KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

A

KATONAI

BELSŐ

IGAZSÁGÜGYI

KIADVÁNYA

SZERVEK

X I I I . ÉVF. 1. SZÁM

A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZÈRVËK BÈLSÔ KIADVÁNYA

KATONAI ÉS

JOG-

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

1 9 82

Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság t a g j a i : Dr. Szalma László r. ezds., elnök Almásiné dr. Törőcsik Anna ny. alez., Dr. Bácsi Imre hb. ezds., Dr. Korda György hb. ezds., Dr. Németh Tibor ezds., Dr. Odler János ny. hb. ezds., Dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), Dr. Takács László ezds.

Szerkesztőség: Budapest V., Markó u. 16. - Telefon; 124-219. Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 500 példányban a ZMKA házinyomdájában Felelős nyomdavezető: Kardos István

/

TARTALOMJEGYZÉK j

Dr. Keviczky S. Pál hb. őrgy.: A Büntető Törvénykönyv új jogintézményéi alkalmazásának lehetősége és feltételei a katonai büntető eljárásban — — — — — — — — — — — Dr. Kovács Tamás őrgy.: Néhány gondolat a katonákra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati problémákról — — — — — — — — — —

19

Dr. Dingha László alez.: A parancsnoki belső ellenőrzések ügyészi felügyelete — — — — — — — — — — — —

29

Judr. Miroslav lélektana

Vychodil ezds: (Csehszlovákia): A vizsgálati team — — — — — — — — — — — —

37

Molnár Károly ezds., Földest Sfcndor őrgy.: A szolgálati hatalommal és helyzettel való visszaélés aktuális megnyilvánulásai — —

51

Dr. Egervári Jenő alez.: Az alkoholisták kényszergyógyításáról a katonai büntető eljárásban — — — — — — — — —

76

Dr. Tutsek Zoltán fhdgy.: Súlyos, erőszakos bűncselekmény elkövetőinek felderítése — — — — — — — — — -—

84

5

Nemzetközi kapcsolatok: Sz. G. Cuprenkov, igü. főtanácsos a Szovjetunió Hőse: Visszaemlékezés — — — — — — — — — — — —

90

Román katonai bírósági delegáció látogatása Magyarországon —

—

95

A Német Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának küldöttsége Magyarországon — — — —

96

COßEP^AHHE

Maüop tocTUUfiiii doKT. Flcui III. Kaeut^Ku:

ycjioBi-IH

B03M0>KH0CTB H

npHMeHeHHH HOBblX IOpHAH l ieCKHX HHCTHTyTOB yrOJIOBHOrO K.O-

Aeiica Maüop

BO B O 6 H H O M

doKT.

yrojiOBHOM npouecce

—

—

npoôjieMax

NPHMEHEHHH

HOBHX

doKT.

JlacAO

Ihimxa: T l p o i c y p o p c K H Ö

—

—

nafl3op

MupOCAÜS

cJieflOBaTejibCKoro

BUXOÖUA

RAIWA

—

—

(LIeXOCAOöaKUR) :

—

—

5

npaic-

—

—

—• —

19 ;

HaA

BHYTPEHHEN KOHTPOJIH OCYMECTBJINEMOH KOMAN/UIPOM

dOKT.

H

—

YROJIOBHO-NPABOBBIX

HHCTHTyTOB KacaioiuHxcH BoeHHo cjiyiKaiuHx

TlOAKOBHUK

—

TaMaiu Koean: Pa3MbiuuieHHH o TeoperaqecKHX

THIECKHX

nodnojiKOBHuK

—

—

\ —

29 :

FICHXOJlOrHH

—

—

—

37

riOAKOBHUK Kapou MoAHap u Maüop LUaudop KeÖHbiM nojio>i<eHHeM

—

—

—

—

—

—

—

—

—

51

riodnoAKOBHUK doKT. Baus dsepßapu: npHiiy/uiTejibiioe Jic-iei-rHe AJIKOROJIHKOB BO BOEHHOM YROJIOBHOM

npouecce —

—

—

—

76 ;

i

Crapmuü AeürenaHT ôokt. 3oatüh Tynuen: Pa3o6.na ieiiHe npeerynHHKa c o B e p u i H B i u e r o o n a c u o e n a c y u i c T B e H H o e n p e c T y n j i e H H e —

84

Meotcdynapodubie omoiuenun CTapUIHÜ

¡

COBeTHHK IOCTHUHH r e p O H CoBeTCKOrO

UynpeHKOB: BoccnoMHHaHHe

—

—

—

BH3HT pyMbiHCKHx BoeHHbix cyßen BO BeHrpHH /JejierauHH BeHrpHH

BoeHHoñ —

—

KoJiJiernn —

—

CoK)3a C. r. — —

BepxoBHoro

Cy^a

—

—

—

—

—

—

—

90

—

—

95

T f l P BO —

—

96;

A Büntető Törvénykönyv új jogintézményei alkalmazásának lehetősége és feltételei a katonai büntető eljárásban* Irta: Dr. Keviczky S. Pál hb. őrgy.

A hatályos Büntető Törvénykönyv megalkotásának alapvető célja az volt, hogy a korábbinál nagyobb összhangot teremtsen a társadalmi, gazdasági viszonyok közel két évtized alatti fejlődése és azok büntetőjogi védelme között. Olyan korszerű törvénykönyvet kellett létrehozni, amely megfelel a társadalmunk jelenlegi fejlettségének és a következő évtizedekben várható fejlődésnek. Ennek érdekében a törvény megalkotásánál a társadalmi viszonyok változásaiból, a társadalom tudati és erkölcsi állapotából, a bűnözés helyzetéből és várható alakulásából le kellett vonni a szükséges következtetéseket.. Az előbbivel szorosan összefüggő célja volt az új törvény megalkotásának az is, hogy a bűnözés elleni küzdelemhez az eddiginél hatékonyabb és időtállóbb jogi eszközöket adjon az igazságügyi szervek kezébe. Az 1961. évi V. törvény büntetési rendszere általában kiállta a próbát. A Büntető Törvénykönyvnek a büntetéseket és intézkedéseket meghatározó rendelkezései tehát tulajdonképpen az 1961. évi V. törvény rendszerén alapulnak, azonban az elkövetők személyiségének és a bűncselekmény súlyának megfelelőbb, tágabb differenciálásra adnak lehetőséget. Ennek következtében a hatékonyabb felelősségre vonás érdekében a Büntető Törvénykönyv több jogintézménnyel bővült. Az 1979. július 1-én hatályba lépett Büntető Törvénykönyv célja az volt, hogy a társadalomra kisebb mértékben veszélyes bűncselekmények elbírálása kikerüljön a büntetőjogi felelősség köréből, és azok más felelősségi formában és rendszerben kerüljenek elbírálásra. Ugyanekkor az új törvény — több új jogintézményével — gazdagította a büntető jogalkalmazást, részben a célból, hogy azok az elkövetők, akiknek a személye csupán kisebb társadalomra veszélyességet rejt magában, és az általuk elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya sem jelentős, elsősorban ne büntetéssel és főként szabadság elvonással, hanem intézkedéssel nyerjenek felelős* A Katonai J o g - és Igazságszolgáltatás által meghirdetett pályázaton e l i s m e résben részesített t a n u l m á n y .

ségre vonást. A fentiek ellenére az új jogintézmények büntétőpolitikánk fő irányain nem változtattak, továbbra is a 14/1973. számú NET határozat szabja meg a büntető jogalkalmazásunk jogpolitikai irányelveit. Az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya vizsgálatot folytatott, amely megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyv dekriminalizációs törekvése a katonai bírósági ítélkezési gyakorlatban szintén jelentőséggel bír, és az elkövetkezendő időszakban mindenképpen hatályosulni is fog, azonban jelenleg a felelősségre vontak számát tekintve, még nem értékelhető. Nevezetesen a jelen időszakban a jogerősen elítéltek száma lényeges változást nem mutat. A jelenlegi állapot több okra vezethető vissza. Utalni kell arra, hogy a dekriminalizáció elsősorban nem olyan területen következett be, amely a katonai bíróságok ítélkezési tevékenységét szélesebb körben érintette. Az 1961. évi V. törvény az önkényes eltávozást csak akkor rendelte büntetni, ha a jogtalan távollét időtartama a 24 órát meghaladta. Ezzel szemben a Büntető Törvénykönyv 345. §-ának (3) bekezdése, viszont vétségként rendeli büntetni -a 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozást abban az esetben, ha az elkövetőt ilyen magatartás miatt korábban már két alkalommal fegyelmi fenyítésben részesítették, és e fenyítések az újabb önkényes eltávozás megvalósításának idején még hatályban voltak. További okként jelentkezik az is, hogy a demográfiai mélypont miatt a katonai alkalmassági normákat lejjebb kellett szállítani, így több olyan fiatal került be a fegyveres erők sorállományú tagjai közé, akiket korábban az előéletük, a műveltségi szintjük miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítettek. Ezek körében a bűnelkövetés az átlagnál nagyobb számban fordul elő. A Büntető Törvénykönyv életbe léptetésével a jogalkotó bővítette azoknak a jogintézményeknek a körét, amelyek alkalmazásával az esetek egy részében szabadságvesztés büntetés kiszabása nélkül is biztosíthatók a büntetés általános és speciális céljai. Az ilyen jellegű jogintézmények körének a bővítése teljes mértékben megfelel a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek. Nevezetesen a 14/1973. számú NET határozat akként rendelkezik, hogy ,aki először követ el bűncselekményt, amennyiben a cselekmény súlya és a bűnösség foka is csekély, az eljárást a nyomozó hatóság, illetőleg ügyészség általában figyelmeztetéssel fejezze be, vagy az ügyet fegyelmi elbírálásra adja át. Ugyancsak a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek további követelménye, hogy ha mégis bírósági eljárás szükséges, az ilyen elkövetőkkel szemben általában megfelelő súlyú pénzfőbüntetést, í javító-nevelő munkát, vagy olyan szabadságvesztést kell kiszabni, amelynek a végrehajtását próbaidőre felfüggesztik. A büntetés kiszabásánál irányadó egyéb szempontok azonban, a több súlyosbító körülmény, valamint az általános megelőzés követelménye indokolttá teheti ilyen elkövetőkkel szemben is rövidebb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását.

j

A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei még a korábban hatályban volt Büntető Törvénykönyv idején születtek, azonban az ítélkezés területén távlatban olyan kívánalmakra is utaltak, amelyek tulajdonképpen a jelen hatályos Büntető Törvénykönyv új jogintézményeinek alkalmazásával realizálódnak. A Büntető Törvénykönyvben megtalálhatók azok a bühtetésnemek, amelyekre a jogpolitikai irányelvekben utalás történt. E körben figyelemre méltó, hogy az 1978. évi IV. törvény a pénzfőbüntetés intézményét a napi tételes rendszer bevezetésével szabályozta. A pénzfőbüntetés napi tételes rendszerének az a jelentősége, hogy a jogalkalmazónak differenciáltabb felelősségre vonási lehetőséget nyújt. Nevezetesen ennek a rendszernek az alapja az, hogy a pénzbüntetés meghatározásánál kifejezésre kell juttatni egyrészt a bűncselekmény büntetést érdemlőségének a fokát, másrészt az elkövető anyagi körülményeit. Ugyanakkor ez a rendszer a korábbinál alkalmasabb arra, hogy a közel azonos súlyú bűncselekményt elkövető, de eltérő jövedelmű vádlottak esetén hatékonyabb büntetéskiszabást eredményezzen. Mindezek mellett a pénzbüntetés napi tételes rendszere a jogalkalmazót is arra készteti, hogy a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket gondosan számba vegye és azokat tudatosabban értékelje. A Büntető Törvénykönyv a fő- és mellékbüntetéseket lényegében a korábbival azonosan szabályozza. Ugyanakkor a mellékbüntetésekre vonatkozó szabályokban két lényeges módosítást tartalmaz. Nevezetesen a büntetések körének szélesítése és a büntetőjogi felelősségre vonás differenciáltabbá tétele érdekében a 2 (két) évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén lehetőséget ad arra, hogy a bíróság főbüntetés helyett mellékbüntetést önállóan szabjon ki. így tehát alapvetően új rendelkezés az, hogy egyes mellékbüntetések önállóan,' a főbüntetés kiszabása nélkül is alkalmazhatók. E rendelkezés fő indoka az, miszerint a mellékbüntetések adott esetben önmagukban is alkalmasak lehetnek olyan súlyos joghátrány okozására, amely a büntetés céljának eléréséhez szükséges. A mellékbüntetések terén bekövetkezett másik módosulás az, hogy a foglalkozástól és a járművezetéstől eltiltás esetén a Büntető Törvénykönyv lehetőséget nyújt végleges eltiltásra is. Ez már régóta kívánatos és joggal, mert többek között például az arra valamilyen okból alkalmatlanokat, valóban indokolt a foglalkozástól, vagy a járművezetéstől véglegesen eltiltani. A Büntető Törvénykönyv intézkedésként ismeri a megrovást, a kényszerelvonó-ikezelést, a kényszergyógykezelést és az elkobzást. Emellett a Büntető Törvénykönyv az intézkedések rendszerét bővítette. További intézkedésként szabályozza a próbára bocsátást, a szigorított őrizetet, és a pártfogó felügyeletet. Az 1961. évi V. törvény szerint a próbára bocsátás csak fiatalkorúval szemben alkalmazható intézkedés volt. A hatályos Büntető Törvénykönyv-

ben a próbára bocsátás a felnőttkorúaknái is alkalmazható, ha az elkövetett bűncselekmény két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő. Az alkalmazása olyan elkövető esetében lehetséges, aki nem visszaeső, és akinél nincs szükség büntetés kiszabására, de magatartásának további alakítása és figyelemmel kísérése érdekében szükséges, hogy a büntetés kiszabásának lehetősége meghatározott ideig (egytől három évig) fennmaradjon. . A Büntető Törvénykönyv — amint arra utaltunk — az intézkedések között szabályozza a pártfogó felügyelet általános szabályait. Ez annyiban sajátos intézkedés, hogy nem önálló, hanem büntetéshez, illetőleg intézkedéshez kapcsolódik. Korábban, éspedig az 1975. évi 20. sz. tvr-ben foglaltak szerint pártfogó felügyelet csak a fiatalkorúaknál, továbbá a szabadságvesztésből szabadultak utógondozásának a körében volt alkalmazható. Ezzel szemben a Büntető Törvénykönyv a pártfogó felügyelet alkalmazhatóságának a körét jelentősen szélesítette. A Btk. 38. § (2) bekezdése a mellékbüntetéseket taglalja. A Btk. 38. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a kiutasítás és a vagyonelkobzás mellékbüntetések önállóan, főbüntetés kiszabása nélkül is alkalmazhatók, ha alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállanak. A Btk. 38. § (3) bekezdése olyan törvényalkotói elgondolást valósít meg, amely a felszabadulást követő büntetőjogunkban először öltött alakot. Ugyanis a büntetés célja számos esetben elérhető valamely mellékbüntetés önálló kiszabásával. A büntetési nemek ennek megfelelő kötetlenebb kezelése az egyéniesítést jobban szolgálja, mint a fő- és mellékbüntetések merev elkülönítése. A Btk. 38. § (3) bekezdése a mellékbüntetések önálló alkalmazásának körét nem a különös részben határozta meg, hanem általános rendelkezéssel teszi lehetővé. A törvényi feltétel mindössze az, hogy az adott bűncselekmény esetén az önálló büntetésként alkalmazni kívánt mellékbüntetés kiszabásának egyébként helye legyen. A mellékbüntetés önálló büntetésként történő alkalmazásának nyilvánvalóan nem feltétele, hogy mellette főbüntetést is alkalmazzanak. Az alkalmazás szempontjait tulajdonképpen a Btk. 88. §-a határozza meg. Önálló büntetésként csak egy mellékbüntetést lehet alkalmazni. A mellékbüntetésnek főbüntetés helyett önálló büntetésként történő alkalmazása kifejezetten a büntetések egyéniesítését szolgáló lehetőség, és széles körű differenciálásra nyújt alapot. A gyakorlatban ugyanis előfordulnak olyan esetek, amikor valamely mellékbüntetés önmagában is alkalmas a büntetés céljának az elérésére. így többek között, ha a kisebb jelentőségű közlekedési bűncselekmény oka egyedül az elkövetőnek a járművezetésre való alkalmatlansága, úgy ez esetben a társadalom védelmét megfelelően szolgálhatja a járművezetéstől való eltiltás. A mellékbüntetés önálló alkalmazásának tartalmi eleme, hogy az eljáró bíróságok ilyenkor

nem szabnak ki főbüntetést, ebből következik, miszerint e jogintézmény alkalmazására kivételesen kerülhet sor. Az alkalmazhatóság jelentős feltétele az, hogy a büntetésnek a Btk. 37. §-ában meghatározott célja mellékbüntetés önálló alkalmazásával elérhető legyen. Ennek á feltételnek a fennállását az elkövető személyi körülményeinek,, a bűncselekmény jellegének és súlyának, valamint az alkalmazni kívánt mellékbüntetés hatékonyságának gondos mérlegelésével kell megállapítani. Nagyon lényeges, hogy a Büntető Törvénykönyv kizárja annak a lehetőségét, hogy egyidejűleg több mellékbüntetést alkalmazzanak önálló büntetésként. Ez utóbbi ugyanis ellentétben állna ennek a jogintézménynek a jellegével. Nevezetesen, ha az adott esetben több mellékbüntetés alkalmazásának feltételei állnak fenn, ebből egyértelműen azt a következtetést kell levonni, hogy a büntetés célja főbüntetés kiszabása nélkül nem érhető el. A Btk. 38. §-ában foglaltaknak az alkalmazására a katonai büntető eljárás területén is mód nyílik. Nevezetesen a fegyveres erők tagjai nem egy esetben durva KRESZ-szabályszegésekkel összefüggésben valósítanak meg olyan közlekedési bűncselekményeket, amikor szabadságvesztés büntetés kiszabása nem indokolt, viszont mindenképpen célszerű meghatározott időtartamra a gépjárművezetői engedély bevonása. Ilyen esetekben járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés önálló főbüntetésként való alkalmazásával egyértelműen elérhetők a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célok. Esetenként azzal összefüggésben következik be közlekedési bűncselekmény, hogy az elkövető valamilyen oknál fogva a járművezetésre alkalmatlan. Ebből adódóan meggondolás tárgyát képezheti az, hogy ilyen elkövetőknél, ahol egyébként a szabadságvesztés büntetés kiszabása szintén nem indokolt, ugyancsak alkalmazni lehet önállóan, főbüntetés kiszabása nélkül, a járművezetéstől eltiltást. A katonai szolgálati viszonyok között — korszerű haditechnikáról lévén szó, — sor- és hivatásos állományú katonák speciális kiképzésüket követően, különböző hadi járművekkel közlekednek. Az e körben utóbb észlelt alkalmatlanság, és ezzel összefüggésben bekövetkezett közlekedési bűncselekmény esetén, szintén lehetőség nyílik a járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként történő alkalmazására. Nem egy esetben olyan személyek valósítanak meg kisebb súlyú közlekedési bűncselekményeket, akiknek a kereseti és vagyoni viszonyai, a családtagjaik nagyobb számára figyelemmel, hátrányosabbak, és velük szemben a szabadságvesztés kiszabása sem indokolt. Ilyen helyzetben önálló büntetésként járművezetéstől eltiltás alkalmazása szintén megfelelően szolgálhatja a Btk. 37. §-ában kifejezésre juttatott érdekeket és célokat. A Btk. 130. § (1) bekezdése a katonai mellékbüntetéseket taglalja. Katonai mellékbüntetések a lefokozás, a szolgálati viszony megszüntetése, a rendfokozatban való visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása.

A katonai mellékbüntetések a Büntető Törvénykönyvben foglalt egyéb mellékbüntetésektől tartalmilag is elkülönülnek. Ennek a magyarázata és indoka a fegyveres erők és testületek szolgálati viszonyainak az általános életviszonyoktól való eltérése, a szolgálat sajátosságai, és az abból adódó szigorúbb kötelezettségek. A Büntető Törvénykönyv a katonai mellékbüntetések körét a szolgálati viszony megszüntetése jogintézményének bevezetésével szélesítette. Alapvetően új rendelkezésnek kell tekinteni a Btk. 130. § (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése, mellékbüntetések önállóan, főbüntetés helyett is, alkalmazhatók. A katonai mellékbüntetések alkalmazásakor súlyt kell helyezni arra, hogy a katonai szolgálatban különös jelentősége van a rendfokozatnak. A rendfokozathoz a különböző szolgálati jogokon kívül társadalmi elismerés is járul. Mindezek a körülmények rendfokozat viselőjét arra kötelezik, hogy magatartása magasabb követelményeknek feleljen meg. A fentiek tükrében ( egyértelműen megállapítható, hogy az a katona, aki bűncselekményt követ el, megsérti, vagy veszélyezteti a rendfokozatának tekintélyét is. Az elkövető bűncselekménye elbírálásakor erre mindenképpen tekintettel kell lenni, és ennek megfelelően kell dönteni a tekintetben, hogy szükséges-e alkalmazni vele szemben katonai mellékbüntetést is. Erre nyilvánvalóan csak akkor kerülhet sor, ha a katonai bíróság közügyektől eltiltást nem alkalmazott, mert ez utóbbi jogintézmény már eleve magában foglalja a legsúlyosabb katonai mellékbüntetést, a rendfokozat elvesztését is. A katonai mellékbüntetések közül a lefokozás, valamint a szolgálati viszony megszüntetése, .kihatásukban olyan súlyúak, hogy más büntetéssel is felérnek, ezért ezek alkalmanként önállóan is alkalmazhatók. A lefokozás a legsúlyosabb katonai mellékbüntetés. Alkalmazására akkor kerül sor, ha a katona által elkövetett bűncselekmény jellege és súlya olyan, mint ami az elkövetőt méltatlanná teszi a rendfokozat további viselésére. Mindig szem előtt kell azonban tartani azt, hogy a Btk. 54. §-ában foglaltak alapján közügyektől eltiltás alkalmazása esetén a lefokozást nem kell külön kimondani. Amint arra már utaltunk, a Büntető Törvénykönyv a szolgálati viszony megszüntetését alapvetően új jogintézményként szabályozza. Csak hívatásos vagy továbbszolgáló állományú katona esetén fordulhat elő az, hogy az elkövetett bűncselekmény jellege nem teszi lehetővé a katonának a szolgálatban való további megtartását. Ilyenkor lefokozás helyett a szolgálati viszony megszüntetése alkalmazható mellékbüntetésként, vagy önállóan, főbüntetés helyett. Éppen a differenciált ítélkezés érdekében mindenképpen különbséget kell tenni tartalom és jelleg tekintetében a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése között. Az alapvető különbségtétel abból adódik, hogy a szolgálati viszony megszüntetése alkalmazásával, az elkö-

vető tartalékos rendfokozata megmarad, és így később — szükség esetén többek között esetleges tartalékos katonai szolgálat teljesítésének idején — a tanult katonai ismeretek maradéktalanul hasznosíthatók. A két jogintézmény különbözőségéből és részben . eltérő jellegéből adódik, akár mellékbüntetésként, vagy pedig önállóan, főbüntetés helyett történő alkalmazhatóságuk köre. Természetesen az általános rendelkezésekben, azaz a Btk. 88. §-ában foglaltak idevonatkozóan is irányadóak, tehát a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése katonai mellékbüntetések főbüntetés helyett, önálló büntetésként kivételesen akkor alkalmazhatók, ha a bűncselekmény büntetési tétele 2 (kettő) évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb és a büntetés célja így is elérhető. Változatlanul irányadó ugyanezen törvényhelyben foglalt azon szabály is, miszerint önálló büntetésként csak egy mellékbüntetést lehet alkalmazni. A Büntető Törvénykönyv 70. § (1) bekezdése intézkedésként szabályozza a megrovást, próbára bocsátását, kényszergyógykezelést, alkoholisták kényszergyógyítását, elkobzást, szigorított őrizetet és a pártfogó felügyeletet. A Btk. 70. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a megrovás, a próbára bocsátás és a kényszergyógykezelés önállóan, büntetés helyett, míg az alkoholisták kényszergyógyítása és az elkobzás önállóan és büntetés mellett is alkalmazhatók. A Btk. 70. § (2) bekezdése a fentieken túl utal arra, hogy az intézkedési nemként megjelölt szigorított őrizet, valamint pártfogó felügyelet büntetés, illetve intézkedés mellett alkalmazhatók. A megrovás nevelő jellegű intézkedés. A bűncselekmény elkövetőjének büntetőjogi felelősségre vonását jelenti materiális joghátrány nélkül. E jogintézmény legfontosabb célja az, hogy az elkövetőt törvénytisztelő magatartásra nevelje. Az intézkedésnek ezen jellegét az elnevezése is kifejezésre juttatja. A Btk. 71. § (1) bekezdése a megrovás alkalmazásának kötelező, míg a (2) bekezdés a hatóság mérlegelésétől függő eseteit szabályozza. A bűncselekmény törvényi tényállását megvalósító személyt akkor kell megrovásban részesíteni, ha a cselekmény társadalomra való veszélyességének csekély fokára tekintettel nem büntethető, illetve a társadalomra való veszélyesség csekéllyé válása miatt a büntethetősége megszűnt. Ezekben- az esetekben a törvényalkotó szerint a legenyhébb büntetés kiszabása i-s szükségtelen. Minthogy azonban az elkövető bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg, az erkölcsi elítélést és rosszallást kifejező, figyelmeztető jellegű megrovás az újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása érdekében indokolt. Amennyiben viszont az elkövető azért nem büntethető, mert a cselekmény társadalomra veszélyessége megszűnt, a megrovás kötelezővé tétele már nem szükséges, tehát a hatóság mérlegelésétől kell függővé tenni, hogy az adott esetben indokoltnak látja-e' az intézkedés alkalmazását. A törvényben meghatározott azon egyéb okok, amelyek a büntethetőséget megszüntetik, eltérő jellegűek. Ilyenkor tehát nem lenne helyes minden

esetben kötelezően előírni az elkövető megrovásban történő részesítését. Vannak viszont olyan esetek, amikor az elkövetett, de nem büntethető bűncselekmény miatt, és újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése érdekében mindenképpen indokolt a megrovás alkalmazása. Ennek következtében a jogalkotó e körben is a hatóság, illetve bíróság mérlegelésétől függően ad lehetőséget a megrovás alkalmazására. A megrovás tartalma egyrészt a társadalmi rosszallás, vagyis annak a kifejezésre juttatása, hogy az eljáró hatóság a vádlott cselekményét károsnak tartja, és egyben rámutat a személyes felelősségére, másrészt pedig adott esetben a bíróság felhívása a vádlott felé, hogy a jövőben tartózkodjék az ismételt bűnelkövetéstől. Végül összegezésként a megrovás alkalmazásának alapja az, hogy az elkövető bűncselekményt valósított meg, vagyis a megrovás előfeltétele a büntetőjogi felelősség megállapítása. Meg kell jegyezni, hogy éppen a büntető eljárás hatékonysága érdekében azonban indokolt, hogy megrovást ne csak a bíróság, hanem többek között nyomozás megszüntetése kapcsán az eljáró nyomozó hatóság és az ügyész is alkalmazhasson. Ezért rendelkezik a Btk. 71. § (3) bekezdése szélesebb értelemben általában hatóságról. A megrovás jogintézményének jelentősége van a katonai büntető eljárásban is. A fegyveres erők és a fegyveres testületek alapvető szabályzatai a szolgálati rend és a fegyelem ellen vétőkkel szemben fegyelmi fele-' lősségre vonást helyeznek kilátásba. Fenyítésként különböző fenyítési nemek alkalmazhatók a katonákkal szemben. Ezek között vannak olyanok is, amelyek a büntető eljárás eredményeként bűncselekmény miatt is kiszabhatók. Ezen egybeesés az egyik indoka annak, hogy katonával szemben büntetés helyett fegyelmi fenyítés is alkalmazható. A bűncselekmény fegyelmi jogkörben történő elbírálását a Btk. 125. §-a szabályozza, amely szerint katonával szemben vétség miatt, büntetés helyett fegyelmi fenyítés alkalmazható, ha a büntetés célja ezáltal is elérhető. E körben átfogó szabályozást a Btké. 18. §-a jelenti azzal, hogy katonával szemben megrovás (Btk. 71. §) helyett fegyelmi fenyítés alkalmazhatóságát biztosítja. A katonák által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban is vizsgálni kell a cselekmény társadalomra veszélyességének a konkrét mértékét. Ennek során felmerülhet, hogy az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásának akadálya van, mert a cselekmény társadalomra veszélyessége csekély, illetőleg elenyészett. Ezekben az esetekben az eljárás megszüntetésével egyidejűleg a megrovással kapcsolatos és a Btk. 71. §-ában szabályozott rendelkezések katonák esetében is alkalmazhatók. Emellett további differenciálásra ad lehetőséget a már hivatkozott azon törvényhelyi rendelkezés, hogy katonával szemben kisebb mérvű társadalomra veszélyesség esetén, büntetés helyett fegyelmi fenyítés is alkalmazható. A fegyelmi büntetés helyett fegyelmi fenyítés is alkalmazható. A bűncselekmény fefenyítés alkalmazására olyankor kerül sor, amikor a konkrét társadalomra

veszélyesség a Btk. 28. § és 36. §-ában írt mértéket valamelyest meghaladja, illetőleg olyan fokú, hogy fegyelmi fenyítés kiszabása is elegendő. A fentiekből adódik, hogy bűncselekmény elbírálása során a fegyelmi fenyítés kizárólag és büntetés helyett alkalmazható. A katonai szolgálati viszonyok velejárója az olyan egymásba fonódó felelősség-rendszer, amelyben a jogsértő magatartás konkrét társadalomra való veszélyessége alapján, a büntetési célok elérhetők fenyítéssel, büntetés helyett alkalmazott fenyítéssel, illetőleg intézkedéssel, vagy büntetéssel. Különösen a katonai bűncselekmények esetében fordul elő, hogy azonos, vagy hasonló elkövetési magatartások jelentősen eltérő következményekre vezetnek. A már hivatkozott eltéréseknek olyan jelentősége van, hogy katonai vétség miatt a jelenlegi szabályozás mellett büntetés csak akkor szabható ki, ha az illetékes parancsnok feljelentést tesz. Lényeges körülmény az, hogy a Büntető Törvénykönyv a büntetést helyettesítő fegyelmi fenyítés lehetőségét csupán vétségek esetére korlátozza. Mindezek után, felmerül a kérdés, hogy azon esetekben, amikor a vád tárgyává tett cselekmény bűntett, lehetőség van-e arra, hogy az eljáró katonai bíróság a büntető eljárás megszüntetése mellett, megrovás alkalmazása helyett, a bűnügyi iratokat a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak megküldje. Erre a korábbi gyakorlathoz hasonlóan, jelenleg is lehetőség van. Nevezetesen a Büntető törvénykönyv hatályba lépéséről szóló 1979. évi 5. számú tvr. 18. §-a arcként rendelkezik, hogy katonával szemben megrovás (Btk. 71. §) helyett fegyelmi fenyítés alkalmazható. E megoldás el járás jogilag is rendezett. Ugyanis a Be. 342/A. § (2) bekezdése arra utal, hogy az eljárásra a Be. 342. § (2)—(4) bekezdésében meghatározott rendelkezések az irányadók, ha a Btk. 125. §-án, illetve a Btké. 18. §-án alapuló fegyelmi fenyítés lehetősége a katonai ügyész, illetve a katonai bíróság előtti eljárásban merül fel. Nagyon lényeges új jogintézmény a próbára bocsátás, amelyet a hatályos Büntető Törvénykönyv 72. és 73. §-a szabályoz. A próbára bocsátás célja tulajdonképpen nem tér el a büntetéstől. Ezt azonban a próbára bocsátás nem közvetlen hátrány okozásával, hanem a hátránnyal való fenyegetéssel és adott esetben azzal is szolgálja, hogy a büntetőjogi hátrány elmaradását magatartási szabályok megtartásától teszi függővé. A próbára bocsátás tehát a feltételes elítélésnek az a változata, amikor a bíróság megállapítja ugyan az elkövető büntetőjogi felelősségét, de nem szab ki büntetést, hanem a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja. A próbára bocsátásnak két törvényi feltétele van. Alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető által megvalósított bűncselekményre a Btk. Különös Része szerint kiszabható büntetés két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Az ezt meghaladó büntetéssel fenyegetett bűncselekmények absztrakt súlya és társadalomra veszélyessége ugyanis olyan fokú, hogy a próbára bocsátás lehetősége nem szolgálná kellően a társadalom vé-

delmét. Á próbára bocsátás másik feltétele az, hogy az adott esetben alaposan feltehető legyen, miszerint a büntetés célja ennek az intézkedésnek az alkalmazásával is elérhető. Az intézkedés jellegéből következik, hogy a próbára bocsátás jogintézményét csupán a bíróság alkalmazhatja. A próbára bocsátás nem tekinthető megfelelő büntetőjogi eszköznek, ha az elkövető visszaeső, ezen indokból a törvényi szabályozás visszaeső tekintetében a próbára bocsátást kizárja. A próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet. Egy évnél rövidebb próbaidő általában nem elegendő annak bebizonyításához, hogy a bűncselekmény elkövetése alkalomszerű, és az elkövető életmódjától idegen magatartás volt, viszont a három éven túli próbaidő aránytalanul súlyos jogkövetkezményt jelentene, és az esetleg kiszabásra kerülő büntetés céljával sem lenne összhangban. Tehát ezeken a határokon belül az eljáró bíróság határozza meg, éspedig években, a próbaidő tartamát. E mód lehetőséget ad az egyéniesítésre. A próbára bocsátás intézménye sorállományú katonák esetén a következő rendelkezéssel nyert kiegészítést. Nevezetesen a Btk. 135. §-ában foglaltak szerint a sorállományú katona próbára bocsátása esetén a próbaidő a szolgálati viszony megszűnéséig tarthat, legrövidebb tartama hat hónap. Sorállományú katona esetében azonban — a szolgálati viszony időtartamára figyelemmel, — el kell tekinteni attól, hogy a próbaidő tartamát években határozzák meg. Mindent tekintetbe véve, az látszik célszerűnek, ha a sorállományú katona esetén a próbára bocsátás a szolgálati viszony megszűnéséig tart. Figyelemmel azonban arra, hogy bármilyen rövid idő nem lenne elegendő annak megítélésére, hogy a büntetés elérte-e a célját, a próbaidő hat hónapnál nem lehet kevesebb. E körben a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma a 11. számú állásfoglalását tette közzé a Bírósági Határozatokban. Az abban foglaltak szerint sorkatona próbára bocsátása esetén a próbaidő a sorkatonai szolgálati viszony megszűnéséig tart, erről az ítéletben kell rendelkezni. Ha a próbára bocsátott sorkatona szolgálati viszonya — akár a jogerős ítélet meghozatalától számított hat hónapon belül is — megszűnik, ez büntethetőséget megszüntető körülmény. A katonai bíróság nem bocsáthatja azonban próbára azt a sorkatonát, akinek a hátralevő szolgálati ideje a hat hónapot nem haladja meg. A próbára bocsátás célját elősegítheti, ha magatartási szabályokkal és az elkövető magatartásának ellenőrzésével jár együtt. E célt szolgálja a próbára bocsátott esetleges pártfogó felügyelet alá történő helyezése. Ennek kötelezővé tétele nem lett volna célszerű, mert vannak olyan esetek, ahol a pártfogó felügyelet alá helyezés szükségtelen. Éppen ezért indokolt, hogy a Büntető Törvénykönyv csupán lehetőséget nyújt próbára bocsátás mellett a pártfogó felügyelet elrendelésére. A bíróság ez utóbbi jogintézményt akkor alkalmazza tehát, ha úgy látja, hogy az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése érdekében szükséges. Erre a bíróság elsősorban az elkövető személyiségéből és addigi életmódjából következtethet.

j

Í ' ;

'

j ; ;

Á próbára bocsátás jogintézményének kűíÖnÖs jelentősége lehet á katonai büntető eljárás területén az esetben, amikor a katonai bíróság sorállományú elkövetőkkel szemben folytat eljárást. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei szerint azzal az első bűntényessel szemben, akinek a magatartása korábban nem esett kifogás alá, amennyiben a bűncselekmény súlya és a bűnösség foka is csekély, ha bírósági eljárás szükséges, általában megfelelő súlyú pénzfőbüntetést, javító-nevelő munkát, vagy olyan szabadságvesztést kell kiszabni, amelynek a végrehajtását próbidőre felfüggesztik. A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei hatályba lépésének idején a próbára bocsátás ezen jogintézménye még nem nyert jogszabályba iktatást. A próbára bocsátás alkalmazhatóságának a megvizsgálásakor figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy sorállományú bűnelkövetőkkel szemben, ha a vádlott a bűncselekmény elbírálásakor még sorkatonai szolgálatot teljesít, javító-nevelő munka büntetés nem alkalmazható. Emellett sorállományú katonával szemben, tekintettel arra, hogy igen alacsony összegű havi zsoldilletménnyel rendelkezik, és az esetek túlnyomó többségében jelentős vagyona nincs, korlátozottabb a pénzfőbüntetés kiszabásának lehetősége. Mindezek mellett a sorkatonai szolgálatot teljesítők számos esetben valósítanak meg olyan kisebb jelentőségű vétségeket, amelyeknek a társadalomra veszélyessége és tárgyi súlya csekélyebb. Nem egy esetben az egyébként kifogástalan életvezetésű és több dicsérettel rendelkező sorkatonák követnek el alkalmi jelleggel katonai vétséget. Ilyen első bűntényes elkövetőkről lévén szó, szabadságvesztés büntetés kiszabása nem indokolt. Ilyenkor az eljáró katonai bíróságok a Btk. 72. § (1) bekezdésében foglaltak alapján, figyelemmel a Btk. 135. §-ára, az elkövetőt próbára bocsáthatják, azaz a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatják, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. A próbára bocsátás jogintézmény, valamint annak ily módon történő alkalmazhatósága mindenképpen arányban áll a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiben foglaltakkal. Ennek azért is jelentősége van, mert a szocialista büntetőjog humánumából adódóan az elkövető a próbára bocsátással lehetőséget kap arra, hogy a magatartását alapvetően megváltoztassa. Az is lényeges, hogy a próbára bocsátásnak a bűnismétléstől visszatartó jellege is van, hiszen a próbára bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, vagy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik. Azt is mondhatni, hogy próbára bocsátást követően a további felelősség súlya túlnyomó többségében az eljárás alá vont személyre helyeződik, vagy pártfogó felügyelet alá helyezés esetén részben a pártfogóra, másrészt a pártfogói felügyelet hatékonyságát elősegítő kisebb katonai közösségre. A katonai büntető eljárás területén hivatásos állományú bűnelkövetővel szemben — ha annak általános törvényi feltételei is fennállnak, —

szintén alkalmazható a próbára bocsátás jogintézménye. Á hivatásos állományú katonák nem egy esetben valósítanak meg olyan, akár katonai, vagy pedig nem katonai bűncselekményeket, amelyek vétségeknek minősülnek, és amelyek társadalomra veszélyessége, valamint tárgyi súlya csekélyebb. Jóllehet ilyen esetekben a bűncselekmények parancsnoki jogkörben történő elbírálása a bűnözés elleni küzdelem céljait hatékonyan nem szolgálja, és ily módon maradéktalanul a büntetési célok sem juttathatók érvényre, azonban még a szabadságvesztés büntetés kiszabása sem indokolt. Tekintettel az elkövető első bűntényes voltára, rendezett életvitelére, és a szolgálati kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, a katonai bíróság e behatárolt esetekben a büntetés kiszabását próbaidőre ugyancsak elhalaszthatja, ha alaposan feltehető az, hogy a büntetés célja így is elér-' hető. Az említett és vázolt kereteken belül különösen fontos jelentősége lehet a próbára bocsátás jogintézményének, ha az egyébként kifogástalan és rendezett' előéletű hivatásos katona eseti jelleggel speciális katonái vétséget valósít meg. Amint arra már utaltunk, a Büntető Törvénykönyv a pártfogó felügyeletet, mint jogintézményt, önállóan szabályozza, és az alkalmazhatóságának körét jelentősen kiszélesítette. A Btk. 82. ,§ (1) bekezdésében foglaltak szerint pártfogó felügyelet elrendelésének akkor van helye, ha a feltételes szabadság, illetve a próbaidő eredményes elteltéhez az elkövető rendszeres figyelemmel kísérése szükséges. Ideiglenes elbocsátás esetén a pártfogó felügyeletet el kell rendelni. A pártfogó felügyelet a bűncselekményt elkövetők ellenőrzését, irányítását, a társadalomba történő beilleszkedésük segítését és támogatását szolgáló intézkedés. A hatályos Büntető Törvénykönyv nem ad lehetőséget a pártfogó felügyelet önálló alkalmazására, hanem csak más jogintézményhez kapcsolódva lehet, vagy kell azt elrendelni. A bíróság pártfogó felügyelet alá helyezheti azt, akit feltételes szabadságra bocsátott (Btk. 48. § (3) bekezdés), akit próbára bocsátott (Btk. 72. § (4) bekezdés), és akinél a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette (Btk. 89. § (6) bekezdés). Kötelező a pártfogó felügyelet a szigorított őrizetből történő ideiglenes elbocsátás esetén (Btk. 79. § (2) bekezdés). A Büntető Törvénykönyvnek a fiatálkorúakra vonatkozó rendelkezései a pártfogó felügyeletet a fentiektől részben eltérően szabályozzák. Nevezetesen a Btk. 119. §-ában foglaltak szerint a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a próbára bocsátott, a feltételes szabadságra bocsátott, és a javító intézetből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú mindenkor pártfogó felügyelet alatt áll. A fiatalkorúaknál tehát a pártfogó felügyelet ilyenkor nem csak lehetőség, hanem annak elrendelése kötelező. A fentieken kívül pártfogó felügyeletnek lehet még helye a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozása körében is. Ennek szabályozása azonban nem á Büntető Törvény hatáskörébe tartozik. Az ide-

Vonatkozó részletes szabályokat a 7/1979. (Ví. 29.) IM. számú rendelet, v á j lamint a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú tvr. tartalmazza. A pártfogolt alapvető kötelezettségei azonosak, bármilyen címen helyezték is pártfogó felügyelet alá. E kötelezettségeket a Btk. 82. § (2) bekezdése tartalmazza. A pártfogolt legfontosabb kötelezettsége az, hogy a számára előírt magatartási szabályokat betartsa. Általában szükséges, hogy az eljáró bíróság a pártfogolt személyiségét, családi körülményeit és egészségi állapotát figyelembe véve, külön magatartási szabályokat állapítson meg. A pártfogoltnak a bírósági határozatban előírt magatartási szabályokat maradéktalanul be kell tartani. A pártfogó felügyelet csak akkor lehet eredményes, ha a pártfogó munkáját a pártfogolt is segíti. E téren a legfontosabb követelmény az, hogy a pártfogó felügyelet alá helyezett a pártfogóval rendszeres kapcsolatot tartson, és megadja részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosításokat. Ezt természetesen jogi kötelezettséggel is biztosítani kell, mert enélkül a pártfogó felügyelet alá helyezett személy közreműködése nem lenne kikényszeríthető és a pártfogó felügyelet meghiúsulhatna. A Btk. 82. § (3) bekezdése csak azokat a legfontosabb szempontokat emeli ki, amelyek a kötelezettségek és tilalmak meghatározásánál irányt mutatnak a részletes szabályozás, illetőleg a bíróság számára. Az nem kizárt tehát, hogy akár külön jogszabály, akár pedig a bíróság más jellegű magatartási szabályt állapítson meg, amely ugyancsak az említett célt szolgálja. A 7/1979. (VI. 29.) IM. számú rendelet a pártfogó felügyelet végrehajtásának és az elítéltek utógondozásának részletes szabályairól szól. Arra már utaltunk, hogy — jellegére figyelemmel, — az eljáró bíróságok a pártfogó felügyeletet más jogintézményhez kapcsolódva rendelhetik vagy rendelik el. A pártfogó felügyelet jellegéből adódóan merült fel annak a lehetősége, hogy elrendelése előbb-utóbb, ha nem is széles körben, de a katonai büntető eljárás területén is meghonosodik. Éppen ezért külön jogszabály keretében szükségessé vált a pártfogó felügyelet végrehajtásának szabályozása. Ez realizálódott a honvédelmi miniszter és az igazságügyminiszter 1/1979. (VIII. 25.) HM—IM. számú együttes rendeletében, amely a katonák szabadságvesztésének, előzetes letartóztatásának és pártfogó felügyeletének végrehajtásáról szól. Az együttes rendelet 59. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a katona pártfogó felügyeletét az állományilletékes parancsnok az általa megbízott pártfogó útján, a katonai bíróság rendelkezése alapján, hajtja végre. Az 59. § (2) bekezdése utal arra, hogy pártfogó felügyelet ellátására általában hivatásos, kivételesen pedig továbbszolgáló, vagy tisztes rendfokozatú sorállományú katona bízható meg. Az együttes rendelet 60. §-a a pártfogó és a pártfogó felügyelet alá helyezett kötelezettségeit, valamint a pártfogó jogait taglalja. Bár az együttes rendelet szabályai szerint a katona pártfogó felügyeletét az állományilletékes pa2

17

rancsnok az általa megbízott pártfogó útján hajtja végre, mégis e körben döntő jelentőséggel bír mindenképpen a katonai közösségek nevelő ereje. Befejezésül arra kell rámutatnunk, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei egyaránt irányadóak a katonai és nem katonai bíróságok büntetőjogi ítélkezése terén. A bírósági statisztikákat alapul véve, rögzíthetők olyan megállapítások, hogy a katonai bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata még elsőként a szabadságvesztés büntetések alkalmazása felé irányul. Ez részben magyarázható azzal, hogy a katonai bíróságok áltál elbírált büntető ügyek egy részénél a vád tárgyává tett cselekvőségeket olyan speciális katonai bűncselekmények képezik, amelyek miatt a katonai bíróságok a tartósan követett gyakorlat szerint szabadságvesztés büntetést szabnak ki. Ugyanakkor annak a kívánalomnak is eleget kell tennünk, hogy ahol az eltérés nem indokolt, a katonai bíróságok gyakorlatát és ítélkezését közelítsük a nem katonai bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatához. A Büntető Törvénykönyv a hivatkozott új jogintézmények bevezetésével a katonai bíróságok részére is nagymérvű differenciált lehetőséget nyúj t., Az új jogintézmények alkalmazhatóságának a tükrében is egyre inkább kívánalom az, hogy a nem katonai bűncselekmények elbírálása során csak ott mutatkozhat eltérés a katonai és nem katonai bíróságok ítélkezése között, ahol azt a katonai specialitások indokolttá teszik. Éppen ezért a katonai bíróságok figyelmének ki kell terjednie a fokozottabb differenciálás követelményére és az új jogintézmények alkalmazásának lehetőségeire.

Néhány gondolat a katonákra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati problémákról , Irta: Dr. Kovács Tamás őrgy.

A Btk. alapján immár három éve folyó gyakorlat igazolta, hogy a jogalkotó a büntető jogpolitikai igényeknek alapvetően megfelelő, modern törvényt alkotott. Nem rontja e megítélés értékét annak megállapítása sem, hogy a jogalkalmazási gyakorlatban a törvény egyes hiányosságai is felszínre kerültek. A tanulmány néhány ilyen jellegű problémát kíván felvázolni, nem korlátozva a kérdést a büntető anyagi jog területére, mivel a jogalkalmazás gyakorlatában azok egy része a büntető eljárás szakához is, de a bűncselekmények fegyelmi elbírálásának lehetősége miatt — még a katonai fegyelmi eljáráshoz is kapcsolódik. \ *

*

*

1. A tényleges gyakorlati problémák tárgyalása előtt szükségesnek látszik felhívni a figyelmet a jogszabály-változásból adódó néhány olyan kérdésre, amelynek megoldását a helyesen alakuló joggyakorlat biztosíthatja. a) A Btk. 123. és 124. §-ai speciális büntethetőségi akadályokról rendelkeznek, jórészt a korábbi tv. 104. és 105. §-aival egyezően. (Lényeges változás azonban az, hogy a Btk. anyagi jogszabályba iktatta az eddig eljárási jogszabályban megfogalmazott büntethetőségi akadályt, azt ugyanis, hogy katonai vétség miatt az elkövető az illetékes parancsnok feljelentése hiányában nem büntethető.) Bár az új törvény is a „mérsékelt engedelmesség" elvét követi, a Btk. 123. § (1) bekezdése mégis szakít a régi törvény azon megoldásával, amely szerint a parancsra elkövetett bűncselekmény tettesének büntetése — ha tudta, hogy bűncselekményt követ el — korlátlanul enyhíthető volt. A gyakorlatban bizonyára ritkán okoz majd gondot ez a változás, de a kérdés jelentőségét ez lényegében nem érintheti. A miniszteri indokolás nem okolja meg ezt a megoldást, ugyanis csak arról szól, hogy ilyen esetben a szolgálati előírások a parancs végrehajtásának megtagadására adnak le-

hetoséget, s ezért „a büntetlenség biztosítása indokolatlan lenne". 1 Ezzel egyetértve — éppen az elkövető függő helyzete miatt — a korlátlan enyhítés biztosítását (ami nem a büntetlenség biztosítása) mégis szerencsésebbnek tartottuk volna, de minthogy erre a hatályos jog nem ad lehetőséget, esetleges ilyen bűnügyekben véleményünk szerint az enyhítő szakasz kimerítő alkalmazásának lehet helye, sőt általában célszerű lehet intézkedés (megrovás, próbára bocsátás) alkalmazása is. Nem változott ugyan a törvény azon rendelkezése, amely szerint a parancsra elkövetett bűncselekményért a parancsot adó tettesként felel, de továbbra is megoszlanak a vélemények arról, hogy ilyen esetben közvetett tettességről van-e szó. A bűnös parancsot adó személy tettességének jellege egyértelmű akkor, amikor az alárendelt nem ismeri fel a parancs bűnös voltát; ez esetben az elöljáró nyilvánvalóan közvetett tettes. Más a helyzet azonban akkor, amikor az elöljáró parancsának bűnös voltát felismerő alárendelt hajtja végre a bűnös cselekményt. A közvetett tettességet ugyanis éppen „az a körülmény választja el minden más elkövetési alakzattól, hogy a felhasznált személy nem vonható azért a cselekményéért büntetőjogi felelősségre, amelyet vele a közvetett tettes elkövettetett". 2 A tárgyalt esetben azonban éppen a végrehajtó „felhasznált személy" volta hiányzik, és büntethető is. Ügy véljük, hogy egyetérthetünk Losonczy véleményével, aki szerint ez nem közvetett tettesség, hanem „más elkövetői alakzat fogalma alá nem vonható, extraszisztematikus helyzetű társas elkövetői mód". 3 A Btk. 124. §-a a régi tv. 105. §-ával mindenben azonos módon fogalmazza meg az elévülés jellegű, speciális büntethetőséget megszüntető okot, de a miniszteri indoklás itt is vet fel gondokat. A miniszteri indoklás szerint megszűnik a katonai vétség tekintetében a tettes szolgálati viszonya megszűntétől számított 1 év elteltével „a felbújtó, valamint a bűnsegéd büntethetősége is, függetlénül attól, hogy katona-e vagy sem, fennáll-e a szolgálati viszonya vagy sem, mert a tettes büntethetőségének megszűnése után méltánytalan lenne a részesekkel szembeni eljárás." 4 Nyitott maradt azonban az a kérdés,i hogy ha ez a megszüntető ok a társtettesek egyikére vonatkozóan bekövetkezik, felelősségre vonhatók-e más társtettesek, akikkel szemben ez az ok még nem következet^ be. 1 Indoklás a Büntető Törvénykönyv javaslatához (Magyar Közlöny 1978. évi 92. szám 1161. oldal). 2 Dr. Losonczy István: „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében" (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1966. 131. oldal.) 3 Dr. Losonczy István: „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében" (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1966. 131. oldal.) 4 Indoklás a Büntető Törvénykönyv javaslatához (Magyar Közlöny 1978. évi 92. szám 1161. oldal).

| i \

| i

| \ j i j: | !

' ; | í ' j • j | i j S

b) A próbára bocsátással kapcsolatban a 135. §-ban írt korlátozás kizárja' ezen intézkedés alkalmazását, -ha az elkövető sorállományú katona leszereléséig 6 hónapnál rövidebb idő van hátra. Méltánytalannak tűnik, hogy valaki azért legyen elzárva a kedvezőbb elbánástól, mert fontos állampolgári kötelessége —; a katonai szolgálat .— túlnyomó részét telj esi-' tette, amikor tehát a katonai szolgálat példás teljesítéséből adódó enyhítő körülmények már szóbajöhetnének. A Btk. 135. §-a sem, de a büntetések és> intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. Tvr. sem ad egyébként más megoldást arra. azi esetre, ha a próbára bocsátott katona szolgálati viszonya 6 hónap eltelte előtt megszűnt, bár ez a próbára bocsátáskor nem volt előre várható. Nyilvánvaló, hogy ez a körülmény nem vonhatja maga után a próbára bocsátás megszüntetését. Ha pedig ez ilyen esetben így van, akkor eleve és általában is szükségtelen a kifogásolt megszorítás. A' pártfogó felügyelet tekintetében a bv. tvr. 104. § (3) bekezdése ilyen szellemben rendelkezik, amikor kimondja, hogy a pártfogó felügyelet alá helyezett katona szolgálati viszonyának megszűnése után a pártfogó felügyelet végrehajtása az általános szabályok szerint folytatódik. c) A Btk.-nak az ismételt bűnelkövetés elleni hatékonyabb küzdelem céljából bevezetett újításai szemszögéből vizsgálva véleményem szerint joghézag keletkezett a különös visszaesés szempontjából „hasonló jellegű" bűncselekmények körének meghatározásakor. Mint ismert, a Btk. különös része csak két helyütt [Btk. 166. § (5) bekezdés, illetve 333. § (4) pont] rendelkezik arról, hogy egymás tekintetében mely bűncselekmények tekintendők „hasonló jellegű"-nek. Ezen túlmenően e jellegbe sorolást a törvény a gyakorlatra bízza. A Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelve álláspontom szerint a kérdést a katonai szolgálat elől engedély nélküli külföldre távozással, tartósan külföldön maradással elkövetett kibúvás [Btk. 335. § (2) bek. b) pont] és a külföldre szökés [Btk. 343. § (3) bek.] bűntette vonatkozásában nem oldotta meg. d) A Btk. 217. § (7) bekezdése — a privilegizált eset kivételével — mellékbüntetésként vagyonelkobzás és kitiltás alkalmazását is lehetővé teszi. ' A Btk. 335. § (2) bekezdés b) pontjába felvett kibúvás a katonai szolgálát alól és a Btk. 343. § (3), illetve (4) bekezdése szerint külföldre szökés — mint összetett tényállás — magában foglalja a tiltott határátlépést, mégis a törvény rendelkezése hiányában az előbbi bűncselekmény miatt szóba sem jöhet az említett két mellékbüntetés. 2. A gyakorlatban a legtöbb problémát a Btk. 123. § (3) bekezdésének, illetve az erre épülő eljárásjogi azobályoknak az értelmezése okozta. Az nem lehet vitás, hogy katonai vétség elkövetője parancsnoki feljelentés hiányában nem büntethető. Annál inkább vitatott az, hogy kit értsünk az „illetékes parancsnok" alatt, illetve, hogy az egyébként illetékes

parancsnok döntésével szemben más a feljelentést megteheti-e. A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy az illetékes parancsnok elöljárója (ha maga is illetékes parancsnok) pótolhatja-e vagy megteheti-e a feljelentést. ; A törvény miniszteri indokolása szerint a feljelentést senki más nem pótolhatja. Ha ezt szószerint értelmezhetnénk, oktalan lenne a vita. A bűn-, ügyek parancsnoki nyomozásáról szóló jogszabályok azonban az ellenkező felfogásra adnak alapot. Az 55/1979. (HK. 24.) HM. Utasítás 22. § (2) bekezdése (de ugyanígy a vonatkozó HM. Utasítás 24. §-a is) úgy is érthető, hogy az illetékes parancsnok döntését az elöljáró parancsnok e tekintetben megváltoztathatja. Mindkét szövegben a „vagy" szócska értelmezése a lényeges, mért ezt lehet úgy is érteni, hogy az illetékes parancsnok elöljáró parancsnoka csak akkor jogosult a feljelentés megtételére, ha az illetékes parancsnok még nem nyilatkozott. Ellene szól azonban az ilyen értelmezésnek a hivatkozott HM. Utasítás 26. § (3) bekezdése, amely szerint „Katonai vétség miatt folytatott parancsnoki eljárásban hozott döntés vagy a fenyítés kiszabásáról, a nyomozás megtagadásáról, illetve megszüntetéséről szóló határozat megváltoztatásának szükségessége esetén a katonai ügyész az illetékes magasabb beosztású parancsnokhoz tesz javaslatot". E rendelkezésből az következik, hogy a parancsnoki döntés igenis megváltoztatható, azaz a fegyelmi elbírálással vagy a nyomozás megszüntetésével kifejezésre juttatott feljelentés-megtagadás korrigálható. Egyébként a „vagy" szócska ilyen értelmezésére indít az a tény is, hogy a 7/1979. Legf. Ü. Utasítás 81. § (3) bekezdése úgy szól, hogy: „A katonai vétség miatt a feljelentés megtételére [Btk. 123. § (3) bekezdés] jogosultnak az illetékes parancsnokot és annak elöljáró parancsnokát kell tekinteni". (Kiemelés tőlem K. T.) A 81. § (4) bekezdés pedig már kifejezetten akként rendelkezik, hogy ha a katonai vétség miatti vádemeléshez szükséges feljelentést az illetékes parancsnok megtagadja, az „erre vonatkozó nyilatkozatot az illetékes magasabbparancsnoktól kell beszerezni". Ez az álláspont 'fogalmazódott meg a Katonai Főügyészség által V. 210/1979. sz. alatt a Btk. és a kapcsolódó jogszabályok alkalmazása során , felmerült problémák megoldására kiadott Állásfoglalás 8. pontjában is. A parancsnoki feljelentés hiánya csak a 123. § (3) bekezdésében megfogalmazottak szerint büntethetőséget kizáró ok — azaz feljelentés hiányá- ^ ban is büntethető a katonai vétség, ha a katona más bűncselekményt ; is elkövetett. E rendelkezéssel kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy a szóban forgó bűncselekmények közötti valamiféle összefüggés is követelmény-e. Ügy véljük, hogy a törvény szövegéből nem következik ilyen megszorítás, hanem csupán az a releváns, hogy a katonai vétséget és a más bűncselekményt együtt bírálják-e el. Nyitott kérdés azonban az, hogy „res iudicata-t" eredményez-e az, ha ilyen esetben a parancsnok a büntetőel-, járás megindítása után, de befejezése előtt a katonai vétség miatt fenyí-

tést alkalmaz. Véleményünk szerint ilyen esetben a parancsnok nem hatáskörében jár el, mert az arra hatáskörrel rendelkező hatóság (katonai ügyészség vagy katonai bíróság) már eljárást folytat, s a hatáskör nélküli eljárás nem eredményezhet jogerős elbírálást. Megjegyezzük még, hogy némi zavart keltett e vonatkozásban a 7/1979. Legf. Ü. Utasítás 81. § (2) bekezdés b) pontja, amely szerint a katonai ügyészség katonai vétség esetén csak akkor rendelhet el nyomozást, ha „a feljelentett bűntett elkövetésével is gyanúsítható [Btk. 123. § (3) bek.]". (Kiemelés tőlem K. T.) Nyilvánvaló ugyanis — éppen a kérdéses rendelkezésnek a Btk.-ra való visszautalásából is —, hogy nemcsak a bűntett, hanem a köztörvényi vétség gyanúja esetén is megilleti ez a jog a katonai ügyészséget. (Ez következik a 82. §-ból is!) Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a katonai vétségek tekintetében a parancsnoknak biztosított jogokat a jogszabályokban írtakon kívül korlátozni még nyilvánvalóan praktikus okokból sem szabad. Ilyen alapállásból vitatható az a felfogás, amely szerint katonai vétség esetében, ha a feljelentés nem az illetékes parancsnoktól érkezett a katonai ügyészséghez, az ügyet a Be. 342. § (2) bekezdésében előírt megtagadó-fegyelmi eljárásra utaló határozattal kell átadni a parancsnoknak, feltéve, ha már a feljelentés alapján megállapítható, hogy a vádemelés nem indokolt. Űgy véljük, hogy az ilyen eljárás ellentétes a Be. 342. § (2) bekezdéssel, és a 7/1979. Legf. Ü. Utasítás 81. § (1) bekezdésében írtakkal is. Az előbbi ugyanis csak parancsnoki feljelentés hiányában teszi lehetővé a nyomozás megtagadását, az utóbbi pedig kifejezetten azt írja elő, hogy a katonai vétség miatti feljelentést az illetékes parancsnokhoz át kell tenni. Ha tehát nem az illetékes parancsnoktól érkezett a feljelentés, akkor módot kell neki adni arra, hogy dönthessen afelől, hogy a Btk. 123. § (3) bekezdésében f írt feljelentést megteszi-e, vagy sem — s ettől a döntési lehetőségtől nem lehet őt elzárni, semmilyen megfontolás alapján sem. Természetesen aj parancsnoki feljelentés nem köti a katonai ügyészséget [ezt mondja a 7-es utasítás 81. § (5) bekezdése is], azaz, ha a vádemelést nem tartja indokoltnak, hozhat határozatot a nyomozás megszüntetéséről és a bűnügy fegyelmi hatáskörbe utalásáról. Vitatott volt, hogy ilyenkor a Be. 342. § (2) bekezdései vagy á Be. 342/A. § (2) bekezdése alapján kell-e megszüntetni a nyomozást. Álláspontunk szerint csakis a Be. | 342/A. § (2) bekezdése jöhet szóba, hiszen a nyomozás megszüntetés anyagi f jogi alapja nem a Btk. 123. § (3) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró ok, hanem a Btk. 125. §-ában minden vétség fegyelmi elbírálására adott lehetőség. 3. A katonai vétségekkel kapcsolatban felmerült még egy meglehetősen jelentős kérdés — bár ennek igazi jelentősége talán nem is annyira szembetűnő. Arról a kérdésről van szó, hogy a fegyelmi eljárásban elbírált

katonai vétség: egyáltalán bűncselekménynek tekintendő-e. Egyesek hangot adtak ugyanis olyan felfogásuknak, hogy parancsnoki feljelentés hiányában nincs is szó bűncselekményről, mások véleménye szerint viszont az anyagi jogi szempontból vett bűncselekmény fennállása nem vitatható, minthogy a Btk. 123. § (3) és a Be. 342. § (1) bekezdése csak a bűncselekmény speciális, egyszerűsített elbírálására ad lehetőséget. A kérdés eldöntése a különböző következmények szempontjából fontos. Jelenleg ugyanis vitatott,) hogy: — a fegyelmileg elbírált katonai vétségek esetén kötelező-e a fegyelmi vizsgálat (Szolgálati Szabályzat 749. pont! a) alpont), — e cselekmények a bűnügyek lajstromában nyilvántartandóak-e [a HM Jogi- és Igazgatási Főosztály a közelmúltban igenlőleg foglalt ugyan állást e kérdésben, de az ügyviteli utasítás nem ad eligazítást;; vitás az MNVKF ügyviteli osztályvezető 6/1974. (HK. 4.) sz. Intézkedés 5. pontjának értelmezése], — a katonai ügyészséggel közölni kell-e a fegyelmi elbírálás tényét, statisztikai elszámolásuk szükséges-e (ellenkező esetben a statisztika ugyanis nem tükrözi a valóságos helyzetet, a statisztikai nyilvántartás pedig a büntető útról való eltérés céljaival lenne ellentétes), ' . • — bekövetkeznek-e mindazok a joghátrányok, amelyeket különböző jogszabályok a bűncselekmény elkövetéséhez fűznek [pl. a 67/1981. (HK. 24.) HM—BM Együttes Utasítás 5. § kizárja a leszerelési segélyből azokat a sorkatonákat, akiket „bűncselekmény elkövetése miatt .. . fegyelmi jogkörben a parancsnok felelősségre vont", de hivatkozhatunk a kártérítési jogszabályok szigorúbb rendelkezéseire is]. Véleményünk szerint a katonai vétség az elbírálás módjától függetlenül, kétségkívül bűncselekmény. E megállapítás elfogadása után a felvetődött problémák megoldása már kézenfekvő; a fegyelmileg elbírált katonai vétségek; is maguk után vonják a különböző jogszabályok által megfogalmazott következményeket. Kétségtelen azonban, hogy ezek között több indokolatlan és ellentétes a büntető útról való eltérés okaival és céljaival — ezt az ellentmondást azonban csak a szóban forgó alacsonyabb szintű jogszabályok módosításával lehet feloldani. 4. A Btk. különös részével kapcsolatban a legtöbb értelmezési probléma a Btk. 345. § (3) bekezdés szerinti önkényes eltávozás vétségével kapcsolatban merült fel. Legelőször is tisztázandó lenne az, hogy a szóbanforgó törvényhely szóhasználata szerinti „ilyen magatartás" alatt mit kell értenünk. (A törvény ugyanis nem „hasonló" magatartást említ, s az indokolás pedig egy harmadik kifejezést használ, amikor arról szól, hogy ilyen esetben akkor büntetendő a katona, há „ugyanezért" volt fenyítve kétszer.) Mivel az önkényes eltávozás szándékos bűncselekmény, vélemé-

nyünk szerint a (3) bekezdésben említett 2 korábbi normasértésnek is szándékosnak kell lennie, s nem alapozhatja meg a bűncselekmény megállapítását a gondatlanságból (pl. a vonaton való elalvás miatt) elkövetett késés miatti fenyítés. Ugyanakkor úgy véljük, hogy valamely összetett fegyelemsértés miatti fenyítés is alapul szolgálhat később a bűncselekmény megállapításához, ha önkényes eltávozási elemeket is magában foglalt.. Ha pl. a parancsból egyértelműen hűtlen kezelés szabálysértése, vagy kötelességszegés szolgálatban vétsége miatt fenyítik meg a katonát, aki a rábízott gépkocsival vagy szolgálatban hagyja el engedély nélkül a laktanyát, a fenyítése a Btk. 345. <§ (3) bekezdés vonatkozásában „ilyen magatartás" miatti fenyítésnek tekintendő. Tapasztalataink szerint a bíróságok és az ügyészségek általában eltérőfen ítélik meg azt, hogy milyen jellegű bizonyítás szükséges a korábbi fenyítések tekintetében. Abban általában egyetértés van, hogy nem elégséges a szolgálati könyv fenyítési oldala kivonatának vagy másolatának beszerzése, hanem lehetőleg a parancs kivonatát is be kell szerezni. Ha ez nem lehetséges, és a korábbi fenyítés tényleges oka vitatott, az azzal kapcsolatos tényállásrészre'is le kell folytatni a lehetséges bizonyítást. Túlzónak tartjuk azonban azt az igényt, hogy az annakidején megfelelően szövegezett parancs beszerzése után — ha a gyanúsított tagadásban van — tanuként hallgassuk ki a fenyítő parancsnokot és másokat. Űgy véljük, hogy a parancs [amely egyébként okirat, — Be. 83. § (1) bek. —] hitelét nem lehet így megkérdőjelezni. Ha a visszaesőként felelősségre vont gyanúsított tagadja a korábbi elítélés jogszerűségét, akkor is megelégszünk az iratok beszerzésével, és nem aggályoskodunk a korábbi ítélet reális volta felől, hiszen egy bíróság a hatáskörébe tartozó ügyben, az eljárási szabályoknak megfelelően eljárva, jogerős döntést hozott. Lényegében ugyanez a helyzet a fegyelmi fenyítés esetén is: ekkor az illetékes parancsnok a hatáskörébe tartozó fegyelmi vétség miatt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő eljárása során szabott ki fenyítést, — s az erről szóló parancsban leírt tényállás valóságát véleményünk szerint tényként el kell fogadni; a parancsmásolatot pedig okirati bizonyítékként, a fegyelmi eljárás során keletkezett iratokat pedig a Be. 61. § (2) bekezdésének megfelelő bizonyítási eszközként kell kezelni. Ilyen felfogás esetén pedig szükségtelen „túlbizonyítás" a fenyítő elöljáró kihallgatása. Minden esetre garanciális okokból célszerű lenne a Szolgálati Szabályzatba olyan rendelkezést beiktatni, hogy önkényes eltávozás, illetve önkényes távollét fegyelemsértési alakzata miat kiszabott fenyítést egységparancsban kelljen megjelenteni. Ezt feltétlenül indokolná az a tény, hogy csupán ezek a fegyelemsértések azok, amelyeknek büntetőjogi relevanciája van.

Már konkrét bűnügyben is felmerült a következő probléma: ha valaki a Btk. 345. § (3) bekezdése] szerinti önkényes eltávozás miatti elítélés után — s a korábbi fenyítései törlése előtt — újra elhagyja engedély nélkül rövidebb időre a laktanyát, elkövetett-e bűncselekményt, azaz a korábbi elítélésnél már figyelembe vett 2 fenyítés figyelembe veendő-e újabb esetben. A kérdésre nemlegesen válaszolók a „res iudieata"-ra hivatkozva azt emelik ki, hogy nem lehet ugyanazt a tényt (a kétszeres fenyítettséget) ismételten figyelembe venni. Ez az álláspont csak akkor helyeselhető, ha a Btk. 345. § (3) bekezdését akként fogjuk fel, hogy ebben az esetben egységgel állunk szemben. A jogi megoldásnak kétségtelenül vannak ilyen vonásai, de a Btk. 12. §ához fűzött miniszteri indoklás nem ad e tekintetben kellő eligazítást. Az uralkodó irodalmi álláspont szerint a Btk. hatályba lépése óta már csak természetes és törvényi egység között lehet különbséget tenni, és „A Btk. tételes rendelkezéseinek figyelembevételével ezidő szerint a törvényi egység következő változatai különböztethetők meg: 1. a folytatólagos egység, 2. az összetett bűncselekmény (delictum compositum), 3. az összefoglalt bűncselekmény (delictum' complexum), 4. az üzletszerű elkövetés, 5. az értékegybefoglalás folytán létrejövő törvényi egység.". 5 Kétségtelennek tűnik, hogy az önkényes eltávozás tárgyalt változata a törvényi egység felsorolt változatai egyikének sem felel meg. Így tehát tulajdonképpen csak arról lehet szó, hogy a természetes egység egyik változatáról beszélhetünk, hiszen „Természetes egységet alkotnak azok a magatartások, amelyek együtt minősülnek az alapeset törvényi tényállását kimerítő „tényállásszerű" cselekménnyé. Ebben a körben a jogalkotó éppen a magatartás folyamatosságát, ismétlődését, rendszerességét tekinti a bűncselekménnyé minősülés feltételének.". 6 Sajnos a Btk. 345. §-ához, fűzött miniszteri indokolás nem utal arra, hogy ilyen esetben természetes egységről van szó, és sem a jogirodalom, sem a bírói gyakorlat nem foglalkozott még e kérdés elméleti jellegű tisztázásával. Véleményünk szerint az lenne szükséges, hogy adott ügyben a Legfelsőbb Bíróság foglaljon állást a felvetett kérdésben, amelynek tisztázása annál is inkább szükséges, mert a kérdés tovább is bonyolítható: ha pl. a parancsnok a 3. esetben a cselekményt törvényesen bűncselekménynek minősítve, azt fegyelmi úton bírálja el, (gyakorlatilag egyébként ugyanúgy, mint ha fegyelemsértésként bírálná el) vajon a 4. esetben újra csak fegyelemsértés valósul-e meg? A kérdés egyértelmű eldöntésének hiányá5 Békés — Földvári — Gáspár — Tokai: „Magyar Büntetőjog Általános Rész" (BM Könyvkiadó 1980.) 292. oldal 6 Békés — Földvári — Gáspár — Tokai: „Magyar Büntetőjog Általános Rész" (BM Könyvkiadó 1980.) 291. oldal

ban figyelmet érdemel a fentiekkel ellentétes nézet is, amely szerint a törvényi tényállás önkényes távollét jellegű fegyelemsértésekért kiszabott, és érvényben levő két fenyítés esetére bűncselekménnyé nyilvánítja a következő önkényes eltávozást vagy távolmaradást, és sehol nem rendelkezik úgy, hogy ezután a jövőre nézve az érvényes fenyítések már nem vehetők figyelembe. A Btk. 356. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálati tekintély megsértése és a Btk. 358. § (1) bekezdésébe ütköző alárendelt megsértése újszerű tényállása veti fel azt a problémát, hogy ha ilyen bűncselekmények nem állapíthatók meg, de egyébként megállapítható lenne a Btk. 180. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző (tehát a sértett munkaköre ellátásával kapcsolatos), vagy a (2) bekezdésbe ütközői (tehát tettlegesen elkövetett) becsületsértés, akkor ezek miatt — a parancsnoki feljelentés hiányában is — meg kell-e állapítani a bűnösséget. (Az utóbbi eset természetesen csak akkor kerülhet szóba, ha a tettlegesség — pl. leköpés — nem jelent egyszersmind elöljáró elleni erőszakot is.) Nem hisszük, hogy ezt kizárná a Btk. 356. §-ához fűzött miniszteri indokolás, amely szerint: „Az elöljáró szolgálati tekintélyének megsértését akkor kell bűncselekménnyé nyilvánítani, ha más előtt, vagy feltűnőeri durván történik . . . az ennél enyhébb megítélésű esetek fegyelmi vétségnek minősülnek." 7 Ezek szó szerinti értelmezése elzárná a becsületsértés sértettjét az egyébként minden állampolgárt megillető büntető igényének érvényesítésétől. Ha viszont az ezzel ellentétes álláspontot fogadjuk el, újabb érdekes kérdés vetődik fel, mert ez esetben a becsületsértés, mint köztörvényi vétség kikerülne a parancsnok abszolút hatásköréből, azaz előállhat egy olyan helyzet, hogy a parancsnok dönthet mindenféle kötöttség nélkül a súlyosabb megítélésű függelemsértési bűncselekmény kérdésében, de nem dönthet ugyanígy az annál enyhébb megítélésű bűncselekmény tárgyában. Véleményünk szerint azonban még az ilyen problémák sem okozhatják azt, hogy a megsértett elöljárót vagy alárendeltet elzárjuk attól a minden állampolgárt megillető jogtól, amely szerint a törvényben meghatározott esetben a becsületét ért sérelem miatt büntető eljárás megindítását kérheti. 6. A gyakorlatban felvetődő eljárásjogi problémákról már szóltunk az anyagi jogi kérdések kapcsán. Az így érintetteken kívül tulajdonképpen csak két lényegesebb, olyan eljárásjogi gondunk van amelyet itt szüksé-' gesnek tartunk felvetni: a) A differenciálás és az eljárás gyorsasága kárára van az, hogy a Be. nem ad lehetőséget arra, hogy tárgyalás mellőzésével önálló mellékbüntetésként járművezetéstől eltiltásra ítélje a bíróság a vádlottat. Ennek semmilyen belátható indoka nincs, hiszen tudott, hogy pénzfőbüntetés mel7 Indoklás a Büntető Törvénykönyv javaslatához (Magyar Közlöny ,1978. évi 92. szám 1258. oldal).

lett járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést — azaz tehát súlyosabb büntetést — alkalmazhat a bíróság. A Be. esetleges módosítása során e probléma megoldását feltétlenül ajánljuk. b) A Be. 341. § (1) bekezdése megengedi a szoros felügyelet elrendelését akkor is, ha az „a fegyelem érdekében szükséges". A 7/1979. Legf. U. Utasítás 92. § (1) bekezdése és az 55/1979. (,HK. 24.) HM sz. Utasítás 13. § (2) bekezdése taxatív felsorolása ezzel szembén csak az eljárás sikere érde^ kében engedi meg e kényszerintézkedés alkalmazását. Ügy véljük, hogy ez az ellentét nem tartható fenn, ezt a jogszabályok módosításával, vagy megfelelő állásfoglalásokkal ki kell küszöbölni. 7. Részben az anyagi jogszabály változása, részben a bírói gyakorlat módosulása folytán nőtt az a kör, amelyen belül sorállományú katonákkal szemben sor kerülhet, illetve sor kerül pénzbüntetés kiszabására. Ugyanakkor azonban nem változott a Be. 343. §-a, amely szerint sorállományú katonával szemben indult büntetőeljárásban a bűnügyi költséget az állam viseli. Sőt két meglehetősen régi eseti döntés alapján ezt még kiterjesztően is értelmezzük, akkor, .amikor a már tartalékállományban lévő katona bírói felelősségre vonása esetén nem kötelezzük őt a bűnügyi költség viselésére. Mindez egészen furcsa szituációkat is teremt, különösen az állapotbűncselekmények esetén. Konkrét ügyekben is furcsálltuk, hogy a hoszszabb időn át — eközben katonai szolgálata alatt is — lőfegyvert rejtegető tartalékos honvéd elítélésekor a katonai bíróság akként rendelkezett, hogy a bűnügyi költségeket az állam viseli. Az ilyen extrém esetektől eltekintve is elgondolkodtató az, hogy adott esetben a katonai bíróság jelentős összegű pénzbüntetésre ítél sorállományú katonát, és nincs aggálya afelől, hogy azt az elítélt ki is tudja fizetni, ugyanakkor azonban úgy rendelkezik, hogy az állam viseli a bűnügyi költséget, aminek eredeti indoka az, hogy az illetménnyel nem rendelkező sorállományú katona ennek viselésére képtelen. *

*

*

'

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az új büntető jogszabályok gyakorlati alkalmazása más jellegű problémákat is felvet, de nem tekinthettük célunknak, hogy ezek mindegyikére kitérjünk. Csupán azokat vetettük fel, amelyek megoldását egy majdani jogszabálymódosítás során szükségesnek véljük, illetve azokat említettük meg, amelyek megítélésünk szerint jogszabálymódosítás nélkül, iránymutató legfelsőbb bírósági döntéssel, vagy1 katonai főügyészségi állásfoglalással is rendezhetők.

A parancsnoki belső ellenőrzések ügyészi felügyelete Irta: Dr. Dingha László alez.

A katonai igazságügyi, valamint a bűncselekmények és az egyéb törvénysértések kivizsgálását és elemzését végző más szervek „örökzöld" megállapítása, hogy a különféle deviáns magatartások egyik — az esetek jelentős részében legkiemelkedőbb súlyú — elősegítő körülménye az ellenőrzés elmaradása, vagy annak alacsony színvonala. E megállapítások igazságát a gyakorlat sokszor bizonyította. A néphadseregben előírt ellenőrzések rendszerében kiemelkedő szerepe van a belső ellenőrzésnek, amelynek „ . . . keretében a mindennapi tevékenység f o l y a m a t á b a n . . . " 1 vizsgálhatja a parancsnok az alárendelt szerv működését. A belső ellenőrzés — és egyáltalán az ellenőrzés — jelentőségét felismerve folytattak az elmúlt néhány évben a katonai ügyészségek általános törvényességi vizsgálatokat a néphadsereg alakulatainál, szerveinél a különböző gazdasági, műszaki-technikai és más szolgálati ágak területén. A felügyeletek megállapításairól a jogszabályban előírt tájékoztatást adtak a vizsgált alakulat parancsnokának, az adott szolgálati ág vezetőjének, ezen túlmenően — a szélesebb körű hasznosítás végett — az érintett magasabbegység parancsnokának, valamint a Katonai Főügyészség a Honvédelmi Minisztérium illetékes szolgálati főnökségének. A vizsgálatok, az ügyészi intézkedések, a vezető szervek tájékoztatása nyilván hozzájárultak az ellenőrzési tevékenység fejlesztéséhez, ezen keresztül nemcsak a törvénysértések megelőzéséhez, hanem a néphadsereg össztevékenységének fejlesztéséhez is. Jelen írásomban a különböző szakterületeken folytatott vizsgálatok általánosítható megállapításaival, a vizsgálatok egyes módszerbeli kérdéseivel kívánok foglalkozni. A vizsgálatok' alapján mindenekelőtt az az általános következtetés vonható le, hogy a néphadsereg egészére kiterjedő különböző rendelkezések, a Szolgálati Szabályzat, a honvédelmi miniszteri utasítás alapvetően helyesen foglalt állást, amikor a parancsnokok, szolgálatiág-vezetők és más ellenőrzésre kötelezett személyek e tevékenységének gyakoriságát, és a ha1

2/1975. (HK. 1.) HM. sz. utasítás (továbbiakban: HM. Ut.) 11. § (3) bek.

sonló részletkérdéseket nem szabályozta, hanem azokat az adott szolgálati ágra vonatkozó szakutasításokra bízta. Ezzel összhangban az is megállapítható, hogy a Szolgálati Szabályzat hatályba lépése óta kiadott intézkedések, szabályzatok az egyes szakterületeken megfelelő útmutatást adtak az ellenőrzésre kötelezett személyeknek. Kivételesnek tekinthetjük e téren az elmaradásokat. A parancsnokok többsége felismerte a jelenleg hatályos rendelkezésekből fakadó kötelezettségeit és jogait, és a központilag nem szabályozott kérdésekben az egy-egy meghatározott időszakra készített munka- és ellenőrzési tervekben rögzítette saját és közvetlen alárendeltjei különféle ellenőrzési feladatait. A többségében külső megjelenésükben is mutatós tervek tartalmilag is megfeleltek a követelményeknek. Helyenként volt csupán olyan benyomásunk, hogy ezek a tervek rutinszerűen, a korábbi időszak terveit másolva, öncélúan készültek és külső megjelenésükre talán nagyobb gondot fordítottak, mint tartalmuknak a szolgálati ág vagy terület aktuális helyzetéhez történő igazítására.. Ami azonban a tervek megvalósítását illeti, megállapítható, hogy az előírt és a saját tervben rögzített ellenőrzési feladatokat a kötelezettek nem minden szolgálati ágnál hajtották egyformán végre. A fegyverzeti szolgálatban előírt ellenőrzések végrehajtásával kapcsolatban például arra a következtetésre jutottunk, hogy az alakulatoknál jelentőségüknek megfelelő fontossággal kezelik a fegyvereket, a fegyverzeti anyagokat és fokozott a törekvés az ellenőrzés szabályainak megtartására is.' Más, ugyancsak fontos szolgálati ágaknál viszont a tervek nem valósultak meg maradéktalanul. Ennek okát keresve rendszerint azt lehetett megállapítani, hogy az ellenőrzések megfelelő rendszerességű, terjedelmű és tartalmú végrehajtását is befolyásolja egyes beosztási helyek hiányos feltöltöttsége, illetőleg az adott beosztást ellátó személyek képzettségének, rátermettségének, a szolgálat ellátásában szerzett gyakorlatának hiánya. Ez a helyzet nemritkán oda vezet, hogy bizonyos beosztást betöltő személyek az ellenőrzési feladataikat csak jelentős túlmunkával tudták teljesíteni. Ilyen benyomásokat szerezhettünk például a laktanya-hadtáp rendszerben működő élelmezési, valamint egyes pénzügyi szolgálat főnökök tekintetében, akikre a belső ellenőrzési feladatokon kívül jelentős mennyiségű, ezen belül nagyrészt irodájukban végzendő napi munka hárul. A dolog természetéből következik, hogy ezeknek a személyeknek az esetében az ellenőrzési feladatok teljesítése kisebb-nagyobb mértékben elmaradt. Jótékony hatást gyakorol a belső ellenőrzések rendszerességére és színvonalára a parancsnoknak, az elöljáró szerv vezetőjének igényes számonkérése, az, ha a parancsnok alárendeltjei beszámoltatásakor vagy a parancsnoki ellenőrzések végrehajtásakor az alárendeltjei számára előírt ellenőrzések tekintetében is vizsgálja tevékenységüket.

Az ügyészi felügyeletek tapasztalata volt az is, hogy az ellenőrzésre kötelezettek egy része e feladatát meglehetősen szűkkörűen értelmezi. Az általuk végrehajtott ellenőrzés ugyanis legtöbbször csak az adott terület anyagainak meglétére, a technikai eszközök műszaki állapotára, az okmányok számszaki helyességére terjed ki, ugyanakkor ritkán fordítanak figyelmet ellenőrzéseik során a törvényességi követelmények, a szabályzati rendelkezések megvalósulásának tartalmi vizsgálatára. A pénzügyi (és nemcsak a belső) ellenőrzéseknél pl. az esetek egy részében csak a különféle gazdálkodási, könyvelési stb. területeket vizsgálták, ami természetesen fontos és helyes volt, az azonban már hiba, hogy alig-alig terjedt ki figyelmük a pénzügyi rendelkezések tartalmi helyességének, a törvényességi követelmények betartásának vizsgálatára (pl. a kártérítési eljárások vonatkozásában). Nem minden alakulatnál és nem minden szakterületen tapasztaltuk az ellenőrzés megállapításainak megfelelő módon történő rögzítését sem. Nem egy esetben az erre vonatkozó feljegyzések csak az ellenőrzés megtörténtének tényét és időtartamát tartalmazta, esetleg a „rendben" szó alkalmazásával. Többször kifogásolni kellett, hogy az ellenőrzésről szóló feljegyzésből nem derült ki, hogy az milyen időszakra, milyen tevékenységre, milyen iratokra stb. terjed ki. A vizsgált alakulatoknál arra is merült fei adat, hogy az ellenőrzés során megállapított kisebb-nagyobb súlyú hiányosságokról, mulasztásokról csak szóban tájékoztatták az ellenőrzött személyt, azonban ezt az okmányban nem jegyezték fel. Következésképpen ezzel a módszerrel gyakorlatilag meghiúsították vagy legalábbis jelentősen megnehezítették az utóellenőrzés végrehajtását. (Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy nem minden alakulatnál és nem minden területen tapasztaltuk az utóellenőrzések tervezését és végrehajtását.) Más helyen az ellenőrző saját ellenőrzési könyvében jegyezte csak fel az észlelt hiányosságot, de azt nem mutatta be, nem láttamoztatta az ellenőrzöttel. Helyenként eredményes törekvés mutatkozik a hiányosságok megszüntetésére ennek érdekében, másrészt a felelős személy nevelésének célját is figyelembe véve az indokolt felelősségre vonásra. Ez a következetesség azonban még nem mindenütt tapasztalható. Az egyik alakulatnál például sorra, rendre megállapították, hogy egy hivatásos katona a vásárlási célra felvett előleggel időben nem, csak az ellenőrzést követő felszólításra számolt el. E megállapítások ellenére a felelősségre vonásra intézkedés nem történt. Az ilyen hiányosság természetszerűleg nemcsak az érintett személyre, hanem másokra is kedvezőtlen hatást gyakorolt. A belső ellenőrzések általános felügyeleti vizsgálatának módszerét illetően a következő fontosabbnak látszó kérdéseket emelném ki: Már korábban, más témában, országosan, vagy akár helyileg lefolytatott általános törvényességi felügyeletek során is része volt a vizsgálati szempontoknak, hogy az adott szolgálati ágnál, a vizsgált tevékenységi kör-

ben a szakszolgálat vezetői és más elöljárók gyakorolják-e és milyen mértékben az ellenőrzési kötelezettségüket. A mostani felügyeletek ezektől annyiban különböztek, hogy a vizsgálatok egy-egy szakterületen kifejezetten csak az ellenőrzésekre terjedtek ki. Különbséget jelentett a korábbiakhoz képest az a körülmény is, hogy a régebbi szabályzati rendelkezésektől eltérően a hatályos Szolgálati Szabályzat — mint ahogy arról már a bevezetőben szó esett — több részkérdést, ezen belül az ellenőrzés gyakoriságát sem határozza meg. A Szabályzat az ezredparancsnok vonatkozásában például e tekintetben csak a következőket tartalmazza: „ . . . a neki közvetlenül alárendelt személyek tevékenységét személyesen ellenőrizze" 2 Hasonló előírásokat találunk a szolgálatiág-főnökök tekintetében is. E megállapítás alól csak azok a szakutasítások képeznek kivételt, amelyek a Szolgálati Szabályzat hatálybalépése előtt kerültek kiadásra vagy amelyek egyéb okok miatt, így például gépjárművek, más eszközök megfelelő technikai állapotának biztosítása érdekében szigorúan előírt gyakoriságot, rendszerességet határoznak meg. Ez a körülmény pozitív hatásai mellett, ha nem is nehezítette, de befolyásolta az ügyészi felügyeleti munkát. Mint ahogyan azt a felügyeletekhez kiadott vizsgálati szempontok is tartalmazták, ily esetekben azt kellett vizsgálnunk, hogy a parancsnok (vagy más) tervezte-e az adott kérdés vizsgálatát és a saját terveiben foglaltakat teljesítette-e? Az is nehezítette az ügyészi munkát, hogy a szabályozó rendelkezések egyes ellenőrzésre kötelezett személyek részére — legalábbis részben — biztosították azt a lehetőséget is, hogy az ellenőrzéseket ne személyesen, hanem beosztottjaik útján végezzék el. Ilyen lehetőséget kapott az új rendelkezések szerint például a parancsnok anyagi helyettese, a hadtápfőnök is.3 Az előbbiekben vázolt körülmények befolyást gyakoroltak a vizsgálati szempontok, vizsgálati tervek megfogalmazására is. A különböző szakterületeken végrehajtandó ellenőrzésekkel kapcsolatos szempontok között szükségszerűen ismétlődtek egyes megjegyzések. így például: az a figyelemfelhívás, hogy , a vizsgálandó területen „a hatályos szabályzatok szerint az anyagok meglétének ellenőrzését a meghatározott időszakonként végzendő műszaki ellenőrzés keretében kell elvégezni." 4 A belső ellenőrzések általános, törvényességi, ügyészi felügyelete elsősorban a tárgybeli terjedelem, és ezzel összefüggő módszerben is olyan, 2

Szolgálati Szabályzat 88. pont. A Htp/6. jelzésű Psapathadtáp Szabályzat I. rész 308. pontja szerint: „A parancsnok hadtáphelyettese a belső hadtápellenőrzést személyesen, bizottságilag, valamint a szolgálatiág-vezetők, hadtáp tisztek, tiszthelyettesek és polgári alkalmazottak útján gyakorolja." 4 A Kat. Főü. V. 30/1979. és a V. 29/1980. szám alatt kiadott vizsgálati szempontok 2. oldalán levő megjegyzések egy-két bekezdése teljesen azonos szövegű volt. 3

jnás vizsgálati témákban is felvetődött, vitatott kérdéseket élezett ki, amel y e k r ő l — úgy gondolom —- szólni kell. A gyakorlati vizsgálat során ugyanis két fajta belső ellenőrzés ügyészi felügyelete között kellett különbséget tenni. A szabályzatokban előírt ellenőrzések egyik iránya a különböző technikai eszközök, berendezések műs z a k i állapotának, a rendeltetésszerű és állandó működőképességének fenntartására irányul. Az ellenőrzések másik csoportja pedig — és ez áll közelebb a korábbi években gyakorolt ügyészi felügyeletekhez, és általában az ügyészi munkához — a szakterület ún. hivatali működésének vizsgálatát célozza. Ez utóbbiak köré sorolnám például a pénzügyi szolgálathoz kapcsolódó vagyoni, anyagi természetű intézkedéseket, a gépjármű-szolgálatnál a 24 órás szolgálat vezénylésének rendjét, a gépjármű-menetlevelek kezelését stb. Ez utóbbi körbe tartozó tevékenységek ügyészi felügyeletével kapcsolatban már hosszabb ideje gyakorlatot szereztünk. Nehezebb vizsgálati terület volt az ügyész számára az első csoportba tartozó, műszaki-technikai ellenőrzések végrehajtásának vizsgálata. Két lehetőség között választhattunk. Az egyik lehetőség és ez volt a könnyebb, a rendelkezésre álló okmányok (törzskönyv, más műszaki dokumentáció, ellenőrzési napló stb.) alapján megállapítani, hogy az adott szabályzatban előírt műszaki ellenőrzést megfelelő rendszerességgel végrehajtották-e vagy sem. Így természetesen nem volt lehetőség arra, hogy alaposabb, részletesebb, jobban hasznosítható megállapítást tegyünk. A másik meg. oldás az volt, hogy ezt a fajta vizsgálatot kiegészítettük az operatív kérdések vizsgálatával. Vagyis nem elégedtünk meg azzal, hogy például a fegyver-, lőszerraktárban vezetett ellenőrzési füzetet tanulmányoztuk, hanem megnéztük az ott elhelyezett tárgyakat, sőt esetleg meg is számoltuk azokat5. Ez a módszer bizonyos esetekben nem okozott nehézséget, mert egyszerű ránézés, megszámlálás útján, szakértelem nélkül is elvégezhettük. Nem ilyen egyszerű a különböző műszaki gépek, híradó eszközök stb. időszakos vizsgálata, megfelelő színvonalának ügyészi felügyelete. A nehézség megoldásának egyszerűbb útja az volt, hogy elfogadtuk az erre vonatkozó írásbeli anyagot. A másik megoldás, kellő szakértelmünk hiánya miatt csak az lehetett, hogy a vizsgált alakulat elöljáró parancsnokságától, szervétől kértük az adott szakterület egyik beosztottját az ügyészi vizsgálatban való részvételre.' Ez a módszer több szempontból előnyösnek mutatkozott. - Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy éppen a szakmai hozzáértés szükségessége indokolja, hogy az egyes szakterületeken tartandó ellenőrzések általános törvényességi felügyeletét általában nem az ügyészi vizsgálat módszerével kell teljesíteni. Közelebbről: az elöljáró parancsnokot 6 így állapította meg az ügyészi vizsgálat az egyik alakulatnál, hogy a lőszerraktárbán szabályzati tilalom ellenére együtt tároltak kézigránátot és gyutacsot.

3

33

keli és lehet felkérni, hogy az ügyész által megadott szempontok szerint folytasson törvényességi vizsgálatot. Amellett, hogy ilyenkor a szakmai vizsgálat alapján a katonai ügyészség a vizsgált terület helyzetéről alaposabb képet kap, egyben hozzásegíthetjük a magasabbegység parancsnokát is újabb szempontokhoz, aki számára ugyancsak kötelező az ellenőrzés másrészt a közvetlen benyomásai alapján a vizsgált helyen kívül más alárendeltjénél is hathatósan, operatív módon tud intézkedni a hiányosságok megszüntetésére. A vizsgálatok során gondot okozott az adott szolgálati ág területén keletkezett károk, hiányok értékelése. Nem mindig lehetett ugyanis egyértelműen megállapítani, hogy a károk összegének a korábbi időszakhoz képest való emelkedése vagy a más hasonló jellegű alakulatnál tapasztalt adatoknál nagyobb összege vajon az ellenőrzések hiányosságát vagy lazasá- ! gát mutatja-e, vagy éppen azért magas a kárösszeg, mert a rendszeresen, feltáró módon végrehajtott ellenőrzések a felszínre hozták a kár keletke- ; zését is. Véleményem szerint e kérdés eldöntése csak hosszabb idő után és t' csak hosszabb időtartam vizsgálata útján lehetséges. A gyakorlatban viszont nemcsak egy ügyészi vizsgálattól, de talán az elöljáró parancsnoki vagy szakági ellenőrzéstől sem lehet elvárni egy hosszabb, akár 2—5 évre kiterjedő időszak mélyebb vizsgálatát sem. Következésképpen a rövid, egy } éves időszak vizsgálata alapján általában sem a kárösszeg alacsonyabb, sem annak magasabb mértékét nem lehetett a vizsgált témával összefüggésben az adott alakulat javára vagy éppen terhére írni. Szokásos, állandó módszerünk az ügyészi felügyelet végrehajtásakor, hogy a vizsgált területen dolgozó vezetőket, beosztottakat egy-egy vizsgálati kérdéssel kapcsolatban meghallgatjuk, tájékoztatást kérünk tőlük. A szóbanforgó téma kapcsán is — a vizsgálati szempontok előírásainak megfelelően — kértünk az érintett személyektől tájékoztatást. Bár nem a tárgyalt téma sajátossága, hiszen ezt a módszert más terület törvényességi vizsgálatánál is alkalmazzuk, mégis szükségesnek tartom I a szóbeli tájékoztatás egyes részkérdéseit érinteni 6 . ; A vizsgálathoz kiadott szempontok egyike-másika már önmagában olyan kérdést tartalmaz, amelynek megválaszolása az érdekelt személy | meghallgatása nélkül nem lehetséges. Más esetben viszont áz írásbeli anyag tanulmányozását követően kell választ kérnünk a megfelelő beosztású személytől az adott dokumentáció egyes adataival, megállapításaival stb. kap- | csolatban. Így például: ha az ún. foganatosítási jelentésben az elöljáró által tartott ellenőrzéskor feltárt egyik vagy másik mulasztás, szabálytalanság megszüntetésére teendő intézkedésről nem szól. Figyelemmel arra, hogy a katonai ügyész a dolog természeténél fogva nem lehet minden ál- ' 6 írásbeli tájékoztatás kérését (pl. igazoló jelentés formájában) vagy éppen jegyzőkönyv felvételét általában csak a fegyelmi eljárás kezdeményezésének, vagy más hasonló intézkedés megtételének szükségessége indokolhatja.

tala vizsgált területnek a részietekre is kiterjedő értője, szükségszerűen tájékoztatást kell kérni az adott területen dolgozó, a részletekben is tájékozott szakbeosztású személytől. Ez állt különösen az egy-egy témában tartott első vizsgálatokra, amikor (úgy gondoljuk, túlzás nélkül mondhatjuk) azt sem tudtuk, hogy a vizsgálati kérdésre milyen okmányban és hol találunk választ. Így például: a pénzügyi belső ellenőrzés vizsgálatakor szükségszerűen meg kellett ismerni a szolgálatnál vezetett pénztárnaplót. Bár nem mindegyik terv tartalmazza, de indokolt volt arra is kiterjeszteni az-ügyészi vizsgálatokat, hogy az adott területen tapasztaltak — akár pozitív, akár negatív természetűek is azok — milyen körülmények, okok következményeként alakultak ki. Tény, hogy az iratvizsgálatok alapján is le lehet vonni e tekintetben bizonyos következtetéseket, de nem vitás, hogy rendszerint maguk az érdekelt személyek tudnak leginkább mind az objektív, mind a szubjektív okokra is kiterjedő részletes magyarázatot adni. E magyarázatokat egymással összefüggésben, kellő értékeléssel a vizsgálatról szóló írásbeli anyagban is fel lehet és fel kell használni. A belső ellenőrzések felügyeletének terjedelme tekintetében más gyakorlati problémák is merülhettek és merültek fel. A vizsgálati szempontok szinte kivétel nélkül kiterjedtek arra is, hogy „milyen összeget tettek ki a (vizsgált) szolgálatban, a vizsgált időszak alatt keletkezett károk, azok rendezése, illetve az eljárás lefolytatása során betartották-e a jogszabályi előírásokat." A kérdés nyilvánvalóan az adott szolgálati ágra vonatkozott, mégis úgy vélem, hogy a vizsgálatot folytató katonai ügyész nem hunyhatta be a szemét, ha éppen más, nem a vizsgált szolgálati ágnál jelentkező kár esetében folytattak szabálytalan kártérítési gyakorlatot, hoztak törvénysértő döntést. Egyértelmű az, hogy a belső ellenőrzések vizsgálatát követően a megállapítások írásba foglalására is az ügyészi általános felügyeleti intézkedésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések az irányadók. Ennek megfelelően az ügyészi intézkedés során, az 1972. évi V. törvény rendelkezéseit figyelembe véve lehetett az olyan kifogásokat megtenni, amelyek valamely konkrét jogszabály megsértésére vonatkoztak. Ugyanakkor azonban nyilvánvalóan nem volt például az kifogásolható, hogy a parancsnok, helyettese vagy más személy, a konkrét területre vonatkozó szolgálati utasítás által adott lehetőségekkel élve, ellenőrzési kötelezettségét más személy vagy személyek útján gyakorolta. Ha azonban az ellenőrzést így sem teljesítették, úgy a jogszabályt sértő mulasztás miatt az ügyészi intézkedésnek helye volt. Nem látom viszont az akadályát annak, hogy a parancsnok által megbízott személy ellenőrzéseinek esetleges hiányosságai miatt ügyészi jelzésben hívjuk fel a parancsnokot, hogy negatív tapasztalatok esetén beosz-

tottja munkájának előbbre vitele érdekében — mintegy oktató jelleggel — esetenként személyesen tartson az adott területen ellenőrzést. Nyilvánvalóan helye lehet emiatt a szóbeli felhívásnak is. Bár elsősorban a katonai ügyészi szervezet belső használatára készül, de a Honvédelmi Minisztérium egyes szerveinek, szervei vezetőinek tájékoztatását is szolgálják a katonai ügyészségek egy-egy témában folytatott vizsgálatának megállapításait összefoglaló jelentések. Néhány szót ezért indokolt erről is mondani. Alapvető követelménynek tartom, hogy az összefoglaló jelentés ne csak választ adjon a vizsgálati szempontokban írt valamennyi kérdésre, hanem azokat a jó és a rossz gyakorlatot is tükröző néhány jellemző példával, esettel támassza alá. A már korábban kifejtettekre figyelemmel tartom indokoltnak azt, hogy az összefoglaló jelentés adjon teret a vizsgált alakulatoknál előforduló, elsősorban az általánosítható okok és körülmények ismertetésére. Ebből következik, hogy amennyiben a hibás, jogszabályt sértő gyakorlatot eredményező okok, vagy más, a vizsgált témával összefüggő olyan körülmény állapítható meg, amelyekkel kapcsolatban néphadsereg-szintű intézkedésre van szükség, úgy azt szükségszerűen jelezni kell az összefoglaló jelentésben. Ilyen volt például az a megállapítás, mely szerint a vizsgált szolgálati ágnál elavult, korszerűtlen, a hatályos magasabb szintű jogszabályokkal nem összeegyeztetett intézkedés, szakutasítás van hatályban. A jövőbeni feladataink vonatkozásában is levonható néhány következtetés a szóbanforgó felügyeletek kapcsán. A katonai ügyészségek gyakorlatában meghonosodott komplex általános törvényességi felügyeletek egyik módszere lehet esetleg, más felügyeleti témákkal kiegészítve, több különböző szolgálati ág belső ellenőrzési feladatai teljesítésének ügyészi vizsgálata. Egy-egy alakulatnál az így végrehajtott felügyeletek nyilvánvalóan a belső ellenőrzés komplexitásáról adnának képet. Mint ahogyan erre már utaltam, az elmúlt években folytatott vizsgálataink jelentős részben az ellenőrzés gyakorlati oldaláról adhattak tájékoztatást. Indokoltnak látszik azonban a parancsnoki ellenőrzésnek olyan ügyészi vizsgálata is, amely kifejezetten annak feltárására irányulna, hogy az egységparancsnok miként végzi a törvényességi követelmények érvényesülésének ellenőrzését. Megítélésem szerint a jövőben is — elsősorban vizsgálat kezdeményezések útján — figyelemmel kell kísérnünk az egyes területeken folyó belső ellenőrzést, A Budapesti Katonai Ügyészség már több alkalommal felkért egységparancsnokokat is olyan vizsgálatra, amelyek tárgya alegységparancsnokok különböző ellenőrzési feladatainak teljesítése volt. Tapasztalataink szerint a belső ellenőrzés rendszerének ilyen vizsgálata is eredménnyel járt. ,

A vizsgálati team lélektana* Irta: Judr. Miroslav Vychodil ezredes - Csehszlovákia

Manapság mind az elméleti, mind a gyakorlati kriminalisztikában egyre jobban előtérbe került a teamben folytatott, ún. csoportvizsgálat. Egyes, főleg bonyolultabb bűncselekményfajták vizsgálatával kapcsolatban tárgyalják és — bár még nem elég gyakran — különböző formákban és változatokban alkalmazzák is. Egyelőre inkább spontán és bizonyos mértékig alkalomszerű eljárásról van szó, melynek problematikájával kapcsolatban eddig sem átfogóbb szakmai-politikai irodalom, sem alkalmazásával összefüggő bővebb gyakorlati tapasztalatok nem álltak rendelkezésre. Nincs szükség annak hangsúlyozására, hogy progresszív és sok vonatkozásban hatékony módszerről van szó, melynek a vizsgálati gyakorlatban való teljesebb kibontakoztatását eddig egyes ideiglenesen ható, részben objektív, részben szubjektív természetű nehézségek akadályozzák. Többnyire hiányzik az anyagilag és személyileg is előre biztosított „üzemelési bázis", továbbá a csoport mint homogén (esetleg heterogén) egység tevékenységéről általában, és különösen á büntető előkészítő eljárásban betöltött szerepéről alkotott világosabb elképzelés. Ezt az elképzelést fokozatosan tisztázni kell nem csupán egyes bűncselekményfajták vizsgálatának kriminalisztikai taktikai és metodikai, valamint a büntető eljárási jogi szempontjaiból, hanem az általános eljárási elmélet, az információelmélet, az általános és bírósági pszichológia és a többi rokon szaktudományok szempontjából is. Csupán így kaphatunk határozott választ arra, hogy ez a módszer tulajdonképpen mikor, milyen körülmények között tudja nyújtani azt, amit tőle joggal elvárunk. Tanulmányomban ezért állást szeretnék foglalni a team és a teamben végzett munka egyes pszichológiai problémáival és előfeltételeivel kapcsolatban általában és hozzájárulni ezzel ennek az egyébként jelentős módszernek a közelebbi megértéséhez, elterjesztéséhez és helyes, hatékonyabb alkalmazásához. 1. Mielőtt véleményt nyilvánítanék a vizsgálati team, illetőleg csoportvizsgálat pszichológiai problémáiról, foglalkozni kell a „vizsgálati team" fogalmával. E fogalommal és természetesen tartalmával kapcsolatban eddig nem alakult ki határozott és egységes vélemény. A véleménykülönbségek * K ö z z é t é v e : a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai Főügyészségének kiadásában m e g j e l e n ő „Vojenská prokuratura" c. szaklap 1981. é v f o l y a m á n a k 5. számában. Fordította: Dr. Ivicsics Gyula,

a team összetétele, hatásköre, eljárása és egyéb jellegzetes jegyei vonatkozásában állnak fenn. Helyes, ha tudatában vagyunk annak, hogy minden tudományág, amelyből e vonatkozásban ki lehet indulni, az adott kérdés vizsgálatához további kritériumokkal szolgálhat. Ezeket a vonatkozó tudományág társadalmi funkciója, ennek tárgya, a vizsgált körülmények és törvényszerűségek köre stb. határozzák meg. Számunkra, e problémakörhöz legközelebb álló eljáráselmélet ismereteinek és ajánlásainak felhasználása a legmegfelelőbb. Minden, teamnek nevezhető munkacsoport társadalmi funkciója bizonyos, több személy együttműködése által betöltött küldetésben áll, hogy olyan társadalmi szükségletként jelentkező feladatot oldjanak meg, amely egy ember erejét meghaladja. A teamet általában tehát az jellemzi, hogy a kitűzött célt több erő kölcsönös együttműködésével valósítja meg, mivel egy ember ereje nem bizonyulhat elegendőnek. Ezzel aztán további probléma függ össze. Az irányításelmélet különbséget tesz team és munkaközösség között. Mindkettő számára közös: alkotó jellegük és küldetésük, amely bizonyos terv vagy probléma megoldásának, vagy legalább a megoldás javaslatának kidolgozására irányul. Úgyszintén közös mindkettő számára a szervezett munkamegosztás, a tevékenység és kiértékelésének egységes szabályozása. A munkaközösség azonban a teammel szemben a tagok szabadabb tömörülési formájaként jelentkezik, amelyben a feladat megoldásában és az intézkedések megtételében mindegyiküket bizonyos műveleti önállóság illeti meg. Ennek következtében, tekintet nélkül a beavatkozás minőségére, esetleg idegen beavatkozásra és további dolgozóknak, például irányító kollektívának a kiadott feladat megoldásába való belépésének természetére, a végső intézkedés szerzőjének kizárólag ő tekintendő, úgyszintén ő felel helyességéért és valódiságáért, esetleg a kifogástalan megvalósításért és hasonlókért. Ilyen értelemben minden részmegoldás műveletileg szintén önálló és relatíve önálló részinformációként jelentkezik. Ezzel szemben a team a közösség tagjainak szorosabb tömörülését képezi. A teamben a közösség tagjai a kapott feladatot egymáshoz szorosabban kapcsolódva, egymást feltételezve oldják meg, miáltal a team egyetlen tagjának ténykedése, ¿a figyelmen kívül hagyjuk a további tagok munkájának eredményeit, nem tudja betölteni a célként kitűzött társadalmi funkcióját. E ténykedések ezt a funkciót csupán egyéb ténykedésekkel való kölcsönös összefüggésükben és egymásra hatva tudják betölteni. Csupán a végeredményként, vagyis az összes részinformáció összességeként kapott információ képezi a megoldott feladat alapinformációját. Az irányításelmélet néha megkülönbözteti az ún. homogén teameket, vagyis az olyanokat, amelyek egyazon hivatás dolgozóiból állnak és a heterogén teameket, amelyeket különböző szakterületek, tehát különböző hivatások specialistái képviselnek.

Az elmélet azonban ez utóbbival kapcsolatban sem egységes, mivel olykor ezzel a melléknévvel fejezik ki a ténykedőknek a kitűzött feladatok és ezek céljainak megoldásához való viszonyát anélkül,-hogy ezzel kidomborításra kerülne a törzs összetétele és a team egyes tagjainak a szolgálati beosztása. Heterogéneknek ezek után azokat' a teameket nevezzük, amelyek több, ilyen értelemben önálló feladatot oldanak meg, melyek egy közös cél által nyernek betetőzést, miközben nem döntő, hogy a feladatot ki, vagyis milyen részleg, reszort stb. dolgozója teljesíti. Homogéneknek viszont az olyan teamek tekintendők, melyekben a team minden tagja a maga módján képviseli a közös résztevékenységek, illetve részfeladatok által körülhatárolt egyetlen közös cél megtestesülését. Rendszerint például ez a kapcsolat alakul ki a főiskolák karait vagy a speciális tudományos munkahelyeket terhelő tudományos feladatok teljesítése során. Ha a tudományos-pedagógiai közösség (a heterogéné is) több tagja egyetlen tudományos feladat megoldásán dolgozik akként, hogy egyidejűleg — a feladat, a tulajdonképpeni kutatás, ezek szervezeti és anyagi biztosítása, kiértékelése és hasonlók előkészítésének keretei között —• csoportosan részt vesznek a részfeladatok teljesítésében is, a team homogenitásáról beszélünk. Ha azonban ugyanazon — néhány, többé-kevésbé önálló kisebb részfeladatra tagolódó — domináns feladaton néhány tag dolgozik és mindegyikük a kiválasztott rendszer szempontjából közülük egyet vagy néhányat teljesít, akkor a team heterogenitásáról beszélhetünk. Ebben az esetben a használt elnevezés tulajdonképpen a megoldás alatt álló feladat egyöntetűségét fejezi ki és már nem számít, vajon a feladatot egy tanszék, egy munkahely vagy több munkahely tagjai közösen végzik. Az adott kérdés vizsgálata során arra is ügyelni kell, hogy felesleges pontatlanságokra és találgatásokra ne kerüljön sor. Az elmélet ismeri a stabil és nem stabil team fogalmakat is. Az első csoport esetében a team összetétele valamilyen feladat megoldásával kapcsolatban hosszútávúan történik; a második csoport esetében a tagok alkalmazására ad hoc, csupán a kiadott feladat megoldása végett kerül sor. E csoportok mindegyikének, amennyiben a team fogalma alá kívánjuk őket vonni, valóban alkotónak kell lenniük, mivel a team fennállásának és akcióképességének ez képezi egyik alapfeltételét. Alkotó teamről van szó akkor is, ha olyan dolgozókból áll, akik szervezetileg és ténylegesen is, vagyis munkavégzés szempontjából is törzs, szolgálati szervezetüknél maradnak, és közösen csupán korlátozott, illetve bizonyos és előre meghatározott időszakokban dolgoznak; együtt. Az irányításelmélet fenti elvei kétségtelenül alkalmazhatók arra a teamre is, amelyről a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek szakszerű tisztázásával kapcsolatban beszélhetünk. Ezt a teamet azonban sui generis alakulatnak tartjuk, mert tevékenységének tárgyát a fentebb elmondottakon kívül speciális tudományágak — a büntetőjog, különösen az

eljárási jog, továbbá a kriminalisztika és nem utolsó sorban a pszichológia — határolják körül. Bár tanulmányomban nem helyezek súlyt a pontos definiálásra, a fogalom egyértelmű meghatározására, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a fogalmat illetően legalább tömören állást kell foglalnom. Szükségleteink szempontjából a vizsgálati teamet a bűnözés leleplezésével, vizsgálatával és megelőzésével összefüggő sajátos feladatokkal megbízott közösség tevékenységének különleges szervezeti módjaként fogom fel. Ebben a teamben ugyanazon vagy különböző funkciójú, szakmát ellátó több személy együttműködésének különleges módját látom. A vizsgálók munkáját ahogy ez a fogalommeghatározásból következik, egyéni és részcselekményekkel további személyek egészíthetik ki. A vizsgálati teamet leggyakrabban néhány vizsgáló kooperációjaként értelmezzük. Nem tudok egyetérteni azzal a szélsőséges állásponttal, amely még annak lehetőségét sem engedi meg, hogy a vizsgálati teamben, tehát ebben a sajátos munkacsoportban a vizsgálókon kívül más is dolgozhatna. Ez a nézet látszólag abban leli megalapozását, hogy vizsgálattal foglalkozó csoportról van szó. Ha ezt a tevékenységet kizárólag a büntető eljárás kategóriáiban fogjuk fel, úgy az effajta álláspontokat helyesnek tarthatjuk és azon a véleményen lehetünk, hogy olyan cselekmények esetében, amelyek ezzel a jelleggel rendelkeznek és e vonatkozásban megfelelnek a perbeli célszerűség és a szocialista törvényesség vonatkozó feltételeinek, helyesebb respektálni a fogalom grammatikai értelmezését. A fogalom ilyen megközelítése esetén egyebek mellett feltételezzük, hogy egyes cselekményeket kizárólag vizsgálók, vagy egyéb hasonló jogkörrel rendelkező és bizonyos eljárási szabályok szerint eljáró bűnüldöző szervek teljesíthetnek, így lesz ez egyes, a vizsgálat menetében alkalmazásra kerülő, a büntető eljárási jog elvei és rendelkezései szerint foganatosítandó kriminalisztikai módszerek tekintetében, melyeket joggal minősítünk vizsgálati, illetve eljárási cselekményeknek. Talán éppen ezért találkozunk gyakran ezekkel a nézetekkel. i Ha a vizsgálat eredményességének és objektivitásának érdekében számos gyakorlati szempontot is mérlegelünk, úgy nyilván elfogadhatóbbnak látszik a vizsgálati teamet egyszerűen a vizsgálati szervek esetleg egyéb szervekkel való együttműködési formájának tekinteni, amennyiben valamilyen módon részt vesznek, vagy részt vehetnek a bűnözés leleplezésében, vizsgálatában és megelőzésében. Nem gondolunk tehát a kriminalisztika gyakorlati tevékenységének egyik módszeréré sem, melyekre az érvényesített következtetéseket alkalmazhatnánk, hanem inkább a munka bizonyos módszerére, szervezési formájára és megosztására; a hangsúly nem a processzuális, hanem a szervezési elemen van. Ebből a szemszögből nézve nyilvánvaló, hogy a vizsgálathoz bizonyos körülmények között egyéb szervek, például a felderítő, operatívan tevékenykedő különböző szakemberek,

kriminalisztikai technikusok és hasonlók is pozitívan hozzájárulhatnak. Magát a vizsgálatot tulajdonképpen ilyen tágan kellene felfognunk, hiszen a vizsgálat a bűncselekménynek és a jogilag releváns minden összefüggésének és tényeinek állandó és fokozatos megismerését célzó dinamikus folyamat, amely bonyolult pszichikai és fizikai munka útján valósul meg, amelyet az ügy érdekében sok oldalról lehet befolyásolni. Az objektív igazság végső megismerése sohasem egyetlen részfelismerés eredője, amelyben kizárólag egyetlen vizsgáló venne részt. A bűnügynek a vizsgálóhoz kerülését ugyanis megelőzi a megismerésnek bizonyos részfolyamata, amely rendszerint az operatív dolgozó és más személyek érdeklődésének képezi tárgyát. Ezek a személyek az ügy iránt, annak további stádiumában is érdeklődhetnek. Vannak ui. esetek, amikor bizonyos jelzések megállapítása és ellenőrzése végett — melyek összekötőkapocsként szolgálnak a jogilag fontos egyik tény és más tények között — ezt az együttműködést nem lehet nélkülözni. Éppen ez a forma kedvező — ha nem is egészen kizárólagosan — a kis munkacsoportok munkafeltételei között, melyek nem tudnak biztosítani tetszés szerinti számú vizsgálót egyetlen eset megoldásához, legyen az akármilyen komoly és bonyolult. Számunkra, az ügyészség katonai részének feltételei között a munkacsoportok minden említett fajtája elfogadható. Bizonyos körülmények között a homogén vizsgálói teameket részesíthetjük előnyben, máskor a heterogéneket, ugyanez a helyzet a stabil és nem stabil teamek alkalmazásával is. Toleráns vagyok a team tagjainak számát illetően is. A vélemények túlnyomó többsége e vonatkozásban a „tres faciunt collegium" régi római elvet tartja tiszteletben. Vagyis a team taglétszámának alsó határa három lenne, tekintet nélkül szakértelmükre és beosztásukra. Érvényes azonban az a pszichológiai elv, mely szerint a csoportmunka számára nem előnyös sem a tagok kis, sem túl nagy száma. Tartok tőle, hogy ügyészségeink többségénél nincsenek meg még annak feltételei sem, legalábbis nem mindig, hogy konkrét bűnügy vizsgálatához három tagból álló teamet hozzanak létre, meirt gyakran rendszerint két vizsgálót osztanak be a teambe, melynek harmadik tagja a körzeti katonai ügyészség technikusa, esetleg más kriminalisztikai szakember, vagy általában valaki más. Néha más az elmélet és más a gyakorlat. Anélkül, hogy cáfolni kívánnám a team taglétszámát illetően az elméleti érvelés indokoltságát, úgy vélem, hogy a gyakorlat nagyobb engedékenységet követel és ennek folytán további korrekciókat tesz lehetővé. Ezek egyike, hogy — főleg az utóbbi időben — sorainkban mind gyakrabban dolgoznak a vizsgálók kéttagú csoportjai, melyek megfelelnek az ügyészség mint kis egységek reális lehetőségeinek és a vizsgált ügyek által megkívánt szükségleteknek. Űgy vélem, hogy a tartalmat tekintve a dolgozóknak ez a kis csoportja valójában teambeli munkát végez — és végső soron nem az elnevezésen van a hangsúly. 2. Érthető, hogy a vizsgálati teamek konkrét ügyben való összeállítása

nem lesz mindig egyértelmű és egyszerű feladat. Mivel mindig a dolgozók csoportjának a büntető, illetve előkészítő eljárásban való felhasználásáról lesz szó, ami bizonyos személyi, szervezeti, anyagi, időbeli és egyéb intézkedések megtételét tételezi fel, ehhez az aktushoz — tekintettel a vizsgált ügy természetére, méreteire, a bűncselekmény következményeire, az elkövetés módjára és formájára, illetve a bűncselekmény eltitkolására, esetleg egyéb szempontokra — nem lehet általánosságban és sablonszerűén, értelmének, céljának, természetének, feltételeinek és motivációjának előzetes tisztázása nélkül hozzálátni. Minden teambeli munka méghatározott intézmény, mint a munka hordozójának keretei között megy végbe. Az eredményes teambeli munka sohasem bonyolítható le anélkül, hogy előre ne tisztáznánk éppen erre az intézményre jellemző, a különböző körülmények által befolyásolt feltételeket. A teambeli munka hordozó-struktúrájának elemzése során néha látszólag külső, a gyakorlatban azonban egyáltalán nem jelentőségnélküli munkafeltételekről van szó. Elsősorban mindig azt kell megítélnünk, vajon a vizsgálati tevékenységnek ez a formája megfelelő lesz-e, figyelemmel: — az adott bűnügy bonyolultságára; egyszerű bűnügy esetében nyilvánvalóan előnyösebb és könnyebb a vizsgálatot egyetlen vizsgálóra bízni, akinek komolyabb eljárási cselekmény elvégzéséhez helyesebb kisebb, egyszeri segítséget adni. A bonyolultságot legtöbbször aszerint értékeljük, hogy az elkövetők hány cselekményt vittek véghez, milyen helyi és időbeli összefüggésben, milyen körülmények között, hány részvevője van az ügynek stb. A cselekmény tisztázásával kapcsolatos nehézségek esetleg a jogi megítélést is bonyolultabbá tehetik; — az intézmény — gyakorlatilag tehát a vizsgálati osztály — munkarendjére; tudatában kell lennünk annak, hogy az osztály megszokott munkamegosztásába és szervezeti rendjébe, ritmusába való esetleg komoly és igényes beavatkozásról lehet szó, mivel egyszerre egy egészen új vetődik fel, ami a közösség eddigi stabilitását és összetételét, rendjét megzavarja, tagjai számára fokozott fizikai és pszichikai megterhelést jelent, az eljárási cselekmények volumenének emelkedését, az eddig követett eljárásokat illetően más taktikát, az információk más áramlását, ennek folyamatosságával kapcsolatban fokozott igényességet von maga után, a velük való megbízható munka pedig megfelelő rátermettséget tételez fel stb. E szempontból mindig gondosan kell mérlegelni, vajon a vizsgálati team felállítása, szervezete, személyi és anyagi ellátottsága és az ennek érdekében tett további intézkedések megfelelőek-e, elég célszerűnek és gazdaságosnak és a maga módján megtérülőnek fog-e bizonyulni. Mindez érthetően a vizsgálati eljárás egész taktikájának a kérdése, és a vizsgálatért felelős funkcionáriusnak még a döntés előtt el kell gondolkodnia az összes „pro" és „contra" felett, és csupán megfelelő mérlegelés után szabad állást foglalnia.

A vizsgálati teamben folytatott munka kétségtelen előnyökkel jár, melyek röviden ekként foglalhatók össze: — a vizsgálati közösség jól szervezett munkája a vizsgálat időtartamának lényeges rövidülésében és az egyes eljárási cselekmény rugalmas elvégzésében mutatkozhat meg; — lehetővé, illetve könnyebbé válik egyszerre több elkövető, tanú, sértett, orgazda stb. párhuzamos kihallgatása; — lehetővé, illetve könnyebbé válik a szükséges taktikai szempontok egyidejű betartása, több személy kihallgatása (ugyanez vonatkozik egyéb eljárási cselekményekre is); — lehetővé, illetve könnyebbé válik a kihallgatásokkal párhuzamosan, esetleg ezektől függetlenül homogén vagy heterogén vizsgálati esetleg operatív eljárási cselekmények, például néhány házkutatás, személymotozás, a társadalmi tulajdonnal való gazdálkodás revíziójának egyszerre több helyen való elvégzése, továbbá eredeti könyvelési és egyéb okmányoknak nagy mennyiségben való tanulmányozása és .ezeknek meghatározott szempontból való értékelése és egyebek; — lehetővé válik több hivatáshoz, illetve szakmához tartozó szakember tevékenységének jó összehangolása és szaktudásuk optimális kihasználása stb. Más szóval a vizsgálói teamben való munka lehetővé teszi az általános és különös, esetleg egyenesen az egyedi tökéletes összekapcsolását, lehetővé teszi a tapasztalt vizsgálók és szakemberek mellett a kevésbé tapasztalt és szakmailag kevésbé érett, sőt az adott hivatásban kezdőnek számító dolgozónak a bekapcsolását, feltéve, hogy irányításuk és ellenőrzésük biztosítva van. Ezekkel szemben viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni az ezzel a munkával együtt járó egyes hátrányokat, melyek a megfelelő mérlegelésre hívják fel a figyelmet. Az alapvető hátrányok közé tartozik: — a vizsgálati team munkájának megszervezésével szemben támasztott viszonylag nagyfokú igényesség; minél nagyobb az ekként létrehozott közösség, annál nehezebben tartható kézben és ellenőrizhető; a team létrehozása ezért mindig feltételezi a mindenre, a biztosított és működő információs rendszerre is kiterjedő, előre átgondolt irányítást és ellenőrzést; — a létrehozott team tagjainak áz ilyen fajta munkával kapcsolatban rendelkezniük kell bizonyos sajátos szociális és pszichológiai előfeltételekkel, ezekben az esetekben bevezetésre kerülő új, esetleg szokatlan munkarenddel kapcsolatban nem mindenki rendelkezik a szükséges alkalmazkodó képességgel. A megállapított rendnek nem csupán lehetővé kell tennie, hanem egyenesen biztosítania kell a team minden tagja számára a tevékenységek szükséges kooperációját, egyben azonban pozíciójuk bizonyos sajátosságát és ugyanakkor önállóságot is az azonnali döntés érdekében.

A team mindegyik tagjának a munkába való konkrét bekapcsolása terén ui. nem lehet mindig biztosítani a konfliktusmentes egyöntetűség feltételeit, az egyforma megterhelést, a meghatározott feladatok elvégzésére szánt megfelelő időtartambecslést, .az egyes vizsgálati cselekmények elvégzésének, illetve az elvégzés színvonalának az egyforma feltételeit stb. Könynyen megtörténhet, hogy a team minden tagja más időpontban, más helyen fog dolgozni. Ennek ellenére a szükséges összefüggések, a cselekmények kapcsolódásai terén egyaránt kedvező feltételekkel kellene rendelkezniük. Ezeket is biztosítani kell. Melyek tehát a jól szervezett team-munka pszichológiai feltételei? a) A team munkájának minőségét önmagában már a személyi összetétele befolyásolja. A team tagjainak kiválasztása sok tényezőtől függ. Ezzel a munkával kapcsolatban elsősorban a jelöltek politikai és szakmai felkészültségét kell figyelembe venni, szakmai és szolgálati pozíciójukat, az ilyen munkával kapcsolatos élet- és munkatapasztalataikat. Kétségtelenül jelentőséggel bír a vizsgálati team jelöltjei által megoldandó egyéb feladatok sürgőssége és ennek folytán teljes koncentrálásuk lehetősége és az időtartam vonatkozásában fennálló helyzetük. Sajátos jelentősége lehet a team-tagok korábban vagy újonnan meghatározott jogkörének. Ezek a kritériumok mind alkalmasak arr;a, hogy befolyásolják a kiválasztás minőségét. b) Külön említést érdemelnek a team tagjainak e munkára való alkalmasságát meghatározó előfeltételek. Az emberek nagy többsége vitathatatlanul alkalmas és minden további nélkül kész a csoportmunkára. Nem vesznek benne részt például akkor, ha nem kapnak megfelelő ösztönzést (nem csupán anyagi ösztönzésről van szó, hanem minden esetben eszmeiről, morálisról is), vagy ha az ilyen munkához nincsenek kialakítva és garantálva a megfelelő munkafeltételek. Az emberek egy kisebb része, akik különben igen teljesítőképesek, a teamben való munkában közvetve válhatnak érdekeltté. Érdeklődést mutatnak iránta, ha ezzel maguknak segítenek, vagy másoknak, azonban olyan feladat megoldásában, amely őket érdekli. Az emberek viszonylag kis része nem alkalmas teamben való munkára. Véleményem szerint az ilyen típusú dolgozóknak is lehetővé kellene tenni, hogy önállóan és elszigetelten dolgozhassanak. Ily módon munkájuk által a társadalomra nagyobb hasznot jelentenek. Alkalmatlanok például a pszichikailag és mentalitásukat illetően kiegyensúlyozatlan, ingadozók és az olyan ' emberek, akikre a váratlan reakciók jellemzők stb. Másfelől idetartoznak a túl pedáns emberek is, akik a lehető legjobb eredmény elérésére való törekvésükben a feladataikkal pepecselnek; sok az olyan ember, akinek a figyelmét jelentéktelen dolgok kötik le, miáltal figyelmüket az apró részletek szétforgácsolják; a mi szemszögünkből tehát idetartoznak

az olyan vizsgálók, -akik nem tudják megfelelő érzékkei kitűzni a vizsgálati verziókat és a bizonyítás határait; továbbá a túl lassan dolgozó emberek, akiket zavar az erős tempó, mert kimeríti őket; a zárkózott, nehezen alkalmazkodó és az olyan emberek, akik nem szívesen vetik magukat alá más akaratának és tekintélyének stb. c) A team tagjainak kiválasztásakor hasznos gondolni az olyan fontos elemekre, mint az ötletesség és a kollektivitás. A közös munkát, akár homogén, akár heterogén formában végző kollektívának összehangolt munkaeszközként kell működnie, melynek tagjai kölcsönösen ki tudják egymást egészíteni és ennek folytán harmonikusan tudnak dolgozni. Ezért nem szabad lebecsülni a megoldás és az eljárás módszerének javítását szolgáló célszerű új ötleteket és kezdeményezéseket. Nem gondolok itt semmilyen elvontságra, véletlenre vagy a funkciót nem szolgáló tényre. A teamtagok gondolatmenetének, képzelőerejének realitásokon kell alapulniuk, folyamatosnak és plasztikusnak kell lenniük. A folyamatosságot a szó pszichológiai értelmében véve néha mint ugyanazzal a témával összefüggő különböző asszociációk képességét értjük. Plaszticitás alatt a gondolat vagy ötlet átalakításának, egyik struktúrának a másikba való átfedésének képességét és ezzel az ügy előbbrevitelét értjük. A team minden tagjának felelősséget kell éreznie a feladat teljesítéséért. d) További elengedhetetlen elem, mellyel a team minden tagjának vagy legalábbis egyeseknek rendelkezniük kellene, az iniciativitás. Az előbbi képességgel függ össze. Ezt a fogalmat a szó valódi értelmében véve indító aktivitásként, a tettrekészség impulzusaként fogjuk fel. Az ötletesség még nem jelenti az iniciativitást. Ez utóbbi feltételezi a gyakorlatban való kipróbálásra irányuló reális törekvést. Az említett tulajdonságokat, melyekkel jó, ha a team minden tagja rendelkezik, nem lehet olyanoknak tekinteni, mintha mindegyiknek mindig, minden körülmények között érvényesülniük kellene. Például az ötletek megoldásával kapcsolatos túl sok ötletesség és iniciativitás néha inkább árt, mint használ. Ez azonban már a team vezetőjével és a reá háruló irányítással összefüggő kérdés. e) A vizsgálati team létrehozásakor — ha valóban azt akarjuk, hogy akcióképes és produktív legyen — nem hagyható figyelmen kívül az sem, vajon a munkacsoport kiválasztott tagja részt kíván-e venni a team munkájában. Befolyást gyakorolnak erre sokszor abból a csoportból származó véleményi és gondolati gátlások, valamint megszokások, amelybe a team keretein kívül az egyén szervesen beletartozik, e csoportnak a megnyilvá- nulásai, törekvései, munkastílusa, a hivatal rezsimje, a szervezett foglalkozás igényessége, a mentalitása és egyéb elemek, melyek e foglalkozásban vagy hivatásban, a műveltség színvonalában, a környezetben stb. gyökerezhetnek. Mindezek egyesekben bizonyos meggyőződést alakítanak ki a team munkájának hasznosságáról, bizonyos előítéleteket, melyek pozitívak

lehetnek és a .team munkáját eiőrevihetik, ugyanakkor negatívak, visszatartók is lehetnek, melyek ellenkezőleg a team munkáját fékezhetik, lassíthatják, sőt meg is hiúsíthatják. Azt, aki rutinszerűen, bizonyos megszokott sablonok szerint konzervatív módon dolgozik, az újításokhoz, kísérletezésekhez nem jól viszonyul, kedvvel csupán azokban az ügyekben dolgozik, melyekben sikert tételez fel és kerüli azokat, amelyek sikerrel nem kecsegtetnek, nem szabadna a vizsgálati teambe beosztani. Az ilyen ember magáról valami mást gondol, mint ami ő a valóságban. Személyiségét az ún. képzelt tapasztalatok bázisán fejleszti, melyet túlértékel anélkül, hogy készen lenne képességeivel kapcsolatos véleményeit és ítéleteit ésszerűen, az objektív realitással összhangban szabályozni és korrigálni. Közreműködésével ezért nem tud megfelelően hozzájárulni a kollektív és koordinált munkastílushoz, amely a teamen belüli munka egyik előfeltétele. Helyesnek kell tekinteni az élet- és munkatapasztalatok felhasználását, ezeknek azonban valóban azokon a hibákon és jelenségeken kell alapulniuk, melyek az egyes embernek valamit nyújtottak, a számára tanulságul szolgáltak, őt megjavították, neki segítséget jelentettek a helyes út megtalálásában. A káron, a hibán az ember csak akkor tud okulni, ha képes elemezni okait, előidézésében való közreműködését azzal az elhatározással, hogy a jövőben a kapott munkát másként, jobban, hatékonyabban fogja elvégezni. A tapasztalatok ekkénti tág felfogása és megismerésük mélysége kedvezően hat az új ötletek, nézetek keletkezésére, a jobb munkára. Az ilyen ember meggyőzően képes védeni a teamben való munkát, igényt tart arra, hogy rá a teamben, mint egyenrangúra számítsanak, nem fogja a team lehetőségeit idealizálni, túlértékelni és bennük a különböző fogyatékosságok elleni általános, mindenre alkalmazható jó gyógymódot látni. 3. A team munkafeltételei között különösen előtérbe kerül a team vezetőjének funkciója. Nagymértékben tőle függ az egész vizsgálati team munkájának optimális megszervezése. Tőle. várják el, hogy a team tagjai számára biztosítsa az optimális munkafeltételeket, ideértve a munkát könynyítő és gyorsító optimális eszközöket mind anyagi, mind szervezeti, időbeli és egyéb vonatkozásban. Kizárólag így várhatja el a team tagjaitól az optimális teljesítményeket. a) A feltételek és eszközök optimalizációjávál szorosan összefügg mind a vezető, mind a team tagjainak minősítése. Ezért a team vezetőjének már a feladat kiadásakor, tekintettel a fenti előfeltételekre, figyelmet kellene fordítania a team tagjainak kiválasztására, feltéve, hogy van miből válogatnia. Helytelen, ha őt a team tagjainak kiválasztásából kihagyják, s ezt olyan végzi, aki a teammel nem fog együtt dolgozni. Azon a nézeten vagyok, hogy a team vezetőjének végső esetben meg kellene engedni, hogy

a team összeállításával kapqsolatos tanácsait, ajánlásait, kívánságait érvényesítse. Elvégre ő fog a teammel érintkezni és a munkáját irányítani. Amíg a team tagjaival szemben mindenekelőtt szakmájuk alapos ismerete, a vezetővel szemben széles körű tapasztaltsága a legfontosabb követelmény. Tapasztalatainak volumene hozzásegíti őt a követendő eljárás áttekintéséhez és koordinálásához. Természetesen, amíg a team munkája kizárólag vagy részben konkrét, tematikailag egységesen körülhatárolt területen mozog és a team munkájának súlypontját ez képezi — ezek a mi eseteink —, szükséges még, hogy a vezető e területnek szakembere legyen. Mindenesetre ezen a szakterületen már korábban, részletekre is kiterjedő munkát kellene kifejtenie. Az olyan ember, aki mindent tud és tökéletesen semmit sem, és aki azt hiszi, hogy ismereteit és hiányosságait szónoklással pótolni lehet, minden bizonnyal nem lesz a team vezetőjének jó típusa. b) Közvetlenül a team tagjainak kiválasztása után a team vezetője figyelmét, a már említett szempontokból, az akció előkészítésére kell hogy fordítsa. A team tagjainak már az előkészítés során konkrét, személyre szóló feladatokat kell kiosztania. Ez is nagyon fontos, mert a tagok nem mindegyike tud bármilyen feladatot eredményesen megvalósítani. A team vezetőjének jelentőségét tulajdonképpen a team munkájának irányítása húzza alá. A vezető kezében összpontosul a vizsgálat tervezése, a team tagjainak a határozott feladatokba való bevonásával együtt, az egész közösség munkájának megszervezése, ennek ellenőrzése, az információk áramlásának mérete és tartalma, a motiváció és az irányító munka további feladatai. Ezekkel kapcsolatban a team irányításának hatékonyságát befolyásoló további körülmények egész sorát kell figyelembe vennie. Ezek a team nagysága, struktúrája, kompaktsága, pszichológiai potenciálja, a team tagjai között fennálló együttműködési és személyi kapcsolatok helyzete,, a team munkájának jóváhagyott, illetve javasolt megosztása és ennek koordinálása, az érintkezés formái és rendszeressége stb. Mindezekkel kapcsolatban idáig még általában sem állnak rendelkezésre tapasztalatok, még kevésbé nálunk. Az ezekkel összefüggő kérdésekre, figyelemmel minden konkrét esetre és megoldásukhoz való individuális hozzáállásra, ma még nem lehet egységes és általános érvényű választ adni. Szempontként azt tudnám ajánlani, hogy az összes tényező megfelelésének kellene túlsúlyban lenni. A megfelelőség reális alapjait az adott ügy vizsgálatának céljaiban, tárgyában és a közreműködők tevékenységének funkcionális összehangoltságában látom. A felvetett kritériumok bármelyikének figyelmen kívül hagyása vagy lebecsülése a munkát csak nehezíti. c) A kiválasztott információs rendszernek, vagyis a részértesülések és információk átvételi, feldolgozási és a team tagjaihoz való továbbadás módszerének a munka meghatározott rendszerébe kell beilleszkednie, hogy a team tagjai a rájuk bízott kihallgatásokat és egyéb eljárási cselekményeket párhuzamosan realizálni tudják anélkül, hogy bármilyen vonatkozás-

ban érintenék ezek teljességét és minőségét. Természetesen az új megállapításokhoz képest a vizsgálati team tevékenységét folyamatosan irányítani kell, ki kell küszöbölni a munka során keletkező kritikus és konfliktusos helyzeteket és állapotokat, rugalmasan kell reagálni az új jelzésekre és meghozni az új intézkedéseket, most azonban a társadalmi informáltság magasabb fokán stb. Éz is kétségtelenül hozzátartozik a team jó munkájának bevált előfeltételeihez. d) Hasonlóképpen a team vezetőjének is rendelkeznie kell bizonyos tulajdonságokkal és képességekkel. Elsősorban jó és tapasztalt szervezőnek kell lennie, aki bonyolult helyzetekben is tud mit kezdeni, helyesen tudja különválasztani a részfeladatokat és biztosítani tudja az egész team zavaroktól, szélsőségektől mentes működését. A jó csoportmunka alapját az egyes személyekre is lebontott, belépéseiket is meghatározó, helyesen összeállított terv és az irányítás megbízható módszere képezi, mint például a rendszeres, rövid és tárgyszerű megbeszélések^ a team vezetőjének egyes eljárási cselekményekben való részvétele, az individuális információ, egyes cselekmények előkészítésében való részvétel, segítségnyújtás a jegyzőkönyvezésükben stb. A vezető jó tanácsadó is legyen, aki az emberekkel tárgyalni tud, indokoltan igényes, gyakorolni tudja a kritikát, aki nem habozik megfelelően megróni, kifogásolni a helytelen eljárást, másfelől azonban a jó munkát dicsérni és értékelni tudja. A team jó vezető típusának azt lehet tekinteni, aki megtanulta a részletekkel való operálást, anélkül, hogy bennük elveszne, miértis ügyelni tud az arányokra, arra hogy a team munkája ne rekedjen meg felesleges részletekben és az ilyen munkastílushoz ne tapadj'on. A vezető .meghatározó funkciójának egyike: állandóan közvetíteni, irányt szabni és pontosítani az eljárás meghatározott menetét. Feltételeink között ez főleg a vizsgálati verziók kitűzött modelljével, a bizonyítás határaival való dinamikus és rugalmas munkát, ezek korrigálását és a bizonyított új tényekkel való összhangbahozatalát jelenti. Ezeken kívül úgy gondolom, hogy a jó vezetőnek az igényesség és bizalom légkörét is ki kell tudnia alakítani, és biztosítania kell a team tagjai ban a teljesítmény motivációjának optimális fokát. Ez csak akkor sikerülhet, ha el tudja érni egyfelől a, csoport tagjai, valamint közte és a tagok közötti kölcsönös egyensúlyt, másfelől bizonyos feszültséget is. Amennyiben a csoport tagjainak motivációja túl gyenge, ez az alkotó törekvés számára rendszerint kevés ösztönzést nyújt. Ezzel szemben a túl erős motiváció az érdeklődés szemszögét szűkítheti, az ötleteket blokkolhatja és a gondolatokat régi, kitaposott utakon hagyja futni. A motiváció szempontjából kétségtelenül legcélszerűbb a középút, amely a munkához, a rész- és célfeladatokhoz való kötetlen hozzállás feltételeit alakítja ki, amely az emberek kezdeményezőkészségét nem fékezi, de a vélemények anarchiáját sem teszi lehetővé, ami egyenesen a természetesnek egyáltalán nem te-

kinthető tetszés szerinti ténykedéssé fajulhatna. Az ilyen állapot a teató munkájának hatékonyságát kedvezőtlenül érintené. Végül milyen tulajdonságokkal nem szabadna rendelkeznie a team vezetőjének? Ha már égyeseket ezek közül fel kell sorolnom, úgy gondolom ide tartoznak: a team tagjaival szembeni túl magas tudományos és elméleti igények támasztása, az autóritatív fellépés, az impulzivitás, mások véleményével szembeni türelmetlenség, a többiekkel szembeni túlzott távolságtartás, vagy ennek ellenkezőjé, a rossz példaadás* a team munkája iránti érdektelenség stb. Megjegyzést érdemel a vezető lecserélésének eshetősége egymást követő, akárcsak részfeladat esetében. Nemigen helyeselhető a vezető munkavégzés közbeni leváltása, hacsak az ilyen intézkedést nem maga a vezető személyisége vagy a feladat végrehajtásának stagnálása kényszeríti ki. Ilyenkor viszont a vezetőcsere bizonyos körülmények között még előnyös is lehet. e) Ha a team vezetőjéről beszélünk, nem szabad megfeledkezni az olyan komoly kérdésekről, mint a jogállása és felelőssége. Jogkörének tartalmát eljárásjogi helyzete határozza meg. Véleményem szerint a team vezetője el járás jogilag csupán a személyesen végzett cselekményekért, felel. Ez alkalommal bizonyos eljárásjogi hatáskörrel és jogkörrel felruházott bűnüldöző szervként lép fel. Ebben helyettesíthetetlen és ennek a sajátos hatáskörnek a terjedelmét nem lehet sem változtatni, sem módosítani, mivel a törvényből következik. A kihallgatásoknak, nyomozási kísérleteknek és egyéb eljárási cselekményeknek vezetői helyzete alapján való átvételével átveszi az összes törvényes rendelkezés és a szocialista törvényesség biztosítékainak betartásáért való felelősséget is. Minden cselekményt a törvényes rendelkezések keretei között, a büntető eljárási jog konkrét szabályai szerint köteles elvégezni. Ugyanezek vonatkoznak a team tagjainak felelősségére is. Némileg másként kell értelmeznünk a team vezetőjének társadalmi, vagy ha úgy tetszik adminisztratív végrehajtói jogállását. Ez alapon felel a reá bízott feladat teljesítéséért; ez a jogkör azonban a szervezeti szempontból minőségileg más és változó. Ebben az esetben a team vezetője a hivatal, ügyészség vagy más intézmény vezetőjének, vagyis delegált, nem processzuális természetű jogkörében jár el, amely magában foglalja vagy a szervezési-irányítási elemek egészét, egész rendszerét, vagy ezek egy részét, melyek segítségével az adott' intézmény ellátja a kitűzött feladatok teljesítését. Vagyis döntő a team vezetőjére bízott jogkör konkrét tartalma. És éppen e körben történhetnek hibák és következhetnek be zavarok. Ügy vélem ezért, hogy a vizsgálati team vezetőjének jogállását és a reábízott jogok és kötelességek terjedelmét mindig előre kellene megfelelően és világosan körülhatárolni. *

4

*

*

49

Tanulmányomban kísérletet tettem arra, hogy felhívjam a figyelmet a vizsgálati team lélektani aspektusaival összefüggő'egyes elméleti és gyakorlati ismeretekre. Nem az volt a célom, hogy e problémakörről átfogó képet adjak, ez ui. egy ember erejét határozottan meghaladná. Ügy vélem, hogy a team tagjainak és vezetőjének lélektanával összefüggő kérdések fontosak a mi feltételeink között is. Nem hiába igyekszünk bevezetni ezt a progresszív módszert a vizsgálati gyakorlatba, azonban kedvező feltételeit nem mindig tudjuk vagy vagyunk képesek kialakítani. Az ezzel kapcsolatban felmerülő tényezőket kellően nem értékeljük vagy teljes értéküket nem ismerjük fel, noha — ahogyan ez mélyebb vizsgálódással megállapítható — fontos szerepet játszanak. Ezeken túlmenően olvasóinkban e kérdések iránt érdeklődést kívántam ébreszteni és arra indítani őket, hogy a fentieken elgondolkodjanak és az alapproblémák világossá válása után fokozatosan maguk is ráálljanak a teamnek a vizsgálat során való felhasználására.

A szolgálati hatalommal és helyzettel vaíó visszaélés aktuális megnyilvánulásai v

Irta: Molnár Károly ezds. és Földes! Sándor őrgy.

A hadseregben a társadalmi átlagnál szigorúbb alá- és fölérendeltségi viszonyok közepette a szolgálati hatalom — elvszerű, feddhetetlen — gyakorlásának különösen nagy politikai és erkölcsi jelentősége van. Olyan probléma és feladat ez, amelyet sohasem lehet egyszer s mindenkorra elrendezettnek és megoldottnak tekinteni. Ügy látszik, még nem mindenki érti, ezért hangsúlyoznánk, hogy a vezetés és a vezetők erkölcsi tekintélyének és az alárendeltekre gyakorolt befolyása erősségének egyik fő feltétele éppen a feddhetetlenségben rejlik. E nélkül nincs szilárd katonai rend és fegyelem. A következőkben zömmel olyan eseteket dolgozunk fel, amelyek a hatalommal, illetve a hatalmi helyzettel történt — r többnyire korrupciós jelenségekkel összefonódott és jórészt anyagi haszonszerzésre irányuló viszszaélések sajátosságaira derítenek fényt, 1 Tény, reálisan szembe kell nézni azzal, hogy ismételten „felbukkannak" olyan tisztek és tiszthelyettesek, akik ha úgy érzik, hogy gyengül az elöljárói és közösségi kontroll, szolgálati jogkörüket és helyzetüket, a beosztottak szolgálati és egzisztenciális függőségét, a polgári szervekkel meglevő kapcsolataikat kihasználva jogtalan személyes előnyök, gyakran anyagi javak törvénytelen megszerzé1 Á l t a l á n o s a b b a n a v i s s z a é l é s lényegét, tartalmát — a m e l y gyakran korrupcióval társul — v o l t a k é p p e n t ö b b f é l e m ó d o n m e g lehet közelíteni. S o k a n azt tartják annak, amikor egy közhivatalnok a m a g a döntési jogát n e m a közérdek, h a n e m saját m a g á n é r d e k e javára gyakorolja. Találkozni lehet olyan meghatározással is, a m e l y egyszerűen a javak társadalmi elosztásának torzulásaként definiálja. Á l t a l u n k az a megfogalmazás fejezi ki l e g i n k á b b a lényeget, m e l y szerint: visszaélésnek t e k i n t e n d ő minden olyan aktus, a m e l y n e k során a javak társadalmilag rögzített elosztási rendjét egy, az elosztásért f e l e l ő s s z e m é l y valaki javára megsérti, s ezért a k e d v e z m é n y e zettől v a l a m i l y e n ellenszolgáltatást kap, v a g y legalábbis vár cserébe. A m e g h a t á r o z á s ból logikusan következik, hogy n e m c s a k a közhivatalnokok k ö v e t h e t n e k el ilyen visszaélést, h a n e m mindenki, aki a társadalmi m u n k a m e g o s z t á s b a n olyan pozícióban van,, a m e l y b e n dönthet bizonyos javak elosztásáról. Ide tartoznak:

a)' anyagi javak (importáruk, építési anyagok, lakások, lakáskiutalások, személygépkocsi kiutalások, f i z e t é s e m e l é s e k , jutalmak, p r é m i u m o k stb.); b) szolgáltatások (szerelés, javítás, szállítás, betegellátás stb.); c) engedélyek, k e d v e z m é n y e k (építési engedélyek, a d ó k e d v e z m é n y e k , hitelek, soronkívüliségek, f e l m e n t é s e k , külföldi utak, üdülési beutalások stb.); d) a pozíciók (állások, beosztások, kinevezések, előléptetések, m u n k a h e l y e k b e rendezése stb.);

sében „hasznosítják". Amikor pedig kompromittálódtak, az alárendeltek „elhallgattatása" céljából a megfélemlítő fenyegetőzésektől sem riadnak vissza, vagy éppen a köz javaival egyenlítik ki, fizetik vissza „tartozásaikat". Ez a „visszafizetés", ha sorkatonáról van szó, általában szabadság, eltávozás adományozásában, vagy egyéb előnyök, könnyítések juttatásában, megalkuvó elnézésben jut kifejezésre. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy újra és újra akadnak olyan alárendeltek, akik az elöljárók erkölcsi gyengeségeit, ingatagságát észlelve, maguk ajánlják fel „szolgálataikat", azaz korrumpálnak, hogy ennek ellenében valamilyen általuk fontosnak tartott előnyhöz jussanak hozzá. A visszaélés főbb jellemzői közé tartozik, hogy a partnerek egyike, vagy mindegyike a köz javaiból juttat a másiknak a köz rovására, amikoris az ily módon szerzett javak és előnyök mindkét félnél „személyes tulajdonba" mennek át, egyéni érdekeket és célokat szolgálnak. A köztől munka nélkül elsajátított javak nem mindig és nem feltétlenül anyagi természetűek. Az eltulajdonítás sem mindig, de rendszerint jogsértő, ám politikailag és erkölcsileg minden esetben romboló és ezért elítélendő és büntetendő. Az elmondottakból következik: minél nagyobb valakinek a szolgálati hatalma, vagy bármely okból privilegizált a helyzete és minél szélesebb körben rendelkezik a köz javai, vagy más jogosultságok felett, annál nagyobb a lehetősége visszaélésre és korrupcióra. A korrupciót, ha történetiségében vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy létrejöttének, kialakulásának legalább három alapvető előfeltétele van. Először: a közösségi vagyon, a közvagyon kialakulása, amelyet valamilyen módon el kell osztani a közösség tagjai között. Másodszor: az elosztó hatalom delegálása, vagyis olyan tisztségviselők megjelenése, léte, akikre a közösség rábízza a javak elosztását, vagy legalábbis akiket elfogad önként vagy kényszerűen a közösségi javak elosztóiként. Harmadszor: a javak elosztásának, cseréjének, körforgásának olyan rendje, amelyet a közösség e) bizonyos viselkedésformák (kritikátlan engedelmesség, lojalitás, kedvesség, szex stb.); f) az autonóm emberi élet feltételei (félelemmentesség, biztonságérzet, szabadságjogok, emberi lehetőségek stb.). A kérdés most már csupán az, vajon mivel lehet mindezekért a javakért „fizetni". A válasz egyszerű, ugyanezekkel az árucikkekkel, és ez már korrupció. Mert, ahol korrupció van, ott keresztül-kasul folyik ezeknek a javaknak a cseréje. A korrupciót fel lehet fogni úgy, mint egyfajta fizetési eszközt azaz egy érdekközösségen belül érvényes hitellevéllel is lehet fizetni. Ennek megfelelően lehet hitelben szívességet kapni, lehet hitelben előnyhöz jutni akkor is, ha az ember nem tagja egyetlen érdekközösségnek sem. Ez azonban társadalmilag veszélyes, nem kívánatos folyamatot jelent; a hatalom egyoldalú akkumulációjának folyamatát indíthatja el. Az ajándékozásnak már a primitív kultúrákban sem csak közösségerősítő hatása van, illetve lehet, hanem szolgálhatja a hatalmi mérleg felborítását, a hatalom egyoldalú felhalmozódását is. A kölcsönös ajándékozásokat sok népnél nem kíséri semmiféle köszönet vagy hálanyilvánítás, mert „amit kapok az jár nekem, s amit adok az jár neki"; a hála, a „lekötelezettség", megkötne, kiszolgáltatna az ajándékozónak. Ebből viszont következik az is, hogy aki a szolgálati helyzetet, hatalmat szívességekre használja fel, lekötelezett emberré válik. Mert az egyoldalú ajándékozás, az egyoldalú szívesség is egyfajta forrása a hatalomnak. A benne résztvevők a formális hatalomnál lényegesen nagyobbat tulajdonítanak maguknak, mint amely megilletné őket.

helyesel, elfogad vagy legalábbis kényszerűen elvisel, de amelyet nem szankcionálnak olyan szigorúan, hogy egyéni haszonszerzés érdekében ne lehessen, ne legyen érdemes megszegni. A különböző írásos feljegyzések alapján — már Babilonban és Egyiptomban is — bírák estek áldozatul a korrupció kísértésének, de hamarosan ott volt nyomukban az egész tisztviselő kar. A feudalizmusban járványként terjedt el. A kapitalista társadalmakban a hivatalnokok rendszeresen sápolják a hivatalos ügyekkel hozzájuk fordulókat. Tartalma és területe szerint kialakul: a hivatalnoki, üzleti, piaci korrupció. A szakértők szerint az emberi társadalom fejlődése kezdetén a szóban forgó jelenség ismeretlen volt, s alapos feltételezésünk van arra, hogy a közösségi tudat, a társadalmi ellenőrzés — a termelési eszközök társadalmi tulajdonára épülő társadalmi, gazdasági alakulatokban — olyan erős lesz, hogy a korrupció egyszer és mindenkorra lehetetlenné válik. Társadalmi méretekben fellelhető gondokra és problémákra utal Óvári Miklós elvtársnak az MSZMP KB 1981. március 26-i ülésén elmondott beszámolója is, amelyben megállapítja, hogy: „Belpolitikai életünkben vannak azonban olyan jelenségek is, amelyek nem szükségszerűek, s amelye^ feleslegesen ingerelnek. Mert bizonyos elkerülhetetlen lépéseket, szükségszerű feszültségeket, azt például, hogy adott esetben árat kell emelni, más esetben munkaerőt kell átcsoportosítani, meg tudunk magyarázni: még a legnehezebbeket is meg lehet értetni őszinte okfejtéssel, érveléssel. De van amit nem lehet megindokolni, ami szükségtelenül bosszantja az embereket. Azt például, ha valahol szervezetlenség uralkodik, kirívó fegyelmezetlenségek fordulnak elő, hanyagság tapasztalható, az ügyintézést bürokrácia lassítja, pazarlás folyik. Ezek olyan jelenségek, amelyek nem szükségszerűek és elkerülhetők. Ide sorolnék egy másik kérdést is, talán azzal az összefoglaló címmel, hogy „közéleti tisztaság". Én azt hiszem, hogy e téren társadalmunkban nincsenek alapvető bajok. De azért érdemes figyelni mindarra, amit közéleti tisztaságnak szoktunk nevezni, mert ez közvetlenül is összefügg a bizalommal. Ha ugyanis közéletünk tiszta, az növeli a bizalmat, de ha nem az, akkor bizalomgyengítő tényező. Nagy károkat okozhat a hatalommal való legcsekélyebb visszaélés, a korrupció, a protekció és más hasonló negatív jelenség. Nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy ezek viszonylag kisebb ügyek, mert ezek is nagy károkat tudnak okozni. És tisztában kell lennünk azzal is, hogy egy nehezebb, bonyolultabb helyzetben a közvélemény is élénkebben reagál az ilyen dolgokra. Ezért minden területen nagy a párt- és az állami szervek, konkrétan a vezető szervek felelőssége azért, hogy következetesen fellépjenek minden effajta visszássággal szemben. A nagy ügyek száma szerencsére nem sok, de ázért akadnak ilyenek is... Olvashattuk a Népszabadságban, hogy a Chemolimpexnél a korrupció,

200 millió forintos kárt okozott. Nem került nyilvánosságra mert még folyik a vizsgálat, de tudjuk, hogy rossz hatással van az is, ami Heves megyében az építőipari vállalatnál történt. Aztán vannak kisebb ügyek, ezek már nagyobb számban; összefonódások, egy kis szívesség, egy-egy ingyen vacsora, az iskolai felvételi elintézése, lakás- és állásszerzés stb. Olyan ügyek is vannak, amelyek törvénybe nem ütköznek, de ha yezetőről van szó, jogosan váltanak ki felháborodást a dolgozók körében, s mintha ezekben az ügyekben kevésbé lennénk érzékenyek. Erről én sem tudok/mást mondani, mint amit a Központi Bizottság nem egyszer hangsúlyozott a múltban is: kommunistának, vezetőnek lenni senki számára sem jelent több jogot. Aki vezető funkciót tölt be, az a jogokból inkább kevesebbet vegyen, mint egy százalékkal többet a megengedettnél. Miként Kádár elvtárs is utalt rá a Népfront-kongresszuson, jogos népünknek az az igénye, hogy ne csak a nagy társadalmi kérdésekben, hanem minden területen, minden kérdésben győzzön az igazság. .." A hatalommal való visszaélés és a vele gyakran társuló korrupció káros erkölcsi-politikai következményei a fegyveres erőknél — azon túlmenően, hogy munka nélkül vonnak- el javakat a közösségtől, amivel ha csak közvetetten is, másokat hátrányos helyzetbe hoznak — az alábbiak: — aláássák az elöljárók szolgálati hatalmát és erkölcsi tekintélyét, a hitelét vesztett vezetőknek pedig nincs tényleges befolyásuk alárendeltjeik körében; — a korrupció, az összefonódás révén a vezetők függő helyzetbe kerülnek alárendeltjeiktől, akik az adott személynél vagy személyek körében többé nem képesek érvényt szerezni a szolgálat érdekeinek, ami viszont a függelmi viszonyok fellazulását eredményezi. Rendszerint a rossz példa is követésre serkent. Ezek a jelenségek bomlasztják és klikkekre osztják a közösségeket. Ugyanis a kivételezett helyzetbe jutott alárendelteket szűkebb környezetük megveti és „kiutálja", hiszen egyesek kivételes helyzete mások terheit, hátrányait — néha közvetlenül is jól érzékelhetően — fokozza. A hátrányos és egyenlőtlen helyzet elfogadását, a hallgatást pedig csak durva eszközökkel, pszichikai nyomással, megfélemlítéssel lehet kikényszeríteni. Hogy az ilyen szituációkban milyen a légkör és milyen gyakoriak a súlyos konfliktusok, azt feleslegesnek látszik bizonygatni. A korrupcióval, mint társadalmi jelenséggel foglalkozók körében eléggé elterjedt az a nézet, mely szerint az erősen formalizált, centralizált, szabályozott szervezetekben — mivel az alsó kontroll majdnem hogy hiányzik — a korrupció szükségszerű, egynémely esetben célszerű, mivel „megolajozhatja" a merev, rozsdás gépezetet, megnyitja a kiskapukat, simábbá teszi az utat a dinamikusabb emberi törekvések előtt. Ez az álláspont nagyon is vitatható, hiszen a korrupció bizonyos esetekben átcsap az ellen-

kezőjébe, nem gyorsítja, hanem fékezi a döntéshozatalok folyamatát, nehezíti, szövevényessé, kiismerhetetlenné teszi a szervezeteken belüli kapcsolatokat, a belső rendet. A korrupció káros volta mindig több irányú. Legveszélyesebb, amikór általános gyakorlattá válik. Ebben az esetben a hivatalnokok a folyamatok lassításában, s nem felgyorsításában érdekeltek. Ugyanis minél nehezebben lehet megkapni egy engedélyt (kurrens árut, kedvezményt), az érdekeltek annál többet hajlandók fizetni érte. De ki nem találkozott.már olyan hivatali szemlélettel és magatartással, hogy a hivatalnokok igyekeznek elhárítani magukról a felelősséget, az esetleges számonkérés veszélyét, s így keresztül-kasul küldözgetik egymástól az ügyiratokat, míg végül a felelősség szálai a kibogozhatatlanságig összekuszálódnak. Kétségtelen, hogy ahol a korrupció széles körű, ott a tehetetlenség, a hatékonyság hiánya és az ésszerűtlenség megbéklyózzák a döntéshozatalt és a tervek végrehajtásának folyamatát, összhangját. Találkozni lehet olyan véleménnyel is, hogy az erősen centralizált, hierarchikus szervezetekben a korrupció a hátsó ajtón át becsempészi a merev rendszerbe a „hatékonyság" szempontjából oly fontos verseny mozzanatát, a célszerűbb és előbbremutatóbb működést. Nem nehéz felismerni, hogy e mögött az húzódik meg, hogy a korrupció hasznosságát és elfogadtatását a társadalmi rendszertől függetlenül a társadalmi élet valamennyi szférájára kiterjesszék. A tanulságokat illetően a nyilvánvalóan jogellenes visszaélések határairól, minthogy elég világosak és egyértelműek, felesleges volna ismétlésekbe bocsátkozni. Az erkölcsi természetű határok azonban — bár több helyütt is le vannak írva — nem mindig és nem mindenki előtt egyértelműek. Ezért a jóhiszemű félreértések lehetőségeit is magukban hordozzák. 2 Annak érdekében, hogy az elöljárók és alárendeltek közötti viszonyokban a visszaélés és a korrumpálódás minimális lehetőségeit is kizárjuk, hogy a szilárd katonai függelem és az elöljárók tekintély-fenntartását minden helyzetben biztosítsuk, összefoglalóan a következő egyszerű elvek és magatartási normatívák betartását javasoljuk: — Az elöljárók soha ne fogadjanak el — főként pedig ne várják és ne követeljék alárendeltjeiktől — a megvendégelést, szívességet vagy ajándékozást. A társaséletben is legyenek szerények és tartózkodóak. 2 N e m tagadható, a mai társadalmak sem léhetnek meg kölcsönös segítségek, szívességtételek, az erkölcsi-etikai kötelezettségek biztosította viszontszolgáltatások nélkül. A kérdés most már az, hogy mikor válik ez a gyakorlat a korrupció — s közvetve nem integrálódásnak, hanem épp ellenkezőleg: a társadalom bomlásának — forrásává. Megítélésünk szerint akkor, amikor az adott érdekközösség, amelyen belül a kölcsönös szívességtételek zajlanak parazitává, egy nagyobb közösség, többnyire a társadalom egészének parazitájává válik, s ez történik valahányszor az érdekközösség egyik tagja nem a saját maga javaiból ad valamit a közösség egy másik tagjának, hanem annak a nagyobb közösségnek — pl. városnak vagy össztársadalomnak — a javaiból, ahol a javak elosztása rá vari bízva. Ezzel saját érdekközössége javára, s közvetve saját maga javára eltorzítja a javak elosztásának előírt rendjét, s következésképpen kimeríti a visszaélés fogalmát.'

A túlméretezett protokolláris vendéglátást akkor is hárítsák el, ha azt polgári szerveknél (tsz-ben, állami gazdaságban vagy bárhol másutt) szerveznék részükre. Tudniillik valamilyen módon és formában ezt is „törleszteni", ezért is „fizetni" kell. (Megjegyeznénk, hogy a különféle polgári szervekkel és személyekkel fenntartott kapcsolatokban különösen fennáll a korrumpálódás veszélye és lehetősége. E jelenségeké a társadalmi életben elterjedt formáiról, a csúszópénzről, a hálapénzről stb. mindenkinek vannak ismeretei és tapasztalatai.) — Szolgálati feladatokon túl semminemű, személyüknek vagy családtagjaiknak szóló szolgáltatásra, munkára ne tartsanak igényt, az ilyen felajánlkozásokat határozottan és egyértelműen utasítsák vissza. —: Az elöljárók és alárendeltek, egyáltalán olyanok között, akik a szolgálati hierarchiában elfoglalt helyzetüknél fogva — bárminemű, akárcsak rejtett és közvetett — függőségi viszonyban vannak. egymással, mindennemű gazdasági, adásvételi kapcsolatoktól, kölcsönügyletektől a hierarchia magasabb fokozataiban levőknek tartózkodniuk kell. A függőségi helyzet ugyanis legtöbbször kizárja az egyenlő értékek cseréjét, de mindig magában hordja a visszaélés, a gyanúsítások és találgatások lehetőségét. — Továbbvíve a gondolatsort, emlékeztetnénk, hogy a szerénység, a feddhetetlenség, a politikai és erkölcsi érettség legmindennapibb mércéje, s ezért indokolt, hogy a vezetők még a jogszerű járandóságok és szolgáltatások igénybevételében is tartsanak ésszerű mértéket. *

A

*

Ügy gondoljuk, hogy az általános elvek szemléltetése és jobb megértése érdekében célszerű a közelmúltban előfordult néhány konkrét eset részletesebb, elemzőbb bemutatása is. — B. F. őrnagy — egység igazgatási főtiszt 1975 óta folyamatosan és 1979-től egyre nagyobb gyakorisággal és példátlan gátlástalansággal bűnügyekben, szabálysértési és fegyelmi ügyekben eljárva, illetve büntetett előéletű katonák kegyelmi ügyeinek intézése során nagyobb pénzösszegeket követelt, fogadott el. Mintegy 26 ügyben elkövetett korrupciós visszaélés során 130.000 Ft-ot meghaladó haszonra tett szert. Hivatalos személy által fontosabb ügyben kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt az illetékes katonai bíróság B. F. őrnagyot 5 év börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra, a tulajdonában levő ingatlan (nyaraló) értéke felének elkobzására ítélte. A különböző vizsgálatok megállapításai alapján a bűncselekmény indítékait az alábbi ok és okozati összefüggésekre lehet visszavezetni: 1. A kiemelkedően súlyos rendkívüli esemény elsődleges és alapvető oka B. őrnagy kettős életvitelében, önző, egoista, harácsoló, kispolgári szemléletében és magatartásában rejlik.

B. F. 1949 óta teljesített hivatásos katonai szolgálatot. Az egységnél 1969-től megbízás alapján látott el nyomozótiszti feladatot. Igazgatási főtiszti beosztásba 1979-ben került. Mind parancsnokai előtt, mind a helyőrségben — ismert személyiségként — köztiszteletben állott, mivel munkáját megfelelően végezte, magánélete rendezett volt. 3 Hosszabb időn keresztül az alakulat /pártvezetősége tagjaként is dolgozott. A kivizsgálás részleteiben feltárta, hogy B. F. őrnagy a feljelentettek előtt alaptalanul olyan látszatot keltett, hogy ügyük a valóságosnál súlyosabb következménnyel járhat (megijesztette őket), s egyben felajánlotta segítségét az ügy kedvezőbb elbírálásában, hivatkozva arra, högy az ügyészségen, a bíróságon és az ügyvédek körében rendkívül széles ismeretsége van. Az egyes bűncselekményeket, szabálysértéseket, de olykor még a fegyelemsértéseket is aszerint ítélte meg és értékelte, hogy azokból juthat-e anyagi előnyhöz vagy sem. Ennek megfelelően iktatta, lajstromozta a feljelentéseket vagy mellőzte nyilvántartásukat. Mindezt megkönnyítette az a körülmény, hogy a feljelentéseket, átiratokat az ügyviteli szerveknél nem iktatták, aláírás nélkül adták át. Ezek közül aztán tetszése szerint jelentett a parancsnoknak. Előfordult több esetben, hogy a büntető eljárás szabályait betartva, az aktákat iktatva is jogtalan anyagi előnyt szerzett azáltal, hogy a gyanúsított érdekében kedvezőbb döntésre bírta rá a parancsnokot. Ily módon elöljárói és a katonai ügyészség feltétlen bizalmával súlyosan visszaélt, azt bűncselekmény megvalósítására használta fel. 2. A bűncselekménysorozat kiváltásában közrejátszott, s részint lehetővé tette az a parancsnoki mulasztás és liberalizmus, amely B. F. őrnagy ellenőrzése, felügyelete, tevékenységének irányítása tekintetében fellelhető. Mint már utaltunk rá, B. F. őrnagy éveken keresztül az egymást váltó egységparancsnokok korlátlan bizalmasa volt, emiatt elmaradt munkájának rendszeres ellenőrzése. 4 3 B. F. őrgy. az átlagosnál jobb anyagi, szociális körülmények között élt. Felesége tsz. főkönyvelő, akinek a havi jövedelme több mint 10 000 Ft. Keresetük nagyrészét nyaraló épitésére, személygépkocsi vásárlására fordították. Ennek ellenére gyors meggazdagodási vágyának nem tudott ellenállni, a különböző ügyekben hozzá forduló sorkátonáktól rendszerint 5—10—20—30 ezer forintot kért és fogadott el. Dé nem tisztelte tiszttársait sem, ha kisebb összegekkkel is, de őket is becsapta, megkárosította. 4 Az illetékes magasabbegység-parancsnok vizsgálata szerint fegyelmi felelősség terheli az alakulat parancsnokát és helyetteseit, mert 1978-tól több olyan bizonyított cselekményben nem intézkedtek, amelyekről az egység ügyeletes tiszt jelentései alapján tudniuk kellett, s mert az általuk ismert bűnügyek lezárását s e m kísérték figyelemmel, azokról B. őrnagy tetszése szerint jelentett, a jelentések valódiságát pedig nem ellenőrizték. Az ezred parancsnoka ellen ezért fegyelmi eljárást is kezdeményezett a katonai ügyészség a magasabb elöljárónál, melynek során megállapították a parancsnok felelősségét és vele szemben felelősségre vonást is alkalmaztak. Egyidejűleg intézkedés kiadására került sor a többi alárendelt csapat irányában is, hogy a bűnügyekről, szabálysértésekről, panaszokról és beadványokról külön gyűjtőt fektessenek fel, s azok tartalmát és elintézésük módját havonta ellenőrizzék.

Többször a kiadott utasítások számonkérése sem történt meg. B. F. őrnagy pedig gyenge jelleme folytán kihasználta azt a körülményt, hogy az egységnél a legalapvetőbb ügyviteli rendelkezések betartását sem követelték meg, így „elősegítették" azt, hogy okmányokat kockázat nélkül megszerezhessen, elrejtsen, megsemmisítsen. Súlyos elöljárói mulasztásra utal az tény, hogy 1978. és 1980. között az ezrednél 13 bűncselekmény rendkívüli eseményként történő kivizsgálása és jelentése maradt el és ezek közül 6 összefüggésbe hozható B. F. őrnagy korrupt tevékenységével. Az ügyészi nyomozás során bizonyított 6 kivizsgálatlanul maradt bűnügy (ittas vezetés) mindegyikéről bebizonyosodott, hogy azokról nemcsak az elkövetők közvetlen parancsnokai tudtak, de tudomással bírt róla az ezred vezetése is.5 Kétségtelen, hogy B. F. ügyét nem lehet olyannak tekinteni, ami elkerülhetetlen és parancsnoki eszközökkel ne lett volna meggátolható. 3. Az, hogy B. F. őrnagy hosszabb időn keresztül folytathatta visszaéléseit, nem független az ügyekben szereplő tisztek, sorkatonák erkölcsi tartásától, magatartásától sem. Az ezrednél jóformán közismert volt, hogy az a gyanúsított, aki B. F. őrnagy „jóindulatát" elnyeri (azaz fizet neki), az a folyamatban levő ügyben a szokásosnál kedvezőbb elbírálásra számíthat (pl. bűnügyek parancsnoki hatáskörben történő elbírálása, jogosítvány visszaadása, illetve elhalasztott büntetés hatálya alatt álló katona kegyelemre való felterjesztése, mentesítésé érdekében teendő intézkedések). Nem újkeletű tapasztalat, hogy az olyan alegységekben, katonaközösségekben, ahol az információk, kapcsolatok úgy áramlanak, zajlanak, hogy erről a hivatalos vezetésnek nincs tudomása, ott előbb-utóbb kiszámíthatatlan események is előfordulhatnak. Ezért célszerű, ha a különböző csatornákon megvalósuló információ-áramlásnak az ismeretére, befolyásolására a parancsnokok, pártpolitikai munkások kiemelt figyelmet fordítanak. *

*

*

5 Mindezt befolyásolta, „elősegítette" az is, hogy 10 éven belül az ezrednél öt parancsnok, négy politikai helyettes váltotta egymást, ami megkönnyítette a jogszabályokat jól ismerő ember manipulációit. A parancsnokok tapasztalatlanságát, kapcsolatait erre használta fel. (A nyomozótiszti beosztást éveken keresztül plusz feladatként végezte, a pártvezetőségen belül az adminisztrációs tevékenységek többségét is rábízták.) Az a tény, hogy a parancsnokok örökké cserélődtek, nem tetté lehetővé, hogy nagyobb jártasságot szerezzenek, hogy az igazgatási főtiszt munkáját ellenőrizzék, saját hibáikból tanuljanak. Abban viszont érdekeltek voltak, hogy az elöljárók az egységet • minél jobb helyzetben levőnek ítéljék meg, ezért számukra „jól jött" a rendkívüli események egy részének eltitkolása, B. F. őrgy. által történő elkeriése. .Az' egység közvéleménye B-t (mint felfelé állandóan hízelgő, dörgölődő, ugyanakkor lefelé olyankor kíméletlen embert) elitélte, kinézte. Ügy tartották, hogy lényegesen nagyobb befolyással rendelkezik, mint ami megilletné. Azzal, hogy elöljáróinak kisebb-nagyobb szívességet tett, (amely olykor már kimerítette a korrupció fogalmát is) növelte biztonságát, határozottságát. A hivatásos állomány körében vele szemben fellelhető és tapasztalható előítélet azzal is magyarázható, hogy az ezred vezetése kivételes helyzetbe hozta: éveken keresztül — bár orvosi felmentés alapján nem adott szolgálatot, terepfoglalkozásra, gyakorlatra nem járt, lakáscserénél előnyben részesítették, esetenkénti szabálytalanságait elnézték.

— B. I. tsz. törzsőrmester, volt egység KISZ-bizottság titkár ellen 1980 novemberében folytatólagosan elkövetett nagyobb vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés, csalás, sikkasztás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt emeltek vádat. B. törzsőrmester beosztásával, helyzetével viszszaélve ugyanis több mint 120.000 Ft-tal károsította meg a KlSZ-szervezetet. B. I. 1975-ben vonult be sorkatonai szolgálatra. Az átlagosnál műveltebb, intelligensebb katonára elöljárói hamar felfigyeltek. Értelmi képessége nemcsak a katonai, hanem a mozgalmi és kulturális életben is megmutatkozott. így választották ki kultúranyag-kezelői beosztásra, ahol elöljárói megelégedésére végezte munkáját. A szocialista versenymozgalomban kétszer érte el az MN kiváló katonája címet. A szolgálati idejének lejárta előtt néhány héttel — elöljárói inspirálására — továbbszolgálatot vállalt és 1976. december 15-én megválasztották a zászlóalj KISZ-bizottság titkárának. Mozgékonysága, szervezőképessége a zászlóalj vezetésére, a KISZtagságra is hatással volt, a mozgalmi életre pezsdítőleg hatott. Ugyanakkor megválasztása után alig néhány hónappal rájött, hogy a rábízott nagy összegű KISZ-pénz segítségével még stabilabbá teheti helyét a vezetésben, növelheti tekintélyét és népszerűségét. Az idevezető utat és módszert — „jó érzékkel" — az elöljárók és a bizottság tagjainak korrumpálásában találta meg. Rendszeressé váltak a szeszesital-vásárlások, s a katonák által hétvégeken társadalmi munkaakciókon keresett összeg jelentős részét — formálisan vagy más vásárlással fedezve — vendéglátásra, italozásra fordították. A KISZ-bizottság rendezvényein megszokottá vált az alkoholfogyasztás, a parancsnok, a politikai helyettes, a párttitkár, valamint más vezetők pedig állami ünnepeken, párt- és kulturális rendezvényeken elvárták, hogy a reprezentációhoz a KISZ is hozzájáruljon. Olyan jelszó terjedt el, főleg a vezetők között hogy ,,a KISZ bírja". B. I. bőkezűen fizetett — a számlák záradékainak tanúsága szerint— ünnepségek utáni fogadáson, brigádértekezleten, úttörőkkel való találkozókon, KISZ aktíva-i értekezleten, KISZ-titkári továbbképzésen, katonai eskün, leszerelők búcsúztatásán, kirándulások alatt. A politikai főcsoportfőnök 90/1977. számú utasítása előírja, hogy a KISZ-pénzt mire lehet költeni, mennyit lehet vendéglátásra fordítani. 6 Ezt a zászlóaljnál a meglevő számlák szerint is lényegesen túllépték, a valóságban pedig a megengedettnek sokszorosát használták fel. Rendszeresen alkalmazták azt a módszert, hogy szeszes italt vásároltak és üdítőről, kávéról, csokoládéról stb. kértek és kaptak számlát. 0 A megvendégelésre fordítható összeg tekintetében fel kell figyelni arra, hogy azt a parancsnokok, politikai munkások, ifjúsági vezetők egy jelentős része félreértelmezi. Ügy fogják fel, hogy a KISZ-bevételek 10%-a (maximálisan évi 4800 Ft) akár teljes egészében szeszes ital vásárlásra fordítható, holott az utasítás a vendéglátáson általában üdítőt, kávét, szendvicseket ért.

Ezeket az italvásárlásokat, megvendégeléseket olyan mértékben folytatták, hogy előfordult 30—50 literes bor- és 10 literes pálinkavásárlás is. Megtörtént, hogy egy-egy ébéd, vacsora alkalmával 3000—4000 Ft-ot is kifizettek a KISZ pénztárából. S a javakból jutott a vezetőknek is, akik nem érzékelték vagy nem akarták érzékelni a sorozatos visszaéléseket, a jogtalan pénzfelhasználásokat. Elfogadták, sőt elvárták a megvendégeléseket az alakulat vezetői, az elöljáró szerv pénzügyi szolgálatának munkatársai, az ifjúsági instruktor is. Az alakulat vezetői még akkor sem szóltak, amikor olyan nyilvánvalóan megvesztegetést szolgáló ajándékokat kaptak 'B-től, mint például kristálykészlet, szabadidő-ruha, alma (természetesen ezt mind a KISZ pénzéből). Mindez egyengette B. karrierjét is. 1977-ben felvették a pártba, s még ugyanebben az évben megkapta az Aranykoszorús KISZ-jelvényt, kiküldték a Szovjetunióba üdülni, 1978-ban a MÁV kiváló dolgozója kitüntetést adták neki, 1979-ben pedig soron kívül előléptették. Ezeket az elismeréseket akkor kapta, amikor már folyamatosan követte el a bűncselekményeket. A KISZ-pénztárt a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság, az alakulat pénzügyi szolgálata, az elöljáró pénzügyi szervek többször ellenőrizték, de ezek az ellenőrzések felületesek, formálisak voltak, elemi hiányosságokat sem vettek észre [pl. KISZ sportversenyen NB—l-es játékvezetőnek járó bírói díjakat számoltak el; a számla kitöltője és a záradékoló azonos írás; egy évben ugyanannak a tartalékos katonának háromszor is jutalmat adtak, de egyszer sincs aláírva az átvétel; egyes számlákat csak hónapok múltával könyveltek el; egy napon ugyanarról az áruról (kávé, üdítő, csokoládé) ugyanabból az üzletből 7 számla is van, mintegy 3500 Ft értékben stb.]. Ezeket a „számlákat" nem kifogásolták, részben mert nem értettek hozzá (részben mert felületesek voltak), főként pedig mert nem merték „kikezdeni" az egyre nagyobb hatalommal rendelkező KISZ-titkárt. B. törzsőrmester — látva az ellenőrzés lazaságait, „kikezdhetetlenségét" — egy idő multán már nemcsak herdálta a közösség pénzét, hanem saját maga számára is csalt, sikkasztott. Üres blokkokat szerezve, fiktív anyagokat számolt el, máskor ugyanannak a számlának az eredetijét és másolatát is elszámolva jutott jogtalan jövedelemhez. Később a KISZ pénzéből megvásárolt anyagokat (MINIMAT mosóautomata, TV-antenna) saját lakásán, maga használta. Ily módon hűtlen kezeléssel 81.508 Ft, csalással 24.993 Ft, sikkasztással 14.811 Ft kárt okozott a KISZ-bizottságnak, Az anyagiakon túl igen súlyos az a morális kár, amelyet B. I. és környezete okozott. A KISZ-tagokban, katonákban megrendítette a bizalmat a KISZ-vezetők, sőt ezen túlmenően az állami és politikai vezetés iránt is. Az ügyben mintegy 120 főt kellett meghallgatni, ezek mintegy fele polgári személy, akikben felmerülhetett, hogy a hadseregben ilyen visszaélések hogyan fordulhatnak elő.

Azt, hogy ez a párját ritkító cselekmény bekövetkezhessen, több, egyidejűleg jelentkező tényező tette lehetővé: 1. Mindenekelőtt B. törzsőrmester súlyos jellembeli fogyatékosságai: nagyravágyása, megtévesztő modora, pazarló, költekező életmódja, könynyelmű, felelőtlen életvitele. Ezek a korábban is érezhető tulajdonságai részben környezete korrumpálásából kialakult hatalma miatt mindinkább felerősödtek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a vezetők egy része, elsősorban a politikai helyettes, olyan elvtelen személyes kapcsolatot alakított ki vele, ami hallgatólagosan különleges védelmet jelentett B. számára. Ez magyarázza, hogy többen ugyan érzékelték visszaéléseit, elítélték viselkedését, de nem merték szóvá tenni. 2. Az alakulatnál tradíciói voltak a laktanyán belüli italozásnak. Az a nézet tartotta magát (és ez más katonai szerveknél sem ritka), hogy az állami ünnepek utáni fogadásra biztosított norma nem elég, és minden forrást (pl. a megjutalmazottak hozzájárulását, a KISZ-bizottság pénzét stb.) felhasználtak a „színvonalasabb" vendéglátásra. Mindezt fokozta, hogy az alakulatnál olyan légkör alakult ki, ahol természetes volt, hogy a vezetőknek KISZ-pénzen vásárolt ADIDAS-melegítője legyen, ahol a párttitkárt „leállítják" a KISZ-titkárról, aki ezen megsértődve egyáltalán nem foglalkozik a KISZ-szel, ahol hamis számlákat úgy intéznek el, hogy „rendezzék le valahogy". A vezetők szolgálati hatalmukkal visszaélve — a személyes előnyök érdekében — a KISZ-bizottsággal olyan határozatot fogadtattak el, amellyel „jogszerűvé", „szabályossá" teszik a pazarló beszerzéseket, felhasználásokat. Ebből a szemléletből fakadt az is, hogy a bűncselekmény feltárása után — a dandárparancsnok utasítása ellenére — sem függesztették fel B-t beosztásából, hanem csak az ügyészi beavatkozás után. A zászlóalj vezetésének felelősségét elaltatta az elöljáró szervek viselkedése is, ahova szintén eljutottak a KISZ-bizottság ajándékai. 7 A cselekmény bekövetkezését lehetővé tette a KISZ anyag- és pénzgazdálkodásának a zászlóaljnál meghonosodott rendje. A hatályos utasítással ellentétben a KISZ-pénzt nem a gazdasági felelős, hanem a KISZtitkár kezelte (holott neki csak ellenőrzési joga és kötelessége van), ez lehetővé tette, hogy szabadon bánjon a közösség pénzével, a saját tetszése szerint érteimezzé a pénzfelhasználásra vonatkozó előírásokat. Ebből következik, hogy olyan alapvető okmányokkal nem rendelkeztek, mint pl. az anyagnyilvántartó könyv, így a vásárolt anyagokat, a KISZ-vagyon felhasználását nem lehetett ellenőrizni. 7 A zászlóaljnál (de nem csak itt) szokássá vált, hogy a felső szintű ellenőrző személyeket megvendégelték, esetenként munkaidő utánra programot csináltak nekik. Ezt az ellenőrzők nem csak hogy elfogadták, de igényelték is. Az ilyen előzmények után természetesen a lazaságok, mulasztások, visszaélések feltárásában is következetlenségek adódtak. ,

A Pénzügyi ÉílenŐrző Bízottságot (PEB) formálisan ugyan létrehozták, de tagjai nem szívesen vettek részt a bizottságban, munkájukat nem ismerték és gyakorlatilag nem is végezték. A küldöttértekezletre a PEB beszámolóját B. törzsőrmester diktálta, s természetesen az anyag- és pénzgazdálkodást szabályosnak ítélte meg. Ezt a jelenlevő politikai helyettes, a párttitkár és az elöljáró politikai osztály ifjúsági instruktora (bár tudták, hogy nem helytálló) nem kifogásolták, sem a küldöttértekezlet előtt, sem az értekezleten. Gyakorlatilag tehát a KISZ pénzgazdálkodása és ennek megítélése a bűncselekményt elkövető B. törzsőrmester kizárólagos akarata szerint történt. 4. A cselekmény bekövetkezéséhez és késői felfedezéséhez hozzájárult, hogy az ellenőrzések csak formálisak voltak, dokumentálták azokat, de sem a pénz, sem a számlák, sem az anyagok tételes ellenőrzése nem történt meg. A KISZ pénzgazdálkodását a jelenlegi rendszerben a politikai helyettes, a párttitkár, a pü. szolgálat, az elöljáró szerv pénzügyi szolgálata és a politikai osztály instruktora ellenőrizheti, illetve kell ellenőriznie. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy mindenki azt várta, hogy a másik végez alaposabb munkát és azzal áltatta magát, hogy mások sem fedtek fel semmit, tehát nagy baj nem lehet, vagy ha van is, a felelősség megoszlik. (Ez az egymásra mutogatás a bűncselekmény felfedése után is jellemző volt.) B. törzsőrmester szolgálati viszonyát az illetékes parancsnok — az ügyészi kivizsgálás lezárása után — megszüntette és őt tartalékállományba helyezte. A katonai bíróság pedig 1 évi börtönben letöltendő, de végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre, lefokozásra és 10.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte, egyben kötelezte az általa okozott 78.900 Ft. kár megtérítésére. *

s

s

— K. L. alezredes, zászlóaljparancsnok ellen 1980 decemberében a Budapesti Katonai Ügyészség csalás és elöljárói hatalommal való visszaélés alapos gyanúja miatt emelt vádat. Nevezett helyzetével visszaélve a polgári építőipari vállalattal való kapcsolatát kihasználva, az egysége számára kért építőanyagokat, ezeket azonban saját hétvégi házának átépítésére használta fel. Az építkezést, az anyagok szállítását beosztottaival, illetve az egység szállító járműveivel végeztette el. A jogtalanul igénybevett anyagok értéke — nem számolva a szállítást, a munkaerőt — mintegy 66.000 Ft. K. alezredest 1951-ben avatták tisztté. Legutóbbi beosztását 1973. november 1-től látta el. A fenti bűncselekménye miatt 1980. december 10-én beosztásából felfüggesztették. Tiszti pályafutása során tanúsított magatar-

tását, vezetői tevékenységét végigkíséri az ellentmondásosság: a hullámzó teljesítmény. Ezt bizonyítja, hogy miközben a végzett munkája elismeréseként 11 alkalommal kapott kitüntetést (ébből 7 érdemi) és 18-szor dicséretet, egyszer fegyelmi okból alacsonyabb beosztásba helyezték és 3 alkalommal megfenyítették. 1971-ben „nem megfelelő" minősítést kapott. Magatartásában visszatérő gondként jelentkezett az elöljáróival, munkatársaival való összeférhetetlenség, alárendeltekkel való minősíthetetlen viszony, a durvaság, gorombaság. 1973-ban — a mostani ügyhöz hasonlóan — a foglalkoztató polgári vállalattól anyagot szerez, s ebből építtetett sorkatonáival hétvégi házat, amiért akkor az elöljáró parancsnoka megfenyítette. 8 K. alezredes mostani bűncselekményét kiszámítottan, a parancsnoki felügyeleti szemle befejezése utáni időszakra időzítette, számítva arra, hogy az egység „jó" értékelése után a figyelem elterelődik, s így cselekménye nem lepleződik le. 1980 elején elhatárbzta, hogy hétvégi házát átépíti. Az átépítési engedélyhez szükséges terveket az egység állományába tartozó sorállományú építésztechnikusokkal készíttette el. Az építéshez szükséges anyagot — a jó kapcsolatokat kihasználva — a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgató helyettesétől kérte, megtévesztve őt azzal, hogy az alakulat elhelyezési objektumához kapuügyeletesi szobát, garázst és műhelyt akar építeni, tehát az anyagot a Néphadsereg céljaira használja fel.' Az építéshez szükséges különböző tömeganyagokat (tégla, cement, mész, homok) ezért — a vállalat képviselőinek és beosztottainak a megtévesztése céljából — a katonai objektum területére, míg a külön megmunkált faanyagokat az egység tehergépkocsijával a hétvégi házához szállíttatta. Ezután a korábban említett anyagokat — részben térítéses, részben szívességi alapon — 4 db vállalati kocsival az objektumból a hétvégi házhoz vitette. ' Az építési munkálatokat — a zászlóalj technikusának, Sz. J. kpa.-nak a vezetésével — az egység állományából kiválogatott, megfelelő szakképzettségű sorkatonák végezték. A munka irányításán túl, a sorkatonák szállításával és ellátásával is a technikust bízta meg. Ö maga az építkezés egész ideje alatt igyekezett a háttérben maradni, a feladatok végrehajtására mindig a neki szolgálatilag alárendelt személyeknek, elsősorban a technikusnak adott utasítást. 8 A különböző vizsgálatok és felmérések tapasztalatai alapján még nem elszigetelt jelenség, hogy némely vezető beosztású tiszt energiájának, idejének jelentős részét magán, családi ügyeinek a rendezésére használja fel. Alárendeltjeiket rendszeresen magáncélra igénybeveszik, s a többihez képest előnyösebb elbírálásban részesítik. Némely esetben nem látják világosan és egyértelműen, hogy magatartásuk már bűncselekménynek minősül. Az ilyen elöljáró tekintélyét veszti. Ugyanis aki folyton azt szervezi, hogy a hétvégi ház épitéséhez az összeköttetések útján, hogy szerezze be fillérekért az anyagokat, s a munkát végző beosztottakat milyen módon ismerje el, nem alkalmas jelentősebb katonai szervezet vezetésére.

Á bűncselekmény felfedése utáni vizsgálat során a kijelölt bizottságot, elöljáróit és a katonai ügyészt is folyamatosan megkísérelte félrevezetni, tettét konokul és következetesen tagadta. Az építkezés tervezésében^ kivitelezésében részt vevő beosztottait megfélemlítette és terhelő vallómásuk esetére retorziót helyezett kilátásba. Ezzel a magatartással erkölcsileg tönkretette parancsnoki tekintélyét, a beosztottakban megrendítette az elöljárókba, vezetőkbe vetett bizalmat, s súlyosan rontotta a foglalkoztató építőipari vállalat és az egység vezetése között kialakult kapcsolatot és együttműködést. Ez a cselekmény és az elkövető életútja, eddigi magatartása, környezetének reakciói több — mások számára is hasznosítható — tanulsággal szolgálnak: 1. Nehezen érthető, hogy az elöljárói megítélés milyen rövidtávú és egyoldalú. Miközben minősítésében — személyére vonatkozóan — jeleznek bizonyos gondokat, sőt ezt fenyítései (még ha azokat el is törölték) még jobban aláhúzzák', bizonyos eredmények elismeréseként rendre 3—4 évenként javasolják komoly kitüntetésre, amellyel túlzott önbizalmat adva neki, erősítik helytelen irányba tolódását és elbizakodottá teszik. A felértékelt eredmények tudatában — épp jellembeli fogyatékosságai miatt — szinte feljogosítva érzi magát, hogy a rábízott hatalmas értékekből „egy kicsit" önmagának is juttasson. 2. Felmerül a kérdés, hogy egy ember, egy felelős gyan juthat el oda, hogy ismételten ugyanolyan (vagy hasonló) bűncselekményt kövessen el. Ennyire gyenge a nevelő munka, ennyire közönyösek az elöljárók, a kommunista kollektíva, hogy nem veszik észre, vagy tenni az ilyen súlyos „félrelépést"?

katonai vezető holegalábbis nagyon a visszatartó erő, szűk környezet, a nem merik szóvá

3. Az is elgondolkoztató, hogy a bűncselekmény végülis névtelen feljelentés alapján jutott az illetékesek tudomására. Sajnos a hadseregben •— éppúgy, mint a társadalmi életben — nem egyedi eset, hogy bűncselekmények és más normasértések ily módon jutnak az elöljárók vagy a bűnüldöző szervék tudtára. K. .alezredest a katonai bíróság egy év börtönben letöltendő, de végrehajtásában 3 évre felfüggesztett szabadságvesztésre, lefokozásra és 10.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. Ezen túlmenően kötelezte az okozott 66.000 Ft kár megtérítésére. *

*

*

— G. L. főhadnagy, tüzérosztály törzsfőnöki beosztásával visszaélve, hosszabb időn keresztül valósított meg bűncselekményeket: — beosztottait több ízben magáncélra — főként autójavításra — vette" igénybe; 9 — a neki különböző „szívességeket" végző katonákat előnyösebb elbírálásban részesítette; — a szabálytalanságok tanúit nyíltan vagy burkoltan — esetenként a magasabbparancsnokságon levő kapcsolataira hivatkozva — megfenyegette; — alkalmanként a hivatásos állomány tekintélyét sértő elöljárói magatartást tanúsított. Mindezért az illetékes parancsnok fegyelmi eljárást indított ellene, felelősségét megállapította, saját hatáskörben szigorúan felelősségre vonta. G főhadnagyot 1979 októberében nevezték ki az osztály törzsfőnökének. Előzőleg alacsonyabb beosztásokban szolgált, legutóbbi alakulatánál „kiváló szakaszparancsnok" címet ért el. Erélyes alparancsnok hírében állt, aki tud fegyelmet tartani, és ha kell, „minden eszközzel" eléri a kiszabott feladat végrehajtását. Elöljárói felfigyeltek a törekvő, „céltudatos" emberre. A jelen beosztásába történő kinevezésétől azt várták, hogy egy tapasztalt katona személyében olyan törzsfőnökhöz jutnak, aki képes lesz összefogni az osztály munkáját, egyúttal átsegíti a fiatal parancsnokokat a kezdeti nehézségeken. Viszont az elvárásoknak csak részben tudott megfelelni. Munkáját kezdettől fogva kettősség jellemezte: fő célja az volt, hogy az osztály minél magasabb szinten teljesítse kiképzési feladatait, ezáltal bebizonyosodjon új beosztására való rátermettsége és további érdemeket szerezzen magának. Túlzott bizonyítani akarása közben nem válogatta meg eszközeit. Tiszttársait nem tekintette egyenrangú partnernek, hibáik megítélésénél nem volt figyelemmel tekintélyük megőrzésére, esetenként olyan hangnemet használt velük szemben, ami már a sorállományban is visszatetszést keltett. Bár ilyen jellegű problémák miatt 1980 tavaszán a pártvezetőség is foglalkozott vele, magatartásában érdemi változás nem történt. A. vizsgálat során bizonyságot nyert, hogy a megkérdezett sorkatonák és hivatásos állományúak túlzottan tartanak a törzsfőnöktől (vélemé9 A magáncélra igénybevett katonák közül V. Gy. honvéd öngyilkossági kísérletet követett el. A katona tapasztalta, hogy az osztálynál a törzsfőnök esetenként törvénytelen eszközökhöz nyúl, az alárendelteket a szolgálati feladatokon kívül olyan magánjellegű tevékenységre is igénybe veszi, amely jogtalan, törvénytelen. Az alárendelt és elöljáró viszonyában ténylegesen meglevő lazaságokat, megengedhetetlen kapcsolatokat önmaga számára úgy ítélte meg, hogy a korrupt légkör alkalmas arra, hogy öngyilkossági cselekmény látszatát keltve kivonja magát a katonai szolgálat alól. A rendkívüli esemény kivizsgálása során azonban az illetékes parancsnok felfedte szándékát s feljelentést tett ellene a katonai ügyészségnél. V. Gy-t a katonái bíróság a katonai szolgálat alóli végleges kibúvás kísérlete miatt egy évi fegyelmező zászlóaljban letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

5

65

nyük szerint olyan ember, aki „eltapossa azt, aki az útjába áil"). Ezt az érzésüket G. még azzal is próbálta fokozni, hogy elöljáróira hivatkozva, saját személyét elmozdíthatatlannak tüntette fel. Egyébként, hogy nem alaptalan félelemről van szó, példázza T. I. honvéd esete is. — T. I. honvéd — autószerelő — több ízben javította a törzsfőnök kocsiját, többek között a műszaki vizsgára is ő készítette fel otthonában^ egy szerelő ismerőse segítségével. Amikor V. elkövette az öngyilkossági kísérletet, G. főhadnagy őt bízta meg azzal, hogy V.-t és szüleit hamis tanúzásra bírja. Röviddel ezután T. I. honvédet — szolgálati érdekből — a dandárhoz vezényelték. Miután a V.-ügy felszínre került, a kihallgatások során T. I. honvéd felfedte a törzsfőnök megbízását. Katonaidejének letöltése után sok társával együtt T. I. honvédet is visszatartották tartalékos szolgálatra és gépkocsivezetőként a szóbanforgó osztályhoz helyezték. Megérkezésekor G. főhadnagy a következő szavakkal fogadta: „Most jól betartottál nekem, de biztos lehetsz benne, hogy ezt még visszakapod." G. főhadnagy tapasztalta, hogy esetenként kisebb személyes ügyek, javítások elvégzéséhez — többnyire a parancsnok engedélyével — néhány tiszttársa igénybeveszi a sorkatonák tevékenységét. Ö is élt ezzel a lehetőséggel. Először csak apróbb javításokat végeztetett, majd gépkocsija műszaki vizsgáztatásához vette igénybe alárendeltjei munkáját (a már említett T. honvédet), végül V. honvédet kérte meg kocsija karosszériájának teljes rendbehozatalára. Ezeket a munkálatokat jogtalan szabadságolásokkal és eltávozásokkal honorálta. A karosszériajavítás időtartamára például — szeptember 9—18ig — amelyet V. honvéd szülei lakásán végzett, a századnaplóban szolgálati út bejegyzés szerepel, ugyanakkor a szolgálati utat osztály parancsban nem rögzítették. Pontosan nem tudhatjuk, milyen megállapodás lehetett — volt-e egyáltalán — kettőjük között, egy dolog azonban figyelemreméltó: miután G. főhadnagy — a lakásán — tudomást szerzett az öngyilkossági kísérletről, azonnal alakulatához sietett és első kérdése az volt a katonát kórházba szállító gépjármű parancsnokához, hogy az mondott-e valamit személyéről. Miután a nemleges válasz nem nyugtatta meg, a visszaérkező gépkocsiparancsnokot magához rendelte és afelől tudakozódott, miről beszélt a katona útközben. (Ezt követően indította útba T. I. honvédet V. szüleihez.) Ugyanakkor V. honvéd nem volt hajlandó arról nyilatkozni, hogy mi történt a törzsfőnök lakásán, amikor az a pénzt átadta neki. Feltételezhető, hogy V. honvéd azért nem sürgette a munkadíj kifizetését, mert számára sokkal kedvezőbb volt az a „különleges bánásmód", amiben részesült. Bár az esetet nem ő kezdeményezte, de ebből is megfigyelhető a katona korrumpálási szándéka. Személygépkocsiját megvételre ajánlotta az alakulat egészségügyi szolgálat vezetőjének, K. P. őrmesternek, akitől ezért arról kért felvilágosítást, hogy milyen módon lehetne gyomorbántalmai miatt leszerelni.

V. honvéd öngyilkossági kísérlete után G. főhadnagy ráébredt saját felelősségére, veszélyben érezte mindazt, amit eddig nagy erőfeszítések árán ért el. Saját személyének leplezése céljából újabb és újabb, az előbbieknél még súlyosabb hibákat, a szolgálati hatalommal való durva visszaéléseket követett el: az érintetteket jogtalan intézkedéseinek letagadására szólította fel és megfenyegette mindazokat, akik az előbbiekről tudomással bírtak. Ily módon a sorállomány körében fokozatosan lejáratta a saját és tiszttársai tekintélyét, a hivatásos állomány előtt elveszítette erkölcsi tartását. *

*

* /

— Az egyik helyőrség rendészeti komendáns hivatal vezetője, M. S. őrnagy huzamosabb időn keresztül ugyancsak visszaélt szolgálati hatalmával. A lakásügyek intézéséért a tisztektől, tiszthelyettesektől, polgári alkalmazottaktól italt fogadott el, s ezeket a lakásigényléseket gyorsabban készítette elő a lakásbizottsági ülésre, parancsnoki döntésre. A női ügyfeleket bizalmasan fogadta, többnek ajánlatot tett, vagy éppen a lakásukon kereste fel őket. Alárendeltjei előtt á munkahelyen — munkaidőben — több esetben az eszméletvesztésig lerészegedett, megbotránkoztató módon viselkedett. A fogdások részére biztosított ételből többször jogtalanul étkezett. A szolgálati gépkocsit rendszeresen magáncélra használta, illetve azt másoknak is odaadta. Kopott, elhasználódott ruháit a helyőrségi fogda készletéből cserélte ki. A fogda részére tárolt fűtőolajból lakására, hétvégi házába szállíttatott. Saját selejt olajkályháit (2 db-ot) a hivatalban levőkkel kicseréltette. Miután pedig a helyőrségparancsnok fegyelmi. vizsgálatot rendelt el ellene, a beosztottait megfélemlítette, kijelentette, hogy „vérfürdőt" rendez. Az alárendelteket a rá nézve terhelő és őszinte vallomások miatt zaklatta. A. honvédelmi miniszter elvtárs szolgálati viszonyát ezek miatt meg szüntette és fegyelmileg tartalékállományba helyezte. M. őrnagy közel három évtizedes hivatásos katonai szolgálata alatt nem először'viselkedett tiszthez méltatlanul. 1970 decemberében hegyi kiképzés céljából Rezi közelében táboroztak. December 6-án este két tiszttársával a közeli községbe ment, ahol lerészegedtek, s összeütközésbe kerültek a kultúrházban zártkörű rendezvényen szórakozó polgári lakosokkal. • A kultúrház igazgatójának többszöri felszólítására sem hagyták el a helyiséget, hanem kirendelték az ügyeletes alegységet, melynek tagjai géppisztollyal felfegyverkezve bementek a kultúrházba, s így folytatták tovább a vitát. Végülis dulakodás után elhagyták a helyiséget, de M. őrnagy újabb 20 felfegyverzett katonát rendelt ki a „civilekkel való leszámolás" céljából. A további rendbontás csak azért nem következett be, mivel a kultúrházat távollétük idején bezárták. Cselekményével a polgári lakosok kö-

rében riadalmat keltett, de beosztott katonái előtt is kompromittálta magát, hiszen annyira részeg volt, hogy miközben parancsokat osztogatott, kétszer is a földre esett. E cselekményekért a Kaposvári Katonai Bíróság szolgálati hatalommal való jelentős hátránnyal járó visszaélésben mondta ki bűnösnek, s 3 hónap katonai fogdában letöltendő szabadságvesztésre ítélte. M. őrnagy korábbi ügyei kapcsán önkéntelenül felvetődik, hogy az illetékes elöljárónak nem kellett volna-e határozottabban, szigorúbban eljárni, netán a hadseregből eltávolítani, vagy legalábbis jobban figyelembe venni előéletét az önálló beosztásba helyezésnél. Mert, mint a tények is mutatják, nevezett olyan negatív erkölcsi tulajdonságú. ember, aki a ráruházott hatalommal gyakran visszaélt. Az mindenképpen elgondolkoztató, hogy a különböző szintű intézkedések, iránymutatások és javaslatok ellenére még mindig létező gond és probléma, hogy néhány egységnél, törzsben, intézetnél egy-két hivatásos katona éveken keresztül részegeskedik, züllött életet él, s minderről az elöljárók nem tudnak, vagy csak akkor észlelik, amikor már más megoldás nincs, mint a fegyelmi úton történő elbocsátás. A környezet, a szűkebb kollektíva pedig függő helyzete miatt az előbbieket csakúgy, mint a hatalmaskodást elviseli, eltűri. Ügy véljük, semmilyen korábbi érdem (még a meglevő tiszti, tiszthelyettesi hiány sem) szolgálhat arra kellő alapul, hogy az M. őrnagyhoz hasonló életmódot folytató emberek a hadseregben maradjanak. *

*

*

Szerencsére nem mindennapi eset, hogy az alparancsnokok által alkalmazott durvaságok, „kitolások", megengedhetetlen fegyelmezések az alárendeltet öngyilkosságba kergetik. Mégis ez következett be az egyik építőműszaki alakulatnál. Megtörténhetett ez anélkül, hogy az illetékes parancsnok, párt- és politikai szervek, a KISZ-szervezet az előzményekről információkkal rendelkeztek volna, így megfelelően beavatkozni sem tudtak. A tisztesek több hónapon keresztül „szívatták" az újoncokat, visszaéltek szolgálati hatalmukkal. L. L. honvéd 1980. április 20-án 20 óra körül egy katonatársával az elhelyezési körletet engedély nélkül elhagyta, szeszes italt fogyasztott, majd 22 órakor ittas állapotban visszament a századhoz. Ez alatt a rajparancsnoka és szakaszparancsnok-helyettese (távollétét elhallgatva) az alárendelt katona ágyába egy vízzel megtöltött műanyag zacskót tettek azzal, hogy ha megérkezik és ráfekszik, a víz az ágyába ömlik. Tervük nem valósult meg, mivel L. honvéd ezt észrevette, nem feküdt le, hanem hangosan méltatlankodott. A tisztesek és a honvéd közötti vitát hallva az alegységügyeletes jelentést tett az objektumügyeletesnek, aki L. honvédet ma-

gához rendelte, s intézkedett fogdába (elkülönítő helyiségbe) helyezésére. Ezt követően — 10—15 perc elteltével — L. honvéd tornacipőjének fűzőjéval a helyiségben levő radiátor csövére felakasztotta magát és meghalt. A rendkívüli eseményt a katonai ügyészség kivizsgálta, s ennek kapcsán vádat emelt alárendelt megsértése és más bűncselekmények miatt K. J. őrvezető, rajparancsnok, Cs. B. szakaszvezető, szakaszparancsnok-helyettes és K. I. ht. főtörzsőrmester, ügyeletes parancsnok ellen. A katonai bíróság első fokon, majd a Legfelsőbb Bíróság jogerősen i mindhármójuk bűnösségét megállapította, ezért. K. J. őrvezetőt 1 évi és 6 hónapi, Cs. B. szakaszvezetőt 6 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre és lefokozásra, K. I. főtörzsőrmestert pedig 3 havi (1 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre) ítélte. Ezen .túlmenően a Budapesti Katonai Ügyészség vezetője fegyelmi eljárást kezdeményezett több tisztessel szemben. A bűncselekmény bekövetkezését az alábbi indítékokra, ok és okozati összefüggésekre lehet visszavezetni: 1. Egyik döntő tényezőként az alparancsnokok mulasztásai, megengedhetetlen nevelési módszerei, az alegység életét jellemző állapotok jelölhetők meg. L. L. honvéd az alapkiképzés befejezése után került a felelősségre vont tisztesek alegységéhez. Munkáját az alap- és kötelékkiképzés idején egyaránt megfelelően végezte. Katonatársaival jó kapcsolatot alakított ki, amelyet elősegített az is, hogy az egység öntevékeny művészeti csoportjában eredményesen szerepelt. A kapott parancsokat általában megfelelő szinten végrehajtotta. A gyakorlati szakkiképzési feladatok elvégzése terén azonban hanyagság volt tapasztalható nála. Az erősebb fizikai megterhelést nehezen viselte el. (Indokolt lett volna a fizikai munkára való alkalmasságának tisztázása, hiszen korábban sérvműtéten esett át, a kórházi szakrendelésen kisebb mértékű gerincferdülést is megállapítottak nála.) Jó kedélyű, vidám természetű katona volt. Beilleszkedését nehezítette, hogy kezdetben többször visszabeszélt, a tisztálkodásra vonatkozó előírásokat sem mindig tartotta be. Ezért a sortisztesek „rászálltak", törvénytelen, jogtalan eszközökhöz nyúltak. A rajparancsnok és a szakaszparancsnok-helyettes megegyeztek abban, hogy L.-t rendszeresen külön munkára vezénylik, magatartását kifogásolják. Az újonc katonákkal végeztetett „kitolások"-ból L. honvéd sohasem maradt ki. A századnál ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy fegyelmezésképpen — ha volt erre szükség, ha nem — a szabadidőben állandóan padlót mosattak velük, ízetlen, otromba tréfák tárgyai voltak. A sorállomány körében köztudott volt, hogy L.-t indok nélkül zaklatják, mértéktelenül dolgoztatják. Néhány tisztes magatartására jellemző volt, hogy az első időszakos katonákat addig provokálták, ingerelték, amíg azok vissza nem szóltak s ez már önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy7 újabb hátrányos helyzetbe hozzák őket. Amikor valamelyik újonc felvetette, hogy már túlzás, amit velük tesznek, a válasz általában az volt, hogy „akkor mész most már haza, amikor a kavics kivirágzik".

A két tisztes az alegység szolgálatának a figyelmét is felhívta arra, hogy a fiatal katonákat foglalkoztatni kell. Ily módon L. honvéd szabad idővel nem rendelkezett. A katonatársak és az édesapa vallomásából kiderült, hogy egyszer, amikor a tisztesek már más különmunkát nem tudtak adni, akkor a mosdóhelyiséget marószódával felszórták, s az ajtót rájuk zárták, a lerakódott vízkövet, festéket borotvapengével kapartatták fel. Ha a körletben tisztes, öreg katona rágyújtott, s a gyufát eldobta, L. honvédnak takarodó után is le kellett ugrania az ágyról és felvenni. Az öngyilkosság napján — vasárnap ellenére — az újonc állományt egész nap dolgoztatták, levélírásra sem maradt idejük, ami általános elkeseredést, igen rossz hangulatot váltott ki. A takarításra vonatkozó vezénylések teljesen formálissá váltak. Az öreg katonák mindennemű körletmunka alól kivonták magukat, a parancsnokok pedig elnézték, természetesnek találták ezt. K. J. őrvezető — L. távollétében — többször sértő, lealacsonyító, gyűlöletkeltésre alkalmas kifejezéseket használt vele kapcsolatban. Így kijelentette: „A cigány nem ember, utálom, a cigány nem áll meg előttem, nem bírom a cigányszagot". Egyoldalúan tegezte, „kokerónak" nevezte(ami a cigányok gúnyneve). A tisztesek körében elfogadott gyakorlat volt az, hogy az alárendeltet fegyelemsértés esetén nem a szabályzat által előírt módon és formában vonták felelősségre, hanem a népszerűtlen munkákat végeztették el velük és kilátásba helyezték, hogy 2 hónapig eltávozást sem fognak kapni. A rajparancsnokok abból indultak ki, hogy mivel őket a tisztesiskolán állandóan mosatták, ezt vissza kell adni. Az állandó kíméletlen zaklatás, lelki gyötrés, provokálás L. honvédet idegileg megviselte, elkeserítette. Ez látszott külső megjelenésén is. Újonctársainak elmondta, hogy amit vele művelnek, már nem fogja sokáig bírni. A szüleinek írt levelekből is megállapítható, hogy — az egyébként nem problémamentes ember — olyan beállítottsággal vonult be, hogy jó katona akar lenni, de a hátrányos megkülönböztetés ezt kedvezőtlenül befolyásolta. Erre panaszkodott rokonainak is. \Az áthelyezését másik századhoz édesapja kérte, amit az egység parancsnoka méltányolt, de .az erről szóló döntést nem közölték vele, a végrehajtásra pedig azért nem került sor, mert a levél megérkezése és az öngyilkosság között igen rövid volt az idő. A tisztesek, az öreg katonák és az újoncok viszonyát leginkább az fejezte ki, hogy a cselekmény bekövetkezése után utóbbiak csak hosszas rábeszélés, meggyőzés után voltak hajlandók a történteket feltárni. A kikérdezett és meghallgatott katonák közül többen panaszkodtak a rajparancsnokokra a kivételezések, a terhek aránytalan elosztása, a durvaságok, kitolások miatt. Az újonc katonák, a rajparancsnokok túlkapásait egymás között megbeszélték, de az illetékeseket erről nem merték tájékoztatni. Különösnek

tűnik, hogy a századparancsnok sem érzékelte az immorális jelenségeket. A különböző szintű ellenőrzések is csak a „tervtelj esitég" megállapításáig jutottak el, az elöljárók és az alárendeltek viszonyát nem vizsgálták, Az alegységnél évek óta követett gyakorlattá vált, hogy a fogdát úgy használták fel kijózanító szobának, hogy az erre vonatkozó k;ötelező előírásokat figyelmen kívül hagyták. Orvosi ellenőrzés és felügyelet nélkül kerültek oda. Az ittas katonákkal szemben nem a szolgálati szabályzat szerint jártak el. Kijózanodás előtt felelősségre vonták, fenyegették őket.10 2. A cselekmény bekövetkezésében közrejátszottak a laktanyát önkényesen elhagyó katonákkal szemben alkalmazott intézkedések, az előírásszerű fegyelmi felelősségre vonás elmaradása. Az alegységszolgálat, a raj- és szakaszparancsnok tudomással bírtak arról, hogy L. és Cs. honvédek az objektum területét — feltehetően italozás céljából — önkényesen elhagyták, ennek ellenére azt az elöljáróknak nem jelentették, keresésükre, felkutatásukra intézkedés nem történt. Helyette felkészültek arra, hogy L.-t „megtréfálják", kitoljanak vele. Miután a két honvéd a körletbe visszaérkezett, a tisztesek részére továbbra sem az volt a probléma, hogy engedély nélkül voltak távol és leittasodtak, hanem az, hogy L. észrevette ágyában a vizet és nem volt hajlandó ráfeküdni. Erre többször — szidalmazás és trágár szavak közepette — kényszerítették, de ellenállt, s visszabeszélt. Az objektumügyeletes sem győződött meg arról, hogy L. miért engedetlen. Az. előbbieket csak tetézte, hogy 2 hónapra ismételten kilátásba helyezték a kedvezmény megvonását. Megemlítendő, hogy ha L. honvéd önkéntes véradáson nem vesz részt, akkor a szolgálati ideje alatt (4 hónap) egyszer sem mehetett volna haza — noha fenyítése nem volt. Érthetetlen és józan ésszel megmagyarázhatatlan K. főtörzsőrmester viselkedése. Jelenlétében K. őrvezető durván szidalmazta, sértegette alárendeltjét, ő pedig ezt nem kifogásolta, nem akadályozta meg, hanem következetlenségével még bátorította is. Ugyanakkor Cs. J. honvéddal szemben, aki együtt hagyta el engedély nélkül a körletet és italozott L.-al, ennek ellenére semmilyen intézkedést nem foganatosítottak. A fogdába (elkülönítőbe) helyezés során pedig elmulasztották a katona ellenőrzését, olyan tárgyat hagytak nála, amelyet végül is felhasználhatott öngyilkossághoz. A büntető eljárás során bizonyítást nyert, hogy L. L. öngyilkossága azért következhetett be, mert az ittas, dühöngő katonától az önmagára veszélyes tárgyakat nem vették el, folyamatos és szoros felügyeletét nem biztosították. A cselekmény bekövetkezésének a körülményeiből világosan látszik az elöljárók több mulasztása: 10 Több rendkívüli esemény kapcsán utaltunk arra, hogy ha az ittas vagy bódult katonát az elöljáró fenyegeti, provokálja, az újabb fegyelemsértés elkövetéséhez vezethet (öngyilkosság, szökés, elöljáró tettleges bántalmazása stb.).

1. A különböző rendkívüli eseményekről készített és az elöljárókhoz felterjesztett írásos jelentések, értékelések, a tett intézkedések gyakran — mint ebben az esetben is — felületesek, nem felelnek meg a hatályos parancsoknak, utasításoknak. Az elemzések felszínesen tárják fel a cselekmény bekövetkezésének körülményeit, elmarad az ok—okozati összefüggések vizsgálata, elmulasztják a felelősség megállapítását, a következmények elhárítására^ illetve hasonló esetek megelőzésére az intézkedések kiadását. A szóban forgó jelentés nem tartalmazza azt, hogy az elöljárók mulasztásai mennyiben járultak hozzá a nemkívánatos jelenségek kialakulásához. Elfogadhatatlan az a vezetői szemlélet és magatartás, hogy amikor egy alegységnél igen súlyos mulasztásokra derül fény, a hivatásos állomány felelősségét meg sem említik. Ezt nem lehet azzal indokolni, hogy a századparancsnok szükségképpen került beosztásába, különösen akkor nem, amikor durvaságért már máskor is felelősségre kellett vonni. Az elöljárói liberalizmus tipikus példájaként fogható fel, hogy az ügyészség által parancsnoki fegyelmi hatáskörbe utalt rajparancsnokok csupán feddés, illetve megrovás fenyítésben részesültek. 2. A fenti bűncselekménnyel kapcsolatosan feltárt hiányosságok megelőzése, felszámolása azt igényli, hogy a soraiparancsnokok kiválasztására, felkészítésére, tevékenységük irányítására, ellenőrzésére, segítésére — különösen a kikülönített alegységeknél — a parancsnokok, politikai szervek az eddiginél még nagyobb figyelmet fordítsanak. Ne engedjék meg, hogy a tisztesek — helytelen régi szokások és hagyományok szerint — durváskodjanak, olyan fegyelmezési és nevelési eszközöket alkalmazzanak, amelyek idegenek a szocialista hadsereg szellemétől. Továbbá azt sem, hogy dicsérő—fenyítő jogkörükkel nem élnek, ugyanakkor burkolt felelősségrevonást eszközölnek. Esetenként és helyenként — főként az építő alakulatoknál — tapasztalható, hogy az alegységeket szorosabban nem ellenőrzik, vagy az ellenőrzések felszínesek, felületesek, s túlzottan termelés-centrikusak, így az emberi problémák ritkán kerülnek felszínre. Előfordul, hogy a fiatalok a behívást követő 4—6. hónap után sincsenek tisztában jogaikkal és kötelességeikkel. Különösen szembetűnő, hogy nem ismerik: panaszt mikor, hol, milyen formában, kinél lehet tenni. Nagy biztonsággal állítható, hogy határozottabb és céltudatosabb ellenőrzéssel, a folyamatok kézbentartásával és befolyásolásával a fegyelemsértők időbeni felelősségrevonásával, a soraiparancsnokok nevelésével, á beosztottak egyéni gondjainak ismeretével és orvoslásával a rendkívüli eseményt meg lehetett volna előzni. De ehhez az elöljárók nagyobb érzékenységére, tapintatára, felelősségérzetére, a pártpolitikai szervek odafigyelésére lett volna szükség. A * *

Következtetések,

tanulságok:

1. A hatalommal, a szolgálati helyzettel való súlyos visszaélések a néphadseregben ritkák és az esetek többségében előbb-utóbb lelepleződnek. Mint a jelzett példák is mutatják, parancsnoki, bírói úton az elkövetőket felelősségre vonják, párttagok pártbüntetésben is részesülnek. A kérdéssel való foglalkozásnak mégis van aktualitása. Nevezetesen az utóbbi másfél évtizedben ezek az erkölcs- és jogsértések szám szerint nem csökkentek sem a társadalomban, sem pedig a hadseregben. Tapasztalataink szerint ezt több ok, körülmény befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy olyan kiválasztási rendszer nem állítható fel, és nem is működtethető, amely tökéletesen kizárná azt, hogy a különböző pozíciókba, parancsnoki beosztásokba kerülők egynémely esetben a hatalmat ne a maguk hasznára fordítsák. A leggondosabb odafigyelés ellenére is megtörténik, hogy néhány tiszt, tiszthelyettes a státuszát önmutogatásra, kivagyiságra, túlzott és irreális presztizscélok elérésére, a fontos ember szerepének eljátszására használja fel. Ügy véljük, hogy az ilyen és ehhez hasonló szemléletek és magatartásbeli torzulások ellen fellépni nemcsak a parancsnokok, pártpolitikai munkások, katonai igazságügyi szervek kötelessége és feladata, hanem valamennyi tiszti, tiszthelyettesi kollektíváé is. 2. A különböző vizsgálatok, felmérések, esetelemzések olyan tanulságokkal is szolgáltak, hogy a megelőző munkát az a körülmény is kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a társadalmi élet néhány területén a szerzési, a meggazdagodási vágy, az egyes tartós fogyasztási cikkek, ingatlanok mindenáron való megszerzése és bűvös tisztelete felerősödött. Kétségtelen, a tiszti, tiszthelyettesi állomány „ki van zárva" abból — lehetősége korlátozva van —, hogy a látványosan gyarapodó, ha úgy tetszik gazdagodó emberekkel a versenyt felvegye. A kispolgári tendenciáknak a kisugárzása, az értékrendek sajátos értelmezésében, fellazulásában, tévelygésekben azonban körükben is megtalálható. Ezért a nevelő munka fokozásával egyre inkább biztosítani kell, hogy a tisztek, tiszthelyettesek mindenkor el tudjanak igazodni abban, hogy milyen magatartás, cselekedet egyeztethető össze a hivatással, a hatalom gyakorlásával. 3. Elgondolkoztató az is, hogy bizonyos ügyek csak névtelen bejelentések után lepleződnek le. Ez az illetékes elöljárók mulasztásaira utal. Több cselekmény azért következhetett be, mert az ellenőrzés elmaradt, vagy hiányos, felületes, szakszerűtlen volt. Ennek kapcsán elvtelen személyes kapcsolatokkal, összefonódásokkal is lehetett találkozni. Nem ritkán még a szolgálati függést is erre próbálták redukálni. Megemlítendő, hogy a fenti jelenségek nemcsak az anyagi visszaélésekre vonatkoznak. Az elöljárók az alárendeltek mulasztásait olykor azért nem tárják fel, hogy ezzel saját felelősségüket leplezzék, presztízsüket védelmezzék. Ezért fordul elő, hogy súlyosabb cselekményeket elkennek, elhallgatnak, jelentéktelennek nyil-

vánítanak, s arra számítanak, hogy mulasztásaikra nem derül fény. Szélsőséges esetnek tekinthető az, amikor az elöljáró és alárendelt között korrupciós kapcsolat alakul ki. Nem vitás, hogy az ilyen parancsnok nem rendelkezik erkölcsi alappal az alárendeltek felelősségre vonásához, de ahhoz sem, hogy őket tisztességes munkára, /viselkedésre ösztönözze. Mint azt a vizsgálat alá vont esetek is bizonyítják, az öszefonódásoknak olyan fokozatai alakultak ki, mint az egyoldalú vendéglátás, ajándékozás, alárendeltek magáncélra történő igénybevétele, polgári szerveknek munkák végeztetése, amiért tisztek, tiszthelyettesek igen olcsón építőanyagokhoz és ingyenes vendéglátáshoz, előnyökhöz stb. jutottak. Az ilyen jelenségek viszszaszorítása, megelőzése érdekében az adminisztratív rendszabályok szigorú megtartása, illetve betartása mellett szükségszerű annak a hangsúlyozása, hogy a hivatásos katonáknak olyan életmódot kell folytatni, amely példaképül szolgálhat áz alárendeltek számára és a környezetükben tiszteletet, elismerést vált ki. Egyszersmind tartózkodniuk kell minden olyan erkölcs- és jogellenes cselekmény elkövetésétől, amely a vezetői tekintélyt aláássa, illetve azoktól a cselekményektől, amelyek ellen szolgálati helyzetüknél fogva fel kell lépniük. 4. Ügy tűnik, hogy az általunk elemzett esetek nem átmeneti jellegűek, hanem ilyen yagy olyan formában visszatérőek, ezért a napirendről levenni nem lehet őket. Felmerül a kérdés: milyen megoldás, előbbrelépés kínálkozik? A már említetteken kívül mindenek előtt arra szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy betartva az eljárási szabályokat (állami-, párt) nem lehet tekintettel lenni a rendfokozatra, beosztásra, a jelenlegi vagy korábbi érdemekre. Azaz minél magasabb és felelősségteljesebb beosztást tölt be a tiszt, tiszthelyettes, annál szigorúbban kell vele szemben eljárni, ha korrupcióba keveredik. Azt mindenképpen látni kell, hogy itt nem egyszerűen a személyes egzisztenciát fenyegeti veszély. A hivatásos katona egy hatalmi rendszer képviselője és az állampolgárok, alárendeltek előtt ilyen szerepben is megjelenik. Amikor tehát e visszásságok ellen fellépünk, a hatalmi, a függelmi, parancsnoki rendszer erkölcsi-politikai hitelét, a hatalom gyakorlásához szükséges bizalmat is védelmezzük. A vezető hitele, a vele szemben táplált bizalom semmi mással nem helyettesíthető, nem pótolható. A parancsnokok személyes presztízse és az általuk vezetett katonai szervezetek eredményessége vagy eredménytelensége között mind békében, mind háborúban egyenes arány áll fenn. Napjainkban is számtalan példa mutatja, hogy a katonai vezető tekintélyének elégtelensége a katonai rendet, fegyelmet rombolja. A kollektívákat megosztja, szétesettséghez, kedvezőtlen légkör kialakulásához vezet. Ebből egyértelműen adódik, hogy az illetékes elöljáróknak az eltéréseket következetesen fel kell tárni, az okokra, indítékokra rá kell mutatni, a tennivalókat pedig rendszeresen meg kell határozni. Az, hogy a hivatásos állomány mennyire érti és a gyakorlati tevékenységben a hatalmat hogyan gyakorolja, min-

denkor tükre, fokmérője az erkölcsi tudatosságnak és a politikai elkötelezettségnek. • -1 5. A párt- és az állami vezetés legutóbbi értékeléséből közismert, hogy hazánkban felerősödött az individualizmus, a jövedelem tisztességtelen munkával való növelésére irányuló törekvés. E kedvezőtlen jelenségeknek a hadseregbe történő „beszűrődése" ellen csak hatékony, következetes ideológiai-politikai munkával, a katonai nevelés egész rendszerével léphetünk fel. Nem fogadható el az olyan szemlélet és magatartás, mely szerint ha nyilvánosságra hozzák a vezető korrupt tevékenységét, akkor az árt a vezetői tekintélynek, annak ugyanis éppen a korrupció árt. Fontos tartalmi kérdésként kell ezért kezelni, hogy senkinek sincs joga a párt és az állam tekintélyét önmaga számára kisajátítani. Határozottan állíthatjuk, hogy a párt és az állam tekintélyét azzal védjük a legjobban, ha ezeket a visszásságokat gyökerestül kigyomláljuk és e különböző szintű parancsnokokat a szocialista vezetőkre jellemző szerénységre, példamutatásra és önzetlenségre neveljük.

Az alkoholisták kényszergyógyításáról a katonai büntető eljárásban (rta: Dr. Egervári Jenő alez.

A címben választott témában — szerény lehetőségeimhez képest — annak szorgalmazása volt a célom, hogy a katonai büntető eljárásban is megoldódjék az alkoholisták kényszergyógykezelésének megszervezése, mert az megítélésem szerint hasznos lenne mind az egyén, mind a társadalom, illetőleg a fegyveres erők szempontjából. Mielőtt az alkoholisták kényszergyógyítása kérdésével részleteiben foglalkoznék, szükségesnek látszik az alkoholizmus fogalmának felidézése, másrészt a túlzott alkoholizálás néhány problémájának és kiváltó okainak megvizsgálása társadalmi és büntetőjogi vetületében egyaránt. E cikk természetesen nem kíván therápiai megoldásokat javasolni, vagy a gyógyítás mikéntje kérdésében állást foglalni. Néhány területen azonban e kérdések mellett sem lehet elmenni és bizonyos mértékben a kifejezetten orvosi vonatkozású problémák érintése is indokolt. Az alkoholizmus definiálása tekintetében abból szükséges kiindulni, hogy az gyűjtő fogalom, amely a legkülönbözőbb társaslélektani, kórlélektani és biológiai betegségtényezőkből alkotott kóroktani összetevők által jön létre, s ezért különböző fokú, és jellegű — az alkoholfogyasztással való visszaélést (alkohol abúzusokat), valamint' az alkoholtól való függőség (alkohol dependencia) változatos formái által jellemzett — tünetek összességét foglalja magába. Az alkoholizmus kifejezés bizonyos értelemben túlhaladott. Ez a diagnózis tulajdonképpen az alkoholtól való függőségre (dependencia) és az alkoholtól még nem függő, de azzal már rendszeresen visszaélő magatartásra (nem dependens alkohol abúzus), mint a két legfontosabb változatra illik. Le kell azonban szögezni — a katonaorvosok egy részének álláspontjával szemben — azt az általános véleményt, hogy mind az iszákos alkoholista, mind pedig az alkoholtól már függő alkoholista egyaránt beteg, csak más formában beteg az egyik, mint a másik. Az természetes, hogy számos átmeneti és kombinált forma is létezik. A fentiekből következik, hogy minden alkoholista kezelésre szorul, legfeljebb más-más formában. Egyes újabb álláspontok szerint az alkohol-

lal való visszaélés biológiai és pszichológiai szempontból egyaránt objektív realitás és nem csupán szociális megbélyegzés. Az ún. deviáns iszákosság viszont mind a kettő. Az alkohollal való visszaélést, az alkohollal összefüggő veszteségek, mulasztások, betegségek felhalmozódása jellemzi. Az történik ugyanis, hogy az ivás feletti önkontroll egyre jobban gyengül, és ezért a beteg egyre többször iszik azért, mert az elvonási tünetek megszüntetése érdekében kénytelen, „kényszerítve" van arra, hogy igyék. A nem dependens alkoholisták — az előbbiektől eltérően — általában rendszeresen isznak ugyan, de bizonyos mértéket tartanak és csak alkalmasint isznak mértéktelenül. Az alkoholizmus tehát egyértelműen betegség, amely magatartási zavarokkal, személyiségtorzulással jár. Kifejezetten káros a családi, a munkahelyi, de a társadalmi környezetre is. Ugyanakkor az alkoholizmus a bűnelkövetés egyik okozója, másrészt alkoholista gyakran válik bűncselekmény sértettjévé is. Ezek után nézzük meg, hogy az említett negatív hatások honnan erednek. Egyes felmérések szerint a felszabadulás után a magyar családok kb. 80%-ának változott meg a társadalmi helyzete. Jelentős részüknél ez társadalmi felemelkedést jelentett. E felemelkedés azonban sem a társadalom egy részének, sem az egyénnek az életében nem ment, nem mehetett végbe konfliktusok nélkül. Mi most tulajdonképpen ennek az óriási társadalmi fejlődésnek a problémáival küszködünk, amelyek a fejlődés visszájaként jelentkeznek az eredményekben, s amelyek nem oldódnak meg automatikusan. A felemelkedés sok, előre nem látott ismeretlen, új konfliktust vitt az emberek életébe. 1 A mi társadalmunkban milliók váltak lehetőségeikben egyéniségekké. Korszakos vívmány ez, de korszakos a feladat is, hogy ezt a lehetőséget mindinkább valósággá változtassuk. Sokfajta gond nehezíti ezt a feladatot, különösen az ifjúság számára. Pl. az a gyakorlati tapasztalat, hogy nagyon sokszor nem az ember értéke számít, nem az, hogy milyen munkát végez, hanem hogy milyen funkciót visel. Vagyis teljesítményre orientáltság helyett funkcióra orientáltságot lát és ez ellen sokan közülük lázadnak. Mondhatjuk érthető, sőt rokonszenves is ez a fajta lázadás. Ennek a lázadásnak azonban különböző formái és eszközei vannak. 2 Az emberek, főként a fiatalok azonban nem mindig képesek a megfelelő megoldási módot választani és az esetek egy részében máris közel kérülnek az italhoz. Természetesen az alkoholizmus terjedésének okát nem lehet csupán a társadalmi változások eredményeit kísérő negátív jelenségként felfogni. Legalább olyan mértékben közrehat az a naponta tapasztalható tény is, hogy egyesek — miközben elvárják és élvezik az új társadalom minden tá1 Acél György: Emberség, munka, nevelés. Magyar Pszichológiai Szemle. 1980. évi 2. sz. 101. oldal. 2 Idézett mű 105. oldal.

írtogatását, saját magukkal szemben teljességgel kritikátlanul és primitív módon igénytelenek. Az ilyen emberek —legyenek bár idősebbek vagy éppen fiatalok — ném követelnek önmaguktól szinte semmit, azaz megelégszenek egy természetellenes élettel. Céltalanul sodródnak, ami az ő esetükben nem valamiféle alkalmi kikapcsolódás, hanem ezt az életmódot választják. Nem szabtak az életüknek — és a sorállományú katonáknál életkoruk miatt ezt már egyértelműen meg lehet állapítani — a szocialista emberhez illő és méltó ideált, és ehhez nem választottak maguknak megfelelő pályát, vagy nem segítették őket hozzá. Az életüket így élők nem boldogok, de a mi társadalmi, politikai, nevelési viszonyaink között nem is válhatnak azzá. Egyszerűen arról van szó, hogy már gyermek-, illetve serdülő korukban téves útra kerültek és nem volt, aki a helyes útra kormányozza őket. Egyeseket közülük látszólag, vagy bizonyos időre kielégít az, hogy a nem megfelelő, nem szocialista emberhez illő és szükséges életformát választották, a valóban alkotó munka helyett vagy a természetre, a többi emberre, illetőleg mindkettőre hagyatkoznak, de csak addig, míg a többi ember — és pl. akár az ivócimborák is — számára terhessé nem válnak. Nehéz helyzetben vagy jelentős társadalmi, családi, egyéni gondjaikban, bajaikban azonban teljesen magukra maradnak. Ami az alkoholizmusnak — amely alapvetően társadalmi jelenség — a biológiai és pszichikai oldalról való megközelítését illeti, célszerűnek látszik a következő ismeretek felidézése: Napi tevékenységünk során állandóan ki vagyunk téve különféle erejű és súlyú terhelésnek. A stressz az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre. E tekintetben mindössze két alapvető típus létezik: aktív válasz, azaz küzdelem, vagy pedig passzív válasz, azaz menekülés vagy eltűrés. Bár a szervezetbe bekerült méregtől (pl. alkohol) nem lehet elmenekülni, sejtjeink mégis kétféle — lényegében hasonló — választ adnak: kémiai úton megsemmisítik a mérgező vegyületet, vagy megteremtik a „békés együttélés" állapotát. Ilyen egyensúly vagy úgy érhető el, hogy a szervezet kiüríti magából a mérgező anyagot, vagy úgy, hogy nem vesz róla tudomást. Kétségtelen, hogy azok a törvények, amelyek a sejtek és szervezetek szintjén érvényesek — többé-kevésbé —, egy életfilozófia forrását is képezhetik, amely az emberi magatartás szabályait tudományos alapelvekre helyezi, ahelyett, hogy az a babona, a hagyományok vagy valamiféle kétségbevonhatatlan tekintély parancsait követné. 3 Végül ide kívánkozik György Júlia egy, szinte abszolút igazságszámba menő megállapítása is7', amely szerint a leglényegesebb pontokban az em3 4

Selye János: Stressz, distressz nélkül. Akadémiai kiadó, 1976. György Júlia: A nehezen nevelhető gyermek; Medicina kiadó.

ber leiki szükségletei és legjellegzetesebb vonásai a csecsemő kortól az aggastyán korig megegyezőek. Az ember szeretetre, továbbá akaratának és egyéniségének szabad kifejezésére és megbecsülésére vágyik. Ezeknek hiányában magatartása valamilyen alakban a társadalomban eltorzul, ő maga megbetegszik. A fentiekre történő rövid utalást azért tartottam szükségesnek, mert az alkoholizmus kialakulása, de az alkoholisták gyógyítása is láthatóan társadalmi probléma, ami természetesen érinti a társadalom szerves részét képező néphadsereget és általában a fegyveres erőket is. Nem tekinthetünk el tehát mi katonák — orvosok és jogászok sem — az alkoholisták kényszergyógyításától még akkor sem, ha az anyagi, szervezési stb. konzekvenciákkal jár. A katonai igazságügyi és a katonai orvosi gyakorlatban azonban' — legalább is praktikusan — nem megoldott az alkoholisták kényszergyógyítása, s vannak a megoldást távolító nézetek is. A katonaorvosok egy részének ugyanis az a véleménye, hogy a túlzott alkoholizálás alapvetően fegyelmi kérdés, s megoldásként, ha az alkoholizáló hivatásos állományú, a fegyelmi úton történő leszerelést, sorkatonák esetében pedig a fegyelmi fenyítés alkalmazását javasolják. A katonai igazságügyi gyakorlatban ez a kérdéskör azért is gondot okoz, mert jelenleg a katonai büntetésvégrehajtási intézetekben nincs meg a feltétele az alkoholisták kényszergyógyításának. A fenti nézeteket vallók szerint erre nincs is szükség, másrészt vannak olyan katonai jogászok is, akik szerint nem szükséges, hogy a Btk. vonatkozó rendelkezései feltétlenül érvényesüljenek a katonai büntető eljárásban, illetőleg büntetésvégrehatjtási gyakorlatban. A helyzet megoldásának megközelítését nehezíti az is, hogy az Igazságügyi Minisztérium Elmemegfigyelő és Gyógyító Intézete sem vállalja a büntetésüket töltő katonák kényszergyógyítását, mert erre nincs kapacicitása. A katonai kórházakban történő gyógyítás pedig csak úgy lenne megoldható, ha a katona szabadságvesztés büntetését a gyógyítás időtartamára megszakítaná. Ez viszont hátrányos helyzetbe hozná az elítéltet, mert a gyógyítás időtartamával lényegében meghosszabbodnék a büntetése. A probléma súlyára egyébként jellemző, hogy 1979. évben a Magyar Néphadseregben 164 közlekedési bűncselekmény elkövetője közül 109 személy volt ittas állapotban. Egy tanulmány szerint 5 az 1979-ben ugyancsak a néphadseregben elkövetett 17 erőszakos nemi erkölcs elleni bűncselekmény tettese közül 14 személy volt ittas állapotban, összességében azt lehet megállapítani, hogy jelentős az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények 5 Almásiné, dr. Törőcsik Anna ale^.: Az erőszakos nemi közösülésről. Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás. 1980. évi 1. sz.

száma országszerte, de a Magyar Néphadseregben is. Á szándékos bűncseekmények nagy részét követik el ittas állapotban, némely esetben az italfogyasztás anyagi fedezete érdekében. Ami most már az ittas bűnelkövetők általános állapotát illeti, a katonai igazságügyi gyakorlatban egyre sűrűbben fordul elő, hogy az igazságügyi elmeszakértők véleményükben a bűncselekményt' elkövető sorkatonákról azt állapítják meg, hogy „még nem kifejezetten alkoholista, de már oly mértékben alkoholizál, hogy a kényszergyógyítása javallt". Az előbbiekben kifejtettekből részben következik, de egyébként ténykérdés, hogy az alkoholtól függő (dependens) alkoholista nem képes a szeszes ital fogyasztását szocializált szintre mérsékelni, ellenben képes lehet a teljes absztinenciára. Ezeknél a betegeknél tehát az orvosi kezelés során elengedhetetlen a teljes absztinencia beállítása. Miután ez különböző súlyosságú elvonási tünetekkel jár, az alkoholtól függő alkoholistát csak kórházi körülmények között kezelhetik. A nem dependens iszákosokat illetően esetleg van lehetőség járóbetegként történő kezelésre. Mielőtt most már.annak a kérdésnek a tárgyalására rátérnék, hogy a katonai büntetésvégrehajtás körülményei között megvalósítható-e az alkoholisták kényszergyógyítása, feltétlenül foglalkoznom kell röviden azzal is, hogy milyen módszerek alkalmazása lehetséges a büntetésvégrehajtás keretei között. Alapvető álláspontom, hogy magában a büntetésvégrehajtási intézetben, tehát a Magyar Néphadsereg Fegyelmező Zászlóaljában az alkoholisták kényszergyógykezelése nagyon kevés pénzzel, rendkívül egyszerű szervezési módosítással megoldható. Ugyanakkor nem látom sem szükségét, sem lehetőségét a szabadságvesztés megszakításának, sem az ún. járóbetegkezelés körében (ambulanter) történő gyógyításnak. Tekintettel arra, hogy az alkoholizmus tünetcsoportjainak összessége, a betegség tünetei kifejlődésének eredete minden esetben összetett, a therápiás megoldásnak is több, de legalább három szintjét kell megkülönböztetni. Ezek a szomatotherápia, a pszichotherápia és a szociotherápia. Ezek egyike sem pótolja a másik kettőt. Különös gondot igényel az ún. szimptómás abúzusban szenvedő betegek kezelése, akiknél az alkohollal való viszszaélés alapja valamely betegség, pl. szkizofrénia, neurózis, depresszió stb. Ezeknél a betegeknél ugyanis az absztinencia beállítása önmagában — legalábbis véleményem szerint — nem sokat, vagy semmit sem ér abban az esetben, ha az alapbetegség vonatkozásában nem kap a beteg az alkohol helyett valami mást. A kényszergyógyításnál vitathatatlanul az első teendő , az absztinencia beállítása, mert e nélkül minden, a gyógyításra irányuló megközelítés számára hozzáférhetetlenné válik a beteg mindaddig, amíg iszik. A teljes alkoholmentesség megvalósítható pszichotherápiás módszerekkel és gyógyszerrel, továbbá a kettő kombinációjával. Figyelemmel a már említett azon

1

álláspontra, hogy az alkoholizálás íegyeinjezetienség és fegyelmi úton kell a kérdést megoldani, valamint az olyan orvosi álláspontra is tekintettel, mely szerint az alkoholelvonás csak biológiai szintű kezelés, álláspontom szerint mindkét vélemény rendkívül egyszerűsített, és e miatt a kérdés megoldására elégtelen. A klinikai gyakorlatban egyértelmű, hogy minél súlyosabbak az elvonási tünetek, illetőleg minél súlyosabb ilyen tünetek kísérik az állandósult alkoholtól való függőséget, annál nagyobb kockázattal és annál kisebb valószínűséggel érhető el az alkoholelvonás kórházon kívül. Ahhoz, hogy a kényszergyógyítás ne egyszerűen adminisztratív intézkedés legyen, hiszen önmagában annak bírósági úton történő elrendelése is büntetés, a gyógyításnak két fő fázisból kell állnia: 1. az aktív orvosi kezelés szakaszából és 2. az utógondozásból. Az aktív kezelés fő fázisait az alábbiakban látom: a) Kapcsolatteremtés és diagnosztikus fázis. Felmerülhet, hogy a therápiát mindjárt kijózanítással, szükség esetén a praedelirium vagy delírium (tudatzavar) ellátásával, majd az absztinencia beállításával és a szükséges orvosi vizsgálatok elvégzésével, illetőleg a társbetegségek felderítésével, valamint az elvonási tünetek kezelésével kell megkezdeni. ( b) A további feladat az ún. exploráció (a betegnek kikérdezéssel való vizsgálata) és „therápiás szerződés" közös kidolgozása a beteggel. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy egy megfelelő megállapodást kell kötni a beteggel még kényszergyógyító kezelés esetén is, hogy mik legyenek a gyógyítás módjai. Ez annál is inkább fontos, mert igen hatékony megelőző, illetőleg segítőeszközök állnak rendelkezésre, azonban közülük némelyik kényszergyógyítás esetén is csak a beteg kifejezett hozzájárulásával alkalmazható. c) Az ún. szociotherápia a jelen esetben azt jelenti, hogy a beteget meg kell ismertetni a büntetés végrehajtási intézet és ezen belül annak gyengélkedője közösségével, a beteg ottani lehetőségeivel, a renddel és a fegyelemmel, valamint a szokásokkal. Elhelyezését meg kell oldani és a beteget ebbe a közegbe be kell kapcsolni. Alapvető szempont azt elérni, hogy a beteg a közösség hasznos tagjává váljon és eddigi iszákos életmódja helyett egy egészséges életmódot, életrendet alakítson ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eddig ivással és ittasan eltöltött idő helyett programot kell a betegnek kapnia. A szabadulás utáni időszakra is programjavaslatokat kell adni arra vonatkozóan, hogyan lehet az időt másként eltölteni, mint italozással. A fegyelmező zászlóalj keretei között megoldható, hogy a kényszergyógyításban résztvevő beteg is részt vegyen a közös munkában és kiképzésben, yalamint kapjon segítséget a többirányú és hasznos szabadidő eltöltésére alkalmas kulturális programok felvételében, elsajátításában. Az utógondozás területén biológiai szinten a további gyógyszerelés egyéni beállítását és előírásait, a kontroll megbízható megszervezését

— ami a katonai életviszonyok között könnyebb,'mint a polgári életben — kell elérni. Pszichotherápiai tekintetben a lefolytatott kezelések hatásának egyéni lezárását, valamint az egyéni, családi, az alakulatnál levő stb. problémák végső megbeszélését kell megoldani. Szociotherápai tekintetben pedig a beteg gondozását, illetőleg a beteg adminisztratív és konkrét beillesztését a katonai környezetbe kell megoldani, a szabadulás utáni időszakban. Már szó volt arról, hogy a kényszergyógyítás megvalósítható pszichotherápiás módszerekkel és gyógyszerrel, illetőleg e kettő kombinációjával. Rendkívül hatásos megoldási mód az Esperál-beültetés, amelynek az a lényege, hogy gyógyszert ültetnek be a beteg testébe, amely fokozatosan szívódik fel. Így a beteg nem kerül abba a helyzetbe, hogy maga választja meg, mikor veszi be a gyógyszert és mikor nem. Azt helyes közölni a beteggel, hogy a beültetés általában 6—8 hónapra megvédi őt, azonban szükséges felhívni a figyelmet arra, előfordult már, hogy a beültetés után egymásfél évvel az alkoholfogyasztás súlyos komplikációt okozott. Természetesen akár Antaethylt, akár Anticolt szed a beteg, akár pedig önként aláveti magát az Esperál beültetésének, ráivás esetén ennek súlyos, akár halálos következményei is lehetnek. (Az Esperál-beültetés csak a beteg hozzájárulásával történhet.) Az egész gondolatkörnek büntető anyagi, jogi, illetőleg eljárási vetülete a következőkből áll: A Btk. 75. §-a azt írja elő, hogy az elkövető kényszergyógyítása rendelhető el, ha bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze és hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. E szerint tehát, amennyiben a törvényi kritériumok fennállnak, az alkoholista kényszergyógyítása elrendelhető. A kifejtettek szerint nemcsak orvosi, de jogi szempontból is indokolt a kényszergyógyítás feltételeinek megteremtése. Amennyiben e helyett arra az álláspontra helyezkednénk, hogy a törvény más rendelkezései sem feltétlenül érvényesülnek a gyakorlatban a katonai büntető eljárásban és nincs szükség a Btk. 75. §-ának érvényre juttatására sem, az ellentmondana a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek is. Az alkoholizálás egyre fokozódó mértéke miatt, ez az álláspont önmagában is tarthatatlan. A jogi megoldáshoz tartozik, de az orvosi kérdések vizsgálatánál is utaltam már rá, hogy a Magyar Néphadsereg Fegyelmező Zászlóaljban e büntetés az alábbiak miatt lenne végrehajtható: A Fegyelmező Zászlóalj rendelkezik gyengélkedővel, ahol állandó beosztásban dolgozik orvos, pszichológus és egészségügyi középkáderek. Iyen körülmények között tehát a kényszergyógyításra kötelezett, büntetését töltő személy állandó orvosi felügyelet és ellenőrzés alatt állna. A pszichológus rendszeres munkát tudna végezni a kényszergyógyítottakkal. Egyetlen probléma megoldása lenne szükséges, éspedig valamelyik budapesti kar

tonai kórházból egy pszichiáter vezénylése a kényszergyógykezeitek szamától függően, hetente egy vagy több napra. Végülis álláspontom szerint a Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálat Főnöke egyetlen intézkedésével — a már említett orvosi vezényléssel — megoldhatná e jogintézmény hatályosulását. Ez annál is inkább indokolt lenne,'mert a rendszeresen alkoholizáló katonák egyre nagyobb számáról állapítható meg a többszörös büntetettség, sőt az utóbbi időben az is, hogy meghatározott gyógyszerfajtákra szeszes italt fogyasztanak, illetőleg az alkohol mellett egyéb pótanyagokat használnak narkotikus állapot létrehozására, illetőleg fokozására. '

/

Súlyos, erőszakos bűncselekmény elkövetőinek felderítése Irta: Dr. Tutsek Zoltán fhdgy.

Nem gyakori eset, hogy az ismeretlen elkövető olyan tárgyat hagy a bűncselekmény helyszínén, amelyikben név található. Még ritkább, amikor a tulajdonos, bár számtalan bizonyíték szól ellene, mégis ártatlan, s csupán a véletlenek sorozatos összejátszása miatt keveredik alapos gyanúba. 1981. április 10-én a Budapest, XIV. ker. Besnyői utca egyik házának kertjében két ismeretlen gyakorlóruhás katona 22.00 óra körül megtámadott egy hazafelé tartó nőt, akit közösülésre akartak kényszeríteni, s eközben az egyik elkövető egy késsel az erős ellenállást kifejtő sértett szeme felé szúrt. A szúrást a vastag, 4 dioptriás szemüveg felfogta. G. O. sértett könyörgése, idegen állampolgárságára hivatkozása és ellenkezése miatt a felbőszült tettesek a sértettet agyba-főbe verték. Miközben a sértett egyik támadójával dulakodott, annak társa a földre esett táskájából 200 Ft.-ot eltulajdonított. Időközben a helyszínre ért a házban lakó U. J., akitől a sértett — bár életveszélyesen megfenyegették — segítséget kért. Ekkor a támadók elmenekültek, de egyikük nyári gyakorló sapkája ott maradt. A sapkán rengeteg felirat volt, többek között két név, „DEBRECEN", „Bűn az élet", „Szenvedés", „Valéria", „Szeretlek", „Kék siráj", „Vége 81. augusztus", „LÉHÓ" bejegyzések, valamint egy sirály rajza, szárnyainak végén két-két stilizált villámmal, továbbá két betű-szám kombináció. A sértett támadóiról elég felületes személyleírást tudott csak adni, ami a segítségére siető U. J. által szolgáltatott adatokkal nem is egyezett meg. Emlékezett azonban arra, hogy az egyik elkövető a támadás közben azt mondta a társának: „Hagyd már, menjünk inkább a Mimózába!" (ez egy éjfélig nyitvatartó eszpresszó az Őrs vezér téren). A VERZIÓK A helyszínen értékelhető nyomokat, .elváltozásokat nem találtunk. Így csak a sapka vezethetett el a tettesekhez. — Feltételezhető volt, hogy az egyik tettes neve a sapkába beírt 2 név valamelyike lehet.

— Valószínűnek1 látszott, hogy a közélben levő alakulattól jöhettek ki engedély nélkül, vagy a környéken laknak, esetleg ott valamilyen kapcsolatuk van. — A sapkába történt beírások alapján elsősorban ún. építő katonák jöhettek szóba, mert ilyen összefirkált sapkát más jellegű alakulatnál aligha viselhetnek. — A „Bűn az élet" és a „Szenvedés" szövegrészekből valószínűsíthető volt, hogy a tulajdonos büntetett előéletű, míg a „Vége 81. augusztus" felirat arra utalt, vagy ténylegesen ebben az időben szerel le, vagy a beírás olyan időben történt, amikor már tudta, hogy a katonai szolgálat időtartamát csökkentették, de nem tudott arról, hogy az átállás a már szolgálatot teljesítő állomány körében csak fokozatosan lesz végrehajtva, így az 1980. februári bevonulók 1981. novemberében szerelnek csak le. A NYOMOZÁS KEZDETE A sapkában levő nevek ellenőrzése során bizonyítottuk, hogy az egyik név tulajdonosa — Cs. S. — 1975-ben leszerelt, míg a másik személy — L. A. őrv. — Budapesttől kb. 30 km-re teljesített szolgálatot, éppen 1980. februárjában vonult be, Debrecenben kapott alapkiképzést, s 1980. júniusában került jelenlegi helyére. Ilyen néven egyedül ő teljesített abban az időben katonai szolgálatot. Már a nyomozás második napján úgy tűnt ezen adatok alapján, hogy kezünkben a tettesek egyike. L. A. őrv. légvédelmi alakulatnál volt, a sapkába berajzolt ábra nagyjából ennek a fegyvernemnek a jelvényét ábrázolta. A sapkában szereplő betű-szám kombinációk az ilyen alakulatnál rendszeresített műszer megnevezését, illetve magának az objektumnak az építés, során használt számjelét takarták. A szóbanforgó műszeren dolgozott L. A. Őrv. is., akit felismerésre bemutattunk a sértettnek és U. J.-nek is. Az eljárás során L. A. őrv.-n az izgalom legcsekélyebb jele sem látszott, bár U. J. kijelentette előtte, hogy alkatra, fejformára nagyon hasonlít az egyik elkövetőre, elképzelhető, hogy ő volt az. A sértett azonban kijelentette, hogy L. A. őrv. egyik támadóra sem hasonlít, bár a megadott személyleírás nagyon is ráillett. Ellenőriztük L. A. őrv. feljegyzéseit, leveleit részben a helyesírás, részben a feltételezett Valéria nevű nőkapcsolat vonatkozásában. Kiderült, hogy L. A. őrv. kifejezetten jó helyesíró (ezt bizonyította a kb. 100 szóra kiterjedő helyesírási tesztje is). Valéria nevű nőtől levelet nem kapott. Parancsnoka tájékoztatása szerint a támadás időpontjában L. A. őrv. készenléti szolgálatban volt. Ez utóbbi tény nem jelentett megdönthetetlen alibit, mert volt rá példa, hogy hasonló objektumban szolgálatot teljesítő katonák ugyanilyen szolgálatból tűntek el egész éjszakára, s követtek el bűncselekményeket. Távozásuk senkinek nem tünt f e l . . / Éppen, ezért tájékozódtunk,

nem tartott-e az alakulatnál az adott időben valaki engedély nélkül személygépkocsit, hiszen ha a támadó mégis L. A. őrv. volt, késő éjjel valahogy vissza is kellett érnie az alakulathoz. Megtudtuk, hogy éppen azon a napon adott a parancsnok utasítást az egyik katonának, hogy gépkocsiját vigye haza. A bűncselekmény éjszakáján ez a személy is szolgálatban volt. A súlyos terhelő adatok ellenére, mivel kételyek is voltak — főleg a helyesírás szolgált javára — L. A. őrv.-t csak tanúkérit hallgattuk ki. Az arra történt kioktatás után, hogy önmagára terhelő vallómást nem köteles tenni, elmondta, hogy a sapka az övé volt, de azt Debrecenben 1980. júniusában az alapkiképzés befejezésekor leadta. A „LEHÓ" bejegyzés és a stilizált madárrajz tőle származik, nevét is ő írta be, valamint annak a műszernek a jelét, amelyen dolgozott, a többi szövegrész beírását azonban nem ismerte el. A bűncselekmény idejére senkit nem tudott megnevezni, aki szolgálati helyén látta volna. Szagmintát vettünk L. A. őrv.-ről, melyet a kutyák a sapka szagával azonosítottak. Az azonosítás ténye meglepetést okozott, mivel a már rendelkezésünkre álló kynológus szakvélemény szerint valószínűtlen az, hogy 10 hónap elteltével elegendő szagnyom marad vissza az azonosításhoz. Ezután sikerült felkutatni egy katonatársat, aki a szóbanforgó sapkát L. A. őrv. fején még 1980. szeptemberében új helyén is látta! Az ismételt kihallgatás során, e bizonyítékok elétárása után, L. A., őrv. már nyugtalan volt, beismerte, hogy a sapka tényleg nála volt új alakulatánál is, de arra hivatkozott, hogy azt októberben leadta. Egyben most már konkrét személyekre hivatkozott, akikkel állítása szerint aznap este együtt volt. Korábbi vallomását azzal indokolta, hogy nem jól emlékezett. Üjabb vallomásában is voltak ellentmondások, társai sem igazolták állításait — az egyik példának okáért az adott időpontban szabadságon volt. A benyomásunk mégis az volt, hogy L. A. őrv. érzi, ráterelődött a gyanú, emiatt fél, s ezért próbál minden áron bizonyítékot szerezni ártatlanságára. Emellett szólt az a tény, hogy a bűncselekmény idejében L. ,A. őrv.-nek legálisan nem lehetett nyári sapkája, mert még nem történt meg az alakulatnál a ruházati átállás. A nyomozás eközben a környező alakulatnál is folyt. Sok ezer embert ellenőriztünk a debreceni kapcsolat, a Valéria nevű nőismerős, a helyesírás és a személyleírás alapján. A gyanús személyek felismertetése is folyt, a, sapka képét is bemutattuk mindenhol, mert egyre inkább e tárgyi bizonyíték útjának követése vált döntő jelentőségűvé. A TETTESEK KÉZREKERÍTÉSE Részben szubjektív benyomások, részben pedig a nyomozás adatai alapján egyre biztosabbá vált, hogy a véletlenek sorozatos összejátszása ellenére sem L. A. őrv. volt az egyik támadó, bár nem mindenben mondott

igazat. Áz alakulatnál megállapítottuk, hogy egy nyári sapkát ő tényleg leadott 1980. októberében, de az átvevők nem emlékeztek az elég feltűnő bejegyzésekre. Kiderült az is, hogy a leadott sapkák októbertől 1981. március 16-ig az alakulat ruházati raktárában voltak, ahol eközben többször dolgoztak budapesti építő alakulatok fogdabüntetésüket töltő katonái, akiknek így elvileg meg volt a lehetőségük arra, hogy ellopjanak egy-két ruházati cikket. Ez ellen szólt azonban az á körülmény, hogy az adott időben már téli sapkák voltak számukra kiadva, így az esetleges nyárisapkahiánynak már korábban ki kellett volna derülnie., További lehetőségként merült fel, hogy a sapka a tisztítóban keveredhetett el, s azt tavasszal másik alakulatnál az elkövetőnek adták ki. E feltételezés ellenőrzésére felkerestük az MN Textiltisztító és Javító Üzemet, ahol elmondták, hogy az adott alakulattól 1981. március 16-án érkezett nagy számú gyakorló nyári sapka tisztításra, azt külön mosták, így kizárt az elkeveredés lehetősége. Ennek ellentmondott az a tény, hogy az alakulat ruházati szolgálatvezetője emlékezett arra, hogy a tisztítás után visszavitt sapkák közül négy darab hiányzott. A tisztítóban megtudtuk azt is, hogy a sapkákat igen büdös perklóretilén vegyszerrel tisztítják, 40 percen keresztül magas hőfokon. így nem volt valószínű, hogy a tisztítás után L. A. őrv. szaga benne maradhatott volna. Mivel a sapkák visszavitelének időpontjában egy vidéki alakulat és egy budapesti építő-műszaki század is tisztíttatott nyári sapkákat, s azokat pár nap eltéréssel vette át, annak eldöntéséhez, hogy ezen alakulatok katonái egyáltalán szóba jöhetnek-e, vagy csak a télen a fogdán dolgozó katonák gyanúsak, ismét a kutyák segítettek. Egyik őrkatona fejéről levettük a sapkát, azt a Textiltisztítóban kimosattuk üzemi körülmények között, majd az így „kezelt" sapkáról vett szagot megkíséreltük a tulajdonos szagával azonosíttatni. A kutyák egyértelműen kiválasztották a tulajdonost! Egy másik tisztítási kísérlet azt bizonyította be, hogy a tintával történt bejegyzéseknek sem árt a vegyszer. Most már annak az építő-műszaki századnak az ellenőrzésére álltunk rá, ahová elkeveredhetett a sapka. így jutottunk el az addig egyáltalán nem ellenőrzött mátyásföldi alakulathoz, ahol a körülmények miatt a katonáknak nem jelent problémát a körlet illegális elhagyása. Bár ez a hely az elkövetés helyétől viszonylag nagyobb távolságra van, de éjjel is megközelíthető HÉV-vel, s a Mimóza eszpresszó is útba esik. Egyébként a távolság a katonának nem akadály, ezt bizonyítja az a tény, hogy a környék egyik alakulatától két katona gyakorlóban, engedély nélkül, Diósgyőrbe le mert utazni meccset nézni. A szóbanforgó századnál is ellenőriztük a teljes személyi állományt, a sapkáról készült fényképet kitettük a faliújságra. Az ellenőrzés során találtunk egy olyan személyt — K. S. honvédet —, akinek Valéria a felesége, Debrecenben lakik, s az egyik személyleírás is ráillett. A század tagjainak felismertetésre bemutatása során a sértett és U. J. nagy biztonsággal kivá-

lasztották T. G. honvédet, akit a sértett még hang alapján is felismert! K. S. felismerésre bemutatására távolléte miatt más alkalommal került sor. U. J. egyáltalán nem ismerte fel, a sértett is csak annyit mondott, hogy K. S. hasonlít az egyik elkövetőre. A felismerés eredménytelenségéről azonban K. S. nem tudhatott, mert a felismerő tanúk csak két hatósági tanú előtt közölték az ügyésszel észrevételüket. K. S. a beavatott szakaszparancsnok előtt nem sokkal később elszólta magát: kijelentette, hogy „van énnékem rendes feleségem, nem kell nekem egy ilyen orosz nő". Azt, hogy a sértett nem magyar származású, csak az elkövetők és a szakaszparancsnok tudhatták. Eközben a sapkát az egyik katonatárs felismerte — az K. S.-é volt. Kiderült az is, hogy K. S. április 12-én új sapkát kért a ruházati szolgálattól, valamint az is, hogy zsebkését azóta senki sem látta. K. S. honvéd szagát a kutyák azonosították, az írásszakértő a sapkában levő beírások alapján megállapította, hogy azok nagy része K. S. honvédtől származik. A katonák között voltak olyanok, akik emlékeztek arra, hogy április 10-én T. G. és társa ittasan tértek vissza, s eldicsekedtek azzal, hogy felszedtek egy nőt, de nem sikerült „megdugni". A GYANÚSÍTOTTAK KIHALLGATÁSA Az első kihallgatás során mindkét letartóztatott teljes tagadásban volt, azt állították, hogy körletüket aznap este nem hagyták el. Beismerő vallomást tőlük csak alaposan megtervezett kihallgatási taktikával remélhettünk. Ezért két ügyész kezdett velük foglalkozni. Az egyik az első kihallgatások során csupán jegyzőkönyvezte vallomásukat, személyes kontaktus teremtésére kísérletet sem tett. Mivel mindketten megpanaszolták letartóztatásukat, sőt még a gyanúsítotti kihallgatást is, a panaszt elutasító határozat kihirdetése alkalmasnak látszott arra, hogy a másik ügyész „atyai" hangvétellel, jó félórás beszélgetés során bizalmat ébreszszen bennük. Éreztette velük, hogy tudja, nehéz ilyen súlyos bűncselekményről beszélni, hagyta őket gondolkodni, mondta nekik, nem vár tőlük azonnal beismerő vallomást. Egyben utalt a terhelő adatokra is, amelyek önmagukért beszélnek. Másnap mindketten elismerték, hogy találkoztak a sértettel. T. G. arra hivatkozott, hogy a sértett 500 Ft. fejében vállalkozott a közösülésre, csupán azt akarta, hogy az ne az udvaron történjen, hanem a lakásban. Ezen állítását K. S. megcáfolta, egyben átadta azt a levelet, amelyet T. G.. csempészett át neki a börtönben, amelyben arra kérte, ő is ilyen tartalmú vallomást tegyen. Miután a levelet T. G. elé tártuk, ő már arra is „emlékezett", hogy K. S. az udvaron dulakodott a sértettel. A katonai bíróság a vádlottakat többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének kísérletében, ezen túlmenően, T. G. honvédet kifosztás

bűntettében, K. S. honvédet pedig súlyos testi sértés bűntettének kísérletében is bűnösnek mondta ki, s mindkettőjüket, mint többszörös visszaesőket hosszú tartamú fegyházbüntetéssel sújtotta. A NYOMOZÁS TAPASZTALATAI A nyomozás adatait értékelve megállapítást nyert, hogy az adott építő-műszaki alakulatnál nem jelentett különös nehézséget a katonák számára a körlet engedély nélküli elhagyása. Ismét felszínre került az a körülmény ^ is, hogy a gyakorló ruhában levő katonák a főváros területén nyugodtan járkálhatnak, mert a rendőrök a jelenleg érvényes szabályozás szerint, csupán szabálytalan öltözék miatt nem igazoltatják őket, katonai rendészt pedig nem lehet minden sarokra állítani. Ezért a fegyelemsértések visszaszorításához a szükséges intézkedések megtétele a parancsnokokra ró sokszor megoldhatatlan kötelezettségeket. A nagyon elszaporodott önkényes körletelhagyások visszaszorítása azonban nemcsak katonai, de közbiztonsági szempontból is igen fontos. Köztudott ugyanis, hogy az esetek nagy többségében a „dobbantás" célja az italozás, mely után sokszor következik a legkülönbözőbb bűncselekmények elkövetése. Jó megoldásnak tartanám, ha az illetékes szervek módosító rendelkezései alapján a rendőrség tagjai a nyilvánvalóan engedély nélkül kint tartózkodó sorkatonákat igazoltathatnák, feljelenthetnék. Nem hiszem ugyanis, hogy e fegyelemsértések kisebb veszélyt jelentenek a közbiztonságra, mint mondjuk az, ha valaki közterületen szükségét végzi. Már pedig ilyen esetben minden további nélkül helye van rendőri intézkedésnek. Az sem először fordult elő, hogy az elkövetők beszéltek társaiknak súlyos bűncselekményeikről, de arról a többiek hallgattak, talán azért, mert azt hitték, csak dicsekszik az illető, vagy azért, mert nem akartak „spiclinek" tűnni. A bűnügy nyomozásának tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a leghalványabb lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ellenkező esetben lehet, hogy sosem jutunk el a tettesekhez. Ha a Textiltisztító Üzem dolgozóinak magabiztos nyilatkozatát nem ellenőrizzük a tények alapján, nem biztos, hogy a kátyúba jutott nyomozás más vonalon döntő fordulatot vett volna. Ha nem ellenőrizzük azt a biztosnak látszó feltételezést, hogy a vegyszeres tisztítás után a sapkában szagnyom nem maradhat, nem derül ki tévedésünk, s nem biztos, hogy megtaláljuk az igazi tetteseket. Szükséges tehát a bizonyítás lehető legaprólékosabb lefolytatása, mert megkímélhet ártatlan embereket attól, hogy akár rövid időre is meghurcolják őket és ugyanakkor így tehetünk eleget azoknak a magas szintű elvárásoknak, melyek arra köteleznek minden jogalkalmazó szervet, hogy lehetőleg ne engedjenek egyetlen bűnelkövetőt sem kibújni a törvényes felelősségre vonás alól.

NEMZETKÖZI

KAPCSOLATOK

Visszaemlékezés* Irt a:

5z. G. Cuprertkov,

igü. főtanácsos, a Szovjetunió Hőse

Az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett beszámolóban Leonyid Iljics Brezsnyev aláhúzta, hogy napjainkban kiéleződtek a belső ellentmondások a tőkés országokban, erősödött á verseny közöttük, jelentősen megnövekedett az imperializmus — elsősorban az amerikai imperializmus — politikájának agresszivitása. Ilyen viszonyok között a Szovjetunió kitartóan és állhatatosan folytatta és folytatja a harcot a háborús veszély kiküszöböléséért, az enyhülés megőrzéséért és elmélyítéséért, a gyakorlatban valósítja meg és fejleszti a kölcsönösen előnyös együttműködést a világ országainak többségével. Népünknek, amely fő erőfeszítéseit az SZKP történelmi jelentőségű XXVI. kongresszusa által kitűzött alkotó feladatok megoldására irányítja, egyidejűleg megfeszített, nehéz harcot kell folytatnia a béke megőrzéséért olyan viszonyok között, amikor az imperializmus, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok és más NATO országok harcias, kardcsörtető erői részéről egyre növekszik az ellenhatás, a feszültség élezése és a nyíltan ellenséges akciók szervezése. Pártunk és kormányunk ezt a harcot közösen folytatja más békeszerető államokkal, és elsősorban a szocialista közösség országaival, a Varsói Szerződés tagállamaival, amelyek között aktív szerepet játszik a baráti Magyar Népköztársaság is. Rá kell mutatni, hogy ezekkel az országokkal közösen mi új, szocialista világot építünk, az államközi kapcsolatoknak a történelem során még ezideig nem létezett típusát — az egyenjogú, testvéri, valóban igazságos kapcsolatok típusát alakítjuk ki. A testvéri Magyarországot meglátogatva, városaiban és falvaiban utazást téve ismételten meggyőződtem arról, hogy népeink között őszinte baráti viszony alakult ki, amelyet a mély kölcsönös megértés, az önzetlenség és az egymás iránti bizalom erősít. Nekem azért is örömömre szolgál, hogy érzéseimet megoszthatom a magyar jogászokkal, sőt minden emberrel, mert a mi 23. harckocsizó hadtestünk, amelyben én is szolgáltam, részét alkotta azoknak a szovjet csapatoknak, amelyek a háború lángjában égő * Fordította: Dr. Vajda Alajos.

1944 évben, internacionalista kötelességüket teljesítve, a hitleristák által megszállt Magyarország területére léptek és felszabadító küldetéssel végigvonultak az egész országon. A fasiszta Németország katonai vezetése megerősített katonai táborrá változtatta Magyarországot és mint a megsebzett vadállat, belekapaszkodott minden kedvező pozícióba, a Vizek által alkotott minden természetes határvonalba, hogy megállítsa a Vörös Hadsereg gypzelmes támadását, hogy revansot vegyen a Moszkva alatt és Sztálingrádnál, a Dnyepernél és a Kurszknál lezajlott csatákban, a Korszuny—Sevcsenkovszki és a Kisinyov—Jassi hadműveletekben elszenvedett vereségekért. A még 1944 májusában létrehozott egységes Magyar Front lerakta az alapot azoknak a hazafias erőknek az egyesítéséhez, amelyek a későbbiek során fontos szerepet játszottak az új, demokratikus Magyarország megteremtésében. Már 1945. év januárjában kezdtek létrejönni az új magyar hadsereg első katonai alakulatai. A fasiszta megszállás időszakában sokat szenvedett egyszerű, becsületes emberek megértették, hogy ki hozza el számukra az igazi szabadságot és a nemzeti függetlenséget. Ezek az emberek jószándékúan fogadták a szovjet felszabadító katonákat. Felmerül emlékezetemben egy jellemző epizód. A mi, páncélos dandárunk 1944. november 14-én a nap végére felszabadította Debrecen és Nyíregyháza városokat, amiért a dandárt kitüntették a Szuvorov-érdemrend II. fokozatával. Ez nagy ünnep volt valamennyi harcos és parancsnok számára, — az én számomra pedig kétszeresen is. Ezen a napon töltöttem be a 22. életévemet. Amikor a külváros házainak egyikében pihenőre megálltunk, bajtársaim elhatározták, hogy megemlékeznek születésnapomról. A ház gazdái, tudomást szerezve erről, az utolsó tartalékaikból krumplit főztek és ahhoz szalonnát és egy üveg bort tettek az asztalra. Ez az egyszerű vacsora nem annyira bőséges volta, hanem ezeknek a jószándékú embereknek a figyelmessége és megnyilvánult gondoskodása folytán vált számomra ünnepélyessé és emlékezetessé. Nevüket, sajnos nem jegyeztem meg, de a mai napig is magamban őrzöm jó emléküket. A mi Vörös Zászló, Kutuzov, Szuvorov és Bogdán Hmelnyickij érdemrendekkel kitüntetett 3.-ik Csaplinszki—Budapesti páncélos dandárunk, amelynek kötelékében harcoltam, az 1944. október 13-tól 1945. április 2-ig terjedő időszakban harcolva vonult végig az országban és részt vett 56 város és település felszabadításában. (Ezek között szerepelt Debrecen, Budapest, Nyíregyháza, Gárdony, Mór, Győr és sok más város és település.) Sok harci epizód megmaradt emlékezetemben. És azok még ma is éjszakánként gyakran álmomban is megjelennek. De mindazok között különleges helyet foglal el az a harc, amely 1945 év márciusában a Balatonnál zajlott le.

Az ellenség, görcsösen kapaszkodva minden kiemelkedésbe, minden vízi védelmi vonalba — a Balatontól keletre — nagy erőket összpontosított nehéz és szupernehéz harckocsikból, tüzérségből és gyalogságból, arra törekedve, hogy bármi áron áttörjék a mi védelmi vonalunkat és kijussanak a Dunához. A német parancsnokság e cél megvalósítása érdekében különböző provokációkhoz is folyamodott. Röplapokat szórtak, amelyekben azt állították, hogy Berlint feladják, de a 2. és a 3. front csapatait mégis beleszorítják a Dunába. (Vitathatatlan, hogy ebben az időszakban az ilyen röplapok semmiféle hatással nem voltak katonáinkra.) Elkeseredett harcok bontakoztak ki. Az ellenség 1945. március 12-én hajnalban, mintegy 50 nehézharckocsit, nagy mennyiségű páncélozott járművet és gyalogságot vetett támadásba. A német egységeknek a számbeli erőfölényüket kihasználva, sikerült ideiglenesen beékelődni a mi lövészhadtestünk állásai közé. A harckocsizó szakasz, amelynek parancsnoka voltam, a német tankokat egészen közel engedve, közvetlen közelről lőtt ki, így 3 német nehézharckocsit, 4 páncélozott járművet és nagy veszteséget okozott a gyalogságban is. A más alegységekhez tartozó harckocsik legénysége, a mi sikerünkön fellelkesedve, pergőtüzet zúdítottak az ellenség tankjaira és gyalogságára. Az ellenség támadása elakadt és nagy veszteségeket szenvedve kénytelen volt visszahúzódni. Még ugyanezen a napon, három óra elteltével, az ellenség a tankok és a gyalogság túlerejére támaszkodva újabb támadásba kezdett. A parancsnokságom alatt álló alakulat védelmi harcot folytatva és az ellenség dühös támadásait visszaverve, ebben a harcban megsemmisített még 5 német tankot, 2 páncélozott járművet gyalogsággal. E harc eredményeként a németek támadását ez alkalommal is visszavertük, áz ellenségnek nem sikerült előre törni. A német parancsnokság azonban, a sikertelenség ellenére, harmadszor is támadásba dobta a szupernehéz harckocsikat, amelyek kezdték oldalról megkerülni a mi harci állásainkat. Ismerve az ellenség szupernehéz harckocsijai tűzerejének gyenge hatékonyságát és azok első, homlokzati részének védettségét, merész döntést hoztam: a rejtekhelyről nagy sebességgel a német tankok mögé kell kerülni és hátulról kell őket tűz alá venni — nincs más megoldás. Amikor a német tankok a szárnyakon kezdtek bennünket megkerülni, parancsomra V. I. Tyerehov harckocsivezető nagy sebességgel kivezette a harckocsit a rejtekhelyről és a német tankok után haladt. Abramuskin lövegparancsnok pedig, az én vezényszavamra, célzott lövésekkel lőtte hátulról a német tankokat. A mi szárnyunkon levő harckocsik legénysége ugyanakkor hasonló módon szemtől-szembe lőtte a német harckocsikat. Mindezek eredményeként a német csapatok harmadik támadását is visszavertük. Ebben a támadásban az ellenség még 4 „Királytigris" típusú harckocsit vesztett.

E nap folyamán az ellenség még néhányszor támadta előretolt állásainkat, de az egységem harckocsizói az előzőekhez hasonlóan minden esetben sikeresen verték vissza ezeket a támadásokat. Az ellenség, amely március 12-én nem ért el sikereket, 1945. év március 13-án félújította támadásait. A parancsnokságom alatt harcoló szakasz ezen a napon 3 német tankot semmisített meg, az ellenség összes támadását sikeresen visszavertük, a németeknek nem sikerült áttörni védelmi vonalunkat. Ebben a harcban találat érte az én harckocsimat is. Az 1945. március 12-én és 13. napján lezajlott harci cselekményekért, valamint Magyarország felszabadítása során a német-fasiszta hódítók ellen a Balaton térségében lezajlott harcokban tanúsított bátorságért és helytállásért magas kitüntetésben részesültem, megkaptam a Szovjetunió Hőse címet. A német csapatoknak a Balaton térségében történt szétverésével kapcsolatos harci cselekményekért H. M. Mamedov elvtárs zászlóaljparancsnok úgyszintén a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesült, sokan pedig hazánk különböző érdemrendjeit és érdemérmeit kapták kitüntetésül. E helyek sorának meglátogatása felélesztette emlékezetemben a lezajlott háború sok harci epizódját. Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy a magyar föld felszabadításáért 140 ezer szovjet katona áldozta életét, akik közül nem kevesen az én közvetlen harcostársaim, bajtársaim voltak (Szivagyedov, Peregudov, Lubjánij és sokan mások). A háború azonban ezzel még nem ért véget. Magyarország felszabadítását követően csapataink átlépték az osztrák határt. Osztrák földön, az egyik elkeseredett ütközetben súlyosan megsebesültem, az eszméletemet is elvesztettem. A harckocsizó zászlóalj parancsnoka H. M. Mamedov, a Szovjetunió Hőse — nemzetisége szerint azerbajdzsán — mentett ki engem a lángok közül. Ebben az epizódban, mint a cseppben a tenger, visszatükröződik a szovjet katonákra jellemző bajtársiasság lényege. A mi erőnk nem a jellem nemzeti vonásaiban, hanem az egységes család nemes érzésében fejeződik ki. A Győzelem Napja a kórházi ágyon talált engem, ott ünnepeltem. Felgyógyulásom után visszatértem szülővárosomba, Harkovba és bekapcsolódtam a munka ritmusába. Egy időben komszomol-, majd pártmunkát végeztem. Csábított azonban a jogász foglalkozása. Előbb a jogi iskolát, majd pedig a jogtudományi főiskolát végeztem el és immár harminc éve dolgozom az ügyészségi szerveknél, ebből húsz évet — ügyészi beosztásokban. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány országunkban nagy és állandó figyelmet szentel a törvényesség és a jogrend megszilárdításának. E fontos probléma megoldásában jelentős szerepet hivatottak játszani a jogvédő szervek.

„A szocialista törvényesség és jogrend szilárdításában -— mutattak rá az SZKP XXVI. kongresszusán — nagy a felelőssége az igazságügyi szerveknek, a bíróságnak, az ügyészségnek, a szovjet rendőrségnek. E szervek munkatársai szakmai ismereteinek párosulnia kell a honpolgári bátorságukkal, megvesztegethetetlenségükkel, igazságosságukkal. Csak ilyen emberek tehetnek eleget méltó módon a rájuk rótt komoly kötelességeknek. A szovjet nép joggal követelheti tőlük, hogy munkájuk a leghatékonyabb legyen, hogy mindén bűncselekményt kellőképpen vizsgáljanak ki és a bűnösök nyerjék el megérdemelt büntetésüket. Ebben a jogrendet védő szerveknek teljes támogatást biztosít a párt és — nem kétlem — egész közvéleményünk is." 1 A mi kerületi ügyészségünk a törvénysértések megelőzésére, valamint a szocialista tulajdon fosztogatása, a pazarló és hanyag gazdálkodás elleni küzdelemre fordítja a fő figyelmet. A szovjet emberek döntő többségükben, amint ismeretes, becsületesen, szívvel-lélekkel dolgoznak. Joggal és ésszerűen élvezik azokat a sokféle javakat, amelyeket a társadalom nyújt számukra. Óvják és gyarapítják népi vagyonunkat. Azonban, amint arra az SZKP XXVI. kongresszusán L. I. Brezsnyev elvtárs is rámutatott, vannak nálunk olyan személyek is, akik igyekeznek minél kevesebbet adni és minél többet megkaparintani az államtól. Éppen az ilyen beállítottság talaján jelenik meg és burjánzik el az önzés és a kispolgáriság, a kapzsiság, a nép gondjaival és dolgaival szembeni közömbösség. A társadalomnak, a családnak jelentős kárt okoz az alkoholizmus, amely őszintén szólva, még mindig komoly problémát képez. Az ügyészség e torz jelenségek elleni harcra irányítja a dolgozó kollektívákba társadalmi szervezetek, az összes kommunisták erőfeszítéseit. Az ügyészség tevékenysége során állandó figyelmet szentelt a dolgozók alkotmányos jogai és érdekei védelmének, az állampolgárok javaslatai és bejelentései színvonalas és időbeni elbírálásának. A pazarló és hanyag gazdálkodás elleni küzdelem fokozása céljából az ügyészség egyre gyakrabban felhasználja a polgári jogi normákat és eszközöket is. Az SZKP Központi Bizottsága májusi (1982. év) ülésén hozott határozatoknak megfelelően az ügyészség dolgozói csakúgy mint az egész szovjet nép, lehetőségeikhez és erejükhöz mérten hozzájárulnak a párt által kidolgozott élelmiszerprogram megoldásához. A mi feladatunk abban áll, hogy megóvjuk mindazokat a javakat, amelyeket a munkásosztály és a kolhozparasztság kezével létrehozott. Jelenleg 1 Lásd: Az SZKP XXVI. kongresszusának anyagai, Moszkva, Politikai Könyvkiadó 1981. 65. oldal. (Népszabadság, 1981. február 24-i szám, 9. oldal.) •

nagy erőfeszítéseket teszünk a Szovjetunió Legfőbb Ügyésze azon utasításának végrehajtása érdekében, miszerint javítani kell az ügyészi felügyeletet a törvényességnek az élelmiszerprogram realizálásában részt vevő ipari vállalatok és más szervezetek tevékenységében való betartása felett. Nem kevés jó törvényt fogadtak el nálunk. Most már elsősorban azok pontos és következetes megvalósítása, végrehajtása szükséges. Hiszen minden törvény csak akkor él, ha azt végrehajtják, ha végrehajtja mindenki és mindenütt. Az ilyen helyzet elérése érdekében mindennapos munkánk során elsőrangú jelentőséget tulajdonítunk az általános felügyeleti ügyészi intézkedések megszervezésének. Gondolatban visszatérve ahhoz, amivel visszaemlékezésemet kezdtem a lezajlott háború szigorú éveiről, helyénvaló idézni L. I. Brezsnyev kijelentéseit: „Most a haza védőinek soraiban már a Nagy Honvédő Háború hőseinek fiai és unokái teljesítenek szolgálatot. Ők nem estek keresztül olyan kemény megpróbáltatásokon, mint apáik és nagyapáik, de hűségesek hadseregünk, népünk hősi hagyományaihoz. És amikor az ország biztonságának, a béke védelmének érdekei megkövetelik, amikor segíteni kell az agresszió áldozatainak, a szovjet katona mindig úgy lép fel. a világ színe előtt, mint önzetlen és bátor hazafi, internacionalista, aki bármely nehézség leküzdésére kész." A lezajlott háború tapasztalatai arra köteleznek bennünket, hogy ma is éberen nyomon kövessük az imperialisták agressziós próbálkozásait. Hadd tudják a háborús kalandok kedvelői, hogy a szocialista közösség államainak népei és fegyveres erői éberen őrködnek a béke és a társadalmi haladás védelmén. Aki a józan ész ellenére megkísérelné megzavarni testvéri népeink békés építő munkáját, annak osztályrésze még szégyenletesebb lesz, mint a hitlerista hódítóké volt az elmúlt háborúban.

Román katonai bírósági delegáció látogatása Magyarországon A magyar—román igazságügyi kapcsolatok továbbfejlesztése és az együttműködés erősítése érdekében az igazságügyi miniszter elvtárs magyarországi látogatásra hívta meg a Román Szocialista Köztársaság Igazságügyminisztériuma Katonai Főosztályának vezetőjét és két munkatársát. A román elvtársak a meghívást efogadták. 1981. október 12-én 4 napos hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett Liviu Pruna ezredes, a Román Szocialista Köztársaság Igazságügyminisztériuma Katonai Főosztályának vezetője, Vasile Varga ezredes, főosztályvezető helyettes és Valeriu Stitaru ezredes, a Bukaresti Katonai Fellebbviteli Bíróság elnöke.

Kérésükre a kővetkező témákról kaptak alapos tájékoztatást: a magyar katonai büntető anyagi- és eljárási jog kérdései, munkaterveink témái, a katonai bíróságok irányításában és vezetésében kialakult módszereink, a vizsgálatok alapján leszűrt tapasztalataink. A fenti kérdésekről több alkalommal folyt megbeszélés az IM Katonai Főosztályán. A román katonai bírósági delegáció látogatást tett az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek pártbizottságán, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál, a Katonai Főügyészségen, a Budapesti Katonai Bíróságon, a Honvédelmi Minisztériumban és fogadta őket az igazságügyi minisztériumi államtitkár elvtárs is. A látogatás lehetőséget teremtett arra, hogy a két ország katonai igazságügyi szerveinek képviselői hasznos eszmecserét folytathassanak a katonai igazságszolgáltatással összefüggő szervezeti, jogalkotási és jogalkalmazási kérdésekről. A látogatás sok értékesíthető tapasztalattal szolgált.

A Német Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának küldöttsége Magyarországon A Legfelsőbb Bíróság elnökének meghívására 1982. május 10. és 15. között hazánkba látogatott a Német Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának küldöttsége Lothar Penndorf ezredesnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, a Katonai Kollégium elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Heinz Knoche ezredes, a Katonai Kollégium NSZEP alapszervezetének titkára, valamint dr. Godfried Ruf ezredes tanácselnökhelyettes. A küldöttséget fogadta a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfőbb Ügyész, a Katonai Főügyész, a Honvédelmi Miniszter helyettese, s az látogatást tett a Katonai Igazságügyi Pártbizottság titkáránál. A tapasztalatcsere-megbeszélések a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál folytak, amelynek során a vendégek megismerhették a Katonai Kollégium elvi irányító munkáját, ítélkezési tevékenységét és munkaszervezését. Látogatást tettek a Debreceni Katonai Bíróságnál és az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságánál, valamint megtekintették a Hortobágyi Állami Gazdaságot. A küldöttség látogatása tovább erősítette fegyvertársi és személyi kapcsolatainkat, így igen hasznosnak bizonyult, miként arról vezetője elutazásakor nyilatkozott. -