyvéd járhat el, akit az igazságügyminiszter a 404. § (1) bekezdés á) pontjában kapott felhatalmazás alapján összeállított jegyzékbe felvett. • Ezzel szemben a Be.-nek az a rendelkezése, amely szerint a katonai büntetőeljárásban lehetőleg a katonai igazságügyi szakértők jegyzékébe félvett kijelölt szakértőt kell igénybe venni, nem jelenti azt, hogy más szakértők nem alkalmazhatók; Arra természetesen csak akkor kerülhet általában sor, ha a kérdéses szakvélemény adására kijelölt katonai igü. szakértő nincs, vagy ha annak igénybevétele nehézségekbe ütközik. E kérdést mindig az adott ügyben esetenként kell elbírálni. A Be. 340. §-ának (1) bekezdése szerint a katonával szemben előzetes letartóztatást abban az esetben is el lehet rendelni, ha a terhelt szogálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. A katonai fegyelem és rend biztosítására ugyanis előzetes letartóztatásnak a Be. 92. §-ában meghatározott feltételei nem mindig elégségesek. A Be. 91. §-a rendelkezik ugyanakkor az őrizetbe vételről, s (1) bekezdésének b) pontja szerint a hatóság a terheltet őrizetbe veheti, „ha az előzetes letartóztatás oka (92. § (1) bek.) áll fenn.'" Felmerült, hogy elrendelhető-e katonával szemben a Be. 340. §-ána!k (1) bekezdésében meghatározott okok alapján az őrizetbevétel, miután , a 91. § (1) bekezdés b) pontjánál a törvény a zárójelben a 340. § (1) bekezdésére nem hivatkozik. Egyesek szerint ezért a katonát a Be. 340. §-ában meghatározott okok alapján nem lehet őrizetbe venni. A törvényalkotó akarata azonban nyilvánvalóan az volt, hogy minden letartóztatási ok alapja lehessen az őrizetbevételnek. Semmi olyan körülmény nem volt és jelenleg sincs, ami azt tenné szükségessé, hogy a Be. 340. §-ában meghatározottakat, mint őrizetbevételi okokat ne lehessen figyelembe venni. Ha nem a Be. szelleméből indulnánk ki, arra a nyilvánvalóan téves következtetésre is juthatnánk ,hogy a Be. 340. §-ában meghatározott letartóztatási okok bármilyen büntetéssel fenyegetett bűncselekmény esetén alapul szolgálhatnak az előzetes letartóztatás elrendelésére. A Be. 340. §-a sem utal ugyanis a Be. 92. §-a (1) bekezdésének azon rendelkezésére, amely szerint a terheltet csak szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén lehet letartóztatni. Az ilyen következtetés pedig nem lehet helyes és nem is törvényes. Véleményem szerint a korábbi és a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően a katona a Be. 340. §-ában meghatározott okok alapján is őrizetbe vehető. v
Míg a korábbi Be. 354. §-a nem határozta meg, hogy mi értendő a szoros felügyeleten, addig az 1973. évi I. törvény 341. §-á leszögezi, hogy a szoros felügyelet alá helyezett katona fegyveres szolgálatot nem láthat el és elhelyezési körletét sem hagyhatja el. Arra nézve, hogy mit kell fegyveres szolgálaton és elhelyezési körleten érteni, a katonai szabályzatok rendelkezései az irányadóak. A teljességre törekvés nélkül ismertettem az 1973. évi I. törvénynek a katonai büntetőeljárásra vonatkozó részét, valamint az. annak alapján kiadott parancsnoki (vezetői) nyomozati utasításokat A jogszabályok alkalmazása közben nyilvánvalóan számos megoldatlan és vitatható kér-: dés fog felmerülni, amelyeket a katonai igazságügyi szerveknek külön-: böző állásfoglalásokkal kell majd megoldania.
"WilPf
A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket érintő változások az 1 9 7 3 . évi I. törvényben Irta: Dr. Takács László alezredes
Az 1973. évi I. törvény (a továbbiakban Be.) a. büntetőeljárásban alkalmazható, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedéseket illetően — anélkül, hogy az intézmény jogpolitikai megítélését érintené — lényeges változásokat vezetett be. Ezekkel a változásokkal e jogintézmény még inkább összhangba került az Alkotmányban deklarált alapvető állampolgári joggal, amely szerint „A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét..." (1972. évi I. tv. 66. §-a). Ezt az álláspontot tette egyértelművé a legfőbb ügyész a Be. alapelvei, rendszere, új vonásai című, a BM-ben szervezett központi tanfolyamon elhangzott előadások is, ahol e kérdést érintve a következőket fejtette ki: „ . . . a magyar büntető eljárásjogbari továbbra is azt kell általános szabálynak tekinteni, hogy a terhelt az egész büntetőeljárás folyamán szabadlábon védekezhet. Az ettől — a törvény rendelkezései alapján -—történő eltérés kivétel az általános szabály alól. Ennek felel meg az á jogi rendezés, hogy a személyes szabadság korlátozására szigorúan csak á törvényben pontosan meghatározott módon kerülhet sor". A büntetőeljárásban a személyi szabadság biztosításának alapelvét az 1962. évi 8. sz. törvényerejű rendelet (a továbbiakban Tvr.) 3. §-ának (1) és (3) bekezdése a következők szerint fogalmazta meg: . „személyi szabadságától megfosztani senkit sem lehet a törvény, által meghatározott eseteken kívül és más módon, mint azt a törvény megengedi. Azok a hatóságok, amelyek a törvény értelmében jogosultak a személyi szabadság elvonására vagy korlátozására, kötelesek ügyelni arra, hogy senkivel szemben se alkalmazzanak a személyi szabadságát érintő olyan intézkedést, amely törvényellenes; ilyen sérelem esetében pedig haladéktalanul intézkedni kötelesek annak mégszüntetése iránt". Ugyanerről a Be. 4. §-ának (1) és (2) bekézdése az alábbiak szerint rendelkezik: • „A büntetőeljárásban a személyi szabadságot :• és más állampolgári jogokat tiszteletben kell tartani, s azok csak az e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozhatók. A hatóságoknak az eljárás során biztosítaniuk kell az állampolgári jogokat korlátozó kényszerintézkedések törvényességét". A két egymást váltó törvényből idézett alapelvek és az arra épülő részletrendelkezések alapján a hatóságok részéről elrendelt, foganatosított és fenntartott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések
csak akkor tekinthetők törvényesnek, ha azok három összefüggő és egyidőben ténylegesen létező feltételen alapulnak; Így a) csak a törvény által meghatározott esetekben kerülnek elrendelésre; b) a szabadságot csak a törvényben megengedett módon korlátozzák és c) a korlátozás időtartama egybeesik az elrendelésre alapot szolgáló okok tényleges fennállásával. . Az új törvényben a Tvr.-ből ismert és a büntetőeljárásban áíkaimazható kényszerintézkedések: mindegyik fajtája helyt kapott.; így a váltózások a kényszerintézkedések egyes fajtáin belül történtek, esetenként egészen újszerű törvényalkotói felfogást tükrözve. Mindezeket a törvény úgy foglalja rendelkezésekbe, hogy azok alapján a jogalkalmazói gyakorlatban fokozottabban érvényesüljenek azok a garanciák, amelyek a szocialista törvényesség biztosítását és erősítését vannak hivatva szolgálni a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések térületén.
j j i j í ; ! j i j
1. Az őrizetbe vételt érintő változások A,z őrizetbe vételről a Tvr. 108. és 109. §-ai csupán általánosságban rendelkeztek. Elrendelésére kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésének egyszerű gyanúja esetén a terheltté nyilvání- i tás előtt, így csak a nyomozási eljárásban kerülhetett sor. Időtartama legfeljebb 72 óra lehetett, oka pedig az, hogy alkalmazását az ügy felde- j rítése szükségessé tegye. A fentieken kívül őrizetbe „vételi okokat tartal-_ f mázott még a Tvr. 128. §-ának (1) bekezdése (a kényszer-gyógykezelést megelőző őrizetbe vétel), a 129. §-ának (5) bekezdése (az elfogatóparancs alapján történő őrizetbe vétel),' és a 200. §-ának (4) és (6) bekezdései (a tárgyalás rendjének fenntartása érdekében elrendelhető őrizetbe vétel). ; A jogalkalmazói gyakorlat a Tvr. 108. §-ában túl általánosan megforgalmazott egyetlen, de túlzottan szélesen magyarázható őrizetbe vételi i okot (amennyiben áz ügy feldéritgse szükségessé teszi) az előzetes letar- 1 tóztatás okaival azonosította. A Be. rendelkezései a Tvr. említett szabályozásával szemben az alábbi változásokat vezették be: aj A gyanúsított őrizetbe vételének elrendelését lehetővé tette a nem szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények alapos gyanúja esetén j is. Amíg az őrizet minden bűncselekményre történő: kiterjesztése a jog- j alkalmazónak ad nágyobb lehetőséget, az' egyszerű gyanú felváltása az } alapos gyanúval szűkíti a hatóságok jogait. • b) Az őrizetbe vétel elrendelésének jogát kiterjesztette a büntető ügyek- j ben eljárásra jogosult minden hatóságra. Az eljárás bírósági szakasz '- i ban 'azonban alkalmazása csak szűk körben látszik lehetségesnek és szüfc- j ségesnek. Így pl. a Vádlottnak a tárgyaláson tanúsított rendzavarása esetén, vagy á szabadlábon bíróság elé állított vádlott ügyében, ha történetesen a bíróság a tárgyalást elnapolja. c) Katonával szemben — álláspontom szerint — szolgálati Vagy fegyelmi okból a Be. az őrizet elrendelését nem teszi lehetővé. A Be. 91. §-a (1) bekezdésének) b) pontja ugyanis az őrizet elrendelését, akkor engedi meg, „ . . . ha az előzetes letartóztatás elrendelésének oka (92. § (1) bekezdés) áll fenn". A speciális katonai letartóztatási okokról (a szolgá-
lati és a fegyelmi ok) azonban néni a 92. §, hanem a 340. § rendelkezik; Mivel a 91. § a 340. §,-ra nem hivatkozik, a 340. § pedig, nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az ott felsorolt letartóztatást okok az őrizet elrendelésének is okai lehetnek, — egyértelmű az a következtetés, hogy a katona, katonai szolgálati vagy fegyelmi okból nem vehető őrizetbe. Tény, hogy a Be. 339. § is tartalmaz rendelkezéseket a katona őrizetbe vételéről. Ez azonban nem az őrizet okát, hanem az; őrizetet foganatosító hatóságokra vonatkozó rendelkezéseket írja elő, amennyiben tettenérés; szökés vagy szökés veszélye esetén kívül a katona őrizetbe vételét csak a katonai nyomozóhatóságnak, illetőleg a katonai bíróságnak engedi meg. Arra a kérdésre, hogy a . hiányolt rendelkezést miért nem tartalmazza a törvény, a miniszteri indoklás nem ad választ. Tény viszont, hogy a katonai igazságszolgáltatás gyakorlatában — a Tvr. alapján kialakult gyakorlatot és a tényleges szükségletet is ismerve — ez a törvényi hézag problémát fog okozni. Ismert például az egymást követő őrszolgálati bűncselekmény káros hatása az adott alakulat fegyelmi helyzetére. A Be. kifejtett értelmezése mellett az ilyen cselekmény gyanúsítottját az ügyész csak szabadlábon hagyva állíthatja a bíróság elé, annál is inkább, mert „A gyanúsított előállításos eljárásban is csak a Be. 91. §-ának (1) bekezdésében megjelölt okból vehető • őrizetbe", (7) 1973. Legf. U. sz. Utasítás 45. §-ának (2) bekezdése). Indokolt itt megjegyezni, hogy a.kifejtett álláspont a katonai ügyészi körökben sem talált egyetértésre. Az ellentétes vélemények lényege; hogy az így megfogalmazott álláspontra csak a törvény formális értelmezésével lehet eljutni, a törvény szelleméből más következik. A fegyelmi; szolgálati őrizetbevételi ok szükségességét a katonai érdekek, oly mértékben indokolják, hogy annak elhagyása káros volna a katonai rendre stb. Mindkét álláspontot képviselők egyetértenek viszont abban, hogy a kifejtett kérdés olyan döntést igényel, mely kielégíti a speciális" katonai; szolgálati érdekeket. Egyesek a célt a Be. módosításával (ami alig remélhető), mások a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásával kívánják elérni. Tény, hogy e kérdés megoldását a gyakorlat, sürgeti. , d) A Be. tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyek az őrizetbe vétel elrendelésének alapjául szolgálnak. ' • A 91, § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott őrizetbé vételi ok két egybefüggő feltételt tartalmaz. A bármely bűncselekmény elkövetése soráni tettenérést azzal a szűkítő feltétellel, hogy ha a tettenért személye azonossága nem állapítható meg. ; Mivel á törvényi szövegezésben a „ha" kötőszó feltételként fejti ki; hogy mire vonatkozik a főmondat-beli állítás,' nem kerülhet sor az olyan személy őrizetbe vétélének az elrendelésére (feltéve, hogy a b) pontban foglaltak sem állnak fenn), akit tettenértek ugyan, de a személyazonossága azonnal mégállapítható. Ezen túlmenően éz a hatósági intézkedés, mentes minden más törvényi korlátozástól (magániridítváriy, kívánat; : meghatározott szerv feljelentése. '' A tettenérés tartalma az eljárásjogban egyértelmű. A törvény indoklása szerint: „ha az elkövetett bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg, vagy üldözés közben fogják el. . . ." Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy valakinek a személyazonossága mikor tekinthető megállapítottnak vagy meg
nem állapítottnak, az indoklás nyilván a fogalom közérthetősége miatt nem ad magyarázatot. Ismeretlen lehet a hatóság előtt a személyazonosr sága annak is, aki okmányokkal nem tudja magát igazolni, de kétséges lehet személyazonossága az okmányait bemutató gyanúsítottnak is (pl. ha az okmányon a hamisítás jelei fedezhetők fel). Ezzel szemben okmányok nélkül is elfogadható lehet a tettenért személyazonossága, pl. azért, mert mások felismerték. Összességében: a hatóságnak itt arról a tényről kell meggyőződniei hogy a gyanúsított az-e, akinek állítja magát, akinek valaki más, vagv valamely okirat mondja őt. Ez az őrizetbe vételi ok a cél érdekében történő kihallgatáson túl (ki az elfogott) arra is lehetőséget biztosít, hogy az elrendelő hatóság a személyi szabadság más címen történő korlátozásának szükségességét vagy indokolatlanságát megállapítsa, kizárja vagy egyértelművé tegye azt az állítást, amivel az őrizetbe vettet gyanúsítják. E cél elérését követőeri ezen a címen az őrizet tovább nem tartható fenn. A Be. 91. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt ok ,,ha az előzetes letartóztatás elrendelésének oka (92. § (1) áll fenn", egyértelműen megköveteli, hogy az elrendelő hatóság birtokában legyen legalább egy olyan oknak, amely alapul szolgálhat az előzetes letartóztatás elrendelésére is. Az ilyennek értelmezett ok alapján elrendelt őrizet azonban természetszerűen nem vezet kivétel nélkül az előzetes letartóztatáshoz, mert az őrizet időtartama alatt folytatott nyomozás eredménye megváltoztathatja az eljáró hatóság felfogását az ok súlyát és jellegét illetően. Mivel az előzetes letartóztatás elrendelésének általános feltétele, hogy a terhéltere szabadságvesztés büntetéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésének gyanúja háruljon, kérdés: a 91. § (1) bek. b) pontja alapján lehet-e őrizetet elrendelni a nem szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetébén; továbbá a magánindítványhoz; a feljelentésre jogosult hatóság feljelentéséhez, vagy a kívánathoz kötött bűncselekmények gyanúja esetén a magánindítvány stb. beérkezése előtt. ' A törvény miniszteri indoklásának kifejtése szerint nem feltétele az őrizetbe vételnek, hogy a törvény azt a bűncselekményt, amely miatt az eljárás folyik, szabadságvesztéssel fenyegesse. Az őrizetbe vétel céljára és tartamára tekintettel nem aggályos, ha a pénzbüntetéssel vagy javítónevelő munkával büntetendő bűncselekmény miatt folyó eljárásban is alkalmazzák. A nem szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetére ezért a választ az indokolás tartalmazza. A Be. 124. §-a szerint, ha a büntetőeljárásnak csak a jogszabályban meghatározott szerv feljelentése alapján vagy kívánatra van helye, a feljelentés vagy a kívánat hiánya esetén a nyomozás elrendelhető, de az csak a halaszthatatlan nyomozási cselekményekre terjedhet ki. Mivel a Be. 130. §-ának (2) bekezdése a halaszthatatlan nyomozási cselekmények köréből az előzetes letartóztatás mellett az őrizetbe vételt nem zárja ki, a 91. § (1) bekezdés b) pontja alapján az őrizet akkor is elrendelhető, ha a feljelentés vagy a kívánat még nem áll a hatóság rendelkezésére. . A 91. (1) bekezdés b) pontja alapján elrendelhető őrizetnek nem akadálya a magánindítvány hiánya sem, habár annak előterjesztése előtt az előzetes letartóztatás nem rendelhető el. Az őrizet elrendelhetőségénék alapjául ez esetben is a 130. § (2) bekezdése szolgál, amely a nyomozó hatóságot a nyomozás elrendelése előtti halaszthatatlan nyomozási cse-
\
. J ) \ !
j *
, j
iekmények elvégzésére jogosítja fel. Ha ezen a címen a nyomozóhatóság például a bizonyítékok megsemmisítésének megakadályozása érdekében a magánindítvány nélkül is eljárhat, indokolatlan lenne, hogy a gyanúsítottal szemben ne foganatosítson ilyen intézkedést akár az őrizetbevétel útján is. összességében tehát a Be. 91. §-a (1) bekezdésének b) pontja, amikor a 92. § (1) bekezdésére utal, csak" az ott tételesen felsorolt okok meglétét követeli meg. Szemben a letartóztatás előfeltételével (a cselekmény szabadságvesztéssel legyen büntethető) az őrizetbe vétel előfeltételeként csak azt követeli meg, hogy a gyanú bűncselekményre irányuljon. Egyébként érthetetlen volna, hogy miért maradt ki a Be.-ből a Tvr. 109. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint „A gyanúsított csak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén vehető őrizetbe." Az ezzel ellentétes álláspont szerint: „az indoklás kimondja ugyan, hogy az őrizetbe vételnek nem feltétele, hogy a bűncselekményt, amely miatt az eljárás folyik, szabadságvesztéssel fenyegesse a törvény. Hivatkozik az indokolás az őrizetbe vétel céljára és időtartamára is. Az indokolás álláspontjával egyet lehet érteni, mégis rá kell mutatni arra, hogy a Be. 91. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt őrizetbe vételre csak plyan bűncselekmény miatt folyamatban levő eljárás során kerülhet sor, amelyre a törvény szabadságvesztés büntetés kiszabását helyezi kilátásba". (Ügyészségi Értesítő 1973. évi 4. sz. 12. old.)
2. Az előzetes letartóztatás okait érintő változások : A Tvr.-hez képest bővültek az előzetes letartóztatás okai, mert az ismeretlen személyazonosságú'terhelt tettenérés nélkül is letartóztatható, továbbá, mert az eljárás sikerét veszélyeztető terhelt előzetes letartóztatása is elrendelhető. Egyéb vonatkozásban a Be. a letartóztatás okait érdemben nem érintette. a) A Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján helye lehet az előzetes letartóztatásnak, ha a gyanúsított személyazonossága nem állapítható meg. A Tvr. ezt a letartóztatási okot ekként fogalmazta meg: „ha a tettenért terhelt kiléte nem állapítható meg." (Tvr. 120. § (1) bek. a) pont). A két rendelkezés összevetéséből az következik, hogy a Be. rendelkezése kiterjed a tettenért és a tetten nem ért terheltre egyaránt. A Tvr.-ben a „kiléte" helyett „személyazonossága" szóhasználat különbséget nem jelent, mivel mindkét esetben személy szerint ismeretlen terheltről van szó. Ezt az okot mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg a hatóságnak a személyazonosság megállapítására irányuló ténykedése nem vezet eredményre. Az eredményes kutatás után a terhelt szabadlábra helyezése iránt kell intézkedni, vagy á 92. § más rendelkezésére hivatkozással kell a határozatot megváltoztatni. b) A Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapítható letartóztatási ok az alábbi okokat foglalja magában: ba) bb) bc) bd)
ha ha ha ha
a terhelt megszökött, a hatóság elől elrejtőzött, illetőleg a bűncselekmény súlyossága folytán vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani.
> ÁvTvr. ugyanezeket az okokat sorolta fel.-Eltérés csupán.>a szövegezés egyetlen mondatrészében található. A „bűncselekmény súlyossága folytán" (Be.), illetve „a terhére rótt bűncselekmény büntetésének súlyosságánál fogva"' (Tvr.) kifejezések között azonban sem érdemi; sem súlybeli eltérés nem állapítható meg. Korábban a törvényi büntetési tétel időtartama v o l t a z elsődlegesen okot adó tényező, csak utána következhetett a, t e r h e l t által elkövetett bűntett konkrét súlyának értékelése. Jelenlegi az alapérték a k o n k r é t bűncselekmény súlyában van, ami ugyancsak nem függetleníthető a cselekmény büntetési tételétől. A két feltétel szükség-f, szerű és szoros összefüggése miatt a gyakorlat a Tyr.-ben meghatározott ezen okot már így is értékelte, c) A Be. 92. §-ának (1) bekezdés c) pontja a lakhelyelhagyási tilalom megszegését — ami még nem szökés és még nem is elrejtőzés — tekinti letartóztatási oknak. A Be; 99. §-ában meghatározott és ügyész által jóváhagyott határozatban -lefektetett tilalom megszegését már a Tvr.:: is letartóztatási oknak tekintette, de nem a letartóztatásnál; hanem a lakhely elhagyási tilalomra.. vbnátkozó szabályoknál (127. §) szerepeitetté. Az elhelyezésbéni változás rendszertanilag indokoltabbnak tekinthető. d) A Be. 92. §-á (1) bekezdésének d) pontja szerint letartóztatási ok, ha alaposan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén az eljárást da) meghiúsítaná vagy db) megnehezítené, illetőleg
1
dc) veszélyeztetné. Az eljárás veszélyeztetésének a bevonása a letartóztatás okái közé: a törvény pontosabb szövegezését és a gyakorlati ^követelmények figyelembevételét jelenti. A- veszélyeztetés bekövetkezését a törvényalkalmazó a Tvr. alapján sem várta ki, hanem az előző két ok egyikéré ala4 pította intézkedését-, A gyakorlati értelmezés szempontjából terfnészetes; hogy a veszélyeztetésre irányuló szándékot sem lehet a meghiúsítási yagy megnehezítési szándékhoz hasonlóan letartóztatási okként értékelni, az eljárás olyan stádiumában, amikor a szándék valóra váltásának reális alapját a hátóság már megszüntette. e) A Be. 92. §-a (1) bekezdésének e) pontja letartóztatási okként határozza meg, ha a terhelt • ea) az eljárás alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb ,bűncselekményt követett el, illetve ' : eb) alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt, vagy az előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy _ ec) újabb bűncselekményt követne el.
•
Az előzetes letartóztatás. alapvető feltételével összhangban indokolt úgy rendelkezni, hogy a íriár elkövetett újabb bűncselekmény szabadságvesztéssel legyen büntethető. A bűncselekmény elkövetésének alapos feltételezése esetén viszont nem lehet ilyen megszorítást előírni, — foglalt állást a miniszteri indoklás e letartóztatási okokkal kapcsolatban. Az indoklás tehát egyértelműen állást foglal amellett,, hogy a 92. § (1) bek, e) pontja megtöri az általános, elvet.. A; második és harmadik fordulata ugyanis, amely a bűncselekmény befejezését, illetve újabb bűncselek-
w^
mény elkövetését -határozzamég • letartóztatás! • okként, eltekint; attól hogy azok — akár a befejezésre váró, akár az újabb — szabadságvesztéssel legyenek büntethetők. Az ezzel ellentétes álláspont szerint a befér jezetlen . bűncselekménynek, illetve a harmadik fordulat szerinti, újabb vagy ázt megelőző bűncselekmény legalább egyikénél szabadságvesztés kell, hogy legyeit1 a büntetés, neme. E vitát véleményem szerint a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 1973. évi szeptember hó 24—28-ig tartott munkaértekezletéről kiadott feljegyzés eldöntötte azzial az; állásfoglalásával, mely szerint „A 92, § (1) bekezdés e) pont rendelkezéséből következik, hogy ha a terhelt a büntetőeljárás alatt nem szabadságvesztéssel fenyegetett, újabb bűncselekményt követ el, előzetes letartóztatása nem rendelhető el;" ugyanakkor, ha feltételezhető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített, szabadságvesztéssel nem fenyegetett bűncselekményt véghezvinné, vagy utóbb ilyen bűncselekményt követne el az előzetes letartóztatásnak van helye" (feljegyzés 20—21. old.). , • , - \ • . Csupán a teljesség kedvéért szükséges megemlíteni, hogy e. § szövegében , ugyanazon kifejezések más megfogalmazásban szerepelnek, amenynyiben a Be; az „úgyszintén; akkor is, ha attól lehet tartani, hogy szabadj lábon hagyása esetén" helyett az „illetőleg alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén", továbbá az „általa megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt végrehajtaná" helyett „véghezvinné" kifejezéseket, használja. E szövegbeli Változások azonban nem tekinthetők olyan oknak,' amelyek a gyakorlatban bármiféle változást jelenthetnének. f) A Be. 92. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint letartóztátási ok, ha a terhelt szabadlábon hagyása esetén a bűncselekmény jellege folytán á köznyugalmat zavarná. A Tvr-hez képest ez a megfogalmazás egyetlen szó elhagyását jelenti, „az elkövetett bűncselekmény jellege" vagy „ a bűncselekmény jellege" között azonban különbség nem lehet, mivel az Utóbbi is kizárólag a terhelt és nem a. társai, vagy mások bűncselekményét jelenti. J
3. Az előzetes letartóztatás időtartámát, annak meghosszabbítását; és indokoltságának felülvizsgálatát rendező új szabályozások A legfőbb ügyész utasítása korábban is előírta, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve az ehhez szükséges ügyészi jóváhagyás rriegr adása' során az ügyész vizsgálja az intézkedés megalapozottságát. Erről' a 7/1973. Legf. U. sz. Utasítás 19; §-a má is egyértelműen és félre nem érthető módon rendelkezik, amikor az ügyészi döntés előfeltételeként a nyomozás anyagának alapos ismeretét és az okok fennállásának ténybeli adatokkal történő bizonyítását követeli meg. A katonai eljárásban — véleményem szerint — ézt a rendelkezést a fegyelmi és a szolgálati ok fennállását illetően, úgy kéli értelmezni, hogy áz ügyésznek a konkrét ügyben kell rendelkeznié azokkal a ténybeli adatokkal, amelyek a jelzett okok meglétét az adott terhelt és alakulata viszonylatában bizo; nyítják. ' ' a) A Tvr. 123. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyész által elrendelt, vagy jóváhagyott előzetes letartóztatás az előkészítő, ülésig, de legfeljebb^ (meghosszabbítás nélkül) egy hónapig tarthatott. A Be. 95. §-ának •V
lÉ
47
(1) bekezdése viszont e határnapot az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb a nyomozás határidejének lejártáig határozza meg. ' Változott tehát a törvényi rendezés á letartóztatás befejező napját illetően a nyomozási eljárásban. A Tvr. alapján ez a befejező nap nem a nyomozás határidejéhez, hanem egy naptári hónáphoz kapcsolódott, A Be. alapján viszont a határnapot nem a naptári hónap, hanem á nyo: mozás határidejének utolsó napja határozza meg: Ezzel új értelmet kapott a nyomozás határideje is, mivel az nem: az elrendelés és a nyomozás befejezését tartalmazó közlés (Be. 142. § (2) bekezdés) közötti időtartamot öleli fel, hanem az elrendelés napjától számított egy hónapot. (Be. 131. §-ának (1) bekezdése); Ez a határidő független áttol, hogy a nyomozás befejezése és ennek közlése az érdekeltek felé ténylegesen már korábban megtörtént. Így fordulhat elő, hogy a nyomozás határideje a letartóztatás függvényében még az eljárás tárgyalást előkészítő szakaszában is tart, holott tényleges nyomozás akkor már1 nem folytatható. Következik. ebből, hogy az ügyész által elréndelt (vagy jóváhagyott) előzetes letartóztatás határideje csak akkor egy hónap, ha a nyomozás és a letartóztatás kezdő napja egybeesik. Egyébként az elrendelő határozatban a nyomozás határidejéből hátralevő egy hónapnál kevesebb időt kell befejező napként meghatározni. Az új rendezésnek megfelelően az előzetes letartóztatás időtartamát á tárgyalás előkészítése során hozott döntést megelőzően nem lehet a nyomozás határidejétől (és nem az időtartamától) elválasztani. Ez az általános szabály két esetben nem érvényesül: — Ha az előzetes letartóztatást a nyomozás befejezése után rendelték el, mert a határidő akkor a tárgyalás előkészítése során hozott határozat meghozataláig tart. . — A Be. 95. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezése szerint három hónap eltelte után az előzetes letartóztatást csak a legfőbb ügyész hoszsziabbíthatja meg, de legfeljebb egy évig, és a fenntartásának indokoltságát havonként felülvizsgálja. A Tvr. alapján —, amely a három hónapon túli határidő hosszabbítás jogát korlátozás nélkül biztosította a legfőbb ügyésznek — az a gyakorlat alakult ki, hogy a hosszabbítás mindig konkrét határnaphoz kötődött. Ezzel szemben a 7/1973. Legf. U. számú Utasítás 21. §-ának (4) bekezdése már úgy rendelkezik, hogy az időtartam nem konkrét határnapig, hanem a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig tart. A Be.-ben előírt havi felülvizsgálati kötelezettség az eddigiekkel szemben annyiban törvényt erősítő, amennyiben az alárendelt ügyészségeket is olyan vizsgálat elvégzésére kötelezi, amelyen belül a nyomozás újabb eredményeit, a letartóztatási okok ismételt érté-r kelését és a letartóztatás fenntartásának indokoltságát kell újra érté-r kelnie. b) Űj rendelkezése a Be. 95. §-a (1) bekezdésének, hogy a letartóztatás- határidejének egy hónappal történő meghosszabbítására a járási vezető ügyész is felhatalmazást kapott. Ugyanezen § alapján az eljárás nyomozási szakaszában e határidő egy éven túli meghosszabbítása a tárgyalási szakaszban pedig a letartóztatás ily időn túli fenntartása indokol tságának felülvizsgál ata a Legfelsőbb Bíróság, feladata. : A Be. miniszteri indoklása a Legfelsőbb Bíróságnak a vádemelés előtti eljárásba történő bekapcsolásának szükségességét törvényességi szem-
pontból-magyarázza: „A törvényesség azt is megkívánja, hogy nyofriőzási szakaszban a terhelt egy éven tűi csak bírósági határozat talapján lehessen előzetes letartóztatásban." Ennek a merőben új garanciális szabálynak az. elméleti jelentőségét nem vitatva, szükséges megjegyezni, hogy gyakorlati alkalmazására bizonyára csak rendkívül kivételes esetekben fog sor kerülni. A rendelkezés mikénti végrehajtására a Be. 380. §-a és a 7/1973. Legf. U. Utasítás 21. §-ának (6) bekezdése ad eligazítást. Az eljárás nyomozati szakaszában, a letartóztatás .meghosszabbításának 12. hónapra szóló felülvizsgálatát követően a legfőbb ügyész tesz indítványt a Legfelsőbb Bíróságnak az újabb határidő megállapítására. Indítványában a szükséges határidőt is megjelöli. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak helyt ad, határidőt állapít meg, amelynek meghosszabbítása — ha az ügyben a vádiratot még nem nyújtották be —• ismét a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik. > Az eljárás bírósági szakaszában az egy éves határidőt a bíróság által, elrendelt vagy fenntartott letartóztatás napjától, illetve, ha a Legfelsőbb Bíróság panasz folytán már döntött, e döntés napjától kell számítani. Ez a kezdő nap független attól, hogy a bíróság az előkészítés, a tárgyalás vagy a nem jogerős ítélet kihirdetése után hozta a letartóztatásról rendelkező határozatát. A bírósági szakban levő ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem határidőt hosszabbít, hanem az előzetes letartóztatás indokoltságát vizsgálja felül. E felülvizsgálatot követő egy év elteltével a felülvizsgálatot meg kell ismételni.
4. Változások a letartóztatott jogait érintő rendelkezésekben A törvényességi követelmények és ezen belül a letartóztatott eljárási jogai érvényesülésének alapjait a Be. 97. §-a egyértelműbben és a szükségtelen korlátozásoktól mentesen határozza meg (a korlátozásokat és engedményeket az 1966. évi 21. számú tvr. 42—47. §-ai tartalmazzák), amikor kimondja, hogy: , a) a letartóztatottal szemben csak olyan korlátozásoknak van helye, amelyeket a büntetőeljárás feladatainak megvalósítása, vagy a letartóztatást foganatosító intézet rendje szükségessé tesz; b) a letartóztatott eljárási jogainak gyakorlásában, így különösen a védekezésre való felkészülésében nem korlátozható; c) az eddigiekkel szemben a Be. kizárja azt a féltevést, hogy a letartóztatottnak a védőjével való szóbeli érintkezése az eljárás sikerét meghiúsíthatja (Tvr. 125. §-ának (3) bekezdése). Ezért a Be. 97. §-a (2) bekezdésének a) pontja biztosítja, hogy a letartóztatott első kihallgatása után a védőjével ellenőrzés nélkül szóban érintkezhessen. Az első kihallgatáson a bűncselekményt felölelő részletes kihallgatás értendő, amelyet a kihallgató hatósághoz történt előállítást követő 2,4 órán belül kell végrehajtani (10/ll973. sz. BM Utasítás 23. pont (3) bekezdés). Nem vitatható, hogy a hatóság esetleges késedelme nem képezheti .akadályát a hivatkozott törvényi rendelkezés érvényesülésének. Némiképpen változott a hatóság értesítési kötelezettsége is, amenynyiben: \ 4
49
a) h o z z á t a r t o z ó k hiányában a letartóztatásról a terhelt által megneVézett más személy is értesíthető (Be. 93. §-a (2) bekezdésének a) pontja. Ezt a rendelkezést az indokolás kiszélesíti azzai, hogy a hozzátartozó kiválasztását a terheltre bízza, aki a hozzátartozó helyett választhat más személyt is. b) az előírt értesítési kötelezettség (lehetőség) a bíróságot is terheli. c) a kiskorú gyermek elhelyezéséről és a vagyonbiztonság megóvásáról tett intézkedés eredményét nem kötelező ugyan a terhelttel közölni, (Be. 94. §-ániak a) pontja,) de a terhelt más jogaiból mégis az következik, hogy a tett intézkedés eltitkolására nincs lehetőség, de az nem is szükséges. • > .
5. Változások az ideiglenes kényszer-gyógykezelés törvényi rendezésénél A Tvr. az ideiglenes kényszer-gyógykezelést a „Biztonsági intézkedések az elmebeteg, gyengeelméjű és tudatzavarban szenvedő személyekkel szemben" cím alatt a 128. §-ban szabályozta. E rendelkezés és a Bé. 98. §-ában írtak között az alábbi eltérések találhatók: a) Az ideiglenes kényszer-gyógykezelés elrendelésének alapját — ahogyan eddig is — a terhelt elmebeteg, gyengeelméjű, vagy tudatzavarban szenvedő állapota képezi-. Feltételét pedig, hogy ezt az állapotot olyan szakvélemény bizonyítsa, amelynek megállapításait az eljárás egyéb adatai is alátámasztják. Az alap és a feltétel együttes fennforgása esetén is az elrendelés csak akkor indokolt, ha az ügyben — a terhelt részéről újabb bűncselekmény elkövetésétől kell tartani; — a terhelt gyógykezelése már az ideiglenes elrendelést is indokolja, é s végül alaposan lehet következtetni arra, hogy . . . . • • — a kényszer-gyógyfeezeléstP a bíróság előreláthatóan el fogja rendelni. b) Az a tény, hogy valakinek az ideiglenes kényszer-gyógykezelésére fog sor kerülni, az őrizetbe vételét már nem alapozza meg. A Tvr. 128. §-ának • (1) bekezdése ezt még megengedte. Az őrizetbe vétel helyett, ha áz a szakértői vizsgálatra szállítást vágy annak eltűrését szolgálja, a. Be, 73. §-ának (2) bekezdéséből következtethetően kényszerítést lehet alkalmazni. c) Az ideiglenes kényszer-gyógykezelés határidejére — a Tvr. 128. §-a (4) bekezdésének rendelkezésétől eltérően — nem az előzetes letartóztatásra vonatkozó szabályok az irányadók. A Be. 98. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyész által elrendelt ideiglenes kényszer-gyógykezelés — anélkül, hogy annak határidejét meghosszabbítanák — az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart. Garanciális biztosíték viszont, hogy a kezelés megkezdését követő hat hónap elteltéig — ha a vádiratot még nem nyújtották be — a további fenntartásának szükségességét felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat a 7/1973. LegC. Ü. Utasítás 26. §-a szerint a Legfőbb Ügyészség hatáskörébe tartózik. A bíróság által elrendelt, vagy fenntartott ideiglenes kényszer-gyógykezelés határideje az ügydöntő határozat kihirdetéséhez, illetve az eljárás jogerős befejezéséhez kapcsolódik. A rendelkezéséket a Be. 167. §-a (2) bekezdésének e) pontja, a 172. §,-a, a 192. §-a (3) bekezdésének
b) pontja, a 208. §-ának (1) bekezdése, a 21Ó. § - a é s á 214. §-ának (4) bekezdése tartalmazza. . A már elrendelt kényszer-gyógykezelés felülvizsgálatának rendjét pedig a 373. § határozza meg. A bíróság által f elrendelt kényszer-gyógykezelés végrehajtásának részletes, szabályairól (és az ideiglenesről is) a 6/1966. (VII. 24.) IM számú rendelét intézkedik. d) A Bé. 98. §-ának. (3) bekezdése az ideiglenes kényszer-gyógykezelés helyéül az arra kijelölt intézetet, vagy a kórházi elmeosztályt határozza -meg. Az intézetben történő végrehajtás esetén 'a nyomozás érdekében korlátozott a terheltnek és a védelemnek a joga, mivel az (5) bekezdés bizonyos "feltételek fennforgása esetén az eljárás sikere érdekében csak az ellenőrzés melletti érintkezést engedi még. Változatlan maradt az a rendelkezés, amely szerint az. ideiglenes kényszer-gyógykezelés alá helyezett, ezzel egyidejűleg nem 'tartható előzetes letartóztatásban, de a .szabadlábra helyezést is mellőzni kell. Emiatt nem is lehet kérdéses,- hogy a kezelés;alatt eltöltött időt elítélés esetén be kell számítani a szabadságvesztésbe. A bírói -gyakorlat ugyanis az ideiglenes kényszer-gyógykezelést, a szabadság korlátozása szempontjából az előzetes letartóztatással .azonos elbírálás alá eső intézménynek tekinti. (B. K. 439. és BJD. 559., 2699., 5393. számú jogesetek.) -
6. Á lakhelyelhagyási iilalom szabályait érintő változások E jpgintézményt a törvényi változás annyiban érintette, hogy pontosabbá tette a rendelkezés, szövegét, de emellett garanciális jellegű intézkedéseket is bevezetett. így: a) A Be. 99. §-ának (1) bekezdése szerint a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről (vagy a nyomozóhatóság ilyen határozatának jóváhagyásáról) a vádirat benyújtásáig csak az ügyész, azt követően pedig a bíróság határozhat. Mivel az elrendelés okairól a Be. a TVr.-hez hasonlóan nem rendelkezik, az okokat a letartóztatás okaival azonosította a gyakorlat. E gyakorlaton változás nem várható. A 7/1973. Legf. U. Utasítás 28. §,-ából is ez a gyakorlaterősítő szabályozás olvasható ki. b) A Tvr. alapján kiadott korábbi belső rendelkezések szerint a tilalom határidejének meghosszabbítására a letartóztatás meghosszabbításával kapcsolatos szabályok voltak az irányadók. A határidő meghosszabbítása szükségtelenné vált, mert azt a vádirat benyújtása határozza meg. Üj rendelkezés viszont a 99.' § (3) bekezdése, amely hat hónap elteltével a fenntartás szükségességének a felülvizsgálatát rendeli el. A 7/1973. Legf. Ü. Utasítása 28. §-a szerint a felülvizsgálat a megyei főügyész (a 115. § alapján a katonai ügyészség vezetője) hatáskörébe tartozik, kivéve ha a lakhelyelhagyási a Legfőbb Ügyészség tiltotta meg, vagy hagyta jóvá az erről rendelkező határozatot. c) Végül, a 99. § (4) bekezdése, mint új rendelkezés kimondja, hogy a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése kötelező, ha az elrendelés oka megszűnt, vagy az eljárást jogerősen befejezték. A szabályozás első változata a tilalom szükségességének folyamatos figyelemmel kísérését követeli meg.
Áz elővezetés szabályainak változásai A Be. az elővezetést a kényszerintézkedések cím alatt tárgyalja, mint ténylegesen is odatartozó intézményt, mivel ez tartalmilag a személyi szabadság korlátozásában jelentkezik. A Tvr. és a Be. e vonatkozású rendelkezései között az alábbi eltérések találhatók: a) A Be. 113. §-ának (1) bekezdése a Tvr. 70. §-ával lényegében egyezően határozza meg az elővezetés okait. Eszerint az elrendelésre akkor van jogalap, ha az érintett szabályszerű idézésre — anélkül, hogy magát kimentené —, nem jelenik meg; ha az idézés helyéről engedély nélkül távozik; végül önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy amiatt nem hallgatható ki. Ez utóbbi okot a Tvr. 70. §-a nem tartalmazta. b) A Tvr. 70. §-a a tanú és a szakértő elővezetését, a 82. §-ának (1) bekezdése a terhelt, a tanú és a szakértő elővezetését tette lehetővé a hatóságok számára. A Be. 113. §,-a (1) bekezdésének c) pontja a szakértő elővezetését nem engedi meg, a b) pontja pedig a tanú elővezetését vagy rendbírsággal sújtását teszi lehetővé. Választás nélküli lehetőséget az elővezetés vonatkozásában csak a terheltnél tartalmaz. c) A Be. 100. §-a a már elrendelt elővezetés technikai lebonyolítását szabályozza újszerű megoldásban. Egyrészt, mert lehetőséget ad az elrendelő hatóságnak, hogy a kíséréssel párosuló, vagy az ellenőrzéssel útba indító elővezetésről rendelkezzen. Másrészt, mert lehetőséget ad az elővezetést végrehajtó hivatalos személynek is, hogy — ha az elrendelő hatóság kötelező kíséretet nem ír elő, és ő is féltételezi, hogy az elővezetendő kíséret nélkül is megjelenik a hatóság előtt — az útba indítás ellenőrzésével az elővezetésre tett intézkedését befejezheti.
A katonai bíróság tárgyalásának előkészítése Irta: Dr, Habony János hb. őrnagy
Az 1973. évi I. törvény (Be.) XV. fejezetébe felvett katonai büntetőeljárás szervesen illeszkedik be az új büntetőeljárásunk keretei közé. Ezt mutatja, hogy most már a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények elkövetői katonai bíróság elé állíthatók, a katonai bíróság nincs elzárva a rövidített ítélet és jegyzőkönyv szerkesztésétől, a katonai ügyészi jögosultság pedig csupán a bűncselekmény fegyelmi jogkörben való elbírálása terén korlátozott, ott is lényegesen kisebb mértékben, mint korábban. Mindebből az is következik, hogy a katonai bíróság tárgyalásának előkészítése, néhány sajátos katonai szempont figyelembevételén túl, az első. fokú büntetőtárgyalás előkészítésével mindenben megegyezik; Azt kellett tehát vizsgálni, hogy a Be. VIII. fejezetében foglalt és a tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezések nálunk ugyanakkor miként alkalmazhatók, s a katonai büntetőeljárás speciális sajátosságainak megfelelően, milyen feladatok kívánnak előzetes eljárási intézkedést. Természetesen egy cikk terjedelme nem nyújt lehetőséget arra, hogy a tárgyalás előkészítésével foglalkozó valamennyi előírás magyarázatát adjam. Ezért többek között nem foglalkozom azzal, hogy a tárgyalás előkészítése során mikor indokolt a pótnyomozás elrendelése, vagy melyik katona vádlottal szemben elegendő büntetés kiszabása helyett az illetékes parancsnok (vezető) által alkalmazott fegyelmi fenyítés. A tárgyalás előkészítésének két alapvető feladata van. Először meg kell akadályoznia az eljárás továbbfolytatását mindazokban az esetekben, amelyékben büntetőeljárási akadály van, vagy ahol arra nincs szükség, mert egy figyelmeztetéssel vagy a fegyelmi felelősségre vonással a büntetési célok elérhetők. A másik feladata, hogy a tárgyalás megtartásának minden feltételét megteremtse, a bíróság az esetleges hiányosságokat a tárgyalásig pótolja, vagy pótoltassa. A bűnügynek a bírósághoz érkezése Után azt kell elsőként eldönteni, hogy milyen előkészítő intézkedésre van szükség. A Be. 167. §-a a tanács elnökének az erre vonatkozó feladatait sorolja fel. Ez a felsorolás nem teljes, mert azok között az ügyek egyesítése, vagy elkülönítése, a bírák kizárása, a további bizonyítási eszközök beszerzése (pl. szakértő kirendelése), vagy a szoros felügyelet meghoszszabbítása stb. nem szerepel. Az ezekre vonatkozó előkészítő intézkedések mégsem mellőzhetők. A Be. 167. § (1) bekezdésében írt nyolc napos határidő a 176. § (1) bekezdésében adott ugyanezen határidővel ellentétesnek tűnik. Amennyiben ugyanis a tanács elnöke a nyolcadik napon állapítja meg,, hógy valamely kérdésben tanácsülésen és tanácsban kell határozni, a népi ülnökök idézéséhez már elegendő idő nem áll rendelkezésére. Miután azonban
mindkét határidő betartása kötelező, a helyes megoldás az lehet, hogy azoknak az ügyeknek az átvizsgálását, amelyekben előreláthatóan tanácsülésen hozott határozatra lesz szükség, nem szabad az utolsó napra hagyni. A népi ülnökök rövid úton történő idézésével pedig a törvényi határidőket be lehet tartani. Mindez fel sem vetődik az előkészítő ülés szüksége esetén, mert azt az ügynek a bírósághoz érkezésétől számított tizenöt napon belül kell megtartani. A Be. 169. § (1) bekezdése több, olyan okot jelöl, meg, amelyek fennr forgása esetén a büntetőéijárás felfüggeszthető. Ezek "között — az 1962. évi 8. sz. tvr. 178. § (1) bek. c) pontjával ellentétben — nem szerepéi a vádlott elmeállapotának megfigyelése. A büntetőeljárás bírósági szakaszában tehát beleértve a tárgyalási szakot is — nem függeszthető fel a büntetőéijárás- a Vádlott elmeállapotának megfigyelése tartamára. Miután azonban az eleméállapofc megfigyelése rendszerint hosszabb időt igényel; a 180. § (1) bekezdésében írt 30 napos tárgyalási határidő betartására nincs lehetőség. Ugyanakkor a Be! 137. § (2) bek. b) alapján a nyomozást elmeállapot megfigyelésének elrendelése esetén fel lehet függeszteni. Nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróság az ügyeket 30 napon belül tárgyalja, mert a -döntés a büntetőeljárás alanyai és azok hozzátartozói számára a' további munkájukra és magatartásukra pozitív hatással lehet. A bíróságnak pedig jelentősebb nehézséget okoz egy-egy ügynek több ; hónapón . keresztül való határidőben tartása. Éppen ezért a nyomozóhatóságnak arra kell törekednie, hogy a nyomozati tevékenységnek számító elmeállapot megfigyelést, amennyiben ama szükség van, minden esetben rendelje jel. Lehetőleg nem kell felülbírálni az ideg- és elmeorvos szakértők! elmemegfigyelésre vonatkozó indítványát. Megjegyzem még, hogy ha az ügyet az ügyésznek kell visszaküldeni, ezzel a bírósági* eljárás befejeződik. A' pótnyomozás elrendelése azonban elmeállapot mégfigyelésének 1 szükségessége ^setén helytélen lenne. Ez a bizonyítási cselekmény ugyanis nem tekinthető olyannak, amelyet a tárgyaláson csupán jelentős nehézséggel lehet felvenni. , A Bé. 169. § (1) bekezdése lehetőséget nyújt, az eljárás felfüggesztésére a vádlott súlyos betegségé; esetén is. Ennék á rendelkezésnek az az indoka, hogy a vádlottat a betegségé a tárgyaláson való megjelenésben akadályozhatja. A vádlott távollétében pedig a tárgyalás —- . a néhány kivételtől eltekintve — n'em tártható meg. Mindebből az is következik, hogy több vádlott esetén áz" egyik vádlott, súlyos betegsége — amennyiben az ügy nem' különíthető'el — ugyancsak akadályozza a tárgyalás megtartását, s ez okból az eljárást fel lehet függeszteni. Ide tartozik ánnak. eldöntése is, hogy mit kell olyan, súlyos betegségnek tekinteni, amely; a felfüggesztés alapjául Szolgálhat. Elég gyakori, hogy a közúti . balesetet okozó vádlott töréses, vagy belső zúzódásos sérülésekkel kerüi kórházba, á néhány hétig a bíróság előtt megjelenni nem tud. Ez azonban a nyomozást nem gátolja, mert a szükséges nyomozati cselekmények a legtöbb esetben a gyanúsított távollétében elvégezhetők, a gyanúsított kihallgatása pedig a kórházban foganatosítható. Ezért a vádirat (vádindítvány) a vádlott felgyógyulásánál lényegesen korábban a bírósághoz érkezhet. Ennek ellenére'nem lehet minden megjelenést akadályozó betegség esetén a büntetőeljárást felfüggeszteni. A torvény-
hozó a „súlyos" jelző használatával a valóban tartós, esetlegesen maradandó testi vagy szellemi fogyatékosságot eredményező, s a védekezésben hosszú ideig akadályt jelentő betegséget kívánta kiemelni.' Felfüggeszthető az eljárás akkor is, ha azt a vádlottak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza. (169. § (1) bek. és 137. § (1) bek. d) pont) Minden más betegség esetén pedig inkább a, tárgyalás megtartására vonatkozó határidőt kell figyelmen kívül hagynunk. Nem alkalmazható mindez a sértett, vagy tanú súlyos betegsége esetén akkor sem, ha a vallomása ügydöntő bizonyítékot tartalmaz. Ilyenkor a bizonyítás tárgyaláson kívül a bíróság hivatásos bíró tagjának kiküldésével felvehető. Az eljárás felfüggesztését lehetővé teszi az, hogy a vádlott külföldön tartózkodik. Itt természetesen csak a jogszerűen külföldön tartózkodó vádlott esetében lehet szó a felfüggesztésről. A túrista utazás, a néhány hetes külföldi üdülés, vagy az egy-két hónapos kiküldetés a büntető eljárás felfüggesztését nem indokolja. A jogellenesen külföldön tartózkodó vádlott ügyében pedig a tárgyalás a Be. 192. § (3) bekezdés, a) pontja alapján akkor tartható meg, ha a kiadatásának nincs helye, vagy azt megtagadták. Ebből az következik, hogy a Be. 389. §~a szerinti kiádással kapcsolatos eljárást — ha egyáltalán hely van kiadatásnak — a tárgyar lás megkezdése előtt kell lefolytatni, tehát véleményem szerint kifejezetten a tárgyalás előkészítésének feladatai közé tartozik. Erre az ügyiratoknak a bírósághoz érkezése előtt nem is kerülhet sor. A bíróság ugyanis ügyészi indítványra bocsát ki elfogatóparancsot. A kiadatási kérelem előterjesztése viszont az igazságügy-miniszter jogkörébe tartozik. Ennek a kérelemnek az elkészítéséhez az iratok felterjesztésére van szükség. Ezért a bíróság az elfogatóparancs kibocsátása után az iratokat az Igazságügyi Minisztériumhoz felterjeszteni köteles, a büntetőeljárást azonban nem függesztheti fel. Sajnálatosan mindez ismét azoknak az ügyeknek a számát növeli, amelyekben a tárgyalás 30 napon belül nem tartható meg. A tárgyalás előkészítése során nem lehet felfüggeszteni a büntetőeljárást amiatt, hogy a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre. (Be. 137. § (1) bek. a) pont.) Erre az esetek többségében nincs is szükség. Amennyiben ugyanis a nyomozóhatóság a nyomozást az iratok ismertetésével, illetve az e célból a gyanúsított és a védő részére kiadott értesítéssel be tudta fejezni, — az előkészítő ülésre idézés kivételével — csak a tárgyalás kitűzése után lehet megállapítani, hogy a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik. A felkutatása iránt ezért csupán ezt v követően intézkedhetünk. Ilyenkor a tanács elnöke a Be. 182. § (2) bekezdése alapján — a tárgyalás elhalasztása mellett — a büntetőeljárást felfüggesztheti. Ügy vélem, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában ugyanígy kell eljárni aJkkor, ha az előkészítő ülés azért nem volt megtartható, mert az idézett vádlott időközben ismeretlen helyre távozott. Az előkészítő ülés ugyanis a megidézett vádlott megjelenése nélkül nem tartható meg (Be. 177. § (2.) bek.), s nyilván az-elővezetését kell elrendelni. Az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott esetében azonban az elővezetés sikertelen lesz. Szükségtelen viszont a tárgyalás kitűzése , és a nagyobb számú idézés (értesítés) kibocsátása, mert a tárgyalást a vádlott tartózkodási helyének megállapí-
tásáig mindenképpen el kell halasztani. A felfüggesztésről hozott végzést a vádlottnak a Be. 182. § (2.) bekezdésének alkalmazása esetén kézbesíteni nem kell, miután a kézbesítés ténylegesen lehetetlen. A Be. 170. §-a az eljárás megszüntetésének szabályait rögzíti. Ide tartozik, elsősorban az a vita, hogy a tárgyalás előkészítése szakaszában a bizonyítékok mérlegelhetők-e. Ezt a bírói gyakorlat úgy döntötte el, hogy a tárgyalás előkészítése szakaszában a bizonyítékok mérlegelésére nincs lehetőség. Nem lesz tehát lehetőség arra sem, hogy az előkészítő ülésben meghallgatott vádlott nyilatkozatát az érdemi döntésnél a vád bizonyítékai ellenében figyelembe vegyük. Ezzel • szemben, ha további bizonyítási eszközöket, vagy a bűnösségi körülményekre vonatkozó adatokat kell beszerezni, az ilyen bizonyítást a vádlott előadása alapján is elrendelhetjük, legalább ebből az okból a tárgyalást nem kell elnapolni. Az elmondottak ellenére úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése nem ennyire egyszerű. Az új büntetőeljárásról' szóló 1973. évi I. törvény 170: §-ának indoklása ugyanis azt mondja, az eljárást csak akkor lehet megszüntetni, ha az iratok tartalma alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a büntetőeljárás folytatásának akadálya van. Ugyancsak a 170. §-hoz fűzött indokolás más helyütt azt emeli ki, hogy az eljárást akkor kell megszüntetni, ha az: iratok tartalma alapján kétségtelen, hogy a vádat alátámasztó adatok — valónak elfogadva is — elégtelenek bűncselekménynek, illetőleg annak megállapítására, hogy azt a vádlott követte el és ilyen adatokat pótnyomozás elrendelésével, sem más intézkedéssel nem lehet beszerezni. A vizsgált törvényhely miniszteri indoklása szerint az iratok tartalma alapján, tehát az iratokban foglaltak figyelembevételével kell dönteni a büntetőeljárás megszüntetése tárgyában. Az iratokban rögzített bizonyítékok azonban ellentétes értelműek lehetnek. Nem ritka ugyanis, hogy az ügyész az ellentétes bizonyítékok mérlegelése után látja megállapíthatónak a gyanúsított bűnösségét, s ennek megfelelően emel vádat. A bizonyítékok felülbírálata ilyenkor a közvetlenség elvének súlyos sérelmét jelentené. Ezért helyes az a gyakorlat, hogy a vád bizonyítékait valónak kell elfogadni, s a büntetőeljárást csak abban az esetben lehet megszüntetni, ha a hitelesnek elfogadott bizonyítási eszközök sem elegendők a bűncselekmény elkövetésének megállapításához, A bizonyítékok mérlegelésének kizárása elsősorban a Be. 170. § (1) bek. a) és b) pontjában foglalt büntetőeljárást megszüntető okokra vonatkozik, hiszen a bűnösség, vagy a bizonyítottság megállapításához van szükség a bizonyítékok mérlegelésére. A Be. 170. § (1) bek. c) és d) pontja esetén viszont a vádat alá nem támasztó okirat (pl. halotti anyakönyvi kivonat, vagy jogerős ítélet) alapján a büntetőeljárást meg kell szüntetni, mert a felsorolt okmányokkal szemben ellenbizonyításra nincs lehetőség. Más a helyzet akkor, ha a tárgyalás előkészítése során azt kell vizsgálni, hogy az elkövetővel szemben büntetés kiszabására van-e szükség, vagy a Btk. 60. §-ának alkalmazásával egy figyelmeztetés, illetőleg a fegyelmi felelősségre vonás is elegendő a büntetési célok eléréséhez. A vád releváns tényeit és az ezeket igazoló iratanyagot ilyenkor is hite-
lesnek fogadjuk el. Az érdemi döntésnél azonban figyelembe vehetjüka vádlott személyének tái-sadalomra veszélyességét, vagy annak hiányát jelző okmányokat; környezettanulmányt, munkahelyi (katonai) jellemf zést, tanácsi véleményt, a rosszabb egészségi állapotot bizonyító orvosi igazolást, a kiemelkedő érdemekért adott kitüntetést, bár ezek jó része a vádiratban nem szerepel. Emellett a bűncselekmény tárgyi, súlyát ugyancsak mérlegelheti a bíróság, s erre nézve a vádindítyánnyal ellentétes álláspontra is juthat. Természetesen a figyelmeztetés, vagy a f e gyelmi útra terelés indokoltsága ugyancsak az eset összes körülményének gondos mérlegelésével dönthető el. Netti szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy fontos társadalmi érdek és a pergazdaságosság érvényesítése minden olyan esetben a büntetőeljárás megszüntetését kívánja, amikor annak folytatására a bűnös cselekmény kisebb tárgyi súlya miatt nincs szükség, vagy,-az más büntetőeljárási akadály miatt értelmetlen lehet. Nem érdektelen annak megvizsgálása sem, hogy a vádirat (vádindítvány) tényállása az érdemi döntésre kiható módon értelmezhető-e. Ez a kérdés a következő példából adódik. Az egyik vádirati tényállás szerint a hivatásos tiszthelyettes vádlott, nyolc hozzá beosztott katonától kisebb pénzösszegeket kért „kölcsön", amelyek összesen 790 Ft-ot tettek ki. A kapott összegeket a kölcsönzés határidejének letelte után egy-két hónappal sem fizette vissza. A vádindítvány ezt a cselekményt értékegybéfoglalás mellett 8 rb. csalás vétségének minősítette. Amennyiben a vádlott egyszerű „kölcsönügyletet" kötött — a védekezése is erre irányult — a haszonszerzési célzat és a tévedésbe ejtésre irányuló csalási fondorlat hiánya miatt bűncselekményt akkor sem követett el, ha a visszafizetési kötelezettségének a határidő lejártakor szándékosan nem tett eleget. A vádlott védekezése nagy valószínűséggel elfogadhatónak látszott. A vádlott ugyanis megfelelő összegű havi jövedelemmel rendelkezett, abból a kisebb összegű tartozását vissza tudta volna fizetni. A büntetőeljárás gyorsabbá és egyszerűbbé tétele érdekében tehát a tárgyalás előkészítése során a büntetőeljárás megszüntetése mellett azt kellett volna megállapítani, hogy a vádlott nem követett el bűncselekményt. Véleményem szerint ezzel az állásponttal annak ellenére nem lehet egyetérteni, hogy a vádirat tényállásának értelmezéséből is ez következik. A vádirat tényállása ugyanis csupán szövegezési (szerkesztési) hiányosságra utal. Abban a kérdésben pedig, hogy a vádlott követett-e el bűncselekményt, csak a sértettek vallomásának és a vádlott védekezésének a tárgyalás előkészítése során nem eszközölhető bírói mérlegelése után lehet érdemben határozni. A nagyobb munkateher ellenére helyesebb ezért az ilyen ügyben tárgyalást kitűzni. Ez a példa azt a gondolatot is felveti, hogy a vádlott ügyét lehet-e fe^yejmi útra terelni, mivel a 8 rb. csalás vétségének tényleges elkövetése esetén sem lenne szükség vele szemben büntetés kiszabására. Azt hiszem ézt a problémát is tagadóan kell megválaszolni. Senkinek a bűnösségét nem lehet megállapítani fegyelmi eljárásban sem olyan bűncselekmény miatt, amelyet nem követett el. Ha tehát a tárgyalás előkészítése során a vádlott felmentése valószínűnek látszik, a tanács elnökének tárgyalást kell kitűzni. A fegyelmi felelősségre vonás iránt pedig a
bíróság a dönthet.
vádlott bűnösségének
megállapítása
esetén
tárgyaláson
is
Mint arra már rámutattam, a bűncselekménynek fegyelmi jogkörben való érdemi elbírálása (Be. 342. §) problémáival nem foglalkozom. 1 Ez a téma ugyanis önálló cikkben való feldolgozást- igényel. Árrá' azonban választ kell adni, hogy a tárgyalás előkészítése alatt hozott fegyelmi éljárás lefolytatását elrendelő határozat a Be. mely rendelkezésein alapszik. Arra ugyancsak választ kell adni, hogy az egy évet meg nem haladó büntetési tételű vétségnél az illetékes parancsnok '(vezető) 7 vádemelési kérelmének hiánya büntetőeljárási akadály-e/ S ébbert az esetben az eljárást mely törvényhelyekre alapítva kell megszüntetni. A kérdések megválaszolásánál abból indulhatunk ki, hogy a Bé.- XV; féjezéte az általánostól eltérő rendelkezésekét foglalja mágában, a tárgyalás előkészítésének szabályai tehát eltérő rendelkezés hiányában a katonai büntetőeljárásban, változatlanul érvényesülnek. Ebből az következik, hogy az előkészítés során hozott döntéseket a tárgyalás előkészítésére vonatkozó VIII. fejezet megfelelő előírásaira k e l ! alapítani, a katonai büntetőéijárás speciális rendelkezéseinek alkalmazásá mellett. Azt is előrebocsátom, hogy az egy évet meg nem haladó büntetési > tételű vétség esetén a parancsnok (vezető) vádemelési javaslatának hiánya a Be. 342. ' § (!) bekezdése értelmében büntetőeljárási akadály. Nem- tekinthető vádemelési kérelemnek a szóban közvetlenül, vagy-távbeszélőn adott és katonai ügyészi hivatalos feljegyzésbe foglalt nyilatkozat. Az ilyen Szóban adott nyilatkozathoz ugyanis joghatály ntem fűződik. A hiányzó vádemelési indítványt pedig véleményem szerint a katonai bíróságnak nem kell pótolnia, hanem a büntetőeljárási akadály megállapítása után megszüntető végzést köteles hozni. A parancsnoki nyilatkozat hiánya ugyanis nem tartozik a tárgyalásig pótolható bizonyítási eszközök közé, hanem , áz előfeltétele a vádemelésnek, s mint ilyen speciális katonai büntető eljárási akadálynak tekintendő. .. A fentieket összefoglalva a bírói gyakorlat .számára'rögzítem, ltogy a katona által elkövetett, s egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb joghátránnyal fenyegetett' vétség nnatt indult büntetőeljárást :a katonái bí-. róságnak, az illetékes parancsnok (vezető) vádemelési javaslatának hiányában a Be. 167. § (2.) bek./c) pontja, a 170. § (l).bek. h) pontja és a.. 342. § (1) és (3) bekezdése alapján kell mégszüntetnie. Minden más' esetben, amikor a fegyelmi fenyítés alkalmazásának szükségessége a tárgyalás előkészítése során merül fél, a végzés a Be. 167. § (2.) bék. c) fontján, a 170. § (1) bek. h) pontján, valamint, a 342. § (3) bekezdésén alapszik.;' Pusztán adminisztratív tevékenységre vonatkozik a Be. 342. § (3). bekezdésének az a, rendelkezése, hogy a bíróság a fegyelmi felelősségre vonás elrendelése esetén a bűnügyi iratokat az illetékes parancsnoknak megküldeni köteles. Az iratok hiánya azonban á felügyeleti munkát jelentősen megnehezíti. TÖbb vádlott esetén, amikor az áttétel csak az egyikre vonatkozik, az iratok semmiképpen sem küldhetők el. Az 1962: évi 8. sz. tvr. 352. §-ának (3) bekezdése csupán az ,.ügy" áttételét rendelte el. Talán ezért alakult úgy a gyakorlat, hogy a' döntés alapjául szoVgáló ügyiratok a katonai bíróság irattárában maradtak. Ez a megoldás a
jövőben is helyesebb lenne. Az érdemben jogerőséri elbírált 'ügyben/ ahol a- határozat á fegyelmi felelősségre vonás szükségességét állapította meg,: az illetékes parancsnok semmiféle .büntetőeljárási cselekményt ném foganatosíthat. -Ezért a Be. 342. § (1) bekezdése alapján a Fegyelmi Szabályzat rendelkezései szerint jár el és kiszabja a fenyítést. A parancsnok azonban a fenyítés kiszabása előtt az ügyet nyilván, részletesen akarja megismerni :— ez is a helyés —, az iratokat ezért neki meg kell küldeni. A helyes megoldás tehát áz lehet, hogy az iratokat visszavárólag küldjük meg. ' ' \/ ' ' ' Vitátható lehet a Be. 171. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint a vádkiterjesztés, vagy a más személlyel szembeni vádemelés lehetőségére a bíróság az ügyész figyelmét felhívja. A felhívás: szükségessége természetes akkor, ha a vád kiterjesztés, vagy a más személlyel szembeni vádemelés lehetőségére a vádiratból és a vádat alátámasztó bizonyítékokból következtethetünk. Más á helyzet akkor, ha a - bíróság úgy látja, hogy az ügyész valamely bizonyítékot elnézett és ezért hibás következtetésre jutott, vagy a véleménye szerint további nyomozati munka elvégzése egyéb bűncselekményeket is felderíthetne. Ügy gondolom, hogy a kissé bizonytalan gyanú esetén is indokolt az ügyész figyelmét felhívni.. Ebből hátrány s,érikire nézve nem keletkezhetik,, hiszen az ügyészt, a bíróság félhívása nerh köti. Miután a nyomozást végző, vagy azt közvetlenül,felügyelő ügyész az ügyet, jobban ismeri, minden nehéz-. ség nélkül dönthet a vádkiterjesztés, a további személy elleni, vádemelés, vagy az iratok visszakérése tárgyában. Sőt véleményem szerint — bár ez a töryényből ném következik — az ügyész akkor is indítványozhatja az iratok megküldését, ha a vádkiterjesztés indokoltságát fnaga észlelté és erre a bíróság nem hívta fel a figyelriíét. Mindig helyesebb ugyanis egy téves, álláspont kijavítása, mint a hibás megoldáshoz való ragaszkodás. .' . '•'.,'• -A. Az iratoknak a Be. 171. , §, (2) bekezdése alapján való megküldése a bí-rósági eljárást nem szakítja félbe, ezért az ügy továbbra is a bírósági szakban marad. Az eljárási törvényünk, nem állapít meg :határidőt arra, hogy az ügyésznél mennyi ideig maradhatnak'á megküldött iratok. Ennek hiányában a bíróság sém szabhat meg határidőt az iratok újbóli átadására, illetőleg a vádkiterjésztésre vonatkozó nyilatkozat előadására. Nem kétséges azonban, hogy az iratok ilyenkor hosszabb ideig (égy vagy több hónapig) nem lehetnek az ügyésznél. Nincs akadálya viszont annak, hogy a tanács elnöke a tárgyalást az iratoknak az ügyész részére való megküldése előtt a tárgyalási határidő léhető légtávölibb nápjára kitűzze, s erről az ügyészt tájékoztassa. A megfelelő egyuttrriűködéssel pedig, biztosítani lehét az iratoknak a tárgyalás előtt való visszaérkezését. Jó megoldás lehet az is, hogy a yádkitérjesztésre, vagy a más személlyel szemr berii vádemelésre vonatkozó figyelemfelhívást; a bíróság az ebből a célból kitűzött előkészítő üléseri végzi el. Ott azután az ügyészt arra nézve hallgatja meg,, hogy kíván-e a vádkiterjesztés lehetőségével élni. Ha az ügyész az előkészítő ülésen, illetve a más módon történt felhívás után nem, kíván, vagy nem tud nyilatkozni, a- bíróság a büntetőeljárást az eredeti vád alapján továbbfolytatja. • ' :
A bíróság a Be. 172. § (1) bekezdése értelmében az előzetes letartóztatásról is határoz, illetőleg határozhat. Ebben a körben a Be. 340. § (1) bekezdése alapján a szolgálati vagy fegyelmi okból elrendelt előzetes letartóztatás helyességének vizsgálata nagyobb körültekintést igényel. Az eddigi gyakorlatunkban ez a letartóztatási indok túlzottan nagy teret kapott. Ennek alapján rendeltük el mindazon sorkatonai szolgálatot teljesítő terheltek letartóztatását, akik kisebb súlyú katonai bűncselekményt (pl. őrutasítás megszegését) követtek el, vagy súlyos testi sértést okozó közúti veszélyeztetést, illetve garázdaságot valósítottak meg. Ügy gondolom „a szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon" törvényi előírás a katona elkövetők esetében ilyen általános letartóztatási indoknak nem tekinthető. A Be. 340. § (1) bekezdésének szövegezése az 1962. évi 8. sz., tvr. 353. § (1) bekezdéséhez viszonyítva nem változott. Ebből arra lehet következtetni, hogy e speciális katonái előzetes letartóztatási indokra a szolgálati érdekek védelmében változatlanul szükség van. Ennek ellenére az ezzel kapcsolatos gyakorlatunk helyesbítésre szorul, éppen azért, mért a „szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon" kitételt eléggé kiterjesztően értelmeztük. Az előzetes letartóztatás kivételes kényszerintézkedés, amelyet katona elkövető esetén is csak abban az esetben lehet elrendelni, ha arra feltétlenül szükség van. A csekélyebb katonai bűncselekmény (vétség) elkövetőjének cselekménye viszont az adott egység fegyelmi helyzetét sok'esetben nem veszélyezteti. Ezért az esetek többségében sem a szolgálati, sem pedig a fegyelmi ok nem kívánja meg pl. az őrszolgálati vétség tettesének letartóztatását. Különösén nem lehet erre az indokra hivatkozni a köztörvényi bűncselekményt élkövető katona esetében. A közúti veszélyeztetés vagy a garázdaság tettesét tehát véleményem szerint csak akkor lehet előzetes letartóztatásba helyezni, ha a Be. 92. § (1) bekezdésének valamely indoka fennforog. Nyomatékkal szeretném azonban aláhúzni, hogy a legcsekélyebb katonai vétség tettesét is letartóztatásba kell helyezni, ha a katonai fegyelemmel ismételten és súlyosan szembeszegült és joggal lehet attól tartani, hogy a szabadlábon hagyása az alegység állománya körében a fegyelmet tovább ronthatja. Az elmondottakkal csupán arra akartam rámutatni, hogy a jövőben a Be. 340. § (1) bekezdésének alkalmazása nagyobb körültekintést igényel. A tárgyalás előkészítése során a katonai bíróságnak döntenie kell a szoros felügyelet alá helyezés kérdésében is. A Be. 341. § (1) bekezdése a szoros felügyelet tartalmára vonatkozóan rendelkezik iákkor, amikor kimondja, hogy a szoros felügyelet alá helyezett fegyveres szolgálatot nem láthat el és elhelyezési körletét nem hagyhatja el. Az elhelyezési körlet a katonai terminológia szerint azt az épületet jelenti, amelyben a katonát elszállásolták. Miután nyilván nem az volt a törvényhozó célja, hogy a szoros felügyelet alá helyezett katonát a kiképzési feladatok ellátása alól elvonja és a szoros felügyelet tartama alatt pihentesse, ez a megfogalmazás nem szerencsés. Arra kell azonban törekednünk, hogy a szoros felügyelet alá helyezett terhelt a katonai kötelességeit maradéktalanul teljesítse, tehát ha tábori körülmények között folyik a kiképzése abban
ís .resztvegyen. Éhhez szükség lenne egy alacsonyabb szintű jogszabályra is, amely a szoros felügyelet tartalmát részletesen, megállapítaná. A Be. 341. § (2) bekezdése kimondja, hogy a szoros felügyelet alá helyezés határidejére és meghosszabbítására az előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezések irányadók. Ebből következik, hogy a bíróság a tárgyalás előkészítése során a szoros felügyelet tárgyában dönteni, tartozik. Az 1962. évi 8. sz. tvr. 354. §-ának hatálya idején ugyancsak döntöttünk az előkészítő ülésen a szoros felügyeletről, mert azt a lakhelyelhagyási tilalommal megegyező jogintézménynek tekintettük. Sokkal helyesébb azonban az erre vonatkozó új szabályozás. Most már csak áz a kérdés, hogy közelebbről miben kell döntenünk. A törvényhely szoros értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a bíróság csupán a meghosszabbításra vonatkozóan határozhat. Ez talán magában foglalja azt is, hogy a bíróság —, amennyiben a szoros felügyeletre a továbbiakban nincs szükség — azt megszüntetheti. Odáig azonban aligha mehetünk el, hogy a szoros felügyelet alá helyezést a tárgyalás előkészítése során elrendeljük; Mindez gondot sem jelenthet, mert a tárgyalás előkészítéséig el nem rendelt szoros felügyeletre a továbbiakban már rendszerint nem lehet szükség. Az öttagú tanács elé utalás kérdésében a Be. 179. § (1) bekezdése álap r ján a tanács elnöke határoz. Azt a kérdést a bírói gyakorlat fogja kimunkálni, hogy mikor van szükség az öttagú tanács elé utalásra. A Be. 21. §-ához fűzött indoklás szerint egyes ügyek j e l e n t ő s é g e vagy bonyolultsága megkívánja az öttagú tanácsban való ítélkezést. Azt feltétlenül helyeselni lehet, hogy az ügy jelentősége, vagy bonyolultsága indokolhatja csupán az öttagú tanács elé utalást az elkövető személyére tekintet nélkül. Súlyos hiba lenne ugyanis, ha a „fontos" személyek ügyében diszkriminációs megkülönböztetést alkalmaznánk és öttagú tanácsot hívnánk össze. A Be. 21. § (2) bek. b) pontjához fűzött és fentebb idézett indokolásban szereplő bonyolult ügyek köre még elég könnyen megállapítható. Nyilván ide tartoznak a nagy terjedelmű, szerteágazó, sokrétű és erősen munkaigényes vagyon elleni bűncselekmények, az igen nagy tömegű közúti, vagy vasúti veszélyeztetések, a sok vádlottas, állam elleni bűncselekmények stb. Ügy gondolom, hogy a két bírós katonai bíróságok, ha kivételesen ilyen ügyet tárgyalnak, a munkájukat csupán más katonai bíróságtól vezényelt bíró segítségével tudják ellátni. Ennél vitathatóbb azon ügyek körének eldöntése, amelyek jelentőségüknél fogva igénylik az öttagú tanács összeállítását. Nem lehet azonban olyan álláspontra helyezkedni, hogy a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények tartoznak ide. Ebben az esetben ugyanis az elöljáró szándékos megölésénék kísérletét elkövető vádlott ügyét öttagú tanácsban kellene tárgyalni. Sőt á befejezett élet elleni bűncselekmények többségének tárgyalása is problémamentes, tehát a jogi minősítéssel kapcsolatos esetleges vita két szakbíró közreműködését nem teszi szükségessé. Ezért úgy gondolom, hogy a súlyosabb élet elleni bűncselekmények akkor jelentősek, ha egyben bonyolultak is, tehát pl. nagyobb bizonyítási nehézséggel lehet számolni. A tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a bíróság tanácsban, vagy egyes bíróként dönt. Ugyanakkor néhány kérdésben a tanács
elnöke határoz. A döntésre váró kérdéseket a határozat meghozatalára illetékes személyeknek megfelelően csoportosítottam. A bíróság határoz: a) az' eljárás megszüntetéséről, bj az iratok visszaküldéséről az ügyésznek, c) az előzetes letartóztatás elrendeléséről, szüntetéséről, . • d) az ideiglenes kényszer-gyógykezelés vagy megszüntetéséről,
fenntartásáról
vagy
meg-
elrendeléséről, fenntartásáról
e) a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről vagy megszüntetéséről, f) a szoros felügyelet alá helyezés fenntartásáról vagy megszüntetéséről, valamint ,
g) felhívja az ügyész figyelmét a vádkiterjesztés, vagy a más személylyel szembeni Vádemelés lehetőségére. A felsorolt kérdéseket a bíróság tanácsülésben vizsgálja és a határozatát a bűntetti eljárásban tanácsban, a vétségi eljárásban pedig egyes bíróként hozza meg. Ha azonban az ügyész, vagy a vádlott meghallgatása szükséges, illetőleg az iratoknak az ügyészhez való visszaküldése (pótnyomozás) felől kell határozni, előkészítő ülést kell tartani. A vétségi eljárásban az előkészítő ülésen ugyancsak egyes bíró jár el. Emellett a vétségi eljárásban az'egyes bíró az ügyet bűntetti eljárásra utalhatja. Ilyenkor a továbbiakban a bűntetti eljárásban érvényes szabályokat kell alkalmazni a tárgyalás előkészítésére is. _ '•..'. . . • A tanács elnöke határoz: a) az ügy áttételéről, b) az eljárás felfüggesztéséről, c) megállapítja a vádtól eltérő minősítés lehetőségét, d) elrendelheti, hogy az ügyet öttagú tanács tárgyalja stb. Igen hasznosnak látszik az a szabályozás, hogy pótnyomozás elrendelése előtt az ügyészt előkészítő ülésen meg kell hallgatni. Így több vitás kérdést tisztázni lehet és kevesebb ügyben lesz indokolatlanul pótnyomozás elrendelve. Arra azonban fel kell készülni, hogy az eljáró ügyész a bíróságot a pótnyomozás helytelenségéről igyekszik majd meggyőzni, Amennyiben tehát a pótnyomozásra további bizonyítási eszközök beszerzése végett van szükség, annak elrendelésétől nem lehet eltekinteni. Az ügyész viszont felajánlhatja, hogy a tárgyalásig a hiányzó bizonyítási eszközöket beszerzi és a bíróság rendelkezésére bocsátja. Hosszadalmasabb és részletesebb nyomozati cselekmények szükségessége, vagy nehezebben felkutatható bizonyítási eszközök beszerzése esetén az ajánlat elfogadása helyteleníthető. Amennyiben ugyanis a pótnyomozást tárgyaláson kell elrendelni, a büntető eljárás befejezését indokolatlanul késlel-
tétjük, és az ismételt; tárgyalás kitűzésével a bűnügyi költségeket növeljük. Ennél a kérdésnél arra is. figyelemmel lehetünk, hogy feltétlenül előnyösebb, ha minden nyomozati cselekményt a büntető eljárás nyomozási szakában végeznek el, s a bíróság csak kivételesen abban az elkerülhetetlen esetben végzi .a 'bizonyítás eszközök felkutatását, amikor ezt különösebb nehézség nélkül, csekélyebb munkával meg. tudja tenni. A Be. 177. § (1) bekezdése azt rögzíti, hogy az előkészítő ülésről az ügyészt, a vádlottat és a védőt a tanács elnöke értesíti. Ebből az következik, hogy a tanácsülésről sem az ügyészt, sem a vádlottat és védőt értesíteni nem kell. Látszólag ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz a Be. 19. § (3) bekezdése. Az ügyész eszerint mirjden eljárási cselekménynél jelen lehet, akkor is, ha a jelenléte nem kötelező. Azt pedig, akinek a jelenléte valamely eljárási cselekménynél nem kötelező, a Be. 112. § (1) bekezdése alapján értesíteni kell. Véleményem szerint ezek az előírások az előkészítő jellegű büntetőeljárási cselekményre nem vonatkoznak. Ha ugyanis a törvényhozó a tárgyalás előkészítésénél a felek valamelyikének jelenlétét kívánatosnak tartotta volna, a törvényben ezt kifejezésre juttatja. Emellett- szól az is, hogy a tanácsülésen az ügyésznek, vádlottnak, vagy védőnek tevékeny szerepe nem lehet, a jelenlétük tehát a gyakorlatban szükségtelen. Egy esetben viszont tanács elnöki intézkedésként indokolt a vádlottat a tanácsülésre megidézni. Ez pedig az az eset, ha előreláthatóan vele szemben figyelmeztetés alkalmazása várható. A döntés után ugyanis a tanács elnöke a. figyelmeztetés kihirdetéséről gondoskodhat. Nem lényegtelen annak a kérdésnek az eldöntése sem, hogy mikor kell a tárgyalás előkészítése során tartott ülésekről jegyzőkönyvet készíteni. Erre vonatkozóan a Be. 160. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a bíróság üléséről akkor kell jegyzőkönyvet készíteni, ha e törvény rendeli vagy a bíróság szükségesnek tartja. A gyakorlat számára elfogadhatónak látszik az a megoldás, miszerint csupán akkor készítünk a tárgyalás előkészítése szakaszában jegyzőkönyvet, ha előkészítő ülést tartunk. Ezt a Be. 178. § (3) bekezdése kifejezetten előírja. Lehet még jegyzőkönyvet készíteni abban az esetben is, ha a határozatot nem egyhangú szavazással hozták. Bár a tárgyalás előkészítése során jegyzőkönyvet a hatóság tagja is készíthet, helyesebb, ha a jegyzőkönyvet az eddigi gyakorlatunknak megfelelően jegyzőkönyvvezető készíti. Az eddig vázolt gondolatok jól mutatják, hogy a tárgyalás előkészítése igen bonyolult, sokrétű, nagyobb figyelmet igénylő feladatot jelent. Mindezek mellett a tanács elnökének sok olyan tárgyalás kitűzési, illetve tárgyalás megszervezési feladatra is figyelnie kell, amelyek külön döntést nem igényelnek. Így számolni kell azzal, hogy a néphadseregi alakulatoknál a helyszíni nyilvános tárgyalás rendszerint a délutáni órákban, tehát a kiképzés mentes időszákban tartható meg. Ügyelni kell. arra, hogy a mozgásképtelen sértett kihallgatása, — ha erre szükség van — bíróküldéssel megtörténjék. Gondoskodni kell arról, hogy az előzetes letartóztatásban levő vádlott ügyét soron kívül tárgyalják le. Biztosítani kell az esetleges szemle, vagy bizonyítási kísérlet feltételeit.. Külön vizsgálni kell, hogy a polgári személy vádlott ügye a katona vád-
lőtt ügyétől, eikülöníthető-e. indokolt annak biztosítása is, hogy az idézett személyek — a közlekedési lehetőségekre tekintettel — minél könynyebben megjelenhessenek a tárgyaláson. A tárgyalás előkészítése során az ügybe befektetett munka azonban később megtérül. A jól előkészített tárgyalás ugyanis nyugodt légkörben folytatható le, s a bűnügyet rendszerint egy tárgyaláson lehet érdemi döntéssel befejezni.
A fiatalkorúak elleni eljárás a katonai bíróság előtt Irta: Dr. Jacsó János hb. alezredes
'
Ismeretes, hogy az 1974. január 1-től hatályos, 1973. évi I. törvény jelentős változásokat vezet be a külön eljárások körében a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban. Mivpl viszonylag gyakori eset, hogy fiatalkorút, katonai bíróság von felelősségre, érdemes áttekinteni néhány olyan fontosabb rendelkezést, amelyet a katonai bíróság is alkalmaz a fiatalkorúak elleni eljárás sorári.
Hatásköri kérdések E körben előbb tekintsük át, hogy az új Be. milyen rendelkezései folytán kerülnek fiatalkorúak katonai bíróság elé. • A Bé. 331. § határozza meg, hogy mikor van helye általában katonai büntetőeljárásnak. Az (1) bekezdés a) pont akként rendelkezik, hogy a katona által tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett bármely bűncselekmény elbírálása katonai bíróság hatáskörébe tartozik. A jelenleg fennálló gyakorlat szerint fiatalkorú nem kerül katonai behívásra, így fiatalkorú nem teljesít katonai szolgálatot. Az 1960. évi IV. sz. Honvédelmi Törvény szerint azonban a férfiak hadkötelezettsége annak az évnek január 1-én kezdődik, amelyben a 18. életévüket betöltik. Ez oknál fogva tehát kerülhetnek-katonai állományba fiatalkorúak. Velük szemben azonban katonai bíróság előtt a fiatalkorúakra vonatkozó eljárási rendelkezések nem alkalmazhatók. Ezt ugyanis a Be. 344. §-a kifejezetten kizárja. A teljesség kedvéért itt érdemes utalni arra is, hogy a katonákra nem ' csupán az eljárási jog fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható, hanem az anyagi jogi rendelkezése sem. Ilyen módon a fiatalkorúakra megállapított intézkedések és büntetések, katonávar szemben nem alkalmazhatók. Nem vonatkozik a katonára a halálbüntetés kiszabásával kapcsolatos — a Btk. 36. § (1) bekezdésében írt — korlátozás sem. „A Be, 331. § (1) bekezdés b) pontja alapján azon fiatalkorúak bűncselekményének elbírálása van katonai bírósági hatáskörbe utalva, akik a fegyveres erők és külön jogszabályban meghatározott fegyveres testületek polgári alkalmazottai, ha a cselekményt e munkaviszonnyal összefüggésben követték el. Ilyen fiatalkorúnak ügyében a hatáskör elbírálásánál egyetlen lényeges körülmény van, az, hogy megállapítható-e a bűncselekmény és az említett munkaviszony közötti összefüggés. Ennek 5
/
65
áz eldöntése pedig az e körben kialakult gyakorlat figyelembevételével történik. < A Be. 313. § (1) bekezdés c) pont alkalmazásával is sor kerülhet arra, hogy fiatalkorú ügyét katonai büntetőeljárás alá kell vonni. Eszerint ugyanis a munkásőrség társadalmi állományú tagjának a szolgálatban, vagy azzal összefüggésben elkövetett bűncselekménye elbírálására a katonai bíróságnak van hatásköre. E hatásköri kérdésre ugyancsak kialakult gyakorlat van. A Be. 331. § (2) bekezdése ugyanakkor minden elkövetőnek, így a fiatalkorúnak is, a honvédelmi kötelezettség elleni (Btk. XI. fejezet V. Cím) bűncselekményére és a honvédelem érdekét közvetlenül sértő, vagy veszélyeztető bűncselekményére állapítja'meg a katonai bíróság hatáskörét. A régi és az új Be. eddigi hatásköri rendelkezései között nincs érdemi különbség. Más azonban a hatásköri rendezés az eddigiekhez képest a Be. 331. § (3) és (4) bekezdésében írtak tekintetében. A régi Be. a tárgyi és személyi összefüggés eseteiben a katonai bíróság hatáskörét azonos szerkezetei megoldással szabályozta. Az eljárás elkülönítésének nem indokolt esetére állapította meg a katonai bíróság hatáskörét akkor, ha ugyanazt a személyt több bűncselekmény terheli, és ezek közül valamelyik katonai bíróság hatáskörébe esett, továbbá, ha több elkövető valamelyikével szemben az eljárás katonai bíróság hatáskörébe tartozott. Az új Be. e kérdések rendezésére új szerkezeti megoldást választott. A tárgyi összefüggés eseteire a 331. § (3) bekezdésében érdemben megr hagyta az előző rendelkezést; így az elkülönítés indokoltságának vizsgálatánál a 32. § (3) bekezdésében írt indok fennforgásának megállapítása oda vezet, hogy a katonai bíróság a terhelt nem katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekményét, vagy bűncselekményeit élkülöníti és elbírálásra az egyébként illetékes bíróság hatáskörébe adja. A (4) bekezdés szerint több terhelt esetében, akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha ezek valamelyike katonai eljárás hatálya alá tartozik, és az eljárás elkülönítése, — tekintettel a tényállás szoros -összefüggésére — nem indokolt. Ilyen módon polgári személy csak a tényállás szoros összefüggése folytán -kerülhet katonai bíróság előtt felelősségre vonásra. Az új Bé. említett — 331. § (3) és (4) bekezdésében írt — rendelkezései egyértélműen azt a célt kívánják szolgálni, hogy tárgyi, vagy személyi összefüggés címén minél kevesebb polgári személy ügye kerüljön katonai bíróság előtt elbírálásra. Annak a. kérdésnek az eldöntésénél pedig, hogy ezek az elvek a fiatalkorúakat illetően hogyan érvényesülnek, indokolt idézni a régi és az új Be. vonatkozó, rendelkezéseit, . '
•A régi Be. 321. § (1) bekezdése szerint a megyei bíróságokon íiem működött fiatalkorúak bírósága, és azokban az ügyekben, amelyekben felnőtt korúakkal szemben első fokon megyei bíróság járt él, a fiatalkorúakra is a megyei bíróságnak volt hatásköre. Az említett § (3) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy fiatalkorúaknak felnőtt terhelt ügyével összefüggő büntetőügyét a fiatalkorúak bírósága bírálja el elkülönítetten. Ugyanez a bekezdés azonban azt is kimondta, hogy az ügyre egyébként illetékes járásbíróság fontos okból a felnőtt terhelt ügyével a fiatalkorú ügyét is a maga elbírálási körébe vonhatja. Lényeges, hogy ugyanakkor az ezt kimondó határozat ellen a perorvoslatot kizárta. Ilyen rendelkezés folytán pedig az a gyakorlat alakult ki, hogy a felnőtt korú ügyéver összefüggő fiatalkorú ügyét általában a felnőtt korú szerint illetékességgel és hatáskörrel bíró bíróság bírálta el. Ennél fogva pedig kifejezetten a fiatalkorúak bírósága csak korlátozott területen fejthette ki működését. Az új Be. e téren lényeges változást vezet be. Létrehozza a fiatalkorúak tanácsát a járásbíróságon és a megyei bíróságon is. Emellett pedig akként rendelkezik a 297. § (2) bekezdésében, hogy a fiatalkorúak tanácsa bírálja el a felnőtt korú ügyét is, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg. Ilyen módon tehát lényegében a korábbi gyakorlati helyzet fordítottja a szabály, az, hogy összefüggés esetén elsődleges szerepe a fiatalkorúak bíróságának van. Kétségtelen, hogy az új be. 297. § (3) bekezdésében lehetőséget ad arra, hogy összefüggés esetén az ügyész, kivételesen ne a megyeszékhelyen működő fiatalkorúak tanácsánál, hanem az ügyben az általános szabályok szerint illetékes járásbíróság előtt emeljen vádat, járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyben, és ez az illetékességet meghatározza. Ez azonban, mint a törvény szövegéből kitűnik, csak kivételesen fordulhat elő. Ha a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket és a katonai bíróságok hatáskörébe vonatkozó fenti rendelkezéseket összevetjük, az állapítható meg, hogy a törvény azt kívánja elérni, minél kevesebb polgári személy ügye kerüljön tárgyi, vagy személyi összefüggés folytán a katonai bíróság elé, továbbá, hogy a fiatalkorúak ügyét egészen kivételes esetektől eltekintve a fiatalkorúak tanácsa bírálja el. Ebből pedig az is következik, hogy a fiatalkorúak ügyei vizsgálatakor a katonai bíróságnak még fokozottabban kell Vizsgálni, milyen módon lehet elérni, hogy a fiatalkorú -ügye a fiatalkorúak tanácsa elé kerüljön. A törvény ezekkel a rendelkezésekkel azt kívánja szolgálni, hogy a fiatalkorúak helyes irányú fejlődése érdekében a speciális összetételű és szakismeretekkel rendelkező tanács által alkalmazott eljárási cselekmények nemcsak a kifejezetten fiatalkorúak ellen folyó ügyekben, ; hanem azokban az esetekben is kifejthessék funkciójukat, amelyekben felnőttkorúakkal együtt történik a felelősségre vonás. Erre utal egyébként a 297. § (4) bekezdésében írt rendelkezés is, amely azt. írja elő, hogy ha az alapügyben nem a fiatalkorúak tanácsa hozott íté r letet és azt a fiatalkorúval szemben a másodfokú eljárásbn hatályon kí-
,vül helyezték, a megismételt eljárást a fiatalkorúak tanácsa folytatja le. De ezt erősíti a Be. 3Ö6. § (1) bekezdése is, amely szerint ha elsőfokon a járásbíróságon nem is a fiatalkorúak tanácsa járt el, és perorvoslatot csak a fiatalkorú vonatkozásában jelentettek be, másodfokon a fiatalkorúak tanácsa jár el. A bíróság összeállítása A fentiekben láttuk, hogy a fiatalkorúak bíróságának illetékessége elsődleges az egyébként illetékes bírósággal szemben. Ilyen módon pedig a nem katonai bíróságon a fiatalkorúak ügyeit első fokon a 296. § szerint olyan tanács tárgyalja, amelynek elnökét erre a funkcióra az igazságügyi miniszter jelöli ki, a tanács egyik tagja nő, egyik ülnöke pedig pedagógus. A másodfokú bíróságon eljáró fiatalkorúak tanácsának pedig egyik tagja az igazságügyi miniszter által kijelölt bíró. , • ' A törvény tehát a fiatalkorúval szembeni döntést olyan összetételű tanácsra ruházza, amely éppen a speciális összetételénél fogva képes az eljárás olyan lefolytatására, amely a fiatalkorú érdekében különleges szempontokat érvényesít. t Kérdésként merülhet fel, milyen elvi alapon és milyen összetételben tárgyalja a katonai bíróság a fiatalkorúak ügyét. Az kétségtelen, hogy katonával szemben a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, így a bíróság összeállítása az általános szabályok szerint történik akkor is, ha a katona fiatalkorú. Előfordulhat azonban, hogy a fiatalkorú egyedül, polgári személyként, vagy felnőtt korú polgári személlyel együtt, a Be. 331. § (2) bekezdésében írt bűncselekmény elkövetése miatt kerül katonai bírósági eljárás alá. Ezért, továbbá, mert a Be. 296. § a fiatalkorúak bírósága szabályozásánál csupán a Legfelsőbb Bíróságot emeli1 ki olyanként, amelyre nem kötelező a fiatalkorú ügyében a tanács különleges összeállítása, indokolt lehet a kérdés felvetése. .A Be. vonatkozó rendelkezései összevetésével azonban megnyugtatóan eldönthető, hogy a katonai bíróságra nem vonatkozik a tanács különleges összetételére vonatkozó rendelkezés még akkor sem, ha a fiatalkorú csak egyedül került bíróság elé és nincs sem felnőtt korú polgári személy, sem katona, akinek a cselekményével az elbírálás alá kerülő magatartása összefüggene. Á 297. § (3) bekezdés kimondja, hogy ha a fiatalkorú ügye összefüggés folytán került felnőtt korúval együtt nem a fiatalkorúak tanácsához, hanem az ügyben egyébként illetékességgel bíró járásbírósághoz, akkor a bíróság összetételére — a fiatalkorú elleni eljárásra egyébként megállapított — rendelkezések nem hatályosulnak. Ha tehát a fiatalkorúak Ügyében nem a fiatalkorúak tanácsa jár el, a bíróság nem a fiatalkorúakra vonatkozó összetételben ítélkezik, vagyis a bírósági tanács külön-
leges összetételére vonatkozó rendelkezés — a nem katonai bíróságnál is — csak a fiatalkorúak bíróságára vonatkozik. Mindemellett a Be. nem tartalmaz rendelkezést arra, hogy a fiatalkorúak ügyének tárgyalása a bíróság speciális összetételét igényelné a katonai eljárásban. Ilyen módon, továbbá, mért a katonai büntető eljárás nem csupán a nem katonai bírósághoz, hanem a fiatalkorúak bíróságához képest is külön eljárás, megállapítható, hogy a tanács összetételére vonatkozó rendelkezések a katonai bíróságra nem vonatkoznak. • ' : ' ' . . . ' 7 • I Ennek ellenére azonban fiatalkorú ügyének tárgyalására a katonai bíróságot — bár az általános szabályok alkalmazásával — mégis különler ges szempontok figyelembevételével kell megalakítani. A vonatkozó utasítás szerint polgári személy felelősségre vonásakor a katonai bíróságot úgy kell megalakítani, mintha a vádlott a néphadsereg állományába tartozna. (Ilyen módon fiatalkorú ügyében ülnökként elvileg tehát a . néphadserég sorából rendfokozat nélküli sorkatonát is lehet alkalmazni. Ilyen esetekben azonban a tanács elnökének arra. kell törekednie, hogy a katonai népi ülnökök kellő élettapasztalattal, nevelési problémákban jártassággal rendelkező személyek legyenek, és lehetőleg kerülni kell a fiatalkorú vádlottnál alig idősebb, ilyen téren kellő tapasztalattal nem rendelkező sorkatona ülnököknek az eljáró tanácsba való bevonását.
A fiatalkorúakra vonatkozó egyéb rendelkezések A fentiekben említett okoknál fogva tehát a bíróság összeállítására vonatkozó rendelkezések a. katonai bíróságon nem hatályosulnak. önkérjt adódik, hogy a fiatalkorúak ügyészére vonatkozó rendelkezés sem kerül alkalmazásra. A Be. XIII. fejezetének egyéb előírásai azonban érvényesülnek a kátonai eljárás során is, természetesen ,nem katona vádlottal szemben. < Ezek körében pedig igen nagy jelentősége van, hogy a vétségi eljárás szabályai — ugyanúgy, mint a nem katonai bíróság előtti eljárásban — a bírósági eljárásban nem alkalmazhatók. A nyomozó hatóság tehát lefolytathatja a nyomozást a vétségi eljárás előírásai szerint, a bíróság azonban mindig tanácsban, a bűntetti eljárás szabályait követve köteles az eljárást lefolytatni. A katonai eljárásban ugyan fiatalkorúak ügyésze nincs, azonban a katonai ügyész részvétele a 295. § (3) bekezdésére figyelemmel a tárgyaláson kötelező és jelenléte nélkül a tárgyalás nem tartható meg. Az ügyész sem nyilatkozhat úgy, hogy a tárgyaláson nem kíván jelen lenni. Ki kell emelni azt a 293. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést is, hogy fiatalkorúval szemben tárgyalás mellőzésével, pénzbüntetés kiszabásának nincs helye. Ha á katonai ügyész ilyen indítványt tett, és a bírósági feljárásban megállapításra kerül, hogy a terhelt fiatalkorú, az ügyben tárgyalást kell kitűzni. Nincs azonban a Be.-nek olyan tiltó rendelkezése, amely nem tenrté lehetővé a fiatalkorú felelősségre vonását katonai bíróság elé való állí-
tással. A 346. § s z e r i n t járásbírósági, illetve katonai bírósági hatáskörbe tartozó olyan bűncselekmény miatt, amelyre a törvény 5 évi szabadságr vesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, helye van bíróság elé állításnak, Ez a rendelkezés tehát a fiatalkorúakna is kiterjed. E körben azonban lényeges, hogy megyei bírósági hatáskörbe tartozó cselekmény miatt nem lehet ezt az eljárást követni. Ugyanakkor a fiatalkorúval szembén az eljárást a XIII. fejezet előírásainak megfelelően a bűntetti eljárás szabályai szerint kell a bírósági szakban lefolytatni.1 Jelentős rendelkezése a Be.-nek, hogy a fiatalkorú ügyében a Védő részvétele kötelező, továbbá, hogy a törvényes képviselőnek különleges jogokat kell biztosítani. A bíróságnak a Be. 299. § szerint a törvényes képviselő kérelmére biztosítani kell, hogy az iratokat megtekintse. Természetesen ez nem sértheti az állam-, illetve szolgálati titok megőrzésének érdekét. Titkos ügyekben az iratmegtekintési jog a titkot nem tartalmazó iratokra terjed ki, illetve ilyen esetben az eljáró tanács elnöke a titok sérelme nélküli felvilágosítással biztosítja a törvényes képviselő említett jogát. • . . ' •i Fontos az is, hogy á törvényes képviselőnek a jelenlét, észrevételezés, felvilágosítás kérés, indítványtétel terén ugyanazokat a jogokat kell biztosítani, mint ami a védőt megilleti. Előfordulhat, hogy a törvényes képviselő érdekei ellentétesek a fiatal- • korú érdekéivel, jogai gyakorlásában akadályozva van, továbbá nincs, vagy nem állapítható meg, hogy ki a fiatalkorú törvényes képviselője. Ilyen esetekben a 300. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a gyámhatóságtól eseti gondnokot kell biztosítani. Ennek a jogai a törvényes képviselő jogaival megegyeznek. ' A fiatalkorú ügyében eljáró törvényes képviselővel kapcsolatban fontos, hogy értesíteni kell az előkészítő ülésről és a tárgyalásról is. Elmaradása azonban sem az előkészítő ülés, sem a tárgyalás megtartását nem akadályozza. Elmaradás ésetén azonban a bíróságnak vizsgálnia kell ennek okát, és megállapítani, hogy nem kell-e a 300. § r ban írtak szerint eseti gondnok kirendelésére intézkedni. Ugyanakkor ha a törvényes képviselő megjelenik az előkészítő ülésen, iratismertetést indítványozhat, kérdés feltevését kérheti, de közvetlenül kérdést a jelenlevőkhöz nem intézhet. Ugyanez vonatkozik a tárgyaláson való részvételre is^ kérdés közvetlen feltevésére itt sincs joga, erre a 299. § nem hatalmazza fel. E körben még meg' kell említeni, hogy a törvényes képviselőt helt javára perorvosiati jog illeti meg, és perorvoslattal élhet fiatalkorú hozzájárulása nélkül is. Ez pedig a bírósági eljárásban bármilyen határozatra kiterjed, ami ellen a törvény nem zárja ki lebbezést.
a termég a hozott a fel-
Így az előkészítő ülésen hozott előzetes letartóztatást elrendelő végzés ellen ugyanúgy, mint a tárgyaláson hozott végzés, illetve ítélet ellen is jogosult fellebbezni. '
Ilyen módon pedig, ha a törvényes képviselő az előkészítő ülésen vagy a tárgyaláson nem jelent meg, a határozatot számára ki kell kézbesíteni és biztosítani, hogy 8 napon belül ellene'per orvoslattal éljen. Külön ki kell emelni, hogy amennyiben a fiatalkorúnak nem a törvényes képviselője a gondozója, akkor a gondozóval az ügydöntő határoza- tót közölni kell. Nevezett azonban per orvoslati joggal nincs felruházva. . A 302. § a fiatalkorú előzetes letartóztatásával kapcsolatban külön rendelkezést tartalmaz. ,E, szerint az előzetes letartóztatás elrendelésének a 92. § (1) bekezdésében írt körülmények fennforgása esetén is csak akkor van helye, ha ez a bűncselekmény különös súlya folytán szükséges. Indokolt lehet arra utalni, hogy ez nem azonos azzal a feltétellel, amely az ügy öttagú tanács elé utalását teszi szükségessé. Az öttagú tanács ¡elé való utalásnak az ügy kiemelkedő jelentősége, vagy rendkívül bonyolult volta, az előfeltétele. A fiatalkorú előzetes letartóztatásának tehát ez utóbbi körülmények önmagukban nem lehetnek alapjai. A kiemelkedő jelentőségű, vagy rendkívül bonyolult ügy ugyanis nem feltétlenül különös súlyú. Nyilvánvaló, hogy az előzetes letartóztatás ez utóbbiak szerinti rendezésével a törvény azt kívánta elérni, hogy az előzetes letartóztatásra, fiatalkorú esetében csak kivételes esetekben kerüljön sor. Végül érdemes kiemelni: hogy az új Be. igen nagy gondot fordít arra, hogy a fiatalkorú elleni eljárás milyen módon folyik. Erre nézve — amint erről már volt szó — a 294. § rendelkézik. E szerint az eljárást úgy kell lefolytatni, hogy az előmozdítsa a fiatalkorú helyes irányú fejlődését. Ugyanez a szakasz azt is előírja, hogy a tárgyalásról a nyilvánosságot a 11. §,-ban írt eseteken kívül, akkor is ki kell zárni, ha az a fiatalkorú érdekében szükséges. A fiatalkorú nevelési érdekeinek szem előtt tartásáról azonban a törvény még a 304. §-ban is rendelkezik, ki-' mondva; a bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. " A törvény fenti rendelkezései arra utalnak, hogy a bíróságnak e körben fokozott gondossággal kell eljárnia. Ezért lehet nagy jelentősége az eljáró katonai bírósági tanács összettéelének. Befejezésül indokolt utalni a következőkre is: a Be. 387. § (2) bekezdésének az az általános rendelkezése, hogy az összbüntetésbe foglalási eljárást a katonai bíróság folytatja le, ha a büntetések valamelyikét katonai bíróság szabta ki, kiterjed a fiatalkorúakra is. Ilyen módon fiatalkorú ügye nemcsak alapeljárás, hanem csupán összbüntetésbe foglalás során is kerülhet katonai bírósághoz. Ugyanez a . helyzet az említett § (4) bekezdése szerinti esetben, ha a mentesítésről kell dönteni és az elítélt több büntetése közül valamelyiket katonai bíróság szabta ki. Ez utóbbi körben azonban jelentős, hogy a Btk. 102. § a fiatalkorú törvényi mentesítésére külön — az általánostól eltérő — rendelkezéseket ír, elő. Ha a fiatalkorúval szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ha pedig szándékos vétség miatt — bármilyen tartamú — szabadság-
vesztésre, illetőleg szándékos bűntett miatt egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélték, amelynek végrehajtását nem függesztették fel, a fiatalkorú a büntetés kiállásának, illetőleg végrehajthatósága meg-, szűnésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ez utóbbi •— a mentesítésre vonatkozó — rendelkezésekre azért is indokolt utalni, mert újabb bűncselekmény elkövetése, vagy összbüntetésbe foglalás esetén ezeknek á minősítésre, a feltételes szabadságra bocsátásterén hozandó rendelkezésre kihatása van, illetve az elítéltre megállapítható kedvezmények az általános rendelkezéstől eltérően állapít-, hatók meg.
A katonai szolgálat hatása a személyiség kriminogén vonásaira I
írta: Dr. Mayer Béla r. alezredes
A büntetőjogi felelősség determinista felfogása abból a felismerésből született, hogy az egyén akarati és cselekvési funkciója nem rendelkezik korlátlan szabadsággal, a bűnelkövetést különböző emberi és társadalmi okok, körülmények befolyásolják, döntően meghatározzák'. A Code Napóleontól kezdődő különböző büntetőjogi iskolák többségé monokauzálisan vizsgálta az egyedi bűnözés kérdését, amennyiben azt vagy alkati tényezőkre, vagy kizárólag környezeti,: társadalmi; hatásokra vezette vissza. A szocialista büntetőjogi felfogás determinizmusa attól kapott új tartalmat, hogy szakított az egyokúság szemléletével, és a bűnözővé válás folyamatát egyéni, organikus adottságok és a környezeti tényezők dialektikus kölcsönhatásának érvényesülésében látja. Amikor tehát a bűnelkövetést tekintve elsőrendű és meghatározó szerepet tulajdonítunk környezeti hatásóknak és tényezőknek, amelyek talajában a bűnözésre hajlamosító kriminogén vonások cselekvésben realizálódnak, illetőleg a környezet akadályozza meg, azok érvényesülését, egy pillanatra sem veszíthetjük szem elől az organikus adottságokat, amelyek veleszületett vagy örökölt tulajdonságok lehetnek. A környezeti hatások tehát egy adott organizmusra hatnak, belejátszanak a személyiség fejlődésébe és meghatározó a szerepük az emberi cselekvés — a bűncselekmény — létrejöttében is. Mindez általánosságban katonai környezetre is érvényes. Itt is felvetődik az a kérdés, hogy vajon a katonai életviszonyokból eredő helyzetek, maga a katonai szolgálat válhat-e bűnelkövetésre hajlamosító, kriminogén tényezővé? Ennek ugyanis pusztán az a tény, hogy — a polgárihoz kép e s t — s o k k a l kötöttebb, szigorúbb, fegyelmet megkövetelő életmódról van szó, nem mond ellent, sőt néha talán ez is. okai lehet a normák áthágásának, Magyarán mondva tehát nemcsak a lazább, jogilag kevésbé szabályozott életformák rejthetik magukban a bűnözés csíráját, hanem az ezzel ellentétes élethelyzetek is. Rendkívül izgalmas kérdés ezen belül az is, hogy mennyiben képes a katonai környezet (a pozitív és negatív, hatásokkal járó katonai környezetet homogénnek tekintve) a személyiségben — az organikus adottságok és a neveltetési környezet együtthatásaként — már meglevő kriminális vonások és hajlam befolyását ellensúlyozni és abba olyan determinánsokat beépíteni, amelyek függetlenül a büntetőjogi szankciótól, mintegy a személyiség részévé válva tilalmazzák az erkölcsi és jogi normák megsértését.
A következőkben tehát az általános katonai környezetnek, mint sajátos életviszonynak a személyiségre gyakorolt hatásával foglalkozunk. Az általánoson belüli speciális környezet személyiségformáló szerepét itti most — a terjedelemszabta korlátozás miatt — nem fejtegetjük. Vizsgálódásunkat két csoport összehasonlításán keresztül végezzük: a büntetett és a büntetlen előéletű (a katonai szolgálat alatt azonban szándékosan bűnöző) sorkatonák csoportjait (ez utóbbit csak nagy vonásokban) tekintve. Szemlélődésünk kiindulópontjának meghatározásánál azonban feltétlenül figyelembe kell vennünk a következőket: A polgári életforma és az azt körülvevő környezet az egyén életében kisebb változásoktól eltekintve meglehetős stabilitást mutat, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az ember úgy él felnőtt korában, ahogy azt n gyermek- fiatalkorban szerzett tapasztalatok alapján a számára adott környezeti miliőben (vagy annak kényszerítő hatása alatt) kialakított. Ezért lehetséges egy életszakasz keresztmetszeti vizsgálata mintegy kiszakítva a megtett életútból. Ami viszont a katonai életviszonyokban élő csoportok vizsgálatát illeti, ez nem végezhető el pusztán a jelenlegi környezeti státus felmérésével. A fiatalkor határát éppen csak meghaladó személyekről van ugyanis szó, akiknek az életben ez az első olyan környezet, amely mentes a családi hatásoktól, amelyek azonban még elevenen élnek benne. A kérdés az, hogy e hatások által rögzült tulajdonságok mennyiben kapnak életteret a katonai életviszonyok között,, az utóbbiak mennyiben segítik elő a pozitív, kedvező vonások érvényesülését és a negatív, esetleg kriminogén vonások leépülését. Ezért vizsgálódásunknál 1 értelemszerű kiindulópontunk kérdésfeltevése: honnan, milyen családi, munkahelyi miliőből érkezett a katonai környezetbe a bevonuló fiatal, legyen az büntetetett vagy büntetlen előéletű, A vizsgálat módszere A megyei kiegészítő parancsnokságok anyagából kiválasztottunk 70 olyan személyt, akiket a bevonulásuk előtt valamilyen szándékos bűncselekmény miatt letöltendő vagy felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, majd 1966., illetve 1967. évben vonultak be katonai szolgálatra hagyományos vagy kiképzésüket népgazdasági munkán folytató alakulathoz (a továbbiakban építő alakulat). A kiválasztás véletlenszerűen történt, csak most említett feltételek alapján, függetlenül attól, hogy a kiválasztott személynek milyen volt a katonai pályafutása. , A másik csoport ugyancsak 70 fővel olyan személyek voltak, akik - a bevonulás előtt büntetve nem voltak, azonban a katonai szolgálat során követtek el olyan bűncselekményt, amelyért őket elítélték, illetőleg katonai ügyészi határozat alapján fegyelmi eljárásra került sor. A katonai szolgálatuk teljesítésének időpontja nagyjából megegyezett az előbbi csoportéval. Minthogy e 140 személy leszerelésének időpontja óta már 4—• 5 év eltelt; így mód nyílott a, katonai szolgálatuk utáni időszak — bűnözés szempontjából történő — áttekintésére is. - A kiválasztott személyek mind jobbani megismerése priuszlap, külön szempontok alapján elkészített környezettanulmány, parancsnoki jellemzés és a bűnügyi iratok gondos áttanulmányozása alapján történt, Kisebb részben személyes beszélgetést is folytattunk egyesekkel. Ezekből az ada-
tokból kíséreltük meg felderíteni mindkét csoportnál a családi miliőt, baráti, munkahelyi környezetet, a bevonulás előtti és a leszerelés utáni életmódot, valamint a katonai pályafutást, Elöljáróban még hangsúlyozni kell, hogy e vizsgálatot nem tekinthetjük reprezentatív felmérésnek, a módszer inkább egyedi esetelemzésként értékelhető. Ha említünk is százalékos megoszlást, az inkább az esetelemzések során nyert adatok összesítésének tekinthető, semmint statisztikai félmérésenek. Ennek oka az, hogy bár a legnagyobb mértékbén törekedtünk sterilitásra és arra, hogy a kiválasztott mintacsoportok a leghűebben tükrözzék a büntetett előéletű és a hadseregben bűncselekményt elkövető sorállományú katonák életviszonyait; általában azonban nem volt módunk személyes beszélgetések alapján egyes — mások által szolgáltatott —- adatok megbízhatóságát leellenőrizni sem az illető' személy lakóhelyén, sem volt alakulatánál. A katonai szolgálat előtt büntetettek csoportja (70 fő) 1) A csoport a három időszaknak megfelelően (bevonulás előtt, katonai szolgálat alatt és a leszerelés után) három részre tagozódott. Az, első rész volt a legnépesebb, ugyanis, a csoport 76 százaléka csupán a bevonulás előtt követettjei bűncselekményt, katonai szolgálata és a leszerelése utáni néhány év sikeresen telt el. Ha pedig csak az első két időszakot számítjuk, akkör a szám még kedvezőbb: 95,7 százalékuk a katonai szolgálat során nem vált visszaesővé. Ez a tény mindenképpen rácáfol arra az eddigi feltételezésünkre, hogy a katonai bűnüldöző hatóságoknak azok az alakulatok adják a legtöbb munkát, ahol számszerűleg sok büntetett előéletű van, ők azok, akik alakulataiknál az előforduló bűnesetek többségét megvalósítják. Az általuk elkövetett bűncselekmények száma ugyanis létszámukhoz képest elenyésző.. Ezek után állítsuk fel azt a hipotézist, hogy a bevonulás előtt büntetett személyek a katonai szolgálat során azért nem bűnöznek, mert hiányzanak a katonai környezetből azok a kriminogén tényezők, amelyek a polgári életben, a polgári környezet hatására és termékeként a kriminalistát elindították. Minthogy pedig a-bevonuló fiatalok döntő többsége a családi környezetből kerül a katonai környezetbe (ahol tehát nem folytatja a megkezdett kriminális utat), logikusnak látszik az a következtetés, hogy a családi kprnyezet mint ilyen, értékelhető kriminogén tényezőként. A kriminalitásnak megfelelő talajban, főként a nevelés hatására. vagy éppen annak hiányában alakulnak ki azok a kriminogén vonások, amelyek a szándékos bűnözés megkezdését indukálják. Felvethető, hogy miért egyedül a családi környezetet tesszük felelőssé a kriminális személyiségzavar kialakulásáért, hiszen a baráti kapcsolatok, a galeri, vagy a munkahelyi légkör, általában az össztársadalmi hatások is belejátszanak a személyiség fejlődésébe. Az utóbbiaknak — felfogásunk szerint — csak másodlagos szerepe lehet, közvetett hatással lehetnek az egyénre, azonban a családi miliő az eredete és kiindulópontja a galeri vagy, munkahelyi légkör által kiváltott bűnözésnek is. Leegyszerűsítve a kérdést azt mondhatnánk, hogy amely családban a felnövekedő gyermek érzelmi biztonsága nincs még, akár a szülők alkoholizmusa, kri-
minaljtása, brutalitása:, akár ideg-, elmebetegség, öngyilkossági hajlamai, vagy a család rossz anyagi ellátottsága folytán, illetőleg a szülők egyikének korai halála, vagy válásuk a nevelés hiányát jelentette, ott viszonylag könnyű a sodródás a galeribe, a bűnöző életmódot folytató társakhoz a munkahelyen is. Ezért a családi környezeten kívül eső negatív miliőt, azok hatását, érvényesülésük lehetőségét elsősorban a familiáris hatások következményes megnyilvánulásaként fogjuk fel. Ahhoz, hogy a családi környezetet a kriminalitás szempontjából értékeljük össze kell hasonlítanunk a büntetett előéletű és a katonai szolgálatra büntetlen előélettel bevonult fiatalok bevonulás előtti környezetét. Ebből mindjárt le tudunk vonni következtetést nemcsak a bevonulás előtti bűnözés okára, hanem arra is, milyen kriminogén vonásokkal terhelten érkezett a fiatal a hadseregbe. Az összehasonlítást az előbb említett családi anomáliák (szülők alkoholizmusa, brutalitás a nevelésben, csonka család stb.) fennforgása vagy hiánya alapul vételével tesszük meg, amit az 1. számú táblázat szemléltet: 1. sz. táblázat Szülők, családtagok Csoport
Büntetett előéletűek a 70%-ában Büntetlen előéletűek a 70%-ában
Csonka család
11.5' 2Ü% •7 ia%
Alkoholizmus
10 14%
Br'utaElmeBüntetve , litás idegvoltak nevebetegség lésben öng|y. hajlam 7
10%
3
3
4%
4%
9
,9
13%
13P/o
4 5,7%
:
Család rossz anyagi ellátottság
8" n:%.
2 ~3P/„
Látjuk tehát, hogy a büntetett előéletű katonáknál ezek a családi anomáliák szignifikánsan gyakrabban, fordulnak elő, mint azoknál, akik még nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Bár ezek a családi körülmények néha halmozottan is előfordultak egy-egy személynél, azt lehet mondani, hogy a csoport 83 százalékánál a bevonulás előtti miliő; valamilyen szempontból kifogásolható volt, szemben a másik csoporttal, ahol csak 37 százalékuknál volt megállapítható valamilyen negatív családi hatás. E hatásokat, amelyek veszélyeztetik a családban felnövekvő gyermek érzelmi biztonságát és fejlődését, frusztrálóaknak kell tekintenünk, mert ezek a napi életben elérni kívánt kisebb-nagyobb célok elérése ellen hatnak, a teljesülés gátjait képezik, állandó csalódással járnak. Nem vitás az, hogy ezek a fiatalok gyermekkoruktól kezdődően túlzottan sok frusztrációban, csalódásban részesültek. Mint ahogy ismeretes, ennek hatása az, hogy alacsony toleranciás zónák, alacsony tűrési szint jön létre és az egyén még ifjú- és felnőttkorban is megmarad az éretlen gyermek inadekvát élményfeldolgozási módjainál. Az élmény feldolgozásának kóros módja pedig nagyon sok esetben a kriminalitással egyenlő. Nyilvánvaló, hogy e csoport tagjainál a fiatalkoruk végén v a g y ifjúkoruk elején kezdődő kriminalitás elsősorban ezzel, illetőleg a frusztráció által keltett
agresszióval van Összefüggésben. Ennek kiélésére ugyanis nagyon, sok esetben a bűnelkövetés ad alkalmat. A bűncselekmény elkövetése — ha az maga nem is agresszív színezetű — egymagában is támadást jelent a társadalomszülte jogi normák ellen. Emellett kifejezetten agresszív cselekményt (beleértve a betöréses lopást és a gépkocsifeltöréseket is) a 70 fő közül 30 követett el. A két csoport összehasonlítása annak a követekeztetésnek levonására ad alapot, hogy a büntetett előéletű fiataloknál elsősorban a családi környezet hatása és az ezáltal keltett agresszió az, amely kriminogén tényezőként értékelhető, vagy ez legalábbis komoly mértékben fordítja, a kriminalitás irányába a személyt. A számukra kedvezőtlen, miliőből úgyszólván menekülésszerűen kerestek egy olyan környezetet, ahol a szülői függés helyett a maguk választotta függő helyzetben (galeri) vagy a függetlenség állapotában maguk gyakorolhatták mások irányába azt a hatalmat, amelynek otthon kiszolgáltatott alanyai voltak és a családban ki nem élhető feszültségeket és agressziót lereagálhatták. Mindezzel azonban még nem adtunk választ árra a tényre, hogy e fiatalok többsége (70 főből 53) csupán a bevonulás előtt követett el szándékos bűncselekményt, sem a katonai szolgálat alatt, sem a leszerelés után nem került összeütközésbe a törvénnyel. Ennek okát vizsgálva két csoportot tudtunk eléggé kifejezetten elkülöníteni egymástól: az egyiknél kimondottan a környezetváltozás idézte elő a pozitív változást, a másik csoport tagjai inkább alkalmi bűncselekményeket követtek el, ahol a környezet ugyan belejátszott az elkövetésbe, szerepe azonban csak másodrendű volt. \ Mielőtt, azonban az elsőként említett alcsoportot tüzetesen szemügyre vennénk, próbáljuk meg ezt azoknál, akik a bevonulás előtt büntetetten a katonai szolgálat alatt, illetve leszerelés után is bűnöztek. Abszolút, számban kifejezve 17 főről van szó, ebből azonban csak 5 fő az, aki a katonai szolgálat alatt követett el valamilyen szándékos deliktumot. Az utóbb említett szám rendkívül alacsony, ezért abból tipizálható következtetéseket levonni nem tudunk. Azt azonban tényként megállapíthatjuk, hogy mind az öten építő alakulatnál teljesítettek szolgálatöt és alkohollal összefüggő cselekményüket egy másik büntetett előéletű társukkal, követték el. Mind az öt esetben úgy xlátszott, hogy ha a bevonulás egy hagyományos alakulathoz történik, és a környezetben (akárcsak a bevonulás előttiben) nincsenek kriminális személyek, úgy talán a. katonai szolgálat sikeresen telt volna el. Pszichológiai szempontból egyébként nem tartjuk szemcsésnek a büntetett előéletű katonák zömének néhány építő alakulathoz történő behívását, bár a speciális érdekeket nem. ismerjük'. Az ilyen személyek' egymásra hatása á bűncselekmény szándékának egymás által történő erősítése; ugyanis olyan nagy, mint a visszaesők számára létesített börtön lakóinak, és ezt még a hagyományos alakulatnál levő magasabb szintű nevelés sem tudná ellensúlyozni. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk: az építő alakulatok szervezetéből eredő és a. katonai nevelés hatékonysága ellen ható következményeket, akkor azt látjuk, hogy az ilyen alakulat csak nagy nehézséggel és csak részben képes ellátni azokat a feladatokat, amelyek a büntetett előéletű katona visszaesésének
megakadályozása érdekében szükségesek lennének. Legfeljebb komfoririista magatartásra tudja őket rászorítani. = Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 70 büntettt e l ő é l e t ű személy közül 12 fő visszatartotta magát a bűnözéstől a katonai szolgálat alatt, azonbári leszerelése után. egy-két éven belül folytatta ott, ahol a bevonuláskor abbahagyta. E 12 fő közül 9 építő alakulatnál teljesített szolgálatot. Milyen jelenséggel állunk itt szemben? Kétségtelen, hogy a leszerelés utáni környezet (amely ugyanaz, vagy, hasonló volt, mint a bevonulás előtti) is befolyással volt a kriminális személyiségvonások feléledéséhez, Véleményünk szerint azonban ezért az esetek többségében a katonai környezet is a felelős, ahol nem sikerült a személyiségbe olyan újabb determinánsok beépítése, amelyeket az egyén sajátjaként él át, és amelyek minden büntetőjogi szankciótól függetlenül tilalmazzák a bűncselekmény elkövetését. Komformistaként alkalmazkodtak ugyan a katonai környezethez, az adaptációnak ez a módja viszont rögtön csődöt mondott akkor, amikor visszakerültek a régi, sokkal szabadabb és kevésbé szabályozott életviszonyok közé, ahol nem írták elő olyan pontosan magatartás-, viselkedésmódjukat, így a lazább, kötetlenebb életforma felszínre hozta krimiriogén hajlamaikat. Azokban az esetekben, ahol kedvezőtlen családi miliőt találtunk, amely a kriminogén vonásokat kifejlesztette, a bevonulással létesült új környezeti konstelláció egyben új státust teremtett és ez akadályozta meg az erkölcsi és jogi normák áthágását. E környezet vagy csoport normatív szabályai ugyan szigorúbbak voltak, intenzívebb alkalmazkodásra volt ugyan szükség, azonban itt „tiszta lappal" indulhatott, másrészt pedig — a családi környez,ettel ellentétben, ahol mint gyermek kiszolgáltatott helyzetben volt — itt az egyenlő elbánás elve érvényesülhetett, ahol a végzett munka minősége és a magatartása alapján bírálták el. A még kriminális életmóddá nem rögzült vonások ezért csupán a felszín alatt lappangtak, de a bűnözésre kedvezőtlen környezet, miatt nem realizálódtak cselekvésben. ' A következő két esettel a katonai környezet pozitív hatását kívánjuk illusztrálni: B. István édesapját a ÍI. világháború, amelynek során több évig fogságban volt, nagyon megviselté, rendszeresen alkoholizált, majd a szülők amikor B. István 9 éves volt — elváltak. Az anya újra férjhez ment, új férje is alkoholista, durva magatartású volt. ezt a házasságukat is felbontotta^ a bíróság. A fiú az általános iskola elvégzése után mezőgazdasági szakközépiskolában tanult, de rossz eredménye miatt onnan, kimaradt és a vasesztergályos szakmát tanulta ki, 1963-ban 19 éves korában szakmunkás-bizonyítványt szerzett. B. István és öccse nevelését a két műszakban dolgozó anya helyett a nagyanya látta el. A fiú 1963-ban mint értelmileg és fizikailag legerősebb, galerit alakított, amely a lopások, sorozatát követte el. Ebben részt vétt öccse is. A bíróság 1964-ben 2 évi börtönre ítélte, amelyet letöltött. Szabadulása után nem tudott beilleszkedni, újabb és újabb munkahelyekre vándorolt. 1967, novemberben vonult. be. katonai szolgálatra,, 23 éves korában, örült a bevonulásnak, mert környezete állandóan a börtönbüntetésre emlékeztette. Katonai szolgálata alatt senki sem említette bün-
tetését, egyébként közvetlen elöljárói nem is tudtak róla. Rendkívül lelkesen és iekiismeretesen dolgozott, amiért 8 hónap múlva őrvezetővé, 1969. áprilisban tizedessé, májusban szakaszvezetővé, végül .októberben — leszerelés előtt — őrmesterré léptették elő. Egy vállalatnál jelenleg szakmájában, mint csoportvezető dolgozik. Vállalati jellemzése szerint áz egyik legjobb munkaerő. M. László szintén vasesztergályos. 1964-ben, 18 éves korában otthagyta a vidéki szülői házat és Budapesten vállalt munkát. Itt egy galeribe keveredett, amely sorozatos betöréseket követett el. Ezért 1965-ben 7 hónapi börtönre ítélték, amelyet letöltött. Visszament a szülői házba. Édesapja maga mellé vette az üzembe, ahol senki sem tudta, hogy ő büntetve volt. Katonai szolgálatot teljesített, egy olyan alakulatnál, ahol csak elvétve voltak büntetett előéletűek. Jellemzése kiváló, az egység élenjáró katonájaként szerelt le. Azóta is korábbi munkahelyén dolgozik, a vállalat információja szerint az egvik legkiválóbb szakmunkás. A két eset annyiban különbözik egymástól, hogy az elsőnél a családi körülmények kedvezőtlenek voltak, a másiknál viszont kédvezőek. Mindkét példában a fiatal nem nyomban a büntetés letöltése után, hanem annál jóval később vonult be katonai szolgálatra. Amíg a második esetben a büntetés letöltése után a családi környezet, mint biztonságot adó hátország értékelhető, addig az első példa szerint ezt B. István., nem találta meg, hiszen képtelen volt beilleszkedni, ezért újabb és újabb munkahelyekre vándorolt. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy akinél a börtönből szabadulás után nincs meg a beilleszkedést segítő kedvező családi háttér, annak azt a katonai szolgálatra történő nyombani behívásával kellene megtérémteni. A kedvező családi szituáció viszont a szabadulás után alkalmas lehet a beilleszkedés megkönnyítésére, és így a behívás későbben is megtörténhet. Az előbbi esetben a katonai környezet pótolja a családot, amely nem hánytorgatja fel a büntetett előéletet, az utóbbinál viszont a bevonulásig elhalványulnak a bűncselekmény és következményének emlékei, már nem olyan friss a büntetettség érzete, hogy a beilleszkedést akadályozná, különösen akkor nem, ha az elöljárók minden megkülönböztetés nélküli magatartást' tanúsítanak. Mindezt anniak tudatában vetjük fel, hogy tudjuk: a katonai szolgálat célja nem elsőrendűen a büntetett előéletűek reszocializálása vagy utónevelése. A környezethez való pozitív alkalmazkodás egyik mutatója a munkahely állandósága. Aki rendszeresen váltogatja munkahelyét, arról bízvást állítható, hogy a mindenkori környezthez való alkalmazkodás mechanizmusát nem sajátította el. Vizsgálataink tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy a hadsereg általánosságban megtanítja a fiatalt az adaptációra, megtanulhat erre különböző technikákat, amelyeket a polgári életbe visszakerülve is hasznosíthat. A munkaheíyyáltoztatás bevonulás előtti és leszerelés utáni helyzetét a következő táblázat szemlélteti:
Büntetett előéletű cs-oport
Egy
2h-3
m u n, k a h e 1 y
4 vagy több ' munkahely
Bevonulás előtti öt évben, % - b a n
28
51
21
Leszerelés utáni ' öt évben, %-ban.'
55
37
8
Ahhoz a tényhez, hogy a leszerelés után a döntő többség nem. váltogatja munkahelyét, általában a bevonulás előtti, vagy az új munkahelyén marad, természetesen az is hozzájárul, hogy a fiatal komolyabb, érettebb lett, megfontoltabban, dönt, azonban az is. nyilvánvaló, hogy komolysága, érettsége a katonai szolgálattal is összefüggésben van. A hadsereg tehát .-— ha minden esetben nem is sikerül a büntetett katona reszocializálása — mindenképpen pozitív szerepet/tölt be a felnőtté nevelésben, az élet különböző helyzeteihez való alkálmazkodás tapasztalatai megtanításában. ,.
A katonai szolgálat során büntetettek csoportja (70 fő) Amikor az előzőekben a családi miliőt tekintve összehasonlítást tettünk a bevonulás előtt büntetett és büntetlen előéletű fiatalok csoportjai között, az utóbbiak javára mutatkozó szignifikáns különbségek annak az óvatos következtetésnek a levonására adtak lehetőséget, hogy á büntetetteknél a kriminalitást legalábbis nagyrészben a családi környezet segítette elő a bevonulás előtt, az után pedig a pozitív környezeti változás volt ennek akadálya. Ez a következtetés azonban részben hamisnak bizonyul, ha a katonai szolgálat során bűnöző — korábban büntetlen— csoportra mechanikusan alkalmazzuk. Ekkor ugyanis azt mondhatnánk, hogy a személyiség-fejlődése szempontjából pozitív környezetből büntetlenül bevonuló fiatalok egy része számára a katonai környezet negatív hatással van. felszínre hozza, érvényesülni engedi kriminogén vonásaikat. Ez esetekben tehát a katonai életviszonyokat negatív környezeti miliőnek kellene tekinteni. ^ Anélkül, hogy a következőkben részletes elemzést adnánk a sorkatonák bűnözésének okairól, amelynek rendkívül szerteágazó volta miatt erre e tanulmány keretében nincs lehetőség, így csupán vizsgálataink főbb megállapításait közölnénk ismételten előrebocsátva azt, hogy e következtetések inkább további kutatásra, semmint végső konklúzió levonására alkalmasak. E büntetlen előéletű csoport kétharmada lassan, vagy egyáltalán nem .tüdött beilleszkedni' a „katonai életformába, ezt bűncselekményüket megelőző katonai' pályafutásuk, fenyítettségük bizonyítja, míg egyharmadánál úgy látszott, hogy beilleszkedett, azonban a későbbiek során (általában a katonai szolgálat második évében) derült ki ennek meg nem történté, vagy a cselekmény nem függött össze az adaptációval. Fele-fele részben \ a katonai szolgálat első illetőleg második évében követtek el szándékos bűncselekményt, méghozzá olyan arányban, ahogy a bevonulást követő három hónapban 5 százalékuk, 4—6 hónapban 10 százalékuk, a második
félévben 34 százalékuk, végül a második évben 5i százalékuk valósított naeg kriminális, cselekményt. Ugyancsak fele-fele arányban katonai, illetve köztörvényi deliktumot követtek el. 23 százalékuk a leszerelés utáni öt évben —• kevés kivételtől eltekintve — egy alkalommal szándékos bűncselekény elkövetése miatt ugyancsak összeütközésbe került a törvénynyel. • Látva, a bűncselekményeknek — a két éven belüli — szolgálati időbeni , elosztását, amely egyébként megegyezik az öngyilkosságok több esetben . történt vizsgálata nyomán tett megállapításokkal, elkerülhetetlen ezt az Új környezethez vaió alkalmazkodás képességére vagy képtelenségére • .visszavezetni. Az első három hónapban még alig történik bűncselekmény, bár a beilleszkedés még nem történt meg. Ez az időszak ugyanis az új környezet megismerésével telik el, a katona még ismeretlenül áll a számára új szituációban. Az első év végéig azonban már annyira emelkedik ' relatíve — a bűnözés, hogy majdnem eléri a második év kriminalitási mutatóját. Az alkalmazkodás képtelensége ugyanis nem azonnal, hanem csak az első 4—5 hón^p vége felé derül ki, ekkor érik az egyént az újabb és újabb frusztrációk; csalódások, amelyek feszültségnöveíő hatása kétségtelen, viszont kiélése,' lereagálásának lehetősége szociálisan helyeselt I módon csekély. Jellemző- továbbá, hogy ebben az első időszakban általában olyan egyének követnek el bűncselekményt, akiknek a családi miliőjét pozitívnak kell értékelni az előbb említett anomáliák vonatkozásában, azonban legtöbbnyire társtalanok voltak bevonulás előtt is, utána sem sikerült barátO;t 'SZerezniök, sok közülük az egyedüli gyermek a családban, a majomszeretet áldozata stb. A katonai környezetbe azért nem tudtak beilleszkedni, mert túl nagy volt a kontraszt polgári életformájuk és a katonai élet között, továbbá kevésbé fejlődtek ki náluk a szociális motívumok, fixálódtak a gyermeki egocentricitásban.1 A katonai szolgálat második éve bűnözésének emberanyaga részben .azokból a büntetlen előéletű fiatalokból kerül ki, akiknek egyébként valamilyen szempontból kifogásolható a bevonulás előtti környezete. A bevonulás előtt és a katonai szolgálat első évében nem követtek el bűncselekményt csupán a második évben. A kontrasztot ők ellenkező előjellel érzékelik, mint az előbb említettek, egyesek valósággal menekülésszerűen „keresték" maguknak az új miliőt, .amelyet meg is találtak a bevonulás után. Bár jól vették az első év akadályait, nehézségeit; a második évre azonban akár társaik hatására, akár számtalan más okból (e kérdés kidolgozása még hosszán tartó, elmélyült munkát igényel) bűncselekményt .követnek el. . , Az előző — büntetett előéletű — csoport értékelésénél tett következtetésünkt, miszerint a kriminális személyiségzavar keletkezésénél különböző családi anomáliák sem hagyhatók figyelmen kívül, most talán kiegészíthetnénk azzal, hogy a pozitív családi háttér a bűnözés potenciális veszélyének csökkenését csak azonos környezet esetén jelentheti. Az új környezetbe kerülés ugyanis mindig magában hordja a frusztráció bizonyos elemét, ezen felül új alkalmazkodási technikák elsajátítására esetleg 1 E kérdésről itt bővebben nem beszélünk. Lásd a szerző: A katonai függelem néhány pszichológiai vonatkozása c. tanulmányát a Katonai Jog és Igazságszolgáltatás 1972. évi 1. számában, 15. oldal.
áj magatartási mechanizmusok alkalmazására is szükség van. Akinek még • a bevonulás előtti környezetben nem volt erre szüksége, most kudarcait igyekszik kompenzálni, cselekvéseit racionalizálni, vagy ösztöntörekvéseit — amelyeket addig szocializált, vagy szublimált formában ki tudott élni — elfojtani. Mindez új és több energiát kíván az egyéntől, ki ha arra nem képes, levezetheti kriminális úton, antiszociális módon is feszültségeit. ; Végül meg kell említeni e csoportnál a lészerelés utáni életutat. A vizsgálat során szándékos bűncselekmény miatt elítélt személyek mintegy .23 százaléka a leszerelés óta eltelt 4—5 évben újra elkövetett szándékos bűncselekményt, sőt ezek 8 százalékát többször is megbüntették azóta. Ez azt jelenti tehát, hogy a katonai szolgálat során meginduló kriminalitás a leszerelés után is folytatódott. E sziémélvek több mint 70 százaléka építő alakulatnál teljesített szolgálatot és többségük a büntetést fegyelmező zászlóaljban töltötte le. Ügy látszik ebből, hogy a büntetés végrehajtása során nem sikerült a reszocializálást megvalósítani és a speciális prevenciót elérni. Még alaposabb kimunkálásra van szükség ahhoz, hogy világosan lássuk azokat a mechanizmusokat, amelyek a hadseregbe büntetlenül bevonult fiatalnál a kriminális személyiségzavart megindítják, e vonásokat felszínen tartják és még a leszerelés után is érvényesülni hagyják, A kérdés vizsgálatát természtesen a kriminalitásra való hajlam keletkezésének és kifejlődésének vizsgálatánál kell kezdeni, nem pedig á reszocializálásra több szempontból nem alkalmas fegyelmező zászlóalj vizsgálatánál. A büntetett előéletű katonák beilleszkedése a katonai környezetbe, majd leszerelésük - utáni adaptációjuk, továbbá a katonái szolgálat során büntetettek nevelése, reszocializálása és a polgári életbe való beilleszkedésük még egy sor problémát fel vet, amelyek felemlítésére nem vállalkozhatunk ez alkalommal. E cikk még csak vázlatát sem adhatta az e téren felmerülő, nehézségeknek. De talán az eddigiekből is kiderült az, hogy a tudományosan rendszerezett lélektani és kriminológiai ishieretek jogászi felhasználásának igénye egyre sürgetőbb. Enélkül nem beszélhetünk a bűnelkövető ember személyiségének megismeréséről, bűnfelderítésről, átnevelésről és megelőzésről. -
A jogértelmezés égeti problémái Irta: Almásirié, dr. Törőcsik Anna alezredes
A szocialista jogrend egyik alapelve, hogy a törvényességet csak az írott jogforrás biztosítja kellően, és ezért annak kizárólagosságára törekszik. A szocialista jogelmélet elismeri és a gyakorlatban is tapasztaljuk, hogy az írott jogszabályok mellett — többé-kevésbé állandó jelleggel — olyan joggyakorlat is kialakulhat, amely a jogi normák eseti értelmezésének eredménye. A jogszabályokat elvileg minden jogalkalmazó szabadon értelmezheti és értelmezi is, minthogy a jogszabályok értelmezésének alanyi köre úgyszólván korlátlan. A joggyakorlat alakítására az eseti értelmezésnek általában nincs hatása, mert jogilag nem relevánsak és nem kötelezőek. A jogalkalmazás által adott, értelmezés csak akkor válhat jelentőssé, ha bizonyos gyakorisággal érvényesül, és ha többé-kevésbé általános gyakorlattá lesz. Ez már gyakorlati jogértelmezés — s bár mint ilyen sem kötelező — morális meggyőző erejénél fogva befolyásolhatja a jogalkalmazókat, és ilyen módon a jogtudatot formáló hatásában jelentőséget kap. A jogszabály értelmezésére mindig a jogalkalmazás folyamatában kerül sor. Az értelmezés során a jogszabály nem változik még, hanem önmagával mindig azonos marad. Az értelmezés azonban —¿a belőle nyert következtetés eredményéhez képest — a jogszabály tényleges tartalmánál lehet szűkebb, vagy tágabb is, tehát lehet megszorító, vagy kiterjesztő; az értelmezés-elmélet ismert felosztása szerint.* Az értelmezés milyensége mindig 'annak a gondolkodási folyamatnak az alaposságától, tudatosságfokától, végül következetességének sikerétől függ, amit az objektív törvény tartalom feltárásánál mi — a gyakorlati jogalkalmazók — el tudunk érni. i , Ha értelmezésünk kiterjesztő, akkor a törvényhozói akarathoz képest, a viszonyok, vágy személyek szélesebb körére vonatkoztathatjuk a jogszabályt. A megszorító értelmezés viszont a jogszabály tartalmát szűkebb keretek közé szorítja, mint annak terjedelmét a törvényhozói szándék eredetileg meghatározta. : Ha jogértelmezésünk nem elég következetes — a jogszabály tényleges tartalmához képest — téves következtetésre juthatunk. Ha a gyakorlat — több-kevesebb állandósággal •— tartalmi módosítással alkalmaz érvényes jogszabályt — helytelen, hibás joggyakorlat folyik, .melyet a felső jogalkalmázó szerveknek ki kell javítaniok. \.
* Szabó Imre: A jogszabályok értelmezése (1960)
A joggyakorlati értelmezésnek az alsóbb fokú jogalkalmazókra kötelező és releváns változatai a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatásai, melyeket azért kell iránymutatónak elfogadniok, hogy ne alakulhasson ki sehol a szocialista törvényességgel össze nem egyeztethető olyan joggyakorlat, a m e l y eltér a jogszabályok tartalmától vagy ellentétes azzal. Az eseti jogértelmezés különbözőségeit döntően azok a jogalkalmazói tudattartalmak befolyásolják, melyek a jogszabályok objektív tartalmához esetleg igen nagy különbözőséggel kapcsolódhatnak. / A. jogértelmezési problémák, sokrétűségéről, változatosságáról,, vitathatóságáról a büntetőügyek másodfokú felülbírálása és törvényességi felügyeleti vizsgálataink tapasztalatai gazdagon tájékoztatnak. Néhány ilyen problémát — a szemléltetés kedvéért — a legutóbbi joggyakorlatunk anyagából emelek ki: — A Katonai Főügyészség 292/1973. sz, iránymutatásában felhívta az első fokú ügyészségek figyelmét arra az ismételten tapasztalt minősítési problémára, hogy a katonák csoportosan — három vagy több katona által — megvalósított katonai bűncselekményeit a ténybeli megalapozottság ellenére sem minősítették a Btk. 316. §-ába ütköző bűntettnek. Ehelyett — rendszerint többszörös halmazatban — más katonai bűncselekményekben (pl. parancs iránti engedetlenségben, szolgálati tekintély megsértésének minősített eseteiben, elöljáró elleni erőszakban stb.) indítványozták megállapítani a vádlottak bűnösségét. — A Katonai Bírósági Határozatok 1973. december 27-én kiadott X X . sz. példányában elsőként ismertetett jogeset használható példa arra, hogy a konkrét ügyben a jogos védelmi helyzetet •— értelmezési problémákra vissza vezethetőerí — miért nem értékelte a vádlott javára a Debreceni Katonai Ügyészség és Bíróság. Azonos értelmezési •probléma merült fel a. Kaposvári Katonai Ügyészségen B. J. őrm. ügyében is. Más ügyekben — különösen a többek által elkövetett garázdaság eseteiben — többször találkoztunk olyan joggyakorlati értelmezéssel, amikor a jogos védelmi helyzetben levő vádlottaktól a jogtalan támadás előli elmenekülésre leszűkítve értelmezték jogalkalmazóink az elvárható helyes magatartást. A Katonai Főügyészség V. 326/1973, sz. vizsgálati jelentése a Btk. 155. § és 257. §-ába ütköző bűncselekményekhez kapcsolódó garázdaság minősítési gyakorlata körében megmutatkozott különböző jogértelmezési problémákra mutatott rá. A vitatott esetekben mindig a jogalkalmazók egyéni tudattartalmainak megfelelő szubjektív meggyőződés döntötte el a jogi minősítés kérdését. Ismerjük a szökés értelmezésénél a Legfelsőbb Bíróság eseti (Katf. II.' 169/1972Ó és Katf. II, 527/1973. sz. ítéletekben kifejtett) állásfoglalásait, melyekben ismételten rámutatott arra, hogy a hivatásos és továbbszolgáló katonák — akik szolgálatuk ellátását követően jogszerűen tartózkodnak alakulatuk elhelyezési körletén kívül — csak az esetben valósítják meg a Btk. 312. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettet, ha elöljáróik által ismert tartózkodási helyüket engedély nélkül elhagyják, s így lehetetlenné teszik számukra az utasításaik velük való közlését^ Minthogy a jogértelmezés az objektív — normatív szabályok — és a szubjektív tudati oldalak elválaszthatatlan összefüggésében lezajló folyamat, indokolt azoknak a jogi tudattartalmaknak alaposabb feltárása, amelyek jogalkalmazóink gondolkodásában jelen vannak.
A jogszabály-értelmezés tudományos módszereit a marxista értélmezéselmélet már kidolgozta, s e'módszerek a szocialista jogelmélet tanítása szerint általánosan alkalmazhatók az igazságszolgáltató tevékenység folyamatában, a jogalkalmazásban. A jogalkalmazás ugyanis mindig magában foglalja a jogértelmezési tevékenységet is. A jogértelmezés nem önálló elmélet, hanem a marxista értelmezéselmélet része. A jogszabály-értelmezés tudományos módszerekkel törekszik a .jogszabály tartalmának, a jogi természetű objektív valóságnak a teljes feltárására. ; A következtetés — amellyel az értelmezés módszereinek segítségével az értelmezés eredményeihez eljutunk — nem egyéb, mint gondolkodási művelet. Ez teszi számunkra lehetővé a jogszabály teljes tartalmának megértését. A jogszabály-értelmezés nem lehet önkényes. Kizár minden individuális törekvést, amely a törvényhozói akarattól eltérő tartalmat kívánna bevinni, vagy belemagyarázni a jogszabályba. A jogszabályok teljes tartalmának feltárásához a jogértelmezés tudományos módszerei alább ismertetésre kerülő négy elemének dialektikus alkalmazásával juthatunk el. A hangsúly a különböző módszerek alkalmazásának dialektikus egységén és a jogértelmezés eredményében megmutatkozó kölcsönhatáson van. A marxista értelmezés-elmélet alapján, a jogszabály-értelmezésben is az alábbiak szerint csoportosítható módszertani felsorolást fogadjuk el: 1. Nyelvi értelmezés, amely a szavak értelmezésének a köznapi forgalmi rendszerben tulajdonított jelentésével közelíti meg a jogszabály tartalmát. A gondolat közvetlen valósága a nyelv. Ezért a szocialista jogértelmezés a marxista filozófiának azt a tanítását fogadta el, amely szerint a gondolat és a nyelv — tehát a törvényhozói akarat és annak megfogalmazása lényegileg megfelel egymásnak. A jogértelmezés tehát jogszabályaink nyelvi kifejezéséhez pontosan igazodva, a szavak tényleges jelentését értelmezve, azok tartalmi keretein belül marad. 2. A logikai értelmezés a formális logika törvényeit alkalmazza. Eközben nem cSupán a dedukció-indukció alapsémáján lefutó egyszerű gondolkodási művelet zajlik le, hanem a jogalkalmazói differenciált tudati tevékenységre jellemző magasabb fokú elvonatkoztatott gondolkodásnak, a fogalomalkotásnak a logika szabályai szerint ismert, végrehajtott összetettebb tudati tevékenysége is. A logikai értelmezés' a nyelvtani értelmezéssel szorosan összefügg. Ily módön a jogértelmezésnek mintegy első fázisaként, összekapcsolódó és szoros egységet alkotnak. E kettő művelettel értelmezzük magát a konkrét jogszabályt olyképpen, hogy annak nyelvi és logikai szerkezetét' vonjuk vizsgálat alá. . ' E két elem azonban még kevés, mert a jogszabály tartalmát csak önmagában vizsgálják. Márpedig minden jogszabály része egy nagyobb összefüggésnek —a jogrendszernek. Indokolt tehát' vizsgálni a konkrét jogszabály helyét, szerepét a többi jogszabályhoz való viszonyában, sőt még keletkezése, fejlődése történeti folyamatában is. Ehhez az értelmezés további elemei segítenek hozzá bennünket. 3. A rendszertani elemzést főleg abból a szempontból végezzük, hogy megállapíthassuk: a konkrét jogszabály miben különbözik a többitől, s hogyan függ össze, mégis azokkal, sőt távolabbi kapcsolatokban az egész jogrendszerrel. Büntetőjogi területre leszűkítve pl. a katonai bűncselek-
mény törvényi tényállását először a többi katonai bűncselekményével, majd a köztörvényi bűntettekkel is indokolt összevetni, a törvénytartalom t e l j e s , illetve teljesebb megértése céljából. . 4. A történeti elemzés — teszi befejezetté az értelmezési műveletet. Elvezet bennünket azokhoz a társadalmi-történeti körülményekhez, amelyek a jogszabályt megalkotó törvényhozói akaratot objektíven meghatározták. A jogszabály keletkezése,/fejlődése, időszerűsége körülményeinek megismerésével tudjuk pontosan megérteni a jogszabályban kinyilvánított jogalkotói szándékot, s azt az osztályérdeket, amelyet védelmezni hivatott. Csak addig lehet szó helyes, s teljes értelmezésről, amíg az megmarad az adott történelmi-társadalmi feltételek keretei között. Ezért a történeti elemzésnek nemcsak a múltat illetően kell vizsgálódnia, hanem a jelen társadalmi körülményeinek és feladatainak megfelelően is történeti szemlélettel kell rendelkeznie, s a jogszabályt a változó társadalmi f eltételekhez történő alkalmazkodása folyamatában is vizsgálnia kell. Az értelmezésnek ez utóbb ismertetett két eleme ismét szorosabban összefüggé s mint az értelmezés második fázisát, nevezhetjük őket elvonatkoztatott absztrakt műveletnek is, mivel a konkrét jogszabályt már nem önmagában, hanem annak távolabbi összefüggéseiben, egy nagyobb egész részeként vonja vizsgálódás alá. Az adott jogszabály teljes megértéséhez és helyes értelmezéséhez mindig és mindenkor az értelmezés módszerének mind a négy elemével kell dolgoznunk, mert ezek dialektikus alkalmazása garantálja számunkra a törvénytartalom megismeréséhez és a tévedésmentes következtetések levonásához szükséges és'elégséges alapot. : II. A gyakorlati jogértelmezés problémáját a zendülés eseti értelmezése kapcsán felmerült joganyagon mutatnám be, tekintve, hogy ez a választás látszik — a cikk terjedelmén belül — legkönnyebben megoldhatónak. A zendülés ritkán előforduló bűncselekmény, a törvényi tényállás viszonylag egyszerű ,és az értelmezéshez irányadó kollégiumi állásfoglalások is olyanok, amelyek — a konkrét ügyekkel összevetve —a szemléltetés céljára igen alkalmasak. A B. IV. 205/1972. sz. ügyben — a Győri Katonai Ügyészség ekként indokolta meg álláspontját, amelyre hivatkozással mellőzte a zendülés jogi minősítésének felhívását: „ .. . Nem kétséges, hogy a vádlottak magatartása — alapul véve a Btk.' 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tényállást — alapul szolgálhat a zendülés bűntettének megállapítására is. Ennek ellenére ebben a kérdésben nem egységes a gyakorlat. Széles körben ismeretes és elfógadott az az álláspont, amelyet a Btk. kommentár is képvisel, amely szerint a zendülés — bár nem államellenes bűntett — elkövetési módjánál és előidézett eredményénél fogva, az államrenddel való szembehelyezkedésként is jelentkezik, ezért a szocialista állam hadseregében csak kivételesen és egészen szűk körben fordulhat elő. (Btk. kommentár II. kötet, 1615. oldal.)" Az ügyben ítélkező Győri Katonai Bíróság ítéletében a következő megállapításokat találjuk a vádlottak által elkövetett bűncselekmények társadalomra való veszélyességére vonatkozóan: „ . . . az elöljárói akarattal töb-
ben szembehelyezkedtek, a parancsot kifejezetten megtagadták. Magatartásukkal, tevékenységükkel egymásra bátorítólag hatottak. A jelen levő elöljáró személyére, és a szolgálati elöljárókra hosszú időn át sértő megjegyzéseket tettek'. Magatartásuk egységes egészet képez, és a felsorolt súlyosbító körülmények valamennyi vádlott terhére írandók." Az ügy négy katona vádlottja együttesen és nyíltan ellenszegült az ügyeletes tiszt helyetteseként szolgálatot teljesítő V. L. ftörm. szolgálati parancsának. Ellenszegülésüket akarat- és cselekvési egységben, az elöljáró szolgálati tekintélyét sértő szavakkal és fenyegető fellépésükkel mindannyian és hosszabb időn át kifejezték. ' - • A vádlottak cselekményét a katonai bíróság külön-külön értékelte és minősítette1, s erre figyelemmel állapította meg bűnösségüket parancs iránti engedetlenségben, illetve szolgálati tekintély megsértésében, lényegében az ügyészi váddal egyezően. Tisztázható volt az is, hogy az alkalmazott jogi minősítés nem pontatlanságból vétett tévedés, hanem tudatos állásfoglalás eredménye volt. Más szóval, a zendülés jogi minősítését tudatosan mellőzték azért, mert a cselekmény tárgyi oldalán hiányoztak a bűntett kiemelkedően nagyfokú, társadalomra veszélyességét jellemző, politikailag is értékelhető következmények. Ügy látszik tehát, hogy a zendülés értelmezése eseti ügyekben mintegy módosító jelleggel eltért a jogszabályoktól és a Legfelsőbb Bíróság irányelveiben foglalt jogértelmezéstől is, a Btk. kommentárra hivatkozással, amely szerint a zendülés „az esetek többségében az államrend elleni szembehelyezkedésként is jelentkezik." A Btk. kommentár jogilag releváns, de á jogalkalmazókra nem kötelező értelmezése mellett a Legfelsőbb Bíróság több releváns és kötelező elvi iránymutatása közül igen lényegesnek tartom megemlíteni a következőket : • —: A zendülés bűntette ellenséges célzat nélkül is megállapítható, és megvalósulása független az elkövető politikai beállítottságától is (Katf. 222/57.) — Bármely katonai bűncselekménynek több katona által való nyílt elkövetése, zendülés megállapítására alkalmas, ha a tett végrehajtásában szándék- és akarat-egység és az elkövetők egymást támogató együttműködése bizonyítva van. (Katf. 291/57.) Hogy miként alakulhatott joggyakorlatunkban a zendülés eseti jogértelmezése és módosulása — erre a kérdésre az értelmezéselmélet módszereinek alkalmazásával és azok segítségével végrehajtott elemzéssel kaphatunk választ. A vizsgálódással közelebb jutunk a konkrét jogszabály tartalmának jogtudati tükrözése, illetve a jogalkalmazói tudattartalmak eredőihez.. A kérdéses jogszabály -— a Btk. 316. §-.a — tényállásának törvényi megfogalmazása, annak nyelvi kifejezése pontos, önmagával egyértelmű. Nem tartalmaz olyan jelentéselemeket, amely a zendülés megvalósulását az államrend elleni támadás szándékával, vagy politikai hatás, következmény eredményével kapcsolná össze. De a bűncselekmény elnevezése a „zendülés" értelmezésében többféle tudattartalmat tárhatunk fel. A „ZENDÜLÉS" ugyanis többféle, jelentéstartalommal értelmezhető szava nyelvünknek.
A zendülés nem kizárólag a büntetőjogi terminológiában használt és értelmezett szó, másféle jelentése is van, sőt egyazon jelentéstartalmon belül is többféle árnyalattal rendelkezik. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (1966) a ZENDÜL szónak két jelentését ismerteti. Az első — a jelen téma szempontjából érdektelen — hangulati, zenei megjelenítést tulajdonít. (Szóösszetételben pl. átzendül, felzendül a hang, ének, dal stb.) Érdekes, hogy még ugyanezen értelmezésen belül, a zenei lágy-hangzás ellenpólusaként az elemek dúlásával. szél: és vihar tombolásával együtt jelentkező erőteljes dinamikai hatások kifejezéseként is előfordul a rázendül, összezendül szóösszetételekben.. A szó másik jelentése viszont pontosan összetalálkozik a vizsgálódásunk tárgyát képező zendülés értelmezési problémáival. Itt találjuk meg azokat a tudattartalmiakat, melyek jogalkalmazóink megfogalmazásában felismerhetők. A ZENDÜLÉS mint történés és emberi tevékenység az Értelmező Szótár szerint a következő jelentéstartalmat fedi: „Valamely szervezeti fegyelem alatt álló csoportnak — különösen katonai alakulatnak — olyan megmozdulása, melynek során, .a csoport megtagadja az engedelmességet feletteseinek és fegyveres ellenszfegülésre is hajlandó. Pl. fegyencek, katonák, tengerészek zendülése stb." • ^Vizsgálódásunk témájához tartozó, igen érdekes és az Értelmező Szótárban is fellelhető a szónak olyan politikai vetületű értelmezési változata, amely a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló, az elnyomás ellen fellázadó tömegek forradalmi felkelését jelenti. Tehát ,a felkelés, a lázadásfogalmi körévet egyezően is használatos szavunk a zendülés. A nyelvi és logikai értelmezés következetes véghezvitele után már nyilvánvaló, hogy jogalkalmazóink tudatában a ZENDÜLÉS' büntetőjogilag , szabályozott jogszabályi meghatározottságának keretét kibővítve, még jelen vannak olyan más tudati elemek is, amelyet nem a jogszabályismeret útján sajátítottak el, de annak fogalmi körébe vonták és a jogszabályt kibővítő értelmezéssel a zendülést az államirend ellen irányuló cselekményként is értelmezték. Annak ellenére, hogy a nyelvi-logikai elemek segítségével kapott következtetés jórészt tisztázta a kiterjesztő jogértelmezés valószínűsíthető eredetét, látni fogjuk, hogy nem felesleges az értelmezési módszerek második fázisával elvégzendő további vizsgálódás sem. Az értelmezési módszerek további elemeivel ugyanis megerősíthetjük, több oldalról ellenőrizhetjük' és alátámaszthatjuk az elemzés alapismérveinek segítségével nyert követ! keztetésünk helyességét. , A rendszertani elemzéssel megállapíthatjuk, hogy a zendülés a Btk. XVII. Fejezetében elhelyezett katonai bűncselekmény, s a II. Cím alatt elhelyezett függelemsértések között elsőként szerepel. A többi katonai bűncselekménytől az különbözteti meg,> hogy több katona együttes és nyílt szembehelyezkedése a szolgálati paranccsal és fegyelemmel. Nem ¿tényállási feltétele tehát a zendülés jogi minősítésének sem a cselekményi oldal kiemelkedően nagyfokú társadalomra való veszélyessége, sem az objektív társadalomra való veszélyességet szubjektív oldalról meghatározó ellenséges politikai motiváltság. A fokozott társadalomra való veszélyességet — és az ennek megfelelő magasabb törvényi büntetési tételt — a csoportos és nyílt elkövetési módozat indokolja. Ez pontosari anynyit jelerit, amit a törvény szövegé tartalmaz — a zendülésben részt vevő
több katona nyílt szembebelyezkedését az elöljárói és szolgálati akarattal, vagy azt, hogy a szolgálati fegyelemmel és renddel szemben tanúsított nyílt ellenszegülésben' vesz részt. Tehát két ismérv — személyi oldalon a csoportosság, cselekményi oldalon pedig a nyílt forma — különbözteti meg a zendülést a katonai szolgálati rendet sértő egyéb bűncselekményektől, így a parancs megtagadásától, és azoktól a többi katonai bűncselekményektől is, melyeknél a „több katonával együttesen" minősített esettel állunk szemben. E kettős ismérv nélkül nem zendülés, hanem valamely más katonai, bűncselekmény valósul meg. Áz értelmezés módszerének negyedik eleme hozzásegít bennünket még további következtetések levonásához is, és ezzel teljessé teszi a zendülés értelmezésének műveletét. Egy szűkebb jogtörténeti elemzéssel megállapíthatjuk, hogy a zendülés törvényi tényállását szocialista jogalkotásunk miként'szabályozza. Á korábbi katonai büntetőtörvény az; 1948. évi LXII. tc. I. fejezetének 29. §-ában ekként határozta meg: „Zendülést követnek el a katonák, ha csoportosan a szolgálati renddel nyíltan szembehelyezkednek." A vonatkozó indokolás szövege sem enged ennél tágabb értelmezést, amikor a következőket fejtegeti: „A zendülés lényegénél fogva osopörtbűncselekmény, sőt esetleg tömegbűncselekmény, melynek veszélyessége éppen e b b e n van. A szolgálati renddel való egyéni szembehelyezkedés nem tekinthető zendülésnek." Szocialista rendünk katonai erejének újtípusú fegyelmét védelmező első jogalkotásunk sem tekintette tehát a zendülést az államrend ellen irányuló támadásnak. A jogszabály tartalmát illetően a katonai zendülés törvényi megfogalmazása a felszabadulás óta nem változott. A jogtörténeti értelmezésnél tágabb általános történeti elemzés szükséges ahhoz, hogy pontosan feltárjuk a zendülést értelmező jogalkalmazók e jogszabályhoz kapcsolódó teljes tudattartalmainak eredőjét. Ezzel válik valóban teljessé az elemző munkánk. A burzsoá államok népelnyomó hadseregeiben a katonatömegek lázadása, forradalmi helyzetekben pedig a katonák fegyveres felkelése, az uralkodó osztály, illetve azt. megtestesítő tisztikar elleni politikai tartalmú, hatásában az uralkodó állam- és társadalmi' rend elleni támadást megvalósító zendülés jelentkezik a jogszabály történeti értelmezésében. Kétségtelen, hogy ilyen értelemben a zendülés a szocialista hadseregekben nem, vagy igen ritkán, ellenforradalmi felkelésként — fordulhat elő. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott állásfoglalásai is erre engednek következtetni, ha — a történeti elemzés keretében — az elvi döntések keletkezésének (1957) időpontjára is figyelemmel vagyunk. Egyébként az iránymutatásokhoz képest nincs változás. Sok éve konszolidált belpolitikai helyzetünk, szilárd szocialista viszonyaink között sem született a zendülés értelmezésében a korábbiakhoz képest más, politikailag indokolt változtatás. \ Eseti ügyekben olykor jogalkalmazóink a törvényi tényálláshoz és a Legfelsőbb Bíróság iránymutató állásfoglalásaihoz képest kiterjesztő értelmezést alkalmaztak. Erre a hivatkozott főügyészségi iránymutatásban is utaltunk. \ Másodfokú ítélkezése során a Katf. II. 272/73. sz. ítéletében a Katonai Kollégium is megállapította, hogy 'a kérdéses ügy négy vádlottjának cselekményét tévesen minősítette az' első fokon eljárt Budapesti Katonai Bíróság. Határozatának indokolásában ismételten kifejtette a következő-
ket: „ . .. aki több katonával együttesen, az elöljáró szolgálati parancsa, vagy általában a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló nyílt ellenszegülésben vesz részt, a zendülés bűntettét követi el. Az állandóan követett bírósági ítélkezési gyakorlat szerint bármely szolgálati kötelezettséget megállapító normának a Btk. 316. §-ban írt módon való áthágása megvalósítja a zendülés bűntettét." A jogos védelmi helyzet, illetve a garázda cselekményeknél a „közösségellenesség" fogalmának értékelésében is véleményem szerint általában megszorító jellegű eseti értelmezések fordultak elő a közelmúlt jogalkalmazó gyakorlatában. , *
*
*
A jogos védelmi helyzet értelmezése körében felmerült gyakorlati problémák tanulmányozása — főleg történetiségük folyamatában módosuló változások okainak elemzése — nem lenne érdektelen munka. A garázda cselekmények elleni büntetőjogi védekezés, a közrend és a közbiztonság érdekeinek fokozott védelme időnként jogpolitikailag indokolta a jogértelmezés megszorító gyakorlatát. A jelen cikk keretében azonban e kérdés mélyrehatóbb elemzésére nem vállalkoztam. III. A jogszabályismeret és a jogtudat szoros összefüggésben vannak egymással. A jogértelmezéssel kapcsolatban szokás beszélni a jog- és igazságérzet szerepéről is, mint amely segít eligazodni a jogalkalmazás gyakorlati problémái között. A jogérzet létezését csak az egyéni tudat vönatkozásaiban ismerhetjük el, mégpedig az egyéni jogtudat olyan első mozzanataként, amely szorosan hozzátartozik a .személyiség jellemének erkölcsi tulajdonságaihoz. Fejlett jog- és igazságérzete a jogszabályok ismerete hiányában is bárkinek lehet, aki a közösségi problémák, emberi életviszonyok iránt cselekvő érdeklődést mutat. A jogalkalmazás és jogértelmezés elsődleges feltétele azonban a jogi norma — a jogszabály. A jog- és igazságérzet csupán olyan személyi és erkölcsi irányultság, amely hatékony segítője lehet a jogi vonatkozású valóság (igazság) keresésének és az ilyen kérdések iránti érdeklődés (akár szenvedélyig fokozódó) erősségszintjének. Az egyéni tudat terjedelme azonban nagyon különböző. Hasonlóképpen a gondolkodás belső folyamata és eredmenye a logikusság is —r az egyes ember szubjektuma által behatároltan relatív. Nem bízhatjuk tehát magunkat a jogértelmezésben az egyéni jogalkalmazó judiciumának :— sokszor elismerésre méltóan érzékeny — iránytűjére. A magas tudati szinten szerveződött jogalkalmazó tevékenységben nem nyithatunk teret szubjektív, megérzéseknek. E megállapításból következik befejezőként az is, hogy nincs törvény biztosította lehetőségünk arra, hogy a jogértelmezésben olyan egyéni tudattartalmakat érvényesítsünk, amelyet számunkra nem a jogszabály közvetített. A jogi szabályozás formájában megjelenő objektív valóság felismerése és a jogszabály teljes tartalmát feltáró jogértelmezés érvényesüljön jogalkalmazó gyakorlatunkban.
Adatok az öngyilkossági és kibúvási cselekmények értékeléséhez írta: Dr. Balogh István, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársa, és Dr. Kaposvári Bertalan hb. százados
Hazánk mind az öngyilkossági kísérletek, mind pedig a halállal végződő öngyilkosságok tekintetében, sajnálatosan előkelő helyet foglalt és foglal el jelenleg is a világstatisztikában. Ez a helyzet kihat a fegyveres testületekre is azzal, hogy itt a befejezett suicidumok száma stagnál, viszont az öngyilkossági kísérleteké emelkedő tendenciát mutat. Ügy tűnik, mintha a suicidumok magas száma valamiféle, magyar .népbetegség, sajátos néplélek megnyilvánulása lenne. Megkockáztatnánk ezzel szemben azt az állítást, hogy hazánkban az öngyilkossági arányszámok történelmileg kialakult magas értékei, és jelenleg is emelkedő tendenciája, egy faja a ragályos öngyilkosságoknak. (Miután álláspontunk tudományosan nem bizonyított, erről bővebb fejtegetésbe nem bocsátkozhatunk.) Az öngyilkosságok alakulása meglehetősen komoly társadalmi kérdéssé vált. Ez a magyarázata annak, hogy ma ezt a kérdést egyre többen igyekeznek megközelíteni pszichológiai, szociológiai, pszichiátriai és jogi aspektusokból egyaránt. A fegyveres testületeken belül elkövetett öngyilkosságok tanulmányozása ugyanakkor viszonylag rövidebb hagyományokra és csekélyebb irodalomra támaszkodhat. Bonyolulttá teszi a problémát az is.-hogy nagyobb1 számban a sorkatonai szolgálatot teljesítők körében jelentkezik az öngyilkossági kísérlet, holott a fiatal élet biológiai és társadalmi létezésének érdekeitől meglehetősen távolinak tűnik a halál kívánása. Visszatérően tapasztalható a fiatalabb korosztályok körében a halállal — öngyilkossági kísérletek formájában jelentkező — teátrális külsőségekben megnyilvánuló játék. Ezek nem egyszer a tragikus végkifejlethez is eljutnak. Igazolt tény, hogy a suicidumot elkövetők jelentős része többször is megkísérli az öngyilkosságot. A korábbi, s alkalmanként több színpadias elemet, mint komoly elhatározást tükröző megnyilvánulások azonban a későbbi komoly szándéknak segélyhívás formájában történő jelzései is lehetnek. Másrészt a suicidumot megkísérlők jelentős hányada kóros személyiségszerkezetű. Dr. Magyar István kutatásai igazolták, hogy a kóros személyiségreakciók a: legmagasabb százalékban a 20. és 30. év közötti korosztályoknál jelentkeznek. A sorkatonai szolgálatot teljesítők pedig ebbe a korcsoportba tartoznak. Így kézenfekvőnek látszik, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők körében az öngyilkossági kísérletek magasabb számban jelentkeznek. Amennyiben sikerülne a már sorkötelesek köréből kiszúrni a, kóros személyiségszerkezetű egyéneket, abban az esetben szükségszerűen csökkenne a suicidumot megkísérlők száma is. Ez a kérdés azonban sokrétűbb annál,
/
hogy a megoldására akár csak ajánlásokat is tehetnénk. Természetesen a sorkatonai szolgálatot teljesítők körében a kóros személyiségszerkezet önmagában nem értékelhető az öngyilkossági kísérletek potenciális előidézőjeként. A katonai nevelés, tudatos, pedagógiai /elemének növekedése csök-; kenti mindazon konfliktushelyzetek kialakulásának lehetőségét, amely a pszichopatákban az önagresszió gondolatát kialakíthatja. Munkánk során vizsgáltuk, hogy van-e valamilyen speciális katonai (csak a fegyveres testületek életviszonyai között jelentkező) ok, amely motiváló tényezőként játszana szerepet a katonák öngyilkossági szándékának kialakításánál. Létrejön-e olyan konfliktushelyzet — az általános polgári életviszonyokhoz képest —, amely mintegy hajlamosítaná az egyéneket áz öngyilkossági szándék kialakítására és kivitelezésére. Megkíséreltük feltárni azokat az ismérveket is, amelyek elválasztják a tényleges meghalási szándékot a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás bűnös magatartásformáitól. . *
ft
A
.
A századforduló pszichológusai az Osztrák1—Magyar Monarchia hadseregében elkövetett öngyilkosságokat az altruista ^öngyilkosságok egyik formájaként értékelték. Ügy vélték, hogy az az alacsonyabb rendű társadalmak hagyományainak továbbélése; hiszen, úgymond, akatonai erkölcs bizonyos tekintetben a primitív erkölcs maradványa. A katona ezért eleve elrendelten megöli magát a legcsekélyebb bosszúsága miatt, sokszor nevetséges okból (engedély megtagadásáért, igazságtalan büntetésért, előléptetés elmaradásáért, becsületbeli kérdés miatt, múló féltékenységi rohamban, vagy egyszerűen .azért, mert a környezetében mások már követtek el öngyilkosságot). Ez a korábban is alappal vitatott álláspont ma már teljességgel elfogadhatatlan az erkölcsi alapjaiban is új típusú fegyveres testületeinknél. Vizsgálódásaink nem tártak fel eleve öngyilkosságra hajlamosító tényezőt, úgyszintén nem találtunk összefüggést akkor sem, ha fegyvernemenként vagy szolgálati áganként vetettük össze az adatokat. . < Az öngyilkosság, vagy ennek a kísérlete rendkívül egyszerű, közismert fogalom. Ezért meglepő, hogy a tény tudományos megfogalmazása, jellemző ismérveinek rögzítése mennyire eltérő. Durkheim lényegében áz önagreszszióban látta a kérdés lényegét, vele szemben Halbwachs különböző társadalmi csoportok között jelentkező élethelyzetek által meghatározott motivációs tényezőkről beszél. Abban azonban egyetértenek az elméletírók, hogy az öngyilkossági szándék nem egyik pillanatról a másikra ^keletkezik; következésképpen a szándék a legtöbb esetben a külvilág felé manifesztálódik, ezért felismerhető. Az öngyilkosságot megelőző (preszuicidális) tünetek (szindrómák) meglehetősen sokrétűek. A legjellemzőbb erre az állapotra az egyén érdeklődési körének szinte teljes beszűkülése, az agresszivitás gátlódása, fantáziaélmények felszínre kerülése, erős érzelmi beszűkülés, amely az emberi kapcsolatok leértékelésével (esetleg önmaga teljes izolálásával) jár. A szándék kialakulása után az egyén közömbössé válik a számára korábban értékes dolgok, kapcsolatok iránt. A szakírók — Ringéi — Stengel — Kielholz — egybehangzóan írják le azt az úgynevezett „öngyilkossági skálát", . amely a közvetlen és fokozott öngyilkossági veszélyre figyelmeztet. Csak a jellemzőbbeket említjük ezek közül: a veszélyre okkal figyelmeztet a ko-
rábbi Öngyilkossági kísérlet, vagy a hasonló magatartások előfordulása á családban, a közvetlen környezetben. Az indirekt vagy direkt öngyilkossággal fenyegetőzés, esetleg konkrét képzetek közlése (elbeszélése baráti, ismerősi körben) az öngyilkosság végrehajtási módjáról, előkészületi mozzanatairól. Tartós alvászavarok, katasztrófaálmok, gyógyíthatatlan betegség tudata (vagy képzete), alkoholizmus. Közvetlenül a környezeti viszonyokban is jelentkezhet a szándék; mint rossz családi körülmények kialakulása, szerelmi csalódás, magányossá válás (családtagok halála,, vagy egyéb eltávolodása miatt), foglalkozási 'nehézségek, pénzügyi zavarok, a feladatok hiánya (életcélok elhalványulása, hiánya), a teherbíró képesség csökkenése, megszűnése következtében. Természetesen nem minden öngyilkossági szándéknál fedezhetők fel ezek a jegyek, illetve minden jellemző ismérv nem lelhető fel valamennyi • öngyilkossági szándék kialakulását követően. Ha azonban az ismerteti jegyek közül több felismerhetővé vált, akkor a legnagyobb valószínűséggel lehet, az öngyilkossági szándék kialakulására következtetni. Ekkor a megelőzés érdekében már halaszthatatlanul fel kell lépni. Ezt várja az „elkövető" is. hiszen a külvilág felé felismerhetővé vált jelek égyrésze nem más mint az a sajátos segélykiáltás — cry for help — amelyet a menekülése érdekében, maga az öngyilkos tettére készülő ember bocsát ki. Ezt igazolja az a tény is, hogy az öngyilkossági kísérletek számaránya lényegesen meghaladja a befejezett öngyilkosságokét. Ugyanakkor a halálos kimenetelű öngyilkosságoknál jóyal nagyobb a drasztikus eszközök (lövés., önakasztás) használata, mint a kísérletnél. Ezzel szemben az utóbbi kategóriánál a gyógyszermérgezéssel előidézett cselekmények számaránya szembetűnőbb. Ez százalékos megoszlásban a következő: -
\
Halálos kimenetelű öngyilkosságok megoszlásai: Lövés Önakasztás Mérgezés (altatószer és egyéb) Egyéb
78,1% 12,6%
6,2% 3,1%
öngyilkossági kísérletek megoszlása: Gyógyszermérgezés (és egyéb mérgek) Metszés, szúrás Lövés önakasztás Egyéb módon
54,3% 18,1% 15,40/o 8,4% 1,8%
Az öngyilkossági kísérleteknél mind .a sor-, mind pedig a hivatásos állományt tekintve a gyógyszerrel elkövetett kísérletek vezetnek. Ezen belül 2/3 részben bódító szeréket használnak eszközül, míg kisebb részben fájdalomcsillapítókat. antibiotikumokat, szívszefefeet stb.-t. Az öngyilkosságok (kísérletek) okai' a gyakoriság sorrendjét követve a következők voltak: betegség, családi problémák, alkohol, öregség, szerelém, büntetőeljárás (bűnügy elkövetése, s-a felelősségre vonástól való félelem), valamint iskolai és munkaihelyi okok. Ezek között sajátságos katonai konfliktushelyzetet nem találtunk. Csak az esetek kisebb hányadában jelentkezett az okok között (nem elsődlegesen) a bezártság érzése, a közösségbe
.'való' beilleszkedés nehézsége. (Főként a kóros személyiségszerkezetű katonáknál.) Olyan konfliktushelyzet, amit az elöljárók durva bánásmódja, a szolgálati hatalommal való visszaélés idézett volna elő, nem volt kimutatható. A sorállományú katonák 40%-a a családi vonatkozások (rossz lakásés anyagi helyzet, feleség, menyasszony elhidegülése, válás, feleség—menyasszony közelmúltban történt öngyilkossági kísérlete) következtében emel kezet saját magára. Meglepően sok a szexuális probléma miatt kiváltódott jsuicidum. Csak példaként említjük meg annak á katonának az esetét, aki feleségével — annak betegsége miatt — nem tudott megfelelő házaséietet élni. Az élkövetők 25%-a a fegyelmi felelősségre vonástól való félelmében akarta eldobni az életét. (Itt az öngyilkossági kísérlet komolysága, a meghalás igazi szándéka erőteljesen megkérdőjelezhető.) A sorállományú elkövetőknek csupán a 11,2%-a volt büntetett előéletű. (Döntő többségükben köztörvényes — lopás, tiltott határátlépés kísérlete, rablás, erőszakos nemi közösülés, garázdaság stb. bűncselekmények miatt állt bíróság előtt.) Egyértelműen ragályos öngyilkosság csak az esetek 3%-ánál jelentkezett, vagyis a környezetben korábban elkövetett öngyilkosság (vagy kísérlet) ilyen körben jelentkezett közreható tényezőként. Az azonos alegységeknél (esetleg egységeknél) egy öngyilkosság előfordulása tehát jelentkezhet ilyen hajlamosító (ragályos) okként. A hivatásos állomány körében elkövetett öngyilkossági eseteknél szintén a családi okok kerültek előtérbe. Az egyik hivatásos katona azért kísérelte meg az öngyilkosságot, mert felesége — tartalékállományba helyezése esetére — a házasságuk felbontását helyezte kilátásba. Néhány esetben az elkövetők (a vizsgált személyek V6-a) nem érezték magukat képesnek szolgálati feladatuk ellátására. Egy másik részük pedig úgy vélte, hogy képességeik nem teszik alkalmassá őket az elöljáró szervek által elrendelt felsőfokú tanulmányok eredményes folytatására. A teljesség' kedvéért meg kell említeni, hogy néhány elkövető éppen a továbbtanulási lehetőség hiánya miatt érezte feleslegesnek életét. A képességek hiányának érzete a sorkatonáknál is jelentkezett, igaz elenyésző számban, röviddel a magasabb technikai, szellemi felkészültséget igénylő szolgálati helyre történt vezénylésük után. Megjegyezzük, hogy a hivatásos állományúaknái a halálos eredménnyel járó suicidumok százalékos aránya messze meghaladta a sorállományúakét. Ez állományonként ellenkező előjellél a szándék komolyságát húzza alá. Az öngyilkosságok számarányának alakulása komoly társadalmi kérdés. Ebből következik az is, ¡hogy annak megelőzése, hatásainak csökkentése elsőrendű feladat. A megelőzést pedig a szándék időben történő felismerése teszi lehetővé. Az itt leírt ismertetőjegyek némi segítséget nyújthatnak a felismeréshez,, elsősorban a zártabb katonai közösségeken belül. Itt fűződik a legkomolyabb érdek az elhárításihoz, mert — amint azt több szerző megállapításai is igazolják — a' katonai közösségekben az öngyilkossági kísérletnek a polgári életviszonyoktól eltérő, nagyobb veszélyessége van. (Nemkülönben az ered!ményes suicidumnak.) Az ilyen esemény felborítja az egészséges, közösségi életet, fertőzi az alakulat erkölcsi állapotát, csökkenti a kiképzés menetét. Ennek az az: oka, hogy a zártabb katonai közösségen belül az esemény gyorsan ismertté válik. Esetleg több egyénben, dolgozik hasonló motiváció, s ezt az esemény robbanásszerűen hozza •a felszínre. Megteremtődik • (a cselekmény szocializáló hatásának eredményeként) a ragályos öngyilkossági helyzet feltétele.
A megelőzésre nem lehet sémákat adni. A parancsnok, amennyiben érzékeny a beosztottainak problémái iránt, s ezzel egy időben segíteni is kész, jóval a tett elkövetése előtt értesülhet a szándékról. Ha tehát a parancsnok észleli, hogy beosztottja (munkatársa) hirtelen visszahúzódik a közösségtől, egyéb oknál fogva magányossá válik', igyekszik kifejezetten magára maradni (gyakorlatilag ez úgy jelentkezik sorkatonáknál, hogy hosszabb 'időt töltenek rendszeresen félreeső helyeken) hirtelen minden ok és átmenet nélkül lecsökken aktivitásuk, valamint a korábban íft egyéb szindrómák jelentkeznek nála, haladéktalanul igyekezzen beosztottja problémáit megismerni. (Ha kell akár az egyén elkülönítése mellett.) Helyes módszer a környezetében való tájékozódás. Az úgynevezett' „segélykiáltás" valamilyen formában minden bizonnyal már jóval korábban a katonatársak tudomására jut. Legfeljebb nem ismerik fel. Ugyancsak járható út a családnál való tudakozódás, esetleges érzelmi problémák felderítése. (Számos esetben a katona a felesége, menyasszonya, leányismerőse vélt. hűtlensége miatt kerül depressziós állapotba. Ezt az érzést pedig nem tudja feloldani, éppen a katonai életkörülményekből fakadó mozgáskorlátozottság miatt.) Esetleg újabb, a képességekhez jobban illő feladat adása emeli ki a katonát a kilátástalan hangulatából. Mindez persze nem indokolhatja a magánéletben való turkálást. Az öngyilkossági kísérlettel leplezett kibúvásos cselekmények felderítésé . A Btk. 315. §-ának (1) bekezdése rendeli büntetni az egyes kibúvási magatartásokat, közöttük azt is, amikor az elkövető fondorlat alkalmazásával akar szabadulni szolgálati kötelezettségének, teljesítése alól. A fondorlat kifejezés számos elkövetői magatartást takarhat. Mégis a fő jellemzője a meghatározott, de leplezni kívánt cél — jelen esetben a kibúvás elérése — iránti tudatos tevékenység. A törvény szövegéből kitűnik, hogy a bűncselekmény tényállásszerűségéhez nem szükséges a fondorlattal elérni kívánt eredmény tényleges bekövetkezése. Ekként a kibúvás érdekében alkalmazott fondorlatos magatartás önmagában megvalósítja a bűntett tényállását. A színlelt öngyilkossági kísérlet ugyancsak a' fondorlat fogalmi körébe tartozik. Tehát ha a katona' azért követi el, helyesebben színleli az öngyilkossági kísérletet, hogy ennek eredményeként szakorvosi (ideg-elmeorvosi) Vizsgálat alá, s azon keresztül leszerelésre kerüljön, ezzel a cselekmény befejezetté válik. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma elvi éllel mutat rá ezzel kapcsolatban, hogy „a színlelt öngyilkossági kísérlet esetén a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kibúvás a fondorlat (színlelés) alkalmazásával befejezést nyer". Egy másik eseti döntésében pedig ezt a gondolatot továbbfejlesztve megállapította, hogy „a leszerelés érdekében elkövetett színlelt öngyilkosság vagy egészségrongálás nem a katonai szolgálat alóli végleges kibúvás bűntettének kísérletét, hanem an.nak befejezett alakzatát valósítja meg". Nyilván a törvényalkotó is felismerte az ilyen cselekmények kiemelkedő veszélyességét; s ezért tekinti befejezettnek a cselekményt oly esetben is, amikor a kívánt eredmény, az elkövetőnek a szolgálatból való elbocsátása, be sem következett. Az elmondottak alapján felvetődik a kérdés, hogy milyen módszerrel -határolható el egymástól az öngyilkossági kísérlet, valamint a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás céljából elkövetett színlelt suicidum. A törvényi- tényállás lényegéhez tartozó tartalmi elem a célzat, illetőleg
éhnek bizonyítása az elkövetett cselekmény kapcsán. Á célzat' viszont elsősorban a szubjektumban (az elkövető gondolatában) jelentkezik, s csak másodsorban és közvetett módon vetítődik ki a külvilágra.- Lényegében az elkövető szándékának bizonyítása (a cselekmény következtében, hiszen önmagában az óhaj, a szándék nem büntethető), főként közvetett bizonyítékok alapján lehetséges. • Ügy véljük, hogy csupán akadémikus kérdésként vetődik fel, hogy minden suicidum egyúttal kibúvás is a szolgálat alól. Halálos eredmény esetén, éppen a tény objektív ereje vét gátat a bármilyen formában történő, felelősségre vonásnak. A „valódi" kísérletet pedig a törvény közismert okokból nem rendeli büntetni. Még akkor sem, ha a büntetlen öngyilkossági kísérlet (quasi eszközcselekmény) egy másik jogvédte tárgyat (nevezetesen a katonai szolgálat rendjét, az ennek teljesítéséhez fűződő érdeket) is sért, vagy. veszélyeztet. A védett jogi tárgy sérelme nyilvánvaló abból a tényből, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövetők jelentős számban (a cselekményük kapcsán manifesztizálódott és ideg-elmeorvosilag igazolt kóros személyiségszerkezetük miatt) leszerelésre kerülnek. Tapasztalati tény az is, hogy az ilyen eredménnyel végződő öngyilkossági kísérletek különböző gondolatokat vetnek fel az érintett katonai közösségeken belül. Egyesek (a szállongó, többségében nyilván hamis) híreket kész ténynek tekintve, elítélik az ilyen magatartást. Mások viszont utánozni akarják, természetesen hasonló eredmény elérése céljából. Ezért nagyon fontos a suicidumokkal leplezett kibúvásos cselekmények felderítése. Különösen fontos azonban a hatóság előtt rejtett (látens), de a katonai közösség előtt ismert magatartások leleplezése. A hathatós (időben és végkifejletében is eredményes) felderítő munka gátat vet a ragályos terjedés lehetőségének. Ha ritkán is, de előfordult néhány esetben, hogy két egységnél a katonák egymást, vették rá — hasonló módszer alkalmazásával — az öngyilkosság színlelésére, természetesen a kibúvás érdekében. } Elöljáróban ismertetjük egy adott időszakot érintően a kibúvásos (öngyilkossági kísérlettel álcázott) bűncselekmények százalékos megoszlását. Hozzá kell tennünk ehhez, hogy az összes öngyilkossági kísérleteknek e kategória csupán a tört részét képezi. Gyógyszermérgezéssel Tárgyak lenyelésével Testen, felületi metszéssel Lövési sérüléssel
55,6% 21,3% 14,0% 9,1%
, ,,•.""" ' !
Szembetűnő aránytalanság mutatkozik a gyógyszerrel elkövetett öngyilkosság színlelésénél. Ez azzal magyarázható^ hogy az egészségüket komolyan károsítani nem szándékozó katonák nyilván tudatában vannak'a gyógyszerek általában kevésbé veszélyes voltának. Az elkövetés nem jár fájdalommal. A szándékon túli .eredmény (mint lövés esetén ,az elvétésből származó halálos sérülés lehetősége) Bekövetkezésének csekély valószínűsége. Nagyobb, tehát'halálos eredmény előidézésére is alkalmas gyógyszermennyiség bevétele esetén is van idő a gyors orvosi beavatkozásra, az eredmény elhárítására. Ilyen előzmények mellett, mégis van-e aggálytalan módszer a bűnös magatartásformák kiszűrésére. Fordítva pedig nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy nem ,a' kibúvás érdekében suicidumot elkövető katona; ellen indul büntető eljárás. ,.
. . JJIIPMMVRHHPPPPIIIIRI
Pfv1-. J
Eleve bonyolítja a felderítés lehetőségét, hogy az öngyilkosság, illetve az öngyilkosság színlelése (kísérlete) során alkalmazott módszer többnyire azonos. Egyes szerzők hájlanak arra az álláspontra, hogy az az igazi öngyilkos cselekvés, amely egyszersmind kizárja az életben maradás lehetőd ségét is. Ez az álláspont azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a halállal járó cselekvést gyakran megelőzik bizonytalan próbálgatások, a „segélykiáltás" gyanánt végrehajtott magatartások. Esetenként előfordult, hogy komoly öngyilkossági szándékot tükröző cselekmény bizonyult utóbb színlelésnek. Általánosságban elfogadott, hogy a fej, a mell, valamint a hasi szervek irányába leadott lövés, az komoly meghalási szándékot igazol. Ezzel szemben ismeretesek olyan példák, amikor az (általában a hozzátartozók megijesztése céljából) öngyilkosságot színlelő személy, éppen az életfontosságú szerveket tartalmazó testrészére adott le lövést. Természetesén igyekezett a súlyosabb sérülés lehetőségét a minimálisra csökkenteni. Ilyen esetek aztán a szándékkal ellentétes eredményt is hozhatnak. Általánosságban azonban elfogadható az, hogy az elkövetés módszere számos esetben tükrözi az elkövető szándékát. Így például a vonat elé ugrásnál nehéz elképzelni a színlelést. Az elkövetéshez használt eszköz sem közömbös a cselekmény megítélésénél. A suicidumokhoz (kísérlethez) használt gyógyszerek többségükben a mindennap használt, csekély mérgező hatású típusokból kerülnek ki. (Antineuralgica, enyhe altatók, mint a Sévenaletta stb.) Hasonló párhuzam Vonható a testen felületi sebzéseket, előidéző magatartásokkal kapcsolatban. Ezek meglehetősen sablonos megoldásúak. Az öngyilkossági kísérletet színlelők ilyen esetekben egyik vagy másik alkarjukon (vagy mind a kettőn) felületi sebzést ejtenek, majd a vérzés megindulása után társaiknak megmutatják — általában az öngyilkossági szándék hangoztatása mellett. Ezek a sérülések eleve nem alkalmasak az elvérzésre, tehát az élet kir oltására. Felkaron-vagy a nyaki részen még kivételesen sem ejtenek sebet a színlelők, hiszen itt köztudottan a testfelszínhez közel helyezkednek el az életfontosságú erek. A komolytalan, vagy éppen bűnös szándékkal ténykedő embereknél szembetűnő a cselekmény teatralitása, a bevett gyógyszer hatásához nem illő rosszullét, vagy a vérveszteség által egyáltalán nem indokolt gyengeség produkálása. Hiányzik a komoly öngyilkossági szándékkal ténykedő embernél általában tapasztalható „segélykiáltás", a korábban tanúsított próbálgatás, nem eléggé határozott a kivitelezési mód. Ezek helyére viszont sajátos módon, éppen a kibúvási szándék egyenes (szóban), vagy ráutaló magatartásban jelentkező közlése lép. A bírói gyakorlat számos példát ismer ezekre. Egyik bűnügy terheltje hosszabb időn keresztül célozgatott arra katonatársai előtt, hogy bármilyen módon szeretne leszerelni. Egyik alkalommal még azt is megemlítette, hogy akár a lábát is hajlandó lenne ennekérdekében eltörni, vagy eltöretni. Ennek ellenére nem választott ilyen radikális -— nyilván nagy fizikai fájdalommal járó — módszert. Szülei lakásáról néhány darab különböző típusú, de összességében is ártalmatlan hatású gyógyszert vitt be a szolgálati helyére. Itt felkereste a javító műhelyben egyedül dolgozó katonatársát. Beszélgetést kezdeményezett vele, majd eközben feltűnő mozdulattal bekapott egy tablettát. Miután társa erre nem figyelt fel, akkor a kezében levő vizespohár: falát kezdte kócogtatni, s folyamatosan Szedte így be a tablettákat. Kérdésre kijelentette, 7
^
hogy nem érdemes élni, majd amikor katonatársa eí akarta venni tőle a maradék gyógyszert, azt egyszerre a szájába tömte. Ezután a hálókörletbe ment és ott várta meg, míg a mentők érte jönnek. Helyesen számított ugyanis arra, hogy magatartásán megrémült, katonatársa rögtön értesíti az elöljárókat, akik intézkednek az elsősegélyben részesítése iránt. Meg sem kísérelt elrejtőzni, sőt a körletben tartózkodott. Az orvosi ellátása során megállapítást nyert, hogy a gyomrából kimosott gyóygszerek közül egyik sem volt komoly mérgező hatású. Ebben az ügyben maga a terhelt tette világossá tettének mozgató rugóit. Az eljárás során erről tanúvallomások, majd később ezek hatására a terhelti beismerés tették aggálytalanná a ténymegállapításokat. A bűnös szándékkal tevékenykedő katona terve nem egyik napról a másikra érlelődik meg. Először feldolgozzák a korábban az alakulanál elkövetett (vagy más helyről megismert) öngyilkossági esteteket, azok végeredményét. Ebben az időszakban rendszeresen megjelennek a gyengélkedőn, különböző, nem alapos egészségi panaszokkal. Nemegyszer ezzel a módszerrel meglepően hosszú időn keresztül kivonják magukat a szolgálat teljesítése alól. Ezekben az esetekben szakértői vélemények alapján, szinte mindig kizárható a komoly bétegség fennforgása. Sajátságos elkövetési módok alakulnak, ki a különböző büntetésvégrehajtási intézetekben elhelyezett terheltek körében. Témánkat érintően csak a fegyelmező zászlóaljnál elkövetett cselekmények ismertetésére szorítkozhatunk. Gyakori a fémtárgyak lenyelése,, ezekben a hagyománynak nagy szerepe van. Két katona egymást követően, rövid időn belül biztosító tűt, majd szöget nyelt. Igaz, meglehetősen közismertek az ilyen magatartásnak a veszélyei. Ugyanakkor ezek az elkövetők tudatában vannak a tárgyak eltávolításának viszonylagos egyszerű módjával is. Ezeknél esetenként feltárható a terhelttárs „felvilágosító" munkája is. Az elmondottak is minden bizonnyal igazolják, hogy az öngyilkossággal leplezett kibúvásos cselekmények felderítése, esetenként rendkívüli nehézséggel jár. Kezdődik ez mindjárt a nyomozóhatóság munkájánál, amikor még csak.égy öngyilkossági kísérlet a „bizonyított" tény. Nehéz összegyűjteni a terhelti szándékot nyilvánvalóvá tevő tanúvallomásokat, hiszen egy ilyen cselekmény megérlelődése általában huzamosabb időt vesz igénybe. Ezalatt kerülnek nyilvánosságra a terhelti szándékot igazoló kijelentések, sokszor változó helyen és körben. Miután ezeknek a kijelentéseknek pontos (formai és tartalmi) reprodukálása alapvető, számolni kell a tanúk emlékezetének, tudattartamának változásával. Az elkövető bselekménye különböző (elutasító vagy éppen együttérző) érzéseket kelthet a közvetlen észlelőkben. Meglehetősen széles körben szükséges folytatni./a nyomozást. Fel kell deríteni a tanúknak az elkövető személyéhez való kötődését, viszonyát. Elképzelhető, hogy a tanúk egy része akaratlanul is •igazolni akarja (az élmény hatásától befolyásoltan) az elkövető cselekményének komolyságát. Azonban előfordulhat ennek az ellenkezője is. A katonák között — a bűnügyek tanúsága szerint — meglehetősen közismert az öngyilkossági kísérletet elkövetők leszereltetési esélye. Ez a tény bizonyos fokú ellenérzést válthat ki az elkövető személyével szemben. Sokat mondhat a hatóságnak a családi környezet megismerése. Volt-e korábban a családban öngyilkosság, öngyilkossági kísérlet. Az elkövető tett-e ilyen szándékra' utaló kijelentést, egyáltalán közlései érintették-e azt a kört. Esetleg nagyobb érzelmi konfliktus (közeli hozzátartozó halála,
családi körből erősebb érzelmi hatást kiváltó eltávozása), nem eríntette-é az elkövetőt.'Levelei — amennyiben ezek megvannak — m i k o r és milyen formában jeleznek a szándékra utaló tényeket. ; Figyelmet érdemlő bizonyítékot szolgáltathat az öngyilkossági kísérletet elkövető személy szándékát illetően az azonos 'alakulaton belül megvalósísított hasonló jellegű cselekmények gyakorisága is. Amennyiben az alakulaton belül a suicidum visszatérő jelenségként mutatkozik, úgy ez a körülmény fokozott ellenőrzést igényel. Tehát a vizsgált esetekben ezek az öngyilkosságok mintegy befolyásoló hatásként élednek fel, avagy konkrét esetben az öngyilkossági kísérlet színlelésével a kibúvást motiváló erőként. Támpontot adhat e tudattartalom megismeréséhez az, hogy a katonák között az elkövetést megelőzően mennyiben volt beszédtéma a korábbi öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. (Történt-e ezek kapcsán alkalmatlanság megállapítása, s milyen körülmények között, milyen ok alapján. Ehhez a vizsgált elkövető társaival folytatott beszélgetései, kijelentései alapján hogyan viszonyult. Az elmondottak — természetesen a teljesség igénye nélkül — jelzik azt a bizonyítási nehézséget és felelősséget, amely a büntetőjogászra a bűnös szándék felderítése során hárul. Ennek ellenére határozottan állíthatjuk, hogy a bíróság majd mindén esetben megnyugtató módon tesz pontot a büntető eljárások végére. Ennek egyik fontos biztosítéka az ügyek egyéniesített elbírálása. Az első és másodfokú bíróság minden ítélkezési'sablon nélkül, egyenként és összefüggésében vizsgálja az összes bizonyítékokat! Jóllehet rövid időn belül került elbírálás alá több, egymáshoz hasonló elkövetés, mégis ügyenként eltérő döntések születtek. Álljon itt példaként a következő két bűnügy. , A kóros személyi'ségszerkezeíű katona ríem a szakképzettségének (és érdeklődésének) megfelelő beosztást kapott. Emiatt kedvét vesztette, majd a magatartása egyenes ívben hanyatlani kezdett. Időközben bekövetkezett betegsége következtében alappal számolhatott a lesze-reltetésével is. Ez azonban nem következett be. Ezen elkeseredett, s úgy érezte, nem; tud továbbra beilleszkedni alegysége kollektívájába. Erősen lehangolt állapotban elhatározta, hogy végez magával. Bezárkózott a WC-fülkébe, majd borotvapengével-mindkét karján és kézfején felületi sebzéseket ejtett, s hagyta,a sebet vérezni. Cselekményét sem előtte, sem közben nem jelezte semmilyen módon. Hosszabb idő után a takarítást végző katonák vizet öntöttek szét a helyiségben. A visszafolyó víz kimosta a kövezetre folyt vért, s ezt látva törték be az ajtót, majd szállították kórházba a terheltet. Bár az élet kioltására egyébként nem alkalmas magatartást nem lehetett , komoly öngyilkossági kísérletnek tekinteni, azonban az összes körülmények arra mutattak, hogy a katona cselekményét nem -kibúvási szándék motiválta, hanem elkeseredése. A bíróság felmentő ítélete zárta le így végül az eljárást. Egy másik bűnügy terheltje viszont leszerelési szándékkal jelent meg rendszeresen a gyengélkedőn és a szakorvosi rendelésen. Az általa kívánt célt azonban nem tudta elérni. Egyik este végül is öngyilkossági kísérletet színlelve, a hálókörletben karján felületes sebzéseket ejtett. Ezután társait felébresztve, tudtukra adta cselekményét. Teátrális, a sérülésekkel arányban nem álló rosszullétet színlelt. Bűnössége természetesen megállapítást nyert. E két példával szembetűnővé válhat mindaz, amit előbb fejtegettünk. A két, szinte azonos megjelenésű magatartás, egymástól eltérő
tudattartalom talaján keletkezett. Áz eljáró bíróságoknak mégis sikerűit azt a valósággal egyezően feltárni. Nem állíthatjuk, hogy a látens bűnelkövetés lehetőségét egyértelműen meg lehet szüntetni. Az esetek többségében kiszűrhetők azonban azok áz esetek, amikor a katonák sui-cidum színlelése révén kívánnak szabadulni törvényes kötelezettségük alól. A kibúvásos jellegű magatartások felderítése ugyanakkor rendkívüli fontossággal jelentkezik" az általános megelőzés érdekében. A leleplezett bűnös cselekmény közvetlenül fejti ki visszatartó hatását más, esetleg hasonló szándékot melengető egyéneknél. Ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi a ténylegesen öngyilkossági kísérlet miatt, szakorvosi viszgálaton keresztülesett és a katonai szoligálatra alkalmatlannak nyilváníképest, a bűnös cselekmények elenyészően csekély hányadot képviselnek. Ezért állíthatjuk, hogy az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek számának csökkentése a fegyveres testületek viszonyai között is elsősorban társadalmi és csak másodsorban bűnüldözési probléma.
Az erőszakos nemi közösülés bűntettének bizonyítása Irta: Dr. Takács Sándor r. százados és Dr. Habony János hb. őrnagy
Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a bűnelkövetők mind nagyobb számban valósítottak meg erőszakos módon bűncselekményt, tehát a bűnözésben az „erőszak egyre nagyobb teret kapott. Az 1971. évi 28. sz. tvr. hatálybalépését követően sem sikerül megfelelő szintre Visszaszorítani az erőszakkal, garázda és huligán módon elkövetett bűncselekményeket. Az erőszakkal elkövetett bűncselekmények hatékony üldözésének lényeges feltételei közé tartozik az erőszak -alkalmazásának bizonyítása. Ez az erőszak a jogalkalmazók gyakorlatában bűncselekménytípusonként eltérő módon (tényálladéki elemként, minősítő körülményként stb.) jelentkezik, s annak bizonyítása más-más feladatot ró az eljáró hatóságokra. Egy cikk keretében nem i's vállalkozhattunk arra, hogy a büntető joggyakorlatban releváns minden erőszak bizonyításával foglalkozzunk. Miután a katonai büntetőeljárásban nem ritkán van szükség az erőszakos némi közösülés bűntettének felderítésére, s az e bűntett megvalósításakor kifejtett erőszak bizonyítására, önkényesen, és korántsem a teljesség igényével az e körben jelentkező vitás kérdések feldolgozását határoztuk el. Előzetesen néhány mondatban utalunk arra, hogy a jogalkalmazás gyakorlatában mit tekintünk olyan bűnös erőszaknak, amelynek fennállását, vagy hiányát a büntető eljárásban bizonyítani kell A bírói gyakorlat általában egységes abban, hogy nemi erőszaknak (ide nem értve a fenyegetést) a komoly ellenállás leküzdésére .alkalmas fizikai kényszert fogadja el. Ezzel a meghatározással a jogi szakírók általában egyetértenek. Így LukácsTraytler szerint erőszak a kényszer testi megnyilvánulása, vagy fizikai kényszer.1 Schultheisz Emil viszont a jogelméleti álláspontokat össze-, gyűjtve, lényegesen pontosabb fogalommeghatározást ad. „Erőszak tehát a sértett ellenállásának megbénítására irányuló, vele szemben fizikailag érvényesülő és általa fizikailag érezhető behatás."2 A felhozott elvi megállapítások a gyakorlatban' jól használhatók, bár a szakírók megfogalmazása hiányosnak tűnik. A szakírók ugyanis a bűntett passzív alanyának (a sértettnek) a magatartására nem fordítanak megfelelő figyelmet, s csaknem közötabösen szemlélik a tettesi tevékenységgel való szembeszegülésének intenzitását. Nehéz elképzelni viszont bűnös erőszakot annak a honvéd terheltnek, az oldaláról, akivel a sértett a közösülés befejezésé után még hosszabb ideig együtt maradt, engedte, hogy őt hazakísérje, a lépcsőház1 Dr. Lukács Tibor — D r . Traytler Endre: A nem erkölcs elleni bűntettek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,. Bp. 1963. 163. old. 2 Dr. Schultheisz Emil: A 'nemi erkölcs elleni bűntettek „de lege lata". Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1966, 24, old,
ban, valamint a késő éjszakai órákban a félreeső helyen levő pincelejáratban' csókolóztak és maga a sértett kezdeményezte az ismételt közösülést. Inkább arra lehetett következtetni, hogy a sértett első ellenállása pusztán látszólagos volt;, ennek leküzdéséhez alkalmazott fizikai kényszert tehát nem lehet bűnös erőszaknak tekinteni. A vázlatosan ismertetett fogalommeghatározásokból több olyan következtetésre juthatunk, amelyeket a bizonyító eljárásban jól hasznosíthatunk. Ide tartozik elsősorban az, hogy erőszak alatt fizikai kényszert, a legtöbbször a testi erő célzott kifejtését értjük. A fizikai erőkifejtésnek olyan fokúnak kell lenni, hogy a nemi közösülést ellenző akarat megtörésére alkalmas legyen. A fizikai erőkifejtés lehet brutális bántalmazás, ütlegelés, rugdosás, kínzás, leteperés, vagy állhat kisebb fájdalommal járó tevékenységből, száj'betömésből, lekötözésből, a combok szétfeszítéséből, tartósabb dulakodásból stb. Az. erőszaknak azonban nem kell olyan fokúnak lenni, hogy a sértett mintegy leküzdhetetlen erővel (vis absoluta) álljon szemben. Nem kívánható rheg ugyanis a sértettől, hogy a védekezésben — ha az nyilvánvalóan céltalan — a végsőkig elmenjen és ezzel a testi épségét súlyosan veszélyeztesse. Ezzel ellentétben viszont méltán, elvárható tőle, hogy a komoly ellenállását határozottan és félreérthetetlenül kifejezésre juttassa, nehogy a terhelt abban a téves feltevésben cselekedjen, miszerint a sértett csupán a természetes szeméremérzetének ad kifejezést. Az ilyen tévedés ugyanis az elkövető büntethetőségét is. kizárhatja. A tévedésre vonatkozóan a katonai büntető eljárásban több példát találhatunk. Vegyük a következőt; A 17 éves középiskolai tanuló sértett, Pécs egyik forgalmas utcájában 19 óra körül az; enyhén ittas honvéd terhelttel találkozott. A terhelt nyomhan megszólította a sértettet, majd néhány mondat után arra i kérte, hogy közösülés végett valami félreeső helyre menjenek. A sértett ekkor a közösülést arra hivatkozással tagadta meg, hogy még érintetlen. A terhelt erre karjával/á sértett nyakát átfogta, az igen gyenge idegrendszerű sértett pedig engedte, hogy őt a terhelt az egyik lakótömb előtt parkírozó személygépkocsi mögé vezesse. Ott a sértett a terhelt erélyesebb felszólítására a felöltőjét leterítette, arra lefeküdt, a nadrágját levetette, s így közösültek. Mindezt a sértett az elég forgalmas helyen néhány hangosabb szóval megakadályozhatta volna. Az előadása szerint azonban attól tartott — az előző napon éppen ilyen cselekményről olvasott —, hogy ha segítségért kiált, a terhelt az életét is kioltja. Valóban nem volt feltehető, hogy az érintetlen sértett a számára teljesen ismeretlen és ittas katonával a nagyfokú félelme nélkül közösülésre hajlandó lett volna. Az ellenállását megbénító félelem fennállásáról azonban a terheltnek nem volt tudomása. Ezt ugyanis a sértett semmilyen módon nem mutatta ki. Már az eddig elmondottak jól mutatják, hogy a nemi erőszak bizonyítása körültekintő munkát igénylő, bonyolult feladat. A bűncselekmény megállapítása ugyanis sok releváns körülmény bizonyítását igényli. Ezt még nehezíti, hogy sokszor a történeti tényállás felderítése sem egyszerű. E bűntett elkövetésénél tanúk rendszerint nincsenek jelen, s a tényállást a terhelt és a sértett szavahihetőségének gondos vizsgálata után, a közvetett bizonyítási eszközök segítségével kell megállapítani. A közvetett bizonyítási eszközök közé tartozik: a sértett ruházatának elszakítása, vagy en-
nek hiánya; a feljelentés előterjesztésének időpontja; az orvosi látlelettel,v vagy egyéb módon igazolt sérülések nyoma; valamint a sértettnek az érdektelen tanúk előtt tett kijelentései. A sértett akaratával szembeni; cselekvését bizonyíthatja a nagyobb'felháborodása, és az ebből eredő" nyom'bani feljelentés. Ha viszont a sértett a magánindítványát az ennek előterjesztésére nyitva álló határidő vége felé nyújtja be, a késedelem okának vizsgálatára szükség lehet. Több olyan esettel találkozhattunk már, ahol a sértett miután a szexuális cselekménye ismertté vált — a „jó hírének" megóvása érdekében, vagy a szülői felelősségre vonástól való iéleleme miatt, esetenként külön szülői felszólításra tett feljelentést: Van olyan feljelentés is a gyakorlatunkban, amelyet a házassági ígéret meghiúsulása után nyújtottak be. Az adott ügyben' ugyanis a terhelt és a sér- \ tett szülei a házasságkötésben részletekig menő megállapodást kötöttek. A honvéd terhelt azonban a neki megjelölt határidőben elmulasztotta ' a házasságkötési szándékát levélben közölni a sértettel. Az ezt követően be-: nyújtott magánindítvány most már erősen kétségessé vált. — Csupán a pontosítás érdekében jegyezzük meg, hogy a magánindítvány késedelmes előterjesztésének kivételesen más jelentőséget is tulajdoníthatunk. Előfordulhat ugyanis, miszerint az elkövető kifejezetten abból a célból tesz házassági ígéretet, hogy a büntető felelősségre \vonás alól mentesüljön. Azt akarja tehát -elérni--'hogy. a. magánindítvány előterjesztésére nyitva-álló határidő feljelehtés nélkül teljen, él. Esetleg találhatunk olyan sértettet, aki az előzmények ellenére a házasságkötésre hajlandónak mutatkozik, mert például férjhez akar menni, vagy a hivatalos eljárást mindenáron el szeretné kerülni. Ilyen esetben, e tények megfelelő bizonyítása esetén, a magánindítvány késői előterjesztése .az elkövető bűnössége mellett szólhat. •'• ' Az erőszakos nemi közösülés bűntettének bizonyítása során mutatkozó nehézséggk az eljáró hatóságok fokozott gondosságát igénylik. Egy-egy feljelentés után ugyanis az erőszak fennállásának bizonyítása nagyobb körültekintést; fokozottabb figyelmét, a bizonyítási eszközök mindegyikének felkutatását,- alapos és lelkiismeretes munkát kíván. Ezt azzal szeretnénk aláhúzni, hogy a Kaposvári Katonai Ügyészség gyakorlatában az utóbbi két év alatt 6 esetben kellett megszüntetni a büntetőeljárást amiatt, mert á nemi közösüléshez szükséges erőszakot nem fejtették, ki. illetve azt nem lehetett :bizonyítani. Ugyanebben az'időszakban a Kaposvári Katonai Bíróság további 3 vádlottat mentett f-el (egyet vádelejtés után) ugyanez okból. Ott egyszerű-tehát a nemi erőszak bizonyítása, ahol őszinte és feltáró jellegű beismeréssel találkozunk, vagy ahol a brutális bántalmazás nyomai (az esetleges súlyos sérülés) , a sértett előadását kétségtelenné teszi. A bűntettek többségében azonban védekezéssel találkozhatunk, amelyek közül a legegyszerűbb a sértett beleegyezésére való fiivatkozás. A védekezések valódiságát pedig ugyanolyan körültekintéssel kell ellenőriznünk, mint a sértett előadását. r . ,, , : A következőkben az erőszakos nemi közösülés néhány ritkábban előr forduló változatának bizonyításával foglalkozunk. Ide soroljuk az elmebeteg, a gyengeelméjű és a gyermekkorú sértettek sérelmére elkövetett bűncselekményeket. . -Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az erőszakos nemi közösülés bűntettének bizonyítása körében a legtöbb problémával az elmebeteg,, a'>
gyengeelméjű. vagy a gyermekkorú sértett sérelmére elkövetett bűncselek-, menyek felderítése során találkoztunk. Általánosságban, elsőként arra a kérdésre keresünk választ, hogy az ilyen állapotú és korú sértettek tanúként kihallgathatok-e és a vallomásuk bizonyítékként figyelembe vehető-e. Erre nézve az 1962. évi 8. sz. tvr. 63. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezett, hogy nem lehet tanúként kihallgatni azt, akitől testi vagy szellemi fogyatékossága folytán helyes vallomás nem várható. Az új Be. (1973. évi I. tv.) 65. § (1) bekezdés b) pontja csaknem ugyanezt tartalmazza, amikor előírja: „Nem lehet tanúként kihallgatni, akitől testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás." Az új, jogszabályi előírás feltétlenül helyesebb. Hiba lenne ugyanis az iratok alapján kivétel nélkül minden szellemi fogyatékos sértett esetében azt meg-\ állapítani, hogy tőle helyes vallomás nem várható. Ezért általában a szellemi fogyatékos sértett kihallgatását meg:kell kezdeni, s akkor kél megszakítani, amikor — a szakértői véleménnyel összhangban — bizonyossá válik, hogy tőle helyes vallomást nem kaphatunk. Ide tartozik annak eldöntése is, hogy. mely hatóság állapíthatja meg, miszerint a sértettől helyes vallomás nyilvánvalóan nem várható. Véleményünk szerint ennek eldöntésére a büntető eljárás hatóságai (nyomozó hatóság, ügyész és bíróság) jogosultak. A megalapozott döntéshez azonban nem elegendő az ideg- és elmeorvosi szakvélemény. Az elmebetegség, ¡vagy gyengeelméjűség ténye ugyanis még nem jelenti, hogy a sértett az egyszerűbb, azonban az ügyben fontos tények előadására képtelen lenne. Még inkább várható helyes vallomás a gyermekkorú tanútól. Ezért az ideg- és elmeorvos szakértők mellett gyermek-pszichológus közreműködésére van szükség. Gyermekkorú sértett esetén elegendő csak a gyermekpszichológus egyedüli bevonása. A szakértők a sértett elmeállapotának és szavahihetőségének vizsgálatával az értelmi fejlettsége szintjére is szolgáltathatnak adatokat. Természetesen a szakértők arra nem hallgathatók meg, ez ugyanis jogkérdés, hogy a tanútól helyes vallomás várható-e. A tanú értelmi fejlettsége fokáról adott szakvéleményből azonban a hatóság az egyéb adatokkal együtt helyes következtetésre juthat. Itt jegyezzük meg, hogy a gyermekpszichológus szakértő igénybevételét a gyermek> korú, vagy a 14. életévét alig meghaladott sértett esetén igen fontosnak látjuk, mert több ellentmondás feloldásához nyújthat komoly segítséget. Az alapos pszichológiai szakvélemény segítségével lehetett megállapítani a terhelt bűnösségét például abban az ügyben, ahol az elkövető a testvére sérelmére vérfertőzéssel együtt valósította meg az erőszakos v nemi közö-: sülést. A közeli hozzátartozók ugyanis a terhelt mentésére törekednek és ennek érdekében a mentességi jogukkal sem éltek, hanem a sértett személyiségét igyekeztek kedvezőtlen színben feltüntetni. A tantestület nevelői véleménye és a gyermekpszichológus szakértő állásfoglalása x alapján állapította meg ezután a katonai bíróság, hogy a sértett erkölcsi magatartása kifogástalan, a szavahihetősége pedig kétségtelen, a vallomása tehát a tényállás alapjául szolgálhat. Itt kell eldöntenünk azt is, hogy mikor mondhatjuk'ki, miszerint a tanútól testi vagy szellemi fogyatékossága miatt helyes vallomás nem várható. Már utaltunk rá, hogy ennek megállapítására a szellemi fogyatékosság, vagy a gyermekkor ténye önmagában nem elegendő. Ezt azzal szeretnenk megerősíteni, hogy az általunk vizsgált ügyekben a tanúzási kötelezettség teljesítése nem igényélte a természet- és a társadalomtudományok magas-,
«
\ fokú ismeretét. Ezekeben az ügyekben ugyanis a sértett tanútól csupán azt kérdeztük meg, hogy a tettessel mikor, milyen körülmények között találkozott, mi volt a beszélgetések témája, hogy kerültek az adott félreeső helyre és milyen módon fejtett ki vele szemben erőszakot a terhelt. Ha ezekre az egyszerű, vagy tovább egyszerűsített kérdésekre a sértett pontos választ tud adni. esetleg a bűntett elkövetésének helyét megmutatja, a kihallgatása már nem, mellőzhető, hiszen a vallomás1 lényeges bizonyí-. ték lehet. A sértett tanűkénti kihallgatása természetesen nem jelenti az akaratnyilvánítási1 képességének fennállását. Merőben más ugyanis az anyagi jog szerinti akaratnyilvánítási képesség és az, eljárási jogban szabályozott helyés vallomás elvárhatósága. A helyes vallomás elvárhatósága —• amint erre már rámutattunk — az egyszerűbb kérdésekre való pontos válaszadás képességét, az akaratnyilvánítási képesség pedig a szexualitás társadalmi következményének felismerését és e felismerésnek megfelelő, helyes cselekvés megválasztását jelenti. Szorosan idetartozik annak a kérdésnek az eldöntése, hogy azt az értelmi fogyatékos sértettet, akitől helyes vallomás valóban ném várható, a tárgyalásra meg kell-e idézni és a kihallgatását lehet-e eszközölni, A Be. 65. § (1) beekezdés b) pontja már idézett rendelkezésének szoros értelmezéséből az következik, hogy az ilyen állapotú sértett kihallgatására nem kerülhet sor. Az álláspontunk azonban ettől eltérő. Az eltérő véleményünket azzal szeretnénk bizonyítani, hogy a jelzett törvényi szabályozásra csupán azért volt szükség, mert nem lehetett megengedni a súlyos értelmi fogyatékos tanú vallomásának a bizonyítási eszközök közé való számítását. Más tekintetben azonban a szellemi fogyatékos sértett kihallgatására, vagy e kihallgatás megkísérlésére szükség lehet. Az eljáró hatóság (különösen a bíróság) a szakértői véleményt szabadon mérlegeli. A sértett elmeállapotával kapcsolatos szakértői véleményt viszont csupán a sértett meghallgatásával, vagy a tanúknak erre nézve történő kikérdezésével tudja ellenőrizni. Ezt követően rendelkezhetik a hiányos, vagy ellentmondó szakértői vélemény kiegészítéséről, más szakértő kirendeléséről, vagy a szakvélemény felülvizsgálatáról. Álláspontunk mellett szól az is, hogy a sértett személye — nem pedig a vallomása •— bizonyíték is lehet. A sértett meghallgatásával ellenőrizhetjük ugyanis azt a védekezést, amely szerint a ter-, helt a sértett beszámítási képességének hiányát nem ismerte fel. Ehhez pedig elsősorban a közvetlen észleletek nyújtanak segítségét. Az eljáró bíróság közvetlenül tapasztalhatja, hogy a sértettnek az akaratnyilvánítási képessége valóban hiányzik, és ezt a terhelt rövid idő-alatt könnyen felismerhette, vagy e tekintetben ténylegesen tévedésben lehetett. Mindezek alapján, úgy gondoljuk, hogy azoknak a sértetteknek a lehetőség szerinti kihallgatásával (kikérdezésével), akiktől helyes vallomás nyilvánvalóan nem várható, a büntető eljárási törvényt nem sértjük meg. Ezt támasztja alá a Be. miniszteri indokolása,is, amely szerint ,a 65. § (1) bek. b) pontját csak kivételesen lehet alkalmazni, mert a tanú kihallgatása előtt ritkán' lehet megállapítani, hogy tőle helyes vallomás nem várható. Mindez a bírósági tárgyalásra is vonatkozik, mert lehet, hogy a nyomozó hatóság és a szakértők tévesen ítélték meg a tanú szellemi fogyatékosságát, illetve a szellemi fogyatékossága mérvét. 7 Említsük meg a Be. 63. § (3) bekezdésének rendelkezését, amely szerint: Gyermekkorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomása olyan bizonyítékot tartalmazhat, amely előreláthatólag másként nem pó-
tolható. Az 1962. évi 8. sz. tvr. hatálya alatt is igyekeztünk mind kevesebb gyermekkorú személyt tanúként kihallgatni. A jövőben a gyermekek tanúként való kihallgatását méginkább szűkítenünk kell, s mindent meg kell tennünk, hogy a gyermekek vallomását más bizonyíték beszerzésével helyettesítsük. Köztudomású ugyanis, hogy a gyermekeket a hatósági eljárás még a messzemenő tapintat ellenére is, lelkileg fokozottan igénybe veszi. A szexuális bűncselekményekben való kihallgatás pedig a leánygyermekek egészséges erkölcsi fejlődését károsan befolyásolhatjá. Sajnálatos, hogy a gyermekkorú személy sérelmére elkövetett erőszakos nemi közösülés esetén a sértett kihallgatása rendszerint nem mellőzhető. Ez a büntetőeljárási rendelkezés ugyanis nem jelentheti azt, hogy az eljáró hatóságnak figyelmen kívül kell hagyni egy döntő fontosságú bizonyítási eszközt. Inkább arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a gyermekkorú sértett tanúkihallgatását olyan személy (szülő, nevelő, pedagógus, gyermekpszichológus stb.) jelénlétében végezzük, akivel szemben e tanúk közvetlenek, s a kényesebb kérdésre is természetes egyszerűséggel adnak választ. Ügyeljünk arra is, hogy a gyermekkorú sértett kihallgatása minél rövidebb ideig tartson. A gyermekkorú tanú (sértett) esetében figyelmet érdemel a Be. 63. § (2) bekezdése, amely szerint a tanút a hamis tanúzás következményeire (büntetőjogi következményekre) figyelmeztetni kell. A gyermekkorú személynél azonban a büntetőjogi következményekre való figyelmeztetésnek jelentősége nem lehet, hiszen egy esetleges hamis vallomás mellett sem áll módunkban, a 14 évet meg nem haladott életkorú tanúval szemben a büntető jogkövetkezmények alkalmazása.3 A büntetőeljárás nagyobb jelentősége mégis megkívánhatja az igazmondásra vonatkozó kioktatást és ennek jegyzőkönyvi rögzítését. Ebben a körben jó módszer lehet, ha a figyelmeztetést a törvényes következmények érintése nélkül a szülő, a pedagógus, vagy a gyermekpszichológus végzi. Az eljáró hatóságnak pedig 'különös gonddal kell ügyelnie arra, hogy a gyermekkorú tanú vallomása a bizonyítékok egészével mennyire áll összhangban, megfelel-e a korának, gyengeelméjű sértett vallomása a szellemi fejlettségének, vagy a vallomásból betanításra lehet következtetni. A gyermekkorúak vallomását csupán áz ellentmondások feloldása után, a bizonyítékok egészébe beillesztve fogadhatjuk el a vád, vagy az ítélet tényállásának alapjául. A fogyatékos értelmű sértett (passzív alany) esetében nem csak azt kell bizonyítani, hogy az értelmi fogyatékossága folytán a bűncselekmény elkövetésekor akaratnyilvánításra képtelen állapotban volt, hanem azt is, hogy minderről az elkövető tudomással bírt. Ez utóbbi tény bizonyítása' esetenként nem is egyszerű dolog. A testileg jól fejlett és a felnőtt korúak korcsoportjába tartozó sértettnél a nemi ösztön az átlagosnál erősebben érvényesülhet. Az elmebetegség vagy gyengeelméjűség pedig nem jelent feltétlenül akaratnyilvánításra képtelenséget. Különösen a gyengeelméjűség enyhébb foka az, amely a sértettet csupán korlátozza az akaratnyilvánításban, Találkoztunk azzal a védekezéssel, amely szerint a sértett „olyan furcsán, engedelmesen viselkedett", azt azonban nem lehetett észrevenni, hogy gyengeelméjű. Az ilyen tévedésre hivatkozás többször helytálló, mért a nemi kapcsolat kialakítása előtti rövid beszélgetésből legfeljebb fel3 A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az 1973. szept. 24—28. napjain tartott munkaértekezletén leszögezte: „A gyermekkorút a hamis tanúvallomás, büntetőjogi következményeire nem kell figyelmeztetni,"
tűnő'butaságra, nem pedig az akaratnyilvánítási képesség hiányára lehet következtetni. Arra pedig különösen nincs szükség/ hogy a szellemi fogyatékos sértett kezdeményezése folytán létrejött nemi kapcsolat következményeként a szexuális partner mintegy „áldozat" legyen. Az elmondottakból következik, hogy akár a sértett életkorát, akár az akaratnyilvánításra képtelen, állapotát illető és a terhelt oldalán mutatkozó tévedést messzemenően az elkövető javára kell értékelnünk, mert az. e körben feltárt kétségek ugyancsak a javára számítandók. Mindez elsősorban a nyomozó hatóságok bizonyítási terhét növeli. A bizonyítás rendszerint ott nem okoz nehézséget, ahol a fogyatékos értelmű sértettet az elkövető már korábban ismerte, az akaratnyilvánítási képességének hiányáról tehát előzetesen tudomása volt. Megállapítottuk pl. a bűntett minő"sített esetének elkövetését annak a rendőrnek a terhére, akit á nevelőszülők a sértett értelmi fogyatékosságába az általa, szükségesnek tartott intézkedés megkezdése előtt figyelmeztettek, ennek ellenére a sértettel az. intézkedése során közösült. Ha azonban nem ennyire egyszerű annak megállapítása, hogy a terhelt tudott-e a sértett akaratnyilvánítási képtelenségéről, a kérdés eldöntését különböző körülmények felderítésével segíthetjük. Meg kell vizsgálnunk, hogy a sértett és a terhelt a nemi közösülésig mennyi időt töltött együtt, ezalatt miről beszélgettek, a sértett válaszai mennyiben feleltek meg az életkorának és az életkörülményeinek. A sértett viselkedésének furcsasága mennyire lehetett feltűnő, tehát a tettesben a sértett beszámítási képességét illetően legalábbis kétségek keletkeztek-e. Az a tény, hogy a sértett néhány szavas ismeretség után a nemi kapcsolat létesítésére vállalkozik, tehát a. számára teljesen ismeretlen terhelt minden kívánságának teljesítésére ellenvetés nélkül hajlandó, rendszerint a szellemi csökkentértékűségre mutat. (Kivéve természetszerűen azt az esetet, amikor a sértett szinte üzletszerűen, igyekszik szerelmi kapcsolatot létesíteni.) Ez a magatartás annyira feltűnő, hogy az átlagos élettapasztalattal rendelkező terheltnek a sértett beszámíthatósága hiányára kell következtetnie, az ezt követő közösülési cselekménye, tehát rendszerint a bűnös magatartások közé tartozik. Ahol ehhez a sértett részéről rosszabb arcvonások, vagy a minden értelem hiányát mutató arckifejezés társulnak, nyugodtabban mondhatjuk, hogy a terhelt a sértett beszámíthatóságát illetően nem volt tévedésben. Már hangoztattuk, hogy a szellemi fogyatékos, vagy a gyermekkorú sértett sérelmére elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettének bizonyítása megfelelő ideg- és elmeorvos, valamint gyermekpszichológus szakértők bevonása nélkül rendszerint nem képzelhető el. Mindezt azzal szeretnénk bővíteni, hogy néhány esetben a terhelt ideg- és elmeorvos, vagy pszichológus szakértői vizsgálatára is szükség lehet. Ez a szakértői vizsgálat megmutathatja -a, terhelt értelmi - fejlettségének fokát, a felismerő és akarati képessége színvonalát. Ezeknek a tényeknek az ismeretében vizsgálható azután, hogy a terheltnél a sértett értelmi fogyatékosságát illetően tévedés fennállhatott-e. Az elmondottakon túl, beszélhettünk volna még az erőszakos nemi közösülés bűntettének más tényálladéki elemei (fenyegetés, védelemre képtelen állapot) bizonyításáról, vagy e bűntett minősítő körülményeinek vizsgálatáról. Az utóbbi téma felvetése már azért is helyes lenne, mert a katonai bíróságok 1972. évben 36 személyt ítéltek el erőszakos nemi közö-
/ sülés elkövetése miatt, ebből 19 személy (közel 53%) a bűntett valamely minősített esetét valósította meg. 1973. évben viszont 40 személlyel szemben kerül sor vádemelésre, s ebből is többen a bűntett valamely minősített esetét követték el. Nem ritka tehát a katonai bíróságok gyakorlatában, hogy a terheltek minősített erőszakos nemi közösülést valósítanak meg. A felhozott témákban való állásfoglalás azonban egy önálló cikk j terjedelmét igényli, amelyet a későbbiek során szeretnénk közzé tenni. A már részletezett és nem is vitathatatlan álláspontunk közreadásával pedig a katonai jogászok gyakorlati munkáját kívánjuk segíteni.
NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINK
Katonai igazságügyi delegáció a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban — a Nemzetvédelmi Minisztérium meghívása alapján — magyar katonai igazságügyi delegáció tett látogatást 1973. szeptember 16—22. között. A delegációt dír. Gáspár Gyula hb. ezredes, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának vezetője vézette, tagjai dr. Odler János hb. alezredes, a bírósági felügyeleti osztály főelőadója és dr. Jacsó János hb. alezredes, a Debreceni Katonai Bíróság elnöke voltak.
A küldöttség látogatásának célja és programja — a megszokott gyakorlattól eltérően — nem a csehszlovák katonai igazságügyi szervek felépítésénék és működésének tanulmányozására alapozott tapasztalatszerzésre irányult, hanem a meghívással együtt, számunkra megküldött 'kérdéscsoport alapján mi adtunk tájékoztatást a magyar katonai igazságügyi szervezet működéséről és az ezzel összefüggő kérdésekről. Vendéglátóink főleg az alábbi témakörökkel kapcsolatban kértek alapvető tájékoztatást: 1. A speciális katonai büntetésvégrehajtási intézetek (fegyelmező zászlóalj és katonai fogda) szervezeti struktúrája, működési alap vei vei, ezen intézetekben a büntetésvégrehajtás gyakorlati kérdései, valamint e büntetésvégrehajtási módok alkalmazásának előfeltételei és hatékonysága. 2. A katonai bíróságok tévékenysége a bűncselekmények csökkentéséért, illetve megelőzéséért folytatott harcban és e tevékenység hatékonysága. 3. A katonai bíróságok nevelő tevékenysége azon elítélt katonák irányában. akik esetében a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették, és akiket a büntetés töltése közben feltételes szabadságra bocsátottak. A felsorolt témakörökkel összefüggő kérdésekre a Nemzetvédelmi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztályán, valamint a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál és a Pozsonyi Katonai Bíróságon tartott munkaértekezleteken részletes tájékoztatást adtunk. A csehszlovák katonai igazságügyi szervezet vezetőit mindenekelőtt a speciális katonai büntetésvégrehajtási intézetekkel kapcsolatos témakör érdekelte. Ezen belül különösen nagy érdeklődést tanúsítottak a katonai fogda intézménye és a hivatásos katonák esetében az itt végrehajtható szabadságvesztés jelentősen felemelt mértéke iránt. , A feltűnő érdeklődést az a körülmény magyarázza, hogy a csehszlovák katonai igazságszolgáltatás területén az- említett speciális katonai büntetésvégrehajtási intézetek ismeretlenek. Ennek következménye az, hogy hivatásos katonák esetében a legenyhébb mértékű, de végrehajtandó szabadság-
Vesztés kiszabása is a hadseregből való eltávolítást vonja maga után. Ugyanis az ilyen büntetés kiszabása mellett a lefokozás kimondása kotelező. A sorkatonákra kiszabott szabadságvesztést — ha az a 2 évet nem' haladja meg — katonai börtönben hajtják végre. Ezek a katonák visszatérnek alakulatukhoz, azonban ez a büntetésvégrehajtási rezsim céljában és tartalmában igen eltérő a mi fegyelmező zászlóaljunktól. Mindez negatívan érinti a hadsereg, általában a nemzetvédelem érdekeit. Különösen jelentős ez a hivatásos állomány viszonylatában. A csehszlovák katonai igazságügyi szervek vezetői a nálunk meghonosodott speciális katonai büntetésvégrehajtási intézeteket jónak és a vonatkozó problémák részbeni megoldására célravezetőnek tartják. Erre figyelemmel a tőlünk és a szovjet katonai igazságügyi szervektől szerzett tapasztalatok alapján szándékukban áll hasonló, jogintézmény törvényhozási úton való bevezetése. • .
II.
Noha küldöttségünk feladatát — mint arra már utalás történt — a saját szerveink munkájával kapcsolatos tájékoztatás adása képezte, a munkaértekezletek során mi is törekedtünk tapasztalatok gyűjtésére. Ezek közül megemlítést érdemelnek az alábbiak: a) A katonai bíróságok és ügyészségek szervezete a korábbival azonos. A Katonai Főosztály szervezetében a szövetségi Igazságügyi Minisztérium . megszűnése azt a változást hozta, hogy jelenleg a Nemzetvédelmi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztályaként működik. A Katonai Főosztályon három — a miénkhez hasonlóan a bírói felügyelettel, a továbbképzéssel, az igazgatási és a gazdasági feladatokkal foglalkozó —• osztály működik. Jelenleg egy negyedik, a katonai védői osztály megteremtésén dolgoznak. Ezen osztály létrehozásának indoka a védelem ellátásának helyesebb megszervezése. Ugyanis, a csehszlovák katonai büntetőeljárásban katonai védőként — a jelentős katonai titkokat érintő ügyekben — katonai bíró jár el. Előfordul olyan eset, hogy egy adott,katonai bíróságon a beosztott bíró által tárgyalt ügyben a bíróság elnöke jár el katonai védőként. b) A csehszlovák katonai bíróságok szervezete annyiban tér el a miénktől. hogy az első fokú katonai bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma között elhelyezve működnek a katonai körzeti felsőbíróságok, amelyek első- és másodfokú ügyeket egyaránt tárgyalnak. Ez a szervezet tehát a hatáskör szempontjából azonos a mi polgári bíróságaink szervezetével, ami az ország területének és a hadsereg létszámának méreteivel függ össze. A katonai bíróságok és ügyészségek illetékessége — mint nálunk — területileg szervezett. Ez alól az az egyetlen kivétel, hogy egy adott kató- ' nai bíróság székhelyén települt magasabbegység — viszonylag nem nagy távolságra állomásozó — alárendelt egységei ¡akkor is a fenti katonai bíróság illetékessége alá tartoznak, ha egy másik katonai bíróság illetékességi területén elhelyezették. Az említett katonai egységeket jogszabályi rendelkezések határozzák meg. . c) A katonai igazságügyi szervezeten belüli káderutánpótlás területén az 1968-as ellenforradalmi események negatív < kihatása még mindig terhes feladatként nehezedik a vezető szervekre. A katonai bíróságokon sok bírói hely betöltetlen. E helyzeten — perspektivikus megoldásként — szervezett módon próbálnak változtatni. Ez a mód a következő:
A jogi egyetem hallgatói hetenként egy napos katonai kiképzésben kötelesek részt venni, a tanulmányaik utolsó évében pedig egyhónapos gyakorlati munkára polgári bíróságokhoz osztják be őket. Az Igazságügyi Minisztérium — egyetértő megállapodás alapján — a Nemzetvédelmi Minisztérium vezérkarának minden évben megküldi a végzős hallgatók névsorát. E névsorból évenként mintegy 20 főt választanak ki, akiket a diploma megszerzése után egy évre különböző katonai bíróságokhoz osztanak be munkára, Ezek a katonák állományilag és mindenféle ellátás tekintetében a legközelebbi alakulathoz tartoznak, de minden szempontból az érintett katonai ¡bíróság elnöke felel értük. A bíróságon eltöltött 6 hónap után tiszti vizsgát tesznek a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál, melynek során 50%-ot meghaladó arányban igazságügyi ismeretekből kell vizsgázniok. Sikeres vizsga esetén alhadnagyi, míg sikertelen vizsga esetén tiszthelyettesi rendfokozatban léptetik elő őket. Amennyiben a kiválasztott személy a katonai bírói feladatok ellátására — bármilyen oknál fogva — nem felel meg, úgy a leszereltetésre intézkednek. Ha az ilyen személy közvetlenül átkerül a polgári bíróságok állományába, az említett egy évet bírósági gyakorlati időként beszámítják. Nagyon ritka esetben jogi egyetemet végzett szaktiszteket is átvesznek a katonai bíróságok állományába. d) A csehszlovák katonai bíróságok — hozzánk hasonlóan — mintegy kétharmados arányban nem katonai bűncselekményeket bírálnak el. A katonai bűncselekmények túlnyomó többségét az önkényes eltávozások teszik ki. A bűnelkövetési okok között nálunk is domináló szerepet játszik az alkalmi ittasság és a rendszeres alkoholizálás. e) A csehszlovák katonai bíróságok bűnmegelőző és nevelő tevékenysége módszereiben és tartalmában lényegében a mi katonai bíróságaink, hasonló tevékenységével azonos. Érdemes megemlíteni, hogy a csehszlovák katonai bíróságok az ügyek mintegy 30%-ában helyszíni demonstratív tárgyalást tartanak, mely arány nálunk csak mintegy 12%-ot tesz ki. A demonstratív tárgyalások ezen meglepően magas aránya szorosan, összefügg azzal a törvényi rendelkezéssel, hogy a csehszlovák katonai büntető eljárásban civil személy semmiféle Összefüggés alapján nem vonható felelősségre. A törvény ez alól csak a honvédelem érdekét sértő bűncselekményekre nézve tesz kivételt. • III. Küldöttségünket a munkatanácskozásokon kívül fogadta Prágában a nemzetvédelmi miniszter első helyettese, a cseh igazságügyminiszter, a szövetségi Legfelsőbb Bíróság elnöke és a katonai főügyész, míg Pozsonyban a szlovák igazságügyminiszter helyettese. A Nemzetvédelmi Minisztériumban tett látogatásunkról az OBRANA LIDU, míg a szlovák Igazságügyi Minisztériumban történt fogadásunkról a pozsonyi ŰJ SZÖ című lapban közlemény jelent meg. Habár a felsorolt vezető elvtársaknál — a program szerint — csak tisztelgő látogatást tettünk, mégis mindenütt értékes szakmai tanácskozásra került sor. Egyrészt á'vezető elvtársak a problémák iránti érdeklődéssel tettek fel szakmai kérdéseket, másrészt őszintén tárták fel az igazságügyi szervezetük sajátos gondjait és problémáit, melyeket jórészt az, 1968-as ellenforradalmi események még meglevő kihatásaival magyarázták. Ugyanakkor bizakodóan nyilatkoztak, a fejlődést pozitívnak ítélték. Véle-
hiényük szerint a teljes konszolidáció alapját megvetették, sőt e téren már igen jelentős eredményeket is elértek. Végül röviden utalni kell arra is, hogy a kiküldetésünk egész tartama alatt — mindenütt és • minden szempontból — a lehető legszívélyesebb bánásmódban részesültünk. Fogadtatásunk komolyságát kiemeli az a körülmény, hogy például Prágában a Katonai Főosztályon tartott tanácskor záson résztvett a párt (cseh) központi bizottságának munkatársa, míg Pozsonyban az igazságügyminiszter helyettese által tartott fogadáson jelen volt a párt (szlovák) központi bizottságának munkatársa és a magyar f ő konzul is. -v E rövid beszámoló azon, összegezéssel zárható le, hogy a delegáció látogatása elérte célját. A őszinte légkörben lezajlott tanácskozások hatékonyan mozdították elő és tovább erősítették a csehszlovák és a magyar katonai igazságügyi szervek szakmai kapcsolatait, valamint a két állam fegyveres erőinek fegyverbarátságát. ' \
Katonai ügyészi tapasztalatcsere a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai Főügyészségének küldöttével A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság katonai ügyészi szerveinek együttműködése keretében ma már kialakult gyakorlattá vált előadók kölcsönösen való küldése, illetve fogadása a katonai ügyészek továbbképzésének fórumaira. Ennek keretében látogatott hozzánk a Magyar Népköztársaság Katonai Főügyészének meghívására 1973. december 11—13-ig a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai Főügyészsége Vizsgálati Osztályának vezetője: dr. Eduárd Hlousek ezredes. A továbbképzésre összehívott katonai ügyészek nagy érdeklődéssel hallgatták dr. Hlousek ezredes előadását, melyet a „Katonai ügyészi feladatok a büntetőeljárásban, különös tekintettel a nyomo>zás teljesítésére és a parancsnoki nyomozás felügyeletére" címen tartott. Az előadást követő konzultáción világosabbá váltak a két katonai ügyészi szervezet egyes jogintézményei között meglevő azonosságok, s az azonos célok érdekében alkalmazott sajátos jegyeket hordozó gyakorlati megoldások. Ügy véljük, hogy dr. Hlousek ezredes elvtárs látogatása, s konzultációval egybekötött előadása számunkra igen hasznos volt. Szilárd meggyőződésünk, hogy az elkövetkezendő időben folytathatjuk és továbbfejleszthetjük gyümölcsöző kapcsolatainkat a Csehszlovák Szocialista Köztársaság katonai ügyészi szerveivel.
Ö
i 13
Á Moszkvai Helyőrségi Katonai Ügyészség küldöttségének látogatása hazánkban A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság Katonai Főügyészének egyöntetű állásfoglalása szerint a katonai ügyészi szervek jó kapcsolatának további fejlesztését szolgálja az első fokú katonai ügyészségek közötti kapcsolat kialakítása és egymás munkájának megismerése. E cél jegyében a Magyar Népköztársaság Katonai Főügyészének meghívására 1973. okt. 8—13-ig látogatást tett hazánkban a Moszkvai Helyőrségi Katonai Ügyészség 3 tagú delegációja, a Budapesti Katonai Ügyészség vendégeként. A küldöttséget V. I. Dobatkin ezredes a Moszkvai Helyőrségi Katonai Ügyészség vezetője Vezette, tagjai N. R. Djakov alezredes, katonai ügyész és G. G. Lucenko őrnagy, nyomozó voltak. A küldöttséget fogadta dr. Bíró György vezérőrnagy, a legfőbb ügyész: helyettese, katonai főügyész, N. A. Levin vezérőrnagy, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok katonai ügyésze és dr. Bikki Szilveszter r. ezredes, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek PB-titkára, Vendégeink látogatást tettek az MN Tata 2284. magasabb egységnél, a Heves megyei Rendőrfőkapitányságon. Megtekintették a Katonai Főügyészség Kabinetjét is. Valamennyi találkozó és látogatás a testvéri barátság és elvtársi együttműködés szellemében és légkörében folyt le. A szovjet delegáció hasznos eszme- és tapasztalatcserét folytatott a Budapesti Katonai Ügyészség vezetőivel és ügyészi állományával. Napirenden többek között a következő kérdések voltak: Magyar részről: — Az ügyészség tevékenységének irányát és tartalmát meghatározó jogpolitikai irányelvek, az új ügyészi törvény, a módosított Btk. és a büntetőeljárásról szóló új törvény alapvető rendelkezései; — A katonai ügyészi szervezet felépítése. —1 A Budapesti Katonai Ügyészség hatásköre, illetékessége, szervezeti tagozódása, személyi állományának jellemzői. — A katonai ügyészi tevékenység legfontosabb területei, kapcsolattartás a parancsnokokkal, párt-, politikai szervekkel, a megelőző munka. Szovjet részről: — A katonai parancsnokok hatásköre és illetékessége a bűncselekmények elbírálása terén, a gyakorlat alakulása. — A nyomozótiszti intézmény jogi rendezettsége és tevékenységük jellemzői. — A katonák szabálysértési ügyeinek elbírálási gyakorlata. A tanácskozást és a tapasztalatok kicserélését a teljes nyíltság és őszinteség jellemezte. Meggyőződésünk, hogy szovjet barátaink magyarországi látogatása tovább erősítette fegyverbarátságunkat, hasznosan szolgálta népeink testvéri barátságát és katonai ügyészi szerveink kapcsolatának szorosabbá válását.
A Legfelsőbb Bíróság Katonai ^Kollégiuma küldöttségének látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban és a Lengyel Népköztársaságban Irta: Dr. Kabóczki Ede hb. őrnagy
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának küldöttsége 1973. június 18-tól kezdődően 6 napos látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban az NDK Legfelsőbb Bírósága elnökének meghívására. A küldöttséget dr. Szíjártó Károly hb. ezredes, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a Katonai Kollégium vezetője vezette. Tagjai voltak: dr. Bikki Szilveszter ezredes, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságának titkára, és dr. Korda György hb. alezredes, legfelsőbb bírósági tanácselnök. A küldöttséget a Német Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága részéről dr. Günter Sarge ezredes, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a Katonai Kollégium vezetője látta vendégül. Fogadta a küldöttséget dr. Heinrich Toeplitz, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, á nemzetvédelmi miniszterhelyettes és a Német. Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Állambiztonsági Osztályának vezetője. A delegáció látogatást tett a Legfőbb Ügyész katonai helyettesénél, továbbá az Igazságügyi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztályának vezetőjénél. *
*
*
Az NDK-ban 10 elsőfokú katonai bíróság és 3 katonai felsőbíróság működik. Az utóbbiak tárgyalják másodfokon a katonai bíróságok ítéletei ellen bejelentett fellebbezéseket, továbbá első fokon az államellenes bűncselekményeket, a szándékos emberöléseket, továbbá azokat az ügyeket, amelyeknek vádlottja főtiszt, vagy annál magasabb rendfokozatot visel, illetőleg ezredparancsnoki, vagy annál magasabb beosztást tölt be. A katonai ügyész és a katonai felsőbíróság elnöke jogosult jelentősebb bűncselekmény elbírálását első fokon a katonai felsőbíróság hatáskörébe vonni. Minden egyéb bűncselekményt a katonai bíróságok tárgyalnak. Az ítéleteik ellen emelt törvényességi óvás elbírálása is a katonai felsőbíróságok hatáskörébe tartozik. • y A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumai csak a katonai felsőbíróságok által első fokon hozott ítéletek ellen bejelentett perorvoslatokat bírálja el. Első fokon a kiemelkedő jelentőségű bűnügyekben végez ítélkezési tevékenységet, de hatáskörébe tartozik azoknak az ügyeknek elsőfokú elbírálása is, amelyeknek vádlottjai tábornoki, vagy annak megfelelő rendfokozattal rendelkeznek, illetőleg körzetparancsnoki, azzal egyenlő, vagy magasabb beosztást töltenek be. A Katonai Kollégium döntése ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elnöksége bírálja felül. .A Katonái Kollégium ügyforgalma rendkívül alacsony. Alkotmányos feladatát, a katonai bíróságok felügyeletét és irányítását -részben a perorvos-
latok elbírálásán és a törvényességi határozatokon keresztül látja el. Az irányítás fő módszere azonban a bíróságok felügyelete, .amely teljes egészében a Katonai Kollégium feladatkörébe tartozik. Az Igazságügyi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztálya ugyanis csak a bíróságok adminisztratív felügyeletét látja el, és az ítélkezés hatékonyságát vizsgálja. A felügyelet keretében a Katonai Kollégium vizsgálja az egyes katonai felsőbíróságok és az alájuk tartozó első fokú katonai bíróságok ítélkezési tevékenységét, azt kollégiumi üléseken megtárgyalja, s iránymutatást ad a további feladatokra. A Katonai Kollégiumban két tanács működik. A kollégium vezetője a Legfelsőbb Bíróság elnökének katonai helyettese. Öt és a bírákat a Népi Kamara választja. Rajtuk kívül még egy jogi beosztású tiszt dolgozik tudományos munkatársként a Katonai Kollégiumnál, akinek a panaszok és a beadványok intézése, valamint a törvényességi óvások előkészítése tartozik a feladatkörébe. A joggyakorlat dokumentálását az Igazságügyi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztálya végzi, a statisztikai munka pedig egységesen a Katonai Főügyészségen történik, elektronikus számítógéppel. A kollégium tagjai részt vesznek a Nemzetvédelmi Minisztérium Politikai Főigazgatósága és más szervei olyan munkacsoportjaiban, amelyek a, f e gyelmi helyzetelemzésével foglalkoznak. A jogirodalmi tevékenységet az Igazságügyi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztálya irányítja. A Jogtudományi Egyetemeken katonai jogi oktatás nem folyik, de nincs szervezetszerű oktatás a katonai főiskolákon sem. A törvényhozásban való részvétel az Igazságügyi Minisztérium Katonai Bírósági Főosztályának a feladata, ahhoz a Katonai Kollégium csak segítséget nyújt az átfogó törvényeket mint amilyen .a büntetőtörvény — gyakorlatilag nagyobb létszámú állami bizottság készíti elő. Az NDK bíráskodásában, így a katonai bíráskodásban is nagy szerepe van a társadalmi kollektíváknak, a közösségeknek. Az elkövetett bűncselekményt minden esetben megtárgyalja a század vagy zászlóalj személyi állománya, illetőleg tiszthelyettesi gyűlése, tiszteknél fjedig az ezred, vágy a magasabb törzs tisztikara. A büntető eljárási törvény lehetőséget ad, hogy a kollektíva képviselje magát a tárgyaláson, és társadalmi vádlót vagy társadalmi védőt küldjön ki, épp így arra is, hogy kezességet vállaljon a vádlottért. Az elítéltek mintegy 35%-át csupán próbaidőre ítélik el. Ez azt jelenti, hogy az érintetteket 1—3 évig terjedő időre próbára bocsátják, meghatározva a tőlük elvárt magatartás szabályait és követelményeket. Arra az esetre, ha az elítélt a kívánalmaknak nem tesz eleget, a bíróság 3 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztést állapít meg ítéletében. A gyakorlatban azonban a büntetés végrehajtására csak az elítéltek elenyésző hányadánál kerül sor. A elítéltek mintegy 10—15%-ával szemben pénzfőbüntetést alkalmaznak, rendszerint büntetőparancs kibocsátásával. Összességében tehát az elítéltek mintegy 50%-ával szemben szabadság elvonásával nem járó büntetéseket szabnak ki. További 20%-ukat 1—3 hónapig terjedő 1 katonai fogdabüntetésre ítélik, és csupán az elítéltek mintegy 30%-ával szemben szabnak ki szabadságvesztés büntetést. Ez utóbbi büntetések nem éri el a 2 évi időtartamot. így az elítéltek megmaradnák a fegyveres erők állományában. A katonai bíróságok pártirányítása nem egységes. A katonai bíróságok és felső bíróságok a helyi katonai pártszervezetek irányítása alatt állnak.
A 'Katonai Kollégium Pártszervezete közvetlenül a Nemzetvédelmi Minisztérium Politikai Főigazgatóságának van alárendelve. A szakmai irányítást azonban á Központi Bizottság Állambiztonsági Osztályától kapja. *
*
*
A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma küldöttsége a Lengyel Népköztársaság Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, a Katonai Kamara Elnökének meghívására 1973. július 2-a és 7-e között tett látogatást a Lengyel Népköztársaságban. A delegációt dr. Szíjártó Károly hb. ezredes, elnökhelyettes vezette, tagja volt: Dr. Gulácsi József hb. alezredes, legfelsőbb bírósági tanácselnök, dr. Rabóczki Ede hb. őrnagy, legfelsőbb bírósági bíró és dr, Pásztor Imre őrnagy, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának főelőadója. A küldöttséget Bogdán Dzieciol ezredes, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a Katonai Kamara elnöke látta vendégül. A küldöttség látogatást tett a Lengyel Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságán, az első elnökhelyettesnél, továbbá fogadta a delegációt a legfőbb ügyész helyettese, a katonai főügyész, a Nemzetvédelmi Minisztérium részéről pedig a politikai főcsoportfőnök. A küldöttség látogatást tett a Varsói Katonai Körzet parancsnokánál, a Varsói Körzet Katonai Bíróságán, továbbá a Krakkói Katonai Körzet Bíróságán. A Lengyel Népköztársaság Legfelsőbb Bíróság Katonai Kamarája két fő részre tagozódik. Az I. osztály — amely 4 alosztályból, azaz négy 3 tagú tanácsból áll —\ az érdemi ítélkezési tevékenységet végzi. A II. osztály lényegében a mi Igazságügyi Minisztériumunkban levő Katonai Főosztálynak megfelelő feladatokat lát el. A Katonai Kamara, a perorvoslatokkal megtámadott ügyeket területi elv szerint bírálja el. Az I. osztály minden beosztottja azonos bíróságtól érkezett ügyfelekkel foglalkozik, így á hozzá tartozó alsó bíróság munkájár ó l állandó áttekintést szerez. Törvényességi óvás emelésére a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Katonai Kamara elnöke, a legfőbb ügyész és az igazságügyminiszter jogosult. Az első fokú bíróságok felügyeletét a területileg illetékes legfelsőbb bírósági bíró látja el. Az ő feladatkörébe tartozik az első fokon jogerőre emelkedett ítéletek folyamatos átvizsgálása. A területileg illetékes bíró minden jogerős első 'fokú határozatot a jogerőre emelkedéstől számított 6 napon belül megvizsgál.' Amennyiben törvénysértést észlelt, megteszi a szükséges intézkedéseket. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kamarája a büntető ítélkezés egészéről tájékozott legyen, és azt valamennyi: bűnügy ismeretében irányítsa. A Lengyel Népköztársaságban első fokon körzeti és helyőrségi katonai bíróságok működnek, amelyeknek fellebbezési fóruma egységesen a Katonai Kamara': A bűnügyek száma 3 év óta állandó jelleggel csökken. A mérséklődós 1972-ben az előző évihez képest 20% volt. A párt kezdeményezésére a bíróság-ok munkájában új szemlélet alakult ki, amelynek lényege a határozott differenciálás, a csekély súlyú ügyekkel nem foglalkoznak, azokat a bajtársi.becsületbíróságok bírálják el, avagy a parancsnok alkalmaz fegyelmi fenyítést. Kellő szigorral lépnek fel azonban a súlyos bűncselekményt elkövetőkkel és azokkal szemben, akik különösen elszaporodott bűncselekményeket valósítanak meg. Ilyennek tekintik többek között az élet elleni bűncselekményeket, a rablást, az erőszakos nemi közösülést, de' gyakoriak a közlekedési bűncselekmények is.
A katonai bíróságok által elbírált cselekmények V3~a katonai, 2/í-a köztörvényi bűncselekmény. Az összes elítéltek 10%-ánál a 'katonai bíróságok felfüggesztett szabadságvesztés büntetést alkalmaznak. Emellett — még sorkatonáknál is — rendszeresen kiszabnak pénz mellékbüntetést. Mintegy 3 év óta ismeretes az ún. feltételes elítélés, amelynek lényege, hogy a bíró- 1 ság a büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztheti, ha társadalmi szervezet vagy valamely bizalomra érdemes személy a vádlottért kezességet v á l l a l . A próbaidő alatt az elítélt magatartását a bíróság ellenőrzi. Katonai életviszonyok között, a feltételesen elítéltért katonai kollektíva vállal kezességet. V Ismeretes az ún. szabadságkorlátozás is. Az e büntetéssel sújtott személy 3 hónaptól 2 évig terjedő időre a bíróság engedélye nélkül lakóhelyét nem változtathatja meg. Köteles a bíróság által előírt munkát elvégezni, és f e l világosítást adni arra, hogyan folyik büntetésének töltése. Havonta 20—50 óra közmunkát is végeznie kell. A szabadságkorlátozás alkalmazható katonával szemben is. akinek ez esetben a szolgálati foglalkozások befejezésétől a takarodóig meghatározott helyen kell tartózkodnia. Nem léphet elő magasabb rendfokozatba, sem magasabb szolgálati beosztásba, és nem kaphat szabadságot. A bíróság azt is kimondhatja, hogy illetményének 10—25%-át vonják le. Sajátos katonai büntetésvégrehajtási mód a katonai fogház, amely 3 hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztésre alkalmazható. A büntetés az ,e célra létesített katonai fogházban hajtják végre, amely az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alatt áll. A parancsnok fegyelmi fenyítésként a katonát 3 hónapig terjedő időre büntető egységbe is vezényelheti, ahol szigorú katonai fegyelem van. > A fegyelmező zászlóaljhoz hasonló intézmény nem létezik. A Katonai Kamara szoros kapcsolatot tart fenn a Nemzetvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségével, amely a katonai bíróságokat politikailag irányítja. A rendszeres együttműködés azonban csak az ítélkezésen kívüli területeken jelentkezik, tehát a bíróságok függetlenségét nem érinti, ' : A Katonai Kamará II. osztályának elemző és statisztikai részlege gépi feldolgozás .alapján részletes dokumentációt vezet a bűncselekmények alakulásáról. Rendszeresen gyűjtik az elvi tartalmú határozatokat is. A törvényelőkészítő tevékenységben is ennek az osztálynak beosztottjai' vesznek részt. A katonai büntető jog oktatása tiszti iskolában történik, a csapatoknál végzett jogpropaganda munkát a Katonai Kamara irányítja. Az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának szerepét is a Katonai Kamara látja el, így munkaikörébe tartozik az ellenőrzés, és-az első fokú bíróságok jogpropaganda munkájának az irányítása.' A Katonai Kamará pártalapszervezete a Politikai Főcsoportfőnökséghez, a körzeti bíróságokon működő és az illetékes ügyészségekkel közös pártalapszervezet pedig a területükön levő magasabb egységek pártbizottságaihoz tartozik. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma küldöttségének az NDK-l>ari és a Lengyel Népköztársaságban tett látogatása hasznos tanulságot szolgáltatott, és tovább" erősítették, fegyverbarátságunkat.
