KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1971
1
11
A K A T O N A I IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA
II. É V F .
2. SZÁM
ÉS
K A T O N A I JOGIGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
\
Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság — dr. Szalma László r. alez. (elnök), dr, Vámos Miklós ezds. (elnök h.), tagjai: Álmásiné, dr. Törőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. alez., dr. Korda György hb. alez., dr. Németh Tibor alez., dr. Odler János hb. alez., dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), dr. Takács László r. alez.
Szerkesztőség: Budapest, V., Apáczai Cseré János u. 10. Telefon: 185—668. Felieilős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban — VK—11/2., a ZMKA nyomdájában A nyomdai munkáért felelős: Szapor László őrnagy.
TARTALOMJEGYZÉK 'IwDr. Takács László r. alez.: A rendőrség tagjai körében előforduló bűncselekmények kriminogén tényezői — — :— — — uaDr. Erdély Jenő alez. és Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez.: A psziP chopátiás személyiségű katonák büntetőjogi felelősségre vonásáról | / Dr. Jacsó János hb. alez.: A katonai ülnökök alkalmazásának elvi .f^-' és gyakorlati kérdései — — — — — — — — — — jn« Dr. Rácz Sándor r. alez.: A megelőzés helyzete és módszerei a Kaposvári Katonai Ügyészség gyakorlatában — — — — — j^ Dr. Nagy Géza r. szds.: A rendőrség közrendvédelmi állományú tagjai által elkövetett bűncselekmények elbírálásával kapcsolatos í szemléleti problémák — — — — — — — •— — — i Dr. Pásztor Imre hb. őrgy.: A külföldre szökés bűntettének minősíf - a tett esfeteiről — — — — — — — — — — — — | Dr. Balatoni Elemér r. őrgy:: A jogtalan előny követelésé és a hivatalos személyként elkövetett zsarolás elhatárolása — — — — | Dr. Meilinger Ferenc szds.: Egy gépjárművel elkövetett veszélyez' Yfí > tetés bűntettének nyomozási tapasztalatai — •— — — — — Dr. Deme Károly jogi főelőadó: A katonaorvos anyagi felelősségéről Dr. Dingha László alez.: Általános felügyeleti „komplex" vizsgálataink témái és módszerei — — — — — — — — — Dr. Gaál János r. őrgy.: A katona által elkövetett fegyelmi vétség és szabálysértés elhatárolásának gyakorlati problémái •— — — , Dr. Muraközi Gábor szds.: Hozzászólás dr. Odler János hb. alezredes: „A szabálysértések parancsnoki fegyelmi hatáskörben történő elbírálásának néhány elvi és gyakorlati kérdése" c. cikkéhez — — X Dr, Víg István ezds.: Katonai ügyészi küldöttség látogatása a Szovjetunióban-— — — — — — — — — — — — — Az IM. Katonai Főosztály munkadelegációja a Német Demokratikus Köztársaságban — — — — — — — — — — A lengyel katonai ügyészi küldöttség látogatása hazánkban — Katonai ügyészi küldöttségünk látogatása az NDK-ban — — — Csehszlovák katonai igazságügyi delegáció Magyarországon — Kriminalisztikai tapasztalatcsere — — — — — — — F E L H Í V Á S a katonai ügyészekhez a „20 éves a katonai ügyészi szervezet" c. kiállítás megszervezésére — — — — — —
5 15 27 39 53 63 73 81 87 101 109 117 123 131 135 135 136 136 139
C O A E P FFI A H H E rioAnOAKOBHHK TynACHHH
MHAHU.HH
ElIO
FIoflnOAKOBHHK O
AacAo TaKaH! MHAHIJHH . .
paÔOTHHKOB
npHBAGH6H]IH
3pfleAb K
H
.
.
OTBCTCBCHHÖCTH
.
HlO!
BoeHHbix
npec-
(paKTopbi
.
5
AAMaHIHHe A i l H a T o p o M H K : COAflaTOB HMeiOUJHX nCHXO"
..
rioflnoAKOBHHK k)cthi¿hh Hhoui npHMeHenHH
.
nOflnoAKOBHHK
yroAOBHOH
naTHqecKyio A ' HHHOCT& pocbi
KpHMHHoreHHMe .
. .
npHHHHnnaAbiibie
H
...
15 Bon-
npaKTHHeCKHe
3aceflaTeAeft
. .
. .
27
nOflnOAKOBHHK MHAHgHH IJJaHflOp PaHS FIoAOHîeHHe H MeTOflbl IJpOCpHAaKTHKH B n p á K T H K e KánoinBapcKOH BoeHHoű F I p o K y p a T y p w KariHTaH
mhahijhh
MOTpeHHeM
Feaa Ha^b;
Pacxosfcfle.HHH
npecTynAeHHH
coBepmeHHbix
oöujecTBeHHoro Mañop
IOCTHIJHH
TypAéHHa Mañop
ae3eptapcTBy
MHAHijHH
3a9MCP
O
KBaAH({)I^HpylOUÍHX
c
pacc-
oxpaHW
cocTaBa
TAaBpecpepeHT
TpeőoBaHHH
$eMe:
npec-
onbiTbi O
He3aKOHHoro
ahiiom
flOAbíKHocTHbiM
CAeflCTBemibie
KapoAb
OÖCTOflTeAbCTBaX
63
Pa3rpanHqeHHe
coBepmeHHoro
KanHTaH ® e p c H H MeHAHHrep: KDpHAHHecKHH
CBJiaaiiHbix
53
na 3arpaHHijy
BaAaToHu:
Bbirofla ó t uiaHTaaía,
BsrAjiaax
paóoTHHKaMH
mhahijhh
nopHflKa
HlWpe riaCTOp:
no
bo
fleAa
no
72
81
aBToaBapHio
MaTepnaAbHoH
oTBeTCBeHHocTH
BoeHBpana rioAnOAKOBHHK poK Mañop
b
AaCAO $ H H r a : TeMbI II
nopaflKe oónjero
MHAHLJHH
HhOIU
gHnAHHapHoro
Ha#3opa
TaA!
MeTOflbI
ot
HaUlHX »KOMIlACKCHblX«
. .
'
OpSKTHHeCKHe
npocTynKa
npOÓAeMbl
aflMHHHCTpaTHBHoro
87
npOBe-
..
. .
pa3rpaHHHeHHJI npocrymca
COAflaTOM
HOrO
39
,
101
flHC-
coBepmeH-
.
109
T a 6 o p M y p a K o a i i : S a w e ^ a n n H k c T a T b e n o . i n o A K O B H H K a jocthuiih ÍÍhoiii O^Aep: »HeKOTopbie T e o p e T H l i e c K J i e h n p a K T H i e c K H e Bonpocw p a c c -
KanHTaH
MOTpCHHH HOM
KOMaHflHpaMH
aflMHHHCTpaTHBHblX
npOCTynKOB
B flHCIJHnAHHap-
nopHflKe«
rioflnoAKoßHHK
. .
HuiTBaH
B«r:
Bh3ht
AeAerayHH
BoeHHbix
nponypopoB
¿îeAoBaa AeAeraijHH BoeHHoro TAaB. oT^eAa M. KD. b T ^ P . B h 3 h t ¿teAeraijHH Bh3Ht
Hameñ
noAbCKHx
bochhwx
BoeHHo-npoKypopcKOH
nponypopoB AeAeragHH
b
b
Haiueñ
ripH3bIB
OnbITOM
K BOCHHbIM
B
OÖAaCTH
KpHMHHaAHCTHKH
npOKypOpaM
BoeHHo-npoKypopcKoro
flAJI
annapaTa»
. .
0praHH3alJHH
C C G P
. .
. .
BblCTaBKH
cTpaHe
. . ¡ . «20-TH
117 123
131 135 135 136 136
. .
r,Z[P.
HexocAOBaijKaîi BoenHo-fopHflHHecKafl aeAerayna b BeHrpHH OÔMeiI
b
.
AeTHe .
A rendőrség tagjai körében előforduló cselekmények kriminogén tényezői Irta: Dr. Takács László r. alezredes
I
A bűnözés mint társadalmi tömegjelenség, magas veszélyességi fokkal tükrözi a társadalmi normák, elvek, szabályok, nézetek és eszmék egységes rendszerének negatív oldalát. A jelenség mozgástörvényei objektíve adottak, felismerhetők, meghatározhatók és befolyásolhatók. Összetevői: távolabbról a társadalom anyagi létalapjából, az ebből táplálkozó társadalmi erkölcsből, az ezt tükröző jogi törvényekből, konkrétságukban pedig az adott társadalom tagjainak viselkedésmódjából mutatható ki. Ennélfogva az egyén, mint a törvényekkel szembekerülő bűnelkövető, egyfelől determináltan cselekszik, amennyiben képtelen kivonni magát a létet meghatározó társadalmi törvények hatása alól, de másfelől, mert szabad akarattal rendelkezik a neki szabta határokon belül képes lehet megválasztani magatartásának irányvonalát. A bűnözés társadalmi szinten nem több egy adott időszakban elkövetett bűncselekmények és bűnelkövetők tömegénél. Mint folyamatot azonban teljessé és egyben társadalmivá, az egyedi esetek és elkövetők összességén túl csak azok a. törvényszerűségek teszik amelyek az esetek és a személyek sokaságát új jelenséggé formálják és mint új folyamatot, társadalmi szintre emelik. így a bűnözésben az egyes alkotó részek törvényszerűségei már feloldódik és magasabbszintű jelzőkkel társadalmi jelenséget tükröznek. A szintézis olyan erős, hogy az általános törvényszerűség alig kódolható le az egyes bűncselekményekre. A bűnözési f o l y a m a t — mint minden társadalmi jelenség — komplex összetevőinél fogva nehezen és csak hosszú távon szabályozható. A mozgásirányban, dinamikájában, szerkezetében és tömegében beálló változások okai sok más jelenség mélyén gyökereznek. A folyamatnak a társadalmi életre gyakorolt hatása is bonyolult és gyakran kiszámíthatatlan. Ez az oka, hogy az emberi magatartásokon keresztül jelentkező és rendkívül komplex rendszert képező bűnözés egyes jelenségei is csak más társadalmi jelenségek hátterébe helyezve egészében, ugyanakkor részei egységében és kölcsönös kapcsolatukban tanulmányozható. Akár az okok feltárása, akár hatáskifejtésük lehetőségének akadályozása a tanulmányozás célja. ' Az egyén szembenállása az adott jogi törvényekkel nem fejezhet ki ilyen magasszintű viszonyt. Ennélfogva az egyes bűnelkövető viselkedésmódja ennyire komplex tényezőkből álló skálán nem is mérhető. At egyén bűnös magatartásában — a konkrét bűncselekményekben — csak azok a közvetlen okok rajzolódnak ki, amelyek direkt módon meghatározói a szándék kialakításának, a végrehajtás elhatározásának, a tett ki-
vitelezésének. Beágyazva azokba a közvetlen körülményekbé, amelyek a tett végrehajthatóságának konkrét lehetőségét segítették vagy biztosították. Ennek a szétválasztásnak a megelőzés oldaláról van jelentős meghatározó szerepe és lényeges kihatása, mivel a két különböző szinr ten álló és értékbeli eltérést mutató jelenség (bűnözés mint tömeg — bűnelkövetés mint egyedi jelenség) okainak megközelítése, felmérése és befolyásolása más-más eszközöket kíván anélkül, hogy nélkülözhetné a dialektikus kölcsönhatás állandó feltételezését. Az egyén számára azt a kérdést, hogy bűnelkövetővé válik vagy sem, nem a társadalom dönti el. A társadalom csupán mindkét variáns alapját, körülményeit és okát, összességében potenciális lehetőségét biztosítja. Ezen belül az egyén többnyire önmaga határoz, hogy bűnelkövető legyen vagy becsületes maradjon. A társadalom itt abban az alaphatásban jelentkezik, hogy milyen szinten alakította ki az egyéb létfeltételeit, alkatát, tudatát, gondolkodásmódját, környezetét, összességében milyen módon befolyásolta egyéniségét és életvezetését. A társadalom az egyén magatartását csak annyiban determinálja, amennyiben potenciálisan kizárólag az objektív okokat és feltételeket szolgáltatja ahhoz, hogy a társadalmilag tiltott viszony részesévé váljon, vagy attól távolmaradjon. A helyes magatartás megválasztására a negatív irányban kibontakozó szubjektív okok és feltételek hatásának tompítására az egyénnek kell elsősorban koncentrálni. Ezért a környezeti vagy szélesebb mértékben a társadalmi hatás csak befolyásolja, az egyéni adottság és elhatározás pedig meghatározza a cselekvés irányát. Így a hivátali hatalom mint társadalmi tényező, csak önmagában adja a visszaélés potenciális veszélyét, de ezt csak a hatalmat gyakorló egyén realizálhatja. A bűnelkövető egyén magatartása és a társadalom igényei, normatívái közötti ellentmondás megszüntetése csak a kommunista társadalomban várható. Közelítése, éleződés helyett a tompítása, az ellentmondás feloldása már a szocialista társadalomban is megindult. A létkörülmények változása a társadalom tudatformáló szerepének érvényesülése ber folyásolja az egyén viselkedését és beilleszkedési módját a törvénytisztelet irányába. Mindez tendenciájában képes csökkentexii az egyéni magatartás és a törvény közötti konfliktusok számát.. Ennélfogva a szocialista társadalom fejlődése olyan tényező, amely a társadalomellenes jelenségek kibontakozásának tendenciáját általánosságban csökkenti. Ha a bűnözést a társadalom sokféleképpen rendeződő egységén belül (osztályok, rétegek, csoportok, nemek, foglalkozások, civilek, katonák stb.) vizsgáljuk, egyértelmű az a következtetés, hogy a csoportok mindegyike a társadalmi törvények hatása alatt áll. Helyzetük hatást gyakorol a bűnözés tömegére, szerkezetére, jellegére és tendenciájára. Az azonos alap mellett viszont más lehet a szerkezete, jellege pl. a nők, a férfiak, a katonák vagy más csoportok bűnözésének, mint ahogy eltérő lehet bűnözésük tömege és tendenciája is. A kérdés ilyen bemutatása a címet adó témát annyiban közelíti meg, amennyiben a társadalom szerves részét képező fegyveres erők és testületek tagjaira is alapjaiban ugyanazok a bűnözést kiváltó törvényszerűségek hatnak. A bűnözés alapvető társadalmi okai ennélfogva a különös fegyelem alatt élő eme kategóriák embereit is azonos súllyal nyomják. E determinánsból fakadó potenciális veszély e szervezetek tagjai sorában is jelen van, hiszen viszonyuk egymáshoz, mint katonai sze-
melyeke es ezen keresztül a társadalomhoz mint állampolgároké pozitív ertelemben is, tehát társadalmilag elismert módon és negatív értelemben is, tehát társadalmilag tiltott módon — valóságos. Következtetésképpen a fegyveres erőkön és testületeken belüli kriminalitás szerves része a társadalmi szinten jelentkező ilyen jelenségnek mind tomegeben, mind okaiban és alapjaiban. A társadalmi szinten kimutatható azonos vonások mellett a fegyveres erők és testületek speciális rendeltetesuknél és az erre épülő szervezetüknél fogva igen lényeges elteressel rendelkeznek. Ez a kriminalitás szerkezetét, dinamikáját elterítheti az altalánostól. Emellett befolyásolhatja annak tömegét is, miV vel a hataskifejtés akadályozásában a szervezeti egységeknek igen ielentós szerepük van. • J . ; A szorosabb kötelékbe tartozás ténye, fokozottabb felelősség követelese, az ala- es fölérendeltségi viszony, a részletesen szabályozott magatartasi normák stb. összességükben a katonai életviszonyok hatása a katonai szemelyekre jelentős teher. Más beilleszkedési formát követel de a közösségi erő is fokozottabb hatást vált ki. ennélfogva az egyén reagalasa e különleges életviszonyok között fokozottabb. De jelentősebb a hatasa árkörnyezet reagálásának is. Ennélfogva a megelőzés konkrétabb iormakat kaphat, hatványozottabban érvényesülhet, irányát .gyakran és kifejezetten a bűnelkövetés megakadályozása határozza meg. , E gondolatok figyelembe vételével vizsgáljuk meg a kriminálstatisztika es a bunuldozesi tapasztalatok egybevetése és elemzése alapján a fegyveres testületek egy bizonyos részének kriminalitását. A testületek egyiket jelen esetben a rendőrség jelenti, ezen belül is a Budapesti Katonai Ügyészség ílletekességi területén működő főkapitányságok személyi állomanyanak kore. amely a rendőri szervezetben előforduló bűncselekmenyek mintegy 30—40%-át adja. A kriminalitás ténye, dinamikája, szerkezete, erőssége -A bűnözés tényének, dinamikájának és szerkezetének mérése, a változások bemutatására, a kriminálstatisztika olyan mutatókat dolgozott ki amelyek a cselekményeket, ügyeket, az érintett személyeket stb a lakosság meghatározott számarányában mutatja. Nekünk szolgálati okokbol a kivetitesnek ezt az elfogadott módját mellőznünk kell Ezért az ugyanazon közigazgatási egységen belül működő rendőri szervek lényegeben valtozatlan létszámára építve alakítottuk ki mutató számainkat amelyek e szervek állományán belül előforduló bűntettek és tettesek összehasonlításán keresztül reprezentálják a kriminalitást. Azt a tényt, hogy a testületen belül a büntető törvények területére tartozó antiszociális magatartások léteznek, az adatok önmagukban igazoljak. Aranyaira, szerkezetére és jelemzőire pedig az utolsó öt év ténywa gyakorlatból levont tapasztalatok alapján következtethetünk. Ha az 1966-ban elkövetett cselekmények vagy elkövetők számat (a ket bázisadat bármelyike alkalmas az arányok: bemutatására mert a területre az egy bűntett egy tettes jellemző) 100-nak vesszük á Kriminalitás erejet a következő összehasonlítás mutatja: 1967 80%
1968 70%
1969 76%
1970 76%
Az arányszámok egyértelműen bizonyítják, hogy' 1967-ben nemcsak tényszámaiban, de tendenciájában is olyan változás következett be, amely 1970-re 24%-os csökkenést jelez. A társadalom életében e fél évtized alatt bekövetkezett fejlődés- vitathatatlanul a rendőrség állományára is pozitív hatással volt. Ez a változás önmagában a szervezet tagjainál is csak nagy áttételeken keresztül volt képes hatást gyakorolni a kriminalitásra. Végülis az eredmény mögött meghúzódó társadalmi változások és a szervezeten belüli erőkifejtések az utolsó három évben csak a bűnözés „szintentartásához", nem pedig további csökkentéséhez voltak elégségesek. A büntető útra tartozó antiszociális magatartás tanúsításában a döntő szerep az elkövetőt illeti. Attól függően változik a bűnözés erősségi foka, hogy mennyiben erősödik vagy gyengül az egyén hozzáállása a társadalmi követelményekhez. Tény, hogy jelen időszakban a közrendet, a személyi és vagyonbiztonságot, az állampolgárok jogait még egyes rendőrök ellen is védeni kell. Ennélfogva az az ellentmondás, amely a közrendet védő minden rendőr, és a közrendet sértő egyes rendőr magatartása között van, csak a személy hozzáállásának megváltoztatásával oldható fel. Ebben a szervezetnek és az ezen belül kialakult közvetlen környezetnek jelentős szerepe van. A rendőrségi szervezet katonai jellegénél fogva a szervezet tagjai pedig e jellegből adódó különös követelmények alapján — mint környezeti hatás — erőteljesen befolyásolhatják a. személyiség alakulását, az egyén általános és szolgálati magatartását. Ha ez a tényező jelentősebb szerepet kapna a profilaktikában, a rendőri környezet, a rendőrtársak és a közvetlen parancsnokok ráhatása méginkább kizárhatja, hogy a tettesek, bűncselekményeik jelentős részét szolgálati feladatuk közben, abban a környezetben kövessék el, amelyben szolgálati tevékenységüket társaikkal együtt naponta és rendszeresen kifejtik. A szolgálati ágak különböző szintű parancsnokainak ennélfogva erőteljesebben' számolniuk kell azzal, hogy a rendőri állás, beosztás, egyenruha és igazolvány lehetőséget, a szolgálattal együtt járó feladatok pedig alkalmat kínálnak a bűnelkövetésre. A szolgálati utasítások végrehajtásának laza kezelése nemcsak a szolgálati rendet sértő fegyelmezetlenségek, hanem a bűnelkövetést elősegítő feltételek egyike is. Ennek folytán a személyi állományra ható társadalmi, politikai és más tényezők ; mellett a parancsnoki fegyelmező és nevelő munka, a személyi állomány, részéről fegyelmezettebb magatartás tanúsítása a törvénytisztelet erősödése és az igazságügyi szervek megelőző, bűnüldöző és ítélkező gyakorlata csak együttesen és nagyobb intenzitás kifejtése mellett lesz a jövőben is képes arra, hogy a bűnözés „szinten maradása"' helyett annak visszaszorítását eredményezze. Vizsgálnunk kell ezért, hogy a kriminalitáson belül melyek azok a tényezők, amelyek a jogellenes magatartások erősségét, szerkezetét, módozatait és közvetlen okait mutatják. Az utolsó öt évben előforduló bűncselekmények kategóriájából a gyakoriság és a folyamat változásának szemléltetésére néhány súlyosabb, vagy gyakrabban előforduló és viszonylag súlyosabb bűncselekményt emeltünk ki. Közülük is csak azok szerepelnek, amelyek tettesei ismertté váltak. Ebben az összeállításban a kriminalitás szerkezete és dinamikája az alábbi képet mutatja:
j •
j j j j j < I j j, j j i i j j
hivatali bűncselekmények, a sérülésit nem, vagy csak könnyű sérülést okozó bántalmazással szándékos vagyqni elleni bűncselekmények hivatalos személy közokirathamisítása hivatalos személy elleni erőszak, elöljáró elleni erőszák, garázdaság súlyos testi sértés, emberölés vagy annak kísérlete gondatlan veszélyeztetés ittas gépjárművezetés • Ezek az összcselekmény arányában:
1966
1967
1968
1969
1970
72
76
44
)63
53
35
19
3:1
15
21
9
17
11
15
12
17
13
37 13
4 45 4
9 56 9
61
7 59
12
20
199 5»%
171 49%
183 47%
50%
6
160
178 59%
Az ismert tettesek kriminalitásának szerkezetét 1970-re nézve az egves bűncselekmény csoportokon belül az alábbi táblázat mutatja; mely szeaz elkövetők közül felelősségre vonásban részesülthivatali bűncselekményekért szándékos élet és testi épség elleni veszélyeztetésért közbizt. és közrend elleni bűncselekményekért emberi szabadság és méltóság megsértéséért katonai bűncselekményekért tulajdon elleni szándékos bűncselekményekért egyéb szándékos bűncselekményekért gondatlan bűncselekményekért
39,5%
10,4% 8,8% 5,1% 4,4% 2,5% 9i3%
20,0%
• A k t e nyadatok bizonyítják, hogy a hatalom gyakorlásával összefüggésben kifejtett jogellenes rendőri tevékenység a rendőrség tagjai körében elofordulo bűncselekmények jelentős részét szolgáltatják. Az általuk vizsgált területen a rendőrök által elkövetett bűncselekmények az utolsó mindig 40% körül mozgott a hivatali hatalom gvakorlásának szabalyait buncselekmenyi fokon szándékosan sértő magatartások aránya. , J L ? " ^ . f ° / o u k ö r ü l i 1 r é s z t a rendőröknek a magánszemélyként elkövetett szándékos bűncselekményei, alkotják, amelyeknek okait tekintve alig van kozuk a rendorseghez. E cselekmények jellemzői a kifogásolt eletvezetesbol adodo konfliktusok olyan levezetése, amelyeknek hajtóereje gyakran az ital, motívuma pedig a rendezetlen családi helyzet, a kiforratlan maganelet, a káros hatást gyakorló baráti kör, valamint a S
m
S
módozafai 1 ^
^
^ ^
jogellenesen
eeví^tHá^ri^t^^+f részarányt a katonai jellegű szervezetbe tartozással egyuttjaro kötöttségek szándékos megsértéséből eredő konfliktusok adjak. E magatartasok többsége a szolgálati kötelezettségek elhanyagolá-
sából, a „felsőbbség" személyével vagy akaratával történő szembehelyezkedésekből adódnak. Végül 20% körül mozog a gondatlan magatartásból eredő bűncselekmények aránya. Ezen belül túlnyomó többségben a gépjárművel, elhanyagolható arányban pedig a fegyver gondatlan kezelésével vagy gondatlan használatával megvalósított bűntettek szerepelnek. A bűncselekmények társadalmi megítélésének elfogadott mutatója a bírói ítélet. Erről a statisztika az ítéletek megoszlása, a végrehajtás módja és a büntetés időtartama szerint a következő képet mutatja: Szabadságvesztés börtönben • • munkahelyen kat. fogdában felfüggesztve bírói figyelmeztetés vagy pénzfőbüntetés
1967
1970
9,3% 12,4% . 38,5% 36,5%
0,5% 21,6% 37,4% 24,3%
3,3%
16,2%
A szabadságvesztés időtartaim szeriinti megoszlása: 1—3 hónap 3—12 hónap 1—5 év 5 éven felül
40% 51% 6% 3%
40,3% 54,9% 4,8% —
A súlyosabb büntetések vagy a végrehajtás súlyosabb módozatai a statisztikában az összeshez viszonyítva elhanyagolható arányban szerepelnek. Ha ehhez azt is, hozzávesszük, hogy elenyésző (évente 10 alatt van) az előzetes letartóztatásban ítéletre váró rendőrök száma, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nem a cselekmények • súlyát, hanem a tömegét kell a profilaktikai intézkedések irányába meghatározó tényezőként alapul venni. Ezekből az adatokból és a konkrét bűncselekmények feldolgozásából nyert tapasztalatok alapján levonható a testületen belül előforduló bűncselekményekről néhány általánosítható következtetés is. E következtetések egyaránt alkalmasak a kriminalitás közvetlen okainak megállapítására és csoportosítására, de a visszaszorításukra szolgáló intézkedések meghatározására is. A testületen belüli bűnelkövetés egyes jellemzői Rendszeresen újra termelődnek az állományon belül az olyan bűnelkövető egyedek, akik között a bűnelkövetésben kapcsolat nincs. A viszszaeső szinte kizárt (csak az enyhébb megítélésű, hivatali eljárásban való bántalmazás vagy a szolgálati bűncselekményeknél fordul elő, amelyek konzekvenciájukban nem* vetik fel az állomány viszony megszüntetésének kérdését), ennélfogva az elkövetők mindig tiszta előélettel jelentkeznek. Személyük és beosztásuk . előre kiszámítható, amennyiben
főleg a közrendvédelmi tiszthelyettesi állományból adott időszakonként megközelítően azonos számban és cselekménycsoportban válnak tettesekké. Az elkövetett bűncselekmények évek viszonylatában "is csaknem kizárólagosan eseti jellegűek, amennyiben főleg az adott alkalmak azonnali kihasználásán alapulnak. A szervezett, 'hosszan fontolt vagy bűnszövetségben elkövetett cselekmény ritka, eseti jelenség. Az össztársadalmi kriminalitással szemben a garázda jellegű, a tulajdon elleni és a súlyos megítélésű cselekmények kategóriáiba sorolt bűncselekmények tömegükben és tendenciájukban egyaránt csökkenő arányt mutatnak. Bűnözésről csak kriminológiai értelemben beszélhetünk (a bűntettek és elkövetők összessége — bűnözéssel), egyébként csak eseti bűnelkövetéssel találkozunk, vagyis az egy bűntett — egy tettes, nem pedig a folytatólagosság vagy a rendbeliség a kizárólagos. A testülethez tartozásból eredő kötelezettségek túlhajszolása (jogtalan bántalmazás, jogtalan kényszerítés, alaptalan intézkedés) továbbá a testülethez tartozásból eredő jogok magánérdekből történő gyakorlása jelentős számban, forrása a bűncselekmények elkövetésének. Ezek a cselekmények tömegüknél fogva erősen zavarják a hatalom gyakorlásának törvényességéhez fűződő fontos társadalmi érdekeket, még akkor is, ha egy részük a megsértett rend helyreállítását volt hivatva szolgálni, miután azokat jogellenes eszközökkel, erőszakolt hivatali érdekekkel motiváltan valósították meg. Másrészük, ami fokozza a káros hatást, abban jelentkezik, hogy a hatalom gyakorlásának csak látszatát tartalmazza, a valóságban kifejezetten és csak magánérdeket szolgál. A szolgálatban és szolgálaton kívül elkövetett bűncselekmények aránya többéves viszonylatban 40 : 60%. A szolgálatban elkövetők mintegy 50%-a olyan rendőr, aki abban a téves szemléletben cselekszik, hogy ezzel a szolgálat érdekeit védi (bántalmazás, kényszervallatás,' kényszerítés stb.), másik fele rendőri állását, hivatali helyzetét kifejezetten anyagi vagy más előnyök megszerzésére használja fel. Figyelemre méltó képet mutat a bűncselekmények mozgásiránya, amennyiben egyes kapitányságok állomáríyából éveken keresztül egyet,len elkövetője sem kerül ki, máshol a bűncselekmény elkövetését éveken keresztül sem követi újabb, majd ismét lelepleződik néhány bűncselekmény. Vannak viszont olyan szervek is, ahonnan egymást követően jelentenek bűncselekményeket Főkapitánysági szintén viszont bármely időszakban „összejön" megközelítően azonos számú, erősségű és típusú bűncselekmény, anélkül, hogy akár az elkövetési tevékenységben is lényeges változás volna felfedezhető. Pedig ezeknek a rendőrségnél „rendszeressé" váló cselekményeknek az elkövetésre vagy az attól való tartózkodásra egyetlen rendőri szervezet tagjai sem rendelkeznek nagyobb adottsággal. Így a közrendet fenntartó rendőri szolgálat az ország bármely területén együtt jár a közrendet sértő állampolgárokkal szembeni intézkedéssel, mégis egyes területeken ismétlődően, máshol alig, helyenként pedig elő sem fordulnak a jogellenes kényszerintézkedések. Pl.: a büntető eljárásban konokul tagadó gyanúsítottak az eljárás helyétől függetlenül léteznek, mégis csak a szervek jelentéktelen hányadánál fordul elő a kényszerítésük. A vesztegetés bűntettének hordozója az az állampolgár, aki a jogos intézkedés következménye alól „áldozatot sem kímélve" kísérel meg
v
szabadulni. Mégis a megvesztegetett rendőr csak egyes szervek állományából kerül ki. Minden rendőri szerv és sok rendőr részt vesz a közúti forgalomban, mégis vannak főkapitányságok, amelyek állományából egy év alatt sem kerülnek ki balesetet okozó rendőrök, máshol viszont egész hulláma van a gondatlan veszélyeztetésnek. ' A bűncselekmények ilyen jellegű mozgása azt a tényt bizonyítja,, hogy a bűnelkövetés lehetősége az állományon belül potenciálisan jelen van. Mint ilyen veszély, a kisebb egységek szintjén rendkívül hullámzó módon realizálódik. Sokszor éveken keresztül elmarad, majd ismét jelentkezik. Főkapitánysági vagy jelen esetben a hét főkapitányság szintjén viszont már tömegében és szerkezetében is olyan tényező, amely minden magasabb szervnél adott, terjedelme, erősségi foka kiszámítható, csak éppen az nem ismert, hogy az adott időszakban az alárendelt szervek melyikénél fog jelentkezni. Az egyes, gyakrabban ismétlődő jogellenes magatartások olyan szintézise, amelyben csak az elkövetési tevékenység lényeges része az indító okok és a motívumok emelkednek ki, azt az egyértelmű következtetést adják, hogy a rendőrök által elkövetett — tömegük vagy súlyuk miatt jelentősebb — cselekmények ismérvei éveken keresztül változatlanok. A rendőri intézkedés alapjául szolgáló konfliktusok megoldása jogellenes eszközökkel, a törvényadta hatalom felhasználása önös érdekből, a magánéletben előforduló problémák „rendezése" drasztikus formákban, az egyértelműen tiltó rendelkezések megszegése („a rendőrnek többet szabad alapon"), és végül az anyagi kívánalmak kielégítéséből fakadó magatartások, amelyek jórészt a túlzott mértékű eseti, vagy a rendszeres alkoholizálás szövi át. (1969-ben a tettesek 17, 1970-ben pedig 23%-a ' volt a bűncselekmény elkövetése idején alkoholtól befolyásolt állapotban.) Ha ezek a bűncselekmények elkövetését elősegítő feltételek vagy bűncselekmények elősegítéséhez vezető nézetek bárhol, bármely állományban létezhetnek, szükséges az is, hogy' a realizálódásukkal szemben ne a jelenlegi, főleg passzív, hanem kezdeményező jellegű legyen a védekezés is. Ez viszont azt követelné,'hogy az a megelőző tevékenység, amely ma direkt vagy indirekt módon a jogellenes magatartások felszámolására irányul, ne várjon a bűncselekmény elkövetésére (hogy okot és példát találjon a megelőzésre) hanem számolva az előfordulás veszélyével, valóban a bűn megelőzése és ne a bűn követése céljából kerüljön megszervezésre. A potenciális veszély — a jogellenes magatartás — és a megelőző védekezés olyan dialektikus rendszert alkot, amelynek csak utolsó két alrendszere cserélődik állandóan, a profilaktika hatásfokától függően. Ehhez viszont helyi tényanyag vagy ezzel együtt, vagy anélkül a máshol már előfordult bűncselekményekről olyan információ kell, amely elegendő ahhoz, hogy több bűncselekmény kategóriában egyidejűleg és állandóan konkrét formában magas szinten tartsa a megelőzésre irányuló parancsnoki munkát. Ezzel szemben ma még főleg a kisebb szerveknél, de még a főkapitányságoknál is kevés, vagy nem kihasznált a saját tényanyag, így ezek birtokában vagy ezek hiányában csak spekulatív módon és csak a várható magatartások prognózisát képesek felállítani. Emiatt bírna nagy jelentőséggel, ha a helyi szervek főkapitánysági területen túlról is rendszeresen kapnának konkrét eseményekről ismerr
tetést, gyakrabban akár országos szintről is. így lehetne elejét venni pl. annak, hogy az egyik kapitányság fogdájában az őr mulasztása miatt előfordult őrizetes fegyveres öngyilkosságának lehetőségére máshol is felfigyeljenek és ne várják be azt az eseményt, amely majd a helyi megelőzési intézkedés tényanyaga lesz. (A kísérő büntetésvégrehajtási őrök fegyvereit a fogdaőr megőrzésre átvette, amelyhez az őrizetes hozzájutott.) Csak a vezetők informálása önmagában nem jelent megoldást. Szükséges, hogy az állomány tagjai, akik közül az elkövetők kikerülnek, megismerjék az értékelt cselekményeket, visszatérően értesüljenek a tiltott magatartások tenyéről és azok konkrét jogkövetkezményeiről is. Másrészt a vezetők a konkrét információk alapján hatáskörükben rendeljenek el olyan felméréseket, amelyek irányát az szabja meg, hogy az általuk vezetett szervnél milyen lehetőségek vannak az adott vagy hasonló esetek bekövetkezésének. Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a törvények hatályosulásáért egy adott területen a saját állomány irányában is az illetékes rendőri szerv vezetője a felelős, feladatát kézenfekvő módon képezi a hatályosulás lehetőségeinek biztosítása is. A részfeladatokat a központi szervek nem oldhatják meg, mivel az országos vezetői szintről vagy az igazságügyi központokból a bűnmegelőzést csak irányítani lehet. Az innen kapott információs \ anyag az adott terület vezetőinek szellemi készletévé válhat, és így alapjául szolgálhat az újratermelődő hiányosságok ellen szervezett vezetői tevékenységnek. Végső soron és mindezek alapján akár hosszabb távról szemlélve is tudomásul kell venni azt a tényt, hogy az adott rendőri területek személyi állományán belül a bűnelkövetések szintje változatlan. Le kell vonni ennek a megfelelő konzekvenciáját is, legalább annyiban, hogy ha az utóbbi 4—5 év bűnüldöző és bűnmegelőző gyakorlatát csak az eddig alkalmazott módszerekkel folytatjuk, a bűnözés szinten maradásánál nagyobb eredményt a jövőben sem várhatunk. Álláspontunk szerint a rendőrségen belül a kriminalitásnak legalább egy olyan tartománya adott, amelyen belül a cselekményeket az elkövetők tudatában tévesen elraktározott olyan ismeretanyag táplálja, amelynek kiiktatása fegyelmezettebb magatartás tanúsítását követelő, igényesebb parancsnoki munkával, rövid távon belül is megoldható. Ez a törvényileg tiltott, de egyes parancsnokok által eltűrt magatartási terület a hivatali bűntettek egyes kategóriáira vonatkozik. A testülethez tartozás és a testület tagjainak bűnelkövetése közötti összefüggés az esetek kb. 40%-ában közvetlen. Az e körben előforduló jogellenes magatartások egy része a hivatali hatalom gyakorlásával egyidejűleg jön létre, más része pedig éppen a hatalom jogtalan gyakorlása miatt bűncselekmény. Ennélfogva a testülethez tartozás a kriminalitásnak akkor hordozója, amikor a bűnös magatartás a hatalom gyakorlásával kapcsolatos. A büntetőjog ezeket a magatartásokat a hivatali és a hivatali jelleg felhasználásával elkövetett bűncselekményekben fogalmazza meg. Az ilyen jellegű magatartások szintézise két modell felállítását teszi lehetővé: A bűnös magatartást tanúsító elkövetőnek nem volt, és nem is lehetett felhatalmazása a hatalom gyakorlására. Ez esetben a szándék direkt
módon és kizárólagosan a jogellenes magatartáson keresztül olyan előny biztosítására irányult, amelynek megszerzésére a rendőrség tagjai sem kaphatnak felhatalmazást. A cél tehát a rendőrség állományába tartozás puszta tényéből eredő hatalom adta lehetőség felhasználása egyéni érdekek által motiváltan. Ezek az egyéni érdekek a gyakorlatban a haszonszerzésre, vagy testi kapcsolat kiépítésére irányultak. A másik modellben az elkövető hivatali hatalmát jogszerű felhatalmazás birtokában gyakorolja. Célja valamilyen törvénysértő állapot megállapítására vagy felszámolására irányul. Viselkedésmódja vagy módszere azonban tiltott, ennélfogva ez a hátrány, amit az intézkedés alatt állónak okoz, jogellenes. Ebben a modellben a tettes társadalmi érdeket szolgál, de közben a cselekménysorozat adott szakaszaiban a társadalmi érdekkel szemben is vét. Magatartását az a téves felfogás befolyásolja, hogy a szolgálni kívánt érdeket, akár jogsértéssel is, de meg kell valósítani, vagy a később más hatóság által sorra kerülő jogos és törvényes hátrányokozás hatékonyabban érvényesül, ha az intézkedéssel együtt alkalmazott jogtalan erőszakra, az intézkedés alatt álló emlékezni fog. A két modell közötti különbségtételnek a megelőzés oldaláról van jelentősége. A második csoportnál ugyanis, ahol a bűnelkövetésre irányuló szándék a társadalmi érdekbe beágyazottan jelentkezik, annak az alapvető követelménynek a tudatosítását követeli meg; hogy a társadalmi érdek ilyen módszerekkel vagy ilyen indokokkal nem szolgálható. Ennélfogva az e modell köré csoportosítható cselekmények számának csökkentésére vagy megszüntetésére a lehetőségek hatványozottabban adottak. Végülis ez az a terület, amelyen belül elsősorban a közvetlen parancsnokok, a nevelés és a követelménytámasztás eszközein keresztül hatásosan tevékenykedhetnek.
\
A pszichopátiás személyiségű katonák büntetőjogi felelőségre vonásáról1 Irta: Dr. Erdély Jenő alezredes és Almásiné, Dr. Törőcsik Anna alezredes. A Katonai Jog és Igazságszolgáltatás 1970. évi 1. számában jelent meg dr. Pásztor Imre hb. őrgy. tanulmánya „A katonai szolgálatra alkalmatlanság speciális büntetőjogi kérdései" címmel. A szerző gyakorlati tapasztalatok gyűjtése céljából felmérést végzett a címben megjelölt problémakörben. Cikkében konkrét problémaként veti fel a katonai szolgálatra alkalmatlan személyek által elkövetett katonai bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősségre vonás tekintetében fennálló különböző nézeteket. Rámutat arra, hogy egyes vélemények szerint kérdéses, fennáll-e egyáltalán a büntetőjogi felelőssége azoknak, akik a katonai szolgálattal összefüggő bűncselekmény elkövetése esetén, utólagos szakértői megállapítás szerint már a behívás idején, illetve a bűntett elkövetésekor katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak. Foglalkozik az ellentétes nézetet hirdetők véleményével is, mely szerint a katonai szolgálatra alkalmatlanság ténye nem jelent semmiféle korlátozó tényezőt a büntetés kiszabásánál, ezért a törvény teljes szigorát kellene alkalmazni az ilyen elkövetőkkel szemben, ha akaratelhatározó képességük teljes birtokában voltak, felismerték cselekményük társadalomra veszélyességét és javukra a Btk. 21. § (1) és (2) bekezdésében foglalt körülmények nem állapíthatók meg. Dr. Pásztor őrgy. a problémakör felvetése és fentiek szerinti elkülönítése mellett az ezzel kapcsolatosan jelentkező ellentmondások további lehetőségeire is rámutat; a kérdés bonyolultsága miatt azonban nem vállalkozik annak megoldására. Helyesen felismeri és felismerésének hangot is ad, mely szerint a megoldás további elmélyült vizsgálódást, az összes nézetek világos feldolgozását, az ütközési felületek egyeztetését, végül megalapozott következtetések levonását igényli. A szerző munkájában ismerteti és fejlődésében mutatja be a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának évek során kialakított iránymutató gyakorlatát az eseti döntések tükrében. E körben is megelégszik azonban azzal a megállapítással, hogy végleges, egységes, minden igényt kielégítő elvi döntésre még nem tud támaszkodni a katonai igazságszolgáltató és jogalkalmazó gyakorlat. E szerény igényű tanulmány keretében mi is folytatni kívánjuk az említett problémával kapcsolatba álló, már felvetett vagy azok mellett 'Vita-cikk.
jelentkező összefüggések feltárását és kimunkálását, melyek talán közelebb visznek bennünket az immár közérdeklődés előterében álló téma teljes megértéséhez. Szeretnénk elérni, hogy a jövőben kevesebb félreértés és nézeteltérés merüljön fel a katonai szolgálatra alkalmatlanság és a vonatkozó büntetőjogi felelősség megítélésében. A problémát elsősorban a pszichopátiás személyiségszerkezetük miatt katonai szolgálatra alkalmatlan elkövetők büntetőjogi felelőssége tekintetében vonjuk tüzetesebb elemzés alá.
;
í I j j
a) Ismertetni kívánjuk a pszichopátiás személyiségszerkezet jellem-, zőit figyelemmel arra, hogy tapasztalataink szerint még nem minden jogalkalmazó tudatában tükröződnek helyesen az idetartozó orvosi, illetve jogtudományi fogalmak.
j j j |
,
b) Az előbbi pontban említettekkel összefüggésben kívánunk rámutatni j a pszichopathákkal kapcsolatban követendő eljárási és jogpolitikai köve- I telményekre. j c) Bizonyítani fogjuk a katonai bűncselekményt elkövető személyekkel szembeni eljárás céljának megfelelően a katonai fegyelmi érdekek, a néphadsereg érdekeinek elsődlegességét összhangban a Btk. 34. §-ában .; foglalt követelményekkel. •
d) Ismertetjük a témakörhöz tartozó és a jogalkalmazás körében vétett tévedéseket ismétlődésük megelőzése érdekében. I. Az ítélkezés törvényessége feletti felügyeleteink során, valamint az , eseti bűnügyek másodfokú elbírálása kapcsán időről-időre visszatérő problémaként jelentkezett a katonai ügyészségek és bíróságok gyakorlatában a pszichopátiás személyiségű katonák büntetőjogi felelősségének megítélése a katonai alkalmatlanság és a büntetőjogi beszámíthatóság relációjában. Az eseti ügyekben jelentkezett ellentmondások feloldására ; a másodfokú eljárásban többé-kevésbé megnyugtató állásfoglalások születtek. Nem tagadható az sem, hogy e határozatok nyomán újabb ellentmondások is jelentkeztek. A probléma elméleti oldalának kidolgozására elszigetelt kísérletek is történtek. A Katonai Főügyészség már 1966-ban vizsgálta a „szellemi, fogyatékos katonák kriminalitásá"-t, 1967-ben a „személyiség- és tudat-, zavarok büntetőjogi értékelésével" foglalkozott egy vizsgálatunk, 1968ban pedig a „Büntethetőséget és katonai alkalmasságot korlátozó tényezők elbírálása" c. vizsgálat törekedett a bennük felvetett jogelméleti es' jogalkalmazási problémák részbeni megoldására. Az időbeli és témaköri) széttagoltság miatt azonban egyik vizsgálat mondanivalója sem volt alkalmas a kérdéskomplexum egységes feltárására még kevésbé egységes: joggyakorlat kialakítására. A katonai bíróságok és a Katonai Kollégium^ törekvéseit Pásztor őrgy. említett cikke részletezte. A probléma elméleti oldalának egységes kidolgozására tehát csak nap-; jainkban kerülhetett sor. Ebben szerepe van annak is, hogy a gyakorlati'
munkában tevékenykedő katonai ügyészek és bírák egy része előtt korábban nem voltak tisztázottak a vitatott fogalmak. Nem ismerték fel a különbségeket, illetve gyakran egyazon elbírálás alá vették á gyengee l m é j ű e k e t a pszichopatákkal. — Csak a legutóbbi időkben észlelt nagyobb és általánosabb érdeklődés hatására került sor a téma részletesebb megvizsgálására az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek VB által kijelölt munkaterv keretében. A Pártbizottság jelentését időközbén az alapszervek is megvitatták. Ugyancsak foglalkozik a kérdéssel a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma és iránymutatást készül adni a pszichopathia büntetőjogi megítéléséhez. Nem okozott és nem okoz gyakorlati nehézséget az ügyek elbírálása á katonai büntető eljárásban, ha az utólag pszichopátiának talált katona köztörvényi bűncselekményt követett el. Még akkor is problémamentes a megoldás, ha a tett végrehajtásának objektív feltételei a katonai életviszonyokhoz kapcsolódnak. (Pl. szökés közben az igazoltató rendőr lelövése.) Problémamentes volt a gyakorlat az elmebeteg elkövetők tekintetében is, bármilyen bűncselekményük elbírálásánál. Az említett kategóriába sorolható esetek példáiban ugyanis a büntethetőségre nincs kihatása annak, a körülménynek, hogy a terhelt katonai szolgálatra alkalmatlanná, vált, vagy erre már eleve alkalmatlan volt. Irányadónak — helyesen — csak ,a büntetőjogi beszámíthatóságot tekintették. A büntetőjogi felelősség problémája katonai bűntettek elbírálásánál olyan ügyekben jelentett jogalkalmazási bizonytalanságot, amelyekben az eljárásba bevont katonai igazságügyi elme- és idegorvos szakértők az általuk megállapított és szakértői véleményükben „kóros személyiségszerkezetnek" jelzett pszichopátia miatt az elkövető katonai alkalmatlanságát véleményezték, ugyanakkor úgy nyilatkoztak, hogy állapotuk a tett társadalomra veszélyességének felismerésében nem, vagy csak kismértékben volt korlátozó tényező. Szakértőink a „kóros személyiségszerkezet" gyűjtőfogalom alá általában a pszichopátiás személyiségzavart sorolják. A „kóros személyiségzavar" rnint szakértői terminológia nem jelenti azt, hogy a katonai igazságügyi elmeszakértők a személyiség pszichopátiás zavarát betegségnek, vagy mindig betegségnek tartanák. Nem állásfoglalás tehát abban a legújabban felmérült vitában, amely a pszichopátia két alakzataként megkülönböztetést tesz a „kóros" és a nem kóros, de „rendellenes" személyiségszerkezet között, ezen állapot eredete szerint. E cikk keretében csak röviden — a további félreértések elkerülése céljából — térünk ki arra, hogy a fentiek szerinti szétválasztás azt célozná, hogy differenciáltabbá tegye az ítélkezést a pszichopatákra hatékony büntetési célok tekintetében. A „kóros" eredetű pszichopátia a szervezet idegrendszeri vagy más szervi megbetegedésének következménye, olyan feltétel tehát, amely a személyiség alakulásában determináns tényező lehet, tehát a büntetőjogi beszámíthatóságot is korlátozhatja, Mint ilyen ; az elmebetegség fogalmi körébe is bevonható lenne. 3
— 17
A nem kóros, de „rendellenes" személyiségszerkezet diszharmóniás zavarát nem a szervezet betegsége, hanem ártalmas környezeti tényezők, névelőhatások idézték elő. Ezért a környezeti ártalmak hatására kialakult személyiségzavar következtében bűnöző egyén büntetőjogi 'beszámíthatóságát — ezen állapota — rendszerint nem korlátozza. Az elkövető szociális eredetű személyiségzavara nem sorolható a büntethetőséget korlátozó tényezők közé. Hangsúlyozzuk, hogy tanulmányunkban e vitát nem kívánjuk eldönteni, és a magunkénak csupán azokat a következtetéseket valljuk, melyeket a hatályos törvény, a Btk. 21. §. számunkra levonni enged, és azokkal a szakértői véleményekkel összefüggésben, melyeket nekünk a katonai igazságügyi orvosszakértők terjesztettek elő. Ismételjük tehát, hogy a katonai igazságügyi elmeszakértők a pszichopathiát mindig „kóros személyiségszerkezetnek" véleményezték, nem differenciálták azt a személyiségzavar eredete szerint, ellenben a büntetőjogi beszámíthatóság tekintetében nem, vagy csak kismértékben tartották korlátozó tényezőnek. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a szakértők a pszichopátiás személyiségű elkövetőknél is véleményeznek olykor jelentős, vagy súlyos fokú korlátozottságot a büntetőjogi beszámíthatóságuk tekintetében. Ez esetekben azonban a korlátozottság a bűntett elkövetésekor releváns — aktuális — tudati állapothoz társul: Azt jelenti tehát, hogy a büntetőjogi beszámíthatóság tekintetében nem korlátozott pszichopatánál a tett elkövetésekor olyan tudatzavar, (pl. alkoholos befolyásoltság) tudatbeszűkülés (düh-reakció, indulat) állott fenn, amely tettének társadalomra veszélyességének felismerésében korlátozta. Bár nem tartozik szorosan az általunk felvetett kérdéshez, de megjegyezzük, hogy az utóbbi esetekben a tudatzavar fogalmi körébe tartozó olyan kérdések megítéléséről van szó, melyet a Btk. 21. §. alapján törvényes lehetőségünk van elbírálni. A pszichopátiás személyiségzavar az elkövető olyan állapota, amelyre a Btk. 21. § szerinti elbírálás nem vonatkozhat. A pszichopaták nem elmebetegek, nem gyengeelméjűek és általában olyan tudatzavarban sem szenvednek, amely cselekményük társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében vagy akaratelhatározó képességük gyakorlásában korlátozó tényező lenne. A katonai bíróságok, de méginkább a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának büntetéskiszabási gyakorlatában az utóbbi években helyenként megközelítően azonos nézőpont alakult ki a katonai bűntettet elkövető gyengeelméjű, valamint a pszichopata terheltek felelősségre vonásában. A büntetések nem tükrözték azt a lényeges különbséget, ami büntetőjogi beszámíthatóságuk különbözősége folytán feltétlenül indokolt lett volna, még akkor is, ha katonai szolgálatra egyaránt alkalmatlanok. Az ítélkezés előterébe a katonai alkalmatlanság'ténye quasi úgy jelentkezett, mintha az a büntethetőség akadálya vagy korlátozó tényezője volna. Tapasztalataink szerint tehát az ítélkezési gyakorlatban a katonák büntethetősége katonai alkalmasságuk objektív feltételétől függően alakult.
Ez a gyakorlat esak akkor helyeselhető, ha a katonai alkalmatlanságot eredményező állapot egyben büntethetőséget kizáró vagy korlátozó tényező is. (Btk. 21. §.) A pszichopaták katonai büntetőjogi felelősségre vonása az ítélkezési gyakorlatban sokszor a gyengeelméjűekre jellemzővel azonosan alakult. Ez a megegyező gyakorlat főleg azért helyteleníthető, mert a pszichopátia a büntethetőséget korlátozó vagy kizáró okok egyikével sem azonos. A pszichopátia azonban katonai szolgálatra éppúgy alkalmatlanságot jelent, mint a gyengeelméjűség a H—2. Utasítás értelmében. Helytelen azonban ebből a tényből annak a gyengeelméjűséggel azonos beszámíthatóságot korlátozó tényezőkénti értelmezésére jutni. A pszichopátiás személyiségű elkövető állapota azért különbözik a Btk. 21. §-ában felsorolt tényezők mindegyikétől, mert épelméjű, és általában a tett elkövetésekor is tiszta tudattal, normális értelemmel rendelkezik. A személyiségszerkezet pszichopátiás zavara, ha nem korlátozza az elkövetőt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, büntethetőségének sem lehet akadálya. A Btk. 104. §-a — a katonákra vonatkozó külön rendelkezések között — sem tartalmaz olyan kiegészítő rendelkezést, melynek alapján a katonai szolgálatra való alkalmatlanság a katonai büntetőjogi beszámíthatóságra kihatással lenne. A pszichopaták személyiségszerkezetét ugyanis az érzelmi, akarati tulajdonságok diszharmóniája, az elkövető jellemének fogyatékosságai, erkölcsi meggyőződésének hiánya stb. miatt állapítják meg. Szemben az elmebeteggel, gyengeelméjűvel, tudatzavarban szenvedő elkövetővel, a pszichopata ismeri, megérti, tudatával átfogja a társadalmi (ezen belül a katonai) követelményrendszert és annak teljesítésére objektíve képes. Ámde akaratgyengesége, érzelmi labilitása, jellembeli és erkölcsi fogyatékosságai folytán személyes és közvetlen érdekeinek megfelelő — egyben társadalomellenes — magatartást követ. A pszichopatáknál a bűntett akarati elhatározásához és végrehajtásához szükséges tudati-kontroli funkciója ép. A személyiség pszichopátiás zavarai rendszerint környezeti ártalmak, rossz nevelési hatások eredményei, melyek a környezeti feltételek változtatásával és neveléssel korrigáihatók. E nevelési tényezők közül a büntetés nevelő hatása sem rekeszthető ki, ugyanakkor nem szabad lemondani megbüntetésükről, annak másokra gyakorolt visszatartó hatása érdekében sem. II. A pszichopátia fogalmának fentiek szerinti ismertetése után térjünk vissza a büntetőjogi felelősség gyakorlati problémáira. Dr. Pásztor Imre őrgy. cikke is számos adatot tartalmaz a pszichopátiás személyiségű katonákra vonatkozó ítélkezés problémáiról. A bennünket leginkább foglalkoztató kérdés a büntetéskiszabási gyakorlat vizsgálata és a helyes mérték megtalálása. Pásztor elvtárs fejlődésében vizsgálja a katonai kollégium ítélkezési gyakorlatát és abból egyértelműen vonja le azt a következtetést, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlanság „nyomatékos" enyhítő kö-
rülményt képez a'kibúvási bűntetteknél. Ugyanígy foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma a korábbi három évi munkáját tükröző beszámolójában. Egyetértünk azzal az állásponttal, hogy enyhítő körülményként lehet •értékelni a katonai bűncselekményt elkövető személyeknél azt a körülményt, hogy amikor katonai szolgálat teljesítésére behívták őket arra alkalmatlanok voltak, illetve szolgálatuk teljesítése közben váltak alkalmatlanná. Probléma főleg abban merült fel, hogy milyen mértékben lehetséges ezt a tényt enyhítő körülménynek tekinteni. Annyit jelentsen-e az enyhítő körülmények sorában mint a beismerő-vallomás, a töredelmes megbánás, a büntetlen előélet, a családi állapot stb. vagy ennél többet? Elmehet-e jelentőségében egészen odáig, hogy a bűnösségi körülményeket — beleértve a súlyosító körülményeket és a tett társadalomra veszélyességét is — semlegesítve, a Btk. 60. § alkalmazását is lehetővé tegye? Az ítélkezés ezt a kérdést a „nyomatékos" szócska értelmezésével úgy döntötte el, hogy az elkövető javára túlértékelték az alany pszichésen rendellenes állapotát, az egyéb körülmények rovására. Jóllehet a Katonai Kollégium beszámolója azt a megállapítást tartalmazza, hogy a katonai bíróságok hathatósan segítik a fegyveres erők és rendészeti testületek vezetőit, valamint parancsnoki állományát a szolgálati rend és fegyelem további megszilárdítása, a hadrafoghatóság és a harcképesség növelése érdekében végzett munkában; azonban ez a megállapítás a pszichopátia miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak véleményezett elkövetők felelősségre vonásában nem mindig érvényesült töretlenül. A tényállás részleteibe menő ismertetés mellőzésével idézzük D. A. honvéd ügyében hozott . Katf. III. 21/1971. sz. másodfokú ítélet indokolását, melyet az ügyészi óvás elutasítása kapcsán fejtett ki. „A Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában kifejtette a speciális katonai bűntettet megvalósító katonai szolgálatra alkalmatlan elkövető esetében, hogy a Btk, 34 §-ában írt célok eléréséhez a Btk. 68. §-ának (2) bekezdésében adott lehetőségek teljes kimerítésével alkalmazott igen minimális tartamú büntetés is lehetséges." A katonai szolgálatra alkalmatlanság ténye véleményünk szerint nem adhat lehetőséget ilyen szélsőséges értelmezésre. A Legfelsőbb Bíróság eddigi egyetlen határozata sem mondja ki, hogy az idézett esetben a Btk. 68. §-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőségeket teljesen ki kell vagy ki lehet meríteni. Az idézett indoklás tehát egyedülálló és lényegesen többet mond minden eddiginél. Az eddig alkalmazott gyakorlattól eltérően értelmezi és magyarázza a Btk. 34. § érvényesülésének módját. A büntetés céljának meghatározásából kiindulva a Btk. 34. § a társadalom védelmét tartja elsődleges szempontnak, mint aminek érdekében történik minden egyéb, tehát a törvény szerinti joghátrány alkalmazása, az elkövető megjavítása és mások visszatartása. A hivatkozott ítélet pedig ellenkezőleg, azt állítja, hogy az elkövető csökkent értékű személyisége miatti katonai alkalmatlansága határozza meg a büntetés célját. Ha tehát az elkövető nem alkalmas katonai szolgálatra, akkor a társadalom vé-
d e l m e é s mások visszatartása a legenyhébb bírói intézkedés révén is elérhető. A már sokszor vitatott konkrét ügyek példáinak mellőzését e helyütt megengedhetőnek tartjuk, csupán elvi szempontból összegezzük több ügyben — visszatérően hangoztatott — álláspontunkat, hogy a büntetés kiszabásánál legalább olyan — de inkább elsődleges — fontosságot tulajdonítsunk a generális szempontoknak, tehát a társadalom védelmének, má r sok visszatartásának, mint az alanyi oldalnak, az elkövető személyét jellemző körülményeknek. Ilyen irányú elképzeléseinknek felel meg leginkább a Katonai Kollégium legutóbbi időkben folytatott gyakorlata. Ezekben a másodfokon felülbírált ügyekben már a kóros személyiségű és katonai szolgálatra alkalmatlan személyek által elkövetett katonai — köztük kibúvási — bűncselekmények miatt a társadalmi igényeknek megfelelő, hosszabb tartamú és végrehajtó szabadságvesztést alkalmaztak. Az elbírálásnak ez a módja lényegesen szigorúbb és igazságosabb, mint az általunk kifogásolt — hasonló tényállású — ügyekben, amelyekben az enyhítő szakaszok maximális alkalmazásával sorozatosan csak 2—3 havi szabadságvesztést állapítottak meg, vagy esetleg teljesen mellőzték a büntetés kiszabását. A katonai igazságügyi szervek jogalkalmazó gyakorlatában a Btk. 34. §-ában meghatározott elvek maradéktalan érvényesülését kell biztosítani, ezért indokolt a következő fejezetben tovább részletezni a felvetett gondolatokat.
III.
Ugy véljük már az eddigiekkel bizonyítottuk, hogy a kóros személyiségűt: miatt katonai szolgálatra alkalmatlan elkövetőkkel szemben a katonai igazságszolgáltatásban nem mindig értelmezik helyesen a Btk. 34. §- ában foglalt követelményeket, mert az alanyi oldal előtérbe helyezésével az általános szempontoknak nem tulajdonítanak kellő jelentőséget. így azután csak a személyi körülményekre figyelve, megfeledkeznek az^ általános és konkrét katonai fegyelmi érdekekről, hovatovább szem elől tévesztik a katonai igazságszolgáltatás rendeltetését, a katonai büntető-jogalkalmazás kötelezettségének igazi tartalmát, nem teljesítik jogpolitikai feladataikat. A szocialista országok katonai büntetőjogának feladatát V. M. Cshikvadze professzor határozta meg a két évtizeddel ezelőtt kiadott művében. Szavai azonban ma is érvényesek. Eszerint „a katonai büntetőjog feladata a szocialista állam fegyveres erői harcképességének, katonai fegyelmének és a katonai szolgálat rendjének védelme a nép ellenségei és egyéb bűntevők részéről jövő bűnös támadások ellen és ezt a feladatot akként látja el, hogy a bűnösökkel szemben a katonai büntető törvénynyel összhangban büntetőjogi büntetéseket alkalmaz". Továbbiakban azt olvashatjuk, hogy a katonai büntetőjog általános feladatai egy speciális területen, a fegyveres erők • harcképességének .vé-
delrrle, valamint a fegyveres erőknél kialakított fegyelem és rend megszilárdítása területén jutnak kifejezésre. A katonai büntetőjog feladatait a szocialista állam fegyveres erőinek általános feladatai határozzák meg. A fentiek egyértelműek, félreérthetetlenek. A katonai büntetőjog alkalmazásánál tehát, nem az elkövető személyes körülményeiből, a javára szolgáló körülményekből kell kiindulni, hanem mindig azokból a követelményekből, amelyek a fegyveres erők feladatait meghatározzák. A katonai büntetőjog, a katonai büntető eljárás és annak eredménye a hadsereg személyi állománya fegyelmének megszilárdítását, a katonai parancsnokoknak nyújtandó segítséget biztosítják abban az esetben, amikor más intézkedés már nem kielégítő. Aki tehát ezeket az elveket és feladatokat nem ismeri vagy nem teljesíti, figyelmen kívül hagyja a szocialista katonai büntető eljárás lényegét. Tévednek akik úgy vélik, hogy Cshikvadze professzor könyve régen jelent meg, elavult, aktualitását veszítette, vagy tán a személyi kultusz terméke, így ma már nincs jelentősége a katonai igazságszolgáltatás elméletében és gyakorlatában. Sorai ma is aktuálisak és semmit sem veszítettek érvényességükből. Ezt igazolja Csisztjakov altábornagynak, a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma volt elnökének „Katonai bűncselekmények" címen a közelmúltban megjelent terjedelmes műve is, melynek mondanivalóján végigvonul a katonai büntetőeljárás céljának helyes értelmezése: a hadsereg fegyelmének a büntetőjog eszközeivel történő védelmezése, a fegyelem és rend megszilárdításának szükségessége. További vezérfonal Csisztjakov altábornagy könyvének, mely az összes katonai bűncselekmények ismertetésénél és elbírálási gyakorlatánál ismétlődik: a megelőzés. Minden intézkedést, minden eljárást, minden ítéletet alá kell rendelni annak a célnak, hogy az elkövetőt és másokat is hasonló vagy más bűncselekmények megismétlésétől visszatartson. — De vajon alkalmas lehet-e megelőzésre az a döntés, mely pusztán az elkövető személyi körülményeiből, személyiségszerkezetének fogyatékosságaiból kiindulva egyoldalúan, az enyhe felelősségre vonást jut- \ tatja kifejezésre? A válasz — úgy véljük — nyilvánvaló. j IV. Az utóbbi időben — mint ismeretes — szorosabbá és bensőségesebbé váltak a katonai igazságügyi, valamint az alakulatok parancsnoki, és pártpolitikai szervei közötti kapcsolatok. A rendkívüli események, bűncselekmények és más törvénysértések elleni harc eredményesebbé tétele érdekében kialakított — a korábbinál tartalmasabb — együttműködés és munkakapcsolatok eredményeként az alakulatoknál hatásosabbá vált a törvényesség megszilárdítása, a fegyelem és a rend biztosítása. Ezt a. megállapítást támasztják alá egyrészt a bűncselekmények számának és súlyának viszonylagos csökkenése, másrészt azok a megállapítások, nyilatkozatok melyek fegyelmi értekezleteken, elvtársi megbeszéléseken a parancsnokok, illetve'a-pártpolitikai apparátus részéről a katonai igazságügyi szervek tevékenységét érintve elismerően megnyilvánulnak. A katonai igazságügyi szervek munkájának eredményességét a törvényesség megtartásán, a jogszabályok helyes, értelmezésén és alkalmazásán
r
túlmenően a „bűnüldöző munka" — az ítélkezés — hatásfokán kell lemérni. Kötelességünk figyelemmel kísérni, hogy milyen mértékben bizonyultak hatasosaknak és eredményeseknek az általunk tett intézkedések a torvenyesseg, a rend és a fegyelem megszilárdításában, akár az általános felügyelet, akár a bűnüldözés területén alkalmaztuk azokat Az általános kep kedvező Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azokat a negatív jelzeseket sem, melyek éppen e cikk témakörébe vágó kérdésekben nem mindig talalnak egyetértésre az alakulatok személyi állománya körében és némelykor igazságérzetüket is sértik. A katonai ügyészségek munkatervi feladatként vizsgálták néhány alakulatnál a katonai igazságszolgáltató tevékenység hatását, azt hogy a parancsnokok és a katonák jogtudatában miként tükröződött egy-egy bűnügy kapcsán történt intézkedés. Azt tapasztalták, hogy a pszichopata bűnelkövetők leszerelése és enyhe felelősségre vonása kapcsán néha értetlenség és bizonyos mérvű elégedetlenség maradt vissza. Az elvárásokkal szemben, csalódást, kétkedést tanúsító megjegyzéseket is hangoztattak. A várt szigorú felelősségre vonás elmaradása találgatásokra, bizalmatlan feltevésekre adott okot és nemcsak nem szolgálta a megelőzés és fegyelmezés jogpolitikai érdekeit, hanem ellenkezőleg, nehezítette a parancsnoki és a politikai apparátus nevelőmunkáját. Az alábbiakban néhány olyan — az ügyészi vizsgálat anyagából kivona r tolt — esetet ismertetünk, amelyekkel kapcsolatban nem a magunk véleményét, hanem az alakulatoknál elhangzottakat idézzük. Valamennyi ügyben azonos tényállási elemek találhatók: az elítélt nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, pszichopátia áll fenn, amely nem befolyásolta beszámítási képességét és katonai szolgálatra alkalmatlan. — K. L. honvédet önkényes eltávozás miatt első fokon 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték, egyben elrendelték a korábban szökés miatt jogerősen kiszabott — de a közkegyelmi rendelkezés folytán le nem töltött — szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtását. Ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma hatályon kívül helyezte, és a vádlottat figyelmeztetésben részesítette. A határozat nagy visszatetszést váltott ki az alakulatnál. K. L. honvéd miután első büntetése után visszakerült alakulatához, szolgálati feladatait maradéktalanul végrehajtotta és példamutató magatartást tanúsított. A kollektívához jól viszonyult, magatartásában nem tapasztaltak az átlagostól eltérő kóros megnyilvánulásokat. Ezért utólag az a véleményük, hogy „sikerült magát megjátszani és nagy szerencséje volt". „ T , f' C s ' h onvédet parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszakban es garazdasagban mondták ki bűnösnek. Első fokon 1 évi és 4 hót S £S ™ f í a H e r ? í t é S r e í t é l t é k > másodfokon ügyészi óvás ellenére a bünm e r t e k e t 10 ,!:? 1 hónapra leszállították. A vádlott durva, garázda jellegű 1 e s e £ n ? f * sorozatát követte el. Hasonló megnyilvánulások miatt két é S t l i i y ™ a r l 11 ?*? e l j a r á s a P o l S á r i életben. A katonák igazsághomSr t + nem talalkozott az enyhe felelősségre vonás, mert G. Cs. szerint igyekezett magát kivonni a feladatok alól " vele ^ s e i r e is emlekeztek, hogy előbb fog leszerelni/mint a vele egyidoben bevonult katonatársak. n
Az alakulatnál meghallgatott személyek véleménye szerint a bírói döntés sérti a szolgálatukat becsülettel teljesítő katonák önérzetét, másrészt ösztönző lehet azokra, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy mielőbb és bármi áron leszerelhessenek. Megemlítendő még', hogy ennél az alakulatnál az év folyamán egészségügyi okokból 62 személyt szereltek le. Az okok között gyakran szerepelt öngyilkossági kísérlet, továbbá ideg- és elmebetegségre utaló panasz. — Z. Z. őrv.-t a katonai bíróság szökés miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A súlyosbítás végett bejelentett ügyészi óvást a másodfokú bíróság elutasította. Az enyhe ítéletet és a FÜV. bizottság döntését az alakulatnál azért sérelmezték, mert Z. Z. őrv. az átlagosnál jobb fizikai és szellemi képességgel rendelkezett, kiemelkedő szolgálat teljesítésére is alkalmas volt. Cselekményének motívuma: le akart szerelni, de kérelmét elutasították. Mint • egészségügyi katonát és aktív sportolót nagyon sokan ismerték az alakulatnál. Altalános műveltségére, alkalmazkodó készségére és katonai eredményeire tekintettel elöljárói becsülték, őt és hihetetlennek tartották, : hogy személyiségszerkezete oly fokban kóros lenne,, hogy emiatt katonai szolgálatra nem alkalmas. Katonatársai szerint öntelt, „vagánykodásra hajlamos", személy volt. i 5 Az ügynek a katonai állományra gyakorolt káros hatásán a politikai munkások szerint „csak az idő segíthet". Ezzel azt fejezték ki, hogy a katonák által felvetett logikus kérdések és tények megcáfolására ők sem képesek. — M. J. honvédet katonai szolgálat teljesítésé alóli végleges kibúvás miatt ítélték el 6 hónapi — 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadság- j vesztésre. A vádlott 15 db. Seduxen tablettát vett be azzal a céllal, hogy leszereljék. Ezt a szándékát el is ismerte. Az alakulat parancsnoka, politikai helyettese, és az alegységparancsnok az alábbiakat mondták el: A vádlott bevonulásakor az a brigád, melyben vállalatánál dolgozott, hivatalos kiküldetésben Argentínába utazott. A vállalat vezetősége még a bevonulás után is bíztatta N. J.-t, hogy elintézik a leszereltetését. Ez azonban nem történt meg. Ezután N. J. beilleszkedett a kollektívába. Beosztását jól látta el, parancsnokánál jelentős ésszerűsítési javaslatokkal jelentkezett, amelyeket alkalmaztak is. Mielőtt N. J. bűncselekményét elkövette volna, szabadságon volt és találkozott Argentínából visszatért munkatársaival. Azok elmondták, hogy mennyit kerestek kiküldetésük alatt. Ennek hatására N. J. magatartása megváltozott. Szolgálati feladatait elhanyagolta, majd azt hangoztatta,, hogy „nem bánja ha nyomorék lesz is, de le fog szerelni". Az alakulatnál felmérték az enyhe ítélet hatását. Parancsnoki vélemény szerint a sorállományú katonák körében hosszú ideig tartott az enyhe ítélet által kiváltott negatív hangulat és annak leszereléséhez^ maguk sem tudtak elégséges és meggyőző érvet felhozni.
Egyébként az alakulatnál • N. J. honvéd cselekményének folytatását abban látták, hogy egy másik honvéd hasonló módszerekkel követett el öngyilkossági kísérletet. Amikor a kórházba kerülése után őt parancsnokai meghallgatták, elismerte, hogy N. J. magatartása és ügyének liberális következményei indították el az ő szándékát is, hogy ilyen módszerrel érje el leszerelését. Később ezt a nyilatkozatot visszavonta. Ezt követően az orvosszakértők komolynak véleményezték az öngyilkossági kísérletet és az illetőt leszerelték. Ezt a megoldást az alakulat parancsnoka annyira megalapozatlannak tartotta, hogy az ügyben az Eü. Csf-et is megkereste és intézkedést kért. — Cs. L. honvédet, aki elöljáróját többször is megütötte, 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma ügyészi óvásra mellőzte ugyan a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését, de a büntetés mértékét nem súlyosbította. Az elsőfokú ítélet után a vádlottat szabadlábra helyezték, visszaküldték alakulatához, ahol elhíresztelte, hogy felmentették, majd ténylegesen le is szerelték. A büntetés végrehajtását elrendelő másodfokú ítéletet csak két hónappal később kapta meg az alakulat parancsnoka, amit ismertetett a személyi állomány előtt, de ezzel az elsőfokú bírói ítélet kedvezőtlen hálását csak jóval később, ezért csak kismértékben tudták csökkenteni. A tiszti és tiszthelyettesi kar jelentős erőfeszítéseket tett az állomány hangulatának, erkölcsi állapotának fenntartására. Az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek VB. jelentése is foglalkozik az alakulatoknál a fegyelem érdekében hangoztatott szigorú felelősségre vonás igényével. A jelentés rámutat arra, hogy az ilyen kívánság miért nem mindig méltányolható. A katonai szolgálatra alkalmatlan személyek azért nem teljesíthetnek katonai szolgálatot, mert jelenlétük'a katonai közösségekben veszélyezteti annak harcértékét. Ezzel mi is egyetértünk. Nem értünk azonban egyet azzal az állásponttal, amely szerint az ilyen személyekkel szemben a büntetés mértékét túlzott mértékben lehetne csökkenteni, esetleg megbüntetésüket teljesen mellőzni. Ilyen elbírálás nemcsak figyelmen kívül hagyja a büntetés céljához fűződő általános társadalmi,. katonai, fegyelmi érdekeket, hanem amint az alakulatoknál folytatott vizsgálatokból kitűnt, kifejezetten demoralizáló hatást vált ki a személyi állományból. A katonai igazságügyi szervek munkájának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az a hatás, amit döntéseik az alakulatok fegyelmi helyzetére, a törvényesség megtartására, a hadrafoghatósag színvonalára gyakorolnak. Ez a hatás — amint azt kifejtettük — általánosságban kedvező, tehát eléri azt a fokot, amit a parancsnoki szervek és a magasabb egységek és intézmények vezetői tőlünk elvárnak. Nem tagadható azonban, hogy éppen a pszicnopátiás személyiségszerkezetű katonák esetében a hatás helyenként nem kívánt célt ér el. A katonai igazságügyi szervek feladata, a jogalkalmazás jogpolitikai célkitűzései válóraváltásában ráháruló kötelessége, hogy az orvosszakértők által kóros személyiségszerkezetűnek talált, ezért katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánított, de büntetőjogilag beszámítható személyek az általuk elkövetett bűncselekményekért viseljék annak minden törvényes következményét. A katonák büntetőjogi felelősségének ismertetett ellentmondásai megszüntetését jogpolitikai meggondolások sürgetik. A társadalmi érdekek 4
— 25 —
büntetőjogi védelmén belül nem szabad megkülönböztetett enyhe elbírálásban részesíteni, hanem szigorúan kell büntetni azokat az elkövetőket, akik a társadalomra veszélyes cselekményükkel a katonai büntető jogsza,bályokat megsértették. Jogellenesnek tartjuk a büntethetőséget kizáró és korlátozó tényezők körének olyan bővítését, amely a katonai alkalmatlanságot szinte a büntethetőség akadályával egyenértékű nyomatékos enyhítő körülményként értelmezi.
A katonai ülnökök alkalmazásának elvi és gyakorlati kérdései Irta: Dr. Jacsó János hb. alezredes I. A bíráskodás hatalmi kérdés. Az az osztály gyakorolja, amely a hatalmat magáénak mondhatja. Minden uralomra kerülő osztály a lehető legrövidebb idő alatt megteremti a saját igazságszolgáltatását, amely a jog eszközeivel védi az új állami, társadalmi, gazdasági berendezkedést. Ugyanakkor az uralomra került osztály, mint a hatalom birtokosa szükségszerűen részese a hatalom egyik összetevőjének, a bíráskodásnak is. A hatalom tartalma tehát az igazságszolgáltatás meghatározója, függetlenül attól, hogy a bíráskodás milyen jogi formát ölt. A bíróságok összetétel szempontjából lehetnek: a) szakbíróságok, amikor a bíróságot egy, vagy több jog végzett személy alkotja, b) laikus bíróságok, amikor á bíróságot egy, vagy több laikus alkotja, végül c) szakbíró által vezetett vegyes összetételű bíróságok, amikor a tanácsot az előbbiekben érintett személyek vegyesen alkotják. Ennek a megkülönböztetésnek különösebb jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Bármilyen formát választ az igazságügyi kormányzat a bíráskodás gyakorlására, a bíráskodás jellegét a bíráskodással szilárdítani szándékozott hatalmi berendezkedés adja meg. Más szempontból — és a tárgyalt kérdés szempontjából ennek van jelentősége — különböztethetünk egyes és társas bíráskodás között is, aszerint, hogy a döntést egy, vagy több személy hozza. A történelmi események azt mutatják, hogy a hatalom megszerzése után a proletariátus az üínökrendszerben, a burzsoázia pedig az esküdtszékben találta meg általában azt a formát, amellyel leginkább -megvalósíthatónak látta igazságügyi politikáját. Az ülnöknek — a részvételükkel létrehozott bíráskodási forma kialar kulása kezdetén — a bírói hatalom gyakorlása mellett feladatát képezte az ellenőrzés is a korábbi állami berendezkedés volt hivatalnokbírái felett. Ez az ellenőrzés azonban a fejlődés folyamán elhal, és az ülnöknek a bíráskodásban való részvétele a nép jogérzetének, a gyakorlati élet tapasztalatainak az; ítélkezésben való érvényre juttatását biztosítja. Amikor ugyanis az állami, társadalmi, gazdasági berendezkedés megszilárdul, az új berendezkedés történelmileg rövid idő alatt kitermeli a saját értelmiségét, és ezen belül a szakképzett bírói kart is. A szakbíró, amikor a saját meggyőződését követi, egyben az új állami berendezkedés érdekeit, az új uralkodó osztály céljait szolgálja.
Ez a tény felveti azt a kérdést, hogy ilyen körülmények mellett szűkségszerű követelmény-e a bíróságoknak kizárólagosan ülnökök részvételével való működtetése, vagy általánosságban — esetleg csak egyes speciális területeken csupán — szakbíráskodás indokolt. A kérdés taglalásánál nem hagyható figyelmen kívül — és ennek nagy jelentősége van —, hogy a bíráskodás nemcsak a hatalom megszerzésének és megszilárdításának időszakában, hanem később is hatalmi kérdés, a hatalom megtartásának egyik eszköze. Ilyen körülmények mellett az államhatalomnak az a feladata, hogy miként a gazdasági életben, vagy az állami élet más területein, ugyanúgy az igazságszolgáltatás területén is a. legjobban szolgáló formát válassza, a legjobb összetételű bíróságot működtesse. A célt — az állami, társadalmi, gazdasági berendezkedés és az ebbe 'beleilleszkedő állampolgárok érdekeinek védelmét — minél kevesebb jogsértéssel, az állam és az állampolgárok érdekeinek maximális kielégítésével kell szolgálni. Ha ugyanis az igazságszolgáltatásban megrendül a bizalom, ez kihat az azt működtető politikai berendezkedés szilárdságára. A már említettek szerint elvileg és gyakorlatilag, a működő bíróság egy, vagy több személyből állhat. Mindkettő helyessége mellett vannak alaposnak látszó érvek. Az egyes bíráskodás, a társasnál gyorsabb, az utóbbi nehézkesebb, lassúbb. A gyorsaság pedig az igazságszolgáltatásnak egyik igen fontos követelménye. Közérdek, hogy a bűncselekmények elkövetését mielőbb kövesse a felelősségre vonás. Az is kétségtelen, hogy egyes bíráskodásnál a teljes felelősség egy emberen nyugszik. Ez a körülmény az ügy elbírálásánál a lekiismeretességet fokozó tényezőként jelentkezik. A társas bíráskodásnál ugyanakkor a felelősség megoszlik, ami az egyes bírák felelősségérzetét csökkentheti. A társas bíráskodás elvitathatatlan előnye azonban, hogy a döntés egy egész tanács összértékelése, illetve vitája nyomán születik. így pedig a döntés helyessége nagyobb garanciával biztosított. Ez a garancia külön-külön jelentkezik a tényállás megállapításánál, a bűnösségre, vagy annak hiányára való következtetésnél, illetve a büntetés mértéke megállapításánál. Erre figyelemmel elvitathatatlannak tűnik, hogy a társas bíráskodásban a helyes döntés inkább biztosított. Az egyes bíráskodásnál a helytelen döntést eredményező tévedés — a kontroll lehetőségének hiányában — gyakrabban előfordulhat, míg a társas bíráskodás esetén megvan a lehetőség, hogy egyesek tévedését a többiek észrevétele korrigálja. A társas bíráskodásnak a modern állam három formáját ismeri: a) esküdtszéki bíráskodás, b) az ülnökök részvételével, szakbíró vezette ítélkezés és c) a több szakbíróból álló tanács ítélkezése. A téma ez utóbbi részletezését nem igényli. Az esküdt bíráskodás Angliában alakult ki és i onnan vette át az európai országok többsége. A már említettek szerint általában a burzsoázia bírósági formájaként vált ismeretessé. 1848-ban hazánkban is bevezetésre került és ekkor kétségtelenül haladó intézmény volt. Lényegében a királyi tisztviselőkből, megyei nemesekből és földesurakból összetevődő bírósági szervezet helyébe lépett — és így — demokratikus vívmányként jelentkezett. Rövid idő múltán azonban a burzsoázia megszilárdulásával annak kiszolgálójává és emiatt a haladás kerékkötőjévé vált, mert az esktidtté választás kritériumai egyenesen ide vezettek.
' : :
, :
; • : ; ' j
• : í í i j j \ j j ] f I j j í j j | j | 1
Országunkban nem sokáig működött az esküdtbíráskodás. " Hatásköre a — bevezetését elrendelő 1848. évi XVIII. törvénycikk — egyébként is szűkre szabott volt. Horthy kormányzata 1919-ben a bíráskodás e formájának működését felfüggesztette, visszaállítására sem a Horthy rendszer alatt, sem a felszabadulás után nem került sor. A bíráskodás terén az ülnökök intézményének bevezetése általában a szocialista államok gyakorlata. A forradalom győzelme után különböző átmeneti formák után jött létre a Szovjetunióban, és a bíráskodás e formáját honosította meg nálunk az 1919-es Tanácsköztársaság is. Az 1945. évi VII. törvény által törvényerőre emelt, a népbíráskodásról szóló 81/1945. M. E. számú rendelet bevezetőjében írtak arra utalnak, hogy az esküdtbíráskodást kívánja az állami vezetés visszaállítani. Ennek ellenére a törvényhozás később az ülnökrendszert valósította meg. Az 1949. évi XI. tv. kimondotta: annak érdekében, hogy „a büntető igazságszolgáltatásban a jogi képzettség mellett a dolgozó nép meggyőződése és felfogása teljes erővel érvényesülhessen," az ítélkezésben mind első, mind másodfokon a nép jogi képesítéssel nem rendelkező képviselői útján közvetlenül részt vesz. Később az ülnökbíráskodás a polgári ügyszakban is általános lett. Az ülnökrendszer azonban nem csupán a szocialista országok társas bíráskodási formája. Abban az időben, amikor Angliában az esküdtbíráskodás meghonosodott, Németországban az ülnök-, (Schöffe) bíráskodás alakult ki. Ez a körülmény is arra utal •— ennek egyes vagy társas volta —•, hogy nem a bíráskodás formája szabja meg az ítélkezés lényegét, hanem annak tartalma, az elérni kívánt cél határozza meg az ítélkezés irányát. , Ha az ülnökbíráskodás és az esküdt bíráskodás elveit összevetjük, az „anyagi igazság" megállapítására és a lehetőséghez képest a legjobban megalapozott döntés meghozatalára az ülnökbíráskodást kell alkalmasabbnak tartani. Az esküdtszék olyan személyekből alakul, akik az ügyet előre nem ismerik. Az esküdtszéki bíráskodás hívei szerint így lehet az elfogulatlanságot leginkább biztosítani. Ez azonban szükségszerűen odavezet, hogy az esküdtek nem tudnak figyelemmel lenni sem a vádlottaknak, sem a tanúknak az üggyel kapcsolatos korábbi megnyilatkozásaira, vagy az ügytől látszólag független, de esetleg jelentőséggel bíró előzményekre. Ez pedig a helyes döntés meghozatalát veszélyeztetheti. Ezzel szemben az ülnökök kötelesek felkészülni az egész ügy anyagából, melynek lehetősége a számukra biztosított. Az esküdtszéki bíráskodásban az ügyben hozott döntés megoszlik. Az esküdtek döntenek a tényállás kérdésében, amely a bűnösség megállapításának alapját képezi. A szakbíró ezek után állapítja meg a büntetést. Az utóbbi döntés tehát az előbbi függvénye és nincs mód arra, hogy a büntetést kiszabó személy vizsgálja: megalapozott r e az ő döntése alapját képező tényállás. A tényállást megállapító testület viszont nem vonja le álláspontjának végleges következményeit. így a döntés és egyúttal a felelősség is megoszlik. Az ülnökbíráskodás nem osztja meg a felelősséget. Ha a bíróság eljut oda, hogy a tényállást és a bűnösséget megállapítja, le kell vonnia a következtetést a büntetésre nézve is. Ha pedig az utóbbi téren nehézségek támadnak, vagyis a büntetés aggályosnak látszik, a tényállásból folyó bűnösséghez képest az alkalmazni szándékolt törvényhelyben meghatározott büntetés aránytalannak jelentkezik, mód van a korábbi logikai
művelet (tényállás, bűnösség megállapítása) felülvizsgálására és az e körben elfoglalt álláspont korrigálására. A bíróságok mikénti megalakításának elméletére is érvényes az a megállapítás, hogy annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban megvalósítanak. Sajnos, a közelmúlt történelmünkben is voltak olyan bírósági döntések — ülnökök részvételével alakult bíróságok ítéletei •—, amelyek megalapozatlanok, törvénysértőelc voltak és amelyek — ha a bíróságot alkotó személyek tudta nélkül is — ártatlan emberek megbüntetésére vezettek. A magyar történelem más hasonló példával is szolgál. Ismeretes, hogy a Thököly vezette szabadságharc megtorlásaként a császári önkény Eperjesen vésztörvényszéket működtetett. Ezt Caraffa császári tábornok irányította, aki elismerés kiérdemlése érdekében valótlanul azt állította, hogy Észak-Magyarországon kiterjedt császárellenes összeesküvést leplezett le. Amikor ezek után az összeesküvők megbüntetésére szabad kezet kapott, működésbe hozta a hírhedtté vált bíróságot, és aki anyagiak; ellenében nála nem váltotta meg életét, vagy szabadságát, menthetetlenül azzal fizetett. Ez a bíróság is ülnökök bevonásával működött, de i tevékenysége kifejezett megcsúfolása volt az ülnökbíráskodásnak. Mint Megyery Gábornak, az eperjesi bíróság volt tagjának megnyilatkozásaiból kitűnik, a bíróság teljesen Caraffa kívánsága szerint ítélkezett úgy, | hogy az ülnökök az elnök fülébe súgták szavazataikat és a döntés nem a • szavazatok többsége szerint, hanem az elnök álláspontjának megfelelően történt. i Ezek után vázlatosan tekintsük át: a) a katonai bíráskodás terén mi volt a helyzet az érintett téren a büntetőjogi kodifikáció után, b) milyen rendelkezések szabályozzák jelenleg a katonai bíróságok összetételét, c) a jelenlegi helyzet kielégíti-e a szakbírák által e tekintetben támasztott és a demokrácia velejárójaként jelentkező igényeket, d) a jelenlegi rendelkezések mennyiben térnek el a rendes bíróságok ülnökei működésének szabályaitól és végül e) indokolt-e és milyen törvényi változtatá,sokat eszközölni e téren. A katonai bíróságok összeállítására vonatkozó rendelkezéseket egészen az 1912. évi XXXIII. törvénycikk megalkotásáig a katonai eljárás szabályaival együtt egy Mária Terézia idejéből származó osztrák törvény tartalmazta, miként az anyagi jogot is osztrák törvény alkotta. 1912-ben j azonban mind a magyar honvédség, mind pedig az osztrák—magyar j közös haderő bíróságai számára külön eljárásjogi törvény született. ] A két törvény — mindkettőt 1912. július 5-én szentesítették — teljesen r azonos szövegű és a. honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló j törvény szószerint átvette a közös hadsereg bíróságai számára készített \ törvényt. Abban az előbbiekhez képest csak olyan szövegbeli eltérések j vannak, amelyek a két hadsereg szervezésében rejlő különbségekből i fakadnak. Az említett 1912. évi XXXIII. törvény részletesen szabályozta a katonai (dandár és hadosztály) bíróságok összetételét. Az 51. § kimondotta, s hogy a bíróság egy, a bíróság vezetőjévé kinevezett igazságügyi tisztből r és a mellé rendelt egy, vagy több igazságügyi. tisztből és irodaszemély- 1 ti zetből áll. Az 53. § pedig a dandárbíróságnál működő ítélő bíróság összetételét határozta meg. E szerint a bíróság három bírából áll. Az elnök . v katona állományú alezredes, vagy őrnagy, az ülnök egy katona állo- :
y mányú százados, a tárgyalásvezető pedig igazságügyi tiszt. Az elnök nem lehetett alacsonyabb rendfokozatú a tárgyalásvezetőnél. Az 55, § előírta, hogy a hadosztálybíróságnál működő ítélőtanácsot öt főből kell megalakítani. A tárgyalásvezetőn kívül 4 katonaállományú tagja volt. Ha a vádlott a legénység (az akkori terminológia szerint ez ; alatt honvédet, tisztest, tiszthelyettest kell érteni) sorából került ki, akkor a tárgyalásvezetőn kívül egy törzstiszt (főtiszt), két százados és egy főhadnagy alkotta a bíróságot. Ha pedig a vádlott tisztjelölt, vagy ennél magasabb rendfokozatú volt, a bíróság tárgyalásvezetőn kívüli tagjai ennek megfelelően változtak, eggyel magasabb rendfokozatot viselőkből kerültek ki. E törvény szerint tehát a katonai bíróság tagjaként csak tiszti rendf,okozatot viselő katona működhetett. Ezen a helyzeten a felszabadulás után a 7290/1945. M. E. számú rendelet gyökeresen változtatott. A dandárbíróságok, illetve a hadosztálybíróságok helyébe a katonai törvényszékek léptek, amelyek három tagú tanácsban ítélkeztek. A tanács „egy hadbíróból, mint tárgyalásvezetőből és két katonaállományú ülnökből" alakult. Tiszt vádlott ügyében mindkét ülnök tiszt, tiszthelyettes vádlott ügyében az egyik ülnök tiszt, a másik pedig tiszthelyettes, legénységi állományú egyén (ez alatt itt már csak a tiszteseket és a rendfokozat nélkülieket kell érteni) bűnügyében az egyik ülnök tiszt, a másik legénységi állományú volt. A rendelet azt is kimondotta, hogy a vádlott rendfokozatánál egyik ülnök sem lehetet alacsonyabb rendfokozatú. Ugyanakkor részletesen szabályozta azt is, hogy hogyan kellett a katonai törvényszékeket megalakítani, ha a vádlott nem a honvédség, hanem valamely — ugyancsak a katonai törvényszék hatálya alá tartozó — fegyveres testület tagjai sorából került ki. A rendelet ez utóbbival kapcsolatos előírásainak ismertetése azonban itt indokolatlan. A későbbi időben a katonai bíróságok összeállítására vonatkozó rendelkezések még további módosításon estek át. Az 1954. évi II. törvény meghatározta általában a bíróságok szervezetét, majd a 3/1955. (I. 11.) MT. számú rendelet a katonai bíróságok szervezetének kereteit szabta meg. Ez alapján keletkezett és van érvényben jelenleg is a 103/1959. IM. számú (igazságügyi, honvédelmi és belügyminiszteri) közös utasítás a katonai ülnökök vezénylésének szabályozásáról. Ugyanakkor a rendes bíróságoknál az ülnökök működését jelenleg a 114/1963. (IK. 13.) IM. számú utasítás tartalmazza. A jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a katonai bíróság összeállításánál az általános szabály az, hogy mindkét ülnök ugyanabból az állománycsoportból kerül ki, amelybe a vádlott tartozik. Rendfokozat nélküli sorkatona vádlott ügyében a két ülnök is rendfokozat nélküli sorkatona. Tisztes ügyében tisztesek, tisztek ügyében pedig tisztek járnak el ülnökként. Az ülnököknek emellett legalább ugyanabba a rendfokozati csoportba kell tartozniuk, ahová a vádlott tartozik. így nem kizárt, hogy azonos rendfokozati csoporton belül az ülnökök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatot viseljenek. Nincs kizárva azonban az sem, hogy az ülnököket a bíróság a vádlottéhoz viszonyítva magasabb rendfokozati csoportból állítsa össze. így mód van arra is, hogy sorkatona ügyét a bíróság tiszt ülnökkel tárgyalja. Az említett rendelkezések szerint katonai ülnökként az járhat el, aki valamely katonai bíróság hatálya alá tartozó fegyveres testület tagja és
büntetlen, fedhetetlen előéletű, magyar állampolgár és a 20. életévét ! betöltötte, végül az e célból összeállított lajstromba felvételt nyert. Az utasítás szerint a katonai ülnökök vezénylése egyes nagyobb helyőrségek parancsnokai által az előző év végén a következő évre terjedő hatállyal összeállított lajstrom alapján történik. A lajstromok tehát az érintett év lejártával hatályukat vesztik. A katonai bíróságok az ülnököket egy-egy tárgyalási napra hívják be és egy év alatt összesen 30 tárgyalási napra történhet a berendelés. Ezek után pedig nézzük meg, hogy milyen lényeges eltérések vannak az említettek és a rendes bíróságok ülnökeinek működési szabályai között. A bírósági szervezeti törvény (1954. évi II. törvény) a 10. §-ban akként rendelkezik, hogy mind hivatásos bírónak, mind népi ülnöknek megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választó joga van és a 23. életévét betöltötte. Ugyanez a szakasz mondja ki azt is, hogy a katonai bíróságnál népi ülnökké az említett kort el nem érő személyt is,meg lehet választani. Nyilvánvalóan erre alapozva állapította meg a fentiekben hivatkozott közös utasítás a katonai ülnökök életkorát a 20. életév betöltésében. A bírósági szervezeti és ügyviteli szabályzatról szóló 114/1962. (IK. 19). számú igazságügyminiszteri utasítás a 23. §-bán kimondja, hogy a népi ülnök működésének befejezése után beszámol a bíróságon végzett munkájáról és tapasztalatairól. Jelentősége van annak is, hogy a 114/1963. (IK. 13.) IM. számú utasítás szerint a rendes bíróságokon működő ülnökök évente egy-egy hónapot folyamatosan töltenek el a bíróságon és ez alatt az ott előforduló ügyeket jóval a tárgyalás előtt tanulmányozhatják és emellett számukra még arra is lehetőséget kell adni, hogy meg- . ismerkedjenek azokban az ügyekben hozott másodfokú határozatokkal, amelyekben első fokon eljártak. A bírósági elnök számára az említett utasítás azt teszi kötelezővé, hogy évenként, vagy kétévenként nyilvános tanácsülésen adjon tájékoztatást az illetékes tanácsnak a bírósághoz megválasztott népi ülnökök működésének tapasztalatairól. A katonai ülnökök életkorának az ismertetettek szerinti meghatározá- ; sából, továbbá az ülnök-lajstrom összeállításának kötött idejéből több • következtetés vonható le. A fentiekből kitűnik, hogy a rendes bíróságoknál az ülnököknek a 23. életévüket be kell tölteniük a működésük megkezdése előtt. Ugyanakkor az ülnökként való működés életkori előfeltétele egyező a hivatásos bírákéval. A katonai eljárásban hivatásos bíróként ugyancsak a 23. életév betöltése után lehet működni, de ülnökként — akiket egyébként a Be. 4. § (4) bekezdése szerint ugyanazon jogok illetnek és ugyanolyan kötelezettségek terhelnek — már a 20. életév betöltése után is lehet bíráskodni Ennek azért is jelentősége van, mett az elsőfokú katonai bíróságok hatáskörrel bírnak a katonai bűntettek és a járásbíróság hatáskörébe tartozó bűntettek mellett a megyi bíróságok hatáskörébe utalt cselek,-! mények elbírálására is. így pedig a jelenleg 20. életévét betöltött sorkatona elvileg 2 éven át ülnökként bíráskodhat megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben is, de leszerelése után — 2 éves szolgálati időt figyelembe véve — n e m lesz jogosult arra, hogy akár csak járásbíróság-: nál is ülnökként eljárjon. A fegyveres erőkön belüli jelenlegi és a kiképzés érdekeit egyébként eredményesen szolgáló különböző intézkedé-> sek ezen a téren nem kívánatos eredményeket szülhetnek.
; j Az ismertetett rendelkezések szerint a katonai eljárásban a 20. élet1 [ évét betöltött személy ülnökként működhet. Ugyanakkor tény, hogy ; évek óta és egyre jobban növekvő létszámban a- behívások a 18. életév ^ | betöltése után történnek. így pedig a 18. életév betöltése után behívot' í tak egyenesen ki vannak zárva abból, hogy ülnökként a katonai bírás" kodásban részt vegyenek, mivel az ülnökként való működés életkori elő! feltételének elérésekor már leszerelésre is kerülnek, j A jelenlegi kiképzési rendszernek az is tulajdonsága, hogy a behívá" ' sok évente többször történnek. Akik tehát az adott év őszén már szolj gálatot teljesítenek, az év végén összeállítandó ülnök-lajstromba felve* ; hetők. Azok azonban, akik a lajstrom összeállítása után kerülnek behík í vásra — az ülnökök kijelölésének meghatározott ideje folytán — egy ' ; ideig kimaradnak azok közül, akik e szempontból számításba jöhetnek. 1 Így pedig nem csupán a 20. életévet el nem ért személyek, hanem még ; ez életkort elért, de a lajstrom összeállítása után bevonultak is kiesnek ; egy időre a figyelembe vehetők számából. A gyakorlatban a sorállományú katonák ülnökként való működésének vizsgálata eredményeként megállapítható, hogy a közreműködésüknek • : sajátos jellege gyakran az ügyben való érdektelenség látszatát, az ügy i ; érdemébe való elmélyülés hiányát mutatja. Működésük igen gyakran - I: formális. Ez egyebek mellett abból is fakad, hogy a működésük viszony• i lag ritka, így nincs idejük megszokni a bíróság légkörét, a tárgyalás komolysága feszélyezi őket és inkább magukkal vannak elfoglalva a tárz gyalás során, minthogy az ügy érdemére tudjanak koncentrálni. Ilyen - | módon nem valósul meg maradéktalanul az a cél, ami a katonai bírásko- ' dásban az ülnökök alkalmazását indokolja, hogy elősegítsék a bíróság „ - munkáját azon sajátos körülmények, ismeretében, amelyek között a t 1 vádlott a cselekményét megvalósította. Az ülnök-rendszert meghonosító 1949. évi 11. sz. tvr. bevezetőjében z ; az említett döntést a törvényhozó azzal indokolta, hogy a büntető igazságszolgáltatásban a jogi képzettség mellett biztosítani, kell a dolgozó " . nép meggyőződésének és felfogásának teljes erővel való érvényesülését. 3 Itt a törvényhozó nyilvánvalóan az ülnökök élettapasztalatát, a megfontolt, sokoldalú gyakorlati tapasztalattal gazdagított, józan ész sugallta * : jogérzékét szükségelte és kívánta biztosítani a bíráskodás számára. A katonai eljárásban ezeken kívül még nyilvánvalóan az általános és a különs < leges szolgálati körülmények, valamint a szolgálati érdekek ismerete és a katonai életviszonyok gazdag tapasztalata is szükségszerű követelmény. Csak az e követelményeknek megfelelő ülnök képes a katonai igazságszolgáltatást a kívánalmaknak megfelelően elősegíteni. Véleményem szerint kérdéses, hogy a katonai bíráskodás céljai sors állományú ülnökökkel egyáltalán megvalósíthatók-e? E téren keresni e kell a megoldás legjobb módozatait. Meg kell találni a rendes bíróságok ülnökei és a katonai ülnökök működésének szabályaiból fakadó fenti " f ellentmondások feloldását is. Az említett ellentmondások egy részét egy~ , szerűen fel lehetne oldani jogszabálymódosítással. Ennek megfelelően a katonái ülnökök életkorát a 18. életév betöltéséhez kellene kötni. " ; Amennyiben a rendes bíróságoknál az ülnökök életkori feltétele a jelenlegi maradna —, amely véleményem szerint feltétlen szükséges, sőt " ' növelése sem lenne indokolatlan —, riiéginkább kitűnne az az ellentmondás, hogy valaki már sorkatonaként akár '2 éven át is ülnökösködhet, de 5
— 33 —
leszerelése után' még éveket kell várnia, hogy a polgári életben akár ala-; j csonyabb hatáskörrel bíró bíróságnál is eljárhasson ilyen minőségben. Az ülnökök életkorának a 18. életév betöltéséhez váló kötése — meg,ítélésem szerint — egyéb okból sem oldaná meg a kérdést. Az elsőfokú bíróságok tapasztalatai azt mutatják, hogy — kevés kivételtől eltekintve — azok az ülnökök tudnak az ügy elintézéséhez érdemi véleményt nyilvánítani, akik . kellő katonai ismeretekkel és élettapasztalattal rendelkeznek. Ezt a 18—20 éves életkorú fiatal katonáktól nem lehet' elvárni. Egyébként tartalmában eleve formalitásra vezetne, ha a 18. életévét éppen hogy betöltött, alkalomszerűen eljáró ülnököt ruháznánk fel ugyanazon jogokkal és terhelnénk olyan kötelezettségekkel, mint az ; egyetem elvégzése után még több évig kötelezően fogalmazóként mű- > ködő és a bírói életpályára hivatásszerűen készülő bírót. y. Egyéb körülmények is szólnak amellett, hogy indokolatlan lenne a katonai ülnökök életkorának leszállítása. A jelenlegi törvényi rendelkezés/ szerint a büntetőjogi vétőképesség a 14. életév betöltésével kezdődik.; A katonának nem tekintendő személyek a 18. életév betöltéséig elkövetett cselekmény miatt folyó eljárásban — az ügyben akár a polgári, akár a katonai bíróság ítélkezik —, mint fiatalkorúak privilégizált helyzetet élveznek, a 20. életév betöltése előtt elkövetett bűntett miatt pedig nem szabható ki halálbüntetés. A katonákra a fiatalkorúakra meghatározott büntetőjogi rendelkezések ; nem vonatkoznak és nem alkalmazható a már említett legsúlyosabb büntetés kiszabását tiltó rendelkezés sem. Vitathatatlan azonban, hogy az említett korban maga a katonai szolgálat teljesítésének ténye senkinek az értelmi és erkölcsi sajátosságait nem változtatja meg. Az említett privilégizált büntetőjogi rendelkezéseknek a katonákra vonatkozó általános rendelkezések közötti felvételének mellőzése nyilvánvalóan honvédelmi, katonai érdekek szem előtt tartásával történt. A törvényhozó tehát a katonák esetében nem vette figyelembe, hogy a büntetőtörvény általában egészen a 20. életév betöltéséig intézményesen privilégizált helyzetet kívánt biztosítani, éppen a fiatal életkorból fakadó sajátosságok miatt. így önként adódik a kérdés, hogy a 14. életévéig büntetőjogi vétőképesség nélküli személy a 18. életévéig fejlődik-e annyit, hogy a sorka,tona a katonai életviszonyok következtében a polgári életben egyébként ; őt megillető privilégizált helyzetét elveszítheti, más oldalról viszont > olyan jogokkal is felruházható, amelyeket szakbíróként a katonai szol-i gálatöt teljesítő hivatásos tiszt csak a 23. életéve betöltése után gyako- ; rolhat. A fentiekre figyelemmel álláspontom szerint a bíráskodás komolysága, az azzal járó felelősség súlya, a bíráskodásnak a társadalomra való kihatása azt indokolná, hogy a katonai bíráskodásban ülnökként a szakbíró számára is előírt életkort betöltött olyan hivatásos állományú katona járjon el, aki az e funkció betöltéséhez előírt erkölcsi követelményeknek is megfelel. így s megszűnne az a jogszabályi ellentmondás, ami a rendes bíróságoknál, illetve a katonai bíróságoknál való ülnökkénti működés előfel- j tételei között van. Egyúttal olyan személyek ülnének a szakbíró mellett, j akik a hivatásos voltukból fakadóan is inkább birtokában vannak azoknak a követelményeknek, amelyek a bírói döntések helyességét elősegit-
'
| '
: í >
? | ,f j [ | í i 1 í t í j 1 i í : |
1
; f f | í : ] f i | :[ j
hetik. Ezen állásponttal szemben megfontolásra érdemes érvnek látszik, hogy ez a megoldás a bíráskodásban eddig megnyilvánult demokrácia szűkítéseként hatna, valamint nem lehet indokolt a bírói jogkör gyakorlásából elvileg kizárni azokat a sorkatonákat, akik — az életkortól függetlenül — életük feláldozásával is kötelesek a haza fegyveres védelmére. Más szóval, ha-ez utóbbi kötelezettséget a törvény rájuk rója, azzal a joggal is felruházhatja őket, hogy a kötelességét nem teljesítő katonákat a katonai bíróság tagjaiként felelősségre vonják. Véleményem szerint ezek az érvek nem állják meg a helyüket és nem indokolják sem a jelenlegi helyzet fenntartását, sem az ülnökök korhatárának leszállítását. Először talán arra utalok, hogy jelenleg ugyan elvileg a sorkatona ülnökök a sorkatonák által elkövetett bármely bűntett miatt folyó eljárás-ban eljárhatnak ülnökként, a gyakorlatban a tanácsvezető a bíróság összeállításánál az ügy jellegét, súlyát, bonyolultságát mégis figyelembe veszi, vagyis a nehezebb megítélésű ügyekben ülnökként hivatásos állományú katonákat rendel ki. Ez érthető is, mert tőlük lehet várni az igazságos ítélet megalapozásában érdemi szerepet játszó véleményt, a katonai és egyéb ismereteket, tapasztalatokat.' Ez a gyakorlat egyben a jelenlegi jogszabályi rendelkezés kritikája is és lényegében azt mutatja, hogy a sorkatona ülnökök csak az egyszerűbb megítélésű ügyekben járnak el, holott az ismertetett és a jelenleg érvényben levő rendelkezések, továbbá az általuk megvalósítani kívánt célok éppen azt követelnék, hogy azokban az ügyekben, amelyekben eljárhatnak, élhessenek is ezzel a jogukkal. Mondhatnánk, hogy ilyen módon a jogszabályi rendezés és a gyakorlat biztosítja, hogy a bíróságok olyan ülnököket vegyenek igénybe, akikkel megfelelően tudnak működni. Ez azonban nyilvánvalóan formális érv. Mindemellett a jogfejlődés iránya is az, hogy az egyszerűbb ügyeket egyes bíráskodás keretein belül engedi, illetve rendeli elbírálni. Ez pedig nyilvánvalóan a katonai eljárásban is teret kaphat. A kodifikációs tervek szerint lényegében azon ügyek nagy része, amelyek eddig sorkatona ülnökök közreműködésével nyertek elintézést, az egyes bíráskodás hatáskörébe esnek majd. Erre figyelemmel pedig a sorkatonák ülnökként való működésének elvi biztosítása a gyakorlatban vajmi keveset jelentene. Megítélésem szerint a demokrácia szűkítésére vonatkozó érvelés alapos. Ezen a helyen nem kell bővebben magyarázni, hogy a felszabadulás előtti katonai bírósági ülnökök miért kerültek ki csupán a tisztikarból és miért volt azok sorából kizárva az alapvetően más osztályérdekű sorállomány. Jelenleg ilyen érdekellentétek nincsenek és a csupán hivatásos állomány — és ezen belül a tiszthelyettesek — ülnökként való működése nem vezethet más célok szolgálatára, mint amelyek az egész társafialom és a hadsereg érdekeit szolgálják. Mindemellett a demokrácia szűkítése, illetve bővítése kérdésének ilyen szempontból való vizsgálata téves. Kétségtelen, hogy az egyáltalán gyakorolható jogok körének minél szélesebb körű meghatározása a demokrácia megnyilvánulása. Ugyancsak a demokrácia mértékére utal az az előbbivel szorosan összefüggő kérdés is, hogy a gyakorolható jogok a társadalom milyen széles rétegei, vagy osztályai számára hozzáférhetők, illetve az egyáltalán gyakorolható jogokkal mindenki, vagy csak az ál-
lampolgárok egy része élhet-e. A bírói hatalomnak a nép egyes képviselőire való ruházása is a demokrácia megnyilvánulása. A demokrácia jegyében történik a sorkatona ülnökök ítélkezése is. Mégis, ha a jövőben csupán a hivatásos állomány lenne jogosítva ülnöki ténykedés végzésére, ez nem a jogok csorbítását, a demokrácia szűkítését, ellenkezőleg a demokrácia elveinek a gyakorlatba való jobb átvitelét jelentené. A joggal való élés jogi következményeket szül. A joggal való helyes élés esetén ezek a következmények hasznosak a társadalomra. Ellenben a kellő felelősségérzet és a szigorú kötelességtudat, a következmények kellő felismerése nélküli jogalkalmazás káros következményeket szülhet. Így a joggal való élés erősítheti, vagy gyengítheti a társadalmat. Ezért igen fontos kérdés, hogy egy-egy állam vezetése mikor szélesíti a gyakorolható jogokat, a demokráciát, kiket ruház fel bizonyos jogok gyakorlásával. Amikor a társadalom és a jogtudat fejlődésének üteme elmarad a jogok szélesítésének ütemétől, a jogok szélesítése, a demokrácia fokozása hátrányos eredményeket szülhet. Akkor van tehát helye a jogok szélesítésének és annyiban, amikor és amennyiben a társadalmi jog,és kötelességtudat erre megérett. Az a körülmény, hogy bizonyos jogokkai való felruházást az állami vezetés bizonyos kor eléréséhez köt, nem jelenti a demokrácia korlátozását. Azt példázza csupán, hogy az érintett joggal való élés következményeit, a döntés súlyát, egyéni és esetleg társadalmi kihatásait általában csak a meghatározott életkorral rendszerint együttjáró tapasztalat után képesek a társadalom tagjai felmérni.
j j j í j ; ; i !
í j j i \ '
A bíráskodásban való részvétel életismeretet, tapasztalatot igényel, ; éspedig nemcsak a rendes bíráskodásban, hanem a katonai bíráskodás- j ban is. Az utóbbiban való részvételhez pedig — mint erről már szó ; esett .— több ismeret, tapasztalat szükséges, mivel az általánoson kívül í külön katonai ismeretek is követelményként veendők számításba. Ezért j logikátlan, hogy a katonai bíráskodásban résztvevő ülnökök korát ala- j csonyabban határozták meg. Ez ugyanis arra utal, hogy a törvényhozó j a rendes bíráskodáshoz szükséges tapasztalat megszerzését a 23. életév i betöltésével látja lehetségesnek, de ha az érintett személy a 20 — eset- j leg a korhatár leszállítása esetén a 18 — életév betöltése után katonai ; szolgálatra bevonul, e tapasztalat, sőt a katonai ismeretekkel bővített j tapasztalat meglétét már ekkor feltételezi. ] A fentiekben már utalás történt arra, hogy a fegyveres erők hivatásos j állománya és a sorállomány között társadalmi érdekellentétek nincsenek, I valamennyien a nép hatalmának érdekében fogtak fegyvert. Így az ülnököknek a hivatásos állományból való kiválasztása társadalmi méretek- ' ben — politikai szempontból — nem a demokrácia csorbítását, hanem azt jelentené, hogy ugyanazt a feladatot erre alkalmasabb egyének lát- j nák el, ami a célt is jobban szolgálná. Az a követelmény, hogy egyes feladatok elvégzésére, bizonyos munkakör betöltésére olyanokat kell je- ; lÖlni és megbízni, akik azt másoknál jobban képesek ellátni, a demokráciát nem csorbítja. Ellenkezőleg az állami, társadalmi célok és ezen belül 1 a demokrácia követelményeinek eredményesebb valóra váltását bizto- j sít ja. - j j : Véleményem szerint nem sértené a demokráciát a javasolt intézkedés annak ellenére sem, hogy á sorkatona ugyan ülnökként nem járhatna 3 el, ugyanakkor — ha ez szükséges — élete feláldozásával is köteles meg- ¡' védeni hazáját. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítése minden — ez :
í
, < l ' •f, í ) ! 1, ; • :
i ;
!
:
I
alól mentességet nem élvező — állampolgárt egyaránt terheli. Ilyen mindenkire kiható kötelezettség jelentős számban ismert. Ezek közül a jelentősebbek teljesítését a törvény büntető rendelkezésekkel is biztosítja. Mindez egyaránt érvényes a polgári és a katonai életviszonyokra. Ugyanakkor mind a polgári, mind a katonai életviszonyok között (az utóbbinál még a jelenlegi rendezés mellett is) nem mindenki, hanem csak kivételes személyek, akik különleges követelményeknek is megfelelnek, járhatnak el bírósági ülnökként. Ebből következik, hogy a teljes jogú állampolgárok, illetve a katonai szolgálatot teljesítők egy része nem élhet bizonyos különleges, sajátos előfeltételekhez kötött jogokkal. De még inkább érthetővé válik a javasolt megoldás elleni érveknek elégtelensége, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen jogi megfontolás alapján kívánja a legfiatalabb katonák számára a bírói jogkört biztosítani. Az állásfoglalás lényege, hogy a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése ellenében, illetve a teljesítéssel együtt kell biztosítani az említett jogkört a katonai szolgálati kötelezettség nem teljesítése és más bűncselekménvek miatti -bírói felelősségre vonást. Tehát a törvényi' kényszerrel előírt kötelezettség teljesítése járna együtt az érintett kötelezettséget nem teljesítőkkel szembeni törvényes következmények alkalmazásának jogával. ' Kétségtelen, hogy általában az állampolgári kötelezettségek teljesítése állampolgári jogok gyakorlását is biztosítja, illetve a normák megszegésé, a kötelezettségek nem teljesítése vezethet a másokat megillető jogoktól való megfosztásra. Önmagában a kötelezettségek teljesítése azonban még nem elegendő ahhoz, hogy valaki jogot kapjon a kötelezettségszegőkkel szembeni eljárásra. Ahhoz, hogy a társadalom valamely tagja az együttélési szabályokat sértő egyént a társadalom nevében felelősségre vonja, a társadalom nevében eljárjon, előbb igazolnia kell, hogy — mint teljes jogú állampolgár — a felmutatott eredményeivel kiérdemelte, erkölcsi alapot teremtett a bírói funkció betöltéséhez és e funkció gyakorlásához kellő tapasztalatot szerzett, önmagában tehát az, hogy valaki a törvényi kényszerrel biztosított kötelezettségének eleget tesz, nem teremt elvi alapot ugyanazon kötelezettség megszegőivel szembeni felelősségre vonáshoz való jogosultságra. E jogosultság elvi megszerzésének biztosításához megítélésem szerint a fentiekben már érintetteknél fogva jóval több kell. Alig vitatható, hogy egy alakulat fegyelmi helyzetének helyreállításához szükséges bírói intézkedés mértékét jobban képes felismerni egy olyan egyén, aki az említett egységen belül mint hivatásos szolgál, mint aki viszonylag csak rövid időt tölt el a fegyveres erők kötelékében. Ebből adódóan a sorkatonák nem képesek hosszabb távú fejlődési folyamatot átfogni. Így csupán a szükséges ismeretek hiányában tudnak állást foglalni. Ezen túlmenően a bíráskodás a fegyveres erőkön belül olyan fontos kérdés, amelyet csak tekintéllyel bíró, megfontolt egyének kezébe helyes adni. Végül az előzőkben kifejtettek mellett — csak közbevetőleg — arra is utalok, hogy a hadsereg sorkatona tagja csak sorkatonaként lenne kizárva a bíráskodásból. Mihelyt hivatásos állományba kerül megnyílik a lehetőség az ülnökké való jelöléshez. Az a körülmény pedig, hogy a hivatásos állományúakat más jogok, illetve más jogok is megilletik, és egyéb kötelezettségek is terhelik mint a sorállományúakat, nem idegen a hadsereg szellemétől.
Mindezek után azt már csupán mellékesen említem meg, hogy menynyire eltérőek a törvény szerint azonos jogokkal ferúházott, illetve kötelezettségekkel terhelt hivatásos bíró és az ülnök bíróvá való kinevezésének feltételei. A javasolt változtatás bevezetésével megoldható lenne, hogy nem parancsnoki intézkedéssel jelölnék ki az ülnököket, hanem azokat állami fórum, vagy vezető nevezné ki, illetve választaná meg a hivatásos bírókkal azonos szinten. Ilyen módon hosszabb, 3—5 évre is lehetne ülnöki megbízatást adni és így lehetővé válna az ülnökök folyamatos, rendszeres oktatása is. Ebből fakadóan az alakulatoknál komolyabb névelő munkát is végezhetnének, a bíróságon szerzett tapasztalataikat hasznosíthatnák, akár a saját intézkedéseiken keresztül, akár elöljáróiknak tett javaslatok előterjesztése formájában. A javaslat megvalósítása azt is lehetővé tenné, hogy az ülnökök ne csak egy-egy tárgyaláson, hanem — a rendes bíróságok gyakorlatához hasonlóan — egy-egy hónapig működjenek a bíróságokon. A szolgálati helyükről az említett célból való távollétük alatti helyettesítésük ugyanúgy megoldható lenne, mint a hasonló időtartamot «kitevő szabadság alatt. Ugyanakkor nem merülne fel a huzamosabb bírósági működés ellen az a sorkatonákkal kapcsolatos érv, hogy kiesnek a kiképzésből és így nem sajátítják el a kötelező kiképzési anyagot. Véleményem • szerint az ülnökök kiválasztására javasolt megoldás bevezetése eredményesen szolgálná a katonai bíróságok tekintélyének növelését, hatékonyabbá tehetné a bíróságok nevelő, tudatformáló tevékenységét és a fegyelem megszilárdításáért kifejtett munkánkat.
f [ I I \ í ; | [ | I j | • ; u> f ; ;
t ; ; ! í í :f i \ í I í J
, A megelőzés egyre inkább előtérbe kerül bűnüldöző szerveink tevékenységében; így a katonai ügyészségek mindennapi munkájában is. A jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló 3221/1963. (V. 30.) sz. Korm. határozat igen erőteljesen ráirányította a figyelmet a bűnmegelőzés társadalmi jelentőségére, és a bűnözés elleni harcot, a bűncselekmények megelőzését össztársadalmi feladattá tette. A katonai igazságügyi szervek megelőzést szolgáló munkájának fejlesztéséhez a katonai főügyész, az IM Katonai Főosztályának vezetője és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnöke együttes utasítása pedig összefoglalóan kimunkálta azokat a sajátosságokat, amelyek a fegyveres erők és testületek szervezeti és szolgálati viszonyaira feladataira tekintettel jelentkeznek. Az említett utasítás hangsúlyozza, hogy a bűnözés fokozatos csökkentésének — mint jogpolitikai követelménynek — minden objektív és szubjektív feltétele adva van a fegyveres erőknél és testületeknél is. A bűnözés elleni további küzdelmünkhöz — az állami és társadalmi erőfeszítések mellett — igényli a parancsnoki kar fokozott nevelő tevékenységét, példamutatását; a párt. és KISZ szervezetek, a politikai szervek, valamint a katonai szervezet adta — viszonylag — állandó és szoros kollektívák erkölcsi nevelő, felvilágosító és támogató munkájának céltudatos Öszszefogását. A bűnüldöző és megelőző munkában fokozott felelősséget hárít a fenti, jogpolitikai elveken alapuló útmutatás az illetékes parancsnokra, ugyanakkor a korábbiaknál jóval magasabb követelményeket állít a katonai ügyészségek és bíróságok elé is. Feladatul szabják, hogy munkájukban egyre inkább előtérbe kell helyezni a bűncselekmények — törvénysértések — megelőzésére irányuló tervszerű tevékenységet, a bűncselekmények okainak feltárását és megszüntetését. A megelőzés tudatosabb, összehangoltabb végzését hatékonyan segítették elő a jogalkalmazás jogpolitikai elveit tartalmazó, már említett .Kormányhatározat megjelenését követően kiadott miniszteri parancsok, amelyek meghatározták a fegyveres erők és a BM szervek feladatait a megelőző munkában. E parancsokban meghatározott elvek már azt a jogpolitikai következtetésen alapuló tudatos felismerést tükrözik, hogy a bűncselekmények megelőzése a fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél a sokoldalú parancsnoki és politikai intézkedéseknek, továbbá a katonai igazságügyi szervek egybehangolt, tervszerű, együttes tevékenységének lehet az eredménye. -
39
-
A jogalkalmazás jogpolitikai elveit tartalmazó kormányhatározat, va- f lamint az említett miniszteri parancsok megjelenését követően eltelt ¿több mint fél évtized alatt a katonai igazságügyi szervek és a parancs- j nokok közötti — a megelőzést is magában foglaló — munkakapcsolat igen j sokat fejlődött. s Ennek a folyamatosan fejlődő együttműködésnek és kölcsönös erőfeszí- j téseinknek figyelemreméltó eredményeit rögzítette a Katonai Főügyész- j ség 1969. évi beszámolója. A jubileumi hangvételű értékelés a felszaba- J dulást követő évek fejlődésének rövid áttekintése mellett egyik legfon- { tosabb eredményeként azt állapítja meg, hogy az elmúlt tíz év során a ' bűntető eljárások száma mintegy 40%-kal csökkent. Ugyanezen idő alatt ; ' jelentősen csökkent a fegyveres erők és rendészeti testületek tagjai ál- | tal elkövetett bűncselekmények súlya is. A pozitív változásokat, az ör- i vendetes fejlődést elöljáró szervünk nem tulajdonítja csak a katonai ,' igazságügyi szervek saját tevékenységének. Reális módon úgy foglal ál- i lást, hogy a társadalmi méretekben ható főtényezők mellett a fejlődés ;; tendenciáját elsősorban a fegyveres erők és testületek személyi állomá- j; nyának politikai erkölcsi és szakmai fejlődése határozta és alapozta meg. j: Az eredményekben azonban tükröződik a hatékonyabb megelőző és dif- j ferenciáltabb -jogalkalmazói munkánk, valamint közrehatott abban a ko- j rábbiaknál jóval színvonalasabb és koordiríáltabb együttműködésünk a i parancsnoki és pártpolitikai szervekkel. ; A Katonai Főügyészség értékelésével összhangban foglalt állást az i MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Bizottsága is 1969. októberében, amikor a megelőzéssel kapcsolatos korábbi 60/2/1966. sz. valamint a: 35/1967. sz. határozatai végrehajtását mérte fel a katonai igazságügyi szer-: veknél. E pártvizsgálat tapasztalatai szintén azt mutatták, hogy személyi | állományunk tudatában a jogpolitikai elvek és azok sajátos körülménye-; ink közötti alkalmazásával kapcsolatos felismerések megerősödtek. A törvénysértések megelőzését célzó tudatos munka tevékenységünk elválaszt-/ hatatlan részévé vált és egyre inkább azzá válik a parancsnokok és párt- { politikai szervek mindennapos munkájában is. Az együttműködés a meg-/ előzésben közreműködésre hivatott szervek között szorosabb, tervszerűbb \ és hatékonyabb lett. „Pártszerveink az eredmények elérésében agitatív, j nevelő, olykor szervező tevékenységükkel nem kis szerepet játszottak," i állapítja meg pártbizottságunk értékelése. í Amíg a korábbi években a megelőzéssel kapcsolatos problémák meg-/ oldását szinte kizárólag a katonai ügyészek és bírák kezdeményezték ésf néhányszor tapasztalható volt az érdekelt parancsnokok tartózkodása,; - addig a jelen időszakra már a kölcsönös aktivitás a jellemző. Sőt eseten-j ként az érdekelt szervek vezetői és az alakulatok parancsnokai lépnek J fel kezdeményezőként, igénylik, kérik segítségünket. { Az együttműködésben a legutóbbi években bekövetkezett az egyik legfontosabb előrelépés. Katonai ügyészségeink, bíróságaink elérték hogy minden jelentősebb katonai egységgel, főkapitánysággal, határőr kerülettel, karhatalmi alakulattal stb. az együttműködés és a megelőzést; szolgáló feladatok megoldása: éves — néhol féléves — együttműködési tervek alapján történik. Az együttműködés hatékonyságát segíti elő a % is, hogy a közösen tervezett feladatok irányát, tartalmát, főbb módsze--'; reit előzetes értékelő-elemző munka után határozzuk meg. Katonai; ügyészségeink ugyanis időszakonként — általában év végén; — értékélik
az illetékességi' területükön működő alakulatok, főkapitányságok, és egyéb szervek bűnügyi, fegyelmi és általános törvényességi helyzetét és erről összefoglaló jelentést készítenek. Ezekben — a statisztikai elemzése- , ken túlmenően —, kimunkálják az előfordult bűncselekmények, illetve jogsértések okait. Újabban nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett okokat is törekednek feltárni és megfelelő következtetéseket vonak le azokból a veszélyeztetettség irányára és a megelőzésre. Az összefoglaló értékelések alapul vételével a parancsnokokkal és vezetőkkel egybehangoltan határozzák meg az elkövetkező időszak közös megelőzési feladatait. Az ilyen jellegű megbeszéléseken általában a parancsnokok, vezetők, a. párt- és politikai szervek munkatársai, illetve a katonai ügyészség és bíróság képviselői vesznek részt. Ezeken a munkaértekezleteken a parancsnokok és a vezetők elmondják véleményüket a vezetésük alatt álló egység vagy szerv törvényességi, fegyelmi helyzetéről, előterjesztik igényüket a katonai igazságügyi szervekhez. Közös egyetértéssel meghatározzák a következő év: általános felügyeleti és nyomozás-felügyeleti feladatait, a jogpropaganda tevékenység témáit (helyet és időt is legtöbbször megjelölve), a fegyelmi értekezletek időpontjait és az együttműködés más aktuális feladatait. Ezekben a tervekben pontosan megjelölik •a végrehajtásért felelős szervet — személyt — és a határidőt is. E tervek nemcsak a katonai igazságügyi szervek területfelelőseire rónak feladatokat, hanem a parancsnokokra, a párt- és politikai szervekre, a nyomozótisztekre, fegyelmi előadókra, személyzeti osztályokra stb. is. Az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladata, hogy ezt a megtalált jó együttműködési formát egyre emelkedő színvonalú, tartalmas és hatékony érdemi munkáyal töltsük meg, természetesen az esetleges új korszerűbb formák keresését, alkalmazását sem elmulasztva. Az ismertetett tények véleményem szerint meggyőzően igazolják, hogy a katonai bűnüldöző szervek lehetőségeikhez képest ha nem is hibáktól mentesen, de becsülettel eleget tettek a jogpolitikai elvek által rájuk hárított kötelezettségüknek. Betöltötték — sajátos viszonyaink között — a megelőzést eredményesebben szolgáló speciális társadalmi szervező szerepet. A társszervek ily jellegű tevékenységének segítői, ösztönözői, koordinálói, szakmai motorjai lettek. Eközben egy pillanatra sem feledkeztek meg a konkrét bűnüldözési feladatokról, a bűncselekményt elkövetők differenciált felelősségre vonásáról. \ A fokozottabb, kiterjedtebb és hatékonyabb megelőző munkát egyrészt az tette lehetővé, hogy csökkent a büntető ügyforgalom, másrészt a nyomozások egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló jogszabály, az 1966. évi 16. tvr. gyakorlati végrehajtása folytán is szabadult fel némi kapacitás. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. életbelépésére is figyelemmel elmondható tehát, hogy ma már több a megelőzésre fordítható idő mint az előző években volt. Kétségtelen, hogy a fejlődéshez lényegesen, hozzájárult a katonai ügyészek, és bírák áldozatos, fáradtságot nem ismerő . munkája is. Sokszor kellett távoli helyőrségekben, eldugott határőrsökön, nehezen megközelíthető alegységeknél munkaidőn túl előadásokat tartani, vagy a megelőzést szolgáló egyéb feladatokat végrehajtani. r ' Katonai ügyészségeink maguk is öntevékenyen keresték a megelőző és jogpropaganda tevékenységük módozatait. Sok segítséget kaptak ehhez a Katonai Főügyészségtől és az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek pártbizottságtól és a helyi pártalapszervektől.
r A Katonái Főügyészségtől a megelőzéssel összefüggő, többirányúi; — elsősorban elvi — segítség közül kiemelkedő jelentőségűnek tartom az | 1966. május 28-i tanácskozást, amelyen a Főügyészség tagjain kívül az ] elsőfokú katonai ügyészségek vezetői is részt vettek. E tanácskozáson az j alábbi két téma szerepelt: j í 1. ,,A megelőzés érdekében végzett ügyészi munkánk néhány kérdése" i c. tanulmány, valamint a j 2. „A bűncselekmények megelőzésére tett ügyészi intézkedések szín- | vonalának és hatékonyságának vizsgálatáról" készült főügyészségi | jelentés megvitatása. ! A témák vitája, illetve az elhangzottak összefoglalójában megjelölt j iránymutatás értékes segítséget adott a megelőző munka hatékonyságé- 4 nak fokozásához, színvonalának további emeléséhez. ' - Az 1. pont alatt említett tanulmány — amely az Ügyészségi Értesí- \ tőben is megjelent, elsődlegesen a megelőzés néhány elvi kérdésének előremutató elemzésével járult hozzá a megelőző münka elvi alapjainak mélyebb megértéséhez, egyes fogalmainak tisztázásához, továbbfejlesztésé- ; hoz. így például igen figyelemreméltóak voltak — s a gyakorlati munkában jól tudtuk hasznosítani — a tanulmány azon megállapításai amelyek a megelőzés tágabb fogalmára vonatkoztak; mely szerint a megélő- ; zést a szocialista jogrend mindennemű megsértésének szemszögéből vizsgálta, fontos jelentőséget tulajdonított és felhívta a figyelmet azoknak a jogsértéseknek a megelőzésére is, amelyek a bűncselekmények í társadalomveszélyességének fokát nem érik el. Nem kevésbé jelentős a } tanulmány azon megállapítása sem, amely arra utal,. hogy az ügyészi ! munkában a megelőzést komplex feladatként kell kezelni, azt nem lehet j leszűkíteni sem egyik, sem másik felügyeleti ágra. Munkánk egyik olyan ) döntő alapelvévé kell tenni, amely mindennemű ügyészi tevékenysé- | günkben megnyilvánul és hatást gyakoról. Ugyanakkor igen tanulságosak az okkutató tevékenységre vonatkozó kritikai megállapításai, feltevései is. Az értekezleten megvitatott 2. pont alatti jelentés a megelőzés össze- j' tett problematikáját két fő területen vizsgálta: egyrészt a Be. 13. §-a 1 alapján készített szignalizációk megalapazottságát, illetve azt, hogy azok j megfelelően szolgálták-e a megelőzés érdekét, másrészt vizsgálta és rend- | szerezte a katonai ügyészségeknek a megelőzés érdekében tett intézke- J' déséit. Első ízben adott áttekintő értékelést a katonai ügyészségek — | sokszor öntevékenyen kialakított — megelőzési módszereiről. A jog- j* propaganda egyes módozatait, az általános törvényességi helyzetet érintő ! értékelő—- elemző ügyészi munka egyes módszereit nemcsak rendszerbe | foglalta, hanem értékelte azok színvonalát és olyan iránymutatást is s adott, amely jelentősen elősegítette azok további fejlesztését, az egyes \ formák hatékonyságának növelését. % A jelentés a Be. 13. §-ával kapcsolotban utalt többek között azokra j a szemléletbeli hiányosságokra, amelyek egyes ügyészségeken a szignali- | zációk alacsony számában, illetve abban tükröződtek, hogy az ügyek je- j lentős részében hiányzik a bűnmegelőzést szolgáló tudatos, okkutató ^ vizsgálati tevékenység azon megállapítása, hogy az okkutató tevékenysé- '
• • { ^ < 1 .j 1 , ;i t
' , •
} ' -I \ i •
günk csak a bűntetteket kiváltó, illetve azokat elősegítő objektív körülményeket tárja fel. Csaknem teljesen figyelmen kívül maradnak a bűntett szubjektív indítékai, kimunkálatlanok azok a körülmények, amelyek az elkövető személyiségéhez, gondolkodásmódjához, a bűncselekmény elkövetéséhez vezető jellemhibáihoz kapcsolódnak. Hiányolja az olyan c.zignalizációkat, amely a katonák nevelésével, a velük való bánásmóddal, sérelmeik orvoslásának elmulasztásával, szociális problémáik elhanyagolásával, kapcsolatos hiányosságokra hívják fel a parancsnokok, vezetők, párt- és politikai szervek figyelmét. Mint már említettem, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Bízott-^ sága kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a megelőzési tevékenységnek Az elmúlt években több ilyen témájú felmérést végzett és megfelelő határozatokat is hozott, amelyeket megküldött a katonai igazságügyi szervek helyi alapszervezeteinek. Ezek közül jelentőségénél fogva kiemelkedik a pártbizottság 1967. március 13-i ülésén elfogadott jelentés, illetve annak határozatai, amelyek feladatul szabják, hogy gyakorlatunk álljon összhangban a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveivel, ezen belül különösen: a) tegyünk további lépéseket a megelőzés érdekében az állami, társadalmi szervek erőfeszítéseinek összefogására; b) növeljük jogi propagandánk színvonalát; c) fokozzuk értékelő — tájékoztató munkánk hatékonyságát. Alapszervezeteink lelkes aktivitással hasznosították pártbizottságunk iránymutatásait, a megelőzést előrelendítő határozatait, a szakmai munkát segítő politikai tevékenységünkben. Több kritikai észrevételt is tartalmazott és további feladatokat határozott meg a megelőzés érdekében pártbizottságunk 54—1/1968. sz. összefoglalója amely értékelte pártszervezeteinknél a IX. kongresszus határozataiból adódó speciális .feladataink gyakorlati végrehajtásának helyzetét. Pártbizottságunk megelőzést szolgáló kezdeményezései közül itt csupán azt a levelet emelném ki, amelyet a Néphadseregi Pártbizottság Titkárához küldött. A HM. parancs alapján kialakult megelőzést szolgáló együttműködés lényeges továbbfejlesztését szolgáló, 5 pontból álló közös feladatot dolgozott ki, javasolt elfogadásra. A levélben felvetett javaslatok közül azóta már több megvalósult. Az eddigiek, ha vázlatosan is, némi áttekintést adnak a katonai igazságügyi szervek megelőző tevékenysége néhány területén bekövetkezett fejlődésről, az eddig megtett útról. Mindazokon a fentebb ismertetett — a megelőzéssel foglalkozó, az egész apparátust érintő — általános érvényű iránymutatásokon túlmenően a Kaposvári Katonai Ügyészség kétirányú útmutatást is kapott a Katonai 1 Főügyészségtől és a Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságától. A Katonai Főügyészség 1967-ben tartott komplex vizsgálata alapján kiadott utasítás rámutat többek között az alábbiakra* ' —• a mágasabbegység szinten szerzett tapasztalatok felhasználásával a csapatoknál és önálló egységeknél is ki kell alakítani, az együttműködés tervszerű és szervezett formáit, — a parancsnok által biztosított keretek között elsősorban a hivatásos állomány előtt kell fokozni a jogpropaganda munkát...
Ezen kívül az alakulatok bűnügyi, fegyelmi általános törvényességi helyzetéről készült összefoglaló jelentéseink tekintetében is olyan feladatot kaptunk, hogy fokozzuk azok elemző, értékelő színvonalát. A pártbizottság pedig a Kaposvári Katonai Ügyészség, illetve Bíróság vezetőjének és az alapszervezet titkárának 1967. február 13-án a VB- előtti beszámoltatása alapján szabott számunkra konkrét feladatokat, többek között a megelőző munka területén is. Mielőtt rátérnék megelőzési módszereink ismertetésére elöljáróban még hangsúlyozni kívánom, hogy az alább kifejtésre kerülő megelőzést szolgáló tevékenységünkben — különösen a jogpropaganda munkában — a katonai bírák velünk szorosan együttműködve áldozatkészen kivették a részüket nemcsak a megelőzési feladatok kimunkálásában, hanem azok gyakorlati végrehajtásában is.
Általános megelőző tevékenységünk módszerei 1. Előadások:
í
A többi katonai ügyészséghez hasonlóan a parancsnokokkal folytaíottmunkakapcsolatunk korábbi szakaszában az előadások tartása vo]t az együttműködés fő területe. Amellett, hogy újabb módszerek is kialakultalc, az előadásokban rejlő megelőzési lehetőségek jelentősége továbbra sem csökkent, sőt a parancsnokok az elmúlt években egyre inkább felismerték^ ennek jelentőségét. Az előadások tervezésével elértük, hogy a korábbi alkalomszerűség he lyett az évi együttműködési terveinkbe szervesen beépítve, hónapokra előre meghatározzuk az előadások idejét, témáját, jellegét a hallgatóság összetételének megfelelően. A tervezésnél figyelembe vesszük az adott terület sajátos bűnügyi, fegyelmi helyzetét, az ítélkezési tapasztalatokat. A parancsnokok közlik az újoncok bevonulásának időpontját, egységük .várható mozgását (pl. népgazdasági munkára). Természetesen az évi teívezésnél nem minden feladat látható előre, és ezért jónéhányszor sor kerül eseti, aktuális témájú előadások beiktatására és..megtartására is. A megelőző jogi előadásokba ma már egyre jobban bekapcsolódnak az egységek párt- és politikai szervei, a függetlenített nyomozótisztek, a főkapitányságok fegyelmi előadói és sajátos területükön a csapatok elhárító tisztjei is,
\ ; í f j í | í |. [ j i 1 I i. I í j Í S l
A felsőbb szerveinktől kapott' iránymutatás alapján előadásaink jelentős részét a hivatásos állomány előtt tartottuk. Témái, rendkívül változatosak voltak attól függően, hogy a fegyveres erők ht., vagy sorállománya, illetve a rendészeti testületek tagjai számára tartottuk-e. Két fő típus azonban megkülönböztethető: Az egyik a jogi ismeretek terjesztését célzó jogi felvilágosító, a másik a törvénysértések elkerülésére nevelő előadás. • ' Az előadások nevelő hatásának fokozása illetve élményszerű átélésének biztosítása érdekében egyre inkább összekötjük előadásainkat a hozzá kapcsolódó témájú filmvetítésekkel. Különösen a sorállományú gépjárművezetőknél figyeltük meg az élőadás után levetített közlekedési tárg'yú játékfilmek pozitív hatását. A lőtérbalesetek, -valamint a szolgálati bűncselekmények megelőzését szolgáló filmeket több alkalommal vetílettük. . A rendőr állományú hallgatóknál felfigyeltünk egy sajátosságra. Ebben a körben az ismereteket közvetítő előadásainkat nem kísérték kellő figyelemmel, mivel hivatásuk folytán a hallgatóság tagjai rendelkeztek a szükséges ismereteikkel. Ezért azt a módszert alkalmaztuk, hogy az előadások ismeretközlő részét lerövidítettük. Ugyanakkor eredményesen fokozta előadásaink „rádöbbentő" hatását az, amikor közreadtuk a halálos
''
| ; ; ; ír
kimenetelű balesetek áldozatairól készült fényképeket. Tervezzük a ]; diafilm felhasználását és a „ rádöbben tést" kiváltani alkalmas baleseti al- f bumok összeállítását. <•
Ügy értékeljük, hogy az előadások területén mi is elértük azt a meny- ' nyiségi szintet, amelyet még képesek vagyunk jól teljesíteni. Ha számsze- i rűségben nem is, de a minőség területén van még lehetőség a továbbfej- t lődésre. Ehhez igen értékes segítséget és szempontokat ad a pártbizottság legutóbbi, ez évben -történt felmérő munkája alapján készült jelentés, amely a jogpropaganda munkával kapcsolatos. Az itt felvetett kritikai észrevételek közül fontosságánál fogva kiemelem azt, amely a i sorállomány részére tartott előadásokra vonatkozik. Eszerint az előadá- J sok nagy része csupán általános kötelező vagy tiltó rendelkezést ismétel. K Előadásaink nem mindig alkalmasak a jogi és egyéb normák betartását ;/ elősegítő erkölcsi érzelmek felkeltésére. Ezen kívül a sorállomány életkori ; sajátosságaihoz igazodóan több olyan előadást is kell tartanunk, amelyekben azonosulásra alkalmas módon foglalkozunk a törvénysértések elke- í rülésének lehetőségeivel, amár bekövetkezett konfliktushelyzet erkölcsileg, jogilag elfogadható módon történő feloldásával. Az előzők mellett; egyetértünk azzal a felvetéssel is, hogy a jövőben több figyelmet és ener- ; giát kell fordítanunk — elsősorban a Néphadsereg területén — a híva- 1 tásos állomány általános műveltségét is fejlesztő jogi oktatására, képzé-í sére, továbbképzésére. Ez évben a magasabbegységek parancsnokainál; már kezdeményeztük az ilyen jellegű előadásaink kiképzési tematikába : beépített folyamatos megtartását. ? 2. írásbeli előadások:
r
Mi is alkalmaztuk területünkön az írásos jogi propaganda újabb formáját. Írásbeli előadásokat készítettünk, amelyeket ismertetés céljbából megküldtünk az érdekelt parancsnokoknak és politikai szerveknek. ' A következő témákban küldtünk ki ilyen előre elkészített előadásokat:';' Az elöljárói bűncselekményekről (tisztesek részére); a kibúvási bűncse-i lekmények okairól és a bűncselekményeket elősegítő körülményekről. f •1 Ezt a módszert célszerűnek tartjuk szélesebb körben alkalmazni, mert ; így gondolatainkat, megelőzést szolgáló tanulságos tapasztalatainkat i; olyan helyekre és az állomány olyan rétegeihez is el tudjuk juttatni,; ahová korlátozott lehetőségeink miatt elérni nem tudunk. A parancsno- í kok a segítség e módszeréről elismeréssel nyilatkoznak és igénylik. 3. Tájékoztatók kiadása:
;
Az utóbbi években rendszeressé vált nálunk is a jogi propaganda másik írásos formája, az ún. ügyészi „tájékoztatók" kiadása. Ezeket általában 60—80 példányban küldjük meg az illetékességi területünkön levő fegyveres erők alakulatainak, 20—25 példányban a főkapitányságokhoz.; Egy-egy példány terjedelme 10—20 oldal, melyeket esetenként a kato-, nai bírósággal közösen készítjük. A parancsnokok, vezetők egyöntetű véleménye szerint ezen kiadványok igen hasznosak, a leírt általánosítható tapasztalatokat jól fel tudjuk használni a megelőzés érdekében. A más-
I |: •f )
honnan származó negatív példák nem egy parancsnok figyelmét felhívták olyan jelenségekre, amelyek vizsgálatát saját egységénél gyorsan megszervezte. 4. Készvétel fegyelmi értekezleteken:
S Ez a forma a megelőző munka tapasztalatai ismertetésének, az egyes [ jó módszerek elterjesztésének eredményesen kiaknázható fórumát bizto5 sítja. Itt hívjuk fel például az őrsparancsnokok, kapitányságvezetők figyeimét az úgynevezett ügyészi foglalkozások módszerére, az ebben rejlő | megelőzési lehetőségekre. Ma már elmondhatjuk, hogy valamennyi jelen{ tősebb fegyelmi ^értekezleten részt vesznek katonai bíráink és ügyészeink, j, ahol alaposan felkészülve szólnak hozzá a szerv vagy alakulat' általános ¡' .törvényességi, bűnügyi, fegyelmi helyzetének kérdéseihez, A parancsnokok egyöntetű véleménye szerint a katonai ügyészek és bírák felszólalása nem csupán az . erkölcsi, politikai, fegyelmi állapot V elemzése, hanem a parancsnoki jogalkalmazás, jogértelmezés és joggya• % korlat formálása szempontjából is jelentős fórum a tisztek jogismeretéY nek bővítésére. / 5. Operatív értekezletek tartása:
; l " A ' • i :
"'•.!. | j. ! I i ! '[; - | - f, • | > - j - j ó | ;-.'[:
önkritikusan el kell mondanunk, hogy bár e módszer hathatós eszközé a —parancsnokokkal kialakult együttműködés szorosabbá tételének, nálünk, még nem terjedt el megfelelő mértékben. 1970. elején jól sikerült operatív értekezletet tartottunk az illetékességi területünkön levő magasabbegységek parancsnokai és fontosabb beosztású tisztjei részvételével, Itt a katonai ügyészség vezetője és a katonai bíróság elnöke elemző értékelést adott az elmúlt év általános törvényességi, fegyelmi és bűnügyi helyzetéről, összesítetten és egységenként. Megtörtént a megelőzést szolgáló egységes nézőpont kialakítása, a veszélyeztetett területek megjelelölése, az átfogóbb feladatok közös meghatározása. Itt fogadta el —•. első alkalommal területünkön — áz egyik magasabbegység parancsnoka azt a javaslatunkat, hogy az általunk megjelölt alegységnél ez évben közös átfogó szalcmai-kátonai ügyészi komplex vizsgálatot tartunk, a törvénysértések összefüggő okainak mélyebb feltárása érdekében. 6. Együttműködés a pártmunka különböző területein: Az elmúlt években részt vettünk magasabbegységek, határőr kerületek, kapitányságok azon pártbizottsági ülésein, ahol az egység, szerv bűnügyi- fegyelmi helyzetét tárgyalták. Itt a felmerült problémákat a meghívott kommunista ügyészek és bírók nemcsak jogi vonatkozásban, hanem nagyobb hangsúllyal politikai aspektusból elemezték. A megelőzést szolgálóan több olyan javáslatot is tettünk, amelyek az érdekelt pártszervek munkájára vonatkoztak. Többször jeleztünk olyan észrevételeket, amelyek az állami és pártfenyítések közötti összhang hiányára vonatkoztak. Esetenként felhívtuk a figyelmet az alapszervek fokozott felelősségre a fegyelemsértőket, bűncselekményt elkövetőket elítélő légkör .kialakítása tekintetében az ezen a területen néhol tapasztalt közömbösség veszélyeire.
Alapszervezetünk az elmúlt években a területünkön levő mind a négy megyei főügyészséggel és bírósággal, illetve azok pártalapszervezeteivel eredményes és jól sikerült ankétokat szervezett a közlekedési bűncselekmények, illetve a hivatalos személyek által és sérelmükre elkövetett bűncselekmények bűnüldözési, ítélkezési és megelőzési tapasztalatainak kicserélésére. 7. A rendes, és az előállításos eljárásban tartott helyszíni tárgyalások:
nyilvános
A jól kiválasztott ügyek helyszíni demonstratív tárgyalása alkalmas a személyi állomány nevelésére, a fegyelmi helyzet szilárdítására. Megelőző hatásuk is .igen kedvező. Tapasztalati tény, hogy egy-egy ügy helyszíni tárgyalása után az érintett alakulatnál vagy szervnél hosszabb ideig nem fordulnak elő hasonló esetek. A parancsnokok véleménye szerint igen tanulságosak azok a demonstratív tárgyalások, amelyeket kiképzési bázisok személyi állománya előtt tartottunk. Ilyen esetekben, legtöbbször a tárgyalást követően az adott bűncselekmény tanulságait az eljáró bíró vagy tárgyaló ügyész előadás formájában hasznosítja. A megelőzés szempontjából rendkívül hatásosnak bizonyultak az egyes ügyeknek előállításos eljárásban való- demonstratív tárgyalása, mert a nevelő és visszatartó hatást a nyilvánosságon kívül a gyors felelősségre vonás is növelte. Az ilyen tárgyalások száma átmenetileg nálunk is visz-' szaesett. A magasabb parancsnokoknak jeleztük ezt a problémát, s mi javasoltuk az arra alkalmas ügyekben előállításos tárgyalás megtartásának megszervezését. i" 8. Részvétel becsületbírósági tárgyalásokon, és fegyelmi bizottsági ülésekén; a csapatközösségek nevelőmunkájának segítése: A becsületbíróságok munkáját nélunk elsősorban a katonai bíróság segíti, de részt vesznek ebben a munkában katonai ügyészek is. Különösen sokat foglalkoztunk a tavaly megválasztott becsületbíróságok tagjaival, elnökeivel. Segítséget adtunk az ügyek előkészítéséhez, a tárgyalások zökkenőmentes lefolytatásához. Jónéhány becsületbírósági tárgyaláson': személyesen is részt vettünk és segítettük az egészséges légkör kialakítását. Két határőr kerületünknél külön is megvizsgáltuk működésük törvényességét, észrevétellel éltünk hatékonyságukat illetően is. Hasonlóképpen jártunk el a BM szerveknél megalakított fegyelmi bizottságok munkájának támogatásánál. Öt kapitányságnál megvizsgáltuk tevékenységük törvényességét. A megelőzésnek ezeket az igen hatásos, társadalmi fórumait tapasztalataink szerint még nem eléggé használják 1 fel a parancsnokok fegyelmező és nevelő munkájukban. Az egyes egységek hivatásos állományú kollektíváiban még mindig sokkal több nevelőerő rejlik, mint ahogyan azt jelenleg kiaknázzák. Általános hibaként észleltük azt is, hogy a fegyveres erők sorállományának kollektívái sem adtak kellő segítséget a parancsnokok nevelő, fegyelmező munkájához; Viszont a parancsnokok sem használták fel a sorállományú kollektívákban rejlő nagy nevelő erőt. Az e téreri fenn-
álló helyzet javítására adtuk ki a csapatközösség elé -állítás kérdéseivel foglalkozó tájékoztatónkat és kezdeményeztük ilyen tárgyú, parancsok kiadását. 9. Elítéltek utógondozása: A meg ruló most
.
V
megelőzésnek e sajátos módszere az utóbbi 1—2 évben honosodott gyakorlatunkban. A parancsnokokra és párt- politikai szervekre háilyen jellegű nevelőmunka hathatósabb és tudatosabb segítését kell feladatunknak tekinteni.
Eddig elsősorban a szabadságvesztésüket fegyelmező zászlóaljban kitöltött sorkatonákkal foglalkoztunk. A területfelelős ügyész és bíró jól ismeri az állomány ilyen tagjait. Visszatérésük után érdeklődnek parancsnokaiknál magatartásukról, a katonai rendhez., fegyelemhez és a szolgálati feladatokhoz való viszonyukról. Esetenként tanácsokat adnak a nevelésükhöz, illetve elbeszélgetnek az érdekeltekkel. Ráirányítottuk arra is a figyelmen, hogy az intő példákat jól fel lehet használni a notórius fegyelemsértőkkel történő foglalkozások során is. A megelőzésnek ez a területe még eléggé kimurikálatlan. Nem fordítottunk például elég figyelmet az olyan sorkatona elítéltekre, akiket a polgári bíróság ítélt el. Ezekkel rendszerint akkor találkoztunk, amikor már problémát okoztak. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk előbbre lépni ezen a területen is. Ez a probléma olyan holderejűnek látszik, hogy célszerű lenne országos felmérése és a tapasztalatok közreadása. 10. Panasznapok, fogadpórák: Ez a módszer segíti — elsősorban a sorállomány — közvetlen jogi tájékoztatását és segítséget adhat egy-egy negatív jelenség feltárásán keresztül törvénysertések megakadályozásához. A részt vevők számának utóbbi időbén tapasztalt emelkedése — többek közlött —• a fejlődő demokratizmus hatásának is tulajdonítható. Az előterjesztett kérelmek közül több jogos panaszt sikerült orvosolni, orvosoltatni. Ugyanakkor több, ilyen forrásból származó jelzés alapján intézkedtünk például a kifogásolható bánásmód megszüntetésére. Jónéhány jogi tanácsot •is adtunk családjogi, polgári életből hozott munkajogi, kártérítési stb. kérdésekben. 11. A nyomozótisztek és fegyelmi előadók bevonása a megelőző munkába: ^ A területünkön működő nyomozótisztek és fegyelmi előadók tevékenységében rejlő lehetőségeket is igyekeztünk feltárni, és tudatosabban igénybe venni a megelőző munka fejlesztésére. Megítélésünk; szerint a nyomozótiszteket — szolgálati elfoglaltságuk nehézségei és az egyéb ismert hiányosságok ellenére — és a fegyelmi főelőadókat az elmúlt egykét évben jobban sikerült aktivizálni, nemcsak a konkrét bűnüldözésben, hanem a törvénysértések megelőzésében is. A nyomozótisztek képzésének színvonalát a jövőben fokozni kívánjuk. Szeretnénk elérni, hogy nyomozótisztjeink ¡képesek legyenek észrevenni 7
— 49 —
azokat a jelenségeket, objektív és szubjektív folyamatokat amelyek bűncselekmények, fegyelemsértések veszélyét hordozzák magukban. Ezekre a káros jelenségekre időben hívják fel parancsnokaik, a katonai igazságügyi szervek tagjainak figyelmét. Jelentős feladatai vannak nyomozótisztjeinknek a jogi megelőző előadások tartásában is. A főkapitányságok fegyelmi előadói már az együttműködési tervek elkészítéséhez igen értékés segítséget nyújtanak, de a meghatározott feladatok végrehajtásából is kiveszik a részüket. Fejlődött az elemző, értékelő tevékenységük is. Az általuk vizsgált fegyelemsértések, negatív jelenségek elmélyültebb okkutatására támaszkodva jelzést is tudnak adni a veszélyeztetett területekről. 12. Egyéni és közös beszélgetés: A tudatformálás meggyőzésen alapuló módszerét a parancsnokok, vezetők kezdeményezésére alkalmazzuk rendszerint akkor, amikor a területfelelős katonai ügyész vagy bíró az alakulatnál tartózkodik. A parancsnokok elmondják, hogy kiket javasolnak erre a beszélgetésre és miért. Ha több „problémás" katona van, megvizsgáljuk melyik módszer a célravezető, az egyéni v a g y a csoportos. Az egyénit rendszerint akkor alkalmazzuk, ha úgynevezett „kényesebb" problémák játszanak közre a kifogásolt magatartásban. , (Például bizalmasabb jellegű családi okok.) Csoportos módszert inkább akkor vesszük igériybe, ha katonai közösséget, fegyelmet érintő és sértő magatartásokról van szó. (Például parancs hanyag teljesítése, tiszteletlenség elöljárókkal szemben, arrogáns viselkedés katonatársakkal.), Az egyéni beszélgetésen rendszerint , részt vesz a parancsnok, párt- vagy KISZ-titkár, de előfordul négyszemközti beszélgetés'is. Kerüljük az üres moralizálást. Jogos panaszok, sérelmek felvetése esetén, intézkedünk és segítünk. Igyekszünk mély érzelmi hatást kiváltani, de á célravezető, az egyéni vagy csoportos beszélgetést úgy lezárni, hogy annak eredménye az értelmi belátás, a meggyőzöttség legyen. A csoportos beszélgetés általánosítható hibák esetén hasonlóképpen történik. Főleg Határőr őrsökön és rendőri kollektíváknál alkalmazzuk eredményesen. Előfordul, hogy foglalkozás céljából a katonákat az ügyészségre küldik be. Előbb természetesen megbeszélik velünk ennek időpontját. A rendszerint kísérővel érkező katona magával hozza zárt borítékban jellemzését és azt s a jelentést, amely a kifogásolt magatartást, vagy magatartásokat taglalja. Ennek áttanulmányozása után rövid beszélgetés zajlik le az érdekelttel, majd módot adunk arra, hogy a katona nyugodt körülmények között elolvashasson, tanulmányozhasson olyan ítéleteket, fegyelmi eljárásra utaló határozatokat, melyek saját fegyelemsértéseihez, mulasztásaihoz hasonló cselekményeket tartalmaznak. Ezek áttanulmányozása után folytatjuk a foglalkozást. Nyilatkoztatjuk arra, hogy milyen hasonlóságot fedezett fel a megtörtént bűncselekmények előzményei, szituációja és az ő életvezetése, felfogása és viselkedése között, illetve a felismerésre a beszélgetés során rávezetjük.
Ügyelünk arra is, hogy a sorállományúak a megfelelő tanulságot ne csak a katonái, hanem a polgári életre is levonják. Azi ügyészi beszélgetés azonban csak az általános parancsnoki nevelési folyamat részé és kivételes módszere lehet. Akkor kerülhet rá sor, amikor a parancsnokok saját hatáskörükben, saját eszközeikkel már nem tudnak eredmény elérni. Ide tartoznak például a nehezen nevelhető, beilleszkedési zavarokkal küzdő sorkatonák, vagy italozás, családi és anyagi problémák miatt konfliktushelyzet küszöbén álló úgynevezett veszélyeztetett hivatásos állományú beosztottak. Vigyázzunk arra, hogy ezzel ne fenyegessék az embereket, hanem az elvtársi segítség egyik sajátos formájaként vegyék igénybe. 13. Szemléltetés: Megfigyeltük, hogy az olyan katonai közösségekben, ahol súlyos vagv halálos eredménnyel járó fegyverbaleset történt, utána hosszabb ideig nem fordul elő hasonló. A közvetlen átélés személyes élménye az ilyen események szenitanúinak elfeledhetetlen tanulságul szolgálnak. Ilyenkor minden, a balesetnél' jelenlevő személy rádöbben, hogy mi a jelentősége és értelme a fegyverkezelési szabályok rendelkezéseinek. (Például hogy a fegyvert emberre fogni nem szabad.) Hosszabb idő elteltével azonban — miután a sorállomány állandóan cserélődik, — az ilyen ügyek emléke eltűnik, de a hivatásos állomány emlékezetében is elhomályosul. Az újoncok a megtörtént esetről rendszerint semmit sem hallanak .a korábbi tanulság ismételt levonása csak akkor következik be, amikor esetlegesen újabb emberélet esik áldozatul. A tanulságok megőrzésére kialakítottuk a megelőzésnek egy szemléltető módszerét. Egy halálos eredményű fegyverbalesetet dolgoztunk fel tablón, a helyszíni s'zemle fényképei és a kihallgatási jegyzőkönyvek . felhasználásával. A tablón a drámai cselekmény egyes mozzanatait kevés magyarázó szöveggel' ellátott fényképekkel követtük és ezeket megküldtük több határőr és honvédségi alakulatnak; A parancsnokok szerint a tablót jól fel tudták használni a fegyverkezelési szabályok betartásának meggyőző oktatására. 14 Plakátok: A leggyakrabban előforduló szolgálati bűncselekmények az őrszolgálati bűncselekmények hathatósabb megelőzése érdekében plakátot terveztünk és kinyomtattuk az egyik magasabb egységünk nyomdájában. A plakát szerkezete és tartalma: figyelemkeltő felhívás a Btk. 326. § (1) és (2) bekezdés idézett szövegével, két ítélet (ügyszámmal) rövid tényállásának, és az alkalmazott büntetések ismertetésével. A 120 példányban készült plakátot a parancsnokok igen szívesen fogadták és annak minden darabját elvitték. Olyan helyeken függesztették ki, ahol az őrszolgálat tagjainak eligazítást tartanak, illetve készenléti helyeken. Hasznosítás céljából a Győri Katonai Ügyészségnek is küldtünk 50 darabot. Tervezzük közlekedési plakátok kiadását is.
E cikk korlátozott terjedelme miatt nincs mód a megelőzés gyakorlat tunkban funkcionáló valamennyi módszerének kimerítő ismertetésére. — Nem foglalkoztunk például a bűnösséget megállapító, fegyelmi hatáskörbe áttett bűnügyek megszüntető határozatainak ügyész által történő nyilvános értékelésével. — Véleményünk szerint az elmondottak meggyőzően igazolják azt a bevezetőben állított tényt, hogy az elmúlt években a katona ügyészségek jelentős előrelépést tettek a megelőzés terén. A megelőző munka továbbfejlesztése abban az irányban szükséges, hogy megközelíthessük az átlépést a represszív prevncióról, a progreszszív megelőzésre. Célunk, hogy minél előbb elérjük a fejlődésnek azt a szintjét, amely biztosítja a bűncselekményeket kiváltó okoknak még oly időben való hatástalanítását, amikor azok ínég nem követelnek emberáldozatokat és anyagi értékek pusztulását. Meggyőződésem, hogy a katonai igazságügyi szervek személyi állománya e cél eléréséhez minden tudásával és erőfeszítésével hozzájárul, nem ' sajnálja erőfeszítéseit a megelőzés újabb módszeréinek feltárásához, a már beváltak továbbfejlesztéséhez.
\
A rendőrség közrendvédelmi állományú tagjai által elkövetett bűncselekmények elbírálásával kapcsolatos szemléleti problémák , Irta: Dr. Nagy Géza r. százados Dr. Rabóczky Ede a Katonai Jog és Igazságszolgáltatás 1970. évi 1. számában „A rendőrség tagjai által elkövetett bűntettek elbírálásának sajátosságai" című cikkében több szempontból 'tárgyalta a katonai igazságszolgáltató szervek tevékenységének a rendőrök által elkövetett bűncselekmények intézésével kapcsolatos, a rendőri munka najátosságaiból eredő specialitásait. Ehhez a témakörhöz kapcsolódva szükségesnek mutatkozik elemezni néhány olyan további problémát, amelyeket a rendőrség tagjaival szemben folytatott bűntető eljárásokkal összefüggésben elsősorban a közrendvédelmi szolgálatot ellátó rendőrök — és esetenként elöljáró parancsnokaik—•vetnek fel. Tekintettel arra, hogy megállapításaimat kizárólag saját ügyészi tapasztalataimra alapozom, azok nem tekinthetők általános érvényűeknek. A munkaterületemen azonban gyakran elhangzottak már olyan kritikai észrevételek, melyek szorosan kapcsolódnak az igazságszolgáltató tevékenységhez. Ezért tartom szükségesnek annak vizsgálatát, hogy tevékenységünk mely területei és milyen indító okok alapján vitatottak. Az eredményes megelőző és bűnüldöző feladatok végrehajtásának alapvető feltétele ugyanis a katonai igazságszolgáltató szervekkel az alakulatok és testületek kollektívájával, és parancsnokaival való szoros együttműködés. Ez az együttműködés viszont nem lehet teljes a nézetek azonossága nélkül, ezért kölcsönösen, a jogpolitikai elvek szellemében arra kell törekednünk, hogy a szakmai és bűntetőjogi szempontokat megfelelő módon egyeztessük. Ha a bűntetőjogi és a jogpolitikai elvek érvényre juttatását a társadalmi érdekekkel össze nem egyeztethető nézetek — és az azoknak megfelelő tevékenység — hátráltatják, minden eszközt meg kell ragadnunk ezen helytelen nézetek megváltoztatására. Ilyen jellegű problémák elsősorban a közrendvédelmi állomány tagjai által elkövetett bűncselekmények miatt folytatott katonai ügyészségi eljárások alkalmával, vagy azokkal összefüggően jelentkeznek. Ebben a körben is leginkább a rendőri intézkedések alkalmával elkövetett bűncselekmények vizsgálatának és elbírálásának gyakorlatát vitatják, főként az alábbi vonatkozásokban: a) esetenként nem értenek egyet konkrét ügyekben a bűnösség megállapításával, ennek következtében a felelősségre vonások jogosságával;
b) szigorúnak tartják elbírálási gyakorlatunkat; c) nem tartják kielégítőnek a rendőrök jogvédelmét. A cikk terjedelmének szükségképpeni korlátozottsága miatt nem foglalkozom az említett témák minden vonatkozásával. Az egyes téma körökön belül is csak arrai nyílik lehetőség, hogy a legelterjedtebb és tapasztalataim szerint a legtöbb problémát okozó nézetekét — a teljesség igénye nélkül — a tanulmányozás körébe vonjam. . A felelősségre vonások jogosságának bírálata Annak ellenére, hogy a közrendvédelmi végrehajtó szolgálatot ellátó rendőrök is rendelkeznek bizonyos fokú jogi képzettséggel, esetenként helytélen jogi érvekkel próbálják vitatni a konkrét ügyészi vagy bírói határozat megalapozottságát, a bűnösség megállapításának és a felelősségrevonás törvényességét. Ez abból adódik, hogy a viták során vagy irrelevánsnak tartják a felelősségrevonás jogalapja döntő láncszemeiként jelentkező tényeket, vagy tévesen értelmezik a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekét. Az is előfordul, hogy amely rendelkezéssel nem értenek egyet, ítéletalkotásuk során figyelmen kívül hagyják. Mindezek alapján esetenként olyan következtetést vonnak le, hogy a katonai igazságszolgáltató szervek beosztottai nem ismerik és nem értékelik a. rendőri munka sajátosságait, eltávolodnak az élet realitásaitól és a jogszabályokat öncélúan alkalmazzák. Munkám során többször elbeszélgettem közrendvédelmi feladatokat ellátó rendőrökkel. A beszélgetések alkalmával kifejezésre juttatták azon véleményüket,, hogy egyes /intézkedések alkalmával azért tapasztalható indokolatlan passzivitás, ' a szükséges intézkedések elmulasztása, mert a törvényes kényszerítő eszközöket elégtelennek tartják. Azzal is érveltek, hogy véleményük szerint a törvényes kényszerítő eszközök alkalmazható ságát a katonai igazságszolgáltató szervek és a parancsnokok túlzottan szűkítve értelmezik. A rendőrök nem vállalják az ilyen szigorú elbírálás következményeit, ezért inkább tartózkodnak az intézkedéséktől. Az álláspontok alátámasztására rendszeresen idéztek olyan ügyeket, amelyekre e megállapításokat vonatkoztatták. A konkrét példák helyett az idézett ügyek jellegére utalok: a) Gyakran visszatérő vitatéma a rendőrség Szolgálati Szabályzata 422. pontjának azon rendelkezése, amely szerint passzív ellenállás esetén gumibot nem használható. Erre hivatkozással azzal érvelnek: ha úgy látják, hogy e korlát miatt az intézkedést nem tudják befejezni, azt meg sem kezdik. El kívánják ugyanis kerülni egyrészt azt, hogy a szabályzat rendelkezésének szószerinti betartása esetén rendőri tekintélyüket — a be nem fejezett intézkedéssel — lejárassák, másrészt azt, hogy pl. a passzív ellenállás leküzdése érdekében igénybevett kényszerítő eszköz •— gumibot használata •— miatt felelősségre vonják őket. Ezzel kapcsolatban a Belügyi Közlöny 1970. évi 5. számában megjelent a BM II. Főcsoportfőnökének ' állásfoglalása, amely szerint a passzív ellenállás azon eseteiben, amikor az elkövető valamely tárgy megfogásával, lefekvéssel vagy leüléssel akadályozza a rendőri intézkedést, a gumibot használata jogszerű. Az intézkedő rendőrök azonban vagy nem ismerik, vagy
r
nem veszik figyelembe ezt az állásfoglalást. Azzal érvelnek, hogy a passzív ellenállást tanúsító személyekkel szemben a szabályzat tiltó rendelkezése miatt képtelenek a szolgálatot törvénysértés elkövetése nélkül ellátni. Végső következtetésükben nem' tesznek különbséget az idézett állásfoglalás szerinti passzív ellenállás, illetve annak egyéb megnyilvánulási formái között. t b) A rendőrség Szolgálati Szabályzata 421/c. pontjának azt a rendelkezését, hogy gumibot használható „garázda magatartás megszűntetése érdekében", helytelenül úgy értelmezik, hogy jogos a gumibot használat a garázda magatartás megelőzése érdekében is. E szerint ha például a rendőr garázda személlyel szemben intézkedik, akkor is jogos ezen kényszerítő eszköz alkalmazása, ha az intézkedést szenvedő felszólításra abbahagyja ugyan a törvénysértést, az adott szituációban azonban attól kell tartani, hogy a garázdaságot ismét elkezdi, vagy a rendőr távozása után folytatja. c) A Szolgálati Szabályzat 421/b. pontjának a „közvetlen támadás"-ra utaló rendekezését is kibővítve értelmezik. Ez —- érvelésük szerint •— azt jelenti, hogy nemcsak a tettleges támadás, hanem a támadással való szóbeli fenyegetés, a rendőr szidalmazása vagy leköpése is megalapozza a gumibot használatát. A b) és c) pontokban ismertetett nézetek cáfolata, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ismeretében egyértelmű. A rendőrség Szolgálati Szabályzata nem ad lehetőséget a gumibot „preventív" használatára. A joggyakorlatban egységes a közvetlen támadás fogalmának értelmezése is; Vitatom azonban dr. Rabóczky Ede cikkének e témakörhöz kapcsolódó azon megállapítását, amely szerint „közvetlen támadásnak tekintendő az, amikor a rendőr felé valaki anélkül üt vagy rúg, hogy az a hivatalos személyt érné." Valószínűnek tartom, hogy a szerző példálózva sorolta fel ezeket az elkövetési magatartásokat, habár á cikk szövegéből ez nem tűnik ki. Helyesebb fogalmazásnak tartom azt, hogy az a közvetlen támadó, áki az intézkedés helyszínén aktív tevékenységet fejt ki a hivatalos személy bántalmazása érdekében. így például ökölbeszorított kezekkel, fenyegető szavak kíséretében a hivatalos személy felé indul, vágy lehajol valamely bántalmazásra alkalmas eszközért. Ezek előrebocsátása mellett az is nyilvánvaló, hogy a c) pontban idézett magatartási formák nem alkalmasak közvetlen támadás megállapátására, tehát a gumibot használatát sem vonhatják maguk után- Az más kérdés, hogy véleményem szerint indokolt lenne a Szolgálati Szabályzat rendekezéseinek olyan értelmű módosítása, hogy jogszerű a gumibot használata az intézkedő rendőrt figyelmeztetés ellenére dúrván szidalmazó vagy a rendőr becsületét dúrván sértegető személlyel szemben is. E cikk keretei azonban nem adnak lehetőséget a kapcsolatos véleményem bővebb kifejtésére. Nem ilyen egyértelmű azonban a passzív ellenállás leküzdésének törvényes eszközeivel összefüggésben jelzett probléma megoldása. A máiidézett állásfoglalás — az élet követelményeinek figyelembe vételével — megfelelő eszközt ad az intézkedő rendőrök kezébe. Annak, hogy ezt az eszközt mégsem alkalmazzák, alapvetően az az oka, hogy a Szabályzat nem differenciál a passzív ellenállás különböző formái között,/ hanem
passzív ellenállás esetén általában kizárttá teszi a gumibot használatot. A rendőrök jelentős része nem ismeri az idézett állásfoglalást és azért nem alkalmazzák, valamint általában azok sem annak megfelelően intézkednek akik ismerik. Attól tartanak, hogy — különösen ha a gumibothasználat súlyos testi sértést is eredményez — az intézkedés jogszerűségét vizsgáló parancsnok vagy katonai ügyész a Szolgálati Szabályzat merev értelmezésével bírálná el a cselekményt. Ezért ebben a vonatkozásban is indokoltnak tartom a Szolgálati Szabályzat módosítását, A példálózva felsorolt intézkedési formákkal kapcsolatos nézetekből két tanulságot vontam le: Az egyik az, hogy bizonyos esetekben — így például a passzív ellenállás esetén tanúsítandó intézkedés megtételénél — az intézkedő rendőrök túlzottan ragaszkodnak a jogszabályok adta keretekhez, sőt ezeket a kereteket szűkítve értelmezik. Kétségtelen, hogy ennek egyik oka lehet a mulasztások ,, legalizálása", magyarázása is. Az alapvető ok azonban a felelősségre vonástól való félelem, az elbíráló szervek objektivitásába vetett bizalom hiánya. Ez a tény pedig véleményem szerint ránk azt a kötelezettséget rója, hogy jogpropaganda munkánk egyik alapvető feladatának a munkánk iránti bizalmatlanság megszüntetését tekintsük. Az előző tanulság az intézkedések elmulasztásának okaihoz kapcsolódik. A másik viszont már megtörtént és a parancsnok, illetve a katonai igazságszolgáltató szervek által elmarasztaló döntéssel lezárt, rendőri magatartások, bűncselekmények megítéléséhez fűződik. Akik az ilyen események miatti felelősségre vonások jogosságát bírálják, abban tévednek, hogy nem a vonatkozó jogszabályokból, rendelkezésekből, hanem az események szubjektív megítéléséből indulnak ki. Először a felelősségre vont személy szempontjait magukévá téve értékelnek, majd értékítéletük bizonyítására úgy értelmezik a jogszabályokat, hogy ezzel próbálják igazolni álláspontjuk helyességét. Elbírálási gyakorlatunk kritikája Tapasztalataim szerint a közrendvédelmi állomány tagjai által a szolgálat teljesítésével összefüggésben elkövetett bűntettek elbírálását esetenként túl szigorúnak tartják. Beszélgetéseink során többször bizonygatnom, kellett, hogy a vitatott ügyekben alkalmazott szankciók megfelelnek a büntetési céloknak, arányban állnak a cselekmény tárgyi súlyával és az elkövető alanyi bűnösségével, — tehát a jogpolitikai elvek nem szenvedtek csorbát. Annak bizonyítására, hogy ezen egyedi ügyekben képviselt álláspontom helytálló, szükségesnek tartom az ilyen jellegű bűncselekmények elbírálási statisztijákának értékelését is. A Szegedi Katonai Ügyészség 1971-ben 21 közrendvédelmi állományú rendőr bűnösségét állapította meg a rendőri intézkedések alkalmával vagy az intézkedésekkel összefüggésben elkövetett bűncselekmények elkövetése miatt. A felelősségre vontak közül 11-en hivatali visszaélést, 4-en súlyos testi sértést, 3-an törvénytelen fogvatartást és 3-an emberölés kísérletét valósították meg- Ezen bűncselekmények törvényi büntetési tételei ismertek. Az alkalmazott büntetések a következők: — a hivatali visszaélést elkövetők közül a bíróság 4 személyt katonai > fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt, míg az ügyészség 5 elkövető ügyét elbírálás végett a parancsnok fegyelmi hatáskörébe utalta;
1—1 elkövető ügyében pedig a Btk. 60 §-át, illetve a Se. 104/A. §-át alkalmazta; — a súlyos testi sértést elkövető 4 személyt a. katonai bíróság ugyancsak katonai fogdában való végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte; — a törvénytelen fogvatartást elkövetők közül 1 személyt katonai fogdában töltendő szabadságvesztésre ítélték, 2 személy ügyét a parancsnok bírálta el fegyelmi hatáskörében. — az emberölés kísérletét elkövető 3 személy büntetése pedig: 3 év 6 hónapi, 2 év 8 hónapi, illetve 1 évi szabadságvesztés. Ezen statisztikai adatok összeállításánál csak azokat a bűncselekményeket vettem figyelembe, amelyeket az illetékes parancsnok a Btk. 106 §-a alapján nem bírálhatta el fegyelmi hatáskörében. Meg kell azonban jegyezni, hogy például a leggyakoribb hivatali bűntett, a Btk. 145. §-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt egyetlen alkalommal sem került sor vádemelésre, sőt ilyen ügyben a katonai ügyészség nyomozást sem folytatott, hanem azokat a feljelentési ügyeket minden további vizsgálat nélkül az illetékes parancsnokhoz tette át. Ezek előrebocsátásával megállapítható, hogy az aránylag súlyosabban büntetendő bűncselekmények miatt is mindössze 12 személy ellen nyújtottunk be vádiratot, a további 9 személy ügyét egyéb törvényes úton bírálták el. A katonai bíróság által kiszabott büntetések a törvényi büntetési tétel minimumához közelállók, sőt több esetben az enyhítő szakasz alkalmazásával a minimum alatt vannak. Ezek a tények az említett nézetekkel szemben nem az elbírálási gyakorlat súlyosságára, hanem látszólag annak liberalizmusára utalnak. Ha azonban az értékelt bűncselekmények motívumait is megvizsgáljuk magyarázatot kapunk erre a látszólagos enyhe elbírálási gyakorlatra is. A bűncselekmények elkövetését motiválta: — 7 elkövetőnél a sértettek az intézkedés előtti rendőrt sértő magatartása,, — 6 elkövetőnél a sértettnek az intézkedés során a rendőrt sértegető magatartása, — 6 elkövetőnél a sértett magatartásának vélelmezett közösségellenes volta, — 1 elkövetőnél szabálysértési bírság kicsikarása, — 1 elkövetőnél pedig nemi kapcsolat létesítése. A bűncselekmény túlnyomó többségének motívuma tehát közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a sértettnek a rendőri szolgálattal, intézkedéssel szemben tanúsított és általában az intézkedő személyre is sértő magatartáshoz. E motívumok figyelembe vételével véleményem szerint a Szegedi Katonai Ügyészség — és Bíróság — ezen bűncselekmények megítélése terén a jogpolitikai elvek szellemében döntött. A rendőrök jogvédelmének problémái A rendőri állomány tőlünk is igényli, hogy a jogszerűen intézkedő rendőröket hatékony védelemben részesítsük a rendőri intézkedést jogellenesen akadályozókkal, az alaptalan feljelentést tevőkkel szemben, ¿'z jogos igény, hiszen a katonai igazságszolgáltató szervek nem öncélúan, hanem többek között a rendőri közrendvédelmi szolgálat hatékony, eredményes ellátása érdekében is tevékenykednek. Problémát az okoz, hogy esetenként lehetőségeinket meghaladó igényekkel lépnek fel,- továbbá
figyelmen kívül hagyják a szocialista jog azon alapelvét, hogy a törvényesség egységes, a jogszabályok — a törvény előtti egyenlőség elvének megfelelően — minden állampolgárra egyaránt vonatkoznakKedvelt téma a hivatalos személy elleni erőszak és a hivatalos személy által elkövetett erőszakos jellegű bűncselekmények elbírálási gyakorlatának összehasonlítása. Tény, hogy az előbbi kategóriába tartozó cselekmények elszaporodtak és az ismert intézkedések, állásfoglalások az ilyen bűncselekmények elbírálásának szigorítását célozzák. A hivatalos személy elleni bűncselekmények társadalomra veszélyességét elsősorban maguk a hivatalos személyek — így a közrendvédelmi szolgálatban intézkedő rendőrök — érzik. Esetenként azonban a sérelmükre vagy rendőrtársaik sérelmére elkövetett cselekmények megítélésénél túlzásokra is hajlamosak, vagy szélsőségesen enyhe elbírálású ügyekkel példálóznak és ezeket az ügyeket vetik össze egy-egy súlyosabb megítélésű hivatali bűntettel. Végső következtetésük pedig az, hogy a katonai büntető eljárásban az elbírálási gyakorlat — az intézkedő rendőrök terhére — túl szigorú, a polgáriban pedig — az érintett polgári egyének javára ;— túl enyhe. Tőlünk várják a két gyakorlat véleményüknek megfelelő szinkronba hozását. Arra, hogy a polgári elbírálási gyakorlatot értékeljem, nem érzem magam feljogosítva, de nem állnak rendelkezésemre megfelelő adatok sem. A katonai ügyészi elbírálási gyakorlat értékelésénél is csak saját véleményemre szorítkozom. Eszerint azonban — mint a cikk első részében arra már utaltam — elbírálási gyakorlatunk megfelel a jogpolitikai elveknek, tehát a rendőrök jogvédelme ilyen szempontból nem szenved csorbát. A polgári elbírálási gyakorlat befolyásolására — sőt mint több alkalommal indítványozták, a konkrét ügyekkel kapcsolatos intézkedések megtételére — pedig nincsenek jogi lehetőségeink sem. Ennek megértetése azonban többször nehézségbe ütközik, és álláspontunkból helytelenül azt a következtetést vonják le, hogy „a másik oldal" figyelmen kívül hagyásával értékeljük és bíráljuk el a rendőrök törvénysértéseit. A közrendvédelmi állomány végrehajtó szolgálatot ellátó beosztottai, sőt középszintű parancsnokai előtt indokolnunk kell esetenként azt is, hogy amennyiben bűntett alapos gyanújára utaló feljelentést tesznek, a nyomozás elrendelése és lefolytatása jogi kötelességünk még akko'r is, ha utólag az derül ki, hogy a feljelentés alaptalan, azt a jogos rendőri intézkedés sértettje például bosszúból tette. Az igazság megállapítása a rendőrök jogvédelmét is szolgálja, hisz ilyen esetekben kötelességünk az alaptalan feljelentést tevő ellen hamis vád vagy egyéb bűncselekmény miatt bűntető eljárást kezdeményezni. A szemléletformáló tényezők Az általam vitatott nézetek alapvetően ugyanazon jogpolitika gyakorlati végrehajtása során alakultak ki, mint amely jogpolitika követelményeinek mi is eleget teszünk a katonai jogalkalmazásban a törvényesség megtartása terén, A közrendvédelmi munkát végzők vannak leginkább „testközelben" a törvénysértésekkel, amikor a társadalomellenes cselekményeket — ha szükséges kényszerítő eszközök alkalmazásával — megelőzik vagy megszűntetik. E nehéz, sok türelmet, higgadtságot és rátermettséget igénylő feladat ellátása során a törvénysértések között az enyhébb , elbírálás igényét alátámasztó, emberileg megérthető és a
szubjektív véleményalkotást jelentősen befolyásoló olyan tényezők motiválják, mint például a sértett agresszív magatartása által létrehozott indulati állapot, valamint a gyors 'helyzetfelismerési készség vagy megfelelő gyakorlat hiánya. Ugyanakkor a törvényesség egységes; ugyanolyan társadalmi érdekek fűződnek az állampolgári fegyelem megtartásához, mint, ahhoz, hogy az arra hivatott személyek maguk is a törvények által meghatározott keretek között tevékenykedjenek. A törvénysértések lehetősége szoros kölcsönhatásban áll a már ismertetett motívumokkal. Az emberek közismerten hajlamosak arra, hogy a törvénysértéseket, bűncselekményeket alapvetően a motívumok alapján ítéljék meg. Akik jogalkalmazással nem foglalkoznak, elsősorban nem jogilag, hanem erkölcsileg értékelik embertársaik cselekedeteit. Az erkölcsi értékítélet megalkotásánál döntő, meghatározó szerep jut annak, hogy a kérdéses cselekményt milyen indítékok hatására, milyen célok elérése érdekében követték el, ugyanakkor figyelmen kívül maradnak az olyan jelentős kísérő körülmények, mint például a magatartás tárgyi súlya és társadalomra veszélyessége. Ennek következtében az erkölcsi megítélés nem esik mindig egybe a jogi megítéléssel; enyhébb, vagy esetleg súlyosabb annál. Az erkölcsi megítélés egyénenként és embercsoportonként is változó, attól függően, hogy az elkövetett bűncselekmény milyen közelről érinti az ítéletet alkotót és a motivációk mennyire állnak közel jelleméhez, társadalmi .helyzetéhez stb. A rendőri közrendvédelmi munka végzésével összefüggő bűncselekmények motívumai érthetően közel állnak a közrendvédelmi állomány tagjaihoz, akik nap mint nap ugyanolyan helyzetbe kerülhetnek, ugyanolyan inzultusoknak, sértegetéseknek vannak kitéve, mint a bűncselekményt elkövető rendőrök voltak. Ez a magyarázata annak, hogy nem egyszer erkölcsi felmentést adnak még az aránylag súlyos visszaélést elköveti rendőrtársuknak is, anélkül, hogy a cselekmény jogi következményeit mérlegelnék. Ez a nézőpont emberileg érthető, de nem fogadható el. Illúzió lenne arra törekedni, hogy a rendőrök az ilyen jellegű cselekményeket is ugyanúgy elítéljék, mint például a tulajdon ellen elkövetett bűncselekményeket. Esetenként a parancsnoki állomány -— elsősorban a váltásparancsnokok, őrsparancsnokok, közrendvédelmi alosztályvezetők — vonatkozásában is érvényesülnek az előbbi nézetek kialakulásához vezető szempontok. A parancsnokoktól azonban joggal elvárható, hogy ne kizárólag érzelmi szempontok alapján ítéljenek, hanem elsősorban jogi következtetést próbáljanak levonni a törvénysértésekből. Alapvetően ezek a körülmények vezetnek a vizsgálati munkánkkal, a rendőrök jogvédelmével kapcsolatos nézeteltérésekhez. Itt azoban néhány más összetevő jelenlétét is megfigyelhetjük. Általános törvényességi felügyeleti vizsgálataink során például a személyes szabadságot korlátozó rendőri intézkedésekről irott jelentésekben gyakran olyan adatokra bukkantunk, amelyekből'nyilvánvalóan felvetődött a hivatalos személy elleni erőszak — vagy a hivatalos személy megsértésének —< alapos gyanúja. Ennek ellenére nem.tettek feljelentést az érintett személyek ellen. Előfordult, hogy ezt a mulasztást a kapitányság vezetője azzal indokolta, hogy „úgy sem lehet bebizonyítani". (Később az elöljáró parancsnok intézkedésére lefolytatott bűntető eljárás alapján hivatalos személy elleni erőszak miatt felelősségre vonták az elkövetőt, tehát a bűncselekményt bizonyítani lehetett.)
A feljelentések elmaradásának az is általánosan hangoztatott indoka, hogy az egyébként is túlterhelt rendőrt nem akarják kitenni még egy bűntető eljárás indításával járó megterhelésének. Nem szorul bővebb magyarázatra,' hogy ezek az indokok miért nem fogadhatók el. Jogpolitikaüag sem helyeselhető a feljelentések mellőzése, mert azon túlmenően, hogy a hivatalos személy elleni erőszak hivatalból üldözendő cselekmény, az emiatt, valamint a hivatalos személy megsértése miatt indított bűntető eljárások és büntetőjogi felelősségre vonások a legjobb eszközei a rendőrök ellen irányuló, a rendőri "intézkédést gátló állampolgári magatartások megelőzésének. E feljelentési jogkör gyakorlásának illetőleg kötelesség teljesítésének elmulasztása is szemléletformáló tényező. Míg ugyanis a rendőrt ért sérelem miatt esetenként elmarad a büntetőjogi felelősségre vonás, a rendőrök által elkövetett törvénysértéseket az esetek jelentős részében elbírálják, sőt gyakori az alaptalan feljelentések miatt indított parancsnoki vizsgálat, ügyészi nyomozás is. Ebből a rendőrök azt a következtetést vohatják le, hogy egyoldalúan csak az általuk elkövetett törvénysértéseket vizsgálják és bírálják el, az őket ért jogsérelmek viszont megtorlás nélkül maradnak. v - '• . ' • A káros szemléletek hatása A cikkemben tárgyalt káros nézetek — : még ha nem is általánosíth a t ó k — jelentős mértékben megnehezítik a fegyelmi helyzet javítására irányuló erőfeszítéseinket, sőt a fegyelmi helyzet romlására vezethetnek. Hátrányos hatásuk főként a következő formákban jelentkezik: A szemléletmód legdurvább — noha legritkább — megnyilvánulási formája az, ha a súlyos bűntettet elkövető rendőr ügyét „eltitkolják" a katonai ügyészség elől. Jó példa erre az az eset, amikor az egyik kapitányság közrendvédelmi osztályvezetője a kapitányságvezető nevében fegyelmi fenyítéssel sújtotta azt a szabadnapos fogdaőrt, aki erősen ittas állapotban előállított egy idős embert a tsz- iradára, ott félnapig „vallatta", ütlegelte olyan nyilatkozat kicsikarása végett,1 hogy a rendőr apósának kerékpárját, valamint a tsz. terményének egy részét ő lopta el Az ügy sértettje a cselekményt követő hajnalban öngyilkosságot követett el. A rendőr magatartásáról a fenyítés kiszabása után szereztünk tudomást. Az elkövetőt jogerősen 1 évi végrehajtandó szabadságvesztésre és lefokozásra ítélték. Az ilyen parancsnoki elbírálás következtében a törvénysértések elkövetésére hajlamos személyek biztonságban érzik magukat afelől, hogy esetleges törvénysértéseikkel arányos felelősségre vonásban nem lesz részük. Ez a biztonságérzet konkrét törvénysértések elkövetésére ösztönözheti őket. Esetenként azt is tapasztaltam, hogy egyes parancsnokok rosszul értelmezik a beosztottak érdekeinek a katonai igazságszolgáltató szerveknél való képviseletét. Határozott, gyakorlati tapasztalatokra alapított véleményem, hogy eredményes vizsgálati'munka és a jogpolitikai elveknek megfelelő elbírálás a bűntettet elkövetők közvetlen parancsnokaival való együttműködés nélkül nehezen képzelhető el. A parancsnokok fegyelmező és az igazságszolgáltató szervek bűnüldöző tevékenysége azonos célt szolgál. Ennek következtében a parancsnokoknak is arra kell törekedniük, hogy az alárendeltjeik ellen indított büntető eljárás az igazság megállapításához vezessen, érdekük tehát a nyomozás eredményes-
/
ségének elősegítése is. Sajnos ezzel ellentétes jelenségek is mutatkoznak. Mindenképpen elítélendő pl. az a közrendvédelmi alosztályvezető, aki más beosztottak jelenlétében a beosztottai ellen folytatott nyomozást úgy jellemezte, hogy „megeszi a sapkáját", ha bizonyítani tudják a bűncselekmény elkövetését. Annak az őrsparancsnoknak a magatartása sem helyeselhető, aki a katonai ügyész által folytatott nyomozást úgy „segítette elő", hogy amikor az ügyész házkutatást akart tartani az őrs körletében az eljárás alá vont szekrényében, a szekrénykulcsot nem adta oda mondván, hogy az az előzetes letartóztatásban levő rendőr személyi tárgyai , között van, — jóllehet közvetlenül ezt megelőzően ő nyittatta ki a kérdéses szekrényt a fegyver biztonságba helyezése végett. Többször tapasztaltam azt is, hogy egyes középszintű közrendvédelmi parancsnokok beosztottaik előtt kifejezetten kétségbevonták az ügyészi eljárás jogosságát, a bíróság által jogerősen megállapított bűnösséget, a bűnösség mértékét, vagy a büntetés súlyát. Az ilyen magatartás elsősorban abból ered, hogy egyes parancsnokok „vakon" hisznek beosztottaiknak, és még az eljáró hatóság tényeken alapuló érvei sem győzik meg őket arról, hogy a beosztott nem volt őszinte. Ennek több oka lehet: a bosszú idő óta együtt végzett szolgálat; a beosztott érdemeinek eltúlzása, stb. Nem azt kifogásolom, hogy az ilyen esetekben a parancsnokok az eljárás alá vont ártatlanságában hittek, vagy az igazságszolgáltató szervekkel ellentétesen mérlegelték az elkövetett bűncselekmény súlyát, hanem azt, hogy véleményük — esetenként sértő — kifejezésével a beosztottak előtt lejáratták a katonai igazságszolgáltató szervek tekintélyét. Magatartásuk így alkalmas volt a katonai igazságszolgáltató szervek tevékenysége elleni hangulatkeltésre, az ismertetett helytelen nézetek ki alakítására is. Olyan problémákkal is találkoztam, hogy egyes parancsnokok nem tudnak — vagy nem akarnak — differenciálni az ügyek között. Az az általánosítható gyakorlati tapasztalat, hogy mivel az érintett bűncselekmények motívumai általában a sértettek ugyancsak elítélendő magatartásából erednek, az olyan ügyek megítélésénél is ebből indulnak ki, amely íigyek motívuma például személyi bosszú. Jó példa érre az a közrendvédelmi alosztályvezető, aki a személyi indítékok által motivált garázdaságot elkövető beosztottja érdekében hamis tanúvallomást tett. Szemléletformáló eszközök A jogalkalmazás jogpolitikai elvei elsőrendű feladatként határozzák meg a bűncselekmények, törvénysértések megelőzését. A megelőző munkának két alapvető területe van: a jogellenes cselekményeket előidéző, lehetővé tevő ok megszűntetése, valamint a tudatformálás. A cikkben ismertetett, gyakorlati munkám során tapasztalt személeti formák természetesen tudati jelenségek amelyek alakulásában jelentős szerep jut a már említett objektív tényezőknek is. Ezek a szemléleti formák — még ha helyi és nem általános jelenségek is — jelentőségüknél fogva döntő, negatív tényezőként hatnak az adott terület fegyelmi színvonalának alakításában. Ezért minden ügyészi eszközt igénybe kell vennünk a helytelen nézetek megváltoztatása érdekében. Véleményem szerint mindenek előtt abból kell kiindulnunk, hogy az objektív szemléletformáló tényezőket nem tudjuk megszüntetni. Ezért
arra kell törekednünk, hogy egyrészt az objektív tényezők megítélésével kapcsolatos felfogást formáljuk, másrészt igyekezzünk minimálisra csökkenteni a szubjektív tényezőket. Ezen cél elérésére változatos módszerek állnak rendelkezésünkre. Konkrét módszerbeli javaslatok felsorolása nélkül a gyakorlati tapasztalatok figyelembe vételével az a véleményem, hogy elsősorban a középszintű közrendvédelmi parancsnokoknál kell elérnünk, hogy megértsék, elfogadják és alárendeltjeikkel is elfogadtassák a vonatkozó jogpolitikai elveket. Jelentősnek tartom a rendőri állománnyal való közvetlen ügyészi kapcsolat kialakítását, a kötetlen formájú beszélgetéseket. Minden fórumot és lehetőséget meg kell, ragadnunk a vélemények nyilvánítására és azok kicserélésére. A bűnügyek nyomozása során az alapos, körültekintő, kultúrált ügyintézéssel, a megfontolt, differenciált, a rendőri munka sajátosságainak ismeretében gyakorolt elbírálással is az állomány tagjainak meggyőzésére kell törekednünk. Az alaptalan vagy hamis vád gyanújának megállapítására alkalmas feljelentések esetén pedig a feljelentő ellen kivétel nélkül büntető eljárást kell kezdeményeznünk.
A külföldre szökés bűntettének minősített eseteiről Irta: Dr. Pásztor Imre hb. őrnagy Előző írásomban* foglalkoztam azzal, hogy a külföldre szökés bűntettének törvényi tényállása kettős jogtárgyat véd; a katonai szolgálati kötelezettséget és az országhatár átlépésének rendjét. Ezt most azzal egészítem ki, hogy ezeken kívül van több más olyan tényező is. amelyek részben az alapesetben, részben a minősített esetekben nyernek értékelést. Minden külföldre szökni szándékozó katonának számolnia kell azzal, hogy amennyiben kijut az országból, idegen hatalmak hírszerzőinek el kell mondania mindazokat az állami- és szolgálati titkokat, amelyekről tud. A kiszolgáltatás módja és az adatok súlya egyénenként változik, de mindez csak akkor kap büntetőjogi értékelést, ha már megvalósult a kémkedés valamely változata. Egyébként csupán annak veszélyét lehet értékelni a külföldre szökés büntetési tételének megállapításánál. Ez is indokolja, hogy részletesebben foglalkozzunk azokkal az esetekkel, amelyeknek tartalma és súlya túlmegy az alapesetben meghatározott kereteken, tehát már további jogi érdekeket véd. A minősített esetek szorosan illeszkednek a cselekmény tárgyi súlyához, illetve az elkövető személyi körülményeihez; az objektív és szubjektív oldal fokozottabb társadalomra veszélyességéhez. A külföldre szökésnél éppen ezért súlyosabban rendeli büntetni a törvény a cselekményt, ha azt a) fegyveresen, b) több katonával együttesen, c) szolgálati ténykedés felhasználásával, és d) háború idején követik el. I. A fegyveresen történt elkövetésnél maga az a tény a kiindulópont, hogy a tettesnél lőfegyver van. A Btk. 115. §. alapján ugyanis e törvényhelybe ütköző bűntett csak akkor valósulhat meg, ha az elkövető lőfegyverrel rendelkezik. így nyilvánvaló, hogy ez nem azonos a törvény más helyén használt „felfegyverkezve" történő elkövetéssel, amelynél köztudottan nemcsak lőfegyver lehet az eszköz. Nem szükséges e jogi minősítés megállapításánál az, hogy használja is az elkövető a fegyvert, sőt még azt sem kell külön vizsgálni, hogy akarta-e használni azt, mert a fegyver tényleges jelenléte a minősítő * A tettesség és részesség megítélése a külföldre szökés bűntette esetén — Katonai Jog és IgazságszQlgáltaitás 1971. 1. szám.
körülmény. Ez az eszköz ugyanis alkalmas a cselekmény végrehajtását biztosítani vagy legalább megkönnyíteni, akár fegyveres határőrrel szemben, akár fegyvertelen, de a cselekményt megakadályozni szándé-. kozó állampolgár fellépése esetén. Éppen ezért általános az a bírói gyakorlat, hogy töltény nélkül fegyverrel is el lehet követni a bűntettnek ezt az alakzatát. Ennek kettős indoka lehet. Egyrészt a megtámadott személy nincs tisztában azzal, hogy a lőfegyverben valóban van-e vagy nincs töltény, másrészt egy üzemképes fegyverbe az elkövető bármikor szerezhet vagy találhat éles lőszert. Más á helyzet, ha eleve tüzelésre alkalmatlan fegyver a bűncselekmény eszköze. Ebben az esetben vitathatónak tartom a minősített eset megállapítását. Az egyik hivatásos katona csomagolás közben véletlenül beteszi' a táskájába a szolgálati pisztolyát is, a benne levő tárral és töltényekkel együtt. Ezután — családi okokból -— elhagyja a helyőrséget, majd elhatározza, hogy külföldre szökik. Ezt követően átrendezi a csomagját és észreveszi, hogy a holmija között ott van a pisztolya is. Ekkor a fegyvert csőre tölti és a továbbiakban a ruhájában hordja, egészen az elfogásáig. Semmilyen adat sem merül fel arra, hogy az elkövető a fegyvert bármilyen módon is használni akarja, sőt amikor őrizetbe veszik, maga közli, hogy fegyver van a kabátjában. Ennek ellenére a cselekmény fegyveresen elkövetett külföldre szökés kísérletének niinősül. (KBH. 222.) A következő példában szereplő elkövető fegyverrel megy á határzárig, majd ott a géppisztolyt a műszaki zár egyik oszlopának támasztja és csak a töltényeket viszi át magával a határon. Ez a cselekmény is fegyveres elkövetésnek minősül, de nem azért mert a tettes a töltényeket magánál tartotta a határ jogosulatlan átlépésekor, hanem mert a cselekmény végrehajtását megkönnyíteni alkalmas fegyverrel jutott az országhatár közvetlen közelébe. (KBH. 184.) A fegyveres elkövetésnél tehát az a központi kérdés, hogy az alkalmas-e fedezni, illetve elősegíteni a cselekmény végrehajtását. Ebből következik, hogy ha többen akár ketten vagy még többen — együtt követik el a külföldre szökést, és közülük csak egy katonánál van fegyver — de erről mindannyian tudnak — akkor is valamennyiük cselekménye fegyveresen elkövetettnek minősül. Ennek is az a magyarázata, hogy a fegyver a végrehajtást megkönnyíteni hivatott eszköz, amelynek előnyét valamennyi elkövető élvezi. Így fegyveresen elkövetettnek minősül a külföldre szökés akkor is, ha a lőfegyver nem a tettesnél, hanem őt egészen az ország határáig kísérő bűnsegédnél van. Szerintem tehát csak másodlagosan jelentkezik a Btk. 15. §., amely szerint ha az elkövetők valamelyikére súlyosabb büntető rendelkezést kell alkalmazni, akkor az a többiekre is kihat, ha erről a körülményről tudomással bírtak. Egyik felfogás sem jelenti azonban azt, hogy ilyenkor társtettesség jön létre, mivel a szökésnek — így a külföldre szökésnek is — minden elkövető csak a saját katonai mivolta miatt lehet alanya, mint tettes. Ebben a témában nem kívánok foglalkozni a halmazat kérdéseivel, de arra mégis' utalnom kell, hogy a fegyveresen elkövetett külföldre szökésbe beolvad mind a lőfegyverrel való visszaélés, mind a társadalmi tulajdont károsító bűntett, ha a fegyvert ilyen módon szerezte. Ez a törvény szavaiból és az arányosan felemelt büntetési tételből következik.
A fegyver jogosulatlan megszerzése azonban egyéb jogi problémát is okoz. Kérdés, hogy a fegyvernek külföldre szökési célzattal való megszerzése, a bűntett kísérletét avagy csupán annak előkészületét valósítja meg. A Btk. 313. §. (3) bekezdése szerint az követi el a külföldre szökés előkészületét, aki az (1) bekezdésben meghatározott bűntettre irányuló előkészületi cselekményt hajt végre. A fegyver megszerzése mégis csupán előkészületnek minősül, mivel a fegyver a cselekmény sikeres végrehajtását hivatott megkönnyíteni, de még nem jelenti az alapeset törvényi tényállásának megkezdését. (Csupán egy kérdés marad — ismét a halmazati témakörben — mégpedig az, hogy ebben az esetben is elmaradhat-e a lőfegyverrel való visszaélés halmazati megállapítása.) Fegyveresen elkövetett , külföldre szökésnek minősül a cselekmény akkor is, ha azt a katona lőfegyverrel felszerelt katonai repülőgéppel követi el. Amennyiben viszont olyan repülőgéppel valósítja meg a, cselekményt, amelyen nincs lőfegyver, a cselekmény így nem, minősülhet. Fennmarad a szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökés megállapításának lehetősége, de azt majd annál a témakörnél vizsgáljuk meg alaposabban. A repülőgéppel való elkövetés az említetteken kívül más problémát is felvet. Egybe lehet vetni a fegyver nélküli katonai repülőgéppel, illetve a polgári légijárművel megvalósítható bűntettet. A Btk. 203. §. (3) bekezdése szerint öt évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés a büntetés, ha a tiltott határátlépést légi járműnek jogellenes külföldre vitele útján követték el. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben csak a polgári légiközlekedésben használatos légi járműveket kell olyanként értékelni, amelyek az ilyen cselekmény eszközei lehetnek. Hova soroljuk az említett fegyvertelen katonai repülőgépet vagy helikoptert? Elég-e csak úgy felfogni, hogy ez utóbbiakat minden esetben csak szolgálati ténykedés végett vehetik igénybe a katonák, tehát megvan a Btk. 313. §. (2) bekezdés c) pontja szerinti jogi minősítés alkalmazásának lehetősége? Megítélésem szerint ebben a vonatkozásban hiányos a külföldre szökéssel kapcsolatos törvényi minősített esetek felsorolása, pedig azt csak a vele rokon tiltott határátlépés törvényi tényállásával kellett volna egyeztetni. A joghézagot bizonyítja a néhány alábbi példa. Egy katona fegyverrel hatol be a repülőgépek közé, megtámadja az őrt, hogy beszállhasson az egyik fegyverekkel is felszerelt repülőgépbe, és azzal. külföldre szökj ön. Ebben az esetben csak a fegyveresen elkövetett külföldre szökés kísérletének megállapítására van lehetőség, mivel az elkövetőnek semmilyen szolgálati kapcsolata nincs a repülőtérrel. Ha pedig mindezt fegyvertelenül, a repülőtérre való jogtalan behatolás útján, és fegyvertelen katonai repülőgéppel akarja elkövetni, nem lehet megállapítani a-külföldre szökés egyik minősített esetét sem, viszont a Btk. 203. §. (3) bekezdését sem hívhatjuk fel, mert nem tiltott határátlépés az alapcselekmény, hanem a Btk. 313. §. (1) bekezdésébe ütköző külföldre szökés, amelynek törvényi tényállása magában foglalja azt is. Ugyanakkor hiányos ez a törvényhely más oldalról nézve is. Ha a katona fegyverrel kíván külföldre szökni, de úgy, hogy közben polgári légijárművet is jogtalanul külföldre visz, csak a Btk. 313. §. (2) bekezdés
>
a) pontja szerinti minősítésre van lehetőség, ezért újra felmerül a halmazat problémája, mégpedig a repülőgéppel kapcsolatban. Végül előfordulhat olyan gyakorlati eset is, hogy a katona fegyvertelenül, csak fenyegetéssel kényszerít polgári légi jármű vet külföldre és úgy hajtja végre a külföldre szökést. Ilyenkor is a Btk. 313. §. (1) bekezdése állapítható meg, a Btk. 203. §. (3) bekezdése helyett, mert a büntetési tétel ez utóbbinál nem súlyosabb. Ugyanakkor miként értékelhető a légijármű jogtalan felhasználása? Erre a kérdésre az 1971. évi 28. tvr.-el módosított Btk. 192. §. sem ad feleletet. Ez ugyanis azonos büntetési tételt tartalmaz a légi jármű jogellenes hatalomba kerítésére, tiltott határátlépési szándék nélkül is, mint a külföldre szökés. Ha tehát a külföldre szökést légi jármű jogellenes hatalomba kerítésével kívánják végrehajtani, ismét csak a halmazati lehetőség kínálkozik, pedig mindegyik kérdést egyszerűen megoldaná az, ha a Btk. 313. §. (2) bekezdésében lenne légijárművel elkövetett minősített eset. Viszonylag kevesebb problémát jelent a több katonával együttesen történő külföldre szökés minősítése. A törvény fogalmazása szerint annak a katonának a cselekménye minősül így, aki több katonával együttesen követi el a külföldre szökést. Az általános gyakorlat szerint ez összesen három katona. így tehát akkor alkalmazható ez a jogi minősítés ha háröm vagy több katona együtt valósítja meg a cselekményt. Egyszerűbb, hagyományhűbb, és a Btk. 203: §. (2) bekezdés a) pontjához jobban illeszkedő lett volna, ha a bevett szóhasználatot követi a törvény, így: súlyosabb a külföldre szökés büntetése, ha azt „három vagy több katona együttesen" követi el. Ennek az észrevételnek tartalmi oldala is kimutatható. A Btk. 313. §. (2) bekezdés b) pontjának megfogalmazása, hangulatilag, az egyéni elkövetést tartja szem előtt, míg a másik szóhasználatból jobban kicsendül a lényeg: az együttes elkövetés veszélyessége. Ez ugyan — mint másutt kifejtettük — nem jelent társtettességet, de magában hordozza a többek által való elkövetés fokozott veszélyét, amely miatt ez is minősítő körülményként kerül megfogalmazásra. E jogi minősítés alkalmazásához tehát három vagy több katona külföldre szökése, illetve annak megkísérlése szükséges. Gyakori azonban, hogy csupán egy vagy két katona szerepel a társaságban, amelynek harmadik és negyedik tágja polgári személy. A törvény szerint ha egy, illetve két katona úgy követi el a külföldre szökést, hogy a másik kettő, illetve egy társa polgári személy (tehát csak így vannak hárman) akkor a Btk. 313. §. (2) bekezdés b) pont szerinti jogi minősítés nem foghat helyt. Ámde a polgári személyeknél miként minősül a cselekmény? Ugyanis — a most ismertetett variációkban — mindig három' személy szerepel, akik közül egy, illetve kettő .ugyan katona, de a Btk. 203. §. (2) bekezdés b) pontja nem fűz semmilyen követelményt ahhoz, hogy ki lehet az a három vagy több „személy", akik együttesen követik el a cselekményt. Ebből az következik, hogy ebben az esetben a minősítő körülmény fennforgása megállapítható, dé csak a polgári személyek viszonylatában. A csoportos, illetve együttes elkövetésnél — a törvény más helyein — gyakori az a minősítő körülmény, amely szerint a kezdeménye-
zőt, illetve a vezetőt szigorúbban kell büntetni. Felmerül, hogy a külföldre szökésnél nem lenne-e indokolt — különösen e bűncselekmény fokozott társadalomra veszélyességére figyelemmel — további minősítő körülményként felvenni a kezdeményezőt, illetve a vezetőt. Ez egyszerre szolgálná az általános visszatartást, valamint az egyéniesítés követelményét. Tény, hogy a joggyakorlat ezt korrigálja, de csak a jelen büntetési tételek mellett, ezért nem mondhatunk le a törvényi különbségtételről sem. Elfogadott álláspont, hogy a szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökés a bűntett visszaélésszerű megvalósítását jelenti. Ebből is következik, hogy konkrét, meghatározott szolgálati feladat felhasználása szükséges e bűntett ilyen minősítéséhez, nem elég az, hogy a katonai laktanya vagy a rendőr szolgálati körzete a határ közelében van, ezért könnyebb a tájékozódás megszerzése. (Legfelsőbb Bíróság Katf. II. 013/1965.) A gyakorlat szerint tehát csak akkor minősül a külföldre szökés szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetettnek, ha a tettes azt konkrét szolgálati feladat ellátása alkalmával hajtja végre vagy kísérli meg annak befejezését. (KBH. 88.) Azonban ennek részletesebb vizsgálata szükséges, mert több olyan elkövetési mód van, amelynél nehezebb a szolgálattal való összefüggés megállapítása, illetve annak mellőzése. Vita lehet annak a cselekménynek a megítélésénél, amelyet úgy valósít meg az elkövető, hogy szolgálati ténykedése idején készíti oda a határzár hoz azt az eszközt, amelyet ahhoz akar felhasználni, hogy a műszaki határzárat leküzdje; de nem ekkor hajtja végre a külföldre szökést, hanem akkor amikor nincs szolgálatban, mégpedig az előre elkészített eszköz felhasználásával. Ahhoz nem fér kétség, hogy ebben az esetben is visszaélésszerű az elkövetés, éppen ezért a jogi minősítés alaposabb elemzést igényel. A szolgálati ténykedés felhasználásával történő elkövetésnél nem választható el egymástól a törvényi megfogalmazás szerinti három elem. Eszerint szolgálati jellegűnek és ténykedésben állónak kell lennie annak a lehetőségnek, amelynek felhasználásával a tettes elköveti a bűntettet. Szoros értelmezésben ennek együttes fennforgása szükséges: tehát egy konkrét szolgálati feladat lehetőségét kell felhasználni, azaz ennek során kell végrehajtani a cselekményt. Minden más esetben — bármennyire fennáll a szorosabb vagy tágabb kapcsolat a . cselekmény és a szolgálat között — mellőzni kell ezt a jogi minősítést. A kérdés azonban fennmarad : a szolgálati beosztásból eredő vagy szolgálati eredetű értesülés felhasználása milyen értékelést kaphat? Erre több példa is adódik, amelyek közül csupán néhányat ismertetek. Határőr tisztek előtt továbbképzésen elemzik az egyik határátlépési kísérlet, illetve határsértő elfogásának részleteit és tapasztalatait. Ennek kapcsán térképvázlaton is bemutatják, hogy miként helyezkednek el az adott terepszakaszon az őrök, hol helyezkedik el és milyen erősségű a védelem. Ezután a továbbképzés egyik résztvevője ennek ismeretében külföldre szökést kísérel meg. Más variációban: a határőrt egyik őrsről a másikhoz helyezik, de a korábbi szolgálati helyének alapos ismereté,ben módja van arra, hogy az ottani határszakaszon sikeresen végrehajtsa a külföldre szökési tervét.
Nem kétséges, hogy ez is, az is összefügg a tettes szolgálatával, de nem állapítható meg a szolgálati ténykedés felhasználásával történt elkövetés, mert egyik esetben sem konkrét szolgálat ellátása kapcsán kerül elkövetésre a bűntett. Kétségtelen az is, hogy — elvben — ezen ismeretek megszerzése más számára is lehetséges, aki talán sohasem látott el határőr szolgálatot az országhatár mentén. Megoldásnak ajánlkozik az a felfogás, amely szerint csak akkor állapítható meg a szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökés, ha az egyben szolgálati bűntettet is megvalósít. Ez annak felismeréséből adódik, hogy e minősített eset komplex törvényi tényállást tartalmaz: magában .foglalja a szökés és á tiltott határátlépés mellett a szolgálati bűntettek valamelyikét is. Ebből kiindulva további példákat kell tanulmányoznunk. Előre kell bocsátani, hogy mai felfogásunk szerint a szolgálati ténykedést tágabban értelmezzük, tehát nemcsak a határőrizeti végrehajtó szolgálatot tekintjük ilyennek, hanem mindazt, amely lehetőséget ad a határ jogszerű megközelítésére, az őrség félrevezetésére, a műszaki akadályok leküzdésére. Súlyosabban minősül ezért annak a határőrnek a cselekménye, akit azzal a feladattal küldenek ki a műszaki zárhoz, hogy végezze el a szükséges javításokat, karbantartást, azonban a munka befejeztével külföldre szökik, mert az őrök — természetszerűen — úgy kezelték, mint a szolgálati feladatát teljesítő társukat, ezért nem ügyeltek minden mozdulatára. Nem minősített eset azonban az a cselekmény, amelyet úgy hajt végre a határőr, hogy mint volt végrehajtó szolgálatot ellátó katona megismerte a technikai berendezéseket, azok hatástalanításának módját, és ezen ismeretei felhasználásával követi el a cselekményt, de annak megvalósításakor már nem ott, hanem az elöljáró egység egyik távolabbi objektumánál teljesít szolgálatot, tehát a határ közelébe csak jogellenesen juthat el. A körzeti megbízott rendőr kijelölt körzetének határa egy kisebb szakaszon egybeesik az országhatárral. Köztudott, hogy a körzeti megbízotti szolgálat meglehetősen önálló és ugyanakkor igen sokrétű, különösen ilyen helyeken. Közúti ellenőrzést hajt végre a rendőr az egyik határátlépő hely közelében, majd egy kínálkozó alkalommal külföldre szökik. Megítélésem szerint a minősített eset ilyenkor megállapítható. Más á helyzet akkor, ha a különleges beosztású rendőr a fővárosban teljesít szolgálatot és azt ,a feladatot kapja, hogy tanulmányozza bizonyos tiltott határátlépési módszerek körülményeit, lehetőségeit és megakadályozásának módját. Ennek a munkának befejeztével jelentést készít, majd útlevéllel abba az országba megy, amelyen keresztül a továbbjutás módozatait a szolgálati ténykedése kapcsán megismerte. Ezt kihasználva azután folytatja az útját újabb idegen országba, végrehajtva külföldre szökési szándékát. Ebben az esetben az információ kétségtelenül éppen úgy szolgálati eredetű, mint a fenti néhány példában, de a minősített eset mégsem állapítható meg. Ugyanis egyrészt úgy követte el a külföldre szökést, hogy útlevelet kért és kapott, de már ekkor kialakult szándéka volt a bűntett megvalósítása, másrészt a végrehajtás idején nem végzett szolgálati ténykedést, ezért nem is ennek felhasználásával jutott jogellenesen külföldre.
Milyen esetben lehet tehát szolgálati ténykedésnek tekinteni a kihaszr nált lehetőséget, és milyen körülmények között nem? Erre ismét néhány példa megvizsgálása után válaszolhatunk. A határőr őrsön többfajta szolgálat van, amelyek szabályokhoz kötöttek, ezért megszegésük szolgálati bűntettet képez. így az őrsön őrszemszolgálatot teljesítő katona meghatározott helyen köteles tartózkodni, tehát — külön intézkedés nélkül — nem juthat a határ közelébe. Ilyen szolgálat felhasználásával a külföldre szökés minősített esete nem állapítható meg. • Ha ezt az álláspontot elfogadjuk, akkor viszont halmazatot kell megállapítani a külföldre szökés alapesete és a szolgálati bűntett között. Ez egyezik is a gyakorlattal, miszerint ha valaki őrszolgálatból szökik meg, az ország bármely részén (kivéve a határőrizeti végrehajtó szolgálatot) akkor a kibúvási cselekmény mellett a szolgálati bűntett halmazatként jelentkezik. (így viszont nem mehetünk el szó nélkül a KBH. 185. számában leírt eset mellett. Valószínű, hogy az ott közölt tényállás nem teljes, de ha abból indulunk ki, amit a közlemény tartalmaz, akkor a konkrét esetben a szolgálati ténykedés felhasználásával történt minősítést vitathatónak tartom.) Nézetem szeririt azonban -— és így bizonyos fokig ellentétes felfogást vallok a jelenlegi gyakorlattal — az országhatártól távol elkövetett szolgálati bűntett nem állapítható meg halmazatként, a külföldre szökés mellett. Az ilyen halmazat ugyanis lényegében a minősített esetet igyekszik pótolni, illetve a büntetési határ indokolatlan felemelésével jár. Emellett a két bűntett — az őrutasítás megszegése és a készenléti szolgálat szabályainak megszegése igen alacsony büntetési tétellel fenyegetett (különösen alapesetben), ezért mint kisebb beolvasztható a lényegesen súlyosabb büntetésű külföldre szökés bűntettébe. Tovább szélesedik a kérdés, ha úgy tesszük fel, hogy: kinek a szolgálati ténykedését kell felhasználni e jogi minősítéshez; azaz csak a tettes szolgálati ténykedése lehet az alap, avagy a bűnsegédé is ilyennek tekinthető? Két határőr megbeszéli, hogy együtt szöknek külföldre, majd felhívják harmadik társukat, hogy tartson velük. Az erre nem vállalkozik, de megígéri, hogy amikor szolgálatban lesz, az általa őrzött határszakaszon végrehajthatják a tervüket, és azt is felajánlja, hogy eltünteti utánuk a nyomokat. Kétségtelen, hogy ebben az esetben a bűnsegéd konkrét szolgálati ténykedését használják fel, mégsem állapítható meg a tettesek vonatkozásában a minősített eset. Egy határőr gépkocsivezető, — nevezzük A-nak — aki rendszeresen viszi a felállított őröket a határ közelében levő őrhelyekre. B. határőrrel megbeszéli, hogy együtt szöknek külföldre, ezért egy szolgálati út alkalmával B. határőr — szolgálati indok nélkül — csatlakozik A. határőrhöz és a társa által vezetett gépkocsival mennek el a határig, majd külföldre szöknek. Mivel A. határőrnél fegyver is volt, a cselekmény mindkettőjük vonatkozásában fegyveresen és szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökésnek minősül. Gyakorlati problémák nem merülnek fel a következő minősített eset megítélésénél, röviden mégis foglalkoznom kell a háború idején történő külföldre szökéssel. Miután a szökés háború idején való elkövetése (Btk. 312. §. (2) bekezdés b) pontja) azonosan büntetendő, mint a háború ide-
jén elkövetett külföldre szökés, ez csupán a területi megkülönböztetést igényli. Ebben a relációban viszont érinteni kell a Btk. 332. §. d) pontjába ütköző bűntettet is, amelyet az a katona valósít meg, aki a harci kötelességének teljesítése alól az ellenségnek való önkéntes megadással vonja ki magát. A háború idején elkövetett szökés a békeidőbeni országhatárokon belüli, illetve mindazon szökésekre megállapítható, amelyek nem jelentik egyben az idegen ország területére való jutást, végleges ottmaradási szándékkal. Ha például a katona — a frontok alakulásának megfelelően — külföldön állomásozik az alakulatával, de onnan megszökik és haza akar térni, csak a Btk. 312. §. (1), illetve (2) bekezdés b) pontja szerinti bűntettet valósítja meg. Ellenben ha külföldre irányul a szökés — akár ellenséges, akár semleges, akár baráti, illetve szövetséges ország területére — háború idején elkövetett külföldre szökést kell megállapítani. Kérdés azonban, hogy ebben az esetben csak a békében elismert országhatárok alapján állapítandó-e meg a külföld, avagy a frontvonalak is meghatározók lehetnek. Álláspontom szerint ha a frontvonalak Magyarország területén vannak, és így szökik át a katona az ellenség által megszállt magyar területre, ez nem külföldre szökést, hanem csak háború idején elkövetett szökést jelent. Az előzőkhöz képest passzív magatartással valósítható meg a harci kötelesség teljesítése alóli kibúvás, az ellenségnek történő önkéntes megadással. Ez ugyanis egyrészt azt jelenti, hogy nem kíván a katona tovább részt venni az állampolgári kötelességét képező harci tevékenységben, másrészt elég az ellenséges előrenyomulást kihasználni, nem szükséges az ellenséghez átállni. Miután mindhárom esetben a törvényi büntetési tétel azonos, észlelni kell, hogy az egyes esetek között nagy az átfedés, ami nem segíti a tiszta és egységes jogértelmezést. Az is tény, hogy ezek társadalomra veszélyessége sem egyforma, ezért a törvényi büntetési tételek nagyobb differenciálására lenne szükség. (Megkockáztatom azonban azt a megjegyzést is, hogy szerintem a külföldre szökésnél a háború idején való elkövetés minősített esetként való felvétele felesleges, mert háború idején a szökés is a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett.) II.
Az előzőekben már utaltam néhány helyen a minősített esetek pontosabb és árnyaltabb meghatározásának szükségességére. A katonai büntetőjogi rendelkezéseket is magában foglaló egységes Btk. több olyan minősítő körülményt ismer, amelyek számos bűntettnél szerepelnek súlyosabb büntetési tétellel fenyegetve. Ezek közül most csak azokkal foglalkozom, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot a külföldre szökés vonatkozásában is. A tárgyi oldalon gyakori minősítő körülmény a „súlyos hátrány vagy annak veszélye". A fentiekben felvetett néhány vitatható megoldásnál már említettem, hogy néhol csak a halmazat megállapítása segít. Éppen ezért elképzelhetőnek tartom, hogy — több részlet-minősítő körülmény helyett — jól szolgálná a kívánt célt egy olyannak a felvétele, amely súlyosabban rendelné büntetni a külföldre szökést, ha az a szolgálatra
jelentős hátránnyal vagy annak veszélyével jár. Ismerve azonban jogalkalmazásuk nehézségeit, amelyek a „jelentős hátrány" meghatározásával és tartalommal való megtöltésévei jártak, máris jelzem az aggályt: egy ilyen túlságosan általános minősítő körülmény felvétele segítene ugyan a jelenlegi dilemma egy részének megoldásában, de nem egyszer rűsítené, hanem inkább bonyolítaná a minősített esetek problémakörét. Az alanyi oldalon szerepel minősítő körülményként a kezdeményező és a vezető szerep, valamint a visszaesőkénti elkövetés. Az előbbiekről már említést tettem a több katonával együttes elkövetés taglalásánál, mégpedig azzal a gondolattal, hogy szükséges lenne ez a megkülönböztetés. A visszaeséssel kapcsolatban viszont az az álláspontom, hogy ilyen minősítő körülmény felvétele nem indokolt. Gyakorlati igény egyáltalán nem mutatkozik erre, hiszen akár sorkatona, akár hivatásos állományú az elkövető, az ilyen jellegű cselekmény miatt rendszerint tartós szabadságvesztés büntetésben részesül, és annak kitöltése után hivatásos állományba egyáltalán nem, sorkatonának pedig csak igen hosszú idő elteltével kerülhet vissza. A beosztás szerinti különbségtételt szolgálná viszont egy olyan minősített eset, amely súlyosabban rendelné büntetni a külföldre szökést, ha azt hivatásos állományú katona követi el. Már a bevezetőben kitértem arra, hogy a bűncselekmény sikeres végrehajtását rendszerint a kémkedés, illetve a hazaárulás valamely más formája követi. Vitathatatlan tehát az a nagyobb veszély amelyet a hivatásos katona külföldre szökése magában rejt, ezért a jelenlegi gyakorlat — igen helyesen •— ezt rendszerint súlyosító körülményként is értékeli. Ennek ellenére hiányzik a törvényi rosszallás, különösen az alapeset büntetési tétele vonatkozásában. A hivatásos katona külföldre szökésével kapcsolatban felmerül egy másik kérdés is. Azt tartjuk, hogy a külföldre szökés egyik védett jogtárgya a katonai szolgálati kötelezettség. Míg azonban a hivatásos katona a szolgálati törvény alapján áll jogviszonyban a testülettel, addig a sorkatona alkotmányos állampolgári kötelezettségét teljesíti. A jelen törvényhely szempontjából mégis mindkettő — eredetétől függetlenül — szolgálati kötelezettséget jelent, és éppen ez alól kívánja magát kivonni az a katona, aki külföldre szökik vagy ilyen cselekményt megkísérel. Ilyen körülmények között azt kell elfogadnunk, hogy míg a hivatásos katona cselekménye inkább visszaélésszerű, ezért a méltatlanná válás egyik megnyilvánulása, addig a sorkatonánál a kötelességszegés, a kibúvási jelleg dominál. Mindkét eset alkalmat ad a külföldre szökés bűntettének megállapítására a jelen törvényi rendelkezés keretében is, de helyesebb lenne a fentiekben már érintett megkülönböztetés: a hivatásos katonák külföldre szökésének minősített esetre emelésével. Előfordul a Btk. egyes részeinél, hogy több minősítő körülmény együttes fennforgása további — még súlyosabb büntetéssel fenyegetett •— minősített esetet képez. A külföldre szökés minősített eseteinél erre nincs mód, ezért a jogalkalmazók megelégszenek a puszta felsorolással, akkor is, ha több minősítő körülmény együttes fennforgását észlelik. A büntetés kiszabásánál — a maximum tekintetében — ez nem jelent nehézséget, ezért nem is látszik túlságosan élőnek a probléma. Végezetül az előkészületi magatartások megkülönböztetésének szükségességére kívánok kitérni. A jelenleg hatályos törvény szerint (ezt a
fegyveresen elkövetett külföldre szökésnél már említettem) a fegyver megszerzése előkészületi cselekménynek minősül, ha. az külföldre szökési célzattal történt. Tulajdonképpen ilyenkor az alapeset megállapítására nincs is mód, mert amint kísérleti szakba lép a cselekmény, nyomban a fegyveresen elkövetett külföldre szökés, tehát a minősített eset kísérletét kell megálapítani. Ezért tartanám indokoltnak, hogy a törvény külön büntető rendelkezést tartalmazzon az alapeset és külön a minősített eset előkészületére. Ez is összhangban állna a Btk. más helyen megtalálható rendelkezéseivel, amelyek jobban követik az alapcselekmény és a minősített esetek tárgyi veszélyességét.
A jogtalan előny követelése és a hivatalos személyként 1 elkövetett zsarolása elhatárolása Irta: J3i\ Balatoni Elemér r. őrnagy. A hivatalos személyként (hivatalos megbízás vagy hivatalos minőség színlelésével) elkövetett zsarolás tényállása, főleg a katonai eljárásban ritkán valósul meg. A gyakorlatunkban esetenként problémát okoz a jogtalan előny követelése (Btk. 149. §.) bűntettétől való elhatárolása. E bűntettek elhatárolása a jogalkalmazás során azért is okozhat problémát, mert mindkét bűntett általános törvényi tényállásának alanyi és tárgyi oldalán azonos ismérvek találhatók. így a bűntettek alanya azonos. Mint speciális alany, — zsarolásnál a színlelés esetét kivéve — csak hivatalos személy lehet. Alanyi oldalon a szándék és esetenként a célzat, továbbá tárgyi oldalon az elkövetési magatartás mint a fenyegetés és követelés megvalósulásuk során gyakran fedhetik egytnást. Elhatárolásuk választó vonalai elmosódnak, s nehéz az elválasztásuk annál is inkább, mert a fenyegetés általában követelés jellegű is és fordítva, követelni lehet, fenyegetéssel is. Az elkövetési magatartás — amennyiben az előny követelésénél valóban sértett az áldozat — mindkét esetben az akarat hajlításán, majd megtörésén keresztül valósul meg. A katonai büntető eljárásban sajátos problémát jelent az elhatárolásnál, hogy a katonai eljárás hatálya alá tartozó hivatalos személynél, elsősorban a rendőrnél, a rendőrséghez tartozás ténye, a beosztásból adódó fellépés — főleg egyenruhában — már önmagában is bizonyos „kényszerítő hatást", illetve bizonyos engedelmességet is kivált az állampolgárok részéről. Az ilyen jellegű cselekmények jogi minősítésénél az egységes állásfoglalás kialakítását nehezíti az a körülmény is, hogy a büntetőjogi döntvénytár eddig megjelent köteteiben alig található még a zsarolás alapesetére is állásfoglalás, sőt az elhatárolással eddig a jogi irodalom is alig foglalkozott. Bár a Btk. ,261. § r a szerinti kényszerítés is sok hasonlóságot mutat, elsősorban a zsarolással, külön e bűntett elhatárolásával azért nem foglalkozom részletesebben, mert egyrészt a kényszerítés alanya nem a hivatalos személy, másrészt a tényállást illetően a generális és speciális jogszabály viszonyáról van szó. A 261. § olyan magatartást szabályoz, amely
nem esik valamelyik speciális törvényi tényállás alá. A kényszerítést csak ott említem meg, ahol szoros összefüggésben lehet a példabeli esetekkel, Felvetődhet még a hivatalos személyként elkövetett csalás problémája is, mellyel részletesebben szintén nem kívánok foglalkozni. Csupán utalok arra, ha a hivatalos személy megtévesztő magatartással úgy jut vagyoni előnyhöz, hogy ennek során fenyegetést, kényszert, alkalmazott, már nem a csalás, hanem a zsarolás esete, forog fenn. A témával kapcsolatos véleményemet a teljesség igénye nélkül azzal fejteném ki, hogy minden bizonnyal megállapításaimmal kapcsolatban lehetnek és vannak is ellentétes vélemények. A hasonló jellegű cselekményeknél az utóbbi évek gyakorlatát a leggyakrabban az a kérdés foglalkoztatta, hogy milyen tényezők alapján lehet a két bűntettet egymástól elhatárolni. Ennek szemléltetésére a gyakorlatból lássunk néhány példát: — A bűnügyi előadónak tudomása volt arról, hogy a bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható személy jelentősebb összegű megtakarított pénzzel rendelkezik. Amikor a terheltkénti kihallgatást, foganatosította, kifejezésre juttatta, hogy cselekménye miatt előzetes letartóztatásba, majd börtönbe kerülhet, emellett vagyonelkobzásra is ítélhetik. Megemlítette, hogy mint az ügy előadójának jelentős szerepe lehet abban, hogy az ügyét minél kedvezőbben bírálják el. A második kihallgatás alkalmával már konkrétan meg is jelölte, hogy 6000 Ft. ellenében kedvezőbb elbírálásban részesülhet és Ígéretet is tett a letartóztatás mellőzésére. (1. sz. példa.) — Az egyik kisiparos műanyaggyártáshoz szükséges szerszámot rendelt 8000 Ft értékben H. I. polgári személytől, aki azt el is készítette, de csak akkor volt hajlandó a szerszámot kiadni, ha a munka elvégzéséért járó teljes összeget a kisiparos kifizeti. A megrendelő kisiparos pedig csak utólag akart fizetni, ezért megkérte rendőr ismerősét, hogy 500 Ft. ellenében H. I.-vel szemben rendőrként lépjen fel és intézze el, hogy részére a szerszámot adja ki. A rendőr erre vállalkozott, majd a kisiparos segédjével e célból H. I. lakásán megjelent. Itt rendőrigazolványát felmutatva közölte, hogy a szerszám készítésével kapcsolatban a rendőrséghez feljelentés érkezett, melynek kivizsgálásával őt bízták meg. Felhívta H. I. figyelmét, hogy amennyiben a vele érkező kisiparos megbízottjával megegyeznek és a szerszámot hajlandó kiadni, úgy az ügyben egyéb rendőri intézkedést nem tesz, ellenkező esetben kénytelen az üggyel tovább foglalkozni, mert H. I.-nek csak kellemetlensége lehet, mivel adatai szerint a szerszám készítéséhez iparengedélye nem volt. H. I. az esetleges hátránytól tartva, a szerszámokat kiadta, majd a rendőr a kisiparostól ezután az 500 Ft-ot megkapta. (2. sz. példád) — A járőr beosztású terheltnek tudomására jutott, hogy L. Tibort a vele egy házban lakó egyedül élő és egy nős férfival kapcsolatot tartó G, Ilona bántalmazta. A terhelt ezután megjelent G. Ilona lakásán és közölte, hogy a kerületi kapitányság „nyomozó osztályától" érkezett, mert a G. Ilona és barátja ellen tett feljelentés kivizsgálásával őt bízták meg.
Közölte, hogy az ügyben a barátjának feleségét is ki kell hallgatni, akinek tudomására juthat a kapcsolatuk. A sértett nő elsősorban nem a tettlegesség miatti felelősségre vonástól, hanem attól tartott, hogy a kapcsolat feltárása barátjának családi botrányt, neki pedig munkahelyi kellemetlenséget okozhat. A szolgálati igazolványt felmutató és polgári ruhában levő terhelt látva, hogy hivatalos eljárás látszatát keltő fellépés milyen meglepetést, sőt félelmet váltott ki, azt kérdezte a sértettől, milyen áldozatra lenne képes, ha az ügy kedvezően intéződne el. A nő kijelentette, hogy semmilyen áldozatra nem képes, inkább vállalja a bírság kifizetését. Terhelt azzal távozott el, hogy délután ismét visszamegy a nő lakására, addig a rendőrségen a szükséges jegyzőkönyvet felveszi. Amikor újból találkoztak, terhelt közölte,,hogy 800 Ft. pénzbüntetés kiszabásával zárták le az ügyet, és ennek kifizetése esetén sem a nőnek, sem a barátjának további kellemetlensége nem lesz. A pénz kifizetésére csak azért nem került sor, mert közben megérkezett a nő barátja, aki gyanúsnak találta az előtte is nyomozóként bemutatkozó terhelt eljárását, és határozottan kijelentette, hogy az összeg átadása előtt bemegy a rendőrségre és ott akarja tisztázni az ügyet. (3. sz. példa.) — F. J. nyomozónak tudomására jutott, hogy M. K. polgári egyén különböző anyagi jellegű visszaéléseket követett el. Ennek leellenőrzése végett adatokat gyűjtött, melynek alapján M. K. alaposan gyanúsítható volt bűntett elkövetésével, akit a következő napokban a szolgálati helyére beidézett. Itt közölte, milyen adatok merültek fel, majd látva M. K. kiszolgáltatott helyzetét, kifejezésre jutatta, hogy az ügyet másképpen is el lehet intézni és akkor nem kerül hátrányos helyzetbe. Arra a kérdésre, ' / mit ért ez alatt, úgy nyilatkozott, hogy 6000 Ft. ellenében az eljárást nem indítja meg. F. J. nyomozó a pénz átvétele után a feljelentést nem tette meg. (4. sz. példa.) A probléma megoldásához, egyben az elhatároláshoz mindenekelőtt a két bűntett ¡törvényi tényállásából, az alanyi és tárgyi oldal egybevetéséből kell kiindulni. A Btk. 149. §. (1) bek. szerint „az a hivatalos személy, aki hivatali kötelességének megszegésére, hatáskörének túllépésére, vagy a hivatali helyzetével összefüggő egyéb visszaélésre a neki, vagy tudatával másnak adott vagy ígért előnyért ajánlkozik, vagy vállalkozik, illetőleg ezért a maga vagy más részére előnyt követel, kér vagy elfogad, illetőleg az előny elfogadójával egyetért, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Minősített esetben a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. A Btk. 300. §. (1) bek. előírja, „aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezáltal kárt okoz, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". E bűntett (2) bek. d) alpontja szerint minősített esete, ha azt hivatalos személyként e jelleg felhasználásával, avagy hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével követték el. Ennek büntetési tétele szintén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Megoldja az elhatárolási problémát, ha a két bűntett különböző elemét vizsgáljuk. Eszerint pedig:
'
1. A jogtalan előny követelésének különös tárgya az államapparátus szabályszerű működése, valamint az állami szervek és hivatalos személyek tevékenységébe vetett bizalom. Ez esetben tehát a közhivatali apparátusnak kell valamilyen hivatalos és közérdekű cél elérése érdekében mozgásba jönni. Az elkövetőnek ezt az állami célt kell javára fordítani. A zsarolás jogi tárgya kettős. Egyrészt a vagyonjogok, másrészt a személyek szabadsága. A zsarolás nem más, mint személyek szabadságát is sértő vagyon elleni cselekmény. Ez esetben nincs olyan közérdek, melynek alapján az elkövető fellép. . 2. Lényegesen eltérő a két bűntett elkövetési magatartása. Jogtalan előny követelésének elkövetési magatartása, a) az ajánlkozás, b) a vállalkozás, c) az előny követelése, d) az előny kérése, e) az előny elfogadása, és f) az elfogadóval történő egyetértés. Ezzel szemben a zsarolásnál az elkövetési magatartás az erőszak és fenyegetés útján való kényszerítés, azaz olyan cselekmény, amely alkalmas a sértettet arra késztetni, hogy ne azt a magatartást tanúsítsa, amely szándékában állt, hanem azt, amit a kényszerítő akart. 3. A zsarolás egyes vonatkozásban szűkebb, egyes vonatkozásban tágabb, a jogtalan előny követésénél. Szűkebb azért,, mert a zsarolásnál a célzatnak jogtalan vagyoni haszonszerzésre kell irányulni, s a kárnak — mint eredménynek — szintén vagyoni jellegűnek kell lenni. A hivatali bűntettnél az előny nemcsak vagyoni, hanem személyi is lehet, ahol a károkozás tényleges bekövetkezése sem szükséges, mivel nem eredménybűntett. Tágabb abban az értelemben, hogy a zsarolás megvalósulásához az elkövétési magatartást figyelembe véve „több" kell, mint a hivatali bűntetthez. Az utóbbi bűntetthez szükséges követelés, valamint a zsaroláshoz szükséges fenyegetés között nem lényegtelen fokozatbeli különbségek vannak. Követelésről beszélünk akkor, ha a bűntettet a hivatalos személy kezdeményezi, aki az ájánlkozásnál határozottabb módon — de még nem fenyegető jelleggel — juttatja kifejezésre az előny iránti igényét. Zsarolás esetében pedig a fenyegetéshez a fentieken túlmenően több kell, nevezetesen olyan hátrány kilátásba helyezése, amely iaz akarat normális kialakítását képes megzavarni és képes a sértett akaratát a vádlott által kívánt irányba hajlítani. 4. A követelés és fenyegetés fogalma abban azonosak, hogy mindkettő pszichikai ráhatás valamely cél elérése érdekébem E fogalmak elhatárolása szempontjából elsődleges az, hogy a jogtalan előny követelése mindig valamelyik hivatali kötelesség megszegésének, hatáskör túllépésének ellenszolgáltatásaként jelentkezik, szemben a zsarolással, ahol a hivatali jelleg a kötelességszegés lehetősége nélkül csupán erősíti a kényszerítés hatását. A pszichikai ráhatásnak a követelés enyhébb formája a fenyegetésnél. Előbbiben bizonyos meggyőzni akarás érvényesül. Meggyőzés arról, hogy a követelt előny arányban áll a kötelességszegéssel, vagy a hivatali hatáskör túllépésével, illetve annak sértettre való kihatásával. Elsősorban ez a meggyőzni akarás a lényege az ilyen helyzetben alkalmazott követelésnek.
A jogtalan előnyt követelő tettes elsősorban az értelemre hat, amennyiben a sértett mérlegre teszi a tőle követelt előnyt a kötelességszegéssel,és azzal, hogy nem teljesítés esetén mi várható. A zsarolásnál alkalmazott fenyegetés pedig elősorban érzelmedre ható, ennek folytán kevesebb választást engedő, mint a jogtalan előny követelésénél. A megzsarolt személy az érzelmein keresztül fogja fel eredeti akarati cselekvésének céltalanságát, látja be, hogy a fenyegetés megvalósulása nagyobb hátrányt jelent számára, mint a kikényszerített magatartás tanúsítása. Mindezeket a fenyegetés által kiváltott félelmi helyzetében értékeli, s így legtöbbször túlértékeli. Zsarolásnál a sértett saját akaratából soha nem tenné azt, amire őt kényszerítették, aki így teljesen vétlen, ugyanakkor a hivatali bűntettnél a „sértett" általában akarja is tanúsítani a hivatalos személy által kívánt " magatartást, sőt az ügye kedvező elintézésének N reményében saját elhatározása alapján is ajánlhatja az előnyt. így ez a „sértett" — a zsarolás sértettjétől eltérően — a bűntett alanyává is válhat. 5. a' hivatali bűntettnél a kötelességszegés, hatáskör túllépés vagy a hivatali helyzettel összefüggő egyéb visszaélés, mindig feltételezi az elkövető magatartásának hatáskörébe (ügykörébe) vagy hatáskörébe nem tartozó ügyet, melynek előny ellenében jogsértő elintézésére vállalkoznak vagy arra kérnek. A másik személynek tehát ebből — még előny adása mellett is — nem mindig származik hátránya, hanem kifejezetten előnyös helyzetet várva tanúsítja a magatartást. Az elkövető elsősorban az ügy kapcsán, annak kedvező elintézése útján kíván hatást gyakorolni a „sértettre". A felsorolt géldákra alkalmazva: Az 1. számú példában ismertetett esetben a bűnügy előadójának hatáskörébe tartozott a konkrét ügy vizsgálata, amikor 6000 Ft-ot kért annak kedvező elintézéséért. Hasonlóan hatáskörébe tartozott a szintén konkrét ügy elintézése a 4, számú példában említett esetben. Mindkét ügyben a polgári személyeknek érdeke fűződött ahhoz, hogy a követelés jellegű kérésnek eleget tegyenek. Elhatározásuknál az ügy kedvező elintézése volt a domináló, máspdlagos a hátránytól való tartás. A zsarolásnál pedig a magatartás nem mindig kapcsolatos létező vagy akár feltételezett üggyel. így a 2. számú példában ismertetett esetben H. !. előtt nem létező feljelentésre történt hivatkozás. A 3. számú esetben pedig volt ugyan kisebb tettlegesség, de amiatt sehol nem tettek panaszt, feljelentést, így hivatalos intézkedést igénylő konkrét ügy nem volt. E sértettek akarati elhatározásánál már nem az ügy kedvező elintézése, az anyagi előny adása volt a befolyásoló tényező, hanem elsődlegsen a hátránytól való tartás. Egyik nézet szerint a minősítés elhatárolásánál döntő jelentősége van annak, hogy az ügy, mellyel kapcsolatosan a bűntett megvalósult, az el, követő hatáskörébe tartozott-e vagy sem. Ha igen, — e nézet képviselői szerint — hivatali bűntett, ha nerh, — egyéb feltételek mellett — zsarolás valósul meg. Ez az álláspont véleményem szerint nem helytálló.
Ugyanazon, üggyel kapcsolatban elkövethető a jogtalan előny követelése vagy zsarolás is. Így például, ha a szabálysértési előadó az eljárás alá vont személytől azt követeli, hogy adjon a részére pénzt és ennek ellenében ügyét kedvezően bírálja el, úgy ez a magatartás jogtalan előny követelése. Ha pedig a közlése olyan formában történt, hogy amennyiben nem kap pénzt, őrizetbe veszi, az ügyben felmerült kompromittáló adatokat házastársával közli, úgy zsarolást valósít meg, mivel jogtalan vagyoni haszonszerzés végett fenyegetéssel kényszerítette ki a pénz átadását. Hasonlóan közömbös az is, hogy hatáskörbe tartozó ügyről volt-e szó. Közismerten nem minden hivatalos személy (pl. rendőr) hatáskörébe tartozik többek között a büntető eljárás lefolytatása, így a próbaszolgálatqs közrendvédelmi állományú rendőrnek sem. Ha ilyen, tehát a konkrét ügyben hatáskörrel nem rendelkező hivatalos személy, nyomozati cselekmény fenyegetésével jut jogtalan vagyoni előnyhöz, úgy a magatartás szintén megvalósíthatja a zsarolást. A zsarolás bűntettét valósíthatja meg az a rendőr is, aki bántalmazás, előállítás kilátásba helyezésével fenyegeti meg a sértettet, ha nem ad részére pénzt vagy egyéb tárgyat, függetlenül attól, hogy az intézkedés, így az előállítás adott esetben hivatali kötelessége volt-e vagy sem. Az ismertetett példák esetében tehát elsősorban nem azt kell vizsgálni, hogy a hivatalos személy hatáskörébe tartozott-e az ügy, hanem az elhatárolás alapját elsősorban az elkövetési magatartás, az elkövetés módja képezi, nevezetesen, hogy az elkövető fenyegetéssel kényszerítette-e ki az előnyt, vagy pedig csak kötelességszegéssel vagy hatáskör túllépéssel. 6. A minősítést megnehezíti továbbá, hogy tágabb értelemben a zsarolás minősített esetében is jelentkezik a hatáskör túllépése, hiszen azzal az elkövető is tisztában van, hogy az eljárása jogszerűtlen, csak míg a hivatali bűntettnél az előnyt, éppen annak honoráriumaként kéri vagy kapja, (lásd: 1. és 4. sz. esetet), addig a zsarolásnál éppen a hatáskör túllépése útján jut az előnyhöz. (Lásd: 2. és 3. sz. esetet.) 7. További elhatárolási szempont, hogy a zsarolás csak akkor befejezett, ha vagyoni jellegű kár keletkezik, míg a másiknál elegendő hivatali működéssel kapcsolatos előnyért ajánlkozás, követelés stb. A kárral kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy annak fogalmába tartozik minden olyan vagyoni jellegű jogsérelem, amelynek pénzben kifejezhető értéke van. Személyi előny szerzése érdekében történő kényszerítés, fenyegetés, ezért nem zsarolást, hanem más, esetleg kényszerítést, hivatali bűntettet valósít meg. így például nem zsarolásnak minősül annak a rendőrnek a cselekménye, aki a nőt akár súlyos hátrány kilátásba helyezésével is fenyegetés útján nemi kapcsolat kialakítására kéri. A fentiek kifejtése után visszatérve a példákra: a 2. szám alatt ismertetett esetben véleményem szerint a rendőrnek az a magatartása, hogy előnyért hivatali helyzetével visszaélve a kisiparos kérésének teljesítésére vállalkozott, már önmagában megvalósítja a Btk. 149. §-ban meghatározott bűntett alapesetét. Az pedig, hogy H. I. lakásán a leírt magatartást tanú-
sította, olyan többlet-cselekmény, amely a zsarolás törvényi tényállását maradéktalanul kimeríti. Így mindenképpen súlyosabban kell minősíteni a hivatali bűntett alapeseténél, tekintve, hogy annak minősített esete nem állapítható meg. Célja volt az anyagi haszonszerzés (kisiparos által ígért és tőle kapott 500 Ft), ennek érdekében hivatali jellegét használta fel arra, (rendőrként mutatkozott be, hivatalos eljárás látszatát keltve), hogy H. I.-t feljelentéssel való fenyegetéssel a szerszám kiadására kényszerítse. Ezáltal H. L-nek kára keletkezett (munkadíját nem kapta meg!) Nem szorul bővebb okfejtésre, hogy e vonatkozásban halmazat fel sem merülhet. Hasonlóan zsarolást — pontosabban a pénz átadásának hiányában annak kísérletét — valósítja meg a 3. sz. példában leírt magatartás, mert az elkövető célja szintén anyagi haszonszerzés volt, (bírság címén 800 Ft követelés), ennek érdekében hivatali jellegét használta fel arra, (rendőrigazolványt felmutatva nyomozóként mutatkozott be), hogy G. Ilonát csa,ládi botrány és egyéb hátrány kilátásba helyezésével pénz átadására kényszerítse. A fenyegetés súlya mindkét esetben alkalmas volt arra, hogy a sértettek akarati elhatározását megzavarja és akaratukat az elkövető által kívánt irányba hajlítsa. Ezzel szemben az 1. és 4. sz. esetekben leírt magatartás a kötelességszegéssért jogtalan előny követelésének megállapítására alkalmas, az előző pontokban felsorolt elhatárolási ismérvek alapján. Végül említést érdemel még, hogy a törvényalkotó a hivatali bűntett tényállásában, de a minősített eset közé sem vette fel az erőszakkal vagy fenyegetés útján való elkövetést. Ennek indoka feltehetően az, hogy a szigorúbb elbírálást igénylő ilyen magatartás a súlyosabban büntetendő hivatalos személyként elkövetett zsarolásnak minősül. A hivatalos személyként elkövetett zsarolás esetében a törvény nem tesz különbséget, hogy a hivatalos személy fontosabb beosztásban van-e, ezenkívül jelentősebb üggyel kapcsolatosan követte-e el a zsarolást. A jelenlegi törvényi szabályozás alapján nem megoldott ez a probléma akkor, ha a jogtalan előny elfogadása minősített esetében alkalmaznak erőszak és fenyegetés útján kényszerítést. Elképzelhető ugyanis, hogy például fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy valósít meg zsarolást. Ilyen cselekmény elbírálásánál jelenleg csak arra van lehetőség, hogy e körülményt a bíróságok a büntetés mértékének kiszabásakor vegyék figyelembe. Összefoglalva megállapítható, hogy a két bűntett alábbiakat kell gondos vizsgálat tárgyává tenni:
\
elhatárolásánál az
— személyi vagy vagyoni előny szerzése céljából történt-e a követelés, fenyegetés; '
#
— 79 —
a követelés módja erőszakkal vagy fenyegetéssel történt-e, s az elérte-e azt a szintet, amely már alkalmas hátrány kilátásba helyezé r sével a sértettet megfélemlíteni, ezáltal szabad akarat-nyilvánítását az elkövető érdekével egyezően befolyásolni; az elkövető ehhez hivatali jellegét felhasználta-e, hivatali megbízását, minőségét színlelte-e és ha igen, ez mennyire hatott ki a sértett érzelmeire.
Egy gépjárművel elkövetett veszélyeztetés bűntettének nyomozási tapasztalatai Irta: Dr, Meilinger Ferenc százados Az egyik helyőrség ügyeletes tisztje 1971. május 29-én hajnalban jelentette a katonai ügyészségre, hogy éjjel a B. és Sz. községek közötti mezei úton K. I. honv. holttestére bukkantak. A halál okát megjelölni nem tudták,. pusztán feltételezésekbe bocsátkoztak. A jelentés szerint a holttestet a helyszínről elszállították. A helyszíni szemle megtartására 1971. május 29-éh délelőtt, a rendőrséggel együtt került sor és ennek alapján az alábbiakat lehetett megállapítani: Honvédségi gépkocsioszlop közeledett a B. és Sz. községek közötti mezei úton 1971. májüs 29-én éjjel, majd az út mentén az erdő szélében soroltak be. K. I. honvéd az utolsó gépkocsinak volt a vezetője, ezért elöljárója komendánsőrsi feladattal bízta meg, így a gépkocsioszlop végétől kb. 8—10 km-re az úton kellett tartózkodnia. Éjjel 03 órakor, amikor leváltására indultak, gépkocsijával szemben az ellentétes oldalon feküdt — pokróccal betakarva — a búzatábla melletti barázdában, már halott állapotban, Mivel erősen véres volt, a feltaláló személyek az őrkatona leütésére következtettek A szemle során rögzítettük a holttest feltalálási helyét, amely a jobboldalt álló Csepel tehergépkocsi vezetőfülkéjétől .3 m-re volt. Ezen távolság a visszamaradt takaró és rohamsisak alapján volt rögzíthető. A tárgyak elhelyezkedéséből azt is meg lehetett állapítani, hogy az elhalt fejjel az oszlop vége felé, tehát B. község irányában helyezkedett el. A takarón és a rohamsisakon véres szennyeződés volt, emellett az utóbbit nagy erőbehátás is érhette, mert deformálódott és szétrepedt. A barázdában — amely közvetlenül a búzatábla szélében volt — gépkocsinyomot fedeztünk fel, amely csak az oszlop élén tért ki a földútra. Ebből a tényből arra következtettünk, hogy az oszlopot — elhelyezkedése után — egy, vagy több gépjármű kerülte ki. A szemlével párhuzamosan végzett meghallgatások során megtudtuk, hogy az éjjel tehergépkocsik érkeztek az oszlop után és ezek a gépjárműoszlopot kikerülve, elől soroltak be, egyik ZIL-tehergépkocsi löveget is vontatott. Ezen gépjárművek kerekeit nyomban leszereltettük, majd lefoglaltuk arra gondolván, hogy rajtuk, esetleg véres szennyeződés lesz kimutatható, de a későbbiek során ez nem nyert igazolást: A helyszínen egyéb nyomot felkutatni nem lehetett. • A boncolás eredménye adhatott csak választ a legalapvetőbb kérdésre, így például: a halál okának kimutatására, stb., ezért ennek elvégzésére nyomban intézkedtünk és ez szabta meg a nyomozás további irányát. Az orvosszakértők szerint a halál oka: a többszörös csonttöréshez, mell-
kas összenyomatásához csatlakozó sokk, koponyaalapi törés, agyzúzódás, szívzáródás és feltehetően a bőralatti kötőszövet roncsolódásából származó zsírembólia összhatása lehetett. A külsérelmi nyomokat és a belső szervek sérüléseit többszörös, nagyerejű tompa erőbehatás idézhette elő. A szakértők szerint nagy valószínűséggel állítható, hogy a halálos eredményű mellkasi sérülést, a mellkason elől végiggördülő tehergépkocsi gumiabroncsa okozhatta. Sem a mellkason, sem az arcbőrön nem találtunk gumiabroncs lenyomatára emlékeztető mértani idomú rajzolatot. Ez nem szólt a feltételezett erobehatás ellen, mert az elhalt takaróba búrkolózott, valamint a fejét rohamsisak védte. A rohamsisak összenyomódása egymagában is bizonyítéka a fejet ért igen nagyerejű tompa erőbehatásnak. A boncolás alapján választ kaptunk arra is, hogy az elhalt a sérülések egy részét életében, a földön fekve, feltehetően alvó állapotban, míg a másik részét a halál után szenvedte el.. Mindebből az is következett, hogy nem egy gépjármű, hanem legalább kettő, vagy több haladt a sértetten keresztül. Sőt az áthaladó járművek között bizonyos időnek kellett eltelni, ami alatt a halál bekövetkezett. Ezek után tisztán állt előttünk az, hogy a halálos sérülést a; sértett úgy szenvedte el, hogy a földön, a búzatábla melletti barázdában feküdt és közben rajta gépjárművek haladtak keresztül. Kihallgatások útján kellett tisztázni, hogy a gépjármű oszlop mellett 1971. május 29-én éjjel milyen járműmozgás volt. Ezzel párhuzamosan a takaró és az áldozat ruházatának vizsgálatába nyomban bekapcsolódtak az ÖRFK helyszínre kiérkező nyomszakértői is. A nyomozás során megállapítható volt, hogy éjjel 02 óra körül érte utói az oszlopot V. Zoltán, az általa vezetett löveget vontató ZIL tehergépkocsival és az oszlop kikerülése után, elől sorolt be. Ezenkívül 02,35 órakor érkezett az oszlop végéhez P. L. honvéd, ugyancsak ZIL tehergépkocsival és járművével elől sorolt be. A járművezetők és a kocsiban helyetfoglalók úgy nyilatkoztak, hogy sértettet nem látták és nincs tudomásuk arról, hogy valakin is áthaladtak volna. V. Zoltán a továbbiakban még előadta, hogy —kikerülés közben — az út jobboldalát figyelte mert tartott attól, hogy valaki az álló gépkocsik közül esetleg kilép az útra. Döntő volt a tanúvallomások alapján az, hogy az oszlopot, csak két jármű kerülte ki. Ebből, valamint az orvosszakértői vélemény alapján logikailag arra lehetett következtetni, hogy a halálos eredményű gázolást az első, vagy annak lövege okozhatta és a második tehergépkocsi 1 már csak halott emberen haladt keresztül. A nyomszakértők az elhalt ruházatán értékelhető nyomot nem találtak. A zöldes színű takarón ellenben gumiagroncs mintázatától eredő véres lenyomatokat lehetett felfedezni. Ez forma és típus tekintetében megegyezett a V. Zoltán gépjárművével vontatott löveg gumiabroncsának mintázatával. Ez a körülmény is igazolta, hogy a gázolást az első gépjármű vezetője V. Zoltán követte el. Mindezt annál határozottabban meg lehetett állapítani, mivel a tehergépkocsikon a löveg kerekeitől eltérő gumiabroncsok voltakA szakértői vélemény szerint abból a tényből, hogy az. áldozat bakancsán az állva történő elütésre utaló nyomok nem találhatók valamint, a takaró test felőli oldalára, a testből kiáramló vér a gépjármű gumikerék
mintázatának megfelelően préselődött rá, arra lehet következtetni, hogy az áldozat gázolás előtt fekvő helyzetben volt. Tehát a nyomszakértői vélemény szerint a löveg kereke haladt át a sértetten úgy, hogy az, fekvő helyzetben volt. Ez a megállapítás teljes mértékben összhangban állt az orvosszakértők véleményével. Maga a sérülés enyhébb — bár halálos kimenetelű — jellege is a lövegkerék áthaladására engedett következtetni. így a tényállás aggálytalanul tisztázást nyert. Ezután kellett a bűnösség kérdésében állást foglalni, ami nem volt egyszerű. V. Zoltán terhelt azzal védekezett, hogy a búzatábla szélében, zöld takaróban fekvő sértettett lehetetlen volt észlelni. Ennek bizonyságaként hivatkozott a másik gépkocsi vezetőjére, aki a sértettet ugyancsak nem vette észre és ezért rajta áthaladt. A bűnösség kérdésében nyomozási kísérlet alapján döntöttünk, amit pár napon belül azonos időjárás mellett végrehajtottunk. Az elhalttal azonos magasságú és terjedelmű bábut készítettünk és azt helyeztük el a sértett feltalálási helyén a tanúk előadásának megfelelően. A Csepel tehergépkocsit az eredeti helyére állítottuk, majd más gépjárművezetővel éjszaka az említett útvonalon végig haladtunk, ugyanazon ZIL tehergépkocsival és löveggel. A nyomozási kísérletben részt vett gépjárművezető kellő távolságról észlelte a sértettet helyettesítő bábut és attól 6 m-re megállt. Ezután a terheitel ugyanezt végrehajtottuk hasonló eredménnyel. Mivel a terheltnek úgy kellett közlekednie, mint a baleset idején, így a nyomozási kísérlet során pontos képet kaphattunk a jármű sebességéről is. Ennek során állapítottuk még, hogy a terhelt 15 km/ó sebességgel haladt a baleset időpontjában. A nyomozási kísérlet során gépjárműszakértő bevonásával megállapítottuk azt, hogy a kérdéses gépjármű lámpái 30—35 méteres útszakaszt világítanak be. . A fentiek ellenére a katonai bíróság az ügyben szemlét rendelt el és ennek során olyan gépjárművezető vezette a ZIL tehergépkocsit, akinek nem volt tudomása a bűncselekményről. A gépkocsivezető olyan eligazítást kapott elindulás előtt, hogy a KRESZ rendelkezéseinek megfelelően járjon el. Egyebet a vezetővel nem közöltünk Ezen gépjárművezető is észlelte a sértettet helyettesítő bábut és attól kellő távolságra megállt. / Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a takaróba burkolódzott sértettet 10 m-ről észlelni lehetett és így a gázolás elkerülhető lett volna. Mindebből a katonai bíróság tényként állapította meg, hogy V. Zoltán terhelt vezetés közben nem fejtette ki a tőle elvárható figyelmet és körültekintést, ezenkívül a tehergépkocsit nem az út és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vezette. Ennek alapján a KB. II. 125/1971. számú ítéletében bűnösnek mondta ki V. Zoltán honvéd vádlottat a Btk. 258. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bek. b) pont szerint minősülő és büntetendő fogalkozáskörében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetésben, és egy évi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó — szabadságvesztést szabott ki. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a bűnösség megállapítása miatt. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. A' másodfokon eljáró bíróság a bűntett elbírálásánál elsősorban azt vizsgálta, hogy a sértett észlelhető volt-e az adott körülmények között mozgó gépkocsi vezető üléséről, másodsorban pedig, hogy á vádlott a több, mint
20 órás fizikai és szellemi megterhelés utón olyan állapotban volt-e aki észlelhette, hogy az útmenti barázdában emberi test fekszik. Az kétségtelen, hogy a vádlottnak — viszonylag — szűk úttesten kellett elhaladnia, ami a figyelmét lekötötte annál is inkább, mivel jobboldalt gépkocsioszlop helyezkedett el, -tehát a kellő és biztonságos oldaltávolságot ki kellett alakítania. Emellett joggal tarthatott attól, hogy az álló gépkocsik közül — váratlanul — személyek léphetnek ki az úttestre. Ezzel szemben a vádlottnak nem kellett arra számítania, hogy a gabonatábla szélén valaki fekszik,. éppen ezért nem járt el helytelenül akkor, amikor a figyelmét az említettekre összpontosította és figyelmen kívül hagyta az úttest baloldalán elterülő gabonatáblát. Ugyanekkor azt is értékelni kellett, hogy már több, mint 20 órája teljesített szolgálati fedadatot és ez idő alatt a járművét két ízben is javította, ami hosszabb időt vett igénybe és fáradtságos munkával járt. A riadó végrehajtása során lőszert szállított és löveget vontatott A szállítmány és a vontatmány biztonsága szintén fizikai és szellemi igénybevételt követelt tőle. Ez pedig a tiltott helyen rejtve elhelyezkedő sértett észlelésének a lehetőségét tovább csökkentette. Az ügyben a katonai ügyészség és bíróság — más gépkocsivezetők alkalmazásával nyomozási kísérletet tartott a már leírtak alapján. Mivel ezen gépjárművezetők észlelték a sértettet helyettesítő bábut és kellő távolságra attól megálltak, azt a következtetést lehetett levonni, hogy mindez a vádlottól is elvárható lett volna. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a nyomozási kísérletek adataiból nem vonható le ilyen következtetés az alábbiak miatt. A katonai ügyészség által foganatosított kísérletet olyan gépjárművezető hajtotta végre, aki tudott arról, hogy az adott helyen egyik katonatársa gépkocsival történt gázolás következtében halálos kimenetelű balesetet szenvedett, és neki a baleset lefolyását kell bemutatnia. Nyilvánvaló, hogy ilyen tudatban nem az egyébként várható veszély helyére — az álló gépkocsikra —, hanem ellenkezőleg, a normális körülmények között a saját közlekedésére veszélytelennek tekintendő gabonatáblára fordított fokozott figyelmet. így természetszerű, hogy a sértett testét helyettesítő, takaróba csavart bábut észlelte és előtte megállt. A katonai bíróság által végrehajtott nyomozati kísérlet idejére a gabonatáblát viszont már learatták, a tarlót pedig felszántották. Ezáltal a helyszín olyan lényeges mértékben megváltozott, amely a sértettet helyettesítő bábú' láthatóságát is lényeges- mértékben megváltoztatta. Ezért az itt szerzett tapasztalatok nem engedik meg a katonai bíróság által eszközölt következtetés levonását. A sértettnek a baleset idején való láthatóságára vonatkozóan értékelhető bizonyíték — a második gépjármű vezetőjének — P. L. honvédnak a vallomása, Valamint az a tény, hogy a sértettet ő sem észlelte, minek következtében az általa vezetett tehergépkocsival szintén áthaladt a sértett holttestén. E ténnyel kapcsolatban a katonai bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy P. L. honvéd is figyelmetlen volt és a sértettet ezért nem- észlelte. Nevezett ugyanis nemcsak a vádlottal azonos időben, hanem azonos körülmények között is vezette a gépkocsiját. Figyelemmel az álló tehergépkocsikra, valamint az ezek között esetleg mozgó katonákra, az ő közlekedésére is elsősorban az említettek jelentettek veszélyt és a gabonatábla területéről váratlanul felbukkanó, — vagy
éppen ott alvó — személyre neki sem kellett számítania, Következésképpen ő is azért nem észlelte a sértettet, mert az ő közlekedésére veszélytelennek tekintendő, tehát figyelmet nem igénylő helyen olyképpen feküdt, hogy a mozgó tehergépkocsiból nem volt észlelhető. A két — azonos körülmények közötti — gázolás pedig kizárja annak megállapíthatóságát, hogy mindkét gépjárművezető egyformán figyelmetlen volt és emiatt nem vette észre a sértettet. A gondatlan bűnösség a felelősség alapjául csak akkor szolgálhat, ha az elkövetőnek szubjektumából kifolyóan kellett volna előre látnia, hogy magatartása és a káros következmény között az objektív kapcsolat fennáll. A gondatlan bűnösség tehát személyhez kapcsolt, ami következik a Btk. 17. §-ában szereplő „tőle elvárható" kifejezésből is. Ha tehát általában meg is állapítható, hogy lehetett volna előre látni a káros eredményt, akkor is a felelősség asszerint alakul, hogy vajon maga az elkövető a felmerült esetben azt valóban képes lett volna-é előre látni. Az elsőfokú ügyészség és bíróság éppen e tekintetbe volt tévedésben. A nyomozási kísérletek során a gépkocsivezetők észlelték a sértettet helyettesítő bábut, mert nyilván az átlagosnál jóval nagyobb figyelmet tanúsítottak, miután tudták, vagy sejtették a kísérlet célját. Ezzel szemben a vádlott és P. L. honvéd is egészen más, sokkal terhesebb körülmények között közlekedtek a, már kifejtettek szerint. Éppen ezért a Legfelsőbb Bíróság azt - állapította meg, hogy a vádlott a halálos eredményű baleset ellenére, a tőle elvárható figyelem kifejtése mellett közlekedett és magatartásával nem valósított meg bűntettet. Ezért a Katf. III. 469/1971. sz. ítéletével a vádlottat az ellene emelt vád alól, — bűntett hiányában — felmentette. Az ismertetett ügy feltétlenül alkalmas arra, hogy jövőbeli munkánkban hasznosítsuk a nyomozási kísérletekkel kapcsolatos észrevételeket, amelyek végül is a vádlott felmentéséhez vezettek. A nyomozási kísérlet technikai előkészítése kifogástalan volt. A tanúkat, valamint a műszaki szakértőt bevontuk a kísérletbe, így a helyszín visszaállítása megfelelt a feltalálási körülményeknek. Ennek' ellenére megítélésem szerint szükséges lett volna bevonni azon igazságügyi orvosszakértőt, aki a boncolást végezte. A sértettet helyettesítő bábut a tanúk elmondása alapján helyeztük el, ami nem biztos, hogy megfelelt a sértett eredeti helyzetének. Az elhalt egy ideig élt és ez idő alatt a helyzetét megváltoztathatta, amit igazol az is, hogy a második gépjármű a sértett más testrészén okozott sérülést, holott egy keréknyomban haladtak a járművek. Ezen körülmény is igazolja, hogy a sértett eredeti helyzetét megváltoztatta és így találtak rá a tanúk- akik e megváltoztatott helyzetnek megfelelően állították be a bábut, a nyomozási kísérlet • során, Amennyiben a nyomozási kísérletnél jelen van az orvosszakértő, .úgy az elszenvedett sérülésre figyelemmel pontosabban megállapítható lett volna a sértett eredeti elhelyezkedése. A sértett gázolás előtti elhelyezkedése azért bír nagy jelentőséggel, mert nagymértékben befolyásolja a láthatóságot. Tehát a nyomozási kísérlet előkészítése sor.án hiba volt az igazságügyi orvosS^akértőt mellőzni,, mivel a sértett elhelyezkedésére adatokat tudott volna szolgáltatni az elszenvedett sérülés alapján és így segítette volna az eredeti helyzet beállítását. A második hiányosság a nyomozási kísérletben résztvevő gépjárművezető helytelen kiválasztása volt. Attól az alakulattól választottuk ki a
nyomozási kísérletben résztvevő gépjárművezetőt, amelyhez tartozott a sértett és az elkövető. Az egységnél a balesetről szintén mindenki tudott, sejtették a gázolás helyét is, mivel az alakulat egyik kijelölt körletében történt. így a kiválasztott gépjárművezető már nem azonos helyzetben volt a vádlottal, annál sokkal több körülményt ismert, ezáltal óvatosabban és jóval nagyobb figyelem kifejtése mellett közlekedett. Ez pedig kétségessé tette a végrehajtott nyomozási kísérlet egyébként pozitív eredményét. Hasonló esetben indokolt más alakulattól igénybevenni olyan gépjárművezetőt, akinek nincs tudomása a balesetről, mert csak így fogadható el a nyomozási kísérlet eredménye és így tükrözi az objektivitást. A bíróság által megtartott nyomozási kísérlet a fenti hiányosságot megszüntette azzal, hogy más alakulattól rendelt ki gépjárművezetőt, de ennek ellenére nem volt értékelhető annak eredménye. A nyomozási kísérlet időpontjában a búzát learatták, a tarlót felszántották, így olyan lényeges változás történt a helyszínen, amely miatt az — egyébként pozitív — eredmény nem lett volna elfogadható. Amennyiben a nyomozási kísrélet során az említett hiányosságok ¡nem fordulnak elő, úgy esetleg már nyomozási szakban pontosabban állást lehetett volna foglalni a bűnösség kérdésében, Ezen ügy kapcsán is láthatjuk, hogy a nyomozási kísérlet körültekintő és minden részletre kiterjedő megtervezése milyen jelentős, és csak az alaposan előkészített nyomozási kísérlet hozhat megfelelő eredményt.
í r Az orvosi polgári jogi viszony és á katonaorvos anyagi felelőssége Irta: Dr. Deme Károly HM jogi főelőadó Egy sérült katona bonyolult kártérítési ügyének megoldásakor vita kerekedett arról, hogy kártérítésre kötelezhető-e a katonaorvos, ha gyógyító célú beavatkozásával esetleg a beteg súlyosabb egészségromlását idézte elő. . Az igenlő válasz kézenfekvőnek látszik, azonban a megoldás mégsem ilyen egyszerű. A kérdés több olyan jogi és gyakorlati problémát felvet, amelyhez'mind a tényállás, mind a vonatkozó jogszabályok alapos elemzése szükséges. A konkrét tényállás a következő volt: K. József tiszti iskolai növendék 1969. augusztus 1-én vanult be sorkatonai szolgálatra az egyik vidéki alakulathoz. Bevonulása után pár nappal, a reggeli sorakozó alkalmával erős gyomorfájást, szédülést és hányingert érzett,, ezért orvosi ellátásra jelentkezett az alakulat gyengélkedőjén. Itt a vezető orvosi teendőket dr S. Gyula tartalékos orvoshadnagy látta el, aki a beteget lefektette, majd megmérte vérnyomását és panaszai alapján napszúrást valószínűsített. A tünetek gyógyítására — beteg jobb felkarja középső harmadának felső határán — egy-egy ampulla atropin, illetőleg koffein injekciót adott be. A beteg a beszúrás pillanatában jobb hüvelyk ujjában áramütéshez hasonló érzést észlelt, amit azonnal jelzett is az orvosnak. Dr. S. Gyula azonban ezt figyelmen kívül hagyta és befejezte az injekció beadását. Ekkor a beteg karjába görcs lépett fel úgy, hogy a karja könyökben behajlított helyzetbe rándult. Az orvos masszázst alkalmazva megpróbálta kiegyenesíteni a karját, azonban ez nem sikerült és elküldte a beteget, hogy a körletben feküdjön le. K. Józsefnek eleinte erős fájdalmai voltak, majd másnap délelőttre karjából a görcs oldódott, de alkarján és hüvelyk ujján érzéketlenség lépett fel, valamint csuklójában és ujjaiban mozgászavar keletkezett. Panaszával ismét jelentkézett a gyengélkedőn, ahol az orvos igyekezett megnyugtatni, hogy panaszai el fognak múlni. Ez nem következett be, ezért augusztus 10-én újra jelentkezett az orvásnál, aki másnapra a helyi SzTK szakrendelés idegosztályára utalta be. Itt a beteget megvizsgálták azonban járóbetegként való ellátását nem vállalták el, hanem ehelyett írásban javasolták a katonai kórház idegosztályára történő beutalását. Dr. S. Gyula a beteget nem utalta azonnal kórházba, hanem B—12, illetőleg polybé injekciók adásával tüneti kezelést alkalmazott.
A 1 kezelés nem járt eredménnyel. Ezért augusztus 27-én a beteget mégis beutalta az MN Központi Kórházának ideg- és elmeosztályára, ahol október 4-ig állott kórházi kezelés alatt, majd — a FÜV bizottság dön-1 tése alapján — tartalék állományba helyezték. A leszerelés „békében alkalmatlan, háborúban szakszolgálatra alkalmas" minősítéssel történt. Oka — a FÜV táblázat megállaptása szerint —• a nervus radialis (orsóideg) teljes bénulása, amely „szolgálati tevékenység közben történt, orvosi beavatkozás eredménye". • Az alakulat parancsnoka ezzel szemben, olyan baleseti jegyzőkönyvet készített az esetről, amelyben tényállásként csupán a beteg eredeti panaszait és az alkalmazott injekciót tűntette fel azzal a megjegyzéssel, hogy ettől gyomorgöcse megszűnt, „majd jobb karján görcs lépett fel, amely masszázsra javult, gyógyszer nélkül oldódott". Közölték továbbá a beteg elesettségét, és karjának gyengeségét, valamint a B—12 és polybé injekciók alkalmazását azzal, hogy ezek eredményeként lényeges javulás volt a kar mozgatásában. Végül az SzTK idegosztályára augusztus 11-én —, valamint az MNKK idegosztályára augusztus 27-én történt • beutalás - tényét rögzítették. . A baleseti jegyzőkönyv parancsnoki minősítése szerint „az eset szolgálati időben történt, nem szolgálati eredetű" betegség volt. •— A jegyzőkönyvbe — mint az utóbb megállapítást nyert — azért került helytelen tényállás és történt a téves parancsnoki minősítés, mert dr. S. Gyula, a parancsnok tájékoztatásakor elhallgatta a rosszullét és a bénulásos tünetek közötti okozati összefüggést, illetőleg az injekció beadásával kapcsolatos tényeket. A parancsnok jegyzőkönyvi minősítését a HM Pénzügyi Főnöksége felügyeleti jogkörben jóváhagyta és a sérülést „katonai kötelmekkel nem összefüggő"-nek minősítette. K. József a bénulását megelőzően munkaviszonyban nem állott ezért az SzTK-tól sem táppénzt, sem táppénz helyettesítő segélyt nem kapott. A kiegészítő parancsnokság igénybejelentése után, a társadalombiztosítási igazgatóság még a baleseti járadékigényét is elutasította. Béna karja miatt azonban leszerelése után nem tudott munkába állni és így 1969. október 21-től december 31-ig semmiféle jövedelme nem volt. A károsult végül kérelemmel fordult a honvédelmi miniszterhez és kérte a baleset minősítésének kedvező megváltoztatását. Felszólalása alapján a honvédelmi miniszter „katonai kötelmekkel összefüggő"-re változtatta a minősítést, és így vált lehetővé, hogy a társadalombiztosítási igazgatóság — visszamenőlegesen — baleseti járadékot állapított meg a 35%-ban csökkent munkaképességű K. József részére. .A károsult 1970-ben kártérítési kérelmet nyújtott be a Pénzügyi Főnökséghez és abban megtéríteni igényelte a balesettel összefüggő keresetveszteségét. A Pénzügyi Főnökség a követelés jogalapjának tisztázása érdekében elrendelte az ügy részletes kivizgsálását. A beszerzett adatokból alaposan lehetett következtetni arra, hogy K. József balesetét úgynevezett orvosi „műhiba" okozta. Ennek megállapítása azonban már nem jogászi feladat, tehát szükségessé vált katonai igazságügyi orvosszakértő alkalmazása. Az orvosszakértő feladata az volt, hogy a károsult személyes vizsgálata-, a bizonyítás során beszerzett iratok-, orvosi leletek és kórlapok alapján készítsen szakvéleményt a következő kérdésekről :
— mi volt az oka K. József bénulásának? — dr. S. Gyula o. hdgy. magatartása — orvosi szempontból — "helyes volt-e, illetőleg úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható? Az igazságügyi orvosszakértői vélemény a következő összefoglaló választ adta e kérdésekre: „A beteg bénulását a helytelenül alkalmazott injekció okozta és ezért teljes mértékben az alkalmazó orvos felelős." (A szakértő egyes konkrét megállapításait külön-külön fogom ismertetni a bizonyítékok értékelésénél.) Az orvosszakértő véleményére figyelemmel megállapított tényállás ismeretében most már az volt tisztázandó, hogy a honvédorvos anyagilag felelőssé tehető-e .a gyógyító tevékenysége során okozott károkért? Előbb azonban az alábbi lényeges kérdéseket kell elemző módon megvizsgálni : 1. Milyen jogviszony jön létre a beteg és az orvos között általában ? 2. Mi az orvos kártérítési felelőssége a polgári életben? 3. A beteg katona és a Magyar Néphadsereg egészségügyi szolgálata közötti jogvizsonynak mi a lényege? 4. Mi a katonaorvos felelőssége a hadsereggel szemben? ad. 1. „Társadalmunkban legfőbb érték az ember". Ez az alapelv azt az egyéni és ugyanakkor társadalmi érdeket fejezi ki, ami az egyes emberek egészségéhez és munkaerejének fenntartásához fűződik. A dolgozók egészségének védelméhez és az orvosi ellátás széleskörű megszervezéséhez az Alkotmány 47. §-a nyújtja a legfelsőbb szintű garanciát. Eszerint tehát az orvos társadalmi méretű szükségletkielégítést végez, amikor a hozzáforduló betegeket gyógyítja. Munkája mégis, különös módon különbözik minden más emberi munkától, mert az orvos gyógyító ténykedésével a legmélyebben és a legközvetlenebbül hatol be az egyén, a személyiség érdekszférájába. 1 Az orvos és a beteg közötti kapcsolat ezért a beteg részéről mindig olyan feltétlen bizalmat jelent, amely a gyógyító-megelőző tevékenység során létrejövő jogviszonyt minden vonatkozásában meghatározza. A beteg és az orvos kapcsolatát jogviszonynak kell tekintenünk, mert annak létrejötte alkalmával a felek között jogok és kötelezettségek keletkeznek. A beteg az egészégi állapotában bekövetkezett rendellenesség helyreállítását igényli az orvostól, tehát a köztük levő jogviszony lebonyolítása a beteg részére szükségletkielégítést, az orvos részére pedig munkát jelent. Ha megvizsgáljuk ezt a jogviszonyt, megállapíthatjuk, hogy legelemzőbb sajátosságai polgári jogi természetűek: a) tárgya a szükségletkielégítés; b) alanyai egymással mellérendeltségi viszonyban vannak; c) a lebonyolításban a rendelkezési elv érvényesül; d) a konkrét jogviszony a felek között megállapodással jön létre, tehát kötelmi jellegű; 1
Dr. Törő Károly: Az orvosi polgári jogi viszony '(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) 5. oldal.
e) a jogviszonyból eredő, alanyi jogok megsértése a személyi, vagy vagyoni jogok sérelmével jár. Az utóbbi jogsérelem a kár bekövetkezése, amelynek szankciója az eredeti állapot helyreállítása, illetőleg a kártérítés. A felsorolt polgári jogi ismérvek nem abszolútak, mert azok az orvos — beteg jogviszonyban némileg módosulnak, mégis — tendenciájukban — feltétlenül polgári jogi természetűek. A mellérendeltség elve látszólag törést szenved az orvos és a beteg kapcsolatában, mert bár a főszabály az, hogy a beteg saját akaratából veszi igénybe az orvos tevékenységét, mégis vannak esetek, amikor az orvosi beavatkozás a beteggel szemben kikényszerthető. Ilyenek például a közegészségügyi és járvány védelmi beavatkozások, azonban ezek nem is polgári jogviszony, hanem államigazgatási jogviszony keretében kerülnek lebonyolításra. Más esetekben pedig — és az esetek többsége ilyen — ha a gyógyító tevékenységet egészségügyi szerv, vagy intézet látja el, a beteg látszik a jogviszony urának, mert jogszabály rendelkezése alapján (lásd PTk. 199. és 205. §-ait) egyoldalú jognyilatkozatával hozza létre a jogviszonyt. Ennek létrejötte után azonban az orvos tevékenységének tárgya ai beteg szervezete lesz, és ettől kezdve a beteg magatartása — látszólag — áz orvos akaratától függ. Mégis nyilvánvaló a mellérendeltség elvének érvényesülése, hiszen az orvos gyógyító tevékenységét mindig a beteg érdekében végzi. . Hasonlóképpen nem abszolút a rendelkezési elv érvényesülése sem, A beteg ugyanis többnyire nem rendelkezik orvosi szakmai ismeretekkel és gyakran még betegsége természetét sem ismeri pontosan. Ezért a jogviszony létrehozásánál nem tudja előre pontosan meghatározni az annak tartalmát kitevő jogok és kötelezettségek határait sem. A jogviszony lebonyolításában azonban a kockázatviselés a beteget terheli, ezért főszabályként áz ő rendelkezésétől függ, hogy mit tehet meg az orvos és mit nem. Ezt különösen azok az esetek példázzák, amikor veszélyesebb beavatkozások vagy gyógymódok alkalmazása válik szükségessé, mert ezek végrehajtása minden esetben csak a beteg kifejezett belegyezésével történhet (kivéve az életveszély-elhárításának meghatározott eseteit). A jogviszony megállapodásos, kötelmi jellegének tiszta érvényesülését Zavarja az a — fentebb már említett — körülmény, hogy a Ptk. 205. §-a értelmében — jogszabályban megállapított esetekben — egyoldalú jognyilatkozat is keletkeztethet jogosultságot valamely szolgáltatás követelésére. Ez azáltal keletkezhet, hogy meghatározóit jogalanyok tekintetében jogszabály elrendelheti a szerződéskötési kötelezettséget (Ptk. 199. §), ha meghatározott más jogalanyok, egyoldalú jognyilatkozatukkal a szerződés létrehozását kíváhják. Ez a helyzet különösen akkor, ha a beteg nem egy meghatározott orvostól, hanem az állami egészségügyi szolgálat valamely szervétől, vagy intézményétől (rendelőintézettől, vagy kórháztól), mint szervezettől igényli a gyógyító-megelőző tevékenység kifejtését. ' Az említett, általánostól eltérő megnyilvánulási formáktól eltekintve azonban megállapítható, hogy az orvos-beteg közötti kapcsolat az úgynevezett orvosi polgári jogviszony keretében jelenik meg. Egy kötelmi jellegű polgári jogviszonynak viszont elhelyezhetőnek kell lennie a Ptk. rendszerében. A minősítés annak alapján történhet, hogy a fő szolgáltatás valamely tevékenység kifejtése, tehát munkaszolgáltatás.
A Ptk. két1 olyan szerződésfajtát ismer, amely munkaszolgáltatáson alapul. Ezek: a vállakózás (Ptk. 387. §) és a megbízás (Ptk. 474. §). A vállalkozási szerződés fő tényállási eleme, hogy a vállalkozó valamely munkával elérhető eredmény létrehozását vállalja. Az orvosi polgári jogv i s z o n y azonban nem lehet vállalkozási szerződés, mert az orvos a beteggel szembeni kötelem alapján nem eredményszolgáltatásra vállalkozik. Az emberi szervezet egyedi különbözőségei ugyanis lehetetlenné teszik az orvosi munkatevékenység eredményének biztos előrelátását, és ezért az orvos beavatkozásának következményei még ma is bizonytalanok lehetnek. . A megbízás esetében viszont a megbízott nem eredményszolgáltatásra, hanem méghatározott tevékenység végzésére, ügy ellátására köteles a megbízó érdekének megfelelően és annak utasításai szerint. Az orvos és a beteg közötti kötelem lényegében ennek a szerződéstípusnak felel meg, hiszen az orvos azt vállalja, hogy az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően, a legjobb tudása szerint, mindent elkövet a beteg gyógyulása érdekében. Az orvos ugyanakkor az ügyellátás során, bizonyos tevékenységi — gyógymód megválasztási — szabadsággal is rendelkezik. Ez a szabadság azonban nem abszolút, mert korlátozzák egyrészről a foglalkozásig szabálvok, másrészről a betegség természete, a beteg panaszai és kívánságai. Á beteg — betegségével kapcsolatos — előadása (panasza) a megállapodást tartalommal tölti meg és egyben meghatározza az orvosi tevékenység kereteit is. Ennyiben a beteg, előadása megfelel a megbízási szerződés törvényi tényállási elemeként meghatározott utasítás-adás követelményének, holott egyéb vonatkozásban — szakértelem hiányában — nem adhat a beteg az orvosnak konkrét utasításokat. Az eddigiekben elemzett orvosi polgári jogviszony elsősorban olyankor jelenik meg a megbízási szerződés tiszta, Ptk. szerinti formájában, amikor az orvos a jogviszonyban személyesen, mint Önálló jogalany vesz részt. Ez a magánorvosi gyakorlat esete. Szocialista társadalmunk azonban a dolgozók egészségének védelméről főként az államilag szervezett egészségügyi szolgálat útján gondoskodik. Ilyenkor viszont -a jogviszony alanyai nem a beteg és az orvos, hanem a beteg és az egészségügyi szervezet. Ezekben a jogviszonyokban az orvos, az egészségügyi szervezet alkalmazottjaként, annak képviseletében jár el és a beteg nem vele, hanem az egészségügyi szervezettel kerül, megbízó-megbízotti viszonyba. Maga a kötelem pedig nem kifejezett szerződéskötéssel, hanem jogszabályi rendelkezés alapján jön létre, mégis a szerződéses megbízási jogviszonyra jellemző sajátosságokkal rendelkezik. Ennek alapján ugyanis a beteg gyógykezelésre jogosult, az egészségügyi szervezet pedig gyógykezelésre köteles. A jogviszony lebonyolítására tehát ilyenkor is a Ptk.nak ugyanazok a szabályai vonatkoznak, mint a magánorvosi szerződés lebonyolítására. . ad 2. Az előző pontban már szó esett arról, hogy az orvos gyógyítómegelőző tevékenysége a beteg vagyoni jogainak sérelmével járhat. A jogsértő magatartás viszont a polgári jogi felelősség általános szankcióját, a kártérítést vonja maga után. A kérdés most már csak az, hogy a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai tartalmaznak-e külön szábályokat a megbízott hibás ügyellátásból eredő károkozása esetére? Megállapíthatjuk, hogy nem
A Ptk. 318. §-a viszont kimondja: 2 „A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kéli alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés mérséklésének — ha a jogszabály kivételt nem tesz — nincs helye" Az alkalmazandó főszabály tehát a Ptk. 339. § (1) bek. lesz: „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható." E szabály alapján kell tehát elbírálni minden olyan gyógyító megelőző tevékenységgel történt károkozás esetét, amikor a jogvizsonyban a beteg és az orvos, vagy a beteg és az állami egészségügyi szolgálat állt egymással szemben. Az állami egészségügyi szolgálat alkalmazottjaként eljáró orvos vétkes károkozása esetén azonban a Ptk. 339. §-a csak a 348 § (1) bekezdésének figyelembevételével alkalmazható, vagyis az alkalmazott orvos vétkességétől függően, annak munkáltatóját terheli a beteggel szembeni kártérítési felelősség. A fentiektől eltérő a kártérítési felelősség szabályozása, ha a beteg munkaviszony keretében, a munkáltatója által nyújtott egészségügyi szolgáltatást vette igénybe és ennek során érte károsodás. Sérülése ilyenkor üzemi baleset lesz, amiért a munkáltató az Mt. 62 §-ának rendelkezései szerint, vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felelős az okozott kárért. A felelősség alól csak abban az esetben mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. (Hasonló szabályok szerint felelős a néphadsereg az egészségügyi szolgálata által okozott károkért, de ezeket külön pontban ismertetem.) Miként okozhat kárt gyógyító tevékenységével az orvos? A kár mindig olyan orvosi magatartás követkézménye, amely a beteg egészségromlásához, testi épsége sérelméhez, vagy halálához vezetett. Az ezzel összeüggő kár pedig csak pénzben kimutatható vagyoncsökkenés-, szükséges kiadás- vagy költség-, illetőleg jövedelemveszteség lehet. A kárnak az orvos tevékenységével okozati összefüggésben kell állnia, azonban ennek megállapítása nem egyszerű. Az okozati összefüggés és ezzel együtt a kárfelelősségi szabály megállapítása is könnyebb lenne, ha az orvos kötelezettsége eredményszolgáltatásra irányulna. Ez esetben ugyanis a hibás teljesítésért tartozna szavatossági kötelezettséggel, A szavatossági jogok azonban már csak azért sem alkalmazhatók, mert az orvosi tevékenység rendszerint folyamatos és a tevékenységétől az eredmény — időbelileg is — különválik. Szinte nincs olyan eset, amikor az orvosi eljárás lebonyolításakor meglehetne állapítani, hogy a beavatkozás eredményes volt-e, mert a teljes gyógyulás, vagy az esetleges szövődmények nem szoktak azonnal jelentkezni. Az orvosi jogviszony esetében tehát az eredményért való felelősség nem alkalmazható. Azonban á vétkes magatartásért való kártérítési felelősség megállapításához is elkerülhetetlen az eredmény vizsgálata, mert a káros eredmény ismerete nélkül azt sem lehetne megállapítani, hogy az orvos megfelelően mű2
Lásd még: Ptk. 351. § (1) bekezdés első fordulatát.
ködött-e az ügy ellátása során, a kitűzött cél, a beteg gyógyulása érdekében. 3 Mindezekre figyelemmel az orvos polgári jogi felelősségének megállapításához a következő feltételek együttes megléte szükséges: 1. A kái' bekövetkezése. A kár az eredményben jelentkező objektív jogellenesség, amely elsősorban a jogosult (a beteg) érdekeinek, alanyi jogainak sérelmét jelenti. A kár bekövetkezése ezen kívül a tárgyi jogban levő magatartási szabályokat is sérti, mert ezek az orvos gyógyító-megelőző tevékenységét akként szabályozzák, hogy annak a beteg gyógyulását kell eredményeznie. Ismételten hangsúlyozni kell továbbá, hogy a kárnak pénzben kimutathatónak kell lennie. 2. A jogellenesség. Objektív kategória, amely a tárgyi jognak az orvosi magatartás oldaláról való sérelmét jelenti. Az orvos tevékenységét szabályozó tárgyi jog: az Orvosi Rendtartás 4 és annak végrehajtási rendelkezései 5 . Az orvos magatartásának jogellenessége természetesen még önmagádban nem vonja' maga után a kártérítési felelősséget, mert ha például az ilyen mmagatartás nem okoz kárt, úgy akkor legfeljebb csak a fegyelmi felelősség alapjául szolgálhat. 3. A vétkesség. A magatartás szubjektív oldalának vizsgálatát jelenti., amely az orvos tudatának a saját magatartásához, illetőleg annak várható eredményéhez való viszonyát elemzi. E tudati viszony a szándékosságban, vagy gondatlanságban (tudatos gondatlanság, vagy hanyagság) nyilvánulhat meg, amely a polgári jogban a vétkesség két változata. A vétkes orvosi magatartások közül a szándékosság általában ritkán fordul elő gyakori azonban a gondatlanság, amelynek egyik változata, a hanyagság az, amely a legtöbbször károsodáshoz vezet. Törő Károly erről mondja, hogy: »Egy rosszul foganatosított orvosi beavatkozást utólag már nem lehet meg nem történtté tenni. Egy bizonyos időben szükséges és elmulasztott tevékenység későbbi elvégzése sohasem pótolhatja maradéktalanul a megfelelő időben történt eljárást". 6 A vétkesség tehát általános megfogalmazásban azt jelenti, hogy az orvos nem úgy iárt el. ahogy az adott helyzetben általában várható! E szabály az elvárhatóság mértékét is objektiválja, mert nem az adott orvostól, „tőle" elvárható magatartást határozza meg mércéül, hanem a vele azonos képességű orvosoktól — az orvostudomány adott időpontban való állásának megfelelően elvárható magatartást 4. Okozati összefüggés. A jogellenes és vétkesmagatartásnak a káros , eredménnyel az ok- és okozat kapcsolatában kell állnia. A kártérítés ugyanis — mint szankció — csak akkor fejthet ki preventív (nevelőmegelőző) hatást, ha arra a vétkes és jogellenes emberi magatartásra hat vissza, amely a kár bekövetkezésének előidéző oka volt.7 3
Dr. Törő Károly: idézett mű 249. oldal 1959. évi 8. sz. tvr. ?6 51/1959. XII. 31.) Korm. sz. rendelet ós a 8/1959. (XII. 31.) EüM. sz. r. Dr. Törő Károly: idézett mű 250. oldal. 7 Lásd: Világhy—Eörsi: Magyar Polgári jog (tankönyv) II. köt. 558. oldal. 4
A kártérítési felelősség felsorolt feltételei konjuktatívak, te-hát az eljáró orvos felelőssége csak akkor áll be, ha a tényállásban az összes feltétel egyidejűleg megvalósult. Ebből viszont értelemszerűen következik az, hogy a feltételek bármelyikének hiánya kizárja az orvos kártérítési felelősségét. A polgári jogi kártérítési felelősség körében gyakran okoz elvi és gyakorlati problémát a bizonyítási teher kérdése. Az orvos a kártérítési felelőssége körében e problémák fokozottabban jelentkeznek, az orvosi tevékenység speciális jellegére tekintettel. A bizonyítási teher szabálya, hogy annak kell bizonyítania, aki a saját érdekkörében valamely tényre vagy körülményre hivatkozik. E szabály a polgári anyagi és eljárási jogban azonos, mégis másképp kell értelmezni. Amíg az eljárásjogi szabály csak azt határozza meg, hogy a bizonyítás melyik fél terhére esik, addig az anyagi jogban a bizonyítási teher azt jelenti, hogy a bizonyítás esetleges sikertelensége esetében ennek hátrányait az viseli, akit a bizonyítás egyébként terhelt. Ebből következik az úgynevezett „bizonyítási szükséghelyzet". 'Ez viszont a kártérítési felelősség körében azt jelentené, hogy a károsultnak kellene bizonyítania a felelősség összes feltételeinek meglétét, mert a bizonyítás sikertelensége esetében elesne a kártérítéstől. Ez azonban a. beteg és az orvos viszonylatában gyakorlatilag lehetetlen, mert a beteg többnyire semmiféle orvosi szakismerettel nem rendelkezik és így sem ellenőrizni, sem elbírálni nem képes az orvos által kifejtett tevékenységet, — különösen abban a vonatkozásban nem, hogy az eredményes volt-e, illetőleg milyen eredményre kellett volna vezetnie. Polgári jogunk ezért megosztja a bizonyítás terhét a jogosult és kötelezett között akként, hogy a betegnek kell bizonyítania a kárt, az orvosi magatartás jogellenességét, valamint a kettő közötti okozati összefüggés meglétét. Ha tehát a magatartás jogellenessége és ennek a kárral való okozati összefüggése már bizonyítást nyert, úgy az orvosi magatartás vétkességét már védelmezni kell. Ez viszont azt jelenti, hogy az orvos csak a vétlenség bizonyításával mentesülhet a felelősség alól. Vagyis, a károsult beteg az orvos magatartásának felróhatóságát nem köteles bizonyítani, hanem ehelyett az orvost terheli vétlenésgének bizonyítása. aidi 3. Az orvos polgári jogviszonyában a rendelkezési elv érvényesülését leginkább a beteg orvos-választási joga fejezi ki. A munkaviszonyban álló beteg ugyanis választhat, hogy az állami egészségügyi szolgálatot, a magánorvost, vagy a munkáltatójának üzemi orvosát bízza-e meg betegsége gyógyításával. Mindhárom esetben lehetősége van arra is, hogy a már eljáró orvossal szembeni megbízását visszavonja és a megmaradt, másik két lehetőségének egyike alapján, új orvosra bízza gyógyításának , ellátását. Mindhárom orvosi jogviszonyra jellemző, hogy — bár létrehozásuk módja eltérő — a lebonyolításuk a polgári jogi megbízás szabályai szerint történik. Nem érvényesülnek azonban egyforma szabályok, ha a jogviszony lebonyolítása közben a beteg kárt szenved. Ilyenkor az állami egészségügyi szolgálat és a magánorvos a Ptk. vétkességi szabályai szerint vonható felelősségre, — míg a munkáltató vétkesség nélküli kártérítési felelősséggel fog tartozni az alkalmazott orvosának vétkes magatartásával okozott, károkért. Ez az eltérés azért lehetséges, mert a vál-
lalat üzemi orvosa által, „műhibával" okozott sérülés üzemi balesetnek minősül és mint ilyen, a munkajog szabályai alapján bírálandó el. Hasonló a helyzet a Magyar Néphadsereg egészségügyi (továbbiakban eü.) szolgálata és a katonabeteg jogviszonya esetében is. Ez a jogviszony is polgári jogi megbízási szerződésszerű,, mert a jogviszony — lényeges tartalmában — a|lig tér el például az állami eü. szolgálat és a beteg közötti jogviszony tartalmától. Mégis különbség van a kettő között,, ami abból adódik, hogy a beteg katona és a néphadsereg eü. szolgálatának orvosai (tagjai) is azonos testületen belül teljesítenek szolgálatot. A jogviszonyban résztvevő mindkét személyre elsősorban az a jellemző, hogy katonák, tehát szolgálati viszonyuk azonos. Ha a gyógyító tevékenység során, a köztük levő jogviszony jogsérelem nélkül eléri célját, akkor az általános szabályoktól nincs eltérés, a lebonyolítás a polgári jog szabályai szerint történik. — Más a helyzet akkor, ha valamelyikük jogellenes magatartást tanúsít a lebonyolítás során. Ilyenkor a szolgálati viszony fog előtérbe lépni és mindketten — elsősorban — fegyelmi felelősséggel tartoznak a testülettel szemben. Ha pedig a gyógyító tevékenység során, valamelyikük jogellenes és felróható magatartása a másiknak kárt okozott, akkor a károsultai szemben, nem a károkozó, hanem a néphadsereg fog közvetlen kártérítési felelősséggel tartozni. Ennek különleges jogpolitikai okai vannak, ha a kárt a beteg szenvedte el. Jogszabályaink ugyanis a nagy apparátussal rendelkező néphadseregre bízzák az eü. szolgálat olyan körültekintő megszervezését, hogy az magas színvonalon biztosítsa a szükséges személyi és tárgyi feltételeket és ezzel megelőzze a hasonló természetű károk bekövetkezését. A sorállományú katonának ugyanis — a munkaviszonyban álló dolgozóktól eltérően — (egyes kivételektől eltekintve) nincs olyan lehetősége, hogy az egészségügyi szolgáltatások valamely másik változatát választhassa. Számára — szolgálati ideje alatt — csak a hadsereg eü. szolgálata biztosíthat gyógyulási lehetőséget és ezért az-itt folyó gyógyító tevékenységet jogi garanciákkal kell körülbástyázni. A hadkötelezettséget teljesítők esetében, a betegek és az eü. szolgálat Közötti jogviszonyt a 19/1964. (VII. 9-) Korm. sz. rendelet 24. § (1) bekezdése hozza létre. Eszerint : „A hadkötelest a katonai szolgálat alatt, betegség esetén betegségi ' ellátás illeti meg. A betegségi ellátást a fegyveres erők egészségügyi szolgálata biztosítja, szükség esetén az állami egészségügyi szolgálat útján." Az MNIIF 34/1966. sz. utasítás 9. pontja a következőképp konkretizálja ezt a rendelkezést: „Tényleges szolgálatot teljesítők járóbetegként történő orvosi gyógykezelése az alakulat orvosi rendelőiben történik, az alakulat állományában levő hivatásos vagy tartalékos honvédorvos, illetve szerződéses polgári orvos által." Különleges jogi helyzet adódik akkor, ha a katonát — jogszabályi rendelkezés alapján, — kivételesen az állami eü. szolgálat látja el és az gyógyító tevékenysége során kárt okoz neki. Ilyenkor, ha a katona jogszerűen vette igénybe az állami eü. szolgálat tevékenységét, akkor kárát olyannak kell tekinteni, mintha azt a néphadsereg okozta volna. Az ál-
lami eü. szolgálat ugyanis ebben az esetben a 19/1964. Korm. sz. rendelet aiapján — a néphadsereg eü. szolgálata helyett eljárva — nyújtott a katona részére — szolgálati viszonyára tekintettel — eü. szolgáltatást. A katona kára tehát „katonai kötelmekkel összefüggő"-nek minősül és azt a Honvédelmi Minisztériumnak kell megtéríteni. A néphadsereg természetesen az ilyen közvetett kárát, a katonával szembeni helytállás után, a kárt okozó állami egészségügyi szervvel megtérítteti, illetőleg reá áthárítja. Ha viszont a katona az állami eü. szolgálat tevékenységét jogtalanul vette igénybe (pl. a honvédorvos nem az SzTK-ba hanem katonai szakrendelésre utalta be) és ennek során szenved kárt, úgy ezesetben kárigényét csak a kárt okozó állami eü. szervvel szemben érvényesítheti. Ha a beteg katonának a néphadsereg eü. szolgálata okoz jogellenes magatartással („orvosi műhibával") kárt, akkor a beteg sérülése „katonai kötelmekkel összefüggő" balesetnek minősül, mert sérülését katonai szolgálati viszonyán belül szenvedte el. A 49/1967. (XI. 22.) korm. sz, rendelet alapján a néphadsereg megtéríti a tagjának — halála esetén hozzátartozóinak — azt a kárát, amely életének, egészségének, vagy testi épségének megsértésével kapcsolatban keletkezett, ha. a sérelem szolgálati kötelmekkel összefüggésben áll. A néphadseregnek e kártérítési felelőssége — a munkajogi szabályokhoz hasonlóan — vétkesség nélküli, tárgyi felelősség és ez alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, nogy a kárt szolgálati kötelmek körén kívül eső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a testületi tag elháríthatatlan magatartása okozta. (R. 3. § (3) bekezdés). K, József kártérítési ügyét is az idézett jogszabály alapján bírálta el a HM Pénzügyi Főnökség. A lefolytatott vizsgálat alapján ugyanis megállapítást nyert, hogy a károsult balesetét a szolgálati kötelmek körén, belül eső ok, a tényleges szolgálatot teljesítő honvédorvos tevékenysége okozta. S. Gyula t. o. hdgy. magatartásának felróhatóságát ebből a szempontból még meg kellett vizsgálni, mert a néphadsereg kártérítési felelőssége független a vétkességétől. A kár oka egyébként a néphadsereg részéről nem volt elháríthatatlan, mert ha az eljáró orvos az injekció beadásánál kellő figyelmet és gondosságot tanúsít, úgy a baleset elkerülhető lett volna. A néphadsereg felelősségének kimentésére tehát, a konkrét esetben nem volt jqjgszabályi lehetőség. — Mivel pedig K. József balesetét — a károsult felszólalása alapján — a honvédelmi miniszter utóbb „katonai kötelmekkel összefüggő"-nek minősítette, az összes feltétel megvalósult a néphadsereg kártérítési felelősségének elismeréséhez. A HM Pénzügyi Főnöksége ezért — az összegszerűségre vonatkozó bizonyítékok alapján — K. József balesettel összefüggő keresetveszteségét jogerős kártérítési határozattal megállapította és a károsultnak megfiztette, ad 4. .K. József sérülését az eljáró orvos nem csak jogellenes, hanem egyben vétkes magatartással okozta. Az eddigi elméleti fejtegetések után tehát sor kerülhet arra, hogy a kárt okozó honvédorvos kártérítési felelősségének feltételeit is megállapíthassuk. A honvédorvost, mint jogalanyt két fő tulajdonság jellemzi: egyrészről orvos,. másrészről katona. Mindkét minősége — külön-külön is — speciális követelményeket támaszt vele szemben. a) Az orvosok magatartási szabályait — minden olyan orvosi oklevéllel rendelkező személyre vonatkozóan, aki a Magyar Népköztársaság területén orvosi tevékenységet fejt ki — az orvosi rendtartásról
szolo 1Ő59 evi 8 sz. tvr. es annak végrehajtási szabályai határozzak meg. E szabalyok az orvosok magatartását — .taxitíve felsorolt tilalmak keretei között — általánosságban határozzák meg úgv hogy az megfeleljen az orvostudomány mindenkori állásának, a beteg egyem adottságainak, a betegség stádiumának és az orvos kepzettsegenek, valamint gyakorlati készségének. E határok kozott — a konkrét kötelezettségek és tilalmak kivételével •— az orvos tel s , ^ szabadságot élvez a gyógymódok meghatározásában és a gyógyító eszközök alkalmazásában. Ha azonban magatartása az orvosi rendtartás szabályaiba ütközik, ezért elsősorban fegyelmi felelosseggel tartozik az orvosok Fegyelmi Szabályzata szerint. A fegyveres testületek állományában tényleges szolgálatot teljesítő orvosokra azonban — a Tvr- 42. § (1) bek. szerint — a Fegyelmi SzabaLyzat nem vonatkozik, hanem fegyelmi felelősségük a testületek fegyelmi szabályzatai szerint alakul. , tt A ¿™y é dorvos P°l&ári j°gi felelősségének egyik feltétele a jogellenesseg. Magatartasanak tehát a tárgyi jogba, vagyis az orvosi rendtartásba és annak részletszabályaiba kell ütköznie. A honvédorvos magatartására vonatkozo tárgyi jog azonban ellentmondásos, mert a Tvr 42 s8 K m bek - kimondja, hogy: . ' • ' . " ' ' „A jelen törvényerejű rendelet rendelkezései a. fegyveres testületek allomanyaban tenyleges szolgálatot teljesítő orvosokra csak a fegyveres testületeken kívül betöltött állásukkal, valamint a magángyakorlatukkal kapcsolatban terjednek ki." o r v n ^ r í f 1 ? ! , 6 SZabál 1 5 : á 1 na 1 k etimológiai értelmezése szerint a honvédv o n a t k l ^ P Í a í S e r e ? e n h e l u l l t e r k e n ységére az orvosi rendtartás nem vonatkozik A Tvr. es az kiadott azt hatálybaléptető (XII. Kormtevesz rendelet végrehajtásáról 8/1959. (XII.51/1959. 31.) EüM sz. 21) rendeled bJ ™ w f T V 1 S Z ° n t e Í y é r t e l ™ Ű e n kimondja, hogy a felhatalmazó jogszabályok (a Tvr. es a Korm. R.) végrehajtását a belügyminiszterrel, a honS f í í ™ n i s ^ r e l stb egyetértésben rendeli el. E jogszabály 1 . §- a * "Tvr. hatalya alá eső orvosok körét" úgy határozza meg, hogy a Tvr. rendelkezesei „kiterjednek mind az általános orvosi, mind a fogorvosi oklevéllel rendelkező orvosokra". Eszerint tehát a 8/1959 EüM sz. rendelet bevezető része egyértelműen kimondja, hogy a felhatalS S S ^ ^ b O y ö k ( a T V r ' é S a K ° r m - R"> ^ g r e h a j í á k t í b e l ü g y m i n S errel a honvedelmi miniszterrel stb. egyetértésben rendeli el. E jogszabály 1. §-a pedig a „Tvr. hatálya alá eső orvosok körét" úgy határozza meg, hogy a Tvr. rendelkezései „kiterjednek mind az á l t a l á n o s o r í o s ? S qíq\,Sf°rVOS1 rendelkező orvosokra". Eszerint tehát á 8/1959. EuM sz. rendelet indirekt módon, a Tvr. által saját hatálya alól kivont fegyveres testületi orvosokat visszautalja az orvosi rendtartás hatálya ala tartozó orvosok körébe. Ezt pedig azáltal teszi, hogy a honvédelmi miniszterrel egyetértésben kibocsátott végrehajtási rendelet már nem tartalmaz kizáró szabályt a honvédorvosokra, mindössze eltérő szabályokat állapit meg a magánorvosi gyakorlatukkal, orvosi nyilvántartásba vetelukkel, szakvizsgájuk feltételével, valamint fegyelmi felelős y QS segre vonásukkal kapcsolatban. A jogszabályi rendezésnek ez a módja tulajdonképpen törvénysértő mert miniszteri rendelettel magasabbrendű jogforrást, a jelen eseteben
törvényerejű rendeletet módosítani nem lehet. A gyakorlatban azonban mégis tudomásul kell venni ezt a tényleges helyzetet mindaddig, ameddig az orvosi rendtartás módosításra, vagy új szabályzásra nem kerül, mert a HM Egészségügyi Csoportfőnökség hivatalos tájékoztatása szerint, a honvédorvosokra vonatkozóan külön rendtartást sem miniszteri, sem pedig más belső intézkedés nem léptetett életbe. A hivatalos tájékoztatás egyébként arra is vonatkozott, hogy a honvédorvosok magatartását is mindenkor az 1959. évi 8. sz. tvr. és annak végrehajtási jogszabályai alapján kell elbírálni. Dr. S. Gyula t. o. hdgy. magatartásának jogellenessége is az orvosi rendtartáshoz viszonyított. A Vhr. 2. § (3) bekezdése ugyanis egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a gyógymód megválasztásának szabadsága nem jogosítja fel az orvost, hogy az orvostudomány mindenkori állásának nyilvánvalóan meg nem felelő orvosi tevékenységet fejtsen ki. Már pedig dr. S. Gyula ilyen tilalmazott magatartást tanúsított, amikor — az orvosszakértő megállapítása szerint — a bőr alá adható injekció beadásának helyét és mélységét rosszul megválasztva, azt az orsóidegbe szúrva adta be. E műveletet pedig a beteg panaszára sem hagyta abba, holott a Tvr 4. § (1) bekezdése szerint „az orvosi vizsgálatnak a beteg minden panaszára ki kell terjednie". Magatartása ezenkívül még azért is jogellenes volt, mert megszegte a Vhr. 5. § (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezéseit is: — az ideg-sérült beteget nem azonnal, hanem csak 5 nap késéssel irányította a megfelelő szakorvoshoz; — a szakorvos javaslatára, azonnal megfelelő fekvőbeteg-gyógyintézetbe (MNKK idegosztálya) kellett volna utalnia, azonban ehelyett még további 16 napig a saját —személyi és tárgyi feltételeket nélkülöző — kezelésében visszatartotta a beteget. E jogellenes magatartását az igazságügyi orvosszakértő véleménye félreérthetetlenül bizonyította. b) Dr. S. Gyula a sérülés okozásakor tényleges katonai szolgálatot teljesített, Vonatkoztak rá ezért mindazok a jogszabályok, szabályzatok, parancsok és utasítások, amelyek minden katonára — általában — vonatkoznak. így a fegyveres erők és testületek tagjainak a testületekkel szemben fennálló anyagi felelősségéről szóló 7/1970. (IV- 1.) Korm. sz. rendelet szabályai szerint, felelősséggel tartozik mindazért a kárért, amelyet a testületnek szolgálatában, vagy azzal összefüggésben, vétkes magatartásával okozott. (R. 3. §) E szabályok szerint kell a honvédorvos kártérítési felelősségét is megállapítani, ha a gyógyító tevékenysége során kárt okozott. Jogi státusát tehát ebben a vonatkozásban nem az határozza meg elsősorban, hogy mint orvos-, hanem az, hogy mint katona, a testület tagjaként eljárva, szolgálata teljesítése során okozott kárt a néphadseregnek. A néphadesereg vagyonának, valamint a kárnak pontos fogalmát adja a 2,3/1970. (HK 2.) HM számú utasítás, amely a kárt okozó testületi tagokkal szembeni kártérítési eljárás részletes szabályait tartalmazza. Eszerint kár a néphadsereget ért minden vagyoni hátrány, így — többek között — az a kártérítés is, amit a néphadsereg a katona vétkes magatartása miatt a károsultnak kifizetett.
Az Ut. 11. pontja a vétkesség két fokozatának, a gondatlanságnak és a szándékosságnak is pontosan meghatározza a fogalmát. Eszerint: gondatlanul az okozza a kárt, aki magatartásának (cselekvésének vagy mulasztásának) károsító következményeit azért nem látja előre, mert az általában elvárható figyelmet, vagy körültekintést elmulasztotta. Gondatlanul okozza a kárt az is, aki előre látja magatartásának károsító következményeit és — bár ezeket nem kívánja — könnyelműen bízik azok elmaradásában.A vétkesség foka a kárért felelős személlyel szemben kiszabható kártérítés mértékét befolyásolja. A kártérítés esetenkénti mértékét a R. és az Ut. szabályai taxatíve meghatározzák. A munkajogi és polgári jogi vétkes kárfelelősség szabályaival ellentétben, különleges szabályt vezetett be a HM utasítást 13. pontja a bizonyítási teher vonatkozásában. Meghagyja ugyanis a néphadsereget az úgynevezett bizonyítási szükséghelyzetben, mert a kártérítési felelősség valamennyi feltételének bizonyítására, így a kárt okozó testületi tag vétkességének bizonyítására is a parancsnokot kötelezi. A cikk tárgyául szolgáló konkrét esetben a HM Pénzügyi Főnökség Jogi Osztálya, a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy dr- S. Gyula t. o. hdgy. a károsult K. József növendék sérülését vétkes magatartással okozta: 1. Az injekció beadásánál elmulasztotta az orvosoktól általában elvárható figyelmet és körültekintést. Ezért fordulhatott elő, hogy a hely és mélység helytelen megválasztásával az orsóidegbe szúrta be a tűt, illetőleg fecskendezte be a gyógyszert. 2. Az orvosszakértő megállapítása szerint a súlyosabb eredmény elkerülhető lett volna, ha dr. S. Gyula az orsóideget ért mechanikus sé relem pillanatában figyelmet szentel a beteg panaszára és a gyógyszer befecskendezése helyett, a tűt kihúzza és a beteget azonnal szakorvoshoz irányítja. Így ugyanis nem következett volna be a sérült ideg — gyógyszerek okozta — kémiai ártalma is. Az 1. és 2. pont alatt ismertetett magatartások tehát kimerítették mind a hanyagság, mind pedig a tudatos gondatlanság fogalmát (Út. 11 /a. pont két fordulata.). 3. A szándékosság szintjén megnyilvánuló vétkesség terhelte még dr. S. Gyulát azért, mert — az alakulat egészségi helyzetének jelentésekor — elhallgatta parancsnoka előtt K. József orsóideg megbetegedésének tényleges okát és csak a rosszullét kezelését, valamint a bénulás tüneteit jelentette, az összefüggések feltárása nélkül. így történhetett meg, hogy a parancsnok — a félrevezető tájékoztatás alapján — helytelen baleseti jegyzőkönyvet terjesztett fel és azt egyben helytelenül . is minősítette. Ez pedig azt eredményezte, hogy K. József — ha csak átmenetileg is, •—• munkaképtelensége idejére még a táppénztől is elesett. *
k
*
Dr. S. Gyula t. o. hdgy. tehát gyógyító tevékenysége során, súlyos fokú gondatlan magatartásával kárt okozott betegének és ahelyett, hogy a már bekövetkezett káros eredmény súlyosbodását megakadályozta
volna, még további károkat okozott azáltal, hogy a történteket elpalástolni igyekezett. Fegyelmi felelősségrevonását csak azért kerülhette el, mert a kártérítési eljárás idejére alakulatától leszerelték. A kártérítési felelősség alól azonban nem mentesülhetett. Kártérítési felelősségének mértékét az R. 5. §-ának szabálya szerint kellett megállapítania, mert ,,a kár a beosztása ellátására vonatkozó előírások súlyos megsértésének következménye" volt Állományilletékes parancsnoka ezért határozattal kötelezte az illetmény 50%-áig terjedő kártérítés fizetésére.
Általános felügyeleti „komplex" vizsgálataink témái és módszereink Irta: Dr. Dingha László alezredes Az ügyészi általános törvényességi felügyeletre vonatkozó s jelenleg hatályos jogszabályok — mint ismeretes — csupán a legalapvetőbb, általános rendelkezéseket tartalmazzák. így a jogszabály nem rendelkezik a ¡.komplex" általános felügyeleti vizsgálatokról sem és azok téma-választását is csak a gyakorlat alakítgatta. Apparátusunkban az 1960-as évek első felében terjedt el ez a vizsgálati módszer. Céljaként a katonai ügyészek azt tűzték ki, hogy egy-egy alakulat törvényességi helyzetéről egy időpontban több témában kapjanak átfogó képet. Jóllehet a „komplex" általános felügyeleti vizsgálatok egyre inkább gyakorlattá váltak, ennek ellenére — különösen kezdetben — nem volt kellően tisztázott, hogy mit kell értenünk e fogalom alatt. A „Magyar nyelv értelmező szótára" IV. kötet 297. oldalán a „komplex" szó következő magyarázatát olvashatjuk: „Olyan (módszer, eljárás stb.), amely a különféle tudományágakban, gyakorlati munkaterületeken stb. használatos módszereket s elért eredményeket együttesen alkalmazza." A katonai alakulatok komplex törvényességi vizsgálata alatt — követve az előbbi meghatározást — a különféle jogilag szabályozott katonai tevékenységek együttes vizsgálatát lehetne értenünk. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy gyakran nem csak ezt értettük. Kezdetben e vizsgálatokra az volt a jellemző, hogy a résztvevő ügyészek — néha öten, hatan is — személyenként két-három, összesen 10—12 vagy ennél is több témát vizsgáltak meg. A vizsgálati tervek igyekeztek minél teljesebben átfogni a honvédségi, vagy belügyi alakulat egész életét, az anyagi szolgálati ágak működésétől kezdve a fegyverek, lőszerek biztonságos kezelésén keresztül egészen a katonák jogainak és törvényes érdekei biztosításának ellenőrzéséig. Ez az igény két irányban is torzította vizsgálati munkánkat. Egyrészt igen nagy számú téma kidolgozását igényelte, másrészt az egyes „témák" csak szűk területre irányultak. A témák tömegére jellemző a Katonai Főügyészség egy belső felmérése, mely szerint 1966—1370 között az ügyészségek a Néphadseregben 63, a BM Karhatalomnál és Határőrségnél 33, a Rendőrségnél 31 és az IM Büntetésvégrehajtási testületnél 10 különböző témában tartottak általános felügyeletet. A témaválasztás szűkkörűségére jellemző például a katonai szabadságolási igazolványok kezelésének önálló témaként történő vizsgálata. Bár kétségtelen, hogy az ilyen vizsgálattal is gyakran tártunk fel bűncselekményt elősegítő szabálytalanságokat, azonban nem egyszer csak a
gyors végrehajtás lehetősége és az „eredményesség" motiválta a témaválasztást. A tömegesen kidolgozásra került vizsgálati tervek között volt nem is egy — olyan, amely a — 13/1959. Legf. Ü. számú utasítás 6. pontjával ellentétben — operatív tevékenység ellenőrzésére irányult. A fentiekben jellemzett gyakorlatunk csak a témák sorát és a munka mennyiségét növelte, azonban a kellő mélység és alaposság hiányában nem adott módot az alapos elemzésre. Jellemző, hogy 1966-ban egy honvédségi alakulatnál tartott egyik első komplex általános felügyeleti vizsgálatunk témái például a következők voltak: — valamennyi anyagi szolgálati ág működése, különös tekintettel a társadalmi tulajdon megóvására, — a titoktartásra vonatkozó szabályok betartása, — a panaszügyek intézése, — a fegyelmi eljárás törvényessége. Az anyagi szolgálati ágak működése keretében vizsgáltuk, hogy a szakanyagok raktári tárolása megfelel-e a szabályzatoknak; a kiadásokat, felhasználást megfelelően könyvelik-e; biztonságosan zárják-e a raktárakat, tárolóhelyeket; rendelkeznek-e az előírt tűzvédelmi berendezésekkel, eszközökkel ; az arra kötelezett személyek az előírt ellenőrzéseket végrehajtják-e stb. Ezek a szempontok olyan vizsgálati tervek kidolgozásához vezettek, amelyek alapján esetenként már az egyes szolgálati ágak operatív tevékenységét is vizsgáltuk. A ruházati szolgálati ág vizsgálatával kapcsolatos terv. 1. pontja például a következő kérdést tette fel: „Az egység főanyagnyilvántartási könyvében raktári készletként feltüntetett anyagok nyilvántartása naprakész-e? Az adatok megegyeznek-e az ezred raktárában tárolt anyagokkal, valamint az alegységeknek kiadott anyagok mennyiségével? (szúrópróba szerűen)". Vizsgáltuk azt is, hogy a „gépjármű telephely ügyeletes szolgálati helyiségében az előírt okmányok és felszerelések megvannak-e?" Megmértük a konyhában maradt ételféleségeket stb. Meg kell azonban azt is mondanunk, hogy a társadalmi tulajdon védelmét célzó ilyen vizsgálatok témáinak meghatározása nem volt egészen öncélú. A komplex vizsgálat előtt ugyanis a konkrét alakulat szinte valamennyi szolgálati ágánál követtek el — esetenként jelentősebb kárral j á r ó — t á r s a d a l m i tulajdont sértő bűntettet. Mégsem volt szerencsés e témák ügyész által történő vizsgálata, mert olyan mérvű munkaráfordítást igényelt a részünkről a felkészülés és a vizsgálat végrehajtása is, ami nem állt arányban az eredménnyel. Ugyanis egyrészt az egyes bűnügyek lezárásakor már korábban kiadott szignalizációink a vizsgálatok megállapítása szerint eredményesek voltak, másrészt a bűncselekményekkel nem érintett szolgálati ágaknál a társadalmi tulajdont károsító bűntettek elkövetését elősegítő okok, körülmények feltárását és megszüntetését eredményesebben lehetett volna biztosítani szakemberrel végrehajtandó vizsgáitatás útján, (amint ezt azóta már így is tesszük). Nem adhattunk kellő segítséget az alakulat vezetőinek, illetve a magasabb parancsnoknak a fegyverek, lőszerek kezelésével, és a titok-védelemmel kapcsolatosan előírások vizsgálatával sem. . Az utóbbi néhány esztendőben a munka mennyiségi növekedésével együtt járó számszerű eredmények növekedése ellenére egyre inkább az a vélemény alakult ki, hogy a témák számának növelése — ideértve a
- -".-W ' tWII
komplexitás kezdeti felfogását is — nem járható út. Ezzel csak annyit érnénk el, hogy az ügyészi vizsgálatokat kiterjesztenénk a katonai élet szinte valamennyi területére, ami nyilvánvalóan helytelen és szükségtelen. Megállapításaink, bármily nagyszámú is az észrevételünk és terjedelmes az összefoglaló jelentés, nem adnak megfelelő segítséget a parancsnokoknak (és az ügyészségnek) általánosítható következtetések levonására és megfelelő intézkedések kidolgozására. 1970-ben a szóbanforgó alakulatnál ismét komplex általános felügyeleti vizsgálatot tartottunk. A felkészüléshez felhasználtuk az alakulat törvényességi helyzetéről korábban készült értékeléseket, köztük a már említett 1966. évi általános felügyeleti komplex vizsgálat anyagát is. Enek tanulmányozása alapján arra a megállapításra futottunk, hogy helyesebb ha a nagyszámú és sokirányú résztéma helyett kevesebbet,- de alaposabban vizsgálunk. Ebbe az irányba befolyásolt bennünket a± elkövetett bűntettek tapasztalata is. Előzetes tájékozódásunk, illetve a fegyelmi helyzet elemzése azt mutatta, hogy az utóbbi években elbírált bűntettek között már elenyészően csekély számban fordultak elő társadalmi tulajdont károsító cselekmények, másrészt — mint ahogy erre már utaltam —, helyesebbnek tartottuk, ha az alakulat anyagi szolgálatának ellenőrzését nem mi végezzük. Ezzel szemben, bár a bűnügyekben ritkábban tapasztaltuk, egyéb módon viszont gyakrabban jelzéseket kaptunk arról, hogy az alakulatnál ilyen vagy olyan módon megsértik a sorállományú katonák jogait, és törvényes érdekeiket sem biztosítják kielégítően. Mindezek alapján a katonai ügyészség vezetőjének olyan javaslatot tettünk, hogy komplex vizsgálatunk a katonák alapvető jogait tartalmazó rendelkezések betartására irányuljon. A komplex törvényességi felügyelet fő céljaként konkrétan azt tűztük ki, hogy megvizsgáljuk: az alakulat törzsében és az alárendelteknél érvényesülnek-e a beosztottak állampolgári, s a katonai szabályzatokban meghatározott jogai, és ezekkel kapcsolatos kötelezettségeinek az egyes elöljárók eleget tesznek-e? (Ez a vizsgálati cél megfelelt a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló kormányhatározatban is megfogalmazott követelményeknek.) E fő célkitűzés alapján a következő felügyeleti témákból készítettünk vizsgálati terveket: 1. Az alárendeltek alapvető jogai biztosítása. (Ezen belül a katonákkal való törvényes bánásmódnak, a napirendben előírt pihenőidő biztosításá,nak, az esetleges panaszok intézésének vizsgálata). 2. A kártérítési eljárás törvényessége. 3. A sorállományú katonák évi rendes-, jutalom- és rendkívüli szabadságára vonatkozó rendelkezések betartása. 4. A fegyelmi eljárás törvényessége. 5. A sorkatonai szolgálatból leszerelők egyszeri pénzsegélyben való részesítésére vonatkozó rendelkezések betartása. 6. A balesetet szenvedett katonák, illetve hozzátartozóik jogainak és törvényes érdekeinek biztosítása. Már a felügyeleti vizsgálatok közben meggyőződhettünk arról, hogy e jogszabályokkal rendezett területek vizsgálata átfogó képet adhat egy-egy alakulatnál a katonák jogainak biztosítását, illetve védelmét érintő tevékenység értékeléséhez.
•Az adott alakulatnál szükségtelen lett volna a fentieken kívüli egyéb téma vizsgálata. Vizsgálhattuk volna talán még — mint e komplex vizsgálat témakörébe tartozó területet — a Munkatörvénykönyv egyes • rendelkezéseinek betartását. Ezt azért tartottuk mellőzhetőnek, mert a vizsgált alakulatnál viszonylag alacsony a polgári alkalmazottak létszáma. Lehetett volna továbbá vizsgálni a munkavédelmi szabályok betartását is. A már rendelkezésünkre álló adatok azonban arra utaltak, és ezt a komplex vizsgálat csak alátámasztotta, hogy az előfordult balesetek sokrétűsége és a kiváltó okok különbözősége folytán egy-egy szakkiképzési-, illetve munkaterület ilyen értelmű ügyészi vizsgálata nem járt volna értékelhető eredménnyel. A témák kiválasztása megítélésem szerint helyes volt. Valamennyi vizsgált terület jogszabály okkal rendezett és olyan jogokat érint, amelyek gyakorlati biztosítása a hadsereg szolgálati rendjét, fegyelmét, harcképességét is befolyásolja. A komplex felügyelet irányának, céljának általunk .választott meghatározása megfelel a 10/1963. sz. legfőbb ügyészi utasítás III. fejezetében írt rendelkezéseknek is, mert — az adott alakulatnál — és másutt is — e tárgykörökben jelentős számú törvénysértést tapasztaltunk; — egy-egy téma módot adott az alapos, elemző vizsgálatra. Azt hiszem szükségtelen annak kihangsúlyozása, hogy a jogok biztosításának vizsgálata más oldalról a kötelezettségek teljesítésének vizsgáltát is jelenti. Ugyancsak nyilvánvaló az is, hogy a törvényes rendelkezésekben biztosított jogok túllépésére (például az előírtnál több rendes szabadság engedélyezésére) is fel kellett figyelnünk. Nem tartom szükségesnek e cikk keretében valamennyi résztéma joganyagát, a vonatkozó jogszabályokat ismertetni, ehelyütt csupán az 1. pontban meghatározott téma jogi rendezettségéről kívánok szólni. A választott témák — mint ahogy erről már a komplex vizsgálat céljaként szóltam — a legfontosabb jogok vizsgálatára irányultak. Ezért kérdéses lehet, hogy amikor az első résztémának „Az alárendeltek alapvető jogainak védelme" címet adtuk, a feladat meghatározása helyes volt-e? E téma megválasztásakor olyan alapvető jogokra gondoltunk, amelyek nem tartoznak a többi vizsgált téma keretébe. Ezeket a jogokat — az alkotmányos rendelkezések alapján — a néphadseregben hatályos szabályzatok, különösen a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Belszolgálati Szabályzata tartalmazza. E szabályzat II. fejezete a,szolgálati elöljárók általános kötelességei között olyan utasításokat ad, amelyek megszegése súlyosabb esetekben bűncselekmény megállapítását is lehetővé teszi. Ezért e meghagyások teljesítésének vizsgálata feltétlenül törvénysértés megelőzéséhez vezethet. (Természetesen nem vizsgáltuk például a . 48, pont előírásának teljesítését, ami a parancsnoknak a kiképzéssel kapcsolatos alapvető feladatait határozza meg, de vizsgáltuk az 54. pont alapján — a fogadó órák megtartását.) Tulajdonképpen e témában a vizsgálati terv részleteiben a következő- ' ket tartalmazta: — biztosítják-e a katonák járandóságát (anyagi, pénzbeli), s e téren nem követnek,-e el az alárendeltek sérelmére törvénysértést; — milyen az alsóbb fokozatú parancsnokok és beosztottjaik kapcsolata; • — a szabályzatnak megfelel-e a napirend, különös figyelemmel a pihenőidőre;
— a panaszügyek intézése megfelel-e a törvényes rendelkezéseknek. (Ez utóbbi két részkérdést helytelen volt korábban — szükségtelenül részletezett terv szerint — külön témaként vizsgálni.) A témaválasztáson kívül döntenünk kellett a felügyelet módszeréről is. A komplex módon vizsgálni kívánt alakulat alárendelt alegységei ugyanis külön-külön helyőrségben, és sok tekintetben lényegében önállóan működnek, és ezért a szabályzat szerint az alegységparancsnokok egységparancsnoki fegyelmi jogkörrel rendelkeznek. A külön települt alegységek között sok azonos, de különböző objektív és szubjektív okok miatt több eltérő vonás is tapasztalható. Az első alapvető kérdés az volt, hogy az alakulat törzsében, és minden alárendelt alegységnél valamennyi témát megvizsgáljuk-e, vagy egy-egy alegységnél csak két-három témát. Előzetes tájékozódás után végül is úgy döntöttünk, hogy csak az alakulat törzsében vizsgáljuk a leszerelő katonák egyszeri pénzjuttatásban való részesítésének törvényességét — mert az érdemleges döntést az egységparancsnok hozza meg —, viszont az összes többi témát minden alárendelt alegységnél megvizsgáljuk. Ez az állásfoglalás — bár a gyakorlatban sok munkát jelentett — helyes volt, mert a tapasztalatokból megalapozottabban lehetett általánosítható következtetéseket levonni. A dolgok természeténél fogva nem választhattunk olyan megoldást, hogy a törzsben és valamennyi alárendeltnél egy időben folytassuk le a vizsgálatot. Nyilvánvaló, hogy ez a munkában résztvevő ügyészek viszonylag nagyobb számát igényelte volna. Arra viszont törekedtünk, hogy az egyes alegységeknél folytatott vizsgálatok között a lehető legrövidebb idő teljen el. A katonai ügyészségeken — tudomásom szerint <— általános az a gyakorlat, hogy a komplex felügyeletben résztvevő ügyészek valamennyi alegységnél ugyanazt a témát vizsgálják, így a vonatkozó jogszabályok előzetes elsajátítása, és a gyakorlati tapasztalatok értékelése, alkalmazása is alaposabb. Ezt a módszert követtük mi is, ami azzal az eredménnyel is járt, hogy egy korábban vizsgált alegységnél felmerült problémát már a következő helyen is meg tudtuk vizsgálni. Az egyik alegységnél például azt tapasztaltuk, hogy a katonák egy kisebb csoportjának illetményét egy személy úgy vette át, hogy a névjegyzéken a társai nevét is aláírta. A csoport tagjai ugyan az illetményüket időben és hiánytalanul megkapták, de ez a szabálytalanság adott esetben visszaéléshez vezethet. Ezért — bár tervünkben e kérdés nem szerepelt —a soron következő alegységnél szúrópróbaszerűen már tudatosan vizsgáltuk ezt a kérdést. Az egy-egy alegységnél folytatott felügyelet módszerét tekintve — esetenkénti és szolgálati okból folyó kivételtől eltekintve — úgy jártunk el, hogy a komplex vizsgálatban résztvevők valamennyien azonos időpontban kerestük fel az alakulatot, és tartottuk meg a vizsgálatot. Az alakulathoz utazás előtt tájékozódtunk az illető alegység aznapi tervéről annak • érdekében, hogy a jelentősebb kiképzési vagy más feladatokat munkánkkal ne akadályozzuk, továbbá megkértük a parancsnokot, hogy érkezésünk idejére beosztottjaival készíttesse elő az általunk megvizsgálni kívánt okmányokat. E kérésünket minden esetben igen előzékenyen teljesítették. Az egyes témák felügyeleti módszerei lényegében az általános gyakorlatnak feleltek meg. A napi munkát azzal kezdtük, hogy az érintett vizs-
gálati témával kapcsolatos okmányokat áttanulmányoztuk. Vizsgálati tervünknek megfelelően kijegyeztük az iratokból már megállapítható szabálytalanságokat. A személyes meghallgatások útján tisztázandó iratokat félretettük. A következő lépés az volt, hogv a felmerült problémákat az eljárásban résztvevő tisztekkel és az érintett katonákkal tisztáztuk. Ennek módja az egyénenkénti, személyes meghallgatás volt. Az alakulat napi életének minél kisebb mérvű zavarása érdekében egyrészt az, alakulat parancsnokával megbeszélt időpontban kezdtük az érintett személyek meg r hallgatását, másrészt a meghallgatásra tervezett személyek névjegyzékét egymással egyeztettük, és így. ha valamennyiünknek meg kellett hallgatni valamelyik katonát, úgy az bennünket egymást követően felkeresett. Esetenként előfordult, hogy — büntetőeljárási kifejezéssel élve — „szembesítéssel" tisztáztunk felmerült problémákat. - * A katonák meghallgatásának másik módszere a csoportos meghallgatás volt. Az alárendeltekkel való bánásmód vizsgálatában használtuk ezt a módszert. A csoportos meghallgatás előkészítésekor a parancsnokság által kiadott beosztási névjegyzékből az egyes szakaszokhoz, szolgálati ágakhoz beosztott katonák közül kiírtuk 2—3, a legfiatalabb korosztályhoz tartozó katona nevét. Egy-egy alegységnél így 8—12 fiatal katonával tudtunk beszélni. Ugyancsak előzetes ismeret nélkül kiírtuk 4—5 rajparancsnok ne' vét is. Kérésünkre a parancsnokok e személyeket külön-külön csoportban gyülekeztették. .. A fiatál katonák csoportjával a katonai formaságokat minimálisra csökkentve kötetlen beszélgetéseket folytattunk. A formaságok csökkentésével kifejezetten azt kívántuk elérni, hogy a katonák á velük beszélgető tisztben elsősorban az ügyészt lássák, akit őszintén érdekelnek gondjaik, aki nekik'és á parancsnoknak is segíteni akar. Az őszinte légkör elérése érdekében a beszélgetés kezdetén közöltük velük, hogy nevüket csak akkor mondják meg, ha azt maguk szükségesnek tartják, illetve, ha olyan bűncselekményre utaló bejelentést tesznek, ami miatt őket tanúként kell kihallgatni. A beszélgetést azzal folytattuk tovább, hogy szinte semlegesnek tűnő* 'de,később a vizsgálati jelentés elkészítéséhez mégis felhasznált bemutatkozó^ jellegű adatokat kérdeztünk tőlük. Így például': számot adták arról, hogy hány főnek van 1—2—3 stb. dicsérete,' fenyítése, ki volt közülük 1—2 vágy több alkalommal szabadságon, eltávozáson és így tovább. A további beszélgetés során — esetenként asszociációs, máskor más módszerrel — arra kerestünk választ, hogy közvetlen elöljáróik milyen bánásmódot tanúsítanak velük szemben, előfordul-e durvaság, önérzetük megsértése, gondoskodnak-e szükségleteikről stb. Befejezésként már konkrét kérdések útján azt is igyekeztünk tisztázni, hogy mennyire ismerik a jogaikat védő rendelkezéseket, kioktatták r e őket azokról, bevonulásuk óta ha sérelmük volt tettek-e panaszt, kinél, és az milyen eredménnyel járt, valamelyik elöljárójukkal folytattak-e már kötetlen beszélgetést, és így tovább. A fiatal katonákkal történt beszélgetés után került sor a rajparancsnokokkal való beszélgetésre.' Ekkor már rendelkezésre állt részben néhány okmányból szerzett tapasztalat, másrészt azok az adatok amelyeket a fiatal katonák az előző beszélgetéskor mondtak el. Igyekeztünk kerülni a felelősségre vonás jellegű beszélgetést, bár elmondtuk, hogy a nem megfelelő magatartás, az emberi méltóságot sértő cselekmény milyen következmény-
nyel járhat, de éppen a jövőbeni törvénysértések megelőzése érdekében, másrészt azért mert egy-egy rajparancsnok részéről kiemelkedő súlyú törvénysértést nem tapasztaltunk, inkább magyarázatot kértünk tőlük a kisebb túlkapásaikról, és azt kértük, hogy a fiatalabb katonákkal való bánásmóddal kapcsolatos problémáikat mondják el. ., ' Felügyeletünk e módszerét érhetné az a bírálat, hogy az ilyen • beszélgetés nem az ügyész vizsgálati módszere. Megítélésem szérint azonban információk összegyűjtéséhez tájékozódáshoz fel lehet, és fel kell használni é módszert is, mert alapja lehet további munkánknak. Az alegységnél folytatott vizsgálat után — még eltávozásunk előtt — a munkában résztvevő katonai ügyészek külön-külön az általuk vizsgáit témáról szóban tájékoztatták az alegység parancsnokát, egyes problémákra tőle is választ kértek, egyidejűleg pedig közölték, hogy a tapasztalt szabálytalan gyakorlat miatt írásbeli felszólalást, illetve esetleges egyedi törvénysértés esetén óvást fognak küldeni. Az egy-egy alegységnél folytatott vizsgálatot követően — amennyire ezt lehetőségeink megengedték — a legrövidebb időn belül igyekeztünk tapasztalatainkat írásban rögzíteni. Azt a módszert választottuk, hogy a vizsgálatot végző ügyészek az egyes résztémákról külön-külön jelentést készítettek, aminek a végén a jelentés egyes pontjaira vonatkozóan megfogalmazták a felszólalásban teendő indítványaikat, konkrét törvénysértés esetén pedig megszövegezték az ügyészi óvást, vagy más ügyészi intézkedést. A részjelentések elkészítése után és azok alapján a komplex vizsgálatért felelős, ügyész elkészítette az önálló alegység parancsnokának címzett Összefoglalt ügyészi felszólalást. Ebben az ügyészi intézkedésben témaként írtuk le a tapasztalt szabálytalan gyakorlatot, majd az Ütvr. 10. § (1) bekezdésére hivatkozással egymást kövétően leírtuk a parancsnoknak javasolt intézkedéseket. Az alegységparancsnoknak címzett felszólalás egy példányát ugyanakkor megküldtük az egység parancsnokának a tájékoztatáson túl azzal az igénnyel, hogy tartalmát más alárendeltjénél is használja fel. Ennek eredményeként az is előfordult, hogy az egységparancsnok intézkedésére egy később vizsgált alegységnél — ottani vizsgálatunk időpontjára -— a korábban máshol tapasztalt szabálytalanságot már megszüntették. : A valamennyi alegységnél végrehajtott vizsgálat befejezése után megállapításainkról összefoglalt értékelést küldtünk az egység parancsnokának, amit felhasználásra a magasabbegység parancsnokához is eljuttattunk. Az összefoglalt értékelést több részre osztottuk. Az' első részben az általában tapasztalható szabálytalanságokat, azok ténylegesen bekövetkezett vagy várható következményét írtuk le. A második részben rámutattunk á .feltárt szabálytalanságok legfőbb okaira. A harmadik részben a-felszólalásokban már megtett konkrét indítványokon kívül-a .hibák és azok okainak megszüntetésére tettünk általános jellegű javaslatokat. Az írásbeli munkánkkal kapcsolatban szükségszerűen felmerül néhány „eljárásjogi" kérdés is. A jelenleg is hatályos 13/1959. Legf. Ü. Ut. 73. pontja előírja az óvás, felszólalás, figyelmeztetés és felelősségre vonás kezdeményezését tartalmazó irat egy példányának felterjesztését a felettes ügyészhez. A katonai ügyészi gyakorlat — a Katonai Főügyészség jóváhagyásával — e rendelkezést már áttörte. Véleményem szerint a jogi rendezésnek ezt a gyakorlatot követnie kellene, mert ezeknek az iratoknak felterjesz-
tése már semmilyen célt nem szolgál. Az általános felügyeleti munka ellenőrzése már most más, jobb módon megoldott. Nem rendezi viszont a jogszabály az összefoglaló értékelés tartalmát, szerkezetét. Erre talán határozott, konkrét meghagyásokat tartalmazó rendelkezést ki sem kell adni, esetleg iránymutatást. Az előbb idézett utasítás 27. pontja szószerinti értelmezés szerint egy ilyen tájékoztatás kiadását tiltja, ugyanis kimondja: „A vizsgált szerv részére a vizsgálati jelentést megküldeni nem szabad", már pedig az összefoglaló értékelés gyakorlatilag a vizsgálati jelentések alapján készül. Álláspontom szerint e rendelkezés a kialakuló gyakorlatnak megfelelően módosításra szorul. *
*
*
Az általunk tartott komplex általános felügyeleti vizsgálat témáit úgy gondolom más alakulatnál tartandó komplex vizsgálat, során is fel lehet használni. A komplex vizsgálat módszerét természetesen az adott alakulat eltérő sajátosságai befolyásolhatják. Ügy gondolom, hogy a jövőben a komplex vizsgálatok általunk alkalmazott módszerét is tovább lehet fejleszteni. Helyes lenne például az alárendeltekről való gondoskodás helyzetének alaposabb feltárása érdekében a komplex felügyeletbe bevonni — előzetes terv-egyeztetés után — a vizsgálandó alakulat elöljáró, parancsnoksága szakszolgálatának tisztjeit is. Az ismertetett komplex vizsgálat óta a Budapesti Katonai Ügyészségen már a gyakorlatban alkalmaztuk (az új kártérítési rendelkezések betartásának vizsgálatánál), hogy a vizsgálandó iratokat bekértük a katonai ügyészségre és azokat előzetesen, nyugodtabb körülmények között áttanulmányoztuk. így amikor az alakulathoz érkeztünk már ezzel nem kellett időt töltenünk. Ezt a módszert komplex vizsgálat keretében is lehet alkalmazni. Természetesen nem valamennyi irat bekérésével, mert az részben szükségtelen, másrészt pedig zavarná az alakulat napi munkáját is. Megfontolást érdemelne a konkrét vizsgálat megtartása előtt, vagy éppen akkor, előzetesen elkészített olyan kérdőív kiadása, amelyben név, és azonosításra alkalmas más adat nélkül választ kérnénk például az egyes érdeklődési körünkbe tartozó jogszabályok ismeretéről, illetve betartásának helyzetéről. A kérdéseket úgy kellene Összeállítani, és a kérdőíveket oly mennyiségben kellene kiadni, hogy azokból legalábbis néhány vizsgálati kérdés kapcsán általánosítható válaszokat kapjunk. (A csoportos meg- ! hallgatás is tulajdonképpen reprezentatív felmérés). összességében az a véleményem, hogy a komplex törvényességi felügyeletnek a katonai ügyészi munkában helye van, ezt az ügyészi munkát a jövőben is fel lehet használni a csapatok szolgálati rendjének ügyészi munkával való erősítésében.
A katona által elkövetett fegyelmi vétség és szabálysértés elhatárolásának gyakorlati problémái Irta: Dr. Gaál János r. őrnagy Az 1968. évi I. törvény megjelenése óta a katonai büntető jogászok tollából több olyan tanulmány látott napvilágot, melyek szerzői túlnyomórészben a törvénynek a katonákra vonatkozó rendelkezései kapcsán félmerülő eljárásjogi problémák megoldásán fáradoznak. E tanulmányok nem mulasztják el felvetni azt sem, hogy a szabálysértés és a katonai fegyelmi vétség elhatárolásánál anyagi-jogi vonatkozásban is alapvető megoldásra váró problémák vannak. Perczel Balázs fhdgy. szerint „A problémák eredője elsősorban nem eljárási, hanem anyagi-jogi jellegű és a felszínen levő eljárási kérdések csupán ennek vetületei". Elképzelése szerint ,,— a lényeges tartalmi különbségekre figyelemmel — olyan eljárási megoldási formát szükséges alkotni, amely egyrészt figyelembe veszi a szabálysértés speciális anyagi-jogi sajátosságait, méghozzá valamennyi katonának tekintendő személyére kiterjedően, másrészt a katonákra is vonatkozó általános jogrend keretein belül a szabálysértési törvény által védett érdekek és a katonai fegyelem érdekei között összhangot teremt. Ez biztosítaná a katonák által elkövetett szabálysértések elbírálásának egységes rendjét és megoldvá az eljárási problémákat, valamint kitöltve a joghézagokat, maradéktalanul szolgálná a törvényesség követelményeit." 1 Az elhatárolás szükségessége mellett foglalt állást tanulmányában Odler János hb. alez. is. Véleménye szerint „A szabálysértés és a fegyelmi vétség közötti elvi különbségtétel indokoltságát aláhúzza az a körülmény, hogy a két jogellenes magatartás egymáshoz való viszonyának tisztázása nélkül a parancsnokok gyakorlati jogalkalmazásában igen nehéz problémákat okozna az egy magatartással szabálysértést és fegyelmi vétséget is megvalósító testületi tag ügyének helyes elbírálása". 2 A szabálysértési kódex több mint három éve történt hatálybalépése óta az elhatárolás problémája többször is felmerült. Megoldásában mindezideig nem jutottunk előre, s ennek hiánya elméletileg és gyakorlatilag is érezteti hatását. Amikor a szabálysértés, illetve katonai fegyelmi vétség elhatárolásának szükségessége mellett foglalunk állást, nem azt mondjuk, hogy egyegy szabálysértésnek katonai fegyelmi vétségként vagy fordítva történő elbírálása végzetes következményekkel járhat, de a katonák jogi érdekeinek védelme a jogszabályban foglaltak maradéktalan betartása e téren is 1 2
Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás.. 1970. I. évfolyam, 1. sz. Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás. 1970. I. évfolyam,.!, sz.
szükséges, mert ezek figyelmen kívül hagyása kedvezőtlen következményekkel járhat a katonákkal szemben. (Pl. az elévülés, a szabálysértéssel elkövetett károkozás stb., tekintetében.) A témával foglalkozók azon az állásponton vannak, hogy az elhatárolás megoldása indokolt és nem tartják megnyugtatónak az olyan véleményen alapuló — viszonylag széleskörű — gyakorlatot, miszerint teljesen mindegy, hogy egy adott jogellenes magatartás esetén miért fenyítik meg a katonát, szabálysértés vagy fegyelmi vétség miatt. Az elhatárolás — mint. problérha — a gyakorlatban lényegében csak a szabálysértésre és a katonai fegyelmi vétségre korlátozódik. Annak ellenére, hogy a büntetőjogi törvénysértés, valamint a szabálysértés miatt viselendő felelősség olyan magatartásokhoz kapcsolódik, melyek nem ritkán csak a támadás súlya szempontjából különböznek egymástól, irányuk azonban, sőt gyakran külső megjelenésük is azonos, mégis jól elhatárolhatók egymástól. Ugyancsak nem okoz problémát a katonai bűncselekmények és katonai fegyelmi vétségek elhatárolása sem, Ennek oka abban keresendő, hogy a bűncselekmény és a szabálysértés vonatkozásában a jogszabály tételesen határozza meg a bűntett, illetve szabálysértés tényállását. Nem így áll azonban a helyzet a fegyelmi vétség és a szabálysértés elhatárolása tekintetében. A katonai fegyelmi vétség tartalmát ugyanis a jelenlegi szabályzatok olyan tág keretek között határozzák meg, hogy az szinte magában foglalja a büntetőjogon kívüli felelősség minden más formáját. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy a katonák, illetve a szabálysértés szempontjából katonának tekintendő személyekre vonatkozó szabályzatok mind más és más módon körvonalazzák a „fegyelem", illetve „fegyelmi vétség" fogalmát. Az MN Fegyveres Erőinek Fegyelmi. Szabályzata, a BM Hivatásos Állományának Fegyelmi Szabályzata és a Büntetésvégrehajtási Testületek Szolgálati Szabályzata például nem a fegyelmi vétség fogalmát, hanem az ennek alapját képező „fegyelmet" határozza meg. Az MN Fegyveres Erőinek Fegyelmi Szabályzata I. fejezet 1. pontja szerint: „A katonai fegyelem a törvényekben és a katonai szabályzatokban meghatározott rend és a szabályok minden katona részéről történő szigorú és pontos betartása". A BM hivatásos állományának Fegyelmi Szabályzata pedig úgy rendelkezik, hogy: „Szolgálati rend és fegyelem alatt a törvényekben a szolgálati esküben, szabályzatokban, parancsokban és utasításokban meghatározott kötelességek maradéktalan teljesítését, a vezetők által meghatározott feladatok pontos és lelkiismeretes végrehajtását kell érteni". (6. pont.) A Büntetésvégrehajtási testület Szolgálati Szabályzata VII, fejezetének 117. pontja alapján: „A szolgálati fegyelem a törvényekben, az esküben, szabályzatokban, parancsokban és utasításokban meghatározott kötelességek maradéktalan teljesítését, az elöljárók által meghatározott feladatok pontos és lelkiismeretes végrehajtását jelenti". A Munkásőrség Fegyelmi Szabályzata, a Vám- és Pénzügyőrség Szervezeti és Szolgálati Szabályzata, pedig a „fegyelmi vétség" fogalmát határozza meg. A Munkásőrség Fegyelmi Szabályzatának 17. pontja szerint „Fegyelmi vétséget képez a munkásőr minden olyan cselekménye, amely sérti vagy veszélyezteti: — a munkásőrség erkölcsi-politikai egységét, harci készültségét, fegyelmét, megbecsülését, tekintélyét; — a közrendet, a közbiztonságot és a társadalmi-tulajdont". > .
A Vám- és Pénzügyőrség Szervezeti és Szolgálati Szabályzatának 27. § (1) bek. szerint: „Fegyelmi vétséget követ el az a pénzügyőr aki szolgálati viszonyából származó kötelezettségét vétkesen megszegi, vagy. a szolgálati viszonyához ném méltó magatartást tanúsít". A szabályzat 117. pontja szerint pedig: „A testület tagja a szolgálati viszonyából származó kötelességeit nemcsak szolgálatban szegheti meg. A szolgálaton kívül elkövetett jogszabály — (törvény-, törvényerejű rendelet, kormányrendelet és ha r tározat miniszteri rendelet és. határozat), utasítás — vagy parancsellenes magatartásért szintén fegyelmileg felelős." A fegyelmi szabályzatok idézett rendelkezéseiből kitűnik, hogy a katonák, illetve a szabálysértés szempontjából katonának tekintendő személyek számára az általánostól eltérő olyan széleskörű magatartási szabályok nyertek megfogalmazást,, melyek nemcsak szolgálatban létük ideje alatt, vagy azzal összefüggésben kötik őket, hanem a magánéletükben is. A jelenleg érvényben levő fegyelmi szabályzatok idézett rendelkezései alapján igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy a gesztenyefa engedély nélküli kivágása vagy az engedély nélküli horgászás szabálysértése is, végsősoron fegyelmi vétség. Véleményünk szerint' a fegyelmi szabályzatokból fentebb idézett „fe r gyelmi vétség"-nek, illetve a „fegyelem" fogalmának ilyen széleskörű meghatározása nem indokolt, á szabálysértés szempontjából katonának tekintendő személyek vonatkozásában pedig következetesen be sem tartható. Pl.: Egy tényleges állományú munkásőr (nem hivatásos) ha pl. szolgálaton kívül megsérti a közlekedés rendjét és a helyszínbírságolást kifizette vagy egy hivatásos állományú pénzügyőr a telkén levő diófát engedély, nélkül kivágta, és ezért a kiszabott pénzbüntetést megfizette, a Fegyelmi Szabályzat rendelkezései szerint még fegyelmileg is felelősséggel tartozna. Az említett magatartás a gyakorlatban azonban aligha von maga utan fegyelmi felelősségre vonást, pedig a kifogásolt tevékenység a Fegyelmi Szabályzat idézett rendelkezései szerint fegyelmi vétség is, melynek megszegőit következetesen felelősségre kellene vonni. Mint a példából látható a jelenlegi helyzet sem elméleti, sem gyakorlati szempontból nem ad választ kérdéseinkre. A probléma — egyebek mellett — onnan is adódik, hogy a „katonai fegyelem és rend oszthatatlanságabol" helytelen gyakorlati következtetésekre jutunk. A katonai rend és fegyelem megítélésünk szerint nem azzal lesz egységes es oszthatatlan, hogy a katonának minden jogszabályba ütköző magatartását „fegyelmi vétségnek" nyilvánítjuk, vagy azt a „fegyelem" (akár katonai, akár szolgálati) fogalomkörébe vonjuk, hanem azáltal, hogy a katonák minden jogszabályba ütköző magatartását az illetékes parancsnok fegyelmi jogkörében bírálja el, ha azt a jogszabály előírja, vagy lehetővé teszi. •.•.-.. Ezt a véleményünket támasztja alá a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. sz. törvényerejű rendelet is. A tvr. 2. §-a ugyanis nemcsak új módon határozta meg a fegyveres erők és rendészeti testületek fogalmát úgy, hogy a rendőrség tagjait, továbbá a büntetés végrehajtási testület és a munkásőrség hivatásos állományát is a fegyveres testület fogalmi körébe vonta, hanem közös alapra helyezte a fegyveres erők és fegyveres testületek fegyelmi felelősségének szabályait is. Ezt mutatja a tvr. 35. § (1) bekezdése, amely szerint: „Felelősségre kell vonni a hivatásos állománynak'
azt a tagját, aki a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegi". Mint látható e törvényi rendelkezés a fegyelmi felelősség határát a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegésére szűkíti le. Ebből — megítélésem szerint — az következik, hogy a katona által elkövetett szabálysértési magatartások közül — helyesen — csak az lehet katonai fegyelmi vétség, amely akár közvetlenül, akár közvetve sérti a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettséget» A szabálysértés és a katonai fegyelmi vétség elhatárolása lehetőségeinek latolgatásánál talán nem felesleges pillantást vetni a büntetőjog területére sem és megvizsgálni, hogy a közönséges és a katonai bűntettek között a törvényhozó milyen elvi és gyakorlati alapon tett annak idején különbséget. A Btk. XVII. fejezetének miniszteri indoklása a katonai bűncselekmények kettős sajátosságát hangsúlyozza: ,, . . . a különös alanyt (katonai személy) és a különös jogi tárgyat (a katonai szolgálat rendjét). E két alaptényező jellemzi és egyben indokolja a sajátos katonai bűntettek pönalizálását és adja meg azok társadalomra veszélyességének speciális tartalmát is." „ ., . Azokat a társadalomra veszélyes magatartásokat kellett speciális katonai bűntettekként pönalizálni, amelyek elkövetése révén a „különös alany — vagyis a katona — közvetve vagy közvetlenül éppen á különös jogi tárgy — vagyis a katonai szolgálati rend — ellen támad. Ezért nem tartotta fenn katonai bűntettként a javaslat az olyan tényállásokat, amelyek mint nem katonai bűntetti tényállások is szabályozást nyertek, ha ezáltal a különös jogi tárgy is kielégítő büntetőjogi védelmet talál". A büntetőtörvényköny kommentárja a katonai bűntettek című fejezethez írt bevezetőben ugyancsak azt hangsúlyozza, hogy „A katonai kötelességeknek a katonák által való megsértése vagy nem teljesítése képezi a katonai bűncselekmények lényegét. Ezek lehetnek olyanok, amelyek a polgári életviszonyok között büntetőjogilag egyáltalán nem nyernek értékelést, mint pl. a szökés vagy a parancs iránti engedetlenség; avagy olyan cselekmények, melyek az általános büntető,-jogszabály ok szerint is büntetendők ugyan, azonban azok a katonai élétviszonyok között elkövetve közvetlen támadást jelentenek a katonai rend és fegyelem ellen. Ezekre példa az elöljáró elleni erőszak vagy az alárendelt megsértése. „ ... A katonai büntető rendelkezéseknek a feladata, a szolgálati rendnek és a katonai fegyelemnek, s ezen keresztül a fegyveres erők és rendészeti testületek erejének, harcképességének biztosítása". Mint látható a katonai büntetőjog megelégszik azzal, hogy csak azokat a magatartásokat ponalizálja katonai bűntettként, amelyek közvetlenül vagy közvetve a katonai rend és fegyelem ellen támadnak, és nem vonják e bűntettek körébe azokat a tényállásokat, amelyeket a törvény mint nem katonai bűntetteket rendel büntetni. Minthogy azonban a „fegyelmi vétség" illetve a „fegyelem" meghatározásánál a fegyelmi szabályzatok rendelkezései nem tesznek" ilyen megkülönböztetést, ezért a fegyelmi felelősség köre olyan széles, hogy abban még a szabálysértések is jól elférnek mint katonai fegyelmi vétségek. A katonai bűntettekre vonatkozóan idézett Btk. miniszteri indoklás és a büntetőtörvénykönyv kommentárjának idevonatkozó része ugyan nem oldja meg a fegyelmi vétség és a szabálysértés elhatárolásának problémáját, két vonatkozásban azonban mégis segítségünkre lehet.
\
A katonai bűntettek azon jellemzője, hogy különös alanya a katona, a különleges jogi tárgya pedig a katonai rend és fegyelem, nem hanyagolható el a katonai fegyelmi vétség és a szabálysértés elhatárolása szemponjából sem. A különös alany (az elkövető katonai mivolta) a katonai fegyelmi vétség elkövetésének is előfeltétele, a különleges jogtárgyat (a katonai rendet és fegyelmet) pedig amit a katonai fegyelmi felelősség oltalmaz, fegyelmi vétség esetében is sérelem kell, hogy érje. E gondolatból tovább haladva vizsgáljuk meg a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényben foglaltakat, egyrészt a védeni kívánt jogtárgy szempontjából, másrészt olyan vonatkozásban, hogy a benne foglalt tényállásszerű szabálysértési magatartások — megvalósulásuk esetén — a katonai fegyelem által védett jogtárgyat milyen körben sérthetik. A szabálysértésekről szóló jogszabály bevezetője szerint a törvény feladata „az államigazgatási tevékenység eredményességének előmozdítása, . ." továbbá ',, . . . általában a jogsértések megelőzése végett büntetéssel sújtja az államigazgatási szervek munkáját akadályozó, valamint a társadalmi együttélés szabályait sértő személyeket". Mint a törvény most idézett bevezetőjéből is kitűnik, a védett jogtárgy szempontjából a szabálysértési magatartások két csoportra oszthatók, éspedig: államigazgatás elleni cselekményekre, és a társadalmi együttélés szabályait sértő magatartásokra. E kettős felosztásra figyelemmel a szabálysértési jogszabályok magyarázata megállapítja, hogy a szabálysértések többsége államigazgatás" ellenes cselekmény, az államigazgatás szervezőmunkájával kapcsolatos, a szabály sér lések kisebb hányada pedig távolabb esik az államigazgatástól, s ekörben a társadalmi együttélés szabályainak megszegése áll előtérben. Az előbbiek csoportjába sorolja a jogszabály magyarázat a közegészségügyi, a növényvédelmi, az állategészségügyi, a közlekedésrendészeti, a honvédelmi, közoktatási, az erdő- és vízgazdálkodási,. az építésügyi, iparigazgatási stb. szabálysértéseket, az utóbbiba pedig nemcsak a közösségben előforduló és az elemi viselkedés szabályaival való szembehelyezkedést (mint pl. a csendháborítás, garázdaság, botrányos részegség), hanem a közrendet vagy közbiztonságot sértő, illetőleg veszélyeztető cselekmények legtöbbjét, sőt a tulajdon elleni szabálysértéseket is. Anélkül, hogy e felsorolt szabálysértési magatartások közül egyiketmásikat részletesebben is elemeznénk, máris szembetűnik, hogy a katonai fegyelem által védett jogtárgy és a szabálysértés jogtárgya között meglevő különbségek ellenére több olyan szabálysértési magatartás van, melyek egyaránt sértik a törvény által védett jogtárgyat, valamint a katonai rendet és fegyelmet is. Vannak ugyanakkor olyan szabálysértési magatartások is, melyek a katonai fegyelem által védett jogtárgytól távol esnek, s ezért azt nem veszélyeztetik. Ebből a meggondolásból kiindulva a szabálysértési magatartásokat tehát — témánk szempontjából — két csoportra osztjuk: — csak az államigazgatás rendjét és a társadalmi együttélés szabályait sértő magatartásokra, valamint — olyan magatartásokra, melyek az államigazgatás rendje és a társadalmi együttélés szabályai mellett a katonai rendet és fegyelmet is sértik.
Álláspontunk szerint az előbbiek értelemszerűen csak szabálysértések, az utóbbiak pedig egyúttal katonai fegyelmi vétségek is. A csak szabálysértésként minősülő ügyek elbírálását nem tartjuk szükségesnek különösképoen elemezni. Az engedély nélküli horgászás vagy a gesztenyefa engedély nélküli kivágása, katona által történő elkövetés esetében is ugyanolyan szabálysértés, mintha azt bármely más állampolgár követte volna el. Köztudott, hogy a katonákkal szemben ilyen magatartás esetén a törvény 28. § (1) bek. értelmében fegyelmi intézkedésnek van helye. Ennek azonban előfeltétele, hogy a szabálysértési hatóság feljelentés, vagy hivatalból észlelés alapján a szabálysértés tényét megállapítsa. „ . . . a szabálysértési hatóságnak azokban áz esetekben, amikor a feljelen,tésből egyértelműen megállapítható, hogy a feljelentett cselekmény szabálysértés és a feljelentés annak elkövetőjeként (elkövetőiként) katonát jelöl meg, az ügyet (a feljelentést) az Sztv. 46. § (1) bek.-ben foglalt rendelkezésre is figyelemmel, minden további érdemi vizsgálat nélkül a fegyelmi intézkedés alkalmazására jogosült hatósághoz kell áttennie. Ezekben az ügyekben annak elbírálása, hogy a feljelentett cselekményt valóban a feljelentett személy követte-e el, és amiatt fegyelmi intézkedést alkalmaz-e, a fegyelmi intézkedés alkalmazására jogosult fegyelmi hatóságra tartozik". (ÜK. 1972. 1. sz.) Az a tény, hogy e szabálysértések miatt fegyelmi intézkedésnek van helye, nem változtat azonban e cselekmények szabálysértési jellegén. Az ilyen szabálysértések ugyanúgy nem változnak át fegyelmi vétséggé, mint ahogy a bűncselekmény fegyelmi eljárás keretében történő elbírálás során, vagy a katonai bíróság, illetve ügyészség, vagy valamely szabálysértési hatóság által megállapított szabálysértés sem lesz csupán fegyelmi vétség, pusztán azáltal, hogy azt a parancsnok fegyelmi jogkörében bírálja el. A mindkét jogtárgyat egyaránt sértő tényállásszerű magatartások szabálysértésként történő megítéléséhez sem férhet kétség. Ha a feljelentésből megállapíthatóan tényállásszerű szabálysértési magatartásról van szó, és e magatartást valamely szabálysértési hatóság már szabálysértésnek nyilvánította, azt ebből a szempontból felülvizsgálni nem lehet. „A szabálysértési hatóság megállapításai abban a kérdésben, hogy a feljelentett cselekmény szabálysértés és azt katona vagy katona is elkövette, a fegyelmi hatóságokra nézve irányadóak, vagyis azokat a fegyelmi hatóság az általa folytatandó fegyelmi eljárás során nem hagyhatja figyelmen kívül". (ÜK. 1972. 1. sz.) E mindkét jogtárgyat sértő szabálysértési magatartások kapcsán bekövetkezendő fegyelmi intézkedésnek is ugyanúgy előfeltétele a szabálysértési hatóság, mint szakhatóság feljelentése, illetve a szabálysértés tényének megállapítása, mint az ún. „tiszta" szabálysértések esetén. Ha ez hiányzik — mivel e magatartások nemcsak a szabálysértési törvény által védett jogi tárgyat sértik — nincs akadálya annak, hogy a katonai fegyelem által védett jogtárgy sértés miatt az illetékes parancsnok hivatalból indítson fegyelmi eljárást. Az ilyen magatartás tehát — ami egyébként tényállásszerűén szabálysértés is lehet, a szabálysértési hatóság észlelésének hiányában — „csak" katonai fegyelmi, vétségnek is minősülhet és így is kerülhet elbírálásra.
E fejtegetések során oda. jutottunk, hogy a szabálysértéseknek katona által való elkövetése esetén az előbbi kettős felosztás egy harmadikkal is bővül, és a következők szerint módosul: a) Tiszta szabálysértések (csak a szabálysértés által védett jogtárgyat 1 sértik); b) Olyan szabálysértések, melyek a katonai rendet és fegyelmet is sértik; (mindkét jogtárgyat sértik); c) mindkét jogtárgyat sértő magatartások (csak katonai fegyelmi vétségek, mert azt a szabálysértési hatóság nem észleli, illetve nem nyilvánítja szabálysértésnek). Meglátásunk szerint e felosztás, melyet a jogtárgyat ért sérelem mellett az eljárásjogi elemek is befolyásoltak .a gyakorlatban túl bonyolultak lennének. Elképzeléseink szerint ezért az olyan szabálysértési magatartásokat, melyek mindkét jogtárgyat sértik, ezáltal a katonai rendre és fegyelemre is veszélyesek, ne szabálysértésként, hanem fegyelmi vétségként kerüljenek elbírálásra. Ez nem azt jelenti, hogy a szabálysértés által védett jogtárgy nem részesül védelemben. Ellenkezőleg, mivel a jogsértés túlnő az államigazgatás, érdekein, az ilyen magatartások az államigazgatás rendjén túl azt a különös jogi tárgyat is sértik, melyet a katonai fegyelem véd, melynek speciális tartalmát a katonai életviszonyok hatá,rózzák meg. Itt jelentkezik a katonák fokozott felelőssége, mert egyrészt vonatkoznak rájuk azok a szabályok is, melyek minden állampolgárra nézve kötelezőek, másrészt vonatkoznak rájuk a katonai szolgálat, illetve a szolgálati viszonnyal kapcsolatos kötelezettségek is. Fentiek alapján tehát a katona által elkövetett tiszta szabálysértés esetén a szabálysértési hatóság feljelentése alapján a katonával szemben fegyelmi intézkedésnek lenne helye, az olyan szabálysértések esetében pedig, melyek mindkét jogtárgyat egyaránt sértik, a katona magatartása fegyelmi vétségként kerülne elbírálásra. Azok a szabálysértési magatartások pedig, amelyek egyúttal katonai fegyelmi vétségek is, de ezeket a szabálysértési hatóság nem észlelte, csak katonai fegyelmi vétséget képeznének. Az egyes konkrét szabálysértéseknek a tárgyalt csoportra való felosztására nem vállalkozhatunk. Annak vizsgálata ugyanis, hogy melyik jogtárgyat érte a sérelem, a körülményektől is függ, azok ismeretében viszont könnyen megállapítható. Általánosságban talán azt lehetne mondani, hogy azok a szabálysértési magatartások, melyek államigazgatás ellenes cselekmények, az államigazgatás szervező munkájával kapcsolatosak, általában nem, a társa-, dalmi együttélés szabályait sértő szabálysértési magatartások pedig túlnyomó többségükben sértik a katonai rendet és fegyelmet is. E tanulmányban kifejtett véleményünk a szabálysértés és katonai fegyelmi vétségek elhatárolása vonatkozásában részben ellentétes a jelenleg érvényben levő fegyelmi szabályzatok rendelkezéseivel, ezen túl pedig felvet bizonyos eljárásjogi problémákat is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban — anélkül, hogy azokkal részletesebben is foglalkoznánk — az a véleményünk, hogy az érintett testületek vonatkozásában a szabálysértéseknek fegyelmi intézkedés keretében történő elbírálását a fegyelmi vétségek elintézésének szabályaiból el kellene kü-
löníteni, vagy legalábbis a fegyelmi szabályzatokban, külön fejezetben kellene szabályozni. A szabálysértések fegyelmi úton történő törvényes, elbírálása megkívánná a szabálysértési törvény olyan alapvető rendelkezéseinek érvényre juttatását, mind az elévülési szabályok, (mely a szabálysértések vonatkozásában az elkövetéstől számított 6 hónap, a fegyelmi vétségek viszonylatában pedig az 1971. évi 10-es tvr. 37. §-a sze r rint az elkövetéstől számított egy év) és. más rendelkezések figyelembevételét is. ' A szabálysértések és katonai fegyelmi vétségek elhatárolásának jogszabályi rendezéséré, véleményünk szerint a lehetőség jelenleg meg van és az kodifikációs szempontból is aktuális. Az 1971. évi lOres tvr. 35. § (1) bekezdése — mint már korábban hivatkoztunk rá — ugyanis bizonyos mértékig egységes alapot teremtett ehhez azáltal, hogy a szolgálati "viszonnyal kapcsolatos kötelezettség vétkes megszegőit rendeli fegyelmileg felelősségre vonni. Azt, hogy mit kell érteni „szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségen" a tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 10— 861/1971. számú belügyminiszteri, valamint a 15/1971. számú honvédelmi miniszteri utasítások azonban nem határozták meg. Mindkét végrehajtási utasítás viszont változatlanul tartalmazza azt a rendelkezést, hogy az illetékes elöljárók, vezetők fegyelmi jogkörébe tartoznak a hivatásos állomány tagjai által elkövetett: a) fegyelmi vétségek (BM), fegyelemsértések (HM), b) szabálysértések, c) a törvény szerint fegyelmi úton is elbírálható (BM) megtorolható (HM) bűntettek. Mint a végrehajtási utasítások rendelkezéseiből kitűnik, a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának fegyelmi felelősségi köre máris eltérő. A „fegyelmi vétség" (BM) és a „fegyelemsértés" (HM) fogalmak, melyet a végrehajtási utasítások megjelölnek, olyan különbséget takarnak, melyek /nemcsak a szabálysértési és fegyelmi vétség elhatárolása szempontjából jelentősek, hanem egyéb vonatkozásban is. A most készülő fegyelmi szabályzatok szerkesztői — ha figyelembe vennék a szabálysértések és fegyelmi vétségek elhatárolásának gyakorlati problémáit — lehetőséget találhatnak arra, hogy a szabálysértési törvény által védett érdekek, valamint katonai rend és fegyelem érdekei között összhangot teremtsenek.
-rr.. ... .iruji-w.i»w!iii,|iLjjiiii(.*iiii^ji||f(
H O Z Z A S Z O L. A S — V I T A
Hozzászólás dr. Odler János hb. alezredes: „A szabálysértések parancsnoki fegyelmi hatáskörben történő elbírálásának néhány elvi és gyakorlati kérdése" című cikkéhez Irta: Dr. Muraközi Gábor százados Dr. Odler János hb. alezredes a Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 1970. évi 1. számában megjelent tanulmányában a következő témákkal foglalkozik: A szabálysértés és a fegyelmi vétség fogalma, és egymáshoz való viszonyuk; a Szabálysértési Kódex alapvető rendelkezéseinek értelmezése; a fegyelmi eljárás megindítása és lefolytatása; a fegyelmi büntetések kiszabása; a fegyelmi eljáráshoz kapcsolódó egyéb problémák. A cikk nagy terjedelemben és kellő részletességgel taglalja azokat a kérdéseket, melyek gondot okoznak a Szabálysértési Kódex végrehajtásánál a Fegyveres Erőknél. A tanulmányban foglalt fejtegetésekkel többnyire egyetértek és azokat hasznosnak tartom. Néhány kérdésben azonban más az álláspontom és vannak a cikknek olyan részei is, melyeket szükségesnek tartok kiegészíteni. A tanulmánynak a szerző által használt fejezet címeitől kissé eltérve csak a következő kérdésekhez szeretnék hozzászólni: 1. A katonai fegyelmi vétség fogalmi meghatározása. 2. A rendőrség által kiszabott elzárás katonai szolgálat ideje alatt történő végrehajtása. . 3. A szabálysértések miatti felelősségre vonás esetén az írásbeliség kérdése. 4. A szabálysértéssel összefüggő elkobzás. * iV 1. A katonai fegyelmi vétség fogalmi meghatározása: A szerző ennek a fogalomnak a szabálysértéstől való elhatárolásakor — nagyon helyesen — a szabálysértés fogalmából indul ki. E szerint: „A szabálysértés az az államigazgatási szervek munkáját akadályozó, valamint a társadalmi együttélés szabályait sértő jogellenes cselekmény, amely a társadalomra csekély fokban veszélyes". (Tanulmány: I. fejezetének első bekezdése.)
(
Egyetértek a szerző azon megállapításával is, hogy: „A fegyelmi vétség fogalmát már sokkal nehezebb meghatározni, miután annak pontos és tömör megfogalmazását az érintett testületek szabályzatai rendszerint nem adják meg". (Tanulmány I. fejezet harmadik bekezdése.) A szerző a továbbiakban a kapcsolatos szabályzatok általános rendelkezéseire és a sajátos testületi életviszonyokra hivatkozva, a fegyelmi vétség fogalmát — szerinte is egészen szűk értelmezéssel — akként határozta meg, hogy: „ . . . fegyelmi vétségek azok a szolgálati rendet és fegyelmet kisebb fokban sértő vétkes magatartások, melyeket a büntetőtörvény nem nyilvánít katonai (adott esetben köztörvényi) bűntetté". (Tanulmány I. fejezet harmadik bekezdése.) A szerző azonban itt már nem következetes, amikor a fegyelmi vétség fogalmi meghatározásánál a szabálysértés fogalmából indul ki, de a definícióból kihagyja a szabálysértéstől való elhatárolásra utalást. Ezáltal a szerző valóban annyira szűk értelmezéssel határozta meg a katonai fegyelmi vétség fogalmát, hogy az olvasó arra is gondolhat, mintha a szerző nem látna különbséget a katonai életkörülmények közötti szabálysértések és fegyelmi vétségek között, pedig a cikk további részeiből nem ez tűnik ki. Véleményem szerint a katonai fegyelmi vétség fogalmi meghatározása pontosabb lénne a következő megfogalmazásban: fegyelmi vétség az a szolgálati rendet és fegyelmet sértő vétkes magatartás, amelyet a büntetőtörvény nem nyilvánít katonai (adott esetben köztörvényi) bűncselekménnyé, jogszabály szabálysértéssé és a szocialista erkölcs szerint is elítélendő. Ebből a meghatározásból kihagytam a „kisebb fokban" kifejezést, mert szerintem zavar, ha a megfogalmazásban benne marad. Ugyanis a szolgálati rendet és fegyelmet súlyosabb fokban sértő vétkes magatartások is idetartoznak, ha azok nem bűntettek és nem szabálysértések". A szabálysértésekre utalás azért szükséges, mert — álláspontom szerint — a szabálysértés nem változik fegyelmi vétséggé, ha a szolgálati rendet és fegyelmet is sérti, s egyben fegyelmi vétséget is megvalósít. Az ezzel ellenkező álláspont bonyodalmakhoz vezetne és a Szabálysértési Kódex rendelkezéseivel, mint magas szintű jogszabállyal, jogforrással is ellentétes lenne. A szocialista erkölcsre utalás azért indokolt, mert vannak olyan fegyelmi vétségek, melyek elsődlegesen nem a szolgálati rendet és fegyelmet, hanem a szocialista erkölcs normáit sértik. Így például szolgálaton kívül a magánéletben tanúsított erkölcstelen magatartás. A tanulmány szerint: „Mind a bűntett, mind a fegyelmi vétség, illetve szabálysértés jogellenes cselekmény". (Tanulmány I. pontjának ötödik bekezdése.) Véleményem szerint a fegyelmi vétség nem mindig jogellenes, mert van olyan eset, amikor csak valamilyen erkölcsi normát sért. Ilyen lehet például a már említett erkölcstelen, züllött életmód, vagy felnőtt, azonos nemű személyek közötti nemi élettel kapcsolatos természet elleni fajtalanság, ha az egyik személy katona. (Itt csak az olyan természet elleni fajtalanságokra gondolok, melyeknek n,incs bűncselekményi alakzata.) A szerző szerint: ,, . . . amennyiben a jogellenes magatartás a szabálysértéssel együtt fegyelmi vétséget is megvalósít, úgy az elkövető terhére csak a fegyelmi vétséget kell megállapítani és csak ezért kell vele szem-
ben fenyítést alkalmazni". (Tanulmány I. fejezetének hetedik bekezdése.) Ez a megállapítás nem megalapozott. Ugyanis a Szabálysértési Kódex 28. § (1) bekezdése nem azt írta elő, hogy ha a szabálysértést katona követi el, akkor a magatartása fegyelmi vétséget képez, hanem azt, hogy' akkor „ . . . fegyelmi intézkedésnek van helye". Szabálysértéseket általában magas szintű jogszabályok állapíthatnak meg. A szabálysértések társadalomra veszélyességüknél fogva általában jelentősebb súlyúak és szélesebb kihatásúak, mint a fegyelmi vétségek. Ahogyan egy bűntett nem olvadhat be egy szabálysértésbe, ugyanúgy helytelen lenne ha szabálysértés helyett általában fegyelmi vétség nyerne megállapítást, s ezért alkalmaznánk fenyítést. Nem vitatom, hogy a gyakorlatban a parancsnokok nehezen. tudnak különbséget tenni a szabálysértések és fegyelmi vétségek között és leegyszerűsítve a kérdést, mindkettőt fegyelmi vétségként kezelik. Ezt azonban helyes és jogilag elfogadott gyakorlatnak tekinteni nem lehet. Az ilyen gyakorlat bonyodalmakhoz vezethet, például egy közkegyelmi jogszabály végrehajtása során, amikor esetleg más szabály vonatkozik a szabálysértésekre és más a fegyelmi vétségekre. Zavarja a szabálysértések és fegyelmi vétségek megítélésénél a tisztánlátást az is, hogy a szabálysértések általános elévülési ideje rövidebb, mint a fegyelmi vétségeké. 2. A rendőrség által kiszabott elzárás, katonai szolgálat ideje alatt történő végrehajtása A cikk foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miként történjen az elzárás végrehajtása azokban az esetekben, amikor a rendőrség a szabálysértést elkövetővel szemben szabadságelvonás büntetést alkalmaz, azonban az illető a végrehajtás foganatosítása előtt valamely fegyveres testület állományába kerül. A szerző álláspontja szerint: „ . . . az lenne a helyes, hogy a testületi taggal szemben ezt a büntetést úgy hajtanák végre, mint a parancsnok által kiszabott fogságfenyítést". (Tanulmány III. fejezetének kilencedik bekezdése.) Ez az álláspont ellentétben áll a cikkben írt azzal a véleménnyel, hogy a polgári személy által elkövetett szabálysértést a parancsnok nem bírálhatja el akkor sem, ha az elkövető időközben bevonult katonának. (Tanulmány III. fejezetének hetedik bekezdése.) Mint ismeretes nincsen jogi lehetőség arra és ha volna, sem lenne helyes, hogy a polgári életben elkövetett bűncselekmény miatt a polgári bíróság által kiszabott kisebb mértékű szabadságvesztést az elkövető katonai szolgálata idején fegyelmező zászlóaljban hajtsák végre. így nem lenne helyes, az sem, — de nincs is rá jogi lehetőség —, hogy a rendőrség által szabálysértés miatt kiszabott elzárást a parancsnok hajtsa végre az elkövetővel szemben a katonai szolgálatra történt bevonulás után. A katonai szolgálatnak meg van az Alkotmányban rögzített célja. Annak ideje a polgári életben elkövetett szabálysértések miatti elzárás büntetések foganatosításával nem rövidíthető meg. A büntetés ilyen foganatosítása zavart okozna a kiképzés során is. Felvetődne az a kérdés is, hogy á végrehajtást ki elenőrizze, ki felügyelje, mert a polgári életben elkövetett szabálysértés kivizsgálásának és elbírálásának, valamint a büntetés végrehajtásának felügyelete nem tartozik, a katonai ügyészség hatáskö-
rébe. A polgári ügyészi szerveknek pedig nincs hatásköre a katonai parancsnokok ezirányú tevékenységének felügyeletére. A cikkben kifejtett két ellentétes álláspont, illetve vélemény közül a jelenlegi jogi rendezés mellett ahhoz a véleményhez csatlakozom, amely szerint a polgári életben elkövetett szabálysértés miatt kiszabott elzárás büntetés a parancsnok által nem foganatosítható. Jelenleg a büntetés felfüggesztése az egyetlen megoldás. 3. A szabálysértések miatti felelősségre vonás esetén az írásbeliség kérdése A tanulmány szerzője a cikk egyik részében sem-foglalkozik az írásbeliség kérdésével, pedig ez is nagyon lényeges kérdés. Köztudott, hogy a fegyveres erőkhöz tartozó alakulatoknál a fegyelmi eljárás nincsen írásbeliséghez kötve. Ez bonyodalmakhoz vezethet szabálysértések fegyelmi úton történő kivizsgálása és elbírálása esetében. Egy szabálysértés adminisztrálásához nagyon kevés okmány az, ha a fenyítést a katona dicséreti—fenyítési lapjára rávezetik, s ennél több írásbeli anyag az ügyben nem készül. Sok esetben, még a feljelentőt sem értesítik" arról, hogy mi lett az eljárás eredménye. Még kevésbé van meg a lehetősége annak, hogy a sértett áttanulmányozza a fegyelmi eljárás anyagát, mert nincs mit áttanulmányozni a dicséreti—fenyítési lapon kívül. Ha panasz folytán másodfokú elbírálásra sor kerül, ugyancsak meglehetősen nehéz az állásfoglalás, mert nincsenek elsőfokú iratok. A fegyelmi eljárást a szabálysértések kivizsgálása esetén is a Fegyelmi Szabályzat előírásainak megfelelően kell lefolytatni és ez nem igényli okvetlenül az írásbeliséget. Előfordulhat viszont, hogy a sértett személyek, vagy szervek érdekeinek védelme — különösen a katona leszerelése esetén — megkívánja az írásbeliség alkalmazását. A sértettek csak ez esetben tudják igényeiket egyéb törvényes úton eredményesen érvényesíteni. Más hatóságok csak ez esetben tudnak a parancsnok eljárásán, döntésén eligazodni. Ezt a kívánalmat a szabálysértéseket elbíráló parancsnokok körében tudatosítani kellene, vagy a szabálysértések fegyelmi elbírálásának eljárási kérdéseit jogszabályban kellene rendezni. 4. A szabálysértéssel összefüggő elkobzás A szerző a tanulmány V. fejezetének 22. pontjában a következőket írja: ,,A Szabálysértési Kódex 21. §-a a szabálysértés elkövetésével kapcsolatban levő bizonyos dolgok elkobzását is kötelezővé, illetve lehetővé teszi. Van olyan álláspont, hogy a szabálysértést elbíráló parancsnok nem jogosult az elkobzás kimondására. Lényegében ilyen álláspontot képvisel a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 471. számú állásfoglalása is. Ezzel az állásfoglalással egyet lehet érteni atekintetben, hogy a már bíróság előtt folyó ügyben az elkobzás tárgyában — az állásfoglalásban felvetett esetekben — a bíróságnak kell döntenie. Ámde az állásfoglalás a II. pont (2) bekezdésében olyan általános megállapítást is tartalmaz, hogy a parancsnoki intézkedés nem terjed ki az elkobzásra. Ebből olyan álláspontra lehet következtetni, hogy a parancsnok az eleve eléje került szabálysértés elbírálása során sem alkalmazhatja az elkobzást. Ez az álláspont már vitatható, azonban az elvi síkon történő részletes vitatás lehető-
ségét kizárja az a körülmény, hogy az állásfoglalás a fenti álláspont miértjét illetően semmilyen indoklást nem tartalmaz. A probléma gyakorlati megoldása terén elvi éllel merül fel a kérdés, hogy vajon az eleve fegyelmi eljárásként indult szabálysértési ügyben miért ne alkalmazhatnának elkobzást a, parancsnokok, akik sokkal felelősségteljesebb feladatot látnak el, mint a szabálysértést elbíráló szervek egyike-másika. Másrészt a jogszabály rendelkezéseiből is az következik, hogy az elkobzást — mint a szabálysértés elbírálásával együtt járó intézkedést — annak a szervnek kell eszközölnie, amely az adott szabálysértést érdemben elbírálja. Ugyanis a Szabálysértési Kódex 28. § (1) bekezdése rendelkezésének értelmezését túlzottan leegyszerűsítenénk olyan álláspontra helyezkedéssel, hogy az eljáró parancsnoknak csak a fenyítés kiszabásához van joga. Megítélésem szerint az említett rendélkezés a katona által elkpvetett szabálysértés parancsnoki hatáskörben való teljes elbírálásának generális szabálya, s ennek folytán nemcsak a fegyelmi intézkedés, hanem az elkobzás alkalmazásában megnyilvánuló járulékos intézkedés megtétele is joga — s egyben kötelessége is — a parancsnoknak. Ez abból is következik, hogy a Kódex — sem egyéb jogszabály — semmilyen közbeeső szervet nem jelölt meg a parancsnoki hatáskörben fenyítéssel lezárható szabálysértési ügyben, esetleg szükséges elkobzás kimondására. Alig lehetne egyébként elfogadni olyan felfogást, hogy a parancsnoki eljárásban lezárt szabálysértési üggyel összefüggő elkobzás kimondása végett egy másik szervhez kelljen fordulni. Mindezekre figyelemmel az elkobzást a parancsnoki fegyelmi eljárásban is alkalmazni kell". Álláspontom szerint a helyes gyakorlat az lenne, ha a parancsnok jogot kapna a. szabálysértést elkövető katonától elkobozni a Szabálysértési Kódex alapján azokat a dolgokat, melyeknek elkobzása a katonai feladatok ellátása közben, vagy e feladatok ellátásával összefüggően elkövetett szabálysértések miatt válik indokolttá. Ez esetben ugyan csorbát szenvedne az az elv, hogy a parancsnok a szabálysértések elbírálása során a fegyelmi eljárás szabályai szerint jár el, de más megoldás nincs, mert a fegyelmi eljárás az elkobzást nem ismeri. Valószínű, hogy a szabálysértési törvény kodifikációja során elkerülte a törvényhozó figyelmét az elkobzás rendezése, de emiatt nem volna helyes a katona szolgálatban, vagy azzal összefüggéseben elkövetett szabálysértése tekintetében egy másik szervet,, — az általában illetékes szabálysértési hatóságot — megkeresni az elkobzás kimondása végett. Ez állandó hatásköri problémát jelentene. A katonai bíróságokhoz szabálysértési ügyek csak elenyésző számban, vádemelés kapcsán kerülnek. Így az elkobzás kérdése nem a katonai bíróságok és a parancsnokok közötti hatáskör tekintetében, hanem általában és úgy vetődik fel, mint megoldatlan, rendezésre váró probléma, amely ha megjelenik és intézkedést igényel, gondot és fejtörést okoz éppen a jogi szabályozás hiánya folytán. Nem okozna gondot az elkobzás, ha elfogadnánk Dr. Perczel Balázs fhdgy.-nak a Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás 1970. évi 1. számában „A katonai fegyelmi vétség jellege és a szabálysértéshez való viszonya" címmel közzétett tanulmányában foglalt azt a felvetést, mely szerint a Szabálysértési Kódex 28. § (1) bekezdésében használt „intézkedés" szó csupán a fegyelmi büntetés alkalmazásának lehetőségét jelenti. Ugyanakkor nem jelenti a fegyelmi eljárás lefolytatását is. Ebből az következne,
hogy a szabálysértést az illetékes szabálysértési hatóság vizsgálná ki, és hozná meg határozatát, melyben az elkobzást is alkalmazná, a parancsnok pedig csak a fenyítést szabná ki. Dr. Perczel fhdgy. álláspontjának elfogadása bármennyire is előbbre vinné a probléma megoldását, azonban ilyen gyakorlat kialakítását komoly katonai érdekek akadályoznák. Kivihetetlen lenne például, hogy egy titkos objektumnál polgári szerv vizsgálatot végezzen egy speciális honvédségi anyag sérelmére elkövetett tulajdon elleni szabálysértés esetén. Ez sértené a katonai fegyelem egységét és oszthatatlanságát, nem pedig az, ha szabálysértés miatt a parancsnok fegyelmi eljárást folytat le és a törvényben előírt esetekben az elkobzást is alkalmazná. A katona szolgálati időn túli, vagy szabadsága idején elkövetett szabálysértései i tekintetében viszont továbbra is tartom eredeti véleményemet, hogy az ilyen ügyekben az elkobzás tartozzon az egyébként illetékes szabálysértési hatósághoz, mert legtöbbször az elkobzandó dolgot ők foglalják le. A katona parancsnoka az ilyen ügyekről majdnem mindig csak a szabálysértési hatóság értesítése után szerez tudomást. Ezért az ilyen ügyekben az lenne a helyes gyakorlat, ha a szabálysértési hatóság a fegyelmi eljárás idejére, — szükség esetén — a parancsnok rendelkezésére bocsátaná a lefoglalt elkobzandó dolgot, vagy az azzal kapcsolatos okmányokat, hogy a bizonyításhoz fel tudja használni. A parancsnok viszont a fegyelmi felelősségre vonásról küldött értesítésével együtt az elkobzandó dolgot visszajuttatná a szabálysértési hatósághoz, az elkobzás foganatosítása végett. Az olyan esetekben, nyilván szükségtelen lenne a parancsnoknak megküldeni az elkobzandó dolgot, amikor arra a bizonyításnál nincs szükség, mert az elkövető beismerésben van, vagy más bizonyítékok alapján egyébként is bizonyítható a tényállás. Az olyan esetekben pedig, amikor az elkobzandó dolgot nem szabad, vagy nem célszerű küldözgetni, egyik szervtől a másikhoz (például deviza-szabálysértés, vámszabálysértés, kábítószerrel kapcsolatos szabálysértés), akkor a parancsnok a szabálysértési hatóság hozzá küldött okmányai alapján döntene, vagy szükség esetén az elkobzandó dolgot a szabálysértési hatóságnál, vagy ahol lefoglalás miatt őrzik, tekintené meg, ha kell a szakértővel és az elkövetővel együtt. Ezen utóbbi álláspontot azért tartom a törvényes keretek közötti legelfogadhatóbb megoldásnak, mert szerintem a leggyakorlatiasabb és legcélravezetőbb. Ugyanis a parancsnokok általában nem tulajdonítanak olyan jelentőséget a katona szolgálati időn túli, illetve szabadsága ideje alatt elkövetett szabálysértéseknek, mintha a szolgálat idején vagy azzal összefüggően követi el a katona a szabálysértést. Így nem sérti a parancsnoki hatáskört, ha a szolgálati időn túli szabálysértésekkel kapcsolatos elkobzás nem parancsnoki hatáskörbe tartozik.
-
12 2
—
K Ü L F Ö L D I
K A P C S O L AT A I N K
Katonai ügyészi küldöttség látogatása a Szovjetunióban Irta: Dr. Vig István ezredes A Szovjetunió katonai főügyésze, A. G. Gornij igazságügyi vezérezredes elvtárs meghívására 1971. júniusában három tagú katonai ügyészi küldöttségünk látogatott a Szovjetunióba és tapasztalatcserét folytattunk a katonai ügyészi munkát érintő kérdésekben. Küldöttségünket vendéglátónkon és közvetlen munkatársain kívül fogadta a Szovjetunió legfőbb ügyésze, R. A. Rudenkó elvtárs, valamint a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta politikai főcsoportfőnöke. A. A. Jepisev hadseregtábornok elvtárs. Látogatást tettünk a Katonai Főügyészségen, a voígográdi helyőrségi ügyészségen, a Kaukázuson-túli katonai körzet ügyészségén Tbilisziben, valamint egy magasabbegység elhelyezési körletében és csapatmúzeumában. Küldöttségünk találkozott a Katonai Főügyészség vezető beosztású tábornokaival és főtisztjeivel, valamint a teljes személyi _ állománnyal, a voígográdi helyőrségi katonai ügyészség vezetőivel, az Észak-Kaukázusi katonai körzet ügyészségének vezetőjével, a Kaukázuson-túli katonai körzet vezető ügyészével, és közvetlen munkatársaival, a Tbilisziben székelő helyőrségi ügyészség vezetőjével, az Abház Autonóm Szövetségi Köztársaság legfőbb ügyészével és helyettesével, Gagra és Szuhumi járások vezető ügyészeivel. Űtunk során megtekintettük Moszkva, Volgográd, Grúzia, Tbiliszi és Abházia főbb nevezetességeit, valamint Moszkvától nem messze, Gorkiban Lenin tartózkodási helyét, ahol élete utolsó hónapjait töltötte. Vendéglátóink mindenhol a legmelegebb elvtársi, baráti szeretettel és figyelmességgel fogadták küldöttségünket. Szakmai megbeszéléseink és tapasztalatcsere-tanácskozásaink a kölcsönös segíteni akarás jegyében folytak le. Kérdéseinkre a legpontosabb és legkimerítŐbb választ kaptuk, problémáinkat, megjegyzéséinket érdeklődéssel hallgatták. Látogatásunk tovább mélyítette azt a szoros fegyverbaráti és elvtársi együttműködést, amely kapcsolatainkra eddig is mindig jellemző volt. Tapasztalataink eredményes tanulságul fognak szolgálni. Tovább gyarapítottuk a Szovjetunió katonai ügyészi szervezetéről korábban szerzett ismereteinket. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége 1966. december 14-én 1021 szám alatt hirdette ki rendeletét a katonai
ügyészségekről. E jogszabály foglalkozik a katonai ügyészi szervezet általános helyzetével, feladataival, a katonai ügyészek és vizsgálók hatáskörével és a szervezeti kérdésekkel is. Ez az ügyészi szervezeti szabályzat számunkra igen sok tanulsággal szolgált. Viszonylag új, a miénknél lényegesen későbbi, de hatályba lépése óta mégis eltelt már csaknem öt év, így gyakorlati érvényesülésének tapasztalatairól is információt kaphattunk. Rudenkó elvtárs úgy tájékoztatta küldöttségünket, hogy e fontos határozat kiállta a gyakorlat próbáját és hatékonysága beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Érdemes volt ezért a főbb rendelkezéseivel közelebbről is megismerkedni. Az általános rendelkezések között határozza meg a katonai főügyész és az ügyészi szervezet alkotmányos helyét és szerepét. Az Alkotmány 113. §-a értelmében a törvényednek a fegyveres erőknél történő pontos végrehajtása feletti legfőbb felügyeletet a legfőbb ügvész és hatáskörüktől függően a neki alárendelt katonai ügyészek látják el. A katonai ügyészség tevékenységét a legfőbb ügyész mind közvetlenül, mind pedig a Katonai Főügyészségen keresztül irányítja. A katonai ügyészség feladatait minden helyi és katonai sezrvtől függetlenül látja el és csak a legfőbb ügyésznek van alárendelve. A katonai ügyészi szervezet fő feladatát képezi: hogy harcot folytasson a Szovjetunió biztonsága, fegyveres erejének harcképessége, katonai fegyelme és a katonai szolgálattétel megállapított rendje ellen irányuló minden támadással szemben, intézkedéseket foganatosítson a törvénysértések megelőzése és azok okainak felszámolása érdekében. Ügyeljen az SzSzSzK, a Szövetséges és Autonóm Köztársaságok törvényeinek a fegyveres erőknél történő helyes és egységes alkalmazására, időben foganatosítsa a törvény által szabályozott intézkedéseket minden törvénysértés felszámolására, elkövetőik személyére tekintet nélkül. Védelmezze a katonai szolgálatot teljesítők és családjaik, a fegyveres erők polgári munkásai, tisztviselői és más állampolgárok, úgyszintén a katonai alakulatok, intézmények, szervek, vállalatok és szervezetek jogáig és törvényes érdekeit. A katonai ügyészség minden tevékenységével elősegíti a szocialista törvényesség megszilárdítását a fegyveres erőknél. Elősegíti a katonai szolgálatot teljesítő személyek nevelését a szovjet törvények, a katonai eskü, a katonai szabályzatok, a parancsnokok és felettesek parancsai pontos és állandó végrehajtása szellemében. A katonai ügyészség a szocialista törvényesség megszilárdítása terén jelentkező feladatait a katonai parancsnoksággal, a politikai szervekkel, a hadsereg és a flotta kollektívájával szorosan együttműködve látja el. Igen jelentős hatáskört és jogokat is biztosít a rendelet a katonai ügyészeknek. Az ügyészi felügyelet a fegyveres erők életének minden jelentősebb területét érinti. A katonai ügyészek felügyeletet gyakorolnak: A katonai irányító szervek által kiadott parancsok, instrukciók, szabályzatok, utasítások és más rendelkezések a Szovjetunió Alkotmányával és törvényeivel stb. való összhangja i felett. Továbbá, hogy a szolgálati
kötelezettségének teljesítése közben minden katona és polgári alkalmazott pontosan betartsa a törvényeket. r Felügyeletet gyakorolnak még a katonai ügyészek a fegyveres erők nyomozó szervei, a katonai vizsgálók munkája felett, valamint az állambiztonsági szervek vizsgálói tevékenységének törvényessége felett a katonai bíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben; — a katonai bíróságok hatáskörébe tartozó büntető,- és polgári ügyek bírósági tárgyalásának törvényessége felett; — a fogdákban levő őrizetesek és a fegyelmező zászlóaljakban büntetésü- . ket töltő elítéltek fogvatartásának törvényessége felett. Pontosan meghatározza a jogszabály azt is, hogy milyen jogokkal rendelkezik a katonai ügyész áz előzőekben felsorolt igen jelentős feladatai megvalósításához. Bekérheti és megvizsgálhatja a liiadott parancsokat, rendelkezéseket. A bejelentésekkel, panaszokkal és egyéb törvénysértésre utaló jelzésekkel kapcsolatban vizsgálatot tarthat, követelheti a szükséges okiratok rendelkezésre bocsátását. Vizsgálat vagy ellenőrzés tartását követelheti az arra illetékes parancsnoknál. Hivatalos személyektől, katonáktól vagy más állampolgároktól törvénysértések esetén magyarázatot, felvilágosítást kérhet. Ha a katonai ügyész törvénysértést észlel, akkor óvással él a törvénysértő rendelkezést kibocsátó parancsnokhoz vagy feletteséhez, aki azt tíz napon belül köteles elbírálni. Az ügyésznek joga van egyéb úton intézkedni a törvénysértő helyzet megszüntetésére, jelzést, előterjesztést tehet, amelyeket a parancsnokok egy hónapon belül kötelesek megvizsgálni és a szükséges intézkedést megtenni. A szocialista törvényesség megszilárdítása és a bűnözés elleni . harc eredményessége érdekében a katonai főügyész előterjesztést tesz a hon-" védelmi miniszterhez, politikai főcsoportfőnökhöz, vagy a fegyveres erők főparancsnokához, határőr és belügyi csapatok országos parancsnokaihoz. A katonai főügyész Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma kollégiumi ülésein, a fegyveres erők Katonai Tanácsának ülésein részt vesz, ha azok a Szocialista törvényesség, a katonai fegyelem és a bűnözés elleni harc kérdéseit tárgyalják. A katonai körzetek, flották stb. hasonló ülésein az azonos szintű katonai ügyészek vesznek részt. A katonai ügyészek személyesen részt vehetnek a nyomozás lefolytatásában, a nyomozó szerveknek utasítást adhatnak, elrendelhetik egyes nyomozási cselekmények foganatosítását a katonai vizsgálók által nyomo: zott ügyekben. A Szovjetunió és a Szövetséges Köztársaságok büntető eljárásának Alapelvei 30. §-a értelmében a katonai vizsgálók az általuk nyomozott ügyekben, a nyomozó hatóságokhoz megkereséssel fordulhatnak és utasítást adhatnak nekik vizsgálati és nyomozási cselekmények foganatosítására, továbbá követelhetik tőlük, hogy működjenek közre egyes vizsgálati cselekmények foganatosításánál.
A katonai ügyész :és a katonai vizsgáló utasításai és megbízásai, amelyeket az eljárásjogi törvény alapján tettek, a nyomozó szervekre kötelezőek. A rendelet részletesen szabályozza a katonai vizsgálók, jogkörét, valamint a parancsnokok jelentési kötelességét.
feladatait és
A szervezeti kérdések között igen sok érdekes, a nálunk hatályos szabályozástól elétrő rendelkezéssel ismerkedhettünk meg. Ilyen az ügyészek (vezetők) meghatározott időtartamra történő kinevezése. A Katonai Főügyészség a Legfőbb Ügyészség keretén belül működik. A katonai főügyész irányítja, akit a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 5 éves időtartamra nevez ki a legfőbb ügyész előterjesztése alapján. A katonai főügyész a legfőbb ügyésznek van alárendelve, irányítja és ellenőrzi a katonai ügyészségek tevékenységét, az ügyészi és nyomozási gyakorlatot. Biztosítja a katonai ügyészek és a katonai vizsgálók szakképzettségének fejlesztését, hatáskörének megfelelő utasításokat és instrukciókat ad. A katonai főügyésznek helyettesei, főmunkatársai és munkatársai vannak, a katonai főügyész helyetteseit és főmunkatársait a legfőbb ügyész nevezi ki. A Katonai Főügyészségen belül osztályok vannak, ezeknek vezetői főmunkatársak, míg helyetteseik munkatárs címet viselnek. Az osztályokon belül katonai osztályügyészek működnek. A katonai ügyészi szervezet három fokozatú. Az alsófokot képezik a helyőrségi katonai ügyészségek. Középfokú szervek a körzeti (légvédelmi körzeti, flotta, csoport) katonai ügyészségek és valamennyi felett áll a Katonai Főügyészség. Katonai ügyésznek és katonai vizsgálónak olyan tiszteket neveznek ki, akik felsőfokú jogvégzettséggel rendelkeznek. A katonai ügyészségek tábornokai, tisztjei és tiszthelyettesei hivatásos katonai szolgálatot teljesítenek, a Fegyveres Erők állományába tartoznak, vonatkoznak rájuk a katonai szolgálat ellátásának rendjét megállapító katonai szabályzatok, ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint a katonai alakulatok és a Honvédelmi Minisztérium intézményeinek személyi állománya. A katonai ügyészségek tábornokainak és tisztjeinek tartalékos és nyugállományba helyezése a tiszti állomány katonai szolgálattételéről szóló szabályzat szerint történik. A katonai ügyészségek dolgozóinak tiszti rendfokozatba való sorolása a katonai főügyész és más ügyészségi vezető előterjesztése alapján a tiszti állomány katonai szolgálattételéről szóló szabályzat által megállapított rendben történik. A tábornoki rendfokozatot a legfőbb ügyész és a honvédelmi miniszter közös előterjesztése alapján a Minisztertanács adományozza. A katonai ügyészek és katonai vizsgálók jutalmazását és fegyelmi felelősségét a Szovjetunió Fegyveres Erői Fegyelmi Szabályzata határozza
meg azzal, hogy a katonai ügyészek és katonai vizsgálók jutalmazási és fegyelmi felelősségrevonási jogával csak a felettes katonai ügyészek, a katonai főügyész és a legfőbb ügyész rendelkeznek. A Katonai Főügyészség jóváhagyott munkaterv szerint évente 7—8 másodfokú ügyészségnél tart komplex ellenőrzést. Az ellenőrzést az adott feladatra kijelölt brigád hajtja végre, vezetője a katonai főügyész egyik helyettese, vagy főmunkatársa, (osztályvezetője) attól függően, hogy a' vizsgált körzet milyen jelentőségű. Időtartma 25—30 nap. A kiértékelés a körzet székhelyén operatív értkezleten történik. Ezt rendszerint a katonai főügyész vagy helyettese vezeti. A Katonai Főügyészségen is értékelik az ellenőrzés tapasztalatait és ezután a katonai főügyész parancsban határozza meg az ellenőrzés megállapításaival kapcsolatos feladatokat. A másodfokú ügyészség ellenőrzése során az alárendelt helyőrségi ügyészségek közül is néhányat megvizsgálnak annak megállapítása végett, hogy a körzeti (másodfokú) ügyészség miként végzi ellenőrző, irányító munkáját, milyen működésének hatékonysága és vezetőkészsége. Egy-egy másodfokú ügyészségen 3—4 évenként ismétlődik az ellenőrzés. A helyőrségi ügyészségek rendszeres ellenőrzése a felettes körzeti (stb.) ügyészség feladata. A Katonai Főügyészség témavizsgálatokat is végez, melyek időtartama, annak tárgyától függően, 10—12 napig tart. Céljától és témájától függően pedig egy vagy több ügyészségen kerül végrehajtásra, Á Katonai Főügyészségen egy bűnügyi kabinet is működik. Itt meg lehet találni a katonai ügyészi szervezetben rendszeresített technikai eszközöket. A berendelt ügyészek és vizsgálók is itt gyakorolnak. A kabinetben több módszertani és informatív jellegű táblázatot is kiállítottak. Itt próbálják ki a későbbiekben rendszeresítésre kerülő technikai eszközöket is. Látogatásunk idején egy kísérletezés stádiumában levő videomagnetofont mutattak be (elnevezése: Junoszty—2). A hordozható készülék kétórás felvételre alkalmas, hang és képrögzítést végez, azonnali visszajátszást biztosít. Felvétel közben is mutatja a kamera által átfogott képet. A szovjet elvtársak elképzelése szerint helyszíni szemléknél és a nyomozási kísérleteknél kívánják alkalmazni. Kis terjedelménél és csekély súlyánál fogva (nem nagyobb az Orionton táskarádiónál) könnyen szállítható, szinte bárhol használható, mikrofonja és kézikamerája szintén kisterjedelmű, rendkívül praktikus. A készülék nagy előnye, hogy műfény nélkül, helyiségben is tökéletes képet rögzít. A volgográdi helyőrségi ügyészségen 3 ügyész és 5 vizsgáló teljesít szolgálatot. Valamennyien párttagok, felsőfokú jogi végzettséggel rendelkeznek. A vizsgálók munkaterületeit alakulatok szerint jelölték ki. Letartóztatást csak az ügyészség vezetője rendelhet el. Az ügyészség igen szoros kapcsolatot tart a területén levő egységek, magasabbegységek parancsnokságával. E kapcsolatra elsősorban nem az jellemző, hogy az egyes bűnügyek intézésében merül ki vagy eközben jön létre, hanem főleg a megelőzési tevékenység meghatározásánál és tervezésénél alakítják ki ismeretségüket. Ezt Volgográdban a helyőrség parancsnoka —; aki az ott székelő magasabbegység parancsnoka — is megerősítette, sőt a kapcsolat e jellemzőjét erőteljesen kiemelte.
Volgográdban megtekintettük a hos város nevezetességeit is. Vendéglátóink végigkísértek a Volga partján több mint 70 km hosszan elhúzódó városban. A város méretére még jellemző, hogy a Volgára merőleges egyik sugárútja is meghaladja a 30 km-t. Tisztelettel és kegyelettel adóztunk a sztálingrádi csatában elesett hősök Mamajev-—Kurgánon levő és a város több pontján elhelyezett emlékművénél. A magyar katonai ügyészek háláját és tiszteletét a II. világháború legnagyobb csatájában győztes hősök emlékezetére Dr. Bikki elvtárs, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek titkára tolmácsolta igen megható szavakkal. Ugyancsak megtekintettük azt az emlékművet, amelyet a forradalom idején Cáricin védelmében hősi halált halt forradalmároknak állítottak. Tbiliszi Grúzia fővárosa, és egyben a Kaukázuson-túli katonai körzet ügyészségének is székhelye. Alárendeltségében több helyőrségi ügyészség ténykedik. Tbilisziben a körzeti ügyészség alárendeltségében egy helyőrségi katonai ügyészség is működik. Az itteni elvtársak is, csaknem valamennyi katonai ügyész kollegánkkal együtt többségükben már a második világháború során a Vörös Hadsereg,kötelékében szolgáltak, hosszú ügyészi múltra és gazdag tapasztalatokra lehetnek büszkék. Közülük igen sokan részt vettek Magyarország felszabadításában. Beszélgetéseink során meleg szavakkal emlékeztek a magyar néppel való találkozásukra. Szuhumiban és környékén vendéglátónk volt az Abház Autonóm Szövetségi Köztársaság legfőbb ügyésze is, aki a helyi ügyészi szervezet problémáit és feladatait ismertette küldöttségünkkel. Igen tanulságos volt küldöttségünk találkozása a Szovjetunió legfőbb ügyészével, Rudenkó elvtárssal, aki méltatta a magyar és szovjet ügyészi szervezet közötti eredményes és mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatokat. Rudenkó elvtárs tájékoztatta küldöttségünket a párt és állam előtt álló főbb feladatokról, valamint az ügyészi szervezet és ezen belül a katonai ügyészség közvetlen és távlati feladatairól is. Elmondta, hogy az ügyészi szervezet most a XXIV. Pártkongresszus határozatainak végrehajtásán dolgozik. Feladata a törvényesség további erősítése. Ismertette, hogy 1966-ban hoztak egy határozatot a bűnözés megelőzésére. Nem volt ugyan katasztrofális a helyzet, nem azért volt erre szükség, hiszen a bűnözés helyzete javuló képet mutat. A háború befejezésekor a bűnözés két és félszer volt nagyobb a jelenleginél. Nincs szervezett bűnözés, nincs banditizmus. Az 1966-os határozatra azért volt szükség, mert a szovjet emberek nem tűrik, hogy bűnözők zavarják az. életet. A Központi Bizottság 1970. június hó 30-án a bírósági és ügyészségi - szervek munkájának megjavítására határozatot hozott. Ez egy program r dokumentúm. Igen fontos határozat, s az apparátus tagjai nagy lelkesedéssel fogadták. A határozat nyomán létrehozták a Szovjetunió és a Köztársaságok igazságügyi minisztériumait. Az élet ugyanis nem igazolta azt a korábbi intézkedést, amellyel e szerveket megszüntették. A jogi bizottságokat — amelyekét az igazságügyi minisztériumok helyett hívtak életre — feloszlatták.
Határozatot hoztak a dolgozók jogi neveléséről. Az ügyészi tevékenységben igen fontos a dolgozókkal tartott kapcsolat. Jelentős fejlődést értek el a jogi propaganda munkában. Az elmúlt évben csak a helyi szovjetek ülésein 20 ezernél több beszámolót tartottak az ügyészek. Sok járás és körzet van, ahol nem volt olyan bűncselekmény, amelyeknek felszámolására a Központi Bizottság határozata különös figyelmet fordít. Ennek ellenére nem elbizakodottak. 1972-ben lesz 50 éves a szovjet ügyészség. Fél évszázad távlatából is megállapítható — hangsúlyozta Rudenkó elvtárs —, hogy az ügyészségről szóló lenini elvek megtartották időszerűségüket. Az évfordulóra egy gyűjteményt adnak ki, és ünnepi konferencián méltatják majd a megtett utat. A 40 éves évfordulón, 10 évvel ezelőtt a Központi Bizottság adott egy értékelést. Remélik, hogy a Központi Bizottság most is értékelni fogja a szovjet ügyészi szervezetet és tevékenységét. A közelmúltban az ügyészek közül igen sokat kitüntettek; ami megállapításuk szerint mozgósít a további jó munkára. A munkafeltételek nem rosszak. Látogatásunk alkalmával két évfordulóra utalt a legfőbb ügyész elvtárs. A Nagy Honvédő Háború kezdetének 30 éves, valamint a nemzetközi katonai törvényszék megalakulásának 25 éves évfordulójára. Ismeretes, hogy Rudenkó elvtárs az utóbbiban kiemelkedő, tevékeny szerepet vitt. Tájékoztattuk Rudenkó elvtársat a Politikai Bizottság határozatáról, amely az alkotmánymódosítással és a kodifikációs feladatokkal foglalkozik. Ismertettük apparátusunk általános helyzetét, valamint tájékoztattuk a legfőbb ügyész elvtársat arról a jó kapcsolatról, amely a Magyarországon állomásozó Szovjet Csapatok ügyészei és a Magyar Népköztársaság ügyészei között fennáll. Tájékoztatást adtunk továbbá az itt levő szovjet katonai ügyészek eredményes, körültekintő munkájáról, s a szovjet csapatok fegyelmezettségéről. A Honvédelmi Minisztériumban a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta politikai főcsoportfőnöke, Jepisev hadseregtábornok elvtárs, utalva az általános politikai helyzetre, ismertette a Földközi tengeren és a Fekete tengeren akkor folytatott katonai gyakorlat politikai és katonai célkitűzéseit. Közölte, hogy a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Grecskó marsall személyesen vezeti a gyakorlatot, s eredeti tervétől eltérően ezért nem tudta küldöttségünket fogadni. Jepisev elvtárs elmondta azt is, hogy a hadsereg vezetőinek, parancsnokainak igen jó a kapcsolata az ügyészséggel. Ez már régen kialakult, s arra törekednek, hogy kölcsönösen megértsék egymást és megtalálják a legegyszerűbb megoldást, a megfelelő elbírálást. Hangsúlyozta, hogy elvi konfliktust semmi sem okozhat közöttük. Ha vita van, azt megtárgyalják. Kiemelte, hogy az ügyészi szervek igen eredményesen veszik ki részüket a hadseregben végzet nevelő munkából és aktív részesei a megelőző tevékenységnek. Látogatásunk során valamennyi kérdésünket megnyugtató módon, ismereteink kellő gyarapítására tisztáztuk.
A látogatás állomány-gyűléssel fejeződött be. A Katonai Főügyészség teljes személyi állománya részt vett a találkozón, ahol a Katonai Főügyészség Pártbizottságának titkára nyitotta meg az ünnepi összejövetelt, majd küldöttségünk vezetője, dr. Bíró György ezredes elvtárs és őt követően Gornij vezérezredes elvtárs tartott beszédet. A beszédeket nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadta a hallgatóság.
Az IM Katonai Főosztály munkadelegációja a Német Demokratikus Köztársaságban Az 1971. szeptember 6 és 11-e között a Német Demokratikus Köztársaságban járt munkadelegáció az NDK Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályán az alábbi kérdéseket tanulmányozta: 1. Kádermunka a Katonai Főosztályon és a katonai bíróságoknál, különös tekintettel a magasabb beosztásokra történő felkészítésre és a katonai bírák utánpótlására. 2. Az állomány katonai és szakmai továbbképzése. A továbbképzések programja és a követelmények a különböző beosztásokban levő személyekkel szemben. 3. A katonai büntetőjogi és egyéb katonai jogi kodifikáció végzése, illetve kapcsolódás az ilyen jellegű munkához. A Katonai Főosztályon a személyügyi munkát a Honvédelmi Minisztérium által kiadott személyügyi utasítás szabályozza. A főosztály hatásköre a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumára nem terjed ki, azonban a Katonai Kollégiumot is érintő kérdésekben szoros együttműködésben vannak. Különösen jelentős ez, amikor az alsó bíróságoktól kell kádereket biztosítani a Katonai Kollégiumhoz, kitüntetések alkalmával és hasonló esetekben. Katonai bíró csak hivatásos tiszt lehet, jogi egyetemi végzettséggel és 25 év feletti életkorral. Ülnököknél az életkor alsó határa 21 év. A katonai bírákat az Államtanács választja 4 évre; a Katonai Kollégium bíráit á Népi Kamara választja. Ottlétünkkor éppen á következő választások előkészületei folytak. A katonai bírák kinevezésére a javaslatot a Nemzetvédelmi Tanács teszi. A bíróvá történt megválasztás után a konkrét kinevezés, majd az előléptetés a nemzetvédelmi miniszter parancsával történik. Katonai bírót egyik bíróságról a másik bíróságra a Katonai Főosztály vezetője helyez át. Jogában áll 6 hónapi időtartamra vezényelni is. A Katonai Kollégiumhoz történő áthelyezés azonban csak miniszteri parancs alapján történhet. A Katonai Főosztály vezetője elöljárója a főosztály és a katonai bíróságok beosztottainak. Ebben a vonatkozásban van bizonyos átruházott jog
is a katonai bíróságok, illetőleg a katonai felsőbíróságok vezetői részére. Fegyelmi büntetést csak katonai fegyelemsértésért alkalmaznak. A bírói fegyelmi eljárás a Katonai Felsőbíróság keretében működő fegyelmi tanács hatáskörébe tartozik. A Katonai Főosztályon a kádermunkát egy munkacsoport végzi, melynek munkáját működési szabályok határozzák meg, amelyek pontosan rögzítik valamennyi beosztott jogát és kötelességét. A működési szabályzatot az igazságügyi miniszter hagyja jóvá. A katonai bíróságoknál külön munka elnöki féladat.
személyügyi tiszt nincs, a személyügyi
A személyügyi munkát 5 éves perspektivikus terv alapján végzik, mely a konkrét káderfeladatok mellett megszabja a továbbképzéssel kapcsolatos általános feladatokat és az ellenőrzési feladatokat is. A perspektivikus terv alapján a katonai felsőbíróságok vezetői külön személyügyi terveket dolgoznak ki. A perspektivikus terv alapján éves tervekben részletezik a feladatokat. A katonai bíróságok vezetői kritikusan értékelik a kádermunkát, értékelik a továbbképzés helyzetét, és minden személynek külön meghatározzák a továbbképzési feladatát. Nagyobb távra felmérték, hogy milyen jogászi igények merülnek fel az apparátuson belül. Külön kiválasztották a vezető beosztásra alkalmas kádereket és meghatározták, hogy ezek részére milyen továbbképzés szükséges, hogy vezető beosztásba kerülésük esetén zavartalanul végezhessék munkájukat. Az NDK-ban is a káderutánpótlás képezi a legnagyobb problémát. Már több éve foglalkoznak az utánpótlás biztosításával, illetve kiválasztásával. Az elmúlt években egy sor intézkedés történt, mely megkönnyíti ezt a munkát. Lehetőségük van a katonák közül kiválasztani alkalmas személyeket és ezeket egyetemre küldeni, és válogathatnak az egyetemi hallgatók közül is. Ezekkel a személyekkel szerződést is köthetnek. Az egyetem elvégzése után a kiválasztott személy fogalmazó lesz, hadnagyi vagy főhadnagyi rendfokozattal. A fogalmazók a Katonai Főosztály állományába tartoznak, és a Katonai Főosztály vezetője dönti el, hogy a fogalmazói időt hol töltik. Az a gyakorlat, hogy a fogalmazók a fogalmazói idő egy részét csapatnál töltik, komendáns szolgálatnál, ahol a vizsgálati munkában szereznek gyakorlatot, utána a katonai ügyészséghez kerülnek nyomozónak, és végül a katonai bíróságnál készülnek fel a bírói munkára. A katonai bírák politikai továbbképzését a Nemzetvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségének programja alapján szervezik. Ez a politikai továbbképzés 4 éves program szerint folyik és ezt járási pártiskolának ismerik el.
A szakmai kiképzés programját a Katonai Főosztály tervé alapján készítik el. A központi továbbképzést — évente kétszer két nap — a Katonai Főosztály szervezi. A központi továbbképzésen a valamennyi bírót érintő témákról, jogi kérdésekről tartanak szemináriumokat, de tartanak pedagógiai, pszichológiai, vezetés-elmélettel foglalkozó előadásokat is, meghívott előadókkal. A helyi továbbképzésért a katonai felsőbíróság elnöke a felelős. A szakmai továbbképzést illetően elég sok önállóságot biztosítanak a bírák részére. Különböző bírói csoportoknak, egyes témákat adnak feldolgozásra, ezeket később megvitatják. Küldenek bírákat az Igazságügyi Minisztérium által szervezett tanfolyamokra és a jogi egyetemeken folyó továbbképzésekre, valamint vezetőképző tanfolyamra is. Jelentősnek tartják a Humbold Egyetem által szervezett tanfolyamokat. Ezek központi program alapján összeállított témákból és megadott irodalomból másfér évre tervezett tanfolyamok. Azok a jogászok kerülnek ide, akik 10 évnél régebben végezték az egyetemet. A katonai továbbképzés a Nemzetvédelmi Minisztérium programja alapján a Katonai Főosztály szervezésében folyik, ez főleg információs jellegű. A bírósági titkárok és a jegyzőkönyvvezetők részére tanfolyamokat szerveznek, ezek után bizonyítványt kapnak, amely képesít a munkakör betöltésére. Továbbképzésük évente 2—3 alkalommal egy-egy nap keretében a katonai felsőbíróságon belül történik.. Ezeken főleg az új jogszabályokkal ismertetik meg őket. A katonai bíróságok titkárai részére évente egy alkalommal a főosztályon tartanak összevont továbbképzést. A tartalékos tiszti továbbképzés főosztályvezetői parancs alapján történik. A parancs meghatározza a továbbképzés célját, a szervezési feladatokat, a követelményeket és lerögzíti, hogy a tanfolyam után milyen intézkedéseket kell tenni a tartalékos tiszt felhasználását illetően, illetve előléptetése vonatkozásában. A katonai büntetőjogi kodifikációs munkához — mint általában a kodifikáció során — bizottságok és munkacsoportok alakulnak. A. külön kijelölt munkacsoportok javaslatokat készítenek, konzultálnak katonai jogászokkal, kikérik a tisztek és tiszthelyettesek véleményét is,. és ebből alakul ki végül az az anyag, amely a kodifikációs bizottság elé kerül. Az ilyen jellegű kodifikációs munkában fontos .szerepe van a Katonai Főosztálynak. Az egyéb jogszabályok kidolgozása során az Igazságügyi Minisztérium különböző osztályainak munkájához a Katonai Főosztály Véleményt
nyilvánít. Így tehát ezek a jogszabályok, mindig a Katonai Főosztály egyetértésével születnek. A hadsereget érintő kérdésekben szoros együttműködést alakítottak ki a Nemzetvédelmi Minisztériummal. Előfordul, hogy egyes szabályzatok kidolgozásához a Katonai Főosztály egyik beosztottját vezénylik ahhoz a szervhez, ahol az adott szabályzat készül.
A lengyel katonai ügyészi küldöttség látogatása hazánkban A Magyar Népköztársaság Katonai Főügyészének meghívására 1971. szeptember 6-tól 1 l-ig három tagú lengyel katonai ügyészi küldöttség tetti látogatást hazánkban. A küldöttséget a Lengyel Népköztársaság katonai főügyészének első helyettese, Kazimierz Lipinszki ezredes vezette, tagjai Tádéusz Gruska ezredes, katonai körzeti ügyész és Jozef Sefesik alezredes, helyőrségi katonai ügyész voltak. A lengyel katonai delegációt fogadta dr. Katona Zoltán a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének első helyettese, Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere, dr. Korom Mihály a Magyar Népköztársaság igazságügyminisztere és dr. Szakács Ödön a Legfelsőbb Bíróság elnöke. • Vendégeink találkoztak a Katonai Főügyészség és a Budapesti Katonai Ügyészség ügyészi állományával és igen hasznos szakmai tapasztalatcserére került sor. Lengyel vendégeink megtekintették a Katonai Főügyészség kriminalisztikai laboratóriumát- Vendégeink különösen elismeréssel nyilatkoztak a laboratórium fegyver-kabinetjéről, melyet minden tekinteteben alkalmasnak ítéltek a helyszíni szemle levezetésének szakszerű oktatásához. A lengyel delegáció látogatást tett továbbá a Magyar Néphadsereg egyik alakulatánál. E találkozás méginkább kifejezésre juttatta és egyben erősítette a két testvéri nép fegyveres erőinek szoros barátságát. Lengyel vendégeink megismerkedtek Budapest néhány ' nevezetességével, többek között megtekintették a parlament országgyűlési üléstermét, a vadász és gobelin termeket, s nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Kedves színfoltja volt baráti találkozónknak a vadászati világkiállításon tett látogatásuk, valamint Budapest panorámájának megtekintése a Gellért-hegyi Felszabadulási Emlékműtől.. E két látogatás alkalmat adott vendégeinknek spontán találkozásra is egyszerű magyar állampolgárokkal, amely szintén azt bizonyította, hogy milyen közvetlen baráti szálak kötik össze a lengyel és magyar népet. , Ügy ítéljük, hogy a lengyel katonai ügyészi küldöttség magyarországi látogatása elősegítette fegyverbarátságunk erősítését, jó szolgálatot tett a két nép barátságának további erősítéséhez, a lengyel és magyar katonai ügyészi szervek kapcsolatainak elmélyítéséhez. Katonai ügyészi küldöttségünk látogatása az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság katonai főügyészének meghívására 1971. szeptember hó 27-től október hó 2-ig a Magyar Népköztársaság katonai főügyészének vezetésével 3 tagú katonai ügyészi küldöttség tett látogatást a Német Demokratikus Köztársaságban és tapasztalatcserét folytatott a katonai ügyészi munkát érintő legfontosabb kérdésekben.
Küldöttségünket a vendéglátókon és közvetlen munkatársain kívül fogadta az NDK legfőbb ügyésze Streit elvtárs, az NDK nemzetvédelmi miniszterének megbízásából Strehlitz altábornagy, a Nemzetvédelmi Minisztérium politikai főcsoportfőnök helyettese, a határőrség országos parancsnoka, Peter Erich altábornagy, továbbá a tengerészeti főnökség parancsnoka, valamint a ,6. Flottilla parancsnoka és vezető munkatársai. Delegációnk látogatást tett az NDK Katonai Főügyészségén, a Határőrség Parancsnokság Katonai Ügyészségén, a Tengerészeti Főnökség Katonai Ügyészségén és a 6. Flottilla Katonai' Ügyészségén. Vendéglátóink mindenütt meleg elvtársi, -baráti szeretettel és körültekintő figyelmességgel fogadták küldöttségünket. Szakmai megbeszéléseink és tapasztalatcsere találkozásaink az egymás iránti tisztelet és a kölcsönös segíteni akarás jegyében folytak. Kérdéseinkre pontos és kimerítő választ kaptunk, tájékoztatásainkat és megjegyzéseinket érdeklődéssel^ hallgatták. Ügy véljük, hogy első látogatásunk az NDK-ban hasznos volt, elősegítette tapasztalataink kölcsönös kicserélését és azok felhasználását, erősítette a fegyverbarátságot és az elvtársi együttműködést. Szakmai megbeszéléseink a NDK katonai ügyészi apparátusának szervezeti felépítését, működését, irányítását és munkája eredményességének megismerését célozták. Az NDK legfőbb ügyésze Streit elvtárs meleg szavakkal méltatta, a Magyar Népköztársaság és az NDK ügyészi szerveinek jó kapcsolatait. Ismertette delegációnkkal az ügyészi szervezet előtt álló feladatokat, beleértve a katonai ügyészség jelenlegi és távlati feladatait is. Többek között szólt arról a nehézségről is, amelyek Berlin kettéosztottságából adódnak. Az NDK nemzetvédelmi minisztere, Hoffmann hadseregtábornok elvtárs küldöttségünk vezetőjét a „Fegyverbarátság Érem" ezüst fokozatával tüntette ki, a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság hadseregeinek együttműködése érdekében kifejtett munkájáért. Az NDK nemzetvédelmi minisztériumának vezető tábornokai találkozásunkkor elismerő szavakkal méltatták hadseregeink és a szovjet hadsereg közötti szoros együttműködést és fegyverbarátságot, utalva a leg/ utóbbi NDK-ban végrehajtott közös hadgyakorlat eredményességére is. Látogatásunk hasznos folytatása volt az 1970-ben Budapesten megkezdett kölcsönös tapasztalatcserének. Ismereteink tovább gyarapodtak, s egyben elősegítették fegyverbarátságunk elmélyítését. Csehszlovák katonai igazságügyi delegáció Magyarországon 1971. szeptember 27-től október 2-ig Magyarországon tartózkodott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai igazságügyi delegációja, a Nemzetvédelmi Minisztérium Katonai Bíróságok Főosztálya vezetőjének vezetésével. A látogatás a magyar delegáció 1967-es csehszlovákiai utazásának viszonzása volt. Figyelemmel a közbejött, ismeretes eseményekre, ez a találkozás lényegében a kapcsolatok újrafelvételét jelentette. A delegáció tagjai állandóan hangoztatták, hogy milyen komoly segítséget jelentett számukra 1968-ban a baráti országoktól kapott támogatás. Elmondták, hogy látogatásuk célja: tapasztalatok szerzése, valamint a további rendszeres és folyamatos kapcsolatok kiépítése.
A delegáció megismerkedett a Katonai Főosztály tevékenységével, a katonai bíróságok ítélkező és megelőző munkájával, a kátonai igazságügyi szervek, valamint a fegyveres erők és a fegyveres testületek közötti kapcsolat tartalmával és módszereivel. Látogatást tettek a Legfelsőbb Bíróságon, a Legfőbb Ügyészségen és a Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságán. Fogadta a delegációt az igazságügyminiszter elvtárs is, Búcsuzásuk alkalmával a delegáció tagjai megelégedéssel nyilatkoztak a tapasztalatokról, és x annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a magyar és a csehszlovák katonai igazságügyi szervek kapcsolatai a jövőben gyümölcsözően fognak terebélyesedni. Kriminalisztikai tapasztalatcsere A Csehszlovák Szocialista Köztársaság katonai főügyészének, Dr. Zbynek Kiesewetter ezredes elvtársnak meghívására 1971. november 2-től 5-ig tapasztalatcsere látogatást tett a Csehszlovák Katonai Főügyészségen dr. Szőlősi János alezredes, a Katonai Főügyészség kriminalisztikai laboratóriumának vezetője. E látogatás célja a már kialakult szakmai kapcsolataink keretében mindenekelőtt az volt, hogy részleteiben is megismertessük vendéglátóinkkal a magyar katonai ügyészség technikai ellátottságát, különös tekintettel a kriminalisztikai laboratórium technikai felszereltségére és annak a mindennapi gyakorlatban való felhasználására a bűnügyi munkában. Csehszlovák kollégáink ugyanis most szervezik meg a Katonai Főügyészség kriminalisztikai laboratóriumát és ehhez kívánták felhasználni a magyar tapasztalatokat. Azonos céloktól vezetve a Magyar Népköztársaság katonai főügyészének meghívására 1971- november 16-tól 20-ig baráti látogatáson láttuk vendégül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai Főügyészségének felelős munkatársát, dr. LaiVr Károly őrnagy kriminalistát. Látogatása során széleskörű tapasztalatcsere keretében megismerkedett a Katonai Főügyészség kriminalisztikai laboratóriumának szervezeti felépítésével, technikai felszereltségével és azok felhasználásával a katonai ügyészi bűnüldözési munkában. A kriminalisztikai laboratórium munkatársai készséggel ismertették meg Laivr őrnagy elvtárssal a rendelkezésre álló bűnügyi technika, alkalmazásának minden részletét, és ismertették a laboratórium azon szerepét is, amelyet betölt 1 a katonai ügyészi apparátus kriminál-technikai és taktikai képzésében, illetve továbbképzésében. , A vezető krimináltechnikusok kölcsönös tapasztalatcseréje hasznos hozzájárulás volt a szerveink között kialakult elvtársi, baráti kapcsolatok elmélyítéséhez is.
Felhívás a katonai ügyészekhez a
,
,20 éves a katonai ügyészi szervezet" című kiállítás megszervezése Kedves Elvtársak! Az egységes ügyészi szervezet 1973, júniusában ünnepli megalakulásának 20 éves évfordulóját. A Katonai Főügyészség ebből az alkalomból elhatározta egy olyan kiállítás megszervezését, amely tárgyilagosan ás hitelesen mutatja be az egységes ügyészi szervezet katonai részének történetét két évtized tükrében. A kiállítás feladata és célja annak bemutatása, hogy: — a katonai ügyészi szervezet a maga helyén fontos feladatra hivatott; — az egységes ügyészi szervezet részeként miként szolgálja a párt politikájában kifejezésre jutó társadalmi és gazdasági célkitűzések valóra váltását, és — a katonai ügyészek munkája hogyan segítette a Fegyveres Erők fegyveres testületek erkölcsi-fegyelmi arculatának formálását. A kiállítás megszervezésére bizottság alakult, amely kutató csoportokat hozott létre az alábbi témák feldolgozására: 1. A katonai ügyészi szervezet és annak alakulása. 2. A katonai ügyészi munka fejlődése, változása, eredményei. 3. Nemzetközi kapcsolataink alakulása. 4. A katonai ügyészi szervezet személyi állományának fejlődése. A szervező bizottság kéri a katonai ügyészi szervezet valamennyi tagját, hogy a közös ügy — 20 éves munkánk és fejlődésünk méltó bemutatása — érdekében/ személyes közreműködésükkel segítsék elő a kiállítás sikerét Részletes tájékoztatást a szervező bizottság körlevele nyújt. Budapest, 1972. március hó Elvtársi üdvözlettel: SZERVEZŐ BIZOTTSÁG
