KATONAI JOG- ÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Csak belső használatra!

KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

A KATONAI

IGAZSÁGÜGYI SZERVEK

B E L S Ő K I A D V Á N Y A VII. É V F . 2 . S Z Á M

A fcÁTÓNÁI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA

ÉS

K A T O N A I JOGIGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság A bizottság tagjai: Dr. Szalma László r. ezredes (elnök), Almásiné Dr. Törőcsik Anna alezredes, Dr. Bácsi Imre hb. ezredes, Dr. Korda György hb. alezredes, Dr. Németh Tibor alezredes, Dr. Odler János hb. alezredes, Dr. Pálfi Zoltán alezredes (titkár), Dr. Takács László ezredes

Szerkesztőség: Budapest, V. Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668. Felelős kiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a ZMKA házi nyomdájában. Műszaki vezető: Kardos István kpa.

TARTALOMJEGYZÉK Dr. Solymosi Zoltán alezredes: Közművelődésünk helyzete — — 5 Dr. Rácz Sándor, hb. alezredes: Ideológiai és agitációs munkánk helyzete és továbbfejlesztésének feladatai a katonai igazsága ügyi szerveknél — — — —; — — •— — — — — 13 Alfréd Leibner vezérőrnagy: A Német Demokratikus Köztársaság . katonai ügyészi szervezetének néhány feladatáról 1— — — 25 Dr. Rabóczki Ede hb. alezredes: A katonák áltál lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények minősítésének néhány kérdése — 36 Dr. Vaclav Segivi ezredes: A csehszlovák katonai ügyészi szervezet irányításának és érdemi munkájának egyes kérdéseiről — — 43 Molnár Károly ezredes; A büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítése — — 60 Dr. Papp János főhadnagy: Adatok Molnár Károly ezds. „A büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítése" című cikkéhez — — — — — 73 Dr. Visegrádi Ferenc alezredes: Hozzászólás Molnár Károly ezds. „A büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítése" című cikkéhez — — — 76 Dr. Dingha László alezredes: Hozzászólás Molnár Károly ezds. „A büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítése" című cikkéhez — -— —• 80 Dr. Mískolczi István alezredes: Egy súlyos, élet elleni bűncselekmény nyomozásának tapasztalatai ';— — — — — — 35 Dr. Korda György hb. alezredes: A magyar katonai büntető eljárás kialakulásának vázlatos áttekintése — — — — — — 95 Dr. Keviczky S. Pál hb. százados: Egyes katonai szolgálati kötelezettség elleni bűncselekmények bírói megítélése — — — — 102 Dr. Nagy Andor ny. alezredes és Dr. Busmann Sándor őrnagy: II. Rákóczi Ferenc katonai büntető törvénykönyvéről. I Rész. 112 Magyar katonai igazságügyi küldöttség az NDK-ban — —..••—• 121 Dr. Vincze Lukács r. vezérőrnagy: Levél — — — — — 122

/

CO/IEPÎKAHHE îloflnorKOBHHK

aoKT.

3oATan

IIIoAbMoiiiH:

rioAOHîeHHe

HapoflHoro

npoc-

BeujeHHH > . rioflnOAKOBHHK JOCTHLJHH flOKT. LLIaHflOp PaiJ! F I o A O i K e H H e arHTaiJHOHHOH ÄejiTeAbHocTH BoeHHo-KJpHflHHecKHx o p r a H o B H aanaw e ë ycoBepmeHCTBoBaHHa ; ......... . ... . T e H . M a ñ o p AA(J)pea Aenônep: O n e K O T o p b i x 3 a f l a i a x B o e H H o - n p o K y p o p c K H X i

opraHoB

repMancKOH

^eMOKpaTHuecKofi

n O f l n Ó A K O B H H K lOCTHIJHH KaijHH n p e c T y n A e H H H , HecTpeAbHoro OOAKOBHHK

IloAKOBHHK

coBepmeHnwx

floKT.

npH

noMoujii

or-

. . .

BacAaB

LLIeriiBii:

lexocAOBayKOH

KapoAb

H e K O T O p b l e B o n p o C b l KAaCCH(J)H-

BoeHHo-CAyaiaujHMH

opyiKHH

ÄejiTeAbHocTH

PecnyŐAHKH

PaÖoiJKH:

flOKT.

MoAHap:

O

HeKOTopbix

Bonpocax

BoeHHo-npoKypopcKHX

OKaaamie

noMoujn

ynpaBAenHH

opraHoB

ocBáHBaTbcn

H

. . . . . . . . . . oöcTaHoBKoü

C O A f l a T a M CpO'IHOH C A y a î Ô b l I l p H 3 B a H H b I M CO C.VÄHMOCTblO HAH BblUieflUIHM H3

yrpoîKaeMoH

cpe^w

lian:

C T . AEHTENAHT AOKT. H H O I U Hap:

>^0Ka3aHHe

CAyaíöbi

IIOMOIIJH

npH3BaHHbiM

cpeflb!«

co

^ a H H b i e K CTaTbe noXitoBUHKa K a p o A b M O A -

OCBaHBaTbCfl

OÔCTaHOBKOH C O A H f l a T a M

cyflHMocTbK»

HAH

Bbime/IIIIHM

.

H3

cpOHHOH

yrpoîKaeMoH

. . ..

®epeHij BuinerpaflH: ^ O Î I O A H C H H C K CTaTbe NOAKOBUHKA KapoAb MoAHap: » 0 K a 3 a H H e n o M o i j j H 0 C B a n B a T b C H o ö c T a H o B K o ß c o A f l a T a M

RIOFLNOAKOBHHK FLOKT.

CpOHHOH CAySKÖbl n p H 3 B a H H b I M CO CyflHMOCTblO HAH BbllliefllUHM JKaeMofi c p e f l b i *

. . . . .

.

RIOFLNOAKOBHHK ÄOKT. A a c A o ¿ ( m i r a : MoAHap:

»OK33aHHe

H3 y r p O -

.

noMoujH

^ o n o A H e u H e K C T a T b e iioAKOBHHjca K a p o A b oCBanBaTbCJi

aôcTaHoBKofi

coAflaTaM

cpo^-

HOH CAYVKÔBR NPH3BANHBIM co CYFLHMOCTBIO HAH BBIIUE/IIUHM H3 y r p o a i a e i v i o f i e p e Abi« rioflnOAKOBHHK

AokT.

npecTynAeHHH

rioflnOAKOEHHK

coBepmeHHoro

K)CTHI|HH

BeHrepcKoro

KanHTaH

AOKT.

npecTyAPHHH

RIOFLNOAKOBHHK

flOKT.

MlIUIKOAgH: npoTHB

3anaca

OüblT

paCCAeflOBaHHH

KpaTKHH 6 0 3 0 p 06pa30BaHHfl

npoijecca

IlaA ILI. KeBH^n: CyfleÔHaa iianpaBAeHHbix

AOKT.

npoTHB

Aiiflop Ha«b

HeceHHfl

H M a ñ o p AOKT.

O BoeHHOM yroAOBHoM KofleKce ®epcH(i PaKoijH I l - r o BeHrepcKaii

BOEHHO-IOPHAHNECKAA

f e H . M a f i o p MHAHijHH

floKT.

THHSKOrO

HÎH3HH

/{opflb Kopflai

BoeHHo-yroAOBHoro

KJCTH^H

BHFLOB

HllITBaH

fleAerann«

B

T/IP

Ayican BuHije: FIHCbMO

.

öijeHKa

oTaeAbHwx

BOÔHHOH

CAyasöw

Waltrop EyiuiviaH: ..

Közművelődésünk helyzete Irta: Dr. Solymosi Zoltán alezredes

A közművelődés igen fontos társadalompolitikai kérdés. A „kiművelt emberfő" ideálja, a művelt társadalom megvalósítása napjainkban egyre sürgetőbb társadalmi igény. A fejlett szocialista társadalom építésének egyik kulcskérdése. Már az MSZMP X. kongresszusa is megállapította, hogy a közművelődés további tökéletesítésé szocialista fejlődésünk egyik alapkérdése. A társadalmi haladás felgyorsult üteme szükségessé tette a művelődéspolitika minden ágazatának felülvizsgálatát, a feladatoknak a mai élet követelményeihez történő hozzáigazítását. Az MSZMP KB 1972. novemberi határozata konkrét igényként határozta meg, hogy két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét. E határozat kapcsán született meg 1974 márciusában az MSZMP KB közművelődésről szóló határozata. Megalkotásával szocialista forradalmunk egyik központi feladata került napirendre. Politikai, gazdasági, társadalmi feladataink megvalósítása szorosan összefügg a tömegek politikai, szakmai és általános műveltségének emelésével. A szocializmus építésének egyre inkább kulcskérdése az ideológiai, kulturális feladatok megoldása, a szocialista tudat és életmód alakítása, fejlesztése. A határozat megállapításai szerint a közművelődésnek hazánkban ma kettős feladata van: pótolni a hiányzó általános műveltséget, illetve a figyelmet a műveltség bővítésére, színvonalának emelésére fordítani. Gyakorlatilag tehát az a feladata, hogy hatókörébe vonja a társadalom minden tagját. A határozat az ember segítését, a közösségi életmód elterjedésének ösztönzését teszi a közművelődés feladatává; tehát az általános és szakmai műveltség fokozását, a közösségi tudat kialakítását kell tevékenységünk középpontjába,állítani. A határozatban rögzített feladatok végrehajtásának egyik fontos feltétele, hogy a pártszervezetek a közművelődés terén politikai tevékenységük szerves részeként végezzék munkájukat. A pártszervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a kommunisták példát mutassanak saját művelődésükkel, magatartásukkal.

Az MSZMP KB közművelődési határozatával összhangban az MN PB is megtárgyalta közművelődésünk helyzetét és meghatározta a feladatokat. Az MN PB határozata többek között a közművelődés tartalmi feladatait írja elő. Ezek: — a politikai műveltség tudatos fejlesztése; — a közéleti tevékenység kibontakoztatásának segítése; — a szakmai képzettség fejlesztése; — az általános műveltség szintjének emelése; : — a kulturális igények felkeltése. Az MSZMP XI. kongresszusát a párt politikai fő vonalának folyamatossága — a változó feltételek figyelembevételével a szükséges korrekciók \ meghozatala — jellemezte. Mivel a kulturális politika a párt politikájának szerves része, ezért a kulturális politika alapelveinek megváltoztatására sincs szükség. Mindezek figyelembevételével hívja fel a figyelmet az MSZMP KB kongresszusi beszámolója a szocialista kulturális forradalom eredményeinek további gyarapítására, a dolgozók műveltségének és szakképzettségének növelésére, állandó megújítására. Kiemeli, hogy a művelődés, a műveltség egyéniséget formáló és közösségteremtő erő. j Az MSZMP XI. kongresszusának határozata megállapítja, hogy az.¡el- j múlt években gyarapodott népünk műveltsége. A fő feladat, hogy az elért \ eredményekre építve tovább erősítsük a közművelődés világnézetet for- | máló hatását, növeljük a társadalom tagjainak műveltségét. El kell érni, hogy mind többen művelődjenek folyamatosan, vegyenek részt általános és szakmai oktatásban, továbbképzésben, önképzésben. Kötelességünk a pártmunka részévé tenni a közművelődés támogatását. Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kulturális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabban formálja az emberek^ : szocialista gondolkodását, eszmevilágát. , A művelődés az egyén fejlődésének és közösségi kapcsolatainak nélkülözhetetlen tényezője, közösségteremtő erő. Gazdagítani és társadalmi méretekben fejleszteni kell az egyéni és közösségi öntevékeny művelődést. El kell érni, hogy az önművelés, a kultúra öröme a társadalom minden tagjának személyes és állandó szükségletévé váljon. A közművelődés a szocializmus felépítésének egyik fontos tényezője, tehát a közművelődési tevékenységet ideológiai, politikai munkának kell tekinteni A közművelődés társadalompolitikai jelentőségének felismerése jegyében született meg a közelmúltban a közművelődésről szóló törvény, amely az Alkotmány szellemében, a már meglévő, egyes részterületeket szabályozó joganyagra támaszkodva, a közművelődés egészét átfogó alapelveket és általános feladatokat, jogokat és kötelezettségeket foglalja össze. j Mindezek előrebocsátása után tekintsük át a katonai igazságügyi szer- j veknél a közművelődés helyzetét. Vizsgáljuk meg, mit tesznek az ügyészek

és bírák egyrészt az állomány általános műveltségi szintjének és tájékozottságának, másrészt saját politikai, szakmai és általános műveltségük növelése érdekében. Párttagjaink és szerveink egész személyi állománya megismerte az MSZMP KB 1974 márciusában hozott közművelődésről szóló határozatát. A témával vezetőségi ülésen, taggyűlésen és pártnapon foglalkoztak. Szó esett a közművelődési helyzetről a XI. kongresszus határozatainak szervezett keretek között történő feldolgozása alkalmával is. A személyi állomány ezen túl figyelemmel kísérte és kíséri a közművelődési határozat végrehajtásának alakulását a sajtóban és televízióban egyaránt. A debreceni és a szegedi pártalápszervezeteink munkaterveiben közművelődési témák is szerepeltek. Debrecenben pártnapot tartottak a „Szocialista életmód"-ról és a „Közművelődési feladatok az alapszervezetekben" címmel. Szegeden pedig közös kirándulásokat szerveztek a környék történelmi nevezetességeinek megtekintésére. Kaposvárott a pártvezetőség foglalkozott a közművelődési helyzettel. A többi alapszervezetnél nem előre meghatározott program szerint, hanem az esetenként adódó lehetőségeket használták ki (pl.: a Hadtörténeti Múzeum kollektív látogatása stb.). A szervezett jogpropaganda-tevékenységen belül mindenütt gondot fordítanak az olyan jogi propagandaelőadások, tájékoztatók, konzultációk tartására, amelyek nem szoros értelemben vett szakmai jogpropagandát jelentenek, hanem a mindennapi tevékenységi területünkön kívül esnek és a hallgatóság általános műveltségi szintjének emelését, illetve általános tájékoztatását szolgálják. Ez egyben az előadóktól a szoros értelemben vett szakmai felkészültségen túli hozzáértést igényel, tehát a felkészülés a saját ismeretanyag bővítését is szolgálja. Így a Budapesti Katonai Ügyészség alapszervezete a katonai életviszonyokat érintő jogszabályok ismertetésével, a Budapesti Katonai Bíróság alapszervezete A Magyar Néphadsereg helye népköztársaságunk állami szervezeti rendszerében című előadással, a kaposvári és a győri' alapszervezetek tagjai jogi fórumokkal, a szégedi alapszervezet tagjai pedig a helyőrségi klubban rendszeres jogi tanácsadásokkal segítik az állomány általános műveltségi szintjének emelését. • A debreceni alapszervezet tagjai sorozatban ismertetik a honvédelmi törvény rendelkezéseit, tájékoztatást adnak katonai igazgatási kérdésekről, a polgári alkalmazottak részére pedig előadásokat tartottak munkajogi kérdésekről. A politikai műveltség fejlesztésének közösségi formái: A szervezett politikai oktatás minden alapszervezetünknél a program szerint folyik. A résztvevők általában felkészülnek a foglalkozásokra, a megadott irodalmat elolvassák. Hasznosítják áz egyéb úton szerzett ismereteiket is. A hivatásos állomány részére tartott foglalkozások általában

aktívak. Nem mondható el ugyanez a polgári alkalmazottak foglalkozásairól. A pártvezetőségek rendszeresen beszámoltatják a szemináriumvezetőket és ellenőrzik a foglalkozásokat. Az állomány politikai képzésének emelését szolgálják a katonai kollégiumnál, a katonai főosztályon és a Kaposvárott időnként megtartott politikai tájékoztatók az aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről. A másodfokú szervek minden esetben részt vesznek a saját főhatóságuk által szervezett pártnapokon. Debrecenben, Kaposvárott és Szegeden az állomány esetenként részt vesz a helyőrségi klubban külső előadók által tartott politikai tájékoztatókon; ezenkívül pártnapokat tartanak ideológiai kérdésekről. Pártbizottságunk az alapszervezeteket ellátja a Pártélet, a Társadalmi Szemle és a Nemzetközi Szemle című folyóiratokkal. Az e folyóiratokból szerzett ismeretek hasznosításának hatékonysága azonban nem elégséges. A VB és a PB erre a körülményre többször felhívta a figyelmet. A VB általában negyedévenként tájékoztatást ad arról, hogy milyen pártnap tartására alkalmas írásos anyag áll rendelkezésére. Az alapszervezetek azonban ezt a segítséget, csak elvétve veszik igénybe. Az MSZMP KB Agitációs és Propagandaosztálya által havonta kiadott „Politikai vitakör" című kiadványt — amely aktuális kérdésekkel foglalkozik — ugyancsak nem hasznosítják. A VB rendelkezésére álló, a KB Titkársága által kiadott bizalmas tájékoztatókat sem használják fel. Az a korábbi probléma, amely az információs rendszerünk nem megfelelő voltával kapcsolatban vetődött fel, ma már megszűnt. A felsoroltakból is kitűnik, hogy számos anyag áll a VB rendelkezésére, amelyek egyaránt lényegesek kül- és belpolitikai kérdések tisztázására, azonban ezeket alapszervezeteink egyáltalán nem, vagy csak elenyésző mértékben veszik igénybe. Az állomány politikai műveltségi szintje emelése érdekében a jövőben ezeket a lehetőségeket fokozottabban kell hasznosítani. Az egyéni politikai képzettség színvonalának emelése érdekében a személyi állomány általában rendszeresen olvassa a napi sajtót, rendszeresen hallgatják a rádiót és tv-t néznek. Különösen népszerű a Magyarország című hetilap, amelyet szinte kivétel nélkül rendszeresen olvasnak, de hasonló népszerűségnek örvend a tv Hét című adása és a Fórum műsora is. Az említett tömegkommunikációs eszközök által közvetített érdekesebb információk az állomány körében megvitatásra kerülnek. Többen olvassák a Pártélet, a Társadalmi Szemle és a Nemzetközi Szemle jelentősebb, érdekesebb cikkeit. A politikai képzettség színvonalának emelése érdekében 9 fő Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen folytatja tanulmányait. Összességében megállapítható, hogy személyi állományunk jelentős részének belső igénye a politikai kérdések minél alaposabb ismerete. Gondot !

fordítanak politikai műveltségük szintjének emelésére, amely lemérhető a politikai foglalkozásokon, az elméleti jellegű taggyűléseken és pártnapokon a hozzászólások alapján is. Szakmai tevékenységünk egyben fontos politikai munka is. Ezért a szerveinknél dolgozók számára a politikai ismeretek nélkülözhetetlenek. Különösen fontos a szerveinkhez bekerült fiatalok képzése, meglevő politikai ismereteik szilárdítása és elmélyítése. Erre a pártalapszervezeteknek és a szakmai vezetőknek nagy gondot kell fordítaniuk. A politikai ismeretek fejlesztésének közösségi és egyéni formái jól szolgálják az igények kielégítését. Az állomány tagjai helyesen tájékozódnak a kül- és belpolitikai kérdésekben, gondot fordítanak egyéni képzésükre is. A polgári alkalmazotti állomány politikai képzésének hatékonyságát fejleszteni kell. Különösen az ezzel kapcsolatos igény felkeltésére kell nagyobb gondot fordítani. A személyi állomány szakmai műveltségi színvonalának emelése részben szervezett, közösségi formában, másrészt egyénileg, önművelés útján folyik. •. Az ügyészségeken havonta helyi szakmai konferenciákat tartanak. A konferenciákat a Budapesti Katonai Ügyészségen féléves, a Debreceni Katonai Ügyészségen éves program szerint tartják meg. A többi katonai ügyészségen az ügyészség vezetője által esetenként meghatározott aktuális jogi kérdésekről esik szó. A Katonai Főügyészség szervezésében évente két alkalommal kriminalisztikai továbbképzést tartanak, amelynek célja az ügyészi apparátusba újonnan bekerült elvtársak kriminalisztikai oktatása, illetve a kriminalisztikai ismeretek továbbfejlesztése. Ugyancsak a szakmai műveltség fejlesztését szolgáló közösségi forma az ügyészi—bírói aktívák megtartása. Általában a PB által kiadott anyagot beszélik meg. Ezen túl Debrecenben aktíván vitatták meg a mellékbüntetések alkalmazásáról, a Btk. 68. §-ának alkalmazásáról, az előállításos és demonstratív tárgyalások tapasztalatairól készített jelentést. Különösen jónak tartják azt az ügyészi—bírói aktívát, amelyen a felek tárgyalási magatartását vitatták meg a megyei Főügyészség és a megyei Bíróság képviselőinek, valamint a pártalapszervezet titkárának a bevonásával. Kaposvárott az aktivákon egy-egy jogpolitikai kérdést vitatnak meg, új jogi szakkönyveket ismertetnek, bírósági határozatokat és legfelsőbb bírósági állásfoglalásokat beszélnek meg. A Katonai Főosztályba Legfelsőbb Bíróság és a katonai bíróságok dolgozói részére kéthavonta összevont bírói továbbképzést tartanak. A helyi szakmai képzést a szervek sajátosságainak figyelembevételével folytatják. Így pl.: a Katonai Főosztályon a bírósági határozatok összeállításával kapcsolatos kérdéseket és vizsgálati jelentéseket vitatják meg. A Legfelsőbb Bíróságon a Jogi Továbbképző Intézet munkatársainak bevonásával tar-

tanak tájékoztatást az aktuális jogi kérdésekről, a rendőrségi nyomozásról, stb. A katonai bíróságokon általában kéthetenként egy-egy kiemelt témából tartanak szakmai megbeszélést. • A polgári alkalmazottak szakmai továbbképzésére csak esetenként és helyenként, tehát nem rendszeresen kerül sor. Megítélésünk szerint a polgári alkalmazottak szakmai — általános ügyviteli, jogi — továbbképzésének á rendszeressé tétele feltétlenül szükséges lenne annak érdekében, hogy az érdemi dolgozók munkáját hatékonyabban segíthessék. Az ügyészi és bírói állomány a rendelkezésre bocsátott jógi irodalmat folyamatosan, rendszeresen tanulmányozza. Esetenként a Honvédelem c. folyóiratban megjelent érdekesebb tanulmányokat is elolvassák. Sokan rendelkeznek kisebb szakkönyvtárral. Az ügyészek és bírák közül többen érdeklődnek speciális szakkérdések iránt. így Martin alezredes elvtárs a közlekedési bűncselekményekkel, Korda alezredes elvtárs a katonai szolgálati kötelezettség elleni bűncselekményekkel, míg Almásiné és Mayer elvtársak pszichológiai és szociológiai kérdésekkel foglalkoznak szívesen. Az említetteken túl Szilasi és Habony elvtársak a Zrínyi Kiadó részére brosúrákat írtak, míg Nagy Andor, Dingha és Légrádi elvtársak A parancsnoki büntető jogalkalmazás kézikönyvét írták meg. Szerveink dolgozóinak egyöntetű igényeként született meg a Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás című folyóirat, Folyóiratunk alkalmas arra, hogy hangot adjon a katonai ügyészi és bírói apparátust foglalkoztató szakmai kérdéseknek, teret kapjanak a katonai jogalkalmazás időszerű problémái, és vitalehetőséget ad a különböző szakmai nézetek egyeztetésére. Alkalmas eszköze a jogi műveltség fejlesztésének. A folyóiratban eddig megjelent cikkek, tanulmányok mintegy 90%-át a szerveinknél dolgozó elvtársak írták. A szerzők köre azonban nagyjából azonos. A párt- és a szakmai vezetésnek nagyobb gondot kell a jövőben fordítania a szerzők körének bővítésére való ösztönzésre. összegezve megállápítható, hogy a szakmai képzés az elöljáró szervek, illetve a helyi vezetés által meghatározott formában rendszeresen folyik. Az egyéni szakmai képzettség növelésére az állomány minden tagja kellő gondot fordít. Az általános műveltség emelésének igen változatosak a formái. : Több helyen a kiszállások alkalmával — ha mód és lehetőség van rá — megtekintik a helység történelmi, népművészeti nevezetességeit. Több budapesti alapszervezetünk közös látogatást szervezett a Szovjet Kultúra Házába, a Hadtörténeti Múzeumba, az NDK Centrumba, illetve a Szovjet Déli Hadseregcsoport Csapatmúzeumába.

, A szegedi elvtársak megtekintették az ópusztaszeri ásatásokat, Kalocsán pedig a Népművészeti Házat. A gépkocsitülajdonosok részére Rákóczitúrát szerveztek. A debreceni alapszervezet tagjai egy kirándulás alkalmával megtekintették a sárospataki Rákóczi várat és múzeumot, egy alkalommal pedig közös lemezhallgatást szerveztek. ' A vidéki alapszervezetek a közös színházlátogatások elmaradását a helyi színházak nem megfelelő színvonalával és a nem kielégítő műsorpolitikával indokolják. Egyénileg azonban általában negyedévenként mennek színházba, kevesebben pedig hangversenyre. Rendszeresen olvasnak szépirodalmat. Sokaknak szép házikönyvtáruk van.i Különösen jó a helyzet ott, ahol könyvterjesztő működik. Az állomány általában évente fejenként 500 Ft-ot költ, könyvvásárlásra. Sokak kedvenc témája a II. világháború eseményeivel foglalkozó irodalom. . .1 i Az állomány körében rendszeres a tv-nézés, a rádióhallgatás. A televízió bizonyos fokig háttérbe szorította a szépirodalom olvasását, s ez nálunk is tapasztalható. r A tiszthelyettesi, illetve polgári alkalmazotti állomány tagjai közül heten folytatnak középiskolai tanulmányokat. A hivatásos állománybór hárman tanulnak angolul, öten németül, ketten-ketten pedig oroszul és spanyolul. A Budapesten elhelyezett szerveinknél rendszeres, a vidéki szerveinknél pedig eseti — de eléggé gyakori — a szovjét katonai igazságügyi szervek beosztottaival történő érintkezés. Különösen a vidéki szerveinknél jelent az orosz nyelvtudás hiánya komoly problémát. Ennek kiküszöbölése, de a korszerű általános műveltség megszerzése érdekében szükséges lenne önkéntes alapon az orosz nyelvtanulás. Az orosz nyelvtanulással kapcsolatos igény felkeltésére — különösen a fiatalabb elvtársak körében — szükséges lenne a pártszervezetek és a szakmai vezetők ösztönzése. A nyelvtanulási kedvre az elöljáró szervék esetleges anyagi segítsége feltehetően kedvező hatást gyakorolna. Több helyütt a kollektív megmozdulások szervezésének akadályaként arra hivatkoznak, hogy sokan — mivel gépkocsival rendelkeznek -— egyénileg szerveznek programot szabadidejükben; többeknek, akiknek télkük van, az ott végzendő tevékenység köti le idejüket; hivatkoznak arra is, hogy a tv gazdag, változatos programja miatt inkább családi körben a műsort nézik; mások abban látják a kollektív tevékenység szervezésének akadályát, hogy kisgyermekeiket nem tudják hol elhelyezni. A Budapesti Katonai Ügyészségen és bíróságon a rendkívül nagy munkaterhelésre hivatkoznak. Ebből következik az is, hogy a családok között különösebb nexus általában nincs. Főleg a vezető szerveinknél és vidéken adott a lehetőség arra, hogy a személyi állomány kötetlen formák között politikai,' szakmai, irodalmi témákat beszéljen meg. A közös együttlétek alkalmasak a felvetődött kérdésekben a gondolatok kicserélésére és a téma iránti érdeklődés felkeltésére.

Jelentős számban vannak szerveinknél olyan elvtársak, akik rendszeres és aktív közéleli tevékenységet folytatnak. Többén tevékenykednek a TIT-ben előadóként, sportszövetségben, vagy sportegyesületben elnökségi j tagként, vagy' társadalmi munkásként, területi pártszervezetbén vagy ] KISZ-bizottságokon munkatársként, iskolai szülői munkaközösség elnökeként vagy tagjaiként, a Magyar Jogász Szövetség országos vagy megyei szervezeteiben elnökségek tagjaiként stb. Kaposvárott a megyei pártbizottság esetenként felkér elvtársakat különböző vizsgálatokban való részvételre. A Budapesti Katonai Ügyészségen a nagy leterheltségre hivatkozva, Győrött pedig azzal magyarázzák a közéletben való részvétel hiányát, hogy több megye tartozik az illetékességi területükhöz, így gyakorlatilag sehová sem tartoznak. A szakmai vezetők a politikai és szakmai műveltség fejlesztését irányzó kezdeményezéseket, törekvéseket támogatják. Ezzel szemben az általános j műveltség fejlesztése közösségi formáinak kialakítása terén részükről kezdeményezés, ösztönzés csak esetenként tapasztalható/ Általában tudomásul vészik a már jelzett objektív akadályokat. A pártvezetőségek váltakozó sikerrel foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Összességében megállapítható, hogy szerveinknél a politikai és a szakmai műveltség fejlesztésének közösségi és egyéni formái kialakultak, hasznosan szolgálják a közművelődési határozatban és a XI. kongresszus hatá; rozatában megjelölt célkitűzéseket. Hasonlóképpen gondot fordítanak az általános műveltség egyéni fejlesztésére is. Nem mondható azonban ez el ; az általános műveltség fejlesztésének közösségi formái tekintetében. Tapasztalatunk szerint, ahol jól kialakult kollektíva, megfelelő közösségi szellem van, az általános műveltség fejlesztését célzó közösségi megmozdulái sok is sikerrel járnak, a kollektíva tagjai igénylik is azokat. A szerveinknél dolgozó elvtársak jelentős számban és aktívan vesznek részt' a köz1 életben. : Pártbizottságunk 1976. I. félévében felmérte közművelődésünk helyze1 tét. A felmérésről készített jelentést és az abban foglalt javaslatokat a PB j í megtárgyalta és elfogadta. Személyi állományunk a jelentés tartalmát párt- j ] napokon ismerte meg. ! A közművelődés társadalompolitikai jelentősége indokolja, hogy szerveink egész állományának figyelmét ráirányítsuk — e cikk szerény keretei 1 között —a kérdés fontosságára, közkinccsé tegyük tapasztalatainkat, gon] dolatokat ébresszünk a művelődésünk színvonalának emelését célzó javas1 latok megtételére és intézkedések bevezetésére. Célunk a művelődés iránti > igény általánossá tétele, annak tudatosítása, hogy a közművelődés hazánk- fc ban országos ügy, a fejlett szocalista társadalom felépítésének egyik fel- ; i tétele. i j

i

Ideológiai és agitációs munkánk helyzete és továbbfejlesztésének feladatai a katonai igazságügyi szerveknél Irta: Dr. Rácz Sándor hadbíró alezredes

Az MSZMP Katonai Igazságügyi Szervek Pártbizottsága, annak Végrehajtó Bizottsága, illetve az, irányításuk alatt levő 9 pártalapszervezet — az 1974. év végén, valamint az 1975 februárjában történt — újjáválasztásukat követően is kiemelkedő jelentőségének megfelelően foglalkoznak a katonai igazságügyi apparátus személyi állományának politikai—ideológiai nevelésével, továbbképzésével és a természetszerűleg kapcsolódó agitációs feladatokkal és problémákkal. Pártbizottságunk, a Végrehajtó Bizottság a pártmunka e döntő fontosr ságú területén is a XI. kongresszus megállapításaiból és iránymutatásaiból indulnak ki, mely szerint: „A szocialista építés előrehaladásával növekszik a párt ideológiai tevékenységének jelentősége. Az ideológia területén fő feladatunk, hogy a társadalom politikai egységére támaszkodva továbbfejlesszük a tömegek szocialista tudatát, segítsük a szocialista építőmunkát". Irányító pártszerveink helyzetükből adódó fokozott politikai felelősségük tudatában, a minél eredményesebb végrehajtás érdekében; apparátusunk sajátosságának megfelelően felmérték és kimunkálták a XI. kongresszus határozataiból a katonai igazságügyi szervekre háruló feladatokat; kidolgozták az 1975-től 1980-ig terjedő időszakra vonatkozó politikai munkaprogramot. / Ezekben az alapvető pártpolitikai-munkaokmányokban a pártbizottság — a pártértekezletünk állásfoglalását is szem előtt tartva — kiemelt fontosságának megfelelően összegezi és értékeli az elmúlt években végzett politikai—ideológiai munkánkat, számbaveszi eredményeinket és reális helyzetünkből kiindulva határozza meg a további tennivalókat. Annak elismerése mellett, hogy pártszervezeteink — az előző időszakokban folytatott tevékenységük eredményeire építetten — az elmúlt években is aktívan munkálkodtak a párt politikájának ismertetésében és p o l i t i k a i nevelő munkánk eredményeként személyi állományunkban erősödött a párt iránti hűség, a szocializmus ügye iránti elkötelezettség, a pártbizott-

Ság további sarkalatos követelményként határozza meg, hogy még magasabb szintre kell fejlesztenünk a politikai—ideológiai munkánk színvonalát, mind az alapszervezeteinkben, mind pedig a pártbizottság irányító tevékenységében. Pártbizottságunk abból indul ki, hogy csakis ezzel a fokozott követelménytámasztással, a hatékonyabb és korszerűbb politikai nevelő munkával tudjuk biztosítani a lépéstartást a társadalmi élet más területein is bekövetkezett gyors ütemű fejlődéssel. Másrészt csak így tudunk eleget tenni annak a sajátos és igen felelősségteljes politikai kötelességünknek, ami abból adódik, hogy á katonai igazságügyi munka kielégítő végzésére csak politikailag elkötelezett, eszmeileg jól felkészített, hivatását szerető és jól ismerő állomány képes. I. A fentiekben említett munkaokmányokban meghatározott, az ott vázolt politikai—ideológiai, agitációs célok több évre szóló feladatok, eredményes megoldásuk természetesen szívós, következetes és tervszerű erőfeszítéseket követelnek pártszervezeteinktől nap mint nap. Az ebben a szférában folyó politikai munka segítésére a Pártbizottság, illetve a Végrehajtó Bizottság e területen is munkamódszerként alkalmazza, hogy — féléves munkatérvében meghatározottan — munkabizottságot bíz még egy időszak — rendszerint 2—3 évet felölelő 1 —felmérésével és a szerzett tapasztalatok alapulvételével a'további feladatok kimunkálásával. ; E bevált gyakorlatnak megfelelően — a pártbizottság 1976. I. félévi munkatervében foglaltan •— kapta feladatul munkabizottságunk: vizsgálja meg, hogy katonai igazságügyi pártszervezeteink ideológiai és agitációs tevékenységében mennyiben jutott érvényre a pártbizottság e tárgyú, 1973 március 26-án kiadott 6/1973. számú iránymutatása, a pártpolitikai munka e fontos területén milyen szintet értek el pártalapszervezeteink, és milyen további feladataink vannak e téren. A munkabizottság felmérése — melyet a Végrehajtó Bizottság és a Pártbizottság is magáévá tett — a következőkét tartalmazza: a) A kommunista pártoknak minden helyzetben, az osztályharc minden szakászában fontos feladatuk tudományos elméletük, a marxizmus—leninizmus továbbfejlesztése és az elméleti tételek torzításmentes, helyes gyakorlati alkalmazása: Az elmúlt évtizedekbén pozitív és negatív példák hosszú sora bizonyítja, hogy pártunk akkor érte el sikereit, amikor a gyakorlati munkában helyesen tudta alkalmazni'a marxizmus—leninizmus tanításait, az osztályharc, a társadalom szocialista átalakításának tudományosan megalapozott tör-; vényeit. Amint ez a folyamat megszakadt, azonnal nehézségek keletkeztek pártunk életében, a szocializmus építésében. A történelmi tapasztalat arra tanít — és ez drága áron szerzett olyan tanulság, amit soha nem szabad

• ! i j

| |

elfelejtenünk — hogy az elmélet lebecsülése, az ösztönösség, a szubjektívizmus, a revizionista vagy dogmatikus torzítások súlyos károkat okoznak a munkásosztály ügyének. , E helyütt is csak hangsúlyozhatjuk, hogy az elmélet elsajátításán túl az új ideológiai kérdések marxista—leninista megválaszolása a párt lényegéből fakadó követelmény; állandó ideológiai tevékenység nélkül nincs kommunista párt, bármilyen legyen a konkrét történelmi helyzeit; A fenti általános érvényű követelmények mellett, hazánk belső társadalmi fejlődése, a soron levő feladatok eredményes megoldása és a nemzetközi helyzet alakulása is arra kötelez bennünket, hogy különös figyelmet szenteljünk az ideológiai—agitációs munkának. f; Társadalmi fejlődésünk legújabb szakaszához érkezve két nagy feladat megoldása kerül előtérbe: az egyik népgazdaságunk sokoldalú fejlődése, a másik a tudat szocialista átalakítása. Ez az a két döntő láncszem, amelyet meg kell ragadnunk ahhoz, hogy előbbre jussunk a fejlett szocialista társadalom építésében. , , Az ideológiai—agitációs munka területén levő legalapvetőbb távlati cé-* lókat a párt programnyilatkozata, a közelebbi feladatokat pedig a XI. kongresszus határozata (V. Fejezet) foglalja össze. .A kongresszusnak e két fontos okmányát dialektikus egységben kell vizsgálnunk. : Amíg a párt X. kongresszusa a szocialista közgondolkodás fejlesztését határozta meg,, addig a XI., kongresszus a szocialista életmód általánossá tételét tűzte ki a legfontosabb ideológiai célként. A XI. kongresszus határozatai ugyanakkor arra is irányt mutatnak, hogy a szocializmus propagandájában erősíteni kell az élettel, a szocialista építő tevékenységgel való kapcsolatot. Rámutat arra: „Az agitációs és propagandamunka feladata, hogy továbbra is meggyőzően hirdesse forradalmi elméletünk alapvető elveit, céljait, pártunk politkáját, s mozgósítson az országos és helyi feladatok megoldására. Az eseményeket sokoldalúan, öszszetettségükben magyarázza és arra törekedjék, hogy a jelen kor, folyamatait, összefüggéseit minél szélesebb körben megértsék . . . küzdjön a szocializmustól idegen jelenségek ellen." A határozat külön is kiemeli a párttagok és a pártszervezetek kötelességét és felelősségét eszméink és politikánk képviseletében, terjesztésében, valamint a pártoktatás szerepét, a párttagság eszmei—politikai felvértezésében. Figyelemre méltó, egyre kiterebélyesedő vonása ideológiai életünknek az, hogy nemcsak a gazdasági építés szférájában szélesedik a szocialista integráció, hanem fokozódik a testvérpártok ideológiai együttműködése is. A fejlett szocialista társadalom építése nemcsak Magyarországon folyik. Mindent meg kell tennünk azért, hogy közkinccsé tegyük a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kollektív tapasztalatait és ezzel is meggyorsítsuk, könnyebbé tegyük a szocializmus építését hazánkban. Ezeket

áz új némzetközi érvényű törvényszerűségeket személyi állományúnkkal is jobban meg kell ismertetni. b) Rátérve a katonai igazságügyi pártszervezetek ideológiai és agitációs tevékenységére, a PB e tárgyú, már hivatkozott 6/1973. számú határozatának végrehajtását vizsgáltuk a XI. kongresszus előkészítéséig. A PB ideológiai—agitációs tárgyú fenti számú határozatát az alapszervezetek vezetőségi üléseken és taggyűléseken tárgyalták meg és határozták meg a helyi feladatokat. A legtöbb helyen a félévi munkatervekbe is felvettek ideológiai témájú tervfeladatokat, amelyeket következetesen végrehajtottak. A PB irányi mutatásának megfelelően minden alapszervezetnél kijelölték az ideológiai—agitációs munkáért felelősöket, akik személyes felelősséggel, lelkiismeretesen foglalkoztak a reájuk bízott területtel. Munkájukhoz a PB mellett működő Agitációs és Propaganda Bizottság általában félévenként kiadott egy orientáló tájékoztatót, amelyekben felhívtuk a figyelmet a különböző elméleti folyóiratokban megjelent olyan cikkekre és tanulmányokra, amelyek a tagság, a személyi állomány érdeklődésére tarthatnak számot és ismertetése elősegítheti a politikai tisztánlátást, bővítheti elméleti ismereteinket. A PB határozatát követően pártszervezeteink ideológiai—agitációs munkája a korábbiakhoz képest rendszeresebbé és tervszerűbbé vált. Az ebben az időszakban pártnapokon és taggyűléseken megvitatott vagy ismertetett politikai tájékozódást szolgáló témák felsorolásától azok nagy száma miatt eltekintünk. < Az alapszervezetek a PB iránymutatásainak megfelelően vezetőségi üléseken félévenként, taggyűléseken pedig évvégi beszámolás során átfogó értékeléseket adtak az e területen végzett munkáról, az elért eredményekről vagy az esetleges lemaradásról. Az előbbiek szerint lendületbe jött ideológiai agitációs tevékenység még dinamikusabbá és elmélyültebbé vált pártszervezeteinknél a XI. kongreszszusra való felkészülés időszakában, különösen 1974 második felében. Felvillanásszerűen utalunk csak vissza a KB által meghatározott pirogram szerint lefolyt előkészítő munkára, amelynek során alapszervezeteink kommunistái felelősséggel vitatták meg az előre közreadott kongresszusi irányelveket, programnyilatkozatot, * valamint a szervezeti szabályzat módosítására irányuló tervezetet. Pártunk politikájának helyességéért szefmélyes felelősséget is érző párttagjáink a nyílt fórumokon is színvonalas— olykor szenvedélyes — vitákban fejtették ki álláspontjukat, méltatták az elért eredményeket, de bátran szóvátették a hiányosságokat is, éltek a bírálat fegyverével. Ennek az időszaknak a lezárásaként számtalan értékes javaslat és észrevétel érkezett a Végrehajtó Bizottsághoz, amelyeket azután rendszerbe foglaltan, véleményezve továbbküldtünk az MN PB-hez.

A kongresszus tiszteletére Budapesti Katonai Ügyészség kommunistái elsősorban szakmai tárgyú, többirányú felajánlást tettek és teljesítettek, a szegedi elvtársak pedig társadalmi munkában vettek részt. Élénk érdeklődéssel és figyelemmel kísérte személyi állományunk a XI. kongresszus munkáját, több helyen kollektíven hallgatták meg Kádár elvtárs beszámolóját, utána spontán beszélgetések zajlottak le a hallottakról. Párttagságunk nagy figyelemmel olvasta a Népszabadság kongresszusi tárgyú cikkeit is, valamint a kapcsolódó tv-adásokat. A katonai igazságügyi szervek újonnan megválasztott PB és VB, valamint az alapszervezetek új vezetőségei kiemelkedő jelentőséggel foglalkoztak a kongresszuson elfogadott határozatok, szervezeti szabályzat, valamint pártprogram elmélyült feldolgozásának megszervezésénél. . A PB és a VB megkülönböztetett figyelmét és felelősségtudatát tanúsítja az az 1975 augusztusában készített felmérés, amely a kongresszus anyagait feldolgozó politikai foglalkozásokat, pártnapokat és egyéb rendezvényeket értékelte. A megállapítás szerint a feldolgozás akkori szintjét jónak lehetett értékelni, a megtartott politikai konferenciákon átlagon felüli volt az aktivitás, megmutatkozott a kongresszusi anyagban való elmélyültség és összefüggések mélyebb ismerete. Természetszerűleg ehhez kapcsolódóan a PB arra is nyomatékkal felhívta az alapszervezetek figyelmét, hogy továbbra is céltudatos és tervszerűen irányított ideológiai agitációs erőfeszítéseket kell tenniük a kongresszusi anyag még mélyebb és részletekbe menő megismertetésére. A PB-nek ez az iránymutatása továbbra is aktuális a jelen időszakra vonatkoztatva olyan kiegészítéssel,: hogy a kongresszusi határozatok időarányos része végrehajtásának menetközbeni ellenőrzésekor gondosan kell vizsgálni azt is, hogy politikai gyakorlatunkban helyesen történik-e a meghozott határozatok értelmezése. Önelégültség nélkül elmondható, hogy a PB és a VB megválasztása óta sokat tett a pártmunka, s ezen bélül annak szerves részeként az ideológiai, agitációs tevékenység — kongresszusi iránymutatásnak megfelelő — továbbfejlesztése, hatékonyabbá és tervszerűbbé tétele érdekében. Így a bevezetőben már említett két alapvető munkaokmány kidolgozásán túlmenően: — A PB állandó bizottságaként létrehozta az Agitációs és Propaganda Bizottságot, amely éves munkaprogram alapján végzi az alapszervezetek ezirányú tevékenységének irányítását, ellenőrzését és tájékoztatók kiadásával azok orientálását. — Az eddig elkészített három féléves PB munkatervben nagyszámú ideológiai—agitációs tervfeladatot határozott meg és hajtott végre. — Az alapszervezetek VB előtti beszámoltatásakor kiemelt hangsúlyt kapott az ilyen irányú tevékenység értékelése, a követelménytámasztás nagyobb volt.

A VB és PÍ3 erőteljesebb irányító munkája természetesen kihatott at alapszervezetek eziíányú tevékenységére is: — taggyűléseken megvitatták a kongresszus határozataiból a katonai igazságügyi szervekre háruló feladatok című anyagot és a helyi sajátosságokat meghatározták; — megbízták a vezetőség egyik tagját az agitációs és propagandamunka szervezésével és irányításával, a kaposvári alapszervezetnél pedig erre a célra helyileg is háromtagú bizottságot alakítottak; — ugyancsak tággyűléseken tárgyalták meg a ; PB 5 éves munkaprogramját és például a Katonai Főügyészségen és a győri alapszervezetnél elkészítették a saját 5 éves munkaprogramot is; — az évi beszámoló taggyűléseken átfogó értékelést adtak, vezetőségi üléseken pedig általában félévenként tárgyalták ezt a témát — több helyen beszámoltatták az e terülétért felelősöket is; — a félévenként készített munkatervekben rendszeresen meghatározták és végrehajtották az agitációs és propagandafeladatokat. A vezetőségek önértékelése f szerint a korábbi évek útkeresése után a beszámolási időszakban megtalálták és a pártmunkában most már helyesen határozták meg a szakmai és ideológiai munka arányát. Itt jegyezzük meg, hogy bár a mindennapi tevékenységünk során nem lehet mereven elválasztani a szakmai és a pártpolitikai munkát, munkabizottságunknak nem volt feladata á szakmai munkát segítő párttevékenység értékelése. ; Az összefüggés folytán azonban a szakmai munkával kapcsolatosan itt j mégis annyit el kell mondanunk, 1 hogy pártszervezeteink sokat tettek a jogalkalmazás új jogpolitikai irány el vériek megismertetésére és helyes al- j kalmazására, a bírósági és ügyészi törvény megfelelő propagálására és j méltatására. Minden lehetséges módon segítették az új Be. és a kapcso- j lódó utasítások elmélyült tanulmányozását és törvényes gyakorlati alkal- j mazását is. ' Általánosnak mondható pártszervezeteinknél az a gyakorlat, hogy a kifejezetten szakmai jellegű feladatokat bírói—ügyészi aktíván tárgyalják meg. A. Ideológiai agitációs jellegű témákat általában — félévenként, de egyes helyeken negyedévenként is szervezett — pártnapokon vitatják meg az alapszervezetek, amelyeken a nem párttag állomány túlnyomó többsége is részt vesz. Néhány pártnapi téma: — az ellenséges propaganda elleni harc erősítése; — a kispolgárság ideológiája; . - . . • ' , ! , . — a szocialista életmód; ' — ideológiai harc a nemzetközi küzdőtéren; — az imperialista államok fellazító taktikájáról; — a szocializmus szerepe a mai világ fejlődésében; — a két világrendszer közötti verseny mai szakaszának problémája;

— tájékoztató a chilei helyzetről; — vietnami élménybeszámolók (több alapsáerVezetnél). A témától függően esetenként — általában félévenként — taggyűléseken is megvitattak kül- és belpolitikai, továbbá ideológiai jellegű témákat. Néhány taggyűlési téma: — a katonai fellazítás tartalmi, politikai kérdései és alkalmazott módszerei; — a Kínai Népköztársaság helyzete és nemzetközi tevékenysége; — az V. ötéves terv irányelveinek ismertetése. A Katonai Főügyészség, az IM Katonai Főosztálya és a Katonai Kollégium alapszervezetei felhasználják a lehetőséget és részt vesznek a Legfőbb Ügyészség, az IM és a Legfelsőbb Bíróság pártszervezetei által rendezett pártnapokon. Itt az előadók a párt-, állami és társadalmi életünk kiemelkedő személyiségei és más ismert előadók, akik egy-egy témakörben átfogó tájékoztatást nyújtottak. Olyan neves előadók előadását hallgatták meg, mint Aczél György, Buda István, Plinszky Károly, Esztergályos Ferenc, valamint Chrudinák Alajos és Kulcsár István tv-kommentátorok. Itt kell megjegyezni, hogy a VB többszöri felhívása ellenére sem kapcsolódnak a .Budapesti Katonai Bíróság és Ügyészség alapszervei ezekhez az előadásokhoz, mint ahogy még ma sem kielégítő a vidéki alapszervek részéről a helyőrségi tiszti klubokban rendezett politikai előadások látogatottsága. A legtöbb alapszervezetnél — néhol havonta, máshol félévenként — politikai tájékoztatókat is tartottak saját előadóval, akik lelkiismeretesen és sokoldalúan felkészültek ezekre az előadásokra. A fentiekben említett, témájukat illetően csak példaszerűen vázolt rendezvényeknek elsősorban nem tájékoztató szerepük volt, hanem az ismeretanyag bővítésén túlmenően véleménycserére is módot nyújtott. A jól megválasztott belpolitikai kérdések, így különösképpen a gazdasági terület és annak problémái váltották ki a legnagyobb érdeklődést. Ezekhez a témákhoz szóltak hozzá a legtöbben, de sikeresek voltak a nemzetközi kérdésekről tartott tájékoztatók is. E rendezvények aktivitása, a jól kiválasztott és felkészült előadók mellett, azt bizonyították, hogy állományunk érdeklődik mind a bel-, mind a külpolitikai kérdések iránt. Ezt az érdeklődést — az önművelés igényével — nemcsak ezeken a fórumokon való aktív részvétel, hanem a tv és rádió politikai adásainak figyelemmel kísérésével és folyóiratok olvasásával igyekszik tagságunk kielégíteni. Alapszervezeteink a személyi állomány megnyilvánulásaiból, áldozatos és eredményes szakmai és politikai munkájából következtetést levonva, egyöntetűen azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy párttagságunk, személyi állományunk helyesen, jól érti pártunk politikáját, a szocializmus' ügye iránt elkötelezett, a párt irányvonalát aktívan és következetesen kép-

viseli, sajátos munkaterületén á párt határozatainak és a kormány politikájának magas szintű végrehajtásáért tevékenykedik. A marxizmustól idegen, burzsoá ideológiát tükröző nézeteket, vagy az imperialista fellazítási kísérleteket szolgáló jelenségeket, a kispolgári életszemlélet elismerését vagy követését nem tapasztalták. Figyelemre méltó pozitív vonása a jelenleg folyó ideológiai politikai nevelő munkának az, hogy a kollektív ráhatások mellett a személyes meggyőzés és foglalkozás — amit semmi sem pótolhat — is méltó helyet kapott. A már korábban is felismert ezen követelményt és kezdeményezéseket minden szintű pártszervezetünkre kötelezővé tette a KB ismert határozata a tagkönyvcserével kapcsolatosan. Az eddig elvégzett ilyen irányú munkánk igen jó hatással volt minden egyes párttagunkra, de mozgósító hatással járt a kommunista kollektívákra is, sok és mindenképpen hasznosítható tapasztalatokkal járt a jövőre nézve. Feltétlen említést érdemel az is, hogy a politikai aktivitást, a szocializmus ügye iránti meggyőződés elmélyülését, a szocialista hazafiság és internacionalizmus nemes érzését jól szolgálták állományunknál is a tavalyi jubileumi év felszabadulásunk és a győzelem 30. évfordulóján rendezett emlékezetes országos és helyi ünnepségeink. A szovjet hadsereggel való fegyverbarátságunk ápolását is szolgálták azok az ünnepségek és rendezvények, amelyeken állományunk a szovjet hadsereg katonai ügyészeivel és bíráival találkoztak. A szakmai látókör szélesítésén túlmenően a Varsói Szerződés tagállamainak közösségéhez tartozásunk érzését segítették elő azok a személyes látogatások is, amelyeket a szovjet, lengyel, bolgár, NDK és cseh katonai igazságügyi küldöttségek tettek nálunk és amit mi viszonoztunk. Pártszervezeteink hathatósan mozgósították személyi állományunkat a tavalyi országgyűlési és helyi tánácsválasztásokra is. Dicséretes módon növekedett például a Katonai Főügyészség és a Budapesti Katonai Ügyészség, illetve az IM Katonai Főosztály, Budapesti Katonai Bíróság és Katonai Kollégium alapszervezeteinek agitációs—propaganda együttműködése. Ilyen szervezéssel közösen történt látogatás az NDK Kultúrcentrumában és a Szovjet Déli Hadseregcsoport katonai múzeumában, ahol filmvetítés is volt. Az alapszervezetek által tett kezdeményezések közül itt már csak a közös kirándulásokról tudunk említést tenni, amelyek szintén jó hatással voltak a kollektívákra, hazánk tájainak és történelmi emlékeinek megismerését is szolgálták. Az ideológiai—agitációs tevékenység színvonalának emelkedését jelző kétségtelen eredmények mellett alapszervezeteink önkritikusan feltárják a munkájukban észlelt hiányosságokat is: — kevés volt a helyi kezdeményezés és tervszerűség (Győr);

— az agitációs és propagandamunkának nem volt munkatérve (Kaposvár); < 1 — amennyiben a vezetőség ezzel megbízott tagja akadályozva van, zavarok, kiesések keletkeznek az agitációs—propaganda munkában (Győr, Kaposvár, Budapesti Katonai Ügyészség); — helyenként egyes elvtársaknál és elvtársnőknél kényelmesség, közömbösség, passzivitás tapasztalható a politikai tájékoztatók, pártnapok iránt (több alapszervezet jelezte ezt); — nem sikerül elérni, hogy az alapszervezet tagjai rendszeresen olvassák a Társadalmi Szemle, a Pártélet, a Béke és Szocializmus folyóiratot; — a Budapesti Katonai Ügyészség és a győri alapszervezet arról számol be, hogy az állományukba került fiatal pártonkívüli fogalmazók — de a fiatal kinevezett polgári alkalmazott jegyzőkönyvvezetők — hatékony; életkori sajátosságoknak megfelelő politikai nevelése nincs megoldva, e téren lemaradás van; — a fiatal párttagjaink magas fokú ideológiai képzését biztosító marxista—leninista egyetemre való beiskolázásról csak a Katonai Főügyészség pártszervezete számolt be eredményekről. Munkabizottságunk a fentiekhez még annyit kíván hozzátenni, hogy az ideólógiai—politikai nevelőmunkánk fogyatékosságait is keresnünk kell az elmúlt időszak súlyos következményekkel járó fegyelmi ügyeiben is. Ezek is arra intenek bennünket, hogy erőteljesen fokozni kell az ideológiai politikai nevelőmunkánknak jellemformáló, erkölcsi ellenálló képességet is fejlesztő oldalát. A politikai oktatás apparátusunkban minden oktatási formában rendben folyt és történik ez évben is. A HM Politikai Főcsoportfőnökség határozatának megfelelően az oktatás a VB által meghatározott tematika szerint folyik. Az alapszervezetek kiemelik a tiszti csoportok foglalkozás vezetőinek gondos és alapos felkészülését, amelyet segített a VB által szervezett előkészítő eligazítás is. Jónak tartják azt a módszert is, hogy egy-egy elvtárs meghatározott témakörökből előre felkészül és kiselőadás keretében fejti ki nézeteit. Ezzel á módszerrel a foglalkozások aktívabbak lettek. Az elért eredményekkel nem mindenütt elégedettek a pártszervezeteink, még mindig tapasztalnak passzivitást egy-egy résztvevőnél. Az állomány egyik másik tagja csak akkor kapcsolódik be a közös munkába, ha éppen rákerül a sor a kiselőadás megtartásában vagy felszólítja a foglalkozás vezetője. Több helyről azt jelentik, hogy a polgári alkalmazottak eléggé passzívak, nem eléggé bátran nyilvánítanak véleményt a felmerült kérdésekről. Párttagságunk, személyi állományunk nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte az SZKP XXV., történelmi jelentőségű kongresszusát, amely

f

elvi szinten összegezte a kommunizmus építésének eddigi gyakorlati tapasztalatait. Az ott hozott világbékét is szolgáló, kiemelkedő fontosságú határozatok elmélyült megismerését tagságunk elengedhetetlennek és útmutatónak tartja. Minden alapszervezetünk felkészült erre, jelentéseikben kitérnek arra, hogy a politikai oktatás keretében hány foglalkozáson és milyen témák szerint csoportosítva történik a feldolgozás.

j j ! ;

II. Az előző fejezetben említettek összegezéseként a Pártbizottság — munkabizottságunk értékelését és javaslatait elfogadva — az alábbiakat álla- j pította meg: | A beszámolási időszak 3 éve alatt a katonai igazságügyi szervek párt- j szervezeteinek ideológiai—agitációs tevékenysége: a XI. kongresszuson i meghatározott magasabb követelményeknek megfelelően jelentősen tovább j fejlődött, előrelépett. Tervszerűbbé, tudatosabbá és hatékonyabbá vált az i alapszervezetek politikai nevelő munkája. • { Állományunknak a szocializmus ügye iránti elkötelezettsége, a párt ' irányvonala és a kormány politikája melletti kiállása töretlen. Ezt nap ; mint nap áldozatos, fáradságot nem ismerő mind színvonalasabb szakmai i és politikai munkájával bizonyítja is, mely tevékenység elősegíti a fegyveres erők és fegyveres testületek harckészültségi színvonalának emelését és a törvényességi helyzetük további szilárdítását. ' f , Ezt az értékelést bizonyítja és fémjelzi a Vietnamba küldött kommu- i nistáink helytállása és ehhez kapcsolódva az itthonmaradottak többlet- ; munka-vállalása. j Természetes, hogy a pártmunka ezen alapvető, legfontosabb területén i elért fejlődés nem teszi önelégültté pártszervezeteinket, párttagságunkat, ; személyi állományunkat. Tudatában vannak annak — és ennek hangot is ] adtak a jelen felmérés során is —, hogy az ideológiai, politikai életben ] különösen nincs helye a megállásnak, a kényelmességnek, a közömbösség- { nek és a lazításnak. > ' Tudatában vannak annak — és ennek érdekében már nem is keveset tettek —, hogy az ideológiai munka fontossága és ebből éredően politikai felelősségük egyre növekszik, mert: — A nemzetközi osztályharc küzdőterén, a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának térhódítása -- amely mindinkább visszafordíthatatlan folyamat lesz — nem jelenti az eszmék antagonizmusának megszüntetését. Kézfogás a Szojuz—Apolló űrhajóban, tudományban és technikában, gazdaságban, nem jelenti a kézfogást i az . ideológia területén, ahol kibékíthetetlen eszmék állnak egymással szemben. A szocialista világrendszer elleni harc súlypontja az ideoló1 giai frontszakaszra helyeződött át.

— Tudjuk; hogy az imperializmus katonai és ideológiai fellazító kísérleteivel, aknamunkájával szemben állandó ideológiai készenlét szükséges. — A burzsoá antimarxista elméletek mind újabb és újabb Válfajai ellen tudatos és türelmes, széles látókörű politikai műveltségen alapuló meggyőző érveléssel lehet a legeredményesebben küzdeni. — A mind bonyolultabban és árnyaltábban jelentkező kül- és belpolitikai kérdésekre, problémákra a leghelyesebb marxista—leninista válasz gyors megtalálása is egyre alaposabb ideológiai felkészültsé1 get igényel; < /< — De mind többször kell választ adni személyi állományunknak a tudományos—technikai forradalom és a szocializmus újabb napi kérdéseire is. A fenti megállapításokból kiindulva, az ideológiai—agitációs munka továbbfejlesztése érdekében a pártbizottság a következő főbb feladatokat határozta meg: 1. A VB és a PB az ideológiai és tömegpolitikai munka egyre fokozódó fontosságának megfelelően határozza meg féléves munkatervi feladatait és folyamatosan végezze az alapszervezetek elvi irányítását és beszámoltatását. 2. Az Agitációs és Propaganda Bizottság a jövőben a helyszínen is ellenőrizze és segítse a politikai neVelő munkát. Félévenként tájékoztatókat adjon ki és ugyanilyen időszakonként el kell igazítani és esetenként be kell számoltatni az ideológiai—agitációs munkával megbízott elvtársakat. 3. Az alapszervezetek az évi beszámoló taggyűléseken átfogóan elemezzék ezt a területet, ezen belül: a) Vezetőségi üléseken évenként számoltassák be az ideológiai agitációs felelősöket. Ellenőrizzék rendszeresen és segítsék, évente pedig értékeljék a politikai oktatást. b) Az ideológiai—agitációs és politikai nevelő munkát, a személyi állomány képzettségi szintjének és életkorának megfelelően tovább differenciálják elsődlegesen az önképzés és a személyre szóló agitáció területén. c) Fordítsanak nagyobb gondot a politikai nevelő münka jellemformáló, erkölcsi ellenálló képességet fejlesztő hatására. d) Mérjék fel és a parancsnok elvtársakkal egyetértésben a lehetőség szerint iskolázzák be az arra alkalmas fiatal elvtársakat a Marxista—Leninista Egyetem elsősorban szakosító tagozataira. 4. A Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás című folyóiratunkban esetenként jelenjen meg egy-egy ideológiai—agitációs tárgyú cikk. Javasolja a szerkesztő bizottságnak, hogy az ilyen cikkek tervezését és megjelentetését szorgalmazza.

Megjegyezzük, hogy a Szerkesztő Bizottság éppen ezen utóbbi kívánalomnak tett eleget, amikor a fentiek megírására hívta fel munkabizottságunkat és ezt a cikket le is közölte. Befejezésként feltétlenül szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet a Központi Bizottság 1976. október 26-i ülésén hozott, a párttagok marxista— leninista nevelésének feladatairól szóló határozatára. Az ebben foglaltak természetesen számunkra is kötelező érvényűek, s a fentiekben elmondottak összegező lezárásaként, ugyanakkor a marxizmus—leninizmus alkotó, dialektikus folyamatosságának megfelelően, további pártpolitikai munkánk nemes ösztönzőjeként csupán e határozat szép befejező gondolatát idézzük: „A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a párttagság ideológiai felkészültségének növelése útján a Magyar Szocialista Munkáspárt még jobban betölti történelmi küldetését: a fejlett szocialista társadalom építésének vezetését. A Központi Bizottság elvárja a pártszervezetektől, hogy mindennapi tevékenységünkben nagy figyelemmel foglalkoznak az eszmei nevelő munka feladataival. Felhívja a kommunistákat, hogy mélyítsék el marxista—leninista tudásukat, éljenek és dolgozzanak eszméik szellemében, szocialista hazánk további felvirágoztatásáért." Meggyőződésünk, hogy apparátusunkban a korszerűbb, hatékonyabb és még magasabb színvonalú ideológiai—politikai nevelő munka feltételei adottak és a következő felmérés során a további fejlődésről is számot tudunk adni.

A Német Demokratikus Köztársaság katonai ügyészi szervezetének néhány feladatáról* Irta: Alfréd Leibner vezérőrnagy, az NDK katonai főügyésze

1976. november 17-én volt 20 éve annak, hogy a Német Demokratikus Köztársaság katonai ügyészi szervezetét megalapították. A katonai ügyészi szervezet munkatársai e napon a honvédelmi szerveink körében végzett 20 éves, eredményekben gazdag munkára tekinthettek vissza, amellyel — hála a párt-, az állam- és a hadseregvezetés támogatásának — mindig becsülettel eleget tettek az alaptörvény által reájuk ruházott feladatoknak. Nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy tovább fejlődtek és erősödtek ebben az időszakban az NDK katonai ügyészi szervezetének báráti kapcsolatai a Varsói Védelmi Szerződés többi hadseregének katonai ügyészi szervezeteivel. Mind nagyobb jelentőségre tett szert emellett a katonai ügyészi munkában jelentkező legkülönbözőbb problémák tekintetében a szocialista internacionalizmus szellemében folytatott közös tápasztalátcsere. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság katonai ügyészi szervezetének beosztottai közötti baráti és szívélyes találkozók is arra mutattak, hogy növekszik a két baráti országban az egymás katonai ügyészi szervezete felépítésére, fejlődésére és munkamódszereire vonatkozó ismeretek bővítésének igénye. így nem is adódhat az NDK katonai ügyészi szervezete megalapításának 20. évfordulójánál méltóbb alkalom ahhoz, hogy e kérdések közül egyeseket e jelentőségteljes jubileummal összhangban közelebbről megvilágítsunk. Az NDK katonai ügyészi szervezetének fejlődése Az NDK katonai ügyészi szervezetének fejlődése szétválaszthátatlanuí kapcsolódik az NDK fegyveres szervei létrehozásának szakaszaihoz. Amint az 50-es évek elején a Német Szocialista Egységpártnak és az NDK kormányának a szocialista építés védelmére és biztosítására vonatkozó határozata alapján felállításra kerültek a Népi Rendőrség laktanyában elhe* Fordította: dr. Korda György hadbíró alezredes.

lyezett egységei1, létre kellett hozni egy olyan szervet is, amelynek hatáskörébe tartozik a Népi Rendőrség laktanyában elhelyezett egységeinek beosztottai által elkövetett bűncselekmények vizsgálata és érdemi lezárása. E követelményeknek megfelelően került felállításra előbb a Belügyminisztérium Vizsgálati Irodája, majd 1954. július 1-én a Népi Rendőrség Ügyészsége. Mindkét szerv a katonai ügyészi szervek előfutárának tekinthető. A Nemzeti Néphadseregnek az 1956. évi január 18-i törvénnyel történt létrehozása szükségessé tette, hogy szabályozzák a katonai életviszonyok feltételeinek megfelelő szocialista igazságszolgáltatás problémáit is. így a Nemzeti Néphadsereg felépítéséhez alapul szolgált a munkásosztály pártja katonapolitikai ismereteinek sora, melyek azt is egyértelműen meghatározták, hogy milyen módon kell egy szocialista hadseregben az öntudatos katonai fegyelmet és szolgálati rendet létrehozni, továbbá fenntartani. Ezáltal kezdettől világos volt, hogy a szocialista jog és a szocialista igazságszolgálr tatás alapelveinek — különösen a szocialista törvényesség betartásának — szerves részévé kell válnia a mi fiatal szocialista fegyveres erőink fejlődésének. Jelentős lépés volt ez irányban a katonai ügyészi szervezet megalakítása 1956. november 17-én. Követte ezt 1957. december 11-én a Büntetőjogi kiegészítő törvény 2 kibocsátása, amelybe első alkalommal kerültek felvételre olyan tényállások, amelyek büntetni rendelték a hadrafoghatóság és a harckészültség ellen irányuló cselekményeket. A katonai ügyészi munka felszínre hozott azonban néhány, a fejlődésből adódó problémát, így például nem volt még általános hadkötelezettség és a Nemzeti Néphadsereg feltöltése az önkéntesség elvén alapult. Ebből következett, hogy a katonai fegyelmet és szolgálati rendet sértő bűncselekményekért (a katonai bűncselekményekért) való büntetőjogi felelősség a fegyveres erőkben teljesítendő szolgálat önkéntes vállalására vonatkozó kötelezvény aláírásától függött. Ezen túlmenően a katonai ügyészségeknek — tekintve, hogy nem volt még katonai bíróság — a területileg illetékes polgári bíróságnál kellett vádat emelniük. 1962. január 24-én vezették be az NDK-ban az általános hadkötelezettséget. Ezzel új szakasz kezdődött a Nemzeti Néphadsereg fejlődésében. A bírósági szervezeti törvényt és az ügyészségről szóló törvényt kiegészítő törvények kibocsátásával, továbbá egy katonai büntető törvény és katonai bírósági rendtartás 3 megalkotásával az 1962. és 1963. években megterem-

1

Karhatalmi alakulatok (fordító mcgj.). Büntető novella (fordító megj.). 3 Jelenleg az 1974. évi szeptember 27-én kiadott katonai bírósági rendtartás vényben. 2

van ér-

tődték a katonai igazságügyi szervek eredményes munkájának legfontosabb államjogi alapjai. > Mire 1968-ban új Büntető Törvénykönyv (Btk.) lépett hatályba az NDKban, a Nemzeti Néphadsereg már modern és ütőképes szocialista hadsereggé fejlődött. E fejlődési állapotnak megfelelően tovább tökéletesedtek á katonai bűncselekményekre vonatkozó büntetőjogi szabályok is; az önálló katonai büntető törvény megszüntetése mellett bekerültek a Btk.-ba, annak 9. fejezeteként. A szocialista j ogrend további kiépítésével és a hadügyi forradalommal növekedtek az NDK katonai ügyészi szervezetének munkatársaival szemben támasztott követelmények is. Amikor 1956-ban megkezdték tevékenységüket, rendelkeztek ugyan többéves tapasztalattal a Népi Rendőrség Ügyészségén, különösen a Népi Rendőrség laktanyában elhélyezett egységei körében végzett munka alapján, de a Nemzeti Néphadseregben reájuk váró munka differenciáltabbá tette feladataikat és növelte felelősségüket. Ehhez mindenekelőtt kellően képzett káderekre volt szükség, akiknek a Népi Rendőrség kipróbált ügyészi állománya oldalán rövid időn belül meg kellett tanulniuk ellátni felelősségteljes beosztásukat. A Népi Rendőrség Ügyészsége felállításánál egyes esetekben igénybe vették a polgári életben tevékenykedő érdemes jogászfunkcionáriusokat, olyan elvtársakat, akik már az antifasiszta ellenállási mozgalomban kitüntették magukat, és akik 1945 után a fasizmus szétzúzását követő első években aktív részesei voltak a demokratikus igazságszolgáltatás kiépítésének. Az idő folyamán mind jobban megmutatkozott azonban, hogy a katonai jogászoknak fokozottari rendelkezniük kell katonai ismeretekkel és rátermettséggel is. Következésképp az ötvenes évek közepén oda jutottunk, hogy a Nemzeti Néphadsereg soraiból képeztünk ki katonai ügyészeket, jogi főiskolai képzésben részesítve őket. Ma a katonai ügyészi utánpótlást a jogi karok1 Végzőseiből biztosítják, akik között elegendő tartalékosa van a fegyveres szerveknek. A vizsgálótisztek utánpótlásához igénybe vesszük a Nemzeti Néphadsereg vagy a Határőrcsapatok kipróbált és megfelelő hivatásos tiszthelyetteseit, akiket egy kriminalisztikai szakiskola hároméves tanfolyamának elvégzése után tisztté neveznek ki és mint vizsgálótisztet osztanak be. A katonai ügyészi szervezet rendszere és felépítése A Német Demokratikus Köztársaság Ügyészsége az egységes szocialista államhatalom szerve, amelyet a legfőbb ügyész irányít. Feladatainak megvalósításánál támaszkodik valamennyi állami szerv, a társadalmi szervezetek, a szocialista kollektívák és az állampolgárok közreműködésére. Az alapvető jogszabály, amely az ügyészi szervezet tevékenységét meghatározza, az ügyészségről szóló 1963. évi április 17-i törvény Ez azt a feladatot

ruházza az ügyészi szervezetre, hogy a szocialista állami és társadalmi rend, valamint az állampolgárok jogainak védelmében elszánt harcot folytasson minden bűncselekménnyel szemben, derítse fel azok okait és az elkövetésüket elősegítő körülményeket, irányítsa a nyomozati eljárást, és őrködjön afelett, hogy a törvényt pontosan betartsák és helyesen alkalmazzák, Az ügyészségnek kell vádat emelnie a bíróságok előtt a bűncselekmények elkövetőivel szemben és perorvoslattal élni a törvénysértő bírósági döntések ellen. Az gyakorolja a büntetésvégrehajtás feletti felügyeletet is. . Ezek az alapvető feladatok teljés terjedelmükben vonatkoznak a katonai ügyészi szervezetre is, mint az NDK egységes ügyészségének részére. Ezen, belül egész tevékenysége arra irányul, hogy segítséget nyújtson a Nemzeti Néphadsereg, az NDK határőr csapatai és a Véderő Pótszolgálat szervéi legnagyobb fokú harckészültségének biztosításához. A bűnözés elleni harc és a többi törvénysértés leleplezése a katonai ügyészi szervezet specifikus, ámde rendkívül jelentős hozzájárulása ennek a feladatnak a megvalósításához. . A katonai ügyészség tevékenysége során a parancsnokakkal, a politikái szervekkel, valamint a pártszervezetekkel és a Szabad Német Ifjúság szórvezeteivel kiépített szoros együttműködésre, továbbá a katonai kollektívákra támaszkodik. A katonai ügyészségek és a parancsnokok együttműködésének alapelveit a nemzetvédelmi miniszternek „A bűncselekmények és más jogsértések, rendkívüli események és kimutatás-köteles károk jelentéséről, kivizsgálásáról, valamint feldolgozásáról, továbbá a szocialista jognak a Nemzeti Néphadseregben való érvényesítésével kapcsolatos feladatokról" szóló utasítása (jelentési és vizsgálati utasítás) határozza meg, amelynek hatálya kiterjed az NDK határőr csapataira is. A katonai ügyészi szervezetet a katonai főügyész irányítja, aki az NDK legfőbb ügyészének egyik helyettese. A katonai főügyész felelős és beszámolni köteles a legfőbb ügyésznek a Nemzeti Néphadsereg, az NDK határőr csapatai és a Véderő Pótszolgálat szervei területén jelentkező ügyészi feladatok tervezéséért és irányításáért. Minden katonai kérdésben, épp így fegyelmi tekintetben is a katonai főügyész a nemzetvédelmi miniszternek van alárendelve. , A katonai ügyészségek szervezeti felépítése megfelel a Nemzeti Néphadsereg és az NDK határőr csapatai szervezetének. A katonai főügyész alárendeltségében működnek á haderőnemek és a katonai körzetek katonai ügyészei, továbbá az alakulatok és a határőrparancsnokságok katonai ügyészei. E mellett egy haderőnem vagy egy katonai körzet ügyészének jogállása megegyezik egy megyei főügyészével, míg az alakulat, illetve a határőrparancsnokság katonai ügyészének a jogai a járási ügyészének felelnek meg. A demokratikus centralizmus elveinek megfelelően az alakulatok, illetve a határőrparancsnokságok katonai ügyészei a haderőnem, illetve a katonai körzet katonai ügyészének vannak alárendelve, és annak

j j j i j \

minden tekintetben felelősséggel tartoznak. A katonai ügyészségek szervezetét és állomáshelyét a katonai főügyész állapítja meg, a nemzetvédelmi miniszterrel egyetértésben. A katonai ügyészi szervezet feladatainak tervezése, irányítása és megvalósítása érdekében a katonai főügyész, valamint a neki alárendelt szervek kötelesek: — irányítani a katonai bűncselekmények és a köztörvényi bűncselekmények tervszerű leküzdése érdekében folytatott harcot; — irányítani és ellenőrizni a hozzájuk rendelt szervek vizsgálati tevékenységét és felelősségre vonási gyakorlatát; — szabatosan és alaposan elemezni meghatározott bűnözési jelenségek és más törvénysértések okait, valamint a megvalósításukra kedvező körülményeket; — harcot folytatni a katonai ügyészség hatáskörének keretei között az államellenes bűncselekmények felszámolásáért; — szervezni, irányítani és ellenőrizni az általános törvényességi felügyeletet, továbbá irányítani és összehangolni a felvilágosító munkát és a jogpropagandát; — ügyészi felügyeletet gyakorolni a katonai személyek büntetését végrehajtó intézeteknél; — tervezni, irányítani és ellenőrizni a. katonai ügyészi szervezet dokumentációs és információs tevékenységét; — vezetni és kiértékelni a katonai igazságügyi szervek egységes bűnügyi statisztikáját; — megvalósítani a szocialista káderpolitika elveit, beleértve a katonai ügyészi szervek valamennyi jogász beosztottja és technikai munkatársa továbbképzésére és beiskolázására vonatkozó intézkedések tervezését és szervezését; — megvalósítani a szovjet fegyveres erőknek az NDK területén való ideiglenes tartózkodására vonatkozóan az NDK kormánya és a Szovjetunió kormánya között megkötött egyezményből reá háruló feladatokat; — megoldani az NDK kormányának más államokkal kötött jogsegélyegyezményeiből eredő oly kérdéseket, amelyek intézése a katonai ügyészi szervezet hatáskörébe tartozik. A katonai főügyész alárendeltségében működő katonai ügyészségek mellé vizsgálók vannak rendelve. A vizsgálók vezetik a nyomozást minden bűncselekmény tekintetében, amelyre nézve a katonai ügyészségek hátáskörrel rendelkeznek. Jogállásuk megegyezik az NDK Büntető Perrendtartásában meghatározott vizsgálati szervekével.

A katonai ügyészi szervezet hatásköré A katonai ügyészi szervezet felelős, az NDK ügyészségéről szóló 1963. évi április 17-i törvény alapján, a szocialista jog és a szocialista törvényesség egységes alkalmazásáért, valamint betartásáért a — hatáskörébe tartozó — — Honvédelmi Minisztérium — Néphadsereg — NDK határőr csapatai — Véderő Pótszolgálat szervei területén. Ennek megfelelően a katonai ügyészi szervezet hatásköre — különösen a bűncselekmények és a rendkívüli események vizsgálata tekintetében, — kiterjed: — minden katonai személyre; • ide tartozik minden katona, tiszthelyettes, tiszt és tábornok, aki tényleges katonai szolgálatot, véderő pótszolgálatot vagy tartalékos szolgálatot teljesít. • Tényleges katonai szolgálatot teljesítenek a Nemzeti Néphadseregben és az NDK határőr csapatainál. Véderő pótszolgálatot látnak el az Állambiztonsági Minisztérium szerveinek beosztottai, a Népi Rendőrség laktanyában elhelyezett egységei (Készenléti Rendőrség) és a Belügyminisztérium Közlekedési Rendőrségének karhatalmi századai. Tartalékos szolgálatot teljesítenek a hadkötelezettségről szóló törvény és a tartalékos szolgálatra vonatkozó utasítás alapján ki: képzésre vagy gyakorlatra behívott katonák, tiszthelyettesek és tisztek. — azokra a személyekre, akik a katonai szolgálatra, vagy a véderő pótszolgálatra való behívásuk előtt valósítottak meg bűncselekményt, de a bűncselekmény ismertté válásakor, illetve a vádemelés időpontjában már tényleges katonai szolgálátot, véderő pótszolgálatot vagy vagy tartalékos szolgálatot teljesítenek; — azokra a személyekre, akik a katonai szolgálat vagy a véderő pótszolgálat teljesítése alatt követtek el bűncselekményt, noha a bűncselekmény ismertté válásakor már nem katonák; — a Nemzeti Néphadsereg, az NDK határőr csapatai és a Véderő Pótszolgálat szerveinek polgári alkalmazottaira; — azokra a polgári személyekre, akik kémkedéssel, hazaáruló hűtlenséggel, di verzióval vagy szabotázzsal a honvédelem biztonságát .ve. szélyeztetik. Ha ugyanazon személy által megvalósított több bűncselekmény közül egyik a katonai ügyészség hatáskörébe tartozik, a katonai ügyészi szervé-

zet hatásköre kiterjed valamennyi bűncselekményre. Éppígy kiterjed á többek által elkövetett bűncselekmény esetén minden elkövetőre, ha egyi! kük a katonai ügyészség hatáskörébe tartozik. Végül a katonai ügyészi szervezet hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények is, amelyeket a Varsói Védelmi Szerződésben részt vevő államok vagy baráti államok katonai személyei az NDK területén valósítanak meg. A katonai ügyészi szervek tevékenységének néhány formája és módszere a nyomozati eljárásban Míg a polgári életben az ügyészség általában nem maga nyomoz, hanem csak irányítja a Belügyminisztérium, az Állambiztonsági Minisztérium és a Vámigazgatás vizsgálati szerveit a nyomozati eljárásban és jogosult azzal kapcsolatban utasításokat adni részükre, a katonai ügyészség elvileg maga folytatja le a vizsgálatot és végzi a nyomozati eljárást egészen annak lezárásáig. Vonatkozik ez mindenekelőtt minden katonai személy által megvalósított katonai és köztörvényi bűncselekményre. Kivételt képeznek meghatározott államellenes bűncselekmények, amelyek tekintetében az Állambiztonsági Minisztérium vizsgálati szervei folytatják le a nyomozást. Ilyen esetekben az egyébként illetékes katonai ügyészség gyakorolja a nyomozati eljárás feletti felügyeletet. A feljelentés ellenőrzése 4 során vagy a nyomozati eljárásban szükséges vizsgálat foganatosításához a katonai ügyészek mellé vizsgálótisztek vannak rendszeresítve, akik a részükre adott utasításnak megfelelően járnak el. Az illetékes parancsnok nem nyomozószerv. Mivel a nyomozati eljárás elrendelése igen jelentős beavatkozást jelent egy katonai személy életébe, erre csak a katonai ügyész van feljogosítva. Ö dönt arról saját felelősségi körében. Az ilyen intézkedés okai nagyon sokfélék lehetnek. Így vannak rendkívüli események, amelyek bűncselekmény elkövetésének gyanúját vetik fel, és a parancsnok kivétel nélkül köteles jelentést tenni róluk a katonai ügyésznek. Ennek megfelelő rendelkezéseket tartalmaz a nemzetvédelmi miniszter már említett utasítása a jelentési kötelezettségről és a vizsgálatokról. A parancsnok jelentését feljelentésként kell kezelni és kivizsgálni. Ez nem zárja ki, hogy a katonai ügyész más módon, például egy sértett közvetlenül nála megtett feljelentéséből vagy a Népi Rendőrség illetékes járási hivatalától szerezzen tudomást a katonai személy által a polgári életben megvalósított bűncselekményről.

4

Feljelentés-kiegészítés (fordító megj.).

A feljelentés ellenőrzésének célja annak tisztázása, hogy álapoS-e a bűncselekmény elkövetésének gyanúja és szükséges-e a nyomozati eljárás elrendelése. Már ebben a szakaszban megtehetők a következő intézkedések: —' tanúk kihallgatása, — helyszíni szemle, — nyomok biztosítása, — véralkohol-meghatározás, — személy- és tárgyazonosításra vonatkozó intézkedés, — állásfoglalások és felvilágosítások beszerzése, — vizsgálati jegyzőkönyvek és más hivatalos adatok megtekintése. Kényszerintézkedések, mint a házkutatás, a motozás, a lefogás vagy az őrizetbevétel, a feljelentés ellenőrzésének szakaszában nem alkalmazhatók. Az ellenőrzés eredményeként a katonai ügyész arra az elhatározásra juthat, hogy — el kell tekinteni á nyomozás elrendelésétől, mivel nem nyert igazolást bűncselekmény elkövetésének gyanúja; — átadja az ügyet az illetékes parancsnoknak fegyelmi intézkedés alkalmazása végett; — el kell rendelni a nyomozati eljárást. A nyomozati eljárás elrendelésére szabály szerint akkor kerül sor, ha egy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja áll fenn, és további átfogó vizsgálat szükséges ahhoz, hogy a cselekmény elkövetésének körülményeit és következményeit, az elkövető személyiségét, indítékait, bűnös magatartásának súlyát minden oldalról tisztázzák és a súlyosbító, valamint az enyhítő körülményeket felderítsék. Különös jelentősége van ennek során a katonai kollektívák és a társadalmi erők bevonásának. Ha a nyomozati eljárás lezárása után a katonai ügyész azt állapítja meg, hogy egy csekély súlyú bűncselekményről van szó és nem látja szükségesnek bírói büntetés kiszabását, átadja az ügyet az illetékes parancsnoknak a Szolgálati Szabályzat — a fegyelmi jogkörre és a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályzat — rendelkezéseinek alkalmazása végett. Az átadás előfeltétele azonban, hogy az ügy tényállása teljes mértékben tisztázást nyerjen és a tettes a jogsértést elismerje. Az átadás írásbeli, indoklással ellátott áttételi határozattal történik. Vádat emel a katonai ügyész azokban az esetekben, amikor a nyomozati eljárás során megállapították, hogy a terhelt bűnösen cselekedett és a cselekmény súlya folytán bírói büntetés kiszabása szükséges. A katonai ügyész emeli és képviseli a vádat a katonai bíróság előtt. Csak a katonai ügyésznek van hatásköre katonai Személyek ellen vádat emelni. Ha viszont a terhelt a Nemzeti Néphadsereg, az NDK. határőr csapatai vagy a Véderő Pótszolgálat szerveinek polgári alkalmazottja, a katonai ügyész dönt a vizsgálat lezárása után, hogy a katonai bíróság előtt emel-e vádat. Akkor kell ilyen döntést hoznia, ha a cselekmény a katonai érdekek ellen irányult és ezáltal különös kötelmeket sér-

tett. Ha ez nem állapítható meg, de a bűncselekmény súlya folytán mégis vádat kell emelni, a polgári alkalmazott elleni büntető eljárást a katonai ügyész átadja az illetékes megyei vagy járási ügyésznek, aki azután a j polgári bíróság előtt emel vádat. Ha ellenben nincs szükség vádemelésre, mert anyomozati eljárás eredményeként az nyert megállapítást, hogy a polgári alkalmazott által megvalósított bűncselekmény csekély súlyú, a katonai ügyész az ügyet a társadalmi bírósághoz (döntőbizottsághoz) teszi át, megfelelő, a Büntető Törvénykönyvben külön szabályozott társadalmi nevelőintézkedés alkalmazása végett. Ez az átadás is írásbeli, indokolással ellátott áttételi határozattal történik. A katonai személyek közreműködéséről a büntető eljárásban Az összes állami és társadalmi ügyekben való közreműködésre vonatkozó alapvető jogaik megvalósítása keretében az állampolgárok aktívan részt vesznek a büntető eljárásban (a nyomozati eljárásban és a bírói eljárásban). A közreműködés egyes formáira vonatkozóan a Bűntető Perrendtartásban meghatározott rendelkezések alapján érvényesül ez a közreműködési jog katonai területen is. A nemzetvédelmi miniszter utasítása a jelentési kötelezettségről és a vizsgálatról megfelelően konkretizálja e jogok érvényesítését és a büntető eljárás fokozott társadalmi hatékonyságának biztosítása érdekében a katonai igazságügyi szervek a politikai és katonai vezető szervekkel, valamint a társadalmi szervezetek vezetésével szorosan együttműködve juttatják azokat következetesen érvényre. így a kollektívák tanácskozás alapján, az elöljáró egyetértésével kijelölhetnek — egy személyt, aki a kollektívát képviseli; — társadalmi vádlót; — társadalmi védőt. Ez a jog megilleti azonban nemcsak a katonai kollektívákat, hanem a pártszervezeteket és más társadalmi kollektívákat is. Az elöljárók kötelesek ennek a tanácskozásnak az előkészítése során szorosan együttműködni a katonai ügyésszel, aki rendszerint maga ismerteti a tanácskozás kezdetén a nyomozás eredményét és megmagyarázza a kollektíva közreműködésének lehetőségeit az eljárásban. A tanácskozás eredményéről jegyzőkönyvet kell felvenni, amit csatolnak a bűnügy irataihoz. . A kollektíva képviselője jogosult előterjeszteni a bűncselekményről, annak következményeiről, okairól, az elkövetést elősegítő körülményekről, a gyanúsított vagy vádlott személyiségéről, a nevelésének vagy önnevelésének lehetőségeiről a kollektív tanácskozás eredményeként kialakított véleményt és megindokolni, milyen tényekből kiindulva jutott tanácskozása során a kollektíva ily következtetésekre. Joga van a katonai bíróság tárgyalásán előterjeszteni kollektívájának a kiszabandó büntetésre vonatkozó

indítványát, különösen akkor, ha az kész kezességet vállalni a vádlottért. Jogosult továbbá a bizonyítási eljárás befejezéséig minden kérdésben állást foglalni. A társadalmi vádló közreműködésére leginkább akkor kerül sor, ha egy bűncselekmény súlyosan sérti a szocialista törvényességet. A társadalmi vádlónak ily esetben a bírósági tárgyaláson állást kell foglalnia a bűncselekmény súlya, továbbá társadalmi és katonai kihatásai tekintetében. Társadalmi védőt ezzel szemben akkor jelölnek ki, ha a bűncselekmény jellegére és az elkövető személyiségére tekintettel lehetőnek látszik szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabása. A társadalmi védőnek mindenekelőtt azokat a körülményeket kell előadnia a bírósági tárgyaláson, amelyek a vádlott javára szólnak, illétve csökkentik büntetőjogi felelősségét. A társadalmi vádló és a védő széles körű eljárásjogi jogosultsággal rendelkeznek. így jogosultak: ' — feladataik megoldása során igénybe venni a katonai igazságügyi szervek támogatását;. ' ! —: a bírósági tárgyalásra felkészülés során betekinteni az eljárás irataiba; — indítványokat előterjeszteni/ különösen a bizonyítás tekintetében; — a bírósági tárgyaláson kérdéseket feltenni a vádlottnak, a tanúknak és a szakértőknek; — a bizonyításfelvétel befejezése után felszólalni és indítványt tenni a katonai bíróságnak a kiszabandó büntetés nemére, mértékére és a vádlott megnevelhetőségére vonatkozóan. A társadalmi közreműködésnek ezek a formái és módszerei a büntető eljárásban az elmúlt időben ismételten hasznosnak bizonyultak és ma már többé nem nélkülözhetőek. A büntetésvégrehajtási felügyeletről A Nemzeti Néphadsereg, az NDK határőr csapatai és a Véderő Pótszolgálat szerveinek beosztottai tekintetében a katonai ügyészi szervezet gyakorol felügyeletet a bíróság által kiszabott büntetés végrehajtása felett. Minden katonai fogdában letöltendő, vagy 2 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítélt katonai személy büntetését speciális büntetésvégrehájtási szervnél hajtják végre. Ez a büntetésvégrehajtási különítmény nem a Honvédelmi Minisztérium' fegyelmező alakulata, hanem a Belügyminisztérium intézete. Az elítélt katonai személyek nevelését itt mindenekelőtt produktív munkával kell megvalósítani, de meghatározott mértékben katonai kiképzésben is részesülnek. Azokat a katonai személyeket, akiket 2 évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítéltek, a büntetés következményei alóli mentesülésig kizárják a katonai szolgálat további teljesítéséből és rendes büntetésvégrehaj-

tási intézetben helyezik eí. A katonai ügyész és a büntetésvégrehajtasi intézet vezetője kötelesek folyamatosan ellenőrizni, megvannak-e az előfeltételei annak, hogy a büntetés elérje a célját. Összefoglalás

:

E cikknek az a célja, hogy elsődleges és általános áttekintést adjon az NDK katonai ügyészi szervezetének fejlődéséről, szerveinek rendszeréről, szerkezeti felépítéséről, továbbá,hatásköréről. Megkísérelte e mellett, hogy ismertesse a katonai ügyészség munkamódszerének néhány kérdését a nyomozati eljárásban; mindazonáltal nem ölelhetett fel természetesen közelebbről minden szükséges részletet vagy a katonai ügyészi szervezet feladatainak más területeit, mint például: a katonai ügyészi szervek irányadó kapcsolatáít a politikai és katonai vezető szervekkel a bűncselekmények és más törvénysértések elleni harcban, az általános törvényességi felügyeletet vagy a felvilágosító munkát és a jogpropagandát. Mégis azt remélem, ez az ismertetés is'hozzájárul ahhoz, hogy növelje az NDK katonai ügyészi szervezetének munkájára vonatkozó ismereteket.

Á katonák által lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények minősítésének néhány kérdése* Irta: Dr. Rabóczki Ede hadbíró alezredes

I. A fegyveres erők és fegyveres testületek tagjainak a fegyver rendeltetésszerű használatával, tehát lövés leadása útján elkövetett bűncselekményei helyes jogi minősítésének több körülmény folytán van jelentősége. Ez a bírói döntés ismert módon kihat a büntetés kiszabására, de befolyásolja a fegyver kezelésével kapcsolatos fegyelem további elmélyítését, elősegítheti a fegyverkezelési szabályok betartására vonakozó erőfeszítéseket. A fegyverrel megvalósított bűncselekmények — döntő többségükben úgynevezett fegyverbalesetek — előfordulási gyakoriságukon túlmenően az okozott sérelem súlyossága miatt is figyelmet érdemelnek. Abból ugyanis, hogy a lőfegyver kifejezetten élet kioltására létrehozott eszköz, következik, hogy személyek irányába történő működésbe hozása, tehát a lövés leadása rendszerint az élet és testi épség sérelmével jár, illetve azt eredményezi. Másrészt a fegyveresen, illetve fegyverrel való elkövetést egyes katonai bűncselekménynél a törvény minősítő körülményként súlyosabb büntetéssel fenyegeti. Talán nem eltúlzott tehát annak kijelentése, hogy a fegyveres erők és testületek szolgálati viszonyai között jogpolitikailag is jelentősége van a fegyver kezelési szabályok megszegésével létrejött és a fegyverrel elkövetett bűncselekmények elhatárolásának. A határvonalak meghúzása, a helyes különbségtétel körében több kérdés egymáshoz kapcsolódóan vetődik fel. Ezért nem könnyű a szétválasztás, a fontossági sorrend felállítása, a meghatározó elemek kiemelése. A kérdés szerteágazó voltát tükrözi az elbírálási gyakorlat is. Aligha lehet arra vállalkozni, hogy a fegyverrel elkövetett bűncselekmények minősítésével összefüggő valamennyi kérdésről véleményt nyilvánítsak. Csupán azokat a szerintem lényeges körülményeket kívánom kissé részletesebben említeni, melyek álláspontom szerint meghatározó jellegűek lehetnek. A vizsgálódás köréből azonban ki kell rekeszteni a rendőrség tagjainak * Vitacikk.

az 1963. évi 22. számú tvr-en alapuló fegyverhasználatával kapcsolatos problémákat. Azok ugyanis az eltérő jogi rendelkezésből kifolyóan más jellegű kérdéseket vetnek fel. A félreértések elkerülése végett utálni kell ugyanakkor arra is, hogy a fegyveren a jelen cikk keretében minden esetben lőfegyver értendő. A téma. kapcsán mindjárt elöljáróban két olyan kérdés kívánkozik előtérbe, melyre adandó válasz nélkül a további fejtegetések hiábavalók és kevésbé lennének érthetők. Nevezetesen: egyrészt, hogy mit értünk fegyverrel való elkövetésen, másrészt a Btk. 258. §-ának (1) bekezdésével összefüggően abban kell állást foglalni, hogy mikortól számíthatjuk, illetőleg állapíthatjuk meg a közvetlen veszélyhelyzet bekövetkezését. Az első probléma körében a fegyverrel való elkövetés feltételeinek a megállapításánál alapvetően egy kérdést kell tisztáznunk, mégpedig azt: ha a fegyvert nem rendeltetésszerűen, tehát nem lövésre használják, beszélhetünk-e bűncselekmény fegyverrel való elkövetéséről, melynek megvalósítóját a törvény egyes katonai delictumoknál minősítő körülményként súlyosabban rendel büntetni [Btk. 318. § (2) bekezdés a) pont]. Ügy vélem, hogy a. válasz megadásakor a Büntető Törvénykönyv rendelkezései és az azok alkalmazásában kialakult gyakorlat ad eligazítást. A törvény különös részéből ismeretes a felfegyverkezve [Btk. 155. §-ának (1) bekezdése], a fegyveresen [Btk. 313. §-ának (2) bekezdése], továbbá a fegyverrel [Btk. 318. § (2) bekezdés a) pont] történő elkövetés. A felfegyverkezve elkövetésről a kialakult gyakorlat szerint akkor lehet szó, ha. az elkövető az emberi élet kioltására alkalmas eszközt a bűntett elkövetésekor magánál tartja azért, hogy azt használja (BK. 425.). Nyilvánvaló tehát, hogy az e célból lőfegyver birtokban tartása is megalapozza a fenti körülmény megállapítását anélkül, hogy azt az elkövető használta volna. A szökés bűntettének fegyveresen megvalósított minősített esete megállapításához szintén nem szükséges a fegyver használata. Sőt az sem, hogy az elkövető azt tényleges használat céljából vigye magával. A fenti rövid utalásokból is látható tehát, hogy a törvény az egyes bűncselekmények minősített eseteinek felsorolásakor eltérő kitételt használ és ehhez kapcsolódóan merőben más irányban alakult az ítélkezési gyakorlat is, amikor a törvény alkalmazása körében az egyes minősített esetek megállapításának feltételeit szabta meg. A fegyverrel való elkövetés a fentiekhez képest eltérő fogalmat takar és véleményem szerint ez alatt a fegyver lövésre történő használata, illetőleg az azzal való fenyegetés értendő. A törvény szövegének ez az eltérő volta nyilvánvalóan nem véletlen. A törvényhozó azon akaratának a kifejezésére juttatását jelenti, hogy a súlyosabb követelményt maga után vonó minősítés csak akkor állapíttassák meg, ha a fegyvert — a jelen esetben lőfegyvert — az elkövető használja, mégpedig rendeltetésszerűen, tehát lövésre vagy azzal való fenyegetésre.

A lentiek alapján megítélésem szerint arra a következtetésre kell jutni, hogy a fegyverrel való elkövetésen a lőfegyvernek az ütésre vagy szúrásra történt használata nem értendő. A továbbiakban tehát a fegyverrel elkövetett bűncselekmények vizsgálatánál minden esetben a rendeltetésszerű használatot vagy az azzal való fenyegetést kívánom vizsgálni. Ez az álláspont eltér a Bírósági Határozatok 1976. évi 5. számában 199. alatt közzétett döntéstől, mely szerint elöljáró ellen fegyverrel elkövetett erőszak bűntettének minősül a cselekmény akkor is, ha az'elkövető a fegyvert bár nem rendeltetésszerűen, de az erőszak alkalmazása céljából — pl. ütésre — használja. Az e körben elfoglalt egyéni véleményem természetesen nem azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlat irányítására közzétett eseti döntés követésétől a jogalkalmazót eltérítsem, csupán abból az elgondolásból íródott, hogy a katonai igazságszolgáltatásban gyakorlati problémára a figyelmet felhívjam. •l A másik előzetes kérdés a közvetlen veszélyhelyzet [Btk. 258. §-ának (1) bekezdése] mikénti értelmezéséből adódik. Mielőtt e kérdést részletesebben taglalnám, szükséges előrebocsátani, hogy a magam részéről nem tudom osztani azt az álláspontot, amely a közvetlen veszélyhelyzet értelmezésének általánosan elfogadott szempontjaitól eltérő szélesebb, általánosabb megfogalmazását adja. A katonai sajátosságok és ezek között a közvetlen veszélyhelyzet fegyverrel létrehozása ugyanis nem teszi indokolttá maguknak a feltételeknek a megváltoztatását. A lőfegyver használatával vagy az azzal való fenyegetéssel történő elkövetésnél a közvetlen veszélyhelyzet problémája abban jelentkezik, hogy létrejön-e az — már a csőretöltött fegyver emberre tartásakor is —, avagy ez a veszélyeztetettségi helyzet csupán a lövés leadásakor keletkezik. Ügy vélem, hogy az a helyes, ha a válasz megadásakor a közvetlen veszélyhelyzet fogalmának értelmezésével kapcsolatos általánosan ismert elvekből és gyakorlatból indulunk ki. E szerint közvetlen veszély alatt az élet vagy testi épség sérelmének a személyekre konkretizáltan jelentkező, külsőleg is felismerhető formáját értjük; amikor a sérelem bekövetkezésének a reális lehetősége ténylegesen fennáll. Ez a fogalom tehát nélkülözi az általánosítást, avagy a konkrét személytől vagy személyektől elvonatkoztatást. A testi épség sérelmének közvetlen lehetőségét reálisan kell mágábart hordania. i A fegyver rendeltétésszerű használatával más életét vagy testi épségét megsérteni természetesen csak lövés leadásával, tehát a fegyver szokásos működésbe hozásával lehet. Közelebbről: az élet és testi épség sérelme célszerű használat mellett általában csak a fegyver elsütésével következik be. Ezekből nézetem szerint következik az a további felismerés is hogy a fegyver elsütésére irányuló folyamat elindítása nélkül, tehát lövést ered* ményező magatartás tanúsítása hiányában általában közvetlen veszélyhelyzet bekövetkezéséről sem beszélhetünk. A lövedék becsapódását, mint

a testi épséget veszélyeztető vágy károsító, illetőleg az életet kioltó folyamatot elindító tevékenység hiányában ugyanis a sérelem reális lehetősége sem jöhet általában létre. Ehhez képest az a magatartás, amikor akár csőretöltött fegyver csőtorkolatát más személyre irányítják, önmagában rendszerint még nem lehet alapja az életet és testi épséget közvetlenül veszélyeztető helyzet bekövetkezése megállapításának. (E kérdéssel néhány ítéletében a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott és közülük 211/1975. szám alatt egyik döntése a Bírósági Határozatokban közzétételre került. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa pedig a 96/1976. számú határozatban szélesebb összefüggéseket is vizsgálva, az ítélkezés gyakorlatban felgyülemlett tapasztalatokra támaszkodva az elméletet továbbfejlesztette ps rámutatott: a szándékosan létrehozott, közvetlen veszélyhelyzet kialakulhat lövés leadása nélkül is, sőt ha a szándékos veszélyhelyzet létrehozása után az elkövető lövést is adott le, de ebben már csak gondatlanság terheli, a cselekmény szándékosnak minősíthető.) A fenti egyéni álláspontom nem jelentheti azonban azt, hogy a fegyver használatával való fenyegetés nem valósíthat meg adott körülmények között katonai vagy köztörvényi bűncselekmény tényállását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a lőfegyver használatának kilátásba helyezése, annak más személyre tartása alkalmas lehet a Btk. 115. §-ában meghatározott fenyegetésre és ezáltal elkövethető bármely olyan köztörvényi bűncselekmény, ahol az elkövetési magatartások között a fenyegetés is szerepel. De a lőfegyver természetszerűen alkalmas az erőszakkaL való fenyegetésre is, és ily módon azzal katonai bűncselekmény is megvalósítható [Btk. 318. §-ának (1) bekezdése]. ' Megjegyzendő azonban, hogy a Btk. 318. §-ának (1) bekezdése alkalmazásánál fenyegetés alatt ugyanaz értendő, mint amit a törvény a Btk. 115. §-ában tartalmaz, tehát olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, mely alkalmas arra, hogy a megfeny ege tettben komoly félelmet keltsen. Más értelmezésre a katonai bűncselekménynél sincs törvényes alap és csupán annyiban van eltérés, mely magából a törvényből következik, hogy a 318. § (1) bekezdése értelmében az elkövető erőszak alkalmazásával és nem egyéb súlyos hátrány kilátásba helyezésével fenyegetve kelt komoly félelmet. Végül e gondolatkör teljessége érdekében kell szólni arról is: a fenyegetés komolyságának vizsgálatánál szem előtt tartandó, hogy az objektíve alkalmas volt-e komoly félelem felkeltésére. Ez a követelmény fennáll a katonai bűncselekményekben való bűnösség megállapíthatóságának vizsgálatánál is, miként e körben a bírói gyakorlatban is született iránymutató döntés. Elképzelhető azonban az is, hogy a tettes a lőfegyver használatával fenyegetett ugyan, de az nem volt oly mértékű,
alapon köztörvényi bűncselekmény nem állapítható meg. De ez esetben ; nem jöhet szóba a Btk. 313. § szerinti bűntett erőszakkal való fenyegetéssel történt elkövetése sem. Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy egyéb katonai bűncselekmény — Btk. 319. §-ában írt szolgálati tekintély megsértése — j nem valósult-e meg. Ha ez utóbbi bűncselekmény megállapításának feltételei sem állottak fenn, akkor a fegyverrel való fenyegetés a katona részéről fegyelmi vétséget fog képezni. II. A fegyver tényleges működésbe lépését megelőző gondolatok rögzítése után kísérlem meg a válaszadást azokra a kérdésekre, amelyek a lövés életet vagy testi épséget veszélyeztető módon való bekövetkezéséből adódnak. Megítélésem szerint e körben a jogalkalmazó számára eldöntésre váró főbb kérdések az alábbiak: — a fegyver lövés céljából történő működésbe hozására az elkövető által szándékosan vagy gondatlanul került-e sor; — ehhez képest miként minősül a bűncselekmény. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az elkövető a lövést szándékosan vagy gondatlanul idézte-e elő, jelentősége van a rendszeresített fegyverek működési elvei főbb vonásai ismeretének, de szükséges a biztosító rendszerük megismerése is. Meghatározó jelentősége van továbbá a részletes bizonyítási eljárás lefolytatása alapján a tényállás teljes részletességgel történő megállapításának is. Ennek során rögzíteni kell azt a folyamatot, amelyet a tettes a lövés leadásáig mutatott. Csak ennek alapján lehetséges egyértelműen elhatárolni ugyanis a lövés kiváltása tekintetében a tettes szándékos vagy gondatlan magatartását. Az adott tényállástól függően a fegyverei elkövetett cselekmény akkor minősülhet szándékosnak, ha a fegyver kezelésére vonatkozó szabályok megszegésén túl a lövés leadása is szándékosan történt. Ez a fegyverkezelési szabályok körében annyit jelent, hogy a kezelésre vonatkozó előírások szándékos megszegése mellett a lövés életet vagy testi épséget veszélyeztető módon való leadása, vagy az adott tényállástól függően a fegyver működésbe hozására irányuló folyamat elindítása is szándékos (Btk. 16 §-a). A fegyverkezelési szabályok szándékos megszegéséből tehát önmagában még nem következik, hogy maga a bűncselekmény is szándékos. Ha ugyanis a lövés előidézése tekintetében csupán gondatlanság (Btk. 17. §) állapítható meg, rendszerint nincs mód a cselekmény szándékos bűntettnek történő minősítésére. A fegyver szándékos elsütésére lehet általában következtetni, ha a tettes a hibátlan műszaki állapotban levő lövésre kész fegyver elsütését eredményező folyamatot legtöbbször az elsütő billentyű elhúzásával szándékosan elindítja. Ehhez képest az olyan esetben, amikor az elkövető meg-

szegte ugyan szándékosan a fegyverkezelési szabályokat, de a fegyver működésbe hozását nem kívánta, és annak lehetőségét sem látta előre, tehát az eshetőleges szándéka sem állapítható meg, hanem az a tettes erre irányuló szándékától függetlenül jött létre, az elkövetőt a lövés leadása és a bekövetkezett eredmény tekintetében is gondatlanság terheli. Ilyen esetben szándékos bűntett nem lesz megállapítható. Ha a tettes a lövést szándékosan váltotta ki, áz vizsgálandó viszont, hogy a bekövetkezett eredmény tekintetében ez megállapítható-e. Abban az esetben ugyanis, ha az eredményt kívánta, vagy ebbe a lehetőségbe belenyugodott, a cselekmény a sértettek személyétől függően fog köztörvényi vagy katonai bűntettnek minősülni. Ha ugyanis az elkövető a sértettel a Btk. 318. § (1) bekezdésében írt viszonyban nem állt, cselékménye a Btk. 253. §-ában irt emberölés bűntettének, vagy a Btk. 275. §-a szerinti testi sértés bűntettének, avagy e bűncselekmények kísérletének fog minősülni. Azokban az esetekben azonban, amikor a katona az eredményt is kívánó szándékos lövést elöljárójával, szolgálati ténykedése közben feljebbvalójával, az őrrel vagy más szolgálati közeggel szemben valósította meg, magatartása katonai bűncselekményt fog képezni. Nevezetesen alkalmas lesz a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja, illetőleg halálos eredmény esetén a (4) bekezdés á) pontja szerinti minősítés megállapítására. A Btk. 318. §-ának (4) bekezdése ugyanis magában foglalja az emberölés valamennyi elkövetési módját is. További vizsgálódást igényel az olyan eset, amikor a szándékosan előidézett lövés következtében létrejött eredmény tekintetében az elkövető gondatlan volt. Tehát a sérülésben vagy a sértett halálában jelentkező eredményt ném kívánta és tudatában annak a lehetősége sem vetődött fel, így arra mint lehetőségre sem számított. A kiindulási alapul ez esetben az szolgál: a tettes ilyenkor a lövés leadásával szándékosan hozott létre veszélyhelyzetet, mégpedig fegyverrel,; melynek kezelésére vonatkozó szabályok a Btk. 258. §-ának (4) bekezdése értelmében foglalkozási szabályok. A minősítés kérdésében való állásfoglalásnál itt ismét a passzív alanyok személye lesz a meghatározó. Ha ugyanis a lövés olyan személy életét vagy testi épségét veszélyeztette, akivel az elkövető nem állt a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében írt viszonyban, a magatartása köztörvényi bűncselek-, inényt fog képezni, mégpedig a Btk. 258. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerinti foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetést képez. Más a helyzet azonban akkor, ha a sértett elöljáró, szolgálati közeg vagy őr stb. volt. Ez esetben a tettes magatartása a katonai életviszonyokra tekintettel már nem értékelhető a Btk. 258. §-ának keretében. Az ugyanis, hogy magát a lövést szándékosan adta le és ezzel szándékosan életet és testi épséget közvetlenül veszélyeztető helyzetet teremtett, már olyan erőszakkal történő fenyegetést jelent a szolgálati közeggel szemben,

amely a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) — illetve, ha testi sérülés származott, c) — pontja szerint, ha pedig' a lövés a sértett halálát okozta, a (3) bekezdés szerint minősül. A Btk. 318. §-ának (3) bekezdése ugyanis magában foglalja a gondatlan emberölést, a halált okozó testi sértést és a foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan vagy szándékos veszélyeztetést is. Végül a különböző lehetőségek vizsgálatánál utolsónak kell említést tenni arról, ha a fegyverrel való elkövetés úgy valósul meg, hogy az elkövető a fegyver kezelésére vonatkozó szabályokat szándékosan szegte meg ugyan, de magának a lövésnek a kiváltása tekintetében csupán gondatlanság terheli. Ez esetben már nem lehet szerepe sajátos katonai viszonyoknak, így az elkövető és a sértett közötti esetleges elöljárói, illetve alárendelti, avagy más szolgálati viszonynak sem. Miként láthattuk, ugyanis a köztörvényi bűncselekmény (Btk. 258. §) és a Btk. 318. §-ában írt szolgálati közeg elleni erőszak közötti elhatárolás alapja a tettes szándékában is keresendő. Abból, hogy a Btk. 318. §-ában írt bűntett szándékos bűntett, következik: ha a katona a fegyvert gondatlanul hozza működésbe és ezáltal közvetlen veszélyhelyzet jön létre, szándékos bűntett megállapítására nyilvánvalóan nincs lehetőség. Ehhez képest, ha a fegyver ilyen elsütésével a katona a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében írt elöljárója, illetve a szolgálati közeg, stb. életét vagy testi épségét veszélyezteti és így idéz elő sérülést vagy halálos eredményt, magatartása köztörvényi bűntettként a Btk 258. §-ának keretei között lesz értékelhető.

A csehszlovák katonai ügyészi szervezet irányításának és érdemi munkájának egyes kérdéseiről 1 Irta: Dr. Vaclav Segivi ezredes, a CSSZK Katonai Főügyészsége Titkárságának vezetője

A csehszlovák katonai ügyészi szervezet irányításának kérdései közül — az előzetesen támasztott kívánalmaknak is megfelelően — a következőkkel foglalkozom: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

a csehszlovák katonai ügyészi szervezet ellenőrzési rendszere; a jelentéstételi és az előzetes jóváhagyási kötelezettség; a statisztika és nyilvántartási rendszer; a rendkívüli események vizsgálata; az öngyilkosságok vizsgálata és értékelése; a katonai szolgálat alól vallási indokból való kibúvás bűntettének elbírálási gyakorlata.

Mint a kérdések mutatják, ezek a problémák jórészt olyanok, amelyek ma egyaránt foglalkoztatják mind a magyar, mind a csehszlovák katonai ügyészi szerveket. Természetesen e kérdések külön-külön is terjedelmes kifejtést igényelnének, e lehetőség hiányában is megkísérelhető azonban, hogy legalább a kulcskérdéseket érintsük. E kérdések többsége — mint látható — általánosságban az irányító tevékenység körébe tartozik. Ügyészi szervezetünk e kérdésekkel a Csehszlovák Kommunista Párt XV. Kongresszusa határozatainak végrehajtásával összefüggésben foglalkozik, amelyek arra hívták fel társadalmunk figyelmét, hogy a reális és emellett igényes tervek megvalósítása jelentős mértékben függ a központi szervek, valamint általában az államigazgatás dolgozóinak tevékenységétől. Eközben fokozott igények érvényesülnek a központi hivatalok és az egész irányító ágazat minden felelős dolgozójával szemben, akiknek tudatában kell lenniök, hogy tevékenységükkel gyakran olyan kérdések megoldásáról döntenek, melyek politikai és társadalmi kihatása nagy. A határozat végrehajtása érdekében főleg a katonai ügyészség irányító szerveinél általában a munkastílus színvonalának emelésére tö1 A Budapesten elhelyezett katonai ügyészi szervek állománya előtt 1976-ban elhangzott előadás lényegében vállazatlan anyaga. Fordította: Dr. lvicsics Gyula.

rekszünk, amelyet pártunk politikájának az össztársadalmi érdek következetes érvényesítésének, az osztályszempontból való megfelelő hozzáállásnak és a magas fokú politikai felelősségnek, valamint szakszerűségnek kell jellemeznie. A vezető kádereknek képeseknek kell lenniök arra, hogy előre lássák a fejlődést, az új szükségletekre tettrekészen reagáljanak és az új feladatokat komplex módon, az elengedhetetlen összefüggések ismeretében oldják meg. Ezzel már el is jutottam az első témához, a csehszlovák katonai ügyészség ellenőrzési rendszeréhez. Ismeretes, hogy a feladatok teljesítését célzó minden irányító tevékenységnek fontos részét képezi az ellenőrzés. Elöljáróban engedjék meg annak megállapítását, hogy a csehszlovák katonai ügyészségi szervezet ellenőrzési rendszere e szervek tevékenységének nem éppen erős oldala. Már több mint egy éve annak, hogy a katonai főügyész elvtárs kihangsúlyozta ellenőrzési rendszerünk hatékonysága fokozásának szükségességét, és ezzel kapcsolatban konkrét feladatokat tűzött elénk. Komoly hiányosságként mutatkozott ugyanis, hogy a Katonai Főügyészség nem rendelkezik — hogy úgy mondjam — hivatásos ellenőrző szervvel. Az ellenőrzést végző csoportot mindig „ad hoc" állították össze, amellyel szükségszerűen nem mindig járt együtt az igényes ellenőrzési tevékenységhez nélkülözhetetlen ellenőrzési tapasztalat. A katonai ügyészség szerveinél folyó ellenőrzési tevékenységben változást hoztak azok a szervezési intézkedések, melyek 1976. január 1. napjával léptek életbe. Ezzel a nappal a Katonai Főügyészségen létrehozták az elemző osztályt, melynek feladatát képezi a bűnözés elleni harccal és a szocialista törvényesség megszilárdításával kapcsolatos tervek végrehajtásának. ellenőrzése a katonai ügyészség szerveinél és ezzel szoros összefüggésben. a vizsgálatok és ellenőrzések tartása az alárendelt katonai ügyészségeken. Figyelemmel az elemző osztály viszonylag kis létszámára, azzal számolunk, hogy a vizsgálatokat végző csoport a szükségeshez képest esetenként ki lesz elégítve a Katonai Főügyészség többi osztályának, például az ügyészi felügyeleti osztály és a vizsgálati osztály dolgozóival. A vizsgálati csoport állandó és alapkádere azonban az elemző osztály dolgozóiból áll majd, miáltal biztosítva lesz az ellenőrző tevékenység folyamatossága, valamint hatékonyságának és színvonalának emelése. Az alárendelt szervek tevékenységének ellenőrzési formái és módszerei a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfőbb ügyészének, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Ügyészségén folyó munka szervezéséről és irányításáról szóló utasításból következnek. Az alapvető formák és módszerek közé tartoznak az ügyészség tevékenységének vizsgálata és ellenőrzése. A Magyar Népköztársaság katonai ügyészségének szervezeti felépítéséhez képest különbségként jelentkezik a mi háromfokozatú rendszerünk. Ezért az alárendelt szervek tevékenységének a Katonai

Főügyészség által szervezett ellenőrzései a másodfokú (felsőbb) katonai ügyészségek munkájára és irányító tevékenységének ellenőrzésére koncentrálódnak. A körzeti katonai ügyészség munkájának a Katonai Főügyészség részéről történő ellenőrzése értékes kivétel lehet, erre azonban az utóbbi években nem került sor. Ezzel kapcsolatban természetes, hogy a másodfokú katonai ügyészség munkájának ellenőrzése ennek az ügyészségnek alárendelt körzeti katonai ügyészségek tevékenységének ellenőrzésével kombinálva történik. E vizsgálatok nélkül a másodfokú katonai ügyészségek által illetékességük területén végzett irányító munka színvonalát és hatékonyságát nem lehetne komplex módon megítélni. A vizsgálati csoport ellenőrzési munkáját eddig a katonai főügyész helyettese irányította. Ez nyilván ezután is így lesz, mert a Katonai Főügyészség elemző osztályának tevékenységét közvetlenül a katonai főügyész helyettese irányítja és ahogy ezt már említettem, az elemző osztály szervezi jelenleg a Katonai Főügyészség ellenőrzési tevékenységét az alárendelt részek viszonylatában. A vizsgálatok és ellenőrzések eredményeit megtárgyalják a vizsgált ügyészségek vezető dolgozóival. A vizsgálatokról és ellenőrzésekről megfelelő dokumentáció készül. A Katonai Főügyészség nem vezette be az ellenőrzött ügyészség munkája színvonalának osztályozását. Ennek bevezetésével a jövőben sem számolunk. Ezzel kapcsolatban ismeretes a számunkra a lengyel rendszer, mely szerint az ellenőrzött ügyészség munkájának színvonalát az ellenőrző csoport osztályozza például kitűnőnek, jónak, egészen az elégtelenig minősítve azt. A mi rendszerünkben magától értetődő az ellenőrzött ügyészséghez intézett az a meghagyás, mely szerint , meghatározott határidőn belül a megállapított hiányosságokat küszöböljék ki és a hibákat megfelelően hozzák helyre. A megállapított hibák kiküszöbölését az ellenőrzött ügyészség jelenti, ami mellett előfordultak esetek, amikor a Katonai Főügyészség ellenőrző vizsgálatot tartott annak megállapítása végett, hogy a hiányosságokat kiküszöbölték-e. Néhány héttel ezelőtt a katonai főügyész néhány intézkedést tett, melyek közvetve ugyancsak a Katonai Főügyészség ellenőrző és irányító tevékenységét erősítik. Az említett intézkedés szerint a másodfokú katonai ügyészek tudomásul vétel végett kötelesek felterjeszteni a Katonai Főügyészséghez az összes parancsaik kiadmányát. Egyben javasoltuk nekik, hogy hasonló intézkedést tegyenek az alárendelt körzeti katonai ügyészségeik viszonylatában. A felsőbb katonai ügyészségek kötelesek tudomásul vétel végett felterjeszteni a Katonai Főügyészségre a körzeti katonai ügyészségekkel való tanácskozásokról szóló terveket, valamint a megbeszélésekről készült feljegyzéseket. Ugyanígy a felsőbb katonai ügyészek tudomásul vétel végett a Katonai Főügyészséghez felterjesztik a saját vezető dolgozóik értekezleteiről készült tájékoztatókat.

Az alárendelt körzeti katonai ügyészségek ellenőrző tevékenységét, melyre természetesen gyakrabban kerül sor mint a Katonai Főügyészség ellenőrző tevékenységére, a másodfokú katonai ügyészségeken a felsőbb katonai ügyész hagyja jóvá. A Katonai Főügyészségnek, a másodfokú katonai ügyészség ellenőrző tevékenységéről való tájékoztatása, a Katonai Főügyészség és a felsőbb katonai ügyészség ellenőrző tevékenységének esetenkénti maximális összehasonlítását is szolgálják. Ahogy erről már említést tettem, a Katonai Főügyészség jelenleg az eddigi ellenőrzési rendszer hatékonyságának kérdésével foglalkozik és e körben a katonai főügyész már tett egyes intézkedéseket. Engedjék meg, hogy ezekről az 1976 júniusában tett intézkedésekről említést tegyek, így: a katonai főügyész parancsot adott a felsőbb katonai ügyészek irányító munkájának ellenőrzésére. Ehhez hasonlóan meghagyta a Katonai Főügyészség dolgozói munkamódszerének az ellenőrzését. Ezeket a helyettes elvtárs irányítása mellett az elemző osztály végzi. Ezekről az ellenőrzésekről a jelentéseket 1976. szeptember 30. napjáig kell a katonai főügyészhez előterjeszteni. A Katonai Főügyészség szervezési osztálya és a katonai főügyész titkársága folytatja le az ellenőrzést a Katonai Főügyészség munkarendjének végrehajtásával kapcsolatban. Már ma kétségtelen, hogy a szóban levő ellenőrzések végső megállapításai minden vezető dolgozó munkájának pontosabbá és színvonalasabbá tételét és ezzel együtt a csehszlovák katonai ügyészség szervei ügymenetében a rend megszilártását fogják szolgálni. A másik fontos és érdekes kérdés a jelentéstételi és az előzetes jóváhagyási kötelezettség. A katonai ügyészi szervezetnek ezt a tevékenységét a katonai főügyész ideiglenes parancsa szabályozza. Felhívom a figyelmet az „ideiglenes" szóra, amellyel azt kívánom kifejteni, hogy belátható időn belül ezzel kapcsolatban is bizonyos módosításokra kerül majd sor. Mielőtt nagy vonalakban érinteném ezeket, ismertetem az eddigi szabályozás alapjait. Az ideiglenes parancs első része a bűncselekményekre és rendkívüli eseményekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettséggel foglalkozik. A körzeti katonai ügyészségek a másodfokú katonai ügyészségnek és közvetlenül a Katonai Főügyészségnek, a másodfokú katonai ügyészek saját ügyeiket illetően a Katonai Főügyészségnek azonnal jelentik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fegyveres erőinél és fegyveres testületeinél előfordult súlyos, rendkívüli eseményeket. Példaként sorolom fel, hogy ez a jelentéstételi kötelezettség többek között mire vonatkozik, pl.: — a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekményekre; — a hazaárulásra, a köztársaság elleni összeesküvésre, a rombolásra, a kártevésre, a merényletre, a köztársaság elleni szervezkedésre, a más szocialista állam ellen elkövetett állam elleni bűncselekményekre,

a kémkedésre, továbbá az olyan bűncselekményekre, melyek első fokú tárgyalására a másodfokú katonai bíróságnak van hatásköre; — azokra a rendkívüli eseményekre, melyekért büntetőjogilag olyan funkcionárius felel, akivel szemben büntető eljárás esetén első fokon a másodfokú katonai bíróság illetékes, valamint az e funkcionáriusok által elkövetett bűncselekményekre és e funkcionáriusok öngyilkosságaira, illetőleg annak kísérletére; — a harci technikához tartozó dolgok, valamint a fegyverek, lőszer, kézigránátok és robbanószerek nagyobbmérvű ellopására, elvesztésére, továbbá a rádióaktív és vegyi anyagok vagy mérgek ellopására és elvesztésére; •— az olyan rendkívüli eseményekre, melyek jelentős mértékben érintik az alakulatok morális—politikai állapotát, valamint fegyelmét, amikor főleg tömeges parancs iránti eng'edetlertségről, ellenszegülésről és garázdálkodásról, felettessel vagy alárendelttel szembeni erőszakról, szökésről és külföldre szökésről van szó; — a légi katasztrófákra, valamint a légi közlekedési eszköz biztonságának veszélyeztetésére; — a csehszlovák légtérnek repülőgéppel történő átrepüléssel való megsértésére, ha a bűncselekménnyel katonai bíráskodás alá tartozó személy gyanúsítható; — az olyan rendkívüli eseményekre, melyek kapcsán két vagy több személy halt meg, vagy öt vagy több személy sérült meg; — a fegyveres erők és fegyveres testületek tisztjeinek szándékos bűncselekményeire; — a fegyveres erők és testületek tisztjeinek előzetes letartóztatására; — a rendőrség és büntetésvégrehajtási testület tagjainak fegyverhasználatára vagy az általuk alkalmazott olyan erőszakra, melynek nyomán halál vagy súlyos egészségkárosodás következett be. Az említett rendkívüli eseményeken kívül a körzeti katonai ügyészek szolgálati úton, a felső katonai ügyészek pedig közvetlenül jelentik a Katonai Főügyészségnek azokat az eseményeket, melyek nehezítik vagy lehetetlenné teszik az ügyészség dolgozói szolgálati kötelezettségeinek rendes ellátását, az ügyészség tisztjeinek olyan súlyos fegyelmi kihágásait, melyeknek a nyilvánosságban visszhangjuk volt és a katonai ügyészség dolgozói által netán elkövetett vétségeket és bűntetteket. A felsőbb katonai ügyészeknek jogukban áll meghatározni, hogy mely további bűncselekményeket és rendkívüli eseményeket kell az alárendelt katonai ügyészeknek jelenteniük. A szóban forgó jelentéseket távbeszélőn vagy táviratban kell megtenni haladéktalanul, mihelyt áz ügyészség az eseményről tudomást szerez. A jelentésnek tartalmaznia kell az ügyészség, által addig megtett intézkedése-

ket, esetleg áz intézkedésekre vonatkozó javaslatát, amennyiben ezek az illetékes ügyészség lehetőségeit meghaladják. A körzeti katonai ügyészek és a felsőbb katonai ügyészek a Katonai Főügyészségnek más határozatokat, összefoglaló jelentéseket és vádiratokat csak a Katonai Főügyészség kifejezett kívánságára terjeszthetnek fel. Halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmény miatt folyó eljárást a felsőbb katonai ügyészek a vádemelés után a Katonai Főügyészségnek jelentik a halálbüntetés indítványozására vonatkozó indokolt álláspontjukkal együtt. Különleges jelentéstételi és előzetes jóváhagyási kötelezettség van megállapítva a nomenklatúrában felsorolt káderek esetében. A jelentést a felsőbb katonai ügyészek terjesztik fel a Katonai Főügyészségnek avégett, hogy a Katonai Főügyészség időben tájékoztassa az ügyről az illetékes vezetőjét. Az ilyen információt kapott parancsnoki, párt-, illetve politikai szerveket folyamatosan tájékoztatják az ügyben tett további lépésekről és a végső döntésről, például a vádemelésről. Különleges jelentéstételi és előzetes jóváhagyási kötelezettség van érvényben a katonai bírák által elkövetett bűncselekmények esetében, mert ezeket a bírákat, bírói funkciójuk gyakorlása közben vagy azzal összefüggésben elkövetett bűncselekmények miatt bűnvádilag felelősségre vonni vagy letartóztatásba helyezni csak annak a szervnek a hozzájárulásával lehet, amely őket megválasztotta. (Bíró alatt értendő mind a hivatásos, mind a nem hivatásos.) Ha a katonai bíró által elkövetett olyan bűncselekményről van szó, amely nem függ össze funkciójának gyakorlásával, az illetékes katonai ügyészek szolgálati úton jelentik a Katonai Főügyészségnek az elkövetett bűncselekmény lényegét, a tett intézkedésükkel együtt. Ezekben az ügyekben nem kérik eljárásuk előzetes jóváhagyását. A Katonai Főügyészség elemző osztálya az alulról felfelé áramló információkkal kapcsolatban alapvető változásokat készít elő. Ezek az előkészületek egyelőre a megfontolás — ama alapvető szempontok megállapításának és ellenőrzésének —• stádiumában vannak, melyek az eddigi rendszer megváltoztatását jelentenék. Fontolgatjuk az egy nap alatt folyamatba tett összes bűnügyre kiterjedő tájékoztatás bevezetését. A jelentéstételi kötelezettség tehát a valóságban az összes bűnügyre vonatkozna, nem csupán a súlyos bűncselekmények azon körére, amelyről említést tettem. Az elkövető személyére és a bűnügyre vonatkozó alapvető adatokat a katonai ügyészségek a távíró hálózat felhasználásával a munkanap végén juttatnák el a Katonai Főügyészséghez. A következő napon az elemző osztály összefoglaló tájékoztatót készítene a katonai főügyész, helyettese és az osztályvezetők részére. Az összefoglaló tájékoztató megfelelne a minden bűncselekményre kiterjedő, időben való tájékoztatás követelményének és egyebek mellett nem

fordulna élő, hogy az alárendelt ügyészség a jelentéstételi kötelezettség bonyolultságára hivatkozással mulasztaná el valamely bűncselekmény jelentését; ezen kívül az összefoglaló tájékoztató speciális módon megkönynyítené és elmélyítené a Katonai Főügyészség ellenőrzési tevékenységét a . körzeti katonai ügyészségek felett. Magától értetődő, hogy a megfontolás alatt levő rendszer erősítené és hatékonyabbá tenné a Katonai Főügyészség ellenőrzését a másodfokú katonai ügyészség viszonylatában is. Az egész rendszer pozitívuma az egyszerűségében, a tájékoztatás aktualitásában és teljességében állna. Az információs rendszer szorosan kapcsolódna a Katonai Főügyészség statisztikai tevékenységéhez, melynek elveiről a továbbiakban lesz szó. A statisztikai tevékenység elveit a katonai főügyész utasítása szabályozza. Elmondhatjuk, hogy 1972—1976. években a csehszlovák katonai ügyészség szerveinél fontos lépések történtek a statisztikai tevékenység színvonalának emelése érdekében és ezzel kapcsolatban egységes koncepció kialakítására került sor. A statisztikai tevékenység terén a szervezési és irányító munka célja minden fokon a munka magasabb rendű és hatékonyabb formájára való átállás volt, melynek egyik előfeltétele a Csehszlovák Néphadseregben meglevő modern gépi-számító technikának a felhasználása volt. A munkának ez-a módja a csehszlovák fegyveres erőknél és testületeknél hozzájárult a statisztikai adatoknak a bűnözés elleni küzdelemben és a szocialista törvényesség megszilárdításában való operatívabb felhasználásához. A katonai ügyészségeken statisztikai nyilvántartás tárgyát képező, a bűnözést érintő adatok összegyűjtése és kimutatása az alábbiak szerint történik: a) a statisztikai nyilvántartó lap és a vonatkozó segédlet felhasználásával kitöltésre kerülő rövidített statisztikai nyilvántartólapon (az alakulat illetékességére vonatkozó adatokat a külön kiadott kulcs és az alakulatok jegyzéke szerint töltik ki, ha az alakulat nyílt elnevezést használ); b) a büntető ügyforgalomra vonatkozó kimutatásokban; c) a bűncselekményekről szóló nyilvántartáson annál a cselekménynél, amely miatt a vádemelés történt; d) a fellebbezési ügyforgalomra vonatkozó kimutatásokban; e) az általános felügyeletre vonatkozó kimutatásban; f) a megelőző és nevelő tevékenységre vonatkozó kimutatásban; g) a katonai ügyészségi vizsgálók tevékenységéről szóló kimutatásban; h) a vizsgálóknak a büntető ügyforgalom feldolgozásában való részvételéről szóló kimutatásban. A rövidített statisztikai nyilvántartó lapot a vizsgáló vagy az ügyész tölti ki a bűnügy érdemi befejezésével párhuzamosan. A felsőbb katonai ügyészségeken a statisztikai kimutatásokat a statisztikai és nyilvántartó

tisztek és a körzeti katonai ügyészségeken á Szervezési ügyekkel foglalkozó tiszt felügyelete mellett az illetékes előadó állítják össze. A Katonai Főügyészségen a tevékenységre és a bűnözésre vonatkozó statisztikai adatokat önműködő számítógépen félévenként osztályozzák. A Szövetségi Honvédelmi Minisztérium számító központjával való együttműködés keretében a Katonai Főügyészség statisztikai adatainak automatikus gépi feldolgozása biztosítva van a statisztikai időszak befejezését követő hónap 20. napjáig (vagyis január 20., illetve július 20. napjáig). A felsőbb katonai ügyészségeken a statisztikai adatok feldolgozása-a helyi számítóközpontokban a kidolgozott gépi-számító program szerint történik. A felsőbb katonai ügyészségek biztosítják, hogy a körzeti katonai ügyészségek a munkájukra vonatkozó g'épileg feldolgozott statisztikai adatokat megkapják. A statisztikai táblázatokon a statisztikai adatok osztályozásának 2 része van. Az I. rész magában foglalja a csehszlovák fegyveres erőknél és egyes fegyveres testületeknél folyt bűnözésre vonatkozó adatokat (a büntető úton felelősségre vont és megvádolt személyek számára vonatkozó mutatókat — összesítve és körzetek szerint is —, a híradó, a vegyi, a közúti, az építő és hasonló egységekre vonatkozó alapadatokat; az elkövető személyeket katonai viszonyuk és demográfiai szempontok szerinti tagolásban, a felelősségre vont visszaesők számára vonatkozó adatokat és egyebeket). A II. rész a külön nyilvántartott bűncselekményekre vonatkozó adatokat tartalmazza (az adott bűncselekmény miatt felelősségre vont személyek számát, katonai szolgálati viszonyukra figyelemmel stb.). Az ügyészség szerveinek tevékenységére és a bűnözésre vonatkozó, osztályozott statisztikai adatok alapján a Katonai Főügyészség negyedévi, félévi és egész évi statisztikai adatlapokat állít össze. Statisztikai alapadatok alatt a figyelemmel kísért számadatokkal kitöltött nyomtatványgyűjtemények értendők rövid magyarázattal. E periodikus statisztikai alapadatokon kívül a szükséghez képest a Katonai Főügyészségen az egyes tevékenységekre vagy a bűnözés részterületére vonatkozó más statisztikai alapadatok is készülnek. Az éves naptári időszak leteltével a Katonai Főügyészség „Statisztikai Évkönyvet" ad ki. Ezzel a kiépített statisztikai rendszerrel sem vagyunk azonban jelenleg megelégedve, főleg nem vagyunk megelégedve a szerzett információk-kihasználásával. Jelenleg a statisztikai tevékenység átdolgozás alatt : áll avégett, hogy a statisztikai adatok az információk maximumát nyújtsák az elkövetőről, cselekményről és csak a nélkülözhetetlen információkat adja az előkészítő eljárásban ténykedő szervek munkájáról. Elméletileg minden bűnügyben kb. 1000 statisztikai szempontot lehet kimutatni. A számítási technika III. generációjának felhasználása a jelenségek mélyebb megisme-

rését és mindenekelőtt a figyelemmel kísért jelenségek közötti korrelációk alapján az elemző tevékenység elmélyítését teszi majd lehetővé. A hosszabb időn át, például 15—20 év alatt összegyűjtött statisztikai adatok a számító technika felhasználásával lehetővé fogják tenni az áttérést globálisan, de a leggyakrabban előforduló bűncselekményekkel kapcsolatban is az előrejelzési módszerekre és a legvalószínűbb fejlődési irányok meghatározására. Feltételezéseink szerint a statisztikai mutatók alaposabb kihasználása lehetővé teszi a jogi—nevelő és megelőző tevékenységnek a bűnözés elleni küzdelemben való jobb és konkrétabb felhasználását. A mi tökéletesített statisztikai tevékenységünknek nem utolsó sorban több adatot kellene szolgáltatnia a bíróságok tevékenységéről. Egyelőre ugyanis a statisztikai mutatók összegyűjtése a csehszlovák katonai ügyészségen az érdemi ügyészi határozat pillanatával befejeződik. A bíróságok tevékenységéről és a büntető gyakorlatról a katonai ügyészség csak a legalapvetőbb adatokat gyűjtötte a kimutatási rendszer segítségével. Ez természetesen nem tette lehetővé a kölcsönös korrelációk rögzítését és ezek számítógépi módszerrel való feldolgozását. A részletesebb adatok vonatkozásában a katonai ügyészség szervei a katonai bíróságok statisztikai kimutatásaira voltak utálva, melyek egyelőre szintén nem állnak a megfelelő színvonalon. A statisztikai lapnak a bíróságokon való bevezetésével további információkat lehetne szerezni az előkészítő eljárás szervei munkájának minőségéről, tehát mindenekelőtt a büntető gyakorlatról. A szóban levő adatoknak számítógépi módszerekkel való feldolgozása lehetővé tenné az egyes bűncselekményekkel kapcsolatos gyakorlat kiértékelését, a katonai ügyészség egyes körzeteiben folyó büntető gyakorlat összehasonlítását még az elkövetők egyes kategóriái vonatkozásában is. Ezeknek a statisztikai kimutatásoknak az információs rendszerhez és az előkészítő eljárás statisztikai kimutatásaihoz való kapcsolódása természetes. További érdekes kérdés a rendkívüli események vizsgálatának problematikája. A Szövetségi Honvédelmi Minisztérium rendeletei és utasításai értelmében a parancsnokok kötelesek jelenteni a felettes szerveknek és a katonai ügyészség szerveinek a rendkívüli eseményeket. Példaként említem, hogy ezen intézkedések értelmében jelenteni kell a köztársaság ellen elkövetett súlyos bűncselekményeket, a szökést, az önkényes eltávozást, az öngyilkosságokat és ezek kísérletét, a súlyos műszaki baleseteket, a fegyverek, lőszerek, a robbanó-, a radioaktív és a vegyi anyagok, a mérgek, a katonai technika ellopását és elvesztését, továbbá a katonai objektumokban és a katonai javakban bekövetkezett tűzeseteket, valamint az elemi csapásokkal előidézett egyéb károkat, amennyiben a kár összege meghaladja a 25 000 koronát; az emberöléseket és a súlyos egészségkárosodásokat, vagy az egészség tömeges veszélyeztetésének és a fegyelem súlyos megsértésének eseteit.

7 Magától értetődő, hogy é rendkívüíi események közül számos a bűncselekmény jegyeit is magán viseli és az ügyészség szerveinek való jelentésüket jogszabály, konkréten a Práv 1—3. szabályzat írja elő. A parancsnokok kötelesek minden rendkívüli eseményt parancsnoki úton kivizsgálni, az esemény keletkezésének okát elemezni, az okok kiküszöbölését célzó intézkedéseket tenni, valamint ezeket ellenőrizni. Amennyiben a vizsgálatot a katonai ügyészség, a katonai elhárítás vagy a rendőrség veszi át, a parancsnoki szervek kötelesek a vizsgálat során ezekkel összhangban eljárni. Ezekben az esetekben a rendkívüli esemény okaival és az egyes személyek felelősségével kapcsolatos végső megállapítások az e szervekkel való megbeszélés után a parancsnokok hatáskörébe tartozik. A katonai ügyészség szervei a rendkívüli eseményeket csak akkor vizsgálják, ha bűncselekmény ismérvei mutathatók ki. Természetesen előfordulnak esetek, amikor a bűncselekmény alapos gyanúja nem áll fenn és a katonai ügyészség vizsgálója nem teszi folyamatba a vizsgálatot, a büntető eljárást. Ilyen esetekben a bűncselekményekre (rendkívüli eseményekre) vonatkozó feljelentéseket a katonai ügyészség vizsgálója a parancsnoki, esetleg egyéb szerveknél ellenőrzi, ezektől szerzi be az elengedhetetlen adatokat, illetőleg kapja meg a szükséges felvilágosítást. Az ellenőrzést olyan terjedelemben végzi, amely szükséges a büntető felelősségre vonás indokoltságának vagy indokolatlanságának megállapításához. Amennyiben az ellenőrzés azt mutatja ki, hogy nem áll fenn a bűncselekmény gyanúja és egyéb intézkedésnek, főleg áttételnek sincs helye, a vizsgáló az eljárást megtagadja és az erről szóló határozatát kézbesíti a parancsnoknak, valamint az ügyésznek. A szóban levő problematika szorosan összefügg az öngyilkosságok vizsgálatával és értékelésével. 1973-ig a Csehszlovák Néphadsereg és a katonai ügyészség szerveinél az a gyakorlat folyt, mely szerint a vizsgálók és ügyészek minden befejezett emberölést és öngyilkossági kísérletet vizsgáltak. Ez a gyakorlat azon a vélelmen alapult, hogy minden befejezett öngyilkosság emberölést is takarhat. Ez képezte indokát a vizsgáló eljárásjogi intézkedésének, amely az (ismeretlen tettes elleni) vizsgálat folyamatba tételében állt. Az említett gyakorlat az egész problémát érintő politikai döntésen alapult, minthogy a fegyveres erők tagjainak öngyilkossága természetesen komoly szociálpolitikai problémaként jelentkezik. Felelősséggel állithatom, hogy az öngyilkosságok túlnyomó többségét alaposabban kivizsgálták és bizonyítékokkal alaposabban dokumentálták, mint a súlyos bűncselekmények egész sorát. Az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek kivizsgálását terjedelmes utasítás szabályozta, melynek betartását igen megkövetelték. A szóban levő, 10 éven át tartó gyakorlattal felhagytunk. Megmutatkozott ugyanis, hogy a fegyveres erők tagjainak ön-

gyilkosságai nem oldhatók meg a még oly alapos katonai ügyészi intézkedésekkel sem., Az öngyilkosságokat és ezek kísérletét jelenleg úgy tisztázzák, mint az egyéb gyanús haláleseteket és sérüléseket. A katonai ügyészek és vizsgálók az esetekben kizárólag az 1970. év óta érvényben levő módszertani útmutatás szerint járnak el. Az az elv érvényesül, mely szerint: „Ha a rendkívüli esemény vizsgálata során nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy büntetés alá nem eső magatartásról van szó, vagy nem állapítható meg, hogy gondatlanságból elkövetett bűncselekmény forog fenn, a vizsgáló az emberölésre, illetve szándékos testi sértésre érvényes kriminalisztikai módszer szerint jár el. Ha a cselekmény elkövetésének módjára vonatkozó előzetes ismeretek összességéből logikusan az következik, hogy kriminalisztikai szempontból gyanús halálesetről van szó, a vizsgáló haladéktalanul köteles a helyzetet a jogi minősítés szempontjából értékelni és a büntető eljárást folyamatba tenni. Ezzel szemben, ha a vizsgáló azt állapítja meg, hogy az eredetileg gyanús haláleset vagy sérülés nem bűncselekménynek a következménye, ténykedését a valóságban és eljárásjog'ilag is lezárja." A vizsgáló és az ügyész ezekben az esetekben a parancsnoki szervekkel szoros együttműködésben jár el. A vizsgáló írásbeli határozatát haladéktalanul átadja az illetékes parancsnoknak azzal, hogy az eljárást — a fegyveres erők védett érdekeire tekintettel — a vonatkozó szolgálati szabályzatoknak megfelelően maga folytassa le. Amennyiben az nyert megállapítást, hogy öngyilkossági kísérlet történt, a vizsgáló egyben felhívja a parancsnok figyelmét a sértett pszichológiai és pszichiátriai kivizsgálásának szükségességére, amit az egészségügyi szabályzat ír elő. A vizsgáló az eddig összegyűjtött anyagot átadja a parancsnoknak, javaslatot tesz a parancsnoknak a további eljárásra és a tett intézkedésről rövid tájékoztatást kér. A vizsgáló a nem bűncselekményre visszavezethető hirtelen halálesetek és sérülések (tehát öngyilkosságok is) vizsgálatát csak akkor folytatja, ha ezt megkívánja a katonai alakulat védelme, fegyelme és rendje, s az ügyészségről szóló törvény értelmében egyben fennáll az ügyészi felügyelet érvényesítésének konkrét kívánalma. Az ügyész ilyen esetekben a büntető eljárási jognak vagy az ügyészségről szóló törvénynek megfelelő esetleges figyelmeztetést is magában foglaló zárójelentést ad át a parancsnoknak. Ha a vizsgálat során azt állapítják meg, hogy öngyilkosság történt és az ügyész írásos anyaggal rendelkezik, a hozzátartozók nem tekinthetnek be az iratokba. A hozzátartozóknak azonban a lehető legsürgősebben ki kell adni a búcsúlevelet, az elhunyt esetleges egyéb személyes levelezését, melyeket az iratoknál fényképmásolatokkal kell helyettesíteni.

A felettes ügyészi szervhez az öngyilkossággal kapcsolatos vizsgálat eredményéről összefoglaló jelentést csak akkor kell felterjeszteni, ha ezt a felettes ügyészség kívánja. Ha a vizsgálat során az nyer megállapítást, hogy öngyilkossági kísérletről van szó, a fegyveres erőknek öngyilkossági kísérletet elkövető tagjával szemben nem kerül sor büntető intézkedésekre. Fennáll azonban a betegség és gyógykezelés folytán elmulasztott szolgálat pótlásának veszélye. Ezzel kapcsolatban azonban fontosak az egészségügyi szerveknek az érintett katona egészségi állapotára vonatkozó véleményei. Most röviden a pszichopátia problémájáról. Tudjuk, hogy a bírósági elmekórtan pszichopatának nevezi az egyén pszichopata személyiségét, aki abnormális természettel rendelkezik; ő maga, vagy a társadalom, vagy leggyakrabban mindkettő szenved ettől az abnormitástól. A szó valódi értelmében véve nem betegségről van itt szó, melynek van kezdete, tartama és vége, hanem a személyiség relatíve tartós állapotáról. Ha az egyént pszichopatának nevezzük, még úgyszólván semmit sem tudunk róla. Elengedhetetlen természetének részletesebb jellemzése. Az ember természetét legjobban társadalmi kapcsolataival tudjuk jellemezni. Pszichopatának azt az embert nevezzük, akinek a társadalmi kapcsolataiban jelentkező zavarok sokkal nagyobbak, mint a neurotikusoknak. A katonai szolgálat feltételei között a pszichopatákat a bírósági elmekórtan szempontjából két csoportba osztjuk: 1. az önállótlanokra, akik nem képesek az életben betölteni a felnőtt ember szerepét; 2. az önállóakra, akiknek azonban a viselkedése nem felel meg a társadalmi együttélés szabályainak, s emellett egyesek viselkedése társadalomellenességbe, bűnözésbe csap át. Bírósági gyakorlatunk számára jelentőséggel az indulatos pszichopaták bírnak, akik könnyen indulatba jönnek, amikoris az indulat állapotában agreszív cselekményekre hajlamosak. Szükségleteik korlátozását vagy ezekkel kapcsolatos csalódásukat nehezen viselik. Explozivitásuk önmaguk ellen is fordulhat, amikor öngyilkosságra vágy ennek kísérletére kerülhet sor. Veszélyekkel jár, ha ezek az egyedek kellemetlen hangulati ingadozásaik ellen az alkoholban keresik a vigaszt. És ez gyakran fordul elő. Ahogy ezt a bűnüldöző szervek tapasztalata mutatja, az alkohol hatása alatt könnyen kerül sor sértésekre, testi sértés okozására, ölésre, öngyilkosságra, hivatalos eljárás akadályozására, vagyonrongálásra és hasonlókra. Végső soron megállapíthatjuk, hogy a pszichopaták a hadseregben különös nehézségeket jelentenek. A bírósági elmekórtan azt az elvet vallja, hogy a pszichopátia nem betegség a szó igazi értelmében véve, hanem a személyiség állapota. A pszichopaták antiszociális vonásait nem tartják valamiféle bűnözésre hajlamosító adottságnak. A pszichopatikus vonások dinamikája azt mutatja,

hogy a társadalomellenes cselekményekre való hajlam a megfelelő önuralomra való neveléssel, fegyelmezett életvitellel leküzdhető. Ebből azonban az is következik, hogy a pszichopaták az esetek legnagyobb többségében felelnek cselekedeteikért. A pszichopaták a bűncselekmény elkövetésének idején fel tudják ismerni cselekményük társadalmi veszélyességét és tudnak akaratuknak megfelelően-cselekedni. Ügy mint a többiekkel, a pszichopatákkal szemben is a büntetés és a figyelmeztetés a nevelés eszköze. A; pszichopaták többségével szemben nincs alap beszámíthatatlanságuk vagy ehhez közel álló állapotnak az elismerésére. Kivételt képez az a típus, ahol az abnormális természethez szellemi elmaradottság, gyengeelméjűség, a pubertás viharos, néha megkésett változásai csatlakoznak. Ide tartoznak a súlyos jellegű paranoiás pszichopaták. Mindig azt kell bizonyítani, hogy természetük abnormitása akadályozza őket életük során saját érdekeik követésére, vagyis a pszichopaták bűncselekményeit személyiségük egészével kapcsolatban kell értékelni. A bűnüldöző szervek döntéseik során figyelemmel vannak az igazságügyi elmeszakértői véleményre. Nehézségek az összefüggések kapcsán akkor támadnak, ha a. szakvélemény azt állapítja meg, hogy bár nincs szó elmebajról, azonban az elköyető alkoholista, kábítószereket élvező, hiányos a nevelése vagy antiszociális személyiség stb. E személyek felismerési és szabad akarati tulajdonságai azonban nem károsodottak vagy csupán jelentéktelen mértékben. Emellett a szakvélemény azon az állásponton van, hogy a megvizsgált nem álkalmas a katonai szolgálat ellátására. Az elmeállapot vizsgálatával kapcsolatban az az ügyészi gyakorlat, hogy a szakértőkhöz intézendő kérdések nem csupán az elkövető beszámíthatóságára, hanem katonai szolgálatra való alkalmasságára is vonatkoznak. ! A szóban levő esetekben gyakran érvényesül az a nézet, mely szerint a katonai bűncselekményt elkövetőt nem lehet bűnvádi úton felelősségre vonni, ha a katonai szolgálat teljesítésére alkalmatlan. E nézet szerint őt a katonai szolgálat végett nem lehetett volna behívni, és így a katonai bűncselekményt nem követte, volna el. Az ilyen álláspontokat elvből helytelennek tartjuk. A büntetőjogi felelősség kérdését kizárólag az elkövető beszámíthatóságára vonatkozó rendelkezések szempontjából kell megoldani; a katonai szolgálat teljesítésére való alkalmatlanság adminisztratív kinyilvánítása csak később következik be, mindig a bűncselekmény elkövetése után. A szakértők eddig ezen kívül a katonai szolgálatra való alkalmasság elbírálásában azokból a magas igényekből indultak ki, melyeket a katonai szolgálat támaszt a katonákkal szemben a fegyverek és harci eszközök magas műszaki színvonalára tekintettel. Kétségtelen, hogy az alkoholista vagy a kábítószert élvező: aligha teljesíthet szolgálatot harckocsizó vagy

hasonló egységnél és gépkocsizó lövész egységnél sem. Ebből azonban nem következik, hogy őt mindennemű katonai szolgálat alól mentesíteni kellene. A hadseregben egész sor egyéb, műszaki szempontból igénytelen munkát is el kell végezni. Lehetséges az is, és ez már a gyakorlatban folyik, hogy külön egységeket hoznak létre a csökkent intelligenciájú, hiányosan nevelt és hiányos műveltséggel rendelkező katonák számára. Ügy ítéljük meg, hogy azokat a katonákat, akikről az elmeorvosszakértői vélemény a szóban levő hiányosságokat állapítja meg, ezekbe az egységekbe kellene beosztani és nem alkalmatlanoknak nyilvánítani őket. Előfordultak olyan esetek, hogy sorkötelesek azt 'állították magukról, hogy alkoholisták vagy kábítószert élvezők. Tették ezt abban a reményben, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlanokká fogják őket nyilvánítani, noha alkoholisták vagy narkománok egyáltalán nem voltak, vagy ez a szokásuk nem volt lényeges. Előfordultak olyan esetek is, amikor az elmeorvosszakértők a katonai szolgálatra alkalmatlanoknak nyilvánítottak olyan személyeket, akik vallási meggyőződésük alapján tagadták meg a katonai szolgálat teljesítését. A szakértők azon a véleményen voltak, hogy önmagában a vallási fanatizmus ugyan nem elmebaj, azonban olyan lelki defektusnak a jele, amely a katonai szolgálatra való alkalmatlanságot vonja maga után. Hiányosságként állapítottuk meg azt is, hogy az orvosi hivatás elnőiesedése folytán az elmeorvosszakértői véleményeket gyakran orvosnők készítik, akik ugyan rendelkeznek megfelelő elmeorvosi ismeretekkel, azonban nem rendelkeznek komplex elképzelésekkel a katonai szolgálatról, miért isreálisan nem tudják megítélni a katonai szolgálatra való alkalmasság kérdését. • Az említett hiányosságokból az alábbi következtetéseket vontuk le: 1. a büntetőjogi felelősség kérdését ezekben az esetekben a törvénynek a beszámíthatóságra vonatkozó rendelkezései szempontjából kell megítélni, és ezt nem szabad összekapcsolni a katonai szolgálatra való alkalmasság kérdésével; 2. az eimeorvosszakértői vizsgálatokat kizárólag az orvosi jellegű kérdésekre, vagyis az elkövető elmeállapotának problémájára kellene korlátozni; 3. azokban az esetekben, amikor az elkövető nem elmebeteg, csupán természetének hiányosságaiban szenved, vagy elhanyagolt a nevelése, stb. inkább a pszichológusnak és nem pszichiáternek kellene véleményt nyilvánítani a katonai szolgálatra való alkalmásság kérdésében: azonban a döntés mindig az adminisztratív szervtől függjön és mint ilyen, ez általános ügyészi felügyelet alá esne; 4. a katonai szolgálatra való alkalmasság kérdését nem csupán a fegyveres szolgálat szempontjából kellene megítélni, hanem figyelemmel kellene lenni a fegyver nélküli kisegítő szolgálatokra is.

Az utolsó kérdés, amellyel foglalkoznom kell: milyen gyakorlatot folytatunk a. katonai szolgálat alól vallási indokból való kibúvás bűntettével kapcsolatban. Ez egyike a társadalomellenes magatartásoknak, melyet a büntető törvény 280. §-a rendel büntetni. Az ilyen bűncselekmény leggyakoribb indítéka nálunk valamely vallási szektához, például a Jehova Tanúihoz való tartozás. Olyan magatartásról van szó, amely a katonai kötelezettségek viszonylatában ellentétben áll az alapvető állampolgári kötelezettségekkel és viszonyaink között nem értékelhető a büntető felelősségre vonást csökkentő körülményként. Ellenkezőleg, igen társadalomveszélyes magatartásról van szó. A reakciós vallási előítéletek hatása alá öregebb emberek vagy szülők befolyására került fiatalembereknek megmagyarázzák a vallási ideológia hamis, tudománytalan és veszélyes voltát. Büntető felelősségre vonásukra akkor kerül sor, ha a gondolkodásukra és magatartásukra való minden ideológiai ráhatás csődöt mondott. Egyes vallási szekták tagjai nem tagadják meg a katonai szolgálat teljesítését a maga egészében, csupán egyeseket (például a fegyveres szolgálatot), vagy megtagadják a katonai kötelességek teljesítését bizonyos időben (például szombaton). Ezek rendszerint azt követelik, hogy a katonai szolgálatuk alkalmazkodjék a vallási előítéleteikhez, hogy például munkás egységeknél szolgálhassanak és ne kelljen fegyvert fogni a kezükbe stb. Ilyen korlátozásokat azonban a honvédelmi törvény nem tesz lehetővé, és nem ismeri a kikötésekkel teljesített katonai szolgálatot. Ha az ilyen bűncselekmény elkövetője magatartásával nem hagy fel, teljes mértékben felel a Btk. 280. §-a szerinti bűntett miatt. 1-Ia nincs szó az állam harci készültségéről vagy harci helyzetben elkövetett bűncselekményről, az elkövető 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Szemléltetés végett a következő példát ismertetem: V. D. katona 1976. április 1-én megkezdte tényleges katonai szolgálatát, azonban már a jelentkezési eljárás során megtagadta a katonai egyenruha átvételét, felöltését és bárminemű katonai szolgálat teljesítését arra hivatkozással, hogy neki ezt a vallási meggyőződése — a Jehova Tanúi szektának Volt tagja — nem engedi meg. Ebből az elhatározásból nem engedett a büntető eljárás végéig annak ellenére, hogy a honvédelmi kötelezettség értelmét és jelentőségét ismételten elmagyarázták neki. A prágai körzeti katonai bíróság helyesen ítélte az említett magatartást a Btk. 280. §-ába ütköző katonai szolgálat alól való kibúvás bűntettének és szabott ki az elkövetővel szemben 15 hónapi végrehajtható, I. büntetésvégrehajtási fokozatban letöltendő szabadságvesztést. A katonai főügyész e határozat ellen törvényességi óvást emelt, amiatt, hogy a kiszabott büntetés nincs arányban az elkövetett bűncselekmény társadalomveszélyességével. A törvényességi óvás azzal érvelt, hogy objektív oldalról tekintve a bűncselekmény a különböző fokú társadalomveszélyességgel rendelkező magatartások egész sorával elkövethető. A bűn-

cselekmény már akkor be van fejezve, ha az elkövető akár csak egy szolgálati kötelesség teljesítése alól és csak rövid időre is igyekszik magát kivonni. A bűncselekmény elkövetésének különböző formáira és a társadalomveszélyesség különböző fokaira tekintettel van a törvényi,, 6 hónaptól 5 évig terjedő büntetési tétel is. Ezért -— a törvényességi óvásban kifejezett álláspont szerint — tekintettel kell lenni arra, hogy V. D. katona nyomban a katonai szolgálatra való bevonulása után a szolgálati kötelességek teljesítését a maga egészében és tartósan megtagadta és még a katonai egyenruha felvételére vonatkozó ismételt utasításoknak sem tett eleget. A Btk. 280. §-ába ütköző bűntett magas fokú társadalomveszélyességét mutató módon követte el. A törvényi büntetési tétel I. negyedében mozgó szabadságvesztés és a cselekmény társadalomveszélyessége között nyilvánvaló aránytalanság áll fenn, miértis nevelő célját sem az elkövetővel, sem a társadalom többi tagjával szemben nem tudja betölteni. Noha V. D. eddig büntetve nem volt és a polgári életben átlagos teljesítményű dolgozóként tartják őt nyilván, a szóban levő körülményekre tekintettel a büntetési tétel középarányosát elérő büntetést kellett volna vele szemben kiszabni; A törvényességi óvás indítványozta az ítélet büntetésről szóló rendelkező részének hatályon kívül helyezését, és az ügynek új tárgyalás miatt történő visszaadását. A törvényességi óvás tárgyában eddig nem történt döntés, ezért az elvtársak elnézését kérem, hogy a tájékoztatásom nem teljes. Még említést tennék a gyakorlatunkból olyan esetről, amely összefügg mind a katonai szolgálat alól való kibúvás bűntettének elintézésével kapcsolatos gyakorlattal, mind az elmebajok pszichiátriai megítélésével. F. M. katonát 15 hónapi szabadságvesztésre ítélték a Btk. 269. §-ába ütköző fegyveres erőknél teljesítendő szolgálat meg nem kezdése miatt. Ezt a bírósági határozatot is törvényességi óvással támadtuk meg. Miről volt szó ebben az esetben? F. M. katona 1975. év elején Prágában a hittudományi karon folytatott tanulmányait félbeszakította és ezt a körülményt nem jelentette a katonai körzeti igazgatási szervnek. Bár a katonai szolgálat megkezdése végett fölkutatták őt, kijelentette, hogy vallási indokból a katonai szolgálatot nem kezdi meg. A benyújtott törvényességi óvás azt fejtegette, hogy a kiszabott 15 hónapi szabadságvesztés (a büntetési tétel 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés) és a cselekmény társadalomveszélyessége, valamint az elkövető személyi körülményei között feltűnő az aránytalanság. Az I. fokú bíróság helytelenül az elmeorvosszakértői véleményből indult ki. A szakvélemény azt állította, hogy az elkövető „éretlen személyisége" és az erősen fejlett vallási érzülete befolyásolják a társadalmi alkalmazkodási képességét, miáltal az elkövető nem tudja összhangba hozni a vallási meggyőződését a társadalom szükségleteivel és kötelességeivel. Az egyéniségnek ez a hibája nem olyan természetű és intenzitású, hogy alkalmas lenne megzavarni a beszámíthatóságot, azonban ennek ellenére alkalmas lehet arra, hogy a rendkívüli események potenciális

forrásává váljon. Ezért a szakértők a katonai szolgálatra alkalmatlan osztályzást javasolták. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma a törvényességi óvás folytán arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakértők véleményéből meg nem engedhető kímélet következik. Ha egyfelől az nyert megállapítást, hogy a terhelt jó ítélőképességgel rendelkezik, az absztrakt fogalmakat érti, azokat meg tudja magyarázni, enyhén átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, akkor másfelől a katonai szolgálatra való éretlenséget jelentősen túlértékelik. A Legfelsőbb Bíróság szerint a terhelt ítélőképessége arról tanúskodik, hogy a katonai szolgálat értelmének megértésével kapcsolatos negatív hozzáállása átgondolt, és a katonai szolgálat teljesítésével összefüggő követelményeket megátalkodottan nem akarja tiszteletben tartani. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya biztosítja a vallásszabadaságot, vagy azt, hogy valaki felekezeten kívüli legyen és olyan vallási cselekményeket végezhessen, melyek nincsenek ellentétben a törvénnyel. A vallásszabadság biztosítva van, azonban a vallási vagy hitbeli meggyőződés nem szolgálhat okul senkinek sem arra, hogy a. törvény által megszabott állampolgári kötelezettségeit ne teljesítse. Az Alkotmány szerint a haza és a szocialista rendszer védelme minden állampolgár legfontosabb kötelessége és becsületbeli ügye. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma kifogásolta, hogy az I. fokú bíróság az elmeorvosszakértők véleményét nem értékelte szabadon, mint minden egyéb bizonyítékot a belső meggyőződés szerint és a többi bizonyítékkal való összefüggésben. Ha a szakértői vélemény alapján az állapítható meg, hogy a terhelt egészséges, hiszen a személyiség éretlenségén és a neürotikus tüneteken kívül a lelki elferdülés jelei megállapíthatók nem voltak, akkor a bíróság tévedett, amikor túlértékelte a szakértőknek a terhelt katonai szolgálatra való alkalmatlanságára vonatkozó véleményét. A bíróság főleg azt a tényt nem értékelte, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején a terheltet a katonai orvosi bizottság a katonai szolgálatra alkalmasnak találta. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma nem érintve a bűnösség kérdésében hozott ítéleti döntést, hatályon kívül helyezte a büntetésre vonatkozó rendelkezést és tekintettel arra, hogy a terhelt kategorikusan megtagadta a katonai szolgálat teljesítését és kifejezetten kinyilvánította az alapvető állampolgári kötelezettségekkel szembeni negatív hozzáállását, végrehajtható két évi szabadságvesztést szabott ki vele szemben.

A büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítése* írta: Molnár Károly ezredes

A katonai szolgálatra bevonuló fiatalok többsége és meghatározó része rendelkezik a katonai szolgálat eredményes és sikeres teljesítéséhez szükséges szociális érettséggel, erkölcsi-politikai felelősségtudattal. A katonai szolgálathoz való viszonyuk, magatartásuk megfelel az elvárásoknak, tudatosan vállalják és végzik a katonai szolgálattal járó követelményeket és feladatokat. Ugyanakkor a sorállomány egy kisebb, de nem jelentéktelen része az előző rendezetlen családi és életkörülményei, valamint hiányos neveltetése hatására kialakult jellemvonásai és életszemlélete miatt az átlagosnál nehezebben tud alkalmazkodni a katonai élet rendjéhez. Közülük többen már a polgári életben összeütközésbe kerültek a törvénnyel, közösségellenes magatartásukért büntetésben részesültek. Egyesek csak nehezen és hosszabb idő után képesek szakítani előző életvitelükkel, szokásaikkal és normáikkal. A sikertelen beilleszkedés következményeként részükről a katonai fegyelem normáinak gyakoribb és súlyosabb megsértése tapasztalható, melyek káros kihatással lehetnek az alegységek, egységek fegyelmi helyzetére, erkölcsi-politikai színvonalára, csakúgy, mint egyéni fejlődésükre. A sikeres beilleszkedéssel járó erőfeszítések és ezek eredményei gazdagítják, a korábbinál magasabb értékűre emelik a sorkatonák egyéni tulajdonságait, míg az alkalmazkodás kudarca demoralizálja őket. A katonai alkalmazkodás és beválás érdekében végzett nevelőmunka a hátrányos helyzetű sorkatonák körében ezideig csak kezdeti eredményeket hozott. A nevelőmunka tudatosságának emelése, a közeljövő feladatai szükségessé,1 a rendelkezésre álló tapasztalatok pedig lehetővé teszik a nehezen * A tanulmány anyaga, illetőleg az annak alapján a Politikai Főcsoportfőnökség által kiadásra került „Módszertani Iránymutatás" összeállításában részt vettek még: Almásiné dr. Törőcsik A. alez., Dr. Szilasy László hb. alez. és Malomsoki József őrgy. 1 „A minisztérium érintett szervei vizsgálják meg és tegyenek intézkedést a veszélyeztetett környezetből bevonuló, a rendezetlen szociális háttérrel rendelkező, bevonulásuk előtt a törvénnyel már összeütközésbe került fiatalokkal való hatékony foglalkozás rendjére és módszereire" — amint ezt a HM elvtárs 2/1973. sz. — az 1971. évi IV., az ifjúságról szóló törvény végrehajtására az MN-ben — kiadott parancsában elrendelte.

alkalmazkodó sorkatonák körében végzendő nevelőmunka eredményeinek, feladatainak összegezését és egységesítését, szakszerűségének, célszerűségének javítását. I. A nehezen alkalmazkodó sorkatonák személyiségvonásait előítéletük környezeti jellemzői és adottságaik, képzettségük, életmódjuk határozza meg. Neveltetésük, családi és szociális körülményeik determinálják azon — már a.bevonulás előtt kialakult — képességeiket, beállítódásukat (attitűdjüket), amelyek a szocialista társadalom és a hadsereg követelményrendszerének teljesítésében, betartásában szerepüket, lehetőségeiket nagymértékben behatárolják. Ezzel mintegy előrejelzést adnak a sorkatonai szolgálat teljesítéséhez fűződő személyes viszonyuk várható alakulásáról. Ebből prognózisszerűen következtethetünk beilleszkedésük valószínűsíthető nehézségeire; illetve erkölcsi és fegyelemre nevelésük feladataira; a helyes egyéni bánásmód és közösségi nevelő hatások biztosítása érdekében kidolgozandó tennivalóinkra. Az alakulatok parancsnokai, pártpolitikai szervei általánosságban ismerik a beilleszkedés fokozottabb nehézségeivel küzdő katonákat. Kétségtelen az is, hogy átérzik felelősségüket, mégis nevelőmunkájukban sok a véletlen elem. Gyakran a helyileg kialakult szokásoknak megfelelően járnak el. A nevelőmunka eredményesebbé tehető, a szubjektív és véletlen tényezők hatása jelentősen csökkenthető, ha az előítéletek, tapintatlanság és a durva bánásmód szélsőséges megnyilvánulásait -— az elvtelen liberalizmus és a követelménytámasztás hiányosságaival együtt — kiiktathatjuk a nevelőmunkából. Ezek helyébe az emberek megismerésének követelményét, továbbá a sajátos helyzetüknek helyes megítéléséhez szükséges információk megszerzését és ennek megfelelően a nevelésük sajátos eljárásainak kidolgozását kell állítanunk. 2 a) Azoknak a sorkatonáknak személye és száma, akik már büntetve voltak, általában ismert. Nincs akadálya annak, hogy pontos tájékoztatás álljon az elöljárók rendelkezésére arról, hogy mely bíróság, mikor és milyen bűncselekményekért mire büntette őket jogerős ítéletében. Közülük egyesek a büntetésüket már kiállották, illetve annak végrehajthatósága is megszűnt. A fiatal korban elkövetett bűncselekmények miatt történt elítélésük ellenére egy részük nem tekinthető büntetett előéletűnek, mert a törvény mentesítette őket az ahhoz fűződő hátrányos következmények alól. 2 A témával kapcsolatban a Honvédségi Szemle 1976. augusztusi számában eszmecsere indult, ahol mód nyílik a tapasztalatok megvitatására, a vélemények kicserélésérc.

Hasonlóan a fiatal korban elkövetett bűncselekmény miatti elítélés eséteihez, törvényi mentesítés alá esnek azok az elítéltek is, akiknek a büntetését a katonai bíróság fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában rendelte végrehajtani. Kivételt képez ez alól azon eset, ha az elítélt a katonai bíróság ítéletének hozatalakor büntetett előéletű. Ilyenkor ugyanis a törvények az együttes mentesítésre vonatkozó szabályai (Btk. 83. §) az irányadók. E kivételtől eltekintve tehát a büntetésük letöltése után a fegyelmező zászlóaljból, illetve katonai fogdából szabadult katonák is büntetetlen előéletűnek tekintendők [Btk. 113. § (1) bek.]. A sorkatonai szolgálatra bevonultak között vannak olyan büntetettek, akik jogerős elítélésük után a szabadságvesztés büntetésüket nem töltötték le, mivel annak végrehajtását a bíróság meghatározott próbaidőre felfüggesztette, illetve a katonai szolgálat letöltésének idejére elhalasztotta. A büntetett sorkatonák között tehát nagy számban lehetnek büntetlen előéletűnek tekintendő személyek, továbbá olyanok is, akik még a büntetés hatálya alatt állnak, végül pedig olyanok; akik büntetésük kiállása után az elítéléshez fűződő hátrányok következményeként büntetett előéletűnek tekintendők. Indokolt megkülönböztetett figyelmet fordítani az állomány azon rétegére, akinél a polgári bíróság a bevonulás előtti magatartásukért pártfogó felügyelet alkalmazását tartotta szükségesnek. A közelmúltban az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletében (1975. évi 20. tvr.) szabályozta a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásával kapcsolatos feladatokat. 3 b) Az előző csoportba sorolt büntetettek egy részére is jellemző, de rajtuk kívül a sorállománynak még jelentős, de pontosan meg nem határozható rétegét tehetik ki azok a katonák, akik büntetve ugyan még nem voltak, de igen rendezetlen élet- és szociális körülmények közül vonultak be. Hiányos neveltetésük folytán alacsony erkölcsi felelősségérzettel rendelkeznek. Családi helyzetükben és munkához való viszonyukban egyaránt felismerhetők azok az alapvető erkölcsi hiányosságok, amelyek nehezítik a katonai élet- és szolgálati körülményekhez való sikeres alkalmazkodásukat. Rendszerint iskolázatlanok, gyakran alkoholista környezetben, esetleg szülők nélkül nőttek fel, egy részük állami gondozott volt. Gyakori közöttük a munkakerülő, italozó életmódot folytató, esetleg galeri-tag. Magatartásukra a felelőtlenség, életfelfogásukra a könnyelműség, a közömbösség jellemző. A társadalom feléjük támasztott követelményeivel szemben ellenállást tanúsítanak, cinikusak, s tiszteletlenek. Érzelmi—akarati életük kiegyensúlyozatlan. Szélsőséges individualizmus, 3 Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a tvr. hadseregbeli adaptációjára is sor kerüljön, figyelembe véve azt a körülményt, hogy egyrészt az „utógondozás alatt állók" is bevonulhatnak katonai szolgálatra, másrészt a hadseregben is emelkedik a „katonai visszaesők" száma.

.

.<

.

pszichikus és szociális éretlenség jellemzi őket. Nagy fokban kritikátlanok. Saját érdekeik önző előtérbe állítása miatt hamar szembekerülnek a katonai közösség érdekeivel. Saját kötelességmulasztásaikkal szemben nem éreznek lelkiismeretfurdalást, tetteikért felelősséget nem ¡vállalnak, azok törvényes következményeinek előrelátásához szükséges erkölcsi tudattal sokan ném rendelkeznek. Az e csoportba sorolható katonák jelentős részének magánélete is rendezetlen. Házastársi-élettársi kötődéseik érzelmileg megalapozatlanok/' Katonai alkalmazkodásuk sikerét gyakran veszélyeztetik, vagy lehetetlenné teszik magánéletük olyan konfliktusai, melyekben saját érdekeiket képtelenek egyeztetni mások vagy a közösség érdekeivel. Gyakran a sorkatonai szolgálati idejükre esik a polgári életben elkövetett bűncselekmények miatt indított büntetőeljárás lefolytatása, esetleg házassági bontó-, illetve apaságmegállapítási perek tárgyalása. Katonai fegyelemsértéseiket gyakran motiválják a kiegyensúlyozatlan, rendezetlen családi problémák érzelmi-anyagi következményei. E konfliktushelyzetek hatására, vagy megoldásaként követnek el fegyelemsértéseket, öngyilkossági cselekményeket, vagy bűncselekményeket. Amorális, antiszociális beállítottságuk folytán jellembeli torzulásaik olykor már a pszichopátia fogalomkörébe vonhatók. Ez a személyiségzavar azonban a büntetőjogi beszámithatóságuk, illetve a katonai szolgálatra való alkalmasságuk tekintetében általában nem jelent korlátozó tényezőt. c) A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a sorállomány létszámának csupán 4—5%-át teszik ki azok, akik már a polgári életben büntetve voltak. Ugyanakkor azt is tény, hogy részvételük a különböző normasértésekben az említett arányoknál jóval magasabb;* tehát hajlamosabbak a bűncselekmények elkövetésére. A katonai bíróságok által elítéltek között már 30—40%-ot képviselnek. Tehát állományon belüli arányuknak mintegy tízszeresét teszik ki a kriminológiai értelemben vett visszaesők.5 Az öngyilkossági kísérletek elkövetői között is hasonlóan Á házai és nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatal korban nősülök közölt magas azok aránya, akiknek kulturális szintje (hiányos műveltség, büntetett előélet, befejezetlen általános iskola) az átlagosnál alacsonyabb. 5 A katonai bíróságok által jogerősen elítélt sorkatonák csökkenő tendenciáját a következő években fenntartani egyebek mellett e csoport magas arányának visszaszorításával lehet. Ugyanis a jogerősen elítélt sorkatonák aránya az 1960—70-es évek évi 10,5- ezrelékéről az 1971—75-ös években 8,6-re csökkent. . A polgári bíróságok által elítélt 18—24 éves polgári férfi lakosság aránya viszont ugyanezen időszakokban 25 ezrelék körül — a katonák mutatóját közel háromszorosan meghaladó arányban — ingadozott. Hasonló a helyzet az öngyilkosságok vonatkozásában is: a sorkatonák öngyilkosságainak tendenciája folyamatosan csökkenő, a legutóbbi két év (1975—76) átlagos aránya 22,1 százezrelék volt; a 20—24 évés teljes férfi lakosságé pedig ugyanezen évek átlagában 34,9 százezrelék. Ezzel szemben az öngyilkossági kísérletek gyakorisága a sorkatonák körében magasabb: a legutóbbi 5 évben éves átlagban elérte a 236,5 százezreléket. A megfelelő nemű és korú teljes lakosság gyakorisági mutatója ebben az időszakban 150—180 százezrelék körül ingadozott. A sorkatonák öngyilkossági kísérleteinek nagyobb többsége demonstratív jellegű, rendszerűt nincsenek

magas arányban szerepelnek. Beilleszkedésük nehézségeit jellemzi az is, hogy évenként mintegy 50%-ukat megfenyítik, bizonyos hányadukat többször is. Az ittas állapotban bűncselekményt elkövető katonák mintegy kétharmada már büntetve volt. Csoportosan elkövetett, garázda, erőszakos bűncselekmények és az önkényes eltávozások, szökések elkövetői is kiugróan magas arányban már ismételten állnak a bíróság előtt. E fiatalok társadalmi-politikai, KISZ szervezettsége — a polgári életben és a hadseregben egyaránt — lényegesen alacsonyabb az átlagosnál. II. A katonai nevelés tapasztalataiban és a szaktudományokban jelentős ismeretanyag áll rendelkezésre mind a kriminális személyiségű, mind a környezeti ártalmaktól károsodott hátrányos helyzetű fiatalok nevelésének segítésére és magatartásuk felügyeletének, ellenőrzésének megszervezéséhez. Ezt a tevékenységet a katonai nevelés és szociálpolitikai tevékenység részének, célja és eredménye tekintetében pedig olyan pedagógiai beavatkozásnak tekintjük, amely kiiktatja jellemüknek erkölcsi fogyatékosságát meghatározó antiszociális vonásait. E katonákat — élettörténeti előzményeikre figyelemmel — hátrányos helyzetűnek tekintjük aszerint, hogy a környezet, ahonnan bevonultak, illetve annak normái, szokásai, alacsonyabb iskolázottságuk és műveltségbeli hiányosságaik miatt bekövetkezett büntetettségükkel — vagy e nélkül is — nehezebbé tette számukra a. katonai szolgálati és fegyelmi követelményeknek való megfelelésüket, beilleszkedésüket a katonai közösségbe. Mindebből következik egyrészt, hogy helyzetüket, magatartásukat, jogaikat általában mindaddig nem lehet korlátozni, amíg arra viselkedésükkel okot nem szolgáltattak, másrészt pedig kötelességünk, hogy a párt ifjúságpolitikájának következetes végrehajtásával, valamennyi törvényes eszközzel, a szocialista humanizmus érvényesítésével hozzájáruljunk hátrányos helyzetük megszüntetéséhez, illetve csökkentéséhez, hogy az egyébként is nehéz helyzetüket indokolatlan megkülönböztetéssel ne tetézzük. Előítéletektől mentes bizalom és nevelhetőségük iránti pedagógiai optimizmus az az alapállás, amelyből kiindulva minden lehetőséget biztosítani kell számukra ahhoz, hogy valóban „tiszta lappal" kezdhessék meg a sorkatonai szolgálatot. Tekintettel a sorkatonák életkorára és arra, hogy a katonai életviszonyok között a korábbi körülményeikhez képest teljesen új környezetbe kerülnek, a pozitív nevelőhatások érvényesülése tekintetében különösen komoly egészségügyi következményei, egy részük a katonai szolgálat alóli kibúvás célzatával is összefügg, nagyobb rcsziik közvetlen okait tekintve a magán- és családi élet rendezetlenségeire vezethető vissza.

előnyös a helyzet: Erre figyelemmel a katonai életviszonyok között hangsúlyozott feladatként jelentkezik a bűnmegelőzés és visszatartás jogpolitikai célkitűzése, melyet a büntetőjogi felelősségrevonásnál korábban kell elkezdeni a parancsnoki, pártpolitikai és közösségi nevelés eszközeivel. E szempontból különös figyelmet érdemelnek azok a II. és III. időszakos katonák, akik kikülönített alegységekben (mezőgazdasági munkán, építkezésen), a katonai életviszonyok zártabb és fegyelmezettebb körülményei közül kikerülve, több lehetőségük nyílik arra, hogy önállóan kezdeményezzenek, vagy hasonló befolyásnak engedve fegyelem- és törvénysértéseket kövessenek el. Hasonlóan megkülönböztetett figyelmet kell fordítani azokra, akik a korábban kiszabott büntetés hatálya alatt állnak és esetükben újabb bűncselekmény elkövetése esetén — törvényi előfeltételek hiányában — a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése nem alkalmazható, jlletve a végrehajtás tekintetében elhalasztott szabadságvesztés büntetésük letöltését folyamatba teszik. Ez rendszerint a katonai szolgálatuk további teljesítését is lehetetlenné teszi.6 A még nem büntetett, de antiszociális körülmények közül bevonult és emiatt a katonai fegyelemre nevelésük nehezebb problémáit hordozó sorkatonák közül is sokan igénylik a hasonló figyelmet, mely természetesen az adott ember előéletének, magatartásának, képességeinek, adottságainak igen pontos ismeretét feltételezi. A tennivalók meghatározása és végrehajtása a sorállomány e nehezen nevelhető és alkalmazkodó rétegével szemben tehát elég bonyolult és nemcsak pedagógiai, de jogi ismeretéket is igénylő feladat, melynek sikeres megoldásához az alábbi módszereket javasoljuk figyelembe venni: 1. Törekedni kell előéletük, személyi és környezeti jellemzőik lehetőség szerinti legteljesebb megismerésére. A „problémás emberek" körülményeinek és személyiségösszetevőinek lehetőleg pontos ismerete az az alap, melyre az egyéni bánásmód különböző változatait megtervezhetjük és eredménnyel végezhetjük. Abból kell kiindulni, hogy személyiségük egyedi és egyszeri. Ahogy a büntetettség jogi megítélése sem egysíkú, hasonlóképpen különbözőek lehetnek a megelőzés érdekében végzett nevelőmunka módszerei is. Az előéletre vonatkozó adatok tekintetében meghatározó jelentősége van a kiegészítő parancsnokságok által beszerzett és az alakulatok részére biztosított információk mélységének, pontosságának és gyorsaságának. 6 Megóvásuk újabb bűncselekmények elkövetésétől személyes érdekükön túl katonai érdekként is jelentkezik, mert az újabb büntetésnek az előző büntetéssel való összbüntetésbe foglalása esetén speciális katonai büntetésvégrehajtás elrendelése (fegyelmező zászlóaljban történő büntetésvégrehajtás) általában már nem lehetséges, s ezért le kell szerelni őket. A katonai bíróság az összbüntetési ítéletben kiszabott — 2 évet meg nem haladó — szabadságvesztést csak akkor rendelheti fegyelmező zászlóaljban végrehajtani, ha az érintett sorkatonát a polgári büntető bíróság gondatlan bűncselekmény miatt ítélte el.

Célszerű, ha a legveszélyeztetettebb fiatalok ügyében felveszik a kapcsolatot a megyei, városi tanácsok és a megyei bíróságok mellett szervezett hivatalos pártfogói felügyelettel, szükség esetén környezettanulmányt kérnek be róluk és ezeket megküldik az alakulatoknak. 7 Ilymódon lehetne elkerülni, hogy — mint mostanáig gyakran — csak valamely súlyos konfliktust követő vizsgálatok derítsenek fényt fontos, a deviáns cselekményt kiváltó szociológiai és pszichológiai tényekre. Az így kapott tájékoztatást azonban szükséges kiegészíteni az alapkiképzés során a katona magatartásának megfigyelésével, egyéni beszélgetéssel, feladatterheléssel. Az egyénileg megtervezett nevelőmunka bármely változatának vezérlő elve a bizalom legyen, módszere pedig a figyelem és a tapintat. Indokolt esetekben azonban a törvények által biztosított elöljárói és közösségi felügyeletet, a folyamatos és szigorú ellenőrzés eszközeit is alkalmazni kell. A személyes foglalkozás során a katona ne az előítéletet, bizalmatlanságot érezze, hanem a segítőkész figyelmet személye és problémái iránt. Ha az utóbbiakat őszintén feltárja, megnyilatkozását sem elbagatellizálni, sem túlértékelni nem szabad. Türelmet kell tanúsítani nemcsak a meghallgatáshoz,'hanem ahhoz is, hogy az önkéntesség tisztelétben tartásával történjen meg. A múltjára való fenyegető utalás, ijesztgetés éppolyan káros, mint ennek ellenkezőjeként a felelőtlen ígérgetés, vagy nem teljesíthető kedvezmények, könnyítések kilátásba helyezése. Az egyéni beszélgetések részeként és annak folytatásaként — együttműködve a katonai igazságügyi szervekkel — egyrészt meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy azok a katonák, akik igénylik, megfelelő és szakszerű jogsegélyben részesüljenek, másrészt biztosítani kell, hogy ezek az alkalmak is hozzájáruljanak nevelésükhöz, visszaesésük megelőzéséhez. A bizalmat nemcsak felkelteni, hanem megtartani is feladatunk, mely a szavak és tettek teljes összhangjának biztosítását jelenti. 2. Ha a katona igényli —> de enélkül is — biztosítsuk minden személyes közlése kapcsán a teljes diszkréciót. Előéletének feltárását semmilyen körülmények között ne erőltessük. A nevelhetőség szempontjából jó prognózis, ha a büntetett vagy veszélyeztetett környezetből bevonultak szégyellik előéletüket. Abban kell őket bátorítani, hogy szakítani tudjanak a múltukkal, antiszociális környezetükkel és arra rácáfolhassanak pozitív magatartásukkal. Joga van tehát büntetettsége elhallgatására! a kollektíva előtt nemcsak annak, aki már a törvény erejénél fogva mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, hanem annak is, aki büntetett előéletűnek tekintendő. Az elöljárók, illetve a pártpolitikai szervek képvi7 A baráti országok hadseregeiben a csapatok részére a kiegészítők által készített és megküldött egy-két oldalas feljegyzés a tanács, a munkahely, az ifjúsági szervezet, valamint a rendőrség véleményének összegezését tartalmazza. Hasonló megoldás mérlegelése nálunk is indokoltnak látszik.

selői e tények ismeretében — még indulati szituációban sem — né emlegessék fel a múltat. Ne vádolják őszintétlenséggel a katonát, ha nyilvánosság előtt ezt elhallgatja. A komoly veszélyt a közösségre az a büntetett előéletű katona jelenti, aki ezzel a múlttal eldicsekszik, keresi a magához hasonlóak társaságát és szembeállítja magát a kötelességszerű élet követelményeivel. Egyes katonák büntetettségére, antiszociális körülményeire vonatkozó információkat csak a század- és szakaszparancsnokok ismerjék, és ezt csak szükséges esetben közöljék a rajparancsnokokkal. Természetesen a KISZ-alapszervezet titkára, vezetősége, a beosztással járó bizalom alapján és annak megtartásával kötelességéből eredően ismerheti ezeket az adatokat. Az alegység katonáival mindezt közölni nem kell, de ha a büntetett előéletű katona közösségellenes, fegyelemsértő magatartást tanúsít, az egészséges katonai közösség megóvása érdekében már e tények ismertetésére is sor kerülhet, hogy megfelelően elhatárolhassák magukat a fegyelemsértések elkövetőitől. 3. A vázolt pedagógiai elveket kell érvényesíteni a honvédelmi miniszter elvtárs által — a 0025/1966. sz. parancshoz kiadott „Intézkedésben" — elrendelt bemutatkozó foglalkozásokon is.8 8 Helyes, ha a bemutatkozás a század (önálló szakasz) egész személyi állományának jelenlétében, századgyűlésen történik, és a gyűlést a századparancsnok személyesen vezeti. Ha a század létszáma az 50 főt, a bemutatkozók száma pedig a 15—25 főt meghaladja — értelemszerűen — szakaszgyűléseken célszerű megtartani a bemutatkozást. Csak így lehet elkerülni, hogy e fontos aktus egyoldalú, hivatalos, formális színezetet kapjon. Csak a kisebb közösségben jöhet létre közvetlénség, kötetlen nyílt légkör, olyan szituáció, amelyben az egyszerű katona sem érzi magát feszélyezve, ahol könnyebben feloldódnak gátlásai. A bemutatkozás során a katonák, tájékoztatják a közösséget életútjuk fontosabb mozzanatairól (családi, baráti, személyi kapcsolataikról és problémáikról) és előterjeszthetik egyéni gondjaikat, elképzeléseiket és igényeiket a katonaélettel összefüggésben. Helyes, ha a századgyűlés előtt a parancsnokok és a KISZ-vezetők elbeszélgetnek az érintett katonákkal és megértetik, hogy a bemutatkozás a kölcsönös megismerés, s ezen az alapon a bizalom, az együttérzés, a közösségi szellem gyorsabb kialakulását, személyes gondjaik, problémáik megoldását hivatott szolgálni. Lehetővé kell'tenni, hogy a századgyűlésen a katonák a bemutatkozónak kérdéseket tegyenek fel, azonban elejét kell venni a személyes ügyekben való tapintatlan, cinikus vájkálásoknak, vagy „vallatásnak". Célszerű, ha a parancsnokok az általuk már ismert, de az illető katonára nézve kellemetlen, kényes adatokat, tényeket — ha az érintett arról nem beszél — a közösség előtt nem feszegetik, hanem egyéni beszélgetésen térnek vissza rájuk. A bemutatkozást nem foghatjuk úgy fel, mint a parancsnoknak tett jelentést, annak elsődleges funkciója a katonaközösség tájékoztatása, hiszen az elöljáróknak egyéb lehetőségeik — személyes beszélgetés, okmányok tanulmányozása stb. — is vannak az ismeretszerzéshez. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bemutatkozást éppenhogy a közösség kialakulatlansága indokolja, azaz az egyének közösséggé integrálása, vagy mindenekelőtt az egyénnek a már kialakult közösségbe történő bevonásának elősegítése teszi szükségessé. A bemutatkozást általában újoncbevonulás után — a végleges állományrendezés befejezését követően — lehetőleg egy-két héten belül kell megtartani. (Az aktust célszerű egység szinten napiparancsban elrendelni és koordinálni, év közben pedig külön szabályozás és utasítás nélkül önállóan, folyamatosan a századparancsnokok szervezzék.) Feltétlenül indokolt bemutatkozást szervezni továbbá minden olyan esetben, amikor: — az alegység állománya átszervezésre kerül; — ha évközben (kiképzési időszakban) valakit az alegységhez helyeznek; — ha időlegesen valamely feladatra — vezénylés alapján — alegységet hoznak

Ezek a foglalkozások gyorsítják a közösséggé szerveződés folyamatát, segítik a katonák kezdetben érthető elfogódottságának feloldását. Akkor érik el céljukat, ha nyilatkozataik önkéntesek, ha közléseiknek maguk is szükségét érzik és a mások élete, problémái iránt őszintén érdeklődnek. A gátlások megszüntetését segítő kérdésfeltevések szükségesek, de hallgatás esetén minden erőltetés vagy vallatóra fogás megengedhetetlen. Ügyszintén az is, hogy a nehezen megnyilatkozó emberek számára kellemetlenné váljon a foglalkozás. Meg kell találni a módját annak, hogy egyéni megismerés során a jóindulat és segítőkészség légkörében — esetr leg későbbi időpontban — mindenki megszólaljon. Egyéni problémák tapintatlan feszegetése, időelőtti beavatkozás hosszú hónapokra visszavetheti az egészséges közösség kialakulását. Az embereket megismerni elsősorban tetteiken és magatartásukon keresztül a legmegbízhatóbb módszer. A bizalom már ezeken a tapasztalatokon épül tovább. Miután a bemutatkozást az újoncbevonulás után lehetőség szerint 1—2 héten belül meg kell tartani, ezt úgy tekintsük, mint egy ismerkedési lehetőséget, mely megnyitja az emberek egymás közötti kapcsolatainak elsődleges irányú* lásait. 4. Állományváltozások esetén, azoknál az alakulatoknál, ahová nagyobb számmal kerülnek behívásra büntetettek, célszerű, ha az ezredparancsnok politikai helyettese felkészíti az alegységparancsnokokat a velük való bánásmód speciális jellegére és a végrehajtás egységességére. 5. Gondosan kell megszervezni és elrendezni a büntetett és veszélyeztetett környezetből bevonultak beosztásba helyezését. Ez a munka nagy tudatosságot igényel és helyes végrehajtásával valóban sokat tehetünk a megelőzés érdekében. Objektív feltétel ahhoz, hogy ne csoportosulhassanak és ne találjanak könnyen egymásra olyan katonák, akik előéletük felismerése kapcsán annak folytatásához személyes támaszt kaphatnak egymásban. A lehetőségek felhasználásával arra kell törekedni, hogy olyan kis közösségbe kapjanak beosztást, melynek magasak az erkölcsi-politikai szociális értékei és magukhoz hasonlóan képesek átformálni a közéjük került gyengébb erkölcsi minőségű katona tulajdonságait is. Arra mindenképpen alkalmasnak mutatkozik, hogy elszigetelje őket a negatív hajlamaikat felerősítő befolyásoktól. 6. Beosztásba helyezésük szubjektív feltételeit is figyelembe véve, fel* adataikat úgy kell meghatározni, hogy a velük szemben támasztott kölétre és az együttélés előreláthatóan eléri az egy hónapot (ilyenkor a megalakulást követő első napokban kell megtartani a századgyűlést). Helyes, ha az egység vezető parancsnokai és politikai munkásai — tekintettel a feladat újszerűségére — elvi és módszertani segítséget, útmutatást adnak az alegységparancsnokoknak. Célszerű, ha tapasztalatszerzés céljából maguk is részt vesznek a századgyűléseken és biztosítják, hogy azok megfeleljenek valóságos funkciójuknak, hogy ne váljanak a bizalmatlanság, a közösség légkörét romboló előítéletek, antipátiák forrásává.

vetelmények arányosak legyenek képességeikkel, ne haladják meg erkölcsi-pszichikai, fizikai és értelmi teljesítőképességüket. A lehetőségeket figyelembe véve arra kell törekedni, hogy olyan alegységekbe kapjanak beosztást, ahol a parancsnok megfelelő tekintéllyel rendelkezik, ahol a közösség erkölcsi-politikai értékei magas szintűek és képesek pozitív irányba befolyásolni magatartásukat. Külön mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy kikülönített, valamint nagy önállóságot követelő feladatra kiket osszanak be. Számolni lehet azzal, hogy az elöljárók, illetve a közösség fegyelmező kontrollja alól kikerülve, individuális késztetések felerősödhetnek a kedvező alkalom hatására. Törekedni kell arra, hogy katonai szolgálatukat lehetőleg azonos helyen teljesítsék, áthelyezésükre, vezénylésükre csak külön mérlegelés után kerüljön sor. Az alakulatokon belül ezekben a kérdésekben az ezredparancsnok döntsön a politikai helyettes és a KISZ-titkár véleményének meghallgatása után. Célszerű az ismételten fegyelmezetlen katona nevelésének hatékonyabbá tétele érdekében az alegység állományából „pártfogót" megbízni, aki figyelemmel kíséri magatartását, segíti, támogatja beilleszkedését és eredményesebb feladatellátását. Az alakulatokon kívüli áthelyezésüket a magasabbegységparancsnok engedélyezze, gondot fordítva arra, hogy nagyobb állománymozgások alkalmával egy alakulathoz vagy alegységhez tömegével ne kerülhessenek. Amennyiben áthelyezésükre vagy vezénylésükre sor kerül, közvetlen parancsnokaik minősítsék magatartásukat és azt küldjék meg a fogadó egység parancsnokának. 7. Az irányukban folytatott nevelőmunka eredményeiként azt az erkölcsi igényességet kell kialakítani, amely a társadalmi beilleszkedés vágyát kelti fel bennük. Ehhez minden lehetőséget biztosítani kell számukra. Fontos, hogy bevonják őket az alegység kulturális és sportmunkájába, szakkörök, klubok tevékenységébe, szocialista versenymozgalomba és azokat, akiknek családjuk nincs, segítsék olyan emberi-baráti kötődésekhez, amely a katonai közösségekben,, majd onnan kikerülve is valakihez tartozásukat érzelmileg meghatározza. Megkülönböztetett figyelmet indokölt fordítani az állomány ezen rétegének szolgálaton kívüli magatartására is. A tapasztalatok igazolják, hogy szabadságon, kimaradáson — régi környezetükbe visszakerülve — hajlamosak fegyelemsértések elkövetésére. Ezért célszerű és indokolt, ha parancsnokaik külön is felhívják a figyelmüket a laktanyán kívüli fegyelmezett, kulturált magatartásra. 8. Indokolt, hogy a pszichésen sérült, vagy neurotikus fiatalok nevelésében a parancsnokok, politikai helyettesek szorosan együttműködjenek a csapatorvossal. Kritikus magatartás esetén (öngyilkossági kísérlet) ki

kell kérni a pszichológus véleményét és a lehetőségek szerint biztosítani kell, hogy olyan alakulatokhoz kapjanak beosztást, ahol a feladatok jellegéből adódóan ritkábban juthatnak fegyverhez. Ugyancsak az egészségügyi szolgálattal történő szoros együttműködés keretében kell megoldani az italozó, esetleg alkoholistának minősülő sorkatonák felderítését, kialakítani a velük való bánásmód, kezelésük, felügyeletük és ellenőrzésük adekvát eszközeit. 9. A párt- és KISZ-szervek, szervezetek rendszeresen kísérjék figyelemmel a büntetett, vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének segítését. Az adott alegységeknél és egységeknél a felmerülő szükségletek és feladatok függvényeként — a fegyelmi helyzet részeként — a témát rendszeresen vizsgálják meg és tűzzék napirendre. Célszerű, ha a KISZ-szervek és szervezetek fegyelmi nevelő tevékenységük keretén belül kiemelt figyelmet fordítanak ezen fiatalok megismerésére, területi és társadalmi kapcsolataik felhasználásával elősegítik, hogy problémáik megoldódjanak és biztosítsák, hogy az egészséges kollektívák hatása mindennapos tevékenység során állandóan érvényesüljön irányukba. 10. Munkájuk, magatartásuk rendszeres és folyamatos figyelemmel kísérése az átlagosnál gyakoribb értékelésüket is szükségessé teszi. Tevékenységük megítélésekor figyelembe kell venni, hogy milyen környezeti és személyi hátrányok ellenére érték el eredményeiket. A szubjektív erőfeszítések nagyságát értékelve még a kis eredmények is jelentősek lehetnek fejlődésükben. Ezt elismerve kell számukra biztosítani a sikerélmény lehetőségét és örömét, személyük és munkájuk hasznosságának tudatát. Tartsák szem előtt, hogy e csoport nevelése különös pedagógiai tapintatot és hozzáértést követel, hogy az egyoldalú korlátozó intézkedések, elmarasztalások ezeknél a fiataloknál gyakrabban váltanak ki dacreakciókat, a feladatokkal és az elöljárókkal szembeni pszichés ellenállást. Adjanak perspektívát számukra, sokoldalúan bizonyítva az értelmes, a célszerű fegyelmezett magatartás közvetlen személyes hasznát és előnyeit. Azokkal, akik a polgári bíróság által kiszabott — de a végrehajtás tekintetében a katonai szolgálat időszakára elhalasztott — szabadságvesztés hatálya alatt állnak, tudatosítsák, hogy fegyelmezett, eredményes szolgálatteljesítésük következményeként elöljáróik javaslatára leszerelésüket követően egyéni végrehajtási kegyelemben részesülhetnek. 9 Hasonló 9 Az Alt./2. sz. Utasítás 195/a. pontja úgy rendelkezik, hogy: „Az alakulat parancsnoka annak a sorkatonának, akit a nem katonai bíróság egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre (javító—nevelő munka, pénzbüntetés átváltoztatása stb.) ítélt és a büntetés végrehajtását a leszerelésig elhalasztotta, a szolgálati ideje alatti magatartását különösen kísérje figyelemmel. A büntetés hatálya alatt álló sorkatonákról a leszereléskor készítsen jellemzést és azt a zállandó lakóhely szerint illetékes kiegészítő parancsnokságnak küldje meg. A jel-

módon és szellemben foglalkozzanak a fegyelmező zászlóaljban szabadságvesztés büntetésüket töltő, illetve az onnan szabadult katonákkal. Hozzák tudomásukra, hogy magatartásuk függvényeként az ott ¡töltött idő a sorkatonai szolgálat idejébe részben, vagy egészében beszámítható. A be$zámításra jogosult elöljárók a seregtestparancsnokok, a fegyvernemi és szolgálati ág-főnökök. Az elítéltnek a beszámítás iránti kérelmét írásban kell előterjesztenie. A beszámításnak két. alapvető — jogszabályban előirt — előfeltétele van: a) az elítélt a fegyelmező zászlóaljban feltételes szabadságra bocsátásban részesüljön; 10 b) szabadulása után az alakulatnál fegyelmezett, minden szempontból kifogástalan magatartást tanúsítson. 11. Különös körültekintést, tapintatot igényel a feladatok megoldása á cigány fiatalok körében, akiknek kultúrszintje, szocializáltsága alacsonyabb fokú, viszont közöttük a hátrányos helyzetűek aránya nagyobb, s akik nagyon érzékenyen reagálnak az elöljárók és a közösség velük kapcsolatos tevékenységére. Számolni kell azzal, hogy a demográfiai helyzet alakulása folytán a következő évtizedben bevonuló sorkötelesek között a cigány fiatalok száma és aránya növekedni fog. 11 12. Természetesnek tartjuk, hogy az illetékes szervek és elöljárók az „Iránymutatásban" rendszerezett és ajánlott elveket, módszereket — a személyiségformálás, a hatékony bűnmegelőzés, a visszatartás pedagógiai és jogpolitikai célkitűzéseinek szellemében — a helyi és egyéni sajátosságokat szem előtt tartva, kiegészítik és gazdagítják majd saját tapasztalataikkal, intézkedéseikkel. Az antiszociális környezetből bevonuló fiatalok körében végzett nevelőmunka színvonalának emelésével is hozzájárulhatunk az ifjúságpolitikai célok megvalósításához: ahhoz a feladathoz, hogy a fiatalok ezen rétegének magatartását is a kötelességtudat, a hazáért és közösségért, a munka eredményes elvégzéséért érzett felelősség hassa át; hogy eredményesen lemzés tartalmazza a sorkatonai szolgálatnak a katonára gyakorolt jellemformáló hatását, a katonai szolgálati ideje alatti fejlődését, a dicséretek, elismerések és fenyítések számát, külön kiemelve az egyes dicséretek alapját és a kiszabott fenyítések okait." 10 Kivételt tesz ez alól a 25/1968. (HK 8.) számú HM—BM—IM együttes utasítást kiegészítő 6/1975. (HK 4.) számú HM—BM—IM együttes utasítás 1. pontja, mely szerint: „A beszámítás engedélyezhető akkor is, ha a bűntett miatt elítélt azért nem bocsátható feltételes szabadságra, mert büntetése nem haladta meg a 6 hónapot, illetőleg a bármely tartalmú, fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt büntetését a bíróság az előzetes fogvatartásban eltöltött idővel kitöltöttnek vette. A beszámítás előfeltétele mindkét esetben az elítélt kifogástalan magatartása." E kiegészítés alapja a Btk-t módosító 1971. évi 28. számú törvényerejű rendeletben a feltételes szabadságra bocsátást szabályozó korábbi rendelkezések szigorítása. 11 Közismert demográfiai tény a cigány népesség dinamikus szaporodása. Míg a cigány népesség 43%-a 14 éven aluli, addig a nem cigány népességen belül ez az arány csak 22%. Országosan 10 000 cigány fiatalkorú lakosra háromszor annyi fiatalkorú bűnelkövető esik, mint a nem cigány azonos korosztályokban. Az előzőekkel is összefügg, hogy az utóbbi tíz évben (1965—1975) a fiatalkorú bűnelkövetők trendje emelkedő tendenciát mutat.

teljesítsék katonai szolgálatukat és utána értékes állampolgárként térjenek vissza a polgári életbe. Összefoglalva mégegyszer hangsúlyozni kell, hogy mindezek a feladatok a vezető szervektől, a hivatásos állomány egészétől több munkát, nagy körültekintést és megértést követelnek. Miként az MSZMP MNPB 1972, évi határozata is felhívta a figyelmet, az utóbbi években — mindenekelőtt a demográfiai görbe mozgása következtében — a helyzet megváltozott. 1972-ben a felfelé ívelő szakasz elérte a csúcspontot. Ezt folyama-' tosan és jelentősen csökkenő szakasz követi. A demográfiai helyzet alajkulásának már most belátható — politikai, társadalmi és hadsereget érintő — kihatásai mutatják, hogy az újoncigények jövőbeni biztosítási komoly problémákat hordoz magában. Közvetlenül érinti a népgazdaságot, a fiatalokat, a családok helyzetét. Ugyanakkor számottevő hatás; gyakorol a sorállomány hadseregen belüli nevelésének, felkészítésének egész folyamatára. Éppen ezért a jelzett gondok megoldása átfogó intézj kedéseket, gondos mérlegelést, megértést és nagy politikai felelősséget igényel. \ Céltudatos felvilágosító munkát igényel annak megértetése és helyes szemléleti megalapozása, hogy a sorállomány létszáma és összetétele objektíve behatárolt. Más összetételt sem a hadsereg vezetése, sem a kiegészítő parancsnokságok, vagy a sorozó bizottságok biztosítani nem tudnak. Az összetétél adott állapotát tudomásul kell venni, nem lehet a feladatok eredményes végrehajtását az összetétel alapjáról megkérdőjelezni. Tennivalóinkat a rendelkezésre álló katonákkal kell a követelmények színvonalán végrehajtani.

A D A T O K MOLNÁR KÁROLY EZREDES: „A BÜNTETETT VAGY VESZÉLYEZTETETT KÖRNYEZETBŐL BEVONULT SORKATONÁK BEILLESZKEDÉSÉNEK SEGÍTÉSE" CÍMŰ CIKKÉHEZ Irta: Dr. Papp János főhadnagy A szerző cikkének bevezetésében megállapítja, hogy a katonai szolgálat teljesítésére bevonuló fiatalok többsége rendelkezik a katonai szolgálat eredményes és sikeres teljesítéséhez szükséges erkölcsi—politikai felelősségtudattal. Ugyanakkor a sorállomány egy kisebb része korábbi életszemlélete, életvitele miatt az átlagosnál nehezebben tud alkalmazkodni a katonai élet rendjéhez. Közülük többen a polgári életben már büntetve voltak, s csak nehezen, hosszabb idő után képesek szakítani előző életvitelükkel, szokásaikkal. Sikertelen beilleszkedésük következményeként káros hatással lehetnek az alegységek, egységek fegyelmi helyzetére, erkölcsi, politikai színvonalára. Erre tekintettel szükség van egy egységes parancsnoki nevelési módszer kidolgozására, amely segítséget nyújtana a büntetett előéletű katonák beilleszkedési problémáinak megoldásához. A büntetett előéletű katonáknak a katonai életviszonyok közé való beilleszkedése segítésének szükségességét saját tapasztalataink alapján az alábbi adatokkal szeretnénk alátámasztani: 1. A Szegedi Katonai Bíróság által 1975-ben elítélt sorállományú katonák közül 30 már a polgári életiben büntetve volt. A megvizsgált adatok szerint ezek közül: 1 katona 4 esetben, 4 katona 3 esetben, 8 katona 2 esetben, 17 katona 1 esetben állt már a sorkatonai szolgálat megkezdését megelőzően büntető bíróság előtt.

Az általuk elkövetett bűncselekményeket vizsgálva k i t ű n t , hogy a polgári életben mindegyiküket mindannyiszor s z á n d é k o s bűncselekmény miatt ítélték el. Mindössze két elitéltnél fordult elő az, hogy szándékos bűncselekmény miatt történő elítélésüket követően g o n d a t l a n bűncselekmény miatt részesültek büntetésben. Az 1975-ben elítélt katonák közül négyen voltak o l y a n o k , akiket — a polgári büntető bíróság által első ízben történt elítélésüket követően a katonai bíróság egyszer már 1974-ben is elítélt és t o v á b b i kettő olyan, akiket a katonai bíróság 1975-ben — tehát egyetlen év a l a t t — két esetben ítélt el. A z elitélt 3 0 sorkatona 55%-a az első b ű n c s e l e k m é n y é t fiatalkorúként követte el. Az 1975-ben elítélt katonák által a polgári é l e t b e n elkövetett bűncselekmény-kategóriákat vizsgálva kiderült, hogy azok — 60%-a vagyon elleni, — 30%-a erőszakos jellegű volt, A katonai bíróság által 1975-ben elítélt büntetett előéletű katonák sorkatonaként elkövetett cselekményeit vizsgálva a következő adatokat kaptuk. A 30 elitélt közül: — 10 katonát köztörvényi, — 14 katonát katonai, — 6 katonát mind köztörvényi, mind pedig katonai bűncselekmény miatt ítélte el a katonai bíróság. Az elkövetett katonai bűncselekmények 70%-a a katonai szolgálati kötelezettséget, valamint a függelmet sértette. A köztörvényi bűncselekmények 50%-a erőszakos jellegű cselekmény volt. Az elítélt 30 katona közül csak 1 katona részesült gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt büntetésben. 2.

,A fenti témakörből 1976. I. félévére v o n a t k o z ó a n kigyűjtött adatok minden' tekintetben hasonlóságot mutatnak az 1975. évi adatokkal, azzal a kis különbséggel, hogy az elítélt sorkatonák s z á m á n belül amely csökkenő tendenciát mutat — a büntetett előéletű e l í t é l t e k aránya némileg növekedni fog. 3. E néhány adat is szemléletesen bizonyítja, hogy a polgári életben már büntetett katonák ezideig csak nehezen, sokuk pedig egyáltalán nem volt

képes szakítani előző életvitelével, nem tudott beilleszkedni a katonai életviszonyok közé, magára nézve nem tudta vagy nem akarta kötelezőnek elfogadni a katonai rend és fegyelem normáit. Minden tekintetben egyetértve a cikkíróval, mi is szükségesnek tartjuk, hogy az alakulatok parancsnokai, pártpolitikai szervei, az alegységparancsnokok, minden lehetőséget felhasználva segítséget nyújtsanak a büntetett előéletű katonáknak a közösségbe való beilleszkedéshez. Ehhez, a cikk által javasolt egységes és végiggondolt nevelési módszerek megfelelő segítséget nyújtanak.

H O Z Z A S Z Ö L A S MOLNÁR KÁROLY EZREDES: „A BÜNTETETT VAGY VESZÉLYEZTETETT KÖRNYEZETBŐL BEVONULT SORKATONÁK BEILLESZKEDÉSÉNEK SEGÍTÉSE" CÍMŰ CIKKÉHEZ írta: Dr. Visegrádi Ferenc alezredes Molnár Károly alezredes tanulmánya, illetőleg a Politikai Főcsoportfőnökség lényegében azonos tartalmú módszertani iránymutatása sokrétűen vázolta fel a büntetett, antiszociális környezetből bevonult sorkatonák beilleszkedésének elvi és módszertani problémáit, valamint a tennivalókat. A téma időszerűsége, a megoldásra váró feladatok sürgető szüksége joggal vetett fel olyan igényt, hogy eszmecsere induljon meg a hasonló gondokkal foglalkozó parancsnokok, politikai munkások és az igazságügyi szervek tagjai között, melyben kicserélik véleményüket, tapasztalataikat. Ily módon válhat tartalmasabbá, eredményesebbé a bűnmegelőzést és visszatartást, valamint a katonai közösségbe történő beilleszkedést segítő nevelői tevékenység. A tanulmányban bemutatott képhez, problémakörhöz kívánkozik, hogy a katonai ügyész — aki a bűnmegelőzés kérdésével kötelességszerűen és visszatérően kell, hogy foglalkozzon — véleményét, tapasztalatait ugyancsak hozzátegye. A néphadsereg alakulatai törvényességi helyzetének értékelése során meggyőződéssel állapíthattuk meg, hogy a sorállomány körében — közvetlenül a bevonulás után — végzett jogi felvilágosító, nevelő munka igen kedvező irányban befolyásolta a katonák gondolkodásmódját, a szolgálathoz, a kiképzési feladatokhoz való viszonyát. E felismerés alapján — az egységparancsnokokkal és politikai szervekkel történt előzetes „együttműködési megállapodás" alapján — a katonai ügyészek igyekeztek eleget tenni a felmerülő igényeknek. Jogpropaganda előadásokban és ügyészi fogadóórákon, valamint egyes kirívóan fegyelmezetlen, „problémás" katonákkal való személyes beszélgetéseken, továbbá a kiképzési—fegyelmi értekezleteken, nevelési konferenciákon útmutatásokat, tanácsokat, illetve segítséget igyekeztünk adni a bűnmeg-

előzéshez, valamint a nehezen alkalmazkodó emberek beilleszkedésének segítéséhez. Az ilyen jellegű ügyészi közreműködést azonban nem minden alakulat tartja jelentősnek, esetenként a felettes szervek utasítására, máskor pedig a területen dolgozó katonai ügyész „ajánlkozására" hívnak csak meg bennünket az alakulathoz. A helyszíni „nyilvános" tárgyalások és előállításos tárgyalások tartását a parancsnokok többsége igényli. Ezeknek igen komoly visszatartó, nevelő hatása van a bűnelkövetőkre, de a tárgyaláson részt vevő hallgatóságra is. E téren is tapasztalható azonban helyenként közömbösség — idő vagy helyhiányra való hivatkozás —, ami végeredményiben a bűnmegelőzés egyik jelentős eszközétől fosztja meg a parancsnokokat. A parancsnoki megelőző munka segítése céljából — egyes bűncselekmények nyomozása során — gyakran tettünk javaslatokat, jelzéseket az előidéző okok, körülmények megszüntetésére. A bűnelkövetési okok-körülmények között visszatérően jelentkeznek: a túlzott mérvű italozások (parancsnoki beosztásúak és beosztottak részéről egyaránt), a parancsnoki követelménytámasztás és felelősségérzet alacsony volta, az ellenőrzési lazaságok, más esetekben pedig a kötelező elöljárói intézkedések elmaradása, az utasítások, rendelkezések be nem tartása. Itt kívánok rámutatni arra az esetenként megnyilvánuló káros szemléletre, miszerint az intézkedésre illetékes parancsnok úgy igyekszik elöljárója előtt jó színbe kerülni, hogy egyes rendkívüli események, események kapcsán nem, vagy csak késve teszi meg a szükséges intézkedéseket. Emiatt megtörténik, hogy a fegyelemsértést, szabálysértést vagy bűncselekményt elkövető katonát — minthogy a bizonyítékok időbeni biztosítása elmarad —- nem is minden esetben tudjuk felelősségre vonni. Nyilvánvaló pedig, hogy az általános visszatartás, mint a megelőzés leghatásosabb eszköze csakis akkor hatékony, ha az elkövetők minden eset-r ben számíthatnak arra, hogy a felelősségre vonás nem marad el. A felelősségre vonás bekövetkezésének biztos tudata a leghatásosabb visszatartó eszköz. Törvényességi vizsgálataink során tapasztaltuk, hogy a parancsnoki, fegyelmi vizsgálatok és a vétségek miatt folytatott nyomozás során még nem minden alakulatnál alapos, és elmélyült az okkutatás. Gyakran megelégszenek csupán az elkövető felelősségre vonásához szükséges adatok felderítésével. Ez is hiba, mert hátráltatja az alapvető okok beható megismerését, s így esetleg elmarad bizonyos módszerek és eszközök alkalmazása, amelyek pedig elősegítenék a beilleszkedési nejhézségek elhárítását. A tanulmány a büntetett vagy veszélyeztetett környezetből bevonult sorkatonák esetében többször, és helyesen utal a „sikertelen" beilleszkedés — az egyénre és a katonái közösségre is —- káros következményeire.

Nyomatékosan figyelmeztet áz ez irányban folyó nevelomunka hibáira, fogyatékosságaira. Az öngyilkossági ügyek, egyes bűnügyek, a fogadóórák és a fegyelmez e t l e n személyekkel történő ügyészi beszélgetések igazolják a fenti megállapításokat. Mind többször tapasztalható az ilyen „problémás" emberekkel szembeni türelmetlenség, helyenként a durva bánásmód, a büntetettségük sokszor indokolatlan felhánytorgatása, kiteregetése. Ez különösen ott gyakori, ahol viszonylag nagyobb létszámban vannak büntetett előéletűek, és ahol az átnevelésükre hivatott parancsnoki állomány létszámban kicsi, és a meglevők is koruknál, egészségügyi állapotuknál fogva csak nehezen tudnak megbirkózni sokirányú feladataikkal. E parancsnokok eleve fenntartással fogadják a hozzájuk beosztott, polgári életben már büntetett katonákat. Azok sokszor enyhébb fegyelemsértéseire is érzékenyebben reagálnak. Arra törekszenek, hogy valamilyen módon megszabaduljanak tőlük, néha olyan áron is, hogy „pozitív" jell e m z é s s e l áthelyeztetik más alegységhez vagy alakulathoz. Az új kiképzési rendszerű műszaki alakulatoknál gyakran elhangzik egy-egy parancsnok szájából, hogy belefáradt az évről—évre azonos összetételű, nehezen nevelhető katonákkal való foglalkozásba. E probléma egyben felveti annak szükségességét, hogy az olyan alakulatoknál, ahol a büntetett és antiszociális környezetből bevonult sorkatonák száma megkívánja, kívánatos a személyekre menő türelmes nevelőmunka, a parancsnoki állomány létszámban, összetételben is erősödjék. Egyes büntető ügyek, illetve parancsnoki hatáskörben nyomozott vétségi ügyek vádemelési indítványaiból megállapítható, hogy esetenként a parancsnokok úgy is megpróbálnak szabadulni a büntetett előéletű katonáktól, hogy a jogkörükben fegyelmileg is elbírálható katonai vétség elkövetése esetén parancsnoki fenyítés kiszabása helyett bírói úton történő felelősségre vonást kérnek. Ez az eljárás leginkább azokra a katonákra hátrányos, akik előzőleg már a polgári életben a leszerelés utánra elhalasztott, vagy felfüggesztett rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetést kaptak. Ugyanis az újabb bűncselekmény (vétség) miatti bírói elítélés esetén el kell rendelni a felfüggesztett, illetve elhalasztott szabadságvesztés végrehajtását is. Az összbüntetési ítéletben meghatározott szabadságvesztés végrehajtása érdekében pedig a katonát le kell szerelni. (Ez alól kivétel csupán a fiatal korban kiszabott, egy évet meg nem haladó, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, valamint a korábban gondatlan bűncselekmény miatti elítélés, mivel ezekben az esetekben az összbüntetési ítélet a szabadságvesztés végrehajtását fegyelmező zászlóaljban is elrendelheti.) A kifogásolt parancsnoki mérlegelés és döntés az egyéni, de az általános visszatartó hatás elérését sem szolgálja. Káros az elkövetőre, mert nem részesülhet a katonai szolgálattal járó erkölcsi fegyelmi nevelésben:

Ugyanakkor — ha a hátralevő katonai szolgálati idő helyett jóval rövidebb időtartamú szabadságvesztés várható — még indokolatlan előnyt is jelent a vétséget elkövető katona részére. A többi — elsősorban a katonai szolgálat alóli kibúvásra törekvő — katona esetében pedig a „könnyű és gyors" leszerelés lehetőségét csillogtatja meg. Ezért hátrányos a katonai érdekek szempontjából is. Ilyen esetekben a bírói útra terelés nem felel meg a büntetési céloknak. A tanulmány is figyelmeztet a fentiekben vázolt veszélyre, amikor kimondja, hogy a. katonai életviszonyok között hangsúlyozottabban jelentkezik a bűnmegelőzés és visszatartás jogpolitikai célkitűzése, melyet a büntetőjogi felelősségre vonásnál korábban kell elkezdeni a parancsnoki, pártpolitikai és közösségi nevelés eszközeivel. A büntetett, antiszociális környezetből kikerült katonák számának és arányának jövőbeni várható növekedése rendkívül negatív jelenség, ami sürgetően veti fel a közösségi ráhatás, a társadalmi nevelés gyengeségeit különösen azokkal szemben, akik esetleg már több alkalommal is voltak bűncselekmény elkövetéséért elmarasztalva. Ilyen helyzetben számottevő eredményt csak úgy érhetünk el, ha az eddiginél sokkal intenzívebben foglalkozunk a bűnözés visszaszorításával. Elsősorban, és sürgősen fel kell számolni azt a helytelen szemléletet, miszerint a bűnözés és ezen belül a visszeső bűnözés megakadályozásának vagy jelentős csökkentésének egyedüli, és kizárólagos módszere a törvény szigorának az alkalmazása. A polgári életben a törvénnyel összeütközésbe került és katonai szolgálatra behívott fiataloknál az ún. utónevelés feladata döntően a parancsnokokra; politikai munkásokra és a KISZ-szervezetekre hárul. ' A javasolt és szükségszerű tennivalók közt a tanulmány 2. pont utolsó bekezdése véleményem szerint bővebb kifejtésre szorul. A katona büntetettségére vonatkozó információkat az alegység katonáival — álláspontom szerint —• csak és kizárólag olyankor indokolt közölni, amikor a katona bűncselekményt, vagy ismétlődően súlyos, legalább fogság fenyítéssel járó fegyelemsértést követ el és joggal lehet arra következtetni, hogy a polgári életben hasonló jellegű magatartása miatt kapott büntetés ránézve hatástalannak bizonyult. Egyébként fennáll annak reális veszélye, hogy egyes — főleg alparancsnokok — a „fegyelemsértő magatartás", „közösségellenesség" alatt lényegesen enyhébb fegyelemsértést is értenek majd, és ilyen esetekben is az alegység elé tárják a katona büntetettségét, ami jelentősen visszavetheti a közösségbe való beilleszkedés sikerességét.

H O Z Z Á S Z Ó L Á S MOLNÁR KÁROLY EZREDES: „A BÜNTETETT VAGY VESZÉLYEZTETETT KÖRNYEZETBŐL BEVONULT SORKATONÁK BEILLESZKEDÉSÉNEK SEGÍTÉSE" CÍMŰ CIKKÉHEZ írta: Dr. Dingha László alezredes A Magyar Néphadsereg törvényességi helyzetét, fegyelmi rendjét figyelemmel kísérő katonai ügyész a tanulmányt, illetőleg a Politikai Főcsoportfőnökség „Iránymutatás"-át őszinte érdeklődéssel és — hozzá tehetem — örömmel üdvözölte, mint olyant, ami alapelgondolásait tekintve találkozik az ügyészi törekvésekkel és tapasztalatokkal is. A néphadseregben hosszabb ideig uralkodó volt az a nézet, hogy a bűncselekményekkel kapcsolatos szinte minden feladat a katonai igazságügyi szervekre tartozik. Az alakulatok, intézetek parancsnokainak túlnyomó többsége megelégedett a büntető feljelentés megtételével, az egyes ügyekben feltárt konkrét hiányosságok, mulasztások megszüntetésével. Az első jelentős szemléletbeli változást a honvédelmi miniszter elvtárs 1963. évi 039. számú parancsa hozta, amely egyaránt kötelező szabályokat állapított meg a parancsnokok és politikai szervek részére a katonai igazságügyi szervekkel való együttműködésre. Azóta a magasabbegységek (helyenként egységek) parancsnokai és a területileg illetékes katonai bíró és ügyész együttműködési tervek alapján dolgozva, alapvetően a megelőzést, az állományba tartozó katonák nevelését, bűnelkövetéstől való visszatartását tűzték célul. A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 1972. évi módosítása (1972. évi I. törvény, a kihirdetés napja: 1972. április 26.) egyértelműen rögzítette: „Az állam minden szervének és minden állampolgárának kötelessége, hogy az Alkotmányt, az alkotmányos jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa." [Alkotmány 77. § (3) bek.] Az Alkotmány alapján ugyancsak 1972-ben megalkotta az Országgyűlés az 1972. évi IV. törvényt a Magyar Népköztársaság bíróságáról és az 1972. évi V. törvényt az ügyészségről. Ez utóbbi törvény az Alkotmány előbb

idézett rendelkezését megismételve, áz ügyészi szervezet feladatává tetté a szocialista törvényesség védelmében való közreműködést. A társadalmi és gazdasági fejlődésre, a törvényi változásokra is figyelemmel újra kellett szabályozni a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveit. Ezt a feladatot az Elnöki Tanács 14/1973. számú határozata (a kihirdetés napja: 1973. június 7.) töltötte be. A Határozat II. része a büntető jogalkalmazás jogpolitikai elveiben rögzíti. „A szocialista társadalmi viszonyok között sem szűnik meg önmagától a bűnözés, de megvannak a valós lehetőségek a visszaszorításra, okainak megszüntetésére. Ezért a bűnözés elleni küzdelemben szükséges, hogy a bűnüldöző szervek munkáját segítse minden' állami és társadalmi szerv, sőt az egész társadalom összefogása. A bűnözés elleni küzdelemnek elsősorban a bűncselekmények megelőzésére kell irányulnia. A bűnözést nem lehet csupán a régi társadalom tudati maradványaira, a kapitalista környezetre, az ellenséges ideológiai hatásokra, valamint a fellazító tevékenységre visszavezetni. Ezek kétségtelenül jelentős mértékben hatnak. A bűnözésnek ezenkívül a mi viszonyaink között még egyéb objektív és szubjektív okai is vannak. A bűnüldöző szerveknek és minden más állami szervnek ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a bűnözés okainak feltárására, elemzésére és intézkedéseket kell tenniök megszüntetésére." (Határozat 6. és 7. pontja.) Az „Iránymutatás" a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei által előírt feladatnak tesz eleget, amikor a katonai parancsnokok, politikai munkások figyelmét a megelőzés egyik legfontosabb kérdéscsoportjára hívja fel. A katonai ügyészi tapasztalatoknak is megfelel az „Iránymutatás" megállapítása, nevezetesen az, hogy a korábban már büntetettek ismételt bűnelkövetésének megakadályozásával, a hátrányos körülmények közül bevonultakkal való helyes foglalkozással lehet leginkább a hadseregben a bűncselekmények elkövetéseinek számát, arányát az eddigieknek megfelelően csökkenteni, visszaszorítani. Különösen jelentős veszélyt okozhatnak a katonai fegyelemre a már bevonulás előtt büntetett katonák. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy közöttük nagyobb a katonai szolgálat alatti bűnelkövetők aránya. („Iránymutatás" I/E pont.) Ezt saját vizsgálatom adatai is alátámasztják: Az 1974. évben a Budapesti Katonai Bíróságon szökés, valamint a hat napot meghaladó önkényes eltávozás bűntette miatt elítéltek 68%-a már korábban büntetve volt, és ezek egyharmada a katonai szolgálat alatt, katonai bűncselekmény miatt.

Áz utóbbi adatra figyelemmel hiányolom az „íránymutatás"-ból a katonai szolgálat alatt elítéltekkel való bánásmódra vonatkozó elvek alaposabb kimunkálását. Kétségtelen, hogy az e csoportba tartozók között a kriminológiai visszaesők száma és aránya kisebb és kétségtelen az is, hogy reájuk vonatkozóan már nemcsak elvék, hanem konkrét jogszabályok is vannak, az a tapasztalatunk azonban, hogy a velük való törődés még nem kellő szintű. Igen ritka eset, hogy az elítélt katonát parancsnoka vagy annak megbízottja a büntetés végrehajtása idején a fegyelmező zászlóaljban, vagy a fogdában felkeresné és beszélgetne vele problémáiról, a szabadulása utáni, vele szembeni elvárásról. Sokszor nem megfelelő a fogadtatásuk az alakulathoz való visszaérkezéskor sem. Eleve éreztetik velük elöljáróik a bizalmatlanságukat, s a „tiszta lappal" indulás lehetőségét mint' valami kegy gyakorlását hangsúlyozzák. Máskor viszont a fegyelmező zászlóaljból szabadult elítéltek irányában álhumanizmust, liberalizmust tapasztaltunk. Egyetértek az ,.Iránymutatás"-sal a tekintetben, hogy „törekedni kell előéletük, személyi és környezeti jellemzőik lehetőség szerinti legteljesebb körű megismerésére." Ki szeretném hangsúlyozni azonban, hogy a parancsnokoknak nemcsak a szülői, hanem a házastársi kapcsolatot, környezetet is meg kell ismerni és azt is értékelni kell. Arra gondolok, hogy nem egyszer a pozitív töltésű szülői környezetből a házasságkötés útján nem megfelelő, káros hatást gyakorló környezetbe kerül a sorköteles vagy a már katonai szolgálatot teljesítő fiatalember. M. Z. honvédet munkás szülei jól, bár kissé elkényeztetve nevelték. M. Z. megnősült, felesége anyjának testvére, L. G. különböző bűncselekmények miatt kilencszer volt büntetve. M. Z. az engedélyezett szabadságról alakulatához nem vonult be, több napig L. G. lakásán, majd elfogásáig annak barátjánál, az ötször büntetett K. L.-nál bujkált. Éppen e példa kapcsán tartom szükségesnek két kérdés kihangsúlyozását. i. Az egyik az, hogy a nevelésre, a megelőzésre káros, az egyén, a katona szempontjából hátrányos (ha éppen nem bűncselekményre késztető), ha fegyelemsértései esetében — úgymond a „megnevelése" érdekében — áthelyezik egy másik alakulathoz, másik helyőrségbe. (A budapesti lakos M. Z.-t budapesti alakulatától vidéki helyőrségbe helyezték.) Az áthelyezés sokszor a korábbi konfliktushelyzetet fokozza, kiélezi, s ez a katona deviáns magatartásához vezethet. Indokolt követelmény, hogy a parancsnok a szükségessé válható áthelyezés esetében a katonáról szerzett ismereteit adja át az új állományilletékes parancsnoknak. (Mi Z. honvéd esetében „elfelejtették" közölni a katona új parancsnokával, hogy M. Z. féltékenysége miatt kétszer engedély nélkül elhagyta a laktanyát és tulajdonképpen ezért helyezték át.)

Á tanulmány is több oíyan adatot tartalmaz (í/c, II/lí. ponthoz fűzött lábjegyzet, stb.), amelynek alapján azzal kell .számölni, hogy a jövőben több olyan személy fog bevonulni katonai szolgálatra, akik részére a törvény [Btk. 102. § (1) és (2) bekezdése, felnőttkori elkövető esetében a szűkebb hatályú Btk. 80. § (1) bekezdés a)—e) pontja] alapján nem állt be a mentesítés. A tanulmány az e csoportba tartozók tekintetében véleményem szerint nem ad elegendő eligazítást avonatkozásban, hogy miként bírálják el a parancsnokok a fegyelemsértésüket, esetleges bűncselekményüket. Álláspontom szerint a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek 12. pontjából kell kiindulni. Az irányélvek — a Btk 34. §-ával és a 64. § (1) bekezdésével összhangban — a már büntetettek cselekményének szigorúbb elbírálását kívánják meg. Ennek megfelelően az a véleményem, hogy a törvényi mentesítésben nem részesült elítéltek esetében a fegyelmi elbírálásnak csak igen kivételes, ritka esetben lehet helye, még vétség megvalósításakor sem alkalmazható a Btk. 106. §-a. Egyébként a parancsnoki és ügyészi gyakorlat — helyesen — ebben az irányban halad. 1974-ben — a Budapesti Katonai Bírósághoz tartozó területen — az önkényes eltávozás vétségét- elkövetők 52%-át a bíróság ítélte el, ugyanakkor — helyesen —^ az ugyanilyen cselekményt megvalósító, de korábban már elítélt elkövetők 77%-át vonta a bíróság felelősségre, Más oldalról viszont — nevelésük célját tekintve — helyes bátorítani a bírósági mentesítés iránti kérelemre az olyan büntetett előéletű katonát, aki a szolgálati feladatait példásan látta el, fegyelmezett magatartást tanúsított. Kérelmük támogatására a parancsnokok adjanak az illetékes bíróságnak címzett jellemzést, információt. [Megjegyzem, hogy erre általában csak fiatalkorban elkövetett szándékos bűntett miatt elítélt esetében kerülhet sor — a Btk. 102. § (3) bekezdése szerint —, mert a felnőtt kori elkövetés esetében a bírósági mentesítés megadásához szükséges várakozási idő — a Btk. 81. §-a alapján — minimálisan 5 év, ami a sorkatonai szolgálat letöltéséig rendszerint még nem telik el.] Különös figyelmet érdemel az a kérdés, hogy tegyen-e vádelőterjesztést a parancsnok olyan katonával szemben, aki vétséget [Btk. 2. § (5) bek.] valósított meg és aki a bevonulása előtt rövidebb időtartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kapott? Vagy bírálja el cselekményét fegyelmi úton? Álláspontom szerint a kérdés eldöntésénél arra kell figyelemmel lenni, hogy a társadalom, illetőleg a hadsereg számára melyik megoldás az előnyösebb, vagy másik oldalról megközelítve, melyik elbírálás jár olyan

hátránnyal az elkövetőre, amely nevelését elősegíti. Ugyanis a vétség bírói elbírálása esetében el kell rendelni a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is, majd az összbüntetési ítéletben meghatározott szabadságvesztés végrehajtása érdekében le kell szerelni a katonát. A leszerelés viszont — különösen, ha a hátralevő katonai szolgálati időnél rövidebb időtartamú szabadságvesztés várható — előnyös a vétséget elkövető katona részére, hátrányos viszont a hadsereg részére és ez esetben a bírói büntetés nem felelhet meg a büntetés céljának. Azt javaslom tehát, hogy a parancsnokok az enyhébb megítélésű vétséget a szóban forgó esetekben — a büntető eljárási szabályokat betartva — fegyelmi hatáskörükben bírálják el. A tanulmány II. részének bevezetése az ügyészi tapasztalatainknak is megfelelően, külön felhívja a figyelmet a „kikülönített alegységekben" (mezőgazdasági munkán, építkezésen) szolgálatot teljesítő, előéletük miatt veszélyeztetett helyzető katonákra. Ezen alegységek közül én az új kiképzési rendszerű műszaki alakulatokra gondolok és itt látom a más alakulatokhoz képest fokozottabban jelentkező gondot. Sajnálatos módon ezeknél az alakulatoknál a sorállomány „összetétele" miatt szükséges az „Iránymutatásiból adódó nevelési követelmények teljesítése érdekében speciális — külön ezen állományrétegre irányuló — nevelési, pedagógiai, pszichikai felkészítés, kiképzés. Különösen ezeknél az alakulatoknál, de máshol is szükséges folytatni, erősíteni azt a katonai ügyészi gyakorlatot, amely a parancsnoki megelőző munka segítésére irányul. Helyes lenne, ha a személyekre célzott nevelési program érdekében a kiegészítő parancsnokságok már előre jeleznék a katonai ügyészségeknek azokat az alakulatokat, ahova egy-egy bevonulási időszakban több büntetett katona vonul be. Megfontolást érdemelne, hogy részükre tematikailag előre szabályozott módon, a katonai bíró és az ügyész akár külön előadást, vagy közvetlenebb formájú beszélgetést tartana. A tanulmányt, illetőleg a Politikai Főcsoportfőnökség Módszertani Iránymutatása megállapításait és következtetéseit összességében a bűnmegelőzés szempontjából is időszerűnek és helyesnek tartom. A valóra váltás parancsnoki munkáját úgy gondolom, a katonai ügyészek és bírák azzal is segíthetik, ha az 1977. évi nevelési konferenciákon — kellő felkészültség alapján — elmondják ez irányú eddigi gyakorlati tapasztalataikat.

Egy súlyos, élet elleni bűncselekmény nyomozásának tapasztalatai Irta: Dr. Miskolczi István alezredes

1976. május 6-án végrehajtották a halálos ítéletet Horváth Géza elítélten, aki a hivatolos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettének elkövetése idején még a Néphadsereg hivatásos tiszthelyetteseként teljesített szolgálatot. E bűnüggyel kapcsolatban más helyen megjelent esettanulmány összeállítója bemutatta már az elkövetőt és életútját. Tanulságos módon részletesen elemezte, hogyan került hivatásos tiszthelyettesi iskolára, hogyan alakult katonai pályafutása és milyen katona volt Horváth Géza. Az esettanulmányban foglaltak — és a Katonai Jog és Igazságszolgáltatás olvasóinak igénye a nyomozási tapasztalatok megismerésére — indítottak arra, hogy megkísérelj,em leírni, hogyan és miért követte el Horváth Géza a bűntettet, miért kellett meghalnia Varga Rudolf MÁV-alikalmazottnak, Éliás András és Seres Károly határőröknek. Nem utolsósorban pedig az, hogy a bűncselekmény nyomozásának megtervezése és a tervek végrehajtása során milyen tapasztalatokat szereztünk. Horváth Géza ht. őrm. 1975. február 22-én élettársával S. G.-vel, valamint 2 és fél hónapos kisgyermekükkel Babócsa vasútállomáson felszállt a Pécs—Nagykanizsa között közlekedő menetrendszerű személyvonat 3. kocsijába. Gyékényes állomáson a vonatról Horváth Géza őrm. leszállt és az ott szolgálatban levő határőrtől V. B. hőr. törm. tartózkodási helye iránt érdeklődött. Mivel érdemleges választ nem kapott, visszatért élettársához. A vonat 19 óra 22 perckor elindult Nagykanizsa irányába. Ezzel egyidőben Horváth Géza őrm. levette a polcról bőröndjét, abból kivett 2 db szolgálati pisztolyt és egy géppisztolyt. Tűzkész állapotba helyezte az AA 3319 számú Pa. mintájú 9 mm-es pisztolyt és a fülke ablakából kissé kihajolva, az állomás peronján tartózkodó mintegy 80—100 személy irányába lövéseket adott le. Az egyik lövedék Derne Lukácsné hasfalán hatolt át, de csak könnyű sérülést okozott. Ugyanez a lövedék a Deméné mögött álló Varga Rudolf MÁV-alkalmazottat halálosan megsebesítette. A lassan mozgó vonatból

Horváth őrm. még további lövéseket adott le, a tárban levő lőszereket kilőtte, majd tárat cserélt. A sérültek mellett szolgálatban levő határőrök is tartózkodtak. A lövéseket Szabó Istvániné MÁV jegyvizsgáló és a polgári ruhában járőrszolgálatot teljesítő határőrök — Éliás András és Árki Emil — is meghallották. Felfigyelt a lövésekre Seres Károly határőr is, aki szabadságáról Nagykanizsára utazott vissza. Ők a szerelvény utolsó kocsijában tartózkodtak és intézkedés végett a lövések leadásának feltehető helyszíne felé a vonatban előre mozogtak. Amikor abba a fülkébe értek, amelyben Horváth őrm. és családja utazott, látták, hogy Horváth a vasúti kocsi ablakánál áll és kifelé néz. Horváth őrm. azonnal felismerte, hogy az egyenruhában, illetve polgári ruhában levő határőrök vele szemben intézkedni akarnak, ezért megfordult és pisztolyából csípőmagasságban az érkezőkre tüzelt. Az első lövés nem talált, a határőrök igyekeztek a vádlottat lefogni, aki a most már a hozzá egészen közel álló határőrökre lőtt. A lövések következtében Árki Emil határőr könnyű sérülést szenvedett. Egy lövedék eltalálta Éliás András határőrt, aki a hasüregi roncsolódás következtében a helyszínen meghalt. Az egyenruhában levő Seres Károly határőr — akin két lövedék hatolt át — a lövési sérülések következtében kialakult májelhalás, valamint szívburok és szívizom-elváltozás következtében a nagykanizsai kórházban 1975. április 20-án meghalt. Horváth Géza őrm. miután a teljés tárat kilőtte, az üres pisztolyt az ülésre dobta és felvette a tűzkész állapotba helyezett géppisztolyt. Közben Szabó Istvánné jegyvizsgáló egy másik fülkéből a vonatot vészfékkél megállította. Ekkorra Horváth őrm. géppisztollyal a kezébén a vonatról leszállt és elindult a mozdony irányába. A mozdony személyzete közül elsőnek Kuzma József mozdonyvezetővel találkozott, aiki észrevette kezében a géppisztolyt, odaugrott és meg akarta a fegyvert ragadni, Horváth őrm. azonban hátralépett, így Kuzma József a lendülettől elesett. Horváth őrm. a géppisztolyból Kuzma Józsefre egy lövést leadott. Mivel azonban a géppisatolytárban legfelül vaklőszer volt, Kuzma József nem sérült meg. Ekkor érkezett a helyszínre Kovács Ferenc fűtő, aki megkísérelte a vádlottat lefogni. Dulakodás közben Horváth a géppisztoly csövét Kovács Ferenc mellének szorította és további lövéseket akart leadni. Ez azért nem sikerült, mert a vaklőszer hüvelye a töltényűrben maradt, így a fegyver újratöltését akadályozta. Ekkor ért oda Skobrics József is, majd együttesen Horváth őrm.-t az árokba szorították és fegyverét elvették. Horváth őrm. azonban mindenáron szabadulni akart, ezért Kuzma József a géppisztoly tusa részével fejbeütötte, aminek következtében a homlok baloldalán csontig hatoló repesztett bőrsérülést szenvedett. A dulakodás közben Kovács Ferenc MÁV alkalmazott is megsérült. A bűncselekmény elkövetéséről 1975. február 22-én 21 órakor szereztünk tudomást a Somogy megyei Rendőrfőkapitányság központi ügyelete

útján. A helyszínt a nagyatádi rendőrkapitányság munkatársai biztosították. ; Az ügyben az első és legfontosabb feladat a helyszíni szemle halaszthatatlan nyomozati cselekményként történő megtartása volt. A szemlebizottságot az ügyész a helyszínen állította össze. A bizottság munkáját február 22-én 23 óra 30 perckor kezdte meg és 23-án 03 óra 45 perckor fejezte be. A szemle során legfoglalta a fegyvereket, a tárakat, a hüvelyeket, de biztosított egyéb bizonyítékokat is. A helyszínről fényképfelvételeket és méretarányos helyiszínrajzot készített. A szemlebizottság munkájában résztvett igazságügyi orvosszakértő is. Fegyverszakértőt a helyszínen igénybe venni nem tudtunk, ezért a fegyvereket, tárakat, lőszereket és hüvelyeket a szakértői vizsgálatra csomagoltuk. A szemlebizottság nagy figyelmet szentelt a vasúti szerelvény 3. kocsija belsejének Vizsgálatára. A lövedékek becsapódásának helyeit, a vérnyomokat pontosan rögzítették, úgyszintén a vasútállomás épületének peronrészét ért lövedékek helyét is megállapították. A helyszíni szemle eredményes végrehajtása nagy segítséget nyújtott a következtetések helyes levonásához, később pedig a tényállás pontos megállapításához. A szemle adatait az ügyészségen február 23-án reggel nyomban értékeltük. Intézkedtünk a gyanúsított ügyészségre történő azonnali bekísérésére, valamint élettársának a nagykanizsai kórházból történő átszállítására. Ezt követően került sor a nyomozás megtervezésére. A nyomozást az 'alábbi főbb szempontok szeriint terveztük meg: aj A gyékény esi vasútállomáson történtekre vonatkozólag elsősorban a vonatszerelvény személyzetét, az állomáson szolgálatban volt vasutasokat, Takács István határőrt — akivel a gyanúsított a vonatról történő leszállása után beszélt —• és a feljegyzett polgári személy tanúkat terveztük soron kívül kihallgatni. b) A lőfegyverek megszerzésének körülményeire a gyanúsított alakulatánál elsősorban a szolgálati személyeket, valamint azokat, akikkel február 22-én, illetve az ezt megelőző napokban Horváth őrrn. a laktanyában találkozott. . ' . . ej A gyanúsított laktanyán kívüli magatartására, életvezetésére, körülményeire, faként a bűncselekmény elkövetésének napján és az azt megelőző napokban tanúsított viselkedésére, élettársa, valamint a gyanúsított hozzátartozóinak kihallgatása útján. d) A nagykanizsai kórháziban levő sértettek kihallgatását, tájékozódást állapotukról és a sérüléseik várható gyógytartamáról. e) Kihallgatások útján kellett tisztázni, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján a gyékény esi vasútállomáson— mint határátkelőhelyen — szolgálatban levő határőrök milyen feladatokat kaptak az eligazításon.

f) Haladéktalanul meg kellett kezdeni a gyanúsított, ezt követően pedig az élettárs, S. G. kihallgatását és intézkedni Horváth őrm. előzetes letartóztatására. A nyomozás tervezése idején Horváth őrm. cselekményének motívumai ismeretlenek valtak. Emiatt a bizonyítékok felderítése és rögzítése során az indítóok megállapítása mindig elsőrendű .követelmény volt. E feladatokat február 25-ig kellett végrehajtani. A nyomozásban résztvevő három ügyész a tervet 2 nap alatt teljesítette. A gyanúsított első kihallgatására, ezt követően pedig letartóztatására február 23-án került sor. Horváth Géza őrm. a kihallgatás helyére, a katonai ügyészségre sérülten érkezett, ezért orvosszakértő vizsgálta meg és adott olyan véleményt, hogy a fejsérülés nem akadálya a kihallgatásnak. Az eljáró ügyész Horváth Géza ht. őrm.-t a Btk. 253. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő, több emberen elkövetett emberölés bűntettével gyanúsította és erre nézve hallgatta ki gyanúsítottként. Horváth őrm. nem érezte magát bűnösnek, arra hivatkozott, hogy a bűncselekmény elkövetésére nem emlékszik. A lényeges körülményekkel kapcsolatban azt vallotta, hogy 1975. január óta idegkimerültség miatt orvosi kezelés alatt állt, a Pécsi Honvéd Kórházban különböző nyugtató gyógyszerek szedését írták elő a számára és ezeket az előírás szerint szedte is. Egészségügyi szabadsága alatt a laktanyában csak az illetményének felvétele céljából járt. Február 21-én is Pécsről érkezett Haramia községbe élettársához. Tagadta, hogy február 22-én délelőtt Háromfa községből bárhová is elutazott volna. Vallomása szerint élettársa szüleinek lakásán tartózkodott, a délelőtti televízió műsort nézte, majd élettársával történt megbeszélés szerint az utazásihoz készültek fel. Elhatározták ugyanis, hogy Apátistvánfalvára mennek szülei látogatására. Vallotta továbbá, hogy február 22-én délután 16 óra 30 perckor indultak el autóbusszal Babócsára, ezt megelőzően, valamint az autóbuszon gyógyszert szedett be és ettől rosszul lett. Arra sem emlékszik, milyen körülményék között került le az autóbuszról. A kihallgatás tervezésénél számolni lelhetett a gyanúsított tagadásával, ezért a főbb kérdések kidolgozása, a kontaktus kiépítésének módszerei mellett a már rendelkezésre álló bizonyítékok felmutatása, illetve bemutatása sorrendjét is meg kellett határozni. A kihallgatás alkalmával a bűnjelként lefoglalt lőfegyvereket az eljáró ügyész bemutatta a gyanúsítottnak, aíki erre vonatkozólag azt vallotta, hogy e fegyvereket nem ő hozta ki a laktanyából. A gyanúsított második kihallgatására védő jelenlétéiben, február 24-én került sor. Ekkor már rendelkezésre álltak a fegyverek megszerzésére, a laktanyából történő elszállítására vonatkozó tanúvallomások, az a nyilván-

tartási füzet, amelyben a páncélszekrény kulcsát tartalmazó kulcsdoboz átvételét a gyanúsított az ügyeletes tisztnél aláírásával igazolta, valamint olyan érdektelen tanú vallomása, aki Nagyatádon február 22-én délelőtt a gyanúsítottat látta. Kihallgattuk szállásadónőjét, akivel ugyancsak ezen a napon délelőtt Horváth őrm. találkozott és beszélt. E bizonyítékokat Sorrendben a gyanúsított elé tártuk, de vallomásán e bizonyítékok hatására sem változtatott. Eddigi vallomásait tartotta fenn március 4-án történő harmadik kihallgatása során is. Ekkor azonban ügyészi kérdésre előadta, hogy 1975. február első felében egy utazása alkalmával Gyékényesen határőrök igazoltatták és mivel italosnak találták és (nem alkarta az igazolványát átadni, egy határőr törm. a jelenlétében felhívta alakulatát és a történteket jelentette. Bár az alakulatnál — mivel egészségügyi szabadságon volt — emiatt nem vonták felelősségre, a vele szemben — megítélése szerint — igazságtalanul intézkedő határőr tiszthelyettes iránt kifejezett ellenszenvet érzett. A nyomozás során ¡kihallgatott valamennyi tanú ugyanakkor minden vonatkozásban érdemleges vallomást tett. Meg kell említeni, hogy a gyanúsított élettársa, S. G. kezdettől fogva meglepően határozottan és tárgyilagosan vallott. Tisztázódott, hogy Horváth Géza ht. őrm. február 22-én a délelőtti órákban Nagyatádon, albérleti lakásán elolvasta anyja levelét és ekkor jutott arra az elhatározásra, hogy még ezen a napon Apátistváinfalvára utazik. A levél ugyanis azt tartalmazta, hogy testvérét, Horváth Sándort tiltott határátlépés közben a határőrség beosztottjai elfogták és bántalmazták. Anyja arra kérte, hogy sürgősen utazzon haza és intézkedjen. Horváth őrm. a levél elolvasása után azt is eldöntötte, hogy az intézkedés eredményességének elősegítése érdekében lőfegyvereket visz magával. Ezért vitte be a laktanyába a bőröndöt. A nyomozás során kihallgattuk azokat az orvosokat is, akik a gyanúsítottat kezelték, beszereztük a vonatkozó egészségügyi okmányokat, részletesen tisztáztuk Horváth őrm. katonai pályafutásának útját. Ez utóbbival kapcsolatban legyen elegendő itt csupán annyit megjegyezni, hogy Horváth őrm. hivatásos tiszthelyettesnek semmiképpen sem volt alkalmas. Felületes, elnagyolt vélemények, javaslatok alapján nyert felvételt tiszthelyettes iskolára, amelynek elvégzése után, 1972. szeptember 1-én üzemanyag szolgálatvezetői beosztásra javasolva került ¡alakulatához. Munkáját csak úgy tudta valamennyire is ellátni, hogy parancsnoka mindennap kioktatta és eligazította a feladatokra vonatkozólag. Még így is az írnok beosztású, sorállományú honvéd végezte el helyette az érdemi munkát. Horváth őrm. a helyzet fonákságát érezte, ezért leszerelési gondolatokkal foglalkozott. Laktanyán belüli magatartását a zárkózottság jellemzte és miután súlyos fegyelmezetlenséget szolgálati helyén nem követett el, nem

részegeskedett, különösképpen nem is törődtek vele. Laktanyán kívüli magatartásával, életvezetésével, körülményeivel ugyancsak nem törődtek. Antiszociális, primitív psziohopátiás személyisége, ¡negatív személyi adottságai csak a büntető eljárás keretében, a szakorvosi vizsgálatok során nyertek megállapítást. A nyomozás során kirendelt igazságügyi szakértők szakvéleményeiket időközben előterjesztették. A fegyverszakértői vélemény szerint a Horváth Géza ht. őrm. által a laktanyából elvitt pisztolyok közül csak az AA 3319 számú pisztolyból történt lövés, összesen 8. A másik pisztolyból, amelynek száma AA 3447, lövés nem történt a bűncselekmény napján, illetve azt megelőzően hosszabb idő óta. Ez a fegyver abban az időben nem volt teljes mértékben hadihasználható, a szánrögzítő-rugó hiánya miatt. Ez volt egyébként a gyanúsított részére kiadott lőfegyver. A Központi Honvéd Kórház igazságügyi orvosszakértői, valamint pszichológusa a gyanúsítottat 1975. március 2-tól 17-ig terjedő idő alatt vizsgálták meg. Végleges véleményt azonban nem tudtak adni, feltétlenül szükségesnek tartották a gyanúsított hosszabb ideig tartó részletes megfigyelését és kivizsgálását az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben. Csak ezt követően végzett újabb vizsgálat alapján látták lehetségesnek megalapozott vélemény előterjesztését. Ennek megfelelően a gyanúsítottat a fenti intézetbe szállíttattuk, ugyanakkor a nyomozást felfüggesztettük. Az intézeti megfigyelés és vélemény alapján 1975. június 4-én elkészült a gyanúsítottról alkotott elmeszakértői vélemény, amelyből idézem a lényeges megállapításokat. „A cselekmény időpontjában a fennállott ideggyengeségi állapot, depressziós hangulat, pszichopátiás adottság, továbbá a vizsgálatoknál kimutatott enyhe fokú agyi sorvadásos állapot együttesen kisebb tudatbeszűkülést eredményezhetett, amelynek során az egyébként is hiányos kritikai készsége és csökkent gátlásos működései gyengültek, indulatkészsége fokozódott. Ez az állapot olyan fokú volt, hogy nem tette képtelenné, csupán befolyásolta a cselekmény kialakulásában és enyihe fokban korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyességének teljes feliismerésébén és magatartásának megfelelő irányításában." Az orvosszakértők kitértek szakvéleményükben a gyanúsított alkoholos állapotának értékelésére is és megállapították, hogy az a típusos részegség enyhe fokának felelrt meg. A szakértői vizsgálat ideje alatt a gyanúsított beismerte a vele való beszélgetések során, hogy február 22-én gyógyszert egyáltalán nem vett be. Az orvosszakértők előtt gyanúsított elmondta azt is, hogy a fegyvereket valóban ő vitte ki a laktanyából és pedig olyan céllal, hogy azokkal Apátistvánfalva környékén majd vadászni fog.

Mindezekre figyelemmel került sor a gyanúsított újabb ügyészi kihallgatására. Ennek során a fegyverek megszerzésére vonatkozólag részletes beismerő vallomást tett, csupán azt tagadta, hogy a kulcsdoboz felvételekor a nevét a füzetbe beírta. E tekintetben azonban írásszakértői vélemény döntött és kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy az aláírás a gyanúsítottál származik. Horváth őrm. tagadta, hogy albérleti lakásán anyja levelét elolvasta. Ez is bizonyítást nyert azonban, mert a vasúti kocsiban, a szemle során a levelet felbontott állapotban találtuk, továbbá S. G., az élettárs vallotta, hogy Gyékényesen, amikor a határőrrel való beszélgetés után Horváth őrm. visszament a fülkébe, átadott neki egy levelet, amelyet anyja, valamint testvérei írtak. S. G. a levelet olvasta, amikor Horváth őrm. levette a bőröndöt és kirakta a fegyvereket. A bűntett elkövetésével kapcsolatban a gyanúsított azt vallotta, ! hogy a gyékény esi vasútállomáson történtekre csak addig emlékszik, amíg a szerelvényről leszállt. (Ekkor érdeklődött a vele szemben korábban intézkedő határőr tiszthelyettes utáin.) Az alkoholfogyasztással kapcsolatban azt vallotta, hogy február 22-én szeszesitalt nem ivott egészen addig, amíg a vonat Bábócsáról el nem indult. Ekkor az általa vásárolt 7 dl-es üveg borból 3—4 dl-t elfogyasztott. , Az iratismertetés és a nyomozás befejezésének közlése során a gyanúsított és a védője indítványozták az orvosszakértői vélemény felülvizsgálatát, e célból az iratok felterjesztését az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. Az indítványt azonban, figyelemmer az elmeorvosi szakvéleményekre, elutasítottuk. A katonai bíróság az ügyben 1975. június 8—9 és 10-én megtartott tárgyaláson Horváth Géza ht. őrm. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettében és ezért halálbüntetésre, mint főbüntetésre, továbbá teljes vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A vádlott az ítéletet tudomásul vette, a védő enyhítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság 1975. szeptember 11-én a fellebbezési tárgyaláson elrendelte az ideg- és elmeorvosi, valamint pszichológus szakértői vélemények felülvizsgálatát az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága útján. Az Egészségügyi Tudományos Tanács a rendelkezésre álló iratokon kívül beszereztette még a tiszthelyettesi iskola — ahol Horváth őrm. tanult — által készített eredeti jellemzéseket, a Pécsi Honvéd Kórház eredeti kórlapjait, valamint a csapatorvos eredeti feljegyzéseit. A vádlott anyjának kihallgatása útján tisztázni kellett, hogy születésétől fogva milyen betegségeken esett át, hol állott orvosi kezelés alatt. A pótlólag beszerzett adatok és a bűnügyi iratok birtokában az Egészségügyi Tudományos Tanács, elvégezve a vádlott személyes vizsgálatát is, véleményét előterjesztette.

A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1976. március 15-én nyilvános fellebbezési tárgyaláson az ETT. Igazságügyi Bizottsága véleménye alapján a tényállást .kiegészítette és az elsőfokú bíróság ítéletét helyibenhagyta. Az ügyben kezdettől fogva vizsgáltuk, miért követte el Horváth Géza őrm. ezt a rendikívül súlyos bűntettet. Korábban már utaltam arra, hogy 1975. február első felében a gyékényesi vasútállomáson határőrök igazoltatták nem megfelelő magatartása miatt; ekkor ellenszenv és gyűlölet alakult ki benne az intézkedő határőr tiszthelyettessel szemben. Ez az érzés nagymértékben megerősödött amikor február 22-én délelőtt anyja levelében azt olvasta, hogy öccsét a határőrök elfogták és megverték. Anyja arra kérte, hogy sürgősen intézkedjen öccse ügyében. A levél olvasásától kezdve Horváth őrm. cselekedeteit a bosszú vezérelte. Ezt bizonyítja, hogy a laktanyából jogtalanul két pisztolyt és egy géppisztolyt szerzett lőszerekkel, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ezeket használja a testvérét bántalmazó határőrökkel szemben. A bosszúvágy olyan erős volt Horváth őrm.-ben, hogy Gyékényesen, amikor a vonatról leszállt, az ott szolgálatban levő határőrtől az őt korábban igazoltató tiszthelyettes tartózkodási helye iránt érdeklődött, majd amikor ismét felszállt a vonatra és az elindult, hirtelen elhatározással a leeresztett vonatablakból a peronon tartózkodó személyekre — akik között egyenruhás határőrök is voltak -— 7 lövést leadott. Ezt követően a vele szemben intézkedő határőrökre a szerelvény kocsijában további 7 lövést adott le. Egyértelmű tehát, hogy Horváth Géza a ¡fegyvereket és a lőszert a határőrökkel szembeni fellépés céljából vette magához, bár tudta, előre láthatta a fegyverhasználat súlyos következményeit. Nyilvánvaló azonban, hogy a fegyvert nem Gyékényes vasútállomáson akarta használni, azonban a határőröket megpillantva, azonnali elhatározással, a bosszú érzésétől vezéreltetve tüzelt a peronra, majd a határőrökre. ; A fegyverszerzés igazi okát egyébként be is ismerte. Az élet elleni bűncselekmények nyomozása minden esetben jelentős feladatot ró a nyomozóhatóságra. Ez az ügy is, melynek ismertetésére vállalkoztam, felvetett néhány olyan problémát, amelyekkel a nyomozás tervezése és anmaik teljesítése során nem foglalkoztunk kellően, holott azok megoldása az ügy elbírálásához feltétlenül szükséges volt. Ilyen volt elsősorban a vádlott személynek mélyrehatóbb vizsgálata, Feltétlenül indokolt lett volna vizsgálatot folytatni atekintetben, hogy. gyermekkorától kezdve milyen súlyosabb betegségeken esett át, milyen tanuló volt, milyen volt családi környezete a polgári életben, a munkahelyén milyen volt a magatartása, hogy dolgozott. Ezekkel kapcsolatban orvosi igazolásokat, iskolai bizonyítványt és munkahelyi jellemzéseket kellett volna beszerezni és ezeket az iratokhoz csatolni. Ilyen hosszú időre

visszamenőleg azonban nem folytattunk adatgyűjtést, megelégedtünk a nyílt rendőri információk és a katonai szolgálatbalépés időszalkától kezdődően a hadseregben előírt jellemzések, minősítések, egészségügyi könyv és a későbbi időszakra vonatkozó orvosi vélemények beszerzésével. A másik kérdés az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvizsgálati szakvéleményének indokoltsága volt az ügyben. A nyomozás során kirendelt ideg-, elmeszakértők és pszichológus szakértők az elmemegfigyelés után adott véleményükben határozottan állástfoglaltak atekintetben, hogy vádlottnál a már korábban leírt egészségi állapot összességében is csupán enyhe fokú korlátozó tényezőként jelentkezett. Ezért történt az Egészségügyi Tudományos Tanács megkeresésének mellőzése, az erre vonatkozó védői indítvány elutasítása. Tanulságként azonban levonható e tekintetben, hogy a felülvizsgálati véleményre feltétlenül szükség volt. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága a döntő kérdésekben megerősítette ugyan a korábbi szakvéleményeket, más vonatkozásban pl. — az enyhe fokú agysorvadás tekintetében pedig — ennek tényét kizárta. A korábbi orvosszakértői véleményekben levő — bár kisebb jelentőségű — ellentmondásokat feloldotta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati szakvélemény birtokában most már aggálytalanul hozhatta meg érdemi döntését. A nyomozás során nem sikerült jegyzőkönyvileg 'kihallgatni Seres Károly határőrt, akit Horváth Géza őrm. két lövéssel életveszélyesen megsebesített. 1975. február 25-én, a bűncselekményt követő 3. napon az egyik ügyész megjelent a Nagykanizsai Kórház Sebészeti Osztályán, ahol a sértettet gyógykezelték, érdeklődött állapota, valamint az iránt, mikor lesz kihallgatható. Az elkülönítőben fekvő Seres határőr akkor olyan állapotban volt, hogy beszélni tudott. Az ügyész orvosi engedéllyel beszélgetést folytatott a sérülttel és ezt magnószalagon rögzítette, de nem azzal az igénnyel, hogy az elhangzottak bizonyítékként is értékelhetők legyenek, mivel az orvosok felgyógyulásához sok reményt fűztek. A magnetofont beszélgetés közben kapcsolták be, így nem került rá az előírt bevezetés, az ügy megjelölése, a kihallgató, valamint a kihallgatott neve, a kihallgatás időpontja stb. Mindezek miatt a beszélgetés anyagát nem csatoltuk a bűnügy irataihoz. Egyébként is úgy ítéltük meg, hogy a tényállás megállapításához nem feltétlenül szükséges Seres Károly határőr vallomása, mert az eseménynek több olyan szemtanúja is volt, akik érdemleges vallomást tudtak tenni. A későbbiek során Seres Károly határőr egészségi állapota súlyosbodott és bár többször megjelentünk a kórházban, kihallgatására már nem kerülhetett sor. A magnetofonon történt beszélgetés ténye a II. fokú eljárásban, a bíróság előtt ismertté vált. Erre nézve bizonyításkiegészítést rendeltek el, de

végül is a bizonyítékok köréből Seres határőr (magnetofonszalagon rögzített vallomását — amely más tettest is sejtetett — kirekesztették. Tény viszont, • hogy a vallomás ilyen formán történt rögzítése, majd a hangszalag visszatartása némi zavart okozott az eljárás menetében. Tanulságként ebből mindemképpen azt kell levonni, hogy az ilyen jelentős ügyben sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a kórházbán fekvő sértett, vagy sértettek kihallgatásának megszervezésére az egészségügyi, intézményekkel való szorosabb kapcsolat-tartásra. Amikor pedig a vallomások hangfelvétellel történő rögzítésére kerül sor — amit életveszélyes sérült esetében, ha ahhoz az orvos hozzájárul, ném szabad mellőzni — azt úgy kell foganatosítani, hogy alkalmas legyen a bizonyításra és el járás jogilag is feleljen meg a követelményeknek. E súlyos, élet elleni bűncselekmény nyomozásának tervezése, irányítása és végrehajtása tehát — az eredményességtől függetlenül — részkérdésekben nem volt hibamentes. A nyomozás teljesítése során mélyrehatóbban kellett volna értékelni a már beszerzett bizonyítékokat és nagyobb gonddal megvizsgálni, mely terület maradt felderítetlen, hol kell alaposabb vizsgálatot végezni és miért. A hiányosságok a nyomozás irányításának kérdésével vannak elsősorban összefüggésben. Az ügyben többen dolgoztunk, a személyek kihallgatása, a szakértők kirendelése gyorsan megtörtént, ugyanakkor eknanadt néhány lényeges feladat további megtervezése. Az irányító munka fogyatékosságának tudható be, hogy Horváth őrrn. életútjának teljes felderítése nem történt meg. Éppen ezért nem hivatkozhattunk megalapozottan az ETT. igénybevételének indokolatlanságára. A nyomozás során a Be. 117. § (1) bekezdésében előírtak alapján vizsgáltuk a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő okokat, körülményeket. Még a büntető eljárás alatt parancs készült a fegyverzet, lőszer, robbanóanyag tárolásának, megőrzésének, kezelésének és elszámolásának megszigorítására, továbbá a biztonsági rendszabályok fokozottabb betartására. A parancsot a Magyar Néphadsereg 5232. parancsnoka adta ki. Az ügyben végzett ügyészi munka összességében eredményes volt.

A magyar katonai büntető eljárás kialakulásának vázlatos áttekintése Irta: dr. Korda György hb. alezredes

A katonai büntető eljárásra vonatkozó hatályos szabályokat a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény XV. Fejezete tartalmazza, a törvénynek a külön eljárásokról intézkedő harmadik részében. Egyebütt is találunk azonban a törvényben speciális, katonai rendelkezéseket, melyek azonban jellegük folytán oly szorosan tapadnak az ott szabályozott intézményhez, hogy elkülönítésük nem mutatkozott célszerűnek. A szabályozás ily felépítése, egész, rendszere, de maga az, hogy szervesen beépült a büntető eljárásra vonatkozó általános szabályok közé, hosszú történeti fejlődés eredménye és a szocialista jogelvek érvényre jutását mutatja. A hadsereg és a jog egyidős az állammal, a társadalom osztályokra szakadásával. Az állam ugyanis a létrejövő, majd a mindenkori uralkodó osztály erőszakszerve, s ezért leglényegesebb eleme a: fegyveres erő, amely biztosítja a jogban kifejezésre jutó akaratának érvényesülését, az uralkodó osztály hatalmának védelmét a külső és belső támadásokkal szemben. Az uralkodó osztálynak, s így az államnak létfontosságú érdeke ezért, hogy megóvja az ország védelmét és belső rendjét biztosító fegyveres erőinek egységét, fegyelmét, e feladatuk ellátására való alkalmasságát. Ez által pedig kezdettől szerephez jut a jog az állam fegyveres erején belül is. A hadrafoghatóság, a feladat ellátására alkalmasság biztosítása ugyanis megköveteli a harcban kiválók megjutalmazása mellett a gyávák, a fegyelem ellen vétőik felelősségre vonását is. A harc során tanúsított magatartást azonban kizárólag a fegyveres erő, a hadsereg vezetője tudja megfelelően megítélni, s ő érdekelt elsősorban a fegyelem megszilárdításában is, mert csak egységes, fegyelmezett hadsereggel győzhet a harcban. Az osztálytársadalom fegyveres erőinek létrejöttét követően ezért a vezér, a parancsnok kezében összpontosul a fenyítő hatalom, amely egyaránt •magában foglalja a mai értelemben vett fegyelmi és büntető felelősségre vonást, amelyek akkor még nem különülnek el. Lassan kialakulnak ugyan a felelősségre V o n á s módjai, s azok a keretek is, amelyek között azokat alkalmazzák. Feltűnnek ugyanakkor azok a személyek is, akik a hadsereg parancsnokának e téren segítséget nyújta-

hak —* áz ítélőmester és a porkolábok —, de összefüggő szabályozás á középkor végéig nem alakul ki. A hadsereg tagjai ugyanis zömében az uralkodó osztálynak — a rabszolgaság korában a szabadok, a feudalizmusban a nemesek, a földesurak osztályának — a tagjaiból tevődnek össze, a fegyveres erők tevékenysége nyíltan és közvetlenül az ő érdeküket szolgálja, s így a fegyelmezés szerepe nem volt elsődleges. De gátolta az egységes szabályozás kialakulását a feudális anarchia, a központi hatalom hiánya is, amely tág teret nyújtott a hadsereggel rendelkező földesurak önkényének. A zsoldos seregek kialakulásával, az uralkodó osztályhoz nem tartozó személyeknek a fegyveres erők körébe mind nagyobb számban való bevonásával került előtérbe a büntetőjog, mint a fegyelem megszilárdításának egyik elsődleges eszköze. A fegyelem fenntartása azonban továbbra is a seregtestek parancsnokainak feladata, s a zsoldosokat toborzó leveleikben ők szabják meg a zsoldba állás feltételeit, egyben a fegyelem ellen vétők felelősségre vonásának módozatait. E feltétélek egységesítéséből és országonkénti szabályozásából alakul ki azután a XV. századtól kezdődően — a központosított államiberendezés, az abszolút monarchia megjelenésével — az egyes európai államok fegyveres erőinek egészére kiterjedő szabályzat, akkori nevén hadi reglama. Ez már többnyire a büntető rendelkezéseket is egységbe foglalva tartalmazza, s nagy vonalakban szabályozza azokat a kereteket is, amelyeken belül azok alkalmazásra kerülnek. A modern értelemben vett katonai büntetőjog, s az ahhoz kapcsolódó eljárási szabályok kialakulásának korszaka a magyar történelemben egybeesett azonban az ország több részre szakadásával, majd később a Habsburg-uralom kiterjedésével az ország egészére, ami gátjává vált e téren az önálló jogfejlődésnek. Az ország védelmét biztosító fegyveres erő ugyanis az osztrák uralkodó rendelkezése alatt állott, s így az általa kiadott rendelkezések érvényesültek a Magyarországon működő, illetve a magyarokból álló csapattesteknél is. Bár az egyes erdélyi fejedelmek, így Báthory és Bethlen, a későbbiekben pedig II. Rákóczi Ferenc adtak ki önálló hadiszabályzatot saját seregeik számára, melyekben ítélőmesterek — a Rákóczi vezette szabadságharc idején pedig hadbíró-székek is - r működtek, a katonai büntető eljárás összefüggő szabályozására nem került sor. Az osztrák birodalmi csapatok keretében működő magyar egységek hadbírái így az osztrák katonái büntető anyagi és eljárási szabályokat alkalmazták, amelyeket a Mária Terézia által 1769-ben kibocsátott Criminalis Constitutio Theresiana foglalt össze, amely azután alapjául szolgált a XIX. .században kiadott osztrák katonai büntető és büntető eljárási törvénynek is. Ezek a büntető hatalmat a csapatok parancsnokainak kezében hagyták, s a hadbírák, akik a nyomozó és az ügyész feladatát is ellátták mellettük, beosztottaikként működtek. Az ítéleteiket is a parancsnok hagyta jóvá.

Áz 1848/49-es szabadságharc alatt megkezdődött áz önálló magyar katonai igazságügyi szervezet létrehozása. Az egyes honvéd zászlóaljakhoz, nemzetőrseregekhez, valamint a tüzérséghez hadbír ákat neveztek ki, s megalakították a Legfelsőbb Katonai Törvényszéket. Megkezdték egyben a katonai büntető eljárás szabályozását is, de a munka befejezésére a szabadságharc leverése folytán már nem kerülhetett sor. Az azt követő önkényuralom idején pedig minden vonatkozásban az osztrák törvényeket alkalmazták a császár által kinevezett hatóságok. E helyzetet csupán szentesítette az 1855-ben kiadott császári pátens, amely az osztrák katonai büntető törvény és büntető eljárási törvény hatályát formálisan is kiterjesztette a Magyarország területén létrehozott tartományokra. Az 1867. évi kiegyezést követően a magyar országgyűlésben nyomban követelni kezdték az önálló magyar honvédség felállítását, magyar vezényleti nyelvvel, s annak a magyar törvény alá helyezését, tehát az önálló magyar katonai büntető törvény és büntető eljárási törvény megalkotását. Az uralkodóház ellenállása folytán azonban — amely a Habsburg-birodalom, s így az elsődlegesen Ausztria érdekeit biztosító hadsereg egységét féltette a követelésektől — mindebből csak a közös hadsereg keretén belül szervezett, s csupán viszonylag önálló honvéd alakulatok szervezésére; majd — már a háborúra készülődés jegyében, az azt szolgáló osztrák katonai törvények kibocsátásával egyidejűleg — az 1912. évi XXIII. törvénycikk meghozatalával, az első magyar Katonai Bűnvádi Perrendtartás (Kbp.) megalkotására került sor. Ez a törvény is lényegében csak az akkor hatályos osztrák katonai bűnvádi perrendtartás magyar nyelvre fordított változata volt. (A Katonai büntető anyagi jog önálló szabályozása pedig csak jóval a monarchia felbomlása után, 1930-
rancsnokának alárendeltségében működött, s a harctéren á ¡parancsnokot illette meg a kegyelmezés joga is. Létrehozta azonban a törvény áz önálló magyar katonai igazságügyi szervezetet, miután 19. §-a akként rendelkezett, hogy a katonák ügyeiben első fokon a katonai törvényszékek járnak el, melyeknek fellebbezési fórumaként a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék működik. Ez a rendezés maradt érvényben azután két világháborún keresztül, a monarchia feloszlását követően is, egészen a felszabadulásig, csak az első falcon eljáró bíróságok elnevezése változott annak megfelelően, ahogyan azt a hadsereg szervezése a háború idején, majd az azt követő időszakban megkövetelte. A katonai törvényszékek helyett így hol vegyes-dandár, hol hadosztály, hadtest, vagy kerületi bíróságok működtek első fokon, melyeknek másodfokú bírósága azonban változatlanul a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék maradt. Ez utóbbi jelentősége , azonban 1939-től fokozatosan csökkent, mert a hadrakelt sereg bíróságai által meghozott ítéletek ellen nem volt helye fellebbezésnek, s az arra vonatkozó szabályokat később az egész országra kiterjesztették. Ez a létrejötte idején, ¡is már elavult szabályozás ugyancsak kellően szolgálta a proletárdiktatúra leverése után az önállóságukat visszanyert magyar uralkodóosztályok érdekeit, mert alkalmasak voltak a dolgozó osztályok, valamint á hadsereg — azok soraiból kikerülő — legénységi állománya féken tartására. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Szovjetunió elleni rablóháború elkészítésének, az ország fokozódó fasizálásának az érdekében ezt a katonai igazságügyi apparátust használták fel egyre nagyobb mértékben a munkásmozgalom elfojtására, a háború ellenzőivel való leszámolásra, Kifejezetten erre a célra hozták létre közvetlenül a háborút megelőzőén a hírhedt VKF. 2. különbíróságát ís. A fasizmus elleni harcra 1945 elején létrehozott demokratikus szellemű új magyar hadsereg fegyelmének megszilárdítására ez a katonai igazságügyi szervezet, s eljárásának szabályai, valamint a magyar feüdál-kapitalista törvényihozás által 1930-ban megalkotott első önálló magyar katonai büntető törvény nyilvánvalóan nem lehettek; alkalmasak. Űj törvények megalkotására azonban nem volt idő. A háború után pedig a fásizmus által elpusztított ország újjáépítésének 'gondjai, a munkásosztály hatalmáért folytatott harc háttérbe szorították e feladatokat. Ebben az időszakban így csak a bírói és ügyészi funkciók tényleges szétválasztására került sor, s a katonai bíró lett megbízva a tárgyaláson a tanácselnöki teendők ellátásával. Miután azonban a hadiállapot megszűnt, s így az eljárást ismét á rendes eljárás szabályai szerint kellett lefolytatni, újra megnyílt a fellebbezés lehetősége is. Ezek elbírálásária, a fasiszta hadsereg összeomlásakor felbomlott Legfelsőbb Honvéd Törvényszék helyett az 1946. évi III. tc. 1. §-a létrehozta a Kúria külön (honvéd bírósági fellebbviteli) tanácsát. (Ez volt a későbbi Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának előfutára, mely két évig működött.)

Csak a fordulat megtörténte, a munkásosztály hatalmának megteremtése után, a néphadsereg újjászervezésének előtérbe kerülésekor tűzte napirendre a törvényhozás a katonai büntető anyagi és eljárási jogi szabályok újjáalkotását. Az első lépést e téren az 1948. évi LXII. törvény jelentette, mely az új Katonai Büntető Törvénykönyv megalkotásával egyidejűleg kiterjesztette e törvény, s egyben a katonai büntető eljárás hatályát a rendőrségre is. A későbbiekben azután kiterjesztette a törvényhozás azt a honvédség kötelékéből kivált, s előbb az Államvédelmi Hatóság, majd 1954-től a Belügyminisztérium alárendeltségébe került határőr és karhatalmi egységek beosztottaim, valamint a büntetésvégrehajtási testület — akkori nevén letartóztató intézeti őrség — tagjaira is. A katonai bűnvádi perrendtartás módosításáról intézkedő 1948. évi LXIII. törvény pedig ismét elrendelte a katonai törvényszékek felállítását, s azók felleb• bezési fórumaként létrehozta a Katonai Főtörvényszéket, megszüntetve a Kúria jogkörét a katonai büntető eljárásban. Érintetlenül hagyta ugyanakkor a katonai bíróságok mellé szervezett katonai ügyészség önállóságát, amelynek munkáját a Katonai Főügyészség irányította, s egyben az képviselte a vádat a Katonai Főtörvényszéik előtt. Az egész katonai igazságügyi szervezet továbbra is a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében maradt, ahol annak irányítására igazságügyi osztályt, majd később csoportfőnökséget hoztak létre. Az 1950-<es évek elején megindult szocialista jogfejlődés során azonban napirendre került az akkor már jelentősen elavult és többszöri módosítása folytán szinte áttekinthetetlenné vált büntető eljárási törvény újjáalkotásának szükségessége. Sürgető volt ugyanakkor a katonai büntető eljárás reformja is. A szocialista jogelvekből következett viszont, hogy az addigi állapot, a két külön eljárási törvény egyidejű léte nem tartható fenn, mert az állam polgáraival szemben a jogegyenlőség tényleges biztosítása érdekében azonos jogszabályokat kell alkalmazni. A teljes különállást ugyanakkor a katonai fegyelem biztosítása, valamint a honvédelem érdekeinek érvényre juttatása sem tette szükségessé, miután a katonai életviszonyokból eredő sajátosságokat egységes eljárási törvény keretében is érvényesíteni lehetett. Az 1951. évi III. törvénybe foglalt új Büntető Perrendtartás életbeléptetéséről intézkedő 1951. évi 31. számú tvr. ezért kiterjesztette a törvény hatályát a katonai büntető eljárásra is; egyben III. Fejezetében megállapította az annak tekintetében irányadó sajátos rendelkezéseket. A katonai igazságügyi szervezetet azonban csak annyiban érintette, hogy a Katonai Főtörvényszéik elnevezését Katonai Felsőbíróságra változtatta, s törvényesítette az illetékes parancsnok, mint nyomozó hatóság helyzetét. A katonai igazságügyi szervezet különállása nem biztosította azonban a szocialista jogszolgáltatás egységességét, s törvénysértések forrásává is vált. A szocialista törvényesség helyreállítása érdekében ezért a Magyar

Népköztársaság ügyészi szervezetének feláííításárói intézkedő 1953. évi 13. számú tvr. — mely a törvényesség biztosítása érdekében széles körű felügyeleti joggal ruházta fel az ügyészi szervezetet — megteremtette annak egységességét, s megszüntette a katonai ügyészi szervezet különállását. A tvr. végrehajtása tárgyában e tekintetben kiadott 29/1954. M. T. számú rendelet ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyészsége keretében létrehozott Katonai Főügyészség alárendeltségébe helyezte az első fokon egyes nagyobb helyőrségekben, valamint a magasabb egységek mellett szervezett katonai ügyészségeket. Egyben irányításukkal a legfőbb ügyészt bízta meg, akinek a katonai főügyész egyik helyettese lett. A bírósági szervezet egységét pedig ezt követően az 1954. évi II. törvény biztosította, melynek végrehajtása tárgyában a katonai bírósági szervezetre vonatkozóan a 3/1955. M. T. számú rendelet intézkedett. Ez meghatározta, hogy első fokon az egyes nagyobb helyőrségekben és a maga. sabb egységek mellett szervezett — s az egységes bírósági szervezetbe tartozó — katonai bíróságok járnak el. Elvi irányításuk, és az ítéleteik ellen bejelentett fellebbezések, valamint törvényességi óvások elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, amelynek keretében — a korábbi Katonai Felsőbíróság helyett — Katonai Kollégiumot kell létrehozni. A Katonai Kollégium vezetője a Legfelsőbb Bíróság elnökének egyi/k helyettese. Kivette ugyanakkor a katonai bíróságokat is a honvédelmi miniszter felügyelete alól, s az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségébe helyezte, ahol e feladat ellátására Katonai Főosztály szervezését írta elő. A szocialista jogfejlődés és a szocialista törvényesség biztosítása szükségessé tette azonban a büntető eljárás szabályainak többszöri módosítását, majd az 1961. évi V. törvényben foglalt Büntető Törvénykönyv megalkotását követően — amely már a különös katonai büntető anyagi jogi rendelkezéseket is magában foglalta — sor került a büntető eljárás újabb szabályozására is. Az akkor megalkotott, a büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. számú tvr. XVIII. Fejezete már az egységes rendszerbe foglalta a katonai büntető eljárásra vonatkozó egyes külön rendelkezéseket is. A korábban hatályban volt, s a gyakorlatban bevált szabályozást azonban, a szükségessé vált jelentéktelen módosításoktól eltekintve érintetlenül hagyta, éppúgy a katonai igazságügyi szervezetet is. Nem változtatta meg érdeméiben e szervezetet a bíróságokról szóló 1972. IV. törvény, valamint a Magyar Népköztársaság Ügyészségéről intézkedő 1972. évi V. törvény sem. A bírói, illetve az ügyészi szervezet egységének kihangsúlyozása érdekében azonban mindkét törvény magában foglalja a katonai ügyészségek, illetve bíróságok szervezetére vonatkozó rendelkezéseket is. Ezt az egységet hangsúlyozza a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a Be.) is, amely a XV. Fejezetében, valamint a XVIII. Fejezetének III. Címében intézkedik a katonai büntető eljárásra vonatkozó azon sajá-

tos rendelkezésekről, melyeket a fegyveres erők és fegyveres testületek szolgálati viszonyaiból eredő sajátosságok elkerülhetetlenül szükségessé tesznek. Az ismertetett szerkesztési elvek folytán azonban a törvény egyéb helyeken is tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyek ugyancsak a katonai büntető eljárásra vonatkoznak, de szorosan összefüggnek az ott szabályozott intézménnyel. Ilyen például a XVI. Fejezet 346. §-a, mely lehetővé teszi a bíróság elé állítást a katonai bíróság hatáskörébe tartozó olyan bűncselekmények miatt is, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel el. A jelenleg hatályos törvény intézményeinek ismertetése azonban már meghaladja a történelmi feldolgozás körét, egyébként is annak sajátosságaival már számos tanulmány foglalkozott, s feltehetően még nem zárult le feldolgozása.

Egyes katonai szolgálati kötelezettség elleni bűncselekmények bírói megítélése Irta: Dr. Reviczky S. Pál hb. százados

A katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kibúvásban megnyilvánuló bűncselekményeik lényegéiben a legsúlyosabb katonai bűntettek közé tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy elkövetőik az egyik legfontosabb állampolgári kötelesség, a katonai szolgálat teljesítése alól vonják ki magukat. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya szeriint az általános védkötelezettség alapján teljesítendő katonai szolgálat, a haza megvédése az ország minden állampolgárának kötelessége. Így a katona akár az általános hadkötelezettség folytán kerül behívásra, akár önként vállal szolgálatot, azt köteles mindaddig folyamatosan ' a kijelölt helyen és módon teljesíteni, míg ez a kötelezettsége meg nem szűnik. E bűntettek közvetlen tárgyaként így a katonai szolgálat teljesítésének a kötelezettsége jelentkezik. A katonai szolgálat önkéntes megszakítósa, a szolgálat alóli végleges, vagy időleges kivonás az elkövetési módtól, időtartamtól függően bűncselekményt képez. A katonai szolgálat folyamatos teljesítéséhez rendkívül fontos érdekek fűződnek. A fegyveres erők és a fegyveres testületek csak akkor tudnak feladataiknak eleget tenni, ha a személyi állományuk a katonai esküben foglalt szolgálati kötelezettséget folyamatosan teljesíti. A kibúvási bűncselekmények gyengítik a hadsereg erejét és ezen keresztül az állam védelmi képességét. A Büntető Törvénykönyvben e cím keretében nyertek felvételt mindazok a katonai bűncselekmények, amelyeknek elkövetői a reájuik nézve kötelező katonai szolgálat teljesítése alól vonják ki magúikat, tehát a szökés, a külföldre szökés, az önkényes eltávozás és a kibúvás a katonai szolgálat teljesítése alól. Mielőtt még a fenti bűncselekmények közül egyesek érdemi vizsgálatába kezdenénk, vessünk visszapillantást e büntető rendelkezések kialakulására. Az első önálló magyar katonai büntetőtörvénykönyv, az 1930. évi II. tc. a katonai szolgálati kötelezettség elleni bűncselekmények közül a szökés bűntettével, illetve annak minősített eseteivel a 93. §-tól kezdve foglalkozik. A törvénykönyv 101. §-a az önkényes eltávozás vétségét, illetve annak minősített esetét foglalja magában. A katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvást az öncsonkítással, vagy másnak megcsonkításával, illetve

színleléssel, a törvényikönyv a 137. §-tól kezdve taglalja. Mindezek mellett az akkori katonai büntetőtörvénykönyv a gyávaságból történő szolgálat alóli kivonást is szabályozta a 107. §-ban. A felszabadulás után megalkotott katonai büntetőtörvényikönyv az 1948. évi LXII. törvény újra szabályozta ezeket a bűncselekményeket. A 40. §-a határozta meg a szökés fogalmát. A továbbiakban a szökés büntetésével, a szökés bűntettének elévülésével, az önkényes eltávozással, valamint az önkényes eltávozás büntetésével foglalkozik. A 47. § a katonai szolgálat teljesítése alóli kibúvás bűncselekményét rögzíti, a 48. § pedig annak a személynek a magatartását határozza meg, aki fondorlatosan bújik ki a szolgálati kötelezettség teljesítése alól. A IV. fejezet, mint külön bűncselekményt határozza meg az öncsonkítást és másnak megcsonkítását. Az ország területének elhagyására vonatkozó büntető rendelkezések kiegészítéséről szóló 1954. évi 12. számú tvr. vezette be egy e körbe vágó újabb különleges katonai bűncselekmény a külföldre szökés bűntettének tényállását. Ennek elkövetési magatartását a tvr. 1. '§ (1) bekezdése a külföldre szökik kifejezéssel jelöli meg. Ebből nyilvánvalóan azt a következtetést kell levonni, hogy ez utalást jelentett a Ktbtk. 40. §-ában meghatározott szökés bűntettére és így a két bűncselekmény elkövetési módja hasonló. A Magyar Népköztársaság büntetőtörvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény a korábbiakkal ellentétben a különös részben magában foglalja a katonai bűncselekményeket, '. A Btlk. 312. §-a foglalkozik a szökés bűncselekményével. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a szökés tulajdonképpen a katonai esküvel fogadott hűség egyik legsúlyosabb megsértése, éppen ezért a legbecstelenebb katonai bűncselekmények közé tartozik. A szökés az elkövető magatartását tekintve viszonylag a legegyszerűbb módon megvalósítható, ezért az egyik leggyakrabban előforduló katonai szolgálati kötelezettség alóli végleges kivonásra irányuló bűncselekmény. Figyelembe véve az e bűntettből az adott alakulat harckészségére háruló veszélyt és a katonai fegyelemre gyakorolt nagyfokú demoralizáló hatást, a szökést elkövetővel szemben a jogalkalmazó szerveknek nemcsak háború idején, hanem békekörülmények között is nagy eréllyel és határozottsággal kell fellépni. A törvényhozó is felismervén ezt az igényt-'a korábbi büntető rendelkezésekhez képest szigorúbb szabályozást vezetett be, éspedig a törvényi büntetési tételek súlyosbításával, valamint további minősített esetnek és az előkészület büntetésének a törvénybe való felvételével. A Btik. 312. § (1) bekezdése szerint a szökést az a katona követi el, aki abból a célból valósítja meg a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást, hogy katonai szolgálatának a teljesítése alól magát véglegesen kivonja. E végleges kivonásra irányuló célzatnak a szökés, tényállásába való felvétele azt jelenti, hogy ez adja a bűntett megkülönböztető jegyét, mely nélkül a cselekmény legfeljebb önkényes eltávozás vétségé-

nek, illetve hat napot meghaladó önkényes eltávozás bűntettének minősül. A szökés ekként célzatos bűncselekmény, melynek elkövetésére a katonát a szolgálati kötelezettség alóli végleges kivonás szándéka kell, hogy indítsa. Annak a körülménynek pedig, hogy a cselekményt mi motiválta, mi késztette az elkövetőt az alakulattól való eltávozásra, a bűntett megvalósulásának a szempontjából nincs jelentősége. Nyilvánvaló azonban, hogy az indító okok vizsgálata a jogalkalmazó szervek részéről mégsem elhanyagolható, mivel azok igen lényegesek lehetnek a büntetés kiszabása és nem utolsó sorban az ilyen jellegű bűncselekmények megelőzése céljából. Érthetően enyhébb elbírálás alá esik pl. annak a katonának a cselekménye, aki azért szökött meg, mert a gyengébb fizikai adottságai miatt számára igen nagy megterhelést jelentettek a kiképzéssel járó fáradalmak és a könnyítést anna/k ellenére, hogy ez megillette volna, számára elöljárói nem engedélyezték. Ezzel szemben szigorúbb elbírálás alá esik annak a katonának a cselekménye, aki kizárólag azárt vetemedett a szökésre, mert a katonai fegyelem korlátait egyszerűen nem akarta elviselni. Nem feltétlenül szükséges, hogy a megkívánt célzat már az önkényes távollét megkezdésének időpontjában, tehát az alakulat elhagyásának az idején meglegyen az elkövetőnél. Az létrejöhet utóbb is, amikor a szökés az engedély nélkül történő távolmaradással valósult meg. A Btk. 312. § (1) bekezdése szerint a szökést az a katona követi el, aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól végleg kivonja magát, szolgálati helyét önkényesen elhagyja vagy attól távolniarad. A szökést magától értetődően nemcsak a fegyveres erők tényleges állományába tartozó katonák, hanem a fegyveres testületek tagjai is elkövethetik. A hivatásos vagy továbbszolgáló állományhoz tartozókkal szemben, akik önként vállalták a katonai szolgálat teljesítését, és attól az előírt formák betartásával lehetőségük van megválni is, más szempontok érvényesülnek a büntetés kiszabásánál, mint a sorkatonákkal szemben, akik állampolgári kötelességüknél fogva vannak kötelezve a katonai szolgálat teljesítésére. Adott esetben, amennyiben a szökést elkövető katonáról utóbb derül ki, hogy katonai szolgálat teljesítésére alkalmatlan, az természetesen nem zárja ki a bűnösség megállapítását, mert a katona mindaddig köteles szolgálatot teljesíteni, ameddig a szabályszerű tartalékállományba helyezése be nem következik. Az ezzel ellenkező álláspont a katonai fegyelmi szempontokkal nem lenne összeegyeztethető. Természetesen a büntetés kiszabásánál jelentős súllyal az elkövető javára jelentkezik az a körülmény, hogy egyébként nem volt alkalmas a katonai szolgálat teljesítésére. A szökés törvényi tényállásához tartozó katonai szolgálaton nem általá- . ban a katonai szolgálatot, tehát nem mindennemű szolgálatot kell érteni, hanem mindig azt a konkrét szolgálatot, amelyet az elkövetőnek a meghatározott alakulatnál és beosztásban, a szolgálat önkényes megszakításakor éppen teljesítenie kell. A katona akkor sem hagyhatja el alakulatát

a szolgálat teljesítése alóli végleges kivonási célzattal, ha kinyilvánítja azt a szándékát, hogy más helyen, vagy más alakulatnál kíván katonai szolgálatot teljesíteni. Az ilyen magatartás összeegyeztethetetlen lénhe á fegyveres erők és testületek szigorú rendjével, valamint a katonai fegyelmi viszonyokkal. A szolgálat alóli végleges kivonás abban nyilvánul meg, hogy az elkövető az általa éppen teljesített szolgálati viszonyát nem ideiglenesen, azaz átmenetileg, hanem határozottan, tartósan szakítja meg, azzal az elhatározással, hogy az alakulathoz többé nem kíván visszatérni. A szökés bűntette elkövethető a szolgálati hely elhagyásával, tehát úgynevezett aktív magatartással vagy pedig az alakulattól távolmaradással, tehát mulasztással. Szolgálati helyen azt kell érteni, ahol adott esetben az elkövető egysége el van helyezve, illétve ahol a katona meghatározott szolgálat teljesítése érdekében az arra vonatkozó parancs vagy engedély alapján tartózkodni köteles vagy tartózkodhat. A katona pedig akkor hagyja el a szolgálati helyéti ha bűnös magatartása folytán kikerül elöljárói rendelkezési köréből. Annak az eldöntése, hogy ez megtörtént-e, általában ténykérdés, amelyet mindig az adott helyzet körülményeihez képest kell elbírálni. Az alakulat jogtalan elhagyása, azaz a szökés formális megkezdése többféle módon történhet: pl. a katona hamis eltávozási engedéllyel vezeti félre a kapuügyeletet, a kerítésen átmászva hagyja el a laktanyát, zártrendben történő 'kivonulás után elrejtőzik, vagy egységétől, alegységétől lemarad stb. A szökés másik végrehajtási módjával, a távolmaradással a katona akkor követi el a bűncselekményt, ha az alakulattól engedéllyel, azaz jogszerűen távozik el, de oda már azzal a célzattal nem tér vissza, hogy magát a szolgálat teljesítése alól önkényesen kivonja, illetve többé nem akar katonai szolgálatot teljesíteni. Ez utóbbi módon elkövetheti a szökést azonban az a katona is, aki önkényesen ugyan, de nem szökési szándékkal hagyta el a szolgálati helyét és a végleges kivonási célzat csupán a jogtalan távollét időtartama alatt alakul ki benne. A büntetőtörvényikönyv a szökés bűntettének két minősített esetét ismeri: a Btk. 312. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a büntetés 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető a bűncselekményt több katonával együttesen valósítja meg. A büntető törvényből következik, hogy a csoportos szökéshez legalább három katona együttes részvétele szükséges. A csoportos szökésnek minősített esetként történő felvételét a törvénybe az tette indokolttá, hogy a szökés nemcsak a személyi állomány csorbítatlánságához fűződő érdeket veszélyezteti, hanem nagymértékben rombolja az alakulat fegyelmét és ez még fokozottabb akkor, ha egy alkalommal több katona szökik meg az egységétől. Növeli e mellett a cselekmény súlyát, hogy több egymást támogató személy könynyebben vállalkozik a bűntett elkövetésére, illetve képes azt végrehajtani. A másik minősített eset úgy gondolom, nem kíván bővebb magyarázatot,

nevezetesen az, hogy háború idején a szökés a legveszélyesebb katonai bűncselekmények közé tartozik, s igy indokolt e minősített eset legsúlyosabb büntetéssel való fenyegetése is. Ha tüzetesebb vizsgálat alá vonjuk a katonai bíráskodást, illetve az egyes szökési bűncselekményeket, nem ritkán találkozunk olyan elkövetési móddal, amely szerint a katona, aki a szökés bűncselekményét megvalósította, magával vitte a szolgálati fegyverét is. (Ezekben az esetekben az elkövető nem akart külföldre szökni, csupán az alakulatát, illetve egységét hagyta el, a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kivonás célzatával.) A jelenlegi bírói gyakorlat egységes abban, hogy ilyen esetekben az elkövető bűnösségét a szökés bűntette mellett a lőfegyverrel visszaélés bűntettében, adott esetben a lopás bűntettében is meg kell állapítani. Korábban már történt utalás arra, hogy a szökés bűntetténél épp a katonai szolgálati rend és fegyelem szempontjából a cselekmény társadalomra veszélyessége jelentősebb. Űgy gondolom nem szükséges azt részletezni, hogy ez csak fokozottabb mérvű akkor, ha a: szökést megvalósító katona például egy sorozatlövésre alkalmas lőfegyvert is visz magával, illetve tart; birtokában. Ilyen esetekben nem kétséges, hogy az elkövető önbizalma is nagyobb lesz, s adott helyzetben a lőfegyver magánál ;való tartása melegágyát képezheti újabb bűncselekményeknek, pl. a rablásnak vagy egyéb erőszakos magatartásnak. Az elkövetkezendő büntetőjogi kodifikációra figyelemmel megfontolandó az, hogy a szökés bűntetténél nem kellene-e a minősített esetek sorába felvenni a fegyveres elkövetési módot. Adott esetekben ez kizárhatná a bűnhalmazat megállapítását és maga után vonná a fegyveresen elkövetett szökés bűntettének megállapítását. A szökés bűncselekménye minősített eseteinek a sorában helyét kaphatna még az az elkövetési mód, mely szerint valaki szolgálati ténykedés felhasználásával, vagy szolgálatból szökik meg. Nem mindegy ugyanis a bűncselekmény elkövetésének a módja szempontjából, hogy adott esetben valaki nehezebb vagy pedig lényegesen könnyebb körülmények között tudja megvalósítani a szökést és főként nem mindegy ez a kiszabandó büntetés mértékének a szempontjából, A továbbiakban még azt is m e g - f : föntolás tárgyává kellene tenni, hogy amennyiben a szökés bűncselekményének az elkövetője a cselekmény véghezvitelében őt megakadályozni, szándékozó személlyel szemben erőszakot alkalmaz, , vagy azzal fenyeget, avagy tettleges ellenállást tanúsít, az bír-e olyan súllyal, hogy felvételt nyerjen a minősített esetek sorába, vagy pedig adott esetben csak súlyosbító körülményként vegye figyelembe az eljáró bíróság. Természetesen,ez az érőszak irányulhatna hivatalos, vagy szolgálatban levő személyek ellen, de bárki ellen is, aki meg akarná akadályozni az elkövető cselekményének véghezvitelét. Korábban a. katonai büntetőjogi elméletben uralkodó álláspont a szökést tartós bűncselekménynek tekintette. Mégpedig abból az okból, hogy ; az

elkövető az eredményt mint jogellenes állapotot — az alakulattól való távollétet — nemcsak létrehozza, hanem szakadatlanul fenn is tartja. A Ktbtk. is ezt az álláspontot tette magáévá. Mivel a tartós bűncselekmény mindaddig tart, míg a tettest le nem tartóztatják, vagy önként nem jelentkezik, avagy a katonai szolgálati kötelezettsége meg nem szűnik. Ezért kellett pl. a Ktbtk.-iba külön felvenni egy olyan rendelkezést, mely szerint a szökés elévülése a szökés napjával kezdődik. Ezzel szemben a Btk. a szökést nem tekinti tartós bűncselekménynek. Az alakulattól való távollét, mint folyamat ugyanis nem tényállási eleme a szökésnek. A bűntett megvalósulásához elegendő a szolgálati hely önkényes elhagyása, illetve ha az elkövető attól jogszerűen van távol, az engedélyezett időpontig való vissza nem térés, a távolmaradás. A bűntett tehát az elhagyással vagy a vissza nem téréssel valósul meg, nem pedig a távolléttel, mint bizonyos időn keresztül fennálló állapottal. Miután a szökésnél csak a jogellenes állapot előidézése tartozik a törvényi tényálláshoz, a bűntett nem tartós bűncselekmény. Megjegyzendő még, hogy nem vonható a szökés az úgynevezett állapot bűntett fogalma alá sem, mégpedig a fentiekben kifejtettekkel azonos okból. Ugyanis a tartós és az állapot bűncselekmények közös vonása, hogy elkövetési magatartásuk valamilyen állapotot, helyzetet idéz elő, Mindezekből következik, hogy a szökéshez, melynek , nem tényállási eleme az elkövető cselekménye által létrehozott jogellenes állapot, az általánostól eltérő büntetőjogi következmények nem fűződnek. Így a már szökésben levő katonáknak nyújtott segítség nem bűnsegély, hanem bűnpártolás. Ami pedig még lényeges, a szökés elévülése az alakulattól való jogtalan eltávozás, illetve az attól való távolmaradás napjával kezdődik. A külföldre szökés megítélése tekintetében kialakított bírói gyakorlat viszonylag rövid múltra tekint vissza. A katonai büntető rendelkezések ugyan minden országban már létrejöttüktől kezdődően egyik legsúlyosabb katonai bűncselekménynek tekintették és súlyosan büntették a szolgálat további teljesítése alóli végleges kivonást, a csapat, vagy a zászló elhagyását, a dezeritálást, azonban a cselekmény e sajátos formáját nem ismerték. Minősített esetként súlyosabb, többnyire halálbüntetéssel a háború idején, főként a harchelyzetben elkövetett, valamint az ellenséghez való szökést fenyegették. így a modern értelemben vett első önálló magyar katonai büntetőtörvénykönyv az 1930. évi II. törvény 94. §-a a háború idején szolgálatban elkövetett, valamint az ellenséghez való szökést, majd a felszabadulás után meghozott első katonai büntetőtörvény, az 1948. évi LXII. törvény 41. §-ának (2) bekezdése az ellenséghez való szökést tekintette kiemelkedő súlyúnak, s rendelte halállal büntetni. A külföldre szökés bűntettének a fokozott társadalomra veszélyessége abban nyilvánul meg, hogy a külföldre szökő katona amellett, hogy a katonai esküjét és az állampolgári kötelezettségét megszegve kivonja

magát a katonai szolgálati kötelezettség alól, elhagyja a hazáját és ezzel —Í az esetek többségében — az annak társadalmi rendjét megdönteni törekvő imperialista államok hatóságainak, s ezen keresztül hírszerző szerveinek kezére adja magát, adott esetebben akaratlanul is. Azt tapasztalatainkból is tudjuk, hogy az ellenséges felderítés egyetlen alkalmat sem mulaszt el a Népköztársaságunk hátrányára felhasználható adatok megszerzésére. A külföldre szökés folytán hatalmukba került, s így kényszerhelyzetben levő személyek viszont még az esetben is kénytelenek az adatok kiszolgáltatására vonatkozó kívánságaiknak eleget tenni, ha nem ellenséges érzületből, hanem csupán kalandvágytól motiválva, a könnyű meggazdagodás reményében, vagy esetleg csupán meggondolatlanságból hagyták el hazájukat. A fegyveres erők és fegyveres testületek tagjai ugyanakkor nem teljesíthetnek olyan beosztásban szolgálatot, amelyben ne jutna tudomásukra olyan adat, amit az ellenséges hírszerzés hátrányukra felhasználhat. A külföldre szökés ezért nemcsak a legsúlyosabb katonai bűncselekmény, hanem mint politikai jellegű büntetendő magatartás is igen jelentős társadalomra veszélyességgel jelentkezik. Lényegében ezt figyelembe véve rendelte azt — mint már említettem — az 1954. évi 12. tvr. 1. §-a önálló bűncselekményként büntetni. Onnan került ezután ez a rendelkezés — némileg módosított formában — az 1961. évi V. tv-ben foglalt új, egységes és a katonai büntető rendelkezéseket is tartalmazó büntetőtörvénykönyv 313. §-ába. A külföldre szökést a katonai bírói gyakorlat kezdetben olyan komplex tényállású bűncselekménynek tekintette, amely a Ktbtk. 41. §-ának (1) bekezdésében írt szökést és az 1948. évi XLVIII-as törvény 48. §-ában meghatározott tiltott határátlépést foglalja magában. Ez a nézet még az új büntetőtörvénykönyv hatályba lépését követően sem változott meg lényegesen, mint az a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának a BJD-ben 3223. sz. alatt közzétett 52/1963. sz. határozatában foglaltakból megállapítható. Ennek indokolása szerint a Btk. 313. §-ában írt külföldre szökés — miután annak szövege visszautal a 312. §-ra — olyan több mozzanatú bűntett, amely a 312. §-ban megbatározott szökésen kívül a Btk. 203. §-ában írt tiltott határátlépést is magában foglalja. Csak az utóbbi időben került előtérbe a törvénynek az a helyesebbnek látszó értelmezése, amely szerint a Btk. 313. §-ában írt külföldre szökés nem más, mint a Btk. 312. §-ban meghatározott szökés különleges, mintegy — önálló bűncselekménynek tekintett — -minősített esete, mely akkor valósul meg, ha az elkövető a szolgálat teljesítése alóli végleges kivonási szándékát — tehát a szökést — az ország területén kívül akarja megvalósítani. Lényegében erre utal az említett célzat azonosságán túl a Btk. 313. §-ánaik (1) bekezdésében a 312. §-ra történő hivatkozás is. Ezek szerint a külföldre szökés sajátos, kifejezetten katonai bűncselekmény, amely — úgymond — tartalmazhatja ugyan a Btk. 203. §-ában írt tiltott,

határátlépést éppúgy, mint a Btk. 205. §-ában foglalt hazatérés ittégtagá^ dását, de a jellegét tekintve mindenképpen eltér azoktól, elvileg véghezvihető megvalósításuk hiányában is. Így a külföldre szökést — bár elkövethető egy, vagy több mozzanatban is — sem/miesetre sem lehet komplex tényállású bűntettnek tekinteni, mert a Btk. 312. §-ában írt szökés mellett nem mindig ugyanannak a bűntettnek a tényállását foglalja magába, sőt a másik megvalósulása nem is szükségszerű. A külföldre szökés bűntettének törvényi tényállása látszólag kettős jogtárgyat véd, egyrészt a katonai szolgálati kötelezettséget, másrészt az országhatár átlépésének a rendjét, de tulajdoniképpen csak az előbbit. Ezenkívül van még több más olyan tényező is, amelyek részben az alapesetben, részben pedig a minősített esetekben nyernek elhelyezést. Mint korábban már említettem, minden külföldre szökni szándékozó katonának számolnia kell azzal, hogy amennyiben kijut az országból, idegen hatalmak hírszerzőinek el kell mondani mindazokat az állami és szolgálati titkokat, amelyekről tud. A kiszolgáltatás módja és egyben az adatok súlya esetenként változik, de mindez csak akkor kap büntetőjogi értékelést, ha már megvalósult a kémkedés, vagy titoksértés valamely változata. Egyébként csupán annak veszélyét lehet értékelni a külföldre szökés büntetési tételének megállapításánál. Többek között ez is indokolja, hogy részletesebben foglalkozzunk azokkal az esetekkel, amelyeknek tartalma és súlya túlmegy az alapesetben meghatározott kereteken, további jogi érdekeket véd. A külföldre szökés bűntettének minősített esetei szorosan illeszkednek a cselekmény tárgyi súlyához, illetve az elkövető személy körülményeihez, az objektív és szubjektív oldal fokozottabb társadalomra veszélyességéhez. A külföldre szökésnél éppen ezért súlyosabban rendeli büntetni a törvény a cselekményt, ha azt fegyveresen, több katonával együttesen, szolgálati ténykedés felhasználásával, avagy háború idején követik el. A jelen esetben a külföldre szökés bűntettének csupán egyik minősített esetével kívánok foglalkozni, éspedig a fegyveresen történő elkövetéssel, mert álláspontom szerint e tekintetben hiányos a minősített esetek félsorolása. Fegyveresen történik az elkövetés, ha a tettesnél lőfegyver, vagy robbanóanyag van. A Btk. 115. §-a értelmében ugyanis fegyveres elkövetésen ez értendő. Ez nyilvánvalóan nem azonos a büntetőtörvényfcönyv más helyén használt, felfegyverkezve történő elkövetéssel, amelynél köztudottan nemcsak lőfegyver lehet az eszköz. Nem szükséges viszont e minősített eset megállapításához, hogy használja is az elkövető fegyvert, sőt még azt sem kell külön vizsgálat tárgyává tenni, hogy akarta-e azt használni, mert a fegyver tényleges birtokban tartása e használat lehetősége a minősítő körülmény. A lőfegyver ugyanis alkalmas a cselekmény végrehajtását biztosítani, vagy megkönnyíteni akár pl. fegyveres határőrrel szemben, akár fegyvertelen, a cselekmény megakadályozni szándé-

kozó állampolgár fellépése esetén. Ezért az általános bírói gyakorlat' az, hogy lőszer nélküli fegyverrel is meg lehet valósítani a bűntettnek e minősített alakzatát. Ennek az indítóoka egyrészt az, hogy a megtámadott, vagy kényszerített személy nem lehet tisztában azzal, hogy a lőfegy verben valóban van-e töltény, másrészt egy üzemképes lőfegyverbe az elkövető bármikor szerezhet, vagy adott esetben találhat lőszert. Tulajdonképpen a fegyveres elkövetésnél tehát az a kiemelt kérdés, hogy az alkalmas-e fedezni, illetve elősegítem a cselekmény végrehajtását. Ebből következik az, hogy ha többen együtt követik el a külföldre szökés bűntettét és közülük csak egy katonánál van lőfegyver — v/iszont erről mindannyian tuidnak —, akkor is valamennyiük cselekménye fegyveresen elkövetettnek minősül. Ez esetben voltaképp csupán másodlagosan jelentkezik a Btk. 15. §-a, amely szerint, ha az elkövetők valamelyikére súlyosabb büntető rendelkezést kell alkalmazni, akikor az a többiekre is kihat, ha erről a körülményről tudomással bírtak. Az már bűnhalmazati problémát érint, hogy a fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettébe beolvad mind a lőfegyverrel való visszaélés bűntette, mind pedig adott esetben a lopás bűncselekménye, ha a fegyvert ilyen módon szerezte az elkövető. Ez részben a törvény szavaiból, részben pedig a minősített esethez arányosan felemelt büntetési tételből is következik. Fegyveresen elkövetett külföldre szökésnek minősül a cselekmény akkor is, ha azt a katona lőfegyverrel felszerelt harci repülőgéppel követi el. Abban az esetben azonban, ha olyan repülőgéppel valósítja meg a cselekményt, amelyen nincs lőfegyver, illetve fedélzeti fegyver, a cselekmény így már nem minősülhet. Erre az esetre csupán a szolgálati ténykedés felhasználásával elkövetett külföldre szökés megállapításának a lehetősége marad fenn. A repülőgéppel való elkövetés az említetteken kívül egyéb problémát is felvet. Ez esetben párhuzamot kell vonni a fegyver nélküli katonai repülőgéppel, valamint a polgári légi járművel megvalósítható bűntettek között. A Bbk. 203. § (3) bekezdése szerint 5—12 évig terjedő szabadságvesztés a büntetés, ha a tiltott határátlépést légi járműnek jogellenes külföldre vitele útján követték el. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben csak a polgári légi közlekedésben használatos légi járműveket kell olyanként értékelni, amelyek az ilyen bűncselekmény eszközei lehetnek. Nyitott kérdés marad az, hogy hova soroljuk a már említett fegyvertelen katonai repülőgépet, vagy adott esetben a helikoptert. Elég-e csak olyatén felfogni, hogy ez utóbbiakat minden esetben csak szolgálati ténykedés végett vehetik igénybe a katonák, tehát megvan a Btk. 313. § (2) bek. c) pontja szerinti jogi minősítés alkalmazásának a lehetősége. Többek között e problémakörrel foglalkozott Dr. Pásztor Imre hb. alez. A külföldre szökés bűntettének minősített eseteiről írt cikkében, amelyet 1971-ben ugyancsak a Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás c. folyóiratban tettek közzé. Megítélése szerint a fenti vonatkozásban hiányos a külföldre

szökéssel kapcsolatos törvényi minősített esetek felsorolása, pedig azt csak a vele rokon tiltott határátlépés törvényi tényállásával kellett volna egyeztetni. A joghézagot példákkal is bizonyította. Végül, amennyiben elfogadjuk azt a helyesebbnek látszó értelmezést, mely szerint a Btk. 313. §-
II. Rákóczi Ferenc katonai büntető törvénykönyvéről Irta: Dr. Nagy Andor nyá. alezredes és Dr. Busmann Sándor őrnagy

I. RÉSZ Az első Edictum Militaris-tól a Regulamentum Universale-ig „Kihirdettem a haditörvényeket és bírót rendeltem a fegyelem fenntartására." (II. Rákóczi Ferenc emlékiratai) II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából a közelmúltban igen sok dolgozatot, tanulmányt publikáltak, amelyekben méltatták, elemezték a vezérlő fejedelem hadvezéri, államférfiúi, diplomáciai, írói és jogalkotó tevékenységét. Jogalkotói munkájának ismertetése során azonban méltatlanul kevés szó esett arról, hogy az ő nevéhez fűződik az első magyar katonai büntető törvénykönyv megalkotása, amelynek halvány nyomai közel három évszázad múltán is — éppen megalkotásának korát messze megelőző haladó volta miatt — a jelenleg hatályos katonai büntetőjogunkban is felismerhetők. Ezért véljük azt, hogy nem haszon nélkül való, ha annak lényegét, keletkezésének okait és körülményeit az e témában leginkább érdekelt katonai jogászok megismerik. A szabadságharc kitörését, és ennek kapcsán a kuruc hadsereg keletkezését, megszerveződését és hadműveletei lefolyását illetően igen sok levéltári anyag áll a történészek rendelkezésére. Ezek közül a legfontosabbak és egyben a leghitelesebbek II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetésében írt emlékiratai. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban minden szépítés nélkül kíméletlen őszintességgel megírta azokat a nehézségeket és súlyos gondokat, amelyekkel 1703. június 16-án szemben találta magát a Lengyelország-i Klimiecben, a Kárpátok északi oldalán, ahol a felkelők küldötteivel először találkozott: „Nagyabb biztonság céljából elrendeltem, vezessék hozzám a hegy túlsó oldalán tartózkodó csapatokat. Déltájban érkeztek, botokkal és kaszákkal felfegyverkezve. Ötszáz ember helyett alig volt 200 gyalogos

rossz parasztpuskákkal felszerelve, velük Ötven lovas. Vezérük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom, és Kiss Albert, bűneiért körözött tolvaj és gonosztevő. A népség parancsnokai között csak Móriczot és Horváthot lehetett katonának nevezni, mert az előbbi valaha, mint közkatona szolgált Munkács várában, a másik pedig őrmesteri rangban a németeknél. A többi a nép söpredéke volt és rablás közben tanulta meg a hadimesterség elemeit. Majos, aki velem jött, nemességének előjogán akarta őket vezérelni, de részegeskedő, pimasz és összeférhetetlen fiatalember volt, s ezért nem alkalmas erre a tisztségre. De ez a népség nem is akarta a parancsait követni, a magyar nép és a nemesség között fennálló természetes gyűlölet miatt. Papp Mihály szakálas öreg és nagy ivó, maga is paraszt lévén, a lovasak parancsnoka akart lenni. Végeredményben azonban mindannyian tudatlanok és öszszeférhetetlenek voltak, hogy még egy tizedes feladatát sem voltak képesek ellátni. De minthogy a nép tisztelte őket, nem lehetett elvenni a rangjukat, egyébként akkor nem is lehetett volna a helyükre jobbakat találni." (II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Ford.: Vas István 1951. 38—39. lap.) A szabadságharc kezdeti szakaszának kétséget kizáróan erősen népi jellege volt, mivel a nemesség abban az időbén még távol tartotta magát a mozgalomtól. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a korai hírek szinte egyértelműen parasztfelkelésről Szóltak, amelynek II. Rákóczi Ferenc a vezére. A hegyekből lezúduló felkelő csapatok, a munkácsi kudarc ellenére is, újabb harcosakkal gyarapodtak, de ezek még mindig nagyobb részt a jobbágyság, kisebb részt a kézművesek köréből kerültek ki. Rákóczi emlékirataiban maga írja: „A táborba sereglett nép maga választotta vezéreit. Kanászok, gulyásak, borbélyok, szabók parancsnoksága alatt álltak, a szerint, hogy kinek a bátorságát tartották legtöbbre. így többek jöttek tömegekben és bandákban. Veszélyes, sőt lehetetlen lett volna felváltani ezeket a tiszteket és nem is lehetett jobbakat találni a helyükre." (Uo. 49. lap.) Rákóczi azzal is tisztában volt, hogy ebből a fegyelmezetlen, katonailag szinte teljesen képzetlen, az uralkodó osztályra potenciális veszélyt jelentő tömegből kell egy olyan hadsereget létrehozni, amellyel politikai célkitűzéseit megvalósíthatja. Ezért haladéktalanul hozzálátott, hogy ebből a rendezetlen népségből a lehetőségekhez képest korszerű és ütőképes hadsereget szervezzen á reguláris és hivatásos katonákból, zsoldosakból álló császári seregek ellen. így ír erről emlékirataiban: „Én magam rendeztem el ezt a bandákra oszlott népséget, kijelöltem az őröket és éjjeli körúton kihallgattam bizalmas beszélgetéseikeit, hogy biztosabban megtudjam, hogyan vélekedik a nép rólam és vezéreiről.

Az eleséget jelenlétemben osztották ki, ügyeltem rá, hogy ne hozzanak se bort, se pálinkát e rosszul fegyelmezett népség közé. Kihirdettem a hadi törvényeket és bírót rendeltem a fegyelem fenntartására. Kezdettől fogva szigorú és igazságos példákat akartam szolgáltatni a vétkesek ellen, hogy ezt ia katonaságot a fenyítéstől való félelemmel lehessen kordában tartani." (Uo. 39. lap.) rí' Valószínű, hogy ebben az időben, tehát 1703. júniusában keletkezett az a dátum nélküli, 32 pontból álló hadi rendtartás (Ediictum Militaris), amellyel Rákóczi a legszükségesebb fegyelem megtartását elérhetőnek látta. Ebben az időben a hadszervezés nagyobb részt szóbeli, kisebb részt írásbeli utasítások alapján történt. De Rákóczi igen nagy súlyt helyezett arra, hogy a hadsereg fegyelmét és belső életét írásban, sőt nyomtatásban lefektetett szabályzatokkal is körvonalazza és szilárdítsa. A legelső datált, aláírt és pecséttel ellátott „Edictum Militaris"-t 1703. szeptember 3-án adta ki, amelynek tartalma — jóllehet csak 21 pontból áll — sok egyezést mutat a már említett 32 pontból álló Edictummal. Ezt a szabályzatot Rákóczi a domahidi táborban adta ki Nagy Pál nagykárolyi kapitány részére, de rendelkezései általában szabályozták a kuruc hadak magatartását. (Eredetije egyikor a Gencsy család balkányi levéltárában volt.) Mindkét rendelkezés — hasonlóan az akkori császári csapatoknál érvényben volt hadicikkelyekihez — szigorúan rendelte büntetni az istenkáromlást, a káromkodást, az egyházi szertartásokon való megjelenés elmulasztását, vagy a szertartás becsmérlését a következőképpen: „1. Mivel hadakozásunkban feltött célja mindenek előtt az Isten dicséreti, kinek kegyelmes szent karjai által hazánkat felszabadítani reméljük; ezért minden tisztjeinknek és vitézlő hadrendjeinknek parancsoljuk, hogy napkelet- és szállatkor réz és gyalogdobokat megütvén, ki-ki maga zászlaja alá álljon, és az háromszori Jézus kiáltás után Istenünkhöz fohászkodjon. 2. Minek okáért mindenható Istenünk ellen való káromkodás, attávalteremtettével való szitkozódás Ő sz felsége dicséreti ellen való v é t e k , valaki ilyeneket követ, tiszt vagy közrendű hadviselő háromszor megpálcáztassák, negyedszer meglövöldöztessék." Mindkét edictum tiltotta az „estvéli kiálltás utáni" zajongást, lövöldözést, de a nappali lövöldözést is, ha az ok nélkül történt. A domahidi táborban kelt edictum a lőfegyverek kezelését, karbantartását illetően kemény büntetés terhe mellett bizonyos biztonsági intézkedéseket is elrendelt. „4. Tilalmaztatik kemény pálcáztatás által a nappali lövöldözés, úgy mind az által, hogy a kinek elégséges oka volna hozzája, oly tudniillik,

puskája megázása vagy fegyver romlása által, maga annak előtte tizedesinéi vagy feljebb való tisztinél bejelentse magát, puskáját meg mutassa és szabadsága lévén, zászlaja előtt az első tábori sorban levő, zászlója után az második sorban levő legalább hatvan lépésnyire kimenjen és puskáját egyenesen a földbe szegezvén kilője." Szigorúan büntetni rendelte a domabidi táborban kelt hadi szabályzat a feljebbvaló parancsa iránti engedetlenséget, fenyegetést, erőszakot, a harcból való megfutást, a strázsálás — mai szóval élve: őrszolgálat teljesítés — elmulasztását. „ . . . az említett strásálást akár micsoda szín alatt kerülni akarják: holott pedig az említett büntetés kétszer nem használna (kétszeri megvesszőzés), harmadszor hadi bíró kezébe adván, meglövöldöztessék." A „strását" megtámadó tisztnek a szabályzat először fogságfenyítést, másodszor pedig becsületvesztést és tiszti rendfokozatának elvesztését helyezte kilátásba. Ha ugyanezt közkatona követte el, kezének levágása volt a büntetés. Szigorúan büntette még az edictum a táborban való verekedést, az egymásra való fegyverfogást, ijesztgetést. Ez a rendelkezés a későbbi büntető törvénykönyvben még eredetibb megfogalmazást kapott, ezért szószerint, majd annak méltatásaikor idézzük. Nagyon érdekes és figyelemre méltó ezen hadi szabályzatnak az a rendelkezése, amely bizonyos körülmények között megengedte, „nem tilalmazta" a „zsákmányra való menetet". (Itt ezalatt rekvirálást kell érteni.) Azonban ezt meglehetősen szűk keretek közé szorította, mivel csak abban az esetben tette lehetővé: „Hogyha penig a tábor annyiban megszűkülne, hogy kenyér, pecsenye vagy abrak, amennyi kinek-kinek szükséges, nem találtatnék, a zsákmányra való menetel nem tilaknaztatik, úgy mindazonáltal, hogy ki-ki magát hadnagyának előtte bejelentvén és említett hadnagy kapitányátul engedelmet kérvén, minden tizedbül kettőt-kettőt rendeljen és ha azok közül zsákmány hírével valamely kártevésre vagy csintalanságra fakadna, úgy mint tolvaj büntetődjék, azt is hozzá tevén, valaki ellenségre készített puskáját, fegyverét disznó lövöldözéssel mocskolja, puskáját elvegyék s másnak adják." Ezzel kapcsolatban a szabályzat azonban szigorúan tiltotta a túlkapásokat és csak annyi „zsák<mányolás"-t engedett meg a szükséget szenvedőknek, amennyi létfenntartásukhoz feltétlenül szükséges volt. A későbbi edictumok további korlátokat szabnak, pl.: ha baromfi volt, szarvasmarhát, zsákmányolni nem lehetett. Szigorúan tilalmas volt a szegénység zaklatása, marhájának elhajtása, templomok, méhesek fosztogatása, papok szidalmazása és bántalmazása.

Természetesen a nemesi kúriák fosztogatása is szigorú büntetést vont maga után. A kereskedők fosztogatása és a bajtársi lopás „minden kegyelem nélkül felakasztást" vont maga után. A legszigorúbb, illetve legkeményebb büntetés azokat fenyegette, akik „áruitatásban, vagy kémségben találtattak". A büntetési, szankció a felnyársalás (karóbahúzás) volt. Fővesztés büntetést vont maga után, ha valaki a generális úr (Bercsényi Miklós) vagy a fejedelem ellen „illetlen, becstelen mondásokat, vagy szitkokat" tett. Külön fel kell hívni a figyelmet a már említett, datálatlan — és nagy valószínűség szerint legelső — Edictum Militaris 30. pontjára, amely szerint: „Minden seregnek legyen sereghajtója, hogy a katonák széjjel ne járjanak, ne maradozzanák, annyival inkább a faluba ne kóboroljanak, sőt tisztek híre nélkül a zászló alól egy nyomásig ne járjon. Valaki ez ellen cselekszik, megpálcáztassák érette." A vázlatosan ismertetett két Edictum Militaris-on kívül 1707-ig. az átfogó és-részletes katonai büntető törvénykönyv megalkotásáig még számtalan haditörvény, katonai magatartási szabályt előíró rendelkezés született. Ezek közül csak néhány fontosabbat említünk. Ilyenek: a szatmári táborban 1703. szept. 18-án kelt parancs, amelyben II. Rákóczi Ferenc eltiltja a hadakat attól, „hogy bárkitől is fegyvert és lovat szedjenek, vagy ennek ürügye alatt prédáljanak". A Szatmár alatti táborban 1703. szept. 27-én kelt levél, amelyet II. Rákóczi Ferenc fejedelem Szűcs János, Borbély Balázs és Deák Ferenc kapitányokhoz írt, s amelyben megdicsérte őket Szolnok város hódoltatásáért, de szigorúan eltiltotta hadaikat a prédálástól. A tokaji táborban 1703. okt. 25-én kelt levél, amelyet II. Rákóczi Ferenc Kishont vármegyéhez intézett, s melyben megparancsolta, hogy a hadak gyűljenek a Ság folyóhoz és a megyét felhatalmazta a kóborlók üldözésére, ha egy hét alatt nem mennek a táborba. 1705. május 1-én újabb Hadi Edictumot és a várparancsnokok számára készült Instructiót bocsátott ki. Ugyancsak 1705. első felében (május—június) tábori őrszabályzátot {Az táborunkban levő mezei strázsáknak rendi) adott ki. Rákóczi hadi büntetőtörvényei ma — így első olvasásra — igen keménynek, sőt a szankciókat illetően kifejezetten kegyetlennek tűnnek. Azonban ne feledjük, hogy a hadserege feudális hadsereg volt. A XVIII. századhoz viszonyított haladó voltát talán legjobban akkor érzékelhetjük, ha összehasonlítjuk „Az Fölséghes Római Császár, Németh, Magyar és Cseh Országhi Király, Első Leopold Kegyelmes Urunk Eö Felsighe Hadi Articulusai"-val, amelyet III. Ferdinánd császár 1642-ben adott ki és amit I. Lipót 1688-ban átdolgozott, s amely érvényben volt a Rákóczi szabadságharc leverése után is hosszú ideig, 1768-ig. Ez a császári edictum

szinte valamennyi fegyelemsértésre a legkülönbözőbb halálnemeket rendelte: kerékbetörést, felnégyelést,. vízbefojtást, akasztást, gyávaság esetén a: tizedelést stb. Árulás esetén az elkövetőnek— mielőtt felakasztották — a nyelvét kitépték és mellé szegezték a bitóra. Csak egészen csekély súlyú fegyelemsértés esetén: volt megengedve a botozás, a fogság, esetleg a pénzbüntetés, zsoldimegvonás stb. Mint büntetést meg kell még említeni a császári edictummal kapcsolatban a becsület vesztést, amelyet szankciói közé a; Rákóczi-féle haditörvénykönyv is felvett. A nemesség csatlakozása a felkeléshez már 1703 őszén megkezdődött, éppen Rákóczinak a nemesség birtokait, jószágait védő intézkedéseinek hatáséra. Rákóczi szigorúan eltiltotta hadait a nemesség birtokainak elfoglalásától, zsákmányolásától, pusztításától és kötelezte a nem katonáskodó jobbágyságot szolgáltatásainak teljesítésére, csupán a szokott mértéken felüli megterhelésüket tiltotta meg. A kuruc táborban szolgáló jobbágyokat és közvetlen családtagjaikat az 1703. szept. 27-én kibocsátott Vetési Pátensben mentesítette a földesúri szolgálat és közterhek alól. Amint már azt említettük, kezdetben, az első hetekben pusztán a tekintély alapján, kinevezés nélkül kerültek a rátermettebbeknek látszó emberek az összeverődött csoportok élére. A nemesség csatlakozásával már Rákóczi maga nevezte ki a tiszteket, különösen az ezredek élére. A nagybirtokosok csatlakozásával pedig megkezdte a tábornokok kinevezését is. Természetesen a tábornokok a főnemesek közül kerültek ki. Rákóczi hadseregének ebben a szervezési periódusában az alapvető szervezeti egység az ezred. Az ezredek vezetésére általában csak nemes kapott megbízást. Ez alól csak Esze Tamás és Czelder Oribán voltak kivételek. 1703. akt. első felében az egész Tiszántúl, a Duna—Tisza köze, és a Felvidék jelentékeny rész§ Rákóczi kezéiben volt. 1703. okt. 9-én Károlyi Sándor a „dolbai győző" Bécsből hazatérőben ugyancsak a kurucok mellé állt. A bécsi udvar ekkor kezdett nagyobb figyelmet szentelni a magyar ügyeknek. Lipót császár okt. 18-án amnesztiát ígért a 6 hét alatt hűségére visszatérő felkelőknek, egyúttal minden kuruc fejére vérdíjat tűzött ki. 1704 közepén Rákóczi még határozottabb lépést tett az irányban, hogy növelje a nemesség vezető szerepét a hadseregben. Erről emlékirataiban, így írt: „Mint hogy hirtelenében nem alakíthattam át a paraszt ezredeseket, e második hadjárat elején brigadérosokat (a mai dandárparancsnoknak felel meg) kezdtem kinevezni, hogy a nemességnek hűbéresei és jobbágyai fölött magasabb rangot adhassak. De ez a rendszabály, amelynek célja a csapatok f egy elemezés e lett volna, nem használt semmit a mindennapos vállalkozásokban és csatározásokban, mert ezek a brigadérosok képtelenek voltak vezényelni." (Uo. 89. lap.)

Szükséges volt mindezt elmondani ahhoz, hogy az 1707. július hónapban megtartott ónodi országgyűlés által elfogadott katonai büntetőtörvénykönyv bizonyos ellentmondásait és visszásságait megérthessük. Ezzel kapcsolatban arra is szükség lenne, hogy az addig lefolytatott hadjáratok ás megvívott csaták kimenetelét és körülményeit is ismertessük, mert bizonyos büntető jogszabályok a törvénykönyvben csak ily módon válnak érthetővé. Minthogy e dolgozat keretében erre nincs lehetőség, ezért inkább a későbbiekben csak utalni fogunk rá. Ezzel kapcsolatban — ha mindjárt vázlatosan is -— ismertetni kell a kuruc sereg felépítését, különböző alakulatait, hadszervezését a törvény előkészítésének idején, 1706 és 1707 fordulóján. 1704. februárjában a miskolci táborban II. Rákóczi Ferenc a független magyar állam szervezeti alapjainak megszervezésével foglalkozott. A hozzá csatlakozott középnemesi vezetőkből megalakította az udvari tanácsot (consilium aulicum). és az ország kormányzásába, a szabadságharc ügyeinek intézéséibe is bevonta őket. A bécsi udvar tárgyalások útján akarta a magyar függetlenségi harcot leszerelni, vagy legalábbis a kurucok egységét felbomlasztani. Ezért I. Lipót a felkelők szemében is nagytekintélyű Széchenyi Pál kalocsai érseket küldte Rákóczihoz. Rákóczi seregével a Felvidék felé indult, útközben értesült arról, hogy 1704. július 8-án Erdély rendei a gyulafehérvári országgyűlésen fejedelmükké választották. Ez a szabadságiharc nemzetközi helyzete szempontjából volt jelentős. Lehetővé tette, hogy a kurucok vezére mint egy független ország szuverén fejedelme tárgyaljon az európai hatalmakkal. Az 1704. aug. 13-i höchstádti csata viszont — amelyben Savoyai Eugén és Marlborough hercegek egyesült osztrák—angol serege megállította a franciák és baj orok előnyomulását a Duna völgyében — döntő csapást mért a magyar szabadságharc ügyére, mert nemcsak hogy meghiúsította a kurucoknak a franciákkal és bajorokkal való egyesülése reményét („Ez a remény volt egyetlen alapja annak, hogy. belefogtam a háborúba" — írta Emlékirataiban Rákóczi), hanem egyúttal a spanyol örökösödési háború fordulópontja is volt: a Habsburgok és szövetségeseik, Anglia és Németalföld, egyre inkább fölénybe kerültek XIV. Lajossal szemben. Egyelőre azonban a kuruookkal való fegyverszünet megkötése állt a Habsburgok érdekében. A béke-értekezlet 1704 okt. közepén kezdődött meg Selmecbányán. A magyar küldöttséget Bercsényi vezette. A Selmecbányái béketárgyalások napjaiban csatlakozott a kurucokhoz Bottyán János tábornok, a török elleni harcokban kitűnt kiváló katona. Első fegyverténye Rákóczi táborában Érsekújvár elfoglalása volt. I. Lipót császár 1705. május 5-én meghalt. Idősebb fia, az 1687-ben magyar királlyá koronázott I. József követte őt a császári trónon. (Uralkodott 1705—1711.)

Í7Ó5. szept. Í2-én a szécsényi országgyűlés — amelyen 6 püspök, 3ó főrend és 25 megye követei vettek részt — Bercsényi javaslatára megalkotta a magyarországi statusok és rendek szövetkezését (konföderációját) és a konföderáció vezérlő fejedelmévé választotta II. Rákóczi Ferencet (1. tc.); 24 tagú senatus és az állami jövedelmek kezelésére gazdasági tanács (Consilium Oeconomicum) felállítását rendelte el. (2. tc.); felhatalmazta a fejedelmet a külügyek és az ország kormányzásának a senatussal egyetértésben való vitelére (4—5. tc.); elrendelte az önkényuralom idején, különösen az 1687. évi eperjesi vésztörvényszék alkalmából elkobzott birtokok (7. tc.), továbbá az éppen ekkor 1705. szept. 13-án a kisázsiai Nikodémiában meghalt Thököly Imre birtokainak visszaadását (8. tc.); kötelezte mindazokat, akik egyszer már fegyvert fogtak a szabadságharcban, hogy a háború végéig teljesítsenek katonai szolgálatot (19. tc.). 1706 január végén a szécsényi országgyűlésen kinevezett senatus Miskolcon ülést tartott, jóváhagyta a nagyszombati béketárgyalásokon Bercsényi által előterjesztett kuruc békefeltételeket, s a gazdasági nehézségek leküzdésére (egyébként eredménytelen) intézkedéseket hozott a rézpénz értékének védelmében. Esztergom 1706. akt. 9-én — elsősorban Forgách Simon hibájából, aki Rákóczi írásban kiadott hadműveleti utasításait nem hajtotta végre — ismét a császáriaké lett. A fejedelem Forgáchot sorozatos mulasztásaiért elfogatta, s bár ítéletet nem hozatott ellene, a szabadságharc végéig fogságban tartatta. A főkapitányok egy kézben egyesítették a maguk területén a legfőbb katonai és polgári hatalmat. A főkapitánysági szervezet kiépítése a kuruc hadseregnek a területi hadkiegészítés elve alapján történő átszervezésével (redukciójával) párhuzamosan haladt. 1707. máj. 31-én nyílt meg Ónodon a rozsnyói senatusi ülésen elhatározott országgyűlés. A senatus költségvetési beszámolójának meghallgatása után 2 millió frt. subsidiumot (hadiadót) vetettek ki az országra, nem mentesítve az adózás alól a nemeseket sem (6. tc.). Ez volt a közteherviselés első — bár nem teljesen következetes — megvalósítása hazánkban. Kiadták az egész kuruc hadseregre egyaránt érvényes katonai szabályzatot, az Ónodi Regulamentumot, amely egy bevezető indoklással ellátott szolgálati szabályzatból és az ehhez csatlakozó Haditörvénytárból (katonai büntető törvénykönyv) áll (10. tc,). Bercsényi Miklóst Rákóczi esetleges távolléte idejére vezéri helytartóvá (locumtenéns) választották (5. tc.). A háborús események közepette elhanyagolt jogrend helyreállítására állandóan működő ítélőtáblát létesítettek (12—14. tc.), amely 1708 tavaszától működött Korponán, majd Eperjesen. A kuruc hadsereg katonai tapasztalatokkal rendelkező magvát Thököly egykori katonái, a törökverő végvári vitézek és a császári seregből átállott magyarok alkották; ezek köré csoportosultak a fegyverre kelt jobbágytömegek. A nemesi vezetés mindvégig biztosítva volt; a kuruc sereg

26 tábornoka közül Ő volt gróf, 7 báró és ÍÖ nemes. iNÍem nemes születésű tábornok 1 volt (Bottyán János), brigadéros pedig 2 (a jobbágy Esze Tamás és a városi polgár Czeider Orbán). A hadsereg szervezésével kapcsolatiban még csak annyit, hogy a legmagasabb katonai szervezeti egység általában a hadosztály volt és' csupán a hadműveleti periódusok előtt, rendszerint tavasszal, vagy különleges hadicselekmények, hadiexpedíciók előtt állították össze az ennél magasabb egységeket, hadtesteket és seregcsoportokat. Rákóczinak vezérkari irodája sem volt. Intézkedéseit és utasításait mai katonai nyelven szárnysegédei, parancsőr tisztjei, a korabeli fogalom szerint a stabs-adjutánsai fogalmazták, másolták az ő közvetlen utasításai szerint. Nem tervező és intézkedő, hanem csak végrehajtó közegek voltak. A brigádokról — mai fogalmaink szerint dandárokról — már szóltunk. Az ezredeiket vagy tulajdonosai, vagy parancsnokai nevén nevezték. Az ezredtulajdonosi méltóságot a fejedelem adományozta tábornagyainak és más kiváló, magasrangú tiszteknek. A csapiategységeik és rendfokozatok megjelölésével keverve használták a magyar, német, francia, sőt latin elnevezéseket. Ez is oka annak, hogy az egyébként a latin és magyar nyelven íródott Rákóczi-féle Katonai Büntető Törvénykönyv magyar változatát a mai olvasónak olyan nehéz megérteni, mivel egy-egy fogalmat német, francia és latin szótárral lehet csak tisztázni, de találunk benne török kifejezést is. A szolgálati nyelv természetesen az egész kuruc hadseregben a magyar volt. Idegen zsoldos csapataival Rákóczi hivatalosan latin nyelven érintkezett. Rákóczi az 1707. évi ónodi országgyűlésen törvényerőre emelt részletes és általános katonai szabályzata és az ,ahhoz csatolt haditörvénytár összeállítását, illetve annak előkészítését szakemberek bevonásával maga irányította és ellenőrizte. Ez a rendkívül pontosan és körültekintően megszerkesztett szervezési szabályzat és törvénykönyv Rákóczi hadseregszervező tevékenységének, erőfeszítésének a legkiemelikedőbb eredménye. Sajnos, hogy ez a Regulamentum Universale nem előbb, hanem csak akkor született meg, amikor a kuruc felkelés delelőpontján már túlhaladt és közlekedett a treneséni csatával kezdődő nagyfokú hanyatlásához. Mint minden tettét és intézkedését Rákóczinak, ezt is nagyfokú komolyság és alaposság jellemezte. Ekkor már alaposan ismerte Forgách Simon tábornagy jóvoltából — aki a kuruc sereg szinte egyetlen képzett stratégája volt — Zrínyi Miklós költő és ;hadvezér— aki anyja Zrínyi Ilona révén a nagybátyja volt — hadtudományi munkáit. Büntető törvénykönyvén különösen érződnek Zrínyi Miklósnak a „Tábori Kis Tracta" és a „Vitéz Hadnagy" című munkáiban leírt gondolatai.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Magyar katonai igazságügyi küldöttség az NDK-ban 1976. április 5. és 10. között, az NDK igazságügyi miniszterének meghívására az IM Katonai Főosztály kéttagú küldöttsége tanulmányúton járt az NDK-ban. Az alábbi két kérdésben folyt tapasztalatcsere: 1. Az NDK büntetőtörvényköny vének módosítása. 2. A katonai ülnökválasztás. Az NDK büntetőtörvénykönyvének módosításával a közbiztonság és közrend fokozottabb védelmét, az elítéltek határozottabb ellenőrzését és a társadalomba való beilleszkedésük jobb segítését kívánják elérni. Ennek érdekében növelték a szabadságelvonás nélküli büntetések kiszabásának lehetőségét, tökéletesítették a visszaesőkkel szembeni eljárást, pontosabban szabályozták a tulajdon elleni és a személy elleni bűncselekményeket. A központi kérdés azonban továbbra is az emberek nevelése maradt. A büntető eljárásban is történt néhány változás. Bevezették az egyesbírói intézményt, a feltételes szabadságra bocsátást és annak megszüntetését. Egyszerűsítették az írásos munkát és növelték az eljárás hatékonyságát. A tiszti, tiszthelyettesi és legénységi állományú katonai ülnököket együtt, állománygyűlésen választják négy évre. Nemcsak bírói funkciókat látnak el, hanem együttműködnek a parancsnokokkal és a katonai kollektívákkal a katonai rend és fegyelem megszilárdításában. Részt vesznek egyes ügyek kivizsgálásában és segítenek a büntetett személyeknek a társadalomba, való beilleszkedésben. A küldöttség végignézett egy ülnökválasztást az egyik tiszti főiskolán. A fegyveres szolgálatot vallási meggyőződésük miatt nem vállaló személyeknek fegyver nélkül építő egységekben, honvédelmi pótszolgálatot kell telj esitehiak. Itt sorkatonai és tartalékos katonai szolgálatot is lehet teljesíteni. ' A munkavégzés mellett az ide beosztottak szakmai, politikai, elsősegélynyújtási és testedzési kiképzést kapnak, valamint fegyver nélküli gyakorlatokon vesznek részt. Ezzel a megoldással elérték, hogy az NDK-ban katonai szolgálati kötelezettség megtagadása alig fordul elő. A küldöttséget fogadta az NDK igazságügyminisztere, a katonai főügyész a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnöke. Az út sok hasznos tapasztalattal járt.

Dr. Bíró György vezérőrnagy elvtársnak a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, katonai főügyész '

Budapest

Kedves Bíró elvtárs! Miután Pártunk és Kormányunk bizalmából az a kitüntető megbecsülés ért, hogy 1977. január 1-i hatállyal kinevezést kaptam a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetésére, s ez természetszerűlég maga után vonja katonai ügyészi beosztásomnak megszűnését, engedd meg, hogy „nem szolgálatilag, szívből csupán" néhány gondolatot papírra vessek, mért talán könnyebb lesz azt leírni, mint elmondani. Az ember életében egy negyed század nagy idő. Az elmúlt 25 évet a katonai ügyészi apparátusban töltöttem, mindig azon a poszton,. ahová elöljáróim — a párt káderpolitikája alapján — állítottak. Voltam beosztott és vezető, de mindig katonai ügyész. Tudatában voltam és egyre inkább lettem annak, hogy a katonai ügyészi munka mindenekelőtt politikai munka, egyértelmű és tudatos elkötelezettség pártunk politikája, s annak következetes végrehajtása mellett egy speciális területen. Ez a politikái elkötelezettség értelmi szinten érlelte s az évek hosszú során gazdagította az érzelmi kötődést is az ügyészi munkához és a katonai ügyészi apparátushoz. Ha szabad így mondanom: a kettő együtt adta és fejlesztette ügyészi hivatástudatomat. így jutottam el odáig, hogy örülni tudtam apparátusunk minden sikerének, de személy szerint is aggasztott és bántott minden hiányosság, • Apparátusunk kis és nagy kommunista kollektívája jelentette számomra mindig azt az erőt, amely formált, nevelt, segített és bírált is ha kellett. Mindig éreztem, s ma még talán jobban érzem, mit jelent egy ember számára a jó kollektíva. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan közösségben élhettem és dolgozhattam 25 éven át, mint amilyen a mi katonai ügyészi apparátusunk. Mély meggyőződéssel állíthatom, s boldog vágyok, hogy mondhatom, az a sokezernyi szál, amely engem ehhez a közösséghez kötött és köt, elszakíthatatlan. Ha megváltozott beosztásom és leendő munkám — a dolog objektív természete folytán — nem is engedi meg, hogy a jövőben részese

lehessek e sokoldalú és sokszínű alkotó közösségnek, kívánom, hogy annak színei ne halványuljanak. A kollektivitás, a megbecsülés, a tisztelet, egymás segítése és támogatása — amit tőletek kaptam — mindmegannyi útravaló, amely segítséget jelent, de egyben biztos alapot is teremt egy másik kommunista közösségbe történő beilleszkedésemhez. Búcsúzni nem akarok, de szeretném tiszta szívből megköszönni mindazt a jót és maradandót, amit nekem adott a katonai ügyészek közössége, melyeket megközelítőleg sem lehet felsorolni, hát még jelzőkkel illetni, mert bár igen gazdag a mi magyar nyelvünk szókincse, a legmélyebb érzelmek kifejezéséhez mégiscsak szegényes. Kedves Bíró elvtárs! Kérlek engedd meg, hogy Neked külön köszönetet mondjak, mint elöljárómnak, mint idősebb kommunista testvéremnek a jóban-rosszban 15 éven át együtt töltött munkáért. Kívánok Neked és az egész katonai ügyészi apparátus minden dolgozójának további munkasikereket, mindehhez erőt, egészséget, s a családi életben nagyon sok boldogságot. Ha módját ejtheted, hálámat, köszönetemet és ragaszkodásomat tolmácsold a katonai ügyészi apparátus minden dolgozójának. A rámbízott új munka területén igyekszem kommunistához méltó, jó munkát végezni. Budapest, 1976. december 23. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Vincze Lukács r. vőrgy. volt katonai ügyész