KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
KÖSZÖNTJÜK AZ ÜGYÉSZI SZERVEZETET MEGALAKULÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN
1978 II A
KATONAI
BELSŐ
IGAZSÁGÜGYI
KIADVÁNYA
IX.
ÉVF.
SZERVEK 1. SZÁM
KATONAI ÊS
JOG-
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
—
1
97
8
—
Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság. A bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezredes (elnök), Almásiné Dr. Törőcsik Anna alezredes, Dr. Bácsi Imre hb. ezredes, Dr. Korda György hb. alezredes, Dr. Németh Tibor alezredes, Dr. Odler János hb. alezredes, Dr. Pálfi Zoltán alezredes (titkár), Dr. Takács László ezredes
Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668. Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes. Készült: 550'példányban a Z M K A házinyomdájában. Felelős nyomdavezető: Kardos István.
TARTALOMJEG Y Z É K Dr. Bíró György vezérőrnagy, Legfőbb Ügyész helyettes, katonai főügyész: 25 éves a Magyar Népköztársaság ügyészi szervezete 5 A. Górnij igazságügyi vezérezredes, a Szovjetunió Fegyveres Erőinek katonai főügyésze: Fegyverbarátságban — — — — 10 J. P. Zsuk igazságügyi ezredes, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok katonai ügyésze: . Üdvözöljük a Magyar Népköztársaság katonai ügyészsége munkatársait a szocialista típusú ügyészi szervezet 25. évfordulóján — — — — — — — —. — —••—-'-.• 16 Dr. Mátyás Miklós hb, vezérőrnagy, a Legfelsőbb Bíróság Elnökhelyettese, a Katonai Kollégium elnöke: 25 éve együtt a dolgozó nép szolgálatában — — — — — — — —• — — 19 Dr. Gáspár Gyula hb. ezredes, az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályának vezetője: Jubileumi köszöntő — — — 24 Molnár Endre, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára: Az ügyészi szervezet köszöntése — — — — — — —• — 26 Stock János vezérőrnagy, seregtest-parancsnok: Közös feladatunk a törvényesség védelme — — — — — — — — — 27 Dr. Vincze Lukács r. vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány A jubileumi megemlékezéshez — — — —. -— — — 32 Dr. Solymosi Zoltán alezredes, az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek PB titkára: Pártszervezeteink a szakmai munka segítői 34 Dr. Víg István ezredes, a Katonai Főügyészség katonai főosztályának vezetője: A munkáshatalom védelmében — — — — 41 Dr. Kámán József ezredes, a Budapesti Katonai Ügyészség vezetője: A katonai ügyész a büntető eljárásban — — — •— 55 Dr. Pálfi Zoltán alezredes, katonai főügyészségi ügyész: A katonai ügyészi általános felügyeletről — — — — — — 73 Dr. Takács László ezredes, a Katonai Főügyészség Katonai Főosztályvezető-helyettese: A katonai ügyészek és a parancsnokok együttműködése — — y — —- — — — — --89 Almásiné, dr. Törőcsik Anna alezredes, katonai főügyészségi ügyész: A katonai ügyészi állományról —: — — — — 100 Dr. Gyaraki Gábor alezredes, a Győri Katonai Ügyészség vezetője: A vietnami küldetésről —— — — — y—r — — 111 Dr. Csordás János alezredes, katonai főügyészségi ügyész: Ahogyan elkezdődött . . . (riport) — — — — — — — 126
COÄEPJß
AHME
bochhmh
3aMecTHTeÁi> r e n e p a A b H o r o n p o K y p o p a rAaBHwS floKT. ^ c p f l b
Biipo: '25
AeT
npoKypopcKóS
nponypop
reH. Maüop
BeHrepcKoft ^ H a -
opraHH3aijHH
po^HOH pecnyÖAHKH —• — — — — — — — — — — r*AaBHbiH BoéHHbiH n p o n y p o p BC CCCP reH. iioakobhhk A. Tophhh: ^5pya$6a 6paTeB
n o , opyHsmo
—
.-¡—
—
•—
—
—
—
—
—
—
•—
5 1
0
cobctckhx bohck BpenienHO HaxoAfliíiHxca na T e p u T o p u n BHP IIOAKOBHHK lOCTHgHH ¡O. ffiyK: OoaApaBASeM COTpyflHHKOB BOCHHblX n p o K y p a T y p BHP c 25-oñ rofloBUjHHoñ opraHH3aj¿HH n p o K y p a T y p w c o y n a -
BoeiiHbiH
nponypop
AHCTHMCCKorO
-—
THIla
—
-—
•
16
npeflceaaTeAJi B e p x o B H o r o C y A a , npeflceaaTeXb B o e i m o f t KoareH. M a ñ o p ¡octhi^hh aokt, Mhkaoiu M a T b a i u : 2 5 act bmçctc b
SaMCCTHTCAb,, AerHH
BoopywsëHHoH
cAyjKÔe
TpyAflujeroc«
HapoAa
—
—
—
—
—
—
19
HalaAbHHK BoeHHoro TAaBHOrO OTfleAa MüHHCTCpCTBa ÍOcTHgHH nOAKOBHHK ¡OCTHUHH aokt. /liiWAa rainnap: l O ó H A e ñ u o e H03ÁpaBAeime — — — CeicpeTapb B y f l a n e u i r c K o r o KöMHTeta BCPÜ SHflpc Mo.inap: rio3ApaBAeHHe
24
—
26
npoKypopCKoß
opranH3aijHH
KoMan/iyroujHH apMHeñ reH. Maftop o6ij¡aíi HanaAbiiHK
sabana
—
—
ropoflCKoíi mhahhhh
—•
—
Hanoni IIItok: —
—
_
_
—
—-
—
—
—
:—
3 a u j H T a 3aKoHiiocTn — nam a _
_
_
_
_
_
_
_
mhahijhh aokt. A y K a i — — — — — —
27.
B y A a n e u i T a reu. m a ñ o p
BHIIIIC: K KJÔHAeHHoMy o3HoMenoBanmo — KöMHTeTá BCPFI b BoeitHo-KDpHAH'iecKHx Opranax noanoAKÓBHUK AOKT. 3 o A T a i I I I I o A b M O m u : rlapTHHHbie OprailH3aUHM riOMOIIJHMKH n p o KypopCKoß paÖOTbl — •— — _ _ _ _ _ _ _ _ _ HanaAbHHK Boeimoro TAaBnoro oTACAa TAaBHofi Bochhoh ripoKypaTypw noAKOBHJiK aokt. HniTBan Biir: B 3aujHTe BAacTH p a ô o w n x — —- — — Ha i iaAbHHK ByflaneuiTCKoS B o e H H o ß n p o K y p a T y p w iioakobhhk aokt. Hovtiecj! H a i n a u : B o e n n w S n p o n y p o p b yroAOBHOM n p o i j e c c e — — — — ripoKypop TAaBHoH BoeiiHoft r i p o K y p a T y p b i noAnoAKOBHHK aokt. 3 o A T a H IIaA(¡)n: O BoenHû-npoKypopcKOM o6iu,eM HaA30pe — — — — — 3aMecTHTeAb naiaAUHKa BoeHHoro TAaBHoro oTAeAa TAaBiioH Boeinioß npoKypaTypw nOAKOBHHK AOKT. AaCAO Tai
apaKn: O BbCTHaMCKÖH MHÇÇHH _ _ _ _ _ npoicypop TAaBHoS Boennoñ npoKypaTypw noAnoAKOBHHK aokt. Ahoui Mopaaui: K a n mm H a n a A H . . . P e n o p T c orcTaBHWM noAnoAKOBHHKoM aokt. ÍIhOIU $ a p B a U l , OTCTaBHBIM nOAKOBHHKOM AOKT. 3 o A T a H KoBa'J, ÔblBUIHM 1 noMoiijHHKOM TAaBHoro B o e i m o r o n p o K y p o p a aokt. HuiTBaH K o s a i h oTcTaBHMM noAnoAKOBHHKoM aokt. L U a n A o p X a i t y u i K a — — — —
32
CcKpeTapb
34 41 5'J
73
89
100 111
126
25 éves a Magyar Népköztársaság ügyészi szervezete Irta: Dr. Bíró György vezérőrnagy, legfőbb ügyész helyettes katonai főügyész
1953. július 3 0 - á n kihirdetésre került a 13. számú tvr. a Magyar Népköztársaság ügyészségéről. Az aktus egy négyéves mulasztást pótolt, ugyanis az 1949 - ben elfogadott Alkotmány a VII. fejezetében már rendelkezett az ügyészség intézményesítéséről, de felállítására csak 1953-ban került sor. Az idézett rendelkezés lehetővé tette, hogy az addigi — vádképviseletet ellátó helyett — új típusú ügyészség szolgálja hazánk törvényességi érdekeit, hozzájáruljon a törvényesség egységességéhez, a bűnüldözés intenzitásának és minőségének javításához, propagálja a törvények betartásának fontosságát, járuljon hozzá a törvényesség mindkét oldalának biztosításához. A feladat tehát adva volt és nem is kicsiny. Hozzáláttak az ügyészség megszervezésével járó rengeteg tennivaló elvégzéséhez, a munka személyi és,anyagi feltételeinek megteremtéséhez. A személyi állományt részben az Ügyészi - Birói Akadémiát végzett munkás - és paraszt származású végzett hallgatókból választották, akiknek egy része többszörös élmunkásként, az ügy iránti lelkesedéstől indittatva adta fejét a "nadrágos" feladat végzéséhez szükséges ismeretek elsajátítására. Forradalmi idők voltak ezek és forradalmárokat szültek. Néhányuknak könnyebb volt a bányászcsákány, mint a töltőtoll, jobban ismert a frontfejtés, a vasgyár lármája, a törek bőrgyulladást okozó szúrása, mint az íróasztal, a hivatali levegő. Kihullott közülük az évek során sok és mégis, akit illet annak sok hála azokért az időkért, amelyet az új intézmény szolgálatában eltöltöttek. Köszönet azért, hogy segítettek a szocialista típusú ügyészség megszervezésében, az újszerű munka kialakításában. ' , A másik kategória, amely az új ügyészi állományt alkotta, a meglévő jogászok közötti nem kisszámú haladó gondolkodású, az új társadalmi rendszert' választók közül került ki és tanulta, formálta, végezte az új jellegű munkát. . Ezek a jogászok még nem tanulhatták meg az egyetem padjaiban ezt az ügyészi munkát, a törvényesség biztosítása érdekében elvárt sokirányú tennivalót, a munka módszereit és stílusát. Más munkatársaik-
kai együtt — sok eredménytelen kísérlet után — oldották meg feladataikat és vált mind szakszerűbbé és eredményesebbé fáradozásuk. Jöttek a fiatalok is a mi felszabadült hazánk egyetemein végzett j o gászok közül is ügyésznek és sokan lettek hűséges szolgái a nép ügyének, harcosai az új ügyészség felállítására intézkedő tvr - ben foglalt követelmények megvalósításának. Nem lehet említés nélkül hagyni azokat az elvtársakat sem, akiket a rendőrségről irányítottak át az ügyészi apparátusba és megalapozták az ügyészi nyomozást. A megismert és jól begyakorolt munkaterületet hagyták ott és vállalták az új szervezetben a némileg eltérő jellegű kötelezettség formájában jelentkező nehézségeket, az új tanulást, az új terheket. Köszönet mindnyájuknak az úttörő munkáért, az elévülhetetlen érdemekért, azért, hogy ma az ügyészi szervezet emelt fővel állhat pártunk, kormányunk elé és adhat számot munkájáról, a nép és a törvényes rend szolgálatáról. Köszönet az'oknak a becsületes, szorgalmas, sokszor áldozatkész munkatársainknak is, akik kezdettől fogva majd folyamatosan az ügykezelésben és más beosztásokban járultak hozzá az ügymenet biztosításával, a munka elvégzéséhez a sok papir gondozásával, az emberi sorsok törvényes elrendezéséhez. Ennek a szervezetnek hasonló összetételű állománnyal lett szerves része a katonai ügyészség is, miután a törvényi rendelkezés megszüntette a korábban a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében működő katonai igazságügyi szervezet különállását. A katonai ügyészi szervezet o Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészéhez került és ez szervezeti biztosítását is jelentette a törvényesség egységének, a törvényhozói akarat egyöntetű érvényesülésének. Ez természetesen nem jelentette a katonai sajátosságok elvetését, még csak tagadását sem, sőt azok hangsúlyozását f e jezte ki a tvr., amikor a katonai főügyészt a legfőbb ügyész helyettesévé tette. Az eddigiekből kitűnően az ügyészség működésének tehát 1953 nyarán megvolt a törvényi előfeltétele, megszerveződött a személyi állománya és megteremtették a munka anyagi - technikai feltételeit. A munka megindulása mégsem volt zavartalan. A legfontosabb feltétel; a szocializmus építését célul tűző munkáshatalom megvolt. A politikai helyzet azonban bonyolult volt, különböző politikai erők befolyásolták a politikai irányvonalat és nem érvényesülhetett töretlenül a megfogalmazott célkitűzésre — a törvényesség minden téren maradéktalan megvalósítására— irányuló erőfeszítés. Az új szervezet működésének fontos feltétele lett volna a már régebben működő adminisztratív szervek vezetőinek, állományának készsége is az ügyészi tevékenység fogadására, az együttműködés törvényes, elvi alapokon nyugvó kialakítására. Ezzel szemben helyenként "második du-
dást" véltek felfedezni benne, és ez a nézet nehezítette az ügyészi tvr-beri megfogalmazott funkciók gyakorlását. A tvr. igen előkelő helyet biztosított a „törvényesség legfőbb őre" megnevezéssel a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének és ezzel az egész ügyészi szervezetnek, Ez azonban önmagában még nem adott tekintélyt az új intézménynek. Színvonalas fejlődéssel és helytállással, elvi következetességgel, magas fokú szakmai munkával kellett kivívni az elismerést és megalapozni a szervezet működéséhez szükséges tekintélyt. A kezdeti nehézségek, a gyermekbetegségek leküzdése során egyre inkább beváltotta az ügyészi apparátus a hozzá fűzött reményeket. Az ellenforradalom következményeinek felszámolásában már határozott fellépéssel szolgálta hazánk érdekeit és az ingadozók kiválásával az állomány szilárd támasza volt a rend helyreállításán dk. A konszolidáció — hála Pártunk helyes politikájának — gyors volt és a politikai helyzet megszilárdulásával az ügyészségek eredményei is állandósultak. Az új helyzet természetesen új feladatokat szült. Lendületes munka kezdődött a hadsereg újjászervezéséért, a fegyveres erők megszilárdításáért. A különböző szintű parancsnokok roppant erőfeszítéseket tettek azért, hogy fegyveres erőink készek legyenek honvédelmünk biztosítására, az ellenforradalmi erők esetleges újabb kísérleteinek elfojtására, az ellenséges elemek elszigetelésére. A hivatott párt- és politikai szervek hatékonyan munkálkodtak az ellenséges, tőlünk idegen, kártékony nézetek leleplezésén és felszámolásán. A zúgpolitizálást visszaszorította a politikai kérdések egészséges, nyílt tisztázása, a rosszindulatú gonoszkodást az értelemre ható őszinte beszélgetés. A katonai ügyészségek jól igazodtak a központi akarathoz és hasznos segítőtársai vpltak a parancsnoki állomány erőfeszítéseinek a fegyelem erősödésében, a hadrafoghatóság biztosításában. > Részesei lettek a meggyőző nevelő munkának, az állomány védelmezésének, szervezői a bűncselekmények elleni küzdelemnek. Állományunk megértette, hogy ebben a tevékenységben csupán lelkiismerete, gondossága és élesztője lehet a folyamatos munkának, mert kicsiny létszámára tekintettel sem veheti felelősséggel magára a munka egészének terhét. Ennek a realitásnak tükrözője az Alkotmányunk új fogalmazása a törvényesség őrzéséről, amikor kimondja, hogy "Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy az állami, a társadalmi és a szövetkezeti szervek, valamint az állampolgárok a törvényeket megtartsák és megtartassák." Ennek megfelelően igazította a jogpropaganda-tevékenység" zömét a hivatásos állományra, szélesítette az együttműködést az általános felügyeleti vizsgálatoknál a vizsgáitatás irányában, a megelőző munkában az újabb módszerek és lehetőségek kutatásában. A munka végzésének vezérfonala lett a jogpolitikai irányelvekről
szóló határozat, amelynek szelleme pontosan tükrözi társadalmi rendszerünk igényeit a jogalkalmazás minden területén, mélységes emberségességét és tudatos törekvését á törvénysértések elleni harcban és a bűncselekmények megelőzése érdekében kifejtendő munkában. Minden egyes munkatársunk ezen elveknek megfelelően törekszik napi feladatainak elvégzésére, és ha számot adhatunk munkánk szerény eredményeiről, akkor ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy megfelelő figyelemmel vagyunk Pártunk politikai törekvéseire és államunk jogpolitikai igényeire. Feladataink végzésében kitűnő partnereink a fegyveres erők és testületek legmagasabb szintű vezetőitől kezdve a legalacsonyabb beosztás^ ban tevékenykedő parancsnokokig az egész hivatásos állomány. Igényelik és segítik fáradozásainkat, szükségleteiknek megfelelően kérik segítségünket és a maguk számára is egyértelműen fontos feladatnak tekintik a jogpolitikai határozat végrehajtását a jogalkalmazási tevékenységük során a bűncselekmények, törvénysértések visszaszorítására irányuló törekvéseikben. Az ügyészi munka nehézségeit nem tagadva meg kell állapítani, hogy körülményeink a feladatok ellátását lényegesen megkönnyítik. Pártunk, kormányunk politikája világos, egyértelmű és stabil. Közérthetően megfogalmazza a célkitűzések megvalósítására kivánt tennivalókat és semmiféle elnézést nem, tűr a törvényesség megtartásában. Ennek eredménye, hogy hazánkban a politikai helyzet jó, törvényes rend van, jó a közbiztonság és hogy tisztességes állampolgáraink mentesek mindenféle zaklatástól. Munkánk könnyítését jelenti az is, hogy a különböző állami, szövetkezeti, társadalmi szervek a maguk területén egyre inkább tevőlegesen megértik, hogy saját portájukon elsősorban nekik kell biztosítani a rendet, a törvényességet. Állampolgáraink tudatában is eredményesen — jó lenne természetesen, ha gyorsabb lenne ez a folyamat — fejlődik a törvények tisztelete és betartásuk önkéntes vállalása. . Kötelezettségeink teljesítését könnyíti a munka anyagi és technikai ellátottságának fokozatos javulása és teljesebbé válása is. Hol van már a "madzagos" puska és a szedett-vedett ruházatú rendőr és katona képe? Fiatal munkatársaink ezeket az emlékeket legfeljebb a múzeumok és történelmi dokumentumok képeiről ismerik. Nem kis mértékben enyhíti a munka nehézségeit az állomány erkölcsi és anyagi elismertsége és megbecsültsége. Munkatársaink tudják, hogy társadalmunk megbecsült tagjai és az ország teherbíró képességeivel arányban mindenkor megkapják részüket népünk közös nagy asztaláról. A szolgálat sokszor nehéz! Kényelmetlen, ha valakinek álmát megszakítva kell útrakelni, mert a szükség éppen úgy hozta. Munkatársaink mégis zokszó nélkül teljesítik dolgukat, mért a hivatásérzetük, ügyszeretetük mégfelel a magas fokú követelményeknek. Ezen a téren is tekintélyes a munkája a szerveinknél meglévő pártszervezeteknek, a Katonai Igazság-
ügyi Pártbizottságnak, mert a munka politikai vonatkozásain kívül eredményesen munkálkodnak az állomány nevelésén, a hivatásszeretet és lelkiismeretesség elmélyítésén. Köszönet mindnyájuknak ezért a hozzájárulásért. Munkánk eredményességének magas szintű mutatóit produkáljuk évek óta és ezek bizonyítják, hogy megtanultuk mesterségünket. Szerencsére nem voltunk egyedül a tevékenységünk formálásában, a munkamódszerek kialakításában. Mindig számíthattunk idősebb testvérünk, a Szovjetunió ügyészségénél dolgozó barátaink gazdag tapasztalataira, munkamódszereik megismerésére. Lenin dolgozta ki az új tipusú ügyészség működésének, szervezésének elvi alapjait és szovjet kollégáink fejlesztették magas színvonalra a szocialista ügyészi munkát. Így olyan példa állt előttünk, amelynek ismerete sok fáradtságtól és fejtöréstől mentett meg bennünket. Segített bennünket az a szerencsés körülmény is, hogy a szocializmust építő baráti országok nagyjából azonos időszakban dolgoztak az ügyészségeik megszervezésén és munkájuk alakításán. Tapasztalatcseréink, egymás gondjainak, sikereinek megismerése meggyorsította feladataink eredményes megoldását. Erőink változatlan forrása a Szovjetunióval és valamennyi szocialista országgal meglévő termékeny baráti kapcsolatunk, amelyet mindannyiunknak óvni, építeni és gazdagítani kell és erről soha nem szabad megfeledkezni. 25 éves évfordulónkról megemlékezve és munkánk mérlegét megvonva valamennyiünk számára világos, hogy a fejlődésben nem lehet megállás. Egyetlen vonatkozásban sem feltételezhetjük, hogy elértük azokat a csúcsokat, ahol már megállapodhatunk. Az élet napról - napra változik, fejlődik és újra jelentkeznek a gondok, a tennivalók, de mindig magasabb szintű, jobb minőségű megoldást követelnek. Ami ma jó, az holnap már kevés lesz. ' Soha egy percre sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy — másokkal együtt — a mi színvonalas tevékenységünk lényeges hozzájárulás lehet ahhoz, hogy a bevonult katonák egészségesen, lélekben és testben gyarapodva térjenek vissza a szülői házhoz a tisztességben eltöltött katonai szolgálat után. Ezért pedig érdemes sokat vállalni és végezni a bűncselekmények, balesetek, és rendkívüli események megelőzését szolgáló tennivalókból. A reánk bízott munka elvégzése teljes embert kíván. Félszívvel a mi feladatainkat nem lehet megoldani. Erre is figyelemmel fontos kötelezettségünk hadakozni a hivatalnoki munkastílus ellen, a rutinra hagyatkozás sablonosságot vonzó lélektelensége ellen. Még több emberséggel, nagyobb hivatásszeretettel, elmélyültebb odaadással népünk ügye iránt végezzük dolgunkat és akkor az elkövetkező esztendők is sok szép sikert, megbecsülést hoznak intézményünknek. 2
9
Fegyverbarátságban* Irta: A. Gornij igazságügyi vezérezredes a Szovjetunió fegyveres erőinek katonai főügyésze
A szovjet emberek, a baráti szocialista országok népei és az egész haladó emberiség a közelmúltban emlékeztek meg két dicső jubileum nagy és örömteli ünnepéről — a Nagy Október és a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta 60. évfordulójáról. , Az "Auróra" cirkáló legendás ágyúja 1917. novemberében új történelmi korszak kezdetét jelezte, a világ általános forradalmi megújulásának korszakát. Néhány hónappal később — 1918. februárjában V. I. Lenin útmutatását követve a Kommunista Párt és a Szovjet Kormány felkelésre szólította fel a népet a szocialista haza védelmében. Válaszul erre a harci kiáltásra munkások és parasztok ezrei léptek a Vörös Hadsereg soraiba. így született az új —, a szocialista típusú hadsereg. Azóta hatvan év telt el. Sok évtized fog még eltelni, de ez a két történelmi esemény örökké a jövő nemzedékek emlékezetében marad. A szocialista országok hadseregei közötti harci együttműködés forrásai törvényszerűen következnek a szocialista világrendszer létéből, fejlődésének eredményéből és gyökerei az oroszországi szovjethatalom első éveihez nyúlnak vissza. A fiatal szovjet köztársaság akkori nehéz éveiben a polgárháború és a külföldi intervenció idején a Vörös Hadsereg soraiban internacionalista harcosok tízezrei küzdöttek — magyarok, lengyelek, bolgárok, szerbek, horvátok, csehek, szlovákok, románok, németek és sok más nemzet képviselői. Azok között, akik bátorságukkal és harcosságukkal kitűntek az intervenciósok elleni harcokban, magyarok is voltak: Zalka Máté, Varga Gyula és Gávró Lajos. Bátran küzdött az Uraiban az I. internacionalista osztag, amelynek a magyar kommunista Wiedermann Lajos volt a parancsnoka. . „Mi sohasem felejtjük el, hogy a magyar dolgozó nép fiainak tízezrei aktív résztvevői voltak Oroszországban az októberi forradalomnak, és harcokban segítették népünket a szocializmus ügye megvédésében", —mondta L. I. Brezsnyev egy budapesti gyűlésen 1967 - ben tartott beszédében. * Fordította: Dr. Víg István ezredes
A különböző országok proletariátusa fegyveres erői harci együttműködésének fényes példája az a támogatás, amelyet Szovjet - Oroszország nyújtott a forradalmi magyar népnek 1919 - ben. Amint Moszkvában ismertté vált a magyar Tanácsköztársaság kikiáltása, V. I. Lenin javaslatára kidolgozták a közös front tervét Bukovinán keresztül Magyarország és Szovjet-Oroszország között. Csak a polgárháború frontjain 1919 nyarán fennálló rendkívül nehéz helyzet tette lehetetlenné a terv megvalósítását. Még ilyen feltételek között is folytatódott az internacionalista csapatok alakítása Szovjet Magyarország katonai megsegítésére, a Magyarország területén levő orosz hadifoglyok pedig a Bolsevik párt felhívására a magyar forradalmi csapatok soraiban harcoltak. Tragikus sors jutott osztályrészül a magyar népnek a szocialista forradalom vereségé és a Horthy fasiszta rendszer létrejötte után, amely Magyarországot a német fasizmus szövetségesévé tette. A Szovjet Fegyveres Erők győzelme a hitleri Wehrmacht fölött a Nagy Honvédő Háború éveiben megerősítették a magyar dolgozók hitét a fasizmus alóli mielőbbi felszabadulásban és előmozdították az ellenállási mozgalom aktivizálódását. Az első sorokban haladt a munkásosztály, élén a kommunistákkal. A szovjet csapatok teljesítve internacionalista kötelességüket, 1944. szeptember 2 3 - á n megkezdték és 1945. április 4 - é n befejezték Magyarország felszabadítását. A magyar nép szabadságáért vívott harcokban 140. 000 szovjet harcos adta életét. Jóleső érzés számunkra tudatában lenni annak és látni, hogy milyen megható szeretettel és mély tisztelettel őrzik Magyarországon a Szovjet Hadsereg harcosainak emlékét. Budapestén a Gellérthegy tetején magaslik a felszabadulási emlékmű, amelyet a felszabadító harcosok tiszteletére állítottak, s talapzatán mindig található virág. Váll - v á l l mellett a Szovjet Hadsereggel bátran harcoltak a közös ellenség ellen a lengyel, a csehszlovák és a jugoszláv harcosok. A német fasiszta területrablók elleni harcban a háború utolsó szakaszában részt vettek Bulgária, Románia és Magyarország csapatai is. A Budapest felszabadításáért vívott harcokban a szovjet csapatokkal együtt részt vett a magyar katonák néhány csapata és alegysége, akik átálltak a szovjet csapatok oldalára. Belőlük hozták létre a Budai Önkéntes Ezredet és a háború után sok veterán lépett be a Magyar Néphadsereg állományába. Magyarország felszabadítása megteremtette az országban a népi demokratikus forradalom győzelmének kedvező feltételeit. A népi demokratikus forradalom fejlődésében döntő mozzanat volt a kommunisták vezette Népfront képviselőinek győzelme a választásokon. Ez viszont a gyökeres társadalmi, gazdasági átalakulás bevezetésének feltételeit hozta létre, J vagyis az átmenetet a szocialista forradalom szakaszába. '
A Szovjetunió és Magyarország közötti barátság állandó erősítése és együttműködése sokoldalú fejlesztése útján fontos történelmi mérföldkő' volt a szovjet-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény, amelynek 30. évfordulóját országaink 1978. február 18 - án ünnepelték. "Ebben a fontos politikai dokumentumban — hangzik L. I. Brezsn y e v é s A . N. Koszigin élvtársnak azon a napon Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György elvtársakhoz küldött üdvözletében — testet Ölt mindkét ország népeinek akarata a nemzetek barátságának erősítésében, a szocializmus és kommunizmus felépítése tervei megvalósításának sokoldalú továbbfejlesztésére irányuló együttműködésben, az egység erősítésében és államaink szocialista együttműködése összeforrottságában, a békéért és 1 a nemzetközi biztonságért vívott közös harcban." 1967. szeptemberében írták alá az új szovjet - magyar barátsági', együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely ünnepélyes továbbfejlesztése és elmélyítése az 1948. évi szerződés elvi megállapításainak, további ösztönző erőt adva erőink egyesítésében a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság dolgozói javáía és boldogulására. A szovjet emberek őszintén örülnek a Magyar Népköztársaság sikereinek, amelyeket az új élet építésében, a szocialista társadalmi vívmányok tökéletesítésében, a gazdasági tudományos és kulturális fejlődésben és a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatai megvalósításában értek el. E kongresszuson felszólalva L. I. Brezsnyev elvtárs mondta: „A baráti kapcsolat Magyarországgal, szomszédunkkal és szövetségesünkkel —- nekünk szovjet kommunistáknak elvi, meggyőződésbeli és érzelmi ügyünk." A második világháború után kialakult szocialista világrendszer — a forradalmi haladás fő ereje — sikeresen fejlődik. Erősödik és virágzik a szocialista együttműködés, amely egységes, dinamikusan fejlődő technikai bázist képvisel, magasan fejlett iparral, élenjáró mezőgazdasággal, hatalmas tudományos - technikai potenciállal. A Varsói Szerződés Szervezete a testvéri népek békés munkájának megbízható védőbástyája, döntő tényező a szocialista vívmányaik védelmében Európa békéjéért és biztonságáért vívott harcban. A Varsói Szerződésben továbbfejlődtek a győzelmes proletariátus országai internacionalista tömörítésének és együttműködésének, erőik egyesítésének lenini elvei az internacionalista agresszor visszaverésére. A szerződés megkötése kezdete lett az új, a szocialista országok államközi együttműködésének, hadseregeik harci együttműködése minőségileg magasabb szintű szakaszának, amelynek alapját a marxizmus - leninizmus és a szocialista internacionalizmus megrendíthetetlen elvei képezik. Ezen államok megbonthatatlan egységében résztvevő a Magyar Nép-' köztársaság is. A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Czinege
Lajos vezérezredes Budapesten a Szovjet Hadsereg és Haditengerészéti Flotta 60. évfordulójára rendezett ünnepi ülésen beszédében aláhúzta: "A Magyar Népköztársaság a baráti Szovjetunióval és a szocialista együttműködés országaival együtt aktívan részt vesz a szocializmus és a béke védelmében." A szocialista együttműködés országai fejlődésének jelenlegi szakasza szorosan kapcsolódik az SZKP X X V . és az MSZMP XI. kongresszusa és a többi szocialista országok kommunista és munkáspártjai utolsó kongresszusi határozataihoz. Az SZKP X X V . kongresszusa hangsúlyozta, hogy a szocialista országok együttműködésének fejlődésében lényeges minőségi változások mennek végbe; elmélyülnek politikai kapcsolataik, tökéletesedik gazdasági együttműködésük, megvalósul a szocialista gazdasági integráció távlati programja és folytatódik a Varsói Szerződés résztvevő országai katona - politikai szövetségének erősödése. "Szoros együttműködésünk legalapvetőbb bázisa, annak élő lelkiismerete, irányító és szervező ereje természetesen a szocializmus országai kommunista pártjainak megbonthatatlan harci szövetsége" — amint azt az SZKP X X V . kongresszusán L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára beszédében aláhúzta. " A szocialista országok közötti testvéri barátság és sokoldalú együtt : működés fejlődése és erősödése kifejezésre jutott a különböző állami, köztük az ügyészi szervek munkakapcsolatainak meghatározásában és megszilárdításában is. 1957 - 1959 években, 1963 - ban és 1975 - b e n a Szovjetunió ezekkel az országokkal polgári, családjogi és büntetőjogi jogsegély szerződéseket kötött. A Magyar Népköztársasággal 1958. július 1 5 - é n került megkötésre az ilyen szerződés. A két ügyészség dolgozói rendszeresen találkoznak és kicserélik tapasztalataikat. 1976. áprilisában a Szovjetunió Ügyészségének vezetői a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze vezetésével ügyészségi dolgozókból álló delegációval folytattak tapasztalatcserét a szocialista törvényesség és jogrend megerősítéséről, a bűnözés elleni harcban résztvevő igazságügyi és társadalmi szervek erőinek koordinációjáról, megvizsgálták azokat a feladatokat, amelyek az SZKP XXV. kongresszusa és az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból eredően az ügyészi szervek előtt állnak. A legszorosabb munkakapcsolat és baráti érintkezés áll fenn a szovjet és a magyar katonai ügyészi szervek között, amely több mint 20 éve sikeresen fejlődik és erősödik. A munkatapasztalatok kölcsönös megismerése céljából 1961- től kezdve vannak szervezett delegáció - cserék a szovjet és a magyar katonai ügyészségi dolgozók között mind katonai főügyészi, mind a helyőrségi katonai ügyészségek szintjén. E látogatások és találkozások idején a delegációk tagjai a kérdések legszélesebb körével ismerkednek meg és cserélik ki tapasztalataikat a szervezetet, az alárendelt ügyészségek vezetési stílusát, a kiképzésre, az ügyészi - nyomozói káderek
nevelésére és a jogsértések megelőzésére vonatkozó formákat és módszereket érintő témákban. Mély megelégedettséggel teli érzésekkel emlékezünk az 1974. decemberében a Magyar Népköztársaságban tett látogatásunkra. Lehetőségünk volt megismerkedni a Magyar Népköztársaság, katonai ügyészi szervezete gyakorlati munkájával a bennünket érdeklő valamennyi kérdésben/Találkoztunk á Katonai Főügyészség személyi állományával, fogadott bennünket a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze és a honvédelmi miniszter. Mindenütt éreztük magyar barátaink őszinte meleg és szívélyes barátságát. Épp ilyen kétoldalú kapcsolatokat tartunk fenn a szocialista együttműködés többi országának katonai ügyészi szerveivel is. Az együttműködés fejlődésében új szakasznak minősíthető a Varsói Szerződésben résztvevő országok katonai igazságügyi szervei képviselőinek 1977. májusában Brnoban (Csehszlovák Szoc. Közt.) tartott értekezlete. Ez volt az első többoldalú találkozó, amelyen nemcsak a katonai ügyészi szervek képviselői vettek részt, hanem a katonai bírói szervek képviselői is és lehetővé vált a csapatoknál a jogsértések megelőzése érdekében végzett megelőző munkában felhalmozódott tapasztalatok kicserélése a legszélesebb alapon. Különösen szoros munkakapcsolatot és baráti együttműködést építettek ki a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok Déli Hadseregcsoportjának katonai ügyészségei az igazságügyi és bűnüldöző szervekkel (ügyészséggel, rendőrséggel). E kapcsolatok mindenekelőtt a kölcsönös jogsegélynyújtás keretei között realizálódtak, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok jogi státuszáról szóló, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormányai által kötött és 1957. május 27-én aláírt egyezmény jogi megítélést igénylő kérdései kedvező elbírálásával kapcsolatban. Hálával emlékezünk meg az ez ügyben tanúsított nagy hozzájárulásáért a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészéről, Szíjártó Károly elvtársról és helyetteséről a katonai főügyészről, Bíró György vezérőrnagy elvtársról. Sokoldalú segítséget nyújtott a szovjet katonai ügyészségek munkatársainak a Fehér megyei és Bács-Kiskun megyei főügyész Mátai Pál; illetőleg Szabó Sándor elvtárs, a budapesti, kaposvári és szegedi katonai ügyészségek vezetői: Kámán József, Miskolczi István és Máté Lajos elvtársak, a budapesti, székesfehérvári, kecskeméti és más rendőrségi dolgozók. Örvendetes megjegyezni, hogy a magyar és szovjet katonai ügyészségek dolgozói rendszeresen kicserélik munkatapasztalataikat, együtt ünneplik meg nemzeti forradalmi ünnepeiket, kulturális megmozdulásokat szerveznek, stb. A szocialista együttműködés országai katonai jogászi szervei között meglevő kapcsolatokat, az együttműködést és fegyverbarátságot mi mindig erősíteni fogjuk, mivel azok gazdagítják és szélesí-
tik az előttünk álló feladatok gyakorlati megvalósításának lehetőségét. Hivatástudattal állnak a csapatok törvényességének és jogrendjének őrhelyén a katonai igazságügyi szervek, minden tevékenységükkel elősegítik a katonai fegyelem megerősítését és ezzel kedvező hatást gyakorolnak a harckészültség és harci erő növelésére. Ez év júniusában volt 25 éve, hogy Magyarországon létrehozták az új, egységes, centralizált ügyészi szervezetet — a- szocialista típusú ügyészséget, amelynek szerves része a Magyar Népköztársaság katonai ügyészsége. ' . ; Élve az alkalommal, legyen szabad a „Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás" című folyóiraton keresztül a Szovjetunió Fegyveres Erői személyi állománya nevében szívélyesen üdvözölni a Magyar Népköztársaság katonai ügyészsége minden munkatársát, s e jubileum alkalmából kívánni hasznos munkájukban újabb sikereket a szocialista Magyarország javára, népeink és hadseregeink közötti megbonthatatlan barátság további megszilárdítását, jó egészséget, szerencsét és boldogságot.
Üdvözöljük a Magyar Népköztársaság Katonai Ügyészsége munkatársait a szocialista típusú ügyészi szervezet 25 éves évfordulóján* Irta: Jurij Pavlovics Zstik igü. ezredes a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok katonai ügyészségének vezetó'je
Ebben, az évben lesz 25 éve, hogy Magyarországon megszervezték az új típusú szocialista ügyészséget. x Ezt a jubileumot megünneplik a jogászok és a fejlett szocialista társadalmat sikeresen építő Magyar Népköztársaság egész közössége. Az ország politikai, társadalmi és gazdasági életében végbement fejlődés eredményeként a szocialista átalakulás során 1953-ban jöttek létre a korábbitól eltérő típusú szocialista ügyészi szervezet megalapításának feltételei. A szocialista elveken, alapdló ügyészség létrehozatala ismét megerősítette, hogy az ügyészség a szocialista állam egyik fontos szerve, amely jelentős szerepet játszik a felső államhatalmi szervek által jogi előírásokban rögzített népakarat megvalósításában. E nagy szervező munkában a magyar szocialista állam figyelembe vette a Szovjetunió ügyészsége szervezési és működési tapasztalatait. Mint ismeretes, a szocialista állam ügyészségéről szóló tanokat a Kommunista Párt és a világ első Szovjet Köztársaságának alapítója Vlagyimir Iljics Lenin dolgozta ki. , Az 1922. májusában az OKP(b) Politikai Irodájához írt „A kettős alárendeltségről és a törvényességről" szóló levelében V. I. Lenin tudományosan megalapozta az egységes törvényesség szükségességét az egész szovjet állam viszonylatában és a törvények egységes értelmezése és alkalmazása feletti ügyészi felügyelet intézményét, megalkotta ezzel a szocialista állam ügyészsége szervezetének és tevékenységének alapelveit. „Az ügyésznek. — írta V. I. Lenin — csak egyetlen joga^ és kötelessége van: ügyelni arra, hogy az egész köztársaságban valóban egységesen értelmezzék a törvényességet, minden helyi különbséggel szemben és minden helyi befolyástól függetlenül. Az ügyész azért felelős, hogy egyet* Fordította: Dv. Víg István ezredes
len helyi hatóság egyetlen határozata se térjen el a törvénytől, s az ügyész csakis ebből a szempontból köteles óvást emelni bármilyen törvénytelen határozat ellen." Az ügyészi szervezetnek ahhoz, hogy V. I. Lenin gondolatainak megfelelően sikeresen teljesíthesse hivatását szigorúan centralizáltnak, a helyi szervektől függetlennek kell lennie, és csak a legfőbb ügyésznek lehet alárendelve. Az ügyészség kettős alárendeltségét határozottan elutasítva, Vlagyimir Iljics aláhúzta, hogy az ügyész ilyen alárendeltsége és annak a jogának a megvonása, hogy a helyi hatóságok bármely határozata ellen óvást emelhessen, nemcsak akadályozza egyik döntő feladatának teljesítését, a törvényesség hajthatatlan érvényesítését, hanem teret biztosít a helyi befolyásoknak, érdekeknek és előítéleteknek is. Ugyanebben a levélben V. I. Lenin lefektette az ügyészség pártirányításának elvét is. Rámutatott, hogy a központi ügyészi hatalom a központi pártszervek legközvetlenebb felügyelete alatt és velük a legközvetlenebb kapcsolatban köteles dolgozni, ami maximális biztosítékot nyújt bármely helyi és személyes befolyás ellen. Ezek a lenini elvek képezik azt az alapot, amelyen a Szovjetunióban az ügyészi szervezet és az ügyészi felügyelet nyugszik. Ezek szolgálták az alapját a Magyar Népköztársaság egységes, centralizált ügyészi szervezete felépítésének is Az ügyész a felettes ügyész és a legfőbb ügyész alárendeltségében működik A törvényesség betartása feletti felügyeletet a Fegyveres Erőknél a katonai főügyész és a neki alárendelt, a Magyar Népköztársaság egységes ügyészi szervezetének részét képező katonai ügyészi szervek látják el, a katonai főügyész pedig a legfőbb ügyész helyettese. A Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok katonai ügyészségének dolgozói — akik internacionalista kötelességüket teljesítik az együttműködő szocialista országok védelmi képességének erősítésében — munkájukat a Magyar Népköztársaság katonai ügyészségének dolgozóival, a megyei ügyészekkel és az ország más igazságügyi szerveivel szoros munkakapcsolatban és együttműködésben végzik. A találkozások során a felmerült kérdések eldöntésénél látjuk, hogy milyen nagy a tekintélye a Magyar Népköztársaság ügyészi szerveinek, különösen a katonai ügyészi szerveknek, amelyek nekünk jelentős jogi segítséget nyújtanak a Szovjetunió és a Magyar Népkötársaság kormányai által hozott, idevonatkozó egyezmények keretei között. Szívélyes baráti kapcsolat köt össze bennünket a Dr. Bíró Gyögy vőrgy. elvtárs által vezetett magyar Katonai Főügyészség dolgozóival, A szoros elvtársi kapcsolat erősíti internacionalista egységünket, növeli közös feladataink végrehajtásában végzett munkánk hatékonyságát. Mi a jövőben is azon fogunk munkálkodni, hogy ez a baráti együttműködés tovább mélyüljön és erősödjék. 3
17
Á Magyar ¡Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapátok katonai ügyészségének személyi állománya forrón és szívélyesen üdvözli kollégáit, a Magyar Népköztársaság katonai ügyészségének dolgozóit e dicső jubileum alkalmából, a baráti Magyarország 25 éves szocialista ügyészi szervezetét és további sikereket kíván nekik nehéz és gyümölcsöző munkájukban: a törvényesség megszilárdításában és az MSZMP XI. Kongresszusa által az ügyészi szervezet elé állított feladatok sikeres megoldásában. ' .-
25 éve együtt a dolgozó nép fegyveres szolgálatában ;
Irta: Dr. Mátyás Miklós hb: vezérőrnagy a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a Katonai Kollégium elnöke
Huszonöt év nem nagy idő egy ország vagy akárcsak az állam egyik szervének életében sem. Az elmúlt időszak mégis igen jelentős változásokat hozott dolgozó népünk, s az annak szolgálatában álló ügyészi apparátus számára is. Huszonöt évvel ezelőtt, 1953. nyarán alakult meg a lenini államszervezési elveknek és Népköztársaságunk már 1949-ben elfogadott Alkotmányának megfelelően az egységes és független ügyészi szervezet, hogy egyik jelentős biztosítéka legyen a törvényesség betartásának hazánkban, és őrzője az állampolgári jogok érvényesülésének. Amikor azonban a katonai bírák részéről üdvözlöm az immár huszonöt éve áz egységes ügyészi szervezet részeként működő katonai ügyészség geket, e jelentős évforduló alkalmából mélyebben kell a múltba visszapillantanom. . Az ügyészség és a bíróság mindig az uralkodó osztály érdekeit, a dolgozók elnyomását szolgáló államrend egyik legfőbb támasza volt egészen hazánk felszabadulásáig. Ez az elv fokozottan érvényesült a katonai igazságügyi szerveknél, amelyek a többiektől elkülönítve, az elnyomó állam fegyveres apparátusának közvetlen részeként, a dolgozó nép felszabadulásáért vívott harc egyik legfőbb gátjául szolgáltak. Nem: volt véletlen, hogy a háborúra való készülődés, a fokozódó fasizálódás és jogtiprás időszakában a nép igazi érdekeit képviselő baloldal, elsősorban a kommunisták elleni harcban a hírhedtté vált csendőrség mellett csak a katonai ügyészségekben és bíróságokban bíztak az országot vesztébe vivő úri vezetők; azok pedig méltónak is bizonyultak e bizalomra, s a VKF 2 hírhedt kiilön-bírósága sorozatosan hozta a súlyos, gyakran halálos ítéleteket azok ellen, akik szót mertek emelni a nemzetvesztő politika ellen. Nyilvánvaló, hogy a Szovjet Hadsereg és az új demokratikus hadsereg áldozatai nyomán felszabadult országát újjáépíteni akaró dolgozó, nép érdekeinek ez az igazságügyi szervezet nem felelhetett meg. Bár az első évek gazdasági nehézségei, a hatalomért vívott harc viszonyai között áz igazságügyi apparátus teljes újjászervezésére nem nyílott még lehe-
tőség, a dolgozók élcsapata, a munkásosztály pártja ezt is a legsürgősebb célok egyikeként jelölte meg. Az 1949-ben elfogadott Alkotmány a szocializmus alapjainak lerakása körében már feladatként tartalmazta az új egységes ügyészi és bírósági szervezet megteremtését, melyre azonban az. ismert körülmények miatt mégis csak 1953-1954-ben kerülhetett sor. Létrehozásának az előkészületei ennek ellenére már előbb megkezdődtek, ami érezhető volt a katonai igazságügyi szerveknél is. 1950 és 1952 között megváltozott mind a polgári, mind pedig a katonai igazságügyi szervek személyi összetétele, soraikat a dolgozó nép fiaival töltötték fel. A munkások és a dolgozó parasztok legjobbjaiból kerültek ki a bírói-ügyészi akadémia elvégzése után az új ügyészek és bírák, de velük egyidejűleg megjelentek soraikban az új értelmiség képviselői, a munkásoknak és parasztoknak azon fiai is, akik már az új típusú egyetemen szerezték meg tudásukat. Ezek képezték azután azt a magot, amelyre huszonöt évvel ezelőtt az új ügyészi és bírói szervezet épülhetett. 1952. más szempontból is jelentős volt a katonai igazságügyi szervek vonatkozásában, mert ebben az évben történt meg átszervezésük, a csapat ügyészségek és bíróságok felállítása. Noha ez az intézkedés átmenetinek bizonyult és voltak árnyoldalai is, mégis sok segítséget, adott az új apparátus megteremtéséhez, elősegítette annak az elvtársi együttműködésnek a megalapozását, amely mind a mai napig jellemzi a katonai ügyészségeket és bíróságokat. Bármennyire önálló ugyanis az ügyészség és a bíróság, céljuk közös, a törvényesség biztosítása, a dolgozó nép szolgálata. A mi vonatkozásunkban ez azt jelenti, hogy minden erővel segítenünk kell a népünk biztonságán és békéjén őrködő fegyveres erők és fegyveres testületek szolgálati rendjét, fegyelmét erősítő parancsnoki és politikai munkát. Ennek valódi tartalmát, az egymással és a parancsnokokkal, valamint a politikai szervekkel való szoros együttműködés lényegét, annak gyakorlati formáit ebben az időszakban alakítottuk ki. Ekkor vált munkánkban jelentőssé a fegyelmi érdekeket hatékonyan szolgáló bűnmegelőző és jogpropaganda munka is. A fegyvernemi és magasabb parancsnokságok mellett szervezett kislétszámú ügyészségek és bíróságok csak szoros együttműködéssel tudták feladataikat megvalósítani, s ugyanakkor a csapatokkal való közvetlen együttélés, a szinte naponta szerzett ismeretek elősegítették azok belső életének, problémáinak alapos megismerését, a bűnüldöző és megelőző tevékenységnek, a közvetlen nevelés, a személyi állomány erkölcsi-politikai színvonala emelésének szolgálatába állítását. Ilyen előzmények után jött létre 1953. nyarán a legfőbb ügyész vezetése alatt álló egységes és független ügyészi szervezet, amelynek a katonai ügyészségek és az azokat irányító Katonai Főügyészség is
szerves részeivé váltak. Majd ezt követte 1954-1955-ben a katonai bíróságok újjászervezése, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának létrehozása. Bár a katonai ügyészségek és bíróságok ekként kikerültek a Honvédelmi Minsztérium felügyeleté alól, s integrálódtak az egységes ügyészi, illetve bírósági szervezetbe, egyidejűleg az ítélkezés elvi irányítása a Legfelsőbb Bíróság részévé vált Katonai Kollégium hatáskörébe került, helyzetük folytán továbbra is szoros kapcsolatban maradtak a fegyveres erőkkel és a fegyveres testületekkel. Az új szervezeti felépítés még jobban lehetővé tette az együttműködést, a parancsnoki és politikai munka támogatását, és megfelelő munkamódszer kidolgozását, illetve továbbfejlesztését annak biztosítása érdekében, hogy a katonai ügyészségek és bíróságok továbbra is hatékonyan tudják segíteni a szolgálati rend és fegyelem megszilárdítását. Alig jött létre azonban ez az új szervezet, máris hatalmas megpóbáltatás érte, amikor 1956-ban az ellenforradalom vihara rázta meg hazánkat. A katonai ügyészek és bírák soraiban is akadtak gyávák, kishitűek, akik éppen a legnehezebb időben hagyták ott azt a felelős tisztet, ahová a munkásosztály, a dolgozó nép állította őket. A fiatal szervezet egésze azonban kiállta a próbát, a személyi állománynak döntő többsége hű maradt a szocializmus eszméihez, és önfeláldozóan teljesítette a nép igazi érdekeit képviselő Magyar Szocialista Munkáspárt és Munkás Paraszt Forradalmi Kormány által a társadalmi és gazdásági rend mielőbbi megszilárdítása érdekében eléjé tűzött feladatokat. A katonai ügyészségeknek és bíróságoknak nem kis szerepük volt abban, hogy dolgozó népünk a Párt irányító szavát követve viszonylag hamar úrrá tudott lenni a nehézségeken és ismét békésen folytathattuk a szocializmus alapjainak lerakását, nem sokkal utóbb pedig teljes felépítésének megkezdését. A konszolidációt követően a katonai ügyészségek és bíróságok ismételt átszervezése, amely azonban már nem érintette az 1953-1954-ben kialakult elveket, csupán létrehozta azt a keretet, amelyben azok ma is működnek. Soraik fokozatosan feltöltődtek az egyetemekről kikerült fiatalokkal, akik már a mi társadalmi rendünkben nőttek fel, a szocialista jogelveket sajátították el, s a dolgozó nép fegyveres szolgálatát választották élethivatásként. Mi pedig, akik részeséi voltunk e huszonöt év küzdelmeinek. kudarcainak és diadalainak, lassan átadjuk helyünket számukra. Ügy érzem azonban, hogy az az örökség, a tapasztalatoknak az a tárháza, amit reájuk hagyunk, elég gazdag ahhoz, hogy ne kelljen szégyenkeznünk miatta. E huszonöt év alatt hűen szolgáltuk dolgozó népünk érdekeit, eredményesen valósítottuk meg az elébünk kitűzött feladatokat. Kidolgoztuk a fegyveres erőkkel és a fegyveres testületekkel való együtt-
működés, az azok sajátos szolgálati viszonyait figyelembe vevő bűnmegelőzés és bűnüldözés alapelveit. Kialakítottunk egy olyan vádemelési és ítélkezési gyakorlatot, amely megfelelően szolgálja a parancsnoki és politikai nevelőmunka segítését. Nem feledhetjük, hogy bár a bűnüldözés az ítélkezésben csúcsosodik ki, nyilvánvaló azonban, hogy a katonai ügyészségek igen szín vonalas munkája, a gyors és alapos nyomozás, a helyes vádemelés nélkül a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelő, a szolgálati és fegyelmi érdekeket kellően érvényre juttató ítélkezési gyakorlat nem alakulhatott volna ki. Minden azon múlik, hogy kellő alapossággal felderítést nyerjen né csak a bűncselekmény, hanem azok a körülmények is, amelyek között az egyáltalán létrejöhetett, az elkövető egész egyénisége és magatartásának elsődlegesen a szolgálati rendre és fegyelemre gyakorolt káros kihatásai. Ezek kellő ismerete és értékelése nélkül nem születhet olyan ítélet, amely megfelelően szolgálja a nevelés, az általános megelőzés érdekeit. Ez pedig megköveteli a katonai ügyészek és bírák egymással, valamint a parancsnoki és politikai vezetéssel való szoros együttműködését. Nem is olyan nehéz azonban ezt megvalósítani, ha figyelembe vesszük, hogy azonos politikai elvek és célok vezérelnek bennünket, magunk is a fegyveres erők, illetve a fegyveres testületek hivatásos állományának vagyunk a tagjai, szoros elvtársi, baráti kapcsolatok is összefűznek bennünket és sokan közülünk mindkét testületben szolgáltak már. Vannak katonai ügyészek, akik bíróként működtek és sok katonai bíró volt tagja korábban az ügyészi apparátusnak. Igen nagy segítséget nyújtott és nyújt továbbra is ennek az együttműködésnek az eredményes megteremtéséhez a katonai igazságügyi szervek közös Pártbizottsága, amely átfogja a katonai ügyészi és bírósági szervek pártirányítását, egységesen juttatja érvényre Pártunk iránymutatásait, Helyzetéből adódóan megfelelően hangolja össze nemcsak a pártmunkában, hanem a szakmai területen is az együttműködést, amikor politikai szempontból vizsgálja az igazságügyi munka hatékonyságát, a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek kellő érvényesítését. A közös pártbizottság ellenőrző tevékenysége is záloga annak, hogy együttműködésünk mindig elvi alapokon álljon és az a Pártunk kongresszusa által jóváhagyott társadalmi-politikai célkitűzések megvalósítását, a fegyveres erők és a fegyveres testületek részére megszabott feladatok végrehajtását, személyi-állományuk erkölcsi-politikai színvonalának emelését szolgálja. Közös célunk annak elérése — amint arra a honvédelmi miniszter elvtárs is rámutatott a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülésén megtartott beszédében -— hogy minél kevesebb a hazát fegyverrel védelmező állampolgár kerüljön összeütközésbe törvényeinkkel, szabályzatainkkal, alapvető előírásainkkal. Ezt a célt kell szolgálnunk a bűnüldöző,
ítélkező, de elsősorban bűnmegelőző tevékenységünkkel egyaránt. Ennek érdekében kell továbbfejlesztenünk jogpropaganda tevékenységünket, emelnünk a fegyveres erők és a fegyveres testületek egész személyi állományának jogtudatát. E cél megvalósítása érdekében kell tovább erősítenünk, még szorosabbá tennünk elvtársi együttműködésünket, baráti kapcsolatainkat. Nem szabad elfelednünk, hogy még egy jelentős feladat áll a Huszonöt évet végigszolgált generáció előtt Mi még a régi törvények alapján kezdtük meg működésünket, s nekünk kellett azokat megtölteni szocialista tartalommal, nekünk kellett alkalmazni azokat a megváltozott társadalmi viszonyok között; Tanúi voltunk később a szocialista jogrend felépítésének, a társadalmunk fejlettségi állapotának megfelelő új törvények megalkotásának, s azokat is nekünk kellett a gyakorlatban alkalmaznunk. Most amikor hazánkban már leraktuk a szocialista társadalom alapjait, s egyre közelebb kerülünk annak teljes felépítéséhez, újra csak az a feladat áll előttünk, hogy jogrendünket a büntető jog területén továbbra is összhangban tartsuk társadalmunk fejlettségének, a szocialista jogtudatunknak a színvonalával és tapasztalataink felhasználásával segítséget adjunk a követelményeknek megfelelő új Büntető Törvénykönyv katonai rendelkezéseinek megalkotásához. Ha pedig Országgyűlésünk meghozza az új törvényt, a mi feladatunk lesz gyakorlati alkalmazásának bevezetése és az alkalmazás elvi. tartalmának és gyakorlatának a kimunkálása is. Ezt a célt csak a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati és fegyelmi érdekeinek szem előtt tartásával, szoros együttműködésben valósíthatjuk meg. E téren is irányt mutat számunkra Pártunk XI. Kongresszusának határozata, mely kiemelt politikai jelentőséget tulajdonít minden terület ten a törvényesség megtartásának, amit elsődlegesen abban lát megvalósulni, hogy a dolgozó nép államának képviselői minden területen betartják és másokkal is betartatják az egész nép érdekeit szolgáló törvényeket és törvényes rendelkezéseket. Ez az iránymutatás szolgáljon alapul a jövőben is együttműködésünkhöz és a következő 25 év kezdetén előttünk álló legjelentősebb feladat megvalósításához, az új büntetőtörvény gyakorlati alkalmázásának bevezetéséhez, amely hosszú időre megszabja közös munkánk irányát.
r
Jubileumi köszöntő! Irta: Dr. Gáspár Gyula hb. ezredes az Igazságügyminisztérium Katonai Főosztályának vezetője
25 éve annak, hogy — 8 évvel hazánknak a dicsőséges szovjet hadsereg által történt felszabadítása után — az 1953 évi 13. tvr. alapján létrejött a Magyar Népköztársaság új, szocialista ügyészségi szervezete. A tvr. nemcsak a szűkebb értelémben vett ügyészi munkában jelentett minőségi változást, hanem messze túlnőtt ezen, így egyebek között a bírósági tevér kenységre is kedvező hatással volt. Mint ismeretes az. új, egységes szocialista ügyészség létrehozatala egyúttal a katonai ügyészi apparátus gyökeres átalakulását, mégpedig a lenini elveknek megfelelő a kettős alárendeltségtől mentes, kizárólag a legfőbb ügyész irányítása alá tartozó katonai ügyészi szervezetet is ^ jelentette. Csakhamar követte az új ügyészi szervezet felállítását a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954 évi II. törvény és az ennek 66. §. 2. bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott, a katonai bíróságokról szóló 3/1955 (I. 11.) MT számú rendelet alapján létrehozott új katonai bírósági szervezet. Ekkor került a katonai bíróságok működése is az igazságügyi miniszter felügyelete alá, ugyancsak ettől az időtől kezdve gyakorol elvi irányítást a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróságok ítélkezése tekintetében is. A felügyelet ellátására — a korábban kizárólag a honvédelmi miniszter alárendeltségébe tartozott Igazságügyi Csoportfőnökség helyett — 1955-ben megszervezésre került az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztálya. Ugyanakkor az eddig szervezetileg teljesén különálló Katonai Felsőbíróság helyett a felsőfokú katonai bíráskodás gyakorlására a Legfelsőbb Bíróság keretén belül katonai kollégium létesült. Az új szervezetnek nemsokkal felállításuk után az ellenforradalom teljes felszámolása, a konszolidáció folyamatának meggyorsítása érdekében kellett nem mindennapi feladatokat megoldani. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy csak kevesen akadtak sorainkban olyanok, akik ezekben a nehéz időkben nem állták meg a helyüket. Az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának és az elsőfokú katonai bíróságoknak a munkáját hatékonyan segítette a Katonai Főügyészséggel és az elsőfokú katonai ügyészségekkel meglevő jó, elvi alapon nyugvó együttműködés.
Jó együttműködésünket nagymértékben segíti az ís, pártbizottság irányítása alatt fejtjük ki tevékenységünket.
hogy
közÖS
A katonai bírák és a katonai ügyészek összehangoltan végzik közös munkájukat a fegyveres erők és fegyveres testületek fegyelmének szilárdítása érdekében. Az előállítasos tárgyalások, az alakulatok személyi állománya előtt megtartott demonstratív tárgyalások, a jogpropaganda munka a két szervezet közötti együttműködés jegyében folynak. A katonai bíróságok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a bírósági eljárást általában alapos, a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelő ügyészi munka előzi meg. Az ügyészi és bírói apparátusok közötti együttműködésnek egyik jó példája a káderek cseréje, amely mind a két szervezetnek javára válik. Számomra ügyész barátaim köszöntése a jubileum alkalmából két okból is nagyon kellemes feladat. Először azért, mert mint az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főoszályának vezetője az ügyészi szervezet sikereinek ugyanúgy örülök, mint a saját sikereinknek, másodsorban pedig azért, mert az új ügyészi szervezet létrejöttekor — 25 évvel ezelőtt — magam is az ügyészi apparátusban dolgoztam, ott voltam az indulásnál és így még inkább tudom értékelni, mekkora fejlődésen ment keresztül az eltelt 25 esztendő alatt, mennyivel magasabb színvonalon végzi munkáját. A jubileum alkalmából köszöntjük az ügyészi szervezet minden dolgozóját; erőt, egészséget, további sikereket kívánunk szép hivatásuk, felelősségteljes munkájuk még eredményesebb végzéséhez.
4
25
Az ügyészi szervezet köszöntése Irta: Molnár Endre az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára
,
Az egységes, szocialista típusú ügyészi szervezet, s benne a katonai ügyészségek létrehozása negyedszázaddal ezelőtt a. szocialista forradalmi átalakulás és építés nehéz, válságos időszakában történt. Elemi erővel tört fel a szocialista törvényesség helyreállításának, megerősítésének igénye. Ezt fejezte ki az ügyészi szervezet kiépítése is a Lenin által 1922-ben kezdeményezett, centralizált és minden más állami szervtől független, csak a legfelsőbb államhatalmi szerv felügyelet alá tartozó ügyészi szervezet mintájára. .• • A válságon, az ellenforradalmi lázadáson a magyar munkásosztály, a dolgozó nép, a Szovjetunió testvéri segítségével, megújult marxista—leninista pártja vezetésével úrrá lett. Nagy utat jártunk be azóta: leraktuk a szocializmus alapjait, a fejlett szocializmust építjük. Utunkat, feladatainkat kijelölik a Magyar Szocialista Munkáspárt XI, kongresszusának határozatai. Cselekvésünk vezérfonala: pártunk politikája, az élet által igazolt politika. Az MSZMP politikája, a párt tevékenysége a szocialista törvényesség fő garanciája. Ez a politika az ügyészi hivatás teljesítésének biztos alapja. Az ügyészség több mint két évtized próbáján feladatához méltónak bizonyult. Munkásai pedig, elvtársaink, akik az ügyészi hivatáshoz kötelezték el magukat, a szocialista törvényesség tántoríthatatlan, felkészült őrei, akik szerényen és megbízhatóan szolgálják a szocializmus ügyét hazánkban. Megérdemlik az elismerést és a köszönetet a munkáért, a hűségért, a szolgálatért.
Közös feladatunk a törvényesség védelme Irta: Stock János vezérőrnagy seregtest-parancsnok
Amikor a seregtest személyi állománya nevében tisztelettel köszöntöm a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő egységes ügyészi szervezetet, számomra ez legyen alkalom arra is, hogy mint katonai vezető áttekintsem a múltat és állást foglaljak a jövő tennivalói tekintetében. Teszem ezt közös feladatunk: a törvényesség védelme jegyében, kiindulva munkakapcsolataink egyszerű hétköznapjaira Vonatkozó szabályozókból és a parancsnoki jogalkalmazás gyakorlati tapasztalataiból. A törvényesség biztosítása nem kizárólag az ügyészség feladata. A fegyveres erők Szolgálati Szabályzata minden katona kötelességévé teszi a szocialista törvényesség erősítését, a parancsnokot pedig felhatalmazza és kötelezi, hogy döntsön a törvénysértések elbírálásában, foganatosítson megelőző rendszabályokat. Formálisnak tűnő, de általánosan elfogadott meghatározás, hogy a törvényesség nem más mint a hatályos jogszabályok megtartása, és megtartatása. Maradéktalan érvényesülésének egyik előfeltétele a törvények egységes értelmezése és alkalmazása valamennyi jogalkalmazó szerv és személy által. v A jogalkalmazó tevékenység szigorúan meghatározott jogi formák között megy végbe. A jogalkalmazás a parancsnok részéről nem könnyű feladat. Ennek személyi és tárgyi okaira az 1977. évi első parancsnoki jogalkalmazási konferenciánk is ráirányította a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy közel száz olyan jogszabály és központi rendelkezés van hatályban, ami kifejezetten csak a parancsnok által gyakorolható hatásköröket állapít meg. Ennek alapján több mint kétszáz jogi és igazgatási feladatotkell személyesen ellátnia, s mindezt értelemszerűen még nagyobb, számú jogi és igazgatási szabály rendezi a fegyelmi-büntető ügyektől kezdve a kártérítési eljárás és szerződéskötéseken keresztül a panasz- és a munkaügyeken át egészen a lakásügyekig, vagy éppen adatok igazolásáig. Ezek között pedig nem kis gondot jelent az eligazodás, hisz a parancsnok nem a jogtudománybán, hanem a tudományok egy másik ágában, nevezetesen a hadtudományokban kapott alapképzést, nyert jártasságot.
Minden parancsnok elsődleges feladata a harckészültség biztosítása. Csapataink vonatkozásában ez nem kevesebbet jelent mint hazánk megbízható oltalmazását, a másodpercek tört része alatti elhatározást és cselekvést, a váratlanul kialakulható harc eredményes megvívását. E magasztos feladat teljesítésénél a parancsnok a megszerzett katonai ismereteire támaszkodik, melyet nap-mint nap kötelés hadműveleti-harcászati tevékenységi körében bővíteni, rendszerezni és az adott helyzetnek állapotnak megfelelően pontosítani. Amikor megkaptuk önálló zászlóalj parancsnokig bezárólag azt a feladatot, hogy törvényt, jogot alkalmazzunk, akkor az is kötelezettségünkké vált, hogy a jogtudomány területén bizonyos alapvető ismereteket, jártasságot szerezzünk. Ugyanis e munka hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen feltétel a jogszabályok alapos ismerete, tartalmuk helyes megvényes alkalmazása. A törvényességen alapuló jogalkalmazáshoz azonban több kell, mint alapvető ismeret és alapvető jártasság, aminek megszerzése és gyakorlása idő, melyre olykor csak akkor jut, ha az előbbiből vesszük el. Katonai relációban elsődleges a hadtudomány szerepe. De ahogy a politikai tudományokkal, az orvostudománnyal, a matematikai, mérnöki, közgazdasági vagy éppen más vonatkozású magasabb ismeretekkel rendelkező személyekre ma már elengedhetetlenül szükség van a néphadserégben, szükség volt jogi felkészültségű szakemberek' munkába állí-^ tására is. Jelentkezett ez az igény azért is, mert nem lehetett közömbös, hogy a törvényesség hogyan és miként, milyen szakmai színvonalon érvényesül, emocionálisan milyen hatást vált ki ezer és tízezer emberből, mégpedig katonákból, akiknek az ügyes-bajos dolgai intézésében a parancsnokok is részt vesznek. A jó értelemben vett presztízs is indokolta ezt az intézkedést. Nem mindegy ugyanis, hogy a parancsnok által hozott és gyakran polgári szerveket, vállalatokat, intézményeket vagy állampolgárokat is érintő határozatokat, megkereséseket hogyan fogalmazzák, milyen jogszabályra alapozzák, hogyan indokolják, mit tartalmaznak, megmosolyogják-e, vagy tekintélyt parancsolnak; ott ugyanis jogászok, jogtanácsosok, vagy éppen ügyvédek adják a megalapozott kritikát és ellen javaslatot. A katonai ügyészi szervezet korábbi ezirányú nehézségeink ismeretében és tudatában, átérezve az egyszemélyi parancsnokra háruló „egyéb" feladatok súlyát, megalakulásától kezdve mindig hathatós segítséget nyújtott, támaszt jelentett számunkra. Az együttműködési megállapodások kölcsönös betartásán túl létrejött egy olyan szoros és mindenre kiterjedő elvtársi, munkatársi kapcsolat, melynek pozitív tendenciájú eredménye a csapatok erkölcsi-politikai állapotában, végső soron a magas szinten tartott harckészültségen mérhető le, jóllehet — és ezt meg kell, hogy
mondjam — ez nem minden esetben alapult a parancsrioki kezdeményezésen. Ugyanakkor azt is el kell, hogy mondjam, hogy a munkakapcsolatok során olykor az igazságérzetnek megfelelő döntést sem volt mindig könynyű megtalálni, egy-egy felmerült ügy tisztázása, illetőleg az adott cselekmény elbírálása során. < Mindezekkel együtt nekünk parancsnokoknak mindenkor támaszt és biztonságot jelentett a katonai ügyészi szervek tevékenysége, az alakulataink fegyelmének, szolgálati rendjének, harckészségének, valamint a katonai eskü, a törvények, a szabályzatok, utasítások és'elöljárói parancsok betartásának ellenőrzésére irányuló felügyeleti munkája. Ennek jövőbeni érvényesülése kölcsönös kötelezettségünk, ami továbbra is megköveteli a szoros együttműködést. , Ebben az együttműködésben a katonai fegyelem, biztosítása és megszilárdítása, a parancsok végrehajtása és végrehajtatása, a kezdeményezéssel és aktivitással párosuló engedelmesség, a szolgálat érdekeit kifejező szocialista típusú függelmi viszonyok erősítése elsősorban nem a kikényszerítésen, hanem a nevelőmunkán, a megelőzésen alapszik. A fegyveres erők harcképességének alapja a magas fokú fegyelem és szervezettség, valamint a katonai kötelezettségek öntudatos és maradéktalan teljesítése. Ennek elérését több, egymást kiegészítő fontos tényező biztosítja. , Ilyenek: a néphadsereg élenjáró tagjainak, a kommunistáknak példamutató munkája és fegyelmezett magatartása, a parancsnoki állomány magas színvonalú vezetési képessége, a tisztek összeforrottsága az általuk vezetett egységek, alegységek katonáival. : A magas fokú fegyelem megteremtésének legdöntőbb eszköze a felvilágosítás és a nevelés. Ennek segítségével fejlődik ki a katonákban az öntudaton alapuló politikai és erkölcsi meggyőződés, amely a törvények, katonai szabályzatok és egyéb előírások önkéntes betartását biztosítja. A felvilágosítás és a nevelés azonban nem minden esetben elegendő a fegyelem fenntartásához, mert mindig vannak a személyi állomány köz ö t t — bár egyre kisebb számban. — olyanok, akik különböző bennük rejlő okok, vagy külső körülmények folytán előtérbe helyezik személyes érdekeiket, szembeszegülnek a katonai fegyelemmel, a szolgálati renddel. Ezekkel szemben enyhébb esetben a parancsnoki fegyelmi jognak, súlyo: sabb esetben a büntetőjognak kell érvényesülnie. Mindezekkel összefüggésben azt is el kell mondanom, hogy az alakulatoknál folyó kiképzésre és nevelő munkára az utóbbi időben több körülmény is jelentős hatást gyakorol. A most bevonuló fiatalok többsége viszonyítva a korábbiakhoz, nagyobb élet- és munkatapasztalatokkal, kiforrottabb jellembeli tulajdonságokkal rendelkezik és az általános, valamint a politikai műveltségük sem alacsony. •
Ügy tapasztaljuk:— és ez társadalmi rendszerünk fejlődésének egyenes következménye —, hogy a bevonuló sorkatonákban erősödött a haza fegyveres szolgálata iránti készség. Az állomány ellátása jelentősen javult, a róluk való gondoskodás több az előírtnál, a törődés szembetűnő. A normák — túl azon, hogy biztosítottak — minőségileg is felülmúlják az elvárhatót. A szabadidő kulturált eltöltése, a művelődési, a sport és szórakozási feltételek megfelelnek igényeiknek, elhelyezésük korszerűsödött. E tények értelemszerűen meghatározzák a jog és a kötelesség összhangjának érvényesülését is. , A * *
'
Amikor a hogyan tovább, a jövő feladatainak kérdése, az ennek érdekében végzendő parancsnoki munka mibenléte kerül megfogalmazásra, Miniszter Élvtársnak a magasabb • parancsnoki értekezleten elhangzott szavaiból indulok ki: „A katonai vezetés fontos feladata a csapatok jogi tartalmú munkájának segítése!" A segítés nem a mások helyetti munkavégzést jelenti. Ebből fakadóan elsősorban az elöljáró parancsnokok és törzsek feladatának tartóm, hogy as alárendeltek ilyen tartalmú munkáját kísérjék figyelemmel és rendszeresen ellenőrizzék, majd ennek eredményeként adjanak mélyreható értékelést, módszerbeli iránymutatást, végül szabják meg a feladatokat. Mindezt az elöljáró törvényi kötelezettségének tekintem. Különösen fontosnak tartom, hogy minden parancsnok hathatós nevelő, irányító és ellenőrző munkával, magas színvonalú követelménytámasztással és törvényes szigorral előzze meg az események és rendkívüli események bekövetkezését. Abban az esetben, ha ez mégis megtörténne értékelő, elemző munkával tárja fel az okozati összefüggéseket és gyors, hatékony intézkedésekkel szüntesse meg a szabálytalanságok, törvénysértések bekövetkezését lehetővé tevő körülményeket. Nagy súlyt kell helyezni az emberekkel való foglalkozásra, a róluk történő gondoskodásra, törődésre és arra, hogv jogaik mindenkor hiánytalanul érvényesüljenek, kötelezettségeiket pedig maradéktalanul teljejesítsék. Ennek érdekében a parancsnokok rendszeresen tanulmányozzák a jogszabályok előírásait, alkalmazásuk eljárási formáit, lehetőségeit. Ez utóbbiban jélentős segítséget nyújtanak a folyamatosan munkába álló új igazgatási-jogi szakemberek. A katonai ügyész a jövőben legyen még inkább otthon alakulatainknál. Ismerje a szervezet minden életrezdülését, az állomány gondját, örömét, a technikai állapot, a hadrafoghatóság, a harckészültség főbb mutatóit. A rendszeres ügyészi tájékoztatók útján pedig a parancsnokok és munkatársai ismerjék meg a területileg illetékes katonai ügyészség előtt álló feladatokból a rájuk is tartozók célját, módszerét és segítsék annak végrehajtását.
Ügy vélem, hogy a katonai ügyészségek és az illetékes parancsnokok, párt- és politikai munkások között eddig kialakult, megerősödött jó elvtársi és munkakapcsolat, egymás tevékenységének kölcsönös segítése megfelelő biztosítékot nyújt a továbbiakban arra, hogy az előttünk álló közös feladatokat — mely nem kevesebb, mint a törvényesség védelme — sikerrel oldjuk meg., A A * Amikor közös ügyünk és munkásságunk éveiről emlékezünk, megköszönöm magam, munkatársaim, csapataink vezető állománya nevében a számunkra: nyújtott támogatást. Kívánunk közös feladatunk, a törvényesség védelmében az egységes szocialista ügyészi szervezetnek, katonai ügyészeinknek sok sikert, eredményes jó munkát!
Á jubileumi megemlékezéshez írta: Dr. Vincze Lukács rendőr vezérőrnagy budapesti rendőrfőkapitány
Köszöntöm a katonai ügyészi szervezet dolgozóit abból az alkalomból, hogy huszonöt esztendeje teljesítik feladataikat —- hazánk új típusú és egységes ügyészi szervezete részenként — a szocialista törvényesség biztosításában. Elsősorban a Budapesti Rendőrfőkapitányság személyi állományának üdvözletét tolmácsolom. A bűnüldöző munka közös feladatai elválaszthatatlanul összekapcsolják a rendőri és az ügyészi tevékenységet. Együttműködésüket alapvetően meghatározzák és kölcsönösen nélkülözhetetlenné teszik az állambiztonság, a közrend, a közbiztonság és a szocialista törvényesség védelmezésének egyaránt fontos tevékenységi területei, a rendőri és ügyészi munka találkozási pontjain. A katonai ügyészi szervezetben eltöltött két és fél évtized munkássága azonban ezen túl is feljogosít, illetve kötelez arra, hogy volt munkatársaimat, elvtársaimat, barátaimat személyesen is üdvözöljem. A történelmi sorsfordulók és szürke hétköznapok sorában velük együtt részese és végrehajtója lehettem azoknak a katonai ügyészi feladatoknak, melyekre most méltán lehetünk büszkék. Tudom, mert átéltem, hogy azok — a már történelmi távolságra visszamutató — feladatok a maguk idejében, milyen magas fokú áldozatkészséget, politikai elkötelezettséget és mennyire szilárd hivatástudatot követeltek. Ismerem és értékelem azokat az erőfeszítéseket, melyek az elért eredmények hátterében meghúzódtak. Együtt örültünk a sikereknek, közös volt az elszenvedett kudarcok tanulsága is. Állíthatom, hogy jelenlegi beosztásomban is hatékonyan élnek bennem azok az értékes tapasztalatok, melyeket a katonai ügyészi munka gyakorlatában szereztem. Őszinte tisztelettel és meleg szeretettel gondolok volt munkatársaimra — elöljáróimra és beosztottaimra, — egyszóval a katonai ügyészi kollektívára, akik együttesen segítették a feladatok végrehajtását, kölcsönösen tanítva, nevelve egymást. Az ünnepi megemlékezés kapcsán csak megismételni tudom mindazt, amit a katonai ügyészi szervezettől történt búcsúvételem alkalmával átéreztem és elmondtam. Elszakíthatatlan az a sokezernyi érzelmi szál, mely engem a katonai ügyészi szervezethez és személyi állományához kapcsol.
A köztük elsajátított jogi-szakmai tudás, vezetői gyakorlat és szocialista humánum, valamint a közös munka egész élettapasztalata erősíti bennem fővárosunk rendőrségére bízott nagyjelentőségű politikai feladat iránt érzett felelősségemet. Örömmel tettem eleget a megtisztelő meghívásnak, amikor a jubileumi megemlékezések kapcsán személyesen is találkozhattam azokkal az elvtársakkal, akik 25 éve teljesítenek katonai ügyészi szolgálatot. Megtekintettem életüket, munkásságukat szemléltető kiállításukat. Együtt emlékeztem velük a közös munkában töltött évekre, s örültem az elismerésnek, tisztességnek, melyben őket Pártunk, Kormányunk, a legfőbb ügyész és belügyminiszter élvtárs részesítette. A törvényesség szolgálatában változatlanul harcostársak maradtunk. A Párt és a munkásosztály ügye iránti feltétlen hűség, dolgozó népünk törvényes rendjének szolgálata kölcsönösen megköveteli tőlünk az elvtársi együttműködést és eredményes munkakapcsolataink fenntartását,, fejlesztését. Kívánom és biztos vagyok benne, hogy a katonai ügyészi szervezet továbbra is töretlen helytállással — az elmúlt negyedszázad eredményeihez méltón — folytatja munkáját a jövőben is, hazánk fegyveres erőinek törvényes fegyelme és a szocialista törvényesség védelmében.
5
33
Pártszervezeteink a szakmai munka segítői Irta: Dr. Solymosi Zoltán alezredes
Az MSZMP Politikai Bizottsága —=- jelentőségének megfelelően— az elmúlt 20 év .alatt két esetben is 1957-ben és 1967-ben határozatot hozott a fegyveres erők pártirányítására; valamint'a fegyveres erőknél működő 1 pártszervezetek és politikai szervek feladataira, jogkörére. A katonai ügyészi és bírói apparátus pártirányítását a Magyar Szocialista Munkáspárt Néphadseregi Bizottsága végzi, ezért a Politikai Bizottság 1967. március 7-i határozatában foglaltak á katonai igazságügyi szervek vezetőire,' mint parancsnokokra; pártszervezeteire és kommunistáira is vonatkoznak, végrehajtásuk-minden' szinten politikai kötelességük. A Politikai 'Bizottság határozat végrehajtásaként az első fokú katonái igazságügyi szerveknél működő pártalapszervezetek szakmai munkát segítő tevékenységét pártbizottságunk ismétlődően vizsgálja. Az első fokú és az elöljáró szervek vezetői az adott területen egyszemélyi vezetők, parancsnokok. E funkciójukat politikai felelősséggel, a szerveiknél működő alapszervezetekre, a kommunistákra támaszkodva látják el. Nagy szakmai gyakorlattal, jelentős politikai, mozgalmi tapasztalatokkal rendelkező kommunisták, akik a mozgalmi munkát életelemüknek tekintik, az elválaszthatatlan mindennapi tevékenységüktől. Munkájuknak mind politikai, mind szakmai téren egyaránt hasznos és eredményes segítői a pártszervezetek. A két tényező együttes hatásának eredménye, hogy szerveinknél a munka eredményesen folyik, a személyi állomány politikai fejlődése biztosított, erkölcsi, fegyelmi helyzete szilárd. A katonai ügyészi és bírói szervezet tevékenységének a lényege, a fegyveres erők és testületek fegyelmi, bűnügyi-törvényességi helyzetének szilárdításához a büntetőjog eszközeivel, a megelőzéssel és a jogpropagandával való hatékony hozzájárulás. Az természetes követelmény, hogy szerveink az előttük álló szakmai, politikai feladatokat csak jól képzett, politikailag elkötelezett, hivatását szerető; erkölcsi-fegyelmi téren szilárd személyi állománnyal tudják megvalósítani. Elmondhatjuk, hogy állományunk az említett követelményeknek megfelel.
T Az MSZMP Katonái Igazságügyi szervek" -pártszervezetéit ésr "szervezeteit á jelenlegi felépítésben 1957-ben hozták létre, pártszérvéink-'pedig beépültek a -fegyveres' érőknél lilűködő^^'árMeiiVe^t'ék'-'Eéhdő^r^é^ A pártszerveink elvi irányítását közvetlenül á Magyar Néphadsereg Pártbizottsága látja el. Ugyanakkor a később taglalandó sajátos' helyzetünkre tekintettel, szakmai-politikai szempontból jelentős és közvetlen segítséget kapunk az MSZMP Közigazgatási- és Adminisztratív osztályától is. •'•'.:;. A katonai ügyészi és: bírói'szervezet nem: rendelkezik közös államisszakmai irányító szervvel. A Párt- és végrehajtó bizottságunk az egyetlen olyan közös fórum, ahol lehetőség van : szerv.eink tevékenységének koordinálására, a jogalkalmazásban szerzett tapasztalatok kicserélésére, az egységes jogpolitikai szemlélet kialakítására -és a; jogpolitikai elveknek megfelelő egységes jogalkalmazási- gyakorlat érvényesítésére, a; problémák elvi alapon történő rendezésére. Rálátást; biztosít a párt és szakmai.; vezetésnek az egész katonai igazságügyi munkára. ^ Pártszerveink alapvető feladatuknak tekintik a. szakmai munka politikai eszközökkel történő segítését. E tevékenység tartalma .és módszerei már. hosszú idő óta kialakultak. Rendszeresek és alkalmasak:a jogalkalkalmazás egy-egy nagyobb területének áttekintésére, a jogpolitikai elvek érvényesülése gyakorlatának , figyeíemrnel kísérésére, . .a jogalkalmazás, egységének elősegítésére. Ennek jegyében elemeztük — többek között :—• . : .— a jogalkalmazás jogpolitikai, elveinek érvényesülését a'katonái igazságügyi szervek munkájában; — az első fokú bíróságok tényállást megállapító tevékenységének színvonalát, valamint az első fokon jogerőssé vált ítéleteket; |
— a katonai bírósagok méllékbühtetést kiszabó 7 gyakorlatát, valamint ' ' '
— a szakértők igénybevételét a katonai ügyészségen és bíróságon, 'illetőleg a Legfelsőbb Bíróság Katonái Kollégiuma' előtt folyó | eljárásban. ' : i Elemzéseinkben elvi, politikái megállapításokra törekedtünk. Ázt ! Vizsgáltuk, hogy milyen következetességgel éá hatásfokkal érvényesül a [ Politikai Bizottság 1973. március 27-i — a jóg'álkalmazás jogpolitikai elveiről h o z o t t — határozata. .'••••••.-•.' | Minden tekintetben kedvező helyzetről, a jogalkalmazási gyakorlat fejlődéséről számolhattuhk be. Megállapításainkat ' alátámasztották az | elöljáró szakmai szervek hasonló tárgyú' vizsgálátai és élleriőirzéséi : is.; Az anyagokat hasznosíí^ra'-megküídtü-k^á^-álapszerV«zeteknek.'- i >•.' ; Hasznos és jó módszernek tartjuk' és tövábbra is alkalmazni fogjuk' a: VB és a PB hatáskörébe -tartozó vezetők es 'pártvezetőségek beszámol-: tatását. A beszámoltatások külörib&zŐ- -té»iátebaftr""dé:-'iTjáíidéh.: éséibeli' a; szakmai munka segítése aspektusából történnek.
j.
L
Rendszeresen beszámolnak az első fokú szervek vezetői pl. a szerveiknél tartott komplex vizsgálat megállapításai kapcsán tervezett intézkedéseikről, ugyanakkor az alapszervezet titkára arról, hogy milyen eszközökkel és hogyan kívánja az alapszervezet segíteni a vezetői elhatározás megvalósítását. > Beszámolnak a vezetők a jogpolitikai elvek egy-egy részterülete érvényesülésének gyakorlatáról, a parancsnokokkal való együttműködésről, a megelőző és jogpropaganda tevékenységükről. Ez utóbbi tárgyú testületi üléseinkre meghívják az első fokú szervezetek vezetőin kiv.ül az érintett magasabbegység parancsnokokat és azok elöljáróit, á seregtest parancsnokokat is. Mindezeken túl beszámoltatja a VB a vezető katonai igazságügyi szervek hatáskörünkbe tartozó vezetőit is a jogpolitikai elveknek a murikájukban történő érvényesüléséről. A pártalapszervezetek vezetőségeinek a beszámoltatása is rendszeres, kétévenként ismétlődő. Ilyenkor egyebek mellett beszámolnak az alpszérvezet szakmai munkát segítő tevékenységéről is.
|
;
Amint már arra utalás történt, párt- és végrehajtó bizottságunk sajátos helyzetben- van, mivel egyetlen közös fórumát képezi a különböző területen tevékenykedő katonai igazságügyi szerveknek.
j j ;
Hasonlóképpen sajátos a helyzetük a pártalapszervezeteink nagy többségének is. A sajátosságok egyrészt abból adódnak, hogy a katonai ügyészi szervezet katonai és belügyi állománnyal rendelkezik; másrészt pedig, hogy vidéken az ügyészségeknek és bíróságoknak közös pártalapszervezetük van.
I j ;
Ez a helyzet feltétlenül hasznos abból a szempontból, hogy az alapszervezet és a vezetőség áttekintheti a katonai és a belügyi szervek felé végzett munkát, ill. az adott ügyészség és bíróság teljes tevékenységét. A nehézséget — elméletileg — az ügyészségek és a bíróságok szakmai munkáját segítő alapszervezeti tevékenységnek a koordinálása, megszervezése jelenti az adott alapszervezeten belül. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez ma már a gyakorlatban nem jelent problémát. A felvetés tényleg csak elméleti. A szakmai munka politikai, mozgalmi eszközökkel történő segítésének tartalma és módszerei már hosszú idő óta alapar^ervezeteinknél is kialakullak, eredményesen és jól funkcionálnak. Hasznosan segítik az ügyészségek és bíróságok előtt álló szakmai, politikai feladatok megoldását. Pártszervezeteink ilyen szervezésben gyorsabban és érzékenyebben tudnak reagálni az eseményekre, jelenségekre. Módjuk van azonnal jelzéssel élni a szakmai vezetők felé, segíteni a megoldásban vagy pedig saját hatáskörben hatékonyan intézkedni.
Kommunistáink ma már elképzelhetetlennek tartanak más szervezeti felépítést. Hasznos volta a szakmai és pártmunka egyre emelkedő színvonalában realizálódik. A vezetők a szakmai feladatok eredményesebb megoldása érdekében mindenütt igénylik az alapszervezet vezetőségének, párttagságának segítségét. Rendszeresen kikérik a pártvezetőség, sok esetben pedig a taggyűlés véleményét a íontosabb kérdésekben. A kölcsönös tájékoztatás, a folyamatos, jó együttműködés szerves részévé vált. A pártvezetőségek munkaterveik és taggyűlési beszámoló jelentéseik tervezetét minden esetben megbeszélik a vezetőkkel. Ma már általános az is, hogy a vezetők kikérik és figyelembe veszik a pártvezetőség véleményét a szervek szakmai és évi munkát értékelő beszámoló jelentéseinek összeállításakor. Az utóbbi időben egyre több fiatal került szerveinkhez, választotta élethivatásul a katonai ügyészi vagy bírói pályát. Elkötelezettségük, hivatás-szeretetük kialakításához, szakmai, politikai nevelésükhöz jelentős mértékben járulnak hozzá az alapszervezetek. Folyamatosan figyelemmel kísérik politikai, szakmai fejlődésüket, magatartásukat; gondjaikra igyekeznek megoldást találni. A pártvezetőségek — a szakmai vezetők jelenlétében — rendszeresen beszámoltatják a> fiatalokkal foglalkozó ügyészeket és bírákat. A beszámoltatások hasznos tapasztalatokkal szolgálnak a pártvezetőségek és a vezetők részére egyaránt. így nyílik lehetőség arra, hogy egyeztetett álláspont után határozzák meg az instruktor további feladatait az adott fiatal politikai, szakmai fejlődése érdekében. Hatékony segítséget jelent a szakmai munka végzéséhez, hogy a pártvezetőségek egy-egy politikailag jelentős kérdés megvizsgálását, elemzését egy vagy több párttagra, személyre szóló pártmunkaként bízzák. A pártmunka elvégzéséről a vezetőségnek kell beszámolni, amely gondoskodik a tapasztalatok hasznosításáról. Ugyancsak személyre szóló pártfeladatuk az alapszervezetekben ténykedő kommunistáknak, hogy a hozzájuk tartozó alakulatok, BM szervek párt- és politikai szerveivel tartsanak folyamatos kapcsolatot: jelezzék a munkájuk során — különösen a megelőzés terén — szerzett tapasztalataikat, észrevételeiket. Ma már nem ritka azoknak az eseteknek a száma, amikor az alakulat, vagy szerv pártbizottsági, végrehajtó bizottsági üléseire meghívják az ügyészt és a bírót. Lehetőség nyílik ilyenkor a megelőző munkában szerzett tapasztalatok kicserélésére, a feladatok koordinálására. Gyakorlattá vált az egyes párttagok beszámoltatása a pártvezetőség által. A beszámoltatás alkalmával a pártfeladatok elvégzésén túl, számon kérik a szakmai tevékenységet is, vagy annak egy-egy kiemelten fontos részét, mint pl. az együttműködést, megelőzést, jogi propagandát stb. A pártvezetőségek a beszámoltatásra meghívják a vezetőket is Ez a módszer a szakmai munkát segítő pártpolitikai tevékenység fontos esz-
köze. A gondos előkészítés eredményeként alkalmas a beszámoltatott párttag szakmai, politikai fejlődésének kedvező befolyásolására, irányítására. Jelentős a szerepük alapszervezeteinknek az állomány szakmai műveltségi színvonalának növelésére irányuló törekvések megvalósítása terén is. Folyamatosan szervezik a jogi művek ismertetését, vitáját; rendszeresen megbeszélik a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásait. Több alapszervezetünk eredményés agitációs tevékenységet folytatott a Katonai Jog- és, Igazságszolgáltatás c. kiadványunkban és más folyóiratokban történő publikálás érdekében. Felismerték, hogy az'igazságügyi munka segítésének egyik fontos és sajátos észköze az ügyészek és birák elméleti, jogirodalmi tevékenysége. Ezen a területen az agitációs munkának arra kell irányulnia, hogy áz ügyészek és bírák részéről váljon általános igénnyé a tanulmányok, cikkek írása, a munka során szerzett tapasztalatok közreadása, a szakmai munka további fejlesztéséhek ségítése érdekében. : Pártalapszervezeteink jól hasznosítják azokat az anyagokat, amelyekét a pártbizottság készít a jogalkalmazás egy-egy fontosabb területének; elemzéséről. A központi anyagot minden esetben kiegészítik a saját munkájuk során szerzett helyi tapasztalatokkal. Az adaptálás azonban még nem minden esetben elég alapos, konkrét. Általánossá kell tenni annak vizsgálatát, hogy a központi anyagban rögzített megállapítások hogyan érvényesülnék az adott területen: az abban rögzített pozitív megállapításokhoz saját munkájukkal hogyan és mennyiben járultak hozzá, illetve a megállapított hiányosságokért miben és mennyiben felelősek és elhatározásra'kell jutniuk a magasabb sziritre történő továbblépés kérdésében. Csakis ilyen konkrét, helyi viszonyokra történő elemzés és alkalmazás eredményeként érik el a központi anyagaink céljukat, a szakmai munka politikai eszközökkel történő segítését. Az alapszervezetek a PB anyagait taggyűléseken, vezetőségi üléseken vagy aktiván tárgyalják meg. , Helyes-az-a gyakorlat, hogy taggyűlésen a nagy jelentőségű, az egész katonai igazságügyi szervezetre kiható — mint pl. az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból a katonai igazságügyi szervekre háruló — feladatokat vagy az adott szerv munkáját értékelő anyagokat; tárgyalják meg. A jogalkalmazás egy-egy részterületéről készített központi vágy helyi anyagokat —• a jelentőségüktől függően — vezetőségi ülésen, ill. aktíva értekezleten vitatják meg. A VB az alapszervezetek 1977-ben végzett munkájának értékelésekor úgy foglalt állást, hogy helyesen választják meg a pártvezetőségek azokat a fórumokat, amelyeken a különböző szintű, a szakmai munka segítését célzó anyagok ismertetésre kerülnek. Annál inkább helyes aZ' aktívák, közös aktívák szervezése, mivel a megvitatásra kerülő anyagok nemcsak
á kommunisták részére tartalmaznak feladatokat, ajánlásokat. Áz aktívákon a pártonkívüli ügyészek és bírák is'jelen, vannak. Ennél fogva az aktíva értekezletek agitációs, mozgósító fórumok is, a szakmai feladatok megoldására. ' .¡. • Az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Végrehajtó Bizottsága 1978. április 17-én 'számólt ¡be az MSZMP Néphadseregi Végrehajtó Bizottságának^ a jogpolitikai elvek érvényesüléséről a katonai igazságügyi szervek munkájában. A jelentésben beszámoltunk arról, hogyan érvényesülnek szerveink munkájában a Politikái Bizottság 1973. március 27-i határozatán alapuló 14/1973. sz NET határozatban rögzített jogpolitikai elvek, és milyen eszközökkel segítik azok egységes alkalmazását a katonai igazságügyi szervek pártszervei, pártszervezetei és kommunistái. Az MNVB ülésen kedvező helyzetről adhattunk számot. Örömmel állapíthattuk meg. hogy a jogpolitikai elvek szerveink gyakorlatában politikai és szemléleti hibáktól mentesen, helyesen a'Politikai Bizottságihatározat szellemében érvényesülnék. Mindez a szakmai vezetők, a vezető szervek hatékony irányító, ellenőrző munkájának, az állomány jó szakmai felkészültségének, politikai tisztánlátásának és tudatosságának, hiva! tásszeretetének az eredménye. A kedvező megítéléshez jelentősén hozzájárultak pártszervezeteink is , a már említett módon végzett szakmai muhkát segítő tevékenységükkel. A végrehajtó bizottságunk véleményét teljes egészében osztotta Czínege Lajos vezds. elvtárs, Oláh István altbgy. elvtárs, Dr. Nyíri Sándor elvtárs, Mórocz Lajos vőrgy. elvtárs is. Az MNVB hasonlóan eredményesnek és hasznosnak ítélte szerveink és pártszervezeteink munkáját és megerősítette azt. Jóleső érzéssel nyugtáztuk a katonai igazságügyi szervek vezetőinek, dr. Bíró György vörgy. elvtársnak, dr. Mátyás Miklós hb. vörgy elvtársnak és dr. Gáspár Gyula ezds. elvtársnak az MNVB-n elhangzott, munkánkat méltató, hasznosságát elismerő, köszönő és bátorító szavait, amelyet VB ülésünkön is megerősítettek. Az MNVB, a Magyar Néphadsereg felső vezetőinek és a katonai igazságügyi szervek vezetőinek, pártszervezeteink és kommunistáink szakmai munkát segítő tevékenységéről nyilvánított pozitív véleménye további jobb. színvonalasabb eredményesebb munkára kell, hogy ösztönözzön minden kommunistát, a katonai igazságügyi szervek valamennyi dolgozóját. Az egységes, szocialista típusú ügyészi szervezet — és ezen belül a katonai ügyészi apparátus — ebben az évben ünnepli létrehozásának 25. évfordulóját.
Á katonai ügyészi munka pozitív megítéléséhez jelentősen hozzájár rultak az apparátusban dolgozó kommunisták, ügyészek, irodai dolgozók és polgári alkalmazottak egyaránt. Eredményesen munkálkodtak a párt, a kormány, a legfőbb ügyész és elöljáróik határozatainak, utasításainak, parancsainak végrehajtásában. Elismerés illeti azokat az elvtársainkat, akik 25 éve, vagy ennél régebben teljesítenek szolgálatot a katonai ügyészi szervezetben. Szüntelenül fejlesztették politikai és szakmai tudásukat. Elkötelezettségüknek, politikai, tisztánlátásuknak és hivatásszeretetüknek az eredményeként becsülettel és tisztességgel helyt tudtak állni azokban az időkben, amikor mások cserbenhagyták pártunkat, a katonai ügyészi szervezetet, a fegyveres erőket. Áldozatkész munkájuknak köszönhető, hogy a katonai ügyészí apparátus politikai és szakmai tekintélye jelentősen megnevekedett nemcsak a fegyveres erőkön és testületeken belül, hanem azon kívül, a polgári életben és hazánk határain túl is. Az ő munkájuk eredménye, hogy kezük alatt felnőtt egy olyan fiatal generáció, amely követendő példának tekinti a pártunk, szocialista hazánk, az ügyészi szervezet, a fegyveres erők és testületek iránti hűségüket, politikai elkötelezettségüket, hivatásszeretetüket. Az apparátusba újonnan bekerült fiatalok ma már összehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között, jó politikai légkörben dolgozhatnak. Soha ne feledjék, hogy ezeket idősebb elvtársaiknák is köszönhetik. Munkájukkal járuljanak hozzá eredményesen a szocialista törvényesség szilárdításához, a fegyveres erők és testületek fegyelmi, bűnügyi helyzetének, erkölcsi-politikai állapotának erősítéséhez. Mindezek következtében pedig a katonai ügyészi szervezet tekintélyének további növekedéséhez.
A munkáshatalom védelmében írta: Dr. Víg István ezredes a Katonai Főügyészség Katonai Főosztályának vezetője
A II. világháború még tombolt, Magyarországon front volt. A front a régihez esztelenül ragaszkodó, céltalan áldozatokat követelő s a meggyengült nép és gazdasági ereje totális mozgósítását hirdető, a fasiszta Németország utolsó csatlósát választotta el az új Magyarországtól. Ez az új 1944. decemberében alakított kormányt Debrecenben. A cívis város már másodszor vált a magyar szabadság fővárosává. Itt detronizálták 1849. április 14-én a középeurópai népeket elnyomó Habsburgokat. Itt határolta el magát a felszabadult országrész lakossága képviselői útján az egész világ haladása ellen harcoló fasizmustól. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés demokratikus utat jelölt ki, kormányt alakított és elhatározta, hogy a felszabadult országrész résztvesz a fasiszta Németország mielőbbi megsemmisítésének előmozdításában. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én elhatározta és nyilatkozatában kijelentette, hogy: „ . . . a német elnyomók elleni harc és hazánk felszabadításának meggyorsítása érdekében megszervezi az új magyar nemzeti haderőt, a magyar, függetlenség és az állami szuverenitás egyik legfőbb biztosítékát." A kormánynak Honvédelmi Minisztériuma is volt, amely megkezdte a fegyverszüneti egyezmény megkötése után vállalt kötelezettség teljesítéséhez a hadsereg szervezését. A minisztérium szervezetében igazságügyi részleg is működött. Egy szétvert országban, megvert és igazságtalan célokért harcolt, súlyos véráldozatokat szenvedett szétzüllött hadseregből, a háború borzalmaitól sújtott népből és üres kincstárból kellett új szellemű hadsereget szervezni. Sok önkéntes értette meg e feladatot és verbuválódott a demokratikus honvédség. Főleg a két hadosztálya, amely a fasiszta Németország ellen fel is készült. Nemcsak a lelkes önkéntesekből állt, hanem a régi hadsereg nem,, vagy kevésbé kompromittált tagjaiból és jórészt a háborúból kiábrándulj katonákból, hadifoglyokból. A fegyelem bizony nem egy jól felkészített, jól kiképzett és erős erkölcsi alapokra, hagyományokra visszatekintő állományra támaszkodott. fi
41
Az akkori parancsnokoknak és ügyészi segítőiknek sokszor az elemi f e gyelmi kérdésekkel kellett megbirkózniok. A frontországban a vesztett háború, a gazdasági kifosztottságban az ellátatlanság, a felszereltség hiánya is fegyelemromboló hatású volt. Nem volt elég a demokratikus szellem lelkesítő ereje az ilyen állapotokban. A törvény segítsége is kellett. Itt kezdődött a felszabadulás utáni katonai ügyészi munka. Régi jogszabályokkal, de új szellemben és nagyon nehéz viszonyok között. A fegyverszüneti egyezményben vállalt kötelezettség teljesítésére fel is készült a demokratikus honvédség két hadosztálya, 1945 május első napjaiban ki is vonult a hadműveleti területre, de bevetésükre Németország kapitulációja miatt már nem került sor. Az itteni első ügyészi feladatok és szervezet részletes kimunkálása még a kutatókra vár, de annyit tudunk róluk, hogy léteztek, dolgoztak. Ha nem is külön szervezetben, mert az akkori törvények nem választották külön élesen a katonai ügyészi és bírói szervezetet. Ez előtörténet is az új típusú ügyészi szervezet 25. éves jubileumára, nem is lehet itt ezért ezzel az időszakkal részletesebben foglalkozni. Kihagyni sem lehet a keletkezés első időszakát és első feladatait. Úgyszintén, ahogy a következő időszakot sem, amely még mindig jórészt kívül esik a katonai ügyészi szervezettel egységes, új ügyészi szervezet történeti idején. Előzményét képezi, folyamatának elhagyhatatlan része. Mindkettő a későbbi, megszilárdult munkáshatalom védelmének kezdete, alapozása. A munkáshatalom védelme a háború és főbb következményei felszámolása után és a Néphadsereg megszervezése időszakában az 1956-os ellenforradalomig. A felszabadulást követően a demokratikus honvédség kezdeti fellendülő szervezése után az újjáépítés, a rendcsinálás időszaka következett. Az építőké lett a főszerep, az újjáépítőké. Romokból kellett életet teremteni, ellátást biztosítani, hogy a gazdasági élet vérkeringése meginduljon és az országban eltűnjön a rom, legyen út, vasút, termelés az iparban és a mezőgazdaságban. Nem a fegyvereké volt már a főszerep. Ez a hadsereg szervezésében egy leépítési időszak volt, ami természetes is. Termé-: szetes még akkor is, ha a II. világháborút, a melegháborút hamar felváltotta a hidegháború. Nemzetközi biztonságunk biztosítékát ebben az időszakban a hazánkban állomásozó szovjet hadsereg jelentette. Az építés belső biztonságát, rendszerét, gazdasági rendjét, ami abban a korban, amikor még a legelemibb élelmezési ellátás is megoldhatatlan gond volt, a demokratikus rendőrségünk, a népbíróságok, uzsorabíróságok, rögtönítélő bíróságok, és az egyéb igazságügyi szervek biztosították. Volt mit tennünk. Az 1919-es forradalmat vérbe fojtó terrorlegények, majd az ellenforradalmi rendszer népellenes elnyomói, — a volt böllér-
bicskás gyilkosoktól, a faji megkülönböztetést tömegmészárlássá végigvivő, esztelen fasisztákig — eddig büntetlenek voltak. Azok is, akik itthon maradtak, azok is, akik nyugatról visszaszivárogtak. A háborús bűnös horthysta vezető politikusok, főtisztviselők, a volt népnyúzók, a fasiszta hadsereg, csendőrség, rendőrség népellenes bűnösei, keretlegények és partizán vadászok most adtak számot bűneikért. Százezrek élete, még több ember megkínzása, az ország pusztulása előidézésének felelősei nem maradhattak büntetés nélkül, de az új munkáshatalomnak is potenciális ellenségei voltak. Akik kívülük szabadlábon voltak, a politikai, a gazdasági kibontakozást is nehezítették, szabotálták. A nehéz gazdasági élet, sürgős gazdálkodási rendet követelt, hogy mindenkinek jusson élelem, — ha kevés is. A zavaros koalíciós idők kitermelték a történelem kerekét visszaforgatni akaró politikai kalandorokat, új és régi ellenséget. A hidegháborús hangulattól bátorítást, nyugatról támogatást kapva ellenségeink szervezkedtek a demokratikus, majd népi demokratikus államrend megdöntésére. Ez mind hatalmi harc volt, s az újjáépítés és építés mellett ezekkel szemben is helyt kellett állni. A hadseregben és a rendőrségben is keresett szövetségest az ellenség, itt is megbújtak volt háborús és népellenes bűnösök. A felszabadulás utáni első évek újjáépítését és építést végző ország szorgalmas munkáját ilyen árnyékok is kísérték. Meg kellett közéletünket és társadalmunkat védeni ezektől a helyenként kárt okozó, helyenként azzal fenyegető árnyaktól. Az építésben szabotálással próbálták nehezíteni a helyzetet, ha politikailag vereséget szenvedtek. Szabotőrök, izgatók és szervezkedők jelentették az új ellenséges megmozdulásokat. Ezektől sem voltak mentesek a fegyveres szervek sem. Az első időszakban az ilyen ellenséges megnyilvánulások elleni harc jelentette a munkáshatalom védelmét, míg az ötvenes évek elején az egyre inkább a rendes kerékvágásba jutott élet köznapi bűnelkövetői ellen kellett harcolni. Ezek a szokásos köztörvényi és katonai bűncselekményt elkövetők voltak. Fegyveres szerveink fegyelmének és harckészültségének ezek lettek a gyengítői. A katonai ügyészségek itt nyújtottak segítséget a parancsnokoknak, a rend, a fegyelem megszilárdításában. Nem kis feladatot jelentett a megszilárdult hatalom részéről a szektás hibák folytán elkövetett törvénysértések rehabilitálása sem. Ezek mind a munkában, mind az adminisztratív szervek morális tekintélyének újrateremtésében feladatot jelentettek. Szilárd szocialista törvényességet•' kellett teremteni. ^ 1953-tól, az új egységes szocialista típusú ügyészi szervezet megteremtése idejétől, főleg a szocialista törvényesség alapjainak lerakása és biztosítása, s ennek létrejöttével a köznapi törvényességi feladatok kerültek előtérbe.
A,z 1956-os ellenforradalom azonban megszakította a most már töretlen fejlődést, gazdasági és politikai és jogi életünkben egyaránt. Ez az időszak, majd az ezt követő, más irányba szólította erőinket. . Az 1956-os ellenforradalom fegyveres leverése. Harcfeladatban a ka tonai ügyészségek. Rendkívüli intézkedések. Az ellenforradalom és az azt megelőző időszak eszmei zűrzavara, hibái fegyveres szerveinknél sem maradtak hatás nélkül. Helyenként a vezető testületekben, helyenként a végrehajtóknál irányítatlanság, fejetlenség lett úrrá és a határozatlanság, az elbizonytalanodás pedig egyértelművé vált a rendeltetés betöltetlenségével. Ha pedig az adminisztratív szervek nem töltik be hivatásukat és eszmei zűrzavar van, ott az ellenség, támad és az igazságtalan sérelmek miatt bizonytalankodók az ellenség'' uszályába kerülnek. Politikailag értékelt időszak ez, nem e tanulmány, feladata azt megtenni. Csak az új feladatok megértéséhez kell utalni rá. Annál is inkább szükséges ez, mert már felnőtté vált az a korosztály is, amely e korban még nem is élt, a fiatal felnőtteink jó része pedig csák gyermekfejjel élte át azt az időszakot. Az idősebb generációk átélték az eseményeket és tudják mi történt, ha akkor sokan nehezen is értették. Azonban több mint 21 év elteltével is gondot okoz megértetni a történteket azokkal, akik nem voltak a pergő és egyre vészterhesebben zajló események szemlélői. Veszélybe került a munkáshatalom. Belső és külső ellenségeink már az utcán nyíltan támadtak. A haladó erők védelembe vagy illegalitásba szorultak. Az ellenség és a befolyásuk alá került kétes elemek kezdték uralni az utcát, egyes fékevesztett hangadók a gyárakat, hivatalokat. Már a haladó elemek elhurcolásába, utcai lincselésekbe, fontos pártobjektumok valóságos ostromába és a védők legyilkolásába torkolltak a kilengések. Míg az események kezdetén a hibák kijavításának hangzatom jelszavával igyekeztek megtéveszteni az embereket, alig 10 nap alatt már nyílt ellenforradalmi jelszavakkal is felléphettek. A felszabadulás óta egyszer sem volt ilyen veszélyben a munkáshatalom. 1956. november 4-én megalakult az Ideiglenes Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely a szovjet csapatok segítségével felvetté a harcot az ellenforradalommal. Tisztázta mindenekelőtt az események politikai arculatát, egyértelműen ellenforradalomnak nevezte. Megkezdte a fegyveres szervek sorainak rendezését. .• . A fegyveres szervek hivatásos tagjainak félreérthetetlen nyilatkozatot kellett tenniök a munkáshatalom mellett, az ellenforradalom ellen és feltétlen engedelmességet a Munkás-Paraszt Kormány mellett az ellenforradalom elleni harchoz. Megértette e döntés jelentőségét és politikai tartalmát a katonai ügyészi szervezet döntő többsége és a feltétel nélküli rendcsinálás, az ellenforradalom felszámolása és a gyors konszolidáció mellett állt ki.
j j j j ' j ;
A konszolidáció nálunk is a katonai ügyészi szervezetben előbb soraink rendezésével kezdődött. Helyre kellett állítani az országban is — nálunk is — a párt tekintélyét. Ez is megtörtént. Itt is a döntő többség újra beállt a sorba. Fegyveresekkel csak felfegyverkezve lehet harcolni. Első volt, hogy kiverjük a fegyveres ellenség kezéből a fegyvert. Szovjet barátaink oldalán nem egy katonai ügyész is a karhatalomban harcolt. A konszolidáció következő lépése a szigorú közrend megteremtése volt. A nagyobb fegyveres gócok felszámolása után hatékony törvényi érvényt is kellett szerezni annak, hogy a nyílt harcban megvert ellenség után a bujkálok, az orvul támadók is letegyék a fegyvert. Ne fenyegethéssék a dolgozni akaró, becsületes dolgozókat egyés utcai és üzemi, bújkáló fegyveresek. Fegyveres fellépés kellett a közbiztonság megteremtéséhez, az élet beindításához. Mivel létkérdésről volt szó, a munkáshatalom létének kérdéséről, a szocializmus további építésének lehetőségéről, a legradikálisabb adminisztratív eszközt is igénybe kellett venni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendeletével kihirdette a rögtönbíráskodást 1956. december 11-i hatállyal. A tvr. bevezetésében adja indokát az intézkedés szükségességének: „Az a körülmény, hogy nagymennyiségű lőfegyver van ellenforradalmi elemek, hivatásos bűnözők, felelőtlen zavartkeltők és fegyvertartásra nem jogosult más személyek birtokában, akadályozza a rend helyreállítását és veszélyezteti az állampolgárok személyi, valamint vagyonbiztonságát. Népköztársaságunk ellenségei fegyverek birtokában gyilkosságok elkövetésétől sem riadnak vissza és megfélemlítik azokat a becsületes dolgozókat, akik békés alkotó munkájukkal egész népünk érdekeit kívánják szolgálni. A becsületes dolgozók joggal követelnek hathatós intézkedéseket ennek a tűrhetetlen állapotnak megszüntetése érdekében." '
A rögtönbíráskodás kiterjed a — gyilkosságra, —; szándékos emberölésre, — gyújtogatásra, — rablásra (fosztogatásra), — közérdekű üzemek vagy a •— közösség életszükségletének ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálásával elkövetett bűntettre —, — lőfegyver, lőszer — robbanószer, illetőleg robbanóanyag engedély nélküli tartására, — az ilyen bűncselekmények elkövetésére létesült szövetségre, — az ezekre irányuló szervezkedésre is, valamint
— lőfegyver (lőszer) engedély nélküli tartására vonatkozó feljelentési kötelezettség elmulasztására is. A rögtönbíráskodás végrehajtását a kormány a katonai bíróságok hatáskörébe utalta. A katonai ügyészségek feladata lett tehát, hogy biztosítsák, tárgyalhassanak is ilyen ügyet a katonai bíróságok. A párt és államvezetés nagy bizalma nagy szerepet juttatott nekünk a konszolidációban. A rend megteremtésére, az élet beindítására, a közbiztonság helyreállítására, az ellenség teljes leverésére szükség volt. Itt csak egyet lehetett tenni: minél határozottabban és gyorsabban eleget tenni az irántunk támasztott elvárásnak, megfelelni a bizalomnak. Nagy politikai vizsga előtt álltunk. Volt egy korábbi rossz példa is. Az ellenforradalom napjaiban, amikor Nagy Imre úgy érezte, hogy az ő kezében is irányíthatatlanná vált már az elszabadult pokol, statáriummal próbálkozott. Sem ereje, sem politikai hitele nem volt ahhoz, hogy ezt végrehajtsák. Nem is lett belőle semmi. Akkor folytatódott a jobbra tolódás. Nem hajtották végre, nem vették komolyan. Az ellenség azt remélte most is így lesz. Tévedett. A katonai ügyészségek vezetői és a katonai bíróságok elnökei megjelentek eligazításon Budapesten december 11-én délelőtt. Nem is annyira eligazítás volt az, mint inkább soraink és elszántságunk felmérése. Ez volt az első találkozás és erőfelmérés az ellenforradalom napja óta. Az indulás zökkenőmentes volt. A jelenlevők között senkiben sem volt kétség, húzódozás. Mindenki megértette feladatunk nagy politikai horderejét. Még aznap este 18 órakor életbe lépett a statárium. Másnap reggel, már ügy várt ránk Kecskeméten. Fegyveres ellenforradalmárok körülvették és megtámadták a Városföldi Állami Gazdaság igazgatójának lakását, s amikor az zörgetésükre ajtót akart nyitni, az üvegajtón keresztül több lövést adtak le rá. Az elkövetők a rögtönbíráskodás előírásainak megfelelően a Kecskeméti Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság előtt álltak. Az ítélet is a statárium előírásainak megfelelő volt. Csak egy példát mondanék arra, hogy milyen szükség volt a rend és közbiztonság megteremtésére. Még a tárgyalás napján sem volt rend az utcán. Ha már nem is fegyveresen, de tömegével mégis fenyegetően gyülekezett a kétes szándékú csőcselék Kecskemét főterén. Bár nem támadtak, de a karhatalom egész nap nem tudta szétoszlatni őket. A statáriális tárgyalás iránti érdeklődés tartotta együtt, de nem a munkáshatalom iránti aggódás jegyében. A tárgyalás biztonságát az épület négy sarkán négy harckocsi biztosította. Ez ekkor még kellett. Folyt a fegyveres, a politikai és a jogi harc a konszolidációért. így ment ez azonnal és határozottan a többi katonai ügyészségen és bíróságon is. A még meglevő ellenség látva a politikai vezetés, a fellépés és a végrehajtás komolyságát, meghátrálásra kényszerült.
A későbbiekben már a konszolidáció szilárdabb stádiumában együtt számoltuk fel az ellenforradalom még aktív maradványait a gyorsított eljárás keretében a kijelölt polgári ügyész és bíró kollégákkal. Katonai ügyészi apparátusunk mindig büszke volt és büszke ma is az akkori nagy bizalomra és elvárásra, de főleg arra, hogy munkánkkal — az akkor és később kapott értékelés szerint — megfeleltünk a bizalomnak. Igazoltuk a katonai ügyészi szervezet politikai érettségét és elszántságát, határozottságát. Ez erőt adott a későbbiekben és ad ma is és bizalmat, hagyományt a jövőre. A katonai ügyészek közül az ellenforradalom leverésében tanúsított helytállásáért sokan kapták meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kitüntetését a „Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet." Az utcán rend lett, az ellenséget lefegyvereztük, megsemmisítettük, vagy letette a fegyvert, visszavonult, megszökött, börtönbe került. Megindulhatott a normális természetű élet: a károk helyreállítása, az építőmunka folytatása, a hatalom megszilárdítása. Az ellenforradalom fegyveres leverése, megsemmisítése után az ellenforradalom kirobbantásában, és a részvételben bűnösök, valamint cinkosaik felelősségre vonása következett. Űj feladatok a munkáshatalom fegyveres szervei sorai rendezésében, fegyelme megszilárdításában. 1957 februárban az országos ügyészi értekezlet már a konszolidáció gyorsítását, elmélyítését tűzte ki célul. Fel kellett deríteni és biztosítani kellett, hogy bíróság elé kerüljenek az ellenforradalom kirobbantásában bűnös személyek, a résztvevők, cinkosaik, a karrieristák, az addig titkolt ellenséges elemek, akik kezet emeltek a néphatalomra. Mivel a fegyveres szervek között akadtak ingadozásból, ellenséges érzületből, vagy karrierizmusból az ellenforradalmárokkal — még fegyveresen is — együttműködő személyek, most ezeket kellett felelősségre vonni, tőlük sorainkat megtisztítani. Sajnos akadtak ilyenek a vezető, a középirányító és a végrehajtó szerveknél is. Akik megfeledkeztek esküjükről, nem maradhattak a fegyveres szervek tagjai és esküszegésükért, törvénybe ütköző bűncselekményükért nem maradhattak büntetlenül. Akik nem szöktek külföldre meg is bűnhődtek. Ez sem jelentett kis feladatot. Az elkövetkező évek munkáját jórészt ezek a sokmozzanatos, nehezen bizonyítható ügyek tették ki. , A konszolidáció azonban egyidejűleg új feladatot is adott. Védenünk kellett a megszilárdult hatalmat a külső ellenséges elemek ellen is. Nyugaton sokáig nem akarták tudomásul venni, hogy Magyarországot herri sikerült kiszakítani a szocializmust építő országok sorából. Nyílt nemzetközi fórumokon, belső ügynökeik és megtévesztett embereik útján, az országba dobott ügynökeik próbálkozásaival is mindent megkíséreltek, hogy az 1956-ban megvalósulni látszott reményeiket valóra váltsák.
Állambiztonsági szerveink má r rendezték soraikat és így nem talált az ellenség támadási felületet. Aki pedig mégis megkísérelte, törvényeink szigorával találta szemben magát. Új és magas szintű fegyelemre és szolgálati rendre volt szüksége fegyveres erőinknek és a fegyveres testületeknek. Okulva a múlt hibáiból ezt a tanulságot is le kellett vonni. Meg kellett szilárdítani és erősíteni a határozott egyszemélyi parancsnoki vezetést. Tudatosítani és a törvény eszközeivel is biztosítani a döntésre jogosult és kötelezett vezető felelősségét. A fegyelmi helyzeten az ellenforradalom okozta sebeket a törvényes felelősségre vonásokkal is gyógyítani kellett. A katonai - rendet és fegyelmet, a parancs iránti engedelmességet vissza kellett állítani és még magasabb szintre emelni. Míg az ellenforradalmárok felelősségre vonása a múlt lerendezése volt, ez már a jövő építése, szervezése, megalapozása. Nem volt azonban ilyen egyszerű az ellenforradalmat követő időszak katonai ügyészeinek a feladata. Még egy másik ellenséges csoporttal is meg kellett küzdeni. Ezt az addig megbújt, de az ellenforradalomban — idejüket elérkezettnek látva — előbújt és aktivizálódott, volt háborús és népellenes bűnösök alkották. Az 1956-os ellenforradalom idején aktivizálódott régi ellenforradalmárok és kiszolgálóik, a még büntetlen háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonása. A személyi kultusz időszaka sajnos azt a hibát is elkövette, hogy egy idő után hagyta ellanyhulni a két háború közti ellenforradalmárok, valamint a háborús és népellenes bűnösök felderítését. Ezek jó része addig meglapult, vagy kisebb büntetéssel, internálással megúszta, mert nem derítették fel teljes bűnlajstromukat. Amikor azonban elérkezettnek látták az időt, részt kértek a szereplésből, a hatalomból, törleszteni akartak. Köztünk éltek addig, jórészt felelősségre vonás nélkül a Horthy-korszak böllér-bicskásainak egy része, Somogyi Béla és Bacsó Béla volt különítményes gyilkosainak egyik tettese, az 1919-es Tanácsköztársaság ellen szervezett monitor-lázadás szervezője, volt horthysta detektívek és csendőrnyomozók. A háború előtt vagy alatt megszállt területek háborús bűnösei, akik a Szovjetunió területén a lakossággal vagy partizánokkal ke-, gyetlenkedtek, a Délvidéken, Zsablyán, Újvidéken, Szabadkán, Zomborban, Szenttamáson és Öbecsén ártatlan emberek tömeges kivégzésében vettek részt. Itt voltak még a hírhedt csendőrnyomozók, akik a munkásmozgalom harcosait kínozták, juttatták hóhérkézre vagy gyilkolták meg. Az Andrássy-laktanya, Dunakeszi-Alag, Soroksár, Újtelep, Naphegy-tér,; Erdély, Kárpátalja, a sátoraljaújhelyi börtön-kitörés, a Felvidék hírhedt csendőrnyomozóinak egyike-másika, a nyilas Nemzeti Számonkérő Különítmény szadista csendőrnyomozói, a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezezett Nemzeti Ellenállási mozgalom besúgója, aki több embert juttatott hóhérkézre (Bajcsy Zs. E., Tarcsay Vilmos, Kiss János altábornagy) és.
ezek megkínzói, Ságvári Endre és Rózsa Ferenc gyilkosai, a gettók kegyetlen rémei, a gestapó hirhedt magyar kollaboráhsai. Ha későn is, de nem elmulasztott történelmi igazságot kellett ezek bűneire is szolgáltatni. Ügyük felderítésé a magyar munkásmozgalom megismerése és találkozás tragédiáival. Jellemzésül ismerkedjünk meg az egyik ilyen ügyben keletkezett vádirat bevezető részével: „A Tanácsköztársaság bukása után a horthysta erőszakszervek, elsősorban a csendőrség és a politikai rendőrség megkezdte azon hazafias, baloldali erők felszámolását, amelyek gátolták a fasizmus magyarországi térhódításait. Csapásaikkal elsősorban a legaktívabb hazafias erőket, az illegalitásban levő kommunistákat igyekeztek megsemmisíteni, illetve megakadályozni azt, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja újjászerveződve felvegye a harcot a magyarországi burzsoázia ellen. Az elmúlt 25 éves ellenforradalmi időszak fehérterrorja különösen kiéleződött attól az időtől kezdve, hogy a nemzetközi, de elsősorban a német fasizmus aktívan kezdett készülődni rabló 'hadjáratára. Természetes, hogy a magyar hazafias erők is fokozták ellenállásukat, melynek reakciója — különösen 1940-től — a még fokozottabb üldöztetés volt. A horthysta erőszakszervek az 1940. évi alagi kommunistaellenes nyomozástól kezdődően egészen a felszabadulásig tömegesen tartóztatták le mindazon hazafiakat, akik aktívan és szervezetten igyekeztek megakadályozni a németek magyarországi térhódítását, illetve a fasiszta rablóháborúban való részvételét. A megszállt területeken, a Délvidéken, Erdélyben és a Felvidéken a legbrutálisabb eszközökkel igyekeztek elfojtani a partizánmozgalmakat és arra törekedtek, hogy ezek tagjait fizikailag megsemmisítsék. Ebtíen az időben még a látszólagos törvényességet sem tartották be, mert mint a zsablyai tömeggyilkosságok is bizonyítják, minden látszólagos jogi formájú felelősségrevonást mellőzve tömegesen gyilkolták le a hazafiakat. Az elfogott kommunistákat és hazafiakat a legbrutálisabb módszerekkel kényszerítették vallomástételre. A gumibot használatától kezdve villanyozógépet, tormászacskót és egyéb kínzó eszközöket alkalmaztak. Ezen embertelen eszközök alkalmazásának igen sok olyan becsületes hazafi, kommunista mint pl. Rózsa Ferenc esett áldozatul, akik a kínzások következtében még a bírói tárgyalások előtt életüket vesztették. A vádlottak résztvettek még" az akkori szolgálati szabályzatokban is tiltott, vallatási módszerek alkalmazásában és így tetteseivé, illetve részeseivé váltak emberek törvénytelen meggyilkolásának és megkínzásának". Módszereikből néhány elrettentő példa: A letartóztatottakat a kihallgatások során súlyosan megkínozták, gumibottal verték azok talpát és tenyerét. Elterjedt módszer volt a villanyozás és a tormás-zacskó használata is. 7
49
A villanyozó gép egy régi telefoninduktprbol, hajtókarbói és két zsinórból álló készülék volt, amit egy bőröndszerű foglalatba ágyaztak. A készülékkel történt vallatási módszer úgy zajlott le, hogy a letartóztatottat összekötözték és a földre fektették vagy ültették. Az egyik csendőrnyomozó, vagy detektív a készülék hajtókarját csavarta, a másik pedig az egyik kivezető drótot a letartóztatott lábára kötötte, míg a másik kivezető drótot az áldozat különböző testrészeihez érintette. Ezzel a módszerrel igen erős fájdalmat lehetett előidézni, valamint alkalmas volt arra, hogy a magatehetetlen állapotban levő letartóztatottban erős félelmet keltsen, viszont külsérelmi nyomot nem hagyott maga után. A másik vallatási módszer a tormás-zacskó használata volt. Ez abból állott, hogy frissen reszelt tormát tettek egy papírzacskóba és azt a letartóztatott fejére húzták. Ez csaknem elviselhetetlen fájdalmat, könye-. zést és fulladást idézett elő. Ezt addig alkalmazták, amíg a letartóztatott vallomást nem tett. Ezenkívül még alkalmazták a gúzsbakötést. Összekö • tözték a letartóztatottat a kezén, azt ráhúzták a térdére és egy botot nyomtak át a térd alatt. Az így összekötözött személyt hátára fektették, a gumibottal verték a talpát. Elrettentő példát találhattunk aljas provokációjukra is, hogy megtorlásul tömegmészárlást vigyenek véghez. A súlyos háborús bűncselekményt elkövető Ökrös Vince csendőrnyomozó is büntetlenül élt itt az országban egészen 1956-ig. 1942. márciusában összetalálkozott Újvidéken Zöldi Márton csendőr szds.-sal, akit háborús bűntettek miatt halálra ítéltek. Zöldi Márton a hírhedt Feketehalmy-Czeidner és Grassy délvidéki vérengző tábornok, háborús bűnösök társa volt. Elleriük a nagy nemzetközi és hazai felháborodás miatt még Horthy is kénytelen volt katonai ügyészségi és bírósági eljárást indítani, de akkor a büntetés végrehajtása elől a gestapó segítségével megmenekültek. Zöldi rávette Ökrös csendőrnyomozót, hogy vegyen részt egy partizántámadás imitálásában, melynek provokatív célja volt, hogy ennek örve alatt partizánvadászatot, illetve razziát indíthassanak. Ez meg is történt, ebben az időben egyik, pontosan már meg nem határozható napon Zöldiék. az egyik erdő szélén, Zsablya környékén nagy lövöldözést hajtottak végre, melyben több csendőr is résztvett. Ott találtak egy halott polgári személyt, aki mellé egy puskát helyeztek el, köré pedig töltényt szórtak, azt a látszatot keltve, hogy partizán volt és velük szemben tűzharcban halt meg. . Ezt aztán ürügyül használták fel arra, hogy nyomban egy széles körű razziát szervezzenek partizánok felkutatására. A razziában résztvettek csendőrnyomozók, egyenruhás csendőrök, valamint honvédségi alakulatok beosztottai is. ,
Ez az első razzia is több személy letartóztatásával járt. Azonban ezt követően néhány nap múlva sokkal szélesebb körű razziát tartottak. Ennek során, mely ismét Zsablya környékén folyt le, most már több száz ártatlan személyt tartóztattak le, szállítottak be a zsablyai községházára. A szóban levő személyeket, akik között nagy számban nők és gyerekek is voltak, több csoportban a közeli Tiszához kísérték és kezüket összekötözve, kivégezték, majd holttestüket a Tiszába dobták. A korabeli hiteles feljegyzések szerint így több száz ártatlan ember, becsületes szerb hazafi, nő és gyermek lelte halálát. Ökrös ezeknél a törvénytelen kivégzéseknél sem maradt tétlen. Maga személyesen megjelent két, egyenként 20—30 fős csoport kivégzésénél, ott az egyik alkalommal tűzparancsot is adott a kivégzésre. A másik alkalommal pedig a vele levő próbarendőrt utasította a tüzelésre. A kivégzésben részt vett nacionalista beállítottságú, magyar „nemzetőröket" bátorította, akik közül többen áttelepülés folytán ugyancsak itt éltek 1956-ig az országban büntetlenül. Egyik ilyen kivégzés alkalmával, miután brutális módon legyilkolták a kommunistákat, partizánokat és egyéb becsületes állampolgárokat és utána holttestüket a Tiszába dobták, onnan Ökrös Vince sóhajokat, fuldoklásszerű hangokat vélt felfedezni, amikor a nála levő géppisztolyból egy sorozatot adott le a hangok irányába, mire azok megszűntek. Ebben az eljárásban kellett felelősségre vonni a zsablyai tömeggyilkosság több résztvevőjét és egyik vezető bűnösét is, aki ekkor, mint az újvidéki csendőrség parancsnok helyettese, az akció egyik irányítója volt. Elkerülte az igazságszolgálatatás kiérdemelt felelősségre vonását az Í956-os ellenforradalom előtti időkig a volt nyilas Nemzeti Számonkérő Különítmény (NSzK) nyomozó osztáyának helyettes vezetője, Karabélyos Imre csendőr őrnagy is. Sőt vidéken vezető beosztást töltött be, a felszabadulást követő időkben megtévesztéssel szerzett „ellenállásban részvételét" tanúsító igazoló irattal. Karabélyos folytatta le annak idején a Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezds., Tarcsay Vilmos és társaik elleni hajszát. Romániában bújt meg a nyilas kémelhárítás besúgója, Mikulits Tibór pc. szds. Ö jelentette fel a BajcsyZsilinszky féle Nemzeti Ellenállási Mozgalmat és juttatta résztvevőit hóhérkézre, beépülve az ellenállási mozgalomba. Kiadatása után neki is felelnie kellett árulásáért. E nyilas nyomozószerv a volt csendőrnyomozó szervezetre épült és annak embertelen módszereit folytatta. A legvadabb nyilashatalom egyik legbrutálisabb szerve volt. Megalakítását Vajna Gábor nyilas belügyminiszter és Láday államtitkár közvetlen irányításával még a nyilas hatalomátvétel előtt elhatározták. Karabélyös e nyomozó szérvnek előbb helyettes vezetője volt, majd a Budapest körülzárása miatti szétválás után
a Budapesten maradó részleg vezetője lett. A hírhedt Margit-körúti nyomozás során minden eljárás alá vont személyt bántalmaztak. Még a hozzátartozókkal is kegyetlenkedtek. Mivel Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő volt és a mentelmi jogát nem függesztették fel, a hírhedt Dominics hadbíró alez. vészbírósága az ő ügyét elkülönítette. Még az elkülönítésre szavazó két hadbírót is letartóztatták, amivel előre meg is fenyegették őket, ha nem mondják ki a halálos ítéletet. Ez sem mentette meg Bajcsy-Zsilinszky Endre életét, mert később Sopronkőhidán kivégezték. Azt hiszem, ilyen távlatból már elmondhatjuk, hogy ezek az emberiség és a történelem szemében is súlyos bűnösök nem kerülhették el a büntetést. Igazságszolgáltatásunk tartozott ezzel a magyar nép igazságérzetének, hogy elhatárolja magát a háborús és népellenes bűnösöktől, és megtorolja a munkásmozgalom megátalkodott ellenségei károkozását is. Ez az igazságtevés, illetőleg az ebben való részvétel is, ebben a részében a mi apparátusunkra maradt. így szervezetünk történetét, szerepét, helytállását nem lehet még ünnepi alkalommal sem enélkül összegezni. Nehezen alakulhatott volna ki a mai közbiztonság és nyugodt politikai légkör, ha nem tisztul meg áz ország az ilyen bűnösöktől, a népek békéje és az emberi haladás kérlelhetetlen ellenségeitől. A konszolidációhoz, mai ünneplésünkhöz ilyen kitérők is kellettek. Csak így biztosíthatta a Párt VIII., IX., X. és XI. kongresszusa, hogy ma már teljes biztonságban a jelennel és a jövővel foglalkozhassunk, csak a történeti visszaemlékezésben és a soha nem feledhető régi bűnök számontartásakor foglalkozzunk ezekkel. Ezek a bűnök elévülhetetlenek és elfeledhetetlének. a történelem sem boríthat rá fátylat, az időmúlás sem kisebbítheti. Csakis így vezethetett utunk, országunk útja a mához, amikor a j e lent és a jövőt építhetjük. A TELJES KONSZOLIDÁCIÓ ÉVEIBEN Az MSZMP töretlen vonalú és őszinte politikája nem engedett újabb kitérőket, nem tett lehetővé visszaesést. Megvédtük a szocializmus vívmányait, visszaállította az ország és a párt a szocialista építés tekintélyét és igényét. A mezőgazdaságban is a szocialista szektor vált uralkodóvá a 60-as - évek elejére és így az MSZMP VIII. Kongresszusa kimondhatta, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Ez már olyan lépés volt az építés és haladás útján, ami hatalmunk szilárdságát és erejét tanúsítja. Nem voltak pedig ezek az évek sem gondtalanok. Csak növeli belső erőnk nagyságát és értékét az, hogy bonyolult nemzetközi: helyzetben kellett feladatainkat megoldani.
. Feszültté tették a nemzetközi helyzetet az imperialista hatalmak fenyegető lépései, különösen kiéleződött ez a berlini válság és a kubai blokád idején. Magas szintű készenlétre és fegyelemre volt szüksége ekkor fegyveres erőinknek, hogy készek legyenek szövetségeseink oldalán megvédeni hazánkat és a szocialista tábort. Ekkor a munkáshatalom védelmében a katonai ügyészek a harckészültség és fegyelem szilárdításához járultak hozzá a maguk eszközeivel, a maguk területén. A nemzetközi események hatására aktivizálódott belső ellenséges elemek — ekkor már. csak elszigetelt próbálkozásai — állambiztonsági szerveink ébersége, igazságszolgáltatásunk helytállása folytán semmilyen eredményt sem érhettek el. Sőt ilyen külső körülmények közepette is olyan erővel rendelkezett államhatalmunk, hogy már 1963-ban kegyelmezni is tudott a bűnösök egy részének. Közkegyelemmel azóta többször is adhatott és adott államunk lehetőséget a régi bűnök enyhítésére, a megbánás és jóvátételi szándék bizonyítására. 1968-ban már mi is hozzájárulhattunk Csehszlovákiában a szocialista ; vívmányok megvédéséhez. A MUNKÁSHATALOM VÉDELME NAPJAINKBAN Mondhatjuk-e napjainkban, hogy most már olyan sok nehéz és bonyolult feladat megoldása után könnyű a feladatunk? Erőnk és nagy tapasztalataink birtokában állíthatjuk-e azt, hogy túl vagyunk a nehezén, nincsenek már nagy feladataink? Eredményeink jelentősek és elismerésre méltóak, de a feladataink sem könnyűek, amint ezt az MSZMP XI. Kongresszusa is megállapította. „Társadalmunkban érvényesült a párt, a > munkásosztály vezető szerepe. Tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, a munkás-paraszt szövetség. Kiszélesedett a szocialista demokrácia, mélyült a szocialista nemzeti egység. A Magyar Népköztársaságban érvényesül a szocialista törvényesség. Államuiik a jövőben is következetesen érvényt szerez a szocialista törvényességnek: mindenkitől egyaránt megköveteli az egész nép érdekeit kifejező törvények megtartását és védi a törvényeink szerint élő állampolgárok biztonságát. A párt-, állami és társadalmi szervek továbbra is éberen ügyeljenek, hogy a szocialista törvényesség mindkét értelemben csorbítatlan legyen: a törvényt, a törvényességet a hatóságok, a gazdasági szervek is, az állampolgárok is minden körülmények között tiszteljék és tartsák meg. A hatóságok a törvényes rend védelme, az állam- és közbiztonság állandó javítása céljából szigorúan és következetesen lépjenek fel minden társadalomellenes magatartással szemben. Derítsék fel és a törvény szigorával büntessék a társadalmi és a személyi tulajdon elleni bűncselek-
menyek elkövetőit, a spekulációt, a társadalmi együttélést sértő magatart á s t . . . Hatóságaink a közrend fenntartásában és következetes szilárdításában jobban támaszkodjanak a társadalmi szervezetekre, erősítsék velük kapcsolataikat. Törekedjenek a jogszabályok egyszerűsítésére, világos megfogalmazására, folytassanak széles körben közérthető jogi propagandát, ezzel is segítsék az állampolgári kötelességek és jogok érvényesülését . . . A fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai becsülettel teljesítik hivatásukat. Dolgozó népünk elvárja, hogy a néphadsereg személyi állománya, a közrend és az államhatár őrei, a munkásőrök a jövőben is legyenek szocialista hazánk tudatos, hűséges védelmezői, szövetségeseink áldozatkész fegyverbarátai, és magas fokú hivatástudattal s felkészültséggel tegyenek eleget megtisztelő feladataiknak. Hazánk védelmi képességének erősítése érdekében folytatjuk fegyveres erőink és testületeink fejlesztését, harckészségének növelését, a személyi állomány erkölcsi-politikai színvonalának további emelését, szolgálati és életkörülményeinek javítását. A fegyveres erők és a fegyveres testületek alapvető kötelességeik teljesítése során a jövőben is vállaljanak részt népgazdasági feladatok megoldásában, az ifjúság eszmei, politikai, kulturális nevelésében." Fegyveres erőink szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeivel képesek megvédeni hazánkat, államhatalmunkat és a szocialista tábort bármilyen külső támadás ellen. Mégsem lehetünk önelégültek. A mai korszerű fegyverzet magas fokú felkészültséget, magas szintű fegyelmet követel. Ma ezt kell mindennapi munkánkban szem előtt tartani. Nem nagy tettekkel, ma nem a nagy cselekvések ideje folyik, de jól felkészült, körültekintő, mindennapos és célratörő munkánkkal kell segítenünk úgy, ahogy a XI. kongresszus itt idézett határozata és ennek szellemében a legfőbb ügyész utasításai, határozatai részleteiben is meghatározzák számunkra. Ha a fegyelmi helyzet javulása következtében erőink felszabadulnak, a bűnüldözésben a megelőző tevékenységhez kell átcsoportosítani. A megelőzés és a nevelés frontján sem könnyű helytállni és ma néphatalmunk megszilárdításához, védelméhez ez a legkomolyabb hozzájárulásunk. A törvényesség betartásához és betartatásához, biztosításához és további szilárdításához minden nap, minden tevékenységünkkel hozzá kell járulni. S hogy ne kelljen a törvény szigorú eszközeihez nyúlnunk, ahhoz féltő gonddal kell óvnunk a törvényességet, törvényeink előírásait, az állampolgári jogok betartását, megkövetelni az állampolgári kötelezettségek teljesítését, államünk tekintélyének és hatalmának fegyveres szervei erejének védelmét.
A katonai ügyész a büntető eljárásban Irta: Dr. Kánián József ezredes a Budapesti Katonai ügyészség vezetője
A katonai ügyészi szervezet elé állított feladatok (a Magyar Népköztársaság katonai ügyészsége szervezetéről szóló 5/1975. számú legfőbb ügyészi utasítás 2. § (1) bekezdése) elemzése nyilvánvalóvá teszi, hogy a katonai ügyész sokrétű tevékenysége köréből — ha egyáltalán lehet súlyozni — mint legfontosabb, de a belső arányokat tekintve mindenképpen a legnagyobb munkaterületként a büntető jogalkalmazás emelkedik ki. A büntető jogalkalmazás a büntető eljárásban valósul meg, a büntető eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint. • i A katonai büntető eljárás a fegyveres szervek ( fegyveres erők, fegyveres testületek) körében fejti ki hatását. A fegyveres szervek az állam egyéb szervei között, feladataik által meghatározottan, speciális szerepet töltenek be. Fegyveres erőink, -tesületeink alapvető feladata szocialista hazánk fegyverrel történő megvédése a külső és belső ellenség ellen, illetőleg az állam- és közbiztonság védelme, a közrend biztosítása. A sajátos funkciók ellátása sajátos struktúrát és belső rendet igényel, fokozott politikai, erkölcsi, fegyelmi követelményeket támaszt a személyi állománnyal szemben. E szervek hadrafoghatóságának, a feladatuk ellátására való alkalmasságának biztosítása érdekében létfontosságú a szolgálati rendjük, szilárd fegyelmük megóvása. Ebben a parancsnoki tevékenység mellett —: amely egyébként meghatározó —, azzal párhuzamosan, igen fontos feladat hárul a katonai büntető eljárásra, amely lehetőséget nyújt a bűncselekmények — a szolgálati rendet és fegyelmet legsúlyosabban támadó magatartások — elkövetőinek üldözésére, felelősségre vonására. Itt azonban nem csak a katonai bűncselekményekről van szó, amelyek legközvetlenebbül sértik a, katonai érdekeket, hanem az egyéb büntetendő magatartásokról is, amelyek bár közvetetten, de ugyancsak károsan hatnak a fegyveres szervek fegyelmi helyzetére, csorbítják tekintélyüket, zavarják jó kapcsolataikat a lakosság széles körével. A katonai büntető eljárás — a büntető eljárás általános céljain túl, — a parancsnoki intézkedésekkel összhangban, a büntető jogalkalmazás útján védi a fegyveres szervek fegyelmét, ezzel országunk honvédelmi, állam-, és közbiztonsági érdekeit; feladatának tekinti a bűncselekmények, fegyelemsértések és a
Szolgálati rendet támadó egyéb tását.
magatartások
megelőzését,
visszaszorí-
A katonai büntető eljárás sajátos feladatai sajátos követelményeket is támasztanak: növekszik a gyorsaság, az operativitás szerepe; a szakszerűség érdekében nem nélkülözhető a szolgálati és a katonai életviszonyok ismerete; fokozottabb jelentőségű a katonai titkok védelme; feltétlenül biztosítani kell, hogy a funkcionáló szervek rendkívüli helyzetben is működőképesek maradjanak stb. Ezek' a követelmények indokolják, hogy a katonai büntető eljárás a specialitásoknak megfelelően eltérjen az általános eljárástól és a katonai szervezetbe jól beilleszkedő, külön nyomozó, ügyészi és bírósági szervek lássák el az állam bűnüldöző és igazságügyi funkcióit. Hazánkban a felszabadulás a polgáritól teljesen elkülönült katonai igazságügyi szervezetet talált. A katonai büntető eljárást az 19Í2. évi Katonai Bűnvádi Perrendtartás teljesen külön szabályozta, amélynek egyes intézményeit ugyan a már demokratikus elvek alapján működő törvényhozás később fokozatosan kiiktatta, hatályon kívül helyezésére azonban csak 1951-ben került sor. A jogegyenlőség, az egységes jogrendszer alkotmányos alapelve sürgetőleg követelte, hogy szocialista jogfejlődésünk szüntesse meg a két büntető eljárási törvény egyidejű létét. Az 1951. évi III. törvénybe foglalt Büntető Perrendtartás életbeléptetéséről intézkedő törvényerejű rendelet volt az, amely megállapítva a sajátos eltérő rendelkezéseket, kiterjesztette az egységes törvény hatályát a katonai eljárásra is. Következő átfogó jogszabályunk a büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. sz. törvényerejű rendelet már egyik fejezetébe foglalva, egységes rendszerben tartalmazta a katonai eljárásra vonatkozó külön rendelkezéseket is. Ezzel megszűnt a katonai büntető eljárás teljes elkülönülése, míg más jogszabályok megszüntették a szervezeti különállást is. Ezt az egységet emeli ki a büntető eljárásról szóló hatályos, 1973. évi I. törvény is, amelynek XV. Fejezete és néhány külön rendelkezése foglalja össze a katonai eljárásban alkalmazandó sajátos rendelkezéseket. Az ügyészi tevékenységet szabályozó szakági utasítások ugyancsak megőrzik ezt az egységet, s a katonai sajátosságokról csupán néhány külön intézkedést tartalmaznak. A katonai büntető eljárás legfontosabb külön rendelkezései A katonai büntető eljárás az általánostól és a többi külön eljárástól mindenekelőtt abban különbözik, hogy a nyomozási, az ügyészi és a bírósági szakban egyaránt külön szervezett hatóságok járnak el. A külön szervezett igazságügyi hatóságok azonban nem elkülönült szervezetek, hanem részei az egységes ügyészi, illetve bírói szervezetnek.
Á katonai büntető eljárásban első fokon az egyes nagyobb helyőrsé gekben és az egyes magasabb katonai egységek mellett működő katonai bíróság jár el. A jelenlegi rendezés szerint azonban csupán öt nagyobb helyőrségben működő katonai bíróság és ügyészség van, amelyek átfogják az ország egész területét. Magasabb katonai egység mellett ez idő szerint sem katonai bíróság, sem katonai ügyészség nincs szervezve, bár erre a törvény lehetőséget nyújt. A katonai bíróság, ezzel együtt természetesen a katonai ügyészség hatásköre is a katonai büntető eljárásra tartozó ügyekre terjed ki. Katonai büntető eljárásnak van helye a katona által, tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett bármely bűncselekmény esetén. E vonatkozásban katonának kell tekinteni a fegyveres erők (néphadsereg, határőrség) tényleges állományú, továbbá a fegyveres testületek közül a rendőrség, és büntetésvégrehajtási őrség, lletve a munkásőrség hivatásos állományú tagjait (Btké. 32. §). A katonai büntető eljárás hatálya kiterjed a fegyveres erők és a már felsorolt fegyveres testületek polgári alkalmazottja által munkaviszonyával összefüggésben elkövetett, továbbá a munkásőrség társadalmi állományú tagja által szolgálatban, vagy azzal összefüggésben elkövetett bűncselekményre. Katonai büntető eljárásnak van helye a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekmények, valamint • minden olyan egyéb bűncselekmény miatt is, amely a honvédelem érdekét közvetlenül sérti, vagy veszélyezteti. A katonai büntető- eljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntető eljárásnak van helye, továbbá több terhelt esetén valamennyire, ha valamelyikük a katonai büntető eljárás hatálya alá tartozik és az eljárás elkülönítése nem indokolt. A katonai bíróság jár el az illetékességi területén elkövetett bűncselekmény esetében, továbbá az illetékességi területén kívül elkövetett bűncselekmény miatt is, ha az elkövető illetékes parancsnokának állomáshelye a katonai bíróság illetékességi területén van és a katonai ügyész ott emel vádat. A katonai büntető eljárásban az ügyész feladatát csak katonai ügyész láthatja el. A polgári ügyészség hármas tagozódásával szemben a katonai ügyészi szervezet kettős tagozódású: első fokon a területi katonai ügyészségek működnek, másodfokon pedig a Legfőbb Ügyészség keretében szervezett Katonai Főügyészség, — ezért a törvényhozó a katonai ügyészség vezetőjét megyei főügyészi jogkörrel ruházta fel. A területi katonai ügyészségek munkaszervezése a területi elven alapszik. Ez azt jelenti, hogy a katonai ügyész egy magasabbegység, vagy egységek, illetve belügyi szervek csoportja tekintetében a nyomozástól a vádképviseletig, az általános felügyelettől, más megelőző és kapcsolattartó feladatokig min8
57
den ügyészi tevékenységet ellát. A katonai ügyész így birtokában van mindazoknak az ismereteknek, amelyek munkáját — gyakran semmi más módon nem pótolhatóan — elősegítik. A belső szervezési és működési utasítások a katonai ügyészt széles körű jogosultságokkal ruházzák fel. így pl. a nyomozás során önállóan foganatosíthat minden intézkedést, a véghatározatokat kivéve, kiadmányoz minden határozatot, beleértve az előzetes letartóztatás elrendelését is. A katonai ügyész felettes ügyésze a katonai ügyészség vezetője aki a katonai ügyész által elrendelt nyomozás és előzetes letartóztatás határidejét két hónappal meghosszabbíthatja. A katonai büntető eljárásban magán vádnak nincs helye, ezért a törvény értelmében a magánvádas bűncselekmények tekintetében is a katonai ügyész jogosult eljárni. A gyakorlatban azonban, mivel ezek a bűncselekmények egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő vétségek, túlnyomó többségükben parancsnoki hatáskörben kerülnek elbírálásra. A katonai ügyész e bűncselekményeknél csak abban az esetben jár el, ha vádemelésre van szükség, illetve ha összefüggés miatt polgári személyekkel szemben is el kell járni, amire a parancsnok nem jogosult. A katonai ügyészi nyomozás A katonai büntető eljárásban a nyomozást külön szervezett hatóságok végzik. Nyomozóhatóság a katonai ügyész, valamint a külön jogszabályban meghatározott körben az illetékes parancsnok (vezető), és a rendőrség. A bűnüldözés eredményessége érdekében a halaszthatatlan nyomozási cselekmények elvégzésére az általános nyomozó hatóságok is jogosultak. Általános nyomozási hatáskörrel, minden bűncselekményre kiterjedően a katonai ügyész rendelkezik. A 7/1973. számú Legf. U. Utasítás rendelkezése szerint a katonai ügyész hatáskörébe tartozik a nyomozás mindazon bűncselekmények miatt, amelyeket külön jogszabály nem utal az illetékes parancsnokhoz, vagy a rendőrséghez. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy korábban a nyomozások mintegy 90—95%-át, jelenleg a parancsnoki hatáskör jogszabályi bővülésével mintegy 70%-át végzi a katonai ügyész. Parancsnoki hatáskörbe csak az enyhébb súlyú bűncselekmények tartoznak, ezért az államellenes bűncselekményeket kivéve, a katonai ügyész végzi minden súlyos megítélésű bűntett nyomozását. Ez a helyzet határozza meg a nyomozási munka helyét, szerepét, fontosságál. a katonai ügyészi tevékenységben. Általános nyomozási hatáskörrel a területi katonai ügyészségek rendelkeznek. Kivételt ez alól csupán egy belső utasítás határoz meg, melynek értelmében a Katonai Főügyészség nyomozócsoportja végzi az állam-, biztonsági szervek tagjai által hivatali működésükkel kapcsolatban, illetve a rendőrség vezető beosztású személyei által elkövetett bűncselekmények nyomozását.
A katonai sajátosságokra tekintettel a katonai ügyészségek illetékessége a nyomozásra eltér az általánostól. A területi illetékességi elv érvényesülése mellett előfordul, hogy az elkövetés helye szerint illetékes katonai ügyészség nem azonos azzal, amelynek területén az elkövető szolgálati helye van. A fegyveres szervek tagjainak magatartását elsősorban parancsnokaik ismerik, elkövetett cselekményük a szerv fegyelmi helyzetére is kihatással van. így célszerű lehet, hogy az érdemi döntést ne a bűntett elkövetési helye, hanem a terhelt szolgálati helye szerint illetékes, és az azzal közvetlenül, rendszeresen kapcsolatban álló katonai ügyészség hozza meg. E speciális igényből kiindulva, a belső utasítás ennek megfelelően határozza meg az illetékességet. Ez az utasítás rendelkezik azonban arról is, hogy valamennyi katonai ügyészség a terhelt szol gálati helyére tekintet nélkül, köteles az illetékességi területén elkövetett minden bűncselekmény esetében a nyomozást elrendelni, és lefolytatni. Nemcsak a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket kell elvégezni, hanem azokat is, amelyek a helyszínnel és az illetékességi területen tartózkodó személyekkel kapcsolatosak. Csupán e teendők elvégzése után lehet áttenni az ügyet a gyanúsított szolgálati helye szerint illetékes ügyészséghez, amely a gyanúsított kihallgatását és a szervvel összefüggő egyéb munkát végzi, majd dönt a vádemelés, vagy a fegyelmi eljárásra utalás kérdésébén. A nyomozás érdekében azonban ettől el lehet térni, és további nyomozási cselekményeket is lehet folytatni, lehetőség van egyben a gyanúsított előzetes letartóztatására is. Ezekben az esetekben a nyomozás befejezése után kell az ügyet átadni a vádképviseletre hivatott ügyészségnek. Amennyiben célszerűségi, vagy egyéb okok az elkövetés helye szerinti illetékesség betartását indokolják, a Katonai Főügyészség esetenként ad engedélyt az ottani vádemelésre. A katonai ügyészi nyomozás eszközeit, módszereit tekintve nem té>' el a rendőrség, vagy a polgári ügyészség által végzétt nyomozásoktól. Tevékenysége el jár ás jogilag természetszerűen az általános szabályokon ala • pul. Igénybe veszi a krimináltaktika módszereit és a krimináltechnika eszközeit. A nyomozás és a munkaszervezés — amiről már volt szó, — sajátosságát a hatáskörileg meghatározott bűncselekmények néhány csoportja adja. Katonai bűncselekmények nyomozásával —: a parancsnoki nyomozást kivéve — csak a katonai ügyész foglalkozik. E bűncselekmény-csoport nyomozásának elmélete a köztörvényi cselekményekétől eltérően nem volt régebben kidolgozva. Hosszú évek során a katonai ügyészek dolgozták ki, alakították és fejlesztették annak módszertanát. A katonai bűncselekmények körében a nehézséget elsősorban a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás bűntettének bizonyítása jelenti, ahol is az eljárás során bizonyítani kell az elkövetőnek azt a szándékát, hogy a betegség színlelése, vagy egyéb fondorlat alkalmazása a katonai szolgálatának teljesítése alóli kivo-
nását célozta. Leggyakoribb fondorlat az öngyilkossági kísérlet színlelése, a kar felületes metszése, illetve csekély mennyiségű gyógyszer bevétele útján. E cselekmények bizonyítására nagy társadalmi veszélyességük miatt a katonai ügyészségek sok energiát fordítanak, a módszerek finomítása azonban még változatlanul további feladat. A másik bűncselekmény-csoport, amelynek nyomozásánál ugyancsak fontos feladatok hárulnak a katonai ügyészségekre, a hivatali bűncselekmények. Az elkövető, illetve feljelentett személy ezeknél a bűncselekményeknél rendőr, gyakran nyomozó. A feljelentő viszont általában nem kifogástalan előéletű, nemegyszer súlyos bűncselekménnyel gyanúsított állampolgár. Tárgyi bizonyítékok csak ritkán találhatók, a számbajöhető tanúk vagy a féljelentő, vagy a feljelentett oldalán elfogultak. így a szinte mindig tagadásban levő gyanúsított mellett a tényállás, vagy egyes tényállás-részek csak közvetett bizonyítékok alapján állapíthatók meg. Ezekben az ügyekben különös jelentőségű az a kívánalom, hogy minden fellelhető bizonyítékot be kell szerezni az eljárás csak akkor lehet eredményes, ha a közvetett bizonyítékok láncolata összefüggő, töretlen. A hivatali bűntettek nyomozásának módszertana ma már teljesen kialakult, néhány bűncselekmény tekintetében a katonai ügyészek azt írásban is megfogalmazták. A katonai ügyészek végzik — a közlekedési baleseteken kívül — az összes helyszínes bűncselekmény, valamint a bűncselekménynek nem minősülő rendkívüli események (öngyilkosságok, egyéb természetellenes elhalálozások, repülőgép-katasztrófák stb.) helyszíni szemléjét is. A feltételek ehhez biztosítottak. A katonai ügyészek rendelkeznek a szükséges kriminalisztikai ismeretekkel és a krimináltechnikai eszközökkel is. A feladat ellátásához minden katonai ügyészségen ügyeleti, készenléti szolgálat van rendszeresítve. A szervezettség és a rendelkezésre álló közlekedési eszközök lehetővé teszik, hogy a katonai ügyész az eseményről szóló jelentést követően nyomban a helyszínre induljon és ott a további eredményes nyomozás érdekében a bizonyítékokat felkutassa és szakszerűen rögzítse. A nyomozási munka jelentős hányada irányul az ismeretlen bűnelkövetők felderítésére. Fokozott gondot jelent — operatív szervek hiányában — a nagylétszámú közösségekben elkövetett lopások, illetve a nagyvárosokban elkövetett más bűncselekmények tetteseinek felderítése. Ezekben az ügyekben a katonai ügyészek haladéktalanul megteszik a szükséges intézkedéseiket, szem előtt tartva, hogy a felderítés eredményességében döntő tényező az idő. A tervszerű és gyors munka eredményeként viszonylag jók a felderítési mutatók. Az eredményességet hátráltatják a gyakran késői feljelentések. A felderítésben rejlő megelőző erő fokozásaként ezért folyamatosan igényeljük a parancsnokoktól a bűncselekmény észleléséről történő tájékoztatások azonnali továbbítását.
Nyomozási tevékenységünkben szoros kapcsolatban állunk a polgári1 ügyészségekkel és különösen a rendőri szervekkel. Az elhelyezési körleten kívül elkövetett bűncselekmények esetébén helyi ismereteiket és lehetőségeiket a rendőrök szívesen bocsátják rendelkezésünkre, gyakran nyújtanak kérésünkre technikai és egyéb segítséget. A bűnügyek parancsnoki nyomozása A törvényhozó figyelembe véve a fegyveres szervek sajátos feladatait, a szilárd fegyelmi helyzet biztosításának egyik eszközeként az illetékes parancsnokot (vezetőt), akinek kezében elöljárói és fegyelmi jogkör összpontosul, a polgári életben csak a bűnüldöző és igazságszolgáltató ható ságok számára fenntartott jogosultságokkal ruházta fel. A Be. 332. § (1) bekezdése szerint a katonai büntető eljárásban az i l letékes parancsnok nyomozóhatóság. A törvényi felhatalmazás alapján a legfőbb ügyésszel egyetértésben a honvédelmi miniszter, a, belügyminiszter, az igazságügyminiszter és a munkásőrség országos parancsnoka külön külön utasításban meghatározta a nyomozásra illetékes parancsnokokat és azok hatáskörét. Az illetékes parancsnokok körét szükségtelen részletezni, elegendő arra utalni, hogy ide tartoznak a katonai egység- és intézet- stb. parancsnokok, a járási, kerületi rendőrkapitányságok vezetői, a büntetésvégrehajtási intézetek parancsnokai, a munkásőrség megyei parancsnokai, illetve ezek felettes szerveinek parancsnokai, illetve vezetői. Az egyöntetű szabályozás szerint az illetékes parancsnok hatáskörébe tartozik a nyomozás alárendeltjének — függetlenül attól, hogy az elbíráláskor a szolgálati viszonya fennáll-e, vagy nem — mindazon bűncselekménye esetén, amelynek a büntetési tétele az egy évi szabadságvesztést nem haladja meg. Az egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő vétségek esetében a katonai ügyész és az illetékes parancsnok egyaránt eljárhat, de ha az ilyen ügyben a katonai ügyész a nyomozást megtagadta, vagy elrendelte, illetőleg azt megszüntette, az illetékes parancsnok már nem jogosult az eljárásra. A katonai ügyész megbízása alapján az illetékes parancsnok folytathatja le a nyomozást az alárendeltje által elkövetett olyan bűntett esetében is, amelynek a büntetési tétele az 5 évi szabadságvesztést nem haladja meg, továbbá résznyomözási cselekmények elvégzésével a katonai ügyész a saját hatáskörében nyomozott bűnügyben is, megbízhatja az illetékes parancsnokot. A nyomozóhatósági jogkör mellett az illetékes parancsnok a bírói funkcióhoz hasonló törvényi felhatalmazással is rendelkezik. A Btk. 106. §-a kimondja: „Vétség miatt a katonát büntetés helyett fegyelmi fenyítéssel lehet sújtani, ha az eset összes körülményeire figyelemmel a büntetés célja ez úton is elérhető". A Be. 342. § (1) bekezdése viszont a következőket rendeli: „Ha az illetékes parancsnok a Btk. 106. §-ának eseté-
ben a nyomozást megtagadja, illetőleg megszünteti, a katonával szemben fegyelmi eljárás során fegyelmi, fenyítést alkalmaz. A parancsnok a nyomozás megtagadásáról, illetőleg megszüntetéséről szóló határozatot a katonai ügyésszel és a sértettel közli. Amennyiben a bűncselekményt a törvény nem rendeli egy évi szabadságvesztés büntetésnél súlyosabban büntetni, a nyomozás megtagadásáról, illetőleg megszüntetéséről szóló határozatot csak az illetékes parancsnok elöljárója változtathatja meg, vagy helyezheti hatályon kívül". Ez a törvényi felhatalmazás a bűncselekmény végleges érvényű elbírálását jelenti. A bűnügyek parancsnoki nyomozásáról szóló utasítások kötelezik az illetékes parancsnokok elöljáróit, hogy ügyeljenek a büntető jogszabályok, a törvényesség betartására és a jogpolitikai elvek érvényesülésére. Ennek érdekében a parancsnoki nyomozást rendszeresen ellenőrizniük kell. A parancsnoki nyomozás ellenőrzésének alapvető eszköze, azoknak a panaszoknak a törvényes intézése, amelyeket az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt vétségek tárgyában hozott nyomozást megtagadó, vagy megszüntető határozatok ellen jelentenek be és terjesztenek fel az elöljáró parancsnokhoz. A fenti tevékenység mellett az elöljáró parancsnok a parancsnoki nyomozásokat más módon is köteles rendszeresen ellenőrizni. Ennek egyik módszere szakközegének ilyen feladattal történő megbízása, természetesen utólagos beszámoltatása mellett. A katonai ügyészségek arra ösztönzik a magasabb paráncsnokokat, hogy az alárendelt parancsnokok tevékenységének átfogó ellenőrzése, illetve rendszeres beszámoltatása terjedjen ki a büntető jogalkalmazásra is. Az illetékes parancsnokok a nyomozáshoz segédszervekkel, nyomozó közegekkel rendelkeznek, akik a nyomozást az ő utasításukra, az ő nevükben és ellenőrzésük mellett végzik. A fegyveres erőknél nyomzótisztek és függetlenített nyomozótisztek, a fegyveres testületeknél pedig fegyelmi előadók és nyomozótisztek, testületeknél pedig fegyelmi előadók és nyomozótisztek működnek. A fegyelmi előadók és a függetlenített nyomozótisztek fő feladata a nyomozási munka. Ez képezi alapvető munkakörüket, többségük jogi végzettséggel is rendelkezik, arányuk azonban a nyomozótisztekhez viszonyítva csekély. A nyomozótisztek ezzel szemben egyéb szolgálati beosztásuk mellett látják el a feladatot, jogi alapképzettség nélkül. A nyomozás törvényességének katonai ügyészi felügyelete A nyomozás feletti felügyeleti tevékenység a korábbi években főleg a katonai ügyészi nyomozásokra és a BM Politikai Vizsgálati Osztály munkájára korlátozódott. A parancsnoki nyomozások száma egészen elenyésző volt, különös figyelmet ezekre nem kellett fordítani. Jelentősen
változott a helyzet 1972-ben, amikor életbe lépett az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelet a Büntető Törvénykönyv módosításáról, és kiegészítéséről, amely az illetékes parancsnok elbírálási jogát minden vétségre kiterjesztette. Az 1973. évi I. törvény az elbírálási jogot visszaállította az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetendő cselekményekre, s jelentősen szigorította az eljárásjogi kötöttségeket. Ezzel megnövekedett a katonai ügyészi tevékenységben is a nyomozás feletti felügyelet jelentősége. Az illetékes parancsnokok nagy száma és közülük sokak jogi képzettségének hiánya — mind az egységes törvényesség, mind a jogi szakszerűség érdekében — önmagában is követeli a felügyelet magas fokú hatékonyságát. Ennek megfelelően a 7/1973. számú Legf. Ü. Utasításnak a nyomozás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló részét csekély eltérésekkel a katonai büntető eljárásban is alkalmazni kell. A Katonai Főügyészség gyakorolja a felügyeletet a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium országos szerveinek, továbbá a Munkásőrség Országos Parancsnokságának a katonai büntető eljárás során végzett nyomozással kapcsolatos tevékenysége felett. A katonai ügyészségek végzik a felügyeletet az illetékességi területükön elhelyezett valamennyi alakulat parancsnokának és szerv vezetőjének, a katonai büntető eljárás keretébe tartozó nyomozási tevékenysége felett. Az egyes bűnügyek nyomozásának felügyeletét mindig az a katonai ügyészség látja el, amelynek illetékességi területén az elkövető alakulata van. A nyomozás feletti felügyelet csak a Katonai Főügyészségen jelent külön szervezeti tagozódást, mind a katonai, mind a belügyi főosztályon, ahol kifejezetten nyomozás'feletti felügyelettel foglalkozó főügyészségi ügyészek vannak. A katonai ügyészségeken ezt a tevékenységet az ún. „területfelelős" ügyész végzi. Az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő vétségek elbírálására, a parancsnok jogosult, ezért a katonai ügyész felügyeleti jogai e tekintetben korlátozottak. Ilyen vétség esetében a katonai ügyészt a Be. 18. § (1) bekezdésének d) pontjában, és a Be. 18. § (3) bekezdésében meghatározott jogok nem illetik meg. A nyomozást csak akkor szüntetheti meg a katonai ügyész, ha a parancsnok a bűnügyi iratokat vádemelés végett küldi meg és e javaslattal nem ért egyet. A nyomozás elrendelésére pedig csak akkor adhat utasítást, ha azt még a parancsnok nem tagadta meg. Abban az esetben, ha a parancsnok az egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetni rendelt bűncselekmény tárgyában hozott érdemi határozatának megváltoztatása, vagy hatályon kívül helyezése szükséges, a törvényesség helyreállítása érdekében a katonai ügyész köteles a parancsnok elöljárójához fordulni. Az egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntethető vétségek miatt a katonai ügyész és a parancsnok egyaránt eljárhat, ezért ha a pa-
rancsnok jár el, a katonai ügyészt a Be. Í8. §-ában meghatározott jogok korlátlanul megilletik és a véghatározatot is ő hagyja jóvá. A katonai ügyész a nyomozás feletti felügyeleti kötelezettségeinek teljesítése érdekében folyamatosan megvizsgálja a hozzá beérkezett parancsnoki nyomozások anyagát. Mind jogi, mind jogpolitikai szempontból értékeli a nyomozás és a véghatározat törvényességét, beleértve fegyelmi hatáskörbe vonás esetén a kiszabott fegyelmi fenyítés törvényességét is. Ügyészi közbeavatkozás szükségessége esetén él hatósági jogosítványával, ha csekélyebb és az ügy eldöntésére nézve nem lényeges törvénysértéssel találkozik, úgy észrevételeit közli az illetékes parancsnokkal. A katonai ügyész köteles már a nyomozás közben is fokozott felügyeletet gyakorolni a parancsnoki nyomozás felett, ha 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt a parancsnok ügyészi megbízás alapján jár el. A parancsnoki nyomozások átfogó ellenőrzése érdekében a katonai ügyész rendszeres vizsgálatokat tart a fegyveres szerveknél, amelynek során átvizsgálja a fegyelmi eljárás során elintézett büntető ügyek iratait is. A felügyelet kiterjed a parancsnoki fegyelmi eljárások törvényességének vizsgálatára is — átcsapva az általános felügyeleti tevékenységbe—, annak megállapítása érdekében, hogy nem bírálnak-e el törvénysértően fegyelmi hatáskörben bűncselekményeket. A hatósági jogosítványok érvényesítésével egyidejűleg a katonai ügyész köteles más, segítő jellegű módszerekkel is előmozdítani a parancsnoki jogalkalmazás törvényességét. Az 1975. decemberi főügyészi értekezleten adott legfőbb ügyészi útmutatás szerint: „A bűnüldözés elleni küzdelemben egyre nagyobb felelősség hárul az illetékes parancsnokokra, akiket a törvény fenyítési jogkörük mellett nyomozóhatósági jogkörrel és bizonyos kereteken belül érdemi elbírálási joggal is felruházott. E jogkör helyes és törvényes alkalmazása szükségessé teszi, hogy a parancsnokok jobban megismerkedjenek azokkal a büntető, anyagi és eljárásjogi intézkedésekkel, amelyek a helyes és megalapozott döntés kialakításához nélkülözhetetlenek. Figyelemmel arra, hogy ez irányú parancsnoki képzés még nem teljesen hiánytalan, a katonai ügyészek egyik fontos feladata, hogy a jogszabályok gyakorlatban történő alkalmazása során nyújtsanak olyan segítséget a parancsnokoknak, hogy azok e feladataiknak is maradéktalanul eleget tudjanak t e n n i . . . " „ . .. A katonai ügyészségek a jövőben is különös gonddal segítsék és támogassák a csapat- és függetlenített nyomozó tisztek munkáját, mert többségük eredményes munkatársnak bizonyult a bűnüldözésben, a rend és fegyelem megszilárdítására irányuló munkában". A katonai ügyészségek a rendelkezésre álló lehetőségeket igyekezzenek maximálisan kihasználni. A jogpropaganda, a jogi felvilágosító munka kiterjed szinte az egész hivatásos állományra. Jelentős a száma azoknak
r a jogi tárgyú előadásoknak, amelyek áz illetékes parancsnokok előtt hangzanak el jogi ismereteik bővítése érdekében. Hasonló célt szolgálnak a katonai ügyészségek által rendszeresen kiadott írásos tájékoztatók is, jelentős teret szentelve a parancsnoki büntető jogalkalmazás körében szerzett tapasztalatok ismertetésének. Á katonai ügyészségek végzik teljes mértékben a nyomozótisztek felkészítését és továbbképzését. E munka különösen fontos, hiszen mint már említettük, a nyomozótisztek jogi előképzettséggel nem rendelkeznek és gyakoriak a személycserék is körükben. A katonai ügyész a nyomozótisztek számára évente hat alkalommal egy-egy napos csoportos továbbképzést tart tanfolyamszerűén, előre kidolgozott tematika alapján, és évente minden nyomozótisztet egy hetes gyakorlati kiképzésre berendel a katonai ügyészségre. A Belügyminisztérium Vizsgálati Osztálya rendelkezik hatáskörrel a nyomozásra a katonai büntető eljárásban az állam elleni bűncselekmények (a Btk. 141. §-áha ütköző vétség kivételével), az államtitoksértés és a szolgálati titoksértés bűntette, továbbá a külföldre szökés bűntette tekintetében. A felügyeletet a Katonai Főügyészség látja el felette, erre kijelölt katonai főügyészségi ügyész útján. E nyomozás feletti felügyeleti tevékenység jelentős múltra tekint vissza. Kihelyezett ügyész végzett felügyeletet a BM Politikai Vizsgálati Osztálya Szerveinél az ellenforradalom felszámolását követő időben, és később a háborús bűnösök ügyeinek nyomozása idején, amikor a volt hírhedt csendőrnyomozók, horthysta detektívek, a nyilas nemzeti számonkérő különítmény nyomozói, a délvidéki, erdélyi, a kárpátaljai területek háborús bűnösei ügyeiben folyt nyomozás. Mind a múltban, mind napjainkban a nyomozás felügyeleti tevékenység túlnyomó része a katonai ügyészi nyomozásokra irányul. A katonai ügyész nyomozása felett felettes ügyésze a katonai ügyészség vezetője gyakorolja a felügyeletet. Ez a felügyelet rendkívül szoros, gyakorlatilag átfogja a katonai ügyészi nyomozás minden területét, magába foglalja az ügyészi intézkedések és határozatok (kivéve a katonai ügyészség vezetője, illetve a nevében kiadmányozott véghatározatok) ellen bejelentett panaszok elbírálását is. A Katonai Főügyészség gyakorolja a katonai ügyészség vezetője, illetve a katonai ügyészség nyomozása feletti felügyeletet. Ezt a felügyeleti tevékenységet segítik elő az olyan speciális rendelkezések, amelyek szerint pl. katona őrizetbe vételét, illetve előzetes letartóztatását a Katonai Főügyészségnek nyomban jelenteni kell; a tiszt őrizetbe vételéhez, előzetes letartóztatásához a katonai főügyésztől kell engedélyt kérni. Tiszt ellen vádat emelni, vagy őt bíróság élé állítani csak a katonai f ő ügyész engedélye alapján lehet. A nyomozás feletti felügyelet hatékonyságát szolgálják továbbá olyan időlegesen érvényes belső utasítások, ame9
65
lyeknek érteimében bizonyos ügycsoportokat a véghatározat kiadása eíőtt fel kell terjeszteni a Katonai Főügyészségre. Ilyenek pl. az ismeretlen tettes ellen indult büntető eljárások, és a kényszervallatás miatt indult, nyomozások. Jelentős azoknak a bűnügyeknek a száma, amelyeket a Katonai Főügyészség a véghatározat ellen bejelentett panasz elbírálása során vizsgál meg, és gyakoriak a Katonai Főügyészség célellenőrzései egy-egy bűncselekménycsoport tekintetében. A jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényesítése A legfőbb ügyész a XI. Kongresszus határozataiból adódó legfontosabb feladatok elemzésekor többek között az alábbi útmutatást adta a katonai ügyészi szervezet számára: „A büntető jogalkalmazáson — mint legfontosabb területen — belül a bűnözés visszaszorítására, okainak megszüntetésére, a polgári élet viszonyaihoz képest kedvezőbbek a lehetőségek. A parancsnoki állomány fokozott nevelői tevékenységében, a példamutatásban, a politikai szervek és katonai kollektívák erkölcsi, nevelő és felvilágosító munkájában jelentős helyet kap a fegyelemre nevelés, a társadalomellenes és a katonai életviszonyokat közvetlenül sértő magatartások megelőzése, visszaszorítása. A katonai ügyészségek fontos feladata hogy e tevékenység célirányos befolyásolásával, az adott lehetőségek legjobb kihasználásával mindent megtegyenek a bűncselekmények, szabálysértések és; fegyelmi vétségek megelőzésére, illetve visszaszorítására." A büntető jogalkalmazás jogpolitikai elveinek szellemében a katonai, ügyészek hosszú évek óta tudatosan törekednek a törvényes és a legkedvezőbb megelőző hatást kiváltó intézkedések alkalmazására mind a nyomozati, mind a nyomozás feletti felügyeleti munkájukban. Ebben a tevékenységükben rendkívül értékes segítséget kapnak a parancsnoki és pártpolitikai szervektől. A fegyveres szervek körében a katonai fegyelem és szolgálati rend szilárdítása szempontjából különösen fontos, hogy a bűncselekmény elkövetését gyors felelősségre vonás kövesse. Ez a jogpolitikai érdek a katonai büntető eljárásban jól érvényesül. Évek óta 90% körül ingadozik, illetőleg azt meghaladja; az egy hónapon belül befejezett nyomozások aránya, számos bűnügyben és nem is csak az egyszerű bizonyításúakban, a nyomozás mindössze néhány napot vesz igénybe. A katonai életviszonyok lehetővé teszik, a katonai érdekek pedig megkövetelik a bíróság elé állítás jogintézményének szélesebb körű alkalmazását. A katonai ügyészek minden ügyben vizsgálják, hogy az alkalmas-e a gyorsított eljárásra, a parancsnokokat pedig arra ösztönzik, hogy a lehetőségek felmerülésekor az intézkedés haladéktalan megtétele érdekében nyomban konzultáljanak. A tudatos törekvések eredményeként a
bíróság elé állítások aránya folyamatosan növekszik, s ma már a vádlottak mintegy 15—20%-a kerül bíróság elé az eljárásnak ebben a formájában. Lehetőségeink azonban még nincsenek teljesen kihasználva; elsősorban a rendőri szervek vezetőinek késedelmes feljelentései gátolják a teljes kibontakozást. A katonai ügyészek elsőrendű kötelességüknek tartják minden bűncselekmény felderítését és a tettesek felelősségre vonását, a tényállás megállapításához szükséges minden bizonyíték beszerzését, az eljárási szabályok meghatározott rendjében. A tervszerű munka eredményeként a nyomozás eredményességét az évek óta stabil 90—95% között mozgó jő mutatók jellemzik. A bűncselekmények megelőzése érdekében a nyomozás alapvető feladata az elkövetést kiváltó, illetve elősegítő okok feltárása. A katonai ügyészek eleget tesznek az e téren eléjük állított követelményeknek is. Ennek eredményeként — mindenekelőtt a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményeknél — a szignalizációk száma fokozatosan növekedett. A katonai parancsnokok, mint területük törvényességének gazdái, hasonló szemlélettől vezéreltetve járnak el. A feljelentés megküldésekor az illetékes parancsnok sokszor már azt is közli a katonai ügyészséggel, hogy melyek voltak az adott bűncselekmény elkövetését elősegítő körülmények és mit tett azok kiküszöbölésére. A katonai ügyészi jelzések aránya a bűnügyekhez viszonyítva mintegy 10%-os. Gyakoriak a magasabb, vagy országos parancsnokokhoz benyújtott szignalizációk, előfordulnak miniszterekhez küldött jelzések is. Ezek eredményeként a bűnelkövetés visszaszorítására a fegyveres szervek vezetői széles körben tesznek intézkedést, nem egyszer alapszabályzatot módosítanak. Az egyedi ügyeken kívül a katonai ügyészségek, illetve a Katonai Főügyészség rendszeresen végeznek egy-egy bűncselekmény csoportban elemző felmérést. A következtetésekről a katonai ügyészségek tájékoztatókat bocsájtanak ki a területükön elhelyezkedő illetékes parancsnokok számára, a Katonai Főügyészség pedig a miniszteriális szerveket tájékoztatja. A katonai büntető eljárásban, különösen a sorkatonák ügyeiben — mivel mozgási szabadságuk korlátozott —, fokozott jelentőségű a védelem biztosítása. Mind a parancsnoki, mind az ügyészi nyomozásban a bizonyítási eljárás során egyaránt feltárni törekednek a gyanúsított terhére és javára szóló körülményeket és azokat az elbíráláskor figyelembe veszik. Az alaki védelem a parancsnoki nyomozásban kevésbé jelentős, az ügyészi nyomozásokban viszont maradéktalanul érvényesül. Bizonyos korlátozást csupán az a törvényi előírás jelent, hogy védőként csak olyan ügyvéd járhat el, akit az igazságügyi miniszter az e célra összeállított külön jegyzékbe felvett. A védők személyi körének ez a szűkítése egyrészt az államtitok védelmét, másrészt a védelem szakszerűségének és hatékonyságának fokozását hivatott biztosítani.
A személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések megválasztásánál a szocialista törvényesség érvényesül. Az általános szabályokon túlmenően a törvény lehetővé teszi a katona előzetes letartóztatását abban az esetben is, ha szolgálati, vagy fegyelmi okból nem hagyható szabad lábon. Ha a katona terhelt előzetes letartóztatására nincs ok, de a fegyelem érdekében személyes szabadságának korlátozása szükséges, szoros felügyelet alá helyezhető. Az utóbbi években a vádlottak 25—30%-a kerül előzetes letartóztatásba a korábbi évek 40, vagy azt meghaladó százalékával szemben. A gyakorlat megfelel mind a jogpolitikai irányelveknek, mind a fegyveres szervek fegyelmi érdekeinek. A szoros felügyeletben rejlő lehetőségek azonban még mindig nincsenek maradéktalanul kihasználva. .. . A nyomozás befejezése után hozott döntésnek, annak, hogy vádemeléssel, vagy fegyelmi eljárásra utalással záródjon az ügy, tehát a helyes differenciálásnak a katonai büntető eljárásban különös jelentősége van. A bírói eljárás mellőzésére ugyanis a törvény nagyobb lehetőséget biztosít, figyelembe véve a parancsnok széles fegyelmi jogkörét. A Btké. 33. §-a lehetőséget biztosít a katonai ügyész számára, hogy a Btk. 60. §-ának megfelelő esetben katonával szemben figyelmeztetés helyett fegyelmi fenyítés kiszabása végett az ügyet az illetékes parancsnokhoz tegye át. Már a nyomozási szakban sor kerül tehát a bizonyítékok nyomatékosabb értékelésére, majd az ügy jogi megítélésére. E feladatnak a súlyo elsősorban a katonai ügyészre nehezedik. A döntés kialakításakor a jogpolitikai elvek általános előírásain túl figyelembe kell vennie a speciális katonai érdekeket is. Ezek közé tartozik többek között a terhelt szolgálati helyének fegyelmi helyzete, ott a hasonló cselekmények elszaporodottsága, vagy ritka előfordulása, a terhelt korábbi szolgálatának, fegyelmezettségének megítélése, az a speciális érdek, hogy a katona, ha ez alapvető törvényességi és szolgálati érdekeket nem sért, lehetőleg továbbra is állományban maradjon stb. A döntések meghozatalában érvényesül a differenciálás jogpolitikai követelménye. Ennek megfelelően az elkövetők 40:—50%-ának ügyében emel vádat az ügyész, míg a többieké fegyelmi felelősségre vonással zárul. A katonai ügyész részvétele a bírósági eljárásban A bírósági eljárás katonai jellegét kifejezésre juttató külön rendelkezések, amelyekről eddig nem történt említés, az alábbiakban foglalhatók össze: hivatásos bíróként — a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás elbírálásán kívül — csak katonai bíró jár el. A katonai bíróság a tárgyalás előkészítése során, vagy a tárgyaláson is megszüntető végzéssel zárhatja le a katona ügyét és az iratokat a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak küldheti vissza, ha a bűnös-
r ségi körülményeket úgy ítéli meg, hogy az elkövetett bűncselekmény f e gyelmi fenyítés alkalmazásával is elbírálható. A katona bűncselekménnyel összefüggő szabálysértését a katonái bír róság nem bírálhatja el. Ha a vád bűncselekményre irányult, de a bíróság csak szabálysértést állapít meg, az ügyet elbírálásra ugyancsak az illetékes parancsnokhoz kell áttennie. Kivétel, ha a vád tárgyává tett más bűncselekmény mellett a szabálysértéssé minősített cselekménynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége, vagy a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt. Ezekben az esetekben az eljárást a bíróság-' nak kell megszüntetnie, ezzel együtt a bíróság dönt áz elkobzás tárgyában, az elkobzás alá eső érték megfizetéséről és a polgári jogi igény elbírálásáról, ha pedig a katona szolgálati viszonya megszűnt, a szabálysértés összes jogkövetkezményeit alkalmazhatja. Sorállományú katonával szemben a büntető eljárásban a bűnügyi költségeket az állam viseli. • A katonai büntető eljárásban a vád képviseletére az első fokú eljárásban a katonai bíróság mellett működő katonai ügyész, a másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság előtt a Katonai Főügyészség ügyésze j o gosult. Kijelölés alapján azonban a katonai ügyész bármely katonai bíróság előtt képviselhet vádat. A magánvád a katonai büntető eljárásból kizárt, ezért az egyébként ilyen — rendkívül ritka — esetekben a vádat a magán vádló helyett is a katonai ügyész képviseli. A katonai ügyészségek és a katonai bíróságok között a kapcsolat elvi alapokon nyugszik és igen jő. Erre a szoros kapcsolatra annál is inkább szükség van, mivel nélküle nem oldható meg a szoros együttműködés á fegyveres szervek körében végzett megelőző munkában. A jó együttműködés a záloga a megelőzés szempontjából oly hatékony jogintézmények alkalmazásának is, mint pl. a bíróság elé állítás, amiről már szóltunk. A bírósági eljárásban és az ítéletben rejlő nevelő hatás kiterjesztését igen jól szolgálják a helyszíni nyilvános tárgyalások, melyekre a fegyveres erők szervezettségéből adódóan gyakrabban nyílik lehetőség. Az sem ritka jelenség, hogy egyes tárgyalásokra a hallgatóságot olyan katonák köréből rendelik ki, akik számára a részvétel különös tanulságul szolgál, tekintettel személyes hajlamaikra, korábbi kifogásolható magatartásukra, vagy szakmai érdekeltségükre. A bonyolultabb, hosszabb bizonyítási eljárást igénylő bűnügyekben csak a perbeszédek és az ítélethirdetés hangzanak el a helyszínen nyilvánosan. A katonai ügyészek a demonstratív tárgyalásokban rejlő lehetőségeket felismerték és indítványaik alapján a katonai bíróságok az ügyek 10—15%-át tárgyalják népesebb hallgatóság előtt. A megelőzés szempontjából különösen értékes a gyorsított eljárás alá vont ügyek demonstratív tárgyalása, ahol a hatékonyságot a nyilvánosság és a gyorsaság együttesen szolgálja. A helyszíni nyilvános tárgyaláson a katonai ügyész részvétele minden esetben kötelező.
A katonai ügyész jogosultsága és kötelezettsége a büntetőbírósági eljárásban alapjaiban megegyezik a polgári ügyészével, A katonai ügyész is köteles az egységes jogpolitikai elveket érvényre juttatni. A katonai eljárásban sem alakulhat ki más törvényesség, eltérő törvény értelmezési, vagy alkalmazási gyakorlat. Alapelv, hogy a katonai bíróság ítélkezési gyakorlata ne térjen el a polgáritól, ne legyen sem enyhébb, sem szigorúbb, ennek biztosítása többek között a katonai ügyésznek is feladata. Néhány jogterületen azonban a katonai ügyészre külön feladatok is hárulnak. A katonai bűncselekmények, a honvédelmi kötelezettség elleni és a honvédelem érdekeit közvetlenül sértő bűncselekmények elbírálására kizárólag a katonai bíróság jogosult. A hivatali bűncselekmények (a korrupciós jellegűeket kivéve) előfordulása a polgári ítélkezésben jelentéktelen, ezért elbírálásukra ugyancsak főleg a katonai bíróság előtt kerül sor. E bűncselekménycsoportok vonatkozásában a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek érvényre juttatása, különösen fontos feladata a katonai ügyésznek, indítványaival, fellebbezéseivel segítenie kell á katonai bíróságot a helyes ítélkezési gyakorlat, kialakításában. A katonai ítélkezésben kiemelt jelentősége van a büntetésvégrehajtás katonai módozatainak. A szabadságvesztés ugyanis katonánál fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában is végrehajtható. Ezeknek ar intézményeknek a felállítására a külön katonai büntető intézetek megszüntetése után került sor. A sorállományú katonák a három hónapnál hosszabb, de két évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztésüket kevés kivétellel fegyelmező zászlóaljban töltik le; míg katonai fogdában hajtják végre .a sorállomány tagjára három hónapot meg nem haladó, illetve a hivatásos állomány tagjára egy évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztést, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a büntetés célja ez úton is elérhető. A fegyelmező zászlóalj katonai alakulat, amelyben a büntetés célját az elítélt szabadságának elvonásával és szigorú katonai neveléssel biztosítják. Az elítélt a büntetés végrehajtásának befejezése napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A mentesítést a katonai mellékbüntetések alkalmazása nem akadályozza. A fegyelmező zászlóaljban töltött idő nem számít be ,a katonai szolgálat idejébe, ezért azt utána kell szolgálni. Az illetékes parancsnok azonban jogosult ettől eltekinteni. • A sorkatonai szolgálat megszakítás nélküli teljesítéséhez fűződő fontos katonai érdek akkor érvényesül, ha az elítélt katona büntetését katonai fogdában, illetve fegyelmező zászlóaljban tölti le. A polgári büntetőintézetben történő végrehajtás ugyanis együtt jár a katonai szolgálat megszüntetésével. A hivatásos szolgálatot teljesítő elítélt katona büntetésének polgári büntetésvégrehajtási módja, vagy a büntetés felfüggesztése esetén a lefokozás kimondása együtt jár az állományból való elbocsátásával.
Ékként a büntető eljárásban a katonai érdekek tévés megítélése a sorállományúak esetében indok nélkül kiképzetlen katonákat eredményezhet, a hivatásos állományúak .esetében pedig jelentős állami érdekeket sérthet, mert olyan katonák kerülhetnek ki kellő indok nélkül a fegyveres szervek kötelékéből, akikre az e szervek előtt álló feladatok végrehajtásában még szükség lenne. Katonával szemben mellékbüntetésül a bíróság lefokozást, rendfokozatban visszavetést, a soron következő előléptetésből kizárást alkalmazhat, ha az elkövető cselekménye a rendfokozat tekintélyének sérelmével járt, illetve az elítélt a soron következő előléptetésre méltatlan. A külön katonai mellékbüntetések helyes alkalmazása. az egyéni és általános megelőzést egyaránt jól szolgálja. A katonai ügyésznek ebben a kérdésben is segíteni kell közreműködésével, a helyes bírósági gyakorlat kialakítását. A katonai ügyészek a büntetési indítványok kialakításánál a jogpolitikailag indokolt egyéniesítés és differenciálás, valamint a fegyveres szervek fegyelmének szilárdítását és érdekeik védelmét jól szolgáló célkitűzések helyes összhangjának kialakítására hangsúlyozott figyelmet fordítanak. A katonai ügyész alapos felkészültsége, a jó előadókészség és a vádbeszéd tárgyilagos előterjesztése, nem utolsó sorban a katonai terminológia helyes használata a katonák befolyásolásának, nevelésének fontos tényezője. A váderedményességnek a hosszú évek óta kialakult és fenntartott 95—97%-os mutatója a megalapozott vádképviseletekre is visszavezethető. Az első fokú bírósági eljárásban az ítéletek 50—60%-os arányban emelkednek jogerőre. Ez mindenképpen kiegyensúlyozott ítélkezési gyakorlatot bizonyít. Az ügyészi fellebbezések megalapozottsága fokozatosan javul, az indoklásokat általában jogi szakszerűség és jó színvonal jellemzi. A fellebbezések eredményessége 70—78% között mozog, ebben azonban jelentősen közrehat a Katonai Főügyészség tevékenysége, mely a fellebbezések visszavonásával erős szűrőt alkalmaz. A védelmi fellebbezésekhez kapcsolódó főügyészi véleményekkel a Legfelsőbb Bíróság túlnyomó többségükben egyetért és azzal megegyező határozatokat hoz. A törvényességi óvásokkal korrigált ítéletek száma igen alacsony. A katonai ügyész ellátja az ügyészi feladatokat a különleges eljárásokban is. Az eltérő rendelkezések közül itt csak azt kell kiemelni, hogy az Összbüntetésbe foglalási eljárást a katonai bíróság folytatja le ha a büntetések valamelyikét katonai bíróság szabta ki és ugyanez a rendelkezés vonatkozik a bírósági mentesítésre is. E két jogintézmény adja egyébként a katonai ügyész feladatainak többségét is a különleges eljárásokban. *
*
*
A fentiekben kíséreltem meg felvázolni a katonai büntető eljárás — mint külön eljárás — legfontosabb rendelkezéseit és az általuk meghatározott katonai ügyészi tevékenységet. A cikk behatárolt terjedelme, az igen széles témakör és az olvasó iránti tisztelet nem tette lehetővé, hogy minden általam lényegesnek tartott kérdést érintsek. Törekvésem arra irányult, hogy elsősorban a nem katonai büntetőjogászok és majd az örökünkbe lépő utódainak számára bemutassam a ma katonai ügyésze sokrétű munkájának néhány vetületét. A mindennapi gyakorlati tevékenység ismeretének birtokában legjobb meggyőződésem szerint számot adjak arról, hogy a katonai ügyészek munkájuk e szép, de nem könnyű területén is nagy felelősségtudattal, ha kell áldozatkészen dolgoznak, a szocialista törvényesség bázisán érvényesítik államunk büntető jogalkalmazási elveit. Hatékonyan közreműködnek a hazánk, állam- és közbiztonságunk, közrendünk védelmére hivatott fegyveres szervek személyi állományának megóvásában, szilárd fegyelmi állapotának, feszes szolgálati rendjének megőrzésében.
A katonai ügyészi általános felügyeletről Irta: Dr. Pálfi Zoltán alezredes katonai főügyészségi ügyész
I. Az egységes, szocialista típusú ügyészség megalakulásának 25. évfordulója jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a katonai ügyészi általános felügyeleti munka két és fél évtizedére is. Az 1953. évi 13. tvr. — mint ismeretes —- a munka tartalma szempontjából alapvető változásokat hozott az ügyészség addigi életében, működésében. Ezen belül rendkívül megnövekedtek az ügyészség törvényes kötelezettségei. A tvr. meghatározva az egységes szocialista típusú ügyészség alapvető feladatait, egyebek között előírta: a legfőbb ügyész és az alárendelt ügyészek a törvényesség biztosítása érdekében: a) őrködnek a minisztériumok és a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt szervek, az ezeknek alárendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és az államigazgatás egyéb szervei, valamint az államhatalom helyi szervei által kiadott rendeletek, határozatok és utasítások, továbbá egyéb intézkedések törvényessége felett, valamint afelett, hogy a hivatalos személyek és polgárok a törvény rendelkezéseit ne sértsék meg (Általános felügyelet).. (1953. évi 13. tvr. 6. §.) A tvr. a katonai ügyészségek számára nem csak tartalmi, hanem szervezeti szempontból is döntő jelentőségű volt. A szocialista államszervezési alapelveknek megfelelően kivonta a katonai ügyészségeket a Honvédelmi Minisztérium addigi irányítása és felügyelete alól, kimondva, hogy:' „ . . . A Magyar Népköztársaság Néphadserege Katonai Főügyészségének élén a Néphadsereg katonai főügyésze áll, akit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevez ki. A Néphadsereg katonai főügyésze ügyészi működését illetően a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének van alárendelve és ennek egyik helyettese". (1953, évi 13. tvr. 33. § (1) és (2) bek.) 10
73
íde kívánkozik azonban, hogy szervezeti szempontból nemcsak az 1953-as, hanem már az azt megelőző esztendő is rendkívül mozgalmas volt a katonai ügyészségek számára. Az 1952. évi 014. sz. honvédelmi miniszteri parancs ugyanis elrendelte az addigi területi katonai igazságügyi szerveken kívül a fegyvernemi (pl. tüzér- műszaki-, légierő-), a hadműveleti (pl. a hadtest) és a harcászati magasabbegység- (pl. a hadosztály) parancsnokságok mellett is a katonai bíróságok és ügyészségek felállítását. A tvr. hatályba lépése ezeket a katonai ügyészi szerveket új állomás helyeiken — rendszerint tábori elhelyezési körleteikben — érte, és mintegy első hatásaként véget vetett annak a helyenként még újra felvetődő vitának, hogy ti. az ügyészség miért nem tartozik a parancsnok alárendeltségébe. Az 1953. évi 13. tvr. megalkotását megelőző előkészítés eredményeként viszonylag rövid idő elteltével 1 megjelent „A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterével egyetértésben kiadott 45/1953, Legf. Ü. sz, utasítása a katonai ügyészi szervek általános felügyeleti munkája tárgyában". Ez az utasítás, mely a katonai ügyészi általános felügyeleti tevékenységnek azóta is egyetlen teljes körű szabályozását adta, bepillantást enged az indulás időszakában támasztott követelményekbe és e munkáról alkotott egykorú felfogásba. Ezért — bár már régen nincs hatályban — és mert egyes tézisei tartalmilag még ma is hatályosulnak, megérdemli, hogy valamivel részletesebben foglalkozzunk vele. Az utasítást elemezve, mindenekelőtt az érdemel figyelmet, hogy bár a katonai ügyészségek hatásköre (és így az általános felügyeleti kötelezettsége) a néphadseregen kívül más fegyveres testületekre is kiterjedt, mégis csupán a honvédelmi miniszter előzetes egyetértésével került kiadásra. Ennek ellenére alkalmazni kellett valamennyi fegyveres szervezetnél az általános felügyeleti munka végzése során. Erről tanúskodik az utasítás IV., befejező része2, amely kimondta: „az illetékes katonai ügyész a törvényesség megtartása feletti felügyelet során a katonai büntető eljárás alá tartozó egyéb fegyveres és rendészeti testületeknél — a jelen utasítás megfelelő alkalmazásával — abban a körben jár el, amely az illető testület számára előírt szolgálati rend és fegyelem megtartását illetőleg az elöljáró, fegyelmi jogkörét, vagy a katonai büntető eljárás körét érinti." Ugyancsak szembetűnő, hogy bár az utasítás döntő része csupán megismétlése a tvr., valamint a „civil" ügyészi általános felügyelet, sza bályainak (legfeljebb a fogalmazást „katonásították"), mégis szükséges1954. január 4-én A IV. fejezet címe: „A katonai ügyészség általános felügyeleti jogköre a tető eljárás alá tartozó egyéb fegyveres és rendészeti testületek felett". 1
2
katonai bün-
nek tartották a felügyeleti ágban végzendő munka teljes körű szabályozását. Ebben az induláskor különösen nélkülözhetetlen áttekinthetőségen és segítségnyújtáson kívül bizonyára közrejátszott a katonai ügyészségek korábbi teljes különállásának hatása is.3 Az utasítás négy részben és ezen belül 53 pontban foglalkozik a katonai ügyészi általános felügyelettel. Az I. rész „az általános felügyelet tartalmá"-t határozza meg, kiindulva az Alkotmány 42. és 44. §-aiból, továbbá a katonai ügyészi jogosultságokat és intézkedési formákat a 13. sz. tvr. szerint. A II. rész az általános felügyelet módszereit, ezen belül az eredményes munka, feltételeit, továbbá a törvénysértések feltárásának és kiküszöbölésének, valamint a felelősségre vonás kezdeményezésének módját írja elő. Az utasítás III. része foglalja össze az általános felügyeleti munka megszervezését az első és a másodfokú katonai ügyészi szerveknél, valamint az első fokú katonai ügyészségek irányításának alapvető formáit. A IV. rész csupán az utasítás hatályának már említett rendelkezését tartalmazza. Az utasítás 2. pónt (3) bek.-e — kiindulva az Alkotmány 44. §-ából — kimondta: „A katonai ügyész köteles kellő időben és hajthatatlanul intézkedést tenni a törvény bármilyen megsértése miatt: a törvénysértések feltárása, kiküszöbölése és megelőzése érdekében személyre való tekintet nélkül, minden helyi befolyástól függetlenül..." Az általános felügyeletet gyakorló katonai ügyész feladatait az utasítás így összegezte: a katonai ügyész köteles biztosítani: „ .. . a) katonai szervek működésében a katonai szolgálat megállapított rendjének a betartását; b) az öntudatos katonai fegyelem fokozását; c) a parancsnoki tekintély megszilárdítását; d) a honvédségi vagyonnak és általában a társadalmi tulajdonnak a védelmét; e) a katonák, azok hozzátartozói és a többi polgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelmét; f) a parancsnokhoz előterjesztett panaszok helyes elintézését; g) a parancsnokok által kiszabott fenyítések törvényességét; h) a fenyítések törvényes végrehajtását a fogdában; i) a kártérítés helyes intézését és leírását; 3 Ennek nyomai egyébként az 1953. évi 13. tvr. 3. § (2) bek.-nek szóhasználatában is kimutathatók, amennyiben a tvr. „a Magyar Népköztársaság Néphadseregének (!) ügyészségi szervei"-ről és a „Néphadsereg Katonai FőügyéSzségé"-ről stb. beszél.
j) az élelmezési és egyéb anyagi normák betartását; k) a katonai titok megőrzésére vonatkozó szabályok betartás á t . . ." (Ut. 4. pont). •• Mint látható a fentiekben a katonai általános felügyelet „tárgyi hatálya" került első ízben megfogalmazásra. Ugyanakkor — úgy vélem — az is kiviláglik, hogy már magában e szabályozásban benne rejlett néhány olyan buktató, ami az „útkeresés" időszakában, sőt a későbiekben is sok tévedés forrása lett. Az ügyészi általános felügyelet eszközei: az óvás, a javaslat (ma: felszólalás) a fegyelmi és a kártérítési eljárás kezdeményezése, illetőleg a büntető eljárás indítása voltak (az Ut. II. rész 19—32. pontok). Ismerte az Utasítás a törvénysértés közvetlen parancsnoki orvoslására irányuló felhívást is (Ut. 19. pont C) alpont). 25 év távlatából is figyelmet érdemelnek, és egyben igen jellemzőnek is mondhatók a törvénysértések megállapításának alapvető módszerei, s az e módszerek hatékony alkalmazását segítő rendelkezések, A törvénysértések megállapításának alapvető módszereiként előírja az utasítás: a) az általános hatályú parancsokkal, utasításokkal és egyéb rendelkezésekkel való megismerkedést; b) a részvételt az olyan — nem operatív — parancsnoki értekezleteken, melynek tárgya a törvényesség, a fegyelem és rend megszid lárdítása; c) a helyszíni vizsgálatok tartását; d) a betekintést a néphadsereg ellenőrző szervei és az ellenőrzést felülvizsgáló katonai szervek okmányaiba, irataiba; e) a panaszok és bejelentések vizsgálatát; f) a katonai szervek és személyek részéről történt törvénysértésre utaló sajtóközlemények megvizsgálását; g) az ügyész részéről a bűnügyek tanulmányozása vagy tárgyalások során hivatalból észlelt egyéb törvénysértésre utaló adatok megvizsgálását, és végül h) a katonai alakulatoknál vezetett panaszok és beadványok könyvének megtekintését (Ut. 10. pont). Az utasítás 7—9. mazásra mindaz, amit való kapcsolattartás és előzés fogalomkörében
pontjaiban alighanem első ízben került megfogalma a parancsnokkal, politikai és pártszervekkel együttműködés, valamint a jogpropaganda, a megtartunk számon. Az utasítás kimondta:
„ . . . 7. A törvényesség eredményes ellenőrzésének elengedhetetlen feltétele, hogy a katonai ügyész állandó eleven kapcsolatban legyen a parancsnokokkal, politikai helyettesekkel, a párt- és DISZ-szervekkel, valamint az egyes katonai személyekkel is.
Figyelemmel kell kísérnie a törvénysértésekről a katonai sajtóban, faliújságokon stb. közzétett, vagy más módon ismertté vált t é n y e k e t . . . " „ . . . 9 . A katonai ügyész nem elégedhet meg a félderített törvénysértések kiküszöbölésével, hanem a törvényesség megsértésének megelőzésére kell törekednie. Ezért rendszeresen vegyen részt a párt- és DISZ-gyűléseken, rendezvényeken, csapatgyűléseken, tisztigyűléseken, szemlélői kikérdezéseken, becsületbírósági tárgyalásokon, hogy a felszólalásokból képet kapjon a törvényesség megtartásáról. A törvényesség megszilárdítása érdekében a katonai sajtóban megjelenő cikkekkel, előadásokkal és tanáccsal támogassa a parancsnokokat, párt- és DISZ-szerveket abban a törekvésükben, hogy a néphadsereg tagjait a katonai rend. és fegyelem szabályainak, a katonai eskünek, az elöljárók parancsainak maradéktalan megtartására neveljék." 4 II. Az általános felügyeleti tevékenység ellátására, illetőleg a fegyvernemi, hadtest, hadosztály és helyőrségi katonai ügyészségek ezen me rőben új munkaterületének irányítására a Katonai Főügyészségen általános felügyeleti osztály létesült. A Katonai Főügyészség egykorú, 01103/1953. sz. „Besorolási Táblázatának"5 tanúsága szerint az osztály vezetője a katonai főügyész első helyettese volt. Rajta kívül egy osztályvezető helyettes és további két főügyészségi ügyész tartozott az osztályhoz. A 45/1953. Legf. Ü. sz. utasítás lehetővé tette, hogy ha az adott első fokú katonai ügyészségen több ügyészhelyettes (beosztott : ügyész) dolgozik, az általános felügyeleti munkára ott is külön osztályt szervezzenek, illetőlég e munkakörrel egy vagy több. ügyészt —: állandó jelleggel — megbízzanak. (39. pont). 1953—56. között azonban e lehetőséggel az első fokú katonai ügyészségek nem éltek, részint, mert e munkaterület — fejletlensége miatt — függetlenített ügyész, különösen pedig osztály szervezését nem igényelte, másrészt a bűnügyi munkateher, valamint az adott létszámviszonyok miatt (számos ügyészség csak egyszemélyes volt) erre sok helyen egyszerűen lehetőség sem volt. A Katonai Főügyészség általános felügyeleti osztálya irányító és munkaszervezési tevékenységének kezdeti időszakáról csak kevés adat 4 A lenti rendelkezések mostani olvasása alapján valamelyest érthetővé válik, hogy a parancsnokokkal való kapcsolat tartást, a megelőző munkát, a jogi propagandát és általában az együttműködést hosszú ideig miért tekintették sokan, elsősorban az általános felügyeleti szakág körébe tartozó feladatnak. •: 5 Hadtörténeti Levéltár 545/1953. archív, sz. .
áll rendelkezésünkre. Bár az utasítás kezdettől fogva előírta a munka tervezését (35. pont) az első időben az első fokú ügyészségek részére általános felügyeleti munkaterv nem készült. Központi tervutasítás, melynek alapján valamely témát kötelezően kellett volna megvizsgálni, nem volt 6 . Az általános felügyeleti osztály saját feladatát —• a hatáskörébe tartozó ügyek intézésén túl — a felső katonai szervekkel való kapcsolatfelvételben, valamint az első fokú ügyészségeknek a havi szakmai értekezleten történő továbbképzésében ismerte fel. Ezek az emlékezetes felügyeleti tájékoztatók a munka elvi és gyakorlati kérdéseivel nem egyszer a részletekbe menően is foglalkoztak, s fő módszerük a már végzett munka tanulságainak elemzése az általánosítható tapasztalatok leszűrése és a szóbeli iránymutatás volt. Az osztály munkájának nagyon hasznos vonása volt, hogy eleven napi kapcsolatot tartott fenn a Honvédelmi Minisztérium vezető (vezérkari hadtáp, ellenőrző, pénzügyi és nem utolsó sorban politikai) szerveivel, s az általuk rendelkezésre bocsájtott adatok alapján igyekezett következtetést levonni a katonai ügyészi általános felügyeleti feladatokra, nem ritkán akár egyetlen ügy (panasz, vagy rendkívüli esemény) kapcsán is. Emellett az általános felügyeleti osztály jelentős időt és energiát igénylő első fokú munkát is végzett, amennyiben — több ízben — bekapcsolódott ság — OLLEP — Hadtápszolgálatának) vizsgálatába, vagy a „HTK" eljáa vezető HM szervek (pl. az Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokrás (azaz a kártérítési gyakorlat) törvényességének országos méretű felmérési munkáiba, amit az illetékes HM szervek végeztek. Hasonlóan első fokú munka volt a „civil" vezetés alatt álló hadiüzemekben (KGM „ B " vállalatoknál) folytatott vizsgálat is, pl. a Munka Törvénykönyve, illetőleg a munkavédelmi és balesetelhárítási szabályok betartásáról. A tapasztalatok hiánya és a fenti munkamódszer — minden ellenkező igyekezet ellenére — végül is azt eredményezte, hogy az általános felügyeleti tevékenység első- és másodfokon egymással meglehetősen függetlenül, önállóan indult fejlődésnek. A megindulást maga az élet is követelte. Megismerkedve az ügyészség új törvényes kötelezettségeivel, elsősorban a polgári lakosság, de kisebb mértékben a fegyveres erők és testületek tagjai is kezdetben nagyszámú és sokfajta panasszal fordultak a katonai ügyészséghez, bízva abban, hogy a korábban elszenvedett törvénysértésekre orvoslást találnak. A Katonai Főügyészségre és a Budapesti Katonai Ügyészségre 1954. és 1955-ben érkezett panaszok mennyisége alapján szolid becsléssel is arra lehet következtetni, hogy évente mintegy
8 Ennek ellenére az akkor gyakori (havi, majd negyedéves) jelentésekben kezdettől fogva külön részben „az általános felügyeleti munka" c. fejezetben kellett beszámolni a szakágban végzett tevékenységről.
1ÖÓÖ—12ÓÖ panasszal foglalkoztak a katonai ügyészi szervek, ami kb. ötszöröse a mai ügyforgalomnak. 7 A panaszok tárgy szerinti megoszlása igen változatos volt. Elsősorban a fegyveres erők egyes szervei, valamint azok egyes tagjai által okozott sérelmek miatt emeltek panaszt. A legmagasabb a lakásügyi panaszok száma volt, elsősorban a hivatásos, továbbszolgáló és polgári állomány elhelyezése érdekében történt igénybevételek, a társbérleti problémák és az együttélési szabályok megsértése miatt. E mellett nagyszámú volt a gyermektartásdíj nem fizetése miatti panasz, de már kezdettől intéztek az ügyészségek kártérítési, munkaügyi és nyugdíjpanaszokat is, A panaszosok tájékozatlanságának, másfelől azonban az új ügyészi szervezet iránti bizalomnak volt a jele, hogy néha olyan esetben is a katonai ügyészséghez fordultak, amikor az ügy végképp nem az ügyészi szervek, illetőleg a katonai ügyészségek hatáskörébe tartozott. (Pl. a gépjárműtelephely felülvizsgálatának kérdése, vízvezeték beszerelési kérelem, kutya tulajdonjogának megállapítása, házassági ígéret megszegése stb.). Jóllehet a törvénysértések feltárásának, illetőleg a törvényesség megszilárdításának alapvető módszereként már a 45/1953. Legf. Ü. sz. utasítás is a helyszíni vizsgálat lefolytatását írta elő (lásd. 10. pont c) alpontját) a vizsgálati tevékenység csak vontatottan indult meg. Ennek a már említett irányítási problémákon kívül is számos oka volt. A katonai ügyészi állomány érdeklődése, jogi, szakmai ismeretei —és hozzátehetjük a korszak követelményeiből fakadó emberi, politikai ambíciói is — elsősorban a büntetőjoghoz, pontosabban a bűncselekmények elleni harchoz, a nyomozáshoz és vádképviselethez kötődtek. Nem volt megfelelő állományunk körében az általános felügyeleti munka végzéséhez szükséges jogterületek ismerete sem. Hiányzott a szakági feladatok ellátásához szükséges jogszabályok és katonai szabályzatok nagy része is. Megoldatlan volt még számos elvi és gyakorlati kérdés. A tvr. lakonikus mondatai, de az Utasítás előírásai sem igazítottak el bennünket olyan problémák megoldásában, hogy pl. mi az általános felügyelet terjedelme, hol vonhatók meg határai, mit jelent a gyakorlatban az operatív beavatkozás tilalma, vagy hogy egyáltalán mi minősül törvényességi kérdésnek. E nehézségek is hozzájárultak ahhoz, hogy egyesek eme új ügyészi funkciónak a létjogosultságát is vitatták. E negatív hatásokkal szemben —• az ügyészség vezetésének határozott követelménytámasztása túl — pozitív tendenciák is mutatkoztak. Elsősorban a fegyvernemi és csapatügyészi gyakorlatban eltöltött 2 év alatt 7 A Katonai Főügyészség 1954-ben 257, a Budapesti (helyőrségi) Katonai ügyészség 1955-ben 239 panaszt intézett, összehasonlításul: 1975-ben a Budapesti Katonai ügyészséghez 70, a Katonai Főügyészséghez 27, a katonai ügyészi szervezet egészéhez pedig 282 panasz érkezett.
olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyekből kitűnt, hogy a parancsnokok és a pártpolitikai szervek nemcsak a szoros értelemben vett bűnüldözési és vádképviseleti feladatok ellátását, hanem a fegyelmi helyzet elemzésében és a fegyelemsértések megelőzésében való tevékeny részvételünket is igénylik.. Az értékelő, elemző munka során ezidőtájt szerzett tapasztalatokat és ismereteket jól tudtuk hasznosítani az általános felügyeleti vizsgálatok megindulásakor is. Ami a vizsgálati munka tartalmát illeti, részben a munkaterület újszerűsége, másrészt a hozzáértés és a tervszerűség hiánya miatt az első vizsgálatok rendkívül tarka képet mutattak. A Budapesti Katonai Ügyészség pl. 1955-ben egy év alatt 71 alakulatnál 14 témában tartott vizsgálatot. A korábbi kizárólagos bűnüldözési tevékenységből fakadó szemlélet eredményeként a vizsgálatok mindenekelőtt a büntetőjogi törvénysértések megelőzését célozták. Ugyancsak jellemző erre az időszakra, hogy bár az utasítás kezdettől fogva tilalmazta az operatív kérdések vizsgálatát (8. pont), a fokozott segítés szándékától hajtva ezt rendszeresen szem elől tévesztettük. A témák sokasága és a fenti hibák ellenére bizonyos irányvonal már kezdetben is kialakult. A Budapesti Katonai Ügyészségnek a már említett évben 71 alakulatnál végzett összesen 149 vizsgálata közül pl. 67 esetben a honvédségi vagyon kezelésére, tárolására, elszámolására és el lenőrzésére — azaz a társadalmi tulajdon megóvására — szolgáló rendelkezések betartását ellenőrizte (zömmel a ruházati és az élelmezési szolgálatnál.) Vizsgálati témák voltak még: a panaszintézés (26 esetben), a fenyítések végrehajtása a fogdában (20 esetben), a kártérítési gyakorlat (8 esetben), a munkajogi rendelkezés betartása, a munkaügyi viták intézése (3 illetőleg 9 esetben), valamint három ízben az egységparancsnokok által kiadott rendelkezések törvényessége, A felsoroltakból, — különösen az élelmezési és a ruházati szolgálatnál végzett nagyszámú vizsgálat részkérdéseiből: mint pl. a kezelés (karbantartás), tárolás, elszámolás, látható, hogy a vizsgálatok rendszeresen „átcsúsztak" az operatív irányító munka területeire is. Az általános felügyeleti munka tartalmát kereső új és új próbálkozások, továbbá a naponta jelentkező problémák ellenére az 1954—56 közötti időszak végére mégis elmondható, hogy e két év alatt az általános felügyeleti munka szerves részévé vált katonai ügyészségeink tevékenységének. A parancsnokok és vezetők is megismerkedtek ezzel az új ügyészi funkcióval, egyre többen értették meg jelentőségét és támogatták annak ellátását. . III. Az ellenforradalom •— csakúgy mint minden területen — az ügyészi munkában is jelentős visszaesést okozott. Leverése után a katonai ügyészségek alapvető feladata a munkás-paraszt hatalom közvetlen védelmét
jélentő jogszabályok szilárd végrehajtása volt. A megnövekedett munkateher, a létszámgondok és más hátráltató körülmények miatt 1957. I. félévében általános felügyeleti munkát a katonai ügyészségek legfeljebb a panaszintézés kapcsán végeztek, vizsgálatokat nem folytattak. 1957-ben a korábbi szervezeti felépítés is jelentősen megváltozott. A fegyvernemi, hadtest és hadosztály ügyészségek megszűntek, illetékességi területüket, hatáskörüket és megmaradt állományukat a területi katonai ügyészségek vették át. A Katonai Főügyészségen ismét felállították az általános felügyeleti osztályt, de most már csupán 3 fővel (1 osztályvezető és 2 előadó). E helyek is fokozatosan kerültek betöltésre (1958-ra). A korábbi szervezeti felépítéshez képest lényeges változást jelentett viszont, hogy most már az első fokú katonai ügyészségeken is lehetőség nyílott a „szakosítás"-ra. mellyel több ügyészség élt is (Budapest, Debrecen, Szeged), bár teljes egészében soha nem került végrehajtásra. A kijelölt általános felügyeleti ügyészek munkaidejének 70—80%-át azonban az általános felügyeleti tevékenység töltötte ki (Ezenkívül — esetenként — vádat képviseltek.) Az ellenforradalom leverése utáni első időszakban folyt általános felügyeleti munka tartalmát jellemezve, Dr. Bartus Imre az ügyészi szervezet egészére vonatkozóan megállapította: , , . . . Az útkeresésnek (ebben a) második időszakában az általános felügyelet tevékenységében a törvényességi témák voltak túlsúlyban. Mellettük azonban még előfordultak operatív témák i s . . . " „ . . . Az operatív vizsgálati témák választásának elsődleges oka a felügyelet tárgyi hatályának az indokoltnál szélesebb körben való megállapítása v o l t . . . " „ . . . . A szabályozás alapvető hibája . . . abban öszszegezhető, hogy a felügyelet tárgyi hatályát a szervek jogilag szabályozott tevékenységének egészére terjesztette ki. Közismert viszont, hogy az akkori kötött gazdálkodási rendszerben a gazdasági, de még a műszaki, bizonyos termelési technológiai kérdések is jogilag szabályozva voltak." 8 Ez a megállapítás, illetőleg az útkeresés eme második időszakára vonatkozó tendencia fokozottan jellemző volt a katonai ügyészségek gyakorlatára. A katonai életviszonyokra ugyanis — jóllehet más okokból kifolyóan — mindig is jellemző volt, hogy nemcsak a „mit", hanem rendszerint még a „hogyan" kérdését is — gyakran a technikai részletekbe menően — előírták az általános rendelkezések, különösen pedig a szakutasítások. Az általános gyakorlat és a katonai szervezetek sajátos viszonyainak együttes hatására a katonai ügyészségeken tovább élt az a szemlélet, hogy 8 Dr. Bartus Imre: (1974. évi 4. sz. 2. old.)
11
Az
ügyészi
általános
felügyelet *
terjedelme;
ügyészségi
Értesítő
81
áz általános felügyelet körébén vizsgálható minden szabályzatban rögzített előírás. Változatlanul alapvető feladatnak tekintettük a gazdálkodási tevékenység vizsgálatát, elsősorban a korábban „begyakorolt" területeken így az élelmezési és ruházati szolgálati utasítások alapján, sőt még bővült is ez a terület az egyéb (pl.: műszaki-, gépjármű-, híradó-, egészségügyi és más) szolgálati ágak gazdálkodási tevékenységének vizsgálatával. E vizsgálatok köre azonban szerencsére nemcsak bővült, hanem tartalmilag is módosult. Helyenként ugyanis — az említett operatív jellegű kérdések mellett — vizsgáltuk már a gazdálkodás (parancsnoki, és szak-) ellenőrzésére vonatkozó normatív rendelkezések betartását is. Az általános felügyeleti tevékenység egészének s ezen belül elsősorban a vizsgálati munkának a fejlődéséhez nagy mértékben hozzájárult a tervszerűség. Rendszerré vált a Katonai. Főügyészség által tervidőszakonként előírt ún. központi témavizsgálatok tartása. Hozzájárult á fejlődéshez, hogy a „szakosított" első fokú ügyészek nagy lendülettel, hónapról-hónapra növekvő tapasztalattal és szakértelemmel végezték a vizsgálatokat. Nagymértékben segítette — különösen az intézkedések hatékonyságát — az 1959. évi 9. sz. tvr. és az annak végrehajtására kiadott 13/1959. sz. legfőbb ügyészi utasítás, amelynek előírásait az új ügyészi törvény megjelenéséig a katonai eljárásban is változatlanul alkalmaztuk.9 1960. júniusában a katonai ügyészségek belső felépítése megváltozott. Az átszervezés eredményeként mindkét fokon katonai és belügyi osztályok létesültek. A Katonai Főügyészségen megszűnt az általános felügyeleti osztály. Helyette a két osztályon már csak egy-egy ún. szakági felelős végezte az általános felügyeleti munkát. Az első fokú ügyészségeken létszámokokból most már szó sem lehetett többé szakosításról. (Jelenleg is ez a helyzet, kivéve a Budapesti Katonai Ügyészséget, ahol egy csoportvezető ügyész segíti és ellenőrzi szakszempontból az általános felügyeleti vizsgálati munkát.) Jóllehet az átszervezés átmenetileg visszavetette a szakág tevékenységét (elsősorban annak színvonalát), azáltal, hogy az új munkabeosztás folytán egy-egy ügyész a hozzá tartozó alakulatok „gazdájává" vált, sokat javult, az egységek és szervek megismerésének, a téma célszerű megválasztásának és a vizsgálatok mennyiségi növelésének a lehetősége. Amíg pl. 1958-ban a katonai ügyészségek. 619 általános felügyeleti vizsgálatot végeztek, addig 1961-ben ennek mennyisége több mint kétszeresére, 8 Az 1960. március 19-én kiadott 1/1960. sz. katonai főügyészi utasítás csupán néhány hatásköri és illetékességi kérdésben adott eligazítást a tvr. és legfőbb ügyészi utasítás végrehajtására a katonai ügyészségek tekintetében. í g y — többek között — kimondta: a katonai ügyész felügyeleti hatásköre nem terjed ki a belügyi testületek igazgatási és rendészeti tevékenységére, megszabta, hogy mi az eljárás akkor, ha valamely vizsgált egység elöljáró parancsnoksága más ügyészség illetékességi területén van elhelyezve, valamint szabályozta a Katonai Főügyészség és az első fokú katonai ügyészségek hatáskörét a szervek, illetőleg azok normatív rendelkezései feletti felügyelet'szempontjából.
l&73-ra nőtt. Emelkedett az ügyészí intézkedések, indítványok, valamint a kezdeményezett fegyelmi és büntető eljárások száma is.10 A vizsgálatok mennyiségének növekedését a témák körének bővülése is követte. Ebben az időben szinte minden egyes tervidőszak új és új vizsgálati témákat hozott. Ez jellemezte a központi irányítást, de az első fokú ügyészségek is lankadatlanul1 keresték azokat a. területeket, amelyeken vizsgálatot tarthatnak. Természetesen az általános felügyelet tárgyi hatályának és terjedelmének, valamint más elvi kérdéseknek nem kellő tisztázottsága miatt ismételten felszínre kerültek, sőt el is terjedtek olyan operatív témák is, amelyeknek vizsgálata egyáltalán nem, vagy nem elsősorban katonai ügyészi feladat (pl. az őrzés-védelem, fegyver-lőszer tárolás, karbantartás). Emellett azonban — bár csak eseti jelleggel — folytattunk már vizsgálatokat a lakásbérleti-, nyugdíj-, munkavédelmi és más, ma is-helyesnek tartott jogterületeken is. A lehetséges témák keresésével párhuzamosan bővült a vizsgálati tapasztalatok, a módszerek és az intézkedések köre. Rendszeressé váltak f —- ha nem is a szükséges mértékben — az utóvizsgálatok, fokozódott a felelősségre vonások kezdeményezése. Az 1957—1962. közötti időszak. végére kiküszöbölődtek az általános felügyeleti munkából az ellenforradalom okozta átmeneti nehézségek és tisztázódtak az e munka végzésére rendelkezésre álló szervezeti feltételek. Az adott lehetőségeket az apparátus igyekezett jól kihasználni, melynek hatására — elsősorban mennyiségi szempontból — jelentős eredmények születtek. Az eredmények mellett azonban — és ezt is meg kell mondani — lényeges elvi és gyakorlati problémák megoldatlanul maradtak. IV. A gyors és sikeres konszolidáció alapján kibontakozó lendületes építő munka a fegyveres erők és testületek' fejlődésében' és - korszerűsödésében is megnyilvánult. Az új eszközök, a modern harceljárások mindenekelőtt a vezetéssel szembén támasztott követelményeket fokozták. Egyre inkább nyilvánvaló lett, hogy a harcérték egyik alapvető mutatójának, a fegyelmi helyzetnek a megszilárdítása többek között a parancsnoki jogalkalmazó és igazgatási munka szakszerűségének továbbfejlesztését is megkívánja. Mind a politikai fejlődés, mind a most említett felismerés kedvezett a törvényesség megszilárdításáért folyó általános felügyeleti munkának is. 10 Míg ugyanis 1958-ban a mintegy 550 „ j a v a s l a t " - b a n 1 3 4 5 . indítványt tették az észlelt hiányosságok megszüntetésére, vaamint 105 fő fegyelmi és 34 személy büntető úton, történő felelősségre vonását kezdeményezték az ügyészségek, addig 1961-ben a „javaslatok" száma mintegy 1000—1100-ra, az indítványok mennyisége pedig 2116-ra emelkedett. Ebben az évben 72 fő ellen kezdeményeztek fegyelmi és 16 személlyel szemben indítottak büntető eljárást az általános felügyeleti szakág javaslatára.
A jelentkező új követelmények teljesítését illetően az általános felügyeleti tevékenység fejlődését nagymértékben segítette a jogalkalmazás jogpolitikai elveit összefoglaló 3221/1963. sz. kormányhatározat, amely számos elvi kérdésben adott iránymutatást. Mint ismeretes, a jogpolitikai határozatnak a fegyveres erőknél és testületeknél való alkalmazására vonatkozóan a katonai igazságügyi szervek vezetői által kiadott közös állásfoglalás a katonai általános felügyelettel is foglalkozott. E munka fő irányát taglalva, az állásfoglalás kimondta : „Rendszeres vizsgálatok tartásával elő kell segíteni, hogy a fegyveres erők és a fegyveres testületek szolgálati viszonyait rendező különböző szabályzatokat, utasításokat és általános hatályú parancsokat szigorúan betartsák és az alsóbb szervek rendelkezései mindenkor összhangban legyenek a felsőbb szervek rendelkezéseivel." (1. pont.) „ . . . (Ezért) hatékonyabbá és rendszeresebbé kell tenni a katonai életviszonyokat szabályozó alapvető rendelkezések (pl. a hivatásos állomány szolgálatáról szóló NET határozat, Szolgálati Szabályzat stb.) betartásának vizsgálatát. Ezen belül különös figyelemmel kell lenni egyfelől' a harckészültségi követelmények betartásának ügyészi eszközökkel történő elősegítésére, másfelől a katonák jogainak biztosítására, panaszaik intézésére, a velük való bánásmód és megfelelő gondoskodás követelményére, továbbá a katonák testi épségét és életét védő biztonsági szabályok betartására . . . " (2. pont) Az állásfoglalás kitért az általános felügyeleti témaválasztás mindig is problematikus kérdésére a gazdasági munka törvényességének területén is: „ . . . F e l a d a t u n k e vonatkozásban a fegyveres erők rendelkezésére bocsájtott harci-, technikai, anyagi és pénzeszközök rendeltetésszerű felhasználását, kezelését és óvását biztosító szabályok betartásának vizsgálata..." „ . . . E körben, elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az elöljáró szervek és személyek a részükre előírt teendőket, különösen az ellenőrzési kötelmeket rendszeresen és hatékonyan teljesítik-e . . . " (3. pont.) A jogpolitikai határozat és az idézett állásfoglalás alapján tovább javult, tartalmában, irányvonalában szilárdabbá vált az általános felügyeleti vizsgálatok irányítása és végrehajtása. Most már nemcsak esetenként, hanem rendszeresen vizsgáltuk a fegyelmi (szabálysértési) és a kártérítési gyakorlatot, a Munka Törvénykönyvé betartását, a munkaügyi viták intézését, a szolgálati lakások bérletére vonatkozó jogszabályok hatályosulását, a katonák jogainak biztosítását, az érdekeik védelmét szolgáló rendelkezések érvényesülését, a munkavédelmet, és a katonák testi épsége
védelmének helyzetét, a panaszintézést, a katonai rendészeti eljárás törvényességét és más területeket. A szóbanforgó^ 1962—1972 közötti évtizedben nemcsak tartalmi, hanem mennyiségi szempontból is kibontakozott a katonai általános felügyelet. Az ügyészi megállapítások már nem mindig csak helyi jelentőségűek, hanem :— esetenként — az országos irányító szervek tájékoztatását is jól szolgálták. Hatásukra nem egyszer általános intézkedés kiadására is sor került. Jóllehet a vizsgálatok minőségének javítása volt a fő feladat, nem hanyagolták el a felügyeleti tevékenység minél szélesebb körű kiterjesztését sem. A Katonai Főügyészség tervutasítására végzett vizsgálatok száma mindig is korlátozott volt (általában az össztevékenység 25—30%-a). Az ügyészségek viszont saját kezdeményezés alapján igyekeztek minél több alakulatot és témát megvizsgálni. A munka mennyiségének alakulására jellemző, hogy az első fokú ügyészségek katonai és belügyi osztályai 1967-ben pl. összesen 1090 vizsgálatot tartottak (HM 763; BM 327) és ennek eredményeként összesen kb. 800—850 ügyészi intézkedést, ezen belül 2101 indítványt tettek az észlelt jogszabályszegések megszüntetésére. Ha e vizsgálatok jellegét, illetőleg szempontjait (a vizsgálati tervek kérdéseit) elemezzük, arra a következtetésre jutunk, hogy az elsődlege? szempont a katonák és ezen belül is a sorállomány jogosultságainak minél hatékonyabb védelme volt. Ezzel szolgálták a központi irányítás és akarat, illetőleg a közérdekű célok érvényesülését. Ügy véljük, hogy ez az irányultság helyes, és a katonai szervezetek szabályozási- és életviszonyaira tekintettel indokolt volt. Az általános felügyeleti tevékenység mennyiségének emelkedése és minőségének javulása mellett bővültek a módszerei is. A „terület-felelős" katonai ügyészek szakmai tapasztalatainak, helyismeretének és munkakapcsolatának, valamint az ügyészség vezetők irányító és elemző munkája fejlődésének eredménye volt, hogy az egyoegy jogterületet (témát) felölelő vizsgálatok helyett mind gyakrabban több témára kiterjedő, úgynevezett komplex vizsgálatokat szerveztek. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ezred- és hadosztály- (illetőleg határőrkerületi és főkapitánysági) szinten ezzel a módszerrel sikerült az addig csupán eseti jellegű és gyakran korlátozott jelentőségű ügyészi indítványokat a katonai szervezetek vezetése által most már jól érzékelhető és átfogóan értékelhető megállapításokká tenni. A saját erőfeszítések fokozása mellett az ügyészségek egyre többször vonták be a parancsnokokat is az általános felügyeleti munkába. A kezdeményezett vizsgáitatásokat általában kielégítő színvonalon hajtották végre, és gyors, főként pedig hatékony intézkedéseket tettek a feltárt fogyatékosságok megszüntetésére. Ennek az időszaknak eredménye az is, hogy az általános felügyeleti vizsgálatok és vizsgáltatások témái (már amelyek előre tervezhetők voltak) szerves alkotórészévé váltak a parancsnokok közreműködésével összeállított ún. „együttműködési terv"-eknek
csakúgy, mint a fegyelem és törvényesség helyzetét időszakonként (1—2 év) elemző írásos értékelések anyagának. Fejlődött a jogi propaganda is. Eszközei a szóbeli előadások mellett az első fokú ügyészségek által öszeállított és kiadott írásbeli „tájékoztató"-k anyagával is bővültek. A felvilágosító munka mind tartalmában, mind irányultságában differenciáltabb lett. Ebben az időszakban követelménnyé és csakhamar rendszerré vált, hogy a jogi előadások közel felét a hivatásos állomány részére tartották. Rendszeressé és tartalmassá vált a kodifikációs munkában való részvételünk is, elsősorban a Katonai Főügyészségen. Ebben az időszakban kerültek kiadásra olyan alapvető jogszabályok, mint pl. a hivatásos állomány szolgálatáról szóló 1971. évi 10. sz. tvr., a fegyveres erők hivatásos állományú tagjaira vonatkozó nyugdíj-rendelet, a fegyveres erők és testületek tagjainak a testülettel szembeni kártérítési felelősségét szabályozó új rendelkezések, a szolgálati lakások bérletére vonatkozó jogszabály, és megkezdődtek az új Szolgálati Szabályzatnak, valamint a honvédelemről szóló új törvénynek az előkészítő munkálatai is. Az 1962—72 közötti évtized összességében mind mennyiségi, mind minőségi szempontból jelentős fejlődést hozott. E fejlődés kétségtelen eredményei mellett — és részben azzal összefüggésben — azonban különösen az időszak második felében egyre inkább kiütköztek munkánk gyenge oldalai is. A nehézségek alapvető oka a kellő szabályozás hiányában és az irányító munka fogyatékosságában, illetőleg egyes elvi kérdések megoldatlanságában (vagy helytelen megoldásában) rejlett. A 3221/1963. sz. kormányhatározat nyomán kiadott, már említett közös állásfoglalás a korábban is nehézségeket okozó kérdésben a gazdálkodás törvényességének felügyelete terén — ellenkező szándéka ellenére — sem eredményezett gyökeres változást. Ez az iránymutatás is fenntartotta ugyanis — mint már fentebb idéztük — a harci-, a technikai-, az anyagiés a pénzeszközök rendeltetésszerű felhasználását(!), kezelését(l), és óvását biztosító szabályok vizsgálatának lehetőségét, ami újra a nem elsősorban jogi ismeretekkel ellenőrizhető területekre irányította a katonai ügyészt. A közös állásfoglalás 3. pontja ugyan már erőteljesen hangsúlyozta, hogy e körben (már ti. a gazdálkodás területén) elsősorban az ellenőrzési kötelmek rendszeres és hatékony teljesítését kell a katonai ügyésznek vizsgálnia, mégis különböző — alább részletezett — okokból csak másodlagosan érvényesült ez a fontos szempont. Gyakorlatilag az a helyzet alakult ki, hogy az iránymutatásnak megfelelő, helyesen megválasztott vizsgálati témák mellett változatlanul nagy számban vizsgáltunk — elsősorban helyi kezdeményezésre — operatív kérdéseket is. Az irányító munkában megnyilvánuló hiányosság elsődlegessége mellett nagy szerepe volt ebben az apparátusban korábban kialakult nehezen levetkőzhető rutinnak. Ehhez a feladatok újra történő átgondolására, új vizsgálati tervek összeállítására, újabb joganyagok megtanulására, illetőleg az álta-
íános felügyeiéti vizsgálatok igényének megfelelő feldolgozására volt szükség. Ez meglehetősen sok erőfeszítést és időt igényelt figyelemmel arra is, hogy a katonai ügyészek a bűnüldöző (nyomozási és vádképviseleti) munkájukon felül végezték (és: végzik ma is) az általános felügyeleti vizsgálatokat. Nehezítette a „témaváltást" a parancsnokok állásfoglalása is. Csak nemrég sikerült elérni, hogy a parancsnokok — elsősorban ltözépirártyító szinten — maguk is járuljanak hozzá javaslataikkal a témák megválasztásához. Ezek az indítványok — a parancsnoki szemlélet sajátosságaiból eredően — igen gyakran operatív kérdések vizsgálatára irányultak, amelyeknek az ügyészségek az irány módosulását követően még sokáig egyszerűen nem tudtak nem eleget tenni. így viszont a vizsgálatok nagy száma és a témák heterögén jellege a felügyeleti munka alaposságát és hatékonyságát veszélyeztette. A jelentkező hibák és jelzések alapján egyre inkább meggyőződésünkké vált, hogy a „profil tisztítása" és a munka szakszerűségének és alaposságának megjavítása nélkül nem lehet további eredményeket elérni általános felügyeleti tevékenységünkben. V. A módosított Alkotmány elvileg új módon határozta meg az ügyészségnek, valamint az állami, gazdasági és társadalmi szerveknek a törvé-^ nyesség biztosításában betöltött szerepét és feladatait. Az Alkotmány '' 77. §-a kimondta: „(3) Az állam minden szervének és minden állampolgárának kötelessége, hogy az Alkotmányt, az alkotmányos jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa." E rendelkezéssel szoros összefüggésben ügyészségről szóló következő előírása:
áll
az
Alkotmánynak
az
„Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy az állami és társadalmi és a szövetkezeti szervek, valamint az állampolgárok a törvényeket megtartsák és megtartassák. Törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében.,.." (51. § (3) bek.) Az Alkotmány e két idézett rendelkezésének puszta egybevetése is mutatja, hogy a törvény betartása feletti őrködés többé nem kizárólag az ügyész feladata, amiből az ügyészi szervezet egészére s ezen belül a katonai ügyészi általános felügyeleti munkára — vonatkozóan alapvető következtetés adódik., Nem léphetünk fel többé azzal az — egyébként is irreális — igénnyel, hogy a katonai életviszonyokra vonatkozó valamennyi szabályzat teljes spektrumában ügyészi vizsgálatokat végezve segítsük a katonai rend szilárdítását. Hatókörünk és feladatunk határát ennél szerényebben kell megvonnunk. A fegyveres erők és testületek életét szabá-
íyozó sokirányú előírások közül „csak" az úgynevezett jogi aktusok és eljárások törvényessége, valamint —- sajátos fontossága révén — az ellenőrzésre különösen a törvényesség ellenőrzésére vonatkozó előírások feletti felügyeletet kell feladatunknak tekinteni. E szabályozással kapcsolatban felvetődhet — és fel is vetődött —, hogy az ügyészi feladatok ilyen meghatározása nem okoz-e nehézségeket a fegyveres erők és testületek törvényességi helyzetének alakulásában. A kérdésre a legutóbbi évek tapasztalatai adnak feleletet. Az elmúlt két évtizedben a fegyveres erőknél és testületeknél megalkotásra kerültek a honvédelem feladatait, valamint a fegyveres szervezetek belső életét és tagjainak jogviszonyait rendező/ korszerű előírások. Ugyancsak kialakult a törvényesség biztosítására hivatott szervek és szabályozók összefüggő rendszere is. Ilyen körülmények között a katonai ügyészségek akkor töltik be feladatukat — és ennek eleget is tudnak tenni — ha ebben a rendszerben működnek közre a törvényesség biztosításában. A kifejtettek alapján a katonai ügyészi általános felügyelet tárgyi hatálya a jogalkotás körébe tartozó, általános érvényű magatartási szabályokra, az egyes szervek — jogszabályok keretei között kiadott — belső normáira, az igazgatási jellegű jogalkalmazás körébe tartozó eljárásokra, intézkedésekre, döntésekre, a bíróságon kívüli jogvitákkal kapcsolatos eljárásokra és határozatokra terjed ki, valamint a szolgálati (munka-) viszonnyal Összefüggő egyedi döntésekre és törvénysértő mulasztásokra. Az új rendelkezések — ez meggyőződésünk — nem csökkentették, hanem a felelős szervek széles körének Alkotmányunkban történt meghatározásával még fokozták is a törvényesség jelentőségét. Mindez meghatározza az általános felügyeleti munka helyét és szerepét is. Az általános felügyelet tárgyi hatályának törvényi meghatározása a katonai ügyészi szerveket is arra kötelezi, hogy elhagyják munkájuk f e lesleges elemeit, másfelől a felügyeleti tevékenység alaptísságának javításával és jogi szakszerűségének fokozásával minden esetben fellépjenek ott és akkor, amikor a törvényesség biztosítása ügyészi közreműködést igé. nyel. *
*
*
Az ügy, amit szolgálunk megérdemli az erőfeszítést. Fegyveres erőink és testületeink csak vasfegyelemmel és a törvényesség szilárdsága esetén képesek eleget tenni magasztos küldetésüknek: népünk alkotó munkája és a béke megvédésének. A katonai ügyészi szervek megtisztelő kötelessége, hogy a maguk sajátos eszközeivel, szerény lehetőségeik valóra váltásával elősegítsék a fegyveres erők és testületek életében a kötelességek magas színvonalú teljesítését csakúgy, mint a katonák jogainak érvényesülését.
A katonai ügyészek és a parancsnokok együttműködése Irta: Dr. Takács László ezredes a Katonai Főügyészség katonai főosztályvozotő helyettese
A katonai ügyészek és a fegyveres erők (testületek) parancsnokainak párt- és politikai szerveinek együttműködése ma már negyedszázados múltra tekint vissza. Alapjait az 1953. évi 13. sz. tvr. alkotta meg, amely létrehozta és a törvényesség felügyeletére hatalmazta fel a Magyar Népköztársaság egységes ügyészi szervezetét. Egyidejűleg a katonai ügyészi szervezetet az egységes ügyészi szervezet részévé tette, kiemelve azt a Honvédelmi Minisztérium kötelékéből és irányítása alól. Már akkor látható volt, hogy a feladatokat a felügyelet szempontjából katonai ügyészi hatáskörbe tartozó katonai, szervek parancsnokaival szoros együttműködésben lehet csak a kívánt színvonalon megoldani. Az együttműködés f o lyamatában ma már mindez térmészetesnek és helyénvalónak tűnik. Azok az elvtársak azonban — gondolunk itt ügyészekre és parancsnokokra egyaránt — akik az együttműködést elkezdték, módszereinek alapjait lerakták és kifejlesztették, ismerik azokat a nehézségeket, buktatókat és kudarcokat, amelyeken túl kellett lépnünk ahhoz, hogy az együttműködés mai tartalmához és formájához eljussunk. Bevezetőként ennek a folyamatnak a fontosabb csomópontjait kívánjuk bemutatni. Azokat, amelyek — az időközben többször változó törvények, honvédelmi minisztériumi, belügyminisztériumi, legfőbb ügyészi vagy katonai főügyészi utasítások alapján — alakították a katonai ügyészségek szervezetét és gyakorlatát, közülük is kiemelve azokat, amelyek az 1953-ig csak nyomozásra és vádképviseletre, tehát bűnüldözésre beállított katonai ügyészi szervezetet e feladatok meghagyása mellett, egy merőben új feladatkörrel, a parancsnoki jogalkalmazás törvényességének felügyeletével ruházták fel. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KI ALAKULÁS A ÉS FEJLŐDÉSÉ A JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN Az igen jelentős ügyészi hatáskör túlértékelésének elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy az Alkotmányban és az alkotmányos jogszabályokban meghatározott törvényes rend kialakítása és megtartása az állami 12
89
szervek feladata. Érvényes ez a Magyar Népköztársaság fegyveres szerveire is, amelyeknél e feladatot az egyszemélyben felelős parancsnokok (vezetők) látják el. A katonai ügyészségek a törvényesség fenntartására kötelezett parancsnokok és vezetők tevékenységéhez sajátos ügyészi eszközökkel kapcsolódnak. Ezek az eszközök a parancsnoki jogalkalmazás törvényességének felügyeletében a törvényességi feladatok ellátásának és a törvénysértések megelőzésének segítésében fejeződnek ki. Közreműködésről, nem pedig a parancsnoki feladatok átvételéről, vagy helyettükcselekvésről van tehát szó. Az ilyen formában jelentkező parancsnoki és ügyészi feladatok céljaikban egyeznek, de módszereikben különbözőek. A gyakorlati munkában az együttműködés során az eltérő módszerek egyeztetését kellett és kell ma is úgy megoldani, hogy mindkét szervezet önállóságát és hatáskörét megtartva a párhuzamokat kiiktatva, i közösen, egymást segítve tudjon az azonos célok érdekében cselekedni. Ma már elmondhatjuk, hogy ezeknek a feladatoknak a döntő részét megoldottuk. Ami még hátra van és ami mindkét részről folyamatos munkát igényel, az a tevékenység szintentartása, a módszerek finomítása, a kapcsolatok erősítése, vagyis a munka színvonalának állandó emelése. Az együttműködést megalapozó rendelkezések közül mindenekelőtt az egységes ügyészi szervezet megalakulását megelőző, 1952. évi 014. sz. honvédelrni miniszteri parancsot kell megemlítenünk. Ez a parancs — amely elrendelte a hadosztályok, hadtestek és a fegyvernemi vezető törzsek mellett a katonai ügyészségek felállítását — szervezetileg nagymértékben segítette a közös tevékenység kialakulását. Megjelenéséig az ügyészek csak „látogatóban" jártak a csapatokhoz. Az ún. csapatügyészségek felállításával viszont a békehelyőrségekben és a táborhelyeken egyaránt „együtt éltek" és „laktak" az alakulatokkal. A katonai ügyészek ebben az időszakban és ebben a szervezeti formában kezdték megismerni a csapatok életét és kezdték lerakni az együttműködés alapjait. A parancsnokok pedig ennek a szervezeti formának a működése során mérték fel az ügyészi közreműködés előnyeit és tapasztalataik hasznosításinak fontosságát. Ugyancsak segítette az együttműködést az ebben az időben létrehozott nyomozótiszti intézmény, amely tovább szélesítette a közös tevékenység szervezeti és személyi feltételeit. Az 1953. évi 13. sz. tvr.-rel megalkotott egységes, szocialista típusú ügyészi szervezet feladatai — egyebek között — a törvényesség betartása feletti általános felügyelettel is bővültek. E tvr. alapján — annak végrehajtásaként, a legfőbb ügyésznek a honvédelmi miniszterrel egyetértésben — 1954. január 4-én kiadott — 45/(1953. sz. utasítása a katonai ügyészi tevékenységet kiterjesztette a büntetőjogon kívüli jogalkalmazás területeire is. Ez objektíve szélesítette az ügyészség és a katonai szervezetek vezetői közötti együttműködés lehetőségeit.
Az 1962. évi 8. sz. tvr.-nek (Be.) — majd a helyébe lépő 1973. évi I. tv.-nek — az a rendelkezése, mely szerint a büntető eljárás során fel keli deríteni a bűntett elkövetését lehetővé tevő vagy előmozdító okokat és körülményeket és azokat az érintett szerveknek jelezni kell, újabb tápot adott a parancsnoki és a katonai ügyészi szervek között formálódó együttműködésnek éppen a legfontosabb területen: a bűncselekmények megelőzésében. Az együttműködés és ezen belül a megelőzési tevékenység terén elért eredményeket megerősítette a további munkához pedig alapvető iránymutatást adott a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló 3221/1963. (V. 30.) sz. kormányhatározat (amelyet 1973-ban az Elnöki Tanács 14. számú határozata váltott fel). A vezető katonai: igazságügyi szervek által a kormányhatározat végrehajtására kidolgozott állásfoglalás (06/1965. IM. Kat. Főo. sz. alatt) kiemelte: , , . . . a megelőzés büntetőjogi eszközei mellett (a fegyveres erőknél és testületeknél) állandó feladatként kell tekinteni a bűncselekmények okainak feltárását és kiküszöbölését, ennek egyik j e lentős eszközeként a szignalizáció (Be. 13. §) alkalmazását, a parancsnokokkal való kapcsolattartást és együttműködést, a személyi állomány nevelésében való közvetlen • részvételt. Fontos eszköz a jogpropaganda különböző módszereink felhasználása, valamint a kiemelkedő nevelő hatású helyszíni nyilvános, bírósági tárgyalások rendszerré tett gyakorlata is." Az állásfoglalás rámutatott: „ . . .a megelőzésre a fegyveres erők és a rendészeti testületek sajátos viszonyai között az átlagosnál nagyobb lehetőség nyílik, mert szervezetük szigorúan centralizált, rendszeres kiképzés és politikai oktatás folyik, a személyi állomány pedig lényegében egységes és részben állandó . ..". A kormányhatározat alapján ügyészi kezdeményezésre kiadott 039/1963. HM számú és 0030/1964. BM számú parancsok kötelezték a katonai parancsnokokat és belügyi vezetőket az igazságügyi szervekkel közösen végzendő munkára. Ezek a parancsok túlzás nélkül megérdemlik az úttörő jelzőt. Egyrészt, mert elvileg új helyzetet teremtettek az együttműködésben azzal, hogy vezetési szintenként meghatározták a kölcsönös tájékoztatás gyakoriságát és elrendelték, hogy: „ . . . a kölcsönös tájékoztatás nyomán meghatározott időszakra (félév, év) minden szinten meg kell szabni azokat a fő feladatokat, amelyek megoldása elősegíti a törvényesség további szilárdítását, az erkölcsi-politikai téren feltárt fogyatékosságok megszüntetését. . .". Másrészt azért is, mert a parancsnokoktól megkövetelték, hogy: „. .. jelöljék meg, mely területeken igénylik elsősorban a katonai ügyészségek és bíróságok segítségét. ..". Kötelezték őket, hogy : „. . . hangolják össze a törvénysértések megelőzésére irányuló munkájukat az ügyészi tevékenységgel". Bár e rendelkezések közül némelyek pontos ismerete a megjelenésük óta eltelt 15 év alatt egyes vezetők tudatában megkopott, e parancsok maradéktalanul hatályban vannak és lényegében
ma is helytállóak. Mégis az időmúlásra, a jogszabályi változásokra és a gyakorlati munkában kialakult új módszerekre tekintettel célszerű volna megújításuk, ami egyben alkalmat .adna az eltelt idő óta módosult követelményekkel való kiegészítésükre is. 1972. évi I. törvénnyel módosított Alkotmány 77. § (3) bekezdése szerint „ . . . az állam minden szervének és minden állampolgárának kötelessége, hogy az Alkotmányt, az alkotmányos jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa." Ez a rendelkezés új módon befolyásolta a parancsnokok (vezetők), valamint a katonai igazságügyi szervek közötti együttműködést is. Ugyanebben az irányban hatott a gyakorlatra az Elnöki Tanács 14/1973. sz. határozata, amely előírta: „ . . . a bűnüldöző szerveknek és minden más állami szervnek megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a bűnözés okainak feltárására, elemzésére és intézkedést kell tenniük azok megszüntetésére . . ( 7 . pont) Ugyancsak ezt hangsúlyozza a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. tv. is, amikor az ügyészi szervezet egyik fő feladatát rögzíti: „ .... az Alkotmány rendelkezései alapján a törvényesség megtartásának segítése és ellenőrzése az ügyészi szervezet f e l a d a t a , , . " A legmagasabb szintű szabályozást követően a fegyveres erők és testületek egyes : részeire vonatkozó alapvető jogszabályok, (pl. az állam- és közbiztonság védelméről szóló 1974. évi 14. sz. tvr., a honvédelemről szóló 1976. évi I. tv., a rendőrségről, valamint a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetéről rendelkező 39/1974. (XI. 1.), illetőleg 40/1974. (XI. 1.) MT sz. rendeletek) tovább erősítették a törvényesség követelményét a fegyveres szervezetek működésében. Ebben az irányban hatott a rendőrség, valamint a fegyveres erők új Szolgálati Szabályzata is. Ez utóbbi a parancsnok általános felelősségének meghatározásakor kifejezetten is rögzítette, hogy: ,, . . . ennek az általános felelősségnek a keretében a parancsnok (a) felelős . . . . a törvényességért, a katonai élet szabályzatok szerinti rendjéért. . . (73. pont). Az elvileg meghatározott követelmények gyakorlati végrehajtását szolgálják — egyebek között — olyan további rendelkezések is, mint pl. a Rendőrség Fegyelmi Szabályzata, vagy a honvédelmi miniszter 023/1973. HM számú parancsa. Ez utóbbi megalkotta a katonai fegyelem megítélésének és értékelésének egységes rendszerét és szemléletét, valamint a katonai szervek időszakos feladatait. A korábbinál átfogóbban és tartalmi szempontból gazdagabban írta. elő az együttműködés egyik alapvető módját a fegyelmi, illetőleg törvényességi helyzet időszakos értékelésének a 39/1963. HM számú parancsban rögzített követelményét. Végül is e hivatkozott rendelkezésből egyértelműen arra a következtetésre juthatunk, hogy az alapjaiban helyesen szabályozott törvényi követelmények rendszerében a fegyveres erők és a fegyveres testületek szervei parancsnokainak —• mint a törvényes rendért felelős vezetők-
nek — illetve a katonai ügyészeknek —• mint a törvényes rend fenntartásában közreműködőknek — az egymással összefüggő cselekvése biztosított. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy bár a törvényességért a parancsnokok viselik az elsődleges felelősséget, az igazságügyi munkával összefüggő területeken a megelőzést szolgáló teendők kidolgozásában, a konkrét feladatok kitűzésében, sőt e feladatok többségének végrehajtásában is a főleg közreműködésre kötelezett katonai ügyészek a kezdeményezők. Egyoldalú volna e hangsúlyozás azonban, ha nem mondanánk ki azt is, hogy az illetékes parancsnokok a törvényes rend szilárdítására irányuló tevékenységükhöz igénylik az ügyészi közreműködést, magukévá teszik az ügyész elképzeléseit, s a jogsértések megelőzésének aktív résztvevői. , MUNKAKAPCSOLATOK A GYAKORLATBAN A katonai ügyészségek az együttműködés és az együttcselekvés biztosítása érdekében az egységek (értve ezen az ezredeket, a rendőrkapitányságokat, a bv. és a mőr. szerveket) és a magasabbegységek (ideértve a dandárt, a hadosztályt, és a hőr. kerületet, valamint a rendőrfőkapitányságot) parancsnokaival, párt- és politikai szerveinek vezetőivel az évek folyamán állandóan erősödő, elvi alapokon nyugvó munkakápcsolatot alakítottak ki. A kapcsolatok a jelentősebb egységekkel és magasabbegységekkel ma is szilárdak. A nyílt és őszinte együttműködésre irányuló igény a parancsnokok részéről is fennáll és egyre fejlődik. A kapcsolat tartalmának meghatározója egyik oldalról, hogy a katonai ügyész tájékoztatást kap az egységek stb. feladatairól, az állomány fegyelmi helyzetéről és azokról a törvényességi szempontból jelentős kérdésekről, amelyek az ügyészi munka irányát befolyásolhatják. Másik oldalról pedig, hogy tájékoztatást ad azokról a törvényességi és jogalkalmazási kérdésekről, amelyek a parancsnokokat a törvények és a jogpolitikai elvek megfelelő alkalmazásában a szolgálati rend- és fegyelem szilárdításában és értékelésében segítik. A katonai ügyészségek munkarendjében az ügyész lehetőleg tartósan ugyanazon szervezetek területén dolgozik. Amellett, hogy ellátja mint „hadosztály-ügyész" az ügyészi munka minden ágában adódó feladatokat, esetenként résztvesz a Néphadsereg hazai (sőt külföldi) gyakorlatain is. Lehetősége van, hogy belelásson a csapatok napi életébe, találkozzon sokirányú problémáikkal, megismerje még a beosztott parancsnokokat is. A katonai ügyész —- ily módon különösen a Néphadseregnél — a parancsnokok és az alárendeltek konzultánsává vált; számtalan olyan kérdésben is, amelyek nem mint ügyészt, hanem mint jogászt, vagy katonát érintik. Van e munkakapcsolatnak olyan vonatkozása is, amely a katonai ügyészt a katonai szerveknél a közélet részesévé tette. Azokról az esetekről van
szó, amikor meghívás alapján jelen van a katonai szervek ünnepségein, (zászlóavatás, eskütétel) résztvesz a párt végrehajtó bizottságok ülésein,vagy az egységek olyan rendezvényein, amelyre a meghívás az ügyész és az ügyészi munka megbecsülését bizonyítja. A kapcsolattartásnak ez a rendszere, amelyben a magas rendfokozatú és beosztású parancsnokok tárgyaló partnerként ismerik el a beosztott ügyészeket is, alapjában helyesnek, részleteiben megfelelőnek fogadható el annak ellenére, hogy a kapcsolat mind az. ügyészi, mind a parancsnoki oldalról még egyaránt javítható. Az ügyészi oldalról azzal, hogy jobban ki kellene használni azokat a lehetőségeket, amelyek a parancsnokságok ellenőrzési és munkaterveinek, a fegyelmi helyzetről készített jelentéseinek, a tényközlő jelentéseknek stb. rendszeres tanulmányozásában rejlenek. Ezek az okmányok a szervek életének és igazgatási jellegű tevékenységének alaposabb megismerésére, de különösen a feladatok meghatározására irányuló következtetések levonására nyújthatnának segítséget. ( A parancsnokságok részéről esetenként az eltitkolásra törekvés nélkül (bár esetenként még ez is előfordul), elmaradnak, vagy késve érkeznek jelentések olyan ügyekben, amelyek ügyészi intézkedést igényelnek, vagy a jogi munkában következtetések levonására alkalmasak (események késedelmes jelentése, vagy nem jelentése, fegyelmi értekezletekre a meghívások elmulasztása stb.). Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem jegyeznénk meg, hogy a Katonai Főügyészség az együttműködés szilárdítását az ügyészi munka érzékeny területének tekinti. Ellenőrzései során visszatérően vizsgálja ezért azt az illetékes parancsnokok véleményének. kikérése útján. Hasonlóképpen nagy súlyt helyez a kérdésre a Katonai Igazságügyi Szervek Párt-Végrehajtó Bizottsága is, amely időnként az ügyészségek és bíróságok vezetőit beszámoltatja az egyés magasabb katonai egységek vagy belügyi szervek területén végzett megelőző munkájukról. E beszámoltatáson jelen vannak az érintett parancsnokok mellett az irányító szervek parancsnokai is, .akiknek a szerepe e kérdésekben ugyancsak igen figyelemre méltó. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TERVEZÉSE A katonai ügyészségek az együttműködés során szerzett tapasztalatok alapján, több mint egy évtizede kezdték kialakítani azt a gyakorlatot, amelynek keretében alakulatonként tervezik az ügyészi közreműködést. Ma már az ún. együttműködési feladat-tervekben egy-egy jelentősebb fegyveres szerv vezetőjével általában egy vagy két évre, közösen határozzák meg azokat a feladatokat, amelyeket az ügyészi közreműködés során a törvényesség fenntartása, a jogszabályok helyes alkalmazása, a jogi felvilágosítás és a megelőzés fokozása érdekében végre kell hajtaniok.
A feladatok kapcsolódnak az ügyészségek munkatervéhez, a szervekről készült elemzésekhez. Ezen túlménően tartalmazzák azokat a feladatokat is, amelyeket az ügyészi fellépés biztosítása érdekében a parancsnokoknak kell megoldani. Továbbá azoknak a kérdéseknek egy részét, amelyek törvényességét a parancsnokoknak ellenőrzéseik során kell vizsgálniuk. A tervekben egyértelmű a törekvés a megelőző tevékenység szélesítésére és a parancsnoki szervek figyelmének a megelőzés irányába terelésére. ,A tervek egy részének kidolgozásában, a feladatok vállalásában és végrehajtásában (főleg az előadások tartásával, a helyszíni tárgyalásokkal és a becsületbíróságok segítésével) a katonai bírák is részt vesznek. A terveket az ügyészségek készítik elő. Megtárgyalására, kiegészítésére és elfogadására (egyes magasabbparancanokságoknál 2—3 ügyészség és bíróság képviselőinek részvételével) közös értekezleten kerül sor, amelyen a párt- és politikai szervek vezetői is résztvesznek. Az elmúlt évben az ügyészségeknek majd mindegyik magasabb katonai egységgel és határőr kerület-parancsnoksággal, jelentős számú egységszintű alakulattal és minden harmadik rendőrfőkapitánysággal volt együttműködési feladattervük. A büntetés végrehajt ás és a munkásőrség egysé- , geinek fegyelmi—bűnügyi helyzete nem követeli meg az együttműködési tervek készítését. Hasonlóképpen nem indokolt a tervezés olyan katonai, egységekkel sem, amelyektől évente csak néhány büntető feljelentés érkezik. A feladattervek főbb témái — amelyek különböző megfogalmazásokban a tervek többségében szerepelnék — a következők: Bűnügyi helyzetértékelők kiadása, amelyekben az ügyészségek összegezik az adott szervnél előfordult bűnügyek és törvényességi felügyeletek tapasztalatait, elemzik a rendkívüli eseményeket, a parancsnoki és ügyészi intézkedések hatását és javaslatokat tartalmaznak a következő időszak feladataira. A helyzetértékelők az adott egységek parancsnokai, párt- és politikai szervei és a magasabbegységparancsnokok számára készülnek. A magasabbegységek alárendeltjei többségükben 2—3 katonai ügyészség illetékességi területére is diszlokáltak. Az ilyen magasabbegységek összefoglaló értékelésének rendje az érdekelt ügyészségek között kialakult. Az illetékes ügyészségek a területükön levő egységek értékelését készítik el és a magasabbegység parancsnoksága szerint illetékes ún. bázis-ügyészségnek adják át, ahol az összefoglaló értékelést elkészítik. E rendszerben készülnek több ügyészség és bíróság bevonásával a magasabbegységek együttműködési feladattervei is. A gyakorlat által kialakított és á KÜSZ-ben törvényesített helyzetértékelők jelentős szerepet játszanak a szervek fegyelmi helyzetének alakítását befolyásoló munkában. Felhasználásra kerülnek parancsnoki értekezletek anyagának kidolgozásánál, lényeges alapot, szolgáltatnak a nevelési feladatok meghatározásához, de az ügyészségek munkatervei össze-
állításához is. Ide kapcsolhatók azok a csapatok bűnügyi helyzetéről készített ügyészi vélemények is, amelyeket a csapatok szemléi előtt a Honvédelmi Minisztérium eseti felkérésére mindig a HM rendelkezésére bocsátunk. Ugyancsak ide sorolhatók a felügyeleti tájékoztatók is, amelyekben az ügyészségek időszakonként a területükön összegyűjtött tapasztalatokat összegezik (pl.: rendkívüli események tapasztalatai, új elkövetési formák, a parancsnoki nyomozások hiányosságai, kártérítési eljárások vizsgálatának tapasztalatai stb.) és írásban juttatják el a parancsnokoknak. Egyre inkább teljessé válik az a gyakorlat is, amelynek keretében a magasabbegységek parancsnokai az alárendelteket érintő szignalizációkat, fegyelmi eljárásra utaló' határozatokat és bírósági ítéleteket megkapják és gyakorlati munkájukban hasznosítják. Egyes jelentősebb bűnügyek vagy törvényességi felügyeletek tapasztalatai a HM kiadásában megjelenő Magasabbparancsnoki Értesítőben is közzétételre kerülnek. A miniszteri parancsok alapján a parancsnokok fegyelmi értekezlet keretében értékelik egységük fegyelmi helyzetét. A feladattervekben ezeket az értekezleteket és az igazságügyi szervek képviselőinek meghívását tervezik. Tapasztalataink szerint a fegyelmi értekezleteket az ügyészek kitűnően tudják hasznosítani a jogalkalmazói gyakorlat propagálására a bűnelkövetések okainak ismertetésére és az értekezleten résztvevő különböző szintű parancsnokok tájékoztatására. Hasonló lehetőséget biztosítanak az ún. operatív értekezletek is, amelyeket az ügyészségek vezetői hívnak össze, főleg a területükön levő rendőrfőkapitányságok vezetői számára. Ezeken 3—5 év tapasztalatai alapján értékelik a szervek bűnügyi helyzetét és határozzák meg közös feladataikat. Hasznos gyakorlatnak bizonyult. hogy az értekezletre meghívást kapnak és azon résztvesznek az MSZMP Megyei Bizottsága Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának megbízottai és az érintett fegyveres szervek pártbizottságának titkárai. A jogismeret és a jogalkalmazási gyakorlat fejlesztése érdekében a tervekben jelentős helyt kapnak a jogi előadások. Végrehajtásuk tekintetében egyértelmű az az irányvonal, amely szerint a katonai ügyészségeknek elsődlegésen a hivatásos állomány körében feladatuk a jogi ismeretek elsajátításának, , bővítésének, a jogalkalmazási kérdések megismerésének elősegítése, a parancsnoki jogalkalmazás törvényességének fokozása, a fegyelmi joggyakorlat továbbfejlesztése és az elszaporodott cselekményekből levonható következtetések ismertetése. A sorállomány jogi felvilágosítása, beilleszkedésének megkönnyítésé a katonai kötelmek jogi — főleg büntetőjogi szabályozásának ismertetése (ún. újoncelőadások) ezt csak kiegészítik. Ezen túlmenően feladat az egyes állománycsoportok előtti előadások tartása, a gyakrabban elkövetett bűncselekményekről, a katonákkal való bánásmódról, a közlekedési bűncselekményekről, a rendőri intéz-
kedések törvényességéről stb. A feladattervek alapján tartanak előadásokat a nyomozófőtisztek és esetenként a politikai apparátus tagjai is. Az előadások megtartása nem az ügyész idejének, hanem a csapatok mozgásának, kiképzésének, szolgálatának stb. függvénye. Ezért elsősorban azoknál a szerveknél tudják azokat eredményesen megtartani, amelyeknél az időpontot az összevonások, továbbképzések, tanfolyamok, tisztesiskolák stb., tehát a szervek belső továbbképzésének programjához igazítják. Csak a szervezettség fokozásával biztosítható, hogy az ügyész ne „fusson"' az előadás után, ne kapjon „azonnali" előadásra meghívást, a parancsnok pedig „tudjon" időt biztosítani az előadásokra. A feladattervek a személyes jellegű jogi problémák megoldásához szükséges ügyészi segítségnyújtást a fogadóórák tervezésével biztosítják. A tervekben az időpontok parancsba tételének és a megjelenés lehetőségének a biztosítása szerepel. Érdekes kezdeményezés volt az utóbbi időben az ún. jogi fórum, amelyet egyes helyőrségekben az ügyészségek az illetékes parancsnokokkal és politikai szervekkel közösen szerveztek és amelyeken előzetesen összegyűjtött jogi kérdésekre adtak választ. Ismert, hogy a fegyveres szerveknél a bűncselekménnyel megsértett rend azonnali helyreállításának a fegyelemre gyakorolt negatív hatások gyors megszüntetésének fokozott jelentősége van. Ennek a követelménynek kívánnak eleget tenni az ügyészségek, amikor a tervekben az eljárá sok gyorsításának és hatásfokuk növelésének biztosítása érdekében azt a követelményt támasztják az illetékes parancsnokok elé, hogy az előállításos, valamint a demonstratív tárgyalásra alkalmas ügyekben az eseményt azonnal közöljék, illetőleg a tárgyalást igényeljék és annak helyéről, valamint a résztvevőkről gondoskodjanak. Ez a tervezés is közrejátszik abban, hogy az ügyek 11—12 % - á t demonstratív tárgyaláson bírálják el, a vádlottak "8—10%-a előállításos tárgyalás keretében kerül bíróság elé. A katonai ügyészségek és bíróságok a gyorsítás, valamint a hatásfok növelése érdekében jelentős munkát fejtenek ki. A lehetőségek egy része főleg a parancsnokok késedelmes intézkedése vagy a szervezés hiányosságai miatt marad kihasználatlanul. Ugyancsak hiba, hogy a parancsnoki beosztásúak gyakran nem hallgatják végig a tárgyalásokat, így a későbbi szóbeli agitáció során a nevelő hatás értéke csökken. A parancsnoki nyomozás szakszerűségének elősegítése a tervekben kiemelt feladatként jelentkezik. A nyomozótisztek rendszeres alap- és továbbképzése, berendelésük több napos gyakorlati munkára, munkájuk rendszeres ellenőrzése, az általuk nyomozott ügyek hiányosságainak értékelése, valamint a nyomozásuk törvényessége feletti felügyelet állandóan visszatérő feladatot jelentenek. A továbbképzésükre fordított idő jelentőségéi meghatározza, hogy a katonai eljárásban az ügyek 1/3-át parancsnoki hatáskörben nyomozzák.
13
97
Az általános törvényességi felügyelet és a vizsgáltatások kezdeményézése részben a feladattervek alapján kerül végrehajtásra. A témákat a gyakorlatban felmerült problémák alapján választják ki. Nem túl gyakori, de mint alakuló módszer említést érdemel, hogy egyes magasabbegységek átfogó ellenőrzéseikhez, egy-egy kiemelkedően fontos szakági. ellenőrzésükhöz, vagy ezek tapasztalatainak értékeléséhez a katonai ügyész részvételét is tervezik. Más esetekben az ügyész a parancsnokság . szakközegeivel együtt folytat vizsgálatot pl.: a kártérítés vagy a fegyelmi jogkör gyakorlása területén, amikor az ügyész a törvényességi, a szakvizsgáló pedig a katonai szakmai szempontból vizsgálja az adott témát. A feladattervek egyes magasabbegységek parancsnokai számára vizsgálatra olyan témákat határoznak meg, amelyek a bűnügyi-, fegyelmi helyzettel kapcsolatosak. E témák főleg a panaszok, beadványok, bejelentések helyzetét a vétségek, és a szabálysértések elbírálási gyakorlatát, a sörállományú katonák szabadságának és egyéb juttatásaik kiadásának vizsgálatát fogják át. Ezen túl a nyomozótisztek és a fegyelmi előadók az alárendelt parancsnokok dicséreti és fegyelmi jogkörének alkalmazását továbbá a rendkívüli i eseményekkel kapcsolatos eljárásokat is vizsgálják stb. Nem lehet figyelmen kívül hagyni., hogy a valóságban az igen sokrétű és dinamikusan fejlődő parancsnoki megelőző tevékenységet az együttműködési tervek csak gyéren tükrözik. Ez a hiányosság csökkenti az ügyészi szervek megfelelő tájékoztatását, olyan benyomást kelt egyes ügyészekben, mintha egyoldalú volna a megelőző munka, illetőleg a parancsnokok abból csak az ügyészele ezirányú tevékenysége feltételeinek biztosításával vennék ki a részüket. Teljesebb volna ezért a kép, ha a sokirányú parancsnoki tevékenység (amely más parancsnoki tervekben szerepel) akárcsak taxatív felsorolásban is, de helyt kapna az együttműködési feladattervekben. Részben ezzel is összefügg,1 hogy az ügyészek véleménye a tervek szükségességét illetően megoszlik. Vannak, akik feleslegesnek tartják, mert anélküli is tudnak dolgozni, mások csak magasabbegység szinten látják indokoltnak, mert egységszinten csak a programot, pl. az előadások idejét kellene egyeztetni, megint mások a főkapitányságoknál nem tartják indokoltnak,: mert hivatkozásuk szerint a tervek készítését a főkapitányok ellenzik. Véleményünk szerint lehet vitatkozni azon, hogy milyen szintű alakulatoknál mennyi időre készítsünk terveket. De nem vitatható, hogy ezek a tervek a katonai ügyészségek és a katonai (belügyi) szervek együttműködésének és a megelőzésre irányuló közös erőfeszítéseiknek fontol okmányai. Az ügyészi közreműködést tervszerűbbé, a megelőzés bázisát pedig a törzsek és a politikai szervek bevonásával szélesebbé teszik. Bizto-
sítják, hogy az ügyész a jogi területen kevésbé járatos parancsnokok számára a megoldásra váró feladatok kijelöléséhez segítséget nyújtson. A tervezés alapot ad az ügyészi igények érvényesítéséhez azokban az esetekben, ' amikor a feltételeket a kiképzési feladatokkal összhangban a parancsnokoknak kell biztosítani. Következésképpen a tervek jelentős feladatot töltenek be a jogsértések megelőzésében, így feladatunk azok fejlesztése, nem pedig visszafejlesztése. *
*
*
Az a gyakorlat, amelyre most egy negyed század elmúltával visszatekintettünk, a feladatok teljesítését illetően kételkedésre nem szolgáltat okot. A pártunk politikáját jól ismerő, annak végrehajtásában egységes, szakmailag művelt és a gyakorlati tapasztalatokban gazdag személyi állományunk ügyészi beosztását hivatásának tekinti. Ezért a jövőt illetően elmondhatjuk: a kapcsolatok kialakult rendszerében továbbra is minden feltételé adott annak, hogy a katonai ügyészségek a fegyveres erők és a fegyveres testületek személyi állománya körében a törvényesség szilárdítása érdekében a törvényekben előírt feladataikat a magasabb szintű követelményeknek megfelelően teljesítsék.
A katonai ügyészi állományról Irta: Almásiné, dr. Törőcsik Anna alezredes katonai főügyészségi ügyész „A szükségszerűség nagy, belső tudatával kell rendelkezni ahhoz, hogy az ember a halált válassza az élet kedvéért, a rabságot a szabadság kedvéért, és nyitott szemmel nézze az élet egész poklát, míg lelkében a szépség és igazság zengi fenséges himnuszát." Dzserzsinszkij.
I. A katonai ügyészi állomány fejlődését több mint negyedszázada kísérem figyelemmel. Rendőrügyészként 1950. őszén vonultam be szolgálattételre a Budapesti Központi Katonai ügyészség Mártírok-útjai épületébe. Korábbi szolgálati helyemen, a BM Rendőri Személyzeti Osztályán azonban már tudomást szereztem azokról a munkálatókról, melyek az 1948ban megjelent Katonai Büntetőtörvénykönyv '(Ktbtk.) rendőrségre vonatkozó rendelkezéseinek személyügyi végrehajtását készítették elő. Jogalkotásunk ekkor helyezte a rendőrség tagjait a „honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912 : XXXIII. tc." (Kbp.) megfelelő alkalmazásával a katonai büntetőbíráskodás hatálya alá. (Ktbtk. 123. §). Az új Katonai Büntetőtörvénykönyv híven tükrözte a megváltozott osztály viszonyokat, és a hatalomra jutott dolgozó nép törvényes akaratát fejezte ki. 1949-ben pedig, a katonai bíráskodás személyi hatáskörének kiszélesítésével a népi rendőrség első képviselőivel bővült a katonai ügyészségek személyi állománya. Erről a Ktbtk. 126. §-a így rendelkezett,,A rendőrség tagjai ellen indított bűnvádi ügyekben a katonai ügyészi tennivalók ellátása végett a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértésben a rendőrség egy vagy több tagját a katonai ügyészségekhez kirendeli." A honvédelmi miniszternek, a belügy- és az igazságügyminiszter egyetértésével kiadott — 51763/48. HM sz. rendelete 1. §-ában írtak alapján a Ktbtk. rendelkezéseinek alkalmazása, valamint a katonai bíráskodás a rendőrség tagjaira nézve 1949. február 15-én lépett hatályba. Az első rendőrügyészek kiválasztása, valamint a Katonai Törvényszékek — mint ítélőbíróságok — megalakításához rendőrségi állományú
ülnökök kirendelő lajstromának összeállítása politikai jelentőségű személyügyi munka volt. Jelentőségét a proletárdiktatúra funkcióit betöltő népidemokráciánk új, forradalmi törvényességének átérzése határozta meg. A korabeli rendőri szakirodalomban talált megfogalmazást idézve szeretném érzékeltetni a feladat politikai tartalmát: „Az osztályharcban a mi rendőrségünk frontszolgálatot teljesít. Ez a harci szolgálat csak úgy lehet eredményes, ha biztosítva van, hogy a legkisebb rendőri egység is kemény, ökle a munkásosztálynak. Akiben pedig nincs meg az öntudat fegyelmi szabályaink betartásához, az ellen fel kell lépnünk."* A rendőrügyészek személyi kiválasztása a mai igényekhez viszonyítottan is igen mégalápozott körültekintéssel történt. Elsőként olyan értelmiségi káderek kerültek erre a posztra, akik hazánk felszabadításával egyidőben már részt vállaltak a demokratikus rendőrség munkájában, s addigi magatartásukkal is bizonyították hűségüket a Szovjetunióhoz és a munkásosztályhoz. Többségük életútjára, polgári származásuk és neveltetésük ellenére is jellemző volt, hogy felismerték a háború nemzetellenesség'ét, vagy a fasizmus üldözettjei voltak. Politikai helytállásuk és jogiszakmai képzettségük alapján a rendőrség kötelékében már addig is fontos beosztásokban teljesítettek szolgálatot. A negyvenes évek utolsó és az ötvenes évek első néhány esztendeje a katonai igazságszolgáltatásban is a forradalmi változások időszaka volt. Újjászületett népi hadseregünk új típusú fegyelmének kialakítása az új típusú katonai ügyészi szervezet céljainak megvalósítására alkalmas ügyészi állomány létrehozását sürgette. A szocialista büntető jogszolgáltatás személyi feltételeinek megteremtéséhez az Igazságügyi Minisztérium ebben az időben kezdte meg a munkáskáderek kiválasztását és jogi felkészítését. Erre a célra hozták létre 1949-ben a Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiát, ahol a katonai igazságügyi apparátus munkáskádereinek beiskolázására is lehetőség nyílott. Az Akadémián közvetlenül a termelőmunkából kiemelt olyan elvtársak tanultak, akik többségükben a munkásosztály, illetve a dolgozó parasztság soraiból azzal a pártmegbizatással készültek az új típusú igazságszolgáltatás ügyészi- és bírói posztjaira, hogy ott munkájukat osztályontudattal párosult jogi felkészültséggel láthassák el. Az akkor negyvenéves átlagkorú elvtársak közül sokán hosszabb munkásmozgalmi múlttal és komoly élettapasztalattal rendelkeztek ahhoz, hogy az osztályharcnak ezen a sajátos területén méltóan helytálljanak. Az Akadémia rendeltetése erre a büntetőjogi eszközökkel folytatandó osztályharcra való elméleti felkészítés volt, a pártiskolákéhoz hasonlatos metodikával. Nagy súlyt helyezték a marxizmus—leninizmus és a kommunista osztályharc ideológiájának ismertetésére, valamint a jogpolitikai * „A Ktbtk. oktatásához" c. tansegédletből. A BM kiadványa 1949.
felkészítésre. A jog alkalmazásának olyan gyakorlatára tanították, amely a megváltozott osztályviszonyokra tekintettel a dolgozó nép igazságérzetét és igazságosztó akaratát fejezte ki ebben a forradalmi időszakban. A büntető jogszolgáltatás alapsémájaként a felszabadított dolgozó nép osztályigazságának a rendelkezésre álló jogi eszközök felhasználásával történő érvényre juttatására tanították a hallgatókat. Igen erőteljesen formálták a hallgatók tudatában a hivatás iránti nagy politikai felelősséget; melyet az osztályöntudatból fejlesztették szilárd erkölcsi meggyőződésükké. Az a hét fős rendőrcsoport — melynek keretében én is az Akadémia hallgatója lehettem — a rendőrügyészi utánpótlás biztosítására volt hivatott. Különböző életkorú, de mégis olyan gárda volt ez, melynek minden tagja a rendőri szolgálatban eltöltött 4—5 éves gyakorlattal bizonyította már az ügyészi pályára való alkalmasságát és személyes rátermettségét. Hárman közülünk a munkásegyetemen folytatott jogi tanulmányaink be-, fejezéséhez közeledtünk, valamennyien propagandisták, pártmunkások voltunk. (Ketten nők.) , ' Az akadémián felkészített első munkáskáderek bevonulását követő alig félév múltán, még 1951 januárjában megjelentek az új szocialista értelmiség első képviselői is a katonai ügyészségeken. Ezek a fiatal tisztek már olyan népi származású új értelmiségiek voltak, akik a felszabadulás után megkezdett vagy folytatott egyetemi tanulmányaikat népi- vagy katonai kollégiumok tagjaként végezték el. Az egyetemek és kollégiumok Párt- és ifjúsági szervezeteiben megfelélő politikai felkészítést kaptak. A munkáskáderekből és a szocialista értelmiség ifjú képviselőiből akkor kialakított katonai ügyészi állomány formázta hamarosan az új típusú apparátus erkölcsi-politikai és szakmai arculatát. ' Azokat, akik közvetlen szakmai elődeik voltak — bevonulásukkal egyidőben, vagy azt követően — fokozatosan- leszerelték. Többségükben tartalékállományból behívott antifasiszta és demokratikus érzületű jogászok voltak, akik nem kompromittálták magukat a horthysta államgépezet igazságszolgáltatásában, illetve hadseregéberi. A polgári értelmiséghez tartoztak, akik osztálykorlátaik miatt csak átmeneti időre teljesítették azokat a katonai ügyészi feladatokat, melyet újjászülető honvédségünk fegyelmének megteremtéséhez segítségképpen elvártak tőlük. Elismerésre méltó szolgálatot teljesítettek, amikor megértve a demokratikus célkitűzéseket, a társadalmi haladás érdekében vállalták a szervezet fenntartását a szocialista típusú ügyészi szervezet személyi feltételeinek megteremtéséig. Leszerelésük után többnyire az igazságügyi szervezet más területén helyezkedtek el, illetve az ügyvédi karban folytatták munkájukat. Azok, akiket közülük még személyesen megismertünk, átadták nekünk szakmai tapasztalataikból a kezdő lépésekhez szükséges gyakorlati isme/
reteket. Elsődlegesén az ügyrendi pontosság, az eljárási formák betartásának igényessége voltak az általunk konkrétan hasznosítható jó tulajdonságaik. II. /
1, 1953-ban, amikor-a katonai ügyészségek az egységes ügyészi szervezet részeként a legfelsőbb ügyész irányítása alá kerültek, mind a Katonai- Főügyészség, mind az első fokú katonai ügyészségek vezetése már döntően a munkáskáderek kezében volt. Ez időben á helyőrségek, valamint a fegyvernemi és a magasabbegység'parancsnokságok mellé szervezett katonai ügyészségek működtek. A rendőrügyészi intézmény megszűnt. A helyőrségi (területi) katonai ügyészségek egységes katonai állománya látta el a rendőrség, a tűzoltóság, a vám- és pénzügyőrség,* továbbá a büntetésvégrehajtási testület tagjai által elkövetett bűncselekmények tekintetében a büntetőjogi felelősségrevonás ügyészi feladatait. A katonai bíráskodás személyi hatáskörét ugyanis a fegyveres testületek igen széles körére terjesztették ki. A volt rendőrcsoportok beosztottait nem vették át azonban , automatikusan a katonai ügyészségek. Egyrészüket' a BM visszahívta, másokat a Legfőbb Ügyészség vett át ügyészi kinevezéssel. Néhányan a Katonai Főügyészségre kerültek, míg mások az igazságügy más területén, illetve egyéb állami szervek kötelékében kaptak felelős beosztást. Önálló katonai ügyészséget szerveztek a Határőrségnek is. A katonai ügyészségek vezetői és beosztott állománya ekkor mindössze 1—2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezett. Erre az időre azonban már elsajátították a katonái ügyészi munka gyakorlatát. Jártasságot szereztek a bűnügyek nyomozása és a vádhatóság tennivalóinak ellátásában. Kifejlődtek azok az alapvető tulajdonságaik, melyek képessé tették őket a fegyveres erők szervezeteiben való tájékozódásra és az azok fegyelmi helyzete által igényelt ügyészi feladatok felismerésére. Erre az időszakra tehető személyi kapcsolataiknak olyan kezdeti kiépülése is, mely a később kialakuló együttműködés lehetőségét már megteremtette. Tevékenységükkel, ügyészi—emberi magatartásukkal akkor alapozták meg a katonai ügyészségek politikai és szakmai tekintélyét. Hogy ezeknek a nagy jelentőségű, halmozottan nehéz és összetett feladatoknak az akkori katonai ügyészségek vezetői és személyi állománya miként volt képes megfelelni, azt csak az adott történelmi időszak, sajátos társadalmi követelményeinek megfelelő, a szervezet tagjaira általában jellemző erkölcsi-politikai tulajdonságok ismeretében érthetjük meg. ; Ennek a személyi állománynak együttes pályakezdése az ötvenes évek elejére, tehát arra a kiélezett történelmi időszakra esett, amikor a társadalom összes problémája elsősorban politikai vetületeiben jelentkezett.
Az igazságszolgáltatást és a fegyveres erők fegyelmi helyzetét elsődlegesen a politikai hatalom jellege határozta meg. Politikai kérdés volt tehát ^— és elsősorban ennek megfelelő politikai elkötelezettséget feltételezett — a katonai ügyészi pályára való kiválasztás és beválás kérdése is. A hivatástudatot akkor a Párthoz és a munkásosztályhoz, az államhatalomhoz fűződő feltétlen hűség, áldozatvállalás, a nehézségek elviselésének őszinte készsége határozta meg. Ezt pedig olyan erkölcsi meggyőződöttség motiváltai mely annak a nagy tisztességnek a mély átérzésében gyökerezett, hogy a konkrét ügyészi feladatokat az elnyomott, kizsákmányolt dolgozók felszabadítását követő történelmi igazságszolgáltatás részeseként teljesítik. Büszkék voltak, hogy erre személyes lehetőséget kaptak, és ezért a bizalomért hálásak voltak a Pártnak. Feltétel nélkül bíztak politikájában és vezetőiben. Politikai elkötelezettségük volt felelősségérzetük alapja, ez nevelte akarati és jellembeli tulajdonságaikat, mely képessé tette őket a nehézségek leküzdésére és az objektív lehetőségek által sokszor. kedvezőtlenül behatárolt körülmények ellenére is magasértékű teljesítményekre. A kommunista pártfegyelem volt elsődleges bázisa és forrása az új típusú katonai ügyészi szervezet fegyelmének, ez jellemezte a személyi állomány erkölcsi-politikai arculatát. Mivel a munkáskáderek büntetőjogi felkészítéséhez az Akadémia csak az alapokat tudta biztosítani, feszített munkájuk mellett és azzal párhuzamosan kezdték meg és folytatták eredményesen tanulmányaikat a jogi egyetem esti-levelező tagozatán. Felelős beosztásukkal járó napi elfoglaltságuk ellenére — munkaidőkedvezmény nélkül, a pihenés óráit és a szabadságukat is feláldozva — tanultak. így szerezték meg az egyetemi végzettséget azok az elvtársak, akiknek a felszabadulás előtt nem volt lehetőségük a művelődésre, ifjúságuk nehéz fizikai munkával, nélkülözéssel töltött éveinek mulasztását pótolták, amikor erre lehetőséget kaptak. Az esti egyetemen ekkortájt a katonai ügyészségek nem jogi beosztású dolgozói is tanultak. Ügyviteli, személyügyi beosztásban, vagy a katonai börtön őrállományában szolgálatot teljesítő olyan elvtársak, akik képességeik, valamint politikai hozzáállásuk folytán számításba jöttek katonai ügyészi beosztások ellátására. Az ügyészi Akadémia egyébként még négy éven keresztül biztosított káderutánpótlást. Az évek múlásával azonban egyre fiatalabb generációból, végül már a sorállományból kiválasztott, érettségivel rendelkező és az ügyészi pálya iránt kedvet érző, e r k ö l c s i fegyelmi—politikai megbízhatósággal rendelkező fiatal káderekkel töltötték fel a megüresedett helyeket. A történelmi-politikai helyzet által meghatározott — és gyakran igen felgyorsult-ütemű — volt a személyi mozgás apparátusunkban az ötvenes évek elején. Ekkor már a szektásság, dogmatizmus, bizalmatlanság, olykor törvénysértések is zavarták kádereink egyenesvonalú fejlődését
és gyakran politikai tisztánlátását is. Voltak, akik a körülmények okozta feszültségek viselésére nem bizonyultak elég teherbírónak, vagy egyszerűen képességeikkel arányos beosztást találva, áthelyezéssel váltak ki — rövid szolgálati idő után — az apparátusból. Helyükre az idő tájt érkezett először olyan jogvégzett tiszti utánpótlás, melynek képviselői a hadseregben teljesített — f ő l e g politikai tiszti beosztásukban, — szerezték meg a katonai életviszonyok ismeretét és az esti egyetemre a jogi pálya iránti érdeklődésük irányította őket. Az egységes ügyészi szervezet létrejöttének időszakában a káderfejlesztés és kádernevelés kérdése szorosan kapcsolódott azokhoz az új feladatokhoz, amelyek a katonai ügyészi tevékenység ellátásához új törvényességi felügyeleti területeket kapcsoltak. A szélesebb terjedelmű és minőségileg megemelt követelmények végzése során kerültek felszínre a feladatok ellátásához szükséges személyi tulajdonságok, kádereink ekkor edződtek alkalmassá többirányú ügyészi feladatokra és ekkor szerezték meg a gyakorlati munkában azt a tudást, melyet szakmai elődöktől nem volt lehetőségük átvenni. Személyi állományunk közösségi erejének, politikai érettségének és szocialista erkölcsi meggyőződöttségtől motivált hivatástudatának volt köszönhető, hogy a katonai ügyészi szervezet 1956-ban nem ingott meg. Feltétel nélkül vállalta a munkáshatalom védelmét. Töretlen hűséggel állta meg helyét, az ellenforradalom felszámolásában a statáriális eljárások lefolytatásánál. Érdemeket szerzett a szocialista törvényesség gyors helyreállításában. 2. Az ellenforradalom leverését követő évek további feszített követelményeket támasztottak személyi állományunkkal szemben. Az ellenforradalmárok súlyos állam-, élet- és társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeinek törvényes következményeit a büntetőjogi felelősségrevonást nekünk kellett biztosítanunk a hatáskörünkbe tartozó bűnügyekben. Gyors, határozott cselekvéssel, a munkáshatalom töretlen erejét bizonyító ügyészi helytállást tanúsított az a katonai ügyészi szervezet, melynek belső életében a gyorsan áramló fluktuáció jelentős személyi változásokat eredményezett. Szervezetünket sem kerülték el — ennek az időszaknak velejárójaként — az elkövetett törvénysértések, majd az ellenforradalmi események tanulságainak következményei, változások történtek a Katonai Főügyészség és a katonai ügyészségek vezetői, valamint beosztotti állományában, de változott maga a szervezet is. Megszűntek a fegyvernemi parancsnokságok és magasabbegységek mellé rendelt katonai ügyészségek, a határőrség katonai ügyészsége. A Korábbiakhoz képest más tartalommal ismét sor került rendőri állományú ügyészek kinevezésére. A tűzoltóság és a vámőrség tagjait kivonták a katonai büntetőbíráskodás személyi hatásköréből, viszont ide sorolták a Munkásőrséget. 14
105
A Katonai Főügyészség és az újra területi elv alapján szervezett katonai ügyészségek (köztük az új Győri Katonai Ügyészség) személyi összetételét megint kettős állomány képezte; a katonai, illetve a belügyi állományhoz tartozásuk szerint néphadseregi, illetve rendőr-állományú katonai ügyészek. A rendőri állomány létszámát és vezetőit a meglévő katonai ügyészi állományból válogatták ki, s csak kisebb mértékben járult hozzá a Belügyminisztérium rendőri káderek átengedésével. Létrejött a Katonai Főügyészség nyomozócsoportja, majd korszerű bűnügyi laboratórium szervezésére is sor került hamarosan. A szervezetünk előtt álló megnövekedett feladatok szükségszerűen felvetették a katonai ügyészi káderek szakmai felkészültségének fokozását, a feladatok nagyságának, nehézségi fokának megfelelő differenciálását és a vezetői posztokra az erre alkalmas káderek kiválasztását, illetve a vezetésre alkalmas fiatal káderek nevelésének távlati megtervezését. A konszolidációnak az 1960-as évek elejére tehető kezdeti időszakában tanúi voltunk az apparátuson belül lezajló, nagyobb arányú személyi átcsoportosításnak. A katonai ügyészek közül emelték ki a fiatal, tehetséges erőket, velük töltötték be a Katonai Főügyészség katonai és belügyi osztályainak vezetői, illetve a főügyészségi ügyészi helyeket. Ezzel a megoldással hosszú időre biztosítani lehetett a szervezet hozzáértő irányítását. Ezek a káderek a teljesített feladatokkal arányosan fejlődtek maguk is érett, tapasztalt vezetőkké, vagy az adott jogterületet átfogóan ismerő szakemberekké. Ezzel egyidőben az első fokú katonai ügyészségeken is jórészt kicserélődött a személyi állomány. A megnövekedett feladatokra tekintettel a munkában megfáradt, meggyöngült egészségi állapotú, idősebb elvtársak — érdemeik elismerése mellett történő — nyugállományba helyezésével teremtették meg a lehetőségét annak, hogy helyükre teljes teherbírású - emberek kerüljenek. A rendőrségen, illetve a polgári ügyészségen szerzett büntetőjogi gyakorlattal rendelkező elvtársak átvételével ez a probléma gyors megoldást nyert. Érkeztek állományunkba az ellenforradalom fegyveres leküzdésében érdemeket szerzett karhatalmisták és tehetséges nyomozótisztek is, akik levelező hallgatóként szerezték meg jogi egyetemi végzettségüket. Az 1960-as évek elejével a konszolidációs időszak befejeztével apparátusunk történetének is lezárult egy újabb, jelentős szakasza. A jórészt megváltozott személyi állomány biztosítani tudta a katonai ügyészségek működését, egyben olyan távlati fejlesztését, mely képessé tette azokat huzamosabb távon terve^tt fejlődésre. Napirendre kerültek a kiegyensúlyozott munka feltételeit szem előtt tartó, az ügyészi tevékenység minőségi oldalait következetesen fejlesztő feladatok. Ezek ellátásához stabil, dolgozni és fejlődni tudó személyi állományra volt
szükség. Kirajzolódtak, majd egyre tudatosabb megfogalmazást kaptak azok a. politikai, erkölcsi, szakmai elvárások, melyek hármas egységben a. katonai ügyészi pályára való alkalmasság kritériumát adták. A kor a tanulás és a munka követelményét fogalmazta meg a társadalmi fejlődés igényeként. A fokozódó követelményekkel arányosan fejlődő személyi állomány megteremtését, illetve nevelését kellett a kádermunka lényegének tekinteni. Ezt a nevelő munkát folyamatosan végezték a katonai ügyészségek kollektívái, a kommunista közösségek. Szervezetünkben lassúbb ütemű változásokkal, de fokozatosan kicserélődött az első fokú katonai ügyészségek vezetői állománya. Kivétel nélkül olyan elvtársak kerültek erre a posztra, akik beosztott ügyészként huzamosabb időn át dolgoztak és ezen • a szinten ismerték meg a feladatokat. Amikor vezetők! lettek, már rendelkeztek a szakmai tudnivalók minden részletével és tisztában voltak az általuk vezetendő beosztottak képességeivel, emberi tulajdonságaival. Rendelkeztek azzal a vezetéshez szükséges többlettel is, amellyel kiemelkedtek beosztottaik közül tudásban, élettapasztalatban, emberségben. Tekintélyüket a rátermettségüket bizonyító vezetői tulajdonságokkal alapozták meg beosztottaik előtt és az apparátuson kívül is. 3. A 60-as évek elején-vette kezdetét az a folyamat is, amely az egyetemek nappali tagozatát végzett fiatal jogászok* beáramlását biztosította. Azóta a kétéves fogalmazó-képzéssel, az ügyészi munka elméleti és gyakorlati tudnivalóinak birtokában, sikeres vizsga letétele után kapják meg kinevezésüket azok az elvtársak, akik a katonai ügyészi pályát élethivatásul választották. Ennek az új időszaknak immár több, mint másfél évtizednyi jelenidejét éljük. Már van elégséges távlatunk, tapasztalatunk az e korszakra jellemző sajátosságok és nehézségek megfogalmazására is. Elsősorban az a változás szembetűnő, amely a konszolidált körülmények között a forradalmiság tartalmában jelentkezett. Amíg az ötvenes évek elején a szocialista forradalmiságon az osztály harcot, a munkásosztály hatalmának megtartását védelmező szüntelen politikai cselekvést értettük az ügyészi munkában is, napjainkban a forradalmiság gyakorlata átalakult. Látszólag szüntelen „apró munkát" és „kis dolgokban" való teljes fegyelmezettséget követel, miközben a felhalmozódó mennyiségek észrevétlenül hozzák meg azt a törvényszerű minőségi változást, ami a korábbinál jobb, teljesebb, alkotóbb, érdemibb munkában ölt testet. Napjaink forradalmisága a szüntelen fejlődést és azt követeli tőlünk, hogy mindig képesek legyünk a továbbhaladásra égy percnyi megállás, közöny, közömbösség, magunk elengedése és megnyugvás nélkül. A hétköznapok forradalmiságát éljük, egyben azt az időszakot is, amikor az a generáció, amely jelen volt az új szocialista ügyészi szervezet megteremtésénél, fokozatosan eléri a nyugdíjkorhatárt
és egy teljes élet tisztességével távozik a katonai ügyészi pályáról, mely az élethivatása volt. A hétköznapok forradalmisága, a köznapi munka folyamatosságával tehát hovatovább felkészülés a pályáról távozásra is. Személyi állományunk jelentős rétege m o s t ezt a forradalmi folyamatot éli. Végzi a megtanult, megszokott, gyakran egysíkú és látványos eredményeket ritkán felmutató munkáját, amelyben éppen az a nagyszerű, hogy a hosszadalmas idő erőpróbáját kibírta a szakszerűség sérelme nélkül, a könnyen véthető rutin tévedései nélkül, megbízhatóan és minőségi színvonalon. A munka minőségén az apparátus tagjainak politikai tisztánlátását, jogpolitikai tévedésektől mentes, kiegyensúlyozott, jogbiztonságot eredményező jogalkalmazó gyakorlatát értjük. Megszilárdult eredményeinkről előre tekintve, most azt a képességünket kell kifejleszteni, hogy tevékenységünket az utánunk következőknek úgy adjuk át, hogy azok magasabb szinten legyenek képesek folytatni azt. A közeli jövő újólag napirendre tűzi a katonai ügyészi szervezet vezetőinek és személyi állományának utánpótlását, stabilizálását, a káderek nevelésének,'továbbképzésének, fejlesztésének megújult gondjait, az időnként jelentkező új feladatoknak és jogpolitikai követelményeknek megfelelő felkészítésüket. Személyi állományunk „öregei" —, akik most 25 éve, vagy még korábban kerültek a testület kötelékébe —, többségükben elérkeztek áz 50. életévükhöz, vagy kevéssel idősebbek. Mindössze 3—6 év kérdése, hogy a Katonai Főügyészség és a katonai ügyészségek megváljanak ezektől az elvtársaktól. Helyükbe azok lépnek, akik az ellenforradalom után kezdődött konszolidáció éveiben érkeztek hozzánk kezdő ügyészként és az elmúlt 10-15 évben felelősségteljes munkával arra is felkészültek, hogy elődeik nyomdokába lépve, az azok által elért eredményekhez méltán megvívják a maguk küzdelmét az előbbrejutásért, lépést tartva a társadalom új és növekvő követelményeivel. III. Napjainkban lépnek pályára a fiaink. Azok a fiatalok, akiknek születése ideje az 50-es évek elejére esik, életkoruk nagyjából meg1 egyezik a 25 éves ügyészi szervezettel. A nemzedékváltás időszakát éljük. akkor érzékeljük, amikor megjelennek a társak gyermekei. Tudjuk, hogy náluk a szülői példamutatásból sarjadt. Ehhez készülnek maguk is bizonyítani.
Ezt különösen és szó szerint pályakezdők között a munkahivatásérzet alapmotívuma a méltó erkölcsi hozzáállással
Még ilyenkor sem felesleges azonban annak vizsgálata, hogy az a vonzás, mely a katonai ügyészi pálya felé irányította ezeket a fiatalo-
kat, tartalmaz-e időtálló erkölcsi kritériumokat. A jelen viszonyai között — és belátható jövő viszonylataiban is — változatlan maradt a katonai ügyészi pálya elsődleges vonzásaként — túl a jól végzett munka erkölcsi megbecsülésén, anyagi elismerésén — az a magas fokú erkölcsi tudatosság, az erkölcsi azonosulásnak az a képessége, mely az általunk végzett munka társadalmi hasznosságának tudatában gyökerezik. Annak a szükségszerűségnek a felismerésében, hogy ez a választott életpálya a társadalom számára jelentős és fontos. Lehetőséget ad az egyén számára a társadalmi szükségszerűségek szolgálatában rendkívül felelősségteljes, tevékeny életre. A katonai ügyészi pálya társadalmi hasznosságértékének felismerése jelenti most a „szükségszerűségnek" azt a belső tudatát, amely a pályakezdő ügyészeinktől már nem kívánja forradalmi meggyőződésük ellenében' sem a halált, sem a rabságot, ellenben a f e gyelem és kötelességvállalás életre szóló gyakorlatát azért, hogy a szépség és igazság ne csupán a forradalmárok lelkében zengő utópia, hanem társadalmunk élő valósága legyen. Ezért indultam a katonai ügyészi pályára a forradalmár Dzserzsinszkij szavaival és szívesen idézem akkor is, amikor az utánunk következő katonai ügyészi nemzedék hivatásérzetében bizakodom. Kétségtelen, hogy napjaink valóságának józan realitásai kedveznek mindannak, ami mennyiségileg megmérhető. Az ügyészi munkában, egyes emberek tevékenységek megítélésében jelentősek a számokkal is mérhető eredmények. Ilyenkor háttérbe kerülhet az emberi tevékenység erkölcsi indítéka s általában az erkölcsi értékek szerepe. Inkább a munka minőségi mutatói fejezik ki azokat az eszmei kapcsolatokat, erkölcsi tartalmat, ami a feladathoz fűződő érzelmi viszony eredménye. Nem lehet tehát közömbös számunkra, hogy a katonai ügyészi utánpótlás ifjú képviselőinek tudatában miként jelenik meg a pálya képe, mely nekünk az életünk volt, és remélhetőleg nekik is egész életre szóló tevékenységi terület lesz. Az egyetemi jogi ismeretanyag kiváló elsajátítása még nem elégséges. Sajátos képességek, adottságok is szükségesek. Ezek az egyéni változatok sokféleségének megengedése ellenére is behatárolhatók lennének valamilyen felsorolásba. Leírásukra mégsem vállalkozom, annak ellenére, hogy egyik-másik tulajdonság megléte valóban nélkülözhetetlen. Kiemelésre érdemesnek e helyütt csupán a kommunista erkölcs normatívái alá rendezett erős akarati és cselekvési tulajdonságokat tartom. Az akarat áll szoros összefüggésben a jellem minőségével, az adja az erkölcsi tartás szilárdságát, vezérli a célkitűzések következetes megvalósítását és az előrelátást, szabályozza az indulatokat, uralkodik a gyengébb fizikai és pszichikai adottságok felett. A katonai ügyészi pályára felkészülés és beválás nemcsak az alapvető szakmai tudás elmélete és gyakorlata, hanem annak az egész
/
erkölcsi motivációs rendszernek az átadás-átvétele, amely képessé teszi utódainkat mindannak a megőrzésére, továbbfejlesztésére, amit tőlünk vettek át. Azok a fiatal munkatársak, akik napjainkban kerülnek a katonai ügyészi állományba, már marxista világnézetűek, de még kevés közöttük a párttag. Bizonyára többségükben ők is hamarosan a Párt soraiba kerülnek. Egyéni elhatározásukat a katonai ügyészségek kommunistáinak támogató egyetértése fogja erősíteni. Mégis —, bármennyire komoly segítséget, indítékot is ad ehhez a kollektíva — párttagnak lenni ma is személyes politikai kiállás, olyan erkölcsi tett, amely jelentőségében nem hasonlítható az életút más állomásaival. • r. ( Az apparátusunkba most bekerülő fiatal káderek sok tekintetben hasonlíthatatlanul könnyebb helyzetben vannak, mint elődeik voltak. Más tekintetben viszont nehezítik indulásuk körülményeit az életforma és az életmód kapcsán jelentkező bizonytalansági tényezők, az erkölcsi értékrend változásai. Népköztársaságunk most 25 éves ügyészi apparátusa mondhatni úttörő munkát végzett, de korántsem taposta ki teljesen az utat. Fiatal kádereink előtt nagyon is hasonló feladat áll: olyasmit kell elvégezni, amit nekünk is kellett. Maguknak kell felismerni, tudatosítani és végigküzdeni a saját pályájuk konfliktusait. Ehhez ad nekik is segítséget a Párt ideológiája. A katonai ügyészi tevékenység ma is politikai munka. Hogy a kommunizmusba való átmenet szakaszában milyen ügyészi feladatok lesznek, s hogy részleteiben milyen katonai ügyészi munká vár utódainkra, nem tudjuk. A társadalom fejlődése —, de az egyén élete is — konkrétan felveti majd ezeket a kérdéseket, azokban a konfliktusokban, melyekre nekik kell megtalálni a megoldásként a feleletet, azokat a közösségi és egyéni magatartásformákat, melyek szabályait az adott kor emberének is be kell tartani ahhoz, hogy az igazságosság, a másik ember és a közösségi érdek sérelme nélkül érvényesülhessen. Az egyén igazságát a társadalmi igazság részeként juttatni érvényre és ezt a folyamatot katonai ügyészi eszközökkel erősíteni éppolyan politikai tartálommal telített élethivatást ígér és ad majd az utánunk következő katonai ügyészi nemzedéknek, mint amilyet a 25. évforduló kapcsán — a megtett útra emlékezve — a magunkéról is elmondhatunk.
/
A vietnami küldetésről Irta: dr. Gyaraki Gábor alezredes a Győri Katonai ügyészség vezetője
Féltő aggodalommal kísértük figyelemmel mi, magyar katonai ügyészek a hős vietnami nép harcát elnyomóikkal szembeni Reménykedtünk, hogy ez a hosszú küzdelem meghozza a várva várt győzelmet. Nagy volt az örömünk, amikor a Párizsi Egyezmény megteremtette a fegyverszünetet, a béke és függetlenség alapját. Megtisztelő és kitüntető feladatnak tekintettük, hogy a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar delegációjának tagjaiként mi is közreműködhettünk a Párizsi Egyezményben foglaltak ellenőrzésében. Munkánk nem jogi természetű volt, hanem kifejezetten politikai, melynek elvégzéséhez komoly segítséget nyújtott ideológiai és jogi felkészültségünk. E cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy küldetésünk minden részletéről beszámoljak. így csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom, melyek egyrészt feladataink végrehajtásával voltak kapcsolatosak, másrészt életkörülményeinkről adnak vázlatos képet az olvasónak. Szükségesnek tartom^ azonban, hogy mielőtt ezekre rátérnék, egy rövid történelmi áttekintés keretében nagy vonalakban ismertessem a vietnami nép harcát 1973. január 27-ig, a Párizsi Egyezmény megkötéséig. A vietnami nép több évezredes történelmét az idegen betolakodók és az újgyarmatosítók elleni szakadatlan harc jellemezte. A függetlenségért és az önrendelkezési jogért vívott küzdelemben a, vietnami nép legjobbjai áldozták életüket. Hosszú évszázadokon át a kínai és a mongol hódítók uralták az országot. A XIX. század végén Vietnam Kambodzsával és Laosszal együtt — Indokínai Unió néven —• francia gyarmaturalom alá került. Az indokínai térségben a II. világháború időszakában a japánok katonai tevékenységet folytattak, és saját szolgálatukba állították az ottani ; gyarmati önkormányzatot. 1944. decemberében létrejött a Vietnami Néphadsereg. A japán kapituláció után, 1945. szeptember 2-án, a helyi haladó erők kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Franciaország azonban nem ismerte el az új rendszer függetlenségét.
\
Csapataival 1945. szeptemberében partra száÜt Vietnamban és Kokinkína volt gyarmatból, valamint az Annami Császárság déli részéből létrehozta Dél-Vietnamot, élén franciabarát kormánnyal. Ezután 1946-tól 1954-ig mintegy 8 éven keresztül háború folyt az 1941. májusában megalakult Vietnami Függetlenségi Liga (VIETMINH) szabadságharcos erői és a francia megszálló csapatok között. Franciaország 1949-ben megegyezésre jutott a helyi nyugatbarát elemekkel, akiknek segítségével létrehozta az ún. Vietnami Társállamot. Ezzel tulajdonképpen 1949, március 9-én létrejött Dél-Vietnam, mint független állam, a francia közösség keretében, Bao Dai császár vezetésével. A francia expedíciós hadsereget 1954. május 7-én Dien Bien Phunál szétverte a vietnami néphadsereg. Az 1954. évi genfi értekezlet (1954. ápr. 26-tól 1954. júl. 21.), illetve egyezmény nyomán a harcok végetértek. Az egyezmény alapján a 17. szélességi fok mentén az országot ideiglenesen két részre osztották. Az ideiglenes demarkációs vonal két oldalán 5 km-es demilitarizált övezetet létesítettek. Az egyezményben foglaltak betartásának ellenőrzésére nemzetközi bizottságot hoztak létre Lengyelország, Kanada és India képviselőiből. ' Északon megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság, DélVietnam 1955. októberében amerikai segédlettel köztársaság lett. Az 1954-es genfi egyezmény többek között azt is lerögzítette, hogy 2 éven belül meg kell tartani az Észak- és Dél-Vietnamot egyesítő választásokat. A választásokon a néphatalom győzelme volt várható. A francia gyarmatosítók helyébe azonban az Egyesült Államok lépett, és megakadályozta a választásokat. Közben Eisenhower elnök elrendelte, hogy USA-tisztek vegyék át a dél-vietnami kormánycsapatok felkészítését, kiképzését. 1955-ben a Vietnami Köztársaság első elnökévé Ng'o Dinh Diemet nevezték ki, aki terrorcselekményeiről, túlkapásairól vált hírhedtté. Diktatórikus rendelkezései még a kormánybarát jobboldali körökben is felháborodást váltottak ki. Intézkedéseivel szemben napról napra fokozódott az ellenállás. A Diem-rezsimet 1963. novemberében katonai puccs útján döntötték meg. 1963. és 1967. között Dél-Vietnamban különböző katonai kormányok váltogatták egymást. Az amerikai támogatás és befolyás rendkívül megnövekedett. Az USA-segítséggel megerősödött saigoni rendszer parlamenti elnökválasztást írt ki, melynek során Nguyen Van Thieu tábornokot államelnökké választották. Egy alkotmány kiadására is sor került, Az 1960-as évek elején Dél-Vietnam területén a népi ellenállási mozgalom már fegyveres jellegű volt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kezdettől fogva támogatta a saigoni rendszerrel szembenálló
partizán alakulatokat. Áz ellenállási harc egyre jobban kiszélesedett.. Szervezettebbé válása lehetővé tette 1960. decemberében a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front (DNFF) létrejöttét. Az USA eközben mind katonai, miríd pénzügyi vonalon növelte a saigoni kormánynak nyújtott segítségét. Kennedy elnök 1961-ben azt hangoztatta, hogy az USA kész megvédeni Dél-Vietnam függetlenségét. 1961-ben már voltak összecsapások a szabadságharcosok : és az amerikai katonák között. , 1964. aug. 7-én az Egyesült Államok képviselőháza elfogadta a „Tonkini határozat"-ot. Ez felhatalmazta Johnson elnököt, hogy „tegye meg mindazokat a lépéseket, amelyeket a délkelet-ázsiai helyzet megoldása szempontjából hasznosnak tart." A tonkini határozatra azért került sor, mert 1964. aug. 2-án az Egyesült Államok Csendes-óceáni haditengerészeti főparancsnoksága azt jelentette, hogy azon a napon a Tonkini-öböl (vietnami) vizein a MADDOX amerikai torpedórombolót három ismeretlen nemzetiségű torpedónaszád , megtámadta. Johnson ekkor bejelentette, hogy az USA fegyveres erők válaszintézkedéseket tettek, mégpedig nemcsak a Tonkini-öbölben, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén is. Az USA 1965-ben és 1966-ban még tovább növelte Dél-Vietnamban tartózkodó fegyveres erőinek létszámát és haditechnikáját. Megkezdődött a szabadságharcosok által ellenőrzött területek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, valamint a demilitarizált övezet bombázása. 1968. febr. 1-én a szabadságharcosok TET offenzívája során az USA és a saigoni erők komoly veszteségeket szenvedtek, és átmenetileg védekezésre kényszerültek. A TET-offenzíva kiterjedt Dél-Vietnam minden városára és körzetére. 1968. májusában Párizsban a Kléber-sugárúton megkezdődtek a tárgyalások a VDK és az USA képviselői között, amelybe később (1969. jan. 15-én) bevonták a Dél-Vietnami Forradalmi Erők és a saigoni bábrendszer képviselőit. A tárgyalások nem sok eredménnyel jártak, hiszen 1969. tavaszán az USA beavatkozása Dél-Vietnamban elérte a maximumot. Több mint félmillió amerikai katona harcolt a felszabadító erők ellen. 1970. tavaszán pedig agressziót követett el Kambodzsa, majd 1971. elején Laosz ellen. A hazafias erők utánpótlási vonalait, az ún. Ho-Si Minh ösvényt akarták megbénítani. Párizsban a tárgyalások ezalatt folytatódtak. 1969. júniusában a felszabadított területen megalakult a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi kormány (DIFK). Ezt követően gyorsan peregtek az események. Nixon amerikai elnök 1969. végén meghirdetette vietnamizálási politikáját, amely szerint az USA Dél-Vietnamból fokozatosan kivonja fegyveres erőit, és az általa kiképzett katonai tanácsadókkal ellátott és felfegyverzett saigoni hadsereg folytatja a háborút a hazafiakkal szemben. Az ameri/kai katonák létszáma ezután fokozatosan csökkent. Ezzel szem15
113
ben mégnövekedeti; a saigoni hadseregbe behívott vietnami katonák száma. Ugyanakkor 1970 tavaszán az amerikaiak felújították a VDK elleni bombázást. 1972. márciusában -a felszabadító érők újabb offenzívát indítottak a saigoni haderők ellen. Az USA hatalmas légierőt és tengerészeti egységeket vetett be, hogy megmentse az összeroppanástól a saigoni fegyveres erőket. Blokád alá vették és elaknásították a VDK tengeri kikötőit, a B—52-es repülőerődök pedig tömegével kezdték szórni bombáikat. 1972. október 9-én megállapodás jött létre a VDK és az USA képviselője, Le Duc Tho és Kissinger között a háború beszüntetéséről. A tűzszünetről szóló megállapodást viszont csak 1973. jan. 27-én írta alá a négy fél Párizsban. Ez alatt a 3 hónap alatt nagyon sok szenvedés várt a VDK-ra. Karácsonykor az USA légiereje Hanoit és Haiphongot támadta. Egész városrészek semmisültek meg. (A vietnami háború során Iridokínára ledobott bombák és lövedékek súlya mintegy 14 millió tonna 1 volt.) ' A Párizsi Egyezmény rendelkezett a tűzszünetről, a harci cselekmények abbahagyásáról, az USA-csapatok 60 nap alatt történő kivonásáról, a katonai és politikai foglyok cseréjéről, az önrendelkezésről, az emberi szabadságjogok biztosításáról, • valamint Észak és Dél egyesülésének megteremtéséről. A Párizsi Egyezményben foglaltak betartásának ellenőrzésére létrejött a négy fél elhatározásából a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság' (NEFB), amelynek egyik tagja Kanada, Indonézia és Lengyel1 ország mellett hazánk volt. A NEFB legmagasabb szerve a négy ország nagyköveteiből álló együttes ülés volt. Ez fokozatosan haladt lefelé a körzetparancsnokságokig, illetve a helyi ellenőrző csoportokig. A párizsi megállapodás értelmében 7 régiót (körzetparancsnokságot) kellett létrehozni Hue, Da Nang, Pleiku, Phan Thiet, Bien Hoa, My Tho és Can Tho székhellyel. A körzetparancsnokságok alárendeltségében különböző számú csoportok működtek. Az előbbieken kívül, az elfogott katonai és polgári személyekkel kapcsolatos feladatai teljesítése érdekében a nemzetközi bizottságnak ezek visszaadása idején minden helyre Vietnamban, ahol az elfogott személyeket visszaadták, egy ellenőrző és felügyelő csoportot kellett kiküldeni, továbbá azokra a helyekre, ahol a foglyokat utoljára fogva tartották. '' < A vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezményhez csatolt, a NEFB-re vonatkozó jegyzőkönyv 1. cikke szerint a nemzetközi bizottság funkciója, hogy ellenőrzést és felügyeletet gyakoroljon az Egyezmény 18. cikkébén (tűzszünet, külföldi csapatok kivonása, fogolycsere, demokratikus választások stb.), említett rendelkezések végrehajtása tekintetében. E funkciók végrehajtása során a nem-
zetközi bizottságnak figyelemmel kellett kísérni az Egyezmény' végre? hajtását, egyrészt a felekkel folytatott érintkezések révén, másrészt helyszíni megfigyelésekkel. Továbbá meg kellett vizsgálni azon rendelkezések megsértését, amelyek a bizottság ellenőrzése és felügyelete alá tartoztak. A Magyar Népköztársaság részvétele a NEFB-ben rendkívül megtisztelő feladatot jelentett, de egyben komoly gondot is. Az emberek kiválogatására az első turnus összeállításakor nagyon kevés idő állt rendelkezésre, felkészítésükre pedig jóformán semmi. A Dél-Vietnamban levő katonai helyzetről kevés volt az információ. Diplomáciai kapcsolatok hiányában az élet- és munkakörülmények ismeretlenek voltak. Olyan kérdések merültek fel, hogy vajon ki, és miként garantálhatja a delegációk élet- és testi épségének védelmét? Milyen lesz az elhelyezés, élelmezés? Konkrétan mi lesz a munkánk? Meg kell jegyezni azt is, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen méretű nemzetközi bizottságban való ténykedésére korábban nem volt példa. Tapasztalat tehát nem volt. Számolni kellett a 7 órai időeltolódással, az európai ember életétől idegen trópusi időjárással, és megannyi más előre nem látható tényezővel.:; Mindezek tudatában valamennyi magyar katona önként vállalta a kiküldetést, és azt a szép feladatot, hogy hozzájárulhat a sokat szenvedett vietnami nép jogos békéjének megteremtéséhez. A NEFB-ben való közreműködésre a Honvédelmi Minisztérium a Katonai Főügyészséget is felkérte. Ennek alapján az önként jelentkezők közül jelölte ki a Katonai Főügyész Elvtárs azokat, akik 1973. januárjában és februárjában a messze Vietnamba utaztak: Dr. Balla Sándor alez.-t, dr. Hargitai Gábor alez.-t, dr. Martin Rezső alez.-t, dr. Viktorik László alez.-t, dr. Déri Miklós őrgy.-t, dr. Kovács Tamás szds.-t, dr. Lele András szds.-t, és e sorok íróját. A későbbiek során pedig dr. Máté Lajos ezds.-t, dr. Nagy Géza r. őrgy.-t, dr. Kovács Árpád szds.-t és dr. Radnai Jenő szds.-t. > Mindannyian átérezve küldetésünk megtisztelő, felelősségteljes voltát, ennek ellenére szorongva vettünk búcsút hozzátartozóinktól, barátainktólmunkatársainktól. , Az első csoport 1973. jan. 26-án, 21,35 órakör indult Ferihegyről, két IL—18-as, szovjet pilóták vezette repülőgépen a következő útvonalon : Budapest—Moszkva—Taskent—Bombay—Rangoon—Hanoi—Saigon. Legtöbben ekkor utaztunk először repülőgépen ilyen nagy távolságra. Moszkvában a VDK nagykövetségének munkatársai fogadtak bennünket, akiktől nem győztünk érdeklődni a vietnami helyzetről, életkörülményekről. Moszkvából január 27-én, 03,10 órakor indultunk tovább, és Taskent érintésével 14,38 órakor érkeztünk Bombayba. Míg Moszkvában —8 C fokos volt a hőmérséklet, addig Bombayban + 3 0 C fokon felül muta-
tott a hőmérő higanyszála. Burma fővárosába: Rangoonba 20,22 órakor érkeztünk. A dús páratartalmű trópusi levegőt itt éreztük először. Hanoi volt a következő állomás, ahol magyar idő szerint január 28-án, 0,50 órakor szálltunk le. Szívélyes, baráti fogadtatás után indultunk útunk végállomása, Saigon felé. Ahogy repülőgépünkkel elhagytuk a VDK légterét, közvetlen közelünkben megpillantottunk két amerikai gyártmányú F—5-ös vadászbombázót, saigoni felségjelekkel. A vadászgépek jobbról, balról közrefogva gépünket, kísértek Saigonig. Az amerikai 7. légiflotta repülőbázisán, Tan Son Nhuton január 28-án, saigoni idő szerint 17,40 órakor szálltunk le. összességében a repülőút szép volt, mondhatnám azt is, hogy csodálatos, hiszen addig csak filmekből és leírásokból ismert országok, tájak felett utaztunk. A hatalmas hófödte hegyek, sivatagok mellett az Indiaióceán és Indokína őserdei lenyűgöző látványt nyújtottak. De az is igaz, hogy az izgalom és a nem alvás nagyon kimerítette szervezetünket. A Tan Son Nhut-i légibázison a fogadtatásunk nem volt valami barátságos. Az óriási légikikötőben ugyanis nem találtak — vagy nem akartak találni — egy ideig olyan lépcsőt, amelyen az IL—-18-at elhagyhattuk volna. Mivel a repülőgép motorjai álltak, így a gép belsejében pokoli volt a hőség, annál is inkább, mivel kinn ekkor -j-35 C fokot mutatott árnyékban a hőmérő. Lépcsőt csak hosszú huza-vona után hoztak. A repülőtér utasváró-terme, ahova először irányítottak bennünket, olyan volt, mint egy felbolygatott méhkas. Rengeteg újságíró és különböző tvtársaságok riporterei rohantak meg bennünket. Másnap a The Saigon Postban meg is jelent egy cikk, mely szerint megérkeztek a magyarok szovjet mintájú nehéz-ruházatban. Az igaz, hogy téliesen voltunk öltözve, . hiszen > itthon Magyarországon, fagypont alatt volt a hőmérséklet, amikor elindultunk, de útközben nem volt lehetőségünk átöltözni. Ezért is alig vártuk, hogy szálláshelyünkre érkezzünk. Ez hamarosan meg is történt, mert gondos útlevélvizsgálat után légkondicionált autóbuszokkal az amerikai légibázison levő egyik legénységi elhelyezési körletbe vittek bennünket, amely ezt követően, közel 2 és fél hónapig lakóhelyünk volt.. Nem- kell gondolni valami elegáns elhelyezésre. Fából épített emeletes barakk-épületekben éltünk, amelyekben a hőséget csak némileg enyhítették a mennyezetre szerelt hatalmas ventillátorok. A barakkokban szúnyoghálóval felszerelt emeletes ágyak, 1-2 asztal és szék képezte a berendezést. Minden barakkhoz egy zuhanyozó és félig nyitott WC tartozott. Kényelemről szó sem lehetett. Ivóvíz nem volt, patkány annál több. Előfordult, hogy az aktatáskát átrágva ették meg az ott található csokoládét. Rengeteg volt a rovar, és állandóan ijesztgettek bennünket a falakon szaladgáló és csattogó hangot hallató gyíkok. Étkezésünket egy méreteiben hatalmas katonai önkiszolgáló étteremben (Dining Hool)
biztosították az amerikaiak. Február 2-án belépőket kaptunk a bázison levő amerikai tiszti klubba. Az amerikaiak kivonása után a klubot a NEFB vette kezelésbe. Ez a modernül felszerelt, légkondicionáló berendezéssel ellátott klub szolgált a .későbbiek folyamán Saigonban a NEFB tagjai, köztük a magyar katonai ügyészek étkezési helyéül. Az USA-csapatok távozásával a legénységi barakkokból átköltöztünk az amerikai tisztek szálláshelyére. Ezzel életkörülményéink lényegesen javultak. Most már külön légkondicionált szobákban laktunk, amelyek normális bútorzattal és hűtőszekrényekkel voltak felszerelve. Az étkezéssel volt a legtöbb bajunk. Hiányoztak a jó magyaros ételek. Ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy villanyrezsókat vásároltunk, és hála Viktorik, Martin és Kovács elvtársak szakácstudományának, lecsót, paprikás krumplit, sőt még paprikás csirkét is ehettünk esetenként. Szórakozási lehetőségeink nem voltak bőségesek. Tengerparti kirándulások, strandolás, mozilátogatás váltogatták egymást. A filmszínházakban amerikai sex- és horrorfilmek, valamint japán karate-filmek mentek zömmel. Egy idő után unalmassá váltak. Aki szeretett sportolni, annak ott volt az úszás, kosárlabda, lábtenisz. Mindezek azonban a körzetparancsnokságokon, távol Saigontól, már csak igen korlátozva álltak rendelkezésünkre. Annak örültünk a legjobban, amikor megkaptuk feladatainkat és dolgozhattunk. Munkánk, bár nem volt kifejezetten jogi vonatkozású, mégis sokrétű, izgalmas volt. Jogi felkészültségünket, úgy érzem, megfelelően tudtuk kamatoztatni. A magyar delegáció vezetője, Esztergályos Ferenc nagykövet elvtárs rendelkezése alapján a katonai ügyészek először a fogolycsere lebonyolításába, ellenőrzésébe kapcsolódtak be. A feladatunk az volt, hogy lengyel, indonéz és kanadai munkatársainkkal együtt jelen legyünk és ellenőrizzük a szemben álló felek Vietnam különböző pontjain végrehajtott fogolycseréit. A fogolycserék helyszínére általában UH—l-es helikoptereken, Volpar és Caribou típusú repülőgépeken, a Hanoiban történő fogoly-átadásra pedig C—130-as Herkules repülőgépeken utaztunk. A fogolycsere első napja február 12-e, hétfő volt. Dr. Hargitai alezredes Bien Iioába, dr. Déri Miklós őrgy. Hanoiba, én pedig Loc Ninhbe repültem. Loc Ninh ebben az időben már a hazafias erők területe volt. Egy korábban szétbombázott repülőteret hoztak rendbe a DIFK-esek, hogy a katonai foglyokat odaszállító Herkules-gépek le tudjanak szállni. Ezen á napon a saigoni rezsim katonai képviselői 150 fogoly szabadságharcost adtak át, míg a DIFK-esek 140 vietnami és 27 amerikai foglyot. Az amerikai foglyokért külön helikopterek érkeztek Cleveland tábornok vezetésével. Loc Ninh vörös talajú repülőtere mellett levő bambusz-sátrak
körül a helyi lakosság százai apró kis DIFK-zászlókkal kezükben várták fogságban levő társaik érkezését. Hamarosan meg is érkezett a terepszínűre festett óriás Herkules, felkavarva a vöröses-poros talajt a kifutópálya körül. A saigoni rendszer biztonsági szolgálatának, emberei amerikai típusú terepszínű egyenruhájukban ugráltak ki elsőnek a gépből. Páncélsisakjukon QC (Quan Chan) betűk fehérlettek, kezükben pedig az elmaradhatatlan M—16-os amerikai automata fegyverek. Megjelenésükben az SS-ekre emlékeztettek. Nemsokára a repülőgép ajtajában feltűnt a szabadságharcos foglyok első csoportja. A látvány megdöbbentő. Szinte valamennyi nyomorék volt. ; Egyiknek a keze, i másiknak a lába hiányzott. Nagyon sok közülük olyan rossz állapotban volt, hogy társaik vitték, vagy támogatták. Az egyik szabadságharcost, akinek mindkét lába hiányzott, egy hevenyészett bambuszhordágyon bajtársai vitték. A sérültek fogságba esésük előtt a végsőkig harcoltak. Ezt tanúsították sebeik, jóllehet, nagyon sok sérülés a fogolytáborban elszenvedett bántalmazásuk, kínzásuk következménye volt. A foglyok megjelenését követő döbbenetes csendet a helybeliek üdvrivalgása váltotta fel, akik a kis zászlókat lengetve köszöntötték testvéreiket. Az átadás gyorsan .megtörtént. Megható yolt látni a most már szabad emberek szemében az örömkönnyeket, és hallani éneküket, melynek szövegét sajnos nem .értettük, de éreztük, hogy a szabadságról, a győzelemről szólnak. Ezt követően a DIFK-esek adták át a foglyaikat. Kíváncsian vártunk erre az aktusra. A DIFK fogságában levő saigoni katonák között alig akadt egy-két sérült. Bántalmazásnak nyoma sem volt rajtuk. A 27 fogoly amerikai katona közül egynek volt sérülése. Az egyik lába gipszben volt. Megkérdeztük, mi történt vele? Elmondta, hogy repülőgépét lelőtték, ejtőernyővel kiugrott, sérülését földreéréskor szerezte. A fogoly-átadások közül még két,esetet szeretnék megemlíteni: 1973. febr. 17-én voltam először Phu Quoc szigeten (Tigris-sziget), ahonnan ezen a napon 700 fogoly hazafit szállítottak az átadóhelyekre. A szigét a Sziámi-öbölben van, közel Dél-Vietnam partjaihoz. A fogolytábor a sziget déli csücskében An Thoi község mellett terült el. Őrtornyok és villanyárammal telített szögesdrót kerítés vette körül. Phuoc alezredes, a tábor parancsnoka, többszöri kérésünkre sem engedélyezte, hogy a börtöntábort megtekinthessük, hiába hivatkoztunk a Párizsi Egyezményre. így csak , a tengerparton levő repülőtéren szemlélhettük a foglyok beterelését az oda érkező repülőgépekbe. Lengyel, indonéz és kanadai társaimmal az egyik fogolycsöporthoz mentünk. Több foglyot megszólítottunk, de kérdéseinkre nem reagáltak. Már-már lemondtunk arról, hogy kontaktust teremtsünk velük, amikor az egyikük hajlandónak mutatkozott a beszélgetésre. Hamarosan kiderült a zárkózottság oka. Nem tudtak ugyanis arról, hogy Vietnamban tűzszünet van. (Kihirdeté-
sét az Egyezmény előírta.) Nem tudták, hogy hová viszik őket. Azt hitték, hogy kivégezni. A foglyot arra kértük, hogy mondja meg társainak, nyugodjanak meg, hazamehetnek övéikhez. Majd tájékoztattuk a Párizsi Egyezményben foglaltakról. Először nem hitt nekünk. Ügy gondolta, mivel magyar katonát még sohasem látott, hogy provokátorok vagyunk. Csak akkor tudtuk némileg meggyőzni, amikor sapkánkon a vörös csillagot mutatva azt jeleztük, hogy barátok vagyunk. Ettől a f o golytól, de később más foglyoktól is sokat hallottunk a börtöntáborokban uralkodó állapotokról. A foglyokat először lelkileg akarták megtörni, átnevelni. Amikor ez nem ment, következtek a kínzások, testi fenyítések, a tigrisketrecek borzalmairól nem is szólva. ' A másik fogoly-átadás .1973. március 29-én történt. Hanoiban, a VDK fővárosában. Reggel C—130-as Herkules repülőgéppel Hanoiba utaztam az utolsó amerikai fogolycsoport átadására, az ellenőrzést végző nemzetközi bizottság elnökeként. Hanoiban ezt megelőzően január 28-án jártam, Vietnamba érkezésemkor. Elcsodálkoztam azon, hogy 2 hónap alatt a romok nagy részét eltakarították* használhatóvá tették a Vörös-folyót átszelő hidat, és szinte újjávarázsolták a repülőteret. A város apraja-nagyja az újjáépítésen dolgozott. A fogoly-átadás színhelyéül a hanoi repülőteret jelölték ki. Rengeteg amerikai, francia, japán és még ki tudja, milyeh nemzetiségű újságíró, fotóriporter tülekedett az átadóhelyen. Különböző tv-társaságok (NBC, ABC) operatőrei igyekeztek minél jobb helyet biztosítani maguknak. A fogoly-átadás azonban nem kezdődött meg a kitűzött időpontban, mivel az USA megjelent katonai képviselői olyan indítványt terjesztettek elő, hogy szeretnék megnézni azt a helyet, ahol az amerikai foglyokat őrzik. Kérésüknek a VDK hatóságok eleget tettek. így azután a nemzetközi bizottság az átadó VDK tisztjeivel és az átvevő USA képviselőivel megtekintette a hanoi katonai börtönt, az amerikai foglyok őrzésének helyét. A mi börtöneinktől a trópusi éghajlat miatt merőben másként festett ez az intézet. A földszintes épületek külső őrséggel Vannak biztosítva. A zárkák nyitottak, általában 4—6 személyesek. Minden épülettömbhöz kis külön helyiség tartozik, könyvtárral, ping-pong asztallal. Az udvaron kosárlabdapálya, amit az amerikai foglyok használhattak. Az amerikai foglyokat mégkérdeztük a bánásmódról. Egyöntetűen állították, hogy emberségesen bántak velük, csak a vietnami koszttal nem voltak kibékülve. Dehát azt már mégsem kívánhatták, hogy külön amerikai speciális ételeket is felszolgáljanak nekik. A börtönlátogatás után került sor a repülőtéren az utolsó 67 katonai fogoly átadására. A foglyok egyforma szürke ruhában, kezükben egyforma táskákkal —, amiben személyes holmijuk volt — nevük olvasásakor egyénként járultak a bizottság elé. A legutolsó, átadásra kerülő
amerikai fogoly nevé a sors szeszélye folytán megegyezett az akkori USA-alelnök nevével: Agnewnak hívták. Csak közbevetőleg jegyzem meg; valamennyi fogoly egészséges volt, és kivétel nélkül mindenkinek a repülőgépét a VDK felett lőtték le, legtöbbjükét 1972 végén. Az amerikai csapatok kivonása után a katonai foglyok cseréje befejeződött. Mi arra vártunk, hogy a saigoni rezsim a Párizsi Egyezménynek megfelelően, most már a politikai foglyok szabadon bocsátására intézkedik. Ezt azonban rendszeresen szabotálták. Viszonylag kevés politikai foglyot helyeztek szabadlábra. Ennek következtében a katonai ügyészek munkája is megcsappant, így azután más feladatot kaptunk. Különböző beosztásokba kerültünk a Dél-Vietnam területén állomásozó körzetparancsnokságokon. A vezetés rendelkezése alapján én az I. körzet (Hue) magyar delegációjának a parancsnoka lettem. A körzetparancsnokságok munkáját ezidőben a szakadatlan ülésezés jellemezte. A saigoni rezsim katonai vezetői nap mint nap a beadványok tömegével árasztottak el bennünket. Ezek a beadványok a hazafias erők állítólagos tűzszünetsértéseit tartalmazták. Kivizsgálásukra azonban csak ritkán volt lehetőség, mivel azokból ki akarták zárni a DIFK képviselőit, nem garantálták testi épségük védelmét, nem biztosították a helyszínt, stb. Ezek a feltételek pedig szükségesek voltak ahhoz., hogy tárgyilagos döntést lehessen hozni. Tudtuk, hogy a saigoni rendszer képviselői által beterjesztett jelentések alaptalanok. A Thieurendszer ebben az időben katonai téren mind létszámban, mind fegyverzetben fölötte állt a szabadságharcos erőknek. Az amerikai hadsereg fegyverzetének nagy részét, repülőgépeinek túlnyomó többségét a Thieu-hadseregre hagyta. A Párizsi Egyezmény megkötése előtt hónapokon keresztül légi és tengeri úton áramlott a hadianyag az USÁ-ból Dél-Vietnamba. Ez hozzátartozott az amerikaiak vietnamizálási politikájához. Az állig felfegyverzett Thieu-hadsereg területrabló akciói kintlétünk alatt csak fokozódtak. Huéban, Da Nangban, Pleikuban, de számos más helyen saját szemünkkel láttuk, ahogy a repülőterekről egymás után szálltak fel az F—5-ös vadászbombázók, a felfegyverzett helikopterek, és indultak bevetésre a szabadságharcosok ellen. Egy ilyen bevetésnek szemtanúja is voltam. 1973. február 11-én Loc Ninhben tartózkodtam dr. Viktorik László alez. elvtárssal fogolycserén. A fogolycsere zökkenőmentesen folyt, amikor azt vettük észre, hogy távolban két F—5-ös vadászbombázó köröz egy, már felszabadított település fölött. Gyorsan előkerültek a távcsövek. A fogolycsere rövid időre félbeszakadt. A jelenlevő NEFB-tagokkal együtt láttuk, amint az F—5-ösök bombákkal és napalmmal több rácsapásban támadják a polgári települést. Ekkor a fogolycserénél jelenlévő amerikai pilótákra te-
kintettünk, de azok nem zavartatva magukat, váíívonogatvá, egykedvűen rágták a rágógumijaikat. Amikor később helikopteren Saigon felé tartottunk, és a magunk alatt elsuhanó tájat figyeltük, mindenütt bombatölcséreket, pusztítást láttunk. Égett a dzsungel, égett a föld. Leírhatatlan, félelmetes látvány volt. Visszatérve a korábbi gondolatra, jól tudtuk, hogy á felszabadító erők teljes erővel védekeznek, igyekeznek az általuk ellenőrzött területeket megtartani, a sokat szenvedett polgári lakosságot védelmezni, és a tőlük elrabolt területeket ellencsapásokkal visszaszerezni. A saigoni katonai hatóságok területrabló akcióikról viszont úgy kívánták a figyelmet elterelni, hogy a körzetparancsnokságokat — mint már említettem —, elárasztották a hazafiak elleni móndvacsinált bejelentésekkel, amelyeket a sajtóban és egyéb hírközlő csatornákon keresztül publikáltak, mintegy félrevezetni akarván a világ közvéleményét. A körzetparancsnokságokon végzett munkánk ennél fogva igen komoly figyelmet és nem kis diplomáciai érzéket kívánt meg. Az ülésekre (meeting) alaposan fel kellett készülni és ott a felvetett témákra, leggyakrabban vitatkozva, megfontoltan érvéivé kellett reagálni. Mindezt tolmácsok útján (angol volt a hivatalos nyelv) végrehajtani komoly szellemi, gyakran fizikai megerőltetésbe került. Volt ugyanis olyan ülés, amely kora reggeltől késő estig tartott és a fáradtságtól szűnni nem akaró fejfájást kaptunk. A NEFB-ből a kanadaiak 1973 július végén kiváltak. Helyettük hoszszas huza-vona után 1973 októberében Irán került a nemzetközi bizottságba. A kanadaiak távoztával a körzetparancsnokságokon az előbbiekben inár említett munkánk félbeszakadt, mivel a Párizsi Egyezmény szerint a NEFB csak akkor volt döntőképes, ha mind a négy nemzet képviselői egyetértve hozták meg határozataikat. Feltétlenül beszélnem kell röviden a többi delegációról és a szemben álló felekkel való kapcsolatainkról. A nemzetközi bizottságban — mint arról már korábban szó volt — rajtunk kívül Lengyelország, Indonézia és Kanada delegációi vettek részt. A szocialista Lengyelország képviselőivel igen szoros elvtársi, baráti viszonyt alakítottunk ki. Munkán kívül is gyakran vettünk részt közös kirándulásokon. A Dél-Kínai tenger partján, Huéban a királysíroknál, és számos más helyen. Közös vacsorával egybekötött rendezvényeink mindennaposak voltak. Az azonos eszme, a szocialista politika egybekovácsolt bennünket. A lengyel elvtársakban nagyszerű kommunistákat, nagyszerű embereket ismertünk meg. Mindenben segítettük, támogattuk egymást. Az indonézekkel, kanadaiakkal, majd később az irániakkal munkánk során mindennap találkoztunk, annál is inkább, mivel közös táborban laktunk. Igyekeztünk velük korrekt munkakapcsolatot kialakítani, amelyek nem minden esetben jártak sikerrel. Az üléseken többször folytattunk ki16
121
élezett vitákat, de ezek sohasem fajultak személyes haraggá. Csak érdekességként említem meg, hogy az indonéz tisztek között nem egy volt olyan, aki valamikor a Szovjetunióban végzett katonai főiskolán. A kanadaiak között pedig magyar származású is akadt, egy Sörös nevezetű kapitány. Amikor Huéban voltam, mint körzetparancsnok, gyakran hetente volt szerencsém felszabadított területen találkozni a hazafias erők harcosaival. Huétól északra, mintegy 60 km-re fekszik Quong Tri. Ez a közel 100 ezer lakosú város, amely a Tach Haen folyó két partján terül el, egyetlen romhalmaz. Az amerikai légierő B—-52-es bombázói tették azzá. A városban ép ház nincsen. Állítólag a romok alatt több ezer ember holtteste fekszik. Ezen a helyen települt a hűéi körzetparancsnokság egyik helyi ellenőrző, csoportja (HECS). A várost ketté szelő Tach Haen folyó északi oldalát már a felszabadító erők birtokolták. A folyó itt kb 4—500 méter széles, az amerikaiak által elaknásított. Ezen a folyón szoktunk részben motorcsónakkal, részben gyalogszerrel átkelni a DIFK táborba. A katonák mély benyomást keltettek bennünk. Mindannyian tudatában voltak annak, hogy miért harcolnak. A függetlenségért, a szabadságért vívott küzdelem elszánttá és erőssé tette ezeket az egyszerű embereket, akik közül nem egy már 7—8 éve nem látta családját. Nagyon nehéz körülmények között (légierő nélkül) vívták szabadságharcukat a modern légierővel rendelkező amerikaiak és jól felfegyverzett csatlósuk, a Thieu-hadsereg ellen. Tiszteltük és nagyrabecsültük ezeket a harcosokat. Most utólag könnyű mondani, de már akkor az volt a meggyőződésünk, hogy a szabadságát szerető vietnami népet nem lehet megsemmisíteni, és harcuk győzelemhez vezet. A saigoni rendszer katonai képviselőivel is rendszeresek voltak találkozásaink. Bár igyekeztek velünk szemben udvariasak lenni, mégis kiérződött magatartásukból az ellenszenv, amelynek az volt az eredője, Hogy mi a szocialista Magyarországhoz tartoztunk. A titkosrendőrség figyelemmel kísérte minden lépésünket, legtöbbször a kiszolgáló személyzetbe beépített emberei közreműködésével. De nyíltan is, amikor gépkocsival vagy motorkerékpárral követtek bennünket. Amikor ezt Huéban Khiem ezredesnél — aki Hué polgármestere, rendőrfőnöke volt egyszemélyben — szóvá tettem, úgy nyilatkozott, hogy a magyar delegáció tagjainak figyelése, követése biztonsági okokból szükséges. Ezzel azt akarta bizonyítani, hogy vigyáznak ránk, nehogy valami bajunk essen. Nem erről volt azonban szó. Egyszerűen erra voltak kíváncsiak, hogy mit csinálunk, és hogy kikkel érintkezünk a lakosság közül. Így éltünk, és így végeztük mi magyar katonai ügyészek a munkánkat Dél-Vietnamban. Szokatlan és nehéz feladatot hajtottunk végre. Hazánktól, szeretteinktől távol, trópusi viszonyok között, legtöbbször ellenséges környezetben tevékenykedtünk. Átvészeltük a száraz évszakot, gyakran + 4 0 C fokon felüli hőséget, és a monszun-évszak tájfunokkal megtűzdelt vízözön-
jeit, a közel 100%-os relatív páratartalmat. Jóleső érzés volt, hogy itthon munkatársaink aggódva kísérték figyelemmel tevékenységünket, és mindenben segítették itthon maradt hozzátartozóinkat. A katonai ügyészek Vietnamban, úgy érzem méltón teljesítették feladataikat, 'hasznos, jó munkát végeztek, amit a számos kitüntetés, elismerés is bizonyít. Most, amikor Vietnam kivívta függetlenségét, az ország régóta óhajtott egyesülése megtörtént, és létrejött a Vietnami Szocialista Köztársaság, méginkább csodálattal és tisztelettel adózunk a szabadságát, függetlenségét nagyon szerető, sok vért áldozott vietnami népnek.
Ahogyan elkezdődött... Készült:
Dr.
Darvas
János
nyá.
alezredes,
tlr.
Kovács
Zoltán nyá. ezredes, dr. Kovács István volt katonai főügyész helyettes, és nyá.
dr.
Hanuska
Sándor
alezredes elvtársak visszaemlékezései alapján.
*
*
A
A beszélgetést vezette: Dr. Csordás János alezredes. Az anyagot összeállította: Almásiné, Dr. Törőcsik Anna alezredes.
A
*
*
1953-ban az új típusú szocialista ügyészi szervezet megalakulásakor a személyi állomány legfiatalabbjai voltak azok az elvtársak, akik jelenleg 25 vagy ennél több szolgálati idővel rendelkeznek, de közülük egy sincs, aki 1950 előtt katonai ügyész volt. A szervezet azonban ezt megelőzően is létezett, bár működéséről, jellegéről igen keveset tudunk. Ez adta a gondolatot, hogy felkeressük azokat az elvtársakat, akik előttünk jártak és részt vállaltak azokban a történelmi feladatokban, amelyekre a későbbi katonai ügyészi szervezet létrehozását alapozták. Ismerték az események szereplőit, átélték nehézségeit, megküzdöttek gondjaival. Az ünnepi évforduló kapcsán visszaemlékezésre kértük fel őket. Mindannyian vezetői beosztásban teljesítettek szolgálatot az 1940-es évek végén, illetve 1950-es évek elején. Dr. Darvas János nyá. alezredes: Az édesapja kommunista volt. Emiatt 5 év fegyházra ítélték és fiát is elbocsájtották a honvédségtől. Darvas elvtárs ekkor — 1942-ben —r a Folyamőrség Ügyészségének irodavezetője volt főtörzshajómester rendfokozatban. A felszabadulás, a Vörös Hadsereg az apa és fia számára az élet lehetőségét hozta meg. Darvas elvtárs 1945-ben részt vett a Magyar Kommunista Párt érdi szervezetének megalakításában és a helyi nemzeti Bizottság elnöke lett. Rehabilitását kérte, s amikor 1946-ban a demokratikus hadseregbe visszavették, egyidejűleg alhadnaggyá léptették elő. A Budapesti Katonai Törvényszék állományába helyezték, innen pedig pártiskolára küldték. 1948-ban nevezték ki a Mártírok útjai Katonai Börtön parancsnokává. Egy év múlva — beosztásából felmentve — az akkori katonai igazságügyi szervek függetlenített párttitkára lett. 1952-ig végezte megszakítás nélkül ezt a rendkívül fontos pártmegbízatást, abban az időben, amikor a forradalmi vál-
teások egész sora zajlott, s a katonai igazságügyi szervek történetének is politikai feszültségekkel telített időszaka volt. Darvas elvtárs szavait idézzük munkája értékeléseképpen: „Jól emlékszem ezekre az évekre. A döntő változás akkor következtt be, amikor 1950-ben megjelentek ,a Bírói- és Ügyészi Akadémián végzett elvtársak. A munkáskáderek első csoportja akkor került ügyészi beosztásba. Ezt követően — és velük együtt — kaptam én is lehetőséget arra, hogy elvégezhessem a jogi egyetemet. A rengeteg munka mellett ténylegesen csak az éjszakai órák maradtak a tanulásra. A legmegtisztelőbb és talán a legfelelősségteljesebb feladatom az volt, amikor az ellenforradalom leverése után megindítottuk az életet. Megkezdtük a munkát, újjászerveztük a Pártot. Még akkor én is ügyészi munkakörben dolgoztam. Részt vettem a statáriumban, képviseltem á vádat az ellenforradalmárok bűnügyében. Katonai főügyészségi ügyészi beosztásom mellett változatlanul a pártbizottság titkára voltam, de már nem függetlenítve, hanem a szakmai munka ellátása mellett. Ismertem mind a most jubiláló elvtársakat, akik 25 évvel ezelőtt a személyi állomány legfiatalabb tagjai voltak. Büszke vagyok rájuk, hogy megfeleltek a bizalomnak, melyet a mi generációnk kommunistái előlegeztek számukra. Hittük, hogy érdemesek rá, amikor átadtuk nekik a helyünket a munkában, amikor elérkezett a nyugdíjazás ideje. Már közel húsz esztendeje annak is, hogy 1959-ben nyugállományba mentem. Jóleső érzés visszaemlékezni a múltra, annak ellenére, hogy a legnehezebb időszakban voltam a katonai igazságügyi szervezet vezető-pártmunkása. A nehéz körülmények között tanúsított kommunista helytállás jó lelkiismeretével emlékszem vissza ezekre a küzdelmes évekre. Gondolom, hogy ma már könnyebb a dolguk azoknak, akik utánunk jöttek. Ne feledjék azonban, hogy eredményeik gyökere a szüntelenül megújuló munka folyamatosságában odáig nyúlik vissza, ahol az elődök nagyon nehéz úttörő munkája készítette elő azokat a jó feltételeket, melyek a most dolgozó elvtársak helyzetének — anyagi- és munkakörülményeinek — jelenlegi színvonalát megalapozták." Dr. Kovács Zoltán nyá. ezredes elvtárs. Amikor megismertük, még százados volt. Az ún. ,,tartalékos hadbírói tanfolyamon" tanított bennünket a katonai büntetőjogra 1950 őszén, az Ügyészi- és Bírói Akadémia elvégzése után. Ebben az időben á Budapesti Központi Katonai Ügyészség vezetőjének helyettese volt. A hadifogságból hazaérkezése és igazolása után közvetlenül még ún. tábori ügyészségen és bíróságon dolgozott. Ezt követte az a területi szervezés, mely egy-egy honvéd-kerület (4—5 megye
tartozott hozzá) mellé szervezett katonai ügyészséget és bíróságot, melynek egységes személyi állománya volt. Szervezetileg a HM Igazságügyi Osztályhoz, majd Csoportfőnökséghez tartoztak. Kovács elvtárs részt vett az új típusú ügyészi szervezet jogszabályi előkészítésében, közreműködött a törvényelőkészítő munkában. Mindvégig a katonai jog elméleti kimunkálásán dolgozott a büntetőjog keretein túl a katonai igazgatás jogi területein is. Amit megkérdezésekor elmondott, az már része a katonai jogalkalmazás történetének:
,
„A háború alatt a tábori bíróságról külön jogszabály rendelkezett- A háborús katonai igazságügyi szervezet— amellett, hogy tábori ügyészsége és bírósága volt —, megtartotta a területi szerveit is. Ez utóbbiak a felszabadulás után is megmaradtak Budapesten, Szegeden, Pécsett és Székesfehérvárott. Amíg a szocialista ügyészi szervezet létrejött, addig a régi törvények alapján a régi szervezet működött, de közben már lehántotta magáról a fasiszta jogelveket és általában demokratikus lett. Az Igazságügyminisztériumban pedig már folytak az előkészületek a szocialista igazságügyi apparátus kiépítésére elvben, és törvényalkotásban. Ezekben a munkálatokban magam is résztvettem. A régi hadbírói kar mintegy 80%-át nem igazolták. Mintegy 20— 25 fős állománya maradt, akik mellé olyan tartalékosokat hívtak be, akik civilben bírák voltak, vagy ügyvédek. A népügyészek közül is vettek át néhányat. Budapesten ebben az időben mindössze 8—10 fős első fokú katonai ügyészi szervezet volt. 1950-ben jött az igazi utánpótlás a munkáskáderekből, akik elvégezték az Ügyészi- és Bírói Akadémiát. A katonai ügyészek fő munkája döntőén a vádképviselet volt. A bűncselekmények nyomozását — mint első fokú nyomozóhatóság — a századparancsnokok végezték. A Szolgálati Szabályzatban megadott séma szerint „tényvázlat"-ot készítettek, azt terjesztették az ezredparancsnok elé. Ez az írásbeliség mindössze 5—6 sornyi munkát igényelt, a többi „sablon" volt. (Személyi adatok, állomáshely, időpontok rögzítése.) A tényvázlat csupán azt tartalmazta, hogy ki, mikor, hol és és milyen bűncselekményt követett el. Pl. megszökött, betört, kimaradásról nem jött vissza stb. és azt, hogy tettét az elkövető beismerte vagy nem ismerte be. Jegyzőkönyvet nem vettek fel. Kötelező melléklet volt viszont az alosztálynapló kivonata, a jellemzés, és a fenyítési—dicséreti lap. Ezeket küldték meg a katonai ügyészségre, ha az ezredparancsnok nem bírálta el a bűncselekményt. A tényvázlat alapján készült a vádirat. Az ügyész csak a letartóztatásban lévő vádlottat hallgatta ki. Az ilyen ügyeken kívül az ügyész csak a bíróságon találkozott a terhelttel. A bíróság köteles volt ki-
tűzni a tárgyalást. Előkészítő ülés nem volt. Minden tárgyaláson kötelező volt az ügyészi vádképviselet. Míg korábban a hadbíróság öttagú tanácsban ítélkezett, 1951-ben a Katonai Büntető Perrendtartás hozta be a hadbíró tanácselnök mellett ítélkező két katonai ülnök intézményét. Ez lényeges változtatás volt a katonai bíráskodásnak ahhoz a rendszeréhez képest, melyet még a K.U.K. közös hadseregből vettek át és tartottak fenn mindezideig. Ebben az időben ismerkedtünk a szocialista jogrendszerrel, szereztük be a szovjet irodalmat. A mi bibliánk a „Cshikwadze" volt, amely a katonai jog alapelveit tartalmazta, a vádbeszédmintától kezdve különböző iratmintákig. Csak lassacskán jöttek mellé különböző szakanyagok. Jellemző a körülményekre, ahogy az első Cshikwadze fordítást megszereztük. Egy Kardfi nevű hadifogoly 20 kopejkáért vette fogsága idején egy könyvkereskedésben és hozta haza az orosz nyelvű szöveget. Ezt fordították le, s láttuk el vele az egész apparátust. Ebből tanultuk és tanítottuk a szocialista katonai jog szemléletét. A felszabadulás után hadseregünknek csekély létszámú sorállománya volt. A katonai ügyészségek ügyforgalmának mintegy hetven százalékát mégis az ún. katonai bűncselekmények képezték. Elég nehéz volt akkor fegyelmet tartani. A laktanyai szolgálati rend elleni bűncselekmények nagyon elszaporodtak. Mivel akkor még nem volt számottevő gépjármű, kis-törecléknyi volt a köztörvényi bűncselekmények száma, köztük a nemi erőszak volt a legsúlyosabb. Az államellenes bűncselekmények miatti felelősségre vonás külön erre a célra létesített ügyészi kirendeltségen történt. Az új típusú ügyészi apparátus létrehozásában tevékenyen résztvettem. Ez vonatkozik a Modifikációra és az emberek felkészítésére, oktatására is. Ez az időszak volt az én „hőskorom". A mostani katonai ügyészi szervezet megalkotásánál lényeges változások történtek a korábbiakhoz képest. Bár meg kellett tartani a szervezet katonás jellegét, ugyanakkor szorosan bele kellett azt építeni a Legfőbb Ügyészség apparátusába. A Katonai Főügyészség első gárdájának tagja voltam. Jelen voltam az elhelyezés biztosításánál és a szobák elosztásánál. A negyedik emeletet kaptuk meg. Fogadtatásunkkor úgy éreztük, hogy kellő megbecsülésben lesz részünk. Tisztességesen, rokonszenvesen fogadtak a Legfőbb Ügyészséget akkor szervező civil elvtársaink. Én magam a kodifikációs munkaterületen maradtam továbbra is. Akkor kellett elkészíteni a szervi határozmányt, ügyviteli szabályzatot, a katonai ügyészségről szóló ügyészi rendeletet. Elsőnek a nyomozótiszti utasítást kellett kidolgozni. Akkor az volt a szemlélet, hogy ahol hadosztály vagy hadtest van,
ott legyen ügyészség is. összesen 22 elsőfokú katonai ügyészség működött az országban rövidesen. Életem legszebb ideje volt ez. Roppant felelősségteljes, sok helytállást követelő időszak. Annakidején féltő gonddal tekintettem a jövő elé, hogy a katonai ügyészi apparátus elkülönülése nem jár-e majd együtt az elszakadással a bírói szervezettől és hadseregtől. Amennyiben az elmúlt 25 év alatt ezt figyelemmel kísérhettem, megnyugvással vettem tudomásul, hogy együtt él a hadsereggel, szoros munkakapcsolatban és jogalkalmazói' együttműködésben dolgozik a katonai bíróságokkal-. Nagyon jó ez az apparátus, összehasonlítva a kiindulással, a fejlődést legrövidebben és leglényegesebbek hangsúlyozásával abban tudom most összefoglalni, hogy amennyire az ügyészek katonásabbak lettek, Annyival lettek jártasabbak a jogban a katonai parancsnokok. A katonai jog fejlesztése a jogalkalmazói gyakorlatban folyamatos. Véleményem szerint azonban a tudomány szintjén továbbfejleszteni azt az egyetemi oktatás keretében lenne szükséges. A magam részéről nagyon örültem annak, hogy azt a tudást, ami bennem volt, átadhattam és az a most dolgozó katonai jogászok szakmai felkészültségében és a katonai ügyészek mai munkateljesítményében gyümölcsözik. Dr. Kovács István elvtárs, 1951-ben az Igazságügyminisztériumból került a HM Igazságügyi Csoportfőnökség állományába. A katonai főügyész helyetteseként egy ideig az általános felügyeleti osztály vezetését is ellátta az új típusú ügyészi szervezetben. A káderek sokaságát nevelte és tanította, a szocialista törvényesség tevékeny szolgálatára, igényes, magas színvonalú munkára. Beosztottainak bizalma, tisztelete és szeretete vette körül. így gondolnak rá azok is, akikkel együtt dolgozott és ismerték azokban az években, amelyről így emlékezik a vele folytatott beszélgetés során: A káderállománynak 1952-ben történt nagyarányú átszervezését az tette szükségessé, hogy az akkori nemzetközi helyzetnek megfelelően a hadsereget fel kellett duzzasztani. Olyan katonai ügyészi szervezetet kellett létrehozni, amely képes volt a területtől elszakadni és' a hadsereg szervezéséhez igazodni. A négy területi katonai ügyészség mellett ekkor szervezték meg a fegyvernemi és a hadosztály ügyészségeket, s ezen kívül volt még négy hadtest ügyészség is. Létszámuk összeállítása elég „sematikus" volt. Általában egy vezetőből, két ügyészből, egy nyomozóból válogatták össze. A mai mintájú Katonai Főügyészség szervezése pedig általános felügyeleti-, nyomozásfelügyeleti-, bírói felügyeleti osztályra tagozódott. Ezen kívül volt egy tanulmányi és egy kodifikációs részleg, továbbá személyügyi tiszt és nyilvántartó. A személyi kultusz hibáinak felszá-
molása a. katonai igazságügyi-apparátusban, valamivel korábban kezdődött, mint a civileknél. Ezt annak köszönhettük, hogy az igazságügyi csoportfőnök mellett; működő -szovjet tanácsadó, Zolotoy, ezredes elvtárstól közvetlenül sok; segítséget kaptunk.- Nagy szerepe volt a Katonai Főügyészségnek a,törvénysértések felszámolásában a fegyveres erőknél és ; testületeknél. Nagy, politikai felelősséggel teljes, komoly munka volt ez. Kitűnő gárda jött össze az új Katonai Főügyészségen, Nagyon hittek abban, amit csinálni kellett/- Ha valamit az én -munkásságom is. jelentett ebben, azt nagymértékben köszönhetem akkori munkatársaimnak. Mi már az ötvenes évek elején komolyan foglalkoztunk a kriminalisztikával. A joggyakorlat egységességét abban az időben a háromnapos továbbképzés. biztosította, melyen az egész állomány minden hónapban központilag vett részt. A továbbképzés tematikájában katonai és jogi ismereteket oktattunk, ezen belül az ügyészi nyomozás alapkérdéseit.; Jó néhány felügyeleti észrevételt .tartottam magam is. Abban az időben sokat jártuk a csapatügyészségeket és sokféle tapasztalatot szereztünk.: A továbbképzéseket arra használtuk fel, hogy a jó tapasztalatokat, ismertettük. Ez fontos volt, hiszen a csapatügyészségeken csupa kezdő, fiatal emberek dolgoztak. Ennek ellenére kitűnően működő apparátusunk volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ellen forr ad al oni után rá lehetett bízni a statárium végrehajtását.' ' . . . Az addig ismeretlen katonai ügyészi általános felügyeletnél sém követtünk el nagyobb baklövéseket. Ezt örömmel állapítottam meg akkor, amikor 1954-ben egy háromtagú bizottság tagjaként én is vizsgáltam az ügyészi általános felügyelet hélyzetét országos viszonylatban. Mi úgy kezdtük ezt a munkát, hogy j,beépültünk" azokhoz a szervekhez, ahol a törvénysértések felismerésére lehetőség volt. Pl. a HM azon osztályára, ahová a bejelentések érkeztek. Minden hajnalban ott voltunk, válogattunk, hogy miből lehet és érdemes ügyet csinálni. Ott voltunk valamennyi szabályzat szerkesztésénél, vagy a különböző pénzügyi rendelkezések kidolgozásánál.; A .hadtáp' vonalon ¡az ellenőrzési csoporttal tartottuk a kapcsolatot. Kerestük az utat, a tevékenységi területeket, s igyekeztünk ott lenni, ahol, törvénysértést lehetett feltárni, pedig akkor még erre a szakterületre képzett, vagy munkában gyakorlott erőkkel nem rendelkeztünk. Én különben nagyon szerettem fiatal és kezdő munkatársakkal dolgozni. Magam is mindössze harmincegynéhány éves, voltam akkor, amikor ide kerültem. Hozzájuk képest persze „öregnek" számítottam. Nem , voltam velük szemben elnéző., Határozottan! megköveteltem a hibátlan munkát. Nem az volt az érdekes,, hogy ki honnan jött, hanem hogy jól végezze a dolgát. Nagyon őszinték voltunk egymáshoz. \7
129
Az értelmiségi és munkáskáderek együttműködésének fő tartalma egymás segítése volt. Ez megmutatkozott akkor is, amikor a statáriumot kellett csinálni, mert az nagyon nehéz időszak volt. Az egész társaság, aki akkor itt együtt volt, nagy tisztességgel és felelősségtudattal dolgozott. Ismétlem, kitűnő gárda volt az. Akik ma közülünk itt dolgoznak, azok felelnek azért, hogy a következő generáció se legyen a miénknél rosszabb. • • Nagyon fontos az á hang,'amit a mai modern igazságszolgáltatásban használunk. Szinte az egész tevékenység minőségére lehet következtetni abból a hangból, ahogyan a hatalmat képviselő ember szól. Aki hatalmat visel, viselkedjék és beszéljen tisztességesen. Aki az államhatalmat képviseli, annak nem illik gorombáskodni. Nálunk ez már akkor is elv volt, nyugodtam merem mondani. A katonai védők "is sokszor hangoztatták, hogy szívesen dolgoznak velünk. <' Mielőtt a katonai igazságügyi apparátusba kerültem, már több fontos helyen dolgoztam. Most már több mint húsz éve a főváros főügyészségén látok el felelősségteljes munkakört. A visszatekintés és emlékezés számomra most mégis azt jelenti, hogy az amit itt töltöttem, életemnek sok küzdelemmel és gazdag tapasztalatokkal párosult, nagyon értékes időszaka volt.
1
Dr. Hanuska Sándor nyá. alezredes elvtárs 1950-ben a Párt felhívására vonult be tartalékos tiszti iskolára. Addig bányász volt. A tiszti iskola elvégzése után a Bírói- és Ügyészi Akadémiára küldték. Főhadnagyi rendfokozatban 1952 július 1-ével nevezték ki az MN Kalocsa 1709 alakulat katonai ügyészsége vezetőjének. Az ekkor megkezdett és a továbbiakban átélt katonai ügyészi pályafutására Hanuska elvtárs igy emlékezett: '
„. . . ez annyira meglépett, hogy hirtelen meg sem tudtam jegyezni, hova kerülök. Soha addig katonai ügyészi munkát nem végeztem. A még hátralévő másfél hetem azzal telt, hogy a Budapesti Katonai Ügyészségen iratmintákat szereztem, átnéztem néhány bűnügyet, meghallgattam néhány kihallgatást. Nem tudtam minek nézek elébe. Sem az ügyészi munkában, sem ügyészség szervezésében tapasztalatom nem volt. Az induláskor kaptam egy egységcsomagot, benne a szükséges nyomtatványokkal. Az alakulat, ahova kerültem, Kecelen volt táborban. A fogadtatást szívélyesnek mondhatom, a problémák csak másnap kezdődtek: pusztaságban, erdőségben katonai ügyészséget szervezni, de hogyan? Először is sátor, ágynemű, tábori asztal, ülőkék igénylésével. Páncélszekrény, az nem volt. Elő kellett teremteni a személyi állományt is, mert a katonai ügyészség és bíróság mellé mindösszesen egy gépíró és egy irodavezető volt szervezve. Ilyen tárgyi és személyi feltételek álltak rendelkezésemre, amikor már a harmadik napon „rendkívüli
esemény"-hez kellett kiszállni és ügyészi intézkedést yégezni. Ügy hullát fogtak ki a Dunából. Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, miként indítsam meg az eljárást, hogyan, honnan rendeljek ki boncolóorvost, stb. A járási ügyészségre mentem tanácsot kérni. Lényegében az orvosszakértő sokévi gyakorlatának köszönhettem, hogy életem legelső helyszínes és boncolásos eljárásán sikerrel túljutottam. A személyi állomány problémáját szabálytalanul és csak úgy tudtam megoldani, hogy a táborban lévő sorkatonák közül válogattam az állomány táblán rendszeresített helyekre az embereket. Szerencsém volt, mert az irodavezetői munkahelyre egy olyan tehetséges parasztgyereket találtam (sor-őrmester volt), aki leszerelése után egy kisebb község tanácselnöki funkcióit is el tudta látni., Találtam egy újoncot, aki bevonulása előtt már rendőr-szakaszvezető volt és igen talpraesetten dolgozott mellettem. Mi hárman voltunk a katonai ügyészség. A központi elöljáró szervek a tábori körülmények között szinte elérhetetlen távolságra voltak. Alig 1 hónapos gyakorlati munka után mégis ellenőrzést kaptam, A Budapesti Katonai Ügyészség vezetője és politikai helyettese jött le a tárgyalásra való felkészülésemet ellenőrizni egy olyan ügyben, ahol elöljáró megölésével vádolt katona ügyét tárgyaltuk. Számomra nagy biztatást adott, hogy a tárgyalási magatartásomat jónak értékelték. Az írásbafoglalt vádbeszédemet csupán annyi kritika érte, hogy az felért egy kisebbfajta brosúrával. A tábori élet nehézségeire és a technikai ellátottság hiányára jellemzőként hadd mondjam el, hogy esetenként 8—10 ¡kilométert gyalogoltunk a homoksivatagban, erdőkbe telepített táborok között. Egy alkalommal mégis kaptam egy sportlovat, hogy azon menjek. Azelőtt soha életemben nem ültem lovon. Mire Kecelről Császártöltésre értem, vagy ötször leestem róla. A nagy melegben ugyanis a ló hasát csípték a legyek, s ahányszor a fejével odakapott, a nyaka mellett mindig leestem. A munkám végeztével kértem az ezredparancsnokot, adjon valami járművet, mert én lóháton vissza nem megyek. Sajnos ő is csak tanáccsal és egy egyszerű eszközzel tudott segíteni rajtam. Levágott egy akácvesszőt, s csak a végén hagyta még a leveleket. Tanácsolta, hogy ezzel legyezgessem a lovat menet közben. Valóban sikerült lóháton visszajutnom Kecelre, de én soha többet lóra nem ültem, inkább gyalogoltam. A gépjármű-hiány sajnos azzal is járt, hogy rendkívüli eseményekhez soha sem tudtam időben megérkezni. Volt aki azt javasolta és kérte, hogy legalább egy kerékpárt adjanak az ügyészeknek. A tábori élet hat hónapja után hivatali helyiséget kellett szereznem. Egy lakást kaptam erre a célra, őrséget azonban" nem. Sze-
mélyesen kísérgettem a letartóztatottat a fogdába vágy vissza. Állandó nyugtalanságban éltem amiatt, hogy a katonai ügyészség nem volt megfelelően biztosítva. Akkor már négy gyermekem volt. Csak hónapok elteltével kaptunk lakást,' s akkor hazamentem a családot költöztetni. Mire visszatértem velük, a lakást már elfoglalták. Hónapokig az átvönuló szálláson éltünk á gyei-ekekkel. Á .csapátoknál igényelték a katonai ügyészt, értékelték munkáját, de a hatáskör, áz alá-'és fölérendeltség nem volt teljésen tisztázva a hadosztályparancsnok és a katónai ügyész között. Ebből aztán némi kellemetlenségem keletkezett, egy főhadnagy ellen indított büntetőügy kapcsán. A terhelt honvédségi anyagból csináltatott magának bútort, illetve a deszka egy részét eladta. A hadosztályparancsnokot tájékoztattam az ügyről, aki egy idő elteltével magához hivatott, s parancsot adott, hogy szüntessem meg a nyomozást, mert a főhadnaggyal tervei vannak. Mondtam, hogy ez lehetetlen, mivel 45 000 Ft. körüli kárértek miatt vádra kell vinni az ügyet, s a nyo: ' mozás : megszüntetésére nekém nem adhat parancsot. Az ezredes elvtárs felhozatta a hadosztály állomány tábláját, felolvasta a katonai ügyészségre vonatkozó részt, s 'kijelentette, hogy ha a katonai ügyészség a hadosztályhoz tartozik/s ha annak ő a parancsnoka, akkor parancsot adhat nekem. A Katonai Főügyészség természetesen nekem adott igazat, de amikor a hadosztályparancsnok ezt a levelet elolvasta, megfenyegetett, hogy ezt az ügyet most ő fogja jelenteni. Ilyen konfliktus persze, ha adódott is, általábah nem volt jellemző az ügyészségi és parancsnoki együttműködésre. 1
Egy év gyakorlati munka után kaptunk engedélyt, arra, hogy egyetemi tanulmányainkat megkezdhessük. Ettől fogva aztán semmi időm sem maradt. Igen, nagy megterhelés volt az egyetem elvégzése, hiszen nyári : időszakban 5—6 hónapos táborozás mellett hetenként alig egy-két este ha láttam a családomat. Két évig Budapestre, ugyanennyi ideig Szegedre jártam konzultációkra, beszámolókra, vizsgákra. Volt olyan, időszak, amikor még az útiköltséget sem térítették meg. . >, Amikor megalakultak a helyőrségi katonai ügyészségek, vezetőhelyettesi beosztásba kerültem, 1957-től pedig a Szegedi Katonai Ügyészség vezetője lettem. Rendkívül nehéz időszak Volt ez. Súlyos bűncselekmények'felderítését végeztük hiányos személyi állománynyál. Erről részletesebben nem is kívánók szólni. A helyzet ezután fokozatosan javult. Elvégeztem a jogi egyetemet, több időm jutott a családra, a konszolidációval együtt elrendeződtek élet- és szolgálatikörülményeink. Nehéz időben kezdtem a katonai ügyészi pályát
és voltak annak nehéz időszakai később is bőven. Ennek ellenére, ha újból kellene kezdeni, ugyanígy és szívesen vállalnám, mert megtaláltam benne élethivatásomat. *
*
*
A megkérdezett elvtársak mindegyike úgy nyilatkozott, hogy az emlékek felelevenítése jóleső érzés volt, örültek annak, hogy az apparátusban dolgozók emlékeznek rájuk. Mi pedig megköszöntük nekik, hogy az élőttünk ismeretlen, vagy nagyon távoli idők történeteit a személyes élmények közelségébe hozták. A „Katonai Jog-és Igazságszolgáltatás" Szerkesztő Bizottsága és a katonai ügyészségek személyi állománya tisztelettel fogadja közreműködésüket, mellyel Népköztársaságunk új típusú ügyészi szervezete megalakulásának 25. évfordulója kapcsán, a jubileumi megemlékezést és az erre az alkalomra összegyűjtött ünnepi dokumentumainkat teljesebbé tették.
