KATONAI JOGÉS
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1978 ll A
KATONAI
BELSŐ
IGAZSÁGÜGYI
K I A D V Á N Y A IX.
ÉVF.
SZERVEK 2. SZÁM
A KATONAI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSG KIADVANYA
KATONAI ÉS
JOG-
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
-
1978 -
Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság A Bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezds. (elnök) Almásiné, dr. Tőrőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. szds., dr. Korda György hb. ezds., dr. Németh Tibor alez., dr. Odler János hb. alez., dr. Pálfi Zoltán alez., (titkár), dr. Takács László ezds.
Szerkesztőség: Budapest V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668. Felelős kiadó: dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a Z M K A házinyomdájában. Felelős nyomdavezető: Kardos István
TARTALOMJEGYZÉK
Az Egységes Csehszlovák Ügyészség megalakulásának 25. évfordulója
5
Dr. Kiss Lajos r. őrgy.: A bűnügyi technikai szaktanácsadók közreműködése — — — — — — — — — — — —
16
Molnár Károly ezds.: A katonai fegyelemre nevelés aktuális kérdései, feladatai, különös tekintettel az alegységparancsnokok feladataira — — — — — — — — — — — —
31
Dr. Kovács Tamás őrgy.: A fegyelmi jogkör gyakorlása során felmerülő elvi és gyakorlati problémák — — — —' — —
60
Szabó Gusztáv őrgy.: Az új fegyelmi fenyítési nemek alkalmazásának tapasztalatai a parancsnokok fegyelmi joggyakorlatában
75
Staud Jakab alez.: A büntetett előéletű, illetve a veszélyeztetett környezetből bevonult fiatalokkal való foglalkozás — — —
79
Dr. Visegrádi Ferenc alez.: A parancsnoki beosztást ellátó tisztesek fegyelmi-nevelő munkájáról, vezetői tevékenységéről — — •
83
Dr. Hargitai Gábor alez.: Adatok a katonai igazságügyi szervek történetéhez — — — — — — — — — —• —
89
Nemzetközi kapcsolatok: A magyar katonai igazságügyi szervek képviselői külföldön, fegyverbarátaink látogatása hazánkban — — — — — Katonai ügyészi küldöttségünk látogatása a Szovjetunióban Román katonai ügyészi delegáció látogatása hazánkban — — A lengyel katonai ügyészek látogatásáról —: — — —• —•
96 96 99 100
COIEPIAHHB 25-an ronoB«HHa 0Űpa30BaHHa ejçaHoJi lexocjtoBamtoií npoKypaxypu
Maäop mhjihuhh sort« üaítom Khjbbi:
CofleöcTBHe KpuMMiaJiHCTOTecKiix KOHCyJTbTaHTOB
Oojikobhhk Kapojn> Uaraap S
AKTyajitHue Bonpocu a 3afla*m bociihTáHHfl K B06HH0Ü AHCUBOOBBe , C OCOŐHM BHHMaHaeM Ha
KOMajgpipa
noapa3^ejieHHH • Uaftop äokt. TaMaiu KoBai:
ÍIpHHUEnajiBHHe h npaxritóeciate npoőjiem, Boamxaume b xcwè npHMeHöHsiH ABCIQIIUDlHapHOrO npaBOMO
UaËop rycTaB Caöo;
Ofiht npBMeHeHMH hobhx bhaob flHCUjínjiHHapHiiX HaxasaHHô b upupiHecKoit npaKTHKe KOMaaaupoB
Oosqojqcobhbr Hnaő IHTays:
3aHfiTBe cojwaTaMH, npasBanHUMH co cyAMMacTÉD HJiH Bbtuie.numv3 H3 yrpcacaeMoa opean
ÜOAnCMIKOBHHK flOKT. íepemi BwnerpaaH:
0 AHcmuuHHapHo-BocnHTaTe^BHofl a pyKOBOflHTejIBHOÍÍ ÄeÄTeJIbHOCTH cepSBHTOB BUnOJIHÍBOlUHX flOJUCHOCTIi KOMaHÄHpa
IIOÄnoJiKOBHHK äokt. raőop XaprHTaH: flamme k HCTopiw BoeHHO-BpawmecKHX
opraHOB MexÄyHapoÄHHe oraoiueHUfl:
IIpencTaBHTejnj Beiirept;Kax Boehho-bphählecKHX OpraHOB na 3arpaHHne- a bh3ht Haiirax TOBapameít no opyxiuo b HaiueS PoÄHHe Bh3ht Bameü B0«HH0-np0Kyp0pcK0Ä ÄeJierauHH b CCCP . BH3HT pyMUHCKOÜ BoeHHO-npoKypopckoä ÄejieraiuiH b Haiueft PoaaHe
Az ügyészt csupán egy jog és kötelezettség illeti meg: felügyelni arra, hogy a törvényességet, tekintet, nélkül a helyi különbözőségekre és hélyi befolyásokra, az egész'köztársaságban valóban egységesen értelmezzék. V. I. Lenin: A „kettős" alárendeltségről és a törvényességről.
Az egységes csehszlovák ügyészség megalakulásának 25. évfordulója1 Fordította: Dr. Ivicsics Gyula
A katonai ügyészség szervei 1978. évben emlékeznek meg az egységes csehszlovák ügyészség létrejöttének negyed századáról. Az évforduló előestéjén a katonai ügyészi szervezet vezető dolgozói megtartották a már hagyományos országos értekezletüket, melynek kereteit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának légköré töltötte ki. Ezzel kapcsolatban nem lelhet említés nélkül hagyni, hogy az első győzelmes proletár forradalom óta eltelt hatvan év a napnál világosabban bizonyította, hogy a széles .néptömegeknek a jobb élet, az igazságosabb világ és a kizsákmányolástól mentes, az igaz humanizmus által áthatott társadalom utáni örök vágya valósággá vált. A szocializmus világrendszerré vált és példájával meggyőzően bizonyította a kizsákmányoláson alapuló kapitalista rendszerrel szembeni fölényét. A Szovjetúriiónak az októberi ünnepi napokban megvitatott és elfogadott új Alkotmánya nem csupán leszögezte a fejlett szocializmus szovjet feltételek közötti győzelmét, hanem kifejezésre juttatta a szocialista demokrácia vitathatatlan előnyeit és meggyőzően megmutatta a kapitalizmussal szembeni magasabbrendűségét. A szóbán forgó esemény igen kedvezően hatott és hat a mi csehszlovák jelenünkre. Ma már szinte hihetetlenül hangzanak az első Csehszlovák Köztársaság burzsoá képviselőinek ellenséges megnyilvánulásai, akik a fiatal szovjet államot nyomban megszületése után eltemették. „Lenin programja kiválóan alkalmas arra, hogy Upton Sinclair úr utópista regényének képezze témáját. Azonban bármennyire is csábítóan hangzik, ném vált kormányprogrammá..." — írta a Národni Listy 1917. évi november havában. T. G. Masaryk élvonalbeli burzsoá politikus filozófus hat évvel később írta: „A kommunista kísérletek a forradalom kezdetén sikerülnek, később azonban visszaesnek és degenerálódnak." 1 Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Katonai Főügyészségének kiadásában megjelenő „Vojenská prokuratura" c. szakláp 1978. évfolyamának 1. számában. (A Szerkesztő Bizottság az évforduló alkalmából közli a megemlékezést.)
Mindnyájunkra nagy benyomással voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek és örülünk azoknak az óriási sikereknek, melyeket az elmúlt években a szovjet nép elért. A világburzsoázia jóslataiból semmi sem teljesedett be. Ellenkezőleg, a szovjet népnek köszönhetjük a hitleri fasiszta elnyomás alóli felszabadulásunkat és a szocializmus útján haladó hazánknak nyújtott eddigi testvéri segítséget, támogatást. Erre mindig számíthattunk, amikor népeinket veszély fenyegette és nehézségek merültek fel. Éppen ezek által ismerte meg népünk a szovjet nép és a szovjet kommunisták pártjának, a Nagy Október eszméiből fakadó mély internacionalizmusát. Főleg ami a szocialista államiság építésével összefüggő kezdeményezéseket, a szocialista demokrácia további fejlődésével, az állami és társadalmi élet jogi alapjainak megerősítésével, a társadalmi szervezetek, munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség aktivitásának a szocialista társadalom további útján való kibontakoztatásával összefüggő kezdeményezéseket illeti,, a Szovjetunió új Alkotmányában sok az inspiráló az egész csehszlovák ügyészi szervezet, így a katonai ügyészi szervezet számára is. Ezzel kapcsolatban idézzük fel Leonid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnöksége elnökének a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tavaly májusi ülésén elhangzott szavait: „Az új Alkotmánynak hozzá kell járulnia az ügyészségek, bíróságok, a döntőbíráskodás, a népi ellenőrzés és az egyéb adminisztratív szervek munkájának jelentős megjavításához. Hiszen a szovjet törvényekből folyó ¡követelmények szigorú betartásának biztosítása főleg rajtuk nyugszik. A .pár* ezektől a szervektől még nagyobb kezdeményezést, elviséget és engesztelhetetlenséget kíván meg' a szovjet jogrend bármilyen megsértésével szembeni harc során . . . " Magunk tudjuk, hogy a szocialista törvényesség és fennálló jogrend betartása képezi az alapját a szovjet társadalom életének. A „szovjet hatalom", ahogy ezt egy más alkalommal Brezsnyev elvtárs mondta, „nem édesen beszélget azokkal, akik a társadalomnak kárt okoznák, légyen szó garázdáról vagy bűnözőről, bürokratáról vagy naplapóról, élősködőről vagy a nép vagyonának fosztogatójáról. Számukra nincs hely a szovjet társadalomban — a pártnak és a népnek ez a kemény akarata . . . " Vonatkozik ez a mi viszonyainkra is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak az Alkotmánybari lerögzített tapasztalatai további ösztönzést adnak nekünk a szocialista törvényesség koncepciójával, formáival és módszereivel, védelmezését szolgáló szerveinek felépítésével és működésével, tehát az ügyészséggel is összefüggő alapvető kérdéseit elmélyült tanulmányozásához. *
*
*
Tevékenységünket Í977-ben társadalmunkban, de a fegyveres erőknél és testületeknél is a Csehszlovák Kommunista Párt XV. Kongresszusa határozatainak végrehajtása során kialakított — összességében kedvező — légkör befolyásolta. A Csehszlovák Néphadseregben, rendőrségnél, büntetésvégrehajtási testületeknél és a Föderális Belügyminisztérium szerveinél a szocialista törvényesség tovább szilárdult. A parancsnoki és politikai szervek, valamint a fegyveres erőknél és testületeknél működő egyéb intézmények és a katonai ügyészség közötti együttműködés állandó elmélyülésével párhuzamosan tovább csökkent a bűnözés, összességében csökkent a komolyabb fegyelmi vétségek, rendkívüli események és az egyéb törvénysértések száma is. Pozitív jelenség, hogy a párt által kitűzött, a fegyveres erők és testületek harci készültségére vonatkozó, a védelmi és biztonsági politikával összefüggő, valamint a szocialista törvényesség és szocialista jogtudat elmélyítését szolgáló feladatok eredményesen valósultak meg. Egyes negatív jelenségek azonban továbbra is hatnak. A Csehszlovák Néphadseregben ez a hivatásos állomány egyes tagjai, továbbá a másodéves sorállományúak által elkövetett bűncselekmények számának növekedésében, valamint a visszaesők bűnözése tekintetében jelentkezett. Nem megnyugtató a helyzet az alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban sem. Az alapdokumentumból2 kitűnik, hogy továbbra is figyelmet kell fordítani a társadalmi tulajdon védelmére, a légi forgalomban, a közlekedésben és általában a szolgálat során elkövetett bűncselekményekre és egyéb rendkívüli eseményekre. Különösen a személyes kapcsolatokban, valamint az egységek életében a szolgálat szervezése területén a parancsnoki és politikai szerveknek ügyelniök kell arra, hogy e tényezők ne váljanak a megállapított negatív jelenségek okaivá. Ugyanez vonatkozik a törvény, szabályzatok és egyéb normák nemismeréséből fakadó jelenségekre is. A : biztonsági testületek bűnügyi helyzetét a múlt évben a rendőrség tagjai által elkövetett bűncselekmények határozták meg. Lényeges változás nem következett be a 'bűncselekmények összetételében sem. Leggyakrabban fordulnak elő a közlekedéssel kapcsolatos bűncselekmények, nemegyszer alkohol fogyasztással összefüggésben és a hivatali hatalommal való visszaélések. Üj jelenségként tűnt fel az észlelt bűncselekmények eltitkolása, bűncselekményeknek helyszíni bírságolással való elintézése, a bírságok beszedése az elismervények átadása nélkül stb. A, Határőrségnél az előző évek bűnelkövetésének alakulása változatlanul pozitív. Itt per analogiam általában felhasználhatók a Csehszlovák Néphadsereggel kapcsolatos ismereték. -' 2
Az Országos Értekezlet anyaga.
. A büntetésyégrehajtási testületnél már korábban sikerült megállítani a bűnelkövetés,számának emelkedését. Jelenleg a megvádoltak száma mérsékelten csökken. Ennek ellenére tartják magukat a szolgálat ellátásával kapcsolatban elkövetett bűncselekmények, főleg a parancsnoki funkcióval való visszaélés. Egyébként a büntetésvégrehajtási testület tagjainak eredményes morális-politikai befolyásolása ezeket az eseteket ellensúlyozza. • A katonai ügyészség a fegyveres erőknél és testületeknél tapasztalható negatív tendenciákra a Párt XV. Kongresszusát követően kidolgozott az egységes csehszlovák ügyészi szervezet tevékenységének főirányát meghatározó Irányelvekkel összhangban reagált. E törekvésekre igen pozitíven hatottak az 1977. és 1978. év kiemelkedő évfordulóinak tiszteletére szervézett munkamozgalmak és a szocialista 'munkaverseny. A Föderális Országgyűlés honvédelmi és biztonsági bizottsága megtárgyalta és értékelte a katonai ügyészségnek a szocialista törvényesség és a katonai fegyelem megszilárdításában, valamint a bűnözés elleni harcban' végzett munkáját. A bizottság által kitűzött feladatokat a katonai ügyészi szervek összességében eredményesen teljesítették. Mindez a kedvező fejlődésben jelentős szerepet töltött be. i A katonái ügyészség vizsgálói az általuk folytatott vizsgálatok Sorári rendkívüli figyelmet fordítottak a munka minőségére. Számúkra, akik annak idején a fegyveres érőktől jogi előképzettség nélkül kerültek a katonai ügyészségre, a kedvező feltételek egyebek mellett azáltal is beérették, hogy többségük főiskolai tanulmányait befejezte. Egyáltalán a katonai ügyészség történetében először került sor egyes dolgozóink kiegészítő1 felkészítésére, a Szovjetunió Legfelsőbb Ügyészségének Intézetében Leningrádbari. Elsősorban a büntető ügyérkezés csökkenése tudná befolyásolni a vizsgálat színvonalának emelését, mivel az így nyert időt hatékonyan tudnák felhasználni a munka formáinak és módszereinek tökéletesítésére, valamint a fejlettebb munkastílus elsajátítására. Az előkészítő eljárás felett a katonai ügyészség ügyészei á felügyel-etet többnyire az ügy ismeretében és rendszeresen látták el azzal a céllal, hogy az ügyész szerepe a büntető eljárás törvényes elveinek érvényesítése során hangsúlyt kapjon. A vizsgálat alatt levő bűnügyek egy részében még mindig figyelmen kívül hagynak fontos bizonyítékokat, ami a büntető eljárás felesleges elhúzódását, az ügy hiányos felderítését, a kifogásolható szírivonalú befejező határozatokait és e határozatok formális kellékeinek alacsony színvonalát vön ja maga után. A büntetőbírósági eljárás törvényessége feletti ügyészi felügyelet számár-a kitűzött '•-feladatokat összességében eredményesen valósították meg. A bíróság előtti eljárásban az ügyészi ténykedés színvonala javul. Az ügyeknek rendkívüli jogorvoslat alapján való eldöntése kivételesen fordult elő. Ennek ellenére azonban meg kell állapítani, hogy a bíróság előtti el-
j I a £ t £
^ £ 1
1 1 £
1 £ 1
^ £ 2
1
£ 1 r £ £ r 1 * ^ * * * * z * t £ t 5
járásban jelenleg érvényesülő szemlélet nem mindig járul hozzá a büntetőpolitika irányvonalának érvényesítéséhez. A katonai ügyészek általános felügyeleti munkáját a szocialista tör-«, vényességnek azon jogterületei felé irányítottuk, melyek a fegyveres erők és testületek főfeladatainak teljesítése szempontjából fontosnak mutatkoztak. Példaként szolgált a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának 6., a csehszlovák építésüggyel foglalkozó határozata, melynek: végrehajtását a katonai ügyészség is általános felügyelet keretében vizsgálta meg. Az ilyen feladatok összességében eredményes teljesítése ellenére továbbra is probléma maradt az effajta tevékenység koncepciója, valamint a szocialista törvényesség betartását ellenőrző központi és egyéb irányító szervek határozottabb befolyásolása a katonai ügyészségek részéről. . A jogi nevelés és propaganda az ideológiai nevelő munka osztatlan részévé vált a Csehszlovák Néphadseregben. A katonai ügyészségek segítségével ez a munka rendszeresen folyt á fegyveres erőknél és testületeknél. Hiányossága e területen folyó munkának, 'hogy e feladat még nem vált eléggé a parancsnoki és politikai szervek ügyévé. Ez esetben ugyanis a katonai ügyészségeknek az effajta tevékenységet sajátos ügyészi eszközökkel és módszerekkel kellene csupán segíteniük. A katonái ügyeszi szervezet számára rendkívüli jelentőséggel bírt a Varsói Szerződésben tömörült fegyveres erők katonai bíróságai és ügyészségei vezetőinek elsőként országunkban megrendezett nemzetközi értekezléte. Ez az értekezlet eddig a leggazdagabb tapasztálatcserét tette lehetővé mind a kölcsönös együttműködés, mindpedig a bűnözés megelőzésével, a szocialista törvényesség és a katonai fegyelem megszilárdításának kérdéseivel kapcsolatban. Ebből az alkalomból szükséges mindazok hozzáállását méltatni, akik e tanácskozás előkészítésében és lefolytatásában résztvettek. Ismét megmutatkozott, hogy a baráti országok ügyészségei közötti jó elvtársi kapcsolatok egyik előfeltételét képezik a katonai ügyészség jó munkájának. Ezzel összhangban a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság katonai, ügyészségeinek képviselői között különböző szinteken kölcsönös találkozásokra került sor az elmúlt évben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szellemében itt is pártunk vonalát követjük, A katonai ügyészség munkája nem képzelhető el a káder-, a szervezeti és az anyagi előfeltételek biztosítása nélkül. Az e- területre tervezett, feladatokat teljesítettük. Természetesen' főleg a nevelés terén a katonai ügyészségek kollektíváiban érhettük volna el az osztály-politikai kvalitások további megszilárdítását. Nem. vagyunk mindig elég igényesek a: ka-: tanai ügyészségeknek, a védelmi készültséggel, kapcsolatos tevékenysége elmélyítésében.
7-ben a bérrendszer racionalizációjával összefüggő munkák folyamán nem mindig sikerül elérni, hogy a katonák és a polgári dolgozók fizetése és egyéb ellátása megfeleljenek a katonai ügyészség jogállásának és feladatainak. A katonai ügyészségek elhelyezése fokozatosan javul ugyan, de továbbra is fennállnak egyes körzeti katonai ügyészségeknél áz ismert hiányosságok. A katonai ügyészségek anyagi ellátottsága jelentős mértékben függ az ellátó alakulatok munkájának színvonalától. Látni kell azonban, hogy a nehézségek megoldása csak akkor lehetséges, ha a feladatokat az illetékes ügyészi vezetők is saját ügyüknek tekintik. Összességében elmondhatjuk, hogy az 1977. év feladatait a katonai ügyészségnél eredményesen megvalósítottuk és kialakítottuk ez évi munkánk kedvező feltételeit is. Az elmúlt év pozitív eredményei vitathatatlanul tükrözik azt a tényt, hogy országunk pártunk vezetése mellett soha nem látott virágzást ért el. Jövőbeni feladatainkat ezért továbbra is a Pártunk XV. Kongresszusán hozott határozatok határozzák meg. Az elkövetkezendő időszakban elsőrendű feladatunknak tartjuk annak elérését, hogy a katonai ügyészség szervei ténykedésük specifikus eszközeivel még szorosabban kapcsolódjanak a csehszlovák fegyveres erők és testületek feladataihoz. A fejlett szocialista társadalom további építésének programja, melynek osztatlan részét képezi a szocialista haza megbízható védelmének ellátása és a szocialista rend biztosítása, a gyakorlatban bizonyította realitását és nagy mozgósító erejét, teljes támogatásunkat élvezi. Ezért a Csehszlovák Néphadsereg, a Föderális Belügyminisztérium katonai szervei, a rendőrség és a büntetésvégrehajtási testület irányító szerveinek programját tartalmazó dokumentumokban lefektetett feladatok meghatározóak jövő évi feladataink formálásában is. Ugyanúgy meghatározók számunkra azok a feladatok is, melyeket a Párt XV. Kongresszusát követően kidolgozott Irányelvek tartalmaznak. Továbbra is elsőrendű feladatunk marad a bűnözés, mint a szocialista törvényesség legkomolyabb megsértése elleni küzdelem. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy főleg a fegyveres erőknél a bűnözés emelkedése helyett annak csökkenésére került sor. Az elkövetkezendő időszakban továbbra is figyelmünk előterében kell állnia a katonai, a társadalmi tulajdont veszélyeztető, szeszes ital hatása alatt elkövetett és hasonló bűncselekmény elleni küzdelemnek. A kvantitatív mutatók csökkenése ellenére ki kell emelni az állaim elleni bűncselekmények elleni küzdelem fontosságát és a titkos adatok hatékony védelmének fáradhatatlan érvényesítését. Rendkívüli figyelmet követei meg a visszaesők, a parancsnoki kar és a fegyveres erők és testületek hivatásos tagjai, továbbá a sorállományú katonák fiatal generációjának visszatartása a bűnelkövetéstől. Ugyanígy fokozni kell munkánk hatékonyságát az olyan negatív jelenségekkel szemben, amelyek a katonák közötti helytelen kapcsolatok kialakulását ered-
ményezik. A bűnözés csökkenése és a szocialista 'törvényesség helyzetének működési területünkön általában kedvező alakulása ellenére sem számíthatunk azonban arra, hogy a további fejlődés önmagától fogja a kívánt utat követni. Ezért ezirányban is fokoznunk kell erőfeszítéseinket a munka leghatékonyabb formáinak és módszereinek keresése és érvényesítése érdekében. Ezzel kapcsolatban ismét rá kell mutatnunk a katonai ügyészség munkamódszere további fejlesztésének, szükségességére a bűnözés és hasonló társadalmi fogyatékosságok elleni komplex és koordinált fellépés során. Ezért is kell tovább erősítenünk az együttműködést a jogrend védelmében érdekelt szervekkel a fegyveres erőknél és testületeknél. A vizsgálat területén az a kötelességünk, hogy sokkal alaposabban használjuk ki a bűnügyi érkezés csökkenése és a vizsgálók túlnyomó részénél a magasabb képzettség által kialakult kedvező feltételeket. Az említett tényeknek maguk után kellene vonni a vizsgált ügyek hányadának és a munka minőségének emelkedését, valamint a tudomány ismereteinek hatékonyabb érvényesítését. Alapvető feladat a vizsgálat minőségi és alaki kellékei színvonalának emelése, a fokozott igényesség. Mindez érvényes tevékenységünk többi területére is. Az előkészítő eljárás feletti felügyelet terén fontos feladat a rendszeres felügyelettel szembeni igényesség és színvonal elmélyítése nem csupán a katonai ügyészség vizsgálóival, hanem a vizsgálat egyéb szerveivel szemben is. A bíróság feletti felügyelet terén elengedhetetlen a bírósági eljárás színvonalának és nevelő szerepe hatékonyságának fokozása és ezzel együtt a benne ténykedő katonai ügyészség és bírósági szervek céltudatosságának fokozása is. Itt is számítani kell tevékenységük e területét érintő tudományos-technikai fejlődés befolyására. Az általános felügyelet terén kívánatos a már említett megállapítások kihasználása. A jogi nevelés és propaganda terén a fegyveres szerveknél továbbra is rendszeresen segíteni fogjuk az ideológiai nevelő munkát. Ezen kívül amiről már szó -esett, szükségesnek látszik a katonai ügyészi propaganda tevékenységgel összefüggő elméleti kérdések kidolgozása is. A bevált tapasztalatokhoz való visszatérés annak idején hasznosnak bizonyult. Az elkövetkezendő időszakban azonban sürgős követelményként jelentkezik a jogi nevelő ráhatás egyéb eszközeinek a felhasználása, így egyebek mellett a diafilmmel, a rádióval, televízióval, és a tudományos-technikai fejlődés mai színvonalának megfelelő hasonló eszközökkel való szemléltető agitáció. E feladatokkal párhuzamosan kell haladniok a káder- és személyzeti munka, a katonai ügyészség tevékenységének szervezeti és anyagi előfeltételei terén teendő intézkedéseknek. Az ez évi feladatok eredményes teljesítése kedvező feltételeket teremtett a katonai ügyészi tevékenység tökéletesítésére. Ebben az évben szük-
séges, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt XV. Kongresszusa határozataival összhangban tovább tökéletesedjen munkánk stílusa, melyre jellemző dolgozóink alkotó öntevékenysége, a munka irányításának és ellenőrzésének hatékonysága, ezek tudományos színvonalának emelése és a katonai ügyészség dolgozóinak kollektíváiban az elvtársi légkor; A katonai ügyészi tevékenység főleg a vezetői szinten összefügg a határozatok előkészítésével és végrehajtásával. A vezető dolgozók munkájának tökéletesítésé, a katonái ügyészség egyes részlegeit terhelő feladatok megoldására gyakorolt befolyásuk formáinak és módszereinek konkretizálása elválaszthatatlanul összefügg az egész szervezet tevékenységének állandó javításával. Jelenti ez a döntés színvonalával szembeni igények állandó növelését. Korunkra jellemző az információk óriási tömege és a rendszeres mély elemzésük sürgős szükségessége; az a követelmény, hogy a vizsgálattal, az ügyészi felügyelettel és á katonai ügyészsség egyéb tevékenyégi területeivel összefüggő' gyakorlati tevékenységet szolgáló végső megállapítások és ajánlások tudományosak legyenek.. Annak érdekében, hogy vezető dolgozóként ne váljunk a munka adminisztratív stílusának foglyaivá, kell, hogy hozzáállásunk egyértelmű és tudományosan mégalapozott legyen. Ezirányban még sok a tennivalónk. Vannak elvtársak, akik a rájuk bízott kollektíva munkájának szervezésével, formáival és módszereivel kapcsolatban kizárólag a szubjektív praktikus nézeteikből indulnak ki. Ezen semmit sem változtat, hogy közülük többen a katonai ügyészség szerveinér végzett munkájuk eredményeként sokéves és gazdag tapasztalatokkal és beidegződött ismeretekkel rendelkeznek. Kár származik abból, hogy a fiatal generáció egyes tagjai hajlamosak a rutinszerűségre. Eközben különböző alkalmakkor miiidnyájan, talán saját meggyőződésből is a lenini gondolatoknak munkákban való alkotó alkalmazásáról beszélünk, ilyen nézeteikkel foglalkozunk a különböző előkészítőkön és egyéb alkalmakkor. A katonai ügyészségi programot meghatározó dokumentumok, éppen ügy mint a szervezeti és munkarend konkrét követelményeket tartalmaznak munkánk formáival és módszereivel kapcsolatbán. Állíthatjuk, 'hogy semmi sincs rábízva az ösztönösségré; A dolgozók kötelességei egyértelműen köíül vannak határolva. Egyértelműen állíthatjuk, hogy nem mindenhol ellenőrzik szigorúan, vajon áz említett dokumentumok nem egyszerű papírosok maradnak-é és vajon a gyakorlatban a benne foglaltakát megvalósítják-e. Ezzel kapcsolatban le kell szögezni, hogy amennyiben e dokumentumokban foglaltak á gyakorlatban nem használhatók, meg kell őket változtatni. A vezető dolgozók ellenőrző tevékenységének erősítése' az elkövetkezendő időszakban az egész katonai ügyészség szervezetére nézve meghatározó. A katonai ügyészségnél mindenkinek, katonáknak, polgári dolgozókriak, párt- és egyéb szervezeteknek világosan kell látniok, hogy a meghozott határozatokat,- tehát' a katonai ügyészség tevékenységére vonatkozó ;program-dokü'-
meritumokat is teljesíteni kell. Az ellenőrzés ezért a szervezői munka leglényegesebb része és a vezetőnek ezzel kapcsolatban teljes támogatást kellene kapnia a dolgozók kollektívájától, úgyszintén a pártszervezetektől is. Emellett a vezető dolgozók által a megvalósítandó ellenőrző tevékenység koncepciója új vonásokkal kellene hogy rendelkezzék, amennyiben nem volna szabad, hogy kizárólag az adminisztratív síkon mozgó hozzáállás jellemezze. Egyesek közülünk még nem elég tapasztaltak. Ezen túlmenően számolni kell azzal, hogy az irányító funkcióba egyre több új ember fog kerülni. Őket arra kell figyelmeztetni, hogy az ellenőrző tevékenység gyakorlati segítést jelent, hogy itt a (feladatok teljesítésének szervezéséről az előremutató tapasztalatok, a munka hatékony módjainak általánosításáról és érvényesítéséről Van szó. Egyben az ellenőrzés az elvégzendő feladatok alapos ismeretét, magas fokú fegyelmet és a teljesítésükért való személyes felelősséget tételez fel. E szempontból természetesen revideálni kell közülünk nem egynek az ilyen munkáját és el kell gondolkodnunk a felsőbb katonai ügyészségek és a katonai főügyészség irányító rriunkájának formái és módszerei felett is. Ügy néz ki, hogy szembe kell szállni azzal az állandó jelenséggel, éspedig az arra való egészségtelen törekvésekkel, amelyek a vizsgálóról az ügyészre, a beosztottról a vezetőre, a katonai ügyészség egyik fokáról a másikra igyekszik áthárítani a felelősséget. Az egyes dolgozók tevékenysége éppen úgy, mint a katonai ügyészség egyes részeinek és fokainak tevékenysége jelenleg világosan szabályozott. A vezetők felelőssége jellegéhez mérten honorálva van. E tényt tartsuk szem előtt és a felelősség elhárítását célzó lépések, amelyekkel sajnos nem egyszer találkozunk, szűnjenek meg, természetesen a centralizált igazgatás feltételei között, amely a katonai ügyészségre, mint monokratikusan felépített szervezetre jellemző. Különösen a bűnügyekben az egyes kérdéseket a körzeti katonai ügyészségek nem csupán a felsőbb katonai ügyészségekkel, hanem közvetlenül a katonai főügyészség közbejöttével oldják meg. Ez törvényes. Más kérdés azonban, amikor a felsőbb katonai ügyészségeknek, vagy a katonai főügyészségeknek reá nem tartozó operatív ügyekkel kell foglalkozniok. Ez csak azok számára lehet kedvező, akik nélkülözik a kezdeményező készséget, akik óvatoskodók, és akik egyszerűen a felelősség áthárításával igyekeznek valahogyan a megoldás tárgyát képező ügy érdemén kívül maradni. Ennek kapcsíán ismét szükséges annak felemlítése, hogy több mint nyolc évvel ezelőtt még az 1969. év nem konszolidált viszonyai között kölcsönös együttműködést vállaltunk abban, hogy a mi nem nagy katonai ügyészségicsaládunkban mindnyájan közös felelősséggel tartozunk és ennek keretei között mindenki ott, ahol ezt számára kijelölték. ' Ezzel kapcsolatban isimét előtérbe kerülnek á katonai ügyészség irányító • szerveinek munkájával és minden vezetővel szemben támasztott igények. L. I. Brezsnyev elvtárs, a szovjet szakszervezetek XVI; kongresszu-
sán elmondott felszólalásában egyebek mellett hangsúlyozta, hogy „ . . , á pártnak a hatékonysággal és a színvonallal kapcsolatos irányvonala közvetlenül egész ..... munkánk stílusára is vonatkozik. Mérjük fel jól, vajon nem értekezünk-He túl gyakran és ¡hosszan, vajon nem gyártunk-e túl sok mindenféle papiros rendelkezést, határozatot, utasítást, miközben megfeledkezünk annak ellenőrzéséről,, hogy ezek a papirosok tulajdonképpen min változtatnak az életben..." Ezek a szavak inspirálóan hatnak a katonai ügyészségen végzett munkánkra és reánk vezetőkre elsősorban. A szavak és tettek egységének erősítése, mindennapi munkánk színvonalának emelése, ugyanúgy mint formáinak és módszereinek tökéletesítése a Csehszlovák Kommunista Párt XV. Kongresszusa irányvonalával összhangban mindennapi gondunk kell, hogy legyen. E tény szemszögéből kell hozzálátnunk nem csupán a küszöbön álló év feladatainak megfogalmazásához, hanem mindenekelőtt ezek teljesítését szolgáló előfeltételek kialakításához. A kongresszusi irányvonal teljesítése során a társadalomban, a fegyveres erőknél és testületeknél fennálló jelenlegi helyzetben a kitűzött feladatok egyre bonyolultabbak. Ezért nem elég, hogy a körzeti katonai ügyész, a felsőbb katonai ügyész vagy a katonai ügyészség egyéb vezető dolgozója csupán teljesítőképes dolgozó legyen. Az elkövetkezendő időszakban elsőrendű feladataink egyike a vezetők alkotó kezdeményezésre, állandó előrenézésre, a kor színvonalának megfelelő gondolkodásra, a vizsgáló, ügyészi és a katonai ügyészség egyéb munkája hatékonyságának további fokozását, célzó utak keresésére nevelése. A katonai ügyészség mai vezetőinek rendelkezniük kell szocialista kezdeményezőkészséggel, az aktív tettekre törekvéssel, tudniuk kell állandóan keresni a felmerült problémák és kérdések megoldásait, nem szabad támaszkodniok más felügyeletére, számolniok kell azzal, hogy munkájuk során akadályokkal, megnemértéssel, kényelmeskedéssel és hasonlókkal találkoznak. Mindez különösen ma bír jelentőséggel, amikor a meghozott program-dokumentumok az egész katonai ügyészséget a szocialista kezdeményezés további felvirágoztatására kell, hogy inspirálják, . . . . . . *
*
*
Ebben az évben fontos évfordulóink lesznek. A győzedelmes februári események harmincadik, Csehszlovákia létrejöttének hatvanadik és a csehszlovák föderáció megalapításának tizedik évfordulója. Ahogy erről már említés történt, a csehszlovák ügyészség dolgozói számára ez az év annak folytán is jelentős, hogy emlékezünk az egységes csehszlovák ügyészség megalapításának — melynek részévé vált a katonai ügyészség is — negyed évszázadára. Az említett évfordulók azt kell hogy maguk után vonják, hogy a szocialista kezdeményezés kibontakoztatásával segítsenek minket 1978-ban ránk váró feladataink megvalósításában.
Kell, hogy fel legyünk készülve az ellenséges centrumok ideológiai diverziójának és kommunistaellenes propagandájának ún. „antifebruárja"val s a „prágai tavaszuk" tizedik évfordulójával és a Varsói Egyezmény öt tagállama hadseregének ezzel összefüggő 1968. évi internacionalista megsegítésével és ennek az évnek egyéb eseményeivel összefüggő ellenséges propaganda támadásaira. Mi, a katonai ügyészség szerveinek dolgozói azok között leszünk, akik a nyugodt és békés munka megzavaróinak, elsősorban szocialista jelenünkért folyó munkához való viszonyunkkal válaszolunk. Jóváhagytuk ennek az évnek a feladatait és most arról van szó, hogy teljesítésüket biztosítsuk és az ehhez szükséges kezdeményezést kibontakoztassuk. Ehhez a szocialista munkakezdeményezés további fejlesztésében hozzá kell, hogy járuljanak az egységes csehszlovák ügyészség 25. évfordulójának ünnepségei, A katonai ügyészségnek maradéktalanul teljesítenie kell a Csehszlovák Kommunista Párt XV. Kongresszusa határozmányaiból erre az évre esedékes feladatait. Természetes, hogy e vonatkozásban nem szabad vállainkra venni a ránk esőnél nagyobb felelősséget. A tapasztalatok megtanítottak minket arra, hogy a szocialista törvényességet nem lehet erősíteni egyedül a katonai ügyészség szerveinek tevékenységével; ehhez szükséges az is, hogy a cél számára megnyerjük főleg a parancsnokokat és vezetőket, a politikai munkatársakat, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezetek szervezeteit és az egész katonai nyilvánosságot. Ázon alapelvek egyike, melyek 1978-ban közös munkánkat meghatározzák, a katonai ügyészség további erősítése. Nagy felelősség terheli a dolgozók kollektíváinak irányításában az összes fokon működő vezetőket. Éppen nekik kell figyelmesnek lenniök alárendeltjeikkel szemben, ismerniük kell és meg kell oldaniok problémáikat, emellett igényesnek kell lenniök a munka minőségével, a felalatoknak határidőn belüli maradéktalan elvégzésével szemben, nem szabad megengedniük a tétlenkedést és általában az elkötelezést nélkülöző hozzáállást vagy a feladatokkal szembeni közönyt. Meg vagyunk győződve arról, hogy éppen úgy mint eddig, ez az év is eredményes lesz a számunkra és az eredmények megvalósításában mindnyájan részt veszünk.
A bűnügyi technikai szaktanácsadók közreműködése írta: Dr. Kiss Lajos r. őrnagy, az állam- és jogtudományok kandidátusa
l.A szakértői és a szaktanácsadói közreműködés elhatárolása A büntető eljárási törvény kodifikációja során a jogalkotó egyik fő irányként határozta meg az új tudományos és technikai eredmények alkalmazási lehetőségének szélesítését a büntető eljárásban. Ahhoz, hogy a tudomány és a technika új vívmányai minél előbb bekerülhessenek a bizonyítás gyakorlatába, a törvénynek meg kellett jelölnie a lehetséges utakat. Ilyen csatornák a szakértői és szaktanácsadói közreműködések. A bűncselekmények helyszíni szemléinél és más eljárási cselekményeknél a korábbi eljárási gyakorlatban is sor kerülhetett szakemberek igénybevételére. A jogalkotó — elismerve a szakemberek közreműködésének szüksér gességét — már korábbi keletű jogszabályokban úgy rendelkezett (9/1965. (VIII. 23.) IM. sz. r. 11. § (3) bekezdés), hogy azok a személyek, akik az eljárás során véleményadás nélkül a tények felderítésében és rögzítésében közreműködtek, a további eljárás során az ügyben szakértőként kirendelhetők, mert az ilyen segítségnyújtás nem nyomozási cselekmény, a szakember a hatóság tagjának nem tekintendő, következésképpen nincs kizáró ok. A büntető eljárási jog és a kriminalisztika tudománya is előkészítette a szaktanácsadó jogintézményesítését. A szakember és szakértő fogalmát érintő, valamint az eljárási cselekményeknél való közreműködésükkel kapcsolatos érveket a tudomány is felsorakoztatta. . A felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok és igények, a jogelőzmények, valamint az elért tudományos eredmények hatása nyomán a Be-ben „Szaktanácsadó közreműködése a bizonyításban" alcím alatt a bizonyítási eszközök rendszerében egy új jogintézmény öltött jogszabályi formát. Kiegészült az igazságügyi szakértői működést szabályozó 9/1965. (VIII. 23.) IM. sz. rendelet is a „A szaktanácsadó" megnevezésű résszel (17/A. és 17/B. §). A Be. 79. § (1) bekezdése szerint a hatóság a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és más eljárási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe,
ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem szükséges, illetőleg a hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kér. A szaktanácsadóra is megfelelően alkalmazni kell a szakértő kizárására, valamint a szakértői vizsgálat elvégzésével közvetlenül összefüggő jogokra és kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseket. Az új jogintézmény számos összefüggés tisztázását, de elsősorban a szakértői és a szaktanácsadói közreműködés megkülönböztetését tette szükségessé. A szakértői tevékenység sajátos eljárási cselekmény a büntető eljárásban, mert: a) különleges szakértelem alapján és síkján; b) kompetens szerv vagy személy által; c) szakvélemény-adás formájában; d) büntető anyagi és eljár ás jogilag releváns tények megállapítása vagy megítélése érdekében; e) eljárási és külön jogszabályok által megállapított feltételek mellett és keretek között történik. Ezek az ismérvek együttesen a büntető eljárás során végzett szakértői tevékenységet megkülönböztetik az élet más területén folytatott mindennemű szakértői működéstől és minden más eljárási cselekménytől. A szaktanácsadói közreműködés nem önálló eljárási, hanem olyan részcselekmény, amely: aj különleges szakismeret alapján és szférájában; b) ilyen szákismerettel rendelkező szerv vagy személy által; c) bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése vagy rögzítése, továbbá szakmai felvilágosítás-adás formájában; d) az eljáró jogalkalmazó feladatainak gyorsabb és szakszerűbb megoldása, ezen keresztül a bizonyítási eljárás további lehetőségeinek feltárása, meghatározása és biztosítása érdekében; e) jogilag csak részben szabályozott feltételek és keretek között történik. A szakértő és szaktanácsadói közreműködés megkülönböztetését nehezíti az a körülmény, hogy a törvény a két jogintézményt igen lényeges vonásokban azonosítja, jogszabályszerkezetileg is egymás mellé helyezi. Egybeesnek a.„különleges szakértelem" jogi megítélésében, a kizáró körülményék érvényesülésében, a jogok (adatmegismerés és iratmegtekintés, jelenlét az eljárási cselekményeknél, kérdésfeltevés, bizonyítás felvételének indítványozása, vizsgálat végzése a hatóság távollétében) azonos voltában, az eljárás eredményes befejezésének kötelező előmozdításában. Annak ellenére, hogy hasonló és egyés azonos vonásokat maga a tárgyi jog is körvonalaz, eltér a két jogintézmény fogalma egymástól: a) az alapvető rendeltetésben; b) az igénybevételre, az elvégzett vizsgálatra (közreműködésre) annak előterjesztési módjára vonatkozó jogi keretekben, valamint c) a vizsgálat (közreműködés) eredményének jelentőségében és joghatásában. A Be. 68. § (1) bekezdése a szakértő igénybevételét a bizonyítandó tények megállapítására vagy megítélésére teszi kötelezővé, a különleges szakértelem síkján. A jogalkalmazó számára a szaktanácsadó műszaki,
technikai segítségnyújtása, szaktanácsadása vagy felvilágosítása csak tehetőség. Ezzel a lehetőséggel élhet, ha szükségét látja, de ezeket a feladatokat maga is elvégezheti. A szaktanácsadó igénybevétele értesítéssel és nem kirendeléssel történik. A szaktanácsadó nem szakvéleményt ad. Adatrögzítése, segítségnyújtása, nyilatkozata írásos, illetve más tárgyiasult formában sem önálló bizonyítási eszköz a törvényben, hanem vagy az okiratok, vagy a tárgyi bizonyítási eszközök közé tartoznak. Bizonyítási eszköz szerepük azonban így sem tagadható, amennyiben felkutatásuk, összegyűjtésük és kezelésük a törvény rendelkezései szerint történt (Be. 60. § (1) bek.).
2. A bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok A bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése és rögzítése során a legtöbb esetben bűnügyi technikai szakemberek működnek közre. A bűnügy technikai szaktanácsadói „különleges szakismeret" határát a jogalkalmazók kriminálteohnikai szakképzettsége általános szintjére helyezhetjük, illetőleg a különleges technikai felszerelésük alkalmazása általános ismeretéhez köthetjük. A bűncselekmények helyszínén levő nyomok, a nyomokat hordozó és egyéb tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése, a helyszíni állapotban való rögzítése a szemle keretén belül rendszerint általános bűnügyi technikai szakképzettséget igénylő feladat. Ennek végrehajtásáért a szemle vezetője, illetve a szemlét foganatosító jogalkalmazó a felelős. A kriminálteohnikai szakképzettség általános szintje fokozatosan emelkedik. Az elméleti ismeretek szintjének emelkedése azonban nem helyettesítheti a gyakorlat során kialakított szakmai fogások elsajátítását. Még a felsőfokú jogi és kriminalisztikai ismeretek birtokában is hiányozhatnak olyan nyomrögzítő, műszerkezelő, anyagkiválasztó stb. gyakorlati készségek, amelyek a bűnügyi technikai szaktanácsadó közreműködését nélkülözhetetlenné teszik az eljárásban. Éppen ezért a szemlét vezető hatóság — bár joga és kötelessége a helyszíni nyomok felkutatása, összegyűjtése és rögzítése — akkor jár el helyesen, ha e feladatok megoldására segítségül hívja a bűnügyi technikai szakembert. A bűncselekmények felderítése és bizonyítása érdekében végzett eljárási cselekmények során számtalan esetben van szükség bűnügyi technikai szaktanácsadói közreműködésre. A nyom- és tárgyfelkutató műszerek kezelése például miért kell, hogy elvonja a jogalkalmazó figyelmét más jogi és kriminalisztikai tevékenységtől? A négylábú „műszer", a nyomkövető kutya például nem is hallgatna másra csak a gazdájára. Sorolhatnánk példákat a speciális nyomrögzítő módszerektől kezdve a modern
képmagnetofonok kezeléséig, amelyek mind különleges krímináltechnikaí szakképzettséget igényelnek. A bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok jó ellátása megfelelő felkészültséget tételez fel. A felkészültség egyrészt a bűnügyi technikai szakemberek, eszközök és felszerelések potenciális készenlétben tartását, pontosabban kiképzett állományt, szakmai munkakör megosztást, illetve szolgálati ügyeleti beosztást, a tárgyi oldalon pedig korszerű és alkalmas hírközlő és vevő, szállítás- és bűnügyi technikai ellátottságot, gondos utánpótló- és szervíz munkát jelent. A felkészültséghez sorolható az illetékes és hatáskör szerinti nyomozó hatóság mozgósító felhívása, igénye, másszóval bevonása is a bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok elvégzésére. A bűncselekmények és egyéb relevánsnak Ígérkező események helyszínére történő gyors kivonulás (beleértve a szükséges személyi és műszaki technikai szükségletek mozgatását is) szintén a felkészülés körébe tehető. A szűkebb értelemben vett bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok két fő csoportba sorolhatók: a) Bizonyítási eszközök felkutatása, rögzítése és összegyűjtése. E feladatkörbe tartozik a helyszíni nyomok, tárgyi bizonyítási eszközök, elváltozások helyzetmegállapító célzatú, statikus térbeli összkép rögzítése (fényképezés, helyszínvázlat készítés stb.), dinamikus felkutatása (porozás, világítás, fémkutató, nyomozókutya-igénybevétel, stb.), továbbá rögzítése és biztosítása (ragfelületű és mintázó anyag alkalmazása, eredetben történő ki- (le-) vétel anyagmintavétel, fényképezés stb.), illetve összegyűjtése (csomagolás, rendszerezés, megjelölés stb.); b) Felvilágosítás adás. A felvilágosítás irányulhat a biztosított nyomok, tárgyi bizonyítási eszközök szakértői vizsgálatra, illetve azonosításra alkalmas voltának megállapítására, szükség esetén megfelelő riyomgyűjtemények igénybevételével az elkövetési körülmények megállapítására, a nyomot létrehozó személy (vétlen vagy gyanúsítható), vágy tárgy egyes ismérveinek behatárolására, következtetések levonására, továbbá minden egyéb, az ügy lényegét érintő szaktanácsadói észrevételek közlésére (pl. a helyes szakkifejezések megválasztása a • jegyzőkönyv szövegezésénél, ajánlások minták beszerzéséhez, vagy elkészítéséhez, egyes eljárási cselekményekhez módszertani tanácsok, tanácsok a szakértőnek feltehető kérdések körére, nyelvezetére, segítség az alkalmas szakértői intézmény kiválasztásában stb.).
3. A bűnügyi technikai szaktanácsadók köre és igénybevétele A bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok teljesítésére történelmi múlttal a rendőri nyomozó hatóságok rendezkedtek be saját egységeik kiszolgálására. Vannak azonban más nyomozóhatóságok is, amelyek saját
bűnügyi technikai szervekkel, ezen belül pedig bűnügyi technikai szakemberekkel rendelkeznek. Ilyen kriminalisztikai intézmény az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet, illetve a Katonai Főügyészség Kriminalisztikai Laboratóriuma. A bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatoknál elmondottakból következik, hogy a szaktanácsadói feladatokat különböző felkészültség-, ismeret-szintű szakemberek végezhetik el. A helyszíni nyomok, a nyomokat hordozó és egyéb tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése, illetve a helyszín állapotának rögzítése a szemle keretén belül rendszerint általános nyomozói szakképzettséget igénylő feladat. Ennek végrehajtásáért a szemle vezetője, illetve a szemlét foganatosító hatósági tag felelős, Azok a jogalkalmazók, akik — bár erre kiképzést és megfelelő felszerelést kaptak — a nyomfelkutatás összegyűjtését és rögzítését nyomozóhatósági minőségben végzik, vagyis a nyomozási cselekményt egyszemélyben folytatják le, nem bűnügyi technikai szaktanácsadók. Amint azonban a nyomfelkutatással összegyűjtésével és rögzítésével jogalkalmazói társaiknak segítséget nyújtanak, tevékenységük szaktanácsadói közreműködésnek minősül. A bűnügyi technikai feladatok ellátására kiképzett és felszerelt szakemberek kategóriájába a bűnügyi technikai intézményeknél szolgálatot teljesítő kriminalisztikai szakértők, technikusok, segédtechnikusok, technikai megbízottak és nyomozókutya-vezetők tartoznak. Ezeket a szakembereket alapvetően két csoportba sorolhatjuk. A szakértői képesítéssel nem rendelkező szakemberek csak a nyomok és a nyomokat hordozó vagy más tárgyi bizonyítási eszközök felkutatásában, összegyűjtésében és biztosításában segédkezhetnek. Ez lényegében a bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok első csoportjába tartozik. A minőségében magasabb szintű tanácsadás akár a nyomok azonosíthatóságára, akár következtetések levonására vonatkozik, nem lehet feladata azoknak a szakembereknek, akik a kriminalisztikai azonosítási elméletben és gyakorlatban nem járatosak. A szaktanácsadói közreműködés ezen szintjén minden esetben, szakértői képesítéssel rendelkező személy jöhet számításba. A 2/1976. (III. 15.) IM. számú rendelet III. számú mellékletének c) pontjában felsorolt szakkérdésekben a BM. Bűnügyi Technikai Intézete, az Okmányszakértői Iroda, illetve a Bűnügyi Nyilvántartó Osztály rendelkezik megfelelő szakemberekkel. Ezek a szakemberek nem kizárólagos jogkörrel működnek közre szaktanácsadóként. Még a polgári büntető ügyekben is törvényes lehetősége van annak, hogy a fentnevezett szervek akadályoztatása esetén más szerv, illetőleg szakember is igénybe vehető bűnügyi technikai feladatok ellátására. A Be. 338. §~a szerint a katonai büntető eljárásban lehetőleg a katonai igazságügyi szakértők jegyzékébe felvett kijelölt szakértőt kell igénybe
venni, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges. így rendelkezik a katonai büntető eljárásban igénybevehető szakértőkről szóló 6/1965. (V. 19.) IM. számú rendelet 1. §-a, illetve a katonai főügyész 6/1963. számú ugyanezen tárgyú utasítás 1. pontja is. Nincs jogszabály, vagy érvényben levő utasítás arra, hogy a katonai büntető eljárásban szaktanácsadó igénybevétele ugyanilyen körből történjék-e. Megítélésem szerint igen, vagyis szaktanácsadóként elsősorban azokat a szakembereket kell igénybevenni, -akik a katonai igazságügyi szakértők jegyzékében szerepelnek, illetve a katonai igazságügyi sezrvek kötelékében működnek. Ilyen szakemberekkel a Katonai Főügyészség Kriminalisztikai Laboratóriuma rendelkezik. Az -első fokú katonai ügyészi szervek nyomozói hatóság minőségben elsősorban saját erőből, vagyis szakember igénybevétele nélkül végzik el a nyomok felkutatását, összegyűjtését és biztosítását. Természetes, hogy a felkutatott és biztosított nyomok, illetve tárgyi bizonyítási eszközök elsődleges értékelését is ilyen erőből végzik. A helyszínes bűncselekmények zöme azonban szükségessé teszi, hogy bűnügyi technikai szakember működjön közre és ez a gyakorlatban a rendőri bűnügyi technikai szervek segédletével történik. Ez a gyakorlat nem kifogásolható a nyomok felkutatása, összegyűjtése és biztosítása stádiumában, illetve akkor, ha nincs személyi összeférhetetlenség. A nyomok és tárgyi bizonyítási eszközök -megvizsgálásán alapuló szaktanácsadói nyilatkozatra azonban — a fenti értelmezésből kiindulva —• helyesebb a Katonai Főügyészség Kriminalisztikai Laboratóriumához fordulni. A szűkebb értelemben vett kriminalisztikai jellegű vizsgálatokra ez a Laboratórium berendezkedett. Kéz- és gépírásos bűnjelir-atok, okmányok, bélyegzők és bélyegzőlenyomatok, továbbá fegyverek és lőszerek, láb—fog, állatok, eszközök, közlekedési eszközök nyomai, zárak és lakatok, ujj- és tenyérlenyomatok, bűnjelfényképek száktanácsadói vizsgálata elsősorban a Laboratórium szakemberei által kell hogy történjék. A katonai büntető eljárásra vonatkozó jogszabályok ilyen értelmezéséből következik, hogy ezeket a szaktanácsadói feladatokat a rendőri -nyomozószervek bűnügyi technikai szakemberei csak akkor láthatják el, ha a Laboratórium szakemberei -akadályozva v-ánnak, illetve ha a késedelem veszéllyel jár. ' A lőfegyverrel vagy lőszerrel összefüggésben szaktanácsadói nyilatkozattételre alkalmas szakemberek működnek még -a Belügyminisztérium, illetve a hadsereg kötelékében. A Belügyminisztérium szerveinél rendszeresített lőfegyverek vagy lőszerek szaktanácsadói megvizsgálására a megyei rendőrfőkapitányságok fegyvermesteri képesítéssel rendelkező fegyverszakszolgálat vezetői, illetve fegyvermesterei is alkalmasak. A hadsereg alakulatainál működő fegyverteohnikusok szi-ntén nyilatkozhatnak a hadseregnél rendszeresített lőfegyverekkel vagy lőszerekkel összefüggésben
arra, hogy ezek a fegyverek vagy lőszerek alkalmasak-e lövés leadására, lőfegyvernek tekintendők-e, de nem nyilatkozhatnak már arra a kérdésre, hogy a bűnjellövedéket vagy hüvelyt a vizsgált fegyverből lőtték-e ki. Ez az utóbbi feladat ugyanis már kriminalisztikai szakértői ismereteket igényel és ebben a szakkérdésben a fenti szakemberek már nem járatosak. Az ujjnyomok egyedi azonosítására alkalmas voltáról, továbbá a vétlen vagy gyanúsítható személyekről történő feltevésekről, következtetésekről csak daktiloszkópiai ismeretekkel és szakvizsgával rendelkező bűnügyi technikai szakember nyilatkozhat szaktanácsadóként. Ilyen kapacitással a Katonai Főügyészség Kriminalisztikai Laboratóriuma rendelkezik, de az ujjnyomok egyedi azonosítását célszerű hogyha csak a sürgős esetekben végzi el, mert nem rendelkezik olyan nyilvántartási anyagokkal, amelyek alapján a bűricselekménnyel, illetve az elkövető személlyel kapcsolatban más releváns következtetések is levonhatók. Ezért ezt a feladatot elsősorban a BM. Bűnügyi Nyilvántartó Osztálya Daktiloszkópiai Alosztálya részéről látom elsősorban megoldhatónak a továbbiakban is. A bűnügyi technikai szaktanácsadók igénybevétele bűncselekmények helyszíni szemléjéhez vagy más, halasztást nem tűrő eljárási cselekményhez szóban (távbeszélő, rádió) útján történik. Egyéb esetekben az igénybevétel érdekében általában írásbeli megkereséssel kell intézkedni. Az igénybevételekkel szemben minden esetben követelmény az igénybe vevő illetékessége és hatásköre, amely nem szolgálati elöljárói vagy feljebbvalói, illetve felügyeleti viszonyt, hanem a büntető eljárási cselekmények kezdeményezésére és foganatosítására való hatósági jogkört és területi illetékességet jelent. A bűnügyi technikai szaktanácsadó igénybevétele általában nem névre szóló felkérés akkor, ha szervezetszerűen több szakember állhat rendelkezésre. Az eljáró bűnügyi technikai szakembereket a vezető jelöli ki. Speciális feladatok végrehajtására indokolt lehet a név szerinti szaktanácsadóbevonás is, hiszen tapasztalható a szakemberek specializálódása, elmélyülése egyes szakterületeken. Általában azonban az tekinthető szabálynak, hogy a bűnügyi technikai szerv vezetőjét a nyomozóhatóság név szerinti szakember megjelölése nem köti, mint ahogyan a téves szakágazat megjelölése esetén is eltérhet a nyomozó hatóság megjelölésétől annak hozzájárulása nélkül. A véleményütközések elkerülése végett ilyen esetekben az a helyes eljárás, ha a hatóság tagja vagy vezetője rövid úton szóban tájékozódik a bűnügyi technikai szakembereknél a szakág és szakember megválasztása érdekében. Egyébként a szaktanácsadásnak ez is egyik változata, mint felvilágosítás. A bűnügyi technikai szaktanácsadót kijelölő vezetőnek vizsgálnia kell azt, hogy kizáró ok nem áll-e fenn. A szaktanácsadó is köteles emellett a vele szemben fennálló kizáró okot a tudomására jutást követően nyomban bejelenteni és szaktanácsadói közreműködését felfüggeszteni. Ez utóbbi
esetben ís el kelí azonban végeznie minden oíyan műveletet, amelynek elmulasztása az eljárás sikerét veszélyezteti (például tárgykárosodás). Általában egy bűnügyi technikai szakember működik közre szaktanácsadóként, de egy időben, ugyanazon feladatok elvégzésére több is eljárhat. Annak sincs jogi akadálya, hogy újabb szakember közreműködését maga az eljáró bűnügyi technikai szaktanácsadó kezdeményezze a hatóságnál vagy saját vezetőjénél. A gyakorlat azt igazolja, hogy egyes bűnügyi technikai szaktanácsadói feladatok ellátása a szaktanácsadó által bevont más szakemberek segítségével felgyorsul anélkül, hogy e kisegítő jellegű közreműködésre a nyomozóhatóság felhívást adott volna. Tipikus esete a most leírtaknak a fényképész laboránsok közreműködése, amikor nem (természetesen más esetben sem) lehet szó a szaktanácsadás szakmai felelősségének megoszlásáról, átháramlásáról a laboránsra. Amennyiben az igénybe vett bűnügyi technikai szaktanácsadó jelmentését indokolt okból kéri (például betegség, rosszulét), a BM. 10. sz. Utasítás 10. pont (8) bekezdése szerint a kérelmet teljesíteni kell. A közreműködő bűnügyi technikai szaktanácsadó tevékenységét az eljárási cselekményt vezető (szemlevezető, eljáró jogalkalmazó) irányítja, akit utasítási jog illet meg a nyom és tárgyi bizonyítási eszközök felkutatásának, rögzítésének stb. megkezdésére, helyére, abbahagyására, stb. a szaktanácsadóval szemben. Az eljárási cselekményt vezető irányítása azonban nem terjedhet ki a nyomok vagy más tárgyi bizonyítási eszközök megvizsgálásán alapuló szaktanácsadói nyilatkozat befolyásolására, ha egyáltalán azt igényelte. Joga van viszont a nyilatkozatot nem kérni, illetve a már adott felvilágosítást figyelembe venni. Ha azonban a helyszíni szemlén bűnügyi technikai szaktanácsadó nem működött közre, a bűnügyi technikai feladatok teljesítéséért is értelemszerűen a szemle vezetője vagy az eljáró nyomozóhatóság a felelős. A szaktanácsadó a szakmai szempontból nem megfelelő utasítások ellen köteles kifogással élni. Ennek el nem fogadása esetén az utasítást végre kell hajtani, de kérheti, hogy az utasítást, illetve az ellenvetést a szemlejegyzőkönyvben (jelentésben) rögzítsék. Bűnügyi, technikai szaktanácsadóként nem működhet közre: a) aki az ügyben mint terhelt vagy védő, továbbá mint sértett, feljelentő vagy mint azok képviselője vesz részt, valamint a felsoroltak hozzátartozója, továbbá akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható; b) aki az ügyben mint a hatóság tagja járt el. Nem tekintendők a hatóság tagjának a kriminalisztikai feladatokat ellátó szervek központi és területi szakemberei, bár szervezetileg a nyomozó hatóság keretében működnek;
c) a szaktanácsadói szerv szaktanácsadója, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a szerv vezetőjére áll fenn. Akadálya a szaktanácsadói közreműködésnek: a) az akár időleges testi vagy szellemi sérülés, zavar (pl. betegség, ittasság stb.); b) a titoktartási kötelezettség. Az a szaktanácsadó pedig, aki magát vagy hozzátartozóját közreműködésével bűncselekmény elkövetésével vádolná, megtagadhatja a közreműködést.
4. A bűnügyi technikai szaktanácsadói közreműködés módja A Be. 79. § (2) bek. szerint a szaktanácsadó is köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek feladatának teljesítéséhez szükségesek. Az ügy iratait megtekintheti, jelen lehet az eljárási cselekményeknél, a terheltekhez, a tanúkhoz, a szakértőkhöz és a többi szaktanácsadóhoz kérdést intézhet. A szaktanácsadó az igénybevevő hatóságtól a szaktanácsadói feladatok teljesítéséhez szükséges további adatok, iratok, felvilágosítások közlését, vizsgálati tárgyak rendelkezésre bocsátását kérheti és a bizonyítási felvételét indítványozhatja'. A szaktanácsadó a hatóság távollétében is végezhet vizsgálatokat és megtekintheti a vizsgálataihoz szükséges tárgyakat, .amely során a megvizsgált személyhez, — tárgyak azonosításával, kezelésével és őrzésével kapcsolatban pedig a jelenlevő személyhez is kérdéseket tehet fel. A bűnügyi technikai szaktanácsadónak a nyomok és tárgyi bizonyítási eszközök felkutatását, a nyilatkozathoz szükséges vizsgálatait a vonatkozó eljárási szabályokban foglalt rendelkezések alapján, a kriminalisztika tudománya állásának és a korszerű krimináltechnikai ismereteknek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával kell elvégeznie. A helyszíni szemle vagy más eljárási cselekmény során felkutatott, összegyűjtött és rögzített nyomokról, a nyomokat hordozó és egyéb tárgyi bizonyítási eszközökről, az észlelt állapotról, minták feltalálási helyéről és körülményeiről a bűnügyi technikai szaktanácsadónak fényképeket és hely színvázlatokat kell készítenie. E feladatok elvégzése során köteles figyelembe venni a helyszíni állapot sajátosságain alapuló követelményeket. A felkutatott nyomokat és tárgyi bizonyítási eszközöket, ha az lehetséges, megszemléléskori állapotban, változtatás nélkül eredetben kell biztosítani. Különösen ügyelni kell arra, hogy szabálytalan bűnjelkezelés és szakszerűtlen csomagolás miatt a mikroméretű nyomok és anyagmaradványok későbbi felkutatása, illetve értékelésének lehetősége ne hiúsuljon meg. A biztosított nyomokat és egyéb tárgyi bizonyítási eszközöket az állaguk sérelme nélkül reájuk erősített és szabályszerűen kitöltött bűnjelcim-
kével kell ellátni hitelességük tanúsítása végett. Több hasonló nyom vagy tárgy biztosítása esetén az össziecserélés lehetőségét ki kell zárni. A biztosított nyomokról és egyéb tárgyi bizonyítási eszközökről a rendőri szervek az erre a célra rendszeresített átíró tömb felhasználásával három példányban jegyzéket készítenek. A jegyzék első példányát a szemlejegyzőkönyvhöz (vétségi eljárás esetén a jelentéshez) kell csatolni. A második példány a szaktanácsadói felvilágosítás kéréséhez használható fel, míg a harmadik példányt á helyszínen eljárt bűnügyi technikai szakember (szerv) őrzi meg. A jegyzék feltünteti a rögzített nyomok, tárgyi bizonyítási eszközök menynyiségét. A jegyzéktömb első lapján található az a rovat, amelyben a szaktanácsadó aláírásával igazolja, hogy a felsorolt nyomokat, tárgyakat szakértői vizsgálatra vagy szaktanácsadói felvilágosítás céljából átvette. A második lapon a vonatkozó rovatok kitöltésével mód van a szaktanácsadói nyilatkozat írásba foglalására már a helyszínen. Ha azonban a szaktanácsadói vizsgálat a helyszínen nem végezhető el (pl. műszer, illetve szakismeret hiánya stb. miatt), ugyanezen a lapon kérheti írásban az eljáró hatóság a szaktanácsadói vizsgálatok elvégzését, illetve aláírásával igazolja, hogy milyen nyomokat, tárgyi bizonyítási eszközöket vesz át bűnjelkezelés céljából, amelyekre nézve szaktanácsadói felvilágosítást vagy szakértői vizsgálatot nem igényel. A jegyzéktömb harmadik lapján a nyomrögzítési adatokon és a szaktanácsadói nyilatkozaton kívül hely van a nyomok, tárgyi bizonyítási eszközök felhasználására vonatkozó további feljegyzésekre is annak figyelemmel kísérésére, hogy milyen szákértői vizsgálatok törtéritek, milyen azonosítási eredménnyel és milyen az ismeretlen tetteses ügy felderítési eredménye. Ez utóbbi lapon más releváns bűnügyi technikai adatok feltüntetésére is mód van. A rendőrségi nyomozási eljárásban a jegyzékeket a közreműködő bűnügyi technikai szaktanácsadó tölti ki. Ha a helyszíni szemlén szaktanácsadó nem működött közre és nyomrögzítésre került sor, a jegyzék kitöltése a szemle vezetőjének vagy az eljáró jogalkalmazónak a feladata. A nyomok és egyéb tárgyi bizonyítási eszközök mozgásának ilyen szigorításával a nyom- és tárgyfelkutató, rögzítő és összegyűjtő tevékenység értékelhetőbbé válik, az elkallódás veszélye csökken és várható a szaktanácsadói, illetve szakértői vizsgálatok gyarapodása is. Egyszerűsített formában hasonló jegyzékforma alkalmazása más nyomozó hatóságok által folytatott büntető eljárások során is indokoltnak látszik. A kitöltött jegyzék nem helyettesíti a szemlejegyzőkönyvet (jelentést). A helyszíni nyomkutatási és rögzítési tevékenységet a helyszíni szemlejegyzőkönyvben (jelentésben) kell írásba foglalni. Ennek tartalmaznia kell a nyomok, a nyomokat hordozó és egyéb tárgyi bizonyítási eszközök szakszerű megnevezését, feltalálásuk helyét, helyzetét, a rögzítés módját, a
¡Megkülönböztetésre alkalmazott jelzéseket, valamint azt, hogy a szemlén szaktanácsadót is igénybe vettek. A szemlejegyzőkönyv (jelentés) elkészítése a nyomozó hatóság feladata. A szaktanácsadó köteles azonban közreműködni abban, hogy a helyszínen végzett bűnügyi technikai tevékenységet a jegyzőkönyv (jelentés) szakszerűen tartalmazza és erről jogosult meggyőződni az elkészült okirat elolvasása útján is. Szaktanácsadói nyilatkozat nemcsak a rendszeresített jegyzéken, hanem külön szövegezett íven vagy szóban is adható. A szóban előadott nyilatkozatot jegyzőkönyvbe kell foglalni.
5. A bűnügyi technikai szaktanácsadói tevékenység hatékonysági fokának mérési lehetőségei Az ismeretlen tettesek által elkövetett bűncselekmény felderítése és bizonyítása több eljárási cselekmény függvénye. Sikeres lehet ez a tevékenység számos módszerrel, amelyek közé a bűnügyi technikai cselekmények is váltakozó súllyal és minőségben kapcsolódnak be. A bűnügyi technikai szaktanácsadói közreműködés elmaradását vagy alacsonyabb színvonalát kompenzálhatják más jó felderítő vagy bizonyítási cselekmények, és viszont, a jobb minőségű bűnügyi technikai közreműködés is korrigálhatja a kevésbé jó minőségű felderítő vagy bizonyító munkát. Ezen belül az arányok kimutatására egzakt módszereket nem ismerünk. Elvitathatatlan, hogy a szaktanácsadók nyomrögzítő és felvilágosító tevékenysége kapcsán felderítésre kerültek már igen jól leplezett bűncselekmények, ismertté váltak bűnelkövetők, tisztázódtak az elkövetés személyi, illetve tárgyi körülményei. A bűnügyi technikai szervek azonban önállóan még egyetlen bűncselekmény felderítését és bizonyítását sem végezték el teljesen, mert erre a bűnüldöző funkciók garanciális indítékokon nyugvó törvényes felosztása sem ad lehetőséget. Hazánkban az tapasztalható, hogy a bűnügyi technikai szakemberek közreműködése az egyes eljárási cselekmények során évről évre gyarapodik. Ezzel egyidőben az is látható, hogy a helyszíni nyomok szakszerű felkutatása és rögzítése iránt növekednek az igények a nyomozóhatóságok részéről is. A bűnügyi technikai szakemberek közreműködésével megtartott helyszíni szemléken belül igen jelentős a nem bűncselekmények szemléjének az aránya. A hirtelen halálesetek közül vagy az öngyilkosságként induló események csak igen kis százalékáról derül ki a későbbiek során, hogy bűncselekmény történt. Ha a helyszíni szemléken való közreműködés számából levonjuk az egyéb, nem bűncselekmények szemléjén való közreműködések számát, megkaphatjuk a bűncselekmények helyszíni szemléjén való
közreműködések számát, megkaphatjuk a bűncselekmények helyszíni szemléjén való közreműködés mennyiségét. A bűnüldöző szervek tudomására jutott bűncselekmények csak egy része rendelkezik olyan helyszínnel^ ahol a bűnügyi technikai szaktanácsadói közreműködésre, a nyomok vagy más tárgyi bizonyítási eszközök felkutatására, rögzítésére és biztosítására szükség van. Az élet és testi épség ellen, továbbá a társadalmi és személyi tulajdon sérelmére elkövetett, valamint a segítségnyújtás elmulasztása és más bűncselekmények helyszínén azonban igen jelentős segítséget nyújthatnak a szaktanácsadók. Ma még az ismertté vált helyszínes bűncselekmények szemléin sem minden esetben működik közre szaktanácsadó. Az összes helyszínes bűncselekmények mintegy háromnegyed részének helyszíni szemléjén semmilyen bűnügyi technikai szakember nem működik közre. Ez az arány még akkor is sok, ha figyelembe vesszük, hogy -a bűnügyi teohnikát eredményesen nem alkalmazhatjuk minden helyszínes bűncselekmény helyszíni szemléjén. Ilyen eset például a későn bejelentett esemény, lamikor a helyszínt már megváltoztatták vagy az megváltozott, és a bűnügyi technikai közreműködés eredménytelennek látszik. A helyszínes esemény helyszíni szemléje során végzett bűnügyi technikai tevékenység hatékonysági fokát több viszonyszám jelezheti. A helyszínes eseményeken való bűnügyi technikai közreműködés összmennyiségén belül növekednie kell a bűncselekmények helyszíni szemléjén való közreműködések arányának, másrészt a bűnügyi technikai közreműködés mennyiségének közelítenie kell az elkövetett helyszínes bűncselekmények számához. Arra kell törekedni, hogy ne mariadjon helyszínes bűncselekmény bűnügyi technikai szakember segédlet nélkül. A bűnügyi technikai közreműködés gyakoriságát mérlegelve még egy viszony utal a hatékonyabb munkára. Az egyes bűncselekmény-kategóriákon belül a helyszíni szemléken való bűnügyi technikai közreműködés arányának közelítése a nyomozás eredményességi, illetve az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítési arányhoz. Az a tapasztálat, hogy a bűnügyi technikai szaktanácsadói közreműködés gyakorisága a legtöbb esetben egyenes arányban van a nyomozás eredményességével, illetve az ismeretlen tetteses bűncselekmények felderítési arányával. A szemlék során történő bűnügyi technikai segédlet effektivitására a nyomrögzítések aránya utal. A bűncselekmények helyszíni szemléin elvégzett nyomkutatás és nyomrögzítés hatékonysága szintén több összefüggésen keresztül mérhető. Minél több az olyan helyszín, amelyen valamilyen fajta nyomot sikerült rögzíteni, annál effektívebb a nyomfelkutatás. A nyomrögzítési esetek és a rögzített nyomok darabszámának növekedése a nyomrögzítésre való törekvést jelzi. A rögzített nyomokon belül az azonosításra vagy következtetések levonására alkalmas nyomok arányának növekedése olyan minőségi mutató, amely a bűnügyi technikai
szakemberek -bűnüldöző elhivatottságát, illetve magasabb szakmai alkalmasságát jelzi. A rögzített nyomok eredményesebb felhasználására való törekvés jelzője az azonosításra és következtetések levonására alkalmas nyomok szaktanácsadói vagy szakértői vizsgálatra való küldése. Ha a szaktanácsadói vagy szakértői vizsgálatra került nyomok aránya emelkedik, nemcsak a szakemberek igénybevételére való törekvésről van szó, hanem a rögzített nyomok hatékonyabb felhasználásáról is -a bizonyítási eljárásban. A szaktanácsadói vagy szakértői vizsgálatra került nyomok kategóriáján belül minél több releváns személyazonosítás (személymegállapítás), tárgyazonosítás történik, annál jobb a bűnügyi technikai közreműködés minősége is. Az előzetes szaktanácsadói nyilatkozatok számának gyarapodása az elkövetett bűncselekmények mennyiségi alakulásához viszonyítva csupán a kriminalisztikai szaktanácsadói munka fokozódását jelzi. A munka hatékonysága növekedésére a szaktanácsadói nyilatkozatokon belül az olyan nyilatkozatok számának emelkedése utal, amelyek a nyomozások eredményességét vagy a tettesek felderítését elősegítik. Ilyen irányban hat a szaktanácsadói közreműködések rövid átfutási ideje, vagyis a gyorsaság is. A helyszínrajz-készítési esetek aránya helyszínes bűncselekmények helyszíni szemléjén való bűnügyi technikai közreműködések eseteihez viszonyítva, a szemlék alaposságát, illetve a -bizonyítási igény magas szintjét jelzi. A helyszínrajz minősége, szakszerűsége és esztétikus kivitelezése a bűnügyi technikai szakemberek készségének, felkészültségének, bűnüldöző hivatásszeretetének jellemzője. > A tolvaj csapda-telepítés effektivitását az eredményesen realizált esetek száma jelzi. A realizálási eseteken belül a felderített bűncselekmények száma sorozatos elkövetések esetében, majdnem mindig több. Ez azonban nem csak a telepítés megalapozott voltára utal. A fémkutatók felhasználásának hatékonysági fokát a felhasználás számszerűsége és az eredményes igénybevétel aránya mutatja. A bűnügyi személyfényképezés és üjjnyomatolás hatékonysági fokának kimutatására számszerű adatok és viszonyszámok nem alkalmasak. Az eljárások (felvételezés, beállítás, kidolgozás) minősége, a vonatkozó jogszabályok és utasítások, továbbá a kriminalisztikai ajánlások betartása jelzi azonban e bűnügyi technikai munka hatékonyságát. A bűnügyi fényképész laboratóriumi munka hatékonyságának mérésére csak a kidolgozott fotoanyagok minősége, a jogszabályok és utasítások, továbbá áz idevonatkozó kriminalisztikai ajánlások betartása ad jelzést. A nyomozókutyák igénybevételének eredményességére szintén több viszonyítás ad lehetőséget. Nyomkövetés esetén az igénybevétel aránya a helyszínes bűncselekmények arányához, továbbá az igénybevételek menynyiségén belül az eredményes igénybevételek aránya jelzi a hatékonyságot. A szagkonzerválás és szagazonosítás területén a meglevő szagbank-
ban történt eredményes kiválasztás aránya, illetve a konzervált szagminták alapján történt egyedi személyazonosítás aránya az összkiválasztási és azonosítási igénybevételhez viszonyítva jelzi a munka hatékonyságát. Az eddigi tapasztalatok -azt mutatják, -hogy a szagazonosításra speciálisan kiképzett kutyák megbízhatóan, minimális hibaszázalékkal végzik munkájukat.
IRODALOM: L. E. Arocker:
Hí. I. Avdeev,
Prava, objazannoszti i pol szpecialisztov pri proizvodsztve szledsztvennük i szudebnüh dejsztvij. (Voproszü Kriminalisztiki 6—7. szám, 46—54. old.) I. D. Perlov:
Sz. V. Borodin, A. J. Paliasvili:
O predelah pravomocsij szudebnomedicinszkogó ekszperta v szovetszkom ugolovnom processze. (Voproszü Kriminalisztiki 1962. 3. szám, 20—30. old.) Voproszü teorii i praktiki szudebnoj ekszpertizü. (Po materialam Verhovnogo Szuda SZSZSZR i Verhovnogo Szuda RSZFSZR) Pod redakciej prof. D. Sz. Kareva. (Moszkva, 1963. Goszudarsztvennoe Izdatelsztvo Juridicseszkoj Literaturü.)
A. A. Ejszman:
Kriterii i formü iszpolzovanija szpecialnüh poznanij pri kriminaliszticseszkom isszledovanii i celah polucsenija szudebnüh dokazatelsztv. (Vopr. Kriminaliszt. 6—7. sz. 33—45. old.)
Gödöny
Igazságügyi szakértők a nyomozásban. (Kriminalisztikai tanulmányok 3. köt. 5—57. old. Bp. 1964. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó).
József:
M. M. Grodzinszkij:
Szusnoszt i formü ekszpertizü v szovetszkom ugolovnom processze. (Harkov, 1955. Ucsen zap. Harkov. Jurid. Insztituta. -Vüp. 6. 58—68. old.)
Katona Géza (szerk.):
Szakértők igénybevétele a nyomozás során. (Bp. 1965. BM.)
Dr. Kertész Imre:
A szaktanácsadó. (Jogtudományi Közlöny 1973. évi 12. sz. 635—640. old.)
E. B. Melnikova:
Kompetencija kriminaliszticseszkoj ekszpertizü i ocenka zakljucsenije ekszperta v szveta novogo ugolovnoprocessz szualnogo zakonodatelsztva. (Voproszü Kriminalisztiki 3. sz. 31—43. old. 1962.)
Dr. Molnár Gyula (szerk.):
Az igazságügyi szákértői vizsgálatok kézikönyve, (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 8. p. 1976.)
A. J. Paliasvili:
Processzualnoe polozsenie szpecialiszta v ugolovnom processze. (Szovjetszkaja Juszticija 1964. évi 5. szám 15—17. old.)
V. A. Prituzova:
Zakljucsenie ekszperta kak dokazatelsztvo v ugolovnom processze. (Moszkva, 1959. Goszjurizdat.)
A. R. Sljahov:
Predmet nekotorüh vidov szudebnoj ekszpertizü. (Voproszü Kriminalisztiki 8—9. sz. 19—39. old.)
M.
Der kriminalpolizeiliche Buchprüfer. 1965. évi 4. sz. 177—179. old.)
Teufel:
(Kriminalistik
Dr. Székely János:
Szakértők az igazságszolgáltatásban. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1967.)
A. 1. Vinberg:
Osznovnüe principü szovetszkoj kriminaliszticseszkoj ekszpertizü. (Moszkva, 1949. Goszjurizdat.)
A katonai fegyelemre nevelés aktuális kérdései, feladatai különös tekintettel az alegységparancsnokok feladataira írta: Molnár Károly ezredes
Nagy számú vizsgálat és felmérés bizonyítja, hogy a parancsnoki tevékenységnek változatlanul leggyengébb oldala a közösségi élet irányítása és szervezése, az elvszerű és tartalmas emberi, szolgálati kapcsolatok tudatos kiépítése és fenntartása az alárendeltekkel. Köztudomású, hogy nem örököltünk számottevő pszichológiai és szociológiai kultúrát, és ez olyan körülmény, amely rányomja bélyegét gondolkodásunkra, szemléletünkre és magatartásunkra, egyszersmind olyan hiány, ami komolyan hátráltatja előrehaladásunkat, pótlása ezért mind sürgetőbb feladattá válik. Remélhetőleg ezzel az írással — csatlakozva sok más kezdeményezéshez — hozzájárulhatunk némileg a szóbanforgó feladatok és problémák megoldásához.
1. A kisközösségek szerepének és a parancsnokok irányító tevékenységének megnövekedett jelentősége és okai A kisközösségek és irányításúit feladatainak előtérbe kerülését több körülmény magyarázza. Számos oka van annak, hogy nálunk a hadseregben, de a társadalomban is csak az utóbbi egy, másfél évtizedben kerültek a kisközösségek az érdeklődés homlokterébe. Ma már kétségtelen, hogy az elszigetelt, a közösségi élet keretein kívül rekedt ember személyisége kevésbé kiegyensúlyozott, az ún. civilizációs ártalmak veszélyei (bűnözés, alkoholizmus, öngyilkosság, neurózisok stb.) ellen kevésbé védett. A felszabadulást követő évtized nagy társadalmi, politikai harcaiban az osztályok és rétegek álltak a gyakorlati, politikai élet és a tudományos érdeklődés előterében. Azt is mondhatjuk, hogy a kiélezett társadalmi, politikai küzdelmek és állandó veszélyhelyzetek, a kisközösségekre is összetartó hatást gyakoroltak. A marxista szociológia és a szociálpszichológia, amelyek a problémakör vizsgálatához, kifejezéséhez és észleléséhez szükséges fogalmakkal és módszerekkel rendelkeznek, csak az 1960-ias évektől kaptak teret a kibontakozáshoz. Az iparosítás és az urbanizáció —• a kapitalizmushoz hason-
lóan, de jellegében és súlyában attól mégis különbözően — nálunk is felszínre hozott egy sor problémát. Felismerésük ugyancsak a legutóbbi évtizedre tehető. Mostanában ismerkedtünk meg olyian kifejezésekkel, mint pl. az „atomizáltság", a „privatizálódás", az „elmagányosodás" stb. Ezek a — gyakran homályos, érzelmileg erősen színezett — fogalmak, bár inkább csak tüneteket jeleznek, mégis a felszíni tapasztalat síkján a mi közösségi életünk fogyatékosságaira is utalnak. Á szocialista társadalom objektív anyagi alapjai és erkölcsi alapélvei a közösségi élet táptalaját képezik. Számolnunk kell azonban azzal, hogy az átmeneti társadalomban hatásaik nem érvényesülnek közvetlenül és automatikusan. Az életmódban, az életformában végbemenő változások (tv, gépkocsi, telek stb.) és szemléleti hatásaik — a már említett nagyarányú társadalmi mobilitás mellett — legalábbis átmenetileg nem kedvezőek a közösségi élet fejlődésére. Az új, a megváltozott feltételek közötti hatékony formák — a kötődést, a közösségi életet a jelenleginél inkább szolgáló tartalmak — kimunkálásában elmaradás mutatközik. Másrészt a kollektivizmus, s egyáltalán a szocialista ideológia térhódítása sem mechanikus folyamat. Az individualizmus, a kispolgárság — részint a fellazítás hatásaként, részint az említett másodlagos' változások kísérőjelenségeként— időről-időre felbukkan és felerősödik az emberek szemléiétében és viselkedésében. A közösségi élettél való foglalkozásnak tehát mind lehetősége, mind szükségessége megérett. A nagy társadalmi átalakulások után a politikai és katonai vezetés a részek, a közvetítők szerepének áttekintésére, növelésére és rendezésére nagyobb energiákat képes fordítani. A közösségeknek számos formáját alakította és alakítja ki az élet, de azt már tudjuk, hogy a munkahely, a katonai szervezet kínálja áz elsődleges lehetőségeket. Egybefonödásuk a közösséggel, a többi emberrel mindenekelőtt a munkában, a katonai szolgálatban valósul meg, mégpedig nemcsak és nem is mindig helyileg, hanem belsőleg és tartalmilag. A .katonák számára leginkább itt vannak jelen a valódi közösséggé avató célok és problémák, a megoldásra váró közös feladatok. Az előzőeknél nem kevésbé lényegesek a hadsereg életében, felszerelésében és tevékenységében végbement változások. A korszerű hadseregben a tudományos-technikai forradalom következtében —, amely tulajdonképpen a haditechnika, és a fegyverzet minőségi változásaival vette kezdetét — és a hadügyben történt forradalmi változások eredményeként a katonák az alegységekben a haditechnikai eszközök, a fegyverrendszerek körül rendeződnek csoportokba. A korszerű és bonyolult eszközök kezelése és alkalmazása rendkívül megnövelte az alegységekben a katonák és az elöljárók közötti együttműködés szerepét, és kölcsönös egymásrautaltságukat. A hatékonyságot csak az egyes kezelők, valamint a különféle csoportok közötti szoros, jól szervezett funkcionális kapcsolatok és együttműködés útján lehet elérni. A megváltozott körülmények közepette úgy a kis
alegységek, mint az egyes katonák tevékenysége nehezen ellenőrizhető. Ami viszont részint az önállóság és az öntevékenység, a magas fokú felelősség és kötelességtudat szerepét húzza alá, részint pedig módosítja, másként veti fel a beosztottak, valamint az elöljárók és az alárendeltek közötti kapcsolatok és viszonyok kérdéseit. A korszerű hadsereg is tömeghadsereg, azonban korántsem a régi értelemben. A harc előkészítése és sikeres kimenetelé korábban — a tömeghadsereg létrejöttekor, bizonyos megszorításokkal még a második világháború idején is — a hadsereg két pólusától, a katonatömegek tömeges tevékenységétől és a kiváló képességű vezetők, elsősorban a felső vezetők, a hadvezérek kvalitásától függött döntő mértékben. A kisebb egységeknek sem a csapatoknál, sem a vezető törzsekben nem volt — a maihoz hasonló — befolyása a harccselekmények menetére. Néhány vezető kivételével — valamennyi szinten — mindenki másnak csupán a kivitelező, a végrehajtó szerep jutott. A kisebb egységek vagy egyes emberek, az egyszerűbb beosztották által elkövetett hibák, mulasztások a harc vagy a hadművelet sikerét — kevés esettől eltekintve — lényegesen nem tudták befolyásolni. Ilyen körülmények között érthető módon mind az egyes ember, mind a kisebb közösségek kívül rekedtek a vezetés és a tudományos kutatás érdeklődési körén. Alapvetően más a helyzet napjainkban, amikor a korszerű tömeghadsereg, mintegy az előző tevékenység normáinak ellentéteként, mondhatnók tagadásaként, zömmel kisebb egységekben oldja meg feladatát, amikor semmilyen vezetői kvalitás nem pótolhatja, nem helyettesítheti, sőt maga a vezetés sem nélkülözheti a szűkebb kollektívák, s bennük az egyes emberek, a beosztottak kezdeményezőképességét, aktivitását, koordinált tevékenységét, magas fokú erkölcsiségét, felelősségérzetét. Másfelől — úgy véljük ez sem kevésbé fontos körülmény — hazánk szocialista társadalmi rendjének fejlődése, s ezzel szoros összefüggésben a katonai szolgálati viszonyok erőteljesebb humanizálódásával szembeni növekvő elvárások is fokozottan az emberre, a kisebb emberi csoportokra irányítják a figyelmet. Mindehhez a hadseregben a társadalmi átlagosnál jobb feltételek vannak. A társadalom részéről ezért az elvárások mind határozottabban merülnek fel. Egyén—közösség vagy közösség—egyén, ezzel kapcsolatban merül fel a nevelési folyamat legfontosabb kérdése, az a kérdés, amely a nevelési folyamat irányára és sorrendjére vonatkozik: az egyéntől a közösség felé, vagy a közösségtől az egyén felé kell-e haladnia a folyamatnak. Ha kiinduló pontnak az egyes egyént ismerjük el, akkor a nevelő tevékenység fő iránya ráterelődik. Ő kerül a középpontba. A társadalmilag értékes tulajdonságok kialakítását elsősorban az egyénnel akarjuk megvalósítani, azzal, hogy később bekapcsoljuk a közösségbe. Ebben az értelemben ma-
gát a közösséget, a csoportot már előre a kollektivizmus szellemében hévéit egyének egyesítésének kell' tekinteni. Ez pedig nyilvánvalóan képtelenség. A másik út—kollektíva—egyén -— az egyedüli biztos és gyümölcsöző, ez képezi az egész nevelési folyamat fő irányát. Tudományos igazolása abban rejlik, hogy ezen módszer esetén a nevelési feladatok a való élettel, az egyén tevékenységének feltételeivel — melyek között a közösségre hárul a legfontosabb szerep — szoros kapcsolatban kerülnek megoldásra. Ez magától érthetően semmiképpen sem jelenti az egyes egyénekkel folytatott munka tagadását és lebecsülését. Először is a közösséggel való munkának megvan a maga sajátossága, ami azonban nem áll szemben az egyes katonák nevelésével, hanem annak legfontosabb módszere és eszköze. Másodszor az egyéni nevelés csak .akkor éri el célját, ha nem mond ellent a közös ügynek, a közösség, a csoport elemi érdekeinek, érték- és normarendszerének, hanem azokra mint bázisra támaszkodik. Teljesen világos, hogy nem lehet például az egyes katonákban a fegyelmet kialakítani, ha egészében .a közösség fegyelmezetlen. , , A nevelésben a, közössségre való támaszkodás követelménye, vagy a közösség útján történő nevelés elve természetesen nem jelenti azt, hogy a parancsnoknak, mint szervezőnek és a nevelési folyamat irányítójának csökken a szerepe. Sőt, ellenkezőleg, a szóbanforgó elv éppen a parancsnok magas felelősségérőr tanúskodik a neki alárendelt egységnél, vagy alegységnél, a nevelőmunka helyes megszervezéséért és irányításáért. A parancsnoknak nemcsak saját tevékenységét kell megszerveznie, hanem a katonaközösség tevékenységét is. Mint nevelőnek a feladata, s ugyanakkor az e területen előtte álló feladatok bonyolultsága abban áll, hogy állandóan szem előtt kell tartani azokat a különböző tényezőket és erőket, melyek hatást gyakorolnák az egyén fejlődésének folyamatára, mélyréhatóán és helyesen értékeli ezek természetét és lehetőségeit. Eligazodni és megtalálni a maga helyét és szerepét a különféle tényezők rendszerében, megtalálni felhasználásuk módjait a szükséges érkölcsi-harci tulajdonságok kialakítása céljából. A nevelésben, amely szervezett, tervszerű, tudatosan irányított folyamat, a vezető szerep mindig a nevelőre, a szervezőre, a folyamat irányítójára hárul: az iskolában a pedagógusra, a katonai alegységnél a parancsnokra, a politikai munkásra, az egész tiszti, tiszthelyettesi parancsnoki állományra. Emellett .a hadseregben szervezési sajátosságai, rendeltetése és funkciója folytán a parancsnok szerepe a kdképző-nevelőmunka irányításában rendkívül nagy, mivel rá, mint'egyszemélyi vezetőre teljes felelősség hárul, a rábízott alegység életének és tevékenységének valamennyi oldaláért. Azonban bármilyen jelentős legyen is a parancsnok nevelő szerepe, bármilyen különös jogokkal is rendelkezzen, ebből egyáltalán nem következik az, hogy a katonákat egyedül csak ő neveli. Ebben a sokrétű folyamatban részt vesznek a párt- és KISZ-
szervezetek, a politikai szervek, amelyek az emberekre való ideológiai és lélektani ráhatás különböző eszközeivel rendelkeznek és végeredményben a társadalmi-politikai, a gazdasági, kulturális, a szolgálati viszonyok öszszessége, amelyben az egyének és közösségek fejlődése végbemegy. Emellett a katonák alakítására nagy hatást gyakorol közvetlen környezetük, kapcsolataik által meghatározott különféle csoportok, közösségek, társaságok, amelyek szervezeti félépítésüket, szerkezetüket és alkotó elemeiket tekintve rendkívül bonyolultak és sokrétűek. A • katonai kisközösségek és csoportok szerepét vizsgálva mindenekelőtt arra keresünk választ, milyen szerepet töltenek be tagjaik a katonák magatartásának, érzelem- és gondolatvilágának formálásában, meghatározásában: hogyan közvetítik tagjaikhoz a hadsereg egésze, vagy a nagyobb katonai egység, illetve az össztársadalom hatásait. A társadalmi-gazdasági, valamint a politikai és kulturális tényezők nyoma az egyéni pszichén régóta ismeretes volt, a kialakulás és hatásmechanizmus értelmezése azonban csak vázlatosan sikerülhetett a kiscsoport és a kisközösség fogalma nélkül. A társadalom, s ezen bélül a megfelelő réteg, vagy szubkultúra, intézmény (pl; a hadsereg) sajátos normái, értékei és ideáljai jelentős mértékben a csoport, a közösség normáin? értékein és ideáljain keresztül érik el az egyént. Az egyéni élet végig csoportokon, a csoportok sorozatán át folyik, amelyek még az egyedüllét pillanataiban sem hatástalanok. Az a körülmény, hogy a szocialista hadseregben a hivatásos és sorállomány alapvető társadalmi és politikai érdekei egybeesnek és nem alakulhátnak ki közöttük súlyosabb konfliktusok, egyeseket hajlamossá tesz, hogy lebecsüljék a pszichikai befolyásolás jelentőségét. Nem értik, hogy a nagy társadalmi céljainkkal való egyetértés önmagában nem jelenti a jó közérzetet és légkört, ennek megteremtésén fáradozni kell, nap mint nap meg kell nyerni a katonákat céljainknak, mozgósítani a feladatokra. A hivatásos állomány egy része lemond á katonák bizalmának megszerzéséről, nem igényli az alárendeltek cselekvő támogatását, nem tud érzelmileg feloldódni közöttük. Előfordul, hogy egyesek tekintélyüket féltve kerülik beosztottaikat, úgy vélik hogy a távolság megóvja őket a kritikától, elfedi gyenge pontjaikát. Az ilyen emberek abban á tévhitben élnek, hogy a vezetőnek minden tekintetben tökéletesebbnek, műveltebbnek kell lennie" beosztottairiál. Vannak, akik a nagyobb közvetlenséget kifejező politikai és személyi közeledésben a függelmi viszonyok lazulását látják. Az egyes helyeken tapasztalható rideg légkör, bizalmatlanság ilyen okokra is vissszavézethető. A veszélyhelyzetek, a fegyveres konfrontáció valószínűségének csökkenéséver egyeseknél vele jár az alárendeltek lebecsülése. A szocialista hadseregben azonban nem tékirithető törvényszerűnek, hogy a békekörülmények az emberi kapcsolatokban antidemokratikus, bürokratikus jelenségek újrakeletkezését és felerősödését eredményezzék. A! megközelíthetetlenség, az úrhatnámság, és gőg mindenkor a bizalmat-
tanság forrását képezi, ami ronthatja a közösség teljesítményét, gyengíti morális erejét. Az egyén és a társadalom kapcsolatának a kiscsoportok nem az egyetlen eszközei, különösen ma nem, amikor jól fejlett tömegkommunikációs rendszer, tv, rádió, sajtó és más információs eszközök működnek, amikor az egyén sok, más, nem a kiscsoportok által közvetített, gyakran általuk nem is ellenőrzött módon kötődik a társadalomhoz. A csoport léte és hatása a társadalom léte és hatása által közvetített, belső élete és működése az össztársadalmi viszonyok figyelembevétele nélkül nem érthető meg. Ugyanakkor figyelembe kell venni, — a közvetítettséget nem abszolutizálva — hogy bizonyos kisebb csoportok viszonylag önálló funkcióval rendelkezzenek. Ügyelnünk kell arra, nehogy a csoport hatását és jelentőségét az őt meghatározó tényezők hatására és jelentőségére redukáljuk le. A csoportnak (másodlagos csoportnak is) mint közvetítő láncszemnek potenciája, de korlátja is éppen az általános, tipikus, uralkodó viszonyok átalakításában rejlik. Másfelől a csoport, illetve a különböző csoportok együttes hatása, amelyekbe — lazán vagy szorosabban — minden egyéb beletartozik, nyújtja a kulcsot az egyén, az esemény (pl. a különféle társadalomellenes, dezorganizációs jelenségek) bizonyos sajátosságainak megértéséhez. Pszichológiai kifejezéssel élve a csoport „megtöri" egyben „kiveti" a lényeges társadalmi kapcsolatok hatását. A társadalmi élet, a katonai élet- és szolgálati viszonyok, a hadsereg belső társadalmi viszonyai a kisebb közösségekben válnak szemléletessé. A marxista szociológia úgy tekinti a csoportot, mint az egyén fontos és közvetlen meghatározó tényezőjét, élményeinek, ismereteinek, meggyőződéseinek fontos és közvetlen forrását. :
2. A katonai kiscsoportok és kisközösségek fogalma és kialakulásuk sajátosságai A csoport- és közösségkategória felhasználása a hadseregben is tökéletesebbé teheti az egyéni szociális viselkedés, az emberek közötti társadalmi kölcsönhatás, az interakciók értelmezését, Annak megválaszolása érdekében, hogy milyen problémák ragadhatok meg a csoport, a közösség kategóriájának segítésével, elsősorban azt szükséges tisztázni, hogy ¡miként értelmezendő és milyen értelemben használható a csoport- a közösség fogalom általában, de főképpen speciális katonai vonatkozásban. A marxista szociológia másodlagos (formális) csoportokat és elsődleges (nem formális) csoportokat, közösségeket, azaz kiscsoportokat, kisközösségeket különböztet meg. Másodlagos csoportnak nevezzük azokat a nagyobb, többé-kevésbé stabil társadalmi egységeket, amelyekben a nagy létszám miatt már nem ismer mindenki mindenkit (a sze-
mélyi kapcsolatok közvetettek), de amelyhez minden egyes tagot közös érdek fűz, s ezért a közös cél és érdek talaján, azok mértékének a keretein belül egy önmaguk és a társadalmi egység (szervezet, intézmény) számára fontos tevékenységet végeznek. A tagok tudatos viszonya ehhez az egységhez (pl. az ezredhez) csak egy — noha nagyon jelentős — mozzanat azoknak a különböző fajta viszonyoknak a sokaságából, amelyek őket totalitásukban az össztársadalomhoz kapcsolják. A sorkatonai kisközösségek elsősorban a szervezeti keretekben, a rajokban, szakaszokban és századokban jönnek létre. A század keretein kívül .a sorkatonák tartós kötődései és társulásai; esetlegesek, kivételnek tekinthetők. A- katonai alegység létrehozásakor azonban még nem közösség, nem kollektíva, sőt szociológiai értelemben csoportnak sem nevezhető, hanem csupán a katonák laza halmaza, amelyben a szolgálati érdek és kényszer egymáshoz rendelte őket, mint egyes elemeket. A csoport és a közösség, mint alacsonyabb és magasabb szerveződési folyamat és együttes minőségi megkülönböztetése, a kötődések és a kohéziós erők tartalmának és céljainak, tevékenységük eredményeinek jellege és: mértéke alapján lehetséges. , ; A közösségi életnek elemzése azt mutatja, hogy tagjai minden pillanatban meghatározott szerepet töltenek be. A közösségekben a következő szociális szerepeket szokás megkülönböztetni: a tekintély; a közvetítő láncszem; a végrehajtó; a rejtett és a nyílt ellenálló. A hadseregben a baráti csoportokat kivéve gyakorlatilag korlátozott a spontán szerveződés lehetőségé. Az egyik legfontosabb ilyen lehetőség, hogy a sorkatonák érdeklődési körük alapján részt vesznek a szakkörök és öntevékeny kulturális csoportok munkájában. Ezeknek a társulási formáknak nagy szerepe van a közösségi életmódra való nevelésben és a személyiség önérvényesítési törekvéseinek megvalósításában, önmagukban azonban ritkán képeznek az említett kritériumokat kielégítő csoportot, vagy közösséget. A sorkatonák társas igényeinek kielégítése tehát elsősorban az intézményes katonai szervezeti keretekben kialakuló kiscsoportokban történik, bármely más csoportban való részvételük az előzőekhez képest Csupán kiegészítő és pótlólagos jelentőségű. A katonai szervezetben, bár ritkán,de klikknek nevezett önkéntes választásra épülő társulások is kialakulnak, amelyeknek tagjai és határai csakúgy, mint a baráti csoportosulásoké, nem feltétlenül egyeznek a rajok, a szakaszok szervezetével, de esetleg a századon kívülre is terjednek. A klikkek e tekintetben speciális helyet foglalnak el. Ezek kohéziójában a mások rovására érvényesített, a magasabb rendű érdekekkel, a raj, a szakasz és a század katonáinak szolgálati és személyes érdekeivel, igazságérzetével szembenálló különérdekek legtöbbször nagyobb szerepet játszanak, mint a rokonszenv. Tipikus esete ennek, amikor az újoncbevonulást követően az öregkatonák — a koráb-
ban szembenálló I. és II. időszakosok — összefognak, hogy az újoncokkal szemben a maguknak törvénytelenül vindikált előjogokat, kiváltságokat (körlettakarítástól és más feladatoktól való távolmaradás ,stb.) érvényesíteni tudják. Az is előfordul, hogy az egy vidékről származók pl. a fővárosiak fognak össze ilyen okok miatt a vidékiek ellen, vagy -fordítva. A klikk, ha a parancsnok nem elég éber, és a KISZ-szervezet is gyengén funkcionál, az alegység életének fontos kérdéseit vonhatja ellenőrzés alá, pl. a szolgálatvezénylést, az őrhelyek elosztását, a kimenő, a kimaradás, az , eltávozás adományozását stb. Különösen akkor van így, ha a klikknek rajparancsnokok és az írnokok is tagjai. Az ilyen körülmények súlyosan rombolják az alegység légkörét, és a klikken kívüli katonák közérzetét. Az ilyen alegységben a katonák mindennapi élete nem a szabályzatok, hanem a „dzsungel törvényei" alapján zajlik. Minden tartósan együttélő és tevékenykedő emberi együttes előbbutóbb csoporttá szerveződik, és rendelkezik egyfajta belső kohézióval, normarendszerrel. Ézek a normák azonban nagyon különféle értékrendet takarhatnak; irányulhatnak a teljesítmények visszatartására, sőt a törvények és szabályzatok kijátszására is. A társadalomellenes beállítottságú galerik és a bűnözők együttese is csoportnak tekinthető. A csoport akkor válik közösséggé, ha tagjait a szocialista értékrend, eszmei, erkölcsi és ideológiai kötelékek is összekapcsolják; ha a csoport integrációja tegyaránt megvalósul: (a) a parancsnok tekintélye; (b) a helyes emberi kapcsolatok, egymás kölcsönös segítése, támogatása; (c) a magas színvonalú kiképzés és szolgálatellátás; (d) az ideológiai és politikai kötelékek terén. Láthatjuk tehát, ha a kapcsolatok a katonák között jók, ha ezek a bajtársiasságon, a rokonszenven, a bizalmon és a jó akaraton alapulnak, a csoport tagjai közel kerülnek egymáshoz, amely megkönnyíti közös cselekvésüket és alapja lesz a katonai közösség kialakulásának.. Ezek azonban csak elemi jelenségek és a csoportból önmagukban még nem teremtenek közösséget. Ehhez már arra van szükség, hogy a katonák között mélyebb társadalomlélektani kapcsolatok alakuljanak ki, és ezeket a kapcsolatokat kiforrott meggyőződés, a katonai szolgálattal szemben kialakult helyes beállítottság, valamint megfelelően fejlett ideológiai-politikai tudat erősítse. Nem minősül a csoport pusztán azon az alapon közösT ségnek, hogy jók benne az emberi kapcsolatok és a légkör. Meghatározó minősítő kritériuma e jelenségnek a kapcsolatok és a légkör tartalma és irányultsága. A szocialista közösség egyik további kritériuma, hogy biztosítja a személyiség sokoldalú fejlődését, kibontakozását és önmegvalósítását, nem nivellálja, s nem személyteleníti el tagjait. Benne ismeretlenek — a csoportot gyakran jellemző — elvtelen rivalizálás és versengés, a „bűnbak"teremtés, a gyengék gúnyolásának és kizárásának jelenségei. Nem utolsó
sorban íehetové teszi a nyíít, őszinte feltárulkozást, megértő és segítőkész a személyes gondok és problémák megoldásában, a gyengéket ¡nem tapossa el, hanem felemeli magához. Soha nem a hibákat, fegyelemsértést elkövetők, s a lemaradók személye ellen harcol, hanem negatív tulajdonságaik elítélésére korlátozódik beavatkozása. A kiscsoport és a kisközösség között azonban nincsenek feltétlen éles határvonalak. A csoport kialakulása a szervezet létrehozását, feltöltését követően pl. az újoncbehívás után azonnal minden külső beavatkozás nélkül is — pusztán a katonák kapcsolatteremtési szükségleteitől indíttatva — megkezdődik. Ez a folyamat rendszerint az erők felmérésével és a szerepek elosztásával, a rokon- és ellenszenv viszonyok kialakulásával veszi kezdetét, amikoris a könnyen beilleszkedő, a jó kapcsolatteremtési képességekkel rendelkező, a jó gyakorlati érzékű, nyitott (extrovertált) lelkialkatú, és határozott, esetleg agresszív beállítottságú katonák lesznek a hangadók. A tartózkodó, zárt (introvertált) és a kevésbé gyakorlatias, nehezen alkalmazkodó fiatalok kezdetben könnyen a csoport perifériájára szorulnak. Mindén csoportnak és minden közösségnek van egy, vagy több olyan „vezéregyénisége", vélemény vezetője, akik valamilyen — szellemi, vagy fizikai ;— tulajdonságaiknál fogva tekintélyre tesznek szert, és akiknek nézetei és .magatartása —, mert tisztelik őket, vagy félnek tőlük — mértékadó a többiek számára. A hivatalosan, a parancsnok, vagy a KISZszervezet által elismert és a közösség által méltányolt tekintélyek nem feltétlen azonosak. A negatív beállítottságú hangadók •— akik rendszerint a klikk vezérei is egyben — néha különös hatalomra tesznek szert, és főként a délutáni és esti szabadidőben, valamint a kiképzési szünnapokon, a tisztek és tiszthelyettesek távollétében önkényes, durva, és agresszív viselkedésükkel képesek megkeseríteni az újoncok életét. A megfélemlített újoncok — akik még nem ismerik jogaikat, és tájékozatlanok az efajta problémák orvoslásának lehetőségeiben, de egyébként is bátortalanok, hiszen ez a számukra merőben új környezet erősen csökkenti többségük önbizalmát — ¡nem mernek panaszkodni, és nagyon gyakran hetekig, hónapokig tűrik a törvénytelen, a jog- és erkölcsellenes visszaéléseket. A helyzetet súlyosbíthatja, ha az önkényeskedők között tisztesek is vannak (rajparancsnokok, szobaparancsnokok stb.) vagy ha a negatív vezéralak, a klikk hatalma és befolyása ez utóbbiakra is kiterjed. Előfordul, hogy az efajta jelenségekre, a rossz légkörre csák súlyos cselekmények derítenek fényt, amikor a rossz közérzetű, elkeseredett katona bűncselekményt (önkényes eltávozást, szökést, függelemsértést), vagy öngyilkosságot követ el. A csoporttal ellentétben a szocialista szellemű közösség nem alakul ki spontán, önszerveződési folyamat eredményeként. Ehhez a parancsnok és a KISZ-szervezet hozzáértő és tudatos beavatkozásaira van szükség.
3. A katonai közösségek főbb funkcióiba parancsnok és a közösség elvárásai összehangolásának lehetőségei A közösség első és legfontosabb funkciója a vélemények, normák és a magatartás formálása, ellenőrzése, Az egyén magatartásának szabályozása a hadseregben is alapvetően kétirányú. A társadalmi ellenőrzés hivatalos (formális) és nem hivatalos rendszerében valósul meg. A kettő összekapcsolásában kiemelkedő szerepe és lehetőségei vannak a párt- és KISZ-szervezeteknek, amellett, hogy önálló, saját politikai, erkölcsi és világnézeti követelményeket is támasztanak tagjaik, a párt- és KISZ-tagokkal szemben. A hivatalos ellenőrzés a szabályzatok követélményeiben, 'parancsok, utasítások, jogszabályok előírásaiban, normáiban jut kifejezésre, amelyeket közvetlenül az elöljáró képvisel és érvényesít. Nem'hivatalos ellenőrzésről pedig akkor beszélünk, ha a közösség az együttélés bizonyos normáinak tiszteletben tartását a közvélemény, az erkölcsi elítélés presszió jávai kényszeríti ki. Ez a nem jogi szankció a maga nemében szigorúbb a jognál, hiszen az nem tökéletlensége, hanem egyszerűen saját természete — jog mivolta — következtében nem tudja előírásainak megtartását oly módon biztosítani, mint egy demokratikus és mindig jelenlevő közvélemény. A katonai kollektívák az emberi magatartás olyan mozzanatait, az ember olyan tetteit is ellenőrzés alá vonhatják és vonják is; amelyek a jog és az elöljáró számára szükségképpen hozzáférhetetlenek. A kétféle ellenőrzés együttes hatása egyik legfontosabb tényezője a hadsereg társadalmi viszonyainak, s amellett, hogy kölcsönösen befolyásolják az egyén magatartását, hatásuk nem mindig azonos irányú. Elméletileg a közöttük levő viszony három típusát lehet megkülönböztetni: a) Azt az állapotot, amikor az ellenőrzés mindkét formájának a hatása azonos irányú, különbség kizárólag az alkalmazott eszközökben van. (Ilyen helyzet akkor állhatna elő, ha a kisközösségeknek, baráti csoportoknak nem lennének más céljai, törekvései, mint amelyeket a hadsereg hivatalos követelményei, normái számukra előírnak.), faj A teljes ellentét állapotát, amikor a csoport tagjaitól a katonai élet normáival szemben merőben ellentétes magatartást követel. c) A kölcsönös semlegesség állapotát, amikor a hivatalos ellenőrzés bizonyos fajta kérdéseket érint, a nem hivatalos ellenőrzés pedig másokat. Természetesen a valóság énnél lényegesen bonyolultabb és a három -- elméletileg lehetséges — állapot mindegyikének egyes elemeit magában foglalja. A hivatalos elöljárói követelmények és ellenőrzés, valamint a katonai közösségekben ható elvárások és normák egybeesésének hiányát a helytelen parancsnoki módszer, az önkényeskedő, fegyelmező gyakorlat, a durva bánásmód is okozhatja. Akadályozhatja ezzel a párt- és KISZ-
szervezetek befolyását, csökkentheti a politikai nevelőmunka hatékonyságát, a parancsnokok és a mozgalmi szervek munkájának összhangját. Egyfelől azt tapasztalhatjuk, hogy a katonai nevelésben a bánásmódban túlteng a fenyegetés, másfelől viszont azt, hogy helyenként a bipoláris pedagógiai folyamat kölcsönhatásainak (alárendelt-elöljáró és az alárendeltelöljárói közösség) egyensúlya a beosztottakhoz való alkalmazkodás felé tolódik el. Ez kedvezőtlenül érinti a szolgálati és személyi kapcsolatok normáinak — pl. a tisztelet, a függés, az együttélési szabályok, a rend stb. — elsajátítását, azoknak a katonák személyiségébe történő beépülését. Ha nagyfokú eltérés tapasztalható a hadsereg által támasztott normáktól és hiányzik, vagy kisfokú a lojalitás a katonai szolgálat és követelményei iránt, alacsony morális integrációról beszélhetünk. Ilyenkor a hivatalos és a közösségi elvárás-struktúra rosszul integrált: az első olyan viselkedést és magatartást kíván, amelyet a második részben, vagy teljes egészében kizár, s ez a normák betartatlanságára vezet. Ahol és amikor a katonai fegyelem jelentősen fellazul, vagy elszaporodnak az erkölcsi lazaságok, ez a konfliktus általában könnyen kitapintható. A következő funkció: a közös érdek és cél megteremtése. Ezúton érhető el, hogy az egyéni érdekek és törekvések a hadseregben, az egység, alegység érdekeivel, harckészültségi feladataival összhangban, azokon keresztül érvényesülve a közösséget összefogó erőként hassanak. A közös, tartós érdekek és célok létrejöttének lehetősége objektíven a katonai tevékenység jellegében gyökeredzik, abban, hogy a modern katonai szervezetben a korszerű haditechnika kezelése során az eredményes működést, a velejáró sikert és elismerést csak szoros, céltudatos együttműködéssel lehet elérni. Ez elől pedig a politikailag és erkölcsileg kevésbé fejlett katonák is nehezen térhetnek ki, éppen jól felfogott egyéni érdekük miatt, amely viszont általában csak a közösségi érdeken keresztül érvényesülhet. Más kérdés az, hogy az objektív alap megléte nem teszi feleslegessé a felvilágosítást, a közös érdek és cél kialakítását szolgáló tudatos vezetői beavatkozásokat, az egyéni érdekek, törekvések, valamint a közös érdek céltudatos összehangolását, s az ezt szolgáló differenciált ösztönzési rendszer meglétét és alkalmazását. A hadsereg különös normái és követelményei csak a katonai közösségekben lehetnek uralkodók és elfogadottak, míg más közösség számára nemcssak ismeretlenek, hanem gyakran idegennek, esetleg ellenszenvesnek is bizonyulnak. S itt nem kell feltétlenül politikailag, ideológiailag is közömbös vagy ellenséges érzelmű közösségekre gondolnunk. A viszonyítási csoport funkcióját betölteni nem tudó katonai kiscsoportok tágjai könnyen kerülnek más mértékadó csoportosulásokba, esetleg a társadalom és a hadsereg szempontjából idegen, káros normák és értékek hatása alá. Izolálódhatnak is, de a teljes elszigetelődésnek nagyon kicsi a valószínűsége, amellett, hogy már önmagában is konfliktus-forrás,
például az Öngyilkosság, az • idegbetegség, és az alkoholizmus stb. közvetlen indítéka lehet, tehát társadalmilag mindenképpen káros. Végül, de nem utolsó sorban a hadseregben — sajátosan zárt jellege miatt — jelentős mértékben a kisközösségekben történik a katonák társas igényeinek kielégítése. Természetesen a hadsereg zártságát csak viszonylagosnak tekintjük és a titoktartás, valamint az éberség által támasztott határokon túl a zártság feloldására, csökkentésére kell törekedni. A sorkatona számára — az első időszakban különösen — a parancsnok és a katonai közösség pótolja ilyen vagy olyan módon és mértékben a családot, a baráti kört, a munkahelyi vagy iskolai közösséget, tehát öszszes előző közösségeit. Ez időben majdnem kizárólag a kisközösségen keresztül kötődik a hadsereghez, sőt a társadalomhoz is. Ezen keresztül ítéli meg azokat. A kisközösségben ütközteti, veti egybe a hadseregről előzőleg kialakult, a legkülönfélébb forrásokból származó nézeteit a hadsereg valóságos viszonyaival. A katonai szolgálat legfogékonyabb időszaka az újoncidőszak, nem ritkán a szolgálati idő egészére kiható élmények, viselkedések és magatartásminták forrása. Olyan időszak, amikor az egyénnek már vannak többé-kevésbé kiforrott normái és értékei, amelyeket az előző közösségekből hozott magával a hadseregbe, s amelyek egyénenként nagyon eltérőek lehetnek. A katonai életviszonyokba történő beilleszkedés a bevonuló fiataloknak változatlanul nagy, sőt bizonyos jelek szerint növekvő nehézséget jelent. Fokozottan vonatkozik ez a nagyvárosokból bevonuló és az átlagosnál műveltebb fiatalokra. Azokra, akik már fiatal korban viszonylag nagy önállóságra tettek szert, és akiknek nem lebecsülhető hányada hajlamos a személyes választási szabadság jelentőségének túlbecsülésére. Ettől eltérő jellegű külön gond és probléma azoknak a fiataloknak a helyzete és alkalmazkodásának elősegítése, akik már behívásuk előtt antiszociális magatartásuk miatt összeütközésbe kerültek a közösséggel — esetleg a törvényekkel is. Újszerű gondok forrása az is, hogy a kedvezőtlen demográfiai helyzet miatt különböző okok folytán hátrányos helyzetű sorköteleseket, a nősöket, a szomatikusán és mentálisan nem teljesen egészségeseket is be kell hívni katonai szolgálatra.
4. A parancsnok feladatai és módszerei a közösségi élet irányításában A század- és szakaszparancssnokok közösségszervező és irányító munkájának fő sajátossága, hogy az alárendeltségébe tartozó katonákat és alegységeket egyenként, személyenként és úgy is, mint raj- és szakaszközösségeket jól ismeri és közvetlenül vezeti. Velük nap mint nap rendszeresen érintkezik, A századparancsnok azonban az elsődleges közösségeket jórészt a raj- és szakaszparancsnokokon keresztül irányítja. A század személyi
állományával, mint közösséggel állománygyűléseken, KlSZ-taggyűléseken és politikai tájékoztatókon, politikai foglalkozásokon, vagy más, általa vezetett foglalkozásokon találkozik rendszeresen, ahol közvetlenül érzékelheti a közösségnek, mint egésznek a megnyilvánulásait. A közösség irányítása része a parancsnok cselekvésének, amelynek alapelve az egyszemélyi vezetés, és amely legérzékletesebben a vezetés alacsonyabb szintjein nyilvánul meg. Itt kevésbé, vagy egyáltalán nem érvényesül a testületi tényező. (Törzs, helyettesi értekezlet stb.) A parancsnoki akarat érvényesítéséhez szükséges hatás- és jogkört, valamint az ehhez szükséges eszközöket a törvények és szabályzatok biztosítják. Az a katonai vezető azonban, aki egyedül és kizárólag formális jogaira támaszkodik, nem biztosítja sem a beosztottak támogatását, sem a hatékony vezetéshez szükséges engedelmességet. A továbbiakban ezért mindenekelőtt azokat a nem jogi, hatalmi feladatokat és módszereket tekintjük át — legalább vázlatosan —, amelyek a parancsnok akaratának, szándékainak érvényesítéséhez, az alegység, mint közösség irányításához a mindennapi életben gyakorlatilag hozzájárulnak. a) A parancsnok első és legfontosabb feladata a közösség mint egész, valamint egyes tagjainak tanulmányozása, megismerése. A csoporttá és közösséggé szerveződés és szervezés tehát voltaképpen állandó folyamat és feladat. Attól függően, hogy kialakulóban levő, vagy már többé-kevésbé kialakult csoporttal, vagy közösséggel van dolga a parancsnoknak, a megismerést az egyes katonák, illetve a közösség, mint egész tanulmányozásával kell kezdenie. Az első esetben az egyes katonák szociális jellemzői és pszichikai tulajdonságai, adottságai, politikai és ideológiai ismeret-szintje és beállítottsága, a második esetben az értékrend, a rokon- és ellenszenv viszonyok hálózata, a szerepek megoszlása, a tekintélyek, a hangadók beállítottságának tanulmányozása kerül előtérbe. Mindkét esetben az aktíva, a progresszív mag felderítése, illetve kijelölése, az egyes katonák közérzetének, a csoport légkörének a tisztázása az elsődleges feladat. . Helyes, ha a tanulmányozó munkát többfajta módszerrel végzi. Fontosabb módszereknek tekinthetők; a személyi és kiképzési okmányok tanulmányozása, az egyéni és csoportos beszélgetések, a megfigyelés, és a kísérlet, valamint az újoncok számára szervezendő bemutatkozó foglalkozások. , Számolni kell azonban azzal is, hogy beosztottait egyenként, és úgy is, mint csoportot, közösséget, reálisan csak az együtt végzett munka és szolgálatellátás során ismerheti meg. A fiatalok csoporttá szerveződési hajlandósága manapság erősebb, mint korábban volt. Ez abból adódik, hogy a hosszabb ideig tartó tanulás miatt később kapcsolódnak be a termelőmunkába, s így tartósan élnek a felnőttektől elkülönült ifjúsági csoportokban, közösségekben. Ez több szociológiai és pszichológiai következményt és nevelési feladatot von maga után: 1. A serdülő- és ifjúkorban kialakulnak egyfajta, az ifjúságra
jellemző viselkedési, magatartási minták és normák (szubkulturális jelenségek), melyek különféle formákban: a sajátos zenei ízlésben, az öltözködési szokásokban, a bajviseletben stb. jutnak legnyilvánvalóbban kifejezésre. 2. A felnőttektől és a szülőktől való nagyobb távolság folytán az intim közelség és az önfeltárás iránti erős igényeiket fokozottan egymás között igyekeznek kielégíteni. 3. Általában magasabb a műveltségük, de szociális érésük életkori határa kitolódott! A „felnőttek világától" többé-kevésbé tudatosan elhatárolt és megkülönböztetett ifjúsági viselkedésformák, mintegy a megszokás erejénél fogva a sorkatonák körében iss rendszeresen felbukkannak. Mindenesetre gyakori jelenség, hogy életkorukhoz, sőt műveltségükhöz mérten kiforratlan az értékrendjük és ízlésük, a felelősségtudatuk és kötelességérzetük, s ezért az alkalmi hatásoknak, divatos áramlatoknak kevésbé tudnak ellenállni. Az említett jelenségek pszichikai hatásaikat tekintve jórészt hasznosnak mondhatók. Az viszont már gyakran a véletlenen, a csoportösszetételen és az elöljáró parancsnokon múlik, hogy ezek a pszichikus erők milyen erkölcsi tartalmakkal ötvöződnek. A fegyelmi, főként a csoportosan előidézett fegyelmi problémák rendszerint akkor és ott jelennek meg, amikor és ahol a sorkatonáknál nem tudatosodik, hogy a középiskolai, ipari iskolai, kollégiumi csínyek, és tanárbosszantások a hadseregben más értékelést, megítélést vonnak .maguk után, illetve ha az erős szolidaritást némelyeknek sikerül személyes, immorális céljaik szolgálatába állítani. A parancsnok jólinformáltságán, problémaérzékenységén és hozzáértésén múlik, hogy hol húzza meg a határait a csoportélet belső szuverenitásának, „önszabályozó" tevékenységének. b) Következő feladat a parancsnok célkitűző és értékelő munkája. A célok kitűzésénél az alegységek, a csoportok, és az egyes katonák reális lehetőségeiből kell kiindulnia, különben a beosztottak mind önmagukban, mind az elöljáróban csalódnak. Szem előtt kell tartani, hogy a katonák csak értelmes és elérhető célokért képesek lelkesedni és erőfeszítéseket tenni. Az elérhetetlen cél ugyanis nem cél, ahogy a sorkatonák sem tudnak számukra érdektelen, haszontalan feladatokra ráhangolódni. Amíg a cél csak a parancsnok célja, addig az a közösségnek csak külsődleges követelmény, s mint ilyen, nem belső ügye. A céltalanság — pontosabban a helyes közösségi célok hiánya — 'az elernyedés, a közömbösség és az unalom forrása, de utat nyit a különféle egészségtelen, egoista törekvéseknek is. A parancsnoknak távolabbi és közelebbi célokat egyaránt ki kell tűznie. A távolabbi célok sem terjedhetnek hosszabb időre, mint egy kiképzési időszakra, esetleg egy évre. (A parancsnoknak persze lehetnek ennél' hosszabb időszakra szóló elképzelései is, azaz egyik időszakban dolgozhat a következő időszak megalapozásáért.) Távolabbi cél lehet az élenjáró, vagy kiváló cím megszerzése, egyes kiképzési ágakban jó és kiváló eredmények elérése, az egység és magasabbegység harcászati gyakorlatán való
sikeres részvétel, az elhelyezési körlet berendezése, az ifjúsági klub életének színvonalas megszervezése stb. Közelebbi (napi, heti, havi) cél lehet valamely kiképzési, szolgálati feladat sikeres teljesítése, társadalmi munkáákcióban való sikeres részvétel, karbantartási feladat, sportversenyen való részvétel stb. Ahhoz, hogy a parancsnok által kitűzött célok a közösség ügyévé váljanak, elengedhetetlen, hogy elképzeléseit, szándékait a KISZ-szervezettel, a KISZ akcióprogramjával egyeztesse. A cél kitűzésén túlmenően a parancsnok kötelessége, hogy megszervezze a célok eléréséhez szükséges részfeladatok végrehajtásának ütemét, s biztosítsa a tőle függő feltételeket, és meghatározza — a közösség javaslatait is figyelembe véve — a célokhoz vezető utakat és módokat, eközberí1 ügyelvé arra, hogy úgy szervezze meg a feladatokat, hogy minden rajnak, szakasznak és katonának reális, és teljesíthető követelmények jussanak. Tartsa szem előtt, hogy minden, embernek vannak hasznosítható képességei, másrészt, hogy minden ember szeretne tulajdonságai és képességeialapján elismerésre szert tenni környezetében. Másként szólva: mindenkinek szüksége van sikerélményre és akinek ezt a kiképzés és szolgálat során nincs módja megszerezni, az előbb-utóbb „pótcselekvésre" kényszerül, ami viszont már könnyen fegyelmezetlenségben nyilvánulhat meg. Mind-' ez értelemszerűen maga után vonja az egyes katonák és csoportok versengését. (Látni kell persze, hogy versengés, virtuskodás a parancsnok közbeavatkozása nélkül is kialakul.) Á parancsnok dolga és gondja tehát nem annyira a versenyszellem, a virtuskodás felkeltése, hanem sokkal inkább az, hogy a versengés a kiképzés és a szolgálat érdekeit, a személyiség fejlődését egyaránt jól szolgáló célokért és eszközökkel folyjon. Másrészt, hogy együtt járjon egymás segítésével és támogatásával. Márcsak azért is, mert a katonák, rajok és szakaszok funkcionálisan szorosan össze vannak kapcsolva és a verseny diszfunkcionális, ha a katonákat és az alegységeket egymással szembeállítja. c) A konfliktusok megoldásában a legfontosabb szerepet a parancsnok játssza, döntőbíróként neki kell fellépnie. : A konfliktusok problémája nem abban áll, hogy egyáltalán léteznek. A közösségi életből ugyanis sohasem irtható ki teljesen ez a jelenség. Az emberi kapcsolatokban és a közösségi életben soha sincs teljes egyetértés és harmónia, ami abból a tényből következik, hogy a csoportok és közösségek élete dinamikus, állandóan változik, fejlődik, és hogy a fejlődés nemcsak együttműködéssel valósul egyéni érintkezések szférájában stb. az érdek-, a nézet- és véleménykülönbségek egyirányú, vagy kölcsönös ellenszenvek szükségképpen előfordulnak. A harckészültség szempontjából legveszélyesebbek a fontos feladatokat közösen megvalósító katonák (egyenrangúak), valamint az elöljárók és alárendeltjeik közötti konfliktusok. "De nem illeti kevesebb figyelem azt sem, ha a katona önmagával kerül konfliktusba, ami akkor jön létre, ha az ember tudatának síkján két ellentétes törekvés, vagy mo-
tívum ütközik össze. Ez az utóbbi — a határozatlan, döntésképtelen emberre jellemző probléma — a legnehezebben felderíthető, mert rendszerint a magánélettel kapcsolatos. Megoldásának segítése pedig ugyanilyen okok miatt különös tapintatot, figyelmességet érdemel. A konfliktusok nagyrészt a társadalmi és családi nevelés hibáiból, az együttélés kulturálatlanságából, s a katonák hiányos önuralmából, lelki sajátosságaiból adódnak. Vannak, és még sokáig lesznek is agresszív, összeférhetetlen alkatú és egoista beállítottságú emberek. De származhatnak ezek a konfliktusok az elöljárók vezetési hibáiból is; az önkényeskedő, az igazságtalan parancsnokkal, vagy az általa kivételezett katonával a többiek előbb-utóbb szembekerülnek. Ezért a parancsnokkál szemben az egyik legelemibb követelmény, hogy sohasem mutathat szimpátiát vagy antipátiát beosztottaival szemben, ha az elfogultság vádját el akarja kerülni. Ellenkező esetben maga válik a közösséget, a csoportot, a katonákat megosztó és szembeállító erővé. A parancsnok törekvése természetesen a konfliktusok megelőzésére irányul. De a feltétlen megelőzés szándékából fakadó szigorú intézkedések, a különböző tilalmak és szankciók (pl. a viták tilalma, a véleménynyilvánítás elfojtása stb.) a közösség tagjainál belső „elzárkózásra", visszahúzódásra vezetnek, azzal a következménnyel járnak, hogy a katonák passzivitásba süllyednek, nem merik nyilvánosan kimondani véleményüket, megszűnik felelősségérzetük. A megoldások legcélravezetőbb módja a források megszüntetése, és az, hogy megtanítjuk a katonákat a kulturált együttélésre, a közösségben végzett munka szabályaira, arra, hogyan kell vitatkozni, hogyan kell bírálni stb. A megelőzéshez fel kell tárni, és semlegesíteni az ellenszenv és az elégedetlenség tüneteit, mielőtt azok elmérgesednének, és a harag, a gyűlölet formáját öltenék. A súlyos konfliktusok elkerülésének, a közösség jó légkörének elsőrendű feltétele a rend, a törvények, a szabályzatok és a szocialista erkölcs elemi együttélési szabályainak érvényesítése. A konfliktusok megoldásához a parancsnoknak sokfajta eszköz áll rendelkezésére, anélkül, hogy valamennyi esetre egységes receptet lehetne alkalmazni. A tisztázás az ügy jellegétől függően történhet nyilvános fórumon: állomány- vagy KISZgyűlésen, vagy a nyilvánosság kizárásával, négy- vagy többszemközti beszélgetésen. Ha a békés út nem járható, végső soron megoldható > a konfliktus figyelmeztetéssel, büntetéssel és a konfliktusban résztvevő felek elkülönítésével (áthelyezésével) is. d) A század és a szakasz közösségi életének fórumát, az állománygyűlést a parancsnok tervezi, szervezi és vezeti. Az állománygyűlés funkciója a szolgálati szabályzat (631. p.) szerint: 1. A személyi állomány tájékoztatása, fontos rendelkezések ismertetése és értelmezése; 2. A fegyelmi helyzet, a kiképzés, a harckészültség értékelése, az egyes katonák fegyelmi ügyeinek megtárgyalása. 3. A közösséget érintő továbhi különféle kérdé-
sek (szocialista verseny, munkaakciók, együttélési problémák stb.) megvitatása. Szorosabb értelemben azonban csak akkor beszélünk fórumszerű állománygyűlésről, ha vezetésének stílusa és a témakör módot nyújt, igényli és lehetővé teszi a katonák véleményének és javaslatainak kifejezését. Az egyszerű katonának is szüksége van perspektívákra, a „beavatottság", a részvétel tudata, és az a körülmény, hogy számítanak rá, mármint véleményére és kezdeményezésére, növeli aktivitását és felelősségérzetét. A fórumok vezetési stílusa feltételezi, hogy az előterjesztés — legalábbis minden részletében — ne legyen kategorikus, vitathatatlan és megfellebbezhetetlen. Azaz ne légyen olyan téma, amihez nincs mit hozzátenni, amit nem lehet kiegészíteni, amiről nem szabad véleményt nyilvánítani. Az előterjesztés mindig tartalmazzon alternatív elképzeléseket, érzékeltesse, hogy a végleges döntéshez a közösség is hozzájárulhat javaslataival. A gyűlésen — amit a parancsnok rendel el kötelezően — a résztvevők körét (teljes állomány, különböző időszakosok stb.) ugyancsak ő határozza meg. Amellett, hogy a fórumot a parancsnok vezeti, az előadó a témakörtől függőén más is lehet, pl. a szolgálatvezető, a KISZ-titkár stb. A kérdésekre, a javaslatokra mindig választ kell adni, illetve intézkedni megoldásuk érdekében, vagy továbbítani őket a megoldás eszközével rendelkező elöljáróhoz, párt- és KlSZ-vezetőséghez. Elvileg a fórumok három típusát különböztethetjük meg: 1. Az „érett" aktív gyűlést, ahol a közösség többsége őszinte és konstruktív véleményt nyilvánít. 2. A „kiforratlan" passzív gyűlést, ahol csak az aktívák szólalnak meg, a közösség zöme azonban nem nyilvánít véleményt. 3. A „zavaros" visszahúzó gyűlést, amely gyengén irányított, ahol a vélemények szélsőségesen szembenállnak egymással, esetleg a parancsnokéval, és a negatív hangadók a gyűlést nem kívánt irányba terelik. A parancsnoknak számolni kell azzal egyfelől, hogy a bevonuló fiatalok jó része már „kijárta" a szocialista demokrácia elemi iskoláját, tehát igényei vannak a beleszólásra, másfelől pedig azzal, hogy a katonák egy részét tanítani kell a demokratikus fórumokon való viselkedés elemi szabályaira. Az állomáhygyűlés napirendjének tervezésénél és kiválasztásánál csakúgy, mint a gyűlések előkészítésénél a parancsnoknak egyfajta munkamegosztást kell kialakítania a KISZ-szervezettel, biztosítva ezzel, hogy minden fontos kérdés az arra legilletékesebb fórumon kerüljön megvitatásra, s azt is, hogy az átfedéseket és ismétléseket elkerüljék. Az állománygyűlések sajátossága, hogy a hadsereg szigorú centralizmusa következtében a parancsnok nem számol be alárendeltjeinek; jogi felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel csak „felfelé", elöljáróinak tartozik. Szolgálatilag, jogilag nem függ alárendeltjeitől, ám munkájának eredményessége nagymértékben függ azok támogatásától, politikai és erkölcsi felelősséggel is ugyanúgy tartozik nekik, mint ők neki.
6. A közösségre gyakorolt parancsnoki befolyás fontosabb feltételei A csoportra, a közösségre gyakorolt parancsnoki befolyás feltételeit vizsgálva, nem a szó legszorosabb értelmében vett szolgálati, hatalmi befolyásolás direkt eszközeire gondolunk, hanem azokra, amelyek közvetetten és folyamatosan néha az elöljáró tudata és szándéka nélkül, vagy éppen azok ellenére — fejtik ki hatásukat. E feltételek közül négyet emelünk ki, éspedig: a vezetési stílust; az alárendeltek elvárásaihoz való helyes viszonyt; a parancsnok tekintélyét, és az alárendeltekhez fűződő emberi kapcsolatok minőségét. a) A csoportvezetés módjának, stílusának a szakirodalom legtöbbször három formáját említi: úgymint az autokratikus (tekintély-elvi), a demokratikus, és a „laissez fairé" (engedékeny) típust. Némelyek a hadseregben csak az első típust ismerik el. Az utóbbi, az engedékeny stílus katonai körülmények között valóban megengedhetetlen. Az előző kettő azonban a feladatok, a helyzet, valamint a csoport és a közösség fejlettségének függvényében egyaránt használható. "Hozzátéve, azon túlmenően, hogy „tiszta formában" csak nagyon ritkán fordulnak elő, az egyes stílusok alkalmazásának módját, arányait a vezető személyisége (szemlélete, felkészültsége, adottságai stb.) is árnyalják és differenciálják. Nyilvánvaló, hogy harchelyzetben és általában kritikus helyzetekben az ellentmondást nem tűrő stílus kerül előtérbe. De ez biztosít nagyobb hatékonyságot és magasabb teljesítményt akkor is, ha kialakulatlan vagy rossz szellemű csoporttal van a parancsnoknak dolga. Más-más okok miatt persze, ha újoncokból és ha öregkatonákból szerveződő csoport kerül alárendeltségébe. Az újoncoktól, már csak bátortalanságuknál és tapasztalatlanságuknál fogva sem igen várható el, hogy véleményt nyilvánítsanak, hogy észrevételeikkel és javaslataikkal támogassák az elöljáró elgondolásait. A tapasztalt öregkatonákból verbuvált csoport viszont — különösen, ha ideiglenes és kikülönített feladatra (mezőgazdasági munka, csapatépítkezés stb.) hozzák létre — szükségképpen „dörzsölt", rafinált, netán antiszociális, fegyelmezetlen katonákat is; magában foglal, amely rendszerint csak „erős kézzel" tartható össze és vezethető. A határozott, a különvéleményt nem tűrő parancsnoklás azonban ez esetben sem téveszthető össze az önkényeskedéssel, és arról sem mondhat le soha — ezúttal sem — a parancsnok, hogy a . „pozitív magot" megkeresve, a KlSZ-szervezettel együttműködve kísérletet tegyen a demokratikus formák alkalmazására. Ennek mértékét az dönti el, hogy a csoport javaslatai, nézetei, magatartása és munkája mennyire szolgálják a feladat megoldását. Az autokratikus vezetési stílus, amely a csoport belső autonómiáját minimálisra korlátozza, hátrányokkal is jár; egyfelől több időt és energiát igényel a parancsnoktól, másfelől azt is eredményezheti, hogy a csoport „bezárkózik" és az
információs csatornákban zárlatok keletkeznek. Mindenesetre az ilyen kivételes körülmények között hamar megjelenik a passzív ellenállás, ami nagyon ritkán aktív formába (parancsmegtagadás, zendülés stb.) is átcsaphat, amit csak a rajparancsnok megnyerésével, aktív, határozott közreműködésével és a KISZ-vezetőség segítségével képes a parancsnok leküzdeni, megelőzni. Értelemszerűen másként, más stílusban kell vezetnie a parancsnoknak az állománygyűlést, ha elnöknek választják; a párt- és. KISZ-tag-^ gyűlést, az érett, szocialista széllemű közösséget, és megint másként az alaki és harcászati foglalkozást és az éretlen, esetleg rossz szellemű csoportot; Nagyfokú érettségre és érzékelőképességre, jó felkészültségre és tapasztalatokra van szükség ahhoz, hogy — az egyébként tág választású körön belül — a parancsnok helyesen döntsön és rugalmasan válassza meg a körülményekkel adekvát, befolyását leginkább érvényesítő vezetési stílust. A századparancsnoknak tudnia kell támaszkodni a szakasz- és rajparancsnokokra, mindig gondosan mérlegelve, hogy mely nevelési, fegyelmi feladat, és probléma, vagy konfliktus megoldását tartja fenn magának, illetve engedi át számukra. Reálisan számolnia kell azzal, hogy a soraiparancsnokok, a sorkatonák — különösen a velük azonos időszakosok — részéről gyakran nagy nyomásnak vannak kitéve, hogy toleránsak, elnézőek legyenek velük szemben. Bizonyított tény, hogy ennek a nyomásnak a rajparancsnokok jelentékeny hányada, sőt a sorállományú szolgálatvezetők, és szakaszparancsnokok egy része sem képes mindig, minden helyzetben és kérdésben határozottan ellenállni és — esetleg jobb meggyőződése ellenére is — elnézi, takargatja beosztottjai fegyelmezetlenségeit. Az is előfordul azonban, hogy cinkosként együttműködik velük. Pl. az illegális és mértéktelen alkoholfogyasztásban, a „dobbantások", késések leplezésében stb.; ' . • - . . . . • Még nem ment át eléggé a tisztek köztudatába az az újkeletű felismerés, hogy a sorkatonák — és általában a fiatalok — körében az informális kapcsolatok és értékrend sokkal nagyobb szerepet tölt be, i mint a tiszteknél és általában az idősebbeknél. Ebiből adódik, hogy a honvédek és a soraiparancsnokok *— különösen az azonos időszakosok — közötti érintkezésben nagyobb a valószínűsége annak, hogy a formális (szolgálati) kapcsolatok és normák mellőzésében, azaz a tőlük való eltérésben egyetértenek. Az is ide vezethető vissza, hogy a sor-alparancsnokok, mint magasabb rendfokozatúak, mint elöljárók és feljebbvalók tekintélyének elismerése és elfogadása korántsem olyan egyértelmű, mint a tisztek közötti viszonylatokban. : A sorkatonák sorsközösségi tudata és az ezen az alapon közöttük kialakult rendkívüli erős szolidaritás, mint pszichikai jelenség a sor-alparancsnokok magatartását nagymértékben befolyásolja. Annak érdekében, hogy ettől a nagy nyomástól és kötődéstől függetlenedni tudjanak, a tisz-
tek támogatására van szükség, aminek megbecsülésükben; a feléjük megnyilvánuló elöljárói tiszteletben, tekintélyük biztosításában is kifejezésre kell jutnia. Jogot kell biztosítani számukra alárendeltjeik kérelmeinek elbírálásánál, be kell őket vonni a raj, szakasz és század jellegű feladatok kialakításába, a végzett munka és különösen a nekik alárendelt raj- és szakasz-közösség értékelésébe. Mindezek, mondhatnók elemi feltételei az alárendelteknek az elöljáróktól való szolgálati függősége — mint a szilárd katonai fegyelem fenntartásának nélkülözhetetlen követelménye — töretlen. érvényesülésének. Módszeresen, konkrét esetek elemzésének segítségével fel kell készíteni őket a különféle krízis- és*- konfliktus-szituációkra. Egyebek mellett ily módon enyhíthető a századparancsnokok túlterhelése, de ezúton lehet hozzájárulni hatékonyan a sor-alparancsnokok által elkövetett durvaságok, túlkapások megelőzéséhez is. A módszeres felkészítésnek azt a célt kell szolgálnia, hogy a sor-alparancsnokok a különböző konfliktushelyzetek megoldására nézve többfajta eszközt ismerjenek, hogy legyenek alternatíváik, választási lehetőségeik a legcélszerűbb parancsnoki magatartáshoz. El kell érni, hogy tisztán lássák: minden szituációnak több helyes megoldása lehetséges. b) A beosztottak elvárásai — különféle anyagi, erkölcsi és pszichikai — szükségleteikből származnak. A polgári élettel ellentétben a hadseregben szinte kizárólag a parancsnok felé irányulnak. Elvárásaik különösen magasak a parancsnok igazságosságával szemben, ami azzal van öszszefüggésben, hogy ő dönt legfontosabb szükségleteik; a szabadság, az eltávozás, az anyagi és erkölcsi elismerés kérdéseiben. Továbbá azzal is, hogy ezek a javak mindig szűkösen, korlátozottan állnak rendelkezésre. Elemi igény, hogy a parancsnok legyen objektív és reális e fontos javak elosztása, valamint a közösség és az egyes katonák értékeinek, érdemeinek mérlegelése és elismerése során. Gyakran tapasztalható viszont, hogy a parancsnokok elsősorban azt tekintik „jó beosztottnak", aki legjobban alkalmazkodik a parancsnok személyiségéhez és munkastílusához. Az ilyen alkalmazkodás természetesen önmagában véve nem negatív jelenség, feltéve, hogy a parancsnok személyisége és munkastílusa pozitív sajátosságokat tartalmaz, illetve ha abban a pozitív mozzanatok dominálnak: A parancsnoknak azonban óvakodnia kell attól, hogy pusztán az alkalmazkodás tényét tegye meg a katonák megítélésének kritériumává. Háborús időszakban az elvárások fokozottan a hozzáértés, a szakmai tudás és tapasztalat irányába tolódnak el, minthogy döntően tőlük függ a katonák életének és egészségének — mint a legfontosabb értékeknek a megóvása. Minden időszakban elvárják viszont, hogy a parancsnok legyen határozott és feddhetetlen, hogy amit követel, annak maga is tegyen eleget. Az emberek becsülik azt, akinek határozott és világos céljai vannak, altkor is, ha azokkal nem mindenben értenek egyet. A katonák, különösen az újoncok, a parancsnoktól azt is elvárják, hogy gondoskodjon védelmük-
ről, biztonságukról, tartsa tiszteletben emberi méltóságukat és jogaikát; tanúsítson megértést, érdeklődést személyes gondjaik és törekvéseik iránt Legyen toleráns gyengéik, botlásaik, mulasztásaik megítélésénél. Ne tűrje, hogy bárki zaklassa őket, vagy önkényeskedjen velük. A parancsnok nem lehet hangulatember. Fontos, hogy alárendeltjei tudják: mikor fordulhatnak vezetőjükhöz személyes ügyeikkel. Nem helyes az a rendszer, hogy az alárendelt igyekszik „kilesni" a parancsnoknak egy „jó félóráját", abban a reményben, hogy akkor hajlandó őt meghallgatni, vagy segítségére lenni. Természetesen pozitív hatás csak akkor bontakozhat ki, ha a parancsnok nemcsak meghallgatja, vagy esetleg tanácsaival támogatja á katonákat, hanem szükség esetén aktív segítséget is nyújt a probléma megoldásához. Itt azonban ismét alapos mérlegelésre van szükség: gyakran igen nehéz eldönteni, hogy az aktív segítségnyújtás milyen következményékkel járhat, s azt később mága a segítségkérő alárendelt nem fogja-e a hiagánéletébe történő beavatkozásnak tekinteni. Elsősorban azt kell mérlegelnie, hogy a szervezet életén és tevékenységén belül rendelkezésre álló eszközökkel képes-e a katona problémáját a megoldás felé segíteni, pl. eltávozás, szabadság engedélyezésével, a katona feladatainak, esetleg beosztásának megváltoztatásával. Á katona szorosan vett magánéletébe történő beavatkozást még akkor is nagyon alaposan meg kell fontolni, ha erre a beosztott kifejezetten kéri őt. Sokszor még az sem helyes, ha a közvetlen rákérdezés módszerével él; célravezetőbb, ha közvetett úton, kötetlen beszélgetés keretébén próbálja meg feltárni az alárendelt személyi problémáját. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy már árinak a puszta ténye is, hogy felfigyel az alárendelt gondjára^ bajára, s megértő segíteni akarással közeledik, hozzá, pozitív irányban befolyásolja az alárendelt magatartásának alakulását, s olyan „belső támaszt" nyújt számára, amelynek birtokában eredményesebben küzdhet meg á problémával. ' Az' alegységparáncsnoknak látszólag kevés lehetősége van az anyagi ellátás színvonalának alakítására. Ez azonban csak látszat. Igaz, ezeket a szolgáltatásokat — élelmezést, ruházatot stb. — „felülről", egység szinten biztosítják. A század- és szakaszparancsnoknak azonban módja van arra, hogy a katonák idevonatkozó elvárásai teljesítésének színvonalát is ellenőrizze. Ehhez rendszeresen meg kell jelenhie pl. a katonák étkezéseinél, a fürdőben, a gyengélkedőn stb. Észrevételeit, kifogásait pedig határozottan az airá illetékes elöljáró tudomására kell hoznia. Az is többször előfordul, hogy a csoportnak, vagy egy részének elvárásai negatív előjelűek: engedmények, lazítások kicsikarására, a követelmények és a teljesítményszint csökkentésére, a fegyelmezetlenségek eltussolására irányulnak, illetve túlzott, irreális igényéket, jogtalan követelőzéseket juttatnak kifejezésre. A parancsnoknak, ha ilyet tapasztalt, népszerűtlen feladatot is vállalnia kell, tudnia kell ellenállnia az efajta nyo-
másnak, határozottan és egyértelműen visszautasítva és leleplezve az egészségtelen, bomlasztó törekvéseket. c) A közösségekre, az alárendeltekre gyakorolt parancsnoki befolyás döntő feltétele a tekintély. Ez az elöljáróval szemben megnyilvánuló tiszteletben, elismerésben és bizalomban jut kifejezésre, illetve abban, hogy az alárendeltek szinte feltétel és mérlegelés .nélkül — mintegy szuggesztív hatás alatt — elfogadják és teljesítik, követik megnyilvánulásait, parancsait, gyakran utánozzák viselkedését és tevékenységét. A tekintély támaszt és biztonságérzetet kölcsönöz a beosztottaknak, ezért főként veszélyhelyzetekben rendkívül nagyra becsülik. Közismert a tekintélyes parancsnok szerepe a pánik megelőzésében és leküzdésében. Kiemelkedő szerepe van a beilleszkedésben, a katonai szolgálat normáinak elfogadásában, a velük való azonosulásban. Különösen erős hatást gyakorol — mondhatni pszichikai szükségletet elégít ki — a tapasztalatlan újoncoknál és azoknak a katonáknak és csoportoknak a körében, akik bizonytalanok és járatlanok a katonaéletben, ezért intenzív függési, támaszkodási igényeik vannak az elöljárókkal szemben. . A tekintély tehát szélesebb és átfogóbb viszony és fogalom, mint a példakép, amelyet az emberek tudatosan választanak és követnek. Példaés eszményképet viszonylag kevés ember választ, valamilyen tekintélyhez, néha többhöz is, azonban — mint érték- és mértékadó támponthoz — a legtöbb ember — gyakran tudatlanul, néha a kelleténél is jobban — hozzáköti gondolkodását és viselkedését. A tekintélynek két típusát, úgymint szolgálati és személyi tekintélyt szokás megkülönböztetni. Az előző a beosztásból és a rendfokozatból, a hadsereg, a hivatásos, állomány, mint társadalmi csoport, társadalmi helyzetéből, megbecsüléséből és elismeréséből származik. Mint ilyen, bizonyos fokig külsődleges és személytelen, és az adott beosztást betöltő, rendfokozatot viselő katona számára kölcsönként és előlegként is felfogható. Olyanvalami, ami a funkcióval, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helylyel jár együtt. Alapvetően azonban a személyi tekintély a fontosabb, aminek úgyszintén különböző fajtái {erkölcsi, szakmai stb.) és különböző forrásai ismeretesek. A legfontosabb forrás a példamutatás, a szakmai hozzáértés és mindazoknak a feltételeknek a teljesítése, melyeket az előzőekben, mint az alárendeltek reális elvárásait jellemeztünk. Nagyon lényeges, hogy minden fokozatú parancsnok rendelkezzen megfelelő szolgálati és személyi tekintéllyel. Az ezredparancsnok tekintélye ugyanis bármilyen nagy legyen, nem helyettesítheti a raj- és szakaszparancsnokét, miként ez utóbbiaké sem az övét. A tekintélyt — mint nagyon fontos, a vezetéshez nélkülözhetetlen értéket — védeni és óvni kell. Hordozójával szemben ugyanúgy, mint irigyei és az intrikusok ellenében. A katonai vezető szolgálati tekintélyének védelméről a büntetőjog
és a szabályzatok egyedülálló — a polgári életben ismeretlen — módon gondoskodnak. Hangsúlyozni kell persze, hogy ezek a jogi garanciák bármennyire alaposak is, nem helyettesítik az elöljáró parancsnokok és politikai munkások, a párt- és KISZ-szervozetek, a közösség által nyújtott védelmet, de különösen nem pótolhatják a tekintély viselőjének személyes értékeit és felelősségét. Személyi tekintélyét kinek-kinek elsősorban magának kell védelmeznie és óvnia, mégpedig annak tudatában is, hogy nélküle szolgálati tekintélye jórészt csak fikció, amit csak kényszerrel és fenyegetéssel, külső segítséggel lehet ideig-óráig fenntartani. Személyi és vele szolgálati tekintélyét lejárató katonai vezetőt beosztásából előbbutóbb el kell mozdítani. Persze a szolgálati tekintélyt, •— amely személytelenségénél fogva mindenütt érvényesül, a személyi tekintély pedig csak szűkebb körben, ott, ahol valakit ismernek önmagában is le lehet járatni. Ezért pedig a hivatásos katona erkölcsi és fegyelmi felelősséggel tartozik. Találkozhatunk hamis, vagy áltekintéllyeí is, melyről akkor beszélünk, ha valaki fenyegetéssel, kicsinyes pedantériával, három lépés távolság megtartásával és okoskodással, a bírálat elfojtásával, a hibák takargatásával, vagy éppen az. olcsó népszerűséget hajhászva elvtelen engedményekkel, liberalizmussal igyekszik tekintélyét megszerezni, és fenntartani. A tekintéllyel vissza is lehet élni: a hiú, kicsinyes és becsvágyó emberek hajlamosak arra, hogy szolgálati tekintélyüket személyes előnyökre, a bírálat, a kezdeményezés elfojtására használják fel, de az.sem kivételes jelenség, hogy az alárendelt parancsnokok tekintélyének lejáratásával akarják a sajátjukat növelni. Miként a tekintély forrásai, megszervezésének és megőrzésének fel-, tételei változnak. Mennél fejlettebb erkölcsileg, politikailag valamely közösség, annál kritikusabb, és csak a valóban példamutató parancsnokot tiszteli és ismeri el ténylegesen, mint embert és vezetőt is. Hasonló következményei vannak a műveltség és a racionális gondolkodás térhódításának, amely mind fokozottabban jellemzi a bevonuló fiatalokat. A műveltséggel, a racionális gondolkodással azonban nem feltétlenül párosül az erkölcsi érettség és felelősség, tiéha inkább a cinizmussal, az örökös kétkedéssel, a pozitív emberi értékeket elutasító magatartással társul. d) Az elöljárók és az alárendeltek közötti szocialista tartalmú kapcsolatok, a parancsnoki befolyás fontos erkölcsi és politikai eszközei, egyszersmind a hadsereg és a közösség erkölcsi erejének legfontosabb belső forrásai. . . , I Ahhoz, hogy a hadseregben az emberi kapcsolatokat helyesen tudjuk értelmezni, társadalmi modelljében — hasonlóan az államigazgatási, a gazdasági és más szervezetekhez — legalább három, funkcióiban .és megjelenési formáiban egymástól bizonyos fokig eltérő, de egymástól nem független szervezeti típust célszerű megkülönböztetni: >, . .:
LA hivatalos (formális) katonai szervezetet, amely magában foglalja a funkciók és feladatok elsődleges elosztását. Tartalmazza és szabályozza az alá-, fölé- és .mellérendeltségi viszonyokat,, a katonai szervezeti egységeket, a vezetési és tájékoztatási rendszer eszközei- és csatornáit, szuverén döntési joggal végső fokon nem rendelkező, de a társadalmi Önigazgatás néhány jegyével felruházott szervezeteket, pl. a becsületbíróságokat, állománygyűléseket. Továbbá azokat a törvények, szabályzatok, parancsok és más normatív előírások által kialakított, velük lényegileg megegyező valóságos szolgálati és funkciohális viszonyokat, kapcsolatokat. II. A párt- és KISZ-szervezetek és más társadalmi szervezetek rendszerét, az általuk kialakított információs eszközöket és csatornákat. Ebben a szervezeti típusban a pártszervezetek szerepe emelkedik ki. Minden szinten — a parancsnokokkal, politikai szervekkel, együtt — megvalósítják a pártellenőrzést, biztosítják a párt politikájának következetés érvényesítését, befolyást gyakorolnak a katonai vezetésre és közvetlen politikai kapcsolatokat tartanak fenn a személyi állomány minden rétegével. Á párt- és KISZ-szervezetek mozgósítják a személyi állományt, politikai kapcsolatot teremtenek az elöljárók és alárendeltek között. Megmagyarázzák a katonai szolgálat és tevékenység célját és értelmét. Demokratikus működésük és légkörük biztosítja és kibontakoztatja a széles körű társadalmi kezdeményezést és aktivitást. Ha közvetetten is, de jelenlétük és működésük lehetővé teszi a beosztottak részvételét, „beleszólását" á katonai szakmai feladatok kialakításába. III. A szervezeti formák tekintetében legtöbbször kialakulatlan, spontán elemekkel telített nem hivatalos (informális) szervezet, amely magában foglalja a rokon- és ellenszenv-kapcsolatok, az „ismerősi" viszonyok szerteágazó hálózatát, az információs rendszer nem hivatalos csatornáit, a baráti köröket, klikkeket stb. A három szervezeti rendszer közül ez utóbbi a kevésbé ismert. Egy időben sokan úgy vélték, hogy ezt a funkciót átvették és betöltik a pártés KISZ-szervezetek. Ténylegesen az a helyzet, hogy a hadseregben lezajló társadalmi történésekben, jelenségekben,, az emberek egymással szembeni viselkedésében, interakcióiban helyet kap mindhárom szervezeti rendszer és hatásuk külön-külön úgyszólván mérhetetlen. Hatásaik egységes rendszert alkotva összekapcsolódnak á hadsereg, mint társadalmi1 szervezet működésében. Mégis, ha a hadseregnek, mint társadalmi szervezetnek a modelljét helyesen akarjuk értelmezni, különbségeket kell tenni közöttük. Nyilvánvaló, hogy a személyi kapcsolatok rendszere szerepét és befolyását tekintve nem tekinthető azonos értékűnek a hivatalos katonái szervezetével, vagy a párt- és KlSZ-Szervezetekével. A hadseregre végülis a katonai szervezet szolgálati előírásai, követelményei á meghatározók és ebből
¿ódóan a szolgálati érintkezés, a formális függés és kapcsolatok túlsúlyá Ez kihat a párt- és KISZ-szervezetek feladataira, a párt- és ^jg2-tagok közötti érintkezés formáját és tartalmát is befolyásolja. És f o r d í t v a , ez utóbbi, a párt- és KISZ-szervezetek, elsősorban a pártszervezetek belső légköre is visszahat és jelentős befolyást gyakorol a katonai és személyi érintkezés tartalmára és formáira. A személyi kapcsolatok rendszere a fentiekhez képest csupán másodlagos és származékos. Sohasem független a hivatalos szervezettől, úgys z i n t é n a párt-és KISZ-szervezetek befolyásától sem. a e l l e r n z ő.
, Az eddigieket mintegy összefoglalva^ az emberi kapcsolatokat így osztályozhatjuk:
•!,:••...
,,.— megkülönböztetjük a formális, szolgálati, és az informális, a személyes kapcsolatokat. Az előbbiek az elöljárók és az alárendeltek, az utóbbiak az azonos helyzetű, rendfokozatú és beosztású katonák kapcsolatait jellemzik elsősorban. A kapcsolatok eszerint lehetnek vertikálisak és horizontálisak, azaz a hierarchia magasabb és alacsonyabb fokozataiban, és azonos szinteken elhelyezkedők kapcsolatai. — A kapcsolatokat jellemezheti oldottság és közvetlenség, vagy ezek ellentéte a merevség és a távolságtartás. Lehetnek a kapcsolatok rendszeresek és rendszertelenek, felszínesek és mélyek, ha a parancsnok rendelkezik azzal a képességgel, hogy beleélje magát az alárendeltek helyzetébe. Ha képes gondolataikat, problémáikat megérteni, és azokkal — normális határok között — azonosulni. — Az emberi kapcsolatokhoz mindig társul valamiféle kommunikáció (közlés); amely legtöbbször szóbeli formát ölt. A parancsnoknak azonban tudatában kell lennie, hogy egész megjelenése, tevékenysége és magatartása, mondandójának hangsúlyozása, és a mondatok szórendje, arckifejezése is fontos jelentéseket közvetít az alárendeltek számára. Ez (az ún. metakommunikáció) néha fontosabb, sőt ellenkező tartalmat is kifejezhet, mint a szóbeli közlések. — Az emberi kapcsolatok az elöljárók és alárendeltek közötti társadalmi és szolgálati távolságot is jelzik, annak mérésére is alkalmasak. Természetesen a parancsnok és az alárendeltek közösségének kapcsolatai több vonatkozásban is aszimmetrikusak: 1. A kapcsolatteremtés kezdeményezője a szolgálati érintkezésben, de különösen szolgálaton kívül (társaságban, kiképzési szünetekben, az elhelyezési körletben, klubban, sportrendezvényeken, az utcán stb.) rendszerint a parancsnok. 2. Miközben az elöljáró olyan légkört és közvetlenséget, oldottságot igyekszik kialakítani az; alárendeltekkel fenntartott kapcsolataiban, hogy azok fenntartás nélkül, bizalommal, forduljanak hozzá, s merjék beavatni személyes gondjaikba is, ő maga sohasem tárhatja fel sem szolgálati, sem személyes problémáit alárendeltjei előtt- Nem feledheti, hogy a panaszkodó, „siránkozó" parancsnok lehet rokonszenves, lehet vele együttérezni, de a
beosztottak ugyanakkor gyengének tekintik, akire nem szívesen bízzák sorsukat. 3. A parancsnok sohasem kerülhet függő helyzetbe alárendeltjeitől, sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem érzelmileg. Ügyelnie kell ezért arra, hogy semmilyen módon ne kötelezze el magát feléjük, soha ne legyen „adósuk"- A korrumpálódás bármely formája aláássa tekintélyét, s ami ennél is súlyosabb, lazítja a függelmi viszonyokat, a katonai szervezet eredményes működésének alapjait. .; Befejezésül és összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a katonai kiscsoportok és közösségek több fontos sajátossággal (zártság, egyneműség, szoros és kényszerű együttélés, erős. belső szolidaritás, néha nagyon különböző műveltség stb.) rendelkeznek. Ennek megfelelően szerveződésük, életük törvényszerűségei is sokban különböznek az iskolai és munkahelyi közösségektől. A szakasz- és századparancsnok közösségszervező és irányító munkája ennélfogva — a katonai környezet, az élet- és szolgálati viszonyok és a katonai; életmód ¡által meghatározott keretekben — bonyolultabb és sokrétűbb, mint a társadalmi élet más területein tevékenykedő vezetőké. Az alegységparancsnokok, a sorkatonák közösségi élete és légköre alakulásának központi alakjai,! hozzáértésük, helyes szemléletük semmi mással nem helyettesíthető. Másrészt azt is hangsúlyozni kell, hogy nehéz és felelősségteljes munkájukban /nincsenek egyedül,: sem magukra hagyva. A szolgálati szabályzat és az MSZMP MNVB 1975. évi állásfoglalása részletesen meghatározza azokat a feladatokat és munkamódszereket, amelyek az elöljáró parancsnokra, politikai helyettesekre, a párt- és KlSZ-szervezetekre hárulnak, az i elsődleges közösségek, a szocialista emberi kapcsolatok alakítása, fejlesztése terén* Az, hogy egy tiszt és tiszthelyettes alkalmas-e vezetői, parancsnoki funkció betöltésére, végülis az dönti el, milyen kapcsolatokat és milyen mérvű politikai,, erkölcsi és pszichikai befolyást tud kialakítani, elérni beosztottjai körében. Ehhez a hatalmi, jogi eszközök nem elegendőek, miként a beosztottakkal való érintkezés sem korlátozható a szorosabban vett kiképzési és szolgálati ¡tevékenység időszakára. Vezetőnek, parancsnoknak lenni annyi, mint sajátos életformát és életstílust megvalósítani a mindennapi életben.
A FELDOLGOZOTT IRODALMAK JEGYZÉKE 1. A kiscsoportok és a kisközösségek, kiterjedt irodalmából csak néhány általunk fontosnak ítélt forrásmunkára utalnánk. Kulcsár Kálmán: A 'szociológiai gondolkodás fejlődése. Akadémiai Kiadó, 1966. 276—308. és 422—430. oldalak. Pataki Ferenc: Csoportlélektan. Gondolat Kiadó, 1969. 7—43. oldal. Miksik: Katonapszichológiá. Zrínyi Katonai Kiádó. 1968. 446—472. oldal.
. .
J. Szczepanski: A szociológia alapjai. Kossuth Könyvkiadó, 1968. 12Ö—21Ő. oldal. Szovjet szerzői: közösség: A katonai kisközösségek pszichológiai kérdései. Zrínyi Katonai Kiadó, 1976.
2. A vezetés: értékelései és intézkedései közül elsősorban a következőket illeti figyelem: Az MN. 1974. május 31-i Vezetői Értekezletének anyaga. Honvédelem, 1974. 4. számú Különkiadás. Áz MSzMP MNVB 1975, május 26-i ülésén elfogadott „A katonai közösségek, az elöljárók és alárendeltek közötti viszonyok helyzetének és fejlődésének időszerű kérdései, tanulságai" című állásfoglalás. Honvédelem, 1975. 11. szám. Az MNK honvédelmi miniszterének 1972/2. számú Parancsa, és az MNK Fegyveres Erőinek 1975. március 1-én hatálybalépett új Szolgálati Szabályzata. 3. A közművelődés helyzete, és feladatai. Kossuth Könyvkiadó, 1974. 62. oldal. .4. y. ö.: J. J. Wiatr: Katonaszociológia II. fejezet, 1. pont.-..Varsó, 1964. J. J. Wiatr meghatározásában „A hadsereg ugyan többségében személyi kapcsolatokon, függőségeken alapuló számtalan olyan csoport mozaikköveiből áll, mint a raj, szakasz vagy század, de elsősorban mégis összetett, bonyolult formális alakzatot k é p e z . . . Az emberek közötti viszonyok vizsgálatának tehát a hadsereg intézményes szerkezetének vizsgálatából kell kiindulnia. Az intézményes függés olyan fogalmat takar, amely érthetővé teszi az egyén nem formális cselekvési folyamatát az elsődleges csoporton belül, de nem vica versa''. 5. A polgári, különösen az amerikai szociológiai irányzatok többségéré elég általánosan jellemző pszíchologizmus a történelmi-társadalmi folyamatokat és aktusokat kizárólag pszichológiai' tényezőkre vezeti vissza. Nyilvánvalóan ideológiai félrevezetési szándékkal figyelmen kívül hagyja az anyagi—objektív, társadalmigazdasági viszonyok elsődleges, meghatározó szerepét. Nem veszi figyelembe; hogy a lehetséges és indokolt pszichológiai megközelítés az elemzésnek egyik, de korántsem végső, csupán közelítő szintje. Pataki Ferenc: A marxista szociálpszichológia tájékozódási irányai. Társadalmi Szemle, 1967. 3. szám. 6. E. Szaharov ezredes: Konkrét szociológiai kutatások a fegyveres erőkben. Kommuniszt Vooruzsennij: 1965. 16. szám. 20—21. oídal. 7. A szerep fogalma a közösségi viszonyok és az egyéni viselkedés elemzésének nélkülözhetetlen eszköze. Lásd ezzel kapcsolatban: 1. Sz. Kon: Az Én a társadalomban. Kossuth Könyvkiadó .1969. 12—35. és 85—88. oldalak, illetve Szociál-pszichológia. Kossuth Könyvkiadó 1972. 387—426. oldal. 8. V. ö.: J. Cendrowski—S. Swebocki:. Pszichológia, a harcban és a katonai vezetésben. Zrínyi Kiadó, 1976. 249—263. oldal. 9. Marx, Engels Művei, 3- kötet.. Kossuth Könyvkiadó, 1960. 63. oldal. 10. A katonai szolgálathoz: való alkalmazkodás témakörében alaposán eligazodni kívánó parancsnoknak ma már bőséges : irodalom áll rendelkezésére. Pl. Miksik: Katonai pszichológia.. Zrínyi Katonai Kiadó, 1969. 290—317. oldal. (Az újonc alkalmazkodása a katonai környezethez és a katonai tevékenységhez.) J.. Cendrowski—:S. Sweboeki: Uo. 231—41. oldal* (Az alkalmazkodás és az aktív cselekvés.) Bézi: A katonai környezethez való alkalmazkodás néhány aktuális problémája. Az egyén és a hadserég:. Zrínyi Katonai Kiadó, 1975. Malomsoki: A beilleszkedés és a bánásmód néhány aktuális kérdése. Honvédségi Szemle. 1976. 6. szám. .:-•.: . •
11. A katonái fégyelerii és á hadsereg belső életének összefüggéseiről. Áz MN Vezetői Értekezlet anyaga. Honvédelem, 1974. 4. számú Különkiadás 22. oldal. 12. Uo.: 19. oldal. 13. Grarhsci: Filozófiai írások, Kossuth Könyvkiadó 1970. 341—342. oldal. 14. A témakör megismerésére számottevő és aktuális vizsgálati anyagok állnak rendelkezésre. Pl. Malomsoki—Szűcs: A sorkatonák néhány demográfiai jellemzője, és azok hatása a katonai nevelésre. Az egyén és a hadsereg. Zrínyi Katonai Kiadó. 1975. Molnár: A büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedése segítésének feladatai és módszerei. Honvédelem. 1976. 11. szám. Molnár—Malomsoki: A nehezen alkalmazkodó sorkatonák beilleszkedésének segítése. Honvédségi Szemle, 1976. 8. szám, és Alkalmazkodás, fegyelem és szociálpolitikai feladatok. Honvédségi Szemle, 1977. 7. szám. 15. V. ö.: A katonai közösség pszichológiájának tanulmányozása. A katonai kisközösségek pszichológiai kérdései. Zrínyi Katonai Kiadó, 1976. 177—208. oldal. 16. V. ö.: Negativ jelenségek leküzdése a katonai közösség pszichés megnyilvánulásaiban. A katonai közösségek pszichológiai kérdései. Uo.: 209—239. oldal. 17. V. ö.: Dr. Osváth Károly: A mentálhigiéné kérdései a hadseregben. Tanulmányok a katonai nevelés köréből. 4. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1973. Érzelmi feszültségek a katonai szolgálatban. Zrínyi Katonai Kiadó, 1977. 18. Haász György: A beosztottak rendszeres tájékoztatásának jelentősége. mányok a katonai nevelés köréből 1. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1966
Tanul-
19. Az MSzMP MNPB 1977. június 27-i ülésén elfogadott értékelés és feladatok: A szolgálati szabályzat néhány fontos követelménye érvényesülésének főbb tapasztalatai. 71, MNPB—1977. 20. A. M. Sztoljarenko: Katonai közösség és a személyiség. Vojennaja Miszl. 1977. 4. sz. 21. A vezetési stílusok ,részletes értékelését lásd: Haász György: A katonai vezetők tulajdonságainak néhány kérdése. Tanulmányok a katonai nevelés köréből. 4. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó. 1973. Dr. Nagy Emil: A katonai vezetés néhány szociológiai kérdése. Tanulmányok a katonai nevelés köréből. 3. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1970. Dr. Csépé József: A katonai vezetés pszichológiája. Zrínyi Katonai Kiadó, 1977. 82—91. oldal. H. Hiebsch—M. Vorvierg: Bevezetés a marxista szociálpszichológiába. Kossuth Könyvkiadó, 1967. 261—269. oldal. J. Gondrowski—S. Swebocki: Uo. 280—295. oldal. 22. Bihari Ferenc: Gazdasági vezetés á gyakorlatban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1964. 15. oldal. 23. A tekintély a katonai szabályzatökbaii, vezetési okmányokban, és a mindennapos szóhasználatban leggyakrabban előforduló fogalom. A katonai publicisztikában is többször találkozhatunk vele. Pl. Mészáros; Tibor—Rónai András: A parancsnok és a beosztottak közötti kölcsönös bizalom kialakulása. Tanulmányok a katonái nevelés köréből. 2. kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1968. A katonai kisközösségek pszichológiai kérdései. Uo. 143—164. oldal. Dr. Csépé József: Uo. 91—99. oldal. Molnár Károly: Tekintély—Tisztelet—Fegyelem. Tanulmányok a katonai fegyelem köréből. 4, kötet. Zrínyi Katonai Kiadó, 1973. 24. V. ö.: Engels: A tekintélyről. Marx—Engels Válogatott Művei I. Szikra, 1949,
25. A korszerű hadsereg formális struktúrájában szolgálati és funkcionális kapcsolatokat lehet megkülönböztetni. (A funkcionális kapcsolatok ugyan régebben a hagyományos viszonyok között sem voltak ismeretlenek, de befolyásuk a hadsereg életére elhanyagolható volt.) A szolgálati függés egyértelműen szabályozott alá- és fölérendeltségi viszonyokat jelez (egyirányú függés). A funkcionális függés kevésbé szabályozható egyértelműen. Kifejezheti a szolgálati hierarchia azonos fokain álló emberek kapcsolatait. Pl. a technikai helyettes és a hadtáphelyettes, vagy az alegységekben az egyes kezelők, a beosztottak kapcsolatait — kölcsönös egymásrautaltságát. A funkcionális kapcsolatok kötelékei fedhetik, de nem feltétlenül fedik a szolgálati kapcsolatok kötelékeit. Az elöljáró és alárendelt viszonyában megteremtik a feltételeit annak, hogy az elöljáró függő viszonyba kerüljön speciális szakképzettségű beosztottjától (pl. helyettesétől), akinek tanácsait döntéseinél nem nélkülözheti, szakmai tevékenységét pedig érdemileg nem képes áttekinteni, ellenőrizni. V. ö.: Dr. Nagy Emil: Uo. 26. Emberi kapcsolatok részletes leírását és elemzését lásd: Foktői János: A katonák és emberei, kapcsolatok. Néphadsereg, 1974. 12. szám. Bézi—Malomsoki—Molnár: A szocialista emberi kapcsolatok fejlesztéséért. Honvédségi Szemle, 1975. 10. és 11. szám. 27. A katonai közösségek, az elöljárók és az alárendeltek közötti viszonyok helyzetének és fejlődésének időszerű kérdései, tanulságai. Honvédelem, 1975., 11. szám. X. V. 9. Kozma Tamás: A nevelésszociológia alapjai. Tankönyvkiadó, Bp. 1977. 147—215. oldal.
r
A fegyelmi jogkör gyakorlása során felmerülő eívi és gyakorlati proliéinak Irta: Dr. Kovács Tamás őrnagy
A parancsnoki jogalkalmazás mindennapi területe a fegyelmi fenyítő jogkör alkalmazása. Olyan jogterület ez, amely tulajdonképpen minden szintű katonai parancsnokot érint úgy, mint jogalkalmazót, de ugyanakkor érint minden katonát úgy is, mint jogalanyt.Nem közömbös tehát az, hogy a fegyelmi joggyakorlat miként alakul, illetve hogy az új Szolgálati Szabályzatnak a fegyelmi jogalkalmazásra vonatkozó rendelkezései a gyakorlatban megfelelően érvényesülnek-e. E témában a törvényesség betartását és áz esetleges jogértelmezési problémák felfedését ilietően az utóbbi időben — ismereteink szerint — csak néhány átfogóbb vizsgálat történt, de ezek megállapításai sem kerültek széles körű publikálásra.1 Indokoltnak tartjuk ezért, hogy a teljesség igénye nélkül, de a fegyelmi jogalkalmazás legfontosabb problémáit mégis tárgyalva áttekintsük a parancsnoki joggyakorlatnak ezt a területét, hangot adjunk a felmerülő problémáknak és megkíséreljük a megoldás módját is felvázolni. 1. A különböző szintű elöljárók fegyelmi jogkörét szabályozó rendelkezések tulajdonképpen egyértelműek és áttekinthetőek, mégis egyes egységeknél ilyen vonatkozásban is tapasztalhattunk problémákat. Néhol bizonytalanság észlelhető a megbízott parancsnokok és a kikülönített parancsnokok jogkörével kapcsolatban. Ezek a problémák elsősorban abból táplálkoznak, hogy bizonyos alacsonyabb szintű parancsnokok keveslik a nekik biztosított dicsérő—fenyítő jogkört, s ezért igyekeznek különböző jogcímeket keresni arra, hogy magasabb dicsérő—fenyítő jogkörben járhassanak el. Megítélésünk szerint az ilyen törekvéseknek nem szabad teret engedni. A szabályzat rendelkezéseit e tekintetben szó szerint kell érteni és alkalmazni. Nem lehet azonban szó nélkül elmenni az ilyen jelenségek mellett, úgy véljük reagálni kell a gyakorlati jogalkalmazók részéről felvetett kérdésekre, akkor is, ha ellenkező álláspontot képviselünk. A csapatoknál az a kérdés is felmerült, hogy vajon elégséges-e a sorkatonákhoz legközelebb álló elöljárók, a rajparancsnokok, szolgálatvezetők, szakaszparancsnokok részére biztosított dicséreti—fenyítő jogkör. 1
L. pl.: a Katonai Főügyészség V. 221/1977. sz. vizsgálata.
Egyes vélemények szérint a Szolgálati Szabályzat indokolatlanul „megnyirbálta" é kategóriák korábbi dicsérő—fenyítő hatalmát. E kérdéáről szólva rögtön le kell szögezni, hogy ezeknek az elöljáróknak a dicséreti jogköre a korábbi Fegyelmi Szabályzathoz képest lényegében nem változott. Igaz, hogy a szóbánforgó elöljárók által adható dicsérétéket a Szolgálati Szabályzat 797. pontja értelmében a dicséreti lapon nem is szabad feltüntetni, ezeket azonban még sem szabad elbagatellizálni. A dicséreteket ugyanis elsősorban tartalmuk teszi jelentőssé. Megfelelően alakított elölj áró-alárendelti viszony esetén, illetve á függelem helyes erkölcsi és pszichikai tartalmának megléte esetén nem is lehet vitás, hogy áz elöljáró által kifejezésre juttatott erkölcsi elismerés —< annak formai vonatkozásaitól függetlenül —• megfelelő súllyal bír az adott magatartás értékelését és általában a katonai fegyelem erősítését illetően. Az említett alpárancshokók fenyítő jogköre szabályozását illető kritika sem fogadható el. A Szolgálati Szabályzat 696-—698. pontjai a rajparancsnokok, a szolgálatvezetők és a szakaszparancsnokok részére véleményünk : szerint megfelelőén széles körű fenyítő hatalmat biztosítanak. Mindegyikük kiszabhat figyelmeztetést, feddést és laktanyafogságot, a szolgálatvezető és a szakaszparancsnok pedig még megrovást is. Mindez kellően Széles skálát biztosít az erkölcsi ^rosszallás kifejezésére. Egyébként a századpáráncsnök fenyítő hatalma tulajdonképpen csak annyival több, hogy ő már fogságfenyítést is alkalmazhat. Úgy véljük, hogy ez a megoldás tökéletesen indokolt. Nem lenne helyes megengedni azt, hogy a századparancsnoknál alacsonyabb beosztású parancsnokok fogságfenyítést álkalmazhassariak.2 Az ilyen igény elbírálásakor feltétlenül utálni kell arra, hogy a magyar jogrendszerben a büntető bíróságokon és a rendőri szabálysértési hatóságokon kívül kizárólag á katonai parancsnok áz, akivalamely normasértés miatti büntetésként mást személyi szabadságában korlátozhat. Garanciális okokból is az a helyes, há ezt' a jógösültságöt csak bizonyos határok között biztosítják a jogszabályok. Egyébként a parancsnoki fegyelmi jogkör gyakorlásáról szóló 37/1975. (HK. 21.) HM számú Irányelv 36/a pontja úgy szól, hogy: „Figyelmeztetés, feddés, megrovás fenyítések kiszabása látszik célravezetőnek viszonylag, kisebb súlyú fegyelemsértések és szabálysértések esetében", A szigorú megrovás, laktanyafogság, fogság, illetménycsökkentés, Várakozási idő meghosszabbítása, kiváló, vagy élenjáró cím megvonása fenyítéseket az Irányelv 36/b pontja csak bűncselekmények/szabálysértések és jelentős fegyelemsértések esetére ajánlja, át éhnél súlyosabb fenyítések alkalmazását pedig csak: „végső esetben" tartja alkalmazhatónak.1' 2 Hivatásos katonák részere rendezett' jogi fófumokon éppen századparancsnokok részéről vetődött fel az a javaslat, hogy célszerű lenne a fogságfenyítést kizárólag az egységparancsnok hatáskörébe utalni. '' . 3 A jegyzet szövegét lásd a következő oldalon.
A 36/a pontban említett fenyítések a célszerűek, tehát a viszonylag kisebb súlyú, azaz olyan fegyelemsértések esetében, amelyek a leggyakoribbak. Ilyen fenyítő hatalommal pedig rajparancsnokok, szolgálatvezetők és szakaszparancsnokok is rendelkeznek. Kétségtelen mindenesetre, hogy a dicséreti—fenyítő hatalom korlátozott volta mégis vethet fel problémákat. Ezek megoldására ajánlhatónak tartjuk azt, hogy ha a jó teljesítményt értékelő vagy a fegyelemsértést észlelő alparancsnok dicséreti jogosultságát, vagy fenyítő, hatalmat a célszerű dicséret vagy fenyítés meghaladja, ennek adományozása, illetve kiszabása céljából a Szolgálati Szabályzat 738. pontjának megfelelően forduljon elöljárójához, aki pedig a dicsérő, illetve fenyítő parancsban ádjon hangot annak is, hogy a dicséretet, illetőleg a fenyítést az alparancsnok kezdeményezésére szabta ki. Ez alkalmas arra, hogy növelje az érintett alparancsnok tekintélyét, illetve éreztesse a katonákkal, hogy a hozzájuk legközelebb álló alparancsnokok ilyen módon is szerepet játszanak tevékenységük értékelésében. 2. A fegyelmi jogalkalmazás sarkalatos kérdése, hogy mennyiben érvényesül a következetesség, a fokozatosság és az egyéniesítés (differenciálás) elve. Tapasztalataink szerint az alakulatok többségénél a sorállományú katonákra kiszabott fenyítések zömét az ún. szigorú fenyítések, de elsősorban a fogság és laktanyafogság fenyítések teszik ki. Ezzel párhuzamosan szinte mindenütt megállapítható az is, hogy a fenyítések túlnyomó többségét a századparancsnokok, illetve a magasabb beosztású elöljárók szabják ki. Ez utóbbi aránytalanságnak jelentős részben oka az, hogy az alakulatok többségénél az alparancsnoki állományban jelentős hiányok mutatkoznak, illetve — különösen az egyetemi előfelvételi nyertek kiképzésével foglalkozó alakulatoknál — az, hogy a rajparancsnokok idegenkednek fenyítések alkalmazásától, azon nyilvánvaló ok miatt, hogy beosztottaikkal együtt szerelnek le, és együtt fognak továbbtanulni, azaz következetes és szigorú rajparancsnoki tevékenységük rájuk későbbi hátrányos következményekkel járhat.4 A fenyítést kiszabó elöljárók részesedésében mutatkozó aránytalanság részben megokolható tehát, de mindebből nem kellene szükségszerűen következnie a fenyítési nemeket illetően aránytalanságnak. Elsősor3 A Katonai Főügyészség álláspontja szerint bűncselekmény (vétség) miatti alkalmazásuk esetén enyhe fenyítés a laktanyafogság, a feddés és a megrovás, közepes fokú fenyítés a pénzbírság és a fogság, súlyos fenyítés pedig a rendfokozatban visszavetés, lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése (V. 536/1977. számú jelentés a jogpolitikai elvek érvényesüléséről a vádemelés és a fegyelmi elbírálás elhatárolásánál). 4 Erre a problémára a rajparancsnokok kiválasztása, kiképzése során kellene nagyobb figyelemmel lenni!
ban pedagógiai, szükség esetén pedig törvényesség feletti felügyeleti eszközökkel is fel kell lépni az olyan szemlélet ellen, hogy ha már a századparancsnok fenyít, akkor lagalább laktanyafogságot szab ki. Az ilyen gyakorlat ellentétes a Szolgálati Szabályzatban és a hivatkozott Irányelvben megfogalmazott elvekkel, és ugyanakkor eleve degradálja az enyhébb fenyítési nemeket, azaz akaratlanul csökkenti a jelentőségét az alacsonyabb beosztású elöljárók által kiszabható fenyítéseknek is. Ezzel összefüggésben a Katonai Főügyészség V. 221/1977/1. számú vizsgálati jelentése is rámutatott arra, hogy: „Hozzájárulhat a súlyosabb fenyítések elszaporodásához az a szemlélet is, amely a rosszallást kifejező fegyelmi büntetéseket lényegében nem tartja joghátránynak, csupán a személyi szabadságot is korlátozó intézkedéseket". Ez a megállapítás sajnos mindenben helytálló. Meglepő, de igaz, hogy az alparancshöki állomány igen jelentős része nincs kellően tisztában a fenyítettség következményeivel. Sokan még azt sem tudják, amit a Szolgálati Szabályzat 726. pontja kimond; azt ugyanis, hogy: „A fenyített katona, amíg a fenyítést nem törölték — a fenyítés törlésén kívül — általában dicséretben nem részesíthető".5 A fenyítettség egyéb következményei közül csak példálózva említjük meg azt, hogy a fenyítettség önmagában hátrányos befolyással van pl. a leszerelési segélyt, továbbá a nős, családos katonákat megillető kedvezményeket illetően. Ha a katona ellen büntető eljárás indul, a 7/1973. sz. Legf. Ü. Utasítás 110. §-a értelmében dicséreti—fenyítési lapját a nyomozóhatóságnak be kell szereznie. A fenyítettségnek tehát a bűncselekmény elbírálásánál is jelentősége van. Ugyancsak nagy jelentősége van a szabadságvesztésre ítélt, majd feltételes szabadságra böcsájtott katona esetében is, valamint olyan esetben is, amikor bevonulás előtt elkövetett bűncselekmény miatt elítélt katona büntetésének végrehajtását a katonai szolgálat teljesítésének idejére elhalasztották. Ilyen esetben a fenyítettség vagy fenyítetlenség jelentős szerepet játszhat abban, hogy az elkövető kap-e kegyelmet, vagy sem. Áz egyetemi előfelvételi nyert katonák esetében azért van jelentősége annak, hogy voltak-e és hányszor voltak fenyítve, mert súlyosan fegyelmezetlen magatartásuk esetén eleshetnek az egyetemi felvételtől. A végrehajtás tekintetében felfüggesztett fenyítés hatálya alatt álló katona esetében sem közömbös, högy kap-e újabb fenyítést vagy sem. E példálózó felsorolásból is kitűnik, hogy bármilyen szintű parancsnok által kiszabott, bármilyen fenyítésnek a katonára adott esetben igen hátrányos következményei lehetnek. Ezért van szükség arra, hogy állandó 1 Csak utalunk arra, hogy e tekintetben eltérő módon rendelkezik a 10/1977. sz. HM Utasítás (Ált/42. Ut.) 167. pontja, 111. más tartalmú eligazítást ad a 37/1975. (HK. 21.) HM sz. Irányelv 49. pontja. Véleményünk szerint azt Ált/42. Utasítás 167. pontját kellene hatálytalanítani.
és fontos feladatként kezeljük azt a kérdést, hogy vajon okkal, és megfelelő súlyú fenyítéseket szabnak-e ki. E kérdésekről ¡szólva az új Btk. ismeretében külön meg kell említeni plyan igen lényeges jogkövetkezményt, amely a jövőben bizonyos esetekben a fenyítettséghez fűződni fog. Mint ismeretes, az új Btk. 349. § (3) bekezdése büntetni rendeli az önkényes távollétet akkor is, ha az „ . . . 2 4 órát nem halad meg, de az elkövető ilyen magatartás miatt korábban kétízben fenyítve volt . ..". A törvény szerint az ilyen bűncselekmény megállapíthatósága éppen a kétszeri fenyítettségtől függ. Ennek jelentősége nagyobb lesz a fenyítések valamennyi más jogkövetkezményénél, ezért garanciális jellegű megkötöttségek is indokoltak lennének, ¡ ¡az önkényes távollét miatti fenyítéseket illetően. Gyakorlatból tudjuk^ hogy sokszor fenyítenek meg katonát gondatlansága miatt bekövetkezett késésért, de tapasztaltunk, olyan alaptalan fenyítést is, amit csupán azért szabtak ki, mert a katona elkésett, de nem vették figyelembe annak elháríthatatlan okát. Az önkényes eltávozás vétsége, illetve bűntette szándékos bűncselekmény, ezért véleményünk szerint e bűncselekmény törvényi tényállási elemeként szereplő két korábbi fegyelemsértésnek is szándékos fegyelemsértésnek kell lennie. Nyilvánvaló, hogy nem lehet azonos jogi következménye annak, ha valaki szándékosan és önkényesen maradt távol szolgálati helyétől, vagy ha azért késett el, mert leittasodott, illetve, ha azért késett el, mert a hosszú utazás során elaludt, és emiatt továbbutazott,, vagy ha netán a forgalmi vagy időjárási akadály miatt hosszabb időt késett a vonata. Az ilyen jellegű fegyelemsértések alapos kivizsgálása, megfelelő jogi értékelése érdekében az lenne kívánatos, hogy ezek miatt csak az egységparancsnok szabhasson ki fenyítést, vagy legalábbis azt kellene , előírni, hogy az ilyen fegyelemsértés miatt kiszabott fenyítéseket indoklásukkal együtt mindig meg kell jelentetni egységparancsnoki parancsban. Ilyen megoldás mellett a katonai ügyészségek és bíróságok .az esetek többségében nyugodtan hagyatkozhatnának a, fenyítő parancsokra, és nem kellene külön nyomozást folytatniok a korábbi fegyelemsértések mibenlétét illetően. 3. A fegyelmi eljárás rendjét' szabályozó előírások, érvényesülését vizsgálva egy gyakorlati problémát, néhány jogalkotási pontatlanságot, illetve jogértelmezési kérdést kell szóvátenni. a) A Szolgálati Szabályzat 749. pontja az ott felsorolt esetekben kötelezően. írja elő a fegyelmi vizsgálat lefolytatását.6 A Katonai Főügyészség már hivatkozott jelentése, rögzítette azt a tapasztalatot, hogy e jogintézA kivételeket a Szolgálati Szabályzat 761. pontja- sorolja fel, de nem említi itt azt az esetet, amikor a bűnügyet a nyomozás megszüntetése után a parancsnok: vonta fegyelmi hatáskörébe. A: HM Irányelv 59. pontja azonban megoldotta ezt á joghézag okozta problémát.
meny igénybevétele még nem vált mindenütt gyakorlattá. Saját tapasztalataink szerint a Szolgálati Szabályzat 749/a pontjában megkívánt fegyelmi vizsgálatot szinte soha nem folytatják le, azaz a Szabályzat ezen rendelkezése a gyakorlatban nem érvényesül, ennék alkalmazásától a parancsnokok idegenkednek, és szinte kivétel nélkül indokolatlannak tartják.7 Álláspontjukat a következőkkel indokolják: bűncselekmény elbírálása során a parancsnok a tényállást és az eset körülményeit is magában foglaló indokolással ellátott határozatot hoz, ezt közli a panaszjoggal rendelkező elkövetővel, így tehát az elkövető már a határozat kihirdetésekor tudomást szerez arról, hogy vele szemben milyen cselekmény miatt fognak fegyelmi eljárást lefolytatni, de közlik vele — a határozat indoklásában — a cselekmény elkövetésével kapcsolatos megállapításokat, azok bizonyítékait. is, és mindezek miatt panasszal, élhet. így tehát az elkövető részére a fegyelmi vizsgálat lefolytatásáról szóló és a Szolgálati Szabályzat 756., 757. pontjában foglalt rendelkezésekben biztosított garanciák már ekkor érvényesülnek, ezek miatt tehát nem látszik indokoltnak a fegyelmi vizsgálat, lefolytatása. Egy másik felfogás szerint ilyen esetben a bűncselekmény elkövetése és a nyomozás megtagadásáról szóló határozat elkészítése közötti időben foganatosított, parancsnoki ténykedést kell fegyelmi vizsgálatnak tekinteni, és ezért nincs szükség utólagos vizsgálatra. Értelmezhető így a Szolgálati Szabályzat 767. pontja, de éppen ellenkező az értelme a 62/1973. (HK. 31.) HM számú utasítás 25. §-ának, ez ugyanis csak a nyomozás megtagadása után engedi meg a fegyelmi eljárás szabályainak alkalmazását, azaz a fegyelmi vizsgálat lefolytatását is.8 Mindenesetre a kérdés eldöntése indokolt, de úgy véljük, hogy nincs feltétlenül szükség a Szolgálati Szabályzat megváltoztatására, hiszen elegendőnek látszik a HM Irányelv 59. pontjának megfelelő kiegészítése is. b) A Szolgálati Szabályzat 744. pontja úgy rendelkezik, hogy: „Nincs helye a fegyelmi eljárás lefolytatásának, illetve a felelősségre vonásnak, ha: — az elkövető katona leszerelt; — a cselekmény nem képéz fegyelem-, szabálysértést; — a cselekményt már korábban elbírálták; — az elkövetett cselekmény elévült; — a törvény vagy más rendelkezés szerint a felelősségre vonást kizáró vagy megszüntető ok forog fenn.". 7 Természetesen a Szabályzat 749/b) és cj pontjaiban emiitett okok esetén senki sem vitatja a fegyelmi vizsgálat lefolytatásának indokoltságát. 8 Ez a felfogás határidő problémát vet fel, ui. a Be. 126. § (1) bekezdése szerint a, nyomozás megtagadásáról 3 napon bélül dönteni kell, míg az Irányelv 20. pontja a fegyelmi vizsgálat befejezésére 60 napot enged.
Ízt követőéri a 745. pónt azt mondja ki, hogy: „Á már megindított fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha: — a cselekmény nem fegyelemsértés, szabálysértés vagy fegyelmi jogkörben elbírálható bűncselekmény; — a cselekményt nem az eljárás alá vont követte el; — a fenyí thetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn; — a cselekményt már jogerősen elbírálták; — a fegyelemsértés, szabálysértés, illetőleg fegyelmi jogkörben elbírálható bűncselekmény elkövetését vagy az elkövető kilétét a vizsgálat során megállapítani nem sikerült és további vizsgálattól sem várhátő eredmény.". A Szabályzat fentebb idézett pontjai magyarázatra, illetőleg értelmezésre szorulnak. A 745. pont a fegyelmi eljárás megszüntetését teszi kötelezővé akkor, ha a fenyí thetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn.8 Ezeket az okokat azonban a Szabályzat — legalábbis ilyen megnevezéssel •— sehol nem fogalmazza meg, de nyilvánvalóan ide értendők a 744) pontban felsoroltak. Ha ez így van, akkor indokolatlan a „res iudicata"nak mind á két pontban való említése. A 744. pont egyébként nem tartalmazza azokat a kizáró vagy megszüntető okokat, amelyeket a parancsnoki fegyelmi jogkör gyakorlásáról szóló 37/1975. (HK. 21.) HM sz. Irányelv 11. pontja felsorol. Mindenesetre a Szabályzat 744. pontja utolsó bekezdésében írt „más rendelkezés" alatt jelenleg csak az említett Irányelv érthető. A 744. pont utolsó bekezdése azonban kizárttá teszi a fegyelmi eljárás lefolytatását, illetve a felelősségre vonást akkor is, ha a törvény szerint a felelősségre vonást kizáró vagy megszüntető ok forog fenn. Kér^ dés, hogy milyen törvényre gondolhatunk? A fegyelmi eljárásokra ugyanis nem vonatkozik sem a Btk., sem a szabálysértési törvény. Véleményünk szerint csak ezek idevágó előírásának analógiájáról lehet szói valamint az esetleges közkegyelmi rendelkezésről. Tulajdonképpen analógiát alkalmaz az Irányelv 11. pontja is, de ezt nem viszi végig következetesen. A 11. pont b) alpontja nem említi meg a végszükséget, a c) alpont pedig a gyengeelméjűséget. A kizáró, illetve megszüntető okok közül hiányzik ezen kívül a tévedés és — ezt igazán csak a teljesség kedvéért említjük — az elkövető halála is. Az Irányelvek 11. pontja a felsorolt okok esetére kategorikusan úgy rendelkezik — a parancsra elkövetett fegyelemsértés bizonyos eseteit kivéve —, hogy ilyen okok fennállása esetén a katona nem vonható felelősségre. Nem különböztet meg tehát a felelősség kizárása, illetve korlátozása között, azaz e tekintetben a szabálysértési törvény és nem a Btk. felfogását követi. 9 Némi ellentmondásosság tapasztalható a 748. pontban is, amely a fegyelmi eljárás megszüntetését csak arra az esetre írja elő, ha „fegyelemsértés nem áll fenn";
Hiányosan rendelkezik az Irányelv 11/c pontja akkor is, amikor az elmebetegség stb. megállapítását az orvos feladatává teszi. Nyilvánvaló, hogy ennek megállapítására bármely orvos nem alkalmas, ezért úgy kellene rendelkezni, hogy szakértő, Vagy szakorvos feladata az elmebetegség stb. megállapítása. A fegyelmi felelősséget kizáró vagy megszüntető okokról szólva a Szabályzat nem említi az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban fegyelemsértést elkövető katonát. Erre vonatkozóan az Irányelvek 11. pontjában sem találtunk eligazítást, hanem „a jogsértés érdemi elbírálása, az enyhítő és súlyosbító körülmények vizsgálata" cím alatt a 31. pontban azt mondja ki a miniszteri Irányelv: „Amennyiben a katona önhibájából került ittas állapotba, a fegyelemsértésért ugyanúgy fenyíthető; mintha józan állapotban követte volna el azt". A bódult állapotról itt sem találunk rendelkezést, bár ez a fogalom nem csak a Btk. 22. §-ából ismert, hiszen a Szolgálati Szabályzat 742. pontja is említi, amikör arról rendelkezik, hogy: „ittas vagy bódult állapotban levő katonára fenyítést kiszabni nem szabad". Á fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos anyagi-jogi természetű rendelkezéseket illetően felvázolt problémák igénylik a megoldást és ideiglenes megoldásul szolgálhatna a HM Irányelv célszerű módosítása, illetve kiegészítése is. c) Itt kell kitérni egy olyan problémára is, amely ugyan nem a Szolgálati Szabályzat alkalmazása során merült fel, de mégis kapcsolatos a Szolgálati Szabályzat egyik lényeges rendelkezésével. A Szolgálati Szabályzat 744. pontja úgy rendelkezik, hogy nincs helye a fegyelmi eljárás lefolytatásának, illetve a felelősségre vonásnak, ha az elkövető katona már leszerelt. Nyilvánvaló, hogy az ezzel ellentétes megoldást nem is indokolná semmiféle katonai érdek, ugyanis a katona leszerelésével egyidejűleg megszűnnek a fegyelemsértés miatti fenyítésnek a Szogálati Szabályzat 656. pontjában megfogalmazott céljai'. Helyeselhető tehát, hogy ilyen esetekbén a fegyelemsértés megtorlatlanul marad, de ném lenne helyés ugyanez a'súlyosabb normasértések: a szabálysértések és bűncselekmények esetén. Ilyenkor ugyanis a sértett jogi tárgyak a leszereléstől függetlenül védelmet igényelnek, és a büntetési célok is értelemszerűen megmaradnak: Ennek megfelelően a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv. 28. § (1) bekezdés II. rendelkezése azt mondjá ki, hogy: „Ha a katona szolgálati viszonya a szabálysértés elbírálásakor már nem áll fenn, a szabálysértést a szabálysértési hatóság bírálja el". Nem ez az elv érvényesül azonban a bűncselekmények elbírálását illetően. A Btk. 106. §-ának, illetve a Be. 342. § (1) bekezdésének egységes értelmezéséből következően és a bűnügyek parancsnoki nyomozásáról szóló 62/1973. (HK. 31.) HM számú Utasítás 2. § (2) bekezdésében írtak
szerint az 1 évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett vétség elbírálása az illetékes parancsnok hatáskörébe tartozik függetlenül -áttol, hogy az elkövető szolgálati viszonya az elbíráláskor fennáll-e vagy nem. A büntetőjogi és szabálysértési rendelkezések között a legnagyobb ellentmondás az, hogy a szabálysértés elbírálására nem: kap hatáskört a parancsnok akkor, ha az elkövető időközben leszerelt, a bűnügy elbírálása azonban ilyen esetben is a parancsnok kezében marad. Ez a megoldás azért nem helyeselhető, mert a .büntetésnek a Btk. 34. §-ában meghatározott céljai elérésére a parancsnok nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, differenciálásra csak végletes lehetőségei vannak, ugyanis ha a vádemelést nem tartja indokoltnak, csak a Btk. 60. §-a szerinti figyelmeztetésre, illetve a Be. 127. § (3) bekezdése szerinti kioktatásra van lehetősége, de az első esetben feltétel az, hogy nyomozást folytasson, a kioktatást pedig csak köztörvényi vétségek esetén alkalmazhatja. Kétségtelen, hogy a differenciálásnak a lehetőségei nem nagyobbak akkor sem, ha az ügyben katonai ügyészség dönt. Mégis úgy véljük, hogy ilyen esetben semmi sem indokolja azt, hogy a bűnügy a parancsnok kezében maradjon, ugyanis ha a nagyabb szakmai tapasztalatokkal rendelkező és a jogpolitikai elvek által támasztott követelményeket jobban ismerő katonai ügyész dönthetne, eleve kiküszöbölhetők lennének a büntető eljárás elhúzódását eredményező hatályon kívül helyezések és új eljárások., Az új Btk. 123. § (4) bekezdése részben megoldja majd az ellentmondásos helyzetet, de a problémát egyértelműen csak a Be. 342. §-ának, illetve az említett HM Utasítás 2. § (2) bekezdésének módosításával lehetne megszüntetni. d) A bűncselekmények parancsnoki hatáskörben történő elbírálásával kapcsolatban felmerül egy olyan probléma, amely részben a büntető eljárási törvénnyel, részben pedig a Szolgálati Szabályzattal kapcsolatos. Az a kérdés merült fel ugyanis, hogy a fenyítés hatálytalanításáról van-e szó akkor, ha az elöljáró parancsnok a határozatot megváltoztatja és új fenyítést szab ki. Még pontosabban: az a kérdés is felmerült, hogy vajon az elöljárónak jogában áll-e a határozat megváltoztatásával egyidejűleg azelsőfokon eljárt parancsnok által kiszabott fenyítés helyett enyhébb fenyítést kiszabni. (Az ugyanis a Szolgálati Szabályzat 739. pontjából nyilvánvaló, hogy az elöljáró ilyen esetben a fenyítés mértékét felemelheti.) Ismeretes egy olyan álláspont, amely szerint amennyiben az elöljáró parancsnok azt észleli, hogy az elsőfokon eljárt parancsnok a helyesen megállapított tényállásból helytelen következtetéssel állapította meg, hogy az bűncselekmény, mert az elkövető magatartása csak fegyelemsértést valósít meg, a határozatot megváltoztathatja, de ha e miatt a kiszabott fenyítés enyhítése is szükséges, ezt csak az illetékes parancsnok hajthatja végre. Ennek az álláspontnak a képviselői véleményük kialakításakor azt
tartották szem előtt, hogy a fegyelmi szabályzat rendelkezései kifejezetten tiltják az alárendelt parancsnok által kiszabott fenyítés csökkentését.10 Az ellenkező, és helyesebbnek tűnő álláspont szerint a Be. 342. § (1) bekezdéséből kell kiindulni, amely szerint a nyomozás megtagadásáról és a bűncselekmény fegyelmi hatáskörbe vonásáról szóló határozatot az illetékes .parancsnok elöljárója megváltoztathatja. Mint ismeretes, az ilyen határozat mindig legalább két rendelkezést tartalmaz. Rendelkezik egyrészt a nyomozás megtagadása felől, másrészt pedig arról, hogy a bűncselekményt fegyelmi hatáskörében bírálja, el a parancsnok. Az elöljáró parancsnok ezt a határozatot megváltoztathatja teljes terjedelmében. Azaz rendelkezhet úgy, hogy a nyomozást bűncselekmény hiányában megtagadja, valamint a megállapítható— és még el nem bírált — fegyelemsértés miatt fenyítést szab ki. Rá kell mutatni arra is, hogy ilyenkor tulajdonképpen a korábban kiszabott fenyítés hatálytalanításáról van szó, hiszen azt alaptalanul, olyan tévesen , bűncselekménynek minősített magatartás miatt szabták ki, amelyről az elöljáró megállapította, hogy az csak fegyelemsértés. A Be. 342. § (1) bekezdése szerint az illetékes parancsnok elöljárója úgy is dönthet, hogy a kifogásolt határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárt parancsnokot új határozat hozatalára utasítja. Ilyenkor természetesen az illetékes parancsnok jogosult a fenyítés kérdésében dönteni. Felmerül azonban az a kérdés, hogy ha a hatályon kívül helyezett határozattal érintett katonára eredetileg kiszabott, fenyítés végrehajtását már megkezdték, az új határozat meghozataláig a laktanyafogság, illetve fogság félbeszakítható-e. Véleményünk szerint az ilyen esetet a Szolgálati Szabályzat 790. pontjában írt „Egyéb kivételes eset"-ként kell felfogni, olyan okként tehát, amely a laktanyafogság, illetve fogságfenyítés félbeszakítását megalapozza. Az eltérő álláspontokra figyelemmel szükséges lenne azonban e kérdéseket is rendezni elvi iránymutatással. 4. A fenyítések végrehajtásával kapcsolatban gyakorlati problémák merültek fel a fenyítés végrehajtásának felfüggesztéséről szóló rendelkezések alkalmazása során. A végrehajtás tekintetében felfüggesztett fenyítéssel kapcsolatban a Szolgálati Szabályzat 789. pont (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: „ha a fenyített a felfüggesztés ideje alatt újabb fegyelemsértést követ el, és ezért egységparancsnok, vagy annál magasabb beosztású elöljáró fenyíti meg, a felfüggesztett fenyítést is végre kell hajtani". 10 „A jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei és az új büntető eljárási kódex néhány alapvető rendelkezése". Megjelent az MN Politikai Nevelő Munka Anyagi és Módszertani Központja által az erkölcsi-fegyelmi nevelés kérdéseiről készített előadássorozatban 1974-ben.
Osztjuk a hivatásos állomány többségének azt a véleményét, hogy indokolatlan az a megszorítás, hogy csak egységparancsnok, vagy magasabb beosztású elöljáró által kiszabott újabb fenyítés esetén lehet a felfüggesztett fenyítést is végrehajtani. Senki nem vitatja ugyanis pl. egy századparancsnoknak azt a jogát, hogy indokolt esetben kiszabjon alárendeltjével szemben pl. 2 nap fogságfenyítést, majd újabb fegyelemsértés esetén kiszabjon vele szemben 3 nap fogságfenyítést. Azaz a fenyítő elöljáró az első és á második esetben is kiszabhat végrehajtható fogságfenyítést. Nincs tehát megfelelő indok arra, hogy ugyanez az elöljáró, ha első esetben elegendőnek tartotta a végrehajtás tekintetében felfüggesztett fogságfenyítést, újabb fenyítés esetén miért ne rendelhetné el a felfüggesztett fenyítés végrehajtását. A kérdés úgy is feltehető, hogy ez az elöljáró miért ne tehetné meg később azt, amit már eleve megtehetett volna? Célszerű és a Szabályzat egyéb rendelkezéseivel összhangban álló lenne az a megoldás, hogy a Szolgálati Szabályzat 789. pont 2. bekezdését kiegészítenék azzal a mondattal, hogy: „A felfüggesztett fenyítés végrehajtását el lehet rendelni akkor is, ha a felfüggesztés ideje alatt a fenyített újabb fegyelemsértést követett el, és azért az egységparancsnoknál alacsonyabb beosztású elöljáró fenyítette meg". így tehát a felfüggesztési idő alatt az egységparancsnok vagy magasabb beosztású elöljáró által kiszabott fenyítés esetén továbbra is kötelező, alacsonyabb beosztású elöljárók által kiszabott fenyítés esetén pedig lehetséges lenne a felfüggesztett fenyítés végrehajtásának elrendelése.11 5. A parancsnoki fegyelmi joggyakorlatban a legtöbb problémát talán a fenyítések törlése, illetve hatálytalanítása okozza. A Szolgálati Szabályzat hatálybalépése előtt érvényben volt Fegyelmi Szabályzat nagyon egyszerűen úgy rendelkezett, hogy a fenyítést törölni lehet dicséretként, vagy ha alaptalanul szabták ki. A Szolgálati Szabályzat, mint korszerű modern jogszabály e téren is további differenciálásra ad lehetőséget, az esetleges jogsértések következményeinek megszüntetését biztosítja és figyelembe vesz bizonyos praktikus szempontokat is. Általában azt a helyes elvet tükrözi, hogy a fenyítés kiállása vagy végrehajtása után mielőbb módja legyen a fenyített katonának a hátrányos következményektől szabadulni. A lehetőségek széles skáláját jól, érzékelteti a következő felsorolás: — a fenyítés törölhető dicséretként (Szolg. Szab. 774. pont), — a fenyítést törölni kell — meghatározott idő eltelte után — mentesítés címén (Szolg. Szab. 776. pont (1) rendelkezés), 11 A Szolgálati Szabályzat 789. pontjának (3) bekezdése garanciát nyújtana arra, hogy a felfüggesztett fenyítést kiszabó elöljáró akarata érvényesüljön ilyen esetben is.
— együttes mentesítésnek van helye több fenyítés esetén, amikoris az időtartamokat az utolsó fenyítés kiszabásától kell számítani (Szolg. Szab. 776. pont (2) rendelkezés), — mentesítés címén kell törölni a fenyítési idő letelte után az illetménycsökkentés, a várakozási idő meghosszabbítása és a rendfokozatban való visszavetés fenyítés (Szolg. Szab. 776. pont (3) rendelkezés), — törölni kell a felfüggesztett fenyítést, ha a felfüggesztési idő alatt újabb fenyítést nem szabtak ki (Szolg. Szab. 789. pont (1) és (4) bekezdés), — hatálytalanítani kell a fenyítést, ha azt alaptalanul szabták ki (Szolg. Szab. 778. pont), — megszűnik a fenyítések hatálya a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítő leszerelésekor (Szolg. Szab. 804. pont), — mentesítés címén törölni kell a pénzbírság fenyítést az összeg befizetése (levonása) után [1/1975. (HK. 1.) HM sz. Utasítás 4. § (2) bekezdés], — nem kell feljegyezni az előző fenyítéseket akkor, ha a katona az első tisztesi, tiszthelyettesi, zászlósi, tiszti, tábornoki rendfokozatba lép elő, és ezért új dicséreti—fenyítési lapot töltenek ki. Ugyanakkor az előző dicséreti—fenyítési lapot meg kell semmisíteni (Szolg. Szab. 803. pont). Ezeknek a rendelkezéseknek alkalmazása megfelelő jogismeretet és bizonyos szintű jogi gondolkodást igényelnek. Elsősorban ezek hiányában, másrészt azonban a jogi szabályozásból eredően a fenyítések törlésével kapcsolatos rendelkezések helyes alkalmazása gondot okoz a parancsnoki állomány nagy részének a) Bár a Szabályzat pontosan fogalmaz, mégis félreértésekhez vezet az a kettősség, hogy a dicséreténkénti fenyítéstörlésnél a laktanyafogság és fogságfenyítés letöltésétől, ugyanakkor a mentesítés címén való fenyítéstörlésnél mindig a fenyítés kiszabásától kell számítani a Szabályzatban megkívánt időtartamokat. Ennek a kettősségnek különösebb indokát nem látjuk, ezért az egyértelműség kedvéért célszerűnek látszana a laktanyafogság és fogságfenyítések esetében a dicséretként és a mentesítés címén való törlésnél egyaránt a fenyítés letöltésétől számítani a törléshez szükséges időtartamokat. b) Az együttes mentesítést illetően a gyakorlatban úgy vetődik fel szabályzat értelmezési probléma, hogy ha több fenyítést együtt mentesítés címén lehet törölni, vajon lehet-e több fenyítést együtt dicséretként törölni. Véleményünk szerint éppen az újabb fenyítés zárja ki a korábbi fenyítés dicséretkénti törlését, ezért tehát kizártnak tartjuk a két fenyí-
tés dicséretként! együttes törlését. A Szabályzat azonban ezt nem tiltja meg, és ilyen értelmű eligazítást a már többször hivatkozott miniszteri Irányelvek sem adnak. Az együttes mentesítések tekintetében jogértelmezési problémaként tapasztalható helyenként az is, hogy a Szolgálati Szabályzat 776. pontjában írt „újabb azonos vagy súlyosabb" fenyítés mibenlétét nem mindenki érti egyformán. Ügy vetődik fel ez a kérdés, hogy pl. 10 nap fogságfenyítés a 6 hónap eltelte után törölhető-e mentesítésként akkor, ha. közben, tehát e 6 hónap alatt a katonát 3 nap fogságfenyítéssel fenyítették meg. Egyesek véleménye szerint ez az újabb fenyítés enyhébb, mint a korábbi, mások szerint — és a mi véleményünk szerint is — az újabb fenyítést azonos fenyítésként kell felfogni, azaz e kérdésben a fenyitési nem a mérvadó, nem pedig a fenyítés tartama, és közöttibös a fenyítést kiszabó beosztása is. Kétségtelen azonban, hogy sem a Szabályzat, sem az Irányelvek nem adnak pontos útbaigazítást e kérdés eldöntéséhez. c) A gyakorlatban felmerült az a kérdés is, hogy vajon lehet-e dicséretként törölni a felfüggesztett fenyítést. Mint köztudott a feltételek fennállása esetén általában 2, illetve 6 hónap eltelte után szóbajöhet a dicséretkénti törlés. A gyakorlatban úgy vetődik fel ez a probléma, hogy adott esetben, ha a feltételek fennállnak, miért csak a felfüggesztési idő — adott esetben 4 hónap, illetve , 1 év — eltelte után kerülhessen ilyen kedvező helyzetbe az a katona, akinek fenyítése végrehajtását felfüggesztették, akinek fegyelemsértése tehát már eleve enyhébb megítélés alá esett. A Szolgálati Szabályzat 775. pontja szerint a laktanyafogság, illetve fogságfenyítés letöltésétől számított 2, illetve 6 hónap után van csak helye a dicséretkénti törlésnek. Ebből látszólag az következik, hogy csak a ténylegesen végrehajtott, letöltött fogság, illetve laktanyafogság fenyítésnél jöhet szóba a dicséretkénti törlés. Helyesehbnek tűnik azonban az a felfogás, amely szerint a felfüggesztett laktanyafogság és fogságfenyítés a Szolgálati Szabályzat 775. pontjában említett „egyéb esetek" közé értendő, amelyekre vonatkozóan a Szabályzat úgy rendelkezik, hogy a fenyítést a kiszabásának napjától számított 2, illetve 6 hónap eltelte után lehet dicséretként törölni. d) A fenyítések korai törlése lehet adott esetben törvénysértő, de biztos, hogy nem sérelmes a fenyített katonára. Gyakori azonban — és ez már sérti a fenyített katona jogos érdékeit •— az á törvénysértés is, hogy a fenyítés mentesítés címén való törlését elmulasztják akkor is, amikor annak minden törvényi előfeltétele fennáll; Tapasztalataink szerint az ilyen jellegű törvénysértések túlnyomó többsége egy jogszabályszerkesztési okból adódó .jogértelmezési probléma. A Szolgálati Szabályzat 774. pontja egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a fenyítést az törölheti, aki kiszabta, vagy akinek a fenyítő jogköre azonos vagy magasabb a fe-
nyítést kiszabénál. Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés a fenyítéstörlés mindkét módjára, azaz a dicséretkénti vagy mentesítés címén való törlésre is vonatkozik, de vonatkozik a pénzbírság és a felfüggesztett, fenyítés törlésére is. Megítélésünk szerint azonban ez a rendelkezés tulajdonképpen ellentétben van a Szolgálati Szabályzat 776. pontjában foglaltakkal, amely kötelezően előírja a mentesítés, címén való fenyítéstörlést, az ott felsorolt feltételek fennállása esetén. E szabályzati rendelkezésből folyóan tulajdonképpen csupán deklarálni kellene a mentesítés beálltát és a fenyítés emiatti törlését. Megítélésünk szerint nem szenved csorbát az elöljárói tekintély akkor, ha pl. egy ezredparancsnoki fenyítés esetén a mentesítés címén való törlést századparancs mondaná ki. Egyes alakulatoknál folytatnak is ilyen gyakorlatot, ez azonban kétségtelenül ellentétes a Szolgálati Szabályzat 774. pontjában foglalt — és fentebb említett — hatályos rendelkezéssel. A jelenlegi szabályozásnak az a megoldás felelhet meg, hogy a közvetlen elöljáró, ha a mentesítés szükségességét észleli — és a fenyítést elöljárója szabta ki — parancsjavaslatba teszi a mentesítés címén való törlést, és így már a fenyítést kiszabó elöljáró törli mentesítés címén a fenyítést. Helyesebb lenne azonban, ha a Szabályzat 799. pontja kiegészülne azzal a rendelkezéssel, hogy az előfeltételek esetén a mentesítéshez szükséges idő eltelte után a századparancsnok törölje a fenyítést.12 e) A fenyítések hatálytalanításával kapcsolatban is felmerül egy kérdés: hatálytalanított fenyítés miatt fogdában töltött napokért vagy a Szolgálati Szabályzat 730. pontja szerinti — oktalannak bizonyult — fogdába helyezés miatt megilleti-e a katonát valamiféle „kártalanítás"? Különösen akkor vetődik fel ez élesen, ha a szabadságon levő katona oktalanul fogdában tölt egy napot. Kérdéses ilyenkor, hogy ez az egy nap a szabadságba beszámít-e vagy sem. Kétségtelen, hogy a probléma elsősorban érdekvédelmi jellegű, de a 10/1967. HM számú Utasítás (Ált/42) sem tartalmaz idevágó rendelkezést, bár pl. a szabadság megszakításával kapcsolatban védi az érintett katona érdekeit úgy is, hogy ilyen esetre a felmerült költségek megtérítését írja elő. (Hivatkozott Utasítás 159. pont). Végül, egy esetleges jövőbeni módosítás szempontjából felvetjük, hogy tapasztalataink szerint jó lenne, ha a fenyítések törlésére, hatálytalanítására vonatkozó rendelkezéseket a Szabályzat együtt tartalmazná, mert jelenleg ilyen címszó alatt, továbbá „a fenyítések végrehajtásának 12 A jelenlegi jogi szabályozás e tekintetben azért nem egyértelmű, mert együttes mentesítés esetén, ha az első fenyítést szabta ki pl. az ezredparancsnok és a második fenyítést a századparancsnok, akkor végképp kérdéses, hogy ki törölheti a fenyítéseket, hiszen az egyiket magasabb elöljáró szabta ki, viszont a másik fenyítéshez igazodik az együttes mentesítéshez szükséges határidő.
felfüggesztése", illetve „a dicséretek és fenyítések nyilvántartása" cím alatt, valamint a pénzbírság fenyítésekről szóló HM Utasításban, azaz meglehetősen szétszórtan találhatók az említett rendelkezések. *
*
*
A Szolgálati Szabályzatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezései tapasztalataink szerint túlnyomó részt kiállták a gyakorlat próbáját, de ez a gyakorlat vetett fel jogszabályszerkesztési és jogértelmezési problémákat is. A fentiekben ezeket a problémákat igyekeztünk felvázolni, és ezek megoldása érdekében tettünk javaslatokat is. Némelyik probléma kétségtelenül csak jogszabálymegváltoztatással, mások azonban elvi iránymutatással is megoldhatók lennének.
Az új fegyelmi fenyítési nemek alkalmazásának tapasztalatai a parancsnok fegyelmi joggyakorlatában1 Irta: Szabó Gusztáv őrnagy, politikai helyettes
Az MN Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 1975. március 1-én lépett hatályba. A szabályzat bevezetése óta eltelt idő és a jogpolitikai ismeretek bővülése a parancsnoki fegyelmi joggyakorlat fejlődését tette lehetővé. Erről a fejlődésről és .az eltelt időszakban az egységünknél szerzett néhány általánosítható tapasztalatról kívánok szólni. Az új fenyítési nemek közül a Szolgálati Szabályzat 695. pontjához írt -— pénzbírságot és az — illetménycsökkentést, a fegyelemre nevelés új módszerei közül pedig a Szolgálati Szabályzat 763. pontjában írt — fegyelmi ügy közösség elé vitelét és a 788. pontjában írt — fegyelmi fenyítés felfüggesztését emelem ki. Előre bocsátom, hogy minden új dolog problémamentes gyakorlati hasznosításához viszonylag hosszabb idő szükséges. Éppen ezért az új fenyítési nemek nevelő célzatú érvényesítése folyamatában — megítélésem szerint — csupán a munka kezdetén tartunk. A felsorolt intézmények alkalmazása területén statisztikailag kimutatható fejlődés van. Pénzbírságot ugyanis 1975-ben mindössze egy esetben,1976-ban 8 személlyel szemben, az összes fenyítés 2,2 százalékában, 1977ben pedig már 12 személlyel szemben, az összes fenyítés 4,5 százalékában alkalmaztunk. Hasonló arányban növekedett a felfüggesztett fenyítések száma is. Ennek ellenére még mindig találkozunk meg nem értéssel, esetenként helytelen szemlélettel. Ilyen például a fogságfenyítés túlzott előtérbe állítása. Itt jegyzem meg, hogy a pénzbírság fenyítés alkalmazása során sem kellően differenciáltunk. Sokszor .nem vettük figyelembe a vétség súlyosabb megvalósulási formáját, az elszaporodottságát, illetőleg az elkövető pozitív vagy negatív előéletét. Nem különböztettünk azon az ala1
Egy fegyelmi értekezleten elhangzott korreferátum.
pon sem, hogy a vétséget (esetleg bűntettet) a katonai bíróság vagy a katonai ügyészség utalta a parancsnok fegyelmi jogkörébe, avagy az illetékes elöljáró maga találta fegyelmi úton elbírálhatónak. Ebben a körben is efőre kell lépnünk. Jelentős visszatartó hatásúnak bizonyult viszont, ha bármilyen kismérvű alkoholos állapot szerepet játszott a vétség elkövetésében, minden esetben javaslattal éltünk a rendőri szervek felé a jogosítvány hosszabb, rövidebb időre történő bevonására. Az új módszerekben rejlő nevelési lehetőségek felismerésében jelentős segítséget nyújtott számunkra- a Kaposvári Katonai Ügyészséggel kialakított jó kapcsolatunk. Az egységszintű felelősségrevonások során éppen a katonai ügyészek javaslatára alkalmaztuk egyre sűrűbben az új eszközöket, ezzel valamelyest visszaszorítottuk a fogságfenyítéseket. A katonai ügyészi javaslatok a példa erejével hatottak, mert határozottabb alkalmazásra késztették az alegységparancsnokokat is. Persze ezzel még közel sem lehetünk elégedettek, hiszen tulajdonképpen itt is a kezdeti lépéseknél tartunk. Már látjuk ugyanis, milyen feladataink és milyen lehetőségeink vannak, de azok hasznosítása még nem hibátlan. Már utaltam rá, hogy az előrehaladást olyan szemlélet gátolta és gátolja, ami — úgy vélem — máshol ugyancsak fennáll. Azt hiszem ezért is érdemes a figyelmet ráirányítani. Ez a hibás szemlélet a fenyítésnek csak a személyes szabadságot korlátozó formáját ismeri el hatékonynak. Álláspontom szerint éppen az új fenyítési nemek megjelenése által került' jobban előtérbe az erkölcsi és a vagyoni jellegű fenyítés alkalmazása, illetve ezek nevelő hatásának fokozottabb felhasználása. Az anyagi jellegű hátrány ugyanis sokakat a fogságfenyítésnél is érzékenyebben érint'. Ugyanakkor kisebb fegyelemsértés esetén a fegyelmi fenyítés felfüggesztése a parancsnok bizalmát mutatja. A csapatközösség elé állítás pedig többekre gyakorolhat visszatartó, megelőző hatást. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy ezeknek a fenyítési nemeknek az érvényesítése esetén az érintett személy a beosztását folyamatosan ellátja, nem kell őt időlegesen sem mással helyettesíteni. Tisztában vagyok azzal, hogy egy szemlélet megváltoztatásához kévés lehetőséget ad e korreferátum időkerete, de ha sikerül bemutatni, mások által is felismertetni a szemlélet helytelenségét, ez már a helyes gyakorlat kialakításának kezdeti lépése lehet. Egységünknél évek óta gondunk a fogságfenyítések magas száma, ami a gyakorlatban is jelzi a helytelen szemlélet meglétét. Más helyeken a számszerű adatokat nem ismerem, de gondolom, hogy ehhez hasonló problémák csaknem mindenütt jelentkeznek. Ezért aligha követek el nagy hibát, ha egy általánosítást: megkockáztatok és összehasonlítást teszek a polgári élet fegyelmi joggyakorlatával. Ezt azért teszem, mert szerintem főként innen ered a hibás szemlélet gyökere, egyben így bizonyosodhat
be a gyakorlatunk ellentmondásossága, korszerűtlensége, helytelensége is. Véleményem szerint mi katonák túlságosan könnyen élünk ezzel a csupán bennünket megillető joggal, ami a személyes szabadság korlátozását, vagy időleges elvonását teszi lehetővé. Pedig ez csupán egy lehetőség, a fegyveres erők közé tartozás egy sajátos vonása, hogy itt a különböző szintű parancsnokoknak joguk van beosztottjaik szabadságának bizonyos mérvű korlátozására. Ügy gondolom, akkor kellene élnünk vele, h-a más módon a kívánt nevelő célt elérni nem tudjuk. Sajnos a fogságfenyítés nálunk annyira megszokottá vált, hogy fel sem tűnik az, miszerint a polgári életben erre nincs lehetőség. Társadalmunk bármely munkahelyén Sincsenek egyetlen vezetőnek sem ilyen jogai. Ez azért is lényeges, mert a katonák az életük bevonulás előtti részét olyan munkahelyen vagy iskolapádban töltötték, ahol a vezetőnek nem állott jogában a személyes szabadság megvonása. Ma már a fiatalok élni is tudnak a jogaikkal és ezt a nevelésre hivatott parancsnok sohasem hagyhatja figyelmen kívül. Az elmondottakból következnek a tennivalóink is. Elsősorban annak felismerése és megértése, illetve megértetése szükséges, hogy új szolgálati szabályzatunk korszerű, abban megfogalmazódtak — több más pont mellett — a fegyelemre nevelés új módszerei is. Az új lehetőségek felhasználásával pedig a hadseregben ugyancsak követni tudjuk társadalmunk demokratikus fejlődését. A katonafiatalok, vagy akár a hivatásos és továbbszolgáló állomány tagjai személyiségének alakításához, formálásához, fegyelemre neveléséhez tehát az eszközök rendelkezésünkre állnak. Azok differenciált alkalmazása mellett pedig a katonai szolgálat viszonyai és a polgári élet közötti ellentmondások többségükben feloldódnak. Másodlagosan fel kell ismernünk azt is, hogy nem mellőzhetjük teljesen a fogságfenyítést sem a nevelési eszközeink közül. Esetenként tehát az illetékes parancsnoknak (alparancsnobnak) el kell jutni odáig, hogy a személyes szabadság fegyelmi jogkörben való elvonására szükség van. Addig azonban sok mindennek történnie kell a fegyelemsértő és környezete, vagy a fegyelemsértő és közvetlen parancsnoka között. Talán előbbre való a fegyelmi ügy csapatközösség előtti megtárgyalása is, mint a fogságfenyítés. Azt is látnunk és láttatnunk kell, hogy az új eszközök alkalmazása nem hozhat gyors, vagy látványos eredményeket, hiszen például egy felfüggesztett fenyítés súlyát, visszatartó hatását a kívülálló csak akkor érzékeli, ha közben az érintett személy újabb fegyelemsértést követett el és az előző fenyítést is végre kellett hajtani. A fegyelemsértők közösség elé viteléhez pedig jó közösség kialakítása és alapos előkészítő munka szükséges. Ha azonban fel tudjuk használni a maga helyén, ezzel sok mindent megelőzhetünk, sőt esetleg a későbbi súlyosabb lépéseket már feleslegessé is tehetjük. Meggyőződésem, hogy további példamutatásra és szívós meggyőző munkára van szükségünk a fegyelemkezelő feladataink során. Ebbe a
körbe tartozik a családdal való kapcsolatteremtéstől kezdve a szocialista versenymozgalmak adta lehetőségig minden, ami az emberformálás hasznos módszere lehet. Mindez — a parancsnoki feladatok mellett — elsősorban politikai munka kell hogy legyen, ezért a politikai szerveknek, pártés KISZ-szervezeteknek ebben a munkában nem csekély jelentőségük van. Azt hiszem akkor érjük el majd a célunkat, ha a gyakorlatban is realizálódik a helyes szemlélet. Példával illusztrálva, ha majd egy alegységparancsnoknak ugyanolyan „rutin'-feladatot jelent a közösség elé állítás, mint a fenyítés kiszabása. Ha majd az alegységparancsnok alaposan ismeri a beosztott állományát és fegyelemsértés esetén nem nyomban fogdajegyet állít ki, hanem a rendelkezésre álló eszközök közül a valóban célravezetőt választja. A lehetőségeink adottak, tehát csupán rajtunk múlik a megfelelő végrehajtás.
A büntetett előéletű, illetve a veszélyeztetett környezetből bevonult fiatalokkal való foglalkozás1 Irta: Staúd Jakab alezredes, pártbizottsági titkár
Az ismert okok miatt a sorállomány összetétele kialakulásában a számunkra kedvezőtlen tényezők növekvő jelentőségűek, ezért a parancsnoki és a pártpolitikai munkában kellő figyelemre tartanak igényt. Egységünkhöz ugyanis jelentőségét tekintve figyelemre méltó nagyságrendű, kedvezőtlen összetételű sorállomány vonult be. Ezen belül emelkedett a büntetett előélettel rendelkezők, a veszélyeztetett és antiszociális környezetből bevonulók száma is. A sorállomány összességére a helytállása, a katonai kötelezettsége átlagon felüli teljesítése jellemző. Az említett kisebbség azonban — ha nem figyelünk rá kellően — nagyon meg tudja nehezíteni nevelő munkánkat, meg tudja keseríteni az egyes alegységek, vagy az egység életét. Ilyen tapasztalatunk két alegységnél is volt. A teljességre való törekvés nélkül igyekszem elemezni a büntetett előéletű és veszélyeztetett környezetből bevonult katonákkal való foglalkozás néhány tapasztalatát. Nem foglalkozom az antiszociális környezetből bekerült azon katonákkal, akiknek külföldi kapcsolataik vannak, mert ezek száma elenyésző. A jelenlegi helyzetet néhány statisztikai adat segítségével szeretném érzékeltetni. Az adatok az 1976. júniustól 1977. decemberig terjedő időszakra vonatkoznak. Az értékelésnél felsoroltam azokat is, akik már mentesültek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. — a polgári életben bűncselekmény miatt felelősségre vontak (benne a szabálysértők is) 35 fő — a katonai szolgálata alatt f egyelmező zászlóaljra, vagy katonai fogdára ítéltek száma 5 fő — börtönnel büntetett szülőkkel, testvérekkel rendelkezők, illetve közveszélyes munkakerülők száma 10 fő Összesen: 1
Egy fegyelmi értekezleten elhangzott korreferátum.
50 fő.
A vizsgált időszakban bevonultak még olyan fiatalok, akik nagyobb mértékben ragaszkodnak az alkoholhoz, esetleg alkoholista szülőktől származnak, bevonultak elvált szülők egyedül maradt gyermekei, állami gondozottak, testi vagy szellemi fogyatékosak, volt galeritagok stb. Ezek számát pontosan nem tudom, velük rendszerint egy-egy súlyosabb fegyelemsértés vizsgálata során ismerkedünk csupán meg. Ezért az esetléges fegyelemromboló hatásukkal számolnunk kell. Önmagában a büntetett előélet még nem jelent veszélyt a katonai fegyelemre. Erre mutatnak a következő adatok is: a) Bevonulás előtt közlekedési bűncselekményt követett el 10 személy, akik valamennyien gépkocsivezetői beosztásban vannak. Közülük csupán egy katonát kellett mégfenyíteni, ezzel szemben átlagosan 2,2 dicsérettel rendelkeznek és 50%-uk tisztes. ...í ! b) Testi sértés miatt büntetve volt 7 jő, akik közül kettőnek van fenyítése,• ellenben 1 főre átlagosan 1,7 dicséret és 6 nap jutalomszabadság jut. ' c) Garázdaság miatt büntetve volt 6 fő, érinek 33%-a (lopás, italozás, késés, önkényes eltávozás miatt) kapott fenyítést. Ennek ellenére egy személyre átlagosan 2,7 dicséret jutott és 3 személy tisztesi rendfokozatot ért el. d) Kisebb vagyon elleni bűncselekmény miatt büntetve volt 5 fő, ezeknek már 40%-a fenyített, viszont egy személyre átlagosan 2,8 dicséret és 6 nap jutalomszabadság jutott. Az ebből adódó következtetések: a) A büntetett előéletűek munkája — az adott elismerések alapján — azonos vagy megközelíti a sorállomány átlagát. Fegyelemsértéseik száma ugyancsak azonos, vagy alig valamivel magasabb az átlagnál. A büntetett katonák tehát többségükben jól megállják a helyüket, ezért a. büntetett előélet, vagy veszélyeztetett, illetve antiszociális környezet nem jelent automatikusan fegyelemsértési hajlamot.,.. b) Sokan éppen a rendezett viszonyok között tudnak a katonaközösségek hasznos tagjává lenni. Ezek az emberek ugyanis egyszer már megégették a kezüket, abból tanultak is. Közülük azért került ki több tisztes, mert jobban érzékelték a veszélyt, vagy kellően azonosultak a hasonló gondolkodású társakkal, őket megértették és a helytállásukat, beilleszkedésüket igen jól segítették. , A gyakorlati tapasztalatok már azt is bizonyították, hogy a kedvezőtlen személyi körülményekkel rendelkező katonákra mégis éberen kell figyelnünk. Velük: ugyanis rendszerint akkor van baj, ha többen kerülnek egy szakaszba vagy századba és nem számoltunk a rájuk jellemző esetleges, illetőleg tőlük várható közösségellenes megnyilvánulásokkal. Ezek
egy csoportja egy belsőleg nem rendezett közösségben könnyen „uralmat" tud szerezni, akaratukat másokra tudják kényszeríteni, aláássák azok amúgy is gyenge erkölcsi ellenállását. Egységünknél két alegység gyakorlati példája mutatta meg, hogy az állomány kedvezőtlen összetétele, a veszélyeztetett környezetből bevonultak nagyobb száma esetén mennyire figyelnünk kell. Az egyik alegységünkhöz veszélyeztetett környezetből 3 alkoholista került. Ezután egyik napról a másikra megnőtt az alkoholt és lopott szeszt fogyasztók száma. A reagálás: 17 fenyítés, az okok mélyebb összefüggésének feltárása nélküli intézkedések. Ezzel, a „tűzoltó" munkánál tovább nem jutottak. Kísérleteztek még az eltűnt szesz felkutatásával. Végül is csak az alapvető okok feltárása és megszüntetése hozta meg a kívánt eredményt. Ilyen okok voltak: — az alkoholizmusra hajlamos három személy ösztönző hatása, ebből eredően szembeszegülés a parancsnokkal, az agresszivitásra hajlamos alparancsnok ellenzékisége, nagyképűsége és a kollektívával való szembenállása, a kollektíva és a KISZ-szervezet nevelő erejének elhanyagolása. Az alapvető okok feltárása után a parancsnokok szemlélete is megváltozott, a KISZ-munkát megerősítették, a következetes rendcsinálás mellett a sorozatos fegyelemsértőket más-más alegységbe helyezték és a kollektíva nevelő funkciója érvényesülésére lehetőséget biztosítottak. Ezzel lényegében az alegység fegyelmi helyzetét megszilárdították. Egy másik alegységünk mintegy 40%-a alacsonyabb műveltségű segédmunkásokból állt. Közülük 15-en büntetve voltak, vagy más okból veszélyeztetett környezetből vonultak be. Többségüknek a napi átlagos szeszfogyasztása a polgári életben 5—7 üveg sör és 1—2 dl pálinka volt. Őket a következők jellemezték: — — — — —
közömbösség az alegységük dolgai iránt, érdektelenség, sértődékenység, illetve túlzott érzékenység. a feladatok meg nem értése, illetve szándékos ellenzékiség, félénkség a kissé bonyolult feladatokkal szemben, fegyelemsértésre és agresszivitásra való hajlam.
Mindez azzal párosult, hogy — az egyik szakasz tisztes állományának 80%-a volt veszélyeztetett; — ugyanazon szakasz KISZ-titkára is alkoholista volt, a leváltás után lehetett csak jó KISZ-vezetőséget kialakítani; — az alegység parancsnoka pedig alacsony általános műveltsége miatt, pedagógiai érzéketlenségénél fogva, vezetési elképzelések nélkül, a beosztottak hátrányos megkülönböztetésével, túlzott radikalizmussal és megalkuvással, majd durvaságaival kritikussá tette a légkört;
a beosztottak iránti bizalom teljes hiánya (pedig a bizalomra még a büntetett előéletű katona is érdemes lehet) az alparancsnoki állományban gondolati merevséget, a sorállományban a negatív vonások éleződését és nagyarányú fegyelmezetlenséget váltott ki. Érthető tehát, hogy ennél a századnál az együvé tartozás erősítése, az összeforrott közösség kialakítása helyett a hibák elkendőzésével, az elvtelen kapcsolatok ápolásával törődtek. Ebből azonban kollektíván elkövetett fegyelmi vétségek is születtek. Mit kell tennnühk annak érdekében, hogy az ilyen helyzet kialakulását megelőzzük, vagy a már kialakult hibákat felszámoljuk? " 1. Nagyobb mélységig kell megismerni a beosztott állományt, annak családját, szociális vagy egészségügyi problémáit. Jó, ha tudjuk, ki milyen levegőt szívott otthon, mi áll az érdeklődése középpontjában, illetőleg az új alkalmassági kritériumok mellett mely feladatok elvégzésével célszerű megbízni. Ide tartozik a beosztott katonák általános műveltségének, iskolai végzettségének, politikai felkészültségének megismerése is. Ezáltal lesz képes a jó parancsnok a szocialista emberi kapcsolatok kialakítására és fenntartására, tudja érzékelni az alegységének gondjait, és problémáit. Mindehhez természetesen hivatásszeretetre, pedagógiai képzettségre és magas szintű politikai felkészültségre van szükség. 2. A radikális parancsolási forrna a veszélyeztetett környezetből származó katonák irányítására nem elegendő, mert sokoknak nem okoz lelkiismereti problémát a parancs áthágása. Ezért a rajparancsnokokkal, a tisztesekkel és a KISZ-szervezettel összefogva kell létrehozni az erős kollektívát, abban a negatív hangadók nem maradnak meg, illetőleg minden káros befolyásukat elveszítik. 3. A tisztes-képzést korszerűbbé kell tenni, oktatni kell a veszélyes környezetből bevonultakkal kapcsolatos bánásmód és nevelés kérdéseit, és az ezen munkához szükséges módszertani kérdéseket is. 4. Adjunk módszertani segítséget az alegységszintű parancsnoknak is a nevelési képességeik és készségeik erősítéséhez. Szoktassuk arra az alegységparancsnokokat, hogy a fegyelemsértés minden lényeges körülményét tárják fel és igyekezzenek a fegyelemsértés hátterét, a normasértés okát, így az azt segítő körülményeit megismerni, majd az elkövető közvetlen környezetével is megismertetni. 5. Fordítsunk nagyobb figyelmet arra is, hogy a veszélyeztetett környezetből bevonult katonák ne kerüljenek tömegesen egy-egy alegységhez. 6. Végül — de nem utolsó sorban — száműzzük az e kategóriával mélyrehatóan foglalkozni nem akaró szemléletet, amely abból indul ki, hogy csak bosszúságot okoznak és velük csak radikálisan lehet bánni.
A parancsnoki beosztást ellátó tisztesek fegyelmi-nevelőmunkájáról, vezetői tevékenységéről Irta: Dr. Visegrádi Ferenc alezredes
A parancsnoki beosztást ellátó tisztesek — helyzetüknél fogva — a legközvetlenebb kapcsolatban vannak a sorállománnyal. Nemcsak a kiképzés során, hanem szinte állandó jelleggel együttélnek a beosztottaikkal. Emiatt személyes példamutatásuk, magatartásuk, egész tevékenységük meghatározhatja az alegység hangulatát, erkölcsi—fegyelmi helyzetét. A tisztesek többsége — képzettségénél, rátermettségénél és lelkiismeretességénél fogva — képes arra, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott, mindinkább növekvő parancsnoki elvárásoknak, követelményeknek. Számos alakulatnál, alegységnél alkalmasak arra is, hogy tehermentesítsék a továbbszolgáló, sőt a hivatásos állományú parancsnokokat is, a kiképzésben és a nevelő munka területén. A tisztesi alparancsnokok fenti képességeinek felismeréseként az elmúlt években mindinkább előtérbe került a rajparancsnokinál felelősebb beosztásokba való állításuk. Jelenleg már nagyszámban vannak sortiszteSek szolgálatvezetői és szakaszparancsnok-helyettesi beosztásokban. A hivatásos állományra háruló terhek mérséklésével együtt a kiképzési, nevelési feladatok eredményes megoldása éppen ezért komoly mértékben attól is függ, hogy a sor alparancsnokok mennyire képesek és készek funkcióik ellátására. Az alakulatoknál tartott ügyészi törvényességi felügyeleti vizsgálataink — és egyes büntető ügyek nyomozása — során ezért is kiemelt fontossággal vizsgáljuk — a sor tisztes alparancsnokok vonatkozásában — az alárendeltekkel való bánásmódot és intézkedéseik törvényességét. Az esetenként előforduló szabálytalanságok és mulasztások időbeni feltárásával igyekszünk segítséget nyújtani a parancsnoki nevelőmunkához. Vizsgálataink során tapasztaltuk, hogy — bár mind ritkábban — még mindig fordulnak elő — különösen az újonckiképzés időszakában, kisebb részt pedig azt követően —: szabályzattól eltérő „burkolt fegyelmezések", a katonák emberi méltóságát sértő magatartások a tisztesi alparancsnokok részéről.
így pl.: kiképzésen kívüli futtatás, békaügetés, fekvő támasz, nyújtott karral térdhajlítás. Az elsőéves katonák napirendben biztosított szabadideje néha felesleges takarítással, súrolással telik el. Takarítanak reggel, délben, délután, este a tantermi foglalkozás 10 perces szüneteiben stb. A vizsgálataink során esetenként megállapítható volt az is, hogy az első évüket szolgáló katonák reggeli tornája nehezebb, fárasztóbb, mint a másodéveseké. Előfordult az is, hogy az „öreg katonák" külön tornáztak, viszont ha közösen végezték a reggeli tornát, nekik a tisztesek elnézték, ha a gyakorlatokat pongyola módon hajtották végre. A .másodévüket szolgáló katonák néhány alegységnél nem, vagy csak ritkán takarítanak, konyha-munkát alig végeznek. Az első- és másodéves sorállomány közti ilyen megkülönböztetés — a vizsgált alegységeknél — általában az újonckiképzés befejezése után rövid időn belül meg is szűnt. Idővel ugyanis elmosódik az első- és másodéves állomány közti különbség, a közös katonai kiképzésben — különösen a szakkiképzésben — végzett tevékenységük során. Kedvezőek a megállapítások a népgazdasági munkát végző műszaki-építő alakulatoknál is, ahol mindinkább előtérbe kerül a szakmai rátermettség és a munkában való becsületes helytállás. Az alparancsnokok jobban felfigyelnek azokra akik kitűnnek a munka végzésében és nem egyszer példaképnek állítják a másodévesek, az úgynevezett „öreg katonák" elé. Az előbbiekben említett negatív jelenségek okait elemezve — azok jövőbeni megszüntetése érdekében az alábbi megállapítások tehetők: — A tisztesek, sőt egyes tisztek részéről is gyakran elhangzik olyan vélemény, hogy bizonyos durvább katonaviccek, ugratások, kitolások a katonai élet természetes velejárói. E helytelen szemlélet szerint a durvaságok, kitolások főként a tisztesek és öreg katonák részéről elkerülhetetlenek, amit az egyik évfolyam mint „staféta-botot" ad át a másiknak. — A durvaságok és kitolások előfordulási idejét tekintve az a tapasztalat, hogy azokat nagyobb részt délután, illetőleg a kiképzési idő után a takarodóig terjedő időben vagy vasárnap követik el, amikor a tisztek nen| tartózkodnak a laktanyában. Ilyenkor egyes tisztesek nem tartanak az ellenőrzéstől és attól sem, hogy a beosztott az őt ért kitolás, durvaság miatt azonnal panaszt tesz a magasabb elöljárónál. — Indulati és hangulati elemek is gyakran forrásai a durvaságoknak. Az elsőéves katonák elmondták, hogy egyes tisztesek előtt — ha azoknak rossz a kedvük — nem állhatnak meg. Ellenben, ha az illetőnek jó a hangulata, nincs különösebb baj, sőt még liberalizmus tapasztalható a részükről. — Az előfordult durvaságok oka esetenként a tisztesek nern megfelelő kiválasztása, és az újonckiképzés megkezdése előtt való nem megfelelő oktatása.
Nem egy konfliktus forrása, hogy a tisztesek egy részének alacsony a műveltségi színvonala. Emiatt az érettségizett vagy magasabb iskolai végzettségű újoncokkal szemben gyakran kisebbségi érzésük van. Ügy érzik nincs tekintélyük, ám ezt nem egy esetben durvasággal való megfélemlítés árán is igyekeznek biztosítani. Látszólag ellentmondás de tény, hogy egyes tisztesek nagyon ritkán élnek fenyítő hatalmukkal. Ezek alárendeltjeik fegyelmezetlenségét fenyítés helyett nem egyszer inkább durvasággal, vagy „burkolt fenyítés"-sel igyekeznek megtorolni. Azoknál az alakulatoknál, ahol a parancsnokok a tiszteseknek az újonckiképzésre való felkészítésére, kiképzés alatti magatartására, és az esetleges durvább megnyilvánulásaikra figyelmet fordítottak, és az elsőnek észlelt durvaságért szigorú fegyelmi felelősségre vonást alkalmaztak, valamint megfelelő fórumon — tisztesi gyűlés, KISZ-gyűlés stb. — őszintén és határozottan elítélték, a durvaság csökkent, és a későbbiek során ritkán ismétlődött. Ellenben azon alakulatoknál, ahol ezt a területet elhanyagolták, kényelmi vagy szemléleti okokból nem intézkedtek, vagy a tudomásukra jutott durvaságot enyhén bírálták el, ezek a módszerek — ha nem is olyan nagy mértékben, mint az újonckiképzés idején — tovább éltek. A beosztottak előtt elsősorban az olyan tiszteseknek van becsülete és tekintélye, akik maguk is feddhetetlenek, beosztottaikkal szemben igazságosak és emberségesek. Sokkal szívesebben hallgatnak arra a parancsnokra, aki — még ha szigorú is — határozott és következetes a követelménytámasztásban, de nem fukarkodik a végzett munka elismerésével sem. A katonai feladatok a legtöbb alakulatnál egyben szakmai tevékenységet is jelentenek, ezért indokolt, hogy a parancsnoki beosztású tisztes ismerje a konkrét szakma, illetve mesterség fortélyait, hogy tovább tudja adni beosztottjainak. Ezért már a tisztes-jelöltek kiválasztása során fontos szempont kell legyen, hogy az alparancsnokok minél magasabb, de legalább 8 általános iskolai végzettséggel és az adott szakmai, katonai tevékenységhez közelálló szakképesítéssel vagy szakismerettel is rendelkezzenek. Továbbá, feleljenek meg az egyéb irányú elvárásoknak is, ami tekintélyüket, — beosztottaik által való megbecsülésüket — is biztosítja. A jelenlegi helyzet e tekintetben még több kívánnivalót hagy maga után. — Gyakran előfordul, hogy a legértelmesebb, legrátermettebb katonák írnoki, raktárosi és egyéb „kiszolgáló" beosztásokba kerülnek és így nem jelölik őket tisztes iskolára. Pedig éppen ezek közül kerül ki később a kiképzésben élenjáró katonák jelentős része. így pl. az írnokok között gyakoribb az élenjáró és a kiváló cím birtokosa. Ugyanakkor a rajparancsnoki és a szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban levők eredményei esetenként rosszabbak. Helyenként a liberális, elnéző parancsnoki szemlélet
is közrejátszik abban, hogy a közvetlen környezetükben tevékenykedő írnokok — bár ritkábban vesznek részt a kiképzésben — könnyebben teljesítik a szocialista versenymozgalom követelményeit. Ezen visszásságok kiküszöbölése érdekében célszerűbb lenne, hogy írnoki és egyéb nem parancsnoki beosztásokba a fizikailag gyengébb, eü. korlátozás alá eső katonák kerülnének. Helyenként tapasztaltuk, hogy viszonylag nagy számot tesznek ki egy-egy alegységen belül azok a tisztesi rendfokozatúak, akik nincsenek alparancsnoki beosztásban. A tisztesi rendfokozatnak ezeken a helyeken emiatt gyengül a jelentősége. A rendfokozat nem mint a parancsnoki „hatalom" jelképe szerepel, hanem egyre inkább a sorkatona által nyújtott teljesítmény elismerésének egyik formáját jelenti. A nem parancsnoki beosztású tisztesek számának emelkedése miatt előfordulnak — a rendfokozatukra kevésbé kényes tisztesek részéről — fegyelmezetlen, sőt nem egyszer bűnös magatartások is. Ezek pedig alapvetően kihatnak az alparancsnoki beosztású tisztesek tekintélyére, hiszen a beosztottaik könnyen általánosítanak. Ezt tudva, illetve ilyenről tudomást szerezve nem egyszer bátorítást is éreznek a saját fegyelemsértő magatartásaikhoz. Építő-műszaki alakulatoknál előfordul olyan visszás helyzet is, hogy a „leváltott" vagy a saját kérésére — szociális problémái miatt — más alakulattól odahelyezett tisztesek rajbeosztottként ill. brigádtagként teljesítenek szolgálatot, néha még a rajparancsnokuknál is magasabb tisztesi rendfokozattal. Az említett körülmények miatt szükséges lenne megfontolni, hogy a katona kiemelkedő tevékenysége elismerésének az eddiginél csak jóval ritkábban alkalmazott formája legyen a rendfokozatban történő előléptetés. Arra kellene törekedni, hogy tisztesi rendfokozatot, rendszerint csak a kifejezetten parancsnoki beosztásba kerülő sorkatonák kaphassanak. Az egyéb beosztásúak kiemelkedő katonai, politikai vagy szakmai teljesítménye elismerésére, a baráti országok hadseregeinek példájára megkülönböztető jelzést — a jelenlegi kiváló, illetve élenjáró címen felül újabb címeket, illetve jelvényeket — lehetne rendszeresíteni. — A tisztesképzés és a jó alparancsnoki tevékenység igen fontos feltétele az erre leginkább megfelelő sorkatonák lelkiismeretes kiválasztása. Az elmúlt évek tapasztalatai meggyőzően igazolták annak a gyakorlatnak helyességét, hogy a tisztesek az iskola befejezése után — a kiképző bázisról — kerüljenek vissza a saját egységükhöz. Ez igen fontos biztosítéka annak, hogy a parancsnokok — saját egységük érdekében — valóban. a legmegfelelőbb, a legrátermettebb katonákat válasszák ki és jelöljék a tisztes iskolára.
— Ugyancsak helyes és jól bevált módszer — amit egyés magasabbegységek csinálnak —, hogy az alárendelt alakulataiktól összevontan, egy helyen, egységes tematika alapján, azonos követelményszinten, megfelelő oktatói állománnyal, központilag hajtják végre a tisztes képzést. Ez igen komoly terhet vesz le az egységparancsnokok válláról, akik ilyen alapos képzéshez kellő oktatói állománnyal esetleg nem is rendelkeznek. A tapasztalataink szerint ezen — magasabb egység szervezésében végrehajtott — tisztes képzés során mind nagyobb gondot fordítanak a nevelés-elméleti kérdések, sőt bizonyos jogi- és pedagógiai ismeretek oktatására is. — A tisztes képzést követően — általános tapasztalat szerint — mintegy 3—4 hónap elteltével kezd „beérni" mindaz, amit az iskolán elsajátítottak. Természetesen ez sok tényezőtől is függ. Ott, ahol a kezdő alparancsnok az elöljárójától kezdettől fogva megkap minden segítséget, ahol beszámoltatják a végzett munkájáról, megfelelő követelményt támasztanak vele szemben, hamarabb megtalálja a helyét a parancsnoki nevelőmunkában. Ott viszont, ahol az alegységparancsnok nem segíti, sőt félretolja, átnyúl a feje felett, csak hosszú idő elteltével válik alkalmassá parancsnoki beosztás ellátására. Esetenként — a nem megfelelő elöljárói magatartás miatt — „sértődöttségből" vagy kényelmességből a tisztes képtelenné is válhat parancsnoki funkció ellátására. Ezek nem egy esetben komoly fegyelemromboló következményekhez is vezetnek. Az alparancsnokká válás folyamatában tehát döntő lehet az, hogy a tisztes a bázison kapott kiképzése után milyen körülmények között és milyen segítség mellett végzi munkáját. A továbbképzésük, nevelésük érdekében — beosztásuk ellátása mellett — szükséges bevonni őket a megfelelő szintű oktatási csoportokba. E továbbképzésekre legalább kéthavonként egy napot kellene fordítani. Ezeken — a következő időszak feladataira való felkészítés mellett — nevelés-elméleti, jogi-, módszertani ismeretekkel kellene foglalkozni. A tisztes alparancsnokok — különösen a beosztottakkal való foglalkozás helyes módszereit — igénylik is a napi gyakorlati parancsnoki munkájukhoz. A parancsnoki beosztású tisztesek további eredményes munkája attól is függ, hogy miként értékelik őket elöljáróik. Elismerik-e munkájukat, képességeiket, szorgalmukat. E téren a gyakorlat nem egységes. Előfordul, hogy — azonos feltételek esetén — az egyik alakulatnál vagy alegységnél előléptetik, vagy magasabb beosztásba helyezik a tisztes alparancsnokokat, a másiknál azonban csak jóval szerényebb elismerésben van részük. Hasonló a helyzet: a kedvezmények adásában is.
Mindez a tisztes alparancsnokok körében esetenként sértŐdöttséget, a kivételezés érzetét kelti. Indokolt lenne felülvizsgálni a tisztesek jogainak érvényesülését — főként a parancsnoki beosztásban levők vonatkozásában — és amennyiben szükséges, megfelelő szabályozással arra törekedni, hogy minden egységnél azonos elvek érvényesüljenek, ne lehessen indokolatlan kivételt tenni közöttük. Eredményes alparancsnoki munkájuk elismeréseként kaphassanak a jelenleginél több jogot és megbecsülést, ami további biztosítékot jelenthet munkájuk még jobb ellátásához.
Adatok a katonai igazságügyi szervek történetéhez Irta: Dr. Hargitai Gábor alezredes
Mint ismeretes, a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze felszabadulását követően az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én ült össze Debrecenben. Az akkori idők sürgető történelmi feladatai között is első volt a hitlerista Németországgal történő szembefordulás, annak kinyilvánítása, hogy a magyar nép gyökeresen szakít azzal a katasztrófa-politikával, amelybe nemzetvezető urai sodorták. A deklaratív megnyilatkozás mellett a tevőleges intézkedés sem tűrt halasztást, s így került sor az új demokratikus hadsereg megalakításának meghirdetésére. Ennek jegyében az ülésszak másnapján, 1944. december 22-én a Nemzetgyűlés határozatban intézkedett az új honvédség tisztikarának megalakítására. A kormány előterjesztésére honvédelmi miniszterré vitéz Vörös János vezérezredest nevezték ki.1 A tisztek kinevezése a honvédelmi miniszter hatáskörébe tartozott, kivéve a tábornokok kinevezése. A szervezeti intézkedések között az elsők egyike az ún. honvéd4területi parancsnokságok megalakítása. Ennek alapvető a jelentősége az új katonai igazságügyi szervek szempontjából, minthogy az első katonai bíróságokat a szegedi 5., a debreceni 6., és a miskolci 7. kerületi parancsnokság bíróságaként, azok szervezetében hozták létre. Azokban a hetekben, hónapokban különös hangsúlyt kapott e két kerületi parancsnokság és bírósága, mert illetékességi területük akkor szinte egészében a felszabadult országrészt jelentette. Közvetlenül a katonai igazságügyi szerveket érintő első személyi intézkedésekre 1945. tavaszát illetően találtunk dokumentumot. Ekkor, 1945. március 1-én nevezték ki a debreceni 6. honvéd kerületi parancsnokság bíróságához irodaigazgatóvá Dr. Balassa Gyulát.2 Ezután már egymást követték az igazságügyi szerveket közvetlenül érintő további személyi intézkedések. Az elsők között nevezték ki a hadbíráknál őrnaggyá 1945. április 1-i hatállyal, április 10-i ranggal dr. nemes tasnádi Major Maróthy Ákos hadbíró századost.3 Ezt követően a honvé1 2 3
Debrecen, 1944. évi december hó 23. 1/1944. Eln. sz. körrend. 2220/VIII—1945. sz. körrend. •24.562/Eln. 11—1945. sz. körrend.
cteimi miniszter a hivatásos állományba történő egyidejű visszavétele mellett a hadbírói karnál 1945. április 15-ével — később meghatározandó ranggal — hb. őrnaggyá léptette elő dr. Schultheisz Emil ny. hadbíró századost.4 A személyi változásokat megelőzően már bizonyos szervezeti intézkedésekre is sor került. A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki a honvéd törvényszékek rendszeresítéséről (Debrecen, 1945. II. 19. Vörös János vezérezredes s. k.)5, továbbá körrendelettel intézkedett a honvéd büntető intézetek felállításáról. A „magyar királyi" miskolci honvéd alsóbíróság jogutódjaként a miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság bírósága 1945. március 9-én a Szepessy laktanyában alakult meg. (1 fő bíróságvezető, 1 fő beosztott hadbíró, 1 irodavezető, 1 irattáros tiszthelyettes, 1 díjnok lajstromvezető, 1 gépíró, 3 fő kisegítő)6 A debreceni 6. honvéd kerületi parancsnokság 1945. II. 22-i „Állománytestek jegyzéke" szerint a kerületi parancsnokság bírósága a Péterfia utcai hadtest laktanyában alakult meg. A bíróság vezetője Dr. Herpay Tibor hb. százados. (Egyébként a katonai ügyészség és bíróság jelenlegi elhelyezését szolgáló „Pavilon" laktanya nevét az 1945. július 7-én kelt körrendelettel változtatták meg és ekkor kapta a Bocskai laktanya elnevezést.)7 Amikor a haditörvényszék felállítására intézkedett a kormány, olyan feltételt jelöltek meg, hogy a honvéd bíróságoknál megalakuló haditörvényszékekhez elnökül, illetve ülnökül csak igazolt tisztek vezényelhetők.8 Felszólították az állományt, hogy hadbírói vizsga letételére jelentkezhetnek, akik azzal nem rendelkeznek. Intézkedés történt, hogy a HM Büntetőjogi osztályánál tehetik le a kérdéses vizsgát. Rendelkezés született továbbá arra is, hogy a honvéd büntető bíráskodásban —- mind a rendes, mind a rögtönítélő eljárás során — ítélőbíróságként 3 tagú haditörvényszék járjon el (1 szakbíró tárgyalásvezető és 2 katona állományú ülnök). A miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság bírósága az elsők között hozta meg ítéletét 1945. augusztus 13-án „A Magyar Állam nevében". Ekkor még lényegében a korábbi szervezeti formák érvényesültek, amikoris az illetékes kerületparancsnok az ítéletet megerősítette, illetve — a konkrét esetben — pl. 8 hétre elhalasztani rendelte. Irattárunk archív részében — az eddigieken túl — országos hatályú intézkedésekre is találtunk dokumentumot. A Hadbíró Tisztikar Főnöke, 23.071/Eln. 20.169/Eln. Debreceni ' 20.187/Eln. 2. fasc. 8 29.206/Eln. 4
6 6
Szü.—1945. körrend. 1—1945. sz. körrend. 20. 192/Eln. 1—1945. sz. körrend. Kat. Ügyészség (DKÜ) irattár 1945. 2. fasc. 1—1945. sz. és 28.771/Eln.—1945. sz. körrend. DKÜ. irattár 1945. B. jogi—1945. sz. körrend.
a HM. Hadbírói Osztály és a VKF. ügyésze az 1—7. kerületi parancsnokságok bíróságaihoz intézett 1945. szeptember 22-én kelt 1. sz. parancsában — Major Ákos hb. ezredes 1— üdvözölte a hadbírói kart. A demokratikus változások jegyében kérte a becsületes helytállást, és ígérte, hogy nagyobb megbecsülés fogja övezni a hadbírói állományt, mint korábban, amikor hátrányosabb helyzetben voltak a csapattisztekkel szemben (sic!). Előtalált okmányaink szerint elsőként kérte a honvédségi védők lajstromába való felvételét a HM-től Dr. Vass Pál miskolci ügyvéd (1945. november 24.). A bejegyzésről dr. Szamosközi hb. alezredes a hadbírói osztálytól értesítette.9 A honvédség átszervezésére hozott intézkedés értelmében 1946. március 1-vel jelentős változások álltak be a honvéd igazságszolgáltatás szervezetében. (Az átszervezést 1947. október 25-ig kellett végrehajtani.) Ennek egyik első lépéseként a miskolci 7. kerületi parancsnokság bírósága utasítást kapott, hogy állapítsa meg a területén lakó tartalékos és nyugállományú hadbírák számát, és azt, hogy közülük ki hajlandó más állományhelyen — mint Miskolc — szolgálatot teljesíteni. Ugyanis a kerületi parancsnokságok összevonását rendelték el és ennek megfelelően a miskolci kerület megszüntetését tervezték. Ez utóbbi intézkedésnek megfelelően 1946. július 4-én Dr. Harsányi József hb. alezredes, a bíróság vezetője azt jelentette a kerületi parancsnokságnak, hogy a bíróság július 14-ével működését befejezi és július 15-ével Debreceni Honvéd Ügyészségként fog működni.10 A honvéd ügyészségek felállításáról már a 7.136/Eln. Igü. 1945. számú körrendelet 3. §-ában történt intézkedés. E szerint „a honvéd kerületi parancsnokságok állomáshelyén honvéd ügyészségeket kell felállítani és azokat székhelyük szerint kell megjelölni. Ugyanekkor a honvéd törvényszékek a kerületi parancsnokságok székhelyein működésüket újból megkezdik." (Budapest, 1946. II. 15. Nagy Ferenc s. k., miniszterelnök). Ami az említett szervek működését illeti, irattárunkban erre is találtunk dokumentumot. így pl. a 7. honvéd kerületi parancsnokság bíróságát a háborús események során lefolytatott bűnvádi eljárások miatt gyakorta keresték meg, illetve újabb eljárások kezdeményezését kérték. Ezek közül a levelek, beadványok és hivatalos intézkedések közül megemlítünk néhányat: — „1946. április 4-én német hadifogságból jöttem haza, a régi cirkusznál jelentkeztem, akiket Miskolcon megtaláltam, és itt működtem mint trombitás és dobos. A Németországból hozott katonaköpenyben és zubbonyban voltam, amikor egy vasútbizto9 10
DKU. irattár 1945. 1. fasc. DKÜ. irattár 1945. 2. fasc.
sító századbeli szakaszvezető igazoltatott a kincstári ruháért, majd bekísért a századhoz és innen a büntető intézetbe. Katona soha nem voltam, engem, mint leventét vittek ki a németek."11 — „Népügyészségnek Eger. 1944. december havában Feleden működő hadosztály bíróságnál alkalmazott Dr. Veit József hadapród őrmesterrel együttműködő Herédi András t. zls. tábori csendőr részt vett-e emberek törvénytelen kivégzésében? Miskolc 1946. július 8."12 — „Dr. Jolsvay Alajos ht. hb. szds. ellen (büntető eljárás indult) azon cselekménye miatt, hogy Miskolcon 1944. augusztus 23-ról 24-ire virradó éjjelen a szolgálatban levő néhai Dr. Hála Barna közkórházi alorvost szándékosan, de anélkül, hogy szándékát előre megfontolta volna, szolgálati fegyveréből leadott lövésekkel megölte. A nyomozó eljárás eredményéhez képest a Kbp. 426. § utolsó bekezdése alapján az eljárás felfüggesztését rendelem el, mert mindezideig ismeretlen helyen tartózkodik. Budapest, 1946. évi március hó 11-én, Kuthy László altábornagy s. k., illetékes parancsnok".13 A további szervezési intézkedés eredményeként létrehozták a Kúrián a Honvéd Hadbírósági Fellebbviteli Tanácsot. A Budapesti Honvéd Törvényszék kizárólagos illetékességét jelölték meg a határőr szolgálattal összefüggően elkövetett bűncselekmények elbírálására. A már hivatkozottak szerint a debreceni 6. és a miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság megszűnéséről történt intézkedés 1946. július 15-ével lépett hatályba. Ennek megfelelően a debreceni kerületi parancsnokság a továbbiakban 4. honvéd kerületi parancsnokság néven működik. Elkülönül ugyanekkor a honvéd törvényszék és ettől is függetlenül működik a honvéd ügyészség. Mindkét igazságügyi szerv azonban a kerületi parancsnokság szervezetébe nyer beosztást.(!) Erről szól az egyik rendelkezésen az alábbi feljegyzés: — „A vezérőrnagy úr elrendelte szóban, hogy mindenkinek be kell vonulni július 15-ig, innen vezénylendők. A többit az alezredes úr megérkezése után kell megbeszélni (maradjon-e ügyészségi részleg Miskolcon, ki, stb.)... A kerületi parancsnokság szervezetéből a bíróság kiválik és önállóan működik tovább, honvéd ügyészség és honvéd törvényszék Debrecen állomáshelyen. DKÜ. irattár 1945. 2. fasc. DKÜ. irattár 1945. 2. fasc. DKÜ. irattár 1945. 2. fasc. vitéz Kuthy László vk. alez. a magy. kir. VKF. 2. oszt. vez. h., majd Vörös János vezds. megbizottja, aki Rakolczay vk. ezds. berni magyar katonai attasé útján tartotta a kapcsolatot a követtel, Bakach-Bessenyeivel. A kiugrási kísérletet ajánlotta Horthynak. 11
12
13
A büntető intézetet ezzel egyidejűleg a HM. úr az ügyészség szervezetébe állította be. Szász vőrgy. sk."14 A debreceni honvéd ügyészség vezetője, Dr. Harsányi József hb. alezredes azt jelentette 1946. július 17-é.n a HM. Igazságügyi Osztályához, hogy „a 7. kerületi parancsnokság bírósága 15-én Debrecenbe beérkezett, s az itteni honvéd ügyészség működését megkezdte". Mindezt ugyanekkor közli a kerületi parancsnoksággal, majd intézkedést kér távbeszélő készülékkel, irodaszerekkel való ellátásra, jól zárható ajtókkal és ablakokkal való felszerelésre, a villanyvilágítás bevezetésére. A gyors szolgálati közlekedéshez egy kerékpár kiutalását sürgeti (!)15 Az akkori idők ügyforgalmát a következő adatok jellemzik: a volt miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság bíróságától az ügyészségre 330 folyamatban levő bűnügyet hoztak el, a „folyamatba sem vett" bűnügyek száma pedig 200 volt. Az első nyomozati cselekményt a debreceni honvéd ügyészség 1946. szeptember 28-án foganatosította. A szervezési változásoknak megfelelően az ügyészség vezetője az Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának is jelenti, hogy „a jelenlegi debreceni 4. honvéd kerület felöleli a volt debreceni 6. és a volt miskolci 7. honvéd kerület egész területét, hová a fenti honvéd ügyészség illetékességgel bír. (Hajdú, Szabolcs, Bihar, Szatmár, Csongrád, Jász-Nagykun— Szolnok, továbbá Borsod, Heves, Zemplén, Abaúj és Gömör vármegye.) Az ügyészséget: folyamatosan megkeresték iratok, iratmásolatok kiadása érdekében is. Ezek közül is találtunk néhányat: — „A miskolci 7. hadtest bírósága 1940. december 6-tól 1941. március 7-ig és 1943. május 23-án baloldali magatartásom miatt ás németellenes kijelentéseimért 3 hónapra elítélt. A büntető parancs másolatát. küldjék el nekem, földigénylés miatt. Máza, 1946. február 22."if> — „1920. évben baloldali magatartásom miatt a miskolci katonai hadbíróság 30 napi elzárásra ítélt. Ha ezen iratok ott megvolnának, kérem azokat címemre megküldeni. Tét, 1946. augusztus 8."17 — „Takács Károly jelenleg beyrouthi lakos ellen, aki Budapesten 1888. május 12-én született, baloldali magatartása és a volt tanácsköztársaságban viselt hivatala miatt bűnvádi eljárás volt folyamatban. Csak az ismeretes, hogy 1919. augusztusában Szik14 DKÜ. iratár 1945. 2. fasc. A feljegyzés valószínűleg Lám szds.-tól a 4. ker. vkf.-től származik, (vitéz Szász Ferenc vk. ezds.-ként korábban a 2. magyar hds.-hez tartozó VII. hdt. vkf.-e volt.) 15 DKÜ. irattár 1946. 1. fasc. 10 DKÜ. irattár 1946. 2. fasc. 17 DKÜ. irattár 1946. 2. fasc.
szón letartóztatták és 1920. februárjáig a miskolci ügyészségi és katonai fogdában volt őrizetben, 1919. márciusától az összeomlásig Abaújmegye kormányzótanácsi biztosa volt. Az igazságügyi miniszter úrnak jelentést kell tennem. Miskolc, 1946. október 8. Vezető államügyész."18 Érdekesség az is — é s erre is találtunk dokumentumot —, hogy a HM. Igazságügyi Osztály vezetője ünnepi ügyeleti szolgálatot rendelt el a honvéd törvényszékeknél és ügyészségeknél. E szerint sürgős esetekben történő intézkedésre egy-egy hadbírót kell kijelölni. A debreceni honvéd ügyészség megalakulásától, 1946. július 15-től az év végéig 273 terhelt és 58 vádlott ellen folytattak eljárást. A letartóztatottak száma 51 fő volt. Időközben a honvéd ügyészség első vezetője dr. Harsányi hb. alezredes nyugdíjazásra került. Helyébe Dr. Koncz Antal hb. százados került, aki korábban a debreceni honvéd törvényszéknél bíróságvezető volt. 1947. november 24-én már ő jelenti, hogy a honvéd törvényszéknél megtartott november 10—11-i szemlén kiadott szóbeli parancsra a debreceni honvéd ügyészség vezetését átvette.19 Ő volt tehát a Debreceni Katonai Ügyészség második vezetője a felszabadulás után. Ami a Debreceni Katonai Ügyészség akkori felépítését illeti, erről a HM. 30/a. számú melléklet 15.000/Eln. szerv—1947. számú intézkedés őrizte meg az adatokat. Az egykori állománytábla szerint 1 fő törvényszékvezetőt, 1 fő ügyészségvezetőt, 1—1 fő hadbírót, 1—1 fő irodavezetőt rendszeresítettek, illetőleg 3 fő foglárt az ügyészségnél, valamint 2—2 fő jegyzőkönyvvezetőt rendszeresítettek.20 Ezt követően történt intézkedés a rendőségi állományúakkal szembeni büntetőeljárás alkalmazásáról, valamint a HM-hez küldött belügyminiszteri intézkedés bizonyos szervezeti változásokat jelez.. Az erről talált dokumentum a következőket tartalmazza: „Miniszter Ür! Értesítem, hogy az 1948. LXII. tc. 126. § és az 1948. LXII. tc. 15. § alapján a rendőrség tagjai ellen indított bűnvádi ügyekben katonai ügyészi, illetve főügyészi tennivalók ellátására az alább nevezetteket kívánom kirendelni: . . . Dr. Császár Jenő r. szds.-t, Dr. Sántha István r. szds.-t a debreceni katonai ügyészséghez. Egyben értesítem Miniszter urat, hogy Szabó György r. alhdgy.-ot a kirendelt ügyészhelyettesek mellé a debreceni katonai ügyészséghez jegyzőkönyvvezetői minőségben kívánom kirendelni. Budapest, 18 19 20
DKÜ. irattár 1946. 2. fasc. DKÜ. irattár 1947. 1. fasc. DKÜ. irattár 1947, 1. fasc.
1Ó49. II. 14. Kádár János belügyminiszter.*' (Ezen időszakban történt intézkedés arra is, hogy az államvédelmi hatóság tagjainak büntetőügyeiben a budapesti központi katonai ügyészség jár el.) Az 1951. évi 11. számú tvr. 4. § (1) bekezdése alapján a tűzoltók elleni bűnügyekben is a katonai ügyészségek rendelkeztek hatáskörrel. Az ezt követő években gyakori személy változások történnek a debreceni katonai törvényszéknél és ügyészségnél az elnevezések is megváltoznak (katonai törvényszék vezetője, katonai törvényszék parancsnoka, katonai ügyészség parancsnoka stb.) A Debreceni Katonai Ügyészséghez a büntető intézeti őrkülönítményen kívül egy időszakra ellátó szakaszt is szerveztek. Rövid időtartamra a politikai tiszti intézményt is rendszeresítették. Ezen években érlelődtek meg a szocialista katonai bírói és ügyészi szervezet kialakításának feltételei. Végül az 1953. évi 13. sz. tvr. megjelenésével a katonai ügyészi szervezet kivált a HM. kötelékéből és a továbbiakban a Magyar Népköztársaság Ügyészségének szervezetében végzi feladatát.
NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK!
A magyar katonai igazságügyi szervek képviselői külföldön, fegyverbarátaink látogatása hazánkban Május 22. és 26. között kéttagú (Dr. Gáspár Gyula hb. ezredes főosztályvezető és Dr. Kátai Péter hb. őrnagy osztályvezető-helyettes) magyar katonai igazságügyi küldöttség járt az NDK-ban. Június 12. és 18. között hazánkban tartózkodott a Szovjetunió katonai igazságügyi szerveinek négytagú küldöttsége, Sz. Sz. Makszimov altábornagy, katonai főosztályvezető és G. I. Busujev vezérőrnagy katonai kollégiumi elnök vezetésével, akik az IM Katonai Főosztály és az LB Katonai Kollégium közös meghívásának tettek eleget. Szeptember 11-től 16-ig Bulgáriában tárgyalt egy kéttagú (Dr. Gáspár Gyula hb. ezredes főosztályvezető és Dr. Kaposvári Bertalan hb. őrnagy főelőadó) magyar katonai igazságügyi delegáció. Mindhárom esetben nagy hangsúllyal szerepelt témaként a megbeszéléseken a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok katonai igazságügyi vezetőinek 1979-ben hazánkban megrendezendő találkozójának előkészítése. Ezenkívül tájékozódtunk egymás jogalkalmazási kérdéseiről, a bűnmegelőzés és káderutánpótlás problémáiról, illetve megbeszéléseket folytattunk a katonai büntetőjogi kodififcáció néhány aktuális témájáról. Megállapíthatjuk, hogy találkozásaink során hasznos eszmecserét folytattunk és tovább erősítettük kapcsolatainkat. tfe * A KATONAI ÜGYÉSZI KÜLDÖTTSÉGÜNK LÁTOGATÁSA A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunió katonai főügyésze A. G. Gomij igü. vezérezredes elvtárs meghívására 1978. július 17-től 22-ig háromtagú katonai ügyészi küldöttségünk látogatott a Szovjetunióba tapasztalatcsere céljából, a katonai ügyészi munkát érintő kérdésekben. Küldöttségünket fogadta R. A. Rugyenko elvtárs, a Szovjetunió legfőbb ügyésze és A. A. Jepisev hadseregtábornok elvtárs, a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta politikai főcsoportfőnöke. Küldöttségünk lerótta kegyeletét a Lenin Mauzóleumban.
Látogatást tett küldöttségünk a Katonai Főügyészségen kívül a Kárpáton-túli katonai körzet katonai ügyészségén, a Csillagvárosban, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Főiskoláján, a Kárpáton-túli Katonai Körzet parancsnokságán Lvovban, az ugyanott állomásozó Vashadosztály egyik ezredénél, a hadosztály múzeumában, a Kárpáton-túli Katonai Körzet múzeumában és a fegyelmező zászlóaljnál. Küldöttségünk a Katonai Főügyészség vezetőjén kívül találkozott a Kárpáton-túli Katonai Körzet Főügyészségéinek vezetőjével, a lvovi helyőrség katonai ügyészségével és az ungvári katonai ügyészség vezetőjével. Küldöttségünk a Csillagvárosban találkozott V. Satalov altábornagygyal, a légierők -főparancsnokának, űrrepülési helyettesével, B. Popovics vezérőrnaggyal, az űrhajózási bázis kiképzési központ parancsnokának helyettesével, I. Katyisiin vezérezredes elvtárssal, a Honvédelmi Minisztérium Főiskolája parancsnokával, V. Varejnyikov hadseregtábornokkal, a Kárpáton-túli Katonai Körzet parancsnokával, valamint helyettesével és politikai csoportfőnökével. A látogatás során küldöttségünk megtekintette Moszkva, a Csillagváros, és Lvov nevezetességeit, a Kárpáton-túli Katonai Körzet gyakorlóterét, és Majdán neyű üdülő központját. Lerótták tiszteletüket és virágot helyeztek el Csillagvárosban Gagarin szobránál, Lvovban a Németország felett aratott győzelem emlékművénél és a Lvovban a város felszabadítása során elesett szovjet katonák temetőjében. Küldöttségünket vendéglátóink meleg elvtársi és baráti szeretettel és körültekintő figyelmességgel fogadták mindenütt. A s z a k m a i beszélgetések és tapasztalatcserék az egymás iránti tisztelet és kölcsönös segíteni akarás jegyében folytak le. . . . " ' . Küldöttségünket a Honvédelmi Minisztérium Katonai Főiskoláján tett látogatásunkkor elkísérte Halász András vezérőrnagy elvtárs is, a , Magyar Népköztársaság moszkvai katonai és légügyi attaséja. A Katonai Főügyészségen tartott szakmai értekezleten A. G. Górnij igü. vezérezredes elvtárs tájékoztatta küldöttségünket á Szovjetunió katonai ügyészi szervezetéről, a bűnözés helyzetéről és a katonai ügyészi szervezet előtt álló feladatokról. Tájékoztatójában elmondotta, hogy küldöttségünk utolsó látogatása óta á Szovjetunió katonai ügyészi szervezetében lényeges változás nem történt. A korábbiakhoz képes csupán két kérdésre hívtá fel a figyelmet: elmondotta, hogy az általános felügyelet körében kodifikációs csoportot hoztak létre, amely á jogszabályok szerkesztésén, észrevételezésén kívül-a jogpropagandává!'is foglalkozik. A másik eltérés a káderutánpótlás területén történt. Korábban a katonai ügyészi szervezet a hadseregtől kapta az utánpótlást és csak az átvétel után került sor a jogi átképzésre. Az új rendszer szerint a középiskolát elvégzettek és a sorkatonák közül 17—18 éves fiatalokat vesznek fel a katonai főiskolára, ahol 5 év alatt képezik ki őket katonai jogászoknak.
A fegyveres erőknél éppen úgy, mint a polgári életben a bűnözés általában csökkent, de ez nem állandó, egyes bűncselekmény-kategóriák néha ugrásszerűen emelkednek. Jelenleg a közlekedési bűncselekmények Száma emelkedik. • Végűi arról tájékoztatta küldöttségünket A. G. Gornij elvtárs, hogy a Szovjetunió új alkotmányának megfelelően, az országban jelentős kodifikációs tevékenység folyik. A közelmúltban fogadták el a Minisztertanácsról és a .választásról szóló törvényt. Törvénnyel rendezték a kolhoztagok nyugdíját. Jelenleg kidolgozás alatt áll az új honvédelmi törvény. Az ügyészségről is új törvényt kell kidolgozni. Megemlítette, hogy az ügyészi törvényben nem kívánnak a jelenlegi már jól bevált rendelkezésektől eltérni. Csak kisebb módosítások várhatók. Az új ügyészi törvénynek,az új alkotmánynak megfelelően majd tartalmaznia kell, hogy a törvényességért nemcsak a legfőbb ügyész, hanem valamennyi ügyész felel. Az ügyészi felügyeletet az eddigiekhez képest lényegesen fokozni, szélesíteni kell. R. A. Rugyenkó elvtárs küldöttségünkkel való találkozása során méltatta a magyar és a szovjet ügyészi szervezet közötti elvtársi és jó baráti kapcsolatokat. A bűnözés helyzetével kapcsolatban megemlítette, hogy a huligánkodás ellen szigorúan fellépnek, sikerült kissé visszaszorítani, de még mindig előfordul ilyen magatartás." A huligánkodás legszorosabban az alkoholizmussal függ össze. Gyakoriak a közlekedési bűncselekmények, amelyeknek legfőbb előidézője szintén az alkohol. Nyugtalanítják őket a szocialista tulajdon elleni bűncselekmények, a lopások, és fosztogatások. Végül elmondotta, hogy a Szovjetunióban állam elleni bűncselekmények alig fordulnak elő. Hangsúlyozta, hogy a politikai bűncselekmények megítélése náluk egységes. Nyugaton azonban közülük néhány ügyet politikai okokból elferdítenek, felnagyítanak. A. A. Jepisev hadseregtábornok elvtárs a nála tett látogatás során arról tájékoztatta delegációnkat, hogy nemrég ülésezett a párt Központi Bizottsága és meghatározták a fegyveres erők feladatait is. Megemlítette, hogy a fegyveres erőknél a politikai" helyzet jó, kifejtette, hogy a katonai ügyészék a parancsnokokkal, a párt- és politikai -munkásokkal szoros kapcsolatot tartanak fenn, rendszeresen tájékoztatják őket. Örömét fejezte ki, hogy szorosabb a kapcsolat a szovjet és a magyar katonai ügyészség között. Nagy hatással volt küldöttségünkre a Honvédelmi Minisztérium Katonái Főiskoláján tett látogatás. Az itt tanulóknak mindazt el kell sajátítaniuk, amit a polgári egyetemen tanítanak, és ezen kívül katonai kiképzést is kapnak. A főiskola korszerűen felszerelt és így a főiskolán az oktatás igen magas színvonalon folyik. A Csillagvárosban tett látogatás során Pópovics vezérőrnagy elvtárs kalauzolta küldöttségünket. Megismerkedtünk Bikovszki ezredes elvtárssal és a német űrpilótával, Jahn alezredes elvtárssal. Popovics vezérőrnagy
elvtárs részletesen bemutatta az űrhajókat, a Szaljut—6 űrállomást és rövid időre kapcsolatot teremtett a kozmoszban keringő űrállomás űrpilótáival. A Kárpáton-túli Katonai Ügyészségen delegációnk tájékoztatást kapott a bűnözés helyzetéről. A tájékoztatás szerint az ügyészség területén 5 év óta állandóan csökken a bűncselekmények száma. Az ügyészség területén van olyan hadosztály, amelynél 2 év óta nem fordult elő olyan bűncselekmény, amelynek elkövetőjét katonai bíróság elé kellett volna állítani. Küldöttségünk látogatása hasznos folytatása volt a már korábban megkezdett kölcsönös tapasztalatcseréinknek. Üj ismereteket és barátokat szereztünk és úgy értékeljük, hogy ez elősegítette fegyverbarátságunk elmélyítését.
*
*
*
ROMÁN KATONAI ÜGYÉSZI DELEGÁCIÓ LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN Az 1978. évi tervünk alapján a magyar katonai főügyész meghívására 1978. augusztus 28-tól szeptember 3-ig háromtagú román katonai ügyészi delegáció érkezett hozzánk 6 napi időtartamra, szakmai tapasztalatcsere céljából) A delegációt Nicolas Jscrulescu igü. vezérőrnagy, a Román Szocialista Köztársaság legfőbb ügyészének helyettese, a katonai főügyész vezette. Tagjai voltak Truta Eugen igü. ezredes, a Craiovai Körzeti Katonai Ügyészség vezetője és Magda Ludovic igü. ezredes, a Kolozsvári Katonai Körzet Ügyészségének vezetője. A román katonai ügyészi szervekkel ezideig semmiféle hivatalos kapcsolatunk nem volt, kivéve a Varsói Szerződés tagállamai katonai igazságügyi szervek vezetőinek 1977. májusában Brnoban rendezett tanácskozását, ahol a két szerv vezetői személyesen találkoztak és megismerkedtek. A román delegációt itt-tartózkodása során hivatalában fogadta dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész elvtárs és vacsorát adott részükre a hármashatárhegyi étteremben. Fogadta a küldöttséget dr. Szakács Ödön elvtárs, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Csémi Károly vezérezredes elvtárs, honvédelmi minisztériumi államtitkár is. A küldöttség tagjai szakmai megbeszélésen vettek részt a Katonai Főügyészségen, a Budapesti Katonai Ügyészségein és a Kaposvári Katonai Ügyészségen.
Látogatást tett a romén katonai ügyészi küldöttség az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottságán, a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetőjénél, valamint Kaposváron az MN. 7203. parancsnokánál Vidéki programjuk során felkeresték a Balatonbogiári Állami Gazdaságot, a Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézetet és a Pécsi Sörgyárat. Megtekintették a Pécsi Zsolnay Múzeumot, valamint a TV-tornyot. A román delegáció itt-tartózkodása során, megbeszéléseinket a nyílt és őszinte légkör jellemezte, tájékoztattuk őket munkánkról, elért eredményeinkről. Véleményünk szerint a találkozás hozzájárult a két ügyészi szerv munkájának megismeréséhez, a népeink közötti barátság, elmélyítéséhez.
*
*
*
A LENGYEL KATONAI ÜGYÉSZEK LÁTOGATÁSÁRÓL A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság ügyészségei között létrejött megállapodás gyakorlati végrehajtásának megbeszélésére 1978. november 9-től 13-ig Magyarországon tartózkodott a Lengyel Népköztársaság katonai főügyészségének két dolgozója, Dudzinski Stanislaw ezredes, a nyomozás feletti felügyeleti főosztály helyettes vezetője, és Przyjemski Stanislaw alezredes, a szervezési főosztály beosztottja. Ittlétük során fogadta őket dr. Bíró György vezérőrnagy, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, katonai főügyész. Látogatást tettek dr. Kámán ezredes elvtársnál, a Budapesti Katonai Ügyészség vezetőjénél, valamint megtekintették az ügyészi szervezet 25 éves évfordulójára készített kiállítást. Itt-tartózkodásuk során szakmai megbeszélést folytattak a Katonai Főügyészség Katonai Főosztályának vezetőjével és helyettesével az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről.
