KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

K A T O N A I JOGÉS I G A Z S Á G S Z O L G Á L T A T Á S

1972 ll A

KATONAI

IGAZSÁGÜGYI

BELSŐ KIADVÁNYA

III.

SZERVEK

ÉVF. 2. S Z Á M

KATONAI ÉS

JOG-

IG A Z S Á G S Z 0 LG ÁL T A T Á S

1 !) 7 2

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság —• dr. Szalma László r. ezds. (elnök) tagjai: - Almásiné, dr. Tőrőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. alez. dr. Korda György hb. alez., dr. Németh Tibor alez., dr. Odler János hb. alez dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), dr. Takács László r. alez.

Szerkesztőség: Budapest, V., Apáczai Csere János/ u. 10. Telefon: 185—668. Felelős kiadó; Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban— MN C—1 — a Z M K A házinyomdájában. A -nyomdai - munkáért felelős: Szapor László őrnagy.

TAR'I

A L O M J E G Y Z

É

K

Dr. Takács László alez.: -A hivatali bűncselekmények törvényi és p
5

Almásiné, dr. Törőcsik Annna alez.: A katonai függelem erkölcsi - tartalmából — — — — — — — — •—• — •— —

17

^ Molnár Károly alez.: Az öngyilkosságok megelőzésének lehetőségei, . módszerei a hadseregben — — — — — •— — — •—

27

^ Dr. Kaposvári Bertalan hb. fhdgy,: A büntetés kiszabásának néhány ó kérdése — — — — — — — —- —. — — —-• '—

39

Dr. Pásztor Imre hb. őrgy.: Egy kibúvási bűncselekmény jogi sza''I^A ' b á l y ° z á s á n a k ' története —• •—- •—• — — — — — —

47

.L Dr. Gulácsi József hb. alez.: A szabadságvesztés fegyelmező zászlóttjÚ7 aljban történő végrehajtásának feltételei — — — — —

57

;;

Dr. Hildenbrand Róbert hbj. hdgy.: Elméleti és gyakorlati kérdések a garázdaság kriminológiai vizsgálata" köréből — — —

65

f Dr. Mejlinger Ferenc szds.: Bíróság elé állítás, vádirat és tárgya\t) p lás kitűzése nélkül a Kaposvári Katonai Ügyészség gyakorlatában — — — — — — — •— —. — — — .—

79

Dr. 1; H) |

Magyár István o. alez., az orvostudományok kandidátusa: Adatok dr. Erdély Jenő alez. és Álmásiné, dr.. Törőcsik Anna alez. „A. pszichopátiás személyiségű katonák büntetőjogi felelősségre vonásáról" c. közleményéhez/ elmekórtani megvilágításban— .— — — — —: —. _ — — — .— —.

Katonai igazságügyi delegáció a Bolgár Népköztársaságban. Német katonai igazságügyi

delegáció

Magyarországon

—

—

—

•—

85 95

—

96

C O Ä E P J K

A H H . E

rioflnoAKOBHHK MHAHI{HH AaCAO Taxai: K.AaCCH(j)HKai4HJI flOAiKHOCTHblX npJC" •ryriAeHuñ b sbkohç h b ropHAHnecKOH AHTeparype -— — — — — ïlo/inoAKOBHHK

Horo

A\MamHH9

noflMHHenHa

IloflnoAKOBHHK

Mañop

B

AeÄTeHanT

na3HaHeHHiï

—

Tapsm«:

—

apMHH

kjcthijhh

Mepbi

—

O

MopaAbnoM

— —

Bo3Momíhocth

Kapoñ MoAbHap:

CaMOyÖHHCTB OrapiuHH

Anna

—

—

—

EepTaAan

naKaaanH«

—

— h

—

cnocoöbi

—

—

KanoiUBapii:

—

—

—

coflep>KanHH

—

—

—

—

BoeH-

—

—

—

—

HeKoTopwe —

—

—

—

27

Bonpocw —

—

—

riacTop: HcTopiin MpuaiinecKoro p e r y A i - i p o B a H M oAHoro CB«3aHnbix c ykAOHOM o t Boennoro oÔH3aTeAbCTBa i rioflnoAKOBHHK IOCTH1JHH ïlOÏKe((> TyAa^H: YcAOBHü OTÔblTHH HaKa3aHHJI B flHCyMnAHMapHöM ôaTaAbone — — — — — — — — — —• H3

17

npefloTBpai¡¡enHH

—

—

5

39

IOCTHIJHH Hnipe

npecTynAeHHH,

47 57

îipaKTOTecKHe

AeÜTeHaHT iocthijhh PoöepT TuA^eCpaHA: TeopeTi-iHccKne h Bonpocbl B OÖAaCTH KpHMHHaAHCTH l ieCK0r0 paCCAeAOBaHH5I

xyAHraHCTBa

65

KanHTan ® e p e H i j MeHAimrcp: HtjCTHTyT nepefla^H cyfly 6e3 oÔBHHHreAbHoro aKTa h 6ea HaäiiaHenHH CAymanHH fleAa b npaKTHKe KanouiBapcKoft Boemioft

npoKypa'rypbi

—

—

—

—

—

—

—

—

_ _ _

—

79

rioflnOAKOBHHK MeflHgHHbl KaHflHflaT M e f l H I J H H C K H X I i a . V K HlUTBaH MaflbJip: ^aHHbie K CTaTbe noflnoAKomiHKa M e n s Spun Ab m rioanoAKOBmiKa Ä A M a IUHH3 AHHa TspaqHK »O npHBAe'!eHHH K yroAOBHOH OTBeTCTBCHHOCTH coAflaT, .HMeroiijHx ncHxonaTHHecKVio. ahhhócti»« u nciixnaTpHMecKOM OCBeigeHHH — — -— — — — — — — — — — —

85

Boemw—lopHflHqecKa« ^eAerayna b BoArapcKofi HapoflHôft PecnyÓAHKe

—

95

BoeHHo—KjpHflHHecKaH

—

96

AeAeraijHji

T^P

b

Benrpim

—

—

.—

—

—

A hivatali bűncselekmények törvényi és jogirodalmi rendszerezése írta: Dr. Takács László alezredes

" A

törvényi

I.

,

rendszerezés

Ismert, hogy á Btk. Különös Része a fejezeteket címekre bontva rendszerezi a törvényi tényállásokat. Az egyes fejezetek alá a társadalmi viszonyok szélesebb körét, a címek alá pedig a fejezet jellegét uneghatározó társadalmi viszonyok szűkebb körét támadó magatartásokat tartalmazó törvényi tényállásokat sorolja. 1. A Btk. XI. fejezete „ A z államigazgatás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények" megnevezését viseli. Ezen belül a II. Cím tartalmazza a hivatali bűncselekmények törvényi tényállásait. Ezek különös tárgya azonos: az államapparátus törvényes működési rendjéhez fűződő társadalmi érdekek, amelyen értenünk kell a hivatalos személy működésébe vetett bizalmat is. A Btk.-n végigvonuló törvényszerkesztési elv a törvényi tényállásokat úgy csoportosította, hogy azok az elsődleges tárgyuk szerint ugyanazon cím alá kerültek. De lege lata ezért csak a II. cím alatt elhelyezett törvényi tényállásokat lehetne hivatali bűncselekményeknek tekinteni, függetlenül attól, hogy az ott felsorolt tényállások nem mindegyike tartalmazza tényállási elemként a speciális alanyt, a hivatalos személyt. E meggondolás alapján ki kellene zárni viszont a hivatali bűncselekmények köréből mindazokat a tényállásokat, amelyek nem a II. cím alatt nyertek elhelyezést, mert nem a közös tárgyuk, hanem csak a speciális alanyuk (és másodlagos tárgyuk) alapján tekinthetők hivatali bűncselekményeknek. . 2. Az egyes bűncselekmények tárgya többirányból jelentkező érdekeket, összegez. Ennek alapján azaz egyes törvényi tényállások tényállásuk szerint a Btk. több fejezetébe is beilleszthetők volnának. Pl. a tulajdon elleni bűncselekmények tárpva az értékkel bíró dolog, de a rombolás, mint a tulajdont is támadó bűntett mégsem e fejezetben, hanem az állam elleni bűncselekmények körében nyert elhelyezést, mivel az elsődlegesen védeni kívánt érdek ott az állam biztonsága. Hasonlóan az emberölés köréből nyert kiemelést az elöljáró (őr, feljebbvaló, szolgálati közeg) ellen

emberöléssel elkövetett erőszak, amely a katonai bűncselekmények köpött szerepel. A hivatalos személyként elkövetett sikkasztásnál is, amely a hivatalos személy eljárásába vetett bizalmat is támadja, a törvényalkotó mégsem ezt, hanem az értékkel bíró dolgot tekintette e bűncselekmény elsődleges tárgyának. De ilyen a hivatalos személy közokirathamisítása, melynél az elsődleges tárgy nem a hivatalos személy eljárásába, hanem a közokirat tartalmának valóságába vetett bizalom megőrzése vagy megóvása. A példálózó felsorolás a hivatali és nem hivatali bűncselekmények elkülönítése terén további következtetésre nyújt alapot, attól függően, hogy a) a törvényi tényállásokban a hivatalos személy egyértelműen megkövetelt tényállási eleme-e, vagy b) csak a spciális alanyok egyike, avagy, c.) csak az általános alanyok egyike. a) A hivatali bűntettek miniszteri indoklása szerint: „A hivatali bűntett specifikumai ui. az, hogy a hivatalos személy által tanúsított elkövetési magatartás valamilyen módon összefüggjön hivatali helyzetével: vagy úgy, hogy hivatali hatalmával törvénytelenül él, vagy hogy hivatali hatalmának gyakorlását elmulasztja, vagy erre előkészületet tesz (a vesztegetés esetében). A hivatali helyzet kihasználása tehát az egyes bűntett elkövetési magatartása, vagy az elkövetés módja." Továbbá: „A javaslat rendszere szerint e Fejezet csupán az önálló büntetőjogi rosszallást érdemlő sajátképi hivatali bűntetteket csoportosítja, míg a nem sajátképi hivatali bűntettek a köztudatban jog tárgyuk szerint igazodó Fejezetben minősített esetként nyernek elhelyezést". Hozzáfűzi azonban ehhez a magyarázathoz azt is, hogy „Ez a generális szabály azonban nem vihető keresztül törés nélkül: néhány olyan magatartást, amelyet hivatali helyzetének felhasználásával hivatalos személy gyakrabban követhet el, a javaslat a hivatali bűntettek között pönalizál." Ezek a tényállások a Btk. 145. §-ától a 148. §-ig terjednek. Az indoklás eme részéből következik, hogy a törvényalkotó felfogása szerint vannak a II. Címben felvett bűncselekményeken túl a törvényben máshol is olyan deliktumok, amelyek ha nem is tárgyuk, de alanyuk elsődlegességénél fogva hivatali bűncselekménynek tekinthetők. Ezek a dilektumok mint közönséges bűncselekmények szerepelnek, a tárgyuknak megfelelő Fejezet és Cini alatti elhelyezésben. E rendelkezések körében azonban kikülönített, ún. minősített esetként nyertek kiemelést azok a tényállások, melyek elkövetője csak a hivatalos személy, mint speciális alany lehet. Ilyen deliktumok a hivatalos személyként elkövetett közokirathamisítás, a hivatalos személyként elkövetett lopás, csalás és a zsarolás minősített esetei. Ezeket a deliktumokat az idézett miniszteri indoklás szerint a törvény is, és a jogirodalom is hivatali bűncselekményeknek tekinti. b) A hivatalos személyre utaló tényállási elem több törvényi tényállásban megtalálható. Ezek a magatartások azonban alanyuk oldaláról vizsgálva sem sorolhatók a hivatali bűncselekmények csoportjába, mert a hivatalos személyi jellég csupán egyike lehet a számításba, jöhető ala-

nyoknak. í g y a kártevésnél (124. §) a hivatali, szolgálat vagy közmegbizatás körében kifejtett tevékenység. A hazaárulásnál (129 §) az állami szolgálat, vagy hivatalos megbízás felhasználása. A személyi szabadság megsértésénél (262. §) a hivatalos minőség, vagy megbízás színlelése. A magánlaksértésnél (263. §) a hivatalos minőség, vagy megbízás felhasználása, vagy színlelése, stb. Egyértelműen határolja el a, felsoroltakat a hivatali bűncselekményektől a. 124. §-hoz fűzött miniszteri indoklás. „A javaslat szerint a kártevés alanya az. aki a büntetéssel fenyegetett magatartást hivatala, szolgálata, vagy közmegbizatása körében valósítja meg. A gyakorlatban ugyanis csak az ilyen jogállású személyeknek áll módjában, hogy a 'társadalomra oly mértékben veszélyes magatartást valósítsanak meg, amely objektíve alkalmas arra, hogy az államrendet, aláássa; vagy legalább gvengítse, illetőleg ily reális veszélyt idézzen elő. A kártevés azonban mégsem tekinthető hivatali bűncselekménynek. A közmegbizatás ugyanis nemcsak állami, hanem társadalmi is lehet. Az egyes társadalmi megbízatásokhoz közügyek intézésének joga, és kötelessége fűződik, A megbízatás a megválasztás útján adott meghatalmazást is jelenthet, egyes közérdekű funkciók gyakorlására. Az alany ilyen jogállása pedig éppen úgy, mint a hivatali, vagy szolgálat betöltése, lehetőséget nyújt a javaslatban írt bűntett törvényi tényállásának megvalósítására". c) Nem minősíthetők hivatali bűncselekményeknek azok a deliktumok sem, amelyeknek tényállása általános alanyt követel meg, de esetenként az általános helyébe a speciális alany, a hivatalos személy lép. Ezekben az esetekben a hivatalos személyi jelleg nem minősítő, csupán súlyosbító körülményként szerepelhet. A miniszteri bűncselekmény hamis tanúzást állami szervek bűntettet."

indoklás szerint: ,,A hivatalos személy által elkövetett nem mindig hivatali bűntett. Ha pl. a hivatalos személy követ el annak ellenére, hogy mint hivatalos személy az iránti bizalmat veszélyezteti, nem valósít meg hivatali .'

összegezve a hivatali bűncselekmény törvényi rendszeréről elmondottakat: a Btk. rendszerében a hivatali bűncselekmények a) tárgyuknál ée alanyuknál fogva a 144. §-tól a 150. §-ig, b) csak tárgyuknál fogva a 151. §-tól, a 153. §-ig, végül csak alanyuknál fogva, mint minősített esetek, a 221. §, a 296. § (2) bekezdésének b) pontja, és a 300. § (2) bekezdésének d) pontja alatt nyertek elhelyezést.

II. A jogirodalmi rendszerezés A jogirodalom a bűncselekmények két nagy csoportját különbözteti meg. A közönséges bűncselekmények (delicta kommunica) közé sorolja azokat, amelyek alanya bármely vétőképes személy lehet. A sajátlágós bűncselekmények (delicta propria) csoportjába pedig azokat, amelyek alanya csak különös személyes tulajdonságokkal rendelkező vétőképes személy lehet,

A "hivatali bűncselekmények tettesei személyes tulajdonságaiknál fogva e sajátlagos bűncselekményi csoportba tartoznak, amelyen belül több szempontból is osztályozhatók. 1. Alanyuk oldaláról vizsgálva megkülönböztethetjük a sajátképi és a nem sajátképi, 2. más szempontból, de ugyancsak az alany oldaláról az általános és a különös hivatali bűncselekményeket. 3. Tárgyi oldalukról'vizsgálva, pedig felbonthatók abszolút és.relatív hivatali bűncselekményekre. Az osztályozás gyakorlati jelentősége a törvényi és a történeti tényállás egybevetésénél, a tettesi és a részesi problémák megoldásánál, a halmazati kérdések eldöntésénél, és a hivatali bűncselekményeknek a hivatali fegyelmi vétségektől való elhatárolásánál jelentkezik elsődlegesen. 1. A sajátképi és a nem sajátképi hivatali bűncselekmények. A) A sajátképi hivatali bűncselekmények. A hivatali bűncselekmények alanya speciális alany.. Részéről is megvannak az alannyá válás általános feltételei, amelyek egy különös tulajdonsággal egészülnek ki. Ez a tulajdonság az a körülmény, hogy tettessé vált alany hivatalos személy. E kiemelt különleges tulajdonságnak csak az önálló tettessé vált alany oldaláról kell fennállnia. Részese bármelyik, de társtettese csak bármelyik nem sajátképi hivatali bűncselekménynek lehet a kiemelt tulajdonsággal nem rendelkező általános alany is. A sajátképi hivatali bűncselekményeknek éppen az a jellemzője, hogy elkövetőjük önálló és társtettesi minőségben is csak a hivatalos személy lehet, mert az adott törvényi tényállásokban megkövetelt tettesi magatatartások kifejtésére az ilyen személves tulajdonsággal nem rendelkező egyén helyzeténél fogva képtelen. Álláspontunk igazolására a Btk. 1.3. §-ának (2) bekezdése szolgáltat törvényi alapot. E jogi rendelkezés szerint „Társfettesek azok, akik a bűncselekményt egymás tevékenységéről tudva, közösen követik el." A társtettes tehát legalább Jcét tettes bűncselekmény közös elkövetésére irányuló tevékenységét jelenti, a következő feltételek mellett: a) egymás tevékenysége kiegészítésének tudata, b) egyazon bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékegység, valamint c) mindegyikük részéről ai törvényi tényállás legalább részbeni meg" valósítását eredményező tevékenység. A továbbiakban azt kell vizsgálnunk, hogy a sajátképi hivatali bűncselekmények tettesének nem hivatalos személy társa együttes tevékenységük során képes-e megfelelni a társtettestől megkövetelt feltételeknek. Vizsgálódásunkból a szándékegység és a kölcsönös tevékenység tudata eleve kikapcsolható, mivel ezek a fogalmak olyan gondolati egység két oldalát jelentik, amelyek a közös cselekvés hiányában nem hozhatnak, létre társtettességet. Annak a kérdésnek eldöntésénél tehát, hogy a sa~ • játképi hivatali bűncselekmény hivatalos személy tettesének lehet-e ki-

í; vülálló társtettese az a feltétel a döntő, hogy képes-e á „társ" a törvényi i tényállásban leírt elkövetési magatartás kifejtésére. .

;

A Btk. miniszteri indoklása és • a jogirodalom egybevetése alapján — következtetésünk szerint -— a sajátképi hivatali bűncselekrriények közé csak a hivatali visszaélés és a jogtalan előny követelésének vagy elfogadásának két tényállása sorolható.

E törvényi tényállások a következő elkövetési magatartások tanúsítá; ,sával valósulhatnak meg: A 144. § a hivatali kötelesség megszegésével, a hivatali hatáskör túll é p é s é v e l , . a'hivatali helyzettel való egyébkénti visszaéléssel. A 149. § a kötelességszegésre irányuló ajánlkozással, vállalkozással, a kötelességszegésért előny követelésével, kérésével, elfogadásával, valamint az előny elfogadójával való egyetértéssel. A 150. § a) pontjánál a kötelesség teljesítéséért előny követelésével, arra azért történő ajánlkozással, illetve a b) pontjánál annak elfogadásával és az előny elfogadójával való egyetértéssel. A hivatali bűncselekmény tettesének cselekvése mindig szándékos, akár tevékenységgel, akár pedig mulasztással valósítja meg a törvényi tényállást. Vonatkozik ez a sajátképi hivatali bűncselekményekre is, azzal az eltéréssel, hogy a nem hivatalos1 személy „társ" az előbbiekben felsorolt elkövetési magatartások egyikét sem képes, objektív okok miatt •— szándéka ellenére — akárcsak részben is megvalósítani. Hivatali kötelességét megszegni, hivatali hatáskörét túllépni, hivatali helyzetével egyéb módon visszaélni, stb. nem tudhat, mert nem rendelkezik ilyen ' hatáskörrel, s így nincs ilyen jellegű kötelessége sem. A nemlétezővel j így sem. élni, sem pedig visszaélni nem tud. De képtelen arra is, hogy | társának a1 hivatalos személynek a kötelességét akár esalc részben is meg; szegje,, vagy azt teljesítse, mivel ezelc a kötelezettségek oszthatatlanul a ; hivatalos személyhez tápadnak. A felsorolt elkövetési magatartások kifejtésével a tettes valamilyen cél i elérését kívánja és annak érdekében cselekszik. Gyakori az is, hogy a kívánt eredmény megvalósul. A nem hivatalos személy „társ" ebben, tehát : az eredmény létrehozása érdekében kifejtett tevékenységben már aktív • társ lehet. Pl. sikerrel segíthet, hogy a sértett fogadja el a hivatalos sze' mélytől a csak hatalommal! való visszaélés útján, kikövetelhető barátságot, • ajándékozza meg az adott ügy elintézéséért stb. Ez az eredményes közre; működés azonban nem a társtettesi kapcsolatot alakítja ki, mivel a hivaI talős személy részéről a hatalom jogtalan gyakorlásának kinyilvánításával • a cselekmény már tényállásszerűvé vált. Társának közreműködése ezért | már kívül'esik az adott sajátképi hivatali bűncselekmény törvényi tényállásán, s esetenként csak részesi magatartást valósíthat meg. Mindezek alapján a sajátképi hivatali bűncselekmény tettesének nem ! hivatalos személy „társa" cselekményéért a) csak részesként felel, mint felbujtó vagy bűnsegéd, mert magatar tása csupán a részesség! alakzat valamelyik követelményeinek felel meg, b) nem felel, mert részesi tevékeny éget nem fejtett ki és a sajátképi hivatali bűncselekménynek nincs a Btk. más fejezetében párhuzamos tényállása,

c) mint önálló tettes csak hivatali vesztegetésért vagy más, de közönséges bűncselekményért felel, amennyiben magátartása annak törvényi tényállását valósította meg, A sajátképi hivatali bűncselekményekre a fent kifejtettek miatt nem vonatkoztatható a miniszteri indoklásban foglalt azon megállapítás, hogy: ..Hivatali bűntett elkövetője tettesi minőségben csak hivatalos személy lehet (társtettese és részese lehet nem hivatalos személy is)". A kizáró ok csak a nem hivatalos személy társtettességére vonatkozik, a részeseket nem érinti, ezért a részességi problémával e témakörben nem is szükséges foglalkozni. A sajátképi hivatali bűncselekményről kifejtett ezen nézetekkel a joggyakorlat nem áll minden konkrét ügy elbírálása során összhangban, A viszonylag ritkábban előforduló ilyen jellegű társtettesi problémákat ugyanis ellenkező felfogásból kiindulva, ellentétes módon oldotta meg. A Katf. II. 260/1968. számú Legfelsőbb Bírósági ítélet a nemi közösülés kezdeményezése végett nőket igazoltató rendőr cselekményét hivatali visszaélésnek minősítette. A rendőri intézkedésben önkéntes rendőri minőséget színlelve aktívan résztvevő polgári egyén, tevékenységét pedig társtettesi minőségben elkövetett hivatali visszaélésnek. Az e szempontból elvi megállapítást tartalmazó eseti döntést kiváltó ügy tényállásának a lényege a következő: Az I. r. rendőr és a II. r. polgári egyén vádlottak rendszeresen eljártak a város területéhez tartozó erdősávba, hogy az ott szeretkező párokat meglessék. Tettenérés esetén az egyenruhát viselő, de szolgálatban nem levő I. r. vádlott a párokat igazolásra szólította fel. Az igazoltatásban a II. r. polgári egyén vádlott is részt vett, önkéntes rendőri minőséget! színlelve. A törekvésük ilyen esetekben arra irányult, hogy az igazoltatott férfit elküldjék, a nővel pedig akkor nyomban vagy később közösülést kezdeményezzenek. A vádlottak e cselekményeinek minősítését a bíróság az alábbiakkal indokolta: azzal, hogy az I. r. rendőr vádlott a nemi közösülés kezdeményezés érdekében jogtalanul igazoltatásokat hajtott végre, visszaélt hivatali helyzetével. Ez esetben e vádlott nem volt szolgálatban, mint rendőrnek azonban joga és kötelessége volt adott esetben magát szolgálatba helyezni, igazoltatást végrehajtani. A tényállásban leírt esetekben az igazoltatásra indok nem volt. Erre kizárólag azért került sor, hogy a sértettekkel riemi kapcsolatot tudjon kialakítani, ez pedig hivatali visszaélés volt, annak érdekében, hogy jogtalan előnyhöz jusson. Ezáltal pedig a hivatali visszaélés tényelemeit merítette ki. A 11. r. vádlott polgári egyén az igazoltatásokban az I. r. vádlottal szándékegységben aktívan, magát önkéntes rendőrnek kiadva vett részt. E tevékenységével a, bíróság megítélése szerint a hivatali visszaélést társtettesként valósította meg. A bíróság a társtettesség vonatkozásában kifejtett indokait a Btk. X I . Fejezet II. Címéhez fűzött általános indoklásra alapította, amely kimondja, hogy hivatali bűncselekmény társtettese és részese lehet nem hivatalos személy is. Egyidejűleg hivatkozott a BH-ban 5236. sz. alatt közölt eseti döntésre azzal, hogy az ott kifejtettek alapján nem igényel bővebb ihdoklást a perorvoslatot bejelentők azon érvelésének elutasítása, hogy a hivatali

^ön-visszaélésnek legfeljebb a felbujtói, illetve bűnsegédi részessége lenne az ányiádott ügyben a polgári személy vádlott terhére megállapítható. j A tartalmában idézett ítéleti indokláshoz csupán annyit szükséges hozlenvzáfűzni, hogy / a hivatkozott 5236. sz. eseti döntés a nem sajátképi hivatali )gy: bűntettek közé tartozó hivatalos személyként elkövetett közokirat harniíéiyjtftásra vonatkozik (Btk. 221. §). Kimondva, hogy e bűntettet társtettesi :áró minőségben a nem hivatalos személy is elkövetheti. Ez utóbbi döntésben iketkifejtett és jogilag megalapozott állásfoglalás azonban a sajátképi hivaosé-tali bűncselekményekre nem vonatkozhat, mert a polgári személy a Btk. ne-144. §-ában írt elkövetési magatartások egyikét sem tudta, akárcsak részrán ben is; megvalósítani. A rendőr vádlott részéről az elkövetési magatartás teái ugyanis a hatalommal egyéb módon történő visszaélés volt, amely a ion'— jogtalan — szolgálatba helyezkedéssel ennek a ténynek a sértettel való közlésével és az igazolásra felszólítással befejeződött. Ezzel a vádlotti ..' magatartás már tényállásszerűvé vált, olyannyira, hogy az elérni kívánt s u " ¡cél ismeretében — a cselekmény társadalomra veszélyességének mérve -folytán. — az eredmény (az igazolás végrehajtása és a nemi kapcsolat kion építésé) létrejötte nélkül sem bűncselekmény hiányában kellett volna ^ ¡az eljárást eliene megszüntetni, vagy a bűnösségét csak a hivatali visszaélés kísérletében megállapítani. A cselekmény végrehajtásának ebben ; g y ' — a tényállást végeredményben egészében megvalósító — szakában pejdig a polgári vádlott nem a társtettesség megállapításéhoz, hanem az ^eredmény létrehozásához alkalmas tevékenységet fejtett csupán ki. ak ' ' ;ai B.) A nem sajátképi hivatali bűncselekmények. ;m a

n..

,i A nem sajátképi hivatali bűncselekmények lényegüket tekintve egyes j^..,közönséges bűncselekmények minősített esetei foglalják magukba. Külön törvényi tényállásokban a hivatali bűncselekménvek cím alatt, vagy kö" "zönséges bűncselekmények minősített eseteként a Btk. más fejezeteiben, ta; lálhatók. A nem sajátképi hivatali bűncselekmények a sajátképivel az alany al ,' oldalán annyiban egyeznek, hogy önálló tettesük csak hivatalos személy leé- i; het és annyiban, különböznek, hogy a) a párhuzamos tényállásuk lényel i ~ g é b e n azonos elkövetési magatartással, —. mint közönséges bűncselek-. - i ' m é n y •— a Btk. más fejezeteiben alacsonyabb büntetési tétellel megtaláláL:.;ható, továbbá b) társtettesük lehet nem hivatalos személy is. in : a) A Btk. egyes fejezetei tartalmaznak a nem sajátképi hivatali bűna x- ; cselekmények törvényi tényállásával azonos, vagy ahhoz hasonló törg • vényi tényállásokat. Az ilyen „közönséges" tényállásokból a nem saját;.' képi- hivatali bűncselekmények tényállásait a törvényalkotó kiemelte és ^ •': vagy elsődleges tárgyuk alapján önálló hivatali delictumként a XI. Fe^ jezet II. Címe alá vonta, vagy e különös tárgyuk miatt az alaptényállás j ; minősített eseteként pönalizálta. Mindkét esetben a büntetési tétel megemelésével. A hivatali bűncselekmények általános indoklásának 3. pontja - ; ezt a megoldást a következőkkel indokolja: „A javaslat rendszere szerint; y ; e Fejezet csupán az önálló büntetőjogi rosszallást érdemlő hivatali bűnY tetteket csoportosítja, míg a nem sajátképi hivatali bűntettek a közvetlen 30gtárgyuk szerint igazodó Fejezetben minősített esetként nyernek elhea.: s lyezést. Ez a generális szabály azonban nem vihető keresztül törés néli :í kiil; néhány olyan magatartást, amelyet hivatali helyzetük felhasználásá-

val hivatalos személyek gyakrabban követnek el, a javaslat a hivatali bűntettek között pönalizál." b) A nem sajátképi hivatali cselekmények társtettesi problematikájának megoldásánál ismét a Btk. 13. § (2) bekezdéséből kell kiindulni. A jogszabály alkalmazásának előfeltételeit a sajátképi hivatali bűncselekményeknél! már elemeztük. Itt ezért csupán utalunk arra, hogy amennyiben a nem sajátképi hivatali bűncselekmények bármelyikének törvényi tényállását vizsgáljuk, egyértelmű az a következtetés, hogy azok elkövetési magatartásainak megvalósításában a hivatalos személy tettes mellett bárki más is vállalhat társtettességet. í g y a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségénél a hivatalos személlyel együtt a polgári személy is kifejtheti az elkövetési magatartást, a tettlegességet. A törvénytelen fogvatartás bűntetténél az elfogásban társtettesként a nem hivatalos személy is szerepet vállalhat, stb. A nem sajátképi hivatali bűncselekmények törvényi tényállásainak az alanyi oldalán a hivatalos személy áll, így a nem hivatalos személy társtettes ennek a törvényi követelménynek helyzeténél fogva önmagában nem felelhet meg. Emiatt a hivatali bűncselekménynél társtettesi viszony még akkor sem létesülne, ha a szándékegység, az egvmás tevékenységének tudata és a tényállás részben vagy egészben kimerítő magatartás mint előfeltétel fennforog. Szükséges ehhez minden sajátlagos, így a- nem. sa~ játképi hivatali bűncselekménynél is még egy feltétellel, amely a hivatalos személyként való elkövetés törvényileg megkövetelt tényállási eleme és a nem hivatalos sze/nély, mint társtettes között a meglevő ellentmondást feloldja. Az ellentmondás feloldására a Btk. 15, §-a — amely a körülmények kihatását szabályozza — nyújt jogalapot. Eszerint „Több elkövető esetében az a körülmény . . . amelynél fogva valamelyikükre súlyosabb büntető rendelkezést kell alkalmazni, más elkövetőre csak akkor hat ki, ha erről a körülményről az elkövetéskor tudott." Ismert, hogy a bűncselekmények megvalósítása során az elkövető magatartását olyan körülmények is befolyásolhatják, amelyeknek a cselekmény minősítésénél, a büntetés kiszabásánál, vagy a vétlenség megállapításánál meghatározó szerepük van. A törvény a körülmények egy részét deffiniálja, másokat csupán tényállási elemként említ. Maga a kifejezés olyan körülményekre bontható, amelyek a cselekmény elkövetéséhez kapcsolódva alakulnak, ki, és olyan körülményekre amelyek személyes tulajdonságok, így azokat a tettes szükségszerűen magával viszi a bűncselekmény elkövetéséhez. Ezeknek a személyes tulajdonságoknak egy része természetes eredetű, pl. rokon, férfi, nő stb., másrésze jogi eredetű pl. katona, kiskorú gondozására kötelezett személy, hivatalos személy, stb. Ismert az is, hogy egy adott körülmény fennforgása esetén nem jöhet létre bűncselekmény, vagy hatására a létrejött bűncselekmény súlyosabban, vagy enyhébben minősül, avagy az adott bűncselekmény csak e körülmények valamelyikének fennforgása esetén jöhet létre. A hivatalos személyi helyzet olyan körülményt jelent, amely személyes tulajdonságként realizálódik. Ennélfogva a törvény idézett rendelkezéséből egyértelmeűn folyik az a következtetés, hogy a nem sajátképi hivatali bűncselekményeknél a hivatalos személyi tulajdonsággal nem rendelkező tettesek magatartásának egyenes következménye a társtettesi minősítés. Ennek a minősítésnek a már elmondottakon kívül szükségszerű

feltétele az is, hogy a társtettes tudjon a hivatalos személy ebbeli minőségéről és ennek tudata birtokában cselekedjen, azzal szándékegységben, egymás tevékenységének tudatában, és valósítson meg részben vagy egészben elkövetési magatartást. A kifejtettek alapján a nem sajátképi hivatali bűncselekmények közé az alábbiak sorolhatók: Önálló tényállásként: a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, párhuzamos tényállása a könnyű testi sértés (feltűnően durva becsületsértés); a kényszervallatás, párhuzamos tényállása a kényszerítés; a törvénytelen fogvatartás, párhuzamos tényállása a személyes szabadság megsértése; és a hivatali bűnpártolás, párhuzamos tényállása a bűnpártolás. Minősített esetként más tényállásokba beépítve: a 'hivatalos személyként elkövetett közokirathamisítás, alapesete a közokirathamisítás. A hivatalos személy által elkövetett lopás és csalás, alapesete a közönséges lopás és csalás; valamint a hivatalos személyként elkövetett zsarolás, alapesete a közönséges zsarolás. A társtettesi probléma ilyen jellegű megoldását támasztja alá a már hivatkozott BH-ban 5236. szám alatt közzétett eseti döntés, amely a hivatalos személyként elkövetett közokirathamisítást a nem hivatalos személy részéről a Btk. 15. §-ának rendelkezése folytán megvalósíthatónak tartja társtettesi minőségben. Ez az eseti döntés a hivatalos személyként elkövetett közokirathamisítás társtettesének megítélésében egyöntetű bírói gyakorlatot alakított ki. Mivel e bűntett e vonatkozásban más, nem sajátképi hivatali bűncselekményekkel azonos, az eseti döntés minden ilyen jellegű bűncselekmény elbírálásánál irányadónak tekinthető. 2.) Az általános és a különös hivatali bűncselekmények. Az alany fogalmának elemzésénél vissza kell utalnunk arra a fejtegetésre, amely az általános és a speciális alany fogalmával foglalkozik E szerint a hivatali bűncselekmények speciális alanya a hivatalos személy. A konkrét diszpozíciók elemzéséből azonban arra a következtetésre lehet jutni, hogy egyes hivatali bűncselekmények alanya nem lehet bármely hivatalos személy. A miniszteri indoklás szerint a hivatali bűntettek lehetnek: „általános és különös hivatali bűntettek, aszerint, hogy a tettes bármely hivatalos személy lehet( passzív vesztegetés) vagy csak valamely szűkebb körhöz tartozó (pl. kényszervallatás)." Az általános és a különös hivatali bűncselekmények különválasztásánál a törvényi tényállások vizsgálata abból az aspektusból történik, hogy az adott tényállásban az alany áltálános jogkörű hivatali személy-e, vag1} az általános jogkörön belül még különös jogosultsággal is keíl rendelkeznie. A) Az általános hivatali bűncselekmények Az e csoportba tartozó bűncselekményeket az teszi általánossá, hogy tettesük bármilyen beosztásban dolgozó hivatalos személy lehet. Az idesorolásnál ezért mindig azt kell vizsgálni, hogy az adott bűncselekmény elkövetési magatartását beosztásánál, munkakörénél fogva képes-e az adott hivatalos személy megvalósítani. Hivatalos személy azonos cselekményeket jogosan és jogellenesen is megvalósíthat. í g y jogszerű a, magatartása, ha a szökevény elfogása érde-

kében erőszakot alkalmaz, de jogszerűtlen, ha a. már elfogott"szökevényt ; bántalmazza. Jogszerűen jár el, ha őrizetbe veszi a b ű n c s e l e k m é n y elkövetésével alaposan gyanúsított személyt, de jogellenesen, ha a tanút veszi őrizetbe stb. Ilyen szempontok alapján, általános jogkörű hivatalos személyi jellegénél fogva, bármely hivatalos személy az alábbi bűncselekményeknek lehet tettese: hivatali visszaélés, hivatalos eljárásban bántalmazás, a jogtalan előny követelésének alapesete, a hivatali kötelesség megszegéséért vagy teljesítéséért követelt előny, a hivatalos személyként elkövetett közokirathamisítás, a hivatalos személy által elkövetett lopás és csalás, valamint a hivatalos személy által elkövetett zsarolás. B) A különös hivatali bűncselekmények A különös hivatali bűncselekmények e jellegét ~*az adja még, hogy tettese a hivatalos személyeknek csak/ egy külön kezelt, szűkebb csoportjából kerülhet ki. Az e csoportba tartozóknak a minden hivatalos személyt megillető általános jogosultságon túl olyan felhatalmazásuk van, amelyek csak őket illeti meg. Emiatt az adott törvényi tényállásban leírt el- ' követési magatartás tanúsítására és a jogtárgy megsértésére is csak ők I képesek. Pl. a törvénytelen fogva tartásnak csak az a hivatalos személye lehet a tettese, aki jogosult, törvényesen is a személyes szabadság ,j korlátozására (lásd: Katf. II. 429/1969. sz. jogesetet). Tény, hogy az arra | nem jogosult hivatalos személy is elfoghat mást törvényellenesen, de cse- / lekményét a kifejtett okok miatt nem a Btk. 147. §-a, hanem a konkrét esettől függően a 144. §-a, vagy a 262. §-a (2) bekezdésének b) pontja sze- ' rint kell minősíteni. (Személyi szabadság hivatalos minőség színlelésével > elkövetett megsértése). A fenti ismérvek alapján a különös hivatali bűncselekmények közé a következő törvényi tényállások sorolhatók: a kényszervallatás, a t ö r v é n y - j leien í'ogvatartás, a hivatali bűnpártolás, a fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személyként kötelességszegésért jogtalan előny követelésével i (elfogadásával) elkövetett bűntett és a fontosabb hivatali kötelesség megszegésért jogtalan előny követelésének (elfogadásának) bűntette. Ez utóbbi az egyetlen olyan törvényi tényállás, amelynek az alapesete az általános, a két minősített esete pedig a különös hivatali bűncselekmények csoportjába tartozik. A fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott és fontosabb kötelesség teljesítésére kötelezett hivatalos személy ugyanis kiemelkedik a jogtalan előnyt követelő vagy elfogadó általános személyek csoportjá- ; ból. E minősített eset követelményeinek ezért csak egyes speciális beosztásokban dolgozó (ügyész, bíró, nyomozó, stb."1 hivatalos személyek f e lelhetnek meg. 3. Az abszolút és a relatív hivatali bűncselekmények A törvény által bűncselekménynek minősített magatartások mindegyike tartalmazza a társadalomra veszélyesség, a jogellenesség és a bűnösség ; ismérveit. A törvényi és a történeti tényállások összehasonlítása során az 1 utóbbinál bármely elem hiánya egyet jelent a bűncselekmény hiányával. A" törvényi tényállásnak a társadalomra veszélyesség olyan eleme, amelynél a mérték alsó szintje mindig adott. E szintnél kisebb társadalmi

veszélyességgel bíró magatartást már nem a büntető törvények tiltják. Vannak olyan történeti tényállások, amelyek a törvényi tényállás mindért. elemét magukban foglalják, de generális jellegük miatt a társadalomra veszélyesség foka értékelést kíván abból a szempontból, hogy a törvényi tényállás formális megvalósítása esetén a társadalmi veszélyesség mértéke eléri-e azt a szintet, amelynek alapján az adott magatartás bűncselekménynek minősíthető. A hivatali bűncselekmények abszolútként és relatívként való osztályozásánál a jogirodalmat ez a szempont vezette. Abszolút hivatai bűncselekménynek minősítette azt a magatartást, amely a társadalmi veszélyes- . , ség bármilyen alacsony szintjét érje is el, minden körülmények között [ bűncselekménynek minősül. Relatív hivatali bűncselekménynek pedig | azt, amely bizonyos körülmények hatására, a társadalomra veszélyesség í alacsonyabb foka miatt, formális tényállásszerűsége ellenére sem bűn[ cselekmény, hanem csupán hivatali fegyelmi vétség. S

A hivatali bűncselekmények tényállásait minden esetben a hivatalos személy valamilyen hivatali kötelességének megszegése, túlteljesítése, vagy a kötelesség teljesítésének elmulasztása valósítja meg. Az elkövetési magatartásoknak felsorolhatatlanúl sok változata lehetséges, ezért a törvény azok tételes megfogalmazására nem is vállalkozott. így a hivatalos személy hivatali kötelességét szegi meg, amikor felületesen dolgozik, távolmarad munkahelyéről, céltudatosan okoz hátrányt, elmulasztja az őrizetes szabadítását, szidalmazza ügyfelét, protekciót gyakorol, bántalmazza az ügyfelet, stb. Ezek a magatartások azonban a kötelességszegés súlya miatt egyes esetekben megmaradnak a hivatali fegyelmi vétség keretei között, de adott esetekben pl. a bántalmazásnál a bennük rejlő társadalomra veszélyesség bármely szintjén is csak hivatali bűncselekmények. : j lehetnek. .

í | ( i I l [ [ | j j. j j

Végülis az elkövetési magatartások sokrétűsége miatt a törvény alkalrnazójára marad az a feladat, hogy az egyes történeti tényállásokból kiemelje azokat a magatartásokat, amelyek elérték a bűncselekmény szintjét, s így túlhaladták a hivatali fegyelmi vétség kereteit. De a törvény alkalmazójára maradt az a feladat is, hogy a konkrét magatartásokat abszolút vagy relatív hivatali bűncselekményként értékelje. Ebben az értékelésben csak a cselekmény társadalomra veszélyességének mértéke játszhat szerepet. Nem sorolható viszont e kategóriák egyikébe sem az a magatartás, amelynek során a hivatalos személy célzat nélkül cselekedett, ha a törvényi tényállás célzatos magatartást kíván meg, vagy go:ndatlanul cselekedett, holott minden hivatali bűncselekmény csak szándékosán- valósítható meg, vagy jogos védelemben cselekedett stb. Ez esetekben ugyanis szóba sem jöhet magatartásának bűncselekményként történő értékelése.

j

A szétválasztásnál a bűncselekmény tárgyi oldalán jelentkező egyetlen elemet lehet figyelembe venni. Ez az elem pedig az adott cselekmény társadalomra veszélyességének a foka. Emiatt a hivatali bűncselekmények többségét taxatív felsorolásban nem lehet teljes biztonsággal abszolútnak vagy relatívnak minősíteni. Altalánosságban csupán az állítható, hogy a sajátképi hivatali bűncselekmények tartalmaznak olyan keretmagatartásokat, amelyekből ara kell következtetni, hogy az adott kötelességszegés, kötelességteljesítés stb. alapján konkrét esetben, az adott magatartáf sok a társadalomra veszélyesség olyan alacsony fokát jelenthetik, ameí

'

'

.15

lyek miatt a cselekményt csupán hivatali fegyelmi vétségnek lehet tekinteni. Ugyanakkor vannak olyan bűncselekményi tényállások a hivatali bűncselekmények körében is, amelyek relatívnak nem minősíthetők, í g y pl. a hivatalos eljárásban bántalmazásnak vagy a kényszervallatásnak nem lehet olyan alacsony szintű társadalomra veszélyességét megkonstruálni, amely az ilyen jellegű magatartást hivatali fegyelmi vétséggé degradálná. Emiatt a tárgyalt csoportosítás csupán annyiban jelent segítségnyújtást a jogalkalmazónak, hogy felhívja a figyelmet a hivatali bűncselekmény és a hivatali fegyelmi vétség fennforgásának a lehetőségére azokban az esetekben, amikor a hivatalos személy adott magatartása egyébként tényállásszerű.

A katonai függelem erkölcsi tartalmáról Irta: Almásiné, Dr. Törőcsik Anna alezredes I. A jog az emberek magatartását szabályozza a társadalomban. Ez vonatkozik a büntetőjogra és annak speciális ágazatára a katonai büntetőjogira is. A bűnözéssel, mint társadalmi problémával'a jogalkalmazó szervek mindig konkrétan, az egyes ember magatartási probémájaként kerülnek kapcsolatba. A katonai igazságszolgáltatásban eljáró ügyészek és bírák minden eléjük került bűnügyben a bűnt elkövető katona aktuális cselekvőségét vizsgálják meg. Minthogy igaz, hogy a büntetőjog alkalmazásának történetében voltak hosszú időszakok, amikor a tettes személyét, magatartásának indítékait figyelmen kívül hagyták, s csupán az általa elkövetett bűnt vizsgálták — fokozottan igaz, hogy a katonai bűncselekmények mögött is gyakorta megfeledkeztek annak elkövetőjéről a. katonáról. A kriminálpszichológia — mint alkalmazott tudomány — ma már jelentős eredményeket ért el a bűncselekmények mögött az embert is észrevevő vizsgálódásai különböző területein. (A tettes lélektana, a büntetőeljárás lélektana, a fiatalkorúak bűnözése stb.) A kriminálpszichológia mintegy évszázados fejlődése során egyrészt több önálló tudománnyal :— pl. a jog, a filozófia, az orvostudomány — másrészt a pszichológia tudományának több olyan alkalmazott szakágazatával találkozott, melyekhez új kutatási területként csatlakozott. Jól ismert a kriminálpszichológiának a szociálpszichológiához a pedagógiai lélektanhoz, és a klinikai pszichológiához való kapcsolata és az említett szakágázatok kutatási módszereinek felhasználásával elért eredményei. A kriminálpszichológiának a pszichológia katonái szakágazatához való kapcsolatáról, illetve a katonai kriminálpszichológia tudományos műveléiéről — még nincsenek ismereteink.1 A katonai pszichológia a katonai tevékenység sajátos céljának és jellegének megfelelő speciális alkalmazási területe a lélektan tudományának. A katonai tevékenység sajátos emberi tevékenységforma. Mint minden emberi tevékenység végzése meghatározott személyi — fizikai és pszichikai — tulajdonságok együttesét feltételezi. Mivel katonáról van szó, ezeket a személyi tulajdonságokat bizonyos körülmények között meg is követelik tőle. (Pl. az erő, a bátorság, küzdőképesség, kezdeményezés és aktivitás.) A katonai pszichológia a katonává képzés és nevelés folyamatának lélektani vonatkozásain kívül hivatott még a katonától elvárt. Ide 1 sorplható kísérlet volt a szerző „ A z őrszolgálati Ipűntettek pszichológiai lemzői" c, tanulmánya. Megjelent a „Honvédelem" 1988: évi 7. sz.

1

2

'

jel-

1?

vagy számára esetenként előírt és tőle megkövetelt személyiségtulajdonságok tanulmányozására, kialakításuk módszereinek továbbfejlesztésére. A katona által elkövetett jogsértések rendszerint a katonai életviszonyok által meghatározott és azoktól befolyásolt körülmények között va~ » lósulnalc meg. A katonák bűnözésének — a katonák kriminalitásának — j vizsgálata egyrészt a kriminálpszichológia, másrészt a katonai pszicho- :•] lógia határterületeinek találkozáspontjáh lehetséges. E közben szükség- ;; szerűen érintkezésbe kerül a katonai szociológiával, sőt a katonai szoci- > álpszichológiával is. A katonai kriminálpszichológia — függetlenül attól, '{ hogy létezését elismerjük-e, számontartjuk-e, vagy sem — létezik. Léte- ;í zése adva van abban, az objektív valóságban, miszerint speciális bűnöse- j lekmények elkövetője csak katona lehet, továbbá, hogy a katonák bün- j tetőjogi felelősségvonására speciális eljárásjogi és büntetésvégrehajtási 1 szabályaink is vanak. ;; Folyóiratunk előző számában jelent meg Dr. Mayer Béla r. alezredes ?; tanulmánya ,,A katonai függelem néhány pszichológiai vonatkozása" ;.» címei. A katonai büntetőjogászt és a katonai pszichológust egyaránt ér- j deklő fejtegetése során nagy számban vet fel taiiulmánvában olyan kéreleseket, melyek részben a büntetőjog, részben a pszichológia álláspontjárói közelíthetők meg. A vizsgálódás e kettős aspektusára, a tanulmány- | ban érintett kérdések nagy számára és az összefüggések meglehetősen bonyolult voltára tekintettel a téma további tanulmányozása indokolt, A függelem néhány pszichológiai vonatkozású kérdése közül érdemesnek ¡; tartom kiemelni — és részletesebb vizsgálódás alá vonni — a katonai f e - r gyelem és függelem erkölcsi tartalmát, erkölcsi összetevőit. A katonává \ válás speciális alkalmazkodási folyamatában ugyanis az erkölcsi érzelmeknek, a függelmi viszony alakulásában pedig alanyai jelleméből követ- s kező erkölcsi-akarati tulajdonságoknak meghatározó szerepük van. A ka- j; tonai szolgálatra való alkalmasságot feltételező személyiségstruktúra ki- \, alakításában és e tulajdonságok cselekvést motiváló jelentésében a sorállományú katonáknál is az erkölcsi gátlások a szabályozói azoknak az in- j dividuális ösztönkésztetéseknek, melyek jórészt biológiai. rendeltetésű | szükségletek kielégítéséhez kapcsolódnak. Az erkölcsi gátlásnak a sike- j: res katonai alkalmazkodásban és cselekvésben betöltött szerepéről azért !is kell többet tudnunk, mert csak így láthatók tisztán a függelemsértés- ¡1 ben is oly sokszor kifejezésre jutó antiszociális, amorális, általában köte- j lességellenes motivációk. " í •

II.

y•

'

. Először is a durkheimi megállapításokkal vitatkoznék. Természetesen f nem azt kívánom megcáfolni, amit Durkheim a maga korában és az adott társadalmi viszonyok között megállapított a katonai szolgálat és az egyén ;; viszonyáról. Természetes, hogy miként az egész lburzsá államhatalom, an- i; nak hadserege és valcf egy elme antagonisztikusan szembenállt a kényszerrel katonává besorozott egyén minden személyes érdekével. Vitatom azonban, hogy Durkheim megállapításai Néphadseregünk katonájára és f annak a katonai szolgálathoz való személyes viszonyára bármilyen mértékben is érvényesek lehetnének. Biztonsággal elutasíthatjuk azt a kö- V vetkeztetést, hogy az átlagos adaptációs készséggel rendelkező sorálloi.

• '

'

'

.

'

-

5

.f

mányu katona számára a függelmi viszonyból származó alárendelti hélyzet intellektuális önmegtartóztatás, a katonai szolgálatra bevonulás pedig írusztrációs élethelyzet lenne. Elfogadható természetesen az, hogy lehetnek és vannak olyan katonák, akik mindazt az erőfeszítést, amit a katonai szolgálat és katonai fegyelem betartása számukra jelent írusztrációs élményként dolgozzák fel, s mint ilyet passzívan tűrnek, vagy mint ilyennel aktívan szembehelyezkednék, — az agresszív feszültséget halmozzák, vagy ezt cselekvésben lereagálják, amely lehet bűncselekmény is, pl. függelemsértés. Kétségtelen, hogy a katonai szolgálat során ; — mint bármely szocializált életformában — az egyéni és közösségi érdek gyakran összeütközik, azonban ez általában nem olyan konfliktushelyzet, melyet csak frusztráció árán, és nem feltétlenül agresszív ösztönkésztetések tolerálása vagy kiélése után tud a katona feloldani:

s

f i }

A sorkatonai szolgálat teljesítése és a katonai fegyelem normáinak betartása Néphadseregünkben nem igényli a szociálisan teljesértékű személyiség egyéni törekvéséinek, céljainak személyes érdekeinek megtagadását, csupán az, egyéni és közösségi érdek összehangolását, melynek során az egyéni érdeket — esetleg csak késleltetéssel — alárendeli a társadalmi érdekek egy speciális változatának —a katonai fegyelmi érdekeknek. A harmonikusan fejlett személyiség az egyéni és társadalmi érdekek összehangolására egyaránt képes a katonai szolgálatban és azon kívül. Sőt a szociálisan teljes értékű személyiség értékrendjében a közösségi érdek a legmagasabb érték. A közösségi érdek átéléséből eredő erkölcsi motívumok győzelme ném frusztráció, hanem ténylegesen átélt siker, a legszemélyesebb belső öröm élménye, annak ellenére, hogy sokszor a biológiai szükségletek vagy más közvetlen személyes érdek sérelme árán — és erőfeszítés eredményeként — valósul meg. A gyermek- és serdülőkor folyamán nagyszámú és különböző jellegű kapcsolatok jönnek létre az egyén és környezete, a személyiség és a társadalom, között. Ezek a kapcsolatok mindig érzelmi kapcsolatok is, hiszen tudjuk, hogy az érzelmek az objektív valósághoz fűződő személyes viszonyt kísérő ¡lelki jelenségek. Kedvezően alakuló adaptációs folyamatokban a társadalmi elvárások, a külső követelmények lassacskán belső szükségletekké is válnak, s ilyenkor a kötelességekhez, a társadalmi követelményrendszerhez való személyes viszonyt pozitív érzelmek jellemzik. Ilyenkor alakul ki az egyén, objektív társadalmi felelősségével és kötelességeivel arányosan fejlett szubjektív kötelesség- és felelősségérzet. A továbbiakban már a közösségi és egyéni érdekek olyan egybeeséséről beszélünk, melynek során társadalmi kötelezettségeit érzelmi meggyőződéssel úgy teljesíti az egyén, mint személyes érdekeinek teljesen megfelelőt, tehát érzelmileg azonosul velük. Á társadalmi és egyéni érdek egybefonódása az erkölcsi meggyőződéssé válással emelkedik az egyén erkölcsi tudatává, válik jellemének erkölcsi arculatává. A pozitív értelmi kötődés a környezet — előbb a család, majd az iskola, később a munkahelyi követelményekhez — a szeretet, a megbecsülés, a tisztelet azok iránt, akik e közösségek' követelményrendszerét képviselik és közvetítik, mindez olyan egységes fejlődési folyamat részei, melyben az egyén megtanulja a katonai fegyelem alapsémáját a tekintélytiszteletet is. Fokozatosan megtanulja saját kedvtéléseit alárendelni kötelességeinek, vagy mások örömeinek úgy, hogy azt nem

érzi méltánytalannak. Elsajátítja tehát az alkalmazkodással járó élmények . olyan célszerű feldolgozását is, melyre az őt körülvevő közösségben mindig szüksége lesz és amelyre a katonai alkalmazkodás folyamatában is mint magatartási mintára, támaszkodik. A sikeres, alkalmazkodni beilleszkedni tudó viselkedés — még a lemondások és csalódások során sem — eredményezhet 'agresszív késztetéssé váló fusztruációt, ha az közösségi érdekből történik és annak pozitív érzelmi átélésére az egyén képes. Az alacsonyan szerveződött személyiség érzelmi viszonyulásai is primitívek. Jóformán az organikus—szomatikus szükségletek kielégítése f e letti örömérzést jelző vegetatív emóciók fogalomkörébe sorolhatók. Az érzelmek ez alacsonyabb változatának jelenlétét az állatoknál is megfigyelhetjük. Az erkölcsi érzelmek létrejötte az ember társadalmi léte által meghatározott. Az erkölcsi érzelmek tehát — emberspecifikusak, és magasabbrendűek. Ilyen pl. a hazaszeretet, a nép- a szabadságszeretet stb. Magasabbrendű, emberspecifikus érzelmek motiválják továbbá kulturális szükségleteinket, esztétikai igényeinket stb. Kétségtelen, hogy a társadalmi érdekek egyéni szükségletek fölé helyezése nem mindig a teljes érzelmi azonosulás, átélés, erkölcsi meggyőződés talaján megy végbe. Jól tudjuk, hogy különböző kényszerítő hatásokra is szükség van, illetve arra, hogy ilyen kényszertől tartva a közvetlenül hátrányos következmények elkerülése érdekében értelemmel "is belássa az egyén a társadalmi követelmények teljesítésének célszerűségét. A társadalmi követelményekkel ilyen többé-kevésbbé kényszerítő körülmények miatt való együttműködés hatásértéke ugyan kisebb mint amilyen az. érzelmi meggyőződéstől indított együttműködésé, de hiba lenne ezt teljesen lebecsülni. Huzamosabb gyakorlással ugyanis már, társadalmilag értékes megszokássá fejlődhetnek ezek is, s mint tanult és célszerű viselkedésformák beépülhetnek a személyiségbe, ahol a szociális alkalmazkodásra képes magatartás alappillérei lesznek. Tudom, nem állíthatjuk azt, hogy a sorállományú katonáink nagy többsége bevonulásakor vagy akár leszerelésük időpontjára is olyan fejlett erkölcsi tudattal rendelkezne, melyben a személyiség értékrendjének felső fokán a hazaszeretet vagy a közösségi érdekek mindenekfeletti szolgálatának eszményi képzete lebegne. Ilyen elvárhatóság a hivatásos, és elsősorban a tiszti állomány tagjaival szemben támasztható. De ki tagadhatná, hogy sorkatonáink döntő többsége mégis olyan, akire szükség esetén a haza, a szocialista országok népeinek közössége megalapozottan számíthat. A kétségtelenül nagyon különböző mértékben fejlett személyiségű sorkatonák emberi és katonai értéke azonban nem csak azzal mérhető, ahol éppen tartanak, ahol éppen vannak abban a fejlődési folyamatban, ami a hadseregben még le nem zárul. Igazi értékük, személyiségük tényleges értéke abban van, amivé lesznek, amivé fejlődnek, többek között •— a bennünket elsősorban érdeklő időszakban — sorkatonai szolgálatuk alatt. A sorkatonai szolgálatra bevonuló fiataljaink a korábbi életviszonyaikhoz képest elsősorban más, teljesen szokatlan, és nyugodtan megmondhatjuk nehezebb élethelyzetbe is kerülnek. Jellemük minőségétől —r és. mint mondottuk — a már kialakult erkölcsi értékrendjüktől függ az, hogy a katonai szolgálatra bevonulás élményét milyen pszichés mechanizmusokkal dolgozzák fel, és milyen szubjektív érzelmekkel élik át, fog-

ják fel. A katonai környezethez az elöljárók és más katonák személyéhez való kapcsolataik alakulására valóban nagy hatással van az első benyomás élménye. Azonban azt tudni kell, hogy az első benyomást már előkészíti egy korábbi folyamat, amit beállítódásnak nevezünk. A beállítódástól kapnak különböző érzelmi színezetet az első benyomás élményei, a beállítódás biztosítja, hogy a polgári életből a katonai életviszonyokra való átállás ne jelentsen nagy megrázkódtatást, sőt még abban is van szerepe, hogy a ténylegesen negatív élmények traumatikus élménnyé válnak-e vagy sem. A beállítódás is érzelmi viszonyulás, helyesebben olyan érzelmi alapállás, amely a reális valóság dolgaihoz képest az emberben valamiféle képzet: — formájában — kialakul. Az ember érzelmileg viszonyul a valósághoz, a saját és a közösség jogainak, kötelességeinek szövevényes rendszeréhez, az átélt történésekhez és a jövőben várhatókhoz is, A beállítódás érzelmi szintezete különböző, pozitív vagy negatív attól függően, hogy az ember az adott jelenséghez vonzódik, vagy attól félelem taszítja. — Lehet tehát kellemes, vagy kellemetlen. Lehet természetesen közömbös, bizonytalan, vagy labilis a viszonyulás olyankor, ha annak kialakulását az ismeretek vagy az érdeklődés hiánya akadályozza. A beállítódás lehet a valóság tényeihez képest reális, lehet téves, vagy irreálisan elrajzolt, A katonai szolgálatról is vannak a sorköteles állampolgárnak valamiféle elképzelései, s hogy milyenek, anak a sikeres vagy sikertelen adaptációban szerepük van A beállítódás mintegy előrejelzője, illetve bizonyos i'okig irányítója az adaptációnak. Milyenségétől függően könnyítheti vagy nehezíteni azt. A felnövekvő i f j ú a valóság megismerésének folyamatában megleheőtsen korán találkozik a katona, a hadsereg, a fegyveres harc fogalmával és ezekhez valamiféle érzelemmel saját személyét is hozzákapcsolja. (Pl. katonásdit játszik.) A katonák szép egyenruhája, iránt vonzalmat, a f e l vonuló dísszemle láttán csodálatot, tiszteletet érez. Imponál neki az erő, a fegyelem. Később az úttörő és ifjúsági mozgalomban, a táborozásokon a katonai szervezet leegyszerűsített formaságait is megismeri. Beilleszkedni tanul olyan közösségekbe, melyek napirendjét, foglalkozási rendjét a katonaihoz hasonló külsőségek, alakiságok és irányítás szabályozzák. Pl. őrség a csapatzászlónál, jelentéstétel, ébresztő- és takarodó. Áz őrsvezetőknek, szoba- és sátorparancsnokoknak személyében velük egykorú társaiknak is engedelmességgel tartoznak. Ezek már olyan tisztségviselők, akik a közösség érdekében vállalnak több feladatot társaiknál és ezeket kötelességszinten teljesíteni tartoznak, ugyanakkor felelősek társaik kötelességteljesítéséért is. Az így szervezett és közös cél érdekében működő gyermek- vagy ifjúsági, közösségben keletkező érzelmekben már megtalálhatók azok az alapvető jellemzők, melyek a katonai közösségben továbbfejleszthetőki, melyekre ott már építeni lehet. A katonai alkalmazkodáshoz szükséges készségek és hajlam már ezen a szinten kialakulhat. Jelentőségük a beállítódásban semmiképpen nem becsülhető le. A kedvező beállítódás kialakításában nagy szerepe van a családi környezetnek, amely a direkt katonai szolgálatra való felkészítés híján is egész légkörével meghatározza a benne felnövő gyermek érzelmi viszonyát a társadalom követelményrendszeréhez. Törvénytisztelő, állampolgári és munkakötelezettségét teljesítő, munkáját szerető, másokat be-

csiilni tudó családi környezetben szavakba formálás nélkül is jó irányú előkészítést kap a hadköteles ahhoz, hogy ne tápláljon helytelen ellenérzéseket a katonai szolgálatban is megnyilvánuló általános állampolgári kötelességével szemben. Ugyanakkor a munkakerülő, az, állampolgári kötelezettségeinek ellenszegülő, a törvényt a tekintélyt nem tisztelő — általában antiszociális — környezetben a katonai szolgálati kötelezettséggel szemben is csak kötelességellenes motivációk keletkeznek. Ezek a tényezők a hadköteles számára valóban frusztrációs terhelést jelentenek már a bevonulás gondolatára is. A katonai szolgálathoz — mint állampolgári kötelezettséghez — f ű ződő érzelmi alapállás — beállítódás — az eddig kifejtettekből megállapíthatóan háromféle lehet: -— Pozitív. A katonai szolgálatban megnyilvánuló kötelességgel érzelmileg azonosuló. — Negatív. A katonai szolgálati kötelezettséget elutasító, ellenérzésekkel telített. — Labilis, változó, vagy közömbös, vagy kialakulatlan, tehát bizonytalan. A beállítódásnak megfelelő érzelmi, alapállás kritikája a tapasztalat. A beállítódás a bevonuláskor és azután az adaptációs folyamat során szüntelenül, a személyes tapasztalatok revíziója alá kerül. A tapasztalatok aztán vagy megerősítik, vagy legyen,gitik, esetleg megingatják és módosítják az elképzeléseket, aszerint, ahogyan igazolják vagy cáfolják a bevonult fiatal várakozásait. A katonai szolgálathoz való érzelmi viszony tehát a tapasztalatok függvényeként szüntelenül változhat aszerint, ahogyan a válóság az elképzelt helyzethez képest alakul, annalk megfelel, azt meghaladja, vagy azzal teljesen ellenkezik. — A pozitív érzelmi beállítással bevonult sorkatona várakozásainak megfelelő tapasztalatok birtokában gyorsan alkalmazkodik. A katonai követelményrendszer teljesítése erkölcsi meggyőződésével találkozik, és az mint belső hajtóerő, cselekvésre késztető^ erkölcsi motívum a feladatai végrehajtásában energetikai tényező lesz. Aktívan együttműködik a követelményekkel. Ha viszont elvárásaiban csalódik, tapasztalatai nem igazolják elképzeléseit, — esetleg mert azok irreálisak voltak, könyen, sőt biztosan adva van az a belső konfliktushelyzet, amely erkölcsi vonatkozásai miatt — igen veszélyes konstelláció. Mindenesetre olyan —- és nem szükséges — kitérő, amely a katona pszichikus energiáit nagy mértékben leköti, a védekező mechanizmusok keresgélésével, esetleg a rossz védekező mechanizmus megtalálásával, vagy éppen ennek híján az antiszociális problémamegoldással. A katonai szolgálati kötelezettségével szemben ellenérzést tápláló sorkatonánál a jó benyomások és a vártnál kedvezőbb tapasztalatok a korábbi érzelmek revízióját idézik elő. Elbizonytalanodik, majd kezdetben paszszív — de nagyon bíztató —: együttműködést tanúsít a követelményekkel. A negatív várakozásnak megfelelő rossz tapasztalatok viszont aktivizálják ellenérzéseit, mert igazolva látja ellenszenvét, az aktívan ellensze-

gülő magatartására már keresi az okokat. Ellenséges érzületei rendszerint agresszióban, fegyelemsértésben robbannak ki. (Még úgy is érzi, hogy neki „igaza" van.) A bizonytalan érzésekkel bevonuló katona az első benyomás, és általában a hangulati tényezők sodrásában szinte naprakészen áll, aktuális érzelmeitől befolyásolva, s így bármiféle erősebb és számára hangadó indítást követni képes, ha az kifejezi a saját érzelmi állapotát. Jó közérzetű katonai közöségben ezek az emberek gyorsan válnak a követelményekkel aktívan, de" legalábbis passzívan együttműködővé, de ugyanilyen könnyen lehetnek eszközévé és áldozatává is a felelőtlen rendbontásra irányuló kezdeményezéseknek. A katonává válás hosszadalmas alkalmazkodási folyamatában a beállítódás és tapasztalatok kölcsönhatásként alakul az élményfeldolgozás és annak eredménye az érzelmi meggyőződés. A frusztráció-veszélyeztetettség szempontjából éppen az a csoport tűnik ki, amelyik pozitív érzelmi beállítódással, de irreális elképzelésekkel vonult be. í g y válhat az eset leges csalódás tényleges frusztrációvá, amely nem a biológiai és társadalmi, nem is az egyéni és közösségi érdek összeütközése, hanem az elképzelt és a reális valóság konfliktusa, méghozzá a morális értékítéletek szintjén. Láthatjuk tehát, hogy nem elégséges a katonai szolgálati kötelezettséghez . csupán pozitív érzelmekkel viszonyulni, igen fontos a hatásában is megbízható beállítódáshoz az, hogy az ne tápláljon hamis illúziókat a katonaéletről, az elképzelések ne legyenek irreálisak, hanem biztonsággal állják ki a tapasztalatok kritikáját. Ellenkező esetben ugyanis a tapasztalatok és az elképzelés összeütközése az addig pozitív érzelmek revíziójához (az pedig frusztrációhoz) vezethet. Milyen legyen hát, a pozitív és egyben reális beállítódás a katonai szolgálatra? Véleményem szerint a következő: • — Hangsúlyozza annak 'kötelességjellegét, Azt is, hogy a férfivá válás folyamatsában jelentős erőpróba, amelyet azonban érdemes végigcsinálni. Pia a katonai szolgálat egy speciális stresshelyzet — és miért ne foghatók fel így is —, akor el sem lehet azt képzelni erőfeszítések nélkül. Erőfeszítések és nehézségek leküzdése pedig a személyiség fejlesztésének, f e j lődésének érdeke. Nem kell félni az élettől — tanítja a stress-elmélet felfedezője Selye János,2 de ne képzeljük, hogy az sikerülhet erőfeszítések nélkül is. A katonai szolgálat teljesítése becsületbeli ügy a hazával szemben, de az ennek során tanúsított helytállás érettebbé, edzettebbé, tűrőképesebbé teszi az egyént, — férfivá edzi az ifjút. A jó beállítódás nem bagatellizálja el a nehézségeket, hanem azok hangsúlyozása mellett annak elviseléséhez adja meg1 a, jó előkészítést, a szükséges és biztonságos érzelmi hátteret, A katonai alkalmazkodás sikere tehát azzal a helyes beállítással kezdődik, amely a feladatot sem becsüli le, de az önértékelést is emeli azzal, hogy a katonai élet fokozott terhelését jó közérzettel azért tartja érdemesnek elviselni, mert az élet akkor természetes, ha azzal konfliktusok és nehézségek járnak. Élni pedig csak akkor érdemes, és érdekes, ha az ember úrrá tud lenni a nehézségek felett, ha az ellentétes késztetésű konfliktusok harcából nem legyengülten, hanem jellemében erősödve, po2

Étetünk és a stress. 1966

zitív tapasztalatokkal és szilárdabb önbecsüléssel gazdagodva — fizikailag pedig edzettebben — kerül ki. Ha a sorkötelest a katonai szolgálatot és az azzal járó feszültségeket a beállítódásban számításba veszi és azokat természetesnek tartja, ilyen felkészülés után, a tényleges feszültség már kisebbnek tűnik, mint várta. A helyes beállítódás eredménye, hogy a vártnál magasabb feszültség tűrésére is képes lesz. Ahhoz tehát, hogy ugyanolyan terhelésokozta feszültséget érezzen, mint amennyit várt, a terhelés a vártnál nagyobb is lehet.3 Ha tehát a sorköteles helyesen, reálisan van felkészülve a katonai szolgálati kötelezettséggel járó fizikai, pszichikai terhelésre, az már a ténylegesnél kisebbenek tűnik, amikor bekövetkezik. Ha netán az elöljáró személyében vagy intézkedésében csalódás is éri — de erre is f e l van készülve — csalódása a vártnál kisebb lesz. Amennyiben pedig a nehézségek, feszültségek — és esetleg csalódások — kisebbek lesznek a vártnál, a katona nem érez majd késztetést arra, hogy álcár leszerelése lehetőségei után kutatva, akár más módon szabadulni igyekezzen, a katonai szolgálati vagy a fegyelmi és függőségi helyzetből adódó kötelezettségei alól. III. Á katonai büntetőjogászok gyakorlatból tudják, hogy a függelemsértések ú. n. konfliktuscselekmények, s mint ilyenek általában konkrét szituációban, egy adott helyzet egy adott pillanatában jönnek létre. Bekövetkezésük általában nem volt előre látható, és lefutásuk is gyors. Motiváltságát rendszerint egy nagy érzelmi átéléssel kirobbanó indulattól a haragtól kapja. Az indulat nagymértékben gyengíti a tudat ellenőrző szerepét a viselkedés fölött. Indulati állapotban nagy eltérés mutatható az adott viselkedés és az elkövetőjétől egyébként megszokott és elvárt magatartás között. Az indulati cselekvésre jellemző tudatbeszűkült állapotban úgy tűnik, hogy a tettes nem is tudott uralkodni magán. Ez azonban csak felszíni és látszólagos tünetekre épülő következtetés. Az indulatok feletti uralmat az, erkölcsi kontrol (az erkölcsi tudat) biztosítja. A jellem erkölcsi tulajdonságai jelentősen visszafogják az indulatok keletkezését és lefutásuk erősségszintjét is. Az ember magatartásának azok a megszilárdult formái, melyek jelleme minőségében következnek, még erősen indulati helyzetben is hatnak. És mi van akkor, ha az elkövető ittas állapotban követ el fegyelemsértést? Hiszen az a tapasztalatunk sem hallgatható el, hogy e bűncselekmények elkövetése alkalmával a katonák nagyon sokszor ittas állapotban vanak. Ismét gyakorlatból tudjuk, hogy az alkoholos állapotban elkövetett ilyen bűneseteknél sem ritka az olyan elkövetési forma, amely a tettes jellemétől idegennek, erkölcsi meggyőződésétől, és a tőle megszokott viselkedési és magatartási formáktól idegennek látszanak, és azokat — kijózanodása után —- a tettes maga is elutasítja. Az alkohol — hasonlóan a túlmotívált indulati energiákhoz — szintén kikapcsolja a tudat ellenőrző és fékhatását a cselekvés felett, amely ilymódon nem egyéb, mint primitív reakció. A primitív reakcióként lefutó 3

Chris Argyris: A vezetés aktív módszere, 1971.

e

f j | '[ j i s. j

.f J

cselekvések agresszív töltését nem akadályozza, nem fogja vissza, az erkölcsi gátlás fékhatása. Ittas állapotban elsősorban a megtanult — de a személyiség erkölcsi meggyőződésévé még nem érett — viselkedésformák maradnak el. Azok tehát, amelyek betartását értelmi belátással az egyén célravezetőnek ugyan elfogadott, de melyek betartása az érzelmi átélés, azonosulás útján még nem váltak belső szükségletté. Az ember jelleméhez, erkölcsi beállítottságához közvetlenül kapcsolódó., személyes érdekével egybeesőnek tartott erkölcsi érzelmeit, érzelmi meggyőződését sem áz indulat, sem az ittas állapot nem tudja merőben más előjelűvé tenni, nem tudja alapvetően megváltoztatni. Hatásukra inkább a szokottnál erősebben, szenvedélyesebben, felfokozott érzelmi átéléssel jelentkeznek, törnek felszínre, válnak közvetlen cselekvést indító késztetéssé aZ erkölcsi motivációk. A függelemsértésben megnyilatkozó indulatfűtötte, vagy alkoholos befolyásoltság hatására végbemenő bűncselekmények is rendszerint mélyebb erkölcsi érzelmekkel is átszínezett konfliktusok kirobbanásai egyegy alkalmi szituációban. Az egyén valóságos érzelmei robbannák ki gátlás nélkül és ¡a/nélkül, hogy a tett végrehajtásában az előrelátás, a megfontolás értelmi funkciói is közbeléphetnének. Kétségtelen, hogy esetenként, a katonai elöljárók emberi hibái, tévedései, mulasztásai lehetnek ténylegesen olyanok, melyek normális visszautasítást, érzelmi ellenállást váltanak ki a katonából. Ezek a személyhez fűződő csalódások — emberi konfliktusok — alkalmi szituációban valóban kiválthatják az alárendeltből a tiszteletlenséget, a parancsa iránti engedetlenséget, vagy az elöljáró elleni erőszakot. A ténybelileg megvalósult jogsértés belső motívuma azonban nem amorális késztetés, és emiatt a tettes megfenyítése, eíítélése már lényegesen eredményezhet frusztrációt. [ Ezeket mégis kivételnek tartom és emiatt alkalmatlannak is mind az ál~ | talánosításra, mind pedig a függelemsértések pszichológiai ábrázolására. | A katonai függőségi helyzet egyébként a tekintélytisztelő ember száj mára nem inadekvát szituáció, ahhoz könnyen alkalmazkodik, ha. egyébI ként tőle nem idegen a másik ember tisztelete, a családi, munkahelyi kö| zösségben is föléje helyezett emberek irányító ellenőrző szerepének elI ismerése. A katonai fegyelem és függőség normái szigorúbbak, több alaki, J formai előírásból állnak, tehát az azokkal való összeütközés lehetősége j is gyakoribb. A függelem formai kötöttségeinek, előírásainak megszegése ! azonban nem mindig jelenti egyben azt is, hogy ezekkel a normákkal azok erkölcsi tartalma vonatkozásában a katona szembenállna. A tiszteletadás formai követelményeinek megszegése gondatlan cselekményként is előfordulhat. Leegyszerűsítettnek tartom a katonai függelmi viszony elöljáró részéről történő megsértésének pszichikus mintájaként felvázolt durkheimi képletet. Néphadseregünkben, — és a modern hadseregekben mindenütt — a rendfokozat nélküli katona és a honvédelmi miniszter kivételével — minden katona kettős alanyiságú személy a függelmi viszony gyakorlatában, bármilyen beosztásban és rendfokozatban teljesítsen is szolgálatot. De a társadalmi termelés és munkamegosztás folyamatában, a nagyüzemi szervezettségű iparban és mezőgazdaságban, a gazdasági irányítás különböző fokozatú szervezetében is mindenütt vanak vezetők és beosztottak, akik között szüntelenül ismétlődik az irányítók és végrehajtók helyzetükből következő kettős alanyiságú állapota. Mások irányítása

alatt, dolgoznak, és ők is irányítanak másokat. Az egymáshoz való emberi viszonyok, kapcsolatok bonyolultsága a különböző státuszfolyamatok alakulása, és azok rivalizációja megteremti azt az általános társadalmi miliőt a hadseregen kívül is, amelyben tudomásul kell venni azt, hogy mások irányító szóval beavatkoznak életünkbe, megszabják cselekvésünk határait és kijelölik a tőlünk elvárt magatartás főirányait. A katonai elöljáróknak is vannak elöljáróik, másrészt beosztottaik irányában is eleget kell tenniök az elvárhatóságnak. Ez az alkalmazkodás differenciáltabb, összetetetebb, árnyaltabb követelményeket támaszt. Ha mégis ennek során beosztottai sérelmére tér el a társadalmi normáktól és katonai szabályzatoktól, ha visszaél elöljárói hatalmával, akkor ez nem az őt ért frusztrációk erősségszintjéből, hanem abból következik, hogy' erkölcsileg nem teljes értékű személy gyakorolja az elöljárói hatalmad Véleményem szerint csak társadalmilag éretlen, infantilis szinten, megrekedt, kórosan deformálódott személyiségű ember esetében lehet igaz az, hogy egyéni életének kudarcát beosztottjaira kivetítve, azokon álljon bosszút csupán azért, mert a csalódások okozóján ezt az agressziót kiélni nem tudja. Kétségtelen, hogy minden életútnak megvannak a maga vereségei és még az általában pozitív irányú fejlődés is tele van buktatókkal. Mind a családi, mind a társadalmi egzisztenciális .életben számos frusztrációi helyzet adódik. Minden egészségesen és erkölcsileg is harmonikusan f e j lett személyiség képes ezeket a töréseket kompenzálni és a kudarcok okozta feszültséget olyan cselekvésekben levezetni, melyek pótolják, kiegészítik és ellensúlyozzák a kudarcokat. A frusztráció okozta feszültségek értelmes erőfeszítésekbe vihetők át és a társadalmilag elismert értékű cselekvések mozgató rugóivá, erkölcsi energiává válnak.

Az öngyilkosságok megelőzésének lehetőségei, módszerei a hadseregben írta: Molnár Károly alezredes

Az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek — gyűjtőfogalommal az úgynevezett öngyilkossági cselekmények megelőzése érdekében végzett munka sokoldalú komplex tevékenység. Tartalmi szempontból: szerves része a személyi állomány politikai, erkölcsi, világnézeti nevelésének; egészségügyi felvilágosításának, az emberek egészsége és testi épsége megóvását biztosító mindenoldalú gondoskodásnak. Módszertani szempontból: egyaránt igényli az általános módszerek és speciális eljárások alkalmazását, a kollektivitás és egyéni bánásmód elvének együttes érvényesítését a nevelésben a katonák között végzett parancsnoki, illeve politikai munkában. • Köztudomású, hogy Magyarországon az öngyilkosságok nagy száma és magas gyakorisága — a 100 000 főre számított arány — régi keletű probléma. A múlt század hetvenes éveitől napjainkig azon 4—5 ország közé tartozunk, melyeknek lakosai a legnagyobb "arányban követtek el öngyilkosságot. Az utóbbi években élére kerültünk ennek a szomorú rangsornak. Pl. 1970-ben a népesség egészére számolt gyakorisági mutató meghaladta a 34 százezreléket, a felnőtt, vagyis a 15 évesnél idősebb férfi lakosságnál pedig 64 százezrelék fölé emelkedett. (Ismeretes, hogy a férfiak körében kétszer annyi öngyilkosság fordul elő, mint a nőknél; a nők körében viszont a kísérletek aránya kétszer magasabb.) A magyar társadalomra immár közel egy évszázada jellemző erős öngyilkosági hajlandóság a hadseregben is érezteti hatását. Ez az összefüggés azonban nem közvetlen, a társadalomban uralkodó tendencia nem érvényesül feltétlenül és azonos hatásfokkal a hadseregben is. A hadsereg mindenkori — de történelmileg és a társadalmi változások által módosított — élet- és szolgálati viszonyai, érték- és normarendszere, az emberi kapcsolatok jellege, a katonai nevelés milyensége viszonylagos önállósággal rendelkeznek az emberi magatartás meghatározásában és befolyásában. í g y van ez általában is és a magatartás itt vizsgált szférájában is. Az Osztrák—-Magyar Monarchia hadseregében, a századforduló időszakában; a katonák öngyilkosságainak gyakorisága, több, mint kétszeresen volt magasabb, mint a felnőtt polgári f é r f i lakosságé. A Horthy-hadseregben a 20—30-as években a szóbanforgó arányok továbbra is kétszere»

sek, sőt időnként magasabbak is voltak. Mindezt jól szemléltetik a statisztikai adatok: — 1900—1908 közötti években a hadseregben a befejezett öngyilkossági cselekmények gyakorisága ' 116.1 százezrelék — 1909—1912 közötti években 115.— százezrelék — 1925—1926-ban már 132.6 százezrelék — 1930—1931-ben további az emelkedés 219.3 százezrelék A hadsereg öngyilkossági gyakorisága, évenként 90 haláleset. Ez utóbbi két évben egyébként az összes öngyilkossági cselekmények 57.9%-a végződött halállal. A kísérletek aránya 42.1% volt. Az 1950-es években még mindig mintegy másfélszer magasabb volt a katonák öngyilkossági mutatója, mint az összehasonlítás . alapjául szolgáló polgári lakosságé (50 százezrelék). Az 1960-as években, miközben a polgári lakosság körében ugrásszerűen megemelkedett az öngyilkosságok száma és gyakorisága, a hadseregben valamelyest csökkent. ( A z 1 9 6 6 — 1970-es évek átlaga a hadseregben 42 százezrelék. A sorkatonáké ezen belül 37.1 százezrelék volt.) A hadseregben rejlő nagy lehetőségekre a katonai körülmények között szervezett megelőző munka intenzitására engednek következtetni az 1970-es év adatai; ebben az; évben, amikor a polgári lakosság körében az öngyilkosságok gyakorisága a felszabadulás óta a legmagasabb, szintet érte. el, a hadseregben alacsonyabb volt a gyakorisági mutató, mint bármikor korábban. (A katonák gyakorisági mutatója 31 százezrelék, a felnőtt, polgári f é r f i lakosságé 64 százezrelék volt. Tehát az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregére és a Iiorthy-hadseregre jellemző arányok a társadalom és a hadsereg viszonylatában — teljesen megfordultak a had-^ sereg javára.) Érdekes viszont, hogy mind a felszabadulás előtti mind a felszabadulás óta eltelt időszakban a létszám viszonyokhoz képest mindenkor a tiszthelyettesek öngyilkossági gyakorisága volt a legmagasabb, így van jelenleg is. Durkheim a maga korában is ilymódon alakult jelenséget a tiszthelyttesekre (altisztekre) 1 leginkább jellmzőnek tartott altruizmussal magyarázta. Érvelését azonban alaposan vitatjuk. Tudományos értéke, megalapozottsága a maga korában is kétséges volt. Amíg az öngyilkosságok arányának alakulása a hadseregben — szemben a polgári életben tapasztalt emelkedő tendenciával stagnálást, sőt csökkenést mutat, addig az öngyilkossági' kísérleteknél ezt nem sikerült még elérni. Ilyen körülmények mellett nyilvánvalóan szakítani kell azzal a tévhittel és illúzióval, hogy a szocializmus építésének előrehaladásával automatikusan csökkennek, majd teljesen megszűnnek az ilyen és hasonló viselkedés és magatartásiormák.Bebizonyosodott: attól, hogy szemérmesen hallgatunk az öngyilkosság problémájáról, a gond nem lesz kisebb. Sőt! Nyilvánvaló, hogy e probléma méginkább növekszik, ha nem törődünk vele, ha nem fordítunk gondot az okok elhárítására és az öngyilkossági cselekmények megelőzésére. Emile Durkheim: Az öngyilkosság. 1967.

Sajnos az öngyilkossági kísérlet manapság a fiatalok bizonyos köreiben divatos" eszköz lett, valamely cél elérésére. A fiatalok mindennapi életében és tevékenységében az öngyilkossági kísérletek leggyakrabban a figyelemfelhívás, a segélykérés : a tiltakozás funkcióját, ritkábban a zsarolás, a felelősség és kötelezettség alóli kibúvás funkcióját vannak hivatva betölteni. Noha az öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek között nincs feltétlen és egyenesirányú összefüggés, — így az öngyilkossági kísérletek többségét nem tekinthetjük sikertelen öngyilkosságnak — mégis leszögezhetjük, hogy nagyobb hányaduk komoly és összességükben nemi lebecsülhető társadalmi problémát jelez és éppen ezért megkülönböztetett figyelmet követel. A hadseregben előforduló öngyilkossági cselekmények okainak feltárása, az előkészületek felderítése és megakadályozása a mégtörtént öngyilkossági cselekmények hozzáértő es körültekintő elbírálása a parancsnokok és politikai munkások fontos feladata. Az emberek nevelése, a róluk való mindenoldalú gondoskodás nem lehet reszort feladat. Elfogadhatatlan és antihumánus, ha valaki arra hivatkozva hárítja el a feladatokat és keres felmentő magyarázatot, hogy az okok nagyobb hányada független a katonai szolgálattól. Akadnak olyanok, akik azt bizonygatják: az elkövetők már a behíváskor mintegy prediszponálva voltak a cselekményre. Ez az álláspont a sorkatonáknál sem helytálló, a továbbszolgáló és hivatásos állományúak esetében pedig végképp lelepleződik tudománytalansága és passzív, közömbös volta. A hadseregben több éve foglalkozunk intenzívebb figyelemráfordítással az öngyilkosság problematikájával. Minden évben rendszeres értékelés tárgyát képezi. A Katonai Főügyészség e tárgyban folytatott témavizsgálatai, a katonai egészségügyi szervek — főleg pszichiátriai nézőpontú értékelései — segítik munkánkat. A csapatok parancsnoki, pártpolitikai szervei — a vezető szervek támogatásával — időről időre visz&?,átérnek a téma megtárgyalásához. Sok segítséget kapnak ehhez a területi katonai ügyészségektől, akik az eseti ügyek vizsgálataival segítik ténybeli tisztánlátásukat. A katonai ügyészi vizsgálatok iratanyaga egyébként is hasznos adatokat szolgáltat az átfogó értékelések, általánosítható következtetések levonásához, a kutatómunkához. A megelőző munkában szerzett tapasztalatok feldolgozása és az utábbi években kibontakozott tudományos kutatómunka kezdeti eredményei lehetővé teszik, hogy pontosítsuk, rendszerezzük a feladatokat és módszereket. Létrejöttek a feltételei annak, hogy ezen a területen is növeljük munkánk hatékonyságát és fokozottan érvényt szerezzünk Néphadsere,günk szocialista jellegéből, humanizált viszonyaiból, szervezett életrendjéből, az emberi kapcsolatok, a közösségi élet fejlődéséből származó védő és visszatartó hatásoknak.

Az öngyilkossági cselekmények megítélése Az öngyilkossági cselekmények megelőzésére irányuló eredményes munka egyik előfeltétele, hogy elvileg helyes álláspontot képviseljünk ezekkel a cselekményekkel szemben. Az életről, az ember társadalmi szerepéről és felelősségéről alkotott marxista szemlélet szerint az öngyilkosság és kísérlete — a szocialista erkölcsi felfogással ellentétes; a hazával, a családdal szemben fennálló kötelezettségeket sértő; az egyén, a katonai szolgálat és a társadalom érdekeit egyaránt veszélyeztető; — alacsony felelősségérzetről tanúskodó cselekmény. Viszonyaink között, amikor a magán és szolgálati életben szükségképpen előforduló .konfliktusok, nehéz élethelyzetek normális rendezésében intézményes garanciák vannak, az öngyilkosság, az életről való önkéntes lemondás, katonához méltatlan kishitű meghátrálás nem fogadható el mint a problémák megoldásának eszköze. A katonának nincs ioga önhatalmúlag életével rendelkeznie. Életét, testi épségét és egészségét — esküje szellemében — csak értelmes célokért, kötelességei teljesítése során a dolgozó nép és a haza védelmében kockáztathatja. Éppen ezért tarthatatlanok a liberalizmus, a hamis szolidaritás ideológiai megnyilvánulásai, a dekadens és pesszimista nézetek, a személyi szabadság abszolutizálását és a személyes felelősséget tagadó polgári és kispolgári szemlélet. De nem fogadhatók el azok az álláspontok sem, amelyek a pszichiátria, a pszichológia és a szociológia nézőpontját abszolutizálva az öngyilkossági cselekmények meghatározottságát egyoldalúan, vagy egyénen belüli pszichopatalogikus vagy csak külső környezeti tényezőkben jelölik meg. Az ilyen álláspontok akaratlanul is kilátástalannak ítélik a megelőző munka lehetőségeit, lefegyverzik a segíteni akarást, akadályozzák á közösségi aktivitást, megfosztják az egyént legfontosabb iámaszaitól. Az öngyilkossági cselekmények megítélésénél aból kell kiindulni, hogy ezek az emberi tragédiák nem társadalmi végzetszerűséggel következnek be, hogy a kiváltásukban szereplő reális okok ellenére is az öngyilkossági események megelőzhetők, elkerülhetők hogy az ilyen cselekmények gyakoriságát minimálisra tudjuk csökenteni. Az öngyilkossági cselekmények megelőzésének döntő feltétele, hogy megismerjük az emberek előéletét, szociális és pszichikai jellemzőiket, gondjaikat, problémáikat. Segítsük őket problémáik megoldásában és az őszinte, megértő és érdemben segítő közreműködést szorosan kapcsolják össze, e cselekmények elítélésével, elutasításával. Neveljük őket optimista, az értelmes és céltudatos, a nehéz életszituációkat és konfliktusokat előre is reálisan számításbavevő, azokhoz célszerűen alkalmazkodni tudó emberekké. A tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy: egyrészt a morálisan fejlett, pszichikai zavaroktól mentes, a társadalmilag hasznos és meggyőződésből elfogadott életúttal rendelkező, erős akaratú, kiegyensúlyozott életvezetésre képes intenzív közösségi életet élő emberek nem követnek el öngyilkosságot; 3.0

másrészt jól integrált, pozitív érték és norma-rendszert követő közösségek tagjaitól idegenek az ilyen és hasonló viselkedés és magatartás formák. Az öngyilkossági cselekmények megelőzése azt követeli, hogy ezeket az összefüggéseket soha ne tévesszük szem elől. A katonai parancsnoknak, a hadsereg politikai munkásainak mindig gondolni kell arra, hogy a hadsereg élete bonyolult, a katonai kötelességeknek eleget tenni nem könnyű, Így pl. a sorkatonáknál a szolgálat első hónapjaiban (vezénylések, áthelyezések során) a katonák átmenetileg nélkülözni kénytelenek a pszichikai és erkölcsi stabilitáshoz olyannyira szükséges, bizalmas, meghitt személyes kapcsolatokat, közösségi életet, a legbensőbb gondjaik megoldását orientáló vonatkoztatási rendszert. Ilyen körülmények között az egyes emberek személyes adottságai szerint differenciálva a katonák körében felerősödhet a magányosság és az egyedüllét érzése. A környezet támogatásához szokott, arra különösen rászorulók önbizalma erősen lecsökken. Ebben az időszakban az elöljáróknak és közösségek vezetőinek erkölcsi kötelessége, hogy biztosítsák a hozzájuk tartozó katonák gyors bekapcsolódását, aktív és folyamatos részvételét a közösségi életbe. De természetesen nemcsak ebben az időszakban, hanem az újonc behívásokat követő hónapokra, az átszervezések időszakaira vonatkozóan is meg kell akadályozni, hogy bárki — akár egyéni hajlamai, akár a közösség hibája miatt — izolálódjon s kívül rekedjen a közösségi életen. Nem tagadhatjuk, hogy a katoriai környezetben •— annak visszatartó és védő tényezői mellett számos, mind az egyénre, mind a szolgálatra egyaránt káros veszélyforrás található, amely az erkölcsi érzelmek tekintetében fejletlen idegi-pszichikai teherbírásban gyenge, rendezetlen előéletű, vagy kriminogén életvezetésű emberekben kiválthatja az öngyilkosság szándékát. A különböző csapatoknál és szerveknél teljesítendő nehéz szolgálat, a katonai tevékenység bonyolult körülményei, a kimerültség, a felfokozott felelősséget vagy monotoniát okozó, ugyanakkor semmi változatosságot, munkaörömet, vagy sikerélményt nem biztosító tevékenységi formák, továbbá a gyakori beilleszkedést és alkalmazkodást követelő áthelyezések és vezénylések stb., amivel okozhatunk az egyén individuális jellemzőitől függően valamilyen súlyos lelki traumát (sérülést). Ha nem tudjuk megóvni katonáinkat ezektől a lelki sérülésektől, egyes embereknél előfordulhat öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet. Az egyéni tragédiák mellett számolni kell a katonai élet viszonylagos zártságával is, amely növeli a valószínűségét annak, hogy az öngyilkossági cselekmények — egy-egy alegység, egység és helyőrség közfelfogását megfertőzve — utánzással szinte járványszerűen terjedjenek; hogy az öngyilkossági cselekmények mint „eltanult" viselkedésformák hagyományozódnak az egymást váltó évfolyamok és generációk között. Mivel a fegyverhez és lőszerhez általában hozzáférhetnek a halál, vagy súlyos sérülés akkor is bekövetkezhet, ha az elkövető szándéka — valamely személyes problémája folytán — csupán kisebb fokú önsértés volt a figyelem felkeltése végett. (Az öngyilkossági cselekmények azt mutatják,, hogy azokban majd valamennyi esetben jelen van a kockázat eleme. Az elkövetők többsége úgy tervezi és hajtja végre a cselekményt, hogy az

életbenmaradásra, a környezet segítő közbeavatkozására, legalább is minimális eshetősége maradjon.) Sorkatonák cselekményeinek nagyobb részében pedig a reális életveszély be sem következik, sőt sokszor az egészségre maradandó károsodás sincs. Az öngyilkossági cselekmények társadalomveszélyessége az élet elleni bűncselekményekével azonos. E cselekmények speciális veszélyessége abban is kifejezésre jut, hogy demoralizálják, rövidebb-hosszabb időre megzavarják a katonai közösségek légkörét, elvonják a figyelmet a feladatokról, kompromittálják a hadseregben végzett nevelőmunkát. Emellett alkalmasak egyes bűncselekmények, így a katonai szolgálati'feladatok alóli kibúvás szándékának leplezésére, a katonai szolgálat és a hadsereg, mint alapintézmény elleni tiltakozás, demonstratív kifejezésére is. Indokolt tehát, hogy az egyes esetek erkölcsi minősítésénél az indítékok differenciált megítélésén túlmenően a káros következményeket is szem előtt tartsuk. II. Okok és körülmények Az öngyilkosságot előidéző okok és körülmények vizsgálásánál célszerű különbséget tenni a sorkatonák és hivatásos katonák cselekményei között. A különválasztást elsősorban a katonai szolgálathoz fűződő személyes * viszonyuk, valamint a velük szemben támasztott társadalmi elvárások minőségének különbözősége indokolja. Ezenkívül sokéves tapasztalat igazolja, hogy az öngyilkosság komolysága — és ennek folytán a befejezett és kísérleti stádiumban maradt cselekmények aránya — is különbözőképpen alakult a két kategóriában. Amíg a hivatásos katonák öngyilkosságának következtében általában minden harmadik elkövető meghal, a sorkatonáknál a halál általában minden ötödik esetben következik be. Hivatásos katonáknál az italozó, alkoholizáló életmód és ennek következtében szétesett családi élet, illetve státusz- és presztisvesztéselt, beosztásban megrekedés — az öngyilkosságra késztető okozati összefüggésekben — első helyen áll. Sorkatonáknál ilyen okozati tényező nincs. Az alkoholizálás mint kiváltó ok a sorkatonáknál általában az eseti leittasodás kapcsán jelentkezik. Az okok és körülmények vizsgálatánál ismételten előre kell bocsátani, hogy a tapasztalat és a szaktudományok, az elmélet és a gyakorlat egybe-/ hangzóan igazolják: az Öngyilkossági cselekmények szinte kivétel nélkül megakadályozhatók. Nincs olyan életút vagy indíték és krízis, amely egyértelműen és megállíthatatlanul öngyilkossághoz vezetne. A megfelelő időben és módon történő közbeavatkozás véglegesen megszakíthatja a folyamatot és visszasegíthet az élet normális folytatásához. Bár ma még nem ismerjük kimerítően azoknak a jeleknek együttesét, amelyekből bizonyosan, nagy valószínűséggel következtetni lehetne a szándék kialakulására és a cselekmény várható elkövetésére, de azt tudjuk, hogy Vannak emberek, akik inkább hajlamosak rá, .mint mások.

A' sikeres és időbeni közbelépést tehát az biztosítja, ha a figyelmet a veszélyeztetett személyekre és csoportokra koncentráljuk. Ilyenek mindenekelőtt,; akik már korábban öngyilkosságot kíséreltek meg; a társadalom — és közösségellenes beállítottságú személyiségek, a rendezetlen életvezetésű, büntetett előéletű fiatalok, az alkoholisták; az alacsony értelmi képességűek, idegi- és pszichikus zavarok miatt nehezen alkalmazkodók; a zárkózott, a búskomorságra hajlamos és túl érzékeny, gyenge akaratú katonák, és akik szülők nélkül, rendezetlen családi környezetben; nőttek fel. Közös vonásuk, hogy a magán és szolgálati életben adódó válságokat, erős stress-hatásokat, kudarcokat nehezen viselik. Hajlamosak; eltúlozni nehézségeiket, az elkövetett fegyelmi vétség, bűncselekmény vagy erkölcsi mulasztás kapcsán várható elmarasztalás következményeit. Gyenge, kiforratlan jellemüknél fogva képtelenek önmaguk és a tények helyes értékelésére. Helyzetük reménytelenségének túlzó megítélése-a hivatásos katonáknál, az „élenjáró" katonáknál, tiszteseknél is gyakori. Ezek hagyományos becsületérzés"-ből, szégyenérzetből vállalják inkább a halált, mint tetteik következményét; a várható státusz- és presztisveszteségeket. A felderítést és a megelőzést — amennyiben az elöljárók és a közösségek arra felkészültek — megkönnyíti, hogy az elkövetés szándékával foglalkozók nagyobb többségének viselkedése a cselekmény előtt érzékelhetően megváltozik. Egy részük közvetett módon, néha nyíltan kinyilvánítja, szándékát. gyakran, eppeasr. a. segítő közbeavatkozás, vagy más —• a cselekménnyel elérni kívánt. — cél érdekében.. Érdemes odafigyelni arra is, hogy a sorkatonák egy része a cselekmény elkövetése előtt a legkülönfélébb, panaszokkal többször megfordul a gyengélkedőn. Helytelen, ha ebben a jelenségben elsősorban a. szimulálást, kibúvási szándékot véljük felfedezni. Sokkal, inkább a rossz közérzet, a környezettől való menekülés jelének értékelhetjük. A „betegségbeménekülés" mint lehetséges problémamegoldás . kereséséről, ösztönös védekező-mechanizmusról van szó. Jellemző,, hogy' az olyan közösségek tagjai, melyekben hiányzik az emberek közötti kölcsönös bizalom, az őszinte feltárulkozás lehetősége, ahol nincs érdeklődés, megértés és támogatás a személyes, netán intim problémák iránt az Öngyilkosság gondolatával foglalkozó katonák gondjaikat, szándékukat nem a közösség tagjaival, s nem elöljáróikkal, hanem szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal közlik. Az őszinte feltárulkozás elmaradásának oka nem ritkán az, hogy a közösség tagjai és az elöljárók terhesnek tartják a. bizalmat, vagy azt nem megfelelően kezelik. Bírálják, megróják a feltárulkozó katonát, embéri gyengeségei, — „kicsinyes" gondjai, problémái' miatt. Az okokat elemezve ki kell mondani, hogy a katonák által elkövetett öngyilkossági cselekményeknek általában nincsenek kifejezetten a hadsérég élet- és szolgálati viszonyaiban rejlő okai. Döntő többségük — hasonlóan a társadalom más szektorainak megfelelő korú és nemű, csoportjaihoz az addigi életút és életvezetés, az eltanult viselkedés és elfogadott életszemlélet következménye. Szinte valamennyi eset egy hosszabb folyatna! befejezéseként — a nevelés, a környezet és a személyiség jellemzőkből, adottságokból származó nagyszámú ok és motívum „véletlen" kergszteződési és csomópontjában — következik be. De bekövetkezése mégsem szükségszerű. 3

33

Az ún. „népszerű" statisztikai okok között az első helyeket a családi viszály és a szerelemféltés (féltékenység) foglalja el. Ez az okcsoport sorkatonáknál az eseti — gyakran első — szerelmi csalódásból, míg hivatásos katonáknál az egész magánélet kudarcából, szétesettségéből-tevődik össze.1 A katonai életből származó indítékok vagy a lappangó szándékot; hajlamot felerősítő tényezők közül a sorkatonáknál mindenekelőtt ^figyelmet érdemel: a méltánytalanság, a tapintatlan bánásmód és légkör, az önérzeti sérelmek, valamely vétség, erkölcsi lazaság miatt előrebocsátott szigorú — néha szubjektíven eltúlzott — fenyegetés, az elöljárók, a közösségek elmarasztaló ítéletei kapcsán a felelősségre vonástól, a hivatásosoknál presztizs- és státuszvesztéstől való •— a társadalmi átlagosnál nagyobb félelem; a zártabb katonai életformában felfokozódó szégyenérzet. Végül említést érdemel a sorkatonáknál erőteljesebben ható az a: körülmény is, hogy a hadseregben az egyén a számára kényelmetlen és elviselhetetlen, vagy annak vélt környezetet saját elhatározásából legálisan csak nehezen, vagy egyáltalán nem képes megváltoztatni, felcserélni és elhagyni. Részint ezzel, részint a katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvás célzatával függ össze, hogy a „katonai szolgálattal szembeni ellenszenv" által motivált cselekmények gyakrabban fordulnak elő a sorkatonák körében. Az előzőekből kitűnik, hogy az öngyilkosság szorosan összefügg más negatív magatartásformákkal. Célszerű, ha a továbbiakban ezeket az általánostól eltérő, többnyire negatív társadalmi megítélés alá eső magatartás módokat (öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, mentális zavarok stb.) mi is egységes fogalommeghatározás alá vonjuk és jelölésükre a szociológiában meghonosodott tleviencia elnevezést alkalmazzuk. E szerint deviánsnak nevezzük azokat a viselkedési formákat, melyek lényegesen eltérnek a társadalom által elfogadott általános normáktól. Másképpen: — „deviáns mindazon magatartás, amely ellenkezik a társadalmi elvárásokkal, azon magatartási normákkal, amelyeket az adott társadalomban az emberek elfogadnak". Kérdéses ki, milyen módon válhat deviáns magatartású személyiséggé? — Feltevésünk szerint deviáns személlyé válik az, akinek szocializációja, (társadalmasulása) egészséges személyiséggé ' való fejlődése nem ment végbe zökkenőmén tesen és hibátlanul a gyerekkorban, s így nem tud megfelelni felnőtt korban a tőle várt társadalmi követelményeknek, — Ehhez járulhatnak olyan akut stresszek, (pl, a társadalmi mobilitás, régi megszokott kultúrából való kiszakadás, — családi viszályok, házastársi viszony megromlása, státusz- és presztízsvesztés stb.) feszültségek, melyeket a hibásan szocializálódott személy nem tud a társadalmi elvárásoknak megfelelő módon elviselni, vagy megoldani. Ezért folyamodik olyan „megoldásokhoz" melyeket" kulturális környezete még eltűr vagy éppen felkínál, dé amelyek már nem felelnek meg" sem az egyén, sém a -közösség érdekeinek, tehát nem célravezetőek, nem igazi megoldások. -— Végül, a hibásan, szocializálódott személy akut stresshelyzetben inkább választ olyan' megoldásokat, követ olyan viselkedési mintákat, mélyeket közvetlen környezetében másoktól látott. Abban az esetben, ha ezek valamilyen deviáns viselkedésformát „írnak elő", akkor könnyebben hajlik az ilyenekre, mint a „normális" de elhúzódó erőfeszítést igénylő és távolabbi eredményeket igérő megoldásokra. (Pl. ha az egyén gyermekkorában, majd a felnőtt környezetben is azt látta,-hogy a prob-

r lémamególdás mintája az öngyilkosság vagy bűncselekmény elkövetése, hogy pl. a „ f é r f i szerephez" hozzátartozik az ivás, örömben-báriatban, akkor stressz-helyzetben ő is öngyilkosságot, bűncselekményt követ el, illetve inni fog. (Ez utóbbit nevezzük szociq-kulturális tényezőnek.) Véleményünk szerint az első két tényező nem specifikus, nem determinálja a deviancia formáját, sokkal inkább a harmadik a szocio-kulturális faktor (a látott és „eltanult" deviáns viselkedésminták követése). Elterjedt felfogás szerint az alkoholizmus „krónikus öngyilkosság", az öngyilkosság a konfliktusokból való szabadulás gyors, az alkohol pedig lassú eszköze. A két magatartásmód mintegy er»,vmás alternatívájának tekinthető. Az alkoholizmus ideiglenesen jelentheti a probléma megoldást az öngyilkosságból való menekülést is, később viszont az alkoholizálás elmélyíti az egyén és társadalom konfliktusát, tehát erősítheti az öngyilkosságra való hajlandóságot.

III. A megelőző munka fő feladatai és módszerei Az öngyilkossági cselekmények különböző okainak megismerésén túl a parancsnoki munkában' a politikai tevékenység során, különös gondot kell fordítani a megelőzésre. Sorkatonáknál mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy: — Az első és legfontosabb tennivalónk a veszélyeztetett egyének felderítése. Erre szolgál a kiegészítési körzet és a helyőrség általános, valamint a fiatal férfiakra vonatkozó öngyilkossági mutatók és szokások, érték- és normarendszerének megismerése. A kiegészítő parancsnokságok kötelessége, hogy az alakulatok tudomására hozzák a bevonulók korábbi öngyilkossági kísérletére vonatkozó adatokat. Ezek ismeretében a döntésben illetékes parancsnokok feladata annak biztosítása, hogy a veszélyeztetett katonák lehetőleg ne kerülj eenk olyan beosztásba (őralegységbe) és szolgálatba pl. őrszolgálatba, írnoki, raktári beosztásokba stb., ahol gyakran és viszonylag könnyen juthatnak fegyverhez és lőszerhez, ahol folyamatos' ellenőrzésük, a közösség és az elöljárók részéről nehezen oldható meg. — Az öngyilkossági cselekmények megelőzésének következő feladata a katonai közösség egészséges légkörének megteremtése a felvilágosító nevelő- és oktatómunka megszervezése, végzése. Ennek eíedményeként el kelLérni, hogy a helyzetüket, problémáikat kilátástalannak ítélő, és az öngyilkosság gondolatával foglalkozó katonák bizalommal és fenntartások nélkül, •— a szolgálati út betartásának mellőzésével közvetlenül — fordulhassanak a politikai szervekhez, a párt és KISZ-vezetőkhöz, aktivistákhoz, vagy bármely szolgálati elöljáróhoz is, tanácsért és segítségért. Ezt az eredményt akkor lehet elérni, ha a felvilágosító munka kiterjed a világnézeti és erkölcsi felfogásunkkal ellentétes ideológiák, nézetek és szemléletek elleni határozott fellépésre; az öngyilkossági cselekmén y e k — m i n t ; felfogásunktól idegen, - káros magatartás és viselkedés forma leleplezésére és elutasítására. A közösségek és elöljárók felderítő,' segítő és probléma megoldó szerepe és alkalmazható eszközei igen sokoldalúak. Fontos annak hangsúlyozása, hogy az elkövetők cselekmé-

nyükkel maguknák és szűkebb környezetüknek, hozzátartozóiknak ás szeretteiknek fájdalmat, ezen túlmenően erkölcsi és anyagi károkat okoznak. Az oktató-felvilágosító munkában kellő tapintattal ügyelni kell arra, néhogy a helytelen életfelfogás elutasítása és leleplezése az emberek megszégyenítéséhez, közösségből történő kirekesztéséhez — és ezzel is fokozódó elmagányosodásához — vezessen. — A megelőző munka elsőrendű követelménye, hogy az emberek személyes ügyeinek megismerésénél intézésénél nagyfokú türelmet, körültekintést és méltányosságot, kell tanúsítani. A megértés, türelem, emberség Íratlan törvényeihez igazodva tartózkodni kell mindennemű fenyegetőzéstől.. Tapintatosságra kell törekedni a jogszerű fegyelmi és büntető eljárások, intézkedések és más — az egyénre nézve hátrányos, saját és hozzátartozói státuszát kedvezőtlenül érintő — intézkedések foganatosításánál. Ugyanakkor határozottan el kell utastíani azon próbálkozásokat, amikor valaki zsarolási célzattal, valamely személyes előny kicsikarása végett hangoztatja öngyilkossági szándékát, illetve követ el kísérletet. (Természetesen itt is szem előtt kell tartani, hogy a szándék hangoztatása vagy a kísérlet elkövetése olyan valóságos probléma jelzése lehet, amelynek a megoldása nem pedig lekicsinylő elhárítása képezi feladatunkat.) Az elvi és módszertani szempontból jól átgondolt, a tervszerűen és folyamatosan végzett ^megelőző munka eredményességét aligha lehet tagadni, azonban ennek ellenére is előfordulhatnak öngyilkosságok. Milyen teendőket kell akkor elvégezni? — Valamennyi cselekményt gondosan ki kell vizsgálni és a tanulságokat, — a katonai ügyészi vizsgálat megállapításaival összehangolva — az egyes állománycsoportoknak a rájuk vonatkozó mértékben ismertetni kell. A kivizsgálás során lehetőleg az egész életútra vonatkozóan tisztázni kell a cselekmény személyi és környezeti meghatározottságát, a szándék kialakulásához, illetve az elkövetéshez vezető oksorozatot. A kivizsgálás fontos feladata, hogy tisztázza, és minősítse az önsértés jellegét, hogy az öngyilkossági cselekményt elkülönítse az esetleges bűncselekménytől. Fontos feladat annak megállapítása, hogy öngyilkossági cselekmény, Vagy baleset, kibúvási kísérlet vágy esetleg, más bűncselekmény (pl. emberölés) történt-e. Az öngyilkossági kísérlet nem mentesíthet az'. elkövetés előtti fegyelemsértés vagy bűncselekmény törvényes következménye alól. Hasonlóan nem: korlátozza az elkövető felelősségét az esetben sem, ha valamely f e gyelemsértés vagy bűncselekmény az öngyilkossági kísérlet elkövetése miatt, vagy annak következtében történt. Még kell állapítani azt is, hogy az elöljárók és a közösség tagjai' részéről történtek-e olyan mulasztások vagy hibák, amelyekért azok parancsnoki vágy erkölcsi-fegyelmi, illetve büntetőjogi felelősséggel tartoznak.. Mivel az öngyilkossági cselekmények esetében a legdrágábbról, emberi életekről van szó, joggal elvárható, hogy minden szerv és elöljáró egységes szemlélettel hozzáértőén, tervszerűen és céltudatosan végezze a reáháruló tennivalókat. Az eredményesség feltétele, hogy a különböző szintű parancsnokok feszesen irányítsák és hangolják össze a politikai és személyügyi szervek, az egészségügyi. szolgálát megelőző tevékenység

í

gét. továbbá, hogy az érdekeltek <— elsősorban az alegységparancsnokok, eü. szolgálat és a társadalmi aktivisták — széles körben megszerezzék, elsajátítsák a megelőző munkában nélkülözhetetlen pszichológiai, szociológiai és demográfiai ismereteket, megismerjék az egyéni és az általános prevenció irányításához és végzéséhez szükséges információkat és mindezek birtokában képesek legyenek megfelelő módon és időben a szükséges beavatkozásokra.

az

Az öngyilkossági cselekmények megelőzésére irányuló munkában el kell érni, hogy az öngyilkosságok szándékával foglalkozó, öngyilkossági kísérletet elkövető katonák lelki egyensúlya mielőbb helyreálljon. Biztosítsák a teljes fizikai és pszichikai gyógyulásuk minden szükséges feltételét. Amennyiben a -.környezet-változtatás célszerűsége, az áthelyezés igénye szolgálati vagy egyéni érdekből felvetődik, azt biztosítani és támogatni kell. Az öngyilkosság gondolataival foglalkozó, vagy öngyilkossági kísérletet elkövető'személyt az áthelyezés során olyan alakulatokhoz, alegységékhez kell helyezni, ahol az utókezelés körülményei kedvezőek, és ahol a parancsnoki állomány, valamint a politikai és személyügyi szervek, az egészségügyi szolgálat felkészültek az ilyen munkára. A katonai szolgálatra váló alkalmasság fokát minden esetben újólag indokolt lehet megállapítani. Azonban mind az egyén, mind a szolgálat érdékeire való tekintettél tartózkodni kell attól, üogy a könnyebb megoldást választva eltanácsoljak, leszereljék őket a hadseregből. Kívánatos, hogy ilyen megoldásra csak kivételesen az elöljárók és a szakemberek (pszichiáterek, pszichológusok) megfelelő körével folytatott konzultációk és vizsgálatok alapján kerüljön sor. Hivatásos katonáknál, ha lehetséges még inkább hangsúlyozható az egyéniesített foglalkozás, elbírálás fontossága. , összefoglalva: /

Az öngyilkosságok megelőzése érdekében végzett munka elválaszthatatlan más abnormális,, deviáns magatartás formák megelőzése céljából végzett munkától. Egyértékű a személy- és életellenes bűncselekmények megelőzésére fordított társadalmi tevékenység fontosságával. Néphadseregünk szociális viszonyainak egyre inkább fokozódó szervezettségével párhuzamosan mind jobban előtérbe kerül a társadalom számára gondot, porblémát jelentő „rendhagyó", abnormis, deviáns emberi magatartásformák intenzív és integrált tudományos vizsgálatának és megelőzésének igénye. Ennek az igénynek a kielégítése természetszerűleg az érintett és lcompentens szaktudományok szerves és tervszerű együtt-működése, vagyis a korszerű multidisciplináris szemlélet jegyében valósítható meg. Illuzórikus, sőt messianisztikus hiedelem az, hogy a szocializmus anyagi bázisának fejlesztése a társadalom alapjaiban végbemenő változások — történelmileg belátható időn belül — automatikusan és mechanikusan maguk után vonják az emberi magatartás szóbanforgó szektorában a kívánt változásokat. Leszögezhetjük: nem rövid távú, nem kampányfeladatról van szó. Az Öngyilkosságra való hajlam az öngyilkosság, illetve kísérlete bizonyos szituációkban — az ország különböző vidékein ugyan eltérő mértékben — ' elterjedt magatartásmodell. S mint ilyen, mélyen gyökeredzik egyes vidékek lakosságának életfelfogásában, s tár-

sadalmi pszichikumban. A hadseregben végzett munka fontosságát, csak növeli, hogy az. életfelfogás, az .öngyilkossághoz való viszony módosítása terén a hadseregben elért eredmények — minthogy a felnövekvő férfi generációk egymástkö vetően átesnek a katonai nevelés., hatásrendszerén — várhatóan kedvező hatással lesz a lakosság egészének ezirányú magatartására. Mivel az öngyilkosság problémája Magyarországon kiemelkedő jelentőségű társadalmi gond, szükséges, hogy mindjobban megismerjük természetét, a szaktudományok erre vonatkozó eredményeit és a tapasztalatokat folyamatosan felhasználva megfelelő energiát fordítsunk az öngyilkossági cselekmények megelőzésével kapcsolatos tennivalókra. A megelőző munka sikere megköveteli, hogy szüntelenül tökéletesítsük az emberi magatartásra vonatkozó pszichológiai, : szociológiai ismereteket, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az emberek megismerésére és nevelésére. Annak, hogy az emberek nevelését és környezetük alakítását az eddigieknél inkább tevékenységünk középpontjába állítjuk, döntő jelentősége van Néphadseregünk szpcialista jellegének fejlődése szempontjából. A katonák jó közérzetének és a kedvező helyi légkörnek a biztosítása és ugyanakkor a különböző méltánytalanság, durvaság, fenyegetőzés, önkényeskedés — és velük párhuzamosan az engedékenység, a közömbösség és a tehetetlenség érzésének és gyakorlatának — visszaszorítása fontos kritériumai Néphadseregünk szocialista jellegű fejlődésének. Az emberi élet védelmének humánus célkitűzése és az önkéntes háláitól visszatartás sürgető társadálmi igényeinek szolgálatában á hadseregben is időszerűnek tartanám felülvizsgálni azokat a hatályos büntetőjogi és igazgatás jogi szabályozásokat, melyek az öngyilkosságok és kísérletek megítélésével kapcsolatosak. \

r

i

7

"

:

'

A büntetés kiszabásának néhány kérdése Irta: Dr. Kaposvári Bertalan hb. főhadnagy

..A. büntetés kiszabása bonyolult és számos összefüggést feltáró folyamat. Ezért a kérdés sokrétűsége miatt — csupán azokkal a bűnösségi körülményekkel kívánok foglalkozni, amelyek a katonai bíráskodásban jelentkeznek elsősorban, és ugyanakkor a szélesebbkörű polgári bírósági büiltétő gyakorlattól eltérő, sajátos jegyeket viselnek. Zárt katonai közösségeken belül már maga a társadalomra veszélyesség is sokszor az általánostól eltérő tartalommal jelentkezik. Esetenként még a súlyos tárgyi veszélyességű cselekményeknél is nemcsak a maga a tett, hanem — paradox módon — a tettes körülményei is fokozott f i gyelmet érdemelnek. Ennek viszont a fordítottja is előfordulhat. Ennek az eltérésnek indokai a katonai rend és fegyelem szempontjaiban rejlenek. Az alanyi oldalon jelentkező, enyhítő körülmények sorában gyakori a nős, családos állapot. Ennek megítélése esetenként az általános szempontokon túlmenő értékelést igényel. Nem csekély ugyanis azoknak a sorkatonáknak a száma, akik családosok, és vannak akik közülük nem kellően rendezett lakás-, családi- és anyagi körülmények között hagyják otthon hozzátartozóikat. A parancsnokok felismerték e tényben rejlő hátrányokat, és ázt gyakoribb kedvezmény adással — eltávozás, szabadság stb. .— igyekeznek enyhíteni. Mégis előfordul, hogy a katona a feleség, vagy valamelyik családtag levele kapcsán — félretéve minden meggondolást, szabályt, — elhagyja alakulatát és hazamegy. Kizárva e körből azokat, akik csupán védekeznek ezzel,, megállapítható, hogy az ilyen elkövetőknél az alanyi oldalon elenyésző a veszélyesség. Ezért általában nem szükséges a súlyosabb feevelmező eszközökhöz, — mint amilyen a fegyelmező zászlóalj — fordulni. Elégséges lehet a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés, vagy parancsnoki jogkörbe való visszaadással az. elkövetőre még kedvezőbb helyzet kialakítása, még akkor is, ha mondjuk az önkényes eltávozás súlyosabb esete forog fenn; amenynyiben az elkövető távolmaradását a család érdekében végzett tevékenysége valóban indokolta. Közismert, hogy egyes bűncselekmény kategóriák időszakonként elszaporodnak. Szembetűnően jelentkezett ez a tény az erőszakos, garázda jellegű magatartásoknál. E jelenségnek bonyolult társadalmi és kriminogén háttere van, amelynek felvázolására itt nem vállalkozhatunk, E jelenség fokozott veszélyét felismerve a büntetőjog is felvette a maga sajátos, eszközeivel a küzdelmet. Bírósági tárgyalótermekben gyakran el-

hangzik a vádlott terhére szóló bűnösségi körülmények között az elszaporodottság értékelése. Az országos viszonylatban elszaporodott és értékelés alá vont bűnös cselekmények' közvetlenül össztársadalmi érdekeket sértenek; veszélyeztetik a közbiztonságot, nyugtalanságot kelthetnek. Ugyanez nem mondható el viszont azon bűnös magatartásokról, melyek meghatározott területen — és keretek között — működő katonai közösségen belül fordulnak elő. Amennyiben egy alegységnél pl. az őrszolgálati bűncselekmények száma megnövekedik, ez országos méretekben, de még esetleg azon a szűkebb területen sem jelentkezik fokozott védelmet igénylőén. Tapasztalati tény, hogy még a területileg közel fekvő, de eltérő jellegű feladatot ellátó alegységek, egységek fegyelmi helyzete is teljesen eltérő képet mutathat. Katonai közösségen belül a fegyelmi helyzet alakulására, megszilárdulására a katonai célok elérése szempontjából döntő jelentősége lehet egyes negatív magatartás típusok elszaporodásának. Országos, vagy esetleg megyei méretekben a bűnözési szint kialakulása általában hosszabb és összetettebb folyamat végeredménye. Ugyanígy annak mérése és a szükséges intézkedés megtétele is hosszadalmasabb. Ezzel szemben a '-katonai ' kollektíváknál' — esetenként a személyi állomány összetételének és változásának függvényében — sokszor kiképzési időszakonként változhat a fegyelmi helyzet, tűnhetnek el egyes bűnös magatartási formák, ezzel egyidőben pedig újak jelentkezhetnek. A konkrét bűncselekmények elbírálásához, ezért á bíróságnak feltétlenül tisztáznia kell az adott alegység, vagy egység fegyelmi helyzetének alakulását, nem különben ennek az alakulat tevékenységére gyakorolt hatását. Az ehhez szükséges adatoknak tehát rendelkezésére kell állniuk. A bizonyító eljárás során meg kell ismerni és értékelni kell az elbírált cselekményekhez hasonló magatartásokat az érintett alakulatnál. A fenyítések számának alakúlása azonban önmagában még nem ad erről valósághű képet. A statisztikai adatok tényszámainak ismerete mellett az is szükséges, hogy az alakulat' egészét értékelő parancsnoki vélemény világítsa meg a tényleges fegyelmi helyzetet. Lényeges, hogy ez az értékelés az érintett kiképzési időszakra vonatkozzék. A korábban említettek szerint ugj^anis e téren viszonylag gyors módosulások történhetnek Ez a többlet nem jelenti a véleményt adó parancsnokok indokolatlan és túlzott adminisztratív megterhelését. Jelenleg minden elbírált ügyhöz adva van az elkövető parancsnoki jellemzése. Ezt egészítheti ki a parancsnok — kellő indokkar alátámasztva ; — a vezetése alatt álló alakulat fegyelmi arculatának ismertetésével. E, téren pedig minden parancsnoknak „napra kész"-nek kell lennie. A büntetés mértékének meghatározása nagymértékben függ az elkövető tudati, felismerési és akarati képességétől. Az embernek meghatározott fizikai,- és idegrendszéri fejlettséget kell elérnie ahhoz, hogy a szükséges'akarati és felismerési képességre szert tegyen. Ezt á felismerést büntető törvénykönyvünk a fiatalkorú elkövetők tekintetében megfelélően hasznosítja is, amikor a fiatal korban elkövetett bűncselekmények büntetési tételét' áz általánosnál alacsonyabban állapítja meg. A bűnös-

ség /megállapításánál és a büntetés kiszabásánál a bírói gyakorlat is mrozszemenően figyelembe veszi a fiatalkor határánál levő elkövetőknél ,az életkori sajátosságokat. Az állampolgárok'viszont döntő többségükben 20. évet meg nem hal a d ó — esetenként 18 év alatti — korban vonulnak be a sorkatonai szolgálát teljesítésére. E fiatál emberek sajátítják el mindazt a speciális ismeretet, amelyekre a harc sikeres megvívása érdekében szükségük lehét. Ez is egyik oka annak, hogy a Btk. 103. §-ának (2) bekezdése kimondja: „a fiatalkorúakkal kapcsolatos rendelkezések a katonákra nem alkalmazhatók". Az sem szorul ugyanakkor különösebb magyarázatra, hogy a katonai szolgálat teljesítése önmagában még nem jelenti minden esetben—• a törvény rendelkezései szerint felnőtté vált, de valójában még kiforratlan jellemű, fiatal embereknél — a szükséges akarati és f e l ismerési képességek teljes meglétét. Kérdéses viszont, hogy a fiatalabb korra áltálában jellemző kiforratlan személyiség menyiben befolyásolhatja, közelebbről enyhítheti az elkövető felelősséget. Véleményem szerint a 20 éven aluli bűnelkövetőiméi nyomatékkal kell figyelembe venni az életkort. Ezen belül természetesen, különböztetni kell az elkövetett bűncselekmény jellege szerint is. S2irite iskolapéldája ennek, amikor a sorkatona az alapkiképzés ideje alatt a szülei iránti ragaszkodástól vezetve önkényesen elhagyja szolgálati helyét. Vizsgálandó e körben a tett és az elkövető személyisége közötti kapcsolat. Vagyis az, hogy elkövető jelleme erkölcsi beállítottsága is közrehatott-e a magatartás tanúsításánál, vagy csupán a fiatalkorral sokszor együttjáró meggondolatlanság. Nem elhanyagolható az iskolázottság és a szakmai képzettség hasonló összefüggésben való értékelése sem. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság e kérdésben úgy foglalt állást,, hogy ;j a fiatalkor határát alig meghaladó" életkor értékelhető általában enyhítő körülményként. 2 Véleményünk szerint 20 éves korig az elkövetők a fiatalkor határát alig meghaladónak tekinthetők. Természetesen szinte minden ügyben külön kell állást foglalni e tény jelentőségével kapcsolatban. Nem csekély a jelentősége a büntetés kiszabásánál az elkövetés idejének sem. Esetenként az elkövetés idejét maga a törvényhozó is tényállási elemként értékeli, mint például a Btk. 199. §-ának (2) bekezdésében írt járványszabályok megszegésénél. Más esetekben viszont a bíróság súlyosítóként értékel hasonló körülményeket. Nyilván nagyobb veszélyessége van annak, ha a katona gyakorlat alatt hagyja el önkényesen a szolgálati helyét, vagy a fokozott követelményeket támasztó szolgálat körülményei között tanúsít bűnös magatartást, mint annak, hogy a napi kiképzési feladatok végzése során tanúsít azonos magatartást. Aki ismeri az elkövetéskor fennálló helyzetből fakadó szolgálati felelősséget, mégis felróhatóan tevékenykedik, az egyúttal a nagyobb fokú elszántságáról, erőteljesebb közösségellenes jellemvonásairól ad számot. E tényeknek pedig nyomatékkal, kell érvényesülniük a büntetés kiszabásánál. Az elkövető terhére csak azok a következmények róhatók, amely éket; bűnössége átfogott. Az egyes magatartások vizsgálatánál azonban felvétő3

Bírósági Határozatok 4745. sz.

dik, hogy az elkövető, vagy elkövetők tudatában nem jelentkező távolabbi kihatások mennyiben vehetők figyelembe, s vonhatók a bűnösség megítélésének körébe. Ügy vélem, a kérdés megközelítéséhez segít hozzá a katonai bíróság által elbírált következő bűnügy ismertetése. A vidéki helyőrségben az egyik alegységnél a sorállományú tisztesek, sorozatosan durva és törvénysértő módszerekkel „nevelték és fegyelmezték" az alárendeltségükbe tartozó újoncokat. Olyannyira, hogy az egyik fiatal sorkatona. őrszolgálatban az arra haladó rajparancsnokát e magatartás miatt felelősségre vonta, majd fegyverével megölte. Utána önmagával is végzett. A katonai bíróság a vád alá helyezett személyeknél súlyosító körülményként értékelte, hogy a cselekményük az alakulat fegyelmi helyzetének időleges megbomlásához vezetett, valamint egyéb súlyos eredmények létrejöttét idézte elő. Nyilván nem foghatta át az érintettek tudata — hiszen a szándékuk éppen ellenkező volt, hogy a törvénysértő fegyelmező módszereik ilyen eredményt hoznak, azonban ez a súlyos eredmény a cselekményükkel végsőfokon oksági kapcsolatban állt. Ezen objektív és szubjektív hatások súlyosító körülményként való figyelembe vétele a büntetési célok vonatkozásában is jelentőséggel bírt. Egyébként a Legfelsőbb Bíróság egyik állásfoglalásában hasonló módon emelte ki; „bár a vádlott ezt előre nem látta, azonban az eredmény a cselekményével összefüggésben áll, a bekövetkezett ilyen eredmény pedig súlyosító körülményként értékelendő a büntetés kiszabásánál".3 " ' . A büntetés a büntetési célok — az egyéni és általános nevelés, valamint a megelőzés — elérése érdekében történik. Alapvetően kihat rá az elkövetett cselekmény tárgyi súlya miután jórészt az alakít ki a társadalom e tényről tudomást szerző tagjai körében bizonyos képzeteket. Gyakori azonban, hogy az elkövetés után a tettesben magatartása iránt olyan ellenszenv alakul ki, amely már önmagában jelenti az egyéni megelőzés és nevelés hatásainak beálltát. Ténylegesen ez a megbánás, amenynyiben valóban komoly és alapos. Ha ez a megbánás ténylegesen a bűnös magatartásától való visszariadásból, annak utólagos elutasításából ered, ez a tény határozottan az enyhítés irányába hat. A megbánás komolyságára azonban csalt a körülmények teljes ismerete adhat választ. Ezért nem tekintette enyhítő körülménynek a Budapesti Katonai Bíróság az emberölést .megvalósító egyik vádlottnál az öngyilkossági kísérletet. A terhelt ugyanis korábban a szabályszegések és bűncselekmények egész sorát valósította meg. Ezek miatt alappal számolhatott a komoly felelősségre vonássál. Ilyen előzmények után ittas állapotban vitte 'be szolgálati helyére a sértett fiatal leányt, akivel az é j szakát együtt töltötte. Reggel elöljárói tudomást szereztek erről. A vádlott látta, hogy újabb fegyelmezetlenségét szintén terhére fogják róni. Elővette szolgálati fegyverét — majd lényegében „most már úgyis minde g y " alapos — a fiatal leányt fejbe lőtte. Ezután közelről megnézte a sértettet, majd a saját mellkasába lőtt. Sérülése megfelelő orvosi beavatkozásra, szövődmény nélkül gyógyult. A terhelt a felelősségre vonás-

3

Legf. Bíróság. Bf. I I I . 2707/1957. Bírósági Határozatok 1915. 1958. május 5. szám.

tói való félelmében fordítottá maga felé a fegyvert. Előzőleg azonban a legcsekélyebb indok nélkül — arra gondolva, hogy azért már úgysem tudják- felelősségre vonni — kioltotta egy ember életét. Tehát nem a megbánás vezette az öngyilkossági szándék felé. ' , - Általában a bűnösség mértékére vet fényt az alkalom keresése a véghez vitel során tanúsított nagyobb mérvű elszántság és a konokság is. Ezzel szemben a kínálkozó alkalom kihasználása egészen más kapcsolatban van az elkövető személyiségével. Ezért az ugyanúgy számításba jöhet, enyhítő- mint adott esetben súlyosító körülményként. Például egy baleset áldozata éppen olyan magatehetetlenné válhat, mint az eszméletlenségig leittasodott ember. Mégis mennyivel elvetemültebb dolog a szerencsétlenül járt ember értékeinek elvétele, mint az alkoholtól öntudatát vesztet .személy kizsebelése. Az első esetben nyilván nyomatékkal jön számításba az elkövető terhére az ilyen alkalom kihasználása. Egyébként az alkalomszerűség véleményem szerint nem feltétlenül esik egybe az alkalom kihasználásának fogalmával. Hiszen akinek bűnös magatartásra a lehetőségek folyamatos kínálkozása teremti meg a feltételeket, s ezt az elkövető ki is használja, annál az alkalomszerűség nem azonos egyetlen „botlás" tényével. Márpedig álláspontom szerint csak annál, vehető figyelembe a bűnösség mértékét csökkentő tényezőként az alkalomszerűség, akinél ez csupán eseti meggondolatlanságként jelentkezik. Az első bűnös megnyilvánulást követően a tettesnek módjában áll átgondolni magatartását, annak várható következményeit, kihatását. Ha ezek után sem hagy fel cselekménye folytatásával, az a kitartását és elszántságát igazolja, amely az alanyi oldalon feltétlenül terhelő tényként értékelendő. Ezzel ellentétes szemlélet az első bűnös magatartást követő cselekményekre, mintegy feloldást adna. Egy példával szemléletesebb a kérdés. Az alakulatokhoz címzett postai küldemények kézbesítését általában a sorkatonák közül kijelölt „postások", végzik. Többször előfordult, hogy a „postások" a rájuk bízott értékküldeményeket eltulajdonították. Kétségtelen, hogy beosztása a szándékán kívül teremtett alkalmat a tettesnek, amit az egyszerűen kihasznált. Ugyanakkor katonatársait — akik, ha nem is voltak ráutalva a rokoni küldeményekre, de az őket illette — megkárosította. Ez közvetve kihat az alakulat fegyelmi helyzetére, de csökkenti az állami szervekbe vetett bizalmat is. Amikor ugyanis a címzettek tudomást szereznek az értéknek részükre történt feladásáról, még nem tudják, hogy az milyen körülméynek között tűnt el. Az elkövető tehát a kínálkozó alkalom kihasználásával több irányú sérelmet idézett elő. Ez mindenképpen emeli a cselekmény veszélyességét. *

*

*

Következetes a bírói gyakorlat a valóságos halmazat értékelése tekintetében, Nehezebb azonban a helyzet. a látszólagos halmazat minden olyan esetében, amikor az elkövető az alkalmazott törvényi, tényállás ál~

tal nem védett társadalmi viszonyt is sértett, vagy veszélyeztetett magatartásával.4 A többszörös halmazatnál szintén változik a halmazatban elbírált cselekmények súlyának mikénti értékelése. Számtalanszor előfordul, hogy a célzott eredmény elérése érdekében egy egész sor más jellegű bűncselekményt is megvalósítanak az elkövetők. • Pl.: A sorkatona terhelt szökést követett el. Túrista jelzéseket követve igyekezett a távoli helységben lakó szüleihez, ahol bújkálni akart. Ütja gyéren lakott, illetőleg lakatlan területen vezetett keresztül és hosszabb ideig tartott. Eközben létfenntartását az útjába eső hétvégi házakból betörés útján eltulajdonított élelmiszerekkel és egyéb használati tárgyakkal biztosította. Ezen túl további haszonszerzésre nem törekedett. Itt a cselekmény tárgyi súlyát a szökés határozta meg. A nagyszámú, de kisebb súlyú lopás vétsége emelte ugyan a cselekmény tárgyi súlyát, azonban nem jelentős mértékben, hiszen a lopás nem terjedt túl a létfenntartásához szükséges mértéken. A látszólagos halmazat esetén viszont csak akkor kerülhet sor egyegy résztevékenység súlyosítókénti értékelésére, amikor valamennyi elkövetett cselekménynél külön-külön is fennállanak a bűnösség megállapításának törvényi előfeltételei. í g y a Btk. 316. §~ában írt zendülés elkövetői által e cselekménnyel kapcsolatban — megvalósított emberölési kísérlete külön nem értékelhető súlyosítóként. A hivatokozott törvényi tényállás (3) bekezdése ugyanis éppen ezt a körülményt minősíti. A zendülés, mint tömegjellegű bűncselekmény eleve több, más vonatkozásban önállóan értékelhető magatartást takar. Ezek között egyesek lehetnek katonai, vagy más bűncselekmények. Lényegében a függelemsértések egész skáláját is magába foglalja. A zendülők megvalósíthatnak államellenes bűntetteket is, mint izgatás, hazaárulás.,, stb. Tehát az öszszetett tényállású zendülés elkövetésén túl az elkövetők más törvény áltál védett társadalmi viszonyt is sérthetnek. Amennyiben ezek nem tartoznak szorosan a zendülés törvényi tényállásához, úgy az e törvényhely alatt külön nem minősített, vagy önállóan nem értékelt bűnös magatartásokat súlyosítóként kell figyelembe venni. Ezek a „többlet" magatartások a tettesek elszántságát húzzák alá, egyúttal azonban növelik a cselekmény. egészében jelentkező tárgyi súlyát is. Azt, hogy milyen, mértékben írja az elkövetők terhére a bíróság e z e n körülményeket, természetesen a halmazatban levő, vagy a látszólagos halmazat folytán külön nem értékelt cselekmények anyagi súlyától kell függővé tenni. ft A

*

Hivatásos állományú katonáknál a bűncselekmények elkövetése rendszerint a rendfokozat elvesztésével jár. Esetenként már maguk az ille-

* Dr. Földvári József: Budapest, 1970. 277. old.

„Á büntetés

tana".

Közgazdasági

és

Jogi

Könyvkiadó.

tékes hatóságok fegyelmi úton — az ítélet meghozatala előtt — megfösztják rendfokozatától az elkövetőt. Ha erre korábban nem került sor, és a bűnös magatartás következményeként az elkövető méltatlanná vált rendfokozat viselésére, az esetben a bíróságok mellékbüntetésként alkalmazzák a lefokozást. A rendfokozat bármely úton történő elvesztése lényegét tekintve állásvesztés, .— amely a főbüntetésen túl komoly hátrányként jelentkezik. E hátrányok együttesen alakítják az elkövető gondolat-' világát, morális értékrendszerét. Az állásvesztés mikénti értékelésével kapcsolatban azonban több szempontot kell figyelembe venni. Leglényegesebb annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az állásvesztés, szükségszerű folyománya volt-e a cselekménynek, vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság több döntésében is határozottan állástfoglalt e kérdésben. Egyik ügy kapcsán kifejtette, hogy az állásvesztés az elkövető által megvalósított visszaélés szükségszerű folyománya, amivel már az elkövetéskor számolnia kellett. Ezért ez a körülmény enyhítőként nem értékelhető. Ü g y gondolom, hogy ehhez az állásfoglaláshoz nem kell külön magyarázat. Az ilyen hivatali jellegű visszaéléseken túl azonban számos olyan cselekmény van, amelynek megvalósításával a katona méltatlanná válik a rendfokozat viselésére. Ezekben az esetekben a lefokozás meg is történik, amely viszont egy sor egzisztenciális és morális hátrányt jelent az elkövető számára. Ezek a fentebb írtakkal egyezően növelik a büntetés súlyát. Azokban az estetekben tehát, ahol a tettest már korábban, az elítélése előtt fosztották rendfokozatától, ott ezt a tényt az ítélet meghozatalakor az elkövető javára kell értékelni.

x

Az elmondottakon túl még számos, a bűnösség fokát befolyásoló tény visel ilyen kettős arcot. í g y a cselekmény megfontoltsága, a fondorlat alkalmazása, egyes esetekben mint pl. a Btk. 315. §-bah írt kibúvásnál — tényállási elemmé válik, más cselekményeknél viszont csak súlyosító körülményként jelentkezik, A merénylet (Btk. 126. §.) már a szó nyelvtani értelmében is magában hordozza az „orvtámadás" tényét. Ugyanekkor az intézkedő rendőrnek más által váratlanul — orvul — iörtént megtámadása nyomatékos súlyosító körülmény. Mindezek példaszerűen igazolják, hogy a bőnösségi körülmények vizsgálata kizárólag a konkrét összefüggések feltárása alapján történhet. A jogalkalmazónak figyelemmel kell kísérnie a társadalomban végbemenő mozgási folyamatokat s azokra rögtön reagálnia kell. Ugyanazon tények rövid időn belül szinte teljesen ellentétes módon jelentkezhetnek. Ezért jogos a kérdés, „van-e olyan mérce, amely gátat emel a bírák egyéniségében rejlő szubjektivitásnak. Milyen objektív igazsághoz közelítő

Bírósági Határozatok. 4985, szám.

ismérvek irányíthatják a jogalkalmazót a leghelyesebb megoldás elérése felé". 0 , A válasz természetesen egyértelmű: igen, van ilyen mérce, azonban a jogalkalmazásban ez sokkal áttételesebben jelentkezik. Mérce lehet a bűnözés alakulása, az egyének és a társadalom egésze tudatának és értékrendjének formálódása. Egyszóval a kiegyensúlyozott, kilengésektől mentes bírói gyakorlat •-••• amely képes mérni a mérhetetlent is.

8 Dr. FÖidvóri József: Budapest, 1970. 190, old.

„A büntetés

tana".

Közgazdásági és

Jogi

Könyvkiadó.

Egy kibűvási bűncselekmény jogi szabályozásának története Irta: Dr. Pásztor Imre hb. őrnagy

A. büntetőjog más területeihez hasonlóan, a katonai büntetőjog vonalán is a rómaiak voltak az első klasszikus jogalkotók. A római császári törvények már ismerték és szigorúan büntették a hazaárulást és az ellenséghez való szökést, sőt — a korai jogi kultúra bizonyítékaként — már akkor megkülönböztették a szökést és az „önkényű" eltávozást. Az ellenséghez való átszökést azonban nem katonai, hanem közönséges bűncselekménynek minősítették. Ez annak felismeréséből száramzik, hogy az ellenséghez pártolás igen súlyos, és már nemcsak katonai értelembén elítélendő magatartás, hanem hazaárulásnak tekintendő. •íi

&

A magyar nép honfoglalás-kori jogalkotása nem támaszkodott a római jog tapasztalataira. írásos anyagunk a honfoglalást közvetlenül megelőző történelemi-formáló tettről, a Vérszerződésről csupán Anonymus nyomán maradt ránk. Az általa írásban közölt Vérszerződés 4. cikke tartalmazza a hűtlenséget. Akkor a hűtlenség fogalmi körébe olyan cselekmények tartoztak,, amelyek a fejedelem személye, a fejedelem rokonai (a törzsfők) és a fejedelem közti harmónia ellen irányultak. Később is fennmaradt ez a bűncselekmény: egyrészt mint az állampolgári kötelességek megsértésének egyik esete, másrészt, mint a közbűntettek egyik ősi alakja. A hűtlenség (infidelitas) fogalmi köre azonban a századok során mind az elkövetési és jogi tárgy tekintetében, mind az elkövetési módok vonatkozásában egyre bővült és tagolódott. A hűtlenség túlságosan általános megfogalmazása ugyanis nem szolgálta elég hatékonyan a korai középkori századokban a háborút viselő népeket, illetve hadseregeiket. Egyre inkább külön katonai büntetőtörvények meghozatala vált szükségessé, azonban ezeket kezdetben csak a háború tartamára és csakis a háború mindenkori követelményeihez képest bocsátották ki. Ezekben a jogszabályokban éppen ezért csaknem mindenütt szerepel a harcokban tanúsított gyáva magatartás és megfutamodás büntetése, sőt — bár ritkábban — az átállással is találkozhatunk. 1472-ben adta ki Zsigmod király az általunk ismert első egységes Hadi Szabályzatot. Ez azonban nem tett különbségei az egyes kibúvási alakzatok között, mert tulajdonképpen csak a szökést tette büntetendő cselekménnyé, Ugyanakkor már 3 középkorban is, amikor a magánbosszú és

az egyéni megtorlás dívott, — a római joghoz hasonlóan — „közbűntettnek" minősítették az ellenséghez szökést. Jogtörténeti írásaink szerint ez a zsoldosokból kialakult hadseregek létrehozása miatt vált szükségessé. Mátyás királynál ,,... a honvédelmi kötelesség súlyos megsértése által elkövetett hűtlenségi bűnesetek" már ismét csak általános megfogalmazásban szerepelnek. Az 1462. évi I. dekrétum szerint hűtlenségnek számít, ha a katonák a rájuk bízott várakat, vagy saját urukat elárulják. Más országokban, de Magyarországon is, arra törekedtek a szilárd központi hatalmat kialakító uralkodók, hogy erős hadseregeik körében fegyelmet tartsanak. E korok rendkívüli változékonysága miatt azonban ez a törekvésük igen ellentmondásos volt. Ám a lcibúvási cselekmények csaknem minden hadiszabályzatban, illetve katonai büntetőjogi rendelkezésben visszatérnek, bár egymástól igen eltérő formában. Az 1595. évi X X I V . tc. csupán a „titkos eltávozott" katonákról szól, az 1601. X I V . tc. pedig lényegében csak felújítja ezt a jogszabályt. A török hódoltság idején egyszerre volt királyi (császári) hadsereg, az ország nyugati részein, és fejedelmi hadsereg Erdélyben, illetve az ország keleti részein. Bocskay István. 1606-ban a zászló< elhagyását minősír tette szökésnek. I. Rákóczi György 1645-ben szintén csak a szökést; jelölte- meg bűncselekménynek. A század végén viszont Savoyai Jenő azt észlelte, hogy a szökések igen elharapództak,, melynek egyik okát abban látta, hogy a törökök csalogatták el a császári seregekből elszökött katonákat. Tulajdonképpen a kornak megfelelő, ugyanakkor a társadalmi haladást szolgáló katonai büntetőjogi szabályokat csak II. Rákóczi Ferenc alkotott 1707-ben. Ez a törvény lcibúvási, bűntettnek minősítette, ha a katona ,.a menetlevél határidejénél tovább odamarad". A fejedelmi jogszabályok alapján azután az egyes parancsnokok is megalkották a saját rendelkezéseiket, Eszterházy Antal kuruc generális hadiparancsa szerint „a császárhoz átpártoltak, elfogatván, fölakasztandók". Az Ebeczky Imre dandárnok várparancsnok részére kiadott; 1707,-es keltezésű instrukciókban szerepel először a desertálás. A hajdúknak készült utasításban pedig az „ellenség közibe szökés" bűnesetével találkozunk. Rákóczi Hadi Regulamentuma a legsúlyosabb büntetéssel fenyegette a szökést, de nem tekintették erinek azt ha valaki a saját seregek egyik zászlaja alól a másik alá szegődött. Az ilyen ktaonát csupán visszaküld'r ték eredeti zászlaja alá. Az V. Titulus I. Articulusa a „Zászló alól hír nélkül elmenőkről" így rendelkezik: „Valaki, elszökik vagy elmegyen zászlója alól a kommandirozó főtiszt engedelme és passzusa nélkül, testi büntetését veszi, ha pedig ellenséghez szökik és elmenő szándékában tapasztaltatik, vagy már annak útjában menni találtatik, vagy azután kézbe akad, felakasz• tátik." A X V . Articulús szerint pedig: „ A z árulók büntetése, halál és jószáguk konfiskációja. Mi és nemzetünk s hadaink árulói is, fejük vétetvén,; minden tábori-javaik; és jószágaik konfiskáltatásával büntettetnek. . . " ,

Az ellenséghez szökés tehát — miként a jogszabály szerkesztője felismerte — több szakaszban történhet. Nem kétséges, hogy — bár valamennyit azonos büntetéssel fenyegeti •— jól kivehető az előkészület: ..elmenő szándékában tapasztaltatik", a kísérlet: „már annak útjában menni találtatik", és a befejezett alakzat: „azután kézbe akad". Nyilvánvaló, hogy itt a bűncselekmény akkor érkezett a befejezéshez, amikor a szökevény elérte az ellenséges hadsereg fennhatósága alá tartozó területet vagy annak valamely csapattestét. Amíg „annak útjában" elfogják, kísérletet kell megállapítani. Ezt követően hosszú ideig alig történt valamilyen előrelépés a hazaárulás megítélése terén. I. Lipót javított hadicikke 1737-ben árulót említ ugyan, de azt a továbbiakban nem részletezi. A kor egyik nagy kodifikátoraként említik a jogtörténészek Gusztáv Adolf Svéd királyt, aki a polgári büntetőtörvénykönyvekhez hasonlóan a katonai büntető jogszabályok kódexbe foglalását szorgalmazta. Az igény kétségtelenül fennállt és így az uralkodók egy része egységes katonai büntető törvénykönyv (Ktbtk.) megalkotásán dolgozott. A habsburg császárságban 1830-cál kezdődött a Ktbtk. kodifikációja. Ezt azután — a magyar szabadságharc leverését követően —- 1855-ben egy császári pátenssel Magyarország területére is bevezették. Az 1848—49-es szabadságharc idején sem a központi kormányzatnak, sem a hadvezéreknek nem volt idejük megfelelő jogalkotásra. Csupán egyes törvények említik a szökést, amelyre nézve úgy rendelkeztek, hogy ha az „lábrakapott és elhatalmazott", rögtönítélő törvényszék elé tartozik. Az 1848. X X I I . Törvénycikk „A nemzeti őrseregről" rendelkezett. Ez azonban csalt a nemzetőrség számára volt irányadó, a sorkatonákra változatlanul a császári törvényeket alkalmazták. Az 1848. október 6-i f e gyelmi szabályzat veszi ki először a császári csúcsszervek hatásköréből a katonai igazságszolgáltatást, A sorezredek és a honvéd zászlóaljak egybeolvadása után létrejött az egységes magyar honvédség, és így az 1848. november 29-i rendelet már az egész szabadságharcos seregre vonatkozott. A császári katonai szabályoktól azonban csupán 1849-ben kezdtek eltérni, de csak eljárásjogi vonatkozásban. Az egyetlen anyagi jogi jogforrás tulajdonképpen az 1848. júliusi rendelkezés „A magyar nemzeti őrseregek kötelező szabályai"-ról. Ez azonban csaknem azonos a korábbi császári szabályzattal, mert annak csupán laza fordítása volt. 1848. december 1-én ezt ugyan módosították, de csak a büntetési tételek szigorításával. Ezenkívül megemlíthetünk még a Honvédelmi Bizottmány által kiadott két rendeletet. 1849. január 20-án az ellenséges hadseregben való szolgálást hazaárulássá nyilvánították, niajd 1849. január 23-án elrendelték a magyar hadsereg tagjai ellenséges hadseregbe való csábításának „halállal leendő büntetését." Errőt szól Hankovics György tábori vésztörvényszéki elnök jelentésének következő része, amelyet Ludvigh János kormánybiztoshoz küldött: 4

49

„ . . . a katonai foglyok iránt pótlólag azon körülményt kívánom még felfedezni, miként olyanok is vannak, akik seregtől megszöktek és jelenleg az ellenség sorában vívtak — ezeknek csak Isten bocsájthat meg, de nem a n e m z e t , , . . " , A szabadságharc leverése után véres leszámolás következett és ekkor került bevezetésre a már említett császári Ktbtk. Az alább következő rendelkezéseket az 1855. évi január 15-iki Katonai Büntető Törvényből idézzük: , „183. §. Szökés. Aki a katonai szolgálati eskü letétele után az ezredet, csapattestét vagy azt a szolgálati ágait, amelyhez tartozik vagy a számára kijelölt tartózkodási helyet önkényűleg és abból a szándékból hagyja el, hogy magát szolgálati kötelezettsége alól mindenkorra kivonja vagy onnan ugyanebből a szándékból távolmarad: szökésben válik bűnössé. 184. §. A szolgálati kötelességbe való vissza nem térés szándékának bizonyítéka. A katonai szolgálati kötelezettség alól mindenkorra való kibúvás szándékának törvényes bizonyítéka vagy a vádlottnak beismerése vagy a bírói vizsgálat során kiderített körülmények által állapíthatók meg. • 185. §. Körülmények,

amelyek ily bizonyítékul tekintendők.

Ez a szándék minden katonai szolgálatra kötelezett egyénre nézve, altiszttől lefelé, különösen akkor tekintetik bizonyítottnak, ha az alább megjelölt körülmények egyike vagy többje fennforog- és a vádlott az elenkezőt'nem képes bizonyítani; és pedig: . . . . b) ha háború idején a csapatok parancsnoka által kijelölt határvonalon vagy az ellenség ellen felállított legszélsőbb őrsön kívül, igazolás nélkül találtatik;.., d) ha önkényűleg külföldre szökött, vagy állomásától 4 mérföldnél távolabb eső országhatáron, út- vagy menetlevél nélkül éretett; . . . . f) ha a hadifogságból kicserélés vagy önmegszabadítás után visszatért és a határ átlépésének avagy belföldi területen az ellenséges hatalomtól történt kiszabadításának napjától számított 3 nap alatt, valamely osztrák katonai vagy polgári hatóságnál nem jelentkezett.;:'.'......' .:.. 186. §. A katonai szolgálat alól mindenkorra való kibúvás szándeka, — anélkül, hogy bármily mentségnek helye volna, — be van bizonyítva, mihelyt meg van állapítva, hogy az aki ellenséges hadifog-

v

ságba jutott, vagy külföldre szabadságoltatott és a hadifoglyok kicserélése, Vagy szabadságidejének lejárta után nem tér vissza, önként külföldi katonai, vagy polgári szolgálatba lépett, vagy külföldön letelepedett". v

,, . . . 188. §. Mely esetben tekintendő a szökés a tisztek ellen bebizonyítottnak, Egyebek mellett .'. . ha szábadságoltatásuk esetén... külföldön 4 hóval túllépték szabadságidejüket.,." 1 „ . . . 1 9 1 . §. A szökevények büntetése: a) Halállal. Az a szökevény, aki az ellenségnél hadi szolgálatba lépett vagy ezzel a szándékkal szökik, de vagy még az ellenséghez átszökése előtt letartóztattatok, vagy később elfogatik: kötél általi halállal büntetendő".

A magyar uralkodó osztálynak egészen a kiegyezésig nem volt módja önálló jogalkotásra, de még később sem élt azzal a lehetőséggel, amelyet a 1868-as XL. tc. kialakított a számára. Viszont a magyar nemesi jogban újra felbukkant a hűtlenség fogalma. A X I X . században ezt úgy fogták fel, hogy: ,, . . . a honvédelmi kötelezettség a nemes ember legszentebb kötelessége, megsértése egyenlő a hazaárulással: egyenlő a magyar államisághoz való hűtlenséggel, az infidelitással". Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc időszakánál is kevesebb volt a lehetősége a Magyar Tanácsköztársaságnak megfelelő törvényéket hozni a forradalmi hadsereg számára. Mégis a rendkívüli helyzethez való igazodás szép példája a Forradalmi Kormányzótanács .XXIII. rendelete a Vörös Hadsereg alakításáról. Emellett — és a egyéb nagyhorderejű szocialista jellegű jogszabályok mellett — volt ideje és ereje a Kormányzótanácsnak megalkotni a LIII. rendelétet: „A katonai bűntettekről és a forradalmi katonai törvényszékekről" (1919. április 13.) 1848—49. óta ez az első magyar katonai büntetőjogi jogszabály. A közös hadseregben addig kizárólag a császári Ktbtk.-t alkalmazták. A Forradalmi Kormányzótanács LIII. rendelet 2. §-a szerint: „Katonai bűntettet követ el az a katona vagy parancsnok: . . . 2. aki az ellenséget kémkedéssel, fegyveres szolgálattal vagy egyéb szolgáltatással t á m o g a t j a ; . . . 6. aki csapatától megszökik; . . . 8. aki katonatársát árulásra, lázadásra, fontos szolgálati kötelességének megszegésére vagy szökésre csábítja; ' 9. aki a felsorolt katonai bűntettek valamelyikét megkísérli; 10. aki részt vesz olyan összebeszélésben vagy egyesülésben, amelynek célja a felsorolt katonai bűntettek valamelyike". Ilv módon Magyarországon katonai büntetőtörvény, törvény alakjában, nem volt egészen 1930-ig. Amit addig Ktbtk.-nak neveztek, azon egyesek a császári törvényt értették, mások a szokásjogra építettek.

Ebben az időszakban csak az el jár ás jogbán találkozunk a külföldön levő szökevényekkel, ugyanis itt szerepel az a rendkívüli eljárás, amely a kiadatás kérdését szabályozza. Az I. világháború befejezése után világszerte megindult a katonai büntetőjog reformja. Ez — a már korábban említett okok miatt — Magyarországon is sürgető volt, ugyanis még mindig az 1855-ös törvény volt hatályban. A hatalomra jutott feudál-kapitalista uralkodó osztály azonban, az ismert történelmi viszonyok között, egyre erőteljesebben fasizálódott. Ezért mutat kettősséget az 1930. évi II. tc. (Ktbtk.) és az 1930. évi III. tc. (Élt.) is. Egyrészt az egységes katonai büntetőjog megalkotására törekedtek, másrészt viszont a militarista és a mind egyértelműbb fasiszta nézeteket valló politikai célok is éreztették hatásukat e törvényekben. Éppen ezért magánál a törvénynél is nagyobb értékű az akkori Ktbtk.-t magyarázó néhány könyv és tanulmány, amely neves büntetőjogászok műve. Cziáky Ferenc, G y ő r f f y László, Heller Erik és — mindegyiküknél inkább — Schultheisz Emil munkássága segít bennünket abban, hogy — a magyar katonai büntetőjog történetébe ágyazva a siker reményében kutassuk és vizsgáljuk a korábbi jogalkotás és jogalkalmazás egészét, illetve egyes részleteit. Az 1930-as Ktbtk. szökésnek minősíti azt is, ha valaki a harctéri szolgálat kikerülése végett szökik meg, tehát nem „mindennemű katona1' szolgálat" alól akarja kivonni magát. Ez egy régi joghézag pótlását jelentette ugyan, ami által a szökés fogalmi keretei tovább tágultak, azonban ez még mindig nem volt a teljes megoldás. Schultheisz részletesen elemezte a törvényt és leszögezte, hogy a szökés tartós (folyamatos) bűncselekmény, amelynél a végleges kibúvás képezi a lelki rugókat. A szökés lényege mindazonáltal „a hűség kötelességének megszegése". Éppen ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy: „ A k i az ellenséghez szökik vagy azt megkísérli, azt kötéllel végrehajtandó halállal kell büntetni". Ehhez elég volt, ha a tettes az ellenség területére ment. N e m állapítható meg viszont e bűncselekmény annak a terhére, aki béke idején szökött meg és lépett bé az idegen állam hadseregébe, Az 1930. III. tc. 58. és azt követő szakaszai a hűtlenségről rendelkeznek. Bár e rendelkezések a jelenleg hatályos Btk. életbelépéséig gyakorlati alkalmazásban voltak, itt csak röviden érintjük a lényegesebb pontokat. Hűtlenségnek minősítették a külhatalom kormányával vagy külföldi szervezettel való szövetkezést, ha annak az volt a célja, hogy azt a magyar állam ellen ellenséges cselekményre bírja; úgyszintén, ha valaki valamely kiilhatalmát a magyar állam ellen háborúra vagy kényszerintézkedésre indítani törekszik. Hűtlenség völt az is, ha valaki a magyar állam vagy szövetségese fegyveres erejének szándékosan hátrányt vagy az ellenségnek szándékosan előnyt okoz. Külön rögzítette a törvény a kémkedést, amely irányulhatott, akár katonai, akár gazdasági titok kikémlelésére.

Mindez súlyosabban volt büntetendő, ha valaki közhivatali állásánál, hivatalos megbízásánál", vagy a hatósággal szemben fennálló szolgálati vagy szerződéses viszonyánál fogva tudomására jutott titok tekintetében követi el a kémkedést. Még súlyosabb büntetés fenyegette azt, aki ezt azért követte el, hogy idegen állam hatóságának, külföldi szervezetnek vagy azok megbízottjának adja ki a titkokat. Ezek mellett több más hűtlenség! elkövetési magatartást is tartalmaz az 1930: III. te. a háború esetét külön kiemelve. Az 1940: X V I I I . te. a magyar állam biztonságát és nemzetközi érdekét veszélyeztető egyes cselekmények büntetéséről szól, lényegében kiegészítve — a háborús céloknak megfelelően — az előző átfogóbb jogszabályt. Érdekesebb számunkra az 1942. évi X I V . tc. 26. § (1) bekezdése, amely azt a hadkötelest rendeli büntetni, aki az ország területét a hatósági rendelkezések ellenére elhagyja, vagy a kapott engedély korlátait túllépi. Ezen írás keretében nem feladatom a katonai büntetőjog történetében jelentős állomást képező jogalkotások öszehasonlítása, ezért az új Ktbtk.nak, az 1948. évi L X I I . tv.-nek is csak azokat a részeit emelem ki, amelyek a külföldre szökés vonatkozásában érdemlegesek, A törvény megállapítja, hogy a Ktbtk. speciális rendelkezéseket tartalmaz, ezért ha a katonai személy által elkövetett cselekmény nem a Ktbtk. valamelyik törvényi tényállásába ütközik, hanem közönséges bűncselekményt képez a BHÖ.-t kell alkalmazni. A tettesekről pedig úgy szólt a jogszabály, hogy az csak katona, illetve olyan személy lehet, akit a törvény katonának tekint. A Ktbtk. 6. § szerint a külföldön elkövetett katonai bűncselekmény csak akkor büntetendő, ha az elkövetés helye a saját vagy a szövetséges fegyveres erők hatalmi körén belül van. E hatalmi körön kívül ugyánis nincs védett jogtárgya a btk.-nak (területi hatály), ezért nem alkalmazandó a jogszabály az ellenség által megszállva tartott területen megvalósított bűntettre. A további elemzés érdekében viszonylag részletesebben kell foglalkoznom a szökéssel. Ez a bűncselekmény —• elkövetési magatartását tekintve — aktív cselekvéssel, vagy mulasztással is megvalósítható. A beosztási vagy rendeltetési hely önkényes elhagyása, illetve az attól való önkényes távolmaradás valósítja meg a szökést, ha az végleges kibúvási célzattal párosul. A Ktbtk. azonban még a „mindennemű katonai szolgálat" alóli végleges kibúvási célzatot nevezte szökésnek. Ennek volt a folytatása az, hogy szökésnek tekintette azt is. ha a nem tényleges katona a behívó parancsnak azzal a céllal nem tett eleget, hogy magát a katonai szolgálati kötelezettség alól végleg kivonja. Az ellenséghez való szökés minősített esetként szerepelt, de csak ha háború idején követték el. Ezt úgy értelmezték, hogy az ellenséghez való szökés a velünk hadiállapotban levő országba vagy az ilyen állam hadseregéhez történő szökéssel valósul meg. Ez összhangban van az előző Ktbtk.-val. Ma már nyilvánvaló, hogy a szökés bűntete egyik eleme a vizsgálatunk tárgyát képező külföldre szökés bűntettének, miután magába foglalja

annak egyik jogi tárgyát, a végleges kibúvási célzattal megszegett honvédelmi kötelezettséget. A törvénysértő jogalkotások egyik ide vonatkozó termékét leszámítva a BHÖ. 48/A. pontja (1954: 12. tvr. 1. §.) a első olyan büntető jogszabály, amely a külföldre szökést büntetni rendeli. Eszerint a katonai büntető eljárás alá tartozó fegyveres és rendészeti testületnek azt a tagját, aki külföldre szökik, 15 évig terjedő börtönnel kell büntetni. Ha pedig ezt a bűntettet felfegyverkezve vagy csoportosan követik el, a büntetés halál. A törvény ezenkívül rendelkezik az előkészület, az előkészülethez segítségnyújtás és a feljelentési kötelezettség elmulasztásának büntetéséről is. A gyakorló katonai jogászok és a kevés számú elméleti munka (inkább oktató jellegű összeállítás) szerint is ezt a bűntettet a szökés minősített esetének tekintették, mivel — szerintük — a Ktbtk. 40. §-ába ütköző szökés és a BHÖ. 48. pontjába ütköző tiltott határátlépés bűntettének tényálladékai elemeit foglalta magába. így a külföldre szökés három jogtárgyat sértett: a szolgálat teljesítésének megállapított rendjét, ugyanakkor a haza hűtlen elhagyásával — az állam külső biztonságát is veszélyeztette és végül az országhatár védelmének érdekét is. Álláspontom szerint ez a felfogás mind tartalmilag, mind a törvény szövege szerint erősen leegyszerűsíti a kérdést. A BHÖ. 48/A. pontja csupán utal a BHÖ. 48. pontjára, amely valóban leírja a tiltott határátlépés törvényi tényállását. Ez az utalás azonban nem a törvény szövegében van, hanem a hivatalos összeállítás szerkesztéséből következik, mivel ezt a katonai bűntettet nem a Ktbtk. 49. §-a után helyezték el, hanem a nem katonai bűntettek között, a tiltott határátlépést követően. A gyakorlat ezt „politikai bűncselekménynek" tekintette. Eszünkbe jut, hogy a római jogban és egyes középkori törvények felfogásában az ellenséghez szökést nem tekintették katonai bűntettnek, hanem mint hazaárulást a „közbűníettek"-hez sorolták. Akkor egyértelműen úgy fogták fel, hogy ezt a bűntettet nem elsősorban a katonai f e gyelem, hanem az árulás politikai súlya és minősége oldaláról kell értékelni. Így nézve érthető, hogy a tiltott határátlépés és a szökés bűntettének egyenkénti büntetéséhez képest miért lényegesen súlyosabb a külföldre szökés büntetése. Tehát nem egyszerű halmazatról, még csak nem is egyszerű minősített esetről van szó. A kiemelkedő büntetési fenyegetettségnek más oka is kell hogy legyen. Ezzel a problémával azonban a jelenleg hatályos törvény vizsgálatánál is találkozunk, ezért e kérdésre ott még vissza kell térnünk. Miután a külföldre szökés bűntettének minősített esetei is elődei — legalább is részben — a jelenleg hatályos törvényi rendezésnek, megkell vizsgálnunk azokat is. / A csoportos elkövetést azért rendelte az 1954-es jogszabály súlyosabban büntetni, mert annak lényegesen nagyobb a fegyelemromboló hatása. Akkor — a Legfelsőbb Bíróság által kialakított gyakorlat szerint -4 főt tekintettek olyan csoportnak, amely a minősített eset megállapítására alapot adott. Természetesen ez a négy személy kivétel nélkül katona kellett hogy legyen. -

Amennyiben a határövezetbe fegyverrel érkezett az elkövető — tekintet nélkül arra, hogy azt milyen célból tartotta magánál — a külföldre szökés felfegyverkezve történt elkövetését állapították meg. Ez azonban csak a lőfegyverekre, illetve robbanóanyagra vonatkozott. Viszont együttes elkövetés esetén elég volt e minősítő körülmény megállapításához az is, ha az elkövetők egyike rendelkezett ilyen eszközzel. Ez a jogszabály volt hatályban az 1961. évi V. törvény életbe lépéséig. A Btk. az első olyan magyar büntető jogszabály, amely a katonai bűn-tető rendelkezéseket is felvette az egységes magyar büntető kódexbe. Ez —: sok egyéb mellett — a külföldre szökés bűntette tekintetében is újat hozott. (Miután a Btk. 313. §-ába ütköző bűntettel korábbi írásaimban már részletesebben foglalkoztam, most csak a történeti áttekintés befejezéseként kívánom néhány gondolat erejéig összehasonlítani az előzményeivel.) ^ Az első, amelyet ki kell emelni, az a törvényben való elhelyezkedése. A közvetlen elődként vizsgált jogszabályokkal, illetve összeállításokkal ellentétben, a külföldre szökés most már a katonai bűncselekmények körében található. Mégpedig úgy, hogy előbb a Btk. 312. § meghatározza a szökés bűntettét, valamint annak minősített eseteit; majd a Btk. 313. § így rendelkezik: „ A k i külföldre szökik (312. §) öt évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés vagy halál, ha a bűntettet a) fegyveresen b) több katonával együttesen, c) szolgálati ténykedés felhasználásával, vagy d) háború idején követték el. A továbbiakban a törvény az előkészületet és a feljelentési kötelezettség elmulasztását rendeli büntetni, majd a mellékbüntetésre intézkedik. Lényegében megfordult a helyzet az előző jogszabályokhoz képest. A külföldre szökés most már nem a köztörvényi-, hanem a katonai bűntettek között található, mégpedig úgy, hogy kifejezetten a szökés bűntettére utal. A tiltot határátlépés csupán a „külföldre" szóban található, de kétségtelenül e két bűntett összetételéből jött létre a külföldre szökés, mint az egyik legsúlyosabb katonai bűntett. Az alapkérdés azonban, amelyet már az előzőekben is érintettünk, változatlanul megmarad: miért lényegesen súlyosabb a külföldre szökés büntetése mint a szökés és a tiltott határátlépés halmazati büntetési határa? írásommal az volt a célom, hogy bizonyítsam: 1. a'törvény jelenlegi rendezése a külföldre szökés keretében a hazaárulást is büntetni rendeli, ha nem is vette fel ezt a hangzatosabb elnevezést; 2. e bűntett eredete visszanyúlik a legősibb magyar- sőt a klasszikus római jogig. * A Sr A felhasznált forrásmunkák Schultheisz Emil: A magyar katonai büntetőjog rövid vázlata. Schultheisz Emil: A katonai büntetőtörvény zsebkönyve. Szentirmay Ödön: A katonai büntetőjog történeti fejlődésének megvilágításá.

Cziáky Ferenc: A magyar katonai büntető és fegyelrríi jog ezeréves tör ténete. Győrffy László: A katonai büntetőjog bölcselete és oknyomozó tör ténete. Heller Erik: A magyar katonai büntetőjog általános tanai. Ráday Pál iratai: 1703—1706. Szerkesztette: Székely György. Sarlós Béla: Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Sarlós Béla: A tanácsköztársaság fontosabb jogszabályai. Sarlós Béla: A tanácsköztársaság jogrendszerének kialakulása.

A szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásának feltételei1 \

írta: Dr. Gulácsi József hb. alezredes

A Btk. 34. §-ában meghatározott büntetési eélok érvényesülését szolgálja a maga sajátos eszközeivel a büntetés végrehajtása is. í g y a szabadságvesztés végrehajtása célja a polgári, büntetésvégrehajtási intézeteknél a törvény tisztelő állampolgárrá, a katonai büntetés végrehajtási intézményeknél azonban ezen túlmenően az öntudatos katonává nevelés is. Erre is tekintettel a jogalkalmazás feladata annak a jogpolitikai érdeknek az érvényre juttatása, hogy a büntetés céljához igazodó, azt legjobban szolgáló büntetésvégrehajtási mód kerüljön alkalmazásra. A döntés e kérdésben körültekintést igényel, mivel a fegyelmező zászlóaljban végrehajtásra kerülő szabadságvesztésnek is meg kell felelnie a büntetés céljának, tehát alkalmasnak kell lennie arra, hogy általában a társadalom tagjait, különösen pedig a katonákat visszatartsa a bűnözéstől.

I. 1. A szabadságvesztés egyik speciális végrehajtási módja: a fegyelmező zászlóalj. Az itt végrehajtott szabadságvesztés céljának érvényesülését szolgálja az elítéltekkel való foglalkozás, amelynek fő iránya: a katonai kiképzés, a fegyelemre nevelés és általában a katonai jellegű, célú munkáltatás. A fegyelmező zászlóalj katonai alakulat. Az oda utalt elítélteit annak ellenére, hogy szabadságvesztés hatálya alatt állnak, továbbra is sorkatonai szolgálatot teljesítenek. Az ott töltött idő azonban — az alább ismertetett kivételtől eltekintve — nem számít be a sorkatonai szolgálatba. Az elítéltre a fegyelmező zászlóaljban végrehajtott szabadságvesztés kedvező: a végrehajtás befejezésének napján mentesül a hátrányos következmények alól; a feltételes szabadság alatti példamutató magatartás és a szolgálat kifogástalan ellátása esetén pedig az ott végrehajtott büntetés tartama utólag részben vagy egészben a szolgálati időbe is beszámítható, mert lehetőség van az „utánszolgálandó" idő mérsékelésére, vagy elengedésére. 2. A Btk. 107. §-ának (1) bekezdése a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának feltételeit taxatíve felsorolja ugyan, azok azonban annyira általánosak, hogy részletesebb magyarázatot, il1

k

Vitacikk.

letve irányítást tesznek szükségessé. E követelménynek tesz részben eléget a miniszteri indoklás, amikor rámutat, hogy: ,,E rendelkezések alapja az a kívánalom, hogy az elítéltetésük után is katonai szolgálatban maradó személyek a szabadságvesztés büntetésük végrehajtása alatt se kerüljenek ki a. katonai szolgálati rend, fegyelem, alárendeltség és általában a katonai életviszonyok köréből". A miniszteri indoklás azonban arra nem ad iránymutatást, mit értett a jogalkotó azon, hogy a szabadságvesztés fegyelemző zászlóaljban való végrehajtása csak „ ... az elítélt hátralevő szolgálati idejére is f i g y e l e m m e l . . . " rendelhető el. A joggyakorlatra várt tehát annak közelebbi meghatározása, hogy milyen ésetekben kerülhet sor a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtására. 3. Tapasztalati tény, hogy a szabadságvesztésre ítélt katonák döntő többsége nem vált a bűncselekmény elkövetése folytán a katonai szolgálati kötelezettség további teljesítésére alkalmatlanná; Nyilvánvalóan erre és az idézett miniszteri indoklásra is figyelemmel' alakúit ki az a szemlélet, amely kivételes esetnek tekinti, ha a katonával szemben kiszabott szabadságvesztés nem fegyelmező zászlóaljban kerül Végrehaj-' tásra. Ennek talaján pedig az is, hogy addig lehet a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását elrendelni, amíg foganatbán vételére lehetőség van. Erre pedig tágabb lehetőséget biztosít, hogy a bűncselekményt elkövető katonák általában előzetes letartóztatásban' vannak, s így a sorkatonai szolgálati idő leteltekor sem kerülnek tartalékállományba. Eszerint: a katonával szemben kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelése a tényleges szolgálatból való elbocsátásig lehetséges. 4. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a katonák által elkövetett bűncselekmények skálája igen széles. Ehhez hasonlóan széles a skálája azoknak a bűncselekményeknek is, amelyeknek elkövetése esetén a kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való elrendelésére sor kerülhet. E vonatkozásban eseti irányítás pozitív vonatkozásban az volt, hogy elsősorban az olyan jellegű bűncselekményeknél indokolt a szabadságvesztés e sajátos végrehajtási módját alkalmazni amelyeknek lényege a szolgálati renddel és fegyelemmel való szembehelyezkedés ; míg negatív vonatkozásban csupán abban nyilvánult meg, hogy a politikai jellegű, valamint az ismételt vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinél a büntetés célja általában nem érhető el a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásával. Eszerint: az irányítás nem elég határozott a tekintetben, hogy milyen jellegű bűncselekmények elkövetése esetén nincs helye általában a kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának. 5. Statisztikai adatok alapján az is megállapítható, hogy a szabadságvesztésre ítélt katonák mintegy 40—50%-a kerül fegyelmező zászlóaljba. Egységes a gyakorlat abban, hogy: a „szakszolgálatra alkalmas" minősítésű katonával szemben, továbbá az olyan katona esetében, aki sorkatonai szolgláata előtt betartotta az együttélési szabályokat, de a katonai életviszonyok között akár ismételten is követett el bűncselekményt, elrendelhető a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása. Epp így abban is; hogy a társadalmi együttélés szabályaival sorozatosan

!F : A

.szembehelyezkedő, a bűncselekmény elkövetésére nagyobb hajlamot mutató és fokozott bűnözési szándékról tanúságot tevő katonáknál a bünte-^ tési. célok nem látszanak elérhetőnek a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásával. Eszerint: az irányított viszonylat szélesebb köre ellenére sem öleli fel azokat a további körülményeket, az e ,r vető oldalán indokolt lenne még figyelembe venni.

II. A szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelésére vonatkozó gyakorlat — a fentiekből is kitűnően — tovább fejlesztést igényel. Az eddigi eseti iránymutatások ugyanis nem elegendők, a felmerült problémákhoz és a joggyakorlat fejlődéséhez képest nem teljesek. Így nem alakulhatott ki kellően egységes gyakorlat. a) Nincs azonos szemlélet a „hátralevő szolgálati idő" megítélésében, nevezetesen abban, hogy van-e olyan eset, amikor a hátralevő szolgálati idő mennyiségére tekintettel már nem indokolt a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása, b) Abban sincs egységes szemlélet, hogy vannak-e olyan bűncselekmények, amelyek jellegére tekintettel a büntetési célok nem érvényesülhetnek a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása során. c) Végül mélyrehatóbb elemzést igényel az elkövető egyénisége, személyi körülményei, az elkövetés módja, körülményei, a motívum, de az egységes gyakorlat kialakítása ezen felül olyan további feltételek megállapítását is szükségessé teszi, amelyek megléte esetén a büntetési célok ugyancsak nem érvényesülhetnek a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás során. III. A gyakorlat és a statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a felmerült problémák, amelyeknek következményeként a gyakorlat nem egységes, elsősorban az eltérő jogi szemléletből erednek, s ez sürgetővé teszi azok megoldását.

'

A)

1. Egy félév statisztikai adat alapján az állapítható meg, hogy a jogerősen két évig terjedő szabadságvesztésre ítélt összes katonák 57,8%-a a büntetését fegyelmező zászlóaljban töltötte. Az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés ennek 8.8,%-át tetté ki, s abból 62,2% 8 hónapon aluli volt. Az 1—2 év közötti tartamú szabadságvesztés aránya viszont csak 11,6% és ennek is csak az 1,7%-a éri el a 2 évet. Ezeknek az adatoknak az elítélt katonák hátralevő szolgálati idejével való összevetése pontosari mutatná a helyzetet. E nélkül i s — csupán a tapasztalat alapján — megállapítható azonban, hogy az egyes bíróságok gyakorlata e kérdés, megítélésénél eltér egymástól.

i fc

Két szemlélet különböztethető meg e téren. Az egyik szerint: ha van még hátralevő szolgálati idő, a szabadságvesztés — törvényi keretein belüli — mértékére tekintet nélkül elrendelhető annak fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása. A másik szerint viszont megfelelő tartamú hátralevő szolgálati idő szükséges, melynek mértékére nézve nincs ugyan állandósult gyakorlat, de az tapasztalható, hogy ha az előzetes letartóztatásban töltött idő többszörösének letöltése a „leszerelés" utáni időre esne, akkor általában nem kerül sor a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás elrendelésére. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szabadlábon levő katonának az ítélet jogerőre emelkedése időpontjához közeli időre esik a leszerelése vagy a hátralevő idő többszörösét teszi ki a kiszabott szabadságvesztés. 2. A „hátralevő szolgálati idő" tartamának megítélésében van tehát eltérés. Az eltérés lényeges, hiszen az egyik szemlélet szerint nem kizárt az olyan eset, amikor az elítélt esetleg 3,5—4 évig lesz katona, míg a másik szemlélet szerint ez az idő a három évet aligha haladná meg. Az a szemlélet, amely a hátralevő szolgálati idő mennyiségére tekintet nélkül alkalmazhatónak tartja a speciális büntetésvégrehajtási módot, ellentétben áll a KBH-ban (127—128) közzétett eseti döntések lényegével. Ezekből ugyanis az következik, hogy ha a jogerős határozat meghozatalának időpontjában a katonai szolgálat ideje lényegében már letelt, vagy abból csak igen rövid idő van hátra, akkor a szabadságvetsztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelésére nincs lehetőség. 3. E speciális büntetésvégrehajtási mód. céljának elérése érdekében kialakultak az oda utalt katonákkal való foglalkozás helyes eszközei, módszerei. Vitatható azonban, hogy a sorkatonai szolgálati időt jóval meghaladó „katonai szolgálat" eléri-e a kívánt célt. Vajon katonapolitikailag indokolt-e ez, amikor a fegyelmező zászlóaljban a katonai kiképzés — az elítéltek változó összetételére is figyelemmel — nyilvánvalóan csak az alapkiképzés elmélyítésére és a valamennyi fegyver-nemnél hasznosítható szakkiképzésre korlátozódhat. Különös figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ilyen hosszú ideig „katonai szolgálatot" teljesítő személyek korkülönbsége is problémákat vethet fel.

B)

.

1. Egy félév statisztikai adatai alapján az is megállapítható, hogy a Btk. különös részének X. és XIII. fejezetét kivéve, a többi fejezetben foglalt bűncselekmények elkövetése miatti elítélés esetén alkalmazásra kerül ez a speciális büntetésvégrehajtási mód. Az ebben az időszakban fegyelmező zászlóaljban utalt elítéltek 51%-a katonai, 25,1%-a szemé-, lyek elleni, 10,5%-a a közbiztonság és a közrend elleni, 9,8%-a pedig vagyon elleni bűncselekményt követett el. Ezen túlmenően egy esetben izgatás, négy esetben szemérem elleni erőszak miatt kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását rendelték el. A katonai bűncselekmények 79%-át az őrutasítás megszegése, az önkényes eltávozás és az elöljáró elleni erőszak tették ki.

Az egyéb bűncselekmények közül a garázdaság, a közúti közlekedés ; szabályainak megsértése, a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, a testi sértés, a hivatalos személy elleni erőszak, a lőfegyverrel való visszaélés és a vagyon elleni bűncselekmények fordultait elő a leggyakrabban. Ezen adatokból véleményem szerint az a következtetés vonható le, hogy e speciális büntetésvégrehajtási mód alkalmazása szélesebb körben érvényesül a kívánatosnál. 2. Kétségtelen, hogy a katonai életviszonyok, amelyek között a bűncselekmény elkövetése történik, új, ismeretlen helyzetbe hozzák a sorkatonát. A katonai bűncselekmény a katonai rend és fegyelem ellen irányul, így az elkövetővel szemben e speciális büntetésvégrehájtási mód — a jogszabály keretei között — általában alkalmazható. Felmerül azonban, hogy a katonák által elkövethető valamennyi köztörvényi bűncselekmény esetén indokolt-e alkalmazása, figyelemmel a kedvező jogkövetkezményekre is. Az elkövetett bűncselekmények egy része ugyanis függetleníthető attól, hogy az elkövető katona-e. A katona által elkövetett cselekményeket úgy is lehet csoportosítani, hogy: a) kifejezetten katonai bűncselekmények; b), a katonai szolgálattal összefüggő bűncselekmények (pl. gépjárművel és lőfegyverrel való veszélyeztetés) ; c) a katonai fegyelem megsértésével összefüggő bűncselekmények (pl. garázdaság) és d) mindezekkel összefüggésben nem levő egyéb bűncselekmény (Pl. vagyon elleni, nemi erkölcs elleni, cselekmények stb.). Az elhatárolás azonban a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Az viszont mégis felismerhető, hogy a sajátos katonai büntetés végrehajtási mód alkalmazhatósága szempontjából figyelmen kívül kellene hagyni azokat a bűncselekményeket, amelyeknek elkövetése és a katonákra vonatkozó általános fegyelmi kötelezettség között szoros összefüggés nem állapítható meg. Amikor a katona a társadalmi együttélés alapvető normáit sérti meg, a közrendet, a közbiztonságot veszélyeztető ma-' gatartást tanúsít, akkor inkább a kiszabott szabadságvesztés polgári büntetésvégrehajtási intézetben, mint fegylemező zászlóaljban való végrehajtása mutatkozna célszerűnek. Ekként lennének értékelhetőek pl. az állam elleni, a nemi erkölcs elleni, a vagyon elleni cselekmények, tehát amelyek társadalomra veszélyességi foka jelentős. A katoha szabadságában korlátozott és ha ez a korlátozás akár rövid időre is megszűnik, hajlamos a típusos magatartás tanúsítására. Ennek keretén belül értékelhető: a szeszes ital fogyasztásából eredő, vagy attól függetlenül bekövetkező garázda jellegű magatartás, a szeszes ital hatása alatti állapotban való gépjárművezetés. Az ilyen és ehhez hasonló jellegű cselekmények esetében viszont már a speciális büntetésvégrehajtási célnál? kell érvényesülnie, s így az öntudatos katonává nevelés e személyeknél elsődleges célkitűzéssé válhat, az pedig legjobban éppen a szabadságvesztésnek a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása során valósulhat meg.

C) A • fegyelmező' zászlóaljban töltött szabadságvesztéshez fűződő kedvező hatások beállásának a lehetőségét is .át kell 'fogni e büntetésvégrehajtási mód alkalmazása esetén. E vonatkozásban az alanyi oldalhoz tartozó elemeknek is jelentősége van. 1. Ezek közül elsősorban a Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelvében foglaltakat kell kiemelni. A jogpolitikai elvek ugyanis a törvény szigorának az alkalmazását tartják szükségesnek a büntetés kiszabásánál a visszaesőkkel szemben. A visszaesők körének tágabb meghatározását adja az irányelv a kriminológiai értelemben vett visszaeső fogalmával. Eszerint „kriminológiai értelemben vett visszaeső: olyan bűnismétlő, akinél bizonyos következetes, viszonylag kitartóbb jellegű bűnelkövetői magatartás állapítható meg". Ilyen esetekben a súlyosabb értékelés alapja az elkövető elítélését követő bűnismétlésből folyó fokozottabb társadalomra veszélyesség. Ennek a szigorúbb elbírálásra irányt mutató jogpolitikai elvnek a katonai bíróságok ítélkezési gyakorlatában is érvényesülni kell. E követelmény teljesítése körültekintést igényel az ítélkező tevékenység során, mivel a „visszaeső" katona a korábbi cselekményét rendszerint még polgári egyénként követte el. Ilyen esetekben, ha a törvény szerinti visszaesés megállapítható, rendszerint olyan cselekmény elkövetéséről van szó, amely jellegénél fogva nem hozható összefüggésbe a katonai szolgálattal, fegyelemmel. Ekkor pedig nem indokolt a katonával szemben a kedvezőbb jogkövetkezményekkel járó speciális katonai büntetésvégrehajtási ihód alkalmazása. Az elkövető ugyanis nem vonta le előző elítéléséből a szükséges következtetéseket és ugyanolyan szándékos bűncselekményeket követett el. így, vele szemben inkább a törvénytisztelő állampolgárrá neveléssel érhetők el a büntetési célok. Nyilvánvaló például, hogy a vagyon elleni, az élet, a testi épség és az egészség elleni szándékos bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvény szigorának az érvényesítése e kedvező és speciális büntetésvégrehajtási mód alkalmazását rendszerint kizárja. 2. Az olyan esetekben, amikor kriminológiai értelemben vett visszaesés állapítható meg, ugyancsak fokozott körültekintést igényel annak megállapítása, hogy melyik büntetésvégrehajtási mód alkalmazásával érhetőek el a büntetési célok. A gyakorlatban e téren széleskörűen jelentkeznek a problémák. így amikor valaki ismételten szándékos bűncselekményt követ .el, gondatlan bűncselekményt szándékos bűncselekmény követ, gondatlan bűncselekmény után újabb gondatlan bűncselekmény következik, illetve ha e bűncselekmények azonosak, vagy hasonlóak, egymástól eltérőék, alkalmi jellegűek, esetleg olyanok, amelyeket sorozatban követtek el. Ezeken túlmenően az értékelés körébe esik az is, hogy milyen fokú az egyes cselekmények társadalomra veszélyessége és milyen büntetést alkalmaztak. E kategóriában az azonos, a hasonló és a sorozatos szándékos bűncselekmények esetében, amikor a korábbi büntetés is végrehajtandó szabadságvesztés, ugyancsak nem indokolt a speciális katonai büntetésvégrehajtási mód alkalmazása. Más elbírálás alá eshet viszont az újabb szándékos cselekmény, ha az katonai, vagy olyan jellegű, amelyhez hasonló elkövetésére a katonai életviszonyokon kívül nincs lehetőség.

(

•

•

Ebben a kategóriában más esetekben általában indokolt a kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása. 3. Természetesen az e kérdésben való döntésnél jelentősége van annak is, hogy az elkövető katona a felelősségre vonásig milyen magatartást tanúsított. Nyilvánvaló ugyanis, hogy annál a katonánál, aki a szolgálat ellátása során pozitív magatartást tanúsított, — főleg ha az elkövetett bűncselekmény is a szolgálattal, a fegyelemmel kapcsolatos— elsődlegesen e büntetésvégrehajtási mód alkalmazása kerül előtérbe. Ezért a katonai szolgálat alatti magatartás vizsgálata igen fontos, különösen akkor, ha a dicséretek mellett fenyítés is van, vagy csupán fenyítés van. 4. Akkor is fokozott körültekintést igényel a büntetésvégrehajtási mód alkalmazásáról való döntés, amikor az elkövető bűncselekményt megvalósító magatartás feltűnően erőszakos, durva, gátlástalan. Az ilyen jellegű magatartás, különösen, ha az elkövető katonai szolgálata sem megfelelő, mert sorozatos szembehelyezkedése tapasztalható a szolgálati renddel és fegyelemmel, akkor általában ugyancsak nem indokolt a f e gyelmező zászlóaljban való végrehajtás elrendelése. Ilyen esetben ugyanis már nem lehet cél — s nem is elegendő —: az Öntudatos katonává nevelés. de ahhoz sem .fűződik érdek, hogy az elkövető katonai szolgálata ne szakadjon meg. 5. Ritkán fordul elő, hogy,katona állam elleni bűncselekményt kövessen el, vagy hogy az elkövetett cselekmény politikai jellegű motívuma legyen megállapítható. Ilyen esetekben — noha a gyakorlat nem egységes — kizárt véleményem szerint e kedvező hatással járó büntetésvégreh.ajtási mód alkalmazása. Az ilyen elkövetőkkel szemben a büntetési célok megvalósítására már nem lehet alkalmas a fegyelmező zászlóalj, azokat ki kell emelni a katonai életviszonyok köréből és velük szemben a törvénytisztelő állampolgárrá nevelés eszközeit kell érvényesíteni.

IV. Az előadottakból kitűnik, hogy részben az eltérő jogi szemlélet hatására, részben a kialakult gyakorlat elemzésének és a helyes tapasztálatok általánosításának hiánya miatt a fegyelmező zászlóalj alkalmazásával kapcsolatos gyakorlat nem egységes. Jogosan vetődik fel a pontosabb, határozottabban körvonalazott irányítás iránti igény. Jelentős általános és speciális jogpolitikai érdek fűződik ugyanakkor a helyes és egységes gyakorlat kialakításához. Nyilvánvalóan nem arról van azonban szó, mintha az eddigi gyakorlat gyökeres megváltoztatása lenne szükséges, hanem csak arról, hogy. megfelelő finomítással egységes jogi szemlélet alakuljon ki a jövőre nézve és annak alapján egységes legyen a gyakorlat a speciális katonai büntetésvégrehajtási mód alkalmazása tekintetében. Ezért véleményem szerint: 1, Továbbra is helyes lenne követni azt a gyakorlatot, mely —- az egyéb előfeltételek fennforgása esetén —: — a „szakszolgálatra alkalmas" minősítésű katonákkal szemben is alkalmazhatónak tartja a kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelését,

•— a kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelését nem tartja kizártnak azért, mert ennek időtartamát a terhelt részben, vagy egészben — a büntetésbe beszámított — előzetes letartóztatással kitöltötte, — ismételten is alkalmazhatónak látja a fegyelmező zászlóaljba való utalást. 2. Természetes viszont, hogy az „alkalmatlan" és a „békében alkalmatlan, háborúban szakszolgálatra alkalmas" egészségügyi minősítésű katonával szemben kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelésére nincs lehetőség. 3. Az eddigi irányításra és az előzőekben kifejtettekre tekintettel a. gyakorlatot oly irányban kellene viszont tovább fejleszteni, hogy a bíróságok akkor se rendeljék el a mértéken belül kiszabott szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását, ha: — az elsőfokú ítélet időpontjában a sorkatonai szolgálati idő letelt, — a kiszabott büntetés jelentősen — többszörösen — meghaladja az elsőfokú ítélet időpontjában még hátralevő sorkatonai szolgálati időt, — az elkövetett cselekmény politikai bűntett, vagy annak motívuma politikai jellegű, — az elkövető a törvény szerint visszaeső,. — a kriminológiai visszaeső újabb bűncselekménye a korábbival azonos, vagy hasonló és korábbi büntetése is végrehajtandó szabadságvesztés volt, . — a bűncselekmény elkövetése feltűnőén erőszakos, durva, gátlástalan módon történt és a katonai szolgálattal, fegyelemmel való sorozatos szembehelyezkedés is megállapítható. V. Az eltérő jogi szemlélet és az azt tükröző gyakorlat értelemszerűen felveti az egység megteremtésének szükségességét mind a szemlélet, mind pedig a gyakorlat terén. Az e cikkben felvetett kérdések és az azokkal kapcsolatos vélemények, állásfoglalások ezért azt a célt kívánják szolgálni, hogy meginduljon az egészséges, vita, amelyben kialakulhat a helyes szemlélet. A cikk nem öleli fel a fegyelmező zászlóalj alkalmazásánál felmerülő valamennyi kérdést. Így nem elemzi például, hogy katonai bűncselekmény elkövetése esetében szükséges-e az időbeli korlátozás a hátralevő katonai szolgálati időre vonatkozóan, — vagy indokolt-e a katonai szolgálattal össze nem függő körülmények között köztörvényi bűncselekményt elkövető katonával szemben e speciális büntetés végrehajtási mód alkalmazása. Remélhető azonban, hogy a vita majd átfogja az itt nem érintett kérdéseket, illetve feltételeket is.

Elméleti és gyakorlati kérdések a garázdaság kriminológiai vizsgálata köréből Irta: Dr. Hildenbrantl Róbert hbj. hadnagy

A garázdaság, huliganizmus a köztudatban azoknak a káros megnyilvánulásoknak a kifejezője, amelyeket a közösség, az alapvető társadalmi együttélési szabályok semmibevétele jellemez. A garázda a szocialista társadalom lényeges erkölcsi normáival, magatartási;- és együttélési szabályaival helyezkedik tudatosan szembe, ezeket semmibevevő magatartást tanúsít. Az ilyen beállítottság' veszélyezteti a közbiztonságot és a közrendet, s e megnyilvánulásokkal szemben a büntetőjog eszközeivel is küzdeni kell. A II. világháború befejezése óta szinte világméretekben tapasztalható a bűnözés emelkedése és ezen belül különösen az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma mutat állandóan növekvő tendenciát. Nem képeznek kivételt e jelenség alól a szocializmust építő országok sem. A szocialista kriminológia arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszán a bűnözés nem valamiféle véletlen jelenség, hanem olyan társadalmi probléma, amely az átmeneti viszonyok szükségszerű velejárója. A szocialista országokban a büntetőjog eszközeivel, valamint az egyes segédtudományok és más önálló tudományágak eredményeinek felhasználásával folyik egyre eredményesebb küzdelem a bűnözés, ezen belül az erőszakos és garázdajellegű bűnözés ellen. E tudományos törekvések mellett azonban rendkívül fontos, hogy a társadalom egészét is bevonjuk a bűnözés elleni küzdelembe. Ez az igény felveti az egyéni szemléletmód, az erkölcsi szokások, a tudat egésze „átprogramozásának" kérdését, az egyén szocializációja olyan folyamatának elindítását, amely az egyéni tudaton keresztül hatva, képessé teszi a társadalmat az annak rendjével, alapvető intézményeivel szembehelyezkedők megfékezésére. Mai viszonyaink között is számos lehetőség adódik arra, hogy a társadalom tagjait, az egyes kollektívákat bevonjuk a bűnözés elleni küzdelembe. í g y például a bűnelkövetések megakadályozása, felderítése, megelőzése, az elkövetők átnevélése, a szabadult személyek reszocializálása (az utógondozás kérdésének megoldása) — mind olyan feladatok,.amelyeket csak a jog eszközeivel megoldani nem lehet, hanem nagyon is igénylik a problematika • komplex megközelítését és a széleskörű társadalmi aktivitást. Célom az, hogy a garázdaság kriminológiai vizsgálatából adódó néhány elméleti és gyakorlati kérdést bemutassak, ezzel is ráirányítva a figyelmet napjaink bűnözése ezen — tendenciájában egyre emelkedő — területének problémájára. Szándékosan közelítem meg a témát az általánosság egy bizonyos szintjéről — hiszen a garázdaság kriminológiai problematikájának vizsgálatát meghatározza egyrészt azj hogy a garázdaság tipikusan köztör-

1

vényi bűntett, amelyet katonák is elkövetnek, másrészt —- ebből eredően — az, hogy a garázdaság kriminológiailag releváns faktorai (okok, az elkövetők személyét jellemző sajátosságok, a motívumok stb.) a katona elkövetőkre is ugyanúgy érvényesek, mint általában. Természetesen, ahol a téma ezt lehetővé teszi — igyekszem kiemelni a garázdaság kriminológiai problematikájának a sajátos katonai viszonyoktól eredó vonatkozásait. 1. A garázda bűnözés dinamikája a) A garázdaság bűntette törvényi tényállásainak megvalósítása során a garázda magatartások súlyosabb bűntettek törvényi tényállását is megvalósíthatják. Ilyen esetben nem garázdaság, hanem, a súlyosabb bűntett miatt kerül sor az elkövető felelősségre vonására. A súlyosító körülményként figyelembe vett garázda jellegű elkövetési módok alakulását a statisztika nem jelzi. b) A garázdaság fogalmi körébe tartozó magatartások a magánvádra üldözendő becsületsértés és a könnyű testi sértés miatt indított ügyekben is előfordulnak. (Pl. az OKrI által végzett vizsgálat adatai szerint a megvizsgált 50 magánvádas ügy 16%-ban az elkövetési tevékenység egyúttal garázda jellegű is volt. 1 c) Befolyásolhatja a mutatók alakulását a bűntetti és a szabálysértési alakzat elhatárolása terén sok esetben tapasztalható bizonytalanság is. d) Előfordul, hogy olyan ügyeket is elbírálnak garázdaságként, amelyek elkövetési magatartása garázda jellegű ugyan, de feltűnő, hangsúlyozott közösségellenesség hiányában a garázdaság nem valósult meg. e) Megtörtéiiik az is, hogy a garázda magatartások egy részét a környezet nem hozza a rendőri szervek tudomására, mert az érintett személyek tartanak a garázdálkodó bosszújától. Ilyenkor tehát a büntető eljárás lefolytatása marad el. Mindezen tényezők figyelembevétele mellett is teljesen nyilvánvaló a garázda bűnözésnek az összbűnözésen belüli emelkedő tendenciája. Ha az összbűnözés alakulását nézzük, azt tapasztaljuk, hogy 1965-től 1968-ig kb. 3%-os csökkenés, míg 1968-tól 1969-ig kb, 6,5%-os csökkenés következett be. A csökkenés üteme azonban csak a vagyon elleni bűntetteknél következetes, máshol váltakozó. Egyes bűntettek ugyanakkor emelkedő tendenciát mutatnak az összbűnözésen belül; így az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma is. Számuk, 1965-öt bázis év nek véve, (100% = 13,097 ismertté vált bűntett), 1970-re 25,7%-kal 16,464 ismertté vált bűntett) emelkedett. Ezen belül a garázdaság bűntetténél tapasztalható emelkedési ütem lényegesen nagyobb annál, mint ami a közbiztonság és közrend elleni bűncselekmények egészénél észlelhető. 1964-et bázisévnek véve (100% = 1,582 garázda bűntett) 1969-re 207%-ra (3,287 garázda bűntett) emelkedett, míg ugyanezen időszak alatt a közbiztonság és közrend elleni bűntettek száma 42%-kal emelkedett. Hasonlóan erőteljes emelkedő tendencia tapasztalható a garázdaság szabálysértésének alakulásában is. 1960-ban 1,321, 1967-ben pedig már 7,321 személyt vontak felelősségre garázdaság szabálysértése miatt 1

OKri

13. sz. tájékoztatója. 1968. 11. oldal.

;

Magyarországon. A garázda bűnözés dinamikáját reprezentáló statisztikai mutatókat vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a garázdaság összbűnözésen belüli arányának növekedése mellett nőtt a garázdaság miatt felelősségi-e vont személyek abszolút száma is. 1964-et 100,0%-nak véve, 1967ben 145,4%-kal több jogerős ítéletét hoztak a garázdaság miatt indított büntető eljárások során. E tények ellenére sem lehet azonban azt mondani, hogy társadalmunkat a garázda jellegű magatartások általánossá válása jellemezné. Az erőszakos és garázda jellegű cselekmények az összbűnözésen belüli növekvő aránya ugyanis nem olyan méretű, hogy valamiféle ,,erőszakhullám"-ról'' kellene beszélnünk. Az ilyen jellegű cselekmények emelkedő tendenciáját a szocialista társadalom; átmeneti jelenségeként értékelhetjük még akkor is, ha ez az átmeneti időszak viszonylag hosszabb időt ölel fel. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában még léteznek olyan nem .antagonisztikus ellentmondások, amelyek a társadalom fejlődése során megoldódnak, illetve teljesen eltűnnek és ezzel együtt az ilyen jellegű bűncselekmények — de általában á bűnözés is — háttérbe szorulnak. Igaz, hogy jelenleg egyes bűncselekményeknél — így a garázdaságnál is — még emelkedés tapasztalható, de az összbűnözés egészét tekintve általában csökkenő tendenciát figyelhetünk meg, ami feltétlenül pozitív és a szocialista társadalomban ugyanakkor törvényszerű jelenség is. -2. Az elkövetési magatartás kriminológiai jellemzői a) Az elkövetés módja (tipikusan garázda magatartások) A' garázda magatartások esetében az elkövetési módok kimerítő felsorolására nincs lehetőség.. A közösség normái, a társadalmi együttélési szabályok az életnek szinte minden területét átfogják, számuk igen nagy, következésképpen megsértésük lehetősége is ehhez aránylik, s így az ilyen,, szabálysértő magatartásokat taxatíve felsorolni nem lehetséges. Vannak azonban az együttélési szabályokat durván sértő cselekmények között olyanok, .amelyek jellegzetesen, tipikusan garázda magatartások. Elsőként a konfliktusból eredő cselekményeket említeném. Ezek leggyakoribb megnyilvánulási módja a botrányos verekedés, amely általában ital hatására robban ki, valamely vélt, vagy valódi sérelem „orvoslására". Ide tartoznak a botrányos családi verekedések, veszekedések is. A második csoportba a támadó jellegű cselekmények sorolhatók. Ezeket tekinthetjük a legtipikusabban garázda magatartásoknak, mert a leginkább viselik magukon a durva, gátlástalan, a közösség normáit sémmibevevő cselekményekre jellemző jegyeket. Ilyenek az ismeretlen személyek durva, indok nélküli sértegetése, szidalmazása, tettleges bántalmazása; ismeretlen nők leszólítása, részükre közösülési ajánlattétéi, trágár, megbotránkoztató sértegetés, i f j ú párok molesztálása stb. Végül a harmadik csoportba tartoznak a nemi jellegű garázda magatartások. Az ilyen cselekmények elkövetőinél szinte minden esetben kimutatható az ösztönélet zavara, vagy a nemi abberáció valamely megnyilvánulása. Az elkövetők az által okoznak megbotránkozást vagy riadalmat, hogy mások (főleg ellenkező neműek) előtt lemeztelenítik magu. kat és nemi szervüket mutogatják, v a g y olyan leselkedő magatartást tanúsítanak a nemi kielégülésük érdekében, amely botrányt idéz elő, vagy

í

pedig (főleg járműveken) ismeretlen nőkhöz törleszkednek, nők nemiszervét, mellét fogdossák, illetőleg szeméremsértő telefonhívásokat eszközölnek stb. b) Az elkövetés helye: Az elkövetés helye szerint a garázda magatartásokat alapvetően két nagy csoportra lehet felosztani. Az első csoportba a nyilvános helyen :<ílT követett garázdaságok tartoznak.. A garázda cselekményeknek túhiyomó részét (kb. kétharmadát) nyilvános helyen követik el. A leggyakoribb nyilvános elkövetési helyek: utcák, terek, parkok, italboltok, eszpreszszók, szórakozóhelyek, kultúr- és művelődési' házak, sportintézmények, közlekedési eszközök stb. Különösen gyakran követnek el garázdaságot azokban a — főleg kisebb — helyőrségekben, ahol nemritkán minden szórakozási lehetőséget a közeli település egyetlen kocsmája, vagy éppen a zúg-italmérések jelentik, s a kimenőn levő katonák az ital hatására, vagy az ugyancsak italos helybeli polgári személyek provokatív fellépésére, italos állapotban verekedést rendeznek, súlyosan Veszélyeztetve á közrendet és a közbiztonságot, és az egyenruha, a rendfokozat tekintélyét. A második csoportba a nem nyilvános helyen elkövetett' garázdaságok tartoznak, amelyek a garázda cselekmények kisebb (kb. egyharmad) részét alkotják, ezek legtipikusabb formája az otthoni verekedés, a' késő esti. vagy éjszakai órákban rendezett családi botrány, az. otthoni berendezés összetörésé; stb. c) Az elkövetés időpontja: A garázda cselekmények elkövetésének időpontjait vizsgálva azt. tapasztaljuk, hogy a téli hónapokra esik a legtöbb elkövetés, -míg. nyáron a cselekményeknek csak megközelítően egyharmadát követik el. Az elkövetések száma a legalacsonyabb a hét elején (hétfő, kedd), majd a hét vége felé fokozatosan növekszik és vasárnap éri el a maximumot, Ünnepnapokon, munkaszüneti napokon szintén felszökik az elkövetők száma, de ugyanez észlelhető az illetményfizetések és a bérfizetések napján, is. A cselekmények zömét este, éjjel, vagy hajnalban követik el, tehát az esetek nagy részében a munkaidő után. A garázda cselekményeknek az elkövetés idejében megnyilvánuló jellegzetessége nem . egyedülálló. Tapasztalható ez más olyan bűncselekményeknél is, amelyek jellegüknél fogva a társas együttéléshez kötöttek, így pl. az emberölések, és a testi sértések esetében is. . .. A garázda cselekmények elkövetési időpontjáról mondottak általában jellemzők a katonai szolgálatot teljesítő személyekre is. Jelentkezik 'azonban egy speciális körülmény — különösen a sorkatonai szolgálatot teljem sítő személyeknél — amely abból adódik, hogy zárt körülmények között, laktanyában és egyéb elhelyezési körletekben élnek/ ennélfogva korlátozva vannak a szórakozás, és általában a szabadabb mozgás lehetőségében. Az említett kötöttségektől való időleges elszakadás (kimenő, .eltávozás stb.) lehetőséget, gyakran egyetlen lehetőséget teremt a., szeszes ital fogyasztására is. Ha eltávozáson, vagy szabadságon tartózkodnak, • a szolgálattal járó kötöttségek kevésbé hatnak és ilyenkór mintegy „pótolni" akarják az elmulasztott szórakozási lehetőségeket, amire. sokszor hozzátartozóik, barátaik és ismerőseik is csábítják őket. A szeszes italtól

befolyásolt állapot pedig szinte megteremti az alapját a garázdaság elkövetésére vezető vitáknak, nézeteltéréseknek, önkontroll híján való cselekvésnek. 3. Az elkövető' személyét jellemző kriminológiai sajátosságok A garázdaság bűntettének elkövetői általában a férfiak közül kerülnek ki. Nők csak elvétve — és akkor is inkább csak tettestársként — fordulnak elő közöttük. Az elkövetők korszerinti vizsgálata során azt tapasztaljuk, hogy a garázdaságot túlnyomó többségben a fiatalabb korosztályba tartozó férfiak követik el. Ez a tény az érzelmi-indulati motivációjú cselekmények, elsősorban az erőszakos jellegű bűntettek elkövetőinél, általában tapasztalható. Egy 1988-ban közzétett vizsgálat adatai szerint (amely 405 személyre : terjedt ki), a megfigyeltek 68%-a a bűntett elkövetésekor még a 30, egyhatoda pedig a 20. életévét sem töltötte be, míg. az idősebb korcsoportba tartozók aránya elenyésző volt. A tettesek átlagos életkora így csupán 28 évet tett ki. Ezeket az adatokat támasztja »lá az OKrI által végzett vizsgálat2 eredménye is. Itt az elkövetők között a 18:—25 év közöttiek aránya 50%, a 26—29 év közöttiek aránya pedig 14% volt, így a 30 év alatti felnőttkorú elkövetők együttesen 64%-ot tettek ki. A gazrázdaságot elkövető sorkatonákra vonatkozó adatokból megállapítható, hogy e bűntettet zömében, olyanok valósították meg, akik megelőzően a polgári életben kifogástalan magatartást tanúsítottak és ilyen volt a magatartásuk a sorkatonai szolgálatra történt bevonulás után is. Ez. a jellegzetesség is az elkövetők fiatalabb korával (önkontrolljuk csekélyebb, lobbanékonyabb természetűek) és a sajátos katonai életviszo^nyokkal magyarázható. A műveltségi színvonalat, a képzettség fokát illetően azt tapasztaljuk, hogy a garázdaságot elkövetők túlnyomó része csak minimális iskolai végzettséggel rendelkezik. ,Dominál az általános iskola nyolc osztályát be sem fejezették száma, míg az ennél magasabb végzettségűek aránya változó, de 5—10%-nál nem több. Az analfabéták aránya 3 és 6% között mozog. Ezek számának alakulása az elkövetők között elsősorban azért érdemel különös figyelmet, mert a legdurvább, legkirívóbb garázda cselekmények elkövetői, elsősorban az ilyen személyek közül kerülnek ki. Az elkövetők lakóhely szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a garázda cselekmények elkövetésére a sűrűn lakott területek, különösen a városok nyújtanak kedvező lehetőséget. Ennek megfelelően az elkövetők javarészt a, városok, vagy a nagyobb települések lakói, illetve katonáknál a Pontosabb helyőrségek személyi állománya köréből kerülnek ki. A városban történő elkövetésekre azonban jellemző, hogy a tettesek nagy része korábban vidéki lakos volt, vagy jelenleg is az. Ennek oka az erőteljes urbanizációs folyamattal és az iparosodással hozható összefüggésbe. A vidékről felkerült, vagy csak bejáró, s többnyire a munkásszállásokon lakó személyek elszakadnak a családtól, baráti körtől, ismerősöktől, amelyeket az ideiglenesen kialakuló új kötelékek alig vagy egyáltalán nem pótolnak. Az új környezet változó elvárásai pedig megnehezítik az alkalmazkodást és jobban hatnak a bizonytalansági tényezők is. Ebben a körben lépnek fel elsősorban a negatív jelenségek, így az alkoholizmus és a bűnözés. 2

OKrI

13. sz. Tájékoztatója. 1968, 15—16, oldal.

4. Jellegzetes „sértetti" kör vizsgálata A garázda cselekmények jogi tárgya a közrend és ,a közbiztonság A garázdaságok túlnyomó többsége azonban személyek ellen irányúi, s az elkövetési magatartások, helyek stb. sokféleségének megfelelően az érintett személyek köre sem határozható meg pontosan. E tág körön belül azonban elkülöníthetők az olyan személyek, akik foglalkozásuknál, társadalmi pozíciójúknál, vagy családi állásuknál fogva a leggyakrabban (szinte tipikusan) ki vannak téve a garázda támadásoknak. E személyeken kívül vannak olyan „sértettek" is, akik saját, provokáló, kihívó magatartásuk révén válnak a garázda támadás áldozatává. Foglalkozásuknál, hivatásuknál fogva a leggyakrabban a vendéglátóipari alkalmazottak, hivatalos személyek vannak kitéve a garázda támadásoknak. A vendéglátóipari helyeken a konfliktusok leggyakoribb oka az, hogy az ittas elkövető kiszolgálását. a személyzet megtagadja, vagy az italboltból, eszpresszóból, stb. ki akarja tenni. Ez a tény mát magában is elegendő arra, hogy az adott személy botrányos, garázda magatartását kiváltsa, de ezt a botrányt fokozhatja a nem megfelelő hangnem a személyzet részéről, vagy ha a konfliktusba mások is beavatkoznak. Társadalmi pozíciójuknál, a kisebb közösségeken belül betöltött tisztségüknél fogva válnak érintett személyekké, (különösen a bérházakban elkövetett garázdaságoknál) a lakóbizottsági elnökök, házfelügyelők, különféle társadalmi aktívák. Legtöbbször a családi konfliktusok botrányos elfajulása miatt válik szükségessé fellépésük, de jobb szándékuk ellenére maguk is sérelmet szenvednek. Az ilyen személyek a közösség, védelmében lépnek fel a garázda elkövetőkkel szemben, ezért indokolt lenne részükre a jelenleginél nagyobb jogi védettséget biztosítani. Családi állásuknál fogva a legközvetlenebb hozzátartozók, családtagok azok, akiknek, sérelmére garázdálkodnak. A legtöbb családi konfliktus arra vezethető vissza, hogy a család valamely tagja mértéktelen italozó életmódot folytat, s e miatt képtelen az elfogadott normák, vagy a kialakított családi szokások szerint viselkedni. Az ennek következtében keletkező nézeteltérés azután azt eredményezi, hogy a tettes nem tud vagy nem akar uralkodni magán és törni, zúzni kezd. A botrányos, garázda cselekmények észlelői között egyre többen vannak olyanok, akik a garázdálkodót magatartásának helytelen voltára f i gyelmeztetik és felszólítják annak abbahagyására. Az esetek nagy részében az ilyen személyek magatartásán a garázda „felháborodik", azt ügyeibe való „beavatkozásnak" tekinti és ellenük támad. A közösség, a társadalom érdekében a garázda cselekményekkel szemben fellépők pozitív magatartásának bátorítása, kifejlesztése fontos követelmény. Ugyanakkor az ilyen személyek büntetőjogi védelme nem megfelelően megoldott. Csak hatásos jogi eszközök megléte esetén várható el, hogy a társadalom tagjai vállalják a garázda cselekmények elleni fellépés kockázatát. 5. A garázdaság okai A garázdaság elkövetésére vezető vagy az azt elősegítő okok és f e l tételek igen változatosak és sokfélék, amelyek egymással szoros össze,függésben vannak, s hol okként, hol. pedig feltételként jelentkeznek.

A garázdaság számos objektív és szubjektív tényező együttes terméke. \z elkövetésre vezető indítóokok széles skálája miatt" a garázdaság okainak taxatív felsorolása szintén nem lehetséges, de az ilyen cselekmények ; alapvető okát az elkövetők társadalomellenes nézeteiben, tudati beállítottságában (amelyek a múlt káros maradványaiként, illetve a jelen negatív tényezőinek hatására alakultak ki), valamint az elkövetés időpontjában ható és érvényesülő gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokban (amelyek alakulása az állampolgárok személyiségének fejlődését kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolják) jelölhetjük meg. Különösen fontos a garázdaság vonatkozásában az elkövetők személyiségének alapos, sokoldalú elemzése, a személyiségben rejlő és a környezettel szorosan összefüggő olyan tényezők, összefüggések feltárása, amelyek szerepet játszottak a garázdaság elkövetésére vezető antiszociális beállítottság kialakulásában. Az általános tapasztalat szerint a garázdaság elkövetésére vezető körülmények között a rendezetlen családi élet, a családi nevelés hiánya, a katonai nevelés hiányosságai, parancsnoki erélytelenség, az alkoholizmus, a társadalomban még meglevő közömbösség, a környezet káros hatása, a kulturálatlanság, az alacsony műveltségi színvonal, a kóros személyiségszerkezet, és a bűnözést igazoló nézetrendszer játszik döntő szerepet, amelyekhez a garázda magatartást kiváltó közvetlen indítóokok széles skálája csatlakozik. a) A garázdaság elkövetését elősegítő feltételek Ezek között a rendezetlen családi élet, a családi nevelés hiánya az egyik feltétel. A garázdaság elkövetésére vezető oksági folyamat feltárásához nélkülözhetetlen az elkövető családi körülményeinek vizsgálata. Az egyén szocializációjának folyamatában a családnak alapvető szerepe van, mert a makrokörnyezet hatásait elsősorban a család közvetíti az egyén felé. Ha a családi élet rendezetlen, vagy ha a család a nevelő szerepét, érzelmi bázist jelentő funkcióját képtelen betölteni, ez a személyiség antiszociálissá válásának irányába vezethet. Ezek a körülmények különösen akkor éreztetik káros hatásukat, amikor az érintett személyek a különféle hatások befogadására a legfogékonyabbak; gyermek- és fiatalkorban, valamint a fiatalkort alig túlhaladott úgynevezett fiatal felnőttek esetében. Kimutatható a családi élet rendezetlenségének, a ném megfelelő családi nevelésnek a hatása a visszaesőként garázdaságot elkövetőknél is. Fontos tényező a családi környezet, az otthoni nevelés hatása a sorkatonai szolgálatot teljesítő személyek esetében is. A garázdaság miatt elítélt katonáknál gyakran tapasztalható, hogy a katonai szolgálat megkezdése előtt a polgári életben tanúsított magatartás, a munkához való negatív hozzáállás, a nyerészkedés, a munkafegyelem sorozatos megsértése, olyan negatív jellembeli tulajdonságok kialakulásához vezettek, amelyek a katonai életviszonyok között is károsan éreztetik hatásukat és gyakran vezetnek nyers, gátlástalan, garázda cselekmények elkövetésére, akár katonatársakkal, akár polgári személyekkel szemben. Végezetül talajt teremt a garázda cselekmények számára a családi életnek a negatív életvezetésből származó feldúltsága is. Ilyenkor az indulati tényezők fokozottabban hatnak és elősegítik az elkövető kritikátlanná válását. Az alkoholfogyasztás a másik jelentős kiváltó ok. Az adatok azt bizo,nyítják, hogy évről-évre növekszik azoknak az elkövetőknek a száma,

akiknek cselekménye az alkoholfogyasztással van összefüggésben. A büntettet alkohol közrehatására megvalósító elkövetők arányán belül is ki- / emelkedően magas az erőszakos, érzelmi indulati motivációjú bűncselek- / mények megvalósítóinak a száma. Mivel a garázdaság esetében általában, érzelmi, indulati motivációjú, erőszakos cselekményekről van szó, az al- / koholfogyasztással itt is szoros összefüggést fedezhetünk fel, sőt ez a ; kapcsolat a többi bűncselekményhez képest átlagon felüli. A garázdaság /• elkövetésére vezető közvetlen indítóokok jellegzetessége, hogy az esetek ; többségében ittas állapotban, szeszesital hatása alatt keletkeznek. A bi- / rósági statisztika adatai szerint3 az 1958—1963. közötti időszakban garázdaság miatt elítélt felnőttkorúaknak a 75%-ánál lehetett kimutatni j összefüggést a bűntett elkövétése és az alkoholfogyasztás között (ez több > mint 3,5-szerese az általában kimutatható aránynak), de nem változott lényegesen a helyzet az 1964-—1967. közötti, sőt a legutóbbi időszakban ; sem. (Így pl. 1968-ban a garázdaságot elkövetők 57,3%-ánál 1969-ben pedig 51,2%-ánál lehetett valamilyen fokú alkoholos befolyásoltságot kimutatni." A garázdaságnak az alkoholfogyasztással való átlagon felüli összefüggésére mutatnak az utóbbi évek e vonatkozásban folytatott vizsgálatai is. Ezek szerint a bűntett elkövetésekor a tettesek, 60—65%-a közepes, 20—-25%-a enyhe és kb. 10%-a súlyosfokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Az általam megvizsgált ügyekben a garázdaságot elkövető elítéltek túlnyomó többsége szintén ital hatása alatt követte el cselekményét. Általában elmondható, hogy a katonai bíróságok által garázdaság miatt felelősségre vont személyek esetében a garázdaság elkövetésének indító oka az alkoholos befolyásoltság, bár esetenként — mintegy másodlagos indítékként felismerhető volt a féltékenység, a haragos viszony, a vagánykodás is. Az elkövetők megoszlása az alkoholfogyasztás jellege szerint azt mutatja, hogy túlnyomó többségük, megközelítően két harmaduk alkalmi leittasodás során, míg a fennmaradó részük mintegy fele-fele arányban -r a rendszeres italozó életmódja folytán, illetve idült alkoholistaként követte el a garázda cselekményt. Az alkalmi leittasodásából eredő közepes vagy súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában az egyébként pozitív életvezetésű személyek is követnek el eseti garázdaságot. Az idült alkoholizmusban szenvedőknél legtöbbször valamilyen fokú személyiség károsodást észlelhetünk; a központi idegrendszer káros elváltozásait, a szellemi kapacitás, az akaraterő gyengülését, a kritikai készség csökkenését és a tudati tevékenységgel szemben az emocionális, ösztönös megnyilvánulások domináns jellegét. Az ilyen kóros személyiségszerkezet kedvező talajt teremt a társadalomellenes nézetek, a bűnözést igazoló nézetrendszer kialakulásához és könnyen vezethet garázdaság, valamint más bűncselekmények elkövetéséhez. Jelentős szerepe van az idült alkoholizmusnak a visszaesőként elkövetett garázdaságoknál is. 3 Csonka—Vavró: Alkoholfogyasztás és bűnözés. Belügyi Szemle 1969. évi 11. szám, 40. oldal., 4 A bűnözés statisztikái felmérése és elemzése, 1969. V I I . 1. A Legfelsőbb Ügyészség tájékoztatója.

Az ittasságból: eredő garázdaság elkövetését elősegítő feltételek közül feltétlenül említést érdemel, hogy ma szinte általánosan bevett, „kötelező1' szokás a szórakozásnak alkoholfogyasztással való egybefoglalása, — hogy az esetek egy részében nem kerül sor kényszergyógykezelés elrendelésére, vagy ha igen, az nem bizonyul hatékonynak, — hogy gyakran tapasztalhatók hiányosságok a kitiltás alkalmazása és következetes végrehajtása terén, — és végül, de nem utolsó sorban az, hogy a fokozott alkoholfogyasztás és a velejáró bűnelkövetés gócait képező, alacsony kultúráltsági fokon álló talponállók, büfék, italboltok ellenőrzése nem mindig kielégítő. A társadalomban még meglevő közömbösség is közreható tényező. Szocializmust építő társadalmunkat az együttélési szabályokat súlyosan sértő magatartásokkal szembeni fokozódó aktivitás és a közvélemény egészséges fejlődése jellemzi. Ugyanakkor meg kell mondani azt is, hogy a garázda, botrányos, a közösség, szabályait durván, sértő magatartásokkal szembeni határozott fellépés még nem teljesen egyértelmű és az esetek egy részében, az iiyen cselekményekkel szemben közömbösség, észlelhető. Ez pedig esetenként, a garázdaságot elősegítő körülménnyé válhat, mert a fellépés hiánya, ahatározott felelősségre, vonás elmaradása a garázdálkodót felbátorítja, erősíti benne a közösségellenes tendenciákat. A közömbösség mellett itt-ott még a. megbotránkoztató cselekmény elkövetésére való bátorítás, „heccelés" vagy az ilyen cselekmények f e letti tetszésnyilvánítás/is tapasztalható. Ennek leggyakoribb eseteit a barátok, ívótársak, ismerősök, munkatársak hallgatólagos cinkossága, a családon belül elkövetett garázdaságokkal szembeni sokszor érthetetlen közöny és a garázda. cselekményeket észlelő közönség passzív magatartása képezi,. A csoportos vagy együttesén elkövetett garázda cselekmények gyakorisága az alábbi morális és lélektani okokkal magyaráhatö: a csoportnak, a társakkal való együttlétnek gátlásokat feloldó és felelősségérzetet csökkentő hatása van, amely alkalmat ad a negatív élmény káros kiélésére. Különösen a fiatalokban él rendkívül erőteljes vágy a felnőtté válásuk, önállóságuk mindenáron való bizonyítására, amit nem egyszer a , közösség normáit sértő módon igyekeznek kinyilvánítani. A csoportos elkövetéseknek a társadalom számára fokozott veszélyt jelentő tényét tovább fokozhatja a csoport tagjainak alkoholizálása, amely még inkább a gátlások feloldása, a brutalitás, á felelőtlenség és a kritikátlanság irá- _ nyába hat. A csoportos elkövetés esetében fokozott jelentősége van az elkövetők személyiségének, a csoporton belüli, szerepének, a csoporthoz tartozás erősségének és más, lényeges körülniények alapos vizsgálatának, mert az elkövetőkkel szembeni intézkedések helyes : és célszerű megválasztása e nélkül nehezen képzelhető el. Az érzelmi — indulati bűncselekmények elkövetői között gyakran találhatók kóros lelkialkatú, érzelmileg labilis személyek. Ezek szertelenebbek, felelőtlenebbek, indulati életük szélsőséges és ingadózó, kritikai készségük, erkölcsi értékítéletük csökkent. A személyiség kóros elváltozásai a társadalomellenes megnyilvánulások sokféle formájának képezhetik a forrását. Általános tapasztalat, hogy az ilyen személyek tudati, idegrendszerbeli állapota, hangulati, érzelmi és indulati, élete gyakran

antiszociális jelleget ölt; összeférhetetlenek, fokozottan ingerlékenyek, hajlamosak a" közösségi élet alapvető szabályaival való szembehelyezkedésre vagy azok durva megsértésére. b) A garázdaság motívumai A garázda cselekmények elkövetésének legjellegzetesebb indítóoka a garázda motívum, amely minden cél és indok nélkül indít azok elkövetésére. A cselekmény fő indítékait ilyen esetekben az öncélú botrányokozás, „randalírozás", a közösségellenesség kihívó módon való kifejer zésre juttatása képezik. Jól szemlélteti az ilyen — tipikusan garázda motívumból fakadó — magatartás lefolyását a következő eset: A vádlott a délelőtti órákban több munkatársával a bisztróban italozott. A társaság egyik tagjának magatartása miatt az üzletvező távozásra szólította fel őket. Rövid vita után eltávoztak. A vádlott adclig már az elfogyasztott italoktól közepes alkoholos befolyásoltság állapotába került. Az utcára érve haladt el mellettük egy használtcikk kereskedő, hátán egy telerakott hátizsákkal. Ekkor a vádlott odaszólt társainak: „fogadjunk, hogy belerúgok!". Ezt követően pár métert szaladt a sértett után és hátizsákjába rúgott. A sértett felelősségre vonta a vádlottat, aki ekkor drasztikus szavak kíséretében megütötte úgy, hogy a földre esett. Cselekményének a helyszínre érkező rendőr vetett véget. 5 Nyilvánvaló, hogy a vádlott előtt ismeretlen, békés járókelő minden elfogadható indok nélkül, pusztán szórakozásból történő bántalmazása olyan, a társadalmi együttélés szabályokat semmibe vevő, illetve azokat kihívóan és tudatosan megszegő magatartás, amelyet a leghatározottabban el kell ítélni, s a törvény szigorával kell fellépni, megvalósítójával szemben. Vélt vagy valódi sérelem, amelyet legtöbbször ittas feldúlt állapotban kívánnak „megtorolni" képezi ,a garázdaság motívumának egy újabb csoportját. A vélt sérelmek között a leggyakrabban az ittas személy kiszolgálásának megtagadása szerepel. Az illető e tényt saját személye ellen irányuló sértésnek tekinti és az ital hatása alatt többnyire kötekedő, durva módon érvényt akar szerezni az alkoholfogyasztáshoz való „ j o gának". A katona vádlott a vádbeli napon, két barátja társaságában az esti órákban előbb az egyik étteremben, majd a közeli eszpresszóban italozott. Ezútán visszament az étterembe, ahol előbb egy felszolgálóval beszélgetett és kérte, hogy szolgálják ki, majd az étterem konyhájába ment, ahol az üzletvezető — észlelve ittasságát — felszólította, hogy a konyhát és az éttermet hagyja el. Miután a felszólításnak nem tett eleget, a 73 éves étteremvezető karjánál fogva a kijárat felé akarta kísérni. A vádlott ekkor megfogta az idős ember nyakkendőjét, azt rángatni kezdte, majd leverte a szemüvegét 5

P K K B . 3. B. 23. 194/1970. sz.

is. Ekkor ért oda az segítségére kelni, de ütötte. Ezt követően dődött, amelynek az tanúja volt. 0

egyik felszolgáló, aki megpróbált az idős ember a vádlott az arcába fejelt, és ököllel mellbe a vádlott és a felszolgáló között verekedés kezétteremben tartózkodó kb. 40—50 vendég is

Többször válik a garázdaság indítóokává a vendéglátóipari egységek dolgozói részéről a vendégekkel szemben tanúsított durva, kulturálatlan hang vagy provokatív magatartás is. A harag, a haragos viszony és a legkülönbözőbb indokból fakadó, bosszú, bosszúvágy mint motívum ugyancsak gyakori. Különösen gyakori az alkoholos befolyásoltság állapotában, valamely helyen a régi haragos felfedezése és botrányos módon történő felelősségre vonása. A katona vádlott eltávozása alkalmával betért az egyik bisztróba, ahol találkozott ismerősével és közösen elfogyasztottak néhány pohár sört. Az ismerős elmondta, hogy a közeli köztisztasági hivatal irodája előtt tartják fenn számára a sort, mivel hólapátolási munkára kíván jelentkezni. Elmondta azt is, hogy a sorban tartózkodik a vádlott húgával korábban együtt élt személy is. Amikor a katona ezt megtudta, megkérte ismerősét menjen vele az iroda elé és a sorban állók között mutassa meg azt a személyt, mivel neki .¡elintéznivalója" van vele, mert a húgát „csúnyán tönkretette" és az édesanyjával is „tiszteletlen magatartást" tanúsított. Ismerőse eléget tett a kérésnek és amikor a sorban állókhoz értek, rámutatott egy személyre, akihez a katona odalépett, megkérdezte tőle. hogy ismeri-e a húgát. A kérdésre az illető azt válaszolta, hogy igen, amire azt szó nélkül ütlegelni kezdte. Cselekményének a helyszínre érkező rendőr1 járőr vetett véget.' A garázda magatartást kiváltó közvetlen indítóokok köre természetesen nem merült ki a fentebb elmondottakkal. Azokon kívül gyakran szerepel még a garázdaság motívumaként az erőszakos, verekedő természet, hangoskodó, mértéktelen italozó baráti kör befolyása által kiváltott pillanatnyi indulat, az italozással összefüggő virtuskodás, durva tréfa, olykor az ital mértéktelen fogyasztása iránti vágy, az alaptalan vagy megalapozott féltékenység is. 6. A garázdaság megelőzése A garázdaság ellen társadalmi méretekben folyó védekezés lényeges Vonása, hogy a közösségellenes megnyilvánulások megelőzésére törekszik, amelynek során a megelőzés társadalmi és jogi eszközeit egyaránt hasznosítja. A garázdaság megelőzésének társadalmi eszközeire az a jellemző, hogy ezekkel a társadalom minden jogi szabályozás nélkül, vagy azzal együtt, 0 Bp. Kat. Bír. KB. II. 117/1971. ' 7 Bp, Kat. Bir. KB. V I I . 69/1972.

azt kiegészítve élhet és tagjainak aktív közreműködését igényli. A megtársadalmi eszközei között kiemelkedő szerepe van a nevelésnek, amelynek az ember életében állandóan ható tényezővé kell válhiál ^ Különösen fontos a családi és az iskolai nevelés összhangjának a biztosítása. Lényeges szerep jut a nevelés körében — különösen felnőtt : korbah ; — a jogi nevelésnek, amelynek keretében a lakosság jogi ismereteit, a törvények, és más jogszabályok megismerését kell fejleszteni, illetve, elősegíteni. széleskörű tájékoztatást kell nyújtani az igazságszolgáltatásnak a garázda cselekmények elkövetőit felelősségre vonó ítélkezési tevékenységéről. előzés

A garázda. cselekményeik ., megelőzésének , .társadalmi ; eszközei közül a másik igen lényeges térület az;: alkoholizmus elleni, küzdelem. Az elő-: zőekben adatokkal támasztottam alá, hogy az ittas állapot, a mértéktelen italozás és az idült alkoholizmus a garázdaság elkövetésénél jelentős szerepet játszik. Az italozási szokások társadalmunkban jelenleg is hatnak és léteznek; ma is szokás még a legénybúcsú, a sorkatonai szolgálatra történő bevonulás, névnapok, disznótor- -stb.; eseményének a-.- „kötelező" italozással' való. egybekapcsolása! Az alkoholfogyasztásnak a garázdaságok elkövetésénél kimutatható szerepe azt a követelményt támasztja a társadalommal szemben, hogy fokozza az alkoholfogyasztás elleni harcot, a józan mértékletesség., és az önfegyelem,.: hirdetésére.; törekedjen. Tényként kell elfogadnunk azonban,, hogy a teljes abstinentiara való törekvésnek jelenleg nincs társadalmi talaja. Az alkoholizmus elleni küzdelem :— mint a garázdaság- megelőzésének eszköze — területén nagyon sok konkrét feladat hárul a sorkatonai szolgálatot teljesítő személyek nevelését végző parancsnoki, állományra is. Gyakori, hiba, hogy, csak az újoncok bevonulását követő első 2—3 kimenő,, illetve eltávozás engedélyezésével kapcsolatos eligazításon foglalkoznak a parancsnokok a katonák otthoni viselkedésére irányadó magatartási szabályokkal. Követelménnyé kell tenni, hogy az illetékes parancsnokok minden egyes alkalommal, nyomatékosan hívják fel. a kimenőre, illetve eltávozásra .vagy szabadságra, menő katonák figyelmét az otthoni viselkedésre, valamint a társas együttlét és a szórakozás ideje alatt tanúsítandó magatartási szabályokra, figyelmeztessék őket az alkoholfogyasztással járó veszélyekre és a mértékletességre, • -. • Fontos feladat hárul napjainkban az ún. új kiképzési rendszerű műszaki alakulatok parancsnoki állományára is, ahol a katonák jelentős összegű saját keresménnyel rendelkeznek, s így' ennek italra költése is gyakoribb. Fontos feladat itt a katonáknak a takarékosságra, az otthoniak anyagi támogatására, a mértékletességre való buzdítása és nevelése, Ehhez kapcsolódó feladata a kantinok, a környékbeli italboltok és eszpresszók, illetve a katonák általv gyakran 5 látogatott szórakozóhelyek fokozott ellenőrzése, a mértékté] énül- italozó ' személyek eltávolítása--és felelősségre vonása. A túlzott alkoholfogyasztás' lehetőségét csökeknti a szabadidő'..t'ártalmas, kulturált kitöltése lehetőségének a megteremtése, különböző programok szervezése, — az ifjúsági szervezetek segítségének felhasználása mellett — a területi intézmények kultúrtevékenységébe való bekapcsolódás, a helyi lehetőségek kihasználása.

Végezetül, de nem utolsó sorban, konkrét feladat a büntetett előéletű, illetve felfüggesztett büntetés hatálya alatt álló katonák magatartásának, tevékenységének fokozott figyelemmel kísérése, a szűkebb kollektíva nevelő szerepének a fokozása is. A garázdaság megelőzésének hatósági és jogi eszközei közül első helyen említeném, hogy a garázdaság miatti büntető eljárások gyors lefolytatása az ilyen cselekmények megelőzésének hatékonyságát növelheti, mert mind az elkövetőben, mind a társadalom tagjaiban fokozza annak tudatát, hogy a közösség együttélési - normáit durván sértő cselekmények nem sokáig, maradnak felderítetlenül és elkövetőik rövid úton elnyerik megérdemelt büntetésüket. E vonatkozásban, úgy vélem, szélesebb körben kellene élni a Be, 196/A. §, illetve a 196/B. §~ok nyújtotta lehetőséggel. Gyakrabban kellene élni a 219. § (3) bekezdésében biztosított lehetőséggel is, különösen a visszaesőként garázdaságot elkövetők esetében, mert az antiszociálissá vált személyiség átnevelésére, a társadalmilag pozitív értékrendszer beépítésére kedvezőbb lehetőség nyílhat adott esetben, ha az ilyen személyeket régi környezetükből kiemeljük és kizárjuk ennek káros hatását. A garázda cselekmények megelőzésének hatásos eszköze a kényszerelvonó kezelés alkalmazásának lehetősége. Ennek hatásfokát növelni kell, mert sok esetben előfordul, hogy a garázda személyekkel szemben alkalmazott lcényszerelvonó-kezelés hatástalan maradt. A mértéktelenül italozó, alkoholista egyénekkel szemben már a szabálysértés miatti eljárás során is kezdeményezni kellene kényszerelvonó-kezelés lefolytatását. A garázda cselekmények megelőzése érdekében a jelenleginél fokozottabban kellene ellenőrizni a talponállókat, italboltokat és az egyéb alacsony kultúráltsági fokon álló vendéglátóipari egységeket, különösen a garázda cselekmények elkövetésére jellemző időpontokban. Ez elsősorban a rendészeti szervek feladata! Ugyancsak fontos követelmény lenne a kiszolgálsi tilalmak eddiginél következetesebb érvényesítése is. Ha közvetett módon is, de szintén a megelőzés irányába hat a garázdaság bűntetti és szabálysértési alakzata elhatárolásának területén az egységes gyakorlat kialakítása. Jelenleg — bár számos főhatósági utasítás és a Legfelsőbb Bíróság KB. 470. sz. állásfoglalása is rendezte a kérdést — több esetben tapasztalható e téren bizonytalanság. Az elhatárolásnál irányadó szempontok betartására már a nyomozás és vádemelés során különös gondot kell fordítani. Végül, de nem utolsó sorban, kívánatos lenne a garázda cselekményekkel szemben határozottan szembeforduló és a garázda elemekkel szemben fellépő személyek fokozottabb védelemben részesítése is. A jelenlegi bírói gyakorlat az ilyen személyek esetében a jogos védelemre vonatkozó szabályokat alkalmazza. Ez azonban nem mindig vezet megfelelő eredményre és nézetem szerint nem biztosít eléggé hatékony védelmet. Nagyon pregnánsan és határozottan oldották meg az ilyen személyek büntetőjogi védelmét a Szovjetunióban, . ahol az 1966. július 20-án hatálybalépett garázdaságról szóló tvr. előírja, hogy e bűncselekmény megakadályozása és az elkövető elfogása érdekében erőszakos cselekményt

bármely állampolgár kifejthet még akkor is, ha ezzel a bűnözőnek sérelmet okoz. A tvr. szerint az állampolgárok ilyen cselekménye végszükségben történik, mivel a bűnözők elfogása fontos társadalmi érdek. Ehhez hasonló kodifikációs megoldás nálunk is hatékonyabb védelmet biztosítana a garázdálkodókkal szemben fellépőknek. Addig is, amíg ez meg nem történik, a jogos védelem szabályainak a jelenleginél határozottabb alkalmazására lenne szükség. '

Bíróság elé állítás vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül a Kaposvári Katonai Ügyészség gyakorlatában Irta: Dr. Mejlinger, Ferenc százados

Az 1966. évi 16-os sz. tvr. új büntetőjogi felelősségrevonási formát alakított ki: a vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül történő bíróság elé állítást. Ennek gyakorlati alkalmazására kezdetben csak szűkebb területen került sor és csak fokozatosan történt meg kiterjesztése. A legfőbb ügyész a 3/1966. Legf. Ü. sz. Utasításával 1967. január 1-től kezdődően a Fővárosi Bíróság, valamint a katonai büntető eljárásban az egész ország területére vonatkozóan vezette be a vádirat és tárgyalás kitűzése nélküli bíróság elé állítás intézményét. A kezdeti tapasztalatok igazolták az új jogintézménnyel szemben támasztott követelményeket, nevezetesen azt, hogy az eljárás időtartama lényegesen lerövidüljön a törvényesség sérelme nélkül és a büntetés nyomban hatályosuljon, ami eredményesebbé teszi a megelőzést és a büntetési célok érvényesülését. Éppen ezért a Legfőbb Ügyész az 1/1967 Legf. Ü. sz. Utasításával az előállításos eljárás intézményét 1967. május 15. napjától kiterjesztette Somogy megye területén a siófoki, és fonyódi, valamint Veszprém megye területén a veszprémi, tapolcai, és keszthelyi járásokra. Az újabb pozitív tapasztalatok alapján került csak sor az előállítás intézményének az egész ország területén való bevezetésére, a 4/1968. Legf. Ü, sz. Utasítással, 1968. március 1-i hatállyal. Az új jogintézmény az eltelt idő alatt igazolta életrevalóságát, a törvénysértésektől tartó aggályoskodókkal szemben. Ma már nem képezheti vita tárgyát az intézmény létjogosultsága, legfeljebb csak az, hogy miként történjék a továbbfejlesztése, különösen a még szélesebb körben történő alkalmazás lehetőségének megteremtése. A leírtakból kitűnően a katonai büntető eljárásban 1967. január 1-től kezdődően alkalmazzuk a vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül történő bíróság elé állítást: röviden az előállítást. Ezen időponttól 1971. végéig a Kaposvári Katonai Ügyészségen 68 esetben 79 fővel szemben történt előállítás. Az ügyek alapos kiválasztását és előkészítését legjobban az bizonyítja, hogy az elsőfokú bíróság egyetlen egy esetben sem adta vissza

az ügyet nyomozás lefolytatása végett. Így az eljárás, mindig

ítélettel

zárult. Az előállítások számával azonban semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Megállapíthatjuk, hogy csak az 1967-es évben került sor megfelelő számú előállításra. Ezt követően erős csökkenés következett be, majd ismét lassú ütemű : javulás mutatkozott.: Figyelembe véve. .az adott körülményeket és lehetőségeket az évi előállításos eljárásoknak összességében feltétlenül 20—30 között kellene mozogni. Ehhéz a lehetőség adva van, amit az 1967-es év tapasztalata is bizonyít. Az 1968—1969-es években a visszaesés okát abban ltáom, hogy az előállítást kampányfeladatnak tekintettük és folyamatosan nem helyezr tünk rá kellő súlyt. Ezenkívül e téren nem teremtettünk szoros kapcsolatot a parancsnokokkal és ezért ők sem ismerték fel az előállításban rejlő lehetőségeket, így a számszerű csökkenés szükségszerű volt annak ellenére, hogy a bűncselekmények száma nem mutatott csökkenő tendenciát. Kétségtelenül közrejátszott az is, hogy az előállítások előkészítésével az ügyészek munkaterhe fokozódott. Őrszolgálati vétséget alapulvéve, ha a nyomozást a parancsnok folytatja le az ügyészre csak a vádirat szerkesztésé hárul. Ezzel szemben, ha előállítás útján történik az őrszolgálati vétség elbírálása, akkor az ügyésznek kell a vádiratot helyettesítő feljegyzésen kívül a gyanúsítottat kihallgatni, a tárgyalást előkészíteni, védőt kirendelni, szakértőt megidézni, iratókat beszerezni stb-. Nem szólva arról, hogy az előállítást végző ügyész tervezett munkája pl.: más ügyben beidézett tanúk kihallgatása stb.. emiatt késik, vagy elmarad. A fokozottabb megterhelés abban is jelentkezik, hogy az előállításos ügyek zömét — 68-ból 51-et —• az ügyészség székhelyétől távol eső helyőrségekben tárgyaltuk, így a kiszállás, a tárgyalás megtartása, majd a visszautazás egy napi elfoglaltságot jelentett. A polgári ügyészségek gyakorlatában is fokozottabb munkaterhet jelent az előállítás, de a katonai ügyészség munkájában ez még inkább jelentkezik, különös tekintettel a négy megyét magába foglaló illetékességi területre. A felsorolt nehézségekkel szemben viszont az is tény, hogy a katonai életviszonyok, az előállításos eljáráshoz a polgári élet kötetlenebb körülményeihez képest nagyobb lehetőséget biztosítanak. Az alakulatainknál ugyanis egy, vagy több nyomozótiszt van, akiket felkészítettünk az előállításos eljárások előkészítésére. Emellett írásbeli segédanyagot küldtünk minden parancsnoknak. A szolgálati helyeken a tanúk, és a büntető eljárásban résztvevő személyek. minden időben a bíróság rendelkezésére állhatnak. Ezen előnyöket felismerve pártalapszervezetünk a szakmai munkát segítő tevékenysége körében az előállításos eljárásoknál jelentkező problémákat megtárgyalta, majd tájé-

koztató kiadásával hívtuk fel a parancsnokok figyelmét arra, hogy az alkalmas ügyekben kérjék az előállításos eljárást. Ez azt eredményezte, hogy az előállítások száma növekedett, sőt jelenleg is emelkedést mutat. Pl.: az 1972-es év első félévében már 50 gyanúsítottal szemben alkalmaztuk. . ; Sajnálatosan a belügyi szervek részéről ezideig csak igen ritkán éltek az előállítás igényével s ennek tudható be, hogy 1971-ben belügyi állományú elkövetővel szemben nem történt előállítás, holott erre alkalmas ügyek voltak. A jövőben e téren feltétlenül előre kell lépnünk úgy, hogy e kérdésre ismételten ráirányítjuk a belügyi állományú parancsnokok, vezetők figyelmét. Viszonylag enyhébb súlyú és nagyobb részt katonai bűncselekmények esetében került sor előállításra. Ezek között leggyakrabban az őrutasítás megszegése, önkényes eltávozás, és a készenléti szolgálat szabályainak megszegése szerepelt. Ezeknek a bűncselekményeknek a tényállása általában egyszerű, a jogi megítélésük sem jelent különösebb problémát, így továbbra is kívánatos az előállításos eljárás keretében történő elbírálásuk. ' A kezdeti időszakban — egy kivétellel —- csak katonai bűncselekmények miatt indult előállításos eljárás, ami az új jogintézmény bevezetése során jelentkező nehézségekkel hozható összefüggésbe. Később, helyesen más ügykategóriákra is kiterjesztettük az előállításos eljárást. Így ittas járművezetést, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést, magánokirathamisítást tárgyaltunk előállítás keretében! Mindez azonban i csak igen csekély számú volt, távolról sem éltünk a lehetőségeinkkel. Éppen ezért e téren a munkánk további javításra szorul. - Ezt észlelte az 1972. tavaszán megtartott komplex ellenőrzés is és feladatul tűzte ki, hogy a szolgálati bűncselekményeken kívül más bűntetti kategóriákban is alkalmazzuk az előállítást. Ez jogos igény annál is inkább, mivel a polgári ügyészségnek munkájában gyakran és eredményesen alkalmazzák a garázdaság, a közlekedési, a tulajdon elleni, valamint egyéb köztörvényi bűncselekmények esetében is az előállítást. Lemaradásunk okát abban látom, hogy a rendőrhatóságok az észlelt bűncselekményeket időben nem hozzák a katonai ügyészség tudomására. Pl. helyszínelést igénylő közlekedési bűncselekmény esetében néhány nap eltelik, amíg elkészítik a helyszíni szemle jegyzőkönyvet, valamint egyéb okmányokat és ezen iratok rendszerint a cselekmény elkövetésétői számított 7—10 nap múltán érkeznek csak meg, így előállításra már nincs lehetőség. Ugyanez a helyzet az egyéb köztörvényi bűncselekmények esetében is. Ennek ellenére lehetségesnek, sőt kívánatosnak tartom a közfl

81

törvényi bűncselekmények közül az arra alkalmas ügyek előállítás útján történő elbírálását. Ehhez csupán az szükséges, hogy a területfelelős ügyészek szorosabb kapcsolatot: alakítsanak ki a rendőri szervekkel és az előállításra alkalmas ügyekről azonnali tájékoztatást kérjenek. Bizonyos, hogy a katonai ügyészség ezirányú kérését a rendőri szervek teljesíteni fogják még akkor is, ha ez számukra gyorsan elvégzendő többletmunkát jelent. Mindennek garanciája a katonai ügyészség és az illetékességi területünkön levő rendőri szervek vezetői között fenntartott igen jó kapcsolat. A 4/1968. sz. Legf. Ü. sz. utasítás rendelkezése szerint vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül bíróság elé állítható, mind a szabadlábon, mind az őrizetben levő gyanústíott. A gyanúsított az előállítási eljárásban is csak a Be. 120. § (1) bek.-ben, illetve a katonai büntető eljárásban még a Be. 353. § (1) bek.-ben megjelölt okból vehető őrizetbe. E rendelkezésből is kitűnik, hogy az előállítás önálló őrizetbevételi okot nem valósít meg. Az őrizetbevétel tekintetében a polgári ügyészi szervek, valamint a katonai ügyészség gyakorlata eltérő. Míg a polgári szervek viszonylag ritkán élnek az őrizetbevétel lehetőségével, addig a katonai ügyészség gyakorlatában ez fordítva jelentkezik. Pl. az 1971-es évben a katonai ügyészség 17 gyanúsítottból 13 főt őrizetbe vett. Egy kivétellel a Be. 353. § (1) bek.-ben meghatározott fegyelmi okból került erre sor. Véleményem szerint ez a gyakorlat — még ha eltér is a polgári ügyészi szervek gyakorlatától — nem kifogásolható. Az eltérést a katonai életviszonyok kötöttebb életformái, a féyveres testületek feladatai teszik indokolttá. A katonai közösségekben még a viszonylag kisebb súlyú bűncselekmények is nagyobb fegyelemromboló hatást válthatnak ki, amennyiben az elkövetővel szemben nem történik nyomban megfelelő intézkedés. Éppen ezért sorállományú katonai bűncselekményt megvalósító elkövetők nagyobb részével szemben továbbra is helyesnek tartom a fegyelmi okból történő őrizetbevételt, annak ellenére, hogy kisebb tárgyi súlyú bűncselekményekről van szó. Nincs szükség ugyanakkor — általában — a hivatásos, vagy továbbszolgáló állományú elkövetők őrizetbevételére. Az előállításos eljárások" lefolytatásának jelentős sezrvezési nehézségei nem voltak. A bíróság annak ellenére, hogy kis létszámú, minden esetben yállalta a tárgyalást, még akkor is, ha azt más helyőrségben, vagy esetleg éppen szombati napon kellett lefolytatni. Az elkövetővel kapcsolatos korábbi bűnügyi iratok beszerzése sem jelentett problémát, mert ebben segítettek az alakulatok parancsnokai és a nyomózótisztek. Az egyik esetben az-alakulat parancsnoka motoros, futárt índítptt a nélkü-

lözhetetlen előző elítéléssel kapcsolatos bűnügyi iratokért és így a bíróság már tárgyalni tudta az ügyet. Az ügyvédi közösségek készségesen álltak a rendelkezésünkre, minden esetben biztosítottak védőt, megfelelő •időben, még akkor is, ha a városon kívül eső'laktanyába kellett kiutazni, amelyhez sok esetben mi is gépkocsival nyújtottunk segítséget. Az előállításos eljárások során az ítéltek zöme már- elsőfokon jogerőre emelkedett. Nyilván ebben közrehatott az is, hogy a bűnelkövetést ködvető pár napon belül még jobban élt az elkövető bűntudata, mint esetleg későbbi időpontban. Összesen tíz esetben jelentettek be fellebbezést a több év alatt tárgyalt 79 vádlott ügyében. Ebből egy esetben az ügyész fellebbezett súlyosbítás végett. A fellebbezések a vádlott és védő részéről enyhítésre írányulóak voltak, ami azt támasztja alá, hogy csakis olyan ügyek kerültek előállításra, amelyeknek a ténybeli és jogi megítélése egyszerű volt. • A megfellebezett ügyek közül öt esetben a Legfelsőbb Bíróság mellőzte az ügy felülbírálását, mivel az érdekeltek a másodfokú tárgyaláson a korábban bejelentett fellebbezésüket visszavonták. így összesen csak öt ügy került felülbírálásra. Ebből két ügyben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet helyben hagyta, egy ügyben a szabadságvesztés mértékét leszállította, egy ügyben pedig a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztését rendelte el. Mindössze egy ügyben történt hatályon kívül helyezés azért, mert az előállításos tárgyaláson az ügy nem volt kellően felderítve, valamint olyan bűncselekmény látszott fennforogni, amelynek a büntetési tétele már nem tette lehetővé ezt a tárgyalási módot. Az előállításos ügyekben az ítélkezési gyakorlat nem mutat eltérést az általánostól. Pl.: 1971-ben az őrutasítás megszegése miatt kiszabott szabadságvesztés átlaga megfelel a rendes eljárásban kiszabott szabadságvesztések átlagának, az említett bűntetti kategóriában. A mellékbüntetések alkalmazását is minden esetben indítványoztuk, amikor annak véleményünk szerint helye volt. Az 1971-es évben az elkövetők közül 4 fővel szemben került sor mellékbüntetés kiszabására. Tehát ott, ahol indokolt, a mellékbüntetések alkalmazásától sem tekintettünk el és ezzel is elősegítettük a differenciáltabb ítélkezést. Az előállításos eljárások során országosan felmerülő problémákat és azok megoldását figyelemmel kísértük és munkánkban mindezt hasznosítottuk. A mi munkaterületünkön csupán egyetlen probléma merült fel. A legfőbb ügyész 4/1968. Legf. Ü. sz. Utasításának 6. pontja a következőket tartalmazza: „A bűncselekmény elkövetését, folytatólagos cselekményeknél az utolsó cselekménytől, állapotcselekménynél pedig a felderítés idejétől kell számítani". Ezen utasítás második fordulata okozta a problémát, az önkényes eltávozások elbírálásánál. Az. önkényes eltávozás

24 órai jogtalan távollét után nyer befejezést és ezt a parancsnokok rendszerint. nyomban észlelik is, így tehát a bűncselekmény 24 óra után ..felderítettnek tekinthető. Az elkövetők azonban nem mindig kerülnek nyomban kézre, gyakran előfordul, hogy csak 4-—5 nap múltán érkeznek vissza szolgálati helyükre. Ha az idézett utasítást mereven értelmeznénk, úgy ezek az elkövetők már előállítás útján nem kerülhetnének bíróság elé. Űgy vélem helyes az az álláspont, hogy az állapotcselekményeknél a felderítés idejét kiterjesztően kell értelmezni. Az önkényes eltávozásnál — ennek szellemében — azt a gyakorlatot követjük, hogy az elkövető kézrekerítésétől számítjuk az előállításra nyitvaálló 3 napos határidőnek a kezdetét. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az előállításos eljárás intézménye a mi szűkebb területünkön is bevált és igen jó eszköz a katonai ügyészség kezében. Az elkövetők pár napon belül elnyerik méltó büntetésüket, amelyről rendszerint nagyobb nyilvánosság szerez tudomást. Ennek megelőző hatását bizonyítja az is, hogy az egyik dunántúli alakulatnál 1971. évelején néhány hét leforgása alatt három esetben tartottunk előállításos helyszíni nyilvános tárgyalást és azt követően itt a bűnelkövetések, hosszú időre megszűntek. Ez a példa igazolja, hogy az előállítás intézménye alkalmas a bűncselekmények visszaszorítására" és a büntetési célok azonnali érvényrejuttatására. Ezért indokolt, hogy az alkalmas ügyekben továbbra is szorgalmazzuk a vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül történő tárgyalásokat, valamint ezen intézmény alkalmazásának kiszélesítését az eddigieken kívül más bűntetti kategóriákra is. ' • '

HOZZÁSZÖLÁS

—

VITA

Adatok dr. Erdély Jenő alez. és Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez. „A pszichopátiás személyiségű katonák büntetőjogi felelősségre vonásáról" c. közleményéhez, elmekórtani megvilágításban írta: Dr. Magyar István o. alezredes az orvostudományok kandidátusa

A Katonai Jog- és" Igazságszolgáltatás II. évf. 2. sz.-ban (1971. 15—26. old.) dr. Erdély Jenő alezredes és Almásiné, dr. Törőcsik Anna alezredes tanulmánya a pszichopátia büntethetőséget befolyásoló jelentőségével foglalkozik. Munkájuk elsődlegesen a jogalkalmazást célozza és az ebben jelentkező ellentmondások feloldására törekszik. „Szeretnénk elérni — írják —, hogy a jövőben kevesebb félreértés és nézeteltérés merüljön fel a katonai szolgálatra alkalmatlanság és a vonatkozó büntetőjogi felelősség megítélésében. A problémát elsősorban a pszichopátiás személyiségszerkezetük miatt katonai szolgálatra alkalmatlan elkövetők büntetőjógi felelőssége tekintetében vonjuk tüzetesebb elemzés alá." . . . „Jogellenesnek tartjuk, — vélik zárszavukban •— a büntethetőséget kizáró és korlátozó tényezők körének olyan bővítését ,amely a katonai alkalmatlanságot szinte a büntethetőség akadályával egyenértékű nyomatékos enyhítő körülményként értelmezi." Célkitűzésük és idézett végkövetkeztetésük tárgyalásakor a pszichopátia elmekórtani lényegéből és a pszichopátia és katonai alkalmasság kérdéséből indulnak ki. Jelen hozzászólásunkban elsősorban a kérdés elmekórtani és katona pszichiátriai vonatkozásait ismertetnénk — a tisztánlátás és helyes nézőpont kialakítása érdekében. 1. A pszichopátia elmekórtani kérdései Dr. Erdély és dr. Törőcsik külső forrásra hivatkozva megkülönböztetik tanulmányukban a „pszichopátia két alakzatát". E szerint egyik alakzat a „kóros eredetű pszichopátia", mely az idegrendszer vagy a szervezet organikus megbetegedésének következménye. Ezt az alakzatot súlyosnak ítélik, miután az a büntethetőséget is befolyásolhatja, s „mint ilyen, az elmebetegség fogalmi körébe is bevonható lenne". Másik alakzatként a környezeti ártalmak hatására kialakuló „nem kóros, de rendellenes személyiségszerkezet diszharmóniás zavarát" ismertetik, amely mint „az el-

követő szociális eredetű személyiségzavara, nem sorolható a büntethetőséget korlátozó tényezők közé". Rámutattak egyben, hogy a katonai igazságügyi elmeszakértők nem differenciálnak a személyiségzavar eredete alapján nem, vagy alig véleményeztek korlátozott beszámíthatóságot. A pszichopátiának a szerzők által ismertetett felosztása azonban elmekórtani szempontból nem fogadható el. Nincs kóros, vagy nem kóros pszichopátia és annak eredete nem jelzi a személyiségzavar mélységét sem. A számtalan és a magyar szakirodalomban előforduló megjelölés („pszichopátia", „kóros személyiségszerkezet", „szociopátia", „kárakteropátia", „rendellenes személyiségszerkezet", „diszharmóniás személyiségszerkezet" stb.) ugyanazt a pszichopatológiai fogalmat fejezi ki és nem jelent a pszichopátia egyes megnyilvánulásai között súlyossági értékélést. Mit értünk „pszichöpátiá"-n? A pszichopátia elnevezés nem szerencsés; egyrészt semmitmondó, másrészt a köztudatban többé-kevésbé értékítéletet jelent. Kurt Schneider, a kérdés egyik legnagyobb ismerője 10 évvel ezélőtt kijelentette, hogy „a pszichopátia fogalom meghalt, és mégis él a pszichopátia"; ezzel az elnevezésben rejlő ellentmondást rögzítette igen szellemesen. ,f A kóros személyiségszerkezet és reakcióinak kérdése korábban jelentkezett az igazságügyi elmeszakértői gyakorlatban, mint a klinikumban és talán ez magyarázza helytelen értelmezését is. Prichard 1835-ben elsőként foglalkozott a kérdéssel és a probléma lényegét, erkölcsi csökkentértékűségben látta. Leírásában hangoztatta az értelmi képesség épségét, kifejtette, hogy a kóros személyiségű egyéneknél az érzelmek és szokások terén jelentkezik a károsodás, az „elme erkölcsi elfajzott", önuralma elveszett és ezáltal az egyén képtelenné vált az illendő viselkedésre „morál insanity", „morál imbecillity"). A morális hiányosságból eredő személyiségzavart kora szemléletének megfelelően örökletes eredetűnek tartotta. — A „pszichopátia" kifejezést a múlt század végén Koch használta először és megkísérelte a kórkép körvonalazását. Szerinte a pszichopata „szellemileg elfajult" egyén, akinek kóros reakciós készsége eleve, örökletesen adott és független a társadalmi hatásoktól. Fejlődést jelén tett Birnbaum szemlélete, aki az örökletes adottságok mellett a kóros személyiség-kép kialakulásában szerepet juttat a magzati károsodásnak, a szülési traumáknak és a csecsemőkori káros behatásoknak. Kraepelin az elmondottakon kívül jelentősnek tartja a pszichopátia kialakulásában az élet folyamán elszenvedett betegségek, környezeti tényezők személyiséget alakító hatását is. Az agyvelőgyulladás után kialakult személyiségváltozás leírása óta (Kauders, Gerstman) az örökletesség' kizárólagosságának elve gyakorlatilag megdontöttnek és tarthatatlannak minősíthető. Giljarovszkij szerint a pszichopátia „az egyéniség kóros fejlődése, amely kóros körülmények között alakul ki veleszületett hajlam mellett". A pszichiátriai közvélemény általában Kurt Schneider meghatározását és felosztását fogadja el és ezt ismertetik a legújabb keletű tankönyvek

is (pl. H. Wieck, Tb. Spoerri), Az ő meghatározása szerint a „pszichopata olyan egyén, akinek kóros személyisége miatt ő maga vagy szűkebb, vagy tágabb környezete szenved" („an ihren abnormalitát leiden oder unter deren abnormitát die Gesellschaft leidet". 1960.) Schneider a teljességre való törekvés igénye nélkül — maga is vallotta, hogy nincs két egyforma pszichopata — a vezető pszichopatológiai tünetek alapján 10 kategóriát különített el: hyperhymiás, depressziós, kishitű, fanatikus, érvényesülésre vágyó, hypothymiás, explosiv-, közönyös-, akaratgyenge-, és aszthéniás típust említett. A magyar szakirodalomban a legújabb meghatározás Nyirő-től származik, aki 1961-ben megjelent tankönyvében a pszichopatát diszharmóniásan fejlett személyiségnek határozta meg, akinél a személyiség egyes összetevői között nem alakult ki az összhang, ezért az ilyen személyek nehezen illeszkednek be a társadalomba és a társadalom is másként ítéli meg őket, mint az átlagembereket. Szerinte a pszichopátia részben a lelki szerkezet diszharmóniája, részben a kóros reakciós készség ötvözete. Felosztásában a hormonpathákat (ösztönzava?:), thymopatákat (affectív pszichopaták) az akarati élet zavaraival jellemzett pszichopatákat és a characteropatákat (jellem-pszichopatákat) különíti el. A modern irodalom (Dietrich 1969.) megkülönböztet két nagyobb kategóriát: egyikre az életvezetés kudarca a jellemző („Psychopathische Verságer", akiknél Birnbaum szerint a jog megsértése személyiségszerkezetük gyengeségéből ered); a másik csoport a szociopatiás kategória (Clerkley), ez alatt az antiszociális csoportot értik (Psychopathische Verbrecher"). A pszichopátia kérdésének vázlatos áttekintéséből kitűnik, hogy a kóros személyiségszerkezet definíciója a_ felfogásbeli különbözőségekből adódóan szerzőnként változik, ha azonban' elemezzük a különféle elképzeléseket, két lényeges momentumot ragadhatunk ki: (1) mindig kóros, abnormis, az átlagtól eltérő személyiség-alakulásról van szó; (2) és ehhez kisebb- vagy nagyobb mértékben a szociális, antiszociális megnyilvánulások társulnak. Kifelé a kóros személyiségszerkezet döntően az alaptáció zavarában nyilvánul meg. Úgy véljük, hogy a pszichopatáknál abnormis lelkialkatról, az egyes személyiségösszetevők közötti aránytalan f e j lődésről, a normál- reakciós típus extrém variánsáról van szó és ez az abnormis lelkialkat alapul szolgálhat kóros magatartás-megnyilvánulások ^számára és szélsőséges esetben pszichotikus reakciókat eredményezhet. Saját, katonai pszichiátriai gyakorlatunkban, elsősorban a katonai minősítés és a büntetőjogi vonatkozások miatt bevezettük a „potenciális" és a ,,manifeszt" pszichopátia fogalmát, ezzel igyekeztünk szétválasztani a kóros reagálási készség potenciális adottságát magától a manifeszt magatartási zavarban megnyilvánuló formától. Ebben a szemléletben a „potenciális" a lappangó, kompenzált pszichopátiás személyiségstruktúrát, míg a „manifeszt", a dekompenzált, kifejezett magatartászavarral járó formát jelenti. A kóros személyiség-struktúra kórszármazását illetően egyetértünk mindazokkal, akik a genetikus károsodás lehetőségét elfogadják, de annak

kizárólagosságát tagadják. Nem kétséges, hogy a csírakárosodás szerepet játszhat a kóros személyiségalakulásban, azonban ennél jelentősebb a környezeti tényezők személyiségkárosító. hatása. A szülők csírakárosodást okozó betegségei, mint. pl. az alkoholizmus, a lues stb. az utódokban kóros személyiség-struktúra kialakulását eredményezheti. Ugyanakkor azonban kérdéses, hogy az alkohol csírakárosító hatása, vagy inkább az alkoholista szülők amorális, kiegyensúlyozatlan életének hatására torzul-e el egy egészségesen induló személyiség. Mind a klinikumban, mind a törvényszéki gyakorlatban feltűnően magas azoknak a kóros személyiség-struktúrájú egyéneknek a száma, akiknél a szülők életvezetése maga is kóros. A magárahagyottság,. a szeretetnélküliség, a bűnöző, alkoholista környezet, melyet fejlődő egyén gyakran helytelenül megválasztott, .baráti környezettel igyekszik pótolni, a személyiség eltorzulásához vezethet, A káros behatások megnehezítik az erkölcsi normák kialakulását, társadalomellenesség alakul ki, mely az élet folyamán mind több konfliktust eredményez, adaptatív nehézségekhez vezet és állandó lehetőségét teremti meg a kóros reakciók kialakulásának. Munkatársaimmal végzett vizsgálataink során a kóros személyiség-struktúrájú eseteink szociológiai elemzésekor halmozottan előforduló kedvezőtlen anyagi, szociális és rie r veltetési körülményeket mutattunk ki. A szülők között nagy számban ta-* láltunk alkoholizmust, öngyilkosságot, bűnözést és elmebetegséget. Mindez a környezeti tényezők nagy jelentőségét húzza alá. A genetikus ártalom, a környezeti tényezők mellett a különféle betegségek, traumák, elsősorban az agyat ért károsodások vezethetnek kóros személyiség kialakulásához. A pszichopátia hátterében biológiai és környezeti ártalmak állhatnak, ezek agyaránt kialakíthatják a kóros személyiség-struktúrát. A leggyakoribb biológiai tényezők:

/

a) genetikai faktorok (pl.: a szülők alkoholizmusa, elme-idegbetegsége stb.) kromoszóma-variációk, b) méhen belüli és szülés alatti károsodások. c) sérülés agyi károsodások, d) szervi agyi megbetegedések (pl. daganat, epilepszia), e) fertőzéses megbetegedések, mérgezések, f)

pszichózisok,

, .

g) testi fogyatékosság, súlyos testi megbetegedés. A leggyakoribb környezeti tényezők: a) A nevelkedés idején ható tartós ártalmak (e tekintetben különösen fontos a serdülés idején jelentkező behatás), b) a szülők anyagi és erkölcsi helyzetének ingatag, nem kielégítő volta (pl. alkoholizáló szülők, amorális környezet, anyagi elhanyagoltság stb.),

c) káros nevelési behatások (pl.: helytelen irányítás az iskolában, szülői és iskolai nevelés kettőssége, drasztikus behatások a szülők, vagy nevelők részéről, szülői nevelés hiánya, helytelenül választott nevelőszülők, nem megfelelő rokoni nevelés stb.), d) a munkahelyi közösség, a baráti kör helytelen megválasztása, e) a saját maga által kialakított környezet (házasság, munkahely megválasztása, életforma kialakítása pl.: az anyagi javak mértéktelen hajszolása stb.), A biológiai tényezők szolgáltathatnak alapot a személyiség kóros alakulásához: — többnyire annál kifejezettebben, minél érzékenyebb struktúrák károsodtak. A pszichopátiás személyiség általában ezek talaján a környezeti tényezők hatására szerveződik, Egyes esetékben a biológiai, máskor a környezeti tényezők vannak túlsúlyban. Előfordulhat, hogy egyes biológiai lehetőségek ellenére sem alakul ki pszichopátiás személyiség és fordítva, meglétük nélkül — vagy kimutatható meglétük nélkül — is találkozhatunk pszichopátiával. A már kialakult pszichopátia enyhébb vagy súlyosabb megjelenési alakja független azon okoktól, melyek hatására alakult ki, szerveződött a személyiség kórossága. 2. A pszichopátia kriminál-pszichiátriai jelentősége A kóros személyiség-struktúra jelentősége az igazságügyi elmekór tanban jelentkezett először, s szorosan kapcsolódik ehhez a bűnözés pszichopatológiai hátterének problémája. Magát a kifejezést: „pszichopátiás állapot", 1884j-ben Balinszkij használta először szakvéleményben és utalt e kóros állapot és a bűnözés közötti gyakori összefüggésre. A kóros személyiség-struktúra kriminalisztikai értékelése ellentmondásos. Vari olyan elképzelés, mely szerint: ha a kriminális cselekedettől függetlenül is észlelhető a személyiség tartós, állandó zavara, diszharmóniája, akkor beszélhetünk beszámítási képesség korlátozottságáról vagy kizártságáról. Ellenkező véglet az amerikai Thomas Szász nézete, aki szerint még az elmebetegségek eseteiben sem szabad a beszámítási képesésg korlátozottságáról beszélni, mert ez az emberi szabadság legdurvább megsértése. Történelmi jelentőségű ma már Lombroso „homo deliquente nato" gondolata, mellyel megteremtette a bűnöző típust és ezzel a bűnözés örökletesen determinált voltának elméletét. Ugyanezt akarta bizonyítani Lange is ikerkutatásaival. Lényegében ebből az alapból indult ki Luigi Dolci, aki a bűnözést betegségnék tartotta és hangoztatta, hogy a felelősségre vonásnak nincs létjogosultsága. Nagy veszélyt jelentett a pszichopátia kórismézése abban az időben, amikor a kretschmeri betegség-felfogás uralkodott a pszichiátriában, mert ez a diagnózis egyértelmű volt a korlátozott beszámítási képesség megállapításával. A bűnöző pszichopata társadalmi veszélyessége nagy és a helytelen szakértői felfogás következtében érdemtelenül enyhébb büntetése következtében rövid idő után ismét abba a helyzetbe került, hogy újabb bűncselekményt követhetett el. — Van olyan vélemény is (Clarkley), mely szerint a pszichopata korlátozott beszámíthatóságát az igazolja, hogy bűnözésekor nem eléggé gyakorlatias, bagatell dolgokat lop és felfedezését sem igyekszik nagyon elkerülni.

Nyíró' egész életében hangoztatta, hogy a kóros személyiség-struktúrájú egyének beszámítási képességének megállapítása minden esetben egyéni és semmiféle egységes álláspontot nem lehet kialakítani. Szeretnénk leszögezni, hogy a kóros személyiség-struktúra, nevezzük akár pszichopátiának, szociopátiának, karakteropátiának, vagy diszharmóniás személyiségnek, kétségtelenül megteremti a bűnözés lehetőségét, de csak egészen ritka esetben oka annak. Az erkölcsi fogyatékosság, érzelmi sivárság, gátlástalanság, a szorongás hiánya, az antiszociális életfelfogás mind olyan adottságok, melyek megkönnyítik, hogy az ilyen egyén túltegye magát a törvényeken, megszegje a társadalmi együttélés szabályait, általában társadalomellenes magatartást tanúsítson, A kóros személyiség-felépítettség azonban önmagában nem jelenthet korlátozó körülményt. Többször hangoztattuk, hogy e kóros adottság nem betegség és éppen ebből kifolyólag a pszichopata egyén bűnös magatartása általában úgy ítélendő meg, mint az' egészséges felépítettség! egyéné. A potenciális és manifeszt fogalmak bevezetésével ezt a koncepciót akartuk érzékelhetőbbé tenni. Véleményünk szerint elsősorban a manifeszt állapotban elkövetett bűncselekmények eseteiben beszélhetünk a beszámítási képesség korlátozottságáról, esetleg kizártságáról. A pszichopátiák legtöbb formája esetén az egyén a személyisége összetételének egyenetlenségeit : olyannyira kompenzálni képes, hogy többnyire csak rendkívüli egyéb tényezők, megterhelések, megbetegedések, pszichotraumák, stb. dekompenzáló hatása következtében válik bűncselekmények elkövetőjévé. A pszichopátia azonban lehet olyan súlyos- is, hogy kivételesen kiváltó tényezők hiányában is bűncselekmény elindítójává válik. A pszichopátia önmagában tehát az esetben jelentkezhet korlátozó, igen ritkán beszámíthatóságot kizáró tényezőként, ha az általa előidézett érzelmi, akarati, vagy cselekvőkészség-zavar és ezzel kapcsolatos közösségi adaptációs zavar mintegy okozója az adott bűncselekménynek. Ehhez feltétlenül meg kell határozni a pszichopátia súlyossági fokát, tüneti összetételét és a tüneti kép összefüggését- az elkövetett bűncselekménnyel.

3. A pszichopátia és a katonai alkalmasság A pszichopátia kérdése a katonai pszichiátriában nehezebb és több problémát jelent, mint a polgári életben. A klinikai ellátás problémáin túl hangsúlyozottabban jelentkeznek itt a megelőzés, a kiválasztás, alkalmasság kérdései; a különleges katonai miliő és a pszichopátiás személyiség kölcsönhatásának vizsgálata — különös tekintettel a sokkal kifejezettebb veszélyhelyzetekre, alaposabb elemzést követ.el. A katonai élet általános sajátosságai mellett a hadviselés fejlődése, a technika korszerűsödése, a modern haditudományok elsajátítása fokozottabb igényt támaszt a katonákkal szemben és ez a fokozott igény fokozottabb idegirendszeri megterhelést is jelent. A fejlődés ezen szakaszában a katonai alkalmasság kritériumai is változnak, szigorúbbá válnak és csak a teljesen ép idegzetű egyéneket lehet katonai szolgálatra alkalmasnak minősíteni, Ezen túlmenően az egyéni egészségvédelem, a mentálhigiénés

szempontok is megkövetelik a szűrő finomítását. Urbikov statisztikai adatai szerint — de erre utalnak a Psychiatrie der Gegenwart statisztikai adatai is (Solomon, Juliét és munkatársai), — Csorba, Juhász, Glass, Brickenstein, Magyar munkái — a kóros személyiségreakciók legmagasabb százalékban 20—30 év között jelentkeznek, és egyúttal ez az az időpont, . ahol a kóros reakciók leépítésére, a személyiség helyes irányú alakítására mép lehetőség van. Ez a szempont szintén a szűrő finomítását teszi szükségessé, és ennek eredménye, hogy a 10 évvel ezelőtti számhoz képest a pszichopátiás állapot miatt • leszereltek száma jelentősen megszaporodott. (Magyar és munkatársai). Az elmondottak az előszűrés szükségességét vetik fel, azonban nézetünk szerint nem ez a helyes út. Nem vitatjuk egyes szélsőségesen súlyos esetben ennek létjogosultságát, azonban általában nem megoldás. Ismeretes, hogy a pszichopátiás egyének jelentős része jól beilleszkedik a katonai körülmények közé — mint más munkaterületen is ezt látjuk —; másrészt, mint már mondottuk, a pszichopátia nem betegség és az alkalmasság szempontja sem kezelhető már eleve akként. Egyes hadseregek, mint pl. az amerikai, a pszichiátriát viszi közel az egységhez és az egyes katonákkal való személyes foglalkozás, személyiségvizsgálat és megfigyelés adatai alapján véleményezik később az alkalmasságot. A francia hadsereg előszűréseket végez a sorozások idején, majd bevonultatja a pszichopatákat és egy bizonyos ideig tártó szolgálat tapasztalatai alapján mondanak végleges véleményt. A mi véleményünk szerint is csak á már a polgári életben is tartósan dekompenzált csoport, tehát a mondhatni állandóan „manifeszt" állapotban levő pszichopaták minősíthetők eleve alkalmatlannak, vagy korlátozottan alkalmasnak; a „potenciális" kategória előzetes minősítése nem kivihető. Sehol nem találtak fel eddig olyan módszert, amely megjósolná, hogyan fog adaptálni egy „potenciálisan" pszichopata egyén az új, katonai miliőhöz. Saját eljárásunkban azt az elvet követjük, hogy a pszichopátia kvalifikációs következménye a „manifeszt" periódusok — azok száma, súlyossága és minősége — függvénye. E vonatkozásban három csoportba sorolhatók a pszichipátiás manifesztációk. 1. Tartós dekompenzálódás, a pszichózis fokát elérő reakciók; 2. Gyakori és sűrűsödő, therápia resistens kóros reakciók, fokozatosan csökkenő adaptációval; 3. Átmenéti, akut konfliktusra jelentkező és therápiára jól reagáló kóros reakciók. Az első csoport végleges alkalmatlanságot jelent, a másodikban időleges alkalmatlanság, vagy béke-időben alkalmatlanság, egyes esetekben az alkalmasság korlátozása indokolt, a harmadik csoportban az eredményes kezelés után a további szolgálatnak nincs akadálya. Az esetek zömét a második csoport képezi és ez — tekintetbe véve a sorkatonaság korát — adekvát (Magyar és munkatársai). Az ú.n. „manifeszt" állapot jegyeinek kidolgozása és statisztikai értékelése jelenleg folyamatban van, ezekről ma még nem tudunk számszerű, értékelt adatokat szolgáltatni. A teljességre törekvés igénye nélkül említünk meg néhányat, így az ismétlődő affektív kitöréseket, a primitív reakciókat, a dysphorias, hyperboliás személyiségűek dilemmázását, a schi-

zoid pszichopaták; gondolkodásának paranoid alakulását, a kóros szexualitást, a hisztériás karakteropaták konverziós állapotait, az amorálisok egységbontó, demoralizáló típusait. Nagyon komoly „manifeszt" jegynek tartjuk az öngyilkossági kísérletet és e tekintetben már több munkát készítettünk (Csorba—Magyar; Magyar—Sándor—Kéménczy) Cohen, Kun szemléletéhez hasonlóan az öngyilkosság fogalmát egységes fogalomnak tekintjük, és egyes állomásai: annak bejelentésétől az eredményes cselekedetig csak fokozati különbséget mutatnak, amely mögött mindig valamely kóros pszichés struktúra áll, különböző szituációkban, különféle pszichés betegségekben jelentkezik és nagyon gyakran jellemző kezdete a pszichopátia dekompenzálódásának, Egyik munkánkban 100 pszichopádás esetet dolgoztunk f e l és ezek között 72 esetben a suicidium volt az első jele'a „manifesztációnak". Ezen anyag szociál-pszichiátriaí elemzésé-, nek adatai alapján feltűnő a halmozottan jelentkező kedvezőtlen anyagi és szociális, neveltetési körülmény, a szülők között nagy számban előforduló alkoholizmus, Öngyilkosság vagy kísérlete, bűnözés, elmebetegség, már a suicidiumot megelőző és polgári életben jelentkező magatartásrendellenesség. Mindez bizonyítja egyrészt a suicidium és pszichopátia közötti szoros kapcsolatot, a suicidium, mint a „manifesztáció" egyik komoly jelzését; másrészt bizonyítja, hogy bár a pszichopátiás fejlődést nem a katonai környezet eredményezi, de esetenként provokatív tényezőként szerepelhet a „potenciális" pszichopátia kóros reakcióinak kiváltásában. Az említett vizsgálat sorozat kapcsán figyeltük a pszichopátia manifesztálódásának idejét az eltelt katonai szolgálat viszonylatában: és azt találtuk, hogy 100 eset közül 74-nél egy éven belül sor kerülhet a vizsgálatra és ezeknek is több mint fele már az első három hónapban dekornpenzálódott. . • 4. A pszichopátia, a beszámíthatóság és a katonai alkalmasság együttes megítélése A polgári életben az igazságügyi elmeszakértő feladata annak elbírálása, hogy egy adott esetben a bűnös pszichés állapota milyen kapcsolatban állt a bűncselekménnyel, miképpen tudta felismerni a társadalomra evszélyes jelleget és miképpen tudta magatartását irányítani. Katonai, körülmények között a pszichológiai jegyek és a beszámíthatóság vizsgálata mellett a katonai alkalmaság kérdése bonyolítja a problémát. Nem mindegy sem a beszámítási képesség elmeorvosi elbírálásánál, sem pedig a bűnösség megállapításánál, vagy a büntetés kiszabásakor, hogy az elkövető alkalmatlan, volt-e a katonai szolgálatra a cselekmény elkövetése előtt, illetve az után vált arra alkalmatlanná. Különbség jelentkezik a bűncselekmény jellegét illetően is. Nem lehet azonos sem az elmeorvosi, sem a jogi megítélés a speciális katonai vagy egyéb bűncselekmény esetében, ha azt katonai szolgálatra alkalmas, vagy alkalmatlan egyén követte el. A beszámítási képesség és a katonai alkalmasság kérdése nem egymást fedő fogalmak, ezeket a véleményben is külön kell választani, azonban a pszichopátia esetében gyakran egymást befolyásoló hatásuk kétségtelen és ez a kérdés a katonai szolgálat, ezen be-

lül a katonai igazságszolgáltatás és katonai elmekórtan egyik legjelentősebb konfliktusa. A kérdés tisztázása érdekében összehasonlítunk katonai és polgári kriminál-pszichiátriai anyagot. A pszichopátiás jegyek vonatkozásában közel azonos volt a százalékos megoszlás (katonai anyagban: 27,3% a polgáriban^ 29,3%); a beszámítási képesség kizárt, illetve korlátozott volta lényeges eltérést mutatott: beszámítás korlátozott beszámítás kizártsága a katonai anyagból leszerelésre került

katonai anyag -55 % 6,7 % 76,67%

polgári anvag 28,4% 3 % .

A statisztikai elemzés szignifikánsan igazolta (P X0,001), hogy ennek magyarázata a katonai alkalmasságban keresendő. Véleményünk szerint vitathatatlan, hogy ha egy katona, miután pszichopátiájának „manifesztté" válása periódusában, amikor a további szolgálatra alkalmatlanná vált, vagy csak korlátozások mellett, tekinthető alkalmasnak, elkövet egy katonai jellegű bűncselekményt, pl. diszofóriás pzichopata depresszív hangulatában megszökik, itt a katonai alkalmatlanság ténye, a pszichopatológiai talaj, a beszámíthatóság, illetve az ennek alapját szolgáló, tudat-állapot másként értékelendő, mint pl. ha polgári körülmények között ugyanezen állapotban valaki munkahelyén nem jelenik meg. Pszichopátia esetében a katonai szolgálattal járó nehézségek, a személyiség problémáit kiélező szituációk súlyosabb fokban befolyásolhatják a logikus és tudatos gondolkodást, ítéletalkotást (a katonát kioktatják az önkényes eltávozás súlyos büntetőjogi következményeire, és e súlyos tiltás sem akadályozza tette elkövetésében), mint egészséges egyén esetében, vagy a polgári életben. A pszichiátriai alkalmasság a személyiség egészéhez kötött probléma, a beszámíthatóság a bűncselekmény idején fennállott elmeállapot függvénye, a kettő nem fedi egymást. Lehet valaki alkalmatlan a katonai szolgálatra és ugyanakkor a bűncselekmény vonatkozásában beszámítható és fordítva, azonbn —- különösen speciális katonái bűncselekmények esetében — a katonai alkalmatlanság ténye a beszámíthatósággal együtt ítélendő meg. A „manifeszt" pszichopátia esetében az alkalmatlanság ténye a beszámíthatóság megítélésekor ritkán mellőzhető szempont. 5. Megjegyzés Kéteségtelen tény, hogy a Btk. 21 §-t, mely a biológiai okokból számbavehető kóros állapotokat rögzíti le, a pszichopátiát nem említi. A jogalkotás és jogalkalmazás azonban élő, fejlődő, változó valami — ezt jel, zik a szaporodó elvi döntések is és jelzi a szerzők utalása is:",-,a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma iránymutatást készül adni a pszichopátia büntetőjogi megítéléséhez." A kérdéssel a Törvényelőkészítő Főosztály is foglalkozik, amikor szükségesnek tartja a pszichopátia büntetőjogi megítélésének újbóli megvizsgálását. A fejlődéssel együttjár — és ez felél meg a szocialista törvénykezésnek is —, hogy a személyiség mélyebb elemzése és a személyiség kóros adottságainak finomabb értékelése ismét előtérbe került jogalkotásunkban és jogalkalmazásunkban.

Az N D K új kódexe pl. 16. §-baii a psziehopátiát már felsorolja a biológiai tényezők között. A magyar Btk. e problémát még nem említi, de erre szükség van. A, mindennapi élet jogalkalmazásában ez már élő valóság és ezért nehezen lehet egyetérteni dr. Erdély alezredes és dr. Törőcsik alezredes azon állításával, hogy: „A pszichpátiás személyiségzavar az elkövető olyan állapota, melyre a Btk. 21. §-a szerinti elbírálás nem vonatkozhat." A fenti fejtegetéssel kívántuk bizonyítani, hogy bár a pszichopátia nem jelent elmebetegséget, azonban speciális ikóros személyiségzavar következtében esetenként olyan determinánsként szerepelhet, ¡mely a. beszámíthatóságot érintheti, különösen az általunk manifesztált állapotként jelzett esetekben.

KÜLFÖLDI

KAPCSOLATAINK

Katonai igazságügyi delegáció a Bolgár Népköztársaságban A Bolgár Népköztársaság Igazságügyi Minisztériumának meghívására magyar katonai igazságügyi küldöttség látogatott Bulgáriába 1972. június 18—26 között. A küldöttség vezetője dr. Gáspár Gyula hb. ezredes az Katonai Főosztály vezetője, tagjai: dr Bikki Szilveszter r. alezredes az M S Z M P Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságának titkára és dr. Bácsi Imre hb. alezredes a Budapesti Katona1' Bíróság elnöke voltak. A delegációt* fogadta az igazságügyminiszter első helyettese, ezenkívül látogatást tett a katonai főügyésznél, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál, a Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökségén és a Szófiai, valamint a Szliveni Katonai Bíróságnál. " Bulgáriában az Igazságügyi Minisztériumban katonai bírósági osztály működik. Ez az osztály végzi a katonai bíróságok ítélkezésének elvi irányítását, a szerzett tapasztalatokat elemzi, ezeket megtárgyalja a katonai kollégiummal, mindezekről tájékoztatást ad a katonai bíróságoknak. Tanfolyamokat sáervez és vezet katonai bírák részére. Az osztály az ítélkezés elvi irányítása tekintetében az Igazságügyi Minisztériumhoz, fegyelmi és anyagi téren a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik. A katonai kollégiumánál egy tanács működik. A katonai kollégium által másodfokú 'tárgyalandó bűnügyeket az első fokú bíróságok tűzik ki a kollégium részére azonnal, ahogy megszületett a nem jogerős ítélet. A kitűzés meghatározott időpontokra történik. A vidéki bíróságok 14 naponként, a Szófiai Katonai Bíróság 1.0 naponként tűzi ki a katonai kollégium, részére a tárgyalandó ügyeket, Minden ezzel kapcsolatos adminisztrációt az első fokú bíróságok végeznek. Az első fokú határozat kihirdetése után a felek azonnal értesülnek a másodfokú tárgyalás időpontjáról is. • Bulgáriában öt első fokú katonai bíróság működik, hatáskörük, illetékességük hasonló a mienkhez. A Szófiai Katonai Bíróság a legnagyobb, áz ország 29 megyéjéből 9 tartozik hozzá. A bíróságok ügyforgalma a mienkhez hasonló. A bolgár hadbíró elvtársak igen magas rendfokozatúak. Általában régi munkásmozgalmi múlttal rendelkeznek, sokan közülük idősebbek. Bulgáriában a tisztek bűncselekményének elbírálásához, illetve vádraviteléhez a honvédelmi miniszter hozzájárulása szükséges. A katonai parancsnokok minden bűncselekményt elbírálhatnak: Ugyanakkor kötelesek azonban jelenteni azt a katonai ügyészségnek. A parancsnoki elbírálásra a törvény nem szab határidőt, de büntetési tételt sem állapít meg, amely gátolná a parancsnoki elbírálást. Ha az ügyész nem, ért egyet a döntéssel, a honvédelmi miniszterig elmehet más döntésért.

A miénknél jóval szélesebb lehetőségek ellenére' a . parancsnokok, csak a kisebb súlyú cselekményeket bírálják el parancsnoki jogkörben. A katonai igazságügyi szerveknél nincsen szervezett tudományos tevékenység. Mindenki egyénileg végzi, ha kedve van hozzá. Nincs szervezett fórumuk és lehetőségük. Katonai büntetőjogot a Bolgár Jogtudományi Egyetemen nem oktatnak, ugyanúgy nem tanítják a katonai tanintézetekben sem. Eljárásuk egyszerűbb, mint a miénk. Kevés írásos anyag készül egy bűnügyben. A jegyzőkönyvek és az ítéletek nagyon rövidek. Egy-egy jelentősebb bűnügynek a tényállását, a kiszabott büntetést, valamint az okokat és tanulságokat a hadsereg egész személyi állománya előtt ismertetik, nemcsak annál az egységnél, ahol elkövették. A tárgyalások sok hasznos tanulságot hoztak, tovább erősítették fegyverbarátságunkat. Az út tapasztalatairól továbbképzés keretében valamennyi hadbíró értesült.

*

&

*

Német katonai igazságügyi delegáció Magyarországon Dr. Günter Kalwert ezredes az N D K Igazságügyi Minisztérium Katotonai Főosztályának vezetője és Henri Thamrtt alezredes szektorvezető 1972. szeptember .18—22 között hazánkba látogatott. Látogatásuk célja az alábbi kérdések megvitatása volt: 1.. A Varsói Szerződésbe tömörült országok katonai igazságügyi szerveinek találkozói és ezek témái. 2. Az információ és dokumentáció elvi alapjai és módszerei a katonai igazságügyi szerveknél. 3. A szocialista államokkal történő jogösszehasonlító munka módszerei és jelenlegi állása. A delegáció tárgyalásokat folytatott az IM Katonai Főosztályon, a LB Katonai Kollégiumánál, a Katonai Főügyészségen és a Debreceni Katonai Bíróságon. Szeptember 22-én fogadta őket dr. Sziibereky Jenő igazságügyminiszterhelyettes elvtárs is. A tárgyalások sikeresek voltak. Látogatásuk hasznos folytatása volt az 1967-ben Budapesten megkezdett kölcsönös tapasztalatcseréknek, tovább gyarapította ismereteinket és erősítette a szerveink között kialakult elvtársi kapcsolatokat.