KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Csak belső használatra!

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1979 II A

KATONAI

BELSŐ

IGAZSÁGÜGYI

KIADVÁNYA

X.

ÉVF.

SZERVEK 2 . SZÁM

Á kÁTÖNÁI ÍGÁZSÁGÜGYÍ SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA

KATONAI ÉS

JOG-

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1979

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezds. (elnök) Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. ezds. dr. Korda György hb. ezds., dr. Németh Tibor ezds., dr. Odler János hb. ezds., dr. Pálfi Zoltán alez., (titkár), dr. Takács László ezds.

Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668. Felelős kiadó: dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a ZMKA házinyomdájában. Felelős nyomdavezető: Kardos István

T a r t a Io m Dr. Korda György hb. ezds.: Az új Büntető Törvénykönyv katonai rendelkezései alkalmazásának néhány problémája — — —

5

Dr. Habony János hb. alez.: A vagyon elleni bűncselekmények új szabályozása — — — — — — — — — — —

26

Dr. Nagy Géza r. őrgy.: A hivatali és a hivatalos személyként elkövethető más bűncselekmények rendszerezése az új Btk-ban

37

Dr. Hildenbrand Róbert hb. szds.: A pártfogó felügyelet jogintézményének kialakulása és szerepe az új Btk-ban — — —• —

50

Dr. Reviczky S. Pál hb. szds.: A büntetőjogi rehabilitáció áttekintése és néhány kérdése a hatályos Büntető Törvénykönyvben

65

Dr. Kaposvári Bertalan hb. őrgy.: A kezdőirattól az ítélethirdetésig

73

Dr. Kiss Lajos r. őrgy., kandidátus: Az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítésének tapasztalatai a katonai büntetőeljárásban — — — — — — — — — — — —

(86 X^

Dr. Kónya István hdgy. és Dr. László György hdgy.: A szabálysértések elhatárolása a bűncselekményektől és elbírálása a büntetőeljárásban — — — — — — — — '— — — Molnár Károly ezds.: A katonai hivatás és a család— — — —

98 113

Józef Szewczyk brigádtábornok, a Lengyel Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, katonai főügyész: A lengyel büntetőjogi kodifikáció általános jellemzése és hatályosulásának értékelése — — — — — — — — — — — — . —

133

Nemzetközi kapcsolatok A Varsói Szerződés tagállamai katonai igazságügyi vezetőinek értekezlete Magyarországon — — — — — — — Magyar katonai ügyészi küldöttség látogatása a Román Szocialista Köztársaságban — — — — — — — —

143 146

C O 4 E P as A H H E

rioAKOBHHK

IOCTHIJHH flOKT. / ^ Ë P ^ T j

K O P ^ A : HeKOTOpbie

npOÔAeMbl npHMe-

H6HHH B06HH0H HacTH HoBoro YroAOBHoro Koflenca rioflnoAKoBHHK

IOCTHIJHH

npecTynAeHHH

floKT.

J3HOI1I XABOHT»:

npoTHB HMyujecTsa

M a S o p MHAHIJHH floKT.

—

TE3A HA/lï):

—

—

5

HoBoe yperyAHpoBaHHe

—

—

—

—

KAACCMPHKAIJHH ÂOAHÎHOCTHWX

26

npecTy-

IIA6HHH H HHblX npeCTyilAeHHH COBepinaeMblX flOASKHOCTHblMH AHIjaMH B HOBOM KANHTAH

1

YK

—

— #OKT.

IOCTHIJHH

—

—

—

—

—

—

—

—

POBEPT XHA^EBPAHT:

—

BOSNMCHOBEHHE

TyTa noKpoBHTeAbHoro Ha£3opa H ero poAb B HOBOM YK — KANHTAH

IOCTHIJHH

AOKT.

FIAA III. KEBHLJKH:

—

—

Ä0

orAameHHH

BEPTAAAH KAnOllIBAPH:

npuroBopa

—

—

—

—

37 j

HHCTH-

—

—

50

O ó s o p YROAOBHO-npaBoBoS

peaÔHAHTau,HH H eë HeKOTOpwe Bonpocbi B fleficTByioujeM YK — Mafiop IOCTHIJHH AOKT.

—

•—

OT nepBoro

:—

—

—

—

—

65

AHCTA AEAA

—

—

—

/3

KaHflHflaT floKT. AAPÍOLLJ KHTIIITI- OJIWT pacKpbiTH» npecTynAeHHH coBepiueHHbix HeH3BecTHbiMH AHHaMH BO BoeHHoM yroAOBHOM npoijecce — — — — —_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 86

M a S o p MHAHIJHH,

AeHTenaHT AOKT, HIIITBAH KOHtiï H AeHTeHaHT AOKT. AACAO /lEP^T»: Pa3rpaHHieHHe aflMHHHCTpaTHBHbix npocTynKoB OT npecTynAeHHH H HX paccMoTpeHHe FIOAKOBHHK

B

yroAOBHOM

npoijecce

KAPOATJ MOAHAP:

—

—

—

—

BoeHHoe 3BAHHE H

—

H03E® UIEBHHK:

—

—

OTHOUICHH«

-—

—

—

—

98

PecnyÔAHKH, rAaB-

Oôiuaa xapaKTepncTHKa H

oijemca BCTynAeHHfl B ßeficTBHe noAbCKoñ yroAOBHOM Ko^iKpHKauHH — MesKflyHapoflHbie

—

ce\ibn — — — — 113

3aMecTHTeAb reHepaAHoro npoKypopa rioAbCKoS HapoflHoK HbiS BOCHHBIH n p o K y p o p

—

_

_.

_

_

_

_

— 133 j _

143

|

Az új Büntető Törvénykönyv katonai rendelkezései alkalmazásának néhány problémája* irta: Dr. Korda György hb. ezds.

Az új Büntető Törvénykönyv megalkotásánál a társadalmunk fejlődése folytán szükségessé vált változtatások mellett egyik alapvető szempont volt a gyakorlati alkalmazás megkönnyítése, az egyes jogintézmények és bűncselekmények megítélése tekintetében a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlat figyelembe vétele. Természetszerű azonban, hogy az új büntető törvény ennek ellenére sem adhatott minden részletkérdésben egyértelmű eligazítást, mert arra még a legszélsőségesebben kazuisztikus megfogalmazás mellett sem lett volna lehetőség. Éppen ebből eredően a Legfelsőbb Bíróság már a törvény hatályba lépését megelőzően felülbírálta valamennyi korábbi irányelvét, elvi döntését és kollégiumi állásfoglalását, amelyek a büntető anyagi joggal voltak kapcsolatosak, hogy a gyakorlati alkalmazáshoz szükséges iránymutatásokat idejében meg tudja adni. Ugyanakkor a törvény által bevezetett új vagy a korábbiaktól eltérő tartalmú fogalmak értelmezésével is segítséget kívánt nyújtani a jogalkalmazóknak, így például a 14. számú Irányelv értelmezte a visszaesés, a különös visszaesés és a többszörös visszaesés új fogalmait, s ugyanakkor meghatározta, hogy a különös visszaesés szempontjából mi tekinthető hasonló bűncselekménynek. AII. számú Büntető Elvi Döntés adott eligazítást arra nézve, hogy mi tekintendő jelentős, illetve különösen nagy értéknek, kárnak, avagy vagyoni hátránynak. E példák is mutatják, hogy a Legfelsőbb Bíróság igyekezett ugyan mindent megtenni a maga részéről a gyakorlati alkalmazás megkönnyítése érdekében, de természetszerűen nem láthatott előre minden problémát, amely a gyakorlatban akár csak a törvény hatályba lépése óta eltelt rövid idő alatt is már jelentkezett. Felmerültek ugyanakkor olyan kérdések is, amelyek ismertek voltak ugyan, de megválaszolásukra csak bizonyos idő elteltével, a ténylegesen elbírálásra kerülő egyes bűncselekmények, s az ítélkezés során kialakuló gyakorlat ismeretében nyílik lehetőség. * Á Szerkesztő Bizottság megjegyzése: Időközben a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 8., 9. és 10. sz. állásfoglalásaiban a cikkben felvetett kérdéseket rendezte.

Az előadottak természetszerűen vonatkoznak az új büntető törvény katonai rendelkezéseire is. Már a hatályba lépést megelőzően körvonalazódtak olyan problémák, amelyekről látni lehetett, hogy bár megoldásuk nyomban nem lehetséges, de nem tűr hosszabb halasztást sem, mert az ítélkezési gyakorlatban rövid időn belül igen élesen vetődnek fel. A gyakorlati követelmények ismerete nélkül ugyanakkor nehéz lett volna jelentkezésüket megelőzni, s ezért megoldásukra csak a hatályba lépést követő, de nem túlzottan hosszú idő elteltével kerülhet sor. Néhány ilyen kérdést és a megoldásuk lehetséges módozatait szeretném a továbbiakban felvázolni.

I I j :

. j

I. Az új Büntető Törvénykönyv Általános Részének katonai rendelkezései között az egyik legjelentősebb változást a szabadságvesztés sajátos, ka- : tonai végrehajtási módjainak az új szabályozása jelentette, amellyel szorosan összefügg a büntetésüket ott töltő katonák büntetett előéletéhez fű- ; ződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítésének az újabb rende- . zése is. Miután az'új törvény 127. §-ának szövege az 1961. évi V. törvény 107. és 108. §-aihoz képest látszólag nem mutat túlzottan jelentős eltérést, az alkalmazása során felmerült probléma megértéséhez és a megoldás útjának < megtalálásához kicsit régebbre kell visszamennünk. Legalábbis 1952-ig, amikor megszűntek az önálló katonai büntetésvégrehajtási intézetek. Addig ugyanis a katonai bíróságok által katonákra és polgári személyekre kiszabott szabadságvesztés büntetéseket egyaránt azokban hajtották végre. 1952ben azonban az addigi katonai börtönök is a Belügyminisztérium felügye- ! lete alatt álló büntetésvégrehajtási testülethez kerültek át, s az hajtotta : végre a katonákra kirótt szabadságvesztéseket is. , | Nyomban problémaként jelentkezett azonban, mi legyen azokkal a \ katonákkal •— értve ezen abban az időben a Néphadsereg, a Határőrség és j a Karhatalom tagjain kívül a rendőröket, büntetésvégrehajtási őröket,,'tűz- j oltókat és pénzügyőröket —, akikre a testületük, mint a hivatásos, a tovább- | szolgáló vagy a sorállomány tagjaira a továbbiakban is igényt tart,i tehát i megmaradnak az állományban. Aggályt okozott, hogy a büntetés végre- j hajtásának az ideje alatt elszoknak a fegyelemtől, kiesnek a kiképzésből, : esetleg bűnözőkkel kerülnek össze, ami károsan hat ki erkölcsi magatar- j tásukra. Kezdettől felmerült ezért olyan sajátos büntetés végrehajtási intézmény : létrehozásának szükségessége, ahol most már nem a katonai bíróságok ál- ' tal elítélt valamennyi, hanem csupán a szolgálatban megmaradó személyek számára lehetőséget biztosítanának a büntetésnek a többi elítéltektől elkülönítetten történő végrehajtására, s ugyanakkor a szolgálati rend és fe-

gyelem követelményei a büntetés végrehajtása alatt is érvényesülnének ezen elítéltekkel szemben. A célkitűzés tehát kezdettől az volt, hogy a szolgálat további teljesítésére alkalmas személyek a szabadságvesztés végrehajtása alatt, s azt követően is megmaradjanak a fegyveres erők és a fegyveres testületek állományában. E meggondolásnak megfelelően — kísérletképpen — már 1952 végén felállításra került szovjet mintára egy fegyelmező zászlóalj, amelyben a rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélt sorkatonák töltötték büntetésüket, melynek ideje alatt közérdekű vagy honvédelmi célú munkákkal foglalkoztatták őket. A jogszabályi alapot ehhez csak jóval később, a katonai személyekre kiszabott rövidebb tartamú börtönbüntetések végrehajtásáról szóló 1955. évi 5. számú törvényerejű rendelet adta meg. Ennek 1. §-a kimondotta: „Annak érdekében, hogy a szabadságvesztés büntetésre ítélt katonai személyekkel szemben a büntetés javító és nevelő céljai a különleges katonai szempontoknak megfelelően érvényesülhessenek, a katonákra kiszabott rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetést — a katonai bíróság rendelkezései szerint — fegyelmező zászlóaljban, illetőleg katonai fogdában is végre lehet hajtani". E törvényerejű rendelet lehetőséget adott 4. §-ában, hogy a katonai bíróság bármely katonának tekintendő személlyel szemben 3 hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztést katonai fogdában rendeljen végrehajtani, ha az elítélt a tényleges katonai szolgálatban továbbra is megmarad. A büntetést ilyenkor a fogdában a katonai szabályzatok szerint kellett végrehajtani. A 2. § pedig ugyanakkor arra biztosított lehetőséget, hogy a katonai bíróság a sorkatonára kiszabott 3 hónapnál hosszabb, de 2 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban rendelje végrehajtani, ha az elítéltet a választójogának gyakorlásától — mai szóhasználattal élve a közügyektől — nem tiltotta el és a még hátralevő tényleges szolgálatára figyelemmel a fegyelmező zászlóaljba utalást célszerűnek tartja. A 3. § pedig részleteiben szabályozta a büntetés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását, kimondva, hogy az katonai alakulat, de ugyanakkor azt is, hogy az ott töltött szabadságvesztés tartama nem számít be a tényleges katonai szolgálat idejébe. Végül az 5. § törvényi mentesítésben részesítette a büntetés letöltésével azokat az elítélteket, akiknek szabadságvesztése katonai fogdában vagy fegyelmező zászlóaljban került végrehajtásra. Érdemében e rendezést vette át az 1961. évi V. törvénybe foglalt Btk. 107. és 108. §-a; a fegyelmező zászlóalj tekintetében csupán azzal a lényegi eltéréssel, hogy feltételként szabta meg e végrehajtási mód alkalmazásához, mely szerint a büntetés célja a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásával is elérhető legyen. Mellőzte viszont annak külön kimondását, hogy a közügyektől eltiltott katonára kirótt szabadságvesztés nem hajtható végre fegyelmező zászlóaljban. A 113. § ugyan-

akkor a korábbival azonos módon törvényi mentesítésben részesítette azokat, akik a fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában töltötték ki a szabadságvesztés büntetésüket. Bár e rendezés éppen azt a célt kívánta elérni, hogy a szolgálatban meghagyható elítéltek a büntetés végrehajtása alatt is megmaradjanak a testület állományában, hiányosságai már rövidesen kiütköztek. Mindenek előtt az, hogy a hivatásos és a továbbszolgáló állomány tagjainál a katonai fogdában végrehajtható szabadságvesztés három hónapos felső határa kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindazok bűncselekményei a jogpolitikai elveknek megfelelően nyerjenek elbírálást, akik előéletük és a szolgálat teljesítése során addig tanúsított magatartásuk alapján az elkövetett bűncselekmény ellenére méltónak mutatkoztak rendfokozat viselésére és a szolgálatban való meghagyásra. Ezen még az sem segíthetett, hogy a katonai bíróságok különböző — elsősorban rendfokozatot érintő — katonai mellékbüntetésekkel, mint a rendfokozatban visszavetéssel, illetve a soron következő előléptetésből kizárással, nagyobb súlyt igyekeztek adni az igen rövid tartamú szabadságvesztéseknek. Különösen kritikussá vált a helyzet a motorizáció elterjedésével, amikor egyre nagyobb számban kerültek a katonai bíróságok elé olyan tisztek és tiszthelyettesek, akik szolgálati vagy magángépjárművel gondatlanságból súlyos kimenetelű balesetet idéztek elő. A felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása ugyanis — különösen, ha a baleset okozásánál az ittasság is közrehatott — sértette a jogpolitikai elveket, indokolatlan megkülönböztetést eredményezett a katonai és nem katonai bíróságok gyakorlata között. Az pedig, hogy három hónapnál rövidebb szabadságvesztés kerüljön kiszabásra, a cselekmény súlya folytán szóba sem jöhetett, a hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés viszont elkerülhetetlenül a szolgálatra egyébként alkalmas személynek a testületből történő elbocsátását eredményezte. A probléma megnyugtató megoldását csak a büntető törvény módosításáról intézkedő 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelet — az I. Büntető Novella — hozta meg, amely egy évre emelte fel a hivatásos és továbbszolgáló állományú személyeknél a katonai fogdában végrehajtható szabadságvesztés felső határát. Aki ugyanis az elkövetett bűncselekmény súlya folytán ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést érdemel, általában nem méltó a hivatásos szolgálat további ellátására sem. Ha mégis akadna kivétel, arra is megoldást ad a hivatásos állomány szolgálatáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet, amely 5. §-ának (3) bekezdésében felhatalmazta az illetékes minisztert, hogy azt a hivatásos személyt is megtartsa a szolgálatban, akit a katonai bíróság nem katonai fogdában, hanem polgári büntetésvégrehajtási intézetben letöltendő szabadságvesztésre ítélt, tekintet nélkül a büntetés tartamára. A felső határ emelésével tehát a Novella a hivatásos és a továbbszolgáló állomány tekintetében jelentkező problémát megoldotta, a sorállomány

cselekményeinek elbírálása tekintetében mutatkozó nehézségek kiküszöböléséhez azonban egy novelláris módosítás már nem lehetett elégséges, mert ott olyan alapvető változtatásokra volt szükség, amelyekre csak az új törvény megalkotásával nyílhatott lehetőség. A fegyelmező zászlóalj sajátos szervezetéből, a büntetés ott történő végrehajtására vonatkozó előírásokból és a végrehajtással együtt járó törvényi mentesítésből következett ugyanis, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának e sajátos katonai módja a sorállományú személyeknél csak korlátozottan volt alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróságnak ezért arra kellett iránymutatást adnia, hogy miután a büntetés végrehajtása során a fegyelmező zászlóaljban az elsődleges cél a fegyelemre nevelés, általában a katonai szolgálati renddel szembehelyezkedő, s nem kiemelkedő súlyú katonai bűncselekményt, avagy a szolgálattal összefüggően elkövetett kisebb súlyú nem katonai bűncselekményt megvalósító sorkatonák tölthetik ott büntetésüket. Lehetőséget látott ezen túlmenően a gondatlanul elkövetett, s ebből eredően nem nagyobb súlyú, bármely bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés ott történő végrehajtására is. Rá kellett viszont mutatnia, hogy a súlyosabb megítélés alá eső, így az erőszakos jellegű bűncselekményt elkövetőknél, valamint a többszörösen büntetett előéletű személyeknél a büntetés céljai a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásával nem érhetők el, ezért a reájuk kiszabott büntetést akkor sem lehet ott végrehajtani rendelni, ha annak tartama a 2 évet nem éri el. A törvényi rendezés folytán ekként nagyobb számban kellett viszonylag rövidebb katonai szolgálat teljesítése után leszerelni és a polgári büntetésvégrehajtási intézetnek átadni olyan sorkatonákat, akik egyébként a szolgálat teljesítésére alkalmasak lettek volna. A másik jelentős probléma azoknál jelentkezett, akik felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt állottak vagy a rájuk korábban kirótt szabadságvesztés végrehajtását katonai szolgálatuk tartamára elhalasztották. Kezdetben ugyanis a katonai bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a fegyelmező zászlóaljban vagy a katonai fogdában csak a bíróság által eredetileg is ott végrehajtani rendelt szabadságvesztés tölthető. Az összbüntetésként kirótt szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában való végrehájtására tehát nem kerülhet sor. Ez az álláspont viszont igen rövid időn belül azt eredményezte, hogy nagy számú személyt kellett leszerelni csupán azért, mert kisebb súlyú bűncselekményt követett el katonai szolgálata alatt, s vplt egy előző, rövid tartamú, felfüggesztett vagy elhalasztott büntetése is. A Legfelsőbb Bíróság ezért rámutatott, hogy nem kizárt ilyenkor sem az összbüntetés fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában történő végrehajtása, s annak csak az szolgálhat akadályául, ha az elítélt kedvezőbb helyzetbe kerülne, mintha nem követett volna el újabb bűncselekményt. Az előadottak szerint ugyanis a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában történő végrehajtása a törvény

erejénél fogva minden esetben együtt járt a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítéssel. Következésképp, az ott végrehajtani rendelt szabadságvesztést csak olyan másik szabadságvesztéssel lehetett összbüntetésbe foglalni, amelynek hátrányos jogkövetkezményei alól az elítélt legkésőbb a büntetés kitöltéséig ugyancsak mentesült, mert azt pl. gondatlanul elkövetett bűncselekmény miatt vagy fiatalkorúra egy évet meg nem haladó tartamban szabták ki. Szándékos bűncselekmény miatt elítélteknél viszont erre nem kerülhetett sor, mert az azt eredményezte volna, hogy az elkövető éppen az újabb bűncselekmény megvalósítása révén mentesül — az összbüntetés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása folytán — egy olyan elítélés hátrányos jogkövetkezményei alól is, amelyeket, há kifogástalan magatartást tanúsít, továbbra is viselnie kellene. Persze adódtak további visszásságok is ebből a törvényi rendezésből, mert ha valakit például szándékos bűncselekmény elkövetése miatt rövid tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, s azt ki is töltötte, nem volt akadálya a katonai szolgálat alatt elkövetett bűncselekmény miatt reá kirótt újabb szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történt végrehajtásának, sőt az ilyen személy az együttes mentesítés szabályai folytán a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása ellenére sem mentesülhetett az ahhoz fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Ha viszont a büntetés kitöltésére a katonai szolgálatra történt bevonulást megelőzően nem került sor, a reá utóbb kirótt szabadságvesztést sem lehetett fegyelmező zászlóaljban végrehajtani, mert az az összbüntetésbe foglalás esetén az idézett nem kívánt következménnyel, tudniillik mindkét büntetés hátrányos jogkövetkezményei alóli mentesítéssel járt volna. A fentiekből következett a törvényi rendezésnek az a további hátránya is, hogy a katonai bíróságok mind a hivatásos és továbbszolgáló, mind pedig a sorállomány tekintetében tartózkodtak a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésétől, mert egy kisebb súlyú bűncselekmény miatt kiszabott, viszonylag rövid tartamú szabadságvesztés esetén is el kellett rendelni annak utólagos végrehajtását, s az előadottak kizárhatták az összbüntetés fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában végrehajthatóságát, tehát a szolgálatból való eltávolítást eredményezték. Nem kívánom ugyanakkor részletezni azokat a vitákat, amelyeket a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásáról rendelkező 107. §-nak az a szövegrésze váltott ki, mely szerint az elítélt hátralevő szolgálati idejére is figyelemmel kell lenni annak alkalmazásánál. A vitát végül is csak azzal az iránymutatással lehetett a Legfelsőbb Bíróság részéről lezárni, hogy mindig tekintettel kell lenni e rendelkezés értelmezésénél az elkövetett bűncselekmény jellegére és a büntetés tartamára, mert például az őrutasítás vagy a készenléti szolgálat szabályainak megszegése miatt rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítélt büntetése akkor is végrehajtható a fegyelmező zászlóaljban, ha a büntetés a leszerelés előtt még éppen

. ] \ j ; j | j

foganatba vehető. Tulajdon elleni bűncselekmény elkövetése miatt egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéltnél pedig esetleg akkor sem célszerű e végrehajtási mód alkalmazása, ha letartóztatásakor még 3—4 hónap is hátra volt a szolgálati idejéből. Mindezeket a problémákat az új törvénynek kellett megoldania. Az 1978. évi IV. törvény 127. §-a ennek megfelelően akként intézkedik, hogy ha az elítélt a szolgálatban mégtartható: fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani a sorállományú katonára kiszabott 2 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést, a 43. §-ában szabályozott esetben — tehát, ha azt egyébként börtönben kellene végrehajtani —, továbbá a 6 hónapnál hoszszabb, de 2 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést a 44. §-ban szabályozott esetben, — tehát amikor a végrehajtási fokozat egyébként fogház lenne; ugyanakkor katonai fogdában kell végrehajtani a hivatásos és a továbbszolgáló állományú katonára kiszabott egy évet meg nem haladó, valamint a sorállományú katonára kiszabott 6 hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztést a 44. §-ban szabályozott esetben — tehát, amikor egyébként a büntetés fogházban lenne letöltendő. A (2) bekezdésében ennek megfelelően ki is mondja, hogy a szabadságvesztés fokozata szempontjából a fegyelmező zászlóalj a 43. §-ban szabályozott esetben börtönnek, a 44. §-ban szabályozott esetben fogháznak, a katonai fogda pedig fogháznak felel meg. E rendelkezések hatályát a 128. § az összbüntetésekre is kiterjeszti. Egyidejűleg a 136. § a törvényi mentesítés helyett a bíróságot hatalmazza fel arra, hogy előzetes mentesítésben részesítse az elítéltet, ha a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában rendeli végrehajtani. E mentesítés a büntetés kiállásának, illetve végrehajthatósága megszűnésének napján áll be. Az új törvényi rendezés tehát elhárította mindazokat az akadályokat, amelyek gátolhatták, hogy a katonai bíróságok a szolgálatra alkalmas személyekre kirótt szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában rendeljék végrehajtani. A törvényi korlát jelenleg csak az, hogy a hivatásos, illetve továbbszolgáló állományú elítéltre kirótt szabadságvesztés az egy évet, illetve a sorállományúra kirótt a 2 évet ne haladja meg, s az elítélt a büntetés végrehajtása után is megtartható legyen a szolgálatban. Ehhez járul még az a korlátozás is, hogy a hivatásos és a továbbszolgáló személyeknél a szabadságvesztés katonai fogdában való végrehajtására csak akkor kerülhet sor, ha azt egyébként fogházban kellene letölteniük. Szándékos bűntett elkövetése esetén tehát a katonai fogdában való végrehajtás elrendelésére csak a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával eggyel enyhébb fokozat kijelölésével kerülhet sor. Ez azonban aligha okozhat gondot, mert aki méltó a szolgálatban meghagyásra, annak méltónak kell lennie e kedvezmény megadására is. A sorállományúaknál pedig a fegyházfokozattal kapcsolatban ilyen probléma fel sem merülhet, mert a Btk. 42. §-a szerint fegyházban csak 2 évi vagy annál hosszabb szabadd

ságvesztés hajtható végre, míg a sajátos katonai végrehajtási módra csak 2 évet meg nem haladó szabadságvesztés alkalmazása esetén kerülhet sor. A feltételek csökkentése mellett az új szabályozás más tekintetben is közelítette a szabadságvesztés végrehajtásának sajátos katonai módjait a polgári büntetőintézeti végrehajtásnál alkalmazott fokozatokhoz. Ez a közelítés megmutatkozott a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról rendelkező 1979. évi 11. számú törvényerejű rendeletben is, amely csak igén kismértékű eltérést biztosít a katonákra vonatkozó rendelkezéseiben a büntetés végrehajtása során a büntetésüket fegyelmező zászlóaljban, illetve katonai fogdában, avagy az annak megfelelő fokozatú polgári büntetésvégrehajtási intézetben töltő elítéltek jogai és kötelezettségei, valamint a velük szemben alkalmazandó bánásmód között. Mindebből azt a következtetést kellett levonni, hogy az új törvényi rendezés mellett a sorkatonára kiszabott és 2 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést — amennyiben az elkövető a szolgálat teljesítésére egészségi állapotára tekintettel alkalmas — fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani rendelni akkor is, ha az elkövetett bűncselekmény nagyobb tárgyi súlyú, erőszakos jellegű, avagy nem függ össze a katonai szolgálattal. A korábbi iránymutatásokban adott korlátozások tehát tovább nem tarthatók fenn. A szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását szabályozó említett jogszabályok ugyanis arra mutatnak, hogy bár megmarad az intézmény sajátos katonai jellege — ami feltétlenül kívánatos, mert a szolgálatban megmaradó sorkatonák töltik ott büntetésüket —, de a nevelés eszközei most már sokkal inkább hasonlóak az alkalmazott fokozatnak megfelelően a börtönben, illetve fogházban végrehajtásra kerülő szabadságvesztéshez. Az intézmény tehát nem csupán az esetileg megtévedt, katonai vagy gondatlanságból elkövetett, illetve a szolgálattal összefüggő egyéb kisebb súlyú bűncselekményt megvalósító katonák megnevelésére alkalmas. Következik ez abból is, hogy a 128. § rendelkezésére tekintettel ott jelenleg a nem katonai bíróság által bármely bűncselekményért kiszabott szabadságvesztés is végrehajtható, ha az összbüntetés tartama a 2 évet nem haladja meg, miután az már nem jár együtt törvényi mentesítéssel, hiszen a bíróság belátásától függ, hogy mikor alkalmazza az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést. A sajátos katonai végrehajtási módok alkalmazhatósága tekintetében így az eljáró katonai bíróságnak az ott végrehajtható szabadságvesztés felső határát meg nem haladó büntetés vagy összbüntetés kiszabása esetén csupán azt kell vizsgálnia, hogy az elítélt sorkatona alkalmas-e a fegyveres erőknél további szolgálat teljesítésére. Bár az alkalmasság elsődlegesen az egészségi állapottól függ, azonban az erkölcsi követelmények, a bűncselekmény jellegétől, az elkövető életvitelétől függő társadalmi megítélés sem hagyható figyelmen kívül annak elbírálásánál. Éppen ezért továbbra sem lehet a szolgálatban megtarthatónak tekinteni és fegyelmező zászlóaljban

végrehajtásra kerülő szabadságvesztésre ítélni oíyan sorkatonát, aki rendkívül súlyos megítélés alá eső bűncselekményt, például állam elleni bűncselekményt (Btk. X. fejezet), emberiség elleni bűncselekményt (Btk. XI. fejezet), emberölést (Btk. 166. és 167. §), terrorcselekményt (Btk. 261. §) vagy más hasonló súlyú bűntettet követ el. Az ily bűncselekmény megvalósítójával szemben egyébként is többnyire hosszabb tartamú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés kerül kiszabásra, amikor szóba sem jöhet a fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtás. De nem kerülhet sor arra értelemszerűen akkor sem, ha valamilyen körülmény folytán mégis 2 évet meg nem haladó tartamú, s így börtönben letöltendő szabadságvesztést alkalmaz vele szemben a katonai bíróság. Hasonló erkölcsi megítélés alá kell vonni és a szolgálatra alkalmatlannak kell tekinteni az olyan bűnöző életmódot folytató sorkatonákat is, akik a katonai szolgálatuk alatt ismét azonos jellegű és súlyos megítélés alá eső bűncselekményt valósítanak meg. Ez ugyanis arra mutat, hogy az előző büntetések nem gyakoroltak reájuk kellő nevelő hatást, s a katonai életviszonyok között is folytatni kívánják bűnöző életmódjukat. Tehát nem önmagában a visszaesés vagy akár a többszörös visszaesés zárja ki náluk a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás alkalmazhatóságát, hanem a bűncselekmény súlyából és jellegéből levonható az a következtetés, hogy az elkövető a katonai életviszonyok között sem kíván addigi életmódján változtatni, hanem továbbra is mereven szembehelyezkedik a társadalmi együttélés szabályaival. Ily következtetést kell levonni például annál a sorkatonánál, aki a polgári életben többször el volt már ítélve tulajdon elleni bűncselekmények miatt, s a katonai szolgálata alatt rablást valósít meg, vagy annál az erőszakos jellegű bűncselekmények miatt korábban többszörösen elítéltnél, aki súlyos testi sértést okozó módon bántalmazza elöljáróját. A fegyelmező zászlóaljban végrehajtásra kerülő szabadságvesztés alkalmazhatóságának ismertetett kiterjesztése ellenére sem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy ott többségükben továbbra is első ízben megtévedt, a katonai szolgálati renddel és fegyelemmel esetileg szembehelyezkedő vagy gondatlan bűncselekményt elkövető elítéltek fogják büntetésüket tölteni. Hiszen fiataljaink döntő többségének életvitele becsületes, s ily korlát hiányában olyan bűnöző életmódot folytató elítélt kerülne közéjük, aki magatartásával és szemléletével mind a büntetés végrehajtása során, mind pedig annak kitöltése után az alakulathoz visszatérve, károsan hatna erkölcsi tartásukra, s ázon keresztül a fegyveres erők szolgálati rendjére és fegyelmére. Egyébként is kérdés, hogy a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedő, ismételten súlyos bűncselekményeket megvalósító személyek kezébe mennyiben lehet fegyvert adni, nem járhat-e az kiszámíthatatlan következményekkel, amire az utóbbi időben már több példa is adódott. Végül, bár az új rendelkezés a még hátralevő szolgálati idő tartamát

a feltételek között éppen a viták elkerülése végett nem említi, aligha lenné értelme a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban végrehajtása elrendelésének lehetőségét úgy alkalmazni* hogy az ésszerűtlenül megnyújtsa a sorkatonai szolgálat tartamát. Bár az alapvető cél, hogy a sorkatonai szolgálatát minden arra alkalmas hadköteles teljes egészében kitöltse, s bűncselekmény elkövetése útján senki se juthasson kedvezőbb helyzetbe, az sem lenne ugyanakkor kívánatos, hogy a büntetések folytán a sorkatonai szolgálat nemkívánatos módon meghosszabbodjon, s az elítélt jelenléte csupán tehertételt jelentsen annak a katonai szervezetnek, amelyhez tartozik, így értelmetlen lenne annak a sorkatonának a szabadságvesztését fegyelmező zászlóaljban végrehajtani, aki korábban már töltött ott hosszabb tartamú szabadságvesztést, s a reá újabban kiszabott büntetés sem rövid tartamú. Az idézett három kivételtől eltekintve azonban a szolgálat teljesítésére egészségileg alkalmas sorkatonák szabadságvesztését annál is inkább fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani, mert elsőrendű honvédelmi érdek,' hogy az arra egészségileg és az erkölcsi követelmények tekintetében is alkalmas hadkötelesek megfelelő katonai kiképzést nyerjenek. Visszás látszatot keltene ugyanakkor, ha a szolgálat teljesítésére alkalmas ilyen személy a bűncselekmény elkövetése révén hamarabb kerülne vissza a polgári életbe, mint az, aki becsületesen eleget tesz állampolgári kötelezettségeinek. Éppen e követelménnyel függ össze az is, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetéskénti alkalmazása sem lehet akadálya a jövőben a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása elrendelésének. Az 1955. évi 5. számú törvényerejű rendelet — amint láttuk — még tilalmazta a közügyektől eltiltottaknál a sajátos katonai büntetésvégrehajtási mód alkalmazását. Az 1961. évi V. törvény 107. §-a ilyen tilalmat már nem tartalmazott ugyan, de azok a kedvezmények, amelyeket a törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott jogszabályok a büntetésüket fegyelmező zászlóaljban letöltött személyeknél biztosítottak — elsődlegesen magának a törvényi mentesítésnek a megadása — arra mutattak, hogy az a társadalmi megítélés, amelyet a közügyektől eltiltás tükröz, nem egyeztethető össze a végrehajtás sajátos katonai módjainak alkalmazásával. Ezzel összhangban állt a Legfelsőbb Bíróságnak az az iránymutatása, hogy az erőszakos jellegű és egyéb súlyos megítélés alá eső bűncselekményt elkövetőkre — akiknél a közügyektől eltiltás szóba jöhetett — kirótt szabadságvesztést nem lehet fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelni. Az új törvényi rendezés viszont az előadottak szerint nem zárja ki a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását az ilyen súlyosabb megítélés alá eső bűncselekményt elkövető személyeknél sem, s ugyanakkor a bíróság belátására bízza, hogy előzetesen mentesíti-e a büntetését ott töltő személyt az elítéléséhez fűzött hátrányos jogkövetkez-

menyek alol. Áz ismertetettek szerint egyéb tekintetben is nagymértékbeli csökkent a különbség a polgári és a katonai büntetésvégrehajtási intézetek között. Mindebből levonható az a következtetés, hogy a jövőben nincs akadálya a fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt közügyektől eltiltásának, mint ahogy annak sem, hogy a polgári bíróság által közügyektől eltiltott személyekre kirótt szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása során a katonai bíróság az összbüntetést is fegyelmező zászlóaljban rendelje letölteni. A közügyektől eltiltás ugyanis a katonai szolgálati kötelezettséget, mint általános állampolgári kötelezettséget nem érinti, így azok is kötelesek katonai szolgálatot teljesíteni, akiket bevonulásuk előtt polgári bíróság a közügyektől eltiltott. Természetszerűen a sorállományúaktól lényegesen eltérő megítélés alá esnek a hivatásos és a továbbszolgáló állomány tagjai. Náluk a szolgálatban való meghagyásnál továbbra is ugyanazok a társadalmi elvárások és erkölcsi követelmények érvényesülnek, mint korábban. A reájuk kirótt szabadságvesztés katonai fogdában való végrehajtásának elrendelésére egy évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén is csak akkor kerülhet továbbra is sor, ha az elkövetett bűncselekmény csekély súlyú, s addigi életvitelük és a szolgálat teljesítése terén tanúsított magatartásuk alapján is méltóak a szolgálatban való meghagyásra; szándékos bűntett elkövetése esetén pedig arra is, hogy a Btk. 45. §-a (2) bekezdésében írtak alapján eggyel enyhébb fokozatban rendeljék büntetésüket letölteni. E követelmények pedig egyértelműen kizárják azt is, hogy a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt közügyektől eltiltására sor kerülhessen. Annál is inkább, mert az automatikusan az elítélt rendfokozatának elvesztését, s így a testületből való eltávolítását eredményezné, tehát ellent mondana a sajátos katonai végrehajtási mód alkalmazása alapvető feltételének : a szolgálatban való meghagyásnak. IIA szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módjainak alkalmazhatóságával függ össze a következő kérdés, hogy tudniillik kiket részesítsen a katonai bíróság előzetes bírósági mentesítésben, azok közül az elítéltek közül, akiknek büntetését fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában rendeli végrehajtani. Az új Btk. ugyanis — ahogyan ismertettük — nem részesíti a korábbival egyezően törvényi mentesítésben a büntetésüket ott kitöltött személyeket, hanem 136. §-ának (1) bekezdésében az ügyben eljáró bíróságot hatalmazza fel, a büntetés kiállásával, illetve végrehajthatóságának megszüntetésével beálló mentesítés előzetes megadására éppen annak érdekében, hogy a végrehajtás sajátos katonai módjai szélesebb körben legyenek alkalmazhatók. A mentesítés tekintetében mutatkozó éltérés a törvényben tehát nem

a jogpolitikai szemlélet megváltozására utal, hanem éppen azt a célt szolgálja, hogy a sajátos kátonai büntetésvégrehajtási módok szélesebb körű alkalmazása révén ne mentesüljenek olyan személyek is az elítélésükhöz fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, akiknél az nem lenne célszerű, mert ellentétben állna a társadalom védelmének érdekeivel. A sorkatonák vonatkozásában ebből eredően az új törvényi rendezésnél azt a következtetést kell levonni, hogy a fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek között a korábbi törvényi mentesítéshez viszonyítottan nem szélesebb, hanem annál inkább szűkebb körben kerülhet sor az előzetes bírósági mentesítés megadására. Elsősorban azoknál kerülhet sor arra, akik olyan kisebb súlyú katonai bűncselekményt valósítottak meg, amely a polgári életben nem is tekintendő bűncselekménynek. Éppen ezért, mert a sorkatonák szolgálatuk alatt sokkal szigorúbb életkörülmények közé kerülnek, s olyan magatartásért is büntetőjogi felelősségre vonásban részesíthetők, amely a polgári életben nem von ilyen következményeket maga után, indokolt az esetileg megtévedt, a szolgálati renddel és fegyelemmel alkalmilag szembehelyezkedő személyt az e miatt reá kirótt büntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesíteni. Hasonlóan érdemesnek kell tartani erre azokat is, akik a szolgálattal összefüggően, esetleg éppen abból adódóan követnek el ugyancsak enyhe megítélés alá eső bűncselekményt. Nem kerülhet viszont sor az előzetes mentesítés megadására a szolgálati renddel és fegyelemmel ismételten jelentősen szembehelyezkedő, illetve nagyobb súlyú katonai bűncselekményt elkövető elítélteknél, így pl. azoknál, akik szökést, öncsonkítást valósítanak meg, zendülésben vesznek részt, avagy tettlegesen bántalmazzák elöljárójukat, illetve a szolgálatot teljesítő más személyeket. Hasonlóan nem kerülhet sor a mentesítés megadására az erőszakos jellegű, nem katonai bűncselekményt, pl. nemi erőszakot vagy rablást megvalósító sorkatonáknál, de általában a tulajdon elleni szándékos bűncselekményt elkövetőknél sem. Ezek ugyanis az elkövetett bűncselekmények jellege folytán e kedvezményre nem méltóak, annak megadása náluk nem szolgálná társadalom védelmét. Más megítélés alá esnek ebből a szempontból a hivatásos és a továbbszolgáló állomány tagjai, akiknél egyrészt csak az egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés hajtható végre katonai fogdában, tehát bűntett megvalósítása esetén eleve méltónak kell lenniük a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával enyhébb fokozat kijelölésére, s ami a leglényegesebb, ahol az állományba vétel előfeltétele a büntetlen előélet, a feddhetetlenség. Következik ebből, hogy akit a katonai bíróság az elítéléshez fűződő hátrányos következmények alóli előzetes mentesítésre nem lát érdemesnek, általában arra sem láthatja alkalmasnak, hogy a büntetést fogháznak megfelelő katonai fogdában rendelje végrehajtani, s meghagyhatónak lássa a fegyveres erők, illetve fegyveres testületek állományában. Úgyszólván ál-

talános szabályként lehet ezért kimondani, hogy azt a hivatásos vagy továbbszolgáló állományú katonát, akinek szabadságvesztését a katonai bíróság katonai fogdában rendeli végrehajtani, méltónak kell tartania arra is, hogy előzetes bírósági mentesítésben részesítse. De érvényes ez a szabály azokra a sorkatonákra is, akiknek szabadságvesztését katonai fogdában rendelte végrehajtani. Erre ugyanis csak: kisebb súlyú vétség elkövetése esetén kerülhet sor olyan személyeknél, akik nem visszaesők. A sorkatonáknál ugyanis csak 6 hónapot meg nem haladó tartamú fogház fokozatú szabadságvesztés hajtható végre katonai fogdában: A visszaesőkre kiszabott szabadságvesztést pedig a Btk. 43. §-ának b) pontja szerint börtönben, azaz sorkatonánál börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban kell végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a Büntető és Katonai Kollégium 490. számú állásfoglalásának VIII. pontjában adott azon iránymutatását, mely szerint a sajátos katonai végrehajtási mód alkalmazása esetén a vagylagosan polgári büntetésvégrehajtási intézetben történő letöltés esetére kijelölt fokozatot eggyel enyhébben kell meghatározni, nem tartotta fenn. Az új törvényi rendezés mellett ugyanis a fegyház fokozat csak 2 évi vagy azt meghaladó szabadságvesztés esetén alkalmazható, így a rövidebb tartamú szabadságvesztés csak két fokozatban: börtönben vagy fogházban hajtható végre. Ugyanakkor e fokozatoknak megfelelő sajátos katonai büntetés végrehajtási módok léteznek, s az azokhoz tartozó intézményekben a végrehajtás módja lényegében megegyezik az azonos fokozatú polgári büntetésvégrehajtási intézetben alkalmazottal. Éppen ezért a jövőben a sorkatonánál is csak akkor kerülhet sor a Btk. 45. §ának (2) bekezdésében írtak alapján eltérő fokozat kijelölésére, ha az az azonos megítélés alá eső bűncselekményt elkövető polgári személynél is indokolt lenne. Azaz a jövőben e vonatkozásban különbséget tenni nem lehet; Kivétel ez általános szabály alól csak az az eset, amikor a katonai bíróság szándékos bűntettet megvalósító hivatásos vagy továbbszolgáló állományú személyt ítél katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre, miután az mindig fogház fokozatnak felel meg, s így alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a szándékos bűntett elkövetője méltó e kedvezményre'is. Természetszerű ugyanakkor, hogy gondatlan vétség elkövetőjével szemben az előzetes mentesítésre nem kerülhet sor, mert az a Btk. 102. §-a(l) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetés kitöltésével, illetve a végrehajthatóságának megszűnésével a törvény erejénél fogva amúgy is mentesül,1 s így a külön bírói mentesítés felesleges. Az esetben viszont, ha a katonai bíróság a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 89. §-ában írtak alapján próbaidőre felfüggeszti, az elítéltet a Btk. 104. §-ában foglaltak alapján, s nem a sajátos katonai rendelkezésnek megfelelően kell előzetes mentesítésben részesíteni. Erre annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, mert a jövőben feltehetően mind a hivatásos és a továbbszolgáló, mind pedig a sorállomány tagjai tekintetében a korábbi-

hál sokkai gyakrabban kerül majd sor íélfüggesztett szabadságvesztés kiszabására, Amint arra ugyanis már utaltam, a bírói gyakorlat a korábbiakban azért tartózkodott a felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásától, mert újabb bűncselekmény elkövetése esetén a szabadságvesztés végrehajtásának sajá,tos katonai módjai alkalmazására még akkor sem kerülhetett sor, ha mind az előbb, mind az utóbb kiszabott büntetés rövid tartamú volt, de a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása szándékos bűncselekmény miatt történt, s így a büntetés kitöltésével az elítélt nem mentesült volna a sajátos katonai végrehajtási mód alkalmazása: hiányában az elítéléshez fűződő hátrányos következmények alól. A fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában való végrehajtás elrendelésének hiánya pedig értelemszerűen valamennyi állománynál a szolgálatból való elbocsátást kellett, hogy eredményezze. .'•••! Az új törvényi rendezés mellett viszont ez az akadály már megszűnt,1 mert a Btk. 128. §-a lehetőséget teremt az összbüntetés fegyelmező zászlóaljban, illetve katonai fogdában való végrehajtására, ha annak tartama a hivatásos és a továbbszolgáló állományúnál az 1 évet, a sorállományúaknál pedig a 2 évet nem haladja meg, s az elítélt alkalmas a szolgálat további teljesítésére, Nem szolgálhat akadályul most már a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülés sem, mert annak megadása a bíróság belátásától függ, s nem következik be automatikusan a törvény erejénél fogva. Mindennek értelemszerűen arra kell vezetnie, hogy jövőben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről rendelkező 89. § alkalmazása tekinteté^ ben is meg kell szüntetni az eltérést a katonai és nem katonai bíróságok gyakorlata között, s az a jövőbeli csak annyiban mutatkozhat, amennyiben azt a fegyveres erők és a fegyveres testületek érdekei, valamint szolgálati viszonyai elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Éppen ezért kell viszont felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet arra, hogy miután a hivatásos és a továbbszolgáló állomány tagjaival szemben á korábbinál gyakrabban kerülhet sor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, a szabadságvesztés katonai fogdában való végrehajtásával kapcsolatban ismertetett azon elv, mely szerint, aki a szolgálatban meghagyható, az érdemes az előzetes bírósági mentesítés megadására, itt is érvényes. Sőt itt még sokkal inkább érvényesülnie kell, miután az elkövető még arra is érdemes,, hogy a reá kirótt szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesszék. III.

1

j

'> ! j ; ,

j

i

A harmadik probléma, amivel foglalkozni kívánok, már a Különös Részben írt katonai rendelkezésekkel kapcsolatos, mégpedig a XX. fejezet ; II. címében felvetett függelemsértéses bűncselekményekkel; de összefügg J a halmazat fogalmának a Btk; 12. §-a (1) bekezdésében meghatározott, s a korábbi törvényi rendelkezéstől eltérő meghatározásával is. Az alaki hal- ;

Mázat megállapíthatósága tekintetében a korábbitól eltérő gyakorlat kialakulása ugyanis kérdésként veti fel, hogy mikor kerülhet sor a jövőben halmazat megállapítására a függelemsértéses bűncselekmények körében. A probléma megértéséhez és a megoldás útjának megtalálásához itt is viszsza kell mennünk az időben, s meg kell ismerkednünk a hazánk felszabadulását követően megalkotott első Katonai Büntető Törvénykönyv, az 1948. évi LXII. törvénynek a szolgálati rend és fegyelem alapját képező függelmet védő rendelkezéseivel, s az azok alapján kialakított bírósági gyakorlattal. E törvény a második részének V. fejezetében rendelkezett a függelemsértés meghatározásáról, valamint büntetéséről. Ezen belül az 53. § az elöljáró vagy feljebbvaló becsületsértését vagy rágalmazását, az 55. § a hatóság előtti rágalmazását, az 56. § az elöljáróval vagy feljebbvalóval szembeni hamis vádat, az 57. § az elöljáró vagy feljebbvaló tettleges bántalmazását, míg az 58. § azok megölését rendelte büntetni. Az 59. § rendelkezett a szolgálati parancs iránti engedetlenség büntetéséről, míg a 61. § annak felelősségre vonásáról, aki a szolgálati parancsot gondatlanságból nem teljesítette. Ugyanakkor a törvény VI. fejezete majdnem hasonló részletességgel rendelkezett annak megbüntetéséről, aki a katonai őrrel helyezkedett szembe vagy sértette személyét, illetve utasítását nem teljesítette. Megjegyzendő, hogy e törvény a zendülést és a bujtogatást nem tekintette függelemsértésnek, hanem az I. fejezetben külön rendelkezett azok büntetéséről, miután abból indult ki, hogy e bűncselekmények közvetlenül a szolgálati rendet veszélyeztetik, amelynek a függelem csupán egyik, bár a leglényegesebb részét képezi. A függelemsértés és a katonai őr elleni cselekmények büntetésére vonatkozó rendelkezések részletezése — mely lényegében megegyezett az akkor hatályos büntető törvénynek az életet, a testi épséget és az egészséget, valamint az emberi méltóságot védő rendelkezéseinek tagolásával — egyértelműen arra mutatott, hogy azok a szolgálati rend alapját képező függelem mellett a lényegében azt megtestesítő elöljáró, feljebbvaló, illetve katonai őr személyét, valamint emberi méltóságát is védelmezni kívánják. Jogi tárgyuk ekként kettős volt, egyrészt a függelem, tehát á szolgálat rendje, másrészt az emberi élet, testi épség, illetve méltóság, amelyen keresztül a sérelem bekövetkezett. E kettősség tette szükségessé ezért, hogy az általános büntető rendelkezésekhez viszonyítva az elöljáró, a feljebbvaló vagy a katonai őr sérelmére elkövetett azonos cselekvőséget a katonai büntető törvény szigorúbban rendelje büntetni, mert a magatartás egyben a függelmet, azon keresztül a szolgálati rendet, tehát a fegyveres erők és a fegyveres testületek érdekeit is sértette. . A kettős jogi tárgynak megfelelően — miután e rendelkezések, az élet és a testi épség, valamint az emberi méltóság védelmét is szolgálták — a bírói gyakorlat sértettnek ismerte el az elöljárót, a feljebbvalót, illetve a

katonái őrt, akinek a sérelmére a cselekményt megvalósították, s természetszerűen annyi rendbelinek minősítette a cselekményt, ahány sértettje volt, azaz ahány személy sérelmére azt elkövették. Nem került viszont sor a többség megállapítására a szolgálati parancs iránti engedetlenség elbírálásánál, mert bár az ily magatartás is szembehelyezkedést jelentett az elöljárói akarattal, azonban annak csak szolgálati tekintélyét, s nem személyét vagy emberi méltóságát sértette. Az érdeksérelem a szolgálati feladatok megvalósulása terén mutatkozott, s így többség megállapítására csak az esetben kerülhetett sor, ha az elkövető külön-külön kiadott, s egymástól eltérő feladatok végrehajtására irányuló több szolgálati paranccsal helyezkedett szembe. Több elöljáró által kiadott — helyesebben a későbbiekben csupán megismételt —, azonos feladat végrehajtására vonatkozó parancs ismételt megtagadása így természetszerűen többségként nem volt értékelhető. Az 1961. évi V. törvénybe foglalt Büntető Törvénykönyv, a szocialista jogelveknek megfelelően, IX. fejezetében az egységes rendszerbe foglalva tartalmazta a katonai büntető rendelkezéseket is, s annak II. címében rendelkezett a függélemsértés büntetéséről. A korábbi Katonai Büntető Törvénykönyvhöz viszonyítva azonban összevonta és lényegesen egyszerűsítette az égyes bűncselekmények törvényi tényállását, ugyanakkor á függelemsértés körébe vonta a zendülést is, anélkül azonban, hogy a büntetendő cselekvőségek körét érdemében változtatta volna. A leglényegesebb változás abban mutatkozott: még; hogy az elöljáró mellett csupán a szolgálati ténykedést kifejtő feljebbvaló személyét látta kiemelt védelem- i ben részesítendőnek, de velük azonos védelihét biztosított az őrnek, valamint a szolgálati ténykedést kifejtő más szolgálati közegnek is. 318. §-ában ennek megfelelően büntetői rendelte az elöljáró, illetve a szolgálati ténykedést kifejtő feljebbvaló, őr- vagy más szolgálati közeg elleni erőszak alkalmazását, ideértve az azzal való fenyegetést, valamint a tettleges ellenállást is, s e bűncselekmény minősített eseteként határozta meg — egyebek között — ha a bűntettből testi sérülés származott, az a sértett halálát , j Okozta vagy emberölést is megvalósított. A 319. §-a pedig' büntetni rendelte az elöljáró, a szolgálati ténykedést kifejtő feljebbvaló, őr vagy más szolgálati közeg tekintélyének megsértését. A 317. § rendelkezett e mellett i — lényegében a korábbival azonos módon — a parancs iránti engedetlen-, j ség büntetéséről; a 316. § pedig a zendülés fogalmát határozta meg oly módon, mely szerint a zendülés akként is megvalósulhat, hogy a szolgálati, j rend vagy fegyelem ellen irányuló nyílt ellenszegülés az elöljáró szolgálati parancsával való szembehelyezkedésében nyilvánul meg, ha azt háröm ] vagy több katona követi el együttesen. Bár. azt a fejezethez fűzött miniszteri indoklás kifejtette, hogy a füg- ; gelem a katonai szolgálati rend és fegyelem alapja, s a rendelkezések ezért elsődlegesen éppen a szolgálati rendet kívánják védelmezni, azok mégis

az elöljáró, a szolgálati ténykedést kifejtő feljebbvaló, őr vagy szolgáilati közeg személyét tekintették az adott esetben a függelem megtestesítőjének. Erre utaltak egyebek között a 318. § ismertetett minősített esetei, melyek testi sértés vagy halál okozása, illetve szándékos emberölés megvalósítása esetén rendelték az elöljáró elleni erőszakot súlyosabban büntetni. Ez, valamint az is, hogy a 319. § az elöljáró emberi méltósága elleni cselekményeket is átfogta, arra mutatott, hogy a törvény a személy elleni bűncselekményeket tartalmazó XIV. fejezetével összhangban rendezte e függelemsértésként büntetendő magatartásokat. A személyt is védeni kívánta tehát, s a személy elleni bűncselekményektől eltérő, súlyosabb büntetés kiszabását lehetővé tevő rendelkezések azt a többletet kívánták kifejezni, amely a személyt ért sérelem mellett a szolgálati rend sérelmével bekövetkezett. A bírói gyakorlat minderre tekintettel az új törvény hatályba lépése után sem változott a tekintetben, hogy azt, akinek a sérelmére az elöljáró elleni erőszakot vagy a szolgálati tekintély megsértését elkövették, a bűncselekmény sértettjének tekintette. Ennek megfelelően annyi rendbelinek minősült a cselekmény, ahány sértettje volt. Nem változott ugyanakkor az egység vagy többség megítélése tekintetében a parancs iránti engedetlenséggel kapcsolatban korábban elfoglalt — már ismertetett — álláspont sem. Továbbra is mellőzte viszont a bírósági gyakorlat az ugyanazon személy sérelmére elkövetett különböző függelemsértési bűncselekmények halmazatban történő megállapítását. A zendülés, mint a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló nyilt ellenszegülés ugyanis az összes többi függelemsértési alakzatot értelemszerűen magában foglalta. Emellett a törvény minősített esetként súlyosabban rendelte büntetni a cselekményt, ha a zendülés résztvevője az elöljáró vagy az ellenszegüléssel szemben fellépő más személy ellen erőszakos cselekményt követett el, avagy más halálát okozta. Az elöljáró személyével vagy akaratával történő szembehelyezkedés pedig értelemszerűen mindig tekintélyének sérelmével is i jár, így a 317. és 318. §-ban írtak mindig magúkba olvasztották a 319. §-ban meghatározott szolgálati tekintély megsértését. Végül az elöljáró elleni erőszak és a parancs iránti engedetlenség halmazatát a 318. § (2) bekezdésének b) pontjában írt minősített eset zárta ki, mely súlyosabban rendeltebüntetni az elöljáróval, illetve a szolgálati ténykedést kifejtő feljebbvalóval, őrrel vagy más szolgálati közéggel szemben tanúsított erőszakos magatartást, ha az elkövető egyszersmind valamilyen szolgálati parancs iránt is engedetlenséget tanúsított. E gyakorlatban a sértettek száma szerinti rendbeliség megállapítása tekintetében a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1965. évi évfolyamában 4562. számon közzétett Katf. II. 360/1965. számú ítélete hozott változást, megváltoztatva az első fokon eljárt katonai bíróság ítéletét, mely 5 rb szolgála-

ti közeg elleni erőszakban mondotta ki bűnösnek a vádlottat. A Legfelsőbb Bíróság a rendbeliség megállapítását az alábbi indokokból mellőzte : „Az irányadó tényállás szerint a vádlott az együttesen intézkedő öt szolgálati közeggel szemben alkalmazott erőszakot. A különböző szolgálati közegekkel szemben való fellépése — sem a bántalmazás módja folytán, sem időbelileg egymástól nerii választható el. Helytállóan mutatott rá a katonai bíróság; hogy az elöljáró és a szolgálati közeg elleni erőszáknál a Legfelsőbb Bíróság azt a gyakorlatot folytatta, amely szerint annyi rendbeli bűntett állapítandó meg, ahány személy sérelmére, az elkövető a törvényi tényállásban foglalt valamely magatartást megvalósította. A' Legfelsőbb Bíróság azonban ezt a gyakorlatot — az alábbi indokokra tekintettel— nem kívánja fenn tartani: Abban az esetben, ha az alárendelt ugyanazon alkalommal — lényegében egy folyamatos magatartással — több elöljáróval vagy szolgálati közeggel szemben alkalmaz erőszakot vagy fenyegetést, a cselekmény egységet képez, s így az égyrendbeli bűntettnek minősül. Ennek indoka az, hogy e katonai bűntettnél a jogvédelem tárgya elsődlegesen nem a konkrét sérelmet szenvedett elöljáró élete, testi épsége vagy emberi méltósága, hanem ezeknek'a megsértésén keresztül egyfelől az elöljárói intézmény és az elöljárói tekintély általában, másfelől pedig az illető elöljáró által képviselt szolgálat tekintélye. Azt a körülményt, hogy egyénileg több elöljáró szenvedett sérelmet, a büntetés kiszabásánál kell az elkövető terhére figyelembe venni. Az esetben pedig, ha az elöljárók valamelyikével kapcsolatban a bűntett minősített esete valósult meg, úgy ezt kell megállapítani és a többi elöljáróval szemben elkövetett cselekményt ennek a keretében kell értékelni." Bár az indoklás erre nem tér ki, a gyakorlat megváltoztatására az abban az időben előtérben levő, a halmazat kiküszöbölésére irányuló tendenciával is összhangban, feltehetően azért került sor, hogy a katonai bűncselekmények elbírálása tekintetében folytatott ítélkezési gyakorlat, közelebb kerüljön a nem katonai bűncselekmények vonatkozásában kialakult gyakorlathoz. A Bűntető és Katonai Kollégium 1955-ben meghozott 77. számú állásfoglalásában ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a hivatalos személy elleni erőszakot több hivatalos személy ellen, azoknak egységes eljárása keretében követik el, a cselekmény nem válik több bűntetté, mert a konkrét hatósági eljárás egysége a bűnhalmazat megállapítását ilyen esetben kizárja. Ebből eredően látta indokoltnak az idézett ítélet a többség megállapításának mellőzését hasonló esetben, mikor több elöljáró, illetve szolgálati személy egységes fellépésével szegül szembe • erőszak alkalmazásával az elkövető. E határozat nyomán azonban a bírói gyakorlat a halmazat szűkítésére irányuló tendencia hatására akként alakult, hogy a bűncselekményi többséget akkor sem látta megállapíthatónak, ha az elöljárók, illetve a

szolgálati közegek nem együttesen, hanem külön-külön — esetleg időben és térben is elkülönülten — léptek fel az elkövetővel szemben, s a cselek^ ménysorozatot csak a függelemsértést megvalósító személy magatartásának folytatólagossága, egységes akaratelhatározása kötötte össze. Miután pedig a függelemsértést megvalósító különböző bűncselekmények tényállásainak már ismertetett belső összefüggése az egymás közti halmazatban történő megállapításukat kizárja, e gyakorlat alapján értelemszerűen égységként értékelték a katonai bíróságok az e l k ö v e t ő magatartását akkor is, ha a függelemsértést eltérő elkövetési magatartással valósította meg az együttesen vagy külön-külön fellépő elöljárókkal, illetve szolgálati közegekkel, :stb. szemben, tehát, ha például-egyikük parancsának teljesítését megtagadta, másikukat feltűnően durván sértegette, a harmadikat pedig tettlegesen bántalmazta. Az új Büntető Törvénykönyv a katonai bűncselekményeket tartalmazó XX. fejezetének II. címében határozza meg a függelemsértés címén büntetendő magatartásokat. Bár elnevezésük azonos a korábbi törvényben írtakkal, tartalmuk néhány tekintetben megváltozott. így a 352. § (1) bekezdése pontosítja a zendülés fogalmát, s csak a szolgálati rend és fegyelem ellen irányuló olyan csoportos, nyílt ellenszegülést tekinti zendülésnek, amely a szolgálati feladatok teljesítését jelentősen zavarja. Mellőzi ugyanakkor a paranccsal való csoportos szembehelyezkedés külön kiemelését, miután azt csak akkor látja zendülésnek, ha az közvetlenül a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul, s az idézett következményre vezet. Lényegesebb ennél az egység vagy többség megállapíthatósága szempontjából, hogy a 351. § (2) bekezdésének ej pontja nem testi sérülés, hanem csak súlyos testi sértés okozása esetén rendeli az elöljáró vagy a szolgálati közeg elleni erőszakot súlyosabban büntetni; a 356. § pedig — az emberi méltóság elleni bűncselekmények körében a becsületsértés fogalmát szűkebben meghatározó 180. §-sal összhangban — az elöljáró, a szolgálatát teljesítő feljebbvaló, az őr vagy más szolgálati közeg tekintélyének megsértését csak akkor minősíti bűncselekménynek, ha az,más előtt vagy feltűnően durván történik. A törvény új szövegezése tehát arra utal, hogy arnyak megalkotásánál a törvényhozó figyelembe vette e két: utóbbi bűncselekmény jógi tárgyának kettősségét, azt, hogy a rendelkezés egyfelől a szolgálati rendet és fegyelmet, másfelől ugyanakkor az adott esetben ázt megtestesítő elöljáró, feljebbvaló, őr vagy szolgálati közeg személyét és emberi méltóságát is védelemben kívánja részesíteni. A törvénynek a halmazat fogalmát újonnan - meghatározó 12. §-a (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indoklásból, valamint a törvény egyéb rendelkezéseiből pedig az a következtetés vonható le, hogy a törvényhozó a halmazat megállapíthatóságának szűkítésére irányuló eddigi tendenciával szemben — anélkül, hogy visszatérnénk az 50-es évek mindenáron halmazát megállapítására "törekvő irányzatához; — az egység-többség meg-

állapítása tekintetében egy olyan egészséges, a jogvédte érdekek sérelmére is tekintettel levő ítélkezési gyakorlat kialakítását látja kívánatosnak, amely kellő alapul szolgálhat a törvénynek a visszaeső bűnözőkkel szembeni szigorúbb elbírálási gyakorlatot igénylő rendelkezései megfelelő alkalmazásához is. .Mindez szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy az egység vagy többség megállapíthatósága tekintetében a függelemsértési bűncselekményeknél továbbra is folytatható-e az a gyakorlat, amely a másodlagos jogi tárgyat, az elöljáró, a feljebbvaló, az őr vagy a szolgálati közeg személyét, illetve emberi méltóságát ért sérelmet figyelmen kívül hagyja, s az ellenük alkalmazott erőszakot vagy a szolgálati tekintélyt ért sérelmet akkor is egy rendbelinek tekinti, ha a cselekmény több személy ellen irányult. Figyelemmel ugyanis éppen arra, hogy a törvény 355. és 356. §-ai az életet, a testi épséget, valamint az emberi méltóságot védelmező rendelke-/ zésekkel összhangban szabályozzák az elöljáró, feljebbvaló, őr vagy szol-' gálati közeg, illetve annak emberi méltósága ellen támadó személy büntetését, tekintetbe kell venni, hogy több személynek testi sérülés okozása, több személy rágalmazása vagy többek becsületének megsértése, illetve / egy személynek testi sértés okozása, másiknak megrágalmazása esetén a/ cselekmények halmazatot alkotnak. Ha viszont e cselekményeket a kator na elöljárója, feljebbvalója, őr vagy szolgálati közeg ellen követi el — bát a cselekménye a szolgálati rend sérelme folytán súlyosabban büntetendő — a jelenlegi gyakorlat mellett sem a halmazat megállapítására, sem pedig halmazati büntetés kiszabására nem kerülhet sor. Egy rendbeli bűncselekmény kerül megállapításra akkor is, ha a katona egyik elöljáróját megöli, a másiknak súlyos testi sérülését okozza vagy kettőt öl meg egyszerre; holott, ha ezt a cselekményt polgári személyek sérelmére követi el, az első esetben a két cselekményt halmazatban állapítják meg terhére, az utóbbi esetben pedig a halmazat megállapítását csak az zárja ki, hogy a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének f) pontja a több emberen elkövetett emberölést minősítő körülménynek tekinti és súlyosabban rendeli büntetni. A jelenlegi gyakorlat kialakulásának alapjául szolgáló — a BH-ban 4562. számon közzétett — ítéletben kifejtettek e mellett azt eredményezték, hogy jelenleg az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak, illetve a szolgálati tekintély megsértése passzív alanyát a katonai bíróságok ténylegesen nem is tekintik sértettnek. Bár a hivatkozott ítélet indokolása arra mutatott rá, hogy: „E katonai bűntettnél a jogvédelem tárgya elsődlegesen nem a konkrét sérelmet szenvedett elöljáró élete, testi épsége vagy emberi méltósága, hanem ezeknek a megsértésén keresztül, egyfelől az elöljárói intézmény és az elöljárói tekintély általában, másfelől pedig az illető elöljáró által képviselt szolgálat tekintélye", az annak nyomán kialakult gyakorlat során az elsődleges szó figyelmen kívül maradt,

holott az éppen arra utalt, hogy az elsődleges mögött még egy másik jogi tárgy is meghúzódik. E másodlagos jogi tárgy figyelmen kívül hagyása eredményezte azután, hogy a passzív alanyt nem tekintik sértettnek, s így meggátolják, hogy a Be. 53. §-ában írt jogait gyakorolhassa. Ezzel esetlegesen azt is, hogy az 55. § alapján ő vagy halála esetén hozzátartozója magánfélként fellépve, polgári jogi igényét érvényesíthesse a büntető eljárásban, holott az testi sérülés okozása esetén passzív alanyt, halála esetén pedig hozzátartozóját feltétlenül megilletné. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve kell ezért állást foglalni, hogy az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszaknál, illetve a szolgálati tekintély megsértésénél a passzív alany személyét ért sérelem folytán jelentkező másodlagos jogi tárgy figyelmen kívül hagyható-e az egység vagy többség megállapításánál? Vajon a passzív alanyt sértettként kell-e kezelni, s az elkövető cselekményeit annyi rendbelinek kell-e minősíteni, ahány személlyel szemben e tevékenységét megvalósította? Természetszerű, azonban, hogy az egyes függelemsértési cselekmények — beleértve itt a zendülést és a parancs iránti engedetlenséget is—- egymás között továbbra sem alkothatnak halmazatot, ha azokat ugyanazon személy sérelmére követték el. A zendülés tényállása ugyanis átfogó jellege folytán továbbra is magába olvaszt minden egyéb függelemsértési bűncselekményt, s minősített esete valósul meg, ha résztvevője az elöljáró vagy a zendüléssel szemben fellépő ellen erőszakot alkalmaz vagy halált okoz. A 356. §-ban írt szolgálati tekintély megsértése viszont mind a zendülésbe, mind a parancs iránti engedetlenségbe, mind pedig az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszakba beolvad, mert azok mindegyike önmagában is a szolgálati tekintély sérelmével jár, s a többletcselekvőség folytán súlyosabb megítélés alá esik. A parancs iránti engedetlenség és áz elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak halmazatban való megállapítását pedig a Btk. 355. §-a (2) bekezdésének b) pontja zárja ki, mely komplex tényállása folytán mindkét cselekményt magában foglalja. *

*

*

Természetesen az ismertetetteken kívül is merültek fel már eddig is problémák az új Büntető Törvénykönyv katonai rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazása során. Elegendő itt arra utalni, hogy egyelőre még az is eldöntetlen: mikor kerülhet megállapításra a szolgálatra jelentős hátrány veszélyének bekövetkezése, ha a katona nem őr-, hanem egyéb készenléti szolgálatban követ el kötelességszegést vagy az, hogy a 349. § alkalmazásában mi tekinthető fontos szolgálati feladatnak? A terjedélemadta korlátok azonban nem teszik lehetővé valamennyi kérdés taglalását, ugyanakkor számolnunk kell azzal is, hogy a mindennapi élet még további döntések elé állít bennünket. Ezekkel így. majd a következő számokban foglalkozunk.

A vagyon elleni bűncselekmények új szabályozása .

Irta: Dr. Habony János hb. alez.

; II. rész.

A Btk. a vagyon elleni bűncselekmények újraszabályozásával egyfelől bizonyos dekriminalizációs elgondolásokat érvényesít, másfelől szélesebb lehetőségeket nyújt a differenciált elbíráláshoz, egyidejűleg lehetővé teszi a nagyobb súlyú vagy ismételt vagyon elleni támadások elkövetőinek szigorúbb felelősségre vonását. A vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatos cikk első részében főként azokkal az általános megállapításokkal foglalkoztam, amelyek a Btk. XVIII. fejezetébe felvett bűncselekmények mindegyikére, vagy nagy, többségére érvényesek. Magyarázatot fűztem a lopás, a sikkasztás és a csalás büntetőjogi szabályozásához is. Ezért a továbbiakban a hűtlen kezeléssel, a rablással, a kifosztással, a zsarolással, a rongálással és a jármű önkényes elvételével foglalkozom. A vagyon elleni bűncselekmények közé tartozó egyéb törvényhelyek magyarázatára itt — miután a katonai bíróságok gyakorlatában azokkal aligha találkozunk — véleményem szerint nincs szükség. : I •

.

'

: '

<• |

Hűtlen kezelés A hűtlen kezelést a vagyonkezelő kárt (pontosabban: vagyoni hátrányt) okozó visszaéléssel követi el. A vagyoni hátrányt okozó visszaéléssel azonban nem lehet célja a vagyonkezelőnek, hogy önmaga vagy más részére közvetlen vagyoni; előnyt biztosítson. Amennyiben ugyanis a vagyonkezelő a rábízott anyagi eszközökben eltulajdonítással, illetve azokkal sajátjaként való rendelkezéssel okoz kárt, a cselekménye sikkasztásnak minősül. A vagyoni hátrány a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés és az elmaradt vagyoni előny (haszon, jövedelem) együttes összege. . A vagyonkezelői kötelességeket az erre adott megbízás, munkaszerződés, munkaköri leírás, katonai szabályzat, vezetői utasítás vagy intézkedés tartalmazza. Ezek hiányában a vagyon kezelője az ésszerű kezelésnek

megfelelő gondossággal köteles eljárni. A vagyonkezelői kötelmek megállapítása történhet szóban, vagy írásban, sőt megállapodásnak tekinthető a kialakult helyes gyakorlat hallgatólagos tudomásul vétele is. Esetenként ezeket a kötelességeket jogszabály rögzíti, pl. a gyám vagy a gondnok esetében. Bűncselekmény akkor jön létre, ha a Vagyonkezelő a kötelességeit egyenes vagy eshetőleges szándékkal megszegi és e kötelességszegéssel okozati összefüggésben vagyoni hátrány keletkezik. A vagyonkezelői feladatok a vagyontárgy jellegétől, illetve rendeltetésétől függően (ingó vagy ingatlan, termelőeszköz vagy állóeszköz, stb.) alapvetően eltérőek lehetnek. Eszerint a vagyonkezelő esetenként az anyagi javak megőrzését, állagának megtartását köteles biztosítani. Más esetekben a vagyonkezelőnek kötelessége az anyagok feldolgozása, a nyersanyagok felhasználása, vagy a rendeltetésszerű működtetéssel az elérhető nyereség biztosítása. A hűtlen kezelés ezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrány esetén a Btké. 28. § (1) bekezdés íj pontja értelmében szabálysértésnek, tízezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrány esetén vétségnek, míg ezen összeget meghaladó vagyoni hátrány esetén bűntettnek minősül. A fegyveres erők és fegyveres testületek állományában szolgálatot teljesítők jelentős részériek vagyonkezelői kötelességei vannak, illetve számosan a társadalmi vagyon felügyeletét látják el. A vagyonkezelők közé soroljuk pl. a szolgálatvezetőt, raktárvezetőt és -kezelőt, sőt az anyagi javakkal való rendelkezési joggal kapcsolatos'szándékos visszaélése esetén a szolgálati ág vezetőjét vagy az egység parancsnokát is. A pénzeszközök felhasználása során folytatott szabályzatellenes gazdálkodás ugyanúgy hűtlen kezelésnek minősülhet, mint pl. a gépjármű-technikai anyagok szükségtelen felhasználására adott rendelkezés, vagy az áruknak ¡kiskereskedelmi forgalomban való indokolatlan (meg nem engedett) beszerzése. Elköveti azonban a hűtlen kezelést az is, aki lőszert, vagy robbanó anyagot használ fel szükségtelenül „kiképzési" célra. Sőt a hűtlen kezelést követi el az a gépjárművezető, gépkocsiparancsnok vagy oszlopparancsnok is, aki a kezelésére bízott (rendelkezése alá tartozó) gépjárművet; jogellenesen veszi igénybe, azzal „fekete fuvart" végez és ily módon ezer forintot meghaladó összegű vagyoni hátrányt okoz. A vagyoni hátrány összegét a bérfuvarozási tarifa alapul vételével^ vagy a néphadsereg kezelésében levő gépjármű esetén a Gépjármű Szolgálati Utasítás 1, sz. mellékletének 2. pontjában írt teljes térítési díj felszámításával kell megállapítani. A belügyminisztérium kezelésében levő gépjárművekre azonban a kedvezményes, a teljes, illetve a jogtalan igénybevétel esetén felszámítható térítési díjak nincsenek megállapítva. Ezért a katonai ítélkezési gyakorlatban elfogadhatónak tartom aí Gépjármű Szolgálati Utasítás díjszabását. Ennek a díjszabásnak a használatára főként azért lehet szükség, mert a bérfuvarozási tarifa a katonai rendeltetésű járművekre (UAZ, rádiós gépkocsi, stb.) megfelelő díjtételt nem tartalmaz.

A vagyonkezelő a munkaköri kötelességeinek nem teljesítésével egyaránt elkövetheti a hűtlen kezelést, vagy a hanyag kezelést. Ezért a két bűncselekményt egymástól el kell határolni. Az elhatárolás alapja a vagyonkezelői kötelességek szándékos vagy gondatlan megszegése. Aki ugyanis a vagyonkezelésre vonatkozó kötelmeit szándékosan megszegve ezer forintot meghaladó összegű vagyoni hátrányt okoz, a hűtlen kezelést, míg aki a vagyonkezelői kötelmeit gondatlanul megszegve a társadalmi vagyonban tízezer forintot meghaladó összegű vagyoni hátrányt okoz, a hanyag kezelést valósítja meg.

Hanyag kezelés A hanyag kezelés csak a társadalmi vagyonban okozott vagyoni hátrány esetén büntetendő. Eizzel a Btk. a társadalmi vagyon fokozottabb büntetőjogi védelmét biztosítja. A bűncselekményt a társadalmi vagyon kezelője, valamint a társadalmi vagyon felügyeletével megbízott személy követheti, el az előírt munkaköri kötelességeinek gondatlan megszegésével, ha ezzel okozati összefüggésben vagyoni hátrányt okoz. A társadalmi vagyon felügyeletét látja el az is, akit ellenőrzési kötelmek terhelnek és a bekövetkezett vagyoni hátrány az ellenőrzési kötelességek megszegésével, vagy elmulasztásával oksági kapcsolatba hozható. A társadalmi vagyon felügyeletét látja el az is, aki annak kezelésével kapcsolatos irányítást végez. A hivatásos és továbbszolgáló állományban szolgálatot teljesítők ellenőrzési kötelességeit a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata, valamint a különböző szakutasítások, elöljárói parancsok és utasítások tartalmazzák. Az ellenőrzési kötelmek maradéktalan teljesítésének azért kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk, mert gyakori, hogy a vagyonkezelői tevékenységet alegység szolgálatvezetőként, vagy a különböző szakanyagok raktárkezelőjeként sorállományú katona látja el. A sorkatona pedig megfelelő vagyonkezelői jártassággal, vagy gyakorlati tapasztalattal nem rendelkezik. Az ellenőrzés tehát nemcsak a visszaélések feltárására, hanem az anyagkezelő segítésére is hivatott. Több ügyben láttuk azonban ,hogy az ellenőrző elöljáró a kötelességeit csupán formálisan teljesítette, egy-két anyagot felületesen megtekintett, vagy ellenőrzés nélkül írta be annak végrehajtását. Ez a magatartás ugyanúgy felületes munkára bátorítja a vagyonkezelőt, mint az ellenőrzés teljes hiánya. Az anyaghiány előidézéséhez pedig elegendő az okmányolási fegyelem megsértése, egy-egy anyagkiadási bizonylat elvesztése, vagy hibás levezetése. Hosszabb idő után már az így keletkezett hiány okát nem lehet megállapítani. Ilyenkor a leltárhiányért a vagyonkezelővel egy sorban felel az ellenőrzés elmulasztója is.

Á hanyag kezelés nem bűncselekmény, hanem — a Btké. 28. § (1) bekezdés j) pontja szerint — csupán szabálysértés, ha tízezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva követik el. A szabálysértést az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörében bírálja el. Amennyiben azonban az elkövetőt időközben a katonai szolgálatból elbocsátották, a szabálysértés elbírálására az általános szabályok szerint illetékes szabálysértési hatóság jogosult. A hanyag kezelés szabálysértésének elkövetése esetén sem mentesülhet azonban a vagyonkezelő, vagy a felügyelettel megbízott személy a kártérítési felelősség alól. 1980. január 1-én lépett életbe a Munka Törvénykönyvének az a módosítása, amely a gondatlanul elkövetett bűncselekménnyel, illetve a kirívóan súlyos gondatlansággal okozott károk esetén az eddigi három havi átlagkereset helyett hat hónapi átlagkeresetre emelte a kártérítés felső határát. Ezzel összhangban egyébként feltehetően a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek tagjainak a testületekkel szemben fennálló anyagi felelősségéről szóló 7/1970. Korm. számú rendelet 7. §-át is módosítani fogják. Ez idő szerint ugyanis a gondatlan bűncselekményért való anyagi felelősség mértéke ott csak három hónapi illetménynek megfelelő összeg, amit indokolt lenne ugyancsak emelni. Ez a szabályozás jobban segítené a munkafegyelem és a szolgálati fegyelem megszilárdítását, valamint a társadalmi vagyon fokozott védelmét. Amennyiben azonban a bíróság az elkövetőt gondatlan bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a kártérítési felelősség jelenleg is egy évi illetményének megfelelő összeg erejéig terjed. A fegyveres erők és fegyveres testületek állományában szolgálatot teljesítő elöljárót a Btk. 362; § (1) bekezdése szerint ellenőrzés elmulasztása miatt kell büntetni, ha elöljárói kötelességét azáltal szegi meg, hogy az alárendeltjét szolgálatának teljesítésében nem ellenőrzi, és ez a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár. Előfordulhat tehát, hogy az elöljárónak a társadalmi vagyon felügyeletével összefüggő, valamint az alárendelt egész katonai tevékenységére kiterjedő ellenőrzési kötelességei szorosan egybe esnek. Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy az elöljáró az ellenőrzési kötelezettségének nem teljesítésével a Btk. 320. §-ába ütköző hanyag kezelés mellett megvalósította-e a 362. § (1) bekezdésébe ütköző ellenőrzés elmulasztását is. A hanyag kezelés csupán a társadalmi vagyonban okozott tízezer forintot meghaladó vagyoni hátrány esetén bűncselekmény. Ezen összeg többszöröse sem tekinthető azonban olyan nagynak, hogy pusztán a vagyoni hátrány létrejötte a szolgálati vagy a fegyelmi érdekeket jelentősen sértené. Ilyenkor tehát az elöljáró részéről csak a hanyag kezelés elkövetése állapítható meg. Megtörténhet azonban, hogy az elöljárói kötelezettség megszegése nem csupán az anyagi fegyelem megbomlását, hanem egy adott alegység vagy egység erkölcsi—-politikai állapota megromlását is eredményezi. Ilyenkor az elkövető terhére halmazatban mindkét bűncselekményt meg kell állápí-

tani. Nem kétséges ugyanis, hógy ebben az esetben az elöljárói kötelességszegésből a szolgálatra vagy a fegyelemre, a harckészültségi és más katonai érdekek veszélyeztetésé miatt jelentős hátrány keletkezik. Véleményem szerint ,az elöljáró terhére a hanyag kezelés mellett akkor is meg kell állapítani az ellenőrzés elmulasztása vétségét, ha az ellenőrzési kötelességének nem teljesítésével olyan vagyoni hátrányt okozott, ami zavarta az egység anyagi ellátását, illetve csökkentette az egyes szolgálati ágak működésének hatékonyságát, s így kihatott annak harckészültségére. Ez olyan jelentős következmény ugyanis, hogy az ellenőrzés elmulasztása vétségének halmazatban történő megállapításához alapul szolgálhat. Meglátásom szerint a jelentős hátrány bekövetkezése is megállapítható szinte minden esetben, ha az elöljáró a vagyonkezelő ellenőrzésének elmulasztásával a Btk. 320. § (2) bekezdésébe ütköző különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségét követte el. A Legfelsőbb Bíróság II. sz. Büntető Elvi Döntése értelmében „a különösen nagy vagyoni hátrányt okozva" minősítő körülmény akkor valósul meg, ha az elkövetés összege az egymillió forintot meghaladja. Ilyen összegű vagyoni hátrány bekövetkezése pedig mindig jelentősen sérti a szolgálati vagy a; fegyelmi érdeket. Sőt ilyen összegű vagyoni hátrány esetén azt is meg kell vizsgálni, hogy az elöljárói kötelességszegés nem járt-e a szolgálatra, vagy a fegyelemre különösen nagy hátránnyal. A különösen nagy hátrány fennforgása esetén ugyanis az elöljáró cselekménye a hanyag kezelés mellett a Btk. 362. § (2) bekezdésébe ütköző ellenőrzés elmulasztása bűntettének minősül. A katonák által elkövetett bűncselekmények elbírálása során többször tapasztaltuk, hogy a vagyonkezelők a gondatlanul előidézett vagy rajtuk kívül álló okból keletkezett anyaghiányt fiktív okmányolással igyekeztek részben vagy teljesen leplezni. Ilyenkor fiktív kiadási bizonylatokat készítettek, a valódi tartalmú kiadási utalványokra utólag valótlan tételeket írtak fel, a nyilvántartási könyvek adatait vagy a leltározáskor felvett összehasonlító kimutatásokat meghamisították. Az egyik élelmezési szolgálatvezető pl. az anyaghiánya csökkentése céljából a mákostésztához 43 kg fokhagymát utalványozott a konyha részére. Ezekkel a cselekményekkel az elkövetők a kártérítési felelősség alól kívántak mentesülni. A bíróság következetes ítélkezési gyakorlata a vagyonkezelőnek azt a cselekményét, amellyel a gondatlansága folytán, vagy neki fel nem róható okból keletkezett hiányt a sértett (felügyeletre jogosult) megtévesztésével leplezi és ezzel az okozott leltárhiány megállapítását meghiúsítja, csalásnak minősíti. Ilyén esetben a csalással okozott kár azzal az Összeggel azonos, amelynek erejéig az elkövetőt a munkajog, a szövetkezeti jog, a fegyveres testületek tagjainak felelősségéről szóló jogszabály vagy a polgári jog rendelkezései szerint anyagi felelősség terheli. (A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 73. sz. állásfoglalása.) A csalással okozott kár tehát, miután a leltárhiány a legtöbbször gondatlanul elkövetett vagyon elleni

r bűncselekmény folytán jön létre, az elkövető1 hároni vágy hát hónapi átlagkeresetének megfelelő összeg. Az elkövető ugyanis ilyenkor a felügyeletet végző személy tévedésbe ejtésével ezen összegű kártérítési felelősség alól mentesülne. Azt a tényt pedig, hogy az elkövető által kezelt anyagokban a csalással okozott kárnál lényegesen nagyobb összegű anyaghiány marad fenn, az eddigi bírósági gyakorlat szerint terhére csupán súlyosbító körülményként lehet értékelni. A csalás mellett ugyanis a gondatlan vagyon elleni bűncselekmény (hanyag kezelés vagy gondatlan; rongálás) azért nem állapítható meg, mert szándékos és a gondatlan cselekmények között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy azok halmazatát látszólagossá teszi. Más a helyzet a szándékos bűncselekménnyel (lopás, sikkasztás, hűtlen kezelés és szándékos rongálás) okozott kár. leplezése ,esetén. Ilyenkor a szándékos bűncselekmény mellett a csalás nem hívható fel az elkövető terhére. Viszont a szándékos bűncselekménytől függetlenül gondatlan kötelességmulasztással okozott vagyoni hátrányt, bűnösség esetén, halmazatbari az elkövető terhére kell róni. Ezeken túl a bűncselekmények leplezését segítő okirathamisítások a szándékos cselekvőséggel ugyancsak halmazatban állnak... Rablás A rablás a lopásnak nagyobb társadalomra veszélyességű alakzata. A bűncselekmény társadalomra veszélyességét az növeli, hogy az elkövető a dolog eltulajdonítása céljából a sértett vagy más személy ellen erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Az érőszaknak vagy a fenyegetésnek olyan hatásúnak (lenyűgöző erejűnek) kell lenni, ami a dolog birtokosát minden más lehetőséget kizáró módon az igényelt tárgy átadására kényszeríti. Rablást követ el az is, aki valakit a dolog megszerzésének céljából öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, Ilyenkor azonban a dolog megszerzése csupán a tériyleges birtokos (a sértett) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezésével érhető el, hiszen más személy védekezésre képtelen állapota őt a dolog átadására aligha kényszerítené. ' A bírói gyakorlatbari többször találkoztunk olyan esettel, hogy az elkövető a lopást minden erőszak nélkül véghezvitte, mivel ázonban tetteriérték, az eltulajdonított dolog megtartása céljából alkalmazott erőszakot más személlyel szemben. Ilyenkor az elkövető az erőszakot nem a lopás elkövetése, hanem a már eltulajdonított dolog megtartása céljából, mintegy a lopás, utócselekményeként alkalmazza. Ennek a cselekménynek a társav dalomra veszélyességét ugyancsak az erőszakbari, vágy a; fenyegetésben megmutatkozó brutalitás emeli a rablás szintjére. Ebből következik, hogy az elkövető magatartását a törvény ebben az esetben is rablás bűntettének tekinti.

Á lopás céljából öntudatlan állapotba helyezés (elkábítás, elaltatás stb.) egyetlen esetben nem minősül rablásnak, mégpedig akkor, ha az elkövető az öntudatlan állapotba helyezést a sértett lerészegítésévél idézi elő. Ez a cselekmény ugyanis ->— mivel a törvény a kivételt önálló cselekményként rendeli büntetni — a Btk. 322. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző kifosztásnak minősül. A kifosztás önálló bűncselekményként történt szabályozását és az enyhébb büntetési tétel megállapítását az indokolta, hogy ilyenkor a sértett kifogásolható magatartása is hozzájárul a védtelenné váláshoz, hiszen az italt ő fogyasztja el, következik viszont ebből, hogy ha tudtán kívül itatják le, pl. úgy öntenek szeszt az italába, hogy nem veszi észre, nem kifosztás, hanem rablás valósul meg. A védekezésre képtelen állapotba helyezés akkor állapítható meg, há a sértett á dolog védelmét fizikai akadályoztatása miatt nem tudja kifejteni, mert pl. rázárták az ajtót, elvették a létrát, elállták az útját, a helyszínről elcsaltak stb. Fegyveresen követi el a rablást a Btk. 137. § 3. pontja szerint— az aki a bűncselekmény elkövetése céljából lőfegyvert, vagy robbanóanyagot tart magánál. Csoportosan elkövetettnek pedig akkor minősül a rablás — a 137. § 11. pontja alapján — ha annak elkövetésében legalább három személy vesz részt. Kifosztás A kifosztás ugyancsak a lopás célzatával elkövetett bűnös cselekvőség, azonban itt erőszak nélküli tevőlegességről van szó. Elkövethető lerészegítéssel, vagy — a rablást kivéve — más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak avagy fenyegetés hatása alatt. A lerészegítés a sértett mértéktelen alkoholfogyasztásra ösztönzését jelenti. Nem feltétele azonban a kifosztás megállapításának a teljes eszméletlenségig való leitatás, hanem a bűncselekmény akkor is megvalósul, ha a sértett az igen súlyosan ittas állapota miatt ellenállásra képtelenné vált. Ezzel szemben nem valósul meg a kifosztás, ha a sértettet harmadik személy részegítette le, illetve a sértett önállóan ittasodott le és az elkövető az így létrejött ellenállást kizáró állapotot használja fel a lopás elkövetéséhez. Ebben az esetben az elkövető cselekménye a Btk. 316. §-ba ütköző lopásnak, minősül. Szabálysértési értékre történt elkövetés esetén az elhárításra képtelen állapot kihasználása a szabálysértés megállapítását kizárja. Kifosztást kell megállapítani akkor is, ha az elkövető nem a lopás célzatával, hanem más bűncselekmény elkövetése során alkalmaz erőszakot vagy fenyegetést a sértettel szemben és az így létrehozott elhárításra képtelen állapotot a később keletkezett elhatározása szerint lopásra is felhasz-. nálj a. Ilyenkor azonban az erőszakos cselekményt —- amennyiben valamely bűncselekmény tényállását kimeríti — a kifosztással halmazatban kell megállapítani.

Zsarolás A zsarolás elkövetési magatartása — a rabláshoz hasonlóan — ugyancsak erőszakból, illetve fenyegetésből áll, azonban ezt nem a lopás célzatával fejti ki az elkövető, haném a sértettet vagyoni jogaival kapcsolatosan önmagára hátrányos magatartásra kényszeríti. A kényszerítés egyaránt megvalósulhat erőszakkal és fenyegetéssel. A fenyegetés közvetlensége azonban itt nem feltétele a bűncselekmény megállapíthatóságának, elegendő, ha a megfenyegetettben komoly félelmet keltett. Miután a zsarolás eredménybűncselekmény ,akkor válik befejezetté, ha ténylegesen kárt okozott. A zsarolás elkövetőjének célja a jogtalan haszonszerzés. Ha viszont a tettes a jogos követelésének teljesítését kényszeríti ki, a cselekménye a Btk. 273. §-ba ütköző önbíráskodásnak minősül. Nem szükséges a bűncselek-^ mériy elkövetéséhez, hogy az elkövető a sértettet a saját érdekében kényszerítse valaminek a megtételére, meg nem tételére, illetve eltűrésére, mert a zsarolás harmadik személy javára is megvalósítható. Az elkövető oldaláról jogtalan haszonnak, a sértett oldaláról kárnak számít mindaz,, ami jogszabályba ütközik, amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek ki, vagy ami nyilvánvalóan ellentétes, a társadalom érdekeivel, illetve a szocialista együttélés normáival.

|

Rongálás

A rongálás törvényi tényállása a vagyontárgy állagának megsemmisítése Vagy az értékének erőszakos módon való csökkentése ellen nyújt büni tetőjogi védelmet. Vagyontárgyon mind az ingó, mind pedig az ingatlan vagyont érteni kell. A törvény az idegen vagyontárgy rongálását rendeli büntetni, mert a saját tulajdont képező tárgyak rongálásának nincs társa| dalomra veszélyessége. Az idegen vagyontárgy fogalma azonos a lopásnál j használt ugyanezen fogalommal. A rongálás tényállásában szereplő értékhatárok is megegyeznek a vagyon elleni szándékos bűncselekményeknél ; használt értékhatárokkal. | A törvény a gondatlanságból okozott rongálást is büntetni rendeli, ha l a társadalmi vagyonban jelentős (százezer forintot meghaladó) kár keletkezett. Súlyosabban minősül a gondatlan rongálás, ha a társadalmi vagyon| ban okozott kár különösen nagy, tehát egymillió forint feletti összegű. Kaj tonai életkörülmények között a harci járművek vagy robbanóanyagok karbantartása során való gondatlanságból keletkezhet jelentős, illetve különösen nagy kár. Amennyiben a jelentős vagy különösen nagy összegű kár a l gondatlansággal (akár tudatos gondatlansággal, akár a hanyagsággal) oko| zati összefüggésben áll, az elkövető terhére a gondatlan rongálást meg kell állapítani. 3

33

Ezeknél lényegesen gyakoribb", hogy a gépjárművezető a közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegésével balesetet okoz, amelynek következménye kár keletkezése is lehet. Az 1961. évi V. törvény alapján folytatott ítélkezési gyakorlat szerint a gondatlan rongálás a közlekedési bűncselekménnyel halmazatba nem kerülhetett. Ezen az ítélkezési gyakorlaton azonban változtatnunk kell. Ugyanis a Btk. XIII. fejezetébe felvett közlekedési bűncselekmények egyikében sem szerepel a „kárt okozott" minősítő körülmény. Éppen ezért a jövőben a gondatlanságból előidézett és a társadalmi vagyonban legalábbis jelentős összegű kárt okozó magatartását a közlekedési bűncselekménnyel halmazatban kell az elkövető terhére megállapítani. A társadalmi vagyonban százezer forintot meg nem haladó öszszegben gondatlanságból okozott kár esetén a Btké. 28. § (3) bekezdése szerint bűncselekmény nem valósul meg. Ezért ilyenkor a társadalmi vagyon gondatlan rongálását, ha annak összege egyébként jelentős, az összefüggő bűncselekmény elbírálásánál az elkövető terhére súlyosító körülményként: kell figyelembe venni. Már utaltam rá, hogy a közlekedési ; bűncselekmények a közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegésével egyaránt elköVethetők. Vannak azonban olyan közlekedési bűncselekmények, amelyek csupán szándékosan követhetők el. Ilyen pl. a Btk. 188. §-ába ütköző ittas járművezetés is. A szándékos közlekedési bűncselekménnyel együtt keletkezett kár tekintetében külön meg kell vizsgálni, hogy a társadalmi vagyon rongálását az elkövető szándékos vagy gondatlan magatartással valósította meg. Ennek a megkülönböztetésnek azért van jelentősége, mert a szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetén az elkövető a teljes összeg erejéig felel, míg a gondatlan bűncselekménnyel okozott kár esetén felelőssége a vonatkozó jogszabályok szerint korlátozott. Véleményem szerint az elkövetővel szemben szabályszerűen előterjesztett polgári jogi igény a Be. 215, § (1) bekezdése alapján érdemben akkor is elbírálható, ha a társadalmi vagyonban gondatlanul okozott kár a bűncselekményi értéket nem éri el. Ez a kár ugyanis a közlekedési bűncselekménnyel-összefüggésben keletkezett, a bíróság annak összegszerűségét pontosan megállapíthatja, s a polgári jogi igény megítélésével a társadalmi vagyon mielőbbi megtérülését segítheti és ezzel más állami szervek munkaterhét csökkenti. Jármű önkényes elvétele Az idegen jármű jogtalan használatát az 1961. évi V. törvény 291. § (2): bekezdése lopásnak minősítette. Ezzel e tulajdon elleni bűncselekmény sajátos formáját, az eltulajdonítás célzata nélküli lopást hozta létre. A Btk. 327. § (1) bekezdése ezt a társadalomra veszélyes cselekményt a valóságos: tartalmának és súlyának megfelelően önálló tényállásban szabályozza. Ez á

!

| | ; |

bűncselekmény azért került a vagyon elleni bűncselekmények közé, mert ugyancsak vagyoni viszonyokat sért vagy veszélyeztet, hiszen a tulajdonost vagy a birtokost akadályozza a gépi meghajtású járműve használatában. A motorizáció elterjedésével és a gépi meghajtású járművek garázsba való elhelyezésének közismert nehézségéi miatt ezen cselekmények száma világszerte emelkedőben van. Ugyanakkor a jármű önkényes elvétele esetén majd mindig fennáll a közlekedési baleset bekövetkezésének veszélye is. Szükség volt tehát arra, hogy az idegen gépi meghajtású járművek jogtalan használóját a törvény.— a modern büntető kódexekkel egyezően — büntetéssel fenyegesse. A bűncselekmény elkövetési magatartása az eltulajdonítás célzata nélküli jogellenes elvétel. Ezt a bűncselekményt elköveti azonban az is, aki a jogtalanul használt gépjárművet — e tényről való tudomás mellett — mástól jogtalan használat végett átveszi. Sőt ezt a bűncselekményt követi el az is, aki jogszerűen tartja birtokában a gépjárművet (pl. a szerelő, a garázsmester, az éjjeliőr vagy bárki, akire megőrzés végett bízták), de akit nem hatalmaztak fel annak vezetésére, üzemeltetésere. A Btk. 327. § (1) bekezdés utolsó fordulata ugyanis azt mondja: „..., illetve a rábízott ilyen járművet használja jogtalanul, vétséget követ el, . . . " A törvény formális értelmezéséből az következnék, hogy minden gépkocsivezető elköveti ezt; a bűncselekményt akkor, amikor a gépjárművet, bár annak rendszeresített vezetője, jogtalanul használja. Pl. a gépjárművel letér a menetvonalról, kitérőt tesz, vagy azzal engedély nélkül hagyja el a szolgálati helyét stb. Látszólag ezt támasztja alá a törvényhely miniszteri indoklása is, meftnem emeli ki, hogy csupán'a birtokban lévő „idegen" jármű elvétele minősül jármű önkényes elvételének. A Legfelsőbb Bíróság a Katf. III. 315/1979. sz. ítéletében azonban rámutatott, hogy a Btk. 327. §-ának (1) bekezdése kétféle elkövetési magatartást rendel büntetni a jármű önkényes elvétele címén. Az elsőt az valósítja meg, aki idegen gépi meghajtású járművet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja, vagy az így elvett járművet használja jogtalanul. Ez az elkövetési magatartás a lopáshoz hasonló, attól azonban az eltulajdonítási célzat hiánya és az időleges használat szándéka választja el. Hasonló különbség mutatkozik a jármű önkényes elvételének másik elkövetési magatartása és a sikkasztás között is. Ez utóbbi elkövetési magatartást ugyanis az valósítja meg, aki a rábízott idegen gépi meghajtású járművet használja jogtalanul. A megkülönböztetést ez esetben is a célzatban megmutatkozó eltérés adja, mert az elkövető a sikkasztás megvalósítójával ellentétben a rábízott idegen járművet nem tulajdonítja el, s az ideiglenes használaton túlmenően azzal sajátjaként rendelkezni sem kíván. Nyilvánvalóan ez utóbbi elkövetési magatartást valósítja meg az a jogtalan használó, akire csupán a javítás vagy megőrzés végett bízták a gépjárművet, azonban nem hatalmazták fel annak vezetésére.

fezektől eitérő megítélés alá esik — mutatott rá a Legfelsőbb Éíróság — a hivatásos (szervezetszerű) gépjárművezető azon magatartása, amikor a kezelésére bízott járművet veszi jogtalanul igénybe. Az eltérő megítélés éppen abból következik, hogy a rendszeresített vezetőre nem ideiglenesen bízzák rá javítás vagy őrzés végett a gépi meghajtású járművet, hanem tartósan — többnyire hosszú időre — a kezelésébe adják, és kötelezik annak üzemeltetésére is. Amennyiben tehát a rendszeresített vezető a tulajdonos, vagy az üzemben tartó tudta és beleegyezése nélkül jogtalanul veszi igénybe a kezelésére bízott gépjárművet, nem a jármű önkényes elvételét valósítja meg, mert nem számára idegen járművet vesz el mástól, vagy rábízott járművet használ jogtalanul, hanem a számára idegen vagyontárgy kezelésével kapcsolatos kötelességét szegi meg. Miután pedig e kötelességszegéssel, az ún. „fekete fuvarral" vagyoni hátrányt okoz, a cselekménye az előidézett vagyoni hátrány összegétől függően minősül szabálysértésnek, vagy a Btk. 319. §-ában feltüntetett hűtlen kezelés vétségének, illetve bűntettének. Ez a jogszabályértelmezés mindenben megfelel a vizsgált törvényhely valóságos tártalmának, mert kizárólag olyan magatartásoknak tulajdonít bűncselekményi fokot elérő társadalomra veszélyességet, amelyek súlya és jelentősége kétségtelenül ezt indokolja. A fegyveres erők tagjai közül sokan vezetnek szervezetszerűen gépjárművet, illetve sokan jogosultak a gépjárművek mozgásának irányítására. A gépjármű néhány kilométeres útszakaszon való jogtalan használatának, illetve jogtalan használatra adott utasításnak pedig nincs bűncselekményi súlyú társadalomra veszélyessége. Természetesen az elkövetőt a fegyelemsértés és a hűtlen kezelés miatt ilyenkor is felelősségre kell vonni, és kötelezni kéli a Gépjármű Szolgálati Utasítás 1. sz. melléklete 3. pontjában a gépjármű jogtalan igénybevétele esetén felszámítandó összeg megfizetésére.

f

A hivatali és a hivatalos személyként elkövethető más bűncselekmények rendszerezése az új Btk-ban Irta: Dr. Nagy Géza r. őrgy.

A hivatali bűncselekmények egyidejűek a büntetőjog megjelenésével. Az osztálytársadalmak kialakulásával együtt létrejött az uralkodó osztály hatalmának biztosítására hivatott állam. Az államgépezet funkcióit természetes személyek realizálják, akik helyzetüknél fogva különleges jogosultságokra — hivatali hatalomra — tesznek szert; tevékenységüket csak úgy láthatják el, hogy az állam polgárait olyan magatartás tanúsítására vagy magatartástól tartózkodásra is kényszeríthetik, amely jelentősen érinti a szubjektum cselekvési szabadságát. A különleges jogosultságokkal rendelkezők ezen tevékenysége akkor minősül törvényesnek, jogszerűnek, ha megfelel az adott uralkodó osztály érdekének, akaratának. Ha viszont azzal ellentétes — akár úgy, hogy az osztály akarattal szemben funkcionál, akár úgy, hogy az egyénnek a legtöbb esetben jogszabályokban is rögzített, megengedett személyiségi jogait sérti —, minden társadalomban igénybe veszik a büntetőjog eszközeit is a hasonló jelenségek megszüntetésére, az így tevékenykedő hivatalos személyek felelősségre vonására. Mindezekből okszerűen következik, hogy a jogrendszereknek azt is kifejezésre kell juttatniuk, hogy a büntetőjogi rendelkezések alkalmazása szempontjából kit tekintenek hivatalos személynek.

t

A hivatalos személy fogalma

Ez a társadalmi fejlődés különböző szakaszaiban rendkívül változó volt. Általános definíciót egyetlen büntetőjogi rendszer sem adott; a fogalommeghatározásnál a jogalkotók a közhatalmi funkciók, illetve közhatalmi tevékenység jellegének felsorolásával határozták és határozzák meg a hivatali bűncselekmények elbírálása szempontjából hivatalos személynek tekintendők körét. Elméleti téren is lényegileg csak annyiban közelítették meg a fogalmat, hogy az említett kört a közéletben közhatalmi jogosultsággal felruházottak közül a jogalkotó által kiemeltek képezik. Hammurabi törvénykönyve például az ítéletét megmásító bírót ren-

T delte büntetni. Manu törvényei azokat fenyegette büntetéssel, akikre közügyek vannak bízva, de elhanyagolják az emberek ügyes-bajos dolgait. A Csemegi kódex vonatkozó rendelkezéseit a liberál-kapitalista államapparátusban tevékenykedők körére alkalmazták. Az 1940. évi XVIII. törvény a közhivatalnok fogalmát gyakorlatilag minden állami alkalmazottra kiterjesztette. A felszabadulás után mind több személy vált a büntetőjogi felelősség szempontjából közhivatalnokká, mert ezt a formát használták fel a kialakuló új tulajdonviszonyok fokozott védelmére. Elfogadottá vált, hogy az államigazgatási feladat ellátása a hivatalos személyi jelleg legdöntőbb ismérve. A kiemelt felelősségű személyek köre azonban továbbra sem lezárt. Napjainkban egyre komolyabb problémaként vetődik fel, hogy a gazdaságirányításban és a szocialista önigazgatásban tevékenykedők közül kik tekinthetők azoknak. A hatályos Btk. 137. § 1. pontja szerint hivatalos személy: — a népképviseleti szerv tagja, a bíró, az ügyész, a társadalmi bíróság tagja, a munkaügyi és szövetkezeti döntőbizottság tagja; — a népképviseleti vagy államigazgatási szervnél, bíróságnál vagy ügyészségnél szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik; — az államigazgatási feladatot ellátó más személy. l A Btk. lényegében átvette az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: j a korábbi törvény) 114. §-a szerinti meghatározást, de az államigazgatás rendszerének fejlődését követve azon bizonyos változásokat eszközölt. A hivatalos személyek körét bizonyos értelemben kiterjesztette, amikor a népképviseleti szerv tagja, a bíró, az ügyész és a társadalmi bíróság tagjai mellett felsorolja a munkaügyi és szövetkezeti döntőbizottság tagját is. Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi törvény alapján az utóbbiak nem minősültek hivatalos személynek. Funkciójuk jellege és jelentősége azonban megkövetelte, hogy külön kiemelést nyerjenek. Az új Btk. abban is eltér a korábbi törvénytől, hogy az „államigazgatási feladatot ellátó más személy" fogalmi körében nem tesz példálózó felsorolást. Ezzel lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak, hogy az állami-társadalmi változásokhoz rugalmasabban alkalmazkodva nagyobb mérlegelési szabadsággal állapítsa meg, hogy a konkrét elbírálandó ügy elkövetője szervhez tartozásától függetlenül államigazgatási feladatot lát-e el. A hivatali bűncselekmények fogalma Addig, amíg a hivatalos személyként büntetőjogilag felelősségre vonhatók köre nagyobb változásokon ment át, a hivatali bűncselekmények elkövetési tevékenységei a különböző büntetőjogokban rendkívüli hasonló-

ságokat mutatnak. A korrupció, a hatalommal való visszaélés különböző formái például a legtöbb jogrendszerben fellelhetők. A hivatali bűnpártolást már I. László és Kálmán törvényei is büntetni rendelték. A burzsoá társadalomban á személyiségi jogok érvényesítésének célzatával polgárjogot nyert a vallomás, nyilatkozat kényszerrel történt kicsikarásának szankcionálása is. Abban azonban már nagyobb eltérések tapasztalhatók, hogy hogyan osztályozták, az adott jogszabályi keretek között milyen rendszerbe helyezték az egyes törvényi tényállásokat. Valamennyi jogrendszerben érvényesült az a törekvés, hogy a hivatali bűncselekményeket a bűncselekmény tárgya alapján egy fejezetbe fogják össze. A tárgy fogalmát, lényegét azonban már különbözőképpen értékelték. Anélkül, hogy ezekkel a jogelméleti problémákkal foglalkoznék, csupán a magyar szocialista jog által kimunkált és többé-kevésbé általánosan elfogadott tételekre utalok. . Ezek abból indulnak ki, hogy minden bűncselekmény általános tárgyát a szocializmusban uralkodó társadalmi viszonyok jelentik. Amellett azonban, hogy az egyes bűncselekmények általában sértik vagy veszélyeztetik a szocialista társadalmi viszonyok egészét, meghatározható a társadalmi viszonyok bizonyos szűkebb köre is, amely ellen a támadás különösen irányul. Ezeknek az egynemű, kölcsönösen összefüggő társadalmi viszonyoknak a köre a bűncselekmény csoporttárgya. Azok a konkrét társadalmi viszonyok pedig, amelyek ellen a támadás irányul, a bűncselekmény közvetlen tárgyát jelentik. Ezt a hármas felosztást azonban a joggyakorlat nem alkalmazza. Az ítélkezési gyakorlatban a bűncselekmény tárgya „jogi tárgy" elnevezéssel szerepel és ez gyakorlatilag azt a jogilag védett érdeket jelenti, amely azonos a jogelméletben használatos „közvetlen tárgy"-gyal. Ennek megfelelően a korábbi büntető törvénykönyv rendszerét alapul véve a hivatali bűncselekményék tárgya a hivatalos személy kötelességszerű magatartása és a hivatali élet tisztasága volt. A hatályos Btk. azonban ezen jogi tárgy két oldalát szétválasztotta: a XV. fejezet IV. címében kodifikálta a hivatalos személy kötelességszerű magatartását sértő hivatali bűncselekményeket, az említett fejezet VII. címében pedig a közélet tisztasága elleni bűncselekményeket. A korábbi jogrendszereket vizsgálva tapasztalhatjuk, hogy a bűncselekmény tárgyának fogalmát, lényegét különbözőképpen értékelték, de még a jogi tárgy egységes értelmezése méllétt is további dilemmákat kell megoldaniuk a jogalkotóknak. Számos törvényi tényállás ugyanis többféle tárgyat sért. így például a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás és a hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás sérti a hivatali bűncselekmények tárgyát és az igazságszolgáltatás működését, illetve a közrendet is. Az előbbi bűncselekmény által sértett két közvetlen tárgy még azonos csoporttárgyon — az államigazgatás és az igazságszol-

gáltatás tisztaságának érdékein — belül jelentkezik, az utóbbinak azoilban a csoporttárgy a sem azonos. Az okiratot hamisító magatartás ugyanis á közrend sérelmét eredményezi. Ezen ellentmondások feloldására különféle . más jogelméleti megkülönböztetéseket is kidolgoztak, amélyeket — vagy azok egyes megállapításait — a jogalkotók is átvettek. így például a hivatali bűncselekményeket felosztották „sajátképire" és „nem sajátképire" aszerint, hogy a cselekményt tettesi minőségben csak hivatalos személy követheti-e el. Használatos az „általános" és „különös" szerinti kategorizálás is annak megfelelően, hogy a tettes bármely hivatalos személy lehet-e, vagy csak valamely szűkebb körhöz tartozó. Mint a gyakorlat igazolta, ezek a rendszerezések sem adtak egyértelmű megoldást a kodifikáláshoz, már csak azért sem, mert az ilyen csoportosítások is komoly vitát váltottak ki. A legtöbb vitára az adott okot, hogy egyrészt van-e egyáltalán létjogosultsága az ilyen kategorizálásoknak, másrészt mely kategóriákhoz mely konkrét deliktumok sorolhatók. Olyan érvek is felmerültek, hogy egyáltalán helytálló-e a felosztás azon alaptétele, hogy egyes hivatali bűncselekményeket tettesként csak hivatalos személy követhet el. A különböző törvénykönyvek híven tükrözik ezeket, az elméleti próbálkozásokat és dilemmákat, amelyeket egyébként tovább bonyolítanak bizonyos praktikai meggondolások is. A hivatali bűncselekmények rendszere A hatályos Btk. XV. fejezetének IV. címe mindössze négy törvényi tényállást tartalmaz, szemben a korábbi törvény XI. fejezetének II. címében felsorolt nyolccal. Már utaltam arra, hogy a hatályos törvény rendszere a korábban egységes jogi tárgyat kettéosztotta és a korrupciós cselekményeket másutt kodifikálta. A Btk. miniszteri indoklása a hivatali bűncselekményeknél erre nem utal, viszont a deliktumok körének szűkítését a következőkkel, indokolja: „A hivatali bűncselekmények közös sajátossága, hogy tettese csak hivatalos személy lehet. Azokat a bűncselekményeket, amelyeket hivatalos személy és nem hivatalos személy egyaránt elkövethet, a Javaslat nem ebben a címben helyezi el. Ilyen a bűnpártolás (244. §) és a vesztegetés (250. §)." Ez azt jelenti, hogy ebben a címben kizárólag a hivatalos személy kötelességszerű magatartását sértő, úgynevezett sajátképi hivatali bűncselekmények kaptak helyet. Azok, amelyeket — a miniszteri indokolás álláspontjából kiindulva — tettesként nem hivatalos személyek is elkövethetnek, vagy a hivatalos személyenkénti elkövetés csak minősítő körülmény, másutt szerepelnek.

A korábbi törvény rendszeréhez képest tehát lényeges változást hozott a hatályos Btk., amikor a korábban hivatali bűncselekménynek minősült jogtalan előny követelése vagy elfogadása, hivatali vesztegetés és hivatali befolyással üzérkedés bűntettét a közélet tisztasága elleni bűncseuekményként rendeli büntetni. A korábbi törvény 148. §-ába ütköző hivatali bűnpártolás bűntetténél pedig nagyobb hangsúlyt kapott a kettős jogi tárgy közül az igazságszolgáltatás érdekeinek a védelme, és ez a kbrábban önálló deliktum a bűnpártolás minősített esetévé vált. Ebből a megoldásból kiindulva érdekes megállapításokra juthatunk azonban, ha azt vizsgáljuk, hogy a hatályos Btk.-ban hivatali bűncselekményként kodifikált tényállások ezen jogi tárgyon kívül milyen más jogi tárgyat sértenek, és elhelyezhetők lennének-e a törvény rendszerében a hivatali bűnpártoláshoz hasonlóan más bűncselekmények minősített eseteiként. A hivatali visszaélés megzavarja a hivatali feladatokat ellátó szerv tevékenységét és egyben káros következményeket is előidéz. Ha a káros következmény nem hivatalos személy által történő előidézése is bűncselekmény, nem zárható ki, hogy adott esetben a hivatali visszaélés bűntette — a következmény hivatalos személyként való előidézése — a másik törvényi tényállás minősített esetévé váljon. Jellemző példa erre a korábbi törvényből a hivatalos személyként elkövetett lopás és csalás, a hatályosból pedig a hivatalos személyként elkövetett zsarolás. A hivatali visszaélés azonban általános tényállású bűncselekmény, ezért ha az elkövető a következmény miatt büntetőjogilag felelős vagy a kötelességszegés más hivatali bűncselekmény tényelemeit kimeríti, megállapítása szóba sem jöhet. Ettől eltérő — a bűnpártolás és a hivatali bűnpártolás új konstrukciójához hasonló — öszefüggések fedezhetők azonban fel a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségénél és a jogellenes fogvatartás, de még a kényszervallatás bűntetténél is. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége lényegében magába foglalja a Btk. 180. § (2) bekezdése szerinti becsületsértés tényállási elemeit; súlyosabban büntetendő hivatali bűncselekménnyé azzal válik, hogy az elkövető hivatalos eljárása során tanúsítja a tényállásszerű magatartást. A jogellenes fogvatartás a hivatali érdekek mellett sérti az emberi szabadságot, alaptényállása egybeesik a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése vétségének tényállásával. Kizárólag az a körülmény emeli ki a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények köréből, hogy az elkövető hivatalos személy. (Megjegyzést érdemel, hogy a személyi szabadság megsértésének vétségé ugyanúgy büntetendő, mint a 24 órát meg nem haladó jogellenes fogvatartás.)

Hasonló — bár nem ilyen szoros — kapcsolat fedezhető fel a kényszervallatás és a Btk. 174 §-ába ütköző kényszerítés között is. Ezzel az okfejtéssel arra kívántam rámutatni, hogy a jogalkotónak a kodifikáció során az egyes törvényi tényállások konstruálásakor és rendszerbe helyezésekor nagyszámú tényezőt kell figyelembe vennie, de ezek egyszersmind több választási lehetőséget is biztosítanak a számára. A következőkben a korábbi törvény és a hatályos Btk. rendelkezéseinek azonosságát és eltérését vizsgálom. ' A hivatali visszaélés bűntettének törvényi tényállása és büntetési tétele nem változott. Csupán nyelvtani—értelmezési egyszerűsítés, hogy a hatályos törvény elhagyta a célzat tényállási eleméből azt, hogy a jogtalan előnyt a hivatalos személy „magának vagy másnak" szerzi. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt kiszabható büntetés 1 évről 2 év szabadságvesztésre emelkedett. Konstrukciós változás ezen bűncselekménynél sem történt, csupán a tényállás szövegezése módosult „hivatala gyakorlása során"-ról „eljárása során"-ra. A kényszervallatás bűntettének elkövetési magatartását is hasonlóan írja körül mindkét ,törvény. A hatályos Btk. azonban a vallomás vagy nyilatkozat „kicsikarása" helyett a „kikényszerítés" kifejezést használja és a korábbi törvénnyel szemben körülírja azt is, hogy törvényellenes eszközön az erőszak, a fenyegetés vagy más hasonló módszer értendő. A „más hasonló módszer" tényállási elemmé tételét a következőkkel indokolja a miniszteri indoklás: „A rendelkezés — az erőszakon és a fenyegetésen kívül — a pszichés és morális kényszer „finomabb" eszközeit is bünteti, amelyek alkalmasak rá, hogy a sértett magatartását döntően befolyásolják. Ezt fejezi ki a „más hasonló módszer" fordulat." Megjegyzendő, hogy ennek törvénybe iktatása a már kialakult ítélkezési gyakorlatot követte. A kényszervallatás bűntettének büntetési kereteiben annyi változás van, hogy a hatályos Btk. — mint sok más, korábban 1 évtől ,5 évig ter- ; jedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynél — a törvényi minimumot nem határozza meg, tehát azonos a kiszabható legalacsonyabb tartamú szabadságvesztéssel. A jogellenes fogvatartásnál lényeges változás, hogy a hatályos Btk. beiktatta és vétséggé nyilvánította annak privilegizált esetét. Éz véleményem szerint komoly elhatárolási és halmazati problémákat vet fel a jogalkalmazásban. A hatályos Btk. indoklása is hangsúlyozza, hogy a hivatali visszaélés a többi bűncselekménnyel az általános—különös viszonyában van: „A bántalmazás hivatalos eljárásban, a kényszervallatás és jogellenes fogvatartás — mint speciális tényállások —kizárják a hivatali visszaélés megállapítását". A jogellenes fogvatartás alaptényállásának lényege sem változott, a hatályos Btk. azonban az „elfog, letartóztat, vagy fogvatart" helyett a

„személyes szabadságában korlátoz" kifejezést használja. Ez a változtatás is lényegében a hosszú idő óta kialakult ítélkezési gyakorlatnak felel meg. A korábbi törvény felsoroló és kogens szövegezése hiányos és pontatlan volt. A hivatalos személy ugyanis nem csupán elfogással, letartóztatással vagy fogvatartással, hanem számos más személyes szabadságot korlátozó intézkedéssel, — például előállítás, közbiztonsági őrizet — is elkövetheti a bűncselekményt. Felvethető, hogy mindezt magába foglalja-e a „fogvatart" fordulat. Véleményem szerint azonban annak sem tartalmi, sem nyelvtani értelmezéséből nem vonható le ilyen következtetés. A jogellenes fogvatartás bűntettének minősített esetei a korábbi törvény rendelkezéseihez képest nem változtak, azonos azok törvényi büntetési kerete is. A korrupció konstrukciójában lényeges változás történt. A hatályos Btk. 250—255. §-ai vesztegetésként egységes szerkezetbe foglalták a korábbi törvény 149—150. §-ába ütköző jogtalan előny követelése vagy elfogadása, a 151—152. §-aiba ütköző hivatali vesztegetés bűntettét, a 210. §-ába ütköző sajtóbűntettet és a 235. §-ába ütköző úgynevezett „gazdasági vesztegetés" bűntettét. A korábbi törvényben privilegizált esetekérit szerepelt, ha a hivatalos személy hivatali kötelességének teljesítésére vállalkozott, ajánlkozott, ezért követelt vagy kért előnyt, illetve olyan előnyt fogadott el, amely hivatali működését a közérdek kárára befolyásolta. A hatályos Btk. ezt az elkövetési magatartást lényegében a passzív vesztegető cselekményének alaptényállásba építette be. Az alaptényállás mellett azonban magába foglalja a korábbi törvény 149. § (1) bekezdésének azt a fordulatát is, hogy a hivatalos személy a kötelességszegés Ígéretének ellenében részesült előnyben vagy előny Ígéretéért vállalkozott kötelességszegésre, hatásköri túllépésre vagy egyéb visszaélésre, de igéretét bármilyen okból nem váltotta be. A hatályos törvény alaptényállásként az előny kérésének, az előny vagy Ígérete elfogadásának, illetőleg az előny kérőjével vagy elfogadójával való egyetértésnek csupán azt a feltételt szabja, hogy annak kapcsolatosnak kell lennie a hivatalos személy működésével. Lényeges változás, hogy a passzív vesztegetők konkrét kötelességszegése nélküli elkövetés esetén is súlyosabban büntetendő az a hivatalos személy, aki vezető beosztású, fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott, vagy aki fontosabb ügyekben követi el a cselekményt. A hivatali kötelesség megszegése, a hatáskör túllépése és a hivatali helyzettel való egyéb visszaélés pedig további minősítő körülmény, amelynek kísérlete a törvényi tényállás konstrukciójából következően fogalmilag kizárt. Az úgynevezett aktív hivatali vesztegetők felelősségét a hatályos Btk. a korábbihoz hasonlóan szabályozza. Ez azt eredményezi, hogy amíg a paszszív vesztegető csak az alapesetért [Btk. 250. § (1) bekezdés] felelős, ha kötelességszegés, hatáskör túllépés vagy egyéb visszaélés ígéretéért kap

előnyt, de ígéretét nem tartja be, addig az előnyt nyújtó aktív vesztegető ilyen esetben is a hivatali vesztegetés minősített esetéért [Btk. 253. § (2) bekezdés] felel, ugyanúgy, mint a hivatali kötelességszegés esetén. A miniszteri indokolás is hangsúlyozza, hogy a hatályos törvény a kötelességszegés, stb. elmaradása esetén az aktív vesztegetőt nem a Btk. 250. § (3) bekezdése szerinti cselekményre történt eredménytelen felbüjtásért rendeli felelősségre vonni. Az úgynevezett gazdasági vesztegetéssel és a sajtóval visszaélve elkövetett vesztegetéssel nem kívánok foglalkozni. Mindössze azt a gondolatot vetem fel, hogy mivel álláspontom szerint ezen bűncselekmények paszszív alanyai is közfeladatokat látnak el, célszerű lenne tisztázni a hivatalos személyek mellett elfoglalt helyüket, szerepüket. A jogalkotóknak mindig gondot okozott, hogy a hivatali befolyással üzérkedést rendszertanilag hol helyezzék el. Annak ellenére, hogy az említett bűncselekmény elkövetője nem is hivatalos személy, a hatályos Btk. előtt hivatali bűncselekményként kodifikálták. Ezzel kapcsolatban már Angyal Pál is kifejtette, hogy a befolyással üzérkedés csak addig maradhat a hivatali bűncselekmények között, amíg a törvényalkotó helyesebb rendszert nem alakít ki. Ezt megtette a hatályos Btk., amikor a közélet tisztasága elleni bűncselekményeket külön kodifikálta és azok között helyezte el az említett törvényi tényállást. Természetesen ez a megoldás is vitára adhat okot. A deliktum jellege a jogi tárgy két oldalának elválasztása ellenére sem változott. Felvethető tehát, hogy valójában a közélet tisztaságát sérti-e, hiszen az elkövető az esetek többségében nem vesz részt a közéletben és az elkövetésbe nem is von be közfeladatot ellátó személyt. A befolyással üzérkedés bűntettének konstrukciója a korábbi törvényhez képest annyiban változott, hogy a hatályos Btk. privilegizált esetként azt is büntetni rendeli, aki a cselekményt nem hivatalos személy, hanem állami szerv vagy egyesület dolgozójával, illetve tagjával kapcsolatban követi el. Ezen kívül az üzletszerűség nem nyert kiemelést a minősítő körülmények közül, azt ugyanúgy rendeli büntetni a törvény, mint a hivatalos személy megvesztegetése állítását vagy látszatának keltését, illetve azt az elkövetőt, aki hivatalos személynek adja ki magát. A hatályos törvény a közélet tisztasága elleni bűncselekmények közé teljesen új deliktumot is beiktatott: a közérdekű bejelentő üldözésének vétségét. Ennek tettese nem szükségszerűen hivatalos személy, bár értelemszerűen közfeladatokat lát el, hiszen a tényállásszerű magatartás intézkedési jogosultságot feltételez. A büntető jogszabályok a hivatalos személyként elkövetést egyes nem hivatalos személy által is elkövethető bűncselekményeknél minősített esetként kodifikálják. Ezen deliktumok köre is változó.

Á bűnpártolás és hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás eitéro szabályozására már utaltam, ezzel a továbbiakban nem foglalkozom. A hatályos törvény emellett még a közokiráthamisítást és a zsarolást rendeli súlyosabban büntetni, ha az elkövető hivatalos személy. Ezeknél átvette a korábbi törvény rendelkezéseit, mindössze azzal az eltéréssel, hogy a hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntette büntetési tételének törvényi minimuma nem egy év, hanem a kiszabható legalacsonyabb tartamú szabadságvesztés. A korábbi törvény >a lopásnak és sikkasztásnak hivatalos személyként történt elkövetését is minősített eseteként rendelte büntetni, a hatályos azonban nem vette át ezeket a rendelkezéseket. Végül nem tartom érdektelennek annak vizsgálatát, hogy melyek azok a további bűncselekmények, amelyek alap vagy minősített esete megállapításánál releváns lehet az elkövető hivatali beosztása. Ezek olyan deliktumok, amelyek tényállási elemmé' tesznek bizonyos közéleti vagy közéleti jellegű funkciót, illetve státuszt. A hatályos Btk.-ban álláspontom szerint a következő törvényi tényállások minősülnek ilyeneknek: — 141. § (1) bekezdésébe ütköző kártevés bűntette; — a 144. § (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával elkövetett hazaárulás bűntette; — a 145. §-ba ütköző hűtlenség bűntette; — a 160. §-ba ütköző bűnös hadviselés bűntette; — a 172. § (3) bekezdésének II. tétele szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy által elkövetett bűntette (ha a segítségnyújtás hivatalos személy hivatali kötelessége volt); — a 177. § (1) bekezdésébe ütköző magántitok megsértésének vétsége; — a 217. § (2) bekezdésébe ütköző szolgálattal vagy hivatalos megbízatással visszaélve külföldön maradás bűntette. A korábbi törvényben az ilyen jellegű bűncselekmények köre szűkebb volt: az nem tartalmazta a hazaárulás bűntettének nem célzatos elkövetése esetére konstruált hűtlenség, a nemzetközi konvenciók alapján felvett bűnös hadviselés és a tiltott határátlépés újszerű szabályozásából eredően törvénybe iktatott, szolgálattal vagy hivatalos megbízatással visszaélve külföldön maradás bűntettét. Az fel sem merül, hogy ezek a deliktümok hivatali bűncselekmények. Ha azonban hivatalos személyek követik el őket, álláspontom szerint közvetlenül sértik a hivatalos személy kötelességszerű magatartásához fűződő érdekeket, nem közvetve, mint a hivatalos személy más egyéb hivatali tevékenységével Össze nem függő jogsértései. Ezek a jogellenes magatartások ugyanis szorosan kapcsolódnak a közhatalmi státuszhoz, illetve funkcióhoz.

Egység — halmazai Az új Btk. hatályba lépése előtt kialakult elbírálási gyakorlat a felesleges halmazat kiküszöbölésére törekedett. A korábbi törvény, sőt az azt megelőzően hatályban volt Btk. ugyanis nem határozta meg a halmazat fogalmát : azt csak a következményi — büntetés-kiszabási — oldalról szabályozta. Ezzel a jogalkalmazóra bízta annak eldöntését, hogy több törvényi tényállás kimerítése esetén melyeknek kell önálló jogi értékelést adni és melyek minősülnek büntetlen elő-, utó-, eszköz- stb. cselekménynek. Ez a gyakorlat végső soron az alaki halmazat megállapításának minél szűkebb körre szorítására törekedett. Az új Btk. 12. § (1) bekezdése azonban fogalommeghatározást ad és bűnhalmazatnak tekinti mind az alaki, mind az anyagi halmazatot. Ez — álláspontom szerint — azt jelenti, hogy csak az olyan cselekvőség nem képez bűnhalmazatot, amit a törvény ebből kizár. Megszűnik tehát a jogalkalmazó mérlegelő, szelektáló jogosultsága: meg kell állapítani a bűnhalmazatot minden olyan-bűncselekményben, amelynek tényelemeit az elkövető kimeríti. Kivételt az egységnek csupán három fajtája képez: az egy mozzanatú természetes egység, a folytatólagos egység és a törvényi egység. Az új Btk. alaki halmazati koncepciója véleményem szerint az eljövendő időszak egyik legnehezebb és legvitatottabb jogalkalmazói problémáját veti fel. Ez alól nem képeznek kivételt a hivatali bűncselekmények sem. Az előzőekben már utaltam arra, hogy az új Btk. miniszteri indoklása is hangsúlyozza: a hivatali visszaélés bűntettével az egyéb hivatali bűncselekmények a specialitás viszonyában állnak. Ha tehát a hivatalos személy által tanúsított magatartás kimeríti valamely speciális hivatali bűncselekmény tényállási elemeit, a hivatali visszaélésként történő minősítés fel sem merülhet. A korábbi elbírálási gyakorlatban ezt úgy értelmeztük, hogy még akkor sem lehetett halmazatot megállapítani, ha az elkövető ugyanazon sértettet jogtalan hátrány okozásának, vagy jogtalan előny szerzésének célzatával egymás után többször intézkedés alá vonta — pl. igazoltatta — majd személyes szabadságában jogellenesen korlátozta, hanem csak az utóbbi speciális hivatali bűncselekményben állapítottuk meg a büntetőjogi félelősséget. Véleményem szerint ez a gyakorlat is felülvizsgálatra szorul. Az alaki halmazati álláspontot tükröző jogalkotói akaratot véleményem szerint úgy kell értelmezni, hogy a speciális viszonyát csak tettazonösság esetén kell vizsgálni és megállapítani. A halmazat tehát csak akkor zárható ki, ha a hivatali visszaélés bűntettének tényállási elemét képező kötelességszegés, hatáskör túllépés vagy a hivatali helyzettel való egyéb visszaélés kizárólag olyan magatartásban jut kifejezésre, amely egy speciális hivatali bűncselekmény tényeleme. Ha viszont megvalósul a hivatali visszaélés valamennyi tényállási eleme, majd az elkövető további olyan kötelességszegő

magatartást tanúsít^ amely speciális hivatali deliktumként értékelendő, a két hivatali bűncselekmény halmazatát tartom indokoltnak megállapítani. , Az alaki—halmazati koncepcióra tekintettel a gyakorlat revízióját igényli pl. a jogellenes fogvatartás új konstrukciója is. Ha ugyanis a korábban kialakult gyakorlaton nem változtatunk, az odavezethet, hogy súlyosabban minősülne például annak a rendőrnek a magatartása, aki ismerkedési célzattal igazoltat egy nőt — tehát a hivatali visszaélés elkövetése közben speciális hivatali bűncselekmény tényállási elemeit nem meríti ki—, mint azé, aki a jogellenes intézkedést folytatva a sértettet néhány órára elő is állítja. Ez a cselekmény még nem minősül aljas célból elkövetett jogellenes fogvatartásnak, a hivatali visszaélés bűntettének megállapítása az előbbi indokok alapján kizárt, tehát maradna az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő jogellenes fogvatartás vétsége. A jogellenes fogvatartáshoz hasonlóan elképzelhetőnek tartom az egyéb speciális hivatali bűncselekmények és a hivatali visszaélés bűntette halmazatának megállapítását is. A korábbi gyakorlatban, amennyiben a rendőr jogellenesen vonta intézkedés alá az állampolgárt és eközben bántalmazta, nem hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, hanem hivatali visszaélés bűntettét kellett megállapítani. Sem a korábbi törvény, sem az új Btk. nem tette a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás tényállási elemévé az intézkedés jogszerűségét. A korábbi törvény „hivatala gyakorlása során" kifejezést használta, az új ezt az „eljárása :során" megfogalmazással helyettesíti. Kialakult azonban az elbírálási gyakorlatban az a jogszabály-értelmezési elv, hogy a „hivatala gyakorlása" tényállási elem csak a jogszerű eljárásra vonatkozott. Véleményem szerint az új törvény vonatkozásában is fenn kell azt tartani, mert ellenkező esetben előfordulna, hogy csupán vétségért lehetne felelősségre vonni azt a rendőrt, aki bántalmaz, míg a nyilvánvalóan kisebb joghátránnyal járó egyéb visszaélést — pl. igazoltatást — elkövetőt: bűntettéért. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy a folyamatosan ugyanazon sértett ellen eljáró hivatalos személy felelősségét mind a hivatali visszaélésben, mind a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásban meg kell állapítani. Ha pl. a rendőr jogszerűen elkezdett intézkedése során bántalmaz, majd azt követően a bántalmazottat indokolatlanul olyan joghátrányban részesíti, amellyel más speciális hivatali bűncselekmény tényelemeit nem meríti ki, de a hivatali visszaélését igen, mindkét bűncselekményért büntetőjogi felelősséggel tartozik. , Mindezekből következik, hogy véleményem szerint a speciális hivatali bűncselekmények halmazatát kell megállapítani minden olyan esetben, amikor a cselekmény hiánytalanul kimeríti több ilyen deliktum tényelemeit. Így pl. jogellenes fogvatartás és hivatalos eljárásban elkövetett bán-

talmazás a helyes minősítés, ha a rendőr az intézkedés aiá vontat törvényesén előállítja és eközben indokolatlanul bántalmazza. Ez alól a jogellenes fogvatartás vonatkozásában csak a Btk. 228. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti minősített eset képezhet kivételt, mert ez a rendelkezés törvényi egységbe fogja az említett két hivatali bűncselekmény tényállási elemeit. A kényszervallatás nyilvánvalóan nem képezhet halmazatot a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazással és a jogellenes fogvatartással, ha az elkövető azokat eszközként alkalmazta a vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítésére. Ha azonban akár ugyanazon intézkedéssel, ugyanazon sértett sérelmére elkövetett cselekmények közül is jól elkülöníthető a kényszervallatáshoz használt jogellenes eszköz a nem ilyen céllal elkövetett egyéb kötelességszegéstől, szintén halmazatot kell megállapítani. Véleményem szerint új gyakorlat kialakítása szükséges a hivatali és a nem hivatali bűncselekmények halmazati problémáinak megítélésében is. A hivatali visszaélés bűntette nem állapítható meg, ha az más nem hivatali bűncselekmény tényállásába épül be, tehát azzal törvényi egységet képez (pl. a hivatalos személyként elkövetett bűnpártolás, vesztegetés és zsarolás). Véleményem szerint más a helyzet akkor, amikor a hivatalos személy hivatali tevékenysége során, különleges jogosultságának felhasználásával olyan nem hivatali bűncselekményt valósít meg, amelynél a hivatalos személyként való elkövetés nem minősítő körülmény, de a hivatali visszaélés tényelemei is kimerülnek. A korábbi joggyakorlatban ilyenkor a hivatali visszaélés bűntettét nem állapították meg, csak súlyosító körülményként értékelték. A Btk. 12. § (.1) bekezdéséből azonban olyan következtetést vonok le, hogy ilyen esetekben halmazatot kell megállapítani. Ha pl. a hivatalos személy különleges jogosultságának felhasználásával követ el lopást, cselekménye a vagyon elleni deliktum mellett hivatali visszaélés bűntetteként is jninősül. Ez vonatkozik a kényszervallatás bűntettének és a könnyű testi sértés vétségének halmazatára is, hiszen a vallomás, a nyilatkozat kikényszerítése sem jár szükségképpen testi sérülés okozásával. Álláspontom szerint más a helyzet a sanyargatással elkövetett jogellenes fogvatartás bűntetténél. Ha az említett minősített eset megállapítását megalapozó cselekvőség a sértett testi gyötrésében nyilvánul meg, az szükségképpen maga után von testi elváltozásokat, sérüléseket, ilymódon a sanyargatás, mint tényállási elem magába foglalja a könnyű testi sértés vétségét. A halmazati problémák felvetése folytatható lenne más törvényi tényállások relációjában is. A terjedelem korlátai miatt erre nincs lehetőség. Az eddigiekkel azt kívántam érzékeltetni, hogy milyen komoly jogalkalmazási problémákat vet fel a halmazat újszerű szabályozása. A lehetséges megoldások keresésekor kizárólag egyéni véleményemet nyilvánítottam.

Á hatályos Btk. tehát jelentősen megváltoztatta a hivatali bűncselekmények korábbi rendszerét, amikor a jogi tárgyat szétválasztva megalkotta a közélet tisztasága elleni deliktumok csoportját, és a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolást nem hivatali bűncselekményként, hanem a bűnpártolás minősített eseteként kodifikálta. Ezeken kívül több olyan — bár kisebb jelentőségű — változtatást eszközölt, amely az élet követelményeihez igazodva rugalmasabbá tette a jogi normákat. Ez nagyobb lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak a jogpolitikai elvek még hatékonyabb érvényesítésére.

4

49

A pártfogó felügyelet jogintézményének kialakulása és szerepe az új Btk-ban Irta: Dr. Hildenbrand Róbert hb. szds.

I. A szocialista büntetőjog-tudományban kezdettől fogva létjogosultságot nyert az a felismerés, hogy a bűncselekményt elkövető személyek esetében a törvényben meghatározott büntetési célok és elvek maradéktalan eléréséhez nem elégséges a büntetés végrehajtása alatt kifejtett nevelő tevékenység, hanem a szabadságvesztés büntetésből szabadult személyeknek a társadalomba való újbóli beilleszkedését a jog eszközeivel is segíteni kell. Ennek érdekében jogszabályaink az állami és társadalmi szervek, a dolgozó kollektívák, illetőleg a társadalom egyes tagjai számára feladatokat és kötelezettségeket határozták meg. Az előbbi elvek jegyében fogant a 12/1965. (VII. 11.) Korm. sz. rendelet a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába állításáról. A rendelet a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoksága, illetőleg a tanácsi, a rendőri szervek és a munkáltatást végző állami vállalatok és intézetek, valamint a szövetkezetek számára határozott meg feladatokat a szabadságvesztés büntetésből szabadult személyek munkába állításával, letelepedésével és a társadalomba való beilleszkedésükkel kapcsolatban. A rendelet szerint a büntetés végrehajtási intézet parancsnoksága értesítést küldött a tanács vb-nek arról a szabaduló személyről: — aki többszörösen visszaeső, vagy konok bűnöző; — aki bírói kitiltás hatálya alatt állt; — akit 3 évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek; — aki a bv. intézet parancsnokságának megítélése szerint — az előző pontokban meghatározott körülményekre tekintet nélkül — a társadalomba való beilleszkedés szempontjából segítségre, illetőleg ellenőrzésre szorult. A fentieken kívül az elítélt maga is jogosult volt a munkába állás elősegítése érdekében segítségnyújtást kérni.

Á szabadult személyek letelepedésének, illetőleg munkába állításának érdekében a tanács végrehajtó bizottsága — a szakszervezet közreműködésével és más társadalmi erők bevonásával — rendszeresen figyelemmel kísérté, hogy a szabadult személy folyamatosan dolgozik-e, továbbá, hogy törekszik-e a társadalomba újból beilleszkedni. E feladatok elvégzéséhez a rendőrség szükség szerint segítséget nyújtott a tanács végrehajtó bizottságának. Az ellenőrzés tartama 1 év volt, amelyet szükség szerint meg is hosszabbíthattak. A tanács végrehajtó bizottsága a reá háruló feladatokat szakigazgatási szerveinek egy általa kijelölt ügyintézője útján látta el. E jogi szabályozásnak — alapvetően helyes és humánus célkitűzése mellett — lényeges fogyatékosságai közé tartozott, hogy az utógondozási feladatok elvégzésére hivatott szerveknél a; munka lényegében formálisan, esetenként csupán a nyilvántartásra szoritkozóan történt, nem volt egy olyan szerv, amely a feladatokát összefogta volna, illetőleg a szabályozás nem bizonyult hatékonynak annak az alapvető társadalmi célkitűzésnek az eléréséhez, hogy csökkenjen a bűnismétlő személyek száma, illetve, hogy a büntetésüket kiállott személyek a társadalomba újból zökkenőmentesen illeszkedhessenek be. Ugyanakkor az anyagi eszközök is hiányoztak a megfelelő hatékonyságú munkához. Alapvető változást hozott a jogfejlődésben az 1976. január 1-én hatályba lépett 1975. évi 20. sz. tvr. a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról, illetve az ennek végrehajtása tárgyában megjelent 2/1975. (XII. 15.) IM. számú, valamint a 3/1975. (XII. 15.) IM. számú rendelet. A tvr. az utógondozás célját abban jelölte meg, hogy elősegítse a szabadságvesztésből szabadult személyeknek a társadalomba. való megfelelő beilleszkedését és biztosítsa az ehhez szükséges szociális feltételeket. Ennek érdekében az utógondozás állami összefogását a,bíróságok feladatává tette és az utógondozási feladatok elvégzését a fővárosi és a megyei bíróságok mellett működő hivatásos pártfogók hatáskörébe utalta. A hivatásos pártfogók . közvetlenül végeztek utógondozási teendőket, irányították az utógondozásban közreműködő társadalmi pártfogók munkáját, végül összehangolták azoknak a szerveknek és szervezeteknek a tevékenységét, amelyek utógondozással kapcsolatos feladatokat látnak el. A tvr. ugyanis változatlanul figyelembe vette azt, hogy az utógondozás összetett társadalmi feladat és abban a hivatásos pártfogók mellett a gazdálkodó szerveknek, a társadalmi szervezeteknek, valamint az állampolgároknak is feladataik Vannak. Az utógondozottak segítése és támogatása érdekében a büntetésvégrahajtási intézet köteles volt megállapítani, hogy az elítélt szabadulása után hol kíván letelepedni és rendszeres munkát vállalni, elősegíteni, hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedéssel és munkába állásával kapcsolatos ügyeit. Ennek érdekében leendő munkáltatójával, illetve leendő pártfogójával levelezhetett és szükség szerint érintkezhetett. Az olyan sza-

baduló személyekről, akik részére a munkahely vagy szállás előzetesen nem volt biztosítható, vagy aki szociális segítségre szorult, a büntetésvégrehajtási intézet értesítette az illetékes helyi tanácsot és a megyei bíróságot a szükséges intézkedések megtétele végett. Ilyen intézkedések lehettek; a munkahely biztosítása, segítségnyújtás a szállás biztosításához, valamint szociális segély vagy kölcsön nyújtása. A tvr. jogintézményként bevezette az utógondozottak pártfogó felügyeletét. (6. §) A pártfogó felügyelet elrendelésének jogát a bíróságok hatáskörébe utalta és akként rendelkezett, hogy a bíróság pártfogó felügyelet alá helyezi azt a szabadságvesztésből szabaduló személyt: — akit szigorított őrizetből bocsátottak el; — aki kitiltás hatálya alatt állt; — akivel szemben az újabb bűnelkövetés megelőzése érdekében kötelező magatartási szabályok előírására és felügyeletre volt szükség. A tvr. az utógondozott és pártfogó felügyelet alá helyezett személy részére kötelezettségként írta elő: a bírósági határozatban vagy jogszabályban részére előírt kötelezettségek megtartását, a pártfogó felügyelővel való rendszeres kapcsolattartást, s az életvezetését érintő kérdésekben a kívánt felvilágosítás megadását. A bíróság a pártfogó felügyeletet elrendelő határozatában külön magatartási szabályokat is meghatározhatott (pl. az utógondozott a keresményének szabadulása idejére tartalékolt részét, vagy szabadulása után a munkabérének meghatározott hányadát a pártfogó felügyelőnek köteles átutalni és az ily módon átutalt összegét csak a pártfogó felügyelő engedélyével lehetett felhasználni. (A bíróság a pártfogó felügyeletet meghatározott időre, de legfeljebb a szabadulást követő 3 évi időtartamra rendelhette el, annak időtartamát a pártfogó felügyelő javaslatára módosíthatta, megszüntethette, illetve az előírt magatartási szabályokat módosíthatta, kiegészíthette, vagy pedig mellőzhette.) A 3/1975. ÍM. számú rendelet tartalmazott részletes szabályokat az 1975. évi 20. sz. tvr. végrehajtásáról. Rendelkezéseket tartalmazott az utógondozottak segítésére és támogatására vonatkozóan és rögzítette az utógondozottak azon jogosultságát is, hogy a letelepedéssel, a munkába állással, továbbá a társadalomba való beilleszkedéssel kapcsolatban felmerülő nehézségek megoldásához a lakóhelyük szerint illetékes megyei bíróság hivatásos pártfogójától segítséget kérhettek. A rendelet a büntetésvégrehajtási intézet számára előírta, hogy amenynyiben pártfogó felügyelet elrendelésének lehet helye — 2 hónappal az elítélt szabadulása előtt — javaslatot tegyen az intézet helye szerint illetékes megyei bírósághoz. Annak megítélésénél pedig, hogy az újabb bűnelkövetés megelőzése érdekében szükség van-e pártfogó felügyelet elrendelésére [tvr. 6. § (1) c)] figyelembe kellett venni az elítélt előéletét, a büntetés végrehajtása alatti magatartását, a szemléletében bekövetkezett vál-

tozást, családi körülményeit, továbbá azt, hogy közreműködött-e a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges feltételek megteremtésében és a lehetőséghez képest törekedett-e a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére. A javaslatról a bíróság az elítélt szabadulása előtt 1 hónappal határozott és határozatában az elítéltet szabadulása esetére pártfogó felügyelet alá helyezte vagy azt mellőzte. . •' • • A pártfogó felügyelet alá helyezés esetében a bíróság — 1 évtől 3 évig terjedő időben — meghatározta a felügyelet időtartamát és az elítélt kötelezettségeit. Ennek során számára külön magatartási szabályokat is meghatározhatott, így: a) meghatározott helyen tartózkodjék; b) meghatározott munkahelyen dolgozzék; c) nyilvános helyeket ne látogasson; d) a büntetés végrehajtása alatti keresményének a szabadulása idejére tartalékolt részét, vagy annak meghatározott hányadát, illetve a levonások után fennmaradó munkabérének legfeljebb ötven százalékát a hivatásos pártfogónak utalják át. [tvr. 8. § (1)] A rendelet kötelezettségeket írt elő a pártfogó felügyelet alá helyezett személy részére és részletesen meghatározta a hivatásos pártfogó feladatait, aki ezt a társadalmi pártfogó közreműködésével látta el. Feladatokat határozott meg azonban a rendőrség részére is, amennyiben a pártfogó felügyelet alá helyezett utógondozott jelentkezését köteles volt számba venni és — ha a hivatásos pártfogó egyes magatartási szabályok megtartásának ellenőrzésére kérte fel — ellenőrzési feladatokat is köteles volt ellátni. A rendelet a hivatásos pártfogót felhatalmazta arra, hogy a pártfogó felügyelet megszüntetésére, az előírt magatartási szabályok módosítására, kiegészítésére tegyen javaslatot, amelyről a bíróság szükség esetén az utógondozott, a hivatásos vagy a társadalmi pártfogó meghallgatása után határozott. A pártfogó felügyelet időtartama a meghosszabbítás esetén sem haladhatta azonban meg a 3 évet. A pártfogó felügyelet megszűnt, ha az utógondozottal szemben újabb szabadságvesztés végrehajtását rendelték el, kivéve a javító-nevelő munka, illetőleg a pénzbüntetés átváltoztatása folytán végrehajtandó szabadságvesztést. A 211975. IM. számú rendelet, amely a fenti tvr. végrehajtása érdekében került kibocsátásra, a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátott személyekre vonatkozóan tartalmazott rendelkezést. E szerint a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátott személy pártfogó felügyeletének időtartama nem lehetett kevesebb, mint az ideiglenes elbocsátás hátralevő ideje. Az ilyen személy kötelezettségeire a vele szemben elrendelt pártfogó felügyeletre vonatkozó magatartási szabályok voltak az irányadók. Ha e magatartási szabályokat nevezett személy megszegte, az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének lehetett helye.

A bíróságok a pártfogó felügyelet kérdésében való döntésük során á 3/1975. IM. számú rendelet 3. §-ának (2) bekezdésében foglaltakon túlmenően az eljárásuk során még az alábbi körülményeket is figyelembe vették. a) a pártfogó felügyelet elrendelése azoknál a visszaeső, de legalább 2 évi szabadságvesztésre ítélteknél is indokolt volt, akik nem vállaltak rendszeresen munkát, lakásuk, családjuk nem volt, vagy családjukról nem gondoskodtak; b) akit legalább 2 évi szabadságvesztésre ítéltek, de a bíróság az intézetben tanúsított fegyelmezetlen magatartása miatt feltételes szabadságra nem bocsátotta, ugyanakkor a korábbi életmódja is kifogás alá esett; c) a hosszabb — legalább 6 évi — szabadságvesztésre ítélteket is indokolt volt pártfogó felügyelet alá helyezni, akit a bíróság az intézetben tanúsított fegyelmezetlen magatartása miatt nem bocsátott feltételes szabadságra; d) akit a korábbi életviteléből, bűncselekményének jellegéből és a bv. intézetben tanúsított magatartásából adódóan megnevelése érdekében pártfogó felügyelet alá kellett helyezni, végül; e) abban az esetben is, ha azt az elítélt kérte. A pártfogó felügyelet elrendelésével kapcsolatos részletes eljárási szabályokat, ezen belül: a pártfogó felügyelet alá helyezésre, a pártfogó felügyelet módosítására, a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátásra és annak megszüntetésére, valamint a katonai bíróságokra vonatkozó szabályokat a 117/1975. (IK. 1976. 2. IM számú utasítás tartalmazta. E szabályok a bíróságok számára előírták, hogy az elítéltet a szabadulása előtt a bv. intézetben hallgassák meg, különös gonddal vizsgálják a magatartási szabályok előírásának indokoltságát, továbbá, hogy az ideiglenesen elbocsátottak megfelelő környezetbe kerültek-e, munkahelyük, szállásuk biztosított-e. A pártfogó felügyelet szabályainak módosítására a pártfogó tett javaslatot, a bíróság pedig 30 napon belüli időpontban meghallgatást tűzött ki, amelyre szükség esetén a pártfogót, az utógondozottat, esetleg a társadalmi pártfogót megidézte. A katonai bíróságok által elítélt személyekre vonatkozóan az utasítás akként rendelkezett, hogy a megyei bíróság elnöke által kijelölt bíró feladatait a bv. intézet helye, illetőleg az elítélt lakóhelye, vagy tartózkodási helye szerint illetékes katonai bíróság látja el. A katonai bíróság döntött a pártfogó felügyelet szabályainak módosításáról, időtartamának megváltoztatásáról is. Külön kell említést tenni arról a sajátos törvényi rendelkezésről is, amely az 1961. évi V. törvényben nyert megfogalmazást, nevezetesen a fiatalkorúakkal szembeni pártfogó felügyeletről. Az említett törvény 100. §-a ugyanis akként rendelkezett, hogy az a fiatalkorú, akit a bíróság próbára bocsátott, javító-nevelő munkára ítélt, vagy akivel szemben felfüggesztett szabadságvesztést alkalmazott, pártfogó felügyelet alatt állt. Pártfogó fel-

ügyelet alatt állt továbbá az a fiatalkorú is, akit feltételes szabadságra bocsátottak, illetőleg akit a javító intézetből ideiglenesen elbocsátottak. A pártfogó felügyelet tartama alatt a fiatalkorú a kijelölt pártfogó személy felügyelete alatt állt és köteles volt a számára előírt magatartási szabályokat megtartani. .

II.

,

-

•

A korábbi jogfejlődés és joggyakorlat tapasztalatainak összegezése és a jogintézmény továbbfejlesztése öltött testet abban a jogi megoldásban, hogy az 1979. július 1-én hatályba lépett 1978. évi IV. törvény az intézkedések sorába felvette a pártfogó felügyeletet [Btk. 70. § (1) 7. pont]. A törvény ezt annyiban tekinti sajátos jogintézménynek, hogy nem önálló intézkedés, hanem büntetéshez, illetőleg más intézkedéshez kapcsolódik. A korábban csak a fiatalkorúaknál, illetőleg a szabadságvesztésből szabadultak körében alkalmazott jogintézményt a törvény lényegesen kiterjesztette. A pártfogó felügyeletet a bűncselekményt elkövető ellenőrzését, irányítását, a társadalomba való beilleszkedésének elősegítését és támogatását szolgáló intézkedésnek tekinti. A Btk. 82. §-ában foglaltak értelmében a bíróság a pártfogó felügyelet alá helyezheti azt, akit feltételes szabadságra bocsátott (48. § (3) bekezdés), akit próbára bocsátott (72. § (4) bekezdés és 135. §) és akinél a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette (89. § (6) bekezdése). Ez esetekben a pártfogó felügyelet időtartama megegyezik a feltételes szabadság, a próbára bocsátás, illetve a felfüggesztés próbaidejének időtartamával (vétség esetében 1 évtől 3 évig, bűntett esetében pedig 1 évtől 5 évig terjedő időre). Sorállományú katona próbára bocsátása esetén a pártfogó felügyelet időtartama azonban legkevesebb 6 hónap is lehet és a szolgálati viszony megszűnéséig tarthat. (Btk. 135. §) Nem enged viszont a törvény a bíróság számára mérlegelési lehetőséget a szigorított őrizetből történő ideiglenes elbocsátás, illetőleg a fiatalkorúak esetében a felfüggesztett szabadságvesztés, a próbára bocsátás, a feltételes szabadságra bocsátás és a javító intézetből történő ideiglenes elbocsátás esetébén (Btk. 79. § és 119; §). Ez esetekben a pártfogó felügyelet elrendelésé kötelező. Pártfogó felügyelet elrendelésének van helye — az új törvényi szabályozás szérint is — a szabadságvesztésből szabaduló személyek utógondozása körében. (1979. évi 11. sz. tvr.) A tvr. VII. címe rendelkezik a pártfogó felügyelet végrehajtásáról és annak céljaként azt jelöli meg, hogy az elkövető ellenőrzésével és' irányításával elősegítse annak megakadályozását, hogy ismételten bűncselekményt kövessen el, segítséget nyújtson a társa-1 dalomba való beilleszkedéshez, valamint az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez, A tvr. 93. §-a a bíróság.számára lehetővé teszi, hogy

a Btk. 82. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon kívül, kivételesen pártfogó felügyelet alá helyezze azt az elítéltet: a) aki a szabadságvesztését kitöltötte; b) akit a szigorított őrizetből véglegesen elbocsátottak, amennyiben az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése és a társadalomba való beilleszkedése érdekében irányításra és ellenőrzésre van szükség. A tvr. a bíróság számára lehetővé teszi, hogy a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írjon elő. (97. §). A tvr. 98. §-a rendelkezik a Btk. 82. §-ában meghatározott pártfogó felügyelet, illetőleg a tvr. 93. §-a alapján elrendelt pártfogó felügyelet időtartamáról (ez utóbbi esetben 1 évtől 3 évig terjedő idő) és kógens szabályként írja elő, hogy a bíróság a pártfogó felügyelet tartamát években határozza meg. Ugyancsak lehetővé teszi a bíróság számára a pártfogó felügyelet tartamának meghosszabbítását, illetve az előírt külön magatartási szabályok módosítását. Az 1979. évi 11. sz. tvr. 127. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az igazságügyminiszter 7/1979. (VI. 29.) szám alatt renr deletet alkotott a pártfogó felügyelet végrehajtásának és az elítéltek utógondozásának részletes szabályairól. A rendelet a 2/1975. IM. számú, a 3/1975. IM. számú rendeletek helyébe lépve újólag — és szervesen a magasabb szintű jogi szabályozásokra épülve — meghatározza a pártfogó felügyelet általános szabályait, ezen belül a hivatásos pártfogó jogait és kötelezettségeit. Alapvető szabályként rögzíti, hogy a pártfogó felügyeletet a bíróság a pártfogolt lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon működő hivatásos pártfogó útján hajtja végre. A hivatásos pártfogó a feladatát társadalmi pártfogók közreműködésével látja el. Társadalmi pártfogó munkahelyi közösség is lehet. Kötelezi a pártfogolt munkáltatóját, hogy támogassa a hivatásos és a társadalmi pártfogó munkáját, segítse elő a pártfogolt beilleszkedését a társadalomba. A pártfogolt számára jelentkezési kötelezettséget határoz meg a szabadulást követő 48 órán belül a lakóhely szerint illetékes rendőrkapitányságon a pártfogó felügyeletének a személyi igazolványba történő bejegyzése végett, valamint a hivatásos pártfogónál. A hivatásos pártfogó a rendelet értelmében jogosult ellenőrizni, hogy a pártfogolt eleget tesz-e állampolgári, valamint a bíróság által megállapított kötelezettségeinek, milyen magatartást tanúsít a . munkahelyén és a lakóhelyén. Életkörülményeiről a pártfogoltat beszámoltatja. Ha a pártfogó felügyelet ellátása a pártfogolt magatartása miatt különös nehézségekbe ütközik, a pártfogó a rendőrség segítségét is igénybe veheti. A magatartási szabályok megszegése esetén a hivatásos pártfogó az illetékes megyei főügyészséget tájékoztatja, illetőleg javaslatot tehet a pártfogó felügyelet tartamának, illetve szabályainak a megváltoztatására.

A szabadságvesztésből vagy szigorított őrizetből szabadult személyek pártfogó felügyeletének alkalmazásánál a rendelet — a korábbi szabályozással egyezően — a büntetésvégrehajtási intézet számára meghatározza, hogy a szabadulás (elbocsátás) várható időpontja előtt két hónappal javaslatot tegyen az intézet helyé szerint illetékes büntetésvégrehajtási bírónak (katonai bíróságnak). Erről a javaslatról a bv. bíró az éltéit szabadulása előtt egy hónappal határoz: az eltéltet a szabadulása esetére pártfogó felügyelet alá helyezi, vágy azt mellőzi. A szabadulást követően a pártfogoltnak a hivatásos és a társadalmi pártfogó közvetlenül, vagy az illetékes szervek útján segítséget nyújt a társadalomba való béilleszkedés terén felmérült nehézségek megoldásához, indokolt esetben a pártfogolt jogainak védelmében is felléphet. A pártfogolt egyébként maga is igénybe veheti az utógondozás keretében biztosított támogatást és segítséget. A korábbi rendelkezésekhez hasonlóan a rendelet előírásokat tartalmaz az egyébként pártfogó félügyelet alá nem helyezett személyek utógondozásáról is. E körben például a büntetésvégrehajtási intézet köteles megállapítani, hogy az elítélt á szabadulása után hol kíván letelepedni és rendszeres munkát vállalni, továbbá elősegíteni — az intézet rendjének sérelme nélkül — hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit. Ennek érdekébén meghallgatja az elítéltet és szükség szerint megkeresi az illetékes hivatásos pártfogót. A szabaduló személyt a tanács szakigazgatási szerve külön jogszabály szerint szociális segélyben vagy kölcsönben részesíti. Az 1979. évi 11. sz. tvr. rendelkezéseket tartalmaz a katonai bíróságok büntetésvégrehajtási feladatairól, illetőleg a katonai bíróságok által elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásáról is. A tvr. 6. §-a úgy rendelkezik, hogy a katonai bíróság által elítélt esetében a büntetésvégrehajtási bíró feladatait a katonai bíróság látja el. 104. §-a szerint pedig a katona pártfogó felügyeletét az arra kijelölt parancsnok hajtja végre és ez esetben a tvr. 93—96. §-a, a 97. § (2), (3) bekezdése, a 98. § (2) bekezdése és a 99. §-á nem alkalmazható. A pártfogó felügyelet alá helyezett katona leszerelése után — amennyiben a pártfogó felügyelete még nem szűnt meg — köteles jelentkezni a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon és a hivatásos pártfogónál. A pártfogó felügyelet végrehajtására a továbbiakban már az általános szabályok lesznek az irányadók. Az 1979. évi 11. sz. tvr. 127. §-ának (2) bekezdésében adott felhatalmazás alapján a honvédelmi miniszter és az igazságügyminiszter együttes rendeletet alkotott (í/1979. HM—IM. sz. együttes rendelet) a katonák szabadságvesztésének, előzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtására. Az együttes rendelet III. részének VII. fejezete tartalmaz rendelkezéseket a pártfogó felügyelet végrehajtására. Ennek értel-

mében a katona pártfogó felügyeletét az állományilletékes parancsnok az általa megbízott pártfogó útján, a katonai bíróság rendelkezése alapján hajtja végre. A pártfogó felügyelet ellátásával általában hivatásos, kivételesen azonban továbbszolgáló vagy tisztes rendfokozatú sorállományú katona is megbízható. A pártfogó rendszeres kapcsolattartás útján figyelemmel kíséri a pártfogolt életvitelét, munkáját és magatartását. Ellenőrzi, hogy betartja-e a magatartási szabályokat, állományilletékes parancsnoka útján kezdeményezi a magatartási szabályok módosítását, illetőleg a magatartási szabályok megszegése esetén a területileg illetékes katonai ügyészség tájékoztatását. Amennyiben a katona szabadságvesztés büntetését tölti, a katonai bv. intézet parancsnoka a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos előterjesztésében javaslatot tesz az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezésére, vagy annak mellőzésére. A katonai bíróság pedig a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében hozott határozatával dönt a javaslat felől. Az állományilletékes parancsnok feladatává teszi a rendelet, hogy amennyiben a pártfogó felügyelet alá helyezett katona szolgálati viszonya megszűnik, erről haladéktalanul értesítse a pártfogolt lakóhelye szerint illetékes megyei bíróság hivatásos pártfogóját, valamint az illetékes rendőrkapitányságot. Egyidejűleg a parancsnok e szervekkel közli a katonai bíróság határozatát és az előírt magatartási szabályokat. Az előzőekben részletezett jogi szabályozás szükségképpen felvetette annak a kérdését is, hogy a katonákkal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásával — ideértve a végrehajtás alatti, valamint az ezt követő eljárást is — kapcsolatos — és széttagolt — jogi szabályozást összhangba hozzák az azóta hatályba lépett magasabb szintű jogszabályok rendelkezésével. E törekvés jegyében került felülvizsgálatra a 9/1972. (HK. 4.) és a 6/1975.N(HK. 4.) HM—BM—IM. számú együttes utasításokkal módosított 25/1968. (HK. 8.) HM—BM—IM. számú együttes utasítás. E felülvizsgálat eredményeként a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter és a munkásőrség országos parancsnoka együttes utasításban szabályozta a katonák fogvatartásának és pártfogó felügyeletének egyes kérdéseit, valamint az ezekkel kapcsolatos parancsnoki feladatokat. Témánk szempontjából különös figyelmet érdemel az együttes utasítás III. fejezete, amely a katonával szemben elrendelt pártfogó felügyelet végrehajtásának részletes szabályait tartalmazza. Az előzőekben kimerítően taglalt 1979. évi 11. sz. tvr.-ben, valamint az 1/1979. HM—IM. számú együttes rendeletben foglalt jogi szabályozáson túlmenően —- azonban ahhoz szervesen igazodva — az együttes utasítás meghatározza a parancsnok kötelességét és jogait a pártfogó felügyelettel kapcsolatban, a kijelölt pártfogó felelősségének és tevékenységének kereteit, valamint a pártfogolt jogait és kötelességét.

Az utasítás értelmében a pártfogó felügyelet elrendeléséről a bíróság értesíti az illetékes parancsnokot, aki az iratok átvétele után haladéktalanul intézkedik a pártfogó kijelölése iránt. Pártfogóként lehetőleg a pártfogolttal azonos alegységben szolgálatot teljesítő, azonos vagy magasabb beosztással és rendfokozattal rendelkező, nem szolgálati elöljáró, hivatásos, illetve kivételesen továbbszolgáló, vagy — sorállományú pártfogolt esetében — legalább tisztes rendfokozatú katonát kell kijelölni. A pártfogó kijelölése parancsban történik, s e parancsban egyidejűleg meg kell határozni a pártfogó és a pártfogolt közötti kapcsolattartás módját, rögzíteni kell a pártfogó felügyelet időtartamára vonatkozó általános, valamint a bíróság által előírt külön magatartási szabályokat, ezek megszegésének a következményeit, végül a pártfogó felügyelet tartamát. A pártfogó kijelöléséről — részletes adatok feltüntetésével — értesíteni kell a katonai bíróságot. i A parancsnok által kijelölt pártfogó a rendelkezésére bocsátott iratok, valamint a személyes beszélgetés alapján köteles megismerni a pártfogolt személyi és életkörülményeit, folyamatosan figyelemmel kísérni életvitelét, munkáját és magatartását, részére a szükséges-, esetleges igényelt — segítséget megadni. Ha a pártfogó azt észleli, hogy a magatartási szabályokat a pártfogolt megszegi, vagy a hatáskörét meghaladó intézkedés megtételére van szükség, a pártfogó felügyelet céljának elérése érdekében azt jelenti a parancsnoknak. A parancsnok és a pártfogó között rendszeres kapcsolat fenntartását kívánja meg az utasítás, s ennek érdekében a parancsnok számára feladatul szabja meg, hogy a pártfogót legalább 6 hónaponként beszámoltassa. A beszámoló alapján pedig meg kell határoznia a pártfogó felügyelet végrehajtásával kapcsolatos további feladatokat és módszereket. A katonai életviszonyokból fakadóan adódhatnak olyan esetek is, amikor a parancsnok által kijelölt pártfogó körülményeiben bekövetkezett változások miatt más pártfogó kijelölésére lehet szükség. Az együttes utasítás erre az esetre előírja, hogy a pártfogót fel kell menteni és új pártfogót kell kijelölni, ha: a) a pártfogó leszerelt; b) a pártfogó vagy a pártfogolt szolgálati helye megváltozott; c) végül, ha a pártfogó felügyelet megfelelő ellátása egyéb okból nem biztosított. A 7/1979. IM. számú rendeletben a hivatásos pártfogó jogállását meghatározó rendelkezésekhez hasonlóan az együttes utasítás az illetékes parancsnok számára is biztosítja azt a jogosultságot, hogy a bírósági határozatban előírt külön magatartási szabályok módosítását (enyhítését vagy szigorítását) javasolhatja a területileg illetékes katonai bíróságnak, amenynyiben ezt a pártfogolt magatartásában és életvitelében bekövetkezett változások alapján szükségesnek tartja. Ha pedig a pártfogolt a bíróság

által előírt magatartási szabályokat megszegte, vagy parancsnoki fegyelmi jogkörben elbírált bűncselekményt követett el, a parancsnok javasolhatja az illetékes katonai ügyésznek, hogy indítványozza; a próbára bocsátás időtartamának a meghosszabbítását, a próbára bocsátás megszüntetését, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. Ilyen indítvány előterjesztésére általában az esetben kerülhet sor, ha a pártfogolt a bíróság által előírt magatartási szabályokat ismételten, vágy jelentősebb mértékben megszegte, vagy ha a parancsnok figyelmeztetésnél, feddésnél, vagy megrovásnál súlyosabb fenyítést szabott ki. Az előírt magatartási szabályok ismételt vagy kiemelkedően durva megszegése, illetőleg fogságfenyítés kiszabása esetén pedig a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelésére is javaslatot tehet a parancsnok. A parancsnoknak végül haladéktalanul értesítenie kell az illetékes katonai bíróságot, ha más pártfogót jelölt ki, a pártfogoltat másik egységhez helyezték át, ha a pártfogó felügyeletet az elítélt leszerelése folytán az 1979. évi 11. sz. tvr. 104. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján az általános szabályok szerint kell folytatni, végül ha a pártfogó felügyelet megszűnt. A különböző szintű jogszabályoknak a pártfogó felügyeletre vonatkozó szabályai áttekintése után levonhatjuk azt a következtetést, hogy az 1978. évi IV. törvény hatályba lépése utáni időszaknak a pártfogó felügyelet jogintézménye jogi szabályozását illetően az egyik alapvető sajátossága az, hogy — a korábbi jogfejlődés tapasztalataira alapozva és megőrizve abból az időt álló jogintézményeket — szélesedett a pártfogó felügyelet alkalmazásának lehetősége és az új büntető törvény általános törekvésével egyezően ezen a jogterületen is nagyobb jogkört, szélesebb differenciálási lehetőséget biztosít az eljáró bíróságok számára. Az újabb keletű jogi szabályozásnak a gyakorlatban történő végrehajtása azonban — figyelemmel a jogintézmény fiatal voltára — várhatóan további gondokat és problémákat is felvet. E jogintézmény bevezetése ugyanis számos területen teljes egészében új helyzetet teremtett, így pl. a katonák pártfogó felügyeletének a bevezetésével, ahol a jogalkalmazó szervek — és elsősorban ezek közül is a parancsnokok — nem rendelkeznek semmiféle tapasztalattal. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy lényegében rövid múltra tekinthet vissza a hivatásos pártfogói apparátus, valamint az ehhez szervesen kapcsolódó társadalmi pártfogói hálózat tevékenysége is. Nem hagyható végül figyelmen kívül, hogy a bíróságok sem rendelkeznek kellő gyakorlati tapasztalattal a pártfogó felügyelet időtartamának módosítása, az előírt külön magatartási szabályok megváltoztatása — esetleg új magatartási szabályok előírása •— illetve a pártfogó felügyelet megszüntetése terén.

iil. A pártfogó felügyelettel kapcsolatos jogszabályoknak a gyakorlatban történő hatályosülása tapasztalatainak feltárása érdekében az 1975. évi 20. sz. tvr. hatályba lépését követő időszakra vonatkozóan: 1976. január 1-től 1979. október l-ig megvizsgáltam a Szegedi Katonai Bíróság által a pártfogó felügyelet elrendelésével kapcsolatosan folytatott joggyakorlatot. A vizsgált időszakot szükségképpen két fő részre kellett bontani, ugyanis az 1979. július 1-én hatályba lépett új büntető törvény, illetőleg a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. tvr. rendelkezései folytán a vizsgálódás hatóköre kiszélesedett, a korábbiakhoz képest újabb szempontok merültek fel. A Szegedi Katonai Bírósághoz a vizsgálat tárgyát képező időszakban a területileg illetékes büntetésvégrehajtási intézetektől összesen 51 fő ügyében érkezett pártfogó felügyelet alá helyezésre vonatkozó javaslat. Az 51 fő közül 6 fő ügyében az előterjesztést a bíróság elutasította, 1 fő ügyében pedig az előterjesztés késve érkezett, s ezért érdemi döntés meghozatalára, már nem nyílott lehetőség. Ekként összesen 44 személy ügyében került sor pártfogó felügyelet alá helyezésre. Az adatokból megállapítható, hogy a javaslatot (előterjesztést) tevő büntetés végrehajtási intézetek általában alapos és részletesen indokolt javaslatokat nyújtottak be a katonai bírósághoz, néhány esetben azonban találkoztam formális és indokolatlan előterjesztéssel is. Több esetben előfordult — különösen az 1979. július l-e utáni időszakban — hogy a büntetésvégrehajtási intézet annak ellenére, hogy a feltételes szabadságra bocsátásra az elítélt esetében nem látott lehetőséget — tehát nemleges előterjesztést tett — mégis indítványozta a pártfogó felügyelet elrendelését. Az eljáró bírák ez esetekben — egyetértve az intézet előterjesztésével — mellőzték az elítélt feltételes szabadságra bocsátását és az 1979. évi 11. sz tvr. 93. §-ában foglaltakra figyelemmel felkérték az intézet parancsnokát, hogy a szabadságvesztés büntetés kiállása utáni időre, 2 hónapai az elítélt szabadulását megelőzően, tegyen újabb előterjesztést a pártfogó felügyelet elrendelésére. Figyelemmel azonban arra, hogy a Szegedi Katonai Bíróság illetékességi területén a bíróság székhelyétől általában jelentősebb távolságra helyezkednek el az egyes bv. intézetek, gazdaságossági megfontolásokból azokban az esetekben, amikor a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos meghallgatás és az elítélt végleges szabadulásának időpontja között már csak rövid idő van hátra (általában két hónap körüli időtartamra gondolok) lehetségesnek tartom, hogy a büntetésvégrehajtási intézetnek a pártfogó felügyelet elrendelésével kapcsolatos előterjesztését már ekkor bírálja el az eljáró bíró, s ezzel időt és költséget lehet megtakarítani. Az előterjesztések alaposságának vizsgálata körében találkoztam olyan esetekkel is, amikor a bv. intézet javasolta az elítélt pártfogó felügy ele-

tének elrendelését a feltételes szabadság idejére, azonban az elítélteknek a büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása, az átlagosnál kedvezőbb szociális és családi körülményei, valamint bűncselekményeik jellege folytán erre kellő jogszabályi alap nem mutatkozott. Az eljáró bírák ezekben az esetekben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ismételt bűnelkövetés megakadályozása érdekében elégségesnek mutatkozik a feltételes szabadság idejére előírt magatartási szabály és rendőrhatósági ellenőrzés, míg a társadalomba való újbóli beilleszkedéshez — az ehhez szükséges feltételek megléte miatt — pártfogó felügyelet elrendelésére nincs szükség. Sajátos képet mutat a pártfogó felügyelet alá helyezettek száma az elrendelés jogalapja szerint is. Míg az 1976. január 1-től 1979. július l-ig terjedő időszakban kizárólag az 1975. évi 20. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján — tehát az újabb bűnelkövetés megelőzése végett —- rendelték el a pártfogó felügyeletet, addig 1979. július l-e után — éppen a megnyílt szélesebb differenciálási lehetőségekre figyelemmel — elsősorban a feltételes szabadságra bocsátással egyidejűleg, a társadalomba történő ismételt beilleszkedés biztosítása érdekében rendelték el az intézkedést, s csak elvétve került sor a büntetés teljes kiállása mellett a fenti jogintézmény alkalmazására. 1976. január 1-től 1979. július l-ig terjedő időszakban az 1975. évi 20. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján összesen 27 fő esetében került sor pártfogó felügyelet alá helyezésre és mindössze egy esetben rendelte el a bíróság a pártfogó felügyeletet a szabadságvesztés büntetés teljes kiállása utáni időre. Az 1979. július 1, utáni időszakban pedig a Btk. 48. § -ának (3) bekezdése alapján — tehát a feltételes szabadságra bocsátás mellett a feltételes szabadság idejére — 13 fővel szemben került sor pártfogó felügyelet elrendelésére és csupán 2 fő esetében hozott a bírósági ilyen rendelkezést az 1979. évi 11. sz. tvr. 93. §-ában foglaltak alapján, tehát a szabadságvesztés teljes kiállása utáni időszakra. Felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása mellett ez ideig a Szegedi Katonai Bíróság pártfogó felügyeletet nem rendelt el. Meg kívánom jegyezni még, hogy az előzőekben írt esetekben is természetszerűleg elsődleges szempont volt a pártfogó felügyelet elrendelésekor a bűnismétléstől való viszszatartás, a bűnmegelőzés. A Btk. 82. §-ának (2) és (3) bekezdései, valamint az 1979. évi 11. sz. tvr. 97. §-a alapján a bíróságok a pártfogó felügyelet időtartamára külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhatnak elő annak érdekében, hogy a pártfogolt képessége szerint dolgozzék és törvénytisztelő életmódot folytasson. E tekintetben a Szegedi Katonai Bíróságon folytatott ítélkezési gyakorlat alapján azt lehetett megállapítani, hogy az új törvényi rendelkezések hatályba lépését megelőző időszakban az esetek nagy részében külön magatartási szabályokat a pártfogó felügyélet időtartamára az eljáró bírák nem írtak elő, elégségesnek ítélték a jogszabályon alapuló magatartási szabályokat is a pártfogó felügyelet céljának elérése érdekében.

Ka mégis külön magatartási szabályok előírására kerül sor, úgy az esetek többségében egyidejűleg több magatartási szabályt — így pl. meghatározott munkahelyen való dolgozás, nyilvános szórakozóhely látogatásától eltiltás, illetőleg a rabkerésmény, vagy a munkabér meghatározott hányadának a pártfogó : felügyelő rendelkezésére bocsátása — határoztak meg. Ugyanezt a képet mutatja az 1979. július l-e után elrendelt pártfogó felügyeletek időtartamára előírt magatartási szabályok alakulása is. Ezen adatokból pedig levonható az a következtetés, hogy a pártfogó felügyelet elrendelésére általában az olyan személyek esetében van szükség, akiknél a bűncselekmény elkövetése munkakerülő életmóddal, alkoholizálással, illetőleg rendezetlen magánélettel hozható összefüggésbe, vagy a büntetés végrehajtása alatt több esetben fegyelmezetlen magatartást tanúsítottak és ezért velük szemben a társadalomba való ismételt beilleszkedés elősegítése, a bűnismétlés megelőzése, valamint törvénytisztelő állampolgárrá nevelésük érdekében ellenőrzésre és kötelező magatartási szabályok előírására volt szükség. A magatartási szabályoknak a' módosításával kapcsolatban is adódott tapasztalat. A vizsgált időszakban a bírósághoz egy esetben érkezett indítvány a területileg illetékes hivatásos pártfogó részéről a katonai bíróság által elrendelt külön magatartási szabályok módosítására. A vizsgált esetben a bíróság az 1975.évi 20. sz tvr. 6. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján helyezte pártfogó felügyelet alá 2 évi időtartamra az elítéltet és külön magatartási szabályként írta elő számára, hogy a pártfogó felügyelet időtartama alatt a 22. számú ÁÉV. 30. számú Főépítésvezetőségén (atomerőmű, Paks) köteles munkát vállalni és ott dolgozni, rabkeresményéből pedig a szabadulása idejére tartalékolt pénze 5000 Ft-ot meghaladó részét köteles a hívatásos pártfogónak átutalni, végül, hogy a nyilvános szórakozóhelyeket nem látogathatja. Az elítélt — az előterjesztés adatai szerint — a kijelölt munkahelyen munkatársaival szemben többször szóváltásba keveredett, verekedést kezdeményezett; s; ez a magatartása hátráltatta a társadalomba váló újbóli beilleszkedését. Ugyanakkor édesapjának garázda, italozó életmódja miatt állandó bejelentett lakását is el kellett hagynia. A hivatásos pártfogó ezért indítványozta, hogy a katonai bíróság a Vízügyi Építési Vállalat Dunaújvárosi Főépítésvezetőségét jelölje ki a pártfogolt számára új munkahelyként, ahol egyúttal nevezett részére munkásszálláson történő elhelyezést és kedvezőbb fizetési feltételeket is biztosítanak. A bíróság az előterjesztést megvizsgálta, azt alaposnak ítélte és végzésében az 1979. évi 11. sz. tvr. 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja, 13. §-ának (3) bekezdése, valamint 100. §-a alapján a korábbi magatartási szabályokat az előterjesztésben foglaltaknak megfelelően módosította. Az előzőekben vázolt helyzettel azonos képet mutat a pártfogó felügyelet alá helyezések számának alakulása a pártfogó felügyeletek időtartama szerint. Az 1979. július 1-ét megelőző időszakban az esetek túlnyomó több-

ségében az eljáró bírák 2 évi időtartamban határozták meg a pártfogó felügyelet tartamát és csak egészen kivételes esetekben rendelték el a 3 évi, tehát a maximális időtartamot. Az 1979. július 1-ét követő időszakra viszont az volt a jellemző, hogy a feltételes szabadság időtartamával egyidejűleg az elítélteket pártfogó felügyelet alá helyezték és így a pártfogó felügyelet időtartama megegyezett a feltételes szabadság idejével (az esetek túlnyomó többségében 1 évi időtartammal). A szabadságvesztés kitöltése utáni időre elrendelt pártfogó felügyeletre [1979. évi 11. sz. tvr. 93. §-a 98. §-ának (2) bekezdése] ez ideig 2 esetben került sor, mindkét esetben 2 évi időtartamra. Nem tettek előterjesztést viszont a területileg illetékes bv. intézetek a szigorított őrizetből történt végleges, illetve ideiglenes elbocsátás utáni időre pártfogó felügyelet elrendelésére. Visszatérő gond, hogy az előterjesztések az időtartam tekintetében rendszerint pontatlanok, nem felelnek meg a jogszabályoknak. A büntetésvégrehajtási intézetek ugyanis amikor a feltételes szabadság megadását javasolják az elítélt részére, egyidejűleg konkrétan meghatározott időtartamra (pl. 2 évi vagy 3 évi) javasolják a pártfogó felügyelet alá helyezését is. Nyilvánvaló, hogy a feltételes szabadság idejére [Btk. 48. § (3) bek.] elrendelt pártfogó felügyelet esetében ilyen időtartam meghatározása nem szükséges, mivel az időtartam a jogszabály rendelkezéséből fakad, — Btk. 48. § (1) bek. — s ezen esetben legkevesebb 1 év lehet a pártfogó felügyelet tartama, ha azonban a büntetés hátralevő része még 1 évnél hosszabb idő, akkor a pártfogó felügyelet tartama is ehhez igazodik. Határozott időtartamra tehát csak a büntetés teljes kiállása, vagy a szigorított őrizetből történő végleges elbocsátás utáni időre lehet a pártfogó felügyeletet elrendelni. E szabályok alkalmazására a bv. intézetek figyelmét az eljáró bíráknak mindenkor fel kell hívniuk. Nem fordult elő a Szegedi Katonai Bíróság gyakorlatában katonával szemben pártfogó felügyelet elrendelése az 1/1979. HM—IM. számú együttes utasítjás alapján. Megállapítható tehát és a Szegedi Katonai Bíróságnak a pártfogó felügyelet alá helyezéssel kapcsolatos gyakorlata is azt bizonyítja, hogy az új büntető törvény hatályba lépése utáni időszakban növekedett — lényegében megduplázódott — a pártfogó felügyelet alá helyezések száma. Erre elsősorban az újabb jogi szabályozás széleskörű differenciálást biztosító rendelkezései teremtették meg az alapot, s ez egyben biztosítékul szolgál — a hivatásos pártfogók és a társadalmi pártfogók tevékenységére is figyelemmel — a bűnismétlők számának fokozatos csökkentésére és a szabadságvesztés büntetésüket kitöltő személyeknek a társadalomba való zökkenőmentes újbóli beilleszkedésére is.

A büntetőjogi rehabilitáció áttekintése és néhány kérdése a hatályos Büntető Törvénykönyvben Irta: Dr. Reviczky S. Pál hb. szds.

A magyar jogalkotás a felszabadulást követően először az 1948. évi LIV. törvényben szabályozta a rehabilitációt. E jogszabály a korábbiakhoz képest néhány vonatkozásban módosította az 1940. éyi rehabilitációs törvényt, jelentős változást azonban, nem hozott. Elvi jelentőségű módosítást jelentett viszont az 1950. évi II. számú törvény, az ún. Btá. A leglényegesebb változás az volt, hogy a rehabilitáció folytán az elítélt nemcsak azoktól a hátrányos következményektől mentesült, amelyeket a büntető törvényen kívülálló jogszabályok állapítottak meg, hanem azoktól a hátrányos következményektől is, amelyeket maga a büntető törvény foglalt magában. E törvény értelmében a visszaesőkre alkalmazandó súlyosabb rendelkezések a rehabilitált személlyel szemben nem voltak érvényesíthetők. Lehetővé tette ugyanakkor az ún. előzetes bírósági rehabilitációt is, tehát azt, hogy bizonyos méltánylandó esetekben a bíróság magában az ítéletben mentesíthette az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ez egyébként azt eredményezte, hogy az elkövető bár mentesült az elítéléshez fűződő hátrányos következményektől, rajta mégis büntetést hajtottak végre. A későbbiek folyamán a szocialista társadalmi rendszer fejlődése, előrehaladása indokolttá tette a törvényi rehabilitáció kiszélesítését, amely az 1959. évi 39. számú törvényerejű rendeletben meg is történt. Az 1961. évi V. törvény, a Btk. az 1950. évi II. törvényből, valamint az, 1959. évi 39. számú törvényerejű rendeletből átvette mindazt, ami haladó volt és a fejlődéssel összhangban állt. Á mentesítés hatályát illetően a Btá. elvi álláspontját tette magáévá. Kisebb módosításokkal átvette ugyanakkor az 1959. évi 39. számú tvr. azon rendelkezéseit is, amelyek jelentős mértékben kiszélesítették a törvényi rehabilitáció körét. Elhagyta viszont a Btá-nak az előzetes bírói rehabilitációra vonatkozó rendelkezését. Úgy látták ugyanis, hogy az egyrészt feleslegessé vált a törvényi rehabilitáció kiszélesítése folytán, másrészt pedig elfogadhatatlan ellentmondást rejt magában. Nem egyeztethető össze ugyanis a mentesítés intézményével az olyan szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy rehabilitált személyen büntetést hajtsanak végre. Míg azonban a Btá. eredetileg mindössze két egészén kivételes esetben tette .le-

hetővé a törvényi mentesítést, addig a Btk. öt pontban — sokkai tágabb körben — szabályozta annak lehetőségeit. Az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelettel módosított Büntető Törvénykönyv már különbséget tett a társadalomra veszélyesség és tárgyi súly szempontjából bűntett és vétség között. A kettőt a bűncselekmény gyűjtő fogalom alatt egyesítette. E megosztás érzékeltette hatását a büntetőjogi rehabilitáció terén is. A módosított Büntető Törvénykönyv a mentesítés szabályozásánál a kiszabott büntetés nemét és mértékét vette alapul. Kétségtelen az, hogy a büntetésben a tárgyi és az alanyi körülmények együttes értékelése jut kifejezésre, és az alkalmas arra, hogy a mentesítés szabályozásának is egyik alapját képezze. Az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelettel módosított Büntető Törvénykönyv az alanyi bűnösség szempontjából kiemelkedő jelentőséget tulajdonított annak, hogy az elkövetőt szándékos, vagy gondatlan bűncselekmény miatt ítélték-e el. Gondatlan elkövetés esetén a mentesítés lehetőségeit szélesre tárta, a kiszabott szabadságvesztés mértékétől függetlenül biztosította a törvényi mentesítés lehetőségét és a várakozási időt következetesen mellőzte. Jelentősen kiterjesztette egyben — mind a felnőtt, mind pedig a fiatalkorú elkövetőknél — a törvényi mentesítés lehetőségét. Elvetette azt az elvileg is kifogásolható megoldást, amely a Btk. különös részében foglalt egyes bűncselekmény-kategóriákat a mentesítés szempontjából kiemelten értékelte. Abból indult ki, hogy a törvényi büntetési tételben fejeződik ki a bűncselekmény absztrakt, társadalomra való veszélyessége, ezért a mentesítés szempontjából egyfelől a bűntetti, vagy vétségi alakzatnak, másfelől a bűncselekményre kiszabott konkrét büntetési nemnek és mértéknek van jelentősége. E törvény nem látta indokoltnak ezért a várakozási idő meghosszabbítását azokban az esetekben, amikor az elkövetőre a szabadságvesztés büntetést a Btk. IX., vagy X. fejezetében meghatározott bűncselekmények, azaz háborús, vagy népellenes bűntettek miatt szabták ki. Az 1978. évi IV. törvény, azaz a hatályos Büntető Törvénykönyv 1Ó0. § (1) bekezdése szerint mentesítés folytán az elítélt mentesül azon hátrányos következmények alól, amelyeket az elítéléshez jogszabály fűz. A bíróság büntetőjogi felelősséget megállapító és büntetést kiszabó határozatához — az elítéléshez — a különböző jogszabályok hátrányos következményeket fűznek. A Btk. számos rendelkezése fűz súlyosabb jogkövetkezményeket a visszaeséshez. Jelentősek a büntetett előélet munkajogi kihatásai, de befolyásolja az állampolgárokat megillető más jogok gyakorlását is. A mentesítés szabályozásánál a Btk. megfelelően szem előtt tartja a társadalom védelmét, és az elítéltek nevelését, ezenkívül biztosítja azt is, hogy á mentesítés ne sértse mások jogait. E követelménynek együttes érvényesítése érdekében differenciáltan szabályozza a mentesítést. A Btk. 100. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a mentesített személy

büntetlen előéletűnek tekintendő és nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült. A Btk. 100. § (3) bekezdésében írtak alapján az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz. Az idézett törvényhelyek részbeni alapjául szolgál a mentesítés azon célja, hogy az elítélt újból teljes jogú állampolgárként vehessen részt a társadalom életében. Ezért a mentesítés kiterjed mindazon jogokra, amelyek az állampolgároknak a társadalom életében való résztvételét érintik. Viszont a mentesítés céljával ellenkezne, ha az csorbítaná a társadalom védelmét. A Btk. 100. § (3) bekezdése ezért kizárja a mentesítés hatálya alól a büntetőjogi következményeket. Á fenti törvényhelyek egybevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a hatályos Büntető Törvénykönyvben a mentesítés a hátrányos következmények alól kétirányú, egyrészt kifejezetten büntetőjogi relevanciával bír, másrészt pedig igazgatási jelleget ölt. Amint arra már utaltam, a Btk. 100. § (1) bekezdése a mentesítés hatályának a körét határozza meg. A mentesítés tulajdonképpen azoknak a hátrányos következményeknek a megszűnését jelenti, amelyeket különböző állam jogi, államigazgatási jogi, munkajogi, vagy szövetkezeti jogi jogszabályok az elítéléshez fűznek. E jogkövetkezmények az állampolgároknak a társadalom életében való résztvételét érintik, és a büntetett előéletűeket bizonyos jogoktól megfosztják, illetve e jogok megszerzését kizárják. Az a rendelkezés, amely a mentesített személyt büntetettségének az elhallgatására jogosítja fel, hatástalanná válnék, ha a részére kiállított ún. hatósági erkölcsi bizonyítványból kitűnnék az elítéltetése. Ahol a büntetlenelőéletnek jelentősége van, ott az érintett személynek erkölcsi bizonyítvány bemutatásával kell e körülményről számot adnia. A Btk. 100. § (2) bekezdéséből tehát az következik, hogy a mentesített elítéltetést a hatósági erkölcsi bizonyítványon nem tüntetik fel. Mivel a mentesítés nem terjed ki a büntetőjogi következményekre, a bűnügyi nyilvántartó a büntető ügyekben eljáró hatóságokat mindazon elítélésekről tájékoztatja, amelyek nyilvántartását nem szüntették meg. A Btk. ezen rendelkezéseivel egybehangzóan szabályozták a Büntető Törvénykönyv hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. számú törvényerejű rendeletben a bűnügyi nyilvántartás rendszerét. A nyilvántartással kapcsolatban felsorolást nyert az, hogy milyen bűncselekmények miatt kiszabott büntetések után bekör vetkezett mentesítéstől hány év elteltével kell a nyilvántartást megszüntetni. Az ún. hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal ellentétben viszont a mentesítés bekövetkezése és a nyilvántartás megszüntetése, közötti időszakban — bár a nyilvántartás anyaga szolgálati titkot képez —, a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az összes adatokról értesítést kell adni. A törvényi mentesítés az érintett személy kezdeményezése, a hatóságok külön intézkedése és az érdemesség vizsgálata nélkül, a törvény ere-

jenéi fogva, és a törvényben meghatározott feltételek meglétekor áll hé. Kihangsúlyozandó, hogy a törvényi mentesítés esetén — ellentétben a bírósági mentesítéssel — az érdemességet egyáltalán nem kell vizsgálni. A hatályos Büntető Törvénykönyv a törvényi mentesítés körét jelentősén kiszélesítette. Ennek részbeni indoka az, hogy az 1961. évi V. törvényben foglaltakkal ellentétben, a Büntető Törvénykönyv az együttes mentesítés fogalmát, mint jogintézményt, nem ismeri. A törvényi mentesítés köre azzal is kiszélesedett, hogy a Btk. 102. § (3) bekezdése csupán a többszörös visszaesőt zárta ki a mentesítés ezen lehetőségéből. Ugyanakkor a visszaeső és a különös visszaeső a legutóbbi szabadságvesztés büntétés kitöltését, illetőleg a végrehajthatóságának megszűnését követő és a törvényben meghatározott idő elteltével törvényi mentesítésben iá részesülhet. Éz utóbbiakkal ellentétben viszont a többszörös visszaesőnél általában tapasztalható előélet esetén nem. lenne helyes a mentesítés bekövetkezését pusztán az idő múlásához fűzni. A fentiekből tehát az a következtetés vonható lé, hogy a törvényi mentesítés több elítélés esetén is bekövetkezhet. Természetesen a mentesítés általános szabályai szerint minden egyes elítélés külön vizsgálandó a tekintetben^ hogy a törvényi mentesítés előfeltételéi fennállnak-e. Míg a'törvényi mentesítés lehetőségét a Büntető Törvénykönyv csak az elítéltek bizonyos kategóriái részére biztosítja, a bírósági mentesítés lehetősége elvileg minden határozott tartamú szabadságvesztésre elítélt számára nyitva áll, A törvényi és a bírósági mentesítés között lényeges eltérés az, hogy a bírósági mentesítésnek a várakozási idő eredményes eltöltésén kívül további feltétele is van, nevezetesen az érdemesség bírói megállapítása. Eltérő a helyzet, ha az elítélt visszaeső, illetve különös Visszaeső. A Büntető Törvénykönyv a visszaeső bűnözés elleni következetes fellépés érdekében az ilyen elkövető számára nem biztosítja azt a kedvéző lehetőséget, hogy a törvényi mentesítéshez szükséges várakozási idő letelte előtt a bíróság mentesítésben részesítse. Ezért a Btk. 103, § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a visszaesőnél kizárja az (1) bekezdés a) és b) pontjának alkalmazását. Ezeknél így a bírósági mentesítés lehetősége csak az öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélteknél merülhet fel, akik törvényi mentesítésben nem részesülhetnek. ' Végül e körben rá kell mutatni arra, hogy a bírósági mentesítés kizárása a többszörös visszaesőnél sem lenne heiyes. Az ilyen jellegű elkövetőknél' a társadálomba beilleszkedés elősegítése érdekében erre szintén lehetőséget kell adni. Az viszont természétes, hogy az ilyén elítélt személyisége az általánosnál szigorúbb elbírálást tesz szükségessé. A Btk. 103. § (3) bekezdése azt szabályozza, hogy milyen tartamú várakozási idő elteltével lehet helye többszörös visszaeső bírósági mentesítésének. Ezen kategórián belül csupán annyiban indokolt a különbségtétel, hogy 15 évet meghaladó határozott tartamú szabadságvesztés esetén 15 év legyen a mentesítéshez megkí-

várit várakozási idő. Amennyiben a többszörös visszaeső büntetése 15 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, a büntetés mértéke szerinti további megkülönböztetés szükségtelen, a 10 évi várakozási idő megfelelő. Említést érdemel az, hogy a törvényi és bírósági mentesítés tekintetében két vonatkozásban is a törvényalkotó által helyesen szándékolt részbeni fedés tapasztalható. Nevezetesen a Btk. 102. § (1) bekezdés e) pontja szerint törvény erejénél fogva áll be a mentesítés, a bűntett miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságát követő 5 év elteltével, az f) pont alapján pedig a bűntett miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés kitöltését, illetőleg végrehajthatóságának megszűnését követő 10 év elteltével. Ugyanakkor a Btk. 103. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság a bűntett miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltet kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és a szabadságvesztés kiállásától, illetőleg végrehajthatósága megszűnésétől egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén három év, míg a b ) pontban foglaltak szerint egy évet meghaladó, de 5 évnél nem hosszabb szabadságvesztés esetén 5 év eltelt. Ez utóbbi két rendelkezésből az következik, hogy az elkövetőnek adott esetben nem kell megvárnia a törvényi mentesítéshez megkívánt 5, illetve 10 évet, hanem az előbb említett esetben 3 év, míg az utóbbinál 5 év eltelte után kérheti a bíróságtól a mentesítés megadását. , Ilyen jellegű jogi konstrukció a fiatalkorúakra vonatkozó mentesítési szabályoknál is észlelhető. A Btk. 121. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint a fiatalkorú elítélt a törvény erejénél fogva mentesül, a büntetés kitöltésének, vagy végrehajthatóságának megszűnése napjától számított három év elteltével, ha bűntett miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Ezzel szemben a Btk. 121. § (2) bekezdése alapján a bűntett miatt kiszabott egy évet meghaladó szabadságvesztés kitöltése után a bíróság a fiatalkorút kérelemre mentesítésben részesíti, amennyiben erre érdemes. E két törvényhely egybevetéséből szintén az a következtetés vonható le, hogy az utóbbi esetben a fiatalkorúnak nem szükséges kivárni a bírósági mentesítés bekövetkeztéhez szükséges várakozási idő elteltét, hanem a büntetés kitöltése után a bírósághoz mentesítésre irányuló kérelmet nyújthat be. A Büntető Törvénykönyv hatályba lépéséről szóló 1979. évi 5. számú törvényerejű rendelet 9. § (1) bekezdése szerint a Btk-nak a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit (100— 106. § és 121. §) a hatályba lépése előtt meghozott büntető ítéletre is alkalmazni kell. A jogszabály ezen rendelkezése a mentesítésre vonatkozó törvényhelyeknek visszaható jelleget tulajdonít. A Btké. 11. §-ában foglaltak alapján a Btk. hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekmény miatt a Btk. hatályba lépése után kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatára és

a feltételes szabadságra bocsátásra a Btk. rendelkezéseit (41—46. §, 111. §, 127. §, 47—48.§ és 112. §) kell alkalmazni, E rendelkezés a végrehajtási fokozat és a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében a megjelölt törvényhelyeknek ugyancsak visszaható jelleget biztosít. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a Btk. 136. §-ára, mint a bíróság megítéléséből adódó alkalmazhatóságra történő utalás, valaminek folytán kimaradt a Btké. rendelkezéseiből. E törvényhely alkalmazásának a lehetőségét visszaható jelleggel, mindenképpen célszerű lett volna biztosítani a katonai bíróságoknak. A Btk. 136. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítésben részesítheti; ha a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában rendeli végrehajtani. Ez a mentesítés a büntetés kiállásának, illetve végrehajthatósága megszűnésének napján áll be. Ez utóbb említett problémakör az átmeneti időszakban a katonai bíróságok ítélkezési területén nem egy esetben nehézséget okozott, amikor az elkövető a vád tárgyát képező bűncselekményt 1979. július l-e előtt valósította meg, viszont az eljáró katonai bíróság a tárgyalást a hatályos Büntető Törvénykönyv életbelépését követően tartotta meg. Közel azonos joghátránnyal fenyegetett bűncselekmények esetén fokozottabb vizsgálat tárgyát képezte az, hogy a katonai bíróság az elkövetés idején hatályban volt, vagy már az elbíráláskor hatályban levő Büntető Törvénykönyvet alkalmazza. Ez főként akkor jelentett problémát, amikor a katonai bíróság csekélyebb társadalomra veszélyességű és tárgyi súlyú bűncselekmények miatt folytatott eljárást sorállományú elkövetőkkel szemben, vagy a bíróság a hivatásos állományú vádlott tekintetében — mert további szolgálat teljesítésére még alkalmasnak tartotta —, katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztést alkalmazott. Az esetek többségében ilyen helyzetben nem lett volna helyes és a korábbi Büntető Törvénykönyv rendelkezéseihez mérten a vádlottat méltánytalanul sújtotta volna az elkövetés idején hatályban volt Büntető Törvénykönyv alkalmazása, mert az 1979. július 1-ét követő büntetés kitöltése után az elítélt büntetett előéletűvé válik. Éppen ezért került sor ilyen esetekben a jelenleg hatályban levő Büntető Törvénykönyv alkalmazására kifejezetten a célból, hogy a katonai bíróság az elkövetőt a Btk. 136. § (1) bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítse. Mindezek alapján hiányoltuk nem egy esetben azt, hogy a Btké. nem nyújtott lehetőséget a Btk. hatályba lépése előtt elkövetett bűncselekmények vonatkozásában a Btk. 136. §-ának az alkalmazására. A Btk. 136. § (1) bekezdése speciális rendelkezéseket tartalmaz a mentesítés vonatkozásában. Az előzetes bírósági mentesítésnek a Btk. 104. §-ában foglalt rendelkezéseit kiterjeszti azokra a katonai elítéltekre, akiknél a bíróság úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában kell végrehajtani. Az ilyen büntetéseknek az alapját jórészt katonai, vagy egyéb olyan bűncselekmények képezik,

amelyeket katonai életviszonyok között fokozott felelősség mellett követtek el. Ezekben az esetekben méltányos, hogy az elítéltek a büntetés kitöltése után mentesüljenek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Mentesíthetők olyan katonák is, akik a bűncselekményt nem a szolgálati viszonynyal összefüggésben követték el, de az összes körülményekre figyelemmel, az előzetes mentesítésre érdemesek. A kialakítandó bírói gyakorlat szempontjából is kérdésként merül fel az, hogy mely bűncselekmények esetén, milyen mértékű szabadságvesztés során kerülhet e törvényhely alkalmazásba. Természetesen a katonai bíróságok által alkalmazandó előzetes mentesítésre csupán akkor kerülhet sor, ha az elkövető büntetlen előéletű, és az általa megvalósított bűncselekmény társadalomra való veszélyessége és tárgyi súlya enyhébbnek mutatkozik. A hivatásos állományú vádlottaknál további feltétel annak a vizsgálata, hogy a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető a szolgálatban megtartható-e. Arra már utaltam, hogy a hatályos Büntető Törvénykönyv az együttes mentesítés jogintézményét nem tartotta fenn. E körben viszont fel kell figyelni arra, hogy e körülmény eljárásjogi szempontból esetenként hatásköri problémákat rejt magában. Abból, hogy az együttes mentesítést a jogalkotó a hatályos Büntető Törvénykönyv rendelkezései közül mellőzte, olyan álláspont is elfoglalható, hogy több elítélés és bírósági mentesítés esetén az alápügyben eljárt különböző bíróságok külön-külön jogosultak elbírálni az elítélt mentesítésre irányuló kérelmét, vagy kérelmeit. E körben viszont figyelembe kell venni, hogy a katonai büntető eljárásra vonatkozó és bírósági mentesítést érintő rendelkezéseket a Be. módosítása nem érintette és a Be. 387. § (3) bekezdése szerint a bírósági mentesítésről a katonai bíróság határoz, ha több elítélés esetén az egyik büntetést a katonai bíróság szabta ki. Az együttes mentesítés hiánya és a Be. 387. § (3) bekezdésének összevetésével e problémakört több szempontból kell megvizsgálni. Bírósági mentesítés esetén, ha az egyik büntetést nem katonai bíróság szabta ki, a másik pedig a katonai bíróság ítélkezéséhez fűződik, és egyik elítélés vonatkozásában sem állt be törvényi mentesítés, a bírósági mentesítési eljárást a Be. hivatkozott rendelkezése szerint is mindenképpen a katonai bíróságnak kell lefolytatni. Ez eset természetesen akkor áll fenn, ha az elítélt a mentesítését valamennyi elítélése tekintetében kérelmezi, tehát a katonai bíróság ítélete vonatkozásában is. Ennek egyrészt a munkamegtakarítás az indoka, másrészt pedig célszerűtlen lenne az eljárás gazdaságossága szempontjából is külön-külön bíróságokat terhelni. További indokként vethető fel és alappal az, hogy nemkívánatos eredmény lenne, ha a bírósági mentesítés tekintetében két különböző bíróság ellentétes álláspontra helyezkedne. E körben ezért mindenekelőtt az vizsgálandó, hogy a katonai bíróság által kiszabott büntetés tekintetében a törvényi rehabilitáció bekövetkezett-e, mert ez esetben a bírósági mentesítési eljárásra a nem katonai bíró-

ság bír már hatáskörrel és az elítélt kérelmét ahhoz kell áttenni. Ha viszont a katonai bíróság által meghozott ítélet következményei alól az elítélt még nem mentesült, vizsgálni kell ebből a szempontból a többi elítélést is, hogy olyan határozat vonatkozásában he történjék bírósági mentesítés, amelyre a törvényi rehabilitáció már beállt. ••••..!• Feltétlenül említést érdemel, hogy a Btk. 106. §-a szerint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elítéltet kegyelemből mentesítésben részesítheti akkor is, ha a törvény szerint ennek egyébként nincs helye. A kegyelmi mentesítés a törvényi és a bírósági mentesítéstől abban különbözik, hogy nincs a büntető törvény által meghatározott előfeltétele. Kegyelmi mentesítés mind közkegyelem, mindpedig egyéni kegyelem formájában lehetséges. Egyéni kegyelmen alapuló mentesítésre általában akkor kerülhet sor, ha az elítélt a büntetés kiállását követően kiemelkedő érdemeket szerzett és a törvényi, vagy a bírósági mentesítéshez szükséges feltételek valamelyikének hiánya ellenére a mentesítésre érdemesnek mutatkozik. A mentesítés e formájáról azért is szólni kellett, mert a katonai bíróságok gyakorlatában elég gyakran fordul elő mentesítésre irányuló kérelem is. Ez esetekben mindenekelőtt vizsgálandó az — hiszen az állampolgárok az esetek többségében jogban járatlanok •—, hogy esetlegesen a törvényi mentesítés beállt-e az elítélés vonatkozásában. Ha az elkövető törvényi mentesítésben még nem részesült, további vizsgálat tárgyát képezi áz, hogy a bírósági mentesítés előfeltételei megvalósultak-e'. Ha a törvényi mentesítés nem állott be, és a bírósági mentesítés előfeltételei még hiányoznak, az esetben foglal állást a katonai bíróság a kérelem mikénti kezelését illetően, és a kialakított gyakorlat alapján az ilyen jellegű beadványt most már kegyelmi kérelemnek tekinti. Áttekintve a hatályos Büntető Törvénykönyv mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit, ismét megállapítható, hogy a jogalkotó a törvényi mentesítés körét jelentősen kiszélesítette. Álláspontom szerint ezzel a bíróságok mentesítésre vonatkozó munkaterhe is csökkent, ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a bírósági mentesítésre vonatkozó törvényhelyek a korábbi Büntető Törvénykönyv idevonatkozó szabályainál nem váltak bonyolultabbá. Hiszem azt, hogy az együttes mentesítés jogintézményének nemléte az általam utalt esetekben sem fog egy-két kivételtől éltekintve hatásköri vitákat kiváltani. Az éddig részletezettek alapján láthatjuk, hogy a hatályos Büntető Törvénykönyv rehabilitációs rendelkezései a korábbiaknál haladóbbak. Ez új rendelkezéseket büntetőpolitikánk fejlődése tette lehetővé, amely az egyre fejlődő gazdasági és társadalmi viszonyainkon alapul. Természetesen áz egyes rehabilitációs törvényi rendelkezések a társadalom részéről előlegezett bizalmat is tükrözik. Nem szabad elfelejteni, hogy a törvényhozó a szocialista jogelméletnek megfelelően bízik az elkövető nevelhetőségében, ugyanakkor a társadalom többi tagjától is elvárja, hogy segítsék az elítéltet a harmonikus beilleszkedésben.

A kezdőírqttól az ítélethirdetésig Irta: Dr. Kaposvári Bertalan hb. őrgy.

. I.' A Magyar- Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről1 a bíróságok feladatává tette, hogy a jogszabályokat egységesen, társadalmi, politikai és gazdasági céljaiknak megfelelően alkalmazzák. Ennek során javítsák az ügyintézés színvonalát és kulturáltságát; gyorsítsák és egyszerűsítsék a jogalkalmazói eljárást. Mindezekből egyértelműen következik az is, hogy az ítélkezés színvonala nemcsak a döntések megalapozottságát és törvényességét jelenti, hanem jelenti azt az eljárást is, amelynek során a bíróság az érdemi határozata meghozataláig eljut. „A XI. kongresszus határozataiból levont legfontosabb következtetésünk az volt, hogy miként az élet minden területén, úgy az igazságszolgáltatással szemben is fokozottabb követelményeket kell támasztani. Sajátos eszközeinkkel hatékonyabban kell támogatnunk társadalmi viszonyaink szocialista fejlesztését, népgazdaságunk erőfeszítéseit, jobban kell szolgálnunk a társadalom védelmét, következetesebben elő kell segítenünk az állampolgári törvénytisztelet erősödését, az állampolgári kötelességek maradéktalan teljesítését és nem utolsósorban határozottabbá kell tenni az állampolgárok jogainak sokirányú védelmét is. Mindennek érdekében pedig az egész igazságszolgáltatást magasabb színvonalra kell emelni, mindenekelőtt annak révén, hogy javítjuk az ítélkezés időszerűségét, szilárdítjuk törvényességét, és erőteljesen fejlesztjük jogpolitikai színvonalát."2 Mindezekből következik, hogy a törvényességnek — egyebek között — az időszerűség épp olyan fontos része, mint a korrekt, az eljárási szabályoknak megfelelő és célratörő tárgyalásvézetés, az alaki szempontból kulturált, tartalmilag hiánytalan határozatszerkesztés. 1 2

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 14/1973. számú határozata. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter beszéde az 1979. január 17-én, 18-án megtartott országos igazságügyi vezetői értekezleten.

A katonai bíróságok az eléjük került bűnügyeket általában példás gyorsasággal dolgozzák fel. Erre már az ügyek száma is lehetőséget ad; nincs olyan fokozott munkateher, amely gátolná az elmélyült és gyors munkát. Az időszerűség terén előforduló problémák döntő többségükben nem bírói mulasztásnak tudhatók be. A gyors ügybefejezést ugyanis hátráltathatja a terhelt betegsége, fontos tanúknak a tárgyalásról történő elmaradása, illetőleg a bonyolultabb és terjedelmesebb szakkérdések megválaszolása. Az eljárást komoly mértékben elhúzhatja, ha külföldön élő vagy tartósan külföldön tartózkodó sértettet kell tárgyalásra idézni. (Az igazságügyi szakértők túlterheltsége a katonai bíróságok munkájában összességében nem észlelhető.) A szakértői kirendeléseknél azonban alkalmanként jelentkezik egy „túlbiztosítás", különösen ideg- elmeorvosszakértői vonalon, ö n magában az a tény, hogy az elkövető életvezetése egyenetlen volt, nehezen tűrte a katonai szolgálattal járó kötöttségeket, még nem feltétlenül indokolja a szakértői vizsgálatot. Nem lehet taxatíve felsorolni azokat a körülményeket, amelyek egyértelmű eligazítást nyújtanának a szakértők kirendelésének szükségessége kérdésében, de tény, hogy alapos felkészüléssel csökkenthető az indokolatlan kirendelések száma. Egy egészen végletes — nem gyakorlati — példával szemléltetve ezt a kérdést; nyilvánvaló, hogy ha az emberölést nagyobb méretű konyhakéssel követik el, nem igényel szakértői feladatot annak eldöntése, hogy az a kés emberölésre alkalmas volt-e avagy sem. Alkamanként az ügyviteli munkaerőkiesés is befolyásolja a munkamegterhelést és a bűnügyek — főként a határozat kihirdetése utáni — feldolgozását. Azonban az ilyen jellegű akadályok a minimálisra szoríthatók, illetőleg ezek hatása mérsékelhető a körültekintő tárgyalásszervezéssel, célratörő pervezetéssel és az írásbéli munkák gyors elvégzésével. A munka hatékonysága ezekben az esetekben még inkább szoros összefüggésben van a bírák munkamódszerének, illetve a vezetők felügyeleti munkájának kiforrottságával.

II. A tárgyalás előkészítéséről A bírói munka fontos szakasza a tárgyalás előkészítése, hiszen ez nagymértékben befolyásolja az ügy befejezésének határidejét. A felkészülés hiányosságai kihatnak a pervezetésre és a bizonyításra is, és esetenként jogszabálysértő határozatok keletkezéséhez is vezethetnek. Csak a jól felderített bűnügyben van lehetőség a gyors bírósági eljárásra. A büntető eljárási törvényünk 5. §-a a nyomozó hatóságoknak is fon-

tos feladatául írja elő a tényállás alapos és hiánytalan felderítését, a valóságnak megfelelő megállapítását, a terhelő és mentő, a súlyosító és enyhítő körülmények megállapítását, valamint figyelembe vételét. Tehát már a büntető eljárásnak ebben a szakaszában is bizonyítás tárgyává kell tenni mindazon tényeket, amelyek az anyagi és eljárásjogi szabályok alkalmazása szempontjából jelentősek. Egy alapos nyomozati anyagra épülő bírósági eljárás gyorsan és zökkenőmentesen befejezhető. Ily módon a büntetés hatékonysága is nő; hiszen a bűncselekmény elkövetését gyorsan követi a büntetés. Az előkészítő szakaszban nem elég csupán eljárásjogi szempontból vizsgálni a bűnügyet (például előzetes letartóztatás szükségessége, a bűncselekmény jogi minősítésének kérdése), hanem már ebben a szakaszban is mérlegre kell tenni az egész bizonyító anyagot. A bírónak már ekkor aprólékosan ellenőriznie kell a bűnügy összes adatát, mégpedig abból a szempontból, hogy a felderített tények alapján helye van-e tárgyalás kitűzésének, biztosítottak-e a tárgyalás megtartásánák összes feltételei. Különös jelentőséget kap annak vizsgálata is, hogy az ügy bűntetti vagy vétségi eljárásra tartozik-e. E kérdés téves eldöntése később az ítélet hatályon kívül helyezését Vonhatja maga után. Ilyen értelemben nagyon fontos a cselekmény jogi minősítésének kérdése; vagyis az előkészítés keretében annak á megállapítása, hogy a terhelt magatartása esetleg a Vádtól eltérően hogyan minősülhet. A Be. 169. § (1) bekezdése alapján már az előkészítő szakban lehetőség van az eljárás felfüggesztésére. Amennyiben ez indokolt, helyes, ha a bíróság nyomban tisztázza a felfüggesztésre okot adó tény megszűnésének várható időpontját; különösen, ha erre a vádlott súlyos betegsége miatt kerül sor. Ebben az esetben ugyanis a bíróság megfelelő időben intézkedhet az ügy tárgyalásra történő kitűzésére. Ugyanez mondható el a külföldön tartózkodó vádlott hazatérésének időpontjával kapcsolatban is. A felfüggesztés ilyenkor meglehetősen „kényelmes" perszakasz, hiszén statisztikai szempontból nem rontja a mutatókat; ugyanakkor kevésbé ösztönöz a mielőbbi befejezésre. Ténylegesen az „időszerűség" követelmérnyéhez fűződő érdek kerülhet veszélybe ilyen esetekben. . A bíróságnak előkészítő ülésen módja van az iratoknak az ügyészhez való visszaküldésére is. (Be. 171. § (1) bek.) Erre akkor kerülhet sor, ha a bíróság úgy látja, hogy toVábbi bizonyítási eszközöket kell felkutatni, vagy, ha a szükséges bizonyítást a tárgyaláson csak jelentős nehézséggel lehetne felvenni. E vonatkozásban különösen az utóbbi kérdésnek van jelentősége, vagyis annak, amikor a bíróság már előre látja, hogy a tárgyaláson csak jelentős nehézséggel veheti fel a bizonyítást. Előfordul, hogy kollegialitásból vagy egyéb indoknál fogva a bíró a nem kellően felderített ügy iratait sem küldi vissza. Ezzel megnehezíti a bizonyító eljárást, esetenként a tárgyalási szak elhúzódása állhat elő. (Mellékesen meg-

jegyezzük, hogy az ilyen helyzetek statisztikailag is rontják a bíróság mutatóit.) Az iratok visszaküldésére akkor is sor,kerülhet, amikor a nyomozati iratokból az állapítható meg, hogy csak terjedelmesebb szakértői bizonyítás eredményeként fejezhető be az ügy. Erre például szolgálhatnak a vagyon elleni bűnügyek, amelyekben alkalmanként a konkrét alakulat eszközleltárát is el kell készíteni az eredményes szakértői munka érdekében. Ha nincs szükség az iratok visszaküldésére, de az ügy elbírálásához mégis további bizonyítékok felkutatása szükséges, helyes, ha a bíróság az ügyészt — ebből a célból — már az előkészítő szakban megkeresi. Ezzel időt takaríthat meg, s élősegítheti az eljárás folyamatosságát. A katonai bíróságok rendszeresen bírálnak el terjedelmesebb, fokozott bizonyítási terhet és szakkérdések eldöntését igénylő bűnügyeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen ¡eljárások során a tárgyaláson rendszerint sor kerül bizonyítás kiegészítési indítványokra. Gélszerű ezért már az előkészítő ülésen tisztázni, hogy a vádlott, illetve a védő nem kívánja-e újabb bizonyítékok beszerzését. Ezzel a tárgyalás, elnapolása megelőzhető, s erre a Be. 176. §-a szerint lehetőség is van. Az ilyen előzetes tisztázásra azonban nem csak e hivatkozott törvényhely által szabályozott esetben kerülhet-sor. A bíró egyéb ügyekben is esetenként arra következtethet, hogy a tárgyaláson a felek nagy valószínűséggel újabb bizonyítékok beszerzését indítványozzák. Ilyen esetekben a bíróság előkészítő ülés tartása nélkül is felhívhatja a feleket arra, hogy bizonyítási indítványaikat még a tárgyalás előtt tegyék meg. ' A tárgyalás gondos előkészítésének egyik fontos mozzanata a tárgyaláson résztvevők körének meghatározása. Itt elsősorban a tanúk és a szakértők részvételére gondolunk, hiszen a bűnügy többi résztvevőjének jelenlétét a törvény kötelezően szabályoziza. (Bíróság, ügyész, vádlott.) Az ügyész a vádiratban alkalmanként nagyobb számú tanú megidézését is indítványozza, mint amenyi a tényállás megállapításához szükséges. A szakérttők személyes megjelenésére sincs minden esetben szükség. A tanúk és szakértők felesleges mozgatása indokolatlan költségnövelő tényező; ez részben az államot terheli (lásd sorkatonák bűnügye), részben — miután indokolatlan költség — a vádlottat sújtja, de ennek egyéb káros vonatkozása is van. E személyek a tárgyaiásón való megjelenéshez szükséges időre kiesnek a termelésből. E kárt a bűnügyi költségjegyzék sem tünteti fel, bár kétségtelenül társadalmilag elveszett érték. A gazdaságossági szempontokat minden ügyben szem előtt kell tartani a bíróságoknak. ••• . A fenti gondolatsorba tartozik a tárgyalások kitűzésének problematikája is. Ezt az ügy érdemi feldolgozása mellett sokszor mintegy mellékes adminisztratív teendőként fogják fel. Pedig ez a szakasz szorosan hozzájárul a jó tárgyalás-szervezéséhez és a gazdaságosság követelményének érvényesítéséhez. Először is, ha egy napra több ügyet tűz ki a

bíró, figyelmet kell fordítania az egyes bűnügyek befejezési ütemere. Áz ügyek torlódása azzal jár, hogy a különböző bűnügyekben idézettek feleslegesen várakoznak. Ez csökkenti a tárgyalás hatékonyságát, és talán a bíróság tekintélyét is. Az egyes bűnügyeken belül is helyes a tanúkat meghatározott időre idézni. Ez természetesen csak akkor eredményes, ha a bíró céltudatosan vezeti a tárgyalást, a tanúk beszólítása pedig a megadott (tervezett) időben történik. így csökkenteni lehet a társadalmilag haszontalanul elpazarolt időt is. A bonyolultabb ügyekben elengedhetetlen a tárgyalási terv készítése, amikor a bíró „forgatókönyvszerűén" szervezi meg a tárgyalás folyamatát. Ez megfelelő tapasztalatot igénylő munka, miután a. bírónak legalábbis megközelítő pontossággal kell felmérnie azt, hogy a terheltek kihallgatása, a tanúk meghallgatása, a szakértői vélemények előterjesztése, a felek, egyéb résztvevők egymáshoz intézett kérdései, a különböző indítványok és a perbeszédek mennyi időt vesznek igénybe. Számítani kell előre nem látható tényezőkkel is, mint egyes személyeknél a lassúbb beszédkészséggel vagy a túlzott bőbeszédűséggel. Utóbbi esetben a tanácsvezetőnek kötelessége keretek közé szorítani az előadást, bár, különösen a terheltek esetében — a védekezés jogának érvényesülése miatt — e korlátozással körültekintően kell élni. A katonai bíróságok ítélkező tevékenysége hatásos eszköze a katonai szolgálati rendre és fegyelemre nevelésnek. Különösen igaz éz, amikor a bíróság az eljárást a katonai közösségek előtt folytatja le. A helyszíni nyilvános tárgyalások fontosságát a katonai bíróságaink ismerik, ennek megfelelően tűznek helyszínre viszonylag jelentős számban tárgyalást. Az ilyen esetekben azonban elsősorban azt kell mérlegre tenni, hogy maga a. bűnügy alkalmas-e a kívánt kedvező hatások elérésére, az általános nevelés és megelőzés céljának a szolgálatára. Ezt a kérdést önmagában nem a bűnügy tárgyi súlya dönti el. A gyakorlatból ismeretes, hogy olykor komolyabb társadalmi veszélyességű cselekmények elkövetésében a vádlotton kívül több tényező is szerepet játszott; így nem ritkán a kifogásolható parancsnoki intézkedés, esetleg az elöljáró vétkes közrehatása. A hasonló ügyekben ezért előfordulhat, hogy a hallgatóság érzelmileg a vádlott felé fordul. Éz pedig azzal jár, hogy a katonai közösség a bíróság ítéletét nem fogadja be, azt esetleg igazságtalannak véli. Á helyszíni nyilvános tárgyalás kitűzésekor tehát nagy körültékintéssel kell elbírálni azt a kérdést, hogy a tárgyalás, majdan pedig az ítélet kihirdetése alkalmas lesz-é a megelőző és nevélő hatás kiváltására. Helytelen, ha a bíróság eleve bonyolultabb, tehát hosszabb bizonyítási eljárást igénylő ügyet visz áz alakulatok nyilvánossága elé. Az eljárás elhúzódó volta miatt a hallgatóság figyelme ellankad, megoszlik, s esetenként éppen a lényeges kérdésekre már nem figyel fel/ Előfordulnak persze olyan, a nevelés szempontjából jelentős bűnügyek is, amelyek a

bizonyító eijárás nágyobb terjedelme ellenére is alkalmasak helyszíni nyilvános tárgyalásra. Az az alapkövetelmény, hogy a katonai közösségek értelmileg és érzelmileg is befogadják az eljárás tanulságait, az ítéletet, mert ésak ilyen körülmények között válik a büntető eljárás hatásos eszközévé a katonai szolgálati, rendre és fegyelemre névelésnek. A tárgyalás előkészítő szakától a fentieken túl még számos gondolatot lehetne elmondani. A leglényegesebb azonban az, hogy a bíróság tudatosan ismerje fel e szakasz jelentőségét és kihatását a per későbbi eredményes lefolytatására. Már az is komoly előny, ha a tárgyalásra jól felkészült bíró az érdemi döntés írásba foglalásával is könnyebben végez; és ez csak egy, még nem is a legjelentősebb. A tárgyalásvezetésről A tárgyalásvezetés csak akkor hatékony, ha a bíró mélységében ismeri mind a tény-, mind pedig a joganyagot; csak ezek alapján tud különbséget tenni az ügy eldöntése szempontjából lényeges és lényegtelen kérdések között, s csak ilyen felkészültséggel tudja meghatározni a bizonyítás súlypontját, irányát, valamint a bizonyítás sorrendjét. A felkészületlen bíró bizonytalan a tárgyalásvezetésben, és ténylegesen nem ő, hanem az eljárás más résztvevői vezetik a tárgyalást. Ennek egyebek mellett következménye a túlbizonyítás, a tárgyalási szakasz indokolatlan elhúzódása; minden további káros hatással egyetemben. Ilyen helyzetben a bíró hajlik az indokolatlan bizonyítás kiegészítéssel való egyetértésre is, hiszen nem biztos a rendelkezésre álló tényanyagban. A felkészületlenség következménye, hogy az ilyen „fellazult" tárgyalási légkörben a bíró megengedhetetlen „erélyeskedéssel" igyekszik célratörő tárgyalásvezetés látszatát kelteni, pedig az ilyen jelenség a konkrét eljárás valamennyi szakrésztvevője számára már az első pillanatban világossá válik. A bírónak „méltósággal kell szolgálni" az igazságot. Ez amennyire közhely, annyira igaz is; miután a bíró „A Népköztársaság nevében" hirdeti ki az ítéletet, rendkívül komoly közfunkciót teljesít és a személyén keresztül az állampolgárok egyéb — a konkrét bűnügyön túlmutató — következtetéseket is levonnak. Általában a bírói magatartásról kevés szó esik, pedig véleményünk szerint ez olyan terület,- amelyről, ha szükséges, bővebben kell szólni. Elöljáróban le kell szögeznünk mint tényt, hogy a katonai bíróságok tárgyalásai általában kulturáltak, jó benyomást keltenek mind a felekben, mind pedig az eljárás egyéb résztvevőiben és a hallgatóságban. Egy minden szempontból sikeres helyszíni nyilvános tárgyaláson kihirdetett ítélet hatékonysága jelentősen megnő; az ítélet befogadása (adaptációja) a hallgatóság körében könnyebben megy végbe. Ez pe-

tJig pl. egy zászlóaljnyi haligatóságot aiapul véve igen fontos szempont. Ezért is kirívó, ha a bírói magatartás alkalmanként ellenérzést ébreszt. A tárgyalás során a bíró minden megnyilvánulásából egyértelműen ki kell tűnnie a tárgyilagosságnak. „Nemcsak annak a látszata, formális merev betartása, hanem valóban az egész tárgyalásvezetésből kitűnő, a tárgyalás megnyitásától, annak befejezéséig tapasztalható olyan magatartás, hogy a jelenlevők érezzék: itt valóban alaposan, lelkiismeretesen foglalkoznak ügyükkel, és a feltárt, megvizsgált bizonyítékok alapján történik a döntés. Nem engedhető meg, hogy a bírót döntésében befolyásolja saját szubjektív véleménye, amelyet esetleg a vádlott vagy a tanúk személyéből fakadó ellenszenv, helyteleníthető magatartás vagy egyéb körülmény motivál." 3 Ehhez a megállapításhoz nem kell bővebb magyarázat. Eleve nem tárgyilagos az a bíró, aki például a garázdasággal vádoltan bíróság elé kerülő vádlottat azzal fogadja ,>most én vagyok az erősebb és nem maga", vagy „ilyen rosszul védekezni még embert nem láttam". A tárgyalóteremben nem a bíró a legerősebb, mert itt a törvényesség szellemének kell uralkodnia, és honnan tudja ez a bíró, hogy a vádlott roszszul védekezik, amikor még csak a bizonyító eljárás legelején tartanak. Természetesen a bíró ismeri a tényanyagot és ebből képes felismerni — többek között — a vádlott védekezési taktikáját is. Ezt azonban az egész bizonyító anyag mérlegelése után az ítéletben kell kifejezésre juttatni, s nem elfogultságot kinyilvánítva a bizonyító eljárás kezdetén. Tárgyalást vezetni csak kultúráltan és mértéktartó hangon szabad. A bírónak arra is kell gondolnia, hogy a tárgyalóteremben belépő terhelt, tanú rendkívül feszült hangulatban van. Ezért például a vádlottnak vagy egyéb résztvevőnek a hely méltóságához illő magatartásra szorítását semmiképpen sem hangoskodással, hanem elsősorban megfelelő kioktatással kell elérni. Különösen fontos ez az igazságszolgáltatás „segítői"-nél, a tanúknál A megengedhetetlen, esetleg durva hang visszafoghatja azt a segítőkészséget, amellyel a tanú az általa megismert tények „visszaadása" során égy jó légkörben történő kihallgatás alatt egyébként hatékonyabban hozzájárulna az igazság kiderítéséhez. A felek, illetve egyéb résztvevők megfelelő magatartásra „szorításának" megvannak a jogi eszközei, ezekkel lehet és kell is élni adott helyzetben. Éles különbséget'kell ezért tenni az erélyes és az erélyeskedő tárgyalásvezetési stílus között. „Az erélyes tárgyalásvezetés nem a katonás, rövid, parancsszerűen hangzó, és ellentmondást nem tűrő, a vádlottat, a tanút örökösen félbeszakító, türelmetlen, ingerült hang. Az erélyes tárgyalásvezetés legyen az ügy lényegére törő meghallgatási stílus, emberileg érdeklődő, amelynek következtében kialakulhat a bizalom légköre, amely arra ösztönöz, hogy valóban a 3 íTárgyalási magatartás a bíró szemével, dr. Gyürky István, Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 3—4., 1975. március—április, 192. oldal.

Megtörtént éséményeket mondják eí. Éhhez elsősorban nem is a szakmai felkészültség — tehát az anyagi és eljárásjogi szabályok alapos ismerete —szükséges, hanem nagyfokú emberismeret, emberekkel való bánni tudás, a szükséges kapcsolatok megteremtésének módszere. Az pedig megengedhetetlen, hogy a bíró a felekkel, az ügyésszel vagy a védővel esetleg tárgyalásvezetés körébe tartozó kérdésről vitát folytasson, esetleg valamelyik fél javára különbséget tegyen akárcsak hanghordozásban is. Az ügyfél egyenlőség elve törvényi elv, amelytől jottányit sem szabad eltérni.'"1 Ide kívánkoznék annak felvázolása, hogy ki is tekinthető büntető-, bírói tevékenység ellátására minden szempontból alkalmasnak. „Ilyen követelmények: — magas fokú szakmai ismeretek úgy az elmélet, mint a gyakorlat terén; — szilárdság a szocialista társadalom ellenségeivel szembeni küzdelemben; — bölcs megfontoltság a büntetőeljárás minden mozzanatának megítélésénél; — határozott felelősségtudat;— magas fokú erkölcsi tisztaság; végül, de nem utolsósorban a fejlődés iránti érzék, mely alkalmassá teszi a bírót a büntetőjogi elvek merev alkalmazásának az elkerülésére, az újnak, a. korszerűbb, tehát a hatásosabb büntetőjogi elvek kialakítására." 5 Ügy gondoljuk, hogy ennél tömörebben és mégis átfogóan nehéz lenne megfogalmazni a bírói hivatás követelmény-rendszerét. Ehhez feltétlenül ragaszkodnunk kell, hiszen a bíró mindennapi munkájában közvetlenül juttatja kifejezésre a politikai elkötelezettségét, és meghatározott körben tényezője a hatalom gyakorlásának is. Az e körbe tartozó kérdések fontosságát igazolja az irántuk megnyilvánuló érdeklődés is. „A törvényesség tágabb értelmezésébe olyan követelmények is beletartoznak, mint a tekintélyt sugárzó, határozott és célratörő tárgyalásvezetés, ahol elképzelhetetlen, hogy a felek vagy képviselőik irányítsák az ügy tárgyalását, vagy netán packázzanak a bírósággal; a megfon-, tolt, bölcs és kulturált magatartás, ahol a, tudás és az érvek játsszák a fő szerepet és nem a hangerő, még kevésbé a durvaság és a modortalanság."6 A kiegyensúlyozott és kulturált tárgyalásvezetés, „tárgyalótermi" hang megteremtéséért és fenntartásáért, ahol az szükséges, sokat tehetnek a bíróságok elnökei. A helyszíni nyilvános tárgyalások kitűzésének kérdéséről már röviden szóltunk. A katonai közösségek előtt tartott tárgyalások „légköre" szintén fontos eszköze a nevelésnek, ahol viszont még fokozottabban kell törekedni a határozott és, kulturált tárgyalásvezetésre, olyan közeg megteremtésére, amely kizár minden, az igazságszolgáltatás céljával ellenté4 Tárgyalási magatartás a bíró szemével, dr. Gyürky István, Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 3—4., 1975. március—április, 192. oldal. 5 Dr. Mikó Ferenc: „Elvárások" a büntetőtárgyalás vezetésében, lásd 3) alatti, 197. oldal. 8 Dr. Markója Imre igazságügyminiszter — 1979. január 17-én és 18-án megtartott országos igazságügyi vezetői értekezletén elhangzott — beszédének egy részlete.

tes értékelést. Áz ilyen tárgyalás azonban kissé rendhagyó is kell legyen, mert a bíróságnak az ítélet kihirdetésekor is fokozottan szem előtt kell tartania a nevelési célokat. Törekednie kell a bíróságnak arra, hogy a történeti tényállást, a cselekmények logikai kapcsolatát mindenki számára világossá tegye, miután ismeretes, hogy a hallgatóság összetétele rendkívül vegyes, iskolai végzettsége és felkészültsége változó. Természetesen itt is kerülni kell a felesleges bőbeszédűséget; de mindazon tényeket, amelyek a hallgatóság számára — a katonai nevelés szempontjából — fontosak lehetnek, kimerítően kell értékelni. A gyakorlatban előfordult, hogy a bíró az ítélethirdetés után a hallgatóságnak jogpropaganda előadás címén „megmagyarázta" az ítéletet. Az ilyen gyakorlat helytelen, miután a helyszíni nyilvános tárgyaláson kihirdetett ítéletnek át kell fognia mindazon tények körét, amelyek azt a hallgatóság számára is megalapozottá, érzelmileg és értelmileg befogadhatóvá teszik. A tárgyalásvezetés fontos észköze a bizonyítási taktika. A bizonyítási eszközök sorrendjét a tanács elnöke határozza meg, amelyen belül csak a Be. 199. § (1) bekezdése tartalmaz csekélyebb mértékű korlátozást. A bizonyítási eljárást a vádlott kihallgatásával kell kezdeni; de ezen túl a bíró dönti el, hogy a bizonyítékokat milyen sorrendben teszi a tárgyalás anyagává. Ennek során eltérhet a vádiratban közölt sorrendtől. A lényeg az, hogy a helyes és tervszerű bizonyítási taktika előreviszi az eljárást. A bírónak számolnia kell azzal, hogy a felek helytelen védelmi tak- , tikával, a bizonyítási indítványok késedelmes (esetleg szándékosan késedelmes) előterjesztésével megkísérlik elodázni az érdemi döntést. Ez jelentkezhet olyan időszakokban, amikor egy várható közkegyelmi rendelkezés a konkrét bűnügy befejezése szempontjából jelentőséggel bírhat. (Pl. közkegyelem kihirdetésével kapcsolatos megalapozatlan hírek április 4-ét megelőzően visszatérően „felröppennek".) Előfordulhat, hogy a leggondosabb előkészítés mellett is sor kerül a tárgyalás elnapolására. A Be. 192. § (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy több vádlottas ügyben egyes vádlottak távolmaradása esetén is meg lehessen kezdeni a tárgyalást a jelenlevő vádlottak kihallgatásával. Ezzel szemben előfordulhat, hogy a bíróság elhalasztja (tehát meg sem kezdi) vagy elnapolja a tárgyalást, azt viszont már nem vizsgálja, hogy a Be. 193. § (1) bekezdése szerint az idézés ellenére távolmaradt vádlott vagy meg nem jelenő tanú rövid úton elővezethető-e. E szakasz (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tárgyalást meg kell kezdeni és a megjelentek kihallgatásáig nem szabad elnapolni, ha olyan személy marad el a tárgyalásról, akinek távolléte nem akadályozza a tárgyalás megtartását. A Be. e hivatkozott rendelkezései egyrészt az ügyek gyorsabb befejezésére indítják a bíróságot, másrészt pedig a — tárgyalásra idézett és megjelent — állampolgárok idejének kímélésére.

Á tárgyalás elnapolása esetén a lehetőség szerint nyomban ki keÜ tűzni az újabb tárgyalási napot (196. § (2) bek.). Helyteleníthető ezért, ha a bíróság azzal napolja el a tárgyalást, hogy annak folytatására „hivatalból" tűz ki határnapot. Emiatt nemcsak az eljárás húzódhat el, hanem önmaga számára is felesleges munkát idéz elő; hiszen a következő tárgyalásra a feleknek és egyéb résztvevőknek ismét írásos idézést kell küldeni, míg az elnapolással egyidőben megjelölt új tárgyalási határnapra szóló idézést a bíróság szóban közli. Ez is eszköze a munkaerővel való takarékoskodásnak.

Az ítéletek szerkesztése, az ügyretartozás kérdése A Be. 220. §-a határozza meg, hogy mit kell tartalmaznia az ítélet rendelkező részének. A Be. 221. §-a pedig bevezette a rövidített indoklás; intézményét is. Ezen utóbbi törvényhely alapján az első fokú bíróságoknak az ügyek többségében van lehetőségük rövidített határozat szerkesztésére, amely egyúttal jelentős mértékben csökkenti a munkaterhet. A rövidített ítéletszerkesztés átment a gyakorlatba. Mind a fellebbezett ügyekben, mind pedig a rövidített módon készült ítéletek egy részében találhatunk felesleges adatokat és tényeket, ugyanakkor előfordulnak olyan ítéletek is, amelyek tényállása nem tartalmazza a bűnösség és a minősítés szempontjából mellőzhetetlen megállapításokat, illetve tényeket sem. Általánosságában leszögezhetjük, hogy a rövid, tömör ítéletszerkesztés a fellebbezett határozatokkal szeniben is alapkövetelmény. Mégis viszonylag gyakran előfordul, hogy az ítélet terjengős, az ügy eldöntése szempontjából közömbös tényekét is ismertet. Az esetenként jellemző bőbeszédűség mellett a bonyolult és magyartalan mondatfűzés is gyakran jelentkezik. Visszatérően tapasztalható, hogy a bíróság a bizonyítékok mérlegelése helyett a vallomásokat ismétli meg. Ezen utóbbi esetekben a' bíróság mérlegelő értékelő niunkája szenved csorbát. Az ítéletek szerkesztése a bírói munka egyik legfontosabb szakasza, ugyanakkor, „az ítéletek, határozatok indoklásának színvonaiassága, áhóT az elnagyolás veszélye éppúgy elkerülendő, mint a túl részletező fecsegés és ahol a világos, közérthető beszédnek és írásstilusriak döntő szerepe van; és végül a bírósági ítéletek, periratok külcsíne...." követelménye a törvényesség tágabb értelmezésébe tartozik. 7

7

Dr. Markója Imre igazságügyminiszter — 1979. január 17-én és 18-án megtartott országos igazságügyi vezetői értekezletén elhangzott — beszédének egy rész-. lete. • '

Az ítéletszerkesztéssel szemben tehát fóntos követelmény, hogy az ítélet (egyéb érdemi döntés) csak az ügyre tartozó (releváns) tényeket tartalmazza, de azokat feltétlenül. A büntetőjogilag releváns tények körét' elsősorban az anyagi-jog szabályaiból meríthetjük, így azt a bizonyítás tárgyával rokon fogalomként kell kezelnünk. Relevánsak lehetnek ugyan-akkor olyan tények is, amelyeknek a megállapítása a büntetőeljárási jogszabály, alkalmazása végett elengedhetetlenek; Gondolhatunk itt — egyebek mellett — pl. a bűntetti, illetve vétségi eljárás elhatárolását megalapozó tényekre. A releváns tények körének megállapítása tudatos bírói munka eredménye. „Az ügyretartozás megállapítása értékelő, latolgató, megfontoló, „mérlegelő" folyamatos gondolkodási folyamát eredménye. A művelet célja a jogi norma rendelkezése és a konkrét tényadat közötti összefüggés megállapítása, annak eldöntése; hogy a feltételezett konkrét tényadat a norma rendelkezése alá vonható-e vagy serii."8 ! Kétségtelen, hogy a tények megismerése a büntetőeljárás során gyakorlati célból történik; hiszen ezeken a releváns tényeken alapszik a bírói döntés; Ezért kell a tényeket (ítéleti tényállást) az eljárási formák szigorú megtartásával, másrészt a válóságnak pontosan megfelelő tartalommal és nem általánosságban — rögzíteni; mert a ténymegállapítás nem általános tájékoztatás, hanem a valóság hű rekonstruálása. Nyilvánvaló, hogy j egy verbálisan elkövetett bűncselekmény tényállását az elkövető által kiejtett mondatok pontos rögzítésével kell megfogalmazni; még akkor is, ha ez olykor egyébként nyomdafestéket nem tűrő durvaságok leírását jelenti. A finomkodás, a mondatok és á szavak átfogalmazása éppen a releváns tényeitől fosztja meg az ítéleti tényállást, ténylegesen megalapozatlanná teszi azt. A büntetőbíró ugyanúgy elsajátíthatja az ítéletszerkesztést mint a jogszabályokat, illetve a szakmának egyéb alkalmassági követelményeit. A megfelelő szakmai színvonalon szerkesztett (elvárásoknak megfelelő) ítélet a bírói munka alapkövetelménye is, amelynek minden bíró köteles eleget tenni. A hiányosan vagy túlzott bőbeszédűséggel, nyelvhelyességi szempontból kifogásolható módon írásba foglalt ítéletek csökkentik a bíróságok tekintélyét is. A bírósági ítéletekben a releváns tények logikusan kell hogy kövessék egymást; logikai rendszer felismerése hozzásegíthet a tartalmilag is helyes ítélet megalkotásához. Az ítéletek réleVáns „tényei": — a történeti tényállás (mi történt; mégöltek egy embert), — a történés helye (az elkövetés helyének pontos körülhatárolása, amely esetenként a bűncselekmény minősítésére is kihat; például árvíz idején elkövetés — közveszély színhelyén elkövetett), 8 Dr. Nagy Lajos: ítélet a büntetőperben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1974. 162. oldal. ,

á történés ideje (ennek rögzítésére nemcsak a bizonyítás szempontjából van szükség, hanem pl. büntethetőséget megszüntető ok megállapítása miatt is), — a sérelem mértéke (sértett felderítése, sérülésének rögzítése, az anyagi kár megállapítása stb. az anyagi jog alkalmazása miatt is fontos), — az elkövetés eszköze (komoly támpontot adhat a tényleges elkövetői szándékra és a cselekmény konkrét társadalmi veszélyességére), •— az elkövetés módja (arra a kérdésre is válaszolhat, hogy a terhelt esetleg jogos védelmi helyzetben volt a jogellenes támadóval — sértettel — szemben), -— az elkövető személyisége (az alanyi oldal helyes megvilágítása és értékelése döntő mértékben hat a büntetéskiszabásra), — az elkövetés motívuma és célja (ez pontosan bemutathatja az elkövető személyében levő társadalmi veszélyességet), — az elkövetés okai (ez a bűnmegelőző munka számára ad fontos ismereteket). A releváns tények köre, mint a fentiekből is kiderül, felöleli mind a büntető anyagi, mind pedig az eljárási jog alkalmazásának konkrét előfeltételeit. Az ítéletszerkesztésnek ezért csak a bírói tudatosság lehet az alapja. Az elvárásoknak megfelelő ítéletszerkesztés alkalmassági előfeltétel.

IV.

Szignalizáció A bíróság munkája az ítélet kihirdetésével nem fejeződik be. Az ítélkezéshez szorosan tapadó tevékenység körébe tartozik a bíróság bűnmegelőző munkája is, amelynek fontos módszere a szignalizáció. A katonai bíróságok szignalizációs tevékenysége meglehetősen szűkkörű. Ennek egyik oka az, hogy a katonai ügyészség helyzeténél fogva már a büntető eljárás korábbi szakában él a szignalizációval, ha erre okot lát. Ettől függetlenül a bíróságok számára is lehetőség van szignalizációra; még azokban az ügyekben is, amelyekben az ügyészség már élt ezzel a lehetőséggel. A bizonyító eljárás ugyanis számos, a nyomozás során felderítetlen tényt, összefüggést hozhat felszínre. Nem egyszer csak a bírósági tárgyalás menetében válnak felismerhetőkké azok a kapcsolatok, amelyek „továbbélésük" esetén magukban hordozzák az újabb bűncselekmény elkövetésének lehetőségét. A bíróságnak ilyen esetekben feltétlenül szignalizálnia kell. A szignalizáció intézményét szabályozó 126/1973. (IK 1974. 1.) IM számú utasítás megfelelő kereteket biztosít a hatékony alkalmazásra.

A szignalizációnak mint jogintézménynek azonban csak akkor van létjogosultsága, ha az konkrétan a bűnmegelőzés szolgálatában áll; alkalmas azon negatív jelenségek felszámolására, amelyek adott helyen lehetővé teszik bűncselekmények elkövetését. Itt jelentkezik egy párhuzam is a feljelentés és a szignalizáció között. A feljelentés mindig egy konkréten elkövetett cselekmény felderítésére és az elkövető felelősségre vonására irányul, míg a szignalizáció elsősorban a további bűncselekmények elkövetésének megelőzését szolgálja. A szignalizációnak előfeltétele, hogy azt előzőleg alapos okfelderítés előzze meg. Erre a bírósági tárgyaláson széles körben van lehetőség. A feljelentés vagy egyéb jelzés viszont nélkülözi ezt az előfeltételt, nevezetesen az okfelderítési kötelezettséget. A szignalizáció elkészítésénél problémát jelenthet az, hogy mit lehet a bűncselekményre vezető vagy megkönnyítő körülménynek tekinteni. Milyen tényeket vehetnek figyelembe a szignalizáció elkészítésénél, csak azokat, amelyek a perrendszerű bizonyítási eljárás során kerültek felszínre vagy másokat is? Az utóbbi esetre példaként a törvényi garanciák által körül nem bástyázott ténymegállapítás szolgál. Például olyan családtag terhelő vallomásán alapulhat-e a szignalizáció, aki a büntető eljárás későbbi szakában — élve a mentességi jogával — már nem tesz — terhelő — vallomást. E kérdésben áz állásfoglalást rendkívül nehézzé teszi, hogy az ilyen tényt büntetőítéletben bizonyítékként nem lehet figyelembe venni. Az ilyen tény ugyanakkor olyan információkat tartalmazhat, amely komoly láncszeme lehet a bűnmegelőzésnek. Véleményünk szerint az ilyen — tehát nem a garanciákkal körülbástyázott bizonyítás eredményeként rögzíthető — tények is alapjául szolgálhatnak a szignalizációnak. A bíróságok tevékenysége rendkívül szerteágazó. Az anyagban nem kívántunk sem az elméleti, sem a gyakorlati munka számára új utakat nyitni, csupán hozzászólni a bíróságok mindennapi gyakorlatában felmerülő kérdésekhez.

Az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítésének tapasztalatai a katonai büntetőeljárásban írta: Dr. Kiss Lajos r. őrgy., kandidátus

Az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítésének helyzetét a katonai büntetőeljárásban elsősorban abból a lenini bűnüldöző alapelv szempontjából kell értékelni, amely szerint nem a büntetések súlyosságára való törekvés, hanem a teljes felderítés az alapvető feladat. A szocialista bűnüldöző hatóságnak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy egyetlen bűncselekmény se maradjon felderítetlen. Az úgynevezett latens bűnözésre a katonai büntetőeljárás szférájában nincsenek adataink. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy a katonai bűnüldöző, hatóság minden hatáskörébe utalt bűncselekményről tájékozódik. Az ismertté vált bűncselekmények abszolút száma és a vétő személyek aránya azonban jelzi, hogy a latens bűnözés sem lehet számottevő. Az ismertté vált bűncselekmények számán belül az ismeretlen tetteses bűncselekmények aránya is csak 2—3% körül alakul évente. Az, első fokú katonai ügyészi szerveknél például az 1978-ban iktatott és még ebben az évben befejezett ismeretlen tetteses büntető ügyek számát 100%-nak véve megoszlásuk az alábbi: 79%-ban lopás bűncselekménye miatt indult eljárás. A fennmaradó 21% a bűncselekmények olyan változó skáláját mutatja, amelyből bűnözési tendenciára nem lehet következtetni. Megállapítható volt azonban, hogy az ismeretlen tettesesként indított eljárásban az ismertté vált elkövetők zöme nem hivatásos állományú volt. Az összes büntetőeljárás közül 41%-ban tekinthetjük a bűncselekményt felderítettnek, mivel vádra 26%, parancsnoki hatáskörbe 5%, más hatósághoz áttételre 2%, a nyomozás megtagadására, illetve a bűncselekmény hiányában való megszüntetésre 9%-ban került sor. A vádra és a parancsnoki hatáskörbe átadott ügyek közül azonban több esetben nem az eredeti, hanem a nyomozás során ismertté vált más bűncselekmények miatt lett eredményes az eljárás. Ez utóbbi esetekben általában az ismeretlen tetteses ügy felderítetlen maradt, a már ismert tetteses ügyben úgymond „elsikkadt".

Az ügyek egy része csak formálisan tekinthető ismeretlén tettesesnek. A törvénytelen fogvatartás, a hivatali hatalommal való visszaélés, vagy az eljáró rendőr által elkövetett más bűncselekmény lényegében olyan „ismeretlen tetteses" ügyek, amelyben az eljáró reindőr legfeljebb a feljelentő és a panaszt felvevő számára „ismeretlen". Ilyen esetekben az elkövető személye viszonylag rövid úton tisztázható az illetékes vezetőkkel, parancsnokokkal. A felderítésükre fordított intézkedések minősége és mennyisége nem hasonlítható össze a valóban ismeretlenségbe vesző elkövetők felkutatására fordított cselekmények súlyával. A fennmaradó 59%-ban a Be. 139. § (1) bek. b) pontja alapján a nyomozás megszüntetésére került sor. Ezek a számok jelzik, hogy az ismeretlen tetteses ügyek felderítési aránya az országos átlag alatt maradt. Ennek okait kutatva megvizsgáltuk, hogy a katonai nyomozó hatóságok megtették-e, és ha igen, úgy milyen minőségben foganatosították a szükséges nyomozás szervezési és vezetési, krimináltaktikai, illetve krimináltechnikai intézkedéseket. Nyomozásszervezési és vezetési tapasztalatok A korszerű bűnüldözésben egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyorsaság. A technikai előrehaladás azonban előnyt nyújt az elkövetőnek is az elrejtőzéshez, a bizonyítékok megsemmisítéséhez, a felderítés megnehezítéséhez, meghiúsításához. A bűnüldöző szervek késlekedése a célravezető intézkedések megtételében nemcsak a nyomozás holtponton tartását jelenti. Ezzel olyan időelőnyt engednek át az elkövetőknek, amely a továbbiakban esetleg „be sem hozható". Az idő múlása ugyanis a személyi és tárgyi körülményekben lényeges változásokat okozhat, illetve tesz lehetővé, amelyek végsősoron a bűncselekmény felderítését és annak bizonyítását teljesen meghiúsíthatják. Ezért tapasztalhatjuk a hazai bűnüldözés gyakorlatában is „a forró nyomon üldözés" régi elvének aktualizálását, amely az elkövetők kézrekerítése érdekében végzett gyors és irányított nyomozási cselekmények egész sorát jelenti. A katonai ügyészség általában a katonai vezetők és parancsnokok, illetve magánszemélyek jelzésével, jelentésével szerez tudomást az elkövetett bűncselekményekről. Saját erőből csak ritkábban van lehetősége informálódni valamilyen bűncselekmény' elkövetéséről. A. bűncselekmények bejelentésének fogadására a katonai nyomozó hatóságok a hivatalos munkaidőn túl is felkészültek. Módjuk van a szükséges információ beszerzésére nemcsak a feljelentőtől, bejelentőtől, hanem más hatóságoktól is. Lépéseket tehetnek az események helyszínének azonnali biztosítására, az adatgyűjtés megkezdésére, a kutatások és üldözések foganatosítására, a

helyszíni szemle és más halaszthatatlan nyomozási cselekmények megkezdésére. A felderítés érdekében tett intézkedések nem mindig maradnak ügyészi szinten. Személyi akadályok, illetve tárgyi és technikai nehézségek, legtöbbször azonban célszerűség, gyorsaság, karhatalmi erők, mozgatása, technikai lehetőségek stb. miatt, más szervek, elsősorban az illetékes parancsnokok, vezetők, igazgatási főtisztek, fegyelmi előadók bevonására kerül sor és nem is mindig résznyomozási cselekmények foganatosítása végett. Az ismeretlen tetteses ügyek felderítését teljes egészében átengedni, illetve átadni azonban még a parancsnoki hatáskörbe utált bűncselekmények esetében is veszélyeket rejt magában. Az erre a célra kevésbé kiképzett parancsnokok, vezetők, illetve igazgatási főtisztek, fegyelmi előadók részéről a felderítés reménytelenebbnek látszik, mert a bűnügyi-technikai ellátottságuk és bűnüldöző szervezettségük nem minden szempontból kifogástalan. A konkrét ügyek felderítése terén igen jó munkakapcsolat alakult ki a katonai ügyészségek és más nyomozó hatóságok, elsősorban a rendőrség között. A más hatósággal elvégeztetett nyomozási cselekmények többnyire szakszerűek, de a nyomozást nem ők irányítják, ezért a felderítésért felelősséget nem éreznek és nem is vállalhatnak, így ezek a „közvetett" nyomozások a szükséges és lehetséges mértékén túl az eredménytelenség veszélyét is felvillantják. A bűncselekmény elkövetése igen gyakran késve jut a katonai nyomozó hatóság tudomására. Találkoztunk olyan esettel, amikor az illetékes parancsnok a tudomására jutást követően 18 nappal később tette meg a feljelentést. Többségében ezért késnek a szükséges nyomozási cselekmények, amelyektől ilyen időtávlatban már alig remélhető siker. Az eredményes felderítést többször megnehezítette az a körülmény is, hogy az elkövetéssel számításba jöhető személyek a bejelentésig, illetve a nyomozás idején leszereltek. Az ismeretlen tetteses ügyek felderítésének eredménytelensége arra is visszavezethető, hogy az elkövetett bűncselekmények helyszínét az arra illetékes és illetéktelen személyek megváltoztatták, közszóhasználattal „összejárták", az inkriminált tárgyakat megfogdosták és ennek eredményeként a tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása megnehezült, vagy lehetetlenné vált. Az úgynevezett „összejárt" helyszínen sem lehet azonban vizsgálat nélkül megállapítani, hogy ott maradt-e releváns elváltozás, valamilyen nyomfajta. Amikor annak szükségessége felmerül, a katonai ügyészek szinte minden esetben jelzik az illetékes parancsnok, illetve vezető felé a tapasztalt hiányosságokat. A szignalizálás sorsát figyelemmel kísérik és az indítványozott intézkedések megtételéről visszajelentést kérnek.

¡Nehezíti az ismeretlen tetteses ügyek felderítését az, ha menet közben a vizsgálatot más ügyész veszi át. A katonai ügyészek között az ismeretlen tetteses ügyek felderítését illetően nem látszik kielégítőnek az egymás közötti koordináció és hiányzik az igen előnyös „csapatmunka" is. Pl.: házközösségben elkövetett lopás bűntette miatt azonos időben folyt a nyomozás két ügyben. Az egyik ügyben ismertté vált a tettes. Ebben az ügyben tanú vallotta, hogy a tettestől vásárolt egy Pobjeda karórát. A másik bűncselekmény elkövetése napján az öltözőből eltűnt egy Pobjeda karóra is. Az első bűncselekmény gyanúsítottja, majd később vádlottja azon a napon a második bűncselekmény helyszínén járt, ahol az elkövetés közvetlen helyszíne közelében hárman is látták, majd később őt felismerték és határozottan azonosították. Ez utóbbi büntetőeljárás mégis eredménytelenül került lezárásra és az iratok szerint fel sem merült annak a lehetősége, hogy a kérdéses Pobjeda karórát az eredményesen zárt büntető ügy vádlottja is ellophatta, hogy a két bűncselekménynek azonos tettese is lehet. A súlyosabb ismeretlen tetteses ügyekben jól irányított, „vezetett" csoportos nyomozás látszik célszerűnek. A csoport tagjainak a jogismeretek mellett rendelkezniük kell a kriminalisztikai taktikai és technikai ismeretekkel, készségekkel. A nyomozás során ugyanakkor folyamatosan jelen kell lenniük a kriminalisztikai szakembereknek is, szaktanácsadói, illetve szakértői minőségben, mégpedig alkalmas és jól mozgatható bűnügyi technikai felszerelésekkel. Különösen a nyom- és ujjnyomszakértők közreműködésének szükségességét kell kiemelni. A katonai büntetőeljárásban az utóbb említett szakértők szervezetszerűen és közvetlenül sajnos nem állnak rendelkezésre, bár ezt az ügyek többsége igényelné. Az újjnyomkutatás és vizsgálat az ismeretlen tetteses ügyekben szinte mindennapos szükségszerűség, az ügyészek igénylik azt, és az utóbbi időben többször és jelentős ügyekben vezetett eredményre. Az egyes ismeretlen tetteses ügyek nyomozási gyakorlatában még ma is nagy szintingadozás tapasztalható. Ez részben a gyakorlat és az ismeretek, másrészt pedig a személyi adottságok és készségek függvénye. A hazai jogi oktatás keretében túl kevés a nyomozástan és ezt a hiányt igen nehezen tudja kompenzálni a gyakorlat. Az ismeretek és készségek fokozását talán a nyomozói és vádhatósági funkció elválasztása is elősegítené. A katonai ügyészi gyakorlatban erre példát szolgáltatnak más szocialista országok, köztük a Szovjetunió katonai ügyészi szervezete is. Nem tipikus példaként említhető meg az egyik büntetőeljárás nyomozási tervében a következő kérdés: „kriminológiailag értékelhető nyom (feszítési nyom, ujjlenyomat, megrongált zár stb.) maradt-e". Az, hogy az eljáró ügyész az ujjlenyomat és az ujjnyom között az adott esetben nem tett különbséget, véletlen is lehet és talán még meg is érthető, de a krimi-

nológiát összetéveszteni a kriminalisztikával, vagy annak valamelyik ágazatával — ha csak nem elírásról van szó — már a kriminalisztikában való alapvető járatlanságról tanúskodik. Ez is arra utal, hogy a kriminalisztikai képzések színvonalát fokoznunk kell és az is szükséges, hogy az ismeretlen tetteses ügyek eredménytelen lezárása előtt az eljáró ügyész konzultáljon kriminalisztikai szakemberekkel az esetleg még számításba jöhető bizonyítási eszközök beszerzése, illetve más felderítési lehetőségek mérlegelése, számításba vétele végett. Az egészen szűk gyanúsítotti kör kialakítása, vagy megléte sem vezet minden esetben eredményre tárgyi bizonyítási eszközök nélkül. Az efajta bizonyítási eszközök beszerzése azonban még nem mindig eléggé céltudatos, korszerű és következetes. Ebből fakad a tárgyi bizonyítási eszközök, különösen a nyomok felkutatásával és biztosításával — beleértve a nyomrögzítést, csomagolást és a szállítást is, továbbá azok felhasználását, különösen pedig leírásukat — kapcsolatos gyakran szembetűnő hiányosság. A katonai ügyészi gyakorlatban a személyi jellegű bizonyítási eszközök, elsősorban a beismerő vallomások, indokolatlanul nagy bizonyítási súlyt kapnak. Az egyik ügy körülményei — megítélésem szerint — igen jól bizonyítottak voltak tárgyi bizonyítási eszközökkel és tanúkkal, de mert hiányzott a gyanúsított beismerő vallomása, az ügyet az eljáró ügyész bizonyíték hiányában megszüntette. A folyamatban volt ügy szerint: Kovács honvéd az őrhelyén több sorozatlövést adott le a vélt „mozgó személyekre". Jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt indult büntetőeljárás az ügyben ismeretlen tettes ellen, mert az őrzött lőszerraktár kerítését felfeszítették, az épület ajtaján levő lakatot pedig megkísérelték leverni. A „betörési kísérlet" helyszínén az eljáró ügyész szaktanácsadókkal részletes helyszíni szemle jegyzőkönyvben rögzítette és biztosította a helyszínen talált nyomokat, illetve tárgyi bizonyítási eszközöket. A lábnyomokról történt indítás alapján a nyomozókutya az őrtoronyhoz vezette az eljáró személyeket. Kovács honvéd szagnyoma rajta volt hzon a csákánynyélen is, amellyel a kérdéses lakatot le akarták verni, a kerítés kifeszítése pedig belülről történt. Más közvetett bizonyítékok is (pl. az előző őr szolgálata idején még sértetlen volt a raktár) az őr, Kovács honvéd személyére utaltak, aki a fegyverhasználat jogosságát feltehetően a betörési kísérlet színlelésével akarta igazolni, hiszen az adott időben a környéken csak vadak mozoghattak, amelyeket ő „mozgó személyeknek" vélhetett. Több ügyben a felkutatott bizonyítékok (pl. azonosításra alkalmas ujjnyom) ellenére is megszüntetésre került sor. Jóllehet még ma is megkísérelhető lenne több ismeretlen tettes kézrekerítése az elkövetéssel szá-

r mításba vehető személyek körének pontosabb megvonásával és az úgynevezett bűnügyi vonalak szervezettebb figyelésével. • .. > • Az értékesítési vonalak ellenőriztetése a rendőrséggel általában megtörténik. A jogerősen befejezett ügyekben az értékesítési vonalak figyeltetéséből később kapott adatok azonban sajnos már nem kerülnek felhasználásra, ezen adatok figyeltetése nem szervezett, ilyen gyakorlat nem alakult ki. Rendkívül jelentős a gyanúsítottak körének kellően nagy,, dé a lehető legszűkebb megvonása. Olyan behatárolt személyi körről van szó, amelyben a logikai számítások szerint az elkövetőnek benne kell lennie. A kör további szűkítése a helyes irány mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy az elkövető a körön kívül maradt. Pl. az egyik alakulat területén az őrhelyhez közel elkövetett lopás esetében az őrség tagjainak gyanúba vétele indokolt volt. Ellenőrzésük azonban már nem volt gyors, következetes és alapos. Az adott ügyben a kör tágítása más alegységek, más alakulat számításba vétele nem volt indokolt. Ugyanis a részletes kutatást az ellopott. tárgyak előkerítésére nem végezték el a laktanya körleteiben, épületeiben és területén és ugyanúgy elmaradt az őrség tagjainak ellenőrzése is. ,.:

Krimináltaktikai tapasztalatok Á vizsgált ismeretlen tetteses ügyek mintegy 40%-ában készült nyomozási terv. összehasonlítva a nyomozási tervek számát az ügyek felderítési eredményességével, összefüggést nem találtam. Arra. a kérdésre, hogy a nyomozási tervek miért nem befolyásolták a büntetőeljárás sikeres befejezését, egyértelmű válasz nem adható. A tervezés gyakorlatában mutatkozó eltérések arra engednek következtetni, hogy az eljáró ügyészek ennek megfelelően értékelik a tervek jelentőségét is a felderítésben. A nyomozási tervnek a kriminalisztikai alapkérdések szerint, a már ismert ténykörülményekből kiindulva kell elkészülnie úgy, hogy a verziók ellenőrzésére a személyi és tárgyi feltételek is feltüntetve legyenek. Az újabb verziók, felállítása nyomozás közben az újonnan megismert ténykörülményektől függ, amelyek ellenőrzésére a fentebb . elmondottak szintén irányadók. A nyomozási tervek azonban nem mindig ütik meg a kívánt színvonalat. Az 1978. évi ügyiratok 59%-ában sem vázlatok, sem részletesen kidolgozott nyomozási terv nem volt található. Azokban az esetekben viszont, amikor a nyomozási tervet a vezető ügyész is jóváhagyta, a tervek tükrözték a körültekintést, az alaposságot és megfeleltek a kriminalisztikai ajánlásoknak. Az újonnan felmerült

adatoknak megfelelően pedig kiegészítették a nyomozási terveket. Előfordult, hogy az eljáró ügyész az alakulat elhárító tisztjével is konzultált a nyomozási terv elkészítésében, illetve a részcselekményeket végző fegyelmi előadónak írásban nyomozási utasítást is adott, az egyébként is jó színvonalon elkészített nyomozási terv mellett. Az 1978. évi ismeretlen tetteses lopások mellett még 10 olyan bűncselekmény akadt, amelyeket az ún. helyszínes bűncselekmények közé sorolhatunk. A többi vizsgált büntető ügynek kriminalisztikai értelemben olyan elkövetési helyszíne nincs, amelyen halaszthatatlan nyomozási cselekményként helyszíni szemlét kellett volna foganatosítani. A bűncselekmények helyszíni szemléjét az eljáró katonai ügyészek általában rendőrségi bűnügyi technikai szakemberek közreműködésével folytatták le. A helyszíni szemlék helyett azonban igen sok esetben csak a helyszín utólagos megtekintésére került sor, mert a szemle lefolytatása a hosszú idő elmúltával, vagy a helyszíni körülmények megváltoztatásával elvesztette aktualitását, illétve jelentőségét. Részletes nyomleírással és körültekintő szemlejegyzőkönyvvel gyakran találkoztunk. Ugyanakkor a helyszíni szemlék tanulmányozása során is észlelhető volt, hogy az eljáró ügyész a szemlét nem terjesztette ki minden helyszíni körülményre. A helyszíni szemlékről készített jegyzőkönyvek színvonala általában elfogadható, bár a bűncselekmények során keletkezett elváltozások leírása nem mindig pontos és szakszerű. A sértettek, a tanúk, illetve a gyanúsítottak kihallgatásáról készített jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy az eljáró ügyészek a kihallgatás taktikában a legjáratosabbak. A vallomásokban mutatkozó ellentmondásokat szembesítésekkel igyekeznek tisztázni. Sajnos van azonban példa arra is, hogy az elkövetésről feltehetően tudomással bíró személyeket az eljáró ügyész ki sem hallgatta és nem ellenőrizte azok szerépét a bűncselekmény elkövetésében. Vagy pl. egy másik ügy iratai szerint a sértett hallgató társainak a kihallgatása maradt el, pedig az egyik társ az ellopott motorkerékpár feltalálási helyén lakott és az elkövetés időpontjában otthon járt. Ez esetben feltehető, hogy ez a hallgató esetleg társa motorkerékpárjával „leegyszerűsítette" és „meggyorsította" hazautazását. A megvizsgált ügyekben kirendelt szakértők a vizsgálat tárgyától függően a legkülönbözőbb szakágakhoz tartoznak. Az ügyészek általában a helyi rendőrfőkapitányságok nyomszakértőit veszik igénybe, de sor kerül a HM illetékes főnökségeinek is a kirendelésére. A Katonai Főügyészség kriminalisztikai szakértőinak igénybevételére is gyakran kerül sor véleményadás, illetve konzultáció céljából. A szakértők bevonásának gyakorlata azonban több szempontból is kifogásolható. Az egyik vizsgált büntető ügyben például az eljáró katonai ügyész műszaki szakértőt rendelt ki jogkérdés tisztázására. Az eljáró szak-

értő felsorolta az adott ügy releváns körülményeire vonatkozó jogszabályokat, de egyetlen szakmai ténymegállapítást sem végzett. Több ügyben csak a Katonai Főügyészség felszólítására történt a szakértő igénybevétele, bár a Főügyészség sem jelölte meg mindig az igénybeveendő szakértő szakterületét és a tisztázandó kérdéseket. Az értékelés során olyan ügyek is előfordultak, amelyek során az eljáró ügyész maga határozta meg az inkriminált ruházati cikkek, illetve rádió értékét ahelyett, hogy becsüst vett volna igénybe. Egyes esetekben, bár arra mód és lehetőség volt, nem igényelték szaktanácsadó közreműködését a biztosított nyomokból levonható következtetésekre. Elmaradt pl. a lehetséges eszköznyom azonosítás, továbbá nyomtávolság alapján a gépkocsi típusának a megállapítása, a zsaroló levél kézeredetének tisztázása, a biztosított zár vizsgálata több ügyben is. , Felismertetési gyakorlattal is találkoztunk a katonai ügyészi eljárásban. A legtöbb esetben a számításba vehető elkövetők felismertetésére került sor. A felismertetések általában eredménytelenül zárultak. Előfordult azonban olyan ügy, amelyben több személy is felismerte az elkövetés helyszínén járó katonát. A felismeréseknek az iratok alapján elégséges bizonyítási értéke mégsem lett, mert az ügy végül is a Be. 139. § (1) bék. b) pontja alapján került lezárásra. Nem volt túl gyakori a bizonyítási kísérlet és zömmel olyan körülmények tisztázására irányultak, amelyek a kriminalisztikában tipikusan helyszínelést igényelnek. Pl. az elkövetés helyszínén egy kérdéses szekrény inkriminált elhelyezésének megmutatására irányuló „bizonyítási kísérlet". nem bizonyítási kísérlet, hanem helyszínelés. Vitás lehet esetleg, hogy a helyszínelés milyen megnevezésű eljárási okiratban kerüljön rögzítésre. A helyszínelés sajátos vonásait figyelembe véve azon a véleményen vagyok, hogy a hatósági tanúk előtt a tárgy bemutatása, vagy a cselekmény lejátszása, nem a kihallgatási vagy a szemléről, illetve a bizonyítási kísérletről készített, hanem külön jegyzőkönyvben kerülhet írásos formába. A katonai ügyészek a kutatás érdekébén általában megtették a szükséges intézkedéseket. Egyes büntető ügyekben széles körű kutatást végeztek, például a helyi sajtóban hirdetést adtak fel az elkövetők felkutatása végett. A bűncselekmények elkövetésével számításba vehető katonák alakulatainak nyomozótisztjeivel és parancsnokaival elkészíttetik azokat a kimutatásokat, amelyek tartalmazzák az elkövetéssel számításba vehetők nevét. Ezen személyek ellenőrzése azonban nem mindig következetes. A legtöbb esetben az alparancsnokokkal, illetve nyomozótisztekkel valósul meg. A házkutatások általában a keresett tárgyra irányítják, de felkutatnak olyan-tárgyakat is, amelyek más bűncselekmény elkövetéséből szár-

mazhatnak. Á kutatást kiterjesztve, igen alaposan végezték el több esetben is. Előfordult, hogy szaktanácsadó közreműködésével az egész laktanya területét módszeresen átkutatták. A szakemberek részvétele a kutatásokban igen jó gyakorlatnak bizonyul, mert egyes rejtekhelyekre, továbbá a kutatás módjára, a felkutatott tárgyak kezelésére nyomban szaktanácsadással szolgálhatnak. Példaként említhető egy elégett gépkocsiról korábban leszerelt alkatrészek felkutatása, amelyben részt vett bűnügyi technikai szakember is, aki a keresett alkatrészek megtalálásában jelentős szerepet játszott tanácsaival, aktív részvételével. Az úgynevezett kiterjesztett kutatást az ügyészek már nem mindig igénylik. Az egyik súlyos bűncselekmény felderítése során például annak ellenőrzése, hogy az ellopott rádiók a laktanya területén vannak-e (kutatás), nem történhetett volna meg közvetlen ügyészi irányítás, illetve szakember közreműködése nélkül. Az „albérletbe" került kutatások eredménytelenül végződtek. A nyomozóhatóság ilyen kötelességátháramoltatást nem minden esetben engedményezhet. Amennyiben a keresett tárgyak egyediesíthetők, az eljáró ügyészek a tárgykörözést az esetek többségében elrendelik. Nem került sor azonban tárgykörözés elrendelésére több ügyben, bár a tárgyak egyedi ismérvei rendelkezésre álltak. v Krimináltechnikai tapasztalatok A krimináltechnikai eszközök és eljárásmódok alkalmazása a büntető jogi ténymegismerés lehetőségeit szélesíti ki. A korszerű technikai eszközök segítségével tágítható az érzéki megismerés (látás, tapintás stb.) határa, amin keresztül a racionális gondolkodás is megbízhatóbbá válhat. A krimináltechnika eszközeit és módszereit felhasználhatják 9 bűncselekmények felderítésére és bizonyítására hivatott jogalkalmazók, és az eljárásba bevont kriminalisztikai szakemberek egyaránt. Az eljáró hatóság és kriminalisztikai segítő társaik a bűnügyi technikai szaktanácsadók a krimináltechnikai eszközöket és módszereket elsősorban bizonyítási eszközök felkutatására és rögzítésére, illetve felderítő és vizsgálati célok érdekében használják fel. Ez a felhasználási formája a krimináltechnikai eszközöknek és módszereknek a tárgyi jellegű bizonyítási eszközök „vallatását" jelenti a felderítést elősegítő verziók felállítása és ellenőrzése, az elkövetők, a bizonyítékok felkutatása és más releváns körülmények megismerése végett. A krimináltechnikai eszközök és módszerek alkalmazása a nyomozóhatóság ismereteit viheti előbbre. A bűncselekmények által okozott elváltozásoknak krimináltechnikai eszközökkel és módszerekkel történő előzetes jogalkalmazói vizsgálata

— jóllehet e tevékenység szaktanácsadók közreműködésével ís történhet — rendkívül fontos és el nem mulasztható tevékenység. Enélkül nem lehet meghatározni a vizsgált tárgyi jelenség (nyom, anyagmaradvány, irat stb.) szerepét a bizonyításban, keletkezésének okát, összefüggéseit más jelenségekkel, nem kerül lefoglalásra és így lényeges bizonyítási eszközök maradhatnak felhasználatlanul. Nem lehet továbbá meghatározni az eljárás menetének irányát, és az eljárási cselekmények fajtáját és módját, köztük a szakértői vizsgálatok, illetve szakértőknek felteendő kérdések körét sem. Nincsenek pontos adatok arra, hogy a krimináltechnikai módszerek taktikus és törvényes keretek között történő alkalmazása milyen mértékű szerepet játszik az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítési arányában. Tapasztalatokat szereztünk azonban arról, hogy milyen fajta bűnügyi technikai módszerek és azok milyen mennyiségben, illetve minőségben kerültek alkalmazásra az általunk vizsgált relációban. A bűncselekmények helyszíni szemléje és más nyomozási cselekmények során készített bűnügyi fényképek színvonala az esetek többségében csak azokban az esetekben volt kielégítő, amikor azokat kriminalisztikai szakemberek készítették. Még a bűnügyi technikai munkával megbízott katonai ügyészek sem készítenek minden esetben kifogástalan fényképeket. Az elkészített fényképek általában nem méretarányosak, közel fényképezésre pedig szinte sohasem vállalkoznak, így az elkészített fényképek a releváns részleteket nem is tükrözhetik. A vizsgált ügyiratok között gyakran még azokban az esetekben sem szerepeltek fényképek, amelyek során a rendőrség bűnügyi technikai szakemberei működtek közre. Az elkészített fényképeket a katonai ügyészek nem mindig kérték meg és nem mindig csatolták az ügy irataihoz. Előfordult, hogy a Főügyészségnek kellett a fényképezés szükségességére felhívni a figyelmet. A helyszínrajzok és helyszín vázlatok színvonala sem üti meg a kívánt szintet. Általában helyszíni vázlatok készülnek, de azok sem kifogástalan minőségben. A legtöbb helyszínről azonban sem rajz, sem vázlat nem készült. A tárgyi bizonyítási eszközök, különösen a nyomok felkutatásának gyakorlata igen változó képet mutat. Ahol az eljáró ügyész már a helyszíni szemle során szakembert vett igénybe, ott jó nyomkutatási gyakorlat tapasztalható. Sajnos több eljárásban lett volna lehetőség lábnyom és járásnyom (csapás), illetve ujjnyom rögzítésére, azonban még a jegyzőkönyvben való pontos leírásuk is elmaradt. Előfordult, hogy a helyszínen 4 azonosításra alkalmas ujjnyomot és egy tenyérnyomot is sikerült rögzíteni. Az eljárás során azonban sem a vétlen, sem a sértett személyek ki-

zárása nem történt meg, és természetesen az elkövető ís ismeretien rriáradt. Egy másik ügy során a rögzített lábnyom vizsgálata már abból a szempontból is elmaradt, hogy az egyáltalán alkalmas volt-e azonosításra. Számos problémát vetett fel az ujjnyomatolás gyakorlata. Mindenekelőtt elvi kérdésként merült fel, hogy daktiloszkópiai vizsgálat céljára ujjlenyomatok milyen személyi körből szerezhetők be. Kétségtelen, hogy a sértettek, továbbá a vétlen személyek ujjnyomatolása szükségszerű, de a gyanúsított kör nagyságára nincs elvi állásfoglalás, sem kialakult egységes gyakorlat. Volt azonosításra alkalmas ujjnyom, mégsem került sor ujjnyomatolásra egy lopás bűntette miatt indított büntetőeljárásban. A bűncselekmény elkövetése során 53 személy tartózkodott a kérdéses körletben. Az, hogy az 53 számításba vehető elkövetői kör nagy vagy kevés, relatív. Ha az elkövető bizonyosan az 53 személy között van, ujjnyomatolni kell mind az 53-at és az nem sok. Azonban ha az 53-on felül még több személy is számításba jöhet az elkövetői körben, akkor az 53 személy ujjnyomatolása már sok is lehet. Az azonban teljesen indokolatlan, hogy a büntető ügyek egy részében az ujjnyomatolások elmaradtak, bár azonosításra alkalmas ujjnyom rögzítésére sor került. Még inkább indokolatlan ujjnyomat mintát nem beszerezni azon a címen, hogy a számításba vehető személyek leszereltek. A frekventált ügyekben még az ujjnyomtöredékek vizsgálatáról sem lehet lemondani. Az igen szűk gyanúsított! kör, továbbá a vétlen és a sértett személyek kizárása ugyanis ujjnyomtöredékek alapján is megkísérelhető, így az ujjnyomatok beszerzése és az azonosítás indokolt és sikeres lehet. A katonai ügyészek a lehetséges esetekben csapdát telepítettek. Általában elmondható, hogy a csapdatelepítéseket a katonai ügyészek maguk végzik, bár a szükséges esetekben szakemberekkel konzultálnak, vagy bevonják azokat az eljárásba. A bűncselekmény-sorozat megszakítására és a tettes felderítésére esetleg lehetett volna csapdát telepíteni még több büntető ügyben is. Előfordult olyan büntető ügy is, amelyben magasabb szerv javasolta a csapdatelepítés lehetőségének megvizsgálását. Az értékelt büntető ügyiratokban egy alkalommal találkoztam a figyelés megszervezésével. Ez esetben is az illetékes rendőrkapitányságot vonta be az ügyész a számításba jöhető személy baráti körének figyelésére. Több büntető ügyben nyomkövető kutyákkal is megkísérelték az üldözést és a nyomon követést. Előfordult, hogy szolgálati kutyákkal szagazonosság megállapítására is sor került. A szagnyomok felvétele és biztosítása mellett kellő időben beszerezték az eljáró ügyészek a szagnyommintákat is. Több esetben ugyan a szagnyomokat konzerválták, de a folytatás, a szagminták felvétele, illetve az azonosítás lefolytatása már elmaradt.

Ismeretessé váít az értékelés során olyan eset is, hogy bár a speciális kutyák az azonosítást eredménnyel elvégezték, az azonosítás mégis tévesnek bizonyult. Ennek oka pl. a sorállománynál az is lehet, hogy a ruhatisztítási, a tisztálkodási, továbbá az együttélési körülmények azonosak és ez az azonosság zavaró (nem kizáró) lehet a szag kiválasztásában. Teljesen indokolatlan azonban, hogy számos ügyben a nyomkövetést és a szagazonosítást meg sem kísérelték, bár annak a lehetősége fennállani látszott. * A krimináltechnikai eszközök és módszerek alkalmazása terén szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a krimináltechnikai felszerelések korszerűsítése a módszerek fejlesztése, továbbá a jelenleg meglevő személyi és szervezeti feltételek javítása figyelmet érdemel. Az is nyilvánvaló, hogy a tárgyi jellegű bizonyítási eszközök minőségének és körének fokozásával az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítési" arányát fokozni lehet.

A szabálysértések elhatárolása a bűncselekményektől és elbírálásuk a büntető eljárásban Irta: Dr. Kónya István hdgy. és Dr. László György hdgy.

Az 1979. évi 10. számú törvényerejű rendelet és a 19/1979. (V. 11.) Minisztertanácsi rendelet az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseivel összhangban jelentősen korszerűsítette a szabálysértési joganyagot. A változtatásra azért volt szükség, mert az új Btk. szűkítette a büntetőjogi felelősséget számos bűncselekmény vonatkozásában. Ennek megfelelően a büntetőjogból kikerült magatartásokat a szabálysértési jogban kellett szabályozni, és a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárának felemelésével, illetve egyes Btk.-beli tényállások módosulásával egyidejűleg módosítani kellett a szabálysértési felelősség körét is. A módosított szabálysértési törvény kiküszöböli a szabálysértések és a bűncselekmények elhatárolása terén mutatkozó nehézségeket, és az eddigieknél határozottabb ismérvek alapján választja el a szabálysértéseket a bűncselekményektől. E változások ismeretében ebben a tanulmányban arra törekszünk, hogy a teljesség igénye nélkül, összehasonlító módon elemezzük a szabálysértések és a bűncselekmények viszonyát az új jogszabályok tükrében, megvizsgáljuk, hogy a szabálysértések miként bírálhatók el a büntető eljárásban: e körben kiemelten kezeljük a katonai büntető eljárást, mert a probléma itt a legösszetettebb, a legspeciálisabb.

A szabálysértés és a bűncselekmény elhatárolása Az államberendezkedés, az állami tevékenység körének alakulása a legszorosabb kapcsolatban fejlődik a jogviszonyok alakulásával, hiszen az állami szervezetbe tömörült társadalom életviszonyai jogi szabályozást, egyes esetekben pedig jogi oltalmat igényelnek. Egy adott állam jogrendszerén belül a jogilag oltalmat igénylő társadalmi viszonyok védelmét elsősorban a büntetőjog látja el. A technikai és társadalmi fejlődés következtében a lehetséges emberi magatartások — és ezek között a társadalomra veszélyes emberi magatartások — egyre újabb és bonyolultabb formái ala-

kuítak ki. A büntetőjog fejlődése a deviáns magatartásformák súly szerinti differenciálásához vezetett el. A kisebb jelentőségű jogellenes cselekmények felelősségi rendszerének különválása együtt járt a büntetések rétegződésével és azzal, hogy a jogalkotó ezeknek a cselekményeknek az elkövetőit enyhébb, minőségileg más fajta büntetéssel kívánta sújtani mint a bűncselekményeket, és elbírálásukat más hatóság vagy bíróság hatáskörébe utalta. Jogalkotásunk fejlődése során e felismerés, mely szerint bizonyos csekély jelentőségű szabálysértéseket, illetve a felelősségre vonásukra szolgáló fórumrendszert el kellett különíteni a társadalomra súlyosabb Veszélyt jelentő és komolyabb erkölcsi megítélés alá eső bűntettektől, valamint az ezen cselekmények miatt eljáró bíróságoktól, a kihágás jogintézményének kialakulásához vezetett el. A bűntett és a rendőri kihágás között már az 1843. évi Büntető Törvénykönyv Javaslat is különbséget tett, az 1878. és 1879. évi Csemegi Károly által megalkotott törvénykönyvek pedig a bűncselekmények hármas felosztását vezették be, megkülönböztetve a bűntettet, vétséget és a kihágást. A kihágás fogalmának használata hazánkban 1953-ig volt érvényben. Az 1955. évi 17. számú tvr. egyes korábban kihágásnak minősített cselekményeket a bűncselekmények körébe sorolt, másokat pedig szabálysértéssé nyilvánított, és ezek elbírálását az államigazgatási szervek hatáskörébe utalta. Ilyen értelemben a kihágást a szabálysértés jogelődjének tekinthetjük. A szabálysértési jog fejlődésének tetőpontját és ezzel összhangban büntetőjogunk történetének új állomását jelentette a Szabálysértési Kódex, az 1968. évi I. tv. és az ezt kiegészítő 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet megjelenése. Korábbi Büntető Törvénykönyvünk novelláris módosítása, melyet az 1971. évi 28. számú tvr. hajtott végre, a bűncselekményeket vétségekre és bűntettekre osztotta fel. Jogalkotásunk e megoldással gyakorlatilag visszatért a trichotómia elvéhez, mivel jogrendszerünkben ismét egymás mellett létezett három — a társadalomra különböző mértékben veszélyt jelentő —^ magatartásforma: bűntett, vétség, szabálysértés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a trichotómia elve itt nem a klaszsziküs értelemben érvényesül, mivel e fogalom a bűncselekmények hármas felosztását jelenti és a polgári jogfejlődés eredményeként éppen a kihágás kategóriájának bevezetésével nyert létjogosultságot, amikor a bűncselekményeket bűntett, vétség, kihágás szerint különböztették meg. A kihágás tehát a büntetőjog szerves része volt. Hatályos jogrendszerünkben viszont a szabálysértés elkövetése miatti felelősségre vonás — rendeltetését tekintve— igazodik a büntetőjogi felelősségre vonáshoz, mintegy államigazgatási úton kiegészíti azt, ezért beszélhetünk „gyakorlatilag" trichotómiáról.

Á szabálysértés és a bűncselekmény tehát két külön jogintézmény, amely hatályos jogrendszerünkben egymás mellett létezik és funkcionál, egymással számos rokon vonást mutat. Egymáshoz való viszonyuk érintőleges vizsgálata — jelen tanulmány szempontjából is azért szükséges, mert a jogirodalomban (máig sem eldöntött) vita folyik a szabálysértés jogágazatba sorolását illetően. E vitára bővebben nem kívánunk kitérni, hiszen az e kérdéssel kapcsolatos állásfoglalások gazdagsága miatt ennek külön tanulmányt lehetne szentelni. Csupán arra utalunk, hogy a szabálysértés hovatartozását illetően vita tárgya, vajon az államigazgatási joghoz vagy a büntetőjoghoz áll-e közelebb. E vitát nem tudjuk és nem is kívánjuk eldönteni, de álláspontunk szerint a büntetőjogi rokonság az erősebb. Jogintézmények összehasonlításánál szükséges utalni az egyes — az összehasonlítás tárgyául szolgáló — jogterületek definíciójára és ennek segítségével vonni közöttük párhuzamot. A Büntető Törvénykönyv 10. § (1) bekezdése egzakt meghatározását adja a bűncselekményeknek, de a többszörösen módosított 1968. évi I. tv. nem tartalmazza a szabálysértés definícióját. A jogirodalomban azonban történtek kísérletek a szabálysértés fogalommeghatározására. Erre még a Szabálysértési Kódex előkészítése során került sor, mert a kodifikációhoz elengedhetetlenül szükséges volt több :— a szabálysértés lényegére, hovatartozására vonatkozó — elméletileg nem tisztázott kérdés egyeztetésére. Ezek közé tartozott a szabálysértés definíciójának megtalálása is, mivel a kodifikációs problémákkal foglalkozó neves elméleti és gyakorlati szakemberek éppen a bűncselekmény és a szabálysértés viszonyának tisztázásához tartották szükségesnek a szabálysértés ismérveinek feltárását. Az elmondottakon túlmenően azért is szükségesnek tartjuk ezen elméleti visszatekintést, mivel a Kódex megalkotása után a két felelősségi rendszer egymáshoz való viszonyának problematikája kikerült a jogirodalom érdeklődéséből. A kodifikációs kérdésekkel foglalkozó munkák közül mindenek előtt Dr. Bartus Imre cikkére hivatkozunk (Állam és Igazgatás 5/1964), mely szerint: „A szabálysértés az a társadalomellenes, jogellenes és felróható magatartás, amelynek veszélyességi foka a bűntettnél enyhébb és elkövetése esetén a jogszabály általában csak pénzbírság kiszabását rendeli". A szerző tehát a bűncselekmény és szabálysértés viszonyának lényegét abban látja, hogy az utóbbi társadalomra veszélyességének foka az előbbihez képest csekélyebb és ezt kívánja érzékeltetni a „társadalomellenesség" fogalmának bevezetésével is. Dr. Szilbereky Jenő — egyetértve Dr. Bartus Imrével — hangsúlyozza a két felelősségi rendszer rokonságát és rámutat, hogy a szabálysértések között egyre növekvő számban lesznek olyanok, amelyek a bűntettekből válnak le és ezek jelentős része már nem az államigazgatás rendje ellen irányul.

Ügy érezzük, hogy a szabálysértések társadalomra való veszélyessége fokának meghatározása tekintetében kétségtelenül Dr. Szilbereky Jenő álláspontja a helyes. Megállapítása szerint: „Természetesen nem minden társadalomra veszélyes magatartás szabálysértés, hanem csak az, amelynek veszélyessége csekélyebb, mint a bűncselekményeké, de eléri azt a fokot, hogy vele szemben az állami fellépés (az intézményesített felelősségre vonás) indokolt." A szabálysértés további ismérveit az alábbiakban jelöli meg: — a felróhatóság, — a jogellenesség, — a rendszerinti pénzbírság szankció. Majd ezeknek megfelelően adja meg a fogalommeghatározást: „A szabálysértésekről szóló törvény csak azoknak a jogellenes magatartásoknak a körét kell szabályozza, amelyek csekélyebb fokban veszélyesek a társadalomra és — ha elkövetőiknek felróhatok — leküzdésükre rendszerint az államigazgatási szervek által alkalmazott pénzbírság a legcélravezetőbb." Dr. László Jenő tanulmányát, mely már az elkészült Szabálysértési Kódex ismeretében került megírásra, azért emeljük ki, mert alapgondolata a két felelősségi rendszer közötti összefüggés és az azonosságok hangsúlyozása (Állam és Igazgatás 9/1968.). A szerző a szabálysértés és a bűncselekmény viszonyát illetően rámutat arra, hogy a kodifikációt megelőző évtizedben a szabálysértési jog és a büntetőjog kapcsolata megerősödött, a szabálysértési joganyagba egyre több büntetőjogi elem került. Itt jegyezzük meg, hogy ezen utóbbi körülmény hangsúlyozását azért tartjuk fontosnak, mert jelenleg is e folyamatnak vagyunk tanúi, hiszen — a „dekriminalizálás" jegyében — az új Büntető Törvénykönyv megalkotásával ismét több, korábban büntetőjogi tényállással gazdagodott a Szabálysértési Kódex, erősítve ezzel is annak ún. „kis Btk." jellegét. A cikkben egyébként már nem található javaslat vagy ötlet a szabálysértés meghatározására, csupán utalást találunk az 1968. évi I. tv. preambulumára, mely ugyancsak kiemeli a szabálysértés — már ismertetett — néhány jellemzőjét. A per tangentem ismertetett szakirodalmi álláspontokat felhasználva megkíséreljük csoportosítani a szabálysértés lényegét adó ismérveket, meghatározni fogalmát és rámutatni arra, hogy milyen szoros kapcsolatban áll egymással a két felelősségi rendszer — mintegy indokát adni annak, miért fontos e csekély veszélyességű szabályszegések ismertetése a büntetőjogász számára. A szabálysértés lényeges ismérveinek az alábbiakat tekinthetjük: — társadalomra veszélyesség, — jogellenesség, — felróhatóság, — megvalósulásuk kiváltja az állami felelősségre vonás igényét,

•— megvalósulásuk esetén államigazgatási szervek járnak el, — az eljárás szabályait külön törvény szabályozza. A felsorolt ismérveken túlmenően annyit kívánunk még hozzáfűzni, hogy a szabálysértés jogsértő tevékenység vagy mulasztás, amely jogszabályba ütközik. Lényegében minden jogellenes cselekmény valamilyen szabály megszegését jelenti, de ez nem valósít meg minden esetben feltétlenül szabálysértést, mivel itt a szabálysértésnek egy szűkebb értelmet tulajdonítunk, amely megfelel az 1968. évi I. tv. rendelkezésének, vagyis olyan magatartást, amelyet kifejezetten jogszabály nyilvánít szabálysértésnek. A szabálysértést tehát csak jogszabály, mégpedig törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet és tanácsrendelet állapíthat meg. Megjegyezzük, hogy a hasonlóságok mellett ez az egyik lényeges eltérés a két jogintézmény között, mivel bűncselekményt csak törvény állapíthat meg, alacsonyabb szintű jogforrás nem. A felsorolt ismérvek között több olyan fogalmat lehet találni, amely tipikusan büntetőjogi terminus technikus: társadalomra veszélyesség, jogellenesség, felróhatóság. A fogalomrendszeri hasonlóságokon túlmenően párhuzam vonható a két jogterület feladatát illetően is, amely további közös vonások felismeréséhez vezet. A szabálysértés elkövetése miatt alkalmazható szankciók célja a társadalmi együttélés szabályainak betartására nevelés, rendeltetése tehát hasonló a büntetőjogi büntetéshez: az egyén, illetve a társadalom visszatartása a jogsértéstől. A büntetőjogász nem hagyhatja figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy egyes kisebb súlyú jogsértések kellő időben történő felderítése és elkövetőivel szemben az enyhe, de arányos joghátrány alkalmazása egyidejűleg esetleges bűncselekmény elkövetésének megelőzését is szolgálhatja, illetve alkalmas eszköze lehet annak, hogy a társadalmi és jogi rosszallást kiváltó cselekmény elkövetője a „társadalommal szemben vétők" csoportjából ne kerüljön át a „társadalommal szembehelyezkedők" csoportjába. Az elmondott ismérveket, hasonlóságokat és különbözőségeket értékelve összegzésül a szabálysértés fogalommeghatározásaként az alábbi elméleti konstrukciót tartjuk célszerűnek: Szabálysértés minden olyan — a bűncselekményhez viszonyítva — a társadalomra csekélyebb mértékben veszélyes, jogellenes és felróható magatartás, amelyet törvény, törvényerejű rendelet, kormányrendelet vagy tanácsrendelet állapít meg és amelynek megvalósulása esetén az állam büntető igényét államigazgatási szervek érvényesítik, külön törvényben meghatározott eljárási szabályok szerint. A szabálysértési törvény és a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet tényállásainak egész sora kapcsolódik közvetlenül bűncselekményi tényálláshoz, amelyektől csupán a jogsértő magatartás súlya különbözteti meg őket.

A hatályos Büntető Törvénykönyv megalkotásáig e tényállások említett köre négy csoportra volt osztható: 1. Az 1961. évi V. tv. megfelelő szakaszával teljesen egybevágó tényállások, amelyeket a cselekmény kisebb súlya — értékhatára — különböztetett meg a bűncselekményektől (pl. tulajdon elleni szabálysértés Sztv. 105. §). 2. Az 1961. évi V. tv: megfelelő szakaszával teljesen egybevágó tényállások, amelyeket a cselekmény kisebb jelentősége különböztetett meg a bűncselekményektől (pl. közveszélyes munkakerülés szabálysértési alakzata Sztv. 91. §). 3. Az 1961. évi V. tv. megfelelő szakaszaival párhuzamos tényállások, amelyeknek azonos volt a jogi tárgya, de tényállási elemeinek egy része eltér a bűncselekmény tényállásától (pl. kábítószerrel visszaélés Sztv. 90. §). 4. Olyan szabálysértési tényállások, amelyek alakilag egyik bűncselekmény tényállásával sem mutattak hasonlóságot, tartalmilag azonban közel álltak valamelyik bűncselekmény tényállásához (pl. sugárzó anyagokkal visszaélés Sztv. 89. §). Az elhatárolási problémák elsősorban a „kettős alakzatú" (2. pont) cselekményeknél jelentkeztek, amelyeknél az elhatárolási ismérvet a törvény úgy határozta meg, hogy „a cselekmény az eset összes körülményeire tekintettel kisebb súlyú". Ilyen elhatárolási ismérvet tartalmazott a Szabálysértési Kódex a közveszélyes munkakerülés és a garázdaság tényállását illetően. Az „eset összes körülményeire" való utalás olykor túlságosan széles mérlegelési lehetőséget biztosított — a jogalkalmazókon túlmenően — a felderítést végző szervek részére is, ami nem mindig vezetett az elkövetett jogsértés helytálló minősítéséhez. Ez a körülmény pedig magában hordozta annak a további problémának a lehetőségét is, hogy a jogellenes magatartás és az elkövetése miatt alkalmazott szankciók nem álltak arányban egymással és így nem mindig valósulhatott meg a jogalkotó által megkívánt egyik legfontosabb cél: a prevenció. Az új Büntető Törvénykönyv megalkotása azzal a szükségszerű következménnyel járt, hogy a büntetőjog testéből leszakadt tényállásokkal bővült a szabálysértések köre, így a szabálysértési törvényt, mind anyagi jogi, mind eljárásjogi szempontból módosítani kellett. Ennek megfelelően az 1979. évi 10. sz. tvr. módosító és kiegészítő rendelkezéseket tartalmaz az egyes szabálysértéseket megállapító rendelkezésekre vonatkozóan is, melyek immár — a kettős alakzatú cselekményeknél — többnyire pontosabban határolják el a büntetőjogi és a szabálysértési felelősséget; Megszűnt a garázdaság és a közveszélyes munkakerülés kétfajta felelősségi kategóriájának elhatárolásával járó nehézség is, mivel egyrészről a tvr. mellőzte az „eset összes körülményeire tekintettel kisebb súlyú" kité-

telt, másrészről mindkét jogellenes magatartásra vonatkozóan újfajta tényállási elemeket kívánt meg az új Büntető Törvénykönyv, melyek egzakt módon határolják el a bűncselekményi alakzatot a szabálysértéstől. Nézzük meg ezeket a kritériumokat egyenként: A hatályos Btk. 271. § (1) bekezdése a garázdaság bűncselekményi megvalósulásához tényállási elemként kívánja meg annak „erőszakos" jellegét, határozottan elválasztva ezáltal a szabálysértési alakzattól, melynek elkövetéséhez elegendő a magatartás „kihívóan közösségellenes" jellege. A jelen szabályozás mellett minden bizonnyal nem fordulhat majd elő olyan téves minősítés, mint a régi Btk. tényállása alapján elbírált alábbi jogesetnél: A vádlott 1976. szeptember 9-én Budapest egyik forgalmas pontján, a parkban vizelt és nemi szervét mutogatta. Cselekményét egy közelben lakó idősebb hölgy látta, aki a vádlott ellen feljelentést tett. A feljelentés*ben a tanú úgy nyilatkozott, hogy a vádlott több alkalommal mutogatta nemi szervét. A vádlott az 1976. szeptember 9-én történtekkel kapcsolatban beismerő vallomást tett, de a többszöri elkövetést tagadta. Az első fokú bíróság 1977. február 1-én kihirdetett ítéletében a vádlottat bűnösnek mondotta ki garázdaság bűntettében, és ezért őt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Ezen felül 3000.— Ft pénz-mellékbüntetéssel sújtotta. A vádlott és védője a bűntett megállapítása miatt és enyhítésért nyújtott be fellebbezést. A Fővárosi Bíróság a vádlottat a garázdaság bűntettének vádja alól felmentette, és nevezettet közerkölcs megsértésének szabálysértése miatt 500.— Ft pénzbírsággal sújtotta. A Fővárosi Bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az elkövetést csupán egyetlen alkalomra nézve lehetett megnyugtatóan bizonyítani. A vádlott cselekvősége nélkülözte továbbá azt ja kirívó közösségellenességet, amelyet a törvény a Btk. 219. § (1) bekezdésének — a bűntetti alakzat — megvalósulásához szükségesnek tartotta volna. Ezért a vádlott a garázdaság bűntettét nem valósította meg. Utalt továbbá a másodfokú bíróság arra a körülményre is, hogy ha bebizonyosodott volna miszerint a vádlott több alkalommal cselekedett volna hasonló módon, magatartása akkor is nélkülözné a bűncselekmény megvalósulásához szükséges közösségellenességet, s ezért ez esetben is legfeljebb az 1961. évi V. tv. 288. § (2) bekezdése szerint minősülő szeméremsértő vétséget valósította volna meg. A bűncselekményi alakzat megvalósulásához szükséges „erőszakos" elkövetés — a hatályos Büntető Törvénykönyv szabályozásának megfelelően — egyértelműen kizárja e jogeset garázdaságként történő értékelését. A pontosság kedvéért jegyezzük csupán meg, hogy az ismertetett tényállás ma már helyesen a Btk. 208. §-ába ütköző és aszerint büntetendő szeméremsértés vétségének megállapítására lenne alkalmas,

Az új Büntető Törvénykönyv a garázdaság alapesetét vétségként szabályozza, ez a megoldás ugyanis jobban megfelel a társadalomra veszélyes magatartások hierarchiájának, hiszen a jelen szabályozás szerint — szemben az 1961. évi V. törvény 219. §-ával — a szabálysértési kategória után nem a bűntetti, hanem a vétségi minősítés következik. A közveszélyes munkakerülés bűncselekményi és szabálysértési alakzatának elhatárolása korábbiakban ugyancsak komoly bizonyítási nehézségek elé állította a jogalkalmazókat, mivel a közveszélyes munkakerülés csak akkor minősült szabálysértésnek, ha az elkövetőjének személyi körülményeire, vagy az elkövetés módjára tekintettel kisebb súlyú volt. A jogalkalmazási gyakorlat szerint az egyéb feltételek (eltartás hiánya, vagyontalanság) fennforgása mellett mintegy három hónapi időtartam volt az, amelyen túl a szabálysértés megállapítása már nem jöhetett szóba. Ezen ismérvek bizonyításával járó nehézségek arra vezettek, hogy viszonylag ritka volt a bűncselekményért történő felelősségrevonás, a bűntetti alakzat miatti elítélés pedig csak elvétve fordult elő. Hatályos Büntető Törvénykönyvünk — a dekriminalizálási tendenciát követve — csak vétséget állapít meg, és jelentősen enyhíti az alkalmazható szankciókat is. Az elméleti és gyakorlati elhatárolási nehézségeket pedig azáltal küszöböli ki, hogy a büntetőjogi felelősségrevonás alternatív feltételéül kívánja meg az ily szabálysértés vagy vétség elkövetése miatti korábbi elmarasztalást. így a Btk.-val összhangban az Sztv. szerint a közveszélyes munkakerülés szabálysértését „az a munkaképes személy követi el, aki munkakerülő életmódot folytat", vagyis cselekménye tulajdonképpen azáltal minősül csekélyebb súlyúnak, hogy első ízben lesz — s akkor mindenképpen szabálysértés miatt — felelősségre vonva. Gyakorisága miatt érdemel említést a tulajdon elleni szabálysértés. Az 1968. évi I. törvény 105. §-a voltaképpen egyetlen tényállásban számos magatartást egyesít. A tulajdon elleni szabálysértés címszó alatt olyan cselekmények vannak felsorolva, melyeket a Büntető Törvénykönyv is körülír és szabályoz. Ennek megfelelően az Sztv. 105. §-a nem veszi át a Btk. részletező meghatározásait, csupán utal a cselekmény ottani elnevezésére. Így példul a Btk. 316. §-ának (1) bekezdése meghatározza mit kell lopásnak tekinteni. Az Sztv. adottnak vészi tehát ezeket a meghatározásokat, és egyszerűen lopást említ a tényállásról szóló rendelkezésben. Lényegét illetően a tulajdon elleni szabálysértés nem más mint „lefokozott" lopás, sikkasztás, csalás stb. Az elhatárolás a bűncselekménytől itt igen egyszerű. Hiszen a megkülönböztetés eszköze minden esetben összegszerűen meghatározott értékhatár. A módosítást megelőzően az Sztv. szándékos cselekményeknél 500 Ft,, a gondatlan cselekményeknél 5000 Ft-os értékhatárt szabott. Az a cselekmény, amely vagyoni kihatásában az említett értékhatáron túlterjedt

bűncselekménynek, amely pedig ez alatt maradt, szabálysértésnek minősült. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy ennél (tudniillik az 500 Ft-nál, illetve 5000 Ft-nál) nagyobb kárt okozó lopás stb. társadalomra való veszélyessége is általában lehetővé teszi a büntetőjogon kívüli felelősségre vonást. Az ilyen cselekmények miatt a szabálysértési hatóságok által kiszabható pénzbírság gyors és hatékony eszköznek bizonyulhat. Az új értékhatár 1000 Ft, illetve gondatlan cselekményeknél 10 000 Ft. Ennek megfelelően az 1979. évi I. számú tvr.-rel módosított 1968. évi I. törvény 105. §-a alapján a tulajdon elleni szabálysértést az valósítja meg, aki: „a) 1000 Ft-ot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, b) 1000 Ft-ot meg nem haladó kárt okozva csalást, szándékos rongálást, c) 1000 Ft-ot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hűtlen kezelést követ el, úgyszintén aki e cselekmények bármelyikét megkísérli, feltéve, hogy a cselekmény nem bűncselekmény." A szabályszegő 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az idézett törvényhely második bekezdése szerint pedig: „Aki 10 000 Ft-ot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelést követ el, 5000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható". Hatályos Büntető Törvénykönyvünk azt a megoldást követi, hogy a vagyon elleni bűncselekmények körében megszüntette az 1961. évi V. törvény 303. §-ában szabályozott ún. vagyon elleni vétségeknek egy tényállásban történő pönalizálását és az egyes tényállások alapeseteit vétségként szabályozza oly módon, hogy az 1000 Ft-ot meg nem haladó értékre elkövetett cselekmények szabálysértésként történő átértékelését — minősítő körülmény esetén — kizárja. (Pl. ha a szabálysértési értékre megvalósított lopást közveszély színhelyén követik el.) Megjegyezzük, hogy a „minősítő körülmény" itt valójában tényállási elem, amely szükséges a bűncselekményi alakzat megvalósításához. Az új szabályozással van összhangban az értékegybefoglalás szabályozásának célszerű egyszerűsítése is. Az 1968. évi I. tv. 105. §-ának (4) bekezdése ugyanis az (1) bekezdésben meghatározott cselekmények értékegybefoglalását írta elő és ezáltal létesített — az egybefoglalt érték nagyságától függően — a szabálysértés megállapítását kizáró szabályt. E szerint, ha az elkövető az (1) bekezdésben felsorolt cselekmények bármelyikét követte is el, együttes elbírálás esetén az okozott kár, illetve az elkövetési tárgy értékét össze kellett adni. Amennyiben az (1) bekezdésben felsorolt tulajdon elleni szabálysértések az értékegybefoglalás folytán minősültek bűncselekménynek, a Btk. korábbi szabályai alapján annyi rendbeli vagyon elleni vétséget kellett megállapítani, ahány szabálysértési értékhatárt meg nem haladó értékre elkövetett cselekményt bíráltak el egy eljárásban,

A jövőben már nem kerülhet sor ily módon „több rendbeli" vagyon elleni vétség megállapítására. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 4/1979. számú Tanácselnöki Értekezleti Állásfoglalása az alábbi magyarázatot adja: „A szándékosan elkövetett tulajdon elleni szabálysértések körében, ha az elkövető több, egyenként a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó érték tekintetében (kárt, vagyoni hátrányt okozó) lopást, sikkasztást, csalást hűtlen kezelést, szándékos rongálást, jogtalan elsajátítást vagy orgazdaságot valósít meg és az értékegybefoglalás folytán jelentkező érték (kár, vagyoni hátrány) az 1000 Ft-ot meghaladja, de a 10 000 Ft-ot nem haladja meg, kisebb értékre nézve elkövetett (kisebb kárt vagyoni hátrányt okozó) vétséget kell megállapítani." Az élet realitásaihoz igazodva jelentős munkaterhet vett le a bíróságokról az a megoldás is, mely szerint a magánlaksértés, a becsületsértés alapesetei, továbbá a tiltott visszatérés, a nem gépi meghajtású jármű jogtalan használata, a rossz minőségű termék forgalomba hozatala, a minőség hamis tanúsítása, és a hamis termékjelzés, ha nem jelentős mennyiségű vagy értékű terményről van szó, a jogosulatlan külkereskedelmi tevékenység gondatlan alakzata, a közúti közlekedést illetően a „sima" veszélyeztetés, valamint a 8 napon belül gyógyuló sérülést okozó közlekedési szabályszegés, a kerékpár és a lovaskocsi ittas vezetése, illetőleg hajtása a szabálysértések körében nyert szabályozást. A szabálysértés és a bűncselekmény egymáshoz való viszonyát vizsgálva — támaszkodva a bírói és hatósági jogalkalmazás eddigi tapasztalataira — megállapíthatjuk, hogy a két felelősségi rendszer dialektikus fejlődés útján jutott el jelenlegi állapotába és alkalmazásuk hatékony védelmi eszköznek bizonyult társadalmunk életfeltételeinek és a szocialista együttélés normáinak megsértőivel szemben.

A szabálysértés elbírálása a büntető eljárásban Az eddigiekben áttekintettük a szabálysértések elméleti problémáit, vizsgáltuk azokat a főbb ismérveket, amelyek alapján a szabálysértések elhatárolhatók a bűncselekményektől. Ehelyütt csak utalnánk arra, hogy a szabálysértések olyan jogellenes magatartások, amelyek nagyrészt a társadalmi együttélési szabályok megsértéséből állnak. A szabálysértés miatt az elkövetőt általában az államigazgatási szervek a szabálysértési eljárás keretében vonják felelősségre, amelynek eredménye az esetek többségében általános államigazgatási joghátrány —: pénzbírság — alkalmazása. Vannak azonban olyan esetek, amikor a szabálysértés a büntető eljárásban kerül elbírálásra, és az elkövetővel szemben a bíróság alkalmaz joghátrányt.

Nézzük meg melyek ezek az esetek, milyen szabályai vannak a szabálysértések büntető eljárásban történő elbírálásának, a katonai büntető eljárásra koncentráltan: A Be. 216. §-a szabályozza, hogy mikor tartozik a szabálysértés elbírálása a bíróság hatáskörébe. Az (1) bekezdés a) pontja szerint akkor, ha az ügyész a vád tárgyává tett bűncselekménnyel összefüggésben elkövetett szabálysértés elbírálását a vádiratban indítványozza. A bíróság ilyenkor köteles állást foglalni a szabálysértés kérdésében, és ha megállapítja az elkövető terhére a szabálysértést is, az 1968. évi I. törvény (Sztv.) II. fejezetében írt jogkövetkezményeket alkalmazza. Így járhat el a bíróság például akkor, ha az elkövető a 8000 Ft értékű tárgyra nézve elkövetett lopás megvalósítása során idegen személyek kerékpárját jogtalan használat végett megszerzi. A bíróság a lopás vétsége mellett a jármű önkényes elvétele szabálysértését is megállapítja. Ugyanennél a példánál maradva ugyanakkor a bíróság a Be. 216. § (2) bekezdésére figyelemmel a jármű önkényes elvétele szabálysértés miatt megszüntetheti az eljárást, ha a tárgyalás adatai alapján arra a következtetésre jut, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény mellett a felelősségrevonás szempontjából a szabálysértés megvalósításának nincs jelentősége. A konkrét tényállástól függően tehát a bíróság e körben kétféleképpen is állást foglalhat a szabálysértés kérdésében, feltéve mindkét esetben természetesen, hogy az ügyész a vád tárgyává tett bűncselekmény mellett a szabálysértés elbírálását is indítványozza. A Be. 216. § (1) bekezdés b) pontja szerint amennyiben a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest látja úgy, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés és ezért a vádlottat a vád alól felmenti, alkalmazza a szabálysértés jogkövetkezményeit. Ilyenkor is a bíróság jár el a szabálysértési hatóság jogkörében. Ez a helyzet például akkor, amikor a bíróság azt állapítja meg, hogy a vádlott cselekményével nem a garázdaság vétségét valósította meg — bár a cselekmény közösségellenes magatartás ugyan, de nélkülözi a Btk. 271. §-a szerinti minősítéshez megkívánt erőszakos jelleget —, hanem a garázdaság szabálysértését. A (3) bekezdés rendelkezése szerint ilyenkor a bíróság elkobzást rendelhet el, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja. A katonai büntető eljárásban a szabálysértések elbírálása terén a Be. általános szabályaitól eltérő rendelkezések érvényesülhetnek a katonák vonatkozásában. A katonai szolgálati viszony speciális függőséget hoz létre, amelynek megvannak a maga külön szabályai, összhangban az egyéb rendelkezésekkel. Az Sztv. 28. § (1) bekezdése szerint — valamint a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának ezzel összhangban álló 770.

és í í i . pontjai alapján is — a katona által a szolgálati viszonya fennállása alatt elkövetett szabálysértéseket fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni. A Szolgálati Szabályzat az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörébe utalja a katona által elkövetett szabálysértést. Az elöljáró a szabálysértést minden esetbén a fegyelmi eljárás szabályai szerint vizsgálja ki. Nem kell lefolytatnia a fegyelmi eljárást, ha a szabálysértés tényét és körülményeit, valamint az elkövető felelősségét a szabálysértési hatóság az ügy áttételéről szóló határozatában hiteltérdemlően megállapította. Ilyenkor csak fenyítést kell kiszabni. Lényegében hasonló a helyzet akkor is, ha a szabálysértésnek a büntető eljárásban történő elbírálása során a katonai bíróság hoz hasonló döntést. A Be. 342/A. § (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az (1) és a (2) bekezdések szerint kell eljárni, azaz az iratokat fegyelmi fenyítés kiszabása végett áz illetékes parancsnoknak (vezetőnek) kell megküldeni, amennyiben a katona által elkövetett cselekmény szabálysértés, de bűncselekmény miatt indult meg ellene a büntető eljárás. Ebből az következik, hogy a katonai büntető eljárásban a Be. 216. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, a katonai bíróság a szabálysértés jogkövetkezményeit nem alkalmazhatja. Ha tehát a tárgyalás eredményeképpen a katonai bíróság arra az álláspontra jut, hogy a katona cselekménye szabálysértés, őt ilyenkor a vád alól bűncselekmény hiányában fel kell menteni, és az ügy iratait fegyelmi fenyítés kiszabása végett az illetékes parancsnoknak (vezetőnek) meg kell küldeni. Természetesen a katonai bíróság arra vonatkozóan már nem adhat útmutatást a parancsnoknak, hogy milyen fegyelmi felelősségrevonásban részesítse a katonát. Ennek a kérdésnek az eldöntése kizárólag a parancsnok hatáskörébe tartozik. Csak közbevetőleg jegyeznénk meg, hogy a parancsnoki jogalkalmazás szabályai szerint a fegyelmi felelősségrevonás terén a parancsnokoknak szélesebb körű lehetőségei vannak, mint amelyeket a szabálysértési törvény a szabálysértés elkövetőivel szemben megenged. A parancsnok ugyanis — a fegyelmi jogkör gyakorlása során — olyan szabálysértés miatt is fogdafenyítéssel sújthatja az elkövetőt, amely miatt adott esetben a Szabálysértési hatóság csak pénzbírságot szabhat ki. Itt utalunk arra is, hogy a parancsnoki jogalkalmazás körébe nem csak a szabálysértések fegyelmi eljárásban történő elbírálása tartozik. így például a Btk. 125. §-a szerint katonával szemben fegyelmi fenyítés vétség miatt is alkalmazható, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. A parancsnoki jogalkalmazás eljárásjogi szabályait részletesen a Be. 342. §-a és a 342/A. §-a tartalmazza. Az eddig elmondottakból az következik, hogy a katonai büntető eljárásban ritkán fordul elő az, hogy a katonai bíróság szabálysértést bírál el. A katonai bíróság csak kivételesen járhat el szabálysértési hatóságként.

Á szabálysértések elbírálása tekintetében az egységesítés érdekében á Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 6. számú állásfoglalása ad iránymutatást a katonai bíróságok részére. Az Sztv. 28. § (1) bekezdés második mondata szerint „Ha a katona szolgálati viszonya a szabálysértés elbírálásakor már nem áll fenn, a szabálysértést a szabálysértési hatóság bírálja el." Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása kifejti, hogy amennyiben a katonát az elbírálás előtt a fegyveres erők vagy a fegyveres testületek kötelékéből elbocsátották, az általa katonaként megvalósított szabálysértés elbírálása szempontjából a nem katonákkal esik egy tekintet alá. Ebből következik, hogy ha a katonai bíróság a tárgyaláson megállapítja, hogy a szolgálati viszonyban már nem álló katonának a bűncselekményként vád tárgyává tett magatartása csupán szabálysértés és a bűncselekmény miatt ellene emelt vád alól őt a katonai bíróság felmenti, alkalmaznia kell az elkövetővel szemben a szabálysértés jogkövetkezményeit. Természetesen ugyanígy jár el a katonai bíróság akkor is, ha a Be. 331. §-a szerinti személyi vagy tárgyi összefüggés miatt egy eljárásban bírálja el a katona által elkövetett bűncselekményt a polgári személy által elkövetett bűncselekménnyel, és a polgári személy cselekményét a vád tárgyává tett bűncselekményhez képest szabálysértésnek minősíti. A fentieket jól példázza a Budapesti Katonai Bíróság egyik ítélete is. Ebben ugyanis a katonai bíróság az I. r. honvéd vádlottat, a II. és V. r. polgári személy vádlottakat bűnösnek mondotta ki társtettesként, többek által elkövetett garázdaság bűntettében és őket különböző tartamú felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte. Ugyanakkor a III. és a IV. r. polgári személy vádlottakat a minősített garázdaság bűntettének vádja alól felmentette, megállapította, hogy e vádlottak a garázdaság szabálysértését valósították meg, ezért személyenként 3000 Ft pénzbírságot alkalmazott velük szemben. A katonai bíróság tehát az idézett esetben a III. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében a Be. általános szabályait alkalmazva járt el. Nincs akadálya a katonai büntető eljárásban a Be. 216. § (2) bekezdés alkalmazásának, mert a Be. e vonatkozásban a katonai büntető eljárásra az általános szabályokhoz képest eltérést nem tartalmaz. így a katonai bíróság is mellőzheti — a törvényi feltételek esetén — a szabálysértés elbírálását. Említettük már, hogy az MN Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának a szabálysértési törvénnyel összhangban megalkotott rendelkezései szerint a katona által a szolgálati viszony fennállása alatt elkövetett szabálysértés miatt fegyelmi fenyítést kell kiszabni. A szabálysértés további jogkövetkezményei pl. az elkobzás, az elkobzás alá eső érték megfizetésre kötelezés és a polgári jogi igény elbírálása tekintetében viszont az illetékes parancsnok nem hozhat döntést. Az Sztv. 28. § (2) bekezdése ennek megfelelően kimondja, hogy ilyen esetben az elkob-

zásról, az elkobzás alá eső érték megfizetésre kötélezésről, valamint a polgári jogi igény elbírálásáról a szabálysértési hatóság rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság már felhívott állásfoglalása a fentiekkel összhangban azt mondja ki, hogy az Sztv. rendelkezése érvényesül akkor is, ha az ügy iratait a katonai bíróság küldi meg a parancsnokhoz a szabálysértés miatt, fegyelmi fenyítés kiszabása végett. Csakhogy ilyenkor a Be. 216. §-ában írtak szerint a büntető eljárásban a szabálysértési hatóság e jogkörében a katonai bíróság jár el. Az elkobzás, az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés, és a polgári jogi igény elbírálása a katona ellen indított büntető eljárásban ezért akkor is a katonai bíróságra tartozik, ha az ügy iratait a Be. 343/A. § (3) bekezdése alapján fegyelmi fenyítés alkalmazása végett az illetékes parancsnokhoz megküldi, vagy a szabálysértés tekintetében az eljárást a Be. 216. § (2) bekezdése alapján megszünteti. A kifejtetteknek megfelelően döntött a Legfelsőbb Bíróság az ismertetendő ügyben is. A katonai bíróság a vádlottat házközösségben élő személy sérelmére elkövetett lopás bűntette és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 10 hónapi fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 1000 Ft pénz-mellékbüntetésre ítélte. A bíróság az ítélet rendelkező részében „megállapította, hogy a vádlott 2 rb. devizaszabálysértést is megvalósított", s ennek a Be. 216. § (2) bekezdés figyelembevételével a büntetés kiszabása körében tulajdonított jelentőséget. Rendelkezett ugyanakkor a szabálysértéssel kapcsolatban lefoglalt 50 nyugatnémet márka elkobzásáról is. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlott cselekményeit kisebb értékre elkövetett lopás vétségének, valamint lopás vétségének minősítette, egyben a 2 rb. deviza szabálysértés elbírálását az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörébe utalta, míg az 50 nyugatnémet márka elkobzását mellőzte és annak tekintetében az illetékes szabálysértési hatóság, azaz a Vám- és Pénzügyőrség megyei szerve hatáskörébe utalta az eljárást. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletben rámutatott, hogy az első fokú bíróság a szabálysértés elbírálása tekintetében többszörösen megsértette az eljárási szabályokat. Megsértette elsősorban azzal, hogy az ítélet rendelkező részében megállapította a 2 rb. deviza szabálysértést, s annak elbírálását nem utalta — mivel katona elkövetőről van szó — a parancsnok fegyelmi jogkörébe. Ezzel összefüggésben törvénysértő volt, hogy a katonai bíróság a büntetés kiszabása körében értékelte súlyosító körülményként azt a szabálysértést, amit az ítélet rendelkező részében „megállapított". Az eljárási törvény sérelmét jelentette az is, hogy a katonai bíróság a tárgyi eljárást is lefolytatta. A Legfelsőbb Bíróságnak a tárgyi eljárás lefolytatásával kapcsolatos döntéséből ugyanis az következik, hogy a katonai bíróság ezt az eljárást csak akkor folytathatta volna le, ha a Be. 216. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazta volna a szabálysértés megítélésével kapcsolatban, tehát ha az

ügyész bűncselekményként tette volna vád tárgyává a magatartást és csak a tárgyalás eredményéhez képest látta volna úgy, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, és a vád alól a vádlottat felmentetté volna. Az természetesen más kérdés, hogy ilyen esetekben is a (2) bekezdés szerint lehetőség van az eljárás megszüntetésére is az olyan szabálysértés miatt, amelynek a vád tárgyává tett bűncselekmény mellett a felelősségrevonás szempontjából nincs jelentősége. A jelen ügyben azonban az ügyész egyáltalán nem is tett indítványt a magatartás elbírálására és az elkobzásra, mért azt eleve szabálysértésnek tekintette és tudta, hogy a Be. 342/A. §-ának (3) bekezdése értelmében így nem is indítványozhatja a bíróságnak annak elbírálását, mert az elkövető katona. E jogeset bemutatásával gyakorlatilag végére értünk a korszerűsített szabálysértési joganyag legfontosabb kérdései büntetőjogi szempontból történő vizsgálatának. A szabálysértések büntető eljárásban történő elbírálása volt az a terület, ahol az eljárási szabályok által pontosan körülhatárolt, viszonylag problémamentesebb gyakorlat bemutatására nyílott lehetőségünk.

A katonai hivatás és a család Irta: Molnár Károly ezds.

Napjainkban az életforma forradalma, az életmód, az élet minőségének , mibenléte és fejlődése olyan nagyarányú és mélyreható változások, melyek a társadalom egészét, valamennyi szeletét, közöttük a hadsereget és a családot is érintik. Éspedig nemcsak úgy általában, nem különkülön, hanem úgy is, hogy módosítják egymásra gyakorolt hatásaikat, s ennek során erősítik, vagy korlátozzák, tehát befolyásolják egymást funkcióik betöltésében és gyakorlásában. A hadsereg és a hivatásos katona családjának egymásra utaltsága, kapcsolatai és kölcsönhatásai sokrétűbbek és erősebbek, mint más nagy szervezeteké és a hozzájuk kapcsolódó családoké. Az erkölcsi-politikai elvárásoktól egészen a kulturális, szociális és kommunális szolgáltatásokig terjednek. A hivatásos katonák életformájának sajátosságaiból adódóan — a hadsereg jól felfogott érdekei, s nem valamiféle szociálpolitikai jótékonykodás folytán — érintkezési felületük valamilyen mértékben és színvonalon magába foglalja a lakásellátást, a gyerekek bölcsődei, óvodai és kollégiumi elhelyezéséről, az üdülésről és az egésszségügyi ellátásról történő gondoskodást; a kulturális szolgáltatásokat •— hogy csak a legfontosabbakat említsem. A felelősségvállalás, a teherviselés, a követelmények mint látjuk kölcsönösek és kétirányúak. Evidensnek látszik, hogy a hadsereg olyan mértékben és arányban tudja realizálni a hivatásos katonákkal szembeni magas erkölcsi, politikai és szakmai követelményeit, érvényesíteni a férjeknek, az apáknak a családtagok magatartásáért viselendő felelősségét, s nem utolsósorban tekintélyüket a családban, amennyiben részt vállal az életformából származó és a családtagokra háruló terhek viselésében, egzisztenciájuk biztosításában, amennyire képes őket érzelmileg és eszmeileg is magához kapcsolni. S ez még nem minden; azt is vizsgálni, és arról is gondoskodni kell, hogy a katonai életforma lépést tartson az össztársadalmi változásokkal, a szükségképpen meglevő különbségek ne lépjék át az elviselhetőség tűrési határait. Magyarán: hiba szemet húnyni afelett, hogy a hivatásos katonák

is igényt formáinak az olyasfajta életminőségre, ameiyet kortársaik, a hasonló műveltségű értelmiségiek, fiatal szakmunkások körében tapasztalnak. A két intézmény egymáshoz való viszonya azonban a társadalmi és személyiségfejlődés függvényében állandóan és dinamikusan változik. Bizonyos egyensúlyon belül hol az egyik, hol a másik válik dominánssá, kerül többé-kevésbé alárendelt, vagy uralkodó helyzetbe. Az éles társadalmi küzdelmek, a belső és nemzetközi osztályharc kiélezett időszakaiban a magán- és családi élet került és kerül a társadalmi, a szolgálati érdekek alárendeltségébe. A békés, konszolidált időszakokban — amilyenben jelenleg is élünk — ugyanez megvalósíthatatlan. S amennyiben a hadsereg — akár tudatosan, akár tehetetlen önmozgásánál fogva — mégis erre törekszik, akkor súlyos konfliktusokat idéz elő kettőjük viszonyában és a családok életében is. Sok jel utal arra, hogy ez a felismerés még korántsem vált általánossá, s ezért a konfliktusok száma is növekvő ten~: denciát mutat. Előrebocsájtanám — a későbbiekben majd megpróbálom plasztikusabban érzékeltetni — hogy a katonai felfogás és gondolkodásebben a vonatkozásban mintha megrekedt volna két—három évtizeddel korábbi állapotában, mitöbb, itt-ott még önmagához képest is vissza1 lépett. ' A személyügyi szervek adatai tanúsíthatják: szaporodnak, sokasodnak a fiatal hivatásos katonák választási dilemmái; hivatás, vagy család? — a jó katonává, vagy jó férjjé, jó apává válni szélsőséges döntési alternatívák. A megoldás pedig: — válás, lemondás a szolgálati viszonyról, vagy félmegbldás; immel-ámmal vállalt hivatás, rendezetlen családi élet,' a gyermeknevelés elhanyagolása stb., illetve az egyik státusz merev alárendelése a másiknak. Történjen akárhogy, a közérdek így is, úgy is csorbát szenved. Mégsem tekinthetjük csupán illúziónak, sőt hinni kell abbán — de legalábbis nem szabad véglegesen lemondani arról, — hogy lehetséges a családi szerepnek olyan megélése is a hivatásos katonai szolgálatban — ahol az energetizáló háttér, bázist ad érzelmi biztonságával a pálya esetleges nehézségeinek, kudarcainak elviseléséhez. Mint a harcoló serégnek a hátország, a hivatásos katonának a családi háttér biztonsága adja meg ma is a feladatok teljes értékű teljesítéséhez szükséges pihenést, kikapcsolódást, regenerálódást, melyek számára is nélkülözhetetlenek. A státusz és szerepkonfliktusokat — mint az élet más területén — itt sem lehet teljesen mellőzni, de lemondani sem szabad az optimális megköze-' lítésről. Ha a két egyaránt teljes embert igénylő státusz integráció föka ; valamelyik irányba mégis eltolódik, az eltolódás aránya sem lényegtelen.' A kölcsönhatások egy következő lehetséges értelmezési területe az erkölcsi-politikai elvárások és a felelősség kérdése. A hivatásos katona pozíciójának, státuszának lényege politikai természetű. A belőlük fakadó ; elvárások a családi életre, a családtagokra is kihatnak. A katona szemé-

lyes magatartásával és családi életével objektíve — akaratától és szándékától függetlenül — a párt politikáját, a szocialista társadalmi rendszert reprezentálja. Egyéni magatartását csakúgy, mint a családi életét, felesége, gyermekei viselkedését a hivatalos értékrend és közvélemény egyaránt szigorú és magas mércék útján minősíti. A hadseregben politikai, jogi tekintetben, de az erkölcs alapvető normatíváit illetően is — homogén értékrendet találunk, ahol kodifikálják, szabályokba rögzítik a legfontosabb minősítési mutatókat és értékorientációs mechanizmusokat. Betartásukat pedig megfelelő jogi szankciókkal is biztosítják. A magán-, különösen a családi élet normái kevésbé mondhatók homogénnak, a szankcionálás eszközei pedig jóval enyhébbek és többségükben erkölcsiek. Ha a családot vizsgáljuk, csaknem mindig szembetaláljuk magunkat az értékelési mutatók megosztottságával. Éppen ezért az ember a magánéletben jóval nagyobb mértékben van önmagára utalva, és szubjektíve úgy viszonyul családi életéhez, mint személyes ügyéhez, s így ez a szféra különösen nagy jelentőségű erkölcsi szempontból. Az egész magánéletre alkalmazható Marxnak a nemek viszonyára vonatkozó megjegyzése: itt az ember magatartása megmutatja ^mennyire vált az ember természetévé az emberi lényeg", vagyis, hogy az ember mennyire tette magáévá az erkölcs normáit, mennyire váltak azok természetévé, személyes szükségletévé. Abból, hogy milyen a viszonya környezetéhez, gyermekeihez,; feleségéhez, megállapítható „az ember általános kultúrájának foka". Ezért: nem csodálkozhatunk, ha e jelenségkör megítélésében még mindig nagyon sok a félreértés és a bizonytalanság. Fontos, sőt elengedhetetlenül szükséges pl. a hivatásos katonák családi életével szembeni magas erkölcsi követelmények hangsúlyozása, ám önmagában ez nem elégséges. Nehéz úgy elkerülni a moralizálás zsákutcáját, ha egyszersmind nem vizsgáljuk és határozzuk meg azokat az objektív feltételeket, amelyek a családi életet, a gyermeknevelést ugyancsak döntő mértékben befolyásolják. A kimerítő teljesség igénye nélkül a továbbiakban a fentebb érintett, összefüggésekből az erkölcsi felelősség; a feleségek és a katonai intézmények szerepével, valamint a család nyitottságának és zártságának kérdésével kívánok részletesen foglalkozni. Az erkölcsi kötelesség és felelősség a családi életben A család az ember életének legintimebb szférája volt és marad. Ha-, tásosan és maradandóan alakítani a. család belső viszonyait csak közvetett „beavatkozásokkal" lehet és szabad. Azt hiszem, hogy a családi élet, és annak minden egyes eleme, a házasság megkötése és felbontása, a gyermekek nevelése mindenkinek a legszemélyesebb ügye, végső fokon

mindig egyéni döntés következménye egyfelől, másfelől viszont világos értékrenddel, elvi koordinátákkal kell rendelkeznünk arra nézve, hogy döntéseinknél milyen érdekeket és értékeket kell egymásnak fölé- és alárendelni. Úgy tűnik, némileg relativizálja az értékrendet az a felfogás,, mely szerint „A házassági konfliktusokban, a házasság felbontásában mindig csak az adott konkrét helyzet körültekintő megismerése, alapos mérlegelése után szabad ítéletet, véleményt formálni". Meggyőződésem,, hogy biztonságosabb fogódzót nyújtana, ha így fogalmaznánk meg a normát: a házastársak közötti konfliktusokat a szélesebb társadalmi érdekeknek, mindenekelőtt a gyermek neveléséért viselt felelősségnek alárendelve kell megoldani. Látnunk kell, hogy semminemű társas együttélés, tehát a házasság és a családi élet sem mentes kisebb-nagyobb súrlódásoktól, konfliktusoktól. Az életnek ebben a szférájában sincs abszolút: harmónia. A konfliktusok problémája tehát nem abban áll, hogy egyáltalán léteznek, hanem sokkal inkább abban, milyen érdekeket és erkölcsi elveket szem előtt tartva törekszünk megoldásukra. Ott és akkor, ahol és amikor az individualizmus felerősödik, és az emberek minden, vagy legalábbis nagyobb anyagi és erkölcsi kockázat nélkül a legszemélyesebb,, vagy annak vélt érdekeiket követik, szükségképpen a társadalmi érdekek, nem utolsósorban a gyermekneveléshez fűződő kötelességek szenvednek csorbát. Az önzés, á könnyelműség és felelőtlenség káros erkölcsi és anyagi, szociális következményeit viszont közvetlenül és közvetetten is a társadalom viseli. A felbomlott, vagy rendezetlen családban felnövekvő:, gyermekek rendszerint erkölcsileg és anyagilag is hátrányba kerülnek,. Az sem ritka kivétel, amikor a gyermeknevelés gondjait teljes egészében az államnak kell magára vállalnia. És az sem lehet közömbös, hogy a hadsereg évenként száznál is több lakást veszít el a válások miatt, hiszen á. bírói gyakorlat a gyermekeket, s vélük a lakást általában a feleségnek ítéli. Az elvált és újra házasodó katona pedig előbb-utóbb ismételten lakásigénnyel áll elő, nem törődve azzal, hogy igényeinek teljesítése csak mások rovására történhet. S bizony mindez közügy és a köz érdekeit sértő jelenség. Egyébként sem az a kérdés, hogy közügy-e a család, a gyermeknevelés — amit ma már senki sem von kétségbe, — hanem az, hogy az intim szféra mely elemei, mikor, milyen módon és mértékben; tartoznak a nyilvánosságra, s melyek azok, amelyekben nem lehet, nem szabad az ítész szerepére vállalkozni. A „beleszólásnak" azonban amellett, hogy mindig féltétlenül diszkrétnek és tapintatosnak kell lennie, sohasem vállalhatja magára, nem kényszerítheti és nem sajátíthatja ki a szémélyes döntés jogát és kötelességét a házas- és családi élet belső ügyeiben. (Ilyen jogokkal a törvény szerint csak a bíróságok és az államigazgatási szervek vannak felruházva némely kérdésben.) Néha még a határozott tanácsadástól és javaslatoktól is tartózkodni kell. Ettől különböző a felelősség megállapításának joga és kötelessége. A tévedés leg-

többször abban rejlik, hogy a mulasztó, a vétkes, a kötelezettségeit elhanyagoló katona, párttag felelősségét sem állapítják meg. . A pszichológusok állítják, hogy vannak összeférhetetlen, a tartós együttélésre, alkalmazkodásra képtelen, kiegyensúlyozatlan emberek. Ugyanakkor azt is állítják, hogy az erkölcsileg, akaratilag fejlett ember önmaga fegyelmezésére is képes. Az ember önmaga feletti uralma személyes szabadságának legigazibb tartalma és feltétele. Való igaz persze, hogy nehéz az erkölcsi felelőtlenség és a pszichés kiegyensúlyozatlanság határvonalát pontosan meghúzni. A két fogyatékosság legtöbbször egymásból táplálkozik. Az azonban nyilvánvaló, hogy léteznek olyan, viszonylag könnyen felismerhető, erkölcsileg egyértelműen minősíthető magatartásformák: a szabados életfelfogás, az egoizmus, az italozás, a durvaság stb., amelyek, mint a fejletlen személyiség tulajdonságai, különösen és közvetlenül veszélyeztetik a családi életet. A szociológiai kutatások már régen bebizonyították, hogy az elváltak között nemcsak azért magasabb sokkal az öngyilkosságok aránya, mint a házasok között, de főként a családosok között, mert kívül rekednek egy, az ember érzelmi-erkölcsi egyensúlya fenntartásában meghatározó szerepet játszó közösségből, a családból, hanem azért is, mert eleve azok bontják fel gyakrabban a házasságot, akik kiegyensúlyozatlan alkatuknál fogva legalább annyira képtelenek a tartós együttélésre, mint a magány elviselésére, s ezért hajlamosak az öngyilkosságra. Minthogy a hadsereg hivatásos állományában elvileg csak pszichésen kiegyensúlyozott emberek teljesíthetnek szolgálatot, a helyzetek és konfliktusok megítélésénél a fő figyelmet elsősorban az erkölcsi faktorra fordíthatjuk. A magán- és családi életéért az ember társadalmi pozíciója fontosságának arányában felelős. Minél alacsonyabban szervezett valamely társadalmi csoport, és az egyén a társadalom fenntartása szempontjából minél kevésbé jelentős pozíciót tölt be — a közvélemény és a csoport hivatalos intézményei által annál kevésbé ellenőrzött. Látszólag tehát szabadabb, pedig lényegében az ilyen csoportokba tartozó emberek magukra hagyottak, és jobban ki vannak téve az egyéni életet is károsan befolyásoló hatásoknak. Viszont a közéleti tevékenységet folytató, a társadalmi és állami élet szempontjából jelentős pozíciót betöltő emberek — így a hivatásos katonák — mindig a nagyobb nyilvánosság érdeklődésének és ellenőrzésének hatókörében élnek. Ez olyan objektív körülmény, amely alól senki sem Vonhatja ki sem magát, sem családját. Másként szólva a hivatásos katonák magán- és családi életének társadalmi (erkölcsi) ellenőrzése szélesebb körű, azaz magánéletüknek a társadalmi ellenőrzésen kívül eső köre viszonylag szűk. Való igaz, hogy a katonák válási aránya alacsonyabb, mint az értelmiségieké, megnyugvásra azonban e tekintetben sincs okunk: egyrészt, mert a tisztek és tiszthelyettesek válási rátája alig alacsonyabb az.orszá-

gos átlagnál, másrészt a válások száma és aránya hazánkban nemzetközi összehasonlításban is magasnak mondható és már évtizedek óta állandóan emelkedik. 1978-ban már 27 900 válás történt az országban, az 1000 családra jutó arány a társadalomban elérte a 9,8, a hadseregben pedig a 9,5 ezreléket.1 A válások növekvő arányánál még súlyosabb, tragikus konfliktusok is figyelmeztetnek a családi élet belső problémáira. Az utóbbi öt—tíz év távlatában a családtagok, a feleségek, gyermekek által elkövetett öngyilkosságok száma háromszorosára emelkedett. A tisztek és tiszthelyettesek, valamint a zászlósok által elkövetett öngyilkossági cselekmények többsége szintén szorosan és közvetlenül összefügg a családi élet anomáliáival, ami némileg azt is magyarázhatja, hogy ellentétben a sorkatonák öngyilkossági mutatójának nagyarányú csökkenésével — amely 10 év távlatában közel felére esett vissza (a kísérletek viszont nem csökkentek) — a tisztek cselekményeinek gyakorisága lényegében semmit sem változott. Az sem ment át még teljesen a köztudatba, hogy a párttag, a hivatásos katona közvetlen hozzátartozóinak magatartásáért, erkölcsi, politikai felelősséggel tartozik. Ezt húzza alá az MSZMP MNPB Végrehajtó Bizottsága 1978. március 6-i ülésén a pártfegyelem értékelése kapcsán tett következő megállapítása is: „A tapasztalatok arra is utalnak, hogy egyes párttagok a közvetlen környezet befolyásolása terén nem teszik meg azt, ami tőlük elvárható lenne. Nem lépnek fel kellő időben és határozottsággal a szocialista erkölcsöt sértő magatartás ellen. Nem egy esetben magánügynek tekintenek olyan magatartást is, ami ellentétes a társadalmi együttélés szabályaival." Gyakran találkozni lehet azzal a jelenséggel, hogy az erkölcsi-politikai feddhetetlenség követelményét leszűkítve, csak a személyes magatartásra vonatkoztatják. Az ilyen ügyek tanulmányozása során kitűnik, hogy közvetlen környezetük erkölcs- és jogsértő, politikailag kifogásolható viselkedéséért nem éreznek felelősséget. Olyan hibás szémlélettel is lehet találkozni, amely a szélesebb erkölcsi-politikai feddhetetlenségét a jogi felelősségre akarja korlátozni. Nem egységes az értelmezése annak, hogy a közéleti tisztaság követelménye túlnő a személyes tetteken, hogy a közvélemény a párttagot családi környezetének életvitele alapján is értékeli és minősíti. A párttag, a hivatásos katona családtagjaiért viselt felelőssége azon a felismerésen alapszik, hogy a személyiség és a vele közösségben tartósan együttélők gondolkodásmódja és magatartása között szoros összefüggés és kölcsönhatás létezik. Továbbá azon, hogy tőle, mint politikailag elkötelezett embertől a párt és a szélesebb közvélemény egyaránt elvárja, hogy egyrészt befolyási körében — mindenekelőtt családjában — érvényt 1

Vö. Statisztikai Zsebkönyv 1979.

szerezzen a szocialista erkölcs és együttélés normáinak, példamutatóan éljen, másrészt, hogy kétes ügyektől és személyektől távol tartsa magát. Többször tapasztalható — főként vezető beosztásúak esetében —, hogy a helytelenül értelmezett presztizs- és tekintély féltés hátráltatja az eljárás megindítását és a helyzet tisztázását. Az is előfordul, hogy már nemcsak a közvélemény, hanem a rendőri szervek, vagy a tanácsi szabálysértési hatóságok is foglalkoznak az üggyel, az illetékes parancsnok és pártszervezet azonban még mindig tartózkodik a közbeavatkozástól. Az idetartozó problémák bonyolultak, ezért vizsgálatuk és megítélésük különösen nagyfokú tapintatot és körültekintést igényel. Az egyes ügyekben viselt, betöltött szerepének függvényében a párttag katona felelősségének mértéke különböző lehet. Ez a szerepe nagyon széles skálán — az érzéketlenségtől, a mulasztástól a passzív, közömbös szemlélettől és hanyagságtól a hallgatólagos egyetértésen, a tudatos leplezésen keresztül a cselekvő részvételig — helyezkedhet el. A különböző szerepek közös vonása, hogy jogilag, legalábbis büntetőjogilag a párttag, a katona, esetleg a hozzátartozó felelősségét sem lehet megállapítani. ••> Gondot jelent a megítélésben, hogy egy-egy családon belül nehéz elkülöníteni a különböző cselekmények elkövetésében szereplő személyeket. I Nehéz elképzelni azonban, hogy a közvetlen hozzátartozó úgy tudjon esetleg hosszú évekig erkölcstelen, vagy törvénysértő életet élni, hogy a katona azt ne érzékelje. Az látszik valószínűnek — és a gyakorlati tapasztalatok is ezt igazolják —, hogy az ilyen esetekben maga is hasonlóan él és gondolkodik. Észleli pl. a család megnövekedett jövedelmét, de nem érdekli annak forrása, mert esetleg maga is szerepet vállal a számára mindenképpen megengedhetetlen jövedelemszerzésben, illetve osztozik abban. Ugyancsak kölcsönhatást lehet kimutatni a feleség, vagy a gyermek magánerkölcsi lazaságai, italozó életmódja és a tiszt, tiszthelyettes magatartása között. összetettebb problémát jelent a fiatal- és kiskorú gyermek által elkövetett cselekményekért viselt felelősség megítélése. Mint általános tapasztalat azonban rögzíthető: ha a szülő nem követett el mulasztást a gyermek nevelésében, s nem mutatott rossz példát, az nem igen kerül antiszociális környezet befolyása alá, és csekély a valószínűsége, hogy normáinktól eltérő magatartást tanúsít. Differenciált mértékű lehet a felelősség aszerint is, hogy eseti, egyszeri botlásról van szó, vagy olyan állandósult magatartásról, amely hosszabb időszakon át valósult meg, illetve amely arra enged következtetni, hogy a szülő éveken keresztül elhanyagolta gyermekét. Ilyennek tekinthető például a vallásos világnézeti megnyilvánulás, a csavargó, munkakerülő, bűnöző életmód, kapcsolat létesítésé nyugati állampolgárokkal, disszidálás stb. Találkozhatunk olyan végletes példákkal is, amikor a gyenge akaratú és jellemű párttag, katona nem tud érdemi befolyást gyakorolni család-

jára, akkor sem képes szakítani feleségével, ha annak erkölcsi vagy világnézeti magatartása és meggyőződése összeegyeztethetetlen normáinkkal. Reálisan szembe kell néznünk azzal, hogy nem mindenki képes a párt és a hadsereg normáinak megvalósítására minden körülmények között. Ez, ha nem takargatják, nem is annyira bűnük a gyengébbeknek, hanem sokszor személyes tragédiájuk. A konzekvenciákat azonban ilyenkor is le kell vonni, lehetővé tenni a pártból való kilépést, helyt adni a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó kérelemnek stb. E gondolatsor fináléjaként a teljesebb igazság kedvéért idekívánkozik: a válás az ember személyes joga, nagy demokratikus vívmánya. Mindig voltak, vannak és lesznek rosszul sikerült, rosszra fordult házasságok. A házasság, a család felbomlását nem utólagos korrekciókkal, erkölcsi és egzisztenciális nyomással lehet elsősorban megakadályozni, hiszen ez képmutatást eredményez. Tapasztalhatjuk, olvashatjuk hivatalos értékelésekben: a tisztek, tiszthelyettesek egy része kettős életet él, rendes, kiegyensúlyozott ember a szolgálatban, aktív az alakulat közéletében, de magánés családi életét zűrzavar, szabadosság, felelőtlenség jellemzi. Ennek okát és magyarázatát azonban nem mindig tudják megadni: hogy miért nem tud, nem akar, vagy nem mer az illető helyzetén változtatni. Körültekintőbben kellene mérlegelni, hogy a felelőtlen, laza erkölcsű életvitel, az italozás okozza-e a házasélet megromlását, vagy a házasélet rendezetlenségéből fakad a kicsapongó, italozó életvezetés. Valószínűleg a házas- és családi élet minden elemét, feltételét a társadalom, a hadsereg sohasem tudja majd teljesen befolyása és ellenőrzése alá vonni. A rendelkezésre álló eszközök és lehetőségek azonban még messze nincsenek céltudatosan kiaknázva. Többet lehetne tenni pl. a párválasztásra történő felkészítés terén a katonai kollégiumokban, a főiskolákon és a tiszthelyettes képzés során. Az ismert lakóhelyi környezetből, a családi felügyelet alól fiatalon kikerülő leendő hivatásos katona másoknál inkább van kitéve a véletlen, az alkalom szülte ismerkedésből származó házasságok veszélyeinek. A tervszerű felvilágosítás és tanácsadás hozzájárulhatna ahhoz, hogy tudatosan és megfelelő társadalmi, családi környezetben, meghatározott személyiségtípusok között keressék majdani házastársukat, hogy tisztában legyenek vele; a jó szórakozó és szexuális partnerből nem lesz feltétlenül jó katonafeleség és anya. A hivatásos katona házasságkötése ma is engedélyhez kötött aktus. Ennek ellenére azt kell megállapítani, hogy a valóságban ez az intézmény aligha alkalmas arra, hogy komoly beavatkozást, szűrést jelentsen az eleve rossz prognózisú házasságokhoz. Kérdéses az is, hogy a követelmény szintnek ilyen adminisztratív megemelése reális igényt fejezne-e ki, illetve vállalhatjuk-e azt a következményt, hogy házasságkötési engedély megvonásával a fiatal tiszt esetleg lemondjon rendfokozatáról azért, hogy nőül vehesse választottját. Egyébként is további és halmozott prob-

lémával jelentkezik az engedély megvonása a nő terhessége esetén, vagy pedig házasság nélküli életközösség létrehozásával, amikor a keletkezett erkölcsi konfliktusok szintén összeegyeztethetetlenek a tiszti hivatással. A mai rohanó világunkbán — ha több felszínes ismerkedésre nyílik is lehetőség — általában kedvezőtlenek a feltételek a másik ember alaposabb megismerésére, emberi tulajdonságainak megbízható tanulmányozására. Ha ez a társkereső fiatalokra általában érvényes, miként várható el az objektív és mélyebb igényű vizsgálódás a házasságkötést' engedélyező parancsnoki szervektől. i A felületes ismeretség alapján létesült házasságok pedig gyakran kerülnek csődbe. E törékeny, gyorsan felbomló házasságok száma növekszik. 1960-ban az egy évnél rövidebb ideig tartók 2,5 százaléka vezetett váláshoz; 1978-ban már 3 százaléka. 1960-ban az egyesztendős házasságok 6,5 százaléka bomlott fel, 1978-ban 8 százaléka. Ugyanakkor azzal is szembe kell néznünk, hogy a változó körülmények hatására a fiatalok ma két—három évvel korábban házasodnak, mint közvetlen elődeik. 1960-ban a férfiak 39,6 százaléka házasodott 20—24 esztendős korában, a többség később. 1978-rá ez a szám 51,1 százalékra emelkedett. Ugyancsak növekszik az egészen korán, 18—19 éves korban nősülők száma. A lányoknál a statisztika hasonló képet mutat. 2 Ü • Válságban van-e a család, vagy csak átalakulóban? — nehéz eldönteni. Néhány következtetés, tanulság azonban kézenfekvő. A tények és tapasztalatok azt bizonyítják, hogy meghaladta az idő azt a szemléletet, amellyel a katonai és pártszervek mostanáig közeledtek, igyekeztek hozzájárulni a hivatásos katonák családi problémáinak megoldásához, „rendezéséhez". Járhatatlan és ferde vágányra vezet az eddig követett út. Elégtelen, noha kényelmes csak a katonát, a férjet felelőssé tenni családi élete rendezetlenségéért. Az ügyek kimondva, kimondatlanul is fenyegető, felelősségre vonó megközelítése egyre több félreértés forrása, amely azón kívül, hogy elriasztja és kiúttalan helyzetbe sodorhatja a bajbajutott embert, a hivatásos szervek iránti bizálmát is alááshatja. Stratégiai irányváltoztatásra van tehát szükség: nem „támadni", felelősségre vonni, hanem egyre gyakrabban „védeni", támogatni, segíteni kell azokat, akik rászorulnak. Nem szűkölködünk olyan jelekben, amelyek árra intenek, Hogy éz Utóbbiak száma szaporodik. Kitől is várhatna, remélhetné bizalmát és megértést a katona, ha nem szolgálati környezetétől?

: 2 Vö. Kertész Magda: Elsietve. 1979/39. sz.

Elmulasztani

az

alkalmát?

Magyarország

A katonai életforma sajátosságai és kihatásai Ahhoz, hogy az eddigi és a következő fejtegetések értelmezési tartománya világosabb, elméleti és gyakorlati vonatkozásai egyértelműbbek legyenek, elkerülhetetlen, hogy kísérletet tegyek a katonai életforma legalább vázlatos igényű körvonalazására. Hiszen az össztársadalmi hatások mellett a hivatásos katona életmódját: 3 munkáját, családi- és magánéletét, közéleti-politikai, szabadidős tevékenységét a hadsereg rendeltetése és funkciói által meghatározott keretek is jelentősen befolyásolják és alakítják. Előre is jelezve, hogy az életforma jellemzőinek a konkrét mértéké, gyakorlati megvalósulása időközönként, hadseregenként és helyenként is eltéréseket mutat. Érvényesülésük tendencia jellege meglehetősen tág teret biztosít á tudatos vezetői beavatkozásoknak. Tudatunktól és akaratunktól nem teljesen független az, ahogyan e sajátosságok a mindennapi életben kifejezésre jutnak. Minderiekelőtt a következő sajátosságokat tartom figyelemre méltónak: 1. A katona (és családja) szolgálata során többször változtat szolgálati és lakóhelyet. Ezt a szolgálat és sok esetben egyéni érdeke is megköveteli. A magasabb beosztás és rendfokozat elérésének a mobilitás elengedhetetlen feltétele. Mindezzel együttjár,, hogy hosszabb-rövidebb időre (tanulás, gyakorlatok stb. miatt) rendszeresen távol kell élnie családjától; a családnak nélkülöznie kell a rokoni-vérségi kapcsolatok közelségét, támogató erejét; magának, de főként feleségének és gyermekeinek újra és újra élőiről kell kezdenie emberi, baráti és munkahelyi kapcsolatai kiépítését; az utóbbiak személyes egzisztenciája, elfogadtatása, elismertsége feltételeinek megteremtését. 2. Szemben az urbanizációval, azzal, hogy a lakosság mind nagyobb hányada tömörül nagyvárosokban, a katonának (és családjának) a hadműveleti elvek és követelmények szerint kialakított diszlokációnak megfelelően szolgálati idejének egy részét, vagy egészét kis településeken (településeken kívüli katonai lakótelepeken) ún. „távoli helyőrségekben" kell eltöltenie. Vállalnia a gyermekek iskoláztatásának, a feleség elhelyezkedésének, hivatása gyakorlásának, munkábajárásának ebből következő kényelmetlenségeit és gondjait. Pontos felmérések híján nem ismerjük, jelentenek-e, s ha igen, milyen hátrányokat a távoli helyőrségekben az iskolába járás körülményei, a kisebb településeken levő iskolák mostohább oktatási és nevelési feltételei. Amennyiben ilyesmi megállapítható volna, nem szabad kitárni az esélyegyenlőtlenségek és művelődési hátrányok megszüntetéséhez vezető utak és módok keresése elől. 3

A fogalomkör kifejtését lásd: Dr. Nagy Emil alez.: Életmód, életvitel mai tár-, 1 sadalmunkban. Kossuth Könyvkiadó 1977,

3. A katona szolgálati- és munkatevékenysége részint túl szorosan, részint túl tágan szabályozott. Parancsok,. utasítások részletesen megszabják, mikor, hagyhatja el a helyőrséget, nyilvántartják tartózkodási helyét, korlátozzák külföldi utazási lehetőségeit, ellenőrzik a nem baráti országok állampolgáraival való érintkezését. Tartózkodnia kell bizonyos szórakozóhelyek látogatásától és kétes elemek társaságától. Nincsenek viszont pontos normatívái (napi, heti, havi) munkaidejének. Állandóan kii van téve váratlan és néha bizonytalan ideig tartó igénybevételnek, ezért magán- és családi természetű elfoglaltságait, szabadidős programjait bármikor1 — kiképzési szünnapokon is — felboríthatják. 4. A katona szigorúan centralizált, hierarchikus szervezetben végzi tevékenységét, különös jogi garanciákkal alátámasztott parancsok és törvények szabják meg kötelességeit és felelősségét. Magatartását szigorú erkölcsi és fegyelmi szankciók határolják körül. Elvileg ugyan nem fogadhátjuk el a „parancs minden más normát hatályon kívül helyez" polgári szociológiai axiómát, de tudatában vagyunk, hogy a mindennapi életét gyakran ez a ;— elöljárói szempontból egyébként rendkívül kényelmes — szemlélet vezérli. A katonai életet alapvetően két elv mozgatja: a tekintély- és a teljesítményelv, amelyeket a humanizmus és a kollektivizmus, valamint a demokratizmus elve egészíti ki. 5. A katona sokoldalúan szervezett, elfoglalt, és egyértelműen elkötelezett ember. A katonai szervezethez való tartozása nem mondható fel, nem szüntethető meg ugyanolyan tetszőlegesen, mint más állampolgárok munkaviszonya. A katonai pálya, hivatás választása — eltérően egyéb foglalkozásoktól és hivatásoktól — elvileg életre szóló. Ugyancsak különbözően tőlük, a katonai hivatás csak egy szervezetben, a hadsereg kötelékében gyakorolható. A hivatásos katonák (és családtagok is) politikailag magasan szervezettek, többségük tagja a pártnak és az; ifjúsági szervezetnek. A családtagok politikai szervezettsége is meghaladja a társadalmi át-! lagot: egy, a hetvenes évek első felében, 2000 családfa kiterjedő felmérés azt mutatta, hogy a feleségek 30%-a a pártnak, a gyermekek 70%-a a KISZ-nek tagja. 6. A hadsereg szervezett intézményrendszerrel rendelkezik a katonacsaládok kiszolgálására. A házasságtól, a gyermekszületéstől a temetésig, az árva- és özvegyellátásig ezek az intézmények a társadalmi átlagot meghaladó erkölcsi, anyagi és kulturális gondoskodásban részesítik őket. Amennyiben a különböző magas szintű jogszabályokban is rögzített normatívákat a társadalmi fejlődés követelményei szérint továbbfejlesztik, a gyakorlati megvalósításban pedig helyesen és rugalmasan alkalmazzák, és a jogilag nem szabályozott kérdésekben a perspektivikus,1 a humánus gondolkodás, az elvtársi megértés és segítőkészség vezérli a döntéseket, a katönacsaládok mind fokozottabban képesek funkcióik betöltésére.

A katonai életforma egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy a családi élet alakításában, különösen a gyermeknevelésben a feleségek szerepe a társadalmi átlagosnál messze nagyobb. A katonaférjek gyakori, és néha hosszas távolléte miatt rendkívül nagy teher és felelősség hárul a feleségekre. Minden tisztelet azoké, akik-ezt — ha nem is minden zokszó, de állandó „lázongások" nélkül — vállalják és teljesítik. Okkal és joggal merül fel a kérdés: milyen segítséget nyújtanak ehhez a hadsereg intézményei? Elegendő-e, ha a feleségekhez a hadsereg „magas hőfokon közvetített" értékei csak a férjeken keresztül jutnak el? Társadalmilag igazságos-e, hogy ennek ellenébén a férj hivatásával való teljes azonosulást várjunk el tőlük, esetleg még annak árán is, hogy lemondjanak a saját hivatásuk, egyéni képességeikkel arányos érvényesülési lehetőségekről? Arról van szó, hogy a hadseregben —ritka helyi kezdeményezésektől eltekintve — nincsenek szervezett, intézményes kapcsolatok a feleségekkel, és a gyermekekkel sem mindenütt. Nem mentes ellentmondásoktól az e területen követett elv és gyakorlat. Miközben a hadsereg elvárja, hogy a feleség, a gyermek feltétel nélkül rendeljék alá érdekeiket a férj, az apa hivatásának: áthelyezéskor kövessék, távolléte esetén vállalják a háztártás gondjait, a tartós különélést, a lakó- és munkahelyváltoztatás, az iskolaváltás egzisztenciális, pszichés és anyagi terheit, következményeit — a feleség nevelését, meggyőzését a férjre, a munkahelyre hárítja. A különböző munkahelyek erkölcsi, szemléleti hatásai azonban — jól tudjuk •— meglehetősen esetlegesek. Azon túlmenően, hogy a speciális katonai nézőpontokat és követelményeket egyáltalán nem képviselik, az is előfordul, hogy nemkívánatos magatartást és nézeteket sugalmaznak, közvetítenek a családba. Mindezzel a hivatásos katonának — a konfliktusokát is vállalva — egyedül kell megbirkóznia. Feltehető, hogy a konfliktusforrások csak szaporodnak azáltal, hogy a feleségek növekvő hányada szakmai kvalifikáltsága folytán > mind anyagilag, mind egzisztenciálisan egyre függetlenebb lesz. férjétőr és nehezen talál magának megfelélő munkahelyet a vidéki helyőrségekben. Ugyanakkor az alacsony képzettségű, vagy háztartásbeli feleség a tiszt műveltségi szintjéhez képest már eleve igénytelen párválasztást feltételez, s hosszabb távon azt is, hogy nem lesz valódi társa férjének hivatásához kapcsolódó erkölcsi elvárásokban. Mostanában az is mind többször fordul elő, hogy a katonaférj kerül függő helyzetbe feleségétől és családjától, azok kedvező társadalmianyagi helyzete, a feleség magasabb presztízsű és jobban fizetett foglalkozása miatt. Nem hallgathatjuk el, hogy megközelítően azonos számú válást okoz a feleségek kezdeményezése, ritkábban erkölcsileg kifogásolható magatartása, mint a férjeké. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a feléség —• jóllehet maga is közrejátszott a családi konfliktusok kialakulásában — visszaélve a férje, erkölcsileg és fegyelmileg függő hélyzetével,

feljelentéssel'zsarolja. Jómagam ftéitt egyszer találkoztam ilyen rosszindulatú, minden reális alapot nélkülöző bejelentéssel. Űj vonás a házasságoké ban az, hogy a férj és a feleség karrierjét nem lehet mindig optimálisan összeegyeztetni. Annak, aki egyoldalúan családcentrikus szemlélete, vagy felesége pozíciója miatt a tanulást, a különélést, a lakóhelyváltoztatást nem vállalja, saját karrierjéről kell lemondania. Ha pedig e mellett dönt, akkor , a házassága bomlik fel és olyan feleségtől kényszerül el vagy megválni, aki egyébként emberi értékei tekintetében méltó társa volt. Eléggé elterjedt az a társadalmi jelenség is, hogy a házastársak a konfliktus békés rendezésére, a harmónia helyreállítására akkor se törekszenek különösebben, ha a jövő körvonalai egyáltalán nem bontakoztak még ki; úgy tűnik, hogy—• különösen á nők — tele vannak illúziókkal a jövőjüket illetően s nem számolnak azzal, hogy kisgyermekeikkel együtt nehéz helyzetbe kerülhetnék egyedülálló anyákként. Ellenkezőleg: feltételezik, hogy egy-két gyermek esetén — ha megkapják a lakást — még kedvezőbb anyagi helyzettel is számolhatnak, hiszen jelentős tartásdíjat, magasabb családi pótlékot kapnak, s úgy ítélik, hogy anyagilag is jobban járnak, függetlenek is lesznek. Az, hogy a keresetindítók kétharmada nő, érre a. meglehetősen önző számításra utal amellett, hogy a férfiak szokásos magatartási hibáit nem hajlandók tűrni. Hogy azután az elvált nők-'nek csak mintegy 30%-a köt újabb házasságot, s hogy az újabb házasságok gyakran a bevitt gyermekkel kapcsolatos konfliktusok miatt felbomlanak, nem eléggé közismert tények. Az egyedülálló. anya anyagi helyzete pedig minden kedvezménye ellenére is hátrányosabb, mint a házasságban élő nőé. Az pedig, hogy a családi otthonból és gyermeke neveléséből kicsöppenő s tartásdíj-fizetési kötelezettség miatt elnehezülő helyzetű férfival mi lesz, nem fenyegeti-e a lecsúszás és az elzüllés veszélye, a köteléktől szabadulni igyekvő nőt egyáltalán nem érdekli. Utalnak a jelentések arra is, hogy a nők egy része a férfiakkal szemben olyankor is türelmetlen, ha ennek különösebb indoka nincs, s a legártalmatlanabb időtöltéstől, szórakozástól is igyekeznek őket visszatartani. Jogászi körökben is találkozni lehet azzal a véleménnyel, hogy a nőket bizonyos egyoldalúsággal kedvezményezik a házassági perekben a bíróságok.4 Hasonló módon merül fel a katonai intézmények szerepe a gyermeknevelésben. Jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy a vidéki helyőrségek többségében a klubok keretében, gyakran a lakótelepeken ifjúsági klubokat hoztak létre. Kár, és tálán mulasztás is, hogy a fővárosi lakótelepeken erre mind mostanáig nem került sor. Ebben az összefüggésben említem á bölcsődei, óvodai és a kollégiumi elhelyezés, valamint az üdülés lehetőségeit. A hetvenes évek első felében, amikor ezeket a. problémákat 4 Katonáné dr. Soltész Márta: A válás okai — az ügyvédi tapasztalatok tükrében. Magyar Jog 1979. szeptember.

vizsgálták, sok gondot találtak.. Á vizsgálat kapcsán publikált tanulmányban 5 számszerűen is kimutatták a fejlődés tényeit, vele együtt a szociális, kommunális gondoskodás több vonatkozásban is korlátozott, szűkös kereteit. Egyebek között a gyerekek és nagycsaládok üdültetésének korlátozott lehetőségeit. Itt volna az alkalom, hogy az illetékes, a kommunális ellátással foglalkozó szervek nyilatkozzanak, tárják a nyilvánosság elé a jelenlegi helyzet paramétereit, és a jövőre vonatkozó fejlesztési elképzeléseiket. Aligha lehet kétséges, hogy a családok közérzetét és stabilitását, viszonyát a hadsereghez, a katonai pályához az itt jellemzett körülmények és a szerzett tapasztalatok is alakítják. A katonaszülők gyermekeinek a katonai pálya iránti vonzódását ezek a tények is magyarázhatják. Sőt,, bizonyos következtetésekre engednek jutni a reprodukciós ráta, a gyermekek társadalmi beilleszkedése, társadalmi mobilitása (közép- és főiskolákon, valamint egyetemeken való továbbtanulása) méreteire nézve is. Csak mellesleg jegyzem meg: túlzás, a hivatásos családonkénti 1,7 gyermekszámmal stabilizálódott rátát az utódlásra vonatkozó „jó közszellemnek" minősíteni. Annál is inkább, mert hazánkban a születések száma és aránya már negyedik éve ismét csökken, és a jelenlegi reprodukciós ráta, a népesség utánpótlását hosszabb távon nem biztosítja. Most, a demográfiai hullám leszálló ágán a népesedéspolitikai kormányhatározat végrehajtásának áttekintése sem volna felesleges. Tudjuk, hogy a 3 gyermekes családideál ma még nem elfogadott a katonacsaládok körében.6 És elvileg azzal is tisztában vagyunk, hogy fontos társadalmi-nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy olyan családokban szülessen és nevelkedjen több gyermek, ahol a nevelés anyagi és szellemi feltételei: a kulturális és erkölcsi értékek átadásának lehetőségei jobban adva vannak. Nem kétséges: a katonacsaládokat mindenképpen ide sorolhatjuk. A család legfontosabb funkciója a népesség újratermelésével kapcsolatos. Létezését és fennmaradását éppen az ezt igénylő társadalmi szükséglet indokolja.7 Á családról, a házasságról szóló 1974. évi I. törvény 1. §-a szerint „az a céljaj hogy a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelően szolgálja és védje a házasság és a család intézményét, a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért való felelősséget és elősegítse az. ifjúság fejlődését és nevelését. Maradéktalanul egyetértek azzal, hogy „a magánélet zavarai... hatással vannak a férjre, az; apára, hogy legtöbbször lehetetlenné teszik szolgálati kötelmei maradéktalan ellátását". Ám ez a kérdésnek csak az 5 Bézi—Molnár—Simon: Hivatás és magánélet. Lásd az Egyén és a Hadsereg című kötetben. Zrínyi Katonai Kiadó 19?5. 204—239. oldal. 6 Vö.: Pusztai Lajos szds.: A katonacsaládok helyzete. Néphadsereg, 1979. 34. sz. 7 Vö.: Kulcsár Kálmán: A család helye és funkciója a modern társadalomban. (A család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi1 Kiadó 1971. 13—53. oldal).

égyík oldala. Tények tanúsítják ugyanis, hogy a szolgálatellátás „zavarai", és a szociális-kommunális szolgáltatások fehér foltjai, némi kerülővel, de ugyanide vezetnek. Vajon elég előrelátóak és körültekintőek-e minden esetben az elöljárók, amikor a , tiszt, tiszthelyettes idejével gazdálkodnak, vajon eléggé figyelembe veszik-e a család és a gyermeknevelés érdekeit, amikor úgy szervezik a hivatásos katona elfoglaltságát, hogy az évenként néha 4—6 hónapot kényszerül különélni családjától. Közkeletű szociológiai tény, mégis hadd emlékeztessek rá, hogy a családi élet stabilitása közel egyenesen arányos a házastársak, a családtagok által együtt töltött idővel.8 Felelősen végiggondolva helyzetünket, és tennivalóinkat, bizonyára itt is — de nemcsak itt — vannak még tartalékaink. Valószínű, hogy hatékonyabb eszközökkel kellene törekedni arra is, hogy a szolgálat érdekében áthelyezett katonának ne,,kelljen lakáshiány miatt évekig külön élnie családjától. Elejét lehetne venni, hogy egyik-másik helyőrségben újratermelődjön a lakáshiány, vagy állandósuljon, mint a fővárosban. Nem mindig meggyőző itt az országos lakásgondokra való hivatkozás, tekintve, hogy más állampolgároknak általában nem kell parancsra munkahelyet változtatni, és a munkahely elvárásai is mások velük szemben, miként a társadalmi- és államéletben betöltött különféle pozíciókat sem lehet közös nevezőre hozni. Mostanában okkal sok szó esik a katonai pálya presztízséről és vonzóerejéről. Hiba, és a felelősség áthárítása volna gyengéinket kizárólag a katonai életformán és életmódon kívül eső tényezőkben keresni. Beláthatjuk, hogy a hivatásos katona és családja életmódja a kívülállóknak lehet példás, erkölcsös, de semmiképpen sem irigylésre méltó. Olyan korban élünk, maikor az áldozatvállalás itt-ott esetleg még kiválthat elismerést,, de mint példa nemigen számíthat követésre. Nem túl nagy kockázat, ha úgy vélekedem, hogy eltúlozzuk a „hivatással együttjáró nehézségek szülte sajátosságokat". Pontosabban: megkérdőjelezem azt, hogy bizonyos, a katonai életformát a polgáritól olyannyira eltérítő „sajátosságok" szükségszerűen fakadnak-e a katonai szolgálat és hivatás természetéből. A magám részéről nagyobb szerepet tulajdonítok a szűklátókörű katonai gondolkodás maradványainak, a kényelemszeretetnek, és annak, hogy a régi beidegződések és szokások rabjai vagyunkj hogy életformánkat illetőeri nem merünk elég bátran vállalkozni önmagunk megújítására. Hiányát érzem egyfajta, a sajátos katonai élet- és szolgálati- viszonyoknak' megfelelő családpolitikai koncepciónak is. Olyan rendező elvéknek, ame8

Vö.: Kósa Erzsébet: Adalékok a mai magyar család generációs viszonyainak alakulásához. (Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jógi Kiadó, 1971.117—118. oldal). '

íyek egyértelműen koordinálnák á családi élettel, a gyermekneveléssel ísr összefüggő eseti, napi és helyi, valamint a szakmai, az anyagi, a személyi, az erkölcsi és politikai intézkedéseket és döntéseket. A család nyitottságának és zártságának optimális határai Végül a családi élet nyitottságának és zártságának problémáját és a gyermeknevelés néhány összefüggését említeném. Kétlem, hogy minden fenntartás nélkül üdvözölnünk kell azt a jelenséget, miszerint a család „egyre nyitottabbá válik a nagyobb közösségek, a társadalom félé". Márcsak azért sem, mert a nyitottság egy határon túl a belső integrációt veszélyezteti, és a válások számának emelkedését vonja maga után. Azon túlmenően, hogy a női munkavállalás —- bizonyos értelemben — kétségkívül egyre nyitottabbá tette a családot, a nagyobb nyitottságról még annyiban beszélhetünk, hogy az iparosítást és az urbanizációt kísérő társadalmi mobilitás, valamint a tudatos kultúrpolitikai törekvések eredményeként a. gyermekek leendő társadalmi státusza kevésbé függ a család társadalmi helyzetétől. Ám manapság még nagy, és újra növekvő mértékben attól függ. Ezt csak tetézi az á szubjektív-körülmény, hogy az anyagilag—társadalmilag előnyös helyzetben levő családoknak, illetve szülők-nek másoknál nagyobb lehetősége van arra is, hogy gyermekeik tehetségétől, szorgalmától némileg függetlenül is „kijárják" azok továbbtanulását, és biztosítsák, hogy ugyancsak tehetségtől és felkészültségtől függetlenül jó állásokba jussanak. Idővel azonban visszájára fordulhat az előny. A kedvezményezettek hátrányos helyzetűekké válhatnak, ha a patronálás valamiért megszűnik, s azért mert nem edződtek hozzá a „létért való küzdelemhez", könnyen életképtelennek bizonyulnak. Másrészt léteznek az előzőeknél nem kevésbé „kemény" tények, amelyek a család fokozódó zártságának irányába hatnak. Ilyenek egyebek mellett a megtakarító életmóddal párhuzamosan együttélő otthonülés szokása; a katonáknál a gyakoribb lakásváltoztatással járó beilleszkedési, gpndok, az új, s idegen környezettől való tartózkodás; és ide sorolhatók végül, de nem utolsósorban a társadalmi távolságtartás jelenségei is, ami-, kor . a szomszédok rangok és beosztások alapján szelektálják a társas kapcsolatok létesítését és elfogadását stb. De némelyek azért is elzárkóznak,; befelé fordulnak, hogy így „fedezzék" családi gondjaikat és konfliktusai-'; kat, és így védjék .presztízsüket ¡a külső világ, de meg egymás előtt is. ; Ha, a gyermekek, az ifjúság nevelés szempontjából vizsgáljuk a kér-r, dést, akkor is nehéz egyértelműen meghatározni, hogy hol vannak a nyitottság optimális határai. Az utóbbi években többször volt vita tárgya a kettős nevelés, a család és az iskola, a munkahely, az ifjúsági intézmények, egyáltalán a család és a külső társadalmi körülmények összhangjá-

hak hiánya. Mint gyakorló apá mondhatom, én valamiféle ideális összhangot a család és a társadalmi környezet között soha nem tapasztaltam. Korábban sokat cikkeztek a kettős nevelésről, ilyenformán: az iskola, az ifjúsági szervezet, a társadalom a lelkét is kiteszi, de az elmaradott, konzervatív családi környezet rendre lerontja a jól — szocialista — nevelő hatásokat. Ezt a képtelen álláspontot fejezi ki egy, a közelmúltban megjelent brosúra is, mondván: „A család a maga zártabb világával, a befelé fordulás jelenségeivel nehezen tud összhangot teremteni a társadalom által képviselt szocialista erkölcsi-politikai-világnézeti értékek, és a család által képviselt értékek között. A családi nevelés az értékközvetítésben nagy általánosságban még nem szocialista. Az általános emberi értékek közvetítése történik a családban."9 Nem vitatom, létező gond volt ez, és ma sem teljesen ismeretlen. Bár én sokkal inkább az ellenkezőjével találkoztam, és találkozom azóta is. Mennyi szülői figyelem, tapintat, szívósság kell a gyermekekre a családon túlról záporozó rossz hatások elhárításához. Az óriási apparátusokkal, szinte összpontosított kommunikációs segédlettel reklámozott ügyeletes divatok, minták, hóbortok, a neoprimitív műextázis, a tervszerű ösztönborzongatás—hergelés; a könnyű érvényesülés, a korszérű öltözködés, a menőfiúk, a galerik, a silány vásári, szórakoztatóipari eszmény világ Ígéretével szemben fölgerjeszteni a gyermékekben a valódi — szellemi, érzelmi, erkölcsi —• értékek erőterét, az alkotó munkásélet hajlamait. A családot minduntalan elmarasztaló szemlélet, minden kisközösség, közöttük a család bármilyen fokú zártságának elvetése, tulajdonképpen abból a dogmatikus, bizalmatlan és bizonytalanságot tükröző politikai és ideológiai koncepcióból származik, amely sohasem nézte jó szemmel az olyan emberi közösségeket, csoportosulásokat, amelyek nincsenek belekapcsolva a generális ellenőrzésbe. Egyelőre hiába keresem, nem találom az összhangot. De állítom, hogy igenis a szülők tehetnek a legtöbbet azért, hogy a jó hatásokat felkeltsék, erősítsék, a rosszakat elhárítsák, semlegesítsék. Nem tagadom természetesen a családi nevelés fogyatékosságait sem. A katonacsaládok gyermeknevelésének eredményeit és kudarcait Vizsgálva, kétségtelenül az előzőeket találjuk túlsúlyban. A kudarcok okaiként sem a szélsőséges szülői mulasztások és magatartások illetnek nagyobb figyelmet. Ilyenek, ha előfordulnak is, kis számúak és könnyen tettenérhetők. A „finomabb", a rejtett mulasztásokat tartom elterjedtebbeknek és veszélyesebbeknek. Elfogadom, hogy előfordul kényeztetés csakúgy, mint a gyermek képességeit meghaladó, presztízs megfontolásoktól indíttatott túlzott szülői igény, és persze a vele járó kiábrándultság és csalódás. A gyermeknevelést károsan befolyásoló finomabb és rejtettebb 9 Dr. Daróczy Sándor—Dr. Pék András: A sorköteles fiatalok nevelésének főbti jellemzői. Zrínyi Katonai Kiadó 1979. 11. oldal.

1

okok közüí a szülői magatartással összefüggően hármat említenék, aiAélyek remélhetőleg jól példázzák a végletesen nyitott, „kifelé" fordult szülői mentalitást. Először a szülők fogyasztási szemléletét, azt a fajta önzést, amely Valamennyi energiáját az anyagi javak, státuszszimbólumok megszerzésére összpontosítja, amely mellett a szellemi értékek a családban, a gyer-4 meknevelésben a, perifériára szorulnak, és ahol a gyermek nemcsak hogy nem kap inspirációkat a tanuláshoz, a tartalmas élethez, de attól a szülők törekvései tudatosan vissza is tartják. Dolgoznia is csak azért kell, hogy magát eltartsa, és minél előbb hozzájáruljon keresetével a szülők értelmetlen harácsolási ambícióinak valóra váltásához. A második körülmény, a csak saját karrierjére összpontosító szülő önzése még nehezebben tapintható. Az efajta. embernek sem ideje, sem energiája nem marad a családdal törődni. Esetleg utasításokra, instrukciókra, kinyilatkoztatásokra futja erejéből. Ö az örökké fáradt, gondterhelt szülő, akinek sem elfoglaltsága, sem gondolatvilága nem teszi lehetővé, hogy gyermekeivel beszélgessen, és egyáltalán érdemben foglalkozzon. Ezektől a szülőktől idegenednek el leginkább a gyermekek, és a munkahelyi környezet is az ő esetükben érti meg a legnehezebben, ha gyermekük viselkedésével megsérti az együttélési szabályokat. Harmadszor azt a fajta — a munkahely részéről ugyancsak a rendes emberek kategóriájába sorolt — típust említem, amelyik szintén csak magának él, csak a maga kedvteléseivel foglalkozik. Nagyjából egyre megy, hogy ez az elfoglaltság valamely idő- és pénzigényes hobbyban, utazásban, vagy szórakozásban merül-e ki. Az utóbbi két típus sajátos keveréke a „közéleti nyüzsgő", aki telhetetlenül gyűjtögeti a funkciókat és pozíciókat, aki szüntelenül keresi az „önmegvalósítás" lehetőségeit, csak éppen: gyermekei nevelését hanyagolja el. Azután, ha a gyermekek nevelése valahol csorbát szenved, az ilyen ember az, aki a társadalom áldozatkész, önzetlen szolgálójának pózában tetszelegve, a mártír szerepét is sikerrel megpályázza. Láthatjuk tehát, hogy a nyitottság irányába történő mozgás még nem befejezett, korántsem ellentmondásmentes, és nem is egyenes vonalú fejlődési folyamat. Egyes jelenségek arra utalnak, hogy az otthon keretei között folyó családi életnek fokozódik a jelentősége. Van ebben talán valamiféle „menekülési" momentum is, visszahúzódás a sok tekintetben elszemélytelenedő társadalomtól. De táplálja ezt a tendenciát bizonyos fokig a technika is, a szórakozási lehetőségeknek az otthonba való bevitele, az; otthon felszereltsége, fokozódó kényelme stb. Hogy azonban e vonatkozásban mi a tartós tendencia és milyen jelenségek függnek össze időleges, átmeneti tényezőkkel, bizonyosan még nem állapíthatjuk meg. Annyit azonban mondhatunk — többé-kevésbé határozottan —, hogy a katonacsaládok egy része az optimálisnál nyitottabb a társadalom felé, de

zártabb az egymás közötti, valamint a hadsereghez fuzőáő viszonyokban, kapcsolatokban. Érdemes volna tanulmányozni más — mindenekelőtt a baráti — hadseregek ezirányú tapasztalatait, amelyekben különféle elnevezések alatt és fórmában már régóta funkcionálnak a katonafeleségek fórumai, intézményes és rendszeres kereteket teremtve a hadsereg és a családtagok közötti közvetlen és demokratikus eszmecseréhez. Olvastam: ma Magyarországon túlságosan, a társadalom egészséges és hatékony működése szempontjából kórosan gyengék a közösségi tudatok: a nemzeti és osztálytudattól — a munkahelyi közösségekig, egyesületekig— a testületi szellemmel és a kisközösségekkel bezárólag. Hiányzik az emberek életéből — hozzátenném: a katonacsaládok életéből nagyon — a valahová tartozás fontos, életüket tartalommal feltöltő, viselkedéskultúrájukat gazdagító és szabályozó tudata. A társadalmi azonosságnak, a társadalmi hovatartozásnak ez a hiánya gyengíti, összezavarja, egybemossa a társadalmi struktúrákat, esetlegessé és rendszertelenné teszi az emberek társadalmi viselkedését, amorffá, alaktalanná puhítja tartásukat.10 Hová is tartozhatnának és kötődhetnének tartósan és szorosan a — többször is kényszerűen lakó-, és munkahelyi, iskolai és baráti közösséget cserélő — családtagok, ha nem a hadsereghez? Sarkítva a választ: hozzá, vagy sehová. Az egyesületi, egyleti, a mi kifejezésünkkel: a klubélet szinte teljesen elsorvadt, míg végül a klub elnevezést is elvetettük és a politikailag divatosabb „közművelődési"-vel cseréltük fel: A klubélet — feltehetőleg átmeneti — kudarcaitól megijedve könnyűszerrel váltunk meg a társasélet jó hagyományaitól, ahelyett, hogy a régi formákat . és keretéket új tartalommal próbáltuk volna megtölteni. Félő, hogy az új elnevezés arra lesz jó, hogy szentesítse és elfedje a közösségi élet hiányát, s nem annyira a társas kapcsolatok, a társasélet, hanem inkább a rendezvénycentrikus szemlélet feltételeit erősítve, tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások és protokolláris rendezvények irányába tolja el még erőteljesebben a kulturális intézmények munkáját. Befejezésül ismételten aláhúznám: szívós, következetes munkára, hozzáértő, aktív cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a tanulmány által érintett problémakörben változás történjen. Különben sincsenek olyan égető problémák, amelyek kapkodásra indítanának. Persze az egészséges türelmetlenség sosem árt. A család, mint a társadalom alapegysége, sejtje, anyagi, tudati tényezők által sokoldalúan meghatározott jelenség, s mint ilyet, utasításokkal, intézkedésekkel nem lehet befolyásolni. A szocialista társadalom fejlődéséből, távlatainkból és céljainkból, valamint problémáinkból származó „kihívást" azonban el kell fogadni és pozitívan 10 Vö.: Hankiss Elemér: Felemás világ? Viselkedéskultúránk buktatóiról. Látóhatár 1979. 6- szám. ... . ..

válaszolni kéli rá. Ennek megfelelően javaslom fontolóra venni a hadsereg olyan családpolitikai koncepciójának kimunkálását, amely egyúttal a népesedéspolitikai célokat is jobban szém előtt tartja. Olyan cselekvési program elvi körvonalazását, amely valamennyi fő területen biztosítaná a célirányos cselekvést, a hivatás és á családi élet teljesebb összhangját, és az eddigieknél szilárdabb elvi fogódzókat adna mind az egyes ember, mind pedig a szervek éá szervezetek ezirányú munkájához, magatartásához. Céljaink és törekvéseink megvalósításában nem járunk kitaposott úton. A tudományos szocializmus megalapítóinál nem találunk részleteket az eljövendő életről alkotott elképzeléseikről.11 Ez a körülmény arra int, hogy a fejlődés egy-egy Szakaszát, az életforma és az életmód változásait réndszeresen tudományos igényű vizsgálódás, objektív elemzés és értékelés tárgyává kell tenni. Időről időre kidolgozni, kitűzni az elérendő és elérhető célokat, normákat és értékeket. „A szocializmus —- mondotta Leonyid Brezsnyev — sikereivel, távlataival, minden problémájával egyétemben még fiatal, növekvő társadalmi organizmus, amelyben még nem minden öltött végleges formát, amelyben még sok minden az elmúlt történelmi korszakok nyomait viseli. A szocializmus világa egészében mozgásban van, állandóan tökéletesedik. Ez a fejlődés természetesén az újnak a régi ellen vívott harca, a belső ellentétek megoldása útján folyik."12

11 A. Sz. Cipko: A szocialista életforma kutatásának néhány módszertani aspektusa. Voproszi Filoszofii 1976. 4. szám. 12 Leonyid Brezsnyev: A Központi Bizottság beszámolója az SZKP XXIV. kongresszusán. Az SZKP XXIV. kongresszusa. Kossuth Kiadó, 1971. 17. oldal.

A lengyel büntetőjogi kodifikáciő általános jellemzése és hatályosulásának értékelése* Irta: Józef Szewczyk brigádtábornok, a Lengyel Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, katonai főügyész

1. 1969. április 19. napján a Lengyel Népköztársaság Szejmje három olyan törvényt fogadott el, amelyek igen nagy jelentőségűek a társadalmi és jogviszonyok alakítása szempontjából: a büntető törvénykönyvet, a büntető eljárási törvénykönyvet, valamint a büntetésvégrehajtási törvénykönyvet. Ezzel befejezést nyert a Kodifikációs Bizottság Büntető Jogi Albizottsága munkájának kis híján 13 éves időszaka, megvalósult az a gondolat, hogy a büntetőjog egésze, a szocialista állam szükségleteinek és feltételeinek legjobban megfelelő módon, teljes kodifikálásra kerüljön. A büntetőjogi kodifikációt egy általánosabb törekvés részeként kell értékelni, amely abban a programban fejeződik ki, hogy a jogrendszert hozzá kell igazítani az új szocialista feltételekhez. A polgári jogi viszonyok területén ez már korábban kifejezést nyert, éspedig 1964-ben a Polgári Törvénykönyv, a polgári eljárási törvény, illetőleg a családjogi és gyámügyi törvénykönyv elfogadásával; a jogi szabályozás egyéb területein a megkezdett munka folytatódik, melynek példájául szolgálhat: a munkaviszonyok sikeres kodifikációja (1974-ben), az államigazgatási eljárás alapvető átalakításának előrehaladott folyamata, valamint a jogalkotásról szóló törvény előkészítésének munkálatai. 2. Az új Büntető Törvénykönyv megalkotását annak szükségessége diktálta, hogy az új rendelkezésekben kifejeződjenek a szocialista humanizmus eszméi, az állam társadalmi-politikai és gazdasági feltételei egészének szempontjai, valamint a bűnözési struktúra Lengyelországban tapasztalható sajátosságai. „A szocialista humanizmus realizálása nemcsak a szocialista állam, mint a társadalom kulturális feltételeit és gazdasági fejlődését biztosító állam érdekeinek védelmét jelenti, hanem a társadalmi tulajdon, mint ezen állam gazdasági alapjának, valamint minden állampolgár jogainak és érde* A Katonai ügyészi aktíva előtt — 1979. december 19-én, Budapesten elhangzott előadás — Fordította: Dr. Hlavaty Attila.

keinek védelmét is jelenti. Jelenti továbbá ezek védelmének törvényes és hatékony módját is" — hangsúlyozza a Büntető Törvénykönyv tervezésének indokolása, kifejezve a Kodifikációs Bizottságnak, később a törvényhozó által is megerősített hivatalos álláspontját. A bűnözés Lengyelországban meglévő struktúrájának, valamint jövőbeni alakulása előrelátható tendenciáinak a törvénykönyv kidolgozásánál való figyelembevétele a törvényhozó szándéka szerint azt volt hivatva szolgálni, hogy a bűncselekmények fajtáitól függő, megfelelő represszív és nevelő eszközöket lehessen alkalmazni. Ezeknek az eszközöknek, hatékonyságuk és a társadalmi jogtudattal való összhangjuk szempontjából eltérőeknek kell lenniük aszerint, hogy súlyos bűncselekményekről vagy pedig kisebb jelentőségű jogsértésekről van-e szó. 3. A Lengyel Büntető Törvénykönyv azt az elvet érvényesíti, hogy a büntetőjogi repressziónak kisegítő szerepe van, s ennek megfelelően a büntetőjogi rendelkezések a bűnözés elleni küzdelemnek nem egyetlen és nem is legfontosabb eszközét jelentik, hanem — főként a hadseregben — másodlagos szerepet játszanak a bűnözés okait megszüntető vagy visszaszorító, a társadalmi életben és a tudatban bekövetkező változásokhoz, valamint a megelőző-nevelő tevékenységhez képest. Ennek az elvnek az érvényesítése kifejezést nyert a büntetőjogi felelősség körének korlátozásában (dekriminalizáció), valamint a büntetőjogi hátrányok, különösén a szabadságvesztés más eszközökkel való helyettesítésében (depönalizáció). A büntetőjogi felelősség korlátozására irányuló tendencia számos megoldásban jelentkezik. A legfontosabbak közül érdemes mégemlíteni a büntető eljárás feltételes megszüntetésének intézményét, a kisebb jelentőségű bűncselekmények nagy számának szabálysértéssé való átminősítését, a rövid tartamú szabadságvesztések körének korlát tozását, valamint a katonai igazságszolgáltatás szempontjából nagy jelentőségű azon intézményt, hógy a katonai bűncselekmények jelentős része csák az egység parancsnokának indítványára üldözhető. A Büntető Törvénykönyv és a büntető eljárási törvény a lengyel törvényhozás törtenetében az első olyan törvényeket jelentik, amelyekben a civil és a katonai büntetőjog egységesítését végrehajtották, ezzel egyúttal kifejezésre juttatva a büntetőjogi felelősség egységes voltának elvét. A katonákra vonatkozó rendelkezéseket az egyéb rendelkezésekkel egyesítve sor került az előbbiek jelentős redukálására is, ezenkívül pedig már közös szabályozásra kerültek a büntetés végrehajtásával kapcsolatos megoldások. A katonákra és civilekre vonatkozó rendelkezések közötti eltérések körében említésre méltóak a következők: a Büntető Törvénykönyvben ;— a katonai bűncselekményeket megfogalmazó rendelkezéseken kívül — a katonai fogda büntetés, a „katonai" szabadságkorlátozás büntetés; a büntető eljárási törvényben — a katonai bíróságok hatáskörének szabályozása, továbbá az a lehetőség, hogy a katonai ügyész az indítványra üldözendő és

a magánvádas bűncselekmények ügyében nyomozást rendelhet el, a gyorsított eljárás kizárása a katonai bíróságok előtti eljárásból; a büntetés végrehajtási törvénykönyvben — a katonai fogdabüntetés végrehajtása. A Büntető Törvénykönyv — és ez jellemző az egész lengyel büntető jogra — következetesen a materiális bűncselekmény-fogalom mellett nyilatkozott, mely szerint a bűncselekmény létéről, így a büntetőjogi felelősségről is, az alaki oldal, vagyis adott cselekmények (pontosabban: adott cselekmény tényállásának) bűncselekménnyé nyilvánítása mellett a cselekmény társadalomra veszélyességének foka dönt, amelyen a törvénykönyv a tárgyi és alanyi elemek együttesét érti. A cselekmény objektív, társadalmilag kedvezőtlenül értékelt tartalmának (társadalomra veszélyességének) hiánya vagy annak elenyésző foka ;— a büntetőjogi felelősséget kizárja. (Lásd a Btk. 26. cikk 1. §-t.) A materiális bűncselekmény-fogalomnak nagy ismeretelméleti jelentősége van. Azon alapul, hogy a bűncselekményt ne metafizikus kategóriának, hanem a társadalmi élet produktumának tekintsük. Ez lehetővé teszi többek között, hogy a bűncselekmények elleni küzdelem eszközeit racionalizáljuk, kiépítsük a megelőző tevékenység széles körű programját és megteremtsük hatékony realizálásának feltételeit. A Büntető Törvénykönyvben prevideált büntetési rendszer, amely jelentősen gazdagodott és korszerűsödött az 1932. évi törvénykönyvhöz képest, valamint a büntetéskiszabás törvényi és a bírósági gyakorlatban kialakult elvei azt hivatottak szolgálni, hogy a büntetés céljai mind a társadalmi ráhatás, mind a megelőzés és nevelés terén érvényesüljenek. A fentiekkel kapcsolatban, a bíróság a büntetés kiszabásánál — amellett, hogy a büntetés és a cselekmény társadalomra veszélyességének foka közötti arányosságot veszi alapul — köteles az alábbiakra is figyelemmel lenni: a bűncselekménnyel okozott kár jellege és mértéke, az elkövető indítékai és az elkövetés módja, az elkövető személyi tulajdonságai és körülményei, valamint a bűncselekmény elkövetése előtti és utáni magatartása. Ami a katonákat illeti, a bíróság ezen túlmenően figyelembe veszi a katonai fegyelem szempontjait is. A büntetési rendszer a kriminogén jelenségek aktuális feltételeihez igazodik. A represszió hagyományos eszközein kívül a Büntető Törvénykönyv új büntetési nemeket is szabályoz (pl. a szabadságkorlátozás büntetést) megfelelően differenciálva az azokkal okozott hátrány érzékenysége szerint, egyúttal a szükséges döntési szabadságot is biztosítva az alkalmazott büntetés szigorát illetően. Mindez végső soron kedvező feltételeket teremt a racionális, mindenek fölött pedig hatékony büntetéspolitikához. A Büntető Törvénykönyv megkülönböztetett hangsúlyt helyez a felelősség egyéniesítésére. Ez kétségtelenül elősegíti — a társadalmi értékek megőrzéséért folytatott küzdelem területén — a szocialista humanizmus eszméjének és tartalmának elmélyítését. Az egyéniesítés elve kifejezésre

jut egyebek mellett: (1) a saját bűnösség keretei közötti felelősségben; (2) abban, hogy az elkövető csak akkor tartozik szigorúbb felelősséggel a cselekmény további következményeiért, ha ezeket legalábbis előre kellett volna látnia és előre láthatta; (3) a más bűncselekményében való részvétel miatti felelősséggel történt szakítás attól való függővé tételében, hogy azokat az elkövető tudata átfoghatta-e; (4) a magasabb büntethetőség ún. objektív feltételeinek megszüntetésében; (5) az igazságszolgáltatás egyéniesítésében, tehát nem csak annak perszonifikálásában, vagyis a kiválasztott büntetésnek az elkövető személyiség-jegyeihez való igazításában, hanem a kvantifikációban is, azaz a büntetéskiszabásnak az egyes bűncselekmények körülményeire tekintettel történő differenciálásában is. , 4. A Büntető Törvénykönyv új intézményei közül különös figyelmet érdemelnek: a büntető eljárás feltételes megszüntetése, valamint a szabadságkorlátozás büntetés. A büntető eljárás feltételes megszüntetése azon cselekmények bírósági úton történő üldözéséről való lemondásán alapul, amelyek társadalomra veszélyessége nem jelentős, elkövetőik korábban bűncselekményért nem voltak büntetve, továbbá elkövetőik személyi tulajdonságai és körülményei, valamint addigi életmódjuk megalapozzák azt a feltételezést, hogy az eljárás megszüntetése ellenére a jogrendet be fogják tartani. Feltételes megszüntetésre olyan ügyben kerülhet sor, amelyben a bűncselekmény elkövetési körülményei nem ébresztenek kétséget (pl. beismerés vagy tettenérés esetén). A fentiek fényében az eljárás feltételes megszüntetésére vonatkozó döntés úgy értékelhető, mint quasi bűnösséget megállapító ítélet. Az eljárás feltételes megszüntetése nem alkalmazható, ha a bűncselekményt a törvény 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegeti. A katonák vonatkozásában ez az intézmény szélesebb körben alkalmazható, nevezetesen az olyan bűncselekmények esetében is, amelyek törvényi büntetési tételének alsó határa nem magasabb 3 hónapi, felső határa pedig 5 évi szabadságvesztésnél (Btk. 292. cikk 3. §). A büntető eljárás feltételes megszüntetésének nevelő tartalmát az is aláhúzza, hogy ezen eljárásjogi döntés hozatalának lehetősége a kezességvállalástól függ, mégpedig azon társadalmi szervezet részéről, amelyhez az elkövető tartozik, illetve azon kollektíva részéről, amelyben dolgozik, szolgálatot teljesít vagy tanul. A kezességvállalás az arra irányuló erőfeszítések vállalását jelenti, hogy az elkövető a jogrendet meg fogja tartani, főként nem követ el bűncselekményt. Az eljárás feltételes megszüntetésének hatékonyságát biztosítja, hogy az elkövető a következőkre kötelezhető: (1) a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése; (2) a sértettől való bocsánatkérés; (3) meghatározott munkák vagy szolgáltatások végzése közcélokra (20 órát meg nem haladó tartamban), valamint fegyelmi büntetés kiszabása (csak katonák vonatkozásában).

A büntető eljárás feltételes megszüntetése próbaidőre történik, amely egy évtől két évig terjedhet. Ha az elkövető a próbaidő alatt a reá rótt kötelezettségeket nem teljesíti vagy a jogrendet kirívó módon megsérti, különösen, ha bűncselekményt követ el, az eljárást folytatni kell. A gyakorlatban erre nagyon ritkán kerül sor, minthogy az eljárás feltételes megszüntetésének intézményét magas fokú reszocializációs hatékonyság jellemzi. A szabadságkórlátozás büntetés a bűncselekmények elleni küzdelem — nagyrészt még mindig tradicionális — eszközeinek a katalógusát hivatott bővíteni, főleg a kisebb fajsúlyú cselekmények esetén. A szabadságkorlátozás büntetés legalább 3 hónapig, legfeljebb 2 évig tart. Ezalatt az elkövető: (1) a bíróság engedélye nélkül nem változtathatja meg állandó lakóhelyét; (2) köteles a bíróság által megszabott, felügyelet alatti munkát végezni, havi 20 és 50 óra közötti mértékben; (3) nem tölthet be funkciót társadalmi szervezetekben; (4) köteles beszámolni a büntetés kiállásának lefolyásáról. A katonákkal szemben kiszabott szabadságkorlátozás büntetés egy hónaptól egy évig terjedhet. Ezt olyan esetekben alkalmazzák, amikor a bíróság megítélése szerint az elkövetett bűncselekményért 6 hónapnál nem hosszabb katonai fogda büntetést kellene kiszabni (a Büntető Törvénykönyvben 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt, ha a várható büntetés nem haladja meg á 2 év szabadságvesztést). A szabadságkorlátozás büntetés katona általi letöltése során az elítélt; (1) köteles meghatározott helyen maradni a foglalkozások befejezése és a takárodó közötti időben heti 2 napon keresztül, ezen felül pedig ébresztőtől takarodóig minden munkaszünetinek nyilvánított napon; (2) nem tölthet be funkciót a hadseregben működő társadalmi szervezetekben; (3) nem érhet el magasabb katonai rendfokozatot és magasabb szolgálati beosztást; (4) nem kaphat szabadságot, ezen felül a bíróság illetményének 10—25%-át az Államkincstár javára vagy társadalmi célra levonhatja; (5) kötelezheti az elítéltet a cselekményével okozott kár megtérítésére; (6) kötelezheti az elítéltet, hogy a sértettől kérjen bocsánatot. A szabadságkorlátozás büntetés reszocializációs hatásfoka magas, álkalmazási köre azonban nem jelentős, jóllehet az utóbbi időszakban állandóan emelkedő tendenciát mutat. A már említett — csak katonákkal szemben alkalmazható — katonai fogda büntetés egyesíti a szabadságvesztés büntetéssel okozott hátrányt és a szigorított katonai kiképzésben rejlő reszocializációs hatást; ezen túlmenően megelőzi az elítélt katonák esetleges demoralizálódását azzal, hogy szeparálja őket a kriminogén elemektől (a katonai fogda büntetést speciális intézetben hajtják végre). 5. A büntető eljárási kódex, amelynek előírásai a büntetőjogi felelősség maximális érvényesítését, szolgálják, az igazság feltárására való törek-

vésen és azon a meggyőződésen alapul, hogy az igazságot az ember képes megismerni. Ebben a modellben nyer megalapozást a törvényesség elve; valamint az a hitvallás, hogy a bűncselekménnyel okozott rosszat helyre lehet hozni. Az a meggyőződés dominál, hogy az elkövetőt vissza lehet vezetni a társadalomba, hogy szinte mindig fennáll az elítélt reszocializációjának lehetősége. Ezt többek között a társadalmi tényező részvétele garantálja mind az igazságszolgáltatás folyamatában, mindpedig a bűnözés megelőzésében. Azt is alá kell húzni, hogy a lengyel büntető eljárás realizálta azt a tételt, hogy biztosítani kell a vádlottnak a védelemhez való alkotmányos jogát. A büntető eljárási kódex rendelkezései úgy kerültek megfogalmazásra, hogy a büntető jogban prevideált eszközök helyes alkalmazása, valamint a bűncselekmények elkövetését lehetővé tevő körülmények feltárása révén a büntető eljárás feladatai ne csak a bűnözés elleni küzdelem, hanem a törvények és a szocialista együttélés szabályai iránti tisztelet emelése terén is elérhetők legyenek. A büntető eljárási törvénykönyv új intézményei között különös figyelmet kell fordítani a társadalmi tényezőknek a büntető eljárásban való széles körű részvételére, ami a kezességvállalásban, a felügyelet kiterjesztésének lehetőségében, a bírósági eljárásban való nyilatkozattételi lehetőségben, valamint a társadalmi érdekeket érintő kérdésekben való indítványtételi jogban nyilvánul meg. A társadalmi képviselő perbeli pozíciója — a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság törvényhozásától eltérően.:— nem teszi lehetővé, hogy a társadalmi képviselőt akár társadalmi vádlónak, akár társadalmi védőnek tekintsük. A társadalmi képviselőt társadalmi szervezet^ valamint az a kollektíva delegálhatja, amelyben a vádlott dolgozik, katonai szolgálatot teljesít vagy tanul. A büntető eljárási kódex — és ezt szintén hangsúlyozni kell — széles körben garantálja a bűncselekménnyel sértett személy érdekeinek védelmét. A sértettnek garantált lehetősége van arra, hogy jelen legyen a megismételhetetlen' nyomozási cselekményeknél, hogy a vádlottal szemben polgári jogi igényt terjesszen elő a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyoni igényei érvényesítése végett, ezt követően pedig félként részt vegyen a bírósági eljárásban, beleértve a bírósági határozatok elleni jogorvoslat lehetőségeit is (erre azonban csak akkor van lehetősége, ha a vádlott vagy a vádló is jogorvoslattal élt). 6. Ugyancsak nagy jelentőségű, hogy a büntetésvégrehajtási kódex, amely a lengyel jogi gondolkodás újszerű és eredeti alkotását jelenti, szabályozási körével átfogja a lengyel végrehajtási jog egészét. A büntetés végrehajtási kódex annak a tendenciának a kifejeződése, amely a bűnözés elleni küzdelem módszereinek a tökéletesítése, a népi törvényesség elveinek

mégfelelő jogi szabályozás, valamint a büntetőítéletek humánus végrehajtása irányába hat, magasra emelve a munka nevelő rangját. Meg kell említeni, hogy a Büntető Törvénykönyv mellőzhetetlen kiegészítője az 1971. évi szabálysértési törvénykönyv, a hadseregbén pedig a vétségekért való fegyelmi felelősség rendszere. Ha ezéket egészében értékeljük, azt mondhatjuk, hogy kitöltik azon magatartások szférájának egészét, amelyek a joggal, a katonai renddel és fegyelemmel ellenkeznek, hatékonyan hozzájárulva a társadalmilag nem kívánatos jelenségek skálájának szűkítéséhez. Ami a katonák felelősségét illeti, azt mondhatjuk, hogy a büntetőjogi előírások nevelő tartalmának érvényesítését elősegíti a katonák kitüntetése és megbüntetése tárgyában folytatott eljárás egységesítése, valamint az e körben folytatandó eljárások elveinek pontos meghatározása, amely — a nevelő tevékenység rugalmasabbá tételével és állandó tökéletesítésével öszszekapcsolva — garantálja a parancsnokok felelősségének teljes realizálását a katonai rendért és fegyelemért az alárendelt egységekben, a katonáknál pedig növeli a jogi előírások, valamint a felettesek parancsai és utasításai spontán betartása szükségességének tudatosságát. 7. Tíz év elteltével megállapítható, hogy a büntetőjogi kodifikációval kapcsolatos társadalmi elvárások teljesültek. A kriminálpolitikának a Büntető Törvénykönyv, a büntető eljárási törvénykönyv és más törvények alapján meghatározott és realizált paramétereiben előnyös változások következtek be, amelyek közül a legfontosabbak: a) A kodifikáció mint a párt és az állam egyik politikai eszköze, a kriminogén jelenségek jelentős csökkenését eredményezte. Az állami, párt- és társadalmi szervek az intézkedések egész rendszerét alakították ki a közrend és a fegyelem megerősítése érdekében. A 70-es években, vagyis az új kodifikáció életbe lépése után speciális párt- és kormányprogram bevezetésére került sor ezen a területen, erre a dokumentumra támaszkodva pedig egy sor állami, jogi aktus került kiadásra, úgy mint: az Államtanács határozatai, a Minisztertanács határozatai, katonai területen pedig a honvédelmi miniszter rendelete „A fegyelem erősítésének programja a fegyveres erőknél" címmel. Ezek a dokumentumok államhatalmi és államigazgatási apparátusunk alapvető láncszemei működésének zárt, összefüggő rendszerét teremtették meg, melynek eredményei szemmel láthatóan jelentkeznek a törvényesség erősítése, a társadalmi rend és biztonság fokozódása és a bűnözés lengyelországi csökkenése területén. Ezt konkrét adatok is alátámasztják. Az 1971—78-as években a bűnözés, mint az állami és társadalmi fegyelem megsértésének legveszélyesebb formája kb. 3 0 % - k a l csökkent. Ma a 100 ezer lakosra jutó bűncselekmények száma kb. 1000. Ez egyike a legalacsonyabb bűnözési arányszámoknak a világon, összehasonlításképp: Svédországban, amelyet a háború szinte egyáltalán nem érintett, a 100 ezer lakosrá eső

bűnözés 1976-ban 7450 volt, az Egyesült Állámokban 5500, ahol figyelembe kell venni azt is, hogy a statisztika csak a 7 legsúlyosabb bűncselekménykategóriát tartalmazza, ezek közül pl. az emberölést, a rablást, az erőszakos közösülést, a betöréses lopást, de nem tartalmazza az ún. közepes és kisebb súlyú bűncselekményeket; az NSZK-ban 5029, Angliában és Walesben kb. 4000. Az emberölések száma Lengyelországban jelenleg 100 ezer lakosra számítva 1,2, míg az Egyesült Államokbán 9,6, az NSZK-ban 4,5, Olaszországban: 3,4, Svédországban 3,3. A rablótámadások aránya — amely Lengyelországban 12 — az Egyesült Államokban 218, Finnországban 40, az NSZK-ban 33. A betöréses lopás Lengyelországban 184, Svédországban 1580, az Egyesült Államokban 1523, az NSZK-ban 320. Az erőszakos közösülés Lengyelországban 5,7, az Egyesült Államokban 26,3, az NSZK-ban 15,5. Hasonló a helyzet a fiatalkorúak bűnözésével. Lengyelországban 10 ezer 10 és 16 év közötti gyermekre és fiatalkorúra 47 elítélés esik, míg az Egyesült Államokban 342, Franciaországban 135, Kanadában 97, az NSZKban 77,5. Lengyelországban a két világháború közötti időszakban, amikor a lakosság száma a mostanihoz hasonló volt, a bűnözési együttható meghaladta a 100 ezer lakosra jutó 2 ezret és ezzel az egyik legmagasabb volt Európában. Az emberölések száma a mainál háromszor magasabb volt (1500 fölött — ma 500), háromszor több volt a betöréses lopás, és ugyancsak háromszoros volt a rablások aránya. Szinte a szemünk láttára tűnt el teljesen a gyermekgyilkosság szégyenteljes bűncselekménye, ami a hazánkban akkor uralkodó társadalmi viszonyok legmegrázóbb következménye volt. Jelenleg a vezető tőkés országokat csupán a közlekedési balesetek halálos áldozatai tekintetében múljuk fölül. Nyugaton 10 ezer gépjárműre 7 haláleset esik, nálunk 14. Ez a közúti közlekedés kulturális szintjének különbségeiből adódik, ezen belül a motorizáció hagyományainak és a közlekedési infrastruktúrának a különbségeiből. Ellenségeink megpróbálják Lengyelországot úgy beállítani, mint olyan országot, amelyet belső káosz és katasztrofális bűnözési hullám jellemez, amiért a felelősség természetesen a pártot, a népi államunkat, a szocializmust terheli. Ezeket alaptalan rágalmaknak kell minősítenünk. A mi valóságunk — jóllehet még messze van a tökéletestől — teljesen eltér attól, amit az ellenséges erők próbálnak beállítani — ideértve mind a belső, mind a külső ellenséges, erőket. Vezetőnk, Edward Gierek elvtárs, teljes jogi és erkölcsi alappal állapíthatta meg, hogy „társadalmunk erkölcsileg egészséges, becsületes és tisztességes, hatalmas konstruktív erők rejlenek benne, amelyeket mozgósítani lehet és kell is mindazon jelenségek elleni küzdelemre, amelyek ellentéte-

sek a szocializmus normáival, ami sérti a nemzet méltóságát; az igazságosság és a társadalmi moralitás elveit". Ez valóban így van. Népi államunk egész történelme megmutatta a szocializmus hatalmas, humanisztikus értékeit a rend és a biztonság erősítése területén is, vagyis a negatív társadalmi jelenségek, így a bűnözés gazdasági-társadalmi okai visszaszorításának körében is. A pártnak, az államnak a rend és a biztonság erősítése terén elért eredményeiben Fegyveres Erőink is korridy részt vállaltak. Azok az előfeltételek, amelyeket általában említettem, a katonai rend és fegyelem megsértése okainak és forrásainak visszaszorítása terén is jelentkeznek. Nincsenek pontos adataink a hadsereg fegyelmi helyzetéről a két háború közötti időszakban, mivel a háború sok erre vonatkozó dokumentumot megsemmisített. Mégis sikerült felkutatni a Csendőrség 1938. évi jelentését a katonák által a katonai érdekek sérelmére elkövetett főbb bűncselekmény kategóriákat illetően, nevezetesen: a katonai vagyon elleni bűncselekmények, az önkényes eltávozás, a dezertálás és az elöljárói hatalommal való visszaélés területén. Csupán ezekben a bűncselekmény kategóriákban az elkövetők száma lényegesen több volt, mint ma az összes — katonák által elkövetett — katonai és köztörvényes bűncselekmények elkövetőinek a száma, hozzátéve, hogy ezek a számok az egyéb érdekek — a közrend, az állampolgári jogok stb. — sérelmére elkövetett bűncselekményeket még nem is foglalják magukban. Fejlődési skálánk bemutatása érdekében érdemes figyelmet szentelni az elmúlt 10 évre is, amelyet hadseregünk harckészsége és a katonai fegyelem — mint a harckészség egyik lényeges összetevője — állandó emelkedése jellemzett. Sikerült érvényesítenünk a Büntető Törvénykönyv egyik alapvető tételét, a bűnözéshez való differenciált viszonyulást, vagyis rugalmas bűnüldözési és büntetőpolitika alkalmazását a bűncselekmény súlyától függően. A büntetőpolitika ilyen intenciói teljességgel alkalmazhatók a katonai körülmények között, ahol is a nevelő és reszocializációs befolyásolás lehetőségei különösen jelentősek. Ebből adódóan a fegyveres erőknél folyó bűnüldözésből egyre inkább kiküszöbölődnek azok az ügyek, amelyek a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély súlya miatt — a katonai fegyelem és a jogrend sérelme nélkül — szolgálati vagy fegyelmi úton is eredményesen elbírálhatók. Katonai igazságszolgáltatásunk a büntetőjogi ráhatás jól kiépített, eredményes rendszerével rendelkezik. E rendszer rugalmasságának egyik példája a büntetés végrehajtása elhalasztásának és elengedésének lehetősége. Úgyszintén a mellékbüntetések rendszere, amely a Büntető Törvénykönyvnek a katonákra vonatkozó különös részében a katonai rendfokozattól való megfosztás vagy a lefokozás

lehetőséget iráriyózáá elő, megteremtve a nágyfokú differenciálás lehetőségét. b) Az új büntetőjogi előírások jelentős szerepet játszottak a szocialista törvényesség erősítése terén, és a társadalom jogtudata és jogi kultúrája alakításának egyik legfontosabb tényezőjévé váltak. Elmélyítették a jogi normák nevelő és motivációs tartalmát, alkalmas eszköznek bizonyultak arra, hogy biztosítsák az eljárásnak a társadalmilag elfogadott értékrendszerrel és társadalmi igazságérzettel való összhangját. cj A büntetőjogi kodifikációban érvényesített szabályozási mód maximális mértékben kedvezett a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek operativitásának, a tágabb értelemben vett nevelő funkció megvalósításának. Az alkalmazott büntetőjogi eszközök gyorsasága, helyessége és hatékonysága kedvező befolyást gyakorolt ezen szerveknek a közvélemény előtti tekintélyé növekedésére. d) A büntetőjogi kodifikáció a gyakorlat terén alátámasztotta azon megállapítás helyességét, hogy a bűnözés elleni küzdelem eredményessége nemcsak az ügyészség, a bíróság és az igazságszolgáltatás körében működő egyéb állami szervek dolga, hanem az egész társadalom ügye, minden szervé, intézményé és szervezeté. Csak a legtágabban értelmezett megelőzés fejlesztése, alkalmasságának és hatékonyságának növelése alkalmas arra, hogy ebben a vonatkozásban sikert eredményezzen. A kodifikáció lehetőséget nyújt az ilyen irányú profilaxis fejlesztésére. ej A lengyel büntetőjogi kodifikáció — sit venia verbo (ha szabad így mondani) — jogi gondolkodásunk fejlődésének zárt fejezetét jelenti. A tudomány és a gyakorlat a társadalmi célok és szükségletek élő, állandóan fejlődő és tökéletesedő terméke. Kifejeződése egyúttal azoknak a jogalkotási lehetőségeknek, amelyek nemcsak a társadalmi érdeket veszik figyelembe, hanem az emberi jogokat is, és olyan lehetőségeket valósítanak meg, amelyeket csak a szocialista rendszer képes biztosítani.

N E M Z ET K Ö Z I

KAPCSOLATOK

A Varsói Szerződés tagállamai katonai igazságügyi vezetőinek értekezlete Magyarországon A Varsói .Szerződés tagállamai katonai igazságügyi vezetőinek harmadik értekezletére — az 1975-ös berlini, első, és az 1977-es brnoi, második után — Magyarországon került sor 1979. május 28. és június 1. között a balatonkenesei honvéd üdülőben. Ezt a tanácskozást Magyarország kezdeményezte. A szervezést az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya végezte, együttműködve- a Katonai Főügyészséggel, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumával. A rendezéshez a Honvédelmi Minisztérium, illetőleg az MNVK Külügyi Osztály jelentős segítséget nyújtott. Az értekezleten — munkatársaival együtt — részt vett a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és Magyarország katonai főügyésze, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnöke és a Katonai Főosztály vezetője. Az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztratív Osztály munkatársa és az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek PB-titkára végig jelen volt a tanácskozáson. Az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnoksága is elküldte képviselőit. Az értekezlet első napján dr. Markója Imre igazságügyminiszter elvtárs megnyitó előadást tartott a házai jogélet aktuális kérdéseiről. A tanácskozáson három téma került napirendre. Mindegyikben elhangzott egy bevezető előadás, majd ezt követően valamennyi delegáció hozzászólt és kifejtette véleményét. Az első témában Artyom Grigorjevics Górnij vezérezredes, a Szovjetunió katonai főügyésze tartott előadást „Az 1975-ös berlini és az 1977-es brnoi értekezletek tapasztalatainak hasznosítása a tagállamok katonai igazságügyi szerveinek tevékenységében" címmel. Referátumában kiemelte, hogy: „A sok hasznos tapasztalat, amelyet olyan bőséggel kicseréltünk annak idején tanácskozásaink résztvevőinek felszólalásai segítségével, már alkalmazásra is került valamennyi szocialista ország katonai igazságszolgál-

tatásí szerveinek munkájában, amelyről mind mi, mind pedig minden bizonnyal a mostani tanácskozáson részt vevő összes elvtársak mély megelégadéssel állandóan meggyőződtünk kétoldalú kapcsolataink során, az időszaki sajtóból és az információcsere más formáin keresztül." A második téma: „Az országaink közötti információcsere bővítése és továbbfejlesztése" volt. Erről a bevezető előadást dr. Gáspár Gyula hb. ezredes, az IM Katonai Főosztályának vezetője tartotta. Előadásában hangsúlyozta, hogy: „Rendszeressé és kölcsönössé váltak a kétoldalú kapcsolataink." „Találkozásaink módot adtak arra, hogy megismerkedjünk egymás országainak állami, politikai, gazdasági és társadalmi életével. Képet kaptunk a fegyveres erők és azon belül a katonai igazságügyi szervek helyéről és szerepéről. Tájékozódtunk aktuális jogalkotási és jogalkalmazási kérdésekről. Együttműködésünknek e formáját nagyra értékeljük és igen hasznosnak tartjuk. A találkozásaink során folytatott vélemény- és tapasztalatcserék nem egy esetben hozzásegítettek bennünket egy-egy hazai probléma megoldásához." „Kiemelten nagy jelentőséget tulajdonítunk a katonai igazságügyi vezetők rendszeressé vált konzultatív tanácskozásainak. Hasznosságát elsősorban abban látjuk, hogy lehetőséget biztosít egy-egy fontosabb, valamennyiünket kölcsönösen érintő és érdeklő kérdés sokoldalú megvitatására és megfelelő következtetés levonására. Ezért e tanácskozások rendszeres megtartását a legmesszebbmenőkig támogatjuk és készek vagyunk annak munkájában továbbra is aktívan részt venni." „Eredményeink ellenére úgy véljük azonban, hogy az információ- és tapasztalatcsere területén a lehetőségeket még nem használtuk ki megfelelően." A referátum kiemelte, hogy az információcsere már kialakult formáit és módszereit bővíteni és továbbfejleszteni kell, nem elsősorban az anyagok cseréjének mennyiségi növelésével, hanem minőségi javításával és rendszeressé tételével. Ezután olyan javaslatok hangzottak el, amelyek érintették ennek a témának — a normatív és tájékoztató anyagok egymás rendelkezésére bocsátásától, a szaksajtót figyelő szolgálat megszervezésén keresztül a közös katonai büntetőjogi tudományos munka fellendítéséig terjedő — csaknem valamennyi területét. A harmadik napirendi pont címe: „A katonai ügyészségi és bírósági szervek kádereinek kiválasztása, kiképzése és, továbbképzése" volt. Erről Alfréd Leibner vezérőrnagy, az NDK katonai főügyésze beszélt. Előadásában megállapította, hogy: „Katonai jogászkádereink képzésének és továbbképzésének minden szakaszán és személyiségük kialakulásában a marxista—leninista világnézet elsajátítása játssza a döntő szerepet." „A mindennapi élet tapasztalata, hogy azok a tulajdonságok és készségek, amelyeknek a katonai jogászt jellemezniök kell, mindenekelőtt olyan

igényes és érdemes feladatok megoldása során fejlődnek ki, amelyek szellemi és fizikai energiáit igénybe veszik. Éppen ezért a képzési és továbbképzési folyamatban fontos, hogy az elöljárók, a pártszervezetek és a kollektívák hassanak oda, hogy ennek során olyan magatartási módok és beállítottságok alakuljanak ki, amelyekre a szocialista katonai jogásznak, feladatai ellátásához szüksége van, mint különösen: a pártosság, a felelősségtudat és a fegyelmezettség, az; ön tudatosság és a szerénység, a politikai és a katonai éberség, a megbízhatóság, az állhatatosság és a kitartás, a döntések vállalása és a bevetésre való felkészültség, és nem utolsósorban az a készség; .hogy tudjon: a polgárokkal és a hadsereg tagjaival foglalkozni, hogy ennek hatására államunkhoz és a fegyveres erőkhöz való bizalmuk egyre erősebb legyen." " Mindhárom témakörben a delegációk azonos álláspontot képviseltek. . Valamennyien hasznosnak tartották egymás gyakorlatának megismerését és a tapasztalatok kicserélését; szükségesnek vélték az információcsere bővítését, a jogszabályok és szakirodalom szervezettebb cseréjét; és fontös feladatként értékelték a politikailag szilárd, magas szintű szakmai képzettségű káderek kiválasztásának kérdését. , ;í ^ Május 30-án különálló szakmai programot bonyolítottak le a delegációk ügyész és bíró. tagjai. Az ügyészekkel dr. Szíjártó Károly, legfőbb ügyész, a bírákkal — a Legfelsőbb Bíróság elnökének megbízásából -— dr: Mátyás Miklós hb. vőrgy,, legfelsőbb bírósági elnökhelyettes folytatott elvtársi beszélgetést. A szkamai megbeszélések mellett több kultúrprogram is1 volt/ így Balatonkenesén vendégszerepelt a Magyar /Néphadsereg Művészegyüttese és a, delegációk múzeumlátogatásokon, valamint veszprémi, tihanyi és budapesti városnézésen vettek részt. • . A z értekezlet résztvevőit a honvédelmi miniszter elvtárs május 29-én Balatonkenesén, vacsorán látta, vendégül. • A tanácskozás befejezése után az igazságügyminiszter elvtárs, június 1-én Budapesten, búcsúfogadást adott. A Varsói Szerződés tagállamai katonai igazságügyi vezetőinek balatonkenesei értekezlete mindvégig, igen szívélyes elvtársi és baráti légkörben folyt. ^ :,,;.• •• : ,v:.. ,•.'.'-.; r A tanácskozás hasznos munkát végzett és sok értékes tapasztalattal SZÖlgált..- J :•,!•'

Magyar katonai ügyészi küldöttség látogatása a Román Szocialista Köztársaságban A Román Szocialista Köztársaság legfőbb ügyészének helyettese, a Katonai Ügyészségek Igazgatóságának főnöke, Nicölae Iscrulescu vőrgy. elvtárs meghívására 1979. augusztus 6-tól 11-ig dr. Biró György vőrgy. elvtárs, katonai főügyész vezetésével háromtagú katonai ügyészi delegáció tartózkodott a Román Szocialista Köztársaságban. A látogatás célja a katonai ügyészségi vezetőkkel eddig kialakult személyes kapcsolat erősítésén túl, tapasztalatcsere a katonai ügyészi munkát érintő kérdésekben. A látogatás első napján fogadta küldöttségünket Rajnai József elvtárs, a Magyar Népköztársaság romániai nagykövete. Tájékoztatást adott a szocialista országok turizmusát érintő üzemanyag-vásárlással kapcsolatos román intézkedések politikai és egyéb kihatásairól. Küldöttségünket fogadta Gheorge Bobocea elvtárs, a Román Szocialista Köztársaság legfőbb ügyésze, Ion Hortopan altbgy. elvtárs, a honvédelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök, Nicolae Popovici elvtárs, az igazságügyminiszter helyettese. Látogatást tett küldöttségünk és szakmai megbeszélést folytatott a Katonai Ügyészségek Igazgatóságán (Katonai Főügyészség), a Constantai Katonai Ügyészségen, a Tulcea megyei Főügyészségen, a Román Néphadsereg Tengerészeti Parancsnokságán, valamint a szebeni „Nicolae Balcescu" Tiszti Főiskolán. A fentieken túl találkozott küldöttségünk a Román Kommunista Párt KB Adminisztratív Osztály Katonai Osztály vezetőjével, Constantin Dumitreuscu vőrgy. elvtárssal; a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesével, Vasile Gradisteanu elvtárssal : a belügyminiszter helyettesével, Oktavian N. Pop vőrgy. elvtárssal; a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma elnökével, Stefan Costachescu vőrgy. elvtárssal; továbbá az IM Katonai Főosztály vezetőjével, Liviu Pruna ezds. elvtárssal; a Constantai megyei főügyésszel, a szebeni megyei főügyésszel, a szebeni bíróság elnökével, a Kolozsvári Katonai Ügyészség vezetőjével, a Crajóvai Katonai Ügyészség vezetőjével, á Constantai Katonai Ügyészség vezetőjével és a Brassói Katonai Ügyészségvezetőjével. < Küldöttségünk a katonai ügyészségek tevékenységéről, főbb vonalakban az alábbi tájékoztatást kapta: A Katonai Ügyészségek Igazgatóságának alárendeltségébe 11 első fokú területi katonai ügyészség tartozik. Egy-egy katonai ügyészség illetékessége több megyére terjed ki. Pl. a Bukaresti Katonai Ügyészséghez a főváros mellett 6 megye tartozik. Ugyanakkor a Román Szocialista Köztársaság területén csak négy első fokú és egy fellebviteli bíróság és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma működik.

Katonai ügyészség hatásköre a néphadsereg és a BM állományára terjed ki. A határőrség a néphadsereghez, a büntetésvégrehajtás, a tűzoltóság és a belső karhatalom a BM állományához tartozik. A hallálal büntetendő állam elleni bűncselekmények esetében az Igazgatóság jár el. Hatáskörébe tartozik még az őrnagyi és ennél magasabb rendfokozatú személyek büntető ügye is. A Katonai Ügyészségek Igazgatósága három osztályra tagozódik, éspedig: bűnmegelőzési, bűnüldözési és vádképviseleti osztályokrá. A katonai ügyészek fő feladata a megelőzés, a bűnüldözés és a vádképviselet. Ügyforgalmuk évente kb. azonos a mi ügyforgalmunkkal. Az ügyek kb. 25%-át viszik bíróság elé. A katonai ügyész azonban csak kivételes esetben nyomoz, ez a munka a nyomozótisztek feladata, a katonai ügyészek felügyelete mellett. Nyomozótiszttel minden egységszintű alakulat rendelkezik. Ezek főbb feladata a szolgálat szervezése és vezénylése, valamint a fegyelmi ügyek intézése. Fő feladatuk tehát nem esik távol a nyomozótiszti tevékenységtől. A büntető eljárásban a nyomozótiszt 24 órára önállóan is őrizetbe veheti a gyanúsítottat. Az ügy érdemi befejezésére a nyomozótiszt javaslatot terjeszt elő a katonai ügyészhez, akit döntési jog illet meg. A katonai ügyész bármikor magához vonhatja a nyomozótiszt által nyomozott ügyet. A nyomozótisztek továbbképzése a katonai ügyészek feladata. Emellett a katonai ügyészség részükre kézikönyvet is kiad. Az ügyek jelentős részét 10—14 nap alatt dolgozzák fel. A Katonai Ügyészségek Igazgatósága évente valamennyi katonai ügyészségnél tart komplex ellenőrzést és emellett három havonként célellenőrzést. Az évenkénti komplex ellenőrzést soknak tartják, és a jövőben 3—4 évenkénti ellenőrzésekre kívánnak áttérni. Az Igazgatóságon négy ügyész csak ellenőrzéssel foglalkozik. A katonai vezetés a katonai ügyész jelenlétét igényli az alakulatoknál ezért egy-egy katonai ügyész havonta mintegy 20 napot tölt területen. Katonai fogdával nem rendelkeznek, csak fegyelmező zászlóaljjal, ahol a két évnél nem hosszabb szabadságvesztést lehet végrehajtani. Katonai fogda hiányában, ha hivatásos állományút ítélnek letöltendő szabadságvesztésre, úgy ez egyben állásvesztést is von maga után. A jövőben szélesíteni kívánják a javító-nevelő munka büntetést. Ez a büntetési nem jelentős hátrányokkal fog együttjárni, mert pl. ez az idő nem számít bele a nyugdíj alapját képező munkaviszonyban eltöltött időbe. Küldöttségünk Bukarest nevezetességeinek megtekintése mellett látogatást tett a román tengerparton és a Duna-deltában. Megtekintették Szeben történelmi óvárosát és európahírű képtárát. Ezek mellett jártak a szebeni Mérőműszergyárban, a Murfatlari Borkombinátban, „Polar IV" tengerjáró halszállító hajón. Tekintettel arra, hogy küldöttségünk volt a szocialista országokból az első katonai ügyészi delegáció, talán ezzel magyarázható, hogy a vendéglátók elsősorban a találkozások társadalmi jellegének kidomborítására és

a személyes kapcsolatok kialakítására törekedtek. Erre utal az is, hogy a megbeszélésekeni találkozókon a katonai ügyészek mellett nagyszámú polgári vezető is jelen volt. Jó benyomást keltett küldöttségünkben a fegyveres erők tagjainak fegyelmezett, tisztelettudó magatartása, ápoltsága. Küldöttségünket mindenütt szívélyesen fogadták és érzéseink szerint munkájukról és gondjaikról őszintén számot adtak. Küldöttségünk látogatása összességében eredményes és hasznos/volt. Alkalmas volt arra, hogy a korábban Brnoban, valamint két alkalommal Magyarországon kialakított személyes kapcsolatokat elmélyítse és további személyes kapcsolatokkal bővítse.